KIRÁDY ATTILA STRESSZ MEGJELENÉSI FORMÁI A FEGYVERES TESTÜLETEK TAGJAINÁL
A különféle fegyveres testületek tagjai feladatuk ellátása során rendszeresen veszélyes körülmények közé kerülnek, személyesen tapasztalnak meg életveszélyes szituációkat, katasztrófákat, látnak súlyosan sebesült embereket, halált, bizalmas viszonyba kerülnek olyan polgárokkal, akik a konfliktus következtében szenvednek. Ezek mind traumatikus élmények, amelyek a stressz olyan fokát eredményezhetik, amelyet nehéz feldolgozni és ellenőrizni. A beválás- és egyéb pszichológiai alkalmassági vizsgálatoknál éppen ezért egyre fontosabb szem előtt tartani a kiválasztott személy coping (megküzdési) képességeinek felmérését is. A stressz az önvédelmet szolgálja egy fenyegető helyzetben, és lehetővé teszi, hogy az ember teljes energiájával az adott veszélyre koncentráljon, maximális fizikai erőt összpontosítson, és felkészüljön a fenyegetésre adandó válaszlépésre. A speciális feladatokat ellátó erők tagjai rendszeresen ki vannak téve a stressz alábbi három fajtájának:
(1)
•
alapstressz (basic stress);
•
összeadódó stressz (cumulative stress);
•
traumatikus stressz (traumatic stress). Alapstressz:
Mindenki találkozik naponta alapvető, kisebb stresszel, amely izgalmat, frusztrációt, irritációt, dühöt, stb. vált ki. A személy sérülékenysége (reakciója) nagyrészt pillanatnyi fizikai és pszichológiai teherbírásától és az adott időpontban fennálló sebezhetőségétől függ. Bár természetes, hogy nehéz helyzetekben bizonyos fokú stresszt élünk át, nem szabad hagyni, hogy a stressz összegződjön, és olyan fokot érjen el, amelyet már nem lehet ellenőrizni. A legtöbb stressz kezelhető. A meghatározás és az önfegyelem döntő jelentőségű a stressz kezelésében. (2) Összeadódó stressz: Ez a stresszfajta annak a feszültségnek az eredménye, amely túl gyakran jelentkezik (gyakoriság), túl sokáig tart (időtartam), vagy túl súlyos (intenzitás). Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor az aggodalom, a fennálló feszültség kimerültséghez, vagy más
tünetekhez vezet, így a személy képtelen megbirkózni az átélt stresszel. Ha az összeadódó stresszre nem figyelünk oda, az kiégéshez, kiboruláshoz vezethet, amelyek a nagyon komoly rendellenességeket előzik meg. •
kiégés: A folyamatos stressz szakmai és személyes kimerülést eredményezhet. A kiégett ember
viselkedése
megváltozik
munkájával,
kollegáival
és
azokkal
az
áldozatokkal szemben, akikkel találkozik, például: a kiégett ember vagy kerüli a munkát, vagy – ami gyakrabban előfordul – teljesen belemélyed a munkába és megfeledkezik az élet egyéb dolgairól. Általában depresszió, az önbizalom és önbecsülés hiánya, folyamatos bűntudat, bánat és szorongás jelentkezik. •
kiborulás: Az ismétlődő kiégés – különösen, ha az időszakos pihenést, megfelelő étkezést és mozgást elhanyagolják, vagy figyelmen kívül hagyják – kiborult embereket eredményezhet. A stresszre adott ilyen reakciót azonnali áthelyezéssel lehet kezelni, amely arra az időre szól, amíg a személy visszanyeri magabiztosságát, higgadtságát. Jelentkező tünetei például az erős fáradtság, amely gyakran kimerült hiperaktivitással párosul; szomorúság, bátortalanság, depresszió, bűntudat, lelkiismeret furdalás és reménytelenség érzése; a pontos, objektív, személyes és szakmai teljesítményre való képesség hiánya; a kimerültség fizikai jeleit is tapasztalhatjuk, mint pl. a fáradtság okozta fej- és hátfájás, vagy a gyomorfekély (stressz-fekély).
