A FEGYVERES ERŐK MEGVÁLTOZOTT FELADATAI A KATONAI JELLEGŰ, FEGYVERES VÁLSÁGOK KEZELÉSE SORÁN

ZRINYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM

Resperger István mk. alezredes:

A FEGYVERES ERŐK MEGVÁLTOZOTT FELADATAI A KATONAI JELLEGŰ, FEGYVERES VÁLSÁGOK KEZELÉSE SORÁN DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS (TERVEZET)

Témavezető: Dr. Szternák György ezredes egyetemi tanár

-Budapest, 2001-

2

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS......................................................................................................................................................... 4 Szakirodalmi kitekintés (A témával eddig foglalkozó fontosabb írások) ....................................................... 7 Könyvek ......................................................................................................................................................... 7 Kandidátusi értekezések ................................................................................................................................ 8 Egyetemi doktori értekezések......................................................................................................................... 9 Doktori (PhD) értekezés ................................................................................................................................ 9 Cikkek ............................................................................................................................................................ 9 NATO anyagok ............................................................................................................................................ 10 Szakdolgozatok ............................................................................................................................................ 10 1. FEJEZET TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A HIDEGHÁBORÚ ÉVEIRŐL, AZ ÚJ TÍPUSÚ KIHÍVÁSOK ÉS KOCKÁZATOK ................................................................................................................... 15 1.1. A SZEMBENÁLLÁS JELLEMZÉSE .................................................................................................................. 15 1.2. A MEGVÁLTOZOTT BIZTONSÁGI KÖRNYEZET ............................................................................................. 19 1. 3. AZ ÚJ TÍPUSÚ BIZTONSÁGI KIHÍVÁSOK, KOCKÁZATOK ÉS FENYEGETÉSEK ............................................. 22 1. 3. 1. Globális kockázatok és kihívások .................................................................................................... 22 1. 3. 2. A veszélyek csoportosítása eredetük szerinti ................................................................................... 25 1. 3. 3. A veszélyek csoportosítása jellegük szerint...................................................................................... 26 1. 4. MAGYARORSZÁG HELYE, SZEREPE A BIZTONSÁGI ARCHITEKTÚRÁBAN, BIZTONSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ KÖRÜLMÉNYEK ................................................................................................................................................. 28 1. 4. 1. A „belsõ kör” (Magyarország és szomszédai)................................................................................. 29 Következtetések, javaslatok...................................................................................................................................... 29

1. 4. 2. A „keleti (orosz) kör” ...................................................................................................................... 30 Következtetések, Javaslatok: .................................................................................................................................... 31

1. 4. 3. A „Balkán kör”................................................................................................................................ 31 Következtetések, Javaslatok: .................................................................................................................................... 32

1. 4. 4. A „NATO kör”................................................................................................................................. 32 Következtetések:....................................................................................................................................................... 32

KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK, JAVASLATOK.............................................................................. 33 2. FEJEZET KONFLIKTUS-MEGELÕZÉS, VÁLSÁGKEZELÉS.............................................................. 34 2. 1. KONFLIKTUSSAL, KONFLIKTUS-MEGELÕZÉSSEL, VÁLSÁGGAL, VÁLSÁGKEZELÉSSEL KAPCSOLATOS FOGALMAK ........................................................................................................................................................ 34 2.1.1. A biztonság és a biztonságpolitika.................................................................................................... 35 2.1.2. A létfontosságú (alapvetõ) értékek és érdekek ................................................................................... 35 2.1.3. A vita, a veszély, a kockázat a kihívás, és a fenyegetés...................................................................... 36 2.1.4. Az erõ és hatalom .............................................................................................................................. 37 2.1.5. A békemûveletek és a diplomácia .................................................................................................... 38 2.1.6. A konfliktus, a válság és a válságkezelés ........................................................................................... 39 2.2. A VÁLSÁGKEZELÉS ELMÉLETE, A VÁLSÁGOK JELLEMZÕI........................................................................... 40 2. 2. 1. A kezdeti időszak jellemzõi .............................................................................................................. 41 2. 2. 2.A válság kibontakozási időszaka ...................................................................................................... 43 2. 2. 3. A válság tetőpontja .......................................................................................................................... 44 2. 2. 4. A befejezés időszaka ........................................................................................................................ 45 2. 3. A VÁLSÁGKEZELÉS STRATÉGIÁJA ............................................................................................................ 46 ÖSSZEGEZÉS: ........................................................................................................................................................ 50

2. 4. NEMZETKÖZI SZERVEZETEK A VÁLSÁGKEZELÉSBEN ................................................................................. 51 2. 4. 1. Az Egyesült Nemzetek Szervezete..................................................................................................... 51 2. 4. 2. Európai Biztonsági Együttműködési Szervezet ................................................................................ 51 2. 4. 3. A Nyugati Európai Unió és az Európai Unió .................................................................................. 53 2.4.3.1.A Nyugat Európai Unió ................................................................................................................................ 53 2.4.3.2. Az Európai Unió.......................................................................................................................................... 53

2. 5. A NATO VÁLSÁGKEZELŐ SZERVEZETEI, VÁLSÁGKEZELÉSI RENDSZERE .................................................. 54 2. 5. 1. A NATO és fejlődése ........................................................................................................................ 54 2. 5. 2. A NATO válságkezelő szervezetei ................................................................................................... 55 2. 5. 3. A NATO döntési mechanizmusa....................................................................................................... 58

3 2. 6. AJÁNLÁSOK A MAGYAR VÁLSÁGKEZELŐ SZERVEZETEK FELÉPÍTÉSÉRE, MŰKÖDÉSÉRE ............................. 59 KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK, JAVASLATOK.............................................................................. 61 3. FEJEZET A FEGYVERES ERÕK LEHETSÉGES FELADATAI, ALKALMAZÁSÁNAK LEHETÕSÉGE, A FEGYVERES KONFLIKTUSOKBAN ........................................................................... 64 3.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A KATONAI VÁLSÁGOK SORÁN A FEGYVERES ERŐK ALKALMAZÁSÁRÓL, FELADATAIRÓL.................................................................................................................................................. 64 3.1.1. Katonai gondolkodók a háború jellegéről, a haderők feladatairól a II. Világháborúig.................... 64 3.2. A HIDEGHÁBORÚ IDŐSZAKÁNAK NÉHÁNY JELENTŐSEBB KONFLIKTUSA, TAPASZTALATAI......................... 67 3. 2. 1. A kubai válság: ................................................................................................................................ 67 3. 2. 2. Az 1967-es arab-izraeli háború (hat napos):................................................................................... 68 3. 2. 3. A falklandi háború:.......................................................................................................................... 68 3. 2. 4. A fegyveres erők feladatai a hidegháború időszakában .................................................................. 68 3.3. A JELENKOR ÚJ TÍPUSÚ VÁLSÁGAI, TAPASZTALATAI .................................................................................. 71 3. 3. 1. Az Öböl-háború: .............................................................................................................................. 71 3. 3. 2. A jugoszláv polgárháború (Bosznia-Hercegovina, Koszovó):......................................................... 78 3. 3. 3. A csecsen válság:............................................................................................................................. 85 3.3.4. A fegyveres erők feladatai a hidegháborút követő években ............................................................... 85 3.3.5. A fegyveres erők új típusú feladatai................................................................................................... 88 3.3.6. Javaslat a magyar fegyveres erők feladataira ................................................................................... 88 3. 4. AZ EUROHADTEST..................................................................................................................................... 89 3. 5. A TÖBBNEMZETISÉGÛ ÖSSZHADERÕNEMI ALKALMI HARCI KÖTELÉK /COMBINED JOINT TASK FORCE /(CJTF) ............................................................................................................................................................. 92 3. 6. A GYORSREAGÁLÁSÚ ERÕK ...................................................................................................................... 94 3. 7. A FEGYVERES ERÕK ALKALMAZÁSÁNAK ALAPELVEI, FEGYVERES JELLEGÛ KATONAI VÁLSÁGOK KEZELÉSEKOR ................................................................................................................................................... 98 KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK, JAVASLATOK............................................................................ 104 BEFEJEZÉS, A KUTATÓMUNKA ÖSSZEGZÉSE, AJÁNLÁSOK .......................................................... 105 HIVATKOZOTT IRODALOM ...................................................................................................................... 133 FELHASZNÁLT IRODALOM ....................................................................................................................... 144 ÁBRÁK JEGYZÉKE........................................................................................................................................ 155

4

BEVEZETÉS

„…Nem vállalok közösséget azzal a könnyelmű reménnyel, hogy valami véletlen majd megment bennünket.” (Carl von Clausewitz) Az egyén, a kisebb-nagyobb humán közösségek és társadalmi szerveződések számára közvetlen, vagy közvetett érintettsége és hatásai miatt- fontos a válságok kutatása, eredményeinek megismerése, tapasztalatainak rendszerezése. Az ember biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására tett erőfeszítések hosszú történelmi múltra tekintenek vissza. Minden válságjelenség, amely valamilyen szintű és szervezettségű közösséget érint előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a közösségen belül kialakított konszenzuális normák sérülnek. Ez a közösség közmegegyezésen alapuló értékeit és/vagy érdekeit sértheti, amely egyben az általánosan értelmezett biztonságérzetet veszélyezteti. A biztonság komplexitásának, egyetemességének értelmezése Európában a kilencvenes évek második felében vált elfogadottá. Míg korábbi értelmezése „.a latin securitas gondtalanságot, lelki nyugalmat, biztonságot jelent. A szó innen került az angol nyelvbe security. Gyakorlatilag ugyanez a jelentése a német Sicherheit szónak, ugyanakkor az orosz bezopasztnoszty kifejezés tartalmának inkább a fenyegetettségtől mentes értelmezés felel meg”1 A biztonsággal kapcsolatos elgondolások értelmezése a hidegháború évei alatt az államokat (szövetségi rendszereket) fenyegető katonai veszély, fegyveres támadás elhárítására, illetve a potenciális támadó elrettentésére irányultak. Az 1945 óta zajló vagy lezajlott konfliktusok naponta átlagosan 10-12 helyen (!), s 369 év és 2 hónap alatt 25 millió áldozatot követeltek.2 A katonai erőre épülő bipoláris világ felbomlása jelentős változásokat eredményezett. Ezek közé tartozik az, hogy a törékeny hidegháború éveiben elnyomott, azaz katonai erővel elfojtott ellentétek felszínre törtek. A nukleáris háború fenyegető veszedelme megszűnt, de ettől a világ nem lett biztonságosabb, egységesebb. Jellemzője lett az ideológiai, vallási, etnikai, nemzetiségi, területi vita, amelyeket főként a stabilitás hiánya okozott. Az újonnan jelentkezett válságok veszélyeztették egy-egy régió biztonságát, jelentős erőfeszítésekre késztették a nemzetközi szervezeteket a konfliktusok megelőzése, a kialakuló válságok kezelése, béke helyreállítása, fenntartása területén. A biztonság katonai elemével szemben mind jobban előtérbe került (főként térségünkben) a gazdasági és etnikai dimenziók, amelyek az új biztonsági kihívások alapját képezik. Ezek elsősorban a nemzetközi migráció, a szervezett bűnözés, polgárháborús helyzetek és a nemzetiségi konfliktusok. Az újonnan létrejövő nemzetállamok - elsősorban Közép- és KeletEurópában és a volt Szovjetunió területén- megoldatlan gazdasági és nemzetiségi problémáikkal nehezen kezelhető helyzeteket idéztek elő. Európa –, mint az 1989-90-es évek történelmi változásainak mozgatórugója- a lezajlott eseményeknek nemcsak nyertese, hanem szenvedő alanya is volt. 1

NÓGRÁDI GYÖRGY: A biztonság értelmezésének alakulása In: A védelemgazdaság makrofolyamatai Budapest, 1992. p.30. 2 KENDE ISTVÁN: Napjaink 120 háborúja (1945-1976) (Akadémia Kiadó, Budapest, 1979.) p. 27.

5

A konfliktusforrások főként a közép- és kelet-európai átalakulásból fakadó politikai, gazdasági és pénzügyi instabilitásból eredtek, gyakran felerősítve a nacionalizmust, veszélyt jelentettek Nyugat-Európára. Másik nagy veszélyforrás az iszlám fundamentalizmus gyors terjeszkedése volt, amely katonai formájában a Balkánon, míg gazdasági- eszmei- vallási hatásában az egykori szovjet birodalomra, Bulgáriára és Romániára jelentett veszélyt. Ezek mellett középpontba került az európai hatalmi egyensúly kialakításának kérdése, hiszen Európa regionális hatalmait is új helyzetbe hozta a német egyesítés és Németország beillesztése az európai biztonsági architektúrába.3 A világban végbemenő politikai változásokat késéssel követték a fegyverek-, fegyverrendszerek csökkentéseire irányuló törekvések. A fegyveres erők alkalmazási elveinek, feladatainak módosulásai jelentősen kihatottak a készenléti erők és idők követelményeire is. 4 A hidegháború időszakát követően a változásokat elsősorban a politikai, katonai események mozdították elő. Míg a „nagy háború”, az összeütközés lehetősége erősen lecsökkent Európában, a világ vezető szövetségeinek is át kellett gondolni, a katonai erők feladatait, egyrészt az újonnan jelentkező válságok, másrészt a katonai összeütközés valószínűségének csökkenése miatt. Ezek a folyamatok vezettek el a NATO 1991-es új stratégiai koncepciójának megfogalmazásához, melyben a katonai erők feladatrendszerét, készenléti idejét a megváltozott stratégiai környezethez kívánták igazítani. Így került sor a reagáló erők (azonnali és gyorsreagálású) a fővédő és tartalék erők kategóriájának megfogalmazására. A hidegháború időszakát követő új típusú válságok kezelése (csecsen, jugoszláv) egyben a gyakorlati alkalmazhatóságról tettek tanúbizonyságot, főként az európai haderők képességeit illetően. A változások főként a volt kelet-európai országok hadseregeiben okoztak problémát. A korábbi módszer, -miszerint a fontos döntések Moszkvában születtek, s a pártok közvetítésével kapták meg a hadseregek- megszűnt. Emellett az új demokráciák politikai és katonai vezetése nagyon kevés tapasztalattal rendelkezett a hadseregek irányítása, a veszélyeztetettség mértékéhez szükséges haderő meghatározása, a szükséges elemzések

3

BARANDAT, GERHARDT: Risikoanalyse aus deutscher Sicht.In: Sicherheitspolitik und Streitkrafte (Führungsakademie, Hamburg, 1997.) p.19. Németország adatai az egyesítés előtt és után Volt Van Változás Lakosság (millió fő) 59 81 +37% Terület (km2) 248485 356 959 +44% BIP (Mrd USA $) 1632,5 1846,1 +13% Import (Mrd USA $) 355,6 408,5 +14,9% Export (Mrd USA $) 401,1 430,4 +7,3%

4

NEUMANN, KLAUS: NATO-Streitkräftestrukturen im Spiegel der sicherheitspolitischen Lage in Europa In: Österreichise Militärische Zeitschriften 1998/5 p. 501. 1990-ig a NATO háborúban vagy válság időszakban alkalmazható erői 48 órán belül : 12 órán belül: 110 szárazföldi hadosztály 250 légierő egység 550 hajóegység 230 légvédelmi egység

Manapság a szárazföldi hadosztályok száma az 1990-es év 65%-ára (70 hadosztály), a hajóegységek száma 60%-ára (350 egység), a repülő egységek száma 50%-ára (125 egység) a légvédelmi egységek száma 35% ára csökkentek. De még drasztikusabban csökkentek a készenléti idők, hiszen a korábbi órák helyett, napokra és hetekre nőttek az idők. A jelenleg rendelkezésre álló 70 hadosztályból elegendő 10, ők 20 nap múlva állnának rendelkezésre. A fennmaradó 120 légi egységhez még 20 egység csatlakozik öt nappal később. Korábban kettő napos készenléti idővel készültségben levő összes hajóegységgel szemben, jelenleg elegendő 20 hajóegység rövid készenléti idővel. A NATO 20%-kal több eszközét szerelte le, vagy vonta ki mint amennyit előírt számára a „Szerződés az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről” (CFE).

6

elvégzése terén.5 Az elmúlt 10 évben a legtöbb európai ország jelentősen csökkentette védelmi költségvetését6. Ezen túlmenően radikális változások következtek be a haderők létszámában is.7 Jellemző volt -és ma is az- a sorkatonai szolgálat szerződéses állománnyal történő felváltása, ám a felszerelések fejlesztése nem, vagy csak részben érte el a kívánt mértéket. Összességében ezt az időszakot a haderő folyamatos leépítése, a túlzott optimizmus (nincs ellenségkép, nincs reális „nagy háborús” veszély) és a feladatrendszer nagyon lassú átformálása jellemezte. Az új típusú kihívások, válságok megmutatták, hogy a fegyveres erőknek - válaszolva a fenyegetettségre - a harc puszta megvívásánál, sokkal többre kell képesnek lenniük. A bosznia-hercegovinai, és koszovói műveletek már számtalan új feladatot követeltek meg a haderőktől. Jelentős gondot okozott a haderő feladatainak meghatározásakor az, hogy a katonai erő egy részét a hazai területen kívül is alkalmazni kell. Ez nem csak a NATO tagországok erőire, de a többi európai ország hadseregeire is vonatkozott. Ez további új követelményeket támasztott a politikai, katonai vezetéssel szemben. A korábbi háború-béke kettős feladatrendszerből fakadó intézkedések nem tudták kellő érzékenységgel kezelni a konfliktushelyzetből következő kihívásokat. A végső megoldásként, valamilyen formában alkalmazott katonai erőnek rugalmasabban és árnyaltabban, súlypontozva kellett megjelennie, amely szem előtt tartotta a fokozatosság, az aránytartás és a biztonságra való törekvés elvét is. Ez a követelmény indukálta a katonai erő konfliktushelyzetekben történő alkalmazásának és feladatainak kidolgozását. A konfliktus időszakával kapcsolatos feladatok rendszerébe be kellett illeszteni a „konfliktus-megelőzés” , a „válságkezelés” és az „aktív katonai lépések” időszakának részfeladatait. 5

DONELLY, CHRIS: A katonák felkészítése a XXI. századra. In.: NATO tükör 2000. nyár/ősz p. 21. Néhány európai ország védelmi kiadásának alakulása Védelmi kiadás Egy főre jutó kiadás A védelmi kiadások a GDP %(millió USA dollár) (USA dollár) ában(%) Ország 1985 1994 1985 1994 1985 1994 Németország 48 149 36 965 634 454 3,2 2,0 Franciaország 44 604 45 184 808 781 4,0 3,3 Belgium 5 621 4 014 570 399 3,0 1,7 Hollandia 8 121 7 924 561 517 3,1 2,3 Ausztria 1 763 1 879 233 238 1,2 0,9 Lengyelország 7 864 2 300 211 60 8,1 2,4 Magyarország 5 165 770 485 76 7,2 1,8 Forrás: Military Balance 1996/97. pp. 206–307. 7 Néhány európai ország haderejének létszáma 1985-ben és 1994-ben Országok Haderő létszáma ( fő) 1985 1994 Németország 478 000 339 000 Franciaország 464 300 409 000 Belgium 91 600 47 200 Hollandia 105 500 74 400 Ausztria 54 700 55 800 Lengyelország 319 000 278 600 Magyarország 106 000 70 500 Forrás: Military Balance 1996/97. pp. 206–307. 6

7

A konfliktusok jellegéből és komplexitásából következően a válságkezeléssel összefüggő tevékenységeknek törekednie kell a teljes békeállapot helyreállítására. Ebből következően a válságkezelésnek tartalmaznia kell a konfliktus befejezéséig történő aktív cselekvést. Így a békeműveletek rendszere is bekerült a feladatok közé. Ezek a feladatok természetesen a felszerelés hiányosságai, a tiszt- tiszthelyettesi létszámarányok, s a külföldi alkalmazás tapasztalatainak hiánya miatt nagyobb költségvetési támogatást igényelnének, de a működőképesség fenntartásával küzdő védelmi tárcák vezetése ezt nem tudja minden esetben biztosítani. Az európai kis államoknak problémát jelent az, hogy egy olyan kiegyensúlyozott haderőt tudjanak fenntartani, ami minden feladat ellátására alkalmas. Többek között emiatt olyan részmegoldások kerülnek előtérbe, mint a többnemzetiségű alakulatok létrehozása. Az Európában végbemenő folyamatok az elmúlt tíz évben rámutattak arra, hogy a hadseregek feladatrendszerében jelentős változásokat kell végrehajtani. A korábbi békeháború feladatrendszerén kívül megjelentek a konfliktusok időszakának feladatai. Ezt követően a lezajlott konfliktusok és ezek kezelésében szerzett tapasztalatok alapján kellett kidolgozni a „Békeműveletek” feladatrendszerét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a feladatokban jelentős változást idézett elő a stratégiai környezet megváltozása, s a korábbi háborús feladatok végrehajtásának valószínűsége lecsökkent. Előtérbe került a segítségnyújtás a polgári hatóságok részére, a határ mellett bekövetkezett fegyveres konfliktusok kezeléséből adódó feladatok és a külföldön végrehajtott humanitárius akciók.8 Ezen feladatok kimunkálása, konkretizálása, kiképzéssel történő begyakorlása és a végrehajtásra való készség kialakítása még hosszú időt vesz igénybe a haderők vonatkozásában. Emellett a feladatok pontos meghatározása, bekövetkezésük valószínűsítése, a felkészülési, alkalmazási irányelvek kidolgozása hosszú távú folyamat. Napjainkban a magyar fegyveres erők teljes állománya még nem képes a feladatok teljes spektrumának a végrehajtására, de a jövőben a -NATO tagságból adódóan – a feladatok széles skáláján kell megfelelni. Szakirodalmi kitekintés (A témával eddig foglalkozó fontosabb írások) Könyvek Ágh Attila: műve9 1989-ben jelent meg, az akkor még szocialista világrendszer biztonságfilozófia kialakítását értelmezte, főként a nyugati elméletek elemzése kapcsán. Első fejezetében („Konfliktus és együttműködés a globalizált világban”) a konfliktusok elméletébe ad bevezetést úgy, hogy a különböző tudomány-területek konfliktusokról végzett kutatásait összegezte. Ezt követően a biztonság fogalmát, az alapvető biztonsági dilemmát határozta meg. A második fejezetben („Nemzetközi konfliktusok, főbb elméletek és típusok”) a konfliktusok elméletének 60-70-es évei gondolkodóit a nemzetközi rendszer szereplőivel együtt vizsgálta. Ebben a fejezetben írja le a Jeruzsálemben tartott konferencia válságmeghatározását, miszerint „a válság átcsapási pont egy államnak bármely külső szereplővel való viszonyában a háború-béke kontinuuma mentén”10 „A háborúkról” fejezet a háborúk általános elméletét tárgyalja, majd meghatározza a kisháborúk (alacsony intenzitású konfliktusok) típusait, úgy mint: ♦ új konvencionális háború; 8

UCHTMANN, JÜRGEN:Einsatz im schwierierigen Gelände und bebauten Gebiet In: Europäische Sicherheit 2000/11. p. 33. 9 ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1989.) 305 p. 10 ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk, idézett mű p. 114.

8

♦ nem konvencionális háború; ♦ destabilizációs háború; ♦ anómiás konfliktus (anomosz ógörög rendezetlen szóból). A harmadik fejezetben („Ellenség, avagy a nukleáris kor biztonságfilozófiája”) az új szovjet politika és katonai doktrínái; az ellenségképek természetrajzát elemzi a szovjet–amerikai viszony tükrében. A mű –véleményem szerint- a nemzetközi szakirodalom alapos, kritikus elemzését végezte el és mélyreható betekintést engedett a témával kapcsolatos részterületre. Kende István: könyve11 a világháború utáni háborúk kérdését vizsgálta. Kutatása kiterjedt a háború arculatára, a háborúk időtartamának alakulására, regionális megoszlására, melyet számos táblázattal, térképpel, grafikonnal színesített. A háborúkat kormányzatellenes, törzsi- és határháborúkra kategorizálta. Függelékében a háborúk időtartamát, típusát és résztvevő idegen erőket mutatta be, illetve a háborúk intenzitásának meghatározását végezte el. Ehhez figyelembe vette a légierő alkalmazását, a hadműveleti terület kiterjedését, a haderők jellegét, a harcok jellegét, a halálos áldozatok arányát. Írása a háborúk, helyi háborúk egyfajta kategorizálása alapján a háborúk regionális elemzését, a „harmadik világ” törekvéseit mutatja be. A háborúkban résztvevő haderők általános jellemzőit elemezte, következtetéseket vont le és megvizsgálta kihatásait a nagyhatalmi erőviszonyok alakulásával összefüggésben. Az elemzett időszak háborúinak céljai a hatalomért, a kormányzásért vagy egy adott társadalmi rendszer megváltoztatásáért zajló küzdelemben gyökereznek. Helyesen állapította meg, hogy az úgynevezett „belső háborúk” száma is jelentősen megnőtt, azaz előtérbe kerültek a törzsi, nemzetiségi, vallási, dinasztikus, vagy hasonló ellentétek összecsapásai, melyet a szerző az új független államok számának növekedésével és a régi gyarmatosítók által szított ellentétekkel magyarázott. A háborúk fő hadszíntereinek a fejlődő világot jelölte meg, s véleménye szerint a jövő konfliktusai is elsősorban itt jelentkeznek. Kandidátusi értekezések Stracz Ferenc: Az értekezés12 első fejezetében elemzi a háborúkat, a háborúk kiadásait, a haderők modernizációját, és a háborús szükségleteket a tömegpusztító fegyverek kérdéseivel összefüggésben. A második fejezetben az I. világháború elemzését végezte el. Gyuricza Béla: az értekezés13 első fejezetében a szárazföldi haderő helyét, szerepét elemezte, az Országgyűlés által elfogadott biztonsági és honvédelmi alapelvek figyelembe vételével. Megállapította, hogy a biztonsági környezet változása új feladatok meghatározását követeli meg. A második fejezetben a szárazföldi haderő jövőbeni alkalmazási alapelveivel foglakozott és vizsgálta a háború és hadtudomány viszonyát meghatározó tényezőket. A harmadik fejezetben a hadsereg 2000 évre prognosztizált feladatait, struktúráját rögzítette. Tudományos eredményeinek a konfliktusok megelőzésének, kezelésének és a katonai erő visszatartó erőként történő megjelenítését; az új katonai szervezetek (főként a gyorsreagálású 11

KENDE ISTVÁN: Napjaink százhúsz háborúja (1945-1976) (Akadémia kiadó, Budapest, 1979.) 155p. STARCZ FERENC: A korszerű háború és a hadi állami monopolkapitalizmus összefüggései Kandidátusi értekezés, 1974. (585/1933 TK számon a ZMNE Könyvtárban) 13 GYURICZA BÉLA: A szárazföldi haderőnem jövőbeni feladatai, fejlesztési irányai Kandidátusi értekezés, 1994. (541/972 számon a ZMNE Könyvtárában) 12

9

erők ezen belül: könnyű, páncélos, légi-mozgékonyságú) létjogosultságát és szervezési vezetési alapelveit; a szárazföldi haderőnem béke- válság- (rövid és elhúzódó) védelmi feladatait fogadták el a bírálók. Egyetemi doktori értekezések Dsupin Ottó értekezésének14 első fejezetében pontosította a veszélyek, konfliktusok, és válságok témaköréhez kapcsolódó fogalmakat, a második fejezetben a Határőrség feladatait, szervezetét dolgozta ki válsághelyzetek idejére. A harmadik fejezetben a külföldi elgondolásokat rögzíti a konfliktushelyzet kezelésére (osztrák, román elvek). Mellékleteiben a veszély-, konfliktus-, válság összefüggéseit végezte el. Az értekezés számos gyakorlati példával, hazai és külföldi tapasztalatok alapján tett ajánlást a Határőrség vezetése részére. Új eredményként a válság-konfliktushelyzet kezelés fogalmait, összefüggéseit, és a Viszonylati Parancsnokság célszerű felépítését, állapotát, erőit, eszközeit fogadták el. Doktori (PhD) értekezés Magyar Tibor15: értekezésében az államhatár mentén kialakult válság- és konfliktushelyzet legveszélyesebb változata kezeléséhez dolgozott ki cselekvési változatot a harci kötelékek alkalmazására Cikkek Jellemzően a témakör egy-egy részterületével, vagy az aktuális válságok elemzésével foglalkoztak. Az elmúlt 10 év fontosabb cikkei: Hadtudomány: Kőszegvári Tibor: Magyarország helye és szerepe Kelet- és Közép Európa biztonságában 1991/1. pp. 9–17. Bognár Károly: A háború szerepének változása 1992/2 pp. 15–31. Lőrincz Kálmán: Konfliktus-megelőzése, konfliktuskezelés aktív védelem 1993/1. pp. 3–11 Csabai György-Nagy László: A válságkezelés lehetősége napjainkban 1993/3. pp. 3–15. Török László: Az ENSZ-feladatokra való felkészülésről 1994/2. pp. 56-65 Héjja István-Szternák György: A válságok előfordulásának körülményei és kezelésük módozatai 1994/3. pp 3–15 Bognár Károly: A fegyveres erők funkcióinak, feladatainak változása 1994/3 pp. 25–33. Kállai László: A konfliktushelyzetek kezeléséről 1994/4 pp. 25–33 Bognár Károly: A haderő változó rendeltetése, funkciói, feladata 1998/3 pp. 37–48 Vámosi Zoltán-Várhegyi István: A jövő század hadseregének ereje a társadalmi-gazdasági fejlődés filozófiája 1996/1 pp. 36–48. 14

DSUPIN OTTÓ: A határőrség viszonylati Parancsnokság és az alárendeltségében alkalmazásra kerülő erők feladata konfliktushelyzet kezelésében (Egyetemi doktori értekezés, 1996.) (585/2217 számon ZMNE Könyvtárában) 15 MAGYAR TIBOR: A szárazföldi összfegyvernemi alkalmi harci kötelék harceljárásai az államhatár mentén k kialakult válság- és konfliktushelyzet legveszélyesebb változata kezeléséhez (PhD értekezés, 1999.) 420/7156 számon a ZMNE Könyvtárában)

10

Bimbó József: A NATO Jugoszlávia elleni légi tevékenysége 2000/2. pp. 61–72. Padányi József: A menekültek és hontalanok visszatelepítése Bosznia-Hercegovinában 2000/2. pp. 116–122. Új Honvédségi Szemle: Resperger István: A válságkezelés elmélete, a válságok jellemzői 1999/9. pp. 6–14. Pados Ferenc: A koszovói háború katonai tapasztalatai 1999/10 pp. 56–63 Vasvári Vilmos: A támogatás helye és szerepe a haderő lehetséges modelljében 2000/12 pp. 28–46 Jeffrey Simon: A közép- és Kelet európai erők átalakulása 2000/12. pp. 13–21 Bayer József: Háború és globális kihívások 2000/1. pp 10–18 Csabai György: Új vonások a kül- és védelmi politikában 1999/4. pp. 61–68. Vámosi Zoltán. A háború jellemzői, funkcióinak és társadalompolitikai szerepének változása 95/12 Pirityi Sándor: Alacsony intenzitású ellenségkép 93/5 pp. 88–92 Vámosi László: A katonai erő, mint a háború és biztonságpolitika tényezője 1992/3. 77–83 Tanulmánykötet: Tanulmánykötet a válságkezelés témaköréből („titkos” jelzéssel a ZMNE Szolgálati Könyvtárában) NATO anyagok Általános válságkezelési kézikönyv (NATO/NACC/PfP nyílt anyag) Ezt a kézikönyvet békepartnerségi mozgalomban (PfP) résztvevő partnerországok részére adták ki, azzal a céllal, hogy a válságkezeléshez segítse elő az együttműködést, illetve a válságkezelés demokratikus ellenőrzéséhez és a tervezéshez. Tisztázza a válságkezeléshez kapcsolódó fogalmakat, az intenzitás kérdéseit részletezi. Szakdolgozatok Szerencsi Zsolt 16 délszláv válság előzményeit, és a Határőrség tevékenységét vizsgálta majd a biztonság, biztonságpolitikai alapelvek kidolgozásának folyamatát rögzítette. Horpácsi Ferenc 17 A magyar Honvédség és a Magyar Köztársaság Rendőrségének együttműködési kérdéseit hat fő időszakra osztotta. Pados Ferenc: szakdolgozata 18 a katonai válságok kezelését, az információ gyűjtését, a NATO feldolgozás rendszerét ismertette. 16

SZERENCSI ZSOLT: A délszláv válság magyar válságkezelői tervezése Magyarország területén, különös tekintettel a déli határszakaszon, valamint a magyar biztonságpolitikai gondolkodás változásai a válság időszakában. (1990– 95) (Szakdolgozat, 1994.) 41. p. (131/378számon a ZMNE Könyvtárában) 17 HORPÁCSI FERENC: A Honvédség és a Magyar Köztársaság Rendőrségének együttműködése Szakdolgozat, 1995.) (143/378 számon a ZMNE Könyvtárában) 18 PADOS FERENC: Az információgyűjtés feldolgozása, értelmezésének rendje a katonai felső vezetők tájékoztatása a katonai jellegű válságok kezelésekor 1998. 55. p. (857/1124)

11

Barabás Sándor: írása19 az alapfogalmakat, a haderő szerepét vizsgálta az érvényes törvényi szabályozás tükrében. Bodrogi László: szakdolgozata 20 a válságkezelés időszakának és a Tábori Hadsereg első védelmi hadműveletének műszaki feladatait taglalta. A válságkezelés, konfliktus-megelőzés irodalma tehát nagyon széles területeket ölel át, mégis azt állapíthatjuk meg, hogy a téma egészével, belső törvényszerűségeivel és hatásmechanizmusaival eddig átfogó módon nem foglalkoztak. A NATO szövetség keretein belül számos ajánlást és dokumentumot kapunk, mégis –ezek figyelembevételével és illesztve- szükség van egy önállóan kidolgozott válságkezeléssel kapcsolatos stratégiai léptékű alapdokumentumra. Sajátos helyzetünk okán – szomszédaink nem tagjai a szövetségi rendszernek- önállóan kell megalkotnunk a nemzeti válságkezelési stratégiánkat. Ezt támasztja alá a déli szomszédainknál lezajlott háború is, amely rámutatott hiányosságainkra, amelyek gondolkodásmódunk, szervezeti anomáliák és gyakorlati tapasztalatok vetületében kerültek felszínre. A térségünk biztonságpolitikai közege megkívánja, hogy elősegítsük a stabilizációs folyamatokat, amelynek elsődleges záloga az új európai biztonsági rendszer létrehozása. Ennek megteremtése a már meglévő biztonságot erősítő rendszerekre, szervezetekre, a meglévő bizalom- és bizalomerősítő intézkedésekre, mechanizmusokra épül. Csak ilyen módon, a közös erőfeszítések eredményének köszönhetően adhatunk választ a XXI. század lehetséges veszélyeire, amelyek az új típusú kockázatokban, kihívásokban és fenyegetésekben nyilvánulnak meg. A megváltozott biztonságpolitikai környezetben -a geopolitikai és geostratégiai kihatásokkal együtt- jelentkező új típusú válságok gyorsan törtek a felszínre, heves lefolyásúak voltak és elhúzódó időtartam jellemezte őket. Emiatt a megelőzés és válságkezelés módszereiben jelentős változtatásokat kellett eszközölni a hatékonyság megőrzése érdekében. A biztonság katonai dimenzióját érintő válságok kezeléséhez az új módszereket, eljárásokat nem csak szövetségi, hanem nemzeti keretek között is végre kellett hajtani. A korábbi egyértelmű katonai fenyegetés mellett a tagországoknak fel kell készülniük a migráció, a kábítószer, a nemzeti, vallási, etnikai, terrorista, informatikai, pénzügyi, és belbiztonsági problémákból adódó feladatok értelmezésére, feladattervek és végrehajtási eljárások kidolgozására. A NATO 1999-es új Stratégiai Koncepciója a tagállamok területének megvédésén túl -ezek az 5. cikkely hatálya alá tartozó hagyományos feladatok- a válságkezelést, konfliktus-megelőzést helyezte feladatainak középpontjába. A hadügyben végbemenő forradalom (Revolution of Military Affairs, RMA)21, az információs fölényre történő törekvés, a „ halott nélküli háború” elmélete megkövetelte az új típusú fegyveres erőkkel szemben a feladatok pontos tervezését, értelmezését és végrehajtását. 19

BARABÁS ISTVÁN: A Magyar Honvédség helye szerepe a lehetséges feladatai a válságkezelésben 1985. 48. p. (807/1076 számon a ZMNE Könyvtárában) 20 BODROGI LÁSZLÓ: A műszaki csapatok alkalmazása a válságkezelésben 1997. 46. p. (866/568 számon a ZMNE Könyvtárában) 21 A hadügyben végbemenő forradalom -szakértők szerinti- főbb állomásai: 1. a német fegyvernemek együttműködését a II. Világháborúban a lengyel- és nyugat-európai hadjárat időszakában 2. az angliai csata idején a brit légierő tevékenységét 3. a német tengeralattjárók tevékenységét 4. az amerikai nukleáris fegyverek megjelenését és alkalmazását 5. az Öböl-háborúban alkalmazott felderítő, elektronikai harci-technikai eszközök tömeges alkalmazását In: BARTLETT, HENRY-HOLMAN, PAUL-SOMES TIMOTHY: Einsatsplanung militärische Revolutionen und die Tyrannie der Technologie (Garmisch-Partenkirchen 2000.) p.1

12

Kutatómunkám során azt a hipotézist állítottam fel, hogy a bipoláris világ felbomlása után új típusú etnikai, vallási, nemzetiségi válságok kerültek előtérbe és a hidegháború időszakához képest hazánk biztonsági környezete jelentősen megváltozott, a katonai erő alkalmazási spektruma kiszélesedett, ezen belül a fegyveres jellegű válságok, kihívások és kockázatok eredményes kezeléséhez szükséges a megfelelő stratégia kialakítása. Az értekezés célkitűzései: 1. A biztonság katonai dimenziójának haditechnikai vetületeinek vizsgálata, amelyek az eszközökre, a fejlesztésekre és a rendszerbeállításukra vonatkoznak a hidegháború időszakában; 2. A biztonsági környezet jellemzőinek, azok változásának meghatározása; 3. A biztonsági kockázatok, kihívások és fenyegetések létrejöttére ható tényezők meghatározása és bekövetkezésük valószínűsítése globális és regionális szinten; 4. A lehetséges veszélyek -kockázatok, kihívások, fenyegetések- meghatározása és rendszerezése; 5. A válsággal, válságkezeléssel, konfliktus-megelőzéssel kapcsolatos főbb fogalmak értelmezése; 6. A fegyveres válságkezelés során alkalmazott katonai erő alkalmazási alapelveinek, tapasztalatainak és törvényszerűségeinek rendszerezése a hidegháború és az azt követő időszakban; 7. A válságkezelési stratégiák elméleti alapvetéseiből levonható következtetések és a nemzetközi tapasztalatok felhasználásával a nemzeti válságkezelési stratégia alapjainak felvázolása és a tartalmi elemek, összetevők kölcsönhatásainak folyamatszemléletű megjelenítése; 8. Ajánlásokat megfogalmazása -a válságkezelési konferenciák tapasztalatai alapján- a magyar válságkezelési rendszer hatékonyságának növelése érdekében. A kitűzött célok megvalósítása érdekében: Tanulmányoztam a válsággal, válságkezeléssel kapcsolatos hazai és nemzetközi szakirodalmat, megismertem a legújabb kutatási eredményeket. Konzultációt folytattam hazai és külföldi szakemberekkel, magyar és nemzetközi konferenciákon vettem részt. Kutatási eredményeimet, a konzultációkat követően tovább pontosítottam. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem elvégzése előtt a Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága Hadműveleti Osztályának tervező főtisztjeként több alkalommal vettem részt a témával kapcsolatos hadijáték, parancsnoki és törzsvezetési foglalkozás anyagának kidolgozásában, gyakorlatok levezetésében gépesített hadtest részére. A témával kapcsolatban egy hetes szemináriumon vettem részt Budapesten a George Marshall Központ vezetésével konfliktus megelőzés, válságkezelés témakörben. Vezérkari Tanfolyam (VK-9 tancsoport) osztályfőnök helyetteseként a tancsoporttal tanulmányoztam a válságkezelés szempontjából kiemelt minisztériumok szervezeti felépítését, a látogatások folyamán konzultáltam a Katonai Felderítő Hivatal, a Katonai Biztonsági Hivatal, a Külügyminisztérium, a Vezérkar munkatársaival. Külföldi tanulmányutakon tanulmányoztam a svájci hegyivadász hadtest, hadosztály, ezred zászlóalj gyakorlatait határ melletti konfliktusok esetén; a német Hamburgi Vezetési Akadémia vezérkari törzstiszti képzését biztonságpolitika, válságok témakörben. 9 hetes „A XXI. század vezetője” biztonságpolitikai tanfolyamon vettem részt GarmischPartenkirchenben a George C. Marshall Központban. Kutatási témámmal kapcsolatban

13

konzultáltam John Clarke alezredessel, a tanfolyam békeműveletek szemináriumának vezetőjével, Richard Cohen alezredessel, a NATO válságkezelési rendszere szeminárium vezetőjével, Nick Pratt ezredessel a tanfolyamvezető-helyettessel a vietnámi és afganisztáni válságok szakértőjével. Tapasztalatokat gyűjtöttem Olaf Skarpje alezredes úrtól a „Nordpool” többnemzetiségű dandár Boszniában állomásozó törzsfőnökétől, a békefenntartó műveletek megtervezése és új típusú feladatai témakörben. Gerhardt Ott őrnagy úrral a strassbourgi „Eurokorps” hadműveleti főtisztjével a többnemzetiségű műveletek megtervezése, a törzsek felkészítése és működése válságok esetén témában konzultáltam. Részeredményeimet pályázatokon, konferenciákon és publikációkkal tettem közzé. A téma kutatása kidolgozása során az általános kutatási módszerek közül az analízist, a szintézist, az indukciót, a dedukciót, a hadtudomány különleges módszerei közül a történeti módszert alkalmaztam. Az értekezést három fejezetre osztottam. Az első fejezetben: Áttekintést adtam a hidegháború katonai szembenállásáról, bemutattam a két szuperhatalom offenzív és defenzív időszakait a válságokkal és haditechnikai eszközökkel összefüggésben. Elemeztem a megváltozott biztonsági környezetet; globális, regionális szinten eredetük, jellegük szerint elemeztem a veszélyforrásokat és kihívásokat. Bemutattam Magyarország helyét, szerepét az új euro-atlanti biztonsági rendszerben. Elemeztem hazánk biztonságára ható térségeket. A második fejezetben: Tisztáztam és rendszereztem a konfliktusokhoz, konfliktus-megelőzéshez, válsághoz, válságkezeléshez kapcsolódó fogalmakat; hangsúlyosan kezeltem az új típusú fegyveres konfliktusok tapasztalataiból levonható következtetéseket. A válságok folyamat jellegéből adódóan elemeztem a válságok szakaszait, a szakaszokhoz kapcsolódó feladatokat válságkezelés kapcsán. Kidolgoztam és adaptáltam a válságkezelési stratégiák Bartlett-féle modellje alapján a válságok kezelésekor alkalmazható nemzeti válságkezelési stratégiát, nemzeti erőkkel végrehajtandó határmenti fegyveres konfliktus esetén. Bemutattam a nemzetközi szervezetek az Európai Biztonsági Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Európai Unió (EU), a Nyugat-Európai Unió (WEU) válságkezelési tapasztalatait, jövőbeni törekvéseiket a válságok megelőzése, kezelése kapcsán. Elemeztem a NATO fejlődését, új feladatait. Bemutattam és elemeztem a NATO válságkezelő szervezeteit, feladatait. Ajánlásokat fogalmaztam meg a magyar válságkezelő rendszer számára, főként a fegyveres típusú válságok kezelése esetére. A harmadik fejezetben: Történeti áttekintést adtam a haderők feladatairól, elemeztem és tapasztalatokat vontam le a hidegháború időszakának, és a közelmúlt néhány új típusú katonai jellegű válságából a haderők feladatait illetően.

14

Pontosítottam a haderők feladatait három szervezeti típus tapasztalatai alapján. Kiemelt figyelmet fordítottam a NATO új Stratégiai Koncepciójából következő konfliktus megelőző, válságkezelő és békeműveletek tapasztalatainak elemzésére. Ajánlásokat fogalmaztam meg a válságkezeléskor alkalmazható gyorsreagálású szervezetek feladatait illetően. Megfogalmaztam a fegyveres erők alkalmazásának alapelveit fegyveres típusú válságok kezelése során. A mellékletben a témához kapcsolódó anyagokat csatoltam, melyek a konfliktusokhoz, válságokhoz, válságkezeléshez kötődnek. Kiemelten kezeltem a mellékleteknél a NATO válságkezelési módszereit, eljárásait bemutató okmányokat, úgymint a készenléti fokozatok, a tervezési- döntési rendszert elősegítő támogató dokumentumokat. Összegyűjtöttem az 1900-a évtől kezdődően a technikai eszközök megjelenését, a haditechnikai eszközök rendszerbe állítását haderőnemenként és a biztonságot veszélyeztető háborúkat, konfliktusokat. Köszönetnyilvánítás: az értekezés elkészítéséhez, és a külföldi tanulmányutakon történő részvételért köszönetemet fejezem ki a Dr. Kőszegvári Tibor nyá. vezérőrnagy úrnak, a Doktori Iskola vezetőjének; Dr. Szternák György ezredes úrnak témavezetőmnek a szakmai irányító tevékenységéért; Dr. Nagy Miklós Mihály alezredes úrnak, az értekezéshez nyújtott szakmai kiegészítésekért és a nagyon alapos ellenőrzéséért, az első kutató szeminárium elkészítéséhez nyújtott szakmai segítségéért Dr. Lengyel Ferenc alezredes úrnak a Hadtörténelmi Tanszék tanszékvezető helyettesének „Az Öböl-háború” című kutató szemináriumhoz nyújtott szakmai iránymutatásáért. Perjési Zoltán őrnagy úrnak az értekezés alapos mindenre kiterjedő ellenőrzésében végzett munkájáért; Dr. Berkovics Gábor, Dr. Felházi Sándor és Dr. Hülvely Lajos alezredes uraknak a dolgozat előkészítésében végzett segítő munkájukért; Hetzmann Diána és Gergelics Natália úrhölgyeknek a Hadászati Tanszék demonstrátorainak, az értekezés technikai újításai, haditechnikai eszközök rendszerbe-állítási mellékletének összeállításához nyújtott segítségért; Horváth Zsuzsa úrhölgynek a BVKN-3 és Kovács Lídia úrhölgynek a BVK-2 osztály hallgatójának „A háború és konfliktusok a polgári folyóiratokban” bibliográfiai céduláik rendelkezésemre bocsátásáért; az Egyetem könyvtári dolgozóinak lelkiismeretes segítőkész munkájukért.

15

1. FEJEZET TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A HIDEGHÁBORÚ ÉVEIRŐL, AZ ÚJ TÍPUSÚ KIHÍVÁSOK ÉS KOCKÁZATOK „A nagyhatalmaknak azért kell megállapodniuk, hogy a világrendet szabályozzák, elkerüljék a konfliktusokat, ha nem is megszüntessék, de legalább leszűkítsék mozgásterét.” (Kissinger)

1.1. A szembenállás jellemzése Nagyon fontosnak tartom a hidegháború időszakának és az azt követő éveknek áttekintését, mert a jelenkor eseményeit, konfliktusait, válságait nem lehet önmagukban elemezni és kiemelni az összefüggésekből. Az áttekintést és elemzést két gondolatmenet mentén végzem el. Az egyik a technikai újítások és a haditechnikai eszközök rendszerbeállításának kérdésköre, a másik a nemzetközi kapcsolatok viszonyrendszerének vizsgálata az alkalmazott doktrínák és a kialakult válságok függvényében. E két terület egymással szorosan összefügg, mivel a különböző katonatechnikai fejlesztések és azok hadrendbe állítása, a katonai-, politikai-, diplomáciai kapcsolatokra is közvetve vagy közvetlenül hatást gyakoroltak. Eklatáns példa erre a különböző tömegpusztító-fegyverek, új típusú célbajuttató eszközök vagy az űrhadviselési program megjelenése. Megítélésem szerint még egy fontos szempont indokolja a válságok keletkezésével és kezelésével kapcsolatos történelmi áttekintést: természetesen minden egyes válságot adott és meghatározott történelmi, geostratégiai és biztonságpolitikai környezet jellemez -ezért kialakulásuk és kezelésük egyedi sajátosságokat hordoz-, de a tudományos vizsgálódás eszközei képesek olyan általános érvényű tendenciákat kimutatni és törvényszerűségeket felvázolni, amelyek mentén a jövőben előforduló válságok kezeléséhez és módszereihez a megoldást elősegítő iránymutatást kaphatunk. A két szuperhatalom szembenállásának időszakában nem jelentkeztek olyan élesen a konfliktusok, kihívások, de a hidegháború évei alatt jelentős számú konfliktus keletkezett. (Lásd 1. számú ábra) A konfliktusok mérete, intenzitása, az alkalmazott erők nagysága, területi kiterjedése alapján 1945 és 1976 között 71 ország területén 120 háborúban, fegyveres konfliktusban 84 ország vett részt, és az áldozatok száma meghaladta a 25 millió főt.!22

22

KENDE ISTVÁN: Napjaink 120 háborúja 1945-1976 p. 17.Vö.: HOLSTI, KALEI J.: Peace and War Armed Conflicts an international Ordner (1648–1989) p. 287./1945-1989 között összesen 273 fegyveres összeütközés és háború folyt le. Ezekből területi vita 52; nemzeti függetlenségi 52; vallási – etnikai 12; hatalmi összeütközés 30; ideológiai 30; regionális hatalmi összeütközés 5; állami – kormányzati felkelés 22; autonóm törekvésű 7; egyéb típusú 63. Az időszakban (1945 – 1989) a területi viták a konfliktusok 31%-át, a stratégiai területi viták 21%-át, a nemzet/államalkotási törekvések 52%-át, az ideológiai 42%-át, a gazdaságiak 21%-át a humanitárius jellegű konfliktusok 22%-át tették ki. (Megjegyzés egy konfliktus természetesen több szempont alapján is besorolásra került!) Lásd még: CSABAI GYÖRGY: A béke a konfliktus és a háború kérdései a XXI. század hajnalán p. 39. A konfliktusok száma: 1987 – 36; 1988 – 36; 1989 – 32; 1990 – 31; 1991 – 29; 1992 – 29; 1993 – 28; 1994 – 27 alkalommal.

16

Ha részletesen tanulmányozzuk a konfliktusok földrészenkénti megoszlását (Lásd 3. számú melléklet) azt állapíthatjuk meg, hogy az európai kontinens hosszú ideig elkerülte a nagyobb fegyveres összeütközéseket, a felhalmozott nagyszámú atom- és hagyományos fegyverektől függetlenül. Annak ellenére, hogy a két meghatározó katonai tömb- a Varsói Szerződés és a NATO- legmarkánsabb szembenállása itt választotta ketté a világot, viszonylagos nyugalmat és rendet is biztosított a vasfüggöny két oldalán. A hidegháború éveit alapvetően a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolata határozta meg a világháború befejezésétől kezdődően. A „sokat vesztő és nyerő” győztes a Szovjetunió, az Usszuri folyótól az Elbáig óriási szárazföldi birodalmat hozott létre. A „sokat nyerő győztes” az USA, kihasználva a kedvező gazdasági — politikai lehetőségeit, hegemón szerepét kiterjesztette Nyugat-Európára is.23 A világháború után a nemzetközi kapcsolatokban kialakuló rendet többen próbálták grafikusan ábrázolni, amelyen főként a kooperáció és konfrontáció „lázgörbéjével” határozták meg az eseményeket.24 Az ábrán (2. számú ábra) a kapcsolatok „lázgörbéje” mellé a főbb katonai- katonatechnikai eszközök rendszerbeállítását rendeltem, mivel a hidegháború évei alatt -megítélésem szerint- főként katonai téren próbáltak a nagyhatalmak előnyre szert tenni, így nagyobb biztonságra, elrettentésre törekedni. Katonai nyelven „offenzív”, és „defenzív” periódusokra lehetne tagolni a nagyhatalmak szempontjából megrajzolt kapcsolatrendszert. A 2. számú mellékletben 1900-tól kezdődően az új technikai újításokat, a haditechnikai eszközöket és a konfliktusok idejét ábrázoltam. 1945-től a technikai újítások mellé a két nagyhatalom új haditechnikai eszközeit és katonai doktrínáit rendeltem, amelyek ismeretében közvetve képet kaphatunk egy adott nagyhatalom konfliktus-kezeléssel kapcsolatos szemléletéről. A konfliktusokat, háborúkat földrészek szerint is csoportosítottam, a konfliktus típusa és az áldozatok számának feltüntetésével. (Lásd 3. számú melléklet) A katonai technológiában és a fegyveres erők alkalmazási elveiben végbemenő változások jellemzői a hidegháború éveiben: a hidegháború technológia rendszereit az jellemezte, hogy az űrhadviselési rendszerek még nem épültek ki, csak hadászati feladatokra alkalmasak; a csapásmérő komplexumok munkamozzanatai lineárisak, csak egymás után végrehajthatóak; az információs rendszerek még nem elterjedtek, analóg információ-átvitel; a haditechnikai eszközök hatótávolsága és találati pontossága alacsony. A hidegháború utáni időszak jellemzői: az űrhadviselési eszközöket már hadműveletiharcászati célokra is alkalmaznak (célok felderítése, navigáció, adattovábbítás, hírközlés, helyzetelemzés); a felderítő és csapásmérő komplexumok munkafolyamatai párhuzamos alkalmazást is lehetővé tesznek; széles körben elterjedt a széles sávú multimédiás, digitális adattovábbítás; nagyobb hatótávolságú, jelentősen megnövekedett veszteségokozó képesség, nagy találati pontossággal.25 A részletes elemzés a fegyverek, fegyverrendszerek területén (Lásd 4 . számú melléklet) arra is rámutat, hogy a diplomáciai és katonai színtér mellett a biztonság gazdasági dimenziója területén is óriási harcot folytattak a nagyhatalmak26. Haderőnemenként részletezve az egyes eszközök, 23

Lásd: FISCHER FERENC: A megosztott világ (1945-1989)(IKVA, Budapest 1992.) pp. 9 - 53 és SMITH, JOSEPH: A hidegháború (IKVA, Budapest, 1992.) pp. 7 – 25 KISSINGER, HENRY: Az amerikai külpolitika (Magvető, Könyvkiadó, Budapest é.n.); BRZEZINSKI, ZBIEGNIEW: A megosztottság alternatívája: Európa szerepének szélesebb koncepciójáért (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, é.n.) 24 Vö: FISCHER FERENC: A megosztott világ p.10. NAGY LÁSZLÓ: Az USA európai katonai jelenléte (SVKI, Zrínyi, 1995.) p. 90. GAZDAG FERENC (et al): Biztonságpolitika (SVKI, ELTE, 1998.) p.119. 25 VÁMOSI ZOLTÁN-VÁRHEGYI ISTVÁN: A jövő század hadseregének képe In.: Hadtudomány 1996/1. pp. 45-47. 26 BOGNÁR KÁROLY: A hidegháború ára, a fegyverkezés terhei a világban In.: Hadtudomány 2000/1. pp. 18–19.

17

fegyverrendszerek rendszerbe-állítási évét, láthatjuk az eltérő hadikultúrájú orosz és amerikai fél stratégiáját, amelyben nyomon követhető a clausewitzi kettős jelleg -a „kifárasztás” és a „megsemmisítés”- irányvonala. A hadikultúra megválasztását nemcsak történelmi hagyományok, az ezek alapján kialakult szemléletmód, hanem döntően a földrajzi helyzet befolyásolta. Míg az Egyesült Államokat a földrajzi fekvéséből következően elsősorban a kifárasztó közvetlen stratégia alkalmazása jellemezte, addig az orosz szárazföldi birodalom geostratégiai adottságaiból adódóan a megsemmisítő, úgynevezett direkt hadászatot részesítette előnyben. Erről írta Kovács Jenő: „..A jelenlegi amerikai hadászat geopolitikai okok miatt és gazdasági potenciálja következtében eleve közelebb áll az indirekt hatások hadászatának elméletéhez, bár ez a hadászat is tartalmazza az ellenség megsemmisítésének és területe birtokba vételének célját, amennyiben ez feltétlenül elkerülhetetlenné válik.”27 A Szovjetunióban a haderőnemek fejlesztését, -de általában a fejlesztéseket - nemcsak a történelmi hagyományok és a szükségletek határozták meg, de a politikai és ideológiai szempontok is meghatározóak voltak. A hatvanas-hetvenes évek erőteljes flottafejlesztési programját nemcsak a katonai szempontok, hanem főként a szocializmus mindem területén előretörést megvalósítani kívánó kommunista párt iránymutatása határozta meg. A fegyverkezés jellegét a haderőnemenkénti összehasonlítás szemlélteti a legjobban. Az amerikai fél eleinte a stratégiai koncepció értelmében – amely a korábbi szemléletmód alapjaira épülve fogalmazódott meg- a légi és tengeri erőit fejlesztette a leggyorsabban. Ebben az időszakban az orosz fél a szárazföldi fegyverrendszereket, majd később a rakétáit fejlesztette gyors ütemben. A haderőnemeken belül is megfigyelhetjük a különböző fegyvernemek előtérbe helyezését. Így a haditengerészeten belül a flottaépítési program, majd a tengeralattjárók fejlesztése is megvalósult. A hidegháborús szembenállás bármennyire is eltérő hadikultúrájú felek között folyt, mindkét részéről elrettentő erőként a nukleáris fegyverek játszottak fő szerepet. Ezen belül a vetélkedés elsősorban a légi szállítású bombákkal, a szárazföldi telepítésű, később a tengeralattjárón telepített rakétafegyverekkel, a közép-hatótávolságú rakétákkal, majd legvégül a légi és tengeri telepítésű cirkáló-rakétákkal jellemezhető. A hidegháború elemzéséből arra a következtetésre juthatunk, hogy a két szuperhatalom katonai nukleáris potenciáljának mennyisége értelmetlenné tette ezen fegyverek további felhalmozását, a biztonság közös érdekké vált. Az atomfegyver alkalmazhatatlanságát hamar belátták: „Nincs olyan reális hadászati cél, amely ilyen mérvű pusztítást kívánna… a bipoláris világ a szervezett szembenálláson, az atomfegyverek meglétén és alkalmazhatatlanságán nyugodott.”28 Tehát a nagyhatalmak közös célja (főként a kubai válság után) az lett, amit Kissinger fogalmazott meg: „A nagyhatalmak központi stratégiai dilemmája nem az volt, hogyan növeljék katonai erejüket, hanem hogyan is kerüljék el a rendelkezésre álló óriási arzenál bevetését.”29 „Ezen óriási dilemma már a stratégiában is „észjátékot” követelt meg, s a „lehetőségek művészetét” (a POLITIKÁT) összhangba kellett hozni a „kompromisszumok művészetével”, azaz a DIPLOMÁCIÁVAL.”30 A deklaráltan egyensúlyra törekvő két nagyhatalom versengése felvetette a valós erőegyensúly kérdésének vizsgálatát is. Az erőegyensúly azt is feltételezi, hogy nincs, aki a többiekre kényszerítheti akaratát, illetve a fegyverek reális egyensúlya áll fenn. Ez a rendszer ugyan védelmet nyújt, de ez sem tudta teljességgel kizárni a háborúkat, konfliktusokat, ám korlátozni tudta — nagyhatalmi státuszuknál fogva — kiterjedésüket. Ebben a hidegháborús rendszerben el kell fogadnunk a biztonság fogalmának meghatározásánál, hogy a biztonság: „a világrendszer viszonylagos elrendezettségi állapota, lehetővé teszi a nemzetek relatív stabilitását.”31 Az ilyenfajta „viszonylagos elrendezés” miatt Európa az elmúlt négy évtizedet nagyobb háborúk BOGNÁR KÁROLY: A hidegháború megszűnésének főbb okai és körülményei In.: Hadtudomány 2000/4. p. 23. KOVÁCS JENŐ: Hadászat és geopolitika (Tanulmány, Budapest, 1993.) pp. 1083–1084. 28 DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok, válságok, háborúk In.: Védelmi Tanulmányok 1997/3. p. 6. 29 KISSINGER HENRY: Diplomácia (Panem-McGraw-Hill-Grafo, 1996.) p. 601. 30 BÉKÉS REZSŐ: Kissinger és Brzezinski Zrínyi, Budapest, 1980. p. 45. 31 ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk p. 66. 27

18

nélkül élhette meg. Természetesen ez minden ország érzetében másként jelentkezett. Az alapvető biztonsági dilemma (security dilemma) az, hogy„adott ország hogyan érzékeli és éli át saját biztonságának feltételeit, miben látja saját veszélyeztetettségét..” 32. John Hertz és Buzan Barry ezt a kérdést úgy fogalmazta meg, hogy „az államok biztonsági törekvései automatikusan más államok biztonságát gyengítik, minden álam saját törekvéseit defenzívnek, másokét offenzívnek látja.”33. A biztonság egyetemessé válása feltételezi, hogy egyetlen ország sem akar agressziót elkövetni, tehát kölcsönös biztonságra törekszik szomszédaival. Koordinátarendszerben ábrázolva két ország (X és Y) kapcsolatát, egymásrahatásuk által megállapítható -katonai potenciáljuk figyelembe vételével- kölcsönös fenyegetettségük. (3. számú ábra) A partneri bizalom és együttműködés alapján elérhető, hogy az egymásra irányuló fenyegetést (a; b; ábrarészlet) együtt csökkentsék. Egyenlőnek tekinthető a két ország fenyegetettsége, ha Fx=Fy (c; ábrarészlet). A két ország kapcsolatán múlik, hogy a fenyegetés és a fenyegetettség mértéke mekkora lesz. Ha sikerül a kölcsönös bizalom alapján a csökkentéseket végrehajtani (Szy és Szx-szel, d; ábrarészlet), tovább nő a két állam biztonságérzete. Nyilvánvalóan a megállapodások tiszteletben tartásával, ellenőrzésével növelhető a relatív biztonságérzet.34 A vezető hatalmak fegyverzetkorlátozásai-, és csökkentési tárgyalásai is azt mutatták, hogy hosszú folyamat eredményeképpen jutottak el a biztonság olyan szintjére, amikor katonai erejüket alacsonyabb szinten állapíthatták meg. A hidegháború éveit nem csak a két hatalom küzdelme jellemezte, hanem ezek szerteágazó -gyakran áttételes- hatásai az összes földrészen nyomon követhetőek voltak. Európa nagy dilemmáját mindig is az „orosz közelség” és az amerikai távollét okozta. A világ nagyobb vezető hatalmai a nemzetközi kapcsolatok rendszerét is alakították. „Ismét öt hatalmat látok versengeni a világuralomért… Most az USA a Szovjetunió, Kína és valamivel kisebb mértékben Japán és Nyugat-Európa.”35. Kissinger megállapítása szerint a világ öt nagy politikai hatalmi pólusa, többszínűvé tette a két nagyhatalom szembenállását. Míg a Szovjetunió és az USA katonai téren, politikai- diplomáciai téren multipolaritás figyelhető meg, gazdasági téren Nyugat-Európa és Japán előretörése valósult meg. A kissingeri „ötszögelméletet” Brzezinski úgy fejlesztette tovább, hogy szerinte nincs öt egyenlő hatalom, ezért a „képlet” a következő:36 2 SZU

USA

½

+ y

+

z

KÍNA EURÓPA JAPÁN

Természetes érdeke az USA-nak ebben az összefüggésben, hogy Európa és Japán inkább őhozzá közeledjen. Ezért szerinte a világ két háromszög közül csoportosul, úgy mint az USA — Szovjetúnió — KÍNA „versengő” háromszög, és az USA — JAPÁN — EURÓPA háromszög, amely háromszögek csúcsa az USA. A nagyhatalmi szembenállásokból (ötszög, háromszögek) is az következett, hogy a szembenállás korszakában a versengés egyre inkább áthelyeződött a gazdaság, a világkereskedelem színpadára. A gazdaság meghatározó szerepét nem kell hangsúlyozni sem a haditechnikai fejlesztés, sem a katonai erő fejlesztésének területén. A 2. számú ábrán és a 4.számú mellékletekben jól nyomon követhető, a keleti blokk „elcsúszásos” gazdasági 32

ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk p. 67. ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk p. 109. 34 HUNTER, REINER K.: Über das Verhältnis von Offensiv und Deffensivfähigkeit In: FODRAN-POHLMAN: Europäischen Sicherheit nach dem Ende des WAPA. (Nomos Verlag, Baden-Baden, 1993.) pp. 285-314. 35 BÉKÉS REZSŐ: Kissinger és Brzezinski pp. 159 – 162 36 BÉKÉS REZSŐ: Kissinger és Brzezinski pp. 236 – 240. Vö. PATKÓ IMRE: Szuperhatalom és kis országok (Kossuth, Budapest, 1993) pp.17 – 23. 33

19

teljesítőképessége. Míg az 1950-60-as évekig terjedő időszakban lépéselőnyben vagy azonos időben rendszeresített eszközöket, ez a későbbiekben (1964-70) néhány éves lemaradást mutat. Az 1978-80-as évek fellendülése után 1981-től kezdődően — a gazdaság katasztrofális helyzete miatt — 5-7 éves „késésekkel” valósult meg.37 Az egyre nagyobb kiadásokat igénylő fegyverkezési versenyt, csak a valóságos gazdasági potenciállal rendelkező fél tudta kellő ütemben finanszírozni. A keleti blokk társadalmi berendezkedése és az ehhez kapcsolódó, ellentmondásokkal teli gazdasági rendszere -a hadigazdaságot is beleértve- nem tudta követni a nyugat által diktált mennyiségi és minőségi mutatókat.

1.2. A MEGVÁLTOZOTT BIZTONSÁGI KÖRNYEZET „A nagy háború valószínűsége csökkent, bár nem tűnt el véglegesen…ahogy a szuverén államok száma megnövekedett, a korlátozott háborúk gyakoribbak lettek, akárcsak a polgárháborúk.” (Vilko Harle) A világ a változások után38 Az 1989-91 utáni nemzetközi rendszer legfőbb jellemzője volt, hogy megszűnt a bipoláris világ. A Szovjetunió megszűnésével az egyik szuperhatalom eltűnt a porondról. Ez kihatással volt Közép- és Kelet-Európa blokkrendszerű államaira is. A térség ezzel a dezintegráció állapotába jutott. De ez a fajta instabilitás nem csak az európai régióban, hanem a világ számos pontján konfliktusokat gerjesztett, amelyek függetlenek voltak a nagyhatalmaktól. A konfliktusok jellemzője volt, hogy váratlanul jelentkeztek, heves lefolyásúak voltak, és magukban hordozták a további eszkalálódás esélyét.39 A kelet- és közép európai országok fejlődését . hátrányosan befolyásolta, hogy nem sikerült megoldani a modellváltást és az alábbi feladatokat: ♦ felszámolni a bel- és külföldi eladósodást,40 ♦ megállítani a termelés visszaesését,41 ♦ csökkenteni az inflációt, 37

Lásd még In.: A védelemgazdaság makrofolyamatai p.112.,133. A fenntartási és fejlesztési arányok alakulása (Magyarország és Németország között) 1989-1997 között Fenntartás Fejlesztés Magyarország Németország Magyarország Németország 1989 76% 67% 24% 33% 1991 88% 73% 12% 26% 1993 92,4% 77% 7,6% 23% 1997 n.a. 74% n.a. 26%

38

Lásd: VALKI LÁSZLÓ: Az EBESZ helye az „európai biztonsági architektúrában” (SVKI, Zrínyi, 1995.) pp. 85-122. 39 BRZEZINSKI, ZBIEGNEW: The Consequences of the End of the Cold War for International Security. p. 4. 40 SHEENAN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája In: Új Honvédségi Szemle 1997/5. pp. 14-15. Államadóság a GDP százalékában –1997: Magyarország 67%; Költségvetési hiány a GDP százalékában – 1997: Magyarország 3,7%; 41 BALOGH LÁSZLÓ-BENKES MIHÁLY : Az európai fejlődés politikai dimenziói (Maecenas, Budapest, 1997.) pp. 131-134. A gépipari termelés, kohászat 60%-al; az építőipar 45%-al; a könnyűipar 45%-al; az élelmiszeripar 22%-al esett vissza. Az állatállomány 1/3-al csökkent.

20

♦ elérni a külföldi tőke nagymértékű beáramlását, ♦ fejlett infrastruktúrát kiépíteni. Az elemzők többsége a kelet-európai országok közötti gazdasági és politikai együttműködés jelentős visszaesése mellett az etnikai típusú ellentétek felszínre törését tartották nagy veszélynek. A térség valamennyi országa jelentős etnikumkeveredést élt át, és a rendszerváltozások egyik jellemzője lett az önmeghatározás, a nemzeti eszmék hangsúlyozása, az önálló nemzetállam megteremtése. A délszláv és csecsen háború jól példázta a helyzetet. Néhol a szétválás békés úton tudott végbemenni (lásd Csehország és Szlovákia), de itt jól körvonalazható etnikai határok léteztek. A különböző népcsoportok, nemzetiségek, vallási csoportok sokszínűségét jól jellemzi a következő egyszerűsített példa belső arányainak áttekintése. Ha a világ egy százfős falu lenne, akkor abból: ♦ Hetvenen lennének nem fehér bőrűek ♦ Hetvenen nem tudnának olvasni ♦ Ötvenen szenvednének alultápláltságtól ♦ Csak egynek lenne felsőfokú végzettsége ♦ Hetvenen lennének nem keresztények ♦ Harminc keresztény lenne42 A rendszerváltozások után hosszú időnek kell eltelnie, míg a Nyugat igazán be tudja fogadni a „szegényeket”. A „szegények versengését” az jellemezte, hogy minél előbb elsősorban a kezdeti időszakban- egymás nélkül az Európai Unió és a NATO tagjai kívántak lenni. Jelentős nemzetiségi problémákkal küzdöttek és reményeiket nem erősítette a gyors integrálódás lehetősége. „Európa keleti határa nem ott fog húzódni, ahol Európa szegényei szeretnék meghúzni, hanem ott, ahová Európa gazdagjai és hatalmasai a diktatúra fala helyébe a gazdagság távoltartó falát húzzák.”43 A demokratizálódási folyamat okait Samuel Huntington a következőkben látta: elsősorban a kommunista rendszerek és katonai diktatúrák vesztették el támogatásukat, mert országaik gazdaságát katasztrofális helyzetbe sodorták. Ezt a folyamatot erősítette a harmadik világ nemzeteinek előretörése a világ nemzetközi politikai-diplomáciai színpadán, valamint a katolikus egyház elmozdulása a tradicionalizmustól a liberalizmus irányába. A demokratizálódási folyamatok közül ki kell emelni a Gorbacsov nevéhez fűződő nyitási folyamatokat, melyek a vezetési stílushoz, a szovjetrendszer gazdasági alulteljesítésének elismeréséhez, a belpolitikai reformokhoz, a túlzott centralizáció leépítéséhez, az új külpolitikai gondolkodásmódhoz, a valódi fegyverzetcsökkentésekhez kötődnek.44 A demokratizálódási folyamat azonban számtalan megoldatlan -gyakran egymást gerjesztőfeszültséget hordozott magában. A világ a jelentős változások ellenére rendezetlenné, anarchikus jellegűvé vált.45 Hiába következtek be a fegyverekkel és fegyveres erőkkel kapcsolatos jelentős csökkentések,46 a világ 42

SHEENEN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája p. 12. LENGYEL LÁSZLÓ: Mozgástér és kényszerpálya (Helikon, Budapest, 1997.) p. 20 44 GISCARD D’ ESTAING, VALERY– NAKASSONE, YASUHIRO – KISSINGER, HENRY: Ost- West Beziehungen (Europa Union Verlag, Bonn, 1989.) pp. 3-17. 45 KULCSÁR KÁLMÁN: A nemzetközi viszonyok a II. világháború után (MTA Politika Tudományi Intézet, 1997.) pp. 10-12., Lásd még: EBERWEIN WOLF – DIETER: Ewiger Friede oder Anarchie? (Suhrkamf Verlag, 1988.) pp. 139-166. MECHTERSHEINER ALFRED: Sieben Thesen für den Frieden (Suhrkamf Verlag, 1988.)pp. 115-117. 46 Lásd: SHEENEN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája p. 16. A NATO hadseregei 25-40%-al csökkentek. Az Európában állomásozó amerikai erők 66%-al csökkentek. A védelmi kiadásokat 22%-al, a szárazföldi erőket 35%-al , a repülőerőket 41% -al csökkentették 43

21

nem lett biztonságosabb. Sőt, több szakértő szerint a világ kevésbé biztonságos (unsicher), nyugtalanabb (unruhig), gyorsabban változóvá (schnell wechseln) vált.47 A hidegháború után a különböző típusú válságok bekövetkezésének a valószínűségében nagymérvű eltolódás következett be. Míg a szembenállás időszakában a hagyományos háborúk és a katonai szövetségek közötti összecsapás veszélye fenyegette a biztonságot, addig korunkban előtérbe kerültek a regionális destabilizációból, vallási- nemzeti ellentétekből, környezeti problémákból, és az erőforrásokért folyó küzdelemből fakadó konfliktusok. (Lásd 4. számú ábra) Ezek a tényezők indukálták a biztonság fogalmának új értelmezését. A katonai konfliktusokon belül az úgynevezett alacsony intenzitású, országok közötti fenyegetések felszínre kerülésének nőtt meg a valószínűsége. 48 Más értékelés szerint a legnagyobb valószínűsége az információs rendszerek elleni támadásokkal, a szervezett bűnözéssel, a terrorizmussal, és az illegális fegyver- és drog kereskedelemmel kapcsolatos kihívásoknak, kockázatoknak és fenyegetéseknek van. Amíg közepes bekövetkezési valószínűsége van a gazdasági és pénzügyi válságnak; etnikai, vallási feszültségnek; a proliferációnak és a környezetszennyezésnek, addig a legkevésbé valószínűsíthető a regionális háborúk, a világméretű fegyveres konfliktusok, a korlátozott atomháború, és a totális atomháború kitörésének a veszélye.49 Az új világrendet ( New World Order vagy Neue Welt Ordnung, NWO) a régi világrend (Old World Order OWO, Alte Welt Ordnung) még szálaival, intézményeivel, filozófiájával átszövi. Ez főként a nyugati országok stratégiai gondolkodásmódjában tükröződött a jugoszláv válság és az Európai Unió fejlesztése kapcsán.50 Kelet és Nyugat közeledésében megjelent a „gyengeséggel való fenyegetés”51, ellentétben a bipoláris világ erőhangsúlyos elveivel szemben. Ennek értelmében a Nyugat kénytelen a kelet-európai változások segítésére, hiszen egy-egy ország, rendszer összeomlása további kiadásokat jelenthet a Nyugat számára. Az Új Világrend Martin Night szerint a három „R” (Realist, reális; Revolutionist, forradalmi; és Rationalist, ésszerűség) elvein nyugszik.52

47

GUERTNER, GARRY: Internationale Beziehungen Előadás a George Marshall Központban GarmischPartenkirchenben 2000.06.07.én „ A XXI. század vezetője” biztonságpolitikai tanfolyamon 48 SCHILLING, WALTER: Stabilitat im Mittelmeerraum: Aufgabe europaischer Politik In.: Europaische Sicherheit 2000/11. pp. 17–19. MAGYAR ISTVÁN (Katonai Felderítő Hivatal): A Magyar Köztársaság biztonságpolitikai környezete Előadás a ZMNE doktoranduszai részére Budapesten, 1997. 10. 24.-én 49 FÜRSTENHOFFER, KARL: A kockázatok, kihívások, veszélyek előadás a Bólyai János Katonai Műszaki Főiskolán 1996-ban 50 ÁGH ATTILA Nemzetbiztonság és NATO csatlakozás, nemzeti katonai stratégia az Új Világrendben In.: Új Honvédségi Szemle 1998/2. p. 10. 51 ÁGH ATTILA: Nemzetbiztonság és NATO csatlakozás: nemzeti katonai stratégia az Új Világrendben. p. 15. Lásd még: LENGYEL LÁSZLÓ: Mozgástér és kényszerpálya p. 20. 52 KISS J. LÁSZLÓ: A nemzetközi rendszer modernizációja In: Külpolitika 1997/nyár p. 5.

