KULCSKÉRDÉSEK A TÁRSADALOMKUTATÁSBAN 2016 Az ELTE Társadalomtudományi Kar konferenciája

KULCSKÉRDÉSEK A TÁRSADALOMKUTATÁSBAN 2016 Az ELTE Társadalomtudományi Kar konferenciája Az előadások absztraktjai

Frontvonal szekció Április 13. Szerda 09:00-12:00 HÁBERMAN ZOLTÁN: AZ IZRAELI MAGYARUL BESZÉLŐ HOLOKAUSZT-TÚLÉLŐK AZ ÚJ KELET TÜKRÉBEN A tudományos diskurzusokban, - történeti, társadalomtörténeti, de akár pszichológiai szempontból- a Soá utáni, a túlélők post-Holokauszt életéről igen kevés kutatás született. Az a kérdés, hogyan élték meg, hogyan dolgozták fel a túlélők a Soá utáni gyászt és szégyent, hogyan birkóztak meg traumáikkal, hogyan tudtak továbbélni, nyitott kérdéseket tartalmaz a mai napig. Minden esetre tény, hogy jelentős számú túlélő társadalmilag elismert pozícióba került a Holokauszt után. Több Magyarországról elszármazott túlélő lett sikeres, a társadalmi elit része lett Észak-Amerikában (pl. Tom Lantos), Izraelben és azok közül is sokan, akik Magyarországon maradtak. Magyarországon sokan a kommunista ideológia hívei és funkcionáriusai lettek. Előadásomban az Izraelt választó Magyarországról elszármazott túlélőkről szeretnék egy képet rajzolni, kutatásaimról beszámolni. Forrásaim az Új Kelet és saját interjúim, pl. Marton Ernő fia Michael Marton visszaemlékezései. Galili Gemeiner Ervin könyvei. Kik voltak az Izraelbe alijázott túlélők? Hogyan gondolkoztak, hogyan éltek új hazájukban? Az Új Kelet című folyóiraton keresztül próbálok információkat, dilemmákat és 1

válaszokat találni. Az Új Kelet a holokauszt után a legnagyobb szellemi és kulturális eszmeiségű magyar nyelvű zsidó folyóirat. Marton Ernő által szerkesztett Új Kelet nemzedékének óriási szerepe volt Izrael állam létrejöttében.

FARKAS ZSOMBOR –TÖRÖK ZSÓFIA – SZÁK ZSÓFIA: TELEPPROGRAM HELYI SZEREPE A Szociális Munka Tanszék 2015 őszén az ország egyik „frontvonalába”, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistelepülésekre szervezete szociotáborát. Bass László vezetésével 15 hallgató vett részt a terepkutatásban, amely a 2005-2010 közötti telepfelszámolási és/vagy teleprehabilitációs programok hatásait vizsgálta. Ezek – a nemzetközi Roma

Integráció

Évtizede

Program

keretében

–

a

cigány

telepen,

„telepszerű

lakókörnyezetben” élők társadalmi integrációját, kiemelten lakáskörülményeik javítását, lakóhelyi szegregációjuk enyhítését célozták. Az országban megvalósított 50 lokális beavatkozás közül négyet vizsgáltunk (öt településen). Arra kerestük a választ, hogy évekkel később a programok milyen hatásai láthatók (és mérhetők); sikerült-e elérni a kitűzött célokat, mérséklődött-e

az

érintettek

többdimenziós

kirekesztettsége,

felszámolták-e

a

szegregátumokat. A hallgatók 72, a programokba bevont családban vettek fel kérdőívet kirekesztettségük/integráltságuk

különböző

elemeiről.

A

telepprogramok

helyi

társadalomfejlesztési szerepéről, dilemmáiról és nem szándékolt következményeiről a hallgatók összesen 15 döntéshozóval, szakemberrel, civil szervezet vezetővel készítettek interjút. Az előadás során egyrészt röviden felvázoljuk a terepkutatás hátterét és kereteit, bemutatjuk módszereit és főbb eredményeit. Másrészt, szociális munkás hallgatók mondják el a mélyszegénységben élő családoknál szerzett (nem csak kutatási) tapasztalataikat, valamint üzennek a frontvonalról visszatérve.

2

SZÉMAN GYÖRGY: MÁTRAVEREBÉLY – KÖZINTÉZMÉNYEK Mátraverebély Nógrád megyében Salgótarjáni járásban fekvő község alig több, mint 1800 lakost számlál. Valaha jobb napokat látott, a kilencvenes évek transzformációs válsága által sújtott, munkanélküliségtől és etnikai megosztottságtól szenvedő, mélyszegénységben élő kistelepülés. A falun átvezető 21.út nem csak földrajzi értelemben osztja ketté a községet, hanem jelen van az ott élők mindennapjaiban, egymáshoz való viszonyában. Mátraverebély része Szentkút, melynek országos és nemzetközi jelentőségét a búcsújáró zarándoklatok adják, a katolikus hívek a Basilica Minor rangra emelt templomot és parkot látogatják nagy számban. A hely jelentősége miatt kiemelt állami beruházással fejlesztették Nemzeti Kegyhellyé. A mélyszegénységben élő település és a sokmilliárdos állami-egyházi beruházás kedvezményezettje között kevés érintkezési felület van. 2012-ben a Zsigmond Király Főiskola Szociológia szakos, és a Wesley János Lelkészképző főiskola szociális munkás hallgatói terepkutatáson vettek részt Mátraverebélyen és a közeli Nógrádmegyeren. A kutatás célja kérdőíves felméréssel, illetve a helyiekkel folytatott mélyinterjúkkal az életviszonyok, a megélhetési stratégiák, a cigány-nem cigány ellentétek vizsgálata volt. 2015. novemberében az ELTE Közösségi és Civil Tanulmányok Mesterszakos hallgatói terepkutatást folytattunk a helyszínen. A településen élő idősebb emberek életútjai kirajzolták Mátraverebély lakóinak közérzetét, változtatni akarását. Mindkét látogatás során vizsgáltuk a helyiek és a közintézmények viszonyát is, mely a két terepkutatás között eltelt idő során több változáson ment keresztül. Előadásomban a 2012-es és 2015. évi megfigyeléseket mutatom be.

3

MILE ZSOLT: JÖTTÜNK, LÁTTUNK, VISSZAMENTÜNK Az ELTE Társadalomtudományi karán immár ötödik éve folyó közösségi - és civil tanulmányok mesterszakjának II. éves hallgatói egy részvételi akciókutatásban vettek részt a Nógrád megyei Mátraverebélyen. A kutatás kapcsolódik a mátraverebélyi fejlesztői csoport által elindított folyamathoz, amelynek célja, hogy a roma és nem roma közösség közötti konfliktusokat csökkentse, a kapcsolatokat erősítse továbbá, hogy a településen kialakulhasson egy cselekvőképes és aktív közösség. Előadásom első részében a terepkutatáshoz kapcsolodó előkészítés, terepkutatás és feldolgozás szakaszát, annak lépéseit fogom bemutatni, ezt követően pedig a kutatás során felmerülő kérdéseket és dilemmákat ismertetem. Prezentációmban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a közösségi beavatkozás nyomán milyen dilemmák merülhetnek fel bennünk, szakemberekben. Elsősorban nem arról van szó, hogy hatással vagyunk, hanem arról, hogy milyen következményekkel lesz a közösségre a jelenlétünk. Mi történik, ha visszatérünk és visszatükrözzük az elhangzottakat? Kell-e, szabad-e egyáltalán visszamennünk? Vajon elérhetünk - e bármiféle előmozdulást a kutatással, vagy a visszajelzéssel? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennünk kutatókban, leendő fejlesztőkben, melyek másokban is felvetődhetnek a saját munkájuk kapcsán. Emellett akár segítséget is nyújhatnak jelen kérdések egy jövőbeli sikeres terepmunkához.

SZÉCSI JUDIT – SIK DORKA: SZEGREGÁTUMOKBAN ÉLŐK HELYZETE ÉS DROGHASZNÁLATA EGY TEREPKUTATÁS TÜKRÉBEN 2015 nyarán feltáró terepkutatást végeztünk a magyarországi kistelepülések mélyszegény rétegeiben élők között a legális és illegális droghasználatról. A kutatást egy hátrányos helyzetű járás három kiválasztott településének szegregátumaiban készült, első éves, szociális munkás szakos hallgatók bevonásával. Az etnográfiai jellegű terepmunka során a résztvevő megfigyelés

4

és az interjúzás módszerét alkalmaztuk. Tapasztalataink szerint a vizsgált területeken a legális és illegális droghasználat felülreprezentált különös tekintettel az újfajta pszichoaktív szerekre, melyet elsősorban a fiatal generációk használnak. A jelenség kezelése során számolni kell a szerhasználat kialakulásában ma kiemelkedő jelentőséggel bíró társadalmi kontextussal és hatásokkal. Az itt élő emberek életében tapasztalható munkanélküliség, szegénység és társadalmi kirekesztettség, a kilátástalanság frusztráló érzésével párosulva az olcsó, és sokszor rossz minőségű legális és illegális droghasználat elsődleges oka. Azonnali rövid távú beavatkozások szükségesek alacsonyküszöbű és egészségügyi ellátásokat kell létrehozni, fejleszteni. Hosszútávon azonban az integráció lehet csak a cél, komplex az egész közösségre kiterjedő felzárkóztató, életminőség javító programok lehetnek csak hatékonyak. Ehhez további kutatások szükségesek, melyek tervezésekor, a módszertani megfontolások számbavételekor számolni kell a célcsoport sajátosságaival, és a közösség erős, meghatározó szerepével.

NAGY ZSOLT: ÚJ UTAK A MIKROFINANSZÍROZÁS HATÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE TERÉN. EGY BANGLADESI TEREPKUTATÁS TAPASZTALATAI A fejlesztéssel kapcsolatos vita frontvonala a szegénység visszaszorításának egyik legígeretesebb eszközeként számon tartott mikrofinanszírozás területén belül is megjelent. Azáltal, hogy az új randomizált hatásvizsgálatok csak szerény hatásról számoltak be, kétségbe vonták a korábbi, jelentős pozitív hatásról tanúskodó vizsgálatok eredményeit. Ugyanakkor egyre nagyobb figyelem terelődött az eddigi vizsgálatok korlátosságára, rámutatva arra, hogy a kutatások túlnyomó többsége a hatást meglehetősen egyszerű oksági modellben vizsgálta, amely képtelen volt annak teljes spektrumát lefedni. A bemutatásra kerülő terepmunka annak a kutatási projektnek az első része, amely a programok hatásmechanizmusának feltérképezését tűzte ki célul, különös figyelmet fordítva a társadalmi hatásra. A projekt arra keresi a választ, hogy a bangladesi Dabi mikrofinanszírozást 5

megvalósító program miként hat egy bangladesi falu közösségére, vizsgálva a háztartások társadalmi hálózatban elfoglalt helyét, a rendelkezésükre álló erőforrásokat, az egymásnak nyújtott társas támogatás formáit, valamint a státuselérésükre irányuló stratégiájukat, mind a program bevezetése előtt, mind azt követően. Az előadás a Dabi program elindulását megelőző adatfelvétel eredményeiről kíván beszámolni, részletesen bemutatva a közösség sajátos, hármas térbeli tagoltságának és a szorosan kapcsolódó családi hálózatok laza szövetének szerepét a társas támogatás formáinak, valamint a státuselérésre irányuló stratégiáknak az alakulására.

6

Ellenségképek És Politikai Mozgósítás Közép-Kelet Európában szekció Április 13. Szerda 13:00-15:40

ÉBER MÁRK ÁRON: MOSTANTÓL FOGVA TŐLÜK FOGTOK FÉLNI David Ost The Defeat of Solidarity c. könyvében meggyőző választ kínál a lengyelországi Szolidaritás mozgalmának bukására. Elemzésével felhívta a figyelmet az érzelmek, különösen a harag, a gyűlölet és a félelem felkeltésének, illetve irányításának hatalmi célú felhasználására, azaz politikai menedzsmentjére a rendszerváltás utáni Kelet-Európában. Előadásomban Ost belátásait kapcsolom össze Axel Honneth elismeréselméletével, hogy néhány hazai példát említve jobban ráláthassunk a megvetés politikájának, a gyűlölet, illetve a félelem felkeltésének és irányításának (vagyis az ellenségképzésnek) a demokráciát fenyegetőfelemésztő hatására.

