Az elosztási logisztika menedzsmentje
Az elosztási (értékesítési) logisztika azért felelıs, hogy a vállalatnál elıállított késztermékek a 7 (10) M-elvnek megfelelıen a felhasználók, a vevık rendelkezésére álljanak. Feladata a késztermék raktártól a különbözı értékesítési csatornákon át a felhasználókig, fogyasztókig terjedı anyagáramlás és a hozzá kapcsolódó információáramlás tervezése, szervezése, irányítása, ellenırzése és lebonyolítása (a kereskedelmi, vagy más néven a disztribúciós logisztikai folyamatok szervezése). Az elosztási logisztikának a marketinggel szorosan együtt kell mőködnie, hiszen a vállalat által megcélzott (az értékesítési piac részhalmazának tekinthetı) piaci szegmensben találhatók azok a célcsoportok, akikhez a vállalat által elıállított késztermékeket el kell juttatni. A vállalat megítélése szempontjából alapvetı stratégiai kérdés, hogy az általa nyújtott szolgáltatásoknak (így pl. a vevıkiszolgálásnak) milyen a színvonala. A logisztikai szolgáltatási színvonal fı meghatározó elemei az ellátási-elosztási logisztika esetében pl. a következık lehetnek: 1. 2. 3. 4. 5.
rendelés teljesítésének teljes átfutási ideje (ábra) a szolgáltatás (szállítás) megbízhatósága – a szállítás pontossága, a szállítási készség – szállítóképesség, a szolgáltatás (szállítás) rugalmassága, a szolgáltatás (szállítás) minısége.
Az értékesítési funkció határidı – tervezésének összetevıi
A termékeknek létrehozásuk helyérıl el kell jutniuk a felhasználóhoz. Azt a módot, ahogy a termékek a gyártótól eljutnak a fogyasztóhoz, továbbá azokat a módszereket, amelyekkel az eljutás módját kialakítjuk és irányítjuk, fizikai disztribúciós (elosztási) csatornának, ezek összességét pedig a fizikai disztribúció csatornarendszerének nevezzük.
Az elosztási csatornák típusai Közvetlen
Közvetett
Ter melık (1,2,..,T )
T erme lık (1,2,..,T)
Nagyk ere sk edı
F ogyas ztók (1,2,..,K )
Fo gyasz tók (1,2,..,K )
Az disztribúciós csatornarendszer elemekbıl és az elemek közötti kapcsolatból áll. A rendszer elemei: • feladóhelyek (termelıüzemek); • fogadóhelyek (fogyasztók); • raktárak (depók). A kapcsolatok: • közlekedési útvonalak (közút, vasút, vizi út, stb.); • információs csatornák. Az értékesítési rendszerek felépítése, struktúrája alapvetıen kétféle lehet: • közvetlen (direkt) vagy közvetett (indirekt), ill. ez utóbbi több lépésben. A kereskedelmi lépcsık száma eszerint a közvetett rendszerben: • lehet két- vagy többlépcsıs. K Ö ZVET LEN
KÖ ZVET ETT
Direkt
K vázi direkt
K étlépcsıs
Többlépcsıs
T erme lı
Te rm elı
T erm elı
T erme lı
N a gyke re skedı
Fogyas ztó
N agyke re skedı
N agykeres kedı
K iskeres kedı
K iskeres kedı
K iskeres ke dı
F ogyas ztó
F ogyas ztó
F ogyasz tó
A gyakorlatban elterjedıben van a tisztán közvetlen vagy közvetett rendszereken kívül a vegyes elosztási rendszerek térhódítása. E csatornastruktúrák vegyítik a direkt és az indirekt elemeket, s ezáltal kísérlik meg az egyes megoldások elınyeit megtartva azok hátrányait valamelyest csökkenteni. Az fizikai elosztási csatornák jellemzıi A fizikai disztribúciós csatorna a kezdı és végpontokból (terminálok), a közöttük elhelyezkedı köztes pontokból (raktárak, depók), valamint az ezeket összekötı élekbıl (szállítási kapcsolatok) áll. A disztribúciós csatornáknak két dimenziója van: 1. A vertikális tagoltság azt mutatja, hogy hány lépésben lehet eljutni az induló pontból (termelıhely) a végpontba (fogyasztó). A szokásos struktúrák 1-4 lépcsısök. 2. A horizontális tagoltság arra utal, hogy hány hasonló funkciójú pont van a disztribúciós csatorna egy-egy lépcsıjében (pl. hány regionális raktár van a rendszerben.). Az elosztási rendszerek jellemzıi: Közvetlen elosztás: •
gyors és megbízható szállítási módot igényel;
•
akkor gazdaságos, ha a rendelési tételek nagyok, kocsirakományt kitevık;
•
különösen alkalmas érzékeny és drága árukra, mert az árukezelések száma minimális;
•
jó, lehetıleg elektronikus információs kapcsolatot igényel a gyártó és a vevı között;
•
az áru készletezési költségei alacsonyak;
•
kis rendelési tételnagyság esetén (pl. csomagküldı rendszer) a választott szállítási módban (posta) az áru ellenırzési lehetısége a továbbítás alatt nehezen oldható meg;
•
az alkalmas szállítási megoldások igen költségesek.