22

1. 3. AZ ÚJ TÍPUSÚ BIZTONSÁGI KIHÍVÁSOK, KOCKÁZATOK ÉS FENYEGETÉSEK „Sikerült megölni a nagy sárkányt. Most azonban olyan őserdőben élünk, amelyben félelmetes sokaságú mérgeskígyó van.” (James Woolsey a CIA igazgatója) A biztonságpolitikai kihívások, kockázatok és fenyegetések „azok… a veszélyt és fenyegetést magukban hordozó helyzetek és állapotok, amelyek általában negatívan befolyásolják az adott országban az átfogó biztonságot, annak egyes összetevőit, s gyengítik a belső és külső stabilitást.”53 Ezeket osztályozhatjuk: származásuk szerint (lehetnek természeti, vagy mesterséges); méretük szerint (globális, kontinentális, regionális, szubregionális); jellegük szerint (a mesterségesen létrehozott kihívások: feszültség, válság, konfliktus, háború formában jelentkezhetnek); hatókörük szerint ( a mesterséges eredetűek külső- és belső típusúra oszthatók); irányultságuk szerint (politikai, gazdasági, emberi jogi, természeti környezeti, katonai).54 1. 3. 1. Globális kockázatok és kihívások A globális kihívások közé tartozik a Föld népességének növekedése. Jelenleg közel 6 milliárd ember él a Földön, de ez 2050-ig megkétszereződik.55 A legnagyobb gondot Európa népességének csökkenése, Afrika és Dél-Ázsia igen gyors demográfiai növekedése okozza. Ehhez a problémakörhöz -amely számos más biztonsági dimenzióra is hatással vantartozik az államok számának radikális növekedése is. Ebből következően a nemzetközi rend fenntartása érdekében egyre több résztvevővel kell megegyezni, figyelembe venni érdekeiket, értékeiket, törekvéseiket. Amíg az 1816-1830-as időszakban közel 22 ország, addig az 19141940-es időszakban 65, és az 1970-77-es időszakban 140 szuverén állam volt a nemzetközi porondon.56 A helyzetet jól jellemzi az alábbi idézet az 1930-as évből: „ A mi nemzedékünk legfőbb nehézsége abban rejlik, … hogy gazdaságunk és politikánk soha nincs összhangban egymással. Politikai síkon… továbbra is 60-70 szuverén nemzeti államra oszlik, de a nemzeti egységek mind kisebbek és számosabbak s nemzeti öntudatuk egyre elevenebb. A két ellentétes irányzat közötti feszültség… mindig is számos koccanáshoz, súrlódáshoz, összeütközéshez vezetett.”57 A feszültségek rendezésének az esélye szoros összefüggésben van a 53

Hadtudományi Lexikon (SZABÓ JÓZSEF) 8Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1992.) p. 42. Vö: KŐSZEGVÁRI TIBOR.: A Közép-Európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek (Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások, Budapest, 1993-1996.) p. 14. 54 FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők In: Biztonságpolitika pp. 72-73. 55 KŐSZEGVÁRI TIBOR: A Közép-Európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek p. 31. Vö: KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén (Napvilág, Budapest, 1997.) p. 30. A Föld lakossága 2025-ben eléri a kb. 8,5 milliárd főt. A nők termékenysége Nigéria – Nyugat-Európa viszonylatában 7(!!): 1. SHEENEN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája p. 11. A világ népesedési robbanása 1900-ban 1,62 milliárd, 1990-ben 5,28 milliárd, 2050-ben 9,83 milliárd fő lesz. A fejlett országokban 26 születés, a fejlődő országokban 240(!) születés történik percenként. 56 FORDROM, ERHARD – POHLMAN, HARTMUT: Europäische Sicherheit nach dem Ende des Warschauer Pakt p. 155. 57 KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén p. 305.

23

demokratizálódási folyamattal. Ha ez a folyamat kezdeti stádiumban van, illetve kiteljesedését a környezeti folyamatok hátráltatják, akkor jelentősen csökkenhet a békés rendezés lehetősége. Az államok nagy száma ellenére 1980-ban az országok 29,5%-a, 1986-ban 32,6%-a volt gyakorlatilag is demokratikus berendezkedésű.58 A szuverén államok nemzeti létérdekei, érdekei, értékei különböző területekre terjedhetnek ki. A tapasztalatok szerint a nem demokratikus berendezkedésű államok jóval nagyobb hajlandóságot mutatnak a konfliktusokban való részvételre, vagy a fegyveres erő alkalmazására. (Lásd 6.számú melléklet „ A nemzetközi rendszer szereplőinek száma és a demokratizálódás foka”) A Föld erőforrásai csak meghatározott ideig biztosítják az emberiség szükségleteit, emiatt szükséges számba venni a Föld erőforrásait. Különös tekintettel a világ élelmiszer és energia tartalékaira, s ezzel összefüggésben megvizsgálni a várható környezetszennyezés mértékét. (Lásd 7. számú mellékletben , „A Meadows jelentést”) A kutatók az első főbb ütközőpontként említik a szűkülő életteret. Míg a Föld lakosságából Krisztus előtt 7000-ben 15 km2 állt egy személy rendelkezésére, addig ez a terület ma 0,043 km2-re csökkent.59 A demográfiai robbanás miatt a növekvő lakosság élelmezése egyre nagyobb gondot jelent. A megművelhető földek 20%-a jó, 6%-a közepes, 34%-a gyenge termőképességgel rendelkezik, 40%-a terméketlen.60 Ennek következtében 700-800 millió ember alultáplált.61 Az élelmezési problémával szoros összefüggésben van az ivóvízkészlet feltárásának és elosztásának kérdésköre. Ez távolról sem elhanyagolható szempont, hiszen a Közel-Keleten egyik konfliktus forrásként van jelen. Igaz, hogy a Földön a legnagyobb mennyiségben található természetes anyag, de az emberi fogyasztásra alkalmas édesvízkészlet ennek töredéke, mintegy 2 %. A világ lakosságának közel negyede küzd ivóvíz-ellátási gondokkal.62 A levegőszennyezés olyan környezeti probléma, amit elsősorban az ipari országok (a világ országainak 20%-a) okoznak, de 59%-ban kihat a többi ország lakosságára is.63 A bioszféra egyensúlyának fenntartásával kapcsolatos fentebb említett összetevők mellett, jelentős kihatással vannak a demográfia robbanásnak köszönhető káros következmények. A megapoliszok létrejöttének tendenciája számtalan olyan, máig megoldatlan kérdést vet fel, amely hosszú távon katasztrófális következménnyel járhat. Óriási városok jönnek létre, mint például Mexikó, amely 2025-re az előrejelzések szerint 24,4 millió lakost érhet el.64 A világ a globalizációnak köszönhetően nagy „nyertesekre és vesztesekre” tagozódott. A leggazdagabb 1/5 része 150-szer annyi jövedelemmel rendelkezik, mint a legszegényebb 1/5 rész. A világ lakosságának 20%-a használja fel a meglévő élelmiszerek 60%-át, az energia 70%-át, a fémkészlet 75%-át, a fa 85%-át.65 A világ „jövedelmi piramisa” tetején az olajországok mellett, Svájc, Svédország, Dánia, Belgium, USA, Németország, Hollandia, az alján 58

FORDROM, ERHARD – POHLMAN, HARTMUT: Europäische Sicherheit nach dem Ende des Warschauer Pakt p. 156. 59 KŐSZEGVÁRI TIBOR: A Közép-Európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek p. 32. Vö: Weißbuch (Bundesministerium der Verteidigung, Bonn, 1994.) p. 33. „Naponta 45.000 hektár trópusi erdő tűnik el, 20.000 hektár földet rabol el a sivatag, évente 200.000 km2 válik sztyeppévé.” 60 MÜLLER, HARALD: Konflikt – eine Betrachtung In: Truppendienst 1993/1. p. 5. 61 FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők p. 80. Vö: Weißbuch p. 33. „Manapság közel 1 milliárd ember alultáplált, naponta 40.000 gyermek hal éhen.” PETER J. OPITZ: Weltprobleme (Isar Druck und Verlag, München, 1980.) pp. 82-85. 62 KŐSZEGVÁRI TIBOR: A Közép-Európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek p. 33. Vö: Weißbuch p. 33. „A világ lakosságának 40%-a vízellátási gondokkal küzd.” FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők p. 80. „Jelenleg 1,4 milliárd ember él egészséges tiszta ivóvíz nélkül.” 63 KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén pp. 103-113. 64 KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén p. 34. 65 MÜLLER, HARALD: Konflikt – eine Betrachtung p. 7.

24

India, Zaire, Burma, Vietnám, Afganisztán, Etiópia, Banglades található.66 Az általános szegénység a legtöbb fejlődő országban együtt jár a munkanélküliséggel, az éhínséggel és a járványokkal, amelyek gyakran egymással karöltve ördögi körfolyamatot alkotnak. Az önfenntartás alapjait biztosító energiahordozó készletek gyors kiapadásával az emberiségnek szembe kell néznie. A gázkészletek 69 évig, az olaj 79 évig, a barnakőszén 173 évig, a kőszén 102 évig áll az emberiség rendelkezésére. Ezek kifogyása után új energiahordozókra lesz szükség.67 A nukleáris energia rendszerbe állítása csillapította az energiahordozók kiaknázásának ütemét, de számtalan újabb, megoldatlan kérdést vetett fel. A világ atomreaktorainak száma folyamatosan növekszik (napjainkban kb. 440), s ebből közel 20-30 db Csernobil típusú, amelyeknél a fokozott lehet az emberi vagy technikai okból bekövetkező balesetek valószínűsége. Az egykori szovjet tag-köztársaságokhoz köthető az új proliferizációs veszély, amely a nukleáris (vagy hasadó) anyagok csempészetével vált ismertté. A szervezett bűnözés a dúsított uránt, plutóniumot NyugatEurópában próbálta meg értékesíteni. A terület biztonságát gyengítette, a szovjet utódállamokból kiáradó tudósok nagy száma is (kb. 30.000 fő). Az 1985-ös adatok szerint olyan mennyiségű nukleáris fegyverzet halmozódott fel, amellyel a Föld 67-szer elpusztítható. A nukleáris veszélyt növeli az a tény is, hogy régebbi ötről (USA, Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína) 3-4 szeresére nőtt az ilyen fegyverekkel rendelkező, vagy azok előállítására képes és törekvő országok száma.68 Az újonnan alakuló biztonsági rendszerben felszínre törtek a nemzeti és etnikai vallási ellentétek is. Ezek megjelenésének elsődleges oka a két világháborút követő békeszerződések anomáliáiból eredeztethető.69 Közvetlen folyományai a kisebbségek elnyomása, jogaik korlátozása, kultúrájuk, nyelvük háttérbeszorítása. Amíg a hidegháború alatt ezeket az ellentéteket a központi akarat és erő háttérben tarthatta,70 addig a blokkrendszer felbomlása után ezek az elfojtott törekvések elemi erővel próbáltak érvényesülni. A környező országok megalakuló új államai (öt), magukban hordozták a megkésett államisággal és instabilitással kapcsolatos mindazon ellentéteket, amelyek a demokratizálódási folyamatok kerékkötői lehettek. Ezek a történelmi léptékű változással együtt járó „gyermekbetegségek” nem megkerülhető jellemzői a korábban keleti orientáltságú országok átalakulási folyamatainak. Mindezek a szélsőséges, nacionalista csoportok térnyerésének kedveztek. A közép- és kelet-európai térségben az anyaország határain kívül élő etnikai, nemzetiségi csoportok száma közel 50 millió fő. Ebből 25 millió orosz, közel 3 millió magyar.71 Másrészt az új államok azonosságtudatuk, azaz létük meghatározását minden más folyamatnál előbbre valónak tartják. Ezen törekvéseiket olyan erősen kívánják érvényre juttatni, hogy adott esetben a társadalmi és gazdasági folyamatok is másodlagos szerepet játszanak. A délszláv háború jól érzékeltette az önmeghatározás -akár fegyverrel történő- érvényesítésének szándékát. ”Létük mindennapját kitöltötte a közösségért való egzisztenciális félelem, félni egymás nyelvétől, fajától, véleményétől”72 Harmadsorban a reménytelennek tűnő általános gazdasági elmaradottság és a gazdasági struktúra rugalmatlanságának köszönhető kilátástalanság tovább erősíti a nemzetiségi és etnikai feszültségeket. A többé- kevésbé homogén gazdasági erőforrás-eloszlás megbomlása, úgyszintén 66

FISCHER FERENC: A megosztott világ pp. 360-361. Vö.: OPITZ PETER J. : Weltprobleme p. 78. OPITZ, PETER J. : Weltprobleme pp. 124-126. 68 KŐSZEGVÁRI TIBOR: Hadviselés a XXI. században In: Hadtudomány 1999/1. p. 52. Lásd: VÁRKONYI TIBOR: Valami robbant Ázsiában In: Magyar Hírlap 1998.05.30. p. 6., FLATTERTI, TED: Current World Nuclear Asenals In.: http.//www.cdi.org. (2001.02.04.) pp.1–14. 69 KŐSZEGVÁRI TIBOR. : A Közép-Európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek p. 34. 70 Lásd: HOBSBAUN, ERICH J.: A nacionalizmus kétszáz éve (Maecenas, Budapest, 1997.) p. 211. „Az erőszak lefojtotta az etnikai feszültségeket. A szovjet csapatkivonások után felszámolták a központi irányító struktúrákat, a parancsuralmi rendszert, majd ezek után tört felszínre a lefojtott nacionalizmus.” 71 FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők p. 84. 72 BIBÓ ISTVÁN: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (Magvető, Budapest 1968.) p.220. 67

25

a nézeteltérések kiéleződéséhez vezetett. Különösen Jugoszlávia szétesése kapcsán volt nyomon követhető, hogy az eltérő fejlettségű tagköztársaságok egyenetlen fejlődésükkel tovább fokozták az etnikai, vallási, nemzetiségi problémákat.73 Az elmaradottak helyzetük miatt, a fejlettebbek a számukra igazságtalannak tűnő elosztási rendszer miatt érezték tarthatatlannak a szövetséget. Az etnikai konfliktusok súlyos veszélyeket hordozhatnak magukban, mivel a gyakran hosszú ideig felszín alatt lappangó feszültségek -adott politikai környezetben- elementáris erővel érvényesülhetnek és polgárháborúkat, etnikai terrorizmust, népirtást, a határok megkérdőjelezését eredményezhetik, amelyek következtében egész régiókat tehetnek hosszú időre instabillá.74 Az energia-hordozókban szegény országok gyakran jelentős behozatalra szorulnak. Ezeknek a folyamatos biztosítása az ország működtetésének szempontjából létkérdés egy adott állam számára. Ebből következően ezeknek a forrásoknak a megszűnése, vagy veszélyeztetése döntő jelentőségű és alapvető létérdekeket sért(het). Számtalan történelmi példa igazolja az energiahordozókkal kapcsolatos viszonyok megváltozásának -azok hiányának- milyen politikai, gazdasági és nem ritkán katonai kihatásai vannak. Ezen félelmeiket az 1973 és 1979 évi olajárrobbanások, az irak-iráni háború, az Öböl-háború erősítették fel. Ez messzemenően megmutatta a fejlett országok energiafüggőségét és sebezhetőségét.75 1. 3. 2. A veszélyek csoportosítása eredetük szerinti Mesterséges jellegűnek nevezzük azokat a veszélyeket, melyeket a társadalom, az emberiség szándékosan vagy gondatlanul idéz elő. Ilyenek a fegyveres konfliktus, a nemzetközi terrorizmus76, a kábítószer kereskedelem77, a fegyverkereskedelem78. 73

KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén p. 129. A nacionalizmus /Eszmék a politikában / Szerk.: BRETTER ZSOLT- DEÁK ÁGNES Tanulmány, Pécs 1995. pp. 9 – 39 „A nacionalizmus egyrészt, mint a nemzetek kialakulásának folyamata, másrészt, mint nemzeti érzés, harmadszor, mint a nemzeti status elérését vagy fenntartását politikai célként maga elé tűző mozgalom, negyedszer tágabb értelemben vett ideológia.” HOBSBAUN, ERICH J.: A nacionalizmus kétszáz éve p. 24; p. 221; p. 223; „Azok a csoportok…kisebbségek, melyek állandó konfliktusban élnek… gyakran maguk is elutasítóak mások közeledésével vagy toleráns viselkedésével szemben. …felismerik, hogy ellenségre van szükségük annak érdekében, hogy a tagok egysége hatékony legyen, s hogy a csoport tudatosítsa az egység mint létérdek szükségességét./George Simmel/ BALOGH ANDRÁS: A nemzeti kisebbségekkel összefüggő konfliktusok In: Külpolitika 1997/tavasz p. 3; 6; RÜHLE: J.- HÖPPNER Gefähr durch etnische Konflikte In.: Europaische Sicherheit 1997/1. pp. 18-22., 74 KARDOS GÁBOR: Megoldhatóak-e az etnikai konfliktusok? In.: Külpolitika 1995/tavasz p.61. 75 FISCHER FERENC: A megosztott világ pp. 84-96. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A Közép-Európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek pp. 113-128. Magyarország – „Az ország területén található primer energiahordozók az ország energiaigényének 50%-át adják. A nukleáris energiatermelést is figyelembe véve az ország függőségi mutatója 60%. Importunk 2000-ben elérheti a 72%-ot.” 76 NETANJAHU, BENJAMIN: Harc a terrorizmus ellen (Alexandria, Budapest, 1995.) p.20., 51.,145-164, „A terrorizmus a polgárokon gyakorolt szándékos, módszeres erőszak, amely az általa kiváltott félelmen keresztül politikai célokat kíván megvalósítani.” PRATT NICK: Terrorism Előadás a George Marshall Központban Garmisch-Partenkirchenben 2000.07.14.én „ A XXI. század vezetője” biztonságpolitikai tanfolyamon 1997ben végrehajtott terrorista akciók régiónként: Eurázsia: 27; Dél-Amerika: 11; Közel-Kelet: 480; ÉszakAmerika: 7; Nyugat-Európa: 17; Afrika: 28; Mindösszesen 914. 77 Lásd: FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők p. 74. 78 Lásd: NAGY LÁSZLÓ – SZENTESI GYÖRGY: Fegyverkezés leszerelés (ENSZ New-York, 1990.) p.159. A legnagyobb fegyverexportőrök: 1994 (millió USA dollár) 1995(millióUSA dollár) USA 15275 13300 Nagy-Britannia 4250 4800 Franciaország 3027 3800 Németország 1313 1400 Szovjetunió/Oroszország 1700 3000

26

A menekültáradat79 és az iszlám fundamentalizmus 80 is hasonlóan sok veszélyt hordoz magában. A kihívások elemzésénél, az elsődleges kiindulási szempont lehet a demográfiai robbanás figyelembe vétele, ami nagymértékben befolyásolja a természeti erőforrásokért vívott küzdelmet, az erőforrások kitermelését, felhasználását és jelentős kihatással van a környezetre. Ezek a kihívások teremtik meg az alapot a világ államainak eltérő fejlődéséhez, az egyenlőtlenségek kialakulásához. A gazdaságon belül előidézhetik a munkaerőpiac túlkínálatát, könnyen bekövetkezhet a tömeges munkanélküliség, ami a gazdaság teljesítményére többnyire negatív hatással lehet. Az egyenlőtlenségek miatt (főként a meglevő Észak-Dél ellentétből adódóan) könnyen megindulhat a migráció, a tömeges elvándorlás a világ fejletlenebb régióiból a fejlett ipari országokba. A kockázatokat áttekintve elsődleges jelentőségű a tömegpusztító fegyverek elterjedése (proliferáció). A világ fejletlenebb országai az atomtitok megszerzésétől, a nukleáris fegyver előállításától és rendszerbe állításától remélik országuk felemelkedését, ami általában összefüggésben van regionális hatalmi törekvéseikkel. A feléledő nacionalizmus, az erőszakos extrém vallási fanatizmus, az iszlám fundamentalizmus egész régiókra terjesztheti ki hatását és destabilizálhatja az országokat. Ezek a törekvések államon belül erősíthetik a nemzetközi bűnözést, a terrorizmust, a kábítószer-kereskedelmet, hozzájárulhatnak az országokon belüli vallási- területi-, törzsi-, etnikai konfliktusok felszínre kerüléséhez, esetleg határon túlra történő terjedéséhez. Ezek a fenyegetések hosszú távon az államok közötti érdek- és érték konfliktusok fegyveres megoldásába torkolhatnak.81 (Lásd az 5. számú ábrát.) 1. 3. 3. A veszélyek csoportosítása jellegük szerint Az új kihívásokat és kockázatokat különbözőféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik lehetőség az általuk kiváltott hatások jellegének vizsgálata és kategorizálása.82 A jövő kihívásainak fokozatos felismeréséhez, a fegyveres erők szervezetének és feladatainak kialakításához tanulmányoznunk kell a különböző biztonságpolitikai dokumentumokat, ezek közül is fő figyelmet fordítva az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonsági- és a katonai stratégiáira, a NATO Stratégiai Koncepciójára. 1997-ben fogadták el az amerikai nemzeti katonai stratégiát83, amely a következő veszélyeket fogalmazza meg: ♦ a regionális veszélyek; ♦ az aszimmetrikus kihívások84; 79

KŐSZEGVÁRI TIBOR: A Közép-Európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek pp. 55-72. SZABÓ A. FERENC: A migráció biztonságpolitikai jelentősége az EU bővítése tükrében In.: Hadtudomány 2000/4. pp. 27–37. 80 ROSTOVÁNYI ZSOLT: Az iszlám és a háború In.: Társadalom és Honvédelem 1997/2. pp. 97-110. „Az arab világ népességének 60%-a 25 évesnél, 50%-a 15 évesnél fiatalabb. Adósságállományuk 150 milliárd USA dollár.” „Jelentős fegyvervásárlók: A GDP százalékában (1997): Egyiptom 4,6%; Líbia 8,6%; Algéria 1,5% Marokkó 4,5%; Szudán 2,0%; Tunézia 3,2%.” 81 Vö: RÜHL, LOTHAR: Die Strategische Lage zum Jahreswechsel In.: Österreichische Militarische Zeitschrieft 2000/1. p. 15. 82 GERHARDT, BARANDAT: Risikoanalyse aus Deutscher Sicht (Hamburg, 1997.) pp. 19-36. A különböző típusú veszélyforrásokat katonai- (fegyveres konfliktusok, háborúk alacsony intenzitású konfliktusok) és nem katonai (népességnövekedés, etnikai feszültségek, terrorizmus, szervezett bűnözés, gazdasági konfliktusok, környezet rombolás, migráció, területi követelések, vallási fanatizmus radikalizmus, „informatikai háború”, nukleáris fegyverek elterjedése, drog-fegyver- ember csempészet, a hajóutak szabad használatának korlátozása, a nyersanyagforrásokhoz való hozzájutás megakadályozása) jellegűekre osztja 83 Nemzeti Katonai Stratégia USA Vezérkar, Budapest, 1997. pp. 3-33. 84 Az aszimetrikus kihívások olyan nem hagyományos, vagy nem költséges ártó szándékú akciók, vagy amelyek kivédésére nem készültek fel megfelelően. Ezek közül különösen veszélyesek a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek bevetése, vagy azokkal való fenyegetés és az információs hadviselés.

27

♦ a transznacionális (nemzetek feletti) fenyegetések85; ♦ az előre nem látható veszélyek86. A REGIONÁLIS veszélyek képezik a legvalószínűbb és legkomolyabb biztonsági kihívásokat. E téren a regionális vezető szerepre törekvő államok jelentik a fő veszélyforrást, amelyek hatalmi célokkal és e célok eléréséhez szükséges eszközökkel is rendelkeznek. Jelenleg Irán, Irak és Észak-Korea sorolható az ilyen államok közé. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK nemzeti katonai stratégiája határozza meg azokat a konfliktusokat és háborúkat, amelyek elhárítására vagy megvívására a fegyveres erőknek fel kell készülni. Az új katonai stratégia ezek közé sorolja a következő fő veszélyeket: ♦ a regionális instabilitás; ♦ a tömegpusztító fegyverek elterjedése; ♦ a kábítószer-kereskedelem és terrorizmus; ♦ a demokráciát és a reformokat fenyegető veszélyek a volt szovjet köztársaságokban, KeletEurópában, valamint más régiókban. A XXI. században várható kihívások és konfliktusok számbavételekor nem hagyható figyelmen kívül az, amit e téren a NATO vezető szervei megállapítottak. AZ ÉSZAK-ATLANTI SZÖVETSÉG ÁLLAM- ÉS KORMÁNYFŐI az 1999. április 23-24-i washingtoni csúcstalálkozón jóváhagyták a Szövetség új Stratégiai Koncepcióját87, amely részletezi azokat a kihívásokat és kockázatokat, amelyek a szövetség biztonságát a jövőben veszélyeztethetik. Ezek a következők: A Szövetség biztonságát katonai és nem katonai kockázatok befolyásolják, amelyek többirányúak és gyakran nehezen jelezhetőek előre. Ilyen kockázatok az instabilitás, valamint a regionális válságok lehetősége a Szövetség perifériáján, amelyek gyorsan alakulhatnak ki. Néhány ország komoly gazdasági, társadalmi és politikai nehézségekkel néz szembe. Etnikai és vallási rivalizálás, területi viták, nem megfelelő, vagy elbukott reform-erőfeszítések, az emberi jogok megsértése, államok felbomlása, helyi, sőt regionális konfliktusokhoz is vezethet. A Szövetség biztonsága szempontjából figyelembe kell venni a globális környezetet is. A Szövetség biztonsági érdekeire hatással lehetnek más, szélesebb körű kockázatok is, mint a terrorizmus, a szabotázs, a szervezett bűnözés és a kulcsfontosságú erőforrások elérhetősége. Nagy létszámú embercsoportok ellenőrzés nélküli mozgása, különösen fegyveres konfliktusok eredményeképpen, szintén problémákat jelenthet a Szövetség biztonságára és stabilitására nézve. A leírtak alapján megállapítható, hogy a NATO a következő konfliktusokkal és háborúkkal számol a XXI. században: ♦ instabilitás és bizonytalanság az euro-atlanti térségen belül és kívül; ♦ regionális válságok a NATO perifériáján; ♦ helyi, regionális, fegyveres konfliktusok; ♦ nagyméretű hagyományos háború; ♦ a Szövetségen kívüli nukleáris erők létéből, a tömegpusztító fegyverek és hordozóik elterjedéséből eredő konfliktusok. 85

A transznacionális (nemzetek feletti) fenyegetések áthatolnak a nemzeti határokon és veszélyeztetik az országok nemzeti érdekeit. Az olyan nem fegyveres konfliktusok, mint az extrémizmus, az etnikai viták, a vallási rivalizáció, a nemzetközi szervezett bűnözés, az illegális fegyver-, stratégai anyag- és kábítószerkereskedelem, a kalózkodás, a tömeges menekült áradat és a környezetszennyezés. 86 Az előre nem látható veszélyek közé azokat a fenyegetéseket sorolják, amelyek nem illeszthetők az előző csoportosításba. Ilyenek lehetnek: olyan új technológiák és haditechnikai eszközök megjelenése, amelyek csökkenthetik, vagy semlegesíthetik a saját katonai kapacitást, vagy kulcsfontosságú szövetségesek elvesztése és a baráti rendszerek váratlan felváltása ellenséges erők által. 87 A Szövetség Stratégiai Koncepciója. 1999. 04. 23-24. Washington D. C. In: NATO Tükör 1999. nyár 2. szám Dokumentáció pp. D7-D13.

28

(Lásd bővebben az 8. és 9. számú mellékletben „A NATO stratégiai koncepciói a biztonsági kihívásokról és kockázatokról”) A katonai veszély legáltalánosabban az agressziós szándékokban nyilvánulhat meg. Az agresszió célját tekintve irányulhat: területszerzésre (totális, regionális), destabilizálásra, etnikumok, nemzetiségek ellen.88 A totális területszerző agressziónak nevezhetjük, ha a célország teljes területének az elfoglalására, és az agressziót elkövető ország területéhez való csatolására irányul. Az agresszor célját katonai erővel, támadó tevékenységgel, a nemzetközi közösség beavatkozása előtt kívánja elérni. A regionális területszerző agresszió akkor valósul meg, ha -rendszerint történelmi okokra, vagy jogos önvédelemre hivatkozva- a célország egy meghatározott területének megszerzésére irányul. A támadó a területszerző törekvéseket általában a fegyveres erőinek csak meghatározott hányadával hajtja végre, amelyek növelését csak a számítottnál nagyobb mértékű katonai ellenállás teszi szükségessé. A destabilizációs agresszió olyan tevékenység, amely a célország politikai irányultságát kívánja befolyásolni és emellett az általános biztonságérzet csökkenésével és a félelemérzet növekedésével jár együtt. Célja, hogy olyan politikai, gazdasági, diplomáciai vagy egyéb más területen érvényesülő lépéseket kényszerítsen ki, amelyek az agresszor érdekeit szolgálják. Gyakran terrorista akciókkal, diverziós tevékenységekkel jár együtt, melyet a médiában rendszerint ideológiai alapokon nyugvó propagandakampány kísérhet. A kisebbség elleni (például magyar) erőteljes fellépés irányulhat az életkörülményeik nehezítésére és lehetőségeik beszűkítésére, amelyek közvetett módon elősegítik a migrációs törekvéseket. Szélsőséges esetben ezek nyílt etnikai tisztogatás formájában nyilvánulnak meg. A kisebbségekkel kapcsolatos nyílt vagy burkolt agresszió megkülönböztetése nem minden esetben egyértelmű, behatárolása képlékeny és meglehetősen nagy diplomáciai érzékenységet igényel. Gyakran azért nehéz az anyaország részéről az érdekérvényesítés megvalósítása, mivel a nem körültekintő politikai fellépést a befogadó nemzet a belügyekbe való beavatkozásnak tekintheti.89

1. 4. MAGYARORSZÁG HELYE, SZEREPE A BIZTONSÁGI ARCHITEKTÚRÁBAN, BIZTONSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ KÖRÜLMÉNYEK Meglepő módon, a churchilli „három kör”90 elmélete alkalmazható hazánk helyének, szerepének bemutatására a biztonsági architektúrában. Churchill úgy gondolta, hogy Nagy-Britannia három nagyobb földrajzi-, politikai-, és gazdasági egységbe tartozik. Ezek közül az első „kört” a brit nemzetközösség alkotja, amelyben Nagy-Britannia vezető szerepe domborodik ki, a második „kört” az Amerikához kapcsolódó politikai- és gazdasági-katonai szövetséggel lehetne felrajzolni. A harmadik „kör” az Európához fűződő politikai- és gazdasági kapcsolatokat szimbolizálná. Országunkat helyzetét négy kör átfedésével ábrázoltam. Az első úgynevezett „belső kör” Magyarország és szomszédai viszonyított elhelyezkedését jelöli. A második a keleti vagy „orosz kör” a harmadik a „Balkán kör”, negyedik pedig a „NATO kör”, amely a Nyugat88

KŐSZEGVÁRI TIBOR: A válságkezelés aktuális problémái In: Akadémiai Közlemények 1994/3. pp. 24-32. SZTERNÁK GYÖRGY: A válságkezelés, a fegyveres erők megváltozott feladatai (Jegyzet) (ZMKA, Budapest, 1994.) p. 25. Egy másfajta felosztás a katonai veszélyekről: A, Áttevődő veszélyeztetés (határsértő tevékenységek) B, Korlátozott célú (provokatív jellegű) agresszió C, Korlátozott célú (területszerző) agresszió. DEÁK JÁNOS: A nemzeti katonai stratégia néhány aktuális kérdéséről In.: Hadtudomány 2000/3. p. 12.: Polgári hatóságnak segítségnyújtás; regionális válság konfliktusa NATO perifériáján; harci cselekmények átcsapása Magyarország területére; idegen csapatok szándékos behatolása; regionális válság konfliktusa a NATO területén; idegen állam támadása Magyarország ellen; stratégiai szintű támadás a NATO ellen. 90 Lásd: DUNAI PÁL-GAZDAG FERENC: A Nyugat Európai Unió (SVKI, Budapest, 1994.) p.32. 89

29

Európai Unión és Ausztrián keresztül érinti az országot. A körökön belül lévő területek egyben meghatározott térségeket is jelentenek. Minden egyes térség sajátos geostratégiai, politikai, gazdasági és katonai viszonyrendszerrel jellemezhető, amelyek egyedi módon határozzák meg Magyarország biztonságát és ebből következve hazánk honvédelmét, katonapolitikai kapcsolatait, végső soron hadügyét. Nem elhanyagolható a térségek centrumából hazánk felé mutató direkciók vizsgálata, amelyek megmutatják az adott térségben meglévő és a biztonságunkra potenciálisan ható veszélyek irányultságát. 1. 4. 1. A „belsõ kör” (Magyarország és szomszédai) Szomszédaink értékelésekor fontos figyelembe venni jelenlegi helyzetüket és törekvéseiket. A szomszéd országok a nemzetközi szervezetekben Szervezet ENSZ

EBESZ

ET

EU

NACC

PfP

CFE

SZLOVÁKIA

X

X

X

-

X

X

X

UKRAJNA

X

X

-

-

X

X

X

ROMÁNIA

X

X

X

-

X

X

X

JUGOSZLÁV SZ.K.

X

1.

2.

-

-

-

X

HORVÁTORSZÁG

X

X

X

-

X

X

X

SZLOVÉNIA

X

X

X

-

X

X

-

AUSZTRIA

X

X

X

X

X

X

-

Ország

1. számú táblázat Magyarázat: 1.) Tagsága felfüggesztették2000.11.10-én állították helyre tagságát. ET: Európa Tanács, EU: Európai Unió, NACC: Euro-atlanti Partnerségi Tanács, PfP: Partnerség a Békéért CFE: Szerződés a Hagyományos Fegyveres Erőkről Európában

Környezetünkben semleges ország: Ausztria; tömbön kívüli: Jugoszláv Sz. K., Románia, Ukrajna, Szlovénia, Horvátország, Szlovákia; A későbbiekben NATO tagságra törekszik: Románia, Szlovénia, Szlovákia, (Ausztria) Következtetések, javaslatok ♦ Szomszédaink többsége jelenleg átmeneti helyzetben van a tömbön kívüliség (vagy semlegesség) és az Euro-atlanti integráció között ♦ Nincs NATO tagország a szomszédunkban, sziget vagyunk ♦ Jelentős, hogy környezetünkben nagyszámú magyarság él határainkon kívül91 91

Románia Szlovákia Jugoszlávia Ukrajna Horvátország Ausztria Szlovénia

Magyarok a szomszédos országokban: Hivatalos szám Részarány% 1,6 millió 4,9 567.000 10,6 341.000 3,3 155.000 0,3 26.000 0,5 10.000 0,1 8.500 0,4

Becsült szám 2 millió 600.000 400.000 200.000 40.000 16.000 10.000

30

♦ A magyar biztonságpolitikai célkitűzések megvalósításánál, szomszédainkkal való kapcsolataink alakításánál meghatározó szerepet kell betöltenie a valószínűleg második körben felvetendő NATO tagországokkal való kapcsolatépítésnek. ♦ Ausztria kapcsolódásunkat segítheti elő az Európai-unióhoz, Nyugat-Európához, valamint összeköttetést jelent földrajzilag ezzel a régióval. ♦ Szlovénia a déli kijárat és kapcsolat szerepét valósíthatja meg országunkkal, a NATO déli parancsnoksága felé ♦ Nagyon jelentős számú magyar kisebbség él Romániában, Szlovákiában, Jugoszláv Sz. Kban, az ezekkel az országokkal folytatandó párbeszédünkben ezt a tényezőt mindig figyelembe kell venni. ♦ Oroszországhoz, és ez által a keleti fő piacokhoz történő kapcsolódásunkat Ukrajna biztosítja. Központi elhelyezkedésünket ki kell használni a későbbi gazdaság-, kül- és védelmi politikánk alakításához. 1. 4. 2. A „keleti (orosz) kör” A keleti kör vizsgálata kapcsán elsődleges szempont alapján meg kell állapítanunk hazánk sajátos függését ezzel a térséggel. Magyarország energiaellátásának közel 60%-a ebből a térségből érkezik, tehát a vele való jó kapcsolat fenntartása elengedhetetlen. Oroszország a bipoláris világrend felbomlása után kivonult a közép- és kelet-európai térségből, de továbbra is nukleáris arzenáljával, hagyományos erőivel katonai világhatalom. Gazdaságilag óriási gondokkal küszködik, az európai visszaszorítást keleti irányban történő kapcsolatépítéssel (Kínával, Japánnal, Indiával) igyekszik ellensúlyozni. A NATO keleti bővítésére92 az orosz közvéleményben nem csak a szélsőségesek, hanem az orosz vezérkar is hisztérikusan reagál. „A nukleáris haderő kapcsán érdemes megjegyezni, hogy Moszkvában egyre többet felhánytorgatják, hogy egy kibővülő NATO esetén érvényüket vesztik a korábbi fegyverzetcsökkentési tárgyalások” 93 Egyrészt a stratégiai jelentőségű katonai és gazdasági központok kontroll alatt tartását — a háttérben pedig a gazdasági okként — az amerikai ipar piacszerzését látják. Katonai erőviszonyok alakulása területén Oroszország NATO vonatkozásában 1:4-es arány áll elő a bővítéssel. A fő problémát abban lehet még kifejezésre juttatni, hogy Oroszország atomfegyvereinek 60%-át a NATO hagyományos fegyverekkel már elérheti (F-16, TORNADO). Az új tagországok területéről a Groznij–Szaratov–Murmanszk vonalig terjed a NATO által elérhető területek nagysága. Ebben a helyzetben stratégiai partnerségre törekszik. Kínával, (a szovjet fegyverexport 60%-a irányul ide), és Indiával Az oroszok feltehetően, főként a balti államok, Ukrajna tekintetében lassítani igyekeznek a NATO bővítést. Az elemzésnél nem hagyható figyelmen kívül az, hogy Oroszország politikai és katonai vezetői hogyan látják és értékelik a nemzet biztonságát fenyegető veszélyeket, valamint milyen törekvéseik vannak. Az 1997. decemberében jóváhagyott OROSZ 94 BIZTONSÁGI KONCEPCIÓ részletesen foglalkozik az országot fenyegető veszélyekkel. Ebben főként a veszélyek kialakulásának alapvető okát a gazdaság válságos helyzetében látják. Oroszország számára a legreálisabb fenyegetést az államhatárai közelében jelenleg zajló, vagy (Forrás: Encyclopedia Britannica 1993) 92

Lásd: FRANKIN, ANATOLI: Rußlands mögliche Reaktionen auf die Osterweiterung der NATO In: Europaische Sicherheit 1997/2. pp. 35-37. 93 DARÓCZI LÁSZLÓ: Oroszország és a NATO In.: Magyar Szemle 1997/3. p.5. 94 TÖMÖSVÁRY ZSOLT-NAGY LÁSZLÓ: Oroszország a Harmadik Évezred küszöbén. Az Oroszországi Föderáció Nemzeti Biztonsági Koncepciója Budapest, 2000.) pp. 48-72.

31

potenciálisan lehetséges helyi háborúk és fegyveres konfliktusok jelentik. Úgy értékeli, hogy bővült a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatos fenyegetések spektruma, különösen a nukleáris vagy más tömegpusztító fegyverek alkalmazásával végrehajtott terrorista akciók veszélye. Megítélésük szerint a NATO keleti irányú bővítése Európa új kettéosztásának kockázatát hordozza magában. A védelmi szférában és a fegyveres erőknél jelentkező negatív finanszírozási, szociális, kiképzési, ellátási problémák is veszélyeztetik az orosz föderáció biztonságát. Az orosz föderáció biztonságát fenyegető veszélyek elemzése alapján a biztonsági koncepció rögzíti azt, hogy ezek a fenyegetések nem katonai irányultságúak, elsősorban belpolitikai jellegűek és különösen a gazdasági, a szociális, az ökológiai, az informatikai és a szellemi szférában hatnak Az orosz fegyveres erők 21. századi hadműveleti alkalmazásával kapcsolatos elvek és elképzelések a KATONAI DOKTRÍNÁBAN95 LÁTTAK NAPVILÁGOT. Az orosz fegyveres erők alkalmazásra kerülhetnek elsősorban az Oroszországi Föderációt, vagy annak szövetségeseit ért agresszió esetén. A doktrína meghatározza a fegyveres erők alkalmazásának célját, mind a nagyméretű (világ-) háború, mint a regionális és helyi háború, továbbá a fegyveres konfliktus esetére. Figyelmet érdemel az atomháborúval kapcsolatos kitétel, amely szerint az agresszorra döntő (atom-) csapást kell mérni akkor, ha nem sikerült a hagyományos fegyverekkel folyó háború eszkalálódását megakadályozni. Az okmány rögzíti a fegyveres erők alkalmazásának alapvető formáit. Ennek megfelelően a fegyveres erők a regionális és nagyméretű (világ-) háborúban harctevékenységeket, hadműveleti és hadászati műveleteket, helyi háborúban és fegyveres konfliktusban hadműveleteket és harctevékenységeket, nemzetközi szerződés alapján békefenntartó műveleteket hajthatnak végre. Következtetések, Javaslatok: ♦ Hazánk energiahordozókban nagy mértékben importra szorul ebből a térségből; ♦ Oroszország célja lassítani a NATO bővítést, főként a második és további köröket; ♦ Politikájának célja, inkább semleges országok vagy tömbön kívüliek legyenek nyugati határain, mint NATO tagok; ♦ Várhatóan minden eszközzel igyekszik a NATO-ba ékelődő tengelyt (Szlovákia, Ausztria, Svájc) támogatni semlegességének vagy tömbön kívüliségének fenntartásában; ♦ Igazából Oroszország stratégiai érdekeit még nem érintette a NATO első bővítése; ♦ Várható további lépése a keleti kapcsolatok bővítése (Kína, Japán, India, Irak/?/); ♦ Hevesebb ellenállás várható tőle a balti államok, Ukrajna kérdésében; ♦ Új javaslatok várhatóak tőle a START-1 szerződés kapcsán, várhatóan a DUMA nem fogja ratifikálni; ♦ A gazdasági elmaradottság, éhínségek miatt főként ebből az irányból várható migráció, ha a gazdaságot nem sikerül stabilizálni. ♦ Oroszországgal történő kapcsolataink fejlesztésében kifejezésre kell jutnia, hogy a biztonság megvalósítását nem ellene, hanem vele képzeljük. ♦ Helyzetünket fel kell használni, hogy Ukrajnán keresztül megfelelő piacokat tudjunk fenntartani vagy újakat szerezni. 1. 4. 3. A „Balkán kör” A Balkán egyértelműen a leginstabilabb térség környezetünkben. Egyrészt a korábbi háború okozta sebek, a gazdasági elmaradottság, a közeli térség instabil békéje (Bosznia, Koszovó), a 95

Az Oroszországi Föderáció katonai doktrínájának tervezete In.: Új Honvédségi Szemle, 2000/5. füzet pp. 1835.

32

távoli térségének szociális elmaradottsága, gazdaságának gyengesége, nemzetiségi, vallási problémái (Albánia, Koszovó) teszi azzá. Európa „lágy alteste” kemény, hosszantartó háborúk színhelye volt. A térségre kényszerített daytoni-béke és a koszovói megállapodás még sok súlyos problémát hordoz magában. Ezek a következő kérdések köré csoportosulnak: ♦ Mikor stabilizálódik a térség? ♦ Mikor lesz tényleges béke? ♦ Mikor térhetnek vissza a menekültek? ♦ Képesek-e erő alkalmazása nélkül békében élni? ♦ Megoldhatóak-e a nemzetiségi, vallási, etnikai problémák? ♦ Mikor kezdődhet meg a gazdasági helyreállítás? Nyilván hosszú idő eredménye lesz a fenti kérdések megválaszolása. „A Balkán mindig is a sok nemzetiség konglomerátumát képezte, ezért is nevezték olyan puskaporos hordónak, amely lángba boríthatja a világot.” 96 Következtetések, Javaslatok: ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

A leginstabilabb térség; A legtöbb kockázat és kihívás közvetett és közvetlen módon innen érkezhet hazánkra; A népek megbékélése hosszú időt fog igénybe venni. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésével jó kapcsolatokat kell kialakítani a térség országaival. Minden biztonsági intézményrendszer és mechanizmus működtetésével egyenlő szinten csökkenteni kell a térség fegyveres erőit.

1. 4. 4. A „NATO kör” Magyarország számára a további fejlődés a kapcsolódás a fejlett nyugati társadalmakhoz mindenekelőtt Ausztrián keresztül a nyugat-európai országokhoz - majd a transz-atlanti dimenziót figyelembe véve- az Amerikai Egyesült Államokhoz és Kanadához valósul meg. A transzatlanti dimenzió azt jelenti: ♦ Az Amerikai Egyesült Államok a világ gazdasági, politikai, katonai nagyhatalma; ♦ Egyedül ő képes nukleáris fegyverzetével garanciát biztosítani az orosz tömegpusztító fegyverekkel szemben. Következtetések: ♦ Helyét tekintve az ország a NATO és Oroszország perifériáján és az instabil Balkán térség közelében fekszik; ♦ „Sajátos a helyzetünk, hiszen NATO tagként s egyben leendő Európai Unió tagként közel vagyunk a lehetséges válságövezetekhez, nem is szólva a valóságosakról „97; ♦ Hazánk helyzetét a keletről jövő energiaellátás, és nyugatról származó tőke határozza meg; ♦ Országunk egyedüli NATO tag a térségben, így meghatározó stabilizáló erő lehet ; ♦ A NATO számára bázist és átjárást jelenthetünk a Balkán irányába; ♦ Az ország elkötelezte magát a nyugat-európai szervezetekbe történő betagozódásra98.

96

OLSZANSZKI, TADEUSZ: A gyűlölet gyökerei In.: Magyar Szemle1993/3. p. 305. MARTONYI JÁNOS: Magyarország a stabilizáció és integráció hídfője p.8. 98 3 968 668 szavazatból 3 344 131 igen volt a NATO tagság javára. In.: Népszabadság 1997. 02. 21. p. 4. 97

33

KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK, JAVASLATOK ™ ™ ™ ™ ™ ™ ™ ™ ™

™

™

99

A hidegháború korszaka a viszonylagos erőegyensúlyon alapult, melyben főként a tömegpusztító fegyverek domináltak. A kölcsönös megsemmisülés lehetősége visszatartó hatású volt, a hidegháború „eredménye” volt Európára nézve a háború elkerülése. A nagyhatalmi erőpolitika ellenére a világ számos pontján alakult ki úgynevezett „helyi háború”, fegyveres konfliktus, összeütközés. A bipoláris világ felborulása után, az instabil térségekben új típusú kihívások, fenyegetések jelentek meg. A jelentkező konfliktusok váratlanul jelentkeztek, gyors lefolyásúak voltak, de alacsonyabb intenzitás jellemezte őket. A kelet- és közép-európai országok modellváltását nem sikerült rövid idő alatt megoldani gazdaságuk rossz állapota miatt. A konfliktusok többségét az etnikai, vallási, nemzetiségi összeütközések tették ki. A bipoláris világ erőpolitikájával szemben megjelent a „gyengeséggel való fenyegetőzés”. A hidegháború után Európában lezajlott társadalompolitikai változások, elsősorban a Varsói Szerződés felbomlása és a Szovjetunió széthullása, visszavonulása eredményeként jelentősen csökkent az atomfegyverek tömeges alkalmazásával folyó világháború kirobbanásának veszélye és csaknem teljesen megszűnt a nagy háború lehetősége; a NATO 1999. áprilisában közzétett új Stratégiai Koncepciója szerint a NATO tagállamokat és a szövetséges fegyvereket erőket fel kell készíteni: helyi és regionális válságok kezelésére, valamint fegyveres konfliktusokra, melyek elsősorban a NATO felelősségi körzetén kívüli (a nem 5. cikk szerinti) hadműveletek végrehajtását teszik szükségessé; továbbá hosszú távon fel kell készülni egy nagyméretű hagyományos agresszió elhárítására. Fontos, hogy a veszélyek közül az első helyre sorolták a regionális instabilitást, amely a hidegháború alatt, a biporális szembenállás során lefojtott etnikai, vallási, területi és gazdasági feszültségek felszabadulása után került felszínre. Az ország előrelépése és felemelkedése szempontjából az lenne a legkívánatosabb, hogy az egységesülő Európa, egy alkalmazkodó Oroszország és egy erős német gazdasági fellendülés egyidőben segítse kibontakozásunkat.99

ROSKIN, MICHAEL G. : The Energing Europe: Power Configuration for the Next Century pp. 43-52.

34

2. FEJEZET KONFLIKTUS-MEGELÕZÉS, VÁLSÁGKEZELÉS „A konfliktusok megkövetelik az egyoldalú katonai akciókkal szembeni alternatíva keresését. Az esetek többségében a békét és az államok érdekeit jobban szolgálja a konfliktusmenedzselés, tudatos stratégia révén. A stratégia alapvető feladata nemcsak az, hogy megnyerjük s irányítsuk a konfliktusokat, hanem főleg az, hogy megelőzzük, korlátozzuk, befejezzük őket. (L. Blomfield — A Leiss)

2. 1. KONFLIKTUSSAL, KONFLIKTUS-MEGELÕZÉSSEL, VÁLSÁGGAL, VÁLSÁGKEZELÉSSEL KAPCSOLATOS FOGALMAK A témával kapcsolatos fogalmakat, meghatározásokat és definíciókat az államközi kapcsolatok viszonyának formáin keresztül közelítem meg. A szakirodalom alapvetően az esetek többségében négy állapotot különböztet meg:100 békeállapot, válsághelyzet, fegyveres konfliktus és konfliktus kezelés utáni békeállapot (Béke-2). A békeállapot jellemzője, hogy a kapcsolatok az államok és/vagy az országcsoportok között a kölcsönös bizalmon és az egyetértésen alapulnak a közös érdekek és a valós értékek figyelembevételével. A válsághelyzet jellemzője, hogy a jó kapcsolat valamilyen vita, vagy érdek/érték összeütközés következtében megromlik, feszültség keletkezik a résztvevők között, akik valamilyen eszközzel (politikai, diplomáciai, gazdasági, katonai) megpróbálják a kialakult helyzetet befolyásolni. A katonai természetű veszélyeztetésről akkor beszélhetünk, ha a válsághelyzet megoldására tett politikai- diplomáciai- gazdasági és egyéb lépések nem járnak eredménnyel és a felek között a viszony tovább romlik, amely katonai természetű nyomásgyakorlás, erődemonstráció, provokációk, csapatösszevonások és határsértések formájában nyilvánul meg. A konfliktus utáni békeállapot jellemzője, hogy a konfliktuskezeléssel kapcsolatos tevékenységek elérik fő céljukat -azaz a békeállapot újbóli megteremtését-, de a konszolidálódott helyzet fenntartása és megerősítése érdekében általában olyan intézkedéseket léptetnek érvénybe, amelyek megakadályozzák az esetleges konfrontációkat. Ezen intézkedések arra irányulnak, hogy a feszültségszintet csökkentsék, de adott esetben az indokoltnál hosszabb alkalmazásuk a végleges békeállapot létrejöttét késleltethetik. Michael S. Lund feltételezése alapján, főként a diplomáciai, a politikai, a nemzetközi szervezetekés a katonai erő lépéseit tekintve egy konfliktus szakaszai diagrammszerűen ábrázolhatóak (Lásd 6. számú ábra). Az ábrával kapcsolatban az első fogalomkör, melyet megvizsgálok a biztonság és a biztonságpolitika. 100

Lásd: SZTERNÁK GYÖRGY: A válságok kialakulása és kezelésük lehetséges módja p. 26. Vö.: Más szakértők alkalmazzák még a: „Béke 1;” Válság. (háborús küszöb alatti tevékenységek), Háború, „Béke-2” állapotokat is, abból a megfontolásból, hogy a „Béke-2” egy másfajta állapotot jelent a kiinduló helyzethez képest. LUND MICHAEL S: Preventing Violent Conflikts United States Institute of Peace Press, Washington, 1996. pp. 39-43. Megkülönböztet: Béke-, instabil béke-,válság, fegyveres konfliktus háború időszakokat. WILKINSON, PHILIP: Sharpening the Weapons of Peace: Peace Support Operations and Complex Emergencies In: Peacekeeping and Conflict Resolution 2000/3 p.73.

35

2.1. 1. A biztonság és a biztonságpolitika A köztudatban meglévő fogalmak (biztonság, biztonságpolitika) sokrétűséget mutatnak, melyek a történelem folyamán tartalmi összetevőkben és így végső soron értelmezésükben sokat változtak. A biztonság jelentéstartalmának kibontásánál a „veszély hiányát” 101 vagy a „lehetséges veszélyektől való védettséget”102 fogalmazták meg. Az értelmezés megváltozásából következően ki kell térnünk a biztonság dimenzióinak bemutatására is. A biztonságot csak egységes egészként szabad értelmeznünk, ám a fogalmat alkotó dimenziók jelentősége adott történelmi környezetben jelentősen változhat. Egy-egy összetevő esetenként döntő jelentőségűvé válik más időszakban, pedig a folyamatok szempontjából kiegészítő szerepet kap. Hiba lenne azonban a háttérben lévő dimenziók jelentőségét alábecsülni, mivel egy folyamaton belül is a környezeti elemek megváltozása drasztikus változásokat eredményezhet. Így az európai békefolyamatoknak köszönhetően a térségben a biztonság katonai dimenziója háttérbe szorult, de konfliktus-kezelés során meghatározott időszakban feltétlen elsőbbséget élvez. A biztonság dimenziói: politikai, katonai, gazdasági, emberi, ökonómiai, pénzügyi, informatikai, humanitárius, belbiztonsági. Előfordulhat az ezekhez kapcsolódó, de különálló értelmezés is. A biztonságpolitika: „Az általános politika része, az ország törvényhozása által a biztonság szavatolására meghatározott célok és elvek, az állami végrehajtó intézmények és szervek részéről foganatosított rendszabályok tevékenysége s a lakosság cselekvő hozzájárulásának összessége. A biztonságpolitika a béke megőrzésére, az ország lakosságának, területének, az állam érdekeinek és nemzeti értékeinek mindennemű külső és belső veszélyekkel, fenyegetésekkel szembeni megóvására, védelmére, az egyéni és nemzeti boldogulás lehetőségeire, a progresszív fejlődés szavatolására, veszélyek és fenyegetések bekövetkezése esetén az eredményes védekezéshez…irányulnak.”103 Az alapvető fogalmak tisztázásán túl figyelembe kell vennünk Magyarország biztonságpolitikai kihívásainak vizsgálatánál az ország geopolitikai, geostratégiai, geohadászati és geográfiai tényezői mellett a külpolitikai, gazdaságpolitikai, védelmi politikai, nemzetbiztonsági tényezőket is. A biztonságpolitika vizsgálata mellett nagyon jelentős, hogy milyen intézményrendszeren keresztül valósul meg egy állam biztonságpolitikája. Ebbe a körbe tartozik a védelmi minisztérium, külügyminisztérium, államfő, parlament, a parlament bizottságai, a regionális és globális biztonsági szervezetek és az intézményekben megvalósuló együttműködés. (Lásd 10. számú melléklet „Hazánk veszélyhelyzeti tervezésének áttekintése, és a védelmi igazgatás rendszere”) 2.1.2. A létfontosságú (alapvetõ) értékek és érdekek A nemzeti érdek a nemzet javát, hasznát, szükségleteit körülhatároló alapvető fogalom. A nemzet fennmaradása, megszilárdulása, továbbfejlődése szempontjából alapvető jelentőségű feltételrendszer. Az állami szuverenitás létének döntően meghatározó összetevője. A honvédelemmel kapcsolatos nemzeti érdek, az államot fegyveres erőszakkal fenyegető veszélyek és kockázatok összefüggésében körvonalazható.

101

Hadtudományi Lexikon p. 144. Hadtudományi Lexikon p. 144. 103 Hadtudományi Lexikon p. 146 102

36

Egyes amerikai kutatók104 az általános fogalmat (érdek) a lehetséges kockázatok szerint differenciálják. Így megkülönböztethetjük: a létérdek, a különösen fontos érdek, a jelentős érdek, és az érdek kategóriáját. Létérdek (sorsdöntő nemzeti érdek): a nemzet megmaradáshoz, megszilárdulásához, fellendüléséhez fűződő olyan elengedhetetlen, a fennmaradást biztosító társadalmi szükségletek összessége, amely a nemzeti lét szempontjából döntő jelentőségű. Ezért érvényesítése és oltalmazása a nemzet részéről akár szélsőséges kockázatvállalással és a nemzeti erőforrások maximális és célorientált összpontosításával járhat együtt, amely adott esetben a totális fegyveres konfrontáció felvállalásában nyilvánul meg. Különösen fontos érdek (alapvető nemzeti érdek): olyan életbevágó, a nemzeti létet meghatározó társadalmi szükségletek összessége, amelynek érvényesítése és oltalmazása érdekében a nemzet nagy kockázatot vállal, de ennek mértéke a nemzeti lét szintje alatt marad. Jelentős érdek (fontos nemzeti érdek): olyan társadalmi szükségletek összessége, amelynek érvényesítésére és oltalmazására, a nemzet nagyobb erőfeszítéseket tesz, de jelentősebb kockázatokat nem vállal fel.(pl. az ország légterének, területének időleges átengedése idegen fegyveres erők átvonulása céljából). Érdek (egyszerű nemzeti érdek): olyan társadalmi szükségletek összessége, amely a nemzeti jólét emelésének irányába mutat, a hangsúly az érvényesítésre helyeződik, oltalmazása általában preventív és a fegyveres erők alkalmazása nélkül, közvetett módon történik. (pl. anyagi- technikai- pénzügyi, oktatási és segélynyújtás) Az érték: a magyar értelmező kéziszótár szerint: „valaminek az a tulajdonsága, amely a társadalom és az egyén számára való fontosságot fejezi ki.” A szakértők ide sorolják általában egy adott ország kultúráját, nyelvét, vagy olyan kulturális, művészeti örökséget, amelyhez az adott ország lakossága kötődik. Az értékek adott társadalmi környezetben maradandóbbak, mint az érdekek, mivel az érdekek a társadalom belső változási folyamatainak köszönhetően az értékek mentén artikulálódnak. Az értékek alapvetően csak az egész társadalmi berendezkedést befolyásoló, külső vagy belső drasztikus változások esetén fogalmazódnak újra. 2.1.3. A vita, a veszély, a kockázat a kihívás, és a fenyegetés A társadalmat érintő veszélyen általában a biztonság valamely dimenziójára negatívan ható jelenség bekövetkezésének potenciális lehetőségét értjük. A biztonságot érintő olyan körülmény, amely magában hordozza az össztársadalmi negatív hatások lehetőségét. A fenyegetés a veszély konkrét, cselekvési szándékot is megjelenítő formája, amelynek célja a célország magatartásának befolyásolása a saját érdek érvényesítésére.105 Főként akkor beszélhetünk fenyegetésről, ha bizonyos érdekütközések kikényszerített, vagy erőszakos úton történő megoldására van kilátás. A katonai fenyegetés megítélése esetén figyelembe kell vennünk, az állami- politikai akarat meglétét, és értékelnünk kell ezek katonai vonatkozásait a képesség területén. Tehát szándék és katonai képességelemzést kell készítenünk környezetünkről, elemezve azokat a lehetséges veszélyeket, amelyek hazánkra hatással lehetnek. A vita: olyan viszony, amikor az érintett felek eltérő érdekeiket ütköztetik (például tárgyalnak), lezárásának feltétele, hogy a résztvevők kompromisszumokkal megállapodást kössenek, oly módon, hogy 104

STUDENMAIER, W. O: Hadászati koncepciók In: Kovács Jenő: Állami szuverenitás, nemzeti érdek, hadászat (Tanulmány) (Budapest, 1996.) pp. 36-50. 105 Vö.: SIMON SÁNDOR.: Alapismeretek a katonai stratégia, katonai doktrínák, hadászat témaköréből (Jegyzet) (Budapest, 1997.) p.23. „A fenyegetés: valós vagy vélt fölényre hivatkozással, illetve valósfölényre támaszkodva, megtorlás vagy büntetés kilátásba helyezésével, vagy ennek veszélyére hivatkozással előnytelenül befolyásolni mást, vagy másokat.”

37

a saját érdekeiket megfelelő módon képviseljék.106 A kockázat általános fogalma: „Valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége”107. A biztonsági kockázatot az általános meghatározásból következően, a biztonsági dimenziók vonatkozásában értelmezhetjük. A kihívások: az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevőire ható olyan helyzetek és állapotok összessége a lehetséges veszélyek legalacsonyabb megnyilvánulási szintjén, amelyek eredői általában hátrányosan befolyásolják a belső és külső stabilitást és kihatással lehetnek egy adott régió hatalmi viszonyaira. A kockázatok: az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevőire ható olyan helyzetek és állapotok összessége a lehetséges veszélyek olyan megnyilvánulási szintjén, amikor a nemzeti érdekek sérülhetnek, ezáltal veszteségek keletkezhetnek. A fenyegetések: az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevőire ható olyan helyzetek és állapotok összessége a lehetséges veszélyek legmagasabb megnyilvánulási szintjén, amikor a nemzeti érdekek sérülhetnek és közvetve hatással lehetnek a nemzeti értékek megőrzésére. Az érdekek képviseletének módszerei és eszközei előnyben részesítik a kikényszerítést vagy az erőszakos úton történő megoldás lehetőségét. Amint az a fogalmi meghatározásokból kitűnik, a kihívásokat, kockázatokat és a fenyegetéseket a lehetséges veszélyek megnyilvánulási formáinak tekintem, amelyek általában hátrányosan befolyásolják a belső és külső stabilitást, és hatással lehetnek egy adott régió hatalmi viszonyaira Ezek a fogalmak egymásra épülve, egyre nagyobb feszültségi szint meglétét feltételezik. Jellegükből következően csak dinamikus folyamatokként értelmezhetők. Ezért a fogalmi meghatározások az elméleti értelmezés szempontjából fontosak, de a gyakorlatban gyakran egymást átfedve, összemosódva jelennek meg. A külső környezeti jellemzők (például a politikai- gazdasági viszonyok) függvényében képlékenyen változhatnak. Értékelésük és elemzésük nem ritkán csak egy újabb stabilizálódott erőtér kialakulása után visszamenőleg végezhető el. E hármas fogalomrendszer elemeinek viszonya sajátos dinamikát mutat a biztonság különböző dimenzióival összefüggésben. A kockázatok és a kihívások szintjén főként a környezeti és gazdasági elemeket érinti, amelyekhez a katonai elem katonatechnológiai vetületei is kapcsolódnak. A fenyegetés szintjén a politikai, diplomáciai és a katonai elemek kerülnek előtérbe. (Lásd 5. számú ábra.) 2.1.4. Az erõ és hatalom Az erő és hatalom a fegyveres küzdelem egyik érvényesítési eszköze. „A háború az erő alkalmazása egy másik fél akarata ellenében”108 (Morgenthau). Az ERŐ (FORCE, KRAFT) és a HATALOM (POWER, MACHT) kapcsolata abból ered, hogy minden politikai tevékenység, közvetve vagy közvetlenül valójában a hatalom gyakorlásának aktusa, amelynek formája, intenzitása az elérendő céltól, valamint az alkalmazó elszántságától függ. Az erő és hatalom érvényesítésének fokozatai: 1.fenyegetés 2.kényszerítés 3.büntetés 4.nyomásgyakorlás 5. katonai erő alkalmazása109

106

MATUS JÁNOS: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése In.: Új Honvédségi Szemle 1995/10. p.47. Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémia Kiadó, Budapest, 1992.) p.745 108 DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok válságok, háborúk In.: Védelmi Tanulmányok 1997/3. p.4. 109 DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok válságok, háborúk p.4. 107

38

Végső fázisának –a fegyveres erő alkalmazásának- a háború tekinthető. Két állam konfrontációja elején inkább a politikai-, diplomáciai- és gazdasági lépések, esetleges büntető szankciók alkalmazása valószínű, míg a végén „a konfliktus tetőpontján”-„összesűrűsödési helyén”110- a fegyveres küzdelem lesz a jellemző. (Lásd 7. számú ábra) Ezt az állapotot jól jellemzi az I. világháború kitörésének időszaka, amikor a diplomáciát „elsöpörték”, a vezérkarok jutottak meghatározó szerephez és a katonai lépések domináltak az államközi kapcsolatokban. 2.1.5. A békemûveletek és a diplomácia 111 Az Egyesült Nemzetek Szervezete112 megalakulásától kezdve a béke és a biztonság fenntartásának és megőrzésének kérdéseire összpontosított. A probléma kezelésére 1992. 01. 30.-án a Biztonsági Tanács Boutros Boutros Ghali főtitkárt bízta meg a kérdés vizsgálatával és a megoldási változatok kidolgozásával.113 Az ENSZ főtitkár által 1992-ben írt dokumentum alapján a békeműveletek fajtái a következők: A MEGELŐZŐ (PREVENTÍV) DIPLOMÁCIA olyan tevékenység, amelynek célja, hogy megakadályozza a felek közötti viták keletkezését és megakadályozza, hogy a meglévő viták konfliktusba csapjanak át, valamint korlátozza a konfliktus kiszélesedését. A megelőző diplomácia eszközei lehetnek: a partnerség, az együttműködés, a párbeszéd; a bizalomerősítő rendszabályok; a korai előrejelző rendszerek; a formális ténymegállapítások, amelyek a Biztonsági Tanács ülésein hangzanak el; az erődemonstráció és egyéb lehetőségek. A BÉKETEREMTÉS (PEACEMAKING) olyan tevékenység, melynek célja, hogy megakadályozza a felek közötti viták keletkezését, megakadályozza a meglévő válságok konfliktusba történő átcsapását, és korlátozza a konfliktus kiszélesedését. Eszközei lehetnek: a gazdasági és kereskedelmi blokád; a politikai, diplomáciai, gazdasági kapcsolatok megszakítása; katonai erődemonstráció és az ENSZ mandátum alapján létrehozott katonai erő alkalmazása. A BÉKEFENNTARTÁS (PEACEKEEPING): Az ENSZ közvetlen beavatkozása a helyszínen az érintett felek egyetértésével, rendes körülmények között az ENSZ katonai és/vagy rendőri gyakran polgári állományának felhasználásával. Olyan eljárásnak tekinthető, amely kiszélesíti a lehetőségeket a konfliktus megakadályozására és a béke megteremtésére. Békefenntartás eszközei lehetnek: megfigyelő erők kiküldése; a határsértések kivizsgálása; tűzszüneti határellenőrzés; választások-, békeegyezmények betartásának megfigyelése; a válságkezelés, konfliktus-megelőzés feltételeinek teljes körű megteremtése. A válságot, a konfliktust követő BÉKEÉPÍTÉS (PEACE BUILDING): olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy megkeressék és támogassák azokat a szervezeteket, amelyek a béke megszilárdítására, a békés rendezésre törekszenek, hogy elkerüljék a válság, konfliktus kiújulását. A békeépítés eszközei lehetnek: a szemben álló felek lefegyverzése, leszerelése; a közrend, közbiztonság helyreállítása; a menekültek visszatelepülésének elősegítése; olyan programok pénzügyi támogatása, amelyek a politikai, gazdasági, szociális helyzet rendezését segítik elő. Boutros-Boutros Ghali rendszerezését felhasználva a NATO a békeműveletek hat fajtáját különbözteti meg: konfliktus-megelőzés, béketeremtés, békefenntartás, humanitárius műveletek, békeérvényesítés és békeépítés. A doktrína szerint a békeműveletek kifejezés helyett célszerűbb a béketámogató hadműveletek megnevezést használni.114 A kifejezés használata egységesítési 110

ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk p. 114. Lásd: CSABAI GYÖRGY – NAGY LÁSZLÓ: A válságkezelés lehetősége napjainkban In: Hadtudomány 1993/3. pp. 3-14. 112 Az ENSZ Alapokmányát 51 tagállam írta alá 1945. 06. 26-án San Franciscóban, amely 1945. 10. 24-én lépett életbe. 113 BOUTROS BOUTROS GHALI: An Agenda for Peace (ENSZ Társaság, Budapest, 1992.) 114 FOSTER EDWARD: NATOs Milatiry in the Age of Crisis Managment Rusi Whitehall Paper Series, 1994. 111

39

törekvést mutat a szárazföldi- és a légierő doktrínáival, amelyek korábban kerültek elfogadásra és fogalom-rendszerük általánossá vált a tagállamok fegyveres erőiben. A béke érvényesítés, kikényszerítés (PEACE ENFORCEMENT): A felek akarata ellenére fegyveres erő alkalmazása a béke elérése céljából. A válság diplomácia (CRISIS MANAGEMENT): kifejezést azért említem itt, mert a válságok időszakában olyan helyzetre vonatkozik, amelyben a többi szereplő kiszámíthatatlansága, a róluk rendelkezésre álló információk korlátozott volta miatt a hosszú távú stratégiai tervezés nem képes kellően megalapozni egy intézkedést. A „crisis management” kifejezést először Robert Mc Namara az USA védelmi minisztere használta az 1962-es kubai válság kapcsán.115 2.1.6. A konfliktus, a válság és a válságkezelés A konfliktusok, válságok a bipoláris világrend felbomlása után kerültek előtérbe. Az új kihívások, kockázatok veszélyeztetik az egyén, a közösség és az államok biztonságát. A hazánk közelében elhelyezkedő Balkánon folyó háború is új feladatok végrehajtását, új eljárások kidolgozását és a katonai erő megváltozott feladatainak meghatározását tette szükségessé. A válságok hozzátartoztak az emberiség történetéhez, hosszabb rövidebb lappangási idő után a felszínre törtek, intézkedéseket követeltek, valamilyen irányban befolyásolták korukat. A válság néhány meghatározása: „A nemzetközi feszültség fokozódásától terhes, bonyolult és veszélyes helyzet, amelyben a döntéshozatal nyilvánvaló sürgősséggel folyik, és amely helyzet nagyobb méretű és szisztematikus rendbontásokat is magába foglal.”116 Az egyik legelfogadottabb átfogó megfogalmazás: „A válság átcsapási pont, egy államnak bármely más külső szereplővel való viszonyában a háború — béke kontinuum mentén…A válság mintegy a konfliktus tetőpontja, összesűrűsödése.”117 A 11. számú ábrán jól megfigyelhető ez az összegzés, legnagyobb valószínűséggel a válság tetőpontján következhet be az eltérő érdek-, és/vagy értékkülönbségek okán a katonai erő alkalmazása. A válságkezelés: „Minden olyan intézkedés, amely a válság esetén arra irányul, hogy egy fegyveres konfliktus kialakulását, kiterjesztését megakadályozzuk, anélkül, hogy alapvető nemzeti érdekeinkről lemondanánk. A válságkezelés eszköztára biztosítja a szükséges információk megszerzését, és a körültekintő előkészületek után a döntések meghozatalát. Ez utóbbiak célja a megfelelő politikai, diplomáciai, gazdasági és esetleg katonai lépések időbeni és összehangolt alkalmazása.”118 A válságkezelés a vezető számára mindenekelőtt azt jelenti, hogy rendkívüli körülmények között kell döntéseket hoznia, amelyek jelentős kihatással vannak a nemzeti- és nemzetközi biztonságra, a gazdasági jólétre, a környezetre, a lakosság élet és vagyonbiztonságára, a stabilitás és a rendszer fenntartására.119 A konfliktus „Összeütközés nagy közösségek között,

115

KŐSZEGVÁRI TIBOR: A válságkezelés aktuális problémái p. 218 GRAT PETER JAN: Kölcsönös bizalom alapján In: Új Honvédségi Szemle 1991/12. 23. 117 ÁGH ATTILA: Konfliktusok háborúk p. 114. Lásd még: DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok háborúk p. 14. „A válság, az államok államcsoportok között kiéleződő feszült viszony a fegyveres konfliktus szintje alatt. Főleg politikai, gazdasági, társadalmi és katonai előnyök megszerzéséért folyik. Az érdekellentétek fokozása céljából a válság tudatosan is előidézhető. 118 KŐSZEGVÁRI TIBOR: A válságkezelés aktuális problémái p. 217. „A válságkezelés politikai reagálások modulálása ingatag helyzetben; a saját érdek, érték képviselete érdekében.. Számos esetben jó politikai és diplomáciai lépések sorozata.” 119 PECHOUS ED: A válságok fajtái In: A George C. Marshall Központ kiadványa, Budapest, 1999. p. 2. 116

40

valós vagy manipulált érdekellentétből. A kapcsolatokra anulláló hatása van.”120 „Amikor egyik kormánynak nem tetszik, amit egy másik csinál”(Roger Fischer)121 . A konfliktusok legveszélyesebb formái a fegyveres konfliktusok, melyek „Egy vagy több állam közötti kiéleződött verseny elmérgesedett végső formája, a nyomásgyakorlás, érdekek fegyveres eszközökkel történő érvényesítése céljából.”122

2.2. A VÁLSÁGKEZELÉS ELMÉLETE, A VÁLSÁGOK JELLEMZÕI „…Nem lehet válság a jövő héten A határidőnaplóm már megtelt.” (Henry Kissinger) A kialakult válságok kezelésére a legkülönfélébb válságkezelési módozatok, eljárások alakultak ki.123 A válságok kezelése és a konfliktus-megelőzés mára a nemzetközi diplomáciai törekvések fő célpontja lett. A hidegháború után a konfliktus megelőzésre való törekvés egyre inkább politikai céllá vált, mind a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EU, WEU, EBESZ), mind a regionális- és nagyhatalmak részéről. Ezt a tevékenységet erősítette az ENSZ főtitkár elemzése, ajánlásai a béketeremtés kérdéséről. A preventív diplomácia nem csak Európában, hanem a világ más térségeiben is fontos tényezővé lépett elő.124 A preventív diplomácia iránti igény megerősödését három körülmény határozta meg: 1. A hidegháború utáni nemzetközi atmoszféra kedvezett az ilyen irányú erőfeszítéseknek. Növekedett az államok együttműködési készsége és a globalizációs folyamatoknak köszönhetően közös érdekké vált a válságok elkerülése. 2. A demokrácia, a piacgazdaság és a viták békés rendezésére való készség terjedése azonban gyakran ellenállásba ütközött.125 A katonai erő és az erőteljes szankciók alkalmazásának lehetősége továbbra is nélkülözhetetlen a diplomáciában. 120

DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok válságok, háborúk pp. 3. MATUS JÁNOS: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése p. 49. 122 A fegyveres konfliktusfajtákban többfélét megkülönböztetnek: In: ÁGH ATTILA: Konfliktusok háborúk p. 304. új konvencionális, - nem konvencionális, - destabilizációs, anomiás konfliktusok (A görög „anomosz” rendezetlen szóból). A katonai reagálás kialakításához először is a konfliktus alapjának megvizsgálása a célszerű megközelítés. Az érdeken alapuló konfliktusok: ezek a kereskedelem, a nyersanyagok és más érdekek feletti vitából alakulnak ki és gyakran – de nem mindig – megoldhatóak tárgyalással. Ilyen körülmények között az akció központjában a diplomáciai vagy a politikai szféra áll, az ezt megtámogató /ha szükséges teljesen nyílt /katonai tevékenységgel; Az értékeken alapuló konfliktus: Néha lelkiismereti alapú konfliktusok is nevezik, s területi, etnikai, vallási vagy kulturális ellentétekből alakul ki. Itt bár természetesen diplomáciai és a politikai próbálkozások megkísérlik megoldani a konfliktust, az okok esetleg olyan mélyek, hogy nem kibékíthetők és a felek közül egyik vagy másik a maga eszközeivel próbál véget vetni a konfliktusnak. In: FÜLÖP IMRE: A biztonságot fenyegető tényezők. p. 78. 123 Lásd: SZTERNÁK GYÖRGY: A válságkezelés, a fegyveres erők megváltozott feladatai Összeegyeztető (ACCOMODATIVE), Korlátozó (COERCIVE), Erőszakot alkalmazó (PHYSICAL), Megelőző (PREVENTIVE), Egyidejű vagy kombinált (PROACTIVE) 124 SZŐNYI ISTVÁN: A preventív diplomácia lehetőségei Előadás a Közgazdaságtudományi Egyetemen 1997.10. 26.-án Az Amerika Államok Szervezete 1991. júniusi 1080. számú határozata, az Afrikai Egységszervezet 1993. júniusi határozata olyan mechanizmust hozott létre, amelynek „elsődleges célja a konfliktusok előrejelzése és megelőzése”. 125 Lásd KISSINGER: HENRY: Diplomácia p. 816. „… Még a reformista Borisz Jelcin is orosz csapatokat állomásoztat a legtöbb volt köztársaság területén. Ezek a katonai erők több köztársaság polgárháborújában részt vettek. Oroszország külügyminisztere kifejtette: … az oroszoknak joguk van a békét fenntartani „közel külföldön”. 121

41

3. Szűkös anyagi, katonai, pénzügyi erőforrások állnak az országok rendelkezésére a válságok rendezésére. Ezért is tűnik a megelőzés költséghatékony megoldásnak126. Az átfogóan értelmezett biztonsági környezetben, az államokon belül vagy az államok között létrejöhetnek összeütközések. A konfliktus folyamatjellegét tekintve kezdeti, kibontakozási, tetőponti és befejező szakaszokat különböztethetünk meg. A válságkezelésben a kezdeti időszakhoz a megelőzés, a mérséklés, a kibontakozási időszakhoz a mérséklés, a válaszlépések megtervezése, előkészítése, a tetőponthoz és a befejező szakaszhoz a leépítés, a megoldás, a helyreállítás lépései kapcsolódnak.127 (Lásd 8. számú ábra) A szakértők megkülönböztetnek úgynevezett „alacsony intenzitású konfliktust” is. Ez alatt a hagyományos háború szintje alatti, a formális rend felborulásától a fegyveres erő alkalmazásáig terjedő tevékenységet értik, amely együtt járhat a különböző politikai, gazdasági, informatikai és katonai eszközök használatával államon belül vagy államok között.128 2. 2. 1. A kezdeti időszak jellemzõi Hosszabb vagy rövidebb lappangási időszak alatt alakulhat ki valamilyen vita a felek között, amelynek alapja rendszerint érdek vagy értékellentétekre vezethető vissza. Ezt az időszakot a nagyfokú bizonytalanság jellemzi. Az információigény lesz a legjelentősebb az érintett és a közvetve érintett felek számára. A következő fő kérdések fogalmazódhatnak meg:129 kik a lehetséges további résztvevők, mik a céljaik, milyen alapvető érdekeik vannak, milyen okok vezettek el a válság kialakulásához? A kérdések megválaszolása, a helyzetelemzésből levont következtetések, a további információgyűjtés elősegítheti a résztvevők további tevékenységét. Nyilvánvalóan nagyon fontos kérdés, hogy a szemben álló felek mekkora kockázatot hajlandóak vállalni érdekeik érvényesítése érdekében, azaz meddig hajlandóak elmenni a „húzd meg — ereszd meg”130 játékban, tehát van-e hajlandóságuk a fegyveres erő alkalmazására, vagy a szankciók bevezetése már visszavonulásra készteti őket. Végsősoron az első „kezdeti” szakasz, az információgyűjtés, az elemzés, a feldolgozás és a további tevékenységi változatok megtervezésének időszaka.131 A kezdeti időszak végén az információk alapos elemzése, a következtetések levonása után, különböző stratégiákat, (változatokat) dolgozhatnak ki a különböző politikai- gazdasági- diplomáciai- és az esetleges katonai lépések megtételére. A jó döntések előfeltétele a szükséges információ megszerzése, feldolgozása, továbbítása és elemzése. Az előzetes feldolgozás után egy megfelelően összeállított törzs (vagy válságstáb) a döntéshozó felé közvetíti az összegzett értékelést. A „törzs” elősegíti az információk feldolgozását, szűrését, összeállítja a döntéshozó számára a lehetséges cselekvési változatokat, valamint ajánlásokat, javaslatokat fogalmaz meg. Figyelembe kell venni, hogy a „törzs” csak a meglévő információk alapján kiindulva foglal álláspontot. Ha nem áll rendelkezésre megfelelő 126

SZEGEDI LAJOS: Békefenntartás Előadás a Manfred Wörner Alapítvány társaságban. 1997. 03. 12. „Az ENSZ 1996-ban 19.000 fővel, 3,2 milliárd USA dollár költséggel hajtott végre békefenntartó műveleteket a világban.” A békeműveletek száma 1948-2000.08.01. között 53, jelenleg is folyó 14 A résztvevő katonai és polgári személyek száma: 37 350 Kiadások: 1948-200. 07. 30: 20,7 milliárd USA dollár. In.: UNITED NATION PEACAKEEPENG OPERATIONS 2000.08.01. www.un.org p.1. 127 Vö.: Általános Válságkezelési Kézikönyv (NATO/NACC/PfP, Budapest, 1997.) p.10 128 CORR EDWIN-SLOAN STEPHAN: Low Intensity Conflict (San Francisco-Oxford, 1992.) p.7. 129 MATUS JÁNOS: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése p.50 130 KISSINGER HENRY: Diplomácia Bp.1997. p.116. 131 Az információ fontosságával foglalkozik még: KŐSZEGVÁRI TIBOR: Biztonság és információ (hír)szerzés In: Hadtudomány 1993/3. pp.15-18. JENTZSCH H. J.: Führungsysteme im Wandel von Sicherheitspolitik und Strategie pp. 127-132. és NAGY PÉTER: Nemzetbiztonság az információs korszakban In: Külpolitika 1998/nyár pp. 64-96.