ZIEGLER DEZSŐ TAMÁS: A "KÜLFÖLDIEK", MINT ELLENSÉGEK, ÉS AZ EGYSÉGES BELSŐ PIAC A magyarországi autoriter (alapvetően szélsőjobboldali irányultságú) kormányzási technika kiterjed a gazdaság és kereskedelem területeire is. E téren erős diszkrepancia keletkezett az uniós belső piac elvei és a harsányan nemzetieskedő, külföldi („idegen”) cégeket célkeresztbe állító állami gazdaságpolitika között. Az EU szabályai alapján ugyanis, elvileg, ugyanúgy kell kezelni külföldi (európai) cégeket, mint a hazaiakat. Az unió alapvetően a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságára épül, ezek részei az alapszabadságoknak: e szerint az államok gazdasága között verseny van, és szabadon áramolhatnak az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke. Az államok ugyan alkalmaznak néha kétes intézkedéseket, de kiterjedt, rendszerszintű diszkriminációról Magyarországon kívül nem tudunk. Magyarországon ugyanakkor, úgy tűnik, a gazdaságpolitikai folyamatok centrumában a külföldi cégek megkülönböztetése áll, mely mára már rendszer jelleget öltött. Az uralkodó 7

kormányzati ideológia szerint a külföldi társaságok veszélyesek a társadalomra, jelenlétük alapvetően rossz: ezt különösen erősen érvényesítik bizonyos szektorokban, (ld. az élelmiszerláncok, vagy a külföldi bankok tevékenységét övező lépéseket). A nagy gond persze az, amit a belső piac hazai (sokszor igencsak naiv) kritikusai nem szeretnek hangsúlyozni, hogy nem pusztán ideológiák harcáról van szó: amit a magyar kormányzat rendszeresen tesz, az illegális, tilos az EU rendszerében. Rendszerszinten, rosszhiszeműen diszkriminálni cégeket olyan módon, hogy beépítem az eljárásokba (jogszabályi szinten) azt a pár év csúszást, amíg a Bizottság reagál, tilos. Nem lehet egyszerre egy állam haszonélvezője mondjuk a kohéziós polikának, és mellette pártolója a külföldi cégek diszkriminációjának, hiszen a kettő rendszerhez „csomagban” csatlakozott. A kettő ugyanarra a közös szolidaritásra épít. Szintén elterjedt az a naiv (apologetizáló) nézet, hogy a korrupció lehet hasznos. E nézetet a nemzetközi mainstream szakirodalom jelentős része elutasítja, bár vannak propagálói is (ld. Huntingtont). A kiterjedt, államilag intézményesített korrupció ugyanis nem kívánatos, szintén versenyt korlátozó hatással bír. Statisztikák emellett két dolgot mutatnak: egyrészt a hasonló nemzetieskedés és idegenellenesség magas korrupcióhoz vezet: az oligarchák felemelkedése nem csupán magyar jelenség, az a nemzetieskedő, valójában korrupt rendszerek sajátossága. A piacvédelem bizonyos cégcsoportokat szolgál. Másrészt az esetek egy részében növeli a fogyasztói árakat, az emberek többet fizetnek mindenért. Harmadrészt, minél tovább tart az autoriter államok gazdaságpolitikája, annál nehezebben alkalmazkodik a nemzeti piac a valódi versenyhelyzetekhez: elszokik tőle, elsatnyul, hiszen védelmet élvez, nem tanul meg versenykörülmények között létezni. Ez még akkor is igaz, hogyha bizonyos kedvezmények szükségesek lehetnek egy gyengébb teljesítményű államnak ahhoz, hogy versenyképessé váljon. Az EU reakciói azért nem látványosak e téren, mert rossz megközelítést alkalmaz. Azt gondolja, hogy a multinacionális cégeknek nincs szükségük alapvető jogokra ahhoz, hogy jól teljesítsenek. Mindez azonban nem igaz. Az antidemokratikus változások olyan gazdasági szerkezetet hoznak létre, mely nemcsak intézményi, jogi és társadalmi változásokat eredményez, de sérti a szabad versenyt is, és mint olyan, idővel profitvesztéshez vezethet. Egy

8

olyan országban, ahol az alapvető jogok tömegesen sérülnek, átgyűrűzési (spill-over) hatásként magas annak az esélye is, hogy nagyszámú belső piaci szabályszegéssel fogunk szembesülni.

KISS MÁTÉ: PRÁGAI ZÖLDEK Előadásomban a prágai Fiatal Zöldek nevű politikai ifjúsági szervezet körében végzett kutatásom egyes mozzanatait ismertetném. A háború, a harc jelensége – bár demokratikus keretek között, (legtöbbször) bizonyos játékszabályok tiszteletben tartásával zajlik – egy aktivista csoporttal összefüggésben is értelmezhető. Adott esetben fellépés egy konkrét intézkedéssel szemben, vagy éppen küzdelem egy sokkal nehezebben megfogható nézetrendszer, netán (sejtett, vélt, érzékelt) közhangulat ellen. Kitérnék arra is, hogy tapasztalható e belső konfliktus, akár eszmei kérdésekben, akár pozíciók kapcsán. Mindezen téma összekapcsolható, azzal a meghatározással, hogy ki ellen is kell küzdeni. Milyen ellenségképek jelennek meg és milyen történetek alapján rajzolódnak ki ezek a képek egyes politikai ellenfelekről, szervezetekről, az állam bizonyos szereplőiről? Milyen ellentmondásos viszony alakulhat például az aktivista és a rendőr között, illetve milyen játszmák lehetségesek közöttük? A kulturális antropológia általam használt eszközei és nézőpontja természetesen a mikroszintű vizsgálatot és válaszokat engedik, feltételezik, ezért általános összehasonlításra, vagy általánosító kijelentésekre nem vállalkozhatok. Ugyanakkor néhány általam tapasztalt vagy hallott történet felvillantása, talán segíthet az ellenség megalkotásának folyamatáról és ellenségképekről való közös gondolkodás, vita színesítésében.

9

TAKÁCS ERZSÉBET: A SZOLIDARITÁSHIÁNY MAGYARÁZATAI. KITEKINTÉS A NYUGAT -EURÓPAI ÉS A HAZAI TÁRSADALOMTUDOMÁNY SZAKIRODALMÁRA A szolidaritás csökkenése a nyugat-európai társadalomtudományos szakirodalom egyik aktuális problematikája. A jelenség magyarázatához ezek az irodalmak elsősorban az elmúlt 3040 év változásait kísérik figyelemmel, míg a hazai szolidaritáshiányos állapot leírása már az 1970es, 1980-as évektől jelen van a hazai szociológiában. Jelen előadásban bemutatom egyfelől a szolidaritás csökkenésének nyugati szakirodalom által megjelölt okait, majd ezeket a hazai helyzetre kísérlem meg adaptálni. A hazai szolidaritáshiányos állapot magyarázata nyilván jórészt a negatív modernizáció, az atomizálódás és a klientalizmus történeti örökségében rejlik, de sokan magyarázzák a jövedelemkülönbségek növekedésével, a társadalmi olló szétnyílásával, míg mások inkább az integrációt és a szocializációt biztosító intézmények hanyatlásában látják az okot. Megint mások a mentalitás és az értékrend átalakulására hívják fel a figyelmet: az igazságosság-koncepciók átalakulására, az egyenlőtlenségek normatív elfogadására. E folyamat nem független a haladásba, az összefogásba és a kollektív cselekvés értelmébe vetett hit narratíváinak a leáldozásával. Ennek jele egyfelől az egyének egymás iránti szolidaritásának csökkenése

(a

hétköznapokban

is

tapasztalható

empátiahiány,

bizalmatlanság

és

ellenségeskedés, de ide tartozik az „érdemtelenek pénzelése” ideológiák terjedése, az adózási morál gyengülése is). További érv az individualizáció, a szingularizmus térhódítása, mely egyre problematikussá teszi a másokhoz kapcsolódást. A hazai állapotok elemzésekor röviden kitérek a jelenlegi kormány társadalmi szolidaritást erodáló intézkedéseire is.

10

SUSÁNSZKY PÁL: TÁRSADALMI NEMEK HATÁSA A TÜNTETÉSEN VALÓ RÉSZVÉTELRE Egy ideális demokráciában feltételezhető, hogy a politikai cselekvések (pl. választásokon, civil szervezetekben, tüntetéseken való részvétel) nagyfokú függetlenséget mutatnak az egyének demográfiai jellemzőitől. A valóság azonban messze jár ettől az ideális állapottól, az empirikus vizsgálatok eredményei szerint a politikai életben a magas iskolai végzettségűek és a férfiak inkább vesznek részt, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a nők. Az iskolai végzettség és az életkor szerepe a különböző politikai cselekvésekben lebontható az erőforrásokkal való ellátottságra, az ismeretekre, vagy a politikai érdeklődésre (Burns, Schlozman és Verba 2001). Doug McAdam pedig a 'biographical availability' koncepciójával ragadta meg a társadalmi mozgalmakban való részvétel kockázatainak különböző élethelyzetekből fakadó, egymástól eltérő értékeléseit. Így például egy családos ember másként értékeli a részvétel költségeit, vagy kockázatait, mint egy egyedülálló. A társadalmi nem hatását vizsgálva a magyarázatok jelentős része a nők társadalmi szerepeivel, a politikához való viszonyával magyarázza a két nem eltérő politikai viselkedését, de kevés figyelmet fordítanak a részvétel motivációira, költségeire és kockázatára. Véleményem szerint, ha a fenti elméleti példákat követjük (lsd: McAdam) jobban megérthetjük a nemek politikai cselekvései közötti különbségeket. Hipotézisünk szerint tehát a társadalmi nemi szerepek hatása a politikai cselekvésekre, így például a tüntetéseken való részvételre, az észlelt költségek és kockázatok mentén ragadható meg. Ilyen kockázatok és költségek lehetnek például a retorzióktól való félelem, a barátok és ismerősök rosszallása vagy az időhiány. Motivációk lehetnek a politika és a közügyek iránti érdeklődés, vagy a sikerességgel kapcsolatos várakozások. Feltételezzük, hogy a nők motivációi és észlelt költségei jelentősen eltérnek a férfiakétól továbbá, hogy eltérően kapcsolódnak a tüntetésen való részvételhez. A tüntetéseken való részvétel nemi különbségeinek elemzése a Peripato Kutatócsoport 2014-ben végzett survey felmérésén alapul, az adatok értékelése folyamatban van.

11

DESSEWFFY TIBOR - NAGY ZSÓFIA: A KÖZÖSSÉGI MÉDIA FUNKCIÓI A TÁRSADALMI MOZGALMAK SZÁMÁRA – A MIGRATION AID ESETE Az előadás azt a kérdést vizsgálja, milyen szerepet játszik a közösségi média a kollektív cselekvés formálásában. Amellett érvelünk, hogy a digitálisan lehetővé tett társadalmi mozgalmak ‘cselekvési repertorárjait’ a közösségi média alakítja – ezt nevezzük a platformok ‘információs termosztát funkciójának’. Az információs termosztát egy olyan önszabályozó rendszerre utal, amely folyamatosan inputokat kap az őt körülvevő környezettől, és ennek megfelelően alakítja saját outputjait, miközben alkalmozkodik a tágabb kontextus átalakulásaihoz is. Az elemzett esettanulmány az előadásban a Migration Aid, egy 2015 nyarán a Facebook-on alakult társadalmi mozgalom, amelynek célja humanitárius segítség nyújtása volt az országon áthaladó menekültek számára. Tartalomelemzésünk egyik oldalról kvantitatív adatokon keresztül mutatja be, hogyan jelenik meg az ‘információs termosztát’ funkció a csoport diskurzív gyakorlatában, másrészt rámutatunk néhány olyan lényeges változásra, amely ezáltal lehetővé válik. Végül az előadás arra is kitér, milyen korlátokat jelent a Facebook architektúrája a társadalmi mozgalmak számára.

12

Ostromállapot Roma/Cigány Közösségek Helyzete A Többségi Társadalomban szekció Április 13. Szerda 16:00-17:40 FEHÉR AFRODITÉ: ELŐÍTÉLET, KIREKESZTETTSÉG ÉS KULTÚRA E szavak azok, amelyekkel leginkább definiálható a romák helyzete ma Magyarországon. A többségi fehér társadalom elutasítóan tekint egy ősi kultúra tagjaira. Hogy miért? A válasz várat magára. Hiszen felelosőket kereshetnénk naphosszat, ám ez értelmetlen volna. Helyette inkábba kialakult helyzet az, amely megoldást kíván. Sajnálatos módon manapság a mélyszegénység, mint jelenség, létezik az országban. Ez egy olyan kihívás, amellyel szembe kell nézni. Tekintve, hogy a bűnözés forrása a szegénységben keresendő, így a fogalom, mint “cigány bűnözés” értelmetlen. Mert léteznek emberek és az ő tetteik. Embereket nem lehet elítélni, csupán tetteket, s minden tett kiváltó okkal rendelkezik. Eszerint a szegénység az, amellyel fel kell vennünk a harcot.

