Amikor a tanulás öröm 2. rész Elvárjuk, hogy a tanulás élvezetes legyen… …de mit tudunk valójában, ami ehhez hozzásegítene?
Miért van az, hogy az egyik ember még a koncentrációs táborban is képes örömöt érezni, míg a másik halálra unja magát egy divatos üdülıhelyen is?
Ha ismerjük a választ erre a kérdésre, könnyebb lesz úgy szervezni tevékenységeinket, hogy a tanulás öröm legyen…
E tanulmánysorozat elsı részében arról olvashattál, mi szükséges ahhoz, hogy a tanulás öröm legyen: az érzés, hogy képes vagy megbirkózni az elıtted álló feladattal, egy gondosan meghatározott cél felé haladva, egy szabályokhoz kötött rendszerben, amely (4) világos visszajelzéseket ad teljesítményedrıl. Ilyenkor olyan erısen
összpontosítasz
a
feladatra,
amit
végzel,
hogy
semmilyen
más
aggodalmaskodásra, problémára nem marad figyelem energiád – beleértve saját magadat is. Ettıl olyan egyszerő egy örömteli tevékenység. Az Én-tudat eltőnik, az idıérzék torzul. Az ilyen örömteli tevékenység jutalomértéke nagy, mert – annak ellenére, hogy az Én-tudat nincs jelen – az Én megerısödve kerül ki belıle. Minderre kaptál pár tippet a tanulmány elsı részében: a nyelvtanulásra alkalmazva.
De vajon melyek azok a személyiségjegyek, amelyek elısegítik az áramlatélmény átélését?
Most megnézzük, mik azok a belsı és külsı feltételek, amelyek segítenek, vagy éppen hátráltatnak abban, hogy a tanulás számodra öröm legyen. Nem könnyő a mindennapi eseményeket és tapasztalatokat – mint például a tanulás – átalakítani egy áramlat-élménnyé, de majdnem mindenki képes arra, hogy fejlessze az erre irányuló készségeit. A kérdés, amit most felvetünk: mi különbözteti meg azokat az embereket, akik ezt könnyedén képesek megtenni azoktól, akik nem képesek rá. Ez lesz a te személyes recepted. Figyelj jól. És ne feledd: ne csak olvasd, alkalmazd!
Az áramlat-élmény 4 legnagyobb akadálya A 2 belsı akadály
1.
Vannak olyan emberek, alkatilag képtelenek az áramlat-élményre.
Nemcsak a tanulás tekintetében, hanem általánosságban. Egyszerően
azért, mert vérmérsékletüknél fogva kevésbé képesek összpontosítani a pszichikus energiáikat, mint mások. A tanulási zavarok jó része egyébként ilyen, figyelem-
1
összpontosítási zavar, és a hátterükben a figyelem irányításának nehézségei állnak. A figyelem zavarai pedig nemcsak a tanulást zavarják, hanem általában az áramlat-élményeket is. Ilyenkor az illetı egyszerően kizárja az áramlat-élmény lehetıségét
azzal,
hogy
nem
ura
a
pszichikai
energiáinak.
A
figyelem-
összpontosítási zavarokat a mai tudásunkkal javarészt képesek vagyunk orvosolni.
Ha ilyen gondjaid vannak, jó, ha tudod, hogy számos bevált gyakorlat létezik a koncentráció fejlesztésére az olyan egyszerő segédeszközöktıl kezdve, mint a jegyzetelés a komplex fejlesztı gyakorlatokig, mint például egy zajos, kaotikus helyen 100-tól visszafelé számolás. Hála Google-nek, ezeket könnyő megtalálni, és szó szerint csak a kezedet kell kinyújtani értük. Mindezeknek a jól mérhetı végeredménye pedig az lesz, hogy a tanulás könnyebben megy, és könnyebben magával sodor majd az „áramlat”, vagyis több örömteli élményben lesz részed.
2.
Kevésbé súlyos akadálya az áramlat-élménynek a túlzott Én-tudat. Az
az ember, aki folyton azon aggódik, milyennek látják ıt a többiek,
aki attól fél, hogy rossz benyomást kelt vagy valami helytelen dolgot tesz, ezzel folyamatosan kizárja magát az örömbıl. Ha tehát folyton azon aggódsz, hogy rosszul ejtesz valamit, vagy nyelvtani hibát vétesz beszélgetés közben, esetleg rosszul fogalmazol, miközben egy e-mailt írsz egy partnernek, akkor ezzel kizárod azt, hogy örömöt lelj a tevékenységben. Egyszerően rossz helyre összpontosítod a pszichikai energiákat.
