KRESALEK PÉTER* A számviteli beszámolók elemzésének egyes elméleti kérdései Einige theoretische Fragen über die Jahresabschlussanalyse Unter dem Begriff der Bilanzanalyse versteht man die Untersuchung eines Unternehmens ausschließlich anhand publizierter Informationspuellen. Wie jede Analyse verfolgt die Bilanzanalyse die Zielsetzung, unter Anwendung bestimmter Methoden und der Auswertung geeigneter Informationsquellen zweckbestimmt Informationen zu beschaffen. Allgemein ist die Zielsetzung der Bilanzanalyse (aber auch der Betriebsanalyse), möglichst umfassende Einblicke in die Vermögens-, Finanz- und Ertragslage des untersuchten Unternehmens zu erhalten. Der vorliegende Beitrag hat die Aufgabe, die Möglichkeiten und Grenzen der Bilanzanalyse (bzw. der externen Jahresabschlussanalyse) systematisch aber auch kritisch darzustellen. Als Maßstab der Kritik wird der theoretische Anspruch an die Zieldefinition und die Methodik der Analyse angesetzt.
„Szeretném hangsúlyozni, hogy egy vállalkozás mérlege lehet igaz, de nem lehet valós.” DR. BARTÓK NAGY ANDRÁS
Tájékozottság, a számvitel fontossága A piacorientált vállalkozási szintű gazdálkodás egyik elengedhetetlen feltétele a tájékozottság. A gazdasági társaságoknak önálló gazdálkodásukhoz, tevékenységük folytatásához vagy bővítéséhez stb., tehát mindazon folyamathoz, amelyekhez döntések kapcsolódnak, információkra, ismeretekre van szükségük. A gazdálkodás során határozni kell arról, hogy mely tevékenységet vagy tevékenységeket folytassa a vállalkozás, ennek megfelelően hogyan alakítsa ki üzleti kapcsolatait, hogyan finanszírozza működését, azaz hogyan kapcsolódjon környezetéhez. Az adott gazdasági társaságról a vállalkozási környezetnek (elsősorban más vállalkozóknak) is informálódnia kell, hogy megítélhesse, milyen mértékben fogadhatja el az előbb említett tevékenységet (tevékenységeket), illetve milyen kapcsolatokat alakíthat ki működése során. A gazdálkodási folyamatokról az abban résztvevőknek megalapozott információkra, ismeretekre van szükségük, hogy a piacon való jelenlétük a lehető legsikeresebb legyen, tehát a gazdálkodásra, illetve a vállalkozásra vonatkozó információk, ismeretek megszerzése – többek között – elengedhetetlen • a tulajdonosoknak, hogy befektetésük kezelése érdekeiknek megfelelő-e, azaz a vállalkozás vagyoni helyzete stabil-e, jövedelemtermelő és osztalékfizető képessége elfogadható-e, BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar, Controlling tanszék, főiskolai adjunktus, PhD-hallgató.
*
119
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 • a potenciális befektetőknek, hogy kellően mérlegelhessék befektetési döntéseiket, azok hozamát és kockázatát, • a vállalkozás vezetői számára, a vállalkozási stabilitás és fejlődés, a mindennapi tevékenységekhez és a hosszabb távú gazdálkodáshoz kapcsolódó vezetői döntések megalapozása és értékelése céljából, • a hitelezőknek, akik a hitel- és kölcsönnyújtás biztonságára, törlesztőrészletek és kamatkötelezettség fizetésére vonatkozóan kívánnak információkhoz jutni, • a meglévő és leendő partnereknek (szállítók, vevők stb.), hogy a kapcsolat biztonságosnak és tartósnak minősíthető-e, • a munkavállalóknak, akik igénylik munkahelyük és jövedelmük biztonságának ismeretét. A tájékozottság megszerzéséhez, ahhoz, hogy a vállalkozások megítélhetők és értékelhetők legyenek, megbízható és viszonylag egységes információs rendszerre van szükség mind a vállalkozás, mind pedig a vállalkozás környezete számára. Ezt az alapvető fontosságú igényt elsősorban a vállalkozások számvitele elégíti ki. A számviteli információs rendszer a gazdálkodó szervezetek vagyoni állapotát, a gazdasági folyamatok fontosabb jellemzőit, azok mennyiségi és értékadatait tartalmazza. Nélkülözhetetlenségét egyértelműen bizonyítja, hogy a számvitel minden vállalkozásnál, gazdálkodó szervezetnél megtalálható. Ennek alapja a célszerűség mellett az a kötelezettség, amelyet a vállalkozások számára Magyarországon a számviteli törvényben fogalmaztak meg. A