PALA MÁTYÁS DÁVID: A MÉDIAANTROPOLÓGIA LEHETŐSÉGEI A ROMAKUTATÁSOKBAN Előadásom célja, hogy röviden felvázoljam a fontosabb médiaantropológiai szakirodalmak elméleti konstrukcióit, melyeken keresztül érthetővé válhat ez az új interdiszciplina. Kutatásra készülve azzal szembesültem, hogy az általam vizsgálni kívánt közösségek is, (jelen esetben a romák) vizuális anyagokat gyártanak saját magukról (1. központi és irányított narratívából származó anyagokat, mint a romamagazin, 2. egyéni anyagokat, mint a Facebook profilképek, amatőr videók, stb), melyeken keresztül vélhetően kommunikálni szeretnék saját identitásukat a csoport tagjai, valamint a nem-romák számára. Előadásomban szeretném közelíteni

13

egymáshoz a klasszikus értelemben vett terepet és a médiaantropológia adta új vizsgálati és érzelmezési lehetőségeket, valamint felvázolni az interpretációk értelmezésének nehézségeit és veszélyeit.

BAKÓ BOGLÁRKA: A BŰNBAK – ELŐÍTÉLET-STRATÉGIA EGY MAGYAR CIGÁNY KÖZÖSSÉGBEN 2010-ben egy romániai település szüreti mulatságán meggyilkoltak egy magyar származású fiatalt. A gyilkosság első számú gyanúsítottja egy falubeli cigányfiú volt. A fiú tagadta a gyilkosságot, az ellene felhozott bizonyítékok gyenge lábon álltak, ennek ellenére három évre előzetes letartóztatásba került. A fő bizonyíték ellene az volt, hogy a helyi cigány közösség több tagja is azt vallotta, hogy csak ő lehetett a gyilkos, úgy vélték, ilyen módon csak a fiú családja „gyilkol”. Hiszen ők a „Tulpók”, a „dögész cigányok”. Előadásomban a gyilkosság történetén keresztül egy romániai település magyar cigány közösségének együttélési stratégiáit mutatom be. Arra keresem a választ, hogy egy nagy port kevert gyilkosság történetén keresztül milyen módon határozza meg magát a helyi cigány közösség? Előadásomban azt elemzem, hogy a gyilkosság után aktivizálódott cigány ellenes előítéletekhez milyen stratégiákkal alkalmazkodik a település magyar cigány közössége?

14

A másik szekció Április 14. Csütörtök 09:00-12:00

LÁNYI ANDRÁS: MI AZ, HOGY MI? Ahhoz, hogy másokat befogadjunk, tudni kellene, hogy hová fogadtuk be őket, ellenkező esetben legfeljebb helyet szoríthatunk nekik, valahol magunk mellett, de még ez sem biztos. Előbb ugyanis tisztázni kellene, hogy „mi” kik vagyunk, s meddig vagyunk „mi”, hol kezdődik a „más”, különben észre se vesszük, ha már nem „mi” vagyunk. A címadó kérdésre válaszként az identitás tradicionális és modern - individualista illetve kollektivista - felfogásától egyaránt eltérő kommunitárius álláspontot vázolnék, elsősorban C.Taylor nyomán. Az elhatárolódás és megkülönböztetés a környezettel való kommunikáció előfeltétele (pl. N. Luhmann szerint). Csak egy „zárt”, azaz a saját kulturális kódját értő és abban bízó közösség tud el- és befogadni másokat, azaz értelmes párbeszédet folytatni velük a kulturális különbségek jelentőségéről. Önazonosságunk kereteinek védelme ugyanis nem elzárkózást jelent: egy kultúra élete környezetével eleven kölcsönhatásban, szüntelen változásban zajlik. A különbségek

relativizálása

azonban,

amit

J.

Friedmann

hibridizációnak

nevez,

összeegyeztethetetlen a kulturális sokféleség védelmével.

KISS-PÁL HANGA ESZTER - TÓTH KATALIN: A MÁSIK MEGMUTATKOZÁSA. A MÁSIK MEGISMERÉSE A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA ESZKÖZEIVEL Kiss-Pál Hanga és Tóth Katalin, a kulturális antropológia mesterképzés másodéves hallgatói vagyunk. A képzés során mindketten többhónapos terepmunkát végeztünk két különböző vallási közösségben, amelynek célja mindkettőnk esetében az volt, hogy az adott közösségen belül kirajzolódó identitásminták sajátosságait vizsgáljuk.

15

Kutatásunk során a Másik (a vizsgált csoport tagjai) eltérő módon mutatkozott meg előttünk, ami azt jelenti, hogy különféle stratégiákat kellett alkalmaznunk annak identifikálására. E jelenség nagyrészt annak köszönhető, hogy a kulturális antropológiai megismerés során a Másik definiálását és dekódolását elsősorban a kutató személyisége – világnézete, kulturális tudása, szocializációs háttere – és az ezekből fakadó, a kutatott közösségben realizálódó pozíciója határozza meg. Tapasztalataink szerint megkülönböztethetjük az insider és az outsider kutatói pozíciókat – az előbbi kategóriába a saját kultúrájukat, az utóbbi klasszisba pedig a saját kultúráján kívül helyezkedő csoportokat vizsgáló kutatók tartoznak. Ez tehát azt jelenti, hogy az a kutató, aki insiderként kezdi kutatását eredetileg is a vizsgált csoport tagja, míg az outsider kutató teljes mértékben kívülállóként érkezik a terepmunka helyszínére. Terepmunkáink során egyikünknek az insider, míg másikunknak az outsider pozíció biztosította előnyökkel, illetve okozta nehézségekkel kellett szembesülnie. A különböző típusú pozícióból fakadóan más tudást használ fel a kutató az adatgyűjtés során: míg az insider státus szocializációja (természetes tanulás) útján megszerzett tudásbázisra támaszkodik, addig az outsider minőségből indulónak szervezett tanulás (mesterséges tanulás) útján kell a vizsgált kultúra sajátosságait elsajátítania. A Másik megismerésének folyamatában az insider kutatónak magáévá kell tennie azt a képességet, hogy belső nézőpontjából kívülről tekintsen közösségére, míg az outsider vizsgálódónak kívülállóságát kell bizonyos mértékben leküzdenie, hogy belülről értse meg a vizsgált csoport dinamikáját. Bár mindkét pozíció rendelkezik sajátosságokkal – amelyek kiegészülnek a már említett kutatói személyiséggel –, terepmunkánk fő tapasztalata annak detektálása, hogy a kutató mindkét esetben szembesülni kényszerül saját másságával, és a tudat alatt befolyásoló sztereotípiákkal és előítéletekkel. Hogyan, milyen szituációkban aktiválódnak ezek a bennünk élő tényezők? Milyen hatást gyakorolnak a kutatásra? Le kell-e küzdenünk őket, s ha igen, milyen módon? – előadásunk

16

ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ saját esettanulmányok szemléltetésével, bepillantást nyújtva két különböző világba két különböző kutatói szűrőn keresztül.

TÓTH VIVIEN: AZ ÚT KÉT SZÉLÉN – A BESZÉDBEN MEGJELENŐ ELŐÍTÉLETEK MÁTRAVEREBÉLYEN Mátraverebélyen, ezen a kis Nógrád megyei településen készítettek interjúkat az ELTE Közösségi és civil tanulmányok szak hallgatói novemberben, a terepmunkájuk során. Előadásomban az itt készült anyagok felhasználásával elemzem a helyiek beszédében megjelenő előítéleteket és különbségtételeket a „másikkal” szemben. Vajon mit jelent, ha egy települést egy út szel ketté, megjelenhet-e ez a törésvonal a lakosság összetételén belül is, és így a közbeszédben is? Kiről beszél egy hölgy, amikor azt mondja: „tudja, akikről az előbb szóltam…”? És kikre gondolnak, amikor azt mondják, hogy „a parasztok”? Az itt elhangzott 26 interjú alapján kirajzolódó képet szeretném bemutatni a beszédben elhangzó cigány és nem cigány, vagy éppen a cigány és cigány közötti különbségtételekről; és azt, hogy miként határozza meg egy település múltját, jelenét és esetlegesen a jövőjét is a helyi lakosság egymást ilyen módon történő megkülönböztetése.

KOHLMANN DÁVID: ROMA KISEBBSÉG A KORMÁNYZATI VILÁGKÉPBEN - A "MEGHATÁROZÁS" KÖVETKEZMÉNYEI Előadásom az identitás és önkép felfogásának azon konstruktivista hagyományába illeszkedik, amely jelentőséget tulajdonít az egyének és csoportok felé közvetített képeknek, a történések reprezentációjának, és a (tömeg)kommunikáció, esetünkben a kormányzati kommunikáció hatásának az egyének és csoportok világnézetére. Ebből az alapfeltevéséből kiindulva a 2010-től hatalmon lévő kormány belső társadalomképét illetve külpolitikai világképét elemezve felépíthető egy olyan narratíva, amelyben a magyarországi roma kisebbség 17

és a migrációs válság is egy bizonyos megítélés alá esik. A gondolatmenet fókuszát két miniszter és a miniszterelnök 2015-ben tett nyilatkozatai jelentik, melyekben a magyarországi romákat és jelenlétüket a migránsokkal összefüggésben, a migránsokhoz hasonlítva határozták meg. Állításom, hogy a kormány a törvényhozás, az alkotmányozás és kommunikációja során egy olyan belső társadalomképet közvetít, melyben különválaszthatók az ország épülését szolgáló, a közösség belső tagjait alkotó egyének és csoportok szemben azokkal, akik problémásak, megtűrtek, a közösség szempontjából kevésbé értékes lakosai az országnak. A különválasztás

bizonyos

értékek

mentén

történik,

melyek

a

többségi

súlyozású

kulturális/etnikai jellegű nemzetépítés, a szociális ellátórendszer változásai, az ún. „munkaalapú társadalom” kiépítése, és az elsődlegesként meghatározott létformáktól/életmódtól eltérő csoportok kezelésében kristályosodnak ki. A kérdés, hogy az ebből körvonalazódó társadalomképben hol van a magyar cigányság „helye”, elmondható-e, hogy etnikai alapon meghatározott szerep és sors jut-e számukra. A magyar kormányzat migrációval kapcsolatosan közvetített valóságképe radikális, konfliktushelyzetben, ellenségképben gondolkozik, és veszélyérzetet kelt. A belső társadalomképhez és a romákkal kapcsolatos képhez hasonlóan a migránsok köré alkotott kép és „jelentésfelhő” is leírható, meghatározható a kormányzat üzenetei és döntései alapján. Az így felépített belső és külső valóságkép retorikai és logikai összekapcsolása az említett nyilatkozatok útján komoly következményekkel jár. A következmények feltérképezésére a társadalmi identitás és társadalmi kategorizáció elméleteit, a társadalmi reprezentáció elméletét, az elismerés politikájának elgondolásait, nacionalizmuselméletet valamint az identitásra és csoportok közötti interakcióra vonatkozó egyéb elméletek megállapításait hívom segítségül. A gondolatmenet végén körvonalazódó következtetés - bár valódi súlyát ezen felül világnézet, csoportidentitás és cselekvés/viszonyulás közötti összefüggés ereje, illetve empirikus kutatás tudja alátámasztani – sajnos nem sok jót ígér a magyarországi roma kisebbség integrációjának és felemelkedésének szempontjából. A társadalmon belüli átjárhatóság csökkenése, a kisebbségek elfogadásának és elismerésének gyengülése, a csoportok közötti választóvonalak etnikai jellegű megerősítése állapítható meg. 18

A borús következtetések ellenére ez a megközelítés reményeim szerint újfajta szempontot hozhat a romák helyzete és a migrációs helyzet körüli vitákban, ugyanis mégiscsak egy másfajta vita, mint a politikai címkék, illetve a kulturális előítéletek vagy a gazdasági előnyök igazolásának vagy épp cáfolatának közéleti állóháborúja.

SIMONOVITS BORI: IDEGENELLENESSÉG ÉS BEVÁNDORLÁSSAL KAPCSOLATOS FÉL ELMEK MAGYARORSZÁGON ÉS A VISEGRÁDI ORSZÁGOKBAN Az idegenellenesség és a bevándorlással kapcsolatos félelmek vizsgálata az elmúlt időszak menekültügyi válságának és az egész világot megrázó terrorcselekmények tükrében különösen aktuális kérdés. Az idegenellenesség alakulását és a bevándorlással kapcsolatos lakossági attitűdöket –különös tekintettel a félelem aspektusára—két reprezentatív lakossági kutatás eredményeire alapozva mutatom be (2015 októberi és 2016 januári adatfelvétel). Az előadás két kérdéskört jár körbe: 1. Milyen mértékű bevándorlással kapcsolatos félelem érzékelhető Magyarországon— Csehországhoz, Szlovákiához és Lengyelországhoz képest? 2. Szétválasztható-e a bevándorlással kapcsolatos fenyegetettségérzet reális (pl. munkaerőpiaci fenyegetettség) és szimbolikus szintje (kulturális, vallási aspektus) a magyar társadalom attitűdszerkezetében? Ahol lehetőség nyílik, az elemzést időbeli és térbeli kitekintéssel egészítem ki, ugyanis a TÁRKI 1992 óta rendszeresen méri az idegenellenesség alakulását, valamint 2015 őszén az xenofóbiát és félelmeket mérő kérdéssort a visegrádi országok reprezentatív mintáin is vizsgáltuk.