Közvetett elosztás: •
az áru eljutási útja a termelıtıl a fogyasztóig hosszabb ideig tart, mert a rendszerben köztes raktárak is vannak, ugyanakkor a rendelés teljesítésének ideje a közvetlen rendszernél is kisebb lehet, hiszen a regionális raktárak közelebb vannak a fogyasztókhoz;
•
a termelık és a raktárok közötti átszállítás a nagy tételnagyság miatt olcsó, ezért, bár a szállítási teljesítményigény e rendszerben az elızınél általában nagyobb, az összes szállítási költség alacsonyabbra adódik;
•
a raktározási költségek nagyobbak;
•
a rendszerben lévı készlet mennyisége nagyobb, mint a direkt rendszerben, s ezért a készletezési költségek is magasabbak.
A
B
TR
TR
TR
TR
TR
Jelölések: KR
KI
V evık
KR C
KR
KI
Vevık
KI
KI
TR = termelıüzemi raktár K R = központi ra ktár R R = körzeti (regionális) raktár K I = kiszállítási raktár
D
KR
RR
RR
KI K I K I
KI
KI
A = e gylépcsıs rendszer B = kétlépc sıs rendszer C = háromlépcsıs rendszer D = négylépcsı s rend szer
Vevık
Ve vı k
Az elosztási rendszerekbe bekapcsolt raktárak funkciójuktól, kapacitásuktól és földrajzi elhelyezkedésüktıl függıen lehetnek: • •
•
•
Termelıüzemi készáru raktárak: ezeknek többnyire csak kiegyenlítı szerepük van a termelés és a kiszállítás között; Központi raktárak: ezekben általában egy vállalat teljes termékválasztékát tárolják. Ha a vállalatnak csak egy üzeme van, akkor azonos lehet a központi raktár és a termelıüzemi készáru raktár. Az ilyen raktárak feladata a termelés és az értékesítés közötti mennyiségi és idıbeni kiegyenlítés; A körzeti (regionális) raktárak: feladatuk az ország egy adott körzetén belül – amely több fogyasztói körzetbıl áll – a termelés és az értékesítési piac közötti térbeli és idıbeli kiegyenlítés, továbbá a megelızı és követı raktározási lépcsık tehermentesítése a készletek tárolása alól. A regionális raktárakban általában a termékválasztéknak csak egy részét tárolják. Kiszállítási raktárak: a raktári hierarchia utolsó lépcsıjét képezik, egy adott körzethez vannak decentralizáltan hozzárendelve. Feladatuk a tárolt árumennyiség felosztása, kiszállítása a vevık mindenkori igényei szerint (komissiózás, túrajáratok összeállítása) azok kiszolgálása.
Az elosztási rendszerekbe bekapcsolt raktárfajták jellemzıi Raktár-fajta
Telephelymegválasztás
Tárolt cikkelemválaszték
Egy cikkelembıl tárolandó árumennyiség Nagy/közepes
Automatizálási lehetıség
Raktárral szemben támasztott fı követelmény
Termelıüzemi raktár
Termelésorientált
Termelési program szerint
Nagy
Megfelelı tárolási kapacitás
Központi raktár
Termelésorientált
Igen nagy
Nagy
Igen nagy
Megfelelı tárolási kapacitás
Körzeti (regionális) raktár
Szállítás-és piacorientált
Közepes
Közepes
Közepes
Nagy be- és kitárolási teljesítmény
Kiszállítási raktár
Piacorientált
Kicsi
Kicsi
Kicsi
Szállítási szolgáltatások nyújtása a vevık számára
Az elosztási csatornahálózat költségkonfliktusai Az elosztási hálózat kialakításakor számos kérdésre kell választ keresnünk. Ezek közül a fontosabbak: 1. A vertikális tagoltságra vonatkozóan: •
hány lépcsıbıl álljon az elosztási hálózat (két-, háromlépcsıs stb.);
•
mi legyen az egyes lépcsıkben a depók szerepe (elosztó, győjtı stb.).
