LELKISÉG. A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele Nagyböjt - Húsvét. A sír üres. Amikor a keresztre nézek... Tél és tavasz közt

S Z É C SÉ N Y I H AR ANGO K A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele 2009. Nagyböjt - Húsvét

LELKISÉG Amikor a keresztre nézek... Jézus karjai kitárva, hogy átöleljen engem, feje lehajtva, hogy megcsókoljon, lábai szorosan szögezve, hogy szabaddá tegyen engem. Vére kiöntve, hogy lelkemet mossa, szíve szélesen kitárva, hogy befogadjon engem. Akkor tudom, hogyan szeretett Jézus engem. Boldog Calcuttai Teréz anya

Tél és tavasz közt Hogy tél volt: az első tavaszias napsütésben derül csak ki igazán. A szokatlanul éles ragyogásban mintha tussal húzták volna ki a téli utcák rajzát, mindent szürkének, fáradtnak és gyűröttnek látunk. Vállunkon mázsás a télikabát; a kirakatok üvegét mintha sűrű por lepné; az utcák sárosak; arcunk színe valószínűtlenül sápadt és fehér. Vitaminhiány, mondjuk, klorofillhiány. S mindezt a tavasz előhírének ragyogásában tapasztaljuk meg először. A természet újjáéledése a tél legszembetűnőbb külszíne, a természet halandóságának legszembetűnőbb burkán át közeledik felénk. Az égbolt vadonatúj kékjét kopár ágak rácsai fogadják. S ugyanezt a képet mutatja a liturgikus év megfelelő időszaka, ha hasonlíthatatlanul mélyebb tartalmak színe alatt is. A nagyböjt komor gyászát a keresztény reménység emelkedő hullámai feszítik. Valamikor a tanítványokat is a feltámadás öröme a halál legszembetűnőbb jegyei közt érte. A sírbatétel, a keresztlevétel kopár tényei után. A halál mozdulatlansága után, mi őket is megbénította, halott Mesterükhöz hasonlítva őket. Nem lázadoztak, még csak nem is panaszkodtak. Egyszerűen tovább szerettek. Tovább szerették a halottat, kit életében talán nem mindig tudtak követni. S itt – a szeretet e „sötétjében” – veszik hírül, hogy akit szeretnek: föltámadott. Szakasztott úgy, ahogy azóta is egyedül itt, a szeretet csendjében, „sötétjében” tapasztalhatja meg kiki közülünk a föltámadás fokozhatatlan intimitását, mivel ez a feltámadás véghetetlenül csendes, s akár a tanítványokra az első húsvét hajnalán, azóta is szinte észrevétlenül köszönt ránk. Csendesen, mivel isteni, és észrevétlenül, mivel mindennél hatalmasabb. Pilinszky János, Új Ember, 1967. március 5.

A sír üres… „Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.” (Mk 16,8) A feltámadás gondolata félelemmel tölti el a tanúkat. Félelem és szorongás vett erőt az asszonyokon, amikor nem találták a hullát a sírban. Egy harmadnapos hulla látványára számítottak a temetőbe siető emberek. Meglepetésük hatalmas volt. Nincs hulla, és nincs halál. A sír üres. A pillanat egyszeri és megismételhetetlen. Az emberek megölték az Emberfiát, de hullája mégsem fekszik a sírban. A feltámadás Isten igazi hatalmáról tesz tanúságot. „Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.” A sír üres. Kezdetben senki nem akarja elhinni. 2000 éven keresztül tartott ez a meglepetés. Az emberiség történelme új kezdet elé néz. Isten benyúlt a történelembe és feltámasztotta Fiát, a megtestesültet. A halál átértelmeződik. A kicsinyességeibe süllyedt ember egy kézmozdulattal megölette, hisz zavarta a politikai konstellációt, a békés rabszolgasorsot, értelmetlen dolgokat fecsegett és még egy jó felkelés megszervezésére sem lehetett felhasználni. Tehát jobb, ha meghal. És meghalt. Kegyetlen körülmények között vették el az életét. Három nappal ezelőtt... Most ott áll a sír üresen. Isten az ember számára eléggé érthetetlen logikát közöl. Az élet csak akkor ér valamit, ha nem megalkuvások sorozatával telítődik; ha nem emberi korlátok diadalmával van teli; ha nem a kapzsiság, hatalomvágy, féltékenység, bosszúvágy ördögi céljai vannak kitűzve az egyén zászlajára. A megváltás az élet és a feltámadás egésze. A megváltott lét már itt a földön kezdetét veszi. A megváltás logikája a történelem fergetegében eléggé elhomályosult. Pedig az Emberfia azért jött el, hogy „életük legyen, és bőségben legyen”. Szakács Ferenc Sándor

„Éljen Jézus, éljen Mária!” Pió atya mesélte valakinek: „Egyik reggel, amikor a férfiakat gyóntattam, odajött egy úr: magas, fürge mozgású, finom ízléssel öltözött, előkelő modorú, szívélyes. Kezdi meggyónni a bűneit, és ezek aztán mindenfélék voltak: Isten ellen, a felebarát ellen, az erkölcs ellen. Mind súlyos eltévelyedések. Valamire felfigyeltem. Minden bűnére, miután intelmet mondtam neki, idézve az Isten Igéjét, az Egyházi tanítóhivatalt, a szentek erkölcsi tanítását, ez a rejtélyes gyónó vitat-

2

Szécsényi Harangok

kozni kezdett azzal, amit mondtam, hihetetlen ügyességgel és egészen nagy kedvességgel mentegetve minden bűnét, kiüresítve azokat minden rosszindulattól, és próbálta a legundorítóbbat is úgy beállítani, mint normális, természetes, emberileg érthető dolgot. És nemcsak azokat a bűnöket, amelyek hátborzongatóak voltak Isten ellen, a Szűzanya, a szentek ellen – őket egyébként soha nem nevezte meg, csak tiszteletlen fogalmazással körülírta – hanem azokat is, amelyek erkölcsileg olyan szennyes és durva bűnök voltak, hogy a csatorna legmélye is tisztább annál. Elcsodálkoztam, milyen körmönfontan és milyen szalonképessé tett rosszindulattal válaszolja meg újból és újból az én érvelésemet. Kezdtem kérdezni magamban: Kicsoda ez? Miféle világból jön? Ki lehet? Próbáltam jól megnézni az arcát, hátha kiolvasok valamit a vonásaiból. Közben hegyeztem a fülemet, hogy egy szavát el ne mulasszam, és mindet alaposan mérlegeljem. Egyszerre egy eleven és ragyogó fény villant fel bennem, és világosan felismertem, kivel állok szemben. Határozott és erős hangon megszólaltam: ’Éljen Jézus, éljen Mária!’ Amint kimondtam ezeket az édes, szent és erős neveket, a Sátán eltűnt egy füstfelhőben, undorító bűzt hagyva maga után...”

Hogyan gyónjak? – gondolatok a kiengesztelődés szentségéről Amit jó mindenkinek tudni Az is gyónhat, aki nem tudja, hogy hogyan kell; nem ismeri a gyónás szertartását; még soha nem gyónt – de bánja a bűneit, meg akar tisztulni, új életet szeretne kezdeni, és tudatosan nem hagy ki a bűnvallásából súlyos bűnöket. Remélhetőleg talál egy megértő gyóntatót, aki majd segít neki. Ha pedig valaki ezeket nem akarja – bár tudja a gyónás rendjét – az inkább ne gyónjon! Akit valamilyen ok miatt nem oldozhat fel a pap (a gyónó nincs megkeresztelve, nem él érvényes egyházi házasságban, még nem akar szakítani valamilyen súlyos bűnével), az is „gyónhat”, pontosan kifejezve megbeszélheti problémáit egy pappal, csak közölje vele, hogy feloldozást nem kaphat, de kér imát, áldást, segítséget küzdelmeiben. A gyónási titok ilyenkor is köti a papot. A legjobb a megbocsátás eseményében az, hogy Isten is elfelejti a megbocsátott bűneimet, mert Ő sem látja azt, ami nincs. Még az utolsó ítéleten sem fognak kiderülni ezek a bűneim. (Vagy ha mégis, akkor már nem fognak bántani, nem fogok szégyenkezni miattuk.) A gyónás után nekem sem kell állandóan rajtuk rágódnom. El szabad felejtenem nekem is azokat, csak – sajnos – az én emlékezetem nem olyan jó, mint az Övé, nekem nincs teremtő és megsemmisítő memóriám. Ezért „amikor néha felkavarodik a múlt és fáj még a bűnök elmosódó emléke is, gondolj erre a kicsi mondatra: Nincs, ami jobban hozzákötne Jézushoz, mint a megbocsátott bűn.” (Szent-Gály Kata: Boldog utak békessége)

2009. Nagyböjt - Húsvét

Mi a bűn? A keresztség örök isteni életet ad, Jézus Krisztusnak életét oltja belénk. A hit ezt bontakoztatja ki bennünk. A bűn ennek az életnek a lerombolása. Mindaz bűn, ami ellentétes Jézus életével, magatartásával bennünk. Isten a bűnt gyűlöli, de nem azért mintha az Őt megbántaná vagy megszomorítaná, hanem azért, mert a bűn nekünk árt: elválaszt minket Tőle és a többi embertől. Tudatosítanunk kell, hogy Isten meg akar nekünk bocsátani, mielőtt mi bármit akarnánk vagy tennénk, hogy bűneinktől megszabaduljunk. Mert Ő szereti a bűnösöket, a rosszakat is! Ezért akarja bűneinket eltörölni.

A felkészülés Ha ki akarunk engesztelődni Istennel, el akarjuk nyerni bocsánatát, fel kell ismernünk bűneinket (amennyire csak képesek vagyunk rá), és el kell ismernünk, hogy rászorulunk Isten bocsánatára. Meg kell vizsgálnunk életünket Isten irántunk való szeretetének fényében, hogy miben nem voltunk olyanok, mint az ő Fia, Jézus, hiszen a keresztségben arra kaptunk meghívást, hogy életünkkel jelenvalóvá tegyük Krisztust az emberek előtt. Ez az önvizsgálat önvád, de nem önmarcangolás, ezért kérjük előtte a Szentlélek megvilágosító segítségét, hogy felismerjük bűneinket minden szépítés és eltúlzás nélkül úgy, amint Ő akarja azokat nekünk megmutatni. Igyekezzünk feltárni bűneink gyökerét is (kényelemszeretet, hatalomvágy, a magunk igazához való ragaszkodás stb.) Ez a visszatekintés a lelkiismeretvizsgálat, amihez segítséget nyújt az alábbi lelkitükör. A legvégső mérce, amelyhez igazodnunk kell, a kinyilatkoztatás által megvilágosított lelkiismeret, amelyet azért kell állandóan karban tartanunk, hogy valóban bűnnek tartsa azt, ami bűn, és ne nézze annak azt, ami nem az. Ennek legjobb módja éppen a rendszeres őszinte gyónás. Így nem züllik le az ember saját bűneinek szintjére. A keresztény bűnfogalomhoz hozzátartozik a bűn előzetes felismerése és akarása. Vagyis az embernek legalább sejtenie kell elkövetése előtt, hogy ez bűn, és mégis akarja azt. Utólag nem derülhet ki semmiről, hogy bűn volt, amit az ember „gyanútlanul” tett. Legfeljebb arról lehet szó, hogy hitében, erkölcsében fejlődve belátja az ember, hogy korábban valamit rosszul cselekedett. Ezeket is szabad, sőt tanácsos meggyónni, vagyis rábízni Isten irgalmasságára, de ez nem jelenti azt, hogy az a tett az elkövetéskor szubjektíve bűn lett volna. De ezután az lesz, ha megteszi – mert most már tudja. (Értelmi megfontolás, akarati ráirányulás, döntés és szabadság nélkül nincs emberi cselekedet – se jó, se rossz.) Gondoljunk a mulasztásainkra is: nemcsak a rossz elkövetésével lehet bűnt elkövetni, hanem a jónak elmulasztásával is. Ezekkel gyakrabban vétkezünk, de ritkán figyelünk rájuk. És gondolattal? Ezt gyakran félreértik. Gondolatok, érzések, hajlamok önmagukban nem bűnök. De bűn forrásai lehetnek, ha ezeket akarjuk és/vagy ezekre hallgatva cselekszünk. Pl., aki kigondol egy bűnt, azaz elhatározza egy bűn elkövetését, máris vétkezett. Az is, aki átadja magát egy negatív érzésnek, és az határozza meg (bűnös) viselkedését. A „gondolati” bűn esetében tehát a bűn elkövetésének szándékáról van szó, amely bűnössé teszi az embert, akkor is, ha később nem is cselekszi meg azt.



Lelkitükör Lelkiismeretvizsgálati szempontok a Tízparancs és a szeretet parancsai alapján: A lelkitükrökben általában kérdéseket találunk, az egyes bűnökre vonatkozóan. Mi más módot választottunk. Az alábbiak alapján mindenki magának tehet föl kérdéseket, hogyan is áll az illető paranccsal kapcsolatban. A Tízparancsolatot nem úgy kell megtartanunk, ahogy az ószövetségi emberek tették, hogy át ne hágják, hanem ahogy az Úr Jézus, aki beteljesíteni akarta. Ő az egész törvényt összefoglalta az Isten- és emberszeretet „parancsában”. A kettő ki is egészíti egymást, mert éppen a Tízparancsolatból tudjuk meg, hogy mi az igaz szeretet, és nem az érzelmeinkből! A Tízparancsban ugyan minden benne van, mert az életet védi, de burkoltan, ezért ha nem figyelünk a Biblia többi helyeire, az Egyház tanítására és „az idők jeleire”, sok dolgot nem fogunk bűnnek tartani, amik pedig ellenkeznek a keresztény élettel (pl. mások kizsákmányolása, környezetszennyezés, uzsorakamat szedése, adócsalás, választási csalás, a gyávaság bűnei [„sumákolás”, az igazság elhallgatása, a többséggel-tartás], közügyektől való távolmaradás, elszigetelődés a többiektől, alkoholizmus, drogozás, fajgyűlölet stb.). Ezért kell a „lelkitükröket” is, amelyekben bűnök vannak felsorolva, de még ezt is, amelyet itt közlünk, óvatossággal használni, mert ezek sem tartalmazhatnak mindent, és minden ember helyzete más és más. Elsősorban a Szentlélekre és a lelkiismeretünkre figyeljünk! I. Isten iránti szeretetünk „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből.” (Mt 22,37) A Tízparancs első három parancsa Istennel való helyes kapcsolatunkat rendezi. Ez az alapja a többi hét parancsnak is, ezek nélkül az emberek egymás közötti kapcsolata sem lehet rendezett. 1.: „Én vagyok az Úr, én hoztalak ki... a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.” (Kiv 20), „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Lk 4,8) Az a mi istenünk, amit vagy akit az életünkben az első helyre teszünk, ami a legfontosabb számunkra, ami minden mással való kapcsolatunkat meghatározza. Ha nem a láthatatlan, minden fölött létező, de mindenben és mindenütt jelenlévő Isten ez, akkor valamilyen bálvány lesz az, amely szolgaságába hajt minket és lerombolja életünket. Ilyen lehet a pénz, az élvezet, a hatalom vagy önmagunk istenítése. Isten titok, de ez a Titok hordozza életünket. A legnyilvánvalóbb tény, hogy teremtmények vagyunk. De a történelemben Isten feltárta titkát, ez a „kinyilatkoztatás”. Legteljesebben és legtisztább módon Fiában, Jézus Krisztusban mutatta meg nekünk Önmagát. Isten számunkra elsősorban Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk. Nem mindent megengedő „barát”, de nem is olyan, akitől félnünk kellene. Urunk és Megváltónk, aki szeretetével megítél minket, de meg is bocsát, ha Hozzá térünk. Hiszünk és remélünk Benne, és szeretjük Öt.

