Közösségi művelődés Közösségfejlesztés Magyarországon – konferencia 2014. május 07. Budapest A HELYI KÖZÖSSÉGEK ÉLETMINŐSÉGÉNEK VÁLTOZÁSA Mészáros Zsuzsa közösségfejlesztő
Életminőségről általában az egyén vonatkozásában szoktunk beszélni, a közösség életminőségéről kevésbé, vagy egyáltalán nem beszélünk ilyen szóhasználattal.
Ha pedig a változásról beszélünk, akkor abban benne van, hogy volt egy előző állapot, amihez képest történt vagy történik valami. Nem a "megváltozottról", azaz a befejezettről beszélünk, hanem valaminek a változásáról, ami befejezetlen.
A helyi közösséget nem kell magyaráznom.
Nem szándékom az előző állapotot elemezni. Hiszen természetünkből fakadóan a problémákat órákig tudjuk sorolni, panaszkodunk, elégedetlenségünket fejezzük ki. Ahogy Hankiss Elemér mondja a "panaszkultúránk" igen fejlett.
A jó élet, a minőségi élet, az élet minősége? Hogyan fogjuk ezt meg, különösen a közösség jó életét? Még az egyénnél ezt nem olyan nagy gond szokásos módon megfogalmazni: lakhatás, élelem, ruházkodás, szórakozás, biztonság, társas kapcsolatok stb. addig a közösségnél ez nem olyan egyértelmű. A közösség egyedeit nézzük, azok életminőségét? A társadalom, amelyben élünk sokféle olyan kívánatos célt jelöl meg, amely nem a közösség jólétére, sokkal inkább az egyéni jólétre, a szeparált jólétre koncentrál:hatalom, pénz, anyagi javak, egyéni élvezetek, amelyek nem számolnak azzal, hogy másnak mi van, más hogy él, hanem csak az számít, hogy én hogy élek.
Ha ezek beteljesülnek és összegződik az egyéni jó élet, akkor az kiadja így a közösség jó életminőségét, vagy nézhetjük a közösséget önálló entitásként, amelynek megvan a maga természete, szükséglete, vágya, célja, jövőképe? Ez utóbbi megközelítést választom.
Az a közösség, amelyben sok az érintkezési felület és ahol ez folyamatos mozgásban van, ahol az egyén a közösségben kapcsolódik össze másokkal és önmaga életével, ami egy "Spontán, erőfeszítés nélküli mozgás, mint egy folyó áramlása" - az a közösség jó életminőséget él meg.
Az élet minőségén nem lehet változtatni csak úgy, ha percről percre élvezetet találunk abban, amit csinálunk.
Mikor változik meg a közösség életminősége? - amikor pl. egy zsáktelepülésen mélyszegénységben élő, gyerekét egyedül nevelő nő, a klub társait a névnapja alkalmából a facebookon hívja egy pohár pezsgőre a közösségi házba
"18-00-kor Pezsgővel várok mindenkit a Közösségi házban aki el tud jönni egy koccintás erejéig!Egyben megbeszélhetnénk,kitalálhatnánk mit csináljunk Húsvétra!"
- vagy amikor egy falusi gazdálkodó a hízott sertést a közösség rendelkezésére bocsátja közös megállapodás szerinti időpontokért, amelynek még nem tudja a jövőjét (sem egyéni, sem közösségi hasznát), de megbízik a közös bölcsességben, mert érzi, hogy valami többlet jött létre ez által - vagy amikor a közösség egyik, másik tagja minden előzetes megbeszélés nélkül teli tálca kelt tésztával, vagy zsíros kenyérrel érkezik a közgyűlésre, mert tudja, hogy a többiek munkából szaladnak az értekezletre és nincs idejük vacsorázni - vagy amikor a saját kerítéskarók kifűrészelése mellett minden különösebb előzetes döntés vagy határozat nélkül a megroggyant közösségi tetőhöz is kifűrészelik a gerendát (természetes, hogy gondoskodnak a közjóról)
És mindezt nem azért tették meg, mert valaki, majd megjutalmazza őket érte. Sem pénzt, sem előremenetelt nem várhatnak, hisz ezzel nem tudja viszonozni a közösség az érte tett jót.
