Út a keresztre Görögország kálváriája

Út a keresztre – Görögország kálváriája Artner Annamária

Az adósságprobléma kifejlődése Költségvetési hiány

G

örögország mindig is nagy deficitre hajlamos és magas adósság/GDP aránnyal rendelkező ország volt. Költségvetési bevételei rendre lényegesen elmaradtak kiadásai mögött, amelyek 70-75%-át a bér-, nyugdíj- és egyéb társadalombiztosítási kifizetés jelentette. Erre szokás azt mondani, hogy a lakosság a lehetőségein felül fogyasztott. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a költségvetési kiadások GDP-beli aránya egészen a válságig 45% körül alakult, ami még némiképpen kisebb is, mint a németeké, vagy akár az EU27 átlaga. A gond a bevételek ettől lényegesen (a válság előtti évtizedben átlagosan kb. 5 százalékponttal) elmaradó mértékében keresendő. Az EU 2004-es bővülése előtti, még 12 tagú eurózónában Görögország mellett Írország, Portugália és Spanyolország esetében a legkisebb a költségvetési bevételek GDP-hez mért aránya. Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt a gyengébb gazdaságok a termelésnek ezzel a kisebb terhelésével igyekeznek kedvező beruházási légkört teremteni a hazai és a külföldi tőke számára (gondoljunk például a híresen alacsony ír profitadóra). Másrészt, szintén versenyképességi okok miatt, a gyengébb országokra inkább jellemző az adóelkerülés, mint a fejlettekre. Ez nem egyszerűen kulturális, hanem nagyon is piaci kérdés. A kisebb, gyengébb tőkék, valamint a munkaerőpiacról kiszorult rétegek számára sokszor a feketegazdaság kínálja a boldogulás egyetlen lehetőségét, ami aztán rendszerint nehezen megváltoztatható habitussá is válik. Ilyen helyzetben (ahogy Magyarország több évtizedes története is bizonyítja) a lakosság életszínvonalának emelése általában állami eladósodáshoz vezet. Ez a „túlköltekezés” a jelenlegi válságos helyzetben megfellebbezhetetlen érvként szolgálhat a görög (de akár az ír, a portugál vagy a spanyol) megszorítások mellett. Pedig a költségvetési olló kinyílása szorosan összefügg az országnak az európai centrumhoz mért viszonylagos fejletlenségével. A konjunktúrák, különösen a hitellel táplált eszközbuborékok a kisebb tőkékkel ellátott országokban értelemszerűen a kisebb 2012. nyár

165

Artner Annamária

tőkék virágzásához vezetnek, annak a szférának a felduzzadásához, amely hajlamosabb az adóelkerülésre. Ehhez járul még rendszerint a kormányoknak a konjunktúrát meglovagolni igyekvő „vállalkozásbarát” adópolitikája, a bérek, juttatások növelésének népszerűségi okokból is csábító lehetősége, valamint a növekvő GDP mellett kedvezőnek mutatkozó adósságfinanszírozási kilátások. A görög adósságállomány hosszú évek óta növekvő, de a GDP-hez mért aránya az eurózóna-tagság előtti években mérséklődött: 1999-ben 94%-ot tett ki. A csökkenő arányt magyarázhatja a maastrichti kritériumok teljesítésére való törekvés, tehát a fiskális fegyelemnek a külső elvárásokhoz igazítása – mind ténylegesen, mind a valós folyamatokat elfedő „ügyeskedéssel” –, azonban a későbbi események megmutatták ennek a kívülről ráerőszakolt fegyelemnek a korlátait is. Megjegyzendő, hogy az euró bevezetése érdekében több kormány – így például az olasz is – alkalmazott „kreatív könyvelést”, amelynek révén a valóságosnál kisebb költségvetési hiányt és eladósodottságot mutattak ki. Ezt az eljárást a görögök a közös valuta bevezetése után is követték, elkerülendő a „túlzott deficit eljárást”, amelynek a következményei egyébként a gyakorlatban nem voltak súlyosak. Az Unió azóta szigorúbban ellenőrzi a költségvetéseket, és eltökélt a költségvetési hiányok tényleges pénzbeli büntetése mellett is. Igen fontos tanulság, hogy az adósságállomány növekedése éppen az eurózónába való belépést követően gyorsult fel, de különösen 2004 után (részben az olimpiai kiadások, részben az eurózóna kulminálódó hatása miatt). A jelentős gazdasági növekedési ütem azonban az adósságrátát egészen a válságig, pontosabban a válságkezelésig (a 2008. őszi első bankmentésig) a GDP 100%-a közelében tartotta. Ám ezt követően gyors romlás következett: az adósságnak a GDP-hez mért aránya az Eurostat korrigált adatai szerint 2008ban még 105,4%, 2010-ben 144,9% volt, 2011 végére pedig már elérte a 160%-ot (1. ábra). A kormányzati politika szerepe A 2000-es években – éppen a korábbi negatív tapasztalatokkal összefüggésben – az EU számbevételi rendszere is megváltozott, amit – mint később kiderült – a görög kormány nem követett. Az Unió 2004-ben, még a balközép Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) által vezetett kormány idején, a költségvetés felülvizsgálatát követelte meg, amiből kiderült, hogy az nem többlettel, hanem évek óta jelentős (2004-ben a GDP 7,4%-át kitevő) hiánnyal zárt. Ezt követően a jobbközép Új Demokrácia került hatalomra, az EU-csatlakozást végbevivő Konsztantin Karamanlisz unokaöccsével, Kosztasz Karamanlisszal az élén. Ez a kormány a költségvetési korrekciókat (és, mint később fény derült rá, további „trükköket”) hajtott végre, miközben a telekommunikáció fejlesztése mellett liberális és privatizációs politikát folytatott, ami azonban több tekintetben (például 2007-ben a magánegyetemek engedélyeztetése kapcsán) a társadalom heves ellenállásába ütközött. Ráadásul a költségvetési adatszolgáltatás ügye sem jött rendbe. 166

Külügyi Szemle

2012. nyár

0,0

20,0

40,0

60,0

80,0

100,0

120,0

140,0

160,0

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

a GDP %-ában

millió euró

2007

2008

2009

Görögország bruttó konszolidált államadóssága 1995-2010 (millió euró és százalék)

1. ábra

2010

0,0

50 000,0

100 000,0

150 000,0

200 000,0

250 000,0

300 000,0

350 000,0

Út a keresztre – Görögország kálváriája

millió euró

167

százalék

Artner Annamária

Amikor a 2008-as válság hatására szükségessé vált megszorításokba a Karamanliszkormány belebukott, és 2009 októberében ismét a Paszok került hatalomra, kiderült, hogy sokkal nagyobb a hiány, mint azt addig vélték. A „szőnyeg alatti” eladósodáshoz a nemzetközi pénzügyi körök is hozzájárultak, olyan neves képviselőikkel együtt, mint az USA pénzügyminisztereit adó Goldman Sachs. Ez utóbbi a Karamanlisz-kormánnyal olyan határidős ügyleteket kötött, amelyekben az akkori készpénzfizetésért cserébe a görög kormány jövőbeli reptéri illetéket, autópályadíjat, szerencsejáték bevételt stb. adott át. A swap-ügyletek révén kedvező árfolyamon kereskedtek valutákkal is. Mindezt technikailag nem hitelfelvételként (hanem, például a jövőbeli illetékekkel kapcsolatos ügyleteknél, egyszerű adásvételként) lehetett elkönyvelni, papíron tehát nem növelte az adósságot. Mint arról több forrás is beszámol, ilyen „modern üzleti megoldásra” vonatkozó ajánlatot a Jeórjiosz Papandreu által vezetett új Paszok-kormány is kapott 2009 novemberében a Goldman Sachstől. Az euró hatása A fentiek ellenére, a görög egyensúlytalanságot nem lehet teljes egészében, vagy akár alapvetően kormányzati hibákkal magyarázni. A költségvetési hiányban lecsapódó egyensúlytalanságok és így nagyrészt maguk a kormányzati „hibák” is a versenygazdasági szükségszerűségekből sarjadtak. A relatív alulfejlettség szimptómái (a laza költségvetésre, a feketegazdaságra, az eszközbuborékra és a külső egyensúlytalanságra való hajlam) a valutaövezetben jó táptalajra találtak, nem utolsósorban éppen azért, mert az erősebb európai piaci szereplők számára könnyű tőkenyereség realizálását tették lehetővé. A közös valuta kapcsán előnyként szokták emlegetni a tranzakciós költségek csökkenését és a spekulációs pénzpiaci támadásokkal szembeni nagyobb védettséget. Kevesebb szó esik azonban arról a fokozott, bár rejtettebb sebezhetőségről, amit az egységes valuta a fejletlenebb gazdaságnak okoz. A tranzakciós költségek csökkenése azok számára gyümölcsöző, akik jelentős mértékben képesek a nemzetközi tranzakciókra, tehát nemzetközileg versenyképesek. Ugyanakkor a könnyített pénzmozgás nemcsak a termelő beruházásokat, hanem (és még inkább) a portfólió- és a tisztán pénzügyi befektetéseket, valamint a hitelezést is felszabadítja, miközben a valuta értéke nem a nemzetgazdaság, hanem az annál erősebb zónatagok teljesítőképessége alapján alakul. Az alapképlet a kevésbé fejlett zónatagok számára tehát ez: nagyobb infláció → a valuta felülértékeltsége → egyensúlyromlás.2 A közös valuta a gyengébb tagországok számára az egyensúlytalanságot is magában hordja. Az euró bevezetésével a görög gazdaság nyitottsága, a külső és belső piaci érdekeknek, rövid távú profitszempontoknak való kiszolgáltatottsága nőtt, amit az alábbiakban illusztrálunk.

