A us er tolik pja Frát a K la gy Györ ium diák áz Gimn . tavasz 2010
m u t n e l a T
2010. tavasz
Talentum
Laudetur Jesus Christus! Katedrálist építünk
lehet, másrészt méltónak kell lenni. Nem könnyű észrevenni, hol csúszunk el. Hol üt ki balul a jó szándék és a helyes nekikezdés? Itt van például a tanulás. Az évet mindenki úgy kezdi, hogy jó bizonyítványt szeretne. Aztán egyszer csak jön a dolgozat, és már nincs idő rendesen felkészülni, elkényelmeskedtük, netezéssel, játékkal észrevétlen eltöltöttük. Nem a gonosz kísértése a hirtelen ötlet: másra már nincs idő, írj puskát? Bűn. Minden az, amivel az Isten, vagy az emberek iránti szeretetet megsértjük. A lelkünk székesegyházát nem építi, hanem rombolja. Nem egyenes dolog. Ha elfogadottá, megszokottá válik az életünkben, más, súlyosabb hibáinkra is könnyebben keresünk felmentést. Ha pedig megtörtént, csak a szívből jövő megbánás vezet vissza a többiek és a Jóisten szeretetébe. Segítenek az igaz barátok, akik nem hízelegnek, hanem megóvnak a saját gyengeségedtől, nem engedik, hogy "hülyeséget csinálj". Van, akinek Te lehetsz így a jó barátja. Észrevetted már, ki az, akiben Jézus kaphat tőled enni, ha éhes? ... Lehet, hogy senki más számára nem nyílik meg ez a lehetőség. Ha élünk vele, nagyon jó érzés, különösen, ha rejtve marad. A katedrális észrevétlen épül. Lehet, hogy a végén kisebb lesz, mint szeretnénk, lehet, hogy nagy, de üres, ha a díszítésben elfogy a kitartás. Az alapokat most rakjátok, a nagyobbak a falakat húzzák. Még lehet szép, gótikus magasságú. A felnőttek már az ornamentikát faragják, talán barátságos, szép kis kápolna, talán nagyobb templom lesz. Épül-pusztul, minden döntés, tett és gondolat visz valamelyik irányba. A jó, hogy lehet újrakezdeni, ráépíteni, mint a valóságos dómok esetén is sok példa mutatja. Fontos, hogy meglegyenek a terveink, és kitartóak legyünk a megvalósításban.
"Isten temploma vagyunk. Amíg itt élünk, a templom épül - hogy az idők végezetén felszenteljük." (Szent Ágoston breviáriuma X.31.)
Az előző írást azzal zártam, hogy falakat, házakat, tereket építünk. Mi van a lelkünk katedrálisával? A minket körülvevő média, hirdetések, plázák harsány fényei, színei, hangjai előtérbe tolják a külsőt. Az az úgymond igényes, akinek a megjelenése "stílusos", nem számít, milyen ember, mit olvas, milyen zenét hallgat. Veszélye, hogy lenézik, aki nem méregdrága holmikat visel, hanem egyszerűen csak tiszta, ápolt és ízléses, a ruháinak szabásában, színeiben összhang van. Baj van a ruha alatt is. Érdekes, hogy ugyanazok, akik a hajuk hosszával, állásával annyit foglalkoznak, egy jó testnevelés óra után sem hajlandók a minimális tisztálkodásra, mindent a sziszegős szappanra bíznak. A körmökről, sminkekről már ne is beszéljünk, illetve beszéljünk! Félelmetes a lányok körében az akceleráció: miközben a testi fejlődés az újabb nemzedékeknél csak kis mértékben zajlik gyorsabban, a szokások rohamosan törnek be az egyre kisebb gyerekek világába: ők is "ki akarnak nézni". Kifestett szemekkel, az éppen talán sejlő pihék szőrtelenítésével nem is veszik észre, hogy húzzák magukra a felnőttek “használj és dobj el” világát! A felnőttek meg segítenek nekik kisgyermekként megvalósítani az ő ifjúkori teljesületlen vágyaikat — tisztelet a kivételnek! Igaz, ami igaz: törődnünk kell a testünkkel. Csináljuk okosan! Ahhoz, hogy a szellemi és lelki terheket jól viselje, edzettnek kell lennie. Sokat mozogni, sétálni, kirándulni és nem otthon punnyadni a számítógép előtt. Elvégre bennünk lakik a Szentlélek, a testünk a lakása. Ahogy szintén Szent Ágoston írja: "Ó milyen fölséges vagy Istenünk, s az alázatos szív mégis a lakásod." (U.o. II. 27) A belső világunk nem kiabál, nem villog. Nem hívja fel magára a figyelmet, csak mikor már válsághelyzet van, mégis folyamatos törődést igényel, többet mint a testünk. Jelzéseit érzékelni csak a csendben fogjuk, egyébként a külső ingerek elnyomják. Ezért is jó az ima, a húsvétig még hátralévő böjti idő. Jó tudni, hogy meg nem ismételhető, emiatt különleges gyermekei vagyunk Istennek, aki szeret minket. Van, amit csak Te végezhetsz el, és általa jobb lesz a világ, legfőképp azoknak, akiket szeretsz. Erre egyrészt büszkének
Mariscsák István igazgató
2
Talentum
2010. tavasz
MIÉRT ÉLÜNK? valósításom, önmagam megtalálása nem abban rejlik, hogy egyre inkább csak magammal foglalkozom, hanem abban, hogy tudok másoké lenni. A világ arra ösztönöz, hogy minél többet birtokoljunk, minél gazdagabbak, hatalmasabbak, erősebbek legyünk. Az emberek ezt hajtják, mégsem látjuk azt, hogy ettől boldogabbak lennének. Mert ez önbecsapás. Az a világ, amelyben mindig csak én vagyok a középpontban, egyre unalmasabb és sivárabb lesz. Megjátszom, hogy tökéletes vagyok, minden rólam szól, mindenki értem van, de közben odabenn tudom, hogy mindez hazugság. Sokáig pedig nem tudom becsapni magam, nem tudok szerepet játszani. Húsvétkor általában arról szoktak beszélni a templomban és a hittanórákon, hogy Jézus meghalt értünk a keresztfán. Ilyenkor meg szoktuk köszönni Istennek, hogy ilyen nagy áldozatot hozott értünk, hogy halálig menően szeret bennünket. És ez mind igaz is. Önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés, hogy ma ki lenne olyan, aki életét áldozná érettünk, és egyáltalán mi lenne az az érték, amiért ma bárki is odaadná önmagát. Fontos kérdés lehet, hogy mi miért halnánk meg.
Ha merem vállalni hiányosságaimat és van elég bátorságom másokért élni, valóban megtalálhatom a boldogságom. És megértem azt, hogy miért élünk ezen a földön. Álljon itt példaként egy Bruno Ferrero történet! Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába. A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét. - Mi történt önnel? - kérdezte az orvos. Tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt? Az öregúr mosolyogva bólintott: - Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó, nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim".
Engem azonban most inkább az foglalkoztat, hogy miért élünk, és hogy egyáltalán, mi értelme van az életnek. Mi értelme annak, hogy nap mint nap felkelünk, tanulunk, dolgozunk, eszünk, alszunk, élünk, és aztán mindent kezdünk elölről. Rengeteg ember él ma körülöttünk úgy, hogy igazából nem tud válaszolni erre a kérdésre: Miért élünk? Talán én magam is ezek közé tartozom időnként. Isten, aki értelmes lény, nem alkothatott értelmetlen világot. Akkor mi tud értéket adni életemnek? Erre a kérdésre is Jézus adja meg nekünk a választ. A másokért való élet lehet csak értelmes és értékes. Amikor felfedezem, hogy igazi önmeg-
Mindenkinek Áldott Feltámadást Kívánok!
Húsvétot,
Igazi
Tamás atya
3
Talentum
2010. tavasz
Azért volt jó idejárni... Iskolánk volt diákját, Tömös Tündét kérdezzük arról, milyen élményt Miért volt jó idejárni? jelentett neki a Fráter György Azért volt jó idejárni, mert voltak tanárok, akik Katolikus Gimnáziumban tanulni. próbáltak segíteni annak a diáknak, aki ha mindent megtett, hogy megtanuljon egy anyagot, de mégsem sikerült elsajátítania azt, más formában kérte számon, és ezt soha nem vetette az illető szemére. Örülök, hogy itt tanulhattam, mert olyan pedagógusok is tanítottak, akikre felnézek, és akik megmutatták, hogy akár 40 év után is lehet szívből tanítani és szeretni, amit csinálunk.
Beszélj egy kicsit magadról! Általános iskolai tanulmányaimat lakóhelyemen, Zemplénagárdon végeztem, aztán a Fráter György K a t o l i k u s Gimnáziumba jártam, ahol nővérem (1999) és húgom (2004) is érettségizett. 2003ban sikeresen leérettségiztem, majd a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolára kerültem, ahol 2007-ben diplomáztam. A nyár nagy izgalommal telt, hogy vajon kapok-e munkát. Augusztus végén behívtak egy csepeli iskolába elbeszélgetésre, amely nagyon jól sikerült, mert felvettek. Ez egy speciális általános iskola, ahol minden gyermek enyhén értelmi fogyatékos, és van 3 csoport, ahol középsúlyosan értelmi fogyatékosok vannak. Én a középsúlyosan értelmi fogyatékosokhoz kerültem, és az egyik csoport osztályfőnöke voltam 2 évig. Sokat kellett készülnöm az órákra, jártam hospitálni kollégáimhoz, de nagyon szerettem csinálni. A gyerekek számomra olyan lelki feltöltődést adtak, hogy általa könnyebben tudtam végezni a munkám. Idén szeptembertől ugyanebben az iskolában enyhén értelmi fogyatékos osztályban vagyok napközis nevelő. Más munka, mint amit eddig végeztem, de ezt is nagyon szeretem. Szerencsés vagyok, mert olyan munkám van, ami számomra hivatás, és amit nagy szeretettel végzek. Talán ezért van, hogy másodállásként gyerekekre vigyázok, amit szintén nagyon szeretek.
Mit csinálnál másképp, ha most lennél itt? Ha most idejárnék, kevesebbet görcsölnék a tanulás miatt, és nyitottabb lennék a világ és az emberek felé. Milyen pluszt adott neked az iskola? Az iskola segített abban, hogy jobban éljem meg vallásosságomat, és még inkább felvállaljam azt. Ebben persze nagy szerepe volt a görög katolikus atyáknak, akik tanítottak. Talán ez is közrejátszott abban, hogy nyaranta részt veszek az ifjúsági gyalogos zarándoklaton.
4
Talentum
2010. tavasz
Egy volt diákunk visszaemlékezései És végül megkérdeztük néhány mai diákunkat, hogy miért jó ma idejárni:
Az itt eltöltött négy évből mikre emlékszel vissza szívesen? Garaminé tanárnő első évben kémiát tanított nekünk. Váratlan röpdolgozatokat írtunk, ezért minden órára nagyon sokat kellett készülnünk. Tanárnő év végén nagyon meg volt elégedve az osztály átlagával. Ekkor már tudta, hogy jövőre, sajnos, nem tanít minket. Amikor ezt elmondta nekünk, könnyes lett a szeme. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon megszeretett minket, és szigorúsága mögött mégis egy kedves ember van. Tőle tanultam ezt: „Muszáj az elején szigorúnak lenni, hogy később legyen miből engedni.” Egyetértek vele. Latin óra elején Tatárné Mártika néni látta az osztályon, hogy valami nagyon bánt minket. Leült egy székre, és azt mondta, amíg a széken ül, barátként elmondhatjuk, mi bánt minket, de amikor feláll, újra tanár lesz. Nekünk ez nagyon jólesett, mert ugyan szigorú volt, de nem érezte úgy, hogy ezáltal nem lesz tekintélye a szemünkben, inkább csak még jobban szerettük és tiszteltük érte. Kollégiumban laktam, és nagyon szerettem ott élni. Itt az embernek meg kell tanulnia alkalmazkodni a másik személyhez, valamilyen önállóságot is el kell sajátítania, és szabályokhoz szoktatják, ami későbbi életében nagyon hasznos lesz. Nem utolsósorban jó barátságok alakulnak ki nem osztálytársak között is. Negyedikesek voltunk, amikor év vége felé a harmadik osztályosok szerenádot adtak nekünk. Ez szerintem sokat elmond rólunk.
