Tandari Éva
Amikor megfordul a Szél I. kötet
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet – Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim. Itt vagyok, hogy (bár magatok is, és munkatársam is akként érzitek: már mindenre kitértem, s amit el lehetett mondanom, már elmondtam) néhány dologra mégis kitérjek. Ha akarjátok, akként is vehetitek e most elkezdeni kívánt könyvet, mint valamely összefoglalót: bár hitem szerint még e kötetben is, s azokban is, amelyeket még ezt követően kívánunk megírni, találkoztok olyas közlésekkel és Tanításokkal is, amelyeket még nem érintettünk, vagy érintettünk bár, de még nem bontottunk ki teljesen. Jelen könyvünkkel az az elsődleges célom, hogy teljességgel tudottá tegyem számotokra a Karma Törvényét, s azt: miként érvényesül az fölöttetek, testekbe öltözöttek fölött ott, a Föld színén. Igaza van Ildikének, amikor az előre leközölt címek alapján arra a megállapításra jutott: a megírni kívánt könyv nagy mértékben segíteni fog, hogy végre igazán megismerjétek önmagatokat: akik voltatok, akik vagytok, s akivé fokról lépve fokra, végül ismét lesztek. Nem akikké lennetek kéne: akikké lesztek, mind egytől egyig, mert nem lehet, hogy egy is elvesszen azok közül, akiket Istenünk valaha is LÉT szintre emelt, legyen bármely megátalkodott, makacs, s legyen bármely mélységben beágyazódva a „nem-lét” sötétségébe, hisz a VALÓSÁG értelmében akkor is, mindenkor a LÉTBEN van, amiként volt is, lesz is, mert ez a TEREMTŐ TÖRVÉNYE. Nem mondom, mert nem mondhatom, hogy jelen munkánk valamely könnyed és olvasmányos írásmű lesz, azt sem mondhatom, hogy könnyű feladat lesz azt leírni, amire olykor a Föld színén még fogalmat sem alkotott az emberi Elme: mégis megkísértjük a lehetetlent… Az Ős-erő Törvénye Az Ős-erő Törvénye a szavak hasonlósága ellenére nem azonos, nem is lehetne azonos azzal, amit az ERŐ ŐS-TÖRVÉNYÉNEK nevezünk, mert az előbbi, tehát az Ős-erő Törvénye az utóbbiból: az ERŐ ŐSTÖRVÉNYÉBŐL ered, s adatik minden, a Tökéletes Fent Világától eltért Teremtmény elé. De mert e két fogalom valamiképp mégis indokolja és feltételezi egymást, megkísérlem megmutatni ezt is, és azt is, s még a kettő közötti különbséget is. Mert az előbbi származik az utóbbiból, az alcímmel ellentétben először arra térek ki, s csak aztán az utóbbira, hogy amit mondanék, valóságosan is értetté tehessem számotokra. Az ERŐ ŐSTÖRVÉNYE — maga A TEREMTŐ TÖRVÉNY, ekként maga A TEREMTŐ, AKI A TÖRVÉNY ÉS AZ ERŐ mindenkor és mindenben. Az Erő-megmaradás Ős-törvénye a folyamat, a mozgás. Ekként a Teremtő maga is szüntelen mozgásban, egy bizonyos befelé irányuló kiáradásban van. S akkor most ezt is megkísérlem megmagyarázni: miként áradhat befelé valami, ha egyszer azt mondom: kiáradásban van?! A Teremtő maga A VÉGTELEN MINDENSÉG, s mint ilyen, nem áradhat önmagán túl: ekként önmagában kell, hogy áradjon akként, hogy önnön epicentrumából áramoltatja ki a középpontba mindenkor visszatérő Erőt. Az Erő persze nem akként tér vissza, hogy az, ami kiárad, kell visszatérjen: a kiáramoltatott ŐS-ERŐ hatása fog visszatérni, visszahatni a középpontra, amely visszaható erő ismét mozgásra készteti magát a középpontot, amelyből így tovább áramlik kifelé az Erő. Isten önmagában árad, és hatványozódik, nem méretében és nem tökéletességében növekedve, hisz Ő MAGA A VÉGTELEN és A TÖKÉLETESSÉG: de Fényében, amely Fény mindenkor egyenes arányban áll az Erő rezgésszintjével. S mert ez esetben az Erő a TÖKÉLETESSÉGI mérték maximumát jelenti, maga a FÉNY is a képzelhető legmagasabb fokú FÉNY, ezért van, hogy Isten látását egy nem viselheti el a kicsiny Teremtmények közül, még azok sem, akik pedig már a FÉNYBEN való növekedés legmagasabb, tehát a Teremtmény számára elérhető legmagasabb fokára értek el. Ezzel viszont már elmondtam azt is: a kis Teremtmények is a Tökéletes FÉNYBEN növekednek, vagyis mind fénylőbbé válnak, ahogy energia-testük rezgésszintje emelkedik. A növekedés tehát a rezgésnövekedésen alapuló Fény növekedését jelenti, így a Teremtmény sem méretében: Fényerőben és rezgésszintben lesz mindinkább hasonlatossá az ő megteremtőjéhez: A TEREMTŐ EGYSÉGHEZ.
2
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet A benső rezgés alapja a három EGY-ÉRTÉKŰ, és mégis egymástól egy bizonyos értelemben különböző TEREMTŐ ERŐ egymásra hatása. A Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet egymást tartják szüntelen mozgásban akként, hogy a Teremtő Bölcsesség és a Teremtő Akarat Isteni Erőit a Teremtő Szeretet mozgatja, mozgatva azokat önmagukban, de mozdítva egyúttal mindkettőt Önmagában is, hogy ezáltal a Teremtő Erőket egymás felé áramoltassa, vagyis a Teremtő Bölcsességet a Teremtő Akarat felé és megfordítva, egyben Önmagát, vagyis a Teremtő Szeretetet is beáramoltatva a két Teremtő Erőbe mint Harmadik Teremtő Erőt. Amikor azt mondom: a Teremtő Szeretet a harmadik Teremtő Erő, ne akként értsétek, hogy az ténylegesen is a harmadik, tehát hogy az valamiképp alárendelt szerepet kapna a Teremtő EGY-ségen belül, mert ez nem ekként van! A Teremtő EGY-ség mindhárom ISTENELEME az ELSŐ, mindhárom a MÁSODIK, és mindhárom A HARMADIK is egyszerre: hisz épp ezért és ettől EGY-ÉRTÉKŰ mindhárom Teremtő ISTEN-SZEMÉLY, s ekként a HÁROM ISTENI JELLEMZŐ, mert bár rezgésszíneik más és mások, mert a rezgések benső töltése más és más, a Teremtő Erők magukban hordozzák egymást, átrezegnek egymásba, s így, már ekként egységessé válva árad ki a TEREMTŐ EGYS-ÉG harmóniába rendeződött Ereje, amelynek színe a HÁROM színeit hordozza, s amelynek rezgése mint a legtisztább, a legfinomabb, s mégis a legerősebb, mert a Mindenséget betöltő Teremtő Hang árad szüntelen. Az OHM, amely egyetlen HANG, minden más Hang alapja, mert minden Erő e Hangból rendeződik egységgé a Mindenségben áramló Teremtő Bölcsesség Szerető Akarata szerint. Ezzel lényegében azt mondtam: Minden ERŐ A TEREMTŐ ERŐBŐL született és születik, abból áramlik a Mindenség teste felé, s minden, a Végtelenbe kiáramlott Erő a Teremtő Erő rezgésének hatására rendeződik ismét egységekbe, a Teremtő Erő epicentrumától való távolság mértéke szerint. A kicsiny Teremtő Erő-elemek a Mindenség Szívében, tehát A Teremtőben születtek, s a Teremtő Akaratot követve áramlottak a Mindenségbe, kezdetben még EGY-S-ÉG-be olvadva, majd a Mindenség középpontjától távolodva e benső Egység megbomlott, s az EGY-S-ÉG-ből kiáramlott Teremtő erőelemek először egy-egy hármas tagolású Teremtő energia-elemmé lettek, majd e hármas tagolódás is megbomlott, s a három, más és más rezgésszínnel bíró Teremtő Erő-elem ismét tagolódott, a hasonló hasonlót vonz elmélete alapján rendeződve energia-felhőkké, vagy más néven Teremtő Erő-áramlatokká. Más rezgésképpel bír a Teremtő Bölcsesség, így az a hozzá hasonlatos rezgésszínnel bíró Teremtő Bölcsesség-elemekkel rendeződött Erő-áramlattá, ahogy a Teremtő Akarat is a véle azonos rezgésszínnel bíró Teremtő Erő-elemekkel egyesülve vált egy azonos Tökéletességi fokú, de más rezgésszínnel bíró Erő-áramlattá, s a Teremtő Szeretet is: e háromféle Teremtő Erő-áramlatot aztán a Teremtő EGY-ség ISTENI JELLEMZŐJE: A Teremtő Szeretet tartotta, és tartja meg mindenkor mégis a maga ősi EGYségében, hisz a Teremtő Szeretet minden más Teremtő Erő-elem létrejöttének oka és alapja, így annak ereje épp úgy jelen van a Teremtő Bölcsesség-elemekben, amiként a Teremtő Akarat Erő-elemeiben, és persze a Teremtő Szeretet Erő-áramlatában is. S mert hogy ismét mondtam valamit, ami tán kevésbé érthető, itt is megállunk egy pillanatra. Hogyan kötheti össze a Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet Erő-áramlatait ismét csak a Teremtő Szeretet anélkül, hogy annak megannyi eleme be ne igazodna a Teremtő Szeretet Erőáramlatainak más Energia-elemei közé? Vagy tán kétféle Teremtő Szeretet-áramlat létezik? Bizony, gyermekeim, ez ekként van! A Teremtő Szeretet jelen van mint legfőbb Isteni Jellemző A Teremtő Bölcsességben, a Teremtő Akaratban, mint Benső Istenerő. A két, egyenként is TÖKÉLETES ISTEN-SZEMÉLY tehát magában hordja a harmadik ISTEN-SZEMÉLYT, ekként hordva egymást is önmagukban. Természetes, hogy a Teremtő Szeretetet egymás felé áramoltatják ki elsődleges jelleggel, hisz A FIÚ ISTEN éppen hogy ennek révén: A Teremtő Bölcsesség önmagából kiáramoltatott Szeretete révén született meg a Bölcsességben és a Bölcsességből a Bölcsesség Akaratának kivetüléseként, amely kivetülést töltötte fel és be a Teremtő Bölcsesség, tehát Az ATYA a Benne lévő Szeretettel. Akkortól ugyanaz a Szeretet energia létezett és létezik A FIÚ ISTENBEN is, amely Szeretet az Atyában van, s ha az Atya a kivetített KÉP felé áramoltatta és áramoltatja mindenkor a Benne Élő Szeretet Erejét, A FIÚ ISTEN is az Atya felé áramoltatja, mert amiként azt a MESTER mondotta, az akként van, és: 3
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet „Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.” (Ján. 5.19) Az Atya és A FIÚ tehát elsődleges jelleggel egymás felé áramoltatják a Bennük élő Szeretet Erejét, amely Szeretet, éppen mert hogy az Atya és A FIÚ Isteni jellemzőinek lenyomatát is magába zárta, s ekként egy bizonyos fokig maga is betöltekezett a Teremtő Bölcsességgel is, és a Teremtő Akarattal is, harmadik, önállóan is Tökéletes ISTEN-SZEMÉLLYÉ lett, megőrizve továbbra is a maga elsődleges Isteni jellemzőjét, A SZERETETET. Ekként az Atya és A FIÚ közt áramló Szeretet a TEREMTŐ EGYSÉG EGY-értékű tagja, s amiként az Atya és A FIÚ; maga is a Benne lévő Szeretet továbbáramoltatására törekszik. Másodlagos jelleggel ugyanaz a Szeretet-energia, amelyet az Atya a Fiú, s A FIÚ az Atya felé áramoltat, a Mindenség teljességében is áramlik, hisz a Szeretetet nem lehet korlátok közé zárni: s mert az Atyától a Fiú, s a FIÚTÓL az Atya felé áramló Szeretet maga is bír a Bölcsesség és az Akarat erejével, e két Isteni Jellemző is spontán mód áramlik a Mindenségben. Az ekként kiáramló, hármas tagolású ISTEN-ERŐ a Teremtő Szívében tökéletes és zárt egységet alkot, ami azt jelenti, hogy a Teremtő Bölcsesség, A Teremtő Akarat és A Teremtő Szeretet egymásban van, egymásban létezik. A Teremtő EGY-ségtől messzebb áramolva azonban már részekre bomlik a hármas egységű Teremtő Energiaelemek mindegyike, akként, hogy a Teremtő Bölcsesség-elemek mindegyikében megmarad a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet energiájának egy bizonyos része, ahogy a Teremtő Akarat is magában hordozza a Teremtő Bölcsességet és a Teremtő Szeretetet, és a Teremtő Szeretet is a Bölcsesség és az Akarat Erőlenyomatát. S mert hogy az Atya és A FIÚ közt is a Szeretet az összekötő ISTEN-ERŐ, az kell legyen a kiáramló Teremtő Erőelemek közt is. A Teremtő Szeretet tehát részben az Atya és A FIÚ közt áramlik, de már áramlik önmagában és a Mindenségben is, s amiként A SZERETET az összekötő szál az Atya és A FIÚ közt, az kell az összekötő szál legyen a Mindenségben áramló megannyi Teremtő Erő-elem közt is. A Teremtő Szeretet tehát épp úgy áramlik a Teremtő Bölcsesség és a Teremtő Akarat közt, amiként áramlik a Mindenségben, mozdítva és áramoltatva, de össze is kötve a másik két Teremtő Erő-elem; a Teremtő Bölcsesség és a Teremtő Akarat Erő-elemeit is a Mindenség testében. * A Teremtő EGYSÉG maga A FÉNY. Minden, ami és aki a Teremtettségben s a Mindenségben van, lényegét tekintve maga is e FÉNY része, s a Teremtő FÉNY áramlásának hangjához igyekszik igazodni. Minden egyes Mennyei szintnek az adott szinten lévő Teremtmények fejlődési szintje szerint érzékelhető benső fénye van, s ezek mindegyike is bír a maga Fény-erejének hangjával (és épp ez az a jelenség, amelyet korábban mint a „Szférák zenéjét” jelöltek az egyes médiumok), amely Hang a Fénynek egy adott ponton megnyilvánuló áramlási rezgésszintjén nyilvánul meg, és lesz a Mindenség számára hallható. Ez lényegében azt is jelenti, hogy az adott szinteken áramló Fény-elemek mozgási sebessége mértékében változik az egyes Mennyei szintek hangja. Minél magasabb Fénykörbe érünk, a Fény áradási sebessége annál gyorsabbá lesz, s mert e Fény-áramlatokban mindenkor megmarad a már korábban elért, majd túlhaladott, és elhagyott Mennyei szintek hangja is, a magasabb szintek hangja minden Fénykörrel gazdagabbá, kiteljesedettebbé válik. Minden Hang az Ősi Hang-képletbe igyekszik harmonikusan beilleszkedni, vagyis a Teremtő HANGBA. * A kicsiny Teremtményben, tehát a Bébi-szellemben még teljességgel egymásba olvadva van jelen a három Teremtő Erő, ami azt is jelenti, hogy a Teremtő Hang, az OHM is mint egyetlen hang rezeg benne, s ő maga is az EGY-gyé vált, de végső felbontásban három EGY-értékű HANG-ELEMBŐL álló Hangban létezik. Szellemi teste, és az őt körbe vevő közeg közt tehát még alig is van valami különbség, így csak a Teremtő Szándék többletenergiája az, amelynek köszönhetően ő mint különálló ERŐ-halmaz, azaz Teremtmény létezni kezd a Mindenség testében, annak ama pontján, amelyet Teremtettségnek nevezünk, és amelyet a Mindenség más pontjától éppen hogy ez: a Teremtmények mindegyikében jelen 4
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet lévő Teremtő Szándék Ereje választ külön a Mindenségben, s tesz különálló Világgá. A Teremtmény feladata e Teremtő Szándék mind magasabb fokon való megismerése, befogadása és mind emeltebb szinten való megvalósítása, s ez azt is jelenti, hogy a kicsiny Teremtmény megtanulja megfogalmazni a maga Teremtő Szándékát, s megtanulja betölteni is a maga szándékát, mindenkor úgy, ahogyan azt a Teremtő fogalmazná meg és töltené be. Mindennek, ami mozog, hangja van: a rezgésszintnek megfelelő hangja. A rezgésszint a mozgás sebességétől függ, így a mozgássebesség változásával a keletkezett hang is változik. Egyszerű fizikai jelenség, magatok is naponta szembesültök véle. Viszont ha ez a ti szinteteken ekként van, ekként van a Mindenség bármely más pontján is, hisz minden, ami van, ami létezik, végső felbontásában energia, tehát Erő, így minden egyes tárgy mozgásánál is azt mondhatjuk: az Erő halmaza mozdult, s adott ki a maga rezgésének megfelelő frekvencián hangot. A TEREMTŐ HANG, az OHM a Hallhatatlan HANG, amely mégis az egyedüli, amely öröktől létezik, mert az ŐS-ERŐ: A TEREMTŐ SZERETET is öröktől árad, mert az ERŐ ŐS-TÖRVÉNYE a mozgás. Minél inkább képessé lesz a kicsiny Teremtmény a maga Teremtő szándéka szerint mozgásban tartani a Teremtő Szeretet energia-elemeit, már a benne lévő akarati energiát mozdítva a maga Bölcsességi foka szerint, a mozgásba hozott Erő-elemek annál inkább kiáradnak, s ezzel lényegében azt is elmondtam, hogy a kis Teremtmény teremtő szándéka nagyobb hatótávolságúvá lett. A teremtmény Teremtő szándéka is, amiként a TEREMTŐ EGYSÉG TEREMTŐ AKARATA, magában hordozza a maga más rezgésszintű energiájának ha úgy tetszik „képletét”, így megannyi szándéknak más és más a hangja is: mindenkor igazodik annak megfogalmazójához, ami azt is jelenti, hogy nem csak a Teremtmény hordozza magában a maga teremtő szándékát, de a teremtő szándék is magában hordozza megfogalmazóját, és egyikről következtetni lehet, fel lehet ismerni a másikat. A szándék árulkodik annak megfogalmazójáról, és megfordítva: a megfogalmazó jelzi, mely szándék ered belőle, s melyek azok, amelyek valamiképpen idegenek tőle. S mielőtt kétségeitek támadnának a fogalmak különbözőségét illetőleg, tegyük helyére: mit értek a Teremtő Akarat, és a Teremtő Szándék szavak alatt. Miért nevezem meg kétféleképpen azt, ami a ti tudatotokban lényegében egy és ugyanaz? Azért, mert e két fogalom tényleg csak a ti tudatotokban egyezik, de nem egyező a Mindenségben. A Teremtő Akarat a Teremtő ÖNKIJELENTÉSÉHEZ, majd A FIÚ ÖNKIJELENTÉSÉHEZ szükségeltetett, hisz Atyánk is, s A FIÚ ISTEN is tudta: a SZÓ, Amellyel önmagát megfogalmazza, más SZÓVÁ lesz, ha az Tőle, Önnön epicentrumától távolabbra kerül, mert a benső energia mellé a fiktív értelemben vett távolság energiája is társul. Az Atya volt az IGE, mert AZ BENNE létezett kezdettől, majd hogy az Atya megfogalmazta Önmagáról: VAGY-OK, a VAGY és az OK két önálló elemé lett, az OK OKOZATTÁ vált, amely OKOZAT ez esetben egy-értékű volt az OKKAL. Hogy is fogalmazza ezt meg János: „Ján. 1.1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” Amikor az ATYA a maga Teremtő Akaratát megélve kinyilvánította Önmagáról: VAGYOK, lényegében tudottan helyezte kívül önmagán – és mégis önmagában az IGÉT, hogy TEREMTŐ AKARATA révén a Maga EGY-ségét KETTŐSSÉGGÉ tegye, amely kettősséget az EGY és a „MÉGEGY” közt áradó SZERETET tartott, és tart meg mindörökkön az ŐSI EGY-állapotban. Ehhez a TEREMTŐ AKARAT szükségeltetett, ám a Teremtmény már csak e Teremtő Akarat halvány árnyával bírhatott, mert csak azt lehetett képes mozdítani, s a Szellemgyermeki Örökséget, a Teremtő Akaratot már csak mint Teremtő Szándékot használhatta. Ezzel lényegében nem önmagát fogalmazta meg, és helyezte egy önmagán kívüli pontra: csak a benne megfogalmazódott szándékot helyezte önmagán kívülre egy bizonyos értelemben, s ezt a Szellemtől, tehát a Teremtménytől függetlenedett Teremtő Szándékot töltötte, és tölti is be mindenkor A FIÚ ISTEN a maga akarati Erejével, hogy a kicsiny Teremtmény szándéka a Valóság szintjére, azaz a megvalósulás szintjére emelkedhessék. 5
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Ekként fogalmazódnak meg a magasabb Mennyei Szinteken azok a bizonyos városok, amelyekben a Teremtmények által megfogalmazott, majd A FIÚ ISTEN által LÉT szintre emelt Kicsinyek növekednek és élnek: nem véletlen mondom tehát, hogy ITT, a Fent Világában is meg van minden egyes Teremtett Szellemnek is a tiétekhez gyakorta hasonló Feladata, és van, aki az Építők, vagy éppen a Kertészek közé tartozik: ők ténylegesen is Világokat építenek, s e Világokon belül a Szellem-városokat, vagy e Városokban, s ezek körül valamely energia-virágokat „ültetnek”, azaz fogalmaznak meg, amelyeket A FIÚ Teremtő Akarata tart meg aztán azok LÉT szintjén mindaddig, míg azok tényleges léte szükséges, majd ha más növényt akar megfogalmazni a Kertész, egyszerűen elbontja az energia-növényt, s annak elemeiből és a maga Teremtő Szándékának erejéből alkot új virágot, amelyet ismét felemel, hogy az ÚR Akarata érinthesse, mielőtt azt a néki szánt helyre „ültetné”. Amiként munkatársamnak is megmutattuk az Áldott Anya „virágoskertjét”, akként vannak itt azok a kertek, s nem egy, de megszámlálhatatlan sokaságú, hisz nem csak azok a „növények” vannak ott, amelyeket valamely Kertész a Fent Világában megfogalmazott, de azok is, amelyekhez valaki testbe öltözött Szellemi Követ erősen kötődött, többnyire persze akként, hogy az általa használt test Tudatában ébresztette fel az igaz és tiszta Szeretetet az adott Léleklény, tehát valamely növényke iránt. Tudom, hogy ez egy kissé hihetetlennek hangzik sokak számára, pedig ez is ekként van, és miért is ne volna, hisz a ti városaitok, ha még nem is teljességgel (mert ITT szó sincs a ti városaitok betontömbjeiről, kaszárnya-formáiról, lélektelen épületkolosszusairól!!), de már Shambhalla városa erősen hasonlatos azon Városokhoz, amelyeket a magasabb szinteken élő Testvérek mint Felhő-várost megfogalmaztak a maguk használatára, s azok ama Szellem-városokhoz, amelyek a Fent Világaiban a Szellemi Erőelemekből épülnek az Építő Szellemtestvérek Teremtő Szándékát, s az ÚR Teremtő Akaratát tükrözve. Már csak a legfelső Mennyei szintre ért Szellemi Személyeknek van arra lehetőségük, mert csak ők bírnak azon Erővel, hogy a Tiszta Erő-áramlatokban lebegve létezzenek, mintegy: magát az ERŐ-hullámot „lakva be”, azaz töltve be önmagukkal, mint valamely Otthont, amely a Teremtő Szívéből árad a Mindenségben. Az ERŐ ŐS-Törvénye a mozgás, és ami mozgás, az a LÉT: tehát az ERŐ ŐS-TÖRVÉNYE ekként maga A LÉT. * Az Ős-erő Törvénye a Lét megtartására kötelez. Ezzel szemben éppen hogy a Létet fokozta le mindinkább a Fent Világaiból eltávozott Szellem, amely már nem mint Szellem, de mint ÉN-kép, az a Szellemi Ön-Kép-Más tért el a Fent Tökéletes Világától. A Szellem, amiután a Teremtettség, tehát a Mennyei Szintek legalsó energiakörének alsó határára ért, már csak a Teremtett Világokon kívülre áramoltathatta az önmagáról megfogalmazott, s a maga Teremtő Szándéka révén létbe hívott ÉN-képet. Ez azonban már nem a FIÚ ISTEN által LÉT szintre emelt, de a maga, már A TÖRVÉNY ellenében használt Teremtő akarata révén megfogalmazott ÉN-képmás, amelyet (a FENT Világainak mintájára) a Végtelen Energia-áramlat ismét csak önmaga által megfogalmazott Kép-képzetébe áramoltatott át, azaz közvetített le, megszabva annak tartózkodási, azaz Lét-pontját is. A Teremtettségen kívül megfogalmazott (de nem a Mindenségen kívül, hisz amint mondtam, a Mindenségen kívüli állapot nincs, nem létezik!!), s a bukásban részessé lett megannyi Teremtmény Ősbűnével terhelt energia-áramaiba aláközvetített ÉN-kép e mássá lett energiák fogságába esett, amely magába zárta az ÉN-képek mindegyikét, elkülönítve azokat a Mindenségben is az Ős-tisztaságukban megmaradt Teremtményektől, s a Mindenség „testét” adó Teremtő Erő-elemek mindösszességétől is. Akkortól viszont az ÉN-kép, ellentétben a Teremtettségben lévő Szellemtől, már nem meríthetett a Mindenségben lévő Teremtő Erőelemekből, már csak az Ős-bűn által terheltté, azaz tisztátalanná tett energia-áramlatokból meríthetett, s azokból is merített ekként, hogy már e Tökéletestől eltérő energiát áramoltassa önmagában, tehát a Szellemi Kép nyomán véle együtt aláközvetítődött Duális Társ felé, amiként ezt közvetítette a bukásban véle együtt bűnössé lett más Szellem-testvérek ÉN-képei felé is. Ez az energia azonban, éppen hogy annak tisztátalanná válása végett lényegesen gyengébb volt, mint a Szellem által korábban használt Energia, még akkor is, ha a Szellem maga is már csak az Ős-tisztaságú Erők legalsóbb rezgéstartományban lévő, s még csak a Bébi-szellemek energia-igényének megfelelő rezgésszintű energiákból meríthetett, s azt áramoltathatta önmagában és a véle haladó más Szellemek felé is. Ekkor azonban még valósággal is a tiszta Erőt használta: az ÉN-kép által használt energiába azonban 6
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet már a Szellem által a Törvény ellenében használt, vagyis „megrontott” akarati Erő-elemek is megjelentek, csökkentve az Erő még meglévő tisztasági, azaz Fény-fokát is, csökkentve az energia-áramlatok áramlási sebességét, csökkentve ezzel azok rezgésszintjét is. Ezáltal, és ez is természetes, a Mindenségben maradt, de már önmagába záródva elkülönült energiák hangja is megváltozott, s ahogy az akarati energia mind tisztátalanabbá vált az ÉN-képmásban, mindinkább tisztátalanná, s ekként gyengévé tette az ÉN-kép körül áramló energiák mindösszességét is, aminek következtében az ÉN-képek által még „teljességnek” érzékelt Mindenség-részben áramló energiák hangja is mind gyengébbé vált. Gyengébbé, tehát sűrűbbé vált az Energia, mert a Végtelen Szeretet Tiszta Akaratának Fénye vált abban mind gyengébbé, mindenkor abban a mértékben, amilyen mértékben az ÉN Akarata eltért A Teremtő Akaratától, amely Akarat a Bölcs Szeretet Akarata volt, maradt, és marad is mindörökkön. Összegezve tehát az eddigieket elmondhatjuk, hogy amilyen fokon az ÉN-kép akaratából hiányzott a Bölcs Szeretet Törvényének követési vágya, olyan mértékben lett a körötte áramló Energiák mindösszessége tisztátalanná, s ekként gyengébbé, mert a Szeretet Tiszta Fénye lett abban mind gyengébbé, ahogy az ÉN, s így végső soron a Szellem mind sötétebb akarati energiája e Fényt elfedte, leárnyékolta az ÉN számára, magát az ÉN-t zárva el a Tiszta Fénytől. Mert a mindinkább tisztátalanná váló akarati energia mindenkor magában az ÉN-ben volt és maradt: s az ÉN már csak ennek energiáját áramoltatta: elsősorban önmagában, a maga Duális társával áramoltatva az erőt, másodsorban a véle egy szinten álló ÉN-képek felé, amiként azok is áramoltatták őfelé a maguk mind sötétebb, mind gyengébb energiáit. S éppen ez: az egymás felé átáramoltatott energiák tisztasági fokának csökkenése adta az ÉNben azt a képzetet, érzést, hogy az egymás felé áramoltatott energia mennyisége csökkent, mert az akarati erők tisztasági fokának csökkenésével természetesen az ÉN-ben még meglévő Bölcsesség szintje is lecsökkent, így már nem az energiák minőségének: azok mennyiségének csökkenését vélte valós magyarázatnak. S itt következett el az a pont, amelyen az ÉN-kép szinte teljességgel megismételte a Szellem bűnét! A Szellem ugyan csak akként lehetett képes a maga tökéletes EGY-ségét „megbontani”, hogy az önmagáról megfogalmazott képet távolította el magától, mert ahhoz, hogy valósággal is megbontsa az Ősi Duális EGY-séget, semmiképp sem lehet meg egyetlen Teremtményben sem az ERŐ: viszont az ÉN-kép, amely már a Szellemi Erő mellé a maga sötét energiáit is használhatta e negatív cél eléréséhez, megtehette, s így meg is tette, abban a nagyon is balga reményben, hogy a maga Duálállapotának megbontása révén számbeli növekedésének, s a közte, és a Duális Társ közt lévő távolság növekedésének köszönhetően kétannyi energia áramoltatására válik képessé, ami által maga is kétannyi energia birtokosává lesz, hisz az Erő nem csak megmarad: gyarapszik is a mozgás által. (Egy bizonyos rezgésszint alatt, tehát még a Bébi szellemek, a Szellemgyermekek vagy a Szellemlények Fényköreiben egy bizonyos távolságon túl a két, egymáshoz tartozó Duális FÉL nem távolodhat el egymástól, csak ha az ősi Duális állapotot megbontja: erre azonban mint mondtam, a Szellem nem: csak annak ÉN-KÉP-MÁS-a lehetett képes.) A Tiszta Erő esetében ez ekként is van, viszont az ÉN-kép által áramoltatott Erő már nem bírt a tökéletes tisztasági fokkal, s az ÉN-felek már csak a felével bírhattak annak a Szellemi Erőnek, amely az ÉN-ben még az EGYSÉG megbontása előtt jelen volt. A maga benső Energiáit osztotta meg tehát az ÉN, így ha valóban mennyiségileg több energia átközvetítésére nyílt is lehetőségük az ÉN-felek-nek, az általuk még elviselhető, s ekként megszerezhető és mozgatható energia rezgésszintje csökkent, vagyis több, de gyengébb energiát nyertek, aminek következtében maguk is mindinkább az alsóbbszintű energiaáramlatokba süllyedtek alá. Az Ősi EGY-ség-állapot megbontásával lényegében az ÉN-felekben addig még csaknem harmonikus energia is megbomlott, és ez a második bukás, amely már az ÉN bukása. A következő állomás tehát, amelyet egy kissé közelebbről is szemügyre veszünk, Az erő-egyensúly megbomlása A duális EGY-ségállapot megbontása előtt az ÉN-kép, amiként a Szellem-pár is, a teljes harmonikus energia állapotát élték, s ez még akkor is így van, ha a Duális párok egyik tagja a Teremtő Bölcsességet, míg a másikuk a Teremtő Akaratot mondhatta a maga elsődleges Szellemi Jellemzőjének, vagyis annak Ereje volt benne a domináns Erő. De mert valóságosan is EGY-séget képeztek, épp úgy magukban 7
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet hordták, tehát élték egymást, amiként magában hordja az Atya A Fiút és A FIÚ az Atyát, ÉLVE egymásban, s élve ekként egymás erejét is. Amiként az Atya bír A FIÚ erejével, akként bír A FIÚ is az ATYA Erejével, s ezt is visszaigazolja az ÚR: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.” (Ján. 3.35) A Teremtmény mindenkor és mindenképp hasonlít Teremtőjéhez, s mert ez ekként van, kell, hogy a Teremtmények is bírjanak Duális társuk erejével, bár amiként mondtam, teljességgel csak a rájuk jellemző Teremtő Erőt használják. De társuk révén élik a társ jellemző energiáját is, így akár azt is mondhatom: mindegy, mely Teremtő Erő melyikük jellemzője, mert egymás nélkül nem létezhetnek, s ez még akkor is így van, ha már felnövekedvén más és más Feladat végzésére vállalkozhatnak. De mert mindahány Feladat felvállalásához és elvégzéséhez szükséges úgy a Teremtő Bölcsesség, mint a Teremtő Akarat, kell, hogy a Teremtő Szeretet révén mindenkor összeköttetésben maradjon az egymáshoz tartozó Duális társsal az, aki valamely Feladat végzése során egy bizonyos értelemben el kell távolodjék az Ősi EGYSÉG állapotából. És a Mennyei szinteken e távolság valóban csak egy bizonyos formában értendő: az, aki a Mindenség valamely más pontján vállalhat Feladatot, mint amelyen Duális társával él, az önmagából kiáramoltatott Energia révén távolodik el: a Valóság értelmében azonban egy nem lép, és nem is léphet ki az Ősi EGY-S-ÉG állapotából, mert legfontosabb benső Lényegük mindenkor összeköti őket, s ez a bennük áramló SZERETET, amelyet ők maguk is csak úgy áramoltatnak egymás és a Mindenség, s elsősorban Teremtőjük felé, ahogyan az Atya és A FIÚ áramoltatják egymás, de a Mindenség teljessége felé is a Teremtő Szeretet Erejét. A Teremtmény, ahogy mondtam, Duális társa felé áramoltatja elsődlegesen e Teremtő Szeretet erejét: s kezdetben, tehát még a Bébi-szellemek szintjén nem is lép tovább ennél. Ezen a szinten a kicsinyek még nem képesek Teremtőjük felé áramoltatni a Szeretet energiáját, hisz számukra a „mindenséget” még a Duális társ jelenti. Így csak felé igyekeznek átközvetíteni az erőt, hisz a Teremtmény mindenkor arra kell törekedjék, hogy a Mindenséget betöltse. Márpedig mindenkor az lesz számára A Mindenség, amit képes betölteni Szeretete Erejével, s amíg ez a törekvés nem ér túl a Duális társon, a Mindenség korlátai sem érnek számára a Duális egységnél messzebbre. Ezzel viszont már azt is elmondtam, hogy amilyen fokon képes kiáramoltatni a benne élő Szeretet Erejét a Duális EGYSÉGBEN élő Teremtmény, olyan mértékben növekedik meg számára a Mindenség, s olyan fokon lesz képes a Teremtő felé is elküldeni a benne élő Szeretet kicsiny, s mindenkor növekedő, tehát egyre nagyobb hatótávolságú sugárrá erősödő Szeretetenergiáját. Már valósággal csak a legmagasabb Fénykörbe ért Szellemi Személyek képesek teljességgel a Teremtő EGYSÉG felé áramoltatni a maguk Szeretetenergiáját: az alsóbb szinteken lévő Teremtmények egyesített Szeretet-energiája az, amely mint koncentrálódó Szeretet-energia a Teremtő Egység színe elé ér. Nem az egyéni energia tehát, nem az egyes kicsinyek Szeretet-energiája, de az adott szinten álló Teremtmények mindegyikének Szeretet-energiájából álló Mennyei Fény Ereje. A bukástörténetben bűnössé lett Szellem-párok ÉN-képe tehát maga is mint e Duális Egység vetülete jelent meg a legalsó Mennyei szint rezgéstartománya alatti ponton, s ha a Szellem-pár a fokozatos besötétülés végett feledte is Duális voltát, a ti szintjeitek legmagasabbikán álló ÉN-kép ismét tudójává lett ennek, mert ha mint Szellem; elvesztette is korábbi Bölcsességét, amelynek révén e Duális viszony ismerőjévé lett egy bizonyos emelkedettségi szint elérését követően, mint a legmagasabb Mélység-szinten álló ÉN újra az adott közeg legmagasabb rendű Erői birtokosának számított, s ha nem is mint Szellem, de mint Szellemi Követ, már tudója volt ennek. Kezdetben még az EGY-ség megőrzésével igyekeztek a számukra szükséges energia megfogalmazására, a korábbi módon áramoltatva Duális társuk, s a többi ÉN-kép felé áramoltatni a még rendelkezésükre álló Erőt. Ez azonban, mert az akarati és Bölcsességi erőiket már nem a Tökéletes Szeretet Ereje révén mozdították, mind gyengébbé, így mind kevesebbé lett számukra. Satana tanácsára megbontották korábbi Duális állapotukat, ami viszont azzal is járt, hogy az az ÉN-fél, amely a Szellemből még a Teremtő Bölcsesség energia-lenyomatát hozta magával mint elsődleges Szellemi jellemzőt, többé nem bírhatott teljességgel Duális társának Szellemi Erőivel, vagyis már nem használhatta a korábbi, a Szellemben megszokott fokon a Duális Társ Teremtő Akaratát: már csak egy bizonyos fokig élhetett a Társ energiáival, azon a fokon, amilyen mértékben az adott energiából a maga benső Ön-energiáihoz csatolódott a Duális társ energiája. A duális Egység ugyanis, amiként korábbi munkáinkban is elmondtam, nem egy tökéletes felező mentén bonttatott meg, de szinte 8
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet „találomra”, egy zegzugos törésvonal mentén, így az egymáshoz tartozó Duális felek egy-egy kicsiny részt a Társ egyéni energiáiból is magukhoz vontak. Kezdetben ez még lehetővé tette számukra, hogy a ténylegesen valósággá lett távolság ellenére is felismerjék egymást, ez azonban a későbbiek során már nem adatott meg nékik. Erők keveredése Az egymáshoz tartozó, de Ősi EGYSÉG-állapotukat már megbontott Duális társak kezdetben csak egymás közt, tehát a ténylegesen is hozzájuk tartozó Duális Társsal igyekeztek egymás felé áramoltatni az energiát, abban a hiszemben, hogy ekként, tehát a kettejük közt megnövekedett távolság révén az átáramoltatott energia mennyisége is növekedni fog. Az energia ugyanis, ha mozdulatlan, pang és elenyészik, s minél inkább mozgásban marad, annál inkább növekszik, tehát gyarapodik, mert a mennyiséghez a távolság is csatlakozik. Ez is egyszerű fizika: a kis magasságból leejtett tárgy kisebb súlyt képvisel amikor földre ér, mint a nagyobb magasságból leejtett ugyanolyan tömegű tárgy, mert a tárgy tömeg-súlya a megtett távolság mértékében növekszik (méter X önsúly = hatóerő). Ha az adott szint, tehát a Kozmikus tér tisztasági foka megmaradt volna a korábbi, tehát a Duális állapot megbontása előtti fokon, ez még ténylegesen is igazzá lehetett volna. Azonban már magának a Duális állapot megbontásának gondolata tisztátalanná tette az ÉN-felek közt feszülő Lég-elemek mindösszességét, így ha az adott mennyiségű energiát nagyobb távolságban tudták is egymás közt áramoltatni, az átáramoltatott energiák a kettejük közt lévő közegben áramló tisztátalan energia-elemek révén ismét gyengültek, hisz nagyobb mértékben váltak tisztátalanná maguk is a közegben lévő energiák által megfertőztetve. Így azt elérték ugyan, hogy valóban nagyobb mennyiségű energia megfogalmazására váltak képessé, de az ekként nyert energia mégis gyengébb, így hatásában végső soron kevesebbé vált, mint volt az korábban. S ez a jelenség még tovább fokozódott akkor, amikor már nem csak az átáramoltatott energiák tisztasági foka csökkent, de a magukhoz vonzott tisztátalan energiák végett a saját benső energiáik is, s ez végül lehetetlenné tette, hogy az egymáshoz tartozó ÉN-felek teljes biztonsággal felismerhessék egymást. Ez volt az a pont, ahol az egymástól eltávozott ÉN-felek más, nem hozzájuk tartozó ÉN-felek felé kezdték áramoltatni az energiát, s maguk is a nem hozzájuk tartozók által útnak indított energiákat fogadták magukhoz, ami azt is jelentette, hogy magukba, ami által egyéni benső tisztasági fokuk még inkább lecsökkent. Vagyis mindinkább energiahiányossá váltak, s ezért kezdetben még csak egymást, tehát a hozzájuk tartozó Duális társat okolták, és később, amikor már mindegyikük adott és kapott mindenki mástól energiát, válogatás nélkül okolni, majd gyűlölni kezdték egymást, egymást okolva a bekövetkezett helyzetért. Az energiák őrült áramlata haladt át akkor már a Kozmikus Tereken: és ezekben az energiákban a vágyódó, tiszta Szeretet Erő-elemei csak ritkán, szinte csak elvétve bukkantak fel, míg a harag, a vádaskodás, aztán a mindenki más iránti gyűlölet energiája annál nagyobb mértékben, ami az átközvetített energiák mindinkább való tisztátalanná válását is jelentette egyben. A saját Duális Társukkal még egymás mellett maradt ÉN-felek kezdettől törekedtek arra, hogy számbeli növekedésüket más, hozzájuk hasonlatos lények megfogalmazása révén is biztosítani igyekezzenek (természetesen ezt is Satana tanácsára, aki egy mélyebb szintre aláereszkedve, s önnön Duál-állapotát megtartva igyekezett erre rávenni követőit!). Akkor még, amikor ténylegesen is a maguk Duális társával igyekeztek energia-lényeket megfogalmazni, nem is volt különösebb gond. Ugyan e „teremtmények”, vagy inkább csak produktumok csak elvétve váltak hasonlatossá megfogalmazóikhoz, de még nem voltak ellenségesek megfogalmazóikkal szemben, később azonban, amikor már mindenki – mindenkivel ezen energia-lények létbehívásával próbálkozott, a teljes és tökéletes káosz állapota következett. Már nem csak a tisztátalanná tett energiák tomboltak az ÉN-felek körül az adott szinten, de a meggondolatlanul, és tisztátalan energia-elemekből létbe hívott szörnyek is: s ez volt az a pont, és ez volt az az állapot, amelyen a Teremtő egy Tökéletes tisztaságú Kegyelmi Erősugarat áramoltatva alá a mélység világába, e Kegyelmi Erősugár megbontása révén megfogalmazta a bukásban bűnössé lett Teremtmények számára a káoszban s a káoszból a RENDET. Ekkor viszont az ÉN-fél, amely ősi Tisztaságát rég elveszítette, egy még mélyebb energia-tartomány felé kellett volna elinduljon, hogy a számára szükséges rezgésszintű energia 9
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet birtokosává legyen, ám mert hogy egy bizonyos pontnál lejjebb ők sem ereszkedhettek, már csak az önmagukról megfogalmazott képet küldhették tovább ők is, amiként tette azt a Szellem. Tudom, hogy mindezt már korábban is kibontottuk, kellett azonban mégis, hogy megismételjem a korábban elmondottakat ahhoz, hogy e kérdéstől ismét tovább haladhassunk a minket érdeklő más kérdések felé. A Kegyelmi Erő sugara tehát más és más rezgésszintű, de mindenkor tökéletes tisztaságú Erő-szálakra bomolva behálózta a teljes Kozmikus teret. Az eltérő rezgésszintű Erőszálak jelenléte egyben azt is eredményezte, hogy azok energia-körében más és más Naprendszerek alakultak ki, amelyek ismét csak más és más Élet megjelenését tették lehetővé. Ez annyit jelent, hogy megannyi, a bukottak Világába merült szellemi Követ a maga szintjének még megfelelő rezgésszintű, tehát a számára még elviselhető energiát képviselő Világ-képzetben, azaz Kozmikus Térben, s annak is a reá leginkább jellemző Naprendszerében kezdhette meg visszavezető Útját. Ehhez persze az is szükségeltetett, hogy a Szellemi Követ egy bizonyos pont elérése után megálljon, és legalább az adott szintnek még megfelelő fokon képes legyen ráébredni tévelygő voltára. Ezt minden egyes Szellemi Követ maga kellett megérezze és felismerje, s amíg erre képessé nem vált, nem is nyúlhatott érte a Kegyelem, hisz akkor a szabad útmegválasztás jogát vette volna ki kezéből Istenünk. A Szellemi Követ mindaddig töretlen lendülettel haladt a maga választotta irányban, míg valamiképp rá nem döbbent tévedésére: hol a Kegyelmi Erőszál tisztaságának felismerése, hol ennek ellenkezője: a mélységből felfelé hatoló és érte nyúló negatív energiaszál sötét voltának meglátása, felismerése adta meg azt a bizonyos lökést: addig a Szellemi Követ teljességgel akként haladt, mintha ténylegesen is maga volna a Szellem, a Teremtmény, s bár egy bizonyos Mélység-szint elhagyása után már nem is nyílhatott rá lehetősége, hogy ennek valótlan voltát felismerje, mégis: a Visszavezető Úton még akkor is az ÉN-fél, tehát a maga felsőbbrendű ÉN-jének tervei szerint kellett megpróbálnia haladni, ha mint Úton járó továbbra is azzal a meggyőződéssel járt végig egy-egy Utat, hogy ő maga A Szellem. S még csak nem is az Út megkezdése előtt kellett ezt a Felismerést megszerezze, hisz amint képessé vált arra, hogy a mélység vonó erejét megtagadva megálljon, s már arra is, hogy az első, még csak az anyag-elemi szinten megfogalmazott „testből” kiemelkedve visszatérjen az őt korábban kibocsájtó ÉN-félbe, e Felismerés spontán mód lett sajátjává akkor, amikor az ÉN-fél ismételten magába zárta mint belőle származott Energiaelemet. Az Út megkezdése előtt álló Én-rész tehát egészen az Út kezdete előtti Pillanatig minden egyes szinten tudja, hogy ő csak része egy magasabb rendű, komplexebb Egésznek, viszont e felismerés megszerzése után még hosszan fogja az egésznek, tehát A Szellemnek vélni az ÉN-felet, mindaddig, míg az is meg nem tanulja felismerni önmagát: akkortól viszont az Én-rész szerepe teljességgel megszűnik, az ÉN-fél nem akként fogalmazza meg annak szerepkörét, mint korábban, így a számára átközvetített energiák is teljességgel más működésre teszik alkalmassá. Az asztrális szinten tartózkodó, s egy-egy Út előtt, vagy közvetlenül azután lévő Én-részek tehát tudói helyzetüknek, de az Út kezdetétől egy bizonyos szint alatt e Tudás-elem elfedődik bennük és számukra, s akkortól ismét akként vélik: valósággal is ők maguk a Szellem. Ez a szint éppen hogy az, amelyet ti magatok most értetek el, tehát az a Fény-ív, amelyen jelen Utatokat járjátok. A Föld színén, pontosabban annak a ti Fényíveteken, a ti érzékelési tartományotokban Úton lévő Szellemi Követek azonban még e kérdésben is más elbírálás alá esnek, hisz van, aki már képes felismerni a test, a Tudat, az Én-rész és a felsőbbrendű ÉN szerepét, és kapcsolatának rendszerét, vannak akik nem, olykor még abban az esetben sem, ha valamely előző Út során épp ők maguk oktatták ezt más Testvéreiknek, csak mert a jelen Út során nem e Felismerés megszerzése, de valami, számukra sokkal lényegesebb Feladat megoldása lett beírva Életfilmjükbe. * S mert hogy mondandómban a földig értem, maradjunk is a Földnél, bár visszalépünk egészen a Kezdetekhez, s még pontosabban a Kezdetek előtti időkig, amikor is az Ős-ködből, a Káoszból megfogalmazta A Kegyelem A Rendet.
10
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet A Föld „születése” A Kegyelmi Erősugár tehát szálaira bomlott, s a lefelé ereszkedő ÉN-képek, azok ÉN-felei, majd ezek Én-részei által addig megfogalmazott energiák mindösszessége azok tisztasági foka szerint egy-egy Energia-szál mellé csapódott. Ekkor még teljes volt a zűrzavar: az energiák akként kavarogtak és áramlottak a térben, mint amelyek egymást kergetik, vonzzák és ugyanakkor taszítják is egyszerre, és mintha mindez valami tejfehér, sűrű és tapadós állagú egyveleggé állt volna össze, és ez az Ős-köd. Aztán e köd lassan feloszlott, ahogy az egymáshoz rendelt energiák végre megtalálták a számukra legideálisabb Fény-ívet, azaz Erő-szálat, s szó szerint mint a köd, lecsapódtak annak egy-egy pontjánál, mígnem minden beigazodott valahová. Az addig lefedett állapotban lévő ÉN-fél látszólag ébredt és ismét útra kelt: ám ez ismét csak a látszat. A valóság más volt, már csak az ÉN-fél vélte akként, hogy ő maga kelt útra, de valójában már csak az önmagáról megfogalmazott, és önnön benső energiáiból megalkotott Én-rész, vagyis már a legkisebb rendű Szellemi Követ indult útnak. A történet tehát folytatódott: az Én-rész csakúgy energiát igyekezett megfogalmazni, amiként az ÉN-fél is tette, és csak-úgy igyekezett az általa megfogalmazott energiákból valamiféle élőlényeket megalkotni, hogy aztán azokkal is felvéve a kapcsolatot, mind többekkel áramoltathassák a rendelkezésükre álló energiát. Azonban az Én-részek által megfogalmazott energia-lényecskék azonnal „eltűntek”: egy-egy energia-halmazhoz csapódtak, mindenkor azon a szinten, amelyen megfogalmazást nyertek, éspedig benső sűrűségi fokuk szerint igazodva egyik vagy másik energia-gömbhöz, amelyek ekként mind sűrűbbé és nagyobbá lettek. A mélység felé haladó ÉN-felek egy csoportjának Én-része azonban nem folytatta a lefelé vezető utat: mozdulatlanul állt meg egy szinten: azon a szinten, amelyen az ÉN-fél megfogalmazta őket, ami azt is jelenti, hogy nem merültek alá a mélyebb rezgéstartományba olyan fokon, mint a többiek, de jelenti azt is, hogy mert közvetlenül az ÉN-felek akkori szintje alatti rezgésívben voltak, még érzékelhették magát az ÉN-t, annak energiáját, ha kapcsolódniuk már nem sikerülhetett is azzal. Ez az a pont, ahol még tisztább energiák csatolódtak a Kegyelmi szál mellé: azok az energiák, amelyek közé az Én-részekben megfogalmazódott, s a Visszatérés vágyát tükröző energiák is becsatlakoztak. Ez a visszavágyó energia a Felismerések mindösszességét is magában hordta: a félúton megállt és elfedődött ÉN-fél követe még őrizte a Fent Világának létét, mint Szellem-tudati képet, de már részben tudója volt a lent zord valóságának is, és ezen ismeretek ereje is az adott szinten lévő Erőszál mellett felhalmozódott energiák közé vegyült. A tisztább Szellem-tudati energiák az Erőszál mellett kis maggá tömörültek, és e mag köré halmozódtak rétegenként a többi energiák, majd a Szellemi Követek, tehát az Én-részek is beágyazódtak az energia-gömb legfelső rétegébe. Ez az energia-halmaz lett aztán a későbbi Föld. A felszín alá ágyazódott Szellemi Követben lévő Felismerések, amint mondtam, részben az energia-gömb belső magjában vannak, részben az energia-halmaz felsőbb rétegeiben maradtak, miután a Szellemi Követ már képessé vált arra, hogy az anyag-elemi szinten magáénak tudhatott „testből” kiemelkedve visszatérjen az őt megfogalmazó, és útnak indító ÉN-félbe, azaz a maga felsőbbrendű ÉN-jébe. A hátra maradt Szellemtudati energia, amely a már anyagelemi képződménnyé sűrűsödött energia-gömb legfelső rétegeiben maradt, a későbbiekben mint termőföld nyilvánult meg. A Szellemi Követ tehát idővel felébredt az anyagban, és kiemelkedett abból: ám még ez az Ébredés is más és más fokon ment végbe. Volt, amely Én-rész valóban képessé vált Ébredni, de volt amelyben az Ébredés, a Megvilágosodás részleges maradt. Ezek energiája, ennek lenyomata is be kellett épüljön az Energia-gömbbe, vagyis már a Föld-testbe, éspedig ezek tisztasági foka szerinti anyag-elemek formájában. A legtisztább energiák ismét a Föld-felszín felé törtek, mint lég, és vízelemek, hogy Éltető Erővé legyenek, mások, még szintén a tiszta energiák közül a majdani termőrétegbe épültek be, ismét mások a Föld-test mélyebb rétegeibe, ahol az általatok aranynak, gyémántnak, gáznak, olajnak vagy épp szénnek ismert anyag elemeivé lettek, más, hozzájuk hasonló rezgésszintű energiaelemeket is magukhoz vonzva, melyik – melyik a maga energiaszintje szerint. Ezek a járulékos energiák azonban, ha rezgésszintjükben harmonizálni tudtak is a Szellemi Követ tudati energiáinak elemeivel, mégiscsak más energiák voltak, hisz azok megfogalmazói is más Szellemi Követek voltak, így a hasonló, s mégis eltérő elemekből más és más fizikai értelemben vett anyagelemi részecskék lettek. Ezek némelyike aztán 11
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet kilökődött, más energia-elemekkel került együvé, más vegyületeket formálva, bár egy adott közegen belül. Így, ekként formálódtak ki lassan, fokozatosan az egymás mellé került, s ismét csak fokozatosan besűrűsödött Szellemi erő-elemekből az általatok ma ismert fizikai elemek, még azok is, amelyeket felhasználva a Szellemi Követ a későbbiekben megkezdhette a ti jelenlegi fizikai testeitek első Ősformációjának megépítését, vagyis amelyből az első Ős-sejteket megfogalmazta, hogy azokból fokról – fokra felépítse azt a fizikai elem-halmazt, amelyet ti mint a magatok testeit ismertek, s amely végső felbontásban a Föld megannyi ásványát tartalmazza, ha olyikat csak atomi-elemi szinten is, s amely elemek, ha még azokat is tovább bontjátok, ismételten energiává, éspedig Szellemi energiává lesznek. Lassan, elemenként megfogalmazódott tehát az a Kozmikus képződmény, amely a ti mai Földetek őse volt. Még nem a ti jelenlegi Földetek, és mégis, azzal a különbséggel, hogy az Első emberiség által lakott Föld még lényegesen tisztább, tehát lazább elemi szerkezetű volt, bár már fizikai egységekből állt. Ez viszont azt is jelenti, hogy az a Szellemi Követ, amely az adott bolygón fogalmazhatta meg a maga eszközét, a közegből tisztább energia-elemeket vonhatott magához e művelethez. Ez két következményt is magában hordozott, s ezek egyike az volt, hogy az ekként kiépített testek kevésbé bírtak anyagi jelleggel, tehát nem voltak olyan mértékig besűrűsödött testek, mint a ti testeitek, a másik következmény épp ez előbbiből eredt, s az az volt, hogy az általatok evolúciónak nevezett folyamat lényegesen gyorsabban ment végbe, mint a második emberiség esetében. S mert a Föld-test maga is tisztább elemekből állt, és egy magasabb szintű Fénykörben keringett, akkor még egy teljességgel más Naprendszerben a maga Központi Napja körül, a Szellemi Követek is lényegesen gyorsabb fejlődésre késztethették a testek Tudatát, annál is inkább, mert ott, abban a Fény-körben még a Szellemi Követ, s nem a test Tudata irányította a testet, vagyis a fejlődés is Szellemi értelemben volt veendő, amelynek csak vetülete volt a tudati fejlődés. Ez persze korántsem jelenti, és nem is jelenthetné azt, hogy az adott szinten egy bizonyos értelemben alsóbb fokú tudati fejlettségi szintet mondhatott volna magáénak az ember! Azt jelenti, hogy mindaz, amit ti ma mint Tudást a magatokénak vallhattok, az alsóbbrendű nem fizikai testelem, tehát a Tudat birtokában volt, és ezen felül a magasabb rendű ismeretelemeket a magasabb rendű nem fizikai testelem, vagyis az Én-rész tudhatta a magáénak. Tehát a Tudatba akkor és ott csak az, és csak annyi ismeretelem íródott be, amennyinek beíródása az Én-rész számára szükséges volt, hisz az alárendelt nem fizikai testelemnek teljességgel más volt a szerepe is, mint a ti szinteteken. A test fizikai értelemben vett irányításán túl az alapszintű ismeretek tárolása, vagy-is a ti mai tudatalatti agyi tartományotok, és a test működéséért felelős vegetatív idegrendszer munkáját végezte, míg az agy többi részét az Én-rész használta a maga igényei, és persze az adott szintnek már és még megfelelő fokon. A Föld-test tehát, s így mindaz is, ami a Föld színén élt, lényegesen tisztább energiákból állott, ami azt is jelenti, hogy akkor és ott minden tisztább is volt. Nem voltak gyűlöletenergiák sem a Föld-testben, sem a Föld légterében, így azok sem az emberi testelemekbe, sem a természeti lények testelemeibe nem íródtak be, ami azt jelenti, hogy ez utóbbiak ösztön szintű késztetései közt sem bukkantak fel. Vagyis a Léleklények közt sem volt az egymás Léte ellen törő vadászat, a legteljesebb békességben élt az ember és az állat, s még a növények közül is csak az e célra rendelteket fogyasztották a Lélek-lények, míg az ember a Kozmikus Erőket vonta magához, azzal tartotta létben fizikai testét, amíg annak Létben maradása szükséges volt. Ezt követően a test akként bomlott ismét energia-elemeire, hogy amely energia-elemek a Föld elemei közé tartoztak, a földbe is áramlottak vissza, s amelyek a más és más légköri gyűrűk energiái közé, azokat az adott Légkör vonta magához, mígnem megmaradt a Szellemi Követ, amely nem a TérIdőben, hanem a Fényben emelkedett tovább, már a maga Ébredtségi szintjének megfelelő Asztrális Világképzetbe, hogy Útja eredményét megmérje, s a következő Útra felkészüljön. És az talán szinte természetes is, hogy a testek felbontásának e formája azon a szinten volt lehetséges, amelyen az első emberiség tudati, éspedig Szellem-tudati fejlődésének már és még a legmagasabb pontján állt, tehát az ismételt bukás felé vezető út első lépésének megtétele, az első tisztátalan gondolat megfogalmazása előtt: akkor viszont az ember elvesztette addigi e Szellemi képességét, és nem csak azok, akik a tisztátalan gondolatot megfogalmazták, de mind, mert a negatív gondolati energia a Föld légterében, s a Föld-test körüli Kozmikus Térben is megjelent, amelyen viszont a Szellemi Követek mindegyike csak úgy át kellett haladjon, amiként addig is, és ma is, így már nem csak a bolygó tisztább, de már e tisztátalanabb energiáját is magukhoz vonták, s minél többen fogalmazták meg e tisztátalan gondolatot, annál nagyobb 12
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet mértékben, ami által a korábban még csaknem tisztának nevezhető Szellemi Tudat is mindinkább elfedődött mire a Szellemi Követ a testbe öltözés színhelyére ért. Akkortól, ha még akkor is lényegesen magasabb szinten álltak is, mint a ti mai emberiségtek, már számos olyan Szellemi Képesség elveszett számukra, amelyet pedig még az előttük testbe öltözött nemzedék is bírt: a prána energiával való töltekezéstől a test szinte spontán módon való felbontásáig. És mégis: lényegében e pontot, ezt a szintet és ezt a Lét-állapotot említi és mutatja meg az Ószövetség is mint Édenkertet, ha e képet már (vagy még) a Mennyei Szintek egyes emlékképeivel keveri is Mózes. De ez volt az a pont, amelyen az ember nevű lény először „porból és lélekből” Létbe emelkedett, s nem a Mennyei szintek, ahogyan azt az Ószövetség, pontosabban a Teremtés-történet olvastán vélhetnétek. Az első emberiség hatalmas bukásáról, és eltűnéséről már számtalan esetben szóltam, így arra itt nem is térek ki. Viszont kitérek egy másik kérdésre, amely méltán bukkant fel mindőtökben, hisz a mélység felé indult Szellem annyiszor, de annyiszor ismételte meg a bukást: minden egyes Fénykör elhagyásával újra és újra elbukott, hisz mindahányszor megtagadta Istent, hogy a maga tisztátalan akarati képének betöltése felé haladjon, holott a Szellemi Követek mindegyike hallotta, mert mint Szellemi Erőnek nem lehetett nem hallania a Teremtő Visszahívó szavát…! * A következő tehát, amit egy kicsit közelebbről is megvizsgálunk, Az Ős-bűn, az ős-karma kérdése, amely minden más bűn, s azok mindahány karmikus kötésének is alapja. És itt is van valami, amit szükségszerűnek tartok kibontani, mert sokkal kevesebben értik, semmint gondolnátok! Először is: miért mondom, hogy „mindahány karmikus kötés alapja” az első, amelyet Ős-karmának neveztem, és mit értek e szó alatt: Ős-karma? Fordítsuk meg a kérdésekre adandó választ, s vegyük szemügyre elsőként az Ős-karmát. Az Ős-bűn, amint azt mind tudjátok, a Teremtőtől való elfordulás bűne volt. De mit értünk az „elfordulás” kifejezés alatt? Hogyan, miképpen „fordult el” a Teremtmények egy parányi csoportja Attól, AKI Maga A MINDENSÉG: A Végtelen Teremtő Istentől, Aki a MINDEN A MINDENBEN, következésképp mindenhol mindenkor jelenvaló ISTEN? A Teremtmények egyike, Satana, aki Fénylátónak neveztetett egykor (a ti földi nyelvetek szerint) a benne is meglévő Teremtő Erők közül az akarat erejét bontotta ki magában mint elsődleges Szellemi Jegyet, viszont ha csak egy árnyalattal is, de alul maradt benne a Bölcsesség Ereje, ami azt is adja, hogy gyengébb maradt A Szeretet energia, s a Szeretet energia használatának képessége. Akarata révén ugyan képessé válhatott a saját, addig elért szintjénél egy parányival magasabb Fény-tartományba emelkedni, s a benne lévő Bölcsesség ahhoz elégséges is volt, hogy megértse a látott képet, ahhoz viszont már kevésnek bizonyult, hogy a kép miértjére is megtalálhassa a választ. Ezzel azt akarom mondani, hogy azt értette, hisz érzékelte, hogy egy magasabb Fény-tartományba került, amely Fény-tartomány Lakóit: más Teremtett Szellem-testvéreket is látott. De hogy azok miért lehetnek a magasabb Fény-tartományban, ha ugyanakkor a Törődő Szeretet Istene őt magát visszautasítja a néki megfelelő Fény-tartományba, már nem volt képes megérteni. S mert ez ekként volt, és mert a Teremtő döntését (amely szerint az általa látott Testvérek megmaradhattak az általa megpillantott Fény-tartományban, ő maga viszont vissza kellett térjen a maga ténylegesen elért szintjére) nem volt képes a benne lévő Bölcsesség gyenge volta végett megérteni, a gyermeki alázat és a tökéletes reáhagyatkozás helyett lázadni kezdett. Lázadt, és ezzel mindjárt két bűnt is elkövetett egyszerre: megkérdőjelezte a Teremtő Bölcsességének Tökéletes voltát, és megkérdőjelezte a Teremtő Szeretetének tökéletes voltát is ugyanakkor! Vagyis, ha ezt is lefordítom a ti nyelvetekre, s beillesztem a ti ismereteitek közé, azt is mondhatom, hogy Az Atya és A Szentlélek ellen ébredt fel benne a lázadás csak azért, mert a részéül adott Teremtő Akarat erejét nem a Bölcs Szeretet révén irányította. Ezzel lényegében A FIÚ ISTEN ellen is fordult, Aki A TEREMTŐ AKARAT, mert a maga akarati energiáit nem a Bölcsességre és a Szeretetre támaszkodva építő ERŐKÉNT használta, de ezeket elvetve mint romboló erőt, amellyel elsősorban önmagának ártott, hisz amilyen mértékben az Építő Akaratot a romboló Akarat irányába ferdítette Szellem-tudatában, oly mértékben fedődött el benne, és ekként számára a Bölcsesség és a Szeretet ereje. Vagyis a romboló erő, amely a Teremtő Akarata és 13
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet bölcs, Szeretet-adta döntése ellen irányult, már lehetetlenné tette számára a másik két Teremtő ERŐ érzékelését, és a mindeneket éltető és megtartó Szeretet energiáinak a korábbi mértékben való magához vonzását. Ez újabb lázadást szült benne, így még inkább elvetette magától a Bölcsességet, amely pedig az egyedülvaló alapja volt, maradt, és marad is mindörökkön a Szeretet Törvénye megismerésének, s a már felismert Bölcsességek használatának, azok gyarapításának, hisz a legmagasabb rendű Bölcsesség a Szeretet Akarása, a Szeretet-törvények betöltésének egyedülvaló vágya. Satana tehát a benne lévő Bölcsességi erők gyenge volta végett tisztátalan formában kezdte használni az Akarat Erejét, a Teremtő EGYSÉG felé való haladás és emelkedés helyett arra, hogy a maga akarati képe felé forduljon, s azt igyekezzék valamiképp betölteni. Akkortól kezdve nem áramoltatta: csak fogadta a más Szellem-testvérektől érkező Szeretet-energiát abban a hibás tudatban, hogy majd azt felhalmozza, s végül hatalmasabbá lesz, mint maga A TEREMTŐ. Annak ismerete tehát megvolt benne, hogy a leghatalmasabb Teremtő Erő A SZERETET, amely mindhárom ISTEN-SZEMÉLY egységes legbensőbb ISTENI JELLEMZŐJE, de ahhoz már kevésnek bizonyult ugyanaz a Bölcsesség, hogy azt is képes legyen felismerni: csak a kiárasztott, a továbbáramoltatott Szeretet-energia gyarapszik, míg az, amit magába zár, pang, majd elenyészik, semmivé lesz. Ahhoz, hogy erre ráébredjen, meg kellett tapasztalnia az ismételt energia-hiányos állapotot. S nem véletlen mondom azt sem, hogy ismételt: először ugyanis a Teremtő Bölcs Szeretetének kétségbevonása nyomán tapasztalhatta meg azt, amikor is a Teremtő Szeretetének Tökéletes és kiteljesedett voltát tagadta, mert e tagadás – valósággá lett benne és számára akként, hogy akkortól ő már nem mint Tökéletes és kiteljesedett, csak mint a tagadás negatív energiája által már elfedett Erőt érzékelhette ugyanazt a Tökéletes Bölcs Szeretetet, amelyet a Teremtő Akarat reá továbbra is akként áramoltatott, mint annak előtte! Mert ekként volt: az ERŐ nem változott: Satana változott, s nem A TEREMTŐ juttatott el hozzá büntetésből gyengébb energiát, de ő maga nem volt képes azt annak érzékelni, aminek pedig a mellette álló Teremtmények mindösszessége is érzékelte! Lényegében ez a mozzanat volt az Ős-bűn, az Ős-bukás, s ez még akkor is így van, ha az imént azt mondtam: először csak Fénylátó fordult el ekként a Teremtő EGYSÉGTŐL, s ezzel A TEREMTŐ SZÍVÉTŐL, korábban viszont, és mindenkor is azt állítottam és állítom, hogy ezt az Ős-bűnt mindahány, a Teremtőtől elfordult Teremtmény is elkövette! Ez is, és az is igaz, mert bár valósággal is Satana volt az, aki a maga téveszméjét más Teremtmények elé tárta, ez azonban csak abból állt, hogy elmondta: mely Fény-tartományba emelkedett, milyen képre nyílott rálátása, kiket látott a sajátjánál (számára) hasonlíthatatlanul magasabb energiát biztosító Fénytartományban, és hogyan határozta el: ha A TEREMTŐ nem ad a (szerinte) néki is járó, már erősebb Fényből, hogy már ő is igazi Világokat alkothasson, hát majd ő a maga módján fog magának energiát szerezni, s felépíti abból a maga saját, külön Világát. Ez, és ennyi volt, amit Satana a Testvérei elé tárt, de mert a szemtanú hitelességével szólt arról a magasabb Fény-tartományról ahol a hozzá, s megannyi Teremtmény-társához hasonlatos Teremtmények élnek és munkálkodnak, azok, akikben szintén gyengébb volt a Bölcsesség, maguk is megfogalmazták maguknak ugyanazt a végkövetkeztetést, amelyet előttük Satana megfogalmazott, amelynek következtében maguk is kezdték visszatartani a magukhoz vonzott Szeretet-energiát arra gondolva: majd ők megmutatják…! A kísértés tehát valóban Satanától, azaz Fénylátótól ért el a Teremtőtől elfordult megannyi Teremtményhez: de már a bűnt mind maga fogalmazta meg, s ez még akkor is kinek – kinek az egyéni bűne, ha a példát akár Satanáról is vehették volna. De ezt ténylegesen is csak így: feltételes módban mondhatjuk, hisz amiként az a ti világaitokban is van, akként van az mindenütt a Teremtettségben, és minden egyes változás, s a változáshoz szükséges döntés, tehát elhatározás kiben – kiben csak benne magában születhet meg, és születik is meg, akár van, akár nincs előtte példa! És ezzel nem Satanát akarom védeni: de az Igazságot, mert hisz milyen könnyű is arra hivatkozni: ha ő nem teszi, ha ő nem ad nékem rossz példát, nem cselekszem ekként, nem bukom el… - dehogynem, legfeljebb másképpen, más szituációk közt, mert a gyengeség nem a példa végett bukkant fel: a szellemben magában volt, mert ha megvan benne a Bölcsesség utáni vágy, nem a könnyebb megoldást, de a Satana által elétárt kép okát és miértjét kezdi keresni. 14
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Mindez tehát ekként van drága gyermekeim, és mert ekként van, azt mondhatom, hogy a legelső, tehát az Ős-bűn kinek-kinek egyéni bűne, amelynek egyéni karmikus kötése van, s ez még akkor is így van, ha egy bizonyos értelemben mégis csoportos bűnnek is veendő, amelynek csoportos karmikus következménye is van, még akkor is, ha épp ezen Ős-bűn terhét vette le rólatok A MEGVÁLTÁS. S most e kérdésnél is megállok egy pillanatra, hogy egy valamit értetté tegyek a számotokra! Az Ős-bűn karmikus terhe nem csak benneteket sújt, nem csak titeket szenvedtet: de bizony, bennünket: a Fent Világában maradt, vagy a már Visszatért, de még az azóta LÉT szintre emelt Teremtményeket is: vagyis Testvéreitek mindösszességét. Érezzük a hiányát mindazoknak, akik távol vannak, éspedig fájdalmasan érezzük azt, hisz tudjuk, hogy Testvéreink egy kis csoportja szenved, és hiányotok mint felmérhetetlen űr él Szellem-szíveinkben. Él és ég és sajog, még akkor is, ha tudjuk: egy percen mind visszatértek. Annál is inkább így van ez, hisz nem csak tudjuk: de látjuk is a ti szenvedéseiteket, akként, mintha csak valamely üvegfalon át kéne figyelni egy beteg kisgyermek szenvedését, vergődését, akinek nem vehetjük el betegségét, és nem is enyhíthetjük szenvedéseit: bármennyire szeretnénk is… Tudjuk, hogy magatok választottátok a betegséget az EGÉSZ-S-ÉG helyett, és tudjuk azt is, hogy egy nem lesz, aki ne vehetne Gyógyulást előbb vagy utóbb, és egy nem lesz, aki vissza ne térhetne mellénk: és mégis… fáj látnunk a ti szenvedéseiteket, és fáj hallanunk hazavágyó sóhajtásaitokat, hisz bármennyire is akarnánk, nem segíthetünk néktek: legalábbis akként nem, amiként azt ti magatok gondolnátok és szeretnétek. Mert természetesen amiként az Áldott Mester, Égi Anyácskánk és Teremtő Atyánk, akként mi magunk is mind Szeretetünkkel segítünk mindannyiótoknak, még a legmélyebb mélységbe hullt Satanának is: csak meg kell tanulnotok felismerni Szeretetünk Erejét, és meg kell tanulnotok Élni is amaz Erővel, hogy segítségünk végül igazán azzá lehessen számotokra, aminek azt mi magunk szántuk: a Visszavezető Út mentén kirakott jel, hogy el ne tévedjetek, és erős biztosítókötél, amely segítségetekül lehet a Hegy csúcsa felé vezető veszedelmes Úton: meg ne csússzatok, vissza ne hulljatok a mélységbe. Tudjuk, hogy magatok is erősen vágytok már Haza: hát nem lehet, hogy ne tudjátok ti magatok is, mennyire várunk benneteket mi is! Mondtam már korábban is, de elmondom újra és újra, hogy tudjátok, hogy ebből is erőt meríthessetek: a ti könnyeitek a mi arcunkon is peregnek és szívetek – lelketek és Szellemetek sikolya a mi Szellemi sejtjeinkben is benne ég és benne sikolt: így szenvedéseitek, amely az első bűn súlyának terhe, a mi szenvedéseink is, amelyet még akkor is viselünk, és viselnetek kell néktek magatoknak is, ha éppen ezt: a legelső bűn súlyát mosta le rólatok az Áldott Krisztus akkor és ott: a Golgotán. Mert ez is ekként van kedveseim! Az első bűn legelső, és ekként leghatalmasabb és legsúlyosabb terhét vette magára AZ ÚR, az EGYSÉGTŐL való elfordulás első bűnös gondolatának terhét, amelyet nem lehetne képes feloldani és letisztítani magáról egy sem, soha örökkön azok közül, akik a mélységnek világaiba léptek: s mert az imént azt mondtam, hogy azt a bizonyos első pillanatot, tehát az első bűnt ki-ki csak maga vehette magára, ez azt is jelenti, hogy mindegyikőtökért külön-külön vette magára az ÚR KRISZTUS A Keresztet, a szenvedést, a halált, és egyenként váltott meg mindannyi-ótokat a mélységbe alámerülve, majd onnan hatalmas Dicsőséggel kiemelkedve, és A Teremtő EGYSÉGBE: Atyánk Szentséges szívébe Visszatérve. Amiként tehát maga az Ős-bűn esett: egyénenként, és mégis egyben csoportosan is, akként lett meg teérettetek a Megváltás is: személyesen, egyenként mindőtökért, de egyszerre is, hogy amiként egy percen váltatok „halottakká” a Mennyei szintek mindegyike számára, akként legyen részetekül a Megváltó Kegyelem is, amely egyedül képes kiemelni benneteket ama halálból, hogy már ismét az Életbe térjetek, és az Élet Fiainak neveztessetek örökkön örökké. * És most e kérdéskörben továbblépve folytassuk megkezdett vizsgálódásunkat kedveseim. Az imént elhangzott egy szó: csoportkarma, és fentebb is utaltam rá: nem csak egyféle karmikus kötés van. És mert hogy ez ekként van, először is sorra veszem azok fajtáit, majd részletesebben is igyekszem megmagyarázni: mit is takarnak az egyes elnevezések. A csoport, és az egyéni karma már szóba került, ha még csak érintőlegesen is, s mert ezt is és azt is külön kell vennünk, először nézzük a csoportos karmák egyes fajtáit: 15
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Univerzális; Kozmikus; Globális; nemzeti; Családi; Duális karmáról beszélünk akkor, ha csoportkarmáról szólunk, még akkor is, ha a duális karma kifejezés lényegében csak arra enged következtetni, hogy az egymáshoz tartozó Duális társak bizonyos közös terhéről van szó. Hogy ez mennyire nincs ekként, a későbbiekben meglátjátok. Most viszont megkísérlem egyenként kibontani mindahány elnevezést. Kezdjük mindjárt a sort az Univerzális karma kérdésével. Ennek kibontásához először az Univerzum szót kell a helyére tennünk, mert mást jelent a szó, ha a Fent Világára értjük, és megint mást, ha ti használjátok. Mi ugyanis, tehát a Fent Világának lakói ténylegesen is a Mindenséget értjük e szó alatt: ti csak azt a parányi gömböt jelölitek ugyanezzel a szóval, amelybe az általatok megfogalmazott negatív energiák révén bezártátok magatokat. A mi Univerzumunk ténylegesen is a Végtelen és Örök Mindenség: a ti „mindenségtek” azonban sem nem végtelen, sem nem örök, csupán a Kegyelem által egymás mellé rendezett Kozmikus Terek mindösszessége, amelyet ti „világmindenségnek” éreztek, s amelynek alig is egy picinyke parányát ismeritek, így akként vélitek: az valóságosan is hatalmas, sőt: végtelen, holott ez nem így van, és nem is lehetne ekként. Az általatok Univerzumnak nevezett tér tehát a ti kis gömbötökben található Kozmikus Terek mindösszessége, így amikor Univerzális karmáról beszélünk, a Kozmikus Terek mindösszességében Úton lévő Szellemi Követek karmikus terhéről szólunk, függetlenül attól: valóban Úton van-e az illető Testvér, vagy egy Út végén, avagy annak megkezdése előtt, az asztrális Világok valamelyikén. Ez utóbbi ez esetben lényegében mindegy, hisz az Univerzális karmikus teher a legalsó Mennyei szinten maradt Szellem karmikus terhének vetülete, amelyet minden egyes Szellemi ÉN-kép magába zárt abban a pillanatban, amelyen azt a duális Egységben lévő Szellem-pár annak teljes lefedettségi állapotba kerülése előtti pillanatban megfogalmazta és aláközvetítette mint önmagáról megfogalmazott ÉN-KÉP-MÁST. A Szellemtől átvett karmikus elem teljes súlyával közvetítődött át az ÉN-képbe, s ez annál is inkább ekként van, mert azt a Szellem nem lehetne képes a Mennyei Szinteken megtisztítani: ahhoz maga is alá kéne ereszkedjen a legalsó Mennyei szintről, ami ahogy már mondottam, lehetetlen, hisz a Szellem, a Teremtmény mindenkor a Tökéletes Teremtő Erőket bírja mint Szellem-gyermeki örökrészt, hisz „Szellem-testének” minden egyes eleme a Teremtő Egység Erő-elemeit hordozza magában. Így lényegét tekintve azok mindegyike megmaradt máig az ő tökéletességi állapotában, s ez még akkor is így van, ha korábbi tökéletességi fokozatát, tehát Szellemi emelkedettségi szintjét fokról fokra elvesztette, elzárta önmaga elől. Nem a Teremtő EGY-ség elől, valóságosan is csak önmaga elől, hisz a benne lévő lázadó energiák végett ő maga vált képtelenné arra, hogy az addig elért Fény-tartományok energiáit használni tudja. Az imént azt mondtam: a legelső, és leghatalmasabb bűn karmikus terhe volt az, amelyet az ÚR Krisztus mindahány bűnbeesett Teremtmény helyett felvállalt és Szent Vállaira vett, s ez a Teremtő EGYSÉGTŐL való elfordulás bűne volt, amelyet Szellem meg nem tisztíthatott volna soha örökkön. Ez ekként is van, de… — de vajon mely pillanat volt az, amelyet e megfogalmazás alatt értenetek kell? Az-e, amelyen a Teremtmény Szellemi tudatában megfogalmazódott a legelső, a tökéletes tisztaságútól eltérő Gondolat, vagy azt, amelyen a gondolatot cselekedetté váltotta? Bizony, hogy az utóbbi, még akkor is, ha a Gondolat, amely a cselekedetet megelőzte, magában véve is tisztátalan volt: de még nem volt súlya: csak színe, amely, a Tökéletestől már eltérő, egy fokkal halványabbá tett Fényt még a Teremtő Egység felé való fordulással ismét tisztává tehetett a Teremtmény: ha ez nem ekként volna, azon Testvéreitek is a ti Világaitok fogságába hulltak volna, akik a ti példátokon elindulva szintén megfogalmazták, de még időben el is vetették maguktól a lázadás, az elégedetlenség, a Teremtő iránti gyermeki bizalom ellenében megfogalmazott Gondolatot, s ahelyett, hogy Satana és követői példáját követték volna, egy ponton visszafordultak Istenünk felé, elfogadva és elismerve az Ő Végtelen Bölcsességét és Szeretetét, amelyet maguk is Szeretettel viszonoztak, mindenkor a maguk kicsinységéhez miért tökéletességi fokon. Amikor azt mondom: a Teremtmény elfordult Istentől, azt mondtam: a Szellem-tudatában megfogalmazódott, s abban mind erősebben gyökeret vert gondolatot gyakorlati értelemben is megvalósította. Az a bizonyos szintről szintre való aláereszkedés ugyanis, amelynek során a Teremtmény a maga addig elért szintjéről a legalsóbb Mennyei szintre ereszkedett alá, nem a ti fogalmaitok szerint veendő, hisz a Végtelenben nincs „fenn” és nincs „lenn”, mert a Végtelen éppen hogy határok nélkül való kiterjedése révén nem bír etalonnal: nincs mihez mérni e fogalmakat, mert e fogalmak csak a Térben 16