Az ember életének alapeleme a közösség. Ez a vivő közeg, amely az értelmes, alkotó életet hozza létre.
Warren megfogalmazta a közösség öt funkcióját, amelyet feltételezem, hogy minden résztvevő ismer, így nem mondok újdonságot. Nem a tételszerűség a fontos, sokkal inkább a közösség életminőségére való vonatkoztatása. A közösség, amely fizikai és lelki biztonságot nyújt nem állhat messze attól, hogy a jó élet érzetét is nyújtsa.
Jó lenne most megkérdezni a jelenlévőket, hogy ez az öt funkciónak (szocializáció, gazdasági boldogulás, társadalmi részvétel, társadalmi kontroll, kölcsönös támogatás) mennyiben felelnek meg az Önök által ismert közösségek. Ha csak részben, akkor kinek kellene ezen változtatni és hogyan?
Mindegyik funkciónál azt vizsgálom meg, hogy hogyan teljesíti be ezt a közösség és hogy milyen hatása van a közösség életminőségére. Bár ez kimondatlan marad, szerintem jól kihallható mi az az öngerjesztő hatás, amely az életminőséget megváltoztatja.
Szocializáció a közösségi magatartás által sugározott értékátadás. Közösen végzett tervezés, tevékenységek, a felelősség adás és vállalás során létrejövő értékek: becsületesség, jóhiszeműség, nyitottság, befogadás, tisztelet, kezdeményezés elfogadása, figyelem egymásra és a környezetre, minden ember, eszköz, anyag és a természet kíméletes és takarékosan használata, amelynek alapja és velejárója a bizalom és furamód, önmagához visszafordulva a közösségiség maga.
( A '90-es évek elején Németországban részt vettem több közösségi rendezvényen és az azt követő napon a helyszín rendbehozatalában. Elcsodálkoztam, hogy sokan ott vannak, akik előző nap részt vettek a rendezvényen, az utolsó cigarettacsikkig mindent összeszedtek, helyreraktak, megbeszélték mi volt jó és mi hiányzott. Akkortájt itthon még nem ezt tapasztaltam. Aztán jó pár évvel később egy olyan közösség tagjává váltam, ahol a szilveszteri mulatságon valaki megszólított, hogy hány órakor jöjjünk másnap takarítani, vagy egy másik helyen, ahol teljesen természetessé vált - minden megbeszélés nélkül, hogy másnap délután 2 órakor ott legyünk és rendbe hozzuk a környezetet a rendezvény után. A miénk. Nekünk fontos, hogy rendelkezésünkre álljon később is. Ez nem ugyanaz, mint amikor az intézmény vagy az önkormányzat munkatársai munkaidőben elvégzik ezt a feladatot.)
Gazdasági boldogulás (ezt értelmezhetjük közösségileg is), megélhetési lehetőség (ezt inkább egyénileg). Az anyagi jólét, az anyagi javakhoz való hozzájutás, a fogyasztás, a felhalmozás, a pénz.
Minden kiszámolható, a gazdasági boldogulás azonban nem egy egyenes vonalú folyamat, hogy van a termelés, aztán a pénz, utána a fogyasztás.
A közösség gazdasági boldogulása. Mit jelenthet ez: gazdaságilag is megállja a helyét? Gazdasági javakat hoz létre a közösség számára? közös használatra, vagy egyéni használatra? Mindkettő. A közösség gazdasági boldogulását én úgy értelmezem, hogy van egy gazdaságilag is megfogalmazható cél, és ahhoz rendelten: - egyrészt közösen vállalt és végzett feladat, munka, amely közös tulajdont/vagyont hoz létre (pl.: közösségi épület), amelyet a közösség tagjai egyaránt használhatnak - másrészt a tagok önálló gazdasági tevékenységének segítése (ez lehet a háztartás is! vagy pl.: mezőgazdasági, kézműves, kisipari tevékenység) -
pl.: beszerzés, információ, értékesítés, vásárlás (vagyis a közösség részére történő vásárlás:
vagy a közös tevékenységhez, vagy a közösség fogyasztására) - harmadrészt : megtakarítás egymástól kapott szívesség, a közösség által előállított, a közösségtől kapott javak (szolidaritás)
A munkának nem kell elkerülendő, fájdalmas szükségszerűségként megjelennie. Az ember cselekedetei gyakran akkor a legkönnyebbek, amikor a legnehezebb feladatokat teljesíti. Másrészt, az ember nehézségeket tapasztal olykor, amikor keveset kell csak tennie, vagy a helyzetből fakadó követelmények könnyűek. Ez a flow érdekes paradoxona.1
„A gazdasági siker – legyen az makrogazdasági vagy éppen üzleti – csakis az adott közösségben kidolgozott normatív ideál (a jó élet) viszonylatában ítélhető meg."- írja Pataki György közgazdász., 2012)
1
Csíkszentmihályi Mihály: Flow, Akadémia Kiadó, Budapest, 1997.
