A fejlıdéslélektan egyes kérdései
A fejlıdéspszichológia tárgya, jelentısége, módszerei Vizsgálatának tárgya: a fejlıdı személyiség ⇒ a pszichikum kialakulása és fejlıdése a filogenezis (törzsfejlıdés) és az ontogenezis (egyedfejlıdés) során. A fejlıdéslélektan az emberei viselkedés eredetét és a pszichológiai változások egész életen át tartó folyamatának törvényeit tanulmányozza. A fejlıdéspszichológia általános célja az egészséges humán fejlıdés leírása és megértése - a fejlıdés elırejelezhetıvé válik - alapot szolgáltat a fejlıdés optimális elımozdításához - a prevencióhoz - a nehézséggel küzdık számára az intervenció kialakításához.
Mivel foglalkozik? Vizsgálja, hogy - hogyan és mikor jelennek meg az egyes képességek, készségek, - mi okozza az egyéni eltéréseket, - hogyan válnak a különbözı folyamatok egyre bonyolultabbá, - vannak-e életkori sajátosságok, és azok hogyan következnek be, - folyamatos vagy szakaszos-e a fejlõdés, - hogyan szervezıdnek a különbözı funkciók egységgé, - mi befolyásolja a fejlıdést (öröklés vagy környezet).
Egyedfejlıdés vizsgálata: XIX. század II. felében indult (ipari forradalom – átalakult a gyerekek társ.ban betöltött szerepe) Eleinte csak a gyermekkorra vonatkozóan. Ma 3 fı terület: • gyermek-, • ifjúság-, • felnıttkor pszichológiája. Újabban: gerontopszichológia (öregedés lélektana)
Jelentısége: megismerés a dolgok kialakulásának, fejlıdésének folyamatában
Módszerekben 3 alapelv: - objektív szemlélet - oksági magyarázat - céltudatos alakítás közbeni vizsgálat elve Alapvetı módszerek közül itt is mindegyik használatos (önbeszámoló, megfigyelés, klinikai interjú, kísérlet) Vizsgálatok típusai: hosszmetszeti – longitudinális (gyerekek egy csoportjáról győjt hosszabb idın keresztül információt) keresztmetszeti – transzverzális – eljárások (egy idıben különbözı korú gyerekekrıl győjt információt)
A pszichikum filogenezise Állatlélektani megfigyelések jelentısége (tudatosan szervezett kísérletek a XIX. századtól kezdıdıen) Magasabb fokú alkalmazkodás: i d e g r e n d s z e r által Ennek fejlıdésében 3 tendencia: 1. differenciálódás és centralizáció 2. kefalizáció 3. hierarchizálódás A pszichikus visszatükrözés fejlıdési lépcsıi: alapszint - elemi érzékelés észlelés és emlékezet megjelenése értelmes viselkedés, állati intelligencia megjelenése
Az egyén pszichikus fejlıdésének fı tényezıi Fı kérdések: 1. A fejlıdés szakaszosan zajlik, vagy folyamatos? Szakaszos elmélet: Fejlıdés: változások sorozata, melynek eredményeként az adott rendszer új, magasabb szintre jut A szakaszok kritériumai (Flavell) - a fejlıdési szakaszokat minıségi különbségek jellemzik - az átmenet egyszerre jelentkezik a viselkedés sok, vagy akár minden vonatkozásában - az egyik szakaszról a másikra váltás gyorsan megy végbe - az egy szakaszra jellemzı viselkedési és testi változások összefüggı mintázatot alkotnak - a szakaszok egymásutánisága nem felcserélhetı
Folyamatos fejlıdés Bandura: a fejlıdés folyamatos, az ugrások ritkák (csak ha valami hirtelen megváltozik a biológiai folyamatokban vagy a környezetben) A tanulás mechanizmusa ugyanaz minden életkorban
XX. sz. több a szakaszelmélet, mint a folyamatosság elmélet
2. A fejlıdés során az öröklött vagy szerzett tulajdonságok dominálnak? 1. biogenetikus elméletek (preformizmus) – a gének mindent meghatároznak 2. szociáldeterminista nézet – az egyedfejlıdésben a környezeti hatások a meghatározóak 3. kéttényezıs (konvergencia-) elmélet – mindkét tényezınek együttesen van szerepe Gén- és ikerkutatások (Zazzo)
Jelenleg általánosan elfogadott álláspont, hogy mind az öröklött, mind a környezeti tényezı szerepet játszik.
Az egyedfejlıdést meghatározó tényezık I.Belsı feltételrendszer 1. Öröklött sajátosságok, adottságok és tendenciák (indulási alap) 2. Érés – genetikailag meghatározott 3. A személy alkati sajátosságai 4. A szerzett tapasztalat, tudás 5. Tartós vagy ideiglenes személyiségtulajdonságok
II.Külsı feltételrendszer 1. Természeti 2. Társadalmi a. mikrokörnyezet b. makrokörnyezet
3. Gazdasági (jólét, egészség, stb.)
III. Nevelés (céltudatos, tervszerő, szervezett, rendszeres nevelıhatások) 1. A környezeti hatások megszervezése 2. Az egyén önfejlesztése, önnevelése, aktív önszabályozása
Érés: lehetıségek kibontakozása biológiai program alapján pszichikus érés - testi (szomatikus) érés (szorosan összefüggnek, de nem mindig zajlanak párhuzamosan => eltérések lehetnek ütemükben!) viszonylag független, külsı hatások gyorsíthatják vagy lassíthatják -
- tanulás és érés kölcsönhatása (pl.: optimális tanulási idı) Kritikus periódus (szenzitív idıszak): olyan idıszak a fejlıdésben, amikor ha nem teljesülnek bizonyos biológiai vagy környezeti feltételek, vagy azok minél inkább eltérnek az optimumtól, akkor annál nagyobb valószínőséggel fog felmerülni az atipikus fejlıdés lehetısége. (pl. beszédtanulás)
A fejlıdés üteme és iránya A fejlıdés ütemének eltérései: Retardáció – a fejlıdési folyamat lelassulása (idegrendszeri, testi, értelmi, személyiségfejlıdésben megmutatkozó) valamilyen, általában külsı ok miatt a deficit pótolható Regresszió – visszaesés egy megelızı fejlettségi szintre (pl. regressziós tünet a bepisilés) Gyakran jelez a társas környezettel kapcsolatos változásokat, problémákat. Akceleráció – a fejlıdési folyamat felgyorsulása (pl. a nemi érés egyre korábbi bekövetkezése) A fejlıdés elvárttól eltérı iránya: Deviancia (alkoholizmus, droghasználat, bőnözés, pszichiátriai megbetegedések)
Életkori és egyéni sajátosságok Schmidt: tevékenységközpontú fáziselmélet – a konkrét történelmi-társadalmi körülmények bizonyos objektív követelményeket állítanak a fejlıdı személyiség elé – ezeket az életkori szerepek foglalják rendszerbe – melyek meghatározzák a mindenkori tevékenységformákat – e tevékenységek révén alakulnak ki az életkori sajátosságok Életkori sajátosságok: általában az azonos korcsoporthoz tartozó egyének teljesítıképességének és viselkedésmódjának jellemzı, közös vonásai (átlagérték) Egyéni sajátosságok – az egyes egyénekre jellemzık Az életkori sajátosságok átlagértékeihez viszonyítva értékelhetık. A fejlıdés ütem- és irányzavarai e két tényezı összevetésével állapíthatók meg.
Életkori periodizáció (Clauss – Hiebsch) Alapja – az életkori sajátosságok újszülöttkor születéstıl a 2. hónapig (vége: az elsı feltételes reflex megjelenése) csecsemıkor 2 hónap – 1 éves kor kisgyermekkor 1-3 év óvodáskor 3-6 év kisiskolás kor 6-10 év prepubertás 10 – 12-13 év pubertás 12-13 – 17-18 év ifjúkor 17-18 – 20-24 év felnıttkor korai felnıttkor 25-30 év középsı felnıttkor 30-45 év 45-60 év késıi felnıttkor öregkor 60 év felett
Életkor
1. életév 1-3 év 3-6 6-12
Köznapi elnevezés
Jean Piaget
Sigmund Freud
Csecsemıkor
szenzomotoros intelligencia
orális szakasz
Kisgyerekkor Óvodáskor
Kisiskoláskor
12-19
Serdülıkor
19-35
Fiatal felnıttkor
35-60 60 felett
Felnıttkor Öregkor
mőveletek elıtti kor
bizalom vagy bizalmatlanság
anális szakasz
autonómia vagy szégyen, kétely
fallikus szakasz
kezdeményezés vagy bőntudat
konkrét mőveletek latencia kora kora genitális szakasz formális mőveletek kora
Erik Erikson
teljesítmény vagy kisebbrendőség identitás vagy szerepkonfúzió intimitás vagy izoláció elszigetelıdés alkotóképesség vagy stagnálás integritás vagy kétségbeesés
Csecsemıkor (1. életév) Piaget – szenzomotoros intelligencia A csecsemık fejlıdése elsısorban érzékleteik és egyszerő mozgásos viselkedések koordinációjából áll; a szakasz végére elkezdik a rajtuk kívül lévı világ létezését felismerni, és azzal szándékos interakciókat folytatni Freud – orális szakasz – a száj a szopás és a harapás által létrehozott élvezetes érzékletek központja Erikson – (a fejlıdés minden stádiumában az egyénnek szembe kell néznie egy sajátos konfliktussal, melynek megoldásával sajátíthat el új készségeket) bizalom avagy bizalmatlanság: A csecsemık megtanulnak megbízni abba, hogy mások gondoskodnak alapvetı szükségleteikrıl, vagy bizalmatlanok lesznek.
Kisgyerekkor (1-3 év) Piaget: mőveletek elıtti kor: A kisgyerekek a világot szimbólumok (képzeleti képek, szavak és gesztusok) segítségével képesek leképezni. A tárgyaknak és az eseményeknek már nem kell jelen lenniük, hogy gondolni lehessen rájuk, de gyakran nem képesek saját nézıpontjukat másokétól megkülönböztetni, könnyen áldozatául esnek a felszíni látszatnak, és sokszor összekeverik az oksági viszonyokat. Freud – anális szakasz: a végbélnyílás az élvezetes érzékletek központja az ürítés kontrolljának elsajátítása folyamán Erikson – autonómia avagy szégyen és kétely: A gyerekek megtanulják akaraterejüket és önkontrolljukat gyakorolni, vagy bizonytalanokká válnak, és kételkedni fognak abban, hogy maguk is képesek a dolgokat megcsinálni.
Óvodáskor (3-6 év) Piaget: mőveletek elıtti kor (ld. kisgyerekkor) Freud – fallikus szakasz: a gyerekekben szexuális kíváncsiság alakul ki. Szexuális fantáziáikban az ellenkezı nemő szülı szerepel, emiatt bőntudatot éreznek. (Ödipusz-komplexus – feloldása: identifikáció = azonosulás (az azonos nemő szülıvel) => SUPEREGO kialakulása Erikson – kezdeményezés avagy bőntudat: A gyerekek megtanulnak kezdeményezni, teljesítményüknek örülni és hasznossá válni. Ha nem engedik, hogy saját kezdeményezéseiket kövesség, függetlenségi kísérleteik miatt bőntudatot érezzenek.
Kisiskoláskor (6-12 év) Piaget – konkrét mőveletek kora Iskoláskorban a gyerekek képessé válnak mentális mőveletek elvégzésére, melyek tulajdonképpen egy logikai rendszerbe illesztett belsı cselekvések. A mőveleti gondolkodás lehetıvé teszi, hogy tárgyakat és cselekvéseket fejben összerakjanak, szétválasszanak, sorba rendezzenek és átalakítsanak. Konkrét mőveletek => a bennük részt vevı tárgyak és események jelenlétében zajlanak le. Freud – latencia: a szexuális késztetések elnyomódnak; a gyerekek a felnıttek által becsült készségek elsajátítására összpontosítanak Erikson - teljesítmény avagy kisebbrendőség: A gyerekek megtanulják kompetensen és hatékonyan gyakorolni a felnıttek és kortársaik által becsült készségeket, vagy kisebbrendőnek érzik magukat.
Serdülıkor (12-19 év) Piaget – formális mőveletek kora: Serdülıkorban a fejlıdı egyén azt a képességet sajátítja el, hogy egy problémán belül minden logikai kapcsolatot módszeresen végiggondoljon. Érdeklıdés alakul ki az elvont eszméké magának a gondolkodásnak a folyamata iránt. Freud – genitális szakasz: a serdülıknek felnıtt nemi vágyaik vannak, és igyekeznek azokat kielégíteni (Piaget és Freud elmélete szerint a fejlıdés szakaszai a serdülıkorral véget érnek) Erikson – identitás avagy szerepkonfúzió: A serdülık egyfajta személyes identitást alakítanak ki a társas csoport részeként, vagy összezavarodnak abban a tekintetben, hogy kik ık, és mit akarnak az életben.
Fiatal felnıttkor (19-35 év) Erikson - intimitás avagy izoláció: A fiatal felnıttek intim élettársat találnak, vagy magányt és az elszigeteltséget kockáztatják.
Felnıttkor (35-60 év) Erikson - alkotóképesség avagy stagnálás: A felnıtteknek termékenynek kell lenniük a munkában és fel kell nevelniük a következı generációt, vagy a tespedést kockáztatják.
Öregkor (60 év felett) Erikson - integritás avagy kétségbeesés: Az emberek megpróbálják korábbi tapasztalataikat értelmezni és meggyızni magukat, hogy az életük értelmes volt.