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet léteznek, s még ott is csak mint viszonylagos fogalmak, hisz aki mondjuk a Föld túlsó féltekéjén él, annak az, ami a ti számotokra a ti helyzetetekhez mérten lent van, a fent fogalmával azonos, és az, ami az ő számára van lenn, van néktek fenn. Ezek a meghatározások tehát csak a ti tudati képeitek megalkotásához szükségesek, de még Globális mértékkel mérve sem teljességgel valósak, hisz bárhol is álltok a Föld színén, akkor és ott az adott pontnak megfelelően lesz számotokra valami „fenn” avagy „lenn”! A Tökéletes FÉNYTŐL elfordult Teremtmény tehát nem a Térben: a Fényben haladt, mindinkább elfedve önmaga elől a FÉNYT, amely akkortól akként létezett, hogy számára nem létezett mégsem, mert bár továbbra is látta és érezte: nem létezőnek vette, nem akarta látni és érezni: s hogy még pontosabb legyek, csak „nem érezni” és „nem látni” akarta, mint a kicsiny gyermek, aki a kezében tartott és számára tilalmas dologra állítja azt: az nincs a kezében, ő nem látja, nem érzi hogy a kezében volna. (Ez lényegében a legteljesebb ateizmus: a tudottan létező dolog eltagadása, annak nem létezővé nyilvánítása még akkor is, ha az, mint létező, minden hatását érezteti a tagadni szándékozóval. Mint amikor a Napra mondja valaki, hogy az nem létezik, miközben a Napba pislog és testének bőrét égetik annak sugarai…: hisz ti is érzitek és látjátok, nap mint nap magatok körül tapasztaljátok Isten törődő Szeretetének ezer és ezer jelét, Áldását: s mégis oly sokan mondják a „kezükben tartott Szeretetre”: hiszem ha látom, csak mert nem hajlandóak látni azt, ami pedig tényleg a kezeikben van!) A Teremtőtől elfordulni kívánó Szellem tehát akként vetette el magától a FÉNYT, hogy újra és újra, s mind makacsabbul tagadta annak létét, míg végül valóban akként nem érezte: az teljességgel megszűnt körötte és számára: s akkor, bár ő maga már tényleg nem érzékelte a körötte (és benne!) tomboló, tündökletes, Éltető Fényt, tovább lépett, de már csak a maga „fénytelen” Szellem-tudati képében. Vagyis Szellemi Tudatát sötétítette be a hibásan használt, azaz a Bölcsesség teljes elvetésével használt Akarat révén, már e hibás akarati képbe vetítve ki az önmagáról megfogalmazott képet. A kicsiny Bébi-szellem megteremtése pillanatától tudója a Fénynek, ha még csak a maga Bölcsességi, azaz Fény-felismerési képességének szintjén érzékeli és éli is A FÉNYT. Ezt a Fény-felismerési képességet növeli önmagában megannyi Teremtmény, mindenkor azon a fokon ÉLVE A FÉNYT, és ÉLVE A FÉNYBEN, amilyen fokon már a FÉNY felismerési képessége megnövekedett benne, tehát a már elért Bölcsességi szinten, amely lehetővé teszi számára a már felismert FÉNY elemeinek megfogalmazását és mozgatását, vagyis a Teremtő Fény használatát is. Aki még csak egy „gyertyalángot” lát, arra fogja azt mondani, hogy az A FÉNY: aki már a Nap Fényét is ismeri, annak a gyertya lángja nem ad elegendő fényt, és aki ISTENNEK TÖKÉLETES FÉNYÉT ismeri, annak gyenge és sötét lesz már a Nap fénye is. S ha ezt követően a maga hibás tudati akarati képeit követve elfordul az ISTENI FÉNYTŐL, és újra a gyertya lángját igyekszik elfogadni mint tökéletes Fényt, lassan tényleg vakká lesz egy bizonyos, nem szervi, de tudati vakságot tapasztalva meg. Ekként tette magát „vakká” a maga hibás Szellem-tudati képébe mindinkább belemerülő Szellem is, abban a hiszemben, hogy azért nem lát, és azért nem képes csakolyan energiákat megfogalmazni és mint Teremtő Erőt használni, mint korábban, mert a Fény elrejtezett előle. S mert nem önmagában, de a Fényben, tehát Istenben kereste a hibát, nem is volt képes rá, hogy a mind sűrűbbé váló homályt feloldja, inkább elhitette magával, hogy a homály rajta kívül van, míg benne magában továbbra is tökéletes a Fény, hisz hát ő „tökéletes”. A fény-érzékelés legalsó szintjére ért Teremtmény, hogy valósággal is „vakká” ne legyen, meg kellett volna álljon, hogy megfordulva ismét a Fény meglátására törekedjék. Ekkor a Fény ismét növekedett volna benne és számára: erre viszont már nem volt meg benne a kellő Bölcsesség, már akként vélte: nem a nagyobb Fény felé kell lépjen, de egy olyan pontra, amelyen még teljesnek és tökéletesnek érezheti a benne magában megmaradt Fényt. Nem ő akart hát a Fénybe lépni, hogy Élete legyen: ő maga akart A FÉNY lenni, abban a hiszemben, hogy ő, mint „fény” csakúgy képes és alkalmas rá, hogy Világokat éltessen. De mert a benne magában megmaradt, mindenkor tökéletes, de már a halovány gyertyalángnál is gyengébb fény még arra sem lett volna elegendő, hogy a legalsó Mennyei szinten érvényesüljön mint Fény, egy olyan rezgés-kört fogalmazott meg magának, amelyben (vélte) az ő fénye csak úgy fog ragyogni és tündökölni, mint a TEREMTŐ FÉNYE: s még e „tökéletes és tündöklő Fény” mellé kívánta volna megfogalmazni a magához vont többletenergiák révén azt a többlet-fényt, amely hite szerint hatalmasabbá tette volna, mint amilyen hatalmas maga ISTEN, AKI a MINDENSÉGET ragyogja be Éltető Fényével. A mélység felé 17
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet indult kicsiny teremtmény tehát egy másik „mindenséget” kívánt megalkotni és beragyogni abban a hiszemben, hogyha a maga anti-energiákból megalkotott „mindenségén” túl ér az általa használt „fény”, és annak ereje A MINDENSÉGBE is átível, átveszi a hatalmat Istentől mint a leghatalmasabb „teremtő erő” birtokosa. Ez volt tehát Satana szándéka, és ezt a szándékot fogadta el, azaz fogalmazta meg magának minden, már az Isteni Szó helyett Satana hívó szavát elfogadó és követő teremtmény abban a pillanatban, amelyen a legalsó Mennyei szint fényét is elfedve önmagában, egy másik, már csak a benne lévő, a maga lázadó akarati energiáiból megfogalmazott, de a Valóság értelmében nem létező Fény-kört fogalmazott meg magának, hogy abba közvetítse az önmagáról megfogalmazott Szellemi Képmást abban a hiszemben: ő maga lépett ki a Teremtettségből, hogy a saját „világába” lépjen, amelyet ő maga tölt be és fel a benne lévő, s az általa megfogalmazott „fénnyel”, s már abban haladjon a maga fogalmazta cél felé. Ez volt tehát a Szellem gondolatai összességének betetőzése, ez volt az a lépés, amelyen a gondolat cselekedetté lett, vagyis a tényleges elfordulás, amely mindahány, a Teremtő Fény legalsó körét is átlépő Teremtmény bűne volt, s amellyel a Teremtmény lényegében elzárta önmagát A FÉNY BIRODALMÁTÓL és ISTENTŐL, hogy a „maga fényében” éljen, csak önnön hatalmasságát ismerve el A TEREMTŐ EGYSÉG Hatalma helyett. Ennek terhét vette le az ÚR megannyi bukott Teremtményről, viszont a legelsőt követő többi bűn terhét maga a Teremtmény, s ez esetben a Szellem mindenkori Követe, ÖN-KÉP-MÁSA kell megtisztítsa ahhoz, hogy az első bűnt feloldó KEGYELMI ERŐRE méltónak találtassék, s aki arra nem találtatik méltónak, át sem léphet a Sötétség Világait a FÉNY BIRODALMÁTÓL elválasztó, s a Szellem által önmagában megfogalmazott határvonalon, amely mindenkor a Szellemben magában van jelen: így csak ott, a Szellemben szüntetheti is meg azt az, aki azt megfogalmazta: vagyis a Szellem. S mert az elfedett állapotban lévő Szellem erre képtelen volna, annak ÉN-KÉP-MÁSA kell ezt megcselekedje, amely viszont ismét csak képtelen volna erre, ha nem adatik néki a Megváltó Kegyelmi Szikra, hisz a Képmás, ha tökéletes mása is A Szellemnek, mégsem azonos azzal, hisz csak az Isteni Szikra tökéletes lenyomatát bírja: s annak ereje nem azonos a Teremtményben lévő Isteni Szikrával. Ezt az energia-hiányt az ÉN-KÉP-MÁS csakis a Teremtő Kegyelmi szikra révén képes pótolni ahhoz, hogy egy villanásnyi időre a legalsó Mennyei szintre emelkedve mint Szellemi gondolati energia-elem visszailleszkedjék abba a Szellemi Tudatba, amelyből mint gondolati szikra kipattant: s akkor a Szellemi erők kiteljesednek, elérik a Szellem elfedődése előtti szintet, ami azt is jelenti, hogy a Szellem kiemelkedik a jelenlegi elfedett állapotából, vagyis képessé lesz Ébredni, hogy az „álom-utak” emlékezeti képeinek összessége birtokában mégis megforduljon, s már elfogadva A TEREMTŐ FÉNY egyedülvalóságát, Visszatérjen a Teremtő Szívébe. * A karmikus kötések ezt követő formája a Kozmikus karma. Ha az Univerzális karma a Kozmikus terek mindösszességében lévő, s a bukásban részessé lett Szellemi Követek karmikus terhének meghatározása, a Kozmikus karma a Kozmikus tereknek, tehát a Kozmikus és szellemi értelemben is egymástól megkülönböztethető energia, azaz Fény szinteken megállt Szellemi Követek karmikus terhét jelenti. A Szellemi Követek más és más szinten váltak képessé ébredni: ez viszont azt is jelenti egyben, hogy szintenként más és más súllyal nehezedik reájuk a Mélység-vonzat elfogadása révén magukra vett karmikus teher is, hisz szintenként más és más sűrűségű energiák megfogalmazásában váltak vétkessé. A lefelé tartó Szellemi Követek, azok mindegyike lényegében minden egyes lefelé vezető szinten újra és újra megtagadta a Hívó szót, s a Teremtő Szeretetével ellentétben a mélységet követte, mintegy: szintenként megismételve az első bűnt, s ezek az ismét felvett bűnök az adott szintek mindegyikén olyan súllyal nehezednek a Szellemi Követek mindösszességére, amilyen szinten azokban még jelen volt és van a Szellem Ereje, amelyet a Szellem az útnak indított ÉN-KÉP-MÁSBA is átközvetített, mintha csakugyan ő maga indult volna útnak, mert amilyen mértékben még bír a Szellemi Követ a Szellemi Erővel, az a ténylegesen is meglévő Szellemi Erő mértékben kötelezi is őt egy még magasabb szint elérésére. Az egyes szinteken a még tiszta energia mindenkor fokozódó mennyiségben keveredett a már tisztátalanná 18
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet tett Szellemi – akarati energiákkal, ami azt jelenti, hogy a Szellemi követ által kiáramoltatott gondolati energiák is mind tisztátalanabbakká lettek, s ezek az energiák részben a Kozmikus terekbe, részben az adott Kozmikus Tér valamely Naprendszerében a Kegyelmi Erőszálak mentén megfogalmazódott energia-gömbben maradtak: minden egyes Fényívben az adott Fény-tartománynak még megfelelő energiák, amelyek a Szellemi Követ akarati irányát követve materializálódtak, azaz lettek energiahalmazból fizikai tömeggé, amely olyan mértékig lett ténylegesen is fizikai, és azon mértékben maradt meg fél-fizikai avagy Szellemi energiának, amilyen szinten a Szellemi Követ akarati energiái ezt adták. Ezzel azonban át is tértünk egy bizonyos értelemben a következő kérdésre: A Globális Karma kérdésére. Ez már erősebben megosztott kérdés, kiváltképp a ti esetetekben, tehát a Föld-lakók esetében, s mert ez mindenképp így van, a Föld kérdésére alább külön is visszatérünk. A lefelé vezető Út mindahány szintjén, s ez is természetes, az adott szinteken áthaladó Szellemi Követek mindegyike otthagyta a maga energiáit, amelyek a kiáramoltatott energia rezgésszintjének megfelelő energia-halmazhoz csapódtak, vagyis a kiáramoltatott energiák tisztasági foka szerint lettek egyik vagy a másik bolygó részévé. S mert ez ekként van, a Visszafelé vezető Úton az adott Szellemi Követ azon a bolygótesten fog egy-egy Utat végig járhatni, amelybe az általa tisztátalanná tett energiák beépültek, pontosan azért, hogy az energiát megtisztítsák. Az alsóbb szinteken még csak az elvégzett Feladat energiája íródik be az Út végére ért Szellemi Követbe, későbben viszont, amikor már maguk a bolygók is csak fél-anyagi, vagy már csaknem teljességgel lég és energia-elemekből állnak, a lefelé vezető Úton kiáramoltatott, de már megtisztított energiát vonja magához a bolygótestből az Úton járó, s akkor az elvégzett Feladat energiája helyettesíti a kivont energia-elemet, fokról – fokra tisztábbá téve az adott bolygótestet, míg végül az teljességgel tiszta energiává válik, s mint megtisztult Szeretet-energia eloszlik az adott Kozmikus Térben, tovább tisztítva ezáltal magát a Kozmikus teret is. Ha ez nem ekként volna, ha nem a maga korábbi, s már megtisztított gondolati, tehát Szellem-tudati és akarati energiáit vonná magához a Szellemi Követ, két jelenség volna megfigyelhető. A Szellemi Követ, amely nem teljességgel azokat az energiákat mondhatja magáénak, mint amelyeknek birtokában volt akkor, amikor a még magasabb szintről a kérdéses szintre aláereszkedett, fel sem emelkedhetne, mert energia-testének rezgésképlete nem volna ugyanaz, mint még lefelé ereszkedve volt, így persze ő maga sem volna ugyanaz, a másik jelenség pedig az volna, hogy a bolygók mindösszessége megmaradna, ha mint megtisztított Szellemi gondolati és akarati energia-halmaz is, mert annak energia-elemeit nem fogadná, nem vonzaná magához a Kozmikus Tér, s éppen az energiák mássága végett. A Szellemi Követ akarati – gondolati energiái mellé azon Kozmikus Energiák csatolódtak, amelyeken az adott gondolati – akarati energia-hullám áthaladt, s ez még akkor is így van, ha az átközvetített energiák egy része valamely más Szellemi Követhez jutott el, s nem ahhoz, akinek eredetileg küldve lett az átáramoltatott energia, hisz ha ez nem így van, az ekként átközvetített energiák sem válnak fokról – fokra gyengébbé. A Kozmikus tér vonta magához azok egy bizonyos mennyiségét, s a kivont gondolati – akarati energia-elemek helyét már a Kozmikus Térben áramló, s egy bizonyos szinttől meglehetősen vegyes összetételű energia-elemek foglalták el. Egész pontosan attól a szinttől, amelyen a Duális EGY-ségét megbontott ÉN-KÉP-MÁS a nem hozzá tartozó ÉN-fél felé kezdte már válogatás nélkül áramoltatni a maga energiáit, s maga is ekként fogadott idegen, s a maga benső, azaz Szellemi erőivel nem, vagy nem teljességgel harmonizáló energiákat. Amikor tehát azt mondom: a Globális energiák mindösszességének megtisztítása is mint karmikus teher nehezedik a Szellemi Követekre, nem csak egyetlen bolygó energiáira kell gondoljatok, de mindahány szinten arra a bolygóra, amelybe a lefelé vezető Út során kiáramoltatott gondolati – akarati energiáitok beépültek. Ki-ki azt a bolygót fogja az adott szinten tisztábbá tehetni, amelyben a saját energiái vannak, így lényegében maga a korábbi energia lesz az, amely megszabja valamely Szellemi Követ későbbi útját, hogy amiként a ti jelenlegi szintetekre értetek lefelé haladva, ténylegesen akként haladjatok visszafelé is, ugyanazt az Utat téve meg, mint lefelé, mintha csak valamely útjelzőket követnétek, hogy egy ne maradjon megtisztítatlanul a korábban tisztátalanná tett energiák közül, s hogy megannyi, már ismét tisztává tett energiát magatokhoz vonva végül mint kiteljesedett és tökéletes ÉN-KÉP-MÁS érjetek el a végső, a leghatalmasabb Pillanatig. Ehhez azonban a magatok egyéni karmikus elemeit kell elsőként 19
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet letisztítanotok, hisz amíg az alsóbbrendű Törvényeknek sem tudtok megfelelni, a magasabb rendű Törvények betöltésére sem vállalkozhattok. Így most nézzük meg, melyek is azok az alsóbbrendű karmikus elemek, amelyek megtisztítása nélkül nem léphettek feljebb, már a negyedik, s az annál magasabban lévő Fény-körök, s azok Fény-ívei felé. Ehhez az szükséges, hogy amint ígértem, először a Föld-lakókra érvényes Globális karmát, és annak megtisztítását vegyük sorra, s azt bontsam ki számotokra. Azt talán szükségtelen volna mondanom, hisz gyakorta elmondtam már, hogy a Föld-test lényegében megannyi Fény-tartományban megnyilvánul, s e Fénytartományok mindahány szintjén járják máig is Útjaikat testvéreink. (A legalsó Fénykör alsóbbrendű Fény-íveit kivéve, hisz az elbukott Szellemek mindegyikének legkisebb rangú Követébe beíródott már a fizikai test elemeinek, s a testek megfogalmazásának ismerete, így azt egy sem kell ismételten is felvegye mint Életfeladatot, még akkor sem, ha időlegesen ismét az anyagelembe záródik, mint a mélység világából kiemelkedettek egy része, akik Satana „büntetőtelepeiről” vettetnek ki, mint energia-termelésre már alkalmatlan, s a végtelenségig elgyötört, elerőtlenedett „selejt”. E szerencsétlen Testvéreink számára valóban nagy előbbre lépést jelent, ha egy anyag-elembe lényegülhetnek bele – tehát nem ők fogalmazzák azt meg, ahhoz nem is volna kellő energiájuk – mert legalább az anyag-elem energiáival töltekezhetnek, de egyben pihenést is ad számukra az adott energia szinten való tartózkodás a mélység borzalmai után…Róluk azonban már szóltam korábbi munkáinkban, így itt nem is foglalkozunk tovább e kérdéssel.) Viszont igaz az is, hogy mindazok, akik ma a Föld színére, már a ti szintetekre érkeznek, korábbi Útjaik során is a Föld lakói voltak, hisz a Vizsga a legalsó szinttől, tehát a Tudatosodás első fázisától szükséges megannyi Útonjáró számára. Azt is mondtam: a ti kicsiny „mindenségtekben” mindösszesen egy Vizsga-bolygó van, és az a Föld: ez viszont azt is jelenti, hogy mindazok, akik a negyedik Fénykör rezgésszintje alá ereszkedtek, a Föld színén kellett, vagy a Föld színén fognak még ez után testekbe öltözni, hogy akár az egyes Bölcsességi elemekből, akár már a ti szinteteken egyidejűleg több Bölcsességelemből vizsgát tegyenek. Ez viszont ismét csak jelenti azt is, hogy a kezdeti ponttól, tehát a Tudatosodás első lépcsőfokától a Föld színén vizsgázik a Szellemi követ. Mit akarok mindebből kihozni? Azt, hogy az alsó Fényívbe érkező Szellemi Követ Szellemi energiájának lenyomata ekként mindenképp beíródik a Föld-testbe, ám ez esetben nem akként, amiként gondolnátok, nem csak egyetlen Fénytartományban fog az a bizonyos Szellemi energia-lenyomat felbukkanni, ahogyan az más, csak egyetlen Fénytartományban Utat biztosító bolygó esetében történik, hisz a Föld-test mindahány Fényívben realizálódik: viszont ugyanígy a Szellemi Követben is, ha csak az ÉN-től átörökített emlékezeti energiaként is, de jelen kell hogy legyen mindahány, a lefelé vezető Úton elhagyott Fény-tartomány energiájának lenyomata, s mert hogy erre már az adott közeg, tehát a megannyi Fény-tartományban megnyilvánuló Föld maga módot és lehetőséget ad, a Szellemi Követben jelen lévő energia-lenyomatok is szintenként fognak az energia-kép szintjének megfelelő ponton felbukkanni. Vagyis, amint a legalsó Fény-tartományban először anyag-elemi „testbe” öltözik valamely Szellemi Követ, a magával vitt energiát (ha úgy tetszik) megannyi szinten beírja az adott Fénytartományban megnyilvánuló bolygótestbe, hogy a legalsó szintre csak az adott szintnek ténylegesen is megfelelő energiát vigye magával. Ha az adott bolygótestben, tehát a Föld testében már jelen van valamely Szellemi Követ emlékezeti energiája, azt az ismételten is testbe öltöző Szellemi Követ már nem kell újra magával vigye, ellenben igyekezni fog, hogy az első Út során magával vitt, s a más és más rezgésszinteken, tehát más és más Fény-tartományokban megnyilvánuló Föld-testben megmaradt Szellemi emlék-elem közelében öltsön testet. És ez az, amire korábban azt mondtam: aszerint lesz valaki magyar, német, olasz, vagy akár afrikai (stb.) szellemmel bíró, hogy a Szellemi Követ által kiközvetített energia-elemet a Földtest mely pontja vonta magához. Az illető Szellemi Követ által szintenként kiközvetített, s a Föld-test más és más Fénytartományokban megnyilvánuló gömbjébe íródott energiát ugyanis mindahány Fény-körben ugyanaz a pont fogja magához 20
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet vonni, mert a Föld-test energiái csak egyetlen ponton harmonizálhatnak egy bizonyos Szellemi energiaelemmel. Így ha az egymástól eltérő szinteken más és más ponton ölt is testet a Szellemi Követ, egy bizonyos formában vonzani fogja a Föld-testben lévő energia-lenyomat, és igazán otthon csak abban az Országban fogja magát érezni, amelynek területe az adott pontot magában foglalja. A szellemi Követ által levitt energia-elemek mindegyike azonban a bukás energia-emlékét is magában hordozza, éspedig az adott szintnek megfelelő fokon: s éppen hogy ezen energiák mindösszessége az, amelyek ha úgy tetszik „halmazatilag” vannak jelen a ti szinteteken, hisz még jelen vannak a második fénykör energia-elemei is, de már a magasabb szintek energiái is, s ezek a Visszatérés pillanata előtti szintig magukban hordják a Szellem-bukás Ős-bűnének karmikus energia lenyomatát, amelyet akkor is karmaként kell elkönyvelnetek és megtisztítanotok, ha korábban arról szóltunk: aki a negyedik Fénykörbe emeltetik, már nem visz magával az Életfilmben megtisztításra váró karmikus elemet. Ez így is van: viszont a negyedik Fénykör első Fényívétől magában a Földtestben lesz számára a megtisztításra váró energia-elem: az, amelyet a legelső földi testbe öltözés során a Szellemi Követ a Föld-test megannyi szintjén hátra hagyott. Az alsóbb szintű energia-tartományokban ezt a többi karmikus elemmel együtt tisztította meg a Szellemi Követ: a negyedik Fény-kör rezgéstartományaiban már nem terheli más, a korábbi Úton elkövetett hibák és/vagy bűnök karmikus terhe, viszont a Visszatérés pillanatáig terheli az Ős-bűn karmikus terhe, amelynek egy-egy eleme a Föld-testben is meg kellett maradjon, s amelyek kitisztítása a Föld-lakók mindösszességének összevont, azaz közös Feladata, amellett, hogy az egyes szinteken, de más-más bolygótestekbe áramlott, s még szintén a lefelé vezető Út során kiáramoltatott gondolati – akarati energiákat is meg kell tisztítsa a Szellemi követ ahhoz, hogy valósággal is megannyi, korábban kiáramoltatott energiájának birtokosaként ismét előrébb, azaz feljebb léphessen. Ezen felül és ezen túl: a Föld-testbe az ember felbukkanása óta, tehát már a Homo Sapiens létének kezdeti korszakától olyan, már tudottan és akarattal elkövetett negatív cselekedeti energiák vannak beépülve, vagy mondjam inkább akként: bele égve, és olyan, ismét csak negatív gondolati – akarati és érzelmi energiák, amelyek mindösszességének kitisztítása az emberiség feladata. S itt ismét csak a ti szintetekre ért emberiségre kell, hogy gondoljatok, éspedig mindannyiótokra, kivétel nélkül, hisz egy nem mondhatja: ő nem gondolt – érzett kívánt soha semmi olyast, ami negatív lett volna. Egy nem mondhatja: a Föld-testbe égett negatív energiák egyike sem az ő vétke végett van ott, és fejti ki éppen ott ártó és romboló – roncsoló hatását a Föld-testben (vagy akár a Föld légterében, ill. a Föld-testet körül ölelő Kozmikus Erő-gyűrűben), ahol az adott negatív energia van, éspedig két okból sem. Először is egyikőtök sem tudhatja: ki, és mi volt, mivel foglalkozott, milyen érzelmi – értelmi síkon mozgott az ezt megelőző Utak során. Másodszor azért nem, mert nem tudhatjátok: ha ti magatok kerültök egy olyan helyzetbe egy ezt megelőző Út során, amilyen helyzetben egy másik Testvéretek egy szintén előző Útja során valamely negatív cselekedeti energiát, vagy akárcsak tisztátalan gondolati – akarati és/vagy érzelmi energiát megfogalmazott, s ekként a Földtestbe, a légtérbe avagy a Kozmikus térbe juttatott: ti magatok is nem ugyanazt és ugyanúgy (vagy mégúgyabbul!) cselekedtétek, gondoltátok, éreztétek mondtátok volna, mint ő… Ha akarjuk, még ezt is beilleszthetjük a „minden és mindenki egy” fogalomkörébe, hisz ha azonos Szellemi ébredtségi szinten álltok, ha azonos körülmények állnak elétek, ha néktek azonos előzmények formálta Tudattal kell ugyanazt a történést megélnetek, az emberi reakció is ugyanaz, vagy már-már kísértetiesen hasonló lesz, mint más Testvér esetében. Nem véletlen, kedves gyermekeim, hogy eddig nem szóltam arról: hogyan s miként oldhatjátok az Univerzális, a Kozmikus avagy az általános értelemben vett, tehát a megannyi Szellemi Követtel bíró lények által lakott bolygóra érvényes Globális karmát: erre ugyanis majd az adott szintek fogják megadni kinek – kinek a feleletet, akkor, amikor odáig értek Haza vezető Utatokon. A Föld szempontjából vett karmikus elemeket viszont, azon felül és azon túl, hogy ki-ki a maga egyéni karmikus elemeit igyekszik letisztítani, egységesen is oldhatjátok, éspedig imával és Szeretet-cselekedetekkel, függetlenül attól: mely ország szülöttei vagytok, s mely vallási ill. politikai irányzat követői vagytok, mert hiszen a SZERETET egységes, független mindentől és mindenkitől, a SZERETET önmagában létezik, s azt nem valamiért: A SZERETETÉRT kell egymásnak adnotok, mert csak ekként emelhetitek azt fel mint bűneitekért való Áldozati Ajándékot az Istennek Színe elé. 21
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet S amikor az imént azt említettem: „az egyéni karmikus elemek megtisztításán túl”; nem az elmúlt Utakon magatokra vett karmikus elemekre gondoltam: azokat ki-ki magával hozza az Életfilmjébe zárva, s ha valósággal is készek vagytok felvállalni Sorsotokat, meg is tisztíthatjátok azt a karmikus elemet, amelynek megtisztítását a felsőbbrendű ÉN a legfontosabbnak tartotta, s ezért az azt feloldó történést az Életfilm elemei közé szőtte mint valamely Sors-elemet. Tehát nem az elmúlt Utakban kell kotorásznotok: ad elegendő letisztítani valót a Jelen Útja is mindannyiótoknak, s erre épp magatok döbbenhettek rá a leginkább, amikor a balga ifjúi évekre visszapillantva szinte meglepetten nézitek egykor volt önmagatokat, s azt mondjátok: ez lehetetlen, ilyet józan fővel nem tehettem, a mai eszemmel már képtelen volnék ugyanezt ugyanígy megcselekedni… – és akkor még csak a jelen Úton magatok mögött hagyott alig néhány Sors-elemet vizsgáltátok meg, amelyek, mint az imént is mondtam, ha egy kicsit is őszinték vagytok magatokhoz, bőséggel adnak feladatot számotokra anélkül is, hogy feltétlenül a Múltak Útjaiban akarnátok keresgélni, hogy onnan halásszatok elő egy-egy megtisztítandó Sors-elemet, ami annál is inkább balgaság volna, mert a saját jelenbeni Utatok előtti Utakra nem nyílhat rálátástok, még akkor sem, ha azt a bizonyos regressziót végző Testvérek ezt állítják és akár vallják is. Egy nincs teköztetek, aki teljes biztonsággal meg tudná mondani: ki — ki volt egy ezt megelőző Útja során: azt viszont magatok is meg tudjátok mondani – önmagatoknak: mi volt az a jelen Út során, ami megtisztításra vár, hogy az Út végén már bátrabban nézhessetek az ÚR tündöklő tisztaságú szemeibe. Nos, röviden ennyit a Föld-test szempontjából vett külön Karmikus Törvényről: s most térjünk rá következő, tehát a nemzeti karma kérdésére. Amiként mondtam, a Szellemi Követek energia-lenyomata a Föld-test megannyi Fény-tartományban megnyilvánuló gömbjén egyazon ponton van jelen. Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy az egyazon ponton jelenlévő energia-lenyomatok is egymás mellett vannak, ami egy csoportba sorolja a Szellemi követek sokaságát. Amiként a lefelé vezető Úton egy-egy nagyobb csoport haladt együtt, majd állt is meg egyazon szinten, akként a Felfelé vezető Útra is igaz ugyanez, hisz a lefelé haladó Szellemi Követek együtt is váltak éretté az Ébredésre, vagyis együtt kezdhették meg a Felfelé vezető Utakat, s egyszerre érték el azt a fejlettségi, ébredtségi szintet, amely alkalmat adott számukra már a Föld színén testbe öltözhetni. S minél közelebb érünk a ti jelennek megélt korotokhoz, az együtt haladó Szellem-csoportok nagysága annál nagyobbá lett, ami utal a mind nagyobb népesedési arányra is. A Föld kezdetben még alig hordott testén Szellemmel bíró lényt: mára szinte megszámlálhatatlanul sokan vagytok, s azok, akik egy korban élnek a Föld színén, ha nem is teljességgel azonos, de legalábbis megközelítő korban kezdhették meg Útjaikat már a Föld színén. (Ez az oka annak is, hogy oly gyakran éreztek ismerősnek valakit, akiről pedig tudjátok: sohasem láttátok, mert a Szellemi Követek „ismerik fel” egymást, s ennek Szellem-tudati energiája vetül át a testi Tudat felé is.) Ezt is visszaigazolja az a tény, hogy a mai emberiség átlagosan a harmadik Fénykör negyedik-ötödik Fényívének rezgéstartományához soroltatik, bár amiként mondtam, most, tehát már az utolsó időkben számosan kaptak lehetőséget egy-egy Kegyelmi Út végigjárására a második Fénykör magasabb, tehát annak hatodik és hetedik Fény-ívéből, s ha lényegesen kevesebben is, de vannak köztetek olyan Testvérek is, akik a negyedik-ötödik (még ritkábban a hatodik) Fénykör egyik vagy másik Fény-ívéből érkezhettek valamely missziós feladat elvégzésére. Az adott földrajzi területekre tehát minden esetben egy-egy nagyobb Szellem-csoportot engedett az Úr, akiknek szellemi energia-lenyomata mindahány szinten egyazon földrajzi területen épült be a Föld-testbe. Természetes, hogy azok kezdetben, mialatt Fény-ívről Fény-ívre lépve haladtak földi Útjaikon, nem a saját Szellemi energia-lenyomataik vonzatát követve, de a megtanulandó és elvégzendő Feladatok szerint öltöttek testet, hisz az ember kezdetben maga is, mint a véle egy bolygón élő Léleklények, vándorló életmódot folytatott. Többségében azonban, mert hogy ezen Szellemi Követek ébredtségi szintje is azonos volt, a megtanulandó Feladatokban is együtt haladtak, lépést tartottak egymással egy ideig: a magasabb szintű Tudatosodás eléréséig, mert az volt az a pont, amelyen a letelepedés megkezdődött. Addig tehát többnyire együtt haladtak, ami azt is jelentette, hogy egy hordába tartoztak, és együtt vándoroltak a Föld egy-egy területén, többnyire meglehetősen távol attól a helytől, amelyen Szellemi erő22
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet lenyomataikat őrizte a Föld-test, s amely későbbi Hazájukká is lett, még akkor is, ha később, már mint magasabb rendű Test-tudat kiépítésére alkalmas Úton járók, a Föld más-más pontjain, más és más népek és nemzetek tagjaiként születtek meg. A letelepedés előtti korszakban azonban még együtt haladtak, s amit együtt cselekedtek, annak energiája egyként is lett megörökítve nem csak a felsőbbrendű ÉN egyéni „tudattárában”, de a Globális Tudattárban is: ekként a nemzeti karma részben egyéni karma is, az egy csoportba tartozó, és együtt kóborló ember-csoportok minden tagja magára vette a közös cselekedetek karmikus terhét, amelyet elsőként mint egyéni terhet kellett letisztítson, s akár akként is, hogy azon népek tagjai közé született, akik ellen maga a horda (vagy későbben néptörzs) vétett. Ekkor az adott népcsoport elnyomott tagjai közé kellett érkeznie, hogy amit mint a horda tagja az adott nép valamely korábban élt tagja ellen vétett, maga is elszenvedje mástól, másoktól. Ez tehát a nemzeti karma egyik, az egyes nemzetek egyes tagjaira vonatkozó része. Ám a vándorlások korának végére ért népcsoport, amikor már ténylegesen is a számára rendelt Föld-területen telepedett le, akár kemény csaták, véres honfoglalás árán is (amiként azt Attila népe is tette egykoron), a vándorévek során összegyűjtött, valamint a honfoglalás közben megfogalmazott negatív energiák mindösszessége is az adott Föld-területbe kellett hogy beíródjék, abba, amelyben már a ténylegesen is az adott Szellemcsoporthoz tartozó Szellemi Követek energia-lenyomata is találtatott. Lényegében éppen ez: a Földtestben jelen lévő energia-lenyomat volt az, ami az egyes népeknek egy bizonyos ponton való végleges letelepedésének magasabb rendű oka volt, ha természetszerűleg voltak földi szintű okai is, hisz az egymástól olykor nagy mértékben különböző népeket más és más ész-okok kötötték meg egyik vagy a másik helyen: és a Természet az adott népcsoport milyenségéhez „igazodott”. A magyar népet például nem lehetett volna megkötni egy forró, vagy egy túlontúl zord és hideg éghajlattal bíró területen: viszont a tibeti embercsoport, vagy a skandináv hegyek lakója nem maradt volna meg azon a földön, amelyet ma magyar földnek neveztek. S itt nem a „Nagy Magyarországra”: ténylegesen is a mai Magyarországra és Erdélyre, annak egy részére kell gondoljatok, mert ez a terület őrzi földjében annak a Szellem-csoportnak az energia-lenyomatát, akiket ekként magyar Szellemiséggel bíróknak nevezhetünk, ha máig születnek is közétek más, nem a magyar területhez kötődő Szellemmel bíró Testvérek, akár csak egy-egy Út idejére. A nemzeti karmát tehát magában hordja mindaz, aki szellemében az adott népcsoporthoz tartozik, de magában őrzi azt a föld is, amelyből már az adott földterületen élők együttesen kell kitisztítsák a korábban belé áramlott negatív energiákat: s éppen ezt a célt szolgálta a Magyarság számtalan hányattatása: a megszállások, a leigázottság, az elnyomás, az egymást követő háborúk stb. A nemzeti karma csoportos megtisztítását ezen történelmi események segítették, s még kell is, hogy segítsék egy időn át, és ez utóbbi nem csak a ti népetekre: még szinte a Föld megannyi népére és nemzetére vonatkozik, mert amiként az egyes nemzetek karmikus terhe hosszú évszázadokon át gyűlt össze, akként kell is annak kiégnie, hogy a Nagy Ugrás percében, ha nem is teljességgel, de legalább részben tisztán állhassanak a nemzetek: s a nemzeti csoport-karma egyénileg érvényes terheinek megtisztítása révén a nemzethez tartozó Testvérek mindösszessége is. * S most a nemzeti karmától is váljunk meg, hogy tovább lépve a következő képet vizsgáljuk meg. Az egyéni karma – több szempontból Valóban akként van, amiként azt a következő alcím is mutatja, s az egyéni karmát több, egymástól jól megkülönböztethető részre bonthatjuk, és bontjuk is, hisz ameddig ezek mindösszességét meg nem vizsgáltuk, sem a legkisebb Csoport-karmát, tehát a családi karmát, sem a Duális karmát nem bonthatjuk ki a maga teljességében. Először is: nézzük meg, mi is az a bizonyos „karma-törvény”, s kit, miként és hogyan, s kiváltképp meddig köt, vagy terhel valamely karmikus teher. Amiként mondtam, a Föld-test más, a ti jelenlegi szintetek alatti Fény-tartományokhoz tartozó Fénykörei, ha Vizsga szinteknek számítanak is, egyszerre, tehát egy Út során épp úgy csak egyetlen Életfeladat felvállalását teszik lehetővé a Szellemi követ számára, mint a Kozmikus Terek bármelyikén lévő más bolygók is, azzal a különbséggel, hogy míg a Kozmikus Terek más, még az alsó három Fénykörben lévő bolygóin csak megtanulja a Szellemi Követ az adott Feladatot, de a hibák még nem íratnak 23
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet fel néki mint karmikus teher, a Föld azonos szintjén már vizsgát tesz a Szellemi Követ a más bolygón megtanult Feladatokból, azaz Bölcsességelemekből, s az elbukott „vizsga-tétel” ez esetben már mint karmikus teher íródik fel az Én-részben, s ennek visszatértével magában az őt Útnak indító ÉN-félben. Ezen felül és ezen túl már az összevont Feladatot adó szinten, tehát a ti szinteteken is karmikus teher marad az Én-részen az elhibázott Élet-filmelemek egy része, azok, amelyek végett az Út sikertelenné lesz az Én-rész szempontjából. Ezek részben az Életfilm egyes fő elemei, amelyek kibontásáért és megtapasztalásáért az Én-rész egyáltalán útnak indult, vagy amelyek megtisztítását vállalhatta fel az Úr engedélyével, hogy valamely korábbi karmikus terhet letisztítson magáról, s így az ÉN teljeségéről is. A legsúlyosabb karmikus terhet mindenkor a Lélek elleni bűnök adják: azok a cselekedetek, amelyek alkalmasak arra, hogy a Szellem és Isten közé álljanak, tehát amelyek megkötik az Isten felé vágyódó Szellemet Útjában. Ezek többségükben az élet ellen való bűnök: a gyilkosságok, amelyek közé a magzati szakban meggyilkolt Szellem Lét-jogának semmibevétele is tartozik, hisz ekként egy Testvér kezéből tépi ki a meggondolatlan szülő az Úr Krisztustól kapott Ajándékot, a Kegyelmi Utat. De nem csak a szülő: a gyilkosság végrehajtását felvállaló orvos is vétkessé lesz, hisz az Élet szolgálatára: nem annak ok nélkül való erőszakos megszüntetésére esküszik fel mind, aki az orvosi pályára lép. Tudom: most sokan azt mondjátok: de hát az orvos köteles elvégezni a beavatkozást, hisz az állásával játszik… – és erre csak azt tudom felelni, hogy akkor is bűnössé lesz, hisz aki a szülész – nőgyógyász szakágat választja, tapasztalatból tudja, hisz látja, hogy a meggyilkolni kívánt Magzat él, és nemcsak hogy él, de élni is akar, mert hisz menekül, védekezik! Még ha az orvos teljességgel a hit nélküli életet élők közé tartozik, az Élet Tisztelete akkor is kötelezi őt, és nem csak azért, mert az a bizonyos Hippokratészi eskü erre kötelezi: humán okokból, amelyek (jó esetben) az orvosi pálya felé vezették. Márpedig a legdurvább, a legkevésbé humánus cselekedet egy védekezésre képtelen élőlény legyilkolása! Ezen felül és ezen túl: a múlt rendszerben is, s a jelenlegiben is volt és van, éspedig a Föld megannyi Országában számtalan olyan orvos, akik nem voltak, és ma sem hajlandóak az ártatlan Élet kioltására: és mégis megmaradhattak az orvosi pályán, így ez a kifogás valóban nem több, mint kifogás. Senki kezébe nem adnak erőszakkal kaparó-kanalat: azt ki-ki csak saját elhatározással veheti a kezébe, kezébe véve azzal együtt a maga Holnapját is, ha nem is az adott Úton elébe álló Holnapot, de egy következő Út során elébe állót, amely Holnap, amiként már mondottam, nem a mostani, szinte ideális körülmények közt fog elébe állani… Ezen felül és ezen túl Lélek elleni bűnnek nevezzük azt a cselekedetet is, amikor más formában áll valaki Isten és a Szellemmel bíró más embertársai közé. Ezek közé tartoznak azon Testvéreink, akik a hit álarca mögé bújva, s akár egyenesen Isten nevével ajkukon cselekszik a rosszat, hamis és hiteltelen képet festve ekként a mellettük – köröttük élők elé A Szeretet Istenéről, Krisztusról, Aki Maga A TISZTASÁG. Ezeken kívül is vannak, akik már nemcsak hogy Isten nevével, de akár egyenesen „Isten nevében” állnak Isten és az emberszellemek közé, éspedig azokkal a félrevezető „tanításokkal”, amelyek nem hogy előrébb és feljebb nem segítik az Úton járót, de a tévelygés sötét és veszedelmes útvesztőibe csalják. Kiváltképp érvényes ez a ti korotokra, amikor már-már annyi a „szellem-tanász” és a „médium”, mint Égen a csillag! Aki maga tudatlanságból mond oktalanságot, annak beszámíttatik a maga oktalansága, mint mentség, hisz a mások által mutatott példa követésének kényszere egy idős az emberiséggel. De aki valóban mint médium kezdte el a számára elküldött Tanításokat Testvérei felé továbbítani, azt lényegesen nagyobb felelősség terheli, hisz ha ő kezd el a valóban tiszta Tanítások után hamis „tanításokat” átadni másoknak, a még tiszta Tanítások végett nyomába lépők inkább hitelt adnak szavának, még akkor is, ha azok már rég csak a maga szavai, de nem a Fent Világából elküldött Üzenetek. S minél tisztátalanabbak a későbben leírt, vagy egyéb formában tovább adott áltanítások, a karmikus teher is annál súlyosabbá lesz az illető Testvér valós ÉN-je fölött, hisz annál mélyebbre húz azok által más, esetleg gyanútlan és (bizony) hiszékeny Testvéreket, akik előtt a Hazavágyódás, a Fent Világa után való sóvárgás, vagy akárcsak a meggondolatlan szenzáció-éhség végett igaznak tudja láttatni a hamis tanokat is, és éppen azért, mert a kezdeti Tanítások nyomán azon Testvérek hitelt adnak minden egyes szavának. S azt hiszem, épp ez a legnagyobb buktató! Akik megszokták, hogy minden szavukat lesik és várják, és akár gondolkodás nélkül elfogadják, gyakran kicsinynek és kevésnek érzik azon Tanításokat amelyeket át 24
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet kell adniuk, s ha emellé még az irántuk való érdeklődést is lanyhulni érzik, ha úgy vélik: nem övezi őket a korábban megszokott tisztelet, maguk kezdenek el „tanításokat kovácsolni”: részben valós, a korábbi Tanítások elemeiből, részben a saját kútfejükből, vagy – és ez talán a legrosszabb – akként, hogy a korábbi, még tiszta Tanításokat más, már nem a Fent Világából, csupán az asztrális Világképek alacsony rezgésszintű energia-köreiből eredő, az ott lévő valamely Testvér által leközvetített, érezhetően tisztátalan elemekkel ötvözik egybe. Mert azt, hogy a Tanítás valóban tiszta-e, maga a médium is meg tudja állapítani, hisz ami a Tökéletes Bölcs Szeretet és a Tökéletes Logika Törvényeibe nem pontosan és teljességgel illeszkedik, már nem is lehet tiszta, így azt felül kell vizsgálja a médium, amiként mindazok is, akikhez azon tanítások kerülnek. Kiváltképp fontos ez utóbbi abban az esetben, ha transz-állapotban kommunikáló médiumról van szó: akkor a felvezető és a kör (vagy csoport) többi tagja kell észre vegye, ha a tanítás nem illeszkedik bele a Krisztusi Szeretet-törvénybe, majd a visszahozott, tehát a transzállapotból kiemelt médium elé kell tárják kétségeiket, hogy együtt állapítsák meg: elfogadható-e a tanítás, vagy teljességgel el kell azt vetni. De sajnos a transzban lévő médium körül lévő Testvérekben épp úgy felébredhet a szellemi és a tudati gőg, hisz hát ők azok, akik jelen lehetnek amikor egy-egy üzenet érkezik, s ez mintha valamiképp kiemelné őket (legalábbis érzetük szerint) a mindennapi emberek közül, így meg sem kísérlik mérlegelni azt, amit a transzban lévő médium mond vagy leír: inkább vakon elfogadnak minden szót, s mint „Isteni kinyilatkoztatást” fogják azt más Testvérekhez is eljuttatni, másokat is veszélybe sodorva ezzel. A gyermekeit Istentől és a Hit Világától teljességgel elzárni kívánó szülő más megítélés alá esik, ha maga is teljességgel hit nélkül való, bár még ekkor is magára veszi a szabad Út-megválasztás jogának megsértését, ennek karmikus terhét ha Isten, és az Isten felé közeledő gyermek közé áll, amiként ugyan ez vonatkozik azokra is, akik házastársukat kötik meg ebben a formában. S itt most ne arra gondoljatok, amikor valaki egy számára és szerinte nem helyes irányt adó gyülekezettől igyekszik távol tartani valaki mást, hisz Isten nem a gyülekezettől függően van, vagy nincs jelen: arra kell gondoljatok, amikor a hitéért gúnyolják a másik személyt, vagy valamely megtorlást, megkülönböztetést eszközölnek vele szemben csak azért, mert az hisz Istenben, akiben ők nem hisznek, mert nem tudnak, vagy nem is akarnak hinni. A megfélemlítés, a gúny, esetleg a szülő – gyermek kapcsolatban a büntetés vagy akár már a fizikai retorzió: mind – mind alkalmas eszköz arra, hogy valaki a Lélek elleni bűnt elkövesse, magára véve annak karmikus terhét is, amely bűnt mindenképp le kell tisztítson egy következő Út alkalmával, mert ahogyan azt az ÚR is mondotta, akként van: „Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.” (Mát. 12.32) Ezen felül is van még számtalan olyan történés, amelyek, ha az adott Élet-út során nem kerülnek megtisztításra, karmikus teherként maradnak meg a visszatérő Szellemi Követ „zsákjában”: de mert hogy az utolsó Idők vannak, s mert több Kegyelmi Útra nem, vagy csak elvétve, kivételes esetben ad engedélyt a visszatért Szellemi Követnek az ÚR, amely vétket vagy bűnt az Út korábbi szakaszán magatokra vettetek, annak következményét pótlólagosan beírt Életfilm-elemként kell felvállaljon a Szellemi Követ, hogy amely test és Tudat révén a vétek esett, ugyanazon test és Tudat révén tisztítsa is meg, mielőtt az Út véget érne számára. Ezek természetesen jobbára nem a Lélek ellen esett bűnök, bár még arra is van példa, hogy a Lélek ellen való bűn oldását engedélyezte valamely Szellemi Követ számára az ÚR, ami, s ezt nem is kellene hogy mondjam, valósággal is igen ritka, és hatalmas testi szenvedés árán lehetséges csak, olyan szenvedés árán, amikor a Tudat már inkább kívánná a halált, csak a szenvedést ne kelljen viselnie, hisz nem lehet rálátása: miért kell a szenvedést viselni. Ha valamely Szellemi Követ sorozatban bukja el a magával vitt Életfeladatokat, természetesen újra kezdi mindannak megtanulását, vagyis egy alsóbb energia-tartományba utasítja a rotáció, az örök körforgás Törvénye, amely megszabja, hogy mindaz, aki nem üti meg a mértéket, visszahull, s csak ami megüti azt a bizonyos mértéket, emeltetik feljebb, mindenkor a maga elért eredményei szerint. Akiben a sűrű és sötét energiák maradnak meg, azt az alsó, sűrűbb és „sötétebb” Fény-tartomány fogja magához vonzani, ahol mindaddig fogva tartja – önmagát önnön restségével, amíg a benne lévő energiák megtisztulnak, könnyebbé téve ekként a Szellemi Követet is, szinte megnövelve annak megannyi szellemi erő-elemét amely Szellemi Testét alkotja, s amely növekedés már lehetővé teszi a számára, hogy fennmaradjon azon a bizonyos rostán, amelyen addig aláhullott. 25
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Ha az egyenként végigjárt Vizsga-utak már sikeres eredménye erre módot és lehetőséget ad, a Szellemi Követ a ti szintetekre kaphat egy Kegyelmi Utat az ÚR Legszentségesebb Akaratából, s akkor már több, egymástól eltérő Feladat egy időben való felvállalását és elvégzését veszi fel az Életfilmbe Én-része számára a felsőbbrendű ÉN. Az első Utak során még valóban csak a több feladat egy időben való felvállalását és elvégzését tanulja az Én-rész, ám ismét akként, hogy az elkövetett hibák és vétkek vagy akár már bűnök az Úton lévő Szellemi Követ számára karmikus teherként íratnak fel, amely terheket később le kell tisztítson magáról, hogy azok súlya ne húzza vissza Felfelé vezető Útján. A korábbi szinteken még csak egyetlen Életfeladattal, de számtalan mellék-feladattal érkezett az Énrész, s a lényeges és döntő csak a fő feladat elvégzése volt, míg a mellékfeladatok ténylegesen is csak mint kiegészítő elemek lettek számon kérve tőle az Út végén, természetesen a minden egyes Föld-lakóra nézve legfontosabb FELADAT mellett, s ez a FELADAT a Szeretet-törvény betöltésének, megvalósításának Feladata volt, maradt és lesz is mindenkor, még a harmadik emberiség korszakaiban is. A Szeretet Törvénye, tehát a LÉLEK ellen való bűn ugyanis mindenkor teher maradt és marad a Szellemi Követben, bár mindenkor az adott kor és az adott szint mértékében (s erre későbben, a Minősítési Törvény magyarázatánál még kitérek!). Ezeket a kezdeti „tanulmány-utakat” a ti jelenlegi szintetekre érkező megannyi Szellemi Követ végigjárta már, hisz ha ez nem ekként volna, nem is lehetne képes még csak életben maradni sem azon a szinten, amelyen jelenleg Útjaitokat járjátok, nem még hogy valós fejlődést adhatna számára egy-egy Kegyelmi Út. Ekként viszont azok, akik most, s még ezt követően egy kicsiny időn át a ti szinteteken vállalhatnak Utat, már több, egyenlő fontosságú, egyazon horderejű, bár egymástól akár nagy mértékben is eltérő Életfeladatot vállalhatnak magukra a fő Feladat, tehát a Szeretet Törvényének betöltése mellett. Ezek a Feladatok olykor egyazon Életszakaszban adatnak az Úton járó elé, olykor viszont akként, hogy az Út más-más szakaszaiban más és más Életfeladat felvállalására kényszerítenek benneteket, s akkor a korábbi Életfeladatot teljességgel, vagy akárcsak részben el kell tudnotok engedni, hogy a másik, de épp olyan fontossággal bíró Életfeladat betöltésére koncentrálhassatok. S itt nem azokra a feladatokra gondolok, amelyek az egyes életkorral járó, természet-adta feladatok, hisz az magától értetődik, hogy a leány idővel felvállalja az asszony, az anya, majd a nagymama szerepét: ha olykor e természet-adta feladatok, vagy szerepkörök gyakran magukban foglalják is a Szellemi értelemben vett Feladatot, nem ez a Feladat lényege, hisz e szerepeket mások is: szinte kivétel nélkül megannyi nő fel kell vállalja, be kell töltse, olykor még akár akként is, hogy élete végéig megőrzi leányságát, ám más gyermekének nevelését vállalja, akit aztán mint saját gyermekét kell szeretnie, gondoznia, és nevelnie is. Az alap-szerepek hátterében húzódik meg többnyire az illető személy felsőbbrendű Én-jének, tehát a Szellemi Követnek az Életfeladata, és ezek most mind gyakrabban valamely korábbi karmikus elem megtisztítását célozzák, ami lényegében egy-egy Út végigjárásának célja is. Amíg más bolygókon járja Útjait valamely Szellemi Követ, természetesen nem vesz magára karmikus terhet, hisz még valóban csak tanulja azon Feladatokat, amelyeket aztán a Föld színén is magára vállal, de mert a Föld színére már az adott Feladatok elvégzési módjának ismeretével érkezik, ha ott elvéti ugyanazt a Feladatot, már karmikus terhet vesz magára, hisz egy ismert, egy általa már tudott Feladat elvégzését hibázta el, ami viszont minden esetben a Szellemi restségre mutat rá, még akkor is, ha az adott ponton, tehát a Föld színén már lényegesen nehezebb körülmények közt vizsgázhat a más bolygókon megtanult Feladatból. Mégis: itt már rendelkezésére áll az a többletenergia is, amelyet a Feladat megismerése során és révén szerzett, s amelyet a Feladathoz a felsőbbrendű ÉN mindenkor a rendelkezésére bocsájt mint többletenergiát még azon felül is, amelyet az Életfilm más, kevésbé lényeges elemeinek betöltéséhez juttat Követe számára. Aki tehát még a többletenergia birtokában is elbukja (elbukta) a magára vállalt Feladatot, minden esetben arról tett bizonyságot, hogy a Tudat és a test számára könnyebb és kényelmesebb utat választotta ahelyett, amely az ÉN által rábízott Feladat sikeres megoldása felé vezette volna. A ti Földetek alsóbbrendű Fény-íveiben zajlanak azok az Utak, amelyeken a Szellemi Követ a más bolygókon megtanultak egy-egy számára kiemelt fontosságú eleméből tesz vizsgát: s már a ti szintetek az, ahol megannyi Feladatból vizsgázik, amelyet az Életfilmben magával vitt, éspedig akként, hogy az egyes Életfeladatok elvégzésének sikeres, avagy sikertelen voltát nem az általatok vett siker mértékével: a Szeretet Törvényének mértékével mérik. Ez azt jelenti, hogy akár le is kell tudjon mondani a maga elé tűzött Célról a Szellemi Követ, ha a Szeretet Törvényének betöltése akként teszi szükségessé, éspedig 26
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet olyan módon, hogy a Tudatot is a Feladatról való lemondás felé igyekszik terelni. Egy példát hadd adjak elétek, hogy teljességgel értetté tegyem e törvényt. Valaki igazán jó képességekkel bír, s mondjuk énekesi pályára készül. Többen is biztatják, eléfestve: micsoda ragyogó karriert futhat be, ha ténylegesen is az énekesi pálya mellett dönt. Ám mindjárt az Út kezdetén, tehát egészen fiatal korában egy másik történés is eléáll, amely más Feladat felvállalását teszi, vagy teheti szükségessé. Mondjuk: szerelmes lesz, és egy bizonyos idő múltán megtudja: gyermeket vár. Ez a tény az anyaságot állítja szembe a korábbi tervekkel és álmokkal, akár akként is, hogy az anyaság felvállalásáról ismét csak többen igyekeznek őt holmi észokokra hivatkozva lebeszélni. A helyes döntés a környezet szemében az volna, ha az illető fiatal voltára hivatkozva lemondana arról, hogy világra hozza gyermekét: az ok földi mérték szerint akár még érthető is volna, ha az illető tényleg szinte maga is gyermek még. Ám az esetben említett fiatal nő pont az ellenkezőjét cselekszi annak, mint amit a környezet vár, s lemondva arról, hogy a szívének oly kedves éneklést helyezve előtérbe esetleg tényleg elinduljon a „világot jelentő deszkák” felé, a mások által helytelenített, korainak tartott anyaságot vállalja fel. A Szellemi követ ez esetben természetesen jól vizsgázott: a Szeretet érdekében el tudta vettetni a Tudattal a sikerrel kecsegtető, és lényegesen könnyebbnek tetsző másik utat, ami, ha figyelembe vesszük, hogy az illető személynek nem is annyira kedvtelése, de szinte lét-eleme volt a zene, az ének, nem is volt olyan kicsiny feladat. Annál is inkább nem, hisz az illető személy egy sikerorientált kor gyermekeként született, s emellett a történés idején élete korai, lázadó korszakában járt, abban, amikor szinte minden fiatalban a kitörési (vagy feltűnési) vágy a domináns tudati erő. Ha mindezt figyelembe vesszük, e történést tényleg jól, sikerrel oldotta meg a Szellemi Én-rész, ám ez még csak az első komolyabb Feladat volt az Út kezdeti szakában, amelyet még számos, hasonló nagyságrendű, és akár ismételt lemondásokat követelő Feladat követett, amelyeknek épp úgy eleget kellett tennie ahhoz, hogy Útja ténylegesen is sikeresnek legyen mondható, és ahhoz, hogy a legfontosabb és legnagyobb, már valóban Szellemi értelemben veendő Feladat felvállalása felé vezethesse e lemondások sokán át a Tudatot és a Tudat irányította testet egyaránt. A karma törvényéhez természetesen szervesen hozzátartozik a Minősítési Törvény is, ám arra már majd a későbbiekben térek ki, így itt haladjunk is tovább. A következő, amit kibontunk számotokra, a Családi karma. Annál is inkább szükséges, hogy ezzel folytassuk vizsgálódásunkat, mert hisz az egyéni karmát is családban élve éli meg az, akinek Élet-filmjébe a felsőbbrendű ÉN azt beleszőtte, s mert ez ekként van, éppen hogy a család lesz az, amely annak betöltését elősegítheti, de akár meg is gátolhatja. Ez is csakolyan összetett és bonyolult kérdés, mint az egyéni karma, hisz az egyéni karma gyakran összekapcsolódik más, az illető Testvér földi családjába tartozó személlyel. Vagy akként, hogy az egy családba kerülők valamelyike egy korábbi Út során a család más tagjával szemben követett el karmikus kötést adó vétséget, hol pedig akként, hogy a család egy tagja segíti a család más tagját egy szintén korábban, de más személlyel szemben elkövetett vétek vagy bűn megtisztításában. Ez lényegében éppúgy része lehetett volna az előbbi fejezetnek, mint amennyire ide is beilleszthető, de mert inkább e kérdéskörbe tartozik, itt bontjuk ki. Sőt, még ennél is tovább megyek: a duális társak közti karmikus terhek is részben a családi köteléken belül kerülhetnek feloldásra, így azt is megvizsgáljuk, ha csak egy bizonyos szempontból is, majd későbben visszatérve a kérdésre, a duális társak közti karmikus kötést más szempontok alapján is kibontom és megmagyarázom. Amikor azt mondom: családi karma, nem csakis és kizárólag arra gondolok (bár elsősorban ez áll a kifejezés hátterében), hogy valamely családba olyan Testvérek kerülnek egymás mellé, akik valamely korábbi útjukon mint fizikai személyek vettek magukra karmikus terhet a család más tagjával szemben, de akár arra is, hogy az egyazon Szellem-családba tartozók oldhatják ekként, tehát egy földi családban testbe öltözve az egymással szembeni karmikus terhet. Ez nem a duális társak egymással szembeni karmikus tartozása: ténylegesen is az egy Szellem-családba tartozók karmikus kötése, amelyet a lefelé 27
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet vezető Út során vettek magukra akként, hogy egymást erősítették a helytelen irány követésében, amelyet gyakran csak a Szellem-család más tagja követési vágyának engedve, esetleg a Szellem-család ama tagjának biztatására választott a megállás, s a Visszatérés bárha csak gyengén pislákoló vágya ellenében a Szellemi Követ, akkor, amikor még nem vált teljességgel felismertté számára: mennyire helytelen is az az Út, amelyen haladnak. E Szellemi történés is karmikus kötést adott a még lefelé vezető Úton haladó Szellemi követek számára, hiszen ha már csak erősen lecsökkent fokon is, de a tiszta Szellemi Erők birtokában haladtak megkezdett Útjukon, amely Erők már csak a megállást követő Eszmélés, s a Visszatérés vágyának és szándékának megfogalmazása után fedődtek el a Szellemi Követben, hisz ha ez nem ekként van, ha az alsóbb szintű Fénytartományokig aláereszkedett Szellemi Követben csak az adott szintnek ténylegesen is megfelelő tisztasági fokú Szellem-tudati energiák vannak, abban még csak meg sem fogalmazódhat a megállás és megfordulás, tehát a Visszatérés vágya, hisz az első, vagy a második Fény-körben, de már a Visszafelé vezető Úton járó Szellemi Követ számára rendelkezésre álló energia ehhez régen kevés lett volna. (Ha nem ekként van, a Szellemi Követ már az első Fénykörben a Visszatérés vágyát közvetíti az alig is megfogalmazott Tudat felé, amely azonban még a Szellemi Követnél is kevésbé tudott volna mit kezdeni az átközvetített késztetéssel!) Az ekként, tehát még a lefelé vezető Út során elkövetett vétség többnyire a Szellem-család több tagját is egymáshoz láncolja, éspedig egy két, vagy akár többirányú lánccal, hisz hol egyikük biztatta a másikat, hol viszont: emez biztatta azt, aki korábban őt igyekezett a megkezdett út folytatására késztetni, olykor csak viselkedése által, tehát példát adva amannak, aki a látott példát követte. A lefelé vezető Út során megfogalmazott karmikus elemet akként is kell megtisztítsa az, aki azt a Feladatot vitte magával, amiként azt megfogalmazta, és szavaival, esetleg életével kell példát mutasson a mellette - körötte élőknek, s akkor már függetlenül attól: mindahány Testvérrel szemben terheli-e őt az adott karmikus vétség, avagy a szűkebben értelmezett család egy vagy több tagjával szemben, hisz az, aki akkor, rég a maga példája révén vitt helytelen irányba másokat, maga is mások példája nyomán mutatott helytelen példát, és akár olyanokat követve, akik más Szellem-családok tagjai közé soroltattak, hisz az EGYSÉGBE, a Leghatalmasabb Családba tartozik lényegében ez is és az is: a Teremtettség színén élő megannyi Szellemcsaládot és ezeken belül is megannyi Teremtményt magába ölelő Hatalmas és Egyetlen Családba. Ha egy kissé tágabb értelemben fogalmazunk, és ebben igazat adok munkatársamnak, lényegében akár akként is fogalmazhatunk, hogy minden egyes földi család megannyi tagját terheli e Szellemi karma, hisz mind a Teremtő Gyermekei, azaz egy hatalmas Család tagjai vagytok: de még ezen belül is nagyobb felelősséggel tartoznak, és tartoztak is mindenkor egymásért a Szellemi értelemben is egy Szellemcsaládba tartozó Teremtmények, hisz legbensőbb Szellemi Erőikbe be van írva az együvé tartozás e magasabb fokon megnyilvánuló Jele, mint az adott Szellem-családot jelző külön energia-elem, amely csak az adott Szellem-családba tartozókra jellemző sajátossággal bír. A családi karma másik formája, amikor a korábban egy Úton járók kerülnek egyazon, már fizikai értelemben vett családba, hogy az előző úton esett vétket ki- és letisztítsa magáról az, aki azt magára vette. Ez természetesen a ti szinteteken még nem mindenkor megy zökkenő nélkül, annak ellenére, hogy olykor akár egyetlen mondattal fel lehetne oldani e karmikus köteléket (ahogy minden más egyenetlenséget, zavart, konfliktust is!!). Hogy ki, mikor és miképpen vett magára karmikus terhet, mely családtaggal szembeni e karmikus teher, s hogy azt az adott Út során mikor kell oldani, vagy meddig köti meg azt, aki a karmikus teher viselésére kötelezte el magát még az Út megkezdése előtt, s hogy mikor egyenlítődik ki az a bizonyos „számla”, azt sem ti, sem senki más meg nem mondhatja a Föld színén sehol és semmikor, mert az el kell legyen fedve megannyi Úton járó előtt, és ekként el is van fedve, még akkor is, ha a Szellemi Követ egyes, igencsak ritka kivételes esetben, nem mindennapi körülmények közt, például egy halálközeli állapotba jutva kiemelkedik a test Tudatos agyi tartománya elől, s egy szemvillanásnyi időre rálátása lehet az Életfilmre. Ha a halál-állapot tényleges bekövetkezése még nem Törvényszerű, s ekként az adott Szellemi Követ még kell, hogy folytassa megkezdett Útját, előle és számára is elfedi az Őrszellem a felvillant képet, éspedig abban a pillanatban, amint a Szellemi Követ visszailleszkedett a számára rendelt agyi tartományba, és ismét tökéletesíteni kívánja a Tudattal való összeköttetést. Így ha az Én-részben jelen lesz is egy bizonyos halvány érzet arról: valamit meglátott, megtudott, e „valamiről” nem adhat információt a Tudatnak, sem meditációs, sem pedig regressziós állapotban, mert az Őrszellem a Krisztusi Erőből meríthetve fedi el a meglátott képet. Ekként viszont a Szellemi követ is csak a „valami” fogalmát érzi, ám hogy mi is volt, vagy egyáltalán mi lehetett, milyen 28
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet jellegű Életfilm-elem lehetett az, amit meglátott, nem látja, épp csak érzet szinten lesz arról némi fogalma, tehát annyit fog tudni, hogy valami kellemetlen képet látott, de hogy az mi, és hogy konkrétan azzal a személlyel van-e kapcsolatban, aki benne magában az adott pillanatban mint szellemi emlékezeti kép felbukkant, avagy mással... – nem tudja, mert nem tudhatja, s még az úgynevezett „látók” is csak ezt a homályos emlékezeti képet látják (tehát nem a Szellemi Követ, azaz az Én-rész által ténylegesen is meglátott Életfilm-elemet!), amelynek alapján lehetnek bizonyos feltételezéseik, vagy akár megérzéseik is: de konkrétumot senki sem mondhat, ha csak nem az ÚR külön engedélyével, amelyet csak akkor ad meg az Úr, ha a Szellemi Követ érdekei kifejezetten ezt követelik, tehát ha a Szellemi követ nem meri az Út folytatását vállalni, és nem hajlandó a Tudattal való ismételt kapcsolatfelvételre. Ez azonban olyannyira ritka, hogy épp csak mint kivételt említettem meg, amely kivétel a szabályt hivatott erősíteni. Az általános, hogy úgy mondjam: klasszikus formája a családon belüli karmikus történésnek az, amikor az illető Testvér egy korábbi Út során esett cselekedeteinek következményét kell elszenvedje, ahogyan e témakör elején mondtam, vagy ugyanattól a Testvértől, aki ellen korábbi Útja során vétett, vagy egy olyan Testvértől, aki éppen hogy azt vállalta, hogy e karmikus elem megtisztításában segítségére lesz ama másik Testvérnek. Ez utóbbi esetben a Feladat és a vállalás lényegében nem egyoldalú, hisz míg egyikük a korábbi karmikus kötés oldását segítheti a mellé került Testvérnek, az szellemi ébredését segítheti, vagy valamely magasabb rendű Bölcsességi elem megtanulása felé vezetheti azt, akinek révén karmikus kötését oldhatja. Van, hogy az Életút teljessége alatt egymás mellett kell maradjon az ekként egymással, és egymásért Feladatot vállalt két személy, ám az sem ritka, hogy a karmikus elem megtisztítását követően a karmikus tehertől megszabadult testvér, ha bizonyítottan nem nyílhat rá módja, hogy emelje és segítse a mellette élő másik Testvért, el kell lépjen mellőle, nehogy az a nem kívánt történés essék meg, hogy az maga után rántja, s akár a korábbinál is mélyebb szintre készteti alámerülni, akár még olyan történésbe is belekényszerítve, amelynek révén nagyobb karmikus terhet vesz magára a Szellemi Követ, mint amelynek letisztítását, oldását eme Testvér segítségével elvégezhette. És erre is hadd mondjak egy nagyon is ismert és gyakori példát. Valamely szellemi Követ egy adott Úton mint erőszakos és durva apa járta földi Útját. Egy későbbi Út során (akár ugyanazon Testvérek közt, akár mások közt) mint gyenge, érzékeny asszony kell elviselje maga fölött egy, a saját korábbi énjéhez hasonló személy „uralmát”. Ez a karmikus elem nem olyan súlyos, mint valamely Élet ellen való bűn terhe, így természetesen nem is kell annak letisztításához egy élet: néhány keserves év, annak megannyi történésével elegendő a korábbi vétség negatív energiájának megtisztításához. Akkortól viszont változik a kép, s az, aki addig elsődleges jelleggel a maga karmikus elemének megtisztításáért vállalta és viselte a hátrányos helyzetben élő asszony sorsát, akkortól a társ emelésének szándékával kell viselje – akár ugyanazt a sorsot. Hogy az Életfeladatok közti átmenet mikor következik be, arra nem lehet egységesen érvényes feleletet adni, hisz ahány Szellemi Követ, annyi történés, vagyis esetenként más és más a karmikus teher oldásának időtartama, a Szellemi Követek hol hosszabb, hol rövidebb idő alatt lesznek képesek a karmikus teher feloldására. Egy valami azonban biztos, és nagyon is általános érvényű, és az az, hogy amennyiben az Úton járó a saját értelmi képességei birtokában akként ítéli meg, hogy az a személy, akinek emelésére vállalkozott, nemcsak hogy nem emelhető, de még őt magát is mindinkább a mélybe húzza, kell, hogy el tudjon lépni, akár azon az áron is, hogy a korábbiakban megszokott életszínvonalról lemondva, és olykor lényegesen nehezebb anyagi körülmények közt kell folytatnia Útját, mert ha feleltek is egymásért, s a mellétek helyezett, és véletek egy Családba tartozó Testvérért, elsősorban ki-ki önnön Szelleméért „felel”, ami azt jelenti: nem hullhattok a mélybe, de még csak meg sem rekedhettek teljességgel Felfelé vezető Utatokon azzal a kifogással (amit pedig sajnos igen gyakran hallani), hogy: „Nem tehetem meg, mert...” – és ezt követően indokok sokasága következik, amelyek közt az illető személy féltését tükröző indok az esetek többségében csak álca, amelynek hátterében az egyszerű földi félelem, a bizonytalan holnapoktól való rettegés, vagy akár a közösen szerzett tulajdon féltéséig minden megtalálható, mintha a fizikai test megszokott életmódja, akár jóléte, vagy az anyagi javak fontosabbak volnának, mint a Szellemi jól-lét, s a Szellemi javak, amelyeknek ekként még csak megszerzésére sem nyílik alkalma annak, aki a testet helyezi előtérbe, azt a testet, amelyet egy percen levet, hogy elhagyva azt, ő maga tovább folytassa Útját, amelynek első állomása természetesen az az asztrális pont, aholis számot kell adjon önmagának az Útról, és számot kell adjon A Mesternek, s még annak az Oktató Szellem-testvérnek is, aki pedig nagyon is részletesen készítette fel az Útra, s azon belül a szükséges, 29
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet vagy szükségessé válható lépés megtételére. Mert ez is ekként van, még az elszakadást is megtanulja a Szellemi Követ, amiként megtanulja az utána következő, s a nehezebbé lett mindennapok adta harcot is, hogy amikor a kérdéses Életfilm-elem a fizikai sík valóságává lesz, az Oktató Szellem-testvértől tanultakat a Tudat felé is átközvetíthesse, ekként és ezzel segítve a Tudat döntését, s a döntést követő cselekedetek mindösszességét. Aki tehát ilyen vagy olyan indokra hivatkozva azt mondja: nem tehetem, annak azt mondom: de igen; olykor nemcsak hogy megteheti az, akit a mellette élő a mélybe ránt, de meg is kell, hogy tegye, éspedig önmagáért csakúgy, mint azért, aki mellől ellép, hisz nem tudja, nem tudhatja: nem ezzel ébreszti-e rá az Igazságra, nem ezzel mozdít-e meg benne is végre valamit, hogy végre maga is ráébredjen: mennyire hibás az az út, amelyen lép, s mennyivel tisztább az, amelyre a mellette élő személy vezetni akarta. Ehhez azonban két dolog szükségeltetik: az első a Bölcsesség, a másik az egyéni földi érdekről való lemondani tudás. És általában e kettő hiánya szokta megkötni azt, aki el kéne lépjen a hibás Úton megrekedt Testvér mellől, s ilyen vagy olyan álindokokkal, de mellette marad, lényegében akár akként is, hogy a másik iránti szeretetre hivatkozik (amely Szeretet akár már rég nincs is meg benne), nem téve bizonyságot ekként másról, csak a Szellemi Követ gyengeségéről, vagy restségéről. Amikor azt mondom: egyik Testvér képes lehet a másikat a maga mélységébe húzni, persze nem csak arra gondolok, amikor az alkohol rabságában megrekedt mellett maradó másik Testvér is lassan az alkohol rabjává lesz, bár érdekes módon ez az egyik legáltalánosabb történés. De az sem ritkább, amikor a tudati rabságot viseli az, aki már a Szellem Szabadsága felé kéne vezesse a mellette élőt, akár teljességgel is megkötve annak Szabad Akaratát önzéssel, gúnnyal, alig is titkolt megvetéssel, s a másik önrendelkezési jogának teljes figyelmen kívül hagyásával, ami még akkor is bűn, ha azt igyekszik a rabtartó is a szeretet köntösébe burkolni, abba a szeretetbe, amely ismét csak nem szeretet a szó tiszta és nemesen vett értelmében: csupán álszeretet, amely az önszeretet vagy önimádat egyik legjobb álöltözete. Ha a Tudatot megkötő személy mellől el kell tudjon lépni az, aki fizikai értelemben van megkötve más személy által, még inkább ki kell tudjon lépni börtöne falai közül az, akit lelki-szellemi „terror” alatt tart valaki más személy, ha teljességgel bizonyossá lett számára: sem türelemmel, sem Szeretettel, sem példamutatással nem lehet képes Szellemi vakságából kiemelni azt, akinek emelését, legalábbis annak megkísérlését magára vállalta, de még maga is a szellemi sötétségben kell tapogatózzon ahelyett, hogy szabadon és bátran léphetne az Úton, amelyen mindőtöknek lépnetek kell. Ez a vállalás, és ez is természetes, nem csak akként esik, hogy az, aki valamely korábbi Útjának karmikus elemét kell megtisztítsa, vállalja mint másodlagos Életfeladatot a mellé rendelt Testvér emelését, de mert e kettő nem ritkán íratik együvé az Életfilmben, kellett, hogy ezt is kibontsam és megmutassam számotokra, annál is inkább, mert amiként mondtam, ma mind többen és többen vannak s még lesznek is, akik ekként megírt Életfilm betöltésével érkeztek/érkeznek a Föld színére egy-egy Kegyelmi Útra. A Duális Karma A családi karma következő igen gyakori formája, amikor az egymáshoz tartozó Szellemi Követek, tehát duális társak kapnak módot egyazon családba érkezni. Erre a leginkább a szülő-gyermek kapcsolat alkalmas, annál is inkább, mert hisz a ti szinteteken a Szellemi Követ egyik fő feladata az, hogy a Tudatot a testi vonzattól mindinkább eltávolítva a lelki-szellemi vonzat felé igyekezzék terelni. De mit jelent ez? Miért, s miképpen kell a testi vonzattól eltávolítani a Tudatot, ha egyszer közismert és eltagadhatatlan tény, hogy a testi érintkezés nemcsak az emberi nem szaporodásának, s ekként a faj fennmaradásának is egyedül lehetséges módja, de az ellenkező neműek közti, tán legmagasabb fokú Szeretet, azaz a Szerelem kifejezésének, s ekként az adott fizikai szint tisztább energiáinak egymás felé történő átközvetítésének, tehát a Szeretet-energiák kicserélődésének is egyik leggyakoribb és leghatásosabb, tehát legintenzívebb formája, természetesen abban az esetben, ha a Szerelem valóban őszinte, mély és tiszta? (Mert bizony, korántsem a tiszta energiák fognak kicserélődni akkor, ha ma ezzel, holnap pedig azzal igyekszik valaki kapcsolatot teremteni ekként!) Miért kell akkor attól elidegeníteni a Tudatot, milyen értelemben és milyen formában kell ezt megélnie a Tudatnak? 30
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet S vajon minden esetben meg kell ezt valósítsa az ember, vagy csak a duális társak közti kapcsolat tisztasági fokának növelését szolgálja e bizonyos távolságot adó, mégis oly szoros együvé tartozást sugárzó kapcsolatfelvételi forma? Bizony gyermekeim, ez esetben ez utóbbira gondoltam, ez a helyes válasz. Az egymáshoz tartozó, azaz duális kapcsolatban álló Én-részek közti, testi értelemben vett kapcsolat mind magasabb fokon való megtisztítása, s a tudati képek megtisztítása lényegében a Szellemi Követek közti kapcsolat megtisztításának egyik legfontosabb alapfeltétele. Ami ugyanis a testi kapcsolatban történő energiaáramoltatás ma is, annak magasabb rendű, tehát Szellemi értelemben vett megfelelője volt a lefelé haladó Szellemi követek közti energia átáramoltatás. S ez az ÉN-képek duális egységének megbontása óta csak a tisztátalanná lett energiák átközvetítésére volt alkalmas: és e jelenség kell most megforduljon akként, hogy a szorosan vett testi kapcsolat mellőzésével ténylegesen is csak a lelki-szellemi, és a lehetőség szerint a legtisztább tudati energiák áramoljanak az egymáshoz tartozó, s ekként egymás mellé került Szellemi Követek közt. Van persze, és erről már több ízben is szóltam, amikor a duális társak egymás melletti Utat vállalhatnak fel, mint házastársak, ám ha a duál-felek még valamely alsóbb szinthez soroltatnak, a kapcsolat szinte egyetlen esetben sem lesz harmonikus, sőt: az a bizonyos „se vele – se nélküle” állapot következik be, aminek hátterében az áll, hogy az egymás mellé került Szellemi Követek felismerik egymást, ám (éppen hogy az általuk elért ébredtségi szint alacsony volta végett) egymást okolják mindenért: kezdve a mélybe hullástól a korábbi Utak esetleg felbukkanó, számukra kellemetlen érzetet adó emlék-elemein át az adott Út nehézségi fokáig: mindenért és szinte állandóan, s ez a Tudatban is megnyilvánul, hisz a Tudatot részben a Szellemi Követ igyekszik a maga befolyása alatt tartani. Ha a Szellemi Követ épp a negatív periódusban van, abban tehát, amikor mindenért duális társát okolja, a Tudat is ekként fog tenni. Ezt viszont az ellentét is igyekszik nem csak a maga hasznára fordítani, de elő is idézni, hisz amiként mondtam, ma még a ti szinteteken a Tudat lényegében az Én-rész és az ellentét „küzdőtere”, s ha az Énrész irányítani akarja a Tudatot, azt akarja az ellentét is, s ha az Én-rész a duális társ ellen fordul, az ellentét törekvése nem is hiábavaló: a már amúgy is meglévő indulati energiákat megtámogatva akár tettlegességig is kiélezi a viszályt az együtt élők közt, annál is inkább, hisz az ő érdekei ellen való volna, hogy a valósággal is egymáshoz tartozó Én-részek közt harmonikus kapcsolat jöjjön létre, mert az már egy jelentős lépést jelentene ama szint felé, amely a Duál-állapot ismételt megvalósításának szintje, hisz az egymás mellé került Én-részek, ha igazán egymásra találnak, nagy mértékben képesek megtámogatni egymás erejét, épp olyan mértékben, mint ahogy gyengítik azt, ha az együtt élést csak egy homályos, emberi elme számára meg nem fogalmazható vonzás tartja fenn. Mert a vonzás valóban csak az emberi elme számára megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan: mi viszont nem csak a fizikai szinten és az általánosságban egymás ellen „fenekedő” Szellemi Követeket látjuk, de azt a semmihez sem hasonlítható, bár az Út későbbi szakaszában mind ritkábbá váló Pillanatot is, amikor a fizikai értelemben vett egyesülés pillanataiban a két, egymáshoz tartozó Szellemi Követ is szinte egymásba olvad, kiteljesítve a tudati érzetet is, amit a nem egymáshoz tartozó, ezért nem egyazon rezgésszínnel bíró benső Szellemi Maggal bíró Én-részek esetében nem figyelhetünk meg, mert az nem is létezhetne. És éppen ez a Pillanat az, amely végett a földi szemlélő szemében egymáshoz nem illő pár, ha különválnak is egymástól, egy idő múltán ismét keresni kezdi egymást, mert a Szellemi Követ, ha okolja is Duális társát, mindennél erősebben vágyódik is utána, hogy ha csak egy-egy pillanatra is, de újra és újra megélhesse az ellökött EGY-ség semmihez sem hasonlítható édes érzését, vagy inkább (azon a szinten) legalább annak halvány árnyát. Az egymáshoz tartozó, de már magasabb szintről Utat vállaló Én-felek, ha fizikai értelemben is Társakká lehetnek, többnyire békésen és igaz Szeretetben élik életüket. Többnyire a Szellemi értelemben vett Feladatuk is egy, így a harmónia még fokozottabban megfigyelhető közöttük, hisz az azonos Feladathoz azonos energiákkal is bírnak, vagy legalábbis olyan energiákkal, amelyek révén tökéletesen kiegészítik egymást. Ez persze, amint mondtam, a ti szinteteken még nem mindennapos: a gyakoribb az, amikor az együvé tartozó Én-részek a szülő-gyermek kapcsolat felvállalására kapnak engedélyt, hogy a testi vonzat helyett a lelki-szellemi és a lehető legtisztább tudati energiákat áramoltathassák egymás felé, bár a kapcsolat olykor még ez esetben sem nevezhető felhőtlennek, sőt! Ha egyikük lényegesen lemaradt, megkeserítheti a másik Fél életét, ám ez a nem egymáshoz tartozó Én-résszel érkezettek esetében is lehet ekként. 31