2. A horizontális tagoltságra vonatkozóan: •
hány depót kell létrehozni az egyes lépcsıkben;
•
hol legyenek ezek a depók;
•
mekkora legyen az egyes depók mérete;
•
hol húzódjon az egyes depók által kiszolgált terület határa.
3. Az alkalmazott elosztási stratégiára vonatkozóan: •
tiszta vagy vegyes rendszert kell-e kialakítani;
•
ha a rendszer vegyes, merev vagy rugalmas legyen-e;
•
ha a rendszer rugalmas, milyen elvek szerint mőködjön;
•
az egyes lépcsık között milyen szállítási módokat alkalmazzunk.
A horizontális tagoltság vizsgálata A fizikai disztribúciós rendszer horizontális tagoltságát az egyes elosztási lépcsıkben szereplı pontok (raktárak) száma jellemzi. A megérthetıség érdekében kétlépcsıs, tiszta (vagyis nem vegyes elosztási stratégiájú) rendszert vizsgálunk. Ebben az esetben a termelı(k)tıl az áru elıször a körzeti raktárakba kerül, azokat pedig innen már a fogyasztók (boltok) kapják. K öl tsé g (F t) Ö ssz es d isz t r.kö lt ség D ep o n álási k ö lts ég S zá llí tási kö lt sé g
K örz eti d epók száma a rendszerb en
A tapasztalat szerint egy akkora területő országban, mint Magyarország, általában 5-10 depó mellett kapjuk a legkisebb költségeket. Ennél kisebb depószám esetén a terítési, e felett a depóköltségek növekedése miatt kapunk a legkedvezıbbnél rosszabb eredményeket.
A deponálási költségek vizsgálata A deponálási költségek alapvetıen két részbıl állnak: a közvetlen raktározási költségekbıl (raktárak fix és változó költségei), valamint a raktárakban tartott készletek, mint lekötött forgóeszközök, költségeibıl.
A raktározási költségek A raktározás költségei szintén két fı részre bonthatók: az állandó és a változó raktárköltségekre. Az állandó raktárköltségek mindenekelıtt a raktárak méretétıl, valamint a raktártechnológia kialakításától függnek. K ö l t s é g e k
V á lto z ó k ö lt s.
F ix k ö lts .
R a k t á r a k m é r e te , fo r g a lm a
Az árukészlet költségei A raktárakban - annak érdekében, hogy a váratlanul fellépı igényeket is lehetıleg ki lehessen elégíteni - biztonsági készletet tartanak. A kifogyott készletek pótlását úgy kell megrendelni, hogy a pótlás beérkezéséig legyen még a raktárban minimálisan annyi készlet, hogy az átlagos igényt, sıt lehetıség szerint még az átlagost kismértékben meg haladó váratlan többletigényt is ki lehessen elégíteni. Ha a raktározási és a készletezési költségeket együtt tekintjük az ábrán látható alakzatot kapjuk. K ö ltsé g e k
Ö s s z e s d e p ó k ö l ts é g
Á l la n d ó K é s z l e t k ö lt s é g e k V á lto z ó k ö ltsé g e k
D ep ó k szá m a a ren d sz erb en
A szállítási költségek vizsgálata A szállítási költségeket csökkenı exponenciális görbe jellemzi. S zállítás i k öltsé ge k
2.000
1.500
A r eg ionális depó k szá ma az e lo sztás i ren ds zer ben
1.000 4
8
12
16
20
A költségek csökkenthetıségének lehetıségét a rendelési tételnagyság teremti meg. A fogyasztó általában kis tételt rendel, ez számára majdnem mindig elınyös (ha az utánpótlás biztos), hiszen nem kell raktároznia, pénzét idı elıtt áruba fektetnie. A termelık a szolgáltatási színvonal fenntartása, versenypozíciójuk javítása érdekében - amíg az túlzott szállítási költségráfordítással nem jár - vevıik ilyen irányú igényét törekednek teljesíteni.
