Köszöntő a MEE évszázados sikertörténetéhez

Köszöntő a MEE évszázados sikertörténetéhez Egy évszázad nem hosszú idő az emberiség történelmében. Ha azonban azt vesszük, hogy ezalatt gyökeresen javult az élet minősége az elektrotechnika vívmányainak köszönhetően, rendkívüli jelentőségű ez az időszak. Ezért is nagyon találó a jelmondat: ,,A villamosítás évszázada a MEE évszázada". Megtiszteltetés számomra, hogy a nagymúltú jeles eredményekkel büszkélkedő Egyesületünket három nézőpontból is köszönthetem, mint a MEE tagja és tisztségviselője, mint egyetemi tanár és mint az Elektrotechnika Szerkesztőbizottságának elnöke. Bár nehéz ezeket a hivatásokat különállónak tekinteni, hiszen egy integrált egészet alkotnak, mert az összekötő kapocs az, hogy a szakmában dolgozó többség életpályája szorosan kötődik a MEE-hez. MEE tagként és a diósgyőri szervezet, a miskolci regionális csoport vezetőségi tagjaként a kétirányú információáramlás, a tudásszerzés és — továbbadás folyamatát tartom elsődlegesnek. Az elektrotechnika széles területén hazánkban jelentős, nagyléptékű nemzetközi rendezvények nem jöhettek volna létre a MEE nélkül, akár villámvédelemről, tcljesítményelektronikáról és hajtásszabályozásról, villamos gépekről vagy az elektrotechnika oktatásról szóljon is a program. A MEE így egy hatalmas tudásbázis jellegét vállalta magára, és ennek maradéktalanul eleget is tett. A Szerkesztőbizottság „ars poectica"-ja közül legfontosabbnak azt tartom, hogy az elektrotechnika mint szakmai fórum közvetítse a friss, fontos szakmai információkat, közkinccsé tegye a magyar eredményeket, buzdítsa a tudományos és szakmai életben szárny próbálgató fiatalokat, történelmi hűségű forrásként szolgáljon az utókor számára. Az a kérdés, hogy túlhaladott-e a megjelenési forma, átveszi-e helyét egy elektronikus folyóirat, ma teljes biztonsággal nem dönthető el, de ez nem e köszöntő feladata. A Miskolci Egyetem jogelőd intézményében Selmecbányán az elektrotechnika oktatásának megindítása majdnem egybeesik az évszázad kezdetével: 1904-ben alapították a Fizika-Elektrotechnika Tanszéket, amelynek vezetője 1947-ig Boleman Géza volt. Őt már Sopronban Simányi Károly követte 1951-ig, majd az 50-es évek végén a Vörös Imre vezette tanszék egyesült az 1951-ben létesített Villamos Gépek, majd későbbi nevén Elektrotechnikai Tanszékkel Miskolcon. Itt kezdetben Csáki Frigyes tartotta az előadásokat, majd Uray Vilmos lett a tanszék vezetője 1976-ig. Őt Szarka Tivadar követte 2000. 93. évfolyam 4. szám

1979-ig, majd később még egyszer az 1995— 99-es időszakban. 1979—95 között a tanszék vezetője Szentirmai László volt. 1999-től Kovács Ernő vezeti a tanszéket. A Miskolci Egyetemi Tanszék egyik fő jellemzője az iparral kialakított és MEE támogatással létrejött szoros szakmai-tudományos kapcsolat, amelynek eredményei számos nemzetközi konferencia kiadványaiban is helyet kaptak. 1984-ben és 1994-ben a tanszék volt a MEE Vándorgyűlések egyik házigazdája. Egy másik fővonalként a tanszéknek a nemzetközi projektekben mutatott kiemelkedő szereplése érdemel említést. 1991-től hat Tempus projekt, amelyek közül kettőben a MEE és több tagvállalata is aktív résztvevő volt, lehetőséget nyújtott 130 miskolci végzős hallgatónak a diplomamunkák, főleg angol nyelvű elkészítésérc az Európai Unió számos egyetemén: továbbá az Egyetem oktatóinak 1400 hét, vagyis 27 év (!) időtartamú továbbképzésére, nyelvtanulásra, két fiatal oktató európai PhD fokozat megszervezésére, hét egyetemi doktori értekezés elkészítésére és három PhD értekezés előkészítésére. Két Jean Mcnnot projekt ugyancsak az európai csatlakozás megkönnyítését célozza mérnökhallgatók és az iparban dolgozó mérnökök számára. Résztvettek a tanszék oktatói európai kutatási programokban is, tehát az Uniós csatlakozásra a tanszék készen áll. A reményteljes jövőt a jólképzett, európai gondolkodású, idegen nyelven kommunikálni képes szakemberek tudják csak az országnak biztosítani, ezért nemes, de rendkívül felelősségteljes az oktatók munkája. A MEE, felismerve a célok jelentősegét, a sikeres diplomamunkák díjazásával is serkenti az új generációt, amely az ország gazdagodásának szellemi záloga. A jövőt, az Európához való igazi csatlakozást már az új generációk fogják sikerre vinni. Valamennyiünk számára azonban példamutató lehet Václav Havel költői gondolata: „Ha mi nem álmodunk egy jobb Európáról, akkor nem is tudjuk azt létrehozni." Mi, mérnökök, műszakiak, az álmok, elképzelések, hipotézisek nemcsak kigondolói, hanem gyakorlati megvalósítói is vagyunk. Az elmúlt évszázadban a MEE volt mindezeknek a munkáknak a hajtóereje, és kívánom, hogy a következő évszázadban ez további sikerekkel gazdagodjon. Dr. Szentirmai László egyetemi tanár Elektrotechnika Szerkesztőbizottság elnöke 121

Összefoglalás Dr. Tuschák Róbert: 50 éves a magyar villamosmérnök képzés A fél évszázados múlt nagyvonalakban három szakaszra osztható. Az első a60-as évek végéig tartó extenzív növekedésnek, a következő két évtized a hatékony oktatási rendszer megteremtésének, az utolsó tíz év az 1990. évi változásokhoz való alkalmazkodásának a kora. A Villamosmérnöki Kar alapításának kiváltó okai, a kezdeti szervezet, az oktatási profil és a tanszéki szervezet fejlődési irányai. Képzési struktúra az első periódus végén. A villamos kari reformtörekvések mozgató rugói és céljai, az oktatás és a kutatás egysége. Reformok, intenzív oktatási forma, nappali posztgraduális képzés, informaiikai szak. A képzési struktúrának a piacgazdasághoz alkalmazkodó változása. Csaló János, Tatár Dénes: Szemelvények a magyar áramszolgáltatás történetéből Mint a címből is kitűnik, e rövid cikk keretében csak szemelvényekei tudunk adni abból a mérhetetlenül nagy témakörből, amit a magyarországi áramszolgáltatás műszaki, szervezeti kérdései képviselnek. Szerencsére bő és igen színvonalas irodalom áll a részletek után érdeklődők számára. így pl. lapunk legutóbbi és korábbi számaiban megjelent cikkek (1—4) iparági statisztikai kiadványok (5—7) és az áramszolgáltalók jubileumi könyvei (8—13).Az 1951 és 1991 között eltelt negyven évben az áramszolgáltatók jól betöltötték hivatásukat és minden téren óriási fejlődést értek el. Biztosították az ország villamos energia ellátását úgy, hogy a terhelés, a fogyasztás, a hálózatok hossza és a fogyasztók száma ez alatt megtöbbszöröződött. Schwarz Péter, Vincze Vilmos: A közvilágítási lámpatestek XX. századi fejlődése A század eleji gázlámpás és villamos ívlámpás közvilágítást nagyon gyorsan izzólámpás közvilágítás váltotta fel. Csak 1945 után kezdték alkalmazni az új fényforrásokat {fénycső, higanylámpa, nátriumlámpa) a közvilágításban. Ezek alkalmazása jelentős változásokat eredményezett a lámpatestek gyártásában. Új anyagok, új technológiák alkalmazására került sor. Ezek lehetővé tették a kor igényeinek megfelelő és biztonságos, energiatakarékos, célszerű közvilágítási lámpatestes gyártását. Dr. Fodor György: Teljesítmények periodikus áramú hálózatban E lapban dr, Tóth Ferenc [ 1 ] javaslatot tett B. H. Fedorov [2] nyomán a szinuszos feszültség és áram esetén értelmezeti komplex pillanatnyi teljesítmény bevezetésére, amelynek valós része a pillanatnyi teljesítmény (Tóth szerint: pillanatnyi hatásos teljesítmény), képzetes része a pillanatnyi meddő teljesítmény. A hatásos teljesítmény a pillanatnyi teljesítmény középértéke, a meddő teljesítmény a pillanatnyi meddő teljesítmény középértéke, A meddő teljesítmény javasolt értelmezésének az a forgalmi előnye, hogy a hatásos teljesítményhez hasonlóan középértékként értelmezett, hátránya viszont, hogy nincs fizikai tartalma, nem kapcsolódik hozzá munkavégzés.A cikkben megmutatjuk, hogy a gondolatkör általánosítható periodikus feszültségekre és áramokra. Hangsúlyozni kell, hogy egy lehetséges általánosításról van szó. Más általánosítások mellett is felhozhatók logikus érvek [3,4] Phillipovich Győző, Fehér György fordítása: MAT-POST99 A Francia Elektrotechnikai és Informatika-, és Kommunikációtechnológiai Egyesület 1999. november 18—19-én Lyonban tartott nagy- és középfeszültségű alállomás konferencia előadások rövid összefoglalói Bertalan Zsolt—Sulyok Zoltán: Villamos hálózatok tartalékoló funkciójának vizsgálata A villamosenergia-piac liberalizáció egyik következménye az erőművek gazdasági értelembe vett "befagyása". Nem szabad azonban emellett megfeledkezni arról sem, hogy nem csak erőművek, hanem egyéb létesítmények például vezetékek, transzformátorok is "befagyhatnak", azaz válhatnak gazdaságtalanná szállítandó, transzformálandó teljesítmény hiányában. Mindez arra kell, hogy ösztönözze az átvi.eli hálózatok tulajdonosait, a területi és országos szintű hálózat- és rendszerfejlesztésért, üzemirányításért felelős szakembereket, hogy behatóan elemzzük a különböző feszültségszintű, különböző tulajdonlású hálózatok jelenlegi, jövőbeni szerepét a törvényben előirt kötelezettségek tükrében a tulajdonosok (részvényesek) és a fogyasztók maximális megelégedettsége mellett. Rendelkezésre állnak olyan számítástechnikai eszközök és számítási módszerek, amelyek segítik annak megállapítását, hogy a főelosztóhálózat milyen mértékben játszik szerepet az alaphálózat tartalékolásában. Ezek az eljárások támogatják a hálózat fejlesztéssel kapcsolatos döntések alátámasztását, segítik a kockázatelemzést. További számításokkal (megbízhatóság számítás) kiegészítve komplex elemzés készíthető az alaphálózat és a főelosztóhálózat "viszonyának" megállapítására, a közöttük lévő "munkamegosztás" nagyságának megállapítására.

2000 a Magyar Elektrotechnikai Egyesület centenáriumi éve A villamosítás évszázada - a Magyar Elektrotechnikai Egyesület évszázada 2000. 93. évfolyam 4. szám

123

Villamosmérnök képzés

50 éves a magyar villamosmérnök képzés Dr. T u s c h á k Róbert

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kerek 50 éve 1949-ben alakult a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnök Kar. A fél évszázados múlt nagy vonalakban három szakaszra osztható. Az első a 60-as évek végéig tartó extenzív növekedés korszaka, aA villamosítás melyben kialakult a képzési profil és a tanszéki struktúra. A következő két évszázada évtized a hatékony oktatási rendszer és a MEE évszázada a laboratóriumi infrastruktúra megteremtésének az időszaka. Végül az utolsó tíz év 1990 évi társadalmi és gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás kora. A második világháború után a későbbi viharos tudományos fejlődés előszele már érezhető volt, iparszerűvé vált a kutatás, gyorsan nőtt a kutatók és a mérnökök száma, világszerte új egyetemek és egyéb kutató intézmények alakultak. Ezekre a változásokra reagált a becsvágyó iparosítási terveket dédelgető magyar kormányzat is. Átszervezte a Magyar Tudományos Akadémiát és a tudományos minősítési rendszert, hozzálátott az akadémiai és az ipari kutatóintézeti hálózatkiépítéséhez és erőteljesen bővítette a műszaki egyetemi képzést. Függetlenül a politikai indíttatástól a Villamosmérnöki Kar létrehozása indokolt volt. A műszaki fejlődés előre vetítette az elektrotechnika térhódítását. Magyarországon 1949 előtt nem lehetett villamosmérnöki oklevelet szerezni, pedig az ország villamos ipara már több évtizedes múltra tekinthetett vissza és világhírű műszaki eredményekkel dicsekedhetett. Villamos szakismeretekre a Műegyetem Gépészmérnöki Osztályán az ún. B tagozatos képzésben lehetett szert tenni. Ebben a gépész képzést az utolsó évre koncentrálódó villamos tárgyak színesítették. Az erősáramú tárgyak a teljes óraszámnak 18%-át, a híradástechnikai enciklopédiák kb. 2%-át tette ki. A Villamosmérnöki Kar erősáramú és gyengeáramú szakokkal indult. Szaktanszékei a Gépészmérnöki Osztálytól átvett, Liska József, ill. Verebély László professzorok által vezetett Villamos Gépek és Mérések, ill. Villamos Művek és Dr. Tuschák Róben műszaki tudomány doktora, egyetemi tanár, a MEE tb. Elnöke. Az előadás elhangzott a Villamosmérnöki és Informatikai Kar jubileumi ülésén 2000. február 18-án.

2000. 93. évfolyam 4. szám

Vasutak Tanszékek valamint Vágó Artúr-ral, és a Vezeték nélküli Híradástechnikai Tanszék Barta István-nal az élen. Ezekhez csatlakozott a következő évben a Villamos Gépek Üzemtana Tanszék, amelynek vezetője Kovács K. Pál lett. Az alaptárgyi tanszékeket a gépészektől átvett Fizika és atomfizika Tanszékek valamint az ezeket rövid időn belül követő új alapítású Elméleti Villamosságtan, Villamosmérnökkari Matematika, Villamosmérnökkari Mechanika, Villamosipari Anyagok Technológiája, Géptan Tanszékek és az Idegennyelvi Lektorátus alkották. Akkori vezetőik Gombás Pál, Kovács István, Simonyi Károly, Fenyő István, Fáber Gusztáv, Vasvári Ferenc, Sváb János és Füves Ödön voltak. Az első dékán Liska professzor, az első villamosmérnöki diplomát 1950-ben adták ki, a hallgatók létszáma akkor 682 fő volt. A kar folyamatosan bővült, új tanszékek keletkeztek, a régebbiek közül egyesek megszűntek, vagy átalakultak. Kiváló ipari szakemberekből lett docensek és professzorok új tudományágakat vontak be a képzésbe: Istvánffy Edvin a mikrohullámú technikát, Valkó Iván Péter az elektron csöveket, Eisler János a villamos készülékeket és a szigeteléstechnikát, Benedikt Ottó a villamos hajtásokat és a különleges villamos gépeket. Verebély utóda Geszti P. Ottó a villamos művek anyagát hozta a 60-as évek nemzetközi szintjére. Kar oktatói mindenek előtt a magyar nyelvű szakirodalmat teremtették meg nagyszámú új jegyzettel és könyvel, melyekből nemzedékek tanultak. Csak kiragadott példaként utalok Liska, Verebély, Retter, Simonyi, Barta, Valkó, Eisler, Fenyő, Karsa, Geszti, Vajta Ötvenes évek első felében megjelent műveire. Tudományos eredmények sem hiányoztak. Gombás professzor statisztikus atomelméleti munkái akkor már nagy hírnek örvendtek. A Villamos Gépek Üzemtana Tanszéken Kovács K. Pál és Rácz István vezetésével kibontakozott egy a hagyományos szemléletet korszerű módszerekkel egyesítő, nemzetközileg ismert és sokat hivatkozott erősáramú tudományos iskola, amelyhez Retter Gyula munkássága is csatlakozott. A Kovács és a Kovács—Rácz könyvek világszerte ismertek lettek. Itt születtek az első műszaki kandidátusi disszertációk is. Ugyanezen a tanszéken az ipari alkalmazást messze megelőzve az Automatika már 1953-ban önálló tárgyként jelenik meg a kar későbbi professzorának Frigyes Andornak előadásában. Az ő általa akkor létrehozott kutató csoport volt a SzTAKI egyik elődje is. A korszakformálóvá érlelődő irányítástechnika elméletéről pedig később az ugyancsak erről a tanszékről induló Csáki Frigyes professzornak az 125

impozáns irodalmi munkásága adott átfogó képet. A tanszék 8 év múlva megszűnt ugyan, de az akkori asszisztenseiből később itthon és külföldön kilenc egyetemi tanár került ki. 1953-ban Kolos Richárd vezetésével Műszer és Finommechanika Tanszék és azonos nevű új szak kezdi meg a működését. Átalakítások és új tanszékekkel való bővítés után 1963-ban ennek helyébe a műszer és irányítástechnikai, ill. A híradás és műszeripari technológiai szakok lépnek. Az előbbi megszervezése és programjának kialakítása Schnell László és Frigyes Andor professzorok nevéhez fűződik, az utóbbi — Kolos professzor halála után — Ambrózy András formálta elektronikai technológia szakká, amely a mikroelektronika otthonává vált. A kar sokszor viharos körülmények között tette meg első lépéseit. Az első professzorok háborús generáció tagjai, akiknek éleiében tartós nyomot hagyott a történelem. Talán senkiében sem annyira mint Kozma Lászlóéban, akinek életútjában, mint cseppben a tenger, tükröződnek a korszak bakugrásai, bűnei és aljasságai. A numerus clausus miatt nem veszik fel a Műegyetemre. Külföldön szerez diplomát a Bel belgiumi gyárában a legnevesebb tervezők egyike. Már a harmincas évek végén jelfogós digitális számítógépekkel foglalkozik. Hazatér és hamarosan Mauthausenben találja magát. Visszatérése után a Standard műszaki igazgatója, megkapja az először kiosztott Kossuth díjak egyikét, kinevezik egyetemi tanárnak, azután igen gyorsan a nép ellenségének A Standard perben letartóztatják. Letartóztatásakor nála van egy kapcsolási rajzok céljára szolgáló kiskockás rajztömb. Miközben egy cellában a fejleményeket várja, erre vázolja fel egy számítógépes elképzelését, Az éber börtönőr megszemléli a rajzot és megkérdezi: „Mi ez"? „Egy digitális számítógép" hangzik a válasz. „Mindjárt láttam" így a közeg. E szerint az új környezet műszaki intelligenciájára nem lehet panasz. A per fő vádlottját kivégzik. Kozmáról évekig nem lehet tudni életben van-e. Ekkor egy aláírás nélküli tervrajzról kiderítik, hogy csak ő rajzolhatta. Többek között Barta és Vágó professzor vezetésével mentőakció indul. Részben ennek hatására engedik szabadon. Elektromechanikus elemekből 1959-ben megépíti az egyetem első digitális számítógépét. Az Akadémia tagja, a villamos kar dékánja, majd az egyetem díszdoktora lesz. Az Ötvenes évek elejének erőltetett iparosítása gyakori téma a magán beszélgetésekben is. Egy alkalommal Arutjunov a Műszer Tanszék létrejötténél bábáskodó önálló gondolkodású szovjet vendég professzor egy kötetlen eszmecserén azt fejtegette, hogy szerinte a vas és acél országának koncepciója helyett minden országnak olyan ipart kellene fejleszteni, amelyhez kellő nyersanyaga van. Valkó Iván Péter helyesel: „Mindig mondtam, hogy a vákuumcső gyártásnak van igazán jövője Magyarországon. A beszéd kódolásnak és dekódolásnak, már akkor sem csak a híradástechnikában, hanem a hétköznapi életünkben is nagy szerepe volt. A Ganz Villamossági gyárban közszájon forgó történet szerint pl. egyik hőn szeretett főnök kezelő orvosától az együtt érző beosztottak így érdeklődtek: „Doktor Úr van remény az aggodalomra?" De a karon is akadt példa. Vágó professzor dékánsága alatt valamilyen szervezet, amely éberen ügyelt arra, nehogy 126

az ellenség keze betegye a lábát, felfedezte, hogy a korábban sütőpor gyártásáról ismert család egyik tagja a kar hallgatója. Követelik a dékántól, hogy mint osztályellenséget zárja ki az illetőt. Vágó erre nem hajlandó, mert nem lát rá okot. Az esetből ügy lesz, vizsgálatotokkal, fegyelmikkel, amelyekben eleinte a kellő okot nem találó vizsgálókat zárták ki innen onnan, végül azonban hatalmi szóval eltávolították a hallgatót is, a renitens dékánt pedig magához kérette Erdei Grúz Tibor miniszter. Amikor Vágó belépett hozzá azzal fogadta „Rossz színben vagy Artúr". A dékán gyorsan dekódolta az üzenetet „Megértettem, egészségi okokból kérem a felmentésemet." És lőn. A hatvanas évek második felére lényegében befejeződik a tanszékalapítások kora, kialakul az a kari struktúra, amely a folytonosan előtérbe kerülő új szakterületeket a meglévő kereteken belül tudja elhelyezni. A kar a Műszaki Egyetem legnagyobb karává válik, ami szerteágazó adminisztrációt kíván. Ennek olajozott működtetéséről hosszú időn át Suhai Ernőné gondoskodik. Ebben az időben képzés a tervgazdálkodásnak megfelelően erősen kötött és irányított volt. A legfontosabb peremfeltételek: szigorú felvételi vizsga, szakterületenként előírt felvételi létszám, a diplomások irányított és garantált elhelyezkedése. A névleges és a tényleges képzési idő közötti különbség minimumára törekedtek, ami szigorú tanulmányi és vizsgarendet szül. A négy szakon egymástól csaknem teljesen független oktatás folyt. Az alaptárgyakat is szakonként adták elő. A szakirányú képzés teljes egészében a szakhoz rendelt kevésszámú tanszék látta el, amelyek a többi szakon általában nem oktattak. A tanszemélyzet állandó statusokon volt. A felsőbb években a szakok specializáló ágazatokra oszlottak, amelyekben az adott tématerületet igen mélyreható részletességgel tanították. A névleges tanulmányi idő 10 félév, 40—42 óra/hét kötelező óraszámmal. A gyakorlatokat kis csoportosak voltak. Ez a rendszer szakmailag a jobb nyugati egyetemekkel kiállta az összehasonlítást, de tékozlóan bánt a tanszemélyzeti létszámmal és párhuzamos kapacitásokhoz vezetett. Araikor például az elektronika, a digitális technika és a számítástechnika univerzális eszköztárrá vált, bázisaik egymással párhuzamosan csaknem valamennyi szaktanszéken kiépültek. Ugyanebben az irányban hatottak a továbbiakban a kutatási és fejlesztési megbízások is, amelyeknek a bevétele az akkor is alacsony fizetésű oktatókat jelentős mellékkeresethezjuttatta. Egyes tanszékek önálló kutató-fejlesztő vállalkozáshoz hasonlítottak, amelyek egymással rivalizáltak. Arra törekedtek, hogy a legmodernebb témákban kellően jártas személyzetük legyen. A jogcím megteremtése céljából helyet követeltek maguknak az új ismeretek oktatásában. Ezért sokszor a szak közös ismeretanyagának egy részét is ágazatonként elkülönítve oktatták. Az ötvenes években világszerte jelentősen változott a mérnökképzés koncepciója. Az egyetemi oktatás mindinkább mellőzi a gyorsan cserélődő eszközök részletes tárgyalását. E helyett a természettudományos és a matematikai ismeretekre alapozott rendszertechnikára összpontosít. Igyekszik olyan időállóbb ismereteket adni és olyan képesséELEKTROTECHNIKA

Villamosmérnök képzés geket fejleszteni, amelyek megkönnyítik a gyors haladás miatt elkerülhetetlen későbbi pálya módosításokat. Növekszik az egyetemi kutatás jelentősége, kutatásorientálttá válik a képzés is. Magyarországon ezek a gondok késleltetve jelentkeznek ugyan, de a hatvanas évek végén a hangsúly a karon is a képzés minőségi változtatása, a korszerű eszköztár — pl. a számítógépes infrastruktúra- megteremtésére és a kutatás kérdéseire tevődik. Ebben az is közrejátszik, hogy megindul a főiskolai üzemmérnök képzés, ami a rutin feladatok jelentős részét átveszi. 1949-ben az egyetemeknek főleg oktatási szerepet szántak, az alap, ill. az alkalmazott kutatás letéteményesei a kutatóintézetek lettek. A tudományos fokozatok adományozása csakúgy mint a tudományos utánpótlás nevelése, az aspirantúra keretében az egyetemektől függetlenné vált. Az ötvenes évek fejlesztése döntően oktatáscentrikus volt, ami sokszor torzulásokat okozott a belső értékrendekben. A hatvanas években egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az egyetem lényege a kutatás és az oktatás szerves egysége. A kutatás nélküli egyetem szakiskolává válik. A reformlépéseket egyrészt olyan képzés megteremtésének a vágya inspirálta, amely a specializáció növelése helyett a fejlődéshez való adaptálás, az önálló gondolkodás és a folyamatos önképzés képességét fejleszti. Másrészt a szakiskolai tendenciákkal való szakítás, a tudományos utánpótlás nevelés és a kandidatúra egyetemi hatáskörbe utalásának a törekvése is motiválta. Külföldi példák és spekulatív megfontolások alapján számos reformjavaslat született, amelyek élénk, esetenként szenvedélyes vitákat váltottak ki. A valóra váltott elképzelések közül is csak néhány fontosabbra utalok. Csaknem két évtizedig működött a Geszti professzor által szorgalmazott intenzív oktatási forma, amely a legtehetségesebbeket egy erősen elméleti orientációjú, a hagyományostól elkülönített tanterv szerint képezte. Mások a hagyományos évfolyamokon a hallgatók önálló munkáját kívánták növelni. Ennek érdekében Frigyes és Schell professzorok kezdeményezéséből keletkezett önálló laboratóriumi rendszert, amely ma is működik, valamennyi szak beiktatta a tantervébe. A hetvenes évek közepén Frigyes professzornak mint oktatási rektor helyettesnek sikerült elérni, hogy az Egyetemi Tanács az egész egyetemen bevezette a heti 30 órás tanterveket, ami az önálló munka feltételeit lényegesen javította. A legfontosabb lépés azonban, amellyel a Villamosmérnök Kar két évtizeddel megelőzte a teljes magyar egyetemi szférát, a nappali posztgranduális képzés bevezetése. Ez a mostani PHD képzés előfutára volt oly annyira, hogy a jelenlegi rendszer jórészt ma is azonos elvekre épül. A képzést, amellyel az egész kar egyetértett, eredetileg Frigyes dékán kezdeményezte, majd kissé eltérő formában utódja Geszti dékán is javasolta. Végül 1974-ben egyéb törvényi háttér hiányában kétéves nappali szakmérnök képzésként valósult meg. A hallgatók javadalmazását nagyobb iparvállalatok állták úgy, hogy mérnökként alkalmazták és két évre kihelyezett munkahelyként az illetékes tanszékre küldték őket. Az ipar nagyvonalú volt. Induláskor a vállalat vezetőktől öt évre évente negyven megpályázható álláshelyet kértem. Egy hónapon belül száznál több felajánlás érkezett. 2000. 93. évfolyam 4. szám