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Ha olvastátok a nem sokkal korábban megírt, Shambhalláról szóló munkánkat, bizonnyal emlékeztek arra, hogy ott már ennek ellenkezője történik, s az egymáshoz tartozó és egymást felismerő Szellemi Követek kerülnek egymás mellé mint fizikai társak is: és ez is ekként van rendjén, mert akkor, azon a szinten már az egymás mellé rendelt Szellemi Követek és az általuk irányított, s lényegesen tisztább energiákból álló testek együttes energiái adnak módot és lehetőséget egy még tisztább, s még magasabb Szellemi szint elérésére képes Nemzedék létbe hívására, vagyis ott már nem csak a Szellemi Követek, de az azok által irányított Tudat, és maguk a fizikai testek is egymáshoz tartoznak, s ezt a Szellemi Követ az Út megkezdésének pillanatától, s már annál is korábban, már az Út megkezdése előttől tudja, így már a fizikai testet is e célnak megfelelően fogja megfogalmazni és felépíteni. Ettől azonban a ti szintetek még nagyon messze van! Ti még kell, hogy akár akként is egymás mellé kerülhessetek, hogy még csak nem is egy Szellem-családba tartoztok, ha az ÚT folytatása akként kívánja (s itt már a Szellemi Követ, s azon keresztül a felsőbbrendű ÉN Útját kell értsétek), hogy amely Feladatot egymás mellett és akár egymás révén elvégezni vállaltatok, azt el is végezzétek. Ezzel azonban lényegében elértünk következő témánkhoz, amelynek a Fizetni, de… - címet adtuk. Igen, a karma Törvénye arra kötelezi a ti szinteteken Úton járókat, hogy fizessenek, ám nem mindegy: - mikor? - miképpen? - mi által? A karmikus elemek megtisztítása, vagyis az a bizonyos karma-törvény lényegében az a Szellemi Jelenség, amely végett épp ezt a címet adtuk a könyvnek, hisz aki valamely karmikus kötés megtisztításának Feladatával érkezett, maga is elkövette azt a cselekedetet, amelyet most viselnie kell, ha nem is konkrétan ugyanazt a történést kell megélnie, mint ami a cselekedet volt, de annak szenvedtető ereje mindenképp azonos azzal, így amit korábban másnak, másoknak adott, maga is meg kell tapasztalja akkor, amikor megfordul a szél… Van, természetesen van, és nem is ritka, kiváltképp most, az utolsó időkben, amikor nem valaki, de valami által: mondjuk egy sok szenvedéssel járó betegség révén oldhatja valaki azt a karmikus kötést, amely egy olyan cselekedethez köthető a Múlt történései közt, amelyet senki fizikai személytől nem kaphat vissza az Úton járó anélkül, hogy az, aki a korábban másoknak okozott szenvedés „visszaadását” vállalná, ne venne magára olyan hatalmas lelkiismereti terhet, amely akár elméje megbomlásához, s ekként Útja megszakadásához vezetne. Gondolok itt egyes, a korábbi Utak valamelyikén szándékosan többek nagyfokú fizikai szenvedését okozó történésekre, amelyekhez foghatót ma nem vállalna magára épelméjű ember, s nemcsak azért, mert a cselekedet már a ti egyszerű földi törvényeitek szerint is halálos bűnnek számít, de mert ahhoz olyan mélységből kéne egy Útra érkezzen az illető Testvér, amely szintről már nem nyílik lehetősége a ti szinteteken Létbe lépni egynek sem a mélység világaiba hullottak közül. Ha az adott Szellemi Követ a többszörös Lélek elleni bűn elkövetését követő Utak hosszú során át kellő érettségre tett szert, az ÚR Kegyelme módot adhat néki ama régi, hatalmas karmikus teher megtisztítására: s akkor szokott az a hihetetlennek tűnő eset bekövetkezni, amely ma mind gyakrabban áll elétek, hogy egy, a Jelen Útján már-már képzelhetetlenül tiszta, Istenhitben élő szelíd ember olyan szenvedéseket kell elviseljen, amilyet csak kevesek szenvednek el, és akként, hogy szenvedését még csak enyhíteni sem lehet. Van: természetesen van, aki valamely igen komoly és nagy, és sok szenvedést adó betegséget Vállalásból visel el, akár azokért, akikkel egyazon földi családba érkezett, akár sokakért, vagy a Föld teljességéért: ám ez olyan ritka, hogy szinte akár meg se is említsem, s ez még akkor is így van, ha az a bizonyos „kegyes hazugság” néha ezt mondatja véletek (vagy akár még munkatársammal is) annak a szenvedőnek, akinek épp elég (tudati értelemben) a szenvedést elviselnie, semhogy egy rég-múlt Út történéséről is tudnia kéne, s arról: ama régi Út történését hozta elé a megfordult szél… 32
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet A következő kérdés az: meddig nyílik még lehetőségetek a karmikus terhek letételére, és azok tisztátalanságának letisztítására. Először is hadd térjek vissza egy előbbeni mondatomhoz. Azt mondtam: most, az Idők végén egyes esetekben módot és lehetőséget ad arra az ÚR Kegyelme, hogy az Út korábbi szakaszán elkövetett, nem Lélek elleni vétségért vagy bűnért már az adott Út során felvállalja az Úton járó annak karmikus következményét is akként, hogy az Út hátralévő történés-elemeiből a lényegtelenebbnek tűnő Sorstörténések egy részét kiemelve más Sors-elemeket írjon a felsőbbrendű ÉN az Életfilmbe. Ez akként történik, hogy az Úr Kegyelmi lehetőségét elnyert ÉN-t a mellette lévő Segítő Szellemtestvér, s az az Oktató Szellem-testvér, akivel az Én-rész Életfilmjét az ÉN elkészítette, egy pillanatra éber állapotba emeli. A test, tehát a fizikai eszköz ilyenkor jobbára az álom állapotában van, de az sem ritka, hogy más, eszméletlenséget adó történés szenvedő alanya, vagyis a Tudat időlegesen épp úgy elfedett állapotban leledzik. (Lényegében a történés szempontjából ennek csak akkor van fontossága, ha az eszméletvesztéses állapot már része a későbbi történéseknek.) Akár ez, akár az az állapot következik be, az Én-rész mindenképp egy szinttel feljebb emelkedik, így az Őr-szellem az Én-rész Szellemi Tudatában, és még pontosabban az agy tudat fölötti tartományában elrejtett, s még az Én-rész elől is elfedett Életfilmben is megváltoztatja az Út még hátralévő részének Életfilm-elemeit, kiemelve azok közül a szükségtelenné lett, vagy kevésbé fontosnak ítélt Sors-elemeket, hogy azokat az új Sors-történésekkel helyettesítse, akként, hogy a változtatásról akár maga az Én-rész sem feltétlenül fog értesülni: akkor és ott legalábbis nem, s erről is az Őr-szellem gondoskodik, aki a Szellemi Követet is elfedi, a maga energiáival fedve azt le a szükséges időre. Mert az Életfilm megváltoztatásának oka akár teljességgel, akár csak részben a szellemi restségre vezethető vissza, ami azt is jelenti, hogy az Én-rész sem értesülhet a változásról, hisz éppen hogy az ő számára kell a megváltozott történés-elem karmaoldó értékű történésként az Életfilm elemei közt felbukkanjon, ahogy az a ténylegesen is az Életfilm részét képező karmikus elem esetében is van, hisz arról sem mindenkor van tudomása az Én-résznek! Sőt: a karmikus eredetű történések lényege gyakran éppen hogy az, hogy az Én-rész egy számára megoldhatatlan akadállyal kell megküzdjön, amelyről nem volt tudomása, és amely végett egy számára fontosnak érzett, vagy akár igen kedvére való Feladat elvégzését nem képes elkezdeni, mert mielőtt az Út megkezdődött számára, az Úr rendelkezése értelmében már a felsőbbrendű ÉN elfedését követően az Oktató-szellem egy pillanatra megemeli az Életfilmet, s abba egyetlen szót vagy kurta mondatot beírva az Én-rész által megismert Életfilmet vagy annak egy részét akár gyökeresen is megváltoztatja, kész és megfordíthatatlan történések elé állítva az Én-részt, amelyekre az nem készülhetett fel azon a bizonyos „próbaúton”, amelyet az Út felvállalása előtt az Asztrál-síkon végig járt, hogy megtapasztalja: elégséges lesz-e számára a felsőbbrendű ÉN által átközvetített, valamint a lefelé vezető Út során magához vonzható energia, s ezen energiák összességének birtokosaként fel merje-e vállalni az Életfeladatok mindegyikét, vagy inkább az Életfilm megváltoztatásáért, és ekként a Feladatok megkönnyítésért kell a maga felsőbbrendű ÉN-jéhez folyamodnia. Ez ugyan ma már többnyire nem, vagy csak elvétve fordul elő, inkább még hogy ennek ellenkezőjét szokta javasolni az Én-rész, hisz maga is tudója annak: milyen nagy a tét, így inkább igyekszik akár erején felül is vállalni, csak minél több karmikus elemtől megszabaduljon: mert amint már ezt is több ízben mondottam, attól a pillanattól, hogy a felsőbbrendű ÉN kiléptette önmagából az Én-részt, az Én-rész, amiként az ÉN is: a Szellemmel azonosítja önmagát, míg a felsőbbrendű ÉN-t már csak mint valamely közvetítőt ismeri el önmaga és az Oktató Szellem-testvér közt. Lényegében tehát nem is annyira az ÉN-t, mint inkább az Oktatót kéri új Életfilm-elemek betoldására, mégha azt az ÉN kellene is eszközölje, és eszközli is, ha az Oktató Szellem az Úr beleegyezését közvetítve erre engedélyt ad. Az Énrész azonban az Oktatónak tulajdonítja a változás közbeiktatását, amiként kérése megtagadását is, bár tudja azt is: az Oktató csak az Úr rendelkezését teljesíti. E kérdéstől is lépjünk tovább, már a következő kérdés felé, hisz sok még, amit ki szeretnénk bontani számotokra. A Karma Törvényével szorosan összefügg, és kiváltképp most, az utolsó időkben a következő kérdés:
33
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet A Minősítési Törvény Először is hadd magyarázzam meg: mi is ez az oly sokat emlegetett Minősítési Törvény? Amiként szinte minden kérdés és minden kérdés válasza, ez is két fő részre: szellemi és fizikai részre bontható, bár itt a két, egymástól jól elkülöníthető rész csaknem teljességgel egymásba olvad, ekként kihat egyik a másikra és viszont. Az egyazon időben, egy szinten, s akár egy ország szülötteiként érkező Úton járók, még akkor is, ha egymáshoz hasonló Ébredtségi szinten állnak, és akkor is, ha hasonló, vagy akár szinte teljességgel azonos feladatot vállalhatnak fel, sőt: még akkor is, ha egyazon család tagjaiként, akár egypetéjű ikrekként járják a későbbiekben Útjukat, nem lehetnek, és persze nem is lesznek teljességgel azonosak. Ennek oka az, ami több, egymástól eltérő részre bontható. A szellemi értelemben vett oka részben az, hogy a felsőbbrendű ÉN-jeiktől kapott energiáik mások, mert ha megközelítőleg hasonló mennyiségű energiákkal bírnak is, a korábbi Utak során a Szellemi Követbe íródott emlék-elemek végett megannyi Szellemi Követ energiáinak más és más az összetétele, más a rezgésképlete. Másrészt az adja a különbséget, hogy a testbe öltözésre készülő Én-részeknek mindenkor más rezgésösszetételű energiák magukhoz vonzására nyílik lehetőségük, hisz más és más Lét-másodpercben haladnak át a Kozmikus Tereken és a Föld légköri gyűrűin. Így ha egyazon Kozmikus ív egyazon Erőszálán haladnak is a testet öltés színhelye felé, az adott Erő-szál energiái lesznek mások, hisz az energia szüntelen mozgásban van. Ezen felül az Én-rész saját benső energiái révén sem lehetne képes pont ugyanolyan energiákat magához vonzani: ki kevesebbet vonz magához az egyik Kegyelmi Erőszál mellett megfogalmazódott energia-gömb, azaz bolygó avagy csillag energiáiból, de többet a másikból amely az Életfilm értelmében magával vitt, s a benne magában meglévő energiákkal inkább harmonizál, ki megfordítva meríthet ugyanazon energiákból, a maga energia-képlete szerint. A másik, s már a fizikai értelemben vett ok az, hogy az agy Tudatosodásra alkalmas agyi tartományai sem egyazon agysejtekből tevődnek össze, így ugyanaz a történés más és más hatással lesz a más energiát képviselő agysejtekből felépített Tudatra egyik, avagy a másik embernél, ami még az erősen hasonló természetű emberek esetében is lényeges különbséget adhat, amikor egy-egy történésre a későbbiek során reagálniuk kell. Egyikük erre, a másikuk arra a történésre fog az öröm, a kíváncsiság, a közöny, vagy akár az ingerültség jelével reagálni, és egyikük gyorsabb reakciót produkál, a másikuk lassúbb lesz, így még az azonos formában reagáló emberek közt is lesz eltérés, ami már az Élet-utak közti eltérés egyik alapját is jelenti, hisz egyikük tán túl gyorsan reagál akkor, amikor a megfontoltság célra vezetőbb volna, a másikukat a hosszú reakció-idő hozza kellemetlen vagy akár hátrányos helyzetbe. Ahányan vagytok tehát, annyi félék is vagytok, s ezt a különbözőséget még növeli (a neveltetésen túl, attól függetlenül is) az a nem is oly mellékes körülmény, hogy mert más és más Lét-másodpercben haladt át a Szellemi Követ a Kozmikus téren, és más és más Lét-másodpercben kezdtétek meg tényleges testi életeteket, más és másként fogtok reagálni a Kozmikus terekben áramló energiákra is, amellett, hogy még az sem mellékes: milyen intenzitással és mely Kozmikus Erőkből von magához a fizikai elemhalmaz, azaz a test, annak agyi tartományai, és a Szellemi Követ. Ez tehát az alapja a Minősítési Törvénynek, és erre az alapra építette fel az ÚR a Kegyelmi Törvény e részét, amely mindenkor a SZERETET TÖRVÉNYÉNEK elidegeníthetetlen Kegyelmi része, s amely szerint minden egyes Úton járó „megmérettetik” az Út végén. És nem véletlen tettük idézőjelbe a megmérettetés szót, hisz nem akként ítél az Úr, amiként sok országban még ma is teszitek: egyazon cselekedetért egyazon ítéletet mondva ki egymástól akár nagy mértékben eltérő emberek fölött, egy és ugyanazt követelve egyiktől is és a másiktól is, hisz ez így még csak igazságosnak sem volna mondható az Ítélet. A Minősítési Törvény éppen hogy azt a célt szolgálja, hogy kinek – kinek a maga egyéni lehetőségeit és korlátait figyelembe véve essék az Ítélet. Az az Ítélet, amelyet elsődlegesen a Szellemi Követ, és mégpontosabban maguk a cselekedetek mondják ki önmaguk, s ekként a Szellemi Követ fölött is, akként, hogy kinek – kinek csak azok a hibák és/vagy vétkek fognak teherként felíratni, amelyeket a maga szintjén, a maga energiáival, s az ő megannyi körülményét figyelembe véve tényleg képes lehetett volna elkerülni, ám azon Feladatok, amelyekhez valóban nem volt meg benne az erő, vagy amelyeket az adott körülmények végett nem végezhetett volna el jobban, de önmagához mérten helyesen oldott meg, nem 34
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet lesznek tőle számon kérve: de számon lesz kérve ugyanaz a feladat más Szellemi Követtől, ha az magasabb szintű energiák birtokában, kedvezőbb körülmények közt vétette el ugyanazt a Feladatot, vagy követte el ugyanazt a hibát és/vagy bűnt. A Minősítési Törvény lényege tehát az, hogy ki-ki önmaga mértékével méretik meg, s még ezt a mértéket is mássá teszi a Megváltó Krisztus Kegyelme és Szeretete, így az ÚR még akár olyan vétket is elfed és elfeled, amelyet nem kellett volna elkövessen az Úton járó, ha a vétek valósággal nem lépi át a vétek szintjét, s ha az elkövetett vétekkel lényegében senkinek sem volt ártalmára az, aki vétett. A Karma-törvény kibontásának végén egy nagyon érdekes kérdésre hadd térjek még rá, és ez A Karma-átvállalása Sokan, akik ismerői a karma-törvénynek, bárha nem lehet rálátásuk: ki, miért kell viseljen valamely szenvedést, akár „látatlanban” is felvállalnák, hogy szeretteik helyett valamely karmikus elemet megtisztítanak, s ha ezt csak a szenvedés átvállalása révén tehetnék, hát akár akként is. Erre természetesen így, ebben a formában nem nyílik lehetőség: legalábbis a már Úton lévő Testvérek esetében nem, s még az Asztrális szinten lévő, még csak az Út megkezdésére készülő, tehát még csak az Életfilm megírásával foglalkozó ÉN számára sem. Mindazonáltal lehetséges, és gyakorlattá is lett a karmi-kus elem átvállalása és más Testvér helyett való megtisztítása, de… – de amikor a felsőbbrendű ÉN ilyen irányú kérést tár az ÚR elé, csak abban az esetben kaphat is ilyes jellegű Feladatot, ha már a maga mindahány karmikus elemét megtisztította, vagyis akkor, ha már legalább a negyedik Fénykörig elért. Ez az első és legfontosabb követelmény, hisz az ez alatti szinten kinek – kinek bőséggel megvannak a maga karmikus terhei, mert hisz ha nem volnának, azok nem is utasítanák ama szintre a Szellemi Követet, amelyen jelenleg vagytok. De még a negyedik, s az annál magasabb Fénykörbe ért Testvérek esetében sem mindenkor engedélyezi azt az ÚR. És hogy még pontosabbak legyünk, jobbára a negyedik Fénykör magasabb Fényíveit elértek folyamodhatnak inkább ilyes kéréssel az Úrhoz Oktatóikon keresztül, és inkább csak abban az esetben, ha az illető Testvér Duális társa egy bizonyos ponton megrekedt, s láthatóan nem képes elmozdulni a holtpontról, holott azon egyetlen pontot kivéve már maga is képes lehetne a negyedik Fénykörbe emelkedni, lévén hogy a korábbi karmikus kötések mindösszességét sikeresen megtisztította: kivéve azt, amelyet újra és újra: három egymást követő Útra is magával vitt, de amelyet az egymást követő Utak egyikén sem sikerült letisztítania. Ha ez ekként van, s ha ennek oka nem a szellemi restség, és nem is a Szellemi Követ tényleges értelemben vett gyengesége, tehát ha ténylegesen is a körülmények, s az adott közegben esett történések összjátékának, vagy az ellentét új és mégújabb, az Út kezdete előtt kiszámíthatatlan, így bekalkulálhatatlan (és kivédhetetlen) támadásainak tudható be a kudarc, amely körülmények és történések közt a Szellemi követ a maga meglévő energiái birtokában valóban nem lehet képes az adott karmikus teher megtisztítására s ekként annak oldására, az egyetlen ponton megrekedt Társ megsegítése érdekében annak duális fele indíthatja útnak Én-részét. Ez többnyire akként esik, hogy az Életfilmben csak az az egy igazán komoly Feladat, de akár több, egymástól és a fő Feladattól független Vállalás is van, olyas Vállalások, amelyeket viszont ő maga is csak a társ által megtisztítatlan maradt karmikus elem leküzdése, azaz megtisztítása után vállalhat fel. Az Út addig szinte egyszerűen zajlik az Úton járó számára, s a majdani Feladatra úgyszólván semmi sem utal. Az illető személy fizikai értelemben vett életfeltételei átlagosnak, vagy annál egy fokkal jobbnak mondhatóak — és a Szellemi Követ mégis, még ennek ellenére is afelé a történés felé kell tudja vezetni az eszközt (a Tudat irányítása révén), amely történés ugyan nem illeszkedik bele az adott környezetben élőktől elvárható történések közé, de beilleszthető az Én-rész számára szükséges történésekbe. Amint mondtam, ez többnyire azon a szinten engedtetik meg a felsőbbrendű ÉN-nek, amelyen maga már nem kell karmi-kus elemet megtisztítson, tehát amely szinten már a magasabb rendű Szellemi Erők birtokosának tudhatja magát. Ennek ellenére az ekként Missziós Utat vállalt Szellemi Követ mindenkor csak azon energiákat viheti magával, amelyeket duális társa is magával vihetett a korábbi, sikertelenül zárult Utakra: legalábbis az adott Feladat megoldásához csak olyan energiákat használhat, s ez még akkor is így van, ha az Út teljességére, s a Feladat elvégzését követően megkezdhető Vállalások sikeres 35
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet elvégzéséhez a Feladat elvégzéséhez szükséges energiáknál lényegesen magasabb rezgésszintű energiákat is magával vihet az Útra. Mert ez is ekként van, és persze ekként is van rendjén, hisz magasabb rendű energiák birtokában könnyű volna feloldani ugyanazt a karmikus elemet, amelyet a még csak alsóbbrendű energiák bevonzására képes duális társ képtelen volt elvégezni: ha ez ekként volna, a feladat elvégzése épp úgy nem minősülne igazi teljesítménynek, ahogy egy, a ti világotokban élő felnőtt embertől sem vennétek nagy teljesítménynek mondjuk egy cipőpertli megkötését, amelyért viszont megdicséritek a kis, három éves gyermeket. S nem csak a Feladatot sikerrel megoldó Én-rész nem értékelhetné sikeresnek a magasabb rendű erők használatával megoldott Feladatot: még a társ számára is értéktelenné válna a siker, mert a megoldás energiájában nem volna jelen a feladat megoldásához szükséges harc energiája is. Az Én-rész, ha a magasabb rendű Szellemi Erők birtokosaként vállalja, hogy valamely szenvedélytől, súlyosabb emberi jellembéli szokástól megszabadul, még csak nem is biztos, hogy ama szenvedély rabjává lesz, vagy az adott jellembéli hiba valaha is felbukkan benne, hisz a magasabb rendű Szellemi erők adnak némi rálátást erre is és arra is, így ezt is és azt is ösztönösen kerülni fogja mint tudottan ártót és hibásat. Kell tehát, hogy csak az adott feladatnak és az adott szintnek ténylegesen is megfelelő energiákat vonja magához a Kozmikus Téren áthaladó Szellemi Követ, amely energiák mintegy betakarják és elfedik azt a benső Erőt, amely az ő tényleges ereje, lehetetlenné téve annak használatát mindaddig, míg a Kozmikus térben magához vont energiák mindösszességét le nem égette magáról: erre viszont csak a Feladatban szereplő történés megismerése, megtapasztalása, s az ártó elem leküzdése és elhagyása révén nyílhat lehetősége, hogy akkortól már ténylegesen is a saját energiáit használhassa. S akkor már használni is fogja, amiként azt magatok is nem egyszer megfigyelhettétek, amikor egy szinte borzadva figyelt Testvér egyik napról a másikra megváltozik, és szinte az ellenkezőjévé lesz annak, amilyennek korábban megismertétek. Persze, ez esetben a változás pozitív irányú változás lesz, hisz ennek ellenkezője a megszállottság, amelyre a későbbiekben szintén kitérünk. A történés persze nem csak ekként, tehát nem csak a Duális társ érdekében tett felajánlás formájában lehetséges: sőt. Egy ettől eltérő másik formában inkább, amikor is akként vesz magára valamely karmikus elemet megtisztításra az ezt vállaló Szellemi Követ, hogy lényegét tekintve nem tudja, és későbben sem fogja megtudni: kiért is vállalta a Feladatot. Ez tehát így, ebben a formában már valóban Szeretetfelajánlás. A szellemi Követ ugyanis, amikor a testbeöltözés színhelye felé indul, nem közvetlenül veszi magára a megtisztításra váró negatív elemet, és nem is tehetné, hisz a benne lévő Isteni Szikra révén az spontán tisztulási folyamaton menne keresztül, így mire a Szellemi Követ a tényleges Utat megkezdi, már nem volna mit megtisztítson. Ezen felül és ezen túl: ha ténylegesen is a Szellemi Követen volna az adott tisztátalanság-elem, annak negatív energiája akár már a későbbeni test alapjául szolgáló sejtek egyesülését is megakadályozhatná, így a testbe öltözés lehetetlenné válna. Amikor tehát azt mondom: az adott tisztátalanság-elemet le kell tisztítsa magáról, lényegében nem magáról, de az őt az Asztrális szinten maradó ÉN – nel összekötő Lélekszálról kell azt letisztítsa, s amit képtelen volt az eszköz, tehát a test, és annak Tudata révén letisztítani, a Lélek-szálban marad, mint negatív energia. A lefelé tartó Szellemi Követ ugyanis nem önmagában, mint szellemi Szikrában áramoltatta az általa megfogalmazott, s mind tisztátalanabbá lett gondolati – akarati energiákat, de a Kozmikus térben, s mert hogy mindenkor a Szeretet elleni bűnt ismételte meg, azt, tehát a Teremtő Szeretet Fényét tette önmagában és önmaga számára minden Fény-körben egy fokkal sötétebbé és élettelenebbé. Ekként az általa megfogalmazott negatív energia révén a körötte lévő, tehát a magához vonzott Lélek-energiákat tette mind tisztátalanabbá, azok révén fedve el önmagát. Amiként az a Mennyei Szinteken is van, akként volt az a lefelé tartó Szellemi Követek esetében is, és a legmagasabb rendű ÉLET-ERŐT, azaz a Lélek-energiát áramoltatták egymás közt a saját gondolati – akarati energiáik mindenkori tisztasági fokának mértékében az ÉN-képek, majd azok ÉN-felei, s végezetül az Én-részek is. Ez azt jelenti, hogy nem csak a gondolati vagy csak az akarati erők áramlottak köztük a ti kicsinynél is kisebb „mindenségtekben” sem, hanem az Életerő, azaz a Lélek-energia is, hisz ezek mindenkor csak akként mozdíthatóak, hogy egyik hat a másikra, és viszont, vagyis a hatás-ellenhatás törvényében áramlik a gondolati, az akarati és a Lélek energia, amelyek közül azonban a legfontosabb mindenkor a Teremtő Szeretet Ereje, azaz a Lélek-energia, amely mindennek mozgatója a ti világotokban is, amelyet azonban minden szinttel egyre inkább elfedett önmagában a Szellemi Követ, akként téve azt „tisztátalanná”, hogy 36
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet önnön látását tette mind homályosabbá, s mert „az ő szeme sötétté lett”, azaz akarati és gondolati energiái mindinkább eltértek a Teremtő Akarat gondolati képének tiszta irányától, sötétnek látta a Lélekenergiát is, amely pedig mindig és mindenütt Tökéletes, mert A Tökéletes Isteni EGYSÉG Szeretetének kiáradása az ITT, a FENT VILÁGÁBAN is, és ott alant is. Amikor tehát azt mondom: az energiák megtisztítása a Szellemi Követ feladata, lényegében azt mondom: a Szellemi Követ a Tisztánlátás mind magasabb szintjére kell érjen, hogy ha „ma még csak tükör által, homályosan” lát is, végezetül színről színre láthasson, amiként látott, mielőtt elfedte önmagát a Fény elől. Aki valamely karmikus elem megtisztítására vállalkozhat az Úr Kegyelméből, álljon a Fénykörök bármelyikén is, elsőként alá kell merüljön arra az asztrális szintre, amelynek jellemzője a megtisztításra váró elem. Arra tehát, amelyben ő maga is olyan rezgés szintet ér el, amelyen az adott, és megtisztításra váró Lélek-elemet maga is olyannak fogja tudni látni, amilyennek az látja, aki valóságosan is az adott szinten áll. És itt köszön vissza az, amit korábban már mondtam: mi innen Fentről nem akként, és nem annak látunk benneteket, amiként és amilyeneknek ti magatok látjátok egymást, vagy mint amilyennek a ti szintetekhez tartozó Asztrál-világban járó Szellemi Követek látnak benneteket! Amiként Atyánk is, mi magunk is azt az ÉNETEKET látjuk, akik egykor voltatok, mert a mi számunkra ti nem: csak a magatok számára változtatok meg. És ez még akkor is így van, ha ettől függetlenül is mindenkor azt mondjuk: segíteni kívánunk, hogy megtisztíthassátok magatokat, mert bizony, ez ekként is van: a ti látásotokat, a Szellemi Látásotokat szeretnénk, ha mielőbb teljességgel megtisztítanátok, hogy tisztákká legyetek egészen, mert amiként azt az ÚR is mondotta, bizony: akként van az: „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.” (Mát. 6.22) Ha mi tisztán látunk is benneteket, azért nem lehet nem tudnunk: ti magatok nem látjátok tisztán sem magatokat, sem egymást, sem minket, sem (és ez a legszomorúbb!) Atyánkat, Krisztusunkat, sem pedig az Áldott Anyát: Szentlélek Máriát. Aki tehát olyan vállalást vehet magára, hogy egy, még meg nem tisztított Karmikus történést megtisztít valamely Testvér helyett, elsőként aláereszkedik arra a szintre, amelyen ő maga is ugyanazon mértékben veszíti el Tisztánlátását, mint amely szinten azt a Testvérek mindegyike is elvesztette, aminek következtében a magához vonzott Lélek-szálat is azon mértékben fogja tisztátalannak látni, mint az, aki helyett annak megtisztítására vállalkozik, anélkül, amiként mondtam, hogy tudná: ki helyett vállalja az adott Lélek-szál megtisztítását. Ha egy másik Szellemi Követ indul ugyanarról a szintről, a maga Feladatának megfelelő rezgésszintű Lélek-szálat fog magához vonzani számára a felsőbbrendű ÉN, amellyel mintegy „magához köti” a Szellemi Követet. Ez azt jelenti, hogy csak olyan és csak annyi energiát fog kapni a maga felsőbbrendű ÉN-jétől, mint más, az adott szinten álló Testvér, amelynek segítségével a Lélekszálat úgy fogja érzékelni, mintha azon ténylegesen is ott volnának a letisztításra váró tisztátalanságok: holott az ő Szellemi Látása van elfedve, tehát az ő látása nem tiszta: ám mert a Szellemi Követ, amiként annak felsőbbrendű ÉN-je is, önmagát mindenkor a Tökéletes tisztaságú Szellemnek éli meg, azt nem volna kész elfogadni: ő maga az, aki nem hibátlan és nem tökéletes: így a maga tökéletlenségét kivetíti az őt a felsőbbrendű ÉN-nel összekötő Lélekszálra, s azt mondja: az azon látott tisztátalanság-elemeket kell megtisztítanom. (Ez a „kivetítés” talán az egyik legjellemzőbb hibája még a ti szintetek emberének is! Amit nem mertek, nem tudtok, vagy nem is akartok meglátni – önmagatokban, másokra vetítitek ki, aztán a másiknak mondjátok: tisztítsd meg magad…!!) Ám egy kissé eltértem a megkezdett gondolattól: az a Szellemi Követ, amely akként indulhat valamely Missziós Útra, hogy nem a maga korábban megfogalmazott karmikus elemének megtisztítására kell vállalkozzék, a saját karmikus kötését fogja mégiscsak megtisztítani, ugyanis az a tisztátalanság-elem, amelyet a magához vont Lélek-szálon meglátott és (már az adott szinthez idomulva) felismert, a felismerés, sőt: már a Vállalás pillanatától a saját karmikus terhének fog minősülni egészen addig a pillanatig, míg az Út véget nem ér számára, s még azt követően is, éspedig abban az esetben, ha az Út kudarccal végződött, mert ha olyan Vállalást vesz magára, amelynek elvégzéséhez a magához vonzható Erő birtokában gyengének bizonyul (holott az ÚR és az Oktató Szellem mindenkor javaslatot tesz a 37
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Vállalás mértékének csökkentésére), a Vállalás-tévő a szellemi gőg állapotáról tesz tanúságot, így még akkor is az adott szintre kényszeríti magát visszalépni, ha azon egyszer már túlhaladt. Ez nem gyakori, de már volt rá példa, így kell, hogy ezt is megemlítsem még akkor is, ha most, az Utolsó Idők során egy nem indulhat olyan Útra e Missziós feladatot vállaló Testvérek közül, aki ne a kockázat teljes kizárásával indulhatna útra, hisz kudarc esetén nem csak a maga Visszatérését, tehát a saját szintjére való visszaemelkedését, de ama Testvér előrébb, és feljebblépését is kockáztatná, akiért pedig a Vállalást tette és megkezdte. Ezen felül, és ez is természetes, másképp is enyhíthetitek egymás terheit és testi – lelki – tudati avagy szellemi értelemben viselt szenvedéseit, függetlenül attól: karmikus eredetűek-e azok, avagy valamely megtapasztalás megszerzéséért kellett azok valamelyikét felvállalja a Szellemi Követ. Éspedig a legegyszerűbb módon: a magatok akarati és lelki energiái révén segíthetitek egymást már mint Úton járók is: Szeretettel és imádsággal, hisz a Szeretet nyomán felszálló imákra mintegy; feleletül mindenkor megérkezik az ÚR Megváltó - Megszabadító Kegyelmi Ereje, még akkor is, ha ezt ti a magatok fizikai érzékelési formájában nem látjátok, tehát még akkor is, ha a segítség, a könnyítés, a teher megemelése nem a fizikai test állapotában hoz változást: de a Szellemi Követ számára ad enyhülést, lecsökkentve a karmikus teher viselésének időtartamát. Van, és még csak nem is ritkán, hogy a karmikus teher nem teljességgel kerül megtisztításra a Szellemi követ révén: és mégis véget érnek a szenvedések: ilyenkor az ÚR Kegyelme emeli le a még megmaradt tisztátalanságot a Lélek-szálról, vagyis a Szellemi Követ „szemei elől” veszi el az ÚR azt a bizonyos Maya-fátylat, s mert az akkortól nem látja a Lélekszálon a korábban még ott érzékelt tisztátalanság-foltot, annak letisztításáért sem kell a további szenvedést viselnie: tehát a Lélek-szál megtisztításáért vállalt karmikus történés érvényét és szükségességét veszti, s eltűnik az Én-rész, s így a test és annak Tudata számára is, s a test ismét egészségesen folytathatja Útját. E történés nem ritkán éppen hogy a gyógyult személy, és persze környezetében élők Ébresztését kívánja szolgálni, s ha az Ébredés nem következik be, a korábbi szenvedés helyére más szenvedés fog lépni, akár az előbbinél is gyötrőbb, mert hisz az, aki az enyhébb intelemre nem tud, vagy nem akar odafigyelni, később már a komolyabb dorgálást, majd a büntetést is el kell vegye, amiként az a ti Törvényeitek szerint is van. Aki a szép szóra nem hallgat, azt bir-sággal sújtjátok, s akinek az is kevés, az személyes szabadságának elvesztésével kell hogy fizessen. S hogy ez utóbbi mit jelent már Szellemi értelemben: nem kell mondjam, s most, az Idők Végén kiváltképp nem… * S most e kérdéstől lépjünk is tovább, már a magasabb rendű Feladatok felé. A kérdés, amelyre kitérünk, A Globális és a Kozmikus Erők tisztítása A ti szempontotokból a Globális Erők megtisztítása a fontos és lényeges, és az volna a Nagy Ugrást követően a Túlélők szempontjából is a fontos, lényeges és bizony: a sürgős is, ezért elsőként arra térek ki. A Föld mint valami csodálatos kis ékkő kering a ti Napotok körül. Ez ekként volt, és ekként van még ma is, még annak ellenére is, hogy a Föld, ha közelről és emberi szemmel figyelitek, sok helyütt mindennek mondható, csak épp csodálatosnak nem: annyi felszínén a szenny, és annyi már a Föld-test mélyebb rétegeiben is a robbantások okozta seb. Ez is, és az is igaz: ha a Fent Világából nézzük a Földet, vagy akár csak a ti Világaitok Asztrális vetületeiből, a képet mint energia-hal-mazt látjuk, s nem akként, amiként azt ti látjátok. Az első ami az ekként szemlélődő elé bukkan, a Föld Szellemi Gömbje, amely az arany és az ezüst, a halvány lila s a hófehér, az ég-kék és a halvány-zöld, s még a szín-skála megannyi színárnyalatában pompázik, s e színek mintha valamely gyöngyház-színű energia-párában úszva rezegnének a Föld-test körül: és e szín-áradatba olvad bele a Természet, és a Lélek-lények energia-képe: megannyi tiszta és tündöklő energia-szemcse, amelyek közé csak elvétve kerül egy-egy sötétebb, s már az is végettetek: a ti „genetikai kísérleteitek” nyomán kialakult, majd általatok mesterségesen durvává és már kifejezetten vérengző fenevaddá torzított lények energia-képe, amelyek azonban csak úgy nem bírhatnak Lélek-elemmel, amiként a köröttetek élő kártékony rovarok és élősdik, és amiként mondjuk a Mars színén, vagy a második Fénykör más, az alsóbbrendű Fényívhez tartozó bolygókon található állat38
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet fajok, amelyekhez a leginkább hasonlatosak az általatok kitenyésztett és gyilkolásra idomított szörnyszülött lényeitek is (ezért is, hogy nem Léleklényeknek: egyszerűen csak lényeknek neveztem őket…). Ezek a torzszülött lények azonban a valóban Természeti, s a köröttetek élő, már háziasított Lélek-lényekhez viszonyítva elenyészően kevesen vannak, még akkor is, ha egyetlen példány is sok volna azon a bolygón és ama szint Törvényei szerint. A Szellemi Gömb, és a Lélek-lények természetes színei közé olvad bele a Szellemi Követek egyéni színe: kinek-kinek színeiben a benne lévő Isteni Szikra, s az a szín, amelyet az Életfilm értelmében megfogalmazott test, valamint a testet körbe burkoló aurák színe ad, s az aurákban az egyének érzelmi, gondolati, akarati energiáinak fel-fel villanó, vagy akár hosszabb időre az aurába íródó energia-színe. A Természet lényeinek s a Szellemi Követeknek színei a Föld hatalmas vizeinek energia-színébe olvadnak bele, amelyeknek megannyi cseppjében az ÚR Isten-erő lenyomatának, azaz a Krisztusi engramnak energia-színe ragyog, s e színekbe a termést, s ekként a fizikai testek mindegyikének Életet adó Föld elemeinek arany-barna színe keveredik, s a hegyóriások halovány, szürkés-fehér árnyalatai. Ezek közé a káprázatos színek közé azonban már az „emberi tevékenység” sötétlő színei is beékelődtek: a bányák tátongó torkának, az olajkutaknak, s a „kísérleti atomrobbantásoknak”, valamint a mérget és füstöt okádó gyárkéményeknek, a bűzlő, benzingőzt okádó járműveknek, a kerozint párálló repülő szerkezeteknek, és legfőképpen az „emberi” elmékből felszálló gyűlöletnek, s e gyűlölet-szülte gyilkos fegyvereknek és gyilkoló-gépeknek a sötét-szürkétől a koromnál feketébb energia-színei, amelyek nyomán már itt: a Fent Világában is pontosan megállapíthatjuk: hol is tart „emberségében” az emberiség… És éppen hogy ez utóbbi színek azok, amelyeknek ki, és megtisztítása ma mindennél fontosabb és sürgősebb volna! Ám a Föld testén már meglévő sebek sötétjét nem tüntethetitek el, hisz a berobbantott bányákat, a Föld színén éktelenkedő, már elhagyott, de még szivárgó olajkutakat, az atomrobbantások okozta már-már halálos sebeket nem áll módotokban semmissé tenni sem a Föld-mélyben, sem a Tengerek és Óceánok víztömegei alatt: és mégis kell, hogy valamiképp megtisztítani igyekezzetek azok negatív energiaszíneitől, tehát azon nem kívánatos történések energiáitól a Föld-testet csak úgy, mint a Föld-felszín, s a Föld-mély vizeit, a Föld légköri gyűrűit, különös tekintettel a felszín-közeli légköri gyűrűkre: a troposzférára és a termoszférára, valamint az ózon-burokra, hogy csak a Holnapok értelmében is legfontosabb légköri gyűrűket említsem. Ezeket leginkább az emberi gyűlölet, valamint az anyagi javak utáni törtetés-sugallta föld-felszíni és földmélyi robbantások tették tisztátalanná, s bizony, bármennyire is szégyen ez a ti „fejlett és civilizált” korotokra, az öt, vagy akár a tízezer évvel ezelőtti Föld légköri tisztasági fokának csaknem fele, ha ma érzékelhető. (Ennek következtében természetesen a Föld-test körüli Kozmikus Erő-gyűrű és az azt körbe ölelő Kozmikus Tér energiaelemeinek tisztasági foka is nagy mértékben lecsökkent, ám erre amint mondtam, hamarosan visszatérünk.) Egy bizonyos értelemben azonban mégiscsak tapasztalható némi emelkedés is a Föld légköri elemeinek rezgésszintjében az előbb említett évezredekhez viszonyítva, hisz az ÚR Krisztus Jelenlét-energiái máig is a Légköri elemek közt rezegnek, amiként a lassan – lassan, de végre Ébredni kezdő Szellemi Követek, s már a Tiszta Hit iránya felé forduló tudati energiái, valamint a Tiszta Hit, a SZERETET felé fordult elmék és Lelkek energiái is a légtérben áramlanak: és éppen ez utóbbi az, amelynek révén és amely által még képesek lehettek a Globális energiák tisztasági fokát tovább növelni! A Tiszta Hit Útja ugyanis A SZERETET ÚTJA, az Egyetlen ÚT, az a bizonyos „keskeny ösvény”, amelyen előttetek az ÚR, s a valósággal is az ÚR nyomába lépett Testvérek lába nyoma vezet mindőtöket, s amelyen a feltételek és elvárások nélkül, mindenek felé árasztott SZERETET napi gyakorlattá tétele révén léphettek magatok is. Ehhez nem kell sem felekezet, sem egyház: Krisztusi lelkület kell, Igazságérzet kell, józan Értelem és Tiszta Akarat kell: ezek teszik Testvérré a Föld megannyi, Szellemmel és Lélekkel bíró Lakóját, EGYSÉGBE kovácsolva őket, hogy ahogyan azt a MI Atyánk… - kezdetű imádságban is mondjátok: „amiként a Mennyben vagyon, legyen akképpen a Földön is.”… Ahhoz tehát, hogy a Globális energiákat legalább részben még megtisztíthassátok, mind több és több Szeretet-cselekedetre, az Igazság, de már a Krisztusi Igazság szeretetére és megélésére, és még több, majd még annál is több, a Föld teljességéért mondott őszinte és szívbéli fohászra van szükségetek. Igen, gyermekeim: nem a Földnek van arra szüksége, hanem néktek magatoknak, éspedig két okból is. Elsőként azért, mert fizikai értelemben ti magatok, a ti gyermekeitek, unokáitok, és a ti kései 39
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet leszármazottaitok lesznek azok, akik azon a Földön fognak majd élni, amelyet ti reájuk hagytok örökségül, de a ti Szellem-testvéreitek lesznek azok is, és a ti Lélek-testvéreitek, akik majd a Föld-testre érkeznek akkor, amikor a Föld a Nagy Ugrást követően Útra kel, hogy lassú és keserves vándorlás után visszatérjen ama pontra a Kozmikus Téren át, amelyről az Első emberiség Történelmének utolsó pillanatában egykor elindult, hogy a ti jelenlegi Napotokhoz érve állapodjék csak meg egy időre, csak annyi időre, míg visszafelé is meg nem teheti — ugyanazt az utat. A másik, tán nem kevésbé fontos és lényeges ok az (legalábbis az egyéni szempontokat véve alapul), hogy ti magatok sem tudhatjátok: ha csak valamely Vállalás elvégezhetése érdekében is, de nem lesztek-e ti magatok is a Föld lakói a későbbiekben is? Mert bizony, ez is megeshet, amiként meg is fog esni néhányatok esetében, és azok esetében bizonyosan, akik a Holnap Útját, s annak mindahány terhét is már a Jelen út megkezdésével egy időben vállaltátok, már ma arra a nem is olyan távoli Útra készülve fel Szellemi értelemben: és akkor majd arra a Földre, egy olyan Föld-testre kell visszatérjetek, amelynek energiái a ma ártó nyomait viselik magukon és magukban… Ezen felül és ezen túl a Globális energiák tisztítása más, már kifejezetten fizikai formában is történhet, vagy legalábbis történhetne, ha… Ha végre tényleg odafigyelnétek a Természet lényeinek jelzéseire, ha a (még) szabad Természet védelme végre fontossá tudna válni, ha az atomkísérletek és a fegyverkezési hajszára, a politikai és egyéb csatározásokra, valamint az évenkénti tűzijátékokra és egyéb, csak a ti Tudatotok számára fontos külsőségekre elherdált milliárdokat végre arra fordítanátok, amire kell: a már kiirtott erdők újratelepítésére, a vizek, az erdők, a tisztások tisztítására, a vízi növények és a vizek állatvilágának szaporítására, újratelepítésére és védelmére, a berobbantott bányák helyének feltöltésére, a tengerek és Óceánok vizének lepárlása révén a sivatagok termővé tételére (egy éhező, vagy a szomjúság kínjától szenvedő Testvérünk nem volna már rég a Föld színén!!), s ha már annyira nem vagytok képesek meglenni járművek sokasága nélkül, legalább a járművek szennyezés-mentes, és mind csendesebb üzemeltetésének kikísérletezésére: ezek lényegesen fontosabbak volnának a Föld, és megannyi Föld-lakó számára, mint az, hogy azt igyekezzetek bizonygatni egymásnak: ti több és nagyobb hatásfokkal bíró gyilkos fegyvert vagytok képesek előállítani mint a szomszédos Országok, s azt, hogy ti többet tudtok eltékozolni egy-egy választási hadjáratra, vagy az „Ország-imázs” megőrzését célzó, hivalkodó ilyenolyan parádékra, az ingyenesnek semmiképp sem nevezhető „ingyen cirkuszokra” (amelyek mindegyikét a magatok Országaiban élő kisemberek rovására rendezitek évről - évre, mit sem törődve a minden Országban megtalálható nyomorgókkal!!). Ezeket kellene tehát felszámolni és elvetni magatoktól mint szükségtelent, és a fentebb elsorolt, valóban fontos dolgokra fordítani a hiábavalóságokra eltékozolt pénzeket: ha ez ekként volna, már rég nem volna éhező, nem volna nyomorgó, de tbc-s, rákbeteg és AIDS-es sem volna a Föld színén: mindezek ellenszerét kikísérletezhették volna tudósaitok, ha a pénzt a kutatólaboratóriumok és a gyógyszergyárak kaphatták volna meg!! Mindezt azonban hiába is mondom: néktek legalábbis, részben azért, mert magatok is tudjátok, hogy ez ekként van, részben pedig azért, mert a döntés e kérdésben nem a ti kezeitekben van, s ha a ti feladatotok volna is a döntéshozatal: ahhoz, hogy mindezen változtatások valósággá legyenek, kevés, ha csak egy Országban válnak azzá. A Föld minden egyes népe és nemzete ekként kellene cselekedjék, hogy egy ne telepedhessen rá katonai erőfölénye révén más, a humán célokat elsőbbségben részesítő Országokra, amiként az történne, és persze: történt már, és történik ma is, s nem is egyszer. Pedig ha valóságosan is arra akartok törekedni, hogy egy ideig még élhető legyen a Föld, s arra, hogy egy magasabb energia szinttel bíró Földet hagyjatok örökül utódaitoknak és ekként a Túlélőknek is, efelé az irány felé kellene haladnotok, hogy ne lerövidítsétek, inkább valamivel meghosszabbítsátok a Nagy Ugrás pillanatáig még hátra lévő Időt. Ez utóbbi ugyanis részben a Föld tényleges állapotától is függ, így viszont az is rajtatok múlik, ha ismét csak egy bizonyos szintig is: a Nagy Ugrás percéig hány Testvéretek kaphat még lehetőséget egy-egy Kegyelmi Útra az Úrtól. A tét, és ekként a felelősség tehát nagy: azoké is, akik imával és Szeretet-cselekedetekkel igyekeznek mind több és több pozitív energiát áramoltatni a Föld-testbe s a Föld körüli légköri gyűrűkbe, és azoké is, és azoké még nagyobb, akik döntéseikkel siethetnek a Föld segítségére – vagy lehetnek még inkább a Föld ártalmára. * 40
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet A Kozmikus Erőterek és a Föld-test körüli Kozmikus Erőszálak megtisztítása természetszerűleg csak úgy történik, mint a Globális Erőterek megtisztítása: de amint mondtam, a Globális erők megtisztítása az első és legfontosabb, hisz éppen hogy a Föld színéről a Kozmikus Térbe áramló energiák azok, amelyek hatással vannak a Kozmikus tér energia-elemeire is. Ekként az első ismét a Szellemi teendő, tehát A Szeretet Törvényének mind magasabb szinten való betöltése, a második, s ez már a fizikai szintű teendő; a Kozmikus térben kerengő, s már most meglehetősen felhalmozódott űr-szemét eltüntetése, valamint az Űrbe küldött járművek okozta szennyezés csökkentése s végül annak teljes kiküszöbölése: és erre ismét csak a fölöslegesen elherdált nemzeti vagyonok helyes felhasználása révén nyílik módja megannyi Országnak. Ezen felül és ezen túl is van persze módotok a Kozmikus Tér Erőáramlatait megtisztítani, már nem fizikai, de ismét csak Szellemi formában. Ekként viszont már nem a fizikai értelemben vett szennyeződést: a Föld színén élők kiáramló, s egy-egy Kozmikus Erőszál mellett lecsapódó tudati – akarati energiáit tisztíthatjátok le arról a Kozmikus Erőszálról, amelyhez Őrszellemetek vagy Szellemi Vezetőtök kíséretében meditációitok során fel tudhattok emelkedni. Már ha fel tudtok emelkedni, ha a tudati – akarati erőitek nem kötnek meg ebben benneteket, s ha a fizikai Út terheit egy-egy hosszabb – rövidebb időre félre tudjátok tenni mint másodlagos, kevésbé fontos nem fizikai elemet a fontosabbért, amellyel a Föld teljességét, annak mindahány Szellemi Én-résszel vagy Lélek-elemmel bíró Lakóját, a későbben Útra érkezőket, de még a Túlélők csoportját is szolgálhatjátok. A Kozmikus Erőterek és azon belül a Föld-test körüli Erő-szálak megtisztítása elsősorban a FöldAnyáért elküldött imák révén lehetséges: ti még többnyire ezt valósíthatjátok meg, mert ehhez nem szükséges még csak meditációs, illetőleg fél-meditatív állapotba sem emelkednetek. Ezt viszont már nemcsak hogy megtehetitek, meg is kell, hogy tegyétek a fentebb elmondott okokból. Aki már meditációs szintre tud emelkedni, lényegében nem tudati erői, de Szellemi erői révén lehet képes az Erőszálak tisztítását végezni: ilyenkor viszont nem is a maga tudati – akarati képei szerint fogja a szellemenergetikai műveletet végrehajtani, de Őrszelleme vagy Szellemi Vezetője elképzeléseit és utasításait követi, hisz ti még a magatok szintjén sem vagytok képesek a Szellemi Tudat révén cselekvéseket végezni, ha csak nem a gyógyítás egyes formáit kell végezzétek, bár akkor is szükséges, hogy a Test-tudat és a Szellemi Követ magasabb rendű Tudata harmóniában működjék, együtt végezve az adott feladatot. Amikor arra a bizonyos fél-meditatív szintre emelkedtek, lényegében magasabb szintre emelkedtek mint az általános értelemben vett meditációs szint, hisz a Szellemi Követ, miután az elfedett állapotba hozott, azaz félreállított Tudat mellől kiemelkedett, nem leközvetíteni fogja a Tudat felé az általa látott képeket és/vagy információkat, de egy bizonyos szintig a test Tudatát is maga mellé emeli, hogy használhassa a Tudat energiáit is, így nincs szüksége arra, hogy a Tudatban elraktározódott információk magához vonzására és azok tárolására külön energiát pazaroljon, vagyis a maga meglévő, s az Őrszellemétől vagy Szellemi Vezetőjétől átközvetített energiák teljességét egy megadott Feladat végzésére, majd a Feladat elvégzését követően a Tudat és önmaga visszaközvetítésére fordíthatja. Igaz: ez utóbbit akár az Őrszellem vagy a Szellemi Vezető is elvégezheti, és többnyire el is végzi, hogy a Szellemi Követ mind kiteljesedettebb fokon végezhesse el azt a Feladatot, amelyért felemelkedett. S most akár megkérdezhetnétek azt is: miért kell egyáltalán a Szellemi Követnek elvégeznie azt a bizonyos Feladatot, miért nem végzi el azt az Őrszellem vagy a Szellemi Vezető, ha úgy is a Szellemi Követ mellett vannak mint Oltalmazó és segítő Erő. Ennek is meg van a maga nagyon is logikus válasza: amely tisztátalanságelemeket a Kozmikus Erőszálról a Szellemi követ le kell tisztítson, bár nem fizikai értelemben, de Szellemi, lelki, és tudati értelemben vett tisztátalanságok, mégis mindenkor magukban hordozzák a fizikai jelleget is, hisz magukba zártan őrzik az őket kibocsájtó Tudat, s ennek révén a tudatosodásra alkalmassá tett fizikai testelemek, tehát az emberi agysejtek energiaképletének lenyomatát, amelyeknek megfelelője a Szellemi Követben is jelen van, hisz hát ő volt az, aki a tudatosodásra alkalmas agysejteket a test kiépítésekor a többi agysejt közül kiemelte, és ő az, aki állapotszerű kapcsolatot is tart fenn a Tudattal, s azon keresztül természetesen az adott agysejtekkel is. Az Őrszellem ezzel szemben csak közvetett kapcsolatban áll a Tudattal, éspedig éppen hogy a Szellemi Követen keresztül, míg a Szellemi Vezető akár még annyira sem kapcsolódik azzal, hacsak nem akként van kiépítve mindennapi kapcsolata a fizikai testben Úton lévő „eszközzel”, ahogyan az a mi esetünkben van (s ahogy azt már a Szavak VIII. és XII.-ik kötetében – ha csak részben is – megmutattam Néktek: 41
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet akkor, és olyan szinten tárva elétek kapcsolatunk lényegét, amikor és amilyen szinten elétek tárni azt az Úr megengedte nékem.). Márpedig ez ekként van, így a Szellemi Vezető akként építi ki kapcsolatát az Úton lévő eszközzel az Út egy bizonyos pontján, hogy nem annak Tudatára, de ténylegesen is a Szellemi Követre hangolódott rá, s annak közvetít le időről – időre egyes információkat és/vagy instrukciókat, amelyeket a Szellemi Követ, tehát az Én-rész fog „dekódolni”, s már a megfejtett Üzenetet, nem csak a Szellemi Vezetőtől érkezett gondolatenergia-csomagot továbbítja a Tudat felé. Ekként azonban, ha az Őrszellem vagy a Szellemi Vezető közvetett formában érintkezésbe kerül is az agy tudatosodott agyi tartományával, már csak az agysejteknek a Szellemi Követben maradt energia-lenyomatát, s nem közvetve az agysejtek energiáját érintik, lévén kapcsolatuk sem közvetlen a Tudattal. Ez viszont nem olyan intenzitású energia, mint a Szellemi Követbe íródott energia, így a Szellemi követ lesz az illetékes, hogy a fizikai energia-lenyomatot is magába záró gondolati – akarati energiákat letisztítani igyekezzék a Kozmikus Erőszálról, már érthető okból. A Szellemi Követ tehát, amikor fél-meditációs állapot elérésére kell törekedjék, elsőként csakúgy le kell fedje a Tudatot, mint amikor meditációs szintre kíván emelkedni. Ez azonban csak egy rövid, átmeneti időszak a Tudat számára: ezt általában elmélyült ima kíséri, vagyis a Tudatban semmi más gondolat, vagy akarati kép nem fogalmazódik meg, teljességgel átadja magát az imának, amely lehet mantraszerűen mondott hagyományos imádság (Mi Atyánk, vagy az Angyali Üdvözlet, vagy valamely, ténylegesen is a Tibeti Testvérektől átvett mantra). Ez idáig a hagyományos meditáció esetében is ekként zajlik: ekkor a Tudat lényegében elfedett állapotba jut, ezt követően azonban a meditációs szintre igyekvő Szellemi Követ elfedi, mintegy kiüresíti a Tudatot. A fél-meditációs állapot elérésére törekvő Szellemi Követ ezzel szemben nem fedi el, nem üresíti ki a Tudatot: de egy szinttel magasabb rezgéstartományba emeli, s már abban a magasabb rezgéstartományban nyitja ki ismét, mintegy: átemelve azt a magasabb szint Tudatosodottsági állapotába, ami lényegében azt jelenti, hogy a Tudat olyanná lesz, mint egy, a magasabb szinten Úton járó Testvér Tudata, azzal a különbséggel, hogy megtartja a korábban, még a maga tényleges szintjén beléíródott ismeret, és információelemeket is, amelyek közül a Szellemi Követ aztán néhányat, a Feladat értelmében szükségtelen ismereteket elfed, másokat, amelyek szorosan hozzá tartoznak a Feladathoz, teljességében megtart a Tudatban, majd egy Szellemi Erő-szál segítségével rácsatlakozik a Tudatra, amellyel ekként már kettős szál: a Lélek-szál és a Szellemi erő-szál fogja összekötni. Ezzel lényegében azt éri el, hogy a maga Szellemi erőinek mindösszessége felszabadul, s mintha a Szellemi Követ tudata megkettőződnék. Egyik részében a Feladat elvégzéséhez szükséges, de csak a fizikai szinten megszerezhető ismeretelemek raktározódnak el, a másik részében a saját, tehát az Út megkezdésekor magával vitt magasabb rendű tudati-ismereti elemek, és azok a Bölcsesség-elemek, amelyeket az Őrszellem vagy a Szellemi Vezető a Feladat elvégezhetése érdekében átközvetít számára. Lényegében tehát ugyan az a folyamat zajlik le, mint amelyet a gyógyítás során tapasztal meg munkatársam is, amikor Tudatával is, és Szellemi Egysége egy elemével is el kell hagyja a maga tényleges, azaz fizikai világának rezgés-körét, hogy a Shambhallában kiépített „gyógyító tisztáson” tevékenykedjék, természetesen a Mester, az Áldott Anya és az én felügyeletem mellett és a mi segítségünkkel. Aki a Kozmikus Erőtér megtisztításának feladatát vállalhatja, fel kell tehát emelkedjék meditációs szintre, majd a Tudatot is felemelve, s azt egy megváltozott rezgésszintre juttatva át kell lépjen a félmeditáció állapotába, amely elfedi ugyan a Tudat elől a lent világát, de kinyitja egy másik rezgés-tartományra, amelyben viszont a lent világában megszerzett ismereteket fogja abból kiemelni a Szellemi Követ. Ezek az ismeretek az adott esetben még csak nem is mindenkor azok, amelyekre ti gondolnátok, tehát nem a Tudatba íródott magasabb szintű ismeretek, hisz azok a Szellemi Követben is jelen vannak, ellentétben a nagyon is földi ismereti elemekkel, amelyek az emberi milyenség kivetülési, megnyilvánulási formái, s amelyeknek a Légtérbe, és onnan a Kozmikus Erőtérbe áramlott energiáit le kell tudja tisztítani a Szellemi Követ, már a Tudat aktivizálásával, s annak tevőleges szereplővé emelésével. A Tudatban lévő, bár gyakran csak elméleti formában jelen lévő ismeretelemek a Kozmikus Térben lévő, még megtisztításra váró energiákra fognak megrezdülni, azaz reagálni, így a Szellemi Követ már e konkrét jelre kezdi meg az adott energia-elem megtisztítását. 42
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Ez lényegében ismét egy három fázisból álló Szellemi történéssor, amelyben a test Tudata csakolyan fontos és lényeges szerepet vállal, mint maga az Én-rész, azaz a Szellemi Követ. A Tudat felismeri és lereagálja a közelébe kerülő energiákat, majd azonnal felbukkan benne az érzékelt energia létrejöttét okozó viselkedési elem ellentét-párja is, már azzal az energia-képlettel együtt, amelyet a beérzékelt energia-elem ellentét-párja gerjesztene ugyanazon a ponton, amelyen a negatív energia van. Ezt a tudati képet emeli meg a Szellemi Követ, s a maga Szeretet-energiájával együtt a negatív energia-elem felé áramoltatja, mintegy: beburkolva az energia-együttessel a negatív energia-elemet. Mivel az ekként felhasznált pozitív energia mindenkor lényegesen magasabb rezgésszintű, mint a közömbösítésre, megtisztításra váró negatív energia rezgésszintje, akár száz, szorosan egymáshoz tapadt negatív energiaelem közömbösítését is elvégezheti a Szellemi követ az egyesített energia-halmazzal, hisz amint már korábban is mondtam, egyetlen Szeretet-energia száz gyűlöletenergia semlegesítésére, közömbösítésére, megtisztítására is elegendő és alkalmas ERŐ. Amint mondtam, ez a folyamat szinte a megszólalásig hasonló, mint a gyógyítás: a Tudat, lévén hogy a ti szinteteken még nem lehet teljes rálátása a történésre, akként fogja realizálni, érzékelni a folyamatot, mintha ő maga egy képzeletbeli, tehát csak a fantázia síkján megesett cselekvés részese, sőt: annak csupán elképzelője volna, mert mint Tudat, nem is lehet képes függetleníteni magát a fizikai eszköztől, azaz a testtől, hisz önmagát mint személyt: nem mint a test nem fizikai testelemét érzékeli. Mint energiát még képtelen elfogadni vagy érzékelni önmagát: s ez az oka annak a jelenségnek is, hogy a Szellemi Követtel való állapotszerű kapcsolat kiépítésére is képtelen, ami annál is inkább természetes, hisz a Tudat (s itt nem magukra a tudatosodásra alkalmassá tett agysejtekre gondolok) a Szellemi Követ része – egy bizonyos értelemben, hisz maga a Tudat nem fizikai elem: valóban energia, márpedig a teljes fizikai képzetben csak a Szellemi Követ az, amely az energia birtokosa, mert csak az a Valóság része: minden más csak az ő energiáinak kivetülése. Lényegében tehát minden egyes tudati művelet a Szellemi Követ energiái révén lesz a Szellemi Követ más, alsóbb rezgéstartományban megnyilvánuló energiának része: így a fantázia-játék, a képzelet világába tartozó gondolati képek is, amelyek épp annyira részei a ti Világotoknak, mint a Szellemi Követ Világának, akként, hogy végül is nem része sem ennek sem pedig annak egészen, és mégis, hisz amit mint tudati képet magatok elé képzeltek, azt ki is vetítitek a Tudaton kívülre, s az ismét egy másik rezgéstartományhoz sorolandó energia-állomány részévé válik, vagyis a Valóságban fog megjelenni. S mert ez ekként van, a Valóság Világába tartozó Kozmikus Erőszál mellett fog felhalmozódni, amely mellett csak egy ismét más, de már lényegesen magasabb rezgésszintű energia hatására fog megváltozni: maga is az emeltebb szintű energia-hullám részévé válni, azaz megtisztulni. Lényegében tehát amikor azt mondjátok: csak a fantáziátokban léteznek az általatok elképzelt történések és/vagy cselekvések, nincs igazatok, hisz amit egy bizonyos energia felhasználása, azaz mozgatása révén „megalkottok”, az egy másik energia-tartomány részévé válva a Valóság részévé lesz, vagyis a gondolatban, gondolati energiáitok felhasználása révén megtett cselekedet a Szellemi Valóság részévé változik. Ezt a más rezgésszintű energia-tartományba átközvetített, ott Valóság szintre emelkedett történést vetítitek ki aztán a magatok szintjén a gyógyítandó személy fizikai testére (vagy a test egy bizonyos szervére avagy szervébe) akként, hogy a gondolatban megfogalmazott, tehát a magatok elé kivetített testet kezelitek, majd a ti valótlan valóságotokban létező, azaz az általatok ismert test emlékképét, és a gondolati energia-képet vetítitek egybe, a beteg testet (ill. szervet) illesztve a már betegségétől meggyógyított energia-testképzetbe, megszüntetve az előbbit, s lét szintre emelve az utóbbit. Persze, nem a ti valóságotok szerint szüntetitek meg a gyógyítandó testet: és mégis, mert abban a rezgésállapotban, amelyben az volt akkor, amikor a gyógyítást, az energia-átközvetítést megkezdtétek, többé nem létezik, viszont a test energia-elemei felé áramoltatott energia hatására létezni kezd egy másik, egy magasabb rezgéstartományban. A különbség a ti világ-képze-tetekben olyannyira elenyésző, hogy a test továbbra is megmarad a korábbi érzékelési tartományban, de azok a legsűrűbb energia-elemek, amelyek a test létét veszélyeztették, nem: azok egyszerűen kihullnak abból és a mélyebb rezgéstartomány részévé válnak, s mindaddig abban a rezgéstartományban is maradnak, míg a Tudat valamely hibás gondolati – akarati energia révén vissza nem közvetíti a fizikai energia-halmaz, azaz a test teljességét abba a korábbi rezgéstartományba, amelyből kiemeltétek, s amelyben a korábbi betegség-energiák, azaz a tisztátalan energiák maradtak. 43
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Nem véletlen mondta azt oly gyakran az általa meggyógyítottaknak a Mester is: legyen néked a te hited szerint. A hit is a gondolati energiák, azaz a képzelet része, csak úgy, mint azok a fantázia avagy ábrándképek, amelyeket szinte valósnak éltek meg, oly élethűen jelennek meg benső látástok előtt, amely benső látás lényegét tekintve a Szellemi látás, amelynek révén a Szellemi Követ által érzékelt Valóságkép jut el a test alsóbbrendű nem fizikai eleméig: a tudatig, aholis a Tudat számára érzékelhető világ képeiben fog megfogalmazódni – ismét csak a Tudat számára, amely a képet megalkotta, kivetítette, majd ismét fogadta és érzékelte mint a maga valóságától eltérő, s mégis annak részét képező agyi energiahullámot. És a hangsúly a fentebbi mondatban a szinte szócskán van, nem véletlen, hogy kiemelten írattam. Ti ugyanis még nem vagytok képesek egyszerre két, egymástól eltérő rezgéstartományban gondolkodni, mozogni még kevésbé: vagy az egyik, vagy a másik válik számotokra időlegesen „szinte” létezővé, vagyis hol az egyikből, hol a másikból léptek ki, az agy tudatosodott agyi tartományának pillanatnyi rezgésszintje szerint. Amikor az ÚR oly magától értetődő egyszerűséggel hagyta ott az Ellene fordult, és szorosan Köré sereglett embereket, lényegében a saját, magasabb rezgésszinten megnyilvánuló testébe emelte fel Istenelemét és Tudatát is, tudva: az alsóbb rezgéstartományban akkortól nem létezik, mert Ő akként akarja, hogy ne létezzen, azok számára legalábbis nem, akik a Fény-Idő síkok egyetlen rezgéskörében vannak megrekedve, viszont létezik a magasabb rezgéstartományban, mert akarja, hogy az ekként legyen. Az is természetes, hogy Ő – Önmaga számára itt is, és ott is Létezett, mert mindkét, sőt: mindahány Fény-Idő síkon egy időben képes volt érzékelni Önmagát, ha akkor, kétezer évvel előttetek nem jelent is meg mint testben járó, csakis azon a Fény-Idő síkon, amelyen köztünk járt. Nos, e kérdésről itt és most elégségesnek érzek ennyit elmondani, s ezt is csak a szellemi művelet elvégzésének értetté tételéért mondtam el, hogy ezzel is megkönnyítsem azok dolgát, akik ma még azt mondják: amit csak „képzeletük” révén végeznek el, lényegében nem is a valóság része. Hogy mennyire nincs igazuk, és hogy a Tudat maga is mennyire nincs a saját korábbi közegében, tehát hogy mennyire nincs az általa „valóságosnak” megismert és megélt energia-tartományban, arra akkor döbbentek rá, ha a gyógyítás, a meditáció, vagy akár a Kozmikus Tér energia-állományának megtisztítása érdekében megvalósított Utazás érdekében történt kiemelkedés közben megszólal a telefon, vagy az ajtó csengője, s az Utazó visszazuhan a maga valóságába: mintha közepes erejű áram ütné meg, hirtelen megborzong, mert a Tudat képtelen a magasabb és az alsóbb rendű energiák közti különbség azonnali kiegyenlítésére. (Az áramütés is ilyen, hisz a fizikai testeknek is van bizonyos fokú elektromos töltésük, s ha a gyengébb rezgésszintű energiával bíró testelemeket hirtelen magasabb rezgésszintű energia-hullám éri, a Tudat, de a sejt-állomány sem képes a két szint közti különbséget kiegyenlíteni avagy közömbösíteni.) * E kérdéstől is lépjünk tovább: legalábbis egy időre, s ha még időnk engedi, és ha valóban szükségessé válik, a MAG-oknak szóló kis sorozat következő kötetében még visszatérünk e kérdésre is. A következő kérdés nagyon is időszerű: Húsvét előtt vagyunk, így az Áldozat kérdése még az eddigieknél is aktuálisabb, hisz AZ ÁLDOZATRA emlékeztek, ahogy minden évben. Mi is az Áldozathozatal kérdésével folytatjuk, éspedig több, egymással összefüggő értelemben is megvizsgálva a kérdést s annak válaszát. Hogyan, milyen formában hozható áldozat a már említett, s a nagyon is egyszerű, a mindennapi élethez tartozó formákon kívül: - a Földért - a nemzetért - a családért - az egyénért Amikor azt mondom: a mindennapi formák, a Föld továbbszennyezésének elkerülését, a nemzeti, a Hazafiúi érzületet, tehát a Hazaszeretetet, a családtagok nem csak testi, de lelki és Szellemi tisztaságának megóvását (például hűség, gyermek, és szülő-szeretet, s a családtagok közt is kötelező embertársi és 44
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Szellem-testvéri tisztelet stb. stb.) a mindenek felé árasztott Tiszta és Bölcs Szeretetet értem. Ezek már olyannyira ismert és megszokott fogalmak, hogy említésük már-már szükségtelen… – volna. Ám ha mindezeket a ma emberei említik, többnyire sajnos inkább csak üres szólamokként, üres frázisokként, hatás-vadász megnyilatkozásként említik, és többnyire azok, akik a felsorolt, s az emberi milyenség-jegyet tükröző viselkedési – érzelmi elemek egyikét sem mondhatják a magukénak, mert ha szépen és hatásosan tudnak is mindezekről szólani, bizony: csak egy napjukat vagy egy hetüket kellene figyelemmel kísérni: abból, amit elmondanak, és amit mindenki mástól el is várnak, maguk semmit sem tartanak be, mintha megannyi Isteni és emberi TÖRVÉNY – csak másokra nézve volna kötelező, míg ők a maguk benső törvényeit követik mint egyedül irány,- és mérvadó törvényt. Ez az úgynevezett „nagy emberek” körében csakúgy megfigyelhető, mint a legegyszerűbb polgárok közt, függetlenül fajtól – nemtől – kortól, függetlenül attól is: ki, hol látta meg a Napot, s függetlenül még a neveltetéstől is, hisz hány jómódú, s képzett elmével bíró ember tér a bűn útjára, és hány az, aki a legnagyobb nyomorban s a tanulatlanságban, iskola nélkül felnövekedve válik később népe ékességévé, mint EMBER. És itt sem csak a művészekre vagy a politikusokra gondolok, sőt: rájuk tán a legkevésbé, hisz az esetek jórészében sajnos az a megfigyelhető, hogy aki emberi mértékkel mérve emelkedik az átlag fölé, akár a mértéket sem üti meg, ha már a Krisztusi MÉRTÉKKEL méretik meg. S ezzel lényegében azt is elmondtam: miként értem az EMBERT. Ám amint mondtam, ezt a szintet már mind el kellett volna hogy érje az, aki a Föld színén él, legalább azon a fokon, hogy a fentebb felsorolt „erényeket” mint az emberléttel járó természetes tulajdonságokat viselje és élje a mindennapi életben. (Bizony, ha ez ekként volna, ha nem volna kényelmesebb még ezt a keveset is egy vállrándítással elintézni, nem is akként nézne ki a Föld, amiként ma kinéz! Szégyen és fájdalom éget, ha csak reá pillantok…) Hogyan, miként hozhattok tehát a köteles emberi cselekedeteken kívül áldozatot a Földért? És milyen értelemben kell áldozatot hoznotok érte? Vajon tényleg csak az emberi, a fizikai értelemben vett Föld érdekében meghozott áldozatról akarok szólni? Vagy ezt is magasabb rendű formában kell értenetek? És ha igen, vajon melyik Földre kell gondolnotok: az általatok ismert – lakott fizikai gömbre, vagy azon energiák mindösszességére, amelyeknek a ti fogalmaitok szerinti materializálódott halmazaiból az a Kozmikus képződmény amelyet ti mint Földet ismertek: egykor, az Ős-káoszban Istenünk Akarata szerint az energiák rezgésszintjének megfelelő Kegyelmi Erőszál mellett egységbe rendeződtek? Bizony, ez utóbbira gondolok, s arról is akarok szólni, hisz azt: mit, és miként tehettek ti magatok, mint egyszerű emberek a fizikai értelemben vett Földért, magatok is tudjátok, s ha nem is mindenki, és nem is mindenkor, ti már legalább megpróbáltok tenni is valamit: nem dobjátok el a szemetet, nem mentek gépjárművel az erdei utakra, befüstölve és büdösítve az erdők (még) úgy-ahogy tiszta levegőjét is, ahol erre mód van, kiszeditek a folyókból, kedves kis patakokból a mások által beléhajigált hulladékot, vagy akár az erdei tisztást tisztítjátok meg a „kikapcsolódni vágyók” által elszórt szemetet: flakont és nejlontasakot, üveget és más egyéb, oda nem illő mocskot, hogy ezzel is segítsétek Élni a vízi világok lakóit és az erdő (még ki nem pusztított) vadjait, s persze a már eddig is sokat szenvedett növényzetet itt is és ott is. Amint mondtam, nem is erre gondolok tehát, de arra, hogy azokat az energiákat, amelyeket a lefelé haladó Szellemi követek megfogalmaztak és kiáramoltattak, s amelyek összességéből a Föld általatok fizikai elem-halmazként érzékelt gömbje a számára rendelt Kegyelmi Erőszál mellett ma „áll” a Kozmikus Tér egy pontján, ha csak fokonként, s csak egy bizonyos mértékben is, de meg kell kezdenetek megtisztítani. Sőt: ezt már nem most, már rég meg kellett volna kezdje az ember, s a legkésőbben az ÚR korában, vagyis kétezer éve, éspedig éppen hogy az ÚR Tanításainak el, és befogadásával, amely az ember felemelkedését adhatta volna – az „ember” gyalázata helyett, amelyet a Kereszttel vett magára, s amely gyalázatot máig nem letisztítani igyekszik magáról, de még mentséget is igyekszik keresni, azt állítván: a Kereszt és az ÚR KRISZTUS kínszenvedése elengedhetetlen feltétele volt a Megváltásnak! Erről is szóltam már, de mert lesz, vagy lehet olyan Testvérünk, akihez csak e kötet jut el egyszer, kell, hogy ha csak pár mondatban is, de helyére tegyem ezt a nagyon is durva tévedést, annál is inkább, mert még a mostani Húsvéti liturgián mondott beszédében is erre hivatkozott a médiában megszólaló pap45
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet testvér, ezzel is megerősítve mások tévedését! S mert ez így van, és így nincs rendjén, most egy kis részt idézek a MAG-oknak szóló munkánk III. kötetéből az 54-55. oldalakról: „A TEREMTŐ EGYSÉG kezdettől, s már a Kezdetek előt-től: öröktől fogva tudta: az egyik lehetséges változata az lehet a Mélység-történetnek, hogy az elinduló Szellem oly mélységbe merészkedik, amelyből nincs, mert a Törvény értelmében egy bizonyos fokozat elérése után, s egy bizonyos történést követően nem lehet Visszatérés. Ez volt Öröktől az a lehetséges irány, amelybe már kezdettől bele volt írva A Megváltás; ha nem is akként, amiként az Valósággá lett, mert amiként mondtam, maga A Kereszt is csak az egyik lehetséges változat volt a sok közül, ekként a KERESZTÁLDOZAT nem az ATYA Akarata: de bizony az ember akarata szerint esett! Az Atya Akarata nem ez volt, s nem is lehetett volna, mert az ATYA AKARATA is mindenkor és mindenképpen A BÖLCS SZERETET: s ha az ember ténylegesen is képes akkor és ott EMBER lenni, nem is lett volna szükség az ÁLDOZATRA: a MEGVÁLTÁS anélkül is Valósággá lehetett volna! Az ÚR, Aki felvállalta, hogy ember-testet vesz magára, felvállalta ezzel az ember-lét végső pillanatát is, tehát egy percen mindenképp kilépett volna fizikai testéből, s akkor aláereszkedve végzi be Megváltó Művét: és épp ezért bűne a Kereszt az embernek.” Akkor és ott kellett volna tudnia az embernek NEM-et mondani arra a gyilkosságra, amelynél keményebb és kegyetlenebb történés nem volt, s nem is lesz, mert nem lehet a Föld színén, s amelynek karmikus terhét máig hordozza a Föld megannyi, szellemmel bíró lakója. Mert ez is ekként van: a zsidóság egykor élt vezetőinek és a papoknak döntésében ugyanis az emberiség egészének tudati – gondolati és akarati energiája benne volt, ami azt jelenti: bárhol is született volna meg az ÚR, mindenütt akként fogadták volna, s akként is vetették volna el ŐT magát is, s minden Tanítását, és akként is, épp oly kegyetlen módon ölték volna meg, ahogyan az akkor Jeruzsálemben történt, annál is inkább, mert az emberiség nagy része akkor még a több istenhitben élt, s az egyedüli a zsidó nép volt, amelynek valós képe volt Mózes révén az Atyáról, A Teremtőről. Ha nem is olyan szintű Tudást kell elképzelnetek, mint amelyet ma ti a magatokénak tudhattok, az ő tudásuk nagyjából annyival volt magasabb rendű, mint a ti tudásotok az egyes egyházakhoz és/vagy felekezetekhez tartozó Testvérek tudásánál. Talán mondhatjuk úgy is: akkor és ott ők voltak a Szellemi Bölcsesség legmagasabb szintre elért hordozói: és mégis Keresztre adták az ISTEN FIÁT: mit cselekedett volna akkor egy olyan nép, amely a maga „isteneinek” bemutatott emberáldozatot mindennapos, s természetes cselekedetnek vette…? Ama teher legsúlyosabb eleme, amelyet ti még részben le, és kitisztíthattok a Globális energiák közül, éppen hogy az Áldozat révén a Föld-test energiái közé égett sűrű gyűlöletenergia, amelynek súlya és terhe csak a két, egymást követő Világégés súlyával hasonlítható össze, de azokkal mindenképp, mert akik az ÚR Krisztust halálnak adták, a leghatalmasabb Kegyelmi Ajándékot vágták lényegében a Teremtő Isten „arcába”. Ezen felül és ezen túl Az ÚR A Tökéletes Tisztaság, Szeretet és Ártatlanság volt: akik a két Világégés során estek áldozatul, semmiképp sem lehettek azok, hisz ha egyéb karmikus teher nem is; a bukás, az Ős-bűn terhe mindőjük Szellemi erői közt ott volt, s még azok a történések is, amelyek az adott szintre utasították őket, hisz ha ez nem ekként van, nem is a Föléd színén kell Utat vállaljanak. Ez ekként volt akkor is, s ekként van ma is, amiként a még lehetséges Holnapok során is ekként lesz, mert ez A Törvény: a Visszatérés Törvénye. Amikor tehát a Föld-testnek mint energia-halmaznak a megtisztításáért hozott áldozatról szólok, először is az ÚR Halálát okozó gyűlölet, s a két Világégés szellemi értelemben vett alapjául szolgáló gyűlölet energiáit kell kitisztítanotok a Globális Erő-elemek közül. Ezt a legcélszerűbb a már említett imán kívül akként megcselekednetek, hogy a Föld-test tisztább energiáit igyekeztek megtámogatni, éspedig nem csak az egymás felé áramoltatott Szeretettel, de a Természetben élő Léleklények felé áramoltatott Szeretet révén is. Ezt a cselekvő Szeretet formájában csak úgy értem, mint Szellemi formában: az erdei állatok időszakos gondozása, a mások által elűzött állatok felkarolása, biztonságos helyre juttatása, vagy akár azok etetése volna a cselekvő szeretet legideálisabb formája, ha… – ha volnának olyan kisállat-menhelyek, ahol a kitett kis jószágok menedékre lelhetnek, s ha a nagyon is „humánus” törvények nem tiltanák (sőt: büntetnék!) az utcákon csatangoló, didergő és éhező kutyák, cicusok és az egyes madárfajok etetését (ez utóbbit az újonnan felbukkant madárinfluenza végett mind keményebben büntetik!): tudom magam is mind, e nem kívánatos, és az adott Feladatnak nem kedvező 46