19

ANDORKÓ DÓRA: MAGYARORSZÁGON ÉLŐ MUSZLIM NŐKKEL SZEMBENI ATTITŰDÖK A közelmúltban az egyébként is erősen xenofób és diszkriminatív magyar társadalomban felerősödött az iszlamofóbia. Ennek okai között ugyanúgy megtaláljuk a Közel-Keleten növekvő iszlám radikalizmust, mint a kormány által propagált, állami szintű, intézményesített bevándorlás-ellenes politikát vagy a média által közvetített rémhíreket a szélsőségesen viselkedő arabokról. Ennek elszenvedői nem csupán a pár hétig, hónapig itt tartózkodó arab és muszlim menekültek, hanem azok, akik hosszú évek óta a magyar társadalom tagjai, második, harmadik generációs bevándorlóként már itt is születtek vagy pedig magyarként, felnőtt korukban találkoztak a vallással. Előadásomban az egyik legalulreprezentáltabb kisebbséggel foglalkozom: a Magyarországon élő muszlim nőkkel. Úgy vélem, hogy ez a csoport több nézőpontból is szembesülhet a kisebbségi érzéssel: gender szempontú megközelítés szerint nőként alapvetően hátrányos helyzetben vannak, ráadásul muszlimként és/vagy arab származásúként vallási és etnikai megkülönböztetéssel is szembe kell nézniük. Véleményem szerint kollektív stigmatizációs mechanizmusok működnek a többségi társadalom részéről. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy melyek azok az attitűdök és tapasztalatok, amelyekkel egy muszlim nő találkozik a mindennapokban. Szeretném megtudni, hogy azok a stigmák és sztereotípiák, melyeket a muszlim nők érzékelnek mennyire valóságosak és hogyan konstruálódnak a nem muszlimok körében. A vizsgálat fókuszcsoportokon keresztül zajlott, muszlim nőkkel és nem muszlim nőkkel és férfiakkal.

20

BARNA ORSOLYA: „AZ EGY HŐSIES HARC VOLT…” A BUDAPESTI TÖRÖK ÉTTERMEK KÉPI DEKORÁCIÓJÁBAN MEGJELENŐ NEMZETI ÖNREPREZENTÁCIÓ ÉS TÖRTÉNELEM VISZONYA Előadásom témája egy, az esztétikai és politikai antropológia metszéspontjában álló kérdés, a budapesti török éttermek képi dekorációjában megjelenő nemzeti önreprezentáció és történelem viszonya. A magyar nemzeti romantika időszakában született művészeti alkotásoknak, a regényirodalomtól a történelmi festészetig, kedvelt témája az oszmánkori magyar-török viszonyok ábrázolása. A török alakja ezekben a művekben, mint barbár, ellenség, a nyugattal oppozícióban álló keleti, mint Másik jelenik meg, kulcsszerepet játszva az ekkor artikulálódó modern nemzeti identitás diskurzusában. Míg a Nemzeti Galériában látható historikus festményeken vagy a köztéri emlékművek domborművein a törökkel vívott hősies küzdelem jelenik meg, megerősítve egy magyarok által ismert narratívát, addig a rendszerváltás után megjelent török gyorséttermek dekorációi között is kedvelt az oszmán tematika. Nagyvárosi kontextusban szemlélve a török éttermek komoly szerepet játszanak a nemzetközi jelleg, a multikulturális atmoszféra megteremtésében. Az éttermek kialakításában és a kiszolgálásban egyaránt érvényesül a globalizált gyorséttermi forma és az etnikai performansz gyakorlata. De vajon ugyanazt jelenti-e egy berlini norvégiai török étteremben elhelyezett kép, amit egy budapesti? Az éttermek tulajdonosai milyen prekoncepciók alapján választanak reprodukciókat, s választásaikkal milyen történeti referenciákat hoznak létre vagy mozgatnak meg ily módon? S mi az a történelemkép, hogyan függ össze azzal a tapasztalattal, amit a jelenre vonatkoztatnak?

21

MENICH NÓRA: KIT TÁMOGAT A TÁMOGATÓ TECHNOLÓGIA? – FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ EMBEREK ESZKÖZÖKHÖZ ÉS TECHNOLÓGIÁKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉSE A fogyatékossággal élő emberek kétségkívül egy másik csoportot képeznek a többséghez képest. Az egyre szélesebb körben elterjedő emberi jogi fogyatékosság-megközelítés kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő embereket is ugyanazok a jogok illetik meg, amelyek mindenki mást. Ez a megközelítés magával hozta és hozza annak igényét is, hogy az alapvető jogok teljes körű gyakorlásában, szükség esetén, támogató eszközökkel és technológiákkal segítsük azokat, akik anélkül mindennapi tevékenységeikben akadályozottak. Az egyes országokban eltérő fejlődési ütemben és eltérő törekvések mentén válik mindez gyakorlattá. Habár a cél a magyar jogrendszerben is deklarált, a gyakorlatban a szűkebb értelemben vett gyógyászati segédeszköz rendszer intézményesült. Kiket támogat ez a rendszer? Milyen lehetőségei vannak egy Magyarországon, fogyatékossággal élő embernek, ha segítő eszközre van szüksége? Milyen lehetőségei vannak egy másik fogyatékossággal élőnek?

KATÓ JULIANNA: LIMINALITÁS, COMMUNITAS ÉS TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ EGY M AGYAR TRANSZNEMŰ KÖZÖSSÉG TAGJAINÁL A kulturális antropológia mesterképzés keretein belül másfél éven keresztül követtem nyomon egy budapesti transznemű közösség életét, melynek során résztvevő megfigyelőként voltam jelen találkozóikon és interjúkat készítettem a tagokkal. Ezt a kutatást szeretném bemutatni a konferencia résztvevői előtt. A transzneműség tulajdonképpen egy ernyőfogalom, melybe azok a személyek tartoznak bele, akik átlépik a társadalom által megszabott nemi szerepeket, így többek között azok az emberek, akik önmeghatározásuk szerint transzvesztiták, transzszexuálisok vagy éppen 22

genderqueerek. Vizsgálódásom ezen belül a transzszexuális nők felé irányult, akik a születésükkor meghatározott nemet nem érezték megfelelőnek, és ezért megtették a szükséges lépéseket, hogy nőként élhessék az életüket. A nemváltoztatás folyamata, vagyis más néven a tranzíció különböző szintjein lévő transz nőkkel készített interjúim alapján a több kérdésre kerestem a választ. Ők, mint a „másság” egyik képviselője, mennyire érzik saját magukat liminális helyzetben, mennyire tapasztalják a jelenkori magyar társadalom előítéletességét? Felmerül továbbá, hogy a többségi, cisznemű (azaz nem-transznemű) társadalomba integrálódás a céljuk, vagy éppen egy olyan communitas megtalálása, amelyben feltétel nélkül elfogadják őket. Végigkövetem narratíváikat egészen az identitásuk megkérdőjelezésétől és a társadalom által elvárt nemi szerepben való megfelelési kényszertől egészen a tranzícióig. A nővé válás útja számukra egy hosszadalmas folyamat, melybe beletartozik nemüknek és utónevüknek megváltoztatása, a hormonkezelések és egyéb orvosi, műtéti beavatkozások is. Az előbújás és az azt követő tranzíció, majd a reintegráció rendkívül sok falba ütközhet, mivel a magyar társadalom mikro-, közép- és makroszintjén is nagyon kevés a tudás és az elérhető információ a transznemű emberekről. A családnak nagyon fontos szerepe van abban, hogy egy transzszexuális ember védett és elfogadó környezetben tegye meg a szükséges lépéseket, ez sok esetben meg is valósul. Az orvosi és jogi ellátás azonban nincs megfelelően kiépítve ahhoz, hogy biztonságos és megfelelő szakmai segítséget tudjon nyújtani. A transzfóbia és a hátrányos megkülönböztetés a munkakereséskor jelenik meg a legerősebben, ami egyfajta ördögi körbe is taszíthatja a tranzíciót elkezdő embereket. Ha nem felelnek meg ugyanis se a születésükkor nekik kijelölt nem, se a magukénak érzett nem elvárásainak, a munkáltatók gyakran elutasítják őket. Azok, akik így elesnek a biztos bevételi forrástól és az egzisztenciális biztonságtól, nem tudják folytatni a nemváltoztatás folyamatát sem - ehhez ugyanis minden forrást nekik kell előteremteniük. A liminális helyzet azonban egy hasonló problémákkal szemben álló közösséget is jelent, akik egymást segítik a jogi, orvosi procedúrák során, és egymás lelki támaszai, barátai lesznek 23

a küzdelmes átmeneti időkben. Sok transznemű ember él a lehetőséggel, hogy sorstársai jogait képviselje önkéntesként vagy éppen aktivistaként, és ezen felül LMBT jogokért, női jogokért, emberi jogokért is fellépjen. Ez a közösségi támogatás és tevékenység olykor a többségi társadalomba való integráció egyik lépcsőfoka is lehet.

24

Békekötések szekció Április 14. Csütörtök 12:30-15:50 PRAZSÁK GERGŐ: AZ UPPSALA CONFLICT DATA PROGRAM Az előadásban áttekintjük az Uppsala Universitat adatgyűjtéseit. Megnézzük, hogy a II. világháború óta milyen adatok állnak rendelkezésre a háborúkról, a háborús helyzetekről, legyen szó országok közötti, országon belüli, egyoldalú támadásokról vagy két - illetve többoldalú háborús konfliktusokról, amelyekben vagy résztvesznek békefentartók (a konfliktusokat mediálók) vagy nem. „Mit jelent a béke?”, olvashatjuk a szekció felhívásában. A kérdés megválaszolásához sem lényegetelen, hogy a konfliktusokat (háborúkat) milyen szempontok szerint csoportosítjuk, kategorizáljuk. Különböző típusú háborúkat, különböző típusú békékkel lehtséges lezárni.

Vannak-e kulturális meghatározottságai a háborús

konfliktusok folyamatának (a kialakulástól a békekötésig) esetleg a konfliktusok folyamata kulturális univerzálé?

ALMÁSI–SZABÓ LILI: A GYARMATOSÍTÁS IDŐSZAKÁT KÖVETŐ KONFLIKTUSOLDÁS CHILÉBEN, S ANNAK HATÁSA NAPJAINKIG A gyarmatosítással Chilébe érkező európaiak (főként spanyolok, olaszok, németek és zsidók) konfliktusossá tették az addigi andoki őslakos törzsek életét. Ráadásul ők hurcolták be az afrikai rabszolgákat, akik jelenléte kulturálisan szintén hozzájárult a betelepülések korában kialakuló barátságtalan helyzethez. Ez a kulturális olvasztótégely az évtizedek múlásával azonban mégis ki tudott alakítani egy egységes chilei nemzeti identitást. A kialakuló chilei identitástudat megértéséhez fontos, hogy néhány példával bepillantást nyerjünk, mely kulturális elemeket tartotta meg az - így új azonossággal rendelkező 25

társadalom. E pontban szeretnék rávilágítani az egyes felek pozíciójára a dél-amerikai kontinens e földrajzi területén. Vajon mely kulturális elemek maradtak fenn az andoki őslakosok, az európai telepesek vagy az afrikai származású rabszolgák nyomán a mai napig? Tekinthetünk nemzetnek egy ilyen sokszínű eredettel rendelkező társadalmat? A liberalizmus megszüntette a morális akadályokat a különböző bőrszínű csoportok között. Az így kialakuló toleráns politikai irány megerősödhetett, majd alapot teremtett egy erős nacionalizmusnak, amely a kulturális különbségek elfogadását hirdeti. A mai chilei szociológia felmérések alapján a társadalom egyértelműsíthetően nacionalistának vallja magát. A megkérdezettek egyöntetű többsége rá tud mutatni legalább három-négy olyan általa használt nemzeti szimbólumra, amely számára a nemzet eszméjét hirdeti. Ha az egyén önmagát azonosítja a nemzettel az nem csak saját magáról, hanem a nemzet milyenségéről is képet alkot. Hogyan járul hozzá egy chilei személy identitása egy egységes chilei nemzeti identitás kialakulásához? A jelenlegi felmérések által kimutathatóan az egyén számára a nacionalizmus főbb szimbólumaiként szolgál a gasztronómia egyedisége, a nemzeti tánc továbbadása és gyakorlata, a hazai focicsapat játéka, a katonai felvonulások és még néhány nemzeti televíziós műsor rendszeres megtekintése is. A himnusz és a nemzeti zászló kitűzése mellett megjelenő egyéb szimbólumok is erősen képviselik a közös nemzeti identitást, amelyet a mai chilei társadalom a magáénak vall. Vajon mely célokat ér el a társadalom – közösségi vagy egyéni szinten- az ideális működés érdekében? A gyarmatosítások előtti, andoki, törzsi vallási hitrendszerben is jelentős változások mentek végbe a különböző vallási hátterű betelepülők hatására. Vannak azonban a korábbi politeizmusra utaló elemek, amelyeik a mai napig megfigyelhetők a kiemelkedően erős katolicizmusba beágyazódva. Néhány példával szemléltetem, mely pogány és mely keresztény elemek láthatóak egyértelműen a vallás jelenlegi formájában. Mit jelent ma a chileiek számára a vallás gyakorlása? Főbb vallási események és helyszínek ismerete nélkül nem érthetjük meg hogyan forrott ki egy új és erős hit a mai chilei

26

társadalomban. Néhány vallási helyszín és időpont példáján keresztül mutatnám be mely hitbéli elemekből konstruálódott a helybéliek spiritualitásának mai egyedi formája. Összegzés képpen elmondható, hogy a különböző kulturális háttérrel rendelkező csoportok a békét választották, hogy a liberalizmus jegyében egy új, közös identitást alakíthassanak ki, amely oly erőssé vált, hogy mára egy komplexen működő nemzeti szimbólumrendszer is továbbítja annak értékeit a legfiatalabb generáció számára is. A hit mai formájának megfigyelésével rápillanthatunk arra, hogyan lehet jelen egy helyen és egy időben a kereszténység és az ősi politeizmus maradványa egymással harmóniában.