168

Külügyi Szemle

2012. nyár

2000 2000 2001 2001 2002 2002 2003 2003 2004 2004 2005 2005 2006 2006 2007 2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3 Q1 Q3

Egyéb

Agrártermékek

Egyéb építkezések

Lakóingatlanok

Közlekedési eszközök

Fémtermékekek, gépipar

Bruttó állótőke-képződés

A görög termelőeszköz-beruházások szerkezete 2000-2010 (millió euró)

2000-es konstans árakon, szezonális kiigazítással Forrás: Hellenic Statistical Authority

0

2 000

4 000

6 000

8 000

10 000

12 000

2. ábra3


169

millió euró

Artner Annamária

Az elsősorban a német gazdaság erejéhez igazodó euró a kevésbé termelékeny görög nemzeti munkához képest túlértékeltté vált, miközben az alacsony eurókamatok a magasabb görög infláció mellett negatív reálkamatot eredményeztek, és kedvezővé tették a görögországi hitelfelvételt. Ez a lehetőség az európai bankokat is az országba csábította: amire nem volt módjuk a kisebb inflációjú, erősebb hazai gazdaságban, azt megvalósíthatták a gyengébb, nagyobb inflációjú országokban. A bő hitelkínálat fellendítette a vásárlásokat, az ingatlanberuházásokat és az azokon realizálható profittömeget – nemcsak Görögországban, de Írországban, Portugáliában, Spanyolországban is. Ezt illusztrálja a görög bruttó állótőke-képződés szektorális alakulását mutató 2. ábra, amelyről jól leolvasható az ingatlanszektor természetellenes felfutása. Az euró segítségével felduzzadt eszközbuborékok a lakossági és a vállalati, majd (ezek mentése és a válság terheinek terítése végett) az állami szféra eladósodásához, a jövő elzálogosításához vezettek. Ám nincs eladósodás hitelezés nélkül. A kialakult eszközbuborékért a felelősség nem kevéssé az ebből busás hasznot húzó (jórészt német és francia) bankokat, pénzintézeteket terheli. A válság előtt, 2007 decemberében az európai bankoknak 274,8 milliárd eurónyi követelésük feküdt a görög bankokban – több, mint akár Finnországban, Svédországban vagy Svájcban! Ennek közel fele (130,6 milliárd euró) elsősorban francia, másodsorban német bankok érdekeltsége volt. A pénztőke Görögország iránti érdeklődését tükrözi a külső egyensúly szerkezete is. A 3. ábrán látszik a görög portfóliómérleg (a kiáramló és a bejövő portfólióberuházások egyenlege), valamint a bankokba áramló pénzeket és hiteleket tartalmazó, „egyéb pénzügyi áramlások” egyenlegének – különösen a 2000-es évek közepétől – jelentős javulása. A félperifériás helyzetű országok kisebb versenyképességük okán szükségszerűen cserearány-veszteséget könyvelnek el a náluk termelékenyebb és erősebb vállalatokkal rendelkező országokkal szemben: importjuk egységára jobban nő, mint exportjuké. A magasabb belföldi költségek és árak teret adnak az importár-emelkedésnek, miközben az exportőrök nem tudják érvényesíteni a magasabb költségeiket az exportárakban. E résbe nyomul be a feketegazdaság, hiszen – termelékenységi előny híján, a magasabb belföldi költségek nyomása alatt – ennek révén lehet az árakat a versenyképes szintre leszorítani, és így fenntartani, növelni az exportot (Görögország esetében ide főként a szolgáltatások tartoznak, pl. a turizmus vagy a tengeri szállítás). A versenyképesebb külpiaci szereplők a spontán piaci mechanizmusokon keresztül hasznot húznak az állami eladósodásból, sőt gerjesztik azt. A gyengébb országok számára a képlet: magasabb költségek → feketegazdaság → eladósodás. Egy ilyen helyzetben az önálló monetáris politika a valuta leértékelésével a hazai gazdaság segítségére siethet, rögzített árfolyam esetén azonban erre nincs mód. Az euró ilyen rögzített árfolyamú valuta szerepét játszotta Görögországban – és a többi perifériás eurózóna-országban –, ami szükségszerűen az euró reálfelértékelődéséhez vezetett számukra. Ez visszahatott a versenyképességükre, ösztönözte a feketegazdaságot, egyszóval táplálta az amúgy is romboló mechanizmusokat. 170

Külügyi Szemle

2012. nyár

-50 000,0

-40 000,0

-30 000,0

-20 000,0

-10 000,0

0,0

10 000,0

20 000,0

30 000,0

40 000,0

50 000,0

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Egyéb pénzügyi áramlás (pl. bankszámlák, állami hitelek)

Portfólió mérleg

FDI-mérleg

Folyó mérleg (áruk, szolg.-ok jövedelmek)

Folyó transzferek (pl. adósságtörlesztés)

Jövedelemmérleg

Szolgáltatásmérleg

Kereskedelmi mérleg (áruk)

Folyó és tőkemérleg együtt

Pénzügyi mérleg (FDI, portfólióbefektetések)

Tőkemérleg

Görögország külső egyensúlya 2000-2010 (millió euró)

3. ábra4


171

millió euró

172

-25

-20

-15

-10

L -5

0

5

rg bu em x u

l gá rtu o P

ia

Gö

zá rs go ö r

g g zá rs no n Fi t sz Au

ria Sp

g zá rs lo o y an Fr

ág sz

or c ia an

á sz

or et m Né

g nd lla o H

ia Í ro

zá rs

g m iu lg Be

Ol

zo as

Cserearány (export egységár/import egységár) változása 2000-2007, százalék

4. ábra5

zá rs

g

Artner Annamária

Külügyi Szemle


Az eurózónához való csatlakozás után romlott az EU-val és az azon kívüli országokkal folytatott görög kereskedelem egyenlege és a jövedelemmérleg, de megtorpant a szolgáltatásmérleg-többlet növekedése is (l. 3. ábra). 2000 és 2007 (a válság előtti utolsó év) között a belföldi fogyasztói áremelkedés 26,3% volt, míg az import egységára 23,3%kal nőtt. Ugyanezen idő alatt a görög áru- és szolgáltatásexport értéke 35, az importé viszont 58%-kal emelkedett. A 12 tagú eurózónában Luxemburg és Portugália után a görög cserearányromlás volt a harmadik legnagyobb (l. 4. ábra). A görög egyensúlytalanság tehát az euró nélkül nem öltötte volna a mai méreteket. Az ország gazdaságának gyengeségeit a közös, számára túlértékelt valuta felerősítette, és jövedelembevonás helyett jövedelemkiáramlást okozott. A kormányzati „hibák” csak a gazdaság (fél)perifériás helyzetéből következő nemzetközi tőke- és pénzmozgás, valamint az euró felülértékeltsége okozta károk után következnek a görög válságokok sorában. Jóléti felzárkózás – a Balassa–Samuelson-hatás A fent leírt folyamatok (hitelezés, kereslet, a hazainál olcsóbb import) olyan látszatkonjunktúrát generáltak, amelyek elfedték a tőkemegtérülés már régóta meglévő válságát. A görög gazdaság a 2000-es években lendületesen (2003 és 2007 között évi átlag közel 4%-os ütemben) bővült. Ez az időszak ugyanakkor – ellentétben a Görögországról mára kialakult általános képpel – jelentős termelékenységnövekedést is hozott. Az Eurostat adatai szerint az egy munkaórára jutó GDP alapján számított görög termelékenység a németnek csak 43%-át tette ki 2000-ben, de 2007-ben már 45,8%-át, 2009-ben pedig 48,8%-át. Mindeközben – a közhiedelmekkel szintén szöges ellentétben – a görögök dolgoztak a legtöbbet az EU27-ben: a 2000-es években végig heti átlag 42-43 órát (miközben a német adat nem érte el a 36 órát). A termelékenység emelkedéséből adódó versenyképesség-javulást azonban lerontotta a növekvő egységnyi munkaerőköltség. A lendületes növekedést hozó évek alatt ugyanis egyfajta „jóléti felzárkózás” következett be, ami pontosan követi a Balassa Béla és Paul Samuelson által leírt, a fejlődőben lévő gazdaságokra jellemző inflációs és bérnövekedési spirál mechanizmusát. Mindehhez járult a 2004-es olimpia beruházásnövelő hatása. E tényezők a bizonyos fokú „jóléti felzárkózást” lehetővé, a szociális állapotok pedig indokolttá tették. A görög munkavállalók ugyanis régóta jelentős lemaradásban voltak és vannak (!) a fejlettebb európai országokban élő társaikhoz képest úgy az ellátások színvonalát, mint a GDP-ből való részesedésüket tekintve. A ma sokat emlegetett „bőkezű” görög nyugdíjrendszer a magyarhoz hasonlatos problémákkal küszködik. Így például nagy a korán nyugdíjba menők aránya, ami a kiterjedt állami szférának és e szféra sajátosságainak köszönhető. Ennek okait is a viszonylagos alulfejlettségben lelhetjük meg. A görög állami szféra kiterjedtségét egyfelől 2012. nyár

173

Artner Annamária

az 1974 utáni demokratizálódási folyamatok, másfelől a bizonytalan munkaerő-piaci helyzet okozta. Az állami állás biztonságot jelent, viszont az állami fizetések nem magasak. Így a (fizetésekhez mérve nagyarányú) nyugdíjak sem azok. Átlagos értékük 20%-kal az EU27 és 30%-kal az eurózóna (12 ország) átlaga alatt van (vásárlóerő-paritáson 5 és 15% a lemaradás); a spanyol, portugál és ír nyugdíjakkal van egy csoportban, s csak a kelet-európai országokat, illetve Ciprust és Máltát előzi meg. Az Eurostat adatai szerint a munkakompenzáció (a továbbiakban röviden: bérek) aránya a görög GDP-ben 33-35%-ot tett ki a mögöttünk álló évtizedben, szemben az EU27 48-50%-os átlagával. Az összes társadalombiztosítási juttatás (nyugdíj, táppénz, munkanélküliségi ellátás stb.) együttes aránya a GDP-ben a görögöknél 2007-ben 24,8% volt, ami kissé alacsonyabb, mint az eurózóna 12 országának vagy az EU27-nek az átlaga. A bérek és TB-juttatások együttes aránya a görög GDP-ben a 2000 és 2008 között 59%-ról 62%-ra nőtt, de még így is messze elmaradt az EU27 75%-os átlaga, sőt még a magyar arány (69,4%) mögött is. Az euróövezeti tagság idején a „jóléti felzárkózás” tehát Görögországban csak szerény mértékű volt. Bármennyire is kicsi azonban ez a „jóléti felzárkózás” nemzetközi összevetésben, a világpiaci versenyben a görög versenyképesség relatív romlását jelentette. Ezt illusztrálja az 5. ábra, amelyről leolvasható, hogy Görögországban (más, az eurózóna válsága által ma leginkább érintett országokkal együtt) 1999 és 2007 között csökkent a profit aránya a GDP-n belül. Az eddigiekben bemutattuk a görög egyensúlytalanság kialakulásának legfontosabb reálgazdasági okait. A továbbiakban arról lesz szó, hogyan és miért súlyosbodott a válság, és hogyan és milyen következményekkel igyekeztek kezelni a kormányok a kialakult helyzetet.