42

mennyiségű és minőségű információ, akkor sérülhet a döntés-előkészítés objektivitása. Az ideális rendszerben a döntéshozónak a legközelebb kell tartózkodnia a válsághoz, ahhoz hogy megfelelő döntéseket hozzon. A folyamatban az első fő szakasz a tervezés időszaka, ami megfelelő előrelátást, tudatosságot, és analizáló képességet követel. Az előkészítés időszakában kell létrehozni a hatásköri kereteket, valamint meg kell teremteni a különböző döntés-előkészítő és döntést végrehajtó csoportok között a kapcsolatokat. A kormányzati struktúrát -ha szükséges- a mérséklés időszakában módosítani kell, hiszen a válságokat nem mindig lehet a békeállapotban működő intézkedésekkel kezelni. A kialakult helyzetről a lakosságot időben, a szükséges információval célszerű tájékoztatni. A megelőzés módszeréhez mindenképpen elengedhetetlen az előrelátás, hogy a potenciális válságokat a kezdeti jellemzők alapján felismerhessük, íly módon felkészülhessünk a várható feszültségekre és ennek alapján megtervezhessük a válaszlépéseket. A válaszlépések hatékonysága döntően függ a helyzetmegítéléstől, a kezdeti instabilitást gerjesztő hatásokkal szembeni ellenálló-képességtől és a rendszer rugalmasságától, amely képes időben és megfelelő módon, optimalizált hatékonysággal reagálni a kihívásokra. Ezeknek a tényezőknek a megléte és realizálása garantálja a megfelelő akcióterv változatok működőképességét. A megoldás időszakában is fontos szempont marad a közvélemény kellő tájékoztatása, amely a közfelfogás hangulati elemeit alakíthatja a válság minden időszakában. (Lásd 11. számú mellékletben „A döntéstámogató rendszert”) A válsághelyzetek elemzésénél elsődleges szempont, a válság minél árnyaltabb tipizálása. A Marshall központ szemináriuma megkülönböztetett „biztonsági jellegű”- és a „nem biztonsági jellegű” veszélyhelyzeteket.132 A biztonsági jellegűek például a terrorizmus, a túszejtés, a fegyveres konfliktus, a háború; a nem biztonsági jellegűek a katasztrófák (viharok, árvizek, földrengések) vagy a pénzügyi rendszer összeomlása. A biztonsági veszélyhelyzet jellemzője, hogy közvetlenül egy adott ország, régió lakosságának életét fenyegeti. A másik típusnál a veszélyhelyzet közvetve, áttételesen hat. Az eltérő típusú válságok különböző koordinációs eljárási módokat igényelnek a válságkezelő szervezetek részéről. Az adott válságkezelő szervezet további lépéseinek megtervezéséhez a válságkezelő műveletek elemein belül értelmezni kell az adott vezetési szint lehetőségeit. Erre azért van szükség, hogy egy adott vezetési funkciókkal felruházott szervezetnek módjában áll-e önállóan megvalósítani a válaszlépéseket, illetve tevékenységéhez magasabb szintű koordináció szükséges, amely átfogó képpel rendelkezik a teljes válságkezelési folyamatról. Általában a „nem biztonsági jellegű” veszélyhelyzetek az előre elkészített, jóváhagyott tervek alapján végrehajthatóak, tehát a kezelésben közvetlenül érintett szervezetek képesek a vezetési funkciók (például tervezés, szervezés, irányítás, ellenőrzés) teljes keresztmetszetű megvalósítására. A „biztonsági jellegű” veszélyhelyzetek kezeléséhez általában magasabb szintű jóváhagyás szükséges a már meglévő, vagy a válság megjelenése után elkészített tervekhez, majd azt követően kerülhet sor a végrehajtásra. A válság típusától függetlenül a válaszintézkedések és a politikai célkitűzések egyaránt lehetnek tervezettek és a kialakult helyzettől függőek (nem tervezett). Mindkét esetben a megvalósítás és érvényesítés során feszültségnövelő reakciókat generálhatunk, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a konfliktus- kezelés folyamatát.133

132 133

HEINKEL WADE: A válságtípusok A George C. Marshall Központ kiadványa, Budapest, 1999. p. I-3. Vö.: MORTENSEN SUNDT MAURITZ: Crisis and Disaster In.: Atlantic Press 1997/1. p.42

43

2. 2. 2.A válság kibontakozási időszaka Miután a veszélyek és lehetőségek körvonalazódtak és az ösztönzők, szankciók eszközrendszere nem volt elégséges a konfliktusmentes állapot visszaállítására, a válság- folyamat a kifejlődés szakaszába lép. A fennmaradt feszültségeknek köszönhetően további eszközök és módszerek kerülnek alkalmazásra. Ebben az időszakban nő a bizonytalanság, a túlérzékenység, s felszínre kerülhet a katonai- és politikai lépések egyeztetésének szükségessége. A bizonytalanságot fokozza a „biztonsági dilemma” erősödése, azaz minden másik fél által tett lépést „offenzívnek”, minden saját lépést „defenzívnek” érezhetünk. Ezt erősíti, hogy a felek közül az egyik mindig kezdeményezőként lép fel, így aktivitása szembetűnőbb. Általában a kezdeményező fél, -érdekeink érvényesítése érdekében- valamilyen téren nyomást gyakorol, míg a másik fél -szintén saját érdekeinek megfelelően- erre reagál. Ebben az időszakban a politika -, mint elsődleges „meghajtó fogaskerék”- dönti el, hogy az adott állam, melyik másik „fogaskerekével” (gazdasági- humanitárius- pénzügyi- diplomáciai- katonai) kapcsolódik a másik államéhoz. A katonai lépések helyes megválasztásánál mindig is érvényesülni fog a „huntingtoni paradoxon”. „A katonák felelősnek érzik magukat a biztonságért, tanácsadó szerepük helyes középúton tartása, és végrehajtási kötelezettségük ellenőrzése, az úgynevezett „civil-kontroll” érvényesítése mindig feszültségekkel járhat.”134 A feszültséget növelő tényezőket sok szempont alapján lehetne csoportosítani, néhányat megemlítek: ♦ bizonytalan helyzet, általános információéhség; ♦ váratlan fordulatok, a gyors döntés iránti igény; ♦ időhiány, (amikor a legszükségesebb, akkor áll a rendelkezésre a legkevesebb információ); ♦ az események megelőzik a szervezet reakcióját, az események eszkalációja; ♦ fontosabb érdekek forognak kockán, a mindennapi döntéshozási gyakorlat megzavarása. Az időtényező, („a harc az időért”) fontos jellemzője volt a BOSZNIA-HERCEGOVINÁBAN lezajlott háborúnak is. Az „agresszorok”, gyors sikereket próbáltak elérni, míg a „szenvedő” felek minél előbbi beavatkozásra ösztönözték a nemzetközi szervezeteket. Az idő mellett az időzítés is döntő momentuma lehet a konfliktus-kezelésnek, hiszen egy konfliktus úgynevezett görbéjét az események után könnyű elemezni. Visszamenőleg a beavatkozás optimális helyét és idejét (esetleg mértékét) viszonylag könnyű meghatározni, de a konfliktus –kezelés lényegéből fakadó időbeniség és előrelátás, az eszkalálódás megakadályozása érdekében azonnali cselekvéseket igényel. Így a folyamatok közbeni beavatkozások adott időben és helyen mindig kockázatokkal járnak, eredményességük pontos megítélése csak a válsághelyzet befejeződése után lehetséges. A kifejlődés szakaszában kap igazán szerepet az adott résztvevők és kívülállók hatalma, és befolyása. A konfliktus folyamán a felek folyamatosan élnek HATALMI helyzetükkel és BEFOLYÁSUKKAL.135 134

HUNTINGTON SAMUEL P.: A katona és az állam (Zrínyi-Atlanti, Budapest, 1994.) p. 76. A katona azért létezik, hogy szolgálja az államot. Ahhoz, hogy a legjobban szolgálja, úgy kell kialakítani, hogy az állami politika hatékony eszköze legyen. Jellemzője legyen a hűség, és engedelmesség.” 135 A hatalom sokfajta értelmezéséből néhányat megemlítek, melyek szerintem a konfliktusok alakításában is szerepet játszanak. „Komplex fogalom, „A”-nak hatalma van „B” felett.” a hatalomfelfogás a behaviorális nézet szerint: „…az egyének v. egyének csoportjának az a képessége, hogy a kívánt módon módosítsa más egyének vagy csoportok viselkedését.” /R. H. Tawney 1931./ Az instrumentális definíció: „A hatalom az erőszak alkalmazásának lehetősége” /R. Bierstedl 1950./ „A hatalom az erőszak, a korlátozás és a kényszer jelensége.” /M. Duverger 1959./ In: WEBER MAX: Gazdaság és társadalom (Közgazdasági Kiadó, Budapest 1970.) p. 15-48.

44

Mint már utaltam rá, a konfliktusban a felek kölcsönösen egymásra hatnak, tehát a nyomás ellenében bizonyos ellenállás is létrejön, ami konfliktushelyzet kiéleződéséhez vezet. A megalapozott, valós fenyegetés feltételezi a tényleges és érvényesítéshez szükséges potenciálok meglétét. Ezek közül a fenyegetettség legfelismerhetőbb összetevői: a gazdasági-, műszaki-, katonai, mint dinamikus elem; a népesség nagysága, mint statikus elem. A fenyegetés tehát a fenyegető felismerésével, az ellenség megjelölésével jár együtt, s ezáltal az ellenségkép kialakulásához vezet.136 A saját képpel, az érzékelt képpel és az ellenségkép kialakulásával foglalkozott Daniel Frei kutató, az 1980-84-es amerikai-szovjet kapcsolatokat vizsgálva. (Lásd 9. számú ábra, és a 12.számú mellékletben „A fenyegetés nagysága és a válság intenzitása”) Az ellenségkép és a másik ország saját képe közötti különbség kihatással van a kapcsolatokra. Ennek harmonizálása érdekében a felek részéről diplomáciai empátiára van szükség, amelyet elősegít a kölcsönös bizalom és a nyílt légkör. Ezek megléte lehetőséget biztosít az érdekek tisztázására a kölcsönös meggyőzésre és az előremutató kompromisszumok megkötésére. Ugyanis nagyon fontos kérdés a másik fél érdekeinek az adott helyzethez kötődő, megfelelő mélységű megismerése. Sok esetben ugyan véget ér a konfliktus, de az érdek- összeütközés nem múlik el.137 A kifejlődés szakaszának vizsgálata nem nélkülözheti a biztonság komplexitásának szemléletmódját, mivel ebben az időszakban hangsúlyozottabban érvényesülhet az egyes összetevők egymásrahatása.138 Külön figyelmet kell fordítani az úgynevezett „halmozott problémájú” országok helyzetének elemzésére a lehetséges konfliktusok vizsgálata kapcsán. Ha egy ország több problémával (szegénység, gazdasági elmaradottság, pénzügyi válság; árvíz, élelmiszerhiány, betegség; vallási fanatizmus, szegénység, diktatúra, gazdasági elmaradottság; etnikai, vallási, gazdasági, szociális gondok) küzd, konfliktusérzékenysége magasabb, mint egy stabilabb országé. 2. 2. 3. A válság tetőpontja A válság tetőpontja az, amikor a feszültségi szint eléri a kritikus mértéket és ennek következtében a folyamatok összesűrűsödnek. Mindez egy más dimenzióban, a fegyveres küzdelem –a háború- szintjén megy végbe. Természetesen nem minden válság jut el a fegyveres összeütközésig.139 A hidegháború időszaka alatt több lépcsőben, ezen belül fokozatonként tagolva értelmezték a válság-szinteket. Ezt nevezték „a háborús válság lépcsőzetes kiterjesztése” elméletének.140 A válság tetőpontjának elérése a nyílt konfrontáció felvállalását jelenti, amely a diplomáciai lehetőségek leszűkülését eredményezi. Az ösztönzők és szankciók alkalmazásának sikertelensége a katonai képességek aktivizálását eredményezi. Ez a folyamat

136

DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok válságok, háborúk p. 2. Az érdek, amelyet a konfliktus legfontosabb mozgatórugójának tartok: KISSINGER HENRY: Diplomácia p. 611, 710. „Egy jól működő nemzetközi rendszernek mindig hagynia kell elegendő teret az eltérő nemzeti érdekek számára.” „A célunk mindenekelőtt az érdekeink elősegítése hosszú távon, stabil külpolitika alkalmazásával. Minél nagyobb mértékben támaszkodik ez a politika a saját és mások érdekeinek reális felmérésére, annál hatékonyabb szerepet játszhatunk a világ ügyeiben. Nem azért veszünk részt a világ dolgaiban, mert kötelezettségeink vannak; azért vannak kötelezettségeink, mert részt veszünk bennük. Érdekeinknek kell kötelezettségeinket meghatározniuk, s nem pedig fordítva 138 Lásd: SZABÓ A. FERENC: A biztonság komplexitása In.: Hallgatói Közlemények 1994/6. pp. 20-33. 139 Például 1700 – 1870 között 117 jelentősebb konfliktust jegyeztek föl, de csak 10 esetben történt fegyveres összeütközés. BEREK LAJOS- HEGEDŰS LÁSZLÓ- KÓNYA ISTVÁN: A honvédelmi hadászati művelet (Tanulmány) (Budapest, 1992.) p. 36 140 Lásd: KAHN HERMAN: On Escalation London In: HAJMALAJOS: Nyugati szakírók a háborúról (Zrínyi, Budapest, 1968.) pp. 135-150. Kahn a válság kifejlődésének hét szakaszát, ezen belül 44 fokozatát dolgozta ki, a kis válságoktól kezdve az atom-világháború kirobbantásáig. 137

45

a felek között dinamikus kölcsönhatásban jön létre (válaszlépések), amely a fenyegetettség mértékével arányos. A katonai konfrontáció lehetősége, hangsúlyozottabbá teszi az igazságosság kérdését.141 2. 2. 4. A befejezés időszaka A végső fázist azok a törekvések jellemzik, amelyek a megegyezésre, a megállapodásra és a békeállapot megteremtésére irányulnak. Lényeges, hogy a válság utáni békeállapot („Béke-2”) és a válság előtti békeállapot („Béke-1”) között jelentős különbség van. Ez abból fakad, hogy a „Béke-1” és a „Béke-2” állapot nem ugyanazon stabilizálódott hatalmi és biztonságpolitikai erőterekkel jellemezhető. Az új „Béke-2” körülmények folyamatosan megkövetelik a békeállapotnak megfelelő kapcsolat- és viszonyrendszerek helyreállítását. Ennek szellemében folyamatosan törekedni kell a kapcsolatok normalizálására és rendezésére. Ez a folyamat viszonylag hosszabb időt vesz igénybe, amelynek tartama a feldolgozott válságkezelési tapasztalatok alapján a következő: a válságok békeállapotból („Béke-1”) a fegyveres összeütközésig történő eljutásához -elhúzódó válság esetén- megközelítően 2-6 hónap, a fegyveres konfliktusból a béke-állapotba („Béke-2”) történő visszatéréshez pedig a felfutási idő 3-4 szerese is lehet. A visszarendeződéshez szükséges idő nagysága függ a válság intenzitásától, az áldozatok számától, az alkalmazott fegyverek típusától és a válságkezelési stratégia szemléletmódjától. A fegyveres konfliktus során alkalmazott fegyverek három fő vonatkozásban érintik a tevékenységek eredményességét: a pusztítás mértéke, a környezeti kihatások és a telepített, felhalmozott és illegális fegyverek felszámolása. A pusztítás mértéke: függ az alkalmazott fegyverek mennyiségétől és minőségétől, illetve az általuk okozott károk mértékétől. Ha a felek főként nagy hatású pusztító eszközöket alkalmaztak és stratégiájukat a minden áron való győzelem jellemezte, -amely figyelmen kívül hagyta a következményeket- akkor adott esetben hosszú időt vesz igénybe az elűzött lakosság visszatelepítése és a háborús károk helyreállítása. Környezeti kihatások: szoros összefüggésben van a pusztítás mértékével. A nagy területeket érintő vegyi, biológiai, esetlegesen nukleáris fegyverek által okozott környezeti károsodások ugyancsak megnehezítik a békeállapot helyreállítását. A telepített, illegális és felhalmozott fegyverek felszámolása: a harccselekmények folyamán alkalmazott aknák, aknamezők, fel nem robbant eszközök felszámolása, megsemmisítése fegyverek begyűjtése nagy feladatot jelent a konfliktus után a békefenntartásban résztvevő erők számára. A konfliktus utolsó szakaszában alkalmazható fegyveres erők összetétele időszakonként változik. Az első időszakban könnyű fegyverzetű békefenntartó erőket, ezt követően a speciális szakcsapatokat (aknamentesítő, műszaki, logisztikai és szállító), ezt követően rendőri alakulatokat célszerű alkalmazni.142 Fontos megjegyezni, hogy a heves lefolyású válságokat az jellemezheti, hogy a válságkezelési stratégia eszközeinek alkalmazása egy törékeny békeállapotot eredményez, de nagy a veszélye a válság újbóli eszkalálódásának.

141

MACHIAVELLI, NICOLO: A fejedelem (Kossuth, Budapest, 1996.) p. 116. „Instum enim est bellum quibus necessarium, et pia arma ubi nulla misi in armis spes est.” (Igazságos a háború azoknak, akik azt nem kerülhetik el; és szent azoknak a fegyver, akiknek másban, mint a fegyverekben nem marad remény.) 142 LAST, DAVID: Organizing for Effective Peacebuilding In.: Peacekeeping and Conflict Resolution 2000/3 p. 83.

46

2. 3. A VÁLSÁGKEZELÉS STRATÉGIÁJA143 Minden válságnak sajátos arculata van, ezért kezelésük is egyedi jellemzőket hordoz, mégis rendelkezni kell azzal az általános mindenre kiterjedő szervezeti és eszközrendszerrel, amely lehetővé teszi a válságkezelésben való tevékenységeket. Emellett a sikeres válságkezelés feltétele, hogy egy adott szervezet/kormány felismerje és megértse azokat, szem előtt tartva, hogy adott biztonsági környezetben létrejöttük valószínűsége megnövekszik. Tágabb értelmezésben ez azt jelenti, hogy békeállapot idején is folyamatos és kellő mélységű elemzéseket kell végezni a válságtünetekkel összefüggésben, annak érdekében, hogy időben és megfelelő mértékű válaszlépéseket tehessünk egy válság létrejöttének, illetve eszkalálódásának megakadályozása érdekében. A válságkezelést úgy kell tekinteni, mint egy meglévő válságkezelési stratégia egyik elemét, amely magában foglalja a válságot megelőző menedzsmentet (normál állapot), a válság tényleges kezelését, és a válság utáni menedzsmentet (visszatérés a normál állapotba). Ehhez tervezett, felkészített, és rugalmas válságkezelési rendszerre van szükség, amely eljárásainak és módszereinek helyességét a gyakorlat igazolta. Egy átfogó válságkezelési terv általában tartalmazza: ♦ a döntésmechanizmus rendszerét a jogosultsági szintekkel és hatáskörökkel, ♦ a jó kommunikáció érdekében tett riasztási és értesítési rendszert, ♦ a tájékoztatási tervet. Az időbeni reagálás alapfeltétele, hogy a belső és külső társadalmi folyamatokról –ezek esetleges egymásra hatásáról- valósághű képet kapjunk, amelyek szükség esetén nem nélkülözik a célirányos veszélyhelyzeti elemzéseket sem. A célirányos veszélyhelyzeti elemzések segítséget nyújtanak a megelőző vagy válaszlépések kialakításában, emellett lehetőséget adnak arra, hogy bizonyos érdekcsoportok által keltett téves információkkal szemben valósághű, tényszerű 143

A szerző a válságkezelés stratégiája alatt azt érti, hogy a különböző (diplomáciai, gazdasági, katonai) erőforrásokat meghatározott módszerek és eljárások alapján, a kitűzött célok megvalósítása érdekében használjuk fel. VÖ: Stratégia = végcél + módszer + erőforrások In: CRAIG, GORDON A.-GILBERT, FELIX: Reflections on Strategy in the Present and Future (Princeton, New Jersey, é.n.) p.56. A rendelkezésre álló legismertebb stratégiai tervező modellek: A Cohen modell tervezési lépései: a kihívások, kockázatok, veszélyek elemzése; nemzeti biztonsági stratégia kialakítása; katonai, gazdasági, környezeti szempontok értékelése; a nemzeti erőforrások értékelése; a nemzeti érdekek és célok meghatározása. A Bartlett modell: a rendelkezésre álló erőforrások elemzése; a kihívások, kockázatok, veszélyek elemzése; a biztonságot befolyásoló környezet elemzése; célkitűzések rögzítése; egységes politikai, katonai, gazdasági, környezeti stratégia kialakítása Az U. S. Army War College modell: a nemzeti szándék akarat rögzítése az értékek és a meggyőződés figyelembevételével; a nemzeti érdekek és prioritások rögzítése; a nemzetközi főbb gepolitikai irányzatok figyelembe vétele, a nemzeti biztonsági program megfogalmazása; az egységes nemzeti stratégia kialakítása ( katonai rész, politikai rész, gazdasági rész, szociál-pszichológiai rész); a katonai területen belül a katonai célkitűzések (az elérni kívánt cél rögzítése), a katonai stratégiai koncepció megfogalmazása (módszer), a katonai erőforrások figyelembe vétele (eszközök) a befolyásoló körülmények és a kockázatok, kihívások és veszélyek elemzésével. A Lloyd modell: a nemzeti érdekek, a nemzeti célkitűzések rögzítése; a nemzeti biztonsági stratégia kialakítása egységes stratégia keretében (politikai, gazdasági, katonai elemek) ehhez figyelembe kell venni a nemzetközi rendszer szereplőit, a kihívásokat, a lehetőségeket, a szövetségeseket, a baráti országokat, a nemzetközi intézményeket és lehetőségeiket, a rendelkezésre álló technológiát, ; a nemzeti katonai stratégia kialakítása a pénzügyi lehetőségek és a vezetési-irányítási rendszerek fegyelembevételével; a veszélyek, hátrányok kiértékelése a tervezett és a rendelkezésre álló erők és erőforrások alapján; az alternatívák (cselekvési lehetőségek) meghatározása. PRATT, NICK: Fundamentals of National Security Planning Előadás a George Marshall C. Központban Garmisch-Partenkirchenben 2000. 06 13-án

47

tájékoztatást nyújthassunk a médiumokon keresztül. Az általános válságkezelési tervek pontosítását minden esetben célszerű végrehajtani, amikor a gyakorlati tapasztalatok vagy a biztonsági környezet megváltozása ezt szükségessé teszi. A biztonsági környezet mélyreható változása maga után vonhatja a válságkezelő szervezet strukturális átalakítását annak érdekében, hogy válságkezelés folyamatában hatékonyságát megőrizze. A válságkezelő szervezet tevékenységeit egy előre kidolgozott és a lehetőségekhez képest naprakészen aktualizált válságkezelő stratégia mentén hajtja végre. A cselekvési változatokat a válságkezelő stratégia általános megfogalmazásaiból kiindulva kell alkalmazni az adott helyzet függvényében. Ennek értelmében konkrét terveket kell készíteni, az előzetesen elkészített tervezetek felhasználásával. A válságkezelési stratégia alkalmazásának első lépése a VESZÉLYEK ELEMZÉSE a tágabb és szűkebb stratégiai környezetben. Az elemzések eredményeként fogalmazódnak meg a konkrét kihívások, kockázatok és fenyegetések, amelyeket önmagukban és kölcsönhatásaikkal együtt célszerű megítélni. Ezeknek a kihatásoknak a csökkentése érdekében olyan CÉLKITŰZÉSEKET kell megfogalmazni, amelyek a válság eszkalálódása ellenében hatnak és a lehető legnagyobb mértekben garantálják az ország értékeinek a megőrzését és érdekeinek a képviseletét. Alapvető célkitűzések: ♦ ♦

A válság, konfliktus további eszkalálódásának megakadályozása; Az ország területére történő átterjedés megakadályozása. Az átterjedés (véletlen, kikényszeríttet, szándékos) esetén az ország lakosai élet- és vagyonbiztonsága.

További célkitűzések: ♦

A menekültek fogadása, ellátása, lefegyverzése, orvosi ellátása, menekülttáborokban történő elhelyezése; ♦ A fegyveres csoportok kiszorítása, felszámolása; ♦ A diverziós, terrorista akciók elhárítása. A célkitűzéseket a rendelkezésre álló átfogó információk alapján, a valóságnak megfelelő biztonsági környezetbe ágyazva, a politikai-, diplomáciai- és katonai lépések összehangolásával kell megfogalmazni.144 144

Nyilvánvaló, hogy a konfliktus-megelőzés és a válságkezelés nem elsősorban katonai feladat, de szükségesek a katonai lépések is, ha a diplomáciai erőfeszítések nem járnak sikerrel. Fontos elv, hogy a kialakult válság kezeléséhez a megfelelő döntést hozó szerv integrálja a szakembereket, akik ALEXANDER GEORGE hét alapelvét figyelembe véve dolgozzák ki a megfelelő lépéseket. 1.) A politikai vezetők mindkét oldalon ellenőrzés alatt tartják a katonai egységek mozgósítását, telepítését, akcióit a legalsóbb egységek szintjéig, valamint a katonai mozgások időzítését. 2.) A katonai akciókat és mozgásokat szándékosan lelassítják, szüneteltetik annak érdekében, hogy megfelelő időt biztosítsanak diplomáciai jelzésekre és lehetőségeket adjanak a feleknek a helyzet értékelésére, döntések meghozatalára és a javaslatok megválaszolására. 3.) A katonai erők mozgatását gondosan össze kell hangolni a diplomáciai akciókkal integrált stratégia keretében, amelynek az a célja, hogy rendezze a válságot és elkerülje a háborút. 4.) A katonai erők mozgatásának és az erő alkalmazásával való fenyegetésnek összhangban kell lennie a korlátozott diplomáciai célokkal. 5.) El kell kerülni az olyan katonai mozgásokat és fenyegetéseket, amelyek azt a benyomást keltik az ellenfélben, hogy tömeges támadás készül, ami arra késztetheti, hogy megelőző csapást hajtson végre.

48

Következő lépés a SEGÍTŐ ÉS GÁTLÓ TÉNYEZŐK figyelembe vétele és súlyozása. A térség konkrét geopolitikai, geostratégiai elemzése, a külső és belső helyzetértékelés alapján meghatározhatóak a tevékenységeket elősegítő és hátráltató tényezők. Általában segítő körülményként kell értékelni: ♦ Ha a nemzetközi rendszer a konfliktus mielőbbi befejezését ösztönzi; ♦ Ha a nemzetközi szervezetek erőforrásai képesek hatni a konfliktusra; ♦ Ha a nemzetközi szervezetek és a nagyhatalmak a konfliktusban résztvevőket befolyásolhatják; ♦ Ha a nagyhatalmak egyetértenek a konfliktus befejezésének szükségességében; ♦ Ha a nagyhatalmi törekvések egybeesnek a konfliktusban érintett népek akaratával; ♦ Ha a konfliktus tárgyalásos úton rendezhető. Általában gátló tényezők: ♦ A konfliktus tovább eszkalálódása; ♦ Az ország területi érintettsége; ♦ A szükséges erőforrások és/vagy a politikai akarat hiánya; ♦ Újabb szereplők belépése a konfliktusba. A RÉSZLÉPÉSEK MEGTERVEZÉSE A fő válságkezelő cselekvési változatok megvalósítása a részlépések kimunkálásával és végrehajtásával konkretizálódik. Megfontolt, jól előkészített tevékenységet feltételez, mivel az egyes részlépések önmagukban is kihatással lehetnek –akár közvetett módon- a biztonsági összetevőkre. Ezért a kihívásokra, kockázatokra és fenyegetésekre tervezett válaszlépéseket részeiben is oly módon kell előkészíteni, hogy ne késztessék fokozott reakcióra a szemben álló felet. Ezzel elkerülhető a válság feszültségi szintjének az emelkedése és nagy valószínűséggel kizárható lesz az erőszak alkalmazásának a lehetősége. Szintén vezérlő elvként kell figyelembe venni Alexander George 7. alapelvét is, amely szerint ne hozzuk az ellenfelet „sakk-matt”, azaz kiúttalan helyzetbe. Mindig meg kell találni a lépések közül azokat amelyek - alapvető érdekeink feladása nélkül - eredményhez vezetnek. Ez a tétel egyben a hidegháború atomkorszakának tanulsága is, mivel a feszültségi szint végletes fokozása ahhoz vezetett volna, hogy a szembenálló katonai tömbök – a biztonságpolitikai mozgástér teljes mértékű beszűkülése miatt – fegyveres (nukleáris) erőt alkalmazzanak. Ugyanezen tétel alapján -közel sem mindenki megelégedésére- került sor (ideiglenesen vagy véglegesen ?) a daytoni béke-megállapodásra. Egy válságközeli, instabilitás felé mutató helyzet kezelhetőségének érdekében hasznos Henry Kissinger „bot és répa” elméletét alkalmazni, amely a szankciók és ösztönzők rendszerét egy stabilizálódott állapot elérése érdekében célirányosan használja fel. (Lásd 10. számú ábra) Az adott helyzetben lehetséges ösztönzők és szankciók számbavétele mellett fontos felmérni a potenciálisan rendelkezésre álló katonai eszközöket és elemezni az ezekből következő katonai képességeket. A katonai képességek egyben körvonalazzák a fenyegetettség mértékét és megadják lehetséges céljait és irányultságát. (Lásd 11. számú ábra) A CÉLOK ELÉRÉSÉNEK ESZKÖZEI A rendelkezésre álló politikai- diplomáciai lehetőségek mellett konkrét és friss információkkal kell rendelkezni a saját gazdasági és a katonai képességeket illetően. Fontos a alkalmazható módszerek összegyűjtése, amelyek a rendelkezésre álló eszközökön alapulnak.

6.)

Olyan diplomáciai – katonai lépéseket kell tenni, amelyek jelzik a készséget a válság tárgyalásos úton történő rendezésére. 7.) Olyan diplomáciai és katonai lépéseket kell tenni, amelyek kiutat mutatnak a válságból az ellenfél számára anélkül, hogy alapvető érdekei veszélybe kerülnek In: MATUS JÁNOS: Válságkezelés p.51.

49

A prioritások meghatározásakor figyelembe kell venni az esetleges beavatkozás vagy katonai erő alkalmazásának időzítését. A célok elérését befolyásoló tényezők: ♦ A válságkezelés módszereinek sokoldalú (gazdasági- diplomáciai-…) alkalmazása; ♦ A nagyhatalmak és regionális hatalmak támogatását; ♦ A saját érdekek következetes érvényesítése; ♦ A vitában érintett felek mértéktartása; ♦ A szankciók és ösztönzők kiegyensúlyozott és jól ütemezett alkalmazása. A délszláv háború rámutatott, hogy a felek inkább vállalták a szankciókat, mert az elérendő céljuk (a tiszta nemzeti területek) fontosabb volt számukra. ♦ A válságban résztvevők száma; ♦ Etnikai megosztottság, képviselet (autonómia) szintje. Az állam lehetőségei a konfliktusban résztvevők befolyásolására (Szankciók és ösztönzők)

‚ ‚ ‚ ‚ ‚

Diplomáciai közvetít és diplomá ciai elismerés tárgyalá sok konflikt us tárgyalásos megoldása menekü ltek fogadása, ellátása

ÖSZTÖNZŐK Gazdasági ‚ gazdasá gi együttműködés ‚ pénzüg yi ‚ élelmis zer, energia, egészségügyi segélyek ‚ orvosi segítség biztosítása

‚

‚ ‚ ‚

Katonai kölcsönö s bizalmon alapuló katonai adatok cseréje helyi ellenőrzés gyakorla tokra történő meghívás közös gyakorlatok végrehajtása

Diplomáciai ‚ tárgyalás ok felfüggesztése ‚ diplomác iai elszigetelés ‚ diplomác iai kapcsolatok szüneteltetése ‚ sajtókam pány indítása ‚ menekült ek elutasítása ‚ kiutasítás ok ‚ szociális, kulturális diplomáciai események törlése ‚ fellépés a nemzetközi fórumokon 10.számú ábra

‚ ‚

‚ ‚ ‚

‚

SZANKCIÓK Gazdasági szállításo k leállítása embargó energiahordozók, nyersanyagok kinnlevő ségek zárolása kifizetése k felfüggesztése banki, pénzügyi tranzakciók szüneteltetése keresked elmi szigorítások,

‚ ‚ ‚ ‚

‚ ‚

Katonai adatszolgál tatás felfüggesztése katonai emü. törlése helyi ellenőrzés tiltása gyakorlato kra történő meghívás felfüggesztése készenléti csapatok felvonultatása erődemonst ráció a határ mellett

(Forrás: KRAUSE I. GERHARDT: Zusammenstellung des Verfasses In: Führüngsakademie der Bundeswehr pp. 116-122.)

Egyes szakértők -mint Matus János- nagy figyelmet fordít a válságban érintettek vezetők személyiségjegyeire. A válságkezelés szempontjából ez a kérdéskör akkor hangsúlyozott, ha a vezetés autokrata, vagy diktatórikus módszerekkel kormányoz és hatalmi pozícióját megfelelő viszonyok és eszközök garantálják. A tanulmány megkülönböztet: — megszállott (COMPULSIVE) — önimádó (NARCISSISTIS) — paranoid (PARANOID) típusú vezető személyiséget. A sikeres válságkezeléshez természetesen ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni. Kézenfekvő, hogy olyan válságkezelési módokat kell alkalmaznunk, amelyet a kialakult helyzetnek a legjobban megfelel, de mind emellett nem elhanyagolhatók a fokozatosságarányosság- szükségszerűség alapelvek alkalmazása. (Lásd 11. számú ábra a harci technikai eszközök vonatkozásában) A kis országok szempontjából fontos a költségek kérdése, azaz MENNYI PÉNZESZKÖZ ÁLL RENDELKEZÉSRE. Egy adott folyamat elindítása előtt a

50

morális szempontokon túl, „költség — haszon” elemzést is készítenünk kell, amely közgazdasági megközelítésben megfelel az „árteljesítmény” fogalmának. Az eddigi tapasztalatok szerint sem a nemzetközi, sem regionális válságkezelő szervezetek nem rendelkeznek elégséges erőforrással. Egy kis ország lehetőségei pedig meglehetősen behatároltak. Ezért is kell arra törekedni a stratégiák felállításakor, hogy a takarékosabb megoldásokra helyeződjön a hangsúly. Abban az esetben, ha a lakosság élet- és vagyon védelme a feladat, akkor a gazdasági kérdések másodlagossá vállnak. A gazdasági vonatkozású kérdések megítélése után az azonnali megoldást igénylő feladatokat kell megoldani. Ezek végrehajtása történhet saját hatáskörben, vagy felsőbb szintű jóváhagyás után, ha az adott szervezet nem rendelkezik a szükséges döntési jogkörrel. Mindezek eredményes végrehajtása érdekében szükségszerű a FELADATOK RANGSOROLÁSA Az alapvető célkitűzések elérését a fő feladatok hatékony végrehajtása biztosítja. Ezek a feladatok élveznek prioritást, az egyéb célok megvalósításával szemben. A rangsorolásnál figyelembe kell venni, hogy elégtelen erőforrás-készlet esetén mely feladatok azok, amelyek időleges elhagyása vagy valamilyen szintű helyettesítése nem veszélyezteti a az alapvető célkitűzések elérését. ÖSSZEGEZÉS: A válságok elemzése kapcsán megállapítható, hogy különböző időszakaihoz hozzárendelhető a megfelelő diplomáciai, gazdasági, esetlegesen katonai lépések. Természetesen mindig a kialakult helyzet függvényében az arányosság, fokozatosság elveit figyelembe véve kell kezdeményezni. A katonai erő alkalmazását mindig a diplomáciai lépésekkel összhangban kell tervezni, olyan ütemezéssel -szünetek beiktatása-, amelyek a kialakult helyzet feszültségi szintjét nem fokozzák. A katonai erő összpontosításának mértéke arányban kell álljon az ellenséges katonai erő csoportosításával és folyamatosan megfelelő visszatartó és elrettentő erőt kell hogy képviseljen a lakosság élet és vagyonvédelme érdekében. Ha a saját katonai képességek nem elégségesek a válságkezeléshez, akkor adott esetben a NATO erőkkel történő együttműködésre is sor kerülhet. Mind a válságkezelési feladatok, mind az együttműködés megfelelő mértékben kidolgozott és rendszeresen aktualizált terveket igényel. Ezek a tervezeteknek tartalmaznia kell azokat a cselekvési változatokat is, amelyek alkalmazására csak végső és kiélezett helyzetben kerülhet sor. Amíg a válság korai szakaszában a visszatartás a menekült-kezelésben nyilvánul meg, addig egy magasabb feszültségi szinten már a konkrét határbiztosítási és határvédelmi feladatok kerülhetnek előtérbe. A kezdeti időszakban a reagáló erők, a későbbiekben a fővédő erők, vagy –a helyzet súlyosbodása esetén- a tartalék erők alkalmazására kerülhet sor. Ez megvalósulhat önállóan és a NATO kötelékekkel. A válság végső szakaszában békefenntartó erők alkalmazása lehetséges, amely rendszerint jóval kisebb létszámú, mint a reagáló erők állománya. (Lásd 12. számú ábra)

51

2. 4. NEMZETKÖZI SZERVEZETEK A VÁLSÁGKEZELÉSBEN 2. 4. 1. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Az „Egyesült Nemzetek Szervezete” néven új nemzetközi szervezet jött létre, azzal a fő céllal, hogy a világbéke megőrzését és a nemzetközi biztonság fenntartását elősegítse. Működését a kollektív intézkedések által, a békét fenyegető cselekmények megelőzésével,, és megszüntetésével, a támadó cselekményeknek megakadályozásával kívánta megvalósítani. Az alapokmány meghatározta, hogy mely esetekben lehet erőszakot alkalmazni: ♦ A Biztonsági Tanács katonai szankciói (42. cikk) ♦ Az önvédelem és kollektív védelem joga (51. cikk) Az ENSZ-ben a béke és biztonság fenntartásában a központi szerepet (a közgyűlés és Főtitkár mellett) a Biztonsági Tanács látja el. A tagországok felhatalmazása alapján a BT az ő nevükben jár el. A Biztonsági Tanács A Tanács a béke veszélyeztetése, megszakítása vagy támadási kísérlet esetén előzetes intézkedéseket, békés és kényszerítő lépéseket, katonai szankciókat alkalmazhat. Ezek a következők lehetnek: A) Előzetes intézkedések (ENSZ Charta 40. cikk) ♦ Tűzszünet; ♦ A csapatok visszavonása a nemzetközileg elismert határok mögé; ♦ Fegyverszünet megkötése. B.) Békés szankciók (ENSZ Charta 41. cikk) ♦ Gazdasági kapcsolatok megszakítása; ♦ A közlekedési és információs lehetőségek korlátozása; ♦ Diplomáciai kapcsolatok megszakítása. C.) Katonai szankciók (ENSZ Charta 42. cikk) ♦ Felvonulások; ♦ Blokádok; ♦ Az ENSZ tagállamok légi — tengeri — szárazföldi erőinek egyéb műveletei. Az ENSZ a jelenkor kihívásai kezelésénél is számos hibát követet el, ezek közül a leglátványosabb kudarcai között tartják számon a Ruandát, Szomáliát és a volt Jugoszláviát.145 A jugoszláv polgárháború helytelen kezelése és egyéb problémák felgyülemlése miatt a válság elvezetett a koszovói békekikényszerítéshez. Ezt többen az ENSZ korszak végének tekintették146, ugyanis a NATO ENSZ Biztonsági Tanács felhatalmazás nélkül, katonai erőt alkalmazott. 2. 4. 2. Európai Biztonsági Együttműködési Szervezet Térségünk másik fontos, a biztonsági architektúra regionális szervezete az Európai Biztonsági Együttműködési Szervezet (EBESZ)147. Fontosságát az is hangsúlyozza, hogy a térség földrajzi határain belül (Vancouvertől — Vlagyivosztokig) lefedi és összefogja az európai térség 145

ERDŐS ANDRÉ: Az ENSZ a XXI. század küszöbén In.: Külpolitika 1996/nyár p.3. VIRÁGH FERENC: A koszovói háború üzenet: az ENSZ korszak véget ért In.: Kapu 1999/5. p.71. 147 EBESZ angolul Organisation for Security and Cooperation in Europa (OSCE) 146

52

többlépcsős fejlettségű, és eltérő gazdasági-, katonai-politikai szövetségekben lévő országait. A szervezet fő céljai közé tartozik: „a biztonsági partnerségen keresztül megvalósuló, kölcsönös együttműködésen alapuló, egységes biztonsági térség létrehozása.” Céljai megvalósításához szükséges az új kockázatok, kihívások és fenyegetések felmérése, illetve a kezelésük módját, lehetőségeit szolgáló eszközök, módszerek meghatározása. A békeműveletekben való részvétel során, -amely mindig az összes érintett fél egyetértésével, az EBESZ régiójában kerül végrehajtásra- kiemelt jelentőségűek a megfigyelői feladatok végrehajtása, a választások megfigyelése, az emberi jogok betartásának ellenőrzése és a közvetítés vitás felek között. Az EBESZ elődje az EBEÉ (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) volt. 1990 novemberében, a párizsi csúcson aláírt „Párizsi Új Európáért Charta” keretében hangsúlyozták, hogy az EBEÉ története fordulóponthoz érkezett. A Párizsi Charta indította el az EBEÉ-nek aktív és operatív átalakítását az eddigi párbeszéd és tárgyalási fórum helyett. Ezzel egyidejűleg született meg a hagyományos fegyverek Európában történő csökkentéséről szóló szerződés,148 amelyet 1990 novemberében írtak alá. 1992 júliusában a Helsinki csúcs határozata „Az európai változás előmozdítására” az EBEÉ nemzetközi szervezetté való átalakítását írta elő. A változás döntő tényezője az, hogy az EBEÉ-t az 1992-es Helsinki Dokumentumban, az ENSZ Alapokmányának VIII. cikkelye „regionális megegyezéssé” nyilvánította. Ezzel az EBEÉ-n résztvevő államok akarata szerint jogosultságot szerzett arra, hogy alkalmazási területén, a vitáknak elsimításában megfelelő előrejelzés, konfliktus megelőzés és konfliktuskezelés útján elsődlegesen és önállóan járjon el. Az ENSZ Alapokmány VIII. fejezete a regionális megállapodásokat érinti, amely szerint az ENSZ tagjai, amelyek a béke és biztonság megőrzése céljából regionális megállapodást kötnek, azok az ENSZ céljával és elveivel összhangban fejthetik ki tevékenységüket. Ennek szellemében az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet az ENSZ regionális szervezeteként kulcsszerepet tölt be Európában, így meghatározó jelentőségű a válságok megelőzésében, kezelésében és megoldásában. Az ENSZ egyre kevésbé tud önállóan megbirkózni e hármas feladattal, ezért is támaszkodik az EBESZ-re, a NATO-ra és más szervezetekre. A NATO-tagállamok állam- és kormányfői 1991 november 7-8-ig római csúcstalálkozóján megállapították, hogy az új Európában olyan kihívásokkal állunk szemben, amelyekkel egymagában egyetlen szervezet sem tud átfogóan kezelni. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ, EBESZ, a NATO, az EU, a Nyugat-európai Unió és az Európa Tanács együttműködésének.149 Az Európai Biztonsági és Együttműködő Szervezet (EBESZ) válságkezelő és konfliktusmegelőző képessége megalakulása óta mind szervezetében, mint működésében sokat fejlődött, mégsem tudott önállóan eleget tenni vállalt kötelezettségeinek. Az 1994 decemberében tartott budapesti konferencián elfogadott Magatartási Kódex, a Miniszteri Tanács, a Vezetők Tanácsának és az Állandó Tanács, valamint a Biztonsági és Együttműködési Fórum, továbbá a Konfliktusmegelőző Központ működése előrelépést jelentett az EBESZ válságkezelő képességében, de még nincs elég tekintélye és tapasztalata a konfliktusok megoldásához, tevékenysége inkább az ENSZ keretében végrehajtandó békefenntartó műveletekre korlátozódik. A Konfliktusmegelőző Központ az EBESZ a válságkezelés egyik legfontosabb funkcionális szervezete lehetne, ezért tevékenysége nem korlátozódhat a szervezési kérdésekre. (Ilyen például: konzultációk tartása szokatlan katonai tevékenység észlelésekor, katonai információk éves cseréjének lebonyolítása, a hírközlési

148

Az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló szerződés, angolul Conventional Armed Forces in Europe (CFE) 149 DUNAY PÁL-GAZDAG FERENC: A Helsinki folyamat. Az első húsz év pp. 12-43.

53

hálózat fejlesztése, a feladatok végrehajtását értékelő éves találkozók lebonyolítása, együttműködés összehangolása a katonai jellegű veszélyes balesetek bekövetkezésekor) 2. 4. 3. A Nyugati Európai Unió és az Európai Unió 2.4.3.1.A Nyugat Európai Unió A NYEU brüsszeli székhelyű nemzetközi szervezet. Alapját a Párizsi Megállapodás szerint megváltoztatott Brüsszeli Szerződés képezi, amely 1955. május 6-án lépett hatályba. A megváltoztatott Brüsszeli Szerződés lényegét az V. cikkely tartalmazza, amely valamennyi tagország fegyveres erőit egy másik tagország ellen irányuló támadás esetén feltétel nélkül segítségnyújtásra kötelezi. Ez a széleskörű segítségnyújtási kötelezettség különbözteti meg ezt a szerződést más, hasonló jellegű nemzetközi szerződésektől, beleértve az Észak-atlanti Szerződést is. Emellett a Petersbergi Feladat által a NYEU fontos szerephez jut a válságkezelésben.150 A NYEU Szerződés V. cikkelyében megfogalmazott segítségnyújtási garancia a teljes jogú tagállamokra érvényes de a műveletekben a nem teljes jogú tagállamok is részt vehetnek.151 A NYEU fontos szerepet játszik a Közös Európai Biztonsági- és Védelmi Identitás fejlesztésében. A Maastrichti Szerződés megkötése óta az EU közös kül- és belpolitikája lépésről lépésre történő fejlesztésének integráló elemévé vált. Másrészt -mint a NATO európai pillére-, kifejezésre juttatja a szövetségen belüli európai arculatot. Az EU és a NATO közötti összekötő elemként lehetővé teszi az EU-ban folyó politikai tevékenységnek a NYEU államok katonai potenciáljával való összekapcsolását anélkül, hogy megkettőzné a meglévő NATO struktúrákat. Mindkét szervezetben az aláírt dokumentumokban leírtak olyan helyzetbe hozták az európai országokat, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak biztonságukért, és képesek legyenek a válságkezelési feladatok végrehajtására. Ezen kívül a NYEU közreműködik a közép- és kelet-európai országok európai és transzatlanti biztonsági rendszerhez való csatlakozás előmozdításában és fórumot teremt Oroszországgal és Ukrajnával folyó politikai párbeszédhez. A NYEU feladata - az 1948. március 17-ei londoni konferencián megfogalmazott szerződés preambulumában és 6. cikkelyében - „a nemzetközi béke és nemzetközi biztonság fenntartása és helyreállítása”. Ebből adódóan a Brüsszeli Szerződés tagállamai gazdasági és szociális területen végzett együttműködésük mellett „minden hatalmukban lévő katonai és egyéb támogatást” nyújtanak Európa válságövezeteiben. A NYEU fő feladatából következően a válságkezelésre kell összpontosítani, de a fő hangsúlyt az előrejelzésre és a konfliktus megelőzésre kell helyezi.152 2.4.3.2. Az Európai Unió A közös kül- és biztonságpolitika153 átfogja a kül- és biztonságpolitika valamennyi területét. Összefoglalja mindazokat a kérdéseket, amelyek az Unió biztonságát érintik. A CFSP működőképességének nagy próbatételét jelentette, hogy megfelelő választ tud-e adni a 150

A NYEU katonai cselekvőképességének kiszélesítése jelenleg az ún. „Petersbergi Feladatok”-ra összpontosul: humanitárius feladatok, mentési bevetések, békefenntartó feladatok, valamint a válságkezelés Lásd: GUSTENAU E. GUSTAV: Die Gemeinsame Außen und Sicherheitspolitik In: Österreichische Militärische Zeitschrieft 2000/1. p.32. 151 DUNAI PÁL-GAZDAG FERENC: A Nyugat Európai Unió p.72. 152 DUNAI PÁL-GAZDAG FERENC: A Nyugat Európai Unió pp.46-62. 153 Közös kül- és biztonságpolitika, angolul Common Foreign and Security Policy (CFSP)

54

jugoszláviai polgárháborúra és az új típusú kockázatokra, kihívásokra, fenyegetésekre. A CFSP tartalma közös, de nem központosított politikával jellemezhető, eszerint minden kormány felelős marad saját külpolitikájáért. Az EU Szerződés 11. cikkelye szerint a CFSP köteles őrizni az Unió közös értékeit, az alapvető érdekeit és függetlenségét, sérthetetlenségét; tovább kell erősíteni az Unió biztonságát; tovább kell fejleszteni az emberi- és az alapvető szabadságjogokat. A CFSP alapelveit és általános irányelveit, valamint a biztonságpolitikai kérdéseket az Európa Tanács szabja meg. Dönt arról, hogy adott nemzetközi kérdésben szükség van-e közös politikai fellépésre és ha igen, akkor ez milyen alapelvek szerint történjen. A közös stratégia mindenkor kijelöli a célokat, időtartamot és a szükséges eszközöket. A jövőben az Európa Tanács a közös stratégiát az érintett régiókra, illetve a lehetséges veszélyekre értelmezve szabja meg.

2. 5. A NATO VÁLSÁGKEZELŐ SZERVEZETEI, VÁLSÁGKEZELÉSI RENDSZERE 2. 5. 1. A NATO és fejlődése Az 1949. április 4-én megkötött Észak-Atlanti Szerződéssel azonos érdekek mentén szerveződő független államok szövetsége jött létre. Ezek az érdekek a következők: a béke megőrzése, a szabadságnak a politikai szolidaritás eszközével történő megvédése, az elrettentést szolgáló megfelelő katonai védelem, valamint szükség esetén ezen országok oltalmazása bárminemű agresszióval szemben. A szövetség, -amely az ENSZ Alapokmány 51. cikkelyét alapul véve alakult meg- amelyet az individuális és kollektív védelemhez való jog erősít, olyan szabad államok tömörülése, amelyek elhatározták, hogy biztonságukat kölcsönös garanciák és a többi országhoz fűződő előnyös kapcsolatok alapján óvják. Az országok biztonságpolitikáját előmozdító eszközök közé tartozik azon katonai képességek szinten tartása, amelyek a válságkezeléshez és a hatékony védelem biztosításához szükségesek. Mindez olyan lehetőségeket is magába foglal, mint a tagországok biztonságát fenyegető válságok eredményes kezelése, más országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés előmozdítása és az európai biztonságpolitika részeként további fegyverzetellenőrzési és leszerelési intézkedések megvalósítását szolgáló kooperatív kezdeményezések. A kelet-nyugati szembenállás lezárulása után is a kollektív védelmi képesség megtartása maradt a Szövetség alapfeladata. Azonban a NATO nem korlátozhatja működését kizárólag e feladatra akkor, amikor meg akar felelni a jövő új biztonságpolitikai kihívásainak. A kollektív védelem klasszikus feladatain túlmenően a NATO-nak a béke és biztonság megszilárdítása érdekében új feladatokat kell felvállalnia. A stabilitás kiterjesztése és a nem NATO tagországokkal folytatott együttműködés, valamint az Európában és Európa érdekében folytatott konfliktus-megelőzés és válságkezelés egyre nagyobb jelentőségűvé válik. A szövetség megnyitása az új tagok előtt az integráció, kooperáció és a partnerség széleskörű kezdeményezésének volt része. Ugyancsak ide kapcsolódik tartozik az 1997. május 27-én a NATO és az Orosz Föderáció közötti kölcsönös kapcsolatokról, együttműködésről és biztonságról aláírt alapokmány, az állandó Közös NATO - Oroszország Tanács életre hívása, az 1997. július 9-én a NATO és Ukrajna közötti partnerséget kinyilvánító okirat, az 1997. május 30-án létrehozott Euro-Atlanti Tanács, és a NATO „Békepartnerség” (PfP) programjának elmélyítése. Ide tartozik a Földközi-tenger térségében létrehozott, a térségnek az európai biztonság szempontjából növekvő jelentőségét alátámasztani hivatott koordinációs csoport is. Az utóbbi években a NATO saját struktúráját

55

is a megváltozott stratégiai keretfeltételekhez igazította. 1997. decemberében egy olyan új parancsnoki rendszert fogadtak el (Lásd 14. számú ábra), amely képes lesz az új feladatok megoldására és a a NATO erőkkel történő rugalmas válságkezelésrel. Az 1994-ben kialakított többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelék154 koncepció központi szerepet játszik a „nem az 5. cikkelyhez tartozó műveletek” (Non Article 5 Operations”) végrehajtásában. A NATO az 1996-os brüsszeli határozatával megfogalmazta a szövetségben kialakított európai védelmi- és biztonsági identitás155 előfeltételeit. Ezek azt az európai cselekvőképességet erősítik, amelynek körében lehetségesek lesznek a NYEU által vezetett, a NATO erőket és eszközöket alkalmazó többnemzetiségű hadműveletek. A koszovói háború árnyékában zajlott le Washingtonban 1999. április 24-én a Szövetség fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett NATO-csúcs értekezlet. A XXI. század kihívásaihoz alkalmazkodó és ennek megfelelően átalakuló NATO egy új, jövőorientált euroatlanti partnerség kinyilvánítása volt a cél. A szövetség új értékrendszerét és szerepét illetően konkrét, belső és külső átalakítást igénylő döntések születtek. Ennek értelmében megtörtént a NATO új stratégiai koncepciójának kialakítása, a három új tagállam (Magyarország, Lengyelország és Csehország) felvétele, az új parancsnoksági struktúra érvénybeléptetése, az európai biztonsági- és védelmi identitás megvalósításával kapcsolatos munkálatoknak lezárása.156 A szövetség az új stratégiai koncepcióval megerősítette a kollektív védelemben és a transzatlanti kapcsolatban vállalt kötelezettségeit. A szövetség kifejezte készségét arra vonatkozólag, hogy képességeinek teljes spektrumával, minden lehetséges módon támogatja partnereit. Ezért a NATO biztonsági környezetét az euro-atlanti térségben jelentősen erősíteni kell, amely párbeszéd, együttműködés és partnerség megvalósításával, valamint szükség esetén a nem 5 cikkely hatálya alá tartozó műveletekkel kíván elérni.. Továbbra is a békepartnerség marad a NATO törekvéseinek központi eleme. A partnereknek aktívabban kell részt venniük a békepartnerség tevékenységeiben és gyakorlatain, valamint a tervező-felügyelő munka továbbfejlesztésében. Az IFOR/SFOR157 tapasztalataiból felhasználva vizsgálták a multinacionális és többnemzetiségű katonai kötelékek alkalmazási alapelveit. 2. 5. 2. A NATO válságkezelő szervezetei A NATO napjainkban egy sor új kihívással került szembe, amely a korábban bevált és meghatározó stratégiai elemek megtartása mellett szükségessé tette további új irányelvek kidolgozását. Az európai új biztonsági és védelmi rendszer működtetése és szerepének erősítése meghatározóvá vált a szövetség stratégiájának kialakításában. A NATO polgári veszélyhelyzeti tervező tevékenysége az utóbbi években alapvető változásokon ment keresztül. Nagyobb hangsúlyt helyeztek a válságkezelésre és a fegyveres erők polgári támogatására. Az Észak-atlanti Tanács direktíváival összhangban rugalmasabb intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy válsághelyzetben bevonják az üzleti és gazdasági szféra magas szintű képviselőit, szakértőit a NATO válságkezelő rendszerének támogatása céljából. Ebben a stratégiában változatlan marad a NATO fegyveres erőinek kiemelt szerepe, amely nem más, mint a tagállamok biztonságának és területi sérthetetlenségének garantálása. A 154 155 156

A többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelék, angolul Combined Joint Taske Force (CJTF) Európai Biztonsági és Védelmi Identitás, angolul European Security and Defense Indentity (ESDI)

TIETJE, MANFRED: Németország helye szerepe és lehetséges feladatai az ENSZ és a NATO által felügyelt nemzetközi békeműveletekben (Tanulmány, Budapest, 1999.) pp. 14-22. 157 IFOR, angolul Implementation Force, Béketeremtő Erők; SFOR, angolul Stabilization Force, stabilizáló erők

56

szövetséges erőknek eltérő feladatai vannak békében, válság idején és háborúban. A békeidőszaki feladatok alapvetően nem változtak, de az együttműködést kiszélesítették egész Európa területére, oly módon, hogy új és átlátható kapcsolatrendszert alakítottak ki Európa valamennyi országával, valamint ENSZ felkérésre hozzájárulnak, és katonai erőket biztosítanak a globális stabilitás elősegítéséhez. A tagállamok biztonságát esetlegesen veszélyeztető fegyveres válságok esetén, a szövetségesek - a békés megoldásokat szem előtt tartva- a politikai akciókat –ha szükséges- katonai erőkkel támogatják. Ennek alapvető feltétele az, hogy a fegyveres erő szervezete, felépítése és felkészítettsége már békében alkalmas legyen a megfelelő válaszlépések megtételére. Ahhoz, hogy az új stratégiai környezetben a NATO fegyveres erők teljesítsék az előbbiekben vázolt elvárásokat, olyan rugalmas szervezettel kell rendelkezni, mely a szövetség egész területének megóvására és a béke helyreállítására. A NATO válságkezelő szervezeteit az elmúlt évtizedekben folyamatosan korszerűsítették, a biztonságpolitikai környezet és így a stratégiai célkitűzések változásának függvényében. A válságkezelés folyamatában új szempontok kerültek előtérbe: a politikai és diplomáciai eszközöket aktívabban használják; rugalmasabb, mozgékonyabb és többnemzetiségű erőket alkalmaznak; szorosabb együttműködés terveznek más nemzetközi szervezetekkel. A válságkezelés céljainak és elveinek megfelelően különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a NATO-tagországok közötti konzultációnak, amely fontos eleme a konszenzus alapján hozott gyors döntéseknek, nélkülözhetetlen előfeltétele a politikai, katonai és a polgári szükségállapoti rendszabályok bevezetésének. (Lásd 13. számú melléklet „A NATO válságkezelési rendszabályai”) Az folyamatos konzultációk legmagasabb fórumai az Észak-atlanti Tanács és a Védelmi Tervező Bizottság. E két szervezetet a Katonai Bizottság és egyéb, a vezetésben, irányításban és válságkezelésben kulcsszerepet játszó bizottság látja el a döntéshez szükséges információkkal és javaslatokkal. (Lásd 14. számú melléklet „A készenléti fokozatok a NATO-ban”) A NATO válságkezeléssel foglalkozó szervezetei az alábbiak: Észak-atlanti Védelmi Tervező Bizottság 158 A Tanácsot és Védelmi Tervező Titkárságot a tagállamok, vagy a NATO főtitkár kezdeményezésére hívhatják össze. Válsághelyzetben szükséges rendszerességgel tartja üléseit. A két szervezet ülése összehívható, az Euro-atlanti Partnerségi Tanács, vagy a NATOOroszország között egyezmény alapján létrejött Állandó Közös Tanács kérésére is. Katonai Bizottság159 A Bizottság válsághelyzetben naponta ülésezik, amelynek időpontját minden esetben egyeztetik a Védelmi Tervezési Bizottsággal. A Katonai bizottság ülései általában megelőzik a Védelmi Tervező Bizottság tanácskozásait. Az ülésen résztvevő nemzetközi képviselők feladata, hogy a hozott döntésekről tájékoztassák nagyköveteiket. Politikai Bizottság160 A Bizottságra fontos szerep hárul a politikai jellegű válaszlépések változatainak kidolgozásában, továbbá javaslatokat készít elő a döntéshozó szervezeteknek. Összehívható a bizottság elnökének, a nemzeti delegációk kérésére és a Védelmi Tervezési Bizottság igényei szerint. Polgári Veszélyhelyzeti Tervező Főbizottság161

158

angolul: Nord Atlantic Council/ Defense Planing Comitee (NAC/DPC) angolul: Military Comitee (MC) 160 angolul: Politic Comitee (PC) 161 angolul: Senior Civill Emergency Planning Comitee (SCEPC) 159

57

A Főbizottság a helyzet függvényében tartja üléseit, szintén a NAC/DPC találkozói előtt. A SCEPC az illetékes NATO-főtitkárhelyettes közvetlen felügyelete alá tartozik. ♦ A Nemzetközi Katonai Törzs162 a Katonai Bizottság felügyelete és irányítása alatt működik. A katonai törzs, a nemzeti katonai szervek által vezényelt katonai állományból és az őket segítő polgári állományból tevődik össze. A Katonai bizottság végrehajtó szerveként az IMS feladata annak biztosítása, hogy a Katonai Bizottság döntéseit az utasítások szerint hajtsák végre. A Nemzetközi Katonai Törzs mellett szükség szerint megalakul a válságkezelő szervezet. A szervezetbe tartozó csoportokat, sejteket és részlegeket többnyire magasabb készenléti fokozat elrendelésekor aktivizálják. Ezek a következők: ♦ Katonai tájékoztató részleg163 , amely magában foglalja ♦ a tájékoztató csoportot A katonai tájékoztató részleg feladata: a NATO-ra és a potenciális ellenfélre vonatkozó információk továbbítása az illetékes NATO-szerveknek megfontolás céljából; a Katonai Bizottság érdeklődési körébe tartozó, a szövetség fegyveres erőit érintő cselekmények megfigyelése (ide tartozik még a hadműveleti tervezés, a NATO megelőző rendszabályai, a katonai válaszlépésekre vonatkozó igények, alkalmazási szabályok, a NATO és a NATO-vezette csapatok megerősítése, mozgósítási kérdések). ♦ Egyesített törzscsoportok164 A Nemzetközi Katonai Törzs önálló elemévé vált, alárendeltség helyett együttműködési viszony alakult ki a két szervezet között. Állománya a Nemzetközi titkárság és a Nemzetközi Katonai Törzs tagjaiból tevődik össze. Feladata és szervezete nem változott, alárendeltségébe tartozik a hadműveleti alcsoport165 és a hírszerző alcsoport166 Az Egyesített Törzscsoport személyi állományát a Nemzetközi Titkárság és a Nemzetközi Katonai Törzs tagjaiból állítják össze. A törzscsoport és a NATO Helyzetelemző Központ között a lehető legszorosabb munkakapcsolatot kell létesíteni. Ez a kapcsolat nem menti fel a Helyzetelemző Központ vezetőjét azon felelősség alól, hogy a fontos és sürgős jellegű információkat azonnal továbbítani kell az illetékes szerveknek. A Törzscsoport alárendeltségébe tartozó alcsoportok szervezése és feladata az alábbiakban foglalható össze: A Hadműveleti Alcsoport csak feszültség és válság időszakában kezdi meg működését. Alapvető feladata, hogy a NATO-tagállamok tevékenységéről készítsen tájékoztató jelentéseket. A Hadműveleti Alcsoport feladata a politikai, gazdasági, polgári veszélyhelyzetre és a NATO fegyveres erőkre vonatkozó információk szűrése és gyűjtése, majd ezek továbbítása a NATO-központba. A NATO Helyzetelemző Központja167 Az Észak-atlanti Tanács döntése értelmében 1968 óta működik a NATO-központban a Helyzetelemző Központ, melynek angol megnevezése: SITCEN=Situation Centre. Feladatait, szervezetét és felszerelését tekintve nevezhető helyzetértékelő és tájékoztató központnak is. A helyzetelemző központ a Katonai Bizottság, illetve a Nemzetközi Katonai Törzs felügyelete alatt működik, mint a NATO-központ válságkezelő szervezete. Megalakulásakor három alapvető feladatot határoztak meg: 162

angolul: International Military Staff (IMS) angolul: Briefing Military Response Cell (BMR) 164 angolul: Joint Staff Groups (JSG) 165 angolul: Current Operational Group (COG) 166 angolul: Current Intelligence Group (CIG) 167 angolul: Situation Centre (SITCEN) 163

58

1.

Segítséget nyújtani az Észak-atlanti Tanácsnak, a Védelmi Tervező Bizottságnak és a Katonai Bizottságnak a konzultációk megszervezésével kapcsolatos feladataik végrehajtásában. 2. A Szövetségen belül központja legyen a politikai, katonai és gazdasági jellegű információk és felderítési adatok vételének, cseréjének és elosztásának. 3. Létesítsen kapcsolatot a tagállamok és a főbb NATO parancsnokok hasonló létesítményei között.168 2. 5. 3. A NATO döntési mechanizmusa A válságkezelést a NATO szövetségi szintű politikai folyamatként értelmezi. Ebből következően a Szövetség által tett katonai válaszlépések tehát csak egy elemét képezik a válságkezelés átfogó rendszerének. A katonai válaszlépések kidolgozása a NATO legmagasabb szintű döntéshozatali testülete, az Észak-atlanti Tanács (a továbbiakban Tanács) döntése alapján a feladatszabással veszi kezdetét. A legfontosabb előkészítő fórumok a következő bizottságok ülései: ♦ Polgári Veszélyhelyzeti Tervező Főbizottság; ♦ Katonai Bizottság; ♦ Politikai Bizottság; ♦ Politikai Koordinációs Bizottság. Ezen bizottságok legfontosabb feladata javaslatok kidolgozása a Tanács számára. A Polgári Veszélyhelyzeti Tervező Főbizottság ülése Az ülések kezdetét úgy időzítik, hogy a Főbizottság mindazon polgári veszélyhelyzettel kapcsolatos ügyet megvizsgálhasson, amelyről véleményt kell, hogy mondjon a Tanács/Védelmi Tervező Bizottság (a továbbiakban: Tanács) ülésén, illetve lehetővé tegye a bizottság számára, hogy a Tanács által ráruházott ügyekben megtehesse a szükséges lépéseket. A Katonai Bizottság ülése Abban az esetben, ha valamely magasabb készenléti fokozatot bevezetnek, a Katonai Bizottság is tájékoztatókkal kezdődik. Amelyek célja a hírszerző és a Hadműveleti Csoportok legfrissebb jelentései óta beállt változásokról szóló tájékoztatás. A tájékoztatók összehangolása magába foglalja a Nemzetközi Titkárság Politikai Ügyosztállyal, a Polgári Veszélyhelyzeti Tervező Igazgatósággal, Polgári Veszélyhelyzeti Válság Részleggel, a Válságkezelő Szekcióval történő koordinációt azért, hogy egy átfogó és megfelelően kiértékelt képet adjon a helyzetről. A Katonai Bizottság ülésének napirendjén általában a következők szerepeltek: a) Tájékoztató a kialakult helyzetről: ♦ A szemben álló erők helyzete; ♦ A saját erők helyzete o Haderőnemenként, szárazföldi-, légi- és haditengerészeti erők sorrendjében ismertetik a szövetséges erők helyzetét és tevékenységét. Béketámogató művelet esetén a tájékoztató kiegészül az azt támogató, de nem a NATO erőkre vonatkozó tájékoztatóval. A tájékoztatót a Nemzetközi Katonai Törzs Tájékoztató Részlege készíti elő és hajtja végre. ♦ Politikai helyzet

168

MAENHOUDT, JOHAN: Crisis Management and Operations Directorate. Előadás A NATO SCHOOL-ban (Oberammergau) 2000.09.25.-én

59

A Nemzetközi Titkárság Politikai Ügyosztálya állítja össze és tartja meg. A politikai fejleményekről szóló általános tájékoztató mellett bizonyos előrejelzéseket is felvállalhat. ♦ Polgári helyzet b) Katonai helyzetértékelés; c) A hadműveleti tervezés helyzete; d) A NATO Elővigyázatossági Rendszabályok bevezetése; Az ezzel kapcsolatos tájékoztató összeállításáért a Nemzetközi Katonai Törzs Válságkezelő Részlege felelős. A tájékoztató során jelentik a már bevezetett rendszabályokat, külön bontásban a NATO területének egészére vagy csak annak egy részére. Külön pontként jelentik a Tanács által már jóváhagyott, de még ki nem hirdetett rendszabályokat. Ezt követően jelentik azokat, amelyek jóváhagyását a NATO Katonai Hatóságai kérik a Tanácstól. Ez utóbbiakkal mindenkinek egyet kell érteni. e) Harcérintkezési szabályok169 A Katonai Bizottság a „Hadműveleti tervezés helyzete” meghatározza a harcérintkezési szabályokat, de csak mint a tervezett hadművelet végrehajtásához szükséges, „szabályok gyűjteményével” foglalkozik. E napirendi pont keretében ezen felül azokkal a szabályokkal foglalkoznak, amelyek bevezetését az adott Főparancsnokság kéri a kapott feladat végrehajtása érdekében. o

2. 6. AJÁNLÁSOK A MAGYAR VÁLSÁGKEZELŐ SZERVEZETEK FELÉPÍTÉSÉRE, MŰKÖDÉSÉRE A szövetségi rendszerrel történő teljes értékű együttműködésünk számos mélyreható – elsősorban jogharmonizációs kérdésekkel kapcsolatos- változtatások elé állítja a Magyar Köztársaságot. Elengedhetetlen, hogy az Alkotmány –mint az első számú jogforrásharmonizáljon a szövetségi rendszerben felvállalt kötelezettségeinkkel. A Magyar Honvédség vezetésében és szervezetében és természetesen ki kell alakítani a NATO válságkezelő szervezeteihez illeszkedő nemzeti szervezeti formákat. Elsősorban a meglévő szervezetek átalakítása, feladatainak újrafogalmazása és az együttműködésük összehangolása a záloga annak, hogy a szövetségi rendszerben, illetve nemzeti kereteken belül megfelelő válságkezelési képességekkel rendelkezzünk. A válságkezelés az összes országos hatáskörű szervezet feladata, amiben a legnagyobb felelősség a kormányra és a három kulcstárcára: a külügy-, a honvédelmi és a belügyminisztériumra hárul. (Lásd 15. számú melléklet „A magyar válságkezelési rendszer elemzése”) Szükséges azon a csatlakozási pontok megfelelő integrációja, amelyek révén meg tudjuk valósítani az együttműködést a NATO politikai, katonai és polgári szervezeteivel. Jelenleg minden minisztériumban megvannak a válságkezeléssel foglalkozó hivatalok (többnyire védelmi irodák, osztályok, kabinet), nincsenek meg azonban a központi válságkezelő és összehangoló szervezetek. NATO Válságkezelési Kézikönyve és a meglevő nemzeti szervezetek alapján célszerű az alábbi elképzelés megvalósítása: legfelső szinten az Országgyűlés és a köztársasági elnök szerepe nem változik, tehát továbbra is az Országgyűlés dönt az Alkotmányban rögzített minősített helyzetek bevezetéséről és a fegyveres erők alkalmazásáról, míg a köztársasági elnök marad a fegyveres erők főparancsnoka. A kormány mind békeidőben, mind válsághelyzetben a miniszterelnök vezetésével és valamennyi miniszter részvételével a kialakult helyzettől függően politikai döntést hoz a 169

angolul: Rules of Engagement (ROE)

60

diplomáciai és gazdasági intézkedések végrehajtásáról, valamint a polgári és katonai rendszabályok bevezetéséről. A Politikai-Stratégiai Bizottság elnöke a miniszterelnök, állandó tagjai a külügyminiszter, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a pénzügyminiszter és a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszter. A helyzettől és témától függően a bizottság ülésére más miniszterek és szakértők is meghívhatók. A miniszterelnök távollétében a bizottság ülését a külügyminiszter vezeti. A bizottság feladata: megvizsgálja a politikai-stratégiai helyzettel kapcsolatos, a kormány elé terjesztendő kérdéseket és javaslatokat, értékeli a nemzetbiztonságot érintő és veszélyeztető helyzetet, elemzi azokat a tényezőket, amelyek egy válság kialakulását jelzik, továbbá döntést hoz (vagy készít elő) a válság és szükségállapot kezdeti időszakaszában teendő intézkedésekről. A minisztériumok állományából létrehozott szakbizottságok a Válság összehangoló Bizottság elnökének kezdeményezésére ülnek össze. A legfontosabb szakbizottságok170: — Külügyminisztérium — Külügyi Bizottság — Belügyminisztérium — Belbiztonsági Bizottság — Polgári Védelmi Bizottság — Honvédelmi Minisztérium — Védelmi Hivatal (Bizottság) — Földművelődésügyi Minisztérium — Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Bizottság — Ipari és Kereskedelmi Minisztérium — Energia és Ipari Bizottság — Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium — Infrastruktúra Bizottság — Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium — Szállítási Bizottság — Távközlési Bizottság — Polgári Repülésügyi Bizottság — Igazságügyi Minisztérium — Jogi és Törvényhozási Bizottság — Munkaügyi Minisztérium — Emberi Erőforrások Bizottsága — Népjóléti Minisztérium — Egészségügyi Bizottság — Pénzügyminisztérium — Pénzügyi Bizottság — Művelődésügyi és Közoktatási — Oktatási Bizottság Minisztérium A felsorolt szakbizottságok egy része megtalálható a NATO polgári Veszélyhelyzeti Tervezési Igazgatóság felügyelete alatt működő szakbizottságok között is. A nemzeti szakbizottságok részletes feladatait a Nemzeti Készenléti Terv, a Válságkezelési Terv, a Megelőző Intézkedések Listája, a Katonai Válaszlépések Katalógusa, az Elővigyázatossági Rendszabályok és - rendkívüli állapot esetén - a hadműveleti tervek tartalmazzák. A Védelmi Tanács rendkívüli állapot idején a legfelső irányító szervezet. Létrehozásának feltételei még további tanulmányozást igényel, tekintettel arra, hogy a Tanács gyakorlatilag a kormány feladatait veszi át háborús körülmények között, amikor a lehető legkisebbre kell csökkenteni a döntési mechanizmusban résztvevő szervezetek számát és a döntések időtartamát. Ez azt is jelentheti, hogy a köztársasági elnök és a kormány hatásés jogkörét a Védelmi Tanácsra ruházzák át, emellett az Országgyűlés jogköreinek egy részét is átveszi. A Védelmi Tanács létrehozása teljesen centralizált központi hatalmat jelent, de a demokratikus jogállam korlátozza működésének feltételeit. A hatáskörök alacsonyabb szintű érvényesítését lehetővé kell tenni, hogy a területi védelmi bizottsági elnökök és a települések polgármesterei azonnali veszélyek elhárításához a megfelelő intézkedéseket megtehessék. 170

Lásd: BALI JÓZSEF: A NATO válságkezelési rendszere és ennek hatása a magyar válságkezelési rendszer kialakítására (Tanulmány) (Budapest, 1997.) pp.78-85.