3

2.: „Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába.” Tisztelettel beszélünk Róla. Isten neve nem kötőszó számunkra. A gügyögés is tiszteletlenség. Nem becézgetjük Őt a gyerekek előtt sem. (Nem „istenke”, hanem Jóisten.) Az istenkáromlás a legnagyobb és legveszélyesebb bűn, a többi bűn forrása. Naponta időt szánunk a Vele való kapcsolatra, beszélgetésre. Minden imádság, ami Istennel összeköt minket. Nemcsak kérünk Tőle, hanem hálát is adunk Neki, dicsőítjük Őt, és gondolkodunk, elmélkedünk titkain. Rendszeresen olvassuk a Szentírást, és jó könyvek olvasásával erősítjük, gazdagítjuk hitünket. Tanúságot teszünk Jézus Krisztusba vetett hitünkről, elsősorban életünkkel, de ha alkalom adódik rá, szavunkkal is. 3.: „Az Úr napját szenteld meg.” A keresztények számára az Úr napja a vasárnap. Ekkor támadt fel Jézus, és vasárnap küldte el a Szentlelket. Együtt emlékezünk meg megváltó haláláról és föltámadásáról a szentmisén, amelyre időben érkezünk. Ez a közös megemlékezés jelenvalóvá teszi Őt. Aki nem tud vasárnap elmenni a szentmisére (de nem csak kényelemből!), szombat este is megteheti. Rendszeresen járulunk a szentségekhez. De ez a pihenés napja is. Nem szentségtelenítjük meg köznapi munkával, csak azért, hogy minél többet keressünk fölöslegesen, és dúskáljunk a javakban akár még mások kárára is. (Kivétel a közjóért végzett munka.) A vasárnap ünnepe a családi élet és az emberi kapcsolatok ápolásának is az ideje. Aki vagy ami fontos nekünk, arra mindig van időnk. Akire nincs időnk, figyelmünk, az nem is fontos számunkra. II. Embertársaink iránti szeretet „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” (Jn 13,34) A Tízparancs többi hét parancsa az embert, az életet mint legfőbb értéket védi. (Szemben a „halál kultúrájával”.) 4.: „Tiszteld apádat és anyádat.” Ez a parancs védi azt, ahonnan az életet kaptuk. Nemcsak a testi életet! (Szülők, tanárok, Egyház, haza.) Nem azért tiszteljük őket és engedelmeskedünk nekik, mert tökéletesek, hanem azért, amit kaptunk tőlük. De meg is kell bocsátanunk gyengeségeiket. (Mi sem vagyunk tökéletesek, bennünket is el kell viselnie másoknak.) Az idős szülőkről pedig gondoskodnunk kell. De benne van ebben a parancsban a gyermekeink iránti tisztelet és szeretet kötelessége is. Jézus kitágította szeretetünket Isten méreteire, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is (Mt 5,45), s még ellenségeinket is szeretnünk kell (de nem a tetteiket). Jézus ellenségei közé jött, és értük halt meg. 5.: „Ne ölj!” Védd az életet, a magadét is, a másokét is! Az élet szent és sérthetetlen a fogantatástól kezdve a természetes halálig. A gyógyíthatatlan betegek szenvedése is krisztusi érték! A

4


gyilkosság égbekiáltó bűn! A közlekedési törvényeket is ezért kell megtartanunk. De a lelki, szellemi életet is védeni kell. Hazug dolgokat tanítani, mást bűnbe vinni – ölés! A betegeket gyógyítani kell, szenvedéseiket enyhíteni. 6.: „Ne törj házasságot.” Isten ezzel a parancsával óvja az élet továbbadását. A szexualitás Isten ajándéka. E nélkül még Őt sem tudnánk szeretni, s kihalna az emberiség. De mint mindennel, ezzel is vissza lehet élni. Le lehet szakítani a szeretetről, öncélú örömmé válhat, amely nem építi az embert és kapcsolatait, hanem lerombolja. A paráznaság és a hűtlenség súlyos bűn, amely aláássa a családok és a társadalom életét is. „Tisztán az oltárig, hűen a sírig.” A katolikus ember a templomban köti meg szentségi házasságát. A házasság célja egymás kölcsönös segítése, gyümölcse a gyermek. A felelős családtervezés a szülők feladata, de ebben se az önzés vezesse őket. 7.: „Ne lopj.” Ez a parancs az élethez szükséges javakat oltalmazza. Mások és a társadalom javaival nem bánhatunk úgy, mintha a sajátunk volna; de a magántulajdont is védi. Dolgozz becsületesen, hogy tudj adni másoknak is, nemcsak a fölöslegedből! (A munkanélküli sem lehet naplopó.) De nem állhat életünk középpontjában a vagyon öncélú gyarapítása sem. Bűn az anyagiasság is, a pazarlás is. Mások szellemi javait – vagy idejét – ellopni is bűn. Idetartozik a környezetvédelem, a közösségekkel (állammal, Egyházzal, társadalommal, lakóközösségünkkel, polgári egyesületekkel) szembeni kötelességeink kérdése is. Az Egyház fönntartása az egyház tagjainak kötelessége. Szabad tizedet is adni, a Püspöki Kar által javasolt egyházi hozzájáruláson (a jövedelem 1%-a) és az adó 1%-ának a katolikus egyház javára történő felajánlásán felül is. Azt is meg kell gondolnunk, hogy a világ, benne az egyes országok anyagi javai, nem véglegesek. Aki tehát mértéktelen vagyont igyekszik magának összegyűjteni, azt csak mások kárára teheti. A Föld javainak arányos és egyenletes elosztására kell törekedni. Botrányos, különösen a keresztény közösségekben, hogy azok, akik dúskálnak a javakban, szívtelenül és tétlenül nézik, hogy mások a nyomorúságban puszta életben maradásukért küszködjenek. 8.: „Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.” Az ember közösségi, társadalmi lény, nemcsak megszületni nem lehet egyedül, de létezni sem. Az egymás iránti bizalom nélkül nem lehet élni. Ezt rontja meg a hazugság, a rágalmazás, az igazság elferdítése, a sértődékenység, a meg nem bocsátás, a ránk bízott titok meg nem őrzése, a sokféle csalás, mások bűnre csábítása. 9.-10.: „Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét.” „Aki bűnös vággyal asszonyra (férfira) néz, szívében már házasságtörést követett el vele.” (Mt 5,28) A szív az ember legmélyét, lényegét jelenti, más szóval az ember alapvető irányulását. Itt dől el minden. „Vigyázz,


hogy világosat gondolsz-e vagy sötétet; mert amit kigondoltál, megteremtetted” – mondja Weöres Sándor. Vágyainkat, érzelmeinket is kezelnünk kell, meg kell szelídítenünk, mert azok indítják, irányítják akaratunkat. Irigység, féltékenység: ha nem kezeljük ezeket, gonosz tettekre vezetnek. III. Önmagunk szeretete „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” (Mt 22,39) Aki önmagát nem szereti, nem fogadja el, az másokat sem tud szeretni. De van helytelen önszeretet is, ugyanúgy, mint ahogy másokat is lehet rosszul szeretni. (Ilyen lehet a szülők „majomszeretete” gyermekeik iránt, vagy amikor fiatalok együtt élnek házasság nélkül.) Isten akarata nemcsak a munka, hanem a pihenés is. Aki nem pihen eleget, az végül nem tud szeretni. El kell fogadnunk adottságainkat, korlátainkat, sebzettségeinket, sorsunkat, de törekednünk kell felül is múlni ezeket, önmagunkat. Nem mások, hanem magunk fölé kell nőnünk, de mégsem nélkülük. Sosem lesz tiszta az, aki elzárkózik az emberektől, ahelyett, hogy irgalommal és adakozó szeretettel közeledne feléjük. Aki mindig csak magával törődik, az végül teljesen magára marad. (Hát nem ez a pokol?!) Van bennünk valami önistenítő hajlam, amely minden bűn forrása. Tetten érhetjük ezt akkor, amikor a magunk igazához, kényelméhez, hatalmához ragaszkodunk, ahelyett, hogy szeretnénk. Mindent ki akarunk élvezni az életünkben, ezzel aztán tönkretesszük azt – a magunkét is, a másokét is –, ahelyett, hogy egyszerűen élveznénk azt, hogy élünk, a többiek társaságában. Egyedül a megtérés, a bűnbánat, Isten bocsánatának elfogadása hozhat valódi szabadulást számunkra. Tud-e bárki is jobb megoldást, mint amit Istenünk a szentgyónás, a kiengesztelődés szentségében kínál nekünk, hogy megszabadítson a helytelen önszeretettől, meggyógyítson, és Önmagához, aki a Szeretet, hasonlóvá tegyen? Csak a szeretet egyesít minket a szeretet Istenével. Minden más csak eszköz és segítség arra, hogy szeretni tudjunk. „Egyetlen törvény van, a többi csak tanács: Igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.” (Weöres Sándor) Kárpáti Sándor

Liturgia A nagyhét szertartásai egykor és most Már több mint ötven éve annak, hogy XII. Piusz pápa elrendelte a nagyhét szertartásai megújított rendjének bevezetését, melyet tíz évvel később a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja is néhány kisebb módosítással átvett, és amelyet manapság is végzünk templomainkban. Idősebb papjaink és híveink azonban még ma is fel tudják idézni gyermekkori élményként a régi liturgiát, melynek ismertetése segíthet, hogy a mai hívek is beavatást nyerjenek őseik nagyheti élményvilágába.



Nagyszerdán délután már a nagycsütörtöki virrasztó és hajnali zsolozsmát elővételezték, mely olvasmányairól kapta a Jeremiás siralmai (Lamentatio Jeremiae) nevet, és amelyen a hívek nagy számban vettek részt. Ma is sok helyen él ez a szertartás, a háromszögű gyertyatartón égő tizenöt gyertya fokozatos kioltásával minden zsoltár végén. Ahogyan a végén csak egy gyertya marad égve, úgy hagyták el az Urat is fokozatosan tanítványai, és egyedül ő virrasztott az Atya előtt mindnyájunkért. Nagycsütörtök egyetlen szentmiséjét reggel mutatták be, a püspökök ebben végezték a krizmaszentelést és a lábmosást is, mely csak székesegyházakban volt látható. Az olajszentelés igen ünnepélyes keretek közt történt 12 áldozópap, 7 diakónus és 7 szubdiakónus közreműködésével. Az olajokra nemcsak a püspök, hanem a papok is ráleheltek a Lélek közlésének jeleként, majd háromszoros térdhajtással és „Üdvözlégy, szent krizma”, „Üdvözlégy, szent olaj” felkiáltással hódoltak a Szentlélek karizmáit közvetítő szentségi anyag előtt, megcsókolva az olajtartó edényeket. A szentmisén elnémultak a harangok és az orgona, az áldozás után a szentséget áthelyezték egy mellékoltárra. Oltárfosztás következett a 21. zsoltár éneklése közben, majd csak ekkor történt a lábmosás. Délután a lamentáció és a getszemáni óra következett, amikor virrasztottak a mellékoltárra áthelyezett Oltáriszentség előtt. Nagypénteken reggel végezték a csonkamisét fekete liturgikus ruhákban. A szertartás felépítése megegyezik a maival, azzal, hogy a nagy könyörgésekre a diakónus felszólítására („Boruljunk térdre”) mindenki letérdelt, majd a szubdiakónus „Álljatok fel”-jére ismét felkeltek. A kereszt leleplezésére a pap levetette miseruháját, majd három részletben eltávolította a feszületről a fekete leplet, egyre magasabb hangon háromszor énekelve „Íme a kereszt fája, melyen a világ üdvössége függött”. A keresztet ezután letették az oltár elé egy vánkosra, a pap cipőjét letéve hódolt előtte (mint Mózes a csipkebokor előtt), őt követték a hívek is háromszor térdet hajtva és megcsókolva az üdvösség fáját. Közben énekelték a ma is előírt Panaszéneket (Improperia) a keletről származó görög nyelvű háromszor szent énekkel: „Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk”. Az ezután következő részt is jól ismerik a keleti keresztények: az előszenteltek liturgiáját. Az oltárt letakarták, a gyertyákat meggyújtották, majd az előző nap átváltoztatott két nagy szentostyát az oltárra hozták. A kehelybe bort és vizet öntöttek, majd megtömjénezték az oltárt, ezután a pap megmosta kezét. Az eucharisztikus imát kihagyva azonnal a Miatyánk következett, az egyik szentostya megtörése, legkisebb részecskéjének kehelybe ejtése és a pap áldozása. A hívek nagypénteken nem áldoztak. Ezután közép-európai szokás szerint a másik szentostyát szentségmutatóba helyezték, és körmenetben a szentsírhoz vitték, ahol a hívek egész estig szentségimádást végeztek.