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet körülményeket, és bár erősen szeretném, itt és most nem tanácsolhatom mégsem, hogy az emberhez méltatlan ítéleteket kijátszani igyekezzetek: ehelyett inkább vegyük sorra a Föld teljességének energiával való megtámogatását, amelyet akár a másik, a Szellemi értelemben vett áldozathozatalnak is nevezhetnénk, bár nem teljességgel az, hisz alig is valamit adtok vissza a Föld Szellemének és magának a Föld-testnek abból, amit ez is és az is tenéktek adott és ad, s még abból is épp csak egy szikrát, amit a Föld teljességétől már eddig is elrabolt az ember nevű lény… Amikor a Földért hozható Áldozatról szólok, lényegében a Szellemi Gömb, azaz a Föld Szelleme felé áramoltatott pozitív energiák mind fokozottabb mértékben való kiáramoltatására gondolok elsősorban, amelyre viszont csak akként lehettek igazán képesek, ha a Föld-test, és a Föld színén élő Léleklények felé áramoltattok minél nagyobb mennyiségben Szeretetenergiát. Az egyes földterületek közvetlen formában való energia-feltöltésére már korábban kitértem. Gondolok itt a kisebb kertekre, amelyek számára a magasabb szintek lakói már gondolati úton biztosítják a szükséges csapadékot s a napfényt, mindenkor azt, és annyit juttatva ebből is és abból is az adott területre, amennyire a területen nevelt növényeknek szükségük van. Erre ti magatok még nem lehettek képesek már csak a szint milyensége végett sem, ha az egyes kórokozókat vagy kártékony férgeket olykor képessé lehettek is eltávolítani, vagy távol tartani. Ez utóbbi sem teljességgel része még a ti szintetek történéseinek, s nem is lehettek rá mindannyian képesek, de az Úr akaratából és az Ő leghatalmasabb engedélyével egyes Testvérek mégis bírhatnak azzal a Szellem-tudati – akarati erővel, amelynek használata révén a történés lehetséges voltát bizonyíthatják számotokra, hasonlóképpen, mint az egyes tárgyakat „eltüntetni”, majd ismét megjeleníteni tudó, vagy a szellemi energiákkal gyógyító testvérek. Ezek is és azok is azt hivatottak bizonyítani: amire a ti „tudományotok” máig nem képes a maga fizikai eszközeivel, az lehetséges mégis, ha a Szellemi Erőkre tudtok hagyatkozni, amely Erő révén a Kegyelem Erejét vonhatjátok magatokhoz, hogy már azáltal hassatok az elemekre, tárgyakra vagy akár a magatok, vagy beteg Testvéreitek testeire. Ám amint mondtam, ez még ténylegesen is csak példaértékű, nem általános, így a ti feladatotok az, hogy imáitokkal kértek többletenergiát a Föld számára. Természetesen nem csakis és kizárólag ekként juttathattok többletenergiát a Földtestbe s a Szellemi gömbbe, de az egymás, és a Föld színén élő Léleklények felé áramoltatott Szeretet révén is, hisz a Szeretet ereje nem csak azon egyetlen Testvért és/vagy Lélek-lényt fogja megtámogatni, de továbbárad, s a Föld teljességét megtámogatja, már a Légtér, vagy akár a Föld elemei közé épülve be. Ám mert a leghathatósabban a Lélek-lények felé átáramoltatott energia révén lehettek a Föld segítségére, vegyük nagyító alá annak egyes formáit. Korábban tanítottam már: hogyan lehettek képesek kapcsolatot teremteni a Természet lényeivel: az otthonaitokban gondozott, vagy a ténylegesen is a szabad természetben élő növényekkel. Ezt a kapcsolatot kell mind magasabb szinten megélni, vagyis ezt kell már akként megvalósítanotok, hogy ne csak a köröttetek – mellettetek élő, és ne csak a közeletekben, tehát a magatok Hazájában élő Léleklényekkel kerüljetek Szeretet-kapcsolatba, de már a Föld megannyi Lélek-lényére igyekeztek gondolati és/vagy meditációs úton ráhangolódni. A Léleklényekben azok legbenső Lényegét adó Lélek-elem mindenkor a Tökéletes tisztaságú Szeretet egy-egy kicsiny szikrája: azt a bennetek élő Szeretet révén lesztek képesek megérinteni, „megszólítani”, s amiként a Lélek-lények, és a mindenütt jelen lévő elemi Szellemek révén ti magatok erőt nyerhettek, akként tovább is áramoltathatjátok a Lélek-lényeknek szánt Szeretet-energiát, amelynek két, egymással nagyon is szorosan összefüggő eredménye is lesz. Az egyik, amely tán a fontosabb, hogy a ma még vérengző, azaz a csakis és kizárólag ragadozó életmódot folytató Lélek-lények könnyebben égetik ki a magukhoz vonzott, s éppen hogy az ember által a légtérbe s a Kozmikus térbe áramoltatott legdurvább energiákat, amelyek megtisztításáért, kiégetésért érkeztek. A másik az, hogy az ekként a Lélek-lények mindegyikében jelen lévő Lélek-elembe kerülő többlet-energia akként árad a kis lény körül, mint a Nap gömbje körül az ő sugarai, de nem csak kiárasztva: magához is vonzva a Szeretet energiáját, ami azt jelenti, hogy a mások által kitaszított kis lény nem csak árasztani fogja a természeténél fogva benne élő Szeretetet és szeretni vágyást: magához is vonzza a Szeretetet, ami egyben a gondoskodást és a törődést is jelenti számára, s így akár a Holnapot is. Amikor egy kis kóbor állatban megérzitek a Szeretetet és a Szeretet utáni vágyat, magatok sem tudtok nem Szeretettel fordulni felé, s ha segíteni nem is mindenkor áll módotokban az adott pillanatban elétek került kis lényen, egy-egy kedves szót, egy gyors simogatást mindenképp adhattok, és többnyire adtok is néki, mert a hasonló – hasonlót vonz törvénye lehetetlenné 47
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet teszi, hogy ne ekként reagáljatok az állatból felétek áradó Szeretetre, ha bennetek magatokban is a valós Szeretet él és munkál, mint egyedül uralkodó Szellemi tulajdonság. A Föld távolabbi pontjain élő Léleklényekkel amint mondtam, nem ekként, tehát nem közvetlen formában kerülhettek összeköttetésbe: de felvehetitek vélük is a kapcsolatot, éspedig ismét csak így: a Szeretet ereje révén, hogy az általatok átáramoltatott Szeretet ereje az ő Lélek-elemeikbe is beépülhessen, megsokszorozva számukra a tovább és túlélés esélyeit, hiszen ha nem is ti magatok; mások élik meg abban a másik, távoli Országban a késztetést, hogy az állat segítségére sietve viszonozzák az állatból feléjük áradó Szeretetet. Tehát egy spontán reflex beindítását végzitek el akként, hogy a Szeretet tiszta elemét felerősítitek, amelynek kisugárzó energiája más Szeretet-energiákat fog megmozdítani. Ez akár egy láncreakciót is elindíthat, amely a Föld teljességén újra és újra körbeáramlik, megtámogatva a Léleklényeket, amelyek viszont a ti, tehát a Szellemmel bíró lény megtámogatásának feladatával vannak a Föld-testre helyezve. A módszer ugyan az, ami a meditáció már ismert formája, ha nem is teljességgel, hisz a cél nem csak a ki, és felemelkedés, de már egy konkrét Feladat elvégzése. Miután megtisztítottátok szívetek és lelketek és elmétek megannyi szükségtelen, és minden tisztátalan, azaz keserű, bizonytalan, félelem-teli gondolattól és érzéstől, engedjétek, hogy a Tudat helyét lassan a Szellemi Követ magasabb rendű Tudata vegye át. Ekkor lényegében tudatosak maradtok, s ez az, ami a meditációtól eltér, amikor is a Tudat egy bizonyos értelemben elfedett, relaxált állapotba kerül. Itt azonban kell, hogy megőrizzétek a teljes tudatosságot is, hisz az elmében lévő emlékezeti képek közül tudati – akarati úton kell kiemeljétek és behúnyt pilláitok mögött, arra a bizonyos benső „képernyőre” vetítsétek a Föld teljeségének, vagy egy konkrét, általatok kiválasztott Földrésznek a képét. Amikor a kép behúnyt pilláitok előtt mint érzett kép megjelent (tehát nem kifejezetten akként, mint ténylegesen is látott, vizuális élmény) nem konkrétan valamely állat, vagy növényfajta felé kell áramoltassátok a Kozmikus Erőtérből lekért (vagy levonzott) Energiát, de az adott ponton lévő legtisztább Lélek-energiák felé. A Szellem ős-természete mindenkor, minden egyes Teremtménynél elsődleges jelleggel a Szeretet, így az érzékelt Lélek-energiák felé is a Szeretet energiája fog átáramlani, mert az adott Lélek-energia azt vonzza magához a Szellemi Követből, amelynek mint a legkisebb rendű Szellemi „hasonmásnak”, szintén a Szeretet az elsődleges természete. Amikor a Kozmikus Térből kértek vagy vonzotok energiát, meg kell határozzátok a Célt, amelyet magatok elé tűztetek. Ezt is csak a Tudat révén vagytok képesek megfogalmazni, hisz ti még szavakkal, és szó-képekben használt gondolatokkal kommunikáltok (ha ez utóbbit mint kommunikációs rendszert még csak a Fent világával való kapcsolatfenntartásban használhatjátok is, hisz a ti szinteteken még nem vagytok képesek gondolatok révén érintkezni egymással). A gondolat megfogalmazása után azonban a Tudat el kell csendesedjen, hagyva, hogy az Erő egy pillanatra el, és betöltse: s akkor a megérzett energiát kell továbbközvetítsétek, ami akként történik, hogy a benső látótérben felbukkant képre áramoltatjátok rá, mintegy: beburkolva a kért és kapott Erővel a Föld-testet, vagy kiáramoltatva azt a kiválasztott Föld-rész teljességén, hogy az ott élő Lélek-lényekben rezgő Lélek-energiák magukhoz vonzhassák azt, melyik – melyik a maga igényeinek ténylegesen is megfelelő mennyiségben. Ez utóbbi történést akár még csak elképzelni sem mindannyian tudhatjátok, hisz nem mind jártatok Afrikában vagy mondjuk Alaszkában, így a tudatban megjelenő kép sokszor csak olyan lesz, mint valami térkép-részlet: de mert a gondolati kép a Fent Világában a maga teljeségében jelenik meg, nem csak az adott pontot ismerjük, de tudjuk azt is: milyen energiákra van az adott ponton élő Léleklényeknek igazán szükségük, s akkor azt az energiát is juttatjuk el Őrszellemeiteken keresztül hozzátok, s rajtatok keresztül az adott pontra. Kezdetben, és ez is természetes, csak úgy meríthettek a magasabb rezgésszintű energiákból, ahogy az a gyógyítások során zajlik, tehát nem ti vonzzátok magatokhoz, és nem ti áramoltatjátok tovább a lekért energiát, de Őrszellemeitek segítségével lehettek képesek annak mozgatására, aki a bennetek megérzett Valós Szeretet mértéke szerint kérhet és kaphat is energiát, amelyet közvetlenül az általatok választott terület, vagy a Föld-test teljessége felé áramoltat tovább. Mondhatnátok: hisz ez lényegesen egyszerűbb és biztonságosabb megoldás, mi szükség van hát akkor arra, hogy később ti magatok kapjátok meg az Őrszellem által bevonzott energiát, vagy hogy ti magatok vonzzátok azt magatokhoz, s akként áramoltassátok tovább a kiválasztott terület Lélek-lényei felé? 48
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Nos, ez esetben is csak azt tudom mondani, amit a gyógyításnál, s amit egyébként is, ha az energiamozgatásról beszélünk. Az energia, mint minden, csak akkor él, ha mozgásban van, s ha fokozottabb mozgásban van, nem csak él, de hatványozódik, azaz gyarapszik is. A bennetek élő Valós Szeretet ereje révén lekért/levonzott, majd ismét csak a Szeretet szavát követve kiáramoltatott Szeretet-energiája is ekként gyarapszik, s minél inkább mozgásban van, annál inkább. A magatok Szeretet-szülte kérése az Őrszellemhez, s az ő közreműködésével az Úrhoz ér, majd az ÚR engedélyével leközvetített energia az előbbi esetben közvetlenül éri el az adott területet, míg az emeltebb szintű energia mozgatás esetében az Őrszellemtől hozzátok ér: és ti a kapott, a folyamatos mozgásban lévő energiát fogjátok átközvetíteni a Föld vezérlő Szellemi Géniuszaihoz, s közülük is ahhoz a Szellem-testvérhez, aki az adott terület őrizetének feladatát ellátó Szellem-csoport vezetését vállalta: s már ők közvetítik át a hozzátok eljuttatott, s tőletek továbbáramoltatott energiát az adott területen élő Lélek-lények felé. Amint látjátok, az utóbbi esetben az energia inkább mozgásban van, ami azonban nem jelenti azt, hogy egy-egy területre ne juttathatnátok akkor is emeltebb rezgésszintű energiát akár teljességgel közvetlen formában, ha valamely vészhelyzet ezt akként teszi szükségessé. Ez esetben közvetlenül fordultok az Úrhoz, s Ő is közvetlenül áramoltatja le a kért energiát a veszélyeztetett területre, s annak megannyi, Szellemmel illetve Lélekelemmel bíró élőlényére. Ugyanezt az eljárást kell végeznetek akkor, ha nem kifejezetten a Lélek-lényeknek, de magának a Földtestnek, vagy egy konkrét területnek kívántok többlet-energiát juttatni, de akkor is, ha egy bizonyos veszélyeztetett helyzetbe került földrészen élő embertársaitokat akarjátok ekként megtámogatni. És itt, ennél a pontnál ismét meg kell álljunk egy pillanatra, mielőtt továbbhaladnék! Sokan, nagyon is sokan lesznek ugyanis, akik a fentebbieket olvasva majd akként vélik: elégséges, ha a magatok tényleges szintjén bizonyíthatatlan, mert általatok nem ellenőrizhető, de jól hangzó műveletet végzik, s arra hivatkozva a köröttük élő Léleklényekkel, de még csak elesett ember-társaikkal sem kell törődjenek: azokkal szemben már nem kötelezi őket semminő Feladat. Hogy mennyire tévednek, arra többnyire már csak Ideát döbbennek rá, amikor is látniuk kell: amit ők mint szellem-energetikai műveletet elvégezni véltek, lényegében a semminél is kevesebb volt, mert az Erőt nem tanulták meg először kicsinyben, kis hatótávon belül, s a szintnek még a leginkább megfelelő gyakorlati módon mozgatni, ekként viszont nagyobb távolságra sem áramoltathatták azt ki, annál is inkább, mert mozdítani sem tudták: sem lekérni, sem tovább küldeni, így a mondott Szellemi művelet valóban csak mondott, s nem tényleges művelet lett, amellyel egyetlen embertársuknak, és egyetlen Lélek-lénynek sem adtak könnyebbséget. Ahhoz tehát, hogy a magasabb rendű Feladatra alkalmassá váljatok, kell, hogy először kicsinyben tanuljátok meg azt, elsőként mint konkrét formában megvalósított, tehát fizikai cselekedetet, amikor is a cselekedet révén és közben áramoltatjátok egymás, vagy a Lélek-lények felé a magatok tudati – lelki és Szellemi energiáit, majd a már ismert fizikai történés gyakorlása mellett (és még ekkor sem helyett!!) kezditek el annak Szellemi megfelelőjét is, először csak a magatok lakó-körze-tében élő, majd a Hazátok, aztán a ti Kontinensetek, s végezetül a tőletek távoli Föld-részek, s akár a Föld teljességén élő Léleklények felé áramoltatva a Szeretet Éltető Erejét – miközben nem feledkeztek meg a közeletekben élő Léleklényekről sem, akiknek továbbra is a tevőleges segítséget kell megadjátok, amiként azt a kezdetben is tettétek. Egyik Szeretet-cselekedet lényegében szervesen összefügg a másikkal: hiába küldtök segélycsomagot a Föld másik felén élő nyomorgóknak, ha a magatok gyermekeinek nem adtok enni, s azok éheznek... Lényegében egyelőre ez, és ennyi, amit (az oly gyakran említett imán kívül és azon túl) a Földért, és a Föld Lélek-lényeiért tehettek, és persze tennetek is kell, amíg még módotok van erre. Ám egy valamit még hozzá kell fűzzek mindehhez: a Szeretet nyomán magatokhoz vont, majd tudati – akarati úton továbbáramoltatott energia használatának módja is, de veszélye is ugyanaz, mint a gyógyítás vagy a vízdelejezés „veszélye”, így ha a tudati képként kivetített földrész, vagy a Föld-test teljessége felé már elküldtétek a továbbítani kívánt energiát, kell, hogy egy bizonyos energia-mennyiséget a magatok számára is kérjetek Őrszellemetektől vagy a Szellemi Vezetőtől, mielőtt a meditációból kiemelkedtek, hogy a saját, kiközvetített energiátok pótolva legyen, ami, ahogy az a gyógyításoknál is megfigyelhető, nagyon is gyakori jelenség. *
49
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet A következő kérdés: miként hozható áldozat a nemzetért. Amint e magyarázat elején mondtam, természetes és alapszintű emberi követelmény a hazafiúi érzület, a nemzet jó hírének megoltalmazása: ezekkel mindannyian kell, hogy a magatok Hazáját szolgáljátok, függetlenül attól: mely nép tagjai közé születtetek. Ám a Magyarság tagjai még ezen túl s kell, hogy bizonyos áldozatot vállaljanak a maguk Hazájáért, s nem csak azért, hogy a még meglévő nemzeti Karmát minél előbb, és minél inkább megtisztíthassátok: ezért is, de ennek okában rejlik az áldozathozatal oka is, s ez az ok már a Holnapok távolában rejtező Feladat, amelyet a nép egésze kell végezzen a Nagy Ugrás perceiben. Amikor azt mondom: a ti népetek számára mindennél fontosabb, hogy a még meglévő karmikus kötéseket oldjátok, sokan lesznek, akik felhördülnek: nem hiszik, hogy a Magyarságnak volna még bármi karmikus kötése, hisz hát még a Himnusz is azt mondja: „megbűnhődte már e nép… ” – de vajon ténylegesen is ekként hiszitek-e? Vajon ha a Magyarság múltjára, közelebbi és egészen távoli múltjára tekintetek, igazán mondjátok-e: múltat és jövendőt már megbűnhődött, és megtisztított a nép? Hogy a Múltból mi az, ami még fennmaradt, mint nemzeti teher, csak az ÚR látja: s hogy mi lesz az, amit mint várható Holnap-képet, történést már most ki kell egyenlítenetek, hogy legalább némileg egyensúlyban maradjon a nép teljességének szellemi energiája, ismét csak nem tudjátok, nem láthatjátok előre, hisz még azt sem tudjátok: mi vár reátok akár holnap, nem még azt, ami a távolabbi Holnapok mélyének titkai közé tartozik. Így a Himnusz szavai, bár a nép ténylegesen is megsokasodott szenvedéseire utal a költő, nem szó szerinti formában értendőek, ha sokak számára ez volna is a kedvesebb: munkatársam is szeretné, ha a nép egésze kedvezőbb helyzetbe kerülhetne, de mert ő maga már a várható történéseket is ismeri, és ismeri a Feladatot is, tudja, amiként tudjátok ezt magatok is: ez nem a ti földi – fizikai fogalmaitok szerinti kedvezőbb helyzetet kell jelentse. Nem politikai, és nem is gazdasági értelemben kerül a nép egésze kedvezőbb helyzetbe, de mint spirituális nép, amelynek azonban éppen hogy az előbbiekben, tehát a politikában és a gazdasági vonalon kell mellőztetést viselnie ahhoz, hogy rejtetten maradhasson más népek és nemzetek sorai közt, mert csak ekként lehetséges az ellentét erői elől elrejteni, hogy a Nagy Ugrás során reá váró Feladatra felkészülhessen, de már Szellemi értelemben. Mária Országa vagytok: s ez nem csakis és kizárólag azokra vonatkozik, akik a mai Magyarországhoz tartozó területen élnek, de a Magyarság teljességére, akik imában kapcsolódhatnak össze, és imáik révén maradhatnak akkor is a Magyarságban, ha más Országban élnek, megtámogatva imáik ereje révén azokat, akik viszont ténylegesen is a magyar Földön, s annak is egy bizonyos pontján kell készüljenek a Feladatra, megtámogatva azt a pontot is imáik ereje révén, amelyen az adott Feladat elvégzésére egy percen sor kerül. Ez tehát a Magyarság teljességének Feladata, hisz amiként mondtam, a nép teljességére fog hárulni az a Feladat, amelyre már most készülnie kell, még akkor is, ha az Órát és a Percet nem tudhatjátok. Lehet ötven év, de akár kétszáz is: a Föld mindösszes népeinek, s e népek minden egyes tagjának emberi milyenségén múlik: mikor adja meg az ÚR a Jelet, s mikor mondja azt: eddig, és most már elég… Ekként viszont szükséges, hogy a nép teljessége a Szellemi erők növelésén fáradozzék: mindamellett, hogy a Tanításoknak alig is néhány tucatnyian vagytok ismerői. De ha ez ekként van, s ha a Tanításokat tényleg csak egy meglehetősen szűk kör ismeri: miként érhetitek el, hogy a nép egészének Szellemi erőit megtámogassátok? Hogyan lehettek képesek ti, kevesek Áldozatot hozni a nép teljeségéért, hogy az a Holnapok valamelyikén ténylegesen is alkalmas, és képes is legyen elvégezni azt a nem mindennapi Feladatot, amely reá hárul? Első, és legfontosabb, amit tehettek, és amit tennetek is kell, ismét csak a nép egészéért mondott ima, s a Szeretet minél nagyobb mértékben való kiáramoltatása. Ennek módjait már elmondtam, így térjünk rá a Szellemi áldozathozatalra. Erre részben az általatok megismert Tanítások mind többek felé való továbbításával, részben kisebb, a Szellemi Tanítások kibontásával és megismerésével foglalkozó Csoportok létrehozásával, részben pedig a korábban már beindult, s az Ország több pontján működő csoportok felkeresésével, s ezek Szellemi Lánccá való formálásával lesztek képesek. 50
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet (S itt és most az utóbbi meghatározásnál nem azokra a magukat „szellemtani csoportoknak” nevező, de csak a hangzatos, és szenzációsnak ható tévtanítások el- és befogadására hajlandó csoportokra gondolok, hanem azokra, amelyeket valóságosan is a Bölcs Szeretet Akaratának elfogadása és követése hozott létre, s az is tart meg, nem valamely „siker-irodalmi” sorozat, hanem a Tiszta Tan, amelynek lényege és benső mondandója mindig és mindenkor A SZERETET, azaz az ÚR IGÉJE.) Az ekként egységbe kapcsolt Szellemi Lánc lesz ugyanis az a biztosító Kör, amelyen belül az e célból, e Feladat elvégzéséért testet vett Kijelölt Testvérek a Mária Rózsája nevű sziklatömböt kiemelhetik rejtekéből, mert e Testvérek, ha fizikai értelemben esetleg távol kell is maradjanak a történés tényleges helyszínétől, mint Szellemi Erő, egészen közel helyezkedhetnek el mégis, hogy Erejük révén megoltalmazzák a Feladatot vállalt Testvéreket, s azokat, akik a Belső Kör tagjaiként mint fizikai személyek is a közelben kell tartózkodjanak Amikor az Áldott Anya által az Ő Felemeltetésének percén a Föld felé áramoltatott, s a Mária Rózsája nevű sziklával együtt a Föld-testbe záródott Istenanyai Szeretet-energiát magába záró kő kiemelkedik, a benne lévő Erő aktivizálódik, kiárad, s az Orion csillagképből az ott várakozó Szellemi Személyek által leközvetített Erő-ívvel zárt és erős egységbe fonódik, összekapcsolódik, hogy vezetője, de oltalmazója is legyen a Föld-testnek mindaddig, míg az a Tejúton keresztül haladva el nem éri azt a pontot, amelyről az ÚR Krisztus Kegyelmi Ereje már átemeli az Orion övszalagjának ama pontjára, ahonnét egykoron, még a legelső emberiség történelmének utolsó pillanatai után útra kelt. Ez lesz az a Pillanat, amikor az ellentét is minden erejét a Föld-test, és a Szellemi Gömb ellen mozgósítja, s mert a negatív energia, s a Mária Rózsájának kiemelkedése pillanatában aktivizálódó pozitív energia egymásra hatása eléri, majd meg is haladja azt a szintet amelyet a légkör még elvisel, egy benső energia-robbanás következik be. A Szellemi Gömb, amint már több ízben elmondtam, leválik, mintegy: lerobban a Föld fizikai gömbjéről: ezt (már most, s már régóta) a Föld Vezérlő szellemi Géniuszai veszik körbe, s kísérik a számára elkészített Energia-ívig Micháel Testvérünk vezetésével, a Föld-testet pedig az Erő-szál vezeti a Kozmikus Térben, míg a Felemeltetésre nem került Testvérek a Föld-felszín alatt keresnek menedéket és oltalmat, hogy beteljesedjék akkor az ÚR szava amelyet a Jelenésekben mondott Jánosnak: „És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel. 6.14- 17, Ésa. 2.19, Luk. 23,30) Amiként látjátok, a népért meghozható áldozat sem kicsiny feladat, amellett, hogy nem csakis és kizárólag a magatok népéért kell azt felvállaljátok, de a Föld teljességéért, a Felemeltetettekért csakúgy, mint a Túlélőkért, s még azokért is, akik későbben a Föld színére érkezhetnek, hogy már az Út folyamán legyenek annak Úton járói. Ez, amiként mondtam, a Magyarság kiemelt Feladata, amelyen túl a minden népre, s annak minden egyes tagjára nézve kötelező Feladatot is kell, hogy vállaljátok. Ám mert hogy e fentebbi kérdés szorosan együvé kapcsolható a Missziós feladatok kérdésével, később még visszatérek rá… * És most nézzük meg: mit értek a családért felvállalt áldozat alatt? Vajon csak a fizikai szinten, fizikai formában hozott áldozatról van szó? Vagy összefüggésbe hozható a nemzetért hozott/hozható áldozat kérdésével? S ha igen: miként? A családjáért szinte minden ember meghozza a maga kis és nagyobb áldozatát, ami természetes is, hisz enélkül egyetlen család sem működhetne, sőt: még csak a párkapcsolat sem, amely végül a család alapjává lesz (vagy lehet jó esetben). Az egymáshoz vonzódó személyek többnyire csak akkor kerülnek ténylegesen is, már egy élet teljes időtartamára egymás mellé, ha ez is, és az is képes alkalmazkodni a másik személyhez, annak kimondott vagy akár kimondatlan maradt elvárásaihoz, igényeihez. Enélkül nincs jó párkapcsolat, s ha az 51
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet egymáshoz-igazodás vágya, vagy annak készsége egyik, vagy mindkét fél részéről valami oknál fogva megszűnik, többnyire a kapcsolat is megszakad, vagy igen erősen megromlik, ami a már megkötött házasságot is „pokollá” teheti az egyik, vagy akár mindkét fél, s még az esetleg már idő közben megszületett utódok számára is. Az ilyen balul sikeredett házasságok vége a ti korotok törvénytelen törvényei szerint általában a válás, amelynek ismét csak az utódok látják kárát: ám mert ez már az egymásért hozott áldozat teljes elvetése, s mi most épp ennek ellenkezőjét akarjuk megmutatni, e kérdést nem is bontom tovább: enélkül is ismerői vagytok, ha többen (szerencsére) csak elméletben is a kérdésnek s az ezzel járó problémáknak. A fiatal pár az udvarlás ideje alatt megismeri, mintegy „megtanulja”, és egy bizonyos fokig neveli, azaz formálja is egymást. Ezt követően ez a folyamat hosszú éveken át folytatódik, míg igazán elérnek arra a szintre hogy egymás kimondatlan gondolatait, s még a történésekre adott reakcióit is előre ismerik. Ekkorra megtanultak teljesen alkalmazkodni egymáshoz, meghagyva saját egyéniségükből azt, ami a kapcsolat rendszerében megtartható, s elfogadva, sőt: jobb esetben akár el is várva, hogy a másik FÉL is megtartsa a maga legfontosabb személyiségi jegyeit, ha azok a tulajdonságok nem „teljeséggel összeegyeztethetetlenek a maguk elvárásaival”: és ez utóbbi mondat-részt nem véletlenül tétettem idézőjelbe, hiszen abban az esetben, ha a leendő házastárs olyan tulajdonságokkal bír, amelyeket a másik fél képtelen elviselni, megszokni, elfogadni, de változtatásra sem tudja rábírni Kedvesét, a kapcsolat rendre felbomlik, nem jut el a házasságig. Ahhoz tehát, hogy a család ideálisan működjék, kell, hogy mindkét fél már jóval előbb áldozatot hozzon ezért, hisz lényegében már az egyes megszokott viselkedési elemek elhagyása is áldozat, és olykor nem is olyan jelentéktelen, mert egy, gyakran már a kisgyermekkorból eredő, tehát megrögzött tudati, vagy tudat alatti elemet kell elhagyni. Ezen felül, ha már állapotszerűen él együtt két ember, a különbségek is gyarapodnak, még akkor is, ha csak abból indulunk ki, hogy az egyik fél nő, a másik férfiú, s e két nem szokásai sohasem lesznek teljességgel azonosak: s a másságot, a különbözőséget mindenképp el kell fogadni, el kell viselni, és hát végeredményképpen ez is „áldozat”: ha csak a „Türelem oltárára” kell is azt letegyék mindketten. Ezek a családért hozott kezdeti áldozatok, amelyek lényegében még csak az egymásért, a szeretett Társért meghozott mindennapi apró, de igen fontos áldozatok, amelyek nélkül nem lehet igazán Családdá a család, még akkor sem, ha a gyermek születésével ti már annak nevezitek. Az igazi áldozat hozatal már a gyermek érkezésével kezdődik. Ez részben ismét csak fizikai értelemben veendő, hisz a szülők már nem csak egymásért: a gyermekért is áldozatot kell hozzanak, s ez már túlnő azon az áldozaton, amelyet egymásért és közösen folytatni kívánt életükért addig meghoztak. Gondolok itt arra, hogy a leendő apa több munkát vállal, hogy igyekszik figyelembe venni várandós asszonya megváltozott szokásait, hogy még türelmesebb, gyengédebb, és gondolok az asszony áldozathozatalára is, aki a testében növekedő magzat okozta rosszullétekkel kell megbirkózzék, kezdetben legalábbis, majd a test megváltozott állapotával járó, számára teljességgel ismeretlen jelenségekkel, amellett, hogy készül a gyermek világrahozatalára, készül arra testben, Tudatban, és készül Lélekben is. Ezek azok a megszokott áldozatvállalások, amelyeket minden fiatal szülő meg kell (kellene!) hozzon a születendő gyermekért, majd a sorozatban átvirrasztott éjszakák, a kicsi minden rezzenésére való felriadások, és akár a végtelenségig sorolhatnám: mi mindent vállal fel egy-egy ember-pár, ha gyermeket vállal. A kicsiny fizikai test létben tartásának velejárói ezek: ám van egy még ennél is fontosabb dolog, melyet fel kell, vagy ez esetben sajnos inkább csak fel kellene vállaljon minden fiatal szülő: és ez már korántsem fizikai, de lelki, és Szellemi áldozatok, amelyeket, amiként a fizikai szintű áldozatvállalást is, ismét csak a kezdetektől, tehát a házasságot megelőző időszaktól kell gyakoroljon a leendő szülőpár, s ez a gyermek tudati-lelki és főként Szellemi értelemben vett nevelése, vagy inkább fejlődésének irányítása, felügyelete. Nem szereti igazán egymást az a két ember, ahol a kapcsolat teljességgel kimerül a fizikai együttlétben, annak örömében: kell, lelki és Szellemi értelemben is hatni tudjanak egymásra, éspedig akként, hogy az, aki a magasabb szinten áll, átadja a maga Tudását, miközben ő maga is fejlődik, hisz ami Társában megvan mint ismereti elem, lehetséges, hogy belőle magából hiányzik. Ha a Szeretet és a Szerelem mellett az embernek kijáró Tisztelet, s a Szellem-testvér iránti, mondhatni: alázatos és tiszteletteli Szeretet is meg van mindkettejükben, lelki és Szellemi értelemben is hatni fognak egymásra, s így mondhatni: egymáson tanulják meg azt: hogyan, s miként kell születendő gyermekeik lelki és Szellemi 52
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet fejlődését, Ébredését segíteniük, irányítaniuk, megtámogatniuk. S éppen ez utóbbi Áldozat a legfontosabb, és éppen ez hiányzik a legtöbb, gyermeket vállaló szülő-pár esetében. Arra odafigyeltek, hogy a gyermeknek meglegyen a mindennapi bőséges és kielégítő minőségű élelme, hogy kényelmes, cél- és szükségszerű öltözete, kényelmes ágya, s megannyi, a test számára fontos dolog. Még arra is gondot fordítotok az egyre növekedő gyermeknél, hogy értelmi képességei a kellő mértékben fejlődjenek, s arra is, hogy az alapszintű emberi viselkedési formákat elsajátítsa: ne verekedjen, ne irigykedjen, ne nyúljon ahhoz, ami a másé, ne szóljon hamisan vagy durván: ezek is fontosak, de nem csak ezek a fontosak, kell, hogy a gyermek megtanulja azt is: mindezeket nem azért nem cselekedheti, mert a törvény és az együttélés íratlan szabályai ezt követelik, hanem mert A SZERETET ezt rendeli. Ha ezt is megtanítjátok a kicsinyekkel már kezdetben, lényegében meg is kezdtétek lelki – Szellemi nevelését: és ez a legnagyobb Áldozat, hisz ha testben van is, mégiscsak egy Szellem-testvér érkezett mellétek, akinek megtámogatói, segítői – de hátramozdítói is lehettek, olykor akként is, hogy közben a legnagyobb szeretet vezérel benneteket. Kell, hogy a gyermek, már akkor, amikor még csak anyatejjel táplálkozik, érezze a teljes és tökéletes reáfigyelést, hogy ő maga is megtanuljon odafigyelni másokra. Kell, hogy a teljes és tökéletes, a minden elvárástól mentes, s minden körülmény ellenére ÉLŐ SZERETET érezze, hogy ő maga is megtanuljon önzetlenül és tisztán Szeretni magáért A SZERETETÉRT: ekként adjátok át néki a benne is ÉLŐ Krisztust, a Legnagyobb Ajándékot. S ha már ezen Ajándék birtokosa, könnyebben vezetitek őt a Krisztusi Úton, hisz a szellemi Követ maga is Ébredhet, nem kényszerül akár hosszú éveken át látens, azaz nyugvó állapotban maradni míg a Tudat el nem éri az értelmi fejlettség azon fokát, amelyen az már önállóan irányíthatja a test bizonyos cselekvéseit, hogy a Szellemi Követ végre a számára szükséges irány felé: ismét csak a Krisztusi ÚT felé vezesse a mindinkább megnyíló Tudatot is. Lehet, hogy fizikai értelemben kevesebbet kaphat bizonyos okokból a gyermek, mint a véle egyidős társai. Lehet, hogy ez a Tudat ébredését követően egy bizonyos korban lázadást szül benne. Lehet, hogy a kamaszkor táján ebből kisebb – nagyobb viták is fakadnak: de amit mint testi ember kap, az holnapra holt semmivé lesz, amit viszont a Lelkébe és Szellemébe írtok be, Holnapra mint érett mag: kihajt, szárba szökken, virágot és termést hoz. És lényegében erről szól a Család, ez a feladata! A legnagyobb áldozat, amit a családért meghozhattok, az, ha akár a fizikai javak rovására is, azokról lemondva egymás lelki és Szellemi Kincseit igyekeztek gyarapítani: kezdetben még a két, egymás mellett élni kívánó ember, s később ők ketten a hozzájuk érkező Testvért, akiért már az Út megkezdése előtt felelősséget vállaltak! Mert nem csakis és kizárólag a gyermeket: de a véletek egy Úton járó Testvért is meg kell látnotok utódaitokban, a Testvért, aki épp úgy magában hordja az Isteni Szikrát, s aki épp úgy a Megváltás Kegyelmi Ajándékának birtokosa, amiként ti magatok. Ő is azért érkezik a Föld színére, hogy betöltse a maga Életfilmjét és megvalósítsa a maga Életfeladatait: nem azért, hogy a ti álmaitok betöltője legyen, nem is azért, hogy magatokhoz láncoljátok, de hogy ténylegesen is megtanítsátok ÉLNI, már a szó leghatalmasabb, legnemesebb, legtisztább: Krisztusi értelmében, a Krisztus Törvényei szerint. Ennél hatalmasabb Áldozatot nem hozhattok érte, s ekként a családért sem, s ezt már nem csak a magatok szűk értelemben vett családjaira: a Család teljességére értvén, s nem csakis és kizárólag a véletek vérrokonságban álló, de a lelki-szellemi rokonságban álló Családtagokra is! A földi értelemben vett rokonság látja: hogyan és miként éltek, amiként látják azt barátaitok, munkatársaitok, közeli és távolabbi ismerőseitek is: de látják azt az Asztrális szinten maradt Testvérek, és látják azok a Testvérek is, akik a Föld légterében, annak bizonyos régióiban vannak, hogy Útjuk megkezdése előtt ismerkedjenek a bolygóval, s a bolygó-lakók mindennapi életével. Olyan Testvérek ők, akik még nem kaptak alkalmat a ti szinteteken Testbe öltözhetni, s hogy a közeg ne legyen teljességgel idegen számukra, egy bizonyos időt a Föld közelében engedtetik tölteniük valamely Missziós Feladatot vállalt Oktató Szellemtestvér kíséretében. Hány, de hány Testvéretek tért vissza a rémülettől szinte dermedten: holott csak a ti viszonylagos nyugalomban élő, s nem a szűnni nem akaró gyilkos háborúk zónája fölött töltöttek el egy kevésnyi időt…! Nem egy később nem is indulhatott el az Útra, és olyan is volt, aki az utolsó, már a két test-sejt egységbe rendezése után igyekezett megszabadulni a reá váró harcoktól, s ezzel már látatlanban kitéptétek kezéből a Felfelé vezető Út jogát, mielőtt még az Utat egyáltalán megkezdhette volna.
53
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet S még valamit hadd fűzzek mondandóm végére. Megfigyeltem: mind több és több azon szülők száma, akik kifogásolják már felnőtt gyermekeik milyenségét, mondván: „de hisz nem ezt látta tőlünk, nem erre neveltük…”- dehogynem!! Dehogynem, csakhogy erre, amikor a gyermek még kicsi, még alig néhány hónapos, egyiktek sem gondol, mert szinte teljességgel figyelmen kívül hagyjátok azt a mindennél fontosabb tényt, miszerint nem a test vagytok, így csak a test gondozásával törődtök, mondván: a Tudat fejlődésével ráérünk törődeni akkor, amikor a tudatosodás első jelei jelentkeznek, tehát akkor, amikor a gyermek (a ti fogalmaitok szerint) érti is, amit mondunk néki. Figyelmen kívül hagyjátok, hogy bár a tudat lényegében ténylegesen is „üres lap”, a Szellemi Követ tudata nem az! Nagyon is hogy nem az, hisz abban a Szellemi Követ által megtisztításra felvállalt hibák is benne vannak, ha még csak akként is, mint a Szellemi Követet a felsőbbrendű ÉN-nel összekötő Lélekszálra tapadt negatív energia-elemek, amelyeket azonban az ellentét is igyekszik felerősíteni, lévén hogy az ő érdeke épp az ellenkezője, mint a Szellemi Követ érdeke. Amint már mondtam, a Tudat lényegében a Szellemi Követ és az ellentét „küzdőtere”. Itt rakódnak le a külvilágból érkező információk, késztetések, tiltó vagy ösztönző hatást adó energiák, amelyek a Lélekszálból a hozzájuk tartozó, tiszta, kevésbé tiszta avagy teljességgel tisztátalan milyenség-elemet bevonják a Tudatba, amelyben annak kérdése kell eldőljön: a Tudat végrehajttatni, vagy elvettetni igyekszik a rendelkezésére álló eszközzel, azaz a testtel a tudati elemmé lett késztetést. Ezek a milyenség-elemek mint Szellem-tudati energia, elsőként természetesen a Szellemi Követben „ébrednek fel”, amely azt a nyiladozni kezdő Tudat felé közvetíti át azokat, amellyel az Út kezdetén még azonosítja magát, pontosan akként, amiként a Tudat azonosítja magát a testtel és a Szellemi Követtel, ami által egy bizonyos fokig eggyé is válik azzal mindaddig, míg képessé nem lesz arra, hogy a testet, önmagát, mint Tudatot, és a Valós Ént különválassza egymástól. Ekként viszont mondhatjuk azt is, éspedig teljes joggal, hogy a Tudat nevelésével egyszerre kezditek meg a Szellemi Követ „nevelését” is, ha nem is akként, hogy azt megtanítjátok valamely negatív elemre, de akként, hogy annak ismételten való megélésére buzdítjátok ahelyett, hogy a negatív viselkedési elem elvetésének késztetését tanítanátok meg néki a Tudat formálása révén. A Szellemi Követ akként fogja érzékelni, hogy egy bizonyos viselkedési elem az adott környezetben nem bűn, sőt: akár erény is, így nem annak elvetésére, de megélésére fog törekedni, s mert a Tudattal, s azon keresztül a testtel azonosítja magát, e megélési vágyat a Tudat felé átközvetítve a test használata révén igyekszik megélni a hibás viselkedési elemet, még akkor is, ha a Lélek-szál révén érzékeli: valahol ismét elrontott valamit. Ám mert ő maga teljességgel ÉLI az Utat, akkor és ott már (és még) mit sem tudva arról: az ÚT csupán tanulmányi céllal adatott néki, figyelmen kívül hagyja, vagy akár az ellenkező előjellel fogja érzékelni a Lélek-szál felől jövő impulzust, s nem elterelni igyekszik a Tudat révén a testet a hibás cselekvéstől, de még inkább inspirálja, s ha a korábbi módon a (számotokra tudottan) hibás cselekedet megvalósítása egy bizonyos idő múltán nem lehetséges abban a környezetben amelyben pedig korábban az engedélyezett, tehát lehetséges volt, mert már büntetitek a gyermeket azért, amit korábban megengedtetek néki, vagy akár még kacagtátok is a hibásan kiejtett trágárságokat, vagy mások testi bántalmazását, a Tudat, természetesen a Szellemi Követ és az ellentét együttes késztetésének engedve más környezetben igyekszik megvalósíttatni a testtel mindazt, amit korábban mellettetek valósíttatott meg azzal. Ha tehát a Szellemi Követ még a gyermek kicsinysége idején, tehát még a Tudat ébredése előtt, de a Tudat révén azt tanulja meg, hogy minden megengedtetik néki, hogy mindent ki tud zsarolni, azt a milyenség-elemet ébresztitek fel benne, amelyet az mint megtisztításra váró viselkedési elemet vitt magával egy korábbi ÚT hibáinak kiegyenlítése végett, de amelyet az ismét meg fog valósíttatni a testtel, mert ha a hibás viselkedési elem meg van is benne, az a Bölcsességi erő nincs meg benne sem, hogy képes volna felismerni: mely viselkedési elem, mely késztetés az, amely hibás, és melyek azok, amelyek tiszták és megvalósítandóak. A Szellemi Követ tehát ismeri: de nem ismeri fel a magával vitt viselkedési elemeket: azok helyes, vagy helytelen voltára ti kell ráébresszétek, s ha ma helyesnek és elfogadhatónak ismer meg egy-egy viselkedési elemet, már nem várhatjátok, hogy azt később ő maga ismerje fel helytelennek, mert ehhez annyi energiát kellene magával vinnie a Szellemi Követnek, amelynek révén a Tudat első ösztönös elemeit: a szülő szeretetét, annak tiszteletét, s a szülő mint vezető elfogadásának már-már ösztön szintű 54
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet késztetését is felül tudja írni. Ilyen magas fokú energiát azonban egyetlen ÉN sem áramoltathat Én-része felé az Út megkezdése előtt, sem pedig az Út kezdeti szakában, hiszen akkor a kicsinyekből kiveszne a teljes és tökéletes reáhagyatkozás képessége, amely nélkül viszont a ti világaitokban még elpusztulna: nem mint Szellemi Követ, de mint fizikai test, amelynek tudattalan agyi tartományaiban ez az ösztönös bizalom, ez a teljes és tökéletes reáhagyatkozás mint agyi-genetikai elem benne van. A gyermeknevelés tehát a gyermek születése pillanatával el kell hogy kezdődjék, s még annál is korábban: már a fogamzáskor, vagy legalábbis akkor, amikor a fogamzás ténye tudottá lesz a leendő szülők számára. És ezzel lényegében át is tértünk a következő kérdésre az egyénért vállalható áldozat kérdésére. Itt és most nem a szülők által a gyermekekért hozott áldozatra, nem is a gyermekek által a szülőkért meghozandó áldozatra kívánok kitérni: ezek természetes dolgok, vagy legalábbis azok kellene hogy legyenek, még akkor is, ha ez gyakorta nem így van, s a szülő vagy a gyermek felhánytorgatja: mit tett (vagy tesz) a másikért. Az embertársaitokért felvállalható áldozatra gondolok, amelyet akként kell(ene) felvállalnotok, éspedig mindannyiótoknak, amiként az ÚR Krisztus vállalta az Ő mindennél hatalmasabb Áldozatát mindőtökért. A köszönet és a viszonzás elvárása nélkül, önzetlenül, minden érdektől mentesen, valóban csak a SZERETET szavára hallgatva, ama SZERETET szavára, amely már születése percén együtt születik minden egyes emberrel, de még a Lélek-lényekkel is, hisz ebben is és abban is a Szentlélek-erő árad: bennetek a Lélek-szál, s a Lélek-lényekben a Lélekelem révén, amelyet ti is, és a Lélek-lények is egyként a Kozmikus Világlélekből vontok magatokhoz. Az állat és növényvilág egyedei a leendő test alapjául szolgáló két sejt egyesülése pillanatában, az egymáshoz közel került test-elemek vonó hatása révén, ti a Szellemi Követtel, amely a felsőbbrendű ÉN-től kapja e Lélek-szálat, amelynek révén az ÉN csak úgy magához köti Követét, amiként az magához köti az egységbe rendezett testelemek azon kis energia-parányát, amelyből későbben a tudatosodásra alkalmas agysejteket fogja megfogalmazni. A Kozmikus Világ-lélek A TEREMTŐ Szeretetének a ti kicsiny „mindenségtekbe” alááramoltatott, tökéletes tisztaságú Lélekenergiája, amely a harmadik ISTEN-SZEMÉLY, s egyben a hármas EGY-ségű EGY ISTEN legbensőbb Isteni Jellemzőjének, A Teremtő Szeretetnek Ereje, amely mindenkor azon mértékben fedődik el az Úton járó Szellemi Követek elől – amilyen mértékben a Szellemi Követ elfedte azt önmagában, önmagát fedve el ekként a Tökéletes Isteni Szeretet Ereje elől. Ebben, és ettől éltek, és ebből meríthet megannyi Úton járó, legyen az szellemmel bíró ember, vagy más bolygón élő, s épp úgy szellemmel bíró Testvéretek, avagy valamely Léleklény, akik ekként Lélektestvéreiteknek is nevezhetőek, és nevezendőek is, hisz valóságosan is azok. Itt és most a szellemmel bíró, s a véletek egy bolygón élő ember-testvéreitekért vállalható, és meghozható áldozatról akarok szólni, éspedig még nem a kiemelt Feladatokról: csak a mindennapi, embertársi kötelességként felvállalandó áldozatról. Amint e megfogalmazásból is kitűnik, lényegében talán még ez sem nevezhető annyira „áldozatnak”: annyira egyszerű és mindennapi feladatokról van szó, amelyek már mint természetes viselkedési elemek, rég be kellett volna íródjanak a Tudat alatti agyi tartományba, akár már olyan fokon is, mint genetikailag örökíthető spontán agyi-ismereti elemek. Az éhezők táplálása, a didergők felruházása, a katasztrófát megéltek megtámogatása: számos olyan, általatok is ismert cselekedet, amelyek mégis némi áldozatkészséget igényelnek mindannyiótoktól, mert mindezek megtétele, ha már be is kellett volna íródjék az agyi tartományokba – máig nem íródtak be abba, így még e nagyon is egyszerű kérdésben is ki-ki maga fog dönteni: megadja-e a rászorulóknak a tudottan szükséges segítséget a maga lehetőségeinek és korlátainak mértéke szerint, vagy elfordul: ne is lássa a szenvedőket. Mert bármilyen szégyen is ez az emberi fajra, ez utóbbi sem ritka, sőt… Amikor elfordulót látok, mindahányszor látom az elfordulás okát is: vagyis azt a hátteret, amely a nem kívánatos „emberi” milyenséghez vezetett: s ennek gyökerére is mindannyiszor a kicsiny gyermekkor történései közt bukkanok rá! Bizony, gyermekeim: a ma „elfordulóit” a tegnap embere nevelte akként, hogy legyen ereje elfordulni, ha szenvedőt lát, s a holnap „elfordulóit” ti nevelitek ma, s még egy kevésnyi ideig a Holnapok során is, így azok elfordulása, közömbössége (ahogyan a ma közömbössége a tegnapi nemzedék bűne) a ti számlátokra is íratik: nem csak annak lesz vétkéül, aki a választható másik lehetőség helyett ezt: tehát a közömbösséget részesíti előnyben s azt valósítja meg Testvéreivel szemben! És itt is mondtam valamit, amiről fentebb nem szóltam, s amit bizonnyal magatok is hiányoltatok. Azt ugyanis, hogy az Úton járó, még ha a szülők hibás viselkedési mintát adnak is elé, mindenképp 55
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet találkoznak a helyes viselkedési mintával is: s éppen ebben rejlik a Szellemi Követ feladata! A Szellemi Követ ugyanis, miután a hibás késztetés energiaképét magához vonta a Lélekszálból hogy azt az adott eszköz révén megtisztítsa, maga kell meghatározza, ha már mindkét viselkedési elemet ismeri: melynek követésére ad utasítást a birtokában álló energia használata révén a Tudatnak, s ekként a testnek, és mely lesz az, amelynek elvetése mellett dönt. Kezdetben a Szellemi Követ még ama viselkedési elem betöltésének késztetését fogja megadni a Tudatnak, amelyet a szülő/gondviselő által elé tárt, megmutatott példa nyomán megismer, s ha az a helyes irány, akkor azt, ha a helytelen, akkor azt írja be ekként a Tudatba mint megismert, s akár a környezet által elvárt viselkedési elemet. Ekkor még, ahogy az imént mondtam, nem lehet képes az ellenkező irányú viselkedési forma megélése felé terelni a Tudatot, éspedig két okból nem. Az egyik ok az, hogy a környezettől nagy mértékben eltérő viselkedés révén a gyermek kirí a környezetéből, amely ekként hamarosan szabadulni igyekszik tőle, de amely még a gyermek puszta fizikai létéről kell gondoskodjék, s amelyhez (éppen hogy az Út folytathatása érdekében) a gyermeknek alkalmazkodnia kell, legalábbis egy bizonyos korig, addig, míg az önállóságot legalább alapszinten el nem sajátította, olyan szinten, hogy életben tudja tartani magát. A másik ok, amit már mondottam, hogy ha a Szellemi Követ ismeri is: nem ismeri fel az adott viselkedési elemet, lévén az nem Szellemi: tudati elem, amelyet, ha a korábbi Út során azt nem tudta megtisztítani az akkori test Tudatában (vagy kitisztítani a Tudatból mint hibás késztetést, vágyat), ismét magával kell vigyen, éspedig akként, mint hibás, azaz tisztátalan tudati elemet, amelyet még ő maga is csak akként: tehát hibásan képes megvalósíttatni a Tudat révén a testtel, de már a hibás megoldás elvetéséhez, s a hibásan a Szellemi Követbe „íródott” tudati – ismereti elem felülírásához, kijavításához szükséges többletenergiát is magával viszi! Később, ha a megismert viselkedési elem ellentét-párját is megismeri, épp eme többletenergia birtokában lehet képes a korábbi hiba kijavítására, s így az ismételt bukás elkerülésére. Viszont ha a szülő/gondviselő szinte „megrögzötten” a korábbi hibás viselkedési elem újbóli megélése felé tereli a Tudatot, a Szellemi Követ is inkább hajlani fog annak a viselkedési formának megélése, megvalósítása felé terelni az elmét és a testet, amely, ha hibásan is, de benne magában is szerepel mint korábbi Útjából megmaradt ismereti elem. S mert (amiként mondtam az imént ezt is) az ellentét vágya és akarata és szándéka éppen hogy az, hogy a Szellemi Követet a hibás úton tartsa, ezt a benne lévő hibás ismereti elemet, ennek megvalósítási szándékát fogja megtámogatni a maga sötét erejével és még sötétebb, s mindenkor a Tudat elámítására, elkápráztatására, vagy akár annak megfélemlítésére alkalmas eszközeivel. És kell mégis, hogy a két, egymással éles ellentétben álló választási lehetőség közül a jobbat, a tisztábbat tudjátok választani: s ebben már a Lélek-szál jelzései sietnek a Tudat segítségére. A Lélekszál lényegében két, egymástól eltérő módon jelez. Vagy a szellemi Követ érinti meg azt, hogy az általa, s az ellentét által egyazon időben adott késztetés közül a hibás késztetés elfogadása és megvalósítása mellett döntő Tudatot figyelmeztesse, vagy ha a választás hibás voltának felismerésére az Én-rész is képtelen, az Őrszellem érinti azt, s az akkor a Lélek-szál ama részét fogja érinteni, amely a Szellemi Követet annak felsőbbrendű ÉN-jével összeköti. Vagy még egy harmadik formája is a Lélekszálon át való jeladásnak, de ez már oly ritka, hogy valósággal is csak mint lehetséges Szellemi jelenséget említem meg, s ez az, amikor a súlyos hibát elkövetni készülő Testvér felsőbbrendű ÉN-jétől kell figyelmeztetést kapjon. Erre abban az esetben kerülhet sor, ha a Szellemi Követ valóban gyengesége végett nem képes észlelni a hibát: s akkor a felsőbbrendű ÉN az ÚR legszentebb akarata szerint figyelmezteti Követét, de egyben egy bizonyos mennyiségű többletenergiával is elláthatja azt, éspedig ismét csak a Lélekszálon keresztül, hogy az még idején hatni tudjon a Tudatra, mielőtt az az ellentét által felé közvetített késztetés elfogadása, vagy már megvalósítása mellett döntene, kiadva az utasítást a testnek is a cselekvésre. A másokért vállalt áldozat nem fizikai formája ez esetben is a fontosabb, a lényegesebb: s ez már a Szellemi értelemben vett áldozatvállalás. Ezek egy részét az Út megkezdése előtt vállalja valamely Testvérért (s akár a Duális társért is) a felsőbbrendű ÉN, ám az is lehetséges, kiváltképp most, már az Utolsó Időkben, hogy a felsőbbrendű ÉN akként vállal valamely többletterhet, hogy azt már az Úton járó Én-rész Életfilmjébe írja, mint kiegészítő Sors-történést az Oktató-szellem és az Én-rész mellett Feladatot vállalt Őrszellem segítségével, mindenkor az ÚR leghatalmasabb engedélyével, ami természetes is, hisz az ÉN még csak leközvetíteni sem tudná a Feladatot, mint pótlólagos sors-elemet az Úr engedélye, 56
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet akarata nélkül, az Oktató-szellemnek pedig eszébe sem jutna, hogy bármit is cselekedjék, ha arra az ÚR nem adott engedélyt, vagy határozott utasítást. Ez utóbbi történés egyébként is csak az ÚR utasítására történhet, s mert erről még nem szóltunk, mert még nem volt elérkezett rá az idő, egy kissé alaposabban is kibontom néktek, hogy értvén értsétek. A kiegészítő Vállalás többnyire családon belül, más családtagok ébresztéséért engedtetik (s nem minden esetben csak a Duális társért, de többnyire az ő érdekében) az Út megkezdése előtt, vagy már az után lévő, de a testbeöltözés kezdeti fázisán már mindenkor túljutott személy felsőbbrendű ÉN-jének, ha az, akiért a Vállalást magára veheti, szemmel láthatóan, de még nem visszafordíthatatlanul eltévedt a végigjárni kívánt Úton. Az, Aki ennek tudója és ismerője, minden esetben A Mester, Aki egyedül hivatott rá, hogy az illető felsőbbrendű ÉN-jét egy pillanatra felébresztve többletenergia leközvetítésére adjon annak utasítást, vagy akár csak javaslatot. Ez esetben a felsőbbrendű ÉN által leközvetített energiát az Énrész a Tudat pozitív irányba való terelésére, azaz befolyásolására fordíthatja, ha ő maga már felismerte a Tudat tévelygő voltát, és a késztetés is meg van benne: elterelni a Tudatot a felismerten hibás irányból, hogy annak révén ténylegesen is az Életfilm betöltése felé vezethesse az eszközt, vagyis a fizikai testet. De a Mester az is, Aki megítélheti: célravezető lehet-e még az illető fizikai személy számára, ha az Énrészt támogatja meg a felsőbbrendű ÉN, vagy kívülről jövő segítségre van szüksége ahhoz, hogy mint fizikai személy, a maga tévelygő állapotát felismerje. Tehát ez még nem az az eset, amikor az ÉN-fél meg kell szakítsa Én-része Útját, de már nem is az, amikor a fizikai testet szenvedtető történés révén még a Tudat képes lehet felismerni a hibát, amelynek következtében a testi szenvedést viselnie kell. Ekkor közvetett módon kell hatni a Tudatra és a lélekre, egy olyan személyen keresztül, aki igazán közel áll a fizikai síkon élő személyhez: s ez többnyire a gyermek vagy a szülő, esetenként az igaz Szerelemmel szeretett (fizikai értelemben vett) Társ. A Mester tehát meghozza a maga határozatát, amelyet nem mint határozatot: mint javaslatot juttat el a Közvetítő Szellem-testvéreken keresztül az Őriző Szellemtestvérhez, aki az adott, lefedett állapotban lévő ÉN-félre ügyel mindaddig, míg annak Én-része vissza nem tér Útjáról. Az Őriző a Mester javaslatára ébreszti a felsőbbrendű ÉNT, aki viszont ismét csak szabadon választhat: vállalja-e, hogy Én-része életfilmjébe még felvegye a Duális társ (vagy az egyazon Szellem-családba tartozó Szellemtestvér) Ébresztését szolgáló Sors-elemet, vagy sem. Ha vállalja, az Úton járó Én-részt a fizikai test és a Tudat nyugalmi időszakában, tehát a test alvási szakában meg kell emelje annak Őrszelleme, nagyjából úgy, mintha valamely Álom-síkra akarná átközvetíteni, de ez esetben az Én-rész is elfedett állapotban kell legyen, amiként a test Tudata, hisz ő, mint Úton járó nem tudhatja: ki a Duális társa, amiként azt sem: az új Sorselemet kinek az érdekében kellett felvállalnia, s még ennél is tovább megyek: még azt sem fogja tudni, hogy az Életfilmbe egy új, számára addig nem ismert Sors-elemet írt be a felsőbbrendű ÉN. Nem, mert az adott Sors-elemet akként építi be az Őrszellem az Én-rész Szellemi Tudatába, mintha az kezdettől benne lett volna, de csak mint rejtett történés-elem, amelyet, bár magával vitte: nem láthatott előre az Út kezdetén, azaz a testbe öltözés pillanatában az Én-rész. Mondok két példát, hogy értsétek. A Vállalást tévő ÉN követe egy öt éves fiúcska testében járja az Utat. Egy család harmadik gyermeke: valahol tán még érthető is, hogy a szülők szinte éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a három gyermeknek mindent megadhassanak, amire azoknak szükségük lehet. Földi fogalmak szerint, de éppen azért, mert a szülők a gyermekek fizikai értelemben vett szükségleteire összpontosítanak, idejüket teljességgel felemészti az anyagi javak megszerzése, aminek egyenes velejárója, hogy a gyermekek nem kaphatják meg azt a nem fizikai törődést, amelyre viszont mindennél inkább szükségük volna. A szülők természetesen úgy érzik: szeretetből cselekszenek ekként, ám a gyermekek nem érzik e szeretetet, mert az még az ő értelmezésük szerint teljesen mást jelent. Ha megütik magukat, nem bújhatnak oda az anyuhoz némi vigaszért, mert anyu dolgozik. Ha a nagyobbak valamit el akarnak készíteni, nem fordulhatnak tanácsért vagy segítségért apához, mert apa dolgozik. Ha leckét kell írjanak, ha az iskolai vagy óvodai élményt akarják elmondani, nincs kinek, mert apa és anya dolgozik, s ha épp nem dolgozik, akkor fáradt, vagy ott van még a házi – ház körüli teendők soka: s akkor csak egy legyintés, egy fáradt fél-mosoly, egy „hagyj, kicsim, látod milyen fáradt vagyok”… - jut a szülő felé forduló gyermeknek. A szülő-pár tehát, amellett, hogy fizikai értelemben teljesen a gyermekeknek szenteli magát, mégsem szenteli nékik magát, mert a munkahelyek, a pénz elveszi őket a gyermekektől, anélkül, hogy ez bárha egy percig is tudatosodna bennük. A gyermekek szülők mellett élnek és növekednek, és mégis egy 57
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet bizonyos értelemben, éspedig a legfontosabb és leglényegesebb: lelki és tudati és Szellemi értelemben árván, mert aki Lelküket – elméjüket és Szellemüket Isten s A SZERETET felé kéne vezesse, nem ér rá, mert dolgozik, mert fáradt, mert… stb. stb. A Tudat még tán tolerálja egy bizonyos kor után a szülők e felfogását, ám a Lélek egy nagyon fontos energia-forrástól foszttatik meg, s ezt a körülményt a Szellemi Követ sínyli meg, és a Szellemi Követ nem képes tolerálni. A hiba az tehát, hogy a szülők teljesen a „világban” élnek, s az anyagiak váltak számukra az elsődleges fontosságúvá – a Szeretet szebb, nemesebb formában, és magasabb fokon való megélése helyett, ami egyben azt is jelenti, hogy a gyermekek is a pénz-imádat hamis varázsában nőnek fel, s azt, tehát a pénzt tanulják meg elsődleges fontosságú lételemként tisztelni, így akár megtanulnak majd pénzt keresni, de nem tanulnak meg igazán Szeretni. Nem kell mondjam: bár a szülők viselkedése nem helyes, mégis érződik benne a gyermekekért való felelősség-tudat és a szeretet, a gondoskodás vágya, így még akkor is kell, hogy valamiképp segítséget kapjanak a helyes Út megtalálására, ha ők maguk nem érzik: eltévedtek, s a legfontosabb, sőt: az egyedül fontos és lényeges LÉT-ELEM: a Szeretet helyett valami mást adnak gyermekeiknek. Ekkor következik be az a bizonyos történés, amelyben a Mester a jó szándékú, de a fizikai sík elvárásait már-már vakon követő, s ekként tévelygő szülők Ébresztésére ad lehetőséget, s mert erre a legkisebb gyermek a legalkalmasabb, hisz ő van abban az Út-szakasz-ban, amelyben az Én-résznek még nincs kiemelt fontosságú Életfeladata, annak ÉN-fele vállalja, hogy a két szülő, s még pontosabban azok Én-része segítségére siet. Erre az egyedül célra vezető út, ha a fizikai eszköz általános egészségi állapotának leromlását okozó energiákat enged a test közelébe, éspedig egy olyan, hosszabb időtávon megmaradó betegséget okozva, amely már mindenképp fel kell keltse a szülők figyelmét. Az ÉN-fél tehát a fizikai eszköz betegségét emeli be az Életfilmbe arra az időszakra, míg a szülők Ébredése be nem következik, míg meg nem érzik: mit is mulasztottak el, és amíg fel nem ismerik: csak a Szeretet, és a Szeretet Istene lehet a gyermek segítségére. Mert a betegség tartós, és földi értelemben még nem, vagy nehezen gyógyítható kell legyen ahhoz, hogy az már igazán felkeltse a szülők figyelmét, és felébressze aggodalmukat, a gyermek legfontosabb testnedve: a vér betegszik meg. A gyermek állapota mindaddig fog romlani, míg a szülőkben meg nem érik a Felismerés, s rá nem döbbennek arra: mit is vettek el a gyermektől, akit most esetleg elveszíthetnek. Tehát a magasabb rendű Szeretet éled fel bennük ismét, s azt élik meg, s már nem csak a kis beteggel, de a másik két gyermekkel szemben is, hisz hát kitudja: azok is nem betegszenek-e meg, nem fenyegeti-e őket is a kór. De a nagyobbak felé fordulnak azért is, mert megérzik: milyen mély megdöbbenés és fájdalom a gyermekek számára már annak gondolata is, hogy kisöccsük esetleg… – nem, még nem mondják ki a végzetes szót, tán még nem is értik, mit jelent: meghalhat, de már érzik, s ez viselkedésükön is érződik, kell tehát, hogy a szülők már szíveik igaz Szeretetével igyekezzenek bennük oldani az esetlegesen bekövetkezhető történés-adta rettegést. A szülők akkortól kevesebb időt töltenek pénzkereséssel, hogy annyival többet lehessenek a gyermekekkel: és ekkor válnak igazán Szülőkké, s a család ekkor kovácsolódik össze igazán Családdá. Már csak az utolsó lépés van hátra, az, hogy a szülők a kemikáliákban, s a mindenféle komoly összegekért „gyógyító” személyekben csalódva, végre igazán Isten felé tudjanak fordulni, és már az Ő leghatalmasabb segítségét tudják kérni. Hogy a történés vége a gyermek állapotában bekövetkezett, hirtelen és szemmel látható javulás, nem kell mondanom, amiként azt sem, hogy a gyermek nem vált azért egyik percről a másikra teljesen egészségessé: kell ugyanis egy bizonyos idő, míg a szülők Tudata megszokja a megváltozott életritmust, azt, hogy bár egy bizonyos időt mindenképp az anyagi javak megszerzésével kell töltsenek, ez nem mehet a gyermekek rovására akként, hogy Szeretetük helyett csak a tárgyakat, értő szó helyett csak a fáradt legyintést adják. Ugyanezt képzeljétek el egy már idős, tehát az Életfilm lényegi pontjai után lévő szülő esetében, aki gyermekeit kell ébressze – szinte teljességgel hasonló módon, mint amiként az ötéves fiúcska ébresztette az ő szülőit. A gyermekek, hogy a szülő gondoskodását valamiképpen „meghálálják”, minden lehetséges módon támogatják, hogy azt az anyagi gondoktól megkíméljék: miközben teljes magányosságra kárhoztatják, hisz valamikor meg kell keresniük a pénzt, ott a család is, az idős szülő, hát nem érnek rá meghallgatni annak visszaemlékező (és tán már unásig ismert) szavait, mert nem tudják: Szeretetét adja át nékik a szavakkal, tán már búcsúzkodón az idős ember, akiért – vélik – maguk igyekeznek mindent megtenni, de már beérik a heti egy-két telefonnal, s azt is rövidre fogják, mert hát az Idő drága… 58
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet Amikor csakis és kizárólag az anyagi világ javait akarjátok gyermekeiteknek vagy idősödő szüleiteknek mint Szeretet-ajándékot átadni, nem ti hoztok áldozatot: de bizony, őket áldozzátok fel a szeretetlenség oltárán, miközben elmétek nyugodt: de hisz mindent megteszünk, mindent megadunk nékik, csakhogy jól érezzék magukat… – nem fogják magukat „jól érezni”, s ez még akkor is így van, ha a fizikai test nem jelez semmiféle rendellenességet. De jelez a Lélek és jelez az Elme és a Szellemi Követ, s éppen hogy az odaforduló – odafigyelő, türelmes Szeretet hiányát jelzi. Példámban a szülő ugyanúgy megbetegszik, bár fizikai értelemben mindene meg van: de nincs, nem adatik meg néki a Szeretet, s mert a „gyermeki hála” (milyen létidegen és durva szó is ez!!) éppen hogy a valódi, törődő Szeretet, a Lélek-kapcsolat ápolása volna, s az volna az idős ember számára a legvalóságosabb Gondoskodás is, hisz a Lélek és a Szellem táplálékát adnátok néki, a rendjén karban tartott test helyett az „éhhalál szélén” álló Lélek és Szellem fog jelezni, s mert egyéb eszköze nincs, a testen, vagy a test idegi hálózatán keresztül, akár ennek, akár annak „meghibásodása”, betegsége révén. Nem tudom kellőképp kifejezni drága gyermekeim, micsoda hatalmas szerepe és fontossága van a SZERETETNEK! Lehet, hogy a test éhezik, lehet, hogy a test elemei ki vannak szolgáltatva az időjárás viszontagságainak, de mindezek semmik ahhoz képest, ha a Lélek és az elme és a Szellemi Követ éhezik, és didereg a köré-záruló szeretetlenségben. És még azt sem mondhatom, hogy elsőként természetesen a test táplálásával a test igényeinek kielégítésével kell törődenetek, hisz fizikai személyként járjátok Utatokat. Egyszerre, egy időben kell megadni a testnek és Léleknek, Tudatnak és Szellemnek Kenyerét, hogy annak, akit pedig igaz Szeretettel szerettek, valóban ÉLETE legyen: nem csak akként, hogy él a föld színén mint fizikai személy, de akként is, vagy akként még inkább, hogy már testében is élheti a Lélek és a Szellem Életét, mert ezek Élete mindenkor A Szeretet. S még ennél is tovább megyek: amiként a test elemeibe beépül a testnek juttatott táplálék, akként épül be a Lélekbe és a Szellembe a nékik juttatott táplálék, hogy amiként a test él a Föld színén, élhessen a test halála után, a testből való távozást követően a Lélek és a Szellem: a Lélek-szál akként, hogy visszaemeltetik a Kozmikus Világlélekbe, már a benne lévő Szeretet-energiákkal növelve a Kozmikus Világlélek tisztasági fokát, s a Szellemi Követ akként, hogy a felsőbbrendű ÉN-be tér, magával víve a jussául – táplálékául adott Szeretetet, amelynek Ereje révén maga a felsőbbrendű ÉN fog egy magasabb szinten egy magasabb rendű Életet élhetni. Azt hiszem, úgy érzem, kellőképp értetté tettem mondandómat, bár ez az a kérdés, amelyről órákon (és köteteken) át szólhatnék, s még akkor sem mondtam volna eleget ahhoz, hogy mindőtökben megérhessen a Felismerés: semmitek nincs, ha nem éltek Szeretetben, ha a legnagyobb anyagi jólét vesz is körül benneteket, és mindenetek van egy fűtetlen kis viskóban dideregve és éhezve is, ha Szeretet vesz körül benneteket, mert az anyag – csak anyag, amely holt semmivé lesz, de A SZERETET örökkön tiétek marad, mert AZ A MINDEN, mert AZ ÉLET: AZ A KRISZTUS. * A következő kérdés, s egyben e kötet utolsó kérdése is az: miként értendő a Globális erők tisztításáért és a nemzetért vállalt/vállalható missziós feladat. A Föld teljességéért vállalt Missziós feladat már az Út megkezdése előtt adatik azon Testvéreinknek, akik azt felvállalhatják. Ilyen Missziós feladattal érkezett például Albert Sweitzer, Pió testvérünk, vagy Teréz anya, s még mások, akik, bár hasonló Feladattal érkeztek, még sem lettek oly ismertek, mert Vállalásuk értelmében rejtve is kellett hogy maradjanak. Ők kifejezetten a fizikai síkon kellett elvégezzék a maguk feladatát, ám nem csak ők vállalnak bizonyos feladatokat a Földért. S itt még csak nem is a Föld vezérlő szellemi Géniuszaira gondolok, de azokra a Szellem-testvérekre, akik a Föld légterében, annak más és más légköri gyűrűiben tartózkodnak, kifejezetten azzal a céllal, hogy (amennyire az lehetséges) legalább a legfelső légköri gyűrűk, és az ózon-pajzs megtisztításán munkálkodjanak. Ezen Testvérek feladata kettős, hisz az általatok kért, a magatok szintjénél magasabb, de még az alsóbbrendű energiák egy részét is ők áramoltatják hozzátok, például abban az esetben, ha valamely nagyobb fizikai igénybevételt, s ekként a megszokottól eltérő energiák meglétét igénylő feladat elvégzése előtt állva kértek energia-megtámogatást, azaz segítséget. Ha már lelki-szellemi, vagy kiemelt fontosságú tudati célokra kértek energiát, természetesen a magasabb szintekről fogjátok is azt megkaphatni, de ha a fizikai erőt kell 59
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet megtámogassuk, lényegében a fizikai test erő-elemeit, izomzatát támogatjuk meg, s ez csak olyan energiák révén lehetséges, amelyek még harmonizálnak a fizikai testet alkotó energia-elemekkel, lévén még maguk is tartalmaznak bizonyos fizikai elemeket, ha nem is a szilárd anyagi, de a könnyebb és tisztább, légnemű energia-elemet, mint például az oxigén, a hidrogén (stb.), amely a ti testeitek - ben is megtalálható. Azok a Szellem-testvérek, akik a Globális erők megtisztításáért vállalhattak, és vállalhatnak még egy kis ideig Missziós Feladatot, részben a magukkal vitt, részben a Kozmikus Térből magukhoz vont energiák révén tehetik ezt, részben pedig, és nem is kicsiny részben azon felszálló imák energiáit használva, amelyet ti magatok küldtök az Ég felé a Föld teljességéért, tehát magáért a Földért szívetek Szeretetének szavát követve. A Szülőbolygó iránt érzett felelős Szeretet Erejét, amely önmagában véve is hatalmas Erő, s amelyre mindenkor meg is érkezik a bolygó megtámogatására kért többletenergia, hogy nyilvánvalóvá legyen: amit az ÚR, tehát A SZERETET nevében kértek, mindenkor meg is adatik néktek, ahogy azt az ÚR is megmondotta. A nemzetért vállalt/vállalható Missziós feladat lényegében mindannyiótok számára adott, ha nem is azonos mértékben, és egy bizonyos értelemben mégis, hisz ki-ki ott kell megtegye a maga Hazájáért, ami tőle telik, ahová az ÚR Kegyelme állította, s azt a feladatot kell elvégezze a maga mértéke szerint tökéletesen, amelyet az Életfilm szerint végeznie kell. Ezen felül és ezen túl azonban itt is, ez esetben is vannak, akik már az Út megkezdése előtt vállaltak magukra olyan, valamely nép emelését szolgáló Feladatot, amely bár a fizikai síkon, mégsem fizikai értelemben megoldandó Feladat. Gondolok itt a politikával, az oktatással avagy a művészetekkel foglalkozó emberekre, hisz amiként kormányoznak egy országot, olyanná lesz az ország, s még annak lakói is, amiként oktatják, avagy megtartják a korábbi sötétségében és tudatlanságában a népet, olyan tudati-akarati energiákat fog tudni használni, de a Föld légterébe kiáramoltatni is a nép, és amilyen fokon engedik élni, és csiszolják – tisztítják és gazdagítják a Művészeteket, olyan fokon fogják erősíteni és tisztítani az emberek tudati-lelki-szellemi erőit maguk a Művészetek. És épp ez az, ami az utóbbi korszakban nagyon is nagy kívánnivalókat hagy maga után, s nem csak a ti népeteknél, de ott is. A korábbi Tiszta Művészetet mára szinte teljesen bemocskolta a Föld népe, „modernizálva”: azaz mindinkább eldurvítva úgy a színdarabokat, mint a (saját ötlet híján) újra és újra „feldolgozott” zenei műveket, s hogy a médiák mindinkább teret hódítottak, az irodalomból is inkább csak a „bestseller” – irodalom az, ami még eljut az olvasókhoz, míg a klasszikus műveket akárha meg sem írták volna: ha ismerik is még azok tartalmát, csak úgy-ahogy, de inkább rosszul, semmint akként, amiként azt az író eredetileg megírta, s még hibásan sem azért, mert a régi irodalmi hatalmasságok bárha egyetlen kötetét is kezükbe vették volna… Gondoljatok csak a mindinkább elferdített színpadi, vagy televíziós feldolgozásokra, amelyekben olykor már csak a cím az, amit a színdarabok írói a feldolgozott műnek adtak: nézni is borzalmas az ember tragédiáját, vagy a Rómeó és Júliát. S ha borzalmas ezeket, és más, egyébként valóban gyönyörű műveket ma nézni, milyen borzalmas azok utóhatása! Hogyan tanuljon meg valami igazán Tisztát, szépet és nemeset alkotni egy fiatal, ha már még az is bemocskolva kerül elé, amit pedig a Kultúra hatalmasságai hagytak reá (is), mint Szellemi – kulturális Örökséget? Viszont ha alkotni nem tanul meg, megtanul rombolni, s minél több ilyen romboló fiatal van egy nemzet soraiban, annál inkább várható, hogy magát a nemzetet is belepi egy percen a feledés, mert a nemzeteket éppen-hogy a Kultúrájuk tartja meg más népek és nemzetek sorában. Elsősorban a Kultúrájuk, és csak másodsorban a politikájuk, de amilyen egy nemzet kultúrája, olyan annak a politikája is, mert egyik tudati – lelki – Szellemi elem nem különválasztható a másiktól, legalábbis nem teljességgel, mert a politika ugyan az adott nemzet tudati irányultságának tükörképe, de a tudati irányultság nagy mértékben összefügg a lelki finomsággal és tisztasággal. Lehet egy ország nagyhatalom: de ha kultúrája tisztátlan, az a politikai irány sem lesz különb és másabb, amelyet más, nálánál kisebb nemzetekre rákényszerít, és azok a kisebb nemzetek, amelyek e nagyhatalmaknak kicsinységük, gazdasági helyzetük végett alá vannak vetve, maguk is oly fokon fognak eltérni a korábbi, még tiszta tudati erőkről valló politikai iránytól, amilyen fokon a fölébük kerekedett nagyhatalmak tisztátalan kulturális elemeit elfogadják, s a maguk még tiszta kulturális örökségük elé és fölé emelik: s hogy ez mennyire ekként van, azt hiszem, nem kell külön is bizonygatnom. Még hadd térjek vissza néhány szó erejéig arra: miért soroltam a népért vállalt missziós feladattal érkezettek közé azon Testvéreinket is, akik a politikai életben kell szerepet vállaljanak. Gondolom, ez 60
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél I. kötet megütötte szemeteket, pedig így van. Aki azzal a feladattal érkezik, hogy valamely Országban időlegesen, hosszabb vagy rövidebb időn át a nemzet irányításával foglalkozó politikusok közt tevékenykedhet, lényegében azt is vállalja, hogy amilyen mértékben lehetséges, a Globális Egység megteremtéséért, s a maga nemzetének Isten felé való haladásáért fog munkálkodni. Ez ekként volt korábban is, már a kommunista rendszerben is, és azok, akik igazán tiszta politikát folytattak, ténylegesen is az Isten felé vezető Út felé terelték az Országot, akárha még inkább, mint a kapitalista vezetők, akik még csak nem is a Demokrácia, nem a nemzeti Egység, de a „manikrácia” felé vezették és vezetik a maguk országait, tán egy fokkal magasabbra emelve a népet a Föld népeinek sorában – fizikai értelemben, de nagyságrendekkel kisebbé téve ugyanezzel ugyanazt a népet magasabb rendű értelemben, mert ha az adott országokban lehetőség nyílt is arra, hogy ki-ki szabadon gyakorolja a maga hitét, erre csak elméletben nyílott lehetőség. Így az anyagiakban, és az anyagiasságban megrögzült, mert csak az anyagi haszon „üdvözítő” voltát megtanult emberek még annyi időt sem fordítottak (még csak nem is Isten keresésére!) az egymással szembeni Szeretet, törődés, humánum megvalósítására, mint a ti régi rendszeretek embere, így azok a vezetők, akik a pénz-imádat felé sodorták az országot, amelyet Isten Útja felé vállaltak vezetni, még többet is ártottak a reájuk bízott ember-szellemeknek, mint a ti volt vezetőitek. S ez még akkor is így van, ha abban a korábbi rendszerben az volt a háttérbe szorított, aki Istenről szólt, megvallotta a maga Hitét, és templomba járt: mert emellett nagyon is sok „titkos keresztény” élt a ti Hazátokban is, akik elméjük szerint a nem hívők közé soroltattak, már csak neveltetésük végett is, de Szívükben mégis ott élt a Törődő Szeretet, amely erény abban a múlt társadalmi rendszerben sem mint elés megvetendő, de inkább mint tiszteletet érdemlő EMBERI tulajdonság, jellemvonás volt számon tartva. De a politikai kérdésekről azt hiszem: elégséges is ennyi, tán még sok is lesz, még tán ez is megütközést vált majd ki azon Testvéreinkből, akik nem gondolkodnak, ha politikáról van szó: csak bírálnak és ítélnek… Nos, gyermekeim: egyelőre ennyi fért az első kötetbe, így itt és most egy kicsiny időre el is köszönök tőletek azzal, hogy hamarosan ismét találkozunk, már a következő kötet oldalain. (2006. április 21.)