A válság kiéleződése A válságot súlyosbította a pénzpiaci bizalmatlanság, amely részben szintén a reálgazdasági adottságokban (Görögország félperifériás helyzetében) gyökerezik, részben a kormányok (megint csak a félperifériás gazdaságokra jellemző, tehát alapvetően objektív okokkal magyarázható) magatartásában. A válság első jelei 2008 őszén jelentkeztek, a görög bankokon keresztül. A kormány egyrészt már ekkor garanciát vállalt minden 100 ezer euró feletti bankbetétre, másrészt 28 milliárd eurós mentőcsomagot kínált a bankoknak, ami akkor a GDP 12%-ával ért fel, és meglódította az állami eladósodást. Ekkor tették meg az első lépést a magántőkeveszteségek államosítására, amely a válságkezelés általános receptje szerte a világban.

174

Külügyi Szemle

2012. nyár

Forrás: Eurostat

Írország; -1,8

Portugália; -1,7

Görögország; -1,4

Olaszország; -1,1

Franciaország; 0,9

Spanyolország; 1,3

Finnország; 1,3

Hollandia; 1,4

Euróövezet (12 ország); 1,6

Belgium; 2,5

Németország; 3,1

Luxemburg; 3,4

Ausztria; 5,1

Bruttó profit és vegyes jövedelem GDP-beli arányának változása 1999 és 2007 között (százalékpont)

5. ábra6


175

Artner Annamária

IV. Egyéb

V.Direct Investment

III. Egyéb monetáris pénzügyi intézmények

II. Monetáris hatóságok (Bank of Greece)

I. Kormányzat

Bruttó külső adósság

A görög külső adósság elemei 2002-2010 (millió euró)

6. ábra8

Itt jegyezzük meg, hogy állami garancia véd egyéb, hatalmas pénzalapokat is. Így például az Új Gazdasági Fejlesztési Alapot, vagy a vasút (Hellenic Railway) és az athéni közlekedési vállalat adósságait. Az államilag garantált összeget 107 milliárd euróra becsülik.7

2010 Q4/3 2010 Q3 2010 Q2 2010 Q1 2009 Q4 2009 Q3 2009 Q2 2009 Q1 2008 Q4 2008 Q3 2008 Q2 2008 Q1 2007 Q4 2007 Q3 2007 Q2 2007 Q1 2006 Q4 2006 Q3 2006 Q2 2006 Q1 2005 Q4 2005 Q3 2005 Q2 2005 Q1 2004 Q4 2004 Q3 2004 Q2 2004 Q1 2003 Q4 0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

300 000

350 000

400 000

450 000

500 000

2002

millió euró

176

Külügyi Szemle


A fent leírt reálgazdasági – de a pénzügyeken keresztül érvényesülő – folyamatok, mint mindenütt, Görögországban is a bankszféra válságában törtek felszínre, és állami válsággá váltak. A Bank of Greece adatai (6. ábra) alapján igen szemléletesen rajzolódik ki, hogy a válságkezelés (bankmentés) révén hogyan transzformálódott a pénzügyi szféra vesztesége állami eladósodássá. A fekete nyilak mutatják, hogy az egyéb pénzügyi intézmények (lízing és faktoring cégek, pénzügyi vállalkozások és vállalkozóitőke-társaságok) adóssága 2008 negyedik negyedévétől nem nőtt tovább, helyette viszont felszökött az állam és a monetáris hatóságok (lényegében a görög központi bank) adóssága. A bankmentéssel a költségvetési hiány megugrott, amiért is a hitelfelvétel mellett a kormány már megszorításokra kényszerült. Bár ekkor még gazdaságélénkítő intézkedéseket is hoztak (tervezett adóemelések elhalasztása, KKV-támogatási program, építőipart támogató program stb.), a társadalmi tiltakozás 2009 nyarán elsöpörte a kormányt, megnyitva a kormányváltások sorát az eurózónában. Az új kormány 2009 októberében felfedezte, hogy a költségvetési hiány – a korábban említett „trükközések” miatt – jóval nagyobb (12,7%), mint vélték (6%). Ez alapvetően rendítette meg a görög gazdasággal szembeni bizalmat, és ettől kezdve indult be az ország sorozatos lefokozása a nemzetközi hitelminősítő intézetek által, ami ellehetetlenítette a görög államadósság pénzpiacokról történő finanszírozását. Görögország mára minden hitelminősítőnél a befektetésre nem ajánlott kategóriában áll, a tíz évre szóló görög állampapírokat a piac hónapról hónapra drágábban, 2011 decemberében már csak 21%-os felárral vette meg.9

Válságkezelés A GDP csökkenése még inkább megnövelte az adósság/GDP rátát, és tovább rombolta a pénzpiaci bizalmat. Bár a 2009 őszén hatalomra került kormány hozzáfogott a költségvetés rendbetételéhez, a megszorításokkal a helyzet követelte ütemnél lassabban haladt előre. Ezért vált szükségessé a kétszeri mentőcsomag (2010. május, majd 2012 márciusa). 2009 áprilisában az Európai Tanács „túlzottdeficit-eljárást” indított Görögország ellen, amelynek során az év októberéig hatékony hiánycsökkentő lépésekre kötelezte a kormányt. A Tanács 2010 februárjában megismételte a felszólítást, 2010. május 15-i határidővel. A helyzet eközben is tovább romlott: 2010-ben a belföldi kereslet 4%-kal esett vissza, a foglalkoztatás pedig 2%-kal, és ezek a trendek 2011 elején is folytatódtak. A pénzpiacok eközben végletesen leértékelték az országot, végképpen eltántorítva a befektetőket és felszítva a görög államcsődre spekulálókat. A görög bankszféra helyzetét tovább súlyosbította a folyamatos betétkivonás, amely az IMF10 szerint egyedül 2011ben 32 milliárd eurót ért el. Mindennek következtében csökkent a hitelezés, és csökkent a bankok válságrezisztenciája. 2012. nyár

177

Artner Annamária

Pedig a válság kitörésekor a görög bankok, hála a 2008-as állami tőkeinjekciónak, viszonylag jelentős tőketartalékokkal, és még 2011 tavaszán is 12,2%-os tőkemegfelelési mutatóval rendelkeztek az alapvető tőkére vonatkozóan, ami messze magasabb, mint amit „jól tőkésítettségnek” neveznek. (Az alapvető tőkére, az ún. TIER1-re, a bázeli szabályok 8%-ot írnak elő.) A gazdaság visszaesése és a pénzpiaci bizalmatlanság azonban rontotta a görög bankok aktíváinak minőségét, lehetetlenné tette számukra a pénzpiaci forrásbevonást, és rendkívül megnövelte kitettségüket. 2011 tavaszán 40 milliárd eurónyi görög állampapírral rendelkeztek, így a görög adósság 2012. márciusi, nagyarányú leírása is nehéz helyzet elé állította őket. A hazai nyugdíjalapok ekkor 27 milliárd euró görög állampapírt birtokoltak, a kitettség tehát rájuk is vonatkozik.11 Az adósságleírást a magánhitelezők számára a Görögországnak adott második mentőcsomagból részben kompenzálták. 2010-ben az export meglódult ugyan, s csökkent a kereskedelmi mérleg hiánya, valamint az infláció és a költségvetési deficit is, mindez azonban nem tudta felülírni az említett negatív fejleményeket. Így a korábbi, amúgy sem elégséges kiigazító lépések végképp elégtelennek bizonyultak. Ekkor került sor az első mentőcsomagra (110 milliárd euró, három évre: 80 az eurózónától, 30 az IMF-től, stand-by hitel formájában) és a hozzá kapcsolt, szigorú megszorítási tervre. A feltételeket az Európai Tanács 2010. májusi határozata tartalmazta.12 Nemzetközi segítség Görögország volt az első, amelynek az euróövezet az IMF-fel karöltve pénzügyi segítséget nyújtott, ám ez, a hozzá kötött gazdaságpolitikai követelményekkel együtt, nem oldotta meg, sőt eszkalálta a problémát. A 2010 májusában indított 110 milliárdos csomagba tervezett, mintegy 27-30 milliárd eurónyi görög államkötvény-kibocsátás13 nem bizonyult járható útnak, mert a piac nem, illetve csak nagyon drágán vette volna meg a kötvényeket. 2011 második negyedévére ismét előállt Görögország fizetésképtelensége: a központi kormány 1,1 milliárd, az összes állami intézmény (beszámítva a szociális alapokat, kórházakat, helyi kormányzatokat) azonban már összesen 6 milliárd eurónyi tartozást halmozott fel.14 Ugyanakkor a mentőcsomag esedékes részlete lehívásához szükséges „reformokat” a kormány továbbra sem hajtotta végre. Így 2011 nyarán vált szükségessé az újabb mentőcsomag, amelynek feltételeiről már 2011 júniusában, de végső összegéről és kiutalhatóságáról csak 2012 márciusában született döntés. Addig a korábbi mentőcsomag futott tovább. 2010 májusa és 2012 márciusa között 73 milliárd euró lehívására került sor, amelynek több mint 70%-át az eurózóna adta. Ez utóbbi kétharmada Franciaországtól, Németországtól és Olaszországtól származott; jelentős volt Spanyolország részesedése is, de Szlovákia kivételével az euró minden tagországa kivette belőle a részét. 178

