Könyvespolcon Milos Urban: : Héttemplom. Szélesvászon Bíró Szabolcstól: The Expendables. Mikszáthra emlékezünk Kulik Yvette

Könyvespolcon Milos Urban: Héttemplom

Szélesvászon Bíró Szabolcstól: The Expendables Mikszáthra emlékezünk – Kulik Yvette A 35. Torontói filmfesztiválról jelentjük – Kulik Yvette Hozsánna,Szupersztár! - A Madáchból Mansfieldtől Im memoriam Tony Curtis Zöldtől a fekete felé… Bloemblad gondolatai Túra a Tarjánkaszurdokban - Járóföld Novellarészlet – Szép Ernő - Október

Penna magazin Penna magazin

2010. október 2010. október

Eltelt egy esztendő… Nem kis idő. Néha elrepül és azt mondjuk, megint egy évvel idősebbek lettünk. De többnyire soknak tetszik, nemcsak kimondani, de megélni, vagy akár kivárni is. Egy olyan szakasz, vagy időtartomány ez, ami alatt igazán sok minden megtörténhet az egyénnel. Az első esztendő nem rövid idő egy emberke fejlődésében sem. Gondoljunk csak bele, mennyi mindent kell elsajátítani ennyi idő alatt egy kicsinek, aki elszakadva a legbiztosabbtól, az anyai testtől - mely melegítette és gondoskodott róla mindez idáig -, elindul azon a nehézkes úton, hogy végül a saját lábára tudjon állni. Így voltunk mi is a Pennával. Először csak hobbyként indítottam el, nem titkoltan elsősorban a magam szórakoztatására és emellett a cikkezés, szerkesztés gyakorlásáért. De barátaim és munkatársaim, akik csatlakoztak ehhez az ötlethez, a lelkesedésükkel elhitették, hogy jó úton haladunk egy független kulturális orgánum megteremtése felé. E kedves barátaimnak és munkatársaimnak szeretném megköszönni ezt az egy évet. A hitet. Abban, hogy írásainknak, azon felül, hogy magunkat képezzük vele – mert bizony ez sem utolsó

szempont! – elhivatottsága és értéke van. Azt a hitet, sőt, reményt, hogy a leírt sorok betűi és a bennük megbúvó szellemiség akár még nevelhet is, azon túl, hogy informál. Ez volt a vágyunk és úgy hiszem, a kezünk alól kikerült cikkek igazán eleget tettek ennek a kívánalomnak. És nagyon remélem, nem én vallom ezt csupán, hanem mindegyik kedves Olvasónk is. Tehát most, egy esztendővel az első Penna megjelenése után hadd köszönjem meg elsőként Bíró Szabolcsnak, a csapat legrégebbi tagjának és szerkesztőjének és lelkes munkát, amit az ajánló rovatokban végzett. Megköszönöm továbbá Bloemblad igényes, figyelem-felhívó cikkeit a környezetvédelemmel kapcsolatban. Köszönöm Kulik Yvette naprakészségét az aktuális filmfesztiválok programok ismertetésében. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban hadd köszönjem az Olvasók érdeklődését, amely arra buzdított bennünket, hogy újabb éveket szavazzunk magunknak. További lelkes munkát kívánok magunknak, Olvasóinknak pedig jó szórakozást! michael mansfield főszerkesztő


1226. október 3-án hunyt el Assisi Szent Ferenc Porciun-kulában (Assisi mellett). 610 éve, 1400. október 25-én hunyt el Geoffrey Chaucer angol író

440 éve, 1570. október 4én született Pázmány Péter, a magyarországi katolikus egyház újjáalapítója, a nagyszombati tudomány-egyetem megalapítója, a magyar katolikus hitvitázás legkiválóbb művelője 185 éve, 1825. október 25-én született ifjabb Johann Strauss osztrák zeneszerző 130 éve, 1880. október 5én hunyt el Jacques Offenbach francia zeneszerző 100 éve, 1910. október 30-án hunyt el Jean-Henri Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítója 95 éve, 1915. október 17én született Arthur Miller amerikai drámaíró 1882. október 24-én, Siófokon született Kálmán Imre, az operettjeiről híres magyar zeneszerző, karmester. Párizsban hunyt el, 1953. október 30-án. 75 éve, 1935. október 11-én született Ferdinandy György író, költő


1863. augusztus 3-án született, GárdonyAgárdpusztán Gárdonyi Géza író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja - eredetileg Ziegler Gézaként.

1953. Október 2-án, Budapesten halt meg Szép Ernő költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő. Nevét ma egy drámaírói díj viseli. 2003. október 16-án elhunyt Papp László. Az egész ország Paplacija a BVSC, a Bp. Bástya és a Vasas bokszolójaként közép-, majd nagyváltósúlyban versenyzett, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Az 1948-as londoni ötkarikás játékokon középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ő volt az első ökölvívó az újkori olimpiák történetében, aki három aranyérmet szerzett! Profiként 1957-től 29 találkozót vívott, ebből huszonhetet megnyert, kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt. A hivatásosok között Európa-bajnoki címet is szerzett. Október utolsó hétfője Írország állami ünnepe És… 2009. októberében indítottunk el az első Penna Magazint…



“Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgy mint azzal, ha őt műveiben megismerik: ez a legnagyobb jutalma.” Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán a Nógrád megyei Szklabonyán született 1847. január 16-án, amit 1910-ben elneveztek Mikszáthfalvának. Trianon óta azonban a határ másik oldalán, Szlovákiában található. Az 1873 – 1878 között Pesten töltött öt esztendő élete legválságosabb időszaka. Az ezt követő csaknem három évet Szegeden tölti, ahol kedves barátokat, szellemes társas életet és jólétet talál. 1880. decemberében mégis visszaköltözik Pestre, ahol a Pesti Hírlap munkatársa lesz huszonöt éven keresztül. Az 1881-ben megjelent “Tót atyafiak” című novellás-kötete, négy korábban közreadott elbeszélésével,valamint az 1882-ben kiadott “A jó palócok” novellás-gyűjteménye meghozta számára a régóta várt sikert. A novellák mellett szatirikus hangvételű publicisztikái és parlamenti tudósításai is növelték népszerűségét. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) és megválasztották az 1896-ban alakult Budapesti Újságírók Egyesülete (BÚE) első elnökének. A Franklin Kiadó Magyar Regényírók sorozatát is szerkesztette. 1904-től főleg horpácsi birtokán tartózkodott. Az öreg kúria mellé 1906-ban új kastélyt építtetett, ami 1954 óta múzeumként funkcionál. Ma Magyarország egyetlen Mikszáth Kálmán Emlékháza. Érdekessége, hogy a homlokzati falán Jókai Mór dombormű található, ami nem csupán Mikszáth a tanítvány nagy tanítója felé érzett megbecsülését fejezi ki, hanem arra is emlékeztet minket, hogy az építkezést az író „Jókai Mór élete és kora” című életrajzi művének honoráriumából fedezte. 1907ben, összegyűjtött munkáiért a MTA nagy jutalomban részesíti. 1910-ben még megéli a tiszteletére rendezetett, írói munkásságának 40. jubileuma alkalmából szervezett ünnepséget, de nem sokára 1910. május 28-án meghal. Így utolsó realista regénye, „A fekete város” 1911-es kiadása már halála után lát napvilágot. Bármennyire is igyekeznék, nem tudnám oly szép szavakkal kifejezni Mikszáth Kálmán - az író, az ember - nagyságát, mint ahogy ezt Ady Endre tette. Így engedje meg a Kedves Olvasó, hogy a költő Mikszáthról papírra vetett gondolataiból idézzek: „Mikszáth 25 év óta, ahogy első írását olvastam,

ugyanaz a félelmes, író nagyúr! Minden írása krisztusi cselekedet, fölemel, megkaczagtat, feledtet s példát ad alkalmas idegenszerű lényeknek, hogyan kell az életet elviselni tudni, szépen, bölcsen, emberien. Ő tudta, hogy csak korszakának s e korszak-szülte egyéniségének lehet igazi és becsületes kifejezője. Ő csak Mikszáth akart lenni, ezt a Mikszáthot szépen kibontani az akármilyenség lárvájából: művész.” (Ady Endre) Mikszáth Kálmán az író

Mikszáth Kálmán Emlékház, Horpács

2010-ben Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójára emlékezünk. Ennek keretén belül több esemény, kiállítás kerül megrendezésre Magyarország-szerte. A Kossuth Kiadó a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) új székházában 2010. szeptember 21-én mutatta be most induló, 22 könyvből álló, díszkötetes Mikszáth-sorozatát. A könyvbemutató egyben kiállítás megnyitó is volt. Réti Zoltán grafikus, festőművész Mikszáthtól ihletett munkái október 28-ig láthatóak a MÚOSZ székház Mikszáth-termében - a belépés díjtalan. A Mikszáth-sorozat megvásárolható az újságárusoknál, könyvesbolti forgalomba nem kerül. Nógrád Megye Önkormányzata, a Mikszáth Kálmán Társaság és a Palóc Múzeum Kálmán - napi egésznapos megemlékezést tartott 2010.október 9én, ami magába foglalta a horpácsi emlékház megtekintését, valamint a szklabonyai emlékhelyek körüli sétát is Szlovákiában. További információk a Mikszáth Kálmán Emlékházról a múzeum weboldalán olvashatók: www.museum.hu. Kulik Yvette