5

Nagyszombat reggelén már hajnalban megkezdődött az egész egyházi év legünnepélyesebb és legmagasztosabb szertartása: a húsvéti vigília. A pap lila palástban megszentelte a templom előtt megrakott tüzet, ezután az öt tömjéncsomót a húsvéti gyertya számára, a szentelt tűzről pedig meggyújtottak egy vékony gyertyát, mellyel a templomba vonultak. A menet háromszor megállt, majd a fehér dalmatikába öltözött diakónus mindannyiszor meggyújtott egy-egy gyertyát egy háromágú gyertyatartón, és közben énekelte: „Krisztus világossága”. Az oltárhoz érve elkezdődött a húsvéti örömének (Exultet), melyet a diakónus énekelt, közben beillesztette az öt tömjénszemet a szentélyben álló húsvéti gyertyába, azt meggyújtotta a háromágú gyertyatartóról, végül a templom fényei is kigyulladtak. Tizenkét prófécia éneklése következett könyörgésekkel megszakítva, majd a keresztvíz megszentelése. A hosszú szentelési prefáció alatt a pap számos szimbolikus cselekményt végzett. Kereszt alakban szétválasztotta a vizet, a világ négy tája felé hintette, ahogyan a négy édenkerti folyó is megöntözte az egész földet. Háromszor belemártotta a húsvéti gyertyát a vízbe, háromszor rálehelt kereszt alakban és háromszor ψ (pszi görög betű, a pszükhé, vagyis a Lélek kezdőbetűje) alakban. Ekkor a pap meghintette a híveket a szenteltvízzel, majd beleöntötte a keresztkútba a keresztelendők olaját, azután a krizmát, majd mindkettőt egyszerre, hogy az így megszentelt keresztvízzel lehessen egész évben kiszolgáltatni a keresztséget. Ekkor következett a keresztelés (ami a gyakorlatban legtöbbször elmaradt), majd a Mindenszentek litániájának éneklése, miközben a pap arcra borult az oltár előtt. Mindezek végén az első húsvéti szentmisében visszatértek a harangok, az orgona, az alleluja, az áldozás alatt pedig egy rövidített vecsernyét (esti zsolozsmát) énekeltek. A fent leírt fönséges szertartásokon a híveknek sajnos csak elenyésző kisebbsége vett részt a korai időpont és a hosszúság miatt. Annál inkább özönlöttek a délutáni húsvéti körmenetre, mely nem volt a hivatalos liturgia része. Ez először a 138. zsoltárral kezdődött a szentsírnál, a pap kiemelve belőle az Oltáriszentséget, a nép felé fordulva énekelte: „Feltámadtam”, majd háromszor felidézte a Feltámadott szavait „Békesség veletek, alleluja”, végül a „Feltámadt Krisztus e napon” ének elkezdésével elindította a pompás körmenetet. A templomba visszatérve énekelték a Te Deumot, a Mennynek Királyné Asszonyát, és szentségi áldással zárták a feltámadás megünneplését. Mit változtatott ehhez képest XII. Piusz pápa fél évszázaddal ezelőtt, és milyen célból tette ezt? A húsvéti szent háromnap megváltásunk és hitünk legfontosabb titkait idézi fel, melyeknek rituális megjelenítését az egyház legszebb és legmagasztosabb szertartásaival vette körül. Szükséges, hogy a hívek, mint az első századokban, ma is részt vegyenek ezeken, mégpedig mindig az eredeti időpontban: az utolsó vacsora emlékén nagycsütörtök este, a kereszthalál megjelenítésén nagypénteken délután és a feltámadáson a nagyszombat és húsvétvasárnap közti éjszakában. A középkorban

6


ezek reggeli órákra kerültek, ami igencsak megzavarta az üdvtörténeti események és a liturgikus szertartások kapcsolatát. Hogyan lehet egy vacsorát reggel ünnepelni, vagy húsvét éjszakáját, a tűzszentelést, a húsvéti fény győzelmét az éjszaka fölött szombat hajnalán, amikor Jézus még a sírban feküdt? A hívek nagy többsége nem is vehetett részt ezeken a szertartásokon, mert a nagyhét napjai is munkanapok voltak, csak délután jutottak el a templomba, ahol a szentsírt látogatták és különféle népi ájtatosságokon vettek részt. Ezek is szépek, értékesek, de semmiképpen sem szabad kiszorítaniuk az egyház liturgiáját, melynek egyedülálló méltósága és szentségi ereje van. Ma is probléma sok helyen, hogy a hívek nehezen értik meg az egyház szándékát és a nagyheti szertartások kiemelkedő fontosságát. Nagycsütörtökön ma sem telnek meg templomaink, pedig Jézus vágyva vágyik arra, hogy elköltse búcsúvacsoráját barátaival. Nagypénteken ma sem értik sokan, miért nincs már délelőtt nyitva a szentsír, pedig Jézus csak délután három órakor halt meg és lett eltemetve. Ma sem világos, hogy húsvét éjszakáját miért nem lehet nagyszombat verőfényes délutánján ünnepelni, hiszen a hívek megszokták, hogy a körmenet is világosban történjék, és hazatérve a „feltámadásról”, vacsoraidőben fogyaszthassa a család a húsvéti sonkát. Már fél évszázada buzdít minket az egyház a húsvéti misztérium újrafelfedezésére és életünk központjába való helyezésére. Ehhez azonban a nagyhét utolsó három napján valóban mindent félre kellene tennünk, hogy időt nem sajnálva és földi gondok miatt nem aggódva csak a lényegre figyeljünk, és a liturgia szárnyain eljussunk a bűnnek, az önző énünknek való meghalásra és a Krisztussal való feltámadásra. Kovács Ervin

FERENCES JUBILEUM 800 ÉVES A FERENCES REND Ez az év nekünk szól! – a jubileumi év megnyitója Az Úr adjon nektek békességet! Szeretettel köszöntök mindenkit a Magyarországon élő ferences család nevében! A napokban kaptam kézhez a Magyar Iszlám Közösség elnökének a levelét. Ebben minket, ferenceseket egy folyamatos párbeszédre hív, aminek folytatása lehet akár valamilyen közös karitatív munka. Ezt írja többek között: „Szent Ferenc, a Rend alapítója kiemelten nagy tiszteletet élvezett annak idején a Közel Keleten, s tudomásom szerint a mai napig becsülik. Tisztelik munkásságát!” Az jutott eszembe önkéntelenül is, hogy lám, „ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez.” Azt akarom ezzel mondani, hogy kicsit talán elszégyellhetjük magunkat: minket Szent Ferenc testvéreinek hívnak, az ő követőinek, így nekünk azt kellene folytatnunk, amit Ferenc tett, és íme, a „Szultán utóda” jön el és kezdeményez dialógust velünk. Statikusak vagyunk, akár a hegy!


Ha valaki azt kérdezi, hogy mire jó egy jubileumi év, akkor ezzel a kicsinyke mozzanattal akartam válaszolni neki: arra való egy jubileum, hogy megmozgasson. Kimozdítson statikus állapotunkból. Engedjük, hogy Assisi Szent Ferenc piszkáljon minket. Akár a muszlimokon keresztül is! Valaki azt kérdezte, minek ünnepeltetjük magunkat? Minek reklámozzuk magunkat? Úgy gondolom, hogy a jubileumi év nem mirólunk szól, hanem nekünk szól, nem minket reklámoz, hanem Szent Ferenc szellemét akarja engedni, hogy jobban működjön. Azt is feszegetjük néha, hogy kinek az ünnepe is ez? Ki a ferences? Bár Ferenc egy rendet alapított – aztán még kettőt –, mégsem lehet azt mondani, hogy a rengeteg közösség közül csak ez vagy az tartozik Őhozzá. Valójában nem is rendet akart alapítani, hanem az evangélium friss vizével akarta öntözni a világot, ahogy Celanoi Tamás írja. Ahogy az angyal Mária meglátogatásával indította útjára a megváltás művét: Isten megtestesülését, éppúgy Assisi Szent Ferenc „foganta és hozta világra az evangéliumi igazság lelkületét.” – mondja Szent Bonaventúra. (LM) Benne hozta létre Isten a „Ferences Karizmát” kegyelme által. Épp 800 éve annak, hogy mindez történt. Idén, 2009-ben ünnepeljük a regula elfogadásának 800-ik évfordulóját. Lényegében azt, hogy Isten elhatározta, és útjára indította azt, amit mi csak egyszerűen „ferencességnek” mondunk. Így most nagy örömmel adunk hálát ezért, amolyan „szent évvel” emlékezünk meg minderről. Elsősorban magunkat ferenceseket emlékeztetjük, micsoda kincset ajándékozott nekünk az Úr! „Ismerd föl ó, keresztény, nagy méltóságodat!” – kiáltja Nagy Szent Leó pápa karácsonyi szentbeszédében, amikor Isten emberré születésén ujjong, micsoda méltóságot adott ezáltal Isten az embernek! Ugyanígy ujjonghatunk fel mi is, akik a ferences családhoz tartozunk: Ismerd fel hát ó, ferences nagy méltóságodat, Isten arra hívott meg, hogy Assisi szent Ferenc módjára élj. Arra, hogy Ferenc módjára fogand és hozd világra az evangéliumi igazság lelkületét. Az evangéliumi életet! Szívünkben ezzel az örömmel kezdjük meg a jubileumi, kegyelmi esztendőt! fr. Magyar Gergely ofm tartományfőnök megnyitó beszéde

Az élet könyve, az üdvösség reménye… – a ferences regula bemutatása (I. rész.) 1. „Melyik regula?” Szent Ferenc Végrendeletében olvassuk: „És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem. És kevés és egyszerű szóval írásba foglaltattam ezt, a pápa úr pedig megerősítette számomra.” (14-15). Ez a megerősítés a történetírók szerint 1209-ben játszódott le, a Rendben élő hagyomány szerint április 16-án. Ekkor nyerte el Ferenc a „Pápa Úrtól” a jóváhagyást közösségének akkor még bizonyára csak alapjaiban felvázolt életmódjára. A későbbi kutatás a „protoregula” szakkifejezést használja erre az iratra, amely nem maradt fenn. Nem maradt fenn, mert ahogy a közösség létszámban fejlődött (mégpedig robbanásszerűen), funkciói kialakultak, arculata markánsabb lett, úgy az életforma leírását is egyre inkább pontosítani kel-



lett. Az egyik korabeli életrajz szerint Ferenc „több regulát készített és próbált ki, mielőtt elkészítette volna azt, melyet végül is örökül hagyott a testvérekre” (3Társ 35). Mégis, a Renden belüli és kívüli források mindig „a” reguláról beszélnek, és azzal sem törődnek, hogy pontosítsák, melyik állapotára gondolnak. Mindenki feltételezi, hogy a regula régebbi és újabb változatai folytonosságban és azonosságban állnak egymással. Ferenc közösségének mindig volt Regulája, ez alapvonalaiban mindig azonos volt az 1209-ben jóváhagyottal, de fejlődött. Ami végül fennmaradt, és amit ma is Regulánkként tisztelünk, az egy 1223. november 29-i dátummal keltezett bulla III. Honóriusz pápa részéről, amely Ferenc Reguláját az Egyház tekintélyével hivatalosan odaadja a rendi közösségnek. Fennmaradtak azonban előző változatok is, amelyek tanúsítják, ahogy Ferenc és a közösség az életének tanulságai alapján folyamatosan dolgozott a maga reguláján. Fennmaradt egy 1221-es teljes változat, amelyet átdolgozásra a római Curia viszszaadott Ferencnek, továbbá egyéb töredékek a regula különböző szövegállapotaiból. Ami 1223-as dátumot visel, és amelyet „a” Regulának ismerünk ma, nem csupán egy értékes szövegemlék vagy egy száraz jogi dokumentum. Maga Szent Ferenc – kortárs tanúság alapján – „úgy jellemezte a Regulát, mint az élet könyvét, az üdvösség reményét, az evangélium foglalatát, a tökéletesség útját, a paradicsom kulcsát, az örök szövetség okmányát. Ezért megkívánta, hogy mindenkinek legyen belőle egy példánya, mindenki kívülről tudja, s az unalom elűzésére s a tett eskü emlékének az ébrentartására sohase szűnjék meg bensejében foglalkozni vele. Legyen mindig szinte a szemük előtt, hogy irányítsa viselkedésüket, sőt mi több, vele kell, hogy meghaljanak.” (2Cel 208)

2. A regula és a rendalapítás Az a feladatom, hogy ma erről a Reguláról beszéljek. Először is szeretném tisztázni a Regula és a Rendalapítás, tehát az idei 800. évforduló viszonyát. Amikor az évfordulók ünneplése szokásává lesz az európai kultúrának, a ferences rend is meghatározza a maga alapítási dátumát. Sokatmondó, hogy erre nem a Regula végső pápai jóváhagyásának dátumát választja (1223. nov. 29.), hanem az első, szóbeli jóváhagyásét, 1209. április 16-át. Ennek egyik oka, hogy 1215-ben a IV. Lateráni zsinat megtiltja új szerzetesi regulák írását, és az ezután létrehozandó szerzetesi közösségeknek a régi regulák: Vazul, Ágoston, Benedek regulája közül kell valamelyiket magukra vállalniuk. Az 1209es szóbeli jóváhagyás azonban hivatkozási alap volt Szent Ferenc számára, hogy 1223-ban még jóvá tudjon hagyatni egy új regulát a pápával. A Rend ezért is 1209-hez köti alapításának dátumát, amelyet 1909-ben és 1959-ben már tudatosan, a kornak megfelelő külsőségek között, nyilvánosan is ünnepelt. Magát az alapítást azonban, mint láttuk a Végrendelet szavaiban, Ferenc nem köti évszámhoz, hanem döntő eseményekhez: a testvérek köréje gyűlése, az Úrtól kapott inspiráció az

7

evangéliumi életformára, ennek egyszerű írásba foglalása és a pápai megerősítés. Amióta a Rend 2005-ben megkezdte a felkészülést az idei évfordulóra, az eltelt időszakban Ferenc megtérésének szinte minden mozzanatához egy-egy 800. évfordulót kötnek.

3. A regula keletkezése A bevezetőben röviden felvázoltam a regula keletkezését. Nézzük most meg kicsit részletesebben ennek néhány kérdését, mert ez segíthet a regula jobb megértésében. Három véleményt szeretnék idézni a regula keletkezéséről, és ezekre először nemet, aztán igent mondok, hogy a három szemlélet kiegyensúlyozásával közelebb jussunk a keletkezés megértéséhez. A három nézetet egy-egy tömör, szinte szólamszerű mondatban fogalmazom meg. 1. „A regulát Krisztus diktálta Szent Ferencnek” Ha elmegyünk a Rieti melletti Fontecolombo ferences remeteségébe, a kis templomban fafaragás jeleníti meg eseményként az ahhoz a helyhez kötött mennyei szózatot. Ez a felfogás szándékában kétségkívül vallásos, de túlzásba esik. Alapja a „szó szerinti sugalmazás” bibliaelméleti gondolata. A regula minden szava, minden betűje szent – ezért ugyanúgy fennakad a kéziratos hagyományok, a szövegkritika nehézségein, mint a Biblia hasonló értelmezésekor. Nem akar tudni párbeszédről a regula keletkezésében, az ember csupán passzív befogadója Isten kimondott szavainak. Márpedig az ember szerepét komolyan kell venni a sugalmazásban is. Isten kegyelmi működése az emberi alkotás és közös gondolkodás folyamatain keresztül érvényesül. De ne vessük el mindenestül a véleményt. Miben tudunk vele egyetérteni? A regulán keresztül valóban Isten akaratát kell felfedeznünk. A karizma, az életforma, amely benne megfogalmazódik, Isten ajándéka az egyháznak. Ferenc szándéka is ehhez igazodik a regulában: egészen Istenhez akar fordítani minket, szüntelenül az Úr szavára hivatkozik, Krisztus jelenti a regula valódi üzenetét. 2. „A regula annak eredménye, hogy a hivatalos Egyház hatalmi kényszerével eltorzította Ferenc eredeti szándékát” Ez a felfogás a forradalmi romantika jegyében fogant a XIX. sz. végén. Konfliktust tételez fel Szent Ferenc, a karizmatikus személyiség és az intézményes „Egyház” között. De miből feltételezi a konfliktust? A történeti kutatás igen jó viszonyt mutat ki Ferenc és a pápák, illetve bíboros pártfogók között. Ferenc részt vett az 1215-ben tartott IV. Lateráni zsinaton, és ezután írt leveleiből kitűnik, mennyire azonosult az egyház szándékával. Azt is megértette, hogy nem ragaszkodhat egyoldalúan az életforma újdonságához, és a közösség fennmaradásának érdekében keresnie kell a megfelelő egyházjogi kategóriát. Tanulságos ebből a szempontból egy XIV. sz-i jogász megjegyzése: „A testvérek élete olyan újdonság, hogy előzmény hiányában nem lehet rá formulát alkalmazni”. Ferenc maga is beleegyezett az intézményesülés kezdődő folyamatába.