Ugyanígy járnak a túlzottan Én-központú emberek is. A túlzott Énközpontúság azt jelenti, hogy az ember minden információt a saját érdeke szempontjából képes értékelni. Egy virág, egy mosoly, vagy egy jól elvégzett feladat önmagában semmit nem jelent az ilyen embereknek – egy gondolatot sem érdemel. Hacsak nem lehet azt valamire felhasználni. A tudat ilyenkor egy saját, öncélú struktúrába rendezıdik, és csakis annak van hely benne, ami a célt szolgálja. Az Én ilyenkor olyan sok pszichikai energiát nyel el, hogy az ember nem tud bekapcsolódni az áramlat-élménybe. Ennek ismertetıjele az, hogy valaki sosem csodálkozott még rá egy szép, vicces vagy érdekes angol kifejezésre pusztán azért,
2
mert létezik, vagy hogy haszontalannak és ezért lényegtelennek tartja a nyelv részleteiben rejlı szépségét, hiszen az nem szolgálja ıt sehogyan.
A 2 külsı akadály Azt gondolnánk, a Kalahári-sivatagban vagy a sarkvidékeken élı embereknek nincs sok örömben részük, hiszen hihetetlenül kemény körülmények között élnek. Pedig a legmostohább körülmények sem tudják teljesen kiiktatni az áramlat-élményt. Az eszkimók a maguk kopár, kegyetlen földjén is megtanultak énekelni, táncolni, csodálatos fafaragásokat készíteni, és hihetetlenül részletesen kidolgozott saját mítoszvilágot alkottak. Kicsit nehezebb azonban felülkerekedni az áramlat-élményt gátoló társadalmi körülményeken. Két fı ilyen van, és rá fogsz ismerni mindkettıre a saját életedbıl, iskolai tanulmányaidból vagy tapasztalataidból.
3.
Amikor egy társadalomban a viselkedési szokások és normák
összezavarodnak, amikor többé már nem világos, hogy mit szabad és
mit nem, és amikor bizonytalan a közvélemény értékelése, akkor az emberek magatartása értelmetlenné és szabálytalanná válik. Ilyen helyzet jön létre például akkor, amikor egy gazdaság összeomlik. Ugye emlékszel még a kilencvenes évekre? Amikor az adócsalás még nemzeti sport volt, és amikor „ügyesnek” ítélte azt az embert a közvélemény, aki lopott az államtól. Ma már senki nem helyesli az adócsalást, sıt, habzik a szánk, amikor a hírekben errıl hallunk. Ugyanez a helyzet jön létre, amikor egy hirtelen gazdasági fellendülés következtében a takarékoskodás és a kemény munka hagyományos értékei hirtelen elveszítik jelentıségüket. Ez volt a helyzet például a dotcom összeomlás elıtt, a nagy bıség idején az Egyesült Államokban: nem volt olyan buli, ahol ne lett volna ingyen drog, és az „outcall”, vagyis a házhoz jövı prostitúció olyan hétköznapi szolgáltatás volt, mint amikor az ember pizzát rendel. Mára már ez is megváltozott. Egy ilyen bizonytalan, szabályok hiányával jellemezhetı környezetben az áramlat-élménynek egyszerően nincs értelme, mert az emberek egyszerően nem látják világosan, mibe érdemes pszichikai energiát fektetni. És igen nehéz ezen
3
felülemelkedni,
hiszen
megingathatatlan,
szilárd
belsı
értékrendszerrel
kell
rendelkeznie az embernek.
4.
A másik akadály az elidegenedés, amely sok szempontból a szabályok
összekeveredésének az ellentéte. Ez azt jelenti, hogy az embereket a
társadalmi
rendszer
arra
kényszeríti,
hogy
a
céljaikkal
ellentétesen
cselekedjenek. Az, akinek két állásban kell helytállnia csak azért, hogy eltarthassa a családját, valószínőleg elidegenedik. Ugyanez történik, amikor órákat kell sorban állni a hivatalos ügyek intézésekor vagy egészségi ellátásra várakozva, vagy amikor ugyanazt az értelmetlen feladatot kell naponta ötszázszor a futószalag mellett végrehajtani. Ilyenkor az ember egyszerően nem teheti meg, hogy pszichikai energiát fektessen olyan dologba, amire vágyik. A legtöbb ember képtelen ebbıl kilépni, hiszen hihetetlen bátorság, szilárd belsı motiváció, kitartás és erıs elhatározás kell hozzá. De ha ilyen helyzetbe kényszerül az ember, sokszor már a felismerés és a helyzet elemzése is segít abban, hogy megerısítsd magad, és elindulj a céljaid felé.
