A pszichopatológia egyes kérdései
Az abnormális viselkedés Milyen kritériumok alapján különíthetjük el a „normális” és az „abnormális” viselkedést? -
Eltérés a statisztikai átlagtól – ebbıl a szempontból abnormális a statisztikailag ritka, átlagtól eltérı viselkedés (rendkívül boldog ember???)
-
Eltérés a társadalmi normáktól (a normák társadalomról társadalomra, idırıl idıre változnak és idıben)
-
Nem megfelelı alkalmazkodás – a viselkedés hogyan befolyásolja az egyén és környezete közérzetét; abnormális, ha MALADAPTÍV (pl. tömegiszony miatt nem képes dolgozni járni, alkoholizmusa miatt elveszti munkáját; öngyilkosságot követ el; veszélyeztetik a társadalmat pl. az agresszív fiatalok erıszakos cselekedetei)
-
Rossz közérzet – az egyén szubjektív rossz közérzete (pl. szorongás, depresszió)
Ált. a négy kritérium együttesen alkalmazható az abnormalitás diagnosztizálására.
Mi a normális? - Hatékony valóságészlelés (a történések, a reakciók és a képességek reális értékelése)
- Önismeret (az egyén tisztában van saját motívumaival és érzéseivel) - A viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége (nem az impulzusoknak engedelmeskedı magatartás)
- Önértékelés
és
elfogadás
(saját elfogadottság érzése; jó társas viszonyok)
érdemek
elismerése;
- Érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége (szoros és kielégítı kapcsolatok kiépítésének képessége; mások érzéseinek, igényeinek figyelembe vétele)
- Alkotóképesség (képességek kibontakoztatása, szembenézés a mindennapok követelményeivel)
Ezek a jellemzık nem vonnak éles határt a mentális egészség és a betegség között, de az „egészséges” emberek nagyobb mértékben rendelkeznek ilyen vonásokkal, mint az abnormálisnak diagnosztizáltak.
Szükség van-e pszichiátriai betegségtanra? Minden pszichiátriai beteg egyedi és megismételhetetlen, tüneteit diagnózisba foglalni leegyszerősítés. A klinikai munkában elengedhetetlen az információsőrítés, a közös lényeg kiemelése, az egyedi, esetleges vonások tudatos mellızése (szakemberek egymás közti kommunikációja, oktatás, kutatás, adatgyőjtés érdekében). A 1.
2.
Mai
pszichiátriai nozológia (betegségtan) fejlıdésében kétféle megközelítés: „Nagy professzor”-elv - kiemelkedı személyiségek önálló megfigyelései és rendszerezı elméletei alapján kialakított rsz., (pl. Pinel, Kraepelin) – gyakran csak egy-egy országra korlátozódott érvényesülésük A szakértıi konszenzus elve – vélemények, adatok, tapasztalatok egyeztetése alapján kidolgozott rendszer követelmények: klinikai tesztelhetıség; explicit kritériumok; széleskörő szakmai egyeztetés; a kritériumok megbízhatóságának és validálásának igénye, stb.