-Sok jó óra van.
-Szépek a lányok, segítőkészek, aranyosak.
-Jó fejek az emberek.
-Nem tudom, ebből hagyjatok ki engem. -Itt vannak a barátaim.
-Mert, ha nem jöttem volna ide, nem ismertem volna meg az osztályt. -Sok a lehetőség, tanulhatok annyit, amenynyit bírok. -Aki akarja, az elsajátíthat egy olyan lelki tartást, ami az egész hátralévő életében támasz lehet. -Nemcsak a tudást tanítják meg, hanem, hogy gondolkodó ember légy. -Vannak közös programok, hogy együtt lehessünk. Az interjút készítette: Kiss Emese 10.C
5
2010. tavasz
Talentum
Olvasni jó... Érdemes- és lehet-e küzdeni a személyes boldogságért? Az ember irányíthatja-e sorsát? Akarhatja és elérheti-e azt, hogy saját maga vagy környezete jobb legyen? (Goethe Faustjának olvasása közben)
helyes és normális. A sorsunk egyenlő életünk történéseinek összességével, azaz életünkkel. Ha az ember, úgy mint Faust, mélyponton van, sokszor nem foglalkozik azzal, hogy kitől kérjen segítséget sorsának jobbá tételéhez. Igen, érdemes és lehet is, mert Faust magától a legrosszabb teremtmindent érdemes megpróbálni, ami ménytől, az ördögtől kapott segítnemes célt szolgál. Márpedig a séget. Ez a teremtmény Mephisto volt. személyes boldogság az egyik leg- Faust is kereste életének értelmét, a nemesebb cél,amit csak meg lehet legnagyobb tudást, a legnagyobb próbálni. boldogságot. A személyes boldogság nem A végén megtalálta, de ehhez az kelegy tárgy, vagy akármilyen elvont lett, hogy átmenjen sok rossz dolgon dolog, amit csak úgy,mert kedvünk és történésen. Nem számíthatott van hozzá elkezdem megjavítani, segítségre senkitől, csak egyedül az hanem egy hosszú út és gyötrődés Úrtól, de ő nem személyesen, hanem eredménye. furcsa módon az ördög által segített Sok pofont kap az ember az élettől, neki. Ez hozzásegítette a főhőst mire eljut odáig, hogy befejezhes- ahhoz, hogy megtalálja az élet se, amit elkezdett. értelmét, bölcsességét, a szeretet és A sikerért keményen meg kell együttérzés nagyságának erejét, dolgozni, ki kell érdemelni, át kell miközben megtapasztalta az ördög törnünk a hozzá vezető akadályokon. leleményességét. Amikor valaki úgy érzi, boldog, az nem Az Úr igazságos, Fausthoz azt jelenti, hogy valamije megvan, és méltó életet adományozott neki, és többé nem kell érte tennie,mert azt nem hagyta, hogy így vele együtt hiszi, ezzel lezárult minden bajnak fő növekedjen Mephisto démonjainak forrása.Hanem azt jelenti, hogy száma. elégedett önmagával, körülményeivel, ki tudja használni az élet adta lehetőségeket. Nem hiszek egy előre elrendelt és megírt sorsban,csak abban, hogy a sorsunkat magunk alakítjuk, mi formáljuk. Legalábbis ez van a történések boldogabb formájában. Rosszabb esetben mások is beleszólnak az életünkbe, de ez így 6
2010. tavasz
Talentum
Goethe: Faust Faust így teljesen elégedetten távozhatott az élet színpadáról,olyan sorsot kapott élete után, amilyet megérdemelt. Margittal, kedvesével együtt pihentek meg az Úr oldalán,teljes diadallal az ördög felett. Ez a motívum is azt hangsúlyozza Goethe művében, hogy mindenki olyan sorsot kap, amilyet érdemel, és fontos, hogy ő maga mit tesz ezért. Tehát, ha valaki nemcsak azért él, hogy jót mulasson, egyen, igyon, akkor máris szebb jövő felé nézhet, és lényeges, hogy elégedett lesz a sorsával. Sokkal kevesebb kudarc, sértődés, meglepetés fog érni, ha egy kicsit igényesebben odafigyelek arra, hogy életemnek ezen a részén, ahol most járok, milyen teendőket kell még elvégeznem. Faust sorsa szinte az egész mű folyamán veszélyesen komoly, bizarr, titokzatos, borús, sötét volt, és csak a cselekmény legvégére bontakozott ki, tisztult le minden. Ez így volt rendjén. Goethe ezt a művet elsősorban olyanokért ajánlotta, akik már nem élnek. A túlvilághoz szól benne, a túlvilág rejtelmeit szeretné még kicsit kifaggatni, megtudakolni, tanulmányozni. Minden úgy történt, ahogy azt Isten akarta. Minden egyes másodpercnek, percnek és órának sajátos
szerepe van, mind az életben, mind pedig a Faustban, magában a műben. Itt bontakozik ki, hogy az élet egy nagy színház, melyben színművek tucatjait vonultatjuk fel. Egyik után jön a másik. Mindennek vége van egyszer, ami elkezdődött. Ez az élet rendje. Úgy tud vége lenni valaminek, ha el is tudott kezdődni. Mindent, ami a kettő között történik: életnek nevezhetjük. És ami megédesíti az életet, az a személyes boldogság. Ebből következik, hogy ami az életünkhöz tartozik, az lehet rossz is, és lehet jó is. Hinnünk kell a lehetetlen lehetőségében, mert tulajdonképpen Mephisto is ezt tette, amikor úgy próbálta elvenni Faust lelkét, hogy közben mindvégig tudta, Isten nem fogja ezt olyan könnyedén hagyni. Ez a mű nagyon hosszú, terjedelmes és főleg nehéz olvasmány. Goethének egy élet kellett hozzá,hogy megírja, megalkossa. Lehet, hogy nekünk, hétköznapi embereknek, diákoknak csak 1-2 hét vagy néhány nap kell hozzá, hogy elolvassuk, de megérteni csak akkor fogjuk, ha eljutunk az elmélkedés egy bizonyos szintjére. Én megpróbáltam. Nekem a mű elolvasása sok gyötrelmet és örömöt okozott. Lalik Tamás 10.C 7
Talentum
2010. tavasz
Egyházunk és diákjaink Mikolai Vince miskolci kerületi esperest, diósgyőri pébánost kérdezzük:
Korunkban az ifjúság elvilágosodása, az egyháztól való eltávolodása is megfigyelhető. Vince atya miben látja az okot és a Milyen a plébánia arculata, milyen megoldást? lehetőségek vannak a fiatalok számára? Szent János apostol első levelében ezt olvassuk: „Ne szeressétek A diósgyőri templom Szűz Mária a világot, mert a világ a test kívánsága, nevének tiszteletére épült, jelenlegi for- a szemek kívánsága és az élet májában 250 éves. A plébánia kevélysége”. Az a fiatal, aki gonépületének régi szárnya ugyanebből az dolkodás nélkül követi testi vágyait, akit időből származik. Azt szeretnénk, ha fogva tart az élet tarka forgataga és Szűz Mária hite, alázata, színes kirakata, aki úgy anyai szeretete és szolgondolja, hogy nincs gálatkészsége tükröződszüksége Istenre, mert nék a plébánia életében. elég erős önmagában, s Persze csetlő-botló, gyarló minden problémáját meg emberek vagyunk, de tudja oldani, - nos ez a egyénileg és közösségben fiatal a világ rabja. Távol is követni akarjuk ragyogó jár Isten országától, az példáját. általa felkínált szabadA plébánia gazdag haságtól, örömtől, élettől. A gyományokkal és sokkeresztény ember az színű közösségi élettel örökkévalóság távlatában rendelkezik, s minden él, nem akar pillanatnyi, korosztály számára vonzó múló örömök rabja maradni. Az üres, lehetőségeket kínál. A gyermekek léha, felelőtlen magatartás elfordít elsőáldozásra készülnek, ministráns Istentől, egyháztól. Ebből csak akkor foglalkozásra járnak, cserkészcsapat is szabadulhat meg a fiatal, ha megismeri működik. A fiatalok bérmálkozásra és elfogadja Krisztus barátságát, ha készülnek, s ifjúsági hittan keretében örömnek tekinti azt, nem pedig olyanhetente találkozhatnak, de sajnos csak nak, amelyet titkolni és szégyellni kell. kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A fiatal házasok ‘Mustármag’ csoportja hetente találkozik, az énekkar ugyancsak döntően fiatalokból áll. Közös tanulás, szórakozás, hasznos és a közösséget szolgáló időtöltés várja a fiatalokat a plébánián. 8
Talentum
2010. tavasz
Diósgyőri Római Katolikus Plébánia Ha Szent Pál apostollal vallja: „Krisztus fölséges ismeretéhez képest mindent szemétnek tartok, érte mindent elvetettem, csak hogy őt elnyerhessem.” Amíg kényszernek érzem a vallást, amíg csak vonakodva teljesítem követelményeit, amíg csak kelletlenül, lélektelenül veszek részt a szentmisén, s távol tartom magam a szentgyónástól, szentáldozástól addig nehezen gondolható el változás. Furcsa lenne, sőt botrányos, ha a Fráterben az egyházat elutasító s a negatív korszellemet majmoló magatartás uralkodna el. Derűs, elkötelezett, krisztusi lelkületű ifjakra vár a világ.
Megütközve hallom, hogy egyházi iskolákban kigúnyolják, kinevetik azokat, akik vállalkoznak a liturgiában cselekvő részvételre, az oltár szolgálatára. A liturgia közszolgálatot jelent, amelyben minden hivőnek tevékenyen kell részt vennie. Minimális követelmény, hogy együtt imádkozom és énekelek a közösséggel. Szükség van felolvasókra, énekesekre, áldoztatókra, az oltár körül szolgálókra. Megtiszteltetés és öröm, ha valaki a miséző pap mellett áll és közreműködik az áldozat bemutatásában, szolgálja Krisztust, az örök főpapot. Aki igazán megértette és megtapasztalta ennek élményét, szépségét, azt nem fogja Működnek imacsoportok a elriasztani semmi gúnyolódás, plébánián? élcelődés. Mindig boldogan gondolok vissza gyermekkoromra, amikor Természetesen jelen vannak a külön- versenyeztünk egymással, hogy ki böző lelkiségi mozgalmak képviselői: milyen feladatot vállal az oltár körül, s Cursillo, Kolping, Mária Légió, Szent komoly áldozatokra voltunk készek, Mónika közösség. Továbbá családi hogy ne hagyjunk ki egyetlen alkalmat imacsoportok: Szent István kör, Szűz se. Mariscsák István igazgató úr minMária, Szent József, Szent Johanna, den vasárnap ott áll mellettem az Agg Simeon imaközösség. Ezek heti, oltárnál, felolvas és áldoztat, sajnos, kétheti rendszerességgel találkoznak. példáját az ifjak nehezen akarják követni. Az egyházközségünkből a Fráterbe járó diákok bizony hézagosan és szórványosan vesznek részt a szentA városi plébániákon általában mi- miséken. Nagyon szeretném, ha válnistráns-hiány van. Ritkán jönnek tozna a kép, s lelkesen imádkozó, újak, már a kisebbek se vállalják éneklő és szolgáló fiatalok töltenék szívesen az oltárszolgálatot. meg templomunkat. Vince atya szerint mi ennek az oka? Hasonlóképpen van ez a diósgyőri Az interjút készítette: plébánián is? Takács Máté 10.C 9
2010. tavasz
Talentum
Életképeinkből
10
Talentum
2010. tavasz
11
2010. tavasz
Talentum
Díjazott tanárunk: Szent Imre ünnepén, november 5én került sor a Szent Gellért-dijak átadására az egri érsekségen tartott ünnepségen. A díjat minden esztendőben olyan pedagógusok kapják, akik az egyházmegye valamelyik oktatási intézményében tevékenykednek, és színvonalas oktatói, nevelői munkájukkal,hitéleti tevékenységükkel kiérdemlik ezt az elismerést. A Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át dr. Ternyák Csaba egri érsektől Svidróné Grallert Marianna, a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium tanára. Az iskolában beszélgettünk vele munkájáról, a kitüntetésről, tanári hitvallásáról. - Kérem, néhány mondatban mutatkozzon be! - Háromgyermekes családból származom, szüleink megadták a szükséges hátteret ahhoz, hogy ketten is a pedagógus pályát választhassuk. A Földesben érettségiztem, majd Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakán végeztem 1992-ben. Később a teológiát is elvégeztem, hittanári képesítést is szereztem, 2001-ben pedig diplomát szereztem közoktatás vezetői szakon. A Gondviselés külön ajándéka, hogy az indulás percétől a Fráter Gimnáziumban taníthatok, ez az első és eddig egyetlen munkahelyem. Igaz, közben férjhez mentem, és néhány évet otthon töltöttem 3 gyermekünkkel: lányaink 12 és 8, fiunk 6 12
éves. - Mit jelent az Ön számára ez a kitüntetés? - Nagy megtiszteltetés és egy ünnepélyes gesztus, hiszen ilyenkor az egyházmegye, a fenntartó figyelme különösen is az iskolák felé fordul. Néhány pedagógus kap elismerést minden évben, de emögött ott van az egész intézmény, a diákok is. Ezt érsek atya külön is hangsúlyozta: Szent Gellért, a nevelő „igazi érdeme" Szent Imre, a tanítvány volt. - A diákokat említve, mitől más ez az iskola, hiszen tudvalevő, hogy nem mindegyikük jön vallásos környezetből? - A célkitűzéseinkben mindenképpen. Feladataink között nemcsak az szerepel, hogy az itt eltöltött évek alatt a tanulók megismerjék magukat, az őket körülvevő világot, és képessé váljanak a folytonos önnevelésre és önképzésre, hanem hogy érzékük legyen az igazi értékek, a transzcendencia iránt; és elkötelezzék magukat az Isten és az ember szolgálatára. És hogy tényleg megvalósul ebből valami? Óraadóink, akik máshol is tanítanak, érzik a különbséget. Hiszem, hogy a katolikus jelleg biztosítása nagyrészt az itt tanítók tevékenységén múlik.