SZABÓ MIKLÓS: SZENVEDÉS, GYÁSZ, MEGBÁNÁS – SZÁZ ÉVE HALT MEG ISHI Kroeber abból a feltételezésből indult ki, hogy az amerikai őslakosok eltűnése elkerülhetetlen társadalmi evolúció következménye, ami a megállíthatatlan és progresszív civilizáció előretörésének természetes mellékhatása. A század vége felé még elszórtan megtalálható vadászó, gyűjtögető „bandák” is szükségszerűen eltűnnek majd a nyugati típusú farmok és bányák további terjedésével. Kroeber csodálatosnak, és tiszteletreméltónak találta a „vadak kitartását” a civilizációval szemben. Különösen a Mill Creek Indiánok esetében, akik képesek voltak ellenállni a civilizációnak, hála az „amerikai vörös ember jellemének bátorságának és kitartásának” tulajdonított. Ugyanakkor megjósolta azt is, hogy minden nemes erőfeszítésük ellenére is történetük a végéhez közeledett. Kroeber tehát úgy tekintett embere teljes populációinak eltűnésére, mint egy lábjegyzetre a társadalmi evolúció hosszú történetében, eltávolítva magát az „eltűnés” közvetlen realitásától. „Némi tétovázás után, kihagytam minden közvetlenül történeti elemzést a bennszülöttek és fehérek viszonyával, és azon eseményekkel kapcsolatban, melyek ilyen kapcsolatfelvételt követően bekövetkeztek. Nem abból fakadóan, hogy ez nem lenne fontos vagy érdekes, hanem abból a felismerésből, hogy nem vagyok megfelelő helyzetben a megfelelően kezeljem. Mindemellett egy olyan téma, ami viszonylag kis kapcsolatban áll a 27

bennszülött civilizációval.” Vagyis az indián népek és kultúráik már antropológiai értelemben leromlottak, és igen kevés adattal szolgálhatnak csak az autentikus őslakos civilizációval kapcsolatban, melyet Kroeber kutatása tényleges tárgyának tekintett. Elfordulása az egyéni szenvedéstől és tragédiától, azonban Kroeber antropológiája teljesen elfordult a bennszülöttekkel szembeni destruktív folyamatoktól. Ezzel 280000 ember kiirtását egy viszonylag kis ügyként, „sajnálatos események kis történeteként” (cited by Buckley1996) értelmezte. Azt ugyanakkor soha nem fogjuk megtudni, hogy a bennszülöttek hanyatlásának és eltűnésének természetességébe vetett hite oka vagy következménye volt fő adatközlőjével kialakult szoros, mély és tragikus kapcsolatának. Ishi belépése Kroeber életébe és így az antropológia és történelmi lelkiismeretbe hátborzongatóan sorsszerű volt.

KŐVÁGÓ EMESE: A „NÉP ELLENSÉGE” 1944-45 Vajdaságában a német és magyar kisebbségi csoportok tagjai, mint a titói ideológia által a „nép ellenségeként” megjelenített „másik”, nagy számban váltak a partizánok áldozataivá. A háborút lezáró „békekötéssel” az esemény tabuvá minősült, a heroikus partizánnarratíva keretén kívül maradt, közel hetven éven keresztül. A történtek közösségi szintű feldolgozása a magyar kisebbség részéről az 1990-as évek elején kezdődött meg párhuzamosan az emlékezet terének kialakulásával-kialakításával, paradox módon a szerb radikális nemzetépítés csúcspontján. Az esemény fokozatosan beépült mind a szerb, mind pedig a vajdasági magyarság emlékezetpolitika tartalmai közé. Kérdés azonban, hogy az emlékezet, mint rekonstrukció, milyen tartalommal, intenzitással és körben van jelen az érintett két csoportban, elsősorban a magyar kisebbség körében. Mire emlékeznek? Kik emlékeznek? Mikor és hogyan emlékeznek? Az emlékezet tartalmát tekintve a háború-konfliktus-trauma-feldolgozás-megbékélés rendszerében vajon melyek a meghatározók? Továbbá, az esemény emlékezetének rekonstruálói elsősorban az etnopolitikai szereplők, így a közpolitikát formálók, valamint az áldozatok, vagy a nemzeti kisebbség többsége is magáénak érzi azt kulturális emlékezete elemeként? A válaszok 28

elnyeréséhez fiatalokkal végzett terepmunka kíván alapul szolgálni, mégpedig kérdőív, film, valamint résztvevő megfigyelés módszereinek segítségével.

ÁDÁM ZSUZSANNA: HÁBORÚT VAGY BÉKÉT? - A RENDSZERIGAZOLÓ ATTITŰDÖK TERMÉSZETÉRŐL Háború és viszályok idején szubjektumok, csoportok, rendszerek állnak szemben egymással, és a különböző érdekek ütközése, ütköztetése figyelhető meg. Mi a helyzet azokban az esetekben, amikor egyes csoportok tagjai ön-, és csoportérdekeikkel ellentétes nézeteket fogadnak el, racionalizálnak és igazolnak? Az olyan különleges helyzetekben, amikor a saját csoport leértékelődése és a külső csoport felértékelődése figyelhető meg? A rendszerigazolás elmélete többek között ezekre a kérdésekre segít megtalálni a választ. Az elméletalkotó John T. Jost szerint a rendszerigazolás olyan pszichológiai folyamat, amelyben az emberek elfogadnak, igazolnak, megmagyaráznak bizonyos fennálló feltételeket és körülményeket, pusztán azért, mert léteznek. Ezek lehetnek szociális, politikai, gazdasági, szexuális vagy jogi természetűek, éppen ezért a rendszerigazolás elmélete széles körben alkalmazott a csoportközi viszonyok szociálpszichológiájának területén, legyen szó szegénységről, genderkérdésről, radikalizmusról, vagy akár a klímaváltozásról. Az előadás célja, hogy áttekintést nyújtson a rendszerigazolás elméletéről, amelynek segítségével lehetőség nyílik annak az izgalmas kérdésnek a megválaszolására, hogy mi motiválja az egyént arra, hogy – még a fent említett különleges esetekben is – a fennálló társadalmi rend megtartására, igazolására, legitimálására törekedjen, és a „tipikus konfliktushelyzetekben” a status quo megőrzését, vagyis a békét preferálja?

29

NEMES GIZELLA: ÉRTETEK, VELETEK VAGY INKÁBB NÉLKÜLETEK Előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy a háború után milyen szerepe volt a roma/cigány közösségeknek az újjáépítésben, hogyan alakult a társadalmi megítélésük, milyen hatással volt ez a kultúrájukra. Kérdésem, hová tartunk, mi a célunk. Előadásomat a politikai élet aktív résztvevőivel, és az őket megválasztókkal való beszélgetésekre építem. A kérdés időszerűségét az adja, hogy valamilyen formában és mértékben a rendszerváltozás után megindult a cigány/roma érdekképviseletek megalakulása, egyre több ilyen politikai vagy civil szervezettel, kezdeményezéssel találkozhatunk. Van-e értelme és hatása a cigány közösségek életére, fejlődési lehetőségeire? Hol vannak az érdekképviseletekben, a politikai szervezetekben a cigány értelmiségek? Mi a szerepük? Milyen hatással vannak a közösségre? Mennyire van lehetősége a valódi cigány/roma értelmiségnek saját sorsuk alakításában?

BOROS LÁSZLÓ: AZ ELKÉPZELHETETLEN BÉKE Amikor a széles látókörű, több nyelven beszélő, korábban a bécsi különleges ügyosztályon szolgált százados „tizennyolcban” azt mondta a felvidéki kisvárosi magyar elit képviselőinek: „–Kibékülni velük, polgármester úr. Minél hamarabb kiegyezni velük, mert baj lesz-”, akkor a polgármester és a fiatal Koháry gróf reakciója az volt: ”- Mégis kire gondol a százados úr? Csak nem a Hrubala Mihállyal meg a Daućik Janóval kellene egyezkednünk? Vagy meghívjam dinerre Pivarć cipészmestert és vele béküljek ki?” És fél év múlva a felvidéki kisvárosban is bekövetkezett az elképzelhetetlen, mert „… tényleg bevonult a sánta Daućik, a részeges Pivarć és a lomha Hrubala, és a csehekkel együtt elfoglalták a várost.” (Az idézetek Hunčik Péter: határESET. Kalligram, Pozsony, 2014. című regényéből valók) A saját világképébe zárt monarchiabeli magyar társadalom egészének tükre az ipolysági polgárok lelkiállapota és helyzetértékelési informáltsága. Az ipolyságihoz kísértetiesen 30

hasonlókat írt le (húsz évvel később) a szabadkai kávéházi társaságban 18-ban történtekről Sinkó Ervin is az Optimistákban. Témám: Az elképzelhetetlenhez vezető út stációi és a magyar társadalom önképe az I. világháború előtt, alatt, után, a fegyverszünetkor, a „békekonferencia” idején és a trianoni szerződés aláírása után, az irodalomban, a tudományban és a politikai írásokban. Aktuális utóhang: Hogyan lett a mai magyar közmédiában áhitatos-ájtatos hangon ejtett Nagy Háború a legnagyobb nemzeti tragédiával végződött négy éves rettenetes mészárlássorozatból?

TÓTH ZOLTÁN BALÁZS: SZÍRIA: BÉKE A MEGOSZTOTTSÁGBAN? A szíriai polgárháború kirobbanása az Arab Tavasz forradalmi és megmozdulási hullámaiban gyökerezik, amely mind a mai napig alapvetően befolyásolja a térség erőviszonyait és hatalmi játszmáit. Az egymással vetekedő katonai nagyhatalmak – az Egyesült Államok és Oroszország

–

eltérő

feleket

támogatnak,

amelynek

köszönhetően

a

harcok

továbbfolytatódtak és egyre élesebbé váltak, míg a menekültáradat okán az események valódi elszenvedőivé a polgári lakosságon kívül a környező államok, valamint az Európai Unió vált. Az ENSZ Menekültügyi Ügynökségének (UNHCR) adatai szerint a környező országokban 4,08 millió szíriai menekült él táborokban, a többségük egyre nehezebb körülmények között1. A legtöbb menekültet Törökország (1.938.999 fő) fogadta be, amelyet Libanon2 (1.113.941 fő), Jordánia (629.266 fő), Irak (249.463 fő), Egyiptom (132.375 fő) és egyéb észak-afrikai országok (24.055) követnek. Több százezer ember ugyanakkor az Európai Unió tagállamai felé vette az

UNHCR: Worsening conditions inside Syria and region fuel despair, driving thousands towards Europe, http://www.unhcr.org/cgi-bin/texis/vtx/search?page=search&docid=55eec7a36&query=syria 2 A CIA World Book nyilvántartása szerint 6.184 ezer ember él Libanonban, tehát a szíriai bevándorlókkal együtt határozatlan ideig erőteljesen átalakulnak a nemzetiségi és felekezeti arányok. Rajtuk kívül még 12 táborban félmillió palesztin származású embert is befogadott. 1

31

irányt, és az egységes központi koordináció hiányában ezek a menekültválságban érintett államok más és más módszereket alkalmaztak a krízis megfékezésére – fizikai határzár, katonaság kirendelése, diplomáciai csatározások, menekültek utaztatása, stb3. A szíriai polgárháború lezárásában tehát nemcsak az ország lakossága, hanem a régió több állama, valamint az Európai Unió is erősen érdekelt. Sokkal inkább, mivel minden egyes nappal, amely a háborúskodással telik, az országban uralkodó állapotok egyre rosszabbra fordulnak, amely még több embert sarkall a menekülésre. Csak néhány említésre méltó adat az ország állapotainak romlásáról: 1. Gazdaság: 2012-ben és 2013-ban 30,8%, illetve 36,5%-kal zsugorodott Szíria gazdasága4. Tulajdonképpen minden szektor teljesítőképessége évről évre romlik, a primér szektor visszafejlődésére példa, hogy a Száraz Területek Nemzetközi Mezőgazdasági Kutatóközpontja (ICARDA) kért először a világon a norvégiai ítéletnapi vetőmagtárolóból mintákat, hogy újraindítsák a szíriai földművelést5. Olyan további szektorok teljesítőképessége esett vissza drámaian, mint a belföldi kereskedelem, szállítás és kommunikáció, bányászat, állami szolgáltató szektor, feldolgozóipar, valamint a mezőgazdaság. A háborúnak köszönhetően a központi kormányzat a harcok folytatásához csoportosította forrásait, miközben a gazdaságból egyre kevesebb pénz folyt be. Meredeken emelkedett a munkanélküliség, az infláció elszabadult, és Szíria kezdett egyre inkább külföldi hitelezőkre támaszkodni. Ennek köszönhetően mindössze néhány év leforgása alatt adósságspirálba hajszolta magát:

2010.