61
Tandari Éva
Amikor megfordul a Szél II. kötet
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Folytatjuk megkezdett munkánkat gyermekeim, amelynek lényege, hogy a karma Törvényét legalább egy fokkal érthetőbbé tegyük. A Duális Törvények kérdését ugyan már érintettük: ám ígéretemhez híven most ismét visszatérek rá, hogy kimerítőbb magyarázatot is adjak e nagyon is fontos kérdésre. Amint az előző kötetben mondtam, a ti szinteteken, és a ti jelennek megélt korszakotokban nem ritka, ha az egymáshoz tartozó ÉN-felek Én-részei egymás mellett vállalhatnak Utat. Azt viszont még nem említettem, itt és most, jelen munkánk során legalábbis nem, hogy azok közül, akik ma ekként vállalhatnak Utat az Úr Kegyelméből, többen is vannak, akik nem most vállalhatnak először ilyes jellegű Utat, de akár Utak sokasága áll már mögöttük, amelyet akként tettek meg a maguk Duális társával, hogy fogalmuk sem volt, és persze nem is lehetett arról: ki is az, akivel az Út során Feladatuk van. Azon esetekre gondolok, amikor a lefelé tartó Szellemi Követbe oly mélyen beleégett a Társ elleni harag, hogy az már nem is nevezhető haragnak: inkább oktalan gyűlöletet mondanék, amelynek alapjául a Szellemi Követ önismeretének erős hiánya szolgál. Aki ugyanis a leghevesebb haraggal van Duális társa iránt, szinte kivétel nélkül a másik felet okolja mindenért: a bukás kezdeti pillanatától az adott Mélység-szintre történt aláereszkedésig, mindenkor arra hivatkozva: bezzeg ha ő nem csábít a rosszra, én magam biztos nem indulok el… Hogy ez mennyire nem ekként van, oly mélyen el van temetve a maga ártatlanságáról meggyőződött Szellemi követben, hogy még azért is a másikat okolja, hogy a szerinte lehetségesnél lassabban haladnak a Visszavezető Úton, mert úgy véli: a másikban meglévő hibák és gyengeségek benne magában nincsenek meg, így ha rajta múlik, már rég Visszatérhettek volna, csak hát a másik… - és ez az indoklás épp úgy elhangzik a fizikai világokban, amiként még az Asztrál-világokban is, egy bizonyos szint eléréséig legalább is. Aztán már nem, bár még a Duális Egység visszaállításában is megkötheti az egymás ellen haragot tartó ÉN-feleket a kezdettől meglévő ellenérzés. A képlet tehát hasonló, bár az ellentétek feloldása más a ti szinteteken, és ismét más már a Duális EGYség visszaállítása előtti szinten álló ÉN-felek esetében, s mert ez ekként van, itt is megbontjuk a két történést, hogy külön-külön vizsgáljuk meg a jelenséget és annak feloldását is. A negyedik Fény-kör alatt fizikai testbe öltöző, de már a negyedik Fénykörbe lépettek esetében is gyakori, hogy a Szellemi Követben bizonyos ellenérzés marad a Duális Társsal szemben. Ez a mélyebb szinten, vagy akár a ti szinteteken álló ÉN-felekben még mint tényleges harag, vagy akár mint heves gyűlölet érzékelhető, amely mindenkor a másik iránti vádak és panaszok felsorolásában nyilvánul meg az Asztrál-világokban, s hogy miként nyilvánul meg, amikor az Én-részek a fizikai szinten Útjukat járják, magatok is nem egyszer látjátok, ha nem mindig tudjátok is: amit láttok, annak mi rejtezik a hátterében a Valóság értelmében. Az egymáshoz tartozó, s nagyjából egyazon Fejlődésre képessé lett Szellemi Követek, ha nem is egymás mellett vállalnak bizonyos Utakat, éppen azért, mert egy szinten állnak, az Asztrális Világokban az esetek többségében tudói egymás Útjainak, amiként tudják azt is: sikerrel, avagy kudarccal végződött a hozzájuk tartozó ÉN-fél Követének, azaz Én-részének Útja. Ekkor szokott felvillanni az egymás iránt haragot érző ÉN-felekben az a bizonyos gondolat: bezzeg én nem hibáztam volna el, bennem már nincs meg az a negatív elem… stb. stb. – sorolhatnám a végtelenségig. Ez a megnyilvánulás aztán több, egymáshoz akár még csak nem is hasonlító történés formájában jelentkezik a fizikai világokban, ha az Én-részek egymás melletti Utak végigjárására kapnak lehetőséget. Lényegében azt hiszem három fő részre bonthatóak a lehetséges történések, s ezek egyike az, amikor az egymás mellé került Én-részek már a fizikai személyek találkozásakor felismerik egymást. Ennek két, mindenkor spontán felbukkanó velejárója a határtalan vonzalom, és a mérhetetlen taszítás. Bármennyire is furcsának hangzik, e két, egymással éles ellentétben álló érzés egyszerre, egyazon pillanatban bukkan fel úgy a két Szellemi Követben, mint az általuk irányítani kívánt Tudatokban, s mert e két érzés az, amelyet sem elvetni, sem semmibe venni nincs erőtök a magatok szintjén, a két személy egymás mellett marad, és egyszerre éli a két, eltérő előjelű érzelmet: hol szinte rajongó és áhítatos szeretettel vagy szerelemmel viseltetve a másik fél iránt, hol a legádázabb, és akár a tettlegességig is elmenő gyűlöletet érezve – ugyanazzal a személlyel szemben, attól függően: a Tudatot irányító Szellemi Követben mely érzés: a Társ mindenek feletti vonzó hatása, vagy a vétkesnek vélt FÉL elleni végtelen harag érzése bukkan fel éppen, mert amely érzés az Én-részben jelen van, azt fogja a Tudat felé is átközvetíteni. Mondanom sem kell, a ti szinteteken még az utóbbi, tehát a harag, 63
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet vagy akár a heves indulat és/vagy a gyűlölet negatív energiája szokott előtérbe kerülni, annál is inkább, mert azt az ellentét is igyekszik kiváltani és felerősíteni, a maga negatív energiáival is „bombázva” a Tudatot. A két, egymás mellé került Szellemi Követ, s az irányításuk alatt álló Tudat vezérlette test, tehát a két fizikai személy ekként egymást gyötri, de csiszolja is egyben, mindinkább rákényszerítve a másik FELET a még meglévő tisztátalan energiák felismerésére és önmagából – vagy éppenséggel a másik FÉL-ből való kitisztítására. Mert bár ez esetben is akként van, amiként azt már mondtam, és minden változás csak belülről, az egyes személyben indulhat meg, és abban is valósul meg, azáltal hogy mintegy „tükröt tartanak egymásnak”, segítik egymást, hiszen az, aki abba a bizonyos „tükörbe” néz, végül felismeri a látott képben önmagát, ha nem is bevallottan, de titkon hasonlítva össze magát a mellette élő személlyel, s ha nem vallják is be a meglátott hibákat (akár még önmaguknak sem!) a harag időszakai megadják számukra a késztetést minden olyan tulajdonság vagy szokás elvetésére, kerülésére, amelyet a másik Félben meglátnak, s amelyet taszítónak éreznek. S mert a ti szintetekre ért Szellemi Követ már bír bizonyos fokú tisztánlátással, és mert az ÚR Tanításai (vagy akár még csak a Tíz Parancsolat), de még a ti egyszerű földi törvényeitek is adnak számotokra bizonyos Útmutatást, általában a tisztátalannak megélt elemek lesznek azok, amelyektől szabadulni igyekszik az illető személy: még véletlenül se hasonlítson arra, aki mellett él, és akivel épp úgy nem tud élni, mint ahogyan nem tud nélküle sem élni, ha ez utóbbit ismét csak nem vallja be még önmagának sem, hanem, amint mondtam, mindenféle igaznak láttatható kifogást sorol fel a lehetetlennek tűnő kapcsolat elviselésének magyarázataként. A másik eset az, amikor a duális társakban egyazon tisztátalanság elem maradt meg, amelyet egyikük sem volt képes kitisztítani önmagából. Ennek hátterében, és ez természetes, többnyire a Szellemi gyengeség húzódik meg, amelyet azonban újfent csak a másikban képesek érzékelni, így ismét csak egymást okolják a másikban meglátott és felismert, de valójában mindkettejüket egyaránt megkötő negatív elemért. Ekkor előbb az egyik, aztán a másik kell lehozza az adott tisztátalanság-elemet megtisztításra, éspedig úgy, hogy a negatív elem megtisztításáért érkezett mellett kiemelt szerepet fog kapni a másik Fél is, s mert akként a legcélszerűbb, két egymást követő Úton, csaknem a megszólalásig azonos Életfilmek keretén belül igyekezhetnek a meglévő tisztátalanság-elemet le és kitisztítani önmagukból. Aztán a másik Fél lesz az, aki az adott elem megtisztítását kell felvállalja ismét csak a Társ közreműködésével, így először egyikük, aztán a másikuk éli meg ugyanazt a történést, hogy mindkettő láthassa: bizony benne magában is ott van az a tisztátalanság elem és az a gyengeség amellyel szellemi párját vádolta. Ez utóbbi esetben még csak nem is mindenkor van arra szükség (és lehetőség), hogy egy teljes, tehát egy ténylegesen is végigjárt Utat vállaljon fel a két Szellemi Követ! Az asztrális szinten egy erre a célra kiemelt bolygó-képzeten öltenek testet egy rövid időszakra: s már az a tény, hogy nem egy bolygón, csak annak Asztrális energia-vetületén indulnak el, jelzi, hogy maga az Út sem lesz a ti fogalmaitok szerinti Út, így az nem is lesz egy teljes élet végigélésére alkalmat adó lehetőség: csak addig kell tartson, míg a kérdéses elem bekövetkezte révén a mindkettejük számára elengedhetetlenül szükséges és fontos Megtapasztalás és Felismerés birtokosaivá nem lesznek: s aztán már a tényleges testet öltés során, de már még azt megelőzően sem fog eszükbe jutni, hogy a másik Felet okolják azért, ami bennük magukban is megvan: inkább hogy segíteni fogják egymást, hogy az adott negatív elemtől mindketten megszabadulva már valósággal is előrébb és feljebb léphessenek. Az e célra kiemelt bolygó-képzeten megszerzett Felismerést a leginkább az Álom-síkon megszerzett Felismeréshez hasonlíthatnám, annál is inkább, mert ezt is és azt is a Köztes Lét e valótlanságában is valóságos síkján szerzi meg a Szellemi Követ a maga felsőbbrendű ÉN-je számára. Ám mert az Álom-síkokra még alább is kitérek, e kérdéssel itt és most nem foglalkozunk tovább. Ehelyett nézzük: mi a harmadik leggyakoribb történés amely ismét a fizikai világokban következik be az egymással szembe fordult Én-részek esetében. Amiként mondtam, a Duális társak az esetek nagyobbik részében mint szülő-gyermek pár, vagy mint kis idő-eltéréssel érkező testvér-pár érkezhetnek egyazon történésbe. Ha a két FÉL közti ellentét olyannyira mély, hogy azon nem képes bárha rövid időszakra sem felülkerekedni a Duális Társakban egyként jelenlévő Szellemi Szikra vonzást adó Ereje, kell, hogy ezt az Erőt a fizikai síkon pótolja a Szellemi Követ, így a Tudatban felébredő, a szülőnek, és jobbára az anyának a gyermek iránti, valamint a gyermeknek az édesanya iránti Szeretetét kapja a két Szellemi Követ mint megtámogató, bárha csak fizikai szintű érzelmi energiát. Nincs, vagy inkább akként fogalmazok: szinte nincs olyan édesanya, aki 64
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet miután a maga szenvedése árán életet adott gyermekének, ne érezne Szeretetet szülöttje iránt, amiként az is ritka, hogy a gyermek ne szeresse (legalább kicsinysége idején) azt, akinek az életét köszönheti. (És ismét csak azt tudom mondani: én magam szégyenlem, hogy már e mondatokba is bele kellett szőnöm a „szinte” szócskát, mert bizony: bármilyen hihetetlen és Élet-idegen jelenség, ma már bizony van, és sajnos nem is kevés olyan szülő, aki már-már ádáz gyűlölettel fordul a saját magzata, vére és szenvedése árán világra hozott gyermeke ellen, amiként sajnos az sem ritka, hogy a gyermek fordul hasonló gyűlölettel a néki – fizikai értelemben – életet adó Édes anya ellen! Helyettük szégyellem hát magam, és nem csak én érzem helyettük és végettük is e szégyent…) Az ekként egymás mellé került Szellemi Követek első, és legfontosabb, vagy akár az egyetlen Életfeladata éppen hogy az egymás elleni gyűlölet feloldása: és még csak nem is biztos, hogy az ekként egymás mellé kerültek közt fog felbukkanni az a bizonyos gyűlölet, amelyre fentebb a zárójelbe tett részben utaltam: sőt! Minthogy a két Szellemi Követ csak arra az egyetlen Feladatra kell összpontosítson, az esetek többségében legalábbis oldódik a bennük lévő feszültség. Már a későbben érkező Fél Útjának kezdetén, tehát a magzati szakban megtanulják elfogadni egymás közelségét, ha a viselősség nem lesz is zökkenőmentes, s a szülés – születés közös szenvedése még inkább csökkenti a két Szellemi Követ közti feszültséget. Ez később, a későbben érkezett Fél, tehát a gyermekként leszületett kamasz kora tájt egy bizonyos mértékig felerősödhet, ám ez inkább már csak a Test-tudat, s nem a Szellemi Követek közti ellentét, még akkor sem, ha (mint minden ellentét-energiát) ezt is igyekszik a maga javára fordítani az ellentét, felébresztve a Szellemi Követben az Út kezdete előtti negatív érzést, amelyet viszont az Út tényleges megkezdésekor, tehát a szülés – születéskor közösen viselt szenvedés többnyire ismét semmissé tesz, legalábbis jórészt elfed, majd az egymás közelében töltött további évek, s az évek során megszerzett Bölcsesség csaknem teljesen közömbösít, felold, hogy mire az Út mindkettejük számára véget ér, akár nyoma se maradjon, vagy ha marad is, csak mint valami kellemetlen, de már gyógyuló seb, amelyet a Szeretet balzsamával gyógyíthat ez is és az is, akár újabb, egymás mellett felvállalhatott Utak során. * E kérdéshez tartozik még (ha egy fentebbi részletéhez is) a fordított testet öltés kérdése: legalábbis részben, de mert többen kérdezték ennek mibenlétét, kibontom ezt a kérdést is. Először is térjünk vissza egy, már sokat említett kérdésre: a Dualitását megbontó ÉN, amiután EGYségét megbontotta, megosztotta az EGY-ségben meglévő Erőket is, de nem akként, hogy azt egy pontos felező mentén bontotta volna meg, tehát nem csak a maga Erőit vonta magához: a Duális Társ energiáiból is magához vont ez is és az is, így ha csak részben is, de a Duális társ Szellemi Jellemzőivel is bír minden egyes FÉL. Ez a ti szintetekre lebontva azt jelenti, hogy lényegében minden egyes személyben jelen van a másik nemre jellemző tulajdonságok mindösszessége is, ha az ellenkező nemhez tartozók tulajdonságaival csak kis részben bír is az Úton járó. A férfi képes ellátni egy gyermeket, ha nem is akként, mint egy asszony: ételt tesz elé, átöltözteti, stb. stb. Viszont a nő is képes legalább egy villanykörtét kicserélni, vagy autót vezetni, ami azért mégiscsak „férfias” tevékenységnek számít. Senki sem csak férfi, vagy csak nő: ha csak egy százaléknyi is, de mindenkiben meg van az ellenkező nemhez tartozókra jellemző tulajdonságokra, az ellenkező nemre jellemző viselkedésre, cselekvése alkalmassá tevő erő egy bizonyos mennyiségben. (Ha ez nem ekként volna, a háborúk áldozatai is lényegesen többen lettek volna, mert a nő nem képes fenntartani, ellátni a családot, és a katona sem képes kötözni sebesült bajtársát mondjuk egy lövészárokban...) Visszatérve e kérdés elejéhez: a Duális Egység megbontását követően megannyi FÉL a maga szellemi tulajdonságának megfelelő energiákat vonta magához elsődleges jelleggel, ami azt is jelenti, hogy annak megfelelően öltött is testet a későbbiekben, már a Felfelé vezető Útsorozat megkezdését követően. Aki tehát az átadó jelleggel bírt, ez esetben mint férfiú járta Útjait, s aki a befogadó szellemi jelleggel, mint nő öltött testet: az esetek többségében legalább is. Mert az is megfigyelhető volt, amiként megfigyelhető mindmáig is, hogy az ellenkező szerepkör felvállalása mellett dönt a felsőbbrendű ÉN, aminek két, egymástól jól megkülönböztethető oka is van. Egyrészt szükséges, hogy az átadó a befogadó, s a befogadó az átadó fizikai szintű szerepeit is megismerje, megismerve ekként a másik FÉL mindahány 65
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet terhét, s e terhek megoldásának egyes módozatait is, s ez lényegét tekintve megannyi Úton járó esetében megfigyelhető, legalábbis az volt még az Utak kezdetén, amikor is még inkább az alsóbbrendű, tehát a fizikai értelemben vett megtapasztalások összegyűjtésére volt szüksége a felsőbbrendű ÉN-nek. Ez alatt a tényleges fizikai szerepekkel együtt járó feladatok megismerését kell értenetek, amelyek ismerete mint tudati örökség maradt meg az agy genetikai kódjában: s részben ez az, ami alkalmassá teszi a férfit a női, s a nőt a férfi feladatok elvégzésére is, amellett, hogy a mindennapi értelemben ez is és az is meg kell maradjon a maga nemének megfelelő feladatok mellett. Van a testet öltésnek egy másik fajtája, amikor már az egyes szerepkörök nem fizikai értelemben vett terheit kell megismerje az Én-rész. Amint mondtam, a fizikai értelemben vett terhek megismerésére szolgáló fordított testet öltés az Utak kezdetén már lezajlott, egy olyan korszakban, amely még szigorúan megszabta a határt: ez a férfi, ez pedig a nő, az asszony feladata, így aki az egyik avagy a másik nemhez tartozónak született, szinte „készen kapta” leendő feladatait születése pillanatában, s neveltetése oly szigorú korlátok közt mozgott, hogy szinte eszébe sem juthatott nem a nemének megfelelő viselkedési elemet produkálni. A ti korotokban, s már egy ideje a szerepek összemosódtak: a nők férfiasnak, s a férfiak nőiesnek mondott feladatokat is felvállalnak: s gyakorta kell is, hogy felvállalják, ám ez még mindig csak a fizikai értelemben vett szerepekre vonatkozik, mert még a fizikai síkon elétek álló, de nem fizikai, hanem érzelmi szerepkörök megmaradtak a korábbi felosztásban: a nő az anya-szerepet vállalja, s a férfi az apa szerepet: és épp ez utóbbi, tehát az egyes nemekre jellemző érzelmi – értelmi rétegeződés az, amely végett a fordított testet öltés már nem a fizikai értelemben vett feladatok, de a lelki – szellemi értelemben vett feladatok megismerése végett vált szükségessé egyes Testvérek esetében. Azok esetében, akik arra hivatkoznak, ha valami oknál fogva lassúbb fejlődésre voltak képesek mint Duális Társuk: persze, neki könnyebb dolga volt, lett volna csak az én helyemben… Ezt az átadó és a befogadó Szellemi jelleggel bírók egyként előszeretettel hangoztatták és hangoztatják máig az Asztrális szinteken: s akkor az illető Testvér egy, a Duális Társra jellemző Erő meglétét igénylő szerepkörben kell végigjárjon egy Utat, hogy megtapasztalja: mennyire nem volt igaza, amikor Társa teljesítményét lekicsinyelte. Az ÉN-fél tehát megírja a következő Életfilmet Én-része számára, de akként, hogy az az ellenkező neműek közé kell megszülessen. Az átadó ekkor befogadó jelleggel bíró nőnek, s a befogadó az átadó jelleggel bíró férfinak születik. A Szellemi Követ, tehát az Én-rész természetesen képes megfogalmazni az Életfilm értelmében szükségessé lett testet: a Globális Tudattárból magához vont ismeretelemek ezt mindenkor lehetővé teszik számára még abban az esetben is, ha előzőleg csak a saját elsődleges jellegének megfelelő testben járta végig mindahány Útját. Még ekkor nincs is gond. A későbbiek során a szülő igyekszik a nemének megfelelő irányba terelni a gyermek figyelmét, hogy a majdan felvállalandó szerepre felkészítse. A leány gyermek babát, a fiúcska autót kap: ám a különbség gyakorta már itt megmutatkozik, s az ellenkező szellemi erőkkel bír leány inkább az autóval, a fiú inkább a babával játszik. Ez azonban még nem feltűnő, nem ritka ugyanis, hogy az Életfilm értelmében az ÉN-fél a Duális társtól magához vont energiákból is nagyobb mennyiségben közvetít le Én-része számára, ami által az elsődlegesen átadó jelleggel bíró Szellemi Követ egy kicsit nőiesebb, s a befogadó jelleggel bíró kicsit férfiasabb Tudatot épít ki eszköze számára, tehát az illető nőies tulajdonságokkal is bíró férfi, vagy férfias szokásokkal is bíró nő lesz. Ez azonban még nem a fordított testet öltés jele: csak az áthúzás erősebb a megszokottnál, aminek fontossága esetleg csak az Út későbbi részében válik nyilvánvalóvá, amikor az illető egyedül marad, s egyedül kell a férfi és a női feladatokkal is megbirkóznia. Amit viszont most meg akarok mutatni, a tényleges fordított testet öltés, amikor a „női szellemmel” bíró férfi fel kell vállalja az apa, vagy a „férfi szellemmel” bíró nő az asszony s az anya szerepét. Ez az esetek nagy részében legalább részben sikeres vállalkozás is lesz, annál is inkább, mert az erősebben női jelleggel bíró férfiú mellé általában egy erősebb, karakteresebb, mondhatnám azt is: férfiasabb nő kerül társnak, s a „marsikus”, tehát erősebb asszony mellé egy gyöngébb, vagy legalábbis gyöngédebb férfiú, így a két házastárs kiegészíti egymást. Ez a megszokottabb amint mondtam, viszont az a történés sem ritka, hogy annak ellenére, hogy az illetőnek minden lehetősége meg van arra, hogy ténylegesen is a nemének megfelelő életmódot folytassa, az elsődleges Szellemi jelleg végett erre mégsem képes. Ennek hátterében az áll, hogy bár a Szellemi Követ, ha a nemnek megfelelő testet építi is ki magának, nem mindenkor képes a Tudatot is a nemtől megszokott módon vezetni, mert benne magában még a korábbi 66
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Utak emlékképei maradtak meg, amelyeket a maga tényleges hovatartozása, a maga ténylegesen is meglévő (átadó ill. befogadó) energiái is felerősítenek, s bár Feladata értelmében mint nő, vagy mint férfi kell szembe nézzen bizonyos, az adott nemre jellemző feladatok közé tartozó problémákkal, azokat csak a korábbi, a megszokott módon tudja lereagáltatni a Tudattal is. Az Én-rész elsődleges feladata ez esetben az volna, hogy a maga benső energiáit, s a maga benső késztetéseit legyőzve, a Tudatot, s a Tudat révén a testet is a nemnek megfelelő irány elfogadása felé vezesse (az esetek többségében legalábbis, mert még ez esetben is van kivétel, amelyre mindjárt kitérek!): és ez az, ami gyakran meghaladja a Szellemi Követ erejét, annak ellenére, hogy ez esetben ő maga is a felsőbbrendű ÉN-ben meglévő, de a Duális Társtól az EGY-ség megbontása pillanatában átvonzott energiák birtokában kezdheti meg az Utat. Nem ritka, hogy a Szellemi Követ még a nemi hovatartozást sem képes elfogadtatni a Tudattal, s mert ez ekként van, a Tudat a maga neméhez tartozók felé fog fordulni, azok iránt ébred fel benne a fokozottabb vonzalom. (Ugyan már hosszú évszázadokkal korábban sem volt ismeretlen e jelenség, sőt: egyes kultúrákban szinte divat volt az azonos neműek közti kapcsolat, ám amiként azt ma megélik az érintettek, már több, mint amit még „szabadságnak” nevezhetnénk: inkább már szabadosság. Ez persze a különneműek közti kapcsolatra is gyakran elmondható, ám a kettőt nem lehet, és nem is szabad összehasonlítani…) Ez esetben tehát a Szellemi Követ gyengeségéről tett tanúbizonyságot, ami viszont azt is jelenti, hogy elbukta a Vállalását, hisz ha ellenkező nemű testben is, de csak a maga korábbi módján igyekszik élni, vagyis nem képes a másik fél szerepkörének felvállalására, így megtapasztalásokat sem gyűjthet, ami által az ÉN-félben lévő, s a Duális Társsal szembeni ellenérzést oldhatná. S még tán a leghelyesebb, ha az ekként szerepét tévesztett Én-fél legalább a „középút” felé képes terelni a Tudatot akként, hogy elfogadtatja véle az egyedüllétet, ha már a nemnek megfelelő szerepkör felvállalása felé nem terelheti. Ehhez persze nem csak a kellő önismeretre, nem csak a Tudat „másságának” felismerésére van szükség, hisz az minden esetben adott, lévén hogy egy nincs, aki ne venné észre magán, ha ilyen értelemben vett eltérés van közte, és a maga neméhez tartozók többsége közt. A felismeréshez, s a helyzet nagyon is komoly kiértékeléséhez, majd a további, s egyedül helyes Útmegválasztáshoz azonban mérhetetlen önfegyelemre is szüksége volna a fordított testet öltés során „eltévedt” Testvérnek: már-már aszketikus önfegyelemre, amellyel viszont csak igen kevesen bírnak, ami tán még érthető is, hisz az ember társas lény, és mint minden egyes Élőlény, ragaszkodik a Boldogsághoz, még akkor is, ha ezt csak ekként, tehát a szokottól eltérő módon képes érezni. Fentebb azt mondtam: A Szellemi Követ feladata az volna, hogy a maga benső energiáit, s a maga benső késztetéseit legyőzve, a Tudatot, és annak révén a testet is az Életfilmben meghatározott nemnek megfelelő irány elfogadása felé vezesse: de azt is mondtam, hogy még ez alól is lehet, és van is ekként kivétel: nem sok, a Föld színén mindössze tán néhány tucatnyi Úton járó, akik viszont éppen hogy a ti korotok erkölcsi milyensége végett vállalták fel, hogy megélve e „másságot” bebizonyítják, hogy ezt is meglehet élni kulturáltan, nem hivalkodva, nem tüntetve másságukkal amiként az ma szinte divattá lett, de csak úgy Otthonaikban hagyva a társas életük intim titkait, amiként azt a hagyományos párkapcsolatban élők is… — kéne hogy tegyék, hogy ne az utcák és ne a terek szolgáljanak biológiai felvilágosító helyekül a jövő nemzedék még járni – beszélni is alig tudó, vagy épp csak nyiladozó értelmű képviselőinek, megdöbbenést váltva ki azokból is, de az idősebb nemzedék tagjaiból is, akik még másfajta „Élet-iskolát” jártak a maguk ifjú éveiben… * Most ismét egy másik kérdésre ugrunk át: az Erő-átáramoltatás kérdésére, amely kérdés lényegében nem is egy: több, egymástól akár teljességgel függetlenül kezelendő kérdést is magában foglal. Meglehet, csak azért, mert ti egyazon kifejezést használjátok megannyi energia-áramoltatási folyamatra, függetlenül attól: fizikai, azaz tudati, lelki, vagy Szellemi energiaátáramoltatásról szóltok, vagy már ténylegesen is az Erő-ívekben lévő Erő átközvetítésére, illetőleg annak magatokhoz vonzására. Mi itt és most még a fizikai szinten történő Erő-átáramoltatás, és a Szellemi Követek közti erő-átáramoltatás kérdését vizsgáljuk, s csak későbben térünk ki a Kozmikus Térben lévő 67
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Erő-ívek energiájának mozgatására, a megmozgatott energiák használatára, illetőleg azoknak más értelemben vett mozgatására. Amikor azt mondom: a fizikai szinten történő Erő-átáramoltatás, ne a nyers fizikai erőre, tehát ne a testi erőre gondoljatok, még akkor se, ha a tudati és a lelki Erő mindenkor realizálódik a fizikai testek teherbíró képességében is. A tudati és a lelki energiák átközvetítésére gondolok ekként, ahogy a fentebbi mondatból azt magatok is kikövetkeztethettétek, s amely energiát ki-ki a maga akarata szerint közvetíthet más – mások felé, amiként a maga akarata szerint fogadhat is el mástól – másoktól. A Szeretet mindenkor élő és éltető erejére gondolok, amely alapjául szolgál már a ti szinteteken is minden más erőnek, és amelyet – amiként minden más nem fizikai energiát is – lehet tisztán és valóságosan, de lehet tisztátalanul, azaz hamisan is kezelni. S most megkérdezhetitek: vajon mit értek ez alatt? A Szeretetet, mint bármi mást is, lehet valóságosan is megélni, de lehet színlelni, amiként el is lehet titkolni. Legalábbis ideig – óráig, hisz más energiákkal szemben ezt nem vagytok még képesek hitelt érdemlően bemérni… A Szeretetet tehát lehet mímelni: s mert lehet, bizony sokan cselekszenek is ekként abban a balga hiszemben, hogy hamisságuknak sem Égben sem Földön senki sem tudója, s akár valóban azt gondolva: még istent s megtévesztik egy-egy hamis szólammal vagy cselekedettel. Hogy ez mennyire nem ekként van, már csak az Út végén válik tudottá számukra. A Szeretet erejének átközvetítése két, egymástól eltérő módon lehetséges: közvetett és közvetlen formában. A közvetett formában történő Erő-átáramoltatás az ima, és az igazán tiszta Gondolat formájában történő Erő-átközvetítés, amikor az átközvetített energiát nem támasztja alá fizikai cselekvés. S itt sem a megszokásból elmondott imákra kell gondoljatok, azt csak az agy egy része irányítja, míg más része a lehető legösszetettebb gondolatokat fogalmazza meg, amelyek mögött mint valami háttérzaj érződik csak a mantraszerű ima, minden érzelem nélkül: s akkor annak értéke is csak annyi lesz, amennyi az imával együtt felbukkant érzelmek ereje, vagyis a semminél is kevesebb, épp csak a megtett kötelesség Tudat-nyugtató erejét adva annak számára, aki a napi kötelességei közt tartja csak számon az imádságok elmondását is. A valódi ima a Lélekben születik és fogan, ha annak szándékát a Tudat, a Lélek és a Szellem egységesen fogalmazza is meg. Azt is mondtam már: nem minden esetben az a cél, hogy az előre megírt imát mondjátok, és nem is lehetséges, hisz a mindennapi történések más és más érzéseket szülnek, más és más szavak megfogalmazására késztetve az elmét, így a „hivatalos” ima szavai egy-egy esetben akár hamisakká is lesznek, mert nem a Lélek tükörképét adják, s nem a Tudat legbensőbb gondolatait tárják Isten elé: csak annak gondolatait, aki az adott imádságot egykor megfogalmazta. A gondolatok formájában történő Szeretet-energia átközvetítés sem mindenkor azt jelenti, hogy arra gondoltok: mennyire szeretitek azt, akire gondoltok. Olykor csak az bukkan fel elméitekben: vajon felvette a meleg sálat, amit kikészítettem? Megette az uzsonnát, amit csomagoltam neki? A ti világotokban is a törődő – gondoskodó Szeretetnek van a legigazabb ereje: hisz Istenünk is az Ő Törődő – gondoskodó Szeretetét adja megannyi Gyermekének, kinek – kinek azt adva meg, amire igazán, a Valóság értelmében szüksége van, vagy lehet. De nem a kényszerűségből, vagy a környezet elvárásának, nem a megszokásnak engedő gondoskodásra akarok itt sem utalni, hisz az, hogy a szülő kikészíti a tiszta ruhát, az uzsonnát (vagy az uzsonna beszerzéséhez szükséges összeget) gyermekének, az asszony a férjének: már-már kötelességszerű történés, amely, ha nem a tényleges törődés, és nem a valós Szeretet a cselekedet mozgatója, értékét és erejét veszti, nem lesz több, és nem lesz másabb, mint az a cselekvés, amikor a kilincset lenyomva ösztönösen ellenőrzitek: bezártátok-e az ajtót távozás előtt. Amint mondtam, azt, hogy egy ilyen megszokottá vált, mindennapos cselekedet hátterében a valós Szeretet húzódik-e meg avagy sem, magatok nem tudhatjátok megállapítani, ha csak az adott történésre figyeltek, s nem ismeritek a család mindennapi életének egyéb eseményeit. Épp így lehetetlen megállapítanotok: a valós Szeretet szavára hallgat-e az, aki a maga megszokott imáit mondja, és annak sem lehettek tudói: aki a rászorulók segítségére siet, Igaz Szeretetből cselekszik – vagy csak a környezeti elvárásoknak akar megfelelni, akár azzal a nem, vagy alig is titkolt céllal, hogy ezáltal ő maga valamiféle előnyöket szerezzen meg magának. Erre is van, és nem is kevés példa: a most lezajlott választások során 68
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet magatok is tanúi lehettetek nem egy ilyen „szeretet-cselekedetnek”, hisz ilyenkor, a választások előtt még az is elmegy a templomba (a legújabb „divatnak” engedve), aki egyébként nem hívő, s még az is adományt nyújt át a templom lépcsőjén (esetleg) megtűrt koldusnak, aki más esetben a karhatalom segítségét veszi igénybe a nemkívánatos személy eltávolításához. De ugyan ezt a jelenséget az esztendő más, „kiemelt fontosságú” napjaiban is megfigyelhetitek: Karácsony és Húsvét napjaiban, amikor „illik” a rászorulók felé fordulni. E kérdésről azonban már szinte túlontúl gyakran is szóltunk, így itt nem is bontom tovább magát a témát, így is csak azért említetem fel ismét, hogy érzékeltessem: mi a különbség a Valódi Szeretet, és az álszeretet közt. Míg az előbbeni ereje valóságosan is „hegyeket mozgathat meg”, semmissé téve a közömbösség, a nemtörődömség, a gyűlölet sötétlő, és ólomnál nehezebb negatív energia-hegyeit, a másik valóban csak a külvilág előtti önigazolásra alkalmas, és ereje nem hogy semmissé tenné: még meg is erősíti álságos volta végett azt a negatív energiát, amely sajnos mind nagyobb mennyiségben áramlik a Föld színén, mint valami őrjöngő-pusztító szökőár. Egy mozdulat, amellyel a gyermek, vagy a férj nyakában lévő sálat igazítja meg egy anya vagy asszony, egy kéretlen nyújtott, segítő kar, amelyet asszonya, vagy akár egy idegen ember felé nyújt a férfiú, hogy a járdaszélen segítséget adjon, a kéretlen levitt szemetes edény, amellyel a gyermek szalad le a lépcsőn, vagy a padtársnak átnyújtott radír, ha az elfelejtette elvinni a magáét: - mind-mind csak egy, szinte jelentéktelen, de nagyon is fontos jele a Szeretetnek, s ekkor már a cselekvő Szeretetnek, amelynek ereje, ha a történést nem, vagy csak egy gyenge és fáradt kis fél-mosollyal nyugtázza is az, aki felé a gesztus szólt, Valós erőt jelent annak is, aki a segítséget kapta, de annak is, aki cselekedett, mert amiként mondtam, a Szeretet mindenkor Szeretetet szül, és viszont: a harag, a gyűlölet, a számító önzés is csak haragot, gyűlöletet és számító önzést fog szülni. Igaz: az sem ritkaság, hogy a cselekvés, legyen az igaz Szeretet-cselekedet, vagy harag, nem akkor, nem abban a percben hat vissza, amikor az esett, de az elvetett mag mindenképp beérik, s ha nem is mindenkor az arathatja le annak „termését”, aki elvetette, a termés energiája, ereje mindenképp azé is lesz, aki a magot elvetette. A szembejövő, s akár teljességgel idegen ember talán nem felel mosollyal a felé küldött mosolyra, az sem lehetetlen, hogy akár egy mogorva pillantást fogtok kapni feleletül: de a mosoly ereje már beépült az energiái közé, s ha majd csak órákkal később is, de érezteti erejét, akár akként is, hogy az, aki a mosolyt kapta, maga fog rámosolyogni egy alkalmazottjára – vagy épp a fölöttesére – vagy úgy, hogy egy vita lesz tőle csendesebbé. Ha valaki felé akként tudtok fordulni, hogy az mindenképp meg kell érezze belévetett bizalmatokat, nemcsak hogy ténylegesen is képessé lesz valamely nehezebb feladat elvégzésére, amelynek felvállalására egyébként nem lett volna meg benne a bátorság, de maga is e bizalmat fogja tovább közvetíteni más – mások felé, mást is ösztönözve és bátorítva a tovább közvetített bizalom erejével: s a bizalom alapja is mindenkor és mindenhol a Szeretet. Ezen példázatul adott esetekben tehát az általatok kiáramoltatott Szeretet-energia elérte célját, éspedig akkor, abban a pillanatban, amikor arra a leginkább szükség volt. Nos, nagyjából erre gondolok, amikor a tudati-lelki energia átközvetítéséről szólok. Pontosabban erre is, hisz ez csak a legegyszerűbb, a mindennapi életben történő Erő-átközvetítés, amely ténylegesen is megszokottá és mindennapossá kellett volna váljon, s nem most, de már nagyon-nagyon rég… Ezen felül és ezen túl a Szeretet energiáját mint Gyógyító Erőt is alkalmazhatjátok a magasabb rendű Energiák bevonzásához, ám mert e kérdésre hamarosan visszatérünk, most nem bontom még ki, majd a maga helyén és idején. Nem egy, és nem két esetben akként kell felvállalnotok valamely cselekedetet, hogy a legcsekélyebb mértékben sincs kedvetek éppen azt csinálni, amit mégis megtesztek a Szeretet nevében és jegyében: s ez már a magasabb rendű, az önfeláldozó Szeretet, amely nem azonos a képmutató, tehát az érték és erő nélkül való álszeretettel, sőt! Ha lehet ekként fogalmaznom, az egyedül tiszta Szeretet, amely a Mester Áldozatának alapjául is szolgált, s amellyel (egy kis túlzással) a Mester Áldozatát ismétlitek meg: csak kicsinyben, csak a magatok egyszerű, emberi módján. Ne azokra az áldozatokra gondoljatok tehát, amikor 69
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet valaki az életét adja másokért, amiként az a pap-testvérünk cselekedett, aki a második Világégés során önként vállalta az élve eltemettetés gyötrelmeit s a kínhalált egy sok gyermekes rabtársa helyett: csak a kedvetek és akár terveitek ellen való szívességekre, amelyekre oly gyakran és oly könnyen mondotok nemet: mozi, vagy pihenés helyett vigyáznotok kell a szomszéd rakoncátlan csemetéire, boltba kell mennetek az asszony helyett, amikor épp meccset néznétek, vagy játék helyett a szemetessel kell leballagni a földszintre: tehát a mindennapi apró semmiségek, amelyek csak addig semmiségek, amíg nem valami más, szívetek szerinti cselekedett helyett kell elvégeznetek. Ezek a Szeretet-cselekedetek az Élet velejárói, amelyek csak akkor válnak ténylegesen is Szeretet-cselekedetté, ha azt valóban szívesen vállaljátok még akkor is, ha más valamit még szívesebben csinálnátok, mert hisz ha kényszerűségből, és a másik iránti haraggal cselekszitek meg, nem pozitív, de negatív energiát fogtok megfogalmazni és útjára bocsájtani. Csak úgy, mint amikor megcselekszitek ugyan, amit szükséges, de csak akként, hogy közben éreztetitek környezetetekkel: mennyire terhes számotokra az, amit épp csináltok. S mert ez utóbbi is igen gyakori történés, erre is hadd mondjak egy példát. Idős rokont kell meglátogatnotok, vagy épp néktek kell vendéget kell fogadnotok akkor, amikor inkább aludnátok, olvasnátok, néznétek a filmet, vagy amikor bármi mást szívesebben tennétek, csak nem azt, amit a körülmények alakulása folytán épp tennetek kell. Nem véletlen, hogy a „kell” szócskát mindannyiszor így: dőlt betűkkel írattam, hisz amit csak kényszerből cselekszetek, már nem is valós Szeretet-cselekedet, mert a kettő összeegyeztethetetlen, s e kettő energiája sem lesz, mert nem lehet azonos. A Szeretet-cselekedet energiája mindenkor pozitív, a kényszer-cselekvésé negatív, még akkor is, ha az csak bennetek magatokban válik negatív energiává, mert visszafojtott harag ereje attól, hogy nem engeditek a felszínre jutni, még ugyan úgy valós, és ugyanúgy negatív, tehát romboló energia marad. Van, aki egyes látszat-tevékenységgel igyekszik elhárítani magától a „nem-szeretem” kötelességet, van, aki viselkedésével próbálja jelezni: vendége nem épp a legalkalmasabb időben érkezett, s hogy ő mekkora áldozatot hoz, amikor mégis véle tölti az időt ahelyett, hogy… – hadd ne folytassam. Ez is és az is helytelen, Ha a terveitekkel és/vagy vágyaitokkal ellenkező cselekvést hoz elétek az élet, mindenkor azt kell elsőként mérlegelnetek: melyik a fontosabb, melyik az, amely inkább beilleszthető az ÚR Szeretettörvényébe: s aztán a kevésbé fontosat el kell tudnotok engedni, vagy egy másik időpontra kell áthelyeznetek, hogy már teljes szívvel és lélekkel a Szeretet Törvényébe tartozó cselekedetre tudjatok ráhangolódni. Csak ekként lehettek képesek arra, hogy már csak az új feladattal törődjetek, s azt igyekezzetek erőtökhöz mérten tökéletesen elvégezni, hogy az ekként vállalt feladat valóságos Szeretetcselekedetté lehessen bennetek és számotokra is, de annak számára is, akiért az adott cselekvést felvállaltátok. Csak akkor lesz igaz Értéke az Áldozatnak, ha azt magatok nem igyekeztek mindenáron mint áldozathozatalt megélni, s ha nem akarjátok azt mint áldozatot érzékeltetni azzal is, akiért azt felvállaltátok: legyen az bármely áldozat. Tudnotok és éreznetek kell: Isten mindenkor tudja, látja és számon is tartja mindahány cselekedeteteket, ekként azt is, amelyet mint valós Áldozatot a Szeretet Oltárára tesztek le Elébe. Mert bizony, hogy látja, de látja azokat is, amelyeket mint valami szerepet tártok Elé is, de a külvilág felé is, titkon, vagy félig sem titkon figyelve a hatást: s akkor a külvilág döbbent – szánakozó – elismerő pillantása lesz az „áldozat” bére, amellett, hogy az áldozatvállalás, ha annak valamely Testvéretek megtámogatása volna a célja, végül is értéktelenné válik, hisz nem a szív, nem a Szeretet: az elismerés utáni vágy lesz az áldozatvállalás tényleges mozgatórugója. Az Áldozathozatal egyik ismert formája az energiaátközvetítés. Ez esetben nem a fizikai cselekedetek révén meghozott áldozatra, és nem a lemondásra: ténylegesen is a tudati-akarati erők révén átközvetített, tehát gondolati úton történő energia-átközvetítésre gondolok, amelynek „címzettje” többnyire a Tudat irányítását végző Szellemi Követ. Az ekként kiáramoltatott energia elsősorban az ő, valamint a Tudat megtámogatására alkalmas. Ez is, mint minden tudati cselekvés, lehet akaratlagos (s erre hamarosan visszatérek), és lehet spontán történés, ám bármely formában áramoltattok is egymás felé energiát, az átközvetített energiát maguk a fizikai testek is érzik, és mert érzik, jelzik is a pozitív, de a negatív erő jelenlétét, de még annak áramlását is mindazok közelében, akik egyiket vagy a másikat a szokottnál nagyobb mértékben áramoltatják környezetük felé. Még a hirtelen fel, majd ellobbanó indulati energiát is érzékeli a test megannyi sejtje: hogy ne érzékelné és jelezné is az állandósult érzelmi/Értelmi, tehát lelki 70
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet és tudati energiát, amikor az közvetlen formában árad más személyek Tudata vagy a Tudatot és a Szellemi Követet is összekötő Lélek-szál felé! Akiben a pozitív energia a domináns, kellemes, s akiben a negatív, az kellemetlen hatással lesz a körötte lévőkre, függetlenül attól, milyen külső máz alá van rejtve a ténylegesen meglévő értelmi-érzelmi energiák összessége. Van, aki szinte mindig mosolyog, és csak kedves, sőt: már-már túlságosan is kedves szavakkal szól, bárkihez szól is, de belül, e kedvező álarc alatt csak a harag, vagy akár már a gyűlölet él és ég benne, viszont az sem ritka, aki a haragos szavak mögé rejti el önmagát: ne érezze meg azt senki, milyen érzékeny, mennyire sebezhető. Ő a kemény szavak mellett fogja cselekedni a jót, míg az előbbi a szép szavak mellett annak ellenkezőjét: s ekkor is a szavak színe, valós benső töltése az, ami az illető tényleges legbenső Lényegét: Lelkét mutathatná meg néktek, pontosan akként, amiként megmutatja azt mindenkor az Úrnak és a Fent Világában élőknek. A szavak valós töltése, és persze az igazán esett cselekedetek, amelyek ha titkon esnek is olykor, nem elfedetten az Úr szemei elől. A tudati-lelki energia-átközvetítésben fontos és lényeges szerepet kap a Szellemi Követ. Az ő feladata az energia fogadása, amiként az energia közvetlen formában való átáramoltatása is, más Szellemi Követek felé. A Szellemi Követek közti energia-átáramoltatás mindenkor tudatos, ha nem is a testtudat szerinti, de a magasabb rendű, tehát a Szellemi Követ tudata áll annak hátterében, még abban az esetben is, ha az energia-átközvetítés szándéka mégiscsak a földi értelemben vett Tudatban fogalmazódik meg mint cél, mint feladat. Ez ugyan részben már a Szellemi gyógyászat kérdéskörébe tartozik, de mert nem csak a gyógyítók élhetnek az energia-átközvetítés e módszerével, és nem csak a Szellemi Követ s a Tudat közös munkája révén levonzott Kozmikus Erőket áramoltathatjátok ekként egymás felé, de a magatok Szeretet-energiáját is tudati–akarati erőitek révén, szükséges, hogy erről is szóljak itt és most is, míg e folyamat magasabb fokozatára már a MAG-oknak szóló sorozat következő kötetében térek rá, amikor is a gyógyításról szólok. Azt viszont, ahogy ott is tenni fogom, itt is előre kell bocsájtanom: az energia-mozgatással, amiként minden mással is a fizikai síkon, lehet élni, de lehet visszaélni is, s ki-ki maga fog erről is és arról is számot adni az ÚR Krisztusnak, amikor Útja a fizikai szinten egy percen véget ér. A Szeretet Erejét épp úgy áramoltathatjátok egymás felé, amiként a gyűlölet energiáját is: ezt már túlontúl sok ilyen-olyan „képzőben” oktatják, így lényegében semmi titkosat nem árulok el, ha magam is érintem e kérdést, amelyet, ahogy az imént is mondtam, ki-ki a maga meglátása szerint fog használni – avagy kihasználni, amiként azt eddig is tették pozitív és negatív értelemben egyaránt azok, akiknek ez vagy az szándékukban (vagy érdekükben) állott bizonyos okoknál fogva. Ennyi előzetes után tehát térjünk is rá a Szeretet erejének már akarati–gondolati úton történő átközvetítésére. Még nem az egyes fizikai betegségek gyógyítására lekért Erő átközvetítéséről van szó, így a történés sem igényel lényegében semmiféle különleges előkészületet, de kell, hogy az energiaátközvetítésre készülő személy körül, s benne magában is, Tudatában és Lelkében nyugalom és csendesség legyen. A külső–belső harmónia elérését követően idézzétek magatok elé azt a Testvért, akinek Szeretet-energiát kívántok átközvetíteni, majd az energia-átközvetítés szándékát és célját is Őrszellemetek elé tárva koncentráljatok az illető személyre, s az erő-átadás céljára. Ez lényegében azt jelenti: ha iskolás gyermeketek (vagy akár csak egy ismerősötök) épp valamely nehezebb vizsgára készül, magát a gyermeket, de a tényt is felidézitek magatokban, arra a bizonyos belső „vászonra” vetítve ki a gyermek (v. ismerős) képét (vagy a magatok elé helyezett fényképre koncentráltok), s a Tudatban a vizsga sikeres voltát rögzítitek: tudom, hogy sikerülni fog! Lényegében e kettős energia lesz az, ami a gyermek (v. ismerős) Szellemi Én-része felé fog átáramolni Őrszellemetek, és persze a gyermek Őrszellemének közreműködésével, majd az ekként nyert többletenergiát a gyermek (v. ismerős) Szellemi Én-része fogja az agy Tudatosodott agyi állománya felé átáramoltatni, mozgósítva a Tudat egy részét, tehát a valóban meglévő ismeretek elraktározásáért felelős agysejteket, azaz a memóriát, amelyből az elraktározott ismeretelemek könnyebben az agy aktív, gondolkodásra kiemelt agysejt-csoportja felé áramolhatnak, vagyis a gyermek (v. ismerős) könnyebben felidézi magában a megtanult anyagot, így a vizsga szinte bizonyos, hogy a lehető legjobb eredményt adja. Ha a gyermek (v. ismerős) valamely betegségben szenved, de nem tartózkodik otthonában (mert nyaralni ment, vagy rokonoknál, esetleg kórházban van, stb. stb.) ugyan így vetítitek magatok elé a 71
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Tudatban róla őrzött emlékezeti képet, és megfogalmazzátok az erő-átközvetítés célját: a gyermek mielőbbi gyógyulását. Ez esetben a Szellemi Követ a beteg testrész és/vagy szerv felé fogja az átközvetített energiát áramoltatni, elősegítve a fizikai sejtek regenerálódását. E utóbbi történés, mint mondtam, már egy kissé része a Szellem-gyógyászatnak, bár még nem egészen az, mégis: kell, hogy ez legyen a legelső lépcsőfok, amelyet megtanulva később a tényleges Gyógyítói Feladat felé haladhattok. E Szellemi – tudati művelet végén a magatok kiáramoltatott energiáját több módon is pótolhatjátok. Ha módotokban áll, s ha az igazán szükséges is, egy fél órás-órás pihenéssel, amelynek során nem feltétlen kell, hogy aludjatok is, vagy akként, hogy az energia-átközvetítés végén a magatok számára is kértek, és rendre kaptok is többletenergiát Őr-szellemetektől, mindenkor abban a mértékben, amely mértékben azt az Úr engedélyezi. Általános és megszokott az utóbbi eljárás: ha csak egy-egy gyors felfohászkodással küldtök valaki felé energiát, kisebb mennyiségű energia áramlik át, s azt az Őrszellem kérés nélkül pótolja, éspedig mindenkor a Szeretet-gondolat rezgésfokának és erejének mértéke szerint. E Szellem-energetikai műveletnek is van magasabb rendű, s már ténylegesen is Szellemi formája, amely azonban már a következő kérdések közé tartozik. Ekként most ismét lépjünk tovább, már az Erőkiegyenlítés kérdését vizsgálva meg. Mit értek e kifejezés alatt? Kik azok, akik e Szellemi műveletet végezhetik? Hogyan lehetséges az egymástól eltérő rezgésszintű energiákat egységbe rendezni? Mielőtt e kérdések kibontásához hozzákezdenék, el kell hogy mondjam: az erő-kiegyenlítés kérdése ténylegesen is csak folytatása az előbb vizsgált Erő-átáramoltatásnak, mert egyik a másikától nem teljességgel különválasztható. Erő-átközvetítés nélkül nincs kiegyenlítődés sem, még akkor sem, ha az erő-átközvetítés az átközvetített energia mértéke szerint válik kiegyenlítődéssé, vagy marad meg a tényleges energia-utánpótlás fogalomkörében, tehát az erő-átáramoltatás még nem hoz feltétlenül erőkiegyenlítést az energiát küldő és fogadó Testvérek közt, viszont az erő-kiegyenlítés lehetetlen az erőátáramoltatás szellemenergetikai folyamatának ismerete nélkül. Aki tehát nem képes energiaátközvetítésre, nem is lehet képes az erő-kiegyenlítés Szellemi műveletét elvégezni, viszont nem mindenki lesz képes erre, aki az erő-átáramol-tatás Szellemi műveletére már képes és alkalmas! Mindez olyannyira egyértelmű, hogy akárha le sem kellett volna íratnom, és kellett mégis, mert lesznek vagy lehetnek olyan Testvéreink, akik az alsóbbrendű ismeret birtokában, vagy akár anélkül igyekeznek már a magasabb rendű Szellemi Művelet elvégzésére koncentrálni, még akkor is, ha tudják azt is: a ti szinteteken még az egyszerűbb energiaátközvetítés is igazán komoly feladatnak számít, a magasabb rendű Szellemi művelet elvégzését azonban maga a szint nem teszi lehetségessé, annál is inkább, mert míg az erő-átközvetítés lehetséges a fizikai szinten is, az erő-kiegyenlítés csak a felsőbbrendű ÉN két egy-értékű FELE közt lehet valósággá egy bizonyos szint elérése után, egy bizonyos, már közösen vállalhatott Feladat előtt, s minden esetben az ÚR engedélye és az Ő külön javaslata alapján, s az Ő segítségével. S miközben mindezt még leírattam a már tegnap legépelt sorok közé, egy kérdés villant fel bennem: ha a ti számotokra ez lehetetlen Feladat, miért íratom le mégis? No, nem egészen a magam kútfejéből íratom le e kérdést: egy kedves Testvérünk nemrég esett kérdése nyomán, aki már a könnyebb Tanításokra is megfogalmazta magában a kérdést: mi közöm, mi szükségem van nékem erre itt és most? Nem itt és most: de Holnap szükségetek lesz mindarra, amit ma megtanulhattok, s ami nem a Tudat számára íratik le, nem is a Tudatban fog elraktározódni. A Szellemi Követ, amely viszont csak a Tudat segítségével, tehát a maga alsóbbrendű energiái révén egységbe rendezett és magasabb rezgésszintre emelt agysejtállomány segítségével lehet olyan információk birtokosa, amelyeket a lefelé vezető ágban, de már mint fizikai testben Úton lévő követ vetett el magától, s nem akként, mint az Utak mindösszességének megkezdése előtt álló, ténylegesen is szellemi energia-testben létező, az Én-fél képviseletében a mélység új, és mégújabb szintjei felé igyekvő Szellemi Követ. S mert amiként mondtam, az Erő-kiegyenlítés alapja ismét-csak az erőátközvetítés, nézzük meg: hogy is oszlik meg maga az Erő, amelyet átközvetíthettek, vagy (későbben) egy adott Cél érdekében ki kell egyenlítsetek önmagatok, és a Duális Társ között. 72
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Ahány ember él a Föld színén, lényegében annyiféle Szellemi Erő van jelen a bolygón, s ez még akkor is igaz, ha nem egy esetben akként rendeli az Úr, hogy az egymáshoz tartozó ÉN-felek egy időben, azaz egyazon korszakban, egy évszázadban küldjék Útra Követeiket, s azok benső Szellemi Energiája, az a bizonyos Szellemi Szikra egy rezgésszinttel bír, amiként egy rezgésszintű a Duális Egységben a két, egymáshoz tartozó Szellem-társ benső energiája is, amelyet esetükben már nem Szellemi Szikrának, de Isteni Szikrának nevezünk. Az Isteni Szikra az a Teremtő Erő, amely Atyánktól adatik megannyi Teremtménynek, még akkor is, ha a Szellemi Szülők által Egységbe emelt, de még nem LÉT szintre emelt Embrió-szellemeket a FIÚ ISTEN érinti, és tölti be az Isteni Szikrával akként, hogy az Isteni Szikrával érinti a bennük, s a köztük áramló Teremtő Szeretet-elemet, benne hagyva az Isteni Eredetet igazoló Erő-lenyomatot ebben is és abban is, amely mint a Legmagasabb rendű ERŐ a Szellem-testek alsóbb rezgésszintű energiái közt kicsiny ponttá, szikrává zsugorodik, csak úgy, mintha maga a tényleges Isteni Szikra volna jelen az egymáshoz – és egymásnak – rendelt Duális Társakban akként éltetve azokat, amiként benneteket éltet a testnek motorja, a szív. Az Isteni Szikra emlék-lenyomatából lett kis parány tehát a Szellem Szíve: ennél nagyobb mennyiségben Teremtmény nem volt, és nem is lesz képes soha örökkön elviseli a Teremtő hatalmasnál is hatalmasabb, megfogalmazhatatlanul magas rezgésszintű Erejét, amely ERŐ az ŐSTEREMTŐ ERŐ. Ennek az Isteni Szikrának az energia-lenyomata az a Szellem önmagáról megfogalmazott ÉN-képében, amely, amiként az egymásnak Teremtett Szellem-párokban az Isteni Szikra, az ÉN-ben is két egyenlő rezgésszintű energia-szikraként jelent meg, de már nem mint Isteni Szikra: csak mint Szellemi Szikra, amelyben azonban még a Szellemben lévő Isteni Szikrának is egy-egy parányát hordja a két, egymáshoz tartozó ÉN-fél, akként nyerve azt az ÉN-t megfogalmazó és útnak indító Szellem-pártól, amiként a Szellem-pár kapta az Isteni Szikrát az Atya Bölcsességéből s A FIÚ Akaratából. E Benső Szikra tehát megannyi ÉN-félben, s ennek ismét egy-egy kicsiny paránya megannyi Szellemi Követben is jelen van, de a Szellem, tehát a Teremtmény saját energiáiba burkoltan, amely, mint ahogy mindenkor más még EGY-ségében maradva is megannyi Szellem, tehát mindahány Teremtmény, más és más Szellemi erőkbe burkolja a közös Belső Szikrát, megadva ezzel a Szellemi Követek egyéniségét, individualitását is. E Benső Szikra, s az azt körbe burkoló Szellemi erő magasabb rendű értelemben A Szellem teljes jogú képviselője, s az, mint A Teremtmény Ős-tisztaságú eleme, amiként mondtam, mindenkor tökéletes tisztaságú, ha a korábbi energia szintet lefokozta, elfedte is önmagában – önmaga elől a Szellem. Ezt a Benső Szikrát a tisztább Lélek-elemek veszik körbe, amelyet a Lélek-szál tart összeköttetésben a felsőbbrendű ÉN-nel, tehát az őt útjára indító ÉN-féllel, s az agy tudatosodásra alkalmassá tett, emelt rezgésszintű energiával fel, - és betöltött állományával is: s a felsőbbrendű ÉN, és a Szellemi Követ közt feszülő Lélek szál az, amelyre az ÉN-ből lehozott, még megtisztítatlan energiák, s az ezen energiákhoz csatolódott, más és más rezgésszintű Kozmikus Energiák tapadnak, amelyeket az Énrész az Életfilmnek megfelelően kell magához vonzzon, hogy a fizikai test révén megtisztítsa azokat a magával hozott ön-erő, a köré halmozott, még tisztább Lélek-energia, és a Kozmikus Térben bevonzott, s a Lélek-szálról az adott tisztátalanság-elem köré csatolódott energiák segítségével. Ehhez először a Tudatot, s a Tudaton keresztül a fizikai eszközt, tehát magát a testet kell olyas történések felé vezesse, amelyek alkalmasak az adott tisztátalanság-elem megtisztítására, majd a Feladat értelmében el kell döntenie: mely energiákból, mennyit és mikor áramoltat a Tudat felé, hogy elvettesse, avagy felvállaltassa véle, s ekként az eszközzel is az adott történés-elemet, attól függően: annak elvetése vagy felvállalása válik-e szükségessé az ő, tehát az Én-rész számára. S ezt még abban az esetben is meg kell cselekedje, ha a felvállalandó Sors-elem a test számára kellemetlen, vagy akár már igazán fájdalmas, amely fájdalmat nem csak a test szenvedi el, és nem csak a Tudat, de maga az Én-rész is. Sőt: ha igen szigorúan vesszük, a test maga nem érzékelné a fájdalmat, ha az egyes test-elemeket nem kötné össze az érzékelésre alkalmassá tett agysejttel, s azon keresztül a Tudattal az érző idegszálak milliárdja, amelyben realizálódik az agysejtbe érkezett és onnan a Tudat felé továbbközvetített információ, amelyet a Tudat fogalmaz meg akként, mint más és más fokú fájdalom-érzetet, amiként a fizikai értelemben vett öröm-érzetet is a Tudat fogalmazza meg annak, aminek ő maga az agysejt közlését érzékelni tudja. A testi szenvedés tudati képe ezt követően két irányba indul el egyazon töredék-másodpercben: az inger érzékelését jelző testrész felé (s ez az oka annak, hogy a fájdalom-érzet az adott testrészben jelentkezik, 73
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet mert a hozzá rendelt érző idegszál akként működik, mint valami tükör, amely visszavetíti a tudati képet a jelzést útjára indító testrész vagy szerv felé) és a Szellemi Követ felé, akiben a fájdalom-érzet csak úgy realizálódik, tehát érzékeltté válik, mint magában az adott testrészben. A lelki, s a konkrétan tudati öröm mindenkor a Szellemi Követben realizálódik, hasonlóképpen, mint a fizikai fájdalom érzete a Tudatban, csak ez esetben nem valamely érző-idegszál, hanem a Tudatot a Szellemi Követtel összekötő Lélekszál fogja átközvetíteni a Szellemi Követ felé a nem fizikai szintű érzetet, amelyet a Szellemi Követ visszaközvetít a Tudat felé. Ekként a kellemes érzés a Lélekszálban rezeg, ezzel is fokozva a Tudat kellemes érzetét, megadva számára egyben a késztetést is úgy a megtapasztalt öröm ismételt elérésére, mint arra, hogy a megismert örömöt mással is megismertesse. Egy példát erre is hadd mondjak, hogy értetté tegyem a kérdést számotokra. Koncertre mentek, s olyan művet hallgattok meg, amely igazán felemelő, csodás érzéssel árasztja el a Tudatot. A tudati érzés még sokáig bennetek marad, mert a hatás a Tudat és a Szellemi Követ közt áramlik, megrezegtetve a Lélek-szálat. Mert ez ekként van, s mert a Tudat mindenkor az öröm, a boldogság-érzet elérésére vágyik, törekedni fogtok arra, hogy vagy a művet, vagy az előadót ismételten is halljátok. Ez az első, még csak önmagatokért való reakció, a második viszont már az, hogy igyekeztek a művet vagy az előadót azokkal is megismertetni, akik közel állnak hozzátok, abban a reményben, hogy számukra is olyan felemelő és csodás élményt nyújt majd az előadás, vagy az illető művész játéka, amilyen élményben néktek magatoknak részetek volt. Ekkor már a megosztott öröm megélésére törekedtek, ami mégmagasabb rendű élménnyé válik, mert az általatok megélt boldogság-érzet másban is megjelenik, s az együttesen megélt öröm energia-hullámai már nem csak bennetek, de az egymás felé áramoltatott energia-hullámok végett és révén köröttetek is életre kel, megsokszorozva a benső öröm, megelégedettség, azaz Boldogság-érzetet. Ugyanezt a jelenséget élitek meg akkor is, ha valakinek ajándékot adtok, olyan ajándékot, amelyről tudjátok, hogy régóta szeretné megkapni. Az ajándék megszerzése, s a megajándékozni kívánt személy magatok elé vetített várható öröme már az első percben megfogalmazódik a Tudatban. A tudati érzés a Szellemi Követ felé is átáramlik, ahonnan a tudati energia megerősödve tér vissza, már a Szellemi Követ örömérzésével is gyarapodva: ezzel a benső örömmel adjátok át az ajándékot, így a már meglévő öröm mellé a megajándékozott öröme is társulni fog, így joggal mondhatom, hogy az ajándékozó öröme, ha nem is nagyobb, de azonos szintű lesz, mint a megajándékozotté, ha nem is egészen hasonló, mert ez is és az is másféle öröm-érzetet ad a Tudatnak s ekként a Szellemi Követnek is, ám bármilyen jellegű is az öröm-érzet, ha az érzés valóban tiszta, mindenképp többletenergiával tölti fel a Tudatot, a Tudat révén a Szellemi Követet, s a Szellemi Követ által a fizikai test teljességét, hisz a Szellemi Követ az érző idegszálak révén a test minden részébe eljuttatja a megszerzett energia egy részét, s mert a test második (fizikai értelemben vett második) legfontosabb eleme a szív, az öröm-energia elsődlegesen a szív felé fog áramolni. (A Tudat feszültségét okozó, nem mindenkor pozitív töltésű energia ugyanígy áramlik a Szellemi Követ felé, amely mint többletenergiát, ezt is az eszköz, azaz a test felé áramoltatja elsősorban, s mert ez esetben nem lelki jellege van az érkezett energiának, s nem is teljességgel a fizikai energia szintje növekedett meg, nem a szív, és nem a test: ismét csak az agyi állomány felé közvetítődik vissza, de nem csak a Tudat felé: más agysejtek felé is, vagy az agyban lévő hajszálerek felé, az agy túlnyomásos állapotát adva. Ez a vérnyomás növekedéséhez, vagy ennek ellenkezőjéhez: az agyi erek feszült, beszűkült állapotát, ájulást, vagy ájuláshoz közeli érzést okozva, amely agyi érzeteket többségében heves fejfájásként érzékeli – ismét csak a Tudat, amely felé az agy más agysejt-állományai az ingert az érzést az ideghálózaton keresztül eljuttatja, mint információt, amely ismét csak eljut a Szellemi Követig. A Szellemi Követ viszont, mint nem közvetlen tudati információt fogja fogadni a hozzá érkezett energiát, de akként, mint a test bármely más pontjáról érkezett, s a Tudat által (másodlagos jelleggel) átközvetített információt, amelyet ő maga újra a Tudat felé közvetít vissza, mintegy: visszaigazolva, hogy „vette” a Tudat vészjelzését. Ekként áramlik tehát a fizikai fájdalom és/vagy öröm-érzet a Szellemi Követ felé, amely így, ilyen formán maga is szenvedő részese lesz a test és a Tudat megannyi szenvedésének és e kettő minden örömének is, hiszen épp ezáltal lesz a Szellemi Követ vállalása is azzá, amivé annak lennie kell, attól függően: a korábbi Út során „viselt” fizikai test által másnak okozott szenvedést kell-e maga is megtapasztalja, vagy valamely történés Öröm-adó voltát kell és lehet megismernie. 74
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Ez a történés két, egymástól nem teljességgel elkülöníthető eredményt is ad az Úton járó számára. Részben segíti az eszköz szükséges időn át való létben tartását, mert a fizikai, a tudati és a Szellemi energiák közt egy bizonyos értelemben vett kiegyenlítődési folyamat megy végbe. (Ezt ne keverjétek össze a ti földi fogalmaitok szerinti tudati és fizikai erő-egyensúllyal, mert amiként megfigyelhettétek, e jelenség épp az ellenkező előjellel lesz valósággá a fizikai szinten, aholis az erőegyensúly az esetek többségében megbomlik, mert ahol a fizikai erő a domináns, ott a tudati erő, tehát a Tudat befogadó és tűrőképessége a csökkentebb, és megfordítva: aki Tudatát képes inkább használni, jobbára gyengébb fizikummal bíró, azaz kevésbé terhelhető testet mondhat a magáénak. A negyedik Fény-körbe átlépve természetesen e kettő aránya ez értelemben is kiegyenlítetté válik, és mindenki egyként képes fizikai és tudati erejét is használni, már mindkettőt a Szellemi Követ szolgálatába állítva, később annak irányítása alá helyezve egyiket is és a másikat is.) A Szellemi Követ célja minden esetben az, hogy a fizikai eszközt a számára szükséges ideig működésben tartsa, s az, hogy a Tudatot a néki megfelelő fokon működtesse. Azt, hogy a fizikai test jó erőben maradjon, maga a Tudat is igyekszik biztosítani, annál is inkább, mert a Tudat még nem képes különválasztani magát a testtől, így nem a maga tényleges igényeit: a test jelzéseit fogja előtérbe helyezni, amelyet azonban már a kezdetek kezdetén, tehát a fizikai szintű lét megkezdését követően hibásan „programoz” be a szülő. A test tényleges jelzését meg sem várva pontos időben – de nem a test tényleges szükségei szerint fog szopni a baba. A kicsi nem azért kezd el a megszabott időben szopni mert ténylegesen is éhes, lehet, hogy inkább alvásra volna szüksége, de mert a szopási ösztön reflexes működésre készteti az arc izmait és a nyelőcsövet, szopik, így az emésztő-rendszer lassan tényleg megszokja, hogy a szülő akarata szerinti időben jelezzen, még akkor is, ha a szervezet számára elégséges táplálék, azaz energia-hordozó van jelen a testben. Ehhez a spontán reflexhez, s a reflex nyomán kialakult fizikai jelzéshez szokik hozzá az épp csak megformálódni kezdő Tudat, így végül a Tudat lesz az, amely a jelzés megadására ösztönzi a testet, úgy a szülő, mint az emésztő rendszer felé elküldve a maga hallható és hallhatatlan tartományba átközvetített jelzéseit. Ekkor már nem a test igényeinek, de a Tudat igényeinek megfelelően kap táplálékot a test, amely igény azonban a szülő akaratát tükrözi vissza: nem a test valós igényét. Ez a jelenség aztán az élet szinte megannyi történésénél jelentkezni fog, az alvástól a test salakanyagának eltávolításáig, s akkor még csak a leghétköznapibb, mindannyiótok számára ismert fizikai történéseket említettem. A Tudat tehát lassan megtanulja a test irányítását, de nem akként, hogy a test tényleges igényeit veszi figyelembe: csak a maga tanult viselkedési szokásait, amelyeket azonban ő maga is a fizikai testre vetít ki, megadva a késztetést a testnek a benne, tehát a Tudatban szükségesnek ítélt jelzés átközvetítésére. Ez az a bizonyos „Pavlovi reflex”, amelyről már korábban is szóltam. Megszólal a déli harang, a Tudat tudja, hogy dél, azaz ebédidő van, felbukkan benne az étkezés szükségességének ismereteleme, amely a szájüregben a nyálképződés megindulását, s a gyomornedvek mennyiségének növekedését okozza, akár abban az esetben is, ha egy órával korábban megtörtént a táplálékfelvétel, csak mert a Tudat ahhoz lett szoktatva, hogy a harang szavát az étkezés képével kösse össze. A test a Tudattól az idegszálakon átközvetített ingert tükrözi vissza mint saját jelzését, amelyet a Tudat akként fogad, mintha az ténylegesen is a test emésztőrendszerének saját jelzése volna, s mert ez ekként van, és mert ő, mint Tudat a test irányítói szerepét a maga feladataként érzékeli, a jelzés szerinti testi igény kielégítésére fog törekedni, elvégeztetve a test más részeivel a táplálékfelvételhez szükséges cselekvéssort. A test ekkor ismét a Tudat szerinti mennyiséget, és a tudati igény szerinti táplálékot fogja kapni: ismét csak nem annyit, és nem azt, amennyi, és amilyen táplálékra néki, mint fizikai elem-halmaznak az adott pillanatban ténylegesen szüksége van vagy lehet. A Tudat ekként nem a test tényleges jelzéseit tanulja meg felismerni: megtanítjátok néki, mikor mit kellene tapasztalnia, milyen jelzéseket kellene észlelnie a fizikai szervezet felől, és ő már csak az általa megtanultakat fogja a test felé átközvetíteni, mígnem teljességgel átveszi a test irányítását a belső szervek és a sejtállomány helyett, holott valós értelemben nem a test benső működéséért: a test által elvégzendő cselekedetekért volna felelős, amely cselekedetek egy részének szükséges voltára éppen hogy a belső szervektől és a test sejtállományától kéne megkapnia a félre nem érthető konkrét utasítást. Ez azt jelenti, hogy a test a Tudat akarata szerinti: de nem a maga tényleges fizikai rendszere szerinti elven tanul meg működni, mert a Tudat önmagát helyezte a test szerepkörébe is, vagyis akként létezik a testben, mintha ő 75
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet maga volna a test is, nem hagyva a testnek még annyi önállóságot sem, amennyivel a petri-csészében egymás mellé helyezett, nagyító alatt lévő sejt-halmaz bír… Ettől eltekintve a Tudat maga is igyekszik akként kielégíteni a test (vélt) igényeit, hogy az a lehető leghosszabb időn át működőképes legyen, mert számára fontos, hogy ő maga minél tovább működhessen, azaz létezzen, s ennek oka az, hogy sem a testtől, sem az Én-résztől nem tudja különválasztani, függetleníteni magát. A testtől már nem, az Én-résztől még nem, mert e három test-elem közt olyan szoros az összeköttetés, hogy a Tudat nem bír rálátással: a test, mint eszköz alárendelt, a Szellemi Én-rész mint az Út tényleges birtokosa, fölérendelt szerepet játszik, amelyek közt ő az összekötő. Mert ez ekként van, és a test lényegét tekintve nem a Tudat: az Én-rész eszköze, így nem is addig marad működőképes, ameddig azt az alsóbbrendű nem fizikai test-elem, azaz a Tudat szeretné: addig, ameddig arra az Énrésznek ténylegesen is szüksége van ahhoz, hogy az Életfilmet betöltse. Igaz: a Tudat képes lehet rá, hogy megrövidítse a fizikai eszköz működőképességének idejét, lévén maga is a szabad Útmegválasztás jogával bír, egy bizonyos értelemben legalábbis, ez azonban általában véve nem jellemző, hisz a Tudat ezzel a maga Útját érzi megrövidítettnek, így inkább ennek ellenkezője a célja. Amiként az Én-résznek is, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy az Én-rész tudja: meddig szükséges számára, hogy az eszköz működőképes maradjon: a Tudat azonban nem. Így a Szellemi Követ képes megszakítani az eszköz működését, ha az Út véget ért számára, akként, hogy nem áramoltat több energiát a Tudat felé, de még az őt a Tudattal összekötő Lélekszálból is visszavonja a maga nem fizikai természetű energiáit, ami által elsőként a Tudat lesz működésképtelenné, majd az irányítás nélkül maradt test. Ameddig az eszköz működésére szükség van, a Szellemi Követ maga is arra törekszik, hogy a Tudat, és azon keresztül a test számára szükséges energiát biztosítsa, mindenkor abban a mértékben, amilyen mértékben a soron következő Életfilm-elem értelmében erre néki magának szüksége van. Ha a test valami oknál fogva nem, vagy csak igen csekély mennyiségben jut fizikai szintű energiához, a Szellemi Követ igyekszik a maga nem fizikai energiái egy részét a test felé áramoltatni, vagy akként, hogy a Tudatot támogatja meg energiával amely ekként képessé válhat a test energia-igényét akár a veszélyességi szintig is lecsökkenteni, akár ténylegesen is a test sejtállománya felé átközvetítve a benne lévő magasabb szintű energiát, amely nem a ti fogalmaitok szerint fogja ugyan táplálni a testet, mégis képes azt életben tartani mindaddig, míg a test ismételten is fizikai energiához, azaz táplálékhoz nem jut. Gondoljatok itt arra a kisgyermekre, aki a közelmúltban, a szökőár által a tengerre sodort gumimatracon hánykolódott napokon át anélkül, hogy kiszáradt, vagy éhen pusztult volna. A Szellemi Én-rész energiáit mozgósította a csöppség Őrszelleme, amellett, hogy a Kozmikus Energiákat is, tehát azt a bizonyos prána-energiát is a csöppség testébe áramoltatta, be, és feltöltve azzal az elsődleges testnedvet, azaz a vért, a test létfontosságú szerveinek sejtjeit, de be is burkolva azzal a kis testecskét: le ne guruljon a bizonytalanul himbálózó, könnyű matracról, hisz akkor a gyermek a vízben leli halálát. Az Erő-kiegyenlítés azonban nem csak ekként, nem csak a már Úton lévő Én-rész és annak „eszközei” közt lesz, vagy lehet valósággá. Valósággá lehet, amiként az nem egy esetben van is, az Úton lévő Szellemi Követek közt is, ha az ÚR engedélyezi az energia-átközvetítést. Ez lehetséges akként, hogy a Szellemi Követ révén fizikai energiát közvetíttek át más fizikai szervezetek felé, s ekkor a Tudat közreműködése is szükséges, de lehetséges akként is, hogy ténylegesen is a Szellemi követ áramoltat át más, többnyire a hozzá tartozó Duális Társ Szellemi Követe felé bizonyos mennyiségű, de már nem fizikai energiát, amiként mondtam, abban az esetben, ha ehhez az ÚR engedélyét is megkapják. Ez a történés persze nem csak azok közt lehetséges, akik már megkezdték Útjukat valamely fizikai Világban, de alkalmat adhat az ÚR arra is, hogy egy-egy nagyobb, és döntő fontosságú Út megkezdése előtt az indulásra kész Én-rész olyan energiákat kapjon Duális társától, amelyekkel ő maga nem bír, Duális társa viszont mint elsődleges Szellemi Erőt, a magáénak tudhatja azt. Ez a fajta energia-átközvetítés persze nem csak a Duális felek közt lehetséges (bár az esetek többségében igen): a Szellemi Vezető is közvetíthet át a maga Szellemi erőiből leendő munkatársának, ha a Feladat értelmében ez szükségesnek mutatkozik, ahogy én magam is közvetítettem le már Eszter testvérünknek, s 76