A pszichiátriai zavarok nemzetközi klasszifikációi „BNO” (Betegségek Nemzetközi Osztályozása”) - ICD (International Classification of Deseases)
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által 1900 óta kiadott kötetek; A BNO-6-ban (1948) jelent meg elıször a mentális zavarok listája, a BNO-8 (1968) már pár mondatos jellemzést is tartalmazott a pszichiátriai tünetcsoportokról Jelenleg érvényben levı: BNO-10; alfanumerikus kódolás (mentális zavarok: F csoport + 4 /esetenként 5/ számjegy Pl. F 43.10 – poszttraumás stresszzavar
- nem tartalmaz explicit, tételes diagnosztikus kritériumokat - elsısorban statisztikai-kódolási kézikönyv - nem alkalmaz multiaxiális megközelítést
DSM: Diagnostic and Statistic Manual of Mental Disorders (Amerikai Pszichiátriai Társaság - APA) 1994-2013-ig DSM-IV; a DSM-5 2013. májusában jelent meg DSM jellemzıi: - Minden diagnózis tételes, explicit, operacionális kategóriákra épül (ezek túlnyomórészt ateoretikus, leíró klinikai kategóriák) - Széleskörő szakértıi konszenzus - Folyamatos korrekciók az empirikus tapasztalatok alapján A DSM-III és DSM-IV multiaxiális diagnosztikai rendszert tartalmazott - a kliens állapotának értékelése öt „tengely” alapján I. tengely: klinikai zavarok II. tengely: olyan hosszan fennálló zavar, melyet az I. tengelyen jelzett rendellenességek gyakran elfednek III. Szomatikus állapotok IV. Pszichoszociális stresszorok V. A mőködés átfogó értékelése
DSM-5 Mentális zavar fogalma: Olyan szindróma, melyre az egyén kogníciójának, érzelemszabályozásának vagy viselkedésének olyan klinikailag jelentıs zavara jellemzı, mely a mentális mőködés hátterében álló pszichológiai, biológiai vagy fejlıdési folyamatok diszfunkcióját tükrözi. A mentális zavarok rendszerint jelentıs szenvedéssel vagy a társas, foglalkozásbeli és egyéb fontos tevékenységek károsodásával járnak. Egy olyan gyakori stresszorra vagy veszteségre adott, a várakozásoknak megfelelı vagy kulturálisan elfogadott reakció, mint például egy szeretett személy elvesztése, nem mentális zavar. A társadalmilag deviáns viselkedés (pl. politikai, vallási vagy szexuális) és az elsısorban az egyén és a társadalom között feszülı konfliktusok nem mentális zavarok, hacsak a deviancia vagy a konfliktus nem a személy fent leírt diszfunkciójából ered. Célja: a klinikai haszon (segítsen a diagnózis, a kezelési terv és a lehetséges kimenetelek meghatározásában) A diagnózis nem egyenlı a kezelés szükségességével! A diagnosztikai kritériumok legfontosabb sztenderdje a klinikai használhatóság.
a DSM-5 szakít a multiaxiális rendszerrel - az I-II-III. tengely diagnózisai egy diagnosztikus listává lettek összevonva; - a IV. tengely helyett a BNO-10 Z-kódjait alkalmazza – a diagnózist, kezelést befolyásoló pszichoszociális és környezeti problémák felsorolása (pl. kapcsolati probléma házastárssal vagy partnerrel) - a korábbi V. tengely helyett, amelyen a tünetek súlyosságát és a funkcionális károsodást értékelték, a WHO II. sz. Fogyatékosság-felmérı Táblázatát (WHODAS 2.0) alkalmazza
a diagnosztikus kategóriák alkalmazása helyett egyre inkább elıtérbe kívánják helyezni a bizonyos funkciókkal kapcsolatos idegrendszeri hálózatok feltérképezését - az egyes kategóriákba tartozó zavarok körét a közös fenomenológia és patológia alapján alakították ki - a kategóriák sorrendjét is megváltoztatták - a személyiségzavarok kategorikus rendszeren alapuló diagnózisa helyett a háttérben álló pszichológiai vonásokon alapuló dimenzionális rendszert kívánnak bevezetni (a DSM-5-ben még csak kutatási céllal, de a késıbbiekben a klinikai alkalmazás során is) -
A DSM-5-ben meghatározott zavarok kategóriái: 1. az idegrendszer fejlıdési zavarai 2.szkizofrénia spektrum és más pszichotikus zavarok 3. bipoláris és kapcsolódó zavarok 4. depresszív zavarok 5. szorongásos zavarok 6. kényszeres és kapcsolódó zavarok 7. traumával és stresszorral összefüggı zavarok 8. disszociatív zavarok 9. szomatikus tünet- és kapcsolódó zavarok 10. táplálkozási és evészavarok 11. ürítési zavarok 12. alvás-ébrenlét zavarok 13. szexuális diszfunkciók 14. nemi szerep diszfória
15. diszruptív-, impulzuskontroll- és viselkedészarvarok 16. szerrel kapcsolatos és addiktív zavarok 17. neurokognitív zavarok 18. személyiségzavaok 19. parafíliás zavarok 20. egyéb mentális zavarok 21. gyógyszer kiváltotta mozgászavarok és gyógyszerek egyéb nemkívánatos hatásai 22. egyéb, klinikai figyelmet érdemlı állapotok