3

2011.

2012.

2013.

2014.

Magyarország, mint a Schengeni-övezet tagja a 2015. évben számos intézkedést vezetett be, amelyek többek között egy határzár kiépítése, a központi közigazgatási intézmények védelmi felkészítése, valamint további jogintézkedések szerepelnek. Forrás: Tóth Zoltán Balázs: A minisztériumok védelmi felkészítése, Nemzetbiztonsági Szemle, IV: évfolyam, I. szám. Forrás: http://uni-nke.hu/uploads/media_items/nemzetbiztonsagiszemle-2016-1.original.pdf 4 Syria- Alienation and Violence: Impact of Syria Crisis Report 2014. Syrian Centre for Policy Research, 2015. március 6-7.o. 5 Alister Doyle: Syrian war spurs first withdrawal from doomsday Arctic seed vault, REUTERS, http://www.reuters.com/article/2015/09/21/us-mideast-crisis-seeds-idUSKCN0RL1KA20150921

32

Összes államadósság Belföldi komponens Külföldi komponens

23%

34%

56%

104%

147%

16%

27%

45%

65%

76%

7%

7%

10%

39%

71%

A teljes GDP-hez viszonyított államadósság százalékban, lebontva belföldi és külföldi összetevőkre6 2. Népesség: Jelentős országon belüli, valamint külföldre irányuló népességmozgás figyelhető meg. A népességmozgásnak, a harcoknak, valamint a bizonytalan életkörülményeknek köszönhetően radikálisan csökkent a születések száma; a CIA World Factbook adatai szerint 2014. első negyedévében 5,9%-kal, a második negyedévben 5,5%-kal, a harmadik és negyedik negyedévben egyaránt 4-4%-kal. Mindemellett az egészségügyi rendszer összeomlásának, a harcoknak, valamint a minimális ellátás hiányának köszönhetően a születéskor várható élettartam 75,9 évről 55,7 évre csökkent7– ezzel a legszegényebb fekete-afrikai országok szintjére romlott vissza. A szegénységi küszöb alatt élők aránya a teljes társadalmat tekintve 2014. év végére elérte a 82,5%-ot, miközben az extrém szegénységben élők aránya 64,7%-ra ugrott8. A szíriai gazdaságban domináns közszektor9 lakosságra fordított kiadásai a fegyveres harcok kibontakozásával párhuzamosan elkezdtek meredeken zuhanni, mivel az erőforrásokat a hadsereg fejlesztésére és további védelmi kiadásokra kellett fordítani. Az államtól függő társadalom ezért az elmúlt négy évben általános elszegényedésen ment keresztül, mivel sem az államtól, sem a gazdaságtól nem remélhetnek biztos megélhetést.

6

Syria- Alienation and Violence: Impact of Syria Crisis Report 31. o. Syria- Alienation and Violence: Impact of Syria Crisis Report 42.o. 8 Syria- Alienation and Violence: Impact of Syria Crisis Report 45-47. o. 9 Syria- Alienation and Violence: Impact of Syria Crisis Report 8. o 7

33

Nemzetközi közbenjárással a szíriai kormányzatnak, valamint a mérsékelt ellenzék képviselőinek 2016 februárjában sikerült tető alá hozni egy fegyverszüneti megállapodást, ami remélhetően a békekötéshez vezető úton az első lépés lesz. Ez a megállapodás több okból is kiemelt esemény: egyfelől a nemzetközi közvélemény (itt most elsősorban az Egyesült Államokra kell gondolni) legitim partnerként ismeri el Bassár el-Aszad kormányzatát, amely kormányzat katonai sikereit tulajdonképpen az orosz haderő tartja életben. A dolog érdekessége, hogy az ellenzék azzal a Bassár el-Aszaddal egyezett ki, aki ellen tulajdonképpen évekig harcoltak, aki személye és hatalomgyakorlási módszerei miatt a polgárháború kirobbant. Ha a kormányzat és az ellenzék képes is lesz hosszútávon együttműködni, még továbbra is olyan fenyegetésekkel kell szembenézni, mint az Al-Kaida helyi ágának számító Al-Nuszra Front, valamint az Iszlám Állam. A fegyveres összecsapások és a háború továbbra is folytatódik Szíria romjain, a menekültek továbbra is érkeznek Európa területére, a kérdés az, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a civil lakosság már nem akar máshova menekülni az otthoni állapotok elől. Ehhez viszont elsősorban a harcok beszüntetésére és viszonylagos biztonság kialakulására van szükség. Az előadás a szíriai eseményeken keresztül mutatná be a rendeződési folyamatokat. Először röviden sorra venné a háború gyökereit, a jelenlegi állapotokat, majd a lehetséges forgatókönyveket taglalná. Mivel szemünk láttára kezd el kibontakozni egy potenciális rendeződési folyamat, ezért rendkívül képlékeny és sokváltozós folyamatról van szó. Az előadás nem taglalná hosszasan a korábbi fegyveres konfliktusok békekötési folyamatait, mindössze az elmúlt 5 évből sorakoztatna fel röviden példákat, és azzal állítaná szembe a szíriai rendeződési folyamatot. Markáns példa lenne a röviden hivatkozott ukrajnai konfliktust rendező tárgyalássorozat, amelyen keresztül a békekötés nehézségei kerülnének előtérbe. Szíria esetében nem lehet szó nélkül elmenni a katonai nagyhatalmak (Egyesült Államok és Oroszország) rivalizálása mellett, amely alapvetően meghatározza a Szíriában zajló politikai-

34

diplomáciai folyamatokat. Oroszországnak alapvető érdeke10 a hatalmi status quo fenntartása Szíriában, míg az Egyesült Államok egy mérsékeltebb és demokratizálódást felvállaló vezetést szeretne inkább látni. Viszont azzal, hogy Bassár el-Aszad a fegyverszüneti megállapodás szereplőjévé vált – a sajtóhírek szerint az oroszok tették meg a javaslatot Washingtonnak – az orosz érdekek továbbra is érvényre jutnak, és látszólag orosz-amerikai kooperáció keretén belül kezdődik meg a két ellenség, az Al-Nuszra Front és a proto államként funkcionáló Iszlám Állam elpusztítása. A rendeződési folyamat tehát jelenleg ebben az állapotában tart. Ahogy korábban volt róla szó, az előadás egyfelől leíró bemutatásra, másfelől lehetséges forgatókönyvek felvázolására

törekszik,

figyelembe

véve

a

nagyhatalmi

erőviszonyokat,

regionális

hatásokat/szembenállást, Szíria mozgásterét és gazdasági-katonai teljesítőképességét, valamint az Európai Unióból érkező válaszokat.

10

Ezalatt egyaránt kell érteni Bassár el-Aszad uralmának megőrzését, valamint Oroszország közel-keleti érdekeinek képviseltét Szírián keresztül. Már a hidegháború idején a Szovjetunió ismerte el elsőként a független Szíria kikiáltását, mélyebb együttműködésre viszont a 2003-as iraki invázió nyújtott lehetőséget. A rá következő években azonban az orosz külpolitika csak addig érvényesíthette érdekeit a régióban, ameddig az amerikai diplomácia még nem tette szóvá. Azonban Barack Obama amerikai elnök 2015-ben, az ENSZ Közgyűlésén elmondott beszéde után, amelyben felajánlotta az oroszoknak a partnerség lehetőségét, minden megváltozott, és olyan intenzív kapcsolat alakult ki a két ország között, mint még soha. A katonai segítséggel párhuzamosan pedig Oroszország garantálni tudja magának a térségben megkérdőjelezhetetlen szerepét és befolyását.

35

DUDOK DÁVID: EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS ESZTERGOMI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Dudok Dávid vagyok, az ELTE elsőéves KCMA-hallgatója. 2015-ben átfogó kutatást végeztem az Esztergomi Művelődési Házban, feltérképezve annak működését, illetve a működésével kapcsolatos problémákat, konfliktusokat. Vizsgálódásom során interjúkat készítettem a Házban működő 5 szervezettel/csoporttal, ezzel megismerve azok működését, szokásait, igényeit. Másrészt kérdőíves módszerrel felmérést végeztem az esztergomiak körében abból a célból, hogy megtudjam milyen szolgáltatásokra lenne igény a Házban. Az interjúk elemzéséből világosan látszanak azok a szinte minden csoportot érintő problémák, melyek nehezítik a Művelődési Ház hatékony működését. Ezeket és az igényeket összefoglalva olyan csomópontokat kerestem, melyek mentén elindulva hatékonyabbá lehetne tenni a Művelődési Ház működését. Ilyen egyszerű, ámde igen fontos elemek például a párbeszéd, a pályázási lehetőségek kihasználása, hatékony programszervezés, nyitás új ötletek felé lehetnének a kulcsai a diszfunkcionális működés elkerülésének. Az interjúk tapasztalatai és a kérdőívek elemzése alapján összeállítottam egy olyan programtervezetet, mely egy évre biztosítaná a Ház kihasználtságát és funkcionális bővítését. Előadásom második részében egy projekttervezetet készítettem egy olyan fiktív pályázati anyaghoz, mely a Művelődési Ház infrastrukturális fejlesztését, és a szükséges humánerőforrásfejlesztést hivatott szolgálni. A projekttervezet tartalmaz minden olyan elemet, mely egy kiírandó pályázat esetén szükséges a benyújtáshoz (SWOT-analízis, problémafa, célfa, érintettek elemzése, partnerségi mátrix, indikátorok, logikai keretmátrix, munkaterv, humán erőforrás-terv, disszeminációs terv). A kutatást mintegy keretbe foglalván a Művelődési Ház működési profilját megpróbáltam elhelyezni a közösségfejlesztés fogalomrendszerében; munkám központi kérdése az volt, hogy

36

Esztergomban inkább közösségi vagy művelődési ház működik. Az interjúkat és a kérdőívek elemzését is végigkísérte e kérdéskör, mely igen megosztotta a Művelődési Ház használóit. Ha a Művelődési Ház vezetése és személyzete, valamint az ott működő csoportok, és az önkormányzat hatékonyabban kommunikálna egymással (és más szereplőkkel) feltárulna a diszfunkciók háttere és hatékony megoldást lehetne találni a problémákra. Amíg azonban ez nem történik meg, addig marad a hely- és forráshiány, a zsúfoltság, a programokkal való elégedetlenség és az alacsony részvétel a rendezvényeken (a teljesség igénye nélkül). Összegezve úgy tűnik tehát, hogy közös együttműködéssel – a közösségfejlesztés módszereit alkalmazva – temérdek problémát lehet kezelni és hatékonyabbá tenni egy közintézmény működését. Érdemes lenne tehát háború és árokásás és sértődöttség, pártpolitikai szembenállás helyett békét kötni egymással szem előtt tartva a közös célt: otthont adni életképes közösségek számára. A konferencián rövid előadásomban szeretnék rámutatni a közösségfejlesztés fontosságára, a kutatásom tapasztalataira és vázolni saját megoldástervezetemet.

37

Rendkívüli helyzet szekció Április 14. Csütörtök 16:00-19:00

KOPPER ÁKOS: MINDENNAPOK TETTEI MINDENNAPOK RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTAI Rendkívüli állapot idején a szuverén hatalom felülírja a bevett szabályokat és hatályon kívülre helyezi a törvényt. A normálist, a megszokottat a kivételes váltja fel. A kivételes szükségességével azonban nem csak a szuverén államhatalom, hanem a hatalmat gyakorló egyén is szembesülhet – akár a szokványos mindennapok körülményei között is. Mit tegyen a hatalmat képviselő egyén, ha hivatala elvárásai ellentmondanak annak, amit lelkiismerete parancsol? Cselekedhet-e a szerint, amit a rendkívüli körülmények között jónak lát? Vagy az előírásokhoz a törvény betűjéhez kell, hogy ragaszkodjon? Erre a dilemmára a válasz nem csak az egyénen múlik, hanem kultúránként is eltérhet. A hivatallal való azonosulás és a hivatalnok igyekezete közötti feszültsége, hogy megtartsa egyéniségét, nem egyformán oldják fel különböző társadalmak. Habár az előadás nem fogja tudni feloldani a fenti dilemmát, de megpróbálja megvilágítani különböző aspektusait, illetve azt fogja sugallni, hogy bizonyos értelemen a rendkívüli állapot talán egészen hétköznapi dolog.