8


Ha ennek a felfogásnak az igazságtartalmát keressük, akkor beláthatjuk: a regula létrehozását igenis befolyásolták az akkori egyházi körülmények, zsinati rendelkezések, pápai szándékok. 3. „A regula valójában a közösség műve” Ez a vélemény a Regula megalkotásában az ún. szociológiai tényezőt tekinti döntőnek. Az embert annyira meghatározza környezete, hogy önállósága csupán illúzió. Elég nehéz azonban elfogadni, hogy az a Ferenc, aki mindvégig szinte kínosan ügyelt szándékának tiszta érvényesülésére, és ehhez megvolt a szellemi és személyiségbeli felkészültsége, nyomtalanul feloldódott volna valamiféle közösségi szerzőségben. Vitán felül áll azonban, hogy a törvényhozó munka elsősorban a káptalanokon folyt. Ferenc engedte, hogy tapasztalatok befolyásolják. Ékes bizonysága ennek Ferenc egyik levele, amelyet az egyik miniszterhez írt. A következő részletet olvassuk benne: „A regula azon fejezeteiből, melyek a halálos bűnökről szólnak, az Úr segítségével a pünkösdi káptalanon, ha a testvérek is jónak látják, egy ilyen fejezetet szándékozunk összeállítani…” (13.) – és következik a tervezett fejezet. Ha úgy tetszik, Ferenc a káptalan előtt levélben megküld egy szövegtervezetet az egyik miniszternek, hogy ő is részese legyen a törvényalkotás folyamatának. Mindezek alapján a Regula keletkezéséről elmondhatjuk: Szent Ferenc írta, akinek minden szándéka Krisztus követésére és az evangélium szerinti életre irányult, és megírásában tükröződik a fiatal közösség egész tapasztalata, amely életközegének ezt az adott római Egyházat fogadja el. Hogy a szöveg egy másfél évtizedes intenzív kommunikációs folyamat eredménye, és hogy egyházjogi szakértők munkája is benne van, nem mond ellent annak, hogy úgy tekintsünk rá, mint Krisztus ajándékára. fr. Várnai Jakab ofm, definitor generális (folytatjuk)

Vallomások a ferences lelkiségről


Miért lettél a ferences család tagja? Az Úr Isten behúzott a csőbe. Olyan körülményeket teremtett, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy ez az utam. Olyan közösséget láttam, olyan kapcsolatokat, hogy itt maradtam. Itt ismerkedtem meg Ferenccel, bár addig is tudtam róla. Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Ferenc élete egy olyan keresztény életforma, melyre Isten engem is meghívott. Ahogy ő szemlélte a világot és az Istennel való kapcsolatot, az jó, és számomra is út. Ferenc megmutatta, hogy hogyan kell olvasni az evangéliumot, és hogyan kell megélni. A döntéshez - hasonlóan a házassághoz – érzelmi és racionális elemek is vezettek. A ferences rendből sok csodálatos embert ismertem meg, akik tanúsítják számomra, hogy Isten él. A klarisszáknál is ezt látom: ők is egy élő Istennel vannak kapcsolatban. Nem tudom máshogy elképzelni az életemet. A helyemen vagyok. Imi (Ferences Világi Rend, Budapest)

Mit jelent számodra a fogadalom? A Ferences Világi Rendben az evangéliumi életre teszünk fogadalmat, melyet a világban Szent Ferenc példája szerint akarunk élni. Tehát nem a klasszikus szerzetesi fogadalom ez a szegénység-tisztaság-engedelmesség evangéliumi tanácsaira, hiszen ezt a szerzetesi életformát nem élhetjük az állapotbeli kötelességeinkkel együtt. A mi fogadalmunk egy mélyebb elköteleződés a keresztségünkben kapott hivatásra, elköteleződés Isten és a közösség felé, és kölcsönös felelősségvállalás egymásért, hogy a ferences karizmát kibontakoztassuk. Isten kezébe és a testvéreim kezébe tettem az életemet. Ami számomra mindig döbbenetes marad a fogadalommal kapcsolatban, hogy Isten elkötelezte magát arra, hogy Szentlelke által képessé tesz arra, amire rátettem az életemet: az evangéliumi életre Ferenc módján. Hát, drukkolok Neki! Zsuzsi (Ferences Világi Rend, Budapest)

Mi ragadott meg elsőként Szent Ferenc lelkiségéből? A világi életben az egymásra licitálási verseny igen elterjedt népszokás. Pl. ha a szomszédnak 1 méter magas kerítése van, akkor nekünk 1,5m kell. Mert ugye, nem vagyunk mi kevesebbek. Ha a szomszéd fél milliót költ lakodalomra, akkor mi kettőt. Ha a szomszédnak 2 milliós autója van... Ezt a versenyt én hetedikes koromban feladtam. A rendbe lépésig vezető utam ebbe a sorba illeszkedett bele. Szent Ferenc hasonló módon feladta a versenyt, ami Assisi városának polgárai között dúlt. Szent Ferenc kiváló ember volt, nagy szent, s követője lehetek én is, akiről ugyanez nem mondható el. Sőt a rend története folyamán az egyszerű ferenceseknek is meg volt a maguk hivatása. Hűségesek voltak, megtették mindazt, AMIT TUDTAK!

Mit jelent neked a ferencesekkel való kapcsolat? Hogyan látod őket? Nekünk Kárpátalján a ferencesek jelenléte konkrét, megélt barátságot jelent. És nem csak egy-egy testvérrel! Egymáshoz megyünk minden bajunkkal, örömünkkel. Arra járok, benézek hozzá. Amikor ő jár erre, ő sem megy úgy el, hogy ne állna meg nálunk. Amikor az itteni misszióból Áron elment, Jónás megjött, bemutatkozott, és attól kezdve a barátunk volt. A barátunk barátja ugyanolyan barát. Mintha maga Ferenc lenne itt! Ugyanaz a lelkület, mint amit olvashatunk Ferencről, hogy egyszer megkérdezi tőle valaki: „Mondd csak, te vagy az assisibeli Ferenc testvér?” És amikor Francesco igenlőleg felel, kedves naivitással így szól hozzá: „Akkor hát csak iparkodj, hogy olyan jó légy, mint amilyennek tartanak, mert sokan bíznak benned. Figyelmeztetlek, nehogy az emberek csalódni találjanak.” És Ferenc megcsókolja a lábát. Nyáron Szegedre úgy mentünk hozzájuk, mintha haza mennénk. Aztán amikor Antal püspök jött hozzánk, ugyanazzal a barátsággal találkoztam: nem kellett egymáson a „fogást” keresni.

Kamill testvér (Szeged)

István (görög katolikus pap, Déda, Kárpátalja)



PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK Zarándoklat Jézus nyomában A Szentföld 2000 év óta a kereszténység egyik legszentebb helye. Az ószövetségi nép Isten ígéreteibe és irgalmába kapaszkodó történelme, a Megváltó földi élete, az egyház születése szentelte meg ezt a vidéket, mely a századok során különböző birodalmakhoz, országokhoz tartozott. Sok szenvedést, háborúskodást megélt ez a táj, és ma sincs igazán része a békében. Látszólag rendben zajlik az élet a mindennapokban a figyelmes utazó, zarándok mégis megláthatja a békétlenség jeleit. Fokozott ellenőrzés a határon, ellenőrzési pontok az utakon, az öt méter magas betonfal Betlehem körül, az utcán lépten-nyomon feltűnő fegyveres katonák, majd a helyiekkel való beszélgetés megérteti velünk, hogy még nagyon távoli álom e föld népei számára a béke. A szentföldi keresztényeknek sem könnyű a helyzetük, 1947-ben (Izrael állam megalakulásakor) még 20 százalékos arányuk 1,4 százalékra csökkent, menekülésük, elvándorlásuk pedig ma is folyamatos. Kívülről olyan egyszerűnek tűnik a megoldás: a megtérés, a megbocsátás, a kölcsönös kiengesztelődés útja, ott azonban, ahol érdekek ütköznek, régi sérelmek vannak egymás iránt, ahol nincs hajlandóság a másik méltóságának, jogainak elismerésére, mindezt már nehezebb megvalósítani. Ezek a gondolatok, érzések akaratlanul is végigkísérték azt a néhány napot, amit a szentföldi ferences közösség elöljárójának meghívására mi, magyarországi ferences testvérek tizenhatan Jézus földi életének helyszínein tölthettünk. A ferences közösség története szorosan összekapcsolódik a Szentföld keresztény történelmével. Nem véletlen, hogy a katolikus szent helyek nagy részén ma is ferencesek szolgálnak. Ferenc maga is járt itt a keresztes háborúk idején, és életének fontos epizódja volt az egyiptomi szultánnal való találkozása. Lelkiségének meghatározó jellemzője volt az evangélium megélése, a megtestesülés titka, az emberré lett Isten, Jézus követése. Ezért is vágyott látni, felkeresni azokat a helyeket, ahol Jézus élt. Közel nyolcszáz éve folyamatos itt a ferencesek jelenléte, eközben volt olyan időszak, amikor rajtuk kívül alig voltak keresztények ezen a vidéken. A szent helyek őrzése, a zarándokok fogadása mindig is fontos küldetése volt az itteni testvéreknek. Ma több mint háromszáz ferences él a szentföldi kusztódiában (a helyi közösségben), akik részben itt születtek és léptek be a rendbe, részben a világ más országaiból érkeztek az itteni szolgálatra. Jelenleg két magyar testvér is tanul Jeruzsálemben, a ferences biblikus egyetemem, ők szervezték és vezették utunkat.

9

Az éjjeli repülőút után hajnalban érkeztünk Názáretbe, ahol az Angyali Üdvözlet Temploma mellett volt a szállásunk. Innen jártuk be a környéket Galilea vidékét. A Genezáreti tó partján felkerestük Tabghát (Hétforrás), ahová a hagyomány két fontos evangéliumi eseményt is köt. Egyrészt itt történt a csodálatos kenyér- és halszaporítás, másrészt Jézus itt bízta Péterre az egyház vezetését. Innen nem messze található Kafarnaum, ahol Jézus gyakran megfordult valószínűleg Péter vendégeként. Péter háza a tó partján volt, romjai fölé egy modern templom épült. Kafarnaum másik érdekessége a viszonylag jó állapotban megmaradt zsinagóga (Kr. u. 4. századból), ami a korábbi zsinagóga alapjára épülhetett, amelyben Jézus tanított és csodákat tett. Felkerestük még a Nyolc boldogság-hegyét is, ahonnét csodálatosan szép kilátás tárult elénk a Galileai „tengerre”. Kánában, a Jézus első csodatételének emlékére épült templomban pedig láthattunk olyan korabeli kőkorsót, melyet a bor tárolására használtak. A következő nap a názáreti Mária házánál tartott szentmisével kezdődött, ezután többen gyalogosan megmásztuk a Tábor hegyet, a színeváltozás hegyét, majd Sepphoris, egy Jézus korabeli zsidó város régészeti feltárását tekinthettük meg. A harmadik napon a Jordán völgyén keresztül délre utazva Betlehembe érkeztünk. Itt az ortodox Születés-bazilikában láthattuk Jézus világrajövetelének a helyét, amit ma egy aranyozott csillag jelöl a barlang kövén. Jártunk a ferences kolostorban is, ahol néhány éve a nagy visszhangot kiváltó drámai események voltak. Palesztinok, fegyveresek és civilek, köztük gyerekek és idősek menekültek a rendházba, melyet az izraeli hadsereg vett körül, az élelmiszer- és vízellátást megakadályozva. A ferences testvérek többszöri felszólítás ellenére sem hagyták el a házat, mintegy élő pajzsként védve a menekülteket. Az utolsó két napot Jeruzsálemben töltöttük. A 4. század végén írta Szent Jeromos Jeruzsálemről: „Annyi hely van ebben a városban az imára, hogy egyetlen nap nem elég valamennyi helyet felkeresni.” S valóban két nap is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy minden szent helyet meglátogassunk. Szentmisén vehettünk részt a város „keresztény szívében” a Szentsír-bazilikában, és az Olajfák hegyén, a Getszemáni kertben épült templomban, melynek rendkívül szép oltármozaikja magyar adományból készült (a magyar címer őrzi ennek emlékét a templom szentélyében). Végigjártuk Jézus keresztútját, a Via Dolorosa-t, mely talán éppen profánságában (tele van utcai árusokkal) hiteles emléke annak a világnak, amely elvetette Isten küldöttét. Felkerestük még Szűz Mária elszenderedésének templomát és az utolsó vacsora termét a Sion-hegyen, továbbá voltunk a Bethesda fürdő romjainál is, ahol Szent János evangéliuma szerint Jézus meggyógyított egy 38 éve béna embert.

10


Különös érzés azokon a helyeken járni, ahol Jézus és tanítványi is jártak, ahová a századok során annyi keresztény vágyott eljutni, vagy ahová éppen vezeklésből indult el. Bizonyos, hogy akik a középkorban zarándokoltak ide, akik végigjárták ezt a nem veszélytelen utat, egészen más emberként térhettek haza. Ma sokkal egyszerűbb, sokkal rövidebb időt jelent a zarándoklat, talán kevésbé követeli meg egy belső lelki út végigjárását. A mai zarándok sok helyet fölkeres, a szent helyeken próbál imádságra hangolódni, de aztán sietni kell tovább. Itthonról visszatekintve azonban mégis csak nagy kegyelem forrása volt ez az út, hiszen az evangélium eseményei sokkal elevenebben jelennek meg előttünk azzal, hogy ott lehettünk, ahol mindezek megtörténtek. fr. Bezzegh Kelemen ofm

Fogadkozásaink „Ó, ha véle ott lehettem volna, mint a zápor a könnyem úgy folyna” – énekeljük lelkesen a szép régi éneket nagyböjt idején. Nem sokat kockáztatunk ezzel a fogadkozással, hiszen az időutazást még nem találták fel, így nem kell színt vallanunk a keresztre feszítéskor jelen lévő, ordítozó tömeg előtt. Milyen emberek voltak ezek? Nagyon sokfélék, sok helyről érkeztek, lehettek köztük olyanok is, mint mi vagyunk. Ezek az emberek látták Jézust, hallgatták tanítását, tanúi voltak csodáinak, néhány napja, mikor még úgy tűnt, hogy „szalad a szekér” még királyukká is akarták tenni Őt. Mit tettek ezek az emberek, és mit tettünk volna mi, látva Jézus elfogását, megkínzását, keresztre feszítését? Ez a sok helyről jött sokféle ember alapjában véve háromféleképpen viselkedik. A legnagyobb csoport „együtt ordít a farkasokkal” – követeli Jézus halálát. Egy másik nagy csoport csalódottan, életét féltve háttérbe vonul. Csak egy egészen kis csoport: Mária, Mária Magdolna, János apostol és még néhányan maradnak a közelben, ők valóban ott zokognak a kereszt tövében. Nem lehetünk annyira elfogultak, beképzeltek, hogy magunkat is ehhez a kis csoporthoz számítsuk, a nagy számok törvénye is azt valószínűsíti, hogy bizony mi is az első két csoport valamelyikéhez csapódtunk volna – ha ott lehettünk volna. Ugorjunk az időben előre 1200 évet, Árpád-házi Szent Erzsébet korába. A 2007-es Szent Erzsébet-év méltó módon állított emléket ennek a korát messze megelőző gondolkodású, az igazi európai értékrendet megalapozó Szentnek, ugyanakkor túláradó büszkéséggel töltötte el a magyar szíveket is. „Ó, ha véle ott lehettem volna?” – tegyük fel újra ezt a kérdést, hiszen a büszkeség mellett a népszerűségből is, elismerésből is szeretjük kivenni a részünket. Marburgban a Szent Erzsébet templomban van egy ablak, melynek tizenkét színes mozaikképe Szent Erzsébet életének főbb eseményeit és azokat a cselekedeteit ábrázolja, amik miatt a mai napig óriási tisztelet övezi személyét.