Milos Urban a kortárs cseh irodalom egyik olyan alakja, akire érdemes alaposan odafigyelni. Könyveinek témájául minden alkalommal valami jellegzetesen cseh dolgot választ, legnagyobb részt pedig prágai helyszínekkel operál. Továbbá cseppet sem áll távol tőle a gótika, a történelem, az építészet, vagy épp a morbiditásba hajló gyilkossági ügyek ecsetelése…

(és valószínűleg bolond) segítőtársa; a rendőrfőnök, akinek időnként sűrű, fekete lé csurog a füléből… Sajátosan gótikus hangulatú és egyszerre abszurd, szatirikus regény a Héttemplom. Miközben egy rendkívüli sorozatgyilkosságról, a prágai középkorról és az árnyalt, kétes megítélhetőségű szereplőkről mesél,

Héttemplom című regényét nem másnak, mint Prágának, az Arany Városnak szentelte – méghozzá teljes egészében. A történet (látszólagos) főszereplője K., a bukott rendőr és jobb sorsra érdemes hobbitörténész, aki egy napon a kedvenc prágai temploma körül sétálva meghallja, hogy a harangot félreverik. A toronyba felmászva egy szörnyen megkínzott férfira talál, akit bokájánál áthurkolva kötöttek fel: ő veri félre a harangot. Hamarosan újabb dermesztően furcsa halálesetek ütik fel fejüket a városban, és így vagy úgy, de mindnek köze van valamelyik gótikus épülethez. Miközben fokozatosan megismerkedünk K. múltjával és érdekes „fogyatékosságával”, további különös alakok bukkannak fel a lapokon: Gmünd, a termetes nemes, akinek szívügye a régi Prága és az átépített templomok visszaállítása eredeti formájukra; Gmünd torz

valójában arról szól, hogy a város, ez a turistacsalogató ékszerdoboz haldoklik. Cikkem elején már említettem, hogy látszólag K. a főhős – valójában viszont Prága a regény igazi főszereplője, hiszen róla, múltjáról, jelenéről, jövőjéről és sajátos agonizálásáról szól a történet. Milos Urban könyve zseniálisan és aprólékosan kidolgozott mű, egyetlen hibája, hogy rétegregény. Aki ugyanis nem tud elveszni a prágai utcák és épületek közt, illetve akit hidegen hagy a középkor és a történelem úgy általában, annak garantáltan szenvedést okoz. Ha valaki a bűnügyi szál miatt fogná a kezébe a Héttemplomot, előre szólok: ne tegye! Krimiként csalódást okoz – szépirodalmi műként rendhagyó. 8,5 / 10 pont Bíró Szabolcs

5


Nem halljuk többé, ahogy öblös hangon magyarul beszél, és megkockáztatom, teszi ezt különösebb akcentus nélkül. Noha ismertem olyat is, aki kétévnyi külföldi tartózkodás után a maga nagyságának tudatában már erősen törte a magyart. De Tony Curtis, aki soha nem élt idehaza, sem gyermekéveiben, sem később, mégis „érezte” és szerette a nyelvet és ezt az országot. Bár előtte térdepelt az egész világ, mégsem feledkezett meg a gyökerekről. Noha nem kapott sokat ettől az országtól. Tegyük fel a kérdést: mi is lett volna belőle, ha szülei megmaradnak egyszerű mátészalkai házaspárnak és nem veszik a fejükbe, hogy az „Újvilág” esetleg tartogathat számukra valami jót is? A válasz: valószínűleg senki. Családja és ő minden bizonnyal megtapasztalták volna a zsidópogront, a számkivetettséget és gyűlölködést. Az ujjal mutogatást és ellenségességet. Talán ezért is furcsállom – noha igazán jól esik - ezt a szeretetet és figyelmet, amit az ország önzetlenül kapott Tony Curtistől, hiszen reakcióiban sokkal elfogadhatóbb az a magatartás, amit más „földünkfia” tanúsít. Mert ugyebár, Önök sem nagyon hallották a ma-


gyar gyökerekről szeretettel beszélni sem Paul Simont, sem a Dire Straits-főnök Mark Knopflert, sem a zseniális és gyönyörű színésznőt, Rachel Weiszt, ugye? És sorolhatnám… Elment Hollywood hercege. Megvénülve, nehézkesen, betegesen hagyott itt minket, de emlékünkben mégis Danny White marad, a ruganyos, erőteljes, jópofa és szeretni való aranyifjú a Minden lében két kanálból.. Ő marad a Trapéz akrobatája, Burt Lancester és Lollobrigida oldalán. De leginkább ő marad a Van, aki forrón szereti sztárja, Marilyn Monroe-val és Jack Lemmonnal.

Szükségtelennek érzem elsorolni a születési adatait, a brooklyn-i gyerekkort, a bandázást, meg a filmek iránti szenvedélyt. Nem részletezem a züllött családi háttért sem. Nem érdekes a múlt és az identitás, ha valaki olyan névjeggyel rendelkezett, mint ő, ez pedig a tehetség. A hőskorban, a „nagy nevek” korában volt a csúcson és a mozi legendájának számtalan sztárja volt a kortársa. Százharmincegynéhány filmben szerepelt, de ezek egymásnak leginkább ellentétes műfajúak. Ebből megint csak a szerepjátszás adottsága tűnik ki, hiszen egyszerre tudott humoros lenni,

vidám kalandor, vagy éppen szökött fegyenc, sőt, akár fojtogató. Éppen ez utóbbi filmjéről, a Bostoni fojtogatóról említette a szakma, hogy Curtis milyen nagyszerűen adott karaktert és valósághű személyiséget a gyilkosnak… A magánéleti botrányokról, a kokainfüggőség időszakáról,vagy a nők iránti olthatatlan éhségéről szintén szükségtelen itt beszélnünk. Megteszi ezt helyettünk a múlt esztendőben Magyarországon is megjelent memoárja, a Hollywood Hercege, mely könyvben Curtis még a barátainak sem kegyelmez, amikor őszintén feltárja magánéletét. A száraz adatok felsorolása helyett inkább személyesebb hangvételben búcsúztatom Tony Curtist. Amióta a filmjei mellett rá, az emberre is felfigyeltem, mindig megragadott a benne lévő lendület és humorosság. Azt hiszem, éppen ő volt az egyik sugalmazója a bennem kialakult nézetnek: ha nem vesszük túl komolyan a dolgokat és vidáman állunk hozzá az élet adta helyzetekhez, akkor testünk és lelkünk egészségét alapozzuk meg. A vidámság erőt ad. Ezt jó alaposan megtanultam. Remek dolog érezni, hogy ezt a gondolatot egy Tony Curtis nevű magyar-amerikai filmnagyság erősítette. Hiszen filmjeinek zömében lezser és legyőzhetetlen, vidám és szeretni való figurákat alakított, amolyan dinamikus és kedélyes karaktert. Hiszem, hogy ilyen volt az életben is. És ez a lendület, a minden szóból humort faragás hiányozni fog. Egyik kedvenc mondásával búcsúzom tőle: soha ne hagyd feldühíteni magad. Ne mérgelődj semmin. Nyugodjék békében. (Schenk)



Akció van, nagyfater!

Sylvester Stallone megpróbálkozott a lehetetlennel, és sikerült neki – a cikket akár így is kezdhetném, de mivel ez egy nagyon béna mondat, és még csak nem is feltétlenül igaz, elkezdem elölről… Szóval, Sylvester Stallone egy-két évvel ezelőtt roppantul nosztalgikus hangulatba került, és hirtelen kedve támadt egyfelől feléleszteni a klasszikus akciófilm műfaját, másrészt elkészíteni a legtöbb akciósztárt magába sűrítő mozit. Na, ez tényleg sikerült neki. A munka annak idején még csak nem is a forgatókönyv megírásával vagy a történet felvázolásával kezdődött, hanem – rendhagyó módon – a szereplők kiválasztásával és egy egyelőre cselekmény nélküli filmbe való invitálásával. Stallone az egykori legnagyobb akciószínészeket szerette volna összegyűjteni, de sokuknak sajnos a világhírnévvel együtt valószínűleg az eszük is elpárolgott. Így utasította vissza a visszautasíthatatlan ajánlatot többek között Jean-Claude Van Damme és Steven Seagal is (ha belegondolunk, hogy ezek az egykori bálványok hosszú-hosszú évek óta csak videón jelennek meg, és a ranglétra legalsó fokán csücsülnek, döntésük egyszerűen felfoghatatlannak tűnik). Előbbi azzal magyarázta elutasító válaszát, hogy Sly bácsi nem tudott eleget mondani a karakteréről (kérdés az Olvasóhoz:

Van Damme mikor játszott utoljára – vagy épp először – árnyalt, többdimenziós karaktert?). Stallone viszont azzal a zseniális húzással élt, hogy miután felállította a végső gárdát, mindenkire olyan szerepet írt, amilyen karakter a legjobban illik rá. Ezzel már alapból megteremtette azt a nosztalgikus érzést, ami a legtöbb (férfi) nézőt hatalmába keríti a film láttán (legyünk őszinték magunkhoz: Lundgrennek nem hinnénk el Lear Királyt, ahogy Jet Li sem lenne jó Ludas Matyinak). A szereplőgárda végül valóban olyan lett, hogy már pusztán a stáblista is duzzad a sok tesztoszterontól: Sylvester Stallone, Jason Statham, Jet Li, Mickey Rourke, Dolph Lundgren, Randy Couture, Eric Roberts, Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger. Utóbbi kettő csupán mellékszereplőként tűnik fel a film szellemi csúcsjelenetében, és – Stallonéval kiegészülve – olyan poénokat vágnak egymás fejéhez, hogy aki volt kisfiú a 80-as vagy a 90-es években, annak szinte szétreped a feje a nagy vigyorgástól. A többiek pedig szétrúgnak, szétütnek, szétszakítanak, szétvágnak, szétlőnek, lerombolnak, felrobbantanak és szénné égetnek jószerével mindenkit és mindent, aki és ami feltűnik a vásznon. Hogy ez nem épp kulturált és léleképítő jellegű munka, nem is beszélve a szellemi tanulság teljes hiányáról? Ezúttal egyáltalán nem baj: a The Expendables (le nem írom a rettenetes magyar címét!) teljes mértékben a hangulatra és a belső poénokra játszik. Fejlődésben lévő és identitásukat, ízlésüket kereső gyerekeknek nem

széles vászon

épp ajánlott, ők talán meg sem értenék, mi ez. A tizennyolcadikhuszadik életévüket betöltött (vagy épp akciófilmeken szocializálódott, fiatalabb) és annál idősebb hímneműeknek azonban kötelező. Hoppá, a sztori! Hiszen arról még nem is ejtettem szót! A nagypapa korú Stallone és izomban-korban hozzá illő bandája felszabadít (értsd: ízekre tépked) egy egész szigetet, ahol a valamikori CIA-ügynök Eric Roberts a főgenya. Miért, van olyan, aki ennél többet várt? Azt meg mindenképp látni és hallani kell, ahogy Statham Buda és Pest néven mutatja be magát és Sly-t. A The Expendables nem minden idők legjobb akciófilmje, de – a John Rambo és az Elrabolva mellett – ott van az utóbbi tíz év triumvirátusában. Ja, és már be is ígérték a következő részt; várjuk! 9,5 / 10 pont Bíró Szabolcs



A ritmus és a dallam nagyon is ismerős – érzékeny téma, rockzenés külsőbe bugyolálva. Még az Ég is sikerdarabnak teremtette, bár elsősorban Webbernek és Rice-nak köszönhetjük. Jellegzetes ütemek, kemény hangvétel és a kitaposott út, a közel negyven évnyi ázsió. Még elronthatni sem lehet, gondolnánk. Fiatalkorunkat idéző remekmű. Jó hallgatni, pontosabban… Jó lenne hallgatni, ha... A Madáchban jártam a minap és ezt a vágyat vittem magammal. A Jézus Krisztus Szupersztárt mint élményt, nagy várakozás előzte meg bennem és reméltem, hogy az örökbecsű, tökéletes dallamok újra megremegtetik a szívemet, ahogy minduntalan teszik ezt, ha időről időre belököm a dvd-lejátszóba az eredeti, Norman Jewison által rendezett zenés passiófilmet. Azt mondják, nem ugyanaz a színpad és a film? Ez teljesen igaz. De miért is kell akkor „copyzni”? – kérdezhetnénk. Hiszen tartok tőle, az 1971-es, New-York-i ősbemutatót sem tudja megközelíteni ez az előadás. Így aztán felvetődik benne, hogy mi értelme a másolások erőltetésének, ha ez elkenődik, miközben az indigón megpróbálják áterőltetni az eredeti mű vonalait? Hiszen éppenséggel még csak át sem üt, át sem jön a valódi darab hangulata. Sajnálom. Igazán. De így van. Tisztelem mindenki alkotói munkáját, legyen az festmény, vagy összeállított kötet, netán egy jól megvágott frizura, hiszen az is művészet. Minden műalkotás, ami a kezünk alól kikerül, és aminek a létrehozásával időt töltünk. Semmiképpen sem vagyok hát vitriolba mártott tollú kritikus, az biztos, hiszen minden magánvéleményt eme elismerésen keresztül alkotok meg. Persze azért az ember mégis súlyoz, ha már egy művet végigélvez (rosszabb esetben végigkínlódik.) A Jézust alakító Tóth Attila.

M Maannssffiieeld ld aa JJéézzus K Krriisszzttuuss us SSzzuuppers erszzttáárr c. c eelő a lőaddáássrról . ól

Ted Neeley, mint Jézus, a Jewison rendezte kultuszfilmben

Kétségtelenül kínlódásnak éreztem azt a darabot, ami igazán sokaknak adhat örömet, hiszen benne van egy egész – jó rég óta letűnt, hippis-virágmintás, tiltakozó és igazságokat kereső - korszak hangulata. Most mégis azt kell mondanom, az erőlködésen kívül semmit nem éreztem, és nem azért mert nem vágytam a szívet melengető taktusokra, és a mögöttük megbúvó emóciókra. Ezek helyett ugyanis döcögős, zajos showt, egyfajta vásári mulatságot kaptam, lekerekítetlen, nyers, elcsitulás nélküli üvöltésözönt, mélységet és dimenziót kerülő előadást, elégtelen prozódiát. Pedig más élményt is el tudtam volna képzelni: Szupersztárhoz illő produkciót. Hiszen például a beharangozásban az állt, hogy új fordításban élvezhetjük a darabot, ami már jobban közelít az eredeti szöveg jelentéséhez. Ez mind lehet, de hogy ennek égisze alatt nyekergős, bicegős szavak és kifejezések ostromolták a fülemet, amik többnyire külön erőkifejtéssel illeszkedtek csak a dallamokhoz, az bizonyos. Néha az volt az érzésem, hogy szinte satuval és préssel igyekeznek beleszorítani a dalba a ritmikailag egyáltalán nem odaillő szöveget. A hibás taktusokról nem is teszek említés, és a koreográfia gyengeségeiről sem. Talán csak annyit, hogy a folyamatos mozgás a színpadon elve nem összekeverhető a kaotikussággal, de ez még a kisebbik gond. A legnagyobb hibát azzal követték el a színpadra álmodók, hogy a darab leglényegesebb eszközét, a vég lecsengését és a katarzis utáni zenei finomságokat elhagyva, nyakon öntötték a darabot az oda nem illő, kavalkádos, színes, zajos fináléval. Ezt leginkább szentségtörésnek nevezheti az, aki ismeri az eredeti művet. Mindez – nem lévén színikritikus – a saját véleményem. De azért azt szívből ajánlom mindenkinek, hogy a drága színházjegy helyett inkább szerezzék meg dvd-n a filmet. Abban legalább nem fognak csalódni.

Ahogy már a Penna magazin szeptemberi számában említettük, a nyár a nyaralások és a fesztiválok ideje. A nyárnak vége, de jó hírünk van Kedves Olvasóink számára. Az ősz is tartogat számunkra értékes programokat. A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál is ezek közé tartozik. A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (TNFF) 1976ban kezdődött “Fesztiválok Fesztiválja” néven azzal a céllal, hogy bemutatassa a világ fesztiváljain bemutatott legjobb filmeket. 1995-ben kapta a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál nevet. Világunk felfedezését és megismerését tűzte ki céljául a filmeken keresztül. Egyidőben két típusú fesztivál fut: egy a filmrajongóknak, másik pedig a világsajtó- és a filmipari szakemberek részére. Az utóbbi évtizedekben a fesztivál a világ egyik legfontosabb eseményévé nőtte ki magát - otthont adva nagy hollywoodi produkcióknak és a világban megjelent „art house” alkotásoknak egyaránt. A 35. TNFF-t Torontóban (Kanada) rendezték meg 2010. szeptember 9. és 19. között. A díjak átadására az Intercontinental Toronto Centre Hotelben került sor. Csak három díjnyertes alkotást szeretnék megemlíteni: “A korok virágai” (Les Fleurs de l’âge) - Vincent Biron rendezésében nyerte el a Legjobb Kanadai Rövidfilm Díjat. A film iskolások nyári szünidőjének egy napját tárja elénk. “Égetés” (Incendies) - Denis Villeneuve filmje nyerte a Legjobb Kanadai Játékfilm Díjat, amelyben generációkon és kultúrákon átívelő családi dráma tárul elénk. “Gyönyörű ifjú” (Beautiful Boy) (USA) - Shawn Ku rendezésében kapta a Nemzetközi Kritikusok Díját -(FIPRESCI Prize). A zsűri a következőket jegyezte meg a filmmel kapcsolatban: “Ez a film bemutatja a nézőknek, hogy ebben a zűrzavaros, őrült világban csak az emberség a túlélés kulcsa.” A TNFF minden éven sok vendéget vonultat fel. Ezen az éven Keanu Reeves, híres színész volt az egyik, új filmje a “Henry bűntette” – még nincs hivatalos magyar címe a filmnek – (Henry’s Crime) révén. A TNFF-en volt a film világ-premierje. Henry komolyabb célok nélkül éli életét. Volt osztálytársai félrevezetik, így akaratán kívül sofőrként részese lesz egy bankrablásnak. Ez a kényelmetlen szituáció börtönbe juttatja. Mikor kiszabadul elhatározza, tényleg kirabolja azt a bankot. Tervét új barátjával, Max-szal (James Caan) tudja véghezvinni. A pénzt csak egy alagúton keresztül lehet megközelíteni,ami az a alatt

színház alatt húzódik, ahol Julie (Vera Farmiga) is játszik. Képtelen szituáció áll elő. Henrynek kell eljátszania Lopahin szerepét Csehov Cseresznyéskert drámájában, ha be akar jutni az alagútba...

Keanu Reeves, James Caan és Vera Farmiga a TNFF-en

Keanu Reeves különböző típusú filmekben szeret játszani. Ez észrevehető abból is, ha csak néhányat említünk utolsó munkái közül: “Ház a tónál” (2006) - romantikus film, “Amikor megállt a Föld” (2008) - sci-fi, “Pippa Lee négy élete” (2009) - Rebecca Miller írta és rendezte dráma. Keanu Reeves neve hallatán gigantikus költségvetésű hollywoodi produkciók jutnak az eszünkbe. Ennek ellenére a “Henry’s Crime” egy Malcolm Venville rendezte független alkotás. A színész kb. hét évvel ezelőtt, mikor Stephen Hamellel létrehozta a Company Films filmgyártó cégét, saját anyag előkészítésébe kezdett és többet akart csupán a színészkedésnél. Aktív részese volt a “Henry’s Crime” projektnek - elejétől a végéig. Producerként, beállítások fejlesztőjeként és főszereplőként is dolgozott. A Woodstock-i Filmfesztivál (WFF) 2010. szeptember 29. és október 3. között több, mint 150 filmet mutatott be, beleértve a “Henry’s Crime”-ot is, ami egyben amerikai premierje is volt a filmnek. A WFF 11. Mawerick-i díjátadó ünnepségen Kingstonban (New York állam), október 2-án Keanu Reeves-t színészi érdemeiért Kiváló Alakítás Díjjal jutalmazták. Szívből gratulálunk! Reméljük, ez a kitűnő új film hamarosan hozzánk is megérkezik. Kíváncsian várjuk! Kulik Yvette



the money is through a tunnel, which is under a theater where Julie (Vera Farmiga) is acting. The preposterous situation is that the only way get into the tunnel for Henry is playing the role of Yermolai Alexeevich Lophakin in Chehkov’s drama - The Cherry Orchard…

As we mentioned in our article published in Penna magazine in September, summer was a period of holidays and festivals. Summer is over but we have good news for you. Autumn is also full of important and interesting events. The Toronto International Film Festival was one of them. The Toronto International Film Festival (TIFF) began in 1976 as the “ Festival of Festivals ”. Its goal was to collect the best films from other festivals around the world. It was renamed the Toronto International Film Festival in 1995. Its goal is a creative discovery of the world through movies. We can attend two types of festivals parallel on this event: one for movie-lover audience and one for the world’s press and industry. During the last decades the festival has become one of the most important and respected film institutions in the world showing both big Hollywood films and art house cinema from around the world. The 35-th TIFF took place in Toronto, Canada from 9-th to 19-th September 2010 and announced its award recipients at the Intercontinental Toronto Centre Hotel. I would like to mention only three awards here: The “Les Fleurs de l’âge” - directed by Vincent Biron won the award for the Best Canadian Short Film. This film explores a summer day for a regular group of school kids. The “Incendies” - directed by Denis Villeneuve won the City of Toronto Award for the Best Canadian Feature Film. It’s a family drama spanning generations, cultures and continents as well. “Beautiful Boy” (USA) - directed by Shawn Ku won the Prize of the International Critics (FIPRESCI Prize) for the Discovery program. The jury remarked about the film: “This film shows its audience that in a world of chaos and insanity, humanity is the only key to life.” The TIFF has every year lot of guests. This year the famous actor Keanu Reeves was one of them with his new movie “Henry’s Crime” - which had its world premiere at the TIFF. Henry is a man who doesn’t really have a goal in his life. He is misled by his old class-mates and he unwillingly becomes a participant of a bank robbery as a driver. And this awkward situation sends him to the prison. When he gets out he really wants to rob that bank. He can accomplish his plan with his new friend from prison Max (James Caan), and the only way to grab

Keanu Reeves, James Caan, Vera Farmiga at the TIFF

Keanu Reeves loves to make different kinds of films. We can see it if we mention only some of his latest films: “The Lake House” (2006) - romantic film, “The Day the Earth Stood Still” (2008) - sci-fi remake, “The Private Life of Pippa Lee” (2009) drama written and directed by Rebecca Miller. We commonly associate Keanu Reeves with big budget Hollywood productions. In spite of this “Henry’s Crime” is an independent film directed by Malcolm Venville. About seven years ago when Keanu established the Company Films Production Company with Stephen Hamel, he decided to develop his own material and to do more than only acting. He has been with the “Henry’s Crime” project from the beginning to the end.He was a producer, part of developing the screenplay and player the main character as well. The Woodstock Film Festival (WFF), which ran from 29-th September to 3-rd October 2010, offered more than 150 films and events including the U.S. premiere of “Henry’s Crime” too. The WFF honored actor Keanu Reeves with Excellence in Acting Award during the 11-th annual Maverick Awards Ceremony in Kingston, NY on 2-nd October. Congratulations! We hope this excellent new film will come soon to our country, Hungary as well. We are looking forward to watching it! Yvette Kulik 10


„Agatha Christie (1890. Szeptember 15. – 1976. Január 12.) angol írónő, „a krimi koronázatlan királynője”. Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, de az utókor számára inkább 66 detektívregénye és nagy sikereket arató West Endi színpadi darabjai miatt emlékezetes. A Guinness Book of World Records szerint Christie – Willaim Shakespeare mellett – a világ minden idők legtöbb eladott könyvét elérő író. Csak a Biblia ért el magasabb eladott példányszámot.” Nem szívesen másolok ki máshová szánt és talán nem is teljesen megalapozott adatokat a netről, vagy a Wikipédiából. Most azonban mégis megteszem, mert ez a fenti néhány mondat, amellett, hogy hiteles, tökéletesen összefoglalja annak a jelentős munkásságnak a lényegét, amit ez a britamerikai születésű angol asszony a magáénak tudhat. Mindenképpen tisztelgésként, amolyan rendíthetetlen emlékműként akarom ezt a néhány gondolatot felállítani, leleplezni, és az Önök figyelmébe ajánlani, hiszen maga az életmű – a legkisebb elfogultság hangján mondva is – lenyűgöző. Ezzel tisztelgek a krimi-irodalom igazi nagysága, Agatha Christie előtt, születésének százhuszadik évfordulója alkalmából. Ismét csak nem bocsátkoznék abba, hogy sokakkal együtt elismételjem Agatha Christie életének állomásait, születésétől haláláig. Szükségtelen is, hiszen aki nem ismerné, rákattinthat olyan portálokra, amik szívesen elmesélik a krimihercegnő életét. A magam részéről csak annyit teszek hozzá, hogy ennek a hölgynek a története nem nélkülözte a mesés fordulatokat, és minden valószínűség szerint ezért is érzett ösztönszerű késztetést arra, hogy papírra vesse érzéseit, gondolatait – nem jelentős mértékben elsőként romantikus műveket.


Amikor arról olvashatunk, hogy egy bálon ismerte meg első férjét, Archibald Christie-t, a Királyi Légierő pilótáját, akkor valahol a kicsit rózsaszín mesefilmek hangulatát érezzük szétáradni. Második férje egyiptológus és régész volt; Christie, őt elkísérve ismerkedhetett meg a Nílus völgyével, mely így, első hallásra szintén csak romantikus varázst áraszt. De részemről mindenképpen mély tisztelet övezi őt, hogy e személyes életélményeiből nem szirupos leányregények születtek, hanem hiteles, megalapozott és erős, mondhatnám, műfajt teremtő bűnügyi kötetek. Gondoljunk csak a Halál a Nílusonra… Ha Christie-ről beszélünk, akkor elmaradhatatlan két másik név is: a lelemény és az ész fegyverével felszerelt két nyomozó-hős, Mrs. Marple és a Belgiumból importált Hercule Poirot, nyugalmazott detektív. Ők azok, akik interpretálták e kutakodó és különös asszonyi elme tekervényeiben megfogant krimiötletek sokaságát. Ők azok, akik fényt derítenek a legváratlanabb fordulatokban bővelkedő esetekre és már-már elhisszük, hogy mindeközben itt járnak köztünk, pulóvert kötögető, törékeny, éles kék szemű, de még élesebb agyú nénikeként, vagy kissé egoista, franciául affektáló, piperkőc, de szellemileg „lenyomhatatlan” öregúrként. És ha megkérdezik, hát az a válasz, hogy éppen ebben rejlik Mrs. Christie nagysága: olyan helyzeteket teremtett és olyan világot rajzolt meg, amibe bármelyikünk beleélheti magát, még akkor is, ha valójában fél évszázad választ el minket, az olvasóit a cselekmények kronológiájától. Ez nem más, mint készség a mesélésre, a kalandba csábításra és a lebilincselésre. Igazi írói tehetség. David Suchet – az örök Poirot

Joan Hickson, a legjobb Mrs. Marple - mansfield -


A Nobu világhírű étteremlánc - első közép-európai Budapesten megnyílt - 22. egységének ünnepélyes megnyitóján október 10-én a magyar hírességek mellett olyan világsztárok is megjelentek, mint Robert De Niro és Jeremy Irons. Állítólag Angelina Jolie és Brad Pitt is felbukkant, de az ünnepséget már nem várták meg. A Nobu birodalom nevét tulajdonosa és egyben főszakácsa, Macuhisza Nobujuki (azaz Nobu) nevéről kapta. A budapesti, a Kempinski Hotel Corvinusban található új étterem tulajdonosa Andrew G. Vajna, világismert hollywoodi filmproducer, aki barátnőjével természetesen szintén részt vett az ünnepségen.

Robert De Niro, Andy Vajna barátnőjével és Macuhisza Nobujuki a megnyitón

Világszerte Andy Vajnaként emlegetett producer nagyon fiatalon, tizenkét évesen hagyja el Magyarországot.Tanulmányai befejezése után beleveti magát a filmüzletbe. Jó üzleti érzékének, szorgalmának és kitartásának köszönhetően hamar válik a filmgyártás vezéralakjává. 1976-ban Mario Kassarral közösen megalapítja a Carolco céget, mely később a világ legbefolyásosabb forgalmazói közé emelkedik. 1982-ben létrehozza az Amerikai Filmpiackutató Társulást, melynek elnöke is lesz egyben. Több világismert mozifilm független producereként ismerjük, miközben ez a karrierje az 1978-ban készült „A csendes társ” (The Silent Partner) kanadai alkotással veszi kezdetét. Nehéz csak néhányat kiemelni a hosszú listát alkotó sikerek közül, emlékeztetőül azért néhány: a „Rambo” széria, „Vasmadarak 2”, „Hajszál híján”, „Terminátor 2 – Az


ítélet napja”, „Elemi ösztön”, „Elemi ösztön 2”, „A skarlát betű”, „Die Hard – Az élet mindig drága” „Terminátor 3 – A gépek lázadása”. Legújabb filmje pedig a „Terminátor–Megváltás” címet viseli.

„Terminátor – Megváltás” (2009) amerikai film plakátja

Az 1996-ban készült „Evita” című Vajna produkció számos jelenetét Budapesten forgatták, ami kifejezi Andy Vajna Magyarországhoz fűződő kötődését. Több magyar vonatkozású alkotásban is részt vett: „A miniszter félrelép”, „Amerikai rapszódia”, valamint az 1956-ban játszódó és 2006 október 23-án bemutatásra kerülő magyar gyártású film a „Szabadság szerelem” is ide sorolandó. Kreativitását nem csak a filmkészítésben kamatoztatja. 1989-ben létrehozza az InterCom Nemzetközi Kultúrális Szolgáltató zRt.-t, melynek máig elnöke. Az InterCom cég ma Magyarország mozgófilmes szórakoztató iparának innovatív élenjárója, egyben legnagyobb film-, videó- és DVD-forgalmazója. Az Etyeken létrehozott világszínvonalú Korda Sándor Filmstúdió létrehozásánál társtulajdonosként szintén komoly szerepet vállalt magára. A stúdió falai között éppen most folyik „The Borgias” című filmsorozat forgatása az Oscar-díjas Jeremy Ironsszal a főszerepben. A most megnyílt új Nobu étterem mellett Andy Vajna az Andrássy úton egy éve működő Cavalli üzlet tulajdonosa is egyben. Ideje nagy részét most leköti ez a két vállalkozás, de mi reméljük nem sokára ismét hallunk majd olyan sikeres filmről, melynek létrehozásában komoly szerepet vállal magára és mellyel a magyar filmszakma jó hírnevét is tovább erősíti. Kulik Yvette

SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZ Tövist virágzik az idő, mázsás ködöt a levegő, légüres bánatok lebegnek, szállanak, szállanak, zuhannak, leesnek. Avar hullámzik, bokámat nyaldossa, szívemig fölárad - ősz, te szilaj, te szomorú, kegyelmes szívbéli háború, add, hogy a szemem szép tágra, kerekedjél a világra, s legyen a szavam oly könnyű s oly éles, mint a tavaszi fű.

SZÉP SZÉP ERNŐ: ERNŐ: KÖSZÖNTELEK KÖSZÖNTELEK MINT MINT NAPFÉNYBEN NAPFÉNYBEN HULLÓ HULLÓ LEVÉL LEVÉL

Kényes Kényes nyögésed nyögésed nem nem jut jut aa fülemhez fülemhez Szemeden át a végtelenbe nézek Szemeden át a végtelenbe nézek Hajaddal Hajaddal játszom játszom ss elfelejtem elfelejtem aa neved neved Csókos Csókos csalás, csalás, álom álom visszhangja visszhangja hangom hangom Alakom Alakom aa forgószél forgószél képzeménye képzeménye Hazám Hazám aa köd, köd, majd majd eltévedsz eltévedsz és és sírni sírni fogsz fogsz Árnyék Árnyék kezemből kezemből ujjaid ujjaid kiesnek kiesnek Sikolthatsz, odaadlak a halálnak Sikolthatsz, odaadlak a halálnak Nem Nem élek élek én, én, én én meg meg se se halhatok halhatok veled veled Menj, Menj, mézes mézes hőség, hőség, útonálló útonálló szépség szépség Mit Mit kérsz? kérsz? fejem fejem némán némán azt azt inti: inti: nem nem -- nem nem Nincsen szívem, szívem helyén a föld szorong Nincsen szívem, szívem helyén a föld szorong Az Az alkony alkony ünnepélyén ünnepélyén vérzem vérzem érted érted A holdból egy sugárral simogatlak A holdból egy sugárral simogatlak S S köszöntelek köszöntelek mint mint napfényben napfényben hulló hulló levél. levél.

PETŐFI PETŐFI SÁNDOR: SÁNDOR: ŐSZ ŐSZ ELEJÉN ELEJÉN Üres Üres már már aa fecskefészek fecskefészek Itt Itt az az eszterhéj eszterhéj alatt, alatt, Üres már a gólyafészek Üres már a gólyafészek Tetejében Tetejében aa kéménynek... kéménynek... Vándor népe Vándor népe ott ott halad. halad. Ott Ott aa messzeség messzeség homályin, homályin, Ott az égnek magasán. Ott az égnek magasán. Látom Látom még, még, mint mint kis kis felhőket, felhőket, Vagy már nem is látom Vagy már nem is látom őket? őket? Csak Csak úgy úgy képzelem képzelem talán. talán. Elröpűlnek, Elröpűlnek, elröpűlnek, elröpűlnek, Tavasz Tavasz ss nyár nyár vendégei, vendégei, És őket már nemsokára És őket már nemsokára A A kertek kertek ss mezők mezők virága virága S a fák lombja követi. S a fák lombja követi. Mint Mint szeszélyes szeszélyes hölgy, hölgy, aa mennybolt mennybolt Majd borul, majd kiderűl. Majd borul, majd kiderűl. Ajka Ajka még még mosolyg, mosolyg, ss szemébe szemébe Könny tolúl... ennek sincs Könny tolúl... ennek sincs vége, vége, S S ajkán ajkán ujra ujra mosoly mosoly űl. űl. Bús Bús mosolygás mosolygás és és vidám vidám könny! könny! Csodálatos Csodálatos keverék. keverék. Észrevétlen Észrevétlen karon karon fogja fogja És És egy egy más más világba világba vonja vonja A A merengés merengés emberét. emberét. Órahosszat Órahosszat elmerengek, elmerengek, És ha egy elejtett És ha egy elejtett tárgy tárgy Vagy Vagy harang, harang, amely amely megkondul, megkondul, Fölriasztott Fölriasztott álmaimbul: álmaimbul: Elmém, nem Elmém, nem tudom, tudom, hol hol járt? járt?


Zöldtől a fekete felé Eltelt egy év, amelyet együtt töltöttünk a Pennával és a Penna olvasóival. Ilyenkor szokás összegezni az elmúlt 12 hónapot és arra gondoltam, én is ezt teszem, mint a Zöld Rovat írója. Sokat gondolkodtam a napokban, hogy miről is írjak, hiszen ilyenkor valami frappáns, vicces vagy különleges érdekességeket tartalmazó cikkel illendő előállni. Írhatnék rózsákról, kertekről, úti élményekről vagy akár a szebbnél szebb grafikákat tartalmazó, növényvilágot bemutató új könyvekről. Az elmúlt néhány nap eseményei azonban sajnos meghatározták a témát és a gondolataimat is. Hétfő este miután szerencsésen hazaérkeztem Magyarországra, a reptérről megeresztettem a szokásos „Megérkeztem rendben, minden ok!” tartalmú telefont minden érintettnek. A válasz erre azonban nem a szokásos „Jaj, de jó!” volt, hanem tudatták velem a hírt, amely szerint az ajkai timföldgyár zagytározójának gátja átszakadt és a vörös-iszap elöntötte Kolontárt, melynek következtében többen meghaltak és sokan


megsebesültek. Azóta eltelt 5 nap és továbbra is ellentmondásos híreket hallani a halottak számáról az ökológiai katasztrófa mértékéről és arról, hogy sikerült-e megerősíteni a tározó gátrendszerét, megelőzve ezzel a további iszapáradatot. Összevissza nyilatkozik mindenki arról, hogy a vörös-iszap valójában mennyire veszélyes az élő szervezetekre és milyen mértékű pusztítást végzett folyóinkban az erősen lúgos, nehézfémeket tartalmazó zagy. Amit tudunk: a Torna és a Marcal-folyók teljes élővilága elpusztult. Felelősnek senki, az üzemeltető cég vezetősége sem érzi magát a történtek miatt. A helyiek az átszakadt gát repedéseit 3 héttel ezelőtt jelezték a vezetőségnek, de nem tettek semmit a katasztrófa elkerülése érdekében. Hogyan történhet ilyesmi, ki az, aki akkor vállalta a felelősséget sok ember életéért, egészségéért, otthonáért, élőlények ezreiért és most miért nem teszi ugyanezt? Ezt a tragédiát az elmúlt 20-30 év három legnagyobb európai ökológiai katasztrófája közé sorolja a világsajtó a Csernobili Atomerőmű felrobbanása és a tiszai ciánszennyezés mellett. Idén sajnos nem ez volt az egyetlen világsajtót betöltő hír környezetkárosítás témában, hiszen a Mexikói-öbölben április 21-én kigyulladt a Deepwater

Horizon fúrótorony, melynek következtében ömleni kezdett az olaj az öböl vizébe és hónapokon keresztül nem tudták megfékezni sem az olaj ömlését. A fúrótorony tulajdonosa – a BP – ugyan vállalta felelősségét, de mindanynyian tudjuk, hogy az elpusztult élőlények életét a pénz és a megbánás nem adja vissza. Mindkét esetben azért következett be a baleset, mert felelőtlenül, nem megfelelően jártak el az illetékesek. Felmerül a kérdés ilyen esetben, hogy • ha egyszer bekövetkezett már ilyesmi, akkor mi a biztosíték arra, hogy máshol, máskor nem fog még egyszer, • mit teszünk annak érdekében, hogy ez ne történjen meg többet sehol, semmikor, • miért csak akkor kezdünk el foglalkozni ezzel a problémával, amikor már megtörtént a baj? Át kellene gondolni továbbá, hogy ha az ökológiai katasztrófák jelentős részét a különböző bányászati tevékenységekkel öszszefüggő tevékenységek okozzák, akkor vajon valóban annyira jól kidolgozottak-e ezek a folyamatok, hogy biztonsággal használhassuk őket. A kőolaj esetében pedig a szokásos kérdések merülnek fel, mint például, hogy valóban megoldás-e, hogy bármilyen áron kinyerjük a nyers olajat



a föld alól, hogy fenntarthassuk jelenlegi energiafogyasztásunkat és nem inkább az energiaigényünket kellene egy normális, fenntartható mértékre visszaszorítani? Sokan hiszik, hogy egy-egy ilyen ökológiai katasztrófa „csak” azokat a területeket érinti, amelyeket közvetlenül károsított, az ettől távolabb eső területeken ez nem érződik, nincs rá hatással. Mindkét baleset jó példa sajnos ennek ellenkezőjére, hiszen mind a két baleset után a káros anyagot a víz tovább szállította nagyon-nagyon távoli területekre fenntartva ezzel a közvetlen hatást. Tekintve, hogy a Föld élővilága hatalmas rendszert alkot, amelyben az ökoszisztémák egymástól függenek és egymással szoros kapcsolatban állnak, közvetve minden természetben zajló folyamat – gondoljunk csak Lorenz pillangóeffektusára - mindenre hatással van. Az ilyen pusztítások tehát – amelyek közül csak a két legnagyobbat emeltem ki ebből az évből – igen komoly hatással vannak az élő szervezetekre és ezek teljes rendszerére, környezetére az egész világon.

Az e-könyvek kiadója! Megvásárolhatók és letölthetők itt Nemere-könyvek, Mansfield-regények, F. W. Scott-művek és sok más!

Megnyílt az Adamo Books ekönyv kiadó papírköteteket kínáló boltja is, melyet a figyelmükbe ajánlunk.

Mindez történik a 2010-es esztendőben, amelyet az ENSZ a Biológiai Sokféleség Világévének nyilvánított. Tette ezt azért, hogy felhívja a figyelmet az élet sokszínűségére, és annak megőrzésének fontosságára. Ez azonban nem volt elég, mint ahogy azt a fentiek is mutatják, hiszen évente csaknem 140 ezer faj pusztul ki a Földön a kutatások szerint és ez sajnos idén sem csökkent nagy valószínűséggel.

www.bookstore.adamobooks.hu

És vajon mikor kapunk majd észbe, amikor már késő lesz? Rajtad is múlik!

A Penna Magazin számai regisztrációval, ingyenesen letölthetők az Adamo Books oldaláról is.

-bloemblad-

Penna magazin

15



m maannssffie ielldd

Jelentem, hegyi túráztunk a hétvégén. A helyszín a Mátra délkeleti része, Domosz-lótól egy-két kilométerre. A célpont neve: Tarjánkaszurdok. Ide kalauzolom most Önöket egy képriporttal. Mielőtt kellemes huppanók közepette beérne az autónk Gyöngyösről - majd Markazt hátrahagyva - Domoszlóra, balra, egy rejtett nyiladékon földút indul a hegyek felé. Kerítések övezte séta után erdős rész kezdődik, majd feltűnik egy patakmeder: a Tarjánkáé. E sorok írója különös figyelemmel óvakodik be az erdőbe itt, mert adódott már ezen a szakaszon kellemetlensége. Egy alkalommal, mikor éppen egy csapatot vezettem errefelé, úgy elbújt az ösvény, hogy egyszerűen nem vettük észre a meder menti utat, mely elvezet a szurdok bejáratát jelző kőfejtőhöz. Most – okulva a tapasztalatokból – nem engedtük, hogy ez még egyszer előforduljon.

A tulajdonképpeni szurdok a kőfejtőtől és egy romos őrháztól indul, ami a patak felett egyensúlyozik, miközben évről évre jobban kikezdi az enyészet. Innentől aztán valóban megmutatja erejét a természet.

Víz vájta hasadékba jutunk, ami elkápráztatja a kalandvágyókat, hiszen gyakorlatban mutatja meg, mekkora a hatalma az elemeknek; a szélnek, amely sziklákat farag, de leginkább a Mátrabérc meredélyéről alázúduló víznek, mely a legkeményebb kőzetekbe is képes



És ez valóban nem túlzás, hiszen a Mátra egy ősi, kihűlt vulkán, melynek lávakövei – az andezit, a bazalt - nemigen kopnak egykönnyen.

Ha végigmegyünk a szurdokon – ami talán nem is olyan könnyed feladat, hiszen helyenként csak vízbe szédült faágak szolgálnak pallóként - a Hármashatár-erdészházhoz érkezünk. Itt találjuk az országos kéktúra ösvényt, mely Sirok felől egészen a Kékesig nyílegyenesen vezet fel a Mátrabérc gerincein. És itt találkozunk a Szár-hegy 743 méteres, pompás panorámát kínáló csúcsával is. Közel 3 kilométernyire, keletre pedig elérjük a neves Oroszlánvárt, melynek a tetején ősi földvár maradványa található. Innen egy könnyű sétával lebaktathatunk a nagyjából 5 kilométernyire alant heverő Domoszlóra. Penna magazin

Maga a szurdok csodálatos arcokat mutat. Télen jégcsapok lógnak a vízesések helyén, még ott is, ahol két függőleges sziklafal között alig egy méter a távolság. Tavasszal a lábunk színes virágokra lép a sziklák között, hiszen ibolyák sárga boglárkák gyönyörködtetnek minden arra járót. Ekkor bújnak elő a szurdok ősi lakói is: a szalamandrák. Jó időben, nyáron, páfrányok lengnek a zúgó sellők felett, melyek lágyan csörögve muzsikálnak a sziklák között. Aztán egyre feljebb érve mohák és gombák szegélyezik az utat, különösen ott, ahol a szurdok elágazik. Tündérvilág ez; sejtelmes és megkapó, egyedi látvány. Minden kedves Olvasónak ajánlhatom ezt a nem mindennapi kalandtúrát. Higgyék el, megéri!



Bemutatjuk a dél-mátrai Domoszlót! Beszélgetés Gyurkó Bélával Ezúttal úgy kezdem, mint a mesében: Egyszer volt, hol nem volt, volt egy mátrai túra, aminek a végén egy hegyaljában megbúvó községbe érkeztem. A neve Domoszló. Bájos település, amolyan igazi „hegyifalu”, ahová az ember romantikus érzelmekkel érkezik és amikor távozik, biztos benne, hogy újra és újra visszatér… Valahogy így vagyok én is Domoszlóval. Szívesen érkezem ide és ehhez az érzéshez az itteni kedves ismerősök is hozzátesznek. Az emberek kedvessége, a vendégszeretet megkapó. Ahogyan a környék is. Hiszen ne feledjük el, az ország legnagyobb magaslatának a lábánál vagyunk és tiszta időben csodálatos látvány kerekedik a Kékes felé. De hogy ne én áradozzam tovább, megkérdezem régi ismerősömet, Domoszló első emberét, Gyurkó Bélát, hogy miként látja ő szűkebb pártriáját? Milyen lehetőségek adódnak egy kis hegyi községben arra, hogy felhívja magára a figyelmet, úgy gazdaságilag, mint idegenforgalmilag? Gy.B. – Köszönöm, köszönjük szépen az érdeklődést, valóban figyelemreméltó az egész Mátra térsége, ezen belül természetesen számomra Domoszló a világ legszebb települése (nevet). A hegység szelídülő déli lankái között meghúzódó település a közepén csordogáló Závoza patakkal, a kedvező klímával, a látnivalók közelségével, vonzó célja lehet azoknak, akik még nem jártak nálunk. De mint a példák is bizonyítják, azoknak is, akik már megismertek bennünket…

Érzékelni lehet az itt élők vendégszeretetét, az épített és természeti értékeinket, élő néphagyományainkat, gasztronómiai érdekességeinket, az erdőink csendjét, a kristálytiszta hegyi patak táplálta horgásztavunk csábító látványát, a „Domoszlói Muskotály” csodálatos illatát. Domoszlón megtalálhatja a „dicsőség honát és az élet borát”, itt még találkozik a múlt és jelen, de egyúttal építjük a jövőt is, az utánunk jövő nemzedékek számára. Szervezett túrák keretén belül nézhetik meg a csodálatosan szép Tarjánka-völgyi szurdokot, az Oroszlán-vár romjait, a műemlék római katolikus templomot, a Kárpát-medencében egyedülálló honfoglalásiállamalapítási emlékművet. A programok végeztével pedig figyelemreméltó borkóstoláson vehetnek részt az érdeklődők, hiszen az új borok elkészülte időszakában akár százfélét is megízlelhetünk. M.M. – Itt említsük meg e műfaj helyi kiválóságát, barátunkat, Bánszki Sándort, akinek a pincészetében egyedülálló borok találhatók. Ezt tapasztalatból mondom (nevet). De folytassuk – mik váltak valóra a gazdasági és idegenforgalmi tervekből nálatok? GY.B. – Amit megvalósítottunk az elmúlt években: kidolgoztuk az újabb Leader programban a részvételünk lehetőségeit. Szélessávú hálózatot építettünk ki és üzemeltetünk Detk, Ludas, Halmajugra, Kisnána és Vécs településekkel közösen, a rendszer

központja településünkön van. Aztán befejeztük az iskola nyílászáróinak cseréjét. Emlékműveket újítottunk fel, kultúrház önálló fűtésének megvalósításán dolgoztunk, szennyvízhálózat megvalósítása érdekében előtakarékosságot szerveztünk, település rendezési terv elkészítésén munkálkodtunk, települési prospektust adtunk ki, virágosítottuk a községet. Továbbá, számítástechnikai fejlesztések, urnafal megépítése, mederátjáró kialakítása, családi napközi (bölcsőde) megvalósítása, patakmeder rendbetétele, járdaépítések, temetői útépítés, ivóvízhálózat kiegészítés, járművek beszerzése, útfelújítások tájház megvalósítása, iskola homlokzatának felújítása, gyermekintézmények tetőszigetelése, játszótér megépítése, óvoda akadálymentesítése és nyílászárók cseréje, építési terület kialakítása, utak terveinek elkészítése, parókia rendbetétele. Látod, volt tennivaló, de ezekkel ma már büszkélkedhetünk. M.M. – Ezek igazán szép eredmények. Mik a további célok egy ilyen jó adottságú község esetében? Gy.B. – Legfontosabbnak tartom a település megtartóerejét növelni, látjuk ennek nehézségeit, de fontos cél a fiatalok megtartása. Az itt élők életminőségének javítása szintén nagyon szép és nehéz feladat, de a mai kor vidékfejlesztése erről kell, hogy szóljon. A település gazdasági fejlesztése egy eszköze lehet mindezeknek, amelyben a turisztikai adottságok kihasználása, az értékeinkkel való jó sáfárkodás lehet a jövőnk záloga. M.M. – További sikereket kívánok Domoszlónak es sáfárkodásban. Köszönöm az interjút. mansfield



építészrovat

mansfield

FEJEKET FEL!

Valójában sétálni indultunk a Németvölgyi úton, szűkebb pátriánkban. Ekkor figyeltünk fel a megszépült és újjá alakított, patinás épületre, ami eddig is uralta a Királyhágó tér felső végét, noha a helyiek nem éreztek a látványától repeső örömöt. Egykoron ugyanis night-club volt ez a ház, de szerencsére és mindannyiunk örömére, mától visszanyerte régi méltóságát.

A többfunkciós létesítmény földszintjén pékség található, ahol saját készítésű pékárú kapható. Csák László pékmester garantálja a tökéletes minőséget, és azt, hogy csakis természetes alapanyagból készülnek a termékek, képzett szakemberek segítségével, gondossággal, odafigyeléssel.

A villa 1929-ben épült a Szent Rókus gyógyszertár tulajdonában a Németvölgyi úton. 2010ben végül egy családi vállalkozás keretében létrejött a Villa Bagatelle. földszint:: a Brótpékség

„A kenyérsütést itt művészi szintre emelik” – olvashatjuk a sajtóanyagból. Időt szánnak az ízre és a minőségre! Nem használnak mesterséges adalékokat, színezőanyagokat és tartósítószereket sem. A péksütemények és a kenyerek kizárólag kovászból, lisztből, sóból és vízből készülnek, sütőpor hozzáadása nélkül. E sorok írója, aki jelen volt a megnyitó előtti sajtónapon, igazolhatja a finomságok kifogástalan minőségét.



Második szint: A kávézó

Harmadik szint: Home Decoration

Az igazi minőség elsősorban arról szól, hogy mennyi időt, törődést és figyelmet szánunk az előállított termékre, élvezeti cikkre. A Villa Bagatelle középső szintjén berendezett kávézó is ezt a jelmondatot vallja a magáénak. Vendéglátóink szerint a kávé akkor az igazi, ha időt szánunk rá, és ez a kávékészítésre éppúgy áll, mint a kávézás szertartására. Ezért esett a választás a Daniel Moser márkára, mert minden egyes friss kávézsáknál odafigyelnek a természet adta különbségekre, ellentétben a szokásos ipari pörköléssel. A természet ízei nem engedik magukat automatizálni, a jó pörkölés „az eszpresszó lelke”. A Villa második emeletén található a lakberendezési üzlet, ahol luxusminőségben készült ajándék- és dekorációs tárgyak várják a kedves érdeklődőket. Magyarországon elsőként itt vásárolhatunk a híres Ralph Lauren Home Decoration márkát. A francia Garnier Thiebault cég pazar színű asztalterítőitől kezdve a Villa Bagatelle saját ólomkristály pohárkollekcióján keresztül a százhúsz éves Buenos Aires-i Plata Lappas luxusmárka ezüst- és bőrműves-attrakcióiig minden tárgy és kiegészítő csupa-csupa extravagáns minőséget képvisel. A magam részéről káprázatos élménynek tartom a sétát e pazar tárgyak szegélyezte ösvényen és ajánlom mindenki figyelmébe ezeket a patinás, örökértékű holmikat, melyek elkísérnek, velünk vannak, hétköznapjaink tárgyaink lehetnek.

A kávézó műhelyében készült cukrászsüteményeket is kizárólag természetes alapanyagokból, mesterséges adalék- vagy színezékanyagok nélkül sütik, ahogyan ezt a pékség ars poeticájában is olvashattuk. Egyszerűség és csúcsminőség – ez a konyha törekvése. A szezonális bisztrókonyha egy kávéházhoz illően kevés ételt kínál, de a szakács, Gecse Tibor minden hétköznap délben új ajánlattal várja a vendégeket.

20



Utoljára de természetesen nem utolsó, sőt, leginkább elsősorban beszéljünk azokról, akik mindezt létrehozták. „A Villa Bagatelle családi vállalkozás – Wirtz Albrecht közgazdász és felesége, Wirtz Ágnes művészettörténész közös álma. Ahhoz, hogy minden kenyér, sütemény, minden csésze kávé és minden ajándéktárgy a kiváló minőség, professzionalitás, kényelmes elegancia, figyelmesség és az otthonosság megnyilvánulása legyen, tapasztalt szakemberekből álló csapatot állítottak össze.” Nekünk pedig, akik örömmel tapasztaltuk, hogy a patinás, de elhagyatott épületből csodálatos létesítmény formálódott, amely mind külsejében, mind elhivatásában igazi esztétikumokat ígért és ajánl, egyetlen dolgunk van csak: hogy sok sikert kívánjunk a Villa Bagatelle-nek!

Villa Bagatelle 1126. Bp.Németvölgyi út 17. www.villa-bagatelle.com



PROGRAMOK: Bródy Ház (DEFO) Acb Kortárs Művészeti Galéria, 1068 Budapest, Király u. 76 U-KRONIA 2010. október 22december 03. Uglár Csaba kiállítása

1088 Budapest, Bródy Sándor u. 10. Kiállítás Fókusz Könyváruház Könyv Zrt.)

(Líra

Alexandra Könyváruház

1072 Budapest, Rákóczi út 72.

1055 Budapest, Nyugati tér 7. Alexandra pódium – Túléljük-e a XXI. századot?

Építészeti könyvek vására

Kerekasztal beszélgetések Október 6. 18.00 Kardos Gábor filozófus, Ertsey Attila építész; Október 20. 18.00 Aquincumi Múzeum 1031 Budapest, Szentendrei út 135. Kulturális Örökségi Napok Aquincumban, 2010. szeptember 1819. Fazekasság Aquincumban – ismeretterjesztő előadás és vezetés az Aquincumi látványraktárban,2010. szeptember 18. 11.00 Vezetések: Mindkét napon 10.00 és 14.00-tól vezetés a múzeum területén a jövő évben megvalósuló új fejlesztésekhez kapcsolódva. Az Aquincumi Múzeum 2011-ben megvalósuló új fejlesztéseinek bemutatása. Időpont: 2010. szeptember. 18-19. 15.00 Pannonia Provincia Program Völgységi Múzeum 7150 Bonyhád, Szabadság tér 2. A világ nagy kultúrái: Szentföld Kiállításnyitó zenei és gasztronómiai bemutató. Időpont: 2010. október 21. 16 óra

Marczibányi Téri Művelődési Központ 1022 Budapest, Marczibányi tér 5/A Október 7- 20: Az Orczy kastély és kertjének revitalizációja kiállítás Műcsarnok 1146 Budapest, Dózsa Gy. út 37. 2010. november 3. 18.00 PETER GREENAWAY: Az építész hasa (The Belly of an Architect, 1987, 118’) Előadó: Hirsch Tibor Műcsarnok előadóterem 2010. november 13-16. A Kortárs Építészeti Központ – KÉK produkciója Műcsarnok MODELING MUSEUMS – II. Nemzetközi Építészeti Makettfesztivál Örökmozgó – Nemzeti Filmarchívum Budapest, Budakeszi út 51/E Csodálatos természeti tájak tárulnak elénk a mozivásznon.

ZöldBolt 1126 Budapest, Kiss János altábornagy utca 35. „Utazni jó, de nem csak ..." – Kazinczy Gyöngyvér, okleveles építészmérnök és fotóművész kiállítása A kiállítás megtekinthető: 2010.10.08.-2010.10.29. Minden hétköznap 12.00-18.00 óra között

Budapest Kongresszusi Központ 1123 Budapest, Jagelló út 1-3. Zöld Építészeti Napok (ZEN) 2010 október 27-november 14. radiocafé 98.6 - Építő kritika Építő Kritika – itt az OCTOGON beszél Bojár Iván András és Tüske Ferenc egy órás építészeti beszélgetős műsora a Rádió Cafén (FM 98.6) Október 19. kedd 19h Október 26. kedd 19h


Itt ezen az elkószált úton, mert ezt ma még nem seperték, itt neki adhatom a hátamat ennek a pártfogó vadgesztenyefának és elnézhetem a gyülevész leveleket a földön. Itten körül sok fa jött össze, más-más alak fa s ide össze eresztették sárga leveleiket. Itt sötétet óvnak a fák, mert sűrűn vannak. A fák kedvelik az alkonyatot, össze szoktak állni a verő délben is alkonyatot tudnak idézni. A sárga, sárga, sárga meglepetés a borús zöld alatt, itt a barna földön, olyan, olyan mint a megérkezés és a búcsú, olyan mint a szerelem és a csalódás, olyan mint a mese meg a fájdalom, igen, olyan mint megörülni s bánatra suhanni, mint fényes öröm és sápadt szomorúság de egyszerre, olyan mind ez a sárga levél együtt az ember előtt. Összesikamlik, cserél, vált folyton a szem előtt az öröm sárgája meg a szomorúság sárgája, játszik az emberrel: no mondd melyik sárga a szomorú s melyik az öröm színű s mondd meg melyik érzésed az öröm és melyik a szomorúság? Látod, nem látsz. Nem vagy tisztában az érzés felől. Mit gondolsz, hátha nem is idegenek azok ketten? Hátha jól ismerik egymást mely tégedet aki nem jól ismered azokat? Hátha fordítva tanultad a nevöket? te, nem téveszted őket össze? Olyan így elnézni ezen a sárgán meg a sötét zöldön, mint mikor vastag sárga üvegcserepen átal néz a szem a vidékbe. Hát most már mikor a csodálat elaludt, most már szálkákat és éleket kapott a levél tetű, most a sárga levek akiket észreveszek, szaporán egyenkint megrögzülnek ott azon a helyen, ahol ott vannak. Még az eszem felett mint egy sárga gondolat lebeg, de másodpercről másodpercre kapkodja nézésem mint a mágnes mindenfelől lentről a leveleket, akik nem sárgák. Egy tölgylevél, pergamen mint a pergamen. Dohányszín vadgesztenye levél. Indián bőrt látok és céklát, olasz rózsaszín falat, tangószínt, bagariapirosat, tigrisbőrt, teknősbékát, béka hasát, vérmes kakastaréjt, hegedű fényes kopásos hátát, meggyszínt, száraz teknőszínt, egy korhadt barna lepkeszárnyat, bíbort, új zöldet mint március és zöldet mint a szemfájósok védőlapja, hamuszínt, kéket, mint a hályogos kék szőlő, vak feketetét. És a sárga szín közt micsoda minden sárga ébred, emlék és élet, ezek közt a sárga levelek közt. A francia regény sárga fedele, csillanó kukorica sárgája, malájsárga, nádszék néhai sárgája, kanári sárga, sáfrány, khaki s elefántcsont szín. Citrom. Beteg kéz. Az a másik homorúlt ákác levél a kéz színű mellett, az olyan mint az írott levél sarka, mikor sárgaságot kapott a petróleum lámpa felett, mert odatartották, hogy a tinta megszáradjon. Az a testvérjök pedig, az a harmadik kis ákáclevél oly ragyogó sárga mint


az a lakkpapír, amellyel a patikában az orvosságos üveg fejét lekötötték. Előttem van most hogy hogy sodródik ráncba körül az a sárga papír az üveg nyakán, meg hogy milyen sebesen kötözte körül a segéd azt a papírt nemzetiszín cérnával. Az ott, az a sárga levél is dohányszínű mint a gesztenyelevelek legtöbben, csak ez világosabb fakó dohány. Dohány ez, színi való, azért szíják el a kis fiúk a tilalmasban, meg azért szíják a szegénységes felnőttek, azért, az ősz ajánlja fel nékik, az őszt inhaláljákazok. Harlequin trikója most már ez a levél terület zöldjeivel sárgáival setétjeivel kockázva, a skót nemesek szoknyaszövete is efféle, családi színekből szőve s gondolatomba hozza a koldusoknak a vidám színekkel foldozott tarisznyáját is, tán azért mert a koldusok is nemesek akár azok a skótok, mert oly nemes szerepet visznek embertársaik közt: átveszik az alamizsnát és avval egy-egy röp jóságot juttatnak a pénzzel járók érzésének. Hajnalias és alélt, sok és könnyű s hév édeses az az illat, amit orromban húzok, az esett levelek illata. Nem tudom alapítottak-e parfümgyárat, hogy e hervadó levelek leheletét desztillálják? Sárga illat, fény is, meg levegőzöld is. A fák néma perceikben leejtik egy-egy levelöket. Ha összefut a földön a sok sok sok ide gyűlt levél, olyankor messzemessze keleti szőnyeg ez, mely annyira tova méláz, hogy nincs egy rózsája, sem arabeszkje. Oly felszabadult gyöngéd művészet ez, oly fantasztikus, olyan tárgytalan. Elfogadom ezt készült művészetnek, mert itt terül előttem, itt van és gyönyörűséget ád. El kell ismernem célnak és örökkévaló pillanatnak. Most illant le ide egy ákác levelecske, sárga, úgy megáll a porban, olyan módra áll meg mint a lapát a búzában. Eszembe vannak azok a sárga ákác levelek, akiket láttam tegnap, hogy oda ültek egy emeletes ablaknak a bádog párkányára. Igen, mert az ősz az ő hűséges fáit elküldi a városba, azok az utcán kószálnak és odaállnak a járda szélire és figyelmeztetik az eleven élőket. A cipőjük elébe reppenti le a fa a levelet, mikor közel jönnek. Észre kell venni! Aki ember nem akarja észre venni, annak a kalapja karimájába pottyant levelet. Majd észre veszi, ha köszön. Vagy a felöltőnek a szivarzsebébe talál belé a fa. Az udvarokba becsempészi s a folyosókra teszi. Érti a módját. A puszta virágágyakat kihímezi levéllel. A szobrok karjára teszi le a levelet és a múzeum lépcsőit kirakja levelekkel. A szegények ablaküvegére oda pecsételi a levelet a széllel. Igen. Azt az elfeledkezett füstölést a távol kék égen egy bizonyos tájékon, azt nem felejtem el és a papírra írom, hogy meglegyen, mert meg kell annak a módját találni, hogy az ember azt megmondja olyannak, amilyen. Mert ott chinaezüst szín felhők ragadtak és azokon könnyű füst úszkált és bódorgott, csak mégis veszteg volt, látni való volt, hogy nem mozdul, de sejteni való volt, hogy él, mert minden másik percben másszerű volt és azután egyszer csak sehol se volt.



m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat,

bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók

bloemblad: zöld rovat

kulik yvette: film-tudósítás

valamint schenk iván: interjúk

A Penna magazin elérhetősége: [email protected]

Könyvespolcon Milos Urban: : Héttemplom. Szélesvászon Bíró Szabolcstól: The Expendables. Mikszáthra emlékezünk Kulik Yvette

Recommend Documents