És persze vannak olyan emberek is, akik képesek örömet lelni olyan helyzetekben, amelyeket mások elviselhetetlennek tartanak. İk az áramlat-emberek. Érdemes tanulni tılük! Nézzük most meg közelebbrıl, hogy kik ık, és milyen trükköket alkalmaznak!
Az áramlat-emberek Nehéz, életveszélyes helyzetbe került emberek beszámolóiból már tudjuk, hogy csak az tartotta ıket életben, hogy a kegyetlen objektív körülményeket átváltoztatták szubjektíven befolyásolható élményekké. Ezek az emberek pontosan követték azokat a szabályokat, amelyeket neked is követned kell, ha azt akarod, hogy a tanulás öröm legyen. Elıször is, figyelmet szenteltek környezetük legapróbb részleteinek is, és olyan rejtett cselekvési lehetıségeket leltek bennük, amelyek megfeleltek amúgy igencsak korlátozott lehetıségeiknek. Majd ezután a helyzettel összhangban lévı
4
célokat tőztek ki maguk elé, és a kapott visszacsatolás segítségével közvetlenül figyelemmel kísérték a fejlıdést. Amikor aztán elérték a céljukat, azonnal feljebb tették a mércét és megdöbbentıen komplex feladatokat állítottak maguk elé. Hogy alkalmazható ez a tanulásra? Nézzünk egy gyakori problémát: nincs idıd az angoltanulásra. Mit tesznek az áramlat-emberek ebben a helyzetben? Olyan gondosan megfigyelik és elemzik a lehetıségeiket, hogy megtalálják azokat a kiskapukat, amelyek megteremtik nekik az idıt arra, hogy elérjenek egy belátható célt, amit ık maguk tőztek ki maguk elé. Például átismételni és begyakorolni a két jelen idı korrekt használatát egy hét alatt, abban a napi pár percben, ami a tanulásra marad. Aztán ahogy elérték ezt a célt, rögtön kitőznek egy következıt, ami mondjuk a két múlt idı átismétlése lesz. És ilyen lépésekkel képesek egy hihetetlenül komplex célt elérni: folyékonyan beszélni angolul. Vagy még egy példa az angoltanulásra, és arra, hogyan lehet felfedezni a cselekvési lehetıségeket. Koncentrálj néha a részletekre! Hogy írod, hogy ejted, és miért pont úgy? Mennyire más a jelentése ugyanannak a prepozíciónak más és más igékkel? Mennyire máshogy kell egy angol mondatot fordítani, ha azt akarjuk, hogy magyaros legyen? Hány ismeretlen szó van egy oldalon? Fedezd fel a szépet vagy a furcsát, a szabályt és a kivételt, a logikátlant és a logikust, vagyis a lehetıséget!
Valódi zsenialitással találnak mentális cselekvési lehetıségeket például a bebörtönzött emberek. Eva Zeisel keramikus, akit a sztálini rendırség egy évre a moszkvai Ljubjanka börtönbe zárt be, úgy tudott épelméjő maradni, hogy képzeletben melltartót készített a rendelkezésre álló anyagokból, fejben sakkozott magával, francia társalgásokat folytatott, tornázott és verseket írt, amiket késıbb memorizált. Albert Speer, Hitler kedvenc építésze hónapokig azzal tartotta magában a lelket a spandaui börtönben, hogy képzeletbeli gyalogtúrát tett Berlinbıl Jeruzsálembe, és megjelenítette magában az út eseményeit és az elé táruló tájakat. Ha a rossz körülmények meg akarnak minket bénítani, vissza kell szereznünk az irányítást azzal, hogy új irányba fordítjuk pszichikai energiáinkat. Ha a börtönbıl kikerülni nem tudunk, tegyük elviselhetıvé! Vagyis olyan irányba irányítsuk az energiákat, ami a külsı erık hatókörén kívül esik. Senki nem akadályozta meg Speer-t, hogy legalább gondolatban elutazzon Jeruzsálembe, igaz?