Mik voltak ezek a cselekedetek? - az éhezőknek enni adott, - a szomjazóknak inni adott, - a hajléktalan vándoroknak szállást adott, - a ruhátlanokat felruházta, - a betegeket gyógyította, - a rabokat meglátogatta. Hogy ezek valahonnan ismerős dolgok? Hogy ezeket nem is Szent Erzsébet találta ki? Senki sem állította, hogy ő találta volna ki – ő „csak” tette… Tette egy olyan korban, amikor ezeket tenni nem volt divat. Tettével felébresztette korának a lelkiismeretét, „divatba hozta” a jótékonykodást olyan gazdagok számára is, akiket a lelkiismeretük nem indított volna erre – de hát a divat az divat… Ezáltal nem csak azokon segített, akik olyan szerencsések voltak, hogy szükségükben hozzá fordulhattak, hanem hosszú évszázadokra – egész napjainkig – jól működő „szociális védőhálót” hozott létre új hazájában. Mit tettünk volna mi akkor, ott, ezekkel a – mai szavakkal – „halmozottan hátrányos helyzetű” emberekkel? Ezt ne találgassuk, ne fogadkozzunk, hanem ugorjunk az időben előre újabb 800 évet, – nézzük meg, mit teszünk most. Az elesett, rászoruló emberek előtt ma sem tárjuk szélesre ajtónkat, általában ápolatlanok, piszkosak, „nem szalonképesek”, ráadásul szívesen feltételezzük róluk, hogy nem is anynyira önhibájukon kívül kerültek kilátástalan helyzetbe. Idegen embernek manapság „csak úgy” szállást adni – ez aztán teljes képtelenség. A segítségre szoruló idős hozzátartozó befogadása és ápolása is fel tudja forgatni egy család megszokott életritmusát, mit kezdenénk akkor egy befogadott hajléktalannal? (Összehasonlításul: Szent Erzsébet egy idegen leprás beteget befektetett a saját ágyába). A gondolatmenet zárásaként egy német evangélikus lelkész írását idézem: Vándor voltam… Egy hűvös, késő nyári este – 11 óra. Csengetnek. A feleségemmel csodálkozva néztünk egymásra. Ki lehet ez ilyen későn? A bejárathoz megyek, és ott állt egy fura, nem túl bizalomgerjesztő ötven év körüli meglehetően ittas idegen férfi. Jó estét, tisztelet úr! – hebegte nehezen érthetően. A kórházból jövök, ahol engem kezeltek, és a kezelés ilyen sokáig tartott, a hajléktalan szállást már bezárták, így hát ebben a helyzetben… Sejtettem mit akar, és egy kellemetlen kérdés vetődött fel bennem. Hol fektethetem le őt? A vendégszobában? – ki tudja, hogy bepiszkítja, tönkreteszi. A pincében? – képtelenség, hiszen ott tartom nyitott polcokon a borkészletemet. Ez szintén nem megy. Az idegen félbeszakította a töprengésemet. Tiszteletes Úr, nem alhatnék az ön garázsában? Ha adna egy takarót… Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Hoztam neki egy hálózsákot és egy régi matracot, kiálltam a kocsival a garázsból,



és az idegen megágyazott magának a kemény, hideg betonon. Hoztam még egy gyertyát is, a feleségem kent neki egy szelet kenyeret, aztán jó éjszakát kívántunk neki. Rosszul aludtam, sokáig álmatlanul forgolódtam a jó meleg ágyban. A garázsban alvó emberen morfondíroztam: „Tulajdonképpen semmi gond… tulajdonképpen az a hely nem is olyan hideg…” – nyugtatgattam magam. Reggel hatkor felkeltem, és utánanéztem a vendégemnek. Kért egy kávét, túláradóan hálálkodott a szállásért, aztán elbúcsúzott, és meglehetősen bűzös „felhőt” hagyva maga után elment. Én is siettem vissza a lakásomba, hogy megkezdjem a felkészülést a vasárnapi prédikációra. Mellbevágott egy részlet Lukács evangéliumából: „Volt egy gazdag ember, bíborban és patyolatban járt, és nagy lakomát rendezett minden nap. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel…” Magulya Miklós

Mi lesz az óvoda sorsa? – 2. rész – egy megállapodás a város és lakói érdekében A Szécsényi Harangok szeptemberi számában röviden beszámoltam a Haynald utcai, jelenleg óvodaként működő ingatlan sorsának rendezetlenségéről és a sok kérdésről, amely megoldásra vár. Hála Istennek, az épület sorsa és a kusza helyzet végre rendeződni látszik. Szeretném most röviden minderről tájékoztatni az egyházközség híveit is. 2008 októberében polgármester asszony levélben tájékoztatott, hogy a város 500 mFt-ot nyert a Magyar úti óvoda épületének bővítésére, így a Haynald utcai épületet „jövő év első feléig vennék igénybe”. A Ferences Szegénygondozó Nővérek Általános Főnöksége részéről szerettük volna 2009. július 1-jével megkapni a tulajdonunkat. 2008 novemberében és decemberében a városi önkormányzat több testületi ill. bizottsági ülésén részt vettünk, hogy a törvénysértő, egyoldalúan fenntartott és számunkra igen hátrányos helyzetet rendezve, mindkét fél érdekeit tiszteletben tartó megegyezésre jussunk. Számos kompromisszumos javaslatot tettünk le az önkormányzat asztalára. Kérésünket és sokadik kompromisszumos javaslatunkat végül a 2008. december 29i rendkívüli ülésén fogadta el a képviselőtestület. A megszületett megállapodás értelmében a város 2009. december 31ig használja az épületet, ez idő alatt nyugodtan és biztonsággal meg tudja oldani a Magyar úti óvoda bővítését, ugyanakkor a Haynald utcai épület átadásának kétéves csúszását kártérítéssel ellensúlyozza. Úgy tűnik, ha nehezen is, de sikerült egy mindkét fél számára elfogadható megegyezést létrehozni. Felmerülhet a kérdés, vajon miért kértük az 5 mFt-os kárpótlást. Törvény adta jogunk mellett erre főleg azért kényszerülünk rá, mert az évek múlásával és az ügy akadozásával kö-

11

zösségünk kiszolgáltatott helyzetbe került: miközben egy lepusztult épületet kapunk majd meg, mi állami kárpótlást nem kapunk, a város szociális gondjait enyhítő, saját keretből megvalósuló befektetésre szánt pénz értéke folyamatosan romlik, pályázati lehetőségektől esünk el, az építőanyag-árak és a beruházási költségek pedig folyamatosan emelkednek. Bár a jog szerint a tulajdonost a használatért méltányos bérleti díj illeti meg (ez jelenleg a piaci átlag alsó határát figyelembe véve kb. évi 15 mFt-os öszszeg lenne), figyelembe véve a város nehézségeit, jelentős engedményeket ajánlottunk fel. Az épület sorsa természetesen nem pusztán a mi ügyünk. Szécsény lakói, idős, magukra maradt, magatehetetlen betegei várják az új szociális otthon elkészültét. A Betánia, az általunk fenntartott szociális otthon iránt folyamatosan rendkívül nagy az érdeklődés. A Ferences Szegénygondozó Nővérek Általános Főnöksége elkészíttette a leendő Idősek Otthonának terveit. Szeretnénk az ingatlant időben visszakapni. Egymásért tenni csak egymással tudunk, kölcsönös tiszteletben, kölcsönös jóindulatban, betartva törvényt, megállapodást, a másik türelmével és nagylelkűségével sosem viszszaélve. Takács M. Klarissza Ferences Szegénygondozó Nővérek, általános főnöknő

Múltbatekintő A szécsényi plébánia történetét rögzítő Historia Domus jegyzetei a szerzetesek elhurcolása miatt 1950 júniusában véget érnek. Új bejegyzés közel negyven éven át – biztonsági szempontból sem – kerül a könyvbe. P. Boross Gyevi Imre atya a kolostor 1989. szeptember 9-i viszszaadása után folytatja P. Áldási Amand utolsó sorait – gondos utánjárás és levelezés után, a helyiek és az egykori itt szolgáló lelkipásztorok visszaemlékezéseit is rögzítve, kései krónikásként.

1954 Az 1954. évre szóló költségvetésből kitűnik, hogy továbbra is a templom működése a feladat, a templomtető a következő lépés. Ez az első feladat, azután az orgonafújtató, amit motorizálni kell. A szentély dupla ablakai ekkor már készek… A Főegyházmegyei Hatósághoz is fordultak segítségért, aki hatezer forintot ígér, mert a keret kimerült. A Rákóczi-szoba tetőzete is halaszthatatlan javításra szorul. Így bekapcsolódott a Műemléki csoport is, és három köbméter faanyagot és hatvan négyzetméter bádogot ajánlott fel. Ehhez 50 %-os pótadót is ki kellett vetni, amit július 24-én szavaztak meg. Közben július 15-én Csermely Endrét a beteg Kalmár Lajos nagylóci plébános helyettesítésével is megbízta a Főegyházmegyei Hatóság. Még egy kort meghatározó intézkedés karácsonyi ajándéknak: az esperes jelzi a kerület papságának, hogy a jövő évtől kezdve nem kell minden hónapban küldeni a jelentést a békemunkáról és a termelés támogatásáról.

1955 A templom és a Rákóczi-szoba tetőzetének ügyét az 1954. év nem tudta megoldani. A plébános energiáját sem tudta megtörni, érezte, látta, hogy saját erőből nem tudják megol-

12


dani. Kik jöhettek számításba? A Főegyházmegyei Hatóság 7000 Ft-ot ad, és kiutalja a kupola vörösrézének árát 5812 Ft-ot. A szécsényi Földműves szövetkezet fizette vissza a torony sisak eltulajdonított vagy birtokba vett vörösréz anyagát. A második reménység a Műemlék csoport. Február 6-án a Mátyás király Múzeum Igazgatósága 5 drb. 6m-es keményfa gerendát ad, március 28-án jóváhagyja a tetőzet újjáépítésének tervét 8631-1951/1955 sz. alatt, júniusban palát utal ki. Július 9-én a Várgondnokság térítésmentesen ad 700 drb. palát. A Műemlék csoportot érdekeltté sikerül tenni, augusztus 29-én maga Gerő Ernő jön Szécsénybe. A hajóhoz szükséges palát csak negyedik negyedévben tudják biztosítani. Jún. 14-én az egyházközségi képviselőtestület megszavazza a költségvetést, szükséglet 70 ezer forint. Nov. 28. A Várgondnokság kiutalja a szükséges palát, de dec. 9-én visszahívja. Nógrád megye már szeptember 2-án elutasítja a segélykérést azzal, hogy kimerült a keret. A helyi tanács is szóba került az egyházközségi képviselőtestület gyűlésén mint terv. Nem találtam nyomát, hogy ajánlás ügyében tettek-e lépéseket. Ezen kívül még érdekes, hogy feb. 2. dátummal P. Luptovics Kolos értesíti Krizánt atyát, hogy 991/1950. sz. alatt III. rendi igazgatói megbízatása visszavontnak tekintendő. Aug. 5-én Csermely Endre káplánt Bp.-Ferencvárosi plébániára helyezték ugyanolyan minőségben, helyébe dr. Bognár Lajos került. Szeptember 24-én a Főegyházmegyei Hatóság értesíti a h. plébános atyát, hogy kérését, hogy az emeleti három szobát a kolostorból az ott működő iskola engedje át, hogy a plébánia legszükségesebb lakásigénye teljesedjen, az Állami Egyházügyi Hivatal elutasítja, azzal az indoklással, hogy a kérés nem indokolt.