Külügyi Szemle


Az euróövezet vezetői a 2011. októberi csúcson célul tűzték ki, hogy a görög adósságrátát 2020-ig 120%-ra kell csökkenteni, és közelebbről körvonalazták a tervezett újabb mentőcsomag tartalmát: könnyített hitelfeltételek, 130 milliárd euró hitel, 30 milliárd eurónyi magántőke bevonása, a privát hitelezőkkel szembeni tartozások 50%-os leírása, a hitelezők önkéntessége alapján.15 A második mentőcsomag életbe lépését az IMF és az eurózóna vezetői a privát hitelezőkkel való megegyezéshez (Private Sector Involvement, PSI) kötötték. A második mentőcsomagra, amely lényegében irányított államcsődnek nevezhető, hosszú huzavona után, 2012. március közepén bólintott rá az IMF és az EU. A PSI tehát sikerrel zárult: a magánhitelezők követeléseiket a névérték 31,5%-án új, harmincéves futamidejű, 2–4,3%-os kamatú, az EFSF (Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz) által garantált kötvényekre és 15%-nyi készpénzre (két évnél rövidebb lejáratú EFSFpapírokra) váltották. Így Görögország 105 milliárd eurónyi tartozástól szabadult meg. Az IMF–EU-mentőcsomag azt jelenti, hogy Görögország a korábbi csomag még fel nem használt részletein felül 23,8 milliárd SDR (kb. 28 milliárd euró) készenléti hitelkeretet kap az IMF-től négy évre, továbbá 2012–14 között 144,7 milliárd eurót az eurózóna EFSF-alapjából, beleértve a korábbi csomag még le nem hívott részleteit is. Vagyis 2014ig 130 milliárd euró friss pénz áll rendelkezésére, utána pedig még kb. 8 milliárd euró az IMF-től. (Az összegek pontos meghatározását nehezíti, hogy az IMF-hitelt SDR-ben állapítják meg, az EFSF-hitelt viszont euróban). Az EFSF-től kapott pénz magában foglalja a magánhitelezőkkel szemben fennálló adósság csökkentésének közvetlen készpénzigényét (15%, vagyis 30 milliárd euró) és a görög bankok feltőkésítésére szánt 25 milliárd eurót is. A helyzet lényegében a következő: Görögország megszabadul a magánhitelezőkkel szembeni, nagyjából 105 milliárd eurós adósságtól, miközben újabb kb. 138 milliárd euróval eladósodik az eurózóna és az IMF felé. Adósságállománya tehát durván 33 milliárd euróval nő, ám ennek a terhei összességében csökkennek a korábbiakhoz képest. (Az előírt megszorítások azonban nem enyhültek!) A még 2011 nyarán megállapított feltételek szerint az eurózóna a korábbi hitelek lejáratát a maximum 7,5 évről minimum 15-30 évre emelte, tízéves türelmi idővel és igen alacsony (kb. 3,5%-os) kamattal.16 Igen ám, de a magánhitelezőkkel való megállapodás alapján a nekik adott új kötvényeket az angol jog szabályai szerint bocsátják ki, ami azt jelenti, hogy mindig euróra vonatkozó követelést fognak megtestesíteni. Így a görög állam még akkor sem válthatja át e kötvényeket drachmára, ha kilépne az eurózónából. (A görög jog szerint kiadott papírok esetén az állam megtehetné, hogy adósságát egy az egyben váltja át euróról az új valutára, így a kilépést követő leértékelődés kifejezetten kedvezne Görögországnak.) Összegezve: az új kötvények, illetve az intézményi hitelezőkkel szembeni adósság kamata jóval kisebb, mint a piaci kamatok, ez a tartozás azonban az eurózónától való még szorosabb kötődéssel és a lakosságot sújtó, radikális megszorításokkal párosul. 2012. nyár

179

Artner Annamária

Ráadásul az EFSF-ből érkező pénzek kb. 40%-a a PSI-ben részt vevő magánhitelezők készpénzes kárpótlására és a görög bankok feltőkésítésére megy. A görög állam a maradékból (kb. 78 milliárd euró) finanszírozhatja fennálló adósságát, miközben végzetesen le kell nyomnia a lakosság életszínvonalát. Görögországot perifériás országként betonozták be az eurózónába. A „segítség” feltétele A helyzet folytonos romlását követve, a 2010. májusi (első) csomaghoz kapcsolt előírásokat többször is átdolgozták. A 2011 júliusában kilátásba helyezett újabb mentőcsomag mellé részletes kötelezettséglista került, amely még 30 milliárd eurónál kevesebb kiigazítást írt elő a 2011 és 2015 közötti időszakra.17 A 2012-es előírásokban azonban ugyanerre a periódusra már 30,9 milliárd, 2016-ra pedig további 11,9 milliárd eurónyi kiigazítás szerepel.18 A követelmények a fegyelmezettebb közpénzügyi gazdálkodáson túl a liberalizációt, jelentős mértékű (2015-ig 50 milliárd eurós) privatizációt és a munkaerőköltségek leszorítását célozzák. Ez utóbbi a munkaerőpiacnak és az érdekegyeztetési rendszernek a munkáltatók szempontjából kedvező megváltoztatását („rugalmasítását”), a bérek és a szociális (egészségügyi, munkanélküliségi, öregségi, családi stb.) ellátások radikális visszavágását jelenti, amelynek eredményeképpen a görög munkavállalók GDP-ből való részesedése csökkenni, az egységnyi munkaerőköltség pedig – a versenyképességi követelményeknek megfelelően – mérséklődni fog. A reformok középpontjában tehát a belső leértékelés (internal devaluation) áll. A „növekedésgyorsító lépések” is a bércsökkentésről, a munkaerő-piaci szabályozás rugalmasabbá tételéről, a vállalkozásokat segítő jogi környezet megteremtéséről, deregulációról, illetve piacnyitásról szólnak.19 Csupa tőkemegtérülést segítő, ám a nemzetgazdaság fejlődésének irányáról, szerkezetéről, a lakosság életkörülményeiről semmit nem mondó, az 1980-es évek óta folytatott neoliberális gazdaságfelfogást tükröző célkitűzés… Eközben az Ecofin 5. jelentésében20 (2011. október) elismerte, hogy Görögország olyan mértékű költségvetési kiigazítást hajtott végre eddig, amely egyetlen európai országéhoz sem fogható: 2010–11-ben a GDP-je 16%-ával felérő költségvetési korrekcióra került sor, ám a kiigazításnak még évekig folytatódnia kell. A 2012. márciusi feltételek szerint ezek mértéke 2012 és 2016 között évi 3,8–5,6%-ot, összesen a GDP 20%-át teszi ki.21 2011-ben a kitűzött költségvetési hiánycél még a korábbi elképzeléseknek megfelelő maradt (2014-re 2,6%), növelték viszont az adósságarányra vonatkozó elvárást (2014-re 148,4% helyett 157%). A 2012. márciusi adósságrendezés után azonban némiképpen módosultak az előirányzatok: a költségvetési hiány 2013-ban a GDP 4,6%-ával, 2014-ben már csak 2,1%-ával érhet fel, a primer egyenleget pedig már 2013-ban többlettel kell zárni. 180

Külügyi Szemle


A bruttó külső államadósság mértéke az előírások (prognózisok? remények?) szerint rövid távon jelentősen nő (2013-ban a GDP 167%-ával éri el csúcsát), de 2020-ban már csak 117% lesz).22 Persze ezek is sötétben tapogatózó elképzelések. A görög, az uniós és az IMF-anyagok is jelentős kockázatokról beszélnek, amelyek mindezt keresztülhúzhatják. Különösen a görög társadalom tűrőképességéért és a görög kormány elkötelezettségéért aggódnak az elemzők, hiszen még most, az adósságterhek enyhítése után is radikális életszínvonal-esést kell keresztülverni. Ki segít kit? Az IMF és az EU véleménye szerint a görög problémát a költségvetési egyensúlytalanság és a gyenge versenyképesség okozza. A megoldást a szigorú költségvetési politikában és a tőkeértékesülés javításában látják, ami privatizációt, deregulációt és liberalizációt feltételez. De mindez csak eszköz a kulcskérdés, a „belső leértékelés” szolgálatában, ami a bérek, a szociális kiadások, ezeken keresztül pedig az árak csökkentését jelenti, és egyben javítja a költségvetési egyenleget. A feladat most Görögország számára az, amit 1971-ben, ugyanilyen helyzetben Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nem vállalt fel: ahhoz, hogy megmentse a dollár fix aranyparitásán nyugvó, stabil nemzetközi pénzügyi rendszert, rá kellett volna zúdítania az amerikai gazdaságra a recessziót és a munkanélküliséget. Mint azt Jeffry Frieden gazdaságtörténeti könyvéből megtudhatjuk, ezt várta tőle a nemzetközi pénzügyi szféra képviseletében Arthur Burns, a Fed akkori elnöke: megszorításokat és alacsony inflációt. Nixon azonban előtérbe helyezte hazája gazdaságitársadalmi érdekeit a nemzetközi pénzügyi szféra érdekeinek, felfüggesztette, majd beszüntette a dollár aranyra válthatóságát: felrúgta a Bretton Woods-i egyezményt. Mi következett ezután? A dollár néhány hónap alatt kb. 10%-kal értékelődött le, amire Nixon még rá is segített azzal, hogy 10%-os importvámot vetett ki, valamint ár- és bérkontrollt vezetett be. 1973-ban ismét leértékelte a dollárt 10%-kal.23 És lám, a korábbi években a dollár kulcsvaluta szerepe miatt elkényelmesedett, versenyképesség-romlást szenvedett, termelékenységnövekedésben versenytársaitól elmaradt USA kereskedelmi mérlege pozitívvá vált, gazdasága növekedni kezdett, munkanélkülisége csökkent. De Bretton Woods halott volt. A tőkelogika által globalizált világban egy olyan kis, függő helyzetű állam, mint Görögország, nincs abban a helyzetben, hogy ezeket az egyszerű lépéseket megtegye, és ezzel csökkentse a társadalmi áldozatokat, időt nyerjen az egyébként mindenképpen szükségszerű termelékenységnövelés számára. Ezért itt fordított a képlet: a nemzetközi pénzügyi rendszer (az euró), illetve e rendszer haszonélvezőinek érdekei írják felül a nemzeti gazdaság és a társadalom érdekeit. Mivel ez utóbbiak is csak 2012. nyár