Talentum
2010. tavasz
Svidróné Grallert Marianna tanárnő - Tudjuk, nincs külön katolikus matematika és fizika. Milyen eszközöket lát saját szaktárgyain belül a fenti célok megvalósításához? - A matematikában, de különösen a fizikában számtalan lehetőség van arra, hogy a teremtett világban tapasztalható rendezettségen keresztül, a végtelen fogalmának, a logikai tisztaságnak érzékeltetése által a hit, a vallás kérdései is szóba kerüljenek. Ennél sokkal fontosabb - és ez szaktól független-, hogy a tanárok hitelesek legyenek, a példamutatás a legfőbb nevelő erő. Valahol olvastam, hogy „nem attól kell tartanunk, hogy a gyerekek nem figyelnek, hanem inkább attól, hogy állandóan figyelnek minket". Valóban, a gyerekek előbbutóbb megismerik rendszeretetünket, pontosságunkat, empatikus érzékünket, viszonyulásunkat a kollégákhoz, a programjainkhoz, és nem mindegy, hogy ez milyen minőségű. Vállalni kell személyiségünket, sőt még korlátainkat is, mert „amilyen mélyről szólok, olyan mélyen érintem meg a másikat".
járunk templomba, lehetőség szerint hétköznapokon is, ahol felolvasok, a fiam rendszeresen ministrál, a lányok pedig részt vesznek az iskolai mellett a templomi hitoktatáson is. Igyekszem
az egyházközség életébe aktívan bekapcsolódni. Erre számtalan lehetőség kínálkozik, sok pozitív változás történt augusztustól, amióta István atya lett a plébánosunk (családi találkozók, bibliaóra, közös kirándulások, zarándoklat, sőt még egy „igazi", összekovácsoló disznótor terve is szerepel az elképzelései között). - Mit tart legnehezebbnek a pedagógus hivatásban?
A díj odaítéléséhez nemcsak a szakmai sikerek (pl. felvételi- és v e r s e n y e r e d m é n y e k , munkaközösség-vezetés), hanem plébánosi ajánlás is szükséges, amit Tóth István atyától kapott. Milyen az egyházközösségi élete?
Azt, hogy a munkánk eredményessége, hogy jól teszem-e azt, amit teszek, csak késleltetve, sokszor évekkel később jelenik meg. De nem ritka a látszólag „semmi értelme az egésznek" érzés. Mély alázatra van szükség, ahol minden tettem kapcsán tudatosítani kell: a magvető nem én vagyok, én csak ápolom és gondozom a rám bízott palántákat, így a „betakarítás érdeme" sem az enyém.
- Szirmán élünk, legtöbbször ide
Az interjút a Miskolci Esperesi Kerület lapjából, az Üzenetből vettük át.
13
Talentum
2010. tavasz
“MACSKAKÖRÖM” mese- és novellaíró pályázatunk nyertes pályaműve Találkoztam a Szent Családdal A reggeli napsugár emberek árnyékával táncot járt a szép templom fehér falán. Én üres padban ültem, s néztem a dolgozó, kedves házaspárt, akik megterveztek és elkészítettek egy színes üvegablakot, majd az ingatag állvány remegő testén a magasba jutva a hatalmas ólomüveg-modulokat beépítették. Órák teltek el, és senki sem törődött velem. Eszembe jutott a Kincskereső kisködmön Gergője, aki a templomba betérve felajánlotta legféltettebb kincsét, egy üvegcserepet a Jóistennek, aki azt elfogadta, s boldog mosollyal tekintett a fiúra. Az itt dolgozó emberek a munkájuk gyümölcsét ajánlották fel, s itt a sok színes üvegdarab alkot egy "üvegcserepet". A beépítés ideje alatt gondolataim szárnyra kaptak, és vittek a jelen hegyein át a múltba. Egy csoda halmán pihent az emlék könnyű szárnya, s addig fel nem rebbent, míg titkát meg nem mutatta. Pár éve bőrkinövés keletkezett a bal tenyeremen, mely kellemetlen viszketés átkát hordozta. Az orvos azt mondta, hogy később ki kell vágni, s idővel majd meggyógyul. Én nem törődtem ezzel, mert tudtam, hogy Isten megsegít. Szerettem volna, ha négy napon belül, a születésnapomig eltűnt volna a csúnya duzzanat, ezért a következő vasárnap szentelt vízzel bekentem sebemet. Szülinapomra meggyógyult a kezem. Azóta, ha valami rosszat teszek, a bőrkinövés helyén feszítő fájdalmat érzek, s ez a régi emlék visszavezet a jó útra. Amikor újra felpillantottam, a vakító ablak előtt már nem sötétlő árnyak nyüzsögtek, hanem tiszta színek palettája vonzotta a tekintetet. Az egyik üvegtáblán három fej rajzolódott ki, s bár az ideiglenes létra deszkái és korlátjai pókhálóként, makacsul szabdalták a kedves arcokat, mégis szemeim előtt az üvegmozaikok egész képpé formálódtak. A Szent Család. Tekintetükben a szeretet tüze vidáman lobog. Mária szelíd mosollyal néz fiára, aki József oltalmazó karjaiban nyugszik. Az Úr szeretett gyermekét a Földön egy férfi és egy nő gondjaira bízta, ezzel is bizonyítva a család fontosságát. Az én szüleim is mellettem állnak, ha az élet gátjai elém fekszenek. Szeretetben és hitben nevelnek, ápolnak ha beteg vagyok, hogy gyermekből emberséges felnőtté váljak, és az életben szilárdan helytállva a nehézség árjának rohamát legyőzzem. A beépítést követő vasárnapra kivirágozták a boldogkőújfaliu templomot. Jóval a mise előtt megteltek a nemrég még üres padok rendezett sorai a környékbeli hívő emberekkel.Az eddig is oly szép templom egyszerre díszessé vált, hiszen az imádkozó és éneklő hívek e hely legfontosabb ékei. Én az ablak előtt álltam, és csodálkozva néztem a díszes ablakot. A napsugarak átjárták a megrajzolt testeket, akik rámv etülve színes fényként felém léptek, megsimogattak, és átfestették fehér arcomat. A kedves házaspár, akik pár napja az ólomüveg beépítésén dolgoztak, mosolyogva közeledtek felém. A hölgy lehajolt hozzám, átölelt és súgva megkérdezte: -Tetszik kisfiam? -Tetszik édesanya- válaszoltam boldogan. Szerencsés vagyok, hiszen olyan családba születtem, ahol segítenek a helyes utat megtalálni. A Szent Család példaként áll előttünk, s a velünk történt apró csodák is biztonságot nyújtanak, és megerősítenek Isten szeretetében.
A pályázat nyertese: Schultz Gellért Zrínyi Ilona Általános Iskola, Encs
14
Talentum
2010. tavasz
Elhivatva (Gondolatok a Papság Évében a papságról) „Aztán mondd csak, miért lettél pap?” Azt hiszem, megszámlálni sem tudom, hányszor tették fel különféle módon ugyanezt a kérdést. És ha bárki felteszi, most sem és a jövőben sem fogok tudni más választ adni, mint azt, hogy: fogalmam sincs. Nem tudom. Ennek így kellett lennie, és kész. És alig hiszem, hogy egyedül lennék mindezzel. Hiszen bárkit megkérdeznek a papok közül, valószínűleg némi hebegés-habogás után valami hasonló válasz születne. Mert bizony nem is olyan könnyű erről beszélni. Az okokról, az indítékokról, a motivációkról minél többet, minél szebben elmondunk, annál jobban érezzük, hogy papnak lenni, a papi hivatásra igent mondani mégiscsak valami más dolog. „Aztán mondd csak, hogyan lettél pap?” Nincs két egyforma hivatástörténet. És ez nemcsak a kortársakra igaz, hanem úgy vélem, a történelem folyamán nem volt még két pap – pedig voltunkvagyunk hál’Istennek jópár milliónyian szerte a világon – akiket ugyanúgy szólított volna meg Isten, ugyanúgy hívott volna el Jézus. Hiszen mindenkinek más a halászhálója, más a vámasztala, ami mellől fel kell kelnie, mert a Mester hívja. Ami viszont közös: ha Ő szólít, akkor menni kell. Igen, én is emiatt a „menni kell” miatt lettem pap. „Aztán mondd csak, te akartad, hogy pap legyél?” Hogy én akartam volna pap lenni? Aligha. Istenről életem első másfél évtizedében azt sem tudtam igazán, hogy létezik-e, vagy sem. Aztán megismertem, és megszerettem. De soha nem pusztán én akartam pap lenni. Inkább úgy mondanám: elfogadtam a meghívást, bár bujkáltam előle egy ideig. Aztán persze, hogy kellett a saját szabad döntésem, akaratom is. Szabadság nélkül nem lehet megfontolt, felelős tetteket végbevinni, nem lehet komoly döntéseket hozni. Szabad akarat nélkül nem lehet házasságot kötni, és nem lehet pappá szentelődni sem. Igen, szabadon kell dönteni, és szabadon kell akarni is, hogy a szolgálat valódi szolgálat, igazi elköteleződés legyen. De az első lépés mindig az Övé! Ebben is, mint ahogy egész keresztény életünkben. Ő megteremtett, mi elfogadjuk az életet. Ő megváltott, mi elfogadjuk az üdvösséget. Ő szólít, mi „csak” válaszolunk. Ő hív, mi követjük. Szabadon, szeretettel – ahogy azt öreg jezsuita profesz-
15
szorom oly sokszor mondogatja. „Aztán mondd csak, papnak lenni tényleg olyan magasztos dolog?” – kérdik szintén. Mit is mondhatnék? Magasztos dolog Isten Országának a kincseivel sáfárkodni, magasztos dolog a Legszentebbet szolgálni, magasztos dolog a szószékről Őt hirdetni, az oltár mögé állni, és az Eucharisztiában Őt fogni, venni, kiosztani. Igen, mindez magasztos, felemelő és csodálatos!!! „Aztán mondd csak, nehéz-e a papság?” A pap mégiscsak egyszerű ember, bármennyire is megszentelt a szolgálata, és bármennyire is megszentelődik ő maga is ebben a szolgálatban. Hús-vér ember marad, aki küzd egy életen át. Küzd önnön határaival, korlátaival, kísértéseivel, érzelmeivel, mint minden rendes keresztény ember. De küzd! És ez a fő. Ez a küzdelem is benne van Szent Ágoston gondolatában, aki így fogalmazta meg papi, püspöki „hitvallását”: értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény. Egy egykori kispaptársam messze nem volt ily emelkedett hangvételű, ámbár annál nagyobb realitással fogalmazta meg: attól, hogy nyakig érő szoknyát hordunk, attól még ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Mindkét megállapítás igaz, és ezt nem szabad elfelejtenünk. Sem nekünk, papoknak, sem senkinek az Egyházban és az Egyházon kívül. „Aztán mondd csak, szép dolog-e a papság?” Az bizony! Rengeteg örömet tartogat mindazok számára, akik a szívükben-lelkükben megfogalmazódó, lassan érlelődő és kikristályosodó meghívásra igennel válaszolnak. Rengeteg örömöt rejt számomra is a papság: csodálatos dolog számomra, hogy misézhetek, hogy Őt magát vehetem a kezembe napról napra. Őt szolgálhatom a kiengesztelődés szentségében, az Ő vigaszát nyújthatom a betegágy mellett, az Ő fülével hallgathatom az embereket, ha bármi gondjukkal hozzám fordulnak. Csodálatos dolog keresztelni, de megvan a maga szépsége annak is, ha valakit az utolsó útján kell elkísérni. Jó dolog összeadni a jegyeseket, jó dolog… jó dolog… jó dolog… Na igen, azt hiszem, ezt a sort tudnám még jó sokáig folytatni. Mert papnak lenni nem más, mint Isten akaratát teljesíteni nap mint nap. És Isten akaratát tenni jó dolog! Ez az igazán nagyon-nagyon jó dolog! Mészáros Feri atya
2010. tavasz
Szép magyar beszéd verseny iskolai forduló: Kertész Gréta Anna 12. A I.hely Hernádi Eszter 11. B II. hely Figeczki Anna 10. A Lukács Áron 11. A III. hely Burgony Flóra 10. C Gál Gabriella 12. B Czéklás Alexandra 9. A IV. hely Megyei középiskolás rajzverseny Tomán Petra 9.A I. hely tanára: dr. Kissné Fábián Katalin Hancsók Kálmán megyei matematika verseny Simkó Marcell 11. A Orosz Péter 10. C III. hely tanára: dr. Gergelyné dr. Kemény Katalin Biológiaverseny I. fordulóján továbbjutott a megyei döntőbe: Svidró Eszter 7. A tanára: Szegediné Polner Mária A március 15. tiszteletére rendezett városi szavalóversenyen Molnár István 12. B osztályos tanuló II. helyezést ért el. tanára: Németh Gergely Rajeczky Benjamin gregorián- és népdaléneklési verseny: alsós énekkar bronz minősítést, Fráter Kórus ezüst minősítést, a 6. évf. népdalkórusa ezüst minősítést szerzett. tanárok: Murvainé Bodnár Ildikó és Regős Zsolt A Frankofónia jegyé-
Talentum
Eredmények ben rendezett francia énekversenyen Hevesi Júlia 12. A VII. hely
“Kenguru” országos nyelvi verseny német: 7. évfolyam: Svidró Eszter megyei I. hely országos IV. hely Gávay Orsolya megyei II. hely Stömpl Enikő megyei III. hely megyei fordulókon: 6. évfolyam: Fekete Krisztián I. Kéméndi Viktória II. Németh Márton III. 8. évfolyam: Leskó Fruzsina I. Fazekas Ágnes II. Kiss Barbara II. Rozgonyi Anna IV. 6. kategória: Márton Bertalan I. Guba Emőke II: Győrfi Katalin III. tanárok: Czapné Tóth Sarolta Papné Deres Mónika Grallert László
A városi német szövegértési versenyen Fazekas Eszter 6. A VI. helyezést ért el. tanára: Papné Deres Mónika “Magyar Vagyok “ megyei szavalóverseny eredményei: Karácsony Bernadett 7. B II.helyezés; külön dicséretet kaptak a következő tanulók: Tolnay Lili 6. B Huszár Bence 6. B Bagyal Bálint 5. A tanáruk:Bagyalné Kocsis Márta, Szamosi Erika Simonyi Zsigmond helyesírási verseny körzeti fordulóján továbbjutott a megyei döntőbe: Svidró Eszter 7. A
megyei forduló, angol nyelv: 7. évfolyam: Gotthárd Klaudia I. 5-6 évfolyam: Éles Csongor III. 6. kategória: Fekete Carmen I. Takács Daniella II. Békési Hedvig III. tanárok: Salamon Zsuzsanna Csobánka Rita
Diósgyőri Gimnázium fizika vetélkedő III. hely Háda Ádám 12. B Szikszai Lőrinc 11. C Orosz Péter 10. C tanárok: Mariscsák István Edöcsény Levente Eszterházy Károly Főiskola német szépkiejtési verseny Molnár István 12.B I. hely tanára: Czapné Tóth Sarolta
Városi rajzverseny Csendélet színes technikával kategóriában: I. hely Tomán Tícia 6.A
Arany Dániel matematika verseny: II. fordulóba jutott: Koszticza Marcell 9. A tanára: Csiki Hajnalka
Csendélet grafikus technikával kategóriában: I. hely Pércsi Zsófia 6.A
Zrínyi Ilona matematika verseny megyei XI. hely: Szobota András 7. A tanára: Tóthné Neményi Éva
Illusztrációs, szabad alkotói kategóriában I. hely Zámpori Márton 7.B tanára: dr. Kissné Fábián Katalin
16
Országos német nyelvi verseny megyei fordulóján szerzett eredmények: Gávay Orsolya IV. hely Svidró Eszter VII. hely Ferencsák Dóra XI. hely 7.a oszt. tanulók tanáruk: dr. Czapné Tóth Sarolta OKTV-döntősök: informatikából: Simkó Marcell 11. A XVII. hely tanára: Szabados Zsolt művészettörténetből: Szilágyi Eszter OKTV II. fordulóba jutottak matematikából: Simkó Marcell 11. A Szikszai Lőrinc 11. C tanára: dr. Gergelyné dr. Kemény Katalin Katolikus iskolák Dugovics András matematika versenyén döntőbe jutott: Svidró Eszter 7. A Szobota András 7. A tanáruk: Tóthné Neményi Éva Gárdus János idegennyelvi verseny: Mádi Laura 11. C IV. hely Krajnyák Emma 11. C V. hely OKTV angol Simkó Marcell 11. A II. fordulóba jutott tanára: Salamon Zsuzsanna
2010. tavasz
Talentum
Eredmények Városi angol vetélkedő: Hadházi Kata 6. B Tóth Bernadett 6. B Huszár Bence 6. B Tóth Jázmin 5. A III. helyezést értek el tanárok: Bíróné Várhegyi Judit Csobánka Rita Salamon Zsuzsanna Kosárlabda városi diákolimpia IV. korcsoport fiú, csapat III. hely a csapat tagjai: Azari Attila 7. A Bukszár Donát 5. B Feke Soma 7. A Filyó Kristóf 9. A Galló Márk 5. A Kárpáti László 9. B Magyar Balázs 7. A Soós Áron 5. B Szűcs Máté 6. A Varga Máté 5. B Vass Csobán 9. B Vizi László 7. A Vonga Szabolcs 7. B tanáruk: Stefánné Hegedűs Zsuzsanna Kosárlabda diákolimpia III. korcsoport lány, csapat Városi Döntő II. hely Megyei Döntő II. hely a csapat tagjai: Bertók Boglárka 5. B Czinke Ágnes 5. B Ferencsák Dóra 7. A Gál Klaudia 7. B Hegyi Luca 5. B Magyar Réka 6. A Majoros Petra 5. B Nagy Mercédesz 5. B Pap Emilia 6. B Pelcz Inez 5. B Sándor Gyöngyvér 6. A Svidró Eszter 7.A Takács Fanni 5. B Tolnay Lili 6. B tanáruk: Stefánné Hegedűs Zsuzsanna
II. hely megyei döntő III. hely a csapat tagjai: Balogh Milán 5. B Barna Miklós 5. A Bukszár Donát B Doher Márk 5. B Fekete Dávid 5. B Fnyvesi Mátyás 5. B Galló Márk 5. A Német Viktor 5. B Soós Áron 5. B Suszter Gábor 5.B Szűcs Máté 6. A Varga Máté 5. B
Városi úszóversenyen I. helyezést ért el: Hölcz Ajándék 7. B Huszár Bence 6. B tanáruk: Bacsa Péterné Koromné Fonyi Ágnes Kosárlabda megyei döntő VI. korcsoport, fiúk IV. hely. felkészítő: Koromné Fonyi Ágnes Kosárlabda városi döntő IV. korcsoport. lány csapat II. hely felkészítő: Stefánné Hegedűs Zsuzsanna
Szellemi diákolimpia IV. korcsoport városi döntő II. hely megyei döntő VI. hely Borbély Friderika Gere Adrienn Jancsurák Judit Tóth Borbála 9.B-s tanulók tanáruk: Stefánné Hegedűs Zsuzsanna
B.-A-Z. “Jó tanuló, jó sportoló” Ferencsák Dóra 7. A Sportmászás Izrael Fáta Országos Diákolimpia III. Magyar Kupa I. (gyorsasági mászás) Magyar Kupa II. (nehézségi mászás) felkészítő: Demjén Zoltán
Kosárlabda diákolimpia IV. korcsoport lány, csapat városi döntő II. hely megyei döntő II. hely a csapat tagjai: Borbély Friderika 9. B Gál Klaudia 7. B Gávay Orsolya 7. A Gere Adrienn 9. A Hölcz Ajándék 7. B Javítás Kinga 8. A Magyar Réka 6. A Makónyi Fanny 7. A Miklós Eszter 7. A Palotás Petra 8. B Svidró Eszter 7. A Tolnay Lili 6. B tanáruk: Stefánné Hegedűs Zsuzsanna
Városi diákolimpia Ferencsák Dóra 7. A 330m: I. hely 550m: I. hely Magyar Balázs 7. A 330m: IV. hely 550m: V. hely Osváth Katalin 7. B 330m: VI. hely 550m: VI. hely tanáraik: Stefánné Hegedűs Zsuzsanna Koromné Fonyi Ágnes Megyei sakkverseny Szalai Balázs III. hely Zelena Tamás VII. hely felkészítő: Bacsa Péterné
Kosárlabda diákolimpia III. korcsoport fiú, csapat városi döntő
17
Megyei úszóverseny Hölcz Ajándék 7. B 100m mell I. hely Huszár Bence 50m mell III. hely felkészítő: Koromné Fonyi Ágnes Országos úszóverseny Hölcz Ajándék XI. hely tanára: Koromné Fonyi Ágnes Junior szinkronkorcsolya világkupa Ferencsák Dóra Osváth Katalin XVII. hely Judo ifjúsági országos bajnokság Gere Adrienn III. hely Judo ifjúsági nemzetközi válogatóverseny Gere Adrienn V. hely Ifjúsági judo válogatóverseny Gere Adrienn II. hely Junior judo válogatóverseny Gere Adrienn III. hely “Így írunk mi...” pályázat eredményei: prózai írások-általános iskolai korosztály: Lukács Melissza 5. B Szekeres Fruzsina 5. B I. hely Kardos Sára 7. B II. hely Germuska Fanni 5. B Sándor Gyöngyvér 7. B III: hely tanáraik: Szeitzné Viski Erika, Bagyalné Kocsis Márta
2010. tavasz
Énekkar
Talentum
Az alsós énekkar eredményei A gimnázium alsós (5-8. évfolyamainak) énekkara az iskola megalakulásától kezdve működik, Gajdos Edit tanárnő volt az alapító tanára. Jómagam, a jelenlegi kórusvezető, Murvainé Bodnár Ildikó, 2006-tól vettem át a kórust, de Gajdos Edit tanárnő azóta is hasznos tanácsokkal segíti munkánkat. Rendre részt veszünk az iskolai miséken, illetve rendezvényeken (legutóbb az alapítványi bálon), de városi meghívásnak is többször tettünk és teszünk eleget. (Adventi gyertyagyújtás, Ünnepi Könyvhét, Diákpünkösd, stb.). A Veczán Pál emlékére rendezett Egyházzenei Kórustalálkozón is énekeltünk már néhányszor. Az egyiken TV-riportot is készítettek velünk, amelyben bemutathattuk magunkat és iskolánkat. A nagykórussal közösen minden évben karácsonyi koncerttel kedveskedünk a szülőknek, diákoknak, tanároknak. A „Rajeczky Benjámin Országos Gregorián- és Népdaléneklési Versenyen " két alkalommal vettünk részt: 2008-ban - ezüst minősítést kaptunk, ekkor vettük fel a „Fráter Schola Viridis" nevet. 2009-ben pedig arany minősítést szereztünk, és két tanulónk a népdaléneklésben is megmérette tudását, és szintén aranyat kaptak. 2009. április 18-án szerepeltünk a XVI. Országos Gregorián Tanulmányi Napon Egerben, ahol közreműködtünk a Gregorián szentmisén, amelyet Dr. Ternyák Csaba egri érsek mutatott be. Ugyanezen a napon délután pedig énekeltünk a Minorita templomban a scholák bemutatóján, amely után a szakmai megbeszélésen elismerő kritikákat kaptunk, többek között dr. Béres Györgytől, a Gregorián Társaság elnökétől is. 2010 tavaszán előreláthatólag két nagyobb feladat vár még ránk: március 11-én Budapesten az Országos Gregorián és Népdaléneklési Verseny, áprilisban pedig az Éneklő Ifjúság találkozó.
Felsős énekkarunk eredményei A miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium kórusa, ismertebb nevén a Fráter Kórus már tizenkét évnyi múltra tekint vissza. A kórus igazodva az iskola szellemiségéhez egyházi énekeket dolgoz fel, de nem ám a megszokott „hozsanna” stílusban, az előadásmód sokban különbözik az átlag kórusok előadásától, hiszen a Fráter Kórus a Gospel stílusában tartja koncertjeit. A Regős Zsolt által vezérelt csapat fő ismertetőjegyei a felszabadult éneklés és az elmaradhatatlan mosoly! Az elmúlt két év különösen nagy felkészültséget igényelt a kórustól. A gyulai Erkel Diák Ünnepek (EDÜ) 2008-as versenyén több éves kihagyás után újból elindult a csapat. Az EDÜ kétévente kerül megrendezésre a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium szervezésében, így megemlékezve a híres zeneszerzőről. A 2008-as versenyen kórusunk első helyezést ért el, és megkapta a legproduktívabb kórus címét is. A gálaműsorban is felléptünk, és újbóli sikert értünk el. A közönség állva, egyemberként tapsolt! A 2008-as év még sok megpróbáltatást hozott számunkra, hiszen július közepén került megrendezésre az 5. World Choir Games (Kórus Olimpia) Graz városában. Előtte elutaztunk Lakitelekre egy hétre, ahol kemény próbákat tartottunk, hogy színvonalas, versenyképes programot hozzunk össze az Olimpiára. A fárasztó ámde élménydús hét után hazautaztunk két napra, hogy „újult erővel” vághassunk neki az ausztriai útnak. 10 órás zötykölődés, eltévedés és megszámlálhatatlan benzinkút után megérkeztünk végre Feldbach nevű községbe, ahol a szállásunk volt. Feldbach úgy egy órányi buszútra volt Graz-tól…Igen, mi ezt minden nap megtettük! Oda-vissza! Érkezésünk másnapján izgatottam indultunk el Grazba, hiszen aznap kemény versenynek néztünk elébe. Láttuk-hallottuk az „ellenfeleket” és nagy félelemmel léptünk be a zsűri elé. De a szívből való éneklés meghozta gyümölcsét.
18
Talentum
Énekkar
2010. tavasz
A koreográfia is jól ment mindenkinek, semmi baj nem volt. Végül Ezüst Diplomát kaptunk, amely egy olimpián, valljuk be, nem kis eredmény! Pár hónap pihenés után jártunk Budapesten, a Művészetek Palotájában egy Miskolcot bemutató programon, aztán belevágtunk a már megszokott éves „karácsonyi turnénkba”. A Fráter Kórus szinte már menetrendszerűen vesz részt karácsonyi műsorokon a miskolci óvodákban, idősek otthonaiban, és nagy szeretettel indulunk, ahova hívnak minket! Persze az ünnepi műsorok közül nem maradhat ki az iskola karácsonyi műsora sem. Beköszöntött a 2009-es év, amikor jártunk Hajdúszoboszlón, a Kodály Zoltán által elindított „éneklő ifjúság” versenyen, ahol arany minősítést kapott kórusunk, részt vettünk a sajóládi kórustalálkozón is. A nyár közepén énekeltünk egy esküvőn, másnap pedig elindultunk Balatonmáriafürdőre egyhetes táborba, ahol a szórakozás mellett persze próbáltunk is, hiszen a táborunk utolsó napjaiban kezdődött el Balatonmáriafürdőn a Nemzetek Fesztiválja, és az augusztus végén megrendezésre kerülő solymári Gospel Fesztiválon is fellépők voltunk. A tábor első napjaiban meglátogattuk Keszthely városát és felpörgettük kicsit a nyári turista forgalmat: a főutcán két órán keresztül utcazenéltünk, hogy bemutatkozzunk e balatoni vidéken is. Hazatérve a vizsolyi „Biblia hete” elnevezésű fesztiválon vettünk részt. Itt megismerhettük a baptista és más vallások zenéjét. Nagyon izgalmasnak találtam ezt a pillanatot. A nyár folyamán énekeltünk még az Egerszalókon megrendezett lelkigyakorlaton is. Augusztus utolsó hétvégéjén elindultunk Solymárra, a Gospel Fesztiválra, amelyre egész nyáron készültünk. Sajnos, idén a rossz időjárás miatt a fesztivált a sportcsarnokban tartották, a már megszokott sportudvar helyett. A színpadra lépők között volt a Fráter Kórus mellett a Kárpátaljai Credo együttes, a Lumen Christi, Dávid Viktória, az insbrucki Heilige Familie Kirche Gospel Kórus és a varsói Sienna Gospel Kórus. Nagyon élveztük mindannyiuk koncertjét, és úgy tűnt, ők is szeretettel fogadták a mi fellépésünket, hiszen sokan táncra keltek közben. Az őszt elérve énekeltünk iskolánk tanévnyitó ünnepségén, majd októberben a XVI. Egyházzenei Kórustalálkozón vettünk részt. Decemberben pedig a Harlemből érkezett Gospel Voices of Gospel énekegyüttes „előzenekara” voltunk a Művészetek Házában, ez egy hatalmas lehetőség volt kórusunk életében, hiszen egy Amerikából jött világhírű kórus előtt nem énekelhet akárki. Majd ismét jött a karácsonyi nagy turné, amikor a már megszokott, de annál kedvesebb óvodai és idős otthonos fellépések mellett ellátogattunk Tolcsvára, volt iskolalelkészünk, Szőke Gábor atya meghívására. Igaz, a rossz időjárási körülmények miatt egy órát késtünk, de még így is tele volt a templom, és nagyon vártak minket. Örültünk, hogy meglátogathattuk Gábor atyát. Februárban az olasz testvériskolánk kórusát fogadtuk, és velük tartottunk közös próbákat, majd koncerteket. Nagyon megkedveltük egymást, és májusban szeretettel várnak minket vissza, Trentoba. A Fráter Kórus tehát nem szenved hiányt fellépésekben, de a megfelelő kórusvezetés miatt a diákok mindezt szívből teszik. Szikszai Dalma 12. B
19
Talentum
2010. tavasz
Közös értékeink: az Academy of Central European Schools pályázata ACES projekt Az Academy of Central European Schools minden évben pályázatot ír ki, melynek célja hogy a közép-európai iskolák egymás között kapcsolatot építsenek ki. Az iskolák internet segítségével veszik fel egymással a kapcsolatot, ott választják ki azt a 2-3 másik országbeli iskolát, akikkel közösen pályáznak. A beérkezett pályázatokat az ACES elbírálja, és a győzteseknek megadatik az a lehetőség, hogy megvalósítsák elképzelésüket. A mi iskolánk a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római K a t o l i k u s Líceummal pályázott. A pályázat neve: A.C.T.I.O.N. Ez egy mozaikszó Active Citizenship To Improve Our Nation. A pályázatunk a diákok jogainak bemutatásáról szól: megismertetni az ifjúsággal, hogy mik a jogaik, de ugyanakkor felhívni a figyelmüket arra is ,hogy milyen kötelezettségeik vannak. A projekt megnyitása szeptemberben, Salzburgban, (Ausztriában) volt. Iskolánkat ft. Lóczi Tamás atya és én képviseltük, partner iskolánkat pedig egy tanárnő és egy diáklány. Az 5 napig tartó nyitókonferencia elsősorban azért volt hasznos, mert megismertük a partner iskolát, és előadásokat tartottak nekünk , hogyan építsük ki egymással a kapcsolatokat. Itt történt meg a pályázat részleteinek kidolgozása. A kötött programokon kívül azért volt lehetőségünk a város nevezetességeinek a megtekintésére is. Októberben került sor az első találkozásra Gyulafehérváron. Két autóval tízen látogattunk el hozzájuk, ahol öt napot
20
töltöttünk, hozzákezdve a projekt megvalósításához. Kiválasztottunk 12 gyermekjogot, amelyhez mind a két iskola tanulói rajzot készítettek, és ezek segítségével egy naptárat állítottunk össze. Egy ottani atya előadást tartott az európai állampolgárságról. Az iskola spirituális és prefektus atyái körbevezettek minket a városon, és néhány környékbeli nevezetességet is megmutattak. Ittlétünk alatt sikerült kitalálnunk projektünknek egy logót, amelyet batik munkával készítettünk el a mi iskolánkban február elején, amikor mi láttuk őket vendégül. Érkezésük után „bedobtuk őket a mélyvízbe”, hiszen az iskolai alapítványi bálon való részvétel volt az első program. Vasárnap megmutattuk nekik a város nevezetességeit, este pedig szentmisével és közös vacsorával zártuk a napot. Hétfőn és kedden a projektmunkára fektettük a hangsúlyt, a gyerekek rajzoltak, batikoltak, Tamás atyával, a gyulafehérvári tanárnővel és két diákkal pedig egy rádióműsort készítettünk. Ők ugyan szerdán hazautaztak, de ezzel a projekt nem zárult le. Még sok teendő és munka áll előttünk, többek között egy újság szerkesztése és néhány fogalmazás megírása angol nyelven. A zárókonferencia idén Szlovákiában lesz, ahol a projekt folyamán elkészített termékeket fogjuk bemutatni. Szabó Máté 11.B
Talentum
2010. tavasz
Iskolánk külföldi kapcsolatai Passau
Tizennyolc éves az iskolánk, és tizennyolc éve vannak folyamatosan külföldi kapcsolataink, elsősorban német nyelvű országokkal. Számomra a legelső „külföldi kapcsolat", amit az iskola - akkor még egyetlen -némettanáraként átéltem, mert tolmácsolnom kellett: a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseinek látogatása volt. Az első évtől kezdve támogatták iskolánkat, többek között német nyelvű könyvekkel. Hatalmas teherautókon érkeztek a könyvek - akkor, az első évben még a mai lánykollégium épületébe - még az azóta tragikus módon elhunyt Csilla von Böselager asszony is járt nálunk ennek kapcsán. Ezek a könyvek jórészt tankönyvek és egyházi jellegű kiadványok. A legelső német nyelvű imákat, melyeket németórán azóta is mondunk, innen merítettem. Aarau kisváros Svájcban, nem messze Zürichtől. Az egyik ottani iskola -magyar származású, ma már nyugdíjas - földrajz szakos tanárának, Stettner Miklósnak a kezdeményezésére ökumenikus kapcsolat kezdett kibontakozni a helyi református és katolikus egyházközségek aktív támogatásával, először városi, majd iskolai szinten. A Lévay József Református Gimnázium diákjaival együtt éveken át svájci családok fogadták diákjainkat 10-10 napra, nagy-nagy szerettel és odafigyeléssel összeállított programokkal. A látogatások kölcsönösek voltak, évente érkeztek mindkét egyházi iskolába a svájci cserediákok is. A koordináló kolléga nyugdíjaztatásával a kapcsolat ugyan megszűnt, de rengeteg fénykép és emlék őrzi ezeket az éveket. 1996 óta működik a gimnázium legrégibb, mindmáig élő, aktív testvériskolai kapcsolata a passaui Európai Gimnáziummal. A testvériskolai kapcsolat egy hospitálási programból alakult ki, és azóta folyamatosan, megszakítás nélkül, minden tanévben 15-20 diákunk utazhat ki -és ugyanennyit fogadunk - különböző projektek keretében. Nem csupán turisztikai és nyelvismereti célokat szolgálnak ezek az utak, hanem jóval többet: egy adott, előre egyeztetett projekt témán dolgozik a látogatások idején mindkét fél. Az Énekkarunk már két alkalommal is járt Passauban, de a zene mellett művészeti, vallási, történelmi, országismereti, irodalmi projekt témákat is dolgoztunk már ki együtt. A közös munkálkodásnak mindig van egy konkrét produktuma is: közös énekkari fellépés, fotó- és rajzkiállítás, misén való szereplés, kiadványok összeállítása. A gyerekeket családoknál szállásolják el, így valóban kialakulhatnak szorosabb ismeretségek, hiszen utána ők ugyanezeket a gyerekeket látják itthon vendégül. A rendkívül jó együttműködés eredményeként 2001- ben a diákok mellett a tanárkollégákat is meghívták, így egyszerre volt kint Passauban az iskolánkból 20 diák és 20 tanár. A viszontlátogatás sem marad el! A passaui kapcsolat mellett egy Frankfurt közelében lévő (Lennestadt) egyházi iskolában is volt előkészítő látogatáson iskolánk igazgatója, valamint egy lengyelországi (Katowice) nyolcosztályos egyházi gimnáziumban is. Erdélyből, Lövétéről jöttek azok a gyerekek, akik négy éven át nálunk tanultak. Tőlünk is több kolléga járt már Lövétén, és az ottani tanárok szintén eljöttek hozzánk tapasztalatcserére, hospitálni, ismerkedni a helyi viszonyokkal. Ha nem is a külföldi kapcsolatok, de mindenképpen a külföldi utazások közé számíthatóak azok az országismereti jellegű utak, amelyeket (elsősorban Ausztriába, Németországba, alkalmanként Angliába, Franciaországba) szerveznek a nyelvszakos kollégák diákjaink részére. A külföldi kapcsolatok fenntartása nem könnyű feladat, egész éven át tartó, szinte folyamatos kapcsolattartást, szervezést igényel. Mindig sok munkával, nagy felelősséggel jár, hiszen idegen országba visszük ki tanítványainkat. De mindig, minden út megéri a fáradozást, hiszen a gyerekek szemlélete, látóköre tágul, nyelvismerete gyarapodik: kinyílik számukra a világ. Dr. Kozslikné Szabó Marianna idegennyelvi munkaközösség - vezető
21
2010. tavasz
Talentum
Vitassuk meg! Egy diákunk válaszol a 2009. őszi számban a tanárok által fölvetett problémára. Tisztelt Tanárok! Gondolom, Önök sem várták azt a választ, hogy fel kellene adniuk! A helyzet valóban elkeserítő, mégsem érdemes abbahagyni a próbálkozást, hiába olyan a helyzet, mintha árral szemben úsznának. Ez az áradat pedig a társadalom fokozatos értékvesztése. A média többek között puszta vásárlói társadalmat próbál kreálni a befolyásolható „tömegből”, olvasás helyett tévénézésre sarkallják, s azt sugallják, hogy erőfeszítés nélkül is érhetünk el eredményeket. Ezt a helyzetet pedig csak tovább rontják a mai fiatalság életadói. A szülők elkényeztetik a gyerekeiket, s így sokszor akkor is kapnak jutalmat, amikor nem tettek érte semmit, vagy rossz eredményeket hoztak haza az iskolából. Így nincs, ami motiválná őket, hisz a versenyek nyereményei hétköznapjainkban is elérhetők számukra. Természetesen a lustaság is szerepet játszik a versenyre jelentkezők csökkenő számában… Nem érdeklik őket a tanulmányi versenyek, hiszen tudják, hogy a küzdés, a munka helyett szórakozhatnak is, mert e „fölösleges” erőfeszítések nélkül is megteremtik a számukra kellemes körülményeket. Manapság nem érték a versenyen elért eredmény, a tudás hatalma, hisz a léhaság a menő. Ebben az évezredben már nem az életben elért eredmények alapján ítélik meg az embert, hanem a márka alapján, amit magán visel, ami fontos, a zene, amit hallgat és a tévémű-
22
sor, amit néz. Sajnos az olvasás sem divat manapság… Valóban nehéz lehet az iskolák számára e kor gyermekeiből valódi értéket előhozni, de ha már ez az intézmény sem teszi meg ezt, akkor ki fog igazi értéket biztosítani a még képlékeny világszemlélettel rendelkező ifjúság számára? Biztassuk a gyermekeket arra, hogy megéri versenyezni, hogy képesek jó eredményeket elérni, dicsérjük őket, keressük a tehetségeket! Fontos önbizalommal felruházni őket ahhoz, hogy lustaságukat bátorsággal leküzdjék. Én sem voltam az az ember, aki tucatjával jelentkezett volna a versenyekre, de tudom, ha valaki bátorított volna, és biztosít arról, hogy van tehetségem hozzá, biztosan büszkén indultam volna bármelyik versenyen. Tudom, hogy a mai világban nem jut idejük a tanároknak minden egyes tanulóval egyenként foglalkozni, mégis erre kérem Önöket! Legyenek gondozói, és ne hagyják a világ egyhangúságába a tehetségeket beleolvadni! Ne hagyják magukat eltéríteni a nemes céltól, és eltántorítani az igazi értékek felmutatásától! Tisztelettel: Szabó Nikoletta 12. A
Kedves Nikoletta! Köszönjük! A magyartanárok
Talentum
2010. tavasz
Iskolánk sokszínűsége Trento - Miskolc Közös nyelvünk a zene!
Februárban egy hétre olasz vendégeket fogadott az iskolánk. Az északolaszországi Trento városából tizenöt diák és két tanító érkezett. A csoport egy kisebb kamarakórusként működik, és csak fakultatív programként foglalkoznak az énekléssel. Minden nap voltak közös és csak olaszoknak szánt programok. Vendégeink a szokásos miskolci városnézéssel kezdték. A színházban megnézhettek egy előadást, és bepillantást nyerhettek a színfalak mögé és az alagsori jelmeztárba is. Elmondásuk szerint a különféle díszes jelmezekbe öltözés tetszett nekik a legjobban. Emellett még megismerhették a tapolcai barlangfürdőt, Aggteleket és Tolcsvát is. Az olasz kórus Tolcsván adta az első mise nélküli koncertjét, ahol aztán közösen is énekeltek a Fráter Kórussal,amit pénteken egy búcsúkoncert követett. Leginkább a mentorok, az énekkarosok és a kollégisták ismerhették meg őket, hiszen most kivételesen nem családoknál szálltak meg, hanem az iskolánk kollégiumában. Egy biztos: csend sosem fenyegetett minket, ha éppen nem beszélgettünk, akkor énekeltünk, és ha nem énekeltünk, akkor is volt mit csinálni… Egy teljesen más nép, más kultúrával, más környezetből és más nyelvvel, de úgy gondolom, a zene összekötött minket. Bármilyen nyelven elmondhatnánk: egy csodálatos héten vagyunk túl, melynek folytatása májusban várható, amikor a cserekapcsolat által mi leszünk a vendégek.
„A néptánc a magyar kultúra legszebb adománya!”-és mi táncolunk
Óvodás korom óta táncolok és már három éve egy világhírű, sikeres együttes tagja vagyok. Az Avas Néptáncegyüttes 1951ben alakult, azóta folyamatosan szórakoztatják fellépéseikkel a közönséget. Minden fellépésünk mögött rengeteg munka, gyakorlás, kitartás, összetartás és természetesen a néptánc szeretete áll. Egy-egy fellépés után boldogsággal tölti el az együttes minden tagját a tapsban és mosolyban kapott gratuláció. Minden fellépés után boldogan fogunk újra gyakorlásba, illetve kezdjük el újabb tájegységek táncainak stílusát és lépéseit megtanulni, habár tudjuk, hogy rengeteg munkánkba fog kerülni. De megéri! Természetesen az együttes vezetőjének sem egyszerű, mert neki kell mindent megtanítania nekünk. A kilencedikesek avatásán való részvételünk is szép emlék marad az együttes számára. Nagy boldogsággal töltött el minket, hogy nagy tapssal fogadtátok a somogyi és szatmári koreográfiáinkat. Nagyon örültünk annak is, hogy a táncházban boldogan beálltatok közénk somogyi táncokat tanulni. Bízom abban, hogy később is lesz még lehetőségünk együtt táncolni iskolánk falai között. Kovács Eszter 10.C
Arrivederci! Szegő Réka 10.C
23
2010. tavasz
Talentum
Élménybeszámolók
A CSALÁD
2010. február 12-én rendeztek projekt napot a Fráter György Katolikus Gimnáziumban. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű nap színesítette az iskola életét. A tanárok és diákok közös munkájának köszönhetően, kitűnő előadások születtek. A projekt nap célja, a diákok figyelmének felkeltése volt. A téma: a család fogalma, jelentősége és az ehhez kapcsolódó gondolatok. Négy évfolyam vett részt ezen a napon, közülük 104 diák járult hozzá valamilyen módon a projekt sikeres megvalósításához. A tanulók változatos formában mutatták be az általuk választott és feldolgozott témákat, melyeket nagy figyelemmel kísért a közönség. Voltak, akik a Gyermekvárosba látogattak el, és videót készítettek az ott élő gyerekekkel, de volt példa anyagi, történelmi és biológiai értelmezésre is. Több diák filmek segítségével mutatott példát a családról. Az előadás egyhangúságát viccekkel és ügyességi feladatokkal tették változatossá a fráteresek. A nap befejezéseként egy-egy filmet láthattak a diákok, melyeknek témája természetesen a család volt. Nagyszerű nap volt a pénteki projekt nap. A fráteresek remélik, hogy jövőre is megrendezésre kerül majd ez a nap az iskolában.A projektezést követően este fráteres diákbál volt az iskola aulájában, mely élő zenével, táncosokkal és énekesekkel szórakoztatta a társaságot. Tomán Petra 9. A AZ ISKOLAI PROJEKT NAPRÓL Nemzetközi és órai projektjeink után 2010. február 12én megrendeztük az első iskolai projekt napunkat. Témánk a család volt. Nagy öröm volt látni, hogy ilyen sokan -104 tanuló és 14 tanár kolléga - vettek részt a munkában. A projektmunka lényege a kreatív gondolkodás, problémamegoldás, önálló kutatás, az információ rendszerezése és ötletes kivitelezés. A projektkészítés is tanulási folyamat, csak nem a megszokott módon, mivel kimondottan komplex képességfejlesztést jelent, az életre készít fel. Alsó évfolyamosaink, életkoruknak megfelelően tréningszerű, családi életre nevelő foglalkozásokon vettek
24
részt szakemberek irányításával. A 8-10. évfolyamosok az aulában mutatták be több napos, hetes munkájuk eredményét. A családot mint nagy témakört több oldalról járták körbe. A 8-osok filmet forgattak nevelőotthonban, nevelőszülőknél nevelkedő gyerekekkel. Beszélgettek óvodásokkal, kisiskolásokkal arról, hogy nekik mit jelent a család és megfogalmazták, hogy igen nagy értéke van annak, ha valaki boldog, szerető családban élhet. Két tanuló a családi költségvetést boncolgatta, mások az irodalomban kerestek humoros megközelítéseket a különféle családi szerepekre.Amagyar királyi családokat tanórákról kevésbé ismert oldalukról mutatta be egy másik csapat. Voltak, akik az állatvilág közösségeit, a matyóföldi családi folklórt vizsgálták, és láthattuk filmek, rajzfilmek vidám-szomorú, egyedi és általános megközelítéseit. Egy diákcsoport képzőművészeti és irodalmi alkotásokat jelenített meg élőképek formájában, megint mások mentálhigiénés vetélkedővel dolgoztatták meg a közönséget. A tizedikesek pedig egy családi ünnep megterített és finomságokkal megrakott asztalát varázsolták elénk. Ezeket az ételeket maguk készítették. Nem lett volna teljes a nap képzőművészeti alkotások nélkül. Ezeket diákjaink munkáiból készült kiállítás mutatta be. Azt hiszem szépen sikerült megvalósítani a célt, és a projektek sok apró mozaikjából kirajzolódott az a kép, ahogyan a tanulók a családot látják. Természetesen számtalan megközelítés lehetséges, mi most néhányból egy színes csokrot kötöttünk. A visszajelzésekből kiderült, hogy a délelőtt tartalmas volt, van igény hasonló tevékenységre, és élményt nyújtott mind a nézőknek, mind a szereplőknek. Bízom benne, hogy a jövőben sem lesz nehéz új témákat és kreatív, ügyes résztvevőket találni. Bíróné Várhegyi Judit
Talentum
Ami minket illet
Kicsik projekt napja A projekt nap keretein belül az alsóbb évfolyamokon (5-7.évf.) különböző témákat dolgoztak fel gyerekek és előadók. Mindez a "Boldogabb családokért" családi életre nevelés iskolai program keretein belül valósulhatott meg. A fő téma náluk is a család- ezen belül pedig barátság, szeretet, serdülők testi, lelki változása - volt. Mindezt játékos, interaktív módon tehették, ahol nem a teljesítmény, hanem a fesztelen ismeretszerzés volt a cél. Olyan ismereteké, melyeket a tanítási órák keretében nem sajátíthatnak el a diákok. Ez a nap az egész iskola életében újdonságnak számított, de ahogy azt a diákjaink is elmondták, nemcsak új ismeretekkel, hanem új élményekkel is gazdagodhattak, amiből örömmel kivennék részüket jövőre is. Pappné Deres Mónika 7. Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat Kisvárda – Hajdúdorog 2009. augusztus 9-én több mint 400 zarándoktársammal együtt indultunk el, hogy Kisvárdától Hajdúdorogig elgyalogoljunk. Ilyenkor több ember megkérdezi: miért pont a leglassúbb és legfárasztóbb közlekedési eszközt használjuk? Igen, sokkal könnyebb lenne, nem fájna a lábunk, nem lennének vízhólyagjaink…de akkor nem részesülnénk életre szóló élményben. Egyet elárulhatok: fő célunk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és egymáshoz, kicsit kizökkenjünk a hétköznapok szürkeségéből, és megtaláljuk önmagunkat. Felvállaltuk azt, hogy egész héten át horduzzuk magunk keresztjét, néha a másikét is. Egy zarándok egyszerre társas és magányos lény is egyben. Fontos egy kicsit elcsendesedni, de a jó társaság sem utolsó szempont, amit itt szintén megtalálhatsz, és számos új barátot is szerezhetsz. Tavaly két mottónk is volt: „Boldogok, akik megtartják útjaimat!” és „Másképp”. Mivel évről évre többen vagyunk, a szokásos négy csapat (piros, zöld, kék, sárga) mellett indult egy új (vörös) csapat is az idősebb korosztálynak. Egy nap körülbelül 30 km-t gyalogoltunk. Útközben sokat énekeltünk, főleg gitáros énekeket és könnyű zenei alkotásokat, a településekre érve Mária-énekeket. A falvakban mindig nagy szeretettel fogadtak bennünket, enniinnivalókkal kedveskedtek nekünk. Délben általában Szent Liturgiát végeztünk, amely után hosszabb pihenő következett. Este 8 óra körül értünk a szállásra, ahol a va-
25
2010. tavasz
csora után mindig volt valami esti program, koncert vagy előadás, amik jó hangulatban teltek. Az esti imát mindig valamelyik csoport tartotta, aztán annak reményében, hogy másnap is zarándokolhatunk, tértünk nyugovóra. Ez a hét nagyon jó volt arra, hogy lelkileg feltöltekezzünk, és otthon hagyva minden gondot, kikapcsolódjunk. „s mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton mely egyetlen célod…” /Márai Sándor/ Ezen a nyáron is lesz zarándoklat augusztus 8-13-ig, jelentkezzetek bátran! www.ifjusagizarandoklat.hu Kiss Emese 10.C Környezetvédelem Mindenki tudja, hogy földünk környezeti védelme nagyon fontos. Ha például most rögtön minden ember zöld üzemmódra váltana és óvná környezetét, 50 év múlva földünk légköre megtisztulna, és semmi természeti probléma miatt nem kellene aggódnunk. Hiszen most konkrétan fürdünk a szén-dioxidban, közel kétszer több CO2 kerül a környezetbe, mint amennyi eltávozik onnan. Hova jut ez a sok szén-dioxid? A nagy mennyiségű CO2 egyharmadát a talaj és a növényzet nyeli el,egy negyedét a tengervíz. Ezek az anyagok szenet vonnak ki a környezetből, de ez nagyon lassú, több százezer éves folyamat, amíg a légkör teljesen megtisztul. Tudtátok, hogy ennek csak egyötöde származik emberi járműhasználat miatti szennyeződésből? De ide tartozik még az erdőirtás is. Négyötöde viszont fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből ered, ami a szén és a kén elégetését jelenti. Ebből fejlesztünk elektromosságot. De hát ez a 21. század, már vannak megújuló energiaforrások! Ezekkel 2030-ra a CO2 kibocsátás 52%-kal csökkenhet. Ez az emberiség javára szolgálna. Csakhogy mindenki úgy gondolja, hogy az üvegházhatású gázok szinten tartásának feladata a valóságosnál sokkal könnyebb. Gondolkodjatok el, hiszen mi vagyunk a jövő! Változtathatunk még rajta. B.F.
2010. tavasz
Talentum
Rímfaragó MINDIG
Jó barát
Mindig az a legpuhább kéz, melynek első érintése durva. Ám amint redőit megszokod, egészen ellágyul másodszorra.
Az élet egy bonyolult és furcsa játék Melyben a barát az igazi ajándék Barátságot nem mindenki nyerhet Nélkülük a napok unalmasan telnek De ha szerencsés vagy rád találhat Szemedbe mondja hogy jó barát vagy Melléd áll és mindig segít téged Tudja magától és nem kell kérned Ha ki sem mondod látja amit gondolsz Vele beszélsz és semmit meg nem fontolsz Mert érzed hogy bármit kimondhatsz előtte Amikor ő mesél nem moccansz mellőle Beszélgettek sokat és nagyokat nevettek Semmi sem szab határt jó kedveteknek
Mindig az a legtisztább szem, melynek első üzenete bánat. Ám amint nézését megszokod, egészen vidámmá válik majd. Mindig az a legőszintébb szó, melynek első kimondása sértő. Ám amint hangzását megszokod, egészen szépen fog csengeni ő.
Tóth Martin 7. B
Mindig az a legszebb barátság, melynek első köteléke laza. Ám amint egy kissé elmélyül, támaszt nyújt, ha a szükség úgy hozza.
Figyelj rám Figyelj rám, csak egy percre! Nem is sok, csak ennyi lenne. Arra a percre megszűnne a világ. Elfelednéd mindazt, ami bánt. Nem szeretnék semmi nagy dolgot mondani, Csak jó lenne, ha rám is figyelne valaki. Csendben várom míg észreveszel, De Te továbbra is csak teszel-veszel.
Mindig az a legcsodásabb érzés, melyet mi, emberek magunkban tartunk. Mert nagyon nehéz lenne felszínre hoznunk. Ezért higgyünk abban, hogy mi csúf, egyszer még szép lehet, S e gondolat széppé tehet majd egy csúf életet! Balázs Viktória 11. B
Nem törődve magaddal, Tebenned a belső hanggal, Mi továbbra is csak azt szeretné, Ha csak egy percre is, de rá figyelnél! Kavajecz Anett 11.B “Így írunk mi...” pályázat vers kategória eredményei: I. Tóth Martin 7. B: Jó barát II. Zámpori Márton 7. B: Szerelem III: Tóth Martin 7. B: Tél
26
Talentum
2010. tavasz
Kultúra A kultúra és én A magyar kultúra napját január 22-én ünnepeljük. Azért vált ez az időpont a mi kultúránk megünneplésének napjává, mert ekkor írta meg Kölcsey Ferenc a magyar Himnuszt. Mint tudjuk, Kölcsey e művében Isten segítségét kéri ahhoz, hogy a mi népünk tudjon boldogulni, tudja megőrizni a magyarságát. Kölcsey más műveiben is nagy hangsúlyt fektet származásunk fontosságára, eredetünk, múltunk megőrzésére és a jövőnk kialakítására. A kultúra a nemzeti hagyományok öszeségét is jelenti, de nemcsak a szokásokat, hanem művészetünket, tudományunkat, és persze nyelvünket is, ahogy mi gondolkodunk a dolgokról, a világról. A mi elképzelésünk szerint elvégzett tevékenységek, fejlesztések és sok más is a magyar kultúra körébe tartoznak, hiszen mind ránk jellemző. A világon különböző kultúrák léteznek. Általában a népeknek, országoknak, nemzeteknek saját kialakult kultúrája létezik. Vannak, amelyek egy-két dologban hasonlítanak egymáshoz, és vannak olyanok is, amelyek meg sem közelítik egymást, semmi hasonlóságot nem találunk bennük. A magyar emberek számára természetesen a magyar kultúra a legtermészetesebb és a legfontosabb, melyet meg is ünneplünk ezen a napon. Szerintem nagyon fontos, hogy minden népnek legyen saját kultúrája. Én örülök, hogy nekünk, magyaroknak van egy már kialakult kultúránk, ami jellemző ránk.