Az összeadódó stressz az idő folyamán alakul ki, nehéz lehet felismerni a stressz jeleit. Míg az alapstresszt gyakran csillapítják az aktív, vagy pihentető tevékenységek, amelyek hatással vannak magára a stresszre, és/vagy annak forrására, addig az összeadódó stressz esetében szükséges lehet az egész életstílus, viselkedésmód megváltoztatása. (3) Tramuatikus stressz: A traumatikus stressz egyetlen hirtelen és erőszakos behatás eredménye, amely egy adott személyt, vagy egy hozzá közelálló valakit sért, vagy fenyeget; fizikálisan, vagy pszichikailag. Traumák, amelyekkel a fegyveres testületek tagjai találkozhatnak: •
gyakran tehetetlenül kell végignézniük erőszakot, gyilkosságot, nagyszabású mészárlásokat, járványokat, katasztrófákat, éhínségeket, stb.;
•
bántalmazásról, vagy kínvallatásról első kézből értesülhetnek;
•
tapasztalhatnak közvetlen vagy közvetett megfélemlítést, fenyegetést;
•
tudomást szereznek fegyveres támadásokról, rablásokról;
•
tanúi lehetnek az anyagi javak nagyarányú pusztulásának;
•
stb.
A traumát, melyet kritikus helyzet okozta stressznek is definiálnak, tovább súlyosbíthatja a tehetetlenség (gyakran reális) érzése. Ez a traumát elszenvedőből megdöbbenést, nyomott hangulatot válhat ki. Az eredmény a traumatikus stressz esetében is lehet kiégés vagy kiborulás, vagy esetleg még súlyosabb következmény, mint pl. az ún. harctéri idegsokk, amely lehetetlenné teszi a tevékenység folytatását. A traumára adható érzelmi reakciók száma behatárolt. Ezek a reakciók az egyes egyéneknél eltérhetnek egymástól: a reakciók megjelenési ideje és súlyossága az adott ember személyiségétől és pillanatnyi sebezhetőségétől függ. A reakciók azonnal, illetve néhány órán, napon belül is megjelenhetnek, ezt nevezzük akut stressz-rendellenességnek. Ha a reakciók néhány hónap, ritkábban néhány év múlva jelentkeznek, trauma utáni poszttraumatikus stressz-rendellenességről beszélünk. A fizikai és piszchés terhelés és a szélsőséges környezet hatása a katonák élettani és pszichés funkcióira Az erős stressz katonai teljesítményre való hatásai élettanilag is igazoltak. Friedle és mtsai az amerikai hadsereg ranger (mely a „military overtraining”-nek felel meg) kiképzése során vizsgálták a legjellemzőbb élettani és pszichofiziológiai paraméterek változásait a tréning különböző szakaszaiban. Legfontosabb megállapításaik: hosszan tartó, kimerítő katonai tevékenység (különböző stresszorok kombinációjával) inadekvát fiziológiai regenerációval együttesen csökkenő katonai teljesítményhez vezet, mely összefügg a fizikális terhelhetőség és a kognitív funkciók redukciójával (neuroglikopéniás szimptómák). A stressz-indukált immunfunkció csökkenés korai indikátora a stresszel szembeni ellenállás romlásának és növeli a fertőzés szembeni érzékenységet. Az endokrin markerek közül a tesztoszteron termelés tartós szupresszióját figyelték meg a szorongásos stressz, illetve a megterhelés során, míg a kortizol jelentősen emelkedett a tréning második felében. A kognitív funkciók közül a dekódolási és a minta felismerési teljesítmény megterhelés alatti csökkenése a regeneráció
során gyorsan rendeződött, a gondolkodási és memória feladatok megoldási sebessége viszont csak lassan állt helyre. Opstad és mtsai 7 napos norvégiai ranger tréning során észlelték a kimerítő, multifaktoriális (kemény fizikai megterhelés, csökkentett energia-bevitel, alvásmegvonás) katonai stressz során fellépő endokrin és metabolikus változásokat. A fizikai megterhelés jobban stimulálja a noradrenalin felszabadulását az adrenalinnál, mint a mentális stressz és hypoglikémia. A tréning során kortikoszteroidok szintje emelkedett, míg a proklaktiné csökkent. Az emelkedett plazma katekolamin és az adrenerg receptorok csökkent mennyisége homológ down – regulációt jelzett a megterhelés során. A fizikai megterhelés és az energiadeficit miatt emelkedett a glukokortikoidok szintje a plazmában. Drámaian csökkent a tesztoszteron és a dihydrotesztoszteron plazmaszintje