A posztgraduális képzést a kar már akkor is a leghatásosabb egyetemi kutatási fonnának tartotta, amelynek eredményei az oktatókon keresztül a graduális képzésre is átterjednek. A többi egyetem másfél évtizedig nem követte a példánkat. A kar sokat tett azért is, hogy a rendszer általánossá váljék a magyar felsőoktatásban, ami végül a hároméves PHD képzés formájában megvalósult. 1987-ben Schell professzor dékánsága alatt a kar ismét elébe ment a várható hazai fejlődésnek, megindította az informatika szakot. A hetvenes és a nyolcvanas években a nem villamos alaptárgyi tanszékek nagy része egyetemi hatáskörbe került. A szaktanszékeken korszerű laboratóriumok létesültek, amelyekben intenzív tudományos munka folyt. Elméleti kutatási eredmények mellett fontos találmányok és műszaki alkotások egész sora keletkezett. Ezek részletezése túlságosan hosszúra nyúlna, így most csak egyetlen nem műszaki, hanem egyedülálló tudományos- kulturális alkotást Simonyi professzor híres könyvét, a Fizika Kultúrtörténetét említem. Sok nehézséggel alakult a számítógépes infrastruktúra. Az első elektronikus digitális gép 1967-ben a Folyamatszabályozási Tanszéken telepített lengyel ODRA 1013 volt, amit hamarosan a nagyobb testvére követett. Ezekkel indult a programozás oktatás. Később a kar oktatói megszervezték az egyetemi számítóközpontot is. A nehézkes hozzáférés, a gyenge szoftver és hardver miatt a számítástechnika hosszú ideig sokkal inkább ünnepi viseletnek mint hétköznapi ruházatnak számított. A fordulatot a személyi számító gépek elterjedése hozta meg. Az egyetemi hálózat is akkor épült ki, amikor a nyolcvanas évek második felében az Ipari Minisztérium támogatásával több száz ilyen gép került az egyetem tanszékeire. A harmadik periódus az utolsó tíz év történele, amely már a mába vezet. Az 1990-es rendszerváltozás után a képzési struktúrát a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyokhoz kellett igazítani. Az iparilag fejlett országokban már korábban csökkent a termelő szféra munkaerő szükséglete, a foglalkoztatás súlypontja a szolgáltatásba és a kereskedelembe tolódott. Nálunk a piacvesztésből keletkező ipari összeomlás is erősítette a folyamatot. E közben a keresett szakmák gyorsan változnak, a mérnökök gyakran kényszerülnek pályamódosításra, ezért nagyobb súlyt kap az időállóbb ismeretek oktatása és szakítani kell a „lehetőleg mindent megtanítunk a semmiről" specializálási felfogással. A kar Villamosmérnöki és Informatikai Kar-rá alakult, amely két szakból — az informatikai és a villamosmérnöki szakból — áll. A korábbi szakok villamosmérnöki szakirányokká váltak. A szakokon belül egységes 3 éves alapképzést vezettek be, amely a természettudományi és a gazdasági ismereteken kívül az általános eszköztárat valamint a későbbi szakirányok alapjai tartalmazza. Megoldásra várt a párhuzamos kapacitások és a személyzeti létszámok racionalizálása is. Eközben ügyelni kellett arra is, hogy megőrizzük az oktatási képességünket most esetleg nem vonzó szakterületeken is, amelyekre a jövőben kereslet jelentkezhet, hiszen egy szakmai kultúrát könnyű leépíteni, de annál nehezebb újjá éleszteni. A hallgatói létszám növekedett, ma kb. 4000 hallgatónk van, az oktatói létszám jelentősen csökkent. 127

Villamosmérnök képzés Megszűntek a közvetlen gyártmányfejlesztési ipari megbízások, aminek nagyon komoly jövedelmi konzekvenciái voltak. A modern műszaki képzés költséges infrastruktúrája a jelenlegi adottságok mellett tisztán költségvetési eszközökkel nem finanszírozható, égetően szüksége lenne a piaci szféra aktív közreműködésére. Ez az Örvendetes fejlemények ellenére sok területen még messze van az európai szinttől. Az átalakulás még nem fejeződött be. Számos probléma még felsőoktatási szinten sincs megnyugtatóan rendezve. A bérrendszer rosszul szabályoz, a piacképes profilokban az erős külső szívó hatás elnépteleníti a tanszékeket, a kevéssé keresett profilokban túl sok státust tartanak fenn és valószínűleg túl sok hallgatót képeznek. Nincs biztosítva az alapellátás eszközeinek automatikus megújítása, ami még mindig nem függetleníthető az amúgy túldimenzionált pályázati rendszertől. Meg kellene fontolni végre, hogy egy többgyermekes családban lehet a kerékpárt pályázati alapon kiosztani a gyerekek között, de a vacsorát nem. Sok az építménycentrikus fejlesztés akkor, amikor az infrastruktúra nem kielégítő, a tanszékek dolgozói költségvetése abszurd stb. Ezek a kérdések azonban túlnőnek ennek a megemlékezésnek a keretein. A múlt felidézésekor hálával és kegyelettel emlékezünk azokra a kollégáinkra, akik nem érték meg a mai évfordulót. Kevesen vagyunk már, akinek a kezdethez még személyes élményei fűződnek. Nem csak az alapító tanszékvezetők zöme, hanem sokszor a következő generációs utódaik sin-

128

csenek már az élők sorában. Csáki, Geszti, Frigyes, Schnell, Ambrózy már a túlvilágon reformálnak, elment Izsák Miklós, Ferenczy Pál, Kónya Albert, Rácz István, Tarnay Kálmán, Frey Tamás, Pásztorniczky Lajos, Szabó Imre is. Ha név szerint nem is tudjuk megemlíteni, ugyanilyen tisztelettel adózunk a tanszemélyzet, az adminisztratív és a műszaki alkalmazottak halottainak is, nélkülük sem lett volna Villamosmérnöki Kar. Nem feledkezünk meg a külső oktatóinkról sem, 50 év alatt a magyar villamos szakma színe java közreműködött az oktatásban. Tisztelt hallgatóság a történet végére érkeztem. Bízom azonban abban, hogy a regénynek nem az epilógusát, hanem új kötet előszavát mondtam el. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert. Összefoglalás A fél évszázados múlt nagy vonalakban három szakaszra osztható. Az első a 60-as évek végéig tartó extenzív növekedésnek, a következő két évtized a hatékony oktatási rendszer megteremtésének, az utolsó tíz év az 1990 évi változásokhoz való alkalmazkodásnak a kora. A Villamosmérnöki Kar alapításának kiváltó okai, a kezdeti szervezet, az oktatási profil és a tanszéki szervezet fejlődési irányai. Képzési struktúra az első periódus végén. A villamos kari reformtörekvések mozgató rugói és céljai, az oktatás és a kutatás egysége. Reformok, intenzív oktatási forma, nappali posztgraduális képzés, informatikai szak. A képzési struktúrának a piacgazdasághoz alkalmazkodó változtatása.

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia

Szemelvények a magyar áramszolgáltatás történetéből Csató János, Tatár Dénes

1. Bevezetés Mint a címből is kitűnik, e rövid cikk keretében csak szemelvényeket tudunk adni abból a mérhetetlenül nagy témakörből, amit a magyarországi áramszolgáltatás műszaki, szervezeti kérdései képviselnek. A villamosítás Szerencsére bő és igen színvonalas évszázada irodalom áll a részletek után érdeklőa MEE évszázada dők számára. Így pl. lapunk legutóbbi és korábbi számaiban megjelent cikkek [1—4] iparági statisztikai kiadványok [5—7] és az áramszolgáltatók jubileumi könyvei [8—13]. Ismeretes, hogy Magyarország területén az első közcélú villamosenergia-szolgáltatás 1888-ban Mátészalkán történt. Ezt követte többek között Budapest, Nagykanizsa 1893-ban, Eger 1894-ben, Szeged 1895-ben, Szombathely 1896-ban, majd folyamatosan az ország számos más helységében is megjelentek a helyi kis erőműtelepek és az onnan kiinduló elosztó vezetékek. További fejlődésük során már nem csak az adott településeket látták el, hanem középfeszültségű hálózatok révén elérték a szomszéd községeket is. Így különböző nagyságú távvezeték rendszerek jöttek létre. Üzemeltetésükre, fejlesztésükre üzleti alapon kisebb nagyobb korabeli cégek alakultak ki. Ezek gazdaságilag és műszakilag „sziget üzembe" működtek. Az 1948-as államosítás után a 19 megyében a sok magán cég helyett üzletigazgatóságokat alakítottak, közvetlen állami irányítás alatt, amelyet az állam megbízásából az Állami Villamosenergia Szolgáltató Vállalat (ÁVESZ) végzett, ez azonban nem volt hosszú életű. Ezt követően az áramszolgáltatás szervezetét és tulajdonlását érintő három legjelentősebb állomása az alábbi volt: — 1951. Megalakult hat területi áramszolgáltató, négy lépcsős belső felépítéssel majd a belső szervezet három lépcsősre változik, 1970-ben, — 1992. A vállalatok részvénytársaságokká alakulnak át, — 1995. Privatizálják az áramszolgáltató Rt.-ket.

Csató János okl. villamosmérnök, a TITÁSZ Rt. nyug. vezérigazgatója MEE tagja Tatár Dénes okl. villamosmérnök, a DÉDÁSZ Rt. nyug. vezérigazgatója MEE tagja


2. Az állami áramszolgáltató vállalatok megalakulása és fejlődése 1951-1991 közötti időszakban 1951. július 1-jei hatállyal megszüntették az AVESZ-t és az országban Budapesten kívül öt területi áramszolgáltató vállalatot hoztak létre, alájuk rendelve a már korábban létrehozott üzletigazgatóságokat, és irányításukat a Nehézipari Minisztérium Villamosenergia Ipari Igazgatósága (VIPIG) vette át. Így jöttek létre az alábbi vállalatok: —ÉDÁSZ Vállalat, győri központtal, öt üzletigazgatósággal —DÉDÁSZ Vállalat, pécsi központtal, négy üzletigazgatósággal —ÉMÁSZ Vállalat, miskolci központtal, három üzletigazgatósággal —DÉMÁSZ Vállalat, szegedi központtal, négy üzletigazgatósággal — TITÁSZ Vállalat, debreceni központtal, három üzletigazgatósággal —BFEM Budapesti Elektromos Művek, már korábban állami vállalatként működött. Az áramszolgáltató vállalatok belső szervezeti tagozódása négy lépcsős volt az alábbiak szerint: — központ — üzletigazgatóságok (vállalatonként 3—5) — üzemvezetőségek (vállalatonként 14—20) — körzetszerelőségek (vállalatonként 100—150). Az egységes magyar villamosenergia-rendszer irányítására és fejlesztésére 1963-ban létrejött a Magyar Villamos Művek Tröszt, amely átvette a VIPIG szerepét. A következő nagy szervezet fejlesztést 1970-ben hajtották végre, amely során a vállalatok négy lépcsős szerkezete három lépcsősre módosult: — központ — üzemigazgatóságok (vállalatonként 5—9) — kirendeltségek (vállalatonként 34—44). Az új szervezet hatékonyabban működött irányítása egyszerűbb lett, és a kevesebb számú üzemegységek ütőképesebbekké váltak. Az új kirendeltségek és üzemigazgatóságok megfelelő épületeket, gépjárműveket és egyéb technikai felszerelést kaptak. Az 1951 és 1991 között eltelt negyven évben jól betöltötték hivatásukat és minden téren óriási fejlődést értek el. Biztosították az ország villamosenergia-ellátását úgy, hogy a terhelés, a fogyasztás, a hálózatok hossza és a fogyasztók száma ez alatt megtöbbszöröződött.

131

Villamos energia Állomásainkat modem védelmekkel, automatikákkal láttuk el. Korszerűsítettük az üzemirányítást, létrehoztuk az üzemirányító központokat. A fejlődés azonban egy pillanatra sem állt meg. Az utóbbi évek új és szép feladata volt a hírközlés korszerűsítése, a telemechanika, a hangfrekvenciás vezérlés bevezetése és nem különben a számítástechnika egyre általánosabb és minden területre kiterjedő alkalmazása. Ezekkel a korszerű eljárásokkal nagyot fejlődött az áramszolgáltatás színvonala. A koránt sem teljes fölsorolás jól mutatja azt a munkát, amit az építő alkotó szellemű emberek végeztek azt a sok alkotást, melyek munkatársak keze nyomán jött létre. ...biztosra veszem, hogy a részvény1. ábra. Az áramszolgáltató vállalatok területi megoszlása és szervezeti felépítése társasággá történő átalakulás, a piac(1990. december 31 -i állapot) gazdaságra való áttérés is ilyen sikeres lesz. E korszak munkáját főbb eseményeit találóan foglalja össze Szakembereink munkakedve, szaktudása adott, és a tervgazegy, a kilencvenes évek elején elhangzott beszéd, amelyből dálkodás béklyóitól megszabadulva, az új lehetőségeket (a néhány részletet az alábbiakban adunk közre: fejlett nyugati technika alkalmazása, más gazdálkodási szabá„Nem árt néhány szóval felidézni mekkora utat is tettünk lyok stb.) eredményesen alkalmazzák." meg. 1951-ben tele voltunk szabványtalan feszültségű és elavult villamos hálózatokkal. Transzformátor körzeteink fele a feszültségtartás szempontjából nem elégítette ki a szabványo3. Részvénytársaságok megalakulása. kat, a hálózat veszteség meghaladta a 20%-ot. A több mint 500 1990-ben az országban nagy politikai és társadalmi változás többségében hihetetlenül rosszul fölszerelt körzetszerelőségement végbe. A gazdaságban gyökeres átalakulás kezdődött a ken a lavor jelentette a higiéniát és a kerékpár a közlekedést, az szocialista tervgazdaságból a piacgazdaság irányába. E roppant anyagszállítást. Gépesítésről, automatizálásról akkor legfeljebb nehéz feladatot - hogy helyesen találja meg a szocialista csak álmodozni lehetett. Elmaradottságunkat az igen alacsony gazdaságból a kapitalista gazdaságba vezető utat- Magyarorfogyasztás is jellemezte. Mind ezt tetézte a gyakori anyaghiány, szág előtt még senki nem csinálta meg. a rossz minőségű termékek egész sora. A bérek nem ismerték el kellően a veszélyes munkát. A villamosenergia-ipar annak termelői, szolgáltatói és felhasználói részei minden gazdaságnak stratégiai alapját képezik, Ilyen körülmények között csak a magas fokú szakmai ezért a Magyarországon ezen iparágat megtestesítő Magyar kihívás tudat, a munka szeretete és az egymást segitő összetartás Villamos Művek Tröszt (MVMT) átalakítása is szükségszerű volt az, ami átsegített a nehézségeken. Így vált lehetővé a falu lett. villamosítás és a feszültség áttérés nagy munkájának befejezése Kormányzati döntés született, hogy 1991-ben az eddigi és a rossz feszültségű transzformátor körzetek minimálisra áramszolgáltatókat, erőműveket illetve az MVMT-t, valamint a csökkentése, a fogyasztók számának és a fogyasztásnak a gyors hozzá tartozó egyéb vállalatokat pl. ERBE, ERŐKAR, stb. növekedése. önálló 100% állami tulajdonú részvénytársaságokká kell szerKülönösen fontos lépés volt 1970-ben végrehajtott szervezet vezni. fejlesztés, létrehoztuk a kirendeltségeket és az üzemigazgatósáAz új részvénytársaságok megalakítása műszaki és gazdaságokat. Ezek már korszerű épületekben és korszerű felszerelégi szempontból precíz szakmai döntéseket igényeltek, amelyesekkel működtek Oktató és üdülő létesítmények kezdték meg ket az áramszolgáltatók, az erőművek és az MVMT szakembeműködésüket. reiből szervezett munkabizottságok készítették elő. El kellett A MEE révén számos külföldi kapcsolatot sikerült kialakítadönteni pl., hogy az egyes részvénytársaságoknak mennyi ni. legyen a vagyona és milyen műszaki berendezések tartozzanak Felfejlesztettük hálózatszerelési részlegeinket és átépítettük hozzá. Ilyen gondot jelentett, hogy a 120 kV-os főelosztó szinte a teljes hálózatunkat. A folyamatos és tervszerű munka hálózatok, és a 120/középfeszültségű táppontok, (amelyek nyomán igen tiszta hálózatkép alakult ki 120/20/04 kV-os korábban az egész országra kiterjedően MVMT döntése alapján feszültség szintekkel (nagy városokban 10 kV-tal). Az egyre létesült) az OVIT Rt tulajdonába kerüljenek-e, vagy az egyes erősebb hálózat sikeresen elégítette ki a növekvő terheléseket, a területileg illetékes áramszolgáltatóknál maradjanak. Fel kellett folyamatos rekonstrukció révén pedig gyorsan javultak a feértékelni a korábban könyvszerinti nyilvántartás szerint meghaszültség viszonyok az üzemzavari és hálózatveszteségi mutatározott vagyontárgyak „igazi", a piacnak megfelelő értékét. tók. 132

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia Gondot jelentett az új részvénytársaságok működtetésének és fejlesztésének finanszírozása, mivel korábban ezek MVMT döntés szerint működtek. Pl. a hálózatfejlesztéseknél kifejezetten MVMT döntésű hatáskörbe tartoztak a 120 kV, és az e feletti létesítmények fejlesztése, amelyet az egész országra kiterjedően egy szisztematikus „területi tanulmányterv rendszer" készített elő. Az aktuális döntéseknél mindig egy fontossági sorrend dominált, mivel az igények jóval meghaladták a lehetőségeket. A részvénytársaságok megalakulásával ez a szisztéma már nehezen működött. Az egyes részvénytársaságok különböző adottságokkal rendelkeztek, pl. az áramszolgáltatóknál a villamosenergia-forgalom, fogyasztói sűrűség, a jövedelmezőségi mutatók nagyon eltértek, amelynek a kompenzálására egy MVM Rt.-on belül egy belső járadék rendszert működtettek két éven keresztül. Megállapíthatjuk, hogy az így létrejött részvénytársaságok még mindig az MVM Rt teljes befolyása alatt álltak a klasszikusan vett részvénytársasági működésük csak a nevükben volt meg. További lépéseket kellett volna tenni az Rt.-k önállóságának növelése érdekében, amelyet elsősorban egy új árrendszerrel lehetett volna megvalósítani, tekintettel arra, hogy Magyarországon az energiaárak ekkor messze a világpiaci ár alatt voltak, igy nem fedezhették a villamosenergia-előállítás, szállítás és elosztás költségeit.

4. A privatizáció Az első privatizációs kísérlet 1993-ban következett be, amikor az ÁVÜ a tulajdonában lévő részvényekből 10%-ot ajánlott megvételre külföldi befektetőknek, eredménytelenül. 1995-ben a Kormány felgyorsította Magyarország állami vállalatainak privatizációját, ezen belül a nagyvállalatokét is. Felbuzdultak azon, hogy Amerikában, Skandináv Államokban, Angliában, de Nyugat Európa egy részén is a villamosenergia-ipar erőművei alaphálózatai, elosztó rendszerei vagy magán befektetésként jöttek létre, vagy később kerültek privatizálásra.(Pl. Angliában) Itt szeretnénk megjegyezni azt, hogy ezek e külföldi privát cégek már egy régen kialakult piacgazdaság termékei voltak, ahol a többségében a hazai tőke volt jelen. Nálunk ezzel nem számolhattunk, mivel sem nagy múltú piacgazdasággal sem komoly hazai tőkével nem rendelkeztünk. 1995. tavaszán a Magyar Állam megbízásából az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) nemzetközi tender kiírást készíttetett egy nagy múltú nyugati tanácsadó céggel, mely munkába az áramszolgáltatók szakemberei is bekapcsolódtak. A nemzetközi tenderkiírás alapján nagy érdeklődés mutatkozott az elsősorban nyugati országok befektetői részéről. Látszott a tenderen indulni akaró külföldi befektetők azon akarata, hogy ezzel nem csak egy jól jövedelmező befektetéshez jutnak, hanem egy ország alap struktúráját meghatározó, az egész gazdaságot és társadalmat befolyásoló eszközrendszer birtokába kerülnek. Nagy vitát váltott ki a külföldi befektetők azon szándéka, hogy csak akkor hajlandók az egyes Áramszolgáltatói Részvények megvásárlására, ha számukra az állam nyereséget garantál. 1995-ben a magyar gazdaság államadóssága a külföldi bankok felé kritikus pontot ért el, így el kellett dönteni azt, hogy 2000. 93. évfolyam 4. szám

ilyen feltétellel is privatizálják-e a villamosenergia-ipart. Tehát a privatizációs feltételek meghatározását politikai és gazdasági döntések egyúttal határozták meg, amelytől azt várták, hogy egy ilyen nagy privatizációs bevétel az államadósság törlesztését nagy mértékben megkönnyíti és az adósság állomány átütemezése nélkül megállíthatja az ország további eladósodását. A tapasztalat azt mutatta, hogy a magyar gazdaság számára a privatizáció nagyon hasznos lépésnek bizonyult, nem csak az ország további eladósodását akadályozta meg, hanem nagy bizalmat sugallt a további tőkebefektetők számára is, akik bíztak abban, hogy a villamos energia hosszú távú szolgáltatása már a nyugati befektetők kezében van. Az áramszolgáltatók ezt a privatizációs folyamatot már sokkal nehezebben élték meg, amelynek okai a következők; — A villamos energia ára már a korábbi években sem követte az inflációt, így nem volt elég forrás a legszükségesebb hálózati karbantartásokra és fejlesztésekre sem. A privatizációs bevételekből ez az elmaradt forrás nem került kompenzálásra. — Négy szakmai befektető vásárolta meg a hat áramszolgáltató részvényét, a menedzsment jogokkal együtt, akik a korábban egységes elv szerint felépített villamosenergia-rendszert a saját tapasztalataiknak és érdekeiknek megfelelően alakították át. — A befektetők a hazai tapasztalataikból indultak ki, és nem vették kellően figyelembe a magyarországi adottságokat (pl. műszaki berendezések állapota, a fogyasztói fizetőképesség helyzet stb). Elkezdték átstrukturálni a részvénytársaságokat, amely erős létszámleépítést eredményezett és nem tudta kellően figyelembe venni a fogyasztói érdekeket, elsősorban a költségek csökkentését és az osztalék növelését tűzte ki célul. Az áramszolgáltatók működését ez a privatizáció elsősorban szakmai szempontból befolyásolta az alábbiak szerint: — Az 1980-as években már megismerkedhettek a magyar szakemberek a villamosenergia-iparág nyugaton alkalmazott csúcstechnológiáival, de a velünk szemben elrendelt embargó miatt alkalmazásba azt nem vehettük. Ezen technológiák alkalmazása szinte természetes igényként jelentkezett. — A szakmai befektetők szakembereivel jó emberi és szakmai kapcsolatokat építettünk ki, amelyhez nagy segítséget nyújtott a MEE által biztosított lehetőség is. — A magyar műszaki és gazdasági szakemberek jó felkészültsége, gyakorlata és helyismerete jól ötvöződött a külföldi szakemberek új elvárásaival.

5. Az áramszolgáltatók fejlődése közel 50 év alatt A gazdasági körülmények változásai. A vállalati, illetve a részvénytársasági korszakokban a következő külső körülmények alapvetően behatárolták az áramszolgáltatók működését: 1951 és 1991 között — tervgazdálkodás — extenzív fejlődés —állami irányítás — a fogyasztás, a hálózat stb gyors növekedése

1991 után — piacgazdálkodás —intenzív fejlődés — Rt tulajdonosok irányítása — a növekedés megállt, illetve lelassult

133

Villamos energia — a szervezet bővülése — a szervezet egyszerűsítése — a létszám növekedése — a létszám csökkentése — előtérben a műszaki feladatok — előtérben a gazdasági kérdések — alapelv: minél többet építeni, alkotni — alapelv: jól gazdálkodni — önellátási kényszerhelyzet — bőséges piaci kínálat (gyártás javítás, fejlesztés) (melléktevékenységre Kft.) A legfontosabb feladat természetesen mindig a villamosenergia-fogyasztók ellátása volt.

Fontosabb műszaki - gazdasági események tevékenységek. Az elmúlt közel 50 év alatt oly sokrétű munkát végeztek az áramszolgáltatók, hogy csak a témakör felsorolására vállalkozhatunk. Tehetjük ezt azért is, mert folyóiratunk előző számaiban megjelent cikkek [1,2, 3.] szerzői már szóltak ezekről: — a feszültség áttérés ez egységes feszültségű hálózat kialakítását tette lehetővé, —a nagyarányú hálózat építés kezdetben a falu és a mezőgazdaság villamosítását szolgálta, később a lakótelepek új utcák és a tanyák is sorra kerülhettek, —ezekkel párhuzamosan folyamatos volt a saját és külső célból történő hálózat bővítés, a nagy arányú rekonstrukciók amelyek elsősorban a feszültség javítását szolgálták, — az előbbiek érdekében fel kellett fejleszteni a hálózatszerelési részlegeket. A létszám jelentős bővítésén túlmenően nagy arányú gépesítés technológiai gépesítés technológiai fejlesztés is történt. — fontossá vált a színvonalas kiviteli tervezés, amit a különböző (területi, városi, alállomás) fejlesztési tervek készítése előzött meg, — a 35 kV-os hálózat átmenetileg jól ellátta feladatát, később azonban a 120 kV-os hálózat vette át a szerepét, — a 120/20 kV-os alállomások korszerű automatikákkal, majd telemechanikai berendezésekkel épültek föl, — óriási fejlődést mutatott a távközlés egyre modernebb készülékek és rendszerek segítik a munkát, — nagy segítséget jelentett az egyre jobb színvonalú általános és speciális gépjárművek, illetve munkagépek rendszerbe állítása, — elterjedt a hangfrekvenciás vezérlés, — a számítástechnika fokozatosan a műszaki és a gazdasági munka területén megjelent, s ma már mindenki természetesnek tartja alkalmazását, — a közvilágítás az évek során többször is kicserélődött az egyre korszerűbb fényforrások és lámpatestek megjelenése következtében, — az áramszolgáltatók szinte mindegyikénél megtalálhatók transzformátor javító műhelyek, fogyasztásmérőjavító és hitelesítő állomások, gépkocsijavító mühelyek, — egyes áramszolgáltatók a nagy városok távfűtési igényeihez kapcsolódóan hőerőmű fejlesztésbe kezdtek amely alapjai a napjainkban folyó kogenerációs projekteknek. Néhány mutató alakulása 1951—1999 között. Közel 50 év a!att: — a terhelés 11 -szeresére (570MW—6500MW), — az értékesített villamos energia 10-szeresére (3000GWh—30000 GWh évenként),

134

2. ábra. A villamosított háztartások átlagfogyasztása 1970, 1980 és 1990 években (kWh)

— ebből a lakossági fogyasztás 60-szorosára (162 GWh—9700 GWh évenként) — a fogyasztók száma 3,6-szorosára (1 331 000—5 000 000), — a hálózatok hossza több mint 4-szeresére ( 36 000 km—152 000 km) nőtt. A számok mindennél jobban mutatják az elvégzett hatalmas munkát.