Az én városom Sorozatunkban szécsényiek vallanak, mesélnek arról, mit jelent nekik lakóhelyük, hogyan kerültek közel hozzá, és miért pont Szécsényt vallják otthonuknak. Mondataik, szavaik, hitvallásuk és hűségük elgondolkodtató, példaértékű lehet számunkra, akik ismerjük őket és a helyet, ahol együtt élünk. Utcák, terek,

emberek

Mit jelent számomra Szécsény? Miért az én városom? Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy tulajdonképpen majdnem az egész eddigi életemet: itt nőttem fel, itt élek, itt a családom… egy igen erős kötődést. De honnan indul mindez? Onnan kezdeném, hogy Szécsény soha nem pusztán egy szűk értelemben vett lakóhely volt számomra. Hozzátartoztak a környező dombok, „hegyek”, a másik irányba a nagy síkság, az Alsómező és az Ipoly folyó. Tág volt a tér valóságosan – nem virtuális értelemben, ahogy sajnos sok mai gyermek és fiatal „tapasztalja” a szobában -, hanem bejárható és élhető. Ezért ezek a helyek számomra túl azon, hogy szépek, egyszerűen szerethetőek, teli vannak élményekkel és eseményekkel. Csak úgy tudok


rájuk gondolni, hogy megjelennek azok a társak, barátok, családtagok, akikkel ezeken a helyeken mindezeket átéltem. Megtanított ez a korszak bizonyosfajta önállóságra, szabadságra, de felelősségre is magunk és egymás iránt. Ugyanígy a városban az utcák nem pusztán helyek számomra, hanem az ott élő vagy élt emberekre gondolok. Persze ez nem jelent és nem is jelenthet mindig személyes kapcsolatot, mégis valahogyan részei az életemnek. Elgondolkodtam miközben írtam ezeket a sorokat, hogy hány és hány olyan ember van itt Szécsényben, akiknek talán csak köszönök (lehet, hogy még azt sem), de évek óta találkozom velük, „látom” az életüket – ismertem középiskolás nagylánynak és ismerem most, ahogy az unokáit vezeti, pici gyermekként és most többgyermekes anyukaként… és olyan is van, akit mintha mindig „ilyennek” láttam volna. Látom az életüket, örülök, sajnálom vagy csak egyszerűen tudomásul veszem, hogy velük mi történik – de szécsényiként velük élek. Az utcák, terek elválaszthatatlanok számomra a hozzájuk fűződő eseményektől, amelyek velem, gyerekeimmel, családtagjaimmal, ezeken a helyeken történtek. Persze ez egyáltalán nem egy állandó múltban élést jelent – némelyek egész közeliek – egyik-másik erősebben vagy halványabban érint ez helyzettől, hangulattól is függ. Emberekről, eseményekről beszéltem. Közülük is különösen kedvesek számomra azok a fiatalok és idősek egyaránt, akiket a templom és a plébánia körül ismertem meg már kisgyermekkorom óta. Innen közülük és általuk kaptam rengeteg ajándékot: férjet, barátokat, kedves, gondokkal küzdő, de melegszívű embereket, akik ugyanúgy ismernek, és tudom, hogy szeretnek, hiszen előttük, velük együtt nőttem fel. De szeretem a város épületeit, műemlékeit… szeretem és büszke vagyok múltjára és alapvetően a jelenére is. Örülök, hogy itt élhetek. Ide köt a családom (mindkét oldalról), barátaim, munkám, hivatásom… és ma sem érzem szűknek. Nem vagyok egy „kalandvágyó” ember, az életem folyamán csak egyetemistaként éltem hosszabb ideig távol az otthonomtól. Fiatalként ez jó volt, kellett – mindenkinek ajánlom! Ez idő alatt sokat lehetett tanulni, és nem csak a könyvekből! Olyan dolgokra nyílt meg a szemem, amikre itthon nem figyeltem volna, és olyan lehetőségeket is nyújtott, amelyek által szintén gazdagabb lettem. Nemrég, mikor a nagyfiaimmal beszélgettünk ezekről az időkről, szóba került, hogy az egyetem végeztével a konzulensem állást ajánlott az általa vezetett intézetben (a mai végzősök el se hinnék!). A fiúk egy kicsit értetlenkedve megkérdezték: Anya, miért jöttél haza? Nekik is csak azt válaszoltam, amiről talán ez a pár gondolat is szól: Mert mindig is szerettem itt élni. Sántáné Udvardy Erika

A képviselőtestület hírei A február 10-i testületi találkozón előbb röviden a 2008-as eseményeket értékeltük, majd beszámolót hallgattunk meg az egyházmegyei és az országos Lelkipásztori Napok résztvevőitől. A képviselőtestület gazdasági bizottsága február 6án megtárgyalta és elfogadta a plébánia 2008-as zárszámadását és 2009-es költségvetését, melyet a pasztorális bizottság



is elfogadott. Áttekintettük az idei pasztorális és műszaki terveket, programokat, megtárgyaltuk a ferences rend 800 éves évfordulójához kapcsolódó terveket és a budai ferences plébánia felhívását (lsd. lentebb). Végül a KT működéséről beszélgettünk. A következő találkozónk április 21-én lesz.

A misztériumok egyháza – Lelkipásztori Napok Egerben A Képviselőtestület négy tagja vett részt 2009. január 26-29. között Egerben „A misztériumok egyháza” címmel megrendezett Országos Lelkipásztori Napokon. A mintegy 220 résztvevő és a szervezők a lelkigyakorlatos konferencia keretében együtt próbálták megfogalmazni, hogy mit jelent Isten prioritása a keresztény élethivatás különböző területein, és mennyire fontos a misztériumban gyökerező szentháromságos élet a lelkipásztorkodásban, a plébániai közösség életében. A találkozó előadói voltak Csáki Tibor atya, Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök, Sztrilich Ágnes SSS, Czopf Tamás, Tomka Ferenc atya, Magyar Balázs pszichiáter és Bíró László püspök atya. Az előadásokhoz kapcsolódó csoportmunka, szekciós beszélgetések, imádságok, liturgia, agapé a ferences plébániák munkatársainak közös beszélgetéseivel, megosztásaival egészült ki.

Imával és böjttel egymásért – a képviselőtestület felhívása Kedves Testvérek! Képviselőtestületünk – csatlakozva a budai ferences plébánia híveinek indítványához – 2009 nagyböjti időszakában böjtre és imádságra hívja a szécsényi plébánia híveit. Az idei évben a ferences rend születésének 800 éves jubileumát ünnepelve más évfordulókra is emlékezünk: 20 éve indult újra a ferences élet a kolostorban és a plébánián, 15 éve szolgálnak városunkban a ferences szegénygondozó nővérek, és Szécsény várossá nyilvánításának 675. évfordulóját is idén ünnepeljük. Emellett az idei évben a ferences rendtartomány káptalanra is készül. Városunk kivételes helyzetben van, hiszen a klarissza nővérek imádságos jelenléte, a testvérek és a nővérek szolgálata megszenteli életünket, lelkiségük átjárja városunk életét. Arra hívunk tehát minden jószándékú szécsényi hívőt, hogy a jubileumi ferences év nagyböjtjében pénteki napokon böjtöt és imádságot ajánljunk fel városunkért, plébániaközösségünkért és a magyar ferences családért. o a böjt egy napi kenyér és víz böjtöt, vagy szilárd/főtt ételtől való tartózkodást (egyéni egészségi állapotnak megfelelően), o az ima pedig egy személyes imádságot, pl. rózsafüzér imádság, keresztút, szentmise, zsolozsma, vagy más, a saját életformának megfelelő egyéni imádságot jelent e szándékra. Ki-ki elhatározását és csatlakozását kifejezheti a templomi faliújságnál elhelyezett plakáton 1-1 matrica felragasztásával is. Ezzel egymást is erősítjük, egyben kifejezi imaszándékunk fogadalom jellegét is. a szécsényi plébánia képviselőtestülete és a ferences testvérek

13

Alapítványaink hírei Kétszer 1 százalék – egy kis figyelemből sok jó származik… Kérjük, hogy a személyi jövedelemadó bevallásnál idén se feledkezzen meg senki a kétszer 1%-os felajánlás mellékeléséről és a gondos kitöltésről – ezzel ki-ki úgy tehet jót, hogy egy fillérjébe sem kerül. • Az első egy százalékra a Magyar Katolikus Egyházat, • a második egy százalékra az Élő Kövek Alapítványt vagy a Betegek megsegítéséért Alapítványt jelöljék meg a megfelelő adószám megadásával: - Élő Kövek Alapítvány: 18636622-1-12 - Betegek megsegítéséért Alapítvány: 18630406-1-12. Köszönjük mindenki gondos figyelmét!

A betegek megsegítéséért Alapítvány közhasznúsági beszámolója Közhasznúsági jelentés Az alapítvány 2008. évi tevékenységét a közhasznúságról szóló 1997. évi CLVI tv. figyelembevételével a következők szerint terjesztem elő: 1. Számviteli beszámoló: A 2008. évi egyszerűsített mérleg A. Befektetett eszközök B. Forgóeszközök ESZKÖZÖK ÖSSZESEN D. Saját tőke I. Induló tőke II. Tőkeváltozás - ebből tárgyévi eredmény F. Kötelezettségek FORRÁSOK ÖSSZESEN

0 eFt 32 eFt 32 eFt 32 eFt 100 eFt -68 eFt -79 eFt 0 eFt 32 eFt

2008. évi eredmény-levezetés Közhasznú tevékenység bevételei Közhasznú tevékenység költségei TÁRGYÉVI EREDMÉNY

206 eFt 285 eFt -79 eFt

2. Költségvetési támogatás: Nem volt. 3. A vagyon felhasználását az l. és 4. pont tartalmazza. 4. A cél szerinti juttatások kimutatása: az alapítvány határozatai tartalmazzák. 5. Központi költségvetésből kapott támogatás: Az APEH Nógrád Megyei Igazgatóságától a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából 200.256 Ft. 6. A közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek nyújtott támogatás: Nem volt. 7. A közhasznúsági tevékenységről szóló tartalmi beszámoló: Az alapítvány 2008. évben folytatta alapító okiratában foglalt tevékenységét. Az idős, beteg, egyedülálló személyek támogatás formájában végezte. A kuratórium a Szécsényi Egyházközség Karitász Csoport tagjainak információit is figyelembe véve kutatta fel a rászoruló személyeket. A városban sok az egyedülálló beteg, akiket elsősorban gyógyszertámogatásban részesítettünk. A támogatottak másik körét azok képezték, akik csekély nyugdíjuk miatt a fűtési költségeket nagy megterheléssel tudják csak fizetni – részükre egyszeri pénzbeli segélyt biztosítottunk. Volt olyan rászoruló, akinek élelmiszercsomagot állítottunk össze, ösz-

14


szességében 62 főnek tudtunk anyagi támogatást nyújtani. Az Alapítvány folyamatosan látogatta az időseket, a személyes beszélgetések mellett a szolgálatok végzése (bevásárlás, gyógyszerkiváltás stb.) is megtalálhatók voltak. Az Alapítvány költségvetési támogatást nem kapott, tisztségviselői juttatásokat nem kaptak. Összességében az elmúlt évi tevékenységünk megfelelt az alapítvány alapító okiratában lefektetett céloknak, azt az arra rászorulók örömmel fogadták. dr. Percze Ágnes, a kuratórium elnöke

Élő Kövek Alapítvány közhasznúsági beszámolója A 2008. évi egyszerűsített mérleg A. Befektetett eszközök B. Forgóeszközök ESZKÖZÖK ÖSSZESEN D. Saját tőke I. Induló tőke II. Tőkeváltozás - ebből tárgyévi eredmény F. Kötelezettségek FORRÁSOK ÖSSZESEN

0 eFt 538 eFt 538 eFt 538 eFt 100 eFt 438 eFt 198 eFt 0 eFt 538 eFt

2008. évi eredmény-levezetés Közhasznú tevékenység bevételei Közhasznú tevékenység költségei TÁRGYÉVI EREDMÉNY

2265 eFt 2067 eFt 198 eFt

Közhasznúsági jelentés Az „ÉLŐ KÖVEK” alapítvány 1999 novemberétől működik mint kiemelkedően közhasznú szervezet. Az alapítvány saját tőkéje 2008. január 1-jén 340 eFt volt, amely 100 eFt induló tőkéből és 240 eFt tőkeváltozásból állt. Az alapítvány 2008. évben különféle adományokból 1.866.439 Ft támogatást kapott. Az adózók 1%-os rendelkezései alapján az adóhatóság 296.506 Ft-ot utalt ki, kamatokból pedig 2.380 Ft bevétel keletkezett. Így az összes bevétel 2008-ban 2.265.325 Ft volt. A tárgyév során az alapítvány központi költségvetési szervtől pályázat útján 100.000 Ft támogatást kapott. 2008. I. félévében 4 diák tanult bentlakásos egyházi iskolában, részükre az alapítvány havonta 2 eFt/fő támogatást nyújtott. A II. félévben az alapítvány e támogatásra pályázatot hirdetett meg, melyre 3 diák nyert el 10 eFt/fő összegű támogatást. Ez egész évre 82 eFt ráfordítást jelentett. Az egyházközségi újság 4 számának előállításához 60 eFt, a közösség programjainak támogatására pedig 15 eFt került kifizetésre. A plébániai hittancsoportok lelkigyakorlatait, nyári táborait összesen 356 eFt-tal támogatta az alapítvány. A családok karácsonyi megajándékozására 50 eFt, iskolakezdési támogatásra 50 eFt, működési költségként 20 eFt merült fel. A Szent Erzsébet-szobor megvalósításának támogatására 1.434 eFt lett átadva a plébáni részére. Így a 2008. évben az alapítvány összes kiadása 2.067 eFt volt. Mivel 2008-ban a bevételek meghaladták a tárgyévi költségeket, 198 eFt eredmény realizálódott. Az alapítvány az alapítói vagyonból nem használt fel összeget. A szervezet vezető tisztségviselői munkájukat díjazás nélkül végezték, juttatásban az alapítványtól nem részesültek. A jelentés mellékletét az egyszerűsített beszámoló mérlege és eredmény-kimutatás képezi. Sántáné Udvardy Erika, a kuratórium elnöke


Eseménynapló • Krisztus Király ünnepén a 10-es misében volt az elsőáldozásra készülő gyerekek bemutatási szertartása. • November 29-én, szombaton a családok számára ismét közös adventi koszorúkészítés és lelki program volt a hittanteremben. • November 30-án, vasárnap a 10 órás szentmisét követően a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szécsényi csoportja szervezésében Ágoston-Papp Mónika keramikusművész kiállítását nyitottuk meg a templom oldalfolyosóján. A kiállítás január 4-ig volt látható. • Advent vasárnapjain a családos miséken idén is 1-1 család szolgált: ők olvastak fel, gyújtották meg az adventi koszorú gyertyáit. Köszönjük szolgálatukat! • December 6-án, szombaton egésznapos Szentségimádást tartottunk templomunkban. Az imádságba bekapcsolódtak családjaink és hittancsoportjaink is. • December 7-én a családos szentmise után emlékeztünk Szent Miklós püspökre. • November 30-ától esténkét kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának ünnepére. • A plébánia adventi lelkinapját december 13-án, szombaton Szatmári Györgyi, a Szegedi Hittudományi Főiskola biblikus tanára vezette. • December 14-én és 21-én a 10 órás mise után jótékonysági vásár volt a templom előtt a hittanos gyerekek által készített karácsonyi tárgyakból – melynek 56 ezer forintnyi bevételével a betegek karácsonyi megajándékozását támogatták a jótevők. • December 14-én 17 órától Csókási Panni, a Szent Szív Társaság (Sacré Coeur) nővértagja az afrikai misszióról és tapasztalatairól tartott vetített képes előadást templomunkban. • A Karitász és a gyerekek a Karácsony előtti napokban betlehemes játékkal keresték fel az idős betegeket, akik már nem tudnak eljönni a templomba. • December 24-én délután volt a hagyományos karácsonyi pásztorjáték a templomban. • December 28-án, Szent Család ünnepén a 10 órai szentmise keretében áldottuk meg azokat a családokat, akik házasságuk kerek évfordulóját ünnepelték az elmúlt évben. • A Szilveszter esti hálaadás keretében tartottuk a plébánia éves beszámolóját, majd 23 órától óévbúcsúztató szentségimádást tartottunk templomunkban, amelyet újévi koccintással zártunk. • Vízkereszt ünnepén, január 4-én dr. Bednarik Anasztázia, a váci ferences templom orgonaművésze tartott Karácsonyi orgonakoncertet templomunkban. • Január 11-én, vasárnap a ferences rend alapításának 800. jubileumára emlékeztünk a szentmiséken. • Két Szécsény környéki születésű pap hunyt el az idei télen: december 15-én a rimóci származású Árva Vince atya, január 7-én a hugyagi születésű Antal János atya, Budapestbékásmegyeri plébános. Imádkozzunk értük és új papi hivatásokért! • Az ökumenikus imahéthez és a ferences rend alapításának 800. jubileumához kapcsolódva január 23-án dr. Korányi



András a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Árpád-házi Szent Erzsébetről tartott előadást a Művelődési Ház kamaratermében. • Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án az esti szentmise elején tartottuk a hagyományos gyertyás körmenetet. Ez az ünnep a Megszentelt élet napja is – a szentmisében szerzeteseinkért és új szerzetesi hivatásokért imádkoztunk. • Február 14-én, szombaton volt a Plébániai Farsangi Bál a Művelődési Házban, melyen mintegy ötszázan vettek részt. Köszönjük a szervezők szolgálatát! • A Betegek Világnapjához kapcsolódóan február 15-én, vasárnap Szécsényben, Pösténypusztán és Benczúrfalván ünnepélyes szentmisében szolgáltattuk ki 103 beteg számára a Betegek Kenetét. • A jegyes-suli február 21-én kezdődött el plébániánkon. Az előadások mindig szombat este 7 órakor kezdődnek és mindenki számára nyitottak. A program a faliújságon olvasható. • Halottaink december óta: Tátrai Ferencné (83), Kollár Zoltán Szilveszter (58), Józsa Ferencné (87), Oláh János (77), Lakatos Sándorné (68), Galcsik József (72), Dóczé István (44), dr. Sümegi Sándor (62), Sztrémi István (81), Institórisz Jánosné (94), Radványi Margit (86), Sztrigán Tibor Sándor (58), Beszkid Béla (54), Huszár Istvánné (73), Végh Béla Lajos (58), Takács Károly (59), Mészáros Jánosné (90), Sárközi Béláné (72), Varga Borbála (85). Nyugodjanak békében!

