Tridandi Sannyasa
A mikor a Jószerencse Felvirrad
sa°k¦rtanájukat. Rendszeresen ott voltam és részt is
Élettörténete a Saját Szavaival
vettem ezeken a sa°k¦rtanákon. Mindez élénken él az emlékeimben. Soha nem fogom elfelejteni. Még mindig
1975. szeptember 9-én ƴ abban a hangulatban, ahogy egy egyszerû tanítvány szeretné, hogy a lelki tanítómestere megismerje ôt ƴ Gour Govinda Swami levelet írt ¼r¦la Prabhup§dának, hogy röviden bemutassa élettörténetét.
van néhány bhakta a faluban, de már nincs rendszeresen sa°k¦rtana.
Mostanában
a
falusiak
túlságosan
ragaszkodnak az anyagi érzékkielégítéshez, és a személyes önzésük kielégítése után futnak. Nem fordítanak túl sok figyelmet a m¡rtira. A m¡rti-szoba lepusztult állapotban
Imádatra méltó Gurujim, ¼r¦la Prabhup§da! Kérlek, kedvesen fogadd alázatos hódolatomat lótuszlábadnál! Régóta vágyom arra, hogy valamit elmondjak az életembõl. Úgy gondolom, kegyelmességed meg fog nekem bocsájtani, hogy mindezekkel zavarom. A g¥hastha-§ªramában (azaz mint családos ember) középiskolai tanár voltam. A nevem Brajabhandu Manik volt. Amíg középiskolai tanulmányaimat folytattam, az anyai nagybátyám házában voltam elszállásolva. Családja és az ôseik mind az Úr K¥¢£a nagy bhaktái és híres k¦rtan¦yák voltak. Családi m¡rtijuk ¼r¦ Gop§la Jiu. Néhányan úgy is nevezik, hogy Gop¦n§tha Jiu. Ez a m¡rti a szent V¥nd§vanából jött. Van egy nagyon csodálatos történet arról, hogyan jött el a m¡rti V¥nd§vanából Gadeigiribe, anyai nagybátyám falujába. Ezt a történetet most nem mesélem el. Csak azt szeretném elmondani, hogy ez a m¡rti a meditációm tárgya. Az elsõ lelki ösztönzést ott, anyai nagybátyám családi m¡rtijának, Gop§lának a templomában kaptam. Akkoriban a templomban minden este tartottak sa°k¦rtanát, mivel a m¡rti kifejezetten azért ment oda, hogy hallgassa a
van. Senki sem viseli gondját. Amikor tanárként a
52
53
g¥hastha-§ªramában éltem, nagyon gyakran jártam oda, és tartottam sa¯k¦rtanát illetve Bhagavad-g¦t§ elõadást a szeretett ¼r¦ Gop§la m¡rti és a falu bhaktái jelenlétében. Az a m¡rti és azok a bhakták jelentették számomra az inspirációt. Abban az idôben lefordítottam a Bhagavad-g¦t§t (Gita Press, Gorakhapur kiadásában és néhány más változatot is) orijára, és ezekbôl olvastam fel elôttük. Hadd mondjak el valamit a vallásos életembôl arról, hogyan szolgáltam az Isteni Élet Társasága elnevezésû vallásos szervezetet, amit a rishikeshi Swami S¦v§nanda Sarasvat¦ alapított a Himalájában. Olvastam a filozófiáját, és az õ utasításainak megfelelôen végeztem a s§dhanát. Ez ¼a¯kar§c§rya m§y§v§d¦ filozófiája volt. De az én példaképem az Úr Caitanya volt. Szóval nem voltam annyira elégedett, mint amennyire most vagyok azzal, hogy követem a Te filozófiádat, ami ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu filozófiája. Tagja voltam a rishikeshi (Himalája) Isteni Élet Társaságnak. Minden nyári szünetben elmentem abba az §ªramába, eltöltöttem néhány napot a társaságukban.