számviteli törvény1 tehát alapkövetelmény a vállalkozások számviteli rendszerének kialakításában, ezáltal biztosítva annak bizonyos egységességét is. Meghatározza a gazdálkodás támogatásához minél alkalmasabb feljegyzési módszert, a könyvvezetés módját, a nyilvántartások kialakításának alapjait, a vállalkozás vagyonát jelentő eszközök és azok forrásainak értékelését, illetve értékelési lehetőségeit, valamint – kiemelten és legrészletesebben – a számviteli adatok időszakonkénti rendszerezését, összesítését. Ez utóbbi leginkább egy-egy időszak (jellemzően egy-egy év) gazdálkodásának bemutatására szolgál, amennyiben a vállalkozás működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, a gazdálkodási időszak könyveinek lezárását követően – meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott – beszámolót (éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, összevont (konszolidált) éves beszámolót) A számviteli köteles törvény készíteni. alapvető célja, hogy a (számviteli) beszámoló megbízható és valós összképet adjon a gazdálkodók vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. Ezt a beszámoló tartalmának, összeállítási szabályainak meghatározása mellett – többek között – a törvényi szabályozás úgy biztosítja, hogy előírja a beszámoló nyilvánosságra hozatalát és közzétételét. A későbbiek szempontjából igen lényeges és ezért kiemelendő, hogy a számviteli törvény nagy jelentőséget tulajdonít a beszámolók nyilvánosságának (nyilvánosságra hozatal és közzététel), amely nélkülözhetetlen a gazdálkodók üzleti kapcsolataihoz, a befektetésekhez, a hitelezési és egyéb pénzügyi műveletekhez stb. A gazdálkodók egy1
2000. évi C. törvény a számvitelről
120
KRESALEK P.: A SZÁMVITELI BESZÁMOLÓK ELEMZÉSÉNEK EGYES... más tevékenységéről, működéséről, valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a letétbe helyezett és közzétett beszámolókból tájékozódhatnak. A kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett gazdálkodó köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott éves beszámolót, illetve egyszerűsített éves beszámolót az adott üzleti év (beszámolási év) mérlegfordulónapjától számított 150 napon belül, konszolidációs kötelezettség esetén az anyavállalat az összevont (konszolidált) éves beszámolót a konszolidált éves beszámoló mérlegfordulónapjától számított 180 napon belül a cégbíróságnál letétbe helyezni. A letétbe helyezés a gazdálkodó székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) cégbíróságon történik. Lényeges és a nyilvánosságot szolgáló előírása a törvénynek, hogy a cégbíróságon letétbe helyezett beszámoló adatai nyilvánosak, azokról a cégbíróságnál bárki – szabadon – tájékoztatást kaphat és igény szerint másolatot készíthet. A számviteli törvény a letétbe helyezés mellett külön rendelkezik a közzétételi kötelezettségről, amely a beszámoló letétbe helyezése mellett biztosítja az üzleti partnerek, befektetők, hitelezők hiteles informálását a beszámolót készítőről. A közzétételi kötelezettség minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozóra vonatkozik, így a vállalkozások kötelesek a beszámolót a letétbe helyezéssel egyidejűleg közzétenni.1 Közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget a gazdálkodó, ha a beszámoló egy eredeti vagy hiteles másolati példányát – a letétbe helyezéssel egyidejűleg – az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának megküldi.2 A számviteli beszámolónak tehát a számviteli törvény értelmében mindenki által megismerhető módon, a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, illetve azok változásáról a tényleges körülményeknek megfelelő, valós képet kell mutatnia, azaz a számviteli előírások biztosítják – a beszámoló készítőjére vonatkozóan – az átfogó értékelési, informálódási lehetőséget. A vállalkozások gazdálkodási folyamatainak értékelése szükségszerű feladat, hiszen egyrészt a számviteli törvény az üzleti események kötelező értékelését írja elő (meghatározza a kiegészítő melléklet 3 és az üzleti jelentés