P. SZABÓ DÉNES: RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTBÓL A KÁOSZBA Az 1989-es magyar rendszerváltás számos, a társadalomban előre nem jelezhető konfliktusgócot és rendkívüli állapotot eredményezett az országban. A társadalomban és a gazdaságban bekövetkezett hirtelen változásokat, úgymint az érdek- és értékellentétekből fakadó tömegmozgalmakat, politikai demonstrációkat, valamint a magyar gazdaság belülről és kívülről, a világgazdaságból érkező problémáit nem lehetett előre jelezni. A korábban nem 38

tapasztalt történések a következményeiket tekintve korábban beláthatatlan folyamatokat indítottak el. Összefoglalva kijelenthető, hogy a jövő anticipálhatósága, előre láthatósága megszűnt, mely nemcsak a politika, a társadalom és gazdaság dimenzióiban éreztette hatását, hanem a társadalom tagjainak a mindennapi életét, a valóságról alkotott képét is átalakította. Az egyre erősödő változásokra és a változásokra adott társadalmi alkalmazkodásra a kilencvenes évektől számos játékfilm reflektált, bemutatva az 1989-es fordulópont utáni főbb, aktuálisan zajló társadalmi változásokat. A kilencvenes évek óta készült alkotások közül kiemelkedik Tarr Béla 2001-ben bemutatott Werckmeister harmóniák című filmje, mely azonban nem konkrét történésekre reflektálva, hanem szimbolikus módon vezeti végig miként alakul át egy, már kialakult szabályok szerint működő közösség a rend állapotából a káosz állapotába. Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült filmben egy – feltehetőleg – dél-alföldi kisvárosba érkezik egy cirkuszi társulat, hogy bemutasson egy hatalmas, kitömött bálnát. Az attrakciót az Igazgató vezényli, aki mellett segédje és egy rejtélyes, a színfalak mögül irányító személy, a Herceg áll. A társulat már pusztán a megérkezésével egy új helyzetet teremt a kisvárosban, megbontva a hétköznapok folyásának természetes rendjét. Amikor azonban a Herceg, ha elvontan is, de kinyilatkoztatja a világról vallott nézeteit, miszerint „Az Egész nincs. Teljesen rom.”, valamint minden „csak félig van kész”, de a „romban teljes az Egész”, a város lakossága, valamint a környező településekből csatlakozott emberek elindulnak, hogy pusztítsanak a településen. A megállíthatatlannak tűnő destrukció nemcsak a várost, de a film két főszereplőjének a világnézetét is gyökeresen átalakítja. Az értelmiségi Eszter úr és barátja, a bolond postás, Valuska rádöbben, hogy a korábbi, a világról vallott nézete felülbírálásra szorul. A film érzékletesen világítja meg, hogy egy társadalomban pusztán a szavak erejével a rendkívüli állapot milyen gyorsan bekövetkezhet, és hogyan képes a társadalmi folyamatokat elindítani, valamint tudásszociológiai szempontból nézve a valóságról alkotott képzetet felülírni. A történet absztrakt mivoltának köszönhetően a Werckmeister harmóniák, akár egy példázat, hangsúlyosan mutatja be a kortárs valóságban megnövekedett, a lokális és globális változások okozta bizonytalanságot.

39

A film vizsgálatához tartalomelemzést végeztem egyaránt fókuszálva a film narratívájára és a szereplők között elhangzó párbeszédekre vagy belső monológokra. Az alkotás filozófiai tartalmának megértéséhez Peter L. Berger és Thomas Luckmann, Friedrich Nietzsche valamint az egzisztencialista filozófus, Martin Heidegger gondolatait használtam fel. Az idei Kulcskérdések konferencia címe Háború és háború, míg Krasznahorkai László 1999-ben megjelent regénye is ugyanezt a címet viseli. Az előadásom során elemzett Werckmeister harmóniák Krasznahorkai eggyel korábbi, 1989-es regényéből, Az ellenállás melankóliája alapján készült, mely a rendből a káoszba vezető gondolatiságában a Háború és háború előzményének is tekinthető. Krasznahorkainak ugyanis a rendszerváltás évében kiadott regénye már előrejelzi azokat a paradigmatikus társadalmi fordulatokat, melyek jelentősen átalakították a társadalmi valóságról kialakult képzetet.

LÁNYI GUSZTÁV: MIGRÁCIÓS VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI KATASZTRÓFA-VAKSÁG Előadásomban

a

2015-től

Európát

(bevándorlás/népvándorlás/népvándoroltatás

stb.)

látványosan komplex

elözönlő

migráció

társadalmi/történeti

és

pszichológiai jelenségvilágával foglalkozom. Ebből a bonyolultan rétegzett, összetett problémaözönből öko- és politikai pszichológiai interpretációval arra fogok rámutatni, hogy a szóban forgó migrációs jelenségvilág (feltételezett) okai alapvetően (és az elemzésem szempontjából: minimum) a következők: 1. humánökológiai katasztrófa, 2. demográfiai egyensúlyvesztés, 3. a globális/lokális politikai harcok/konfliktusok. A politikai harcok/konfliktusok viszont olyan játszmák, amelyek a kollektív társadalmi katasztrófa-vakság (jórészt) tudattalan elhárító mechanizmusaival a humánökológiai katasztrófa valódi mélységét (apokaliptikus következményeit) szeretné minimalizálni – ami viszont szinte lehetetlen, mert a „fenntartható fejlődés” fenntarthatatlanná vált! (?)

40

Elemzésemben tehát arra fogok rámutatni (pontosabban: azon hipotéziseimet szeretném bemutatni), hogy a migrációs válság kezelésének politikai „ügyintézései” a politikusok és választópolgáraik

erőtereiben olyan politikai játszmák,

amelyekben a

konfliktusok

szükségképpen polarizálódnak: hamis végletek terében feszíti ki a humánökológiai katasztrófát. „Befogadás” vs. „elutasítás”; „szolidaritás” vs. „idegen/gyűlölet”; „Merkel-mama” vs. „Orbándiktatúra” stb. stb. A polarizálódás eredménye: a (magyar) politikai diskurzusokban (is) a „címkézéssel”

elinduló

(elinDÚLÓ)

kompetitív

konfliktus-örvénylés

megteremtette/megteremti saját démonait a „másikban”. A pszichológiai elemzés tétje: 1. a veszélyészlelés/túlzások diagnosztizálása, 2. és/vagy a valóság kihívása: a túlélési esélyek optimalizálása! (?)

SÁRKÖZI FERENC: “AZ EMBERI TERMÉSZET JÓ. ÉN EBBEN HISZEK.” AZ EURÓPAI NEMZETÁLLAMOK ELŐTT ÁLLÓ ÚJ KIHÍVÁS: A MIGRÁCIÓ A téma úgy jött, hogy 2015. július és augusztusban megnövekedett a migránsok száma. Nagyon drasztikus volt azt látni, hogy a Keleti pályaudvarnál több ezren ott vannak és csak arra várnak, hogy Németországba tudjanak utazni, és a jegyet is meg tudják venni, persze nem mindenki. Aztán közölték velük, hogy nem utazhatnak tovább. Majd miután elindulnak gyalog, és ezzel zavarják a közlekedést, rájönnek a politikusok, hogy ez így nem lesz jó, és a részükre biztosítanak buszt, és Ausztria és Németország fogadta őket. Fölmerült a kérdés, hogy az EUhatárait meg kell védeni a bevándorlóktól, van is erre rendelt a Dublin III és Schengeni egyezmény. Erre mi volt a válasz, hogy Magyarország szögesdrót kerítést is húzott a Déli határra. Persze elhangozottak ilyen nyilatkozatok, hogy az ország lakossága 70% támogatja a kormány döntését. De azért azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy fordított helyzetben mi lenne, ha nekünk kellene Szíriába menni, mert mondjuk katasztrófa érte a magyar államot, és mondjuk más állam nem fogad be. Felvetődik az a kérdés is, hogyan tudnak integrálódni más országokban a bevándorlok? Vajon külön oktatási intézményt biztosítanak-enekik? Megtudják41

e őrizni saját kultúrájukat, szokásaikat? Vagy miután jobb helyzet áll be abban az államban, ahonnan elmenekültek, akkor esetleg visszatérnek. Így jött az az ötlet, hogy Kisebbségi jogok kurzust hallgassak.

SEREGI RENÁTA: SZÓLÁS- ÉS SAJTÓSZABADSÁG KORLÁTOZÁSA RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT IDEJÉN A szólás- és sajtószabadság része az alapvető emberi jogoknak. Megfelelő biztosításuk és érvényesülésük hozzátartozik az államok demokratikus működéséhez, mind normál és rendkívüli állapot idején. Így a "rendkívüli eszközök" alkalmazása nem jelentheti antidemokratikus eszközök alkalmazását és feljogosítást arra, hogy a kormány önérdektől vezérelve visszaéljen hatalmával. Előadásomban bemutatom, hogy miként férkőzik be a cenzúra és propaganda az online szférába és elektronikus tartalmakba pánikkeltésre és közrend/köznyugalom megzavarására okot adó címszó alatt. Közösségi oldalak befagyasztása, ellenzéki weblapok, blogoldalak elérhetetlenné tétele, híradások manipulálása: ki és mi alapján dönti el, hogy a törölt közlemény alkalmas volt a pánikkeltésre? Hol húzódik a határvonal a biztonság garantálása és a szólás- és sajtószabadság korlátozása között? A téma és a kérdések megválaszolásának alapjául többek között a 2014-ben bekövetkezett szerbiai áradások miatt kihirdetett rendkívüli állapot intézkedéseit veszem alapul.

TÓTH ZOLTÁN BALÁZS: 2008 UTÁN: A RENDKÍVÜLI MEGOLDÁSOK EURÓPÁJA A 2008 óta eltelt időszakban az Európai Unió tagállamait kettő nagyobb, kívülről érkező politikai-gazdasági nyomás állította kihívások elé. Az Egyesült Államok másodlagos jelzálogpiacairól kiinduló pénzügyi, majd gazdasági válság próbára tette az euró zónát, éles konfliktusokat váltott ki bizonyos tagállamok között (például Németország és Görögország között), míg a válságmenedzsment folyamatában meghozott intézkedések (az euró zóna 42

monetáris és fiskális politikái terén) tovább mélyítette a kétsebességes Európa koncepcióját a nem euró zóna tagokkal szemben11. Napjaink migrációs kihívása képezi a másik nagy témakört, amely az Arab Tavasz forradalmi és megmozdulási hullámainak következménye. A destabilizálódott közel-keleti és észak-afrikai államokban (például Líbia, Szíria, vagy ideiglenesen Egyiptom) felbomlottak vagy meginogtak a korábbi rezsimek, és a társadalmak polarizálódásának köszönhetően megerősödtek a radikális iszlám hívei. Kiváltképpen az Iszlám Állam térnyerése jelent súlyos biztonságpolitikai kihívást, hiszen nemcsak a konfliktusos területekre, hanem az Európai Unió tagállamaira nézve is fenyegetést jelent. Az Európai Uniónak tehát az elmúlt években komoly kihívásokkal és krízisekkel kellett szembenéznie, amelyek kivédése ellen rendkívüli intézkedések sorát kellett meghozni. A gazdasági világválságra adott válaszok közül több atipikusnak mondható12, és tagállamonként eltérő mértékű válságintézkedésekre is sor került. Görögország esetében ilyen volt a napi készpénzfelvételi határ meghúzása, míg Magyarországon például a magán-nyugdíjpénztárak beolvasztása az állami büdzsébe. A válság súlyosságát mi sem mutatja jobban, mint az uniós tagállamok többségét is tömörítő OECD államok esetében a munkanélküliek számának 20 millió fős növekedése13, míg a gyengébb teljesítményű dél-európai országok nemzetgazdaságai folyamatos összeomlással fenyegettek.