61

Mivel A NATO Helyzetelemző Központja (SITCEN) minden jelenlegi tagállamban működik, ezért az integráció érdekében a Külügyminisztériumban létre kell hozni a megfelelő nemzeti szervezetét. (Lásd 16. számú melléklet „ A Honvéd Vezérkar Műveleti Irányító Központ”) A Helyzetelemző (Tájékoztató) Központ szervezetét és feladatát a NATO Helyzetelemző Központhoz hasonlóan kell kialakítani, természetesen a nemzeti feladatokhoz illeszkedő méretben és hatáskörrel. Tagozódását tekintve három csoportot (alosztály) kell létrehozni: ♦ ügyeleti szolgálati csoport: békeidőben is működne, váltásonként 2-2 fővel (egy katonai és egy polgári személy), azzal a feladattal, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a nemzetközi fejleményeket, értékelje azokat, fogadja és a meghatározott vezető személyeknek továbbítsa a fontosnak ítélt információkat, tartsa a kapcsolatot a híradó eszközök útján a NATO és a szomszédos államok helyzetelemző központjaival, továbbá a hazai együttműködő szervek (elsősorban a HM, BM és PVOP) ügyeleti szolgálataival; ♦ helyzetelemző (értékelő) alosztály: feladata a beérkezett információk szelektálása, elemzése, napi, időszakos és rendkívüli jelentések összeállítása, a fontosabb adatok számítógépes nyilvántartása, háttér-információ naprakészen tartása, információk cseréje a NATO SITCEN-nel és az együttműködő partnerekkel. Munkaidőben tájékoztatja a Külügyminisztérium vezetését és utasításuk szerint a hazai együttműködő szerveket, valamint a külföldi képviseleteket a rendkívüli eseményekről, a fontosabb tájékoztató jellegű kérdésekről; ♦ híradó alosztály: működteti és kezeli a telepített híradó eszközöket és berendezéseket, gondoskodik a közlemények (táviratok) vételéről és továbbításáról mind nyílt, mind titkosított formában, fenntartja az összeköttetést a hazai és külföldi szervezetekkel, felelős tehát a Külügyminisztérium hírközpontjának működéséért;

KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK, JAVASLATOK ™ A válságnak egymástól elkülöníthető és időszakokra bontva egyedi jellemzőkkel jól meghatározható szakaszai vannak. A válságok kialakulása általában valamilyen érdekvagy érték ellentéten alapul, amely egyben meghatározza a válságkezelés mechanizmusát, a kialakítandó stratégiát. ™ A válságkezelés elsősorban politikai-, diplomáciai-, gazdasági lépések tudatos, tervszerű alkalmazása, amely csak a legvégső esetben él a katonai erő felhasználásával. E „végső eszköz” alkalmazása többféle módon lehetséges, de, előnyben kell részesíteni azokat, amelyek az elrettentésre és visszatartásra illetve a válság további eszkalációjának elkerülésére irányulnak a lakosság élet és vagyonvédelmének megóvása mellett. ™ A válság folyamatjellegéből következően ki kell alakítani egy olyan egységes válságkezelési stratégiát, amely fő vonalaiban tartalmazza a megfelelő, hatékony válaszlépéseket (politikai-, diplomáciai-, gazdasági-, katonai). ™ A válságkezelési stratégia hatékony alkalmazása érdekében rendelkezni kell egy centralizált, rugalmas és megfelelő jogkörökkel felruházott szervezettel, amely képes az információk összegyűjtésére, feldolgozására és a javaslatok előkészítésére. ™ A hidegháború utáni időszakban több regionális szervezet jött létre, amelyek fő tevékenységét a konfliktusok kezelése és a válságok elkerülése jelentette. A válságkezelés stratégiájának kidolgozásához különböző modellek (például: Cohen-; Bartlett) állnak rendelkezésre, amelyek megfelelő adaptációjával a nemzeti válságkezelési stratégia

62

™

™

™

™

™

171

kialakítható. A katonai jellegű fegyveres válságok kezeléséhez a Bartlett-féle stratégia részlépéseinek aktualizált összekapcsolása biztosítja a sikeres válságkezelést. A nemzetközi szervezetek számos erőfeszítése erősíti a békét, a biztonságot, de gyakran későn, vagy nem megfelelő eszközökkel és módszerekkel kezelik a kialakult válságokat. A szervezetek együttműködése napjainkban sem zökkenőmentes, amelyet a rendelkezésre álló erőforrások hiánya erősít. Az Európai Unió és a Nyugat-Európai Unió további lépéseket tesz egy saját európai haderő megteremtése céljából, de a valóságok megbízható kezeléséhez még hosszú időre van szükség. A NATO stratégiai koncepciói figyelembe vették, hogy a biztonsági környezet változásai milyen új kockázatokat, kihívásokat, fenyegetéseket eredményeznek. Ezek a lehetséges veszélyforrások meghatározzák, hogy kezelésük milyen parancsnoki struktúrában és készenléti fokozatban, illetve milyen eszközökkel és módszerekkel hatékony. A NATO a hidegháború alatt is számos esetben kezelt válságot, az ehhez szükséges szervezeteit és azok struktúráját az igényeknek megfelelően alakította. A NATO stratégia változatlan elemei maradtak: A NATO stratégiájának alapelvei, a közös védelem és a transzatlanti kapcsolat, a kibővített biztonság fogalom, egységes tervezés védelmi és fegyveres erők vonatkozásában. A NATO 1999-es Stratégiai Koncepciójának új elemei: alapozás az euro-atlanti biztonsági környezetre, elrettenteni a lehetséges agresszorokat, védelmet nyújtani a tagországoknak, a konfliktusok megelőzésének az elsődlegessége, a válságkezelés. A válságkezelésre (a válságkezelő szervezetekre) nincs egységes recept, mint ahogy a válságnak is számos fajtája létezik. A többlépcsős és többszintes válságkezelés látszik a célravezető megoldásnak azzal a megjegyzéssel, hogy a belső válságkezelés elsősorban nemzeti felelősség még a NATO-tagság elérése után is. Más országon kívüli válságok esetén együtt kell működni a NATO és más nemzetközi szervezetekkel, ennek megfelelően kell kialakítani saját, funkcionálisan interoperábilis szervezeteinket. A NATO-ban elfogadott elveknek megfelelően kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a következőknek171 ♦ konzultáció: a kiemelt fontosságú döntéseket lehetőség szerint minden esetben a szövetségesek közötti konzultáció előzi meg; ♦ konszenzus: a döntés minden tag egyetértésével születik; ♦ koordináció: a felső szintű szervezetek vezetőinek kötelessége a feladatok ésszerű, célirányos összehangolása; ♦ kooperáció: a feladatok együttes végrehajtása, amely cél, hely és idő szerinti összehangolást igényel; ♦ kompatibilitás: a Szövetség tagjaként meg kell teremteni a szellemi és fizikai kompatibilitást, amely nélkülözhetetlen feltétele a magasabb együttműködési szint –interoperabilitás- megteremtésének ez lehetővé teszi technikai eszközök, majd a fegyveres erők együttműködését; ♦ korszerűsítés: az erőforrásokhoz mérten biztosítani kell a feltételeket a fegyveres erők és eszközeik fejlesztéséhez, részben vásárolt, részben hazai fejlesztések, beszerzések útján. Kidolgozandó okmányok:

Vö.: BALI JÓZSEF: A NATO válságkezelési rendszere és ennek hatása a magyar válságkezelési rendszer kialakítására pp.90-110.

63

♦ Nemzeti készenléti terv, amely tartalmazza az összes fegyveres testület szervezetét, fegyverzetét, felszerelését, díszlokációját, csoportosítását, vezetését és irányítását. Erre a tervre épülnek a hadműveleti tervek ♦ Megelőző (Preventív) Intézkedések Listája: tartalmazza a megelőző rendszabályokat a diplomácia, a gazdaság, a katonai bizalom- és biztonságépítés területén, amelyek egyénileg és kollektíven egyaránt alkalmazhatók. ♦ A Katonai válaszlépések a fenti, megelőző intézkedések kiegészítésének tekinthetők. Részintézkedései magukban foglalnak politikai indítékú, kockázatcsökkentő, bizalomés biztonságnövelő lépéseket, a harckészültség növelésére, az elrettentés fokozására, a felderítés kiszélesítésére irányuló rendszabályokat egészen a fegyveres erők korlátozott, majd nagyobb szabású műveleteinek végrehajtásáig. ♦ Elővigyázatosság Rendszer: az egyik legfontosabb okmány, amely biztosítja a készültségi fokozatok bevezetését, a fegyveres erők teljes harckészültségbe helyezéséig. A terv részletesen felsorolja a polgári és katonai rendszabályokat, amelyek alkalmazásával képesek vagyunk választ adni a válság minden időszakában felmerülő veszélyekre , biztosítható az átmenet békeállapotból háborús időszakra, és tartalmazza a meglepetés és agresszió elleni rendszabályokat. ♦ A hadműveleti tervek módosítása, pontosabban átdolgozása a HM és a VK feladata a magyar politikai-stratégiai vezetés irányelvei és a NATO regionális parancsnokságán belül kapott szerep figyelembevételével. A munka elvégzéséért természetesen a katonai szervek felelősek. ♦ Az Alkalmazási Szabályok kidolgozása teljesen új feladat, eddig csak a NATOban, illetve tagállamaiban alkalmazták. A szabályok összeállításánál figyelembe kell venni a nemzeti (országgyűlési) és nemzetközi törvényeket. Tartalmaznia kell azokat a körülményeket, feltételeket, mértéket és módozatokat, amelyek lehetővé (szükségessé) teszik vagy korlátozzák a fegyveres erők alkalmazását. Egy lehetséges nemzeti döntéshozó szervezet172 Szervezet

Tevékenység

Kabinet

Döntéshozás

Politikai, Stratégiai Bizottság

Döntéshozás

Miniszterelnök

Döntéshozás

Politikai Katonai Részleg

Koordináció

Polgári Védelem

Koordináció

Tárcaközi bizottságok Koordináció (polgári védelem, kitelepítettek, menekültek, ipar mobilizálása, átszállítás,

172

Tárcák

Feladatok/felelősségek

Miniszterek

– tanácskozás a nemzeti biztonsági politikáról, – a helyzethez igazodó polgári és katonai készenlét szempontjai alapján döntés a diplomáciai és gazdasági kezdeményezések alkalmazásáról Miniszterelnök, – politikai-stratégiai szempontok vizsgálata, felterjesztése a KÜM, BM, HM kabinet részére, – elemzés és felmérés MEH, KÜM, BM, – a kabinet és a Politikai Stratégiai Bizottság vezetése, stb. képviselői – a kormány általános nemzeti-védelmi politikájának irányítása, – szükségállapothoz a szükséges intézkedések kiadása Főbb hivatalok – a politikai, katona-politikai helyzet információinak gyűjtése, analizálása, – a kritikus és rosszabbodó helyzetek analizálása, melyek jelenléte hatással lehet a nemzeti politikára, vagy védelemre, – a válságmegelőzési időben és a válság alatt ellenőrzés és felmérés folytatása a Nemzeti Döntéshozó Központban

Az érintett minisztériumok képviselői Szükség esetén

– a polgári szervezetek támogatásának biztosítása a fegyveres erők irányába, – a nemzeti háborús képesség fenntartása – a specifikus szektorokban működő hivatalok törekvéseinek harmonizálása és kiegészítése

Vö.: Általános Válságkezelési Kézikönyv, (NATO/NACC/PfP) p.45

64

üzemanyag) Külügyi és Honvédelmi Menedzsment Minisztérium

Szükség esetén

BM

Szükség esetén

Menedzsment

Nemzeti Központ

Döntéshozó Támogatás

– a nemzetközi válság helyzetének kezelése az irányítási, végrehajtási és ellenőrzési tevékenységen keresztül. Ha a válság hatással van a hazai helyzetre a BM bevonása a tevékenységbe. Más minisztériumok és hivatalok felkérésre kerülhetnek az együttműködésre az érintett hatáskör és működési kör alapján – a hazai szükségállapot helyzet kezelése az irányítási és ellenőrzési tevékenységen keresztül, – a honvédelmi miniszter támogatást nyújt, míg a külügyminiszter a nemzetközi fejleményekről ad felvilágosítást Támogatást nyújt a kormány részére.

3. FEJEZET A FEGYVERES ERÕK LEHETSÉGES FELADATAI, ALKALMAZÁSÁNAK LEHETÕSÉGE, A FEGYVERES KONFLIKTUSOKBAN “Ebben az új korszakban számos módon folyamodnak Önökhöz azért, hogy tartsák fenn a békét, nyújtsanak segítséget a szenvedésben, segítsék az új demokráciából érkező tisztek tanítását a demokratikus hadsereg módszereire, és hogy... továbbra is nyerjék meg háborúinkat.” (Bill Clinton)

3.1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A KATONAI VÁLSÁGOK SORÁN A FEGYVERES ERŐK ALKALMAZÁSÁRÓL, FELADATAIRÓL 3.1.1. Katonai gondolkodók a háború jellegéről, a haderők feladatairól a II. Világháborúig A katonai gondolkodók és hadvezérek sora próbálta meghatározni a haderők feladatait. Az értekezésben elsősorban Clausewitz173 iránymutatását tekintettem kiindulási alapnak, emellett fontos a hadikultúrák kialakulása, hatásainak vizsgálata.174 Azért, mert napjaink kockázatainak, kihívásainak, fenyegetéseinek kezelésre számos lehetőség áll rendelkezésre, de a leghatékonyabb módszert -gyakorlati tapasztalatok alapján- a feladat-irányultságú kultúra (Auftragstaktik) eszközrendszere biztosítja. Döntő jelentőségű az a felismerés, amely a 173

CLAUSEWITZ, CARL (PHILIPP GOTTLIEB) von (1780. 06.01. Magdeburg-1831. 11.16. Breslau) 18011803 között a berlini hadiiskolát (Kriegsschule) látogatta. Tanárai közül kiemelkedett Scharnhorst, az ő ajánlására lett a porosz herceg adjutánsa. 1806-ban több hónapot internálásban töltött Franciaországban. 180910 között századosként a Hadügyminisztériumban dolgozott. 1810-től a vezérkarban, 1812-ben alezredesként orosz szolgálatban állt, 1815.03.30.-án ezredesként tért vissza a vezérkarba. 1819-től vezérőrnagy és a hadiiskola igazgatója. 1831-ben kolerában halt meg Breslauban.Fő műne: A háborúról (1832-1834) In: Deutsche Biographische Enzyklopädie (szerk. KILLY WALTHER) (K.G. Saur München, New Providence, London, Paris, 1995.) Band 2. p. 335. 174 A stratégiai gondolkodás fejlődése.(szerk. MATUS JÁNOS) Budapest, 1999. 7.; 11; 12. fejezet

65

háború (fegyveres küzdelem) meghatározottságát a politikából -közvetve a hatalomgyakorlás mikéntjéből- eredezteti. Clausewitz a következőképpen fogalmaz: „…A háború kettős jellegéből folyóan célunk vagy az ellenség leverése, hogy politikailag megsemmisítsük, illetve védekezésre képtelenné tegyük, és így nekünk tetsző békére kényszerítsük, vagy csupán bizonyos területek meghódítása az ellenfél országának határán, hogy megtartsuk, illetve a békekötésnél ütőkártyaként játsszuk ki. Megmaradnak természetesen a két cél közötti átmenetek, ámde a kétféle törekvés eltérő jellegének mindenütt érvényesülnie kell, és el kell választania egymástól azt, ami összeférhetetlen. Miután rögzítettük a háborúk kétféle jellegét, határozottan és pontosan érvényesítenünk kell azt az ugyancsak lényeges gyakorlati szempontot is, hogy a háború nem egyéb, mint az állampolitika folytatása más eszközökkel. Ha ez mindig szemünk előtt lebeg, szemléletünk egységesebb lesz, és rendet teremtünk gondolatainkban.”175 A világháborúk tapasztalatait elemezve láthatjuk, hogy Clausewitz tétele nem minden esetben érvényesült, így például az első világháborúban a diplomáciai eszközök hatásai alulmaradtak a katonai vezetés törekvéseivel szemben. Ezt így látták a kor elemzői: „ A háborúban az ellenséget meg akarják verni. Ezt célozza a fegyveres erőszak alkalmazása. A régi háborúkban a a hadseregek megrohanták egymást, és egy vagy több csatában elintézték számadásaikat. Ebből az a balhit keletkezett, hogy a háború megindításával a katonaság veszi át a diplomácia feladatát, fegyverrel oldja meg a vitás kérdést és a kiverekedett döntéssel- új alapot teremtvén- ismét a diplomatáknak adja vissza szerepét….A hadsereg tehát a háborúban is csak az állampolitikai eszköz, nem pedig állam az államban”176 A háború erőszak jellege meghatározó, hiszen a válságkezelési feladatokat -más lehetőség nem lévén- katonai erővel kell megoldanunk. A szervezett tömeges erőszak, mint egyedüli jellemző különbözteti meg a háborút minden más egyéb emberi tevékenységtől. “A háború az erőszak ténye és alkalmazása nem ismer logikai korlátokat… Ámde a háború nem az élőerőnek az élettelen tömegre való hatása, hanem mindig élőerők csapnak össze egymással. Egyik fél sem ura teljes mértékben cselekedeteinek, mert a másik fél magatartása kényszerítően hat reá, következésképpen amint egymás fölébe akarnak kerekedni, erőfeszítéseik fokozódnak… A szabadon ténykedő erők összeütközésük során csak belső törvényeiknek engedelmeskednek, esetlegesen eljuthatnak a szélsőséges — abszolút — háború szintjéig, vagyis az abszolút erőszak az egyik félnek másik által történő teljes pusztításával ér véget”.177 Az egymással szemben álló társadalmakon belül jelentkező különféle elemi tulajdonságok -a vezetés “szabad akarata”, amely nem mindig van összhangban az objektív valósággal, valamint a háború politikai indítékai- határozzák meg a katonai célkitűzést és a ráfordítandó erőkifejtés mennyiségét. “A háború nem egyéb, mint a politika folytatása más eszközökkel.” Clausewitznek a háború kettős természetére vonatkozó tézise alapozza meg a szervezett tömegerőszak cselekményeinek a fegyveres demonstrációktól a megsemmisítő háborúkig terjedő elemzését. Ezek csupán annyiban térnek el a diplomácia részéről alkalmazott manőverektől, hogy az erőszakkal való közvetlen fenyegetést jelenítik meg. A tézis lehetetlenné teszi, hogy a háború bármely fajtáját is a politikát meghatározó normának tekintsük, olyan szabványnak, melyhez valamennyi háború mérhető. Minthogy a háború a politika folytatása, megengedhetetlen, sőt káros nézet, hogy egy nagy hadi esemény, vagy ennek tervezése, tisztán katonai szempontból ítélhető meg. Ha a politikai szándék azt követeli, akkor a fegyveres erőknek be kell érniük az erőforrások részleges mozgósításával és a 175

CLAUSEWITZ, CARL: A háborúról I-II. (Zrínyi, 1961.) I. kötet p. 29. MAYER-CSERKOVITS KÁROLY: A nagy háború tapasztalatai In: Hadtörténelmi Közlemények 1927/1. p.55. 177 CLAUSEWITZ, CARL: A háborúról, I. kötet pp.66-73 176

66

korlátozott eredményekkel. Másfelől, fel kell készülni önmaguk feláldozására, és ezt sem a társadalom, sem a kormány nem tekintheti áldozatnak, ha ez -feladatukon túlmutatóan- a racionális politika kifejeződése. Az erőszak, a politika és a véletlen hármasa felöleli az államok közötti erőszak kifejlődését, az előkészületektől és az ellenségeskedés kezdetétől a békekötésig és meghatározza az újból stabilizálódott állapotot. A háború egészének elemzésétől Clausewitz eljutott a konfliktusok különféle formáinak tanulmányozásáig. A clausewitzi elmélet kifejtése során fellelhető az őt körülvevő történelmi éra hatása, így sokkal közvetlenebbül jut kifejezésre nemzedékének sajátos tapasztalata, mint a háború alaptermészetével foglalkozó tézisekben. Számos tételét a történeti tapasztalatok igazolták így: a védelem a küzdelem erősebb módja, de negatív rendeltetésű; a támadás a küzdelem gyengébb módja, de pozitív rendeltetésű; a nagyobb sikerek segítik a kisebb sikerek elérését, így tehát a hadászati eredmények bizonyos fordulópontokra vezethetők vissza; az erő demonstratív alkalmazása gyengébb mód, mint a tényleges támadás, s ezt ennélfogva nyíltan indokolni kell; a győzelem nem csak a harcterület elfoglalásában áll, hanem az ellenséges erők fizikai megsemmisítésében is; a siker minden esetben azon a ponton a legnagyobb, ahol a győzelem kivívása megtörtént, az átkaroló hadmozdulat csak az ellenség feletti általános fölénnyel, vagy az ellenségénél jobb összeköttetési vagy visszavonulási útvonalakkal indokolható; a szárnyak helyzetét ugyanezek a megfontolások vezérelik; minden támadás előrehaladtával veszít lendületéből… A harcászatban és a hadműveletben a szándék, a cél és az eszközök között fennálló összefüggés nem kisebb, mint a hadászat és a háború átfogó lefolytatása esetében. “Ha például valamely zászlóalj parancsot kap, hogy az ellenséget a hegyről, hídról stb. űzze el, a tulajdonképpeni cél rendszerint ezek birtokbavétele. Az ellenséges erő megsemmisítése itt csupán eszköz, esetleg egészen mellékes is lehet. Ha az ellenséget egyszerűen tüntető művelettel megtévesztve is elűzhetjük — elértük célunkat. De a hegyet vagy hidat rendszerint azért foglaljuk el, hogy elősegítsük az ellenség teljes megsemmisítését. Ha ez így van a harcmezőn, mennyivel inkább így van a háború egész színterén, ahol nem hadseregek, hanem államok, népek és országok állnak egymással szemben. … A parancsnokság különböző szintjein a célok osztályozása tovább távolítja az első eszközt a végső céltól. A háborúról politikája — a németben a Politik szó jelentheti akár az irányelv, akár a politika fogalmát — a háborúhoz vezető politika ténykedésével foglalkozik, meghatározza célját, befolyását a háború végrehajtásának menetére, valamint szerepét a háború befejezésében. Az egyik eredmény az Auftragstaktik, annak az elvnek a kidolgozása volt, melynek értelmében a legfelső parancsnokság átfogó intézkedéseit direktívákban adták ki, miközben meghagyták az alárendelt parancsnokságok magas fokú kezdeményező és szakosított parancskiadási lehetőségét. De még ilyen kivételekkel együtt is, nehéz felismerni, és még nehezebb igazolni Clausewitz hatását a háborúra való felkészülés és a háború megvívásának módjára vonatkozóan. A háborúval foglalkozó tárgykör azonban változatlanul olyan törekvést fejez ki, amely elítéli vagy megkísérli kiküszöbölni a háborút, illetve tökéletesíteni szándékozik a konfliktusban alkalmazott eszközök és hadászati elvek hatékonyságát. A politika és stratégia kérdését többen is vizsgálták és a megfogalmazott vélemények elfogadták a politika elsődlegességét: „ A politika kétségtelenül a kezdetektől a stratégia (hadászat)fölött állt és direkt vagy indirekt befolyást gyakorolt rá.”178 Az angolszász teoretikusok is hasonlóan fogalmaztak, közülük Liddel Hart emelkedik ki, aki szerint: „… jóllehet a felső stratégia szinonim a hadvezetést meghatározó politika

178

BARNHAUSER, ANTON: Grundgegriffe der Strategie In: Europaische Wehrkunde 19966/10. p. 511.

67

fogalmával, ám abban mégis különbözik a politikától, hogy a célt határozza meg. A magasabb stratégia fogalma tehát egyfajta politika a kivitelezésben.”179 Habár Clausewitz mindig hangsúlyozta, hogy a stratégia alá van rendelve a politikának még háború idején is, egyben nyomatékkal aláhúzta azt is, hogy a politikának reálisnak kell lennie: “A hadművészet elsőrendű kötelessége és egyben joga a politikát távol tartani azoktól a megerőltető dolgoktól, amelyek a háború természete ellen vannak.” “Visszatérve még egyszer Clausewitz alapvető nézetéhez, egyetlen stratégiai elgondolás sem tekinthető teljesnek a politikai célkitűzések figyelembe vétele nélkül.” A különböző elemzések után néhány hidegháború alatti és újkori konfliktus elemzésén keresztül kívánom bemutatni a haderők feladatait, a válságok kezelésének tapasztalatait.

3.2. A HIDEGHÁBORÚ IDŐSZAKÁNAK NÉHÁNY JELENTŐSEBB KONFLIKTUSA, TAPASZTALATAI A II. Világháború befejezését követően a világ újbóli felosztása után a haderőket az elrettentés, a védelem, a tömegpusztító fegyverek megléte és fejlesztése befolyásolta a legszembetűnőbben, amelyek egyben meghatározták az általános érvényű feladatrendszerüket. A „versenyfutás” az atomfegyverek fejlesztése terén, mintegy ellenpólusként összekapcsolódott a fegyverzetkorlátozási- és leszerelési folyamatokkal. Tehát a biztonság katonai dimenziójának megléte mellett az egyik legfontosabb szerepet a diplomáciai elem töltötte be. A haderők feladatait a NATO és a Varsói Szerződés doktrínáiban180 követhetjük nyomon. Ezekben az okmányokban a kezdeti tömeges atomfegyver bevetésétől egészen eljuthatunk az egyre kevesebb erőt igénylő, a tömegpusztító fegyvereknek csak az elrettentő szerepét kiemelő feladatokig. Összegezve a hidegháború éveiben a katonai erő az elrettentésre, a hagyományos támadó és védő feladatokra készült fel, különböző fokozatokat bejárva. A „Rugalmas reagálás” korszakában például úgynevezett „átmeneti időszakot” iktattak a konfliktus és a háború időszaka közé. (Lásd 15. számú ábra) Ezek a feladatok mellett a haderők kijelölt erői felkészültek a világ bármely pontján kitörő helyi háborúkban történő alkalmazásra. A hidegháború egyes jelentősebb konfliktusai, és az azokból levonható következtetések: 3. 2. 1. A kubai válság: A válságelemzés középpontjában a nagyhatalmak haderőinek feladatai állnak, mivel a konfliktus végig a két szuperhatalom vetélkedését tükrözte a tömegpusztító fegyverek, a tengeri uralom, a kölcsönös megsemmisítés lehetőségének szempontjából. Másik fontos elem, maga a konfliktus-kezelés mechanizmusa, amely tartalmazza a diplomáciai, katonai lépések összehangolását, a különböző tárgyalási stratégiák alkalmazását. A megoldási mechanizmus is azt erősíti, hogy nem volt győztese, vagy vesztese a konfliktusnak, hiszen az amerikai fél is engedményeket adott, a török területen telepített rakétái kapcsán. A haderők jellemző

179

HART, LIDDEL: Grundlage der Strategie und der höheren Strategie In: Strategie Wiesbaden é.n. p. 399. A NATO doktrínái: Feltartóztatás /Containment/ (1945-1954); Tömeges elrettentés /Massive Retaliation/ (1954-1961); Rugalmas reagálás /Flexible Response/ (1961-1971); Reális elrettentés /Realist Retaliation/ (1971-1991) A VSZ doktrínái: Sztálin doktrína (1945-1953); Hruscsov doktrína (1953-1964); Brezsnyev doktrína (1964-1985); Gorbacsov doktrína (1985-1991) Megjegyzés: A szovjet doktrínák nem kaptak nevet , ezért az első titkárhoz kötötte őket a szerző. In: KŐSZEGVÁRI TIBOR: Katonai doktrínák a hidegháború éveiben (Jegyzet) (Budapest, 1999.) pp. 12-48.

180

68

feladatait itt a magas fokú készenlét, az elrettentés, a nagyhatalmi pozíció alátámasztása jellemezte. 3. 2. 2. Az 1967-es arab-izraeli háború (hat napos): Gyors lefolyású, heves konfliktusból adódóan a haderők gyors bevetése, a különböző haderőnemek mesteri alkalmazása és a konfliktus nagyhatalmaktól függetlenné válása jellemezte. A történelmi ellentéteken alapuló régi területviták során az arab országok újabb vereséget szenvedtek Izraeltől. A konfliktus-kezelést a nagyhatalmak késői reagálása, a kölcsönös tömegpusztító fegyverekkel történő fenyegetőzés, majd a diplomáciai lépések összeegyeztetése, a megegyezés jellemezte. Itt mutatkozott meg a szuperhatalmak azon képessége, amely a nemzetközi diplomáciában érvényesíthető. A nemzetközi rendszer bénultsága mellett is - amely adott esetben hozzájárulhat egy válsághelyzet kifejlődéséhezképesek hatalmi erejüktől és politikai súlyuktól fogva a válságok eszkalációját megakadályozni. Ha érdekük úgy kívánja, minden eszközt felhasználnak -többnyire eredményesen- , hogy a válságokat térben és/vagy időben korlátozzák. 3. 2. 3. A falklandi háború: A helyi háborúkra jellemzően - azaz a világ bármely pontján gyorsan képesek érdek- és érték ellentétből eredően felszínre törni- megmutatta a haderőkkel szemben támasztott új követelményeket. Ezt alapvetően a magas fokú készenlét, a gyors reagálás, a nagy távolságú légi-, tengeri-, légideszant hadműveletek szélsőséges időjárási körülmények között jelentik. Még fokozottabban előtérbe került a haderők számára nélkülözhetetlen felderítési, hírszerzési adatok megszerzésének igénye. A konfliktus rendezésében a diplomáciai lépések csak hosszabb távon tették lehetővé a megoldást. A média szerepe felértékelődött, annak ellenére, hogy egy távoli földrészen folytak a hadműveletek. Összegezve: a hidegháború időszakának válságai nem voltak függetlenek a nagyhatalmaktól, mégis rövidebb vagy hosszabb idő után a diplomáciai- katonai lépések meghozták a kívánt eredményt. Ennek az időszaknak köszönhetjük Robert McNamara védelmi miniszter nyomán, a „válságkezelés”-t (Crisis Management), mint önálló fogalmat. 3. 2. 4. A fegyveres erők feladatai a hidegháború időszakában A II. Világháború utáni válságok vizsgálatánál nem szakadhatunk el a fennálló világrendtől és az ebből következő biztonságpolitikai szemlélettől. A fennálló kétpólusú világrendből kiindulva valószínűsíthető, hogy a válságok esetleges továbbfejlődése megnövelte volna a katonai koalíciók összeütközésének lehetőségét. Ezért a nagyhatalmaknak elemi érdeke volt a konfliktusok figyelemmel kísérése, ellenőrzése és lehetőség szerint gyors befejezése. A fegyveres erők készenléti ideje és mérete azt demonstrálta, hogy a biztonság katonai eleme az egyik legfontosabb terület, amely a visszatartásra és elrettentésre alkalmas. E képesség szüntelen fenntartása biztosítja a diplomáciának azt a lehetőséget, hogy képviselhető kompromisszumokat érjen el. A biztonság garantálását a nagyhatalmak főként szövetségi rendszerben tartották megvalósíthatónak, és ez egyben meghatározta a válsághelyzetekbe történő beavatkozás lehetőségeit. Az éles választóvonal - a vasfüggöny- kijelölte a nagyhatalmi „sakkjátszmák” mozgásterét, hiszen a választóvonalon túli beavatkozás magában hordozta egy világméretű fegyveres összecsapást valószínűségét. Az Európán kívüli területeken egyrészt a fejlődő országok politikai vezetésének a támogatása, befolyásolása, másrészt -konfliktus esetén- tanácsadók küldése és fegyverrendszerek (készletek) nyílt vagy burkolt exportálása jellemezte.

69

Ennek megfelelően a fegyveres erők feladatait a HÁBORÚ-KONFLIKTUS-BÉKE hármas egység részfeladatai határozták meg. A BÉKE feladatok rendszerét a magas fokú harckészültség, a hadrafoghatóság biztosítása, a háborúra történő felkészítés (a kiképzés) részfeladatai a jellemzőek. A német haderő az úgynevezett egységes védelmi elgondolás (a civil és katonai védelem) alapján határozta meg a feladatait.181 A hadseregek konfliktusra történő felkészítése még nem jellemző, de a világméretű szembenállás, a nagy távolságok miatt az úgynevezett speciális elit-alakulatokat felkészítették minden terep és időjárási körülmények között, nagyon rövid idő alatti áttelepülésre, alkalmazásra. A haderő úgynevezett fő erői pedig méretüknél, magas készenlétüktől fogva az elrettentést, a visszatartó erőt képviselték. A tartalék erőket a gyors mozgósítási lehetőség, a rövid idő alatti feltöltés, az alkalmazási készenlét gyors elérése jellemezte. A befejezett konfliktusok után a haderők nagyon kis számú erőt biztosítottak a konfliktus utáni helyzetek megoldására, s erre az időszakra inkább a semleges országok tevékenysége a jellemző. A hadseregek feladatainak jellegét leginkább az amerikai szárazföldi haderőnem által meghatározott részfeladatok jellemzik. (Lásd 16. számú ábra)

181

BARANDAT, GERHARDT: Sicherheitspolitik und Streitkrafte p.142.

70

Kategóriák Világrend

Hidegháború időszakának jellemzői Kétpólusú világ Két szuperhatalom

Háborús veszély

Nukleáris világháború Katonai szövetségi rendszerek között

Hadseregek

Tömeghadseregek (Speciális alakulatok -Fő erők -Tartalék erők)

Készenléti idők

Állandó harckészültség rövid készenléti időkkel Teljes mozgósítási rendszerek

A fegyveres erők feladatainak

Békeidőszak

időszakai

Konfliktus időszak Háború

Fegyveres erők feladatai

Illeszkedik az időszakokhoz: Béke-feladatok (harckészültség, hadrafoghatóság, kiképzés) Elrettentés, visszatartás konfliktus időszakban Aktív katonai lépések konfliktus időszakában Háborús feladatok valamint I. generációs békefenntartó feladatok (megfigyelés, szétválasztások)

Fegyveres erők célkitűzései: BÉKE időszakban

Elrettentés

KONFLIKTUS időszakban

Visszatartás

Háború időszakában

Győzelem

Fegyveres erők alkalmazásának

Szövetségi rendszer területén

helye

valamint saját területen

Fegyveres erők vezetése

Szövetségi Nemzeti

Biztonsági dimenziók prioritásai

Diplomáciai Katonai Gazdasági Humanitárius Környezeti

Biztonsági szemlélet

Elsődleges fontosságú a katonai biztonság

Biztonsági garanciák

Szövetségi rendszerben Semlegesség Országonként

Biztonság megvalósítása

Konfrontációval Kooperációval

A nemzetközi fejlődés iránya

Szövetségi rendszerben

71

3.3. A JELENKOR ÚJ TÍPUSÚ VÁLSÁGAI, TAPASZTALATAI 3. 3. 1. Az Öböl-háború: A hidegháború időszaka utáni első jelentős válság, amely hatással volt a nemzetközi béke és biztonsági folyamatokra. Ebben a lezárult válságfolyamatban nyomonkövethető volt a válság időszakainak és azok kezelésére történő törekvések és fokozatok elkülönülése, még akkor is, ha módszerek időnként egymást átfedve kerültek alkalmazásra. Így a válság időszakainak egymásraépülése -amely a krízis feszültségi szintjének emelkedésével jellemezhetőpárhuzamosan jelentek meg a kezdetben szankcionális, majd a későbbiekben fenyegetésnek minősülő és a válsághelyzet megszüntetésére irányuló lépések. Ezek a lépések tartalmazták a gazdasági, politikai, diplomáciai ösztönzőket és szankciókat, végül -az ENSZ felhatalmazása alapján- a koalíciós fegyveres erő alkalmazását. A 39 napos légi hadművelet által megteremtet feltételek után 100 órás szárazföldi hadművelettel érték el az iraki csapatok kivonását Kuvaitból. A konfliktus megoldásához az egységes nemzetközi fellépés is hozzájárult, azaz nemcsak a helyi regionális térség országai, hanem a nagyhatalmak is a konfliktus gyors befejezésében voltak érdekeltek. A fegyveres erők szárazföldi bevetése előtt felszínre került a tömegpusztító fegyverek elterjedéséből adódó veszélyek egyik fajtája, azaz az iraki fél a „szegények atombombáját” a vegyi- biológiai fegyvereket akart bevetni, illetve rakétafegyvereivel (SCUD, SCUD-B, AL-HUSSZEIN) próbálta a válságot kiterjeszteni a térség többi országára, felbomlasztani a koalíciót. A válság elemzésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a válság időtartama -diagramon a békeidőszaktól a konfliktus befejezéséignagyon rövid (43 nap) volt. Sikerült az eredeti status quót helyreállítani, s ezzel a konfliktust lezárni. A konfliktusgörbéről ismert „Béke-2” állapot eléréséhez nem volt szükség a háborút követő békeépítési műveletek végrehajtására, mivel ezt egyrészt Kuvait gazdasági helyzete lehetővé tette, másrészt a helyreállításban csak a környezeti dimenziók helyreállítása kívánt erőforrásokat. A „Béke-2” állapot megszilárdítása érdekében a nemzetközi szervezetek és a nagyhatalmi eszközök szankciókkal garantálhatták a stabilizálódási folyamatot. A haderők feladatait a nagyfokú manőverezés, a többnemzetiségű alakulatok közös tevékenysége, a támadó hadműveletek végrehajtása, a mélységben végrehajtott akciók jellemezték. A hadászati felderítés, a hadszíntér jellege lehetővé tette a repülő haderőnem minden időszakban történő alkalmazását. A háború tapasztalatai, tanulságai: Irak elgondolásának megvalósítására jelentős létszámú és fegyverzetű haderőt csoportosított a térségben. A hadtestek harctevékenységi körzetei, az ellenség várható főcsapásának irányában létrehozott biztosítási öv az orosz katonai tanácsadók jelenlétét és gondolkodásmódját tükrözte. A hadtestek körzeteinek szélessége (III.hdt. 60 km; IV. hdt. 100 km; VI. hdt. 160 km) is az egyoldalú, csak egy fő irányból érkező támadás elhárítására utal. A III. hadtest előtt létrehozott biztosítási öv (kb. 75 km széles 30 km mély), és a benne működő kettő gépesített dandár is alátámasztja az ebből az irányból prognosztizált főcsapást. A sivatagba települt VI. hadtest -amelynek fő feladata az iraki csoportosítás szárnyának biztosítása volt- felderítése és szárnybiztosításának elégtelensége vezetett a Szövetséges csapatok átkaroló hadműveletének sikeréhez. A hadtestek hadműveleti felépítése sablonosságot mutatott, hiszen minden elsőlépcső hadtest kétlépcsős hadműveleti felépítésben volt, amelynek második lépcsője a harckocsi hadosztály ellencsapására alapozott. Az irakiak kombinált védelemi elképzelése alapjaiban akkor dőlt meg, amikor a Szövetséges légierő a mozgékony, nagy tűzerővel rendelkező második-lépcső alakulatokra pusztító csapásokat mért. Ehhez közrejátszott az iraki légvédelemi rendszer jelentős bénítása és a légierő tehetetlensége, amelynek köszönhetően a

72

magasabbegységeknek nem volt lehetősége a manőverek végrehajtására. Teljesen kiszolgáltatottá váltak az első lépcsőben védők a Szövetséges szárazföldi csapatok csapásaival szemben. A második lépcső ellenlökésére számító és váró alakulatok, a teljes légiuralmat kivívó szövetségesek légi- és szárazföldi csapásainak estek áldozatul. Meglepő elemeket is felfedezhetünk az iraki csapatok védelmének felépítésében, amely az afganisztáni háborús tapasztalatokat felhasználva beépült az orosz katonai gondolkodásmódba- a dandárok, zászlóaljak, századok újszerű védőkörleteinek kialakításában nyilvánult meg. A dandárok harctevékenységi körzeteit változatosan, kisebb kiterjedésekkel alakították ki. A körzet szélessége 8-10 km, a mélysége 20-25 km volt. (A saját harcszabályzatunk 25-30 km széles, 25-30 km mély dandár harctevékenységi körzetet határoz meg.) A dandárok felderítő erői a körzet első 2-4 km-es sávjában végeztek felderítést, itt próbálták felderíteni az ellenség várható főcsapásának irányát, a csapásmérő kötelékeket. A második1-3 km-es sávot a terep természetes és mesterséges akadályainak mesteri alkalmazásával rendezték be, úgy hogy az ellenség előrevonását, manővereit, tűzvezetését, figyelését, felderítését akadályozzák és a saját erőket segítsék. Az első lépcsőben védő zászlóaljak védőkörleteinek is szűkebbek voltak a méretei (1-2 km széles 1-2 km mély , a hagyományos 5 km X 3km-rel szemben). Szembetűnő jellemzője az úgynevezett „PITAS” védőkörletnek a körkörös kilövés lehetősége úgy a szakasz és század, mint zászlóalj szinten is. Az állást a gépesített kötelékek - akár szervezetszerű, akár megerősítő - könnyen el tudták hagyni, illetve képesek voltak a tüzelőállásokat gyorsan elfoglalni. A műszaki előkészítettség magas fokú volt a robbanó és nem robbanó műszaki zár tekintetében is. Az állás kialakítása egyértelművé tette, hogy a védő alegységek állóvédelemre és állásharcra rendezkedtek be, önállóan vagy a gépesített és harckocsi csapatok támogatásával. Az ilyen kiépített állások egyben szilárd támpontul szolgáltak az ellenlökő csoportosítások számára. A századok támpontjai 500m-750m X 500m-750 m kiterjedésűek voltak (Harcszabályzatunk szerint:1500m X 1000m). Hasonlóan a zászlóaljéhoz, szintén háromszög alaprajzolatú volt és a műszaki előkészítettség mellett körkörös kilövést biztosított. A szakasztámpontok méretei 200m X 200m nagyságúak voltak. (Harcszabályzatunk szerint: 400m X 300m .) Szintén háromszög alakú, körkörös kilövést és védelmet biztosított. A védelmi állások következő sávjában műszaki akadályrendszert telepítettek, ami a tartalékok és különleges erők ellenlökéseihez, tűzszakaszaihoz készítettek elő. A védelem mélységében a logisztikai csapatok körletei és a második lépcső dandárok ellenlökési- és tűzszakaszaihoz előkészített műszaki zárakat alkalmaztak. Az iraki elgondolás értékelése a védelemmel szemben támasztott követelmények alapján: Az iraki védelem felépítésében több pontján megfelelt a szilárdságnak, az erős műszaki előkészítettségnek, a védettségnek, előkészítése biztosította a manővereket a védelem mélységétől a peremvonalig. A tűzrendszere lehetővé tette a tűzösszpontosítások, tűzzel való manőverek –tűzösszpontosítás, tűzáthelyezés, tűzelosztás- végrehajtását. A védelem felépítése elméleti szempontból megfelelt annak a követelménynek, hogy legyen képes ellenállni a harckocsik, páncéltörő fegyverek tűzének. A védelem hatékonyságának elméleti számvetései és a gyakorlat között feszülő ellentmondást az eredményezte, hogy az eljárások, módszerek és újítások megfeleltek egy hagyományos lefolyású gépesített háború megvívásához, de elégtelenek voltak a modern elektronikai háború, műholdas navigáció és repülőgépek mesteri és tömeges alkalmazására képes haderővel szemben.

73

A csapatok vezetési módszerei alkalmasak arra, hogy következtetéseket vonjunk le a parancsnoki gondolkodásmódra vonatkozóan. Az iraki parancsnoki gondolkodásmód a parancs-orientált (Befehlstaktik) vezetési elvek mentén érvényesült, amely magán hordozta a mélyen hierarchizált és több szinten megvalósuló parancsnoklási struktúra rugalmatlanságát az összes ebből fakadó hátrányos következményekkel együtt. Ezzel szemben a Szövetséges haderő feladat-orientált (Auftragstaktik) vezetési elvek mentén megvalósuló parancsnoklás lehetőséget biztosított az alegységparancsnokok önállóságára és a kezdeményezőkészség kiteljesítésére. 182 A Szövetség csapatok csoportosítása a hadműveleti területen megfelelt a követelményeknek: úgy a méretei (450-500 km széles 250-300 km mély) mind a tagoltsága és a főirányban létrehozott erőfölény szempontjából. A főcsapás helyének megfelelő kiválasztásával elérték, hogy meglepjék az iraki felet. A hadtestek támadási sávjainak meghatározásánál helyesen vették figyelembe a terep, az ellenség és a saját lehetőségeket. A főcsapás irányában működő VII. hadtest támadási sávjának szélessége, (100-115 km széles) biztosította a szükséges erőfölényt az ellenséggel szemben, valamint lehetőséget biztosított a szükséges manőverek végrehajtására is. A másik csapás irányában támadó XVIII. hadtest közel 200 km széles támadási sávjának meghatározásakor lehetővé tették a szárny biztosítását végző hadosztállyal (1. Pakisztáni- szaúdi hadosztály) a megfelelő összeköttetést és a szabad manővereket az ellenség hátába, szárnyába. Az elterelő támadást végrehajtó Egyesített Arab Erők északi és keleti csoportosítása, valamint a tengerészgyalogos hadtest feladatait összehangoltan a főcsapás irányában támadó kötelékekével alakították ki. A terep, a támadási sávok lehetővé tették a gyors, váratlan manővereket az ellenség védelmének teljes mélységéig. A támadó tevékenység sikeréhez hozzájárult a Szövetséges légierő és a haditengerészeti speciális erők tevékenysége, amelyek elősegítették a hadművelet eredményes végrehajtását. A légiháború183 A szövetségesek a szárazföldi műveletek előtt 39 napos légi-hadműveletet folytattak, amelynek fő célpontjai az iraki csapatok, fontos objektumok és a kuvaiti területen védő iraki erők voltak. A légi-hadművelet céljai: Az iraki légvédelmi rendszer lefogása Veszteségokozás a szárazföldi csapatoknak A fegyverirányító rendszerek, vezetési rendszer megbontása A „Sivatagi Pajzs” 1991. 01.17.-én 01.00-kor vette kezdetét. A műveletet három tömeges légicsapással hajtották végre. Irak és Kuvait területén közel 4000 katonai és ipari objektum szerepelt a célok listáján. A szárazföldi repülőterek mellett a repülőgép-hordozók elhelyezett repülő erői és a szárnyas rakéták mérték az első légi csapásokat. Az iraki légvédelem megbontását elsősorban a felderített célok azonosítása, az iraki hadászati, hadműveleti felderítő és vezetési rendszer teljes elektronikai lefogása után kezdték meg. Az első tömeges légicsapás: 182

Lásd bővebben: LEONHARD, ROBERT R.: The Art of maneuver: Maneuver-war fare theory and airland battle.(Novato, Presidio, 1991.) pp. 380-384. Szakfordítás, AF/7890. számon. a ZMNE Tudományos Könyvtárában, Fordította: Szabó Ferenc. 183 A légiháborúra vonatkozó adatokat a következő forrásokból állítottam össze. – STATHIAS, A: Az elektronikai hadviselés. In: NATO’S Sixteen Nations, 1991/1. p. 10-21, 51-53 – GAINES, H: Az Öböl-háború után. In.: Flight International 1991. 4258. szám. p. 22-23. – XY: Öböl-háború. In: Allgemeine Schweitzerische Militärzeitschrieft. 1991/3. p.157-158. – XY: Der Golfkrieg. In: Össterreichise Militärische Zeitschrieft. 1991/2. p. 148-157. – ZEHRER, HARTMUT: Der Golfkonflikt 8Mittler and Sohn Verlag Harford, Bonn,1992.) pp.230-256.

74

Megközelítően 3 óra időtartamú volt, melyben közel 600 légi hadviselési eszköz vett részt háromlépcsős felépítésben. A légvédelmi rendszer megbontása érdekében főként a cirkáló rakéták mértek csapásokat, melyet követtek a csapásmérő csoportosítások. ( F-117, F-15, F/A-18, F-111, F-16 ) Az első csapás célpontjait a légvédelmi rendszer felderítő- és rávezető lokátorainak zavarása, a légvédelmi rakéták és indítók, valamint a repülőgépek és repülőterek rombolása képezték. Az első csapást követően a kiértékelés következett. A felderítők első jelentései szerint a hadiipari létesítmények, a felszállópályák, az irányító rendszerek döntő többsége megsemmisült. A második tömeges légicsapás: Az első csapás után 4,5 órával a pontosított és másodlagos célok, valamint egyéb új célok megsemmisítésére irányult. Közel 400 támadóeszközzel, 1,5 óra időtartam alatt került végrehajtásra. Az iraki válaszlépés: Izrael támadása rakétacsapásokkal, amely egyben egyértelművé tette a háború kiterjesztésének szándékát. Ebben az időszakban a csapások Bászra városra összpontosultak. Egyrészt, mert fontos kereskedelmi és ipari központ volt, másrészt itt települt az iraki csapatok hadászati szintű vezetési pontja. A harmadik tömeges légicsapás: A másodikat követően 4 órával 300 repülőgép és 100 cirkáló rakéta bevetésével mérték a légibázisokra, a rakétabázisokra, a törzsek és híradóközpontokra, vegyifegyver raktárakra és egyéb fontos célpontokra. Az iraki veszteség személyi állományban 15%-os, harckocsi tekintetében 500 db, tüzérség vonatkozásában 150 db. A negyedik tömeges légicsapás: A csapásban 01.18-án 00,30-tól-02,36-ig 400 repülőgép 80 cirkáló rakéta vett részt. Ezt követően pedig a további összpontosított légicsapások következtek B-52G és csapásonként mintegy 180 darab repülőgép-hordozóról felszálló repülőgéppel. Az ötödik tömeges légicsapás: A kiválasztott célpontok főként a kuvaiti területen lévő iraki csapatok voltak. Összességében: a légi hadművelet végére az iraki veszteségek első lépcső alakulatainál 2530%-osak a veszteségek, megsemmisült 12 db hadműveleti-harcászati rakéta indítóállvány, 310 db repülőgép, 640 db harckocsi, 270 db tüzérségi eszköz. Az első három napot követően a rendszeres légi tevékenységekkel sikerült a légiuralom megszerzése. A szárazföldi háború A szövetségesek a légi hadműveletek után közel 100 órás szárazföldi hadművelettel teljesítették a kitűzött céljaikat. Ahhoz, hogy a Szövetségesek a kitűzött céljaikat elérjék, a Központi Parancsnokság a következő öt fő feladatot határozta meg: Végrehajtani az előrevonásokat a megindulási helyzethez A harctevékenységek előkészítése, a csapatok felkészítése, az előretolt állások elleni harc Megtámadni a harcászati tartalékokat és veszteséget okozni nekik Szétverni a hadászati tartalékot a „Köztársasági Gárdát” Bekeríteni a Kuvait területén lévő csapatok A szárazföldi csapatok hadműveleti tervének megfelelően a csapatok összpontosítási körleteikből 200-400 km-es előrevonást hajtottak végre a megindulási helyzet felvételéhez. Az előrevonások végrehajtása után alakul ki az a megindulási helyzet, amelyikben a főszerepet, a VII.amerikai hadtestnek szánták a hadművelet tervezői. A VII. hadtest támadott a főcsapás irányában, ennek megfelelően kapott megerősítéseket, kapta meg a támadási sávját, a támadási ütemét, támadási feladatait.

75

A kialakult erőviszonyok a légi-hadművelet után azt mutatták, hogy a Szövetségesek már megfelelő erőfölénnyel rendelkeznek a támadás végrehajtásához. Erőeszköz-viszony a légitámadások megkezdésekor184 Szövetségesek Irak Harckocsi 3055 4550 Tüzérségi eszköz 1784 3257 Páncéltörő eszköz 4178 n.a. Harci helikopter 593 130 Erőeszköz-viszony a szárazföldi támadás megkezdésekor Harckocsi 3055 2110 Tüzérségi eszköz 1784 940 Páncéltörő eszköz 4178 n.a. Harci helikopter 593 124

Arány 1:1,489 1:1,825 4,56:1 1,447:1 1,897:1 4,782:1

A háború értékelése185 Stratégiai és katonai megfontolások A korábbi hidegháborús elrettentő stratégia után, az Öböl-háború megmutatta, hogy a nyugat-európai országok fellépnek az agresszorral szemben. A beavatkozást a légierő műveleteivel kezdték meg Irak ellen, majd a szárazföldi hadműveletek feltételeinek megteremtésekor indították meg a szárazföldi támadást. Vezetési struktúra Az iraki hadigépezet felépítése, nemcsak katonai, hanem erős vonalú párt-típusú hadsereg felépítési mechanizmusát is tükrözi. A katonai vezetők szakmai döntéseit politikai szempontból kontrollálták. A vezetés struktúrája kihatással volt a katonák kiképzésére, a tisztek gyenge vezetési képességeire, kezdeményezőkészségére. Ez főként a szárazföldi- és légierő tevékenységének koordinálásánál mutatkozott meg. Az irakiak gyenge képességeit az tükrözi a legjobban, hogy a közel féléves felvonulás időszakában semmilyen hatást nem tudtak a Szövetségekre kifejteni. A Szövetségesek Központi Parancsnoksága a tengeri-, légi-, szárazföldi műveleteket megfelelően előkészítette, biztosította. A vezetés egységét, a csapatok vezethetőségét azzal is erősítették, hogy a többnemzetiségű csapatokat egy parancsnokság alá rendelték. A feladatok tervezésénél maximálisan figyelembe vették a különböző típusú technikai eszközök teljesítőképességét, és az eltérő szervezetű és harcértékű csapatok képességeit. A vezetést a zavartalanul működő telefon-kommunikációs rendszer szolgálta ki. A manőverek végrehajtását, több 100.000 fős kötelékek átcsoportosítását zavartalanul hajthatták végre. A modern légi vezetési eszközök támogatták azt a lehetőséget, hogy a csapatok képességeiket a legmesszebbmenően kihasználhassák. 184

ZEHRER, HARTMUTH: Der Golfkonflikt. p.530. A háború értékeléséhez a következő forrásokat használtam fel: – SINN, NORBERT: Der Golfkrieg II- Militarische Erfahrungen. In: ÖMZ 1991/6. pp. 518.-525. (a szerző fordítása) -RADVÁNYI LAJOS-SZTERNÁK GYÖRGY: Az Öböl-háború tanulságai magyar szemmel. Védelmi Tanulmányok 1991/2. Szám. p.27-35.-KOZÁK TIBOR-TŐKE BÉLA: Az Öböl-háború légvédelmi vonatkozású tapasztalatai..(Magyar Honvédség, ZMKA Légvédelmi rakéta és tüzér tanszék, 1992.) pp.2327. –LEONHARD, ROBERT: The art of maneuver: Maneuver-warfere theory and airland battle. /A manőver művészete: A manőverező hadviselés elmélete és a légi-szárazföldi hadművelet. Fordította: Szabó Ferenc/ pp. 419-435. –ZEHRER, HARTMUTH: Der Golfkonflikt. pp. 469-480.

185

76

Felderítés Amellett, hogy az USA felderítő és kémholdakkal rendelkezett a térségben a felderítő szervek, számos ellenőrzött információval járultak hozzá a hadművelet sikeréhez. A nyugati civil vállalatoktól -egykor IRAKBAN dolgozó alkalmazottaiktól - gyűjtöttek először információkat, IRAK képességeiről. A műholdas felvételek pontos adatai ellenére természetesen az egyes iraki „megtévesztő” és „elterelő” céloknál a hibákat nem lehetett teljesen kizárni (makettek). Emellett a mobilrakéta-hordozók kérdésében is fennállt a tévesztés lehetősége. (SCUD-B föld-föld rakéták). A napi pontosításokat az AWACS felderítő gépekkel végezték el, ezzel az iraki hadászati mélységig kb. 150 km-ig „előre láttak”. Az iraki parancsnoki- és vezetési rendszer rombolása után az iraki csapatok helyzete napról-napra reménytelenebbé vált.186 A szárazföldi háború A szárazföldi harcok értékelésénél az iraki csapatok passzivitását kell legelőször kiemelni, hiszen a Khafji városért folytatott harcok kivételével, nem tapasztaltunk semmilyen aktív felderítő tevékenységet a részükről. Ez egyrészt magyarázható az iraki csapatok védelem előkészítésével kapcsolatos műszaki munkálatokkal, másrészt a Kuvait ellen irányuló támadás utáni agresszió nagy kockázattal járt volna. A Szövetség megbontására irányuló Izrael elleni rakétatámadások offenzív lépésnek értékelhető. Ezzel Irak provokatív módon a SCUD-B harcászati-hadműveleti rakétával (az úgynevezett „terror fegyverrel”) próbálta Izraelt bevonni a háborúba s ez által a Szövetséges koalíciót megbontani. Az iraki haderő működésében a felderítés tekintetében tapasztalható a legnagyobb hiányosság. A hadműveletek folyamán többször (a Szövetséges csapatok összpontosításának időszaka, a VII. és XVIII. hadtest átcsoportosításának időszaka) 187 elégtelen volt az ellenségről gyűjtött információ (mennyiség, minőség), amelynek köszönhetően bizonytalanná vált a csapatok körleteinek meghatározása. Ennek volt köszönhető a gyenge szárnybiztosítás és a meglepés mellet a Szövetséges csapatok baloldali átkaroló hadművelete. A hagyományos háromszoros erőfölény melletti támadás arányai csökkenthetők, ha a támadónak lehetősége van az ellenség szárnyába, hátába csapásokat vezetni. A minőségi mutatókat -a csapatok és katonák vonatkozásában- úgy kell figyelembe venni, hogy a kiképzés a felkészítés alapján reális számvetésekkel rendelkezzünk a támadás megkezdésekor.188 A Szövetségesek a kedvezőtlen erőviszony arányokat a légicsapásokkal megváltoztatták és hozzájárultak az iraki csapatok harcképességének jelentős csökkenéséhez. Ide tartozik, az iraki védelem méreteiben rejlő ellentmondás: az alegységek (szakasz, század, zászlóalj) előzőekben említett csökkentett méretei nagyobb tűzsűrűséget biztosítottak -ami a védelem hatékonyságát növeli a szárazföldi erőkkel szemben-, ám a Szövetséges légierő számára a célsűrűség jelentős megnövekedését jelentette. A csapások hatásai demoralizálták a védőket, amely szintén a harcképesség csökkenéséhez vezetett. A hagyományos tér-, erő- és időtényező mellett kiemelt jelentősége volt az információk megszerzésének, feldolgozásának és értékelésének. Az iraki rakétacsapások kapcsán képet kaphattunk a Szövetségesek információs és kommunikációs fölényéről, amely a műholdas felderítő és egyéb rendszereknek volt köszönhető. 186

Közel 90 000 t bombát dobtak le a Szövetségesek a hidakra, utakra, Bászra és Bagdad városokra, a telekommunikációs létesítményekre. In:ZEHRER, HARTMUT:Der Golfkonflikt. p.121. 187 A VII. hdt. Közel 150 mérföldes, és a XVIII. hadtest 250 mérföldes előrevonást hajtott végre az iraki csapatok előtt. (1mérföld=1,6 km) In: ZEHRER, HARTMUT: Der Golfkonflikt. p. 97. 188 Például a 24.(USA) g.ho. 25 000 emberrel, 34 zászlóaljjal, 6566 kerekes- és 1793 lánctalpas harcjárművel, 94 harci helikopterrel három reguláris és négy Köztársasági Gárda hadosztállyal vette fel a harcot. ) In.: Zehrer: Der Golfkonflikt. p. 121) In.: ZEHRER, HARTMUT: Der Golfkonflikt. p. 97.

77

Az Öböl-háború tapasztalatai módosították támadási időszakokhoz tartozó sebességre és az ellentevékenységre vonatkozó elképzeléseket, amelyek a támadás ütemére is kihatással voltak. Általában az első harci napon a műszaki csapatok támogatásával is több időt vett igénybe a zárrendszerek,189 égő olajmezők, aknazárak leküzdése. Itt az átlagos támadási ütem 1-3 km/h-ra tehető a peremvonal leküzdésének időszakában. Az első harci nap végére, egyes irányokban 10-15 km-re, a főcsapás irányában 25-35 km mélységig jutottak ki. A második harci napon a légicsapások által megtört iraki csapatok nagyon kis ellenállása miatt a támadók Kuvait déli részén 50-75 km mélyen, a főcsapás irányában 100-125 km mélyen törtek be az iraki védelembe. Ez a fajta gyors előretörés nemcsak a Szövetségeseknek szerzett meglepetést, de az iraki hadvezetést is váratlanul érte, nemcsak a siker nagyságát, hanem a támadás főcsapásának az irányát illetően is. Jellemző, hogy a Köztársasági Gárda hadosztályainak tüzérsége, még a harmadik harci napon is déli irányba volt tájolva, mert nem rendelkeztek felderítési adatokkal, az ellenség támadási irányát illetően. A páncéltörő- és precíziós, nagy pontosságú fegyverek, a repülőgépek és harci helikopterek fedélzeti függesztményei,190 valamint a szárazföldi alegységeknél rendszeresített eszközök nagy veszteséget okoztak az iraki páncélos erőknek..191 A tüzérségi eszközök -főként sorozatvetők- pusztító és pszichikai hatását kell kiemelni, amelyek nem csak hagyományos tűzcsapásokat, hanem műszaki zárakat, páncéltörő eszközöket is célbajuttattak. Ezzel meghiúsították a nagyobb iraki páncélos csoportosítások ellenlökéseit, támadásait. Logisztika Az Öböl- háború egyik legnagyobb kihívása a logisztika területén jelentkezett, hiszen rövid idő alatt kellett csapatokat átcsoportosítani, ellátni és utántölteni.192 Az Amerikai Egyesült Államok közel 200 000 tartalékost mozgósított a feladatra. A katona A háborúra történő felkészítés a modern hadseregeknél magában foglalja a katonák pszichikai felkészítését is. A közel hat hónapig tartó konfliktus mindkét oldal katonáival szemben nagy kihívásokat jelentett. Az iraki katonák pszichikai megterhelését főként az állandó légitámadások, a teljes kiszolgáltatottság érzete, a magárahagyatottság, az összeköttetés hiánya és a vezetetlenség okozta. A szövetséges katonák negatív stresszét az atom- vegyi- biológiai fegyverek alkalmazásától való félelem váltotta ki. Ehhez még hozzájárult a feszített támadási ütem, a bizonytalanság, a fáradékonyság, a kezdeti időszak szokatlan időjárási körülmények.193

189

A hadosztályok átlagban egy 1000 m-es aknamezőt és kombinált zárrendszert 6200 db harci eszközzel, 8 óra alatt tudtak leküzdeni. In.: ZEHRER, H.: Der Golfkonflikt. p. 117. 190 A páncéltörő helikopterek 6 db TOW rakétával felszerelve 2x olyan pontosan tudtak célba találni, mint az amerikai harckocsik ágyúi. A VII.hdt. 174 helikoptere 1240 db harckocsit semmisített meg. In.: ZEHRER H.: Der Golfkonflikt. p. 120. 191 A páncéltörő fegyverek felhasználásának arányai: 120 mm-es pct.gránát 3700db a 120 000 darabból, 155mm-es tüzérségi lövedék 13 000 db a 60 000 db-ból, TOW pct.rakéta 1100 db a 27 000 db-ból. ) In.: ZEHRER, H.: Der Golfkonflikt. p. 122. 192 A Szövetségesek ellátási útvonalainak hossza: 4500 km-t tett ki,. A napi ellátást:- 4500 üzemanyag ellátó tartálykocsi, 34 millió liter víz, 450db tehervonat, 62 500fejadag biztosította. A háború végéig az amerikai csapatok 95 000 t lőszert, 6,4 milliárd liter üzemanyagot használtak el. Az 1.(UK) páncélos dd. naponta 2 millió liter vizet, (40 liter/fő) használt föl. In.: ZEHRER,: Der Golfkonflikt p.162. 193 A veszteségek: a Szövetségesek részéről 200 elesett ebből 148 amerikai, 24 nagy-britanniai. 458 fő sebesült. Az irakiak becsült veszteségei: 65 000 fő elesett. 3847 harckocsi, 1450 db lövész páncélos, 2917 db tüzérségi eszköz. ) In.: ZEHRER, HARTMUT: Der Golfkonflikt. p. 115.

78

Összegezés Az Öböl-háború megmutatta a Szövetségesek teljesítőképességét, amely annak ellenére kifejeződésre jutott, hogy a szövetségben fellépő országok társadalmi és gazdasági berendezkedése eltéréseket mutatott. Felmutatta azt a potenciált, amely egy agresszorral szembeni fellépés folyamán képessé tette -a status quo helyreállítása érdekében- a fegyveres erő összehangolt alkalmazására is. Az iraki agressziós törekvések elfojtására irányuló erőfeszítések -bár a válságkezelés végső eszközeit is igénybe vették- megmutatta a világközösség szolidaritását és egységét a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben. Az ENSZ határozatait következetesen érvényesítette a konfliktus alatt. Az ENSZ Biztonsági Tanács munkája során nyomon követhető volt a határozott törekvés az eredeti status quo visszaállítására. A Öböl-háború a gyakorlatban is igazolta azt a feltevést, hogy a bipoláris világrend felbomlása után az Amerikai Egyesült Államok az egyedüli „globális hatalom”, amely a gazdasági, technológiai, kulturális, de legfőképp katonai adottságai és képességei alapján alkalmas a vezető szerep felvállalására és érdekeinek a világ bármely pontján történő érvényesítésére. A háború szakértői elemzése alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a hatékony válságkezeléshez szükséges a katonai erők és eszközök megléte, magas fokú készültségi állapota, gyors átcsoportosíthatósága és bevethetősége. (Lásd 17. számú ábra) 3. 3. 2. A jugoszláv polgárháború (Bosznia-Hercegovina, Koszovó): A Balkánon a hidegháború időszakát követő legvéresebb háború robbant ki, amelynek gyökerei hosszú időn keresztül halmozódó és hatalmi eszközökkel elfojtott nemzetiségi-, vallási- és etnikai feszültségekre nyúlnak vissza. A feléledő nacionalizmus és az ebből fakadó sovinizmus az egymás kultúráját, vallását, nyelvét elnyomó instabil új államok a saját „nagy államukat” kívánták megvalósítani. A fegyveres erők tevékenységét a fontos ipari körzetekért, vasútvonalakért, közigazgatási központokért, nagyvárosokért a saját etnikai közösségek által lakott területekért folyó tevékenység jellemezte. 1999. 03. 24-én Magyarország NATO taggá válása után 12 nappal- 214 amerikai és 130 szövetséges repülőgép légi hadműveletet kezdett a koszovói albán kisebbség védelmében. A NATO –az ENSZ Biztonsági Tanács mandátumának hiánya ellenére – katonai erőt alkalmazott, légi hadművelettel próbálta kikényszeríteni a szerb féltől a kisebbségek jogait. A 78 napig tartó hadművelet nemcsak katonai tapasztalatokkal szolgált, hanem a válságok kezelésének területén is új megközelítési lehetőséget mutatott. Az értékeléshez szükséges megismerni a térség egyes fontos történelmi-, gazdasági-, politikai eseményeit, amely a Balkán térség egyik új tűzfészkének a felgyulladásához vezettek. Történelmi visszatekintés A szakértők régi történelmi ellentétek kiújulási problémájának tekintik az itt történt eseményeket. Európán belül a Kárpát-Balkán régió 789 000 km2 területével, közel 95 milliós lakosságával194Európa egyik meghatározó térsége. Kívánatos dolog lenne, hogy ebben a régióban élő népek hosszan visszanyúló ellenségeskedéseit, az egységesülő Európában ne cipeljék teherként magukkal a XXI. századba. A térséget a népcsoportok egymás közötti ellenségeskedése és folyamatos nagyhatalmi hódító törekvések jellemezték. A határok állandósága nem hosszan jellemzője Európa „lágy altestének”, mert közel 30-50 év elteltével mindig átrajzolta a meglévő határokat, az adott erőviszonyoknak megfelelően. A 194

NAGY MIKLÓS – SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY KLÁRA: A jugoszláv válság katonaföldrajzi háttere (Tanulmány) (ZMKA, Budapest, 1994.) p. 10.