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet jelen munkatársamnak is amikor a Bölcs Türelemnek valami oknál fogva híján voltak. (Ez jelen munkatársam révén előttetek is ismert jelenség: a türelem finoman fogalmazva nem éppen erős oldala, hacsak nem a munkánkról van szó… Igaz: magam már csak az Út egy bizonyos meghatározott pontja után kezdhettem meg az energia-átközvetítést munkatársaim felé, ahogy más Szellemi vezetők esetében is van, míg a Duális társ csak az Út megkezdése előtt közvetít át a maga meglévő energiáiból Társa felé, ha annak szüksége van rá az Út sikere érdekében. A már megkezdett Út során a Duális társ csak a maga Szeretetének energiájával támogathatja meg Úton lévő társát, de sem a Bölcsességi, sem az akarati energiát nem közvetítheti le felé: a Szeretet-energiát viszont mindahány, már a ti szintetekig elért, s a magasabb szinteken álló, és két Testet öltés közt az Asztrális szinten várakozó Testvér leközvetíti felétek: nem csak akként, hogy ki-ki a maga Duális Társa felé közvetíti le Szeretetének erejét, de mindannyiótok felé, mert annak maguk is tudói: milyen nagy ma a tét, mennyire szorít az Idő, és milyen nehéz körülmények közt kell megvívnotok ma, és kevésnyi ideig még a lehetséges Holnapok során is a magatok harcait önmagatokért, s akár önmagatok ellenében is. A fentebb felsorolt kérdések közül tán a legnehezebben megválaszolható és kivitelezhető ez volt: Hogyan lehetséges az egymástól eltérő rezgésszintű energiákat egységbe rendezni? Elsőként is tegyünk e kérdéshez még néhány újabb kérdést. Mit értek egységbe rendezés alatt? Mely szintű energiák egységberendezésére nyílik/nyílhat lehetőség a ti szinteteken? Ki, és miként rendezheti azokat egységbe? Természetesen ez esetben is a fizikai és a nem fizikai energiákra gondolok, s a nem fizikai energiák közt is a tudati; lelki és a Szellemi energiákra. Ezek összessége adja ugyanis a légtérből és a Kozmikus Térből bevonzható energiák összességét is, hisz ezeket (legalábbis a két utóbbit) áramoltatta ki, s ezeket tette mind tisztátalanabbá megannyi Fénykörben a még csak lefelé haladó Szellemi Követ. De ezeket az energiákat áramoltatták és áramoltatják mindmáig is a Kozmikus tér felé (is) a más és más szinteken (fizikai, ill. fél-fizikai testekben) Úton lévő Testvéreink, így azokat csak rezgésszintjük szerint soroljuk más és más kategóriába: ettől eltekintve azonban azok is épp úgy fizikai, vagy nem fizikai energiák, mint a ti bolygótok légrétegeiben áramló energiák, tehát kezelésük módja is ugyanaz, mint a ti alsóbb rezgésszintű energiáitoké, így egybe is veszem ezek összességét. A Szellemi követ mindenkor a Tudat akaratát követve válik képessé és jogosulttá is az erő-elemek mozgatására, mert amiként az imént is mondtam, a döntéshozatal joga földi szinten a Tudaté: a Szellemi Követ csak a magával vitt energiák révén igyekezhet a Tudatot a maga igényei szerinti irány elfogadása felé vezetni az ellentéttel szemben, akinek csatlósai mindenkor a Szellemi Követ érdekei ellenében való irány elfogadására igyekszenek ösztönözni ugyanazt a Tudatot. A döntés, a választás joga a Tudaté, még akkor is, ha az a Szellemi Követ Bölcsességi és akarati energiáit használva lesz csak képes a maga döntését meghozni, lévén önenergiával nem bír, s nem is bírhatna, ha a környezetből érkezett ingerek el, és befogadására nem tenné alkalmassá a Szellemi Követ által beléáramoltatott energia, amelynek révén a Tudatosodásra alkalmas agysejt-csoport egyáltalán kiemelkedhetett az agy teljességének más agyi elemei, azaz agysejtjei közül. Az Út megkezdésekor a két, egymáshoz vont sejt-pár egy bizonyos, mikronnyinál alig is nagyobb részébe átközvetített energiát a Tudat kezdettől a magáénak könyveli el, s ez lényegét tekintve ekként is van, hisz azt éppen hogy a Tudat megfogalmazásának céljából vitte magával a Szellemi Követ, amely csak addig van az ő rendelkezésében, míg tovább nem áramoltatta: attól kezdve viszont ő is mint a Tudat önenergiáját kell azt elkönyvelje az Út utolsó pillanatáig, addig, míg vissza nem vonja azt a Tudatosodásra alkalmassá tett agysejtek mindösszességéből, éspedig a számára szükséges, a Tudat által megszerzett információkkal együtt, amelyeket nem közvetít át a Globális Tudattár: majd csak az információk megszerzéséért őt Útnak indító ÉN-fél felé. A Tudat, már az Én-résztől nyert agyi energiák mellé vonzott (neveltetése, körülményei, s a korábban, tehát még a magzati szakban bevonzott pozitív ill. negatív energiák nyomán, azok hatására kialakult egyéni energiái révén) energiák mindösszességét használva fogalmazza meg azon kívánságát, amely az energia leközvetítését célozza meg. A kérés mindenkor gondolati – akarati úton fogalmazódik meg, és elsődleges jelleggel a Szellemi Követ felé áramlik: és itt, a történés e pontján egy időre meg is szűnik a Tudat szerepe, mert a kérést már a Szellemi Követ kell a maga Őrszelleme felé továbbközvetítse, és ő lesz 77
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet az is, aki a leközvetített energia fogadására képes és alkalmas. Ettől a ponttól kezdve viszont ismét együtt kell működjék a Tudat és a Szellemi Követ, ami szintén meg is történik, annál is inkább, mert a Szellemi Követ által lekért energia érkezéséről a Tudat is értesül, éspedig a fizikai test révén, amely mint a test teljességének legalacsonyabb rezgésszintű elemekből álló egysége, élénken reagál a magasabb rezgésszintű többletenergia jelenlétére (mindaddig, míg maga is fel nem töltődik azzal, vagy amíg a Szellemi Követ és az Őrszellem szükségesnek nem találja a test védelmét, s egy oltalmazó energiaréteggel be nem fedi a test teljességét). Ezt követően, ha már a kért energia megérkezett, ismét-csak a Tudat kell megfogalmazza: hová, merre kívánja az ekként nyert többletenergiát kiközvetíteni: maga a kiközvetítés azonban már újra csak az Én-rész feladata, még akkor is, ha a folyamatot a Tudat kell irányítsa a maga gondolati-akarati erői révén. A történés azonos, mint amiként azt a beteg gyermek felé átközvetített energia kezelésekor már megmutattam. A Tudat benső „vetítő-vásznán” megjelenik az energiával megtámogatni kívánt személy arca, felbukkan az energia-átközvetítés célja, azaz oka is, s a Szellemi Követ már e benső képet követve végzi el a szellemenergetikai műveletet, amely még akkor is az ő feladata, ha a Tudat által kért energia nem tejességgel szellemi: akár a légtérből bevonzott, fizikai jelleggel bíró, és valóban csak a fizikai test elemeinek megtámogatására alkalmas energia. Igaz: ez esetben a Szellemi Követ maga kell a légtérben lévő energiát is magához vonzza, míg a magasabb cél elérése érdekében kért energiát az Őrszellem közvetíti át felé. A Szellemi követ ugyanis csak a légtérből bevonzott fizikai energiát közvetítheti más fizikai szervezetek felé: viszont más Szellemi Követek felé akár a maga Szellemi Energiáiból is átáramoltathat egy bizonyos mennyiséget ha az feltétlenül szükségessé és sürgőssé válik, bár ismét csak a Tudat Akaratának engedve, ilyenkor azonban az energia-átköz-vetítést követően a Szellemi Követ fog az Őrszellem felé fordulni a kiáramoltatott energia pótlását kérve, s rendre meg is kapva. Ezek az energiák azonban, amiként az természetes is, sohasem lehetnek azonos rezgésszintűek: viszont a ti szinteteken a fizikai test, kiváltképp ha az korábbi egészségi állapotát elveszítette, nem képes a nagy mértékben eltérő rezgésszintű energiák még csak elviselésére sem, nem még azok egységesítésére, így ez ismét a Szellemi Követ feladata. A cél az, hogy a megbetegedett testsejteket a még egészséges testsejtekkel egyazon rezgésszintre emelje: ehhez viszont a túl alacsony rezgésszintű energia még, a túl magas rezgésszintű energia pedig már nem alkalmas. A Szellemi Követ mindenkor önmagához viszonyítja a beérkezett energiákat: ekként a légtérből beérkezett energiát mint alsóbbrendű, és alacsonyabb rezgésszintű energiát, az Őrszellem által leközvetített energiát pedig mint felsőbbrendű, magasabb rezgésszinttel bíró energiát fogja elkönyvelni és kezelni. Ez azt jelenti, hogy a legyengült szervezet energia-pótlását még a test általános rezgésszintjének megfelelő, a testsejtek benső ön-energiájának szintjéhez közeli energiával fogja pótolni, ezzel téve alkalmassá a testet magát a magasabb rezgésszintű energia el, és befogadására. Mert ha a test teljességének még elégséges is a maga szintjének megfelelő energia, nem elégséges az, és persze nem is lehetne elégséges a korábbi egészségi állapotukból egy alsóbbrendű energia szintre visszahullott, megbetegedett testrész vagy belső szerv sejtjeinek energia-pótlására. Ha csak azt az energiát akarná a Szellemi Követ a beteg testrész ill. a meghibásodott szerv felé is átközvetíteni, amelyet a test még egészséges sejtjei felé is átközvetít, ha egy szinttel magasabb rezgésre emelné is a test teljességét, nem szüntetné meg annak megváltozott energia-állapotát: az egészséges, és a beteg testsejtek közti rezgésszint különbség ugyanis nem csökkenne, megmaradna, így megmaradna a test betegség-állapota is. Amikor tehát már kifejezetten gyógyító szándékkal kíván a Tudat többletenergiát küldeni valamely beteg testvér fizikai szervezete felé, a Szellemi Követ kétféle energiát fog átközvetíteni (s még ekkor sem minden esetben a test, hanem a másik Szellemi Követ felé, aki aztán a kapott energiát a testbe áramoltatja, hisz ő a leginkább ismerője az adott eszköz állapotának a ti világotokban). A légkörből bevonzott energiát: ennek hatására a test egésze egy magasabb rezgésszintre emelkedik, s az Őrszellem által átközvetített energiát, ezt viszont fokozatosan a beteg testrészbe, vagy belső szervbe áramoltatja át, aminek következtében az elsőként a test korábbi, tehát még az energia-átközvetítés előtti rezgésszintjére emelkedik, majd eléri a test teljességének új rezgésszintjét: miután mindez végbe ment, a testből egy bizonyos mennyiségű légköri energiát von vissza, viszont nem vonja vissza a magasabb rendű energiát az azzal megtámogatott beteg testrésztől (ill. belső szervtől). Így az végül magasabb rezgésszinten fog állni mint a test egésze, mindaddig, míg magába nem olvasztotta a kapott energia mindösszességét akként, hogy a sejtekben teljességgel felülíródik a betegség-energia, kiegyenlítődik a sejtben és a sejt körül lévő energiák rezgésszintje, amely, lévén hogy az egy hibás működési elvet követ éppen, mindig újra és újra a 78
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet legújabb kódnak igyekezvén megfelelni, megismétli a korábbi hibát, ami által energia szintje mindahányszor ismételten lecsökkenne, ha a sejt körüli többletenergia felül nem írná, egyben új sejtinformációt közvetítve felé. A sejt már e másféle információ követésének bekövetkeztét közvetíti a hozzá rendelt agysejt felé is az idegszálon keresztül, s ezzel lényegében az a megfordított helyzet áll elő, amikor is nem az agysejt ad le közlést, utasítást a testsejt felé, hanem megfordítva, mert amiként az a Mindenség bármely pontján is van, akként van a test teljességében is, és az alsóbbrendű információs rendszer szerint működő energia-egység kell a magasabb rendű információt követő energia-egységhez felzárkózzék. Vagyis, a hibás közlést leközvetítő agysejt kell a hibátlan működésről őt informáló testsejtnek alárendelje magát, átvéve, mintegy: ismételten újra tanulva a hibátlan működési kódot. Ez a folyamat addig zajlik, míg az agysejt ismételten is meg nem tanulja a korábbi hibátlan működésre felszólító kódot leközvetíteni a hozzárendelt sejt felé, amely akkortól ismét az agysejt irányítása alá rendeli magát. Részben ekként rendeződik egységbe a fizikai és a nem fizikai energiák egymástól eltérő rezgésszintje: a test részben felveszi a légköri és a magasabb rendű energiák rezgését, részben a maga energiáit áramoltatja ki a test körüli energiamezőbe, amely a maga rezgésszintjéhez igazítja, azaz asszimilálja a testsejtekből kiáramlott energiát. Míg az asszimiláció folyamata végbe nem megy, magatok is érzékelhetitek a testsejteknek a test körüli energia-mezőtől eltérő energiáit az aurafotók révén. A kisebb testi elváltozások energiája rövidebb, a nagyobb betegségeké hosszabb ideg figyelhető meg, s a ma még (számotokra) gyógyíthatatlannak maradt, vagy a mindinkább súlyosbodó betegség energia-színe akár be is épül a test energiaszínei közé, így még később is megfigyelhető, akkor, ha a betegség maga valami folytán mégis eltűnt a szervezetből. (Egy rákos folyamatnál például mind több sejt lesz beteggé: s ennek energiaszíne az aurában is látható nyomot hagy, amelyből a test fizikai értelemben vett gyógyulása után is kiolvasható, hogy a testben jelen volt az adott betegség.) A tudati – lelki és Szellemi energiák egységesítésére a meditáció folyamatánál van szükség. Ezt a folyamatot is a Tudat kezdeményezi, de a Szellemi Követ viszi végbe. A tudati – akarati erők nyomán a Lélek-szál rezgésszintje változik meg elsőként, mert a Lélek-szálból kitörlődik a Tudat ezer gondjának – gondolatának más és más rezgésszintű energiatartományban megnyilvánuló színképe, s csak a meditációs szint elérésének vágya marad meg. Ezt követően, ha már a Tudat és a Lélek-szál energiái megközelítőleg elérték az egységes rezgést, tehát ha a Tudat már relaxált állapotban van, a Szellemi Követ a maga energia-képének megváltoztatására fog törekedni, akként, hogy először a Tudat rezgésszintjének megfelelő energia-tartomány elérésére törekszik, majd már a Tudat emelésével kezdi meg a maga tényleges, az Út során használt szintjére való visszatérést. A Tudat ennél feljebb általában nem emelkedik, viszont a Szellemi Követ igen, éspedig akként, hogy teljességgel elfedi a Tudatot, s már maga veszi át annak helyét. (Ezt a történést fogalmaztuk meg akként a könnyebb érthetőség kedvéért, hogy a Szellemi Követ „félreállítja a Tudatot”, holott ez csak részben igaz. A Tudat nincs félreállítva, nincs lefokozva, ellenkezőleg: magasabb rezgésszinten működik tovább, de már nem a maga korábbi szerepében, nem a maga korábbi feladat körét látva el: kicsit inkább mintha a Szellemi Követ feladatát látná el abban az értelemben, hogy most ő is a magasabb rendű ismeretek érzékelésére és befogadására lesz képessé: viszont képtelen volna egyszersmind a földi szintű érzékelésre, észlelésre, vagy bármely földi értelemben vett ismeret elraktározására, befogadására, hisz nem a maga korábbi szintjén áll, így a maga szintje, tehát a fizikai sík értelmében elfedett állapotban van, de nem lefedett csak elfedett állapotban, ami nem ugyanaz, mert nem lefokozott, hanem magasabb rendű állapotba kerül, mert nem alacsonyabb, hanem magasabb rendű energiák révén került elfedettségi állapotába. A magasabb rendű ismeretekre viszont a maga tényleges szintjére visszatérve nem fog emlékezhetni, mert az számára és benne is csak a magasabb szinten nyílik ki. Viszont a magasabb szinten lebegve, ha a már meglévő ismeretet használhatja is, új, de a maga pillanatnyi rezgésszintje értelmében alsóbbrendűnek számító ismeretelemet nem fog tudni még csak érzékelni se: annyival fölötte áll akkor, abban az időszakban a maga korábbi szintjének, hogy az adott szint történései, információi meg sem érintik, nem érnek el és fel hozzá, nem még hogy azok beépülhetnének a már meglévő információállományba mint új tudati elemek. Amit azonban később, a magasabb szintről visszatérve a Tudat a magáénak mondhat a magasabb szinten bírt ismeretek mindösszességéből, csak egy halványnál is gyengébb érzet lesz arról, hogy tud valamit, amiről viszont nem tudja, hogy mi az, csak azt, hogy az a valami kellemes, avagy kellemetlen érzetet ad-e a számára a maga tényleges szintjén. (És ezzel lényegében meg is mutattuk a transz-médiumok munka közbeni, s az azt követő állapotát.) 79
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Viszont eközben amint mondtam, a Szellemi Követ is magasabb rezgésszintre emelkedik, tehát ő is kilép a fizikai sík érzékelési tartományaiból, már a magasabb szint, jelen esetben valamely Asztrális Sík valamely pontjának érzékelési tartományába lépve át oly formán, mint az álom időszakában, de nem az álom időszakában érintett Asztrális Világokba emelkedik át, mert ahhoz a Tudat nem magasabb, hanem alacsonyabb rezgéstartományba kell kerüljön, vagyis akkor ténylegesen is le kell fedődjék, mert míg a meditáció során a Szellemi Követ által látott képeknek tudója lehet, nem mindahány álom-béli kép megismerése szükség és célszerű számára, sőt: némelyik kifejezetten káros is lehetne az Út folytatása szempontjából. A Szellemi Követ tehát egy, csaknem a saját rezgésszintjének megfelelő energia szintre emeli a Tudatot, ő maga pedig egy még magasabb rezgéstartomány elérésére kell törekedjék. Ha a Tudatot nem emelni, hanem teljességgel lefedni igyekezne, vagy ha meghagyná azt a maga korábbi rezgésszintjén, nem lehetne módja rá, hogy az egyes meditációs képeket átközvetítse, mert hisz azok, lévén egy magasabb rezgéstartomány magukban is energiát képviselő képei, nem volnának elviselhetőek, de még csak érzékelhetőek sem az alsóbb szintű rezgéstartományban hagyott Tudat számára. A Szellemi Követ ez esetben is a Lélek-szál segítségével tartja a kapcsolatot a Tudattal. A test maga relaxált állapotban van, és földi értelemben a Tudat sincs az általatok megszokott éberségi szinten, mert magasabb szinten kell a felé áramló információkat befogadnia, s mint alsóbbrendű nem fizikai testelem nem képes egyszerre, egyazon pillanatban két, egymástól eltérő szinten eléadott Feladatot is ellátni, mert vagy az egyiket, vagy a másikat nem látná el tökéletesen, tehát a maga megszokott módján. S ez is visszaköszön a test alvási szakában megfigyelt jelenségben: nem lehetséges, hogy amikor álmodtok, egyben a fizikai szintű teendőkre is figyeljetek, és megfordítva, hisz amíg a földi gondok motoznak a Tudatban, az nem képes átemelkedni az Álom síkjára, ahol esetleg egészen más feladatok megoldásán kell töprengenie. Vagy megtörténne ugyan az átemelkedés (s ezt gyakorta tapasztalhatjátok magatok is!), de a fizikai szint teendőit, gondjait a Tudat az álom-sík, tehát az alvási szakban használt Asztrális szintre is átemelné, ötvözve, s valami fura, zavaros egyveleggé olvasztva össze a két szint képeit. A Szellemi Követ azonban képes a két szint alap-feladataira egy időben koncentrálni, így a test alvási szakában ő látja el az „ügyeletet” test és Tudat mellett akként, hogy a test rendeltetésszerű működésére is ügyel, s közben a Tudat felé is leközvetíti az általa az Álom-síkon látott képeket, amelyeket a Tudat későbben mint saját álomképeit fog megjegyezni és hosszabb – rövidebb ideig elraktározni is, míg azok el nem merülnek a tudatalatti agyi tartományban. A fizikai, lelki és Szellemi erők közti harmónia megteremtésére persze nem csak a meditáció, és nem csak az álom időszakában: az emberi élet mindahány szakában szükség van, és mert szükség van, ezen benső egységet igyekszik is megvalósítani a Szellemi Követ, akként, hogy a Tudat felé mindenkor annyit áramoltat át a rendelkezésére álló magasabb rendű energiából, amennyire annak valóban szüksége van vagy lehet, miközben a test sejtjeinek energia-állapotáért felelős agysejtek energia-igényét is igyekszik számon tartani, legyen szó fizikai avagy nem fizikai energiáról. Mert bizony, még a test fizikai energia igényére is nem egyszer a Szellemi Követ hívja fel a valamely elfoglaltságban (például tanulásban) elmerült Tudat figyelmét akként, hogy az adott agysejt-csoportot érintve a gyomor vészjelzését okozza, amely visszaközvetítődik az agysejt-csoport felé, s az riasztja a Tudatosodott agyi tartományt: a test erősen energiahiányos állapotba került. Ez az az eset, amit magatok is többször megtapasztaltatok már: tanulás vagy koncentrált figyelmet követelő munka közben hirtelen olyan éhség-érzet tör rátok, hogy már-már az ájulás szélén vagytok. Ha tehát energia-kiegyenlítésről szólunk, a Tudat akarati erői hatására megvalósult Szellemi Történésről szóltunk, amelyet a Szellemi Követ valósít meg. Egyes esetekben a Tudat irányításával, más esetekben azonban a Tudat irányítása nélkül, akként, hogy ő maga látja el a Tudat akarata szerinti feladat e részét is. De a beteg test-elemek felé áramoltatott energiák rezgésszintje közti különbséget is csak az Én-rész lehet képes egy rezgésszintre emelni akként, hogy a hozzá beérkezett energiákat önmagán futtatja keresztül, s mint valami relé: már csak a test számára szükséges szinten lévő energiaelemeket közvetíti tovább vagy a test sejtjeiért felelős agysejt-csoportok, vagy közvetlenül a test bizonyos részei felé. Az ekként fennmaradó energiát tartalékolja, ám ha a beérkezett energia gyengébbnek bizonyul a szükségesnél, a saját energiáival pótolja ki azokat, majd Őr-szelleméhez fordul az önmagából kiáramoltatott energia 80
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet pótlását kérve. Erre többnyire hamarosan sor kerül, kiváltképp ha az energia kiáramoltatásakor valamely betegség gyógyítása, megszüntetése vagy a betegség bekövetkeztének elhárítása volt a Szellemi Követ célja. * Az energiaátközvetítés egy másik fajtája szükségeltetik abban az esetben, ha annak célja a Tehermegosztás. És ezzel is átlépünk egy következő szempont megvizsgálásához. Amikor azt mondom: tehermegosztás, nem is annyira arra a tehermegosztásra gondolok, amely köztetek már rég meg kellett volna hogy valósuljék, legalábbis abban a mértékben és formában, amely mértékben és formában arra lehetőség kínálkozik, hisz ha a konkrét értelemben vett fizikai szintű terheket megoszthatjátok is, a lelki-tudati terheket nem, vagy csak részben oszthatjátok meg egymással a Valós Szeretet révén, megkönnyítve ezzel egymás Útját, s az Út során elétek álló Életfeladatok megoldását csak úgy, mint a korábbi Utak valamelyikén magatokra vett, s most „visszaköszönő” karmikus eredetű terhek elhordozását. Ez utóbbi is lehetséges egy bizonyos fokig, hisz amiként mondottam, akként is van, és „egymás terhét kell hordozzátok” ahhoz, hogy a magatok terhét is elviselhessétek, de amiként a testi szenvedést nem vehetitek át teljességgel egymástól, akként nem vehetitek át a Lélek, a Tudat és a Szellem terhét és szenvedését, ám az együttérzés és a Segítő szándékú ima, valamint a valódi Szeretet szavával lekért és a szenvedő felé áramoltatott gyógyító Erő: a Teremtő EGYSÉG Szeretetének s a Szellem-testvérek Szeretetének ereje mindenkor és mindenképp hatalmas segítség mindahány szenvedő Testvéretek, s még Lélek-testvéreitek, azaz a Léleklények mindegyike számára is. Erre a tehermegosztásra is gondolok tehát, elsősorban azonban e tehermegosztás Szellemi változatára, amellyel az egymáshoz tartozó Duális Társak segíthetik egymás kicsinyded lépteit a Haza vezető Úton, mindenkor abban a mértékben vállalva a Duális Társ terheiből, amilyen mértékben a magasabb szintet elért ÉN-fél erre módot és lehetőséget kap az Úrtól. A történés során az alsóbb szinten megrekedt Fél csakúgy magával viszi a megtisztításra váró karmikus elemet, vagy számára még ismeretlen Sors-elemet, amiként más Úton járó, hogy a rendelkezésére álló energiák révén annak megtisztítására törekedjék. Ezek közt gyakorta olyan karmikus elemek, vagy olyan, még ki nem bontott, megtapasztalásra váró Sorsesemények vannak, amelyeket a korábbi Utak során három egymást követő Út során nem volt képes megtisztítani, vagy nem mert felvállalni valami oknál fogva. Az ok, és ez is természetes, nem a Szellemi Követ tisztátalan volta, nem annak restsége, és nem is annak a mélység felé húzó benső késztetése, de mindenkor a szellemi Követ, s ekként az őt Útnak indító ÉN-fél valós gyengesége: ha ez a háromszori kudarc oka (s ez esetben nem bukás: valóságosan is kudarc, ami nem teljességgel egy és ugyanaz!), a még gyengének bizonyuló ÉN-fél Duális Társa kérheti az Úrtól mint Kegyelmi Ajándékot, hogy magára vállalhassa Duális társa terheinek egy részét. Erre csak abban az esetben nyílik lehetősége a magasabb szintet elért Félnek, ha ő maga már legalább a negyedik Fénykörbe, annak magasabb rendű Fényíveibe emelkedett, hisz még a negyedik Fénykör alsóbb rendű Fényívei is adnak bőséggel feladatot néki magának is, amelyek ugyan már nem karmikus eredetű történéseket tárnak elé, de amelyek kötelezik a Szellemi Követet minden, még a fizikai síkra jellemző, ott megszerzett Ismeretelem magasabb szintre emelésére, hogy mire a negyedik Fénykör negyedik Fény-ívéig elér, maga mögött hagyjon mindent, ami megkötheti a Tudatban, hogy a negyedik Fényívben már valóban a Lélekben és a Szellemben éljen, mind gyorsabban és mind egyenesebb irányban haladva fel, míg a Visszatérés pillanatát is el nem éri. A negyedik Fénykör már negyedik Fény-ívébe átemelkedett ÉN-fél tehát kérheti, s rendre meg is kapja azt a Kegyelmi lehetőséget, hogy Duális társa segítségére siessen, bár amint mondtam, többnyire csak abban az esetben, ha a Társ feljebblépéséhez, s ekként a két Duális FÉL ismételt egyesülését lehetővé tevő szinthez való közeledéséhez is csak az az egyetlen, még meg nem oldott, tehát le nem tisztított vagy meg nem szerzett elem szükséges. Az egymást követő Utak kudarcainak emléke élénken megmarad a Szellemi Követben, így várható, hogy a már háromszor sikertelenül felvállalt karmikus elem és/vagy Sors-esemény (éppen a kudarcélmények visszahúzó ereje végett) negyedszerre is kudarchoz vezet. Ez az oka, hogy a Szellemi Követ csak három egymást követő Úton kap lehetőséget a sorozatosan elhibázott Életfilm-elem megoldására, 81
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet majd a harmadik kudarc után más elemek megoldását kapja feladatául. Ennek szerepe a Szellemi Énrészben maradt kudarcélmény oldása, legalábbis részben, részben pedig az, hogy a Szellemi Követ olyan feladatokat vállalhat magára, amelyek révén önnön valós erejét növeli. Ezt követően ismét testbe öltözik, de nem a Föld színén, hanem egy olyan bolygón, amelyen ismételten is lehetősége nyílik a többszörösen kudarccal végződött Feladatot mint egyedüli Sors-elemet felvállalni, s azt mint a pótvizsgára készülő diák külön is gyakorolni: aztán, ha az adott bolygón képessé vált a Föld színén elhibázott történést a megvalósítás szintjére emelni, ismét a Föld színén tehet egy végső próbát, ám ha a másik bolygón újratanult elem megvalósítására tett utolsó kísérlete is kudarccal végződik… - nos, ebben az esetben szokta az ÚR megemelni a Szellemi Követre nehezedő terhet, éspedig kétféle módon. Vagy akként, hogy a magasabb szintet elért Társ kérésének enged, s akkor a Társ vállalja magára a karmikus elem súlyának egy bizonyos részét, vagy, ha még a Duális Társ is a negyedik Fénykör alatt, vagy annak alsóbbrendű Fényívei valamelyikében járja a maga Útjait, a saját Szent Kegyelmi Erejét áramoltatja a fizikai Út végére ért Szellemi Követbe, kiemelve abból az ismételten is feloldatlannak maradt karmikus elemet, vagy megadva számára a Felismerést, az ekként már ténylegesen is meglévő Felismerés erejével segítve és emelve őt, s ezáltal a felsőbbrendű ÉN-t. Természetesen nem valamely nagy horderejű, tehát nem a Lélek ellen esett bűn révén megfogalmazott karmikus elemre kell gondoljatok, és nem is a Szeretet Törvényének egyes, mindenek számára kötelező Felismerésekre: ezeket ki-ki maga kell megtisztítsa, és maga kell mindenkor gyakorlattá téve megismerje is, megszerezve a történések-adta Felismerést. Amire gondolok, azok csak a kisebb vétségek, vagy valamely hibás tudati elem-adta karmikus kötések, amelyek letisztítása, vagy mint ismeret: megszerzése inkább csak az Út mellékfeladatai közé tartozik, s amelyek hiánya azonban mégis lehetetlenné teszik az Úton járó, azaz a felsőbbrendű ÉN számára a magasabb szintre való átemelkedést (például a Tudat gyengeségéből újra és újra visszatérő hibák: valamely ártó, de még nem a Tudat tényleges működésképtelenségét okozó szerek fogsága, a nem testi vagy pszichés okokra visszavezethető falánkság, a húsételek elhagyására való képtelenség, ha a Tudat előtt már ismert a Lélek-lények védelmi Törvénye. (Ha csak nem tartozik hozzá szorosan az Út valamely feladatához maga a húsfogyasztás is, mint az adott közegben megszokott „emberi viselkedés-elem”, amely egy bizonyos embercsoporttal való közelebbi kapcsolat megteremtése és/vagy fenntartása érdekében lett az Út kezdete előtt a test szükséges tudati elemei közé iktatva. Mert erre is van példa, és éppen hogy a ti köreitekben is, és nem véletlenül: egy csoport húsevőnek hiába igyekezne egy vegetáriánus életmódot folytató Testvér bármely magasabb szintű Tanítást átadni: kizárnák maguk közül, s mint „furcsa gondolkodásútól” még csak el sem fogadnák amit mond, míg ha ugyanazt mint „közülük egy” mondja el, már inkább elgondolkodnak szavain… Természetesen ez nem mindazokra illik, akik képtelenek, vagy nem is hajlandóak felhagyni a húsfogyasztással, s akire vonatkozik, már tudója e ténynek, amiként tudója annak a mellé rendelt Úti társ is, de sokak lesznek, akik erre igyekszenek majd hivatkozni abban a reményben, hogy Testvéreik után, és önmaguk után Istent is elámíthatják, ha majd azt mondják az Út végén: én azt hittem… Sokak lesznek, de csalatkozniuk kell, s ezt már ma tudják, hisz tudják azt is: kaptak-e tőlem ilyes jellegű információt, avagy nem. Aki kellett, hogy az információ birtokosává legyen, munkatársunkon keresztül megkapta: más viszont jó, ha nem igyekszik magára értelmezvén a maga tudati – akarati restségét ekként mentegetni, de inkább igyekszik a számára már tudottan hibás viselkedési elem mielőbbi elhagyására.) Ha tehát a tovább és feljebblépést lehetetlenné tevő kisebb vétséget nem képes ismételten sem megtisztítani, letudni a Szellemi Követ, vagy ha a továbbjutáshoz nélkülözhetetlen Felismerés megszerzésére mutatkozik ismételten is képtelennek, az ÚR engedélyével a Duális Társ vállalhatja magára az adott karmikus elem megtisztítását. Erről, pontosabban ennek egyik lehetséges formájáról már szóltam, ez az a történés, amikor a Duális Társ viszi magával az adott tisztátalanság-elemet, hogy részben vagy egészben megtisztítsa azt, s ha elbukja vállalását, maga is, de Duális Társa is az alsóbb energia-kör fogságában marad. A másik lehetséges változat, amikor a Duális Társ a másik FÉL egy újabb Útjának megkezdése előtt vehet át egy bizonyos részt a Társ karmikus terheiből, amelyet az később, tehát az Út megkezdésekor mégis magára kell vegyen. Minthogy azonban erre is csak abban az esetben kerülhet sor, ha maga már semmilyen karmikus terhet nem kell feloldjon, tehát ha ő már a negyedik Fénykörben járja a maga Útjait, az adott vállalást egy, a Föld rezgésszintjének megfelelő bolygón fogja megtisztítani, még az előtt, hogy 82
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Duális Társa ismételten is megkezdené a maga Életútját a Föld színén. Ez esetben tehát a Duális társ a már részben megtisztított karmikus elemet viszi magával: és ismételten is mondom, hogy csak abban az esetben, ha nem a tudati – Szellemi restség, nem a Mélység-vonzat erős volta: valóban a Szellemi Követ gyengesége volt a többször is felvállalt történéselem elhibázásának oka, az tehát, hogy a Szellemi Követ ténylegesen is meglévő energiái, amelyek egy bizonyos helyzetben elégségesek lettek volna a kérdéses feladat megoldására, a fizikai szinten szinte naponta mind nehezebbé váló körülmények közt kevésnek bizonyultak. Mert bár minden lehetséges mellékkörülményt igyekszik (a maga Bölcsessége mértékében, és az Oktató szellem instrukciói alapján) bekalkulálni a felsőbbrendű ÉN, mindent nem vehet számításba, hisz amiként az ő Szellemi Követe, s a Szellemi Követ által irányítani kívánt Tudat is: megannyi Útitárs is szabad akarattal, szabad önrendelkezési és Út-megválasztási joggal bír, s mert bír, él is azzal, és akár vissza is él vele, mit sem törődve azzal, hogy ha a maga Útját könnyebbé teszi is fizikai, azaz földi értelemben, nem teszi azt könnyebbé a maga, de a mellette élők Szellemi Én-része számára! Egy-egy hibás Útmegválasztás ugyanis nem csak annak az Útjára van kihatással, aki a Szellemi értelemben hibás döntést meghozta, de akár sokakéra, akik egyazon korban véle – mellette élnek, így nem csak a maguk Én-részének: mások Én-részeinek feladatát is megnehezítik, s akár el is lehetetlenítik, megkötve azt (ha csak egy bizonyos fokig is) a maguk Feladatának és/vagy Vállalásának maradéktalan betöltésében: viszont csak a teljességgel elvégzett Feladat lesz karma-oldó értékű, s csak a teljességgel kibontott, megismert és gyakorlattá tett Sors-elem épülhet be a felsőbbrendű ÉN-be mint Megtapasztalás. Amint már azt is mondtam, nem csak a Duális Társ vállalhatja azt, hogy megosztja Duális társával annak még meglévő terheit, hisz ha még maga is az alsóbbrendű Fény-tartományban járja (akár épp Duális társával egy időben) a maga Útját, erre nem is nyílna lehetősége. Ilyen esetben a már Útja végére ért Szellemi Követet az ÚR Krisztus emeli egy Lét-másodpercre magához, hogy kiemelve abból a megmaradt karmikus elemet, a maga Megváltó Kegyelmi Energiáját áramoltassa annak helyére, vagy azért, hogy a kibontatlan, tehát sötétnek maradott Felismerés-elemet a maga Szeretetének erejével tegye világossá a Szellemi Követben, amely már ezt a megvilágosodott Felismerést fogja a maga felsőbbrendű ÉN-jébe átközvetíteni abban a pillanatban, amikor azt az Őrizők egyike ébreszti, s magához vonzza a korábban kiáramoltatott, önmagáról megfogalmazott Képmást. Erre, s már ezt is mondtam, többnyire akkor kerül sor, ha a Szellemi „transzplantáció” révén az illető ÉN-fél a negyedik Fénykörbe emelkedhet (amiként az sokak esetében történik majd a Nagy Ugrás pillanataiban is). S még ezen túl is van egy lehetősége a tehermegosztásnak, s ez az, amikor valamely, már ténylegesen is magas szintre ért Testvér vállalhatja valamely más Testvér karmikus terhét. Ez esetben az, aki a Vállalás révén magára vette a karmikus elemet, nem tudja: ki lesz az, mely Testvér, aki helyett az adott karmikus elemet magára vállalta, s ez a szó legnemesebb értelmében vett Szeretet-cselekedet, amely emellett nem is veszélytelen, hisz azzal, hogy felvállalta, ténylegesen is a magáénak ismerte el az adott tisztátalanságelemet, s ez azt jelenti, hogy amennyiben annak feloldására, megtisztítására ő maga sem képes, az benne is marad, megterhelve, s ekként egy mélyebb, korábban már elhagyott szintre utasítva vissza őt magát is, amellett, hogy amennyiben a maga ténylegesen is meglévő erejét meghaladó Feladatra vállalkozott, a szellemi gőg terhe is reá nehezedik, hisz minden egyes Missziós Feladatot csak az ÚR engedélyével vállalhat fel valamely Úton járó, s az ÚR mindahányszor jelzi, hogyha a Feladathoz kevésnek vagy gyengének érzi a Szellemben meglévő erőt, s akár javasolja is a kért Vállalásról való lemondást. Ha a Szellemi Követ még ennek ellenére is ragaszkodik a Feladat felvállalásához, túlértékeli önmagát és a maga erejét, ami a Szellemi tisztánlátás hiányára, s ekként a szellemi gőgre utal, így a Szellemi Követ a felvállalt, de megtisztítatlan maradt karmikus elem mellett e gőg önmagából való kitisztításának nem könnyű Feladatát is magára veszi, s egy következő Út keretén belül az adott szinten, azon tehát, amelyen a maga korábbi Vállalását elbukta, ezt is és azt is magára kell vegye. A Feladat tehát nem kicsi, és nem is veszélytelen: nem csoda tehát, ha csak igen kivételes esetben, s csak ténylegesen is nagy Erők birtokában lévő Szellemi Követ vállalhatja azt magára az Úr Kegyelmi rendelése szerint. * E kérdéstől is lépjünk azonban tovább, már ismét egy magasabb szintre. A földi értelemben vett, tehát a fizikai erőt, valamint a tudati-lelki és Szellemi Erőt jobbára megvizsgáltuk, amiként megvizsgáltuk már 83
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet azt is: miként áramoltathatjátok az Erőt Globális szinten. Most vizsgáljuk meg ennek magasabb rendű változatát, azt tehát, miként nyilvánul meg, és miként kezelhető a ti számotokra az Erő a Térben – Globális szinten Lehetséges-e, hogy a magatok kicsiny Globális terén kívüli, azaz már a Kozmikus Térben lévő energiákat egyáltalán érzékeljétek, mozgassátok? S ha igen: hogyan, miképpen, és mikor, mely esetben lehet erre módotok? Arról, hogyan lehetséges számotokra imáitok révén a Kozmikus Erőkből lekérnetek, több helyütt szóltam, s ha most ismételten kiemelem is ennek szükségességét, mégsem kívánok ismétlésekbe bocsájtkozni. Azt azonban még hozzá kell tegyem: mint egyszerű földi embereknek, más módotok nem nyílik a magasabb rendű Erők levonzására és mozgatására, csak ha meditáció révén tudati erőiteket alárendelitek a Szellemi Követnek. Fizikai értelemben ugyan ekkor is megmaradtok egyszerű földi embereknek, és meg kell maradjatok annak tudati értelemben is – és mégis mássá lesztek Szellemi értelemben, abban az esetben, ha valóságosan is alá tudjátok rendelni a bennetek élő embert annak, ami a bennetek élő Szellem. Ha ez valósággal is ekként van, ha képesek vagytok a meditáció időszaka alatt a Szellemi Követ irányítása alá helyezni magatokat, annak hatása mindenképp meg fog mutatkozni akkor is, ha már ismét az embert élitek önmagatokban, mert a testnek Tudata a Szellemi Követ legfontosabb jellemzőivel itatódik át, amelyek mindösszességét akként foglalhatnánk egybe: a Bölcs és alázatos szolgáló Szeretet. Ez a Szellemi Követ ama benső, és felsőbb szintű tulajdonsága, amelyet annak a benne lévő Szellemi Szikra ad, amely viszont, amiként fentebb mondtam, a Szellem valós Erejének: az Isteni Szikrának lenyomata, tökéletes tisztaságú Isten-erő ekként maga is, amiként tökéletes Isten-erő a Teremtő EGY-ségtől a FIÚ révén kapott Szikra. S mert ez ekként van, s mert a Szellemi Követben is a Tökéletes Isten-erő az a benső, és legmagasabb rendű Lényeg, amelynek révén a magasabb régiókba emelkedhet, a reáhagyatkozó Tudatban is ennek ereje kell megjelenjen, kifejtve áldó és áldott hatását a Tudatban, s ekként a Tudat irányítása alatt álló testben, annak megannyi cselekedetében és megnyilvánulásában. Aki tehát valóságosan is meditációs szintre tudott emelkedni, magába zártan fogja őrizni a Szellemi Követ legbensőbb Lényegét adó Szikra erejét, amely Erő azonban nem a ti nagyon is hibás és csakis földi fogalmaitok, hanem az Isteni Törvények szerinti Erő, amely Törvények közül mindenkor a legfontosabb a Krisztusi Szeretet, az tehát, hogy akként szeressetek, amiként az Úr Krisztus szeretett és szeret mindeneket mindenkor, akként, amiként Életét is adta azokért, akiket szeretett: Bölcs, és mindenkor alázatos, mindeneket szolgáló Szeretettel, hogy Életetek legyen. Enélkül a Szeretet nélkül egyetlen Szellemi Követ nem lehet képes a magasabb szintekre emelkedni, hisz a magasabb szintek már a Szeretet Törvényvilágához tartozó Erő-tartományok, amelyekbe nem emelkedhet be semmi, ami az alsóbbrendű Törvényben van megragadva, vagyis semmi, ami még az Igazság Törvényvilágában kötötte meg magát. Ha már valóságosan is Élitek a Kegyelem Szeretet-törvényét, közel jártok mint Utazók is a Szeretet Törvényvilágához, ami azt is jelenti, hogy bár tudati erőitekben még nem, vagy nem mindenkor tudtok a Szeretet Törvényvilágában élni, a magasabb rendű nem fizikai testelem, azaz a Szellemi Követ minden rezdülése, s a Tudat felé áramoltatott minden késztetése e Törvény szerinti, vagyis a Szellemi Követ, ha valamely Feladat még a ti szintetekre utasította is, benső lényege révén már inkább a magasabb, semmint az alsóbb szintű Energia-tartományhoz soroltatik. Hogy kiről mondhatjuk el: szellemében már egy magasabb Világhoz tartozik, és kiről nem, magatok nem, vagy nem teljes pontossággal tudhatjátok megállapítani, hisz ti magatok csak azt érzékelitek, azt látjátok, ami a földi – fizikai síkon elétek tárul: de nem látjátok a Valós Úton járót, amiként gyakran még az egyes cselekedetek valós értékét és azok hátterét sem látjátok, így csak annak alapján fogalmazzátok meg a magatok véleményét (magatokról és másokról is), amit látván láttok: mi viszont, és természetesen az Utat mindösszességének ismerője, azaz az ÚR annak alapján, ami előttetek és számotokra rejtve marad. Mi látjuk a koldus mozdulatának okát, célját, benső energia-képét amikor az egy darab kenyeret nyújt valamely társa felé, és látjuk a ti szinteteken élő, tehát az „átlag társadalomhoz”, vagy a „felsőbb szintű társadalmi réteghez” tartozók mozdulatának és gondolatainak színképét is: s bizony, nem egyszer bárha ezerszer tisztább az előbbi mint az utóbbi, még akkor is, ha az utóbbi mozdulat előttetek tisztábbnak látszik, annál is inkább, mert hisz a koldus esetlen, félszeg mozdulatát akárha meg sem is 84
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet látjátok: oly titkon és szégyellve esik az, hogy épp csak az veszi észre, aki mozdul, és akiért a mozdulat esett, s még mi: a Fent Világának lakói és Istennek Áldott Krisztusa, Aki látván lát jót és rosszat, s aki méltó Ítélője ennek is és annak is mindenkor. Aki igazán a Szellembe emeli Tudatát, már nem fog tudni tisztátalan módon cselekedni, mert mozdulata a Szeretetben fog ébredni, abban zajlik, és abban lesz is elrejtve a világ és a világiak elől, hogy igazán fel legyen tárva ekként az Úr Krisztus előtt. A mozdulat kiindulópontja, a cselekedet szükséges voltának megfogalmazója a Tudat lesz, de az már a Szellemi Követ természete szerint fogja cselekedtetni a testet, akként, hogy Isten Szeretet-törvényét igyekezzék betölttetni azzal, s nem akként, hogy az emberek, a társadalom, vagy egy bizonyos társadalmi csoport elvárásának tegyen eleget, hisz aki csupán ez utóbbinak kíván eleget tenni, a dicséretet is ez utóbbitól fogja várni és többnyire megkapni is, így már nem várhatja ugyanazért a cselekedetért Istentől is a maga jutalmát, még akkor sem, ha valamely cselekedet a Szeretet Törvényének megfelelő, mert a cselekedet csak akkor válik Szellemi Értékké, ha a mozdulat oka is A Szeretet Törvénye betöltésének vágya volt. E kis magyarázat után térjünk vissza ahhoz, amivel jelen témánkat kezdtük. Amiként mondtam, Tudat szerint nem: csak a Szellembe emelkedve lehettek képesek a Kozmikus Erők érzékelésére, érintésére és mozgatására. Ehhez azonban szükséges az is, hogy tudjátok: mely Erőket mikor, mely céllal mozdíthattok meg anélkül, hogy az Erő Törvénye ellen vétenétek. No, most ismét mondtunk valamit, amit eddig nem érintettünk, s ami ekként tán érthetetlen még számotokra is. S mert ez így van, a leghelyesebb, ha az elején kezdem a kérdés kibontását. Amiként a fizikai Világok mindegyikén Útra kelt Szellemi Követek által megfogalmazott test, s annak tudata (vagy még csak fél-tudata) akként a Föld színén is az erő birtoklására törekedett az ember nevű lény, s amely szinten állt fejlődésében, akként: tehát mindenkor az adott szintnek megfelelő értelmezés szerinti erő birtoklására törekedett. Az elő- és ősember számára még csak a nyers fizikai erő volt a fontos és lényeges, ami természetes is, hisz alig is kifejlődött agyuk még nem olyan mértékben állt a Szellemi Követ irányítása alatt, mint egy ma élő emberé, ami azt is jelenti, hogy a Szellemi Követ még alig is áldozott valami csekély mennyiséget az agy Tudatosodásra alkalmas agyi tartományának magasabb rezgésszintre emeléséhez abból az egyébként is csekély mennyiségű energiából, amely akkor, azon a szinten a rendelkezésére állott, s nem csak a közeg, nem csak a test és az agy fejletlen volta végett, de azért is, mert hisz maga sem állt azon az Ébredtségi szinten, amely a Tudat magasabb rendű értelemben vett megfogalmazására alkalmassá tette volna. A Tudat mindenkor a Szellemi Követ ébredtségi fokmérője volt, legalábbis addig a pontig, míg a „Homo faber” el nem érte, ki nem érdemelte igazán a Homo Sapiens nevet. E ponttól kezdett a nyers fizikai erő mellett a nem fizikai erő is szerepet játszani, de ez a nem fizikai erő még mindig csak a tudati erő volt. A Tudat fejlődése aztán két, egymással összefüggő, és mégis egymástól független irányt vett fel: a fizikai szintű, s az érzékelés feletti ismeretek felé haladt. A fizikai szintű ismeretek az anyag-törvény megismerése felé vezettek, míg az érzékfeletti ismeretek a Szellemi Törvények és törvényszerűségek megismerése felé, ami azt is jelenti, hogy az előbbeni révén a test fizikai erejének megsokszorozására váltak képessé (kezdetben a munkavégzésre szoktatott állatok, később a mind fejlettebb technikával készült gépek révén) míg az érzék-feletti, a nem fizikai irányultságú ismeretek révén a Szellemi Erőket sokszorozták meg, minden korban a kornak már és még megfelelő fokon. Ez is és az is a Tudat fejlettségi szintjének mértékében növekedett, s ez nem teljességgel azt jelenti, amire most gondolnátok, nem azt akarom mondani, hogy aki nagyobb teljesítményre volt képes a tudományok terén, egyben a Szellemi erők birtokosává is lett, Spirituális értelemben legalábbis nem, sőt! Általában e kettő különváltan létezett, vagy az egyik, vagy a másik irányba eltolódva, s ez azt jelenti, hogy akiben az Isten felé való nyitottság volt az erősebb, kevésbé volt nyitott a tudományok felé és megfordítva. És mégis mindkét irányba csak a Tudat fejlettségi fokának mértékében haladhatott az úton járó, s még azt is meg merem kockáztatni, hogy aki a Szellemi Erők birtoklása felé törekedett, még magasabb szintű tudati fejlettséget is bírhatott mint az, aki a földi – fizikai ismeretek felé haladt, s még azoknál is, akik ismét csak a földi, de már nem kifejezetten fizikai, inkább a fizikai ismeretek hátteréül szolgáló elméleti ismeretek birtoklására törekedtek. Igen, mert hisz akit erősebben vonzott az, ami Szellemi, nem a test Tudatának szavát követte, nem az egyszerű emberi kíváncsiságnak akart eleget tenni, de már a Szellemi Tudat parancsát hallotta meg, így akár az átlagosnál is iskolázatlanabbul ért el magasabb Szellemi Tudatosodottsági (Ébredtségi) fokot, mint az, aki magas iskolákkal, ragyogó kutatói 85
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet múltra visszatekinthetve ért el életútjának végére, mert az előbbi megannyi ismeretet a magáénak tudhatta: az utóbbi viszont az általa megszerzett, s esetleg magasabb szintre emelt, de csak földi – fizikai értelemben vett tudást a Globális Tudattárba örökítve át, akár a koldusnál is szegényebben tért meg Útjáról. S ez utóbbi mondatba már bele is foglaltam: miként értendő a Tudat kincseinek értéke és mértéke, s miként lesz, vagy lehet egy, tán írni – olvasni is épp csak tudó, de a Szeretet Istenének Ős-törvényeit felismerő és azok betöltésére törekvő ember magasabb rendű tudati erők birtokosává mint egy földi értelemben véve jól képzett, tudós elme, amelyben viszont a „realitással” ellenkező Szellemi és Isteni Törvények azok földi fogalmakkal megmagyarázhatatlan volta végett nem, vagy csak a fantazmagóriák közé soroltan kaptak helyet. A ti legszűkebben vett fogalmaitok szerinti, tehát a Globális térben, s még pontosabban a magatok kicsiny életterében e két Erő: a fizikai, és a szellemi Erő az, ami a legszorosabban ismertté lett: a Természet erőin kívül, amelyeknek mint magasabb rendű Erőknek máig ki vagytok szolgáltatva. S épp ez a máig megtapasztalható kiszolgáltatottság az, amiért a Természet Erőit a tudati és a Szellemi Tudatban már felébresztett erőknél magasabb rendűnek neveztem, hisz amivel nem bírhattok, fölöttetek áll, mert ha ez nem ekként volna, már rég fölébe kerekedtetek volna és uralnátok. De vajon ténylegesen is nagyobb Erő-e a természeti Erő? Vagy mégis legyőzhetitek a legyőzhetetlent? S ha igen: miként? – ismét egy sor kérdés, amelyek azonban most, amikor-is a fizikai szintű megismeréseknek úgyszólván a végére jutottatok, s amikor az anyagelemeket azok legkisebb részéig felbontva megismertétek, most, amikor a Természeti jelenségek megannyi fizikai okát ismeritek; elengedhetetlenül szükségesé váltak. Mert ekként van: a legkisebb anyagrészecskét is megismertétek, meghatároztátok és besoroltátok, s ezzel lényegében „megállt a tudomány”, igazolva, hogy a földi fizikai megismerés korlátok közé van zárva, s mert ez ekként van, korlátok közé van szorítva az az Erő is, amely fölött ismét csak földi értelemben rendelkezhetek. És mégis kell, hogy valamiképp túllépjetek ezeken a korlátokon, és egy bizonyos korban túl is léptetek; ha nem is az emberiség egésze, csak egy kisebb csoport, hisz a stone-hengek és a piramisok hatalmas kőkockáit is csak megmozdította az ember egykor, s a helyükre illesztette azokat, pedig hát akkor még nem is voltak olyan gépek, amelyek révén ez lehetséges lett volna! S még ennél is tovább megyek: voltak, és máig is vannak olyan emberek, akik még a Természet Törvényeit is uralmuk alá tudták hajtani, vagyis akik elérték azt, s még annál is többet, amit ti a tudomány legfejlettebb eszközeivel sem értetek el, s nem is fogtok, mert a fizika Törvényei és a fizika korlátai ezt lehetetlenné teszik számotokra. De akkor milyen Erő birtokában tudhattak a természet Erői fölé kerekedni, ha az imént azt állítottam: fölöttetek állnak, uralhatatlanul? Lépjünk csak egy kicsit vissza e magyarázatban! Azt mondtam az imént: a Tudat fejlődése két irányban indult meg: a fizikai szintű, s az érzékelés feletti ismeretek felé haladt. Ez ekként is van, csakhogy a fizikai szintű ismeretek felé a Test-tudat, míg a Szellemi ismeretek felé a Szellemi Követ Tudata haladt: s a kettő nem ugyanaz! Azt is mondtam, hogy a fizikai szintű ismeretek az anyag-törvény megismerése felé vezettek, míg az érzékfeletti ismeretek a Szellemi Törvények és törvényszerűségek megismerése felé: s most gyorsan fel is teszem a kérdést: akkor, amikor a fizikai szintű ismeretek még nem álltak azon a szinten, amelyen ma állnak: elképzelhető, hogy a Szellemi Ismertek révén voltak képesek a stonehengek és a piramisok hatalmas kőkolosszusait megmozdítani és szinte tized milliméteres pontossággal a helyükre emelni? Elképzelhető, hogy azt, amire ti ma sem vagytok képesek a tudomány mindösszes vívmányaival sem: a Természet Erőit is a Szellemi ismeretek révén megnövekedett Szellemi erővel győzték, és győzik le azok, akik erre képesek voltak, vagy ma is képesek? Bizony, ez így van, gyermekeim! A tudomány a fizikai lehetőségek legvégső határánál megáll, mert meg kell, hogy álljon, de a Szellemi Törvényeknek nem szab gátat senki és semmi: csak ti magatok! Ez viszont azt is jelenti, hogy a Szellemi ismeretek révén, és a magasabb rendű érelemben vett Szellemi Erők birtokában a fizikai korlátokon túl is lehetséges növelni a fizikai erőt (is), de már csak akkor, ha maga a cél sem reked meg a pusztán fizikai jellegnél. Szellemi, éspedig a magasabb rendű értelemben véve Szellemi jelleget kap, abban az értelemben, amikor is a Szellemi a lelkivel párosul: nem a tudatival! És most ezt is kibontom egy kissé, bár azt hiszem, jobbára értitek: mire akarok utalni ezzel. 86
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Ha a fizikai lehetőségek határait elért, de továbbra is csak valamely fizikai cél elérésére törekvő személy kíván már Szellemi Erők révén hatni az anyagra, még valami kis sikert is elérhet. Ha a Természet Erőit akarja uralma alá hajtani… - nos; ideig – óráig még ebben is érhet el valami kis sikert, de valóban csak ideig – óráig, s aztán kezdeti sikerek árát el kell vegye, s akár százszorosan is! Ugyanis aki nem a Lélek késztetését követve igyekszik az elméletben könnyen megtanulható Szellemi műveletek végrehajtására, nem is a Fent Világának erejét: az alsóbb rezgéstartományok, vagy egyenesen az ellentét erejét fogja magához vonzani, és azt lesz képes csak használni is. A negatív erő azonban csak egy kurta időn át képes pozitívan hatni: aztán visszabillen a maga természetébe, s az ellenkező hatást fogja produkálni, éspedig akként, amiként minden más, erőszakkal féken tartott energia is, vagyis úgy, hogy szinte kirobban, s saját tényleges ártó erejének sokszorosát produkálja, s tombol mindaddig, míg a felhalmozódott többletfeszültség ki nem ég belőle. S ez az egyén szempontjából épp úgy igaz, mint a Természeti erők szempontjából, ami azt jelenti, hogy aki a Lélek Törvénye nélkül, vagy akár annak ellenében kívánja csakis tudati – akarati céljai elérésére használni a Szellemi energiát, egy ideig tudhatja csak a magáénak azt: aztán nem csak a Szellemi energia, de a maga egyszerű földi – fizikai energiája is semmivé lesz, mert azt mint számára idegen energiát egyszerűen megsemmisíti – vagy magába olvasztja az a negatív energia-tömeg, amelyet a Lélek Törvénye ellenében igyekezett akarati erői révén megmozdítani és használni. Vagyis egy belső, s akár sejt szintű fizikai robbanás következik be a fizikai testben, amellett, hogy amit a negatív energiákat is használva létrehozott, szintén megsemmisül, megsemmisítve még azt is, amit a ti szinteteknek még megfelelő, tehát a hagyományos értelemben vett fizikai erők használatával hozott létre. A tudati erők tehát csak egy bizonyos szintig elégségesek: aztán a tudomány, és annak megannyi formája megtorpan, s akkortól csak a már meglévő ismeretek használatával, s a már elkészült szerkezetek ötvözésével próbálkozhattok, aminek révén még valami újszerűt: de már nem igazán újat fogtok produkálhatni. Ezek összessége kevés lesz azonban a Természet erőinek legyőzéséhez, márpedig a Természeti jelenségek, s a természeti csapások mindinkább szükségessé tennék számotokra nem csak a védekezést, nem csak a várt – váratlan természeti csapásokra való felkészülést, de a természeti jelenségek megelőzését is, még akkor is, ha a Természet csak azt adja vissza néktek, amit ti magatok: emberek adtatok néki az eltelt évszázadok, és különösen az utóbbi kétszázötven - háromszáz esztendő alatt. Mert ez is ekként van, és ekként is része A Törvénynek: és kell mégis, hogy megelőzve a Természet erőinek mozdulását, idejekorán el tudjátok hárítani, vagy legalább viselhető mértékűvé tudjátok csökkenteni a várt - váratlan katasztrófákat. Ehhez kevés a szeizmográf, vagy a Föld kéreg egyes rétegeinek mozdulásait nyomon követő űrszonda, annál is inkább, mert a földmozgás nem csak a Föld-testet megrengető fizikai történést adja. A nagyobb földmozgásokat rendre szökőár követi, s a Föld-test és a hatalmas víztömegek mozgása a légrétegek mozgásra is hatással van, ami viszont orkán erejű szelet, hurrikánt okoz, de hat a ma még szunnyadó, ám valóságosan is csak szunnyadó, s nem végképp kihűlt vulkánok tevékenységére is. Mindezeket magatok is tapasztalhattátok, és mindinkább tapasztalni is fogjátok, ha csak meg nem találjátok annak módját: miként lehettek hatással a Természet Erőire. S az Erőt csak egy magasabb rendű Erővel lehetséges felülírni és közömbösíteni, amely Erő jelen esetben csak úgy nem fizikai, amiként végeredményben a már bekövetkezett, s a még várható fizikai jelenségek kiváltó oka sem volt, s máig sem fizikai eredetű: a Föld-lakók tudati – akarati és érzelmi energiái „köszönnek vissza”, s mert azok negatív előjelű energiák voltak, hatásuk is csak negatív előjelű lehet, amiként lesz is mindenkor. Viszont azt is mondtam már, és nem is egyszer, hogy egyetlen pozitív energia száz negatív energia felülírására és közömbösítésére alkalmas… Összegezzük tehát mindazt, amit eddig elmondtam. A Föld színén kétféle Erő áll az ember szolgálatában. A fizikai és a nem fizikai, azaz a Szellemi erő, s ezt is, de azt is lehet helyesen és helytelenül is használni. A fizikai erő véges: s ti már csaknem elértetek a fizikai erő lehetséges határához, éspedig azért, mert tudati erőitek is végesek, nem terjednek tovább a legnagyobb Kozmikus, és a legkisebb mikroszkopikus méreteknél, mert azon túl, vagy már az alatt megszűnik számotokra az anyag és a Tér mint érzékelhető Valóság-elem. A szellemi Erőknek viszont még és már épp csakhogy birtokosai vagytok, hisz azt, ami a legkisebb anyagelem utáni állomás, és azt, ami a számotokra megismerhető 87
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Kozmikus Tér határain túl van, de még mindazt is, ami a Föld színén, de nem a magatok érzékelési tartományában van, csak a Szellemi Bölcsesség és a Szellemi Tudás révén használt Szellemi erő révén lehettek képesek birtokolni. A tudati erő révén birtokotokba került fizikai erőt képesek lehettek csak fizikai indíttatással használni. A Szellemi erőt azonban csak lelki indíttatás révén fogjátok tudni akként használni, hogy a már megszerezhető Szellemi erő ne a negatív energia-tartományból áramoljék felétek, még inkább megnehezítve az amúgy is nehéz, s a későbbiekben még nehezebbé váló körülményeket, de valóságosan is a magasabb szintek erői birtokosává, azaz a pozitív energiák birtokosává legyetek, amelynek révén a Föld légköri gyűrűiben, s a Föld-test körüli Kozmikus erő-gyűrűben felhalmozódott negatív energiát részben még felülírhatjátok. A fizikai erők határát elértétek: abban az irányban tehát már nem várható további jelentős fejlődés, még akkor sem, ha az űrben esetleg nagyobb távolságokra juttok el: de ennek is megvannak a maga korlátai, tehát az elérhető távolság nem végtelen, mert a távolság, tehát a Tér az Idő függvényeként fog megkötni benneteket, mert az emberi élet véges, és igencsak szűk korlátokat szab számotokra a test, amely igen gyorsan rongálódó, kényes szerkezet. Ekként tehát nem az Űrben kell keresnetek a Föld mind súlyosabbá váló problémáinak megoldását: és mégiscsak ott, de nem akként, amiként vélitek, nem fizikai: ismét csak lelki és Szellemi formában. Ehhez azonban elsőként meg kell tanuljatok a légtér (még) tiszta energiáival bánni. A légkörben felhalmozódott tiszta energiákat azonban csak hasonlóképpen tiszta tudati – akarati, és a Szellemi Követ magasabb rendű tudati energiái révén lesztek képesek magatokhoz vonni és mozgatni, s csak akkor, ha a Tudat és a Szellemi Követ közti Lélekszál tisztasági foka is megfelelő. Akkor tehát, ha valóban megtisztítani igyekeztek elsőként magatokat megannyi negatív érzéstől: a jelen és/vagy múlt történései nyomán fogant, és a Lélek-szálat égető és roncsoló haragtól (s hadd ne írjak már a ti esetetekben gyűlöletet: azon mindazok, akik az Igaz Utat keresik, túl kellett jussanak), a hit, s mégpontosabban a gyermeki reáhagyatkozás képességének hiánya-adta félelemtől, a bizonytalanságérzettől, s még sorolhatnám, ám már annyiszor elmondtam: mely érzelmek azok, amelyek mindenképp visszavetik az egyént, tehát magát a Szellemi Követet a Haza vezető Úton, hogy itt már szükségtelen volna mindent felsorolnom és elismételnem. Ha már a jelennel ki tudtatok békülni, ha képesek voltatok megszabadulni egyéni, s csak a magatok érdekét szolgáló vágyaitoktól, s ha már a múlt minden történését is képesek voltatok elengedni, birtokosaivá lesztek a bennetek magatokban lévő Erők összességének, hisz a harag, a félelem (stb.) által lekötött energiák mindösszessége is felszabadul. (S ez nem azt jelenti, hogy a szőnyeg alá söpörni, lenyomni, lefedni igyekezzetek magatokban a meglévő érzéseket és/vagy indulatokat, hisz amit csak elrejttek, az, ha rejtetten is, de ugyan úgy munkál a Lélekben, s ekként a Tudat és a test teljességében is, sőt: még inkább, mert mint minden erő, a negatív erő is a felszínre akar törni, így akár a legkisebb sérelem is csak még inkább meggyötri az elmét, s ekként a Lélek s a test teljességét is, s mert mint tudati jelenség: nem nyilvánulhat meg, mint fizikai, azaz mint testi jelenség fog megnyilvánulni, ahogy azt nem egyszer magatok is tapasztalhatjátok. Hol kisebb balesetek érnek, hol pedig már igazán komoly, s esetleg hosszan elhúzódó betegség gyötri a testet, jelezve: valami régóta gyötri a Tudatot. (Jó: tudom, hogy nem minden baleset és betegség vezethető vissza a tudati erőtelenségre és/vagy hibára, de mert mind gyakoribb jelenség, hogy azok ekként köszönnek vissza mint intő jel, kell, hogy erősen figyeljetek a test jelzéseire, hogy idejekorán kitisztíthassátok a Tudatból, de a Lélekből és a Szellemből a nem kívánatos elemeket, amiként kell az is, hogy ezek nem lévén a tudat figyelmetlenségének, vagy inkább a figyelem elkalandozásának megszüntetésére törekedjetek, hogy már akként legyen, amiként korábban mondtam, s amit testetek cselekszik, azt kövesse figyelemmel az elme is, ekként is óvva a Szellemi Követ, s persze a saját eszközét, azaz a testet is.) Amikor már valósággal tudati, s ekként lelki és Szellemi Erőitek birtokosai, mondhatnám: urai vagytok, először is önmagatok fölött nyertek „hatalmat”. Akkor már nemcsak hogy készek, de valóságosan is képesek lesztek ráérezni a Szellemi Követ instrukcióira, amelyek már ma is áramlanak a Tudat felé, de amelyek, bár a Szellemi Követ valós igyekezettel közvetíti azokat a Tudat felé, még rendre elakadnak az én-köz-pontúságon, amelyet a tudati sérelmek csak még inkább megerősítenek. Ha ezen sikerül 88
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet túllépnetek, az egyén érdekén túl meglátjátok a „köz” érdekét, nem csak kicsinyben, nem ténylegesen is a magatok szűk környezetét értve a „köz” alatt (ezért is tétettem idézőjelbe) de már a nagy összesség érdekét, tehát a Globális érdeket, s már azt fogjátok szem előtt tartani mint elsődleges fontosságút, így már nem az önérdeket, nem az egyén érdekét, vagy a szűkebb értelemben vett közérdeket: a Föld teljességének, s még itt is elsősorban magának a Föld-testnek és a Föld Szellemének, tehát Földanyácskátoknak az érdekét helyezve előtérbe elméitekben. Ha már a tudati erők tisztaságának a (ti szintetek mértékében) tökéletes szintjére értetek, a Lélekszál tisztasági foka is megfelelő lesz a legalsó légköri gyűrűk pozitív energiáinak érzékeléséhez és levonzásához. Ez a tisztasági fok ugyan még nem elegendő a magasabb meditációs szint eléréséhez, de a relaxációt már felváltja a fél-meditációs tudati – lelki és persze fizikai állapot, mert a Lélekszál energiája már részben képes felülírni a tudati energiát, éspedig akként, hogy magába olvasztja azt mint alsóbbrendű nem fizikai energiát. Minél erősebbé válik bennetek a Tökéletes Bölcs Szeretet Akaratának képessége, annál erősebben hat bennetek a Lélekszálban lévő Erő, tehát a Lélekerő (s ezt most nem földi értelemben, nem a ti fogalmaitok szerint kell értsétek!), s ennek ereje révén még inkább képessé váltok a Szellemi Követtel való kommunikációra, hisz a Lélekben emelkedve a Szellem Ős-természetét veszitek magatokra, a Szeretetet, amely a leghatalmasabb és legtisztább Erő. Ha a Tudat a Tiszta lelki Erőben, azaz a Szeretetben képes létezni, mind magasabb szintre emelkedik a meditációban is: s ezt az eufórikus Boldogságot jelenti lényegében a meditativ állapot. A tudati képek részben vagy egészében (bár mindenkor csak időlegesen, tehát csak a meditáció idejére) elfedődnek, s csak a Tiszta Szeretet érzése marad meg abban is, de már nem csak mint spontán és időlegesen fel-fel bukkanó érzés: ténylegesen is akként, mint az elme legmagasabb rendű Erőit megmozgató tudati – akarati Szellemi Erő. Ezen Erő révén ismét a légtér energiája lesz az, amit elsőként magatokhoz vonzhattok, majd a magasabban lévő légköri gyűrűkben lévő, mind tisztább, és ekként mind magasabb rezgésszintű energia levonzására, s annak a megtartott, mindenkor a Lélek, tehát a Szeretet indíttatására megfogalmazódott tudati képbe való átközvetítésére lesztek képessé. A ti értelmezéstek szerinti meditációs szint elérésekor lényegében az asztrális Világképbe, tehát egy, még a legmagasabb rezgésszintű légköri energiáknál is magasabb szinten lévő Energia-ívig emelkedtek: ekkor viszont a Tudat már le kell hogy fedődjék, így a tudati – akarati képet a Szellemi Követ fogja magába zárni, s ez is ekként van rendjén. Amíg a magatok szintjén maradtok, még képes lehet a Tudat (a Lélekszál ereje révén) a nem fizikai értelemben vett művelet végrehajtására. Egy bizonyos szint elérése után viszont a Tudat mind-összes energiája is kevés volna, s a Tudat egyszerűen megbomlana. Ezt elkerülendő válik szükségessé, hogy a tudati képek kivonása és magába zárása után a Szellemi Követ egy bizonyos időre lefedett állapotba hozza a Tudatot akként, hogy időlegesen beszünteti a Tudat energia-ellátását, amelyre mindenkor a Lélekszálon át kerül sor, mindenkor azon mértékben, amiként azt az álom időszakaiban is cselekszi. A Tudat tehát lefedődik, s az álom-állapothoz hasonlatos szintre merül alá, míg a Szellemi Követ ismét magasabb szintre emelkedik. (A Tudat természetesen csak földi értelemben, és csak a ti fogalmaitok szerinti energia szintjében kerül az álom-állapothoz hasonlatos szintre, hisz a Szellemi Követtel fenn kell tartania a kommunikációs kapcsolatot egy bizonyos formában!) A Tudat, bár nem fizikai eleme a testnek, mégis képessé lehet gondolati – akarati erői révén és azok útján a ti fogalmaitok szerinti térben közlekedni anélkül, hogy ti testeitekben is közlekednétek. Tehát gondolatban bárhol: akár még Shamb-hallában is járhattok (de valóban csak a magatok fizikai síkján, a képzeletetekben megjelenített Shambhallában: nem a ti Fény-íveteknél magasabb síkon ténylegesen is létező Új Jeruzsálemben), amiként a magasabb légköri gyűrűkbe, vagy akár a Tengerek legmélyére is eljuthattok: nem a ti fizikai valóságotok szerint, de gondolati – akarati úton, ezek erejét használva. Viszont ez ténylegesen is csak gondolati formában megtett Utazás, hisz fizikai értelemben nem mozdultok, Szellemi síkon viszont a Tudat nem lehet képes önállóan közlekedni, lévén azon agysejtek, amelyekben mint Tudat: egyáltalán valósággá lett, csakolyan fizikai testelemek mint az agy más agysejtcsoportjai, így az agysejtek fizikai energiái megkötik a fizikai lét energia szintjén. Így, ha csak átvitt értelemben is, de mégiscsak azt mondhatjuk, hogy a Tudat az a két nem fizikai test-elem közül, amely fizikai jellemzőkkel is bír. Ha ez nem így volna, üzenetet sem vehetne át az agy ingerületközpontjaitól, pontosabban: átvehetné, és át is venné, hisz ez az ő feladatainak egyike, de azokat nem akként reagálná le, 89
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet amiként arra az üzenetet elküldő testrésznek vagy testsejtnek, belső szervnek szüksége van, hanem akként, amiként arra a Szellemi Követnek van szüksége, s ezzel lényegében már az Út megkezdése előtt megszüntetné a test, és persze önnön létét is, hisz a test nem válhatna a fizikai közegben életképes eszközzé. Így viszont a Szellemi Követek mindegyikének Útja is lehetetlenné válna. Viszont ha a fizikai közegben képes lehet is ekként mozogni a Tudat, nem lehet képes arra, hogy a Szellemi síkon mozogjon, csak a Szellemi Követ révén, s még ekként is csak a magatok Fény-ívében, míg a magasabb szintről már a Szellemi Követ közvetít le számára bizonyos képeket vagy információkat. Ezzel szemben a Szellemi Követ, bár csak a Tudat segítségével közlekedik a tényleges fizikai síkon, a ti Fény-ívetek fölötti rezgéstartományba már maga emelkedik fel. De mert a fizikai testtel továbbra is összeköti a Lélekszál, s ekként bizonyos szintű fizikai energiákat is magához vonz, kell, hogy az Őrszellem (vagy a Szellemi Vezető) oltalmát élvezze, amiként azt rendre meg is kapja. Egy pillanatra álljunk meg a fentebbi mondat egy részénél. Azt mondtam, a Szellemi Követ is magához vonz bizonyos fokú fizikai energiákat: ez ekként is van, ezek közé tartozik a tudati-gondolati, érzelmi, vagy az ingerületi energia, amelynek nyomán az agysejtekben valósággal is mérhető és kimutatható fizikai energia jelenik meg. Ezeknek egy része közvetítődik át a Lélekszálon keresztül a Szellemi Követhez, amely ezen energiák révén informálódik arról: mikor milyen energiával kell megtámogassa a Tudatot vagy akár a fizikai eszközt (annak teljességét vagy csak egy bizonyos részét) ahhoz, hogy az Út folytatható és végigjárható legyen számára. De ezen energiák közé tartoznak azok a tudati információk is, amelyek révén a Szellemi Követ maga is részese lesz a test szenvedéseinek, s amelyek nélkül az általa vállalt karmikus eredetű történéseket csak a test tapasztalná meg, s a Tudat, holott ő volt az, aki a korábbi Út során egy másik eszközzel, s annak Tudatával szembeni gyengesége avagy restsége révén önmaga számára megfogalmazta a karmikus terhet, s most kell e másik test, és e másik Tudat révén ezek érzéseit és szenvedéseit teljességgel átélve elszenvedje a korábbi történés által reá miért szenvedést annak teljességében. Ezek az energiák azonban, amiként mondtam, a fizikai sík részei, s ha nem is az általatok megszokott fogalom szerint, de fizikai energiának minősülnek, amelyek az Én-részt is megkötik, éspedig azon mértékben, amilyen mértékben mint teher a Szellemi Követre nehezednek. (Részben ez az oka annak, ha nem tudtok meditációs szintre emelkedni. Akit a testi – lelki és/vagy tudati szenvedés, azaz fájdalom, lelkifurdalás, gond, vagy épp bánat gyötör és nyomaszt, nem meríthet a Szellemi Követ energiájából, hisz az maga is energia-hiányos, nem áramoltat át egy, a számára épp szükségtelen történés megvalósításához energiát, s maga sem használja magasabb rendű Szellemi történés megvalósítására a meglévő erőit, hisz az Út során nem a meditációs szint elérése, nem a kiemelkedés: éppen hogy az Út végigjárása az elsődleges célja. Így erőit sem a Tudat meditációs törekvéseinek megtámogatására fogja fordítani, ami érthető is, hisz energia-hiányos állapotban ő maga sem tud kiemelkedni hogy többletenergiát igyekezzék magához vonzani, így csak az Őrszellemétől kapott, vagy az álom időszakában bevonzott energiából, s persze az Útra magával vitt energiából gazdálkodhat. S még az álom időszakában is csak a Kozmikus Erőtér, vagy az alsóbbrendű Asztrális szintek energiáját vonzhatja be, hisz energiaszegény: nem tud magasabb szintre emelkedni, hogy ama magasabb szint energiáival töltekezzék! Így a kör bezárult: a Tudat, ha akarná is, hogy meditációban keressen enyhet, vagy találjon kiutat valamely gyötrő problémából, vagy ha a meditációban vágy a test szenvedéseinek okára választ kapni, s esetleg tanácsot a szenvedés megszüntetésére, nem lesz képes elérni, hogy a Szellemi Követ meditációs szintre emelkedjék, sőt: akár még ő maga sem lesz képes még a relaxáció megvalósítására sem, mert a Szellemi Követ nem ad, mert nem adhat számára ilyes célra a maga amúgy is csekély erejéből. És ez egyben válasz is arra a kérdésre: lehetséges-e meditációs szintre emelni valamely beteget annak érdekében, hogy az gyógyulást nyerhessen gyötrő betegségéből, amiként azt egy nemrégiben leközölt műsorban hallhattátok. Lehetséges, persze, csak nem a Fent Ereje révén, mert a meditációs szintre nem emelheti senki a Szellemet s a Tudatot, de még csak relaxációs állapotba sem juttathatja: ezt is és azt is maga kell elérje a Szellemi Követ és a Tudat. Így csak a koronacsakra és a többi test-csakrák erőszakos feltépése révén áramoltathat be bárki is meditatív, vagy relaxált állapotot előidéző energiákat, márpedig a Fent Világa még abban az esetben sem partner semmiféle erőszakos cselekvésben, ha a beteg a fizikai értelemben vett gyógyulás érdekében maga is beleegyezik a „kezelésbe”, annál is inkább, mert hisz többségükben azt sem tudják: mibe is egyeznek bele! Sőt: még ennél is tovább megyek: aki ilyes 90
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet módszerrel „gyógyít”, többnyire maga sem tudja, mit cselekszik, s még jó, ha tényleg nem tudja, mintha már tudná, s akként tárna a negatív erőknek „ajtót – ablakot”, tudva, hogy az általa feltépett, de le nem zárt csakrákon az ellentét fogja a maga energiáját a testbe, s a testben lévő Szellemi Követ felé áramoltatni. Márpedig az, hogy az ekként felszakított csakrát nem fogja tudni ismételten is bezárni az, aki az ellentét parancsára és annak ereje révén azokat megnyitotta, több mint bizonyos. S hogy kinek parancsát követi az, aki a maga egyéni érdekeit szem előtt tartva kezd hozzá valamely Testvére gyógyításához, nem kell mondjam: annyiszor szóltam erről is, hogy az több mint elég…) E kis kitérő előtt azt mondtam: a Tudat nem emelkedhet fel magasabb szintre: viszont a Szellemi Követ igen, éspedig Őrszelleme vagy Szellemi Vezetője segítségével. Ez viszont azt is jelenti, hogy egy bizonyos szint elérését követően már nem csak a Föld egyes légköri gyűrűinek, és nem csak az alsóbbrendű Asztrális szinteknek az energiáit fogja magához vonzhatni, de a Föld Szellemétől, a Kozmikus Erő-ívekből és Erő-áramlatokból, valamint a magasabb rendű Asztrális szintekről is vonhat magához többletenergiát, amelyek révén a Tudattal közösen megfogalmazott Feladatok elvégzésére, betöltésére nyílik lehetősége. Ekkor viszont a Tudat nem a relaxáció során megtapasztalt rezgésszinten áll, tehát a test működését sem követi a relaxációnál megszokott (a veszély-jelzés szintjéig terjedő) mértékig figyelemmel: sőt. A test valóban csak mint a Tudat és a Szellemi Követ „hordozója” vesz részt a történésekben, és működési rendellenességeire a Szellemi Követ fogja felhívni még a Tudat figyelmét is, lévén azt is csak mint eszközét használja: s ez az a jelenség, amelyet már említettem, amikor is a meditációs szint fölötti szint elérésére vált képessé a Szellemi Követ. Eme szint elérésére ugyanis, bár az akarati kép a Tudatban kell megfogalmazódjék, mindenkor a Szellemi Követ lesz képes és alkalmas akként, hogy a Tudatot a benne megfogalmazódott akarati képekkel egyetemben magasabb szintre emeli, arra a rezgésszintre, amelyen korábban ő maga állt, s már maga is egy emeltebb rezgéskörből közvetít le a Tudat felé bizonyos információkat. A történést ti magatok természetesen akként fogjátok megtapasztalni, mintha a Szellemi Követ által leközvetített információkat és/vagy spirituális élményeket közvetlenül a Tudat révén tapasztalnátok meg: olyan erős az áthúzás a Szellemi Követ és a test Tudata közt, hogy a Tudat már nem képes különbséget tenni önmaga, és a Szellemi Követ Tudata közt. És itt is vegyünk egy példát, hogy mindnyájan értsétek, amire gondolok. Amikor gyógyítani kezdtek, vagy amikor a delejes energiával feltöltött Életvíz elkészítéséhez szükséges energiát akarjátok magatokhoz vonzani, először is a Tudatban megfogalmazódott szándékot érzékeli a Szellemi Követ. Ha a Szellemi Követ energia-állapota megfelelő, s ha a tervezett szellem-energetikai művelet nem ütközik más akadályokba sem, a Szellemi Követ bizonyos mennyiségű többletenergia átközvetítésével fogja mintegy: nyugtázni a Tudat szándékát, már jóval a tervezett művelet előtt megtámogatva az alsóbbrendű nem fizikai testelemet. Ezt a Tudat egyfajta eufórikus állapotként fogja érzékelni, akként, mintha a Testben volna bár, és mégsem egészen, ahogy az elalvás előtti, de még nem a félálom, hanem az éber álom időszakát realizálja a Tudat. Vagyis egy enyhe lebegés szerű érzetet ad számára a kapott többletenergia, s ezáltal olyan rezgésszint elérésére válik képessé, amelynek elérésére az igazán áhítatos ima révén, vagy az elmélyülten végzett Szeretet-cselekedet révén emelkedhet. Aki e magasabb szint elérésére törekszik, hogy valamely igazán komoly energiát igénylő Szellemi cselekvést végezzen el, tudja, hogy mit szándékszik cselekedni, tudja annak okát, és mikéntjét is: legalábbis részben, mert ha azt tudhatjátok is, hogy a Föld Szellemének megtámogatásához a Kozmikus Erőtérből kell bizonyos, számotokra már lekérhető pozitív energiát magatokhoz vonzani, ennek tényleges mikéntjét a test Tudata nem: csak a Szellemi Követ magasabb rendű Tudata ismeri, s az is csak abban az esetben, ha az ismeretet mint Szellemi Bölcsességelemet az Út megkezdésekor magával vitte, vagy ha az Út során és révén elért rezgésszint növekedés méltóvá és alkalmassá teszi arra, hogy a hiányzó Bölcsességelemet az Őrszellem vagy a Szellemi Vezető leközvetítse számára a Lélekszál segítségével. Ehhez a Tudatban lévő akarati képet a Szellemi Követ fel kell közvetítse az Őrszellem, vagy a Szellemi Vezető felé, de már akként, mint a magáénak elismert akarati képet. Amiként mondtam, a Tudat és a Szellemi Követ közti, megnövekedett áthúzás végett ezt a gyógyítani, vagy Életvizet készíteni szándékozó Testvér akként fogja megélni, mintha valóban a test Tudata közvetítené tovább a kérést, s ez akár addig a szintig is valósággá lehet, hogy a test hangosan kimondja a 91