6. A jövő kihívásai A liberalizált villamosenergia-piac, amely már elérte a nyugati államokat, 2001. után kísérleti jelleggel Magyarországon is bevezetésre kerül. Európai Unió-s tagságunkat követően pedig teljes mértékben „ki leszünk szolgáltatva" a nyugati villamosenergia-piacnak. A külföldi befektetők saját országaikban már élesben tapasztalják a liberalizált villamosenergia-piac minden előnyét és hátrányát, amelyhez mindenáron alkalmazkodniuk kell. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy gazdálkodásuk csődbe megy. Ennek érdekében nagy tőke koncentrációkat hajtanak végre, amely a gazdálkodásukat stabilizálja. A magyarországi áramszolgáltatóknak is fel kell készülni ezen kihívásokra. Ezt a külföldi befektetők a saját példájuk és tapasztalatuk alapján „kezelik", így elkezdték az egyes részvénytársaságok további szerkezet átalakítását, a lényeges döntési pontok koncentrálását, a létszámok további csökkentését. A külföldi tőkekoncentráció, amely már nagy holdingok fúziójával is jár, a magyar befektetők tulajdonosi szerkezetét is megváltoztathatja, esetleg a liberalizált villamosenergia-piac versenyhelyzetének rovására.

7. A MEE és az áramszolgáltatók együttműködése Az áramszolgáltatók történetéhez szorosan kapcsolódik a kölcsönös előnyökkel járó együttműködés a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel (MEE-vel). A MEE megteremtette az áramszolgáltatók villamos szakemberei számára azt a társadalmi és szakmai fórumot, ahol hovatartozástól és beosztástól függetlenül, tehát kötetlenül tudott találkozni egy-egy cég, vagy akár iparág szakember gárdája szakmai problémájuk megoldása érdekében.

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia Az áramszolgáltatók révén viszont a MEE-nek nagy létszámú országos szervezete alakult ki, s ebbe a külső szakemberek is bekapcsolódhattak. A MEE számára az áramszolgáltatók biztos bázist képeztek az egyesületi élet minden formájában és működésük elősegítésében. Néhány tevékenységet konkrétan is megemlítünk: — „a vándorgyűlések" nem csak az aktuális műszaki, szervezési, gazdasági kérdések ismertetésére, megvitatására voltak kiválóan alkalmasak, hanem a személyes kapcsolatokat is jól szolgálták. — a tanfolyamok hézagpótlóak voltak, hiszen így még a kisebb városokban is lehetett — minden szervezett tanintézmény nélkül — szakmai továbbképzést szervezni olcsón, szakszemen és rugalmasan, — a MEE útján kialakított külföldi szakmai csere kapcsolatok (deviza mentes szerződésekkel) lehetővé tették, hogy számos szakember megismerkedjen a fejlett nyugati technikával megoldásokkal. Megjegyezzük, hogy ezek a szakmai utak a MEE segítsége nélkül nem jöhettek volna létre. — A MEE és a szakemberek számára is előnyösek voltak az un. megbízásos munkaként elkészült tanulmánytervek, ill. kiviteli tervek. A megbízók részére szakmailag jó színvonalú és gyors megoldást jelentett, a MEE és a készítői számára külön pénzügyi forrást biztosított. A MEE is új kihívás elébe néz a privatizációt követően, különösen a liberalizált villamosenergia-piac bevezetésével. Ebben a helyzetben az elkülönült tulajdonosi és üzleti érdekek miatt meg kell találni az Egyesület feladatát. A nyugati államok analóg szakmai szervezeteivel már az eddig is kialakított jó kapcsolatokat bővíteni kell és közösen megtalálni az együttműködések formáját, amely az Egyesült Európához való kapcsolódásunkkal illetve a liberalizált villamos energia piaccal konform. Az új körülményekhez a MEE 100 éves tapasztalata alapján alkalmazkodnunk kell, hogy biztosítsuk Egyesületünk további hasznos tevékenységét, és tagságunkat kereteinken belül mozgósítsuk az Európai elvárások megvalósítása érdekében. Irodalomjegyzék

LUXRAMA Új logó, bővülő termékválaszték Új lógóval és folyamatosan bővülő választékkal kínálja termékeit a Pisa melletti Luxrama lámpatestgyár. A cég már több éve ismert az Európai piacon. Az A2 termékek a beépítési lehetőségek, a teljesítmény és a felszereltség tekintetében bőséges választékot biztosítanak, a fénycsöves és a kompaktfénycsöves lámpatestek körében. A lámpatestekhez a felhasználási igények és a tervezett költségszintnek megfelelően 15 féle tükör választható. A süllyesztett fénycsöves lámpatestek méret- és formaválasztéka igazodik a különböző álmennyezi szerkezetekhez. A megszokott 600-as álmennyezeti raszterbe szerelhetünk 4x18 W-os és 3x55 W-os kompaktfénycsöves lámpatestet is. Mennyezeti és függesztett annatúrák egyedi és sorolható kivitelben is szerelhetők direkt és direkt-indirekt világításra egyaránt. 100 és 200 mm-es sávos álmennyezetekhez egy-, illetve kétfénycsöves lámpatestek választhatók. Itthon is kedvelt típus az álmennyezeti és mennyezeti változatban gyártott lágyfényü direkt-indirekt világító lámpatest, amely 1x36 W és 2x55 W teljesítmények között kapható. A HS 8000 függesztett világítási rendszere komplex kábelcsatornaként is alkalmazható, így a lámparendszer nem csak világítási kábelek, hanem további erőátviteli és gyengeáramú kábelek elhelyezését is lehetővé teszi. Az A2 az egészségügyi létesítmények számára is gyártott világítási berendezéseket, amely az egyszerű ágylámpától a steril lámpatesteken keresztül az intenzív ágysáv rendszerekig és ezek kombinációjáig terjed.

[I] Kerényi A. Ödön: A magyar villamosenergia rendszer 2000-ben. Elektrotechnika 1999.10. szám. [2] Kovács Ferenc: Villamos hálózat rendszerünk kialakulásának és fejlesztésének műszaki háttere, figyelemmel a nemzetközi hálózati kapcsolatokra. Elektrotechnika 1999.09. szám. [3] Madarász Tibor: Közcélú villamos elosztóhálózataink 111 éve. Elektrotechnika 1999. II. Szám. [4] Műszaki Tudományos Centenáriumi Előadássorozat MVMT 1988. [5] Villamosenergia-ipari visszatekintő statisztikai adatok. MVMT 1967. [6] Statisztikai évkönyvek MVMT [7] Villamos Energia Statisztikai Évkönyv. MEH 1998. . [8] 100 éves az Elektromos Művek. ELMŰ 1993. [9] 100 éves az áramszolgáltatás Dél-Dunántúlon. DÉDÁSZ 1994. [10] 100 éves a közcélú villamosenergia-szolgáltatás Észak-Magyarországon. ÉDÁSZ 1994. [11] 100 éves az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. ÉDÁSZ 1995. [12] 100 éves a dél-alföldi áramszolgáltatás. DÁMÁSZ 1995. [13] A Tiszántúli áramszolgáltatás története 1888-1996. TITÁSZ 1996.

Helyesbítés: A 93. évfolyam 3. számának 91. oldalán a szakmai lektor: Dr. Stefányi Imre okl. villamosmérnök. Az elírásért elnézést kérünk.


135

Világítástechnika

A közvilágítási lámpatestek XX. századi fejlődése Schwarcz Péter, Vincze Vilmos

Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy az ember egész története során nem gyűjtött annyi új mélyre hatoló tudást a világról, mint az elmúlt évtizedekben. Ez az állítás igaz a világítástechnikára és azon belül a közvilágításra is. Hiszen a század elején még gyakori volt a petróleumlámpás utcavilágítás, míg napjainkban nem ritka a majdnem örökégő indukcióslámpa alkalmazása sem. A századfordulón, de még az első világháborút követő években is fénykorát élte az utcai gázvilágítás is. Budapesten 1916-ban már kb. 30.000 db utcai gázlámpa világított. Ezekből 1920-ban szénhiány miatt csak 1848-db volt üzemben. Időközben a gázgyár is megkezdte a gázlámpák átszerelését villamos üzemmódra. Például 1921-ben 6551 gázlámpás világítóberendezést alakítottak át. A közönséges gázlámpás — úgynevezett lepkeégős lámpa oszlopok még ma is megtalálhatók, legtöbbjük higanylámpás átszerelésben. [1] (Lásd 1. ábra.) De például Párizsban 1938-ban is még több mint 20.000 gázlámpa volt a közvilágításban. Később, 1953-ban a Német Világítástechnikai Társaság — LiTG — Bad Nauheim-i ülésén komoly vita folyt az utcai gázvilágítás hasznosságáról. [2] Mi ebben a tanulmányban elsősorban a villamos üzemű közvilágítási lámpatestek fejlődésével foglalkozunk annak tudatában, hogy a kezdetek a XIX. század utolsó harmadára nyúlnak vissza. Elöljáróban elmondhatjuk, hogy a hazai közvilágításban alkalmazott lámpatestek műszaki színvonala a mindenkori eu/. ábra. Közönrópai színvonallal egyezett meg. Kivéve talán séges oszlop lepkeégős gáz- az 1950-es évek utáni egy-két évtized, mikor is lámpával a technológiai és gazdasági lehetőségek miatt kb. 4—5 éves csúszással — de az európai fejlődési irányok megtartásával — születtek meg a hazai lámpatestek.

A villamos üzemű közvilágítás kezdetei Ivlámpák A világításra használt villamosív az által jön létre, hogy kellő feszültségű és teljesítményű áramkört megszakítanak. A megszakítás helyén leginkább műszénből készült pálcákat használSchwarcz Péter, okl. villamosmérnök, a Tungsram-Schréder Rt. műszaki igazgatóhelyettese, a MEE tagja Vincze Vilmos, villamosmérnök, a Tungsram-Schréder Rt. főmunkatársa, a MEE tagja Szakmai lektor: Dr Horváth József okl. villamlosmérnök, MEE tagja

136

nak. A minimális feszültség, amely az ív fenntartásához szükséges, egyenáramú áramkörben körülbelül 40V, váltakozó áramkörben körülbelül 33V. A XIX. század végén, a XX. század elején már Európa szerte alkalmazták az ívlámpákat utcavilágításra is. Temesváron 1884-ben, Budapesten 1909-ben szerelték fel az első berendezéseket. [3] A 2. ábrán egy általános világításra szolgáló ívlámpatest metszete látható. A 3. ábrán a MÁV - nál külsőtérben alkalmazott H16 típus jelű ívlámpa, a 4.sz. ábrán pedig a budapesti közvilágításban is alkalmazott VA3 típusjelű ívlámpa látható. Ezek mind váltakozó áramú üzeműek voltak. A 18 mm átmérőjű szénpálcáik élettartama 16—20 óra között volt. A lámpák kapocs feszültsége 30—32 V volt. Általában hármasával voltak sorba kötve.

2. ábra. Általános vilá- 3. ábra. Hl6 jelű váltako- 4. ábra. VA 3 jelű váltagításra szolgáló ívlám- zó áramú lámpa. MÁV kozó áramú ívlámpa. pa metszete típus ELMŰ típus

Ezekben az években az izzólámpás világítás gyors ütemben fejlődött, míg az ívlámpás világítás számos hátránya miatt egyre inkább háttérbe szorult. [4] Az ívlámpás világítás hátrányai: gyors szénpálca elhasználódás 14—-20 mm/óra gyakori pálcacsere az élettartam miatt 15—20 óra/db, kis egységben nem készült a nagy hőfokú ív tűzveszélyes a fénytermelés lüktető

Izzólámpás közvilágítás Egész Európában és így hazánkban is már az 1920-as évek elején általánossá válik az izzólámpás közvilágítás. A lámpatest

ELEKTROTECHNIKA


5. ábra. Izzólámpás falikar

6. ábra. Közvilágítási lámpatest, nyitott

7. ábra. Közvilágítási lámpatest, zárt

konstruktőrök kihasználva az izzólámpa által nyújtott lehetőségeket, a bonyolult szerkezetű gázlámpák és ívlámpák helyett kialakították az egyszerű világítótesteket. (Lásd 5. ábra.) Az ilyen vagy ehhez hasonló kivitelű lámpatestek üvegburával vagy anélkül, különféle karváltozatokkal általánosan elterjedtek, még a legkisebb településeken is megtalálhatók voltak. Budapesten az 1918-19 években több mint 6000 db egyszerű falikaros, úgynevezett bádogernyős, 60W-os közvilágítási lámpahely létesüli. [3] Az általánosan használt falikar-oszlopkar bádogernyő mellett természetesen, elsősorban a főútvonalakon nagyobb teljesítményű, igényesebb kivitelű lámpatesteket is, alkalmaztak. (Lásd a 6. és 7. ábrák.) Ezeket a lámpatesteket általában oszlopkarra függesztve szerelték. De nagyon elterjedt az útátfeszítésekre szerelt alkalmazás is. Ezek a lámpatestek l00W-tól 200W-ig Edison (E27), 300W-tól 1000W teljesítményig Góliát (E40) foglalattal, gyakran fénypontállítóval, káprázást gátló opál üveggyűrűvel vagy burával voltak szerelve. Az ernyő és a nyak rendszerint acéllemezből, kívül fekete, belül fehérszínű tűzizománcozott felülettel készült. Az igényesebb kivitelűek öntöttvas nyakkal és kupakkal voltak szerelve. A káprázás csökkentésére és a célszerűbb fényeloszlás érdekében alkalmaztak drágább megoldásokat is. Ilyenek láthatók a 8. és 9. ábrákon. Ezeket a ma is gyakran alkalmazott refraktor burák előfutárainak tekinthetjük.

10. ábra. Oszlopfejre szerelhető gömblámpa

11. ábra. : Schaco - oszlopfejlámpa

szerelhető kivitelben. A két legjellegzetesebb megoldás a 10. és 11. ábrákon látható. De gyakori volt az úgynevezett tojáslámpa kivitel, valamint a gázlámpa stílusú megoldás is. A napjainkban a nagyon divatos közvetett (indirekt) világítású oszlopfej - lámpatestek eredeti megoldásai az 1930-as évek elejéről származnak. A 12.sz. ábrán látható „Liliom" parkvilágítóban felül ldb. 500W-os, alul 4db. 25W-os izzólámpa, míg a 13. ábrán látható „Gomba" parkvilágítóban felül ldb.300-750W, alul ldb. 500—2000W-os izzó12. ábra. Lili13. ábra: lámpa volt szerelhető. om alakú parkGomba alakú Meg kell említeni azt is, hogy világító parkvilágító a jelenlegi úgynevezett archaikus, historikus, nosztalgikus, dekoratív külsőtéri lámpatestek formai eredetét a XIX. században és a XX. század elején kell keresni és ott találhatók. Ezek a műremek lámpatestek többnyire a csodálatos középületekkel, térkialakításokkal együtt, az építészek jelentős közreműködésével készültek és emelték a város nappali és esti megjelenését is.

A gázkisülő lámpák térhódítása Európa háború utáni újjáépítése is elősegítette, hogy a közvilágítási berendezések rekonstrukciója mellett új típusú lámpák kísérleti alkalmazására is sor kerüljön. Már az 1945 utáni években készültek fénycsövek és később nagynyomású higanylámpák részére kísérleti közvilágítási lámpatestek és berendezések. [5] Ezekben az időkben elsősorban a fénycsöves közvilágítási lámpatestek alkalmazása került előtérbe. 8.sz. ábra. Katopter prizmás lámpatest

9. ábra. Diopter prizmás lámpatest

Az egyiknél a fény irányítása a totális reflexion alapszik (katopter prizmák), míg a másiknál a fénytörés jelenségén (diopter prizmák). Az utak, utcák világítása mellett kialakultak a szolidabb világítási igényű — parkok, kisebb terek, kertek, gyalogos közlekedésre szolgáló területek — világítására alkalmas lámpatestek. Ezek sokféle kivitelben készültek, általában oszlopfejre


Fénycsöves közvilágítási lámpatestek A kísérleti berendezésekben leggyakrabban 40W-os fénycsöveket alkalmaztak 2, 3 vagy 4 csöves elrendezésben. (Lásd 14. ábra.) A kísérletek során hamar kiderült, hogy télen, hideg környezetben erősen csökkent a fénycsövek fényárama. Ezt ellensúlyozandó a lámpatestgyárak csak zárt kivitelű lámpatesteket gyártottak, számítva arra is, hogy a lámpák és áramköri

137

Világítástechnika szerelvényeik hőtermelése megemeli a lámpatesten belüli környezeti hőmérsékletet. E cél érdekében a tükrös kivitelű lámpatestekben a jó hőeloszlás érdekében még meleglevegő csatornákat is 14. ábra. 3x40W-os átfeszítésre szerelhető kialakítottak. [5] közvilágítási lámpatest A fénycsövek alkalmazása miatt megváltoztak a lámpatestek dimenziói. Ez magával hozta a lámpatestek anyagainak megváltozását is. Elmaradtak a tűzi- zománcozott acéllemez házak, helyettük az alumínium lemez és öntvény alkalmazása lett a jellemző. A súlycsökkentés és törésveszély miatt a nagyméretű lámpatestburák műanyagból készültek. A fénycsöves közvilágítás széleskörű elterjedése az ötvenes évek elején kezdődött. A szerkezeti konstrukciók problémái mellett a fénytechnikai követelmények előtérbe kerülése is számos megoldandó kérdést vetett fel. [2] Az első fénycsöves közvilágítási lámpatestekben (lásd 14. ábra.) a fénycsövek egy függőleges síkban voltak elrendezve, tükör nélküli kivitelben. Ehhez hasonló kivitelű hazai gyártású kísérleti lámpatesteket 4x80W-os kivitelben a fővárosban, 1957-ben a József Attila utcában szereltek fel. Ebben az esetben a lámpatest fényeloszlását döntő mértékben a csupasz fénycső fényeloszlása határozta meg. A legalsó fénycső és a közbenső csövek is árnyékolták egymást, míg oldalsó irányban a fénycsövek a Lambert körnek megfelelően szabadon sugároztak. Ez nem célszerű fényeloszlást eredményezett. A fényáram jelentős része nem az út világítására hasznosult, hanem a felső térfélbe sugárzott (lásd 15. ábra.). A lámpatest konstruktőrök ezt a megoldást gyorsan túlhaladták. Általánossá vált a háromszög alakú csőelrendezés, (lásd 15. ábrán a 3. variáció) tükrös vagy tükörnélküli kivitelben. Ilyen elrendezés esetén a 75° feletti térrészbe a fényáram csekély hányadajutott és így javult a 15. ábra. Különféle fénycső elrendezéshez tarlámpatest üzemi hatástozó fényeloszlásigörbék foka. A tükrös kivitel lényegesen jobb fényeloszlást nyújtott, de drágította a lámpatestet. A nagyméretű, hosszú tömítési úttal (kb. 3 méter) bíró fényáteresztő burák rossz tömítettsége miatt a lámpatestek belseje és a tükrök hamar szennyeződtek, nőttek a karbantartás költségei. Leggyakrabban a tükörnélküli megoldásokat alkalmazták. Magyarországon is ez terjedt el. A tükrök gyártásához még nem voltak meg a hazai technikai feltételek. Az ELMÜ a Béke úti aluljárónál már 1955-ben — kísérleti céllal — import fénycsöves lámpatesteket szerelt fel. Budapesten 1958 őszén jelentek meg az első hazai gyártmányú oszlopkarra (ostornyélre) szerelhető, az akkor korszerűnek tekintett, 138

háromszög csőelrendezésű, tükör nélküli, 3 x 80W teljesítményű fénycsöves közvilágítási lámpatestek a Nagy-körút Nyugati pályaudvar és Rákóczi út közötti szakaszán. Ezek öntött alumíniumházas lámpatestek voltak, import plexiburával szerelve, de egyébként önálló hazai konstrukcióként és teljesen hazai gyártású kivitelben, természetesen hazai fénycsövekkei. Ez a konstrukció szolgált az oszlopkarra és útátfeszítésre szerelhető teljes fénycsöves közvilágítási lámpatestcsalád kialakításához. A teljesítmény sor 3 x 20W, 3 x 40W, 3 x 65W és 3 x 80W-ig terjedt. Rövid időn belül az oszlopkarra szerelhető típusoknál az öntött alumíniumházat felváltotta az alumínium-lemezház — az átfeszítésre szerelhető lámpatestek háza már eleve alumíniumlemezből készültek — és az import burát a hazai gyártású bura váltotta ki. (Lásd 16. és 17. ábrák.)

16- ábra. Oszlopkarra szerelhető fénycsöves közvilágítási lámpatest

17. ábra. Átfeszítésre szerelhető fénycsöves közvilágítási lámpatest

Fentiekkel párhuzamosan alakultak ki, az oszlopfejre szerelhető lámpatestek, egyes változataik függeszthető kivitelben is. A lámpatestek formáját elsősorban a 8 db. 20W - os fénycső határozta meg. (Lásd 18. ábra.) Ezek a lámpatestek az első időkben import műanyagburával voltak szerelve. Később mindenfajta műanyagbura itthon készült. Ezek a lámpatestek is egyenrangúak voltak a hasonló célú nyugateurópai lámpatest konstrukciókkal és formákkal. Kezdetben többször előfordult, hogy a kúpos műanyagburák szürkültek, repedeztek, törtek. 18. ábra. 8x20W-os fénycsöves közvilágítási Hosszabb vizsgálódás oszlopfejlámpatest során kiderült, hogy a bűnös az alkalmazott PVC szigetelésű vezeték volt. Az üzemközben felmelegedett lámpatesttérben a szabadon szerelt vezetékek PVC szigetelő anyagának lágyítója párolgott és ez támadta meg a plexibura (PMMA) anyagát. A villamos vezetékek kellő burkolása után ez a hiba megszűnt.

Nagynyomású gázkisülőlámpák lámpatestei Higanylámpás közvilágítási lámpatestek. Az Egyesült Izzó Rt. 1960-ban már gyártott nagynyomású higanylámpákat és így hazánkban is napirendre került a higanylámpás közvilágítási lámpatestek gyártása is. ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnika 196 l-ben a mai Andrássy úton kezdte meg hazai pályafutását a közismert 21860-as sorozat első tagja, a 21866 típus számú , 2x400W teljesítményű, az úttest fölé behajló, ún. ostornyeles oszlopra szerelt lámpatest. A szerviz út és a járda világítására az oszlop rövid karjára szerelt lx250W teljesítményű lámpatest került. A lámpatestház öntött alumíniumból, míg a bura plexiből (PMMA) készült, alul nyitott kivitelben. A hazai iparnak akkor még nem volt lehetősége a fellépő melegnek ellenálló zárt burát gyártani. (19. sz. ábra)

19. ábra. Oszlopkarra szerelhető higanylámpás közvilágítási lámpatest A későbbi években a javuló optikai rendszerek, a fényforrások és lámpatestek emelkedő hatásfoka következtében már kisebb lámpatest teljesítmények vagy egylámpás megoldások is elegendőek voltak a megkívánt megvilágítási szint eléréséhez. Igényesebb lámpatest konstrukciók esetében általánossá vált a zárt- burás lámpatestek gyártása. Ezt elősegítette a nagyobb hőállóságú, jobb ütőszilárdságú műanyagok alkalmazásának lehetősége is. A hazai közvilágítási lámpatest konstrukciókban itt alkalmaztak először — a célszerűbb fényeloszlás kialakítására — tükröket. A szegmens alakú tükrök nagytisztaságú — Al 99.99 -alumínium lemezből készültek és elektrokémiai eljárással voltak fényesítve. A szegmens tükrök azóta is használatosak, a világ számos közvilágítási lámpatest konstrukciójában megtalálhatók. A hazai közvilágítási gyakorlatban általánossá vált úgynevezett „népi lámpa" is, szegmenstükrös — (lásd 20. ábra) melyből közel egymillió darab lett felszerelve. A szegmenstükör szerszám használata nélkül kivehető volt a lámpatestből. Főleg a nyitott lámpatestekben gyorsan szennye-

20. ábra. Oszlopkarra szerelhető közvilágítási lámpatest, lx80W vagy lxl25WHgLi részére


ződő tükrök felújítása lehetséges volt. A szegmens tükrök alkalmazásával lehetővé vált a lámpatestek fényeloszlásának változtatása is. A 21. ábra. szerint a lámpafoglalat vertikális állítása esetén a fényeloszlás jellegét, míg a 22. ábra szerint a szegmensek állítása esetén a lámpatestből kilépő fénynyaláb irányát lehet módosítani. A hazai lámpatest konstrukciókban mindkét lehetőség alkalmazásra került.

21. ábra. A fényerősség maximum irányának változása a lámpafoglalat vertikális mozgatása esetén

22. ábra. A szegmenstükrök állásának változtatása esetén a fénynyaláb irányának változása

Az oszlopkarra szerelhető lámpatestek mellett szükség volt átfeszítésre szerelhető típusokra is. Ilyen megoldást látunk a 23. ábrán. E fejlesztések során lett kidolgozva az ovális alumíniumtükör. Anyaga Al 99.99 elektrokémiailag fényesítve. E tükrökkel kitűnő hatásfokú és előnyös fényeloszlású lámpatesteket gyártottak. Az ország számos településén ma is üzemben vannak. Az ovális tükörgyártási technológia lehetőséget adott zárt kivitelű lámpatestek gyártására is. Ezekben az esetekben a tükör méreteit illeszteni kellett a beszerezhető üvegbura méreteihez. Az egyik legismertebb konstrukció az új Erzsébet híd lámpatestje volt. A lámpatest 2x400W-os nagynyomású higany lámpás kivitelben készült, import Holophane prizmás üvegburák felhasználásával. (24. ábra.) 23. ábra: Átfeszítésre szerelhető, ováltükrös Az 1960-as évek higanylámpás típus második felében — amikor már a technológiai és 24. ábra. anyagminőségi lehetőségek megengedték — számos vita és tanulmány foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy nyitott vagy zárt legyen a közvilágítási lámpatest. Egy 1969-es német ta24. ábra. Erzsébet hídi lámpatest, 2x400W HgLi

nulmány szerint 6 agresszív ipari klímájú

139

Világítástechnika környezetben azonos lámpatesteket — a bura nélküli nyitott, burával zárt kivitelben — szereltek fel, napi 10 órás üzemmódban. Az 1. táblázatból láthatók a mért eredmények. A nyitott lámpatesteket hat hónap után vizsgálták, míg a zárt lámpatesteket csak 41 hónap után. A hazai vizsgálatok az ELMÜ - nél és a gyártónál hasonló eredményekkel záródtak. /. táblázat Megnevezés

Lámpatest kivitele

Új

Lámpalesi fényárama

nyitott zárt

Lámpa fényárama Lámpatest fényáram maximum

Állapot változás tisztítás előtt

tisztítás után

100% 100%

46% 77%

68% 95%

nyitott zárt

100% 100%

72% 100%

100% 100%

nyitott zárt

100% 100%

30% 67%

49% 94%

A lámpatestek fényeloszlási görbéi a különböző állapotváltozásoknak megfelelően a 25. és 26. számú ábrákon láthatók. A zárt kivitel szinte kikényszerítette az egylámpás közvilágí-

25. ábra. Nyitott lámpatest fényeloszlási görbéi

29. ábra. Közvilágítási lámpatest

30. ábra: Közvilágítási lámpatest

lassan felülkerekedtek, a kétlámpás megoldásokat támogató féléjjeles kapcsolási lehetőségek által kimutatható energiatakarékosságot bizonyító szakmai álláspontok ellenére. A 27. ábrán egy Európában általánosan elterjedt tipikus nyitott lámpatest megoldás [7], míg a 28. ábrán egy hazai gyártású, zárt kivitelű lámpatest látható. Az USA-ban is az 1940-es évek végéig jellemző volt a zománcernyős, izzólámpás közvilágítási lámpatestek alkalmazása. Már az 50-es évek elején azonban megjelentek az izzólámpával, vagy nagynyomású higanylámpával üzemelő zárt kivitelű lámpatestek. A konstrukció fő jellegzetessége az alumínium lámpatestház, amely a tükör szerepét is betöltötte, valamint a prizmázott üvegbura — refraktor — volt. A lámpatesteket oszlopkarra, - az esetek többségében függesztve — szerelték [8]. A legjellegzetesebb kivitelek a 29. és 30. ábrán láthatók.