X
T erm elıüze m (Köz p. rakt.)
Regioná lis depók
Az átlagos járathossz:
Je = k ⋅ T ⋅ N Ahol: k = konstans, javasolt értéke 0,7-0,8; T = a terület nagysága; N = a területen lévı pontok száma.
A hálózatba telepítendı készletezési csomópontok meghatározásának egy lehetséges (költségszempontú) modellje
A hulladékkezelés logisztikai kérdései A hulladékkezelési logisztika fordított irányban az értékesítési piactól (a vevıktıl) a beszerzési piac (a beszállítók) irányába vizsgálja az üres egységrakomány-képzı és a csomagolóeszközök, az elhasznált termékek, valamint a hulladékok áramlásával kapcsolatos anyagi jellegő és információs kérdéseket. A hulladékkezelési folyamat ellátási láncba való illesztésének kérdéseivel korábbi fejezetrészek foglalkoztak részletesebben. Abban a részben csoportosítottuk a hulladékokat aszerint, hogy milyen formában hasznosíthatók, vagy nem hasznosíthatók újra. Az ellátási láncból kivonásra kerülı (nem újrahasznosítható) anyagokkal kapcsolatban felmerülı legfontosabb logisztikai kérdések a következık: a megsemmisíthetı anyagok esetében: • • • •
a megsemmisítés helyére (pl. égetıbe) történı szállítás, a hulladékok rakodásával kapcsolatos anyagmozgatási mőveletek és folyamatok szervezése, a megsemmisítendı hulladék tárolása (minél rövidebb ideig), a megsemmisítési folyamattal kapcsolatban felmerülı anyagmozgatási mőveletek szervezése,
a nem megsemmisíthetı anyagok esetében: 1. a különleges kezelést nem igénylı anyagok esetében: • a hulladéklerakó helyre történı szállítás, • a hulladékok rakodásával kapcsolatos anyagmozgatási mőveletek és folyamatok szervezése, • a hulladékok hosszabb ideig történı tárolása és a tárolás során felmerülı kezelési (pl. forgatási) mőveletek szervezése, 2. a különleges kezelést igénylı anyagok esetében: az elızıhöz hasonló logisztikai problémák merülnek fel, de a kezelési folyamat során minden egyes részfolyamatot tekintve különlegesen nagy körültekintéssel kell eljárni, hiszen az ilyen jellegő pl. nukleáris hulladékok kezelésére vonatkozó teendıket szigorú elıírások szabályozzák. Környezetvédelmi és gazdaságossági szempontok figyelembevételével a keletkezı hulladékok minél nagyobb arányú újrahasznosítására (recycling-jére) kell törekedni. Az újrahasznosítás történhet ugyanannál a vállalatnál, ahol a hulladék keletkezik, vagy más újrafeldolgozásra szakosodott vállalatnál. Mivel a hulladékfeldolgozási folyamat vállalati keretek között zajlik, ezért a hulladékkezeléssel foglalkozó vállalatok esetében is a fentebb említett vállalati logisztikai kérdések kerülnek elıtérbe, hiszen ezeknek a vállalatoknak is ki kell alakítani a saját logisztikai rendszerüket ahhoz, hogy a fı tevékenységeiket el tudják végezni. Láthattuk, hogy vannak olyan „hulladékok” (ezeket valójában nem is tekintjük klasszikus értelemben véve hulladéknak, ezért a gyakorlatban alkalmazott megnevezésük a göngyöleg), amelyek az ellátási láncban eredeti formájukban újrahasznosíthatók. Ilyenek például a betétdíjas üvegpalackok, rakodólapok stb.. Ezekkel a göngyölegekkel kapcsolatban logisztikai szempontból jóval kevesebb probléma merül fel, hiszen tulajdonképpen a teljes hulladékfeldolgozási folyamat kimarad, és a helyét átveszi egy speciális kezelési mővelet (pl. üvegpalackok esetében mosás, válogatás stb.), amely tulajdonképpen akár közvetlenül a gyártástechnológiába is illeszthetı. Továbbá vannak olyan hulladékok (pl. rakodólapok), amelyeknél még ez a kezelési mővelet is kimarad és „csak” a tárolást, valamint az újrafelhasználás helyére való szállítást kell megoldani. Ezekkel az anyagokkal speciális logisztikai problémák merülnek fel Vannak azonban olyan hulladékok is, amelyek az