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Tudatban felbukkanó szavakat, amelyek azonban már nem magában a Tudatban születnek meg, ha abban állnak is össze valós szavakká, hisz a Szellemi Követ mindenkor a történések színképét közvetíti a test Tudata felé, amely azonban spontán mód fogja dekódolni azokat, s mint a maga tudati – akarati elemeit, spontán fogja elvégeztetni a fizikai eszközzel a szükséges cselekvéseket is, a kérés esetenkénti hangos kimondásától a fizikai értelemben vett mozdulatokig, mit sem tudva arról: a Szellemi Követ „szavait és mozdulatait” ismétli meg, azokat, amelyeket a Tudat a néki átközvetített színképekből „fordít le” a maga számára mint kimondandó szavakat és/vagy elvégzendő mozdulatokat, amelyek kimondására és/vagy elvégzésére a testnek is kiadja az utasításokat. A szellemenergetikai műveletek kezdetén legalábbis ez a történés megy végbe, mert későbben, amikor a Szellemi Követ ténylegesen is megkezdte a legmagasabb légköri gyűrűkből, a Föld Szellemi Gömbjéből vagy a Kozmikus Térből a szükséges energia bevonzását, már csak ő, és a Tudat mozdul. A test ekkor már rendre mozdulatlan. Ekkorra a Tudat maga is egy emeltebb szintű rezgéstartományban lebeg, így ha leközvetít is a test felé bizonyos halvány impulzusokat, azok valóban olyannyira gyengék, hogy nem alkalmasak a test fizikai értelemben vett mozdítására, így a test maga csak akkor mozdul, ha számára válik valamiért szükségessé egy-egy mozdulat, s még ekkor is úgy, hogy a Szellemi Követ, vagy az Őrszellem adja meg számára a szükséges késztetést, míg a Tudat továbbra is csak a Szellemi Követ kiszolgálójának szerepét játssza. A Szellemi Követ ugyanis, mint a Valóság értelmében testtel nem bíró Úton járó, a Tudatban megfogalmazódó mozdulatok elvégzésére nem alkalmas. Ezért a Tudatban lévő ismeretelemekből merítve, s a tudati energiákat felhasználva fog egy, a maga Szellemi szikrájával betöltött energia-képmást megfogalmazni, amelynek minden mozdulata is a Tudat irányítása szerint esik, amely azonban csak a Szellemi Követ instrukciói alapján fogja a kis Szellemi hasonmásnak a szükséges mozdulatok megtételéhez szükséges instrukciókat vagy utasításokat átközvetíteni. Az alsóbb rendű Kozmikus Energiák bevonzása és kezelése még ekként történik: a magasabb rendű Asztrális, Kozmikus, Ketherikus Erők érintéséhez azonban a Szellemi Követ által eddig elért rezgésszint már nem volna elegendő, ami azt jelenti, hogy a Szellemi Vezető kell egy még magasabb rezgéstartományba emelje. Ekkor viszont a Tudat egy szinttel alacsonyabb rezgésszintre tér vissza, hogy ha csak a fizikai eszköz puszta létének megtartásához szükséges „készenléti” fokon is, mégis legyen olyan nem fizikai test-elem, amely a test, tehát az eszköz őrizetét ellátja. Ekkor a Szellemi Követ kell, hogy bizonyos mennyiségű többletenergiával lássa el az alsóbbrendű nem fizikai testelemet, de az ő szempontjából, s a végezni kívánt feladat szempontjából az ekként kiáramoltatott energia nem is olyan elengedhetetlenül fontos számára, képes azt nélkülözni, hisz amikor már a Szellemi Vezető veszi át a Szellemi Követ irányítását, a maga lényegesen magasabb rendű energiájából áramoltathat felé, mindenkor olyan rezgésszinten tartva a Szellemi Követet, amelyen az a tervezett művelet végrehajtására képessé lehet. A Szellemi Követ ettől kezdve mindenben a Szellemi Vezető instrukcióit kell hogy kövesse, vagyis akár azt is mondhatjuk, hogy hasonló szerepkört kell felvállaljon, mint amilyen szerepet a Tudat töltött be mellette az alsóbb rezgéstartomány energiáinak bevonzása s azok használata során, vagy amilyen szerepet a fizikai test játszik a Tudat mellett a fizikai síkon. A kiszolgáló, az utasításokat végrehajtó szerepét, azzal a nem kicsiny, és nem mellékes különbséggel, hogy míg a test a Tudat eszköze, s az alsóbb rezgésívek energiáinak bevonzása és használata során a Tudat a Szellemi Követ eszköze, addig a Szellemi Követ nem eszköze: munkatársa, vagy partnere a Szellemi Vezetőnek, olyan munkatársa, aki egy adott művelet során tanulhat meg, vagy gyakorolhat valamely Szellemi cselekvést. A Szellemi Vezető instrukcióit követve, de önállóan fog „dolgozni”, megőrizve mindvégig a maga Szellem-tudati állapotát, vagyis nem fedődik le, mint a Tudat az alsóbb rezgésszintű energiák bevonzása, vagy a fizikai test a légkörben lévő energiák bevonzása s ezek kiáramoltatása során. Ez a történés annyiban módosul az általános értelemben vett energia-átközvetítéstől eltérő, már célzott energia-átáramol-tatási, azaz a gyógyítási és vízkészítési eljárásoktól, hogy az általános, azaz nem konkrét, nem célzottan irányított energiát valamely nagyobb területre irányítja a Szellemi Követ, s nem egy bizonyos megadott pontra. A víz készítése során viszont ez ekként van, s mert ez a pont a víz készítésekor a fizikai síkon van, a Tudatot, de magát a fizikai testet is mozdítania kell, ami azt is jelenti, hogy az általa, tehát a Szellemi Követ által bevonzott és leközvetített energia a Tudat által irányított fizikai testen is keresztül kell hogy áramoljék. Hogy a test, mint az Út legalsóbb rendű energia-elemekből álló egysége ne szenvedjen károsodást a számára magas rezgésszintű energia hatására, az önmagából és a 92
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet tudati képekből Szellemi hasonmást megfogalmazó, s azt a Szellemi Vezetővel még magasabb szintre küldő Szellemi Követ vissza kell térjen a Tudat mellé, hogy a leérkező energiát fogadja. A Szellemi szikrától az Őrszellemen át kapott energiát azután a fizikai testben lévő víz-elemeken keresztül juttatja el a test erre megjelölt pontjára, ez esetben tehát a nyaki csigolyákon és a két karon keresztül a két tenyérbe és az ujjakba, ahonnan a tudati és a Szellem-tudati Akaratot mozdító Lélek-erő révén áramlik az energia a vízbe. S azért a test víz-elemeit érinti a leközvetített energia, mert az az egyedüli olyan test-elem, amely a Krisztusi Engram révén annak elviselésére, de a többi testelemtől való elkülönítésére, azaz elzárására is alkalmas. A gyógyítás során, ha a beteget nem közvetlen, hanem közvetett módon gyógyítjátok, a leérkezett energia nem a gyógyító testén áramlik keresztül még akkor sem, ha azt is kell, hogy érintse. A Szellemi Követig ugyanis épp úgy a Korona csakrán át fog eljutni a szükséges energia, majd a Szellemi Követ és a test Tudatának akarati irányát követve ismét csak a korona csakrán és (esetenként) a homlok csakrán keresztül fog kiáramlani, hogy egy újabb állomás, a gyógyítandó Testvér Őrszellemének érintésével, s annak hathatós közreműködésével érjen el a beteg testéig, már annak korona csakráján keresztül érve el a beteg Szellemi Én-részéhez, aki az ekként nyert többletenergiát a megbetegedett szerv, s a szervért felelős agysejt-csoport felé áramoltatja. (Ha csak nem akként megy végbe a gyógyítás, ahogyan azt mi végezzük kis munkatársammal, mert ez esetben ő a Mestertől, vagy az Áldott Anyától kért és kapott gyógyító energiát közvetlenül kell magához vonzza, majd mint parányi Szellemi képmás; maga juttatja el azt a beteg testrészbe, szervbe, vagy akár a véráramba, s a gyógyítandó Testvér Szellemi Én-részéhez is, természetesen az én közreműködésemmel, s mindenkor a pillanatnyi helyzet szerint meghatározott számú Segítő Szellemtestvér közreműködésével. De mert hogy e történésről, vagy inkább folyamatról külön, egy másik kötet keretén belül kívánok még szólni, itt és most e kérdésről sem szólok bővebben.) Amikor azt mondom: a Szellemi Követ az önmagából kiközvetített kicsiny Szellemi szikrát indítja útnak a Szellemi Vezetővel, nem csak a gyógyítás céljából kiközvetített Szellemi szikrára, nem annak kiemelt szerepére gondolok, sőt: elsősorban nem arra, hisz a Szellemi Szikra tehetetlen volna, ha csak önmagában kellene bármely Szellemenergetikai folyamatot elvégeznie. Amiként mondtam, még az egyszerűbb betegségek gyógyítása is a Szellemi Követ és a Tudat révén kell végbemenjen, bár az is természetes, hogy ilyenkor is az Őrszellem és/vagy a Szellemi Vezető lesz a gyógyító segítségére, ha az energiát kíván átközvetíteni, s akkor is, ha már a tényleges gyógyítási folyamatot kívánja elvégezni. Annál is inkább ekként van ez, mert hisz az, hogy energiát közvetíthet át valaki, nem a magatok érdeme!! Az ERŐ ugyanis, amelyet mozdíttok, nem a saját Erőtök: Isten Szeretetének Ereje, amelyet ti a magatok semmi kis erejével érinteni sem volnátok képesek: ezért tehát az elért eredményeket sem könyvelheti el közületek egy sem akként, mint a maga eredményeit, (ahogy azt nemrég igen sajnálatos módon megfigyeltem, s nem is egy Testvérünk esetében!!) Az Energiát végső soron nem a gyógyító, nem az Életvíz készítését végző, és nem az energiát átközvetítő személy áramoltatja; ha rajta keresztül áramlik is át a Testvérek, a Léleklények vagy a Föld számára szükséges energia: azt mindig, minden esetben az Úr áramoltatja az Őrszellem vagy a Szellemi Vezető felé (ha a Szellemi Vezető nem kell bekapcsolódjék maga is a gyógyítói munkába, amiként azt magam is teszem), s ŐK közvetítik azt tovább a földi munkatárs Szellemi Én-része felé! Aki tehát azzal hivalkodik, hogy ő maga az, aki az egyes feladatokhoz szükséges Energiát magához vonzza, majd azt ki is áramoltatja, tehát hogy ő maga ér el eredményeket a lekért, s a Kegyelem Áldott Krisztusa, vagy az Égi Anya által leközvetített ERŐ használata révén, önmagát is becsapja, de még másokat is megtéveszt, s ennek hátterében mindenkor a tudati, vagy akár már a Szellemi gőg bújik meg, éspedig nemegyszer a legteljesebb „szerénység” álarca mögött! Ez esetben az energia már nem áramlik az illető testvér felé, vagy nem arról a szintről fog érkezni, ahonnan a tudati és/-vagy Szellemi gőg állapotába hullt személy véli, és akár várja, vagy (éppen tudati – akarati gyengesége végett) érkezni is véli, mert a Fent Világa nem a mindenek fölött való hatni-vágyást, nem a kitűnni / kiválni-akarást, és nem a mindenáron való megfelelési kényszert: csak a legtisztább, a legtökéletesebb segítő Szeretet-szándékot támogatja és segíti, amely viszont nem lehet tiszta, és nem lehet tökéletes, míg az egó áll annak hátterében. És éppen ez az energia-átközvetítés, a víz delejezés és a gyógyítás egyik legnagyobb veszélye! Azt ugyanis, hogy az elvégezni kívánt Szellemi műveletek hátterében nem a valós Szeretet áll, de valamely nem teljességgel tiszta tudati – akarati elem, éppen maga a Szellemi műveletet végezni 93
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet kívánó személy nem veszi észre, sőt: mindennél inkább meg lesz győződve arról, hogy őt a legtisztább Szeretet vezeti, hisz ő belülről látja csak önmagát: kívülről csak a körötte állók látják, s a Fent Világának lakói, valamint az Asztrál-világokban missziós Feladatot vállalt Testvérek, és természetesen az ÚR, s az Áldott Anya, Akik egyedül engedélyezhetik a Szellemi művelethez kért többletenergia leközvetítését. És éppen azért, mert az önmagától, önnön eredményeivel – önmagát elkápráztató személy nem képes felismerni tudati-lelki és nem egyszer Szellemi tévelygését, csak úgy megpróbálja magához vonzani, és valamely célra felhasználni az Erőt, ahogy azt mások teszik, vagy amiként tennie korábban megengedtetett néki is (mielőtt még önnön „nagyszerűségétől” megszédült volna), abban a biztos tudatban, hogy ténylegesen is a magasabb szintekről érkezik hozzá az energia, holott ez akkor már rég nem így van, mert sem Őrszelleme, sem a korábbi Szellemi Vezető nem vesz részt semmilyen tisztátalan Szellemi műveletben: ezt azonban, amiként mondtam, ő maga nem lesz képes érzékelni. Pedig így van, és így is kell, hogy legyen, hisz ki-ki csak a maga tényleges erői mértékében vonhat magához Őrszelleme révén a magasabb rendű Erőből, s akinek saját benső tudati – lelki és Szellemi erőit a gőg árnyékolja be, önmaga zárja el magát a Tiszta Erők elől, amelyeket már csak a maga tisztátalanná és elfedetté, azaz sötétté tett tudati – akarati energiáival pótolhat ki: s még akkor jobb néki is, és azoknak is, akiknek az energiát valamely formában szánja, ha semmilyen energiát nem képes magához vonzani, mintha a mélység energiáit vonná magához, ártva ekként önmagának is, de akár másoknak is. Aki az Erővel kíván bánni, kell, hogy teljességgel ismerje önmagát, hisz aki nem képes meglátni: mi rejtezik valójában az általa tisztának vélt szándék hátterében, gyakran még azt sem veszi észre: az általa tisztának vélt Szeretet hátterében is valamely önös szándék rejtőzik, s így nem azt fogja kérni, nem arra a célra igyekszik más/mások felé átáramoltatni az Őrszellemétől vagy a Szellemi Vezetőtől kért Erőt, amire az a többletenergiával megtámogatni kívánt Testvér számára valóban a leginkább szükséges volna, de valamely számára kedvező cél elérése érdekében, s már ezt is akként, hogy ismét csak nem érzékeli: önmagának kért, nem Testvérének! Egy igen gyakori, a ti korotokra jellemző példa: a túl élénk gyermekek szülei – nagyszülei az esetek többségében nem azért kérnek energiát a gyermek számára, hogy az sikerrel jusson túl a túlzott élénkséggel jelentkező fejlődési szakaszon, vagy hogy sikerrel lépjen túl valamely, gyakorta az életkorral együtt járó, vagy a megváltozott családi körülményeknek köszönhető kisebb – nagyobb traumán: nem! A gyermek magaviseletének megváltoztatását célozzák meg, ha arra hivatkoznak is: szeretetből cselekszenek, holott ez nem így van: nékik kellemetlen és kényelmetlen az örök-mozgó, engedetlen, esetleg még vissza is feleselő gyermek. Ha igazán a Szeretet állna kérésük hátterében, bölcsebben tennék, ha leülnének a gyermekkel, s ha még kicsiny, a közös játék, ha pedig már nagyobb, egy kiadós beszélgetés révén igyekeznének kideríteni: mi aggasztja, mi nyomasztja, vagy mi zavarja a gyermeket, mi az, amit nem képes fel, ill. megoldani, s amely végett olyan benső feszültséget érez, amelyet mindenképp ki kell, hogy „tomboljon” valamiképp, s mert ez az ő helyzetében másként nem lehetséges, túlzott élénkséggel, azaz rakoncátlansággal, engedetlenséggel, vagy „alkalmi süketséggel”, nagyobb korában pedig a vállrándítós félrefordulással, tettetett közömbösséggel igyekszik megszabadulni a feszültségtől. De nem kizárt, hogy valójában csak a mozgásigénye nincs kielégítve, több mozgásra volna szüksége mint a véle egykorú gyermekek többségének (tehát hiperaktív), vagy csupán egy olyan fejlődési szakban van, amely eleve indokolja a „viselkedési zavart”, s ez utóbbi kiváltképp lehetséges akkor, ha a gyermek kicsinységétől megszokta, hogy amit mondjuk édesapja mellett nem tehet meg, azt megteheti az anya, vagy a nagyszülők mellett, vagy egy semleges környezetben: óvodában, iskolában, játszó téren, stb. stb. Többnyire ez utóbbi szokott a jelenség hátterében megbújni, s akkor nem a gyermekben kell keresni a hibát, de bizony, magatokban. Ez a történés igaz a veszekedő – gorombáskodó főnök, esetleg házastárs esetében is, bár itt már akár valamely korábbi Út történései is meghúzódhatnak a jelenség hátterében, amely történéseknek ekként kell elvegye bérét az, aki ezen az Úton a szenvedő fél szerepét kellett magára vállalja. Arról viszont már talán fölösleges is szólnom, hogy a tudati erők kívülről történő megváltoztatása, azok az érintett által kikerülhetetlen és elháríthatatlan formában történő befolyásolása a Tudat szabad önrendelkezési jogának megkötését jelenti, s ehhez senkinek nincs sem joga, sem pedig oka a Föld színén! 94
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Ha valamely tudati változás elérésére törekedtek, kell, hogy a fentebbi, még nagyon is általános eljárást alkalmazzátok mindaddig, míg arra mód van. Ha mindenképp kikerülhetetlennek látszik a Tudat más, pozitív irányú befolyásolása, azt csak a Szellemi Követ végezheti el, így a gyógyító is a Szellemi Követ felé küldheti csak el a Tudat megtámogatására lekért energiát, amelyet azonban a Szellemi Követ fog a maga céljainak megfelelő mértékben és formában a Tudat felé átközvetíteni. Ritka esetben kérhetitek a gyógyítani kívánt Testvér Őrszellemét a szükséges művelet elvégzésére: abban az esetben, ha a Szellemi Követ nem töltötte be a maga tényleges helyét az agyban, vagyis akkor, ha az illető Testvér szellemi fogyatékos (tehát nem értelmi: szellemi fogyatékos!). Ez esetben a magatok Őrszellemét szólítjátok meg, s ő fogja eldönteni: kell-e, és lehetséges-e kérésteket az Úr elé tárni: mert ez esetben mindenképp az Úr mondja ki a végső szót, amelyre hagyatkozva cselekszik, avagy elhárítja kérésteket az Őrszellem. Ha az Úr helyesnek ítéli meg a kérést, a ti Őrszellemetek fogja a szükséges Kozmikus energiát magához vonni, mindenkor a ti Szeretet-energiátok mértéke szerint, s azt a gyógyítandó Testvér Őrszelleme felé áramoltatja, aki leközvetíti a Tudat felé, s ha az akként válik szükségessé, lehetségessé, s az Úr által engedélyezett is, a Szellemi Követ felé is, hogy az ekként nyert többletenergia felhasználása révén az még utólag megkísérelhesse a korona csakrán áthaladva elfoglalni a maga tényleges helyét, és megpróbálja a maga Feladata szerint irányítani a Tudatot. Ez, és ezt már munkatársam is meg kellett tapasztalja, az esetek többségében sajnos nem lehetséges, vagy azért, mert a Szellemi Követ elhárítja a felkínált lehetőséget, vagy azért, mert ha akarna: sem élhetne azzal a számára megírt Életfilmben szereplő karmikus elem, vagy (ismét csak ritkán) Vállalás értelmében. * S most lépjünk egy lépéssel tovább, bár részben még a gyógyításnál maradva. Amiről most kívánok szólni, a Kozmikus Erők áramlatai, azok érzékelésének és levonzásának kérdése. Kezdjük e kérdés kibontását is néhány kérdéssel: Ki lehet képes a Kozmikus Térben lévő Erő-áramlatokból és erő-terekből (más néven energia-mezőkből) energiát lekérni, vagy Őrszelleme segítségével levonzani? Milyen esetekhez, és miként lehet képes használni a lekért, levonzott Energiákat? A gyógyításhoz, amiként mondtam, nem csakis és kizárólag a légköri gyűrűkben lévő energiát használhatja a gyógyító: Őrszelleme vagy Szellemi Vezetője segítségével a Kozmikus Térben lévő energiákat is levonzhatja, s ez ekként van abban az esetben is, ha a súlyos betegségben szenvedőknek kívántok vizet készíteni. Nem mindahányszor, s ez is természetes, mert ahhoz, hogy a magas rezgésszintű energiát viselni tudjátok, magatok is olyan tudati – lelki és Szellemi szintre kell emelkedjetek, amelynek elviselése magában is megterhelő, s amely, mint a test elemeitől eltérő rezgésszintű energia, akár a test megbetegedését is okozhatja, ahogy az orvosság is, amely kis mértékben lehet csak igazán hasznára a testnek. Igaz viszont az is, hogy a Szellemi Vezető ilyen esetekben védelmet adhat a fizikai testnek is, de még így is csak keveseknek engedtetik meg a Kozmikus Erők használata, vagy akárcsak azok érintése, mert ahol nagy a lehetőség, nagy a veszély és a felelősség is, s e lehetőség gyakran a felelősség elvetését eredményezi az Úton járó esetében, aminek viszont egyenes következménye az is, hogy a Szellemi Vezető el kell lépjen mellőle, hogy részessé ne legyen az általa vezetni kívánt, de mindenkor a szabad önrendelkezési jog birtokosának maradó Szellemi Követ vétkében vagy akár már bűnében. Nem véletlen tehát, hogy a fentebbi intelmet oly igen kiemelten és erős nyomatékkal írattuk: a veszély igen nagy, mert igen nagy a csábítás is, magatok viszont, s ezt kell, hogy mind tudjátok és elismerjétek, kicsinyek vagytok, akik könnyen elgyengülnek és megszédülnek amiként a kicsiny pillék a gyertyaláng fényétől… Nem ellenetek, de éppen hogy értetek van tehát az Úr rendelése, amely erős és szigorú korlátok közt engedélyezi csak az energiák, kiváltképpen pedig a Kozmikus Térben áramló energiák használatát. Ám mert e kérdést azt hiszen a szükséges mértékben, s tán már azon is felül kibontottam, térjünk rá inkább a Kozmikus Erőívek és az Erő-terek ismertetéséhez, s a levonzott Erő használatának egyes módozataihoz. Amiként mondtam, a mellettetek lévő, tehát véletek egy korban Úton járó Testvérek bizonyos fizikai betegségeinek gyógyítására is felhasználhatjátok az Erőt, viszont egyáltalán nem mellékes: mely Erő-ív 95
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet vagy Erő-áramlat energiáit mely betegségek esetén lehet alkalmaznotok (ha lehet azt egyáltalán a ti szinteteken és a ti korotokban, mert amiként mondtam, lesz, amit a jelen Tanításokból már majd csak a Túlélők közé érkező Missziós Feladatot vállalt Testvérek, vagy majd a Harmadik emberiség tagjai fognak megvalósíthatni akként, hogy a Globális és/vagy a Kozmikus Tudattárból vonja magához az Út megkezdése előtt álló Testvér Szellemi Én-része azokat az információkat, amelyeket most munkatársunk felé leközvetítve „írunk be” egyikbe is és a másikba is. S ez lényegében felelet ismét annak/azoknak, aki/akik azt kérdezik: miért szükséges, hogy mindez leíródjék, ha egyszer nem használhatja a Tanítások és információk egy részét a Jelen embere…) Ahhoz, hogy az egyes Kozmikus Erőszálak közt különbséget tudjatok tenni, tán a leghelyesebb, ha most magam is útnak indulok munkatársammal, s a megszokott módon ő közvetíti számotokra mindazt, amit lát, érez, és megtapasztal. Vagyis egy kisebb, rövidebb Utazást teszünk meg, amelyről igyekszünk minél hívebben beszámolni. Amikor elindulunk, először magam is akként érzékelem, tehát látom a Kozmikus Teret, amiként azt mindenki más is látná. Ez természetes: még szinte ki sem emelkedett a gyógyítás során is felközvetített Szellemi Szikra, amelynek révén eddig is útra keltünk, hogy a Tudat mellett maradt Szellemi egység felé leközvetíthessem az egyes információkat, így a Szellemi szikra, és a Tudat közti áthúzás még nem egy irányú: két irányú, még a Tudat is felközvetíti a Szellemi Szikra felé az általa ismert képet, azt, amely benne mint Tudatban a Kozmosz megemlítésekor szinte automatikusan felbukkan. A légréteg ekként sötét, vagy csaknem teljesen az, olyan, mint a sűrű tinta, amelyben a Föld mesterséges fényei akként érződnek, mint az ezüst és arany-szálak a sűrű szövésű, fekete kendőn: természetellenesek és idegenek, mert nem részei kezdettől az éjszakai égboltnak mint a Hold sugarai, vagy a Csillagok fénye, amelyek lentről, már ama mesterséges fényben még csak nem is látszanak. Akként látok még mindent, amiként fizikai szemlélőként is látnám, s ez is természetes: még a Szellemi Követ szemével is az elhagyni kívánt tér fizikai vetületét látom, ahogy a Szellemi Egység is érzékeli a Tudatban realizálódó, a szem által a látóidegeken keresztül a látásért felelős agyi tartományba érkező képet. Vagyis még mintha a test szemével látnék, annak ellenére, hogy tudom: az alant maradó eszköz, ha szoros kapcsolatban maradok is azzal, a Valóság értelmében már messze… – nagyon messze van. Egy kis idő el kell hogy teljen, mire a Tudat által ismert fizikai kép helyett a magam érzékelése szerinti Valóság képét látni kezdem. Már nem az égboltot látom, nem a Holdat és nem is a csillagokat, és mégis, de már mindent mint egymástól meglehetősen nagy mértékben eltérő rezgésszintű energiát érzékelek. A Hold – nem az a Hold többé, aminek lentről látszik: belső magja mint tökéletes tisztaságú gyöngy rezeg más, egymástól eltérő, s minden egyes újabb réteggel egyre sűrűbbé és sötétebbé váló energia-gömb középpontjában, majd a felszíni energia-rétegen mint valamely fordított tükörben látom a Nap beszűrődő, s lényegesen kisebb mennyiségben visszaverődő energia-szálainak fényét, vagyis a Nap sugarait, amelyek nagy részét akként olvasztja magába a sűrű energia-halmaz, mint valami óriási jéghegy a meleg vízcseppeket: épp csak egy pillanatig verődik vissza azok fénye, aztán maguk is beleolvadnak az őket magához vonzó sűrű energia-áramba, anélkül, hogy lényegesebb változást okoznának annak egészében. Vezetőm utasítását követve most lefelé, a Föld felé pillantok. A Kék Ékkő akként forog önnön tengelye, és a Nap körül, mint valami vízbe hullt falevél: szinte esetlegesnek, és egy kicsit tán esetlennek is érzem mozgását, bár tudom, hogy minden a számára megszabott Törvény szerint mozog itt, a Kozmikus Terekben is, és mégis… A Kék bolygót a Szellemi Gömb ezüst-párája burkolja magába, s az ezüst-párát számtalan: megszámlálhatatlan sokaságú, más és más fényű és színű, izzónak és vakítónak, de nem bántónak és nem zavarónak érzett energia-szál öleli körbe: minél közelebb van valamely szál a Szellemi Burokhoz, annál vakítóbbnak tűnik, viszont amelyek már teljességgel rásimulnak a Szellemi Gömbre, szinte alig is látszanak: mintha a Szellemi Burok magába szívta, magába olvasztotta volna azok fényét, és ezzel erejét is. — Ezek az energia-szálak akként részei a kozmikus Térnek, hogy nem részei teljességgel, legalábbis akként nem, hogy a ti érzékelési tartományotokban észlelhetnétek, azaz láthatnátok azokat, bár hogy láthatóak, magad is tanúsíthatod, hiszen látod: nem földi szemmel, hanem benső, lelki és Szellemi 96
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet látással. Ezek azok a ti imáitok által, azok nyomán a Föld Szellemi gömbje felé áramló, más és más rezgésívekből indult Energia-sugarak, amelyek ismét csak a ti imában felközvetített hívó szavatoknak engedve lesznek képesek ténylegesen is beleolvadni a Föld Szellemi burkába, amely így mindenkor egyegy fokkal erősebbé válik. Igaz: a felközvetített negatív energia ugyanilyen mértékben gyengítette is mindeddig a Szellemi Burkot, amely azonban, amint korábban már mondtam, többé nem, vagy már csak erősen csökkent mértékben engedi magához közel a Föld színéről feláramló tisztátalan energiákat, így azok nagy része visszahull a Föld színére. Ez a visszahulló negatív energia adja a ti Hazátokban is érezhető rendkívüli időjárás-változásokat, s ez okozza azt a kellemetlen jelenséget, hogy egy-egy évszak ma már nem az, ami még csak harminc évvel korábban is volt: úgyszólván nincs átmenet a tél és a nyár közt, és télen szinte tavaszi az időjárás, míg tavasszal hó és jég öli meg a fák alig is kipattant rügyeit: tehát minden időjárási zavar oka, de a mind gyakoribbá váló, nem kívánatos földmozgások, szökőárak, sivatagi viharok oka is ebben keresendő, amiként a ti fizikai testeitek számotokra még ismeretlen, vagy a korábbi korszakokból már ismert betegségek újbóli felbukkanásának, valamint a korábban már legyőzött kórokozók mutálódásának is részben ez az oka. S még sok minden másnak is, ám most ne térjünk ki e kérdésre: számtalan esetben elmondtuk már mindezt, s itt és most nem is ezt akarjuk megmutatni… Vezetőm e néhány szava után ismét az elébem táruló képre figyelek. Köröttem a szivárvány minden színében és színárnyalatában pompázó, vékonyabb és vastagabb energia-szálak szövik át meg át az égboltot: olyan kép tárul elém, amelyet földi szem sohasem láthatott, s nem is láthatott volna. A vékonyabb Energia-szálak a szélesebb Erő-ívek közt kanyarognak, s ez valósággal is ekként van: az Erőívek, bár mindenkor egy meghatározott íven, előre megszabott pályán maradnak, mégis örök mozgásban vannak, hisz az Erő, tehát az energia mindenkor áramlik, mert a mozdulatlanság a folyamatos Lét szabályaival ellentétes, a kisebb, vékonyabb energia-szálacskák azonban a mi fogalmaink szerint is mozognak: kanyarogva hol közelebb, hol valamivel távolabb kerülnek az Energia-ívek egyikéhez vagy másikához, olykor egy villanásnyi időre eltűnnek, legalábbis eltűnni látszanak, majd mintha a „semmiből” kelnének életre, ismét felbukkannak. Hogy honnan áramlanak a Kék bolygó felé, s hogy hol érik el a Szellemi Gömb felszínét, épp úgy nem láthatom, mint azt: vajon áthatolnak-e a Szellemi Burkon, hogy a Föld légterében fejtsék ki hatásukat, vagy magába zárja őket a Szellemi Gömb, már ekként is készülve a Holnapokra. Ismét Vezetőm Gondolat-hullámát érzem, ám most ténylegesen is mint Gondolatáramlatokat regisztrálom azokat, nem mint szavakat, s ennek oka nem benne: magamban rejlik, én kell egy pillanatra megosszam figyelmemet az Út, Vezetőm mondandója, és az alsó szinten hagyott Tudat felé leközvetítendő instrukciók közt, amelyek révén a fizikai eszköz számára szükségessé lett cselekvések elvégzésére utasítom. Míg a nap e szakában szükséges történések zajlanak, persze nem tudok még külön információkat is leközvetíteni: hát csak lebegek drága Vezetőm mellett, s az elébem táruló káprázatos színekben pompázó Fény-Erő-játékban gyönyörködöm… Kevéssel később Vezetőm folytatja megkezdett magyarázatát, bár a Felőle érkező gondolathullám mintha az én gondolataim folytatása volna: — Valósággal is akként van, amiként mondtad. Nem csak a színek játéka ez, de az Erőé is. Annak ellenére ugyanis, hogy a mi jelenlegi szintünkön ez nem látható, és nem volna látható egyetlen, az elhagyott szinten, azaz a harmadik Fénykör ötödik Fényívében Úton lévő Testvérünk számára sem, nem csak a pozitív, de bizony a negatív energiák is jelen vannak itt, s nem is kis mennyiségben, éspedig hasonló formában, mint a pozitív energia, tehát energia-szálak és energia-felhők formájában, s azok is, amiként a tiszta energia, a Föld felé áramlanak. S ezen a ponton még inkább, hisz még csak a Föld Kozmikus Erő-terében vagyunk. Annak oka, hogy a negatív energiát nem érzékelheted, az, hogy mi a Föld tényleges rezgésszintjénél magasabb energia-tartományba léptünk át, nagyjából arra a szintre emelkedve fel, amelyen Shambhalla városa is található a Valóság szempontjából. Még nem azon a rezgésszinten van, amelyen a Föld Szellemi Gömbje lebeg, de majdnem, hisz ha azonos szinten volna mint a Szellemi Gömb, nem volna lehetséges, hogy a ti valós szintetek közelében maradhasson, amire pedig a Holnapok érdekében erősen szükség van, a már ismert okból. Amiként a pozitív, akként a negatív energia is a Föld Szellemmel bíró lakóinak gondolati-akarati energiáját követve, annak vonzására áramlik a Föld-test felé, de míg a Föld színéről a Szellemi Gömb felé áramló negatív energiát, annak nagy részét visszataszítja a Szellemi Gömb a földtest felé, a Kozmikus Térből alááramló negatív energiát nem, vagy ismét csak részben lehet képes távol tartani a Földtől. Ennek hatása is a légköri gyűrűkben és az Ózon97
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet burokban mutatkozik meg elsődleges jelleggel, de mert a negatív energia mindenkor a Föld-test sűrűbb elemeinek vonzását követi, a felszín körüli légrétegben, s még a földtestben is jelen van. A felszíni légrétegekben a mindkét irányból áramló negatív energia oly fokon sűrűsödik be, hogy kivédhetetlenül hat az időjárásra, de hat a ti fizikai testeitekre is, s ezt most a szó szoros értelmében értsd. A test sejtjei túlfokozott érzékenységgel reagálnak a levegővel belélegzett, s a Föld-testből a pórusokon át beszivárgó negatív energiára, de hasonló érzékenységgel reagál a test teljes ideghálózata, amit ismét csak kell érts a test fizikai működéséért felelős idegszálakra, és a Tudat ingerületközpontjából kiinduló, a Tudat vegetatív, azaz spontán, az akarattól akár teljességgel függetlenül jelentkező megnyilvánulásaiért felelős idegszálakra, tehát az idegrendszer teljességére, ami a test, vagy a Tudat hibás működésében figyelhető meg. A test gyengébbé, fáradékonyabbá, betegesebbé, a földi személy idegessé, ingerlékennyé válik, vagy ennek ellenkezője figyelhető meg, és mély apátiába, búskomorságba, depresszióba hull: ez is és az is a testsejtek benső rezgésszintjének csökkenését jelzi, amelyet nem minden esetben okoz tényleges betegség: a légtérben áramló negatív energia-tömegek hatására „felel” e változásokkal a test és az idegrendszer, majd ha a negatív energia-hullám továbbhömpölyög, és helyét egy valamivel tisztább energia-áramlattal teli légréteg veszi át, a tünetek megszűnnek, vagy legalábbis jelentősen enyhülnek, s a „beteg” egy kurta időre fellélegzik. Amiként mondtam, a Föld színén élők, még ha űrjárműveiken feljuthatnak is a Kozmikus Térbe, nem látják sem a pozitív, sem a negatív energia-szálakat, sem a Kegyelmi Erő-íveket, sem pedig az energiamezőket (bár érzékelni mindenképp fogják műszereik, no és persze fizikai testeik reakciói révén), mert ezek nem a ti Fény-Idő rendszeretekben, nem a ti érzékelési tartományotokban vannak, s a ti szintetekről, a ti bolygótokról induló személy, érjen el bármily „messze” is a Kozmikus Térben, mindenkor és mindenhol megmarad a saját rezgésszintjén, mert a Szellemi Követ csak egy, mindenkor a számára meghatározott Fény-Idő síkon képes megtartani a testet, megtartva a testelemek benső rezgésszintjét is. A Szellemi Követ ugyan átléphet más Fény-Idő síkba, de nem emelheti át a testelemeket, így maga is csak időlegesen léphet más Fény-Idő rendszerbe, hisz a testet, s annak Tudatát nem hagyhatja el, míg az Út véget nem ért számára. (Csak keveseknek adatott meg, hogy egy-egy rövid időre más Fény-másodpercbe emelkedjék át, s nékik is csak azért, hogy bizonyítsák a Fényben való közlekedés lehetőségét, előre vetítve távoli Holnapok Valóságát, azt, amelyről ma még csak álmodik a harmadik Fénykör bárha a legmagasabb Fény-ívének lakója is.) Amint mondtam, nem mondtál valótlant, amikor azt mondtad: a más és más színtartományban megnyilvánuló Fény-Erő játékot figyeled. A Fény valóban Erő is: éspedig Teremtő Erő. No, nem a ti mesterséges fényeitek: a Valós Fény, amely a Természet Fénye a ti világotokban is. Mert ha nem is ezeket az Erő-íveket és Erő-szálakat: de a Nap, s a csillagok fényét valóban érzékelhetitek, és érzékelitek is, azon a szinten, amely szinten a bennük lévő energiák a ti szintetek érzékelési tartományában megnyilvánulnak. Mert nem csak a ti szinteteken léteznek azok a csillagok, amiként a Napot sem csak a ti Fény-körötökben élők látják és érzik: amiként minden egyes Égitest, a Nap, s a csillagok mindösszessége is több, egymástól eltérő rezgésszintű, azaz tisztasági fokú energiából állnak, s ti a magatok szintjének már és még megfelelő tisztasági szintű energiákat érzékelitek, míg az égitestekben (még) meglévő alsóbbrendű energiákat már, a magasabb rendűeket pedig még nem láthatjátok: csak hatásuk mutatkozik meg, bár az asztrológiai vizsgálatok során és révén képesek lehettek megállapítani, ha csak egy megközelítőleges értékkel is: mely égitest milyen pozitív illetve negatív hatást adhat, tehát annak erejét miként használhatja egy alacsonyabb, és miként egy magasabb szintről érkezett Testvér. No, ezt ne akként értsd, hogy a ti szintetekre érkező, de az alsóbb fokú Asztrális szintről érkezett Testvér csak az adott égitest negatív, míg a magasabb szintről érkező ugyanannak az égitestnek csak a pozitív erejét fogja magához vonni és használni, hisz a ti szinteteken még az Életfilm szabályozza: mely Úton járó mely égitest mely energiáit vonhatja magához, tehát hogy milyen erők birtokában kell és lehet elvégeznie a maga feladatát. Az égitestek mindegyike bír tiszta, és kevésbé tiszta energiákkal is: ezek mértékében lesz, vagy nem lesz az a ti szintetek látható tartományának része, ami azt jelenti, hogy bár ti például a Holdat csak mint saját fénnyel nem bíró Égitestet ismeritek, a második Fénykörben Úton lévő Testvérek számára a Hold éppen 98
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet hogy nem fénytelen, sőt: a fölöttetek álló szint, a negyedik Fény-kör lakói viszont már épp hogy csak érzékelik, s még ekként is csak az adott Fénykör első Fény-ívében: aztán már mintha nem is létezne. Viszont érzékelnek olyan Égitesteket, amelyekben az energiák összességükben olyan magas rezgéssel bírnak, hogy ti magatok még csak érzékelni sem tudjátok, így azok a ti számotokra még nem léteznek. Az adott szinten, fizikai testben legalábbis nem, de már meditációs szintre emelkedve akár érzékelhetitek is azokat: viszont a ti érzékelési tartományotoknál magasabb rezgésszinten megjelenő Égitestek hatását, erejét akár fizikai értelemben is érezhetitek bizonyos mértékig, ha nem is mindenkor, de az egyes Szellemenergetikai műveleteknél igen. Ám ismét elkanyarodtunk az imént megkezdett témától, ha nem is túlzottan, így térjünk vissza arra a kérdésre: miért mondtam, hogy a Fény egyben Erő is. A Szellem, amikor az önmagáról megfogalmazott ÉN-képet a maga gondolati – akarati erőiből megfogalmazott energia szintre kiközvetítette, a maga még meglévő Szellemi Erőit is kiközvetítette, már csak abban a mértékben, amilyen mértékben azoknak ő maga birtokosa lehetett volna, ha ténylegesen is ő maga léphet be a már tisztátalan energiákkal is terheltté, azaz sötétté tett energia-tartományba. A Szellem ereje azonban mindenkor az az Isteni Szeretetből nyert Erő, amely mindig és mindenhol A Teremtő Erő. Ez az Erő fénylik a Szellemben már kicsiny Bébi-szellemként, hisz ez adja benső Lét-lényegét, ha úgy tetszik: „Szellem-szívét”, de ez tartja meg őt a Létben, ebben él, és ebből táplálkozik. Később maga is ezt használja az egyes Feladatok megoldásához, minden megoldott Feladattal a magához vonzott Fényhez hasonlatosat teremtve, s itt is a teremtve szót a Szellem kicsinységének mértékét figyelembe véve kell a Teremtő Cselekedethez hasonlítanotok. A Teremtő valóságosan is TEREMT: a kicsiny Teremtmény a maga ereje mértékében Alkot, s számára az Alkotás a Teremtés, még akkor is, ha nem a saját Erejéből hozza létre Alkotásait. A magához vont Erő révén igyekszik ahhoz hasonlatosat megfogalmazni, más és más formációkba rendezve a magához vont Erőt, amelyet mindenkor a maga benső ereje, s a már meglévő Bölcsességi foka mértékében képes bevonzani, de megformálni is. Ez természetes, hisz A Teremtő Fénye, azaz AZ ISTEN SZERETETÉNEK EREJE az egyedülvaló TEREMTŐ ERŐ: ezen kívül más ERŐ nincs, viszont mivel A TEREMTŐ EGYSÉG a legmagasabb rendű NAP, mert A TEREMTŐ BÖLCSESSÉG sugárzik abban, s a TEREMTŐ AKARAT és a KETTŐT összekötő harmadik ISTENERŐ, azaz A TEREMTŐ SZERETET, így a legmagasabb rendű TEREMTŐ ERŐ a legédesebb és legékesebb, legragyogóbb, az egyedül TÖKÉLETES FÉNY. Ebből a Fényből, és ebből az Erőből áll a Mindenség, ez adja minden egyes Teremtmény Szellemtestének elemeit, s e Fényben növekednek, és válnak mind erősebbé a kicsiny Bébi szellemek. S mert ez ekként van, ezt bírta a mélység felé indult megannyi Szellem is, így ezt közvetíthette csak át az önmagáról megfogalmazott ÉN-képnek is, amely aztán éppen hogy ezt: a Teremtő Erő Fényét fedte el mindinkább önmagában és önmaga elől is. Viszont mert hogy más ERŐ nem létezik, a Kegyelmi ERŐSUGÁR is csak az Egyedülvaló TEREMTŐ ERŐBŐL áramolhatott a ti kicsiny gömbötökbe, amelynek révén a Teremtő a kezdeti Káoszban megfogalmazta a Rendet. Ekként ha a Fény más és más szintű megnyilvánulásairól szólunk, már szóltunk az ERŐ más és más megnyilvánulásáról is. Amit láttál és megcsodáltál, a más és más Fény-másodpercekben megnyilvánuló Erő-szálak mozgása, amelyek, éppen mert hogy más és más Fény-másodperc Erejével bírnak, amellett, hogy mindenkor és mindenhol megmaradtak a maguk Ősi Tökéletességében, egyszerre vonó, de taszító hatással is bírnak, s ez hol közeledni, hol pedig távolodni készteti őket egymáshoz vagy egymástól, abban a mértékben, amilyen mértékben az adott Erő-szál a ti gondolati és akarati, valamint érzelmi energiáitok tisztább, vagy sötétebb tömegeit vonta magához. S még ezek sötétebbjeit sem spontán mód vonja magához a tiszta Erő-szál, hisz mint tiszta energia, taszító hatással volna mindenre, ami tisztátalan: azonban amiként a Föld színén, itt is érvényes a tömegvonzás, s ha nagyobb tömegű negatív energia áramlik ki a Kozmikus Térbe, az vonzza magához a tiszta energiákból álló Erőszálat, mintegy: beburkolva azt önmagába, ami által viszont az Erőszálat addig vonzó ERŐ-ív taszítani fogja a tisztátalan energia-burokba záródott erő-szálat: vonzani fogja viszont a Föld, hisz abban az energiában, amely magába zárta, mintegy: elnyelte a kis Erő-szálat, ti szintetek energiája rezeg, amely előbb vagy utóbb, de vissza kell térjen oda, ahonnan származik. Ha a tiszta gondolati, akarati és érzelmi energia áramlik ki a Kozmikus Térbe, azt a kis Erő-szál fogja magához vonni, s most az Erő-szál burkolja be önmagával a kiáramoltatott energiát. Ennek hatására az Erő-szál magasabb rezgésszintűvé, tehát erőteljesebbé válik, így az Erő-ív nagyobb vonó hatással lesz rá: magához vonzza, s a maga Erejével is erősíteni fogja. Igen 99
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet ám, de az általatok felközvetített pozitív energiában is benne rezeg a ti szintetek energiája: így az is vissza kell térjen arra a szintre, sőt: arra a pontra, ahonnan eredeztetik, és vissza is tér, de már akként, hogy a kis Erő-szál révén lényegesen magasabb rezgésszintű energiává lesz, hisz az Erő-szálban arra is az Erő-ív lényegesen magasabb rezgésenergiája hatott. S ezzel azt is elmondtam: miként változik meg, és lesz igazán Erővé az általatok felközvetített, s a Valós Szeretet-szándék mondatta kérés, fohász avagy imádság. A szavakban, vagy gondolatok formájában megfogalmazott kérés mint szín-kép áramlik fel, s a hozzá hasonlatos szín-tartományban rezgő Energiaszál mellé csatlakozik a hasonló hasonlót vonz elmélete alapján. Ha a Szeretet tényleges, és erős, maga a kis energia-szál is erősebbé lesz általa, s mert ez így van, az energia-szál egy magasabb szint színtartományának részévé lesz, ami azt jelenti, hogy a közelében lévő, de már magasabb rezgésszintű Erő-ív vonhatja magához, amelynek rezgés-képlete az adott szint tisztasági fokának mértékében beíródik az Erőszál és az azáltal magához vont energia minden egyes elemébe, magasabb rezgésszintre emelve a magához vont energiák mindösszességét is. Ezután az idegen rezgéselemekkel is bíró, mert hisz az általatok felközvetített, ezért a ti gondolati – akarati energiáitokat, s ezzel egyszersmind a Gondolatot megfogalmazó agysejtek energia-lenyomatát is magába záró energia-tömeg már szintén magasabb rezgésszintű Energiává váltan kiválik az őt magához vonzó Erő-ívből (s éppen hogy az „idegen”, a fizikai szintű energiák végett), s visszatér kibocsájtójához, azaz hozzátok. A kis energia-szál, és ez is természetes, a maga korábbi szintjénél magasabb rezgésszinten marad, ha nem is azon a rezgésmagasságon, amelyen az idegen elemeket is tartalmazó energia kiválása előtt volt, tehát nem az Erő-ív rezgésmagasságában, mégis nagyobb Erőt képviselve, mint korábban. Az egyes Szeretetcselekedetek révén, vagy akár ismét csak a Szeretet mondatta segítő szándékú imaenergia formájában feláramló többletenergia révén elért rezgésszinten lévő Erő-ív energiája ugyanis a kis erőszál minden energia-elemét is magasabb szintre emeli, azaz még-tovább tisztítja, hisz arról az energiáról már letisztul az a negatív réteg, amely még az alsóbb energia szinten fedte, s amely éppen hogy az energiát tisztátalanná tevő Szellemi Követek végett fedte azt el, akik, amikor maguk egy-egy alsóbbrendű Fényívbe ereszkedtek, a még bennük lévő Teremtő Erők mindösszességét is a mélyebb szintre késztették alámerülni, éspedig akként, hogy annak létét ott fogalmazták meg maguknak mint valóságot, lévén csak az adott szintnek megfelelő rezgésmagasságú Erő magukhoz vonzására, birtoklására és használatára voltak képesek, mert már csak ahhoz volt meg bennük a Teremtő Bölcsesség ereje. Az ekként, tehát a feláramló Szeretetenergiák és a felközvetített imaenergiák révén erősebbé vált energia-szál a feláramlott energia-lenyo-matok végett végül ki kell vesse magából a korábban magához vont (vagy inkább magába szippantott) energiát, s az visszaáramlik arra a pontra, amelyen a benne lévő „másféle” energiák vannak, viszont az ekként felemelkedett, s az Erő-szál energia szintjéhez közelibb rezgéstartomány részévé lett Erőszál akkortól még nagyobb védelmet és még nagyobb erőtartalékot jelent a Szellemi gömb, vagy akár a Föld-test számára mint korábban, hisz ha magasabb szintre emelkedett is, lényegében mégiscsak megmaradt a Föld körüli Kozmikus Erőtér részének, amelynek minden eleme épp úgy hordja magában a Föld energiájának emlék-lenyomatát, amiként a ti felközvetített cselekedeti vagy ima-energiáitok a ti fizikai energiáitok lenyomatát. De nem csak ekként, nem csak a felközvetített ima energiák révén vonhattok magatokhoz energiát: gondolati – akarati úton felközvetített kéréssel, vagy (már emeltebb szinten) meditációs, vagy a magasabb rendű értelemben vett fél-medi-tációs szintre emelkedve is. Az előbbi történés során a Tudat fogalmazza meg a kérést, s közvetíti fel a Gondolatot az Akarat ereje révén, de a Szellemi Követ lesz az, aki az Őrszellemtől érkezett energiát fogadja, amiként a Szellemi Követ lesz az is, aki a leérkezett energiát a megadott célra felhasználja, bár a test használata révén. Ez a vízkészítés s a Szellemi Erővel való közvetlen gyógyítás (a kézrátételes gyógyítás) során szükséges, míg a félmeditációs szinten a Tudatban megfogalmazott szándékot és kérést a Szellemi Követ tárja a Szellemi Vezető elé a saját magasabb rendű akarati ereje révén, ami annál is inkább érthető, mert amiként mondtam, ez esetben a Tudat csak mint az Én-rész eszköze, a fizikai értelemben vett ismeretelemek „tárháza” van jelen, s a Szellemi Követ a kért energia bevonzása után önmagából közvetíti ki azt a kicsiny Szellemi szikrát, amelyet önmaga helyett cselekedtet, akként mozdítva azt, mintha az valóban test volna. Ennek megfelelően test-formát is ad néki, ritkán arccal, csak a szükséges testrészekkel: fejjel, karokkal – kezekkel valamint lábakkal, és természetesen a törzzsel, hisz amint az energia birtokosává lett, el kell végezze a Feladatot, amelyért az Erőt megkérte és meg is kapta Vezetőjétől. S még ezen felül is van mód arra, hogy energiát vonjon 100
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet magához a gyógyításra vagy a víz készítésére készülő személy, ám ez már ténylegesen is ritka történés. A Szellemi Követ, miután a Tudatban lévő kérést mint sajátjának is elismertet a Szellemi Vezető elé tárta, maga visszatér a Tudattal együtt, vagyis az agy tudati Erőivel, s az agyban ismételten elfoglalja a maga helyét. Előtte azonban megfogalmazza az önmaga helyett működtetni kívánt Szellemi Szikrából az imént megmutatott alakot, s az marad a Szellemi Vezető mellett (amiként te magad is lebegsz most is mellettem!). A Szellemi Vezető ez esetben csak kísérője és segítője, s persze oltalmazója lesz a Szellemi Szikrának, s az a Vezető instrukcióit követve maga érinti meg az egyes Erő-szálakat, hogy a számára szükséges energiát magához vonja. Ezt az esetek egy részében haladéktalanul le is közvetíti az alsóbb energia-tartományban maradt Szellemi Követ felé, aki azt a Tudat és a test révén azonnal továbbáramoltatja, vagy a készítendő vízbe, vagy valamely beteg Testvér fizikai testébe (ez utóbbit közvetett avagy közvetlen formában egyként megvalósíthatja), vagy, ha az akként vált szükségessé, a beteg testvér Őrszelleme, s csak sürgős esetben a Testvér Szellemi Én-része felé közvetítve át az energiát, annak teljességét vagy (ha többek számára kért energiát) egy részét, míg a megmaradt energiát más Testvérek érdekében kell felhasználnia. Ezt a történést azonban már szeretném, ha ismét te mutatnád meg Testvéreinknek. De még mielőtt megkezdenénk a megszokott műveletet, egy valamit még hadd mondjak el, amire sokan rákérdeztek. Aki ekként vonhat le energiát, legyen az energia lekérés módja az imént említett formák bármelyike, semmiképp sem használhatja az energiát önös szándékkal, tehát a gyógyító célra lekért energia révén bárki gyógyítását megkísérelheti, kivéve önmaga gyógyítását! (S későbben még arra is visszatérek: miért írtuk kiemelt formában a megkísérelheti szót!) Még végére sem ért Vezetőm iménti szavainak, mintha meg-változott volna az imént még köröttünk látható kép: mintha visszatértünk volna utunk kiindulási pontjához. A Föld színén vagyunk, és valahogy mégsem, hisz nem mint fizikai egységet: mint energiát érzékelem a Föld teljességét is. Olyan energiát, amelyben az Úton lévő megannyi Lélek-lény és a Szellemmel bíró ember energiái csak mint járulékos energia rezegnek a Föld-test és a Szellemi Gömb egymástól eltérő, mégis valamiképp egymással harmonikus egységben rezgő hatalmas energia-áramlataiban. Mintha mindaz, aki ma Úton van a Föld színén, mellékes tényező volna csak a Nagy Egészben: és mégis érzem a gyengébb energia-hullámok fontos, sőt: kiemelkedően fontos és lényeges voltát is. Érzem és tudom a Lélek-lények kiemelkedően fontos szerepét, de érzem az ember szerepét is: ismét csak nem akként, mint konkrét tudati ismeretet, de mint Szellemi ismeretet érzékelve ezt is és azt is, ami természetes is, hisz tudásom nem a testé és nem is a Földé: a Szellem Felismerése, amely az Erők viszonyára s az egyes energia-áramlatok egymáshoz való Kapcsolatára enged rálátást. Tudom a Föld Szellemének szerepét, de tudom a Föld színén élők szerepét és mindezek Feladatát is, amely Feladat legvégső, azaz legmagasabb fokon a Föld-elemek ismételt megtisztítása, a Föld-test megannyi energia-elemének meg és felszabadítása, amely által a Föld testét adó Erő megannyi kis eleme azzá lesz, ami volt is a Kezdetek kezdetén, még a bukás előtti Pillanatban: Szellemi Erővé, amely most szintenként rétegeződve s a Szellem fokonként, Fény-ívenként megismételt bukásától mindinkább besűrűsödve vált azzá a fizikai képzetté, amelynek én magam is mint ember ismerem és tudom, de amely képzetről tudom azt is: a Valóság értelmében ténylegesen is nem más, és nem több: képzet, amely a Szellemi Képzelet erejétől lett egy viszonylagos látszat-valóság részévé. A Föld energia-áramlatai részben vonó, részben azonban már taszító hatással vannak Szellemi Elememre: a sűrűbb, sötétebb energiák még vonzanak, mert Szellemi elememben is őrzöm a test és a Tudat energia-képét, de már taszítanak is, mert Szellemi ön és ÉN-tudatom Erői is bennem rezegnek, amiként Vezetőm Szellemi Erői, ha csak részben is, mint fel és kiemelkedésemet segítő valós ERŐ. Egy kis időn át a Föld erősen összetett (és egy kicsit szinte az Ős-káoszt idéző) energia-áramlatában lebegünk: Vezetőm mellettem lebeg mint különvaló Szellemi erő, amelynek része vagyok mégis, elidegeníthetetlen, elvehetetlen és eltagadhatatlan része, olyan rész, amely épp ekként: részségében lesz csak Egésszé. Köröttünk a Szellemi Burok semmihez sem hasonlítható édességű, mert a Szeretet-szülte és a Szeretet éltette Erő-áramlata szinte hullámzik, mint nyugodt Tengerek békés vize a törékeny kis csónakok körül, tán azzal a különbséggel, hogy ez az Erő, és ez a gyengéd hullámzás magában hordja az Ígéretet is: nem lesz soha mássá, nem lesz haragvó és tomboló, tajtékot vető gyilkos hullámmá, miként a Tengerek vize, amely az imént még lágyan dédelgetett és ringatgatott kis csónakot akként rántja mélyébe mint semmi kis falevelet, ha tomboló haragja, gyilkos kedve akként diktálja, hogy aztán már ismét elcsitulva csak a csónak emlékét dajkálja tovább, mélyen eltemetve mélyében csónakot és utasát egyaránt, 101
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet mint végeláthatatlan nagyságú és beláthatatlan mélységű sír, melyben már ezrek és százezrek és milliók nyugosznak, mióta az Idő elindult a Tenger fölött is e hamis „lét” szűntelen haladó óráján. Kevéssel később a Feladat energiáját is érzem, de azt már magamban, és érzem a Kozmikus Tér energiaáramlatait is. Most nem akként érzékelem az egyes Erő íveket és az azokból kiáramló energia-szálakat mint konkrét Erőt: mint egymástól eltérő puhaságú, változó hőmérsékletű, anyagtalanságukban is valamiképpen „anyag-érzetet” adó, biztonságot nyújtó, és változatlanságukban is váltakozó erősségű Fény-szálakat és Fény-sugarakat: mintha a Nap sugarait figyelné földi halandó a kicsiny, alig is pislákoló Csillagfények mellett, egyszerre, egy időben látva és érezve is azok fényét és erejét. És persze megcsodálva azok színeit is: a vékony arany-szálak közt a szivárvány megannyi színében tündökölnek az erő-szálak az ezüsttől a mélykékig, a halvány rózsaszíntől az izzó vörösig, s ezek közt milliárdnyi hófehér, arany és ezüst csillagocska szikrázik, olykor egymásba olvadva, máskor ismét széjjel válva, mint amikor egy ezüsttükör robban millió és millió kicsiny szilánkra, visszatükrözve még így, szilánkonként is a környező világ megannyi színét, minden elemében megcsillantva a Nap ékes ragyogását. A legkáprázatosabb tűzijáték, s még annál is tündökletesebb látvány tárul fel ámuló szemeim előtt, hisz bár számtalanszor láttam már, mégis e kép, e látvány újra és újra megráz, elbódít, felemel és gyönyörködtet, épp úgy, mint amikor először láttam. Hogy mely energia-szín mely Fénykört jelöli, Vezetőm mondta el, s nem most, de már korábban. Amiként az aura-színek esetében is van, akként van a Kozmikus energiák esetében is, s a legmagasabb rendű Erő-ívek kivétel nélkül arany színben tündökölnek, majd akként váltanak át fokról fokra valamely mélyebb színbe vagy az egyes színek sötétebb árnyalatába, amiként az izzó aranyszínt elfedte, leárnyékolta magában és maga körül is ekként a lefelé ereszkedő Szellemi Követek soka. Kinyújtom a kezem: elsőként egy egészen vékony Fény-szálat érintek, majd hirtelen vissza is kapom a kezemet: az alig érzékelhető Fény-szál meglepően erősnek és forrónak tűnik, ezért most egy szélesebbet próbálok megérinteni. Bátran teszem, tudom: Vezetőm mellettem van és megoltalmaz, ahogy eddig is, mindenkor, ha túlzott vakmerőségemben a számomra még magas rezgésszintű energia-ívek felé közeledtem vagy nyúltam, hogy azok valamelyikéből merítsek akár a víz készítése, akár gyógyítás céljából. Megérintem tehát a szélesebb, erősebbnek látott Fény-szálat: és ismét nem azt érzem, amit vártam volna. Ez az Erő-szál valamiképp lágyabbnak, gyengébbnek s egyszersmind hűvösebbnek is tetszik. Ugyan számomra nem teljességgel ismeretlen a jelenség, nem is ezért lepődöm meg: minden egyes alkalommal meglepődöm, bár Vezetőm magyarázatát is ismerem. Az elsőként érintett, vékonyabb Erő-szál nagyobb magasságból levonzott, tehát egy felsőbbrendű Fény-ív része, amely (a Nap sugaraival ellentétben) mindenkor megőrzi a maga tényleges energia-erősségét, s csak az Erő-szál lesz mind vékonyabbá, míg el nem ér arra a pontra, amelyre a hívó – kérő szót, vagy inkább igaz, szívbéli kérést követve elindult. Ez annyit jelent, hogy ha a hatodik Fénykör valamely Fény-tartományából, azaz Fény-ívéből von magához energiát valamely igen magasztos és nemes céllal egy negyedik Fénykörben tartózkodó, s épp Útját járó Testvér, az Erő-szál még lényegesen „szélesebb”, mintha ugyanazt az energiát egy, a harmadik Fénykörben, s annak is a mi szintünkön, tehát az ötödik Fényívben Úton lévő Testvér vonná magához. Ez persze nem jelenti azt, és nem is jelenthetné, hogy ugyanez az Erő-szál semmivé válna: oly mértékben elvékonyodna, mire az alattunk lévő, tehát a második Fénykörbe ér, annál is inkább, mert abba a Fénykörbe már le sem vonhatná senki a hatodik Fény-kör energiáját. De természetesen nem csak ez az oka annak, hogy a kis Erő-szál nem enyészne el: a negyedik Fénykör alá érve ugyanis már nem akként lesz gyengébbé az Erő-szál, hogy ténylegesen is az lesz mind vékonyabbá, hanem akként, hogy azt az Őstisztaságú Erőt fedi és takarja el mindinkább az adott szint ön-energiája, vagyis minél tisztátalanabb energia-áramlatok vannak valamely szinten, a maga valós Tisztaságában megmaradó Erő-szál annál kevésbé lesz képes kifejteni a maga áldó hatását. S ez nem csak az egymástól eltérő rezgésmagasságú Fény-ívekre: egy megadott Fény-ívre, s még azon belül is, egy meghatározott bolygóra is érvényes, sőt: még az adott bolygón belül is, hisz más és más a szándék tisztasági foka, így a szándék, az Akarat tisztasági szintjének mértékében is változik, s lesz erősebb vagy gyengébb ugyanannak az Őstisztaságában megmaradt Erő-szálnak a tényleges ereje, ami annak hatásában is kell, hogy megmutatkozzék. Ha csak kényszerűségből, szinte már „kötelességszerűen” fogalmazza meg valaki földi személy a maga kérését, az energia is csak akként: a maga tényleges érzelmi fokának megfelelő mértékben fog elérni hozzá, tehát szinte sehogy, így akár még gyengébb Erők birtokosává is lesz, mint 102
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet egy, a mélyebb szinten Úton lévő, de szíve igaz Szeretetének szavát és kérését felközvetítő Testvér. A negyedik Fénykör alatt tehát az energiát kérő benső érzelmei fogják meghatározni a kapott energia hatásfokát, míg a negyedik Fénykörben, ahol nincs, de már nem is fordulhatna elő, hogy valaki bárha a legkisebb óhaját is ne a legtisztább Szeretet szavát követve fogalmazná meg, már csak az adott szint tisztasági fokának mértéke szabja meg a lekért, és ekként lefelé áramló Erő-szál tényleges energiaszintjét. Minél inkább emelkedik a Szellemi Követ a maga korábban elvetett Bölcsességében, annál inkább emelkedik Szeretetében is, hisz a legmagasabb fokú Bölcsesség a Tökéletes Szeretet Akarata: így mindenkor ez a mértékadó, s ennek nyomán lehet az Erő valós birtokosává az azt használni kívánó Úton járó is. Az is természetes, hogy ugyanez a jelenség ismét csak mássá lesz, ha nem valamely, a fizikai avagy félfizikai Világok valamelyikén épp Úton lévő, hanem az Asztrális Világ-képekben tartózkodó Testvér kell valamely céllal magához vonja a magasabb szintek erőit, ám ez a kérdés eltér vizsgálódásunk tényleges céljától: Vezetőm jelzi is, hogy olyas információkat készülök beleszőni jelen mondandómba, amely nem a Föld színén testben élők, s úgy általában véve: nem a már Úton járók számára szolgál, így figyelmem ismét az Erő-ívek és az Erő-szálak felé fordítom. Egy halvány árnyalattal már iménti magyarázatom közben is feljebb emelkedtünk, bár a változást én magam nem érzem, hisz az emelkedés mértékében növekedik saját benső, azaz Szellemi energia szintem is, így én magam nem érzékelem a köröttem lévő Erő-tér változását, mintha valamiképp „belenőnék” magam is az adott Erő-térbe. S ennek kapcsán ismét egy újabb gondolat bukkan fel bennem, ami természetes is, hisz a Valóság és a Valótlan Világ fogalmai keverednek magában az Erő-tér kifejezésben. Érzem, hogy ezzel ismét, szinte észrevétlen lépek át egy következő, megmutatni kívánt Szellemi és fizikai jelenség magyarázatába, amelyben az Erő és a Tér viszonyát, ezek kapcsolódását és egymásra hatását kívánjuk megmutatni, de mert az iménti képpel már amúgy is érintve lett a kérdés, nem bánom, amiként érezhetően Vezetőm sem bánja, hisz a két kérdés mindenképp egybefonódik valamiképp, s ez is természetes, legalábbis a mi Világainkban, ahol még lehetetlen külön választani az Erő és a Tér fogalmát, és nem is lesz lehetséges mindaddig, míg az Úton járót a test megkötve tartja a Térben: hiszen ha a félfizikai test mégoly nagy mozgásszabadságot enged is néki, csak bír valamilyen fokú korlátokkal, amelyeket csak a fél-szellemi testben vet el magától, s még akkor sem teljességgel, hisz az Ős-bűn, a bukás bűne egészen a Visszaemelkedés pillanatáig fogva tartja, már nem a Térben, és nem is teljességgel az Időben: a történésben, a tényben, a Szellemi Gondolatból lett Akaratban kötve azt meg. — Ismét eltértél a megmutatni kívánt kérdéstől: tudom, hogy szeretnél mindent átadni Testvéreinknek, amit mint Szellemi Tudást számodra és benned már ekként is: mint Úton járóban is kinyithattam az Úr Kegyelméből, hogy valamivel könnyebbé tegyem számodra a még megmaradt Időt: ám azt javaslom, hogy tartsd magad te is a Törvényhez, amely szerint figyelembe kell vennünk a kicsinyek kicsiny lépteit, s ne akard nagyobb lépésre kényszeríteni a még alig is tipegőt, hogy ártására ne légy annak, akinek érdekében kívánsz szólani… Vezetőm intő szavai valóban jogosak: én magam valósággal szeretném, ha már szállani láthatnám mindazokat, akikkel egyazon bolygón élek: ismerőst és ismeretlent egyaránt, hisz tudom: milyenné lehetne a Föld, ha az ember-szellemek élhetnék valós Szellem-énjeiket. De mert tudom azt is: a Föld még nem olyan (távolról sem!) amilyen pedig már lehetne, igyekszem visszafogottabb lenni, hogy akikhez szólhatok, valósággal is hasznát lássák annak (úgy az általam élt „Jelenben”, mint ama késői Holnapok során, már a Harmadik emberiség tagjai közé érkezhetve), amit elébük tárnom enged a Kegyelem Áldott Krisztusa. A magasabb Erő-térbe emelkedve tehát magam csakolyannak érzékelem az egyes Erő-íveket és az Erőszálakat, amilyennek az imént, még az alsóbbrendű Tér-Idő szinten érzékeltem, de akként, hogy ennek ellenére is tudom: azok rezgésszintje jelentősen megnövekedett, ezért azokból csak visszafogottan meríthetek, hisz ha ismét vissza kell térjek az alsóbbrendű Tér-Idő sík energia-rendszerébe, még számomra is elviselhetetlen rezgésmagasságúvá lesz a most még könnyűszerrel viselt energia. Amikor azt mondom: merítek az energiából, nem akként kell értsétek, mert hisz nem akként van, hogy azt ténylegesen is mint valamiféle csillogó fonalat a kezembe veszem, bár a fizikai síkon maradt test Tudatában ekként fogalmazódik meg e Szellem-energetikai történés, vagyis mint földi személy előtt 103
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet ekként bukkan fel bennem is a kép. De ez csak a Tudat számára szükséges és fontos: a Szellemi Követ nem tudná másképp értetté tenni a földi képekhez szokott elme számára a folyamatot, csak ha akként vetíti elé, mint egy egészen hétköznapi fizikai cselekedetet vagy történést. Amikor azt mondom: merítek egyik vagy másik Erő-ívből vagy Erő-szálból, azt mondtam: magamhoz és magamba vonzom, s az részemmé lesz egy bizonyos értelemben, ami által én magam ismét egy magasabb Erő-ívbe emelkedhetem, magamba zárva, és Ön-lényegemmé módosítva a magamhoz vont energiát, valahogy akként, amiként a fizikai test vonja ki és teszi ön-elemévé a fizikai értelemben magához vett táplálék energiáját, azzal a nem kis különbséggel, hogy Szellemi fokon az Erő minden egyes szikráját magamba zárom és magamban is tartom, ami egyben azt is jelenti, hogy a már meglévő, s Szellemi Valómat adó energia megannyi energia-eleme is egy szinttel magasabb rezgésű Erővé tisztul. Az alsóbb szint Energiáját tehát nem veti ki a Szellem-test, és nem is „éli fel”, azaz nem égeti ki magából: az mindenkor sajátja, része marad, s mindenkor a következő szint rezgésmagasságához csatlakozik, mintegy: növekedik fel, s ekként lesz szellemi testem is mind nagyobbá és mind „ritkábbá”: és ezt sem tudom másképp megfogalmazni, holott a Szellemi energia, amely Szellem-valóm elemeit adja, az én számomra és persze Vezetőm számára egyáltalán nem tűnik akként, mintha testem „ritkábbá”, anyagtalanabbá vált volna, mert amiként az ember számára természetes a maga, s a körötte élők testelemeinek sűrűségi foka, akként természetes az én megváltozott, aeteribbé lett testem megannyi eleme is, s ahogy a földi Úton járó nem az egyes testsejteket érzi és látja, hanem a testet mint egységes képződményt, akként látjuk azt mi is, és persze mindazon Testvéreink is, akik már e magasabb rezgésszintű energiákból fogalmazhatják meg a maguk testeit, legyen az a szintnek megfelelő sűrűségi fokon megfogalmazott fél-fizikai, avagy az Asztrális szinteken „használt” Szellemi Erőkből, azaz energiából álló Szellem-test. Ha azonban most jelen állapotomban megjelennék valaki, a magam épp csak időlegesen elhagyott szintjén élő Testvér előtt, vagy ha a magam alant hagyott teste, s annak Tudata előtt jelenne meg valamely Testvérem e magasabb szint energia-elemeiből álló Szellem-testben, az csak mint valami halvány, és áttetsző köd-pára válna érzékelhetővé, amelyet csak az adott szint leginkább anyagtalan anyagának: a lég-elemeknek magához vonzása révén teheti az adott szint látható Világ-képzetének részévé a Föld színére látogató Szellem Testvér. Ám ha ez ekként van is, nem mindenkor szükséges és megengedett, hogy az e szinten állók valóságosan is részévé legyenek a földi értelem által használt képi Világnak, holott, ahogy az régebben is volt, akként van ma is, és a Segítő Szellem-testvérek soka van a testben lévő Úton járó Testvérek mellett, segítve és oltalmazva őket: nem mint testi, tehát mint fizikai embereket, de valóságosan is mint Szellemtestvéreket, akik időlegesen a test „fogságában” vannak. S amiért még a „fogság” szót idézőjelbe tettem, az az, hogy ez a „fogság” mindenkor Kegyelmi Ajándék, amelyet nemcsak hogy maga vállal, de a legnagyobb boldogsággal vállal magára minden egyes Szellemi Követ, hisz e „fogság” a Valódi Szabadság felé vezet! Ahhoz, hogy a magasabb Fénykörbe emelkedve magamhoz vont Erőt magammal is tudjam vinni, a magam ereje túlon-túl kevés volna, hisz jelen állapotomban csak mint a Szellemi Követ önmagából kiáramoltatott kicsiny szikrája, elenyésző része vagyok jelen, így ha a bennem lévő energia rezgésmagassága azonos is, mint a Szellemi Követ rezgésszintje, a magamba zárt energia mennyisége nem azonos (ahogy – egy igen földi hasonlatot véve – a mokkáskanálnyi só is teljes értékű só, mégis gyengébb hatása van, mint a kiló sónak, amelyből mint kicsiny rész, az kiemeltetett. Bár én is érzem, hogy e hasonlat gyermeteg, de érthető és igaz…) A magam ereje tehát túlontúl kevés volna ahhoz, hogy a magamhoz vont energiát a Visszavezető Út teljességén magammal vigyem, ezért azt Vezetőm közreműködésével a Szellemi Követ felé kell leközvetítsem. Ezzel lényegében egy hosszabb gyógyításhoz elegendő energia birtokosává lett, amely energiát a távgyógyítás egyik formájának megvalósítására, több személy gyógyításához is felhasználhat. Persze nem csak ez a formája lehetséges a gyógyításnak, nem mindenkor szükségeltetik, hogy magam merítsek a Kozmikus Erőkből, amiként az sem, hogy valamennyi beteg gyógyításához egyszerre áramoltassam tovább a Szellemi Követ felé a szükséges energiát, de mert itt és most nem kifejezetten a gyógyítás megmutatása a cél, nem is térek ki az energiavétel ama másik formájára. Eljő annak is az ideje: most egyébként is ügyelnem kell Vezetőm instrukcióira, aki jelzi: mely Erő-ív vagy energia-szál energiájából merítsek és mennyit. Azt, hogy mely betegség gyógyításához, vagy hogy egy bizonyos 104
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet betegnek készítendő vízhez milyen rezgés-összetételű energiára, s abból milyen mennyiségre van szükség, igazából csak Ő tudja: én inkább csak sejtem, s én is csak azért, hisz nem először végezzük már együtt e feladatot, hát volt alkalmam megfigyelni: mely rezgésszintű, tehát milyen érzetet adó Erő-ívből merítettem mondjuk egy szív panaszokkal küszködő Testvér, s mely energiákra volt szükség egy rákos megbetegedésben vagy más betegségben szenvedő Testvér gyógyításához, vagy a nékik szánt víz elkészítéséhez. Igaz, e formáját az energia-levon-zásnak csak a kezdeti időkben, és inkább csak a kisebb energia révén feltöltött víz készítése során használtuk, s akkor is csak azért, hogy maga a módszer mint lehetséges energia-levonzási forma a Globális és a Kozmikus Tudattár részévé legyen. Ettől eltekintve ma már Vezetőm közvetíti le számomra a víz készítéséhez szükséges energiák mindösszességét, ami annál is inkább szükségszerű, mert a nagy rezgésmagasságú energiát igénylő víz készítése esetén célszerű, ha az energia érkezésekor a Szellemi Követ nem kell nélkülözze még azt a parányi ön-energiáját sem, amelyet a Szellemi szikra megfogalmazásához és Útnak indításához kiközvetítenie szükséges volna, hisz a nagyobb rezgésszintű, és többnyire összetett energiát ő maga is el kell tudja viselni, nem csak a Tudat és a fizikai eszköz, tehát a test, amelyek közreműködésével a Szellemi Követhez beérkezett energia a vízbe, vagy a közvetlen formában gyógyított Testvér beteg testrészébe kerül. Az egymástól eltérő rezgésszintű energiák természetesen más és más Fény-ívből áramlanak arra a pontra, amelyen magam merítek belőlük, éspedig a saját tudati erőim által, a Szellemi Tudatban lévő gyógyító szándék energiáját követve. Itt és most ez csak úgy érvényes, amiként érvényes abban az esetben is, amikor Vezetőm közvetít le számomra energiát, hisz Ő is a Tudat és a Szellemi Követ együttes erejű gyógyító szándékát követve áramoltatja le a szükségesnek ítélt energiát, amiként az minden egyes gyógyítással foglalkozó Testvér esetében is van. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a beteg a Törvény értelmében gyógyítható, „csak” a gyógyítást végző személy akarati erőinek gyengesége végett nem nyer gyógyu-lást, mert a gyenge akarati erőre, a gyenge tudati és Szellemi energiával felközvetített gyógyító szándékra a gyógyító Szellemi Vezetője is csak a szándék betöltésének megfelelő rezgésszintű energiát közvetítheti le, ellenkező esetben a leközvetített, de feltételezhetően a gyógyítás során ki nem áramoltatott, azaz felhasználatlan maradt energia a gyengébb nem fizikai testelemet, tehát a Tudatot, és az alsóbb rezgésszintű energia-elemekből álló fizikai eszközt: tehát a gyógyító személy testét terheli meg, akár igen komolyan meg is betegítve azt. Ezt megelőzendő, a Szellemi Vezető mindenkor csak a felé küldött kérés tényleges erejének megfelelő, s nem mindenkor a betegség gyógyításához ténylegesen is szükséges energiát fogja leközvetíteni, ami egyben figyelmeztetés is a Tudat és a Szellemi Követ felé: valamiért nem teljesen készek a gyógyítás megkezdésére. Ha ez ténylegesen is ekként van, elsősorban a Tudatból kell megkísérelni eltávolítani a zavaró tényezőket: a mindennapi gondokat és gondolatokat, biztosítva, hogy a Tudat már teljességgel „kiüresedetté legyen”, ami nem is olyan egyszerű. Viszont annál inkább szükségszerű, hisz míg a Tudat nem lép harmonikus kapcsolatba a Szellemi Tudattal, s nem képes teljességgel alárendelni magát, a Szellemi Követ sem nyilvánulhat meg a maga ereje teljében, ekként viszont ő maga sem lesz alkalmas nagyobb rezgésszintű energiák fogadására, s esetleg azok tárolására és az energia érkezése után önmagából megfogalmazott Szellemi Szikra felé történő adagolására. — Nagyjából elég is lesz ennyi, gyermekem: ennyiből is megértik Testvéreink, amit meg akartunk, és persze, amit meg is lehetett mutatnunk nékik itt és most az Energia-ívekből való energia-levonzás kérdését illetőleg. Amikor azt mondjuk, hogy a Kozmikus Erők áramlataiból meríttek, lényegében azt mondtuk: A Teremtő Egység Kegyelmi Erő-sugarából, annak a ti kicsiny „mindenségteket” behálózó Energia-íveiből, s az azokból mintegy: szertesugárzó Fény-szálacskáiból vonhattok magatokhoz, minden szinten olyan rezgésszintű Erőből meríthetve ekként, amely szinten a Kegyelmi Erő-ívet a lefelé tartó Szellemi Követek még el nem fedték a maguk mind tisztátalanabbá lett erői révén önmaguk elől. A Kegyelmi Erő-sugár, az abból lett Erő-ívek, s még azok megannyi Energia-szálacskái is megmaradtak a maguk Ős-tisztaságában: csak a Szellemi Követek fedték el azokat önmaguk elől, így ők érzékelnek a Tökéletes Fényből mind kevesebbet és kevesebbet, így minden szinten az általuk még elviselhető rezgésszintű energia lesz számukra a „tökéletes”. Ami annál magasabb rezgésszinten nyilvánul meg köröttük, már képtelenek volnának nem csak elviselni: érzékelni is, amiként a túl alacsony rezgésszintű energia sem volna 105