79

kibékíthetetlen ellentétek egyik alapköve, hogy mindig másik népcsoport kezében volt a nagyobb lehetőség a többiek elnyomására, a saját népesség előtérbe hozására. A NATO új stratégiai koncepciója195 is tartalmazza a vallási, etnikai ellentétekből adódó válságok kialakulásának lehetőségét, kezelésük, megoldásuk lehetőségeit. Miért ilyen nagy az ellentét, a két nemzetiség között? A történelem folyamán a szerb és albán nép egyedül az Oszmán Birodalom idején élt egymással viszonylag békés állapotban, amit a mai napig „Pax Ottomanica” névvel emlegetnek.196 A törökellenes harcok, felkelések jellemzik mindkét népet, de az egymás elleni ellentétük innen is ered. Míg a szerbek mindig a fegyveres ellenállást szorgalmazták, addig az albánok – kevés kivételtől eltekintve – az asszimilációt, a beolvadást, a tömeges iszlamizációt választották. A szerbek katonai vereségei197 ,illetve jelentős elvándorlása a török elől, utat nyitottak az albán bevándorlásoknak. A legjelentősebb bevándorlásokat 1690-ben, illetve a döntő, – az arányokat legjelentősebben befolyásoló – beköltözésre 1737-ben kerül sor. Koszovó az a terület, ami mind vallási központja, mind felkeléseik szervezésének helyszíne is mindkét részről. A szerb ortodox egyház központja található itt (Ipek, Pec), de ugyanezen tartományban van az albán lakosság vallási központja. Ellentéteiket összegezve nyelvi,198 vallási, gazdasági, valamint életmód199 különbözőségben is felszínre tört, amit még a Tito vezette Jugoszlávia idején lefojtottak, de Tito halála és a Keletés Közép európai változások után egyre nyilvánvalóbbá vált hogy az államot nem lehet egyben tartani. Nacionalizmus A nemzetté válás feltételei között a nyelv, majd a nacionalizmus felszínre törése nagyon fontos állomásnak tekinthető. Ezen belül az időben nem túlságosan visszalépve, csak az újbóli feléledt nacionalizmus elemzését tekintem át, ami igazából az egykori Jugoszlávia felbomlásához is elvezetett. A szerb legradikálisabb nacionalizmus kifejezésének két állomását kellene kiemelni, az első megint Koszovó-Metohija tartományhoz kötődik, ahol Milosevics elmondja hírhedtté vált beszédét (1987.04.24.), „...Senki sem emelhet rátok kezet! ... Itt kell maradnotok. Ez a ti földetek. A ti rétjeitek és kertjeitek. A ti emlékezetetek. Nem hagyhatjátok el házatokat csupán azért, mert nehéz ott élnetek, mert elnyomnak benneteket és jogtiprásnak vagytok kitéve....” – amivel kinyilvánítja történelmi jogát a területre, függetlenül a meglévő etnikai arányoktól. Másik esemény a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Memoranduma (1996.09.26.), melyben valójában a „Nagy-Szerb” állam létrehozását tűzik ki.200 A nacionalizmussal kapcsolatban meg kell említenünk Bibó István véleményét,201 amelyben kifejti, hogy az úgynevezett „nemzeti tudomány” mindig talál valamilyen ürügyet (terület, templom, népdal, szárnyas oltár) arra a problémás területre, amelyen uralkodni akar, függetlenül a meglevő realitásoktól. Természetesen a konfliktus kifejlődéséhez szükséges egy ellenálló, másik fél is - aki szintén nem ártatlan hozzájárul a konfliktus további elmélyüléséhez. „Nagy-Szerbia” ellentéteként a nagyhatalmak többször is találkoztak a történelem folyamán „Nagy-Albánia” létrehozásának problémájával. Az 1960-as évek albán 195

A Szövetség Stratégiai Koncepciója 1999.április 23-24.-én fogadták el Washingtonban. NIEDERHAUSER EMIL: A két Balkán-háború és előzményei In: A Balkán háborúk és a nagyhatalmak (Napvilág, Budapest, é.n.) p. 12. 197 1371 Marica, 1389 Koszovo Pole (Rigómező), 1459 Smeredovó In: NIEDERHAUSER EMIL: A két Balkánháború és előzményei p. 13 198 Az albánok nyelve az illér, pelaszg nyelvből, a szerbeké a rascia, és zéta törzsek nyelvéből alakult ki. 199 Míg életmódban a szerbek az európai modell felé közelítenek, addig az albánok mindig is a nagycsaládos, klánszerű csempészetet végző úgynevezett „kacsak” hagyományokhoz állnak közel. Lásd: DIÓSZEGI ISTVÁN: A balkáni országok útja a nagy háborúba. 1940-1941. p. 94. 200 Lásd KAPRONCZAY PÉTER: A koszovói konfliktus történelmi, politikai és kulturális háttere In: A Balkánháborúk és a nagyhatalmak p.35. 201 Lásd bővebben: BIBÓ ISTVÁN: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága Magvető, 1976. p. 188. 196

80

törekvések legfőbb jellemzője volt, hogy Koszovó-Metohija ne csak autonóm terület, hanem tagköztársasági státuszt kaphasson. Hiszen nyilvánvalóan első állomásnak a gazdasági-, politikai elszakadás feltételeit kívánták megteremteni. Mert amíg az autonóm terület vezetése, kötelességszerűen együtt kell működnie a központi kormánnyal, addig a tagköztársaság érdekei és céljai már nagy részben eltérhetnek a központi akarattól. Gazdasági problémák Gazdasági téren meg kell jegyezni, hogy a közös jugoszláv költségvetés időszakában a tagköztársaságok az úgynevezett „föderációs alapba” a megtermelt nemzeti jövedelmük 1,97%-át fizették be, amiből a fejletlenebb régiók: Koszovó-Metohija 37,1%-ban, Bosznia 30,6%-ban, Montenegró 10,6%-ban, Macedónia 21,7%-ban részesedett.202 A szakértők a térség elmaradottságát abban is látják, hogy a pénzösszegeket irracionálisan, nem megtérülően használták föl. Emellett a gazdasági függéstől való különállást szorgalmazva az 1970-es években Koszovón belül az albán lakosság egy különleges adót fizetett, – a központi költségvetéstől függetlenül, – amivel saját államkezdeményeit próbálta kiépíteni. Ezidőtájt az elnyomás, az elszigetelés nem olyan nagy mérvű, hiszen működik a pristinai egyetem, kulturális lehetőségei voltak az albán félnek sajtót adhattak ki. Viszont az írástudatlanság mértéke az 1980-as években a tartományban 17,5–22,5% körüli.203 Jugoszlávia helye, szerepe a biztonsági rendszerekben A korábbi és a mostani Jugoszlávia között nem csak az a különbség, hogy területének és lakosságának jelentős részét204 elveszítette. De ha megvizsgáljuk a különböző biztonsági rendszerekben az elfoglalt helyét, szerepét, érdekes tapasztalatokat kapunk. A bipoláris világ időszakában is egyfajta különállást mutat, – elfogadva a Marshall-segélyt gazdaságilag függő szerepben van Washingtontól- „különutas” ideológiája, el nem kötelezett mozgalma ellenére Moszkvához áll közelebb. Az elmúlt években kialakuló euro-atlanti biztonsági rendszerben megint magára maradt, befelé forduló szerep jut neki, mert sem a Partnerség a békéért (PfP) kezdeményezéshez nem csatlakozott, de még az Európai Biztonsági Együttműködési Szervezetben (EBESZ) is felfüggesztették tagságát. Valójában az is hozzájárulna a válság megoldásának politikai- diplomáciai lépéseinek sikeréhez, ha a biztonsági szervezetekbe visszatérne, konzultációt lehetne vele folytatni. Nyilvánvaló, hogy csak szankciókkal, kirekesztéssel nem lehet a meglévő válságot kompromisszum-készség nélkül megoldani.205 A légi- hadművelethez vezető előzmények Az egykori Jugoszlávia szétesésének állomásai is fontos tanulságokkal szolgálhatnak a válsággal mélyebben foglalkozók részére. Az első fontos állomás Szlovénia kiválása volt. Szlovénia kiválásánál a nemzetközi rendszerben lévő ellentétek és feszültségek felszínre törésekor az új egyesített Németország dominanciája érvényesült. Európa meghatározó hatalmaként elérte, hogy Szlovéniát és Horvátországot a nemzetközi közösség elismerje. Bár az is igaz, hogy Szlovéniát etnikai megoszlás nem jellemezte, mert lakosságának 90,5%-a szlovén206 volt, azaz a szerb félnek nem voltak területi céljai az ország területén. A boszniai háború és a daytoni megállapodás hatása is úgy értékelhető, hogy az agresszor felek a megállapodás után úgy vélhették, hogy a területi gyarapodásokért, legfeljebb a nem a leghatékonyabban működő hágai Nemzetközi Bíróság előtt kell számot adniuk, azaz 202

JUHÁSZ JÓZSEF: A délszláv háborúk (Napvilág, Budapest, 1997.) p. 39. KOCSIS KÁROLY: Egy felrobbant etnikai mozaik esete (Teleki Alapítvány, Budapest, 1993.) p. 67. 204 Lakosságának 56%-át közel 13,1 millió lakost, és területének 40%-át 102 000 km2-t veszítette el. In.: CALIC, MARIE-JAMINE: Das Ende Jugoslawiens Informationen zur politische Bildung 1996/1. p.13. 205 Hasonló a véleménye SIMIč DRAGAN (Belgrád, Biztonságpolitikai Intézet) kutatónak is, aki a ZMNE SVKI „Koszovó biztonságpolitikai kihatásai a szomszédos államokra” című konferencián 1999.10.28. azt jelölte meg, hogy Jugoszlávia tagságát helyre kellene állítani az EBESZ-ben. Mindez 2000.11. 13-án megtörtént. 206 CALIC, MARIE-JAMINE: Das Ende Jugoslawiens p. 4. 203

81

felbátorodtak a nemzetközi környezet nem megfelelő szankcionáló és visszatartó ereje miatt. A hadieseményeket az jellemezte, hogy a szerbek a boszniai szerb területekkel az összeköttetést akarták megteremteni, hogy legalább az etnikailag viszonylag tiszta szerb területeket uralják. Ez a fajta háború mutatott rá arra, hogy az összefüggő arcvonalak helyett a felek ipari központokat, nagyobb városokat, vasútvonalakat, főútvonalakat próbálnak meg uralni, megtartani annak érdekében, hogy a területüktől távol levő saját nemzetiségüket el tudják látni, támogatást tudjanak nyújtani részükre. A daytoni megállapodás kapcsán újra tetten érhető a nagyhatalmak azon elhibázott lépése, hogy egy aktussal rendezhető a térség bonyolult etnikai-, vallási-, gazdasági- problémája. Másrészről a nagyhatalmaknak nem szabadott volna a „vérrel és vassal” megszerzett területeket szentesíteni, hiszen mindegyik fél követett el háborús bűnöket, amelyek kivizsgálása a mai napig folyamatban van. Az albán válság hatása is nagymértékben meghatározta a térség problémáinak kiéleződését, a problémák erőszakos megoldását sürgető radikális albánok és fegyveres testületük a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UČK) további tevékenységi irányát. Az 1997-es piramis játékból a pénzügyi összeomlásig és a katonai fegyverek zsákmányolásáig elvezető válság kutatói már akkor jelezték, hogy ezeknek a fegyvereknek a feltűnésével valószínűleg Koszovó, Macedónia és Montenegró albánokkal sűrűn lakott területein lehet számolni. A Felszabadítási Hadsereg első akcióihoz kiképzőtáborait Észak-Albániában alakította ki, amelyeket aztán a későbbi gerilla-háború időszakában bázisként használt a szerb fegyveres erőkkel vívott harcokban. A harcoló felek tárgyalóasztalhoz hívásával próbálta a nemzetközi közösség a további ellentéteket elsimítani. A tárgyalások tanulsága lehet, hogy a szembenálló felet nem szabad „sakk-matt” kilátástalan helyzetbe hozni, azaz nem lehet olyan feltételeket szabni, aminek a következménye az lehet, hogy a másik fél csak a fegyveres akciót választhatja. Több szakértő is felveti a tárgyalásokkal kapcsolatban, hogy sokkal inkább a mérsékelt Ibrahim Rugovát kellett volna Miloseviccsel egyezkedni hagyni és nem a radikális UČK-t, akit a szerbek csak közvetítők útján fogadtak el. A sikertelen tárgyalások után a NATO – más lehetősége nem maradt – a koszovói albánok tömeges elűzésének megakadályozása céljából légi hadműveletet kezdett Jugoszlávia ellen. A légi-hadműveletek A stratégia alapkoncepciót Wesley K. Clark tábornok négy célkitűzésben határozta meg, úgymint: kevés polgári veszteség okozásával, rövid idő alatt, repülőtechnika veszteség nélkül, a NATO szövetséges országos egyetértésének fenntartásával valósítsák meg a katonai erő alkalmazását. A NATO beavatkozását Clark tábornok „két szálon folyó” műveletnek nevezte. Ennek értelmében Koszovóban a NATO békekikényszerítést hajtott végre az UČK erői és szerb katonai- és belbiztonsági alakulatok között, a másik szálon nyomást gyakorolt Jugoszláviára azzal, hogy infrastruktúráját, ipari-, katonai létesítményeit támadta.207 A hadműveletek elemzése azt mutatja, hogy a NATO -hasonlóan az Öböl-háborúhoz- légi hadműveletekkel próbálta a megoldást elérni. A fő cél a szerb fél tárgyalásra kényszerítése és békés kompromisszumok kialakítása, amelyek elősegítése érdekében nem riadt vissza a katonai erő alkalmazásától. A hadműveletek első fázisában a felek erői és eszközei a 207

Adatok az Öböl-háború és a jugoszláviai légi-hadműveletről Öböl-háború Jugoszlávia A háború időtartama (nap) 43 78 A bevetések száma (db) 120 000 37 465 Csapásmérés (db) n.a. 14 006 A napi bevetések száma (átlag db) 1500–2100 150-700 Forrás: CLARK, WESLEY K.: Amikor erőre van szükség: A NATO katonai válasza a koszovói válságra In: NATO Tükör 1999/2. nyár p. 15. ZEHRER, HARTMUTH: Der Golfkonflikt p. 262.

82

következők voltak: a NATO csapatok erői a hadműveletek első fázisában 112 amerikai és 102 Szövetséges csapásmérő repülőgéppel rendelkeztek, amelyek szárazföldi repülőterekről (Aviano, Vicenca, Piacenca, Cervia, Landsberg, Ramstein, Istres, Amendola, Istrana, Spangdahlen, Mildenhall) és a haditengerészeti erők repülőgép hordozóiról kerültek alkalmazásra. Típusait tekintve F-14, F-15, F-16, F-18, B-2, F-117, B-52, B-1B gépek voltak. A jugoszláv fél az Öböl-háború tapasztalatait figyelembe véve mind szárazföldi eszközeit, mind repülő és légvédelmi eszközeit jól álcázva, számos megtévesztő célt alkalmazva készült fel. A légvédelmi eszközök alapvetően szovjet típusú repülőgépek (MIG-21, MIG-29) és légvédelmi rakétarendszerek (KUB, KRUG) voltak. Az első bevetéseket nem megrázó erejű, mégis erős csapások jellemezték, ami megtévesztette a szerbeket, akik tömeges csapásokkal és nagyobb veszteségekkel számoltak. A szerbek 12 darab MIG-29 típusú harcászati repülőgépet emeltek fel a támadók ellen, ezekből hármat a Szövetségesek lelőttek.208 A kezdeti támadást 100 db cirkáló rakéta (Tomahawk típusú, 454 kg-os harci fejjel, és AGM-86C típusú, 907 kg-os harci fejjel) csapása követte a kijelölt célpontokra. A támadott célpontok a jugoszláv légvédelmi rendszert, repülőtereket (5), híradó központokat, vezetési pontokat és a jugoszláv laktanyákat és raktárakat érintette. A Szövetségesek az Öböl-háború módszereihez hasonlóan az ellenség vezetési- híradó rendszerének megbontására, a légvédelmi- a lokátor állások kiiktatásával szerették volna megteremteni a légi uralom kivívásához szükséges feltételeket. Ezt követően folytatták volna a kijelölt szárazföldi célpontok támadását, megteremtve azokat a tárgyalási kondíciókat, amelyek a válság sikeres rendezésének előfeltételei lehettek. Már a hadműveletek második napján sor került vajdasági célpontok támadására is. Itt is vezetési pontokat és a rendőri erők laktanyáit érte támadás. Az első két napon a NATO erői éjszakai támadásokat hajtottak végre. A harmadik naptól kezdve Jugoszlávia egész területén nappali támadásokat is folytattak, amelyek közvetlen és közvetett hatásai a nyomásgyakorlás hatásfokát erősítették. Az első csapások értékelése után a Szövetségesek vezetése megállapította, ahogy a jugoszláv harcképességet pillanatnyilag nem tudták jelentősen befolyásolni, mert a haderő egy része a koszovói területen a lakosságot űzte el, a fegyveres erő többi része pedig az időt kihasználva –a rambouillei tárgyalásoktól a csapások megkezdéséig- a technikai eszközök rejtését, a laktanyák kiürítését hajtotta végre. Emiatt két irányzatra szakadt a NATO katonai vezetése. Clark tábornok a légierőtől minél nagyobb számban várta el a szerb technikai eszközök harckocsik, tüzérségi eszközök pusztítását, Short altábornagy inkább a tömeges, az infrastuktúrát, az erőműveket érintő támadásokat szorgalmazta. Már ebben az időszakban láthatóvá vált, hogy elhúzódó akcióval kell számolni és felmerült a szárazföldi erők alkalmazásának a lehetősége is. Az első időszakhoz kapcsolódik az F-117A típusú, radarok számára úgynevezett „láthatatlan” repülőgép elvesztése a NATO részéről, ami szintén jelezte, hogy a jugoszláv légvédelem ciklusosan működik, állandó áttelepítés, rejtés és nem támadható célpontokban (kórházak, iskolák) történő elhelyezés jellemezte tevékenységüket. Ennek megfelelően a NATO repülő erői a kézi légvédelmi rakéták és a csöves légvédelmi tüzérség hatótávolságán kívüli magasságban tevékenykedtek (H≥ 4000-5000 m). Az alkalmazott fegyverek tekintetében a nagy pontosságú fegyverek és fegyverrendszerek uralták a terepet. Míg Irak ellen az összes eszköz 8%-ában, itt 35%-ban kerültek alkalmazásra. Hagyományos „szőnyegbombázásra” egy alkalommal került csak sor ez is a hadműveletek júniusi szakaszában.209 A második fázis jellemzője a főváros elleni támadás volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a szerbek rádöbbenjenek, ők sem lehetnek sértetlenek és csak a Belgrádtól távoli területeken irthatják a más nemzetiségűeket. Ezzel valósággá tették a háborút a szerb főváros lakói 208 209

VALKI LÁSZLÓ (et.al): Koszovó, egy válság anatómiája (Osiris, Budapest, 2000.) p.45. VALKI LÁSZLÓ (et.al): Koszovó, egy válság anatómiája p. 317.

83

számára is, a belügyminisztérium, a különleges rendőri erők objektumának és a belgrádi hidak rombolásával. A csapásokat a második időszakban kiterjesztették a szerbek katonai potenciálját hosszabb távon meghatározó létesítmények (utak, hidak, erőművek, energetikai központok, elektromos hálózatok) támadására is. Emellett fokozott csapásokkal gyengítették a koszovói területen lévő alakulatok erőit is. A harmadik fázis azzal jellemezhető, hogy a Duna hidak rombolása egyrészt szűkebb területre kényszerítette a szerb fél csapatainak átcsoportosítási képességeit, valamint kezdett beérni a hadművelet fő célja (nyomásgyakorlás). A Milosevic kormányzat belátta az infrastuktúrális létesítmények rombolásának hatását, s tűzszünet megkötését szorgalmazta, igaz ehhez figyelembe kell vennünk, hogy a koszovói albánok nagy többségét ekkora már kiűzték a tartományból.210 A további nyomás fokozása céljából újabb repülő kötelékek (F-117A) és a szárazföldi akciókat támogatni képes harci helikopterek (AH-64 Apache) érkeztek Albániába.211 A politikai gazdasági célpontok kiválasztásán túl a kijelölésre került a Milosevic és családtagjai, valamint az őt követő politikai csoportosulás gazdasági érdekeit érintő célpontok is. Ezt követően a víz- az energia ellátást és a televízió adókat is támadta a Szövetség. Ehhez az akcióhoz grafit bombákat használták, amelyek a vezetékekre csavarodva túlterhelték a hálózatot. Az ilyen akció következményeinek kijavítása rövid idő alatt (pár óra) sikerülhet, de Jugoszlávia területének 70%-án nem volt áram az akciót követően. A NATO légicsapások eredményei A légicsapások következtében megsemmisült a három jugoszláv hadsereg létesítményeinek jelentős része. Az 1. Hadsereg Vajdaságban és a Belgrád környéki térségében 35%-ban, a 2. Hadsereg a montenegrói részen 25%-ban, a 3. Hadsereg a Koszovó melleti térségben 60%-ban veszítette el raktárait, bázisait. Repülőgépek és légvédelmi eszközök vonatkozásában a MIG-21 típus 24 darab veszteséget, a MIG-29 14 darab veszteséget könyvelhetett el. A légvédelmi rakétaosztályokból az SA-2 típusú három osztályából kettőt, az SA-3-ból tíz osztályt, az SA-6-ból három üteget semmisítettek meg. Jellemzően a mobil harcjárműre szerelt eszközök túlélőképessége biztosította, hogy a NATO a korlátlan légiuralmat nem tudta megszerezni, csak a légi fölényt. Közel 1000 darab légvédelmi rakétát indítottak a jugoszlávok, de hatástalan maradt, mert mindösszesen az F-117A repülő és kettő darab Albániában balesetet szenvedett helikopter vesztesége volt a NATO-nak. A pilótát pedig sikeresen kimenekítették. A vezetési pontokat is nagy veszteség érte, a hadsereg és hadtest szintű vezetési pontok közül négyet, a dandár, zászlóalj szintűekből nyolcat megsemmisítettek. A hadiipari létesítmények közül a lőszergyártó kapacitás 60%-os, a harcjármű gyártó 40%-os a robbanóanyag-gyártó 50%-os a lőszergyártó 65%-os veszteséget szenvedett. A polgári ipari létesítmények közül a nagyobb olajtárolók közül 4-et, 8 vegyipari üzemet, 10 energia központot, 18 olajfinomítót, 49 vasúti- és közúti hidat, a rádióadókból 42, a rádió lokátorokból 9-et pusztítottak el. Koszovó területén 120-130 000 épületet tettek lakhatatlanná, a kommunális létesítmények 80%-a vált rommá. Élőerőben 1800 sebesültet és 2000 halott veszteséget ismert el a szerb fél. A háború által okozott veszteségeket 40 milliárd amerikai dollár összegre becsülik a szakértők.212 A NATO szövetségesek akciója megteremtette a koszovói válság rendezésének 210

Az ENSZ humanitárius szervezeteinek felmérése szerint Albániába 433 300, Macedóniába 226 500, Montenegróba 64 000 menekült érkezett. TAFT, JULIA: Refugees from Kosovo In.: Refugees 2000/2. p. 17. 211 A hadműveletek végére a Szövetségesek 326 darab amerikai és 212 darab szövetséges repülőgéppel rendelkeztek. In: VALKI LÁSZLÓ (et.al): Koszovó, egy válság anatómiája p. 389. 212 Forrás: Report to Congress. Kosovo Operation Allied Force after Action Report (Washington, 2000.01.31.Department of Defense) pp.45-67.

84

alapvető feltételeit. Bár a lakosság tömeges elűzését a tartományból nem tudta megakadályozni, de a visszatérés feltételeit meg tudta teremteni. A katonai vezetés és a politikai vezetés eltérő jellegű szemlélete, nehezen megvalósíthatóvá tette a gyors rendezés lehetőségét. A katonai tervezési feladatokat módosító politikai vezetés megnehezítette a katonai akciót irányító vezetők feladatait, de ők „egyetlen kártyalappal” a légi akciókkal is megvalósították a célkitűzéseket. A légi-hadművelet tapasztalatai alapján a következő tanulságokat vonhatjuk le: A légi hadjáratban megsemmisített erők és eszközök száma213 nem tette lehetővé a válság csak légi hadműveletekkel történő megoldását. A szakértők szerint, a legnagyobb gondot az Egységes Stratégiai terv hiánya okozta, amely kizárhatta volna, hogy a politikai célkitűzések változtatása után mindig módosítsák a katonai célkitűzéseket. Egyértelmű tény volt, hogy a túszhelyzetben levő albánokat a könnyű fegyverzetű szerb tisztogatók a NATO légicsapásai ellenére is el tudták űzni. A tervnek továbbiakban rögzítenie kellett volna a teljes elszigetelésre, a villamosipari központok kikapcsolására, a jugoszláv állam pénzügyi- diplomáciai elszigetelésére vonatkozó elgondolásokat. A légicsapásoknak először a szerbek külső határait kellett volna támadniuk, csak ezután a belső célpontokat. 214 A válságok előrejelzése, kezelése kapcsán a nemzetközi szervezeteknek pontosabb előrejelző rendszereket kell kiépíteni, a tárgyalások során pedig nagyobb kompromisszum-készséget kell mutatniuk a felek hosszú távú érdekeinek figyelembevételével. A válságok során fontos közvetítő szerepet játszhat Oroszország, akit a rendezésekből nem lehet/szabad kívül hagyni. A nemzetközi szervezeteknek közös akarattal megvalósítható egységes tervet kellene megalkotni az egész Balkán-térség gazdasági-, etnikai-, vallási-, jogi problémáinak megoldására. Részenként nem kezelhető a térség, hiszen mindig lesz gyújtópont, ahol a feszültségek felszínre törnek. A kisebbségi jogokért, a diktatúrák vérengzéseinek megakadályozására lehetőség szerint minden lehetséges jogi-, diplomáciai-, gazdasági- és végső esetben katonai erőt is alkalmazva kell a NATO országoknak felkészülniük, azért is mert a problémák további fokozódásával egész országok, régiók veszíthetik el stabilitásukat vagy humanitárius katasztrófa alakulhat ki. Egész Európa felemelkedését, gazdasági fejlődését befolyásolja a Balkán helyzetének rendezése, hiszen útvonalai fontos összekötőkapcsot jelentenek Európa a Közel-Kelet és más régiók számára. A válság kezelése, megoldása folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált a térség országainak együttműködési készsége, viszonyuk a NATO-hoz, a válságok megoldásában mutatott nemzeti akaratuk és képességük. A válság kialakulása szoros összefüggésben volt a nagyhatalmak érdekeinek alakulásával a Balkán térségében. A vasfüggöny megszűnését követően leértékelődött terület továbbra is a nemzetközi érdekek és nagyhatalmi törekvések középpontjában marad. A biztonság fogalmának kiszélesedésével a térség országai érdekeltek a problémák mielőbbi tárgyalásos úton történő rendezésének, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy a véres polgárháborúkat, etnikai tisztogatásokat, népirtásokat az itt élők nehezen felejtik el, még 213

Eszközök Megsemmisített (darab) Csapást szenvedett (darab) Harckocsik 93 181 Páncélozott harcjárművek 153 317 Tüzérségi eszközök 389 857 Katonai gép- és harcjárművek 339 800 Repülőgép MIG-21 24 Repülőgép MIG-29 12 Forrás: Report to Congress. Kosovo Operation Allied Force after Action Report (Jelentés a Kongresszusnak. Koszovó, az egyesített hadműveletekről, az akció után) 2000.01.31.Department of Defense p. 86. 214 WALKER, JOHN: War in Kosovo (Háború Koszovóban) In.: Rusi Journal 1999/4. pp.15-17.

85

nehezebben tudják feldolgozni. A feladat az a nemzetközi politikai- diplomáciai szereplők részére, hogy a 21. század küszöbén megnyugtató megoldást találjanak a térség gondjaira, a helyzetet ne „palesztinizálják”, hanem átfogó gazdasági, pénzügyi megoldásokkal stabilizálják. A konfliktus megoldását akadályozta az európai rivalizáló regionális hatalmak érdek ellentéte, a nagyhatalmak -főként az amerikaiak- első időszakban távoltartó magatartása. A konfliktus mélységét, intenzitását, kihatásait kellően nem felmérő európai országok a konfliktus kezdeti időszakában elveszítették befolyásukat, vagy elkötelezték magukat a többnemzetiségű konfliktus résztvevőivel, ezért nem tudtak -közös érdekegyeztetés hiányában- befolyást gyakorolni. A konfliktus jellemzője lett az etnikailag tiszta területek létrehozása, a népek, népcsoportok elleni bűntettek. Az agresszorok a „véren és vason” megszerzett területeiket kívántak megtartani, a regionális hatalmak pedig nem egy válságkörzetként kezelve a volt Jugoszláviát, mindig egyes tagköztársaságokra, tartományokra koncentráltak, azaz nem egy kérdésben akarták a térség problémáit megoldani. A fegyveres beavatkozás után a jellemző lett a jugoszláv hadsereg katonái áltál a békefenntartó erők elleni tevékenység is. A daytoni-egyezség csak átmeneti megoldást adhatott a térségben élők számára, a konfliktus görbén az igazi béke állapotok elérésére a szakértők a normál konfliktusoknak a többszörös időszükségletét jósolják. 3. 3. 3. A csecsen válság: Az újból kiújuló csecsen válság nemcsak egy elszakadásért küzdő nép törekvését, hanem az újkori veszélyforrások közül az iszlám fundamentalista harcosok támadásait is jelenti. Az orosz kormánycsapatok hadműveleteit eleinte még a gerilla hadviselést alkalmazó iszlám harcosok befolyásolni tudták, de a későbbiekben a haderőnemek szoros együttműködésével, az alapos tervezéssel, a belbiztonsági-, a különleges-, felderítő- és légideszant csapatok bevetésével kis területre -főként hegyvidékre- szorították a lázadókat. A hadműveletek érintették az ártatlan civil lakosságot is. A konfliktus kezelésében csak az orosz csapatok vesznek részt. A Balkánon folyó műveletek tekintetében a világ számos országa (NATO tagok, semleges országok, PfP országok) vesz részt, addig itt politikai okokból csak az orosz erők alkalmazására van lehetőség. A válság megfelelő mértékű rendezése után esetleg EBESZ megfigyelők vehetnek részt és a semleges országok részéről békeépítéssel kapcsolatos feladatok ellátására nyílik lehetőség. 3.3.4. A fegyveres erők feladatai a hidegháborút követő években „Was Armeen tun können, tun sollten, tun müssen und was nicht.” Amit a hadseregek tehetnek, tenniük kell, tenniük muszáj és amit ne tegyenek. John L. Clarke A fegyveres erők alkalmazási lehetősége a hidegháborút követő időszakban a megváltozott biztonsági szemlélet és a bipoláris világ felbomlása miatt kiszélesedett. A korábbi két szuperhatalom helyett csak egy maradt, néhány térségben a gyors gazdasági, társadalmi változások miatt instabilitás alakult ki. A biztonság egyetemessé vált, környezeti, pénzügyi, gazdasági dimenziója nagy jelentőségre tett szert, de a gyors változások ellenére a korábbi erővel lefojtott etnikai, vallási ellentétek törtek felszínre. A nagyméretű háborús veszélyt felváltotta a nemzeti, nacionalista alapon vívott konfliktusok lehetősége. A fegyveres erők létszáma, készenléti szintje jóval alacsonyabb szintre került, csak a reagáló erők (azonnali és gyors) készenléti ideje

86

maradt meg. A fővédő erők létszáma, a tartalék erők mozgósítási időszükséglete és az alkalmazási készenlét elérési időszükséglete megnőtt. A fegyveres konfliktusokat a váratlanság, az elhúzódó időtartam jellemezte. A fegyveres összecsapásokon túl a humanitárius katasztrófák és a természeti katasztrófák következményeinek felszámolásában is részt vettek a haderők. A részfeladatok nagy száma miatt a hadseregeknek egyre több kiképzési területet kellett beiktatni, hogy az új követelményeknek megfeleljenek. A konfliktusok befejezése után nem lehetett a heves lefolyású, nagyszámú áldozatot követelő problémákat csak a semleges megfigyelőkre hagyni, hanem aktív szerepet kellett vállalni a békefenntartás és a békeépítés feladataiból is. Így a haderők korábbi alkalmazási spektrumát tovább szélesítette a békeműveletek, a humanitárius akciók és a konfliktust követő békefenntartó, bekeépítő műveletekben történő részvétel. A konfliktusok megoldásához szükséges katonai erőt általában az Amerikai Egyesült Államok, és a NATO szervezete biztosította. A későbbiekben a NATO-nak is új kihívást jelentett a válságok katonai erővel történő megoldásánál más, nem szövetséges fegyveres erők (orosz csapatok, szovjet utódállamok, semleges országok) beillesztése a vezetési irányítási rendszerbe. Az új geopolitikai és geostratégiai környezetben a válságok megoldását nem sajátíthatta ki egyetlen szervezet, intézmény sem, mert a különböző típusú válságokkal szembeni fellépés megköveteli a sokoldalúságot. A feladatok széles skáláját, az alkalmazható erőket, a vezetés kérdését foglalja össze a számú ábra. A táblázat a ki, mit, hol, kivel, mikor, hogyan kérdéseket rendszerezi. 215

215

CLARKE, JOHN L.: Vorbereitung auf die Konflikte im 21, Jahrhundert In.: Österreichische Militarische Zeitschrieften 1999/3. p.145.

87

Kategóriák

A hidegháború időszaka után

Világrend

Többpólusú világ Egy szuperhatalom

Háború veszélye

Regionális konfliktus veszélye Országokon belüli konfliktusok

Hadseregek jellemzői

Feladat-orientált összhaderőnemi, többnemzetiségű, alkalmi kötelékek (reagáló erők – fővédő erők – tartalék erők)

Készenléti idők

Állandó harckészültség rövid készenléti időkkel Szelektív riasztási rendszer

A fegyveres erők feladatainak időszakai

Békeidőszak Konfliktus időszaka Háború Konfliktus után

A fegyveres erők feladatai

Béke-feladatok Részvétel a migráció kezelésében Elrettentés, visszatartás konfliktus időszakban Aktív katonai lépések konfliktus időszakában Béketeremtő műveletek (Preventív diplomácia, Konfliktus-megelőzés, Békekikényszerítés, Béketeremtés, Békeépítés) Háborús feladatok II. időszakos békefenntartó feladatok

A fegyveres erők célkitűzései BÉKE időszak KONFLIKTUS időszak HÁBORÚS időszak KONFLIKTUS UTÁNI időszak

Reális visszatartás, Konfliktus megelőzése, konfliktus mérséklés Harc és győzelem Békefenntartás

A fegyveres erők alkalmazásának helye

Szövetségi rendszer területén kívül Saját területen Szövetségi rendszer területén

A fegyveres erők vezetése

ENSZ, EBESZ, Nemzeti Szövetségi

A biztonság dimenzióinak fontossági sorrendje

Diplomáciai, Gazdasági, Humanitárius Katonai, Környezeti Pénzügyi, Informatikai,

A biztonsági szemlélet

Egyetemes biztonság,

A biztonság garantálásának módja

Szövetségi rendszer Partnerségi mozgalom (PfP) Regionális együttműködés, Semlegesség

A biztonság megvalósításának módja

Kooperáció

A nemzetközi fejlődés iránya

Globalizáció

88

3.3.5. A fegyveres erők új típusú feladatai Azoknak a feladatoknak az összegyűjtése is célja az értekezésnek, amelyek a jövőre tekintve a hadseregek számára iránymutatásul szolgálhat. Elsősorban a nemrég lezajlott konfliktusok adnak ehhez számos tapasztalatot, illetve a jövőre készített doktrínák, amelyek meghatározzák azokat a fő irányvonalakat, amelyeket követni kell a modern hadseregeknek. A feladatok köre a jugoszláv polgárháború tapasztalataiból bővülhet számottevően, hiszen a modern hadseregeknek nem sok tapasztalata volt az etnikai típusú elhúzódó válságok kezeléséből, illetve a konfliktust követő időszak részfeladataiból. A béketeremtő műveletek doktrína216 már számos ponton kiegészült, de a hadműveleti területen szolgálók már számos új feladattal, korábban nem ismert feladattal és nehézséggel találkoztak. A konfliktust követő feladatok legnagyobb nehézségét a háború állapotból a béke időszakba történő visszavitele jelenti. Ezek három időszakhoz lennének köthetőek. Az első időszak (főként a katonák): a fegyveres felek szétválasztása, lefegyverzése, a telepített aknák felszedése, a fegyverek begyűjtése, az esetleges fegyverraktárak felszámolása, a területről elűzött, vagy elmenekült lakosság visszatérésének segítése A második időszak (főként a hadsereg speciális alakulatai, katonai biztosító erők a rendőri erőkkel együtt: az aknamezők további felszedése, a háborús károk helyreállításában való részvétel út-hídépítő alakulatokkal, szállítások megszervezése, végrehajtása, egészségügyi feladatok ellátása, orvosi segítségnyújtás A harmadik időszak (főként a hadsereg speciális alakulatai /műszaki, logisztikai, szállító/, rendőri erők, nem katonai erők). Már a katonai erők nélkül, ha a közigazgatást, az irányítást megszervezték a normális béke állapotba történő visszatérés elősegítése. A jövőre iránymutatást adó doktrínák: Joint Vision 2010217 a közeljövő alkalmazási alapelveinek, feladatainak összegzése, a háború, a konfliktus és a béke időszakára. A sikeres végrehajtás feltételeit a minőségi személyi állományban, az alapos kiképzésben, a legmodernebb felszerelésben, a többnemzetiségű alkalmazásban jelöli meg. Joint Vision 2020218 az amerikai hadsereg távoli jövőben végrajtaható feladatokat és alapelveket rögzíti. A feladatok sokszínűségét szintén a háborús műveletekre és a háborún kívüli műveletekre határozza meg. A végrehajtás alapelveinek pedig az integrált többnemzetiségű katonai és nem katonai műveleteket határozza meg, az információk megszerzésének elsődlegességével, a preciziós fegyverekkel végzett hadviseléssel, a manőverek dominanciájával, a teljes dimenziójú védelem és biztosítás mellett a logisztikai biztosítással. 3.3.6. Javaslat a magyar fegyveres erők feladataira A magyar fegyveres erők feladatait az 1993. évi CX. törvény219 a honvédelemről határozta meg. Ezen belül a fegyveres erők Magyarország területét, függetlenségét, lakosságának anyagi javait védelmezik a külső támadással szemben. Az államhatár őrzése, védelme, az ország légterének védelme, a honvédelem szempontjából fokozott védelmet igénylő létesítmények őrzése és védelme, közreműködés a polgári védelmi feladatok ellátásában, segítségnyújtás elemi csapás, ipari szerencsétlenség, illetőleg közveszély, vagy közérdekű üzem működésének megzavarása, vagy jelentős méretű egyéb katasztrófa esetén részvétel humanitárius segítségnyújtásban, közreműködés az Alkotmány 40/B. §-ának 2) bekezdése 216

FM-100-23 Peace Operations Joint Vision 2010 218 Joint Vision 2020 219 1993. évi CX törvény a honvédelemről In.: Magyar Közlöny 1993. december 27. 188. szám 22. § (1) p. 11199 217

89

szerinti fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett erőszakos cselekmények elhárításában, a nemzetközi szerződésekben (így különösen az ENSZ Alapokmányában) foglalt katonai kötelezettségek teljesítése. Ezen felül egyéb feladatok térítés ellenében katonai szakértelmet és speciális műszaki eszközöket igénylő rendezvényekben való közreműködés, állami szervek részére térítés ellenében építési és egyéb feladatok ellátása. A feladatokat összefoglalva teszek kísérletet a várható feladatok összefoglalására a hely, az alkalmazott erő nagysága, a vezetés, a fegyverhasználat kérdésével együtt. (Lásd 18. számú ábra) A magyar fegyveres erők feladatainak, részfeladatainak kidolgozásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nemzeti biztonsági stratégia, nemzeti katonai stratégia mit határoz meg alapvető rendeltetéseként: Békében, háborúban, válsághelyzetben a nemzeti szuverenitás, az ország területi integritásának az állam érdekeinek és nemzeti értékeinek védelme, a vállalt nemzetközi és szövetségi kötelezettségek teljesítése, az ország (szövetség) légterének, határinak, lakosságának, anyagi javainak, intézményrendszerének fegyveres védelme, segítségnyújtás, katasztrófa, elemi csapás esetén közreműködés a polgárvédelmi feladatok ellátásában.220 A különböző országok a haderők feladatait a hidegháborút követően többféleképpen határozták meg: Németország feladatrendszere a haderő részére a következőket foglalja magába: óvja Németországot, és polgárait a külső veszélyek ellen, elősegíti Európa katonai stabilitását és integrációját, védelmezi Németországot és szövetségeseit, elősegíti a világbékét, segítséget nyújt katasztrófák esetén, részt vesz humanitárius akciókban. Hollandiát illetően az ország védelme a világbéke és a nemzetközi biztonság szolgálata, a humanitárius akciók kerültek a NATO védelmi feladatai mellé és a béke fenntartó műveletekhez.221 A semleges országok közül Svájc haderejének feladatrendszere is jelentős változáson ment keresztül. 1961-ben az autonómia, a semlegesség védelme, a katonai feladatok egyedül történő megoldása jellemezte, addig a XXI. századi modern haderő modell feladataiban a szolidalítás, a kooperáció, az együttműködés és a katonai integráció keretében megoldott feladatok a jellemzőek. A részfeladatait tekintve dinamikus területvédelem, a menekültek kezelésében történő részvétel, a megerősített határellenőrzésben való részvétel, a gyors mozgósítási, feltöltési lehetőség háborús veszély esetén jellemzi majd. Ezekből is megállapítható, hogy a biztonsági modell a hidegháborút követő években még a semleges, vagy tömbön kívüli országok esetében is az egyéni feladatmegoldáson túl már a nemzetközi együttműködésben próbálják megoldani.222

3. 4. AZ EUROHADTEST A modern hadseregek jellemzői korunkban a NATO 1991. római csúcstalálkozóján megfogalmazott elvein épülnek fel. A stratégiai koncepció a biztonsági környezet elemzése után a haderők felépítésére, feladatrendszerére is javaslatot tett. A fegyveres erők felépítését a reagáló erők –ezen belül az azonnali, és gyorsreagálású- a fővédő erők, tartalék erők határozzák meg. Ennek megfelelően az egyik jellemző fegyveres erőt az Eurohadtestet elemzem, mely napjainkban az egyik jövőbe mutató, mindenki részére elfogadható legitim erőt jelentheti az európai válságok kezelése estén.

220

BOGNÁR KÁROLY: A haderő rendeltetése, funkciói, feladatai In.: Hadtudomány, 1998/3 p. 41. BOGNÁR KÁROLY: A haderő rendeltetése, funkciói, feladatai In.: Hadtudomány, 1998/3 p. 43. 222 HELLER,DANIEL: Die beste Schweizer Armee ist In: Sicherheitspolitische Informationen 2000/6. pp. 1-5. 221

90

Kérdés, hogy a katonai alakulatok a jövőben miképpen járulhatnak hozzá az olyan égető kérdések megoldásához, mint a harmadik világban jelentkező éhínségek, az élelmiszerhiányok, a kontinenseket átfogó járványok, az ökológiai katasztrófák, az AIDS, a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem. Feltehetőleg a fenti problémák megoldásában a katonai alakulatok logisztikai és humanitárius segítségnyújtással vehetnek részt. A jövő katonai szervezeteinek több rendeltetésűvé való átalakítása szükséges, így az Egyesült Nemzetek Szervezete békefenntartó és humanitárius műveleteiben részt vehetnek. Ezek a feladatok mindenképpen új követelményeket támasztanak a nemzeti hadseregek elé is. Eurohadtestnek hármas küldetése, azaz rendeltetése lesz. ♦ Alkalmazásra kerülhet a Szövetségesek kölcsönös védelmére a Washingtoni Szerződés (NATO) 5. cikkelye, vagy a Brüsszeli Szerződés (Nyugat-európai Unió) értelmében. ♦ A lehetséges alkalmazásra a béke megőrzése és helyreállítása céljából kerülhet sor. ♦ Felhasználhatják humanitárius célokra (out of area) erőket nem rendelték alá más NATO hadtestnek. Az egyes elképzelésekhez figyelembe kell venni a következő megállapításokat is. Ahhoz, hogy az úgyneveztt európai hadsereg alkalmazható legyen, még sok időre lesz szükség. A törzstisztek képzése a NATO főhadiszállásán 1999-ben 15 fővel kezdődött meg. A hadászati felderítés, a szállítás terén továbbra is az amerikai fegyveres erőkre lesz utalva, hiszen ilyen saját képességekkel nem rendelkezik. Kevés tapasztalattal rendelkeznek a nagyobb hadműveletek szervezését, vezetését illetően is. 223

223

COHEN, RICHARD: A NATO tervezési rendszere a békeműveletekben előadás a George C. Marshall Központban 2000.06.14.-én Garmisch-Partenkirchenben.

91

Az Eurohadtestnek kijelölt kontingensek alapvető mutatói224

Fegyverzet és harci technikai eszközök

Katonai szervezet Állomáshely Létszám (katona)

Megjegyzés

Németfrancia dd. Müllheim 5300

1. Belga g. dd.

36 db AMC10PC pszh

100 db LEOPARD-1 tip. hk. 360 db AIFV pszh

212 db MARDER pszh 72 db M-109G öj. lg.

242 db AMX30B2 tip. hk.

44 db M-60A1 tip. hk.

120 db AMX 10P pszh

172 db BMR pszh.

180 db M-113 pszh

26 db MLRS és LARS ra.sv. 47 db ROLAND lé.rak. és lé.g.á.

64 db AUF1 öj.lg.

24 db M109A1 tip.öj.lg.

142 db LUCHS pszh és VAB pszh 24 db FH 155 tp. tü. lg. 69 db PANHARD VBL

Az magja

Saive 10000

150 db SCMITAR és SPARTAN pc. vadász és pszh

„EH” Kizárólag hivatásosokból álló kötelék*

10. Német pc. 1. Francia pc. ho. ho. Sigmaringen Baden-baden 18000 10000

36 db ROLAND-2 lé.rak. 70 db PANHARD VBL feld. jmü. A legnagyobb A legnagyobb létszámú páncélos német dandár hadosztály

21. Spanyol g. dd. Conloba 4500

A spanyol hadsereg legütőképesebb dandára

19. számú ábra (Forrás Csabai György: Az európai hadsereg, avagy az Eurohadtest küldetéséről p.19.)

/SZERKESZTETTE: RESPERGER ISTVÁN/

224

Vö.: Az EU 2003-ig közös európai gyorsreagálású hadsereget kíván létre hozni 15 ország fegyveres erőiből, 100 000 fő katonával, 400 db repülőgéppel, 100 db hajóval., azzal a feladattal, hogy 60 napon belül Európától maximum 4200 km távolságig. A feladatuk, konfliktus-megelőzés, válságkezelés és békefenntartó feladatok. In.: KOCSIS GYÖRGYI: Európai hadak In: Heti Világ Gazdaság pp. 8-9. „Nyugat-Európa gyengesége abban van, hogy erőfejlesztési képessége egy válság kirobbanása utáni két héttől három hónapig terjedő időszakban csaknem teljesen megszűnik. CSABAI GYÖRGY: A biztonság problémái az ezredfordulón In.: Hadtudomány 1998/3. p. 20.

92

3. 5. A TÖBBNEMZETISÉGÛ ÖSSZHADERÕNEMI ALKALMI HARCI KÖTELÉK /COMBINED JOINT TASK FORCE /(CJTF) A többnemzetiségű alakulatok létrehozása, együttműködése nem új keletű jelenség, a történelem folyamán számos példát találhatunk rá. Mégis az úgynevezett többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi kötelék koncepció azt jelenti, hogy az egymással együttműködni képes speciális, alkalmi feladatokra létrehozott erőről van szó. Az ilyen kötelékek alapjai nemzeti alapon szerveződik, lényegét a vezetésükben, speciális konkrét feladatra történő felkészítésükben, helyettesíthetőségükben van.225 A NATO katonai Bizottság 1996. április 23-án, majd az Északatlanti Tanács 1996. május 15-én részletesebben foglalkozott a CJTF koncepciójával. A nagykövetek megegyeztek a NATO katonai struktúrát és a CJTF-t érintő reformok általános kereteiben, amelyek az utóbbi évtizedek legjelentősebb változásait ígérték a Szövetség életében. Ez volt az első lépés, hogy a NATO-t a hidegháború után jelentkező feladatokhoz igazítják. 1996. június 3-4-én, az Észak-atlanti Tanács külügyminiszteri szintű berlini ülésén sor került a CJTF-koncepció megvitatására és elfogadására. CJTF küldetésben résztvevő erők tevékenysége végrehajtható békeműveletekben, katonai műveletekben és nem háborús műveletekben 226 egyaránt. Alkalmazásukhoz nem szükséges tehát az 5. cikkben foglaltak megléte és a CJTFkontingensbe kijelölt erők — az Észak-atlanti Tanács döntése alapján — NATO határain kívül is bevethetők. Az alkalmazás lehetséges esetei a következők: a tagállamok érdekeinek védelme bármelyiket ért támadás esetén; válságok kialakulásának, kiterjedésének megakadályozása válságkezelés, konfliktus-megelőzés a Szövetség határai mentén; békefenntartó, békekikényszerítő műveletek végrehajtása, vagy a kedvező feltételek megteremtése; konfliktusban álló felek szétválasztása és a tűzszünet megteremtése; kijelölt területek védelme, őrzése, fegyverzetellenőrzés a békefenntartás folyamán; humanitárius segítségnyújtás; kutató- és mentő feladatok végrehajtása; civil hatóságok tevékenységének katonai támogatása. A feladatok végrehajtása során az erőknek folyamatosan készen kell lenniük a politikai erőfeszítések támogatására az erő és az elszántság demonstrálásával; időben a válaszlépések megtételére; az agresszor tervezett műveletének megelőzésére; a területi integritás helyreállítására. A CJTF-koncepció alapján alkalmazott kötelékek tevékenysége tervezésének folyamata: A NATO Bizottság megbízásából létrehozzák a Többnemzetiségű Összhaderőnemi Tervező Törzset, amely kidolgozza az alkalmazási terveket, figyelembe véve a tagállamok által felajánlott egységek harcképességét. Ez a törzs egyezteti és meghatározza mind a szárazföldi-, mind a haditengerészeti- és mind a légi támogatás lehetőségét, a felkészítés célját. A törzsben részletes adatbázist hoznak létre, majd megszervezik a közös felkészítést a mandátumban megfogalmazott feladatoknak megfelelően. A kijelölt (felajánlott) erők tevékenységének tervezése, majd a hadműveletek vezetése az itt elmondottaknál sokkal egyszerűbb, hiszen a CJTF törzseket a már meglévő parancsnokságok bázisán hozzák létre, de éppen a partnerországok (nem NATO-tagállamok) felajánlásai miatt, attól mégis jól elkülönítve. A tervezés és a szervezés munkáját segíti elő a valamennyi NATO parancsnokságon létrehozott 12-14 fős állandó állomány. Ez azt jelenti, hogy a parancsnokságokon ezeknek a személyeknek kettős beosztásuk van, de munkájuk teljeskörűen illeszkedik a szokásos napi feladatokhoz. A kettős beosztás a következőkből adódik:

225

HÜLVELY LAJOS: A Magyar Honvédség lehetséges személyi kiegészítési rendszere vegyes (hadköteles) vagy önkéntes rendszerben doktori (PhD értekezés) (Budapest, 2000.) p. 37. 226 A nem háborús műveletek, angolul: operation other than war

93

Békeidőben: tervezési és vezetési rendszer alapjainak kialakítása, begyakorlása és fenntartása; a működéshez szükséges okmányok rendszerének kidolgozása; a szükséges személyi és anyagi nyilvántartások folyamatos pontosítása; a napi kapcsolat fenntartása a kijelölt személyek között. A válság kezdetén a CJTF parancsnokság létrehozásáig: a 12-14 fő „kiválik” munka szempontjából a parancsnokságból; megkezdik a személyi feltöltést; a kapott feladat tükrében kialakítják a CJTF parancsnokság működésének személyi, anyagi és vezetési feltételeit; majd megkezdik a műveletekre vonatkozó hadműveleti tervezést. Befejezésül a CJTF-koncepció alapján ismertetjük, hogy az erők csoportosítását a regionális és szubregionális felosztás alapján célszerű létrehozni. A régiók területén kettő, a szubrégiók területén pedig hét CJTF parancsnokság (törzsmag) került létrehozásra, amelyek adott esetben külön-külön rendelkeznek az erők felett. A tervek szerint kettő hadtest, valamint hét hadosztály (dandár) erejű lehet a válságkezelő, konfliktus-megelőző CJTF-harccsoport. Az így létrehozott parancsnokságok alkalmasak lehetnek arra, hogy a már említett erők hadműveleti területre történő előrevonását vezessék, az alkalmazott erők hadműveletét irányítsák, együttműködve az állandó parancsnokságokkal. A CJTF helye, szerepe a NATO-ban Helyét nézve a CJTF, a NATO-n belül egy olyan többnemzetiségű, több haderőnemre kiterjedő, alkalmilag felállított, a végrehajtandó feladat által meghatározott nagyságú és felépítésű erő (zászlóaljtól — hadtest szintig), amely NATO, NATO PfP tagországok és nem NATO-országok gyors alkalmazására képes fegyveres erőiből tevődhet össze. Szerepét tekintve a CJTF alkalmas szárazföldön, vízen és levegőben egyaránt, a Szövetség határain kívül, annak közvetlen környezetében, meghatározott ideig tartó válságkezelés és békeműveletek végrehajtására, vagy akár katasztrófa elhárítására és humanitárius segítségnyújtásra a NATO integrált katonai struktúrája, vagy pedig a WEU irányításával. A CJTF alkalmazása A CJTF a várható műveletek teljes spektrumában képes feladatokat végrehajtani. A CJTF alapvetően a NATO határain kívül megoldandó feladatokra szorítkozik, amelyek a következőek: A NATO-tagországok érdekeinek védelme támadás esetén; helyi válságok kialakulásának, kiterjedésének megakadályozása, válságkezelés a NATO határai mentén; nagyobb méretű béketeremtő, békekikényszerítő beavatkozás esetén (NATO-, vagy WEU vezetés alatt) ; békefenntartás és megfigyelés végrehajtása; a konfliktusban álló felek kényszerítése a nemzetközi határozatok betartására; békefenntartásban való részvétel, kijelölt területek védelme, őrzése, fegyverzetellenőrzés, légtér és hajózás biztosítása; humanitárius segítségnyújtás és támogatás; kutató és mentő feladatok, természeti katasztrófától sújtott lakosság segítése, evakuálásban való részvétel; civil hatóságok katonai támogatása. A CJTF ereje és összetevői: A CJTF szárazföldi csoportosításainak kialakításánál a regionális és szubregionális felosztás szükségszerűségéből kell kiindulni. A régiók területén kettő, a szubrégiók területén valószínűleg hét CJTF parancsnokságot hoznak létre, amelyek külön-külön rendelkeznek majd az alakulatok fölött. Az elképzelések szerint — a szinteknek megfelelően — kettő hadtest, valamint hét hadosztály, illetve dandár erejű harccsoportot alakítanának ki. A csapatok létszámát tekintve maximum 30.000 fővel számolnak. Az IFOR/SFOR-misszió egyben a Szövetség által 1996. június 4-én elfogadott CJTF koncepció első gyakorlati kipróbálását is jelentette. Ennek lényege, hogy a köteléket a NATO és a Nyugat-Európai Unió is irányíthatja, s tevékenységében nem NATO-tagországok is részt vehetnek (Lásd még 17. számú melléklet „ A NATO többnemzetiségű erői”)227 227

A többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelék (CJTF) Euro-atlanti Mnkacsoport, Budapest, 1997. pp. 6-38.

94

3. 6. A GYORSREAGÁLÁSÚ ERÕK „A stratégia a tér és idő szükségletének a tudománya” (August Wilhelm Gneisenau) A térségünkben bekövetkező pozitív változások ellenére a katonai biztonságunk olyan új elemét lenne szükséges létrehozni, mint a gyorsreagálású erők. A környezetünkben lezajlott polgárháború, az újfajta veszélyforrások megjelenése, szükségessé teszi az ilyen típusú szervezetek feladatainak pontos meghatározását. Legelőször a délszláv válság kezdetével merült fel az igény a gyorsan, hatékonyan alkalmazható egységekre, harccsoportokra. A csecsen háború is rámutatott a csak hagyományos kiképzésű- felkészítésű egységek hátrányaira. A válságkezelés katonai feladatainak végrehajtása során mutatkozó problémák miatt is, szükség mutatkozott a hagyományos fegyveres erőkön belül, viszonylag önálló, nagy manőverezőképességű, hatásos tűzerejű, rövid idő alatt bárhol, bármelyik, veszélyeztetett irányban bevethető erőre. Ez az erő a gyorsreagálású erő.228 (Lásd 18. számú melléklet „A NATO gyorsreagálású erői”) A gyorsreagálású erők fogalma A gyorsreagálás: Olyan katonai intézkedések összessége, amelynek során rövid idő alatt (24-36 óra) a helyzetnek megfelelő katonai erő összpontosítása és alkalmazása történik. A gyorsreagálású erők: Azok a kijelölt alegységek, egységek, magasabb-egységek, amelyek a katonai intézkedéseket végrehajtják. „Rendkívül mozgékonyak, elégséges tűzerővel rendelkeznek, amelyek képesek önálló, hatásos, meghatározott célú, harci cselekmények végrehajtására, valamely esemény bekövetkezését követő legrövidebb időn belül, a meghatározott övezetben, amikor az adott állam érdekeit esetleg veszély fenyegeti.”229 Szükségességét indokló tényezők: A Magyar Köztársaságot veszélyeztető tényezők közül sok, a bipoláris világrendszer megszűnésével nem jelent veszélyt, de számos új veszélyforrásból adódóan a haderőnek készen kell állnia: határmenti konfliktusok kezelésére, felszámolására; arányos reagálásra, ország védelmére; ENSZ békefenntartó, béketeremtő műveletekben való részvételre; humanitárius akciókban való részvételre; többnemzetiségű, ideiglenes, alkalmi harci kötelékben történő alkalmazásra. Összességében: Az újkori konfliktusok jellemzői a gyors, heves felszínre törés, az elhúzódó destabilizációs jelleg, mind több ország és régió tekintetében. A konfliktusok megoldásához a haderőknek többnemzetiségű kötelékekben, harci- és békeműveletekben kell részt venniük. A jellemző jegyek mellett az új típusú kihívások kezelésére is fel kell készülni, például az iszlám fundamentalisták, terroristák, gerilla hadviselők, nem állami irányítású paramilitarista erők tevékenysége, a tömegpusztító fegyverek elterjedéséből adódó veszélyek. Ahhoz, hogy a határaink mellett kialakult konfliktusok kezeléséhez a megfelelő módszerekkel és eljárásokkal rendelkezzünk, a lezajlott konfliktusokból következtetéseket kell levonni, és ajánlásokat kell megfogalmazni a fegyveres erők részére úgy, ahogy a NATO Stratégiai Koncepciója, valamint a Hadműveleti utasítás meghatározza a fő teendőket.

228

ILYÉS JÁNOS-RESPERGER ISTVÁN: Javaslat a gyorsreagálású erők szervezetére, alkalmazási elveire (Tanulmány) (Budapest 1997.) pp.12.-35. 229 CIOFLINA, DIMITRU: A román gyorsreagálású hadtest létrehozása (Szakfordítás, 234/1997 számon a HVK Tudományos Könyvtárában) p. 3

95

A válságkezelés, konfliktus-megelőzés alapvetően nem katonai feladat, de a fegyveres erők olyan jelentős előnyökkel rendelkeznek, mint: szervezettség, felszereltség, gyors mozgósíthatóság, rövid idő alatti áttelepíthetőség, haladéktalan alkalmazhatóság. A válságkezelés napjainkban elsősorban politikai, diplomáciai, gazdasági, szociális, humanitárius feladat, de végső esetben nem lehet lemondani a katonai erő alkalmazásáról sem. A fentieknek megfelelően a Magyar Honvédségnek három területen kell feladatait teljesítenie230: ♦ a veszélyeztetett határszakasz megerősítése, fegyveres csoportok visszaszorítása, blokírozása, lefegyverzése, valamint a légvédelem erőkifejtéseinek adott irányba történő áthelyezése; ♦ tömeges méretű menekülés kezelése során, együttműködve a határvadász, a rendvédelmi és a kijelölt erőkkel, a szükséges anyagi készletek, a szállító, biztosító és egészségügyi erők alkalmazása; ♦ a veszélyeztetett körzetben az állampolgárok élet és vagyonvédelme, a gazdaság működését biztosító objektumok őrzés-védelme, együttműködésben a határőrség, a vagyonvédelmi és a kijelölt erőkkel. Ezeket a feladatokat egyidejűleg vagy egymást követően kell végrehajtani. Ebben a folyamatban gondoskodni kell az erőknek a veszélyeztetettség növekedésével arányos növeléséről, csökkenésével pedig a békeállapotra való gyors visszalépésére. A fegyveres erő feladata az ország biztonságának, szuverenitásának végső biztosítása, így a válságkezelés kezdeti stádiumában aktívan nem vesz részt. Direkt bekapcsolódása „elszánt erő mutatása”, célszerűen csak kiéleződött krízishelyzetben lehetséges. Ahhoz hogy a jellemző feladatokat meghatározhassuk három újkori válságkezelésben alkalmazott katonai szervezet felépítését, feladatrendszerét mutatom be. A gyorsreagálású erők készenléti idejét231 úgy kell meghatározni, hogy a kialakult helyzettől függően tegye lehetővé az adott kötelék gyors, szelektív riasztását, gyors összpontosítását, gyors áttelepítését, a feladat gyors megkezdését. Ideje: 4-8 óra, az alkalmazási módtól függően ♦ Összpontosítási körlet (ÖPK) foglalása (laktanya mellett kiképzéssel); ÖPK foglalása (alkalmazási helyen); menet, szállítás, kettő kombinációja végrehajtása; ÖPK foglalás, vagy alkalmazás Teljes készenléti idő nem haladhatná meg a: 24-32 órát Készenlétének fokozása: Az új magyar harckészültségi- és riasztási rendszert úgy kell kialakítani, hogy szelektíven az adott köteléknek lehessen elrendelni a készenlét fokozását. Azért fontos a szelektív (ha kell zászlóaljig lemenő) riasztási rendszer, mert egyetlen kötelék sem tud önállóan, kisebbnagyobb megerősítés nélkül feladatot végrehajtani. Emellett fontos az is, hogy kötelékeket ne tartsunk napokig magasabb harckészültségben azért, mert pl. már a felderítő erőkből pár csoportot alkalmazni kellett. Fontos, hogy a megfelelő alakulat a megfelelő időben kerüljön riasztásra. Fontos a Magyar Köztársaság Honvédelmi Alapelveiben rögzített, együttműködés, visszatartás, védelem elve, melyet mindig az arányosság, fokozatosság elvével összhangban a biztonság megteremtésével kell alkalmazni, azaz el kell kerülni, hogy az ország területét, légterét, lakosságát, az ország szuverenitását kár érje. (Lásd 19. számú melléklet „ A NATO-ba felajánlott erők kategóriái”)

230 231

Hadműveleti Utasítás (Ált/62) (Honvédelmi Minisztérium, Budapest, 1994.) pp. 28-31. Készenlét: meghatározott kötelék olyan állapota, amely biztosítja a feladat bármikori elgondolás szerinti megkezdését, végrehajtását In.: Hadtudományi Lexikon p.681.

96

Ezen belül álljon készen: ♦ az ország területére behatoló fegyveres csoportok elleni alkalmazásra; ♦ az ország területére bejuttatott légimobil-, légideszant-, diverziós csoportok körülzárására, felszámolására; ♦ a behatoló csoportok által elfoglalt fontos objektumok (repülőterek, raktárak, katonai-, ipari-, kulturális-, közigazgatási-, közlekedési) visszafoglalására; ♦ nagyobb erejű ellenség ellen fontos körletek, objektumok megtartására a főerők beérkezéséig; ♦ fontos körletek, terepszakaszok megtartására; veszélyeztetett irányok lezárására; ♦ válságkezelési sávban különböző meglepő alkalmazásokra (támadás, védelem, halogató harc, tűzszakasz foglalása, járőrözés, vadászharc); ♦ objektumok biztosítására; területellenőrzésre; ♦ békefenntartó műveletekre; egyéb, váratlan feladat végrehajtására. (Lásd 20. számú melléklet „A gyorsreagálású erők és a szárazföldi erők alkalmazási elvei határ mellett kialakult fegyveres válságkezelése során”) A nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve, alkalmazási elveiknél úgy gondolom 2 fő modellre kell a gyorsreagálású erőket felkészíteni. I. Modell (Elhúzódó válság)

KORAI IDŐSZAK A GYORSREAGÁLÁSÚ ERŐK FELADATAI

VÁLSÁG KÉSŐBBI IDŐSZAK HATÁRBIZTOSÍTÁS HATÁRVÉDELEM

• • •

Riasztás • ÖPK a határsávban Kiképzés (ellenkoncentráció) Együttartá • Területellen s őrzés • Összponto Objektumbi sítási (ÖPK) • ztosítás körlet foglalás a laktanya mellett • Operatív csoportok települése • Szemrevétel ezés • Feladatterve zés • Zászlóalj (szd.) harccsoportok alkalmazása 21. számú ábra

• • • •

Támadás Találkozóh arc Halogatóha rc Védelem

(Forrás: Ilyés J. — Resperger I.: Javaslat a gyorsreagálású erők feladataira, alkalmazási elveire Bp. 1997. p.17.)

/Szerkesztette: Resperger István/ Ennél a modellnél fontos az elhúzódó, hosszú idő, ezért nagyon fontos az arányos, de szükséges reagálás. Ez a modell lehetővé teszi, hogy a laktanya mellett, a jól felkészült alakulatok a konkrétabb, a helyzetre vonatkozó begyakorlásokat elvégezzék, hiszen van idő rá!

97

II. Modell (Gyors lefolyású „éles” vagy brizáns válság) VÁLSÁG VÉDELMI TEVÉKENYSÉG IDŐSZAKA PASSZÍV AKTÍV

RIASZTÁS A GYORSREAGÁLÁSÚ ERŐK FELADATAI

•

Riasztás

•

ÖPK a határsávban (ellenkoncentráció) • Területellen őrzés • Objektumbi ztosítás • Feladatterve zés • Meglepő alkalmazás 22. számú ábra

• • • •

Támadás Találkozóh arc Halogatóha rc Védelem

(Forrás: Ilyés J. — Resperger I.: Javaslat a gyorsreagálású erők feladataira, alkalmazási elveire Bp. 1997. p.17.) /Szerkesztette: Resperger István/ Az itt ábrázolt modellben a riasztás után az idő; a veszélyeztetettség foka; ellenséges erők tevékenysége miatt kimaradt a kiképzés, együtttartás, laktanya melletti összpontosítási körlet /ÖPK/ foglalása. Az ÖPK-et a határtérségben foglalja el „ellenkoncentrációként” vagy felkészülve „meglepő alkalmazásra”. Ez a tevékenység visszatartó erőként jelentkezik Összefoglalás: Az ismertetett kettő modell áttekinthető, tiszta egyértelmű feladataival segítséget nyújthat a gyorsreagálású erők feladatainak konkrétabb meghatározásához. A modellek előnyeinek tartom, hogy az amerikai elveknek232 megfelelően biztosítják: ♦ a nagyon rövid idő alatti reagálást ♦ a rugalmasságot ♦ gyors összpontosíthatóságot • modell „KORAI IDŐSZAK”(4-8 óra + kiképzés + átcsoportosítás) • modell „PASSZÍV IDŐSZAK”(4-8 óra + átcsoportosítás) • modell (4-8 óra + felkészülés + átcsoportosítás) ♦ szelektív riasztási rendszert (csak az kerül riasztásra, és akkor, amikor szükség van rá!) ♦ a kitelepült csapatok mind a korai, mind a késői időszakban megerősíthetőek ♦ az áttelepíthetőséget • az alakulatok gyorsan áttelepíthetőek

232

FM-100-5 Tábori Hadműveleti Kézikönyv Budapest, 1997. pp.23-35.

98

•

az erők gyorsan eljuttathatóak a veszélyeztetett körzetekbe (II. modellnél nem kell végigjárni az összes riasztási lépcsőfokot, HKSZi fokozatot laktanya melletti körlet foglalását, kiképzést) ♦ a minden időjárási, év, napszaktól független alkalmazást ♦ a megsemmisítő képességet • a fegyverek mozgékonysága, védettsége, tűzereje (T-72., BMP-1) biztosítja a megfelelő kezdeti csapást, majd az erőkifejtés fokozását ♦ a bővíthetőséget • biztosítják a modellek az erők arányos továbbfejlesztésének lehetőségét a kialakult veszélyeztetettséggel összhangban • a bővíthetőséget biztosítja, hogy a modellekben van lehetőség azonnali készenlétű alakulatok alkalmazására a korai időszakban megerősítés biztosítására (kisebb mérvű) a későbbi időszakban további megerősítések biztosítása (nagyobb mérvű) a válság továbbfejlődése időszakában a teljes „M” alkalmazására ♦ a csapatok önálló alkalmazását.233

3. 7. A FEGYVERES ERÕK ALKALMAZÁSÁNAK ALAPELVEI, FEGYVERES JELLEGÛ KATONAI VÁLSÁGOK KEZELÉSEKOR A következő alapelvek, törvényszerűségek természetesen a történelem folyamán is változást mutattak, meghatározóak voltak a különböző hadikultúrák is Például a II. Világháború időszakában a következő elveket vették figyelembe 234: amerikai elvek Cél

233

Egyszerűség A vezetés egysége Támadás Manőver

angol elvek A cél kiválasztása és megtartása Morál Együttműködés Támadás Mozgékonyság

Tömeg

Erőösszpontosítás

Az erők gazdaságos felhasználása Meglepés

Az erők gazdaságos felhasználása Meglepés

szovjet elvek Előrenyomulás és az elért siker megtartása Erkölcsi tényező Együttműködés Támadás Mozgékonyság: a kezdeményezés megragadása Erők és eszközök összpontosítása Az erők gazdaságos felhasználása Meglepés

A gyorsreagálással kapcsolatban lásd még: GÖTZ STEINER: Allied Mobile Force pp. 121-125. GELLERMANN, BERNHARDT: Ausrüstung der Kriesenreaktionskräfte pp.11-20. NASKREUT, DIETER: Die Luftverteidiegungskräfte mit Kriesenreaktionenauftrag pp. 18-23. BERNHARDT, GEORG: Schritt für Schritt pp.10-14. 234 RÁZSÓ GYULA: Az angol-amerikai hadászat néhány kérdése a második világháborúban In: Hadtörténelmi Közlemények 1966/3. p. 269.

99

Biztonság -

Biztonság Adminisztráció

Hadászati tartalék Megsemmisítés

Az alapelvek természetesen a kor lehetőségeit, az adott ország technikai lehetőségeit, hadikultúráját is tükrözte. Itt is nyomon követhető a hadászat kettős jellege, mert amíg a szovjet doktrínát a megsemmisítésre való törekvés, a hadászati tartalék képzése, a támadás, a mozgékonyság motiválta a világháború küzdelmei folyamán és a közvetlen hadászatot részesítették előnyben. Addig az angolszász doktrína alapját a kifárasztás, a biztonságra való törekvés, a manőverezés, az erők gazdaságos felhasználása, azaz a közvetett hadászat jellemezte. Az ilyen irányú alapelveket az országok természetesen a későbbiekben is figyelembe vették, amikor a későbbi doktrínájukat alakították ki. A magyar Összhaderőnemi Doktrína elvei a következők 235: Világos és elérhető cél meghatározása; az erőkifejtés egysége; együttműködés; a harcképesség folyamatos fenntartása; az erők összpontosítása; rugalmasság; kezdeményezés; a harci morál fenntartása; meglepés; biztonság; egyszerűség. Ezt a fajta törekvést az jellemezte, hogy a lehető legtöbb alapelvet bele fogalmazzák a doktrínába, jól jellemzi még az útkeresést, a hadászati gondolkodásmód váltásának a nehézségeit, valamint az alapelvek továbbra is csak a szokásos béke-konfliktus-háború hármas feladatrendszerre készültek, nem készült el a békeműveletek időszakának követelményei. A következő okmányok már nagyobb körültekintéssel vették figyelembe a kialakult helyzeteket és iránymutatást adtak a békeműveletek alatt követendő elvekre. Ezeket figyelembe lehet venni a csapatok átcsoportosításának időszakában, és a fegyveres erők alkalmazásakor is. (Lásd még 23. számú ábra) A harci- és békeműveletek alapelvei Kölcsönös tisztelet Mobilitás Pártatlanság Törvényesség, Legitimitás Az erő alkalmazásának Hitelesség korlátozottsága A hadműveletek átláthatósága Objektivitás

A vezetés egysége Összehangolás Célkitűzések Súlyképzés

A parancsnokság egysége

Oszthatatlanság

Gazdálkodás az erőkkel

Hitelesség

Elégséges erő

Manőver

Katonai-polgári koordináció

Átláthatóság

Támadás

A mozgás szabadsága

Összpontosítás

Biztosítás

Rugalmasság”

Kölcsönös elfogadás

Meglepés

Objektivitás

Pártatlanság

Egyszerűség

Biztosítás

Az erőkifejtés egysége

235

ENDRESZ ERNŐ-ZAKARIÁS JÓZSEF: Katonai doktrínák (Konferencia kiadványa Budapest, 1999.) p.87.

100

Legitimitás

Biztonság Egyszerűség Mozgásszabadság Kezdeményezőkészség236

FM-100-23 Peace Operations pp.23-27.

Military Doctrine Royal Netherlands Army .Alemo pp. 25-46.

FM 100-5 Hadműveleti Tábori Kézikönyv pp. 30-38

♦

Kölcsönös tisztelet A konfliktusban minden elismert fél és a béketámogató szervezet között kölcsönös tisztelet egy bizonyos szintjének meg kell lennie. A béketámogató erő egy konfliktus térségébe rendszerint az elismert kormány beleegyezésével vagy kérésére települ. A béketámogató erő mentességei ellenére tiszteletben kell tartania a fogadó ország törvényeit és szokásait. Elismeri a felek de facto státuszát és helyzetét. A béketámogató hadműveletek közös megérthetőségének, illetve a béketámogató erők katonáinak oltalma érdekében valamennyi fél tiszteletben tartja a béketámogató erők megkülönböztető egyenruháit és jelzéseit. ♦ Pártatlanság A béketámogató erők pártatlansága alapvető fontosságú a vitában álló felek és a fogadó kormány hitének és bizalmának megtartásához. A pártatlanság elérése segítendő, a szervezeteknek a többnemzetűséget szélesen kell reprezentálnia. A pártatlanság veszélyeztetése az ellenségeskedések kirobbanásához vezethet, amelynek következtében a csapatoknak a béketeremtés feladatát fel kell vállalniuk, vagy ki kell őket vonni a térségből. A pártatlanság és a részrehajlás között választóvonal átlépése csak a felelős nemzetközi szervezet politikai döntésének eleget téve történhet. A béketámogató csapatok csak akkor alkalmazhatnak erőt, ha a pártatlanságukat fenn tudják tartani. ♦ Hitelesség A béketámogató hadművelet hitelessége, annak kifejeződése, hogy a haderő képes küldetését teljesítenie. A hitelesség szükséges a felek béketámogató hadművelet iránti bizalmának kialakításában és a csapatok parancsnoka által képviselt értékekben. A béketámogató erőnek vagy a megfigyelői csoportnak rendelkeznie kell a szükséges számú, a kijelölt feladatokra szervezett és felszerelt kiképzett állománnyal. A küldetés teljesítése érdekében az erők kötelesek az eszközeiket a hadműveletek józan keretei között alkalmazni. A csapatok kötelesek gyorsan és megfelelően reagálni, hogy megelőzzék az erőszakos cselekményeket vagy véget vessenek azoknak. A szervezet tagjainak fegyelmezett, hatékony teljesítményt kell demonstrálniuk a szolgálati tevékenység során, és megfelelő magatartást a szolgálaton kívüli időben. ♦ Az erő alkalmazásának korlátozottsága Az erő bármilyen alkalmazásának jogilag meghatározottnak és gondosan ellenőrzöttnek kell lennie, ellenkező esetben az erőszak kiterjedéséhez vezet a hadműveleti térségben. 236

Vö: Joint Doctrine for Military Operations Other Than War (Joint Pub. 3-07. Washington 1997.) pp 12-14.