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tridandi Sannyasa
Swami ¼¦v§nanda filozófiáját követve erõs hajlam fejlõdött
még vonakodott. Mindez 1969-ben történt. Azért, hogy
ki bennem a lemondásra. Elmerültem a lelki témájú
felkészítsem erre, még öt évig, azaz 1974-ig velük
irodalom orijára történô fordításában és felolvastam azt
maradtam. Ez idô alatt zavart voltam a munkámban és
az érdeklõdõ bhaktáknak. Mindig szeretett m¡rtimra,
a családi életemben is. Ezért elhatároztam, hogy fel kell
¼r¦ Gop§lára (K¥¢£ára) gondoltam, miközben a
adnom mindent, ki kell szállnom mindenbôl, hogy lelki
kötelességeimet végeztem. Fokozatosan elvesztettem az
s§dhanát végezzek és sanny§s¦vá váljak. Aztán egy szép
állam alkalmazásában álló tanári hivatásommal és a
reggel feladtam mindent – az állami tisztviselõi munkát
családi ügyekkel kapcsolatos érdeklôdésemet.
és a családos életet is – és elindultam a Himalájába,
Van egy öcsém, Kripasindhu Manik, aki jelenleg
hogy sanny§s¦ legyek. Igen, mielõtt elhagytam a családi
önkéntes sebész asszisztens az orisszai tartományi hivatal
életet, mindenkinek – a feleségemnek, a gyerekeimnek,
alkalmazásában. Amikor Kripasindhu tizenkét éves
az öcsémnek, Kripasindhu Maniknak, és minden
volt, az apám meghalt. Ennél fogva a felnevelésével, a
barátomnak, ismerõsömnek – elmondtam, hogy a guru-
taníttatásával és a házasságával kapcsolatos kötelességek
§ªramába fogok menni, hogy sanny§s¦ként élhessek.
a nyakamba szakadtak. Kötelességként, apai szerepet
Nem örültek, hogy elmegyek, de akkor is feladtam
ellátva végeztem mindezt, mivel az apám elhagyta az
mindent. Kiléptem a családos életbôl és elindultam
anyagi világot és rám ruházta ezt a felelõsséget. Amikor
a Himalája felé. Amikor elhagytam a családos életet,
eleget tettem e kötelezettségnek, ezt a családfenntartó
voltam Gadeigiriben, kedvenc gop§la-p¦thámban,11
felelõsséget átadtam az öcsémnek, ¼r¦ Kripasindhu
anyai nagybácsikám falujában. Kifejeztem a vágyamat,
Maniknak, és kifejeztem a vágyam, hogy feladjam a
hogy sanny§sa fogadalmat tegyek, és ezután odamennék
családfenntartó életet és sanny§sa fogadalmat tegyek.
a K¥¢£a-tudatot tanítani (azaz Gop§la-K¥¢£a üzenetét)
Egyszer az öcsém könnyekkel a szemében mondta, hogy az emberek gyûlölik, mert nincsenek
az orisszai bhaktáknak. A m¡rtim elõtt tettem erre fogadalmat.
gyerekei (azóta sincsenek utódai). Ezért szeretett
Amikor megkértem a ¼¦v§nanda ݪrama Isteni
m¡rtim, Gop§la elõtt minden gyerekemet – hetet, négy
Élet Társaságának elnökét, hogy adjon nekem sanny§sát,
fiút és három lányt – neki adtam ezekkel a szavakkal:
õ visszautasított, és azt mondta, menjek haza. De én
„Mostantól õk a te gyerekeid. Ez a te családod. Kérlek,
kijelentettem, hogy nem fogok visszatérni a családos
gondoskodj róluk.” Így fejeztem ki a vágyamat, hogy fel
életemhez, azaz a g¥hastha-§ªramába. A m¡rtim elõtt
kívánom adni a g¥hastha-§ªrama életet, és sanny§s¦
adtam át a családomat Sr¦ Kripasindhu Maniknak, s ezt
lennék, hogy a K¥¢£a-tudatot taníthassam. Ô ekkor
nem vonhatom vissza. Ezt követôen Kripasindhu Manik
54
55
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tridandi Sannyasa
beleegyezését akarták, és mivel ezt nem kapták meg, nem fogadtak be az ݪramába. Így otthagytam azt az ݪramát, és néhány napig a közeli erdõben egy kunyhóban éltem, mint v§naprastha, erdôlakó. Ezalatt egy sanny§s¦ (swami) a „Swami Gop§lananda” új nevet adta nekem és így szólt: „Most már sanny§s¦ vagy, hiszen az elmédben már a sanny§sa rendbe léptél.” Mivel a példaképem ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu volt, és érdekelt a mah§-mantra éneklése, mindig azon gondolkodtam, hogy ha mindazt megtesszük, amit ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu mondott, akkor mi szükség van a s§dhanára. Ez a kérdés gyakran az eszembe jutott. Egy nap, meditálás közben jött az ötlet, hogy hozzáadjam a „Gour”-t a nevemhez. Így volt a nevem Gour Gopalananda d§sa, amikor V¥nd§vanában elõször találkoztam Isteni Kegyelmeddel. Attól a naptól kezdve jól ismersz engem. Te igazán nagylelkû vagy. Igazából olyan vagy, mint egy kívánságteljesítô fa, hiszen bármikor is tápláltam valamilyen vágyat, azt akkor és ott beteljesítetted. Vágytam arra, hogy a sanny§sa rendbe lépjek (ahogy ezt korábban említettem), és Orisszába menjek a K¥¢£a-tudatot terjeszteni. Az a vágy, hogy sanny§s¦ legyek, már beteljesült. Most a következô, ami felmerült az, hogy Orisszába menjek. Isteni Kegyelmed már ki is fejezte, hogy e szolgádnak Orisszába kell mennie és ott kell prédikálnia. Egy darab föld már rendelkezésünkre áll Bhubaneswarban, hogy központot nyissunk.
E vágy teljesítése érdekében szolgád megfelelô társakat ƴ bhaktákat ƴ szeretne, akikkel Orisszában dolgozhatna. Ha lennél olyan irgalmas, és indokolatlan kegyedet záporoznád e szolgádra, akkor ô csodákra lenne képes, kezedben eszközeként cselekedve. Minderrôl már korábban írtam egy levelet Neked, és várom a választ. El kell mondanom, e szolgádnak az a vágya, hogy bárcsak elmehetne kedvenc gop§lap¦thájához, és ott taníthatná a K¥¢£a-tudat elveit. Az ott élô bhakták közül néhányan azt szeretnék, hogy menjek oda és beszéljek nekik a K¥¢£a-tudatról. Sôt, arra is vágyom, hogy azt a gop§la-p¦thát az ISKCON egyik vidéki központjává alakítsam. Bhubaneswar lehetne a városi központ, Gadeigiri falu gop§la-p¦thája pedig a vidéki központ lenne. Van ott néhány bhakta, akik nagyon jól ismerik a k¦rtanát. Ha néhányukat bevehetném a csoportunkba, az jó lenne, hogy együtt dolgozzunk és prédikáljuk a K¥¢£a-tudatot Orisszában. Felmerül a kérdés, hogy a sanny§saavatásom után odamehetek-e, anyai nagybátyám falujának gop§la‑p¦thájába. Igen, beszéltem errõl ¼r¦ Ghanasyam Girivel, a ¼r¦ gop§la-p¦tha felelõs vezetõjével, hogy hajlandó lenne-e átadni a p¦thát az ISKCON-nak, hogy azt az egyik központunkká változtassuk. Amikor ¼r¦ Bh§gavata d§sával elôször jártam Orisszában, volt lehetôségem találkozni és
56
57
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tridandi Sannyasa
beszélni vele. Azt mondta, hogy hajlandó ezt megtenni.
találj egy helyet, ahol lakhatok, és ami elég közel van
Most szeretnék odamenni, és utoljára beszélni vele a
gurudevám földjéhez. Oda fogok költözni, hogy jobban
p¦tha átadásáról és más dolgokról.
végezhessem a szolgálatomat, mint most.” Akkor eszembe
Kérlek, világosíts fel, hogy vajon, mint sanny§s¦nak szabad-e ezt megtennem, vagy pedig nem. Imádandó Guruj¦m, ¼r¦la Prabhup§da! Kérlek, légy kedves, bocsásd meg nekem,
jutott, hogy van egy apai nagybátyám, Basudev d§sa, aki Nayapalliban lakik. Amikor odamentünk a hely egy dzsungel volt. Megtaláltuk Nayapalli falut, ahol
amiért ilyen hosszú levelet írtam és ennek olvasásával
érdeklôdtem a nagybátyám felôl. Üdvözöltek minket,
zavarlak. Mindezek a gondolatok gyakran zavarnak, és
és amikor megtudták, hogy azért vagyunk ott, mert
nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek, ezért elmondtam
Mah§prabhu missziójáért dolgozunk, nagyon megörültek.
Neked, hogy halljak Tôled, mivel Te hiteles tekintély vagy,
Aztán Sirt bemutatták az összes falusinak, akik közül
aki világossá tesz mindent, hogy mit tehetek Érted. Sôt,
késõbb sokakat felavatott ¼r¦la Prabhup§da.
azáltal, hogy elmondtam mindezeket, megszabadultam e zavaró gondolatoktól.
Dikpati d§sa (Digambar Pattanaik): Egyik este hét óra körül Nayapalliban, Basudev d§sa barátomnál ültem és beszélgettünk,
Várom kedves és világos válaszod,
amikor megjelent egy fiatalember, ¼rutidhara, és bemutatott
Hare K¥¢£a. Maradok örök szolgád,
nekünk egy ragyogó trida£¨i-sanny§s¦t. ¼rutidhara elmondta, hogy
Gour Govinda Swami
ez a nagy lélek Gour Govinda Swami a K¥¢£a-tudat Nemzetközi
Egy Központ Bhubaneswarban
Közösségének tagja. Orisszában, Jagannathpurban született, és a nagyszerű, az egész világot tanító ¼r¦la Bhaktivedanta Swami
Habár nagyon elfoglalt volt azzal, hogy emberekkel
Prabhup§da avatott tanítványa. Mah§r§ja ezzel kezdte: „Azért
találkozott és osztotta a szent névrõl szóló kiadványokat, Gour Govinda
jöttünk, hogy az ISKCON nevére bejegyzett földrõl beszéljünk veled.”
Mah§r§ja az adományba kapott birtokon gondolkozott, amelynek a
Basudev Babu rám mutatott, és így szólt: „Ô a falunk
fejlesztése miatt ¼r¦la Prabhup§da ideküldte. A terület Bhubaneswar
vezetõje, vele beszélhetsz errôl.” Mah§r§ja elõvette a táskájából
külvárosában, Nayapalli faluhoz közel volt.
a föld tulajdoni lapjának egy másolatát. Megvizsgáltam a papírt,
¼ac¦nandana d§sa: Az egyik nap Sir így szólt hozzám:
„¼rutidhara,
gurudevám,
¼r¦la Prabhup§da
szerzett egy földterületet, innen nem messze. Kérlek, 58
és rájöttem, hogy a területet Chhabi Kanugo adományozta a közösségnek. További rövid beszélgetés után Mah§r§ja ¼rutidhara kerékpárjának csomagtartóján visszautazott a lakhelyére. 59
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tridandi Sannyasa
Másnap reggel Mah§r§ja Basudev d§sával eljött hozzám.
Amikor Swamiji kinyitotta az ajtót, megijedtünk,
Együtt elmentünk megnézni az adományba kapott földet. Habár sûrûn
mert egy nagy, fekete, de ártalmatlan kígyót láttunk a földön.
benõtte a dzsungel, Mah§r§ja ott akart maradni. Azt gondoltam, hogy
Azonnal indultam egy közeli szomszédhoz, hogy segítséget
ƴ mivel egyedül volt ƴ nagyon nehéz lenne kiirtania a dzsungelt,
kérjek elpusztítani a kígyót, de Mah§r§ja megállított. „Ez a
így megkérdeztem, hogy nem lakna-e inkább a közeli faluban lévô
teremtmény nem veszélyes. Nem bántott senkit. Nincs szükség
szalmatetõs házban. Örömmel elfogadta a felajánlást. Ezután
arra, hogy megöljék. Légy türelmes, magától is el fog menni.”
elmentünk egy bankár barátomhoz, aki a közelben lakott egy új építésû
Néhány perccel késôbb a kígyó a nyitott ablakon át kisiklott.
házban. Miután elmagyaráztuk neki a helyzetet, egy közeli szalmatetôs
Megérintett, hogy Swamiji milyen együttérzõ volt még egy
kunyhó kulcsát adta át. A kunyhó rendkívül egyszerű és kicsi volt, az
ilyen jelentéktelen lény irányában is. Miután a kígyó távozott,
alapterülete 2,5-szer 1,75 méter, a magassága pedig 2 méter. Száraz
néhány szomszéd segítségével kitakarítottuk a szobát, majd
bambuszból és tapasztott sárból készült. Elsõ látásra azt gondoltam,
beszélgettünk. Orisszában a kígyót baljós elôjelnek tartják.
hogy szóba sem jöhet, de Mah§r§ja elfogadta.
Emiatt javasoltam Mah§r§jának, hogy költözzön egy másik
Mah§r§ja másnap korán átköltözött ebbe a kunyhóba, s ezután eljött hozzám. Megkért, hogy béreljek két munkást, akik
házba. Ô udvariasan visszautasított, és mondta, hogy ne aggódjak az eset miatt.
megtisztítják az ISKCON területét. Hoztam a munkásokat, és
Elmentem, majd pár óra múlva egy barátommal együtt
elmondtam nekik, mi a dolguk. Ekkor munkába kellett mennem.
jöttem vissza. Swamiji egy pár karat§lát adott a kezünkbe.
Hívtam Mah§r§ját, hogy fogyasszon pras§damot a házamban, de
Kérdeztem, hogy van-e m¥da£gája. Azt válaszolta, hogy van,
udvariasan visszautasította, mondván, hogy majd késõbb, a saját
és odanyújtott egy dobot. Úgy tûnt, tetszett neki a dobolási
§ªramájában fog enni. A munkahelyemen megengedték, hogy korábban
képességem, így közösen egy órás k¦rtanát tartottunk. Ezután
végezhessek, majd elmentem a földhivatalba, ahol beszéltem a
Mah§r§ja elment chap§t¦t készíteni. Gyorsan végzett, és
hivatalnokokkal néhány ƴ az új ISKCON ingatlannal kapcsolatos
felajánlotta õket az Úrnak. Meghívott minket, hogy fogadjunk el
ƴ szükséges jogi tennivalóról. Amikor visszaértem, hogy találkozzak
pras§damot levéltányérokról. Nagyon vonakodtam elfogadni a
Mah§r§jával, épp a fõzõedényeit mosogatta. Délután fél négy volt. A
szolgálatát, de aztán meghódoltam a vágya elôtt. Végül elérkezett
munkások még dolgoztak, kimentem ellenõrizni õket. Swamiji kicsit
az idô, hogy lepihenjen. Az ágya egy kicsi szalmamatrac és egy
késõbb csatlakozott hozzánk. A munkások estére végeztek, Mah§r§ja
kopott törölközô volt. A szigorú szokásait látva nagyon szomorú
kifizette õket, mi pedig visszatértünk az §ªramába.
voltam.
60
61
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tridandi Sannyasa Gour Govinda Swami elkezdte házról-házra járva prédikálni a Bhagavad-g¦t§ és a Bh§gavatam üzenetét a falusiaknak. Minden este másik házban tartott programot, ahol összehívta az érdeklõdõ embereket, hogy pár órán keresztül együtt énekeljék a Hare K¥¢£a mah§-mantrát és meghallgassák az elõadását. Néhányan szerény adományt adtak, melybôl Mah§r§ja fenntartotta magát. Dikpati d§sa: Néhány hónappal ezután két nyugati sanny§s¦13 jött M§y§purból látogatóba. Nagy hatással volt rájuk, hogy látták az §ªrama folyamatban lévô építési munkálatait és a lelki programokat.
Vezetô bhakták látogatása az 1970-és évek elején Bhubaneswarban. Balról jobbra: Anuttama d§sa, Tam§la K¥¢£a Goswami, Gour Govinda Swami, ¼r¦dhara Swami.
Abhinandana d§sa: 1975-ben Mahamsa Swami, aki abban az idôben Dél-Indiában és Orisszában GBC volt, megkért, hogy kísérjem el Gour Govinda Mah§r§ját Orisszába. Vonattal utaztunk
Ahhoz, hogy az alacsony ajtón átjusson a kis kunyhóból ki-, vagy befelé menet, mindig nagyon le kellett hajolnia. Mennyi szenvedést fogadott el azért, hogy szigorúan ragaszkodjon Guru Mah§r§jája utasításához! Aggódtam, hogy mi lesz az egészségével, ha itt marad. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan tudnám jobb helyre vinni.12 Nem sokkal ezután Digambar meggyôzött egy falubelit, hogy megengedje Gour Govinda Mah§r§jának, hogy egy üresen álló, háromszobás kunyhóban lakjon távol a falutól, egy félreesô, mangóligetekkel és sûrû dzsungellel körülvett helyen. Dikpati d§sa: Mah§r§ja elmondta, hogy az ottléte alatt jött egy szellem, és megpróbálta zaklatni. Mah§r§ja csak folytatta a japázást, a szellem pedig elment, minden nyugodtá és csendessé vált.
Hyderabadból Bhubaneswarba, az újonnan adományba kapott
62
63
ingatlanhoz. Attól a pillanattól kezdve, hogy találkoztam vele a vonaton, Gour Govinda Mah§r§ja társasága lett életem egyik legcsodálatosabb tapasztalata. Emlékszem, egyszer kíváncsian megkérdeztem: „Miért nem látlak soha aludni?” Késõbb rájöttem, hogy Gour Govinda Mah§r§ja akkoriban egyáltalán nem aludt. Azokban a napokban minden pillanatot Gour Govinda Mah§r§jával töltöttem. Megtisztítottuk a m¡rti bronz eszközeit, hari-n§ma sa£k¦rtanára mentünk, majd ebédidôben vissza, de soha nem láttam õt aludni. Mindig le volt foglalva, napi huszonnégy órán át; a bhaktákkal volt, vagy ¼r¦la Prabhup§da könyveit fordította, vagy a bhubaneswari templomot fejlesztette.14
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tridandi Sannyasa
Készülôdés PrabhupÝda Érkezésére
osztály számtalan hivatalnokával találkoztak, rengeteg kérvényt és nyomtatványt töltöttek ki, mire végül megkapták az engedélyt, hogy bevezethessék az elektromosságot. A vízbevezetés engedélyezése hasonlóan drámaian zajlott, de Digambar kapcsolatai révén végül sikerült ezt is elintézni.
Digambar Pattanaik késõbb Hyderabadba kísérte Gour Govinda Swamit. ¼r¦la Prabhup§da utasítását követve építészeti terveket vittek egy bhubaneswari új templom építéséhez. Dikpati d§sa: A vonaton nem volt más ennivalóm, mint néhány keksz. Swamiji is csak egy zöld kókuszdiót evett. Másnap este érkeztünk meg Hyderabadba. A következõ reggel a Hyderabadtól huszonhárom kilométerre lévô ISKCON farmra mentek ¼r¦la Prabhup§dához darªanára. ¼r¦la Prabhup§da egy bhubaneswari templom építésének költségei felõl érdeklõdött és azt mondta nekik, hogy a közelgô allahabadi Kumbha Mela fesztivál után meglátogatná õket. Dikpati d§sa: ¼r¦la Prabhup§da arra kért, hogy költözzek Amerikába, Új V¥nd§vanába, ahol m¥da£ga játékra taníthattam volna az ott élõ bhaktákat. Óriási szerencsétlenségemre nem voltam képes követni az utasítását. Elmondtam, hogy Orisszában dolgoztam állami alkalmazottként, és idõs hozzátartozóim voltak, akikrôl gondoskodnom kellett. Gour Govinda Swami és Digambar aznap visszatértek Bhubaneswarba, ahol elkezdték a folyóvíz és az elektromosság bevezetését szervezni, ¼r¦la Prabhup§da látogatására számítva. A szegény Orisszában vezetékes vízhez és elektromossághoz jutni nem kis erôfeszítést jelentett. Digambar megszervezte, hogy Gour Govinda Mah§r§ja találkozhasson az elektromos bizottság fõmérnökével, aki aztán továbbküldte õt a mûszaki vezetõhöz, aki elrendezett egy másnapi találkozót. Miután az elektromossági
64
Végjegyzet A p¦tha jelentése: vallásos tevékenységek központja. Ez és a következô részek Dikpati d§sa egyik kiadatlan kéziratából valók. 13 Valószínûleg Tam§la K¥¢£a Goswami és ¼r¦dhara Swami 14 V¥ndabanai lecke. In: Gurudeva ¼ik¢§m¥ta, 32. szám, 26. oldal 11 12
65