26. ábra. Zárt lámpatest f'ényeloszlási görbéi

31. ábra. M-400/A közvilágítási lámpatest

27. ábra; Nyitott közvilágítási lámpatest

28. ábra: Zárt közvilágítási lámpatest

140

tási lámpatestek gyártását. Csökkent a lámpatestek geometriai mérete, tömege, a szélnyomásnak kitett felület, jelentősen rövidültek a tömítési utak. Általánossá vált az IP54 kivitel, javultak a lámpatest hatásfokok, csökkentek az üzemi és karbantartási költségek. Ezek az előnyök

Közvilágítási lámpatest konstrukciókban és gyártásukban az 1960-as évek végén az USA-ban is fordulat következett be. Megjelentek azok az — elsősorban oszlopkarra szerelhető — lámpatestek amelyeket lényegi változtatás nélkül napjainkban is a legelterjedtebben gyártanak. Az alapkonstrukciót — azonos elvek megtartásával - a GE és Westinghouse cégek (lásd 31. ábra) egy időben jelentették meg. [9] Fröccsöntött alumíniumház, mélyhúzott alumíniumtükör, prizmás üvegrefraktorbura, peremén üreges szilikon gumitömítés, továbbá a nyakba szerelt működtető szerelvények jellemzik ezt a konstrukciót. A szilánkosan törő üvegbura helyett ma már műanyagburával is gyártják. Nyugat-Európában a meghatározó belga, holland, német konstrukciók mellett kialakult egy francia-olasz vonal is. Szinte kizárólag egylámpás kivitelben működtető szerelvények nélkül is gyártották. A lámpatestház legtöbbször egyben tükör is volt. Nyitott és zárt kivitelben egyaránt elterjedt. (Lásd 32. ábra.) Olcsósága miatt igen kedvelték.

ELEKTROTECHNIKA


32. ábra. Könnyíteti kivitelű közvilágítási lámpatest

Nagynyomású nátriumlámpás lámpatestek Az eredetileg a higanylámpás üzemhez kialakított lámpatestkonstrukciók, a működtető szerelvényeket kivéve az 1970-es évek elején megjelenő „ E " burás nátriumlámpákhoz is használhatók voltak. A közvilágításban elkezdődött a nátriumlámpás korszak. Az ELMÜ 1972 - ben, az Alkotmány utcában, — már akkor fénysürűségre tervezve — létesítette hazánkban az első nagynyomású nátriumlámpás közvilágítási berendezést, 33. ábrán látható import lámpatestekkel. 1973-ban pedig elkészült — a máig is változatlan —- budai Váralagút világítási berendezése import alkatrészekből itthon összeszerelt lámpatestekkel. Az átlátszó burás nagynyomású nátriumlámpák miatt azonban a lámpatestek tükreit módosítani kellett. Egyre nagyobb szerepe lett a lámpatestek optikai rendszereinek. A konstruktőrök egy része tükör szerkesztésre szakosodott. Ahogy a számítástechnika fejlődött és a technológia lehetővé tette, újabb és újabb tükörkonstrukciók születtek. Ezen a területen figyelemreméltó eredményeket mutattak föl a dán kollégák is. [10] A feladatot tovább bonyolította, hogy az útvilágításban a fénysürűségre alapozott megvilágítás tervezés kezdett elfogadásra találni. Ezért még nagyobb jelentőségre tett szert a tükörtervezés. Ezen a területen úttörő munkát végzett a belga Schréder cég. Már az I970-es évek elején egyes típusait mélyhúzott, fény sűrűségre tervezett alumíniumtükrökkel alakí-

új anyagokat, új optikai rendszereket alkalmazva. A magas hatásfokú, kevés karbantartást igénylő robusztus konstrukciók gyorsan elterjedtek a hazai közvilágításban. A legismertebb „Z" típusokból napjainkig mintegy 350.000 db. került a hazai hálózatra. A fejlődés azonban nem állt meg. Új formák, új megoldások keletkeztek. A cél a lámpatestek hatásfokának javítása, a térbeli fényeloszlás mind célszerűbb kialakítása volt. Miután a fényforrásoknak nem csak a fényáramuk, de az élettartamuk is jelentősen megnőtt, a karbantartási idők gyakoriságának csökkentése érdekében az optikai rendszerek IP védettsége, minőségének javítása elsőrendű szempont lett. Az új konstrukciós — szerkezeti, optikai — igények mellett hangsúlyosan jelentkezett a formai kialakítás is. Az új formákat összekötötték praktikus megoldásokkal, például oszlopkarra és oszlopfejre egyaránt szerelhető, a lámpatest üzemi hajlásszögét állítható, a főbb szerelési egységeket blokkokba tömörítő, a minimális szerszámhasználatot igénylő megoldásokkal. A legújabb típusú nátriumlámpák élettartama már a 10.000 óra feletti tartományba esik és így kb. 3—4 évenként esedékes egy fényforráscsere. Mind nagyobb jelentősége lett a lámpatestek jó tömítettségének. A korábbi IP54-55 kivitel helyett kezd általánossá válni az IP65-66 védettség. Ez azonban a hosszú tömítési utak — 1 lámpás kivitel esetén is kb. 1—1,5m — miatt nem könnyű feladat. A szakmában elsőként — az 1980-as évek közepe táján — a Schréder csoport mutatta be az ún. Sealsafe koncepciót. Hazai alkalmazására először 1988-ban Budapesten, a XV. Kerületi Kolozsvár utcában került sor. Ez az optikai rendszer IP66-os védettséget nyújt, amelyet a lámpatest teljes élettartama során megőriz úgy, hogy az optikai tér nem szenynyeződik. A konstrukció lényeges eleme, hogy az optikai teret alkotó bura és tükör szétszedhetetlen módon egy szilikon bázisú tömítőanyag segítségével össze van ragasztva. Ezzel megszűnik a hosszú bontható tömítési út, ami természetes hibalehetőség, amikor fényforrás csere miatt a burái kinyitják. A Sealsafe rendszerben a fényforráscsere egy kis — a lámpabura átmérőjénél alig nagyobb — átmérőjű nyíláson keresztül történik. E nyílást egy kör alakú szilikongumi anyagú tömítőgyűrűvel zárják. Az előzőekben vázolt új konstrukciós és formai igények testesülnek meg pld. a Zafír típusú lámpatestben, amely megfelel a szerelhetőségi, az állíthatósági, a karbantartási, a fénytechnikai, az emelt színtű és tartós üzemi hatásfokú és nem utolsó sorban a formai követelményeknek is. (Lásd 34., 35., 36. ábrák)

33. ábra. Tipikus szegmenstükrös lámpatest

totta ki akkor, amikor a meghatározó Philips és Siemens cégek zömmel még a szegmenstükröket alkalmazták. (Lásd 33. ábra.) A hazai közvilágítás lámpatest ellátottságában, a lámpatestek korszerűsítésében jelentős dátum volt 1983. Megszűnt az a viszonylagos elmaradás, amely a magyar közvilágítási lámpatestgyártást jellemezte. Ekkor kezdte meg működését a Tungsram - Schréder Világítási Berendezések Rt., új gyártási kultúrát, 2000. 93. évfolyam 4. szám

34. ábra. Sealsafe kivitelű optikai rendszer

55. ábra. Zafír lámpatest — robbantott ábra —

Kevesebb szó esett a közvilágítási lámpatestek egy jelentős csoportjáról, amely a gyérebb forgalmú utak, parkok, kertek,

141

Világítástechnika Fontos szerepe volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Közvilágítási Munkabizottságának, amely állandó fórumot biztosított e szakterület napi és távlati feladatainak megjelenítésében. Az OMFB is kiemelt figyelmet és anyagi támogatást nyújtott, valamint hasznos felmérő tanulmányokat készíttetett e témakörben. E széles szakmai együttműködés keretében oly sok kiváló kolléga vett részt, hogy őket e dolgozat keretében a teljesség igénye nélkül felsorolni nem is lehet. De bátran mondhatjuk, hogy közreműködésük a hazai közvilágítási kultúra fejlődésében - kezdettől a napjainkig - szükséges és meghatározó volt. Irodalomjegyzék 36. ábra: Zafír lámpatest formai megjelenése

[1]

Dr. Gulyás Péter: Az első gázgyár Pergamen kiadó 1999, Budapest

[2]

Aktuelle Fragen der Strassenbeleuchtung 1953 Bad Nauheim Helios Verlag GmbH-Berlin 1953

[3]

100 éves az Elektromos Művek dr. Horváth József—Szilas Péter: Közvilágítás, díszvilágítás Budapesti Elektromos Művek Rt. 1993 Technika történeti füzetek 3

[4]

Jesch: Gyakorlati Elektrotechnika Budapest, 1940 Királyi Magyar Egyetemi Nyomda

[5]

Walter Köhíer: Lichttechnik 1952 Helios - Verlag GmbH, Berlin

[6]

Siemens Elektrodienst, 1969 Heft 7

[7] J. B. De Boer: PUBLIC LIGHTING 1967, Philips Technical Library

37. ábra. Gömb lámpatest

38. ábra: Indirekt világítású lámpatest

39. ábra. Nosztalgikus kivitelű lámpatest

[8]

IES LIGHTTNG HANDBOOK 1952

[9]

Street Lightíng, 1966/Third Quarter

[10] Kai Sorensen: Belysning af Trafikveje Med Armaturer I Lav Hojde, 1979

sétálóutcák, üzleti negyedek, gyalogosforgalmú közlekedő utak világítására szolgálnak. Ilyen célokra is új lámpatestek jelentek meg. Számos formai változatban, direkt vagy indirekt világítási megoldásokkal, vandáibiztos kivitelben. Jellemző még, hogy ezekben a lámpatestekben jóformán a gyakorlatban előforduló összes fényforrás — az izzólámpától az indukciós lámpáig megtalálható. (Lásd 37., 38., 39. ábrák)

Zárszó. A világítástechnika jelentős területe a közvilágítás. A közvilágítás két fontos eleme a lámpa és a lámpatest. E tanulmányban mint a címből is kitűnik, főleg a közvilágítási lámpatestek XX. századi fejlődésével foglalkoztunk. Közvilágítási lámpatestet — ellentétben a fényforrásgyártással — nagyon sok cég gyárt. Ennek következtében úgy formában, mint konstrukcióban, mint egyéb kiviteli tekintetben ugyanarra a célra szolgáló lámpatestek között nagyon sokféle megoldás található. A közvilágítási lámpatestek konstrukcióinak fejlődése mindig szervesen függött a fényforrások fejlődésével és a közvilágítási berendezések létesítésével szemben támasztott követelményekkel. Igyekeztünk a fejlődés általános irányát megmutatni és ahol jellegzetes itthoni példákat találtunk, ott a hazai közvilágítási lámpatestmegoldásokat részesítettük előnyben, feltüntetve megjelenésük idejét, helyét. A hazai közvilágítási lámpatestek fejlesztése mindig csapatmunka volt. A gyártó vállalat fejlesztői, konstruktőrei, technológusai és termelési szakemberei mellett nagyon jelentős szerep jutott a közvilágítási berendezéseket tervező, az áramszolgáltatóknál dolgozó kollégák szakmai tapasztalatainak is.

142

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia

Teljesítmények periodikus áramú hálózatban Dr. Fodor György

E lapban dr. Tóth Ferenc [1] javaslatot tett B. H. Fedorov [2] nyomán a szinuszos feszültség és áram esetén értelmezett komplex pillanatnyi teljesítmény bevezetésére, amelynek valós része a pillanatnyi teljesítmény (Tóth szerint: pillanatnyi hatásos teljesítmény), képzetes része a pillanatnyi meddő teljesítmény. A hatásos teljesítmény a pillanatnyi teljesitmény középértéke, a meddő teljesítmény a pillanatnyi meddő teljesítmény középértéke. A meddő teljesítmény javasolt értelmezésének az a fogalmi előnye, hogy a hatásos teljesítményhez hasonlóan középértékként értelmezett, hátránya viszont, hogy nincs fizikai tartalma, nem kapcsolódik hozzá munkavégzés. Alább megmutatjuk, hogy a gondolatkör általánosítható periodikus feszültségekre és áramokra. Hangsúlyozni kell, hogy egy lehetséges általánosításról van szó. Más általánosítások mellett is felhozhatók logikus érvek [3, 4].

egyes kétpólusok pillanatnyi teljesítményének az összege. E tétel más megfogalmazása szerint a hálózatot alkotó valamenynyi kétpólus pillanatnyi teljesítményének az összege nulla. Az utóbbi megfogalmazás azt jelenti, hogy a hálózat energetikailag zárt rendszer. Periodikus feszültségű és áramú kétpólus esetén a kétpólus pillanatnyi teljesítményének kifejezése (egyszerű trigonometriai átalakítás után)

(3)

l.A pillanatnyi teljesítmény Tekintsük egy villamos hálózat egy kétpólusát, amelynek u=u(t) feszültsége és i = i(t) árama egyaránt periodikus T periódusidővel és alap-körfrekvenciával. Tekintsük adottnak a feszültség és az áram Fourier-sorát:

Ez a periodikusan változó pillanatnyi teljesítmény Fouriersorának egy nem rendezett alakja. A rendezett alakról később lesz szó. A pillanatnyi teljesítmény középértéke a P hatásos (átlagos, wattos) teljesítmény:

A (3) alakból látható, hogy az U0I0 tag mellett csak az m - n -0 típusú tagok középértéke nem nulla. A hatásos teljesítmény kifejezésére ennek alapján a Itt Uo a feszültség középértéke, Um a feszültség m-edik harmonikusának effektív értéke, Io az áram középértéke, In az áram n-edik harmonikusának effektív értéke. Feltételezzük, hogy mind a feszültség, mind az áram N-tagú Fourier-polinomjával kielégítő pontossággal közelíthető, ami a gyakorlatban teljesül. A kétpólus által felvett p = p(t) pillanatnyi teljesítmény (vagyis a teljesítmény időfüggvénye) p(t) = u(t)i(t).

(2)

Ismeretes, hogy Tellegen tétele értelmében a pillanatnyi teljesítmény additív, azaz ha egy kétpóíus több kétpólus összekapcsolásából áll, akkor a kétpólus pillanatnyi teljesítménye az Dr. Fodor György okl. villamosmérnök, a műszaki tudomány doktora, professor emirátus Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Elméleti Villamosságtan Tanszék, a MEE tagja Szakmai lektor: Dr. Karsai Károly okl. gépészmérnök, a műszaki tudomány doktora, a MEE tagja


(5) közismert összefüggés adódik. A hatásos teljesítmény is additív.

2. A pillanatnyi komplex teljesítmény ményt, amelyre (6) érvényes. A pillanatnyi komplex teljesítmény képzetes része egyelőre nem definiált. Vezessük be a feszültség és az áram k-adik harmonikusának komplex effektív értékére az (7)

143

Villamos energia jelölést, továbbá legyen ezek konjugáltja. A pillanatnyi komplex teljesítmény egy olyan alakja, amelynek valós része a pillanatnyi teljesítményt szolgáltatja

(8)

Ezzel önkényesen értelmezzük a pillanatnyi komplex teljesítmény képzetes részét is. Például az konjugáltjának valós része is megadná a p(t) pillanatnyi teljesítményt, tehát azt is választhatnánk pillanatnyi komplex teljesítménynek. Gyűjtsünk össze az azonos frekvenciájú tagokat a kettős összegben. Például m— n — 0 állandó összetevőt, m — n = 1 és m -n = - I alapharmonikusú összetevőt jelent és így tovább. Az pillanatnyi komplex teljesítmény Fourier-sorának rendezett alakja (9)

A pillanatnyi komplex teljesítmény egyes harmonikusainak komplex csúcsértéke

amelynek kifejezését (10a) adja. Ebből következően a P hatásos teljesítmény (12) alakban is számítható. A hatásos teljesítmény számításához tehát csak az komplex teljesítmény középértékének ismerete szükséges. Látható, hogy (12) alapján valóban a hatásos teljesítmény (5) szerinti kifejezése adódik. Az megegyezik a harmonikusonként értelmezett komplex teljesítmények összegével. 1. példa Ha a feszültség és az áram szinuszos, vagyis csak és nem nulla, akkor a pillanatnyi komplex teljesítmény

az összes többi nulla. Ez a Fedorov féle ,,teljes teljesítmény", amelyet Tóth „komplex pillanatnyi telj esi tmény"-nek nevez. A pillanatnyi komplex teljesítmény állandó összetevője szinuszos esetben megegyezik a szokásos értelmezésű komplex teljesítménnyel. A p(t) pillanatnyi teljesítmény a hatásos teljesítmény körül amplitúdóval leng körfrekvenciával. 2. példa Tekintsük az a valamivel általánosabb esetet, amikor a feszültségnek és az áramnak csak alapharmonikusú és harmadik harmonikusú összetevője van. Ekkor

(10a)

az összes többi nulla. A p(t) pillanatnyi teljesítmény középértéke maximuma és minimuma azonban nem fejezhető ki általánosan. (10b) A kifejezések nem teljesen szimmetrikusak az együtthatók vonatkozásában. Ennek oka az értelmezésének választott módja, amely célszerűnek fog bizonyulni. A tényleges számítás során a feszültség és az áram Fouriersorának csak N számú tagját vesszük figyelembe. Akkor a (9) sorban a k legnagyobb értéke 2N, továbbá a komplex teljesítmény-amplitúdók számításánál is csak véges számú tagot kell összegezni. Emlékeztetünk arra, hogy ha u(t) és i(t) végtelen Fourier-sorát N-tagúra csonkítjuk, akkor p(t) és így adódó véges tagszámú Fourier-sora nem egyezik meg pontosan végtelen Fourier-sorának 2N-tagú csonkítottjával. Ez vonatkozik a legfontosabb P és S0 összetevőre is, amint az (5)-ből és (l0a)-ból látható. Tellegen tétele értelmében a pillanatnyi komplex teljesítmény minden harmonikus komponense és így maga is additív. A pillanatnyi komplex teljesítmény középértéke a (9)-ből következően az állandó összetevő, vagyis. (II)

3. A pillanatnyi meddő teljesítmény és a meddő teljesítmény Az előzőleg bevezetett pillanatnyi komplex teljesítményre támaszkodva vezessük be formálisan a q(t) pillanatnyi meddő (reaktáns) teljesítményt mint a pillanatnyi komplex teljesítmény képzetes részét: (13) Az így definiált pillanatnyi meddő teljesítmény fiktív teljesítmény abban az értelemben, hogy nem kapcsolódik hozzá munkavégzés. Mivel a pillanatnyi komplex teljesítmény additív, ezért a pillanatnyi meddő teljesítmény is additív. A pillanatnyi meddő teljesítmény is periodikus, többnyire ugyanolyan frekvenciájú összetevőket tartalmaz, mint a pillanatnyi teljesítmény. A pillanatnyi meddő teljesítmény középértéke legyen definíció szerint a Q meddő teljesítmény: (14) Ebből következik, hogy az így definiált meddő teljesítmény a pillanatnyi komplex teljesítmény középértékének képzetes része: (15)

144

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia Mivel U0I0 valós értékű, ezért (11a) értelmében a meddő teljesítmény kifejezése (16) A már bevezetett

jelöléssel a meddő teljesítmény (17)

alakjához jutunk. Az előzőkből következik, hogy az így definiált Q meddő teljesítmény is additív. A pillanatnyi meddő teljesítmény középértékeként definiált meddő teljesítmény (17) szerinti kifejezése megegyezik a meddő (reaktáns) teljesítménynek a szinuszos esetre vonatkozó kifejezésének egyik szokásos általánosításával. Ennek alapján a pillanatnyi komplex teljesítmény választott alakját célszerűnek tekinthetjük. Nyilvánvaló azonban, hogy sem a formai általánosítás, sem a pillanatnyi komplex vagy pillanatnyi meddő teljesítmény bevezetése nem kapcsolódik a teljesítmény olyan, fizikailag alátámasztott értelmezéséhez, amely munkákhoz vagy energiához kapcsolható. Ezt fejezi ki a vonatkozó jogszabályok és szabványok azon rendelkezése, amely szerint (a szinuszos esetre értelmezett) meddő teljesítmény nem watt (W), hanem var (var) mértékegységben fejezendő ki. A pillanatnyi teljesítményben és a pillanatnyi meddő teljesítményben ugyanazok a frekvenciakomponensek lépnek fel, valamelyik teljesítmény-amplitúdó csak kivételesen lehet nulla. Például egy lineáris ellenálláson is fellép pillanatnyi meddő teljesítmény, amelynek középértéke (a meddő teljesítmény) természetesen nulla. 3. példa Határozzuk meg egy G konduktanciájú ellenállás és egy C kapacitású kondenzátor teljesítményeit, ha feszültségük szinuszos: vagyis Ekkor Az 1. példa szerint ekkor az ellenállásra

Az 1. példa szerint a kondenzátorra

Ezek a meddő teljesítmények is additívak, érdekes tulajdonságai vannak (pl. a gyakorlatilag is fontos kompenzáció vonatkozásában), az u(t) és i(t) időfüggvények alapján definiálhatók a Foruier-soros előállítás felhasználása nélkül is, de ugyancsak nem kapcsolódnak a fizikailag értelmes p(t) pillanatnyi teljesítményhez, tehát nem függnek össze munkavégzéssel.

4. A látszólagos teljesítmény A teljesség kedvéért szólunk még a látszólagos teljesítményről is. Ez szinuszos feszültség és áram esetén többféleképpen értelmezhető. A legegyszerűbb az S látszólagos teljesítmény formális definíciója a kétpólus feszültségének és áramának effektív értéke alapján: S=

UI.

(18)

Ez a definíció átvihető periodikus feszültség és áram esetére is, amikor (19) Az így definiált látszólagos teljesítmény nem additív, az egyes kétpólusok látszólagos teljesítményének összege a teljes hálózatra már csak azért sem nulla, mert mindegyik a látszólagos teljesítmény definíciója szerint pozitív. A látszólagos teljesítménynek nincs kapcsolata a munkavégzéssel vagy energiatárolással. Szinuszos esetben a látszólagos teljesítményre más összefüggések is érvényesek, mint például vagy a pillanatnyi teljesítménnyel kifejezve

Ezek bármelyike definíciónak is tekinthető és akkor a többi összefüggés a definícióból származtatható. Ha azonban akár a feszültség, akár az áram nem szinuszos, akkor a háromféle értelmezés nem ugyanazt eredményezi. Mivel a pillanatnyi teljesítmény maximumát vagy minimumát akár a (3), akár bármely más alakjából nem lehet egyszerűen kifejezni, a meddő teljesítményre támaszkodó pedig túlságosan formális, ezért a (18) értelmezés elfogadása látszik a legcélszerűbbnek.

5. A teljesítmények időfüggése A kondenzátornak van pillanatnyi teljesítménye (nulla középértékkel), az ellenállásnak van pillanatnyi meddő teljesítménye (nulla középértékkel). A (17) szerinti meddő teljesítmény az egyes harmonikusuk k=l,2,... szokásos módon értelmezett meddő teljesítményének az összege. A szinuszos esetre vonatkozó összefüggés azonban másként is általánosítható. A [3] vagy [4] szerinti elsőfajú és másodfajú meddő teljesítmény kifejezése

Az pillanatnyi komplex teljesítmény a (6) és a (13) értelmében a p(t) pillanatnyi teljesítmény és a q(t) pillanatnyi meddő teljesítmény összege: (20) A pillanatnyi komplex teljesítmény a (9) szerinti kifejezésében szereplő és a (10) alapján számítható Sk komplex amplitúdók valós és képzetes részére vezessük be a következő jelöléseket: (21a) k= 1,2,...

(21b)

Ezeket felhasználva a pillanatnyi teljesítmény és a pillanatnyi meddő teljesítmény Fourier-sora 2000. 93. évfolyam 3. szám

145

Villamos energia

(22)

(23) A p(t) pillanatnyi teljesítmény integrálja a (0, t) intervallumra megadja a kétpólus által a hálózat többi részéből felvett munkát, amely a P t időfüggvény körül leng. A pillanatnyi teljesítmény ingadozásáról általánosságban keveset lehet mondani, még maximumát és minimumát sem lehet általánosan megadni. Az nyilvánvaló, hogy — a szinuszos esettől eltérően — pmax és pmin meghatározásához nem elegendő a hatásos teljesítmény és a meddő (vagy látszólagos) teljesítmény ismerete. Sem a q(t) pillanatnyi meddő teljesítmények, sem integráljának nincs fizikai tartalma. Összefoglalás Szinuszos feszültség és áram esetén a kétpólus által felvett pillanatnyi teljesítmény (teljesítmény lengő időfüggvénye) jellemzésére a munkához kapcsolódó hatásos (átlagos) teljesítmény mellett a meddő teljesítmény, a komplex teljesítmény és a látszólagos teljesítmény használatos. Bevezethető egy pillanatnyi komplex és egy pillanatnyi meddő teljesítmény is. Általános periodikus feszültség és áram esetén a pillanatnyi A svájci Energiahivatal (BFE) statisztikája szerint 1998. év végén 53000 db hőszivattyú üzemelt Svájcban. Összesen egy GW teljesítménynek felelnek meg. 1998. évben 900 MWó hőteljesítményt nyertek a környezetből. 1990. évvel öszszehasonlítva 60%-os növekedést regisztráltak. (Bulletin SEVVSE 24/99.) Az oktatási Minisztérium az alábbi területeken hirdet fejlesztési támogatásokat: 1. Digitális képi technológiák és alkalmazások program (Képi — 2000). 2. Nagysebességű Internet program (NI — 2000). 3. Információs és kommunikációs technológiák és alkalmazások fejlesztése. IKTA — 2000 tematikus pályázat. 4. Technológia — intenzív mikrovállalkozások kezdeti innovációs feladatainak támogatása. (TECH—START pályázat). 5. Egyedi, nagy értékű korszerű műszerek és K+F eszközök beszerzése.

teljesítményhez rendelhető egy olyan pillanatnyi komplex teljesítmény, amelynek valós része a pillanatnyi teljesítmény, képzetes része nevezhető pillanatnyi meddő teljesítménynek. A pillanatnyi komplex teljesítmény középértéke tekinthető a komplex teljesítmény általánosításának, a pillanatnyi meddő teljesítmény középértéke tekinthető a meddő teljesítmény általánosításának nemszínuszos esetre. Ezek a teljesítmények mind additívak. Az így értelmezett meddő teljesítmény megegyezik annak egyik elterjedt értelmezésével. Valamennyi teljesítmény szinuszos esetben megegyezik a szokásos értelmezéssel. A villamos energetikában a meddő teljesítménynek szinuszos esetben sokféle alkalmazása van, a „meddő gazdálkodás" szinte önálló szakterület. Megvizsgálandó az a kérdés, hogy az ajánlott definícióval értelmezett meddő teljesítmény és pillanatnyi meddő teljesítmény alkalmazható-e ezekre a célokra nemszínuszos periodikus folyamat esetén. Irodalom [1 ] Tóth F.: Egy ajánlás a Fedorov által bevezetett telje komplex teljesítmény fogalmának alkalmazásához. Elektrotechnika 92/12 (1999), 501—503 [2] Fedorov, V. N.: Moshnost tzepey sinusoidalnovo toka. Elektrichestvo 6 (1994), 74—75 [3]

Fodor Gy.: A meddő teljesítmény fogalmának általánosítása. Elektrotechnika 71/3—5 (1978), 121—127

[4] Fodor Gy.—Tevan Gy.: Powers and Compensation in Networks in PeriodicState, Parti. Powers. Archiv fürElektrotechnik 65 (1982)27—33 L. még a [3] és [4] irodalomjegyzékét.