tartalmát), másrészt mert a vállalkozás másként – sem önmaga, sem pedig a vállalkozás környezete által – nem ismerhető meg. Érdemes megjegyezni, hogy az éves (egyszerűsített éves) beszámoló kiegészítő melléklete egészének vagy egy részének közzétételétől el lehet tekinteni, ha a beszámoló felülvizsgálatát végző könyvvizsgáló állásfoglalása szerint a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete egyértelmű megítéléséhez a mérlegben, az eredménykimutatásban szereplő adatok elegendőek. Ezt a lehetőséget az indokolja, hogy a kiegészítő melléklet – a letétbe helyezés kapcsán – a cégbíróságon teljes terjedelmében megjelenik. 2 Természetesen az előbbi mellett a gazdálkodó – külön jogszabály előírása, illetve saját döntése alapján – más módon is közzéteheti beszámolóját (például a gazdálkodó internetes honlapján). 3 A számviteli törvény többek között előírja, hogy a kiegészítő mellékletben értékelni kell a vállalkozás valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, az eszközök és források összetételét, a saját tőke és a kötelezettségek tételeinek alakulását, a likviditás és a fizetőképesség, valamint a jövedelmezőség alakulását. (88. § (2)) 1
121
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004
Az elemzés és a számviteli beszámolók elemzésének definiálása A vállalkozások megítélésének, értékelésének egyik fontos módszere a gazdasági elemzés, amely a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen tájékozottság megszerzését segíti elő. Az elemzés tulajdonképpen összefüggések, gazdasági jelenségek és ezekre ható tényezők feltárását jelenti, tehát a megismerés módjaként határozható meg, amely elősegíti, részben pedig biztosítja a szükséges információk megszerzését. A gazdasági elemzés tárgya az igényeknek megfelelően nagyon sokféle lehet, így vonatkozhat az adott vállalkozás egyes alrendszereire, tehát a piaci tevékenységre, a gazdálkodó szervezet fejlesztési, beszerzési, termelési vagy áruforgalmi, szolgáltatási tevékenységeire, a munkaerővel és a tárgyi eszközökkel való gazdálkodásra stb. és irányulhat a vállalkozás átfogó, komplex értékelésére, amelyet általában a számviteli beszámoló alapoz meg. A beszámoló elemzéséhez a pénzügyi-gazdasági elemzés keretein belül azon elemzési módszerek tartoznak, amelyek elsősorban a mérleg és az eredménykimutatás adataira támaszkodva segítenek egy-egy vállalkozás gazdálkodásának megismerésében, jellemző összefüggéseinek feltárásában. A beszámoló – adott időszakra vonatkozó – összefoglaló jellegéből következően az alkalmazott elemzési módszerek eredményei is átfogóan értékelnek egy-egy vizsgált gazdálkodó szervezetet. A beszámolóval kapcsolatosan egy vállalkozás elemzése általában kiterjed: • a vagyoni és • pénzügyi helyzet alakulásának vizsgálatára, • a gazdálkodás jövedelmezőségének, valamint • a vállalkozási tevékenység hatékonyságának értékelésére. A vállalkozás gazdálkodásának megismerhetősége jelentősen függ attól, hogy ki, hogyan és főleg milyen mértékben jut megfelelő információhoz. Ennek kapcsán a beszámoló elemzése (vagy gyakran más elnevezéssel a mérlegelemzés) az elemzést végző személye szerint lehet:1 • belső vagy üzemi mérlegelemzés, melynek során az elemző nemcsak a publikus mérlegadatok, hanem valamennyi, a vállalkozást érintő számviteli, pénzügyi, termelési és műszaki információ birtokában a lehető legrészletesebb elemzési számításokat elvégezheti és • külső mérlegelemzés, amelynek keretében a közzétett beszámoló adataiból próbálnak a vállalkozáson kívüli elemzők – többek között – az elmúlt időszakok tendenciáiból a jövőre vonatkozóan különféle (korlátozott) következtetéseket levonni. Szűkebb, illetve klasszikus értelemben – és az előadásom szempontjából is – a beszámoló elemzése (a mérlegelemzés) ez utóbbihoz tartozik. Ennek megfelelően – és a továbbiakhoz is kapcsolódva – a számviteli beszámoló elemzése (a Dr. Lukács János: Az elemzés fogalma, célja, tárgya, területei. In: Dudás Jánosné (szerk.): Számvitel és elemzés. II. kötet. MKVK, Budapest, 2003. 394. oldal.