181

Artner Annamária

belső egyensúlyuk biztosítása révén érvényesülhetnek, a nemzetközi pénzügyi érdekeknek való alárendelésük végső soron csak a görög társadalmon belüli törésvonalak elmélyítését eredményezi, sőt feltételezi. Amint az IMF is figyelmeztet: miközben a bankokat példa nélkül álló állami segítségben kell részesíteni, de úgy, hogy az állam ne avatkozzon be a napi ügymenetbe, a görög kormánynak ellen kell állnia a bérek és az árak, a szociális transzferek és a közszféra foglalkoztatásának csökkentésével szembeni érdekeknek.24 Az IMF szerint Görögország eurózónából való kilépését jelentős (több mint 10%-os) GDP-visszaesés követné, de a növekedés már a harmadik-negyedik év után helyreállna, és később lényegében az euróövezetben maradás esetén feltételezett pályára állna. A legfontosabb járulékos hatás azonban – írja az IMF – az eurózóna megrendülése lenne, ami dominóhatással fenyeget.25 Úgy tűnik tehát, nem az eurózóna menti meg Görögországot, hanem Görögország, annak bérből, nyugdíjból, segélyből élő lakosai az eurózónát. Különösen figyelemre méltó e tekintetben, hogy a magánhitelezőkkel folytatott adósságcserében a görög jognak megfelelő kötvények helyett az angol jog alá eső, tehát „örökösen” euróban fennálló tartozást megtestesítő értékpapírokat használtak. Így ugyanis az eurózóna elhagyásával járó valutaleértékelődés hatalmas mértékben növelné meg a görög államadósságot, vagyis az eurózóna elhagyása immár nehezebb, mint valaha is volt. Gyakorlati megvalósítás A görög kormány 2012 elejéig – csak a legfontosabbakat felsorolva – a következő lépéseket foganatosította:26 - 2009-ről 2010-re a primer (adósságszolgálat nélkül számított) kormányzati kiadásokat a GDP 47,6%-áról 44%-ára csökkentették, a bevételek 37,3%-ról 39,1%-ra nőttek. Mindez a GDP 4,5%-os csökkenése mellett.27 - A társadalombiztosítási kiadásokat (nyugdíj, egészségügyi és gyógyszertámogatások) 2011 közepéig 9,6%-kal csökkentették, az egészségügyi kiadások 2010 és 2011 első negyedéve között 30%-kal csökkentek. Annak ellenére, hogy növekedett a páciensek száma, kórházakat vontak össze. - Az önkormányzatok számát 1034-ről 325-re csökkentették, a helyileg választható képviselők számát megfelezték, a kormányzás fő adminisztratív egységeinek, a prefektúráknak a számát 53-ról 17-re olvasztották; 1976 iskolát zártak be, 2000 tanárt bocsátottak el. - 2012 elejéig az állami bürokráciában alkalmazottak bérét nominálisan 30%-kal csökkentették, és 85 ezer embert (10%) bocsátottak el. (2012-ben további 15 ezret, 2015-ig összesen 150 ezer alkalmazottól kell megválniuk.) Az állami vállalatok alkalmazottainak száma 18%-kal csökkent; teljes bérköltségük 29%-kal mérséklődött. 182

Külügyi Szemle


- Az állami nyugdíjakat átlagosan 15,7%-kal vágták vissza. A jelenlegi és a jövőbeli foglalkoztatottakra vonatkozóan egyesítették a nyugdíjrendszert, a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz kötötték, és ennek megfelelően egyelőre 65 évre emelték, a teljes ellátáshoz szükséges szolgálati évek számát 40 évre növelték, és az egész életpályán keresztül való hozzájáruláshoz kötötték, a rokkantsági nyugdíj feltételeit szigorították. - Az első munkába állásra vonatkozóan a minimálbérnél alacsonyabb jövedelmeket állapítottak meg, a 2012. január 1-jei szinthez képeset 22%-kal csökkentették a minimálbért, a 25 éven aluliak esetében azonban még ennél is nagyobb mértékben, 32%-kal. Felfüggesztettek minden automatikus (pl. a korral járó) béremelést. - A túlóradíjakat 20%-kal csökkentették, a próbaidőt 12 hónapra emelték. - Részmunkaidős, fix határidős, munkaerő-kölcsönzős foglalkoztatási formákat vezettek be, a munkanélküliségi segély feltételeit szigorították, a cégek a szektorális kollektív szerződések alól felmentési lehetőséget kaptak. - A jövedéki adót (benzin, alkohol, cigaretta) 33%-kal növelték, a hozzáadottérték-adót (áfa) minden kategóriában, átlagosan kb. 20%-kal emelték meg. - 12 ezer euró éves jövedelem felett progresszív, 1–5%-os szolidaritási adót vezettek be, a profitábilis cégekre speciális, 4–10%-os adót vetettek ki. Továbbá elindították az adóelkerülés elleni, a statisztikai számbavétel javítását és a költségvetési fegyelem erősítését (kötelező plafon a minisztériumi költségvetésekre, monitoring stb.) szolgáló lépéseket. A gazdaságélénkítő intézkedések a kisvállalkozások indításának adminisztratív könnyítésében és a jelentős liberalizációs, deregulációs lépésekben (pl. 150 szakma területén a vállalkozási szabadság növelése) öltöttek testet.

A válságkezelés hatása Gazdasági helyzet: kudarc A válságkezelés eddig nem hozott eredményt. A GDP 2008 és 2011 között 13%-kal esett vissza, és 2012-ben további, legalább 5%-os csökkenés várható. A munkanélküliség már 2011 végére meghaladta a 21%-ot, a 25 éven aluliak esetében az 51%-ot. Ennek megfelelően a ledolgozott órák száma csökkent (2010 óta 7%-kal), mivel azonban ezeket kevesebb bérért teljesítik a foglalkoztatottak, az egységnyi munkaerőköltség az utóbbi két évben 14%-kal mérséklődött.28 A termelés és a fogyasztás zsugorodása miatt az adóbevételek az új és/vagy növekvő mértékű kivetések ellenére is csökkennek, miközben a társadalombiztosítási kiadások 2012. nyár

183

Artner Annamária

– az azokat érintő megszorítások mellett is – nőnek. Ez utóbbiaknál nem új kiadásokról van szó. 2011-ben például a kórházak régóta gyűlő adósságait kellett rendezni, ami túlkompenzálta az egyéb területeken foganatosított csökkentéseket. A görög hiány így kb. fél százalékponttal a kitűzött cél felett, 9,6%-on állt. A görög pénzügyminisztérium 2012. februári jelentése29 szerint a 2011-es deficit 22,9 milliárd eurót, az elsődleges (az adósságtörlesztés nélkül számított) hiány pedig 6,5 milliárd eurót tett ki. Ugyanakkor látható, hogy a nagyarányú hiány oka immár az adósságtörlesztés, hiszen a primer egyenleg deficitje jóval 3% alatt van. A 2012. január–februári költségvetési adatok bizonyos javulást (az időarányos tervezettnél 44%-kal kisebb hiányt és jóval nagyobb elsődleges többletet) mutatnak, ám az alapvető ellentmondás itt is tetten érhető: hiába javult az adóbeszedési arány, a zsugorodó gazdaságból csak a tervezettnél jóval kevesebb adót sikerül behajtani.30 Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF (a „trojka”) 2011 októberében „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott jelentést adott ki. Ebben több szcenáriót vázol fel Görögország hosszú távú jövőjével kapcsolatban. Ezek mindegyike sokkal rosszabb, mint az eddigi európai tanácsi vagy görög dokumentumokban szereplő variációk. Az anyag szerint Görögország csak 2020-ban vagy 2027-ben lesz képes a pénzpiacokról finanszírozni gazdaságát, adóssága pedig néhány éven belül a GDP 183–208 százalékára is nőhet. Az ország finanszírozási igénye így elérheti a 252–450 milliárd eurót.31 1. táblázat A görög gazdasági növekedés és adósság alakulása hosszú távon, a „trojka” legjobb verziója szerint (százalék)32

2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 2030

GDP éves növekedés %

-5,5

-2,9

0,5

2,1

2,7

2,9

2,8

2,8

2,7

2,4

1,5

adósság/GDP %

162

183

186

184

179

173

168

163

157

152

130

A 2012. márciusi események (a sikeres PSI és a 130 milliárd eurós segélycsomag) után nagy a csábítás, hogy ezt a trojka-anyagot elfelejtsük. Most úgy tűnik, minden rendben lesz, ha… Ha a görög gazdaság, a görög kormány és a görög társadalom úgy teljesít, ahogy az elképzelések szerint kell. És ha úgy vesszük, a magánhitelezők felé fennálló 105 milliárd euró adósság leírásával és a pótlólagos, 130 milliárdos csomaggal, plusz az IMF további kb. 8 milliárdos segítségével (amelyet 2014 után ad Görögországnak) közel járunk a trojka „szigorúan titkos” dokumentumában szereplő, 252 milliárd euró pótlólagos finanszírozási igényhez, ráadásul a görög adósságszolgálat terhei is jelentősen enyhültek. 184

