2011. szeptember
Londoni séta Kulik Yvette-tel Könyvespolc – A Trónok harca
Amy csak egy gondolat…
Mansfield és a Pokoli szimfóniák
…és még sok más!
Penna Penna
aktuális aktuális
1983. szeptember 14. – 2011. július 23
Ennek a történetnek nem lett volna szabad így befejeződnie. Nem legendás, ha valaki agyondrogozza magát és így kerül be a „Huszonhetesek Klubjába”. Nem is ezért akarok emlékezni Amy-re, arra a különleges kis hercegnőre, aki – ki tudja, milyen belső sérülések, vagy fájdalmak okán – választotta azt az életet. Én nem ítélem el, hiszen megértem a művészek gondolkodását, a szellemi másságot és a bekategorizálhatatlanság iránti olthatatlan vágyakozást. Megértem azt, hogy a művész nem akar elismerni semmiféle kispolgári, vagy átlagos
korlátot és életfelfogást. Megértem, mert magam is individuálisan gondolkodom. De nem akarom megérteni a tehetség eltékozlását. Szépség, a fiatalság és az adottság ilyenfajta elvesztését. Fájdalmas, hogy ennek a minden szempontból egyedi lánynak erre vezetett az útja és még fájdalmasabb, hogy már nem hallhatom a hangját új felvételein, és nem szurkolhatok legbelül, hogy kiegyenesedjen a túlságosan kanyargósra sikerült ösvénye. Bánt, hogy nem suttoghatom többé magamban: „Csak egy kicsit vegyél vissza, Amy!” mansfield
Penna Penna
könyvespolc könyvespolc
Miért is szerettem (és szeretem) akkor annyira George R. R. Martin regényét, a Trónok harcát? Elsősorban azért, mert távolról sem pongyola, sőt: szépirodalmi igényességgel van megírva. A narráció óriási ötlet: fejezetcímek gyanánt egy-egy főszereplő nevét kapjuk (mivelhogy főszereplőből is van vagy egy tucat), majd az adott fejezetben ennek a szereplőnek a szemén keresztül látjuk az eseményeket. Ez pedig két okból is zseniális: egyrészt minden szereplő egy újabb fonalat vezet a cselekményben, másrészt ezek a szálak helyenként egész finoman metszik egymást, így ahelyett, hogy megakasztanák az olvasás ritmusát, behelyeznek egy újabb kis puzzle-darabkát a nagy egészbe. Ami pedig a régi nagy problémámat illeti, Martinnál eddig egy másodpercre sem jutott eszembe Tolkien. Hahó, leendő fantasy-írók! Orkok, trollok, tündék, törpök és örökös vándorlás nélkül is lehet nagyot alkotni!
George R. R. Martin: Trónok harca Az elsöprő erejű tévésorozat első évadának végigizgulása után döntöttem úgy, hogy hosszú évek után ideje újra elolvasnom egy fantasy-könyvet, majd még néhány epizódot a Tűz és jég dala ciklusból. Kiskamasz koromban kattantam rá a műfajra A Gyűrűk Ura révén, majd beszereztem még jó pár könyvet és filmet, de sajnos egyre többet és egyre nagyobbakat kellett csalódnom. A legnagyobb bajom az volt, hogy nem találtam újdonságot ezekben az e helyütt meg nem nevezett alkotásokban, mert így vagy úgy, akarva-akaratlanul is mindegyik egyegy Tolkien-parafrázisnak tűnt: vándorlás, orkok, tündék, törpök, trollok… Az az elenyészően kevés pedig, ami nem a nagy angol mesélőt „nyúlta”, olvashatatlanul gyenge volt (tisztelet a kivételnek!). Így jöttem rá időközben, hogy a fantasy talán nem az én világom, és egy jókora kitérővel megérkeztem a történelemhez, azon belül is leginkább a középkori témákhoz.
Persze George R. R. Martinnak is megvannak a maga hivatkozási alapjai, de ezeket nem egy-egy író, hanem maga a történelem jelenti. A dothrakiak például számtalan hasonlóságot mutatnak a keleti sztyeppei népekkel, köztük is elsősorban a mongolokkal és a hunokkal. A Hét Királyságban zajló „hatalmasok játszmája” pedig mintha az európai középkor egy ismeretlen fejezete lenne, nem is beszélve az egyházi lovagrendekre hajazó Éjjeli Őrségről. (A Hunyadiak kora is eszembe jutott nemegyszer, bár ennek az is lehet az oka, hogy Martin könyve előtt épp Bán Mór Hunyadi-ciklusát olvastam.) Hihetetlenül alaposan kitalált és megírt világot, élethű szereplőket és fordulatos, izgalmas történetet tár elénk a Trónok harca, mely csupán az első része a szerző egyelőre befejezetlen sorozatának. A Tűz és jég dala eddig négy, magyarul is megjelent könyvet számlál, idén jelent meg angolul az ötödik epizód, és ha minden igaz, a maratoni mesének még távolról sincs vége. 10 / 10 pont Bíró Szabolcs
Penna Penna
szélesvászon szélesvászon
STREET MEETING
Sokat gondolkodtam azon, miképp is lehetne legegyszerűbben jellemezni a Street Meetinget. Zenés dokumentumfilm? Riportfilm? Blues-film? Road movie? Házi videó? Végül letettem arról, hogy egyetlen műfaji jelzővel illessem – inkább írok róla pár sort, Önök pedig, ha csak tehetik, nézzék meg! Létezik egy hangulatos blues-zenekar Budapesten, a Blues Trappers. 2009-ben alakultak, nem más céllal, mint hogy a Blues Brothers előtt fejet hajtva játsszák azt a zenét, amit rajtuk kívül is sokan szeretnek, szeretünk. Aztán egy különleges célt is kitűztek maguk elé: kiviszik a bluest az utcára, úgy, ahogy van, és ha már ezt megteszik, akkor erről a rendhagyó utcazenés miniturnéról forgatnak egy filmet is. Mindennek a végeredménye a Street Meeting, melyet teljesen ingyen és bérmentve lehet megtekinteni a www.streetmeeting.hu oldalon. Mitől is érdekes ez az egész? Alapvetően talán attól, hogy az ötletgazdák teljes mértékben önerőből, illetve baráti segítséggel hozták létre mind a turnét, mind az azt bemutató filmet. Először is felmerült az ötlet: vajon mi mindent kell ahhoz elintézni, hogy Budapest és Esztergom egyes területein legálisan zenélhessenek, mármint jó hangosan, dobszerkóval, erősítőkkel… Illetve mibe kerül, ha bármiféle „belsős” kapcsolat nélkül szeretnék megszerezni az engedélyeket. Amíg pedig a papírokra vártak, a fiúk körbejárták a célterületeket is, és megkérdezték a környéken lakókat arról, mit szólnának efféle zenebonához (kaptak is néhány „érdekes” választ). Tulajdonképpen maguk az előkészületek adják a film első komolyabb szerkezeti egységét, majd, miután elkezdődik maga a koncertsorozat is, egy hangulatos, beszélgetős blues-film tárul a szemünk elé. Rengeteg jó zene csendül fel a Blues Trappers előadásában, és gyakorlatilag egy jó órán keresztül felváltva nézhetjük a némiképp szokatlan koncertek képeit, illetve rengeteg interjúból, beszélgetésből szemezgethetünk. Ez utóbbira kitérnék kicsit részletesebben is, hiszen számomra – persze magán a zenén kívül – ezek a beszélgetések jelentették a Street Meeting legérdekesebb részeit. Rengeteg vélemény elhangzik a bluesról, az utcazenélésről, magáról az együttes vállalkozásáról, ami pedig külön jópont részemről, hogy nem csak magyarországi, de néhány erdélyi és felvidéki zenész, illetve zenével foglalkozó emberke is felszólal. Ami pedig a magyarországiakat illeti, néhány ismert név is megfordult a Blues Trappers kamerája előtt. Rögtön a film elején láthatjuk és hallhatjuk a Moby Dick egykori dobosát, Rozsonits Tamást, az utolsó riportalany pedig nem más, mint Földes „Hobo” László. Benne, bár tényleg fáj ezt mondanom egykori nagy kedvencemről, sajnos ezúttal csalódnom kellett – mint az utóbbi időben többször is. Tőle ugyanis nem sok érdekességet tudhatunk meg, azt azonban kétszer is hallhatjuk, hogy „majd’ beszart a röhögéstől”, amikor meglátta, hogy a Blues Trappers tagjai farmertérdnadrágban zenélnek. Hogy ez miért olyan fontos, vagy mitől vicces, arra sajnos nem sikerült rájönnöm. Mindegy is, a lényeg, hogy itt egy rendhagyó film, mely a világot ugyan nem váltja meg, de jó szórakozást nyújt, a hangulata pedig könnyen elkaphatja az igényes zenekedvelőket. További fontos információ, hogy lesz neki hivatalos bemutatója is, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. 2011. szeptember 7-én menjen tehát mindenki a budapesti Millenáris Fogadóba, a siófoki Art Rock Caféba, a kolozsvári Bulgakov Kávézóba, vagy épp a marosvásárhelyi Jazz And Bluesba, és szerezzen magának egy kellemes estét! - Bíró Szabolcs 4
MEGJELENT!!!
JONATHAN CROSS, MICHAEL MANSFIELD, NOLIK ANTAL, BÍRÓ SZABOLCS ÉS ANGYAL SÁNDOR EGYEDÜLÁLLÓ UTAZÁSRA HÍVJÁK ÖNT ELSŐ KÖZÖS KÖTETÜK, A POKOLI SZIMFÓNIÁK LAPJAIN. MIKÖZBEN SORRA JÁRJÁK EURÓPA IZGALMAS TÖRTÉNELMI HELYSZÍNEIT, REJTÉLYEKRŐL, HALÁLESETEKRŐL, LEGENDÁKRÓL, EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV TRAGÉDIÁKRÓL MESÉLVE, MINDEGYIKÜK TÖRTÉNETÉBEN FELBUKKAN UGYANAZ A SZEMÉLY, AKI SEJTELMES HANGJÁN SUTTOGVA EGYBEN NARRÁTORA IS A KÖNYVNEK: AZ ÖRDÖG.
Az elkövetkezendő néhány számban sorban egymás után bemutatjuk ennek a kitűnő kötetnek a szerzőit. Megismertetjük tisztelt Olvasóinkkal a gondolataikat, ars poeticájukat, a hétköznapjaikat. E számban Michael Mansfield, A pokol szimfóniája c. kisregény írója mutatkozik be.
Michael Mansfield író az évezred első éveiben tűnt fel misztikus regényeivel. Stephen King hangulatvilágára emlékeztető írásaiban az emberi hit, a természet szeretete és az ősi kultúrák - elsősorban az északamerikai őslakosok - iránti vonzalom érződik. Mészáros Mihály néven született 1962-ben, Budapesten. Vallásos közegben nőtt fel, mely erősen átitatta fiatalkorát, majdan későbbi műveit is a túlvilág, a szellemvilág a természetfeletti iránti érdeklődéssel. Nyughatatlan, de szemlélődő alkat és ez művein is érződik. Írásaiban általában a valós világ kulisszái közé ékelődve jelenik meg a nem mindennapi, vagy természetfeletti. Művei alapvetően kalandregények, de összekötő kapocs bennük a misztikára való hajlandóság és a valóságtól való arányos elrugaszkodás. Kísérletező alkat: újabban történelmi regénnyel, krimivel, de emellett lágyabb hangvételű, emberibb történetekkel is próbálkozik, alkalmanként más álneveken is. Mindemellett egy Tinta Klub elnevezésű írószövetséget is vezet, melynek célja a fiatal tehetségek felkarolása és a misztikus irodalom népszerűsítése. E szövetség gondozásában megjelenő kulturális magazin, a Penna főszerkesztője is. www.michaelmansfield.hu
– I-i-igen… – nyögte Carletta és még mindig nem tudott szabadulni az orgonaszó zsongó taktusaitól, amik az imént hallatszottak. És a hatástól az ágyéka környékén, amit a muzsika okozott. Olyan különösek voltak e hangok… Mintha még nem hallhatta volna emberi fül. Csak… csak az övé… – Nyugodj meg, barátom. És add csak ide azt a partitúrát. Carletta nagyot nyelt. Íme, a pillanat, amire mindig is várt. Végre átnyújthatja művét a nagy embernek. Remegett a keze, amint odanyújtotta a hangjegyekkel zsúfolt papírköteget az abbénak. – No, nézzük csak, kis barátom… – A jól ismert, ráncokkal karistolt arc újszerű vonást öltött magára: gunyorossá lett. Carletta nem értette a változás mibenlétét, de arra gondolt, talán túl nagy merészségnek számít, hogy idetolakodott a művével. Most már mindegy, gondolta végül… Az abbé átfutotta a partitúrát, mintha könyvet olvasna. A fejét ingatta a taktusokra, néhány helyen dúdolt, hangokat párosítva a tintával jegyzett jelekhez. Végül felnézett és elmosolyodott. – Jó. És a címe is: Éjféltánc. Meg sem kérdezem, fiam, hogy a tiéd-e ez a mű. De abban biztos lehetsz, hogy évszázadok múlva is játszani fogják… Carletta levegőért kapkodott. Már az is kimondhatatlan boldogságot jelentett volna a számára, ha a Mester csak valami középszerű darabnak ítéli. De nem így történt! – Uram! M-m-mesterem! Hogyan é-é-értsem… én ezt? – Hát úgy, hogy ez a mű valami olyasmit tartalmaz, ami befészkelheti magát az emberi lélek legmélyebb rejtekébe is. Vincenzo fiam, te nem magadnak írtad ezt a művet. Nem ennek az aranyorgonának, még ha nincs is több ennyire aranyló orgona a világon, mint a torinói Dómé! Nem annak írtad és nem is a hallgatóság fülének. Nem! Hanem a mindenség lelkének. A múltnak és a jelennek. No és a jövőnek! Az örökkévalóságnak! Már a kottából is kitűnik. De hallgasd csak úgy, ahogy ennek a zeneműnek illendő megszólalnia. Az abbé lendületesen visszafordult a több sorból álló billentyűzet felé és hosszú göcsörtös ujjaival játszani kezdett. Mozdulatai nyomán falakat reszkettető hangok harsantak az arannyal vont sípok ajkain és az Egek kapuját döngették.
A pokol szimfóniája - részlet Nyögve ért fel a karzatra. Mossolo abbé háttal ült neki, mint aki észre sem veszi. De Carletta nem zúgolódott, hiszen az éden dallamait lophatta el ezekben a pillanatokban; a Genezis fuvallatát, a Teremtő muzsikáját, az Élet szimfóniáját. A dal, amit a füle alig bírt befogadni, valóban nem volt kevesebb, érezte. És e pillanatban legszívesebben visszafordult volna, hiszen belátta, az ő remekműve ehhez képest csak oktalan kezdők próbálkozása. Csak fércmű. A sípok parancsoló, néha gyengéd, mégis telt zúgása körülölelte, és táplálta a lelkét. Boldoggá tette e mélységesen megrendítő hangzás. Az ágyéka életre kelt és a nem működő férfiassága hirtelen pattanásig feszült a ruhája rejtekén, amitől lihegnie kellett. Szégyellte ezt, hiszen szent helyen térdepelt, ott, ahol Krisztus Urunk Halotti Leplét is rejtik a falak. Vagyis a legszentebben, amit ismert és amire vágyott. De mégis, a bódító hangok nemcsak lelki, de testi örömökre is gerjesztették és Carletta maga sem tudta e pillanatban, mi a helyes lépés. Talán legbölcsebb lenne távozni, és magára hagyni a gyakorló Mestert. Talán igen. Megkapaszkodott a karzat korlátjában, hogy felkeljen, amikor hirtelen Mossolo tekintetével találta szemben magát. A Mester az imént még háttal ült neki, ám most szemtől szemben figyelt rá. – Innen mindent látni, tudod? – mosolygott rá ezer árokkal barázdált arccal. Carletta zavarba esett, hiszen nem látta mentora külsején a gyötrő és végzetes kórnak legapróbb jelét sem. De ennek ellenére egyetértően bólogatott. – Innen látom az egyént. És akár az egész nagy-nagy világot… – nevetett fel. – De hagyjuk ezt. Eljöttél, mert… hadd találjam ki! Mert elkészült a műved. Igaz? – Í-í-így van, atyám! Ké-készen van. Siettem, mert f-f-féltem, hogy… Kacaj volt a válasz. Carletta meghökkent; a lelke mélyén nem érezte a szentséges falak közé illőnek e harsány hangot. Megint csak az jutott az eszébe, hogy ezen épület méhében pihen az egyik legszentebb titok is: a mi Urunk Halotti Gyolcsa… – Féltél. Féltél, hogy meghalok, mielőtt megmutathatod. Hahaha! Hát ne félj. A félelem megöli a lelkedet. Bátor légy, barátom! Magabiztos! Egyenes derekú! És mutasd meg bátran, amit hoztál nekem. 8
Majd egy másik taktusban hirtelen csendes szólamok hullámzottak elő a hangszer megannyi nyílásán, körbeudvarolva, meglágyítva és szinte megkísértve az emberi lelket. Carletta könnyezni kezdett. Egész testében reszketett, ahogy felismerte, minden nagyszerű taktus és hang, ami most betölti e templom falait, sőt, áthatol azokon, hogy végigszárnyaljon az éteren, nem más, mint… El sem merte hinni! Az ő műve! Az ő szimfóniája csendül fel Mossolo ujjai alatt! Micsoda hangon, micsoda interpretációban! A Mester hirtelen abbahagyta a játékot és felé fordult. – Érted már? Hallod? E mű hatással van a lélekre. E műnek fenn kell maradnia! Bár… némi átalakításra szükség van… – Áta-a-alakításra? – ismételte ostobán Carletta. Vajon miért véli így az abbé, kérdezte közben magától. Hiszen csak átfutotta a partitúrát. Aztán az jutott az eszébe, hogy ennek ellenére kívülről, kotta nélkül játszotta az imént a darab különböző részleteit. Mintha kívülről ismerné az ő szerzeményét. Vajon hogyan lehetséges ez? – Bizonyos helyeken, fiam… életet kell lehelnünk belé. Hogy lüktessen ez a zenemű. Hogy életre keljen. Hogy még nagyobb hatása legyen az emberekre. Mondd csak, odaadod-e nekem, hogy még tökéletesebbé tegyem?… Mintha megvilágosodott volna, Carletta hevesen bólogatni kezdett. – I-i-igen, igen, atyám! T-t-tégy vele belátásod sze-szerint. A kezedre bí-bí-bízom a művemet, mentorom! – Jó döntés, fiam! Most pedig engedd, hogy a muzsikád áthassa a lelkemet. Maradhatsz, ha kívánod, de ne zavarj! Carletta egy darabig csendben figyelte a Mester zengzetes játékát, amint mindent elsöprő hangzássá és gyönyörű harmóniává éleszti a kotta hangjegyeit. Szájában valami furcsa, megmagyarázhatatlan kesernyésséggel végül mégis úgy döntött, távozik. Sajnálta itt hagyni a művét, hiszen ez volt a mindene, de bízott a pártfogójában, akinek már eddig is sokat köszönhetett. Végül kiegyezett a lelkével: lelépdelt a karzatról, majd kibotorkált az oldalhajón, Keresztelő Szent János oldalkápolnája előtt, miközben a fülében lüktetett a csengő, visszhangot verő orgonamuzsika. Két fiatal novícius jött szembe. Ismerte őket, meghajolt előttük, de ők nem viszonozták ezt, sőt, elfordították a fejüket. Carlettát megdöbbentette ez az udvariatlanság, amit végképp nem
várt az Isten házában. Már-már visszafordult, hogy kérdőre vonja az ifjú papjelölteket, amikor egy erőteljes hang csapódott a fülének. – Vincenzo fiam! Mi járatban itt, így megkésve? Sandettino atya állt előtte, sápadtan, beesett arccal, mint mindig. A korai himlő soha be nem gyógyuló gödrös sebhelyei még erősebben látszottak bőrén, amely nem csupán a gyönge gyertyafénytől tűnt betegesen sárgásnak. – Én… a… a… – próbálta dadogva kinyögni, amit akart, de hirtelen rossz sejtelem vett erőt rajta. – Mi-miért mondod, hogy meg-megkésve, a-atyám? – Itt lett volna a helyed! Mellette. Az utolsó pillanatában, fiam! – Sandettino atya úgy seperte el az erőlködő kérdést, mint valami súlytalan tollpihét. – Hiszen annyi jót tett veled, Vincenzo. Szeretett. Az utolsó leheletéig. Hálátlan vagy, fiam! Carletta szíve összepréselődött a balsejtelemtől és a vádtól. Durván közbeszólt, noha soha nem tett még ilyet. – Mi-miről beszélsz, a-atyám? Mi-ért vá-vávádolsz meg? Sandettino szinte durván förmedt rá: – Mert a halál gyorsabban érkezett el Mossolo abbé testvérhez, mint a te szereteted! Azért! Itt lett volna a helyed, hogy fogd a kezét, míg átmegy az árnyvilágba! – Nem! – kiáltott fel zavarodottan Carletta. Néhány novícius indulatosan felé kapta a fejét, de nem zavarta. Elképedve hallgatta az állítást! Az lehetetlen, hiszen… ő az előbb beszélt az abbéval! Micsoda ostoba színjáték ez? – Lá-láláttam! Az előbb! Be-be-beszéltem is vele, atyám! Ott… f-f-fönn! Felmutatott a karzatra, de sem orgonahang, sem gyertyafény nem szűrődött le onnét. Carletta hirtelen úgy érezte, az egész világ be akarja csapni. Vagy pedig más történt: megőrült. Aztán a kezeit nézte. Üresek voltak. Valaki mégiscsak átvette tőle a partitúrát! – Ha kételkedsz a szavamban, gyere velem, ifjú Vincenzo! – dördült rá Sandettino és elindult előtte a sekrestye felé. A helyiségben komor félhomály uralkodott, de amint belépett, Carletta így is jól látta, hogy vagy tízen térdepelnek a ravatal előtt, melyen… Megfordult vele a világ! Valaki a bolondját járatja vele! Hiszen ő látta, látta alig néhány minutummal ezelőtt, nagyon is élve, mosolyogva, sőt, kacagva azt az öregembert, aki most élettelen testtel hever előtte…
Penna Penna
aktuális aktuális
Mindig rabul ejtettek a világvárosok, valamilyen mágikus erő vonz hozzájuk. London számomra szerelem lett első látásra. A nevezetességek sokasága, az emberek sokszínűsége, a város központjában található és lelki nyugalmat kínáló parkok – mind olyan értékek, amik miatt érdemes többször is ellátogatni ebbe a történelmet, művészeteket és az ínyencségeket kedvelőket is lenyűgöző helyre. De ez nem minden. London a világhírű drámaíró, William Shakespeare életében is fontos szerepet játszott, hisz itt igazgatta a Globe Színházat, amelynek újjáépített hű másának megtekintése része kellene, hogy legyen minden turista városnéző körútjának.
Buckingham Palace (Buckingham Palota) – a királyi család egyik kastélya, amit először Viktória királynő nyilvánított hivatalosan királyi rezidenciájává. 1993 óta augusztusban és szeptemberben, amikor a királynő szabadságát tölti, kinyílnak a palota kapui a látogatók előtt, lehetővé sok terem megtekintését. A Királynő Galériája azonban egész évben nyitva van. Érdekes turistalátványosság a palota előtti őrségváltás is, amit mindig rengetegen várnak.
Buckingham Palace (Buckingham Palota)
A helyszín a londoni Waterstone’s Piccadilly könyvesbolt, amely az irodalmi művek legnagyobb tárháza Európában. Szinte megáll a levegő a teremben, amikor Tower Bridge (Tower híd) – London egyik jelképe
London a legnagyszerűbb, legbonyolultabb, mégis könnyen áttekinthető metropolisz. Óriási méretek, távolságok, bonyolult forgalom fogad bennünket miután megérkezünk, de ennek ellenére hamar felismerjük: érthető logika szerint működnek a dolgok, amiknek alapja az angolok számára a rend és az udvariasság. Rengeteg nevezetesség és látnivaló található a Temze folyó két partján. Ha nem csak kutyafuttában szeretnénk végig nézni őket, akkor bizony hosszabb időt kell töltenünk a városban, vagy többször is vissza kell látogatnunk néhány napra. Ha csak a legismertebb helyekről szeretnék részletesebben beszámolni, az is több oldalas írás lehetne, ezért inkább csak röviden említek néhány olyan helyet, amelyeket már első utazásunk alkalmával meg kellene tekintenünk.
Kensington Palace (Kensington Palota) – Diana hercegnő egykori lakhelye szintén királyi rezidencia, amely 2011 őszétől a fiatal királyi pár Vilmos herceg és Katalin hercegnő otthonaként szolgál. Megtekintésre érdemes a Király Galériája, a legszebb termek egyike pedig a Királynő Hálószobája, amely II. Jakab feleségéé volt.
–
Tower of London a Hódító Vilmos építtette középkori védővár mai formáját a XIV. század elején kapta. A Tower az erőszak, vér és halál jelképévé vált. Bár védővár jellege miatt kincstárnak és fegyvertárnak is használták, emellett börtönként és kivégzési helyként szolgált. A londoni Parlament és a Big Ben
A lélegzetet is elállító történelmi túrák után jólesik egy kis pihenés.
Penna Penna
aktuális aktuális
Az „egykori Brit Birodalom központja”-nak is nevezett Piccadilly Circus ma is London legforgalmasabb csomópontjának számít. A tér szökőkútja körül mindig rengeteg turista pihen. Ha csendre és nyugtató zöldre vágyunk, akkor a legjobb választás egy mesés park felkeresése – Hyde Park, Kensington Gardens, St. James’s Park - ahol akár órákon át is sétálhatunk, gyönyörködve virágokban, szökőkutakban. Sétáink alatt gyakran hozzánk szegődhet egy-egy mókus, akik barátságos viselkedésükkel garantáltan megvidámítják lelkünket. További történelmi ismeretek és művészetek iránti szomjúságunkat kiválóan oltja a múzeumok és galériák rengetege. A British Museum (Brit Múzeum) a világ egyik legnagyobb múzeuma, amely bemutatja az emberiség fejlődését, történelmét és kultúráját a kezdetektől napjainkig. Ha valaki a képtárak szerelmese, semmiképp se hagyja ki a National Portrait Gallery (Nemzeti Arcképtár) megtekintését, ahol a brit történelem leghíresebb alakjainak képmásai beleértve királyokat, politikusokat, tudósokat, költőket és festőket - tárulnak elénk. Egy olyan lenyűgöző képtárról van szó, amelynek megtekintésére érdemes több órát is rászánni. A irodalom és színművészet kedvelői számára - beleértve magamat is - valóságos kincs a Temze partján, a Southwark híd mellett található Globe Színház, amely Shakespeare nevéhez fűződik.
William Shakespeare (1564 – 1616)
William Shakespeare, a világirodalom bizonnyal leghíresebb és legnagyobb drámaírójának sorsát sok rejtelem veszi körül. Az életére vonatkozó adatok eléggé szűkszavúak,
és az életművére vonatkozó információk is jórészt bizonytalanok Ezért elég nehéz pontos összegzést adni életéről és összes művéről. Ennek ellenére bőséges könyvtárakat töltenek meg a róla szóló tanulmányok, disszertációk, könyvek, vagy akár regények. Azok az anyakönyvi bejegyzések azonban, amelyek Startford on Avon-ban, Shakespeare szülőhelyén mind máig megtalálhatóak abból az időből, amikor a tollforgató született és élt, pontos adatokkal szolgálnak. Tudjuk melyik napon látta meg a napvilágot, mikor nősült, hogy három gyermeke született (két fiú és egy lány) és miért hagyta el szülőhelyét huszonegy éves korában, ahova csak közel harminc évvel később tért vissza.
Régi Shakespeare Memorial Színház Startford on Avon
Munkássága szempontjából éppen ez a köztiidőszak az érdekes, amely időből sokkal kevesebb hiteles adat áll rendelkezésünkre. Szülőhelyéről vadorzás vádja miatt Londonba menekül, ahol színészként kezdi karrierjét, majd íróként is megmutatja tehetségét. 1592-ben már ismert színdarabíró. Első munkáit a kor konvencionális stílusa jellemzi, később azonban saját szabadabb kifejezésmódjával jelenik meg. 1594-ben résztulajdonosa lesz a The Lord Chamberlain’s – a Lordkancellár Színtársulat-nak, amely néhány évvel később I. Erzsébet halálát követően I. Jakab királynak köszönhetően a The King’s Men – Királyi Társulat nevet kapja. A Globe Színház - amelynek Shakespeare szintén tulajdonosa lesz - 1599-ben nyitja ki kapuit a nagyközönség előtt Shakespeare Julius Caesar című művével.
Penna Penna
aktuális aktuális
A színházban töltött időszak előtt és alatt írt darabjait nagy sikerrel játszák. A kilencvenes évektől egészen az ezerhatszáztizes évek közepéig elsősorban drámaíró, de emellett színészi, rendezői és mai kifejezéssel élve dramaturgi szerepet, darabok színre vitelének a munkálatait is vállalja saját színházában, amit nagyon élvez.
A Globe Színház kívülről az 1600-as években
A színházat látogatók különböző társadalmi osztályokat képviselnek, ami erősen befolyásolja Shakespeare-t a színdarabok nyelvezetének és stílusának a megválasztásában is. A legolcsóbb, egy penny-s jegyeket vevők közvetlenül a színpad
figyelemmel az általában két órás szünet nélküli előadást. A két és három penny-s jegyek már ülőhelyet jelentenek a módosabb polgárok számára. A felsőosztály tagjai pedig az ún. Lord’s rooms – Lordok szobája kényelmes ülőhelyeire vehetnek jegyet, amelyek már fél shillingbe kerülnek és a színpad melletti és feletti felsőbb emeleti erkélyeken találhatóak. Az előadások előtt egy-két órával a nagy sikerre való tekintettel sokszor hosszú sorokban állnak az emberek, hogy megnézhessék a darabot, mert előre jegyet venni akkoriban nem lehet. Olyan értékes történelmi drámák kerülnek itt bemutatásra, mint a III. Richárd, VI. Henrik, a Hamlet dán királyfi, a Lear király, az Othello vagy a Macbeth. A Rómeó és Júlia tragédia mellett komédiák is sorra kerülnek, amelyeken a közönség minden rétege jól szórakozik. Ezek közé tartozik a Szentivánéji álom, a Tévedések vígjátéka, a Sok hűhó semmiért, az Ahogy tetszik és a Vízkereszt, vagy amit akartok. A Globe Színháznál töltött tizenhat évet tekinthetjük Shakespeare munkássága legsikeresebb időszakának. A színház újjászületése az amerikai színész és rendező Sam Wanamaker (1919 – 1993) nevéhez fűződik. 1949-ben Londonban járva hiába keresi Shakespeare híres színháznak akár csak legkisebb nyomát. Két évtizeden keresztül dédelgeti tervét, amiben rajta kívül mások nem nagyon hisznek. 1970-ben létrehozza a Shakespeare Globe Trust-ot,
A felújított Globe Színház színpada és nézőtere
előtti udvaron található tető nélküli részen kapnak helyet, ahol a nézők állva kísérhetik
majd 1993-ban elkezdődik a színház újra építése az eredeti tervek alapján, nagyon közel
Penna Penna
aktuális aktuális
a Globe eredeti helyéhez. A színház ünnepélyes megnyitását 1997-ben Wanamaker sajnos nem érhette meg, de neve véglegesen összeforrt a színházzal, hisz az ő elképzelése és óriási munkája nélkül ez a csodálatos projekt sosem valósulhatott volna meg. Az épület ma eredeti pompájában lakóhelyéül szolgál a Globe Színháznak, amely minden év áprilisától egészen október elejéig várja a kedves nézőket a hónap minden napján Shakespeare valamelyik darabjával, profi színtársulat közreműködésével, amelynek tagjai kiváló színészek. Emellett a látogatók egész évben megtekinthetik a Shakespeare Globe kiállítást, amely bemutatja a világhírű drámaíró életét, a korabeli Londont, valamint az eredeti színházat. A vitrinekben megcsodálhatjuk a Shakespeare drámák eredeti jelmezeit, valamint korabeli hangszereket. A színház Wanamaker vezette újjáépítésének a fázisaiba is betekintést nyerhetünk. A kiállítás és a színház megtekintésére a nyitvatartás ideje alatt félóránként indulnak csoportok. Ez a fantasztikus intézmény méltó emléket állít William Shakespeare nagyságának, műveinek és színházának. Ezért, aki ellátogat Londonba, mindenképp látogasson el a kiállításra, és ha a felfedezőút április és október közé esik, akkor egy dráma, vagy vígjáték megtekintését is vegye tervbe. Szórakoztató és egy egész életre szóló élményben lesz része.
Meghívó
Mindenkit nagy szeretettel várunk
Blues
Trappers
zenekar Street Meeting c. dokumentumfilmjének bemutatójára, szeptember 7-ére, a Millenárisba, ahol a Corellistandon Pokoli
kapható szimfóniák
antológia is.
Kulik Yvette
Az e-könyv-kiadó! 13
lesz
a
című
Penna Penna
aktuális aktuális
A Historium Kiadó első kiadványai Idén májusban jött létre a Historium Kiadó a szlovákiai Dunaszerdahely városában, azzal az elsődleges céllal, hogy a történelmet minőségi szinten gondozza – ám nem csak könyvek és cikkek publikálásával, hanem különböző tematikus rendezvények megszervezése révén is. A kiadó idén ősszel kezdi gyakorlati munkásságát: szeptember, október és november folyamán három könyvet és egy foglalkoztató füzetet adnak ki. SZEPTEMBER: Urbánszki László: Odakint, a pusztában Kard helyett bot, csatamén helyett szürkemarha, világmegváltó hősök helyett tenyeres-talpas bojtárok, parasztlegények, szilajpásztorok… Urbánszki László egy meglehetősen atipikus középkort fest elénk: történeteiből hiányoznak a fényes páncélok, a daliás vitézek, a pátosz és bármiféle heroizmus. Ehelyett inkább az emberről ír, aki nem tévedhetetlen, aki elköveti a maga hibáit is. Az emberről, aki azt hiszi, Isten nevében cselekszik, amikor más embereket küld a máglyára, vagy aki mesés hazugságokkal verekszi át magát az életen. Vagy aki csak tereli a gulyát, és a mindennapokért küzd – hol a természettel, hol a számadóval, hol durva társaival. Urbánszki László új hang a magyar prózairodalomban. Első könyve, az Odakint, a pusztában tíz remek hangulatú elbeszélést tartalmaz, melyekkel hol nevettet, hol megdöbbent, hol meg csak azt teszi, amihez kiválóan ért: mesél. A könyv első bemutatója Dunaszerdahelyen lesz, 2011. október 14-én, a Csemadok Ház nagytermében!
OKTÓBER: Bíró Szabolcs: Sub Rosa – 2. kiadás Prága, az Arany Város – Európa legszebb történelmi helyszíneinek egyike. A város, amely a huszonegyedik század első éveiben még mindig képes fenségesen és művészien gyönyörűnek mutatni magát, és ahova még mindig sokan érkeznek szerelmet vallani, megszületni vagy épp meghalni. Egy varázslatos város, amelynek kusza labirintusában különös emberek kutatják a történelem örök rejtélyeit… Ferenczy László antikvárius egy átlagosnak tűnő napon különös megrendelést kap: egy kis cetlit hagynak az asztalán, rajta egy telefonszámmal és a Sub Rosa felirattal. A férfi egyre nyugtalanabbul próbálja megtalálni az ismeretlen könyvet, de lassan rá kell döbbennie, hogy az vagy nem létezik, vagy csak valakik nem akarják, hogy létezzen.
Penna Penna
aktuális aktuális
A rejtély megoldásának érdekében Lászlónak nem csak az Arany Várost, de Európa legrégibb történelmi helyszíneit is be kell járnia, miközben furcsa titkok és még furcsább emberek tűnnek fel a múlt kiismerhetetlen ködéből, és mindnyájan egyet akarnak: a templomosok titkát, a tiltott tudást, a Sub Rosát… A regény második kiadását a szerző alaposan átdolgozta: radírozott, bővített és javított egyaránt. Emellett az új kiadás tartalmazza A Sub Rosa tanulmányút c. rendhagyó útinaplót is! Nagy Attila: Dunaszerdahely. Lakóhelyismeret A tokaji származású helytörténész évek óta kutatja a felvidéki Dunaszerdahely múltját. Az eddig a Sancta Mater Ecclesiae c. sorozatban megjelent, a dunaszerdahelyi, a bősi és a nagyabonyi templomokat bemutató kötetei után egy különlegesnek és mindenképpen unikumnak számító – és a fiatalokat megcélzó – foglalkoztató munkafüzettel jelentkezik, amelyből számtalan érdekes (és alig ismert) történelmi tényre, de más érdekességekre is fény derül. Kiadványunkat, bár általános és középiskolásokhoz szól, pedagógusaik és szüleik is haszonnal forgathatják.
NOVEMBER: Marcellus Mihály: A veterán Hadrianus korában járunk. A vérrel írt pannon történelemben viszonylagos békeidők jönnek, fejlődés és városiasodás kezdődik. A meghódított föld fejet hajt Róma sasos légiói és gyarmatosítása előtt. Marcus Lupius Melior az egyik aquincumi segédcsapat tribunusaként néz szembe a háborúkkal, és ezek mellett számára elfogadhatatlan jogtalanságokkal. Unokaöccse, Mustella egészen másként értelmezi a törvényességet, mint rokona. Hadrianus, aki a történet elején még csak Aquincum helytartója, Traianus tehetséges legátusa, később császárként tér vissza e falak közé, miközben ármány szövődik ellene. Sok szereplő, számtalan sors bontakozik ki a regény lapjain, melynek igazi főhőse maga Aquincum, mely a szemünk láttára növekszik a Danuvius-parti kis erődítményből Alsó-Pannónia fővárosává, vagy – ahogy néhány korabeli utazó feljegyezte – Kis Rómává. Marcellus Mihály kézen fogja az olvasót, és sétára viszi a vízparti párát lehelő, ősi városba, ahol érdekellentétekről, megtorlásról és összeesküvésről suttognak a falak, a termák csarnokai és az aquincumi tisztviselők szobái. Mindezek mellett pedig képet kaphatunk a cseperedő városról, lakóiról és arról az elképesztően gyors asszimilációról, ami a Danuvius kanyarulatában, ebben a politikailag és hadászatilag nagyon kényes területen zajlott a Pax Romana építésének időszakában, a Krisztus utáni II. században. A Pannonia Romanum sorozat első kötetét 2011. november 25-én mutatjuk be a dunaszerdahelyi Csemadok Házban, a kiadó által szervezett Római est keretein belül!
Penna Penna
mozivilág mozivilág
7. BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál
2011. augusztus 30 és szeptember 3 között újra a Vörösmarty moziban és további vidéki és határon túli helyszíneken kerül megrendezésre a 7. BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál! Április végén zárult a több fronton is megújult BuSho nevezés, hiszen első alkalommal nyílt lehetősége az alkotóknak a fesztivál weboldalán nemcsak a nevezési lapot kitölteni online, hanem a filmet is fel lehetett tölteni egy kattintással. Ráadásul szintén első alkalommal idén a filmfestivals.com mellett a withoutabox is csatlakozott a gépezethez, így végül összesen 55 országból 962 nevezés érkezett, amely kizárólag rövidfilmből egyedülállónak tekinthető Magyarországon. A fesztivál előzsűrizése alatt, az öt tagú előzsűri (Mag István - rendező asszisztens, Gergely Zoltán – filmrendező, Rimóczi László – forgatókönyvíró, Kocsis László Zoltán – gyártásvezető, valamint Patrovits Tamás – animátor), kiválasztott 93 alkotást, amelyek majd szerepelnek a BuSho versenyprogramban – kategóriánként 65 fikció, 16 animáció, valamint 12 kísérleti film. Többek között felbukkan majd a vásznon Jean Reno („The Philosopher”), Djoko Rosic („Along the wire”) és Elek Ferenc („Finale”). Az animátorok között Cakó Ferenc munkája is a világhírű lengyel animációs filmekkel száll versenybe, de több nagy fesztivált megjárt rövidfilm is érkezett: Kárpáti György Mór „Erdő” című
alkotása, vagy a román-német koprodukcióban készült „Silent River”. A nevezési statisztikák áttekintését követően nem meglepetés, hogy a legtöbb film a spanyoloktól került a legjobbak közé, de összességében színes a nemzetek felhozatala. Ezen kívül idén is lesz Panorama szekció, amelyben a versenyről éppen lemaradt alkotásokat és egyéb érdekességeket vetítik majd, valamint műsorra tűzik valamennyi beérkezett magyar alkotást is, hogy minden magyar alkotó filmje bemutatásra kerüljön. Ismét rengeteg külföldi vendég jelezte részvételét a fesztiválon és a szervezők nagyon bíznak benne, hogy magyar alkotók is nagy számban tiszteletüket teszik majd. A központi helyszín mellett - ami a budapesti Vörösmarty mozi - párhozamosan zajlanak majd a vetítések több vidéki és határon túli helyszínen is, mint például a szolnoki Tiszap’Art moziban, a szombathelyi Savaria mozi-ban, vagy a nagyváradi Szabadság mozi-ban. A budapesti vendégek számára ismét megrendezésre kerülnek délelőtti programok is: veterán autóbuszos városnézés, a Parlament megtekintése, fürdő látogatás. A vetítéseket követően megrendezésre kerül az esti nyilvános zsűri konzultáció, amelyen a nemzetközi zsűri és az országos diák-zsűri az alkotók és a közönség bevonásával értékeli a napközben látottakat. De természetesen az eddig ismert további kísérőprogram is elmaradhatatlan a fesztiválon. Lesznek best-offest vetítések a partnerfesztiválok legjobb filmjeivel, esti koncertek a Trafikban, Kultúrdiszkó, önkéntes fórum és egyéb érdekességek, meglepetések. A BuSho fesztivál szervezője a Gombolyag alapítvány, amelynek elnökével, Gábeli Tamással készített interjúnk a Penna magazin 2011. áprilisi számában volt olvasható. Tehát a BuSho ismét érdekes, magas színvonalú programokkal kecsegtet. Ezért minden Kedves Olvasónkat arra buzdítunk, hogy üljön be a vetítésekre, illetve látogasson el a további programokra! További részletek www.busho.hu
a
fesztivál
weboldalán:
Penna Penna
mozivilág mozivilág
35. Montreali Filmfesztivál (Montreal World Film Festival)
46. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál Európa egyik legrégebb óta létező seregszemléje, a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál ez éven 2011. július 1 - 9 között került megrendezésre. A nemzetközi zsűri elnöke Szabó István, magyar filmrendező volt. Magyar film nem volt versenyben, bár a két legfontosabb szekcióban a Versenyfilmek és az East of the West kategóriákban szinte valamennyi közép-európai ország képviseltette magát.
Észak-Amerika egyik legrangosabb nemzetközi filmseregszemléje 2011. augusztus 18 - 28 között került megrendezésre Montrealban. A legjobb filmnek járó díjat a „(Come as you are) Hasta la Vista” belga film nyerte Geoffrey Enthoven rendezésében, a zsüri külön-díját pedig Masato Harada japán rendező filmje a „Chronicle of my mother”. A neves filmfesztiválon hetven ország vett részt. Két alkotás is képviselte Magyarországot: a rendező-forgatókönyvíró Sipos József „Kaland” című Márai-adaptációja, amelynek Marozsán Erika és Csányi Sándor magyar főszereplői mellett, német kulcsfigurája is van Gerd Böckmann személyében, aki a Derrick és a Tetthely filmsorozatokból ismert a magyar nézők számára. Valamint a 42. Magyar Filmszemle versenyében is szereplő Hules Endre rendezte „A halálba táncoltatott leány” című magyar, kanadai, szlovén koprodukció részt vett a montreali versenyben. A film témájáról a kedves Olvasók bővebben olvashattak a Penna magazin 2010. júniusi számában. A budapesti forgatások idején pedig interjút is készítettünk Hules Endrével, ami a júliusi számban jelent meg. További részletek a fesztivál weboldalán: www.ffm-montreal.org
A legjobb filmnek járó Nagy-díjat, a Kristály Földgömböt ezen az éven a Joseph Madmony rendezte „Restoration” című izraeli film nyerte. A zsűri különdíját a „Gypsy” cseh és szlovák film rendezője, Martin Šulík vehette át. A legjobb rendezői díjat Pascal Rabaté francia rendező kapta a „Holidays by the Sea” alkotásáért. A legjobb színésznői díjat Stine Fischer Christensen alakítása nyerte a Christian Schwochow rendezte „Cracks in the Shell” német filmben, míg a legjobb színésznek járó díjat David Morse vehette át a Martin Donovan rendezte „Collaborator” című kanadai és amerikai koprodukcióban nyújtott alakításáért. Mint minden éven, most is találunk komoly hírességeket is a vendégek között. Dame Judi Dench, Oscar-, Golden Globe- és BAFTA díjas brit színésznőt a világ filmművészetéhez való jelentős hozzájárulásáért tüntették ki. Ezzel szinte egy időben, a japán Art Association Praemium Imperiale díjat is átvehette Londonban, amit a Nobel-díj színvonalához szoktak hasonlítani. Az Oscar-díjas amerikai színész, John Malkovich is részt vett a fesztiválon, a fesztivál Elnöki-díján pedig az ismert John Turturro amerikai színész, valamint Goran Bregović szerb zeneszerző osztoztak. További részletek www.kviff.com
a
fesztivál
weboldalán: Kulik Yvette
Penna Penna
hangfal hangfal
A szlovákiai Dunaszerdahelyről származó Csak Van zenekar idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, és – nem csak – ennek apropóján végre megjelenik első nagylemezük is, Mindennek a teteje címen. Bíró Szabolcs, a banda énekese szerint afféle best of-nak is tekinthető ez az album, hiszen az új dalok mellett azok a szerzemények kaptak rajta helyet, amelyek túlélték az elmúlt évtizedet, nem kerültek kukába, azaz a legjobb Csak Van daloknak számítanak. A Mindennek a teteje nem egy tipikus rock-album, sokkal inkább illik rá a felvidéki fiúk által is hangoztatott „vidám, gördülékeny rockzene” jelző. Viszonylag széles zenei skálán mozog: összesen csupán négy keményebb, torzított gitáros dal kapott rajta helyet, a legnagyobb meglepetés pedig talán a Kotiers András szaxofonista közreműködésével készült Ígen!, mely nem más, mint egy feszes, instrumentális funky. A zömében Kovács László dobos tollából származó szövegek is változatosak: szépen megfér egymás mellett szerelem, megemlékezés, filozofálás és kritika, és nem maradhatnak ki a bulisabb témák sem, melyek hol poénosra (Hímsoviniszta), hol egészen elgondolkodtatóra (Két hely között) sikeredtek. A nagylemez tehát kész van, jelenleg pedig az utolsó simításokat végzik rajta, hogy még szeptemberben megjelenhessen. Ez sem lesz azonban rendhagyó, és hogy miben fog különbözni az átlagtól, arról szintén Bíró Szabolcs beszélt nekünk: „Egyrészt a szokásos műanyag tok helyett elegáns digipakk csomagolást kap, az igazi meglepetést azonban a Zsírkígyó című kisregényem jelenti, ami ajándékként jár majd a lemezhez. Ez a kilencedik könyvem, egy dunaszerdahelyi rockzenekar története, melyhez nem keveset merítettem saját tapasztalataimból és a zenekarunk életéből. A Zsírkígyó tagjai sokban hasonlítanak a Csak Van tagjaira, ahogy a dalok címeit is mind a sajátjaink közül kölcsönöztem, ettől függetlenül azonban mégis egy kitalált történetet olvashatnak, akik kezükbe veszik ezt a cédé méretű könyvecskét.” A Mindennek a teteje c. albumot a csapat októberben mutatja be Dunaszerdahelyen, ahol egy kalap alatt megünneplik tizedik születésnapjukat is. Óriási buli várható, ráadásul az afterpartyn mutatkozik be Szabolcs új zenekara, a Mojo Risin’ is. Részletek és további infók itt: www.csakvan.sk www.facebook.com/csakvan Schenk Iván
18
A HISTORIUM KIADÓ REGÉNYÍRÓ PÁLYÁZATA A Historium Kiadó regényíró pályázatot hirdet történelmi krimi kategóriában 16 éven felüli, magyar anyanyelvű alkotóknak a 2011-es és 2012-es évre. A nyertes pályaművet a kiadó 2013-ban önálló könyv formájában jelenteti meg. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) szerző, aki már elmúlt tizenhat éves, és nem köti érvényes szerződés más kiadóhoz. - A pályaművek minimális terjedelme 250.000, maximális terjedelme 500.000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a
[email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A pályamű mellé kérjük csatolni a mű szinopszisát, illetve egy rövid önéletrajzot. - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, melyet még nem publikált semmilyen formában, illetve nem nyújtotta be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Nevezési díj: 30 € (azaz harminc euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „regénypályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2012. június 1. Eredményhirdetés: 2012. november 30. Díjazás: - A legjobbnak ítélt regény szerzőjével öt évre szóló szerződést kötünk, műve pedig megjelenik a Historium Kiadó 2013-as kiadványai közt. - A regény szerzőjével mélyinterjút készítünk, mely megjelenik az Egy Magazin c. kulturális-történelmi folyóirat hasábjain (ugyanitt részletet és recenziót is közlünk a könyvről). - A nyertes szerzőnek a regény megjelenése után könyvbemutatót biztosítunk. - A nyertes regény a megjelenése után kiemelt médiatámogatásban részesül, és két országban (Magyarország, Szlovákia) kap terjesztést.
A HISTORIUM KIADÓ NOVELLAÍRÓ PÁLYÁZATA – SÁR, VÉR, LEVENDULA – A Historium Kiadó történelmi novellaíró pályázatot hirdet amatőr prózaíróknak, a középkor témakörében. A legjobb írások megjelennek a kiadó Sár, vér, levendula című antológiájában. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) amatőr szerző, aki már elmúlt tizenöt éves, de még nem töltötte be harmincötödik életévét, és nem rendelkezik önálló (nyomtatásban is megjelent) kötettel. - A pályaművek minimális terjedelme 10000, maximális terjedelme 40000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a
[email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A tárgy mezőbe kérjük beírni a választott témakört (alább olvasható). - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, mely nem jelent meg nyomtatásban, és melyet nem nyújtott be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Választható témakörök (kérjük az e-mailben feltüntetni): - Sár (a középkori ember mindennapi élete, hétköznapi problémái, vágyai, céljai) - Vér (katonaélet, lovagság, csaták, középkori harcmodor) - Levendula (érzelmes, drámai, romantikus történetek) Nevezési díj: 15 € (azaz tizenöt euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „novellapályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2011. október 1. Eredményhirdetés: 2012. február 1. Díjazás: - A kiválasztott novellák bekerülnek a Sár, vér, levendula c. antológiába, mely 2012 májusában jelenik meg. - A kötetbe bekerült szerzők fejenként 10 tiszteletpéldányt kapnak a megjelent könyvből. - A kötetbe beválogatott, a kiadó által legjobbnak tartott szerzővel interjú készül az Egy Magazin c. kulturálistörténelmi folyóiratba, novellája pedig megjelenik a magazin hasábjain is. - A Sár, vér, levendula c. antológia kiemelt médiatámogatásban részesül.
Szeptemberi vers Keglovits Klári Zsázsától
Bál Téli rózsatánc szikrázó hóruhában, egy fecskeszárny libben sötétnél puhábban. Forgó szédület és zene áramol, s nézni minket megtorpan egy meteor.
Bál után Fecskeszárny ellibbent; sötétnél puhábban Telihold közelít sötétkék ruhában. Fehérezüst kristály: kezedben olvadok Csak Te szeress, ha már e nap eloldalog...
természetjárás természetjárás
m a ns f ield
Talán sehol máshonnan nem látható a Balaton-part ennyi arca, mint éppen Szigligetről. Tihany valódi visszhangja Következő találkozópont a vízbe nyúló híres félsziget, Tihany. Nevezetességeit már kívülről ismerjük. Az Apátság kettős tornya jelképként ül a hegy tetején, ahonnét csodálatok látvány tárul elénk, főként a Keleti medence, tehát a Tihany-Almádi-Kenese-Siófok-Szántód települések pontjai, a Kelet-Balaton. A félsziget bazaltkúpjait is érdemes megnézni, avagy a negyvennél több barlangot, köztük a mesterséges odúkat is, ahol régen többek között a szerzetesek is meghúzták magukat. A Belső tó már közel nem ilyen titokzatos, hiszen a magaslatról jól látni, de a Külső tavat nemcsak a távolság rejti el a szemünk elől, hanem a benőtt sás és nádas is. Pedig e vulkán alkotta félszigeten mindkét víz jelen volt a korai időktől kezdve. E szépségeket ismerve az ember egyfajta gyöngyszemként tekint Tihanyra. Érezhető a patinája, a balatoni települések közötti prioritása is. Ezért aztán az oda érkező megfelelő kínálatot várna egy ilyen frekventált helytől. De csalódnunk kell: a kínálat egyáltalán nem üti meg a mércét, legalább is az irreálisan magas árakhoz képest. Bevallom, óriási csalódást okozott az Apátság alatti panzióétterem, amitől igazán sokat vártam. A horribilis árak mellett poshadt bor, koszos tányér, ujjnyi vastag zsírréteggel „megfejelt” leves, langyos sör került az asztalra. A figyelmetlenségből másféle étel felszolgálása végül kiütötte a biztosítékot nálunk és mindez bekerült az étterem panaszkönyvébe. E vendéglő neve vallásos szentélyt jelent ugyan, de e pillanatban közel sem a szelídség és a nyugalom vette erőt rajtunk. Meglehetősen rossz szájízzel álltunk tovább Tihanyból.
A Nagy Víz körül Talán már unják a kedves Olvasók, hogy a nyári Penna-számok nem múlhatnak el a Balaton megemlítése nélkül. Bevallom, ez az én hibám, ha hibának tekinthetjük azt a fajta szerelmet, amit a mi kis tengerünk iránt érzek. No, nem a pancsizásban, meg a tétlen napozásban merül ki a Balaton szeretete, legalábbis nálam nem. A szerelem a parton fakad, a természeti értékek látványa táplálja, és az a fajta hangulat, amit az amúgy gyönyörű országunk egyetlen földrajzi pontján sem érzek, csak itt. Panoráma Szigligetről Hadd kezdjen a nyári körtúrát Szigligetnél. A patinás település a megannyi szalmatetős vályogházzal a régi korokat idézi, bár eme épületek belül már a huszonegyedik század jegyeit és igényeit viselik magukon. Talán kevesen tudják, hogy a Balaton vizébe nyúló kis félsziget, melyen három hegy is helyet foglal, valamikor sziget volt, innen a neve is: Sziget Liget, majd Szigliget. Legismertebb része a vár, amit az elmúlt években felújítottak, és ha valakinek kedve szottyan felmászni oda, szinte a fél Balaton víztükrének látványát kapja ajándékba. Persze, ha ez a lelkes hegymászó hátranéz, a romokon túl más szépségekre is felfigyelhet: a tanú-hegyek soraira. A koronaként magasodó Szent György hegyen túl a Csobánc kukucskál a távolból, majd a parton a Badacsony semmivel össze nem téveszthető tömbje, mely mögött a Gulács karcsú orma nyújtogatja a nyakát. Közöttük szőlőterületek, melyek a vidék legvonzóbb értékét, a borát adják.
Amiben sosem Kerekedi Csárda
csalódom:
Csopak,
Tihanytól Almádi felé távolodva visz-szatért a nyugalmam. Régi baráthoz
23
Penna Penna
természetjárás természetjárás
tértem be útközben, a Kerekedi Csárda tulajdonosához, akinél a fent említett problémákat hosszú évek óta tartó ismeretségünk alatt még soha nem tapasztaltam. Szívből tudom ajánlani mindenkinek, próbálja ki a 71. főút csopaki elágazása előtti látványos éttermet, kóstolja meg a ház finom ételeit és borait. Nem fog csalódni! Fenékpuszta – a nyugati vég Balatonszentgyörgyről, a nagy tó déli végétől eddig Fenékpusztára leginkább biciklivel jutottam el. Egy vasútmegálló, felette a parton pedig a jól ismert 400 éves vámház-kocsma található, ami hivatalos néven Berki Betérőnek neveztetik, lévén, hogy tulajdonosa - jó ismerősöm - Berki László. Laci – amellett, hogy vezeti ezt a vendéglátó helyet és a környék kulturális és idegenforgalmi értékeit is igyekszik fejleszteni, reklámozni – sok időt és fáradságot fordít arra, hogy a római kori Valcum erőd romjainak helyreállítási munkái megkezdődjenek. Régészeket kísér és nem kis energiát fektet abba, hogy meggyőzze a szakértőket, e hely ideális lenne arra, hogy rekonstruálják az egykori Nagy- és Kis Balaton között húzódó vízfelület felett álló, i. sz. IV. századi erődítmény-várost, Valcumot. A magam részéről, mint a hazai római kor elkötelezett kutatója, mindenben igyekszem támogatni, sőt, szurkolok, hogy e törekvés minél hamarabb testet öltsön. Ám ha mégsem kedvez Fortuna e tervek megvalósulásának, én azért szívből ajánlom minden arra járó Olvasónak, hogy mind a Valcum erőd romjait nézze meg a jelenlegi állapotában, mind pedig szánjon egy napot a közeli Kis Balaton megismerésére. A Zala árterének ez a tóvá szélesedett vízterülete és a benne létesített madárrezervátum igazi békét kínál. Bár engedéllyel látogatható a terület, azért vannak olyían pontok, amelyek megközelíthetőek anélkül is és szemet gyönyörködtető látványt, madárhangoktól egzotikus élményt nyújtanak. Hévíz - A nyugdíjas-fürdőváros, ami nem is annyira nyugdíjas… Néhány napot töltöttem Hévízen is az idén. Bevallom, nem magam választottam e lehetőséget, de így alakult. Tartottam tőle, hogy
Hévíz másik arca
rámnyomja bélyegét a kliséként elcsépelt „méregdrága nyugdijas-pihenő” szlogen, de be kellett látnom, nem így van. Fiatalok tömegei látogatják ezt a különleges városkát. Állandó nyüzsgés érződik, programok keresztezik egymást, miközben az ember mindent megvehet, ha éppen telik rá. Egy érdekesség: e drága városnak titulált településnek rátaláltunk a piacterére és az „olcsó sorára” is, ahol meglepően szolid árak fogadtak (talán az egész balatoni régió legalacsonyabb árai!). A tapasztalat tehát azt súgja, ne adjuk fel reményünket, hogy bárhol sikerül megfelelő szállást, ételt, vagy csemegét vásárolnunk megfizethető áron. A szomorú mindezek mellett az, hogy összeismerkedve szőlős gazdákkal (mert Hévíznek van pincesora is a hegyoldalban, kérem szépen!), panzió-tulajdonosokkal és vendéglátósokkal, mindenünnen azt hallottam: Hévíz tönkremegy. El nem tudom képzelni az okát, de tény, hogy nem kevés vendégházra, pincészetre, vagy üzletre biggyesztették: „ELADÓ” Vajon mi lehet mindennek az oka? Talán a barátságtalan magyar adórendszer nem kedvez a vállalkozásoknak? Vagy inkább a jó magyar mentalitásban keresendő a hiba, vagyis, ha azonnal nem keresünk egy üzleten milliárdokat, akkor már nem is érdekel a dolog és nem fektetünk bele hosszú távú energiákat? Nem tudom, nem is értek a gazdaságpolitikához. De azt mindenképpen sajnálom, hogy a számunkra adatott csodát, amit például a Balaton-régió is jelent, nem tudjuk felelősséggel és kellő módon kezelni, ápolni, felvirágoztatni. Persze, tisztelet a kivételnek, mely szerencsére szép számmal tapasztalható.
Penna Penna
tér-kép tér-kép
Az 56-os emlékmű Az 56-os emlékmű - becenevén vaskefe - 2006-ban készült el, az Európa terv részeként. A megvalósult, nyertes "szobrot" pályázat útján választották ki, a tervezők Emődi Kiss Tamás, Papp Tamás és György Katalin képzőművészek és építészek. Az alkotás az 1991-ben lebontott dísztribün helyére került, ami pedig a volt Sztálin szobor talpazatára épült. Az emlékmű rengeteg vitát váltott ki, 2010 őszén több cikkben is írtak róla, hogy Tarlós István lebontatná, mert szerinte "nem szép" és "nem is művészet". Én személy szerint nagyon szeretem, remélem ez a képeken is látszik, úgy gondolom érdemes kimenni megnézni és elgondolkodni, vajon megérdemli-e a helyét. - kósa luca kornélia -
25
m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat
bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók
kulik yvette: filmtudósítás, interjúk
keglovits klára zsázsa: versek
mészáros györgy: könyv- és filmajánlók
kósa luca kornélia: tér-kép fotórovat valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka
A Penna magazin postaládája:
[email protected]