101

♦

♦

♦

♦

♦

A béketámogató hadművelet tagjai számára az erő alkalmazása engedélyezett önvédelemre és pozíciók védelmére, valamint néhány esetben a felszerelésük védelmében, vagy ha képtelenné tenné őket a mandátumukban meghatározott kötelességük teljesítésére. A NATO erők részvételével megvalósuló hadműveletekhez a Szövetség, a felelős nemzeti szervezet egyetértésével, ajánlásként kiadhatja a speciális helyzetekre vonatkozó harcérintkezés szabályait. A páncélozott járművek és a nehézfegyverek telepítésének tervezése során egyensúlyt kell találni a térségben várható fenyegetés szintje és a jelzés erőssége között, amely figyelmeztetésként szolgál a résztvevő feleknek. Bizonyos helyzetekben a nehéz fegyverzetű béketámogató erők megjelenése nem lenne helyénvaló, és úgy tűnhetne, mint a felek indokolatlan fenyegetése. Más körülmények között a személyi állomány biztonsága és a küldetés sikere érdekében lehet szükség telepítésükre. A hadműveletek átláthatósága Fontos, hogy a felek teljes mértékben tisztában legyenek a béketámogató erők küldetésével és a hadműveleti elgondolással. A közös megértés hiánya bizalmatlansághoz és ellenségeskedéshez vezethet, veszélyeztetve a küldetést. Ahol csak lehet információt nyílt forrásból kell szerezni. A hadműveletek átláthatósága a béketámogató erők általános irányelve kell hogy legyen, de nem mehet a biztonság rovására. A parancsnokság egysége A haderő parancsnoka, vagy a különleges megbízott (ha a küldetésre vonatkozó teljes körű felhatalmazással rendelkezik) lesz felelős a küldetés minden aspektusáért a hadműveleti területen, beleértve a felekkel folytatott, különleges problémák megoldására irányuló tárgyalásokat is. A haderő parancsnoka végzi az összes katonai kontingens hadműveleti irányítását, és ha ő a küldetés vezetője is, akkor hasonló hatáskörrel kell rendelkeznie a polgári rendőrség és a küldetés más alkotóelemei fölött is. Képesnek kell lennie minden más, a küldetéssel összefüggésben lévő katonai képviselet tevékenységének befolyásolására. Pl.: egy megfigyelői feladat esetében. Katonai – polgári koordináció A béketámogató hadműveletek általában a küldetés eltérő, de egyaránt fontos polgári és katonai alkotóelemei foglalják magukba. A küldetés sikere érdekében rendkívül fontos, hogy az ENSZ polgári rendőrség, a választások megfigyelői, az emberi jogok betartását megfigyelők, a humanitárius segély szervezetek és más hasonló szervezetek tevékenysége legyen összehangolva a katonai hadműveletekkel. Az alkotóelemek közötti koordináció lehetőleg legyen gyakori, rendszeres, szervezett, és az alsóbb végrehajtói szinten – zászlóalj, század – a helyszínen valósuljon meg. A mozgás szabadsága Az általános mozgási szabadság alapvető fontosságú bármely béketámogató küldetés sikeres végrehajtásához. Azon különleges térségek kivételével, amelyekre vonatkozóan a mozgás korlátozása minden fél által elismert, a béketámogató szervezet tagjai szabadon teljesíthetik kötelességeiket a kijelölt küldetési területen. Rugalmasság A béketámogató csapatoknak felkészülteknek kell lenniük az egyik feladatról másikra való szükség szerinti átállásra. Ezt a rugalmasságot a csapatokat vagy személyeket küldő országoknak kell biztosítani a csapatok parancsnoka számára, hogy a küldetés területén vagy az azzal közvetlen szomszédos területeken sürgős hadműveleti igények felmerülése esetén, a felelős nemzetközi szervezet által adott mandátum keretein belül, megfelelően tudjon reagálni. A kijelölt feladatokban, vagy hadműveletek sajátos

102

területein bekövetkező változások közepette is, a csapatoknak képeseknek kell lenniük a megfelelő teljesítményre. ♦ A célkitűzések A célkitűzéseknél világosan meg kell fogalmazni, a válság mielőbbi befejezését, rendezését. ♦ Súlyképzés Figyelembe kell venni, hogy a főerőkifejtést a veszélyeztetett irányokba, a veszélyeztetett körzetekbe érdemes összpontosítani. A rövid idő alatti döntő hatás elérése szempontjából kell a súlyképzést kialakítani. Az alapelv lényege: a döntő helyen, a megfelelő időben, a döntő erőfölény létrehozása. ♦ Gazdálkodás az erőkkel Az alkalmazásra kerülő erőket a lehető leghatásosabb módon, a másodrendű feladatok megoldására pedig a lehető legkisebb erőt mozgósítsuk. Fontos , hogy már a kiinduló időszakban helyes döntést hozzunk az erők elosztásáról, alkalmazásáról. ♦ Manőverek A legjobb az lenne, ha már az erők rugalmas alkalmazásával elérhetnénk, az ellenség kedvezőtlen helyzetbe hozását. Olyan módon kell saját erőinket mozgatni, hogy az ellenséggel szemben helyzeti előnyre tegyünk szert. A helyzeti előnynek azt is szolgálnia kell, hogy a saját csapatok védelme biztosított legyen. A manőver az eszköz, amellyel a parancsnok meghatározza a feltételeket az ellenséggel történő összeütközésre, arra hogy hol, mikor, és hogyan fog harcolni, vagy esetleg hol kerüli el a harcot. ♦ A vezetés egysége A célkitűzések maradéktalan végrehajtását a vezetés egységének, a katonai-polgári koordináció megvalósításával lehet elérni. A vezetés és az erőkifejtés egységét követeli meg a válságkezelés sokrétű bonyolult feladatai. Ahhoz hogy a csapatok a célkitűzéseket teljesíteni tudják, kívánatos az együttműködés és a koordináció a különböző vezetési- és csapat szintek között. ♦ Biztonság, biztosítás A biztosítás célja, hogy a saját sebezhetőségünket a legkisebbre csökkenteni az ellenség behatásai ellen. A parancsnokságnak kell a legszükségesebb intézkedéseket megtennie a csapatok megóvása, biztosítása érdekében. ♦ Egyszerűség A vezetésnek mindig törekednie kell a legérthetőbb módon megfogalmazni a terveket és feladatokat. A csapatok megóvása, biztosítása érdekében is szükséges a vezetés, tűzvezetés, irányítás rendszereit világossá, közérthetővé tenni. ♦ Összehangolás A válságok kezelésekor a térben, időben és a végrehajtás módjában eltérő feladatokat végrehajtó csapatokat, polgári, rendvédelmi, egyéb szerveket össze kell hangolni, a célkitűzések eredményes végrehajtása érdekében. ♦ Tűzerő A tűzerő hatása az ellenség akaratának megtörésében döntő jelentőségű. Fontos a pontos, egyszerű tervezés a csapatok szempontjából Összegzés: A fegyveres erők válságkezelése törvények által behatárolt tevékenység, amely mindig csak a szükséges — ezzel együtt elégséges — válaszlépést engedélyez, amely azonban nem lehet öntörvényű, mert az nem kríziscsökkentő, hanem azt növelő tényezővé válhat. Ugyanakkor a szükséges lépések elmulasztása nagy biztonsági veszélyek hordozója lehet.

103

Tehát minden lépésünk rugalmas reagálást, az eseményekkel arányos kezelést feltételez. Arra törekszünk, hogy a katonai lépések ne irritálják, ne eredményezzék a feszültség fokozását. A haderő alkalmazási feltételeit mind a harci, mind a békeműveleteknél meg kell határozni, bevetések esetén pedig alkalmazni kell. A haderő alkalmazásának meg kell felelni az új kihívásoknak, a törvényességnek, majd alkalmazás után vissza kell térni a normál békeállapotba. Így valósul meg a huntingtoni elv a katonák javaslattevő, végrehajtó szerepére amellett, hogy a biztonságért folyamatosan felelősséget éreznek237. /Lásd 24. számú ábra./

237

HUNTINGTON, SAMUEL: A katona és az állam p.123

104

KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK, JAVASLATOK ♦

♦ ♦

♦

♦ ♦

♦ ♦

238

A hidegháború időszakának válságai a nagyhatalmak szembenállásának időszakában mélyen érintettek a nemzetközi békét és biztonságot, de a diplomáciai-, gazdasági-, katonai lépések mindig meghozták a kívánt eredményt, a válságokat sikerült mindig kontroll alatt tartani, befolyásolni kiterjedésüket térben és időben. Ehhez a korszakhoz kapcsolható a válságkezelés megjelenése is. A hidegháború időszakában a hadseregek feladatrendszerét meghatározó okmányok (stratégiák, doktrínák) az elrettentést, a megsemmisítést, a magas fokú harckészültséget határozták meg. A jelen kor konfliktusai, háborúit a vallási-, etnikai-, nemzetiségi problémák felszínre törése a nacionalizmus, az instabilitás jellemezte. A konfliktusok gyors megoldásában a nemzetközi szervezetek érdekeltek, de sokszor erőforrás hiányában nem tudják végrehajtani. Az új típusú veszélyek is tovább mélyítik a konfliktusokat, mint az iszlám fundamentalizmus, terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedéséből adódó feszültségek. A fegyveres erők feladatainak spektruma szélesedett. A biztonsági tér, amelyben működniük kell, újfajta feladatokat hozott létre. A tér bármely pontján jelentkező feladatokat a legrövidebb idő alatt, megfelelő katonai erő alkalmazásával a rendelkezésre álló legtöbb információ feldolgozásával kell elvégezniük. A katonai alakulatok létrehozásánál a hivatásos jelleg, a professzionalizmus, a kicsi, mozgékony, gyorsan riasztható, gyorsan bevethető, többnemzetiségű alkalmazásra, békeműveletekben való részvételre való alkalmasság kell hogy domináljon. A konfliktusokban alkalmazott haderők feladatai a hidegháború feladatrendszerén túl kiszélesedtek, a hagyományos háborús feladatokon túl békeműveleteket, humanitárius feladatokat is fel kell vállalniuk. A haderők jellemzően többnemzetiségű kötelékeket hoznak létre, bevonva a válságok megoldásába a nem NATO tagokat, semleges országokat, a PfP-tagországokat, a Független Államok fegyveres erőit is. A válságokhoz kapcsolódó összes feladatra fel kell készíteni a haderőt, a saját, nemzeti erők, határ mellett kialakuló fegyveres válságtól — a békekikényszerítés, a békeépítés, a béketeremtés katonai feladatainak az ellátására. A jugoszláviai polgárháború tapasztalatai megmutatták a válságkezelők számára, hogy régi történeti hagyományokon alapuló nemzeti-vallási ellentétek megoldása a békefenntartás és békeépítés időszakában jóval hosszabb időt igényel, mint normális lefolyású válság esetén. Az itt feladatokat ellátó katonáknak olyan egyéb plusz feladatokat is el kell látniuk, mint az elűzött lakosság visszatelepítése, a különböző nemzetiségű nem állami irányítás alatt álló fegyveres csoportok lefegyverzése, a háborús bűnökkel vádolt személyek elfogásának biztosítása, a felelősségi körzet aknáktól történő mentesítése, az illegális fegyverraktárak felszámolása, segítségnyújtás a rendőri- és civil hatóságoknak, a terrorista cselekmények megakadályozása.238

SKARPJE, OLAF alezredes: A hadműveleti tervezés sajátosságai békeműveleteknél a „NORDPOOL” többnemzetiségű dandár Boszniában állomásozó törzsfőnökének előadása a George C. Marshall Központban 2000. 07. 20-án Garmisch-Partenkirchenben

105

BEFEJEZÉS, A KUTATÓMUNKA ÖSSZEGZÉSE, AJÁNLÁSOK Kutatómunkám során a célkitűzéseket, a megfelelő kutatási módszerek alkalmazásával a témavezetőm irányításával próbáltam teljesíteni. Az értekezésem hipotézisét a történelmi példák elemzésével, a válságkezeléssel foglalkozó szakemberekkel konzultálva, szakszemináriumok anyagának feldolgozásával, olyan módon dolgoztam ki, hogy illeszthető legyen a magyar válságkezelési eljárásokhoz. Külön kiemelt figyelmet fordítottam a NATO válságkezelési eljárásaira, módszereire, de ezzel párhuzamosan szem előtt tartottam a nemzeti szintű válságkezelési feladatokat is. Az értekezésben súlyozva ötvöztem a magyar és a nemzetközi tapasztalatokat. A magyar válságkezelés rendszerének integrációja a szövetségi keretekhez egyben a válságkezeléssel kapcsolatos tevékenységek két műveleti szakaszra történő felbontását is eredményezi. A nemzeti válságkezelési stratégia keretei meghatározzák azokat a lehetőségeket, amelyek mentén önállóan vagy szövetségi rendszerben a válságkezeléssel kapcsolatos cselekvési változatokat végrehajthatjuk. Lehetőséget biztosít arra, hogy a két műveleti szakasz részfeladatai, átmenete és párhuzamossága egységes eljárások, módszerek és tevékenységek mentén valósuljanak meg, s harmonizáljanak a fő célkitűzések tekintetében.

ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK A „nagyhatalmi politika” elmúlt 55 éve visszatartó, elrettentő, korlátozó szerepe lehetővé tette a világméretű háború az emberiség elpusztulásának megakadályozását, s számos alkalommal korlátozni tudta a helyi, lokális konfliktusok, összeütközések mértékét, kiterjedését, időtartamát. A biztonság katonai dimenziója Európában háttérbe szorult, viszonylagos katonai stabilitás jött létre, de Kelet- és Közép-Európa térsége instabil volta miatt magában hordozza a váratlanul jelentkező, gyors lefolyású alacsony intenzitású konfliktusok kialakulásának lehetőségét. A haderőknek főként helyi, regionális válságok kezelésében történő részvételre, fegyveres konfliktusokban történő alkalmazásra - melyek elsősorban a NATO felelősségi területén kívül (a nem 5. cikk szerint) alakulhatnak ki-, és nagyméretű hagyományos fegyverekkel vívott agresszió elhárítására kell felkészülniük. A válságok kezelésére a válság folyamatjellegéből adódóan — függetlenül a NATO tagságunktól — szükséges egy stratégia kialakítása. A stratégiai lépések alkalmazása mellett létre kell hozni olyan nemzeti döntéshozó testületet, ahol a válság kialakulásától a válság befejezéséig az ország érdekeinek a képviseletében hoznak a döntéshozók döntéseket a kialakult helyzet függvényében, a nemzetközi szervezetekkel történő szoros együttműködésben. A hidegháború és a jelen kor válságai megmutatták, hogy a biztonság garantálásában, a válságok kezeléséhez szükség van a biztonság katonai dimenziójára is, rendelkeznünk kell reális elrettentő, visszatartó erőt képviselő fegyveres erővel, ami képes a szövetségi feladatban többnemzetiségű kötelékekben való alkalmazásra, mind a béke, mind a harci műveletek végrehajtásához

106

Az értekezésben a célkitűzések megvalósítása során elért tudományos eredménynek tekintem: 1.

Bemutattam a hidegháború korszakának jellemző konfliktusait és rámutattam azok kialakulásának főbb okaira. Elemeztem a válságkezelési módszereket a haditechnikai eszközök lehetőségeinek és szervezésének tükrében, s ennek kapcsán a hidegháború időszakának, majd az új típusú válságok kezelésének sajátosságait.

2.

Meghatároztam, rendszereztem és megjelenítettem az új kockázatokat, kihívásokat, fenyegetéseket, mint a globális és regionális veszélyforrások megnyilvánulási formáit.

3.

Bemutattam a biztonságpolitikai térségeket -sajátos geostratégiai, politikai, gazdasági és katonai viszonyrendszerük alapján- és hatásukat a Magyar Köztársaság biztonságára.

4.

Tisztáztam és rendszereztem a válsághoz, válságkezeléshez kapcsolódó meghatározásokat. A fogalmak tartalmi összefüggéseit a feszültségi szint változásának függvényében folyamatba illesztve ábrázoltam.

5.

A válság folyamatjellegének megfelelően adaptáltam a Bartlettféle stratégiai tervezési modellt, s ez alapján felvázoltam a nemzeti válságkezelési stratégia kereteit, amely alkalmas lehet egy, a hazánkat érintő fegyveres konfliktus stratégiai szintű kezelésére.

6.

Bemutattam a nemzetközi szervezetek feladatrendszerét, döntési mechanizmusait, tapasztalatait, lehetséges jövőbeni feladatait a válságok kezelésével kapcsolatban. A lehetséges katonai lépések tervezéséhez –különös tekintettel a többnemzetiségű és gyorsreagálású harci alakulatok feladataira és szervezetéreajánlásokat fogalmaztam meg a fegyveres erők alkalmazási alapelveivel kapcsolatban, a harci- és békeműveletek időszakára.

7.

A magyar válságkezelési rendszer hatékonyságának növelése érdekében javaslatot tettem szervezetére, felépítésére, működésére és módszereire vonatkozóan. Ennek kapcsán meghatároztam a magyar fegyveres erők várható, új feladatait.

Ajánlások: Az értekezésemben megfogalmazottak felhasználhatóak a válságkezeléssel kapcsolatos stratégia, doktrína elméleti részeinek megalapozásához, válságkezelő szervezetekben résztvevő állomány ismereteinek bővítéséhez, a tisztek tiszthelyettesek oktatásához. Az egyetem oktatóinak, doktoranduszainak oktatásában felhasználható az anyag, hiszen a legújabb biztonságpolitikai-, katonapolitikai elveket, gondolkodásmódot tükrözi, továbbá különböző doktori alprogramok, kutató szemináriumok végrehajtásához használható

107

Az egyetem tiszti hallgatói számára a tanfolyam NATO tervezési rendszerével-, a békeműveletek alapelveivel, megszervezésével, előkészítésével kapcsolatos-, a konfliktus megelőzés, válságkezelés elméletével és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatos témaköröket lehet felhasználni. Jelen időszakban a Marshall Központban végzett oktatók használják is az itt megszerzett és hazahozott anyagokat Az egyetem polgári hallgatói részére (főként biztonság és védelempolitikai szakon) a tanfolyam NATO tervezési rendszerével-, a békeműveletek alapelveivel, megszervezésével, előkészítésével kapcsolatos-, a konfliktus megelőzés, válságkezelés elméletével és gyakorlati kérdéseivel - a civil-katonai kapcsolatokkal-, a média és a hadsereggel kapcsolatos témaköröket lehet az oktatásba beépíteni A külföldre, békeműveletekben történő részvételre készülő állomány elméleti felkészítéséhez tartom alkalmasnak az anyag a békeműveletek alapelveivel, megszervezésével, előkészítésével kapcsolatos-, a konfliktus megelőzés, válságkezelés elméletével és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó részeket Az egyetem oktatói az anyagot válságkezeléssel kapcsolatos gyakorlatok megtervezéséhez, és levezetéséhez használhatják sikeresen A több tanszéket érintő harcászati- hadművelet- hadászati parancsnoki- és törzsvezetési gyakorlatok megtervezésénél a hadműveletek első mozzanataként, a válságkezelés katonai feladatait modellező tananyag rész beépíthető a gyakorlatok anyagába

133

HIVATKOZOTT IRODALOM 1. NÓGRÁDI GYÖRGY: A biztonság értelmezésének alakulása In: A védelemgazdaság makrofolyamatai Budapest, 1992. 140 p. ISBN: 963-503-150-5 2. KENDE ISTVÁN: Napjaink százhúsz háborúja (1945-1976) Akadémiai Kiadó Budapest, 1979. 155 p. ISBN: 963-05-1889-9 3. BARANDAT, GERHARDT: Risikoanalyse aus deutscher Sicht (Veszélyelemzés német szemszögből) In: Sicherheitspolitik und Streitkäfte (Biztonságpolitika és Haderő) Hamburg, 1997. 300 p. Tankönyv a vezérkari tisztek részére. ISBN: sz. n. 4. NEUMANN, KLAUS: NATOStreitkräftestrukturen im Spiegel der sicherheitspolitischen Lage in Europa In: Österreichische Militärische Zeitschriften 1998/5 pp. 493-501. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 5. DONELLY, CHRIS: A katonák felkészítése a XXI. századra. In.: NATO tükör 2000. nyár/ősz pp. 17-22. ISSN: 9017-3414 6-7. Military Balance 1996/1997 (szerk. NEAMAN, RACHEL) The Institute for Strategic Studies, London, 1996. 420 p. ISBN: 0-19-8292-17-1 ISSN: 0459-7222 8. UCHTMANN, JÜRGEN:Einsatz im schwierigen Gelände und bebauten Gebiet In: Europäische Sicherheit 2000/11. pp.27-32. ISSN: 0940-4171 9-10. ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1989. 304 p. ISBN: 963-326-592-4 11. KENDE ISTVÁN: Napjaink százhúsz háborúja (1945-1976) idézett mű 12. STARCZ FERENC: A korszerű háború és a hadi állami monopolkapitalizmus összefüggései Kandidátusi értekezés, 1974. (585/1933 TK számon a ZMNE Könyvtárban) ISBN: sz.n.

13. GYURICZA BÉLA: A szárazföldi haderőnem jövőbeni feladatai, fejlesztési irányai Kandidátusi értekezés, 1994. (541/972 számon a ZMNE Könyvtárában) ISBN: sz.n. 14. DSUPIN OTTÓ: A Határőrség Viszonylati Parancsnokság és az alárendeltségében alkalmazásra kerülő erők feladata konfliktushelyzet kezelésében Egyetemi doktori értekezés, 1996. (585/2217 számon ZMNE Könyvtárában) ISBN: sz.n. 15. MAGYAR TIBOR: A szárazföldi összfegyvernemi alkalmi harci kötelék harceljárásai az államhatár mentén kialakult válság- és konfliktushelyzet legveszélyesebb változata kezeléséhez PhD értekezés, 1999. 420/7156 számon a ZMNE Könyvtárában) ISBN: sz.n. 16. SZERENCSI ZSOLT: A délszláv válság magyar válságkezelői tervezése Magyarország területén, különös tekintettel a déli határszakaszon, valamint a magyar biztonságpolitikai gondolkodás változásai a válság időszakában. (1990– 95) Szakdolgozat, 1994. 41. p. (131/378számon a ZMNE Könyvtárában) ISBN:sz.n. 17. HORPÁCSI FERENC: A Honvédség és a Magyar Köztársaság Rendőrségének együttműködése Szakdolgozat, 1995. 30 p. (143/378 számon a ZMNE Könyvtárában) ISBN: sz.n. 18. PADOS FERENC: Az információgyűjtés feldolgozása, értelmezésének rendje a katonai felső vezetők tájékoztatása a katonai jellegű válságok kezelésekor Szakdolgozat, 1998. 55 p. (857/1124) ISBN: sz.n. 19. BARABÁS ISTVÁN: A Magyar Honvédség helye, szerepe és lehetséges feladatai a válságkezelésben Szakdolgozat, 1985. 48 p. (807/1076 számon a ZMNE Könyvtárában) ISBN: sz.n. 20. BODROGI LÁSZLÓ: A műszaki csapatok alkalmazása a válságkezelésben Szakdolgozat, 1997. 46 p. (866/568 számon a ZMNE Könyvtárában) ISBN:sz.n.

134 21. BARTLETT, HENRY - HOLMAN, PAUL - SOMES, TIMOTHY: Einsatzplanung militärische Revolutionen und die Tyrannie der Technologie In: Militärische Revolutionen a George Marshall biztonságpolitikai tanfolyam második heti tananyaga GarmischPartenkirchben, 2000. 40 p. ISBN: sz.n. -METZ, STEVEN – LOVELACE, DOUGLAS C.: Nonlethality and american land power U.S. War College, Carlisle,1998. 43.p. ISBN: sz.n. 22. KALEI, HOLSTI: Peace and War armed conflicts an international ordner (1648–1989) Cambridge University Press, 1991. 379 p. ISBN: 0-521-39048-6 -CSABAI GYÖRGY: A béke, a konfliktus és a háború kérdései a XXI. század hajnalán In: Új Honvédségi Szemle 1995/10. pp. 39-42. ISSN: 1216-7436 23. FISCHER FERENC: A megosztott világ (A Kelet-Nyugat, Észak-Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1945-1989) IKVA Budapest, 1992. 400 p. ISBN: 963-7757-74-0 -SMITH, JOSEPH: A hidegháború IKVA Budapest, 1992. 150 p. ISBN: 963-7757-07-01 -KISSINGER, HENRY: Az amerikai külpolitika(Magvető, Könyvkiadó, Budapest é.n.); 146 p. ISBN: sz.n. -BRZEZINSKI, ZBIEGNIEW: A megosztottság alternatívája: Európa szerepének szélesebb koncepciójáért Kossuth Könyvkiadó, Budapest, é.n. 205p. ISBN:sz.n. 24. FISCHER FERENC: A megosztott világ (A Kelet-Nyugat, Észak-Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1945-1989) IKVA Budapest, 1992. 400 p. ISBN: 963-7757-74-0 -NAGY LÁSZLÓ: Az USA európai katonai jelenléte SVKI, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1995. 213 p. ISBN: 963-327-262-9 -GAZDAG FERENC (et al): Biztonságpolitika SVKI, ELTE Bölcsészettudományi Kara, Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, 1998. 180 p. ISBN: sz.n. 25. BOGNÁR KÁROLY: A hidegháború ára, a fegyverkezés terhei a világban In: Hadtudomány 2000/1. pp.18-22. ISSN:

-BOGNÁR KÁROLY: A hidegháború megszűnésének főbb okai és körülményei In: Hadtudomány 2000/4. pp.21-26. ISSN: 26. KOVÁCS JENŐ: Hadászat és geopolitika Tanulmány, Budapest, 1994. 150p. ISBN: sz.n. 27. VÁMOSI ZOLTÁN - VÁRHEGYI ISTVÁN: A jövő század hadseregének képe In: Hadtudomány 1996/1. pp. 45-47. ISSN: 1215-4121 28. DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok, válságok, háborúk In: Védelmi Tanulmányok 1997/3. pp. 3-26. ISSN: 1216-4704 ISBN: 963-8177 29. KISSINGER, HENRY: Diplomácia Panem-Mcgraw-Hill-Grafo 1996. 954 p. ISBN: 963-545-112-1 30. BÉKÉS REZSŐ: Kissinger és Brzezinski Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1980. 165 p. ISBN: 963-326-065-5 31.-33.. ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1989. 304 p. ISBN: 963-326-592-4 34. HUNTER, REINER K.: Über das Verhältnis von Offensiv und Defensivfähigkeit In: FORNDRAN, ERHARD – POHLMAN, HARTMUT: Europäischen Sicherheit nach dem Ende des WAPA. (Az európai biztonság a Varsói Szerződés után) Nomos Verlag, BadenBaden, 1993. 394 p. ISBN: 3-7890-2898-3 - A védelemgazdaság makrofolyamatai idézett mű 35-36.: BÉKÉS REZSŐ: Kissinger és Brzezinski idézett mű PATKÓ: Szuperhatalmak és kisországok 37. A védelemgazdaság makrofolyamatai idézett mű 38. VALKI LÁSZLÓ: Az EBESZ helye az „európai biztonsági architektúrában” In: DUNAY PÁL - GAZDAG FERENC: A helsinki folyamat: Az első húsz év SVKI, Zrínyi Kiadó Budapest, 1995. 165 p. ISBN: 963-8117-24-9

135 39. BRZEZINSKI, ZBIEGNEW: The Consequences of the End of the Cold War for International Security In: Békés Rezső: Kissinger és Brezinski idézett mű

48. SCHILLING, WALTER: Stabilität im Mittelmeerraum: Aufgabe europäischer Politik In: Europäische Sicherheit 2000/11. pp. 15-21. ISSN: 0940-4171

40. SHEENAN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája In: Új Honvédségi Szemle 1997/5. pp. 1-18. ISSN: 1216-1438

-MAGYAR ISTVÁN (Katonai Felderítő Hivatal): A Magyar Köztársaság biztonságpolitikai környezete Előadás a ZMNE doktoranduszai részére 1997. 10. 24-én Budapesten.

41. BALOGH LÁSZLÓ - BENKES MIHÁLY. : Az európai fejlődés politikai dimenziói Maecenes Kiadó, 1997. 270 p. ISBN: sz. n. 42. SHEENAN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája idézett mű 43. LENGYEL LÁSZLÓ: Mozgástér és kényszerpálya Helikon Kiadó, 1997. 287 p. ISBN: 963-208-432-2 44. GISCARD D’ ESTAING, VALERY– NAKASSONE, YASUHIRO – KISSINGER, HENRY: Ost-West Beziehungen (A keletnyugatikapcsolatok) Europa Union Verlag, Bonn, 1989. 45 p. ISBN: 3-7723-0357-5 45. KULCSÁR KÁLMÁN: A nemzetközi viszonyok a II. világháború után MTA Politikatudományi Intézet, Budapest,1997.56 p. ISBN: 963-9098-205 ISSN: 1416-8405 -EBERWEIN, WOLF – SENGHAAS, DIETER : Ewiger Friede oder Anarchie? (Örök béke vagy anarchia?) In: SENGHAAS DIETER: Konfliktformationen im internationalen System Suhrkump Verlag, 1988. 288 p. ISBN: 3-901328-04-01 -MECHTERSHEINER, ALFRED : Sieben Thesen für den Frieden (Hét tézis a békéért) In: SENGHAAS, DIETER: Konfliktformationen im internationalen System idézett mű 46. SHEENAN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája idézett mű 47. GUERTNER, GARRY: Internationale Beziehungen (A nemzetközi kapcsolatok) Előadás a George Marshall Központban Garmisch-Partenkirchenben 2000.06.07.én „ A XXI. század vezetője” biztonságpolitikai tanfolyamon

49. FÜRSTENHOFFER, KARL: A kockázatok, kihívások, veszélyek Előadás a Bólyai János Katonai Műszaki Főiskolán 1996ban 50-51. ÁGH ATTILA: Nemzetbiztonság és NATO csatlakozás, nemzeti katonai stratégia az Új Világrendben In: Új Honvédségi Szemle 1998/2. pp. 9-20. ISSN: 1216-7436 -LENGYEL LÁSZLÓ: Mozgástér és kényszerpálya idézett mű 52. KISS J. LÁSZLÓ: A nemzetközi rendszer modernizációja In: Külpolitika 1997/nyár, pp. 5-19. ISSN: 0133-0616 53. Hadtudományi Lexikon (SZABÓ JÓZSEF) Magyar Hadtudományi Társaság Budapest, 1992. 896 p. ISBN: 963-04-5226X -KŐSZEGVÁRI TIBOR: A közép-európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az 1990-es években Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Budapest, 1993-1996 188 p. ISBN: sz.n. 54. FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők In: Biztonságpolitika (szerk: GAZDAG FERENC) pp. 71-93. ISBN: sz.n. 55. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A középeurópai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az 1990-es években idézett mű -KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén Napvilág Kiadó, Budapest, 1997. 403 p. ISBN: 963-9082-09-0 -SHEENAN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája idézett mű

136 56. FORDROM, ERHARD – POHLMAN, HARTMUT: Europäische Sicherheit nach dem Ende des WAPA idézett mű 57. KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén idézett mű 58. FORDROM, ERHARD – POHLMAN, HARTMUT : Europäische Sicherheit nach dem Ende des WAPA idézett mű 59. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A középeurópai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az 1990-es években idézett mű -Weißbuch (Fehér Könyv) idézett mű 60. MÜLLER, HARALD: Konflikt – eine Betrachtung (Konfliktus vizsgálata) In: Truppendienst, 1993/1 pp.25-29. ISSN: sz.n. 61. FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők -Weißbuch (Fehér Könyv) idézett mű -OPITZ, PETER J.: Weltprobleme (A világ problémái) Isar Druch und Verlag, München, 1980. ISBN: sz. n. 62. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A középeurópai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az 1990-es években idézett mű -FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők idézett mű 63-64. KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén idézett mű 65. MÜLLER, HARALD: Konflikt – eine Betrachtung (Konfliktus vizsgálata) idézett mű 66. FISCHER FERENC: A megosztott világ idézett mű -OPITZ, PETER J.: Weltprobleme (A világ problémái) idézett mű 67. OPITZ, PETER J.: Weltprobleme (A világ problémái) idézett mű 68. KŐSZEGVÁRI TIBOR: Hadviselés a XXI. században In: Hadtudomány, 1999/1. pp. 18-32. ISSN: 1215-4121 FLATTERTY, TED: Current world nuclear arsenals In: http://www.cdi.org.(2001.02.04.) pp. 1-14.

69. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A középeurópai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az 1990-es években idézett mű -VÁRKONYI TIBOR: Valami robbant Ázsiában In: Magyar Hírlap, 1998. 05. 30. p. 6. ISSN: 0237-3767 70. HOBSBAUN, ERICH J.: A nacionalizmus kétszáz éve (Előadások) Maecenas Kiskönyvtár, 1997. 275 p. ISBN: 963-8469-67-6 HU ISSN: 1417-1473 71. FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők idézett mű 72. BIBÓ ISTVÁN: kisállamok nyomorúsága

A

kelet-európai

73. KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén idézett mű -A nacionalizmus /Eszmék a politikában / Szerk.: BRETTER ZSOLT- DEÁK ÁGNES / Tanulmány Kiadó, Pécs, 1995. 215 p. ISBN: 963-852845-1 -HOBSBAUN, ERICH J.: A nacionalizmus kétszáz éve idézett mű -BALOGH ANDRÁS: A nemzeti kisebbségekkel összefüggő konfliktusok. In: Külpolitika, 1997/2. tavasz pp. 3-16. ISSN: 0133-0616 -RÜHLE, HÖPPNER J.: Gefähr durch etnische Konflikte (Az etnikai konfliktusok veszélyei) In: Europäische Sicherheit, 1997/1. pp. 18-22. ISSN: 0940-4171 74. KARDOS GÁBOR: Megoldhatóak-e az etnikai konfliktusok In: Külpolitika 1995/tavasz pp. 57-68. ISSN: 0133-0616 75. FISCHER FERENC: A megosztott világ idézett mű -KŐSZEGVÁRI TIBOR: A közép-európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az 1990-es években idézett mű 76. NETANJAHU, BENJAMIN: Harc a terrorizmus ellen Alexandra Kiadó, Budapest, 1995. 184 p. ISBN: 963-367-190-6 -PRATT, NICK: Terrorismus. (A terrorizmus) Előadás a George Marshall Központban Garmisch-Partenkirchenben. 2000.07.14-én „ A XXI. század vezetője” biztonságpolitikai tanfolyamon

137 77. FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők idézett mű 78. NAGY LÁSZLÓ.SZENTESI GYÖRGY: Fegyverkezés leszerelés Egyesült Nemzetek Szervezete, New York, 1990. 63 p. ISBN: 963-04-07760 79. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A középeurópai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az 1990-es években idézett mű SZABÓ A. FERENC: A migráció biztonságpolitikai jelentősége az EU-bővítés tükrében In: Hadtudomány 2000/4. pp.27-37. ISSN: 1215-4121 80. ROSTOVÁNYI ZSOLT: Az iszlám és a háború In: Társadalom és Honvédelem 1997/2. pp. 97-102. ISSN: 1417-7239 81. RÜHL, LOTHAR: Die strategische Lage zum Jahreswechsel In: Österreichische Militärische Zeitschrift, 2000/1. pp. 4-12. ISSN: 0048-1440 (9004-5092visszavont) 82. GERHARDT, BARANDAT: Risikoanalyse aus Deutscher Sicht (Veszélyelemzés német szempontból) In: Sicherheitspolitik und Streitkräfte (Biztonságpolitika és haderő) Hamburg, 1997. 300 p. Tankönyv a vezérkari tanfolyam hallgatói részére. ISBN: sz. n. 83. Nemzeti Katonai Stratégia USA Honvéd Vezérkar Euro-Atlanti Integrációs Munkacsoport Budapest, 1997. 38 p. ISBN: sz.n. 84-86.. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A XXI. századi hadviselés Egyetemi Jegyzet Budapest, 2000. 134 p. ISBN: sz.n. 87. A Szövetség Stratégiai Koncepciója. 1999.04.23-24. Washington D. C. In: NATO Tükör 1999. nyár 2. szám Dokumentáció pp.D7-D13. ISSN: 9017-3414 88. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A válságkezelés aktuális problémái. In: Akadémiai Közlemények, 1994/ pp.24-32. ISSN: sz.n. -DEÁK JÁNOS: A nemzeti katonai stratégia néhány aktuális kérdéséről In Hadtudomány 2000/3. pp. 9-15 ISSN: 1215-4121

89. SZTERNÁK GYÖRGY: A válságkezelés, a fegyveres erők megváltozott feladatai Jegyzet, Budapest 1994. 45 p. ISBN: sz.n. 90. DUNAI PÁL - GAZDAG FERENC: A Nyugat Európai Unió - A megalakulástól a megvalósulásig SVKI, Budapest, 1994. 188 p. ISBN: 963-8117-192 91. Officina Világévkönyv 94/95 Officina Nova Kiadó Budapest 1994. 513 p. ISBN: 963-8125-90-2 92. FRANKIN, ANATOLI: Rußlands mögliche Reaktionen auf die Osterweiterung der NATO. (Oroszország lehetséges reakciói a NATO keleti bővítésére) In: Europäische Sicherheit. 1997/2. pp. 35-37. ISSN: 0940-4171 93. DARÓCZI LÁSZLÓ: Oroszország és a NATO In: Magyar Szemle 1997/3. pp. 213217. ISSN: 1216-6235 94. TÖMÖSVÁRY ZS.-NAGY L.: Oroszország a Harmadik Évezred küszöbén. Az Oroszországi Föderáció Nemzeti Biztonsági Koncepciója. Budapest 2000. 210 p. ISBN: 963-4012-345-6 95. Az Oroszországi Föderáció katonai doktrínájának tervezete, Új Honvédségi Szemle, 2000/5. füzet pp. 1-18. ISSN: 1216-7436 96. OLSZANSKI, TADEUSZ: A gyűlölet gyökerei In: Magyar Szemle 1993/3. pp.301306. ISSN: 1216-6235 97. MARTONYI JÁNOS: Magyarország, stabilizáció és integráció hídfője In: Népszabadság 2000.11.24-én p.6. ISSN: 0237-3777 98. Népszabadság 1997. 02. 21. p. 4. (3 968 668 szavazatból 3 344 131 igen volt a NATO tagság javára) ISSN: 0237-3777 99. ROSKIN, MICHAEL G.: The Engineerging Europa: Power Configuration for the Next Century In: BOTZ LÁSZLÓ:doktori (PhD) értekezés Budapest, 2000. 120 p. ISBN: sz. n

138 100. SZTERNÁK GYÖRGY: A válságkezelés a fegyveres erők megváltozott feladatai idézett mű -LUND MICHAEL S.: Preventing Violent Conflicts. (Strategy for Preventive Diplomacy) United Stated Institute of Peace Press, Washington D. C. 1996. 214 p. ISBN: 1-878379-52-6 -WILKINSON, PHILIP: Sharpening the Weapons of Peace: Peace Support Operations and Complex Emergencies In: Peacekeeping and Conflict Resolution 2000/3 p.73. ISSN:

113. BOUTROS BOUTROS GHALI: An Agenda for Peace (Békeprogram) Magyar ENSZ Társaság Budapest 1992. 50 p. ISBN: 963-04-2532-7 114. FOSTER, EDWARD: NATOs Military in the Age of Crisis Management Rusi Whitehall Paper Series, 1994. 42 p. ISBN: 0-855160-99-3, ISSN: 0-268-1307 115. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A válságkezelés aktuális problémái idézett mű

101-103. Hadtudományi Lexikon (SZABÓ JÓZSEF) idézett mű

116. GRAT, PETER JAN: Kölcsönös bizalom alapján. In: Új Honvédségi Szemle, 1991/12. pp. 24-32. ISSN: 1216-7436

104. STUDENMAIER, W. O: Hadászati koncepciók. In: Kovács Jenő: Állami szuverenitás, nemzeti érdek, hadászat Budapest, 1996. 220 p. ISBN: sz.n.

117. ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk idézett mű DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok, válságok, háborúk idézett mű

105. SIMON SÁNDOR.: Alapismeretek a katonai stratégia, katonai doktrínák, hadászat témaköréből. Budapest, 1997. Egyetemi jegyzet, 2000 p. ISBN: sz. n.

118. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A válságkezelés aktuális problémái idézett mű

106. MATUS JÁNOS: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése. In: Új Honvédségi Szemle 1995/10. pp. 46-57. ISSN: 1216-7436 107. Magyar Értelmező Kéziszótár (szerk JUHÁSZ JÓZSEF, SZŐKE ISTVÁN, O. NAGY GÁBOR, KOVALOVSZKY MIKLÓS) Akadémiai Kiadó Budapest, 1992. 1539 p. ISBN: 963-05-6212X 108.-109. DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok, válságok, háborúk In: Védelmi Tanulmányok 1997/3. pp.3-26. ISSN: 1216-4704 110. ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk idézett mű 111. CSABAI GYÖRGY – NAGY LÁSZLÓ: A válságkezelés lehetősége napjainkban. In: Hadtudomány, 1993/3. pp. 314. ISSN: 1215-4121 112. Az ENSZ alapokmányt 51 tagállam írta alá 1945. 06.26-án San Franciscoban, ami 1945.10. 24-én lépett hatályba.

119. PECHOUS, ED: A válságok fajtái In: George Marshall Központ szeminárium anyaga 20 p. ISBN. sz. n. 120. DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok, válságok, háborúk idézett mű 121. MATUS JÁNOS: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése idézett mű 122. ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk idézett mű -FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők idézett mű 123. SZTERNÁK GYÖRGY: A válságkezelés a haderő megváltozott feladatai idézett mű 124. SZŐNYI ISTVÁN: A preventív diplomácia lehetőségei Előadás a Közgazdaságtudományi Egyetemen 1997.10. 26.-án 125. KISSINGER, HENRY: idézett mű

Diplomácia

139 126. SZEGEDI LAJOS: Békefenntartás Előadás a Manfred Wörner Alapítvány Társaságban 1997. 03. 12. UNITED NATION PEACEKEEPING OPERATIONS In: http://www. un.org. (2000.08.01.) 6 p.

136. DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok válságok, háborúk idézett mű

127. Általános Válságkezelési Kézikönyv (NATO/NACC/PfP) BM Polgári Védelmi Országos Parancsnokság Euro-Atlanti Integrációs Munkacsoport Budapest, 1997. 79 p. ISBN: sz.n.

138. SZABÓ A. FERENC: A biztonság komplexitása In: Hallgatói Közlemények, 1994/6. pp. 20-33. ISSN:

128. CORR, EDWIN - SLOAN, STEPHAN: Low Intensity Conflict (old Threat in a New World) Westview Press, Boulder – San Francisco – Oxford, 1992. 305 p. ISBN: sz. n. 129. MATUS JÁNOS: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése idézett mű 130. KISSINGER, HENRY: Diplomácia idézett mű 131. KŐSZEGVÁRI TIBOR: Biztonság és információ (hír)szerzés In: Hadtudomány, 1993/3. pp. 15-18. ISSN:1215-4121 –JENTZSCH, H. J.: Führungsysteme im Wandel von Sicherheitspolitik und Strategie (A vezetési rendszer változása a biztonságpolitika és stratégia által) In: Österreichische Militärische Zeitschrieft, 1995/2. pp. 127-132. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) NAGY PÉTER: Nemzetbiztonság az információs korszakban In: Külpolitika 1998/nyár pp. 64-96. ISSN: 0133-0616 132. HEINKEL, WADE: A válságtípusok A George Marshall Center kiadványa p.30 133. MORTENSEN, SUNDT MAURITZ: Crisis and Disaster. (Public Relations in crisis and Disaster) Atlantic Press, 1997/1. 88 p. ISBN: 82-91607-03-6 134. HUNTINGTON, SAMUEL P.: A katona és az állam Zrínyi Kiasó-Atlanti Kutató és Kiadó Budapest, 1994. 457 p. ISBN: 963-327-221-1 135. WEBER, MAX: Gazdaság társadalom Budapest 1970. 230 p. ISBN: sz.n.

és

137. KISSINGER, HENRY: Diplomácia idézett mű

139. BEREK LAJOS- HEGEDŰS LÁSZLÓKÓNYA ISTVÁN: A honvédelmi hadászati művelet Budapest, 1992. 147 p. ISBN: sz. n. 140. KAHN, HERMAN: On Escalation In: HAJMA LAJOS: Nyugati szakírók a háborúról Zrínyi Katonai Könyvkiadó, Budapest, 1968. 305 p. ISBN. sz. n. 141. MACHIAVELLI, NICOLO: A fejedelem Kossuth Könyvkiadó 1996. 121. P. ISBN: 963-09-3822-7 142. LAST, DAVID: Organizing for Effective Peacebuilding In: Peacekeeping and Conflict Resolution 2000/3 pp. . 80-104. ISSN: 143. CRAIG, GORDON A. – GILBERT, FELIX: Reflections in Strategy in the Present and Future In: PARET, PETER (szerk.) Makers of Modern Strategy from Machiavelli to the Nuclear Age Princeton University Press, New-Jersey é.n. 869 p. ISBN: sz.n. -PRATT, NICK: Fundamentals of National Security Planning Előadás a George C. Marshall Központban 2000. 06. 20-án Garmisch-Partenkirchenben 144. MATUS JÁNOS: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése idézett mű 145. Military Balance 1996/1997 (szerk. NEAMAN, RACHEL) The Institute for Strategic Studies London, 1996. 420 p. ISBN: 0-19-8292-17-1 ISSN: 0459-7222 146. ERDŐS ANDRÉ: Az ENSZ a 21. század küszöbén In: Külpolitika 1996/ nyár pp.3-10. ISSN: 0133-0616

140 147. VIRÁGH FERENC: A koszovói háború üzenete: az ENSZ korszak vége In: Kapu 1999/5. pp.70-72. ISSN: 0238-888X

162. angolul: Senior Civil Emergency Planning Comitee (SCEPC) 163. angolul: International Military Staff (IMS)

148. EBESZ angolul Organisation for Security and Cooperation in Europa (OSCE)

164. angolul: Briefing Military Response Cell (BMR)

149. DUNAY PÁL - GAZDAG FERENC: A helsinki folyamat: Az első húsz év idézett mű 150. Az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló szerződés, angolul Conventional Armed Forces in Europa (CFE) 151. DUNAY PÁL - GAZDAG FERENC: A Nyugat-Európai Unió idézett mű 152. Közös kül- és biztonságpolitika, angolul Common Foreign and Security Policy (CFSP) 153. GUSTENAU, E. GUSTAV: Die Gemeinsame Aussen und Sicherheitspolitik In: Österreichische Militärische Zeitschrift 2000/1. pp. 19-32. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 154. DUNAY PÁL - GAZDAG FERENC: A Nyugat-Európai Unió idézett mű 155. A többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelék, angolul Combined Joint Task Force (CJTF) 156. Európai Biztonsági és Védelmi Indentitás, angolul European Security and Defense Indentity (ESDI) 157. TIETJE, MANFRED: Németország helye, szerepe és lehetséges feladatai az ENSZ és a NATO által felügyelt nemzetközi békeműveletekben Szakdolgozat (9823/345 számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) Budapest 1999. 40 p. ISBN: sz.n. 158. IFOR, angolul: Implementation Force, Béketeremtő Erők; SFOR, angolul: Stabilization Force, stabilizáló erők 159. angolul: Nord Atlantic Council/ Defense Planing Comitee (NAC/DPC)

165. angolul: Joint Staff Groups (JSG) 166. angolul: Current Operational Group (COG) 167. angolul: Current Intelligence Group (CIG) 168. angolul: Situation Centre (SITCEN) 169. MAENHOUDT, JOHAN: Crisis Management and Operations Directorate Előadás A NATO SHCOOL-ban 2000. 09. 25én Oberammergauban. 170. angolul: Rules of Engagement (ROE) 171-172. BALI JÓZSEF: A NATO válságkezelési rendszere és ennek hatása a magyar válságkezelési rendszer kialakítására Tanulmány Budapest 1997. 150 p. ISBN: sz.n. 173. Általános Válságkezelési Kézikönyv, (NATO/NACC/PfP) idézett mű 174. Deutsche Biographische Enzyklopädie (szerk. KILLY, WALTHER) K.G. Saur München, New Providence, London, Paris, 1995. Band 1-9. ISBN: 3-598-23162-8 175. A stratégiai gondolkodás fejlődése (szerk. MATUS JÁNOS) Budapest, 1999. 850 p. ISBN: sz.n. 176. CLAUSEWITZ, CARL: A háborúról III. kötet Zrínyi Kiadó, Budapest, 1961-1962. I.köt. 327 p., II. köt. 513 p. ISBN: sz.n. 177. MAYER-CSERKOVITS KÁROLY: A nagy háború tapasztalatai In: Hadtörténelmi Közlemények, 1927/1. pp. 150-165. ISSN: sz. n.

160. angolul: Military Comitee (MC) 161. angolul: Politic Comitee (PC)

178. CLAUSEWITZ, CARL: A háborúról idézett mű

141 179. BARNHAUSER, ANTON: Grundbegriffe der Strategie (A stratégia alapfogalmai) In: Europaische Wehrkunde 1966/10. pp. 510-516. Fordította: Nagy Miklós Mihály ISSN: 0343-6373 180. HART LIDDELL, BASIL: Grundlage der Strategie und der höheren Strategie (A stratégia és a magasabb stratégia alapjai) In: Strategie (Viertel Teil) Rheimische Verlag, Wiesbaden é.n. pp. 391-440. Fordította: Nagy Miklós Mihály ISBN: sz.n. 181. KŐSZEGVÁRI TIBOR: Katonai doktrinák a hidegháború éveiben Egyetemi Jegyzet Budapest, 1999. 45 p. ISBN: sz.n. 182. BARANDAT, GERHARDT: Sicherheitspolitik und Streitkräfte idézett mű 183. LEONHARD, ROBERT R.: The Art of maneuver: Maneuver-war fare theory and airland battle (A manőver művészete: A manőverező hadviselés elmélete és a légiszárazföldi hadművelet) Novato, Presidio, 1991. pp. 380-384. Szakfordítás (AF/7890. számon. a ZMNE Tudományos Könyvtárában, Fordította: Szabó Ferenc) ISBN: sz.n. 184. STATHIAS, A: Az elektronikai hadviselés In: NATO’S Sixteen Nations, 1991/1. p. 10-21., 51-53. ISSN: 0255-3813 -GAINES, H: Az Öböl-háború után In: Flight International 1991. 4258. szám. p. 2223. ISSN: 0015-3710 -Öböl-háború In: Allgemeine Schweitzerische Militärzeitschrift 1991/3. pp. 157-158. ISSN: 0002-5925 -Der Golfkrieg In: Österreichische Militärische Zeitschrift 1991/2. pp. 148-157. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

-ZEHRER, HARTMUT: Der Golfkonflikt (Az Öböl konfliktus) Verlag E. S. Mittler and Sohn, Harford und Bonn, 1992. 568 p. ISBN: 3-8132-0400-6 185. ZEHRER, Golfkonflikt idézett mű

HARTMUT:

186. SINN, NORBERT: Der Golfkrieg IIMilitärische Erfahrungen In: Österreichische Miltärische Zeitschrift 1991/6. pp. 518-525. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) -RADVÁNYI LAJOS - SZTERNÁK GYÖRGY: Az Öböl-háború tanulságai magyar szemmel In: Védelmi Tanulmányok 1991/2. pp. 27-35. ISSN: sz.n. -KOZÁK TIBOR - TŐKE BÉLA: Az Öbölháború légvédelmi vonatkozású tapasztalatai Magyar Honvédség, ZMKA Légvédelmi rakéta és tüzér tanszék, 1992. pp. 23-27. ISSN: sz.n. -LEONHARD, ROBERT: The art of maneuver: Maneuver-war fare theory and airland battle idézett mű -ZEHRER, HARTMUTH: Der Golfkonflikt 187-194. ZEHRER, Golfkonflikt idézett mű

HARTMUT:

Der

195. NAGY MIKLÓS – SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY KLÁRA: A jugoszláv válság katonaföldrajzi háttere Budapest, 1994. 73.p. (Tansegédlet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen) ISBN:sz.n. 196. A Szövetség Stratégiai Koncepciója In: NATO Tükör idézett mű 197-198. NIEDERHAUSER EMIL: A két Balkán-háború és előzményei In: A Balkánháborúk és a nagyhatalmak (szerk. FÖLDES GYÖRGY) Napvilág Kiadó, Budapest, é.n. pp. 11-23. ISBN: 963-908210-2 199200. DIÓSZEGI ISTVÁN: A balkáni országok útja a nagy háborúba 1940-1941 In: A Balkán-háborúk és a nagyhatalmak (szerk. FÖLDES GYÖRGY) idézett mű 201. KAPRONCZAY PÉTER: A koszovói konfliktus történelmi, politikai és kulturális háttere In: A Balkán háborúk és a nagyhatalmak (szerk.: FÖLDES GYÖRGY) idézett mű 202. Lásd bővebben: BIBÓ ISTVÁN: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága In: BIBÓ ISTVÁN: Válogatott tanulmányok II. Magvető Kiadó, Budapest, 1977. 350. p. ISBN: sz.n.

Der 203. JUHÁSZ JÓZSEF: A délszláv háborúk Napvilág Kiadó, Budapest, 1997, 157p. ISBN: 963-9082-11-2

142 204. KOCSIS KÁROLY: Egy felrobbant etnikai mozaik esete Teleki László Alapítvány, Budapest, 1993. 60.p. ISBN: 963-04-2855-5 ISSN: 0865-3925

216. CLARKE, JOHN L.: Vorbereitung auf die Konflikte im 21. Jahrhundert In: Österreichische Militärische Zeitschrift 1999/3. pp. 140-154. ISSN: 0648-1440

205. CALIC, MARIE-JAMINE: Das Ende Jugoslawiens (Jugoszlávia vége) In: Informationen zur politischen Bildung. 1996/1. pp. 1-15. ISBN: sz. n.

217. FM-100-23 Peace Operations HQ Department of the Army, Washington D.C., 1994.12.30. 124 p. ISBN: sz.n.

206. „Koszovó biztonságpolitikai kihatásai a szomszédos államokra” című konferencia 1999.10.28. Budapest, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE), Stratégiai Védelmi Kutató Intézet (SVKI) közös rendezésében 207. CALIC, MARIE - JAMINE: Das Ende Jugoslawiens idézett mű 208. Forrás: CLARK, WESLEY K.: Amikor erőre van szükség: A NATO katonai válasza a koszovói válságra In: NATO Tükör 1999/2. nyár pp.12-15. ISSN: 9017-3414 -ZEHRER, HARTMUTH: Der Golfkonflikt (Az Öböl konfliktus) idézett mű 209-210. VALKI LÁSZLÓ (et.al): Koszovó, egy válság anatómiája Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 392.p. ISBN: 963-379-849-3 211. Forrás: TAFT, JULIA: Refugees from Kosovo (Koszovói menekültek) In: Refugees 2000/2. pp.16-18. ISSN: 0252-791X 212. VALKI LÁSZLÓ (et.al): Koszovó, egy válság anatómiája idézett mű 213-214. Forrás: Report to Congress. Kosovo Operation Allied Force after Action Report (Jelentés a Kongresszusnak: Koszovó, az egyesített hadműveletekről, az akció után) Washington, 2000.01.31. Department of Defense 153 p. ISBN:sz.n. 215. WALKER, JOHN: War in Kosovo (Háború Koszovóban) In: Rusi Journal 1999/4.pp.13-19. ISSN: 0307-1847

218. Joint Vision 2010 (Joint Chiefs of Staff) Pentagon, Washington D.C. 20318-5126 45p. ISBN:sz.n. 219. Joint Vision 2020 (Joint Chiefs of Staff) Pentagon, Washington D.C. 20318-5216 45p. ISBN:sz.n. -1993. évi CX. törvény a honvédelemről In: Magyar Közlöny 1993. december 27. 188. szám pp. 11194-11236. ISSN: 0076-2407 220. 1993. évi CX törvény a honvédelemről In.: Magyar Közlöny 1993. december 27. 188. szám 22. § (1) p. 11199 221-222: BOGNÁR KÁROLY: A haderő rendeltetése, funkciói, feladatai In: Hadtudomány 1998/3. pp. 36-45. ISSN: 1215-4121 223.: HELLER, DANIEL: Die beste Schweizer Armee ist In: Sicherheitspolitische Informationen 2000/6. pp. 1-5. 224.: COHEN, RICHARD: A NATO tervezési rendszere a békeműveletekben Előadás a George C. Marshall Központban 2000. 06. 14én Garmisch-Partenkirchenben 225. KOCSIS GYÖRGYI: Európai hadak In: Heti Világgazdaság 2001.01.13. pp.8-9. ISSN: 1217-9647 -CSABAI GYÖRGY: A biztonság alapvető problémái az ezredfordulón In: Hadtudomány 1998/3. pp. 16-22. 226. HÜLVELY LAJOS: A Magyar Honvédség lehetséges személyi kiegészítési rendszere vegyes (hadköteles) vagy önkéntes rendszer esetén PhD értekezés, Budapest, 2000. ISBN: sz.n. 227. A nem háborús műveletek, angolul: operation other than war

143 228. A többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelék (CJTF) Az Euro- Atlanti Integrációs munkacsoport kiadványa Budapest, 1997. 53.p. ISBN: sz. n. 229. ILYÉS JÁNOS - RESPERGER ISTVÁN: A gyorsreagálású erők szervezete, alkalmazási elvei Tanulmány (Kézirat) Budapest, 1997. 45 p. ISBN: sz.n. 230. DIMITRU, CIOFLINA: A román gyorsreagálású hadtest létrehozása (234/1997 számon a HVK Tudományos könyvtárában) ISBN: sz.n. 231. Hadműveleti utasítás, Honvédelmi Minisztérium, Budapest, 1994. 150 p. ISBN: sz.n. 232. Hadtudományi Lexikon idézett mű 233. FM-100-5 Tábori Hadműveleti Kézikönyv MH Vezérkara, Budapest, 1997. 145 p. ISBN: sz.n. 234. GÖTZ, STEINER: Allied Mobile Force In: Truppenpraxis 1991/2. pp. 121-125. ISSN: 0041-3666 -GELLERMANN, BERNHARDT: Ausrüstung der Kriesenreaktionskräfte (A reagáló erők felszerelése) In: Europäische Sicherheit, 1997/8. pp. 11-20. ISSN: 0940-4171 NASKREUT, DIETER: Die Luftverteidigungskräfte mit Kriesenreaktionenauftrag (A légvédelmi

csapatok gyors reagálású feladattal) In: Europäische Sicherheit, 1997/10. pp. 18-23. ISSN: 0940-4171 BERNHARDT, GEORG: Schritt für Schritt (Lépésről lépésre) In: Europäische Sicherheit, 1996/6. pp.10-14. ISSN: 0940-4171 235. RÁZSÓ GYULA: Az angol-amerikai hadászat néhány kérdése a második világháborúban In: Hadtörténelmi Közlemények 1966/3. p. . ISSN: 236. ENDRESZ ERNŐ - ZAKARIÁS JÓZSEF: Katonai doktrinák konferencia kiadványa Budapest, 1999. p.87. ISBN: sz.n. 237. Joint Doctrine for Military Operations Other Than War Joint Pub. 3.07. Washington D.C. 2000. 89 p. ISBN: sz.n. 238. HUNTINGTON, SAMUEL: A katona és az állam p. 124. 239. OLAF, SKARPJE alezredes: A hadműveleti tervezés sajátosságai békeműveleteknél a „NORDPOL” többnemzetiségű dandár Boszniában állomásozó törzsfőnökének előadása a G. C. Marshall Központban 2000. 07. 20-án Garmisch-Partenkirchenben

144

FELHASZNÁLT IRODALOM Könyvek, jegyzetek, előadások: 1. A budapesti EBESZ csúcsértekezlet Védelmi tanulmányok 1995/7. 40 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

után

2. ADELMAN, HOWARD: The path of a genocide: the Rwanda crisis from Uganda to Zaire (Egy népírtás útvonala: a ruandai válság Ugandától Zairig) New Brunswick, N. J. Transaction Publishers, 1999. 414 p. ISBN: 1560003820 3. A gazdasági biztonságról Védelmi Tanulmányok 1997/16. 50 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 4. ALBERTS, DAVID S.: Command arrangements for peace operations (Békeműveltek parancsnoki előkészületei) Washington, DC: Institute for National Strategic Studies, National Defence University, 1995. 136 p. ISBN: 0312 456436 5. A Magyar Köztársaság környezeti biztonsága. Védelmi tanulmányok l5. sz. Budapest, 1997. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 6. A nukleáris fegyverek elterjedése: tanulságok és kilátások Védelmi tanulmányok 1997/17. 55 p. ISBN: 963-8177 7. A Magyar Köztársaság és a NATO közötti Egyéni Partnerségi Program Védelmi tanulmányok 1995/Különszám 55 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 8. A menekültáradat és a nemzetközi terrorizmus veszélyének katonai kérdései. Védelmi tanulmányok 1993/1. 65 p. ISBN: 963-8177 9. A magyar lakosság biztonságérzete. Közvélemény-kutatási elemzés a magyar lakosság honvédelemmel, biztonsággal, veszélyeztetettséggel, a védelmi szektor elemeivel kapcsolatos beállítódásairól. Kétnyelvű kiadvány. Védelmi tanulmányok 1994/4. 70 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 10. A Magyar Köztársaság és a NATO közötti Egyéni Partnerségi Program. Védelmi tanulmányok 1995/Különszám 35 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

11. Az össhaderőnemi hadműveletek doktrínája HVK Védelmi Tervezési Főcsoportfőnökség (Nyt. szám: 56/7) Budapest, 1998. 151 p. ISBN. sz. n. 12. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmánya Kossuth Könyvkiadó, 1975. 121 p. ISBN. 963-090563-9 13. Az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi bíróság alapszabályai. ENSZ-társaság, 1993. 108 p. ISBN: 963- 4567-234-5 14. Az amerikai szárazföldi hadsereg hadműveleti utasítása Védelmi tanulmányok 1995/l0. 60 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 15. A délszláv háborúk rövid története (1991-1995). Védelmi tanulmányok 1996/1l. 45 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 16. A hagyományos fegyverek Európában a CFE után. Az európai biztonság katonai összetevőinek változásai a CFE-szerződés fegyverzetcsökkentési szakaszának letelte után Védelmi tanulmányok 1996/12. 55 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 17. A NATO bővítés első köre tanulmányok 1998/22. 56 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

Védelmi

18. A Pax Atomica ötven éve tanulmányok. 1995/Különszám 35 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

Védelmi

19. A szárazföldi csapatok harcászati doktrínája. /ATP-35(B)/. A HVK Védelmi Tervezési Főcsoportfőnökség (Nytsz. 56/18) Budapest , 1999. 533 p. ISBN: sz. n. 20. Az európai biztonsági rendszer áttekintése. Jelentés az SVKI/ZMNE "A jugoszláv válság aspektusai, a Békepartnerség, az IFOR és a NATO jövője" konferenciáról Védelmi tanulmányok. 1996/Különszám 70 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 21. BALÁZS JÓZSEF: Négy év vasban és vérben Kossuth Könyvkiadó, 1966. ISBN: sz. n. 22. BALÁZS JUDIT: A gazdasági Védelmi Tanulmányok 1994/10. pp. 16-26. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

biztonság

145

23. BÉKÉS REZSŐ: Pax Americana Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984. 230. p ISBN: 963-326-157-0 24. BENKE PÉTER: Háborúk és polgárháborúk Libanonban Kossuth Kiadó Budapest, 1984. 87 p. ISBN: 963-00-0704-5 25. BEREND T. IVÁN: Válságos évtizedek: Középés Kelet-Európa a két világháború között Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. 438 p. ISBN: 963-281-355-3 26. BARTLETT, CHARLES – WEINTHAL, EDWIN: Facing the Brink. An Intimate Study of Crisis Diplomacy, New York, 1967. 220 p. ISBN: 11875644 3456 27. BAUWENS, WERNER – REXCHLER, LUC. – DRÜKE, LUISE: The art of conflict prevention (A válságmeg-előzés művészete) Brassey’s, New York, 1994. 218 p. ISBN: 1857531051 28. BILKI LÁSZLÓ: A fegyveres erők helye, szerepe az Alkotmány 19/E programjában foglaltak esetén Budapest, 1997. 30 p. (Szakdolgozat 585/456 számon a ZMNE archívumában) ISBN: sz.n. 29. BIMBÓ JÓZSEF: A légierő a háborúkban Budapest, Zrínyi, 1973. 157 p. ISBN: 30. Biztonsági koncepciók és védelmi doktrínák kialakítása Közép- és Kelet-Európában Az 1998. június 11-13 között az SVKI konferencián elhangzott előadások anyaga Védelmi tanulmányok 1999/27. 50 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 31. BRZEZINSKI, ZBIEGNIEIW: A nagy sakktábla Európa Könyvkiadó Budapest, 1999. p. 314. ISBN: 963-07-6533-0 32. BUCK, FELIX: Geopolitik 2000: Weltordnung im Wandel: Deutschland in der Welt am Vorabend des 3. Jahrtausend Report Verlag Frankfurt am Main, 1996. 283 p. ISBN. 3980380475 33. CAPLAN, RICHARD – FEFFER, JOHN: Europe’s new nationalism: states and minorities in conflict (Új nacionalizmus Európában: államok és kisebbségek válságban) Oxford University Press New York, 1996. 241 p. ISBN: 0195091485

34. COHEN, RICHARD: Das sich wandelnde Alias den europäischen Sicherheit Előadás a G. Marschall C. „A XXI. század vezetője” bizt. pol. tanfolyamán. 2000. 06. 12-én Garmisch-Partenkirchenben 35. CORDESMAN, ANTHONY-WARNER, ABRAHAM R.: The Lessons of Modern War Volume I.-III. ( A modern háborúk tanulságai) Westview Press Boulder and San Fransisco, 1990. 394 p.; 646 p.; 469 p. ISBN: 0-8133-0954-9 36. CORR, EDWIN G. – HOAN, STEPHEN: LowIntersity Conflict Old Threats New World Westview Press Bonlder-San Francisko-Oxford, 1992. 305 p. ISBN: 37. CRAY, COLIN S.: The geopolitics of the muclear era: heartland, rimlands, and the technological revolution (Az atomkorszak geopolitikája: a hátország, a peremvidékek és a technológiai forradalom) Crane Russak New York, 1977. 70 p. ISBN: 0844812579 38. CZIZMADIA SÁNDOR – MOLNÁR GUSZTÁV – PATAKI GÁBOR ZSOLT: Geopolitika szöveggyűjtemény SVKI Budapest, 1999. 450 p. ISBN: 963-8117-68-0 39. DAYAN, DAVID: Strike first! A battle history of Israel’s sixday war. (Tűzcsapás. Az ütközetek története a hatnapos izraeli háborúban) Pitman Publ. Corp. New York – Toronto – London, 1967. 292 p. ISBN: 40. DEMETER GYÖRGY: A változó NATO. Dokumentumok 1989-1994 NATO Információs és Sajtóiroda SVKI Budapest, 1994. 65 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 41. DEMETER GYÖRGY: Útban a NATO tagság felé SVKI NATO Információs Iroda 1998 85 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 42. Die Bundeswehr an der Schwelle zum 21 Jahrhundert Bachem GmbH and Co KG Köln, 1999. 175 p. ISBN: sz. n. 43. Die Zukunft der Europäichen Sicherheit Wien, 1993. 231 p. ISBN: 3-901328-04-01 44. DIÓSZEGI ISTVÁN: A hatalmi politika másfél évszázada (1789-1939) História MTA Tört. Tud. Int. Budapest, 1997. 350 p. ISBN: 963-8312-53-X

146 45. Doctrine for Planning Joint Operations (Joint Pub 5-0) Joint Chiefs of Staff Washington, 1995. 04. 13. 80 p. ISBN: sz.n.

56. GAZDAG FERENC: Magyar biztonság- és védelempolitikai dokumentumok 1989-1998 I-II SVKI, Budapest, 1998. 75 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

46. Doktrínák és alternatívák. Az orosz külpolitikai gondolkodásmód.: 1932-1998 Alkotmányés Jogpolitikai Intézet, Budapest, 1998. 316 p. ISBN: 963-03-5188-9

57. GAZDAG FERENC, CSÁSZÁR TIBOR, FISCHER FERENC, KOÓS ANNA, SZABOLCS OTTÓ: Biztonságpolitika, Budapest, SVKI, ELTE, Magyar Történelmi Társulat Történelmi Tagozata 1998. 250 p. ISBN: sz.n.

47. DUNAY PÁL - GAZDAG FERENC: Az ÉszakAtlanti Szerződés Szervezete Tanulmányok és dokumentumok SVKI Budapest, 1997. 120 p. ISBN: 963-8177 48. ENGEMANN, GÜNTER: Spannungsherd Nahost. Kriege zwischen Israel und den Arabern. (Feszültséggóc Közel-keleten. Izrael és az arab országok közötti háborúk) Berlin, Militärverl. 1981. 94 p. ISBN: 49. FARINGDON, HUGH: Confrontation: the strategic geography of NATO and the Warsaw Pact (Konfrontáció: a NATO és a Varsói Szerződés stratégiai földrajza) Routledge & Kegan Paul New York, 1986. 354 p. ISBN: 0710206763 50. FAUPIN, D. ALAIN: Vor alten und neuen Gefahren (A régi és új kihívások) Előadás a G. Marschall C. „A XXI. század vezetője” bizt. pol. tanfolyamán. 2000. 06. 12-én GarmischPartenkirchenben. 51. Fegyverzet-és biztonságpolitika Magyarországon Védelmi tanulmányok 1993/2. 55 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 52. FOSTER, EDWARD: NATO’s military in the age of crisis management (A NATO hadsereg a válságkezelés korában) Royal United Services Institute for Defence Studies, 1995. 73 p. ISBN: 0855160993 53. FM 100-23 Peace Operations. HQ Department of the Army. Washington, D. C., 1994. 12. 30. 124 p. ISBN: sz. n. 54. FM 100-5 Hadműveletek Tábori Kézikönyv Budapest, 1997. 250 p. ISBN: sz. n. 55. GALAEV MAGOMET: The Chechen Crisis. Bacground and Future Implication Conflict Studies Research Centre 1995/17. 30 p. ISBN: sz.n.

58. GAZDAG FERENC: NATO dokumentumok 1994-1999 NATO Információs és Sajtóiroda, SVKI Budapest, 1999. 55 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 59. Generic Crisis (EAPC(COEC)D (99) Classification 85 p. ISBN: sz.n.

Management Handbook 1. NATO/EAPC Sans

60. GILBERT MARTIN: Izráel története. Pannonica Kiadó, Szekszárd, 2000. p. 608. ISBN: 963-9252-09-3 61. GORBACEV, MIHAIL SERGEEVIC: Háborúk és fegyverek nélküli világért Kossuth Budapest, 1987. 354 p. ISBN: 963-09-3101 62. GREEN, GIL: Revonulion cuban style (Forradalom kubai módra) Kossuth Kiadó Budapest, 1972. 123 p. ISBN: sz.n. 63. GROENEWOLD, JULIA – PORTER, EVE: World in crisis: the politics of survival at the end of the twentieth century (Válsághelyzetek világa: túlélési politivák a 20. század végén) Boutledge New York, 1997. 213 p. ISBN: 0415153786 64. GUEVARA, ERNESTO CHE: Episodes of the revolutionary war. (A forradalmi háború epizódjai) International Publ. New York, 1968. 144 p. ISBN: sz.n. 65. HAJMA LAJOS: A katonai stratégia kutatása a NATO-ban Budapest, 1998. 59 p. (A Hadtudományi Társaság pályázatára készített tanulmány) ISBN: sz. n. 66. HARVEY, FRANK P. – MOR, BEN D.: Conflict in world politics: advances in the study of crisis, war and peace (Konfliktus a világpolitikában: előrelépések a válság, a háború és a béke tanulmányozásában) St. Martin’s Press, 1998. 366 p. ISBN: 0312176686

147 67. HERZOG, CHAIM: The Arab-israeli Wars War and Peace in the Middle East (Az arab-izraeli háborúk. Háború és béke a Közel-Keleten) Vintage Books NewYork, 1984. 403 p. ISBN:

79. Joint Vision 2010 (Joint Chiefs of Staff) Pentagon, Washington D. C. 203 18-5126 45 p. ISBN: sz.n.

68. HOGG, IAN: Az izraeli hadigépezet Holló Kiadó Kaposvár, 1999 192 p. ISBN: 963-8380-93-4 69. HÓDI SÁNDOR: Kaposvár, 1999. p. 112. ISBN: 963-03-8313-6

Jugoszlávia

bombázása

70. (szerk. HOLMES RICHARD) : A háborúk világtörténete: katonai újítások, amelyek megváltoztatták a történelem menetét Corvina Kiadó, Budapest, 1992. 303 p. ISBN: 963-13-3761-8 71. HOLSTI, OLE R.: Crisis, escalation, war (Krízis, eszkaláció, háború), McGill-Queen’s University Press Montreal, 1972. 290 p. ISBN: 0773501177 72. HOPPLE, GERALD W. – ANDRIOLE, STEPHEN J. – FREEDY, A.: National security crisis forecasting and management (Nemzeti biztonsági válság előrejelzés és kezelés) Boulder, Westview, 1984. 208 p. ISBN: 0865319138 73. HUNTINGTON, SAMUEL P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998. 646 p. ISBN: 963-07-6433-4 74. IFOR/SFOR tapasztalatok tanulmányok 1997/Különszám 56 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

78. Joint Tactics, Techniques, and Procedures for Peace Operations (Joint-Pub 3-07.3) Joint Chiefs of Staff Washington, 1999. 02.12. 45 p. ISBN: sz.n.

Védelmi

75. ISMAEL, TAREQ Y.: Iraq and Iran, Rotts of conflict Press Syracuse Univ Press 1982. 226 p. ISBN: 76. IVANOV, ANDREY: The Balkans divéded: Nationalism, Minorities, and Security ( .. ) Peter Lang Europäischer Verlag der Wissenschaften Frankfurt am Main – Belin – Bern – New York – Paris – Wien, 1996. p. 188. ISBN: 3-631-50006-8 77. Joint Doctrine for Military Operations Other Than War (Joint Pub. 3-07) Joint Chiefs of Staff Washington, 1995. 06. 15. 60 p. ISBN: sz. n.

80. Joint Vission 2020 (Joint Chiefs of Staff) Pentagon, Washington D. C. 203 18-5216 p. 45. ISBN: sz.n. 81. KARDOS GÁBOR: A humanitárius biztonság Védelmi Tanulmányok 1994/10. 40 p. ISSN: 1418-6317 ISBN: 963-03-6409-3 82. KATZENSTEIN, PETER J.: Mitteleuropa: between Europe and Germany (Közép-Európa: Európa és Németország között) Berghahn Books, 1997. 292 p. ISBN. 1571811249 83. KENDE ISTVÁN: Forró béke – hidegháború Kossuth Kiadó, 1978. 354 p. ISBN: 84. KLIOT, NURIT – WATERMAN, STANLEY: The Politicalgeography of conflict and peace (A konfliktus és béke politikai földrajza) Belhaven Press London, 1991. 230 p. ISBN: 0312 567345 85. Konflikt und Ordnung (Europäischen Forum Alpbach 1977.) Molden Verlag, 1978. 345 p. ISBN: 86. KOVÁCS JENŐ : A védelem és a fegyveres konfliktus elemzéséhez szükséges tapasztalati és elméleti bázisok Budapest, 1995. 220 p. ISBN: sz.n. 87. KŐRÖSI CSABA (KÜM.): Integrációval az egységes Európáért 1998. Előadás a TIT-ben 1998. 05. 19-én Budapesten 88. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A katonai koalíciók és a biztonság fejlődéstörténeti áttekintése Budapest, 1997. 40 p. (ZMNE jegyzet) ISBN: sz.n. 89. Közép-Európa biztonsága. Budapesten 1992. június 14-16. között megtartott konferencia anyai Védelmi tanulmányok 1992/5. 45 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 90. KRUMPELT, IHNO: Die grossen Meister der Kriegskunst ( A hadművészet nagy mesterei) Mittler and Sohn Verlag Frankfurt, 1960. 320 p. ISBN: sz.n.