Külügyi Szemle


Csakhogy az igazi kérdést sem a 2012. márciusi „rendezés”, sem a szóban forgó trojka-dokumentum nem teszi fel: elképzelhető-e, hogy a felvázolt szcenáriók bármelyikével járó társadalmi károkat az érintettek elviselik. Erről sehol nem készült „megvalósíthatósági” tanulmány. Az élet azonban megválaszolni látszik a feltett kérdést. 2012 májusában, az előrehozott választásokon olyan helyzet állt elő, amelynek következtében egyrészt előretörtek a megszorításokat elutasító erők, másrészt (és éppen ezért) nem sikerült kormányt alakítani. A következő, június 17-ére tervezett választásokon a mentőcsomag feltételeit újratárgyalni akaró, baloldali radikális erők további térnyerése várható. Európai státusz: vazallus Mára Görögország kormánya gyakorlatilag megszűnt, illetve az Európai Tanács utasításainak végrehajtójává degradálódott. Kérdés, tud-e változtatni ezen a helyzeten bármiféle újabb kormány. A kiigazítási terv, illetve tervek, amelyek Brüsszelben készülnek, a legapróbb részletekig előírják a teendők irányát, tartalmát, formáját, mértékét, idejét és a következő hitelrészlet lehívását a negyedéves teljesítés függvényévé teszik. A 2009 őszén hatalomra került kormány két évig a képtelen megszorítások szükségességével küszködött. A 2010. májusi, 110 millió eurós mentőcsomaghoz kötött és a 2011 júliusában megfogalmazott, még szigorúbb megszorítások – a görög lakosságra nézve rendkívül káros hatásuk és az erős társadalmi ellenállás miatt – nem a tervek szerint haladtak előre. Ezért az újabb hitelrészletek lehívása rendre veszélybe került. 2010 májusa és 2011 júliusa után, 2011 októberében a görög állam immár harmadszor esett térdre a maga Via Dolorosáján, amikor a vállalások elégtelen teljesítése miatt ismét a fizetésképtelenség veszélye fenyegette. Ekkor kapott ígéretet a 130 milliárd eurós segítségre – és utasítást a teendőkre. Ám Jeórjiosz Papandreu, az akkori Paszok párti miniszterelnök, hazatérve az eurózóna vezetőinek csúcstalálkozójáról, hatalmas megdöbbenést kiváltó ötlettel állt elő: referendumot javasolt a csomag elfogadásáról. 2011. november 3-án, a kormányhoz intézett beszédében Papandreu azzal indokolta döntését, hogy szilárdan hisz a demokráciában, és jobban bízik az emberekben, mint a jelenlegi görög politikai rendszerben. „A népszavazás felvetésekor az emberek hosszú évek óta először érezték, hogy figyelembe vesszük őket, készek vagyunk meghallani hangjukat, és bízunk ítéletükben.”33 A vazallusi státusz ekkor vált nyilvánvalóvá: nemcsak a piacok, de az EU vezetői is heves ellenállással reagáltak, könnyedén félretéve a világszerte büszkén hirdetett európai demokratikus értékeket. Az addig a megszorításokat elutasító görög ellenzéki pártok pedig – éles fordulattal – felsorakoztak a kormánynak előírt stabilizációs 2012. nyár

185

Artner Annamária

program mellé. Referendum helyett és választások nélkül, napok alatt új koalíciós kormányt állítottak fel. Az új kormányfő Lukasz Papademosz lett, aki az Európai Központi Bank (EKB) egykori alelnöke, az inflációt középpontba helyező, szigorú monetáris politika, illetve az ennek alárendelődő költségvetési politika híve, és a kormányok felelősségét hangsúlyozza. Teljes mértékben elégedett az Európai Központi Bank eddigi politikájával, és „fontos prioritásnak” tartja a monetáris politikák globális és európai szintű (!) erősítését és ellenőrzését. Véleménye szerint a fiskális politika, más politikákkal együtt, a monetáris politikát megvalósító központi bank támogatója és kiegészítője (vagyis a görög fiskális politika az Európai Központi Bank kiszolgálója – A.A.), míg a költségvetési konszolidáció felgyorsításáért és a fenntartható költségvetésért a kormányok felelnek.34 Papademosz tehát maximálisan elkötelezett az EKB politikájának görögországi végrehajtása mellett, ami lényegében „belső leértékelést” (ár- és bércsökkentést) jelent. Az IMF szerepkörét lényegében átvette az eurózóna: Görögországot 2011. október végén az elsősorban német érdekeket képviselő Európai Központi Bank pénzügyi felügyelete alá helyezték. Ennek érdekében félredobták a parlamentáris demokrácia elveit, és a legutóbbi választások alapján felállított kabinettől eltérő szerkezetű, „szakértői” kormányt hoztak létre. A „pártfüggetlen” miniszterelnök most olyan ún. „nemzeti egységkormányt” vezet, amelyben a Paszok-többség mellett a jobbközép Új Demokrácia valamint (egy ideig) a szélsőjobboldali, vezetőjének antiszemita megnyilatkozásairól is hírhedt Laosz tagjai is helyet kaptak. Ez utóbbi miatt több görög és külföldi zsidó szervezet is tiltakozott.35 2012 januárjában felröppent a hír, hogy az EU görögországi költségvetési biztos kinevezését tartja szükségesnek. A felvetést maga a görög pénzügyminiszter, egyben miniszterelnök-helyettes, Evangelos Venizelos utasította vissza, emlékeztetve az ötletgazdákat arra, hogy az Unió a tagországok egyenlőségére és a nemzeti identitás és méltóság tiszteletben tartására épül.36 A népszavazás papandreui ötletének heves elutasítása, az EKB emberének a görög kormány élére állítása, a megszorítások érdekében egy szélsőjobb párttal való együttműködésnek az elfogadása, és végül a költségvetési biztos kinevezésének az ötlete is az európai válság mélyre nyúló gyökereire és megoldásának kilátástalanságára utal. Az Európai Unió alapértékei közé tartozik a jólét, a demokrácia, az egyenlőség – a jelen helyzetben azonban ezeket ad acta tették. Az államivá transzformált magánadósságokkal súlyosbított válság közepette a „nemzetek Európája” szlogenjét felülírta a „költségvetési fegyelem” jelszavával hitelesített brüsszeli–frankfurti diktátum. Az eurózónát a jelenlegi formájában azonban még ez lesz sem képes fenntartani.

186

Külügyi Szemle


Nemzeti egységkormány: csőd Papademosz 2012 májusáig hatalmon lévő kormánya rendkívül megosztott volt. A nemzeti egység csak szavakban jött létre, és a „független” miniszterelnök egyúttal „társtalannak” is bizonyult. A sajtó rá is sütötte a „béna kacsa” bélyeget.37 A kormánytagok olyan kérdéseken kaptak hajba, mint például a válások könnyítése, amit a szélsőjobboldali Laosz párt a maga „családvédő” értékei miatt ellenez. Mivel a Laosz egyéb kérdésekben is blokkolta a kormányzást, úgy látszik, törököt fogtak vele. Az erózió a görög politikum szintjén éppen olyan megállíthatatlanul folyik, mint az eurózóna vagy az Unió szintjén. A görög parlament 2012. február közepén, heves utcai zavargások közepette megszavazta az irányított államcsőd keretében kapott 130 (138) milliárd euróért cserébe kért megszorításokat, amelyek csupán 2012-re 3,3 milliárd eurót tesznek ki. Ennek következtében a kormány „nemzeti egysége” tovább gyengült. A Laosz tagjai kiváltak belőle, a másik két nagy párt pedig összesen mintegy húsz képviselőt zárt ki soraiból, akik a csomag ellen szavaztak.38 2012. március 19-én távozott posztjáról a 2011 júniusában kinevezett pénzügyminiszter, hogy tudását a választásokra készülő Paszok elnökeként kamatoztassa tovább. Helyét addigi helyettese, az angolszász tanulmányi és munkatapasztalatokkal rendelkező Philippos Sachinidis vette át. A közvélemény-kutatások szerint az új kormányt hivatalba lépésekor a görögök 48%a támogatta, 2011 végére azonban ez az arány 26%-ra apadt, a Papademoszt kifejezetten elutasítóké pedig 38-ról 65%-ra nőtt. Az emberek közel háromnegyede szerint rossz irányba tartanak a dolgok.39 A szűnni nem akaró sztrájkok, tüntetések és főleg a május 6-i választások eredménye azt mutatják, hogy a görög munkavállalók nem nyugszanak bele helyzetük romlásába: a görög bérek (munkakompenzáció) az EU27-ben csak a kelet-európai szintet haladják meg (még a portugál vagy szlovén béreknél is alacsonyabbak), a GDP-ből való részesedésük pedig mindegyik (!) országénál kisebb, 2011ben mindössze 34,2%.40

Kilátások: kerülő úton a Golgotára Egyelőre állóháború zajlik. A májusi választások egyrészt kijelölték a közeljövő fejleményeinek irányát (baloldali radikalizálódás), másrészt csupán elodázták a valódi kérdést: hogyan keveredhet ki Görögország a jelenlegi kátyúból. Hogy a helyzetet ne súlyosbítsák tovább, az euróövezet vezetői és az IMF megengedte a soron következő 5,2 milliárd eurós részletből 4,2 milliárd lehívását.41 Ha azonban nem lesz olyan görög kormány, amelynek sikerül megegyeznie az intézményi hitelezőkkel, az előttünk álló hónapokban elkerülhetetlen lesz az államcsőd. 2012. nyár