1
122
KRESALEK P.: A SZÁMVITELI BESZÁMOLÓK ELEMZÉSÉNEK EGYES... mérlegelemzés) alatt egy vállalkozás kizárólag nyilvános információ(forrás)ok felhasználásával végzett elemzését értem. A mérlegelemzés tehát arra korlátozódik, hogy külső információforrásokból, azaz alapvetően egy vállalkozás számviteli beszámolójából végezzen értékelést, illetve vonjon le következtetéseket. Ezzel abban különbözik általában az üzemi (vállalati belső) elemzéstől1, hogy információforrása szűkebb, azaz a mérlegelemzés jellemzően csak az információ körének terjedelme és nem a célkitűzés tekintetében tér el a belső, vállalkozáson belüli elemzéstől. A belső elemzéshez kifejezetten több információ áll rendelkezésre, mint a mérlegelemzés esetén. Ez az információs többlet a belső vállalati információforrásokból (pl. analitikus és főkönyvi nyilvántartások, a vállalkozás tervei, szerződései) adódik, sőt értelemszerűen a belső elemzéseknél külső információs forrásokat is felhasználnak.
A számviteli beszámolók elemzéséhez kapcsolódó célok, információk és módszerek Az elemzésekhez kapcsolódó célkitűzések, bár egyedi esetekben különbözhetnek, alapvetően mégis azonosak. A számviteli beszámoló elemzésének célja – legtöbb esetben a vállalati belső elemzéshez hasonlóan – jellemzően az, hogy a vizsgált vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi (eredményességi) helyzetéről a lehető legátfogóbb értékelést (minősítést) adja. A mérlegelemzésnél, mint bármilyen más elemzésnél lényeges a célorientáltság. Ha az elemzéssel elérendő célokat, mint az elemzés első lépéseként nem határozzuk meg, ha az elemzés végrehajtása során nem ügyelünk mindvégig a célkitűzésre, akkor egyetlen elemzés sem vezet értékelhető és értelmes eredményre. Ebben az aspektusban nemcsak a módszerválasztás fontos, hanem az információforrások, valamint az elemzés eredményeinek meg-, illetve kiválasztása és kiértékelése is. (A célok, az információk és az alkalmazandó módszerek között szoros kapcsolat van.) Az elemzés célkitűzése jellemzően részcélokra és átfogó (komplex) célokra tagolható. Ez a felosztás részben a megoldás áttekinthetőségét szolgálja. Másrészt azonban az elemzés során a komplex célok követése egy célhierarchia létezésének értelmében csak a részcélok párhuzamos, illetve egymás utáni vizsgálatával és értelmezésével lehetséges. A komplex elemzés kritikus végrehajtásához ezért szükséges a részelemzések (parciális elemzések) módszereinek és problémáinak ismerete. (Ez az összefüggés nagyon jól megfigyelhető a különböző mutatószámrendszerek kialakításának gyakorlatában). Az általános célkitűzés konkretizálása az elemzés eredményeit felhasználók információs igényeiből következik. Az információs igények egy vállalkozás megismerése kapcsán • számszerűsíthető és • nem számszerűsíthető
1Így
a belső mérlegelemzéstől is.
123
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 információkra oszthatók. A számszerűsíthető információs igényekhez tartozik a beszámolási időszak eredménye és az azt meghatározó főbb befolyásoló tényezők, a vagyoni helyzet és a vállalkozás pénzügyi megbízhatósága (biztonsága). Érdemes azonban kiemelni, hogy jellemzően a vállalkozás múltbeli fejlődése csak a vállalkozás jövőbeli fejlődésének prognosztizálása szempontjából érdekes. Az információszükségletnek ez a megfogalmazása ugyanakkor feltételezi tervértékek (jövőbeli értékek) meglétét. Mivel a jövőbeli értékeket nem lehet egyértelműen meghatározni, fennáll a jövőbeli értékek hibájának bizonyos fokú veszélye, így a számszerűsíthető információszükségletek kielégítése már csak közelítően lehetséges. A nem számszerűsíthető információk (például a vizsgált vállalkozás menedzsmentjének minősége) iránti igény a számviteli beszámoló elemzésének segítségével csak indirekt módon – és csak kevéssé – elégíthető ki. A minőségi megítélés nem alapozható meg a mérlegelemzéssel, jobb, ha az elemző az aktuális gazdasági sajtóban megjelenő publikációkat gondosan és kritikusan értékeli (feltéve persze, hogy vannak ilyenek). Minőségi (nem számszerűsíthető) kijelentések is csak a teljes mérlegelemzés alapján tehetők, mert a számszerűsíthető eredmények például