ellátási láncban csak anyagukban hasznosíthatók újra, vagyis ezekkel kapcsolatban a hulladékkezelési folyamatba be kell illeszteni egy hulladékfeldolgozási fázist is. A következıkben ezzel a meglehetısen összetett folyamattal kapcsolatban felmerülı néhány fontosabb logisztikai kérdést vizsgáljuk meg. a.) A hulladékgyőjtés kérdésköre: A fejlett ipari országokban már teljesen természetes, rutinszerő tevékenység az, hogy mind a háztartásokban, mind pedig a vállalatoknál keletkezı hulladékokat szelektíven győjtik. Az alapelv az, hogy „nem minden hulladék szemét”! A szelektív hulladékgyőjtés segítségével növelhetı az újrafeldolgozás részaránya, továbbá nagymértékben megkönnyítheti a késıbbi
hulladékfeldolgozási mőveleteket is. A szelektív hulladékgyőjtéssel kapcsolatban több szervezéstechnikai probléma is felmerül: • •
•
olyan speciális hulladéktároló konténerekre van szükség, amelyekben az anyagukban különbözı hulladékok a keletkezési helyükön külön-külön tárolhatók, a vállalatokon belül a hulladékok keletkezési helyérıl a hulladékokat egy központi győjtıhelyre kell mozgatni, ahol központilag tárolják addig, amíg vagy a helyszínen fel nem dolgozzák, vagy pedig el nem szállítják a feldolgozás helyére, vállalati hulladékgazdálkodási rendszer létrehozása és üzemeltetése.
b.) A hulladék begyőjtésének – beszállításának kérdései: Amennyiben a vállalatnál keletkezı hulladékokat nem a helyszínen dolgozzák fel, akkor az elsı lépés a hulladékok vállalattól történı elszállítása a hulladékfeldolgozás helyére. Elıfordulhat az is, hogy a feldolgozás helyére való szállítás elıtt egy központi hulladéktárolóra kerülnek a hulladékok, ahol egy elı-feldolgozási mőveletet hajtanak végre rajtuk. A hulladékok felhasználó helyekrıl (vállalatoktól) történı elszállítása általában győjtı körjáratok segítségével történik, speciális (hulladék szállítására alkalmas) jármővek segítségével. Logisztikai szempontból külön szállításszervezési probléma ezeknek a hulladékgyőjtı körjáratoknak a különféle optimalizálási szempontok (pl. minimális futásteljesítmény, minimális szállítási költség, minimális szállítási teljesítmény) alapján történı szervezése. c.) A hulladék feldolgozásának kérdései: Olyan technológiai jellegő (tulajdonképpen termelési) folyamatok, amelyek segítségével olyan újból felhasználható alapanyagokat állítanak elı, amelyek az ellátási láncba visszajuttathatók. Ezeknek a folyamatoknak a szervezésével kapcsolatban hasonló jellegő logisztikai kérdések merülnek fel, mint amelyeket egy tetszıleges késztermék elıállítási folyamat esetében a termelési logisztika témakörében tárgyaltunk. A különbség tulajdonképpen „csak” annyi, hogy az újratermelési folyamatok technológiáikat tekintve némileg komplexebbek, ezáltal speciális termeléstervezési – szervezési feladatokkal kerülünk szembe. d.) A feldolgozott alapanyagok ellátási láncba való visszajuttatásának kérdései: Minután a hulladékfeldolgozási folyamat során elıállították az újra felhasználható alapanyagokat, a következı lépés az, hogy ezeket valamilyen úton vissza kell forgatni az ellátási folyamatba. Ezek az alapanyagok az anyagellátási rendszeren keresztül legnagyobb részben a termelési folyamatokba kerülnek vissza, ahol ismét valamilyen készterméket állítanak elı belılük. Mivel ezek az anyagok ismételten egy ipari (termelı) vállalathoz kerülnek, így az ellátási láncba való visszajuttatással kapcsolatban felmerülı logisztikai kérdések tulajdonképpen ellátási (beszerzési) logisztikai problémaként jelentkeznek, hiszen az alapanyagot elıállító (hulladékfeldolgozást végzı) vállalatok az ipari (termelı) vállalatok beszállítói partnereiként lesznek jelen a beszerzési piacon.