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet érzékelhető számukra: viszont az alsóbb Fény-körbe aláereszkedett Szellemi Követ számára épp az a gyengébb rezgésszintű Erő az, amelyet teljesnek és tökéletesnek érzékel. Minden Fénykörben, s még azok mindahány Fényívében is az adott szint mértékében, és persze az energiából meríteni szándékozó Szellemi Követ benső önenergiájának mértékében engedtetik (és lehetséges egyáltalán) az Erőből meríteni, ami azt jelenti, hogy az ötödik Fénykör Erő-ívéig felemelkedve az ötödik Fény-kör rezgésszintjéig aláereszkedett Szellemi Követ érzékelési tartományának megfelelő energiából meríthet az a Testvérünk, aki maga képes egyáltalán elviselni az adott szintnek megfelelő rezgésszintű energiát anélkül, hogy személyében kárt szenvedne. S még mi magunk sem közvetíthetünk le egyetlen Úton járó Testvérünk felé sem olyan rezgésmagasságú energiát, amelyet az nem, vagy komolyabb nehézségek árán viselhetne csak el, vagy amely a körötte élőkre bármily csekély mértékben is veszélyessé válhatna. Ha valami oknál fogva magasabb rezgésszintű Energiát kell valamely Úton járó Testvérünk felé leközvetítsünk, a környezetében lévőket mindenképp a Segítő Szellemtestvérek oltalma alá helyezi az ÚR, ha csak nem akként kerül leközvetítésre az energia, hogy az illető Testvért emeli ki valamilyen (mindenkor megszokott, tehát földi formában!) más Úton járók közül a Kegyelem: s akkor az a Testvérünk az Életfilm értelmében Útja egy részét (vagy akár annak teljességét) egyedül kell járja, azaz magában él, ha nem is teljes magányosságban, de akként, hogy napjai egy bizonyos részében teljesen egyedül lehessen, akkor legalább, amikor az energiát fogadnia és használnia szükségeltetik. Ám ezzel valóban át is léphetünk a következő kérdésre, amelynek során azt fogjuk vizsgálni: mire is gondoltam akkor, amikor a következő fejezetnek e címet adtam: Erő a Térben – de másképpen Az Erő nem csak a magatok Kozmikus Terében van jelen: ez természetes is, hiszen a ti kicsiny „mindenségteket” egyazon Kegyelmi Erősugár Erőívekre és erőszálakra bomló szálai hálózzák be. Ezen felül és ezen túl az energia-mezők, s az azoknál kisebb „úszó energia-fellegek” is részei a Kozmikus Terek mindösszességének. Nem ritka, sőt: mindinkább megszokott jelenség, hogy amikor energiát kívántok lekérni, de nem emelkedtek fel meditációs szintre, Őrszellemeitek révén épp ezekből az energiaáramlatokból, a Kozmikus Terekben valóságosan is kisebb – nagyobb hajókként úszó energia-fellegekből nyertek segítségükkel energiát. Ezek az energia-áramlatok részben a ti szinteteknek megfelelő, s az annál magasabb rezgéstartományban lévő Asztrál szintek lakói által a fizikai szinten maradottak felé elküldött, s mindenkor az elküldött energia rezgésszintje szerint egymáshoz rendeződött energiáiból, részben pedig az egyes Kozmikus Terekben fizikai vagy fél-fizikai, vagy már fél-szellemi testekben Útjaikat járó Testvérek által kiáramoltatott tudati akarati és érzelmi energia-elemeiből tevődik össze, természetesen ez esetben is akként, hogy az egy rezgésszintű energiák vonzzák egymást, míg az azoktól eltérőkre taszító hatással vannak. Minél nagyobb mennyiségben halmozódik egymás mellé egy bizonyos rezgésszintű energia, annál inkább vonó hatással lesz a hozzá hasonlatos, és taszító hatással a tőle nagy mértékben eltérő rezgésszintű energia-elemekre – egy bizonyos szintig: ugyanis egy bizonyos szint után az egyes energia-felhők belső energia-töltése oly mértékben megnövekedik, hogy akkortól az eltérő rezgésszintű energia-felhőket is vonzani fogja, s amiként természetes, mindenkor a nagyobb, erősebb benső töltéssel bíró energia-felleg igyekszik magához vonzani a nálánál kisebb, bár más rezgésszinten lévő, tőle idegen energiatömeget, készen rá, hogy magába olvasztva átminősítse annak megannyi elemét. E jelenségnek magatok is nem egyszer tanúi vagytok, ha csak kicsinyben is: akkor, amikor a fellegek egymás közti „harcát” figyelitek. S amiként a más és más energia-töltetű fellegek esetében is van, akként van az a Kozmikus Terek más és más benső energia-töltéssel bíró fellegeinek azaz energia-mezőinek találkozásánál is: a fellegek találkozása heves erő-összecsapást eredményez, mert bár a nagyobb energiafelleg vonta magához a kisebbet, ez is és az is magába olvasztani igyekszik a másikat. Ennek nyomán a ti szinteteken heves viharok keletkeznek, az egymásba rohanó fellegek nagysága szerint akár villámlással, mennydörgéssel és jégesővel: s ha a ti kicsiny földi fellegeitek ilyen hatással vannak egymásra, s ekként a Földre: milyen hatással van két, a Föld egén összecsapó fellegeknél olykor több ezerszeresen is nagyobb Energia-felleg egymásba rohanása?! A Föld légkörében egymásba rohanó fellegek többnyire csak a Föld-test egy bizonyos részére vannak hatással: egy-egy hatalmas Kozmikus Energia-vihar már a Föld-test teljességén érezteti hatását, de érezteti azt az egyén életében is, kihatva az egyén tudati és érzelmi energiáira, azaz koncentrációs 106
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet képességére és idegállapotára, időleges, vagy akár hosszabban tartó hangulatváltozást eredményezve. Ezen felül és ezen túl akár még a fizikai testek elemeire, azok sejtjeire is hatással lesz vagy lehet, sokkalta inkább, mint egy-egy közeledő, de csak földi értelemben vett vihar, hatva a sejtek energia szintjére csak úgy, mint a belső szervek működésére, vagy a testnedvek keringésére. S még ennél is tovább megyek: nem csak a fizikai testekre, és nem csak a légkörben áramló energiák összességére van hatással egy-egy Kozmikus vihar, de az adott Kozmikus Tér teljességére, bár ez utóbbit már valósággal is akként kell értsétek, hogy egy adott Kozmikus Térben keletkezett vihar csak az adott energia-tartományban megfogalmazódott bolygókra, az adott Tér-Idő szeletben lévő Energia-ívekre s azok energia-szálaira lesz komolyabb hatással, ami még akkor sem mellékes körülmény, hogy a Kozmikus Terek megannyi változása hat valamiképp a mellette lévő Kozmikus Erők összességére is. Hogy mikor mely Erőáramlatok lesznek azok, amelyek a Föld körüli Kozmikus Térbe áramlanak, lényegében a ti Globális „energia-háztartásotok” rezgésszintjén múlik. Amiként fentebb már mondtuk, a Szellemi Gömb az általatok felközvetített negatív energiák egy jelentős részét visszalöki a Föld alsóbb szintű légköreibe, egy részét azonban átengedi magán, kiveti a Kozmikus Térbe, mert benne, mint magas rezgésszintű energiaburokban nem maradhat, s ekként nem is marad semmi, ami negatív. Ha a Földet oltalmazó Szellemi Gömb a negatív gondolati-akarati-érzelmi és cselekedeti energiák nagy mennyiségét veti ki a Kozmikus Térbe, azok természetes módon csak a hozzájuk hasonló, tehát a negatív energia-elemeket vonhatják magukhoz. Az ekként felgyülemlett negatív energia-felhő viszont hatni kezd a Föld légkörében még jelenlévő, hozzá hasonlatos irányú energia-elemekre, amiként a Föld-test körüli légköri energiák is hatni fognak a Kozmikus Térben lévő energiákra, s mert mindkettő vonzza a másikát, a Szellemi Burok rétegein át egy bizonyos fajta negatív energia-kicserélődés megy végbe, ami egyben azt is jelenti, hogy a Kozmikus Térből olyan, a Föld számára idegen negatív energiák áramlanak a Föld légterébe, amelyek korábban nem voltak jelen sem a Föld Kozmikus Erőterében, sem pedig a Föld-test körüli légköri gyűrűkben. Ez lényegében azt is jelenti, hogy a számotokra már ismert, a ti fizikai testeitek, elmétek, idegrendszeretek számára (sajnálatos módon) megszokottá lett negatív energiák helyett olyan, szintén negatív irányú, de más elem-összetételű, ismét csak negatív energiák hatásainak lesztek kitéve, amelyekre a megszokottól eltérően fog válaszolni a test teljessége is, amiként ez megfigyelhető már a ti Jelenetek során is! Ez okozza a mind gyakoribbá váló pszichés zavarokat, s a fizikai testek egyes, az Orvostudomány számára máig rejtélyes eredetűnek, lefolyásúnak és kimenetelűnek maradt betegségeket, amelyek olykor épp oly hirtelen múlnak is el, amilyen hirtelen felbukkantak. Ezen felül és ezen túl azonban az általatok megfogalmazott és tovább áramoltatott, valamint az imáitok révén felközvetített pozitív energiák egy része is a Kozmikus Tér részévé lesz: s minél nagyobb mennyiségben áramoltatjátok a Tiszta Szeretet energiáját, annál nagyobb mennyiségben áramlik az a Kozmikus Térbe is, aminek következtében onnan is mind nagyobb mennyiségben áramolhat úgy a Szellemi Gömbbe, mint a Föld egyes légköri gyűrűibe, s még a Föld-testbe, de a magatok (vagy Szeretteitek) fizikai testébe is a Kozmikus Térben áramló Tiszta Energia, amelynek egy részét éppen hogy a ti megtámogatásotokra küldik szüntelen a Fent Világának lakói csakúgy, mint az Asztrális Világokban lévő Testvérek, s mind, az Úton lévő Missziós Szellemtestvérek. Mert bizony akként van ez is, amiként mondom, s az Úton lévő, s éppen hogy a bukott Testvérekért Útnak indult Missziós Feladatot vállalt Szellem-testvérek mindegyike, s még az Ős-tisztaságukban megmaradt Szellem-testvérek mindegyike, de még a kicsiny Bébi-szellemek és Szellemgyermekek sokasága is felétek küldi elsősorban a maga megtámogató – segítő Szeretet-energiáját, hisz egy nincs közöttük, aki ne tudná: mily hatalmas történés van készülőben, amelynek éppen hogy a ti szinteteken: véletek kell megesnie! Véletek, még akkor is, ha a Nagy Ugrás pillanatában már nem lesztek Úton: de Úton lesznek gyermekeitek, vagy azok gyermekei, esetleg unokái, akiknek sorsa számotokra sem mellékes, még akkor sem, ha ma még képtelenek vagytok legalább annyit elérni, hogy egy élhetőbb Világot és egy lakhatóbb Földet hagyjatok Reájuk örökségül... – mert ez is ekként van. Amiként mondtam, a Kozmikus Térben áramló tiszta energiákból álló Energia-mezőkből és lassan úszó energia-felhőkből csakis Őrszellemeitek segítségével lehettek képesek meríteni, s ez még akkor is így van, ha azon energiák egy részét magatok áramoltattátok ki, s más részét a ti megtámogatásotokra küldték el Szellem Testvéreitek. Ugyanis, ahogyan az az egyes légrétegek esetében is megfigyelhető, aholis a tisztább légrétegek a szennyezett légtömegek fölött áramlanak, a tiszta energiák is az adott Fényív 107
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet magasabb rétegeiben maradnak, s a tisztátalan energia az, amely a fizikai elem-halmazokká lett, azaz a legvégső határig is besűrűsödött, anyaggá lett energiák tömegének vonzását követi. Ez azonban nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy a Kozmikus Térből is képes lehetne bárki a maga erejére támaszkodva a negatív energiákat magához vonni, arra pedig, hogy abból leközvetítsen, természetesen egyetlen Őrszellem sem vállalkozik, s nem is vállalkozhatna, hisz akkor már rég nem volna Őrszellem, sőt… Aki abból leközvetíthetne, csak az ellentét valamely képviselője volna, ám annak hogy ezt megcselekedje, semmi értelme sem volna: sajnos, épp elégséges negatív energia áramlik máig a Föld egyes légköri gyűrűiben is, kiváltképp épp annak két legalsó, általatok „lakott” légköri gyűrűjében. Nem véletlen tértem ki ez utóbbi kérdésre ennyire részletesen: a légtérben és a Föld közvetlen közelében lévő légköri gyűrű fölötti légrétegekben mindinkább felgyülemlett negatív energia mennyiségének és erejének csökkentéséért éppen hogy ti tehettek (még most, az utolsó időkben is!) nagyon sokat: és pontosan azáltal, hogy Őrszellemeitek segítségével mind több és több pozitív energiát igyekeztek a Föld Szelleméhez, s e két légköri gyűrűbe vonzani. A Föld Szelleme, Föld-Anya maga is igyekszik ebben a segítségetekre lenni, és segítsége nem is csekély, és nem is érzékelhetetlen, hiszen ha a Kozmikus Térből a Föld-test felé áramló negatív energiát annak teljes mértékében engedte volna a Föld-felszín felé áramlani, már rég nem volna, mert nem lehetne a Föld színén Élet. És nemcsak hogy olyan szintű Élet, amely ma van, de akár semmilyen, vagy épp csak a legalsóbb rendbe tartozó, s a legigénytelenebb állatfajok vegetálnának ott, ahol ma ti éltek. A Föld Szellemi Gömbje ugyanis mint számára Lét-idegen és rezgés-idegen energiát, igyekszik minél erőteljesebben eltaszítani magától, s ekként az általa oltalmazott bolygótól is a Kozmikus Térben áramló negatív energia-felhőket, így azok, ha hatásuk mindinkább megmutatkozik is a Föld színén, közvetlen hatással nem lehetnek a földi Létre, egy időn át legalábbis még nem. Viszont a Nagy Ugrást követően, amikor is a Szellemi Burok le kell hogy váljék a Föld-testről, s azt már csak a légtérben meglévő energiák mindösszességéből megfogalmazódó, s a Túlélőknek a semminél alig is nagyobb védelmet biztosító energia-burok pótolja ideig – óráig (alig lélegzetvételnyi haladékot adva a Túlélőknek, akik az alatt a csekély idő alatt kell a Föld-mélyi rejtekeket megleljék) aztán a Kozmikus Térben áramló negatív energia-felhők akadálytalanul áramolhatnak a Föld-felszínre. Azt hogy legalább a Föld-mélyi rejtekben lehetséges lesz a Lét bizonyos formában való folytatása, azaz a túl, és továbbélés, ismét a Kegyelem Áldott Krisztusa, és az Áldott Anya biztosítja, s már biztosították is, s nem most, de már kétezer évvel ezelőtt, hisz már akkor a Föld-testbe íródott A Krisztusi Erő, valamint a Föld-mélyi vizeknek is megannyi elemében jelen van A Krisztusi engram, és az Áldott Anya Szentséges Szívéből a Föld-testbe áramlott Szeretet-energia egy része kell csak a Szellemi Gömb, és a Felemeltetettek Útját biztosítsa: más része a Föld-testre csatlakozó, s az Orion Csillagképből alááramoltatott erő-szállal fog egybeolvadni, mintegy: köldökzsinórul szolgálva a Föld gömbjének és a Föld „méhében” rejtező Túlélőknek és azok leszármazottainak, akikből majdan a Harmadik emberiség fog felnövekedhetni a Föld színén, de már az Orion Csillagkép övszalagjának egy bizonyos meghatározott Kozmikus Pontján (természetesen nem a ti jelenlegi Tér-Idő rendszeretekben, s így nem is a ti jelenlegi Naprendszeretekben). Az viszont, hogy a Túlélők számára elegendő idő áll-e rendelkezésre a kezdeti időkben, attól függ: mennyi ideig képes megmaradni a Föld-test körül az ideiglenes energiaburok, s az milyen tisztasági fokkal fog bírhatni, hisz ha az teljességgel csak tisztátalan érzelmi – akarati Szellemi, tudati és cselekedeti energia-elemekből tevődik össze, azonnal be is olvad a Föld-testet már ma körülvevő negatív energia-tömegekbe. Sokat: nagyon is sokat számít tehát: milyen mennyiségben vagytok és lesztek képesek a Kozmikus Tér tiszta Erőit a Föld-test közelébe vonni, hisz amilyen energiákat a Föld a Nagy Ugrás pillanatában a magáénak tudhat, olyan mértékű lesz a Túlélők esélye is a lehetséges Holnapok elérésére és a túlélésre. E kérdéstől is lépjünk azonban tovább, már a következő kérdés felé, amely az Erő az Időben s a Tér-Időben Tudom, és munkatársam is jelezte, hogy e kérdésre fentebb már (ha csak részeiben is) kitértem, ám most egy egészen más szemszögből akarom megvilágítani számotokra a kérdést. Azt már elmondtam, hogy a lefelé haladó Szellemi Követ a Tökéletes Tisztaság szintjétől, tehát a legalsó Mennyei Szinttől haladva, a Végtelent és az Örökkön-valóságot sűrítette be, felbontva azt Térre és Időre. 108
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Minél távolabb vagytok a Végtelen, és az Örökkön valóság szintjeitől, a Tér és az Idő is akként válik mind „szűkebbé”, ez egyben azt is jelenti, hogy az adott szint maga mind sötétebbé lesz, mert hiszen a Tökéletes Fényt vetette el magától megannyi, a bukásban bűnössé lett Szellem, amely kezdetben még a Fényben, aztán a Fény-Időben, s későbben a Fényt mind kisebb mértékben megőrzött Tér-Időben haladt, mind lejjebb és lejjebb. Amiként tudjátok: a FENT Világában a bukás előtti pillanatig elért Mennyei Világosság Erejét elvesztett Szellemek a mélység új, és mégújabb szintjeire ereszkedve alá fokozatosan árnyékolódtak le, ami egyben azt is jelentette, hogy fokozatosan veszítették el a Fent Világában még a Magasság minden egyes Bölcsességi fokozatával nagyobb és nagyobb mértékben birtokolhatott FÉNYT, amely magában A Teremtő Erő. Ti ezt nagyon is találóan akként mondjátok: besötétültek. Ez ekként is van, hisz a lefelé haladó Szellemi Követekben fokozatosan elhalványult az addig megszerezhetett Fény, ha csak önmaguk számára tették is azt semmivé, semmivé téve ezáltal önmaguk számukra a korábbi szinteken még bírhatott Teremtő Erőt is, mert a köröttük lévő Világ-képzetben már csak a maguk mértékének megfelelő fokon voltak képesek érzékelni, ekként belakni és használni is a Teremtő Bölcsesség Fényének Erejét: és mondandóm lényege épp ebben rejlik! Ti magatok a ti jelennek megélt korszakotokban a harmadik Fénykörben vagytok, ami azt is jelenti, hogy annak a szintnek megfelelő Bölcsesség elérésére váltatok képessé, amivel viszont már azt is elmondtam, hogy a magatok szintjének megfelelő Erő, éspedig már Valós Erő, a Teremtő Bölcsesség Erejének használatára váltatok, vagy válhattok képessé: nem mind, hisz nem egy, de egymástól lényegi oldalát tekintve meglehetősen különböző energia szintekről indulhattatok jelen Útjaitokra, s még az sem minden esetben biztos, hogy az adott szinten a várható történésekre készülve s a magatok Életfilmje értelmében mind bírhattok is a saját, ténylegesen elért szinteteknek megfelelő Erővel, hisz ha a Szellemi Követ épp az Istenre való reáhagyatkozást kell megtanulja, kell, hogy olyan Sors-eseményeknek legyen kiszolgáltatva, amelyeket emberi lény, földi halandó nem lehet képes az adott szinten megoldani és/vagy feloldani, s mert ez ekként van, kell, hogy azon események elvezessék arra a pontra, amelyen már valóságosan is ki tudja mondani és meg is tudja valósítani, amit a Mester tanított egykor, és tanít mindmáig is mindőtöknek a Mi Atyánk kezdetű imádság e sorával: Legyen meg a Te Akaratod. A ti szinteteken tehát az adott szint energiáját vagytok képesek érzékelni: elsődleges jelleggel legalábbis, hisz amikor imádkoztok, vagy meditációs szintre emelkedtek, egy másik Fény-tartományba léptek át: nem testetekben de Tudatban, Lélekben és Szellemben: s e három együttes ereje teszi lehetővé, hogy e magasabb Fény-tartomány energiáit magatokhoz vonzva azt a ti Fény-tartományotokba átemelve használjátok. Ez lényegében azt jelenti, hogy imádkozás, vagy meditáció közben egy időben két, bár egymástól még nem túlzottan nagy mértékben eltérő Fény-tartományban is léteztek: a magatok szintjén mint fizikai személy és egy bizonyos, fogalmazzunk akként: „készenléti fokon” mint Tudat, a magasabb szinten mint Szellemi Tudat, amelyet a Lélek-szál tart összeköttetésben az alsóbb Fény-tartományban lévő testtel és annak részleges működésre „állított” Tudatával. Van itt azonban egy másik, egy lényegesebb és fontosabb különbség is. Az alsóbb szinten, az alsóbbrendű Fény-tartományban maradt test és Tudat a Térben és az Időben létezik: a magasabb Fény-tartományba emelt Szellemi Tudat viszont már magában a Fényben „utazik”. Ekként nem a Kozmikus Térben mint általatok ismert fizikai értelemben vett közegben haladtok, s nem is a fizikai értelemben érzékelt Fény elemeit fogjátok magatokhoz vonzani, de a magasabb rezgésszint Fény-Idő elemet emelitek ki és át a magatok Fény-Idő rendszerébe, azaz a magatok szintjére. A lefelé vezető út során a Szellemi Követ is a Fényt: a Szellem önmagáról megfogalmazott ÉN-képébe átközvetített, még rendelkezésére álló Teremtő Fényt igyekezett a maga céljaira felhasználni. A Teremtő Fényt azonban csak a maga Bölcsességi fokának mértékében lehet képes használni minden egyes Teremtmény. Ez a Bölcsességi szint azonban a mélység Világaiba lépve már azon mértékben sem volt sajátja az ÉN-képnek, mint amilyen szinten a kicsiny Bébi szellemek bírhatják azt, ami azt is jelentette, hogy a Teremtő Erőt is csak a maga mértékének megfelelő fokon használhatta. A Teremtő Erő viszont mindenkor és mindenhol a Bölcs Szeretet Akaratának ÉLŐ és ÉLTETŐ Fénye, hiszen A TEREMTŐ EGYSÉG Maga a TÖKÉLETES FÉNY, AMELY A TÖKÉLETES ÉLET. 109
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Amikor tehát a Teremtmény a maga korábbi Bölcsességi szintjeinek legalsó fokát is elhagyta, le kellett mondjon a Mennyei Szinteken élő Fényről, hogy a maga tökéletlenségi foka szerint váljék az benne, számára és ekként körötte is mind halványabbá és gyengébbé. Ám mert a gyengébb Fény, ami egyben gyengébb energiát is jelentett, már nem volt elégséges az ÉN számára, de mert a Fényt nem tudta növelni, annak megbontására törekedett akként, hogy a Fény elemeit, tehát a Bölcs Szeretet energia-elemet távolította el egymástól, megszüntetve a Fény egységességét, a Teremtő Akarat helyére a maga tisztátalan akarati energiáit áramoltatva, a Végtelen és Örök Fény elemeit az Idő és a Tér elemeivel megbontva meg, abban a hiszemben, hogy ezáltal mégtöbb energia birtokosává lehet. Ahhoz, hogy ti már mind magasabb szinten érzékelhessétek és használhassátok is a Teremtő erőt, e folyamat megfordítására van szükség, arra, hogy a minden egyes szinttel mindinkább eltávoztatott Fény-elemeket ismételten is mind közelebb igyekezzetek hozni egymáshoz. S ha a Fény-elemeket, tehát a Bölcsesség és a Szeretet elemeit a mind tisztátalanabbá váló akarati energiák megfogalmazása, s azok használata, azaz megélése révén, s a Tiszta Teremtő Akarat mindinkább való elvetésével bontotta meg, s tette önmaga számára mind gyengébbé a Szellemi Követ, logikus, hogy a tisztátalan akarati erők elvetése, s a TEREMTŐ AKARAT mindinkább való elfogadása és megvalósítása révén lesz lehetséges a megbontott Fény-elemek közti távolságot megszüntetni, vagy legalábbis csökkenteni. Ezáltal, s ez is természetes, ti magatok is mind kevésbé maradtok az Idő függvényében korlátok közé szorított Tér foglyai, mert a Fénybe léptek, s a Fény – Idő elemeibe, nem testeitek, hanem Szellemeitek, s a Szellemi Követ irányítása alatt álló Tudatotok révén. Tehát a Tér korlátait az Idő elemeivel felülírva lesztek képesek mindinkább közlekedni a Fényben, s minél magasabb Fény-ív elérésére váltok képessé, annál magasabb fokon használhatjátok is a Fényt mint Teremtő erőt. Ez azt is jelenti, hogy minél magasabb szint elérésére váltok képessé, annál magasabb szintű Fény-kör energiáit vonhatjátok magatokhoz, s ezáltal a gyógyításhoz és a víz készítéséhez is magasabb rezgésszintű energiák állnak rendelkezéstekre. Jó: tudom, munkatársam is jelezte, hogy most én magam voltam az, aki a ti korotok emberének még nem egészen való, általatok a ti szinteteken még nem teljességgel megvalósítható, és éppen a közeg, s az adott szint milyensége végett nem teljességgel megvalósítható tanítást, vagy inkább információt tártam elétek a fentebbi részben. Tudom, viszont munkánk során már előre jeleztem, lesz olyan közlés is, amely még nem, vagy nem teljességgel a ti korotoknak, sőt: nem is a ti emberiségetek tagjainak fog szólni, de már a Harmadik emberiség fogja hasznát vehetni. Ez az egyik olyan közlemény, ami viszont korántsem jelenti azt, hogy részben ne szólna néktek magatoknak is! De igen, szól, és nem is csak akként, hogy az információ révén tudóivá lehettek annak: hová, merre vezet majd benneteket a távoli Holnapok során mindaz, amit ma megtanulhattok és megvalósíthattok: akként is, de akként is mint konkrét, már általatok is megvalósítható ismeret, hisz amint a magyarázat elején mondtam, az akként is van, és ha csak kicsiny mértékben is, de ti magatok is a Fényben közlekedtek, a Fényben léptek feljebb amikor imádkoztok vagy meditációs szintre emelkedtek, ahogy gyógyítás vagy víz készítés közben sem maradtok teljességgel csak a Térben és csak az Időben, de egy bizonyos fokig átléptek a Fénybe, s ez annál is inkább így van, mert hisz a Fény elemeit áramoltatjátok úgy a gyógyítandó Testvérek testsejtjei felé, mint a nékik készítendő vízbe, hisz az energia, s már a Tiszta Energiát értvén e szó alatt, mindenkor a Fény, viszont a Valóság értelmében csupán egyetlen Fény létezik, s ez a TEREMŐ EGYSÉG által a ti kicsiny gömbötökbe, azaz a bukott Világba alááramoltatott Kegyelmi Erősugár, s az abból lett Kegyelmi Erő-ívek és erő-szálak Fénye, amely egyedül alkalmas arra, hogy a maga korábbi rezgésszintje alá hullott test-elemet visszaemelje annak korábbi rezgésszintjére, visszaadva annak, s így az Úton járónak a korábbi, s valami oknál fogva elvesztett Egész-S-Ég-i állapotát, ha az nem ütközik a Szellemi Követ érdekeivel s ha az ÚR leghatalmasabb engedélyét és segítségét is bírja úgy a gyógyító, mint maga a beteg. Mert ahogy mindenkor, ez esetben is az első és legfontosabb, hogy a gyógyító szándék az Úr Akarata és engedélye szerint fogalmazódjék meg a gyógyító, de a gyógyítandó Testvér elméjében is, hisz Nélküle nem csak ti: mi magunk, a Fent Világában lévők sem tehetünk semmit. S ha nem is teljességgel, mégis összefügg e kérdéssel a következő kérdés, hisz a Szeretet csak akkor valós, és csak akkor értek el vele Célt, ha az igaz, szolgáló Szeretet, amely akként kell, és csak akkor is fog igazán Élővé és éltetővé válni, ha nem öncélú, de nem is csak az általatok ismert és szeretett személyt, 110
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet vagy személyeket szolgálja, hanem, amiként az ÚR SZERETET-ÁLDOZATA: mindeneknek, és mindenekért adatik. A következő kérdés tehát: miként élhettek teljességgel A Mindenség Szolgálatában E rész magyarázatát hadd kezdjem Pál testvérünknek a Galáciabéliekhez írott második levelének egy részletével, annál is inkább, mert e rész kibontása csaknem egybeesik a Pünkösd, azaz a Szentlélek Eljövetelének Ünnepével, így az alábbi részben a Pünkösdi Üzenetet is közreadom azon Testvéreink kedvéért, akik esetleg csak e kötetet vehetik majd kézbe: Most is, mint minden év e napján, a Szeretet Szent Lelkéről szólok, már azt mutatva meg: miként élhetitek, és miként kell is, hogy éljétek ti magatok a ti kicsinységtekben is a Szeretetet, azt a Szeretetet, amelyet az ÚR, s az Áldott Anya hagyott reátok mint mindennél szentebb Örökséget, reátok hagyva azt Életük minden pillanatával mint igaz és hű Bizonyságot, amelyre, ha támaszkodtok, Életet nyertek, már a Föld színén is a Valós Életbe lépve, s már abban élhetve. Az ez évi Pünkösdi Üzenetet Pál leveléből vett idézettel kezdem: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal. 2.20) Ezt az idézetet mind ismeritek, s akár gyakorta ismétlitek is: de vajon értitek-e igazán e mondatot, e mondat benső lényegét? Tudjátok-e, értitek, vagy inkább érzitek-e: mit értett Pál, és mit értek én magam is, amikor azt mondom: „Él bennem A KRISZTUS?” És mit kell értsetek ti magatok, miként kell élnetek, hogy igazán azt mondhassátok: ÉL bennetek, éspedig a szó legszorosabb értelmében A KRISZTUS, és miként kell élnetek, hogy azt mondhassátok: ti magatok is A KRISZTUSBAN ÉLTEK? Miként Élhet bennetek igazán Krisztus, mi él bennetek akkor, amikor Krisztust engeditek Élni magatokban, s már nem csak szavakban, de a Valóságban? E kérdés kibontásához tudni kell: mit értünk a SZÓ alatt, KI volt, KI még ma is, és KI lesz mindörökkön minden egyes Teremtmény számára KRISZTUS? Maga a név: Krisztus, amiként már korábbi munkáinkban is elmondtam, megfelel a zsidó Masiach-nak, ami Felkentet jelent. Krisztus tehát felkent volt, de nem az emberek által olajjal felkent földi hatalmasság, nem az emberek által, s csak önmaguk közül kiválasztott, földi király: Ő Istennek Felkentje, az Isteni Királyság birtokosa volt, maradt, és lesz is mindörökkön, s e Felkent, ez ISTEN-KIRÁLY, AKI Ura minden Teremtménynek, csak egy lehet: a teljes értékű, azaz TÖKÉLETES ÉS ÖRÖKKÖN ÉLŐ SZERETET. Ha tehát igaz szívvel azt akarjátok mondani, hogy KRISZTUS ÉL bennetek s ti magatok KRISZTUSBAN ÉLTEK, a SZERETETBEN és a SZERETETTEL kell élnetek, Abban A Szeretetben és AZZAL A SZERETETTEL, amelyet — MAGA A SZERETET, azaz KRISZTUS-KIRÁLY mutatott meg mindőtöknek. S hogy hogyan, és miként kell élnetek abban A Szeretetben, és Azzal A Szeretettel, amelyet Krisztus a Föld színén hagyott mint egyedüli Örökséget, azt maga A Szentlélek mutatta, és mutatja meg mindmáig is mindannyiótoknak, Amely LÉLEK földi Képviselője az Áldott Anya: Mária volt. Akként kell az Ő példáját, Életét, minden cselekedetét szemlélnetek, megértenetek és követnetek is, hogy igaz szívvel mondhassátok el azt, amit Pál írt: „amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” „Aki szeretett engem, és önmagát adta érettem”: mondja Pál, s ez ekként is van, és mert ekként van, mert ezt a példát állította elénk és elétek is az Áldott Anya, ti is akként kell szeressetek mindeneket, hogy önmagatokat, önnön legbensőbb, és legfelsőbb rendű ÉN-eteket: A Szeretetet adjátok át mindeneknek. Nem az emberi, s bizony: nagyon is ingatag és képlékeny, mindig másfelé hajló, nem a mindenben 111
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet önmagát megtaláló és előtérbe helyező ember „szeretetét”, de azt a Szellemi Szeretetet, amely nem fordul egy felé, hogy mindenek felé fordulhasson, és amely nem meg, és szétosztható, mert egyedül Istené, mert csak így lehet mégis mindeneké, amiként mindeneké A KRISZTUS MEGVÁLTÓ és MEGTARTÓ SZERETETE. Azt a Szeretetet kell megélnetek, amely minden egyes Szellem benső Ős-természete, az egyedülvaló Isteni Örökség, s ekként az egy, amit meg kell érezzetek önmagatokban csak úgy, mint mindahány Testvéretekben is. A Szeretet A Lélek Ereje a Szellemben. A Léleké, amely ma még aluszik bennetek, s csak ritkán Ébred: de már Ébred, készen és képesen arra, hogy Ébresszen mindőtöket is A Szeretetben és A Szeretetre. Ahhoz viszont, hogy valósággal is a Szellemi Követben ÉLŐ Tiszta Szeretetet élhessétek, elsőként is meg kell ismernetek önnön benső Lényegeteket: tehát magát a Szellemi Követet! Erre azonban nem lesz, mert nem lehet módotok mindaddig, míg kötve vagytok a magatok kicsiny és gyenge emberi Tudata által megfogalmazott gondolati, és érzelmi erőkben és erőktől. Amíg fel nem fedezitek, fel nem szabadítjátok, s az őt megillető helyre nem emelitek a Szellemi Követet, amely e Krisztus-gyermeki Örökség tényleges letéteményese és őrizője, nem mondhatjátok azt sem: Szentlélek Mária igaz követői vagytok. Ti azonban már, mint az Áldott Anya Életének és Útjának, Valós Kilétének ismerői és tudói nem tehetitek meg azt, amit a tudatlanságukban megmaradt Testvérek még megtesznek, mert tudatlanságukért még megengedtetik nékik: nem élhettek másként, mint amely Példát Szentlélek Mária elétek tárt örökkön szolgáló, mindenkor alázatos, Szeretet-vezérelte Életével. Tudom drágáim: ez nem kis feladatot és nem kis terhet ró reátok abban a mélységben és abban a világban, amelyben Utatokat járjátok. És fel kell vállaljátok mégis: önmagatokért csak úgy, amiként mindenekért, hisz a ma kicsinyei tőletek kell megtanulják a Holnap megvalósítható és megvalósítandó SZERETETET: hisz látjátok és érzitek: mi még az, amit a világtól és a világban megtanulhatnak! Látjátok és érzitek is: mint támad a mindannyiótokban ÉLŐ LÉLEK ellen nap mint nap az ellentét, készen rá, hogy eltapossa és elfedje azt mindenekben, eltaposva és elfedve A Szeretetet, attól sem rettenve vissza, hogy megkísérelje bemocskolni az Örökkön Tiszta SZERETETET: Krisztust, AKI Életét adta érettetek: mindőtökért. Nem kis Feladat hárul tehát reátok, ha igazán A Szeretet Szent Lelkét akarjátok megélni, s azt akarjátok megmutatni és átadni az utánatok jövő Nemzedéknek is, hisz egy olyan világban kell mindezt megcselekednetek, amely világ elveti és nem fogadja be a Lélek Valós Erejét: A SZERETETET, s amely világ nem Máriát kívánja követni, csakis csupán önmagát: önnön mélységbe bukott ember-énjét annak minden hívságával és kicsinyes kívánságával, annak megannyi törtető és akarnok vágyával, s nem akar hallani mást, csak az ellentét könnyű sikert és felelősség nélkül való holnapot zengő, ám csak a semmibe vezető szólamait. Amiként az mindenkor és mindenben van, akként van e Feladatban is, s elsőként kicsinyben kell megtanulnotok a teljes és tökéletes Szeretetben és Szeretettel ÉLNI és szolgálni, hogy végül a Mindenség Szolgálatára alkalmassá legyetek e Szeretet: A LÉLEK EREJE által. De vajon mire gondolok, amikor azt mondom: ti már a Mindenség szolgálatára kell felkészüljetek? Miként szolgáljátok, miként szolgálhatjátok egyáltalán a Mindenséget – amikor még önmagatokat: önnön Valós ÉN-eteket sem tudjátok szolgálni? És mit értek azalatt: önmagatokat szolgálni, ha csak az imént is azt mondtam: mindenekért kell, hogy a Szeretetben és a Szeretettel éljetek? Miként élhetitek vajon Mária alázatos és szolgáló Életét, ha azt mondom: elsőként önmagatokat kell megtanulnotok már igazán szolgálni? Akként, hogy törekedtek megtalálni önmagatokban azt, ami bennetek is Isteni, mert Istentől adatott, már háttérbe szorítva érette azt, ami csak az emberi, és csak az ember-lét által adatott mindőtöknek. Meg kell tanulnotok az Istenit szolgálni, és akár teljeséggel is kiszolgálni azt, megadva néki az őt megillető mindennapi kenyeret: azt a Lélek-eledelt, amelyre a Valós Világban sokkalta inkább szükségetek van, mint a fizikai világban használt, múlandó testnek az ő földi eledelére. Csak ha már ekként tudjátok Élni önmagatokban valós ÉNETEKET, és csak ha ekként tudjátok Istentől való Lényegetek érdekeit szem előtt tartani, mondhatjátok azt, hogy igazán szolgálni tudjátok önmagatokat, és csak ekként és ez által váltok képessé és alkalmassá is arra, hogy mint a Lélek Eszközei, mások: Mindenek Szolgálatát elvégezzétek, akként végezve ama Szent Szolgálatot, amiként végezte azt 112
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Élete minden napján, annak minden egyes pillanatában Az Áldott Anya: Szentlélek Mária, Aki egyedül ismerője és tudója volt annak: miként járhatja és élheti igazán A KRISZTUSNAK ÚTJÁT, Amely az Egyedüli ÚT, Amely az ÉLETBE vezet, s amely A SZERETET ÚTJA. Amit önmagatokért mint fizikai személyekért szükséges és célszerű megtenni, s amit többnyire meg is tehettek, mind tudjátok, és általában meg is teszitek, ha csak körülményeitek meg nem kötnek benneteket a szükségesnek érzett cselekedetben. Ám amiként mondtam, nem erre gondolok, és ti magatok sem erre, de a nem fizikai értelemben vett cselekedetekre kell hogy gondoljatok és annak megvalósítására kell törekedjetek, hisz az a Valami, Ami a Valóság értelmében vagytok, maga nem fizikai, így amit érte tehettek sem tartozik a fizikai cselekvések közé, még akkor sem, ha e nem fizikai cselekvéseket a ti szinteteken még egyes fizikai mozzanatok is kísérik. De maga a tényleges cselekvés nem fizikai, mert nem a test, hanem a Tudat által elvégzendő feladat. Az, hogy imához földi értelemben is felkészültök, s hogy a meditációs szint elérése bizonyos körülmények meglététől függ, a ti szinteteken még érthető: de nem feltétele sem ez sem az, hisz imádkozni akkor is tudok, ha nem imádkoztok abban az esetben, ha minden tettetek és minden gondolatotok az Úr Krisztus, vagyis a Szeretet jegyében és nevében esik, mert akkor maga az Életetek lesz imádsággá. Amikor meditációs szintre akartok emelkedni, sem szükséges, hogy köröttetek csend legyen, ha bennetek magatokban Él a Csend, s ha a Tiszta Szeretetben éltek, e benső Csend is meg fog születni, és élni is fog bennetek, mert a Világ megannyi zaját be tudjátok építeni a Csendbe, amelyben egyetlen Hang hallható, a Szeretet Krisztusának Elhívó hangja, amely mellett a Föld bárha megannyi hangja is együtt véve csak mint háttérzörej hallható, amelyből csak az igazán fontos: a Szeretet-szolgálatra hívó, segélykérő szó emelkedik ki, amelyet éppen hogy a Szeretet Krisztusa enged meghallanotok, hogy naponta bizonyságot tehessetek Arról, Aki bennetek él, s Akiben éltek magatok is. Így, ekként: az állapotszerűen megélt és megvalósított Szeretet Ereje által szolgálhatjátok leginkább önmagatokat, szolgálva másokat akként, amiként mindeneket szolgált AZ ÚR és az Áldott Anya: Szentlélek Mária, igazsággal és önfeláldozással, nem a személyt: A SZERETETET érezve és szolgálva mindenekben. * Aki a magasabb rendű Feladatok elvégzésére, tehát a gyógyításra, vagy egyéb, már nem földi értelemben vett, s ekként nem is földi Erőt igénylő Szolgálatra vállalkozhat, kell, hogy elsőként azt tanulja meg, hogy amit felvállalhat, valóságosan is Szolgálat a szó legtisztább, legnemesebben vett értelmében. Nem kiváltság, nem egyéni érdeme szerint való Isteni ajándék: valóban Szolgálat, amellyel akként kell szolgáljon mindeneket, amiként mindeneket Szolgált az Úr és az Áldott Anya: személyválogatás, egyéni érdek, és bármely viszonzás-várás nélkül. Tudom, hogy már erre is számtalan esetben kitértem, de mert napjaitokban mind több és több ennek ellen-példája, azt hiszem kell, hogy ismét elmétekbe idézzem a már tudottat is. Az Erő, amellyel élhettek, nem a ti Erőtök: Istené, amelynek kicsiny részét használhatjátok csupán, amely kicsiny rész azonban mégis elégséges lehet Szellemeitek romlására, ha az ellentét késztetését követve törekedtek használni azt, akként, hogy nem Testvéreitek, de a magatok egyéni, kicsiny, és bizony: gyakran kicsinyes, emberi érdekeit helyezitek előtérbe. Azt is elmondtam már, hogy aki ekként kíván magához vonni bárminő Erőt, már csak az ellentét ártó erejét vonja magához, még akkor is, ha közreműködésével „csodás” gyógyulások esnek, mert aki érdekből gyógyít, nem annak ad gyógyulást aki igazán gyógyulást vehet az Úr Szent Akaratából, így a Szellem ártására is lehet a test gyógyulását adva, megkötvén a Szellemi Követet valamely karmikus elem letisztításában. És ezzel nem azt akarom mondani, hisz hiába is mondanám, hogy ti magatok igyekezzetek eldönteni: ki az, aki valamely karmikus elem megtisztítása érdekében kell viselje szenvedését, s ekként kit kell avagy nem kell gyógyítanotok, mert ennek tudója és ismerője csak az ÚR, s az az Őriző Szellem-testvér, akire az Útonjáró bízatott az Úr által. Ti tehát akként kell, olyan igaz segítő szándékú Szeretettel megkezdjétek minden Testvéretek gyógyítását, amiként tette azt az Úr, már teljességgel az Utak egyedüli Ismerőjére bízva: gyógyító törekvéstek nyomán kinek ad, vagy kinek nem ad Kegyelme szerint ténylegesen is gyógyulást. S ehhez kell talán a legnagyobb alázat, hisz az emberi elme oly gyenge, oly szívesen mond 113
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet ítéletet vagy akár csak bírálatot más/mások fölött, s oly szívesen veti el a hiábavalónak ítélt feladatot, mondván: ezen nem tudok segíteni, mert ez karmikus elem, amazon tudok… Nem ti vagytok azok, akik a segítséget megadjátok, ekként nem lehettek azok sem, akik a segítségnyújtást, vagy annak bárha halvány Reményét megtagadhatjátok bárkitől is! Aki a gyógyítói, vagy bármely, nem fizikai formában való feladatra vállalkozhat, maga mindenkor csak az ESZKÖZ az ÚR KEZÉBEN: s az Ítélő nem maga az eszköz lesz, hanem annak használója Ítél. S az Ítélő soha, egyetlen Testvéretek kezéből sem tépi ki a Reményt: ekként magatok sem tehetitek azt, annál is inkább nem, mert ha gyógyulást nem adhattok is mindenkinek, megtámogathatjátok a lekért és átközvetített Erővel azok Szellemi Én-részét és földi Tudatát, akik számára az energiát megkértétek, s ez már akkor is hatalmas segítség, ha az illető Testvér mint földi személy nem érzi annak, hisz azt, hogy a Szellemi Követ miként képes élni a részéül jutó többletenergiával, magatok mint Útonjárók nem tudhatjátok, s aki szenved, még annyira sem tudhatja, mert elméjét a szenvedés érzése és tudata tartja fogva. Azt ekként, hogy ki kaphat valósággal is gyógyulást és ki nem, csak maga az Úr, a Szellemi Követ és annak Őrszelleme tudja: ti pedig teljességgel reá kell hagyatkozzatok az Úrra, éspedig annak biztos tudatában, hogy ha mindenki elfordulna is tőletek, Ő soha, egy pillanatra sem fordul el egytől sem közületek. Ekként viszont ti magatok sem fordulhattok el egytől sem, aki a ti segítségetekkel vágy gyógyulást nyerhetni az ÚRTÓL! Amikor azt mondom: ti már a Mindenség Szolgálatát kell és már lehet is vállaljátok és végezzétek, mindenek tényleges Szolgálatát értem, s ez kicsinyben csak úgy igaz, amiként nagyban, a hozzátok forduló, és segítséget kérő/remélő Testvérek mindegyikének személyválogatás nélkül való SZOLGÁLATÁT csak úgy értvén a kifejezés alatt, amiként a Föld teljességének, s még nagyobb mértékkel mérve már valóságosan is a ti kicsiny „mindenségtek”: tehát a bukottak Világainak, s ekként a véletek a bukás tényében s annak bűnében is egy Testvérek mindösszességének SZOLGÁLATÁT értvén. S ismét nem véletlenül íratom többszörösen is csupa nagy betűkkel a SZOLGÁLAT szót: minél nagyobb a Feladat, annál nagyobb, és annál mélyebb alázatra van szükség, hogy el ne tévedjetek, meg ne szédüljetek a világ dicséretei miatt, hanem hogy megmaradván a ti kicsinységtek tudata adta alázatosságban csak az ÚR Dicséretét vágyjátok, Aki méltán fogja azt adni mindőtöknek, ha arra igazán méltókká tudtok lenni kisebb avagy nagyobb Feladatotok végzése közben is. Amellett, hogy e téren már nincs „kisebb” és nincs „nagyobb” Feladat, amiként a Feladatra vállalkozható Testvérek közt sincs, és nem is lehet „kisebb” vagy „nagyobb”: egyek vagytok mindenben és mindenképp, az ÚR kicsiny eszközei, akik azonban az ÚR Akarata és az ÚR Leghatalmasabb Szeretete nélkül mit sem tehetnétek, legyen a te szándéktok bárha hatalmasnál is hatalmasabb, Véle viszont mindenre, s még annál is többre képessé lehettek! Hogy is szólott e kérdésről az ÚR: „…bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mát. 17.20) Ehhez még két rövid mondatot hadd emeljünk ki az Írásból és Pál testvérünk leveleiből: „És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.” (Márk. 11.22) — és a másik mondat: „Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.” (1 Kor. 2.5) Aki a Mindenség szolgálatát vállalhatja, egyként vállalja azt akkor, ha csak egyet kell szolgáljon Isten Akarata szerint, s akkor is, ha már ténylegesen is a Mindenséget szolgálhatja: egyként kicsiny ez is és az is, de egyként lehet naggyá ez is és az is az ő alázatában és az ő alázatáért, nem emberek előtt válva naggyá, de Naggyá növekedve Istenünk előtt és Istenünkben, az Ő Szeretetében. S még mindezeken túl is van valami, amit ti magatok nem tudhattok megmérni, mert ennek megmérése is csak az ÚR Hatalmában van: a részetekül adott Feladat nagysága. Mikor vállalhat nagyobb Feladatot valaki: akkor-e, ha „csak” egyért vállalhatja az adott Feladatot, vagy akkor, ha sokakért, vagy akár mindenekért: a bukott világok mindösszességéért vállalhatja azt? Melyik kedvesebb Isten előtt, s melyik a fontosabb? 114
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Mind egyként kedves és fontos, mert Isten szemében az Egy is Minden, mert a Minden része, viszont a ti kicsiny „mindenségtek” is csupán egy a Végtelen Hatalmasságában, mert a bukott Szellemek Világa, annak teljessége magában az „elveszett egy”, amelyért a Jó Pásztor elindult, hogy az együtt maradott Nyájhoz azt visszavezérelje. Tudom, hogy ennyi előzetes után azt várnátok és remélnétek: megmutatjuk, miként kell és lehet energiát levonnotok és átközvetítenetek abban az esetben, ha egy Testvért kívántok megtámogatni általa, s miként, ha már valósággal is a Mindenség Szolgálatára törekedhettek, ám nem teszem. Itt és most legalábbis nem, mert a Feladat olyannyira összetett, hogy annak teljes kibontása már nem fér e kötetbe, de hamarosan visszatérek e kérdésre, ha csak a MAG-oknak szóló sorozat következő kötetében is. * Ekként itt tovább is lépünk, de már a hely csekély volta végett tényleg csak egy, ám többeket érdeklő kérdést bontva ki. Sokan kérdezték már munkatársamtól, és munkatársamat is erősen foglalkoztatja a kérdés: Mi a Tudat? Miként kell értsék azt, hogy a Tudat, mint másodrendű nem fizikai testelem az Én-rész és az ellentét „küzdőtere”? E kérdés megválaszolását – éppen hogy maga a Tudat teszi nehézzé, hisz elsőként azt kell megvizsgálni: van-e egyáltalán Tudat, létezik-e az mint önálló, szabad Útmegválasztási joggal bíró elem? Ahhoz, hogy megállapítsuk: létezik-e a Tudat, azt kell meghatároznunk: mi az, amit Tudatnak nevezünk, majd azt: mi a szerepe a tényleges Útonjáró, tehát a Szellemi Követ szempontjait véve alapul. A Tudat, amint már mondtam, olyan nem fizikai test-elem, amely a Szellemi Követ által a test fogamzásának, azaz a két fizikai elem egybevonásának és betöltésének pillanatában az e céllal magával vitt többletenergia révén magasabb rezgésszintre emelt agysejt-csoportban fejlődik ismereti – emlékezeti, tehát értelmi elemek tárolására, rendszerezésére, mozgósítására alkalmas, ekként földi és Szellemi értelemben egyaránt kiemelt szerepet kapó agyi tartománnyá. Lényegét tekintve tehát a Tudatosodásra alkalmassá tett agysejtek mindösszessége csakolyan agysejtcsoport, mint a teljes agyi állomány bármely más agysejt-csoportja azzal a különbséggel, hogy a Szellemi Követ által beléáramoltatott többletenergia révén kiemelt, és összetett szerepet kap. A Tudat fizikai értelemben vett Feladata, hogy a környezettől érkező impulzusokat és késztetéseket fogadja, tárolja, rendszerezze, s azokat használja is a test felé küldendő, az egyes fizikai cselekvésekre indíttatást – avagy a cselekvések elvetésére szolgáló késztetést közvetítve a test, mint eszköz felé. E késztetéseket azonban a Tudat nem önmagától, nem a maga „akarata” szerint fogja átközvetíteni az eszköz, tehát a test felé. Az ösztön szintű, de részben már az akarattól is függő késztetéseket, utasításokat vagy tiltásokat (mint amilyen a nyelési, vagy a test ön-tisztító folyamatához tartozó méregtelenítési inger betöltésére, vagy az inger elhárítására szolgáló késztetés stb.) természetesen maga a Tudat is közvetítheti a test felé, ez azonban nem olyas közlés, amelyet mindenképp a Szellemi Követ kéne irányítson, s elvégeztessen, avagy megtagadtasson a testtel. A ti szinteteken legalábbis nem, és lényegét tekintve egyetlen más szinten sem, most már legalábbis nem, amikor a Tudatosodás felé vezető első lépéseket megannyi Útonjáró megtette, s ekként már nincs szükség arra, hogy a fizikai test spontán működését is a Szellemi Követ irányítsa az eszköz, azaz a test puszta megmaradásáért. E Feladatot már mint születésekor magával vitt ismereti elemet bírja a test, mert ezeket már a magzati szakban beírja a tudattalan agyi tartományba a Szellemi Követ, ha az egyes ösztön szintű késztetések, mint például a szopási ösztön fizikai formában való megvalósítását olykor „gyakorolnia” kell is magának az eszköznek, tehát a kis testnek. A késztetés azonban már magával a testtel együtt sajátja minden újonnan érkezett gyermeknek, ha csak a test nem idejekorán születik, amikor is az ösztönös cselekvéseket irányító agyi tartomány még nem fejlődött ki, ami annyit jelent, hogy a Szellemi Követ még nem aktivizálta az adott agyi tartományt: s ez utóbbi mondat azt is mutatja, hogy a történés még csak nem is a Tudatosodásra alkalmas agyi tartomány 115
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet feladatai közé tartozik, csupán az ösztön szintű feladatok betöltését lehetővé tevő agyi tartományé, amelyet azonban a Tudat csak úgy képes lehet irányítani, mint a vegetatív idegrendszer. A Tudat (a tudatalatti agyi tartományoktól eltérően) később, már a test megszületése után kezdi meg fejlődését, de nem saját erejéből, hisz mint fizikai elem-halmaz, nem bír önenergiával, ahogy a test egyetlen más sejtcsoportja sem! A fejlődés a Szellemi Követtől kapott energiák révén kezdődik és megy végbe, akként, hogy a Szellemi Követ által fontosnak tartott, már nem a test spontán működési rendszerébe tartozó információk raktározónak a Tudatosodásra alkalmassá tett agysejtekben. Ha a Szellemi Követ nem képes betölteni szerepét, mert nem foglalja el a maga tényleges helyét az agy számára kijelölt részében a két alap-sejt összevonásának pillanatában, teljes vagy részleges szellemi fogyatékosság lép fel, ami nem egészen azonos az Értelmi fogyatékossággal, mert a Tudat számára fontos és lényeges, az alapismeretek elsajátításához szükséges energiát mindenképp leközvetítheti a Szellemi Követ a közte és a Tudatosodásra alkalmassá tett agyi tartomány közt feszülő Lélekszálon keresztül. Viszont a Lélekszál valósággal is feszül (nem véletlen írtuk tehát kiemelten!), s mert feszül, mindinkább el is vékonyodik, ami azt jelenti, hogy a Tudat mind nehezebben jut a számára szükséges energiához, így későbben még azon a szinten sem fog tudni működni mint addig, vagyis több lesz a tudati zavar is, míg végül a Tudat ismereti elemei akár teljességgel is elfedődnek, semmivé válnak a fizikai személy számára. Felidézhetőek maradnak ugyan, s olykor a Szellemi Követ aktivizálni is tudja az agy emlékezeti elemeit, de a korábban megszerzett ismereteket a Tudat, s ekként a test már nem állapotszerűen fogja bírhatni, így azok használatára sem, vagy nem teljességgel lesz képessé, s ez a nagyon is szomorú jelenség a test életévei számának növekedésével mind súlyosabbá válik, míg végül oly mértékben elvékonyodhat a Szellemi Követ és a Tudat közti Lélekszál, hogy a Tudat többé nem lesz képes a számára rendelt, magasabb rendű feladatot betölteni, így a Lélek-szálon még átszüremlő energia révén a Szellemi Követ már csak a test fizikai értelemben vett működtetéséhez szükséges energia átközvetítését végezheti el, egy ideig még képessé téve a Tudatot a test igényeinek jelzésére, hogy ezáltal működésben tartja az eszközt, de már nem működteti tovább magát a Tudatot, mint információs-kommunikációs rendszert. A Tudat a test megszületésének érzelmi képét zárja elsőként magába, s az első lélegzetvétek információ-elemét: ezek még spontán információk, egyszeri történések, amelyek ugyan nyomot hagynak az agy megannyi agyi tartományában, de elmerülnek, s tudattalan tudati elemmé lesznek. Viszont a test fennmaradását szolgáló szükséges cselekvések igényének jelzését már úgy kell elsajátítsa maga a Tudat is. A baba megtanulja, hogy sírással kell jeleznie, ha a szervezet energiahiányossá lesz, ha általános közérzete nem megfelelő, mert fájdalmat érez, vagy alacsony, esetleg túl magas számára a hőmérséklet, ha a test öntisztító rendszerének működése következtében idegen, és zavaró anyag ér a testhez, vagy ha túl erős inger (például hang) ér el az agyhoz, stb. stb. Aztán megtanulja a test egyes működési elemeit irányítani, vagyis megtanul járni, önállóan étkezni, beszélni, szobatiszta lesz, s mindinkább kifejezi óhajait, stb.: tehát a gyermekkorban szükséges ismeretelemeket magába zárva gyakorolja a Tudat emlékezeti egysége, azaz a memória az információk magába zárását, s későbben maga is információt próbálni meg átközvetíteni környezete felé: kezdetben mint mondtam, jelzésekkel, s később a már hallott – megtanult szavak használata révén. Később ezen ismeretelemek tárháza minden egyes, a külvilágból érkezett ingerrel, információval és/vagy instrukcióval bővülni fog, már akként, hogy a tényleges cselekedetek megtétele, vagy azok megakadályozása érdekében a Szellemi Követ, s egy idő múltán az ellentét is a Tudat felé igyekszik áramoltatni a maga energiáit, ez is és az is a maga irányának megfelelő cselekedet elvégeztetését/megakadályozását irányzó késztetés megadását közvetítve a Tudat, tehát az agy „inger és információ-raktára” felé, akként igyekezve irányítani a Tudatot, hogy a számára szükséges, ekként az általa átközvetített késztetést fogadja el mint elsőrendű, s ekként a testtel mint fizikai, cselekvőképes eszközzel betöltendő késztetést. Nem véletlen mondom tehát, hogy a test maga ténylegesen is csak az eszköz, kis túlzással azt is mondhatnám: tárgy, amely a Szellemi Követ távozása után azzá is válik, ami: mozdulatlan, működésképtelen tárggyá – amiként azzá lesz az agy is, annak mindahány agyi tartományával, s ezen agyi 116
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet tartományok minden egyes agysejtjével, amelyek akkortól nem mások, és nem többek: a működésképtelenné lett szerves eredetű tárgy elemei, amelyek épp úgy csak testsejtek, mint a test bármely más sejtje. A Tudat tehát az agy ismereti elemeinek tárháza, amely akként működik, amiként egy számítógép „agya”. A külvilágból érkező inger, tehát késztetés nyomán két, egymással akár éles ellentétben álló Erő is hatni fog rá. Egyik az érkezett, s a Tudat által felismert „program” elfogadását, a másik annak elvetését célozza. A Tudat az esetek többségében azt az utasítást fogadja el, amely erősebben hat rá, s a gyengébb energiával érkező késztetést figyelmen kívül hagyja mint másodrendű, nem figyelembe veendő utasítást, amelyet az előbbi a maga nagyobb energiájával felülírt. Ez esetek alól csak azok a történések a kivételek, amikor a Tudat felé olyan késztetés érkezik, amelynek elvégzése mindenképp a Szellemi Követ bukásához vezet, s ezek közt is a legfontosabbak a Lélek elleni bűnökre utaló késztetések, amikor is lehet, hogy a Szellemi Követtől érkező, s a cselekvés elvetését, annak megtagadását célzó késztetés lényegesen gyengébb energia szinten ér el a Tudatosodott agyi tartományhoz, mint az ellentétnek a negatív cselekedet elvégzését szorgalmazó késztetése, amelyet akár a fizikai környezet is alátámaszt a maga kívülről érkező nyomásával, mégis a gyengén érkezett utasítást fogja végrehajttatni a fizikai eszközzel a Tudat, mert a gyenge késztetés mellett a Tudatot és a Szellemi Követet összekötő Lélek-szál is megrezdül. Ennek szerepe és hatása is olyan, mint valami önfékező rendszerű energia-szál, amely zárja és blokkolja a Tudatosodott agysejt-csoportot, s az csak az őt létbeemelő, s a Lélek-szálon át szervesen hozzákapcsolódó „energia-hálózatra reagál”, míg minden más egyéb külső energia ellen egyfajta belső védelmi burkot fejleszt, amit talán úgy tudhattok a leginkább elképzelni, mintha a számítógép „agya” belülről szigetelné magát a kívülről fenyegető tűz esetén, hogy a benne lévő információkat megóvja. Ezt a jelrendszert a Szellemi Követ csak kiemelt fontosságú esetben használhatja, annak ellenére, hogy egyébként is a Lélek-szálon keresztül áramoltatja az agy teljessége, s ekként a test működtetéséhez szükséges magasabb rendű (tehát nem fizikai) energiát csakúgy, mint a Tudat felé elküldeni kívánt instrukcióit, mindenkor a maga tényleges Ébredtségi szintjének megfelelő fokon áramoltatva át az energiát, amely akként fog elérni a Tudathoz, amiként én magam is áramoltatom az egyes információkat munkatársam felé, tehát a Tudat a késztetés és/vagy az információ teljességét mint színképet fogja érzékelni, amelyet néki kell a maga fejlettségi fokán dekódolnia. A Tudat viszont csak a Szellem tényleges ébredtségi, azaz tisztasági szintjének megfelelő szinten válhat fejletté, hisz a Szellemi Én-rész a maga felsőbbrendű ÉN-jéből nyert energia révén emeli a Tudat kifejlődéséhez szükséges agysejt-csoportot magasabb rezgésszintre, ami azt is jelenti, hogy a magasabb szinten álló Szellem képes lehet a maga tényleges Ébredtségi szintjénél gyengébb energiát is a Szellemi Követ felé átközvetíteni, s akkor az azt fogja felhasználni a Tudat megformálásához szükséges agysejt-csoportba, amelyet azonban adott esetben ő maga a magával vitt magasabb rendű Erővel törekedhet a számára az életfilm értelmében szükséges irány felé terelni. Viszont az alsóbb szinten álló Felsőbbrendű ÉN nem lehet képes magasabb rendű energiát átközvetíteni az Út megkezdése előtt álló Énrész felé, így az csak a maga tényleges szintjének megfelelő energiával tölti be a későbbiek során Tudatosodásra alkalmas agysejt-csoport megannyi sejtjét, s azzal is fog hatni azokra, s ekként magára a Tudatra is a későbbiekben. Igaz viszont az is, hogy aki az alsóbb rezgésszintű asztrális Világképből indulhat Útra, nem vesz fel az Életfilmbe erejét messze meghaladó Feladatot, így a Tudatba átközvetített, s a Szellemi Követ rendelkezésében maradó energiák összességének ereje mindenképp meg fog felelni az adott Feladat betölttetésére. Ebből viszont már az is kiderül, hogy a Tudat energiája nem más, mint a Szellemi Követ által átközvetített, azaz Szellemi Energia, amelyet a Szellemi Követ időlegesen függetlenít önmagától, mintegy: egyéni nem fizikai testelemmé emelve általa a Tudatot, amely energiákat azonban az Út végén ismét magához von, már a Tudatosodott agyi tartományban, és annak „mellékállomásaiban”: tehát a tudat alatti, a tudat mögötti és a tudat fölötti agyi tartományokban összegyűlt megannyi információ-elemmel együtt, visszafokozva ezáltal a korábban tudatosodásra alkalmassá tett agysejtek mindösszességét, amelyek akkortól, ahogyan mondtam, csakolyan agy, s ekként test-sejtekké lesznek, mint a működésképtelenné lett eszköz bármely más alkotóeleme, azaz sejtje. 117
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Az viszont, aki a tudati elemek mindösszességének birtokosa, a fizikai eszköz Lét-idejének végén visszatér az őt megfogalmazó, és az általa átközvetített Szellemi Erő révén a maga minden más szellemi Elem-csoportjánál magasabb rezgésszintre emelő, s Útnak indító felsőbbrendű ÉN-be, amely most tőle fog átvenni minden magába zárt információt, s a történések révén bevonzott energiák teljességét az Út kezdete előtt a Szellemi Követbe áramoltatott energiával együtt visszavonja, visszavonva ekként magába a Szellemi Követet is, mintegy: megszüntetve annak különvalóságát, éppen úgy, ahogyan a Szellemi Követ szüntette meg az Út utolsó pillanatával a Tudat tőle való különvalóságát, visszavonva az adott agysejtekből az Út legelső pillanatában átáramoltatott Energiát. Amiként tehát „produktuma” és eszköze csupán a Szellemi Követ a felsőbbrendű ÉN-nek, akként produktuma a Tudat a Szellemi Követnek, azzal a nem kis különbséggel, hogy míg a felsőbbrendű ÉN nem avatkozhat közbe, s nem hathat többletenergiával az Út során a Szellemi Követre, s ekként nem is irányíthatja, nem befolyásolhatja az Út egyes történéseit, a Szellemi Követ hathat, és kell is, hogy hatni próbáljon a Tudatra, s a Tudat révén a fizikai eszközre, vagyis a testre, mert hisz Feladata éppen az, hogy az egyes Életesemények, tehát az Életfilm egyes elemeinek betöltése felé vezesse a fizikai eszközt, amire azonban a ti szinteteken még nincs közvetlen módon lehetősége, s amit ekként ő is csak a maga „produktuma”; a Tudat révén végezhet el, abban az esetben legalábbis, ha ténylegesen is meg van benne az ehhez szükséges Erő. (Amiként már ezt is mondtam, az Út tényleges megkezdése e-lőtt a Szellemi Követ mintegy „próba útra” indul, s erre éppen azért van szükség, hogy az Út megkezdése előtt álló Szellemi Követ meggyőződhessen arról: milyen szintű Feladatok és Sorsesemények felvállalására és betöltésére vállalkozhat a rendelkezésére álló Erő révén, s melyek azok, amelyekhez még kevés és gyenge az ÉN-től számára leközvetített energia.) Az imént azt mondtam: a szellemi követ az átáramoltatott energia révén bizonyos értelemben és fokon önálló nem fizikai testelemmé tette a Tudatot, s ezzel pontosan akként cselekedett, amiként véle cselekedett az Út megkezdése előtt a felsőbbrendű ÉN. Ez ekként is van, így viszont a Tudat is, amiként az Én-rész a fölötte álló Erőtől függ: ennek ellenére mégis bír bizonyos fokú önállósággal is, hisz nem azok az érzések és gondolatok fogalmazódnak meg benne, mint a Szellemi Követben. Ugyan ez is és az is a Szellemi Követ hatására fogalmazódik meg, de már akként, hogy a Gondolatok és érzések függni fognak a környezettől és a környezeti hatásoktól, s még az ellentét sugallta gondolati energiáktól is. A Tudat tehát akként nem különvaló a Szellemi Követtől, hogy mégis külön működést képes produkálni, csaknem pontosan úgy, ahogy a számítógép, amely az egyes betáplált információ-elemekből állít össze egész, kerek mondatokat, az információ-elemek értelmi-érzelmi irányának megfelelő formában fogalmazva meg azok mindegyikét, mintha néki mint gépnek saját véleménye volna, amelyet értelmi és érzelmi síkon egyaránt kifejezésre igyekszik juttatni. Holott ez a gép esetében nem így van, nem is lehetne, hisz a gép nem áll sem Szellemi Követ, sem pedig Lélekszál irányítása alatt, hisz csak gép, amely, mivel nem szerves elemekből áll, nem is érezhet, ha a maga konstrukciójának megfelelő fokon gondolatok összeállítására képes lehet is, de ezeket is csak az ember által betáplált gondolatelemekből, azaz az információk összességéből állítja össze. Tehát a számítógép, s annak „agya” az eszköz, a gép kezelője, és a programozók összessége az érzelmi és értelmi elemek birtokosa, akik a maguk nem fizikai erői révén hatottak a gép „agyára”, s ezzel a gép valamennyi lehetséges „reakciójára” is: ugyanez zajlott le a Szellemi Követ esetében is, amelyet a felsőbbrendű ÉN a maga meglévő információival, azaz értelmi és érzelmi elemeivel töltött be, és ez zajlott, és zajlik az Út minden pillanatában a Tudatban is, amelyet az Én-rész folyamatosan igyekszik a maga értelmi – érzelmi erői révén az egyes döntések meghozatala, ill. az egyes érzelmek megélése, vagy mindezek elvetése felé vezetni, de akként, hogy az általa átközvetített „programba” más/mások is beleírják a maguk késztetéseit, némileg megváltoztatva ekként a Szellemi Követ által írt „programot”. Amilyen energiákkal képes a Szellemi Követ a saját „programját levédeni”, olyan mértékben lehet biztos abban, hogy a Tudat azt fogja elfogadni és végrehajttatni (ill. megtagadtatni) a fizikai eszközzel, s épp ez a cél: a Szellemi Követ győzelme ugyanis mindennél hitelesebben igazolja vissza a Felsőbbrendű ÉN tényleges erejét, s annak Ébredtségi és tisztasági fokát, hisz a Szellemi Követ a felsőbbrendű ÉN teljes jogú Képviselője. 118
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Végezetül vegyünk szemügyre még két, egymással összefüggő kérdést: Mikor és milyen szinten felel a Tudat a test cselekvéseiért? Hathat-e, s ha igen, mikor, és milyen formában hathat az érzelmekre? A Tudat, amiként mondtam, a Szellemi Én-rész függvényében létezik, de létét csak addig képes megőrizni, amíg a működéséhez szükséges „energiát” megkapja. Bír bizonyos mértékű választási képességgel is, hisz a hozzá, vagy az irányítása alatt álló testhez a külvilágból érkező ingerek, késztetések elfogadása vagy elvetése fölött dönthet, mindaddig, míg az eldöntésre váró Kérdés túl nem nő rajta. Van egy bizonyos belső alapprogramja (hogy a korotok embere számára ismert példánál maradjunk), egy alapséma, amely megfelel a kornak és az adott szintnek, ehhez még hozzá adódnak azok az ismereti elemek, amelyek az adott, a közvetlen környezetben megszokottak és elfogadottak, és mindehhez közvetíti át a Szellemi Követ az egyes történések során a maga késztetéseit a késztetés elfogadtatásához rendelkezésére álló energiával együtt. Ha ez az energia elégséges a Tudatba más irányból érkező késztetés felülírására, a Tudat a Szellemi Énrész, ha pedig elégtelen, az ellentét késztetését fogja követni: egyéb, mindennapos esetekben a közeg elvárásait igyekszik elfogadtatni és követtetni is a fizikai eszközzel, hisz ez íródik bele a test létének kezdeti szakában, mert az engedelmesség a kisgyermek lét-feltétele, amelytől nem csak az függ: kap-e a lét megtartásához szükséges élelmet és védelmet, de az is: megkapja-e azt a Szeretetet, amely nélkül a Szellemi Követ sem képes kibontani és kinyilvánítani a maga valós, azaz Isteni Természetét a Tudatban, amely ismét csak a Szeretet, amelyet nem csak életre kelt, de táplál és erősít is a test Tudata révén a Szellemi Követ felé áramlott Szeretet energiája. Igaz: ha a Tudat nem nyílik ki, tehát ha a Szellemi Követ nem képes a megfelelő agyi tartomány kiépítésére valamely oknál fogva, a benne lévő Szellemi Természet: a Szeretet megélésének késztetését akkor is átközvetítheti, és át is közvetíti a Lélekszálon keresztül, mert a Szeretet nem csak a Szellem: A LÉT ŐS-TERMÉSZETE, mert ISTEN ŐSTERMÉSZETE, és ISTEN MAGA A LÉT! Ekként a LÉT alapfeltételét adó Szeretet, annak képessége mintegy spontán módon, az Életerővel együtt közvetítődik át az agysejtek mindegyikébe, függetlenül attól: a Tudatosodásra alkalmas agysejt-csoportról van szó, vagy más, csak a test fizikai működéséért felelős agysejt-csoport valamely agysejtjéről, hisz nem csak a Tudatosodásra képes és alkalmas Élőlények, de a Lélek-elemmel bíró Élőlények mindegyike képes (a benne lévő Lélek-elem tisztasági fokának mértékében!) a Szeretetre: annak elfogadására, s akár viszonzására is. Igaz viszont az is: ha a Szellemi Követ maga még az alsóbb ébredtségi szintet tudhatja csak a magáénak, a legtökéletesebb és legédesebb Szeretetre sem fog tudni teljességgel hasonló Szeretettel válaszolni, mert a magához vonhatott lélek-szál tisztasági foka ebben megköti, viszont az is igaz, hogy a magasabb szintről érkezett, s ekként magasabb rendű Szellemi erő birtokában lévő Én-részben a Szeretet legkisebb szikrájától is kinyílhat, és teljes pompájában ragyoghat a Szellemi Természet: a Szeretet, s míg az előbbeni akár egy egész családot mélyebb rezgésszintre utasít durvaságával, az utóbbi a mélységben lévők sokát emelheti tiszta Erői birtokában, mert a maga ténylegesen is megtisztított Szellemi Természete révén akár a legtisztátalanabb, s éppen annak megtisztíthatásáért magához vont Lélekszálat is meg tudja tisztítani. Ez is azonban, amiként minden más, a Szellemi Követ tényleges erején múlik, amely Erő hű tükörképe, annak fizikai szintű kinyilvánítója és használója a test és a test Tudata, pusztán csak azért, mert az adott szinten a Szellemi Követ még a test közvetlen irányítását sem lehet képes elvégezni: nem még hogy arra módja lehetne, hogy fizikai eszköz nélkül, mint tényleges Szellemi Követ végigjárjon egy Utat. Amikor tehát a Tudat hibázik, a Szellemi Én-rész és a környezet hibáját kell keresni és feltételezni, amelyek révén a Tudat hibás és/vagy gyenge „programot” kapott, a nagyobb hibák esetén ismét a Szellemi Én-részt, amely a kezdeti hibát nem képes a maga ereje révén módosítva a maga Akarata szerinti irány felé terelni a Tudatot, amely néki, mint elsődleges nem fizikai testelemnek épp úgy csak eszköze, amint eszköze a test is, amelyet azonban csak a közvetítő: tehát a Tudat irányítása révén képes vezetni, ahogyan ti vezetitek az autót a kormányt használva, s ahogy ti határozzátok is meg az autó haladási irányát a kormány által vezérelt kerekeket fordítva a kívánt irányba. S még két utolsó kérdés e témával kapcsolatban, amelyek szintén egymáshoz tartoznak, s amelyekkel lényegében végére is érünk e kötetnek: 119
Tandari Éva: Amikor megfordul a Szél II. kötet Meddig erény, és mely szinten bűn: egyáltalán, lehet-e bűn a Szeretet? Hogyan lehet képes, és képes lehet-e egyáltalán a Tudat elfedni önmagát a Szeretet, s a Szeretet megélése, azaz a szeretet cselekvéssé változtatásának késztetése elől? A Valódi, Tiszta SZERETET soha, semmiképp sem bűn, még akkor sem, ha a a szeretetből vállalt cselekedet hibás: ekként ha a cselekedet más/mások ártására van, a Szeretet nem: de a cselekedet elvetendő, ha csak nem valamely más Úton járó puszta Létének megőrzése a Cél, mert ez utóbbi esetben a hibásnak érzett cselekedet is szükséges és felvállalandó és elvégzendő lehet. Ha a cselekedet nem tiszta, és nem is igazán szükséges, el kell vesse a Tudat: s erre a Szellemi Követ meg is fogja adni néki, s a Tudaton keresztül a fizikai eszköznek is a késztetést. Gyakori azonban, hogy ez esetben az ellentét támogatja a hibás cselekedetet, s az igyekszik a cselekedet mindenáron való folytatásának, megvalósításának késztetését sugallni a Tudat felé, akár akként is állítva be a Szellemi Követtől érkezett ellenkező előjelű késztetést, mintha az volna az ellentéttől, amely által az ellentét igyekszik megkötni őt a Szeretet-cselekedetben! Természetes, hogy amennyiben valamely Testvéretek vagy valamely Lélek-lény puszta fizikai létének megőrzése a Cél, nem kezdhettek el mérlegelni és bölcselkedni: az éhezőnek adott élelem, a didergőnek adott ruha, takaró: mind a „köteles Szeretet-cselekedetek” közé tartoznak, amelyek a LÉT jogán és okán illetnek meg minden élőlényt, legyen az valamely embertársatok, vagy „csak” egy mellétek szegődő, s szemmel láthatóan éhes és szenvedő állatka. Hány, de hány Testvérünk tévedt már ekként és hány tévelyeg még ma is, csak mert a Szeretet nem párosult bennük a Bölcsességgel, mert az előbbenit fontosnak tartották bár, de teljességgel elvetették az utóbbit! S hányak ártására voltak és vannak az ekként, tehát a Bölcsesség teljes elvetésével esett cselekedetek révén…! Igaz viszont ennek ellenkezője is, és nem kevésbé gyakori (sőt!) az, amikor a Tudat a maga „bölcsessége” révén tagad meg valamely Szeretet-cselekedetet, s ekként lesz ártására a szenvedőnek csak úgy, mint maga felsőbbrendű Én-jének, tehát a Szellemi Követnek, amely a maga gyengesége (vagy restsége) végett nem volt képes valamely igazán fontos, bár a testet megterhelő Feladat elvégzése felé vezetni a Tudat révén a testet. A Tudat ugyanis ilyen esetben (is) a Szellemi Követ valós Ereje, tisztasági foka, s a Lélek-szál tisztasági foka szerint fog dönteni, ami annál is nehezebb, mert az ellentét a testre való közvetlen ráhatással is befolyásolhatja a Tudat döntését, míg a Szellemi követ csak a test bizonyos történések felé való vezetése révén törekedhet ugyanerre, amelyek felvállalását nem mindenkor fogadja el a Tudat, hisz spontán működési rendszerének egyik alapja az életösztön, amely azonban nem csak a test puszta fizikai létének megtartását jelenti, de a test mindenképp való megóvását is: s ezt szintén képes az ellentét is a maga javára fordítani, s nem is kevéssé! Amikor valamely kellemetlen, fáradtságos, vagy a test számára fizikai fájdalmat adható történés felvállalásának késztetését közvetíti a Tudat, s annak révén a test felé a Szellemi Követ, az ellentét az életösztönt kelti fel a Tudatban, a test jóllétének szükségességét állítva szembe a Szellemi Követtől érkezett késztetéssel: s mert a Tudat, mint az Út végigjárását lehetővé tevő testért, s még a test egyes elemeiért is felelős agyi tartományok biztonságát tartja elsődleges fontosságú Feladatának, lévén hogy ez a magzati szakban elsőként beíródott Tudattalan tudati-ismereti elem, hajlani is fog az ellentét sugalmazására a Szellemi Követtől érkezett késztetést elvetni, hogy megőrizze a test létét és e lét biztonságát, s ezáltal az agy létét és biztonságát is, akár azon az áron is, hogy ezzel az Út tényleges végigjárójának Szellemi „jóllétét” veszélyezteti. S épp ez utóbbi az ellentét szándéka, ám a Tudat, amely önálló működésre csak részlegesen, a maga nagyon is szűkös belső programjában szereplő „tól-ig” határon belül képes, ezt nem kész elfogadni, annál is inkább nem, mert nem képes különválasztani magát a testtől, amelynek pedig ő maga is csak irányítója, épp úgy, amiként néki kívánna irányítója lenni a Szellemi Követ, aki az ÚT tényleges birtokosa. (2006. máj. 31.) * * * 120