187

Artner Annamária

Az eljövendő választásokon további szavazatokra esélyes és a megszorításokat harcosan ellenző Szüriza (Koalíció a Radikális Baloldalért) vezető tagja a Szinaszpiszmosz, az 1980-as években a görög kommunista pártokból alakult szövetség, amely később, a Szovjetunió felbomlása után eurokommunista, baloldali szociáldemokrata irányultságú lett. 1991-ben alakult párttá, 1994 óta mind a görög, mind az Európai Parlamentben képviselteti magát. 2004-ben a Szinaszpiszmosz vezetésével alakult meg a Szüriza, amelyben demokratikus szocialista, környezetvédő, maoista, trockista szervezetek képviseltetik magukat, és amely szoros kapcsolatokat ápol a „neoliberális globalizációt” ellenző, szociális fórummozgalmak civil szervezeteivel is. A Szüriza vezetője 2009 októbere óta a Szinaszpiszmosz elnöke, a 38 éves Alekszisz Ciprasz. A szövetség a megszorító politika azonnali felfüggesztését követeli, azzal érvelve, hogy az adósságot nem az egyszerű dolgozók halmozták fel, tehát nem is nekik kell visszafizetniük. Ugyanakkor sem az EU intézményeit, sem Görögország EU- vagy euróövezeti tagságát, sem társadalmi-gazdasági berendezkedését nem kérdőjelezi meg.42 Ciprasz azt nyilatkozta a CNN-nek, hogy mindent el fognak követni az országnak az Unióban és az eurózónában tartása érdekében.43 A Szüriza, vezetőjének nyilatkozatai alapján, tehát messze nem olyan veszélyes a fennálló kormányra nézve, mint az őket „szélsőbaloldalinak” beállító elemzések azt sejtetik. Valójában közelebb áll a görög választásokkal egy napon megválasztott francia elnök, Francois Hollande platformjához, mint az antikapitalista gondolathoz. Mindös�sze a megszorításokat ellenzi, növekedésorientált és a görög gazdaságot enyhébb feltételek mellett finanszírozó, inflációt megengedő európai politikát akar – mint Hollande. Hangsúlyozza, hogy a görög válság nem önmagában álló, hanem európai probléma, és megoldatlansága (Görögország csődje) esetén magával ránthatja az eurózóna más gyenge országait is.44 Ezért lényegében – az összes érintettel való összefogás alapján – egy másik válságkezelést szorgalmaz, nem elemezve a válság természetét. Mivel a Szüriza jelenleg bírja a görög nép bizalmát, megválasztása esetén talán jobb esélye van rá, hogy el tudja fogadtatni velük azt, ami az Unióból érkezett „ejtőernyősöknek” nem sikerülhet. A probléma ezzel azonban még mindig nem oldódik meg. A válság által jobban sújtott országoknak a megszorítások nélküli növekedésösztönzők iránti igénye a profitorientált viszonyok között illúzió. Mivel a tőke mozgatja a termelési eszközöket, azok működése csak úgy lehetséges, ha kellő profitot hoz neki. A profithoz pedig – a verseny áthághatatlan törvényszerűségei miatt – az egységnyi munkaerőköltség leszorítása szükséges. Az állam gazdálkodása a GDP újraelosztását jelenti. Ha ez a munka javára billen, a versenyképesség romlik, ami visszafogja a termelést. Ha tehát Görögország bent akar maradni az eurózónában (a közvélemény-kutatások szerint a drachmát maguk a görögök sem kívánják vissza) – vagy akár azon kívül, de a globális kapitalista termelési módban –, költségvetésének rendbetételét, adósságainak 188

Külügyi Szemle


menedzselését még külső segítség esetén is csak ennek tudomásulvételével viheti sikerre. A legtöbb, amit a nép életkörülményeiért aggódó politikai irányzat elérhet – ha erre a német gazdaság és főleg a német választópolgárok teherviselő képessége elegendő –, hogy a megszorításokra kissé enyhébben, időben elnyújtva kerül sor. A tömegek csalódottságát azonban ez csak fokozni fogja, ami napirenden tartja a profitorientált gazdálkodás belső ellentmondásait. A politikai színtéren ez a Szürizán belüli irányzatok ellentéteinek kiéleződéséhez, akár a szövetség felbomlásához is vezethet. A valódi alternatívát a megtermelt új érték elosztásának 180 fokos irányváltását lehetővé tevő termelési és tulajdonszerkezet felé történő elmozdulás jelentené, magán Görögországon belül. Az adókerülés régóta óriási, a válság hatására pedig a tehetősek kimenekítik a vagyonukat az országból.45 Mindennek megállítása elsőrendű feladat, és a lényegi változtatások még csak ezután következnének. Végigvitelükhöz nemzetközi összefogásra van szükség, ami uniós szinten változtathatná meg a társadalmi újratermelésnek a tulajdonviszonyokat és a demokratikus formákat is érintő szabályait. Ilyen alternatívát képviselő, számottevő politikai erő azonban még Görögországban sincs a láthatáron.

Összegzés A tőke globalizációja feloldja a nemzeti határokat, a nemzetgazdaságokat „vállalatokká”, vezetőiket ezek „menedzserévé” (globális piaci érdekeinek komprádorává) degradálja. A gazdálkodás nemzetközi jellegének kiteljesedését a termelőerők fejlődése indokolja. Ezek a termelőerők azonban a globálisan és helyileg is megosztott és polarizált társadalom egy kis része érdekeinek alárendeltek. A globális világrend strukturális válságát okozó törésvonalak a társadalmakon belül húzódnak, ám a világgazdaság hierarchikus jellege miatt a válság mégis a nemzetközi és a nemzeti piacok ellentéteként jelenik meg. E két érdek összecsapásából ideig-óráig bármelyik kikerülhet győztesen, bár hosszú távon csak a nemzetközi nyerhet. A strukturális válságot azonban sem ez, sem az nem oldja meg, mert akármelyik is nyer, azt csak a munka GDP-ből való részarányának lenyomásával teheti. Ez pedig maga a válság oka. A görög válságkezelés megbukott, még ha a második mentőcsomag a megoldás látszatát keltette is – ahogy tette 2010 májusában az első is. Görögországot költségvetési szigorítással akarják kihúzni a bajból, anélkül, hogy annak kiváltó okára, a számára túlértékelt közös valutának az egyensúlyt felborító hatására, a görög gazdaság fejlesztésére, illetve egyáltalában a tőkefelhalmozás szülte globális válságra orvosságot találtak (vagy akár csak kerestek) volna. A költségvetési szigor megfojtja a növekedést, a szigor enyhítése az eladósodás fokozása miatt ugyanezt teszi, miközben a felzárkózás 2012. nyár

189

Artner Annamária

legfőbb béklyója, az euróövezeti tagság, a tőkelogika nemzetközi megtestesülése, érintetlen marad. A görög válság uniós kezelése szimptomatikus: bár a válságot nem egyszerűen a költségvetés félrekezelése, hanem a technológiai paradigmaváltás szükségességével egy időben jelentkező, menetrendszerű kapitalista termelési ciklus okozta, és az eurózóna belső ellentmondásai eszkalálták (a költségvetés „menedzselési hibái” csak ezekre épültek rá), az orvoslás a költségvetésen keresztül a tőkének kedvező világgazdasági hierarchia bebetonozását, a perifériákon a tőkeértékesülésnek a munka kárára történő javítását célozza. A válságkezelés tehát ugyanaz, mint ami a válságot okozta. Ez a mindent felülíró cél, a profittermelés feltételeinek megteremtése, háttérbe szorítja még a „hagyományos európai értékeket” is. A költségvetés rendbetétele természetesen racionális elvárás. Azonban semmiképpen sem jelent megoldást sem a válságot kiváltó általános okokra (tőkefelhalmozás), sem pedig a félperifériás gazdaságok helyzetére. Sőt, valójában megerősíti azt, mivel a politikai struktúrában is érvényesíti a függő helyzetet, és intézményesíti a hierarchia felsőbb szintjén álló – egyben a kapitalista világpiac működésének motorját jelentő – fejlett gazdaságok (vállalatok, bankok) érdekeit, a nemzetgazdasági autonómia halálát. A görög válságkezelésben valójában nem is Görögország, hanem a legerősebb országokat (Franciaországot és Németországot), azok békés egymás mellett élését szolgáló euró, és vele az Európai Unió, végső soron pedig a tőkeértékesülés globális korlátlanságát biztosító világrend a tét. Görögország és a görög lakosság eddigi áldozatai hiábavalóak; számukra a válság tartós megoldása csak az eurózóna elhagyása után válik lehetővé (hacsak az euróövezet előbb gyökeresen át nem alakul). Egy nyílt csődhelyzet esetén – amivel az eurózóna elhagyása járna – az ország kockázati besorolása a legalsó szintre, a nemzetközi tőke bizalma a nullára csökkenne; a betétesek és a befektetők menekülnének az országból, ahol költségvetési megszorítások és a gazdaság visszaesése következne be; a hitelezők pedig leülnének a kormánnyal megbeszélni a továbbiakat. Mindez Görögország esetében már rég bekövetkezett; ám úgy, hogy nem elhozta, hanem éppen eltávolította tőle annak lehetőségét, hogy megszabaduljon az eurótól. Pedig az euró nélkül, saját monetáris politikát folytatva, valutája leértékelésével (leértékelődésével), saját kamatpolitikával és az ország szükségleteire szabott költségvetési politikával mód nyílna a lassú és keserves, de lehetséges kilábalás felé. Ez az út azonban a bérből, fizetésből, nyugdíjból, segélyből, feketegazdaságból élők számára csak akkor eredményezhet kielégítő életszínvonalat, ha a versenygazdaságtól gyökeresen eltérő termelőmód felé mutat. Az elkerülhetetlen, de egyben a feltámadás feltételéül szolgáló keresztre feszítés, az eurózóna elhagyása, tehát még hátra van. Hogy ez mikor és milyen formában következik be, azt e sorok írója nem tudja, de az biztos, hogy egyre közeledik. Európában és a világban a globális kapitalizmus súlyos krízisének vagyunk tanúi, amelyben 190

Külügyi Szemle


Görögország esete csak kis, bár szimptomatikus mozzanat, hiszen a liberalizált tőkemozgásra épülő, az erőseknek eleve nyertes pozíciót biztosító nemzetközi gazdasági folyamatok fenntarthatatlanságát bizonyítja. A maihoz fogható 1929–33-as válságra részben a New Deal, részben és véglegesen azonban a fasizmus és a vele járó háborús rablás révén elősegített tőkemegújítás adta meg a választ. Háborús feszültséggócok kialakulása és a szélsőjobboldali ideológia erősödése napjainkban is megfigyelhető. Ha nem következik be egész Európában történelmi fordulat, Görögország előbbutóbb el fogja hagyni az eurózónát, ha úgy tetszik, átmegy a schumpeteri „teremtő romboláson”. De ettől sem Görögország, sem az euróövezet bajai nem oldódnak meg. Merthogy azok magából a hierarchikus tőkés világrendszerből sarjadnak, amelyet a tulajdonviszonyok érintetlenül hagyása mellett semmilyen egységesítő intézménnyel nem lehet megszabadítani a profitért folytatott piaci versenyharc egyenlőtlenséget és válságot generáló mechanizmusaitól.