Társadalmi részvétel. Nem csak a társaság iránti igényt elégíti ki a közösség, hanem a részvétel lehetőségét, terét adja. Minden ami közösen történik, ami interakciókat hoz létre az emberek között. Legyen az tervezés, megbeszélés, szervezés, valamilyen közösen végzett munka, akcióban, rendezvényen, közös tanulásban való részvétel mind- mind azt eredményezi, hogy szélesedik a látókörünk, rálátásunk van a körülöttünk lévő dolgokra, a véleményünk formálódik, csiszolódik, a döntések nem nélkülünk születnek.
A mi közösségünk tagjainak más közösségekben, civil szervezetekben való részvételéről készítettem egy kimutatást.
10 főnek 11 különböző szervezetben van tagsága, ezek közül 6 szervezetben többeknek is vezető tisztsége
2 fő 6-6 szervezet tagja 1 fő 5 szervezet tagja 1 fő 4 szervezet tagja 2 fő 3-3 szervezet tagja 3 fő 2-2 szervezet tagja 1 fő 1 szervezet tagja
11 féle szervezetben egyéni tagsága van a 10 főnek A szervezetnek (amelynek a tagjait vizsgáltam) 2 szövetségi tagsága van 2 szervezet révén A 11 -ből 3 szervezet településhez kötődő a többi más célból alakult (pl.: közösségi munkások hálózata)
Ez a széleskörű kapcsolati rendszer még plusz lehetőségeket biztosít, mert így a tagok más szervezetek programjaiba bekapcsolódhatnak, abban részt vehetnek, formálhatják újabb információhoz juthatnak, bővül a kapcsolati rendszerük, továbbadhatják az információt a közösségüknek és így az is gazdagodik (Átalakuló közösségek, HEF, nyári egyetemek)
A társadalmi részvételnek egy sajátos formája, amikor a közösség saját magát mutatja be (önbemutatás, önazonosítás lehetősége, identitás kifejezése). Ehhez szükséges az, hogy széles legyen a kapcsolati háló, érdeklődjenek mások is irántunk.
A társadalmi részvétel lehetősége megnyilvánul akkor is, ha különböző tanulmányutakon vesz részt a közösség. Minden együttlét lehetőséget teremt a közpolitikai beszélgetésekre (nem szervezett, informális) véleményformálódásra. A közösségi együttlét, minden moderáció nélkül maga a deliberáció.
Társadalmi kontroll - a felelős részvétel eleve kontrollt jelent, nem lehet döntéseket úgy meghozni, hogy arról az érintetteknek ne lenne tudomása beleszólhat, formálhatja - A részvétel során az elfogadott normák szerinti viselkedést követeli meg a közösség. A devianciatűrő képessége azonban minden közösségnek más.