11

Tóth Zoltán Balázs: Bankmenedzsment a változó világban- Gondolatok a BankmenedzsmentBankszabályozás- Pénzügyi fogyasztóvédelem cím könyv kapcsán, Polgári Szemle, 2013. október- 9. évfolyam, 36 szám. Forrás: http://www.polgariszemle.hu/?view=v_article&ID=576 12 Az Európai Unió intézményrendszere által rendkívüli intézkedések nagyon is megvalósultak. Erre példa az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF), amelyet 2012. október 8-án az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) váltott fel. Új intézményt hoztak létre az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) formájában, amely az európai makroprudenciális szakpolitikai keretrendszer jegyében átfogó vizsgálatokra jogosult. 13 A válság hatása a munkaerőpiacra, KSH kiadvány, https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/valsagmunkaeropiacra.pdf

43

A gazdasági világválság következtében teret nyertek a radikális-populista pártok Európa szerte, amely jelenség a 2009-es és 2014-es Európai Parlamenti választáson is megmutatkozott, hiszen olyan euroszkeptikus képviselőcsoportok létszáma növekedett meg, mint az Európai Baloldal vagy a Szabadság és Demokrácia Európája14. Ezzel párhuzamosan a nemzeti parlamentekben is teret szereztek maguknak a radikális pártok, mivel a társadalmi elégedetlenség (ez esetben a gazdasági válság) kitermelte a társadalomból a radikális véleményeket. Az Európai Unió tagállamait tehát ilyen körülmények között érte a soron következő válság, amelyet a Közel-Keletről, Észak-Afrikából és számos országból érkező menekültáradat testesített meg. Az Arab Tavasz következtében felborult a Mediterrán Unióban részes államok belbiztonsága, számos országban rezsimváltás és ismételten autoriter rendszerekbe történő visszarendeződés volt megfigyelhető, míg Szíriában a mai napig tartó polgárháború robbant ki15. A Közel-Kelet fő konfliktusforrása egyértelműen Szíria, hiszen az országból menekülő civil lakosság vagy a környező országokban talált ideiglenes menedéket16, vagy elindultak az Európai Unió irányába. A 2015. év markánsan az unió területére érkező menekültekről szólt, amely során folyamatos konfliktus alakult ki a tagállamok között. A menekültválság egyik főszereplője kétségkívül Magyarország volt, hiszen a Schengeni-övezetbe először rajta keresztül érkeztek a menekültek. A kormányzat határzárral, a katonaság kirendelésével igyekezett feltartóztatni a több tízezres menekültáradatot, viszont így a problémaforrás csak áttolódott Horvátország és Szlovénia területére. Látható volt, hogy az országok gyakran képtelenek voltak döntést hozni

Arra is van példa, hogy a radikális pártok képviselői függetlenként ülnek az Európai Parlamentben, erre példa a hazai vonatkozású Jobbik. Forrás: http://www.europarl.europa.eu/elections2014-results/hu/electionresults-2014.html 15 Igaz, a szíriai kormányzat és a mérsékelt ellenzéki csoportot fegyverszünetet kötöttek egymással, azonban tartósságára jelen körülmények között még nem lehet biztosat mondani. 14

16

Az ENSZ Menekültügyi Ügynökségének (UNHCR) adatai szerint a környező országokban 4,08 millió

szíriai menekült él táborokban, a többségük egyre nehezebb körülmények között. A legtöbb menekültet Törökország (1.938.999 fő) fogadta be, amelyet Libanon (1.113.941 fő), Jordánia (629.266 fő), Irak (249.463 fő), Egyiptom (132.375 fő) és egyéb észak-afrikai országok (24.055) követnek.

44

a válság kezelésében, szinte félnaponként változott a kormányzatok kommunikációja és az általuk bevezetett intézkedések. Év végére több forrásból is megerősítést nyert, miszerint a menekültáradattal együtt iszlám fanatikusok, többségében az Iszlám Állam jól kiképzett katonái is beszivárogtak az unió területére, amely már komoly fejtörést okozott a hírszerzéseknek. A legvéresebb eseményekre 2015. november 13-án került sor Franciaországban, amely következtében Francois Hollande egész országra kiterjedő rendkívüli állapotot és ideiglenes határellenőrzést jelentett be. A terrortámadás hideg zuhanyként érte a közvéleményt, és a párhuzamosan zajló, a menekültek arányos szétosztásáról szóló tárgyalásokra határozottan rányomta a bélyegét. Németországban a CDU-CSU szembenállásának lehettünk tanúi, míg a visegrádi országok pedig határozottan szembementek az Európai Unió törekvéseivel menekültkérdésben. A 2015. évi eseményekre tekintettel Magyarország kormánya nekilátott a központi közigazgatás védelmi felkészítésének17, majd később Alaptörvény-módosítást javasolt, amely értelmében a terrorvészhelyzet önálló tényállásként kerülne rögzítésre. Ebben az esetben 60 napig rendkívüli intézkedések meghozatalára lenne jogosult a kormány, hogy a kialakult biztonságpolitikai válságot kezelje. Mindeközben megindult a központi közigazgatási intézmények (minisztériumok és háttérintézményeik) védelmi felkészítése is, amely során az intézményeknek védelmi tervet kell készíteni, fel kell mérni a szükség esetén mozgósítható erőforrásokat, és hatékony kommunikációs hálót kell kialakítani az egyes szereplők között. A Magyar Honvédség időközben elkezdte lajstromba venni az állampolgároktól szükség esetén rekvirálható járműveket, amelyek segítségével gyorsabb mozgósítás és nagyobb embertömeg szállítása valósítható meg.

17

Tóth Zoltán Balázs: A minisztériumok védelmi felkészítése, Nemzetbiztonsági Szemle, IV: évfolyam, I.

szám. Forrás: http://uni-nke.hu/uploads/media_items/nemzetbiztonsagi-szemle-2016-1.original.pdf

45

Biztonságpolitikai dilemmát jelent, hogy egy állam milyen mértékű krízisben vezethet be rendkívüli állapotot vagy csupán egy rendkívülinek számító, sokakat érintő rendkívüli intézkedéseket. A gazdasági világválságban legyengült dél-európai országok (kiváltképpen a migrációs útvonalon elhelyezkedő Olaszország és Görögország) esetében világos, hogy képtelenek egyedül megbirkózni a menekültválsággal, többször felmerült a humanitárius katasztrófa kialakulása18. A gyakran háborús országokból érkező menekültek érdekei azonban összeütköznek az adott ország nemzetbiztonsági érdekeivel, amelyet még erősen befolyásolnak a nagyobb sajtónyilvánossághoz jutott radikális pártok, valamint pártpolitikai hovatartozástól függetlenül a szavazatmaximalizálás általános logikája. Leginkább azok az országok állnak nyomás alatt, ahová a menekültek először megérkeznek akár az unió, akár a Schengeni-övezet területére. Magyarország esetében az utóbbi okozott fejtörést, hiszen a schengeni előírások betartásának kötelezettsége állt egy időben több tízezer ember továbbhaladási szándékával szemben. A dilemmát végeredményképpen a határzár kiépítése oldotta meg, ugyanakkor a menekültek jövőbeni elhelyezése és további menekülthullámok megjelenése miatt koránt sem lehet lezártnak tekinteni. Az előadás az alábbi felépítés szerint kerülne prezentálásra. Röviden összefoglalásra kerülnének a 2008-as gazdasági világválság máig tetten érhető hatásai, majd a migránsválság ismertetésével folytatódna. Mivel a fenti két esemény döntő szerepet játszik/játszott az uniós tagállamok mindennapjaiban, ezért sorba kell venni azokat az akár uniós, akár tagállami szinten meghozott rendkívüli intézkedéseket, amelyek emberek százezreire, illetve millióira voltak hatással. Mivel a migránsválsággal összefüggésben konkrét biztonságpolitikai kockázatok is felmerülnek, fel kell térképezni a rendkívüli helyzet bevezetésének lehetőségét és annak lehetséges következményeit. A potenciális rendkívüli helyzet hatásait két aspektusból kell megvizsgálni: egyfelől az adott ország állampolgárai, másfelől az Európán kívülről érkező embertömegek szempontjából. Kétségtelen, hogy rendkívüli helyzet bevezetése idején egyes

18 A gazdasági világválság az Európai Unió összes tagállamára jelentős hatást gyakorolt. A gazdasági növekedés hiánya, a megemelkedett államadósságok és növekvő államháztartási hiányok gátat szabnak az országok cselekvőképességének, hiszen kevesebb rendkívüli forrást tudnak mozgósítani a menekültválság kezelésére.

46

embercsoportok jogai ideiglenesen sérülhetnek (például szabad mozgás, járművek lefoglalása és

ingatlanok

használata

hatóságok

által),

viszont

mivel

a

kormányzatnak

a

szavazatmaximalizálás mindenkori logikája szerint kell, hogy alakítsa döntéseit, nem léphet túl egy határt még jogszabályi felhatalmazás mellett sem. Az előadás alapvető hipotézise az, hogy demokratikus (itt uniós) államokban jelen keretek között egy ország nem vezetheti be hosszabb távon a rendkívüli állapotot, mivel előre nem tervezett költségeket hárítana a költségvetésre, ráadásul a jogkorlátozó intézkedése heves nemzetközi visszhangot váltanának ki (válság idején pedig éppen szövetségesekre van szüksége egy országnak, semmint bezárkózásnak). Már látható, hogy a jobb idő beköszöntével a menekültek ismét kezdenek az unió határaihoz érkezni, így a 2016. év az Európai Unió számára előrevetíthetően újra a menekültválság kezeléséről fog szólni. Az előadás tehát összeköti az előző évet az idei év előrevetíthető eseményeivel, és ennek szellemében alkotja meg tézisét a rendkívüli helyzet és intézkedések bevezetésének lehetőségeiről.

KÁLLAI PÉTER: RENDKÍVÜLI SZILÁRDSÁGÚ ALAPTÖRVÉNY. AZ ALAPTÖRVÉNY HATODIK MÓDOSÍTÁSA? A kormány 2016 januárjában javasolta az Alaptörvény újabb módosítását, annak érdekében, hogy terrorveszély-helyzet címén újfajta rendkívüli állapotot kerüljön a magyar jogrendbe. Az Alaptörvény eddig is öt különböző, tulajdonképpen ötfokozatú különleges jogrendet tartalmaz: rendkívüli állapot, szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, váratlan támadás és veszélyhelyzet. Felmerül a kérdés, hogy valóban észlelhetők-e olyan (a tervezet indoklásának megfogalmazása szerint) “új típusú” fenyegetések, amelyek a meglévő rendkívüli jogrendekben nem lennének kezelhetők, valóban láthatók-e olyan objektív indokok, amik szükségessé tehetik az alkotmánymódosítást.

47

Ezen kívül az előadás elsősorban azt a kérdéskört járja körül, hogy a meglévőekhez képest, elfogadása esetén, mennyiben lenne más a terrorveszély-helyzet, milyen további jogköröket adna a kormány kezébe. A tervezet indokolásában kimondottan szerepel, hogy bizonyos “új típusú biztonsági kihívások” a meglévő “különleges jogrendi válaszokkal hatékonyan és a szükségesség-arányosság követelményeit betartva megfelelően nem kezelhetők”, tehát az indoklás explicit módon kilátásba helyez a korábbiaknál komolyabb emberi jogi korlátozásokat, jogsértéseket, melyek nem tartják be a jogkorlátozások szükségességi és arányossági követelményeit. Az előadás e jogkorlátozások lehetséges módozatait járja körül a különböző különleges jogrendek összehasonlítása révén, illetve azokat nemzetközi példákkal is összeveti. Az előadás kiemelten foglalkozik a gyülekezési szabadság kérdésével, mely korlátozásának indoklási kötelezettsége első látásra is jelentősen enyhült. Az előadás azt is bemutatja, hogy a módosítás elfogadására milyen esély van a parlamenti erőviszonyok, és az igen jelentősnek mondható civil és szakmai tiltakozások fényében.

NAGY ALÍZ: SEMMI RENDKÍVÜLI – HATÁRON TÚLI MAGYAROK A BELPOLITIKAI VITÁKBAN A rendszerváltás óta a határon túli magyarok különböző szerepekhez jutnak a magyarországi politikai életben. A határon túli magyar közösségekre való hivatkozás mindkét politikai oldal kommunikációjában időről időre megjelenik, eszközként használva saját politikai céljuk elérésére. Voltak már a határon túli magyarok (“23 millió románnal együtt”) a magyar munkahelyeket elfoglaló bevándorlók, a szülőföld fenntartásáért felelősséggel felruházott nemzettársak, vagy éppen gazdasági terhet és instabilitást generáló szereplők. Majd a nemzetpolitikai váltásnak köszönhetően ez a szerep jelentősen átalakult. A politikai közösség részévé váltak, és az állampolgárság, illetve a választójog megadása révén már nem csak tárgyai, hanem címzettjei is lettek a magyar politikának és politikai kommunikációnak, valamint aktív alakítói a magyar politikai életnek. 48

A migrációs válsághelyzettel kapcsolatos magyar kormányzati tevékenységek is megnyilvánulnak a határokon túli közösségek mindennapjaiban, legyen szó a gyűlöletkampány exportálásáról, vagy az európai uniós kvótarendszer elleni, Magyarországot támogató aláírásgyűjtésről, melybe a határon túli magyar szervezetek egy része is bekapcsolódott. A politikai nemzet teljes jogú tagjaiként a kormány által kezdeményezett népszavazás érvényességi küszöbét is befolyásolják, így adott esetben döntő szereplőivé válhatnak -részvételükkel vagy éppen távolmaradásukkal -- a magyarországi politikai vitáknak. Az előadás ezt a kiemelt, adott esetben jelentős, de mégsem új, nem rendkívüli szerepet elemzi.

49