HÍRHARANG Tavaszi programjaink Nagyböjti időszak • A keresztutat nagyböjt péntekjein az esti szentmise előtt 17.25-kor imádkozzuk a templomban plébániai hittancsoportjaink és közösségeink vezetésével. • A bérmálkozásra készülő fiatalok bemutatási szertartását március 8-án, vasárnap a 10 órás szentmisében tartjuk. • A tavaszi óraátállítás március 29-ére, vasárnapra virradó éjszaka lesz – óráinkat előrébb kell állítani (azaz egy órával kevesebbet alhatunk). Ettől a naptól az esti szentmisék 19 órakor kezdődnek. • A plébánia nagyböjti lelki napja április 4-én, szombaton lesz. A lelkinapot fr. Szabó Xavér atya, a jeruzsálemi ferences egyetem biblikus és régész PhD hallgatója vezeti. A program délután 14.30-kor kezdődik a hittanteremben előadással, majd kiscsoportos beszélgetéssel folytatódik, melyet keresztút, szentségimádás, gyónási és beszélgetési lehetőség követ, végül az esti szentmisével zárul a lelkinap. Mindenkit szeretettel hívunk, aki szeretné igazán elmélyíteni a húsvéti készületét. • Virágvasárnap (április 5.) a barkaszentelés, a körmenet és az ünnepi szentmise délelőtt 10 órakor kezdődik. • Április 6-7-8-án, Nagyhétfőn, Nagykedden és Nagyszerdán az esti 7 órás szentmise keretében lelkigyakorlatos be-

15

szédeket mond fr. Gegő Juliánusz atya. Gyóntatás mindhárom nap már 18 órától lesz a templomban. A Húsvéti Szent Háromnap: Nagycsütörtök: • Reggel nincs szentmise. • Az ünnepi szentmise az Utolsó vacsora emlékére 19 órakor kezdődik. • A szentmise után virrasztást tartunk. • A pösténypusztai és a benczúrfalvi híveket mindhárom nap autóbusz hozza be Szécsénybe. Nagypénteken • Egész nap nincs szentmise a templomban. • Délután 3 órakor imádkozzuk a keresztutat. • Az Úr szenvedésének ünneplése („csonka mise”) 19 órakor kezdődik. • A liturgia végén megnyitjuk a Szentsírt, és virrasztás lesz. Húsvét • Nagyszombaton nincs szentmise, a templom egész nap nyitva áll az imádkozók számára. • A feltámadási vigília szentmise Nagyszombaton 20 órakor kezdődik. A liturgia 4 része: Fényünnep (tűzszentelés, húsvéti örömének), Igeliturgia, a Keresztség liturgiája, az Eucharisztia liturgiája és a körmenet. • Húsvét napján és Húsvéthétfőn vasárnapi miserendet tartunk: 7, 10 és 19 órakor lesz szentmise. Húsvéti időszak • A templom tavaszi nagytakarítását április 18-án, szombaton 9 órától tartjuk. Mindenkit szeretettel várunk, akinek fontos, hogy Isten háza szép legyen. Takarítóeszközöket kérjük, hozzanak magukkal. • Az elsőáldozók kiválasztási szertartása április 19-én, a családos szentmisében lesz, bűnbánati szertartásuk és első szentgyónásuk április 25-én, szombaton délután lesz a templomban. • Május minden estéjén 18.30-kor litániával köszöntjük a Boldogságos Szent Szüzet. • Az Elsőáldozás május 3-án, vasárnap a családos szentmise keretében lesz. • Húsvét 4. vasárnapján, május 3-án, a Hivatások világnapján papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Az esti mise előtt 18 órától Szécsény várossá nyilvánításának 675. évfordulója tiszteletére Enyedi Pál orgonaművész ad orgonakoncertet templomunkban. • Május 10-én délelőtt a szentmise után nyitjuk meg új, kolostortörténeti kiállításunkat „800 éves rend a 675 éves városban” címmel. • Május 23-án délután családos majális lesz a kolostor kertjében, melyre mindenkit szeretettel várunk. Részleteket a templomi hirdetésből lehet majd megtudni. • A nagymarosi ifjúsági találkozó május 23-án lesz. • Május 30-án, szombaton reggel 6 órakor rövid imádsággal

16


indul Szentkútra a szécsényi férfiak hagyományos pünkösdi zarándoklata, melyre minden fiút, fiatalt és férfit szeretettel várunk. A visszaérkezőket a vasárnap esti misén fogadjuk a templomban. • Május 30-án pünkösdi Szentlélek-hívó virrasztás lesz templomunkban szombaton este 20 órától (a mise végétől) 23 óráig, a szegénygondozó nővérek vezetésével. Szeretettel hívunk mindenkit! • Pünkösd ünnepe május 31-én lesz. • Pünkösdhétfőn szentmisék 7 és 19 órakor lesznek • A Ferences Szegénygondozó Nővérek Betánia otthona kápolnájának búcsúját Pünkösdhétfőn tartjuk. • Az idei, V. Egyházmegyei Találkozó Ludányhalásziban kerül megrendezésre 2009. június 26-27-én. A pénteki programban a szokásos sporteseményeken túl nógrádszakáli kálváriadombon rendezendő keresztút, ill. gyertyás körmenet szerepel. A szombati nap programja még szervezés alatt van. A szentmisét Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök úr, egykori szécsényi káplán mutatja majd be.

Apró hírek A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.30-11.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat! Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van. A zsolozsmát mindennap 6.35-kor és 18.35-kor imádkozzuk a templomban. Minden csütörtök este a szentmise után csendes szentségimádást tartunk családjainkért, gyermekeinkért, fiataljainkért és hazánkért. Minden pénteken az esti mise után taizei imaóra van a szegénygondozó nővérek kápolnájában. Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket. A Karitász-házban minden hónap első péntekén 16-17 óráig lehet adományokat leadni, támogatást kérni. A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnapján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel, az esti szentmise előtt pedig közös ima és elmélkedés van a tagok számára a templomban. A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét. A házasságra készülő fiatalok és a szülők figyelmét felhívjuk, hogy az esküvőre – az alapos készület érdekében – 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián. Püspök atya rendelkezése szerint (709/2005.) „a szentségek kiszolgáltatása, vétele lehetőleg a helyi plébániákon történjen, hogy a szentségben részesülők saját közösségükkel együtt ünnepeljenek. Ettől csak rendkívüli esetben térhetnek el, csakis a plébános engedélyével fordulhatnak más plébánia lelkipásztorához.” Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (párbér) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a Képviselőtestület – a Püspöki Kar és dr. Beer Miklós püspök atya


iránymutatásával megegyező módon – az éves nettó jövedelem 1%-át határozza meg kereső személyenként. A minimális összeg 2009-ben is 3000 Ft. A hozzájárulást a templomban is megtalálható csekkeken a Takarékszövetkezetnél, misék után a sekrestyében, félfogadási időben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Józsefnél fizethetik be. A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet. A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy példány előállítási költsége kb. 100 Ft. Kérjük, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük!

NAPRAFORGÓ Mennyivel többet értek ti náluk Kezembe került egy régi fénykép, a hatvanas évekből. Rajta egy autócsodát bámulnak a gyerekek. Egy amerikai autót, amely akkor maga volt a tökéletesség. A Moszkvicsok meg a Trabantok világában. Micsoda autócsodák vannak manapság! Mindenféle számítógépes kijelzővel meg útmutatóval, betáplálható a cél, s mutatja a legrövidebb utat, meg hogy hol kell fordulni, merre kell menni, s ki tudja, még mi mindent tud egy ilyen autó. Van ára is, természetesen, sok millió forint, vannak tizenöt- meg húszmilliós autók is. Nem is olcsó dolog biztosítást kötni rájuk, mondják. Egy pöttömnyi kisgyerek ehhez képest mennyire védtelen. Kiszolgáltatott. Sír. Egyetlen lépést sem tud tenni. Föl kell venni, dédelgetni, dajkálni kell, míg megemberesedik. Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az autócsoda, attól a perctől kezdve, hogy üzembe helyezik, hogy forgalomba állítják, veszít értékéből? Minél idősebb, annál értéktelenebb. Úgy mondják, amortizálódik. Még akkor is, ha gondozzák, ha rendszeresen szervizbe viszik. Veszít az értékéből. A ma született kisgyermek pedig attól a pillanattól kezdve, hogy felsírt, képes arra, hogy teljesebbé váljon, hogy fejlődjék, növekedjék. Nyitott a világra. Mosolyog, ha rámosolyognak. Birtokba veszi a világot, ha már nagyobbacska, és egyre több lesz, egyre mélyül az élete, egyre gazdagabb lesz. Mindennap képes arra, hogy meghaladja önmagát. Az egymás mellé helyezett autócsodák: garázs, raktár, autószalon. Az egymás mellett élő emberek: család, barátság, szerelem, munkaközösség, község, nép, nemzet... Törődünk-e legalább annyira a testi-lelki egészségünkkel, mint amennyire az autót félti a gazdája? Mert mennyivel többet értek ti náluk... Korzenszky Richárd OSB



17

Könyvajánló

A plébániai könyvtár új kiadványai:

„Az igazat mondd, ne csak a valódit”

Gyermekáldásra várva - Beszélgetések gyermektelenségről, hitről, örökbefogadásról – szakemberek, lelkivezetők, pszichológusok valamint házaspárok vallanak a gyermekáldásra várók belső küzdelmeiről, félelmeikről és fájdalmaik feldolgozási mechanizmusairól. Gondolataik sokat segíthetnek azoknak, akik hasonló helyzetben vannak. Arturo Mari: Találkozunk a paradicsomban – a kiváló fényképész több évtizeden keresztül kísérte el minden útján, találkozóján II. János Pál pápát, és most eddig nem látott felvételek mellett személyes benyomásait, élményeit osztja meg a szentéletű pápáról. Felelősségünk a teremtett világért – a MKPK körlevele a teremtett világ védelméről. Elküldött benneteket az egész világra – a 800. évforduló kapcsán megjelent film a ferences rend világszerte működő misszióinak lelkületét, munkáját mutatja be. (dvd 120’) Az ismertetett könyvek megtalálhatóak a plébániai könyvtárban. A könyvtár várja az érdeklődőket a szombat esti és a vasárnap délelőtti szentmise után.

Mit jelent a kereszténységem? Megkereszteltek. Igen, valószínűleg ez volt az első személyes lépésem a kereszténység útján. Azóta hogyan táplálom az akkor kapott szikrát? Az élethossziglan tartó tanulás manapság nagyon divatos kifejezés lett. Valóban fontos önmagam folyamatos művelése, hogy egyre jobb legyek saját szakmámban, minél több idegen nyelvet beszéljek, és szinte két lábon járó lexikonná vagy számítógéppé váljak. Vajon az Egyház hitének, a saját hitemnek lényeges elemeit is ilyen buzgón tanulmányozom? Mi, keresztények elsősorban nem a földön, hanem a mennyben szeretnénk kincseket gyűjteni. „Az embernek azért kell tanulnia, hogy amire az Isten szánja, azt a lehető legjobban ki tudja magából hozni” – vallja Eperjes Károly. „Az igazat mondd, ne csak a valódit” c. kötetben Kölnei Lívia beszélget a művésszel. A fülszövegben az áll, hogy a könyvben találhatjuk a színész gondolatait a kereszténységről. Bővebben: a hitről, az egyházról, a szentségekről, gyermekkoráról, hivatásáról, a művészetről, a versekről, az életről. Egy szóval pedig: tanúságtétel. Hiteles példát kapunk arról, hogy az evilági buktatók és tévutak ellenére is, hogyan váltható életre a jézusi tanítás. Egy olyan ember, aki közéleti szerepet vállal, saját életével igazolja, hogy korunkban is járható Krisztus útja. Mindennap szentmise, szentáldozás, elmélkedés a Bibliából és három Rózsafüzér, szerdán és pénteken böjt, hetente szentgyónás. Elutasítja az ún. liberális kereszténységet. Nem tehetünk engedményeket az ördögnek. Minden gondolatunk, szavunk és cselekedetünk az Igazság szolgálatában álljon! Küldetésének tekinti, hogy élesztőként éljen, Istent megvallva járjon és keljen a világban, s ezáltal hallgatóit, olvasóit is arra buzdítja, hogy a fogadott fiúság örömét keressék és sugározzák, az igazi haza felé tartsanak minden tettükkel. Nagyon megragadó, ahogyan a máriás lelkületű imádságról nyilatkozik. Mária, a legtökéletesebb első keresztény, aki legtökéletesebb példa számunkra, és a leghathatósabb közbenjárónk nekünk, bűnösöknek, akiknek „magunkért vezekelni kell, másokért engesztelni.” A József Attila-idézetet címként viselő könyv nagyszerű, tömör és világos versértelmezéseket is kínál, továbbá ajánl olyan olvasmányokat, melyek lelki, hitbéli (ön)nevelésünket szolgálhatják. Végezetül álljon itt Szamóca hitvallása: „Az én kereszténységem az, hogy a Szentháromságos Egy Istenben hiszek, az Isten dicsőségére, az emberek javára és a lelkek üdvére, Jézus Krisztus tanítása által, Máriával, az egyházzal, a szentekkel és a szent angyalok karával együtt.” Gordos Kati

Böngésző www.magyarkurir.hu/fajlok/hirek/25881/A_nemek_forradalma.pdf – óriási erővel tör előre a gender mainstreaming-nek nevezett ideológia, amely – a bibliai kinyilatkoztatással szemben – pusztán társadalmi konvenciónak tünteti fel az ember biológiai nemét. A női és férfi identitást megszüntető, a házasságon, családon alapuló társadalmat aláásó irányzatról szól Gabriele Kuby: A nemek forradalma című könyve, amely a Magyar Kurír honlapjáról letölthető. www.imaszandek.hu – ahol Istennek címzett kéréseket találsz, amelyeket te is hordozhatsz, emellett mások is imádkozhatnak a te szándékaidért. www.spielhozni.hu – józan gondolatok fiataloknak férfinő kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról, hogy ne beszéljünk mellé, nézzünk szembe bátran és őszintén életünkkel, társunkkal és kapcsolatunkkal.