148 91. Közép-Európa biztonsága. tanulmányok 1992/l. 65 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

Védelmi

92. Kutatási program az európai biztonságról 1993 Külpolitikai Központ, USA Védelmi tanulmányok 1994/3. 65 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 93. LINDE, GERD: Sowjetische Counter-Guerilla am Beispiel Afghanistan.. Budesinst, für ostwissenschaft liche u. internationale Studien Köln, 1984. 44 p. ISBN: 94. LUKÁCS JÓZSEF: A párviadal Könyvkiadó, Budapest, 1993. 369 p. ISBN: 963-548176-4

Európa

95. LUND, MICHAEL S.: Preventing Violent Conflikts (Strategy for Preventive Diplomacy United States Institute of Peace Press Washington DC, 1996. 214 p. ISBN: 1 878379-52-6 96. MAIER, CHARLES S.: Dissolution: The crisis of Communism and the end of East German (A felbomlás: A kommunizmus válsága és az NDK vége), N. J. Princeton University Press Princeton, 1997. 440 p. ISBN: 0691078793 97. MANDEL, ROBERT: Deadly transfers and the global playground: transnational security threats in a disorderly world (Halálos áthelyeződések és a világméretű játszótér: transznacionális biztonsági fenyegetések egy zavaros világban) Conn, Praeger Westport, 1999. 139 p. ISBN: 0275962288 98. MATUS JÁNOS: A stratégiai gondolkodás fejlődése Védelmi Tanulmányok 1994/3. 50 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 99. (szerk MATUS JÁNOS, PATAKI G. ZSOLT): Biztonságunk az ezredfordulón. A magyar NBS és katonai stratégia Civil-Katonai Kapcsolatok Központja CKK könyvek 1998/2. 118 p. IBN: 1418-6317 ISSN: 963-03-6409-3 100. MOLNÁR ISTVÁN: A jugoszláviai polgárháború. Védelmi Kutató Intézet, Budapest, 1992. 49 p. ISBN: 963-8117-04-0

101. Mi van a hátizsákban? Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Magyarország hozzájárulása az európai biztonsághoz Kiadvány a római NATO Védelmi Kollégiumban 1997. szeptember- december között végzett kutatómunka eredménye Védelmi tanulmányok 1999/26. 55 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 102. NATO kézikönyv (jubileumi kiadás) SVKI, Budapest, 1999. 475 p. ISBN: 9638117621 103. NIBLACK, PRESTON: Managing military operations in crises: a conference report (Katonai műveletek válsághelyzetben: konferenciaanyag) CA, Rand Corp Santa Monica, 1991. 147 p. ISBN: 0833011278 104. N. RÓZSA ERZSÉBET – PÓTI LÁSZLÓ: Európa régi-új régiója: A Mediterráneum SVKI Budapest, 1999. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 105. NÓGRÁDI GYÖRGY: A kialakuló európai biztonsági rendszer Védelempolitikai Tanulmányok 1996/10. 30 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 106. ORFY, DÁN: Izrael győzelmes hat napja Aranymetszés Kiadó Budapest, 1998. 151 p. ISBN: 963-03-5459-4 107. Partnerség a békéért. Az első év. Az 1995. júniusi nemzetközi szemináriumról készült jelentés Washingtoni Nemzetvédelmi Egyetem Nemzeti Stratégiai Intézet Védelmi tanulmányok 1995/8.45 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704 108. PERJÉS GÉZA: Clausewitz. Könyvkiadó Budapest, 1985. 506 p. ISBN: 963-14-0012-3

Magvető

109. PETHŐ TIBOR: A háborúk ára Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 196. 361 p. ISBN. sz. n. 110. P. SZABÓ JÓZSEF – SZALAI ZSOLT: A Perzsa-öböltől a Csendes-óceánig Zrínyi Budapest, 1976. 215 p. ISBN: sz.n. 111. RICH, DAVID Z.: Crisis theory (Válság teóriája), Conn Praeger Westport, 1997. 234 p. ISBN: 0275957225

149 112. RIX, CHRISTIENE: Ost-West Konflith (Wissen wir, vovon wir spechen?) (A kelet-nyugati konfliktus Tudjuk miről beszélünk?) Schrieftenreihe der Arbeitsgemeinschaft für Friden und Konfliktforschung 1987/14. 256 p. ISBN 3-7890-1528-8 113. ROBINSON, P. STUART: The politics of international crisis escalation: decision-making under pressure (A nemzetközi válság eszkaláció tudománya: döntéshozatal nyomás alatt) I. B. Tauris London, 1996. 204 p. ISBN. 1860640648 114. ROMSICS, IGNAC – KIRALY, BÉLA K.: Geopolitics in the Danube region: Hungarian reconciliatin efforts, 1848-1998 (Geopolitika a Duna régióban: magyar kibékülési megbékélési törekvések), Central European University Press Budapest New York, 1999. 413 p. ISBN: 398345238 115. ROSENTHAL, JOEL H.: Ethics & international affairs: a reader (Etika és nemzetközi ügyek: szemelvények gyűjteménye) Georgetown University Press Washington D. C., 1995. 303 p. ISBN: 087840578X 116. SENGHAAS, DIETER: Konfliktformationen im internationalen System Suhrkump Verlag 1988. 288 p. ISBN: 3-901328-04-01 117. SCHWEIZER, WALTER: A kockázatelemzés szerepe NBS kialakításában (Előadás a George C. Marschall Központban 1998. 06. 27-én GarmischPartenkirchenben 118. SIMON SÁNDOR: Hadászat (stratégia) alapjai Budapest, 1996. 103 p. (ZMNE jegyzet) ISBN: sz.n. 119. SLOAN, ELINOR C.: Bosnia and the new collective security (Bosznia és az új kollektív biztonság) CT, Praeger Westport, 1998. 128 p. ISBN: 0275961656 120. SIPRI Évkönyv 1997. Armaments, Disarmament adn International Security. Stockholm International Peace Research Institute Oxford University Press Oxford, 1997. 250 p. ISBN: 121. SPECTOR, BERTRAM I.: Crisis problem analyzer for crisis management: technical re (Válság probléma elemző válságkezelés esetére) CACI, inc.Federal, 1975. 136 p. ISBN:

122. .STARR, HARVEY: The understanding and management of global violence: new approaches to theory and research on protracted conflict (A globális erőszak megértése és kezelése: az elhúzódó konfliktusok kutatásának és elméletének új megközelítései), St. Martin’s Press New York, 1999. 210 p. ISBN: 031221751X 123. STÜRMER, MICHAEL: Die Zukunft der Europäischer Sicherheit (1993. 05. 06. - 07.) WIEN p. 231. ISBN: 124. SZABÓ A. FERENC: Demográfiai problémák biztonságpolitikai vonatkozásai egykor és ma Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 1999. 372 p. ISBN: 963-03-8241-5 125. SZEKERES ISTVÁN: Egyesített (összhaderőnemi) hadműveletek doktrínája. Budapest, 1999. 167 p. (Egyetemi Tansegédlet ZMNE Repülő Tanszék) ISBN: sz.n. 126. SZUN-CE: A hadviselés törvényei Kiadó Budapest, 1995. 118 p. ISBN: 963-506052-1

Balassi

127. SZTERNÁK GYÖRGY: A válságkezelés Budapest, 1998. 65 p. ( ZMNE tansegédlet Hadászati Tanszék) ISBN: sz. n. 128. SZTERNÁK GYÖRGY: Nemzeti Biztonsági és katonai stratégia elméleti és gyakorlati kérdései Budapest, 1999. 120 p. (Egyetemi Jegyzet, ZMNE Hadászati Tanszék) ISBN: sz.n. 129. TELLER EDE-ZELEY LÁSZLÓ: Légiposta Háttér Lap és Könyvkiadó Budapest, 1996. 135 p. ISBN: 963-090563-9 130. TELLER TAMÁS: A kialakuló európai biztonsági rendszer és a lehetséges Integrációk Budapest,1996. 30 p. (ZMNE Jegyzet) ISBN: sz.n. 131. TELLER TAMÁS: A CFE szerződés, bizalom és biztonságerősítő intézkedések és hatásuk hazánk katonai biztonságára Budapest 1996. 43 p. (ZMNE jegyzet) ISBN: sz.n. 132. (szerk THYLL SZILÁRD): Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban Mezőgazda Kiadó Budapest, 1996. 417 p. ISBN: 963-9021-97-5

150 133. TOLNAY L.- SZENTESI L:: Az erő mítosza Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1984. 196 p. ISBN: 963-326-159-7 134. Változó Világunk (Biztonság – Politika – Gazdaság) Magyar Külügyi Intézet, Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja, Magyar Tudományos Akadémia, Világgazdasági Kutató Intézet, Budapest, 1992. 41 p. ISBN: sz.n. 135. VALKI LÁSZLÓ: A nemzetközi kapcsolatok megváltozott rendje In: DUNAI – GAZDAG: A Helsinki folyamat pp 42-76. ISBN: 963-8117-24-9 136. Válság-gócok Kossuth, Budapest, 1983. 120 p. ISBN: 963-09-2388-2 137. Válságkezelés és békefenntartás: A PfP együttműködés tapasztalatai. Az 1998. november 27-28 között megrendezésre kerülő SVKI konferencián elhangozott előadások anyaga. Védelmi tanulmányok 1999/31. 45 p. ISBN: 963-8177 ISSN: 1216-4704

FOLYÓIRATOK: 143. A hatnapos háború (1967)Előzmények, a részt vevő országok hadseregei. A „Focus” hadművelet és az izraeli légierő támadása. „Rotes Tuch” hadművelet a Sínai-félszigeten. Jeruzsálemért, Szamariáért és a Golan-fennsíkért folyó harcok In: Kampf Magazin, 1981/ 6-7. pp. 1-80. ISSN: sz.n. 144. Afganisztán: a harctevékenységek folytatása (általános körkép) In: ÖMZ 198/ 4. pp. 316-341. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 145. Afganisztán. A katonai események. In: Österreichische Militärische Zeitschrieft (továbbiakban ÖMZ) 1980/ 2. pp. 148-151. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont 146. A közel-keleti helyi háborúk Honvédelem, 1974/ 7. pp 2-45. ISSN: 1419-1253

1948-1973

147. Az arab-izraeli háborúk atlasza 1978/2. pp. 56-59. ISSN: 0019-9532

In: Infantry

138. VAN HAM, PETER: Institutionen und europäische Sicherheit Előadás a G. Marschall C. „A XXI. század vezetője” bizt. pol. tanfolyamán. 2000. 06. 12-én Garmisch-Partenkirchenben.

148. Az (ezerkilencszázötvenhatos) 1956. évi szuezi események Truppendienst, 1976/5. p. 384. ISSN: 0041-3658

139. WEBER, WOLFGANG: Kriegspläne der NATO für Zentraleurope Militärverlag Berlin, 1989. 87 p. ISBN: sz.n.

149. Az (ezerkilencszázötvenhatos) 1956-os Sínaihadjárat a mozgékonyság mesteri példája. Allgemeine Schweizerische Militärzeitschrift, 1962/10. pp. 575576. ISSN: 0002-5925

140. WINNEFELD, JAMES A.: Crisis de-escalation: a relevant concern in the „New Europe”? (Válság leépítés egy releváns aggodalom az „új Európában”?), CA Rand Santa Monica, 1990. 25 p. ISBN: 398345127 141. XHUDO, GAZMEN: Diplomacy and crisis management in the Balkans: a US foreign policy perspective (Diplomácia és válságkezelés a Balkánon: amerikai külpolitikai perspektívák), Macmillan St. Martin Press Houndmills Basingstoke, Hampshire New York, 1996. 207 p. ISBN: 0312160585 142. ZAMETICA, JOHN: The Yugoslav Conflict (Adolphi Paper 270) Halstan & Co Ltd.1992. 87 p. ISBN 1 85 753 6527

150. Az iraki-iráni háború In: ÖMZ 1981/1. pp.4446. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 151. Az iraki-iráni háború: az első két hét jelentős harcai, a szemben álló országok haderői In: Kampf Magazin, 1981/3. pp. 14-19. ISSN: sz.n. 152. BABOS ANDRÁS: Az új európai biztonsági struktúráról In: Új Honvédségi Szemle 1995/4. pp. 2338. ISSN: 1216-7436 153. BABST, STEFANI: Der Kosovo-Krieg, die NATO und die Medien (A koszovói háború, a NATO és a Média) In: Europäische Sicherheit 2000/3. pp. 6366. ISSN: 0940-4171

151 154. BEAUFRE, A. : Az izraeli-arab háború hadműveleti tanulságai In: Stratégie 1967/13. pp. 2736. ISSN: 1028-5830

165. BROWER, K. S.: Harkocsi és páncélozott harcjármű az októberi háborúban In: Armor 1974/3. pp. 10-15. ISSN: 0004-2420

155. BEAUFRE, A. : Korszerű eszközökkel vívott hagyományos háború: az arab-izraeli háború In: Strategie, 1967/13. pp. 7-25. ISSN: 1028-5830

166. BRUNNER, D.: Az 1973. évi arab-izraeli háború tanulságai In: Schweizer Soldat, 1975/ 9. pp. 23. ISSN: 0036-7451

156. BERENBROK, H. D.: A negyedik közel-keleti háború – az irodalom tükrében In: Wehrforschung 1975/4. pp. 99-108. ISSN: 0342-4863

167. CHRISTOPH, BERTRAM: A Huntingtoni papírok In: Népszabadság 1997. 02. 04. p. 6. ISSN: 0237-3777

157. Bevetések az ellenség hátában (Az izraeli ejtőernyős egységek alkalmazása 1967-1972 között az ellenséges területeken) In: Kampf Magazin 1981/11. pp. 50-63. ISSN: sz.n. 158. BLACK, CH.: Az 1973. évi közel-keleti háború tapasztalatai In: Infantry, 1974./ 3. pp. 21-25. ISSN: 0019-9532

168. CHUBIN, SH.: Az iraki-iráni háború és a biztonság kérdése az öböl mentén In: Internationale Wehrrevue 1984/6. pp. 705-712. ISSN: 1016-3565 169. CORDESMAN, A. H.: Iraki-iráni háború tanulságai: az első menet In: Armed Forces Journal International 1982/4. pp. 32-47. ISSN:

159. BOREL, D.: Még néhány elmélkedés az egyiptomi-izraeli háborúról In: Revue Militaire Suisse 1974/12. pp. 549-555. ISSN: sz.n.

170. CORDESMAN, A. H.: Iraki-iráni háború: a felőrlés most, a káosz majd később In: Armed Forces Journal International 1983/120. pp. 36-43., pp.116119. ISSN: sz.n.

160. BROWER, K. S.: A Jom Kippur háború (az 1973. évi arab-izraeli háború) In: Military Review 1974/3. pp. 25-33. ISSN: 0026-4148

171. COTTRELL, A. J.: Csatarendbe állt iszlám (az iraki-iráni háború) In: National Defense 1983/68. pp. 36-39. ISSN: 0092-1491

161. BRIDGE, T. D.: Irak konktra Irán (napló az 1980-as háború eseményeiről, szeptember 22. – október 27.) In: The Army Quarterly and Defence Journal 1980/110. pp. 402-409. ISSN: 0004-2552

172. CLARKE, JOHN L.: Der Konflikt im Wandel der Zeit In: ÖMZ 97/2. pp. 115-122. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

162. BRILL, HEINZ: Dimension der Sicherheitspolitik aus geopolitischer sicht nach dene Ende des Ost-West-Konflihtes. (A biztonságpolitika dimenziói geopolitikai nézőpontból a Kelet-Nyugat konfliktusok befejezése után) In: ÖMZ 1996/5. pp. 519-527. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 163. BRILL, HEINZ: Der Balkan-konflikt und die Interessen der Mächte (A Balkán konfliktus és a hatalmak érdekei) In: ÖMZ 2000/5.pp. 547-559. ISSN: 0048-1440 (9004-5092) 164. BROCKMAN WILHELM: Großverbedübungen des Jahres In: Europäische Sicherheit 98/4. pp. 16-22. ISSN: 0940-4171

173. (szerk. CSABAI GYÖRGY, HORVÁTH ISTVÁN, KISS JENŐ:. A haderőreform, a honvédség átalakításának és modernizálásának aktuális kérdései In: Hadtudományi Tájékoztató 1996/3. pp.12-56. ISSN: 174. DÄNIKER, GUSTAV: A páncélos és gépesített csapatok Izrael 1967. júniusi háromfrontos háborújában In: Allgemeine Schweizerische Militärzeitschrift 1968/6. pp. 309-311. ISSN: 0002-5925 175. DEAN E. SIDNEY: Mittelöstliche Raketen Bedrohung gegen Europa (A Közép-Kelet rakétái veszélyeztetik Európát) In: Europäische Sicherheit 2000/6. pp. 34-37. ISSN: 0940-4171 176. DUNAY PÁL: Békefenntartás és béketeremtés 1992. In: Európai Szemle 92/4. pp. 31-47. ISSN:

152 177. EDER ERICH: Landesverteidigung in der Zukunft. In: ÖMZ 1996/5. pp. 515-525. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

189. HEIMAN, LEO: Háború a Közép-Keleten In: Military Review 1967/9. pp. 56-66. ISSN: 0026-4148

178. ESHEL, D.: Háború a Golan-fennsíkon 1-3. rész. 1. rész: Az 1973-as Yom Kippur háború 2. rész: A légiháború 3. rész: Az iraki expedíciós hadtest bevetése. In: Kampf Magazin, 1981/1. pp. 12-42., 1981/2. pp. 51-64., 1981/3. pp. 32-48. ISSN: sz.n.

190. HEUCHLING, J.: Az iraki-iráni határkonfliktus In: Europäische Vehrkunde 1981/1. pp. 20-24. ISSN: 0343-6373

179. ESHEL, D.: Átkelés a Szuezi-csatornán 1-2. rész In: Kampf Magazin, 1981/ 9-10. pp. 8-24., 1981/12. pp. 27-44. ISSN: sz. n. 180. FASSLABEND WERNER: Sicherheitspolitische Herausforderung (Biztonságpolitikai kihívások) In: ÖMZ 1998/5.pp. 493-499 ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 181. FREISTETTER, F.: Az iraki-iráni háború (a kezdeti események áttekintése) ÖMZ 1980/6. pp. 461469. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 182. FURLONG, R. D. M. – WINKLER, T. H.: Szovjet csapatok Afganisztánban. Következmények és mellékjelenségek In: Internationale Wehrrevue 1980/2. pp. 168-170. ISSN: 1016-3565 183. GARRITY, P. J.:Szovjet katonai tét Afganisztánban In: Journal of the Royal United Services Institute for Defence Studies 1980/125. pp. 31-36. ISSN: sz.n. 184. GUEVARA, ERNESTO: A kubai nép fegyveres felszabadító harcának néhány tapasztalata In: Militärwesen 1962/2. pp. 241-250. ISSN: sz.n.

191. HOCH, MARTIN: Krieg ohne Verlust (Háború veszteség nélkül) In: Europäische Sicherheit 2000/5. pp. 12-14. ISSN: 0940-4171 192. Honvédelem'98. 1998. Zrínyi Kiadó p. 44. ISSN: sz.n. 193. HOWARTH, H. M. F.: Az iraki-iráni háború hatása az öbölmenti államok katonai igényeire In: Internationale Wehrrevue 1983/10. pp. 1405-1409. ISSN: 1016-3565 194. Irak-Irán: a háború újabb veszélyes szakasza In: Nemzetközi Szemle 1984/5. pp. 37-49. ISSN: 195. Irán-Irak: az iráni-iraki háború előzményei, a háború kezdete In: Kampf Magazin 1981/3. pp. 7-13. ISSN: sz.n. 196. Izraeli légitámadás az iraki atomreaktorra Az iraki-iráni háború In: ÖMZ 1981/4. pp. 332-333. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont 197. JANDA, ALEXANDER: Krise ohne Ende? Der Konfliht USA-Irak (Válság vég nélkül? Az amerikaiiraki konfliktus) In: ÖMZ 1999/3. pp. 259-269. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 198. JENTZSCH, H. J.: Führungssys-teme im Wandel von Sicherheitspolitik und Strategie In: ÖMZ 1995/2. pp. 127-133. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

185. GUSTENAU GUSTAV E.: Konfliktentwicklung auf dem Südlichen Balkan In: http://www.bmlv.gv.at. 2000.08.17. pp. 2-6.

199. JUHÁSZ JÓZSEF: A balkáni konfliktus néhány biztonságpolitikai tanulsága 1997. In: Társadalom és Honvédelem 1997/2. pp. 71-78. ISSN: 1417-7293

186. HANSEN, H. N:: Afganisztáni szovjet tapasztalatok In: National Defense 1982/66. pp. 20-24. ISSN: 0092-1491

200. JUHÁSZ JÓZSEF: Lehet-e demokratikus Szerbia? In: Népszabadság, 2000. 10. 11. p. 6. ISSN: 0237-3777

187. HART, D. M.: Alacsony szintű konfliktus Afganisztánban: szovjet nézetek In: Survival 1982/2. pp. 61.67. ISSN: 0039-6338

201. JUREKOVICS, I.: Neuordnung des südslawischen Raumes In: ÖMZ 1997/6. pp. 681-688. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

188. HEIMAN, LEO: Az egyiptomi és az izraeli páncélos erők In: Military Review 1968/11. pp. 11-19. ISSN: 0026-4148

153 202. JUREKOVICH, I.: Zur Neurdnung des südschlawischen Raumes (A délszláv válság új rendjéhez) In: ÖMZ, 1999/1. pp. 64-66., 1999/2. pp. 199-204., 1999/3. pp. 330-334., 1999/4. pp. 472-481., 1999/5. pp. 613-620., 1999/6. pp. 762-772. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

213. NAUMANN, KLAUS: NATOStreitkräftestrukturen im Spiegel der sicherheitspolitischen Lage in Europa (A NATO haderő-struktúrája az európai biztonságpolitikai változók tükrében) In: ÖMZ 1998/5. pp. 499-505 ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

203. KISS J. LÁSZLÓ: A nemzetközi rendszer modernizációja In: Külpolitika 1997/tél pp. 3-32. ISSN: 0133-0616

214. NEUHOD, HANSPETER: Optionen österreichischer Sicherheitspolitik In: ÖMZ 1997/4. pp. 387-405 ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

204. KÖSZEGVÁRI TIBOR: A magyar védelempolitika 1990-95 In: Hadtudomány 1995/2. pp. 30-43. ISSN: 1215-4121 205. KŐSZEGVÁRI TIBOR: Az amerikai szárazföldi haderő reformja és tanulságai In: Hadtudomány 1997/1. pp. 49-58. ISSN: 1215-4121 206. KORKISCH, FRIEDRICH: Luftkriegsdoktrin in Diskussion. Kann „Air Power” allein politische Ziele erreichen? (A légierő doktrína elemzése. Lehetséges egyedül a légierővel a politikai célkitűzéseket elérni?) In: ÖMZ 1999/5. pp. 575-587. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

215. O’BALLANCE, E.: Afganisztán szovjet megszállása In: Europäische Wehrkunde 1980/8. pp. 45-52. ISSN: 0343-6373 216. O’BALLANCE, EDGAR: Háború az öböl mentén (Iraki-iráni háború) In: Europäische Wehrkunde 1981/3. pp. 113-116. ISSN: 0343-6373 217. OWENS, R. K. – MUKHERJEE, R. K.: Az „elhallgatott (iraki-iráni) háború” tanulságai In: Army 1983/8. pp. 31-36. ISSN:

207. KRIENDLER, JOHN: PfP Crisis Management Activities: Enkancking Capabilites and Cooperation IN: NATO Review 1998/N3 Autum pp. 12-45. ISSN:

218. PORTZ ROLF: Bedentung von Luftmacht bei der Krisenbewältigung (A légi uralom jelentősége a konfliktusok kezelésében) In: Europäische Sicherheit 1998/5. pp. 10-21. ISSN: 0940-4171

208. KRIVINYI, NIKOLAUS: Közel-keleti háború 1967-ben 1-3.rész. In: Truppendienst 1968/1. pp. 4-9.; 1968/2. pp. 111-117.; 1968/3. pp. 224-232. ISSN: 0041-3658

219. PRIMOSCH, EDMUND G.: Europäischer Rat von Helsinki: Vorgaben fur das Eu Krisenmanagment. In: ÖMZ 2000/2. p. 212-216. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

209. LIDDEL, HART B. H.: Az arab-izraeli háború hadászata In: Military Review 1968/11. pp. 80-85. ISSN: 0026-4148

220. REITER, ERICH: Die Balkanpolitik Europes – Kein Instrument der Konfliktlösung (Az európai Balkán politika – nincs intézménye a konfliktus megoldásnak) In: ÖMZ 2000/4. pp. 403-413. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

210. MALEK, J.: Sicherheitsprobleme der Baltischen Saaten 1997. In: ÖMZ 1997/4. pp. 457-464 ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 211. MATUS JÁNOS: A NATO 2010-ben In: Új Honvédségi Szemle 1998/5. pp. 25-29. ISSN: 1216-7436

221. REITER, ERICH: Sicherheits-politische Hermesforderungen und österreichische Interesse (Biztonságpolitikai kihívások és az osztrák érdekek) In: ÖMZ, 1999/4. pp. 403-113. ISSN. 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

212. McCAUSLAND, JEFFREY D.: Conflict Termination and Conflict Pervention In: ÖMZ 2000/2. p. 131-138. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont)

222. RONKOVITS JÓZSEF: A nem háborús műveletek értelmezése és sajátosságai 1994. In: Új Honvédségi Szemle 1994/6. p. 12-30. ISSN: 1216-7436 223. ROSKIN, MICHAEL G.: The Eneerging Europa: Power Configurations for the Next Century In: US Army War College Qunterly, Vol. 19902000/XXIX., No. 4. Winter pp. 10-25. ISSN:

154 224. RUPPERT JÓZSEF: Konfliktuselméleti adalékok: a neorealizmus müncheni iskolája 1997. In: Társadalom és Honvédelem 1997/2. pp. 63-70. ISSN: 1417-7293 225. RÜHL, LOTHAR: Die strategische Lage zum Jahres vechsel (Stratégiai helyzet az évváltáskor) In: ÖMZ 1999/1. pp. 3-9. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 226. SAGER, WILHELM: Wasser: Quelle von Konfrontation und Kooperation (A víz az együttműködés és a konfliktusok forrása) In: ÖMZ 1997/5. pp. 507-518. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 227. SELLER, HANNS-FRANK: Konflihtkonstelletionen im internationaler System (Válság lehetőségek a nemzetközi rendszerben) In: ÖMZ 1999/5. pp. 547-555 ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont 228. SIMON SÁNDOR: A posztmodern szemlélet és világértelmezés kulturális és etnikai vonatkozásai a fegyveres küzdelemben 1997. In: Társadalom és Honvédelem 97/2. p. 11-35. 229. SLOVO, JOE: Che Boliviában. In: Nemzetközi Szemle 1969/12. pp.65-76. ISSN: 230. SMUTEK, K. – RIEMER, ANDREA K.: Die Krise des Krisenbegiffes (A válságfogalom válsága) In: ÖMZ 1995/3. pp. 275-284. ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 231. STADLMEIER, SIGMAR: Völkerrechtliche Aspehte des Kosovo-Konflikts (A Koszovó-konfliktus emberiségi aspektusai) In: ÖMZ 1999/5. pp. 567-575 ISSN: 0048-1440 (9004-5092 visszavont) 232. STERNER, M.: Az iráni-iraki háború In: Foreign Affairs 1984/63. pp. 128-143. ISSN: 233. SZALAI ANNA: Az urbanisztikai banán és az uborka In: Népszabadság 1998. 05. 11. p.12. ISSN: 0237-3777 234. SZ. BÍRÓ ZOLTÁN: Kelet - Közép Európa és Oroszország érdekei 1997. In: Külpolitika 1997/nyár p. 115-133. ISSN: 0133-0616 235. URBAN, M.: Pajsher-völgyért folyó csata – az 1982-es szovjet hadjárat Afganisztánban In: Military Technology 1984/8. pp. 133-142. ISSN: sz.n.

236. VALKI LÁSZLÓ: Az Európa-uniformis In: Népszabadság, 2000. 10. 11. p. 12. ISSN: 0237-3777 237. VERNANT, J.: Politika és diplomácia: az irakiiráni konfliktus In: Nationale Défense 1980/11. pp. 119-124. ISSN: 0092-1491 238. WARHURST, G.: Afganisztán – egy eltérő értékelés In: Journal of the Royal United Services Institute for Defence Studies 1980/125. pp. 26-30. ISSN: sz.n. 239. WECK, H. de: Az 1967. évi arab-izraeli háború – páncélos háború In: Revue Militaire Suisse 1975/6. pp. 277-284. ISSN: sz.n. 240. ZAZWORKA, G.: Meghiusult USA-agresszió a forradalmi Kuba ellen. 1961. április 17 In: Militärwesen 1961/6. pp. 794-809. ISSN: 0323-4849

155

ÁBRÁK JEGYZÉKE

1. számú ábra

Konfliktusok a világban 1945 után

17.

2. számú ábra

A nemzetközi kapcsolatok alakulása (1945-1995)

20.

3. számú ábra

Két állam biztonság és fenyegetettség-érzete

21.

4. számú ábra

Különböző

típusú

konfliktusok

bekövetkezésének

a

26.

5, számú ábra

A kihívások, kockázatok, fenyegetések lehetséges fejlődési iránya

32.

6. számú ábra

A válság szakaszai, intenzitása és az alkalmazott fegyverek típusai

42.

7. számú ábra

Az erő és hatalom érvényesítése az államok konfrontációjakor

47.

8. számú ábra

A konfliktus időszakai és eszkalációja

52.

9. számú ábra

Az ellenségkép kialakulása „A” és „B” ország esetén

57.

10. számú ábra

Az állam lehetőségei a konfliktusban résztvevők befolyásolására

62.

valószínűsége

(Szankciók és ösztönzők) 11. számú ábra

A Magyar Köztársaság és a környező államok hagyományos

64.

fegyverzetének mennyiségi mutatói 12. számú ábra

A válság időszakaihoz kapcsolódó lehetséges diplomáciai,

66.

gazdasági lépések és a katonai erő fokozása 13. számú ábra

Az Európai Unió katonai válságkezelő szervezete (jövőbeni

71.

lehetséges változat) 14. számú ábra

A NATO új parancsnoki struktúrája

73.

15. számú ábra

Eszkalációs terv a hidegháború alatt a közép-európai hadszíntérre

88.

16. számú ábra

A fegyveres erők alkalmazási módjai

91.

17. számú ábra

A válságkezelés sikerének valószínűsége, a katonai eszközök és

100.

az idő függvényében 18. számú ábra

A magyar fegyveres erők feladatai (Ajánlás)

112.

19. számú ábra

Az Eurohadtestnek kijelölt kontingensek alapvető mutatói

114.

156

20. számú ábra

Az Eurohadtest erői, parancsnoksága

115.

21. számú ábra

A gyorsreagálású erők feladatai „elhúzódó” válság esetén

120.

22. számú ábra

A gyorsreagálású erők feladatai gyors lefolyású, „ nagy

121.

intenzitású” válság esetén

23. számú ábra

A katonai műveletek alapelvei

124.

24. számú ábra

A háborús- és békeműveletek időszakai

128.

A nemzetközi kapcsolatok alakulása (1945-1994) Konfliktus, válság Új haditechnikai eszköz atombomba

USA

NATO

hidrogénbomba

hadászati bombázó Szuez interkontinentális rakéta Atom meghajtású tengeralattjáró

Vietnám

„hatnapos háború”

több robbanófejes szárazföldi rakéta több robbanófejes tengeralattjáró rakéta

Pershing-II Neutronbomba, szárnyas rakéta űrrepülőgép „csillagháború”

hadászati szuperszonikus bombázó

Öböl-háború Szomália

19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19

SZU 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94

Konfliktus, válság Új haditechnikai eszköz

berlini blokád atombomba

hidrogénbomba Varsói Szerződés Magyarország interkontinentális rakéta hadászati bombázó

berlini fal Kuba

Atom meghajtású tengeralattjáró Csehszlovákia

„Yom-Kippur” háború több robbanófejes szárazföldi rakéta SS-20 rakéta több robbanófejes tengeralattjáró rakéta Afganisztán Lengyelország

szárnyas rakéta Csernobil űrrepülőgép Hadászati szuperszonikus bombázó

Ruanda

2. számú ábra /Forrás: Biztonságpolitika Bp. 1997. p. 119. , FISCHER FERENC: A megosztott világ Bp. 1992. p. 10-16./

Jelmagyarázat: offenzív szakasz

Két állam biztonság és fenyegetettség érzete

y

y

Fenyegetés „Y” által

Fenyegetés „X” által

x

x

„a” ábra részlet

„b” ábra részlet

Szx Fx y y

Szy

Fx=Fy Fy

x

x

„c” ábra részlet

„d” ábra részlet

3.számú ábra /Forrás:HUNTER REINER K.:Über Verhaltnis von Offensiv- und Deffensivfähigkeit von Streikräften p. 306./ Szerkesztette: Resperger István

A különböző típusú konfliktusok bekövetkezésének a valószínűsége A bekövetkezés valószínűsége

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Előrejelzési idő

Katasztrófák Környezeti gondok

rövid

Segítségnyújtás a polgári hatóságoknak

Regionális destabilizáció Harc az erőforrásokért (Észak-Dél konfliktus)

közepes

Hagyományos háború (korlátozott célokkal) Nagyhatalmak, szövetségek közötti konfliktus

hosszú

Az erő kiterjedése 4. számú ábra /Forrás: EDER ERICH: Landesverteidigung in der Zukunft (Országvédelem a jövőben) In: Österreichische Militärische Zeitschrieft. 1996/5. p.515./

/Szerkesztette: Resperger István/

A kihívások, kockázatok és fenyegetések lehetséges fejlődési iránya, kihatásai Államok közötti háborúk Államokon belüli konfliktusok

H A T A L M I

TerrorizmusHarc a kábítószer maffiával Szervezett bűnözés elleni harc Erőszak-Radikalizmus-Instabilitás

Fenyegetések

Pénzmosás Fegyverkereskedelem

Nacionalizmus Extrémizmus Fundamentalizmus

Kockázatok Proliferáció

Migráció

Diktatúrák, autokrata rendszerek Hadügy forradalma

Élettér-csökkenés Gazdasági visszaesés

Kihívások

Környezetszennyezés

Demográfiai robbanás

Természeti erőforrások kimerülése

5. számú ábra /Szerkesztette: Resperger István/

Egyenlőtlenségek Ökológiai változások

V I S Z O N Y O K

A válság szakaszai, intenzitása és az alkalmazott fegyverek típusai

Háború

BÉKETEREMTÉS

BÉKEKIKÉNYSZERÍTÉS

Háború

VÁLSÁGVálság

KEZELÉS

BÉKEVálság

FENNTARTÁS

A válság intenzitása

Alkalmazott fegyverek

10

Repülők Helikopterek Harckocsik

Magas 9

8

7

Közepes Konfliktus Instabil Béke

6

PREVENTÍV DIPLOMÁCIA

Lövész páncélosok Közepes űrméretű fegyverek

BÉKEÉPÍTÉS Fenyegetés

5 4

Könnyű fegyverek

Veszély 3

Béke

Vita BÉKE DIPLOMÁCIA

2

Fegyver nélkül

Alacsony 1

6.számú ábra /Forrás: LUND MICHAEL S.: Preventing Violent Conflicts p.39.; JENTZ D.H.: Führungsystem im Wandel In: Österreichische Militärische Zeitschrieft 1995/2. p. 127./

(Szerkesztette:Resperger István)

Az erő és hatalom érvényesítése az államok konfrontációjakor Katonai erő alkalmazása Nyomásgyakorlás

Szankciók

Fegyveres konfliktus /HÁBORÚ/ Katonai diplomácia

Nyomásgyakorlás

Szankciók

Katonai,

diplomácia

diplomáciai

Katonai

Szankciók

Nyomásgyakorlás

Kényszerítés

Szankciók

Katonai,

diplomácia

diplomáciai

Katonai

Szankciók

Kényszerítés

Kényszerítés

Szankciók

Katonai,

diplomácia

diplomáciai

Katonai

Szankciók

Kényszerítés

Fenyegetés

Szankciók

Katonai, diplomácia

diplomácia,

Katonai

Szankciók

Fenyegetés

Büntetés

Szankciók

Szankciók

Büntetés

Diplomáciai Gazdasági Pozitív ösztönzők Politikai, Diplomáciai Pozitív ösztönzők Vita Pozitív ösztönzők Béke

Fegyveres konfliktus /HÁBORÚ/ Katonai diplomáciai

Szankciók

Nyomásgyakorlás

Diplomáciai Gazdasági Politikai, Diplomáciai Vita Béke

Katonai erő alkalmazása

Pozitív ösztönzők Pozitív ösztönzők Pozitív ösztönzők

7 . számú ábra /Forrás: Raymond Aron: Az erő és hatalom érvényesítésének fokozatai. In: Deák Péter: A biztonságot fenyegető tényezők p.4./

A konfliktus időszakai és eszkalációja Háború Katonai erő alkalmazása Katonai rendszabályok bevezetése Különböző szankciók alkalmazása Külső, belső nyomás Veszélyek M egállapodás Lappangási időszak VITA KEZDETI IDŐSZAK

Nyomásgyakorlás Fenyegetés KIBONTAKOZÁS

TETŐPONT

BEFEJEZÉS

8. számú ábra /Forrás: Harald Müller: Konflikt – eine Betrachtung. ( A konfliktus-egy elemzés) In: Truppendienst. 1993/1. p. 10/ /Szerkesztette: Resperger István/

Az ellenségkép kialakulásának folyamata „A” és „B” ország esetén „A” ORSZÁG

„B” ORSZÁG

Ellenségkép „B”-ről

Ellenségkép „A”-ról

„A” saját képe

„B” saját képe

„A” képe „B”-ről

„B” képe „A”-ról

9. számú ábra /Forrás: FREI DANIEL: Fehlwahrnehmungen und internationale Verständigung (Hamis érzékelések és a nemzetközi megértés) p.159./

/Szerkesztette: Resperger István/

A Magyar Köztársaság és a környező államok hagyományos fegyverzetének mennyiségi mutatói120 Magyarország

Szlovákia

Ukrajna

Románia

Jugoszlávia

Horvátország

Szlovénia

Ausztria

53 151 100 000

45 438 46 667

335 231 450 000

219 639 230 000

101 657

58 316

6 359

61 990

835 835

478 478

4 014 4 080

1 372 1 375

1025

298

90

169

1 516 1 700

683 683

4 092 5 050

2 095 2 100

850

154

87

567

840 840

383 383

3 749 4 040

1 435 1 475

3 750

1 106

254

608

138 180

113 115

966 1 090

362 430

187

24

0

53

59 108

19 25

290 330

16 120

53

9

0

23

11. számú ábra 120 A Military Balance 1997-1998. adatai alapján. Számlálóban a meglévő, nevezőben a CFE limit számok

A válság időszakaihoz kapcsolódó lehetséges diplomáciai, gazdasági lépések és a katonai erő fokozása

Időszak: Kezdeti

DIPLOMÁCIAI GAZDASÁGI

Tetőpont

Ösztönzők,

Preventív diplomácia,

Ösztönzők,

Szankciók,

Reagáló erők

KATONAI

Kibontakozás

Fővédő erők

Leépülés

Szankciók,

Embargó,

Tartalék erők

NATO erők (lehetséges opció) 12. számú ábra /Szerkesztette: Resperger István/

Béke diplomácia

Gazdasági együttműködés

Békefenntartó erők

Az Európai Unió katonai válságkezelo szervezete (Jövőbeni lehetséges változat) TANÁCS (Általános ügyek) A külügyminiszterek, a védelmi miniszterek és a katonai képviselők vezetője. A stratégiai tervezés, és vezetés. Az EU Parlament tájékoztatása.

AZ ÁLLANDÓ TAGORSZÁGOK KÜLDÖTTEI A Tanács munkájának előkészítése. A feladatok végrehajtása.

POLITIKAI TANÁCS A nemzetközi helyzet figyelemmel kísérése. Felügyeli a politikai ügyek végrehajtását.

POLITIKAI- ÉS BIZTONSÁGI KÉRDÉSEK KÉPVISELŐI Nemzeti képviselők, nagykövetek. A közös kül- és védelempolitika kialakítása, a katonai képviselők vezetése. A katonai akció politikai és stratégiai vezetése.

AD-HOC KÉPVISELŐK AZ ÉRINTETT ORSZÁGOKBÓL A zajló katonai akció végrehajtása. KATONAI KÉPVISELŐK Vezérkarfőnökök, katonai küldöttek, katonai tanácsadók. Javaslatok a katonai törzs vezetésére..

13. számú ábra

KATONAI TÖRZS Katonai feladatok vezetése

(Forrás: PRIMSCH EDMUND G.: Europäische Rat von Helsinki: Vorgaben für das EU Krisenmanagement In: Österreichische Militärische Zeitschrieft 2000/2. p. 214.)

/Szerkesztette: Resperger István/

A NATO új parancsnoki struktúrája Szövetséges fegyveres erõk európai legfelsõ parancsnokság Casteau Belgium

Szövetséges fegyveres erõk észak-európai fõparancsnokság Brunnsum Hollandia

Szövetséges fegyveres erõk dél-európai fõparancsnokság Nápoly Olaszország

Északi légierõ parancsnokság Ramstein Németország

Központi alkörzet parancsnokság Heidelberg Németország

Dél Eu-i légierõ parancsnokság Nápoly Olaszország

Dél Eu-i haditeng. parancsnokság Nápoly Olszország

Északi alkörzet parancsnokság Stavenger Norvégia

É-keleti alkörzet parancsnokság Karup Dánia

Déli alkörzet parancsnokság Verona Olaszország

Dél-közép alkörzet parancsnokság Larissza Görögország

Dél-keleti alkörzet parancsnokság Izmir Törökország

Dél-nyugati alkörzet parancsnokság Madrid Spanyolország

Északi haditengerészet parancsnokság Nortwood Egyesült Királyság

14. számú ábra /Forrás:NATO Kézikönyv 1999 p. 234./

(Szerkesztette: Resperger István)

Eszkalációs terv, a hidegháború évei alatt a közép-európai hadszíntérre

Feszült állapot

Háború

Átállási időszak

Közvetlen védelem

Konfliktus kezelés

Nukleáris reagálás Vegyi fegyverek alkalmazása

Atomfegyverek alkalmazása

Hagyományos háború

Az átállási rendszabályok bevezetése Válság tervek alkalmazása

Hónapok, hetek

A NATO riadó rendszerének bevezetése lépésről lépésre

Hetek

napok, órák

hetek, napok

napok

napok, órák

15. számú ábra /Forrás: WEBER WOLFGANG: Kriegspläne der NATO für Zentraleuropa ( A NATO háborús tervei Közép-Európára) Militärverlag, Berlin, 1989 p. 53./

/Szerkesztette: Resperger István/

A fegyveres erők alkalmazási módjai A társadalom állapota

Háború

Elérendő cél

Harcolni és győzni

A katonai műveletek jellege Harci műveletek

A konfliktus megoldása Békeműveletek

Konfliktus Segítségnyújtás a civil hatóságoknak

Béke

A béke elősegítése

Példák

Eszközök

Nagyméretű hadműveletek Támadás Védelem Béketeremtés Békekikényszerítés Békefenntartás Antiterrorista akciók Mentőakciók Evakuálás Békeépítés Humanitárius akciók Segítségnyújtás katasztrófa esetén

Fegyver használattal

Kábítószer elleni küzdelem Fegyverzet ellenőrzés Polgári támogatás Együttműködés

Fegyver használat nélkül

16. számú ábra /Forrás:FM-100-5 Tábori Hadműveleti kézikönyv p. 25../ Szerkesztette. (Resperger István)

A válságkezelés sikerének valószínűsége, a katonai eszközök és az idő függvényében

Demonstráció/ katonai bevetés

A katonai válságkezelés sikerének valószínűsége

Bevetési készenlét Katonai válságkezelés

A válság kezdete

Légi és tengeri szállító felszerelés

Légi és tengeri szállító kapacitás, nagy távolságra

Azonnali bevethető képesség válság területeken, logisztikai támogatás nélkül

Lehetőség gyors reagálású, könnyű fegyverzetű csapatok alkalmazására, nehéz fegyverzettel megerősítve

Politikai akarat Idő 17. számú ábra /Forrás: ZEHRER HARTMUTH: Der Golfkonflikt. (Az Öböl-konfliktus) E.S. and Sohn Verlag, Herford-Bonn, 1992. p. 548/

/Szerkesztette: Resperger István/

A magyar fegyveres erők feladatai (Ajánlás) Támadás a Szövetség, az ország ellen (Rendkívüli állapot) Feladatok

Szövetség ellen

Ország ellen

Válság a Szövetség és az ország térségében

A Szövetség térségében

Az ország térségében

Elrettentés A lakosság védelme Anyagi javak védelme Területi integritás Határok légtérvédelme

Elrettentés Visszatartás Konfliktus-megelőzés A válság elkerülése Válságkezelés

Nemzeti

Azonnali reagálású erők, Gyorsreagálású erők Fővédő erők

Azonnali reagálású erők, Gyorsreagálású erők Kijelölt erők

Szövetséges

Azonnali reagálású erők, Gyorsreagálású erők Fővédő erők

Azonnali reagálású erők, Gyorsreagálású erők Kijelölt erők

Alapvető nemzeti (szövetségi) érdekek

Végrehajtó

Külföld

Belföld

Nem háborús műveletek Válság a NATO területén kívül Szükségállapot

Külföld

Belföld

Béke helyreállítása, Béketeremtés Béke kikényszerítés Béke fenntartás Békeépítése Azonnali reagálású erők, Gyorsreagálású erők Kijelölt erők Azonnali reagálású erők, Gyorsreagálású erők Kijelölt erők

Állampolgárok életének védelme Az állampolgárok vagyonának védelme

Segítségnyújtás a polgári hatóságoknak elemi csapás, katasztrófa esetén

A háború elkerülése, a béke elősegítése

Segítségnyújtás Szenvedések enyhítése

Katasztrófa következményeinek elhárítása Segítségnyújtás

Együttműködés, Fegyverzet ellenőrzés

Speciális erők Kijelölt erők

Kijelölt erők

Kijelölt erők

Kijelölt szervek, intézmények

Kijelölt erők

Speciális erők Kijelölt erők

Kijelölt erők

Kijelölt erők

Kijelölt szervek, intézmények

Belföld Külföld

Külföld Belföld

Külföld

Belföld Külföld

Belföld, Külföld

Mentőakciók, evakuálás

Humanitárius akciók

Túszok kiszabadítása Evakuálás végrehajtása

Kijelölt erők

Terrorizmus, kábítószer ellenes akciók

Fegyverzetellenőrzés, erődemonstráció támogatás

A belső biztonság fenntartása

A biztonság fenntartása,

A lakosság életének és vagyonának védelme

A béke elősegítése

Kijelölt erők

-

Külföld

Belföld

Fegyverhasználattal

Fegyverhasználattal

Terület Fegyver használattal Eszköz

Fegyverhasználattal

Fegyverhasználattal

Fegyverhasználat nélkül NATO

NATO Nemzeti

NATO

Nemzeti

NATO

Nemzeti

NATO 5. cikk ENSZ 51. cikk

Alkotmány 19. § (3) h)

NATO 5. cikk, ENSZ 51. cikk

Alkotmány 19/ E. § (1)

ENSZ EBESZ felhatalmazással

Alkotmány 19. § (3) i.)

Vezetés

Törvényi szabályozás

Fegyverhasználattal

Fegyverhasználattal Fegyverhasználat nélkül ENSZ EBESZ NATO

Fegyverhasználat nélkül ENSZ EBESZ NATO

18.számű ábra /Forrás: BROCKMANN WILHELM: Grossverbandsübungen des Heeres In.: Europäischen Sicherheit 1998/4. p. 17./

ENSZ EBESZ

Nemzeti

1993. évi CX törvény a honvédelemről 22. § (1) i.)

Alkotmány 35. § (1) i.)

NATO Nemzeti

Az Eurohadtest erői, parancsnoksága

20. számú ábra /Forrás: TIETJE MANFRED: Németország helye szerepe és lehetséges feladatai az ENSZ és a NATO által felügyelt nemzetközi békeműveletekben p. 89. /

/Szerkesztette: Resperger István/

A katonai mûveletek alapelvei HARCI MŰVELETEK

• • •

Mobilitás Támadó akciók Rajtaütések

BÉKEMŰVELETEK

• • • • • • • • •

Összpontosítás Hitelesség Mozgékonyság Kezdeményezőkészség Törvényszerűség Objektivitás Biztonság Egyszerűség Az erőkifejtés egysége

• • • • • •

23. számú ábra /Forrás: Military Doctrine Royal Netherlands Army Alemo. 1996. p. 83/

/Szerkesztette: Resperger István/

Átláthatóság Oszthatatlanság Kölcsönös elfogadás Elégséges erő Pártatlanság Mozgásszabadság

A háborús és békeműveletek idõszakai Békeidőszak alapfeladatai

Békeidőszak alapfeladatai

KIBONTAKOZÁS ELŐKÉSZÍTÉS

Hagyományos

BEFEJEZÉS •

HARCI MŰVELETEK

•

BÉKEMŰVELETEK

•

NEMZETI FELADATOK, ORSZÁGHATÁRON KÍVÜLI FELADATOK

Speciális

Informális rend

Utókezelés

Formális rend

.

NEMZETI TÁMOGATÁS

24. számú ábra /Forrás: Military Doctrine Royal Netherlands Army. Alemo 1996. p.21./ /Szerkesztette: Resperger István/

1. számú melléklet Publikációk, tudományos tevékenység

A pályázó publikációs munkáinak jegyzéke és tudományos tevékenysége Könyvek, jegyzetek: 1. A hadsereg Svájcban Honvédelmi Minisztérium Tudományos Kutatási Osztály, Budapest, 1994. 159 p. 2. Parancsnoki munkafüzet Segédlet a ZMNE számára, hadműveleti-harcászati tanszék részére 1997. 65 p. Tanulmányok: 3. A hivatásos katonával szemben támasztott követelmények Szentendre, 1983. 45 p. 4. A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem számon a ZMNE tudományos könyvtárában)

Sopron 1981. 25.p. (939/7.

5. A szociometriai felmérés alkalmazása a csoport megismerésére Szentendre 1984. 24 p. (939/6. számon a ZMNE könyvtárában ) 6. A katonai kiképzés rendszere Svájcban In: A magyar katonatisztek külföldi továbbképzésének rendező elvei és a szerzett ismeretek hasznosításának helyzete HM Oktatási és Tudományos Főosztály, Budapest 1994. pp.63-70 7. A válságkezelés katonai feladatai (TDK tanulmány, 1995. Budapest, 585/2266. számon a ZMNE Tudományos könyvtárában) 140 p. 8.

Ilyés János-Resperger István: A hadművészet szerepe a parancsnok vezetői tevékenységében Budapes, 1999. 20.p (585/2266. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában)

9. A svájci hadsereg Budapest, 1995. 159 p, (D-91. számon a ZMNE Tudományos könyvtárában). 10. Nagy Sándor-Resperger István:A terepértékelés helye szerepe a nyugati országok parancsnoki munkájában Budapest, 1996. 45 p (585/2265 számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában). 11. Önálló páncélos dandár alkalmazása a svájci dinamikus területvédelemben (TDK tanulmány, Budapest, 1996. 50 p. (585/2267 számon a ZMNE Tudományos Könyvtár Archívumában) 12. Ilyés János-Resperger István: Gyorsreagálású erők - gyors reagálás? Budapest, 1997. 40. p ( 939/4. számon a ZMNE könyvtárában) 13. A fegyveres erők lehetséges feladatai, alkalmazásuk lehetősége, a fegyveres konfliktusokban. Sopron, 1998. 36 p.. (939/84 számon a ZMNE könyvtárában)

14. A NATO hadászati koncepciója a biztonsági kihívásokról és kockázatokról. Magyarország biztonságára ható térségek. Sopron 1998. 18 p.. (939/86 számon a ZMNE könyvtárában) 15. Biztonsági kihívások és kockázatok. Sopron, 1998. 29 p.. (939/85 számon a ZMNE könyvtárában) 16. Konfliktusok, válságok a hidegháború éveiben. Sopron 1998. 22 p.. (939/88 számon a ZMNE könyvtárában) 17. A válságkezelés stratégiája. Sopron. 29. p (939/83 számon a ZMNE könyvtárában) 18. A válságkezeléssel kapcsolatos fogalmak. Sopron, 1998.. 23 p. (939/87 számon a ZMNE könyvtárában)

19. Ilyés János-Resperger István. : A gyorsreagálású erők alkalmazásának kérdései ZMNE Hallgatói Közlemények 1998/2. pp. 12-28.

20. A parancsnokok kiválasztása és képzése a svájci hadseregben Budapest 1997. 40 p. (939/9 számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában)

21. A kiképzés pszichológiai sajátosságai Svájcban Budapest 1998. p.100 (939/10 számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában)

22. A válságkezelés lehetséges katonai rendszabályai előkészítésének, és gyakorlati végrehajtásának főbb kérdései /kutatói szeminárium/ 40.p. Kézirat

23. Az Öböl-háború könyvtárában)

Budapest-Sopron 1999, p. 185. (KV-146 számon a ZMNE

24. Az iszlám Budapest-Sopron 2000, p. 220. (KV 158 számon a ZMNE könyvtárában)

Pályázatok 25. Ilyés János - Resperger István: Javaslat a gyorsreagálású erők létrehozására, szervezetére, alkalmazási elveire. Budapest 1998. 35.p. ( A Honvédelmi Minisztérium Tudományos Osztálya 1998 évi pályázatára) 26. Ilyés János - Resperger István: Javaslat a sorkatonák 3 x 3 hónapos kiképzésének végrehajtására Budapest, 1998. 30.p. (A Honvédelmi Minisztérium Tudományos Osztálya 1998 évi pályázatára) 27. Konfliktus-megelőzés, válságkezelés. Sopron, 1998. 147. p (A Hadtudományi Társaság 1998 évi pályázatára készült pályázat) 28. A preventív diplomácia Sopron, 1998. 150 p. (A Honvédelmi Minisztérium Tudományos Osztálya 1998 évi pályázatára készült pályázat) Előadások 29. Die ungarische Armee, und das ungarische Sichereitspolitik; (A Magyar Honvédség és a magyar biztonságpolitika) Előadás Bernben a tisztiiskolán 1992. április 14.-én német nyelven 30. Die ungarische Armee, und das ungarische Sichereitspolitik; (A Magyar Honvédség és a magyar biztonságpolitika) Előadás Zürichben (Svájc) a tisztiiskolán 1992. május 21.-én német nyelven 31. Die ungarische Armee, und das ungarische Sichereitspolitik; (A Magyar Honvédség és a magyar biztonságpolitika) Előadás Andermattban (Svájc) tiszthelyettes iskolán 1992. junius 13.-án német nyelven 32. Die neue Afgaben der ungarischen Armee( A Magyar Honvédség új feladatai) Előadás Murtenben (Svájc) az 3. hegyi hadtest 1. hegyi lövész ezred tartalékos tisztjei részére 1993. szeptember 25.-én német nyelven 33. Die neue Afgaben der ungarischen Armee( A Magyar Honvédség új feladatai) Előadás Murtenben (Svájc) az 3. hegyi hadtest 1. hegyi lövész ezred tisztjei, tiszthelyettesei részére 1993. szeptember 26.-én német nyelven 34. A válságkezelés elmélete, a válságok jellemzői. Előadás a Tudomány Napján a ZMNE-en, 1998. november 07.-én a „C” alszekcióban 35. A NATO koszovói akciójának geostratégiai, geopolitikai elemzése. Előadás a Tudomány Napján a ZMNE-en, 1999. november 03.-én a „C” alszekcióban 36. Risikoanalyse aus ungarischen Sicht (Veszélyelemzés magyar szempontból) Előadás a George C. Marshall Központban 2000. 06.25. –én német nyelven

37. A NATO koszovói akciójának értékelése (Előadás a Jannus Pannonius Tudomány Egyetemen 2000. 11. 28.-án) Szakfordítások 38. Walter Dürig: Sichereitspolitik von Belgien (Belgium biztonságpolitikája) In: Miliz 1994/3. pp. 24-29. ( 8065. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 39. Walter Dürig: Das hellenische Tragädie (A hellén tragédia/Görögország biztonságpolitikája) In: Strategie 1995/4. pp. 32-38. (8064. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 40. Walter Dürig: Gut positioniert (Jó pozicióban/Dánia biztonságpolitikája) In: Miliz 1993/2. pp. 24-30. ( 8063. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 41. Walter Dürig: Die USA als Seemacht (Az USA mint tengeri hatalom) In: Miliz 1993/4. pp. 22-24. (8062. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 42. Walter Dürig: Das Sichereitspolitik von Großbritannien (Nagy-Britannia biztonságpolitikája) In: Strategie 1994/6. pp.24-40. (8060. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 43. Walter Dürig: Litanien und seine Landesverteidigung (Litvánia és honvédelme) In: ÖMZ 1994/2. pp. 40-42. (8061. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 44. Walter Dürig: Italia (Olaszország biztonságpolitikája) In: Miliz, 1992/4. pp. 24-30. (8059. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 45. Walter Dürig: Licht und Schatten; Fény és árnyékok/Spanyolország biztonságpolitikája (Strategie 1994/4. 21-27. oldal) 8058. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában p. 9 46. Walter Dürig: Frankreich (Franciaország biztonságpolitikája) In: Strategie 1993/3. pp. 8-14. (8057. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 47. Walter Dürig: Silberstreifen am Horizont (Ezüstnyilak a horizonton) In: Strategie 1995/4. pp. 18-24. (8067. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) 48. Walter Dürig: Deutschland (Németország) In: Miliz, 1992/3. pp. 10-16. (8066. számon a ZMNE Tudományos Könyvtárában) Cikkek 49. „A jó lovas katonának” In: Ad Acta 1998. p. 2. 50. A Vezérkari Tanfolyam látogatása a külügyminisztériumban és az Országházban In: Forum 1998 p.1. 51. A NATO jugoszláviai akciója 10.p. In: Hallgatói Közlemények közlésre elfogadva

52. A válságok jellemzői In: Új Honvédségi Szemlénél 1999/9 pp.15-32 53. A válságkezelés stratégiája p.25. Közlésre elfogadva az Új Honvédségi Szemlénél

Tudományos tevékenység 1994 óta tagja vagyok a Magyar Hadtudományi Társaság hadműveleti szekciójának, 1997-1998 között a Doktoranduszok Országos Szövetsége Hadtudományi szekció vezetője voltam. 1997-óta a Pro Sciencia Társaság tagja vagyok Tanulmányutak 1997. 06.15-21. Hamburg, látogatás a hamburgi „Führüngsakademie”-n a vezérkari képzés sajátosságai, a biztonságpolitikai képzés felépítése. 2000.05.29-2000.08. 04. Garmisch-Partenkirchen a George C. Marshall Center for Security Studies „Leaders for tehe 21st Century” ( A XXI. század vezetője tanfolyam) Course 00-03. 9 hetes biztonságpolitikai tanfolyam. Konferenciák Nemzetközi konferenciák:

♦ Konfliktus-megelőzés, válságkezelés. A G. C. Marshall Központ konferenciája. Budapest, 1999. 01. 25-29.

♦ Nők a hadseregben

Budapest 1999. 04. 29-30.

♦ A koszovói válság mai hatása

Budapest, 2000. 04. 01 (SVKI)

♦ Doktoranduszok Világtalálkozója

Gödöllő 1997. 04. 03-06 A világtalálkozón a hadtudományi szekció szervezője és levezető elnöke voltam

.

♦ Nők a hadseregben

Budapest 1999. 04. 29-30.

♦ A koszovói válság mai hatása Budapest, 2000. 04. 01. ♦ Doktoranduszok Világtalálkozója

Budapest, 1999. 05. 14-16. A világtalálkozón a hadtudományi szekció egyik szervezője voltam

♦ Doktoranduszok Világtalálkozója

Budapest, 2000. 04. 14-17. A világtalálkozón a hadtudományi szekció egyik szervezője voltam

♦ Közép-Európa geopolitikai helyzete a NATO bővítés után

Budapest 2000. 11.03-04. (Hans Seidel Alapítvány)

♦ Pro Scientia aranyérmesek VI. konferenciája Sopron, 1999. 11. 04-06. ♦ A NATO Partnerség a Békéért mozgalma , szomszédai között.

együttműködés Magyarország és

Budapest 2000. 11.22-24. (SVKI) Belföldi konferenciák:

♦ A Magyar Tudomány Napja hadtudományi rendezvénye a ZMNE-en 1997. 11. 04-06. ♦ A „Védelem-97” szükségállapotot modellező védelmi igazgatási rendszergyakorlat értékelése Budapest 1998. 03. 04.

♦ „A hadviselés és doktrínák” című MH szintű konferencia

Budapest 1998. 06. 25

♦ A Magyar Tudomány Napja hadtudományi rendezvénye a ZMNE-en Budapest, 1998. 11. 05. ♦ Pro Scientia aranyérmesek IV. konferenciája

Szeged 1998. 11. 06-07.

♦ Haderőreform és biztonságpolitika Budapest, 1998. 11. 27-28. ♦ Magyarország a NATO csatlakozás előtt Budapest, 1998. 12. 15.

♦ Felderítés és elektronikai hadviselés

Budapest, 1999. 04. 27.

♦ Védelempolitikai döntéshozatal a 21. század küszöbén

Budapest, 1999. 06. 10-11. (SVKI)

♦ Pro Scientia aranyérmesek V. konferenciája

Szeged, 1999. 11. 04-06. .

♦ A Szemere Bertalan Társaság konferenciája Budapest, 2000. 02. 14. ♦ A Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Tanulmányok bizottsága által tartott

„Globális politikai trendek az ezredfordulón”. Budapest, 2000. 03. 30.

♦ Az NSZK biztonságpolitikája az ezredfordulón

Budapest, 2000. 04. 27.

Díjak Tudományos Diákköri Konferenciák OTDK I. helyezés 1997. OTDK III. helyezés 1997. ZMKA TDK II. helyezés 1994. ZMKA TDK III. helyezés 1994. ZMNE TDK II. helyezés 1995. KLFF TDK II. helyezés 1986. KLKF TDK III. helyezés 1986. KLKF TDK II. helyezés 1987. Egyéb díjak „Pro Scientia” aranyérem az OTDK Tanácstól 1997. 11. 06. Pénzjutalom a „Válságkezelés stratégiája” című tanulmányért a Hadtudományi Társaságtól (III. díj) (1998. 04. 15. )

Pénzjutalom a HVK Tudományos Osztály pályázatára készített „Javaslat a gyorsreagálású erők ...” című tanulmányért (1998.02.10.)

Pénzjutalom a HVK Tudományos Osztály pályázatára készített „Javaslat a 3 x 3 hónapos...” című tanulmányért. (1998.09. 21.)

Pénzjutalom a „Válságkezelés stratégiája” című tanulmányért a Hadtudományi Társaságtól

(III. díj) A HVK Tudományos Osztálya „Konfliktus-megelőzés, válságkezelés „ című pályázatára készített tanulmányt tanulmányként elfogadta. A HVK Tudományos Osztálya „Az Öböl-háború” tanulmányként megvásárolta. A HVK Tudományos Osztálya „ Az iszlám” című tanulmányomat tanulmányként megvásárolta

Technikai újítások és a haditechnikai újdonságok megjelenése a háborúk és konfliktusok függvényében Évszám

Technikai újítás

1900

Gyorsacél kifejlesztése Autogén hegesztés Torpedóagy Gilikon felfedezése Az első kormánykerekes autó Csarélhető acélpengés borotva Szűrőzacskós porszívó Az első motoros repülés Vákuumdesztillálás Mikromotor Az első elektromos írógép Rádióállomások a hajókkal való összeköttetéshez Sikeres veseátültetés állaton Hiegpréselés a csappanttyúgyártásban Stabilizáló hajópörgettyű Ultramikrószkóp kifejlesztése Ívgenerátor kifejlesztése Reakciós gőzturbina Kvarcüveges higanygőzlámpa Fénycső feltalálása Reflexiós mélységmérő Dióda feltalálása Repulziós motor Távmásoló készülék Repülőgép terve Pfitzner Sándor Első áramvonalas mozdony Pörgettyűs iránytű hajók részére Gázturbina Relativitás elmélet A kristályok egyenirányító képessége Duralaminium felfedezése

1901

1902

1903

1904

1905

1906

1907

Elektromos fénymásoló kétsoros önbeállós golyóscsapágy

Haditechnikai újdonság

Katonai járműgyártás Győrben (Rába)

Az első tengeralattjáró vízre bocsájtása

Háború, konfliktus

1908 1909

1910

1911

1912

1913

1914

1915

1916

1917

Celofán feltalálása Az első automobil önálló kerékfelfüggesztéssel Benzines öngyújtó Biztonsági üveg Első elektromos kenyérpirító Szintetikus kaucsuk Atommag és proton felfedezése Turbina Elektromos önindító feltalálása Televíziós kép továbbítása elektromos úton Kozmikus sugárzás felfedezése

Mengyelejev terve páncélozott harckocsira Az első páncélos lánctalpas jármű Német 100 km-nél messzebb tüzelő fegyver kifejlesztése Leszerelhető lánctalpú, forgatható tornyú 37 mm-es ágyúval ellátott harckocsi terve

Ködkamra felfedezése Pozitív elektromos visszacsatolás Atomrács szerkezetének felfedezése Rozsdamentes acél előállítása króm hozzáadásával A visszacsatolásos csöves rádióadó A vegyi mosószerek megjelenése A vákuum röntgencső A diffúziós vákuunszivattyú Swinton terve a lánctalpas turboelektromos hajó vontató harckocsivá alakítására a modern vitorlázó repülőgép őse Az első katonai megfigyelő hidraulikus olajfék feltalálása helikopter torlósugárműves torpedó az első modern gyújtó szerkezettel ellátott repülőbomba stabilizáló sikokkal mérges gáz (yperni-csata) az első orosz harckocsi géppuskával Bemutatják a harckocsit az angol Hidrofon kifejlesztése királynak Elektronkötés felfedezése Első bevetésen 49 Mark Első teherszállító tengeralattjáró megépítése harckocsi kerül bevetésre Színes mozifilm az USA-ban tüzérségi gránátokban mustárgáz Kondenzátor mikrofon Bánki Donát turbina

I. Világháború

1918

Elektromos óra kifejlesztése

1919

Emelőcsavaros autogiro Vetítőgépes planetárium Mozgólépcső Áramvonalas jármű terve

1920

1921 1922

1923

1924 1925 1926 1927 1928

1929

Az autográph Műselyem gyártása Az első hangosfilm Turbinafúró Szuperregeneratív visszacsatolásos rádióvevő Elektromos ablaktörlő Elektronikus képletapogató cső Elektrodinamikus hangszoró Elektromos mikrofon Első gőzvasaló Reflektorokkal és direktorokkal felszerelt antenna A visszacsatolással működő erösítő feltalálása Geiger-Müller számláló feltalálása Az összecsukható esernyő Az első szinkron sebességváltós autó Az akril-plexi üveg feltalálása A tolósugár- hajtómű szabadalma Szívkatéter Vastüdő Elektroenkefalográf Kvarcóra Mosogatógép

A brit lapos fedélzetű repülőgép hordozó Amiens mellett 580 angol, 90 francia harckocsi támadja a németeket A C-1 típusú vadászrepülő kifejlesztése

A szovjetúnióban megindul a harckocsigyártás Az angol Hurricane vadászrepülőgép kifejlesztése

Első sikeres légiutántöltés repülés közben Polikarpov első repülőgepe a I-1

1930 1931 1932 1933 1934

1935

1936

1937

1938

1939

Automatikus és félautomatikus fényképezőgép Részecskegyorsítő (ciklotron) építése Elektromikroszkóp Hajón első ízben alkalmaznak radart Világűrből jövő rádiójelek felfedezése A polietilén felfedezése A kontaktlencse feltalálása A fényvisszaverő prizma feltalálása A rádiónavigátor Mágneses lebegtetésű vasút szabadalma Az első dizel motoros autó A nejlon szabadalmaztatása Kisérleti rakéta átlépi a hangsebességet Ultrahangos vizsgálat Rétegvizsgáló röntgen a tomográf A klisztron kidolgozása Aranyeffektus felfedezése A mion egy instabil elemi részecske felfedezése A fáziskontraszt mikroszkók kifejlesztése Az első automatikus elktromechanikus digitális számítógép a Zuse-I A technécium létrehozása Az első lassú repülőgép a Storch Az első müködő helikopter A teflon felfedezése A golyóstoll Az első mesterséges maghasadás A perlonszál fényszedőgép Leszerelhető rakétamotor, Elektronikus televíziót felvevő cső

Az első sötétben látó készülék

Szuhoj P. O. kifejleszti a SU-1, SU-6, SU-8, SU-20, repülőket Messerschmitt kifejleszti a ME109 típust

Rakéta kisérleti állomás von Braun veztésével

Torpedorombolón sikeres kisérlet mozgó tárgyak radarral történő helymeghatározására

28 tonnás harckocsia SZU-ban

He-106 típusú rakéta- repülőgép próbarepülése Heinkel kifejleszti az első zuhanóbombázót (HE-50) Lavocskin elfogó vadászgép kifejlesztését kezdi el Mikojan-Gurjevics megtervezi a MÍG-1-et

1940

Kontaktlencse műanyagból

1941

239-es plútónium izotóp felfedezése a magnézium tengervízből történő kinyerése

1942

a pásztázó elektronmikroszkóp

1943

Lágy pvc előállítása Automata légzőkészülék buvároknak Duflex fényképezőgép Légkondenzációs hűtés elve Repülőgép sugárhajtómű teljes kifejlesztése Americium és Küriem elemek felfedezése

1944

1945

Az első teljesen elektronikus digitális számítógép Folyékony gázzal töltött öngyújtók

Az első használható rejtjelző készülék a szövetségeseknél Samu Béla tervezi az Ezüstnyíl vadászgépet

Az A4 (később V-2) rakéta kifejlesztése Akusztikus célkereső torpedó a német haditengerészetnél A ME-163 a világ első rakétahajtású repülöje „páncélököl” alkalmazása a japán Sinanó a világ legnagyobb repülőgép-anyahajója brit úszó páncélharckocsi A ME-263 az első hőlégszármotoros vadászgép „grand slam” bomba német területre

Technikai újítások a haditechnikai eszközök megjelenése a hidegháború időszakában a doktrínák és konfliktusok függvényében Évszám 1945

Technikai újítás

Haditechnikai eszköz SZU USA Hirosima uránbomba Nagasaki plútoniumbomba

Doktrína SZU

Háború, Konfliktus USA Görögország Algéria Indonézia Spanyolország

1946

1947

1948

Indokína Görögország India Fülöp-szigetek Kína Irán

Az automatizálás fogalma, radar összaköttetés a Holddal Az atomóra elve A teflon gyártása (Duplon cég) A kétkomponensű ragasztó A motoroller a Vespa cégtől Az első atomreaktor a SZU-ban A polaroid fényképezőgép A radiokarbon kormeghatározó módszer A Landroverer az összkerék meghajtású terepjáró A holográfia feltalálása A kibernetika megalapozása A mikrobarázdás hanglemez Az első gázturbina meghajtású auto

1949

A nyomtatott áramkör feltalálása Teljesen elektronikus színes televízió A berkélium elem felfedezése A rétegtranziszter

1950

A mályhűtő eljárás forradalmasítja az élelmiszer ipart A kalifornia elem felfedezése A térelektronmikroszkóp Az első kerámia alapú koerex mágnes a Krupp műveknél A csuklós vonat

Paraguay Madagaszkár India India-Pakisztán Jemen Costa-Rica Burma Kolumbia Izrael-arab országok Malajföld Első szovjet atomrobbantás kísérleti céllal

Az első kétlépcsős rakéta indulása

Bolívia

Az első ballisztikus irányított rakéta

Puerto Rico Korea Indonézia

1951

1952

1953

A videomagnetofon Az első mágnesgyűrű tároló a számítógépekhez Képírási jeleket olvasó program Az első szivritmusszabályzó beültetése emberbe A buborékkamra feltalálása A felfujható csónakok kifejlesztése A neutrínók felfedezése Szélesvásznú film térhatású hanggal Polietilén kifejlesztése Indukált emisszió Az első műanyag karosszériaájú autó

1954

1955

Hidrogénbomba kisérleti robbantás

Ágyúk és rakéták robbanófejében atomtöltet alkalmazása

Bolívia Kenya Marokko

Indonézia

Tényleges hidrogénbombával kisérleti robbantás

Interkontinentális rakéta Az első áramot termelő atomreaktor A Vosztok hordozórakéta kisérleti példánya

Az üvegfényvezető feltalálása A zeneszintetizátor Tömlő nélküli gumiabroncs A Xerox cég első müködő másolója

Egyiptom

A helyből felszálló repülőgép első felszállása (Anglia) Hidrogénbomba kisérleti robbantás Interkontinentális rakéta Az első atommeghajtású tengeralattjáró Hadászati bombázó

Guetamala Kolumbia Algéria

„Hruscsov”

Kína Costa-RicaNicaragua Ciprus Kamerun Dél-Vietnam Omán

1956

A gammasugár kamera felfedezése A mesterséges intelligencia kifejlesztése A vékonyréteg kromatográfia

1957

A rubinmézer erösítő Az első szputnyik fellövése A második szputnyik és Lajka kutya a világürben Elektronikus karóra

1958

Az optikai mézer a lézer kifejlesztése

1959

Az interferencia mikrószkóp

1960

1961

A planártranzisztor A mesterséges szívbillentyű

Interkontinentális ballisztikus rakéta (SS-6) A szárnyashajó üzembe helyezése Leningrádban A Lenin atomhajtású jégtörő Hadászati bombázó

Jupiter típusú közepes hatótávolságú rakéta

India Magyarország Kuba Aden és Jemen

Sugárhajtásu repülő leszállás nélkül megkerüli a Földet

Indonézia Honduras-Nicaragua Spanyol Marokkó

Libanon Jordánia Kína Indonézia

Pályára áll az első mesterséges műhold Az első katonai műhold Az első űrszonda Pioneer-I Az első űrszonda Luna-1 Az első levegő-füld rakéta az amerikai haditengerészetnél Nap körüli pályára áll az első műbolygó Az első rubin lézer készülék Az első passzív hiradástechnikai műhold Echo-I Az első űrhajó Vosztok Az első űrhajós Alon Jurij Gagarin az első ember Sheperd ballisztikus a világűrben pályán repül Az első üveglézer

Nyasszaföld Kína (Tibet) Laosz Dominikai Közt. Paraguay Zaire

Angola Kuba Tunézia Etiópia Irak Venezuela India

Rugalmas reagálás (Flexible Response)

1962

Az első fénydióda A lézer teleméter Először sugároznak USA-ból Európába műholdon keresztűl televíziós képeket

1963

A polaroid cég rögtönképei A szénszálas erősítésű nyersanyagok

1964

A világűr háttérsugárzás Az első német hírközlési műhold antenna Az első geofizikai műhold Kína első atomrobbantása Számítógépes vezérelt fényelektronikus fényszedés Az első légpárnás kisérleti vonat

1965

1966

A festék lézer

1967

A TTL áramkörök feltalálása A fototrop veg Az első asztali elktronikus számítógép

Az első katonai műhold

Az első űrhajó Mercury

Az első ipari robot Az első helyből felszálló repülő felemelkedik

„Brezsnyev”

Indonézia Guatemala Kolumbia Jemen India-Kína Brunei Bissau Guinea Malaysia Algéria-Marokkó Dél-Jemen Dominikai Közt. Szomália-Etiópia Zaire Ciprus Ruanda Kenya-Szomália Laosz Kolumbia Észak-Vietnam Mozambik Irak India-Pakisztán Dominikai Közt. Peru Omán Szudán India-Pakisztán Thaiföld India Indonézia

Az első űrhajó összekapcsolás Atommeghajtású tengeralattjáró

Bolívia Izrael-arab államok Zaire Nigéria Zimbabwe

1968

1969

Szilicium chip feltalálása Adatbankrendszer feltalálása

1970

Videolemez Videocsöves rendszer

1971

Az első folyadékkristályos kijelző Texas cég egyetlen chipes zsebszámológépe

1972

Röntgensugaras kitográfia Az első elktronikus számítógépes) játék

1973

Napfűtéses lakóház Sugárzásaktív felületek

1974

Az első programozható zsebszámológép

1975

Az első elktrosztatikus nyomtatórendszer

1976

Az első pénzautomaták

Első űrállomás (Szojuz 45)

Első alkalommal repüli ember körül a holdat Első ember a Holdon

Dél-Jemen Csehszlovákia

Több robbanófejes szárazföldi indítású rakéta

Szajut-1 űrállomás

Több robbanófejes tengeralattjáróról indítható rakéta

Skylab űrállomás

Több robbanófejes szárazföldi indítású rakéta

Reális elrettentés (Realist Retaliation)

Salvador-Honduras Dél-Jemen-SzaúdArábia Nagy-Britannia (Észak-Írország) Kína-SZU Kambodzsa Szudán Fülöp-szigetek Jordánia Guinea Pakisztán-India Sri lanka Jordánia Banglades Uganda Észak-Vietnam Burundi Uganda-Tanzánia Jemen-Dél-Jemen Burundi Izrael-arab országok Chile Pakisztán Irak Ciprus Chile Libanon Kelet-Timor Angola Nyugat-Szahara Kambodzsa Argentína Dél-Afkika Közt.

