Francis Bacon Három tanulmány egy keresztre feszítés alsó alakjaihoz című triptichonjának elemzése
Készítette: Makra Márta Szabad bölcsészet Első éves hallgató
A művész
Francis Bacont (1909-1992) a XX. századi festészet egyik meghatározó alakjaként tartjuk számon. Festői munkásságának kialakulásában gyermekkora esszenciális pontot képez: a biztos alapokhoz való ragaszkodás hiánya mellett,- Dublin és London között ingázott a család folyamatosan- a diktatórikus szellemű édesapa sem segítette hozzá a boldog gyermekévekhez. Művészi karrierje azonban váratott magára, először filozófusi sikereket aratott le a Sorbonne, majd a lyon-i egyetem professzoraként és Bacon életének viszonylag a vége felé járva, az 1930-as években kezdett csak el festeni Picasso hatására. Munkásságára azonban számos más tehetség is nagy hatást gyakorolt Pablo Picasso mellett, mint például Velázquez, Rembrandt, Goya és Van Gogh is. Festészetét mégis talán legjobban homoszexuális volta befolyásolta: szerelmi ügyeinek botrányos, szadomazoikus történetei, tragédiái éltették rejtelmes művészetét.1 A festővászonra tehát csak túl a negyvenedik életévén kezdett alkotni, az igazi áttörtést pedig az 1944-ben festett, a következőkben általam elemzendő festményével, a Három tanulmány egy keresztre feszítés alsó alakjaihoz című művével érte el. A kép természetesen, hűen Francis Bacon ábrázolásmódjához botrányos volt a kor embere számára, ezért megalapozta későbbi hírnevét „biomorf teremtményeinek vadságával”. Bacon karrierje a negyvenes években kapott lendületet, azonban már a hatvanas évek közepére túl volt csúcspontján.
Festészete
Francis Bacon művészete teljesen egyedülálló, festészetének filozófiája magával ragadó tud lenni, miután képesek vagyunk megérteni azt, – ehhez viszont munkásságának jellegzetességeit, miértjeit ismernünk kell, hogy az üzeneteket feldolgozhassuk. A számos művészeti irányzat közül sokan festészetét az egzisztencializmushoz sorolják. Azt vallotta, hogy a festészetnek el kell szakítania az „Alakot” a figurativitástól, éppen ezért figyelhető meg munkásságában az addig nem jellemző ábrázolásmód. Az állítását Bacon két tényre hivatkozva bizonyítja be: a régi festészetnek egészen más volt a kapcsolata a figuratív ábrázolással és az illusztrációval, mint a modernnek. Kimondja, hogy a fénykép átvette a régi festészet dokumentáló és ábrázoló funkcióját, ahogy erről Walter Benjamin A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában című tanulmányában is olvashattunk. Továbbfűzi gondolatmenetét és rávilágít arra, hogy éppen az előbb felsorolt okok miatt a modern festészetnek már nem kell betöltenie a dokumentáló szerepet. Utal arra is, hogy a régi festészetet még bizonyos „vallásos képességek” szabályozták, melyek a képi ábrázolásnak festői értelmet adtak, míg a modern festészet már alapvetően ateista- úgy, ahogy maga a művész, Bacon is. Azonban hivatkozik arra, hogy a fénykép, még ha a pillanat művészete is, egészen mást akar, mint megörökíteni, illusztrálni vagy elbeszélni. Kijelenti, hogy elképzelhetetlen egy olyan tevékenység, mely egy magasabb rendű művészet által otthagyott funkciót venne át. David Sylvester2, művészeti kritikus és kurátor 1963-ban interjút készített a művésszel, amely során kiderült, hogy Bacon valójában soha nem készített vázlatot festményeinek megfestése előtt – akrillal, vagy pasztellel vitte fel a homogén tereit, majd olajfestékkel folytatta a figurák megformálását. A festmények túlnyomó részéhez segédeszközként egy fotográfiát vagy más reprodukciót használt fel és a végeredményt soha nem tervezte meg, hagyta, hogy az apró javítások és változtatások alakítsák ki a végső alkotást. A tematikát illetően olyan témákat dolgozott fel, amelyekről társadalmunk nem szeret tudomást venni, - művei által lehetőségünk nyílik az emberi természet árnyoldalainak felismerésére. Többször nyilatkozta, hogy képei közvetlenül az idegrendszerre hatnak, s a legújabb kutatások is valóban ezt igazolják. „Torz arcai gátolják azon pszichológiai szükségletünket, hogy megértsük és az agyban található neurológiai központjainkban feldolgozzuk az emberi arc által közvetített érzelmet. Ha frusztráció éri ezt az eredendő késztetést, ösztönösen nagyobb erőfeszítést fejtünk ki a látvány dekódolásához.”
Bacon munkásságában a triptichonok kiemelkedően fontosak, ezért még a festmény elemzése előtt magát a formát elemezném. „A triptichon az a forma, amelyre a leginkább hárul a követelmény, hogy lennie kell valamilyen kapcsolatnak az egymástól elkülönített részek között, de ez a kapcsolat nm lehet sem logikai, sem történetszerű.” A triptichonban az Alakok közös ténnyel rendelkeznek, ugyanakkor el vannak választva egymástól. Bacon triptichonjainál megfigyelhető, hogy az alkotásokat jellegzetesen nem egy keretbe zárja, hanem már az egyes festményeket különíti el. Ez a jelenség a figuratív, illusztratív és narratív jelleg elutasítását kívánja elénk tárni, tehát Bacon célja az, hogy ne leljünk fel kapcsolatokat a művek között. Bacon kimondja, hogy „a festészetnek nem szabad sem modellt ábrázolnia, sem történetet mesélnie.” Francis Bacon munkásságában jellegzetes, hogy olyan alakpárokat alkot meg festményei által, amelyek történetet nem alkotnak. Az 1944-ben festett Három tanulmány egy keresztre feszítés alsó alakjaihoz című triptichonja tette ismertté - ezen a műalkotáson megtalálhatóak festészetének a „félreismerhetetlen kifejezésmódja”. „A 20. század borzalmai visszhangoznak festményein, melyek az emberiség erkölcsi gyengéit és vad ösztöneit mutatják be, ugyanakkor új dimenzióban ábrázolják az emberi lét fájdalmát.”
Elemzésem alapjául szolgált Gilles Deleuze, XX. századi francia filozófus, esztéta, filmteoretikus tanulmánya, interpretációja Francis Bacon munkásságáról. Az érzékelés logikája című műben a festőművész munkásságát értelmezi, többek között az általam elemzett művel, a Három tanulmány egy keresztre feszítés alsó alakjaihoz című festményével is foglalkozik. Erwin Panofsky három lépcsős elemzési elvét alkalmazva kezdtem el foglalkozni a művel. A preikonokgráfiai leírás fázisában az alkotáson megfigyelhető részleteket lejegyeztem, az ikonográfiai fázis során pedig a kép tárgyának leírását hajtottam végre, amelyhez szükségem volt Gilles Deleuze Baconnel foglalkozó tanulmányának ismeretére. Végezetül az ikonológiai elemzés során a mélyebb jelentések és tartalmak felderítésére tettem kísérletet. Amikor megpillantjuk ezt a műalkotást, torz, emberekhez alig hasonlítható lényeket, biomorf teremtményeket láthatunk, amelyek sokkal inkább köthetőek az állatokhoz, mint kulturált személyekhez. Kicsavart, kifacsarodott, nyakat nyújtogató felismerhetetlen szürke alakokat látunk az intenzív, kissé agresszívnek is mondható háttér előtt. Roland Barthes, az általa végzett szemiotikai elemzések során meghatározónak vélte a színek jelentőségét a fényképeken, így én is vizsgálat alá vetettem a képek színvilágát: Agresszívnek mondható narancssárgás vöröses hátteret láthatunk, amelyben sötétebb foltok is találhatóak, de a festmény fókuszában azonban mégis a szürke figurák állnak. Az első alakon a ruha nyomait láthatjuk és azt, ahogy – talán – megtörve lehajtja a fejét, kezeit háta mögött tartja (összekötve?). A második szereplőnek a szemét mintha bekötötték volna, és úgy fordítaná fejét felénk, száját nyitva tartva, a fogait is láttatva. A harmadik figura nevezhető a három közül talán a legeltorzultabbnak a hátán egy púpszerű képződménnyel, ordításra emlékeztető „arccal”. Összegezve elmondhatjuk, hogy „emberi alakok keverednek véres, nyers húsokkal vagy ijesztő lények nyújtogatják felénk hosszú nyakukon csupa-száj ragadozófejüket.” A triptichon címe után Jézus Krisztus kereszthalálára asszociálva egy azt megörökítő művet várnánk, de helyette húsra emlékeztető teremtményeket láthatunk,- hamar fel kell fedeznünk, hogy Bacon a festményein olyan alakokat ábrázol, amelyekhez nem fűződik narratív jelleg, a narrativitás jelenléte nélkül állnak egymás mellett a képek, még a sorrendiség sem bír jelentőséggel. A mű megjelenésének ideje (1945-ben állították ki először) is fontos pontot képezhet az interpretáció során: A II. világháború befejezése idején szemlélhették meg a kor emberei a művet és a sok szörnyűséget, az emberiség erkölcsi gyengéit, embertelen vadságát láthatták viszont a vásznon, mintegy új dimenzióban látva az emberi lét fájdalmát.
Bacon munkássága további meghatározó motívumot foglal magába. Számomra talán a leghatásosabb döntése, hogy a kiállítás során a festmények elé üveget helyez. Úgy gondolta, hogy „addig nincs kész a mű, amíg nincs előtte üveg.” A művész tudatosan számított arra, hogy a múzeumok világítása alatt a festmények sötét tónusú részein a képet vizsgálók arca visszatükröződik. Az általánosítás jellegét hordozza magában: mi is csak ugyanolyan húsok vagyunk, ugyanolyan kiszolgáltatottak a szenvedésnek, mint a festményeken szereplő személyek- ebben rejlik a műalkotások egyik hatalmas társadalmi ereje is. Tehát mindezek alapján kijelenthetjük, hogy Bacon szerint Jézus kereszthalála is általánosítható, ő is ugyanolyan hús volt, mint mi és mi is átélhetünk ugyanolyan szenvedéseket, mint amelyeket neki kellett. Festészetének talán ez az egyik legerősebb mondanivalója.
Záró gondolatok Azon a véleményen vagyok, hogy Francis Bacon munkássága első látásra nehezen megemészthető a „klasszikus” festményekhez szokott szem számára, azonban ha az elemzésem során ismertetett tudás birtokában szemléljük Bacon alkotásait, akkor egy erős és sokat szenvedett ember üzenetét tudjuk kibontani belőle. Képeiben tulajdonképpen társadalmi viszonyok rendkívül erőteljes görbetükrét tudjuk felfedezni. Az a tény, hogy az embereket húsokkal azonosítja, még erősebbé formálja mondanivalóját, úgy ahogy a további általánosító jelleg is csak nyomatékosítja gondolatát. A festmények üvegezettségének kihasználása kreatív módon szembesít a nyilvánvaló, sokak számára mégis láthatatlan tényekkel: mi is átélhetünk ugyanolyan szörnyű kínokat, mint például Jézus. Az elemzett festmény azonban további érdekességet is hordoz magában: Bacon 1988ban egy újabb változatát dolgozta ki, vérvörös hátteret alkalmazva, a figurák mellett több teret hagyva.3
További felhasznált forrás: 1
Artportal, URL: http://artportal.hu/lexikon/kulfoldi_muveszek/bacon--francis-7245
2
David Sylvester interjúja Francis Baconnel, URL:http://www.youtube.com/watch?v=x21kkMr0tP8
3
A Tate című angol weboldalon. URL: http://www.tate.org.uk/art/artworks/bacon-second-version-of-triptych1944-t05858