5
Vajon mi az, ami egyes embereket képessé tesz arra, hogy átvegyék az irányítást önmaguk felett, míg mások összeomlanak a külsı viszontagságok hatására?
Nos, a kutatások szerint a túlélık legfontosabb tulajdonsága a „túlzott Éntudattól mentes individualizmus”, avagy olyan erıs célra irányultság, ahol a cél nem az Én felé irányul. Mit jelent ez? Zeisel és Speer nem magukkal foglalkoztak, és azzal, hogy folyamatosan kínozzák magukat a „Miért történt?” vagy „Kijutok-e egyáltalán valaha?” kérdésekkel és a mi-lett-volna-ha típusú felvetésekkel, hanem kerestek egy olyan célt, amely rajtuk kívül álló dologra irányul, és nagyon erısen arra összpontosítottak. Ugye könnyen belátható, hogy ha folyton azon keseregsz, hogy sose fogsz megtanulni angolul, és hogy neked nincsenek olyan lehetıségeid, mint másnak, akkor olyan szinten csak magaddal foglalkozol, hogy másra nem jut majd pszichikai energiád? Mert nem fog jutni, vagy csak egy töredéknyi – ami persze ellehetetleníti az áramlat-élményt, vagyis hogy örömödet leld a tanulásban.
Azok az emberek, akikben megvan ez a „túlzott Én-tudattól mentes individualizmus”, minden körülmények között képesek a legjobbat nyújtani, de elsıdlegesen nem saját érdekeiket akarják érvényesíteni. Mivel cselekedeteiknek belsı motivációja van, a külsı körülmények nem egykönnyen zavarják meg ıket. Így elég pszichikai energiájuk marad arra, hogy tárgyilagosan megfigyeljék és elemezzék a környezetüket, és így nagyobb az esélyük arra, hogy új cselekvési lehetıségeket fedezzenek fel. Az Én-központú emberek, akik fıként azzal vannak elfoglalva, hogy az Énjüket védjék, darabokra esnek szét, ha a külsı feltételek mostohák. Figyelmük ilyenkor befelé irányul: mindenáron helyre akarják állítani a tudat rendjét, és arra már nem marad elegendı energiájuk, hogy megbirkózzanak a külsı valósággal. A megoldás: fokozatosan megtanulni, hogy toleráld saját fogyatékosságaidat és közömbös légy irántuk, és a figyelmedet növekvı mértékben irányítsd a külsı dolgok felé: a világ állapota, emberek, akik körülvesznek, információ, ami elérhetı. Ha nem
6
kizárólag magaddal vagy elfoglalva, jut elég energia a tanulás és az angol nyelv szépségeinek felfedezésére.
A jó hír, hogy ez egy fejleszthetı készség. Olyan, amit gyakorlással és fegyelemmel tökéletesíteni lehet. A következı részben azt is megnézzük, hogyan!
Ajánlott olvasmány Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001
A következı oldalon egy rövid összegzést találsz olyan formában, ami alkalmas arra, hogy leírd a saját ötleteidet velük kapcsolatban. Azokat az ötleteket, amelyek megvalósíthatók a tanulásban és beépíthetık a mindennapi életbe.
Ötletelj! Légy kreatív!
Hajrá!
7
Így fogom alkalmazni ezeket a tippeket: Fejleszd a koncentrációs képességedet, mert elengedhetetlen feltétele annak, hogy képes legyél örömödet lelni a tanulásban.
Fogadd el a fogyatékosságaid! Ne érdekeljen túlzottan, mit gondolnak mások!
Ne figyelj magadra túlzott mértékben, mert értékes pszichikai energiákat köt le!
Szentelj figyelmet a környezetedben lévı lehetıségeknek! Fedezd fel ıket, hogy kihasználhasd a rendelkezésre álló eszközöket!
Amikor úgy érzed, hogy a körülmények meg akarnak bénítani, fordítsd új irányba a figyelmedet! Oda, ahol a bénító körülmények nem számítanak.
Ha a környezetedben a viselkedési szabályok és normák összezavarodnak, alakítsd ki saját normáidat és élj azok szerint!
Ne hagyd, hogy arra kényszerítsenek a körülmények, hogy kizárólag a céljaiddal ellentétes tevékenységeket végezz!
8