GYEREKSAROK Rejtvény A téli rejtvényre jó megoldást adott le Balázs Bernadett, Géczi Kristóf, Géczi Zsanett, Gyebnár Szabolcs és Lénárt Anna. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.

Rejtvény kisebbeknek: „Szeressétek ellenségeiteket!” Keress a két kép között legalább hét különbséget!

18


Rejtvény nagyobbaknak: Ha helyesen oldod meg a feladványt, a nagyböjti idő másik elnevezését fogod megtalálni. (Segítség: Lk 4, 1-13)

1. 2. 3.


kolás fiatalokig, szabadon választott technikával, max. A3-as méretben. A képek hátoldalára írjátok rá a mű címét, neveteket, lakcímeteket, életkorotokat, e-mail címeteket. (Címzés: Magyarország, Hatvan 3000 I. sz. Posta, POSTÁN MARADÓ) Beküldési határidő: 2009. május 13.

Humor

6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Jézus megkísértésének helye. Ide is elvitte Jézust az ördög. „Ha ........Fia vagy.” Vízkereszttől hamvazószerdáig terjed. Jézusnak is része volt benne. „Uradat,.... imádd és csak neki szolgálj!” „hogy ........ ne üssed lábadat.” Isten küldötte. Húsvét előtti készületi időszak. „Az is .........van.” „Nemcsak kenyérrel él az .........” Ami sérti Istent. Amivel kiengesztelhetjük Istent. Hamvazószerdán szórja a pap a fejünkre. „Emlékezz ember: ........lettél.” A megfejtésedet a sekrestyébe juttasd el legkésőbb március 29-ig, névvel ellátott borítékban.

Gyermekvers Devecsery László: Húsvét Szellő fut, szellő száll, csókot ad szellőlány. Nap melenget, fény mesél, mikor a tél véget ér. Néked int a hóvirág, s barka bontja bársonyát. Itt a tavasz, kikelet, s a HÚSVÉT is közeleg.

Rajzpályázat Szent Pál apostol évében Megrendezésre kerül a IV. Nemzetközi Gyermekrajz Vándorkiállítás Rómában és Hatvanban a Moldvay Győző Galériában, melynek témája Szent Pál életútja. A szervezők alkotásokat várnak óvodás korúaktól a középis-

Menekül a csiga az erdőből. Találkozik a rókával. - Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz? - Á, dehogy! Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz. Hát tudod, nekem is van egy saját házam, az asszonynak is, meg a gyerekeknek is. Gondolhatod…! Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd. Találkoznak a gólyával. Megszólítja a ravaszdit: - Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan? - Nem hallottad? Kiszállt az APEH az erdőbe, vagyonvizsgálatra. - És akkor mi van? - Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is. Gondolhatod! A gólya nagyon csodálkozik, majd kis gondolkodás után magabiztosan rákezdi: - Hát fiúk, nekünk ezen a ronda fészken kívül aztán igazán semmink sincs. Az is mindig össze van tojva, tehát csúnya is, olcsó is, szóra sem érdemes. Mire a csiga loholás közben visszaszól: - Nana, gólya! Fél év itthon, fél év külföldön… Miből?!! Egy fiatal nő telefonál, de rossz számot hív. A másik oldalon egy asszony veszi fel. - Halló, jó estét kívánok, Mikit keresem! - Nem tudom adni, kint van a kertben. Ki keresi? - A barátnője vagyok. Majd újra hívom! Fél óra múlva újra telefonál, ekkor a férj veszi fel. - Jó estét kívánok, Mikit keresem! - Én vagyok az! - De hát maga nem is az én barátom… - Igen, fél órája én is ezt próbálom elmagyarázni a feleségemnek! Az öreg székely bemegy a városba orvosi vizsgálatra. Egy darabig türelmesen üldögél a váróteremben. Eltelik egy óra, eltelik kettő, három... Akkor aztán feláll az öreg és azt mondja a többi betegnek: - Na, Isten áldja magukat! Ennél már sokkal jobb, ha hazamegyek és természetes halállal halok meg! Egy arab már 40 éve Amerikában lakik. Szeretne a kertjében krumplit ültetni, de egyedül van, öreg és gyenge, a fia meg Párizsban tanul. Ír neki egy e-mailt a gondjáról: „Kedves Fiam Ahmed! Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni. Biztos vagyok benne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni a kertet felásni. Szeretlek Atyád.” Másnap az öreg arab e-mailt kap a fiától: „Kedves Apám! Ne nyúlj a kerthez! Ott rejtettem el a ’dolgot’! Én is szeretlek. Ahmed.” Másnap hajnali 4-kor jön az arabhoz a Hadsereg, az FBI, CIA, a Rangerek és a Nemzetbiztonsági Hivatal is. Átkutatják és felássák az egész kertet is, minden millimétert átkutatnak, de semmit sem találnak. Csalódottan távoznak.



Másnap az öreg arab újra e-mailt kap a fiától: „Kedves Apám! Remélem mostanra már fel van ásva a kerted és ültethetsz bele krumplit. Sajnos innét csak ennyit tudtam tenni érted. Szeretlek. Ahmed. Az öreg székely részegen megy haza és beleesik a kútba. Kirohan hozzá az egész család, leengedik a kötelet, és elkezdik felhúzni. Mikor kibukkan a feje a kútból, elkezd rettentően nevetni. Mondja neki az asszony: - Ember, mit röhögsz? Hisz épp hogy csak megmentettük az életed! - Azon röhögök, hogyha elengedném a kötelet, mind hanyatt esnétek! Egy férfi nagyon utálja az asszony macskáját, ezért elhatározza, hogy megszabadul tőle. Beteszi a kocsijába, és elhajt vele a falu végére, ott kiteszi a parkban, és hazahajt. Épp hogy hazaér, látja, hogy a macska kényelmesen ballag fel a lakásuk lépcsőjén. Másnap elviszi a szomszéd faluba, de mire hazaér, a macska is otthon van. Következő nap elvezet 50 km-rel meszszebbre, lefordul egy mellékútra, majd egy földúton is megy még vagy 10 km-t. Itt egyórányit bemegy egy erdőbe, és kiteszi a macskát. Néhány óra múlva cseng a feleség telefonja: - Marcsikám, otthon van-e a macska? - Igen, itthon. - Kérlek, add neki a telefont, teljesen eltévedtem, és meg akarom kérdezni tőle a hazafelé vezető utat! Sűrű ködben két autó egymás után araszolva halad. Egyszer csak az elöl lévő hirtelen fékez, a másik pedig nekimegy. A hátsó sofőr kiugrik a kocsiból: - Mit csinált, maga őrült? Miért kellett ilyen hirtelen fékezni minden ok nélkül? - Minden ok nélkül? Ha nem látná, az én autóm már a garázsban van! Jelek, amelyek arra utalnak, hogy már ideje lenne befejezned a középiskolát 1. A tanárnő csókolommal köszön neked. 2. A tornatermet felszerelik légsátorral és defibrillátorral miattad. 3. Felelet közben elszunyókálsz és kiesik a protézised. 4. Dédunokád az ócskapiacon érettségi bizonyítványt vesz neked karácsonyra. 5. Töri órán olyanokról tanultok, akik még osztálytársaid voltak az általánosban. Mit hall a kezdő vezető leggyakrabban? 1. Indulás előtt legközelebb győződjön meg róla, hogy bent ülök-e a kocsiban. 2. A frontális ütközés nincs benne az anyagban. 3. Kérem, tolatásnál ne térdeljen fel az ülésre. 4. Bekanyarodási szándékát legközelebb ne a hátsó ablaktörlővel jelezze! 5. Mivel KIT nem tudott eljönni, így ma is magának kell vezetnie. 6. Az előzésnek nem az a lényege, hogy kikerüli az Ön mellett álló autót, aztán a szembejövők őszinte megdöbbenésére hosszan egymás mellett haladnak. 7. Nagyon jól látja, hogy a sebességváltó feladata az, hogy a motor ne 12000-es fordulatszámon működjön, mint az

19

elmúlt húsz percben. De ezt jó lenne a gyakorlatban is bemutatni. 8. A STOP tábla nem javaslat, hanem parancs. A kisgyerek izgatottan jön haza az iskolából: - Anyuci, tudod, mi vagyok én? - Nem kisfiam. - Személyes névmás. Pistikééknél csöng a telefon, Pistike veszi fel: - Tessék, ki az? – kérdezi suttogva. - Jóska bácsi vagyok, apukáddal szeretnék beszélni. - Nincs itthon, elment az erdőbe rendőrökkel. - Akkor anyukáddal. - Ő sincs itthon, a halászbrigáddal kotorják a halastavat. - Akkor nagyapáddal. - Ő sincs itthon, a kútfúrókkal merik a kutat. - Akkor nagymamáddal. - Ő sincs itthon, a mezőt járja a szomszéddokkal. - És mondd, miért beszélsz suttogva? - Mert engem keresnek. - Szegény Józsi, meghalt, pedig még mondani akartam neki valamit. - Miért, mit akartál mondani? - Hogy ugorjon, mert dől a fa... Feleség kétségbe esve rohan a férjhez: - Drágám, anyám leesett a létráról, most mit csináljak? - Paprikás krumpli jó lesz. - Mennyi az ember átlagos alvásigénye? - Csak még öt perc… Voltam jósnőnél, hogy megkérdezzem, hogy milyen lesz a 2009-es év. Azt mondta, ne aggódjak, nem lesz gáz... Apróhirdetések - Józan életű kőműves brigád munkát keres! Mottónk: Ha megáll, fal; ha leborul, járda. Valamire jó lesz. - Fiatal, jóképű üzletember vagyok, hat autóm, két mobilom van, és egy nyaralóm a Karib-tengeren. Nem keresek senkit, csak dicsekedni akartam. - Világhírű vonósnégyes keres elsőhegedűst, másodhegedűst és csellistát. - Családi és személyi szolgáltatások terén piacvezető világcég területi képviselőt keres. Jó kommunikációs készség és alapfokú latin nyelvtudás szükséges. A jelentkezésre kérjük ráírni: „Plébános”.

Ima, vers, vallomás Hozzon a mai nap belső békét számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy. Kis Szent Teréz

Ó, Uram, múltamat irgalmadra, jelenemet szeretetedre, jövőmet gondviselésedre bízom. Szt. Pió atya

20


Marcell atya: A kis lelkek heti programja Hétfőn élj a Szentlélekkel és kérj Tőle szeretetet: Ő tesz ugyanis mindenkit szentté! Kedden élj az angyalok Királynőjével és az angyalokkal, hogy jóvá tedd bűneidet és a sérelmeket. Szerdán élj Szent Józseffel! Kérj Tőle bensőséges életet! Csütörtökön: légy velem kis áldozat! Olyan áldozat, amely dalol, és fösvény gyanánt keresi az alkalmat, hogy apró áldozatokat hozhasson, s ezek által állandó áldozati állapotban legyen. Péteken: Mindent Szívemnek! Legyen számodra ez a nap, amely nekem annyi szenvedést hozott, az édesség forrása! Szombaton: Nem vagy egyedül! Édesanyám is veled van. Állandóan ápold szeretetét! Vasárnap: Mint kicsi tömjénszem, szállj hódolatként a Szentháromság elé! Így cselekedj, kicsi lélek!

A végtelen kegyelem pedig minden emberre kiterjed. Ezek mind a hitnek diadalai. Millió variánsa van, de aki már elindul, aki jóakaratú ember, az már anonim keresztény. Kerényi Lajos atya

Dsida Jenő: Húsvétvárás Húsvét, húsvét! a kábult emberek harsogva mennek templomi zászlókkal tüzes-piros nagyszombat alkonyán. Templomokból kibúg az orgona, a világ ujjong, kongnak a harangok és körmenetre siet az anyám. Szobám sötétedik, nehéz a szívem s azt gondolom: be jó is lenne már, ha nem gunnyadnék többé pörlekedve, szívemnek sánta lába meggyógyulna s tüzes-piros nagyszombat alkonyán mehetnék egyszer én is körmenetre. Sok éve egyszer mentem az uccákon, szememből lassan könny hullott az útra, könnycsepp és bánat, hervadás, halál – Sok esztendős könnyek száraz nyomában kicsi szobámba vajjon eltalál? Benyit az ajtón, fénylő lesz az arca, lelkem fala sugárzón hirdeti, hogy megbékültünk, nincsen haragunk… Künt körmenet lesz, kongnak a harangok, de mi Krisztussal, a drága Krisztussal nagyszombat este ketten maradunk.

Pilinszky János: Egyenes labirintus Milyen lesz a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló


közös fészkébe? – nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Ady Endre: Ádám, hol vagy? Oszlik lelkem barna gyásza: Nagy, fehér fényben jön az Isten, Hogy ellenségeim leigázza. Az arcát még titkolja, rejti, De Nap-szemét nagy szánalommal Most már sokszor rajtam felejti. És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, Kivonta kardját, megelőzött. Hallom, ahogy lelkemben lépked S az ő bús ’Ádám, hol vagy?’-ára Felelnek hangos szívverések. Szívemben már őt megtaláltam, Megtaláltam és megöleltem S egyek leszünk mi a halálban.

Kosztolányi Dezső: Húsvét Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákban fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lány piros tojást tesz el merengve, a boltokat emberraj tölti meg. S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör, megrészegül az illaton a föld, s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt – Kelet felől egy sírnak mélyiből, elrúgva a követ, fényes sebekkel száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Jót tenni annyi, mint akarni a teljességet. Vasadi Péter

A feltámadt Krisztus örömében teljes, Istentől megáldott húsvéti ünnepet kívánunk mindenkinek! Szécsényi Harangok A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele - megjelenik alkalmanként Kiadja a szécsényi Ferences Plébánia, szerkeszti a Szerkesztő bizottság Szécsény, Haynald L. u. 9. 3170, tel:32/370-880, fax: 32/370-357, www.szecseny.ofm.hu, e-mail: [email protected] Felelős kiadó: fr. Lendvai Zalán plébános Készült: az Ipoly-Print Kft. Nyomdaüzemében, 800 példányban

LELKISÉG. A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele Nagyböjt - Húsvét. A sír üres. Amikor a keresztre nézek... Tél és tavasz közt

Recommend Documents