1977

Az első üvegszálas telefonvezeték

1978

A neutronbomba kifejlesztése

Az optikai tranzisztorok terve Az első szemályi számítógép forgalomba kerül Füstgázok kéntelenítése Lézeres tároló kifejlesztése

1981

Az első CD lemezek és CD lemezjátszók Rádióteleszkóp

A „Sealth” lopakodó repülő kifejlesztése

SDI program

1982

1984 1985

1986

Irán Nicaragua Afganisztán Uganda-Tanzánia Kína-Vietnam Dél-Korea Myanmar Irak-Irán Brazília Jamaica Csád Nigéria Nicaragua Ghána Uganda Argentína-NagyBritannia Szíria Dél-Afrikai Közt. Zimbabwe

Több robbanófejes tengeralattjáróról indítható rakéta

1979 1980

1983

Törökország

Pershing-II rakéta

A szemályi számítógépek elterjedése az irodákban Hajlékony mágneslemez ABS fékrendszer cirkálórakéta

A csernobili atomerőmű balesete

Nigéria Libéria

Navigációs műholdak a hajók repülők rakéták irányítására USA haditengerészet 1 méter pontosságú helymeghatározó rendszere Hadászati szuperszonikus bombázó

Jemen

„Gorbacsov”

1987

1988

1989

A Föld geodéziai felmérése műhold segítségével Különleges kerámiák megjelenése különleges hőálló anyag űrrepülőgép burkolására A pásztázó fénymikroszkóp Mesterséges izomszál Számítógépes vírusok

1990

Az első digitális optikai processzor

1991

3 dimenziós rajzok a számítógépben csillagmotoros teherautó Japánban farokmotor nélküli helikopter

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Kína-Vietnam

Hadászati szuperszonikus bombázó

Kína (diákok) Panama Románia Irak-Kuwait

Lézersugárral vezérelt bomba Cirkálórakéta Patriot légvédelmi rakéta

A HÁBORÚK FÖLDRÉSZENKÉNTI, TÍPUS SZERINTI MEGOSZLÁSA AZ ÁLDOZATOK SZÁMÁVAL 1945-1994 KÖZÖTT FÖLDRÉSZ ORSZÁG TÍPUS IDŐSZAK ÁLDOZATOK SZÁMA

EURÓPA

ÉSZAK-AFRIKA

Csehszlovákia Magyarország Görögország Románia Törökország

Szovjet invázió Felkelés, szovjet invázió polgárháború Felkelés Terrorizmus, katonai hatalom

Algéria Algéria Marokkó Tunézia

polgárháború felkelés függetlenségi harc függetlenségi harc

Afganisztán Banglades India

orosz invázió, polgárháború polgárháború Hindu-muszlim ellentét Pakisztán (Kasmír) Hyderabad tartomány kínai határ Pakisztán (Kasmír) Pakisztán Kormányellenes harc Kormányellenes harc

KELET- ÉS DÉL ÁZSIA

Pakisztán Sri-Lanka

1968 n.a. 1956 20 000 1945-49 160 000 1989 1000 1977-80 5000 AZ ÁLDOZATOK SZÁMA A RÉGIÓBAN: 186 000 1954-1962 100 000 1962-1963 2000 1953-1956 3000 1952-1954 3000 AZ ÁLDOZATOK SZÁMA A RÉGIÓBAN: 108 000 1978-1992 1 500 000 1971 500 000 1946-1948 800 000 1947-1949 3000 1948 2000 1962 2000 1965 20 000 1971 11 000 1973-1977 9000 1971 10 000 AZ ÁLDOZATOK SZÁMA A RÉGIÓBAN: 2 857 000

FÖLDRÉSZ

DÉL-AFRIKA

ORSZÁG

TÍPUS

Angola Burundi Csád Kongói Dem. Közt. Etiópia Ghána Bissau-Guinea Kenya Libéria Madagaszkár Mozambik Nigéria

függetlenségi kormányellenes kormányellenes Katanga tartomány eritreai felkelés felkelés függetlenségi felkelés puccs függetlenségi függetlenségi kormányellenes kormányellenes (iszlám) kormányellenes (iszlám) kormányellenes etnikai ellentétek etnikai ellentétek Polgárhábor ú kormányellenes Idi-Amin diktatúra Tanzánia felkelés felkelés Rhodesia etnikai

Ruanda Dél-Afrikai Köztársaság Szudán Uganda

Zambia Zimbabwe

IDŐSZAK

ÁLDOZATOK SZÁMA

1961-1976 55 000 1972 110 000 1980-1987 7000 1960-1965 100 000 1974-1992 75 000 1981 1000 1962-1974 15 000 1954-1956 15 000 1985-1988 5000 1947-1948 15 000 1965-1975 30 000 1967-1970 1 000 000 1980-1981 5000 1984 1000 1956-1965 105 000 1976 1000 1983-1994 16 000 1963-1972 500 000 1966 1000 1971-1978 300 000 1978-1979 3000 1981-1987 308 000 1964 1000 1972-1979 12 000 1983-1984 4000 AZ ÁLDOZATOK SZÁMA A RÉGIÓBAN:

2 685 000

FÖLDRÉSZ

LATIN-AMERIKA

ORSZÁG

TÍPUS

Argentína

Katonai hatalom

Bolívia Brazilia Chile

Forradalom Terrorizmus Katonai hatalom

Kolumbia Costa-Rica Kuba Dominikai Közt. Argentína Guatemala Honduras Jamaica Nicaragua

Kormányellenes Kormányellenes Kormányellenes Polgárháború Nagy-Britannia (Falkland) Kormányellenes El Salvador Kormányellenes Kormányellenes Kormányellenes USA invázió kormányellenea

Panama Paragvay

IDŐSZAK

ÁLDOZATOK SZÁMA

1955 4000 1976-1979 15 000 1952 2000 1980 1000 1973 5000 1974 20 000 1949-1962 300 000 1948 2000 1958-1959 5000 1965 3000 1982 1000 1954 1000 1969 5000 1980 1000 1978-1979 50 000 1981-1988 30 000 1989 1000 1947 1000 AZ ÁLDOZATOK SZÁMA A RÉGIÓBAN: 447 000

FÖLDRÉSZ

ORSZÁG

TÍPUS

IDŐSZAK

ÁLDOZATOK SZÁMA

Kambodzsa

1970-1975 1975-1978 1946-1950

156 000 1 000 000 1 000 000

Korea Dél-Korea Laosz Malaysia Myanmar

polgárháború Pol-Pot diktatúra Kommunista-kuomintang összecsapás Tibet probléma Kormányzati tisztogatás Tibeti forradalom Kulturális forradalom Diáklázadás Függetlenségi Kormányellenes Kormányellenea (iszlám) Kormányellenea Puccs Koreai háború Katonai tisztogatás Kormányellenea Polgárháború kormányellenes

Fülöp-szigetek

kormányellenes

Tajvan

kormányellenes Kína Kína Civil felkelés Kína kínai határháború Függetlenségi

1950-1951 1950-1951 1956-1959 1967-1968 1989-1990 1945-1946 1950 1953 1958-1960 1965-1966 1950-1953 1980 1960-1973 1950-1960 1948-1951 1980 1950-1952 1972-1992 1947 1947 1955 1954-1955 1958 1969 1945-1954

2000 1 000 000 100 000 500 000 3000 5000 5000 1000 30 000 500 000 3 000 000 1000 30 000 13 000 8000 5000 9000 40 000 20 000 1000

Kína

Indonézia

KELET-ÁZSIA

Szovjetúnió Vietnam

5000 1000 600 000

Polgárháború Észak-Vietnam-USA Kína Kína

FÖLDRÉSZ

ORSZÁG

TÍPUS

IDŐSZAK

ÁLDOZATOK SZÁMA

Egyiptom

Szuezi válság Hat napos –hábor és határ konfliktus Iszlám, kurd probléma Irak kormányellenes Kurd probléma Yom-Kippur háború kormányellenes Irak polgárháború

1956 1967-70

4000 75 000

1978-1989 1980-1988 1959 1961-1970 1973 1970 1990-1991 1958 1975-1976 1948

88 000 500 000 2000 105 000 16 000 10 000 20 000 2000 100 000 4000

Irán Irak

KÖZEL-KELET

1960-1965 300 000 1965-1975 2 000 000 1979 35 000 1987 1000 AZ ÁLDOZATOK SZÁMA A RÉGIÓBAN: 10 371 000

Izrael Jordánia Kuwait Libanon Jemen

Szíria

Határ konfliktus (ÉszakJemen) Észak-Jemen polgárháború kormányellenes

AZ ÁLDOZATOK SZÁMA MINDÖSSZESEN 1945-1994 KÖZÖTT:

1962-1969 15 000 1986-1987 11 000 1982 20 000 AZ ÁLDOZATOK SZÁMA A RÉGIÓBAN: 972 000

17 626 000

4. számú melléklet A FŐBB FEGYVERRENDSZEREK ÉS TECHNIKAI ESZKÖZÖK RENDSZERBE ÁLLÍTÁSI ÉVE HADERŐNEMENKÉNT

A főbb fegyverrendszerek és technikai eszközök rendszerbe-állítási éve Haderőnem

Csoport

Hadászati rakétacsapatok Szárazföldi indítású rakéták

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

Évszám

SZOVJETÚNIÓ (OROSZORSZÁG)

Évszám

Jupiter

1958

SS-6

1957

Atlas

1958, 1962

SS-4,SS-7, AS-4

1961

Titán

1961

Minuteman-I, Titán-II, Thor

1963

Skybolt

1964

SS-5,SS-8

1964

SS-10, SS-13, SS-14, SS-15, AS-5

1965

Minuteman-II

1966

SS-9, SS-11

1966

Minuteman-III

1970

SS-19, SS-20

1974

Peacekeeper

1972

SS-17, SS-18M1, SS-19M1, AS-6

1975

Skram-A

1973

SS-18M2

1976

SS-18

1978

SS-19M2

1979

SS-18M3

1980

MX

1985-1986

Tengeralattjáróról indítható rakéták

SS-18M4

1981

SS-24

1982

SS-25

1983

SS-N-6

1957

SS-N-4

1959

SS-N-5

1967

PolarisA1

1960

SS-N-17

1967

PolarisA2

1962

SS-N-8M1

1973

PolarisA3

1964

SS-N-8M3

1974

Poseidon

1971

SS-N-18M1

1977

Trident-I

1980

Trident-II

1990

SS-N-18M2, SS-N-18M3

1978

SS-N-6M1

1982

SS-N-6M2

1983

SS-N-6M3

1984

A FŐBB FEGYVERRENDSZEREK ÉS TECHNIKAI ESZKÖZÖK RENDSZERBE-ÁLLÍTÁSI ÉVE Haderőnem Haditengerészet

Csoport

Repülőgéphordozók (atommeghajtású) Repülőgéphordozók (hagyományos meghajtású)

Csatahajók (nukleáris meghajtású) Cirkálók (nukleáris meghajtású)

Cirkálók (hagyományos meghajtású)

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK Enterprise

Évszám 1961

Nimitz

1975-1991

SZOVJETÚNIÓ (OROSZORSZÁG) Moszkva Kuznyecov Kremlin

Midway Forrestal Kitty Hawk

1945-1947 1955 1961-1968

Moszkva

19671968

John F. Kennedy

1968

Kijev

19751978

Ban Homme Richard

1997 Kirov

1977

Szverdlov Kinda Szenjavin

1948 1960 1962

Iowa

1943-1946

Truxtun California Virginia Bainbridge Long Beach Belnap

1967 1974-1975 1976-1980 1962 1961 1964-1967

Évszám n.a. 1985 1986

Rombolók

Bunker Hill Ticonderoga Yorktown Sherman Hull Sherman Hull Barry Sherman Hull Coontz Charles F. Adams Adams Spruance Hayler Mahan

1983-1988 1983-1988 1983 1953-1959 1953-1959 1955 1956-1959 1958 1959 1960-1964 1975-1983 1982 1996

Bronstein

1963

Naszádok

Fregattok

Kresta Slava Varjag

1963 1976 1983

Kronsdadt Szvobodnij Blogodornij Gremjascsij

1948 1952 1957 1958

Sztereguscsij Admiral Tribuc Bisztrij NR-68 Komszokolec NR-751 NR-239 NR-812 Zsorkij N3-413 R-26 NR-845 NR-733 RKA-334 Bobr

1975 1985 1989 1958 1959 1960 1960 1962 1962 1973 1979 1983 1986 1991 1956

Brooke Garcia Glover Pegasus Perry Morison Oliver Hazard

Ben Franklin

1963 1964-1968 1965 1974-1976 1976 1979 1986-1988

1963

Bodrij Delfin

1970 1976

Hotel-II Hotel-III Victor-I, Echo-II Victor-II Victor-III Yankee Charlie-I Papa Hotel-I, Tango Delta-I, Charlie-II

1957 1961 1963 1964 1965 1966 1967 1972 1973 19731977 19731975 1975 1976 1978 1978 19701986

Delta-II! Yankee-II Delta-III Oscar Typhon, Yankee Alfa

Ohio

Vadász tengeralattjárók

1981-1986 Delta-IV

1984 1982 1958 19581961 19541964 19541955 n.a. 19571962 1963 1976 1983

Barbal Darter

1956-1959 1956

Sierra Foxtrot Romeo

Skate

1957-58

Whiskey

Skip Jack

1958-1961

Zulu-IV

Permit Ethan Allen

1962-1968 1962

Akula November

Sturgeon Narwhal Lipscomb Los Angeles

1967-1975 1969 1974 1986

Victor-I Kilo Mike

A FŐBB FEGYVERRENDSZEREK ÉS TECHNIKAI ESZKÖZÖK RENDSZERBE-ÁLLÍTÁSI ÉVE Haderőnem

Légierő

Csoport

Bombázók

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK B-50

Évszám

1945

SZOVJETÚNIÓ (OROSZORSZÁG)

Évszám

Vadászg- és vadászbombázó gépek

Vadászg- és vadászbombázó gépek

B-48

1947

B-51 B-60 B-57 B-66 B-58 B-52D B-52G B-52H

1949 1952 1953 1954 1956 1956 1958 1961

F-111E FB-111

1966 1969

F-117A

1982

RF-5A

1967

A-37B F-4 A-4 A-7E A-6E A-8B

1968 1969 1970 1970 1971 1971

TU-4 IL-28 TU-80 TU-14

1947 1948 1949 1950

IL-54 TU-95 TU-16 M-50 M-4 JAK-28 TU-26 TU-22M

1955 1956 1958 1960 1960 1969 1969 1971

Blackjack

1990

MÍG-17 MÍG-21 SZU-7 TU-27 JAK-28

1952 1959 1960 1963 1967

MÍG-23, SZU-15, SZU-17, SZU-20, MÍG-25, SZU-22

1971 1971

EA-6B F-4F F-14A, F-5E A-10 F-4G F-16A F-15A F-15E F-18A F-16C F-20

Helikopterek

1972 1973 1974 1974 1975 1979 1979 1980 1983 1984 1985

F-22 CH-46D UH-1H OH-6E, AH-56A

1991 1966 1967 1968

CH-47D

1970

SH-2F AH-1S, AH-1T UH-60A, SH-53E SH-60B S-76 AH-64

1973 1977 1979 1981 1982 1984

MÍG-27

1974

JAK-38 SZU-24

1975 1977

MÍG-27M SZU-25 MÍG-29 MÍG-31

1981 1982 1984 1984

SZU-27

1986

MI-6, MI-10 MI-8 MI-1

1961 1966

MI-24 MI-14

1975 1977

KA-26 MI-17, KA-27 MI-26 MI-28

1980 1981 1983 1984

A FŐBB FEGYVERRENDSZEREK ÉS TECHNIKAI ESZKÖZÖK RENDSZERBE-ÁLLÍTÁSI ÉVE Haderőnem Szárazföldi csapatok

Amerikai Egyesült Államok M-46 M-26 M-47 M-48A2

Évszám 1948 1951 1952 1954

M-60 M-60A2 M-551 M-60A3 M-1 Abrams M-1 A1 Abrams M-1 A2 Abrams

1958 1965 1966 1974 1976 1980 1991

Bradley-1 Gyalogsági harcjárművek Páncélozott szállítójárművek

Csoport

Harckocsik

Sovjetúnió (Oroszország) ISZ-3, T-44

Évszám 1945

T-54 PT-76 T-10 T-55 T-62

1954 1956

T-64

1968

T-72 T-80

1973 1985

1972

BMP-1

1967

Bradley-2

1979

BMP-2 BMP-3

1982 1990

VC-150 M-113 M-114

1960 1964 1967

BTR-50 BTR_60P BTR-60PB

1960 1961 1965

1960 1965

M-113A1

1968

BRDM-2 (BTR-40)

1966

BTR-80

1984

Konfliktusok 1999-ben ALGÉRIA

KOSZOVÓ

TADZSIKISZTÁN

LIBANON

CIPRUS

DAGESZTÁN

TÖRÖKORSZÁG-GÖRÖGO

Fundamentalista terrorizmus

Szerb-UCK-NATO

Kormány csapatokellenzéki lázadók

Hadsereg-Hizbollah

megosztás

orosz csapatokiszlám lázadók

Tenger felségjogi konfliktus kurdok

ÉSZAK-ÍRO.

KAMBODZSA

IRA terrorizmus

A Vörös Khmerek feladták

IZRAEL

IRAK

terrorizmus

ENSZ ellenőrzés

SZUDÁN Kormánylázadók

IRÁN Iráni csapatoktalibánok Határ probléma

BURUNDI Kormány-hutu lázadók

KOLUMBIA

SRI LANKA

Kormánygerillák

Kormány csapatoktamil lázadók

S.LEONE Kormány-lázadók

RUANDA/ UGANDA

B.GUINEA

A tűzszünet befejeződött

polgárháború

ANGOLA

KENYA

Kormány-lázadók

polgárháború

Jelmagyarázat: elmélyülő konfliktus Fennmaradó konfliktus Csökkenő konfliktus Befejeződött

ERITREA/ETIÓPIA polgárháború

KONGÓ polgárháború

SZOMÁLIA polgárháború

AFGANISZTÁN

KASMÍR

polgárháború

Indiai-pakisztáni összecsapások

ÉSZAK-DÉL KOREA Megosztási probléma

/Forrás:RÜHL LOTHAR: Die strategische Lage zum Jahreswechsel (Stratégiai helyzet az évváltáskor) In: Österreichise Militärische Zeitschrieft 2000/1.p.3./

(Szerkesztette:Resperger István)

6. számú melléklet A NEMZETKÖZI RENDSZER SZEREPLŐINEK SZÁMA, A DEMOKRATIZÁLÓDÁS FOKA

Az országok számának a változása ÉVSZÁM 1816 1900 1914 1929 1956 1970

ORSZÁGOK SZÁMA 20 40 43 62 85 126 1.számú táblázat

/Forrás: FORDRAN-POHLMAN: Europaische Sicherheit nach dem Ende des WAPA.p. 155/

A nemzetközi rendszer szereplőinek száma, a demokratizálódás foka

140 120

szuverén országok száma

100 80 60

demokratikus országok száma az összországhoz viszonyítva

40 20 0 1950

1960

1970

1986

1.számú diagram /Forrás: FORDRAN-POHLMAN: Europaische Sicherheit nach dem Ende des WAPA.p. 156/

A demokratikus-, az önkényuralmi- és az autokrata berendezkedésű országok számának változása

ÉV 1816-1913

ORSZÁGOK SZÁMA

SZÁZALÉK

Demokratikus

18

11,39%

Autokrata

103

65,19%

Önkényuralom

37

23,42%

Megjegyzés: 1,61 kormányváltás évente, ezek között5,06% új állam

ÉV 1919-1938 Demokratikus

9

8,65%

Autokrata

43

41,35%

Önkényuralom

52

50,0%

Megjegyzés: 5,20 kormányváltás évente, ezek között 3,85% új állam

ÉV 1946-1980 Demokratikus

57

18,27%

Autokrata

127

40,71%

Önkényuralom

148

41,03%

Megjegyzés: 2,62 kormányváltás évente, ezek között 4,31% új állam

2. számú táblázat /Forrás: FORDRAN-POHLMAN: Europaische Sicherheit nach dem Ende des WAPA.p. 157/

7. számú melléklet A Meadows világmodell a népesség, az élelem, az energiahordozók felhasználásának tendenciájáról

A Meadows-féle modell a jelenlegi fejlődési tendenciák fennmaradását feltételezi. E szerint kb. 2000-2010-ig az ipari termelés nő, majd ezt követően rohamosan csökken a kimerülő nyersanyagkészlet miatt. A Föld lakossága 2050-ig exponenciálisan nő, majd az éhínség és járványok következményeként csökken. A népesség csökkenésével a szennyezés is csökken, addig azonban a lakosság számára növekedésével együtt nő.1

A Meadows-féle világmodell2 (Az „A” jövő, a jelenlegi tendenciák fennmaradása esetén)

1 2

Forrás: Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban (szerk. THYLL SZILÁRD) p.89. ugyanott p.89.

Az egyik stabilizált világmodellt mutatjuk be a következő ábrán.

A Meadows-féle világmodell „C” jövője világméretű születésszabályozással, a nyersanyagforrások takarékos használatával és a gazdasági növekedés intenzitásának radikális csökkentésével3

3

ugyanott p.90.

8. számú melléklet A NATO Stratégiai Koncepciója a biztonsági kihívásokról és kockázatokról (Róma, 1991.november 7-8.)

A NATO HADÁSZATI KONCEPCIÓJA A BIZTONSÁGI KIHÍVÁSOKRÓL ÉS KOCKÁZATOKRÓL Az Észak - Atlanti Szövetség hadászati koncepciója1 Az új hadászati környezet A koncepció az új hadászati környezetről megállapítja, hogy a biztonsági környezet kedvezőbbé vált. Ennek következtében a kelet-európai térség országai visszanyerték szuverenitásukat, megkezdődött a szovjet csapatok kivonása.2 Az országokban elvették az ideológiai szembenállást, megszűnt a Varsói Szerződés. A szabaddá vált országokban — bár nem egyforma mértékben — megkezdődött a piacgazdaság kialakítása, a demokratikus törvénykezés kiépítése, és az emberi jogok tiszteletbetartása. Ezzel párhuzamosan jelentős események zajlottak le Európa nyugati felén is. Németország egyesült, továbbra is a NATO tagja maradt. Tovább folyt a biztonságot erősítő tényezők megteremtése a Nyugat-Európai Unió által. A különböző fegyverzetcsökkentési megállapodások növelték a katonai átláthatóságot és kölcsönös bizalmat, és hozzájárult a NATO a kiegyensúlyozásához. A megjelenő új intézmények konstruktív szerepet játszanak a béke megőrzésében és az európai integrációs folyamatban. A szövetséget fenyegető potenciálisan bármikor bekövetkezhető tömeges fenyegetés napjainkra megszűnt. Viszont új kihívások, kockázatok jelentek meg. Következtetések: • A biztonsági környezet kedvezőbbé vált • Ideológiai szembenállás megszűnt • A szabaddá váló országokban megkezdődött a modellváltás egy piacorientált, demokratikus rendszer kiépítéséhez • Európa politikai megosztottsága megszűnt • A fegyverzetcsökkentési tárgyalások következtében tovább erősödött a biztonság katonai dimenziója 1 2

NATO kézikönyv. Budapest, 1996. p. 245-263 Kulcsár Kálmán: A nemzetközi viszonyok a II. világháború után Budapest 1997. p. 5-8. „Nem volt képes a megszállt területek megemésztésére” (De Gaulle 1973.) „A kivonulást azért is kellett végrehajtania, mert a területeket azért nem tudta megemészteni, mert átlépte azt a vonalat, amely kulturálisan és civilizatórikusan elválasztotta…az euroatlanti és az euro-ázsiai világot. Az összeomlás a szuperhatalmi szerepvállalás gazdasági megalapozatlanságából és ideológiai tartalmi kudarcából következett be. A vállalt szerep nem egyezett meg a belső fejlettségével, a merev rendszer összeomláshoz vagy visszavonuláshoz kellett, hogy vezessen.” Paul Kennedy: A XXI. század küszöbén Budapest, 1997. . 215. „Az összeomlást a gazdaság állapota gerjesztette, mely kihatott a politikai, etnikai, kulturális területekre is.” Giscard d’ Estaing — Nakassone — Kissinger: Ost-West Beziehungen. Bonn 1989. p. 6-14. „A változások fő okai: Gorbacsov új vezetési stílusa, új belpolitikai reformjai, új külpolitikai irányvonala.” Michael Stärmer: Die Chancen und Möglichkeiten einer eingenständingen Sicherheitspolitik des Westens. Wien, 1993. p. 24. „A korábbi szemléletet, hogy csak az biztos terület, ahol orosz katona áll, fel kellett adni.” Lengyel László: Mozgástér és kényszerpálya Budapest, 1997. p. 12.„A változásoknál figyelembe kell venni, hogy az oroszok kivonulása a Kelet- és Közép-Európai országokból teljesen másfajta mint például Afganisztánból, vagy olyan helyről mint ahol oroszok élnek.” Balogh L. - Benkes M. : Az európai fejlődés politikai dimenziói Budapest, 1997. p. 216. „A kivonulások időszakában Oroszország biztonsági érdekeit alárendelték a piacgazdaság gyors kiépítésének. Oroszország várhatóan Ázsia felé fordul, ha a centristák irányzata erősödik meg.” Lásd: - Sz. Bíró Zoltán: Kelet - Közép Európa és Oroszország érdekei Budapest, 1997. In: Külpolitika 1997./nyár p. 129. „A Szovjetunió szerepe Kelet- és Közép-Európában, a korábban csaknem osztatlan és monopol befolyási zónájában Oroszország számára még sokáig lesz a valóságtól elrugaszkodott vágyak, „fantomfájdalmak” és irreális elképzelések forrása.”

• A tömeges fenyegetés a szövetség számára megszűnt

BIZTONSÁGI KIHÍVÁSOK ÉS KOCKÁZATOK Eltérő kihívások és kockázatok jelentkeztek a múltban meglévőktől. Az egyidejű támadás veszélye a NATO valamennyi frontján megszűnt, különösen Európában az új irányú kihívások nehezebben felismerhetőek, kezelhetőek. A kockázatok a stabilitás hiánya — súlyos gazdasági, társadalmi, politikai nehézségekből adódnak, valamint etnikai-nemzetiségi rivalizálásból és területi vitákból. Ezek kedvezőtlen hatást gyakorolnak a stabilitásra. A biztonság értékelésénél a Szovjetuniót úgy kell figyelembe venni, hogy a világ egyik legnagyobb hagyományos erejével rendelkezik. A legtöbb stratégiai kockázat továbbra is a szovjet felvonulás és nukleáris dimenzió. A szövetség békés kapcsolatok fenntartását szorgalmazza a Földközi-tenger és a Közép- Kelet országaival. A déli térség biztonsága fontos a szövetség részére. Új típusú kockázatok jelentek meg, mint a tömegpusztító fegyverek elterjedése, energiahordozókhoz való hozzájutás megakadályozása, terrorista, szabotázs akciók. Következtetések: • Eltérő kihívások és kockázatok megjelenése a korábbiakhoz képest • Az új veszélyforrások felismerése és kezelése nehezebb feladat • Közép- és Kelet-Európában a stabilitás hiánya veszélyforrás • A Szovjetunió továbbra is katonai nagyhatalom maradt nukleáris arzenáljával, hagyományos erőivel • A déli térség biztonsága továbbra is meghatározó a szövetség biztonsága szempontjából • Az új veszélyforrások a tömegpusztító fegyverek elterjedése, energiahordozókhoz való hozzájutás megakadályozása, terrorista, szabotázs akciók • Nem indokolt a NATO célkitűzéseinek és biztonsági funkciójának megváltoztatása

A BIZTONSÁG TÁGABB MEGKÖZELÍTÉSE A szövetség célkitűzése volt, hogy igazságos és tartós békét alakítson ki politikai és katonai képességei révén. Jelenleg prioritást élveznek a politikai eszközök. Tovább keresik a párbeszéd és az együttműködés fejlesztésével a konfliktus lehetőségek csökkentését. Lehetővé kellene válni a válságok megfelelő kezelésére. A fegyverzetellenőrzési és leszerelési politika a szövetség biztonsági céljainak elérésében fontos szerepet játszik, de cél a legalacsonyabb szinten fenntartani a fegyveres erőket. Párbeszéd alatt a kialakult új helyzetben több lehetőség van a kapcsolatok fejlesztésére, az átláthatóság, kiszámíthatóság jegyében. Módot ad a vitás kérdések és konfliktusok békés eszközökkel való rendezéséhez. Együttműködés: A biztonság minden területén együttműködésre törekednek Európa minden államával. A szövetség törekszik a politikai és egyéb megosztottság megszüntetésére, amelyek az instabilitás alapjai. Kollektív védelem: Megfelelő nagyságú katonai erő készenlétbe tartásával támasztják alá a kollektív védelmet, ezzel akadályozhatják meg a megfélemlítést, a fenyegetés bármely formáját. Válságkezelés és a konfliktus megelőzése:A szövetség sikeres békemegőrző és háború kitörését megakadályozó politikája függ a preventív diplomáciától, és a válságok sikeres kezelésétől. A válságokat lehetőség szerint korai szakaszában kell kezelni. Szükséges a válságkezelő rendszabályok megválasztását és összehangolását irányítani. A párbeszéd és az

együttműködés lehetőségét teljes mértékben ki kell aknázni a válságok megelőzése, csökkentése, konfliktus-kialakulás megakadályozása céljából. Következtetések: • Cél a tartós, igazságos béke kialakulása Európában • A politikai eszközök prioritást kaptak • A biztonságpolitika három egymást kölcsönösen erősítő eleme a párbeszéd, együttműködés, a kollektív védelem • Továbbra is szükséges az elegendő védelemhez a megfelelő nagyságú katonai erő • Az együttműködésnek el kell vezetnie a megosztott Európától az egységes szabad Európába • A biztonság fenntartásához elengedhetetlen a válságok korai felismerése és válságkezelő rendszabályok megválasztása • Párbeszéddel, együttműködéssel csökkenteni kell a válságokat, meg kell előzni a konfliktusok kialakulását

A NATO FEGYVERES ERÕI ALKALMAZÁSÁNAK ÚJ KONCEPCIÓJA A londoni csúcsértekezlet óta az „előretolt védelem” stratégiájáról a „csökkentett előretolt jelenlét” koncepciójára tértek át. Módosítás alatt áll a „rugalmas reagálás” elve, tükrözni fogja az atomfegyverek eddigieknél korlátozottabb alkalmazását. A nukleáris erőket továbbra is politikai szerepre szánják, a béke megőrzésére, az erőszak megfékezésére, a háború minden fajtájának az elkerülésére. Bizonytalanságban kell tartania minden agresszort, hogy milyen választ remélhet. Ki akarja zárni az agressziót. Következtetések: • A stratégiai koncepció erősíti a NATO védelmi jellegét • Bizonyítja tagjai eltökéltségét a biztonságuk, szuverenitásuk, területi integritásuk megőrzéséről • Biztonságpolitikája a párbeszéden, együttműködésen és a kollektív védelmen alapul • A NATO biztonságát a fegyveres erők lehető legalacsonyabb szintjén kívánják biztosítani • A nukleáris fegyvereknek főként agressziót elrettentő szerepe lesz • A NATO stratégiai koncepciója rugalmasan követi a változásokat

9. számú melléklet A Szövetségi Stratégiai Koncepciója a biztonsági kihívásokról és kockázatokról Washington 1999. április 23-24.

A szövetség stratégiai koncepciója1 az új kihívásokról és kockázatokról (Elfogadva az Észak-atlanti Tanács 1999.április 23-24-i Washington D. C.-ben tartott ülésen) Bevezető 1. A NATO állam- és kormányfői az 1999. Áprilisában, Washingtonban tartott csúcstalálkozójukon elfogadták a Szövetség új Stratégiai Koncepcióját. 2. A NATO sikeresen biztosította tagállamainak szabadságát és akadályozta meg a háborút a hidegháború 40 éve alatt Európában. A védelmet a párbeszéddel ötvözve pótolhatatlan szerepet játszott a kelet-nyugati szembenállás békés megoldásában. A szövetség 1991-es Stratégiai Koncepciója tükrözte a hidegháború végével az euroatlanti stratégiai környezetben beállt drámai változásokat. Mindazonáltal, azóta további jelentős politikai fejlemények és a biztonságot érintő változások történtek. 3. A hidegháborús veszély ígéretesebb, ugyanakkor nagyobb kihívást jelentő lehetőségeknek, új kockázatoknak adott helyet. Egy magasabb fokon integrált, új Európa van kialakulóban, egy olyan euro-atlanti biztonsági struktúrával, amiben a NATO központi szerepet játszik. A Szövetség az új együttműködési minták és kölcsönös megértés kialakítására irányuló erőfeszítések motorjaként működött az euro-atlanti régióban, és alapvetően új tevékenységek mellett kötelezte el magát a szélesebb körű stabilitás érdekében. Ezen elkötelezettség komolyságát bizonyította a balkáni konfliktus okozta iszonyatos emberi szenvedésnek enyhítésére és megszüntetésére tett erőfeszítéseivel. A hidegháború óta eltelt évek jelentős eredményeket hoztak a fegyverzetcsökkentés és ellenőrzés terén, amely folyamatot a Szövetség teljes mértékben támogat. A Szövetség szerepét ezekben a pozitív fejleményekben még hangsúlyosabbá teszi a biztonság megközelítésének, valamint a szövetség eljárásainak és struktúráinak átfogó adaptációja. Az elmúlt tíz évben ennek ellenére tanúi voltunk az euro-atlanti stabilitást veszélyeztető új, komplex kockázati tényezők megjelenésének, mint például elnyomás, etnikai konfliktusok, gazdasági válság, a politikai rend összeomlása, és a tömegpusztító fegyverek elterjedése. 1

In: NATO tükör — 1999 nyár 2. szám, Dokumentáció pp. D8-D10.

1. A Szövetségnek nélkülözhetetlen szerepe van a közelmúlt pozitív változásainak megszilárdításában és megőrzésében, a jelenlegi és jövőbeni biztonsági kihívásoknak valómegfelelésben. Ezért nagyon zsúfolt munkarendje van, őrködnie kell a közös biztonsági érdekek felett egy olyan környezetben, amit további, gyakran megjósolhatatlan változások jellemeznek. Fenn kell tartania a kollektív védelmet, megerősítenie a transzatlanti kapcsolatot és olyan egyensúlyt kell biztosítania, amely lehetővé teszi az európai szövetségesek nagyobb mértékű felelősségvállalását. El kell mélyítenie kapcsolatait a partnereivel, és készülnie kell új tagok fogadására. Mindenek fölött pedig meg kell őriznie a politikai akaratot, és fenn kell tartania a katonai eszközöket feladatai teljes körének ellátására. 2. Az új Stratégia Koncepció útmutatást ad a Szövetségnek feladatai elvégzésére. Kifejezi a NATO hosszú távú céljait, jellegét és alapvető biztonsági feladatait, megállapítja az új biztonsági környezet fő jellemzőit, kijelöli a biztonság átfogó megközelítésének elemeit, valamint irányelveket ad a Szövetség fegyveres erőinek további átalakításához.

A SZÖVETSÉG CÉLJA ÉS FELADATAI 3. A NATO Washingtoni Szerződésben meghatározott alapvető stratégiai célja a tagállamok szabadságának és biztonságának őrzése politikai és katonai eszközökkel. A közös értékek — demokrácia, emberi jogok és a törvényesség — alapján a Szövetség megalakulása óta az igazságos és tartós békés rend biztosításán fáradozott Európában. Ezt a hagyományt tovább folytatja. Ennek a célja az elérését veszélyeztethetik az euroatlanti térség biztonságát fenyegető válságok és konfliktusok. A Szövetség tehát tagjai védelmének biztosítás mellett hozzájárul a térség békéjéhez és stabilitásához. 4. A Szövetség megtestesíti a transzatlanti kapcsolatot, amivel Észak-Amerika biztonsága tartósan kötődik Európa biztonságához. Ez a gyakorlati kifejeződése a tagok hatékony kollektív erőfeszítésének közös érdekeik elérése érdekében. 5. A Szövetségműködésének alapja szuverén államok közös hozzájárulása és kölcsönös együttműködése a tagok biztonságának oszthatatlansága érdekében. A mindennapos politikai és katonai együttműködésen alapuló szövetségi szolidaritás és összetartás biztosítja, hogy egyetlen szövetségesnek se kelljen egyedül a saját nemzeti erejére támaszkodnia alapvető biztonsági kihívások kezelésében. Anélkül, hogy megfosztaná a tagállamokat a védelem terén gyakorolt szuverén joguktól és kötelességüktől, a Szövetség képessé teszi őket arra, hogy kollektív erővel valósítsák meg alapvető nemzeti biztonsági célkitűzéseiket. 6. A tagállamok ebből következő egyenlő biztonságérzet — függetlenül a nemzeti körülmények és katonai képességek közötti különbségektől — hozzájárul az euroatlanti térség stabilitásához. A Szövetség nem csak a saját tagjai számára nyújtja ezt az előnyt, hanem elkötelezett olyan feltételek kialakítása iránt, amelyek ösztönzően hatnak a Szövetség általános politikai céljait osztó államokkal fenntartott élénk partneri viszonyra, együttműködésre és párbeszédre. 7. Mint a Washingtoni Szerződés és az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya iránt elkötelezett nemzetek szövetsége, a Szövetség a következő alapvető biztonsági feladatokat látja el célja elérése érdekében: Biztonság: A demokratikus intézményrendszer fejlődésén és a viták békés megoldása iránti elkötelezettségen alapulva olyan stabil euro-atlanti biztonsági környezet nélkülözhetetlen alapját biztosítani, amelyben egyetlen ország sem képes erővel vagy erő alkalmazásával való fenyegetéssel megfélemlíteni vagy kényszeresíteni egyetlen más országot sem.

Konzultáció: A Washingtoni Szerződés 4. cikkével egyezően transzatlanti fórumként szolgálni a szövetségi konzultációk számára a tagok létfontosságú érdekeit befolyásoló kérdésekről, közöttük a biztonságukat fenyegető lehetséges fejleményekről, illetve fórumok biztosítani a közös érdekek terén tett erőfeszítések megfelelő koordinálásához. Elrettentés és védelem: A Washingtoni Szerződés 5. és 6. cikkének rendelkezése szerint elrettentetni bármilyen agresszióval való fenyegetést a NATO tagállamok ellen, illetve megvédeni minden NATO-tagállamot egy agresszióval szemben. Továbbá az euro-atlanti régió biztonságának és stabilitásának fokozása érdekében: — Válságkezelés: Eseti elbírálás alapján, konszenzus esetén készen állni — a Washingtoni Szerződés 7. cikkével összhangban — a hatékony konfliktus-megelőzéshez való hozzájárulásra, és aktívan részt venni a válságkezelésben, többek között a válságműveletekben. — Partnerség: Elősegíteni a széleskörű partnerséget, együttműködést és párbeszédet az euro-atlanti régió más országaival, azzal a céllal, hogy növekedjen az átláthatóság, a kölcsönös bizalom és a Szövetséggel való közös akcióra való képesség. 8. A Szövetség továbbra is tiszteletben tartja mások legitim biztonsági érdekeit célja és alapvető biztonsági feladatai teljesítése közben, és békés megoldást keres a vitákra, ahogy azt az ENSZ Alapokmánya megkívánja. A Szövetség támogatja a békés és baráti nemzetközi kapcsolatokat és a demokratikus intézményeket. A Szövetség nem tartja magát egyetlen ország ellenségének sem.

BIZTONSÁGI KIHÍVÁSOK ÉS KOCKÁZATOK 20. A Stratégiai környezetben beállt pozitív fejlemények, és a Szövetséget fenyegető nagyméretű hagyományos agresszió rendkívül alacsony valószínűsége ellenére, egy ilyen fenyegetés kialakulásának lehetősége hosszú távon fennáll. A Szövetség biztonságát sokféle katonai és nem katonai kockázat befolyásolja, amelyek többirányúak és gyakran nehezen megjósolhatók. Ilyen kockázatok a bizonytalanság és instabilitás az euro-atlanti régión belül és kívül, valamint a regionális lehetősége a Szövetség perifériáján, amelyek gyorsan kialakulhatnak. Néhány ország az euro-atlanti térségben és annak perifériáján komoly gazdasági, társadalmi és politikai nehézségekkel néz szembe. Etnikai és vallási rivalizálás, területviták, nem megfelelő vagy elbukott reform-erőfeszítések, az emberi jogok megsértése, államok felbomlása helyi, sőt, regionális konfliktusokhoz is vezethet. Az ebből származó feszültségek az euro-atlanti stabilitást veszélyeztető válságokhoz, emberi szenvedésekhez, vagy fegyveres konfliktusokhoz vezethetnek. Szomszédos országokra — közöttük NATO tagállamokra — átterjedve vagy egyéb módon, ezek a konfliktusok a Szövetség biztonságát veszélyeztethetik, illetve hatással lehetnek más államok biztonságára is. 21. A Szövetségen kívüli nukleáris erők létezése szintén olyan jelentős tényező, amelyet a Szövetségnek figyelembe kell vennie, ha az euro-atlanti térség biztonságát és stabilitását fenn akarja tartani. 22. Az ABV fegyverek és hordozó eszközeik elterjedése komoly aggodalomra okot adó tényező marad. A nemzetközi non-proliferációs rezsimek megerősödése terén eltért üdvözlendő haladás ellenére a proliferációval kapcsolatos kihívás továbbra is fennáll. A Szövetség tisztában van azzal, hogy tömegpusztító fegyverek átadása azzal nem rendelkező államoknak a megelőzésére irányuló erőfeszítések ellenére megtörténhet, ami közvetlen katonai fenyegetést jelenthet a szövetségesek lakosságára, területére és fegyveres erőire. Néhány állam a NATO perifériáján és más régiókban is, árul, vásárol,

vagy megpróbál beszerezni ABV fegyvereket és azok hordozó eszközeit. A termékek és technológiák — melyeket felhasználva tömegpusztító fegyvereket és hordozó eszközeiket meg lehet építeni — egyre elterjedtebbé válnak, amíg ezen anyagok és ismeretek törvénytelen kereskedelmének felderítése és megakadályozása továbbra is nehéz. Nem állami szereplők is bizonyították tömegpusztító fegyverek gyártásának és használatának lehetőségét. 23. A fegyvergyártási technológia globális elterjedése a kifinomult katonai képességek nagyobb hozzáférhetőségét eredményezheti, ami lehetővé teszi az ellenfeleknek, hogy magas szintű támadó és védelmi légi, szárazföldi és haditengerészeti rendszerekre, cirkáló rakétákra, és más korszerű fegyverekre tegyenek szert. Ráadásul, állami és nem állami ellenfelek megpróbálhatják kihasználni a Szövetség növekvő függőségét az információs rendszerektől úgy, hogy információs műveletekkel működésképtelenné teszik a rendszereket. Ilyen stratégiák használatával megkísérelhetik ellensúlyozni a NATO hagyományos fegyverek terén fennálló fölényét. 24. A Washingtoni Szerződés 5. és 6. cikke a szövetségesek területét bármely irányból érő fegyveres támadás esetére rendelkezik. Mindazonáltal, a Szövetség biztonsága szempontjából figyelembe kell venni a globális környezetet is. A Szövetség biztonsági érdekeire hatással lehetnek más, szélesebb körű kockázatok is, mint a terrorizmus, a szabotázs, a szervezett bűnözés, és a kulcsfontosságú erőforrások forgalmának akadályozása. Nagy létszámú embercsoportok ellenőrzés nélkülimozgása, különösen fegyveres konfliktusok eredményeképpen, szintén problémákat jelenthet a Szövetség biztonságára és stabilitására nézve. A Washingtoni Szerződés 4. cikke értelmében a Szövetségen belül léteznek megállapodások a konzultációra, és szükség esetén az ilyen kockázatokra adandó válasz koordinálására.

A BIZTONSÁG MEGKÖZELÍTÉSE A 21. SZÁZADBAN 25. A Szövetség elkötelezett a biztonság átfogó értelmezése iránt, amely az elengedhetetlen védelmi dimenzión túl elismeri a politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti tényezők fontosságát is. Ez az értelmezés biztosítja az alapot ahhoz, hogy a Szövetség hatékonyan hajtsa végre alapvető biztonsági feladatait és egyre fokozódó mértékben tegyen eleget azon erőfeszítésének, hogy hatékony együttműködést építsen ki más európai és euroatlanti szervezetekkel éppúgy, mint az ENSZ-szel. Közös célunk az, hogy egy olyan európai biztonsági rendszert hozzunk létre, amelyben a Szövetség és más nemzetközi szervezetek hozzájárulása az euro-atlanti térség biztonságához és stabilitásához egymást kiegészítő és kölcsönösen megerősítő mind az euro-atlanti országok közötti kapcsolatok elmélyítése, mind pedig a válságkezelés terén. A NATO a Szövetségesek közötti konzultáció és a tagok biztonsági és védelmi kötelezettségeit érintő irányelvekről a Washingtoni Szerződés szellemében történő megegyezésnek a nélkülözhetetlen fóruma marad. 26. A Szövetség a béke megőrzésére és az euro-atlanti biztonság és stabilitás megerősítésére törekszik a transzatlanti kapcsolat ápolásával; az elrettentéshez, a védelemhez és feladatai teljes körének teljesítéséhez elegendő, hatékony katonai képességek fenntartásával; az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás Szövetségen belüli fejlesztésével; a válságkezeléshez szükséges általános képességekkel; az új tagokkal szembeni változatlan nyitottsággal; és az euro-atlanti biztonság együttműködésen alapuló megközelítése részeként a más nemzetekkel való partnerségre, együttműködésre és párbeszédre való folytonos törekvéssel — beleértve a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés területeit is.

A transzatlanti kapcsolat 27. A NATO elkötelezett az erős és dinamikus partnerség fenntartása mellett Európa és Észak-Amerika között az általuk osztott értékek és érdekek védelmében. Európa és ÉszakAmerika biztonsága oszthatatlan. Így a Szövetség elkötelezettsége a nélkülözhetetlen transzatlanti kapcsolat és tagjai kollektív védelme iránt alapvető saját hitelessége és az euro-atlanti térség biztonsága és stabilitása szempontjából. A Szövetség katonai képességeinek fenntartása 28. Egy elégséges katonai potenciál fenntartása és az egyértelmű felkészültség a közös védelem érdekében való cselekvésre változatlanul központi jelentőségű a Szövetség biztonsági célkitűzései között. A katonai erő politikai szolidaritással párosulva továbbra is a Szövetség képességének alapja marad, hogy bármely erőszakot vagy fenyegetést megelőzzön, és garancia arra, hogy a Szövetség elleni katonai agresszió soha ne kecsegtessen a siker reményével. 29. A hatékony, minden előrelátható körülmény között megfelelő katonai képességek alapul szolgálnak a Szövetség sikeres részvételéhez a konfliktus megelőzésében és a nem 5. cikk szerinti válságkezelési műveletekben. Ezek a küldetések jelentős elvárásokat támaszthatnak és ugyan azokat a politikai és katonai kvalitásokat fejleszthetik, amelyek elengedhetetlenek egy 5. cikk szerinti helyzetben is, úgymint az összetartást, a többnemzeti képzést és a sokrétű előzetes tervezést. Ennek megfelelően, noha bizonyos speciális követelményeket is támasztanak, ezeket a helyzeteket — a válságkezelést és a kollektív védelmet — ugyanazon Szövetségi struktúrákban és eljárásokkal fogják kezelni. Az európai biztonsági és védelmi identitás 30. A Szövetség, amely tagjai kollektív védelmének alapja, és amelyen keresztül a tagok minden lehetséges esetben érvényt szereznek közös biztonsági célkitűzéseiknek, elkötelezett marad a kiegyensúlyozott és dinamikus transzatlanti partnerség iránt. Az európai szövetségesek arról döntöttek, hogy felkészülnek nagyobb felelősség vállalására a biztonság és a védelem területén az euro-atlanti térség békéjének és stabilitásának, így minden tagállam biztonságának megszilárdításának érdekében. A Szövetség 1996-os berlini és az azt követő döntései alapján az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás fejlesztése folytatódik a NATO-n belül. Ez a folyamat szoros együttműködést tesz szükségessé a NATO, a NYEU és, amennyiben azt a helyzet megkívánja, az Európai Unió között. Minden európai szövetséges számára lehetővé teszi, hgoy célirányosabban és hatékonyabban járuljon hozzá a Szövetség misszióihoz és munkájához, a közös felelősség kifejezéseképpen. Megerősíti a transzatlanti partnerséget; és segíti az –európai szövetségesek önálló cselekvését azzal, hogy a Szövetség igény szerint készen áll — eseti alapon, konszenzussal — elérhetővé tenni számukra eszközeit és képességeit olyan műveletekhez, amelyekben a Szövetség fegyveresen nem vesz részt és vagy a NYEU, vagy más, megegyezés szerinti szervezet politikai kontrollja és stratégiai irányítása alatt zajlanak, illetve amelyekben döntésük esetén az összes európai Szövetséges részt vesz. Konfliktus-megelőzés és válságkezelés 31. A béke fenntartására, a háború megelőzésére, a biztonság és stabilitás megerősítésére törekedve, valamint alapvető biztonsági feladataival összhangban, a NATO más szervezetekkel együttműködve azon fáradozik, hogy megelőzze a konfliktusokat, vagy

válság kialakulása esetén, a nemzetközi jog keretei között, hozzájáruljon annak hatékony kezeléséhez, beleértve a nem 5. cikk szerinti, vagyis válságkezelő műveletek végrehajtásának lehetőségét. A Szövetség felkészültsége válságkezelő műveletek végrehajtására szolgálja a tágabb értelemben vett célt, a stabilitás megerősítését és kiszélesítését és gyakran maga után vonja a NATO partnereinek részvételét is. A NATO emlékeztet arra az 1994-ben, Brüsszelben tett felajánlására, hogy eseti alapon, saját eljárásmódja szerint kész békefenntartó és más műveleteket támogatni az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazásával, vagy az EBESZ vezetésével, és ehhez felajánlja a Szövetség eszközeit és tapasztalatát. Ebben az összefüggésben, a NATO utal az ezt követő, a balkáni válság rendezésére irányuló műveletekkel kapcsolatos döntéseire. A Szövetség szolidaritása és kohéziója megőrzése érdekében minden ilyen műveletben vagy misszióban való részvétel a tagállamok nemzeti alkotmányukkal összhangban meghozott döntésének a függvénye. 32. A NATO a partnerséget, az együttműködést és a párbeszédet, és más szervezetekkel való kapcsolatait teljes mértékben hasznosítani fogja annak érdekében, hogy hozzájáruljon a válságok megelőzéséhez, és hogy, kialakulásuk esetén, korai fázisban fojtsa el azokat. A válságkezelés koherens megközelítése, mint bármely más eset, amelyben a Szövetség az erő használatához folyamodik, szükségessé teszi majd, hogy a Szövetség politikai szervei kiválasszák és koordinálják a megfelelőeket egy sor lehetséges politikai és katonai válaszlépés közül és minden szinten szoros politikai ellenőrzést gyakoroljanak. Partnerség, együttműködés és párbeszéd 33. A partnerségre, együttműködésre és a párbeszédre való aktív törekvése révén a Szövetség pozitív erőt testesít meg az euro-atlanti térség biztonságának és stabilitásának erősítésében. A Szövetség nyitottságával és szervezeti keretein túlnyomó programjaival törekszik a béke megőrzésére, a demokrácia támogatására és erősítésére, a gazdasági és technológiai és a fejlődéshez való hozzájárulásra, és valódi partneri kapcsolatok kialakítására az euro-atlanti régió demokratikus országaival és országai között. A cél, hogy a folyamatból senkit sem kizárva, minden ország biztonsága erősödjön, valamint megszűnjenek az ellentétek és a megosztottság, amelyek instabilitáshoz és konfliktushoz vezethetnek. 34. Az euro-atlanti Partnerségi Tanács (EAPC) átfogó kerete marad a Partnerekkel való együttműködés minden aspektusának. A Partnerségi Tanács széles politikai platformként szolgál a konzultációhoz és együttműködéshez. Az EAPC konzultációk növelik az átláthatóságot és a résztvevők közötti bizalmat a biztonsági ügyek tekintetében, segítik a konfliktus-megelőzést, a válságkezelést és a gyakorlati együttműködés fejlesztését, például a polgári veszélyhelyzeti tervezésben, a tudományos és környezetvédelmi ügyekben. 35. A Partnerség a Békéért (PfP) alapvető mechanizmusa a Szövetség és a Partnerek közötti gyakorlati biztonsági kapcsolatok elmélyítésének és interoperabilitásuk növelésének. Az egyes Partnerek képességeit és érdekeit tükröző részletes programok keretében a Szövetség és a Partnerek együtt dolgoznak a nemzeti védelmi terezés és költségvetés átláthatósága; a véderők demokratikus kontrollja; a katasztrófákra és más vészhelyzetekre való felkészültség; az együttműködésre való képesség — beleértve a NATO által vezetett PfP-műveleteket — növelése érdekében. A Szövetség elkötelezett a Partnerek békepartnerségi döntéshozatalban és tervezésben való szerepének növelése és a PfP működőképesebbé tétele iránt. A NATO felvállalta, hogy konzultál bármely a partnerségi

programban aktívan résztvevő Partnerrel, amennyiben annak területi integritását, politikai függetlenségét, vagy biztonságát közvetlen veszély fenyegeti. 36. Oroszország szerepe az euro-atlanti biztonságban egyedülálló. A „NATO-Oroszország Alapító Okirat a Közös Kapcsolatokról, az Együttműködésről és a Biztonságról” keretein belül a NATO és Oroszország elkötelezték magukat, hogy közös érdekeikre, a kölcsönösségre és az átláthatóságra építve fejlesztik kapcsolataikat annak érdekében, hogy az euro-atlanti régióban tartós és mindenre kiterjedő, a demokrácián és együttműködésen alapuló béke legyen. A NATO és Oroszország megegyezett abban, hogy valós tartalommal töltik meg a stabil, békés és egységes Európa megteremtésére irányuló közös elkötelezettségüket. A NATO és Oroszország közötti erős, stabil és tartós partnerség elengedhetetlen az euro-atlanti régió tartós stabilitásához. 37. Ukrajna speciális helyet tölt be az euro-atlanti biztonsági környezetben, fontos és értékes partner a stabilitás és a közös demokratikus értékek fejlesztésében. A NATO elkötelezett az Ukrajnával való különleges partnerségnek a NATO-Ukrán Chartán alapuló továbbfejlesztése iránt, beleértve a közös érdekeket érintő témákról való politikai konzultációkat és a gyakorlati együttműködés lehetőségeinek széles skáláját. A Szövetség továbbra is támogatja Ukrajna szuverenitását és függetlenségét, területi integritását, demokratikus fejlődését, gazdasági prosperitását és, hogy Ukrajna nincs birtokában nukleáris fegyvereknek. Mindezek kulcstényezők Közép- és Kelet-Európa, illetve az egész Európa biztonságában. 38. A mediterrán térség a Szövetség speciális érdekövezete. Európa és a térség biztonsága szorosan összefügg. A Mediterrán Dialógus a NATO kooperatív biztonságszemléletének integráns része. Keretet biztosít a bizalomépítéshez, elősegíti az átláthatóság és az együttműködés fejlődését a régióban, és kölcsönösen hozzájárul más nemzetközi erőfeszítések megerősödéséhez. A Szövetség elkötelezett a Dialógus politikai, civil és katonai aspektusainak progresszív fejlesztése iránt annak érdekében, hogy az abban partnerként résztvevő országokkal szorosabb együttműködést alakítson ki és azokat aktívabb részvételre ösztönözze.

10. számú melléklet Hazánk veszélyhelyzeti tervezésének áttekintése

A POLGÁRI VESZÉLYHELYZETI TERVEZÉS MAGYARORSZÁGON♦ A Magyar Köztársaság jelenlegi rendszere hosszabb múltra visszatekintő szervezeti elemekre alapozva épült ki. A védelmi feladatokban érintett és bonyolult, nehezen áttekinthető, sok önálló és saját szakterületéért szuverén módon felelős szervezetek alkotják a védelmi igazgatási rendszert. A védelmi igazgatás A minősített időszakok irányítási-szervezeti rendszere a védelmi igazgatás, amely alapvetően a békeidejű igazgatás kormányzati és közigazgatási elemeire épül, azok minősített időszaki szükségszerű módosításával és központi, illetve területi, valamint helyi szervekre tagozódik. A védelmi igazgatás szintjei és szervezetei a.) Országos (kormányzati) szervek: — Országgyűlés — Köztársasági Elnök — Alkotmánybíróság — Kormány — Honvédelmi Tanács — minisztériumok — országos hatáskörű szervek b.) Területi szervek: — Fővárosi Védelmi Bizottság – főpolgármester — Megyei Védelmi Bizottság - megyei közgyűlésének elnöke — centrális irányítású szervek c.) Helyi szervek — Helyi Védelmi Bizottságok - polgármesterek. Békeállapot időszakában a Magyar Köztársaság védelmi igazgatási rendszerében résztvevő szervezeti elemek felső szintű irányításának koordinációs szerve a HM Védelmi Koordinációs Iroda, majd a Védelmi Hivatal. A rendszerváltás utána Kormány első alkalommal a 3321/1990. számú határozatában foglalkozott az akkori Kormány Védelmi iroda megszüntetésével és a Honvédelmi Minisztérium szervezetében, annak jogutódjaként létrehozta a Védelmi Koordinációs Irodát a védelemmel összefüggő kormányzati, minisztériumi és területi közigazgatási szintű döntések előkészítésének és végrehajtásának koordinálására. Ez a határozat képezte az alapját a mai, magyar védelmi biztonsági rendszer kiépítésének és működése megkezdésének. A honvédelmi törvény és annak végrehajtási rendelete felhatalmazta a Védelmi Hivatalt a területi Védelmi Bizottságok általános irányítására és működésük törvényességi felügyeletére. A Kormány 3026/1994. számú határozata a Kormány feladatairól külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén kiterjeszti a Hivatal feladatkörét. A határozat értelmében, az Alkotmány 19/E § (1) bekezdése szerinti helyzet kezelésére létrehozásra kerülő kormány operatív Törzs békeidőszaki felkészítését a védelmi Hivatal végzi. 1992-ben jelent meg a 3333/1992. (VIII.30.) Kormányhatározat, amely szerint a védelmi felkészítést és az országmozgósítást a honvédelmi miniszter felügyeletével - bizonyos kormányzati felhatalmazással - a Védelmi Hivatal végzi. A Kormányhatározat előírja, hogy az országnak fel kell készülni az előfordulható válsághelyzetek és katasztrófák elleni védelemre, ezen belül mind a bekövetkezésre, mind pedig a hatékony védekezésre és gyors helyreállításra. ♦

BALI JÓZSEF: A NATO válságkezelési rendszere és ennek hatása a magyar válságkezelési rendszerre pp.2344.

A Hivatal irányítását és felügyeletét a honvédelmi miniszter látja el. A Hivatal élén tábornoki státuszban főigazgató áll. A védelmi felkészítés és az országmozgósítás feladattervét a Kormány évente határozattal hagyja jóvá. Javaslatot dolgoz ki a védett vezetési rendszer központi és területei elemeire, a működtetés követelmény- és felelősségi rendszerére, a Honvédelmi Tanács munkaszervezetének létszámára, szakmai összetételére, elhelyezésére, amelyet a Kormány hagy jóvá. Előkészíti a rendkívüli intézkedés tervezeteket, melyek az Alkotmány korlátozásainak figyelembevételével lehetőséget biztosítanak a rendeleti úton megvalósuló - az általános jogrendtől eltérő - jogalkotásra. A tervezeteket a köztársasági elnök és az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága részére bemutatja. A Hivatal napi kapcsolatot tart a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, a Magyar Honvédség, valamint a területi és helyi szervek védelmi feladatait ellátó munkatársaival. Kidolgozza az együttműködési rendet szabályozó kormányhatározatokat. A Hivatal rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács Titkársága feladatait látja el. A Honvédelmi Tanács ekkor a jogalkotói, a végrehajtói és az elnöki hatáskört összevontan gyakorolja. Ennek során a Titkárság a rendelkezésre álló információk alapján javaslattevő, döntés-előkészítő feladatot lát el. A kialakított struktúra, bonyolultsága ellenére: — egy integrált rendszer, amelyben egy bármikor bekövetkező, bármilyen veszélyhelyzetben gondoskodni kell a folyamatos állami igazgatásról és az önkormányzatok működőképessége feltételeiről, — elemeinek és alrendszereinek szervezet- és eszközrendszere modulszerűen alkalmas az egyes minősített időszakokban megoldandó feladatokra, — alkalmas a nemzetgazdaság működtetésére veszélyhelyetek esetén. A minősített időszakokban az országos (kormányzati) szervek feladatai: Az Országgyűlés • megállapítja a fegyveres védelmi helyzet (háborús helyzet) kialakulását és kihirdeti a rendkívüli állapotot, • dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdéséről, az országvédelem irányítását a Honvédelmi Tanácsra ruházza át, • tudomásul veszi a megelőző védelmi állapot kihirdetését és hozzájárul 14 (30) napon túli meghosszabbításához, • kihirdeti a szükségállapotot és hozzájárul a fegyveres erők karhatalmi terv szerinti felhasználásához, • megszűntnek nyilvánítja a rendkívüli állapotot és a szükségállapotot, • akadályoztatása megszűnését követően felülvizsgálja a rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetésének szükségességét. A köztársasági elnök • jogosult az Országgyűlés akadályoztatása esetén - a Kormány javaslatára - az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök véleményének kikérése után, a fegyveres védelmi helyzet (háborús helyzet) megállapítására, a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére és a hatalom átadására a Honvédelmi Tanács részére, továbbá a szükségállapot kihirdetésére és a fegyveres erők felhasználására, • a Honvédelmi Tanács elnöke - szükségállapot idején, a kormány előterjesztésére - a rendkívüli jogrend eszközeit alkalmazhatja, • a Kormány előterjesztésére jóváhagyja az országmozgósítás összesített, valamint a fegyveres védelem részletes tervét, továbbá az ország szükségállapoti (karhatalmi) tervét,

•

a fegyveres erők (a fegyveres erők és rendvédelmi szervek) főparancsnoka.

A Kormány • irányítja az ország védelmi felkészítését, • kinyilvánítja a katasztrófaállapotot, • megelőző védelmi helyzetben kihirdeti a megelőző védelmi állapotot, • váratlan támadás esetén az Országgyűlés (a köztársasági elnök) döntéséig megteszi a szükséges intézkedéseket. Ezen belül: elrendeli a védelmi felkészítés fokozását, a gazdaságmozgósítási feladatok végrehajtását, az ország részleges mozgósítását, gondoskodik a váratlan támadás elhárításáról stb., • rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején gondoskodik a Honvédelmi Tanács és a köztársasági elnök döntései és rendeletei végrehajtásáról, hatáskörében megteszi a szükséges intézkedéseket, • gondoskodik a HT működésének feltételeiről. A Kormány védelmi helyzetben a miniszterelnök javaslatára a HT döntése alapján háborús kabinetként is működhet. A miniszterek a kormányzati felelősségük körében gondoskodnak az Országgyűlés, a Honvédelmi Tanács, a köztársasági elnök, a Kormány döntései előkészítéséről és végrehajtásáról, illetőleg ellátják a hatáskörükbe utalt feladatokat. A Honvédelmi Tanács a védelemmell kapcsolatos stratégiai döntéseket hozza meg. Például: • dönt a fegyveres erők alkalmazásáról, • engedélyt ad a fegyveres erők részére az államhatár átlépésére, idegen fegyveres erők magyar területen tartózkodására, átvonulására, • jóváhagyja a kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket, • dönt az ország erőforrásai védelmi célú felhasználásának nagyságáról és irányáról, • meghatározza a Kormány védelmi feladatait, • jóváhagyja a Kormány háborús kabinetje összetételét, • rendeletet alkothat, amelyben gyakorolja az Országgyűlés által átruházott jogalkotási jogköröket. A HT döntéseinek végrehajtásáról a Kormány gondoskodik. Az Alkotmánybíróság Az Alkotmánybíróság működése minősített időszakban sem korlátozható. Az alkotmányon alapuló rendkívüli intézkedések körében viszont csak annyiban illeti meg a jogszabályfelülvizsgálat joga, amennyiben az adott rendelkezés az Alkotmánybíróság működését vagy egyes, nem korlátozható alapvető emberi jogokat érinti. Fővárosi és megyei szinten Védelmi Irodák alakultak, melyek a honvédelmi törvényben meghatározott Védelmi Bizottságok operatív döntés-előkészítő szervezetei. A fővárosban és a megyékben működő védelmi bizottságokat a rendszerváltást követően úgy kellett kialakítani a korábbi pártállami rendszer szigorúan háború centrikus honvédelmi bizottságaiból, hogy megőrizzék tapasztalataikat, működőképesek maradjanak, ugyanakkor áttérjenek a demokratikus elvárások szerint működő új követelményrendszerre, amelyben a korábbiaknál jóval szélesebb skálán a főváros és a megyék összes védelmi kérdését irányítani legyenek képesek, kezdve a katasztrófa-elhárítástól, a migráción, bűnözésen, terrorizmuson, közlekedési problémákon át egészen a háborús konfliktusokig. A Fővárosi, megyei védelmi bizottságokban a fegyveres erők, rendvédelmi szervek korábbi meghatározó túlsúlya fokozatosan megszűnt. Ez megfelel a NATO elveinek. Az utóbbi időben tagjaik sora a megyei tiszti főorvosokkal és vízügyi igazgatóságok igazgatóival bővült. Így a "civil" tagok kerültek többségbe a szervezeten belül. Célszerű lenne még a környezetvédelem és más területek reprezentánsaival is tovább bővíteni a bizottságot. Így valóban a vezető szakemberek szintjén

lenne képes összefogni az adott megyében, vagy fővárosban (városban) jelentkező összes problémát. Helyi Védelmi Bizottságok a megyei jogú városokban, a főváros kerületeiben és a Megyei Védelmi Bizottságok által kijelölt településeken és településcsoportokon működnek. A Helyi Védelmi Bizottságok képesek az adott település összes védelmi kérdését megfelelően irányítani. A Honvéd Vezérkarnál az elmúlt évben létrehozták a Művelet Irányító Központot, melynek rendeltetése a békeműveletre kijelölt erők felkészítésének koordinálása és részvétel ezen feladatok összhaderőnemi tervezésében. A Művelet Irányító Központ működéséért tábornoki rendfokozatú személyfelelős. A szervezetnél 24 órás ügyeleti szolgálatot tartanak fenn, azzal a céllal, hogy a külföldi kontingensekkel megfelelő összeköttetést biztosítsanak. A védelmi felkészítés intézkedési tervrendszere A minősített időszakokra vonatkozó alkotmányos szabályok, törvények és jogszabályok, valamint kihirdetett rendkívüli intézkedések érvényesülésének az a feltétele, hogy az állam intézményrendszerének irányítói és résztvevői, illetőleg az állampolgárok a szükséges mértékben ismerjék konkrét feladataikat, teendőiket és kapcsolatrendszerüket. Ezt biztosíthatja a hierarchikusan egymásra épülő — koordinációs együttműködést is biztosító — intézkedési tervek rendszere. Az intézkedési tervek rendszere kiterjed valamennyi, a védelmi felkészítést, országmozgósítást, katasztrófa-elhárítást és polgári védelmet érintő területre. Az intézkedési tervek a következők: 1) Riasztási, értesítési és készenlétbe helyezési terv. 2) Szervezeti és tevékenységi kör módosítására vonatkozó intézkedési terv. 3) Eseménykövető és jelzőrendszer (MONITORING) terve. 4) Rendkívüli állapot statisztikai információs rendszere kialakításának terve. 5) Ipari, termelési és szolgáltatási tevékenységek terve. 6) Mezőgazdasági termelés biztosítását szolgáló intézkedések terve. 7) Közlekedésforgalmi és műszaki szervezési intézkedések terve. 8) A posta- és távközlésforgalmi és műszaki szervezési intézkedések terve. 9) A fegyveres szervek és a lakosság egészségügyi ellátásának terve. 10) A fegyveres szervek és a lakosság élelmiszerrel, valamint elemi közszükségleti cikkekkel való ellátásának terve. 11) Energiagazdálkodási feladatok terve. 12) Vízgazdálkodás-vízellátás terve. 13) Külkereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos intézkedési terv. 14) Minősített időszaki pénzgazdálkodással kapcsolatos intézkedések terve. 15) A bakrendszer minősített időszaki működése szabályozásának terve. 16) A munka-erőgazdálkodással és a munkakötelezettség bevezetésével kapcsolatos intézkedések terve. 17) A kulturális javak védelmének terve. 18) A közigazgatás módosítási feladatainak terve. 19) Tömegtájékoztatási terv. 20) Katasztrófa-elhárítási terv. 21) Polgári védelmi tervek.♦

♦

Az ábrák forrása: LAKATOS LÁSZLÓ: A Honvédelmi Minisztérium rendeltetése szervezet és felépítése, előadás a Vezérkari Tanfolyam részére 2000. 09.26.-án Budapesten, p. 11,16,18.

Döntés Támogató Rendszer

HÍRKÖZLÉS A megcélzott csoport Eszközök Üzenet INFORMÁCIÓ Megszerzés Feldolgozás Továbbítás Összehasonlítás Elemzés

DÖNTÉSHOZATAL Informált Megfelelő időben Eszköz-orientált

/Forrás: PECHOUS ED:Döntéstámogató rendszere. IN: A G. Marshall Központ „Válságkezelés, konfliktus-megelőzés szeminárium (Budapest 1999.01.25-29.) p. H-5./

1

A válságkezelés folyamata

Cél a megelőzés Mérséklés Előkészítés Tervezés Végrehajtás Helyreállítás Megoldás

Válaszlépés

Politikai és jogi keret

Válságkezelést biztosító infrastruktúra /Forrás: PECHOUS ED:Döntéstámogató rendszere. IN: A G. Marshall Központ „Válságkezelés, konfliktus-megelőzés szeminárium (Budapest 1999.01.25-29.) p. H-12./

2

Az információ és a döntéshozatal ELEMZÉS

HELYZETMEGÍTÉLÉS Jelentősége?

Mennyire megbízható az infomációnk? Mit jelent?

Mit kellene tennünk a helyzettel kapcsolatban? Mit tudunk tenni?

Célkitűzések

A forrás hozzáférhetősége

Start

Kiket kell tájékoztatnunk? Hogyan? Mennyire? A rendszeren belül? A kormányon belül? A kormányon kívül?

INFORMÁCIÓ Mit tudunk? Mit szükséges még tudnunk? Honnan tudjuk beszerezni?

HÍRKÖZLÉS

DÖNTÉS VÉGREHAJTÁS Eszközhasználat Ütemezés Kommunikáció

DÖNTÉSEK Ki hozza a döntéseket? A lehetőségek milyen köre legyen hozzáférhető? Mely források hozzáférhetőek?

/Forrás: PECHOUS ED:Döntéstámogató rendszere. IN: A G. Marshall Központ „Válságkezelés, konfliktus-megelőzés szeminárium (Budapest 1999.01.25-29.) p. H-25./

3

A válságkezeléshez kapcsolódó lépések TUDATOSSÁG

ELŐRELÁTÁS

ELEMZÉS ELŐKÉSZÍTÉS MEGELŐZÉS

VÉGREHAJTÁS

ERŐFORRÁSOK

MEGOLDÁS

VEZETÉS & IRÁNYÍTÁS

HELYZET MEGÍTÉLÉS

VÁLASZLÉPÉS

DÖNTÉSHOZATAL

SZERVEZET

/Forrás: PECHOUS ED: A válságkezelés elemei. IN: A G. Marshall Központ „Válságkezelés, konfliktus-megelőzés szeminárium (Budapest 1999.01.25-29.) p. C-4./

4

A tervezett és nem tervezett válaszintézkedések, politikai célkitűzések V Á L A SZ I N T É Z K E D É S

Nem tervezett

Tervezett

Míg a politikai célkitűzéseket előzetesen ki lehet jelölni, addig a válaszlépéseket nem

Sem a politikai döntéseket, sem a válaszintézkedéseket nem lehet előre jelezni

Előzetesen kijelölt politikai célkitűzések

A politikai célkitűzéseket nem lehet előre kijelölni

Előre jelzett, kiválasztott, begyakorolt válaszintézkedések

Előre jelzett, begyakorolt válasz opciók

Tervezett

Nem tervezett

Politikai célkitűzések /Forrás: HEINKEL WADE: IN: Szervezetközi információ válságok idején. A G. Marshall Központ „Válságkezelés, konfliktus-megelőzés szeminárium (Budapest 1999.01.25-29.) p. I-4./

5

A válságkezelő műveletek elemei Magasabb szintű jóváhagyás

Készítsünk elemzést és ajánlást Meg kell tervezni a válaszlépést

Igen

Nincs

Probléma

Van rá válaszlépéstervezetünk?

Döntéshozatal

Szükség van magasabb szintű jóváhagyásra

Igen

Nem

Hajtsuk végre a tervet

Válaszlépés-tervezés és végrehajtás

/Forrás: HEINKEL WADE: IN: Szervezetközi információ válságok idején. A G. Marshall Központ „Válságkezelés, konfliktus-megelőzés szeminárium (Budapest 1999.01.25-29.) p. O-3./

6

12.számú melléklet A válság intenzitása, a fenyegetés nagysága

A válság súlyossága a fenyegetés nagyságának és közelségének függvényében Küszöbön álló

alacsony fokú súlyosság

közepes fokú súlyosság

magas fokú súlyosság

A fenyegetés Közbenső közelsége

alacsony fokú súlyosság

alacsony/közepes fokú súlyosság

közepes fokú súlyosság

alacsony fokú súlyosság

alacsony fokú súlyosság

alacsony fokú súlyosság

Kicsi

Közepes

Távoli A fenyegetés nagysága

Nagy

1. számú ábra /Forrás: Általános Válságkezelési Kézikönyv NATO/PfP/EAPC p.23./

Megjegyezzük, hogy egy válság súlyossága durván ugyanaz maradhat végig. Másrészről viszont idővel változhat a válság előrehaladtával például a résztvevő felek által végrehajtott tevékenységek eredményeként. Világos, hogy a válság súlyosságának koncepciója fontos olyan értelemben, hogy a válságban érintett feleknek fel kell becsülniük a válság fontosságát a válaszreagálás kialakításához. Mindazonáltal a válság súlyossága nem a fő hajtóerő a válságkezelés egyenletében. A válság súlyossága csupán egy változó jelzőként szolgál, amely visszatükrözi a békéből a válságba, vagy a válságból a békébe történő átmenetettel kapcsolatos politikai döntéseket. Miután meghozták ezeket a döntéseket a válság súlyosság fontossága megszűnik.

A válság intenzitása A válsággal társult másik fogalom a válság intenzitása, vagy másképpen az „erőszak szintje”. Elvileg minél agresszívabbak a válságban résztvevő Felek tevékenységei, annál magasabb szintű a válság intenzitása. Ez a fogalom különbözik a válság súlyosságának fogalmától. Lehetséges például, hogy egy válság magas fokú súlyossággal rendelkezik, de intenzitása alacsony szintű. Ennek fordítottja is lehetséges, mint ahogy az összes kombinációk is lehetségesek. A válság intenzitásának grafikonja jelentősen fluktuálhat egy hosszabb időszak folyamán. Egy ilyen grafikon alakja nem attól függ, hogy melyik fél perspektívája van elfogadva. A grafikon alakja a tényleges erőszak mértékétől és nem pedig a felfogásoktól függ. Egy válságintenzitás példa grafikonját mutatja, amely egy tényleges konfliktusra vonatkozik az 1947. és 1983. közötti időszakban. Mint a grafikonból látható, a viszonylag magas válságintenzitású (vagy "erőszak szintű") időszakokat felváltják olyan időszakok, amikor az intenzitás viszonylag alacsony volt.

A válság intenzitása 1947-1983 között

1.számú ábra /Forrás: Általános Válságkezelési Kézikönyv NATO/PfP/EAPC p. 23./

13. számú melléklet A NATO válságkezelési rendszabályai

A NATO VÁLSÁGKEZELÉSSEL KAPCSOLATOS RENDSZABÁLYAI Annak érdekében, hogy gyors és hatékony válaszlépéseket tegyünk egy válság többoldalú kezelésére, kiemelten fontos, hogy részletes, átfogó és közösen elfogadott intézkedésekkel rendelkezzünk, amelyeket szükség esetén felhasználhatunk. Ezek az intézkedések magukba foglalják a politikai, diplomáciai, polgári, gazdasági és katonai lépéseket, melyeket egyenként, vagy együttesen fogadnak el, a válság kimenetelétől függően. Fontos, hogy ezek az intézkedések átfogják a teljes válságkezelési sávot az alsó szinttől a nