72. évfolyam, 39. szám – 2007. szeptember 30. – Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap
evangélikus hetilap
„A Városmisszió Budapest 2007 elnevezésû katolikus programsorozathoz kapcsolódóan az evangélikusok is kiléptek a templomfalak nyújtotta védettségbõl, és a szabad ég alatt, a Deák téri evangélikus templom mögött elterülõ Városháza parkban – ott, ahol egy idõben a liberális sátor állt (!) – rendezték meg szeptember 16. verõfényes vasárnap délutánján a keresõk istentiszteletének ezen alkalmát.” f Tamás-mise a parkban – 4. oldal
Ménfõcsanaki fundamentum b A ménfõcsanaki gyülekezet embert és hitet próbáló idõszakban, az 1956-os forradalom leverését követõ esztendõben – dacolva a megfélemlítéssel, a hivatalos egyházvezetés gáncsoskodása ellenére – kezdte el építeni templomát. Az alapkõletételre hálaadó istentisztelettel emlékeztek a hálás utódok szeptember 22-én, szombaton Ménfõcsanakon. Az alkalomra eljöttek Laborczi Zoltán templomépítõ lelkésznek, valamint a felépült templomnak oltárképet ajándékozó D. Kapi Béla püspöknek a családtagjai is.
A templomépítés gondolata már 1941ben megfogalmazódott a gyülekezet tagjaiban; akkor, amikor egy bátor döntéssel egyetlen éjszaka alatt sikerült a gyülekezetnek templomépítésre is alkalmas telket vásárolnia. Ám a tényleges építkezés csak késõbb kezdõdhetett, miután Laborczi Zoltán lelkész a nagybaráti anyagyülekezetbe került. Az elsõ kapavágással Túróczy Zoltán püspök indította el a munkálatokat 1957. március 17-én. A templom három évvel késõbb készült el, felszentelése 1960. június 12-én volt. Az alapkõletétel és a templom megépítésének a dátuma közé esett Kapi Béla halála. A püspök úgy rendelkezett, hogy a körmendi gyülekezettõl ajándékba kapott oltárképet, amely irodája falát díszítette, halála után az a gyülekezet kapja, amelyik elõször épít templomot. Így kapta Kapi püspök ajándékát a
ménfõcsanaki gyülekezet. Az oltárkép ma is a templom egyik ékessége. Az alapkõletételre emlékezõ istentiszteleten – amelyen Kiss Miklós, a GyõrMosoni Egyházmegye esperese és Percze Sándor helyi lelkész végezte a liturgiai szolgálatot – Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Ef 2,20–22 alapján. „Az anyaszentegyház fundamentumát, Krisztust hirdetem. Azt a fundamentumot, amely soha fel nem cserélhetõ, bármilyen nagy is erre a kísértés…
„…úgy vélem, nem kicsiségünket s ezzel jelentéktelenségünket kell hangsúlyozni, hanem küldetésünk tartalmát és szolgálatunk értékteremtõ jelentõségét kell felmutatni.” f Növekedõ egyház – 7. oldal
„…szekuláris körök – Buda Péterrel az élen – jelentõs hátszõrfelállással olvasták Bölcskei társadalombiztosítási szakembernek való jelentkezését, de mi kíváncsian várjuk a magyar fejleményeket.” f Hogyan egészségbiztosítana Jézus? – 6. oldal
Szlovák– magyar evangélikus csúcstalálkozó A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országos elnöksége – Ittzés János elnök-püspök és Prõhle Gergely országos felügyelõ – szeptember 19-én hivatalos látogatást tett Pozsonyban a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház vezetõinél. A magyar delegációt fogadta Milos Klátik vezetõ püspök és Pavel Delinga, a szlovák egyház fõfelügyelõje. A találkozón jelen volt mindkét egyház adminisztrációjának vezetõje, Dusan Vagasky igazgató, illetve Hafenscher Károly országos irodaigazgató. A félnapos megbeszélésen elsõsorban az elmúlt idõszakban felvetõdõ kérdéseket vették sorra, de foglalkoztak azzal is, mi módon lehet a jövõben kapcsolattartási formákat kialakítani. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt évek és évtizedek felszültséggel teli idõk voltak, amikor nem csupán a nehéz történelmi örökség, hanem sorozatos félreértések, spontán vagy gerjesztett nézeteltérések is terhelték a két nép és a két egyház kapcsolatát. Ezek hatása mind a mai napig érezhetõ. S bár a két egyház vezetése teljesen kicserélõdött, a megoldásra váró ügyek sora érdemben még nem csökkent.
f Folytatás a 3. oldalon
Ittzés János és Milos Klátik Az MEE elnöksége egyértelmû szándékát fejezte ki, hogy a kapcsolatot átlátható, szabályozható, mûködtethetõ keretek közé terelje. Készségét fejezte ki továbbá rendszeres konzultációk megtartására – szakmai és vezetõi szinten egyaránt. A bizalomépítés érdekében egyházunk vezetõi javasolták a rendszeres lelkésztalálkozókat, a csereüdülési programot, az ösztöndíjas projektek felélesztését, valamint a közös tanulmányi munkát. A konkrét kérdésekben a MEE vezetõi levélben fordulnak a szlovákiai evangélikus egyház presbitériumához, megoldási javaslatot elõterjesztve a közösen megbeszélt témákban. A magyar egyháznak szívügye az evangélium anyanyelvû hirdetése, ezért kész segíteni – a szlovák egyház vezetésén keresztül – a szlovákiai magyar nyelvû egyházi szolgálatban éppen úgy, mint a Magyarországon élõ szlovák anyanyelvû hívõk lelkipásztorolásában. Ittzés János elnök-püspök és Prõhle Gergely országos felügyelõ reménységét fejezte ki, hogy a találkozóval új fejezet kezdõdik a két egyház kapcsolatában: „Tisztában vagyunk azzal, hogy hosszú és nehéz út vár ránk, de az egyházak közeledése példaértékû lehetne mind a két ország társadalmában, illetve a két ország közti viszonyban is.” A két egyház vezetõsége közös délutáni áhítattal zárta a találkozót. g H. K./OI
Ára: 180 Ft
Csömöri lelkészcsere f 3. oldal Beszélgetés Kukely Júlia operaénekessel f 5. oldal Kálvin kamerája f 5. oldal Testi és lelki bemelegítés f 7. oldal Metszéspontok f 8. oldal Melanchthon veje és a csillagok f 10. oldal
A város reménysége b A katolikus városmissziós hét egyik rendezvényeként szeptember 21-én, pénteken ökumenikus alkalomra került sor a Szent István-bazilikában. Ennek keretében Kránitz Mihály, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának tagja, az együttlét szervezõ házigazdája tíz-tíz perces tanúságtételre kérte fel a testvéregyházak képviselõit: Michael Saikos görög ortodox érseket, Gáncs Péter evangélikus püspököt, Varga László református püspökhelyettest és Imrényi Tibor szegedi ortodox lelkészt. Kránitz Mihály köszöntõjében hangsúlyozta, hogy a városmisszió logója többek között az összeilleszkedõ részekrõl üzen, a hídnak fontos ökumenikus üzenete van. Az alábbiakban Gáncs Péter beszédét közöljük.
Napjainkban feltartóztathatatlannak látszik az urbanizáció, az emberiség nagyobbik fele már városokban él. Miközben sokan hagyják el õseik földjét, és a nagyvárosokban keresnek munkát, új életet, mások szinte pánikszerûen költöznek ki a zajos betondzsungelbõl élhetõbb vidékekre. Ellentmondásos, ambivalens viszonyunk van a városhoz. Mint belvárosi lakos naponta élem át, amint a tömegek a reggeli órákban beözönlenek a városba, majd pedig estefelé szinte menekülnek belõle, mint egy süllyedõ hajóról. Az egyházi viszonyulás is ellentmondásos. Harminc éve, amikor elvégeztem a teológiát, egyértelmû volt a püspöki stratégia: senki sem kezdhet a városban, elõbb kóstoljon bele a vidéki szórványmunkába! Akkoriban karriernek számított, ha valaki Budapestre kerülhetett. Ma a fõvárosi gyülekezetekbe a legnehezebb lelkészt találni… Kiderült, hogy a függõleges szórvány embert próbálóbb terep, mint a vízszintes szétszóródottság. Idõnként olyan szélsõséges vélemény is megfogalmazódik, hogy a falu Isten alkotása, a város viszont ördögi találmány. Nyilvánvaló, hogy ez a torz látásmód idealizálja a ma csöppet sem idillikus helyzetû magyar falvakat, és ugyanakkor démonizálja a várost. A szélsõségeket elkerülendõ lapozzunk bele a Szentírásba: vajon maga Isten hogy tekint a városra? Rögtön az õstörténetben, a bábeli toronyépítés kapcsán arról olvashatunk, hogy „az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek” (1Móz 11,5). Néhány fejezettel késõbb, Sodoma és Gomora pusztulása elõtt hasonlót olvasunk: „…lemegyek, hogy megnézzem…” (1Móz 18,21) Isten tehát nem közömbös a város sorsával szemben, nem hagyja magára. Látogatásának nemcsak ítéletes vége lehet, amire – városmissziós szempontból – a megtérõ Ninive a legpozitívabb példa. Jónás könyvének megkapó csattanója az Úr vallomása: „…ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost…?” (Jón 4,11)
Ez az empatikus szeretet árad Jézus szavából is, aki siratja a vak és konok várost, Jeruzsálemet. De a vesztébe rohanó néprõl nem mond le, hiszen könnyeit letörölve bemegy a templomba, és visszaadja azt eredeti rendeltetésének. Örömmel kísérem – részben személyesen is átélve – a budapesti városmissziós hét eseményeit fõvárosunk utcáin, terein. Úgy érzem, itt is, most is Urunk gyógyító szeretete testesül meg. Budapestnek nemcsak tiszta levegõre, egészséges ivóvízre, jobb közlekedésre van szüksége, hanem spirituális létszükséglet mindaz, amit ebben a pár napban hallhat, láthat, kaphat az utca embere a városmisszión keresztül. Attól tartok, nálunk sem jobb a helyzet, mint az egykori Ninivében, ahol a Szentírás szerint nem tudtak különbséget tenni az emberek a jobb és a bal kezük között… De nemcsak a városnak létszükséglet ez a pár nap, hanem nekünk, keresztény egyházaknak is egészséges ébresztõ. Kissé bizarr képpel élve: Jézus kinyitotta templomainkat, és jó pásztorként kiterelte juhait a friss levegõre, az emberek közé, a világ sokszor cseppet sem vonzó valóságába. Oda, ahová közös küldetésünk szól! Remélem, nemcsak a város, de egyházaink is megváltoznak ezen a héten. Kilépünk a ma már senki által ránk nem kényszerített elszigeteltségbõl. Remélem, az egy hétre vonzóan kitárt templomajtók nem fognak újra taszítóan bezáródni. Remélem, nem csak kampányszeretetrõl, kampánymisszióról, kampányökumenérõl van szó. Ezek után nemcsak épületeink, de közösségeink, kommunikációnk, egész egyházi életünk és szolgálatunk is nyitottabb lesz. Nyitott fölfelé: közös Urunk felé! Nyitott egymás felé, és nyitott kifelé, a város, az egész teremtett világ felé. Vallom, hogy ez a város jövõje, az egyház jövõje, a város és az egyház Urának reménysége!
Részlet az ökumenikus liturgia záróimádságból: Jézus Krisztus! Te adj számunkra erõt, hogy a szeretet és az igazság szellemében járjuk az egység felé vezetõ utat. Ne engedd, hogy elcsüggedjünk, amikor az utolsó vacsorán mennyei Atyádhoz intézett szavaidat akarjuk megvalósítani: „Legyenek mindnyájan egy!” Ámen.
2
e
2007. szeptember 30.
ÉLÕ VÍZ
Bizalom Egy felnõtt diák iskolát vált. Szeretne levelezõsként érettségizni, de úgy látja, hogy az eddig elért eredményei nem „bizalomgerjesztõk”, így nem biztos, hogy az adott intézményben sikeresen befejezheti tanulmányait. A másik tanintézményben talán könnyebben érhet célba munkahelyi kötöttsége és gyermekei nevelése mellett. Nagyon sokszor találkozunk bizalmatlansággal. Valljuk a Szentírás alapján, hogy az ember õsbûne ez a bizalomhiány Isten iránt. A sátán megrendíti az elsõ emberpárnak az Isten iránti bizalmát, amikor kétséget támaszt Isten szava iránt: „Csakugyan azt mondta…?” Jack London egy farkaskölyökrõl szóló kedves írásában az állatvilágban is „örökölt bizalmatlanságról” beszél, amely akkor lép fel, amikor az állat ismeretlen dolgok elé kerül, és ez félelemmel tölti el. A gyermekeket is figyelmeztetjük, ha gyanútlanul bánnak tûzzel, vízzel, árammal: „Ne…, mert veszélyes!” És ezzel máris egy fontos vonáshoz jutunk: az ember a lényeget akarja megismerni, a dolgok mibenlétét, mielõtt bízna bennük. Mondhatjuk ezt tárgyiasított vagy tárgyhoz kötött bizalomnak. De az igazi bizalom nem tárgyhoz, hanem személyhez kötött. Luther az elsõ parancsolathoz ezt a magyarázatot fûzi: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk.” Ez nem azt jelenti, hogy az emberekben való bizalom felesleges vagy káros eleve. Az emberi közösségben fontos az egymás iránti bizalom. Pokollá válik a házasság, ha az egyik házastárs féltékenysége folytán a pár tagjai között megjelenik a bizalmatlanság. Ha a családtagok elzárják egymás elõl az értékeiket, mert nem bíznak egymásban. És itt lép be az, ami a bizalom egyik sírásója: a csalódás. Csalódtunk a másikban, ezért elvesztettük iránta a bizalmunkat. De nem törik össze egymás iránti bizalmunk a csalódás csapdájában, ha „mindennél jobban” az Úrban bízunk, és bizalomvesztésünket a másikkal szemben feloldja ez a bizalom. Így lesz tapasztalati valósággá a prófétai ige: „…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Ez a bizalom szárnyat ad a „felülrõl nézés” távlatához és lábat a fáradhatatlan szolgálathoz! g Szimon János
SEMPER REFORMANDA
forrás
S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 7 . V A S Á R N A P – Lk 14,1–11
Jézus evangélikus félreértése Még ebéd közben is figyelték Jézust! S „véletlenül” ott egy vízkóros ember – az akkori hivatalos teológiai gondolkodás szerint szenvedélybeteg. Jézus elsõ kérdése direkt: szabad-e gyógyítani sabbáth (sábesz, sabbát) napján? A farizeus törvényismerõk megfontoltak: válasz nincs. Semmi vita. Túl okos a partner, de hátha belenavigálja magát saját vesztébe. Jézusnak mennyei teljhatalma van: kézen fogja a beteget, és gyógyultan bocsátja el. Jézus második kérdése a gyógyítás után indirekt, áttételes, szubjektívvé tett. De ha fiatok vagy vagyonotok esett a kútba sabbáth napján, az ünnepnapon? – Válasz most sincs! A szövegkritikusok vitája csak csigázza a lefordított szöveg feszültségét: beleeshet szombaton a kútba akár egy szívbõl szeretett gyermek vagy egy vagyont érõ jószág, de egy értékes pecsétgyûrû is – mindegy; ki szabade menteni sabbáth napján? A jézusi végsõ következtetés: még a sabbáth törvényénél is van fontosabb! Fontosabb, hogy segítsünk a beteg emberen, a bajba jutott felebaráton – Jézus gondolkodása szerint. Akinek segítségre van szüksége – sabbáth napjától, ünnepnaptól függetlenül –, kapja meg. Hát persze, erre nem lehet mit felelni. Csakhogy fordult az idõ kockája. Nincs vagy alig van már sabbáth (ünnepnap) az evangélikusok között. Szomorú, hogy még a vasárnap is alig létezik, és az
ünnep megszentelésének parancsolata süket fülekre talál, konok szívekrõl pattan le. Csakhogy ma már nem a bajba jutottakon, betegeken akarunk vasárnaponként segíteni, hanem leginkább önmagunknak és szeretteinknek ártunk azzal, hogy félreértettük az evangélium lutheri módon értelmezett szabadságát, és az ünnepnapot, a vasárnapot is közönségessé tettük. Jézus aligha ezt akarta! Azt igen, hogy a bajba jutott embernek az Úr napján is segítsünk. De azt bizonyosan nem, hogy a szent ünnepnapot a közönséges gürcölés, a kuli napjává tegyük, vagy hogy ne lehessen elérni az angliai helyzetet sem, hogy vasárnap csak az ember legalapvetõbb szükségleteit kielégítõ szolgáltatások mûködjenek (kórházak, tûzoltóság…). A segítségre szoruló beteg, bajba jutott ember és a sabbáth (ünnep) konfliktusából az embernek kell gyõztesen kikerülnie, de ez nem feloldása a szent ünnepnapnak, a harmadik parancsolat érvényességének, mert akkor – eltörölt ünnepnapjaink miatt – önmagunkat tesszük beteggé. Mi is farizeusok vagyunk, ha erre vagy valamely hasonló történetre támaszkodva továbbra is erõsködünk, hogy az ünnepnapokra nincs szükség, legfeljebb szünnapokra, amikor tovább lehet aludni, vagy többet lehet tévézni. Evangélikus keresztényi tudatunkból kiveszni látszik az ünnep, illetve a vasár-
A VASÁRNAP IGÉJE
nap fontossága. Megfosztottuk szent jellegétõl, szekularizáltuk, és a másik végletbe estünk, mert mi már a kútba esett békát is szeretnénk kimenteni, hátha kedvünkre való figurává változik, és teljesíti három kívánságunkat… Ebéd közben Jézus tovább folytatja az egyoldalú diszkussziót, az asztali beszélgetést, mivel látja, hogyan tolakodnak a vendégek a fõhely felé. Ebbõl Jézus finom igazságot formál: nincs szükség ennyire felfokozott becsvágyra, visszafogható a nagyravágyás, nem nekünk kell magunkat az élre tornázni, csúcsra könyökölni, elõretaposni – várjuk meg, amíg a meghívó magától feljebb ültet. Egyedül az óvatosan tartózkodó magatartás a bölcs. Talán jó ezt is meghallanunk, bár most nincsenek gyülekezeti választások. S megint csak fordult az idõkocka. A lelki táplálékot (mert nem csak kenyérrel él az ember) kínáló istentiszteleti alkalmainkon a többség igyekszik minél messzebb ülni a fõhelytõl, azaz az oltárasztaltól, különösen is a terített oltárasztaltól. Közelében a padok ásítóan üresek. Szerénység vagy álszerénység – de
valami visszatart minket attól, hogy közeledjünk az Úrhoz. Azzal áltatjuk magunkat, hogy mi „lélekben” vagyunk közel, de némely (például tragikus) élethelyzetben drámaian kell szembesülnünk azzal, hogy mégis messze vagyunk tõle. Ez kiderül betegség idején vagy a gyászban, amikor a valóban istentávolságban élõ furcsa hangsúllyal mondogatja: „De most hol van az Isten?” Ezzel a szitokformulával tovább rontjuk a helyzetünket. Modern, evangélikus farizeusi, minimum lutheránus félreértés, hogy kötelezõ a templomban a hátsó sorba ülnünk. Pedig ezzel sokszor csak a szent ügytõl való idegenségünket fejezzük ki, Krisztustól való valós távolságunkat demonstráljuk. Bár ott vagyunk, s lehet, hogy közelítgetünk is az Úrhoz, de mint a csigák, és félõ, hogy még le is ragadunk valahol! Engedjük, hogy a szent ige (melynek gazdája Jézus) gyógyítson minket! g Ribár János
Imádkozzunk! Urunk, bocsásd meg, ha szavadat félreértve megsértjük ünnepnapodat, a lelki táplálék alkalmait! Bocsásd meg, ha szavadból álszerénység született a szívünkben! Gyógyíts bennünket, hogy megszenteljük napodat, de segítõ szeretetünket se vonjuk meg attól, akinek szüksége van rá. Gyógyíts, hogy álszerénység helyett ügyed szolgálatáért égjünk Szentlelked tüzével. Ámen.
Oratio œcumenica Irgalmas mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy ma is fénybe öltöztetted a világot. Köszönjük a feltámadás gyõzelmét és erejét, amelyre minden vasárnap emlékeztetsz bennünket. Köszönjük, hogy a forráshoz hívsz ma is, mert te tudod igazán, mennyire szükségünk van arra, hogy újra halljuk: szeretsz bennünket. Köszönjük, ha együtt énekelhetünk, együtt imádkozhatunk hozzád gyülekezeti közösségben. Légy áldott, amiért jelenléted megszenteli azokat is, akik magukban borulnak le elõtted, mert nem jutnak el házadba. Úr Jézus Krisztus! Tudjuk, hogy te vagy az alfa, a kezdete mindennek. Erõsíts meg bennünket abban, hogy életünk gyógyulása is általad, nálad kezdõdik. Elénk jöttél a keresztségünkben. Elénk jössz reménytelen helyzetekben, kinyújtod értünk a kezedet. Érintésed helyreállít, szavad feloldoz. Köszönjük, hogy tiéd minden hatalom
mennyen és földön, de erõtlenségünk, bûneink, kilátástalan helyzeteink fölött is hatalmad van. Köszönjük azokat, akiket ma állított talpra a szavad. Erõsítsd õket, hogy megismerjék szereteted teljességét. Könyörgünk azokért, akik még nem tudják, hogy te vagy a megoldás az életükre. Találd meg, és állítsd helyre õket, hogy megismerjék országod örömét és békességét. Olyan nehezen tudunk túllépni önmagunkon, és vérmesen ragaszkodunk elképzeléseinkhez. Szeretnénk tõled megtanulni, hogy szelídek és alázatosak legyünk, ahogyan te az voltál. A te szemedben mindnyájan egyenlõk vagyunk. Segíts, hogy tekintettel legyünk egymásra, elõzékeny szeretetedbõl hadd jusson mindenkinek rajtunk keresztül is. Megköszönjük a mindennapi kenyerünket, az erõt a munkánkhoz, eredményeinket, családunkat, munkatársainkat.
Köszönjük, hogy otthont adtál nekünk ebben a hazában. Falaink düledeznek. Idegen lelki áramlatok huzatában fázik és fél a lelkünk. Te vagy oltalmunk és reménységünk, örök Isten! Nélküled nincs megújulás. Fordítsd magadhoz szívünket, és erõsíts meg szövetségedben, hogy békében élhessünk. Imádkozunk minden megpróbált életû embertársunkért. Ne légy távol tõlük, irgalmazz nekik. Imádkozunk a világért, amelyért életedet adtad, de még nem ismeri megváltásodat. Szabadítsd meg a foglyokat lelkiszellemi rabságukból. Jusson el életet teremtõ szavad szerte a világba, hogy erõsítsen, tisztítson, vigasztaljon, megszenteljen, fölépítsen, és megtartson a hit által az örök életre. Az Úr Jézus Krisztus által hallgasd meg imádságunkat. Ámen.
AKI TITEKET HALLGAT…
Sztorizunk vagy illusztrálunk? IGE+HIRDETÕ „Ekképpen ez a szentség, amelyet a kenyérben és borban veszünk, nem egyéb, mint hogy ennek a közösségnek, a Krisztussal és az összes szentekkel egy testté válásnak bizonyos jegyét vesszük. Akárcsak ha egy polgár valamilyen okmányszerû jegyét vagy bizonyságát kapja annak, hogy õ a városnak polgára, a közösségnek tagja. Ilyen értelemben mondta Szent Pál 1Kor 10-ben (17. vers): Mindnyájan egy kenyér és egy test vagyunk, akik ez egy kenyérbõl és egy kehelybõl részesedünk.” d Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezsõ fordítása)
www.evelet.hu
Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenõ írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvÉlet on-line adatbázisába. A www.evelet.hu címen azonban a „nyomtatott újság” megjelenésével egyidejûleg megtekinthetõ az aktuális lapszám tartalomjegyzéke.
b Ki színesebben, ki egyszerû szavakkal szól. Van, aki képekkel illusztrálja a mondandóját, mások mellõzik a képes beszédet – igehirdetõje válogatja. Van hallgató, aki szinte belekapaszkodik a képekbe, van, aki mellébeszélésnek tartja a sok illusztrációt. Kinek van igaza, mi a helyes, mi a mérték?
A próféták igehirdetése tele van képekkel. Emlékszünk a fazekasra Jeremiás könyvébõl vagy az Úr szõlõjére Ézsaiás könyvében. Ezékiel látomásai pedig csak úgy tobzódnak a képekben. Sorolhatnánk a többit is, a „kispróféták” könyveitõl kezdve a Zsoltárok könyvének gazdag képanyagáig. Az Újszövetség apostoli anyagaiban is bõvel találunk képes beszédet. Pál, de a többi apostol is elõszeretettel használja ezt az eszközt: olvasunk futásról, bokszolásról, testrõl és tagjairól, egyház és házasság hasonlóságáról, bizonyságtevõk fellegérõl; a Jelenések könyvére nem is térek ki, hiszen az egy nagy, mondhatni, filmmé összeálló képsorozat. Az igazi kincsestár azonban az evangéliumokban található. Jézus sok-sok képet használ, hogy szemléltesse mondandóját. Gondoljunk csak a példázatokra. Juhokról, kõsziklára épített házról, fényrõl, hegyen épült városról, kenyérrõl beszél
Jézus. Érdemes lenne listázni a jézusi képeket. Hosszú lenne a sor. Ebben az értelemben minden kor igehirdetõjének példa az Ószövetség és az Újszövetség anyaga. Isten igéjét hirdetve döntõ „szakmai” szempont az érthetõség. Nem is csupán az, hogy a szó a hallgatók füléig és azon keresztül az értelméig jusson: sokkal inkább az, hogy az embert mindenestül, a maga egészében érintse meg. Szükség van rá, hogy szemléltessünk. Egy-egy találó kép segít kibontani Isten szavának mély üzenetét. Az életbõl vett illusztráció nemegyszer segít abban, hogy a hallgató megérezze: „Rólam van szó, ez olyan, mint én vagyok, ez hasonlít a helyzetemre.” Hallottam már azonban olyan véleményt – rendszeresen templomba járó embertõl –, hogy a képek mindig gyengítik az eredeti mondanivalót, hiszen minden hasonlat egy kicsit sántít, s a legtöbb kép csak egyetlen pon-
ton kapcsolódik az ige mondanivalójához, sok tekintetben azonban eltér tõle. Az igehirdetõnek mérlegelnie kell: az illusztrációsorozat segít-e az ige megértésében, befogadásában, elmélyítésében, vagy csak „töltelék”? Ha a hallgatóknak történetet mondunk el, a képek nemcsak segíthetik az ige érvényesülését, hanem el is takarhatják a lényeget. Nem egy igehallgatótól hallottam, hogy a képekre emlékszik, a szemléltetõ történet érdekes volt, de az igét már elfelejtette… A képrõl az ige jut eszünkbe, vagy a prédikációból csak a kép maradt meg? Ez az izgalmas kérdés, amelyet a prédikáló lelkésznek mérlegelnie kell. Nagy kísértése a mindenkori igehirdetõnek az is, hogy „sztorizzon”. Ültem már olyan szószék alatt, ahonnan egy prédikációban három-négy történet is elhangzott. Pedig az illusztráció akkor „ütõs”, ha mértékkel használják. Ismerek néhány kegyes anekdotagyûjteményt.
Jópofa történetek sorakoznak bennük. Nemegyszer olyanok, mint a léggömbök: színesek, de hamar kipukkannak. Nincsenek egy súlycsoportban az ige mondanivalójával. Ezért bármennyire „látványosak” is, java részük messzire elkerülendõ. Különben az ige igazgyöngye bóvlik, bizsuk közé keveredik. (Lámlám, itt is egy kép…) Lelkész testvéreimtõl tudom, hogy sokszor vért izzadnak azért, hogy egy jó illusztrációt találjanak. Ne erõltessük mindenáron! Néha a kevesebb a több. Az egyszerû szavak többet mondanak, mint a színes kép. Lehet, hogy Amerikában a jó igehirdetés elengedhetetlen kelléke egy adag jó humor, egy találó poén, de a mi kultúránkban más az egyszerû gondolatok súlya. (Péld 25,11: „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.”) A képek, színes történetek használatának a célja a szemléltetés. Mindaddig érték, segítség, amíg abban segíti a hallgatót, hogy mélyebben megértse az ige üzenetét. Abban a pillanatban azonban fölösleges, sõt akadály, amikor öncélúvá válik, amikor csupán „kis színessé” válik, nem pedig az igét emeli ki. g Hafenscher Károly (ifj.)
2007. szeptember 30.
evangélikus élet
Jézus jele Lelkésziktatás Pécsett b A pécsi evangélikus templom kapuján szeptember 22én, szombaton virágcsokor jelezte a városnak: ünnepi esemény zajlik az egyházközségben. A kapu mögött szépen gyarapodó gyülekezet lelkésziktatásra érkezett. Németh Zoltán lelkész, aki 1994-ben végzett a teológián, tizenkét év Bánkon töltött, majd egy év tótkomlósi szolgálat után elfogadta a pécsi gyülekezet meghívását.
A délelõtti ünnepi istentisztelet Gáncs Péternek, a Déli Egyházkerület püspökének igehirdetésével kezdõdött. A hetvenkét tanítvány kiküldésérõl szóló ige (Lk 10,1) alapján a püspök arra mutatott rá, hogy a Jézus cselekedetével kapcsolatban feltett kérdé-
sekre válaszokat kapunk: „Az Úr az, aki a tanítványok után másokat is szolgálatba állít, szolgálatra küld; fontos a többes szám, hiszen Jézus, aki kettesével küldte ki a tanítványokat, közös, együttes munkára szólít. Így kell majd itt is szolgálnia lelkésznek együtt a lelkésztárssal, lelkészeknek együtt a gyülekezettel, mert csak így lehet betölteni a hívõ emberre, az egyházra bízott feladatot, azaz hirdetni az Úr eljövetelét!” A beiktatást – amelyet Szabó Vilmos Béla esperes végzett – a gyülekezeti kórus és a gospelkórus szolgálata keretezte. Németh Zoltán – már beiktatott lelkészként – az alkalom
meghívóján szereplõ ige, Lk 13,29 alapján prédikált. Mint mondta, az ember életét óvodáskorától jelek kísérik végig. „Fontosak és szükségesek ezek a legtöbbször magunk választotta jelek. Vajon Jézus milyen jelet választana magának? – tette fel a kérdést Németh Zoltán. – Talán az asztal jelét. Hiszen az asztal végigkísérte életét; nem egyszer asztal mellett, emberi közösségekben tett bizonyságot az Atyáról, tanított, csodákat tett. Ha festeni tudnék, olyan képet festenék, ahol az asztal körül tizenhárom egészen egyforma ember ülne. Egyikben sem lehetne Jézust megismerni, és mégis mindegyikben õt lehetne felismerni. Lennének üres székek is az asztal körül, hívogatva és várva minden embert. Ennek a jézusi asztalnak a jegyében szeretném itt Pécsett a szolgálatot kezdeni és végezni a jövõben is. Kérlek ben-
neteket, segítsetek nekem ebben a szolgálatban!” – fejezte be igehirdetését a lelkész. Az istentiszteletet követõ ünnepi közgyûlést Weisz László, a gyülekezet felügyelõje vezette. A testvéregyházak képviselõi, lelkészkollégák, barátok a gyülekezettel együtt szeretettel köszöntötték Németh Zoltánt, aki – jelezve, hogy nemcsak magánéletében, hanem szolgálatában is társa – maga mellé ültette az üdvözlések alatt feleségét, Tóth Szilviát. Szíves vendéglátással, testvéri szeretetvendégséggel zárult a pécsi gyülekezet ünnepi eseménye. g W. A.
Ménfõcsanaki fundamentum
Püspöki titkárból Isten titkára
e Folytatás az 1. oldalról b Verõfényes napsütés, a Duna vizének csendes hullámzása és az ünnepvárás izgalma fogadta múlt vasárnap a közelrõl s távolról érkezõ vendégeket a mûemlékekben gazdag és zegzugos utcáiról ismert Szentendrén. A város modern evangélikus templomában délutáni istentisztelet keretében iktatták be hivatalába a gyülekezet megválasztott lelkészét, Horváth-Hegyi Olivért.
Szentendre az egyik legjobban fejlõdõ magyar város, a 20. század elején még alig több mint ötezer lelkes településen napjainkban több mint huszonkétezren élnek. Múltjából most annyit említünk, hogy a török seregek teljesen felégették, ezért 1690ben nyolcszáz szerb család betelepítésére került sor, õk újjáélesztették a lakatlanná vált települést. A 19. században magyarok, németek és szlovákok is érkeztek a városba. A hatvanhat éves múltra viszszatekintõ evangélikus gyülekezet a Bükkös folyó partján 1950ben épített ugyan egy templomot, de az akkori idõkben csak gyenge minõségû épület készülhetett. Ezért négy évvel ezelõtt új templom és parókia készült el az egyre gyarapodó és fiatal generációkat vonzó gyülekezet számára. A hozzá tartozó közel tíz szórvánnyal együtt fokozatosan növekedõ egyházközség képe rajzolódik ki szemünk elõtt. Ide választotta meg HorváthHegyi Olivért, korábbi püspöki titkárt az egyházközség közgyûlése. Az új lelkész négy évet töltött az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában, ahol gazdag tapasztalatokra és gyülekezetismeretre tett szert. Ezeket most bõségesen kamatoztathatja elsõ önálló gyülekezetében. Az istentiszteleten dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét 1Kor 4,1–2 alapján. Prédikációjában arról szólt, hogy a lelkész Isten titkainak sáfára. Tehát Horváth-Hegyi Olivér továbbra is titkár marad, de nem a püspök titkára, hanem Istené. Nincs ennél nagyobb méltóság. A lelkész Isten szolgája is – a szó eredeti jelentése szerint beosztott, másnak alárendelt gályaevezõs –, ez pedig alázatra és a legegysze-
rûbb feladat elvégzésére is kötelezi az evangélium érdekében. Az istentiszteleten a Cantate kórus énekelt, amelynek a beiktatott lelkész is odaadó tagja volt. A szolgálatba állítás hivatalos aktusát Bence Imre budai esperes végezte Novotny Dániel eddigi helyettes lelkész segítségével. Az ünnepi confirmát több mint negyvenhat lelkész énekelte. Az újonnan beiktatott lelkész Jn 17,1.11.20–21 alapján többek között így vallott: „Egy közösségbe érkeztem. Valamit hoznom kellett, mert üres szívvel és üres lélekkel nem érkezhettem. Egy vágyat hoztam: hogy mindnyájan, akik Szentendrén és környékén ehhez a gyülekezethez tartoznak, egyek legyünk Jézusban, ahogy õ egy volt az Atyával. Jézus imádsága az én imádságom is.” Az igehirdetést úrvacsorai közösség ünneplése követte.
Kedves színfoltja volt az istentiszteletet követõ ünnepi közgyûlésnek, amikor a beiktatott lelkészt testvérei és lelki testvérei énekkel köszöntötték. A Duna partján, a helyi zeneiskolában tartott fogadáson is sokan várták a fiatal pásztort, hogy átadják neki személyes áldáskívánásaikat. g D. Szebik Imre
f
Õ hív el embereket az egyház építésére, õ az igazi sarokkõ, akiben együtt épülhetünk az Isten hajlékává a Lélek által. Krisztus az örök fundamentum” – hangsúlyozta igehirdetésében Ittzés János. Az istentiszteletet követõ díszközgyûlésen többek között köszöntést mondott vitéz Kapi Béla és Laborczi Zoltánné is. A templomépítõ lelkész özvegye meghatott szavakkal szólt az egybegyûltek
elõtt arról, milyen felemelõ érzés számára, hogy a gyülekezet megbecsülte férje munkáját, akit nem önös érdek vezetett a templomépítés során, hanem kizárólag evangélikus egyházának szeretete. A közgyûlésen Percze Sándor tiszteletbeli presbiteri címet, illetve okleveleket adott azoknak az idõs gyülekezeti tagoknak, akik hosszú évtizedeken át hûségesen szolgálták a ménfõcsanaki közösséget. g K. M.
Kétszázhúsz évért adtak hálát b A kétszázhuszonkét éve több környékbeli község evangélikusaiból gyülekezetté szervezõdött gyõrújbaráti egyházközség tagjai az elmúlt vasárnap délelõtt ünnepi istentiszteleten adtak hálát Istennek kétszázhúsz éve felszentelt templomukért. A zsúfolásig megtelt templomban Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét.
II. József császár türelmi rendeletét követõen hamarosan, egészen pontosan 1785. március 28án szervezõdhetett gyülekezetté a Nagybaráton, Ménfõn, Csanakon, Kisbaráton, Nyúlon, Ságon és Péren élõ evangélikusok közössége. A gyülekezet hivatalos megalakulása után azonnal templomépítésbe kezdett. A türelmi rendeletnek megfelelõen torony nélkül felépült templomot két évvel késõbb, 1787. február 2-án már fel is szentelték. A torony építése csak késõbb, 1832-ben kezdõdött. Az istenházát és vele együtt a tanítólakást 1895-ben tûz pusztította el, a tetõzet teljesen megsemmisült; a hívek lelkiismeretesen elvégezték a szükséges, teljes körû felújítást. A hálaadó ünnep igehirdetési alapigéje Ézs 54,10 volt. Ittzés János arról az Istenrõl prédikált, aki mindenható, akinek döntései szuverének, akit senki nem irányíthat, aki senki kedvét nem keresi, és akinek mindenhatósága megfellebbezhetetlen, szent, és
szándékát mindig meg is valósítja. De ennek a mindenható Istennek irántunk érzett örök hûsége sem kérdõjelezhetõ meg, és békességének szövetsége sem szûnik meg soha. Ezt Krisztus értünk kihullott vére bizonyítja – hangsúlyozta prédikációjában a püspök. Az istentiszteletet díszközgyûlés követte, amelyen Hanvay László, a gyõrújbaráti gyülekezet lelkésze ismertette az egyházközség történetét. Ezután köszöntések hangzottak el. E sorok írója – a Gyõr-Mosoni Egyházmegye esperese – az egyházmegye nevében kérte Isten áldását az ünneplõ gyülekezetre, Percze Sándor lelkész pedig a gyõrújbaráti gyülekezettõl elszakadt és egy éve önállósult ménfõcsanaki gyülekezet köszöntését hozta. Az ünnepi alkalom – a kellemes õszi napsütésnek és jó idõnek köszönhetõen a templomkertben – szeretetvendégséggel, fogadással fejezõdött be. g Kiss Miklós
Születésnap Tizenöt éves a bajor–magyar testvéregyházi kapcsolat Amikor e sorokat írom, még elõtte vagyunk a nagy eseménynek, de amikor kedves olvasóink kezébe jut hetilapunk, már javában folyik, sõt – ha valahova késve érkezik meg az újság – lehet, hogy már véget is ér a születésnapi találkozó. Ezekben a napokban, szeptember 27. és 30. között a bajor és a magyar evangélikus egyház együttesen mintegy kétszáz fõnyi delegációja találkozik a Balaton déli partján – Földváron és Szárszón –, hogy a testvéregyházi kapcsolatok tizenötödik évfordulóját megünnepelje. Az egyházvezetõk mellett jelen vannak a testvérgyülekezeteket, a munkaágakat és az intézményeket képviselõ testvéreink is, akik eddig is rendszeres építõi voltak egyre kiszélesedõ kapcsolatunknak. Fontos esemény ez a találkozó. Nemcsak azért, mert az emlékezetes schrobenhauseni tizedik születésnap után most a mi feladatunk, hogy vendéglátóként méltó keretet biztosítsunk ennek az ünnepnek, hanem azért is, mert hangsúlyosan kifejezésre akarjuk juttatni, hogy egész egyházunk – nem pedig csak az egyházunkat az ünnepségen képviselõk – ügyérõl van szó.
Testvéregyházi kapcsolatunk tizenöt éves története egyszerre mutatja a folyamatosság és a megújulás vonásait. Az egyházvezetés szintjén rendszeres éves konzultációk mellett egyre többször kerül sor a szolgálati ágak, az intézmények képviselõinek és a testvérgyülekezeteknek a közvetlen találkozásaira. Az a reménységünk, hogy a kezdettõl fogva kétirányú utcának szánt kapcsolat valóban így lesz egyre elmélyültebb és tág ölelésû: az ajándékozás és elfogadás kettõs mozdulata kölcsönösen gazdagít mindnyájunkat. Tudom, szépen, talán túl szépen is hangzanak ezek a szavak. Hiszen nem tagadható, hogy hosszú idõn keresztül inkább nagyon is egyirányúnak tûnt a forgalom ebben az utcában. Mert bár sosem volt elhanyagolható a személyes kapcsolatok, a kölcsönös látogatások és a testvéri találkozások mindkét felet gazdagító dimenziója, és azt is tudjuk, hogy az egymásért mondott imádság, az egymás örömeiben és aggodalmaiban osztozó közösség fejezi ki valójában a testvéri kapcsolatok igazi lényegét, de arról sem feledkezhetünk el, hogy egyházunk számára létfontosságú volt a ba-
ÉGTÁJOLÓ
jor testvéregyház nagyvonalú támogató segítsége. Aligha tudjuk számba venni, hogy mi mindent kaptunk tõlük. De legalább annyit azért ezen az évfordulón is illik elmondanunk, hogy lelkészeink szolgálati gépkocsiját, révfülöpi és szárszói intézményeinket is tõlük kaptuk ajándékba. És akkor még nem említettük az óvodáinknak, iskoláinknak és szeretetházainknak juttatott adományokat, a különféle programokat és a soproni német nyelvû lelkészi szolgálatot támogató segítségüket. Még mi minden juthatott ezenfelül is a testvér-gyülekezeti kapcsolatok csatornáin keresztül a segítõ szeretet ajándékaként gyülekezeteinkhez! Adja Isten, hogy ez a támogató szeretet soha ne tegye kényelmessé az elfogadókat, de mindig erõsítse õket a
gyülekezetükért, egész egyházunkért hordozott felelõsségükben, áldozatkészségükben! Ezen a háttéren mindig mélyen elgondolkodtat, amikor bajor testvéreink a kölcsönös ajándékozás és elfogadás kettõs áldását említik. Persze tudom, hogy õk ilyenkor fõként azokra a tapasztalatokra gondolnak, amelyeket elsõsorban egyházunk intézményeiben pedagógusaink és a szeretetszolgálatban dolgozó testvéreink között szerezhettek. Az õ hûségük arról tanúskodik, hogy a kevésbé jó, sõt idõnként szûkös körülmények között is lehet egyházhoz méltó, jó munkát végezni. És számukra ez a tanúságtétel fontos, segítõ és gazdagító. Mostanában többször hallunk arról, hogy bajor testvéreinknek is takarékossági szabályokat kellett bevezetniük, és az eddig megtapasztalt, bõkezû támogatásokra tovább nem lesz módjuk, így most jött el az ideje annak, hogy meglássuk, valóban igaz: ennek az utcának kétirányúnak kell lennie. És eljön a mi idõnk: a körülmények hatalmától nem függõ Isten iránti bizalom erejével mi is szolgálhatunk, és adhatjuk azt, amink
van (ha van!): az egyházszeretet és a hûséges szolgálat jó és segítõ példáját. A következõ lapszámban – és talán még utána is – minden bizonnyal bõven olvashatunk majd híreket, tudósításokat a születésnapi találkozó eseményeirõl. Ezzel a rövid írással kérem minden Testvéremet, gyülekezeteinket, hogy hordozzuk imádságunkban a testvéri találkozó ünnepi alkalmát és a egyházaink életét! Hadd legyen ez a születésnapi találkozó a hálás visszatekintés alkalma és egyúttal testvéri kapcsolataink további évtizedekre szóló megalapozása! Kísérje Isten gazdag áldása az ünnepi találkozást és egyházaink életét!
Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
3
4
e
2007. szeptember 30.
keresztutak
Vértanúkra emlékeztek A vértanúság napján, szeptember 19-én szervezett ökumenikus imaórát a Sant’Egidio Közösség. A Városmisszió Budapest 2007 keretében a Szent István-bazilikában tartott közös fohászon a római katolikus, a református, az evangélikus és az ortodox felekezet képviselõi – evangélikusként dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Kézdy Péter piliscsabai lelkész – emlékeztek meg mindazokról, akik Ázsiában, Európában, Afrikában és Amerikában a 20. században, illetve a közelmúltban áldozták életüket az evangéliumért. Az imaórát ve-
zette és szentbeszédet mondott Ternyák Csaba egri érsek. A hit hõs tanúinak példája – húzta alá a földbe esett búzaszem példázata alapján szóló igehirdetõ – olyan közös kincsünk, amelyet nem hangsúlyozunk eléggé. Holott ez minden keresztény számára értékes, az üldöztetésben minden egyház érintett. A vértanúság a leginkább ökumenikus cselekedet, itt minden felekezeti válaszfal leomlik. A jövõt tekintve ez a tény lehet a kovász Krisztus minden tanítványának teljes egységéhez – emelte ki az érsek. g G. Zs.
Sopronnémeti öröme b „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!” (Zsolt 84,1) – ezzel az igeverssel hívta hálaadó istentiszteletre Sopronnémeti evangélikus gyülekezete az egyházmegye híveit. Tíz évvel ezelõtt szentelte fel ugyanis D. Szebik Imre püspök a sopronnémeti gyülekezet templomát. Több mint kilencvenéves álom vált valóra ekkor, így joggal mondhatjuk: tíz éve örül a gyülekezet.
Az istentisztelet szolgálatát Ittzés János püspök, Gabnai Sándor esperes, illetve e sorok írója – a helyi beosztott lelkész – végezte. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetõje Ef 3,13–21 alapján hirdette Isten igéjét. Szólt arról, hogy a templom nemcsak egyszerûen Isten háza, amelyet fáradsággal, sok gonddal építettek, hanem a dimenziók – ég és föld, Isten és ember – találkozásának helye is.
Az istentiszteletet keretében a gyülekezet templomépítõ lelkésze, Szücs Kálmán hálát adott a templomépítés minden öröméért és gondjáért, az együtt szolgált évekért, majd leleplezte és megáldotta a jubileum alkalmából készült emléktáblát. Ezután az ünnepi közgyûlés keretében Szabó György egyházkerületi felügyelõ köszöntötte a gyülekezetet, valamint átadta a kerület ajándékát, egy dísztányért a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület címerével. A helyi lelkész köszöntõ szavaiban felidézte a több mint tíz évvel ezelõtt kezdõdött építés történetét. Béres László beledi lelkész, a falu szülötte kiemelte, hogy nem elég felépíteni a templomot, hanem élni is kell az Isten által felkínált lehetõséggel. Gabnai Sándor esperes Jeremiás siralmaiból idézett: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk…” (3,22a) Szeret az Úr, azért épülhetett fel Rábaköz ékessége, amelyért most hálát adott a gyülekezet. g Gombor Krisztián
Prézes apátok között A bencés kongregációk prézes apátjainak éves szinódusát az idén hazánkban, a pannonhalmi apátságban tartották szeptember 17. és 22. között. Várszegi Asztrik püspök-fõapát meghívására a hazánkban élõ protestáns egyházak életérõl és az ökumenikus kapcsolatokról tartott elõadást, illetve vett részt fórumbeszélgetésen Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke (képünkön), valamint Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szeptember 19én este.
„Találkoztam vele a Moszkva téren…” Városmisszió Budapest 2007
Az elmúlt héten felbolydult a város. Mindenki hirtelen hinni kezdett. A Moszkva téri esõben sugárzó szemû, vagány fiúk énekelték rock and rollosan: „Kell a kegyelem, kell a szeretet…”, a Blaha Lujza téri napsütésben furcsa elektronikus zenére néma alakok pantomimoztak valamilyen vallási témában, a Westend tetejére pedig gospelkoncertek vonzottak tömegeket. A Bakáts tér eközben a városmisszió ifjúsági színterévé alakult; több evangélikus mûvészt és ifjúsági csoportot is felvonultatva egész nap találkozási lehetõséget nyújtott az arra járóknak. Az Árpád hídnál kora reggel afrikai származású hölgy szállt be a metróba, városmissziós hátizsákkal, programfüzetét tanulmányozva. Õ alighanem arra a nemzetközi kongresszusra érkezett, amely szeptember 16-án, vasárnap délután kezdõdött, felpezsdítve a bazilika elõtti teret, ahol regisztrálni lehetett. Ugyanezen vasárnap délutánján az evangélikusok Tamás-misét tartottak a Városház téren, hogy a forgalmas útszakaszon sétálók is be-bekapcsolódhassanak a keresõk istentiszteletébe, de legalábbis elámuljanak, amikor a liturgia egy pontján kétszáz sárga léggömb egyszerre száll fel az égbe, és úszik a Károly körút bérházai felett a rákötött imádságokkal. Jó volt látni ezt a zsongást. Jó volt látni, hogy másként is megélénkül a város,
hogy függetlenül attól, épp melyik felekezet és azon belül melyik csoport mutatta meg magát, egyszerûen csak az számított, hogy a Mester itt van, valamint hogy ezt a budapesti lakosság számára is láthatóvá tegyék. A Bakáts téren a Kontakt elnevezésû rendezvény a brüsszeli városmisszió mintájára a teret és a templomot volt hivatva egész héten összekötni – a fotó-, illetve interaktív kiállítást, szentségimádási lehetõséget kínáló nyitott templom körül mintegy tizenhárom különbözõ ifjúsági csoportot, köztük az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) által szervezett Közös Pont missziót is felvonultatva. Ernyei Áron építõmérnök hallgató, a Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM) önkéntese, a Kontakt fõszervezõje missziójukról elmondta: „Kimegyünk, megmutatjuk magunkat az arra járóknak, és hagyjuk, hogy kérdezzenek. Nem erõszakoljuk rá senkire se magunkat, hanem úgy szólítunk meg embereket, hogy ne érezzék kényszernek. Beszélgetni szeretnénk velük, és kíváncsiak vagyunk a véleményükre.” A szabadtéri színpadon minden reggel vidám aerobikkal, azaz happyrobickal kezdõdött a program, utána színdarabok, énekegyüttesek következtek, zenészek, dzsessz, táncház, a végén utcabál – a szervezõk szinte minden olyan stílust felvonultattak, amely egy fiatalt érdekelhet. Igyekeztek azonban,
és történik valami. Jó volt látni, hogy a tradicionális egyház ennyire ki tudott lépni a saját keretei közül, és újat, szokatlant tudott mutatni. A városmisszió olyan eszközökkel operált, amelyek nagy többségükben nem voltak eddig jellemzõk a történelmi egyházakra – ilyesmit eddig legfeljebb a szabadkeresztényektõl és az amerikaiaktól láthattunk. És most a katolikus egyház merte vállalni azt a lépést, hogy egy új eszköztárat is használjon a városmisszióban. Jó volt látni a bátorságot. Jó volt,
hogy a Kontakt ne csapjon át pusztán kulturális fesztiválba – arra törekedtek, hogy közben olyanok is bemenjenek a templomba, akik addig csak mûkedvelõként léptek be. Ezt a célt tökéletesen szolgálta az a sokdimenziós passió, amelyet az evangélikus teológiát végzett Paál Gergely rendezésében a SZÉF Alapítvány társulata adott elõ szeptember 22-én délután a Bakáts téri templomban, Bach zenéjét halláskárosult mûvészek jelelésével, modern tánccal, film- és szövegtöredékekkel követve.
A bencéseknek szerte a világon kétszáznegyven közösségük és húsz kongregációjuk van; ezek hozták létre a szövetséget. Ezeknek a kongregációknak a vezetõi az úgynevezett prézes (elöljáró) apátok, akik minden évben más-más helyszínen gyûlnek össze, hogy a konföderáció vezetõjével, az abbas primassal (elsõ apát) együtt megvitassák a rend életének aktuális kérdéseit. A központ, amely „a bencés konföderáció kormánya”, a római Szent Anzelm-apátságban van, itt székel az elsõ apát, aki jelenleg egy német szerzetes. g Menyes Gyula
Elõzõ este az ugyancsak evangélikus ÉgÍgérõ gospelkórus rázta fel a kinti színpadról a környékbelieket az ige üzenetével, Körmendy Petra egyetemi lelkész kirobbanóan energikus vezényletével. A városmisszió százötven helyszínén sok ezer szervezõ közremûködésével ezerötszáz program zajlott a hét folyamán. A központi helyszíneken kívül bármely plébánia csatlakozhatott, és megmutathatta magát a világnak közelebbrõl, másként. A nagyobb rendezvényeken több ezer fiatal vett részt. Ernyei Áron szavaival élve azt akarták megmutatni nekik, hogy „a sztereotípiák nem igazak. Attól, hogy valaki katolikus, avagy vallásos fiatal, nem kell, hogy szemellenzõs legyen. Életvidámságot próbáltunk közvetíteni feléjük, hogy lássák, mi nem a vallás rabjai vagyunk, hanem szabadok és jókedvûek ebben a keretben, semmi esetre sem azok a bigottak, akiknek gondolnak minket.” Az elmúlt héten lezajlott, a modern technika és informatika eszközeit felhasználó, 21. századi színvonalú rendezvény véleményem szerint óriási ötlet. Hogy Budapest lakosai közül hányan kerültek ezáltal közelebb Istenhez? Hányan zárták be védekezésképp még jobban a templomokra nézõ ablakaikat? Mi játszódott le a szolgálattevõ fiatalokban a próbatételek alatt? E sorok írója nem hivatott ezeket a kérdéseket megválaszolni. Azonban – remélhetõleg sok más emberrel együtt – többször volt az az érzése a városmissziós hét alatt Budapest terein áthaladva: akárhogyan is, de itt van most valaki, aki reményt és jövõt ad nekünk… g Frenyó Anna
2007. szeptember 30.
kultúrkörök
A közösség optikáján keresztül Dobos Menyhért zsûrielnök a debreceni Kálvin Kamera fesztiválról b Szeptember elején a cívisváros adott otthont az immár hagyománnyá váló Kálvin Kamera fesztiválnak. A kulturális hét vezérmotívuma idén a környezetvédelem és a közösségépítés volt. Dobos Menyhértet, a televíziós szekció zsûrielnökét, a Magyar Televízió közéleti igazgatóját kérdeztük benyomásairól, emlékeirõl.
– A két kiemelt témát akár egy világi fesztivál is vállalhatta volna. Mennyire sugalltak keresztényi lelkületet a levetített filmek? – Mindegyik alkotás kötõdött a keresztény-keresztyén szellemiséghez. A gyõztes alkotásnak már a címe, a Szeretet is válasz a kérdésére. A film egy olyan egyházi gyermekotthon életét mutatja be, amelynek kis lakói mind sérültek, s amelyben egyértelmûvé válik a hit gyógyító szerepe. Több, környezetvédelemmel foglalkozó film is bibliai témából, a Genezisbõl indul ki, továbbgondolva a leírtakat: „Kötelesek vagyunk megóvni a ránk bízott világot.” – Az alkotókhoz melyik téma állt közelebb? – A tizenhat nevezett pályamûben a környezetvédelem és a közösségépítés egyenlõ arányban szerepelt. A kidolgozásban volt némi különbség. Az utóbbi bemutatása jóval hálásabb téma volt, ezt színvonalasabban oldották meg az alkotók. A környezetvédelmen belül a riport kategóriában végül nem is osztottunk ki díjat. – A fesztivál célja a fiatalság megszólítása volt. A filmek képi világában hogyan tükrözõdött az eredmény? – Határozottan. Bebizonyosodott, hogy a fiatal alkotók jeleskednek a dinamikus, ugyanakkor professzionális vágástechnikában; modern képi világukat az ifjabb generáció nagy ovációval üdvözölte. A Kecskeméti Református Gimnázium csapatának A világvége
címû kompozíciója akármelyik hívatásos mûhely dicsõségére válhatott volna. De a környezetvédelem etûd kategóriája is kiváló lehetõséget nyújtott arra, hogy az alkotók szabadon eresszék fantáziájukat, megmutassák kreativitásukat.
– A Szeretet és a Tûnj el! címû film nyerte a versenyt. A zsûriben egységes döntés született, vagy hosszas viták elõzték meg a végeredményt? – A két díjnyertes alkotás kimagaslott a mezõnybõl, a zsûri egységesen és igen rövid idõ alatt vita nélkül döntött. Mint a zsûri elnöke a zárszóban is hangsúlyoztam, hogy soha nem volt ilyen fontos a
közösségépítés és a szolidaritás, mint a mostani, megosztott világban. Ilyen körülmények között felértékelõdik az egyház oltalmazó, összetartó szerepe, melynek eleget is tud tenni. A filmfesztivál erre szintén rámutatott. – Az ünnepségsorozatban a filmvetítések mellett kulturális programok egész sorát láthattuk. Mennyire érzõdött a fesztiválhangulat a városban? – Debrecenben igazi eseménynek számít a rendezvénysorozat. Nagy várakozás elõzte meg, és mind a sajtó, mind pedig az önkormányzat támogatását élvezte. Noha az ünnepi hetet még csak harmadik alkalommal rendezték meg, máris hagyományt teremtettek. Nemcsak a hívõk körében. Különösen a fiatalok voltak aktívak. A szervezés egyébként már átível az országhatárokon, a versenyben részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem csapata is. A kiegészítõ rendezvények jól illeszkedtek a fõprogramhoz, amelynek a záróakkordjaként megtartott nagytemplomi Varnus Xavér-orgonakoncert telt házat vonzott. – A szélesebb közönség mikor és hol láthatja a filmeket? – Elõször októberben a Magyar Televízió vallási mûsoraiban, késõbb az m2 csatornán látható Átjáróban adunk ízelítõt a programból. Szeretném hangsúlyozni, nem mi teszünk szívességet a filmek bemutatásával, a kommercializálódott és egyre vulgárisabbá váló televíziós világban ezek a mûvek üde színfoltot jelentenek. Érdemes figyelemmel kísérni az alkotók pályáját is, hiszen ennek az új szellemû, elkötelezett generációnak a foglalkoztatása az egész filmszakma hasznára válhat. g Csermák Zoltán
A viszonylag nagy kiterjedésû, szabálytalan halmok a lakódombok (úgynevezett Tell-halmok) voltak, melyek a neolitikum, a réz- és elsõsorban a bronzkor embere számára szolgáltak élettérként. A geometriailag legpontosabb kiemelkedések a halomsírok (kurgánok), melyeket a rézkortól kezdve a népvándorlás, majd a honfoglalás korán át az Árpád-korig emeltek, több esetben ténylegesen elõkelõ kunok síremlékeként. A viszonylag alacsony dombok az õrhalmok, melyek láncszerû hálózatot alkottak információtovábbítás céljaira. A határhalmok általában településeket és közigazgatási egységeket választottak el egymástól; a magyar címer hármas halma is ezekre utaló ábrázolás.
A Nap fiai A nyár folyamán került a boltokba a Biblia csillagászati eseményeinek kutatásáról ismert csillagász-kronológus, Ponori Thewrewk Aurél legújabb kötete A Nap Fiai címmel. (A tudóssal készült interjú, amelyben a betlehemi csillag mibenlétérõl beszél, az Evangélikus Élet 2005/52. számában olvasható.) Az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló és Budapesti Planetárium nyugalmazott igazgatójának 128 oldalas mûvét a kiadói tevékenységérõl is jól ismert Magyar Csillagászati Egyesület gondozta; a könyvbemutatóra a budavári Litea könyvesboltban került sor. A mû egyaránt izgalmas szellemi élményt kínál a csillagászat- és az egyetemes kultúrtörténet, az ókori és kora középkori népek históriája, valamint az óés újszövetségi vonatkozások iránt érdeklõdõk számára. Végigkalauzolja olvasóit az európai, közel- és távol-keleti, valamint közép-amerikai civilizációkon, részletesen bemutatva központi égitestünk, a Nap tiszteletével összefüggõ mondákat, legendákat, csillagászattörténeti vonatkozásokat. A szerzõ külön fejezetben foglalkozik az Ótestamentum, illetve a korai kereszténység idõszakának napmítoszaival. g Rezsabek Nándor
Ponori Thewrewk Aurél: A Nap fiai. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 2007. Ára: 945 forint.
Õsi napmítosz és hõsi népmonda Új könyv Sámson történetérõl
Kunhalmok tetején Az Alföld jellegzetes, laikusok által is könnyen felismerhetõ tájképi elemei a mesterségesen emelt dombok, az úgynevezett kunhalmok. A mai Magyarország területén élt egykori és jelenlegi népcsoportok életének szakrális világába is bepillantást engedõ, általában öttíz méter magas, kúp vagy félgömb alakú halmokról Illyés Gyula így ír: „…ti vagytok a mi – katedrálisaink!”; „…óh ti, piramisaink!” A szakmai szempontból talán helytelen, de azóta széles körben elterjedt megnevezést Horváth István használta elõször a 19. század elején, a mesterséges kiemelkedéseket kizárólag az itt megtelepedõ kunoknak tulajdonítva. Az azóta végzett vizsgálatok a kunhalmokat négy csoportba sorolják.
f
A valaha létezett összesen mintegy negyvenezer kunhalom nagy része mára elpusztult, e különleges dombok mégis több szempontból is érdekesek a 21. század embere számára. Például a gyakran a környezettõl radikálisan eltérõ, értékes állat- és növénypopulációjuk miatt, nem beszélve a feltáratlan régészeti emlékek soráról – a halmok 95%-ában eddig még nem végeztek ásatásokat… Az egyes kiemelkedésekhez kötõdõ történetek és legendák, valamint az érdekes nevezéktan kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedõ jelentõségûek. De fontos a kunhalmok turisztikai vonzereje és az ezzel kapcsolatos beruházási lehetõség is, bár mindez napjainkban még teljesen kihasználatlan. g Rezsabek Nándor
Heller Ágnes filozófus újabb munkái gyakran bibliai témájúak. Elõzõ könyve Ímhol vagyok címmel a Teremtés könyvének filozófiai értelmezéseit kutatta, mellékelve saját olvasatát. Következõ kötetében a Bírák könyvérõl, azon belül is Sámson hatalmas drámai alakjáról és különös történetérõl szól. A szerzõnek a Múlt és Jövõ Kiadónál megjelent, Sámson – Erósz és Thanatosz a Bírák könyvében címû munkája természetesen szintén filozófiai megközelítéssel, de egyben a mûvészi és irodalmi feldolgozások bemutatásával közelíti meg a történetet, amelyben – látása szerint – az õsi napmítosz (Sámson neve azt jelenti, „a Nap fia”) és egy népi hõsmonda keveredik. A mû elején megtaláljuk a Bírák könyve vonatkozó részét (13–16. fejezet), majd a szerzõ személyes hangú elõszavában megindokolja, miért éppen Sámson históriája ragadta meg a Biblia nagy történetei közül. Heller Ágnes utal a „Sámson-rejtély” felidézésének és értelmezésének két és fél ezer éves múltjára. Sámsont Héraklészhez hasonlították, a kereszténység Krisztus elõképét tisztelte benne, de történetének vándormotívumai felismerhetõk Gilgames és Siegfried alakjában is. A szerzõ álláspontja szerint azonban Sámson története nem mítosz, nem történelem, még kevésbé regény vagy példabeszéd – leginkább talán tragédia. Könyvének elsõ részében a Biblia történetsorozatában elemzi hõsét, vizsgálva születését és elhívatását, rejtélyét, taglalva „nazir” voltát, külön fejezetet szentelve szerelmeinek, majd szenvedésének. A szerzõ új szemszögbõl elemzi az egyes eseményeket (például az oroszlán megölését és a Sámson által a filiszteusoknak feladott találós kérdést). Hangsúlyozza Izrael seregének gyenge fegyverzetét, amelyet a szamárállkapocs fegyverként való forgatása is igazol. (Ne feledjük, lóállkapcsot a pusztai népek még a 17. században is használtak háborúkban, a bibliafordító Károli akár még láthatta is ezeket tatár kezekben!) A könyv második részében (Sámson a képzõmûvészetben) sok alkotást – szobrot, képet, üvegablakot – elemez a szerzõ, ezek közül azonban sajnos egyet sem mutat meg. (Az egyik fejezet Rembrandt
bibliai festészetében vizsgálja Sámson helyét. Rembrandtra késõbb is többször visszatér a könyvben, nem véletlen, hogy a kötet címlapján a mûvész Mánoáh áldozata címû képe látható.) Hatalmas feladatot vállal a harmadik rész, amely Sámsont a költészetben, a
zenében, a drámában és a regényben kutatja. Heller két alfejezetbe csoportosít. Az egyik a protestáns recepciókat tárgyalja Milton mûvére koncentrálva, amelyet részletesen elemez, ismertetve a késõbbi zenei feldolgozást is. A második fejezet a zsidó Sámson-történetekrõl szól, amelyek a zsidó sorsot testesítik meg. Kiemeli Felix Salten Simson és David Grossman Lion’s Honey – The Myth of Samson címû regényét. (Saltent a magyar közönség legfeljebb mint a Bambi íróját ismeri; Grossman Izraelben él.) A kötet hátsó borítóján lévõ fénykép tanúsága szerint Sámson állítólagos sírját a szerzõ is felkereste. Könyvének utószavában azonban Heller Ágnes már túllép hõsén, és a bibliai szövegek revizionista olvasatáról szól, a mai bibliakritikáról. Meggyõzõ irodalomjegyzék zárja munkáját, tiszteletet ébresztve a vállalt és megoldott feladat iránt. g Róbert Péter
Heller Ágnes: Sámson – Erósz és Thanatosz a Bírák könyvében, Múlt és Jövõ Kiadó, 2007. Ára 2600 Ft.
5
6
e
2007. szeptember 30.
panoráma
Vitorlabontás b Hasznos/Értékes kiadvánnyal gazdagodott egyházunk közössége az Északi Egyházkerület lelkészi munkaközösségének jóvoltából: a Növekedés címû kötet gyülekezeti munkaprogramokat tartalmaz. A hónap elején megjelent könyv bemutatója szokatlan módon egy hajókirándulás keretében zajlott: szeptember 22-én, szombaton délelõtt csaknem százötven gyülekezeti lelkész, illetve és felügyelõ szállt vízre a Nagymaros nevû kirándulóhajóval.
„A növekedést Isten adja, nem az ember érdeme. Nem csupán statisztikai adatokra vagy a grafikonok eredményeire kell figyelnünk, hanem a növekedést adó, megújító Atyára” – ezekkel a szavakkal „bocsátotta vízre” nyitóáhítatában dr. Cserhátiné Szabó Izabella, a Fóti Evangélikus Egyházközség lelkésze az Északi Egyházkerület lelkészeinek és felügyelõinek a hajóját. Az úti cél Vác volt. Az odavezetõ úton dr. Fabiny Tamás püspök köszöntõ szavait követõen Krámer György, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese mutatta be részletesen a munkaprogramot a jelenlévõknek. Kiemelte: a könyv egy belsõ szükségletbõl született, hogy támpontot, segédletet nyújtson a gyülekezeteinkben végzett szolgálathoz. Hozzátette továbbá, hogy a növekedés témája ma is csaknem minden konferencián felmerül – ezért lett ez a munkaprogram címe. Vácott, az evangélikus templomban ifj. Detre János helyi lelkész ismertette közösségük múltját és jelenét, a gyülekezet nevében pedig Sinkó Vilmosné felügyelõ köszöntötte a vendégeket, majd Ferenczi Ilona zenetörténész vezetésével elénekelték a Te Deumot. Ezután a résztvevõk felkeresték a váci székesegyházat, illetve látogatást tettek a püspöki palotában. Itt dr. Turay Alfréd professzor, püspöki taná-
csos fogadta Beer Miklós megyés püspök képviseletében a testvéregyházi küldöttséget. A professzor nagy nyíltsággal és örömmel beszélt az ökumenérõl, utalva dr. Fabiny Tamás püspöki székfoglaló beszédére. A visszaúton a kerület esperesei és az egyházmegyei felügyelõk bemutatták saját egyházmegyéjüket. A színes beszámolókból képet kaphattak a résztvevõk az ott folyó munkákról és a gyülekezetekrõl. A hajóút végén a kikötõhöz közeledve dr. Fabiny Tamás püspök imádsággal és áldással bocsátotta útnak a feltöltekezett és jókedvû „legénységet”.
A kötetet a Luther Kiadó minden egyházközséghez eljuttatta, annyi példányban, hogy minden lelkésznek jusson. g Czöndör István
Növekedés – Evangélikus gyülekezeti munkaprogramok 2007–2008. Luther Kiadó, Budapest, 2007. A kötet megvásárolható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllõi út 24.), valamint a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is. Ára 1750 forint.
Isten a biciklin b Ökumenikus tanévnyitó istentiszteletet tartottak az egyetemistáknak a Debreceni Egyetem fõépülete mellett található, újonnan visszakapott egyetemi központban. A teltnél is teltebb házas együttlét rendkívül biztató képet festett az egyház ifjúsági munkájáról: szeptember 19-én olyan közösséggel találkozhattak a résztvevõk, amely „a biciklizéshez bátorságot adó Istennel tandemezve” az egyetemi élettér központjában 2007-kompatibilis prédikációval, vezetõkkel és programmal a mostban és a mában van jelen.
Gáncs Tamás debreceni egyetemi lelkész Mt 6,25–34 alapján tartott prédikációjában az Isten-ember kapcsolat szabadságalapú bizalomjátékáról beszélt, melyet egy gyerekkori élményére visszaemlékezve a biciklizni tanulás folyamatával illusztrált. A szomszéd kisfiúra vigyázott egy délután, amikor a gyerek olyasmit csinált, amit addig még sosem: ráült icipici biciklijére, és megpróbálta hajtani a meseország méreteivel bíró jármûvet. A kisfiú azonban nem tudta, hogy ehhez pedáloznia kellene, és már-már sírásra fakadt, hiszen ott állt a biciklizés szabadságának kapujában, csak éppen nem tudott belépni rajta. A prédikátor így folytatta: „Fogtam a biciklire szerelt botot, és azt mondtam neki: »Jakab, tekerjél!« És õ tekert. Eleinte fogtam a botot, és futottam a minikerékpár után, majd egyszer csak elengedtem a botot, és hagytam, hogy egyedül, segítség nélkül menjen. Elengedtem, de ott futottam mellette, hogy megfogjam, ha esetleg eldõlne. De nem dõlt el. Jakab megtanult biciklizni. Én meg mindmáig életem egyik legnagyobb sikereként könyvelem el ezt a bizalomjátékon alapuló interaktív oktatást.” (A prédikáció teljes szövege a debreceni evangélikus gyülekezet honlapján olvasható: http://degy.hu/igehirdetesek.) Az egyetemi ifjúsági központ növekedését a Critical Mass elnevezésû biciklis mozgalom dinamizmusával állította párhuzamba az ökumenikus istentisztelet egy másik igehirdetõje, Püski Dániel református egyetemi lelkész. A Debreceni Egyetem fõépülete mellett lévõ egyetemi templomot, melyet a korábbi rendszerben az egyháztól elvettek és irattárrá
minõsítettek le, tavaly visszakapták a reformátusok. A terv szerint itt lesz ezentúl az ökumenikus egyetemi központ, ami óriási elõrelépés, hiszen eddig az egyetemtõl távol voltak kénytelenek mûködni. Ezzel az egyetemi központ végre a színtér közepére kerül, oda, ahol több ezer fiatal fordul meg mindennap. A folyamatos átalakulás elsõ lépéseként az alagsorban internetkávézó és informatikai központ nyílik. A második lépésben evangélikus szervezésben ökumenikus filmklub indul; az ezt hirdetõ plakátok már elborították Debrecen belvárosát. Megfigyelhetõ, hogy az egyetemisták között háttérbe szorul a felekezetiség: igen népszerûek például a taizéi imaórák, a közös szociális megmozdulások és az irodalmi kávéház. A felekezeti határok „légiesedése” a zsúfolásig telt tanévnyitó istentiszteleten is egyértelmû volt, ahol szép rendben szolgáltak együtt a református, evangélikus, római és görög katolikus testvérek, köztük egy domonkos szerzetessel. Elmondható, hogy ma Debrecenben olyan egyetemi gyülekezet van kibontakozóban, amely a jövõ egyházának képét vetíti elõre: Isten országának keresését tûzi ki célul az „itt és most”-ban; programjaiban, szó- és eszközhasználatában pedig megfelel a 21. század elvárásainak. Jelen van a fiatalok mindennapjaiban, illeszkedik hozzájuk, hogy bemutathassa nekik a szelídségillatú életet, Isten közöttünk lévõ országát, azt a kritikus közösségi mozgalmat, amely egyenként Istennel tandemezve növekedhet. g Frenyó Anna
„Esélyt kaptunk, hogy esélyt adhassunk” Nemzetközi konferenciát szervezett a szarvasi népfõiskola b Hazánkban és Európában egyedülálló kezdeményezés indult néhány évvel ezelõtt a szarvas-ótemplomi evangélikus gyülekezetben: civil szervezetekkel összefogva, népfõiskolai keretek közt segítik a munkanélkülieket, származásuk, alacsony iskolai végzettségük miatt nehéz körülmények közt élõket, diszkriminációt elszenvedõket. Mindezt egy pályázat megnyerése tette lehetõvé. A Tessedikkel a XXI. Századba – Második Esély Népfõiskolán zajló hathetes képzéseket a jelentkezõk 2008. április 30-ig vehetik igénybe. A népfõiskola szeptember 20–21-én Az európai vérkeringésben címmel a helyi Liget Hotelben rendezett – partnerei részvételével – nemzetközi konferenciát.
„Tessedik Sámuel templomában szolgálva nem volt kérdés számomra: mindent meg kell tennem azért, hogy nyissunk a gyülekezet tagjai és a város lakói felé. Ezért végzünk szeretetszolgálatot, és ezért folyik a tanítás a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvodában. Ám a »folytatást«, a felnõttképzést is épp ilyen fontosnak tartottuk, ezért volt lényeges, hogy megkezdje mûködését a népfõiskola, amelynek jóvoltából esélyt kaptunk arra, hogy esélyt adhassunk másoknak” – tudtuk meg a tanácskozás megkezdése elõtt Lázár Zsolt lelkésztõl, a népfõiskola projektvezetõjétõl. Az „esélyadás” vágya nem csupán a fiatal evangélikus lelkipásztorban és gyülekezetének tagjaiban élt: partnerre találtak a Tessedik Sámuel Fõiskola Mezõgazdasági, Víz- és Környezetgazdálkodási Karában, a Középhalmi Evangélikus Misszió Alapítványban, a Bihari Szabadmûvelõdési és Népfõiskolai Egyesületben, valamint a Szarvasi Ifjúságért Akciócsoport Egyesület tagjaiban. 2004 õszén közösen nyújtották be pályázatukat a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz az Európai Unió egyik közösségi kezdeményezése, az Equal – Esélyteremtés a foglalkoztatásban címet viselõ program magyarországi megvalósítására. A sikeres pályázat után 2005. november 27-én adták át az intézmény otthonául szolgáló felújított iskolaépületet, s még abban az évben elindult az elsõ csoport. A projekt azért is rendkívüli, mert nem csupán szakmai képzést ad, hanem, mint elhangzott, lelki támaszt is nyújt a jelentkezõknek, a tessediki hagyományokra és a keresztény értékekre alapozva. Eddig háromszázharminc fõ kapcsolódott be a képzésbe. Bíznak benne, hogy lesz folytatás 2008 májusa után is… Ebbéli reményének adott hangot a konferencia szeptember 20-i nyitónapján Babák Mihály, Szarvas polgár-
mestere, országgyûlési képviselõ is, köszöntve a megjelenteket. Üdvözlõ szavai után Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter tartott beszédet. Elmondotta: örül a népfõiskola sikereinek, mert a segítségre szorulók helyzetét az állam egymaga nem képes megoldani, a jobbítás érdekében társadalmi összefogásra, erõs civil szerepvállalásra van szükség. Következõ felszólalóként Balogh Attila, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Equal Nemzeti Programiroda irodaigazgatója az Equal programok nemzetközi együttmûködéseinek jelentõségét taglalta. Egyházunk országos felügyelõje, Prõhle Gergely Az integráció mint hagyomány az evangélikus egyházban címû elõadásában arról beszélt, hogy a rendszerváltozás óta tisztázatlan az egyházak szerepe. Elsõdleges feladatuk természetesen az
evangélium terjesztése, de – amint azt a szarvasi népfõiskolán végzett munka is példázza – a hitéleti tevékenységtõl elválaszthatatlan a közéleti felelõsség. Az integráció szükségessége is természetes és ismert „követelmény” egyházunkban, hiszen a hazai lutheránusság magyar, szlovák és német nemzetiségei gyökerekkel, színes lelkiségi és kulturális örökséggel bír. Ma sokan az egyházat a modern kor embere számára idegen, anakronisztikus intézményként tartják számon, de az ilyen kezdeményezések bizonyíthatják, hogy nincs igazuk, mert az egyház nemcsak hogy képes felismerni a problémákat, de lépéseket is tesz a megoldásuk érdekében – summázta gondolatait Prõhle Gergely. A tanácskozás elsõ napja Lázár Zsolt Mérföldkövek a Tessedikkel a XXI. Századba – Második Esély Népfõiskola életében címû referátumával, valamint Kristina Blixtnek, a nemzetközi partnerség svédországi vezetõjének felszólalásával zárult, aki az ECCO II nemzetközi együttmûködést ismertette. A közös ebéd után a magyar és külföldi (francia, svéd, spanyol és olasz) vendégek a népfõiskola épületébe, valamint a szarvasi evangélikus ótemplomba látogattak, és helyi nevezetességekkel ismerkedtek. g Gazdag Zsuzsanna
Kell Szarvasnak népfõiskola…? Ez év szeptember 20-án volt kétszáznegyven esztendeje annak, hogy megkezdte haláláig tartó szolgálatát Szarvas városában Tessedik Sámuel (1742–1820) evangélikus lelkész. Ötvenhárom éven át volt a lutheránus közösség pásztora. Gyülekezeten kívüli munkássága három nagyobb területre terjedt ki: a gazdasági szakoktatásra, a mezõgazdasági termelés gyakorlati fejlesztésére, jelentõsek továbbá elméleti munkái – tanulmányai – is. 1780-ban „Gazdasági-Szorgalmatossági Iskolát” alapított, amely 1806-ig mûködött. Közép-Európa elsõ ilyen jellegû intézetérõl így írt: „Igyekeztem kipótolni az elemi oktatás hiányait, így ébresztettem, fejlesztettem, buzdítottam, foglalkoztattam a paraszt-gyermekek tehetségeit saját munkájuk által, így készítettem õket elõ jövendõ életpályájukra, hogy a közszolgálatban, a munkában megerõsödvén, a nemzeti iparnak mûvelt elõmozdítói lehessenek.” Erre az iskolára épülve kezdte meg mûködését a helységben a gimnázium 1834-ben, majd indult meg a tanítóképzés 1862-ben. Az evangélikus gyülekezet fennhatósága alá ekkortájt több mint tíz elemi iskola, valamint árvaház és óvoda is tartozott. Napjainkban Tessedik városában, az ótemplomi gyülekezetben diakóniai és oktató-nevelõ munka is folyik; az elõbbi az Ótemplomi Szeretetszolgálat keretében, az utóbbi a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvodában folyik. Az evangélikus egyházközség vezetése azonban figyelmet kívánt szentelni az „idõsebb korosztálynak” is: évszázadok tapasztalatait, hagyományait megõrizve, a kereszténység tanítására való tekintettel akarta keresni a választ a modern kor problémáira és kérdéseire. Az elképzelés az Equal közösségi kezdeményezés jóvoltából válhatott valósággá. Az említett uniós pályázatnak köszönhetõen az evangélikus gyülekezet és világi partnerei 298 millió forinthoz jutottak. A Tessedikkel a XXI. Századba – Második Esély Népfõiskolán végzendõ munkát 2005. január 16. és június 30. között készítették elõ, az úgynevezett végrehajtási szakasz 2005. július 1. és 2008. április 30. közé esett, illetve esik. A beadott pályázati anyagban az állt, hogy az intézményben hathetes képzések keretében 312 – munkanélküli, valamint munkavi-
szonyban álló – személy képzését és utógondozását biztosítják. A 18 és 55 év közötti jelentkezõk felvételi vizsgán vettek és vesznek részt. Akik bekerülhetnek a képzésbe, azok negyvenötezer forintos ösztöndíjban részesülnek, és – a képzésen kívül – útiköltség-térítést, szállást és ellátást kapnak egy, a népfõiskola által a Körös partján bérelt, jól felszerelt kollégiumban. A hat hét alatt a munkaerõpiacon hasznosítható ismeretekre tesznek szert. A tanfolyam lelkileg is erõsíti a hallgatókat, és bár a „direkt hittérítés” nem cél, mint kiderült, senki sem végezhet úgy, hogy legalább egyszer ne lett volna könyvtárban és templomban. Ez év márciusáig a több mint 450 jelentkezõ közül 330-an kapcsolódtak be a népfõiskolán folyó munkába, és mindössze négy százalék morzsolódott le. A jelenlegi harminc helyre hetven jelentkezõ akad. A népszerûség nem véletlen, hiszen az önbizalmukat visszanyert hallgatók lelkileg megerõsödve vehetik át bizonyítványukat, sokan közülük továbbtanulnak, és befejezik félbehagyott tanulmányaikat. Közel ötven százalékuk munkába áll. Jövõ év március 30-án véget ér egy sikeres projekt, amelynek a külföldi – svéd, francia, spanyol és olasz – partnerek is elismeréssel adóztak. A jövõ? Lázár Zsolt evangélikus lelkész, projektvezetõ azon reményének adott hangot, hogy sikerül konzorciumi formában együttmûködve felnõttképzési központként folytatni a megkezdett munkát. Hisz abban, hogy tudnak majd normatív támogatást szerezni az intézmény számára, megvalósul az akkreditáció, lehetõvé válik, hogy bõvítsék az épületet, és fizetõs képzéseket indítsanak. „A remény hal meg utoljára”, tartja a mondás, ám tagadhatatlan, hogy sok a kérdõjel. A helyi Ótemplom fiatal lelkipásztora azonban bizakodó; a szeptember 20-án és 21-én rendezett, Az európai vérkeringésben címû konferencia nyitónapján tartott elõadását úgy zárta, hogy az Útmutató aznapi igéjére – Mt 18,19 – utalt, mint olyan lelki irányvonalra, amely segíthet abban, hogy megõrizzék a reményt, és tekintetüket a kitûzött célra szegezzék: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én menynyei Atyám.” g GaZsu
2007. szeptember 30.
panoráma
Diakonisszák díjazottjai b „Már régóta kerestünk egy olyan lehetõséget, amelyen keresztül a Fébé megszólíthatná a középiskolás korosztályt. Ezért hoztuk létre a díjat, amellyel a felebaráti szeretet vagy az irgalmasság gyakorlásának egy-egy szép példáját jutalmazzuk” – mondta el Veperdi Zoltán, amikor Piliscsabán a Béthel Missziói Otthon árnyas fái alatt ülve a Fébé-díj két évvel ezelõtti megalapításának okáról kérdeztük. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület igazgató lelkésze hozzátette: „Négy gyermek édesapjaként számtalanszor tapasztaltam, hogy jeles, illetve kitûnõ tanulmányi eredményért, példás magaviseletért és szorgalomért, kiemelkedõ sportteljesítményért, a közösségi életben való aktív részvételért a tanév végén dicséretet, elismerést kapnak a diákok, a diakóniai munkáért viszont nem. Ezen akartunk változtatni.”
A díj alapításakor úgy határoztak, hogy a Fébé választmánya a tanév elején kiválasztja azt a három evangélikus középiskolát, amelynek evangélikus vallású tanulói közül majd a díjazottak kikerülnek, és az intézmények vezetõit kérik meg arra, hogy a tanév végén javaslatot tegyenek a díjazottak személyére. Tavaly a két budapesti gimnázium, illetve a soproni egészségügyi szakközépiskola „adta” az elsõ három Fébé-díjast, a 2006/2007-es tanév végén pedig egy-egy békéscsabai, gyõri és nyíregyházi tanuló kapta meg a könyv- és pénzjutalmat, valamint a meghívást a Fébé augusztus 16–19. közötti nyári konferenciájára, Piliscsabára.
Belsõ cím „Pontosan miért kaptátok az elismerést?” – kérdeztünk két díjazottat a missziói otthonban. (A harmadik kitüntetett nem tudott elmenni Piliscsabára; vele késõbb e-mailben vettük fel a kapcsolatot.)
Kovács Noémi Elõször Kovács Noémihez, a gyõri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ májusban elballagott diákjához fordultunk. A fiatal lány segélykérõn nézett a mellette ülõ Veperdi Zoltánra, de a Fébé lelkésze sem tudta kisegíteni õt a válasszal. Mint mondta, az iskolától nem kapták meg a kért indoklást. Ez azonban nem akadályozta meg õket abban, hogy átadják a jutalmat. „Ha az iskola érdemesnek találta Noémit a díjra, akkor az biztosan úgy is van” – mentegetõzött az igazgató lelkész. „Egyáltalán nem lep meg, hogy Noémi azt mondta, nem tudja, miért kapta a díjat” – válaszolta Hallgatóné Hajnal Judit igazgatónõ, akivel szeptember elsõ napjaiban telefonon vettük fel a kapcsolatot. „Noémi végtelenül szerény lány. A feladatokhoz való hozzáállása példaértékû, természetes számára, hogy ott segít, ahol tud. Ráadásul nemcsak az iskolai feladatokból vette ki maximálisan a részét; a gyõrsági egyházközség kántoraként anyagyülekezete életében is aktívan részt vesz. Mindig a békességet keresi, és meg is teremti maga körül.” „Pályaválasztása is mutatja, milyen ember” – egészítette ki az igazgatónõ által elmondottakat Tési Lászlóné Décsei Júlia, Noémi volt osztályfõnöke. „Az orvosi egyetem egészségügyi fõiskolai karának ápoló szakára jelentkezett. Tudom, hogy odaadóan ápolta a nagymamáját. Azt hiszem, ez nagyban befolyásolta a döntését.” (Noémi nekünk elárulta, hogy igazából szülésznõ szeretne lenni.) A június 20-i tanévzáróra Hallgatóné Hajnal Judit mint nem mindennapi eseményre emlékszik vissza. Az oktatási központ igazgatónõje egy érdekes „konstellációra” is felhívta a figyelmünket: Kovács Noémi személyében ugyanis Kovács Géza egykori gyõri lelkész unokája vette át a díjat Magassy Vilma diakonisszától, Kapi Béla dunántúli püspök unokájától.
Noémi Piliscsabán így idézte fel nekünk az ünnepség emlékét: „Az átadás pillanata él bennem a legélénkebben. Nem tudom, hogy körülöttem mi és hogyan zajlott; csak arra tudtam figyelni, mekkora szeretettel és örömmel fordult felém a diakonissza testvér! Olyan irigylésre méltó nyitottságot éreztem a részérõl, ami rögtön lebilincselt. Ugyanez a légkör fogadott itt, a konferencián is.” Bár Noémi tudta, hogy – egy gyülekezeti program miatt – csak egy napra tud „leutazni” Piliscsabára, mégis mindenképpen szeretett volna eljönni. Ahhoz, hogy igazán értékelni tudja a tõlük kapott díjat, fontosnak érezte, hogy személyesen is megismerkedhessen a diakonisszákkal.
varta, hogy a résztvevõk között – rajta és Noémin kívül – nem volt más fiatal.
A leendõ iskolalelkész Ha Lipták Katalin Gabriella is el tudott volna menni Piliscsabára, hárman lettek volna fiatalok. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Mûvészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény volt diákja azonban egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta elfogadni a díjjal járó meghívást, így vele az interneten keresztül „ismerkedtünk”. Elsõdlegesen tõle is azt tudakoltuk: tudja-e, hogy egykori iskolája miért pont õt javasolta a Fébé-díjra. „Azért – jött a válasz –, mert a gimnáziumi évek alatt nemcsak a napi lecke foglalkoztatott, hanem diáktársaim lelki fejlõdésének elõse-
Az elkötelezett közösségépítõ Adámi János, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium idén érettségizett tanulója a június 20-i tanévzárón Endreffy Mária diakonisszától vehette át a Fébé-díjat. „Nekem is csak sejtéseim vannak arra vonatkozóan, hogy miért én kaptam a díjat” – felelte kérdésünkre János. „Még a 2005/2006-os tanévben indítottam az iskolában egy imakört, amelyet egy évig vezettem, de aztán az érettségi évében másnak adtam át a stafétabotot. Mégis azt gondolom, talán ez lehetett a fõ ok. Azt azonban biztosan tudom, hogy Máté Zoltán igazgatóhelyettes javasolt engem.” János szavait igazolandó megkeresésünkkor Tar Jánosné igazgatónõ (is) Máté Zoltánhoz irányított bennünket, akitõl megtudtuk, hogy volt tanítványuk nem csak az imacsoport megszervezésében jeleskedett. Az alatt a hat év alatt, amelyet náluk töltött, János számtalan iskolai ünnepség és program megvalósulásában mûködött közre, és minden egyéb kérésre is igent mondott, továbbá tanulmányi eredménye és szorgalma is példamutató volt.
Lipták Katalin gítésére és a minél pezsgõbb diákélet megteremtésére is sok idõt szántam.” Bõvebben Kolarovszki Zoltán igazgató indokolta meg, hogy miért Katalinra esett a választás. „Három évig vezette iskolánk diákönkormányzatát, emellett az énekkar tagjaként és a leány focicsapat játékosaként is részt vett az iskola közösségi életében. Ballagásán nem véletlenül kapta meg az iskola legnagyobb kitüntetését, az »Iskolámról iskolámért« Díjat.” Természetesen Katalintól is megkérdeztük, hogyan milyen tervei vannak a jövõre nézve. „Iskolalelkész szeretnék lenni – írta meg nekünk –, de természetesen ott végzem majd szolgálatomat, ahol szükség lesz rám, hiszen eszköz vagyok Isten kezében, és õ a legjobbat adja szolgájának, még akkor is, ha néha nehéz ezt elhinni. Sikeresen felvételiztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, de sajnos anyagi helyzetünk miatt az idén még nem tudok kezdeni, ezért halasztást kértem.” Katalin június 18-án Taschner Erzsébettõl, a Fébé fõnökasszonyától vette át a Fébédíjat, amelyrõl ekképp vélekedett: „Sokkal több egyszerû elismerésnél. Hatalmas dolog, hiszen bár az iskola jelöli ki a díjazott személyét, az egyesület mégiscsak teljesen ismeretlenül ítéli oda. Ez az igazi kereszténység lényege: elõítélet nélkül, ismeretlenül adakozni, díjazni, támogatni – és legfõképpen szeretni.”
Hogyan tovább?
Adámi János Máté Zoltán azonban telefonbeszélgetésünkkor mindezeknél sokkal fontosabbnak tartotta elmondani azt, hogy ma, amikor ez nem túl hálás szerep – sõt a fiatalok körében kifejezetten „cikinek” számít(hat) –, János mindig vállalta a hitét, az evangélikusságát, és errõl többször is bizonyságot tett az iskolatársai elõtt. „Kifejezetten azért javasoltuk õt a díjra, mert e tekintetben nem volt, aki megelõzze” – zárta indoklását az igazgatóhelyettes. Amikor Jánost faggattuk az általa alapított imakörrõl, megtudtuk: nagyon fontosnak tartja a közösségépítést. Mint mondta, szükség van olyan helyekre, ahol a fiatalok nem érzik egyedül magukat. (János más módon is építeni akar: építészmérnöknek készül. Közben a teológiára is felvették, de ott egyelõre még nem kezdte meg tanulmányait.) Piliscsabán Jánost az az egy dolog za-
Ahogy Katalin (is) megfogalmazta: a Fébé ismeretlenül, az iskola döntését jóváhagyva ítélte oda a díjakat – mindhárom esetben olyasvalakinek, akire méltán lehet büszke az adott intézmény. De vajon maradéktalanul teljesült-e az alapítók eredeti szándéka? Az a szándék, hogy a diákok diakóniai munkáját szeretnék jutalmazni… Ezt a kérdést a jelek szerint az alapítók is feltették maguknak. Legalábbis erre enged következtetni, hogy az egyesület szeptember 13-ai választmányi ülésén úgy döntöttek: ebben a tanévben a „maradék” hat evangélikus középiskola egy-egy diákját jutalmazzák, a jövõ évtõl pedig valamennyi iskola tantestületét felkérik, hogy nevezzen meg egyegy jelöltet. A beérkezõ javaslatokból – az indoklások ismeretében és az eredeti célkitûzés szem elõtt tartásával – õk maguk választják ki a három díjazottat. Diakonisszáink jóvoltából tehát a Fébé-díjért mostantól egyfajta országos verseny indulhat egyházunkban. Meglehet – a legnemesebb versengés. g Vitális Judit
f
Bajor–magyar testvéregyházi kapcsolatainkról A Balaton-parti találkozó elé Az Evangélikus Élet augusztus közepén megjelent ünnepi számában érdekes és fontos cikk jelent meg bajor--magyar testvéregyházi kapcsolatainkról. Reánk mosolyog belõle Holger Manke fiatal testvérünknek az arca, aki ma ezeknek a kapcsolatoknak az egyik leglelkesebb hídépítõje. Elõször akkor találkoztunk, amikor másfél éve felkeresett budai otthonunkban, és a nürnbergi St. Sebald és a budavári gyülekezet közötti testvéri kapcsolatokról, ezek eredete felõl érdeklõdött. Elmondtam neki, hogy a Lutheremlékévben, 1983-ban hogyan látogattuk meg a keletnémet Türingiából magyar evangélikus küldöttségünkkel a nyugatnémet Nürnbergben a St. Sebald gyülekezetet. Ez az 1983-as találkozás volt a két és fél millió tagot számláló Bajor Evangélikus Egyház és hazai evangélikus egyházunk közötti testvéri kapcsolatok kezdete. Ez épült ki késõbb fokozatosan, már az elmúlt század nyolcvanas éveiben, a kezdeti gyülekezeti kapcsolatból, Nürnbergbõl Neuendettelsau, Erlangen, München és a többi bajor evangélikus gyülekezetek felé. Ötven évvel ezelõtt D. Ordass Lajos püspökkel, hattagú minneapolisi magyar evangélikus delegációnkkal élhettük át elõször a Kelet és Nyugat közötti
„vasfüggöny” megnyílásának csodáját. Azután egy idõre újra bezárult a kapu, hogy 1975-ben fokozatosan ismét megnyíljon (a helsinki egyezmény eredményeként) közöttünk. Felsorolni sem tudnám, hogy ezután, a nyolcvanas évek elejétõl hány testvéregyházi kapcsolat létesült, hány konferencia, lelkésztalálkozó volt az addig egymástól elválasztott evangélikusok között. Mindennap hálát adok érte az egyház és földi világunk Urának, hogy kilencéves (1971–1980) genfi evangélikus és ökumenikus szolgálatom alatt magam is részt vehettem ebben a csodálatos „hídépítésben” a Nyugat és a Kelet sokmilliós és kis lélekszámú testvéregyházai között. Hadd fejezzem ki egyúttal itt is hálás köszönetemet azoknak, akik Genfben és itthon munkatársaim voltak ebben a „hídépítõ” szolgálatban. Így Kendeh Györgyéknek is, akik az elmúlt év végéig több mint húsz éven át végezték hûséggel szolgálatukat mind a bajor--magyar, mind a többi keleti és nyugati evangélikus testvéregyház között. Mindezt azért is írtam le ebben a rövid beszámolóban, mivel egészségi állapotom miatt aligha tudok részt venni a nagyon várt találkozón. Isten áldása kísérje a Balaton-parti testvéregyházi találkozót! g Dr. Nagy Gyula
Halála, mint a széttört ablakok arcod cserepeit / számba vettem / mint kölykök / a cukorkát / még hiánytalanok / és élesek (Kérész Gyula: Cserepek) A hazai evangélikus egyház történetének ismert fejezete Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1944 és 1950 között végzett embermentõ és gyermeknevelõ tevékenysége. (Az Evangélikus Élet 2005. évi 5. számában közölt róla cikket. Saját feljegyzései halála után Isten kezében címmel jelentek meg.) Most azonban nem róla lesz szó, hanem unokatestvérérõl, Sztehlo Lili iparmûvészrõl, aki szintén rejtegetett üldözötteket. Apai ágon mindketten ugyanabból a nagy múltú Sztehlo famíliából származnak, amely kétszázötven éven át szinte minden nemzedékbõl adott lelkészeket az egyháznak. (Nevük rövid és hosszú óval is elõfordul.) Lili édesanyja katolikus volt, így õt mint lánygyermeket katolikusnak keresztelték 1897-ben. Bár – Vaszary János tanítványaként – képzõmûvészeti fõiskolát végzett, és olajfestményekkel indult, fõként díszítõ festészettel, kerámiával és üveggel foglalkozott. Elsõsorban a katolikus egyház számára készített festett üvegablakai révén vált ismertté; vagy tucatnyi templomban láthatók a munkái. A gyõr-gyárvárosi templom üvegablakára az 1936-ban megrendezett milánói egyházmûvészeti kiállításon, a városmajori templom egyik ablakára pedig az 1937. évi párizsi világkiállításon kapott nagydíjat. Aranyérmet kapott az 1935-ben tartott brüsszeli és az 1938. évi varsói világkiállításon, valamint több más nemzetközi és hazai pályázaton is. Férje, Árkay Bertalan és apósa, Árkay Aladár mûépítész volt. Hivatásukban jól kiegészítették egymást Lilivel. A városmajori nagytemplomot és a mohácsi fogadalmi templomot például Árkay Aladár tervezte. Halála után mindkettõt fia fejezte be. A két templom üvegablakait Sztehlo Lili tervezte. (Jó nevû építész volt Árkay Aladár apósa, Kallina Mór is.)
A II. világháborúban Sztehlo Lili több mûve elpusztult. Az elsõ, Budapestre hullott szovjet bomba – a Déli pályaudvar helyett – az új városmajori nagytemplom szentélye mellé csapódott be, szerencsére a beboltozott Ördög-árokba, amely valamennyire felfogta a detonáció erejét. De a robbanás így is szilánkokra zúzta a nem sokkal korábban elkészült üvegablakokat. A templom környékét elborították a színes cserepek, mintha Isten megkönynyezte volna a pusztítást. (Romba dõlt a sekrestye, összeomlott a fõoltár, lehullott a templom kõlapos burkolata.) A fõhajó és a torony vasbeton szerkezete azonban szerencsére épségben maradt, ezért a hívek – hálából az égieknek – elhatározták, hogy minden évben elzarándokolnak Mariazellbe, a becsapódás helyén pedig magas posztamensen álló Mária-szobrot emeltettek. 1959. október 28-án egy teherautónak elromlott a fékje a Városmajor utcában, s az akkor még romos Barabás-villa elõtti emelkedõrõl lelépõ mûvésznõ a kocsi alá került. Több mint félszáz csonttörést szenvedett, mintha maga is üvegablak lett volna. (A sors iróniája, hogy a kocsi vezetõje az ostrom alatt és után elismerésre méltó humanitárius tevékenységet végzett.) Dr. Molnár Ernõ egyházmûvészeti igazgató sírbeszédében a következõket mondta: „Mily szomorú és megdöbbentõ, hogy amilyen gyorsan, pillanatok alatt enyésztek el a második világháború zivatarában legszebb alkotásaid: a gyõri és a városmajori ablakaid, ugyanoly tragikus hirtelenséggel mentél el tisztelõid körébõl.” Somogyi Aladár, aki késõbb tanulmányt írt Sztehlo Lili mûvészetérõl, búcsúztatójában elmondta, hogy a baleset napján akarta megbeszélni Lilivel a Szent László-hermát õrzõ gyõri kápolna elkészült ablakterveit. Tervezõjük már nem láthatta a megvalósulásukat. g Kérész Gyula
7
8
e
2007. szeptember 30.
fókusz
HÁROM TÖRTÉNET Buszra zsúfolt gondolatok Aki nap mint nap tömegközlekedési eszközökkel utazik, nagyon jól tudja, mennyire próbára teszi az ember türelmét a tülekedés, a zsúfoltság még akkor is, ha csak néhány megállónyit kell mennie. Már-már csodaszámba megy, ha egy-egy reggeli járaton ülõhelyet találunk. Nemrégiben egy reggel buszra szállva nagy boldogsággal töltött el, hogy leülhettem, mivel törékeny csomaggal utaztam. Kényelembe helyezve magam, eligazgatva a csomagot szétnéztem: kicsit megkopott, ám annál koszosabb üléshuzatokat láttam az elõttem lévõ üléseken, graffitit a busz oldalán, rágógumival eltömött jegylyukasztót. Aztán a nézelõdést befejezve kézbe vettem az akkoriban olvasott könyvemet, a Képes állatenciklopédiát. Néha fel-felpillantottam belõle. Ugyanúgy viselkedtek az emberek egymással ezen a járaton is, ahogyan a tömött buszon általában szoktak. Egy babakocsit toló anyuka közelében húsz év körüli fiatalember ült szotyolázva. Az anyuka leszálláshoz készülõdött, õ azonban nem mozdult; egy ötven körüli nõ sietett a fiatal anyuka segítségére, lesegítette a babakocsit. A fiatalember pedig szotyolázott tovább békésen, a maghéjakat az ülõhelye mellé szórta. Egy diáklány kis híján a buszon felejtette az esernyõjét, de egy idõsebb nõ figyelmeztette – köszönet helyett egy szájhúzás volt a válasz. Egy fiatal pár az egész világnak meg akarta mutatni, hogy õk igenis összetartoznak, ám a csók hevében kiömlött a lány kezében lévõ kóla. Egy másik utas
az ázott kiskutyáját ültette fel az ülésre, egy harmadik pedig megengedte, hogy három év körüli gyermeke sáros lábbal álljon fel rá. Egy férfi a magánélete apróbbnagyobb gondjait beszélte meg valakivel telefonon igen jól hallhatóan – mit sem törõdve azzal, hogy ezek nem tartoznak másokra –, közben fél kézzel tojásos szendvicset evett, amelybõl néha kihullott egy-egy tojásdarabka. Aztán felszállt egy hajléktalan nõ télikabátban, fején turbánszerûen megkötött vastag pulóverrel. Kicsi, rozoga hátizsákja és hatalmas nejlontáskája volt. Megállt mellettem, s nézte, mit olvasok. Nem kérdezett, nem hajolt közel, nem érintett meg, csak nézett. Zavarba ejtõ ebben a figyelmetlen világban… Ránéztem én is. Mosolygott. Megkérdezte, mit olvasok. Visszamosolyogtam, és megmutattam az enciklopédiát. Rég látott már ilyet, nagyon megörült. Öröme rám is átsugárzott, invitáltam, jöjjön mellém, böngéssze velem kicsit, ha érdekli. Ettõl õ jött zavarba, de hamarosan egy újságot húzott elõ a szatyorkából és az ülésre terítette. Így ült mellém. Leszállás elõtt megkínáltam egy szendviccsel. Megköszönte és eltette. Leszálltam a buszról, és visszanéztem a továbbutazó hajléktalanra. Felállt az ülésrõl, a papírt összehajtva visszatette a nejlontáskájába, s az ajtó mellé állt a kis vagyonával. Én a munkahelyem felé vettem utamat, miközben azon gondolkodtam, hogy mennyien tanulhatnának ettõl a hajléktalan nõtõl. g Gergely Judit
g Füller Tímea Balázs megkeseredetten baktatott hazafelé. A fejét konokul leszegte, cipõje orrával dühösen rugdosta a kavicsokat, az egész világra haragudott. Miért kell mindent elrontani? Hát neki már soha semmi öröm nem jár az életben? Minden percében köteles hálás gyerekként a családja körül ugrálni? Huh, legszívesebben otthagyná õket most! Szegény Jutka, mit gondolhat magában, talán szóba sem áll vele többet. Anya olyan feltûnõen durcás volt vele, pedig nem volt igaza. Mióta apa elment tõlük, Balázs tényleg minden erejével és minden szabad idejében segíteni próbált otthon, hogy a négy gyerekkel egyedül maradt anyjának legalább egy kicsit könnyebb legyen. Alig mozdult ki valahova, szombat esténként az ifjúsági csoport összejövetele volt az egyetlen szórakozása, s még onnan is sietett haza, hogy helyette ne kelljen senkinek külön dolgoznia. Sohasem kujtorgott lányok után, ez az elsõ – és remélte, hogy az utolsó – alkalom, hogy udvarolni kezdett valakinek. Mert Jutka csodálatos teremtés. Csupa melegség és jóság, az arcáról, a szemébõl sugárzik az a finom, tiszta kedvesség, amit mindig is keresett; igen, épp ilyen társra vágyott világ életében. Egyszerûen érthetetlen, hogy ennyire felpaprikázta anyát az az egyetlen óra hossza, amit elõször az életben csak úgy, a kertben üldögélve elbeszélgettek kettesben. Irigység, biztos, hogy ez az oka, az, hogy neki jó ezzel a lánnyal – de hát muszáj mindenkinek boldogtalannak lennie ezen a világon, csak mert a szüleinek a házassága csõdöt mondott? Anyja azt vágta a fejükhöz, hogy lopják a napot
Kétezer-hétszáz leütés egy csalóról Egy szépséges délutánon… egy olyan ritka pillanatban, amikor sem nem ültem tömött, izzadságszagú buszon, sem nem cipeltem kenyérrel, tejjel teli cekkert, sem nem rohantam versenyt az idõvel az óvodából a napközibe, sem nem hívott fel éppen valaki a mobilomon… egy ilyen szépséges péntek délutáni percben, a fõvárosi kék ég alatt séta közben megállított egy fiatal férfi, és arról érdeklõdött kétségbeesetten, hogy hol talál a közelben egy Budapesttérképet. Na már most, a fõváros sûrûbb részein szüntelenül próbára vagyunk téve emberbarátságból. Vannak „gonosz” napjaim, amikor dühösen elfordítom a fejem minden egyes sánta, ál- vagy valódi kéregetõtõl, csontvázzá fogyott hajléktalantól, osztogató mozdulataiba belezavarodott szórólapostól és jól öltözött biztosítási ügynöktõl. Mérges vagyok rájuk, hogy zavarni merészelnek. Vannak azonban jóságos napjaim, amikor készséggel elveszem a szórólapot, a kéregetõnek a szemébe nézve adok néhány forintot, és még az ügynöktõl is elnézést kérek, amiért nem tud belõlem hasznot húzni. Épp egy ilyen napot fogott ki az a fiatal férfi, aki a térképpel kezdte, és hosszú történettel folytatta. Nem tudom, miért hallgattam meg. Talán mert én is reménykedem, hogy meghallgatnak, ha bajban vagyok. Vagy mert elképzeltem, hogy a saját gyerekeim vagy diákjaim kerülnek majd bajba egyszer egy is-
meretlen város utcáin. Vagy egyszerûen mert nem volt büdös, nem volt rámenõs, és én is elszoktam már attól, hogyan is kell viselkedni, ha véletlenül nem sietek sehova. Amikor már ott tartott, hogy ellopták a táskáját a villamoson, és nem tud most hazamenni, se pénze, se mobilja, a hivatalok bezárva, õ pedig vidéken lakik, akkor rémlett fel bennem elõször halványan, hogy persze, pénzt fog kérni, méghozzá sokat, mert a történet szerint vonatra kell neki. Ahogy figyelmesen hallgattam tovább, az is eszembe jutott, hogy sajnos van nálam pénz, és sajnos nem jut eszembe egyetlen cím sem, ahova el lehetne irányítani egy ilyen bajbajutottat péntek délután. Ahogy azt sejteni lehet, a pénzt végül átadtam – persze megígérte, hogy megadja, mikor meglesz a táskája –, és abban a pillanatban boldog voltam, hogy segíthettem. Csak lassan, továbbsétálva kezdett átjárni a mindent megrágó, savanyú szégyen: átvertek. Megloptak, méghozzá a saját hozzájárulásommal. Az én hibám. Megérdemeltem. A valódi szégyen iszonyú. Miért akadt utamba ez a csaló? Talán hogy hazaérvén átélhessem: rászorulok szeretteim elfogadó szavaira, mozdulataira. Talán hogy diákjaimnak elmagyarázhassam: vigyázat, a hazugság mûködik! Talán kaptam vele egy újabb imatémát, újabb nehezen szerethetõ felebarátot. Mennyi „talán” egy néhány perces találkozás után… g Ittzés Szilvia
Ezerötszáz forint Ezerötszáz forint. Talán ennyin múlott egy ember élete. Valójában kétezerre lett volna szüksége, de ott, a bevásárlóközpontban ülve, tárcámban egy tízezressel, csak ennyi „aprópénzt” tudtam összeszedni. Azóta is csak remélni tudom, hogy a házinéni, akinek a lakbérrel tartozott – látván az erõfeszítést, hogy elõteremtse az adósságot –, nem rakta ki az utcára. Kettõnk közül, biz’ Isten, én voltam a rémültebb. Pedig õ készült eldobni az életét. Látván meglepettségemet, értetlenségemet, majd az arcomra kiülõ tehetetlenséget, tanácstalanságot, észlelvén reszketésemet, még õ vigasztalt és bátorított, próbált lelket önteni belém, és megnyugtatni, nincs félnivalóm. Pedig hogyne lett volna! Ott gubbasztott mellettem egy ember, aki eredetileg csak azt kérdezte, hol található telefon az épületben. Suttogott. Mentõket emlegetett… Rosszul van valaki? De miért nem kiált, már rég itt lehetnének… Aztán sikerült kibogoznom, hogy tulajdonképpen neki lesz szüksége rájuk, mert most felmegy az üzletközpont tetejére, és ugrik… És ugye aztán valakinek értesítenie kell a mentõket és a rendõrséget. Összehajtogatott papírlapot szorongatott a kezében. Rajta címzés. A házinéninek írta. Nem végrendelet volt ez, hisz nem volt mit – és fõleg kit – hátrahagynia. Egyszerû magyarázatot tartalmazott a papír, egy búcsú- s egyben bocsánatkérõ szót. Hangja, tekintete, egész lénye õszinteségrõl tanúskodott. Nem kéregetõ volt. Nem egy szélhámos, aki kipécézett magának, mondván, ez a naiv fiatal lány ideális célpontja lesz kegyetlen
A dilemma dologidõben. Mikor egész héten minden percét munkával tölti! A keserûség mázsás kõként nyomta a szívét. Haragjában szó nélkül vonult el az állatokat etetni, s este sem beszélt senkivel, a legkisebbet, Lalát kivéve, aki olyan hízelkedve tudott hozzábújni, hogy lehetetlen volt nem ölbe venni a csibészt. – Tényleg elmész tõlünk örökre azzal a lánnyal, Balázs? – kérdezte némi hancúrozás után elkomolyodva a kicsi. A fiú megdöbbenve nézett az aggodalmasan figyelõ fényes fekete szemekbe. – Ki mondta ezt neked? – kérdezte. Lala összecsücsörítette apró, rózsaszínû száját, a fejét vakargatva gondolkodott, válaszoljon-e. – Háááát, anyu mondta, hogy ha megnõsülsz, akkor már nem leszel velünk, és senki sem segít neki a ház körül, mert Ági iskolába megy, Tomka gyenge, és még tanulnia kell, én meg kicsi vagyok és haszontalan. Balázs komolyan hallgatta az öccsét. Sosem gondolt még bele, micsoda félelem élhet az anyjában. Tanácstalanul nézett maga elé, nagy kezeivel önkéntelenül borzolgatta Lala mindig kócos haját. – Miért nem mondasz semmit? Hát csakugyan itt fogsz hagyni bennünket? Kivel fogok én akkor birkózni, ha te elmégy? – szepegett riadtan a kisfiú Balázs messzeségbe révedt tekintetét keresve. A nagy azonban nem válaszolt. A szája szélét rágcsálva ízlelgette a gondolatot: elmenni, külön életet kezdeni Jutkával, szépet, könnyût, gondtalant – vagy maradni: gürcölni, dolgozni a családjá-
ért, míg csak fel nem nõ, saját lábára nem áll minden testvére. Lala nyolcéves, ez azt jelenti, még tíz év legényeskedés és munka, munka, munka. Az egyik út vonzónak, a másik tisztességesnek tûnt. Nem tudott választani. Nagyot sóhajtva nézett az öccsére.
tania? Miért nem szeretheti mindkettõt egyszerre? És miért nem tud választani közülük, ha már muszáj? Ezek a kérdések töltötték ki nemcsak az elõtte álló estét, hanem az egész hetet is. Jutka csak szombaton utazott haza, a munkája a városhoz kötötte. Balázs fé-
– Gyere, mesélek egyet, aztán mars aludni, késõ van, holnap reggel nem tudlak majd kihúzni az ágyból! A kicsi indiánüvöltéssel rohant a hálószobába a kedvenc könyvéért, Balázs meg egyedül maradt szívszaggató kérdésével: mit válasszon? Hamarosan csöndes lett a ház. A kisebbek elégedett szuszogása hallatszott csak, meg az edények csörömpölése a konyha felõl, ahol anya a vacsora után mosogatott. Balázs a cipõket tisztította, és töprengett. Lelki szemei elõtt felváltva jelent meg a két kedves: anyja elgyötört, fáradt, mindig kicsit szomorú és Jutka mosolygós, szelíd arca. Miért kell válasz-
lénken lépett a terembe, ahol a fiatalokkal találkozni szoktak. Nem tudta, hogy is viselkedjen most, haragszik-e rá anyja viselkedése miatt a lány, és egyáltalán, mi legyen tovább? Segélykérõen nézett fel: bár Isten maga adna választ! Óvatosan tekintett körül, a többiek önfeledten beszélgettek, egyedül õ szorongott a sarokban egy széken. Késõbb vette csak észre a lányt. Jutka az ablak mellett állt, a függöny úgy takarta be sudár alakját, mint egy menyasszonyi ruha. Csodaszép volt így, Balázs mosolyogva gyönyörködött el benne, egy kis idõre egészen el is feledkezett a gyötrõ kérdésekrõl, úgy elbûvölte a látvány.
játékának: be lehet csapni, elhiszi, hogy bajban vagyok, megsajnál, próbál menteni, menekülni lelkiismeret-furdalása elõl. Szabadkozott. Õ csak oda akarja adni valakinek ezt a levelet, megkérni, juttassa el annak, akinek íródott… már megy is, nem akar feltartani… biztos várok valakit, nehogy kellemetlenségem legyen abból, hogy meglátnak vele. Nehezen hitte, hosszan kellett gyõzködnöm, hogy nincs életbevágó szükségem arra a pénzre. De van hol aludnom, van mit ennem? Többször is megnyugtattam: igen, megengedhetem magamnak, hogy nekiadjam. Fogadja el, sajnos csak ennyit adhatok… a házinéni biztos megérti, és örülni fog. Minden jóra fordulhat. Ígérje meg, hogy elmegy hozzá, elfelejti, alig tíz perce miért is szólított meg engem, a levelet pedig tépje szét, dobja ki… De mikor és hogyan tudja visszafizetni nekem? Nem akar az adósom maradni. Akkor tekintse ajándéknak! És az ajándékot nem szokás visszaadni… legfeljebb megköszönni. Egy ölelés. Egy igazi, valódi, teljes szívbõl jövõ, hálát rebegõ ölelés – egy vadidegen embertõl, aki amilyen hirtelen és váratlanul bukkant fel az életemben, olyan gyorsan és észrevétlenül távozott is. Kimenekültem az épületbõl. Nem mertem visszanézni. Hol a hideg rázott, hol a forróságtól remegtem. Csak baktattam az utcán. Felettem a borús, szürke égbolt, a fákról már hullottak az elsárgult falevelek. Csütörtök volt. Halottak napjának elõestéje. g Vitális Judit
Lassan erõt vett magán, és odament hozzá. Sosem volt bõbeszédû, de most igazán nem tudta, mit is mondjon, egyszerûen csak ott szeretett volna lenni e mellett az édes teremtés mellett. Jutka kedvesen mosolygott rá, nem kérdezett, és nem fecsegett fölöslegesen, kivárta, amíg Balázs megnyugszik. Jó volt ketten lenni a függöny mögött, mint egy titkos kis rejtekhelyen, ami csak az övék, ahol senki és semmi nem zavarja a csöndjüket. Végül a fiú mégiscsak megszólalt: – Sajnálom, ami vasárnap nálunk történt, ne haragudj érte, ez van, ez a családom. Jutka megértõen intett szelíd, szép szemével, hogy nem kell mentegetõznie. Balázs megkönnyebbülten sóhajtott fel: nem haragszik, legalább szeretetben tudják lezárni ezt az egész álomszerûen gyönyörû kapcsolatot. Istenem, lesz-e még egy ilyen valaha… De Jutka félbeszakította a fiú komor gondolatait: – Nem tudom, mit szólsz hozzá, de eszembe jutott valami. Biztosan rengeteg a munkája édesanyádnak, és talán örülne neki, ha segítenénk. Én szeretek vasalni például, és ha te is találnál valami tennivalót ott a közelemben, akkor közben még nagyon jól el is tudnánk beszélgetni, és látná a családod, hogy nem veszítenek el. Lehet, hogy akkor megnyugodnának… Úgy magyarázott lelkesen, mint egy ártatlan kisgyerek. És Balázs most még sokkal-sokkal szebbnek látta, mert a szemében észrevett valami nagyon ismerõset. Úgy érezte, mindig is összetartoztak valahogy, csak nem tudták eddig, de soha többé nem szabad elhagyniuk egymást, és a családja nemcsak az övé, hanem ezé a lányé is. És nem kell elveszítenie senkit, sõt elnyert mindent, amire vágyott. Tudta, hogy megtalálta, csakugyan megtalálta a társát.
2007. szeptember 30.
élõ víz
Levelet írtam… Kedves Testvérem! Már nagyon vártam megígért leveledet, és örülök, hogy ilyen részletesen írtál. Hát: Isten hozott itthon! Isten hozott az evangélikus gyülekezetben! Anélkül, hogy más nézetekrõl rosszat mondanék, meg kell osztanom veled: boldog vagyok, hogy felfedezted evangélikus hitünk tisztaságát, biblikusságát, csak Jézust követõ tanítását! Egész életem az egyházban zajlott – apám és férjem is lelkész volt –, és szinte naponta meg kellett tapasztalnom, hogy hitünk fejezi ki a legvilágosabban azt, amit Krisztus tanított. Éppen ezért nem személyválogató, de nem is megy el más, ferde tanítások után. Igaz, hogy meg lehet térni minden felekezetben, élni is lehet krisztusi életet, ezért testvérek vagyunk mindenkivel, aki Krisztust Isten Fiának nevezi, de a helyes tanítást nem engedjük elhomályosítani, hanem megbecsüljük és szeretjük. Ezért örülök, hogy konferenciánk hatására felnõttként nem restelltél barátnõddel együtt konfirmációra jelentkezni otthon. Nem kívánhatok mást, mint ami azon
a szép ünnepen biztosan elhangzott: „Légy hû mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10c) Imádkozom értetek, hogy megmaradhassatok a hitben, és hitetek hatással legyen gyermekeitekre is! Nem megy az olyan gyorsan, mint szeretnéd, hogy fiad is megtérjen, de a kitartó imádság és kérés, a jó példa megindítja õt is. Hálás vagyok, hogy a lelkész úr nem halasztgatta a dolgot, hanem azonnal cselekedett. Órákat adott nektek, összefoglalta azt, amit már olyan sokszor hallottál, csak akkor még nem tisztult ki benned a tiszta tanítás. De biztatlak, hogy a Biblia mellett továbbra is tanulmányozd a Kis kátét is, mert a benne foglalt alapigazságok segítenek eligazodni a sokféle tanítás dzsungelében. Luther Márton írásai ma is aktuálisak – a gyülekezet könyvtárában megtalálod mindazt, ami érdekes lehet számodra. De van itt Budapesten egy Luther-kör is, ahol havonta más-más Luther-iratot ismertetnek; ez nagyon jó, mert könnyebb hallgatni, mint olvasni. Jó, hogy ketten indultatok el ezen az
úton, ez segít, ha problémátok van. Jézus mondja: „…ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Ha õ veletek van, akkor majd lesztek hárman is, esetleg többen! Beszéljétek meg gondjaitokat, és imádkozzatok együtt! A hosszú meleg nyár után most jólesik a hûvösebb, esõs idõ. De még lehet szép az õsz. Könnyebb dolgozni, ha nincs olyan nagy meleg. A hosszú esték nemcsak tévézésre, de olvasásra is alkalmasak. Persze a munkaév is most kezdõdik a gyülekezetekben. Bibliaórák, imakörök, rendezvények. Mind-mind alkalmas arra, hogy hitünket erõsítse. Én is részt veszek saját gyülekezetemben a nyugdíjas imaközösség munkájában, de a külmissziói egyesület rendezvényeit is szervezem. Örülök, ha írsz máskor is! De nem is ez a legfontosabb, hanem hogy éld a Krisztus-követõk életét. Higgy abban, hogy Jézus érdeméért ingyen, kegyelembõl van bûnbocsánat és üdvösség már itt a földön is! g Bencze Imréné, Ágnes néni
Bátornak lenni A bátorság azzal kezdõdik, hogy részesei maradunk a küzdelemnek. Miért nem vagy képes megtenni azt, amirõl tudod, hogy meg kell tenned? Mikor valaki eljut addig a pontig, hogy ráeszmél saját tehetetlenségére, akkor Istennek lehetõsége van arra, hogy korrigálja azokat a hiányosságait, amelyek visszatartják õt a teljes élet megélésétõl. „Megparancsoltam neked, hogy légy erõs és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9) A félelem és az elbizonytalanodás érzése leginkább akkor kerít hatalmába, amikor teljesen egyedül vagy. De Isten azt mondja: „Én veled leszek.” Õ melletted áll. Stu Webber mesélte egyszer a következõ történetet: „Tizenkét éves fiamnak hároméves testvérére kellett vigyáznia a hajókikötõ stégén. A kis srác elvesztette egyensúlyát, és a két méter mély vízbe zuhant. A nagyobbik elkezdett segítségért kiabálni, mire én odarohantam. Beugrottam a vízbe, és lemerültem a sötétségbe, de semmit sem láttam. Nem találtam a fiamat. Feljöttem levegõért a felszínre, majd újra a víz alá buktam. Végül rátaláltam körülbelül másfél méter mélyen. A stég egyik tartóoszlopát szorongatva próbálta kicsi életét menteni. Meg-
ragadtam õt, és levegõ után kapkodva mindketten a felszínre jöttünk. Miután kimásztunk a vízbõl, megkérdeztem tõle: »Billy, mi a csodáért szorongattad azt az oszlopot?« Az én kisfiam csak ennyit mondott: »Csak rád vártam, apa, csak rád vártam!«” Talán félelemben és bizonytalanságban fuldokolsz, és arra vársz, hogy Isten megjelenjen. Õ szeretné lefejteni görcsösen kapaszkodó ujjaidat, hogy végre kiemelhessen félelmeidbõl, és azt mondja: „Én veled leszek.” A bátorság olyan erõ, amely révén el tudjuk engedni azt, amit megszoktunk. Emlékezz arra a bibliai történetre, amikor a tanítványok csónakjukkal erõs szélbe kerültek, és a sötétben azt hitték, hogy kísértetet látnak a vízen. Rémülten kiabálni kezdtek. Jézus ekkor azt mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter erre kiszállt a csónakból, és elkezdett a vízen járni… (Lásd Mt 14,22–33!) Mi természetszerûleg a csónakban maradnánk, ott, ahol nekünk kényelmes. De Isten azt mondja: „Szállj ki a csónakból! Ha süllyedni kezdesz, majd én elkaplak. Nem hagyom, hogy megfulladj.” Talán nagy döntések elõtt állsz ezen a héten. Ülsz a magad „csónakjában”, és valami azt súgja, hogy vállald a kockáza-
tot, hogy hagyd ott azt, ami megszokott, kényelmes, és lépj rá a vízre! Légy bátor! Tégy valami olyat, ami értékes, ami örök életre szól! „Fektesd be” az életedet ahelyett, hogy csak eltöltenéd! Éld úgy az életedet, mint egy nagy kalandot. Legyen a döntés tárgya akár egy költözés, egy új munkahely, vagy hogy befejezz-e egy kapcsolatot, vagy éppen elkezdj egyet – szállj ki a csónakból, engedd el a megszokottat, légy bátor, mert Isten veled van! A bátorság akkor növekszik igazán, amikor az életedet meghatározó alapelvek erõsebbek a körülményeknél. Vannak-e olyan elveid, amelyekért érdemes akár meghalni is? Van-e olyan alapelved, amiért érdemes élni? Mi tölti be a gondolataidat, az alapelv vagy a körülmények? Tudja-e mûködtetni ez az alapelv a házasságodat? Biztosít-e megélhetést? Leküzdi-e a függõséget? Koncentrálj az alapelvre ahelyett, hogy a téged körülvevõ körülményeket figyelnéd, és hidd el, sokkal bátrabb leszel! Nem tudom, hogy miben lenne bátorításra szükséged, de azt tudom, hogy ez mindnyájunkra ráfér. Isten most neked mondja: „Kelj fel, én veled leszek. Légy bátor!” g Whit Criswell (Monday Manna)
Keresztury Dezsõ
Országos evangélizáció – harmadik hívás 2007. október 6., szombat, 10-tõl 16 óráig, Budapest-Deák tér Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn 14,6) Egy fiatalember az 1800-as évek végén Alaszkába ment vadászni. Egyik reggel elhagyta a kis falut, ahol befogadták, és nekivágott a rengetegnek. Hirtelen hatalmas hóvihar támadt, lehûlt az idõ, és a vadász ijedten vette észre, hogy eltévedt. Rémület lett úrrá rajta, eldobta az elejtett vadakat, a puskáját, és egy tájékozódási pontot próbált keresni, hogy haza tudjon találni. Több óra tanácstalan járkálás után meglátott a távolban néhány fénysugarat, a falujának a fényeit. Nagyon megörült, és elkezdett rohanni a házak felé. Futás közben furcsa hangot ütötték meg a fülét: recsegett a lába alatt a jég. Rádöbbent, hogy egy befagyott folyón kell átkelnie. Azonnal lelassított, négykézlábra, majd hasra ereszkedett, hátha így el tudja kerülni a jég beszakadását. Rettenetes percek teltek el. Hiába volt mínusz tíz fok, a vadász izzadt és félt. Az út felénél járhatott, amikor furcsa zajokat hallott a háta mögött. Csengõ csilingelt, valaki énekelt, és egyre nagyobb volt a robaj. A következõ pillanatban már oldalra kellett gurulnia, mert egy lovakkal húzott, fával megrakott hatalmas szánkó majdnem átszáguldott rajta. A fiatalember felállt, megkönnyebbült, hogy ennyire erõs a jég, és visszatért otthonába. Kedves Olvasó! Szeretem ezt a történetet, mert az életrõl beszél. S nem úgy általában az életrõl, hanem a mi életünkrõl, arról, amikor rettegve és félve megyünk át a hétköznapok befagyott folyóján, és arról, amikor bátor hittel száguldunk át a gondokon, mert tudjuk, hogy a mi Istenünk, valóban erõs Isten! Az országos evangélizáció abban szeretne segíteni nekünk, hogy egyházunkban minél több legyen az egyenes gerincû, bátran elõre tekintõ, élõ hitû ember. De ez a nap nemcsak az Istenben bízó embereket szeretné megerõsíteni, hanem meg szeretné szólítani azokat is, akik ma még – a betegségtõl, anyagi gondoktól, bûneik következményétõl való félelem miatt – csak kúsznak. Legyünk együtt egy napot Isten színe elõtt, hogy õ emeljen fel bennünket! Erõs vár („jég”) a mi Istenünk! Deák László
Esti imádság Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indulnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szívem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmam; ó, légy úrrá megint Te rajtam!
f
H E T I Ú T RAVA LÓ Az a gyõzelem, amely legyõzte a világot, a mi hitünk. (1Jn 5,4) Szentháromság ünnepe után a 17. héten az Útmutató reggeli és heti igéi többtémájú üzenetet hordoznak. Az Úr napján a hit gyõzelmét és a keresztény egység közös alapját hirdetik, a Mihály arkangyal névünnepét követõ „hétköznapi” igék pedig a szent angyalok mindennapi szolgálatairól tudósítanak. Aratási hálaadó ünnepünk „oka” Isten gondviselõ szeretete: „Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.” (Zsolt 145,15) Ezért ma is „magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme” (Zsolt 118,1; LK)! – Egy kánaáni asszony kitartó hite meggyõzte Jézust, akit Urának tartott, magát pedig egy pogány „kiskutyának” – „Úgy van, Uram!” –, de a kegyelem morzsáihoz ragaszkodott. Jézus megkönyörült rajta: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Mt 15,27.28) „Ez aztán nagyszerû! Ez az asszony szaván fogja Jézust. Így viselkedj hát a próbatételben. Adj igazat az Úrnak, s bízz mindent reá. Akkor nyertél, és szaván fogtad õt” – tanácsolja Luther. A Jézusba vetett hitrõl mondja Pál: „Aki hisz õbenne, nem szégyenül meg.” Ez a hit a Krisztusról szóló örömhír meghallásából születik, amelynek következménye zsidó és pogány származású hívõk esetében is ugyanaz: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,11.13) Csak Isten igéje képes megteremteni az igazi egységet a keresztények között, mert „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért” (1Tim 2,5–6; LK). Az angyalok Isten küldöttei; bejelentik az ítéletet, s közremûködnek végrehajtásában: „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak…” (Jel 14,6) Ne botránkoztassuk meg e földön a hívõ kisgyermekeket, és „vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert (…) angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát”, aki nem „akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül” (Mt 18,10.14). Az angyalok fejedelmének ünnepét követõ napok igéi ezt hirdetik: „Az Úr angyala õrt áll az istenfélõk mellett, és megmenti õket.” (Zsolt 34,8) Errõl tanúskodik Péter – „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az õ angyalát, és kimentett engem Heródes kezébõl…” (ApCsel 12,11) – és Pál is: „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: (…) Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.” (ApCsel 27,23–24) János imádni akarta az õt kísérõ angyalt, de az nem engedte meg: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok (…), az Istent imádd!” (Jel 22,9) Jézus elfogatásakor nem vette igénybe angyalok segítségét; ezt mondta a „fülvágó” Péternek: „…azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26,53) Mi azonban kérhetjük Atyánkat: „Szent angyalod legyen velem!” – „Angyalének szárnyal feléd. / Minden kérub és szeráf / Néked mondja dicséretét.” (EÉ 42,2) g Garai András
Pár mondat egy izraeli nyárról Bármennyire hihetetlennek tûnt is tavaly, amikor már a felhõk fölül tekintettem vissza, hogy valaha még viszontláthatom ezt a titokzatos földet, egy borzasztóan hideg kora nyári hajnalon idén újra izraeli légtérben ébredtem. Még egy félórás vámvizsgálat, még egy csendes kézszorítás, még egy hosszú kapaszkodó Júdea zöld lankáin, és újra ott vagyok, ahol a mulandóság zavartan megtorpan, és az idõ gyomron vágott büszkeséggel hajtja meg a fejét. Mert Jeruzsálem az Örökkévaló lábának zsámolya, részegítõ pohár és eleven prófécia; vajon hogy gyõz az agyam újra azzal gondolni, amire száz élet is kevés lenne? Hosszú, háborús napok Gázában, rekkenõ hõség és ideges ENSZ-tisztek, le nem csengett intifáda és egy esedékes szíriai krízis jellemezhetné legjobban a nyaramat sajtószempontból. Az ember gyorsan feltalálja magát a Közel-Keleten, ha az iskolában jól megtanulta, mibõl lesz a hír, és meddig tartanak a politikai igazságok. Jeruzsálem falain belül engem csak két dolog érdekelt: keresni az Úr akaratát és készen állni arra, hogy ha kell, az egész életemet felforgassam érte. Vasárnap reggelenként az arab negyed közepén, egy német evangélikus templomban szolgáltam, az én feladatom volt beharangozni az Aranyváros müezzin-terhes egét, úrvacsorát készíteni, bezárni vagy
SZÓSZÓRÓ
Ifjúságirovat-gazda: Györe Balázs
éppen hangosítani. Shabbatkor, innen nem messze egy messiáshívõ gyülekezetet látogattam, szerdánként egy német barátommal és egy arab lelkésszel imádkoztunk a Sionon, többek között a magyar fiatalokért is. Kiryat Smonától Eilatig koptattam a hátizsákomat, benne egy flakon vízzel, egy törött fényképezõgéppel és egy falatnyi, hamuban sült mondattannal a szeptemberi utóvizsgára. Hála unatkozó barátaimnak, csukott szemmel szétszedek és összerakok egy M16-ost, angolul magyarázom a magyar ragozási rendszert, elengedett kézzel eszem az olajbogyót, és héberül mondom a Miatyánkot. Láttam papot, aki nem beszél zsidóval, és láttam palesztint, aki az Úr Jézus nevében imádkozott értük. Értem már, hogy itt béke nem lesz még Tony Blairrel sem; megismertem a Fiút messiásként is. Felforgató, traumatikus igazság ez, csak remélni tudom, hogy maradéktalanul hazahoztam. g Tatai Gábor
9
10
e
2007. szeptember 30.
krónika
HIRDETÉS
A gyülekezetimunkatárs-képzés modelljei és új lehetõségei Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) következõ havi alkalma október 11-én, csütörtökön 17 órától lesz egyházunk központi irodaházának utcáról nyíló földszinti termében (Budapest VIII., Üllõi út 24.). Az EKE Bibliaiskolájáról Györfi Mihály és Herkely János, az Életmûhelyrõl Böjtös Attila, a Bibliaszövetség képzési szolgálatáról pedig Sipos Szabolcs tart elõadást. HIRDETÉS
Köszöntõ „Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy.” (Zsolt 54,8) 2007. szeptember 4-én ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Stuttgartban Gémes István lelkész úr, az Útitárs fõszerkesztõje. Ez alkalomból szeretettel köszönti õt a sajógömöri testvérgyülekezet lelkésze, Rusznyák Dezsõ és a gyülekezet minden tagja. Megköszönjük nagy jóságát s felénk áradó szeretetét, további életére pedig Isten gazdag áldását kérjük. A nagytiszteletû úrnak jó egészséget és hosszú boldog életet kívánunk! HIRDETÉS
Szentföldi utazás A miskolci evangélikus gyülekezet – Sándor Frigyes esperes vezetésével – az elmúlt években különféle kulturális, hitmélyítõ utazásokat (Luther-út, Firenze és Róma stb.) szervezett. Legközelebbi programja 2008. február 21. és 28. között egy szentföldi látogatás lesz, amelynek várható részvételi díja 205 500 Ft/fõ. Bõvebb információt kérni, illetve jelentkezni az alábbi címeken és elérhetõségeken lehet: belvárosi evangélikus lelkészi hivatal: 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8.; telefon: 46/505-726 (9 és 12 óra között); Sándor Frigyes – telefon: 20/824-3222; e-mail:
[email protected]; honlap: http://miskolc.lutheran.hu/.
Evangélikus mûsorok a Magyar Televízióban Evangélikus ifjúsági mûsort láthatunk az mtv-n október 7-én 10.30tól a székesfehérvári gyülekezet fiataljainak közremûködésével. Ismétlés: m2, 13.20. Ugyancsak október elsõ vasárnapján kerül adásba az Evangélikus kastélyok Pest környékén címû mûsor, amelyben a sziráki, az aszódi és az acsai kastélyokat mutatják be. Ismétlés: m2, 13.55.
Déli harangszó Acsáról Október 1. és 7. között minden délben az acsai evangélikus templom harangja szól az MR1 – Kossuth rádióban. A Váctól huszonöt kilométerre keletre fekvõ Galga-parti községrõl az elsõ írásos emlék 1347-bõl származik. A török hódoltság idején a település elnéptelenedett. A 17. század elsõ felében a Felvidékrõl az akkori protestánsüldözések miatt számos evangélikus hitû, szláv ajkú család érkezett ide. Elsõ templomukat 1636-ban fából készítették. A település életében új fordulatot ho-
zott, amikor 1735-ben a Túróc vármegyébõl származó Prónay család Acsán telepedett le. Négy nemzedéken át õk voltak az evangélikus egyház egyetemes felügyelõi. 1752-ben épült a falu kõtemploma, amely mai formáját 1862-ben nyerte el. Az acsai evangélikus templom harmincnégy méter magas tornyában három harang lakik. A délidõben megszólaló 518 kilós harangot közadakozásból öntötték Seltenhofer Frigyes és fiai soproni harangöntõ mûhelyében 1925-ben. d Forrás: RTV Részletes
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. szeptember 30. – Budapest Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Ézs 49,1–6; Ef 4,1–6. Alapige: Lk 14,1–11. Énekek: 446., 265. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. XXXXXXXXXXXXXX; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. XXXXXXXXXXXXXX; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Balogné Vincze Katalin; de. 11. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ; du. 6. (ifjúsági) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (énekes liturgia, úrv.) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kósa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gyõr; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, MátraszentimreBagolyirtás de. 11. Lackner Pál.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
Péchy Tamás emlékezete b Az egykori tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület világi felügyelõjére (fõgondnokára), volt miniszterre és házelnökre, Péchy Tamásra emlékeztek mûsoros ünnepséggel halálának 110. évfordulóján, szeptember 17-én. A méltó környezetben – a Magyar Kultúra Alapítvány budavári, Szentháromság téri székházában – rendezett megemlékezés szervezõje dr. Nagy Károly, Borsod-Abaúj-Zemplén megye budapesti baráti körének elnöke volt, aki Péchy-emlékévet hirdetett meg a jelenlévõknek.
A közvetlen és családias hangulatú estén a résztvevõk megtekintették a Péchy szülõhelyén, Kázsmárkon készült videofelvételt, amely a község iskolásainak a Péchy család síremlékénél tartott emlékezõ fõhajtásáról készült. A BorsodAbaúj-Zemplén megyében, Miskolctól huszonöt kilométerre északra fekvõtelepülés polgármestere, Bortnyik Béla, Füzesséri József, Szikszó polgármestere, valamint a megyebaráti kör elnöke, dr. Nagy Károly is szólt a világi és az egyházi közéletben egyaránt magas tisztséget betöltõ, igaz, magyar, derék evangélikus életútjáról. Németh Sándor elõadómûvész és kázsmárki iskolások tolmácsolásában a vendégek megismerkedhettek az egykori felügyelõ életútjának állomásaival, továbbá elhangzott Péchy tiszai egyházkerületi felügyelõvé választásakor mondott székfoglaló beszéde. 1876. augusztus 9én Jolsván „egyházi örömünnepet” ültek beiktatásakor, az egyházkerület évi közgyûlésén. Ezen így vallott: „Minden protestáns embernek kötelessége ott megállni, ahova a közbizalom rendeli. Trónt, hazát, vallást egyaránt lehet szolgálni és szeretni.” De ki is volt Péchujfalúsi Péchy Tamás? A szép életutat bejárt politikus, miniszter az akkor Alsókázsmárknak nevezett
településen született 1828. december 6án. Honvéd õrnagyként részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. A szabadságharc bukása után az osztrák hadseregbe sorozták be. 1861-ben bekapcsolódott Abaúj vármegye életébe, 1867-tõl elsõ alispánja lett. 1868-ban balközép programmal lett országgyûlési képviselõ. Mint a Szabadelvû Párt tagja, 1875. március 2-tól 1880. április 14-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszterként volt tagja a Wenckheim-, illetve a Tisza Kálmán-kormánynak. 1880-tól 1892-ig a képviselõház elnöke volt. Egyházi pályája is igen magasan ívelt. A hegyaljai egyházmegye bizalma jeléül 1871-ben Tokajban egyházmegyei felügyelõvé választották. A tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület világi felügyelõjeként 1876-tól haláláig szolgálta egyházát. (Czékus István püspök ik-
Az alábbi, Ha a képviselõház parancsol… címet viselõ anekdota az evangélikus házelnökrõl a magát szintén „öntudatos evangélikusnak” valló Mikszáth Kálmán jóvoltából maradt ránk. Mikszáth karcolatai A T. Házból címmel a Pesti Hírlapban jelentek meg. A bölcs elnök, a jámbor, szelíd lelkû Péchy Tamás – így emlegeti Mikszáth lutheránus hittestvérét.
Ha a képviselõház parancsol… Mikszáth Kálmán beszélte el a szabadelvû pártkörben egy képviselõkbõl álló csoport elõtt, ahol a kormány és a képviselõház viszonyáról folyt a szó: – A nyolcvanas évek végén – mondotta Mikszáth – a Tisza Kálmán miniszterelnöksége és az öreg, szelíd lelkû Péchy Tamás házelnöksége idejében meghalt Kolozsvárt a magyar közélet egy tekintélyes dignitáriusa, Bánffy Dezsõ báró édesatyja. Péchy Tamás szép nekrológ kíséretében jelentette be a Sándor utcai t. Háznak a gyászesetet, s egyúttal indítványozta, hogy tizenkét tagú küldöttséggel képviseltesse magát a Ház a kolozsvári temetésen. Az indítványt elfogadták, és Péchy Tamás az elnöki széket átadva Horváth Gyula másodelnöknek, lesietett a Ház telefonjához, és összeköttette magát a Kereskedelmi Minisztériummal. Az akkori kereskedelmi miniszter Baross Gábor volt. Péchy Tamás csöngetett, és bekiáltott a telefon-kagylóba: – Halló, halló! Itt a képviselõház elnöke beszél, Péchy Tamás. Ott ki van? – Mayer Ferenc elnöki titkár. – Kérem, szíveskedjék nevemben a telefonhoz szólítani Baross Gábor õexcellenciáját! – Kérem, ez lehetetlen! Õkegyelmessége most konferencián van. – Hát akkor tessék átadni neki a következõ üzenetet. Én, mint a képviselõház elnöke, kérem, szíveskedjék a Ház részére tizenkét darab kitöltetlen elsõ osztályú gyorsvonati szabadjegyet küldeni! – Kérem, ez is lehetetlen! – hangzott az elnöki titkár válasza. – Csak névre szóló szabadjegyet utalványoz ki a minisztérium. A kitöltetlen szabadjegy szabályrendelet-ellenes! Péchy erre szelíden odacsapta a telefonkagylót az akasztójára – nagyon áldott, szelíd lelkû ember volt az öreg –, és visszament az elnöki pulpitusra, ahol az elnöklõ Horváth Gyulának elmondta az esetet. Horváth Gyula szangvinikus ember volt, és az elbeszélésen nagy haragra indult. – No hát – mondotta fölindulva –, majd megmutatom én annak a tót atyafinak, hogy mit tesz az, ha a képviselõház parancsol!
tatta hivatalába. Az „érdemdús felügyelõ” az evangélikus egyház egyetemes zsinatának világi elnöke volt 1891 és 1894 között.) Az egykori képviselõházi elnök, Szikszó országgyûlési képviselõje, az evangélikus egyház fõgondnoka, hajdani sárospataki és eperjesi diák a kortársai szerint „több volt, mint miniszter: ember volt a szó nemesebb értelmében. Sõt ennél is több: magyar ember.” 1897. szeptember 17-én érte a halál. Az elõzõ napokban Miskolcon, az egyházkerületi közgyûlésen lett volna feladata. Súlyos rosszullét fogta el, s csak a kimentését kérõ levelét kézbesíthették a püspöknek és az egybegyûlt tanácsnak szeptember 15-én. Szülõfalujában családi sírboltban nyugszik. A Péchy család kúriája ma is áll Kázsmárkon. Írta és összeállította: Kõháti Dóra
Péchy Tamást hamarosan beültette az elnöki székbe, õ maga pedig leszaladt a telefonhoz. – Itt Horváth Gyula, a képviselõház másodelnöke. Ott? – Mayer Ferenc elnöki titkár. – Baross miniszter urat kéretem a telefonhoz. – Nem lehet, kérem, konferencián van. Horváth Gyula indulattól viharzó hangon kiáltotta bele a telefonba: – Mondja meg, kérem, neki, hogy a képviselõház elnöke parancsolja, azonnal jöjjön a telefonhoz. És jött is nemsokára Baross. – No, mi baj, Gyulám? – kérdezte kedélyes hangon a telefonkagylón át. Horváth Gyula indulatosan felelte: – Felszólítlak a Ház nevében, hogy azonnal küldj nekem tizenkét kitöltetlen vasúti jegyet! Baross visszaszólt: – Barátom, ez szabályellenes. Mondd be legalább a neveket, amelyekre kiállíttassam. Horváth Gyula fenyegetõleg harsogta a telefonba: – A képviselõház parancsa ez! Húsz percen belül küldd el az ûrlapokat! Megértetted? Azután dühösen csapta a kagylót a falhoz, amelyen az ütés ereje mély lyukat ütött. Ez a lyuk még ma is látszik a régi Ház telefonfülkéjében. Horváth Gyula visszament azután az elnöki emelvényre, és így szólott Péchy Tamáshoz: – Kérlek, én akarok elnökölni. – Miért? – Mert ha Baross húsz percen belül nem küldi el azokat a jegyeket, innen, az elnöki székbõl olyan csetepatét csinálok, hogy zúg belé az ország. Hadd tudja meg, hogy mit tesz az, ha a képviselõház parancsol! A szelíd lelkû Péchy Tamás aggodalmaskodott: – Nagyon haragos vagy, Gyula, nem jó dolog lesz ebbõl. De Horváth Gyula hajthatatlan volt. Beült az elnöki székbe, és kivette az óráját. A Horváth Gyula terve hamarosan szétfutott a teremben. Tisza Kálmán miniszterelnök ijedten ment föl az elnöki emelvényre. – Ne bolondozz, Gyula! Horváth Gyula haragosan rászólt: – Kérlek, generális, ne avatkozz bele! Az egész Házban feszült volt a hangulat. Mindenki szorongva nézte a Ház óráját, de Horváth Gyula is kérlelhetetlenül a magáét. Elmúlt húsz perc. Ebben a percben a kereskedelmi minisztériumból lihegve jött egy osztálytanácsos és hozta a jegyeket… Pakots József: Mindenféle a folyosóról – A T. Ház humora. Budapest, 1905. Forrás: www.mkogy.hu/elnok/elnok/anekdota/pakots.htm.
2007. szeptember 30.
mozaik
f
HIRDETÉS
SPORTOLÓ LELKÉSZEK
Meghívó
A futó
Pángyánszky Ágnes pilisi lelkésznõrõl (38 éves) sokan tudjuk, hogy lelkes futó, mi több, a maratoni távfutás negyvenkét kilométerével is megbirkózott már… – Pilisre kerülésünk után kezdtem el a sportot – mondja. – Elõször csak egy-két kilométert futottunk gyülekezetünk akkori másodfelügyelõjével, Sándor Évával. Mindketten nagyon megszerettük a dolgot, így egyre nagyobb távokat tûztünk ki magunk elé. Az igazi áttörés az volt, amikor lelkes pilisi maratonfutók „karoltak fel” bennünket, és együtt futhattunk velük. Õk sok mindent megtanítottak nekünk a hosszútávfutásról, így szinte egy év alatt eljutottunk a huszonegy kilométeres félmaratoni táv teljesítéséig. – Sokan azért nem mernek nekivágni a mozgásnak, általában életmódváltásnak, mert félnek a jól megszokott, kényelmes életforma feladásától, no meg attól, hogy mások esetleg megmosolyogják õket, végül, de nem utolsósorban pedig visszatartja õket a sporteszközök ára… – A futáshoz nem kell extra felszerelés, de egy kitûnõ futócipõre mindenképpen szükség van. Ezt érdemes profi helyen megvenni, és fontos, hogy egy kicsit nagyobb legyen a futócipõ, mint a valós lábméret, mert a futáskor kell a hely a cipõben. Mi itt Pilisen nagyon szép helyen élünk; amikor csak tehetjük, a közeli pincesor környékére megyünk futni. Gyönyörû a környezet, télen-nyáron pihenteti, feltölti az embert. Persze idõhiány miatt sokszor csak a városban „szaladgálunk”, sõt már egy otthoni futópadot is beszereztem. Egy nõ esetében szerintem fontos, hogy az embernek legyenek futótársai. A futás jó beszélgetési lehetõség is – én soha nem futok csendben, mindig van mit megbeszélni… Igen, mindenki nagyot nézett, amikor a lelkésznõt elõször látták futni, de mára már mindenki ismerõsként köszönt. A férjemet kerékpározni láthatják gyakran, és ahogyan a képen is látszik, kisfiam – Péter – is lelkesen elkísér bennünket egy-egy futásra. – Mi a mozgás hozadéka az életében, miért csinálja szívesen?
Harangharag Túl hangos harangozásért ötezer euró – 1,3 millió forint – bírságot kell fizetnie egy holland papnak. A katolikus plébános fél évvel ezelõtt érkezett Tilburgba, és már rögtön másnap reggel hétkor éktelen harangozásba kezdett. Igen hamar számos panasz érkezett a hét óránál tovább aludni szeretõ lakosoktól a városházához, ám hiába, mert a pap nem szereti, ha csendesek a hajnalok, és fél éven át továbbra is felébresztett mindenkit. A városháza megelégelte a dolgot, és most már bírsággal sújtotta a tiszteletest, aki további büntetést kockáztat, ha folytatja a csendháborítást. A tilburgi harangnak ugyanakkor nem kell „Rómába mennie” – elnémulnia – még reggelente sem. „A pap bármikor harangozhat, ha kedve tartja, de csakis az engedélyezett zajhatáron belül” – mondta a városháza szóvivõje. d MTI
– Azt hiszem, kevés nõ ússza meg az életében azt, hogy fogyókúráznia kelljen, elõször nekem is ez volt a motivációm. De – fõleg a hosszútávfutás során – az ember a mozgás számos egyéb pozitívumát is felismeri. Letisztulnak a gondolatai, és sokkal jobban áll hozzá az élet megoldandó kérdéseihez. A hosszútávfutás pedig igazi küzdésre tanít. A nagy futók azt mondják, hogy egy-egy maratoni verseny fejben dõl el. Én nem vagyok – még – nagy futó, de életem eddigi egyetlen teljesített maratoni távja közben én is éreztem, hogy ha elõre nem gondoltam volna át ezerszer, hogy ezt a távot képes vagyok teljesíteni, én erre felkészült vagyok, akkor elég hamar
ÜZENET AZ ARARÁTRÓL
Rovatgazda: Bogdányi Mária E-mail:
[email protected]
tanítványai között vannak-e, akik kedvet kaptak Öntõl a mozgásra? – Inkább azt mondanám: tõlünk. Az elmúlt években legtöbbet Németh Nikolettel futottam, aki szintén gyülekezetünk tagja. Együtt voltunk sok-sok versenyen, és lelkesedésének köszönhetem,
HIRDETÉS
Közlemény a személyi jövedelemadó meghatározott részének felajánlásából származó bevétel felhasználásáról Az Apológia Alapítvány az 1996. évi CXXVI. törvény 6. § (3) bekezdése rendelkezésének megfelelõen ezúton tájékoztatja a nyilvánosságot és értesíti támogatóit, hogy részére a 2006. évi személyi jövedelemadó civil szervezeteknek felajánlott 1%-aiból az adóhatóság 384 622 Ft-ot utalt át. Ezt a bevételt az alapító okiratunknak megfelelõen az alábbi költségekre fordítottuk: – számítógép: 105 000 Ft; – számítógép-monitor: 45 900 Ft; – nyomtató: 26 990 Ft; – fényképezõgép: 49 990 Ft; – iroda költöztetése: 76 800 Ft; – kutatáshoz szükséges szakkönyvek: 79 942 Ft. Az szja 1%-ából eredõ támogatásból tartalékot nem képeztünk. Budapest, 2007. szeptember 1. Szalai András, az Apológia Alapítvány képviselõje HIRDETÉS
Meghívó „Mert más alapot senki sem vethet a meglevõn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11) feladtam volna, akkora terhelést és kihívást jelentett fizikailag és mentálisan is. Egy-egy „megküzdött” táv után az ember az élet más területein is visszagondolhat a futás közbeni teljesítményére – ha akkor képes voltam magamon erõt venni, akkor ez most is megtörténhet velem! – Szokásunk mindent az idõhiányra fogni. Ön milyen rendszeresen mozog, hogyan tudja beilleszteni a sportolást a szoros napirendjébe? – Az igazi versenyzéshez tényleg nagyon sok idõ kell, és én egyre kevésbé tudok idõt szakítani az edzésekre. De hetente legalább háromszor mindig igyekszem futni, és minden alkalommal, amikor esetleg nem sikerül, nagyon bánom. A lelkészi szolgálatban vannak olyan alkalmak és programok, amelyeknek az idõpontjában mások már otthon vannak, pihennek, ezért nagyon nehéz összeegyeztetni a sportolást a családi élettel és a szolgálattal. Persze más volt, mielõtt még megszülettek a gyermekeim, most ezerszer nehezebb megszervezni, de nem adom fel. Amit még nagyon fontos figyelembe venni, az az ember egészségi állapota. Betegen, lázasan soha nem szabad futni, idõt kell hagyni a szervezetnek a gyógyulásra, a regenerálódásra. – Családja, baráti köre, gyülekezeti tagjai,
hogy a maratoni versenyt is teljesíteni tudtuk. A futás szeretete, úgy érzem, rajtunk keresztül másokat is elért. Gyakran fut velünk gyülekezetünkbõl Pintér Zsuzsanna is – mindketten presbiterek –, és még sorolhatnám, hogy ki mindenki jött már velünk rövidebb-hosszabb-távra. Mivel mi is lelkes pilisi futóktól „kaptuk el” a futás szeretetét, bízom abban, hogy nekünk is sikerül másoknak átadnunk. – Végezetül arra kérem, adjon tanácsot azoknak, akik most határozzák el magukat: ezentúl végre – vagy újra – mozogni fognak. Mire ügyeljenek a kezdetekkor? – A legfontosabb az, hogy mindenki találja meg a számára megfelelõ mozgásformát. Ma már szinte minden településen van nõi torna, az is kitûnõen formában tudja tartani a nõket. De a futást is tiszta szívvel tudom ajánlani – nõknek és férfiaknak egyaránt –, sõt még az amatõr szintû versenyszerû sportolást is, mert a futóversenyeknek is fantasztikus hangulatuk van. A kezdés csak elhatározás kérdése – egy jó futócipõ, laza, sportos öltözék, egy barát vagy barátnõ, aki szintén szívesen fut, és lehet indulni! Elsõre talán az egy kilométer is nehéznek bizonyul, de sokunk tapasztalata, hogy már egészen kis gyakorlás után is nagyon szép távolságokat lehet lefutni! g Bogdányi Mária
Részecskegyorsítóba teszik a holt-tengeri tekercseket Brit kutatók egy speciális részecskegyorsítóban az univerzum egyik legerõsebb fényforrásával világítják át a holt-tengeri tekercsekhez hasonló törékeny dokumentumokat, mert reményeik szerint így megismerhetjük a mostanáig olvashatatlan oklevelek és pergamenek titkait. A brit szakértõk egy korábban épített eszközzel vizsgálják meg azokat a régi dokumentumokat, amelyek túl törékenyek és sérülékenyek ahhoz, hogy kicsavarják vagy felnyissák õket. A gyémánt szinkrotronnak nevezett készülék a napnál tízmilliószor nagyobb intenzitású röntgensugarakat állít elõ, és ez lehetõvé teszi a kutatók számára, hogy a korábbi teszteknél sokkal alaposabb fizikai és kémiai vizsgálatot végezzenek a mintákon. A készülék az ox-
fordshire-i Didcot egyik futurisztikus épületében található, amelyet február óta használnak a kutatók. Tim Wessnek, a cardiffi egyetem professzorának a tájékoztatása szerint elsõként a holt-tengeri tekercseket szeretnék átvilágítani, amelyeket 1947 és 1956 között találtak meg; jelenleg közel nyolcszázötven darab áll a kutatók rendelkezésére. A tekercsek egy részét a mai napig nem tudták megvizsgálni, mert a kutatók attól tartottak, hogy komoly bajuk eshet. A szinkrotronban azonban végre olvashatóvá válnak majd az ismeretlen szövegrészletek is. A kutatók késõbb az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot is szeretnék hasonló teszteknek alávetni. d MTI
Szeretettel meghívjuk a békéscsabai evangélikus Nagytemplom alapkõletételének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezendõ ünnepségsorozatra. PROGRAM: 2007. október 5., péntek • 16.00: Dévényi János ötvösmûvész állandó kiállításának megnyitása; a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Öregdiákok Baráti Körének ünnepi közgyûlése az evangélikus gimnáziumban. • 18.00: A templom alapkövét letevõ és felszentelõ Draskóczi Milecz Mihály, Uhrin András és Haan János lelkészek emléktáblájának megkoszorúzása a Nagytemplomban. 2007. október 6., szombat – Tudományos emlékülés a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség nagytermében (Luther u. 1.) • 14.00: Köszöntések • 14.20: Kovács Pál békéscsabai nyugdíjas evangélikus lelkész: A Nagytemplom építéstörténete • 14.45: Dr. Krähling János egyetemi docens: A békéscsabai evangélikus Nagytemplom építészettörténeti jelentõsége • 15.35: Dr. Tóth István történész: Evangélikus egyházi személyiségek tevékenységének jelentõsége a csabai szlovákok identitásának erõsítésében a XIX–XX. században • 16.00: Zárszó 2007. október 7., vasárnap • 10.00: Szlovák–magyar nyelvû ünnepi istentisztelet a Nagytemplomban. Igét hirdet Gáncs Péter püspök és Miloš Klatik elnök-püspök (Szlovákia). Emléktáblaavatás az alapkõletétel kétszázadik évfordulójának tiszteletére. Emléktáblaavatás néhai Táborszky László békéscsabai lelkész, esperes emlékére. Ünnepi közgyûlés.
LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N .
Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 780 forintért
fél évre: 4680 forintért
három hónapra: 2340 forintért
egy évre: 9360 forintért
Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon.
b Amint tapasztalhatjuk, egyházunkban a hívek és a lelkészek nagy része nem fordít kellõ figyelmet és energiát az éltetõ, gyógyító, karbantartó mozgásra, pedig a lelki munkához elengedhetetlen a testi erõnlét is – fél-egy óra mozgás kötelezõ része kellene, hogy legyen a napirendünknek! Ugyanakkor élnek és szolgálnak közöttünk olyan lelkészek is, akik egy-egy sportág, illetve mozgásforma lelkes mûvelõi. Szeretném olvasóinkat most õáltaluk is motiválni, hátha valamelyiküktõl kedvet kapnak, hogy kövessék a példájukat. A következõ hetekben szó lesz még hegymászásról, fociról, kerékpározásról és táncról is.
A Hermeneutikai Kutatóközpont Alapítvány, a Károli Gáspár Református Egyetem Hermeneutika Tanszéke, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szeretettel meghívja az Egy házban élnek-e a keresztények? címû konferenciára, amelyen a hasonló címû kötet (Hermeneutikai Füzetek 30.) szerzõi egymás hozzászólását beszélik meg. A konferencia idõpontja: október 4., délután 17 óra. A konferencia helyszíne: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3. Kiadványunkban tizenhat magyar szerzõ mondta el véleményét az Egy testben a kereszt által címû Princetoni javaslatról (Hermeneutikai Füzetek 28.), amelyet tizenhat észak-amerikai teológus fogalmazott meg és írt alá. Hazai szerzõink közül idõközben sajnálatosan elhunyt Pásztor János nyugalmazott református testvérünk nyolcvankét éves korában és Szirtes András baptista lelkipásztor és teológiai tanár testvérünk negyvenéves korában. Istennek adunk hálát életükért is szolgálatukért. Az összejövetel célja, hogy a Princetoni javaslatokon túl a szerzõk egymás hozzászólásaira is reagáljanak, hiszen a kötetben különféle álláspontok fogalmazódtak meg. Minden érdeklõdõt szeretettel várnak a konferencia rendezõi.
Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a
[email protected] címre küldheti el.
11
12
e
2007. szeptember 30.
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT) meghívja az érdeklõdõket az október 1-jén, hétfõn 18 órakor a Háló (Ferenciek tere 7–8. III. lph. II. em.) elõadótermében rendezendõ együttlétére, melynek programja két elõadás: Nagypál Szabolcs és Orova Csaba: Kétéves összehasonlító és ökumenikus teológiai szak tervezete a filozófia és vallástudomány szakos hallgatók mesterképzése számára; Mervay Miklós: Ökumené a hittankönyvekben. Újra találkozunk az Útitársak missziós bibliaórán október 4-én, csütörtök este 18 órakor az országos egyház épületének földszinti termében (Budapest, Üllõi út 24.). Az alkalmat Szeverényi János vezeti. A következõ együttlét november 15én lesz. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium újraindításának 15. évfordulója alkalmából október 4-én, csütörtökön délután három órakor ünnepi istentisztelet tartunk a Deák téri evangélikus templomban. Erre az alkalomra szeretettel várjuk a volt leánygimnázium egykori diákjait és a kedves érdeklõdõket. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium október 5-én, pénteken délután öt órakor szeretettel várja 1996 után érettségizett volt diákjait az iskola újraindításának tizenötödik évfordulóját ünneplõ istentiszteletre a Deák téri evangélikus templomba, valamint az azt követõ rendezvényre az iskola épületébe, ahol találkozhatnak volt diáktársaikkal, tanáraikkal, és bepillanthatnak alma materük jelenlegi életébe. A részletes program megtekinthetõ az iskola honlapján: http://www.deg.sulinet.hu/.
Következõ számunkban: 250 éves az aszódi evangélikus gimnázium
Új nap – új kegyelem Vasárnap
HIRDETÉS
Országos papnécsendesnap Balatonszárszón Szeretettel hívjuk aktív (nem nyugdíjas) papné testvéreinket egynapos elcsendesedésre a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonba október 26–27-én, péntek délutántól szombat délutánig. Téma: A 21. századi papné küzdelmei. Jelentkezés szeptember 30-ig levélben vagy e-mailben az alábbi címeken: Fabiny Katalin, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.;
[email protected]. Részletes programot minden jelentkezõnek küldünk. Erõs vár a mi Istenünk! HIRDETÉS
ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG
Kiváló minõség, kitõnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!
Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.
EvÉlet-est Udvaros Bélával Az Evangélikus Élet legközelebbi rendezvényén Udvaros Béla, a Magyar Örökség díjjal kitüntetett Evangélium Színház rendezõje lesz a meghívott vendég október 12-én, pénteken 18 órakor. Az EvÉlet-est helyszíne az Üllõi úti székház utcáról nyíló terme (Budapest VIII., Üllõi út 24.). A részvétel ingyenes. Minden érdeklõdõt szeretettel hívunk és várunk.
Megjelent a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület legújabb kiadványa, Madocsai Miklós nyugalmazott lelkész „mozaiksorozatának” új kötete, az Igemozaik III. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában és a Huszár Gál könyvesboltban is.
APRÓHIRDETÉS Csinosnak mondott, 173/70/42, vallásos, barna hajú, szemû nõ vagyok. Vallásos, magas, kedves, komoly szándékú férfit keresek egy életre házasság céljából. Tel.: 20/540-5824.
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból szeptember 23-tól szeptember 30-ig VASÁRNAP
HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
8.30 / Kossuth rádió Édes anyanyelvünk (5') 9.50 / mtv Református magazin (26') 10.00 / Duna II. Autonómia Aranyhíd Emma néni, a mesemondó (magyar dokumentumfilm, 2002) (70') 10.30 / mtv Városmisszió (30') 12.15 / Duna Tv Élõ egyház (26') 13.40 / Duna Tv Valahol Európában (magyar játékfilm, 1947) (100') 19.30 / Duna Tv A kis virtuóz (kínai–koreai játékfilm) (114') 21.14 / Bartók rádió Bach: h-moll mise (106')
10.15 / Duna Tv Évgyûrûk szigete A szarvasi arborétum (magyar ismeretterjesztõ film, 1994) (18') 13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája 15.15 / Duna II. Autonómia Tükör A Miatyánk földjén (2000) (36') 17.00 / PAX Családi orvos (ZMC – 19') 20.00 / Duna II. Autonómia Aranykalyiba Egy év Karácsony Emilkével a gyimesi Hidegségben (magyar dokumentumfilm, 2003) (55') 21.35 / Kossuth rádió Értsünk szót! (25')
8.40 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 9.35 / PAX Flamencóra ítélve (dokumentumfilm) (44') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 14.20 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme Forray R. Katalin Együtt vagy külön? – Cigányok, romák, magyarok és az iskola (60') 17.00 / PAX Családi vállalkozás (ZMC – 20') 19.35 / Bartók rádió Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenye (140')
13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 14.38 / Bartók rádió Vivaldi: Magnificat (20') 14.55 / Duna Tv Európa csodái madártávlatból Franciaország (francia ismeretterjesztõ sorozat, 2006) (27') 17.00 / PAX Családi ház (ZMC – 19') 19.10 / PAX Alpha-kurzus. Hogyan tudok ellenállni a gonosznak? (47') 20.40 / Duna Tv A pityergõ teve története (feliratos mongol–német játékfilm, 2003) (87') 22.05 / PAX Családfa Gyökerek (ZMC – 42')
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
8.40 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 11.00 / Duna II. Autonómia Hungaria Litterata Madách Imre 1. rész: A sztregovai földesúr (2001) (41') 14.00 / Duna Tv Lyukasóra (ism.) (42') 17.00 / PAX Családi szabadidõ (ZMC – 21') 18.00 / Bartók rádió Kultúrhistóriák A sztereofényképezés története (30') 19.10 / PAX Alpha-kurzus. Hogyan vezet minket Isten? (44') 22.05 / PAX Családfa Törzs (ZMC – 42')
9.00 / PAX Molnár Mária nyomdokain (ZMC – 23') 13.00 / mtv Sírjaik hol domborulnak… (riport-dokumentumfilm) (30') 15.10 / Duna Tv Hagyományõrzõk: Decs (magyar ismeretterjesztõ film, 2007) (27') 17.40 / Filmmúzeum Tökéletes család (fekete-fehér magyar vígjáték, 1942) (74') 19.10 / PAX Alpha-kurzus Miért és hogyan beszéljünk másoknak Jézusról? (45') 22.05 / PAX Családfa Ágak (ZMC – 47')
7.30 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 9.35 / Duna II. Autonómia A Keresztény Múzeum kincsei Firenzei festõ 1400 körül Életképek a korai remeték életébõl (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2006) (16') 12.15 / Duna Tv Isten kezében (26') 13.00 / Bartók rádió Hangverseny Kodály Zoltán mûveibõl (60') 14.00 / PAX Vámos Miklós Békés Pállal beszélget (64') 22.05 / PAX Családfa Rügyek (ZMC – 48')
5.45 / tv2 Reggeli gondolatok (30') 8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 9.55 / mtv Evangélikus magazin (25') 10.04 / Kossuth rádió Református istentisztelet közvetítése a debreceni Nagytemplomból Igét hirdet dr. Bölcskei Gusztáv püspök. (56') 10.20 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor (10') 12.10 / Duna Tv Élõ egyház (26') 17.50 / Duna II. Autonómia Mednyánszky (szlovák ismeretterjesztõ film, 2005) (40')
Táborba szállok majd házam védelmére – így szól az Úr. Zak 9,8 (1Thessz 5,10; Mt 15,21–28; Róm 10,9-17/18/; Zsolt 104) Bibliánkban gyakran olvashatunk arról, hogy Isten óv, véd. Az új szövetség népe számára Jézus jelenti a védelmet, amelyre veszedelmek idején támaszkodhat. A Genezáret taván a viharban Jézus így biztat: „Ne féljetek!” A Gecsemáné-kertben, az elfogatáskor is védi tanítványait. De ígérete van a halállal szemben is. Az õ halála és feltámadása kiszabadít minket is. Feltámaszt, és örök életet ad. Isten védi házát és háza népét földi bajok idején és az ítéletben is.
Hétfõ Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tõle. 1Sám 1,27 (Róm 5,3–4; Jel 14,6–7/13–16/; Mt 21,1–11) Anna asszony kérése teljesült. A meghallgatott imádság jutalma Sámuel megszületése. A hívõ, imádkozó ember ebbõl ismeri fel olykor Isten munkáját: teljesítette! Tudjuk, hogy ez nem következik be mindig. Sok-sok kérésünk marad teljesítetlenül. Nem azért, mert Isten nem tudja teljesíteni õket, hanem mert talán nem az õ akarata szerint való, vagy nem szolgálja a javunkat, vagy éppen másnak okozna kárt vele. Isten jól látja, mire van valójában szükségünk. De hitünket is próbálja azzal, hogy milyen kitartóan kérünk, könyörgünk. A teljesített kérést azonban illik megköszönnünk, ezért fontos, hogy aki kérni tud, tudjon hálát is adni.
Kedd Úrrá tetted az embert kezed alkotásain, mindent a lába elé vetettél. Zsolt 8,7 (Kol 3,23; Mt 18,10–14; Mt 21,12–17) Ez a zsoltár megmutatja a nagy és csodálatos teremtõ Istent, vele szemben pedig az ember parányi voltát. Nincs az a mértékegység, mely a különbséget kifejezhetné. A zsoltárossal együtt mi is elámulhatunk azon, hogy mennyire megbecsül bennünket a mi Atyánk. Úrrá tett minket teremtett világa felett. Ezt a kiváltságot egyedül az ember kapta. Miénk az egész világ – mondhatjuk. De nem tehetünk vele azt, amit akarunk. Mûvelni és õrizni – ez nem természetátalakítást, radioaktív sugárzással való elpusztítást és más, világ- és emberellenes mesterkedést jelent, hanem a teremtett világgal szembeni felelõsségünket juttatja eszünkbe.
Szerda A tanítványok ezt kérdezték: „Mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!” Mt 24,3–4 (Hab 2,3; ApCsel 12,1–11; Mt 21,18–22) Jézus mindig is csak egyet kíván tõlünk: „Higgyetek az evangéliumban!” Tanítványai kérik tõle a visszajövetelének, a világ végének a jelét. Jó lenne elõre tudni. Bebiztosíthatnánk magunkat. De Jézus nem ad pontos választ, idõpontot, hanem arra int: vigyázzatok, mert megtévesztõk, az „õsellenség” el akarják vonni a figyelmünket. Nem lehetünk „kedvezményezettek”. Nekünk mindvégig az evangéliumhoz ragaszkodás, a hitben állhatatos megállás, a Jézusra való figyelés adatott. A mennynek nincsen „kiskapuja”!
Csütörtök Jézus ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Mt 19,14 (Zsolt 127,3; ApCsel 27,16–25; Mt 21,23–27) Ma sokat hallunk a gyermekvédelemrõl. Erõs törvények védik gyermekeink életét. Mi az Úr ajándékának tudjuk õket. Nekünk Jézus kívánságának kell megfelelnünk: engedjétek és ne akadályozzátok õket. Sokféle tiltást nehéz megjegyezni, könnyû áthágni. Gyermekeink számára az egyetlen biztos hely Jézusnál van! Gyermekkorban elültetni szívükben az igét, gondozni a testi és szellemi növekedés idején, mellettük állni imádsággal és példamutató élettel: ez minden törvénynél erõsebben védi és segíti gyermekeinket. Az életben való megállásra, becsületes életre is, de az örök élet elnyerésére is.
Péntek Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! 4Móz 6,25 (2Thessz 3,16; Jel 22,6–10; Mt 21,28–32) Istentiszteletünk befejezõ áldásából, az ároni áldásból hangzik az ige. Isten, az Úr orcájának ragyogását adja úti áldásként nekünk. Orcájának ragyogását a naphoz hasonlítja. Fényt és meleget sugároz Isten arca reánk; ezzel azt fejezi ki, hogy szeretetével fordul népe felé, és ezt adja minden gyermekének, nekünk is. Ha orcája ránk ragyog és fénylik, akkor nem rejti el, mint amikor haragszik. Nem vagyunk mi sem rejtve elõtte, színe elõtt folyik életünk, békében találkoztunk, elnyertük bûnbocsánatát, megkönyörült rajtunk.
Szombat Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? Jn 14,2 (Ézs 63,19; Mt 26,51–54; Mt 21, 33–46) Isten nem hazudik. Amit megígért, az teljesedik. Jézus is Atyjának akarata szerint tesz mindent. Tanítványait biztatja, hogy elmenetele nem lesz kárukra, mert valóság lesz örök életük. Sok hajlékról beszél, ami azt jelenti, hogy készít helyet az õt követõknek. Nagy vigasztalás ez nekünk, akik még a halál árnyékának völgyében járunk, de ha elérkezik itt a végünk, örök lakásunk vár odaát Jézus munkájából. Beteljesedik az üdvösség ígérete, csak mindvégig állhatatosak maradjunk. g Tóth-Szöllõs Mihály
F I Z E S S E N
E L Õ
L A P U N K R A !
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (
[email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]). Rovatvezetõk: Hafenscher Károly (ifj.) – Ige+hirdetõ (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]). Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]). Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2340 Ft, fél évre 4680 Ft, egy évre 9360 Ft, szomszédos országba egy évre 31 900 Ft (123 euró), egyéb külföldi országba egy évre 37 200 Ft (143 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