Kölcsönös támogatás, szolidaritás - egymás segítése a személyes életében ( családi esemény előkészítése, favágás, beszerzés, szállítás stb.) - elsőbbséget adni annak a fizetett munka ellátásában, akinek egyébként nincs jövedelme (megelégedni a "kevéssel" is) - más szervezetekkel való szolidaritás (pl.: a kishantosiaknak vacsora készítése) - nem csak a tagokkal kapcsolatos szolidaritás, (másnak is, akinek vm. szempontból nehezebb az élete)
"Noha a tények azt sugallják, hogy mindenki egyre többet és többet szeretne elérni, azért vannak olyanok is, akik kiutat találnak ebből a helyzetből. Ők azok, akik anyagi körülményeikre való tekintet nélkül képesek jobbá tenni életüket, elégedettek, és a körülöttük élőket is egy kicsit boldogabbá teszik. Az ilyen emberek pezsgő életet élnek, mindenféle tapasztalattal szemben nyitottak, haláluk napjáig képesek új dolgokat tanulni, és erős kötelékek főzik őket más emberekhez, valamint ahhoz a környezethez, amelyben élnek. Mindent élveznek, amit csinálnak, még ha az nehéz vagy fárasztó is, ritkán unatkoznak és könnyedén, természetesen viselkednek minden helyzetben. Talán legnagyobb erejük abban rejlik, hogy urai a saját életüknek.
Nem elég tudni, hogyan kell csinálni, hanem valóban csinálni kell nap, mint nap, rendszeresen, ugyanúgy, ahogy a sportolók vagy a zenészek gyakorolják folyton, amit elméletben már tudnak, az pedig nem könnyű." (Csíkszentmihályi Mihály)
Közösségek megújulási képessége és fenntarthatósága
Miről is beszéljünk a közösség megújulási képessége és fenntarthatósága téma kapcsán? Schumacher szavaival élve: ,Egyszerűen csak arról , hogy legfontosabb feladatunk elhagyni a jelenlegi, karambollal fenyegető kényszerpályát. És kinek kell vállalni ezt a feladatot? Azt hiszem mindannyiunknak, időseknek és fiataloknak, erőseknek és gyengéknek, gazdagoknak és szegényeknek, befolyásosaknak és kirekesztetteknek. Csak akkor üdvös a jövőről beszélni, ha már most tettek lesznek belőle. De mit tehetünk most, amikor "olyan dolgunk van, mint ezelőtt soha"? Legalábbis - s már ez sem kevés alaposan meg kell értenünk a problémát, és szemügyre kell vennünk egy új életvitel kialakításának lehetőségét új termelési módszerekkel és új fogyatói magatartásokkal: egy olyan életvitelért, amely a maradandóságra rendezkedik be. ... hogy az embereknek esélyük legyen élvezni a munkájukat ahelyett, hogy csak a fizetésért dolgoznak és azt remélik - jobbára kétségbeesetten - , hogy majd szabadidejükben foglalkozhatnak azzal, amivel szeretnének." Ernst Schumacher: A kicsi szép c. művéből
A szervezettség magas szintje feltétele a közösség megújulásának, alkalmazkodó képességének és változtatási hajlandóságának. Ha nem szervezett, akkor függőség, kiszolgáltatottság alakul ki (következik be).
A közösségek tagjaik hozzájárulása által erősödnek. A közösséghez tartozás cselekvő viszonyon keresztül valósul meg.
Egymásnak ellentmondó magatartáskultúrák keverednek a mindennapi életben, fokozva az emberek zavarodottságát, bizonytalanságérzetét. Ebben az új korszakban azok az országok vannak előnyben, amelyekben erős a társadalmi kohézió, világosak a többség által elfogadott játékszabályok, stabilak, de rugalmasak a politikai, gazdasági, társadalmi intézmények, s mindenekelőtt: ahol szabad, felelősségteljes, öntudatos, toleráns, a problémák megoldásán dolgozó polgárok élnek. Akik nem kapaszkodnak görcsösen a hajdani biztonság emlékeibe, törmelékeibe, hanem keresik a megoldásokat.2
A megújulási képesség összetevői:
2
Hankiss Elemér: A bizonytalanság kora? http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_152.html
- ismerjük önmagunkat / közösségünket - ismerjük környezetünket - belátjuk korábbi és jelen tetteink következményét - észrevesszük, hogy vannak erősségeink - észrevesszük, hogy vannak társaink, bizalommal vagyunk egymás iránt - nem mástól, hanem önmagunktól függünk - hozzáférünk a szükséges információkhoz és tudáshoz - meg tudjuk hozni a bennünket érintő döntéseket - cselekvőkészek vagyunk
