Kortárssegítő program „Összehozó" Osztályközösség-fejlesztési modellprogram Komárom középiskoláiban Több mint egy évvel ezelőtt indítottuk útjára kezdeményezésünket Komárom középiskoláiba melynek során osztályközösségek fejlesztését kezdeményeztük, s amellyel 2008 évben a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól „Az év gyermek- és ifjúsági mintaprojektje'' elismerő címet kaptuk. Az elismerést felkérés követte, melynek során a megkezdett munkát adaptáltuk az ifjúsági korosztályra és a folyamatban részt vevő osztályokból kikerült fiatalokkal egy innovatív, közösségi kortárssegítő képzést indítottunk útjára, A folyamatban eredetileg 3 osztály vett részt - valamennyien tízedikesek -, ehhez kapcsolódott ez évben negyedikként a Kultsár István Szakközépiskola két diákja is. Szerepük a folyamatban fontos, hiszen osztályuk egy olyan kontroll csoportjává vált a kezdeményezésnek, melynek visszajelzései konkrét és tanulságos mutatókkal szolgálnak Miért is vált fontossá, hogy fiatalokkal kezdjünk el dolgozni és hosszú távú munkafolyamaton gondolkozni? Es miért éppen közösségi alapra helyezzük a fő irányvonalat? Amikor valaki a közösségfejlesztés szót halija legtöbbször arra gondol, hogy ez nem más, mint egy közösség fejlődésének elősegítése. Ez azonban csak részben igaz. Közösségek által történő fejlesztésről beszélünk Ahhoz azonban, hogy a közösség általi fejlesztés folyamatában a főszerep valóban az állampolgároké - jelen esetben a fiataloké - lehessen, nagyon komolyan kell vermünk a képessé tételt, s azon belül is a képzést. Mindannyian tudjuk, hogy a közösségfejlesztési folyamatban való részvétel egyben egy tanulási folyamatot is jelent, amelyben a szükségletek és a készségek megmutatkoznak, a közösségi cselekvés során szerzett új tapasztalatok új képességek
kiépülését eredményezik, s mindezek megint csak új szükségleteket szülnek: a folyamat így megállíthatatlanul gerjeszti önmagát. Az, aki ezt segíti, mint szakember, a közösségfejlesztő „csak" bátorító, informáló, inspiráló szerepet tölt be. Manapság egyre több szervezet, személy vallja magát közösségfejlesztőnek. Ennek egyik örvendetes oka, hogy egyre többen gondolkodnak úgy, hogy a közösségi és nem az individuális megoldásokat keresik a problémákra. Tartós folyamatokat képesek generálni, az emberek sajátjukként tekintik a megoldásokat és maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását. Az ifjúsági munka területén a Közép-dunántúli Régióban és azon belül Komárom-Esztergom megyében két, egymásra épülő képzéssorozatot kezdtünk meg. A régiós vonalon az ifjúsággal foglalkozó szakemberek, míg a megyei területen maguknak a fiataloknak közösségi kortárssegítő képzését indítottuk el. A fiatalok ebben az évben négy alkalommal 3-3 napot töltöttek el bentlakásos képzéseinken, amit a komáromi Élettér Egyesület és a budapesti Civil Kollégium Alapítvány tanári kara fejlesztett ki. Az ismeretszerzés 24 órás modulrendszerű képzések alkalmával gyakorlatorientáltan közvetíti a szakmai alapokat. Idén két fajsúlyos vonulatot terveztünk: a közösségi- és társadalmi részvételt, valamint a közösségi
gazdálkodást,
melyhez
a
közösségfejlesztés
módszertanát
is
megismertettük. A modulrendszer előnye, hogy az ilyen képzésben részt vállalók saját időbeosztásuk, lehetőségük és érdeklődési irányuknak megfelelően, egyéni tanrend alapján és ütemben haladhatnak. Ez utóbbi két kedvezményt természetesen a mi fiataljaink nem vehették igénybe, hiszen közösen, egymásra utalva valósítottuk meg a kitűzött programot. A Civil Kollégium Alapítvány, mint akkreditált képző intézmény olyan képzési rendszert biztosított a számunkra, amelynek során 120 óra elvégzése után a fiatalok egy „szakdolgozat" segítségével szóban és gyakorlatban is bizonyíthatják jártasságukat, képességüket, mint közösségi munkás. Aki eredményes vizsgával zárja a képzésünket a Kecskeméti Regionális Képző Központ által kiállított tanúsítvánnyal
„Ifjúsági
közösségi
munkás"
képesítés
tulajdonosa
lesz.
A
középiskolások, érettségi és pályaválasztás előtt álló fiataloknak mindez egy plusz lehetőséget jelenthet a nagy betűs élet felé vezető úton. Az együtt töltött időszak alatt a fiatalok egy külön kis osztályt hoztak létre. Barátságok, kapcsolatok, szerelmek születtek, amelyek - a tanultak mellett elmélyítették egymás iránti szeretetüket és bizalmukat. Igyekeztünk minél tágabb körből válogatni a gyerekeket, így családi, életviteli problémákkal terhes, tanulási
problémával küzdő, vagy különböző szenvedélybetegségben szenvedő ugyanúgy megtalálható közöttük, mint az iskolában jól teljesítő, gondoskodó családból kikerültek Célunk több iránya volt. Fő hangsúlyként aktív, elkötelezett közösségi kortárssegítők képzése jelent meg. Ugyanakkor fontosnak és elengedhetetlennek tartottuk az egymás elfogadását, a tolerancia, a segítőkészség, az empátia készségének megerősítését. Úgy gondoljuk, hogy mindez sikerült. Ebben a csoportban nincsenek veszekedések, ismeretlen a „cikizés", az egymáson keresztül való gátlástalan átgázolás, az egyéni, és csak az egyéni érvényesülés. A fiatalok elfogadják és tolerálják egymást. Megtanulták, hogy a személyes sikerük a folyamatban csak a közösség által valósulhat meg. Mindegyikük stabil, erős és megfelelő tudással bír. Ezek a tudások azonban csak résztudások Ahhoz, hogy mindez egy egészet alkosson, mindenkire egyformán szükségük van. Ezért segítik és támogatják egymást. Igyekeztünk a kommunikációjukon is fejleszteni. Feladataink és gyakorlataink folyamatos párbeszédre és egyeztetésekre, együtt gondolkozásra, közös tervezésre épültek. Fiataljainknak meg kellett tanulniuk a szóbeli projektbemutatást, figyelembe kellett venni társaik javaslatait, amelyek mentén egy folyamatos munkára ösztönöztük őket. Az egy éves munka hozadékáról a XVIII. Komáromi Napok keretében tartott „Szót kérünk!" Ifjúsági Konferencián értekeztünk. A konferencia tartalmát és előadásait maguk a fiatalok tervezték meg és dolgozták ki. „Keli egy hely!" címmel, a korosztályt leginkább izgató témát fejtették ki, ahol egy komplex közösségi ifjúsági tér kialakítását szolgáltatásait és fenntartási, üzemeltetési mutatóit ismertették. Fiatalosan, lendületesen, szakszerűen és ötletesen. A
képzési
szakaszunk
első
része
befejeződött.
Közösségfejlesztőként
visszatekintve sikeres és eredményes volt. S, hogy a gyerekek közül, ki és miként alkalmazza az itt szerzett tudást, tapasztalatot, azt majd az élet, az évek bizonyítják. Monostori Éva, közösségfejlesztő Élettér Egyesület