Jegyzetek 1 Eurostat Online Database: „Statistics by Theme”; „Selected Principal European Economic Indicators”. European Commission, Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/ statistics/themes. Letöltés ideje: 2012. március 15 2 L. részletesebben Artner Annamária – Róna Péter: „Eurosz(k)epszis: az optimális valutaövezet elmélete és az euró gyakorlata”. Köz-Gazdaság, Vol. 7. No. 1. (2012). 83–102. o. 3 „Annual National Accounts: Revised Data for the Period 2005–2010. Press Release”. Hellenic Statistical Authority, http://www.statistics.gr/portal/page/portal/ESYE/BUCKET/A0702/PressReleases/A0702_ SEL15_DT_AN_00_2010_02_F_EN.pdf, 2011. október 5. 4 „Online Database”. Bank of Greece, http://www.bankofgreece.gr/Pages/en/Statistics/default.aspx. Letöltés ideje: 2012. március 5. 5 „Statistics by Theme”; „Selected Principal European Economic Indicators”. 6 Uo. 7 Tyler Durden: „The Eight Hundred Pound Greek Gorilla Enters the Room”. Zero Hedge, http://www. zerohedge.com/news/eight-hundred-pound-greek-gorilla-enters-room, 2012. március 10. 8 „Statistics by Theme”; „Selected Principal European Economic Indicators”. 9 L. Uo. 10 „Greece Needs Deeper Reforms to Overcome Crisis”. IMF Survey Online, http://www.imf.org/ external/pubs/ft/survey/so/2011/car121611a.htm, 2011. december 16. 11 „The Economic Adjustment Programme for Greece. Fourth Review – Spring 2011”. European Commission Directorate General Economic and Financial Affairs. European Economy Occasional Papers, No. 82. (2011. július). http://www.minfin.gr/content-api/f/binaryChannel/minfin/datastore/52/5c/ d4/525cd4fbf7f1a825143b8154f78374bf49c5fa87/application/pdf/ocp82_en.pdf. Letöltés ideje: 2011. november 3. 12 „Council Decision of 10 May 2010 Addressed to Greece with a View to Reinforcing and Deepening Fiscal Surveillance and Giving Notice to Greece to Take Measures for the Deficit Reduction Judged Necessary to Remedy the Situation of Excessive Deficit (2010/320/EU)”. Official Journal of the European Union, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2010:145:0006:0011:EN:PDF, 2010. június 11. 13 Damon, Andre: „European Union, IMF Move toward Second Bailout of Greece”. World Socialist Web

2012. nyár

191

Artner Annamária Site, http://www.wsws.org/articles/2011/jun2011/gree-j04.shtml, 2011. június 4. 14 „The Economic Adjustment Programme for Greece. Fourth Review – Spring 2011”. 15 „Main Results of Euro Summit”. Consilium, http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/ docs/pressdata/en/ec/125645.pdf, 1. o. 2011. október 26. 16 „Statement by the Heads of State or Government of the Euro Area and EU Institutions”. Council of the European Union, http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ ec/123978.pdf, 2011. július 21. 17 „A Tanács határozata (2011. július 12.) Görögországnak a költségvetési felügyelet megerősítésére és elmélyítésére, valamint Görögországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról (átdolgozás) (2011/734/EU)”. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/ LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:296:0038:0052:HU:PDF, 2011. november 15. 18 „Greece: Request for Extended Arrangement under the Extended Fund Facility – Staff Report; Staff Supplement; Press Release on the Executive Board Discussion; and Statement by the Executive Director for Greece”. IMF Country Report, Vol. 12. No. 57. (2012. március). Elektronikus változat: International Monetary Fund, http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2012/cr1257.pdf, 75. o. Letöltés ideje: 2012. március 23. 19 Uo. 20 „The Economic Adjustment Programme for Greece. Fifth Review – October 2011”. European Commission Directorate General Economic and Financial Affairs. European Economy Occasional Papers, No. 87. (2011). http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/occasional_paper/2011/pdf/ocp87_ en.pdf. Letöltés ideje: 2011. november 4. 21 „Greece: Request for Extended Arrangement…”. 75. o. 22 Uo. 75. és 5. o. 23 Jeffry A. Frieden: Global Capitalism: Its Fall and Rise in the Twentieth Century. New York – London: W.W. Norton, 2006. 342–346. o. 24 „Greece: Request for Extended Arrangement…”. 42–43. o. 25 Uo. 46–47. o. 26 L. részletesebben „From May 2010 to May 2011”. Hellenic Economic Policy Programme Newsletter, http://www.minfin.gr/content-api/f/binaryChannel/minfin/datastore/89/e5/27/89e527a8e4c7891eed1 32419dfe976e9116f4009/application/pdf/HEPP_NEWSLETTER_issue8.pdf, 2011. május 19.; „Greece: Request for Extended Arrangement…”. 27 „Annual National Accounts…”. 28 „Statistics by Theme”; „Selected Principal European Economic Indicators”. 29 „Hellenic Republic, State Budget Execution Monthly Bulletin, February 2012”. Ministry of Finance General Accounting Office, http://www.minfin.gr/content-api/f/binaryChannel/minfin/datastore/36/9d/ 6e/369d6ec7c4c5d848cd4fc8667a8226312229cb3b/application/pdf/Final_SB_Execution_Monthly_ Bulletin_Feb_2012_03-2012_.pdf, 2012. március. 30 Uo. 31 „Greece: Debt Sustainability Analysis. October 21, 2011. Strictly Confidential”. LINKIESTA, http:// www.linkiesta.it/sites/default/files/uploads/articolo/troika.pdf. Letöltés ideje: 2011. november 7. 32 Uo. 33 Georgios Papandreou: „Cabinet of Ministers. Prime Minister’s Speech”. Hellenic Republic, Prime Minister Press Office, http://www.primeminister.gov.gr/english/2011/11/03/cabinet-meeting-primeministers-speech/, 2011. november 3. 34 „Monetary Policy and the »Great Crisis«: Lessons and Challenges. Speech by Lucas Papademos, Vice President of the ECB at the 37th Economics Conference »Beyond the Crisis: Economic Policy in a New Macroeconomic Environment« Organised by the Österreichische Nationalbank Vienna, 14 May 2009”. European Central Bank, http://www.ecb.int/press/key/date/2009/html/sp090514.en.html.

192

Külügyi Szemle


35 36

37 38 39 40 41 42 43 44 45

Letöltés ideje: 2012. január 8.; „Opening Remarks at the Press Briefing on the Occasion of the Publication of the June 2010 ECB Financial Stability Review. Speech by Lucas Papademos, Vice President of the ECB, Frankfurt, 31 May 2010”. European Central Bank, http://www.ecb.int/press/key/ date/2010/html/sp100531_3.en.html. Letöltés ideje: 2011. november 2. L. pl. „New Greek Government Includes Ministers of Anti-Semitic Party”. World Jewish Congress, http://www.worldjewishcongress.org/en/news/10923/new_greek_government_includes_ ministers_of_anti_semitic_party, 2011. november 17. „Statement by Evangelos Venizelos in Response to Media Reports about a »Proposal for the Appointment of a Special EU Commissioner in Charge of the Greek State Budget Execution«”. Hellenic Republic. Ministry of Finance, http://www.minfin.gr/portal/en/resource/contentObject/ id/614dc602-4d71-45df-9bf9-a6cb85c13940, 2012. január 29. Ferry Batzoglou: „Deeply Divided: New Greek Government Runs out of Steam”. Spiegel Online International, http://www.spiegel.de/international/europe/0,1518,805975,00.html, 2011. december 28. „Violent Clashes as Parliament Passes Austerity Bill”. Der Spiegel Online International, http://www. spiegel.de/international/europe/0,1518,814864,00.html, 2012. február 13. Batzoglou: i. m. „Statistics by Theme” és „Selected Principal European Economic Indicators”. „EFSF Bailout Fund Approves Greek Emergency Payment”. Reuters, http://www.reuters.com/ article/2012/05/09/us-greece-tranche-efsf-idUSBRE84812W20120509, 2012. május 9. Christoph Dreier – Peter Schwarz: „Greece: The Program of Syriza”. World Socialist Web Site, http:// www.wsws.org/index.shtml, 2012. május 19. „Alexis Tsipras: Austerity will Send Us »Directly to the Hell«”. CNN, http://amanpour.blogs.cnn. com/2012/05/16/alexis-tsipras-austerity-will-send-us-directly-to-the-hell/, 2012. május 16. Dreier – Schwarz: i. m. Kerin Hope – Robin Wigglesworth: Greek Banks See Steady Deposits Outflow”. Financial Times, http://www.ft.com/intl/cms/s/0/3d588c2e-9f3c-11e1-a455-00144feabdc0.html#axzz1ut97nkvM, 2012. május 16.

Résumé Going through the Mill in Vain – Greece’s Way to the Golgota Greece was saved in March 2012. This, however, has not solved Greece’s problems, as it is demonstrated by the results of the elections in May following which the country became ungovernable. This is because the problems are deriving from Greece’s position in the hierarchic world economy and not from Greece itself. The Greek crisis is far not simply the result of mismanaging of the budget but the result of the global crisis of capital accumulation that the euro has catalysed and escalated in the weaker member states of the euro zone. For the weaker member states (PIIGS) the euro has became overvalued inevitably and so the euro has been playing a key role itself in the deterioration of equilibrium. The price that has to be made for remaining inside the euro zone is internal devaluation i.e. the decrease of the share of labour in GDP in order to enhance competitiveness (profitability) of the capital. The austerity, however, that is indispensable for it, contains consumption and production and can revalue the country 2012. nyár

193

Artner Annamária

as a low cost production facility for the transnational corporations only. This possibility is restrained, however, by the growing and more and more reasonable mistrust in the ability to service of the enormous public debt and also in the euro membership of the country. Greece should not have entered the euro zone and the huge problems of the country can be solved only after leaving it – not speaking here about the possibility that the euro zone changes itself radically. The alternative to escaping from the euro is that Greece slips into the position of the poorest province of the European economy, meanwhile becoming surrendered to the European centre led by Germany. Greece is going through the mill although the crucifixion is ahead yet. The question is what the sacrifice for.

194

Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája

Recommend Documents