6. EU 5. Kutatási, Technológia fejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjában történő magyar részvétel. 7. Környezetvédelmi Műszaki Fejlesztési pályázat. 8. Csúcstechnológiákhoz kapcsolódó, alkalmazott kutatási-fejlesztési tevékenységet szolgáló beruházások támogatása. 9. Alkalmazott Kutatási Fejlesztési Pályázaton történő részvétel. A pályázati csomag átvehető az OM Kutatásfejlesztési helyettes Államtitkárságon (Budapest V., Szervita tér 8.) vagy letölthető a http:www.ikta.cif.hu/ikta és a http:www.omfb.hu Web címről. (OMK-F hely. Államtitkárság Kommunikációs és Sajtó Főosztály. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a TÜV RHEINLAND Hungária 2000. Február 23—24-én "Fogyasztóvédelem — Piacfelügyelet 2000" nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten a Hotel Gellért Szállóban.

A konferencia célja: — széleskörűen bemutatni az EU piacfelügyeleti és fogyasztóvédelmi követelményeit, a nemzeti rendszereket, a várható kormányzati intézkedéseket, az eddigi tapasztalatokat, eredményeket, — elősegíteni a fogyasztói jogok érvényre jutását a gazdálkodó szervezetek működésében, — felhívni a figyelmet a fogyasztói alapjogok gyakorlati érvényesítésére, a termékek és szolgáltatások biztonságának és minőségének összefüggéseire. A konferencián hazai és külföldi kormányzati tisztségviselők ismert szakemberek tartottak előadást a plenáris ülésen. A megnyitó előadást Dr. Matolcsy György gazdasági miniszter "a Magyar Kormány fogyasztóvédelmi politikája" címen tartotta. Február 24-én a tanácskozás 3 szekcióülésen folytatódott: I. Piacfelügyeleti szekció; II. Fogyasztóvédelmi szekció; ITT. Jogi szekció. Az üléseket kerekasztal megbeszélés követte.

A magyar Elektrotechnikai Egyesület javaslata alapján a MEE Centenáriumához kapcsolódóan 2000. március 14-én a Gazdasági Miniszter Eötvös díjban részesítette Balázs Péter okleveles villamosmérnököt a MEE főtitkárát és Dr. Benkő Imre okleveles gépészmérnököt, c. egyetemi tanárt a MEE Etikai Bizottság elnökét.

146

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia

Műszaki élvonalbeli állomást építettünk Söjtörön

120 kV-os szabadtér

gyűjtősínrendszer

A SAG Magyarországi Elektronikai Létesítményeket Tervező és Szerelő Kft. 1997. július l-jével alakult meg a németországi SAG (jelenleg TESSAG) 100%-os tulajdonú, magyar munkaerőt foglalkoztató leányvállalataként. A SAG 1916 óta működő nagy hagyományokkal rendelkező cég, saját K+F részleggel. Az anyacég teljes knowhowja a leányvállalatok rendelkezésére áll. A SAG Magyarországi központja Budapesten működik és szervezetileg két kirendeltségre oszlik. A Budapesti és Miskolci kirendeltségek, teljes körű szolgáltatást biztosítanak: — Nagy- és középfeszültségű alállomások tervezésében és kivitelezésében. — Nagy- és középfeszültségi! hálózatok létesítésében. — Projektvezetés, finanszírozás és fővállalkozás. Az eddigi projektek jelentős hányada az ELMÜ Rt. és ÉMÁSZ Rt. lerületére esik, de vállalati stratégiánk része, hogy az egész ország területére kiterjedően vállalkozunk. Ennek a célkitűzésnek jegyében vettünk részt az Ajka—Celldömök (ÉDASZ) távvezeték, illetve Nádudvar (T1TÁSZ)) állomás kivitelezési munkáiban. A továbbiakban a DÉDÁSZ Rt. területén elvégzett Söjtör 120/20 kV-os transzformátor állomás villamos technológiai szerelés és 120 kV-os távvezeték beforgatás kivitelezését mutatjuk be, amelyet az SAG Magyarország Kft. fővállalkozásban végzete el. A DÉDÁSZ Rt. 1998-ban közbeszerzési eljárás keretében hirdette meg Söjtör 120/20 kV-os transzformátor állomás létesítését. Az új állomás helyét a meglévő — 1952-ben épült — 120/35/20 kV-os berendezés tőszomszédságában lévő domboldalon jelölték ki, ahová egy 8 mezős 120 kV-os kétgyűjtösínes kapcsolóberendezést 2 db transzformátor mezővel és 20 kV-os egysínes 20 mezős belsőtéri tokozott berendezés létesítését írták elő. A létesítési tenderkiírásra 5 cég nyújtotta be ajánlatát. A vállalási ár, határidő, műszaki tartalom és referenciák együttes értékelése után a kivitelezést az SAG Magyarország Kft. nyerte el. Feladatunkat az alábbi munkák képezték: — A komplett létesítmény villamos technológiai kiviteli és leszámolási terveinek elkészítése. — 120 kV-os berendezés teljes primer és szekunder szerelése. — 20 kV-os belsőtéri tokozott kapcsolóberendezés telepítése és kábelezése. — Védelmi—irányítástechnikai relészekrények telepítése és kábelezése. — Segédüzem szállítása, helyszíni szerelése, kábelezése.


120 kV-os szabadtér

sínáthidaló mező

— A régi állomást tápláló 3 db 120 kV-os távvezeték átforgatása az új létesítményhez. A kivitelezéshez a 120 kV-os kapcsolókészülékeket és a transzformátorokat a DÉDÁSZ Rt. a helyszínen biztosította. Az állomás védelem/irányítástechnika rendszerét és a középfeszültségű kapcsolóberendezést az ABB Energir Kft. szállította, a " B " színtű terveket az ERŐTERV Rt., mint generáltervező szolgáltatta. A létesítés indító megbeszélésére 1998. október 2-án került sor, ahol a készrejelentés időpontját 1999. április 30-ra dátumoztuk. A kivitelezésre elvárt rövid határidő, a Budapest—Söjtör 270 kmes távolság és a kemény tél sok szervezési feladat sikeres lebonyolítását követelte meg a szakembergárdánktól. A tervezési, előkészítési, helyszíni szerelési és szállítási feladatokat a megrendelővel egyeztetett részletes ütemtervben rögzítettük. A munkát a primer kiviteli tervek elkészítésével kezdtük annak érdekében, hogy a helyszíni technológiai szereléshez a tüzihorgonyzott acélszerkezetek és szerelési anyagok maradéktalanul rendelkezésre álljanak. Ezt követően a szekunder kivitelei tervek készültek Windows alapú OmegaCad tervezőprogrammal, gondosan ügyelve arra, hogy azok a szerelés minden fázisában generálhatóak maradjanak. Budapesti telephelyünkön készre szereltük az összes szabadtéri elosztó szekrényt és bevizsgálva szállítottuk a helyszínre. A kivitelezés során eleget kellett tennünk a megrendelő által megfogalmazott szigorú műszaki követelményrendszernek, amely tartalmazta a Bayernwerk Rt. előírások adaptálását a magyar 120 kV/KÖF alállomásokra vonatkozóan. Ebben segítségünkre voltak a SAG Németország Kft. szakemberei, akikkel a teljes munkafolyamat során szoros kapcsolatban álltunk. Megítélésünk szerint az így szerzett tapasztalatokat a jövőben kiválóan fogjuk tudni hasznosítani hasonló jellegű feladatok esetén. A teljes munkafolyamat alatt számíthatunk a DÉDÁSZ Rt. műszaki és gazdasági szakembergárdájának segítőkész együttműködésére, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a munka mindkét fél számára sikeresen zárulhasson. A több szálon futtatott hatékony munkavégzés eredményeként — a hosszú tél ellenére — sikerült a teljes szerelést a vállalt határidőre elkészítenünk és üzembe helyezésre átadni egy korszerű készülékekkel megszerelt, számítógépes üzemirányítási! technikai élvonalbeli távkezelt transzformátorállomást. Témával kapcsolatban bővebb információt ad: Király István Tel.: 238-3920

147

Villamos energia

Mágneses hajtású középfeszültségű vákuum megszakítók A vákuum megszakítók gyors tovább fejlesztésének újabb határkövéhez jutott az ABB. A fej lesztési célkitűzések között jelentős szerepet kapott a valóban karbantartás mentesség elérése, a megszakítók dielektromos tulajdonságaink javítása, az élettartamok hosszabbítása és nem utolsó sorban a pólusok mechanikai ellenállóképességének fokozása. A fejlesztés jelentős területei: —a hajtásnál a rugóerőtárolós motorhajtás helyett, megfelelően kiképzett állandó és változtathatóan gerjeszthető mágneseket alkalmazva egyetlen mozgó alkatrésszel működő megoldás, —a vákuum oltókamra beöntése műanyag házba, —relék helyett szenzorok alkalmazása, —működtetés függetlenítése a hálózattól egy energia tároló közbeiktatásával. Az új megszakító típus jelzése: VM1. A fejlesztési eredményeket a mellékelt ábrák, illetve képek mutatják. Az állandó mágnes és a benne található armatura, a ráépített két tekerccsel biztosítja a kapcsoló be, illetve ki helyzetét. A két tekercs egyikének az állandó mágnes koercitív erejét meghaladó gerjesztése végzi a kapcsoló, illetve a vákuum oltókamrában található mozgó érintkező működését. A kapcsoló alkatrész igénye 40%-a a korábbi típusnak. Ez egyrészt a hajtási 148

VM1 típusú vákuum megszakító

1. ábra. Az új megszakító metszete. A hajlíts és a pólus, összekötve a közvetítő karral

energiaigény jelentős csökkenése, valamint a mozgó, súrlódó, kopó alkatrészek elmaradása miatt növeli a kapcsoló élettartamát, másrészt elmaradhat a hajtás karbantartás igénye.

A hajtási energia folyamatnak lényeges eleme az erőtárolást képviselő kondenzátor. Ennek kisülése biztosítja a működést végző tekercsek gerjesztését. A kondenzátor élet-


2. ábra

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia tartama 35—40 év. Egy inverteren keresztül állandó feltöltést kap. Feltöltése 10 mp alatt történik és kb. 2 A-t vesz fel a hálózatból. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a segédfeszültség kimaradása esetén a kondenzátorban tárolt energia mégegykapcsolásiciklusteltud végezni. Egyébként 200mp alatt kisül. Említésreméltó a megszakító helyzetét rögzítő tartási energia igény ami nem több, mint 4 watt. A kondenzátorban tárolt energia 200 Joule. A vákuum oltókamra e kapcsolónál be van öntve műgyantába. Ez fokozza a külső mechanikai hatásokkal szembeni védelmet. Ami azonban lényegesebb kérdés, a potenciál viszonyok határozottabbá válnak. A szigetelési körülmények jobbak, a szivárgási áramok csökkenése számottevő. A kapcsoló elektromos vezérlésének a sémáját a mellékeli ábra mutatja. Lényeges, meghatározó elemei:


4. ábra

•az inverter, amely függetlenül a primer, segédüzemi feszültségtől a kondenzátornak mindig 80 Volt feszültséget biztosít, •a szenzorok, amelyek a relék helyett, lényegesen kevesebb energiát igényelnek, egyébként mindazon igényeket tudja teljesíteni, amelyek-

kel a rugóerőtárolós motorhajtású kapcsolók rendelkeznek. A jelenleg kapható kapcsolók adatait a 4. ábra mutatja. Rendkívül fontos körülmény, hogy a VMI típusú megszakító külső méreteiben teljesen kompatibilis az ismert VD4 típusú sorozattal.


3. ábra


149

Villamos energia

MAT-POST99 A Francia Elektrotechnikai, Elektronikai és Informatika-, és Kommunikációtechnológiai Egyesület 1999. november 18—19-én Lyonban tartott nagy- és középfeszültségű alállomás konferencia előadások rövid összefoglalói A két napos előadássorozat első napján a középfeszültségű témákban 4 szekcióban -M1, -M 4, a második napon nagyfeszültségű témákban 4 szekcióban -H1, - H 4 kerültek lebonyolításra. M 1.1 KöF/KiF közcélú elosztó állomások: fejlesztések, perspektívák C. Guillaume (EDF-DIV. R&D), P. Lauzevis (EDF GDF CETE) A franciaországi villamos elosztás fejlődésével való azonosuláshoz kapcsolódóan az EDF kifejlesztett egy új KöF/KiF közcélú elosztó állomás csoportot. Az állomások és tartozékaik a telepítési helytől és azok jellemzőitől és specifikus követelményeitől függően lettek kialakítva és optimalizálva. Ily módon három telepítési hely csoportot alakítottak ki. Megjegyezzük, hogy a koncepció különösen figyelembe vette a kWh elosztási költségeivel való jobb gazdálkodást, a szolgáltatás színvonalának növelését, a javak és a személyek biztonságának emelését és a környezeti hatások csökkenését. M 1,2 Közelítési rendszer a nagy-/kisfészültségű kihelyezett alállomások biztonságának és megbízhatóságának növelésére. J. F. Faltermeier ( Transfix) Ez a tájékoztatás a franciaországi vidéki kihelyezett egyszerűsített alállomások legutóbbi fejlesztését ismerteti. A biztonság és megbízhatóság közelítési rendszer a saját védelmét tartalmazó új műszaki szintű transzformátor és új kisfeszültségű kapcsoló generáció kifejlesztéséhez vezetett. Így lehetővé vált a berendezés villamos kapcsolását egyszerűsíteni és az alállomás költségét csökkenteni. A vidéki alállomások esetén túl ilyen fejlesztés alkalmazható nagyobb teljesítményű berendezésekben, amivel más társaságoknál már találkoztak. M 1,3 SF6 szigetelésű kompakt egységek új sorozata.

B.Joyeux-Bouillon, P.Bailly (ALSTOM T&D)

A szerzők indokolt lépésekkel be kívánják mutatni azon meggondolásokat, amelyek az energiaelosztó kompakt egységek új választékához vezettek. Az utóbbi években a vevők azért bővítették ki a meglévő kompakt egységek választékát, hogy sokféle kapcsolású középfeszültségű energiaelosztást tudjanak megvalósítani. Az ALSTOM T& D tehát bemutatta a végrehajtott szerkezeti változtatásokat, amellyel optimális új gyártási megoldásokat keresett azért, hogy az előzőekben bemutatott nagy választék gyártását lehetővé teszi. A különböző részek mértezését számítógép segítségével valósították meg, figyelemÖsszeálliltatta: Phillipovich Győző, Fehér György

150

be véve a tervezők tapasztalataiból adódó feltételeket. A termékeket az IEC szabványokban előírt vizsgálatokkal minősítették. M 1,4 Középfeszültségű SF6 kapcsolóberendezés: Optimális közép-/kisfeszültségű alállomás Y.J. Blanc, G. Perrissin (Schneider Electric) Az SF6 gáz tulajdonságai lehetővé teszik sokkal kompaktabb és gazdaságosabb kapcsolóberendezést, mint hagyományos légszigetelésű elemek esetén és sokkal nagyobb a biztonság, mint olaj alatti elemeknél. A kompakt ( RMU ) kapcsolóberendezésnek a környezetre való hatásának tanulmányozásánál összehasonlítást tettek egy hagyományos (RM6 ) és egy SF6 változat között. A műszaki-gazdasági tanulmány eredménye azt mutatta, hogy az SF6 alkalmazása a tömeg és a költség jelentős csökkentését teszi lehetővé és igazolta ennek a műszaki megoldásnak a fontosságát, amely optimálisnak és környezetkímélőnek bizonyul. M 2.1 Fém burkolatú KöF előregyártott táblák: gyakorlati tapasztalatok, fejlesztés M. Oddi (EDF GDF-GAA) Az EDF korábbi KöF betápláló alállomásaiban található működési egységeire vonatkozó műszaki kiválasztási elveket 1972ben rögzítették. Mára egy új, a jelenlegi igényekhez jobban alkalmazkodó készülék generációt fejlesztettek ki. Az új specifikáció az üzemben lévő eszközökre vonatkozó gyakorlati tapasztalatokra épülő adatok elemzésére támaszkodik. Ez lehetővé tette olyan termékek kifejlesztését, amelyek megfelelnek az érvényben lévő nemzeti, európai és nemzetközi szabványoknak és ajánlásoknak, az optimális karbantartása miatti megbízhatóság következtében általánosságban olcsóbbak és a kezelő személyzet hozzájuk való férése biztonságosabb és a szigetelési meghibásodásokkal szemben ellenőrzött körülményekkel rendelkeznek. M 2.2 Ív/anyag kölcsön hatásának tanulmányozása egy KöF cella belsejében P. Chévrier (Schneider Electric) Egy a belső meghibásodás következtében a villamos ív által a közelében lévő anyagokra gyakorolt hatás vizsgálatát végezték el a nyomás növekedésére és a kilépő gáz hőmérsékletére irányulóan. A vizsgálatokat egy újra felhasználható, RMU típusú maketten végezték el. A nyomás, a hőmérséklet és az anyagok eróziójának a mérését rendszerességgel végezték el a különböző anyagokra hatást gyakorló ívek esetén. Az eredmények azt mutatják, hogy az ív a legjellemzőbben az energiája függvényében fejti ki a hatását a különböző anyagokra, növeli a nyomást a makett különböző elemeiben és befolyásolja a kilépő forró gázokat. A kísérleti tanulmányt összekapcsolták egy hidrodinamikus modellezésen alapuló ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia számszerű tanulmánnyal. A kettő közötti összehasonlítás igazolja a modellezést és lehetővé teszi a meghibásodás alatti fizikai jelenségek megértését. M 2.3 KöF elosztó táblák hő diagnosztikája: egy gazdaságos, biztos és optikai érzékelőn alapuló megoldás C. Petit (Schneider Electric) A KöF alállomások vezető szerkezeti részeinek hőmérséklet felügyelete a legjobb módszer a vezetési hibák érzékelésére, amelyek dielektromos átívelésekhez vezethet. A bemutatott berendezés egy optikai hőmérséklet érzékelőn alapul. Egy KöF cellát akár 12 érzékelővel is el lehet látni teljesen szigetelt módon, amely nem változtatja meg a dielektromos szilárdságot. Az érzékelők teljesen passzívak, amely nagy megbízhatóságot ad és az élettartamuk kompatibilis a készülékek élettartamával. Ennek a berendezésnek az a különlegessége, hogy első ízben felel meg teljes mértékben az üzemvitelesek szükségleteinek, mivel megbízható módon, az adott szolgáltatáshoz képest elfogadható áron valósítja meg a készülékek állandó felügyeletét. M 2.4 Irányított hiba jelző kompenzált KöF hálózatok számára M. Molés (Fuerzas Electricas de Andora-FEDA), JP.Mura (Soulé Bardin) 1995-ben a CIRED hiba kezelési munkacsoportja (WG03) eldöntötte: „hiba jelzők alkalmazásának elsődleges baja, hogy nincs irányt érzékelő része, ami a kompenzált hálózatokon a legfőbb követelmény." Ez a megoldás létezik. Ez a cikk bemutatja a kísérletet és a három évig tartó, a FEDA és a Soué-Bardin közös fejlesztésének eredményét. Az irányított hiba jelző segítségével kapott kézzel fogható adatokat közre adjuk. M 3,1 Belső védelemmel ellátott transzformátor P. Fottiot, S.Melquiond (ALSTOM T&D) Vidéki és elővárosi felállításra szánt ALSTOM belső védelemmel ellátott transzformátor aktívan védett a belső kialakuló hibával ( zárlat, szivárgó áram ) kockázatával szemben. Ezeket semlegesíti egy beépített HVA biztosító és rövidrezáró szakaszoló jó párosítása. Saját magát a hálózattól lekapcsolva hozzájárul az üzem folyamatosságának javításához. M 3,2 Dyn kapcsolású közép-/kisfeszültségű transzformátorok bekapcsolási árama R:Dides, D:Uhde (ALSTOM T&D) Az elosztó transzformátorok technológiájának fejlődése a bekapcsolási áramának megnövekedését hozta magával. A korszerű modellezést eljárások ennek a legnagyobb és a csillapodás utáni értékeit pontosabban előre meg tudják határozni. Ez a fejezet ennek szimulációnak háromfázisú új közelítését írja le, felhasználva a mágneses és villamos analógiákat és számításba veszi a mágneses kör hiszterézisét. A számításnak eredményét összevetve a vizsgálatokkal egyértelművé vált, hogy az áram értéke sokkal nagyobb, mint azt várták. M 3,3 Belső védelemmel ellátott transzformátor J: Wild, M:Sacotte (France Transfo ) A folyadéktöltésű elosztó transzformátoroknál a folyadék jelenléte bizonyos környezeti kockázatot jelent és a hálózat üzemel2000. 93. évfolyam 4. szám

tetőit a biztosabb termékek iránya felé terelik. Ettől a szemlélettől függetlenül FRANCE TRANSFO az EDF-el együttműködve javasol egy belülről biztonságos transzformátort. A problémakör és a világ belülről védett transzformátorainak ismertetése után a szerző bemutatja és kifejti a feltétfüzet célkitűzésének elérésére elfogadott megoldásokat. M 3,4 Az elosztó transzformátorok középfeszültségű biztosítóinak modelezése. S.Melquiond, R. Dides (ALSTOM) Az áramkorlátozó középfeszültségű biztosítókat egyre pontosabban modelezik. Ez a modellezés minden funkcióra kiterjed, amit betölt és az ívoltó közegként felhasznált szilikonhomok jelenléte ad. Jelen beszámoló a legutóbb kifejlesztett számítási eljárást, a felhasználási területét és pontosságát mutatja be és ezen terület jövőjét felidézi. M 4,1 Az elosztó hálózati túlfeszültségkorlátozók: Hálózati és szélsőséges vizsgálati feltételek esetén a jellemzői. B.Richter, P.Gourmet (ABB HVT) — Szilikon házban kiöntött fémoxid túlfeszültségkorlátozók az elosztó hálózatban különböző környezeti igénybevételnél a legjobb jellemzőket igazolták. —A különleges vizsgálatok bemutatták a nedvességgel és különböző hőmérsékletváltozás szembeni ellenállását. —Egy robbanás elleni koncepció a túlterhelés esetén a szilánkmentességet biztosítja. M 4,2 Automatizált alállomás modul: Válasz a nemzetközi elvárásokra. A:Viseux, D:Yuan (ALSTOM) A másodelosztó közép-/kisfeszültségű alállomás az összekötőegység a középfeszültségű hálózat és a fogyasztó között. Ezeknek az alállomásoknak a felépítése az üzemeltetők számára nagyon nagyfokú biztonságot ad, és a megbízhatósága a villamos ,, tennék" minőségét garantálja. Az elosztó hálózat minden szintjén ez az alállomások távvezérlésére és automatizálására egy jobb minőségű termék. M 4,3 SANDRA Automatzált hálózati analízis rendszer. X.Mercier (Soulé Anpico) —Amikor a villamos elosztó hálózaton egy zavar lép fel, az eszközöknek gyorsan meg kell állapítaniuk a baj okát és helyét. —Egy megoldás a HTB/HTA transzformátor állomások beépített zavarírójának felhasználása. A SANDRA idővezérelt modullal való kiegészítés néhány percen belüli jelenségelemzést, azonosítást és hálózati helybehatárolást tesz lehetővé. M 4,4 Szolgáltatások: A hálózati jellemzők egy lényegbevágó eleme J.C. Ianeselli, Th.Rutge (Schneider Electric) Egy hálózat jellemzője a rendelkezésre állás, a minőség és a költségek. Milyen szintű legyen egy új egység, ez idővel leértékelődik. Ugyanúgy a hálózat kihasználásának fejlődése a jó működés határát érheti el. A pontos diagnosztika és az ajánlások kidolgozásán alapuló korszerűsítési és optimalizálási struktúra lépéseket javasolva a szolgáltatások lehetővé teszik a hálózat jellemzőinek biztosítását annak egész élettartama alatt. 151

Villamos energia H 1.1 NaF alállomások egyszerűsítésére való törekvések Y. Doin. J.Barbier (Schneider Electric) A villamos energia társaságok egyik legfőbb problémájává lett, hogy az alállomások teljes élettartama alatt minimalizálják a tulajdonos költségeit. Az egyszerűsítések ma az alállomás építészetében, valamint a különböző funkciók megvalósítására kialakított technológiai megoldásokban lehetségesek. A megbízhatósági és rendelkezésre állási összehasonlitó számítások lehetővé teszik a hagyományos H elrendezésű alállomások és az egyszerűbb Y elrendezésű alállomások összehasonlítását. Úgy tűnik, hogy a rendelkezésre állási arány mindkét elrendezésnél azonos a szükséges javítási idők szempontjából. Második egyszerűsítési lehetőség a csoportosított funkciójú készülékek, úgy mint a kombinált szakaszoló/földelő szakaszoló alkalmazásában rejlik. H 1.2 Fém tokozású alállomások: legutolsó fejlesztések és kilátások JM.Delcoustal, A. Ludwig (Alstom) A fém tokozású alállomások kifejlesztését a következők indokolják; teljesítmény növelés, specifikus anyagok gyártása, megbízhatóság és rendelkezésre állás növelése, NaF interfész szabványosítása, új NaF koncepció bevezetése, elektronika alkalmazása. H 1,3 Fémtokozott alállomások: A számjegy vezérlésű mezők felé. S.Gens, D.Mulatier (SchneiderElectric) A mai műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy a fémtokozott alállomásokba az érzékelők új generációját ( feszültség, áram, SF6 sűrűség, készülékútja ) beépíthessük, amelyek alacsony szintű numerikus vagy analóg jeleket szolgáltassanak. Ezek az új érzékelők az üzemeltetők számára sok előnyt nyújtanak, nevezetesen az adatgyűjtési lánc megbízhatósága és berendezése fejleszthetősége, hála a könnyű megszokáshatóságnak, növekszik. Másfelől előnyös gazdaságosság oldaláról a térfogat és a kábelezés csökkentésével. Mindegyik érzékelőnél számos műszaki megoldás létezik, Schneider Electric ezt a választékot kínálja és igazolja. Meg kell jegyezni, hogy az érzékelők ezen generációja a fémtokozott berendezések mezőinek fejlődésében csak a numerikus átvitel első lépcsőt jelentik. H 1.4 Német villamos társaságok tapasztalatai a PSEM ? üzemelő teljesítményeiről G.Balzer (Darmstadt University of Technology), C. Neumann (RWE Essen). A.Strnad (Energie-Versorgungs Schwaben AG. Stuttgart) A jelentés 17 SF6 berendezést használó társaság vita fórumán elhangzott vélemények eredményeit képviseli. Részletesen elemezték a méreteket és az alállomások viselkedését hiba esetén. A meghibásodásokat összehasonlították és értékelték a CIGRE második felmérésével. A különböző felhasználók jelzései alapján jellemző megállapításokat lehetett kapni, amelyek különösen érdekesek az üzemvitel és a méretek tekintetében. H. 1.5 Rövidzárlati áramok alakulása a NaF és NnaF alállomásokban: folyamat és megoldás J. Maire, H.Canonge, G. Declercq. T. Bedier, D. Robert, (EDFDIV.PTH), A. Sabot (EDF-DIV. R&D) A rövidzárlati áramok nagysága általában növekvő tendenciát mutat különösen az új termelők rácsatlakozása miatt. Ebben a

L52

helyzetben meg kell vizsgálni az alállomások méreteit a jelenlegi gazdasági korlátok a gyakorlati visszajelzések tükrében. Ez a cikk leírja azt a megközelítést, amellyel a rövidzárlati áramok jellemzői a lehetséges legpontosabban meghatározhatók és hogyan biztosíthatók, hogy az alállomás méreti és az üzeme kompatíbilis legyen ezekkel az értékekkel. Ha ez nem így történik, akkor különböző megoldások jöhetnek számításba és azokat specifikusan tanulmányozni kell, hogy kiválasszák a legjobban megfelelőt. A megszakítók mérete és a struktúra mechanikai állapota jelentősen fejlődött a problémában elfoglalt fontosságuk miatt. H 1.6 PS200: Levegő szigetelésű, beltéri, előre gyártott, NaF/KöF alállomások új generációja G. Thomasset (Schneider Electric) Felsoroljuk emlékeztetőül a PS 200 fejlesztésénél szem előtt tartott alapvető előnyöket: Csökkentés: befoglaló méretek, költségek, szállítási határidők és helyszíni szerelés. Növekedés: alállomás rendelkezésre állása, üzemvitel biztonsága. Egyszerűség: üzemvitel, karbantartás, környezetbe való beillesztés. A környezetbe való beilleszkedés és a beltéri NaF/KöF alállomások árának kedvezőbbé tételére Schneider javasolja a csökkentett méretű, levegő szigetelésű, előre gyártott aláliomások új generációját a: PS 200 alállomást. H 2,1 A kompozit házas túl feszültségkorlátozók új alkalmazása Ph. Macor (EDF-DIV. PTH), S:Sadavic ( Sadovic Consultant), S;Tartier (Sediver) F:Maciela ( EDZ-DIV R&D ), L:Gourit (EDF-CNIR/DL) A kompozit anyagok és a műgyanta ház bevezetésével a fémoxid túlfeszültségkorlátozók technológiája a legutóbbi években alapvetően megváltozott. Az első kompozit túlfeszültségkorlátozók az elosztó hálózatban a 90-es évek elején jelentek meg. A középfeszültségű jó tapasztalatok után már nagyfeszültségre is kiterjedt a fejlesztés. Ezeket a túlfeszültségkorlátozok bizonyos távvezetékek kiegészítő minőségjavítására alkalmazták. Az EDF több éve kifejlesztett informatikai rendszert a távvezetékek-rendszerekre, amellyel műszaki-gazdasági optimalizációval döntik el a túlfeszültségkorlátozók alkalmazását. A kompozit túlfcszültségkorlátozókon való alkalmazásra több példát mutatnak be. H 2,2 A hálózati elemek gyártmányminó'sége és a megbízhatósági előírások közötti kapcsolat. G: Desquilbet, J.M.Michalak, P.Carer (EDF-DIVR & D) A villamos hálózati elemek biztonságának növelésére az EDF a megbízhatósági valószínűségi számításon alapuló eljárást alkalmaz. Az első bemutatott eljárás, amit valószínűségi célú eloszlásnak neveznek, lehetővé teszi az EDF vevőinél a meghatározott szállítási minőségi célok és a hálózati elemek megbízhatósági előírásai közötti kapcsolatot kialakítását. Bemutatják ennek alkalmazását a nagy-/középfeszültségü alállomások jövendő védelmi és középfeszültségű számítógépes vezérlés (PCCN rendszer) megbízhatóságának igazolására. A második a TOPASE logisztikát alkalmazza, amely a különböző alállomás elrendezések összehasonlítására egy villamos alállomás megELEKTROTECHNIKA

Villamos energia bízhatóságát számítja ki az elemeinek megbízhatóságától kiindulva. M 2,3 Új elemek a teljesítményfluxus szabályozására: Fázistoló-transzformátor és a soros kompenzáció eszközei. F_Perrot, J:C:Ribout(ALSTOM), D.Daniel (EDF-DIV R&D), D.Lachenal (EDF-DIV,PTH) 1. Rész : Ez a cikk a működési elvet írja le és a hálózati teljesítmény fluxus elosztásának megjavítására szolgáló elemek alkalmazására ad példákat. Jelenleg 2 elemtípust terveznek vagy építenek be a hálózatba: soros tekercset és a fázistoló transzformátort. A soros tekercs alkalmazási példái a légvezetékekkel párhuzamos föld alatt elhelyezett kábeles kompenzációkra vonatkoznak. A soros tekercs a föld alatti kábel túlterhelését kerüli el, ennek impedanciája kisebb, mint a légvezetéké. A második alkalmazási példa fázistoló transzformátoros átmenő teljesítmény szabályozásra vonatkozik. A Pragneres fázistoló transzformátor az első ilyen típusú készülék a francia hálózatban. 1998 októbere óta üzemel és a spanyolországi tranzit átvitel 200 MW-os növelését tette lehetővé új összekötés létesítése nélkül. 2. rész : —Bár a fázistoló transzformátorból keveset alkalmaztak eddig, sok változata van —Az EDF Franciaországban először állított fel ALSTOM gyártású D.M.C. állandó modulú fázistolót —A fázistoló soros impedanciája a légvezetékben lehetővé teszi az átmenő teljesítmény megváltoztatását a fázisszög szabályozásával igen rövid idő alatt. H 2,4 Szinkronozáltan működtetett megszakítók tapasztalatai a NGC (Nagy Britannia) és EDF (Franciaország) hálózatokon. J.M. Willieme, A.Penfold, C. Baudart (ALSTOM), Th. Bédier (EDF-DIV, PTH), M.Waldron (NGK) A kondenzátortelepek, söntfojtó tekercsek, üresenjáró transzformátorok, és üresen járó távvezetékek be- és kikapcsolása jelentős tranziens feszültségeket és áramokat gerjeszt Ezeknek a jelenségeknek a hagyományos úton való korlátozásához egy változat a megszakító szinkron működtetése. A szinkronizáció elve, hogy mindegyik fázis be- és kikapcsolásához az áram- és feszültséghullám legkedvezőbb pillanatát válasszuk ki. Ez a legkedvezőbb pillanat függ a megszakító által kapcsolandó terhelés jellegétől, és attól a jelenségtől, amit korlátozni szeretnénk. Az RPH2 működtető, amely sok villamos hálózatban üzemel, a nagyfeszültségű megszakító bekapcsolásának és kikapcsolásának szinkronizálását lehetővé teszi. Az NGC és EDF hálózaton üzemi tapasztalatai jó eredményeket mutat aláhúzva a jellemzők kiválasztásának, szabályozásának és kiigazításának ( hőmérséklet, feszültség, nyomás ) fontosságát. H 2,5 A környezeti új igénybevételekre és a gazdaságosságra adott válasz: A kompakt alállomások. Ph. Roussel, F.Dianain, W Wagenbach (ALSTOM) A villamos piac deregulációja, a környezeti igénybevételek, a biztonság és a műszaki fejlődés lényeges változást hozott az alállomások tervezésében és megvalósításában. Az alállomások 2000. 93. évfolyam 4. szám

elemeinek követniük kell ezt a fejlődést és az új igénybevételeket. A nagyfeszültségű elemek gyártói az új megoldási javaslatokat adtak, amelyek megfelelnek mindezen igénybevételekre: A rendszer alapja egy forgó megszakító vagy ugyanaz a készülék különböző feladatokat lát el, megvalósítva egy kompakt alállomást, amivel a talaj igénybevételét korlátozza és a kompakt megjelenést ad. Az elemeket elektronikus állapotjelzéssel el lehet látni. Az elektronikus áramváltó megjelenése, amelyet a nagyfeszültségű részen helyeznek el, az alállomás költségcsökkentést teszi lehetővé. Mindezek a felhasználók fejlesztési igényeit kielégítő megoldásokat tesznek lehetővé, csökkentve a költségeket és megtartva az üzemeltetők szokásos gyakorlatát. H 2,6 A gyűjtősínek feszültségmentesítése: Távvezérelhető szekrény kifejlesztése M.Devecis (EDF-DIV, PTH), F.Mees (SDCEM) —A távolsági összekötés lehetővé teszi a helyreállítási idő és az üzemeltető személyzet útvonalának baleseti kockázat csökkentését. —Az UTE C 18-510 alkalmazása, amely nem írja elő a földelést a szigetelés első lépésében megengedi az összekötés egyszerűsítését. —Azért, hogy a táv- és helyi összekötés azonos művelet legyen, az EDF távvezérelhető szakaszolószekrényt fejlesztett ki. H 3.1 Elektronikus felügyelet: NaF megszakítóknál való felhasználás JP.Dupraz, C.Baudart (Alstom), A.Schiemann (Alstom Kassel) Az elektronika megszakítók szekunder berendezéseiben való alkalmazásának a fő célja a költségek csökkentése. Az állapot felügyelet lehetővé teszi a karbantartási költségek csökkentését a megelőző karbantartás technikájának bevezetése következtében. Ennek a technológiai fejlődésnek a sikere a megszakító által ellátandó funkciók világos azonosításának köszönhető. Ez lehetővé teszi a szállítási határ és a pontos interfész meghatározását és az egész együttes egymás közötti átjárhatóságának a biztosítását. A bemutatott koncepciókat a helyszínen a következő két rendszer alkalmazása jelenti: — SF6 felügyelő rendszer, amely lehetővé teszi az áram küszöbök előzetes átállítását, — SF6 felügyelő rendszer, amely a vasúti hálózaton alkalmazott megszakító villamos kopására irányul. Ezek a rendszerek egyszerűek és egyszerűen beépíthetők, beleértve a már üzemelő megszakítókat is. A gyakorlat minden érdeket megmutatott a karbantartások segítésére való alkalmazáshoz. H 3.2 SF6, három pólusú, NaF, Ön nyomásos megszakító H-H.Schramm, H. Knobloch, H. Marin, P. Stenzel (Siemens Berlin) Ez az első hengeres kifúvós 245kV/50 kA-es megszakító a világon, amely fő érintkezőinek a sebessége viszonylag alacsony. Ez a kialakítás az ív húzó érintkezők ellentétes mozgásának és a megszakító rövidzárlati áram nagyság és a névleges áram érték növelését lehetővé tevő védő elektródáknak köszönhető. 153

Villamos energia H 3.3 Numerikus eszközök használata a NaF megszakítókban a megszakítás optimalizálására Ph. Robin-Jouan (Alstom) A megszakítás lefolyások modellezése nagyon értékes eszköz a nagyfeszültségű megszakítókat fejlesztő mérnökök kezében. A villamos ív jelenlétében lezajló megszakítási komplex jelenségek meghatározó tényezői biztosítják a megszakítást vagy annak sikertelenségét. Ebből következik, hogy a szimuláció általi megközelítés nagyon érdekes az általa okozott vizsgálatok csökkentése, a gáz összetételének jobb elméleti megismerése és az oltó kamrák optimális kialakításának tanulmányozása terén. A bemutatott numerikus eszköz az ilyen típusú tanulmányozásokhoz adaptálódik az ipari interfészének és az alkalmazott megoldási moduloknak. Nem csökkenti ennek az értékét, hogy a szimuláció nem tudja tökéletesen leképezni a hő megszakítást. Valójában ez a jelenlegi szimulációkban nehezen figyelembe vehető számos más tényezőtől függ. H 3.4 Kísérleti és numerikus kutatások az ív fúvóka szerepére az SF6 megszakítókban P. Chévrier (Schneider Electrique), P. Scarpa (Université de Liége) Ez az előadás az SF6 megszakítókban lévő ív-szigetelő anyag szerepére irányul. A kísérletezés és a numerikus modellezés együttes használatára alapul. A kísérleti vizsgálatokat illetően ez lehetővé teszi a különböző feltételek mellett a levágási arány megállapításához a megmérhető veszteségen kívül egy olyan módszer kidolgozását, amely hatásos és eredeti, az infravörös technikán nyugszik, lehetővé teszi a szigetelő fúvókán beeső energia fluxus megmérését a valóságos megszakítási müveletek során. A numerikus modellezést illetően bevezetésre került egy ív-szigetelő kölcsönhatás modell, amely a Navier-Stokes egyenlőségeken (2D kompresszibilitáson) nyugvó számítási módszeren alapul. Lehetővé teszi a levágási hatások szimulálását: pl. számszerűsíti a nyomás növekedést, valamint követi a szerves gőzök mozgási pályáját, és az ív plazmába való behatolásukat. 11 3.5 Opto-elektronikus mérő átalakítók működési biztonsága M. Dhaussy, F.Martin, C.Moreau (EDF-DIV. R&D), P.Tantin (EDF-DIV. PTH), D.Chatrefou, J. Mironneau, T. Jung, JP.Dupraz (Alstom) A Rogowski tekercsű áramváltók és a Faraday hatás valamint a Pockels feszültség jobb megismeréséhez az EDF és az ALSTOM egyesültek, hogy megvalósítsanak egy biztos működési előzetes tanulmányt egy meglévő prototípusokra alapozva. Ez a tanulmány azt mutatta, hogy a mérő átalakítók megbízhatósága kettő-hatszor kisebb, mint a mérőváltóké. A Rogowski tekercsű áramváltókhoz kiegészítésül alkalmazott redundanciák lehető-

54

vé teszik ennek az eltérésnek a csökkentését, de jóval nagyobb karbantartási költség mellett. H 3.6 Áramváltók minimális követelményei a NaF távolság védelmekhez P. Tantifi, F. Lemaitre, G. Duboc (EDF-DIV. PTH) — EDF a védelmi tekercseléshez két féle áram váltót jelölt meg: telítődő és nem telítődő. —A telítődő áramváltók majdnem rendszeres alkalmazása, kisebb költséggel, a NaF hálózatokon a távolság védelmekhez lehetséges a teljesítmény csökkentése nélkül, beleértve a nagy rövid zárlati áramú és nagy idő állandójú hálózatokat is. —Ugyanakkor, a távolság védelmek viselkedésének bizonyos jellemzőit telítődés esetén vizsgálni kell. II 4.1 Új nagyfeszültségű berendezés karbantartási politika az EDF-nél Girard (EDF-DIV.PTH), C. Binder, P. Janot (EDF-DIV.PTH) Országos szinten az EDF bevezette a megbízhatóságon alapuló, új nagyfeszültségű berendezés karbantartási politikát az alállomási berendezések karbantartási tervének elkészítéséhez. A politika lényege, hogy az hálózatok kapcsolási egységeit három csoportba sorolja és mindegyik csoportra három karbantartási tervet dolgoz ki. Helyiségenként a különböző szervezeti egységek a nemzeti szinten javasolt módszert alkalmazzák figyelembe véve a helyi specialitásokat. H 4,2 A nagyfeszültségű elemek és a középfeszültségű alállomások karbantartási stratégiája G.Balzer (Darmstadt University of Technology), A.Strnad (Energie-Versorgung Schwaben AG Stuttgart), O.Schmidt (ABB Mannheim) Optimalizált karbantartási stratégia lehetséges a és a hálózat berendezéseire műszaki feltételek és a fontosságuk alapján. Ezekkel a feltételekkel számítási programot fejlesztettek ki, hogy a rendszer mérnökei dönteni tudjanak. A számítógéppel támogatott karbantartás nagy előnye, hogy az eredmények és az alállomásra vonatkozó tudás dokumentálva van. H 4,3 Az EDF alállomások nagyfeszültségű elemeinek viselkedésére vonatkozó többéves tanulmány. C. Counan (EDF-DIV, PTH). Az EDF több év óta rendszeresen összegyűjtötte a hálózati elemek viselkedésére vonatkozó tapasztalatait, amellyel a jelenlegi műszaki és gazdasági feltételekkel meg lehetett határozni a felújítási és karbantartási politikáját. Ez a kiegészítés többéves összefoglalóan fontos viselkedési eredményeket ad a megszakítókról, mérőváltókról, túlfeszültségkorlátozókról. Többek között oly elrendezéseket eredményezett, amelyeket a tapasztalatok alapján meg lehet valósítani.

ELEKTROTECHNIKA

Hírek 30 év az energiagazdálkodás kollektív szolgálatában Immár 30 év telt el, hogy a MEE Debreceni Szervezete Tiszántúl ipari súlypontját képező nagyfogyasztók között, energiagazdálkodási versenyt szervezett, elsőként az országban. Ez a kísérlet célul tűzte ki, hogy az energetikusok munkájában minőségi változásokat hozzon. Vagyis az üzemi energiaigények kielégítése mellett a gazdaságosság, ill. a hatékonyság is fontos szempont legyen. A versenybe kapcsolódó energetikusi szervezetek vállalták az országos és a vállalati érdekekkel összhangban az energiaköltségek csökkentését, az energiafelhasználás hatékonyságának növelését, továbbá az energiatakarékosság széles körű kiterjesztését. 1969 óta a Tiszántúlon ez a szakmai és gazdasági mozgalom aktívan és eredményesen folyik. Rendszeresen minden évben az eredmények értékelése területi Energetikai Konferencia szervezése keretében történt, ahol a kiemelkedően szereplő energetikusok oklevelet, jutalmat és emléktárgyakat kaptak. A Konferencián az energiaszolgáltató vállalatok szakemberei is résztvettek, hogy tájékoztató- és szakelőadásaikkal, és a feltett kérdésekre történő válaszadással segítsék az energetikusok munkáját. Az ilyen találkozások alkalmat adtak arra is, hogy az energetikusok egymást megismerjék, szakmai- és baráti kapcsolatot létesíthessenek, és tapasztalatcserével, szakmai tanácsokkal segítsék egymást. A mozgalom jelentőségét a MEE vezetősége már kezdetben felismerte és mindenben támogatta. Ennek köszönhetően a verseny országos mozgalommá váll és az ipari fogyasztókon kívül a mezőgazdasági, szövetkezeti és intézményi felhasználók bekapcsolódásával a taglétszám elérte az 1000-et. A mozgalom kiszélesítésében nagy szerepe volt a helyi MEE, ETE, MAE egyesületi szerveknek az MTESZ Hajdú-Bihar megyei Szervezetének és a minisztériumi vezetőszerveknek. A rendszerváltással sajnos a mozgalom szétesett, csupán Tiszántúlon marad meg, mintegy 28 résztvevővel. A mozgalom újraéledését jelenti, hogy a pécsi MEE, ETE és a Zöld-Híd szervek a versenyt 3 éve rendszeresen megszervezik. Az alábbi táblázat alapján tekintsük át az elmúlt 30 év Tiszántúli eredményeit:

A felhasznált energianövekedés jóval kisebb volt a termelés növekedésénél. Úgyszintén az energiaköltség emelkedés is messze alatta volt az energiaárak emelkedésének. Mindezek a mozgalom hatékonyságát támasztják alá. Az energetikusok tehát takarékoskodtak és az áremelések jó részét úgyszólván kigazdálkodtak. Befejezésül szeretném szívből megköszönni a MEE vezetőségének, az MTESZ-nek, és mindazon lelkes szakembernek azt az Önzetlen fáradozását, amivel ezt az egyesületi mozgalmat az eltelt időszak alatt eredményesen segítették. Vas József okl. vill. mérnök a MEE debreceni Szervezet tagja

156

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia

Villamos hálózatok tartalékoló funkciójának vúizsgálat Bertalan Zsolt—Sulyok Zoltán

Bevezetés A villamosenergia-piac liberalizáció egyik következménye az erőművek gazdasági értelemben vett „befagyása". Nem szabad azonban emellett megfeledkezni arról sem, hogy nem csak erőművek, hanem egyéb létesítmények, például vezetékek, transzformátorok is „befagyhatnak", azaz válhatnak gazdaságtalanná szállítandó, transzformálandó teljesítmény hiányában. Mindez arra kell, hogy ösztönözze az átviteli hálózatok tulajdonosait, a területi és országos szintű hálótat- és rendszerfejlesztésért, üzemirányításért felelős szakembereket, hogy behatóan elemezzék a különböző feszültségszintű, különböző tulajdonlású hálózatok jelenlegi, jövőbeni szerepét a törvényben előírt kötelezettségek tükrében a tulajdonosok (részvényesek) és a fogyasztók maximális megelégedettsége mellett. Az elemzők számára az egyik legnagyobb nehézség abban rejlik, hogy hosszú távra előre kitekintve, statikus hálózati modellek alapján kell egy dinamikus változó rendszert (változó terhelési, fogyasztási nagyság; terhelési, fogyasztási struktúra; hálózati topológia; külső hálózati körülmények), illetve a rendszer elemeit jellemezni, minősíteni. Természetesen „végtelen számú" vizsgálat elvégzésével lehetőség nyílik a hálózat elemei igénybevétel mértékének, egymás tartalékolásában betöltött szerepének a valóságot legjobban megközelítő meghatározására, azonban ez rendkívüli időigényes. Az alábbiakban olyan komplex számítási és eredmény-értékelési módszert mutatunk be röviden — egy mintapéldán keresztül —, amely során a főelosztóhálózati elemek igénybevételének, és az igénybevétel mértékének, az alaphálózat tartalékolásában játszott szerepének megállapítása több, különböző műszaki számítási eljárás alkalmazásával, villamos mutató meghatározásával történik. Különböző terhelés függő és terhelés független számítási módszerek eredményeinek elemzésével megpróbáljuk meghatározni, hogy a főelosztóhálózat milyen mellékben játszik szerepet az alaphálózat tartalékolásában. A vizsgálatokat az 1998. december 9-i országos terhelésmérés (téli csúcs) hálózati viszonyait leképező, a teljes magyar alap- és főelosztóhálózatot és a CENTREL-UCTE rendszeregyesülés alaphálózatát figyelembe vevő hálózati modellen végeztük. A számítás eredményei és az abból levont következtetések a valós környezetben való alkalmazhatóság érzékletessé tételét szolgálják, műszaki, gazdaságossági elemzések alátámasztására nem használhatók!

A számítások Rangsorolás A főelosztóhálózat szempontjából legkritikusabb alaphálózati kiesések meghatározásának jellemző meghatározási módja az Bertalan Zsolt okl. Villamosmérnök, MEE tagja Sulyok Zoltán okl. Villamosmérnök, MEE tagja Szakmai lektor: Bertalan Attila okl. Villamosmérnök, MEE tagja


ún. „Rangsoroló algoritmus" alkalmazása. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy meghatározzuk mindazon alaphálózati elemeket, amelyek hiánya a főelosztóhálózatot legjobban igénybe veszik, illetve azon főelosztóhálózati elemeket, amelyek alaphálózati elemek helyettesítésekor leginkább érintettek. A „rangsoroló algoritmus" a maradó vezetékek terhelődés (kiterheltség) változás mértékével jellemezhető mutató meghatározásával rangsorolja a kieséseket. Az így kapott rangsor terhelődési állapot és topológia függő, egy adott hálózati állapotra jellemző. Alaphálózati (n-1) vizsgálat

A főelosztóhálózati vezetékek igénybevétel mértékének, tartalék funkciójának meghatározásának egyik módja az üzemzavar (alaphálózati elem egyszeres hiányállapota) hatására kialakuló áramlási és terhelődési viszonyok elemzése. Ennek során minden főelosztóhálózati vezetéknél elemzésre kerül az üzemzavar hatására bekövetkező terhelés, illetve terhelődés változás. 0%, 50%, 80% fölötti vezeték terhelődések és 20 MW, 30 MW, ...90 MW, 100 MW terhelés változás figyelésével meghatározhatók azon alaphálózati vezetékek köre, amelynek kiesése a legnagyobb számban, illetve legnagyobb mértékben érinti főelosztó hálózati vezetéket. Ezen kívül meghatározhatóak azok a főelosztóhálózati vezetékek, amelyek a legnagyobb mellékben és legtöbbször érintettek alaphálózati elem kiesése hatására. Érzékenység vizsgálata Másik módszer az igénybevétel meghatározására egy érzékenység vizsgálaton alapuló eljárás, amely során azt vizsgáltuk, hogy különböző alaphálózati elemek egyszeres kiesése (hiányállapota) hatására az üzemben maradó főelosztóhálózati elemek milyen mértékben veszik át a kiesett vezeték terhelését. Ezzel az eljárással minden vezetékre kapunk egy mutatót, amely megadja, hogy az adott vezeték milyen szerepet játszik a kiesett vezeték helyettesítésében. Minden főelosztóhálózati elem minden alaphálózati elem kiesésére vonatkozó mutatóját kiszámítva és táblázatba gyűjtve meghatározhatók azon főelosztóhálózati elemek, amelyek az alaphálózat helyettesítésében a legnagyobb szerepet játsszák, illetve azon alaphálózati kiesések, amelyek a legtöbb, legnagyobb mértékű főelosztóhálózati igénybevételt eredményezik. Ezen táblázat részletes statisztikai elemzésével további információkat kaphatunk az alaphálózat és a főelosztóhálózat „viszonyáról". Az érzékenység vizsgálaton alapuló módszer előnye a terhelési állapottól való függetlenség, azaz az így kapott mutatók egy adott topológiára jellemzőek, fogyasztói, erőművi struktúrától függetlenek.

Az eredmények Rangsorolás A rangsoroló algoritmus alkalmazásával, a részletes eredmények mellőzésével, műszaki jellemző alapján az alaphálózat 157

Villamos energia legkritikusabb kiesései, amelyek a főelosztóhálózat szempontjából várhatóan a legnagyobb igénybevételt jelentik a —Paks—Sándorfalva 400 kV-os vezeték — Albertirsa—Békéscsaba 400 kV-os vezeték —Hévíz, Toponár, Békéscsaba 400/120 kV-os transzformátorok egyszeres hiányállapota. Annak megállapítása, hogy ezen alaphálózati elemek hiánya a főelosztóhálózat szempontjából várhatóan a legnagyobb igény bevételt jelentő hiányállapotok, összhangban állnak azokkal a korábbi vizsgálati (MVM Rt. Alaphálózat fejlesztési stratégia, célvizsgálatok) eredményekkel, elemzésekkel, amelyek egyértelműen megfogalmazták az alaphálózati (n-1) elv teljesítésének szükségességét. Az alábbiakban az alaphálózati (n-1) és az érzékenység vizsgálatokkal határozzuk meg, hogy ezen alaphálózati kiesések hatására mely főelosztóhálózali elemek és milyen mértékben helyettesítik a kiesett alaphálózati elemet, mely főelosztóhálózati eleinek veszik át szállítói funkcióját. Alaphálózati (n-1) vizsgálata Vizsgálva a kritikus alaphálózati kieséseket és azok hatását, felsorolásra kerülnek azon főelosztóhálózati elemek, amelyekre együttesen teljesül, hogy terhelődése 50% fölötti és a teljesítmény áramlás változás mértéke a 20 MW-ot meghaladta. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy leszűkítsük a megfigyelt hálózati elemek körét, azokra koncentráljunk, amelyek kiterheltsége relatíve nagy, és a rajtuk fellépő teljesítményáramlás változás is jellemző.

„közepesen", „nagyon" érintett vezeték) sorrendbe állíthatók a főelosztóhátózati vezetékek egy alaphálózati elem tartalékolása szempontjából. Elemezve a viszonyokat például az Albertirsa—Békéscsaba 400 kW-os távvezeték kiesése után kialakuló hálózati állapoton, megállapítható — a részletek mellőzésével — a „kicsit" és „közepesen" érintett (10%—%) érintett, így önkényesen elnevezve az ún. tartalék funkciót betöltő vezetékek, vezetékivek köre: —Debrecen—Ebes—Hajdúszoboszló—Berettyóújfalu—Szeghalom—Békés—Békéscsaba —Szolnok—Szajol—Mezőtúr—Szarvas—Békéscsaba —Sándorfalva—Algyő—Hódmezővásárhely—Szentes—Orosháza—Békéscsaba Az eredmények statisztikai elemzésével további következtetések levonására nyílik lehetőség, mint például: Maximum érték: 30% Érintett vezetékek száma 24 darab. A főelosztóhálózati vezetékek megoszlási tényezőjének hisztogramja arra is rámutat, hogy a főelosztóhálózati vezetékek érintettsége nagyon alacsony (,,nem", „kicsit") például az említett Albertirsa—Békéscsaba távvezeték kiesésekor.

A többi ún. kritikus alaphálózati kiesésre is elvégeztük az érzékenységvizsgálat eredményeinek elemzését. A normál (n-1) vizsgálat eredményeinek elemzéséből származó főelosztóhálózati vezetéken túl, további alaphálózati tartalékoló szerepet betöltő főelosztóhálózati vezetékek nem jelentkeztek. A paraméterek ilyen jellegű önkényes megválasztása alapján jellemző alaphálózat tartalékoló szerepet töltenek be a: —Liter—Veszprém—Aszófő—Tapolca—Keszthely —Keszthely—Söjtör—Nagykanizsa—Csurgó—Nagyatád —Kaposvár, —Paks—Kalocsa—Kiskőrös—Kiskunmajsa—Zsana—Kistelek—Sándorfalva, —Pécs—Bonyhád—Szekszárd—Paks vezeték ívek (egyéb főelosztóhálózati vezetékek mellett. Pl.: Sándorfalva—Algyő—Hódmezővásárhely— Sándorfalva— Algyő—Makó, Dunaújváros—Szabadszállás—Kecskemét) Természetesen a paraméterek változtatásával lehetőség van arra, hogy módosítsuk a vizsgálat körét érintő vezetékeket. Érzékenység vizsgálat Az érzékenység vizsgálat alapján meghatározhatók azok a főelosztóhálózati vezetékek, amelyek a legnagyobb szerepet játsszák egy alaphálózati elem helyettesítésében. Önkényesen felosztva az érzékenységre jellemző ún. megoszlási tényezőt 0-0.1, 0.1-0.2, 0.2-0.5, 0.5-1 tartományokra („nem", „kicsit",

158

Összefoglalás Összefoglalva megállapítható, hogy rendelkezésre állnak olyan eszközök és módszerek, amelyek segítik annak megállapítását, hogy a főelosztóhálózat milyen mértékben játszik szerepet az alaphálózat tartalékolásában. Ezek az eljárások támogatják a hálózat fejlesztéssel kapcsolatos döntések alátámasztását, segítik a kockázatelemzést. Megállapítható, hogy az alaphálózat tartalékolása szempontjából, figyelembe véve a jelenleg folyó alaphálózati fejlelsztéseket (Hévíz, Toponár), a főelosztóhálózat számottevő szerepet csak a Paks—Sándorfalva, illetve Albertirsa—Békéscsaba 400 kV-os vezetékek kiesése esetén tölt be, alátámasztva ezzel a dél-kelet magyarországi 400 kV-os hurok mielőbbi zárásának szükségességét. További számításokkal (megbízhatóság számítás) kiegészítve komplex elemzés készíthető az alaphálózat és a főelosztóhálózat „viszonyának" megállapítására, a közöttük lévő munkamegosztás nagyságának megállapítására.

ELEKTROTECHNIKA

Villamos fogyasztóberendezések

Emlékeztető az Érintésvédelmi Munkabizottság 1999. December 1-jei üléséről A MuBi először az 59/1999. (VI. 18.) GM rendelettel foglalkozott, amely 2000. December 31-ig meghosszabbította a szabványok kötelező alkalmazásának hatályát. E rendelet egyúttal — a bennünket érintő szabványok közül — megszüntette az építkezések felvonulás villamos berendezése követelményeit szabályozó MSZ 04 64:1990, valamint az 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések időszakos felülvizsgálatáról szóló MSZ 10900:1970 és MSZ 10900:1970 1 M (1986) szabványok kötelező alkalmazását. Ugyancsak megszüntette a bennünket csak közvetve érintő, az elválasztó és biztonsági transzformátor MSZ 9229:1989 és MSZ 9229:1989 1M (1992) termékszabványoknak, valamint az éghető folyadékok és olvadékok tűzrendészeti csoportosítása MSZ 9790:1985 szabványnak kötelező alkalmazását. (E szabványok továbbra is érvényes szabványok, csupán alkalmazásuk kötelezősége szűnt meg!) A robbanásveszélyes terek villamos berendezéseinek létesítésről szóló MSZ 1600-8:1977 és MSZ 1610-3: 1970 (már korábban hatálytalanított) szabványokat a továbbiakban csak a porrobbanásveszélyes terekre tartotta meg kötelezőnek a többi robbanásveszélyes terek villamos berendezéseire az MSZ EN 60079-10:1998 (a robbanásveszélyes terek besorolása) és az MSZ EN 60079-14:1999 (villamos berendezések létesítése robbanásveszélyes térségekben — a bányák kivételével) szabványok alkalmazását tette kötelezővé. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy ez a rendelet sem változtatta meg a hálózatra kapcsolás MSZ 447:1994 alkalmazásának kötelezőségét, tehát e téren továbbra is ez, és nem az MSZ 447:1998 szabvány alkalmazása a kötelező! A MuBi ez után áttért az információátviteli berendezéseket tápláló hálózatok érintésvédelmi mérései problémáinak tárgyalására. Több panasz merült fel, hogy e mérések egyes helyeken tönkre tettek egyes gyengeáramú készülékeket (főként számítógépeket és ezek perifériáit). Az érintésvédelmi ellenőrzések során szigetelésmérés ezek közül legfeljebb a kettős szigetelésű készülékeknél jöhetne számításba (többnyire ezeknél sem, mert ezek műanyagházasak), s termékszabványaik (MSZ EN 60065:1995 és IEC 384-14:1993) a 230 V-os hálózati részre alapszigetelés mérése esetén 2000, megerősített szigetelés esetén 4240 V-os vizsgáló feszültséget írnak elő (igaz, hogy csak a típusvizsgálatra), s még a nyomtatott áramkörök szomszédos vezetőinek is ki kell állniok a 707 V-ot. A meghibásodások általában nem is ezeknél lépnek fel, hanem a hurokellenállásmérés tartama alatt is a hálózatra csatlakozó (bár esetleg kikapcsolt!) olyan készülékeknél, amelyek gyengeáramú oldalon más készülékkel (perifériával, számítógéphálózati rendszerrel) vannak összekötve. Ha valamennyi ilyen összekapcsolt készülék hálózati csatlakoztatása ugyanarra az áramkörre csatlakozik, akkor általában nem lép fel hiba. Ha azonban akár csak egyetlen készülék is másik áramkörre csatlakozik, akkor előfordulhat, hogy a hurokellenállásmérés több amperes áram a gyengeáramú összekötésen át párhuzamos kötött két (a tápáramkörök részét képező) védővezető között oszlik meg, s a kiegyenlítő áram elégeti az összekötő gyengeáramú vezetőt, ami kedvezőtlen esetben valamelyik készüléken belüli nyomtatott panel pusztulását okozhatja. Bár egy esetleges ilyen meghibásodás után hivatkozhatunk arra, hogy egy esetleges testzárlat még kedvezőtlenebb helyzetet okozhat, mint a hurokellenállásmérés; a helyes megoldás inkább az, hogy hurokellenállásmércsek kezdete előtt minden gyengeáramú készülék csatlakozó dugóját kihúzatjuk a csatlakozóaljzatból. A MuBi foglalkozott a túlfeszültséglevezetőket tartalmazó áramkörök szigetelésmérésével is. Az 1000 V-os megger feszültsége ezeket megszólaltatja, így az ilyen méréseknél ezek az áramkörök rossz szigetelési ellenállásúaknak látszanak. Ezen túlmenően pl. A Dehn cég a ,,D" osztályú (finom) túlfeszültséglevezető épségét is félti az ilyen mérésektől, ezért az elosztótáblák belsejében elhelyezett felirattal figyelmezteti a mérőket, hogy sziíjetelésmérés előtt a levezetőket válasszák le a mért hálózatok-


ról. E leválasztás megoldására olyan javaslat is elhangzott, hogy mérés előtt szakítsák meg az áramkör zöld/sárga védővezetőjét. A MuBi úgy találta, hogy ez semmiképpen nem megfelelő megoldás. A védővezetővel ellátott testek ugyanis általában nincsenek a földtől elszigetelve, így az ilyen mérés alkalmával — a PE vezető megszakítása következtében — legfeljebb (a testek természetes földeléséből származó) néhányszáz ohmos ellenállás iktatódna be a körbe, ami sem a szigetelésmérés eredményét nem tenné elfogadhatóvá, sem a túl feszültség-levezetők épsége szempontjából nem okozna számottevő előnyt. A túlfeszültség-levezetők épségét különben sem tartjuk a megger árama által veszélyeztetettnek. Ezek ugyanis néhány kA levezetésére alkalmasak, s így a meggerek néhány mA-es árama nem igen tehet bennük kárt. Igaz ugyan, hogy a néhány kA-es levezetési áram csupán néhány ms ideig tart, s a túlfeszültséglevezető ennek megfelelően csupán 10 J (1 J = Ws) hőterhelésre vannak méretezve, de a mi néhány mA-es mérőáramunk (ami a kA-es nagyságrend egy milliomodrésze) sem 2 tart semmiképpen sem 100 s-nál hosszabb ideig, így az I t szorzat mA-es áramok és legfeljebb 100 s időtartam mellett még mindig csupán tízezred-része a kA-es áram -os behatásnak. A megoldást tehát vagy abban látjuk, hogy a túlfeszültségvédelmet nem megszólaltató 500 vagy 250 V-os szigetelésmérőt használunk [az MSZ 10900 értelmében a szigetelési ellenállásmérés feszültsége nem lehet kisebb, mint a vizsgált rendszer névleges üzemi feszültsége (230 V), és nem lehet nagyobb, mint annak a szigetelési feszültsége (1000 V)]; vagy abban, hogy a szigetelésmérés előtt nem a PE (védő) vezetőt szakítjuk meg, hanem a túlfeszültséglevezetőket választjuk le a hálózatról annak biztosítójával, vagy a dugaszolóaljzatból való kihúzásával. A túlfeszültséglevezetőket gyártó cégek egyértelműen ez utóbbit ajánlják. Végezetül a MuBi egy EPH problémát tárgyalt. A kérdés az volt, hogy újabban bizonyos helyeken alkalmaznak olyan "álpadló" födémeket, amelyek padlóelemei elemenként egy fémkeretbe zárt szigetelő testből á l l a k , s négy-négy elem egy-egy (egymással fémesen össze nem kötött) vas tartópillérre támaszkodik. Normál üzemi helyzetben a fémkeret nem érinthető, ha azonban (pl. a padló alatti kábeltérben való szerelés alkalmával) egy-egy elemet kiemelnek, akkor igen, s ilyenkor az egyes elemek egymással összeérhető fémkerete esetleg potenciált közvetíthet a kiemelt elem helyére. A kérdés az volt, szükséges-e az ilyen helyeken az EPH-ba való bekötés, s ha igen, akkor azt milyen módon lehet megnyugtatóan megoldani. A MuBi véleménye szerint a kifejezetten érintésvédelmi szempontból a bekötés szükségtelen, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy bizonyos mértékig fokozná az érintési veszélyt, tehát kifejezetten káros. A bekötés elhagyásánál arra is lehet hivatkozni, "hogy az MSZ 172-1:1986 3.2.4.2.1. szakasza azt mondja: „Vasbeton falak és födémek acélbetétjeit általában nem kell bekötni az EPH hálózatba..." (bár ez az engedmény igazából csak a vasbeton-födémekre irányul, de az adott szerkezetre is magyarázható); továbbá arra is, hogy a 3.22.4.2 szakasz utolsó bekezdése szerint: „Elhagyható az olyan épületelemek (pl.: ...) bekötése, amelyek idegen potenciállal való érintkezése kevéssé valószínű, ..."Amennyiben azonban valaki az elhagyást aggályosnak tartaná, akkor a bekötést a 3.2.4.2. szakasz szerint kell kialakítani, amely szerint: ,,Azokat a fémszerkezeteket, amelyek egymás közötti összekötése bizonytalan (pl. ...) egy szerkezelnek kell tekinteni, de két (általában a két végük közelében lévő) helyen kell az EPH-hálózatba kötni." Az adott esetben a ,,két vég"-nek az átellenes két sarkot lehet tekinteni. Más kérdés, hogy az elektromágneses árnyékolás érdekében az MSZ IEC 1312-1:1999 szerint a szerkezeti betonvasak alsó pontját be kell kötni az EPH csomópontba. Ilyennek tekinthetők az adott padlóelemek fémkeretei is. Kádár Aba (Az ÉV MuBi vezetője)

159

Technikatörténet

Egy 87 éves villamosmérnök emlékei Az 1950-es évek elején az egymással szembenálló két világrendszert összeütközésének, háborús konfrontációjának, a harmadik világháború kitörésének veszélye egyre fokozódott. Hazánk, mint a szovjet rendszer vazallusa óriási költséggel járó hadiüzem építésbe fogott. Ezek tervezésének, létesítésének irányítása a Nádor utcai székhelyű Középgépipari Minisztérium volt, s jómagam, mint az EGART (Energiagazdálkodási Rt. — az akkori Energiahivatal — villamos főosztályának ellenőrzését, másrészt részt vettem az újonnan létesülő hadianyag gyártó üzemek villamos tervezésében, művezetésében, néhai Gervai Zoltán, neves kollégámmal együtt. Az alábbiakban két ilyen üzem — az ANDEZIT-Művek és a Sajómenti Vegyiművek— tervezésével, építésével és üzemével kapcsolatos néhány emléket szeretnék feleleveníteni, hiszen — életkorom következtében — immár csak én vagyok az egyetlen, aki az alábbiak résztvevője, tanúja voltam. Az Andezit Művek a Hatvan—Salgótarján közötti vasútvonal mentén, Jobbágyi község határában épült, közepes méretű lőszerek gyártására szakosodva. Az üzem energiaszükségletét kb. 4 MW teljesítménnyel a Mátrai Erőműből, Lőrinciből kiinduló két, a maximális üzembiztonság miatt különböző nyomvonalon haladó 20 kV-os távvezeték látta el, tartalék gyanánt pedig ezenfelül az andezit-hegy gyomrában telepített Diesel-erőmű szolgált. Az egész üzemet — ötszög formában, folyosóval összekötve — a hegy gyomrába vájták, csak a sziklák kirobbantása, a földalatti termek kiképzése akkori pénzben 500 millió forintba került. Atombomba-támadás esetére a hegység túloldalára kivezető menekülő-vágatot is alakítottak ki, több kilométer hosszúságban. (Ma mindezek költsége több tízmilliárd forintot tenne ki! És ez még csak a „földmunka!") A támasztott nagyfokú üzembiztonsági követelményekre jellemző, hogy a már említett háromoldalú energiaellátás mellett az üzem öt egyenkint 1 MVA-es, 20/0,4 kV-os transzformátorát szekunder oldalon

fázisonként 500 mm keresztmetszetű, az örvényáramok elkerülésére fatartókra elhelyezett vörösréz kábelekkel kötöttük össze, hogy bármelyik transzformátor kiesése esetén a róla táplált munkatermi berendezéseket a többi transzformátorról lehessen ellátni. Ami az alkalmazott szerszámgépeket illeti, a nagyfrekvenciás „nyaklágyító" berendezéseket Svájcból importálták, mivel akkoriban még nem ismerték a félvezetőket, a nagyfrekvenciát elektroncsövekkel állították elő. Az üzem a 100—300 m magasan föléje tornyosuló hegy gyomrában létesült, csak légkondicionálással lehetett üzemet tartani, e berendezés teljesítményigénye kb. 400 kW-ot tett ki. És alig néhány héttel az ünnepélyes üzembe helyezés előtt — a Kennedy—Hruscsov megegyezés hatására — leállt az egész nagy hadikészülődés, leállt a próbaüzemelés, a gépeket leszerelték, ládákba rakták. Amikor néhány évvel később egy afrikai ország érdeklődött az akkor még korszerűnek mondható gyártóberendezésekről, azok megvásárlása céljából, a helyszínen felbontott ládákat üresen találták! A másik történet a sajóbábonyi, lőszer-alapanyagokat gyártó üzem villamos-berendezéseiről szól. Ez volt akkor az első, 30 kV-os belső elosztású nagyüzem. A Kábelgyár külön gyártotta le az üzem részére a 30 kV-os kábeleket, hiszen ekkor e feszültségszinten 35 kV volt a szabványos feszültség és csak a Budapesti Elektromos Műveknél üzemelt 30 kV-os kábelhálózat. Az üzem építése már nagyban folyt, amikor az üzemterv módosulása következtében néhány kilométernyi 30 kV-os kábel feleslegessé vált. Az akkori, életveszélyesen szigorú, de a szakmai szempontokat figyelembe nem vevő ellenőrzéstől való félelemből a kivitelezők a sok millió értékű kábelt a dobról legombolyítva elásták a környező erőben, talán még most is ott rejtőzik ez az „ásvány" a föld alatt. Turán György gyémántdiplomás villamosmérnök

Közhasznúsági jelentés az Elektrotechnikai Alapítvány 1999. évi tevékenységéről.

4. Célszerinti juttatás 1999. évben célszerinti juttatás nem volt. 5. Egyéb támogatás 1999. évben központi költségvetési szervtől, az elkülönített állami pénzalapból, a helyi önkormányzatoktól az Alapítvány támogatást nem kapott. 6. Vezető tisztségviselői juttatások A vezető tisztségviselők önként vállalt társadalmi munkában, ellenszolgáltatás nélkül látják el feladatukat. 7. Közhasznú tevékenység tartalmi beszámolója 1999. évben középiskolás és főiskolás külföldi tanulmányutakat 864 530 Ft-tal, a BME Villamosgépek és Hajtások Tsz tankönyv kiadását 200 000 Ft-tal, diplomaterv pályázat és tanulmányi verseny jutalmazását 873 000 Ft-tal támogatta az Alapítvány. A Verebély Technikum EIB rendszerének kiépítéséhez 300 000 Ft-tal járult hozzá az Alapítvány. Budapest, 2000. március 1. Barki Kálmán kuratórium elnök

Az Alapítványt a Fővárosi Bíróság 1998. január l-jétől közhasznú szervezetté minősítette. 1. Számviteli beszámoló Az alapítvány tevékenységét a hatályos alapszabálya, a mindenkor érvényes jogszabályok előírásai szerint végzi. A mérlegbeszámolót a kuratórium egyhangúlag jóváhagyta. 2. Költségvetési támogatás felhasználása Az állami támogatásból az Alapítvány a tárgyévben nem részesült. 3. A vagyon felhasználása 1999. január l-jén az Alapítvány pénzforrása 10 202 845 Ft. Az éves bevétel 1517 239 Ft, az összes pénzforrás 2 720 084 Ft. A tárgyévi összes kiadás 2 256 431 Ft. Az egyenleg 9 463 653 Ft, amelyből a folyószámlán 464 653 Ft, tartós lekötés 9 000 000 Ft. 160


Villamos energia

Élelmiszer és energia termelés integrált energia-farmon Dr. Sibalszky Zoltán

A mezőgazdasági termelésben és élelmiszer előállításban az energia fontossága magától értetődik. A világ folyamatosan keresi az energia-fonásokat, amelyek felhasználásuk során kielégítik a szociális, környezeti, gazdasági és biztonsági követelményeket. Világos, hogy a jelenlegi megoldások nem kielégítőek. A politikai intézmények felelőssége, hogy biztosítsák a fenti követelményeket, megfelelő rendszerek kutatását, és a technológiák kifejlesztését. A tudósoknak kell viselni a felelősséget azért, hogy a világ egységes egész, és az energiafejlesztéssel és felhasználással kapcsolatos környezeti hatások az egész természet életére kihatnak A fő kihívás ezen célok megvalósításában legyőzni a kötelezettség hiányát és kifejleszteni a politikai akaratot az emberek és a természeti források védelmére. Ennek elmulasztása a természeti források pusztulásához, és a gazdagok és szegények közti különbség szélesedéséhez vezet. Addig kell cselekednünk, amíg vannak lehetőségeink. Megfelelő energiastratégiák kifejlesztése az emberiség egyik legfontosabb feladata élhető világ biztosítása érdekében. A jelenleg használatos energiaellátási rendszerek a fosszilis energiahordozók felhasználásával súlyosan szennyezik a környezetet, ellentétben a decentralizált és megújuló energiaforrásokon alapuló módszerekkel. A riói UNO-konfercncia felhívta a figyelmet arra, hogy a szociális, környezeti, gazdasági és biztonsági szempontok egyik legfőbb befolyásolási területe az energiaelőállítás és felhasználás. Ezért igen fontos azún. „Integrált energia-farmok"kifejlesztése, amelyek a megújuló energiaforrások maximális felhasználásával működnek, és azzal, hogy saját energiaigényüket ellátva még lehetőleg energiát is tudnak átadni, a saját üzem gazdaságosságát nagymértékben elősegítik, illetve fokozzák. A FAO támogatja a Megfelelő Faulusi Környezetet és Energia Hálózat (SREN) keretében ilyen modellek kifejlesztését, amelyek energiaellátása főleg megújuló energiaforrásokon alapul, és környezetbarát. Ezek különböző nem szennyező energiaforrások kombinációján alapulnak, mint modern szélerőművek és naperőművek által termelt villamos energia, valamint a biomassza felhasználása. Egy ilyen integrált farm-rendszer, főleg megújuló energiaforrásokon alapulva biztosítja az optimális energetikai autonómiát, a gazdaságosságot, nem szennyezi a környezetet. Ideális, mert előmozdítja a különféle megújuló energiaforrások felhasz-

Dr.Sibalszky Zoltán Bláthy és Elektrotechnika díjas, a MEE Tanácsának atyja. a CIGRE tiszteleti alelnöke


nálását, elősegíti a vidék fejlődését és csökkenti az üvegházhatást, vagyis a széndioxid-kibocsátást. A különféle klimatikus körülményekre, víz rendelkezésre állásra, talajminőségre, infrastruktúrára, és az elérhető technológiára, a lakossági struktúrára, az általános mezőgazdasági gyakorlatra, gazdasági és adminisztratív lehetőségekre tekintettel kell a modelleket kidolgozni. így például a biomassza felhasználása energiatermelésre nem járható út száraz területeken. Itt inkább a napenergia felhasználásra kell támaszkodni. A szélenergia felhasználása ideális a tengerparti területeken. Ezek alapján az energia-farm modelleket dolgozott ki Északés Közép Európa, Dél-Európa, Észak-Afrika és a Szahara, valamint az Egyenlítői területre, 100 ha-os gazdaságokra. A feltételezés szerint egy ilyen gazdasági igénye 200 MWh hőenergia és 100 MWH villamos energia évente. Évente 8000 I üzemanyaggal számoltak. Észak és Közép-Európában a modell-farmon a következő megújuló energiaarányokkal számoltak: 200 m napenergia termelő felület adná a villamos energia szükséglet 7%-át, a hőenergia-szükséglet 15%-át, 100 kW-os szélerőmű képes termelni a villamos energia 100%-át. Biomasszából előállítható a villamos energia 100%-a és a hőenergia 105%-a. Ehhez szükséges 601 biomassza az egész területről, amelynek termelése a teljes terület 12%-át veszi igénybe. Nyilvánvaló, hogy egész Európában a szél- és biomassza-energia adja az energia-szükséglet legnagyobb részét, míg Afrikában a nap- és szélenergiáé a döntő rész. Tovább gondolva a dolgot, és az ilyen farmok gyakorlati lehetőségeit, egy ilyen farm-egység 500 lakost (100 háztartást) kell ellátni élelemmel és energiával. Következésképpen a becsült többletigényt — 1900 MWh hőenergiát és 600 MWli villamos energiát — külső forrásokból kell fedezni. Természetesen, ahol ki van építve a villamos energia-hálózat, a mezőgazdasági üzem a saját energiaszükséglet fedezésén túl termelt villamos energiát betáplálhatja a hálózatba, és ennek ellenértékét megkapja. így a termelt villamos energia ára az üzem gazdaságosságát segíti elő, illetve fokozza. Skóciában az elmúlt években ilyen farm-modelleket dolgoztak ki. Az integrált energia-farm program keretében Észak-Németországban Dedelsdorfban 260 ha-on létesítettek 700 fogyasztó részére élelmet és energiát termelő mezőgazdasági üzemet. A hő- és villamos energia előállítására napelemek és napkollektorok, szélgenerátor, kombinált biomassza hő- és villamos energia-generátor és biogáz telep szolgál. Az energia- és élelemtermelés céljára a növényeket a megfelelő követelmények szerint kultiválják. 16]

Szabványosítás

Az elektrotechnika területeit érintő, 1999. III. negyedévben közzétett magyar szabványok jegyzéke Összeállította a Szabványügyi Közlöny 1999. III. negyedévi számai alapján Littvay Alajos (MSZT) Jelmagyarázat MSZ EN... Európai szabvány! szöveghűen bevezető magyar szabvány jelzete MSZ IEC... IEC szabványt szöveghűen bevezető magyar szabvány jelzete idt (az angol identical szó rövidítése) a szerkezet és a műszaki tartalom teljes azonosságának a jele cqv (az angol equivalant szó rövidítése) a szerkezet és a műszaki tartalom jelentéktelen műszaki eltérések melletti megegyezőségének jele Jóváhagyó közleményes bevezetéssel... Európai vagy nemzetközi szabvány angol nyelvű változatának magyar címoldallal történő bevezetése Fordítással bevezetett magyar szabványok jegyzéke: MSZ EN 50090-2-2:1999 Lakások és épületek elektronikus rendszerei (HBES). 2-2. Rész: Rendszeráttekintés. Általános műszaki követelmények - Az MSZ EN 50090-2-2:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 50090-2-2:1996) Ez az európai szabvány előírja a lakások és épületek SELV-en és PELV-en alapuió elektronikus rendszereire (HBES) az általános műszaki követelményeket. E szabvány a kábelezésre és a topológiára, a villamos és működési biztonságra, a környezeti feltételekre és a hibák előfordulásakor mutatott viselkedésre vonatkozik, valamint előírja a HBES létesítési szabályait. A Illil.S magában foglalja a [IBES-hez való csatlakozást megteremtő készülékek és berendezések interfészeit is. Nem tartalmazza a készülékeknek és berendezéseknek azokat az alkatrészeit, amelyek nem tartoznak a HBES működőképességének megteremtéséhez. Az ilyen alkatrészekre a megfelelő termékszabványok vonatkoznak. Megjegyzés: Lásd a CENELEC R205-002 műszaki jelenlést is. MSZ EN55014-2:1999 Elektromágneses összeférhetőség. Háztartási villamos készülékek, villamos szerszámok és hasonló eszközök követelményei. 2. Rész: Zavartűrés. Termékcsalád-szabvány (CISPR 14-2:1997) — Az MSZ EN 55014-2:! 998 jóváhagyó közleményes bevezetése és az MSZ EN 55104:1997 helyett — (idt EN 55014-2:1997) E szabvány olyan villamos energiát felhasználó háztartási készülékek és hasonló célú eszközök — beleértve a villamos játékokat és villamos szerszámokat is — elektromágneses zavartűrésével foglalkozik, amelyeknek a névleges feszültsége fázis- és nullavezető közé csatlakoztatandó, egyfázisú készülékek esetén nem nagyobb, mint 250 V, egyéb készülékeknél pedig nem nagyobb, niint 480 V. A készülékek tartalmazhatnak motorokat, fűtőelemeket vagy ezek kombinációi!, lehetnek villamos vagy elektronikus áramköreik és táplálásuk történei hálózatról, telepről vagy bármely más villamos árain forrásról. — a háztartási és élelmezési célra használt mikrohullámú sütők. — a nagyfrekvenciás energiával fűtött tűzhelyek és sütők, az indukciós főzőkészülékek, — a személyis használatú ultraibolya és infravörös fűtőtestek. MSZ EN 60079-17:1999 Villamos gyártmányok robbanóképes gázközegekben. 17. Rész: Villamos berendezések felülvizsgálata és karbantartása robbanásveszélyes térségekben (a bányák kivételével)

(IEC 60079-17:1996) — Az MSZ-O543.OO5O-1:1989 helyett — (idt EN 60079-17:1997, idt EC 60079-17:1996) Ez a szabvány az üzemeltetők számára készült és a robbanásveszélyes térségekben lévő villamos berendezések felülvizsgálatával és karbantartásával közvetlen kapcsolatban lévő tényezőket tartalmazza. Nem tartalmazza a villamos berendezések általános követelményeit, valamint a villamos gyártmány vizsgálatát és tanúsítását. MSZ EN 60282-1:1999 Nagyfeszültségű biztosítók. I. Rész: Áramkorlátozó biztosítók (IEC 282-1:1994) — Az MSZ EN 60282-1:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyeit — (idt EN 60282-1:1996 + A1:1996 + A2:1997, idt IEC 60282-1:1994 + IEC 60222282-1M994/A1:1996 + IEC 60282-1:1994/A2:1997) E szabvány az 50 és 60 Hz frekvenciájú, 1000 V-nál nagyobb névleges feszültségű, váltakozó áramú rendszerekben való alkalmazásra lervczetl minden belső és szabadtéri, nagyfeszültségű áramkorlátozó bizlosítólípusra vonalkozik. Egyes bizlosílók kiolvadásjelzővel vagy kioldószerkezeltel ellátott biztosítóbetéteket tartalmaznak. E szabvány hatálya ezekre a biztosítókra is kiterjed, de nem terjed ki a kapcsolókészülékek kioldószerkezetével együttműködő kioldók helyes működésére; lásd az IEC 420-at. MSZ EN 60309-1:1999 Csatlakozódugók, csatlakozóaljzatok és csatlakozóeszközök ipari célokra. 1. Rész: Általános követelmények (IEC 60309-1:1997) — Az MSZ EN 60309-1:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett (idt EN 60309-1:1997. idt IEC 60333309-1:1997) Ez a szabvány olyan csatlakozódugókra és -aljzatokra, vezetékcsatlakozókra és készülékcsatlakozókra vonatkozik, amelyek névleges üzemi feszültsége a 690 V egyenfeszültséget vagy váltakozó feszültséget, továbbá az 500 Hz váltakozó áramú frekvenciát, és a 250 A névleges áramot nem haladja meg, és amelyek elsősorban ipari használatra szolgálnak, belső térben vagy szabadtéren. Ez a szabvány a csatlakozószcrelvényeknek olyan feltételek melleid használatára vonatkozik, amikor a környezeti hőmérséklet rendes körülméc nyek között a -25 °C-tót 40 C-ig terjedő tartományok belül marad. Ezeket a csatlakozókat csak rézvagy rézötvözetű vezetékekhez való csatlakoztatásra tervezik. Ezeknek a csatlakozóknak a használata építőipari felvonulási helyszíneken, továbbá mezőgazdasági, kereskedelmi és háztartási alkalmazási terüleleken nincs kizárva. E szabvány törpefeszültségű berendezésekben való használatra szánt csatlakozókra is vonatkozik. E szabvány nem vonatkozik az elsődlegesen háztartási és hasonló általános használatra szolgáló csallakozókra. Olyan helyszíneken, ahol különleges viszonyok állnak fenn, például hajók fedélzetén vagy ahol robbanás keletkezhet, kiegészítő előírások lehelnek szükségesek. MSZ EN 60335-2-65:1999 Háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek biztonsága. 2. Rész: Légtiszlító készülékek egyedi előírásai (IEC 335-2-65:1993. módosítva)

— Az MSZ EN 60335-2-65:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 60335-2-65:1995) E szabvány az olyan háztartási és hasonló célokra szánt villamos légtisztító készülékek biztonságával foglalkozik, amelyek névleges feszültségű nem nagyobb, mint 250 V egyfázisú készülékek esetén, és nem nagyobb, mint 480 V egyéb készülékek esetén. E szabvány más készülékekben használt elektrosztatikus légszűrőkre is vonatkozik. MSZ EN 60335-2-68:1999 Háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek biztonsága. 2-68. Rész: Ipari és kereskedelmi környezetben használatos folyadékporlasztó s folyadékvisszaszívó készülékek egyedi előírásai (IEC 60335-2-68:1977. módosítva) -— Az MSZ EN 60335-2-68:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 60335-2-68:1998) Ez a szabvány olyan hordozható, villamos motoros folyadekporlasztó és folyadék-visszaszivó készülékekre és villamos tartozékaikra vonalkozik, amelyek vizes alapú tisztítófolyadékot használnak szövetek, kárpitozás, szőnyegek, padló burkolatok és kemény felületek tisztításához, és amelyeket ipari és kereskedelmi környezetben való alkalmazásra fejlesztettek ki. Kereskedelmi környezetben való felhasználás például a szállodákban, iskolákban, kórházakban, üzemekben, üzletekben és irodákban a szokásos háztartási céloktól eltérő használat, és a gépkölcsönzésben. Gépek villamos fűtőtestekkel vagy anélkül, és tartozékokká vagy anélkül e szabvány hatálya alá tartoznak. E szabvány vonatkozik azokra a készülékekre, amelyekben a tisztítótblyadék nyomása pozitív és nem nagyobb 25 bar-nál, vagy amelyekben a nyomás (bar-ban) és a tisztítófolyadék áramlásának (liter/perc) szorzata nem haladja meg az 1000et. és amelyekben a tisztítófolyadék hőmérséklete a porlasztófej kimeneténél nem nagyobb mint 85 CC. Ugyancsak e szabvány vonatkozik a veszélyes porokat (pl. Azbeszt) vagy folyadékokai kezelő gépekre, amelyekre kiegészítő követelmények vonatkoznak. MSZ EN 60423:1999 Védőcsövek villamos célokra. Villamos szerelések védőcsöveinek külső átmérői, valamint a védőcsövek és tartozékaik menetei (1EC 423:1993, módosítva) — Az MSZ EN 60423:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 600000423:1994, eqv IEC 60423:1993) Ez a szabvány a villamos szerelésekhez használt védőcsövek külső átmérőit és a menetek méreteinek követelményeit írja elő. A csatlakozó tartozékokon használt menetek méreteinek követelményeit is előírja. Hz a szabvány nem alkalmazható az IEC 981ben előírt, különösen nehéz kivitelű, merev, acél védőcsövek esetében. MSZ EN 60730-2-9:1999 Automatikus villamos szabályozó- és vezérlőkészülékek háztartási és hasonló jellegű alkalmazásra. 2. Rész; Hőmérséklet-érzékelő szabályozóés vezérlőkészülékek egyedi előírásai (IEC 730-2-9:1992. módosítva) — Az MSZ EN 60730-2-9:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 60730-2-9:1995. idt EN 60730-2-9:l995/Al:l996

ELEKTROTECHNIKA

162 1

Szabványosítás + EN 60730-2-9:! 995/A11:1997 + EN 60730-2-9:1995/A2:1997) E szabvány olyan automatikus villamos SZVkészülékekre vonatkozik, amelyeket háztartási vagy hasonló jellegű alkalmazásra szánt berendezéseken vagy azokkal kapcsolatban alkalmaznak, beleértve a fűtésre, légkondicionálásra és hasonló alkalmazásokra szolgáló villamos SZV-készülékeket is. A berendezés felhasználhat villamos energiát, gázt, szilárd üzemanyagot, napenergiát stb. Vagy ezek kombinációját. Ilyen SZV-készülék például a melegvíztárolók hőmérséklet-szabályozója, a ventilátor-vezérlők, hőmérséklet-határolók és hőkioldók. E szabvány vonatkozik az NTC vagy PTC termi sztorokat felhasználó, automatikus villamos SZV-készülékekre is, amelyekre nézve a J melléklet további követelményeket tartalmaz. E szabvány vonatkozik a nem villamos kimenetekkel rendelkező, hőmérséklet-érzékelő SZV-készülékek, például a hűtőközeg-áramlás és gázszabályozó készülékek villamos biztonságára is. MSZ EN 60730-2' I í: 1999 Automatikus villamos szabályozó- és vezérlőkészülékek háztartási és hasonló jellegű alkalmazásra. 2. Rész: Energiaszabályozók egyedi előírásai (IEC 730-2-11:1993 — Az MSZ EN 60730-2-11:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 60730-2-11:1993, idt EN 60730-2-11:1993/A1:1997 + EN 60730-2-11:1993/A2:I998, eqv IEC 730-2-11:1993/A2:1998, eqv IEC 730-2-11:1993 + IEC730-2-ll:1993/Al:l994 + !EC730-2-ll:l993/A2:1997 Általánosan az IEC 730 nemzetközi szabvány ezen része olyan energiaszabályozókra vonatkozik, amelyeket háztartási vagy hasonló jellegű alkalmazásra szánt berendezésekben, berendezéseken vagy azokkal kapcsolatban használnak, beleértve a fűtésre, légkondicionálásra és hasonló alkalmazásokra szolgáló energiaszabályozókat is. A berendezés használhat villamos energiát, gázt, szilárd üzemanyagot, napenergiát slb. Vagy ezek kombinációját. V.7. a szabvány vonatkozik az NTC vagy PTC termisztorokat használó energiaszabályozókra is, amelyekre nézve a J melléklet további követelményeket tartalmaz. Ez a 2. Rész a biztonsági jellemzőkre, az üzemi ériékekre, az üzemidőkre és a működési sorozatokra vonatkozik, ha ezek kapcsolatban vannak a berendezés biztonságával, továbbá az automatikus energiaszabályozó eszközök vizsgálatára. Ez a 2. Rész vonatkozik a kézi energiaszabályozókra, ha ezek villamosan, illetve mechanikusan egy egységet képeznek az automatikus SZV-készülékekkel. Ez a 2. Rész legfeljebb 660 V névleges feszültségű és legfeljebb 63 A névleges áramú energiaszabályozókra vonatkozik. Ez a 2. Rész elektronikus eszközöket tartalmazó energiaszabályozókra is vonatkozik, ezek követelményei a H mellékletben találhatók. MSZ EN 60903:1999 Feszültség alatti munkához használt, öt- és kevesebb ujjas, szigetelőanyagú kesztyűk előírásai (IEC 903:1988, módosítva) (idtEN 60903:1992, idt EN 60903:1992/A11:1997) Jelen szabvány az öt- és kevesebb ujjas kesztyűk esetén alkalmazható. Hat különböző villamos jellemzőjű kesztyűosztály van, amelyek jelölése a következő: 00 osztály, 0 osztály, 1 osztály, 2 osztály, 3 osztály és 4 osztály. Hat különböző tulajdonságú kesztyűkategória van a különböző igénybevételek szerint: saválló, olajálló, ózonálló, vagy mechanikai ellenálló képességű (nagy igénybevételű), és ezek kombinációi, jelölésük ugyanebben a sorrendben: Am, H, Z,


M és R, a nagyon kis hőmérsékletekre szánt kesztyűk a C kategóriájúak. MSZ EN 61029-1:1999 Hordozható, villamos motoros szerszámok biztonsága. I. Rész: Általános előírások (IEC 10291:1990, módosítva) — Az MSZ EN 61029-1:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 61029-1:1995) E szabvány minden olyan villamos motoros vagy mágneses hajtású, belső téri, illetve külső téri szerszámra érvényes, amelyre nézve az összes, következő feltétel teljesül: — egy személy által könnyen mozgatható (tartalmazhat a szállítást megkönnyítő alkatrészeket, pl. Fogantyúkat, kerekeket stb.); — biztonságosan helyhezkötött állapotban használatos, rögzítéssel (pl. Gyors befogószerkezettel, csavarrögzitésscl stb.) vagy anélkül; — kezelő felügyelete mellett használatos; — nem rendeltetése a folyamatos termelésben vagy technológiai gépsorban való használat; — a villamos hálózathoz hajlékony csatlakozóvezetékkel és csatlakozódugóval csatlakoztatható; — a névleges feszültség egyfázisú váltakozó áram, illetve egyenáram esetén legfeljebb 250 V, háromfázisú váltakozó áram esetén legfeljebb 440 V; — a legnagyobb névleges felvett teljesítmény egyfázisú váltakozó áram és egyenáram esetén legfeljebb 2500 W, illetve háromfázisú váltakozó áram esetén legfeljebb 4000 W. MSZ IEC 61109:1999 Kompozit szigetelők váltakozó áramú, 1000 V-nál nagyobb névleges feszültségű szabadvezetékekhez. Fogalommeghatározások, vizsgálati módszerek és átvételi követelmények (idt IEC 61109:1992, idt I N ' O I 109:1992 A U 9 9 5 ) Ez a szabvány a tartó és feszítő szabadvezetéki kompozit szigetelőkre vonatkozik. Az elsődlegesen hajlító igénybevételre tervezett támszigetelők, nem tartoznak c szabvány hatáskörébe. A szabvány azokkal a kompozit szigetelőkkel foglalkozik, amelyek egy magból és egy burkolatból állnak. A mag általában gyantában impregnált üvegszálból készül. A burkolat többféle anyagból is készülhet, amely tartalmaz easztomereket. gyantákat vagy fluorozott szénhidrogéneket. A szabvány tárgya: — az alkalmazott szakkifejezések meghatározása, — a vizsgálati módszerek előírása, — az átvételi követelmények előírása. MSZ EN 61241-2-2:1999 Gyúlékony por jelenlétében alkalmazható villamos gyártmányok. 2. Rész: Vizsgálati módszerek. 2. Főfejezet: Porrétegek fajlagos villamos ellenállásának meghatározási módszere (IEC 1241-2-2:1993+ 1994. évi helyesbítés) — Az MSZ EN 61241-2-2:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 6i 241 2-2:1995) Ez a szabvány vizsgálati módszert tartalmaz porréteg fajlagos villamos ellenállásának meghatározására egyen feszültség alkalmazásával. A módszert a gyúlékony por jelenlétében alkalmazható villamos gyártmányok kialakítása, szerkezete, vizsgálata és alkalmazása szempontjából célszerű használni. A vizsgálati módszer nem alkalmas elismert robbanószerek és robbanóképes tulajdonságú anyagok vizsgáltára. MSZ EN 61547-1999 Készülékek általános világítási célokra. EMCzavartűrési követelmények (IEC 1547:1995) — Az MSZ EN 61547:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett — (idt EN 61547:1995, idt IECól547:1995) E szabvány a kisfeszültségű villamos táphálózatra való csatlakoztatásra vagy telepes üzemre

tervezett világítástechnikai készülékekre (fényforrásokra, lámpatestekre és tartozékokra) vonatkozó elektromágneses zavartűrési követelményeket tartalmazza. Nem tartoznak e szabvány hatálya alá azok a készülékek, amelyek zavartűrési követelményei más IEC vagy CISPR szabvány írja elő, úgymint: — közlekedési jármüvekben használt világítástechnikai készülékek; — professzionális célokra szolgáló, szórakoztató világításvezérlő készülékek; — más készülékbe beépített világítástechnikai készülékek, úgy mint: • skálamegvilágítók vagy jelzőlámpák; • fénymásolók; • diavetítők és írásvetítők; • vizuális kijelző egységek. MSZ HD 474 SI: 1999 Függőszigetelő-egységek bunkós-kosaras csatolásának méretei (IEC 120:1984) — Az MSZ 275-4:1987 helyett — (idt HD474SI:1986, idt IEC 120:1984) Ez a szabvány az egysapkás és a hosszúrúd típusú függősztgetelő-egységekre és a kapcsolódó fémszerelvényekre vonatkozik. E szabvány tárgya a szabványos rögzítőszerelvénnyel ellátott bunkós-kosaras csatolások méreteinek meghatározása, és ezáltal a különböző gyártók által szállított szigetelők vagy fémszerelvények összeszerelésének elősegítése. MSZ I1D 605 SÍ: 1999 Villamos kábelek. Kiegészítő vizsgálati módszerek — Az MSZ 1196:1998 helyett — (idt HD 605 Sl: 1994, idt HD 605 S1:1994/A1:1996) Ez a HD összefoglalja és meghatározza a polimer szigetelésű és burkolatú, 0,6/l-ig terjedő névleges feszültségű, közcélú elosztóhálózatokban, erőművekben és alállomásokon használatos villamos kábelek vizsgálati módszereit. A HD 603-ban és HD 604-ben meghatározott kábeltípusok vizsgálatához alkalmazott, ebben a HD-ben lévő vizsgálati módszerek kiegészítik a HD 405-ben és a HD 505-ben már harmonizál vizsgálati módszereket. Ezek a HD-k mindegyik esetre megadják azokat a kiegészítő információkat, amelyek az egyes kábeltípusok vizsgálatának gyakorlati alkalmazásához szükségesek. Ebben a HD-ben nincs minden vizsgálati feltétel (pl. Hőmérséklet, időtartam) és/vagy vizsgálati követelmény előírva. Ezek, a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges adatok a vonatkozó főfejezetekben vannak megadva. MSZ 146-7:1999 Különlegesen tűzálló, 0,6/1 kV-os és 1,9/3,3 kV-os erősáramú kábelek erőművi alkalmazásra — Az MSZ 146-7:1998 jóváhagyó közleményes bevezetése helyett— (idt 110 604 81:1994, idt HD 604 S1:1994/A1:1997) A HD 604 U,/U = 0,6/1 kV vagy 1,9/3,3 kV névleges feszültségű, tömör és hajlékony vezetőjű, rögzített elhelyezésű kábelekre vonatkozik. A szigetelés és a burkolatok anyaga lehet hőre lágyuló, vagy hőre keményedő, halogénezett vagyhalogénmentes. A kábelek esősorban erőművekben és alállomásokon történő alkalmazásra szolgálnak. Minden kábel különleges tűzállósággal rendelkezik. Az atomerőművek konténment-terében történő alkalmazásra szánt kábelek (LOCA-kábelek) vagy különleges sugárzásállóságú kábelek nem tartoznak e HD hatálya alá. Az erősáramú kábelek mellett ide tartoznak a legalább I mm" vezető-keresztmetszetű jelzőkábelek is 61 érszámig bezárólag. Ez a rész általános követelményeket határoz meg ezekre a kábelekre, a kiegészítő és eltérő követelmények e HD vonatkozó fő fejezeteiben vannak megadva.

163

Mile

Kábelforgalmazásról röviden

Örömmel értesítjük minden kedves Partnerünket, hogy átadtuk új, 1500 m-es kábel raktárunkat. A korszerű raktár, a rendezett környezet és az új eszközök sokkal színvonalasabb kiszolgálást tesznek lehetővé. Bízunk benne, hogy a két oldalról megközelíthető, Európában egyik 1egkorszerűbbnek számító kábelmérő- és -darabolóval, 2 db 5 tonnás híddaruval segített árukezelés, valamint az épületen belüli gyors ügyintézés (számlázás helyben!) mind elnyerik Partnereink megelégedettségét. Az évek óta tartósan emelkedő volumenű kábelforgalmazásunk alapja a LAPPKÁBEL-képviseletünk: Nagyon kedveltté vált az új ÖLFLEX" CLASSIC-generáció, amely a különösen jó minőségű PVC-alapanyagok használatával, nagyobb feszültségállóság mellett, vékonyabb szigeteléssel is tudja biztosítani a szükséges paramétereket. Ez azt jelenti, hogy a kábelátmérő kisebb lett, így a kábelek kisebb helyet foglalnak el a gépekben, berendezésekben, egyúttal tömegük is csökkent.

Másik igen népszerű termékkörünk a SKINTOP tömszelencecsalád, ami szinten a LAPPKÁBEL terméke. A teljesség igénye nélkül: 2,5...44 mm közötti kábelekhez, -20 °C-tól +80 °C-ig. IP68-as védettséggel alkalmazhatóak. A felhasznált anyagok (természetes kaucsuk, neoprén, stb.), a speciális önzáró csavaros szorító, különféle kivitelek (fém és műanyag, különféle szabványos menetek stb.) biztosítják a széles körű alkalmazhatóságot, az időtálló tömítést és rögzítést. A LAPPKABEL elismerten kiváló termékeinek, és a minőséghez tartozó kedvező árának köszönhetően jelentősen bővült a partneri körünk is. Az igények felmérése után döntöttünk úgy, hogy az új hely lehetőségeit is kihasználva, növeljük a raktárról kínált kábelek és vezetékek választékát. Ezúton is felhívjuk minden érdeklődő figyelmét, hogy a forgalmazáshoz szükséges együttműködési szerződést megkötöttük az MKM Magyar Kábelművek Rt.-vel a Pirelli csoport tagjával, így a jövőben raktárról tudjuk biztosítani az MKM Rt. igen kedvező árú kábeleit. Bővebb információ: Prommer Tanás (MILE Kft.) Tel.: 261-5535; 431-9808 Fax: 431-9817

INFO 2000 — Út a jövő információs hálózatába 2000. május 9—13. között második alkalommal rendezzük meg az informatika és a telekommunikáció legnagyobb tavaszi fórumát, az INFO 2000 Nemzetközi Informatikai és Kommunikációtechnikai Szakkiállítást a Budapesti Vásárközpontban. Az előző évben nagy sikerrel debütált kiállításon az információtechnológia, a telekommunikáció, a repro- és másolástechnika, valamint a multimédia: szinte minden jelentős cég képviseltette magát, bemutatva legújabb termékeit és fejlesztéseit. A kiállítással egyidejűleg megrendezett konferencia-sorozaton résztvevő szakemberek érdekes előadásokat hallhattak az információs társadalom aktuális kérdéseiről, az elektronikus kereskedelem magyarországi térhódításáról, az információs közmüvekről és a hírközlés jövőjéről. Az idei rendezvény meghirdetésekor célunk az volt, hogy megtartsuk a tavalyi kiállítás tematikáját, amely az informatika, mint szakma minden ágát átfogja. Ilyen módon kiállítóink az információs társada-

164

solástechnika vezető cégei is elküldték lom minden részét reprezentálják. Ugyahelyigényüket. nakkor a kiállítással egyidőben megrendeAz elmúlt évi rendezvénnyel szemben zendő szakmai konferenciákon — szakmai az INFO 2000 néhány újdonsággal is szolpartnereink közreműködésével — megpgál kiállítóink és látogatóink részére: az róbáljuk felvázolni azokat a legfontosabb idén a kiállítás szombaton is nyitva lesz kérdéseket, amelyekkel a mindennapi életelsősorban a nagyközönség számára. A ben is nap mint nap találkozhatunk, kiállításra látogatóként érkező szakmai kömint pl.: zönség számára — nem kötelező jelleggel — az elektronikus kereskedelem, — a bejárati kapukhoz telepítve regisztrá—• a biztonságtechnika, ciót működtetünk. — verseny és együttműködés az A kiállítás első három napjára ütemezinfokommunikációban, zük a kísérőeseményeket, ezzel is hangsú— az EU-pályázatokon való részvétel fellyozva a szakmai jelleget. A szórakoztató, tételei, műsoros rendezvényeket a kiállítás máso— Internet kereskedők ABC-je, dik részében, május 12—13-ára koncent— az információs társadalom civil szemráljuk, lehetőséget adva partnereinknek mel. arra, hogy termékeiket a nagyközönség Az akvizíció jelen állása szerint a 250 körében is népszerűsíthessék. Ugyancsak jelentkező cég által igényelt kiállítási terüezen a két napon tudjuk fogadni a szervelet elérte a 11.500 m2-t, de a jelentkezések zetten érkező diákcsoportokat is. folyamatosan érkeznek. Jelentős részük az Bízunk abban, hogy kiállítóink az idei információtechnológiát képviseli, de az rendezvényen is további üzleti sikereket előző évhez képest — a "mobil Interneteként meghatározható világtrendnekérnek el és erőfeszítéseink hozzájárulnak megfelelően — jelentősen megnövekedett a távlati céljaik eléréséhez. HUNGEXPO Rt. telekommunikációs cégek aránya és a má-

ELEKTROTECHNIKA

Köszöntő a MEE évszázados sikertörténetéhez

Recommend Documents