Szász Emőke 11.C
Stírölés Lazának tűnő léptekkel megy az utcán. A szembejövő hosszú hajú, nagy mellű női alakra már szinte megszokásból néz rá. Reflexszerűen követi szeme a dombok vonalát, megáll egy pillanatra a csípőn, majd ismét felfelé vándorol, s csak egy újabb domborulatvizsgálat után nézi meg az előbbiekhez tartozó arcot. Amint mondtam, reflexből, anélkül, hogy eljutva tudatáig ezen cselekvés, végignéz a nőn. Hisz annyira megszokta már, hogy az utcán mellette, előtte elhaladó nőnemű lényeket „meg kell nézni", hogy agya már szinte önállóan cselekszik, anélkül, hogy a gondolatoknak akár halovány szikrája is felsejlene benne. Az agyban, ebben a kifürkészhetetlen, bonyolult rendszerben, a női test láttán beindul a jól megszokott, naponta 150-200 alkalommal megismétlődő mechanizmus: mozgásba hozza a szemeket, s a Google-t megszégyenítő pontosságú, elképesztően gyors kereső segítségével találja meg a nő testén a fent említett pontokat. Ezt a mechanizmust nevezhetjük kezdeti, „gondolkodás nélküli" szakasznak. Ám ami ezután következik, az az igazán érdekes. Mintha ez a szemmozgással egybekötött megfigyelő mechanizmus hirtelen teret adna a gondolatnak még nem nevezhető reakciónak, illetve némi mérlegelési folyamatnak. A „központ" egy bizonyos eldöntendő kérdést vet föl: „Jó, vagy nem jó?", azaz hogy a megfigyelt alany valóban olyan előnyös esztétikailag és egyéb érzékletek szempontjából, ahogy ezt a „kezdeti mechanizmus" sugallta, vagy pedig az automata folyamatok tévesen indultak be, s felesleges energiát fektettek bele a megfigyelésbe, sőt emellett a megfigyelt alany szépségének némi hiánya miatt esztétikailag kellemetlen élményben részesül a megfigyelő. Nos, ez esetben az említett nő arcát átszelő megannyi ránc, valamint az állán hetykén kicsúcsosodó szemölcs árulkodik arról, hogy a mechanizmus tévesen indult be, s hősünk pár másodpercnyi szörnyülködés és futó gondolat által meggyőződik arról, hogy a 60 fölötti nők nem az esetei - egyelőre (még). Molnár István 12. B osztályos tanuló az “Így írunk mi” pályázatra beküldött írása
27
2010. tavasz
Iskolaújságunk múltja „Milyen legyen? Milyen lehet?" - tettem fel magamnak a kérdést, pontosan 9 évvel ezelőtt, amikor az iskolaújság szerkesztését elkezdtem. Milyen lehet egy egyházi iskola diákújságja valójában? Meg lehet - e felelni azoknak a létező és nem létező elvárásoknak, melyeket esetleg a diákok, a tanárkollégák, a szülők, az atyák támasztanak? Mi legyen, és mi ne legyen az újságban, hol a tanárszerkesztő felelősségének a határa, hogyan neveljem önállóságra, ugyanakkor felelősségtudatra a leendő diákírókat, olvasókat? Sok - sok kérdés merült fel bennem - és szerintem mindenkiben - aki valaha is lelkiismeretesen akart segíteni a diákújságok szerkesztésében. Magyar szakos tanárként volt már tapasztalatom az újságszerkesztésben, mert előző iskolámban is éveken át én szerkesztettem a diákújságot. Tudtam, hogy az indulásnál milyen nehézségek várnak majd rám, de azt is tudtam, hogy ezeket hogyan lehet majd áthidalni. Akkor, 9 évvel ezelőtt, amikor az egyházi iskolák éppen, hogy beindultak, úgy gondoltam - és ez a véleményem ma is - hogy nem mindegy, milyen képet mutat magáról diákújságján keresztül a külvilág felé egy iskola. Nem a gyerekek kezdeményzéseit, ötleteit kell visszafogni, de tanárszerkesztőként bizonyos értékek rangját, helyét meg kell értetnünk velük. Hogy mindez mennyire sikerült az első 5 évben? Remélem, hogy sikerült. Biztos vagyok benne, hogy minden diákújságon érezhető valamennyire a szerkesztők - a tanárszerkesztők - kezenyoma is. Az első számok adják meg egy újság arculatát. Ezen aztán mindig lehet - sőt, kell is -változtatni, de mindig roppant izgalmas feladat, hogy milyen rovatok, milyen sorrendben következzenek. Kik azok a diákok, akiket mozgósítani lehet, kik azok, akik elsősorban ötleteikkel, és kik azok, akik írói vénájukkal
28
Talentum
járulnak majd hozzá egy - egy számhoz? Lesz -e állandónak mondható szerkesztői gárda, vagy csak egy - egy szám kedvéért áll majd össze a csapat? A TALENTUM első 5 éve - ezt teljes felelősséggel állítom - az iskola életének hű krónikája volt. Minden iskolai eseményről jelent meg valami. Hangyaszorgalommal gyűjtögettem az egyre szaporodó és egyre szebb versenyeredményeket. Ebből lett az: „Akikre büszkék vagyunk..." rovat. Külföldi utakról, lelkigyakorlatokról, osztálykirándulásokról, színházlátogatásokról számoltak be a gyerekek: „ Itt jártunk .." címmel. „Miből lesz a cserebogár, azaz tanáraink is voltak gyerekek." - gyerekkori fényképek alapján kellett kitalálni, hogy melyik fotó melyik tanárt ábrázolja. Néha bizony komoly fejtörést okozott, hogy ki lehet a labdát tartó, a babakocsiban üldögélő, vagy éppen a pár szál születésnapi gyertyát elfújó aprócska alak a fényképen...Beindult a „Tanárportrék" - rovat, ahol diákjaink kérdezhettek egy - egy tanáruktól családjuk, egyetemi éveik, hobbijaik, vagy akár kedvenc ételeik, stb. felől. Az iskolai önképzőkör „Így írunk mi..." pályázatának legsikerültebb darabjai is folyamatosan bekerültek az újságba - az egyéb önképzőköri tudósítások mellett - hogy azok is olvashassák, akik nem tudtak magára a rendezvényre eljönni. Az egyházi ünnepek idején írtak a nővérek, vagy atyák is egy - egy cikket. Különösen szívesen emlékszem vissza azokra a tematikus összeállításokra, amelyekhez bárki -kis- és nagygimnazista egyaránt- írhatott, hozzászólhatott. Ilyen volt például az „Én édesanyám...", vagy a „Mi karácsonyunk..." rovat, amelyben egészen megható kis írások jelentek meg. Volt „Bibliai totó", idegennyelvi országismereti verseny és egyre több rajz. Eleinte még „összeollózott" képekkel dekoráltuk a cikkeket, aztán egyre több osztályból érkeztek - a rajz szakos kolléganő segítségével - képek, rajzok.
Talentum
2010. tavasz
Talentum Nem maradt ki természetesen a humor sem, az „Aranyköpések" és a viccek mindig népszerűek maradtak, a nagyszünetben sokan legelőször ezt a rovatot olvasták el... Az évi átlagos 3-4 szám mellett megjelentettünk ún. „különszámokat" is: egyet leendő elsőseink számára, speciálisan az ő kedvükért összeállított, hasznos tudnivalókkal; a másikat ballagó negyedikeseink kapták ajándékba. Osztályfőnökeik búcsúszavai, a tablóképek, szép, megható idézetek töltik meg azóta is ezeket a számokat, melyeket aztán minden diák magával vihet emlékül... Kik voltak a „diákszerkesztők"? Mindig számíthattam saját osztályomra, ahol magyart tanítottam - őket könnyű volt elérnem, hiszen napi kapcsolatban álltunk;- és a magyartagozatos osztályokból is került állandó segítség. Egyiküknek már akkor jelentek meg verseskötetei és a legtöbb közülük azóta már elvégezte a magyar szakot. Velük jártunk diákújságírótalálkozókra is, ők mentek el az újságírótáborokba. Nagyon, nagyon jó érzés volt, amikor végre elkészült és megjelent egy -egy új szám; eleinte fekete - fehérben, aztán különböző más színekben is. Rengeteg munka volt - és van a mai napig - minden szám mögött. Néha bizony rosszkedvű voltam, ha csak ímmel - ámmal született meg végre egy cikk,- és azt is késve hozták-, vagy ha egyes osztályok csak fanyalogva rendeltek belőle. „Hát csak nekem fontos mindez?" kérdeztem magamtól. De aztán a visszajelzések mindig pozitívak voltak és ez erőt adott... Technikailag rengeteg dolog változott azóta. Én még legtöbbször kézírással kaptam meg a cikkeket; ezt nyugdíjas édesanyám gépelgette otthon szeretettel és érdeklődéssel - ő volt ezáltal az első „olvasó" is - majd így került a nyomdába az anyag. Nagyon sokat segítettek a kollégák is. Apró cédulák kerültek
az asztalomra fontos versenyeredményekről, hogy ki ne hagyjam őket a legközelebbi számból. Egy - egy ügyesen fogalmazó gyerekre vagy éppen egy jelentős eseményre hívták fel a figyelmemet, sőt, nem egyszer kész cikkeket hoztak. Köszönöm nekik! Aztán úgy hozta a sors, hogy nem tudtam felelősséggel tovább vállalni az újság szerkesztését. Szaktanácsadói és tanártovábbképzői feladataim miatt át kellett csoportosítani az erőimet; félmunkát pedig semmiben sem szeretek végezni, így -hosszas vívódás után - úgy döntöttem, hogy átadom másnak. Éppen akkor nyertünk első díjat a katolikus iskolák diákújságírói pályázatán, így úgy gondoltam, ez szép befejezés is egyben. De azt hiszem, igazából, a lelkem mélyén mégsem fejeztem be, noha már ötödik éve nem az én nevem áll a „felelős szerkesztő" mellett. Azóta is figyelemmel kísérek minden számot, és mindig segítek, ha bármiben tanácsomat kérik- továbbra is ugyanolyan fontosnak érzem, hogy legyen, hogy jó legyen minden szám. És hogy legyen Talentum! Magyar szakos kollégáim - Soltész Ágnes, Deres László, Hernádiné Győry Zsuzsa - ugyanolyan szeretettel és odafigyeléssel szerkesztették a számokat, mint én annak idején. Sok - sok új ötlettel gazdagították a gyerekekkel együtt, de megtartották az alapszemléletét és rengeteg akkori rovatot. Igényes, tartalmas a lap, méltó egy egyházi gimnáziumhoz! Az új számokból néhány példányt annak idején mindig kitettem a tanári egyik asztalára. Ez azóta sincs másképp, a mostani tanárszerkesztő kolléga is így tesz. Hadd olvassák csak a tanárok is! Az én székemhez ez a bizonyos asztalka csak karnyújtásnyira van, igaz, de nem ezért nyúlok mindig elsőként az újonnan megjelent szám után...
29
Dr. Kozslikné Szabó Marianna
2010. tavasz
Talentum
Ki kicsoda ? a
1
b 2
c
3
d 4
e 5
megoldás: 1-d; 2-c; 3-a; 4-e; 5-b
30
Talentum
Vicc - aranyköpések
2010. tavasz
-Tegnap pingpongoztunk, és rettenetesen elfáradtam mondja a skót. -Hogy lehet elfáradni a pingpongozásban? - Mi a különbség a teológus és a geológus -Ketten játszottunk egy ütővel. között ? -Ég és föld Ebédlőben: - Felakaszthatom a kabátját, Uram? -Miért okos a teknős? - Tőlem aztán főbe is lőheti. -Mert lassú, és van ideje gondolkodni.
Földrajz: -Mit tudsz a “kistigrisekről”? -Tanár úr! Mit kell tudni ezekről a kis állatkákról? -Mi a Pamír? -Valami népcsoport.
Természetismeret: -A Nap felmelegíti a Földet, az elpárolog....
Biológia: -Tanárnő! Én csak egy árnyalatnyi különbséggel mondtam mást! Miért nem jó ez így?
Irodalom: Petőfi Sándor 1823.január 1-jén született. Első versét 1825-ben írta, de ez még csak a kezdet volt számára. Petőfi beállt a seregbe, és Júliát ismét magára kellett hagyni, elbúcsúztak. Júlia ezt mondta: “Remélem még látjuk egymást.” Petőfi után fennmaradt egy idézet: “Eltűnt, mint Petőfi a ködben.” Ezután Petőfi és Júlia nem találkoztak egymással.
31
2010. tavasz
amit jó tudni...
Talentum
Április 1. csütörtök: a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap 7. szerda: első tanítási nap 16. péntek: megemlékezés a holokauszt áldozatairól 19. hétfő: Föld Napja 21. szerda: 12:00 Filharmónia-koncert 24. szombat: kerületi cserkésznap 30. péntek: végzősök utolsó tanítási napja Május 1. szombat: ballagás — ünnepi szentmise, Minorita templom 3–5. írásbeli érettségik — 3 tanítási szünnap 4–7. évfolyamvizsgák 1. (kedd 11-től és szerdán egész nap) 10. hétfő 16:00 – 18:00 fogadónap (behívásos) 26. szerda országos alapkészség-mérés 6., 8., 10. évf. 15:00 Sportcsarnok: diákpünkösd Június 3–9. emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák 7. hétfő: (és a hét további napjain) évfolyamvizsgák 2. — 1 tanítási szünnap 11. péntek: mérföldkő 8.évf. 15. kedd: utolsó tanítási nap — rövidített órák 20. vasárnap: 16 órakor Te Deum, évzáró Minorita templom 16–25. középszintű szóbeli érettségi vizsgák 24. csütörtök: beiratkozás
Az iskola elérhetőségei: Levelezési cím: 3504 Miskolc, Pf.:45 Telefon: 46/412-024 Fax: 46/412-220 E-mail:
[email protected]
Talentum A Fráter György Katolikus Gimnázium lapja. Felelős kiadó: Mariscsák István igazgató. Felelős szerkesztő: Lange Péter Tamásné és Balogh Attila. Szerkesztőbizottság: Kiss Emese, Nagy Eszter, Arnóczki Lilla, Burgony Flóra, Takács Máté, Lalik Tamás, Tomán Petra, Kocsis Adrienn, Kovács Ágnes Éva Külön köszönet: Várnai Aladár tanár úrnak