és a nokturnális emelkedés is elmaradt. Csökkent thyroid funkciókra utaló változásokat regisztráltak, melyhez mentális alterációk (csökkent éberség és világosság, ambícióvesztés, gyengült memória) csatlakoztak. Összefoglalva: a fő stresszorok (kemény fizikai megterhelés, csökkentett energiabevitel, alvásmegvonás) extrém katabolikus metabolizmushoz vezettek, hasonlóan a politraumatizált sérültekhez. A katonai műveletek sikeressége és a túlélés nagymértékben függ a környezeti tényezők megfelelő kezelésétől is. A történelem során nagyobb emberveszteségeket okoztak az extrém időjárási körülmények, mint a harci cselekmények. A legfontosabb időjárási tényező a hőség, mert a lefrekventáltabb stratégiai területek általában forró környezetben találhatóak. A hőség sokféle módon és jelentősen csökkenti az emberi teljesítményt. A katonák számára fontos annak a megértése, hogy a hőség milyen módon befolyásolja a kognitív, a viselkedéses és szubjektív reakciókat, nemcsak azért, mert a hőstressz szignifikánsan csökkenti a katonai teljesítményt, hanem azért is, mert a pszichológiai változások előre jelzik a kritikus fiziológiai változásokat. Fine és Kobrick tanulmányozták a hőség hatását a komplex kognitív feladatokra, a katonai teljesítmény részeként egy tüzérségi vezetési pontnál. Hét órán át 32,2 Celsius foknál 88% relatív páratartalom mellett, 5 egyenként hatfős csoportnál vizsgálták az üzenet fogadását, a dekódolást, illetve matematikai műveletek és meteorológiai adatok fogadását és rögzítését. Megállapították, hogy valamennyi feladatban gyengébb volt a teljesítmény a hőhatás miatt, bár a résztvevők jelentősen különböztek a stresszválasz mértékében és típusában. A kihagyásos hibák jelentősen meghaladták az átlagos mértéket a feladatteljesítés során. 4-5 óra után a kognitív teljesítmény kezdett markánsan rosszabbodni. 7 óra múlva a gyorsütemű feladatokban a csoporthiba százaléka 17-23% között változott a kontroll állapothoz képest (kihagyásos hibák). A lassabb saját ütemű feladatokban is 40 százalékkal csökkent a
teljesítmény mértéke: A térképen való tájékozódás markánsan nem volt befolyásolt. Johnson és Kobrick több korábbi tanulmánya arról is beszámolt, hogy magas hőmérsékleten (35 Celsius fok, 60 % relatív páratartalom) gyengébb a kitartás, és a karabély-lövészeti eredmény, ugyanakkor jobb a kézügyesség. Stressz a magyar missziókban Magyar katonákat elsősorban külföldi missziókban érheti extrém stressz terhelés. A missziós feladatot teljesítő személyi állomány hadrafoghatóságát döntően meghatározza a katonák pszichológiai állapota, ezért a honvéd-egészségügy kiemelt szakmai feladatai közé tartozik a külszolgálatot teljesítő állomány pszichológiai alkalmasság-vizsgálata, a missziós feladatokra történő pszichológiai felkészítése, valamint a külszolgálatról visszaérkezett állomány visszaszűrése és visszaillesztése a szervezetbe. Az MH EVI alkalmasságvizsgáló osztályai 2005-ben összesen 10 300 fő alkalmasság-vizsgálatát végeztek el (Új Honvédségi Szemle, 2006.06.). Ebből a különböző missziós (komplex egészségi, pszichikai, fizikai) vizsgálatok száma 5068 (MFOR, KFOR, SFOR). Vizsgálataik során elkülönítették azokat a fő stressztényezőket, amelyek kiemelt és meghatározó szerepet töltenek be a missziókban. A következő fő stresszorokat találták: •
beilleszkedési nehézségek, a szervezeti szocializáció problémái;
•
együttműködési problémák;
•
összezártságból, bezártságból adódó alkalmazkodási nehézségek;
•
a túl sok feladatból adódó túlterheltség (időhiány);
•
a feladathiányból eredő unalom;
•
az egysíkú feladatok okozta monotónia;
•
az egyén képességeit meghaladó feladatok, kompetenciahiány érzése;
•
az információhiány (vagy téves információk) mint válságkeltő tényező;
•
a szervezetlenségből eredő konfliktusok;
•
katasztrófák, balesetek, harci cselekmények, terrortámadások, tragédiák által kiváltott krízisek;
•
a tartós fenyegetettség által kiváltott krízis;
•
idegen és ismeretlen földrajzi környezet.
Megfigyelték, hogy a missziós szolgálat alatti stresszre adott válaszreakciók (missziós tünetek) közül a teljes mintában legmagasabb átlagértékkel első hat helyen a fáradtság, az unalom, az elégedetlenség, a levertség, a fáradékonyság és az idegesség jelenik meg. A vizsgálat megállapította, hogy a fáradtság, mint missziós tünet időnként szinte minden katonánál fellépett. Az iraki és más missziós katonák mintáinak összehasonlításakor figyelembe vették ugyanakkor, hogy ezek a tünetek mindig szubjektívan átélt tünetként kezelhetőek, nem az igazságtartalmat, hanem az adott katona által már zavaró és mindennapi munkáját hátráltató szintet jelzik. Minden tünet kevéssé jelentkezett az iraki missziós mintában, s különbségeket tapasztaltak a missziók között a stresszhelyzetekben mutatott különböző reakciók előfordulási gyakoriságában is. Coping stratégiák és fejlesztési lehetőségek A fentiek alapján érthető, hogy a stressz és a stresszel való megküzdés ma már sokféle csoport felkészítésében szerepel, mint pl. a bűnüldözők, tűzoltók, egészségügyi szakemberek. A rendőri, katonai szervezetben is a korábbinál nagyobb mértékben ismerik el a stressztényezők fontosságát mind a rendőri, katonai eredményesség, mind a személyzet jóléte szempontjából. Emiatt válik fokozottan szükségessé, hogy a fegyveres erők alkalmassági és beválás-vizsgálatai során megszűrjék a jelentkezőket stressz-tűrő képesség szempontjából, ezzel rögtön csökkentve a későbbi kockázati faktorokat. Végh (2002) tanulmányában ismerteti, hogy a legkülönbözőbb tréningek során tömegesen tapasztalták a résztvevő állomány részéről, hogy azok szakszerűtlenül hajtották végre a kijelölt feladatot, a kialakult helyzetet pedig sajátosan értelmezték, ezek következtében pedig ritkán tapasztaltak szakmailag helyes, jogszerű végrehajtást; azaz szinte csak rossz feladat- és helyzetismereti megoldásokkal találkoztak. Ezekben a tréning-szituációkban az intézkedő rendőrök extrém stresszélményt éltek át, amit az intézkedés alá vont provokált ki azzal, hogy ellenállt az intézkedésnek, sőt, vissza is lőtt, általában pedig találatot is szerzett. Az állomány tagjai közül szinte senki nem volt képes a tanult módon, rendőrként és/vagy katonaként viselkedni, csak ösztönei alapján működött. A gyakorlatokat végzők maguk is beszámoltak a magas stresszélményről; a szituációban való helytelen viselkedésüket pedig azzal indokolták, hogy még sosem éltek át hasonló helyzetet, emiatt nem tudták, hogy képesek lesznek-e a saját, és a külső elvárások szerint végrehajtani a feladatot.
Végh és munkatársai a tömeges méreteket öltő rossz feladat- és helyzetismereti megoldásokra felfigyelve vizsgálták az extrém stressz alatti viselkedést a fegyveres testületek tagjainál, a teljesítmény megváltozását, és azt, hogy ezekre vajon mi lehetne az ellenszer, azaz hogyan lehetne megőrizni az intézkedés során a kognitív funkciókat (ezek megléte biztosítja a jogszerű végrehajtást, a szakmai tudást, képességet, olykor pedig a túlélést is). Megállapításaik szerint a magas stressz-szint, illetve részben az állományi kiképzés, fegyverhasználatot nem támogató megvalósulása következtében a következő végrehajtási hibák merültek fel: •
Fegyver pánikszerű kiürítése (üresre lövése).
•
Fegyver működési problémáinak hangos bejelentése „akadály, üres”.
•
A fegyver kiürülését nem veszik észre, az üres fegyverrel vívja tovább tűzharcát a katona/akarja kikényszeríteni intézkedését a rendőr.
•
Néhányuknál a kiürült fegyver észlelése a feladat befejezését is jelentette egyúttal.
•
A fegyverhasználat előtti és utáni teendőkről való tudomás teljes hiánya.
•
Nem meri használni a fegyverét emberre jogszerű helyzetben sem.
•
A kommunikáció hiánya egymás között, illetve az előjáró felé.
•
Találati pontosság nem mérhető (2-4 m-en belül az egész alakot nem találják el).
•
Nem képes átvenni az irányítást az intézkedés alá vont és a terület felett.
•
Olyan területen mozog, olyan szituációt kezel, ami nem létező valóság.
•
Átadja az üresnek hitt fegyverét.
•
Intézkedés során, ha találat érte, abbahagyta az intézkedést.
•
Nem emlékszik hosszabb időre, vagy helytelen sorrendben tudja felidézni a történteket.
•
Az önkontroll teljes elvesztése, nem lát, nem hall.
Szükségszerű annak tisztázása, miben tér el az átlagos stresszélménytől az extrém stressz élménye, amelyet a fegyveres testületek tagjainak feladatuk ellátása során gyakran meg kell tapasztalniuk. Ez világít rá arra, hogy miért is olyan fontos, hogy az állomány az átlagosnál jobb megküzdési képességgel rendelkező személyekből tevődjön össze.
Az extrém stressz olyan mértékű stressz élmény, amely során a pulzusszám, a vérnyomás az élettani határ közelében van. Ennek következtében az adott személy kognitív funkciói nagymértékben sérülnek, csökken a látás, hallás, romlik az érzékelés, vagy mindezek teljesen szünetelnek. A tudatos programok helyett az állatvilágból származó ösztönprogramok vezérlik a viselkedést. Extrém stressz alatt néhány másodpercre szinte meghal az agy, ekkor teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül az intézkedő. (Végh, 2002) Az extrém stressz jellemzői: •
irracionális viselkedés az igénybevétel alatt, esetleg utána is;
•
bénultság;
•
pánik-reakciók;
•
katasztrófa-szindróma tüneteinek a megjelenése;
•
poszttraumás stressz szindróma;
•
a
rendőr
az
intézkedésre,
a
saját
cselekvésre
nem
emlékszik/részben
emlékszik/helytelen sorrendben tudja felidézni, sokszor a számára legnagyobb veszélyt jelentő esemény kerül előbbre. Az extrém stressz és a megküzdési stílusok kapcsolata Az előbbi felsorolás utolsó pontja igen érdekes; érdemes közelebbről is megvizsgálnunk, miként függ össze az emlékezet, a felidézés pontossága a megküzdési képességgel. Alapvetően öt kategóriát különíthetünk el, melyek az extrém stressz tréning vizsgálatok alapján a következők (Végh, 2002): (1) Filmszerű emlékezet: Akik ilyen ritka, speciális emlékezettel rendelkeznek, azokat nevezzük kiváló megküzdőknek. Abban az esetben marad meg az emlékezetben pontosan, filmszerűen az intézkedés, ha alacsony volt a stresszélmény, és hibátlanul működtek a kognitív funkciók. Az így megírt jelentés, megtett vallomás lehet csak hiteles. (2) Filmrészletek: A jó megküzdők tartoznak ebbe a kategóriába. Náluk előfordulnak holt időszakok, vakfoltok, de összességében mégis kevés a nem tudatos cselekvések száma.
(3) Sok fénykép, helyes sorrendben: Ide tartoznak az átlagos megküzdők, akiknél mozaikként jelenik meg az élmény, amelyet össze kell még rakni. (4) Sok fénykép, helyenként rossz sorrendben: Ez a rossz megküzdőkre jellemző. A megfigyelések szerint az ingererősség, és az okozott stressz nagysága szabályozza az élményfelidézés sorrendiségét. (5) Kevés fénykép, rossz sorrendiségben: Az igen rossz megküzdők jellemzője ez. Náluk az is előfordulhat, hogy arra még emlékeznek, hogy tréning szituációban felálltak a megindulási helyre, megkapták a jelet, majd legközelebbi, amire emlékeznek az, hogy elhangzik a sípszó, ami a gyakorlat végét jelezi. Az extrém stresszhelyzetben előforduló helytelen túlélési stratégiák a következők: •
A katonák/rendőrök sokszor inkább irracionális módon olyan helyzetbe hozták magukat, mellyel a biztos halált választották. Ennek magyarázata, hogy kezelhetőbb érzés a bizonytalanságnál akár még a halál biztos tudata is.
•
Menekülés: ez egy olyan ösztönprogram, amely jól működik az állatvilágban, ahol nem lőnek utánunk, azonban az emberi harcban, küzdelemben, csak a taktikai visszavonulás nyújthat védelmet, a fejvesztett menekülés nem.
•
Több rendőrnél/katonánál előfordult, hogy megadta magát a szituációnak, azaz passzívan szenvedte el, ami vele történt (nem a tanult tehetetlenségről van jelen esetben szó).
Végh szerint a megküzdés szempontjából fontos, hogy az extrém stresszhelyzetbe kerülő rendőr/katona „győztes” típusú személy legyen. Az ilyen személy jellemzője, hogy előre elhatározza, hogy mit akar elérni. Ezt a célt azonban pregnánsan fogalmazza meg, tehát azt is meghatározza, hogy mit kell majd akkor látnia, hallania, éreznie, amikor célhoz ért. Ennek a képnek
színesnek,
háromdimenziósnak,
nagy
fényerejűnek,
mozgónak
kell
lennie
(életszerűnek). A személynek arról is döntenie kell, hogy mikorra kell elérnie célját. A győztes típusra általában igaz, hogy ezeket a célokat eléri, ráadásul a megadott időre. Amennyiben ez
mégsem sikerül, akkor ezt képes feldolgozni, mégpedig úgy, hogy végiggondolja, legközelebb mi az, amit másképpen kell tennie ahhoz, hogy célhoz érjen. A „nem győztes” típusú ember hozzáállásmódja: „belemegyek az intézkedésbe, megpróbálom, és majd meglátjuk, hogy mi fog történni”. Akik így programozzák önmagukat, azok sajnos előre megírják a felmentvényt is önmaguknak: „megpróbáltam, de nem sikerült”. A sikertelenség okát valamilyen külső forrásnak tulajdonítják; és azt általában nem is gondolják végig, hogy mit kellene legközelebb másként tenniük. A feladatot jellemző: nem (eléggé) színes, álló, keretes, nem kontúros, közepes fényerejű. Itt már jelen vannak a szorongások is a kimenetelt illetően. A „vesztes” típusú személy már eleve nem bízik a sikerében, csak a szerencsére alapoz. Tele van aggodalommal, és félelemmel, terhes számára az intézkedés. Az általuk elképzelt feladatmegoldás fekete-fehér, nem mozog, kétdimenziós, kicsi és keretes, alig van fényereje. „Túl sötéten látják a jövőjüket.” Összegzés A fenti áttekintés jól mutatja, hogy a fegyveres testületek tagjai feladatuk ellátása során rendszeresen kerülnek veszélyes körülmények közé, melyek sokszor extrém stressz helyzeteket hoz létre. A stressz lényegesen befolyásolja a katona/rendőr fizikai és pszichés állapotát, ezért fontos ennek kezelése, megküzdési tréningek szervezése. Kiemelt figyelmet érdemel ezért a fegyveres testületek alkalmassági vizsgálatainál a minél jobb megküzdési stratégiával bíró állomány kiválasztása. IRODALOMJEGYZÉK
1. Bolgár Judit dr.: Az emberi erőforrás minőségbiztosításának kérdései a pszichológia szemszögéből, Humán Szemle, XIV. évf.1. szám 17-27 p 2. Bolgár Judit dr.: Katonai vezetői alkalmasságvizsgálat a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, Humán Szemle, XII. évf., 1-2 sz., 23-26p 3. Friedl, EK, et al.: Acut Recovery of Physiological and Cognitive Function in U.S. Army ranger students in Multistressor Field Environment. RTO MP- 042, 1995 4. Hullám, I.: Az extrém megterhelések mentális következményeinek multifaktoriális vizsgálata és elemzése, PHD értekezés, 2005
5. Johnson, RF- Kobrick, J.L.: Medical Aspects of Harsh Environments. The text Book of Military Medicine 6. Kovács Gabriella, Németh András, Szilágyi Zsuzsanna: A missziós szolgálatot teljesítő állomány pszichés állapota, Új Honvédségi szemle, 2006 7. Opstad, PK. : Endocrine and Metabolic Changes during Exhaustive Multifactorial Military Stress. Results from Studies during Ranger Training Course of the Norwegian Military Academy. RTO MP-042, 1995
