Amikor kopogtat a mindenség

Amikor kopogtat a mindenség Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

Amikor kopogtat a mindenség

2015 március 26. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Give Amikor kopogtat a mindenség 1/5 Give Amikor kopogtat a mindenség 2/5 Mérték Give Amikor kopogtat a mindenség 3/5 Give Amikor kopogtat a mindenség 4/5 Give Amikor kopogtat a mindenség 5/5 Kant szerint bizonyos emberi ismeretek még a tapasztalás előttiek. Ez a tapasztalás előttiség az „a priori”. Úgy vélem, Madách Imre műve, Az ember tragédiája ilyen.

Sokan, sokszor vetették össze a művet az Isteni színjátékkal, a Fausttal és egyéb nagy, összefoglaló művekkel, amelyekből nincs sok az irodalomtörténetben.

Közös ezeknél a műveknél, hogy az utókor nem tudja megfejteni, miért, mikor, milyen előzmények 1. oldal (összes: 6)

Amikor kopogtat a mindenség Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) után tudta ezeket megírni a szerző. Milyen tapasztalások vezették erre?

Fogadjuk el Kant meghatározását. Vannak művek, amelyek tapasztalás nélkül születnek. Afféle kisülései az Időnek. Természetesen a tapasztalás előttiség nem azt jelenti, hogy az író nem élt át olyan eseményeket, amelyek segítették a mű megszületését. De ilyesmiket más írók is átéltek, mégsem írtak világdrámát. Mégsem próbálták meg összefoglalni az emberiség szellemtörténetét, ahogy azt Madách Imre tette. Tudós társaságok tagjai vesznek össze azon, hogy vajon hegeli vagy kanti hatások alatt írta-e meg a Tragédiát a szerző. Hegel filozófiája áll egyesek szerint első helyen a mű értelmezésekor, mások azt mondják, Madách könyvtárában Kant műveit lehetett megtalálni, ráadásul tele jegyzetekkel. Kant vagy Hegel? Érdekel ez valakit? Fontos ez? Megpróbálták alapos kritika alá venni a művet. Kimutatni gyengeségeit, hibáit, következetlenségeit. Voltak-vannak, akik egész könyvet szenteltek annak, hogy bebizonyítsák: egy gyenge műről van szó. De a Tragédia elbír mindent, elvisel minden támadást – és elviseli még a rajongást is. „Kritika feletti” műalkotás. 2. oldal (összes: 6)


Mert ez a mű a priori. Madách nem tehet róla, hogy pont ő írta meg. Ezek a világdrámák vagy világregények pontos ciklusokban követik egymást az emberiség történetében. Kétszázötven év kell hozzá, hogy megszülessen egy ilyen, de ez csak az átlag, van úgy, hogy több, van, hogy kevesebb. Az emberi történelem kisülései ezek a művek, amikor az események néplélektani hatásai megmozgatják az adott korszak földkérgét, és a kéreg alól ki akarnak törni. És ilyenkor elég ehhez egy egyszerű ember, egy alsósztregovai betegeskedő, de rajongó költő, akin keresztül megkönnyebbül a történelem. Madách Imre érzi, hogy kopogtat benne a világmindenség. Jó helyen kopogtat. Hiszen a tizenkilencedik század elején egy fiatalembernek elképesztő lehetőségei voltak önmaga művelésére. Jókai és Petőfi tizenévesen a pápai kollégiumban Európa-hírű tudósoktól tanul. Madách tizennégy évesen (!) lesz a Pesti Egyetem hallgatója, miután magánúton minden előzetes iskolát elvégzett. Tizenöt évesen hat nyelven beszél. Németül, franciául, szlovákul, angolul, latinul – és jeleskedik az ógörögben is, miért pont abban ne. Irodalmi lapot szerkeszt az egyetemen barátaival, szerelembe esik időnként, és ahogy az illik, olyankor verseket is ír. Vív, úszik és még a faesztergálásba is belekóstol, csupán kíváncsiságból. Hogy aztán pár év múlva szintén rekordidő alatt ledoktoráljon. És ne felejtsük ki a tüdőbaját, amely néha megnehezíti ezt az utat. Rajongásig szeretett apját elveszíti, édesanyja azzal próbálja vigasztalni, hogy saját költségen kiadatja fia első verseskötetét. Amit a fiú átadhat szerelme tárgyának. Tizenkilenc évesen dörömbölni kezd a Kisfaludy Társaság kapuján egy tanulmánnyal, amely drámaelméleti dolgozat. Leírja benne a dráma mikéntjét és miértjeit. A dialógus szerkezeti sajátosságait. A drámai hatás mibenlétét. Pedig akkor még nem is írt drámai művet. Előbb az elmélet, aztán a gyakorlat. Tanulmánya visszhangtalan marad, ez felbőszíti, és a versek mellett elkezdi gyakorlatban is megmutatni, hogy képzeli el a színpadi művet. Későbbi színpadi műveiben sem lehet mondani, hogy hétköznapi történésekkel foglalkozna, megírja a Mózest, ami szintén egy nagy összefoglaló mű, vagy a Férfi és nő című, felfedezésre váró darabot. Egyiknél sem éri be kevesebbel – felnyúl az égboltozatért, és kabátjába akarja gyömöszölni. Feljegyezték, hogy nagyon nehezen barátkozott. A kor költőivel, íróival sem igen érintkezett, pedig lett volna rá lehetősége. Magányából csak az időnként – általában reménytelen - szerelem ragadja ki. Az egyik házassággal végződik. Az 1848–49-es események során lelkesen szervezkedik a felvidéki kisvárosban, betegsége megakadályozza abban, hogy komolyan is részt vegyen a forradalomban. Amikor felgyógyul, megpróbálja behozni a lemaradást, szökött katonákat, a rendőrség által keresett értelmiségi embereket, írókat bújtat a birtokán, mígnem ezt felesége megunja, és – mint egy jóval későbbi dokumentumból megtudjuk – fel is jelenti ezért. „Igazi” hitvesi tett. Le is csukják Madách Imrét. Ezt követően különböző börtönökben van, ahová felesége rossz helyesírással rajongó szerelmes leveleket ír, és rendszerint pénzt kér tőle, vagy azt kéri, intézné el valamely adósságát. El nem tudom képzelni, hogy a börtönből ezeket a férj hogyan intézte el, de elintézte, mert a feleség rendszerint megköszönte. A pozsonyi Vízikaszárnyában, ahol egy évet raboskodik, 1851-ben megírja a Lucifer című színdarabot, amely legjobb tudomásunk szerint elveszett, és ami a Tragédia előzményének tekinthető. Nagy baj, hogy nincs meg a kézirat, össze lehetne vetni a későbbi drámával. Így meg kell elégednünk azzal, hogy szerzője, úgy tűnik, Luciferre fókuszált, az ő tragédiája vagy komédiája lehetett a mű központi problémája. Aztán a börtönből kijön, hazamegy, szembetalálja magát egy gyermekkel, akinek fizikailag nem lehet ő az apja, megbizonyosodik felesége hűtlenségéről, anyjához menekül, ismét depresszió, tüdőbaj. Érdekes, hogy a börtönévek alatt nem panaszkodott ilyesmire, mintha a tüdőbajnak inkább pszichés okai lettek volna. És így már a hatalmas csalódáson túl, megint alkotói magányban, 1856–57-ben megírja Az ember tragédiáját. De ez már nem csak Luciferről szól. Itt már ütközik egymással a Jóisten, az Ördög, az Ember és a Nő. Teljesen értelmetlen összefüggést keresni maga a mű és a szerzőjének magánéleti kudarcai, 3. oldal (összes: 6)

Amikor kopogtat a mindenség Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) csalódásai között. A világdráma nem ezek következménye. Ilyen hatalmas építményt nem földi kövekből építenek. Nem sokáig ül a művén. Megpróbálja megmutatni a korszak pár ítészének, de ezek a próbálkozások nem járnak eredménnyel. Ennyi szín! Az emberiség történelme! És jövője! Majd pont ebből a köhögő, ingerlékeny költőből! Madách gondol egy merészet. Ha már a mű ilyen „nagyra sikerült”, mutassuk meg a legnagyobbnak, a korszak irodalmi bálványának, Arany Jánosnak. Hiteles dokumentumok szerint Arany János beleolvasott, majd először félretette a drámát. Érdekes lett volna látni, ott lenni annál a pillanatnál, amikor tétován, bizonytalanul ismét a kézirat után nyúlt. És lassan újra, elölről olvasni kezdte. Arany János pontos ítész, óriási műveltségű költő. Igaz, nincsenek birtokai, mint a Madách nemzetségnek, és egész életét nyomorban élte le - minden író, költő rajong érte, és hozzá akarja mérni magát. Talán már bele is fáradt ebbe egy kicsit. És most itt van előtte az Isteni színjáték magyar megfelelője. Egy világdráma. Egy olyan mű, amelynek klasszikussá válásában egy pillanatig nem lehet kételkedni. Nem hisz a szemének. Részt akar vállalni ebben a drámában, felajánlja a szerzőnek, hogy kicsit igazít rajta. Madáchnak nincs mit tennie, ha már odaadta, természetes, hogy beleegyezik. Arany pedig megszállottan javít, néha sikeresen, néha kevésbé. Sokszor ő sem érti pontosan ezt az ősi üzenetet, ezt az ösztönözönt, ami a műből árad. Próbál okos lenni akkor, amikor nem kellene. Ismét ad munkát több száz későbbi irodalomtörténésznek, akik összehasonlító elemzéseket végezhetnek sok ezer oldalon át. Majd átadja az egyetlen kéziratot, amelyben a javításokat elvégezte. Nincs több példány. A két író örök, síron túli szövetséget kötött. És Madách számítása bevált, így már az Akadémia is elismeri a művet, kiadják, igaz, csak az előfizetőknek, forgalomba nem kerülhet, megvenni nem lehet – de legalább hozzáférhető. A kor színházait nem érdekelte akkor még a megvalósítás. Nem csak a Tragédia, Madách más drámái esetében sem, pedig a szerző buzgón küldözgette őket pályázatokra, irodalmi és színházi társaságoknak, színházi embereknek. Nincs visszajelzés, megvalósítási szándék. Így azon túl, hogy Arany János egy ízben nagy sikerrel felolvasott pár színt egy irodalmi esten – más visszajelzést nem kapott. Birtokán, egy szép dombra nyári lakot épített, hogy utolsó szerelmével, Borbálával majd ott éljenek, távol a világtól. Erre nem került sor. A Tragédia szerzője, ez a szellemtörténeti vulkán kialudt három nagyhírű orvos társaságában. De a föld nem fogadta be. A sír körül hullámozni kezdett a talaj. És a nagy mű, Az ember tragédiája kimászott a sírból, és a magyar drámairodalomban páratlan sikerkörútra indult. Paulay Ede 1883-ban megérkezik Kolozsvárról, és a Nemzeti Színházban megrendezi a művet. Különösebb visszhangja nincs, de a rendező nem adja fel, hazaviszi Erdélybe, és ott indul el igazán a mű a színpadi megvalósulás útján. Az első kolozsvári előadáson Jászai Mari játssza Éva szerepét. Az erdélyi színházak egymás után fedezik fel a Tragédia mellett Madách egyéb műveit is, színre kerül a Mózes, a Férfi és nő. Lefordítják több nyelvre, a budapesti színházak is játszani kezdik, 1913-ban kerül színre először a teljes szöveg, nyolcórás előadás. Próbálkoznak stilizált díszlettel, de úgy nem jó, mindig az absztrakt megoldások vezetik el a művet az igazi sikerhez. Fel kell hozzá fedezni a színházakban is a fényjátékot, a vetítéseket, a szélsőséges színpadi trükköket, hogy igazán átélhetővé tegyék a darabot. Miközben a politika időnként megpróbálja betiltani, ahogy ez nagy műveknél szokás. Kiköveteli magának a nyári szabadtéri színpadi megoldásokat, amikor hatalmas terekben, rengeteg statisztával, látványos, fantasztikus díszletekben és jelmezekben lehet eljátszani.

4. oldal (összes: 6)


A világ tudja és elismeri, hogy Dante, Goethe alkotásai után született egy magyar világdráma is. Minden korban izgalmas, minden kornak tud mondani valami újat. Minden fiatal színész Ádám vagy Éva akar lenni, és minden valamirevaló rendező meg akar birkózni vele. Remélhette ezt a halálban önmagával és sorsával kiegyező költő? Aligha. Alázattal átadta testét, szellemét egy megfoghatatlan, misztikus célnak: hogy rajta keresztül az emberiség történelmének lelkiismerete megszólalhasson. Érvényesen, aggódva, szeretettel. Legyünk rá nagyon büszkék, magyarok. Pozsgai Zsolt – magyarhirlap.hu Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését! Köszönettel és barátsággal! www.flagmagazin.hu 5. oldal (összes: 6)


Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló

6. oldal (összes: 6)

Amikor kopogtat a mindenség

Recommend Documents