pozitív megítélése is csak teljesült kvalitatív elvárásokként értelmezhetők. A nem számszerűsíthető információs igények kielégítési foka igen alacsonynak mondható. Egyrészt a vállalkozás kvalitatív jegyeinek információi jelentősen korlátozottabbak, mint a mennyiségiek, másrészt hiányoznak a tudományosan nem vitatott és elfogadható összehasonlítási mértékek (módok) és a minőségi prognosztizációs módszerek. A számviteli beszámoló elemzésének tartalmi meghatározását is szem előtt tartva a – beszámolót összeállító – vállalkozást megismerni kívánók különböző csoportokba sorolhatók aszerint, hogy milyen mértékben tudnak információkhoz, adatokhoz jutni az adott vállalkozásról. Az egyik csoportba azok tartoznak, akiknek a nyilvánosságra hozott információkon kívül semmi más nem áll rendelkezésükre, azaz tájékozódásuk során alapvetően csak a beszámoló elemzési eredményeire támaszkodhatnak1. Ilyenek például különösen a kisbefektetők és hitelezők, szállítók és nagy általánosságban az érdekelt nyilvánosság (pl. szakszervezetek és a gazdasági sajtó). Ezek tehát mindazok, akik egyáltalán nem jutnak hozzá a vállalkozás belső információihoz. A következő csoportot azok alkothatják, akik bizonyos körülmények között jogi és egyéb (pl. megállapodásbeli) felhatalmazás alapján hozzáféréssel bírnak a megbízhatóbb és részletesebb belső információforrások egy részéhez. Ide tartoznak például a nagybefektetők és nagyobb hitelezők (különösen a bankok és az állam) sőt, a hatósági és az igazságszolgáltatási szervek legtöbbje. Ezek nyilvánvalóan a külső mérlegelemzés eredményeit már – ter1A
számviteli beszámoló mellett információforrásként persze más is felhasználható egy vállalkozás külső értékelése során, így például nagyobb gazdasági társaságok publikált közgyűlési beszámolói, illetve éves jelentései, a gazdasági szaksajtóban megjelent publikációk, azonban ezekben különböző mértékben, de szinte biztosan megjelenik az érdekekből fakadó szubjektivitás. (Ezek értékelése igen nehézkes, a viszonyítási alapok megválasztásától kezdve egészen a konkrét eredményekig bezárólag.)
124
KRESALEK P.: A SZÁMVITELI BESZÁMOLÓK ELEMZÉSÉNEK EGYES... mészetesen különböző szinteken – más információkkal kiegészítve, azaz részben már másként hasznosíthatják. A harmadik csoportba azok tartoznak, akiknek rendelkezésükre állnak a belső elemzés információforrásai és eredményei is, azaz döntéseikben, azok megalapozásában, illetve tájékozódásuk során nem hagyatkoznak a számviteli beszámoló elemzésére (tehát a külső mérlegelemzésre).1 Az eddigiekkel összhangban az elemzési módszerek kiválasztásakor is különleges fontosságot kell adni a mindenkori módszerek célirányosságának. Ezen kritérium alapján szükség van több, alkalmazható módszer összehasonlítására. Különösen kiemelendő egyes esetekben a kiválasztott módszer és a mindenkori információforrás helyessége közötti összhang szükségessége. Nem megfelelő információk következtében az igényes módszerek sem emelik az elemzés eredményességét. A módszer komplikáltsága a gyakorlatban sokszor akár a jó elemzést is – tudatosan vagy sem – megtéveszti. Ha azonban átfogó és sokatmondó információs anyag áll rendelkezésre, akkor egyszerű elemzési módszerek széleskörű használatával az elemzés eredménye is leegyszerűsödik. E problémakörrel összefüggésben a különösen jelentős nehézségű elemzések gyakorlatiassága időnként megkérdőjelezhető. Ezek a nehézségek egyrészt személyi, másrészt tudományos természetűek. Nem mindenkor áll az elemzéshez megfelelően kvalifikált személyzet rendelkezésre vagy ha az elemző maga rendelkezik is a megfelelő képzettséggel, akkor is bonyolult vagy terjedelmes matematikai műveleteket, túlzottan összetett szakmai vagy információs tényhelyzetet (adatokat) kell kiértékelnie. Emellett az is lehetséges, hogy az elemző képzettség szempontjából megfelelő, de költség vagy időbeli okok miatt nem akar terjedelmes és részletes elemzést végrehajtani. Az egyes gyakorlati esetekben ezeket a kérdéseket az elemzés megtervezésekor ugyanúgy figyelembe kell venni, mint a módszerek célirányosságát vagy az információforrások és az elemzés eredményének megfelelőségét.
A mérlegelemzés eredményessége és határai Minden elemzés eredményességét az elemzéssel szembeni információs, illetve ismeretigények, és az elemzés eredményeiből adódó elérhető ismeretek közötti különbség mértéke adja. Ez a különbség – mint arra már utaltunk – a mérlegelemzésnél viszonylag nagy, így a korlátozó tényezők vizsgálata ebben az összefüggésben különös jelentőséggel bír. A vizsgált vállalkozásra vonatkozó információs források hiányosságai a legjelentősebb korlátozó tényezők a mérlegelemzés eredményességében. Ezek a hiányosságok különféle okokra vezethetők vissza. Az egyik ok az információs források (a számviteli beszámolók) befolyásolhatóságában rejlik. A számviteli beszámoló adatai – a számviteli törvény ismerete mellett sem vagy még inkább pont azért – nem egyértelműen definiált nagyságrendek. A mérlegkészítési és értékelési eljárások választhatósága következtében az egyes mérleg- és ered1
Ezen utóbbi csoportba sorolható a vállalatvezetés, megléte esetén a felügyelőbizottság stb.
125
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 ménykimutatás-tételek tudatosan befolyásolhatók, alakíthatók (manipulálhatók). Mivel a törvényi előírások nem egyértelműen rögzítik a vállalat helyzetének bemutatását, a számviteli beszámoló összeállításában konkrét érdekek érvényesülhetnek (mérlegpolitikai szempontok). Az információforrások manipulálhatósága szempontjából a mérlegelemzés eredményei értékelhetőségének korlátozottsága csökken, amennyiben az elemző a mérlegpolitika eszközrendszerének lehetőségeit és terjedelmét ismeri. Ennek megfelelően fontos, hogy az elemző ismerje a számviteli és adózási stb. előírásokat. Minden esetben (elemzéskor) ismerni kell, illetve kellene a konkrétan alkalmazott mérlegkészítési és értékelési eljárásokat, amelyektől jelentősen függhetnek a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét bemutató adatok, közzétett információk. (Az elemzés szempontjából kiemelt jelentősége van a beszámoló részeként összeállított kiegészítő mellékletnek, valamint megléte esetén a beszámolóval összhangban elkészített – de korlátozottan nyilvános – üzleti jelentésnek.) A mérlegelemzés alapjául szolgáló információs források továbbá azért hiányosak, mert nem teljes körűek. Az éves beszámoló lényegében csak számszerű adatokat közöl. Kvalitatív információkat a beszámoló – a mérleg és az eredménykimutatás mellett – csak részben, igen korlátozott mértékben a kiegészítő melléklet keretei között tartalmaz. Mindezek mellett a pénzügyi számvitelben rögzített gazdasági események köre, illetve gazdasági események megjelenítése sem teljes körű (például a beszámolót készítő vállalkozásnál a rendelkezésre álló hitelkeret). Az elemzéshez felhasználható információk mindaddig nem teljes körűek, amíg hiányzik azok kielégítő egyértelműsége. Itt különösen a mérleg, valamint az eredménykimutatás tagolásának, illetve az egyes gazdasági események helyes besorolásának, mérlegben, illetve eredménykimutatásban történő bemutatásának problémája állhat fenn. A mérlegelemzés további korlátja, hogy az információforrások jövőorientáltsága igencsak hiányos. A vállalkozás helyzetének elemzését rendszeresen elkészítik, hogy a vállalkozás jövőbeli fejlődésére nézve kiindulási ponttal rendelkezzenek. A mérlegelemzés legfontosabb célja azonban a prognosztizálás. A beszámoló adatai ugyanakkor elsősorban múltbéliek. A mérleg és az eredménykimutatás az üzleti év gazdasági eseményeinek kötelezően rögzítendő tételeit tartalmazza. Tervadatok – főleg azok mint biztos információk – a külső elemzők számára elérhetetlenek. Ezen túlmenően a mérleg fordulónapja, a mérlegkészítés időpontja és végül a tényleges nyilvánosságra hozatalának, közzétételének napja, valamint egy lehetséges elemzés időpontja között rendszerint igen jelentős időkülönbség jelenhet meg, amelynek az az eredménye, hogy a beszámoló jövőorientáltsága tovább csökken. A prognózis tehát kizárólag múltbéli folyamatok alapján vélelmezett jövőképre vonatkozhat (egyértelmű ok-okozati kapcsolatok nélkül).1
Kiemelt kutatási terület lehet tehát annak vizsgálata, hogy a számviteli beszámoló adataiból hogyan lehetne a jövőre vonatkozó és egyben megbízhatóbb ismerteket szerezni.
1
126
KRESALEK P.: A SZÁMVITELI BESZÁMOLÓK ELEMZÉSÉNEK EGYES... A mérlegelemzés értékelési módszereinek kiválasztása ugyancsak befolyásolja annak kijelentőképességét. A klasszikus mérlegelemzés legfontosabb módszere a mutatószámok összehasonlítása. Minden mutatószám információk sokaságát egyetlen értékre redukálja. Ez az összehasonlíthatóság szempontjából fontos, de nem hanyagolható el, hogy bizonyos körülmények között egyetlen mutatószám egy tényállást jellemez, amely számos hatótényezőből származik. Ennek kapcsán jelentek meg a gyakorlatban a mutatószámrendszerek, amelyek az egyedi befolyásoló tényezőket és azok egymás közötti viszonyát explicit módon fejezik ki. Az eddigiekben ismertetett problémák mellett gondot okozhatnak az elemzés egyes módszertani szempontjai sőt, az elemzések eredményeinek interpretálása is. Az elemző-értékelő munka alapja az összehasonlítás, amely azonban feltételez egy összehasonlítási alapot, mint értékelési kritériumot és az összehasonlíthatóság lehetőségét. Vetítési alapként a beszámoló elemzése során legtöbbször az előző időszak (időszakok) jelenik meg, azaz az időszakok egybevetésekor korábbi időszakok mutatószámait veszik figyelembe. A dinamikus összehasonlítás mellett megjelenhet a térbeli összehasonlítás is, viszonyítási alapként más vállalat adatát, esetleg ágazati átlagot alkalmazva. Azonban ezek megbízhatósága szintén nem egyértelmű. A viszonyítás alapja mindezeken túl egy, az elemző által megállapított norma (elvárt érték) is lehet, de ennek nagyságrendje jelentős szubjektivitást is tartalmazhat. (A mérleg készítőjének és elemzőjének ellentétes érdekei is lehetnek!) Az itt, csak általánosságban bemutatott korlátok, amelyek a mérlegelemzés megállapításaira, eredményességére vonatkoztak, természetesen nem adhatnak okot arra a következtetésre, hogy értelmetlen lenne ilyesfajta elemzések végrehajtása. A határok világos ismerete és azok figyelembe vétele minden megfontolás és következtetés levonásánál inkább segítséget kell, hogy nyújtson annak érdekében, hogy az elemzés és az előrejelzés készítésekor a sematikus, automatikus értékeléseket el tudjuk kerülni és ehelyett az elemzési módszereket és eredményeket kellő kritikával, a valóságnak inkább megfelelő módon értelmezhessük. (Végül is ez csak úgy lehetséges, ha a meglévő elemzési eljárásokat javítjuk, illetve új elemzési módszereket fejlesztünk ki.) A korlátok létezését az elemzéshez alkalmazandó módszerek megfelelő kiválasztása mellett már az elemzést megelőzően, az információs igények megfogalmazásakor is figyelembe lehet, illetve kell venni. A legaprólékosabban (túl sok, túl részletes) meghatározott információs követelményeket így már az elemzés megkezdése előtt a lehetséges mértékre lehet csökkenteni. Ez az eljárás egyes esetekben megakadályozza a nem megfelelő vagy alkalmatlan módszerek használatát vagy terjedelmes számítások végrehajtását is anélkül, hogy az eredmény megbízhatósága jelentősen változna.
Összegzés helyett további problémák felvetése A magyar számviteli előírások megadják annak lehetőségét, hogy az egyes hazai vállalkozások számviteli beszámolója, illetve számviteli információs
127
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 rendszere alapján készített gazdasági elemzések, értékelések viszonylagos biztonsággal biztosítsák egy-egy vállalkozás minősítését. Jelentős szempontként merülhet fel ugyanakkor annak igénye is, hogy ne csak a magyar számviteli alapokon nyugvó értékelések adhassák meg egy gazdálkodó szervezet minősítésének lehetőségét, hanem – az összehasonlítás lehetőségét figyelembe véve – a különböző nemzeti (országonkénti), illetve nemzetközi megközelítések is értékelhető eredményeket adjanak. A jelenlegi hazai számviteli előírások kialakulása hosszabb időszak eredménye, amely szervesen kapcsolódik Magyarország európai uniós csatlakozásához. Számviteli törvényünk alapvetően – és elfogadott módon – tükrözi az Európai Unióban érvényesülő számviteli előírások és gyakorlat jellemzőit (a vonatkozó európai irányelvekhez történő igazodást). Mindezek mellett a nemzetközi számviteli előírások sokszínűsége, számviteli gyakorlatok különbözőségei számos formai és tartalmi eltérést jelentenek a számviteli információs rendszer kialakítása és a számviteli beszámolók összeállítása során. Ebből adódóan azonban a számviteli információkra és az elkészített beszámolókra épülő gazdasági elemzés egyes módszerei, lehetőségei is eltérőek lehetnek. Magyarország uniós csatlakozása, valamint az egyértelműen megfigyelhető globalizációs folyamatok megkívánják a vállalkozások elemzés adta lehetőségekre támaszkodó értékelésének szükségességét, így alapvetően fontos kérdés, hogy a gyakorlatban alkalmazott elemzési módszerek hogyan közelíthetők egymáshoz, illetve hogyan adható ezekhez egységes módszertani, értékelési és értelmezési rendszer, illetve milyen szempontok, tényezők azok, amelyek az egyes számviteli rendszerek sajátosságaiból adódóan eltérőek lehetnek egymástól. A számviteli előírások sokszínűsége mellett ma már egyértelműen nyomon követhető az egységesítés igénye1, amelynek azonban jelenleg még viszonylag kevés a tényleges eredménye, így ha a számvitel nemzetközi szintű szabályozását kívánjuk meghatározni, akkor legalább három – alábbi – számviteli rendszert lehet megadni: • az Európai Unió számviteli irányelvei • a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) és • az Általánosan Elfogadott Számviteli Alapelvek az Egyesült Államokban (US GAAP). A hazai kutatások, számviteli témájú publikációk ma már foglalkoznak a számviteli rendszer korszerűsítésével, átalakításának szükségességével, valamint egységesítésével, azonban ezek ritkán – vagy egyáltalán nem – érintik a számviteli információs rendszerre épülő elemzési lehetőségek témakörét. Lényeges kérdéskör lehet tehát, hogy mennyiben befolyásolják a vállalati gazdálkodás elemzési módszereit és lehetőségeit az egyes számviteli rendszerek, illetve milyen különbözőségek adódhatnak a gyakorlatban alkalmazott elemzési eljárások ered-
Érdemes kiemelni, hogy az Európai Unióban már az 1970-es években megkezdődött a számvitel területén a jogharmonizációs folyamat, amelynek ellenére az egyes tagállamok számviteli gyakorlata jelentős eltéréseket mutat.
1
128
KRESALEK P.: A SZÁMVITELI BESZÁMOLÓK ELEMZÉSÉNEK EGYES... ményeinek értelmezése során, mennyiben jelent eltérő megközelítést egy-egy nemzet számviteli előírásainak figyelembe vétele az elemző-értékelő munkában.
129
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004
Irodalomjegyzék DR. BARTÓK NAGY ANDRÁS: A vállalkozások éves beszámolója. Pénzügyi és Számviteli Főiskola, Budapest, 1993. DR. BÍRÓ – DR. PUCSEK – DR. SZTANÓ: Vállalkozások tevékenységének komplex elemzése. Perfekt Kiadó, Budapest, 2001. DR. BUCHNER, ROBERT: Grundzüge der Finanzanalyse. Verlag Franz Vahlen, München, 1999. DUDÁS JÁNOSNÉ (szerk.): Számvitel és elemzés. II. kötet. Magyar Könyvvizsgálói Kamara, Budapest, 2003. DR. EGGER, ANTON – DR. WINTERHELLER, MANFRED: Kurzfristige Unternehmensplanung. Linde Verlag, Wien, 2001. DR. GARAJSZKI ZOLTÁN (szerk.): A számviteli törvény magyarázata 2004-2005. HVG ORAC Kiadó, Budapest, 2004. DR. GAZSÓ JÓZSEF – DR. KÖRMENDI LAJOS: Az elemzés-ellenőrzés módszertana. BGF-PSzFK, Budapest, 1999. JEHLE, EGON: Produktionswirtschaft. Verlag Recht und Wirtschaft, Heidelberg, 1999. Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (A Nemzetközi Számviteli Standardokkal és Értelmezésekkel egybefoglalva). 2003. SCHULT, EBERHARD: Bilanzanalyse (Möglichkeiten und Grenzen externen Unternehmensbeurteilung). Erich Schmidt Verlag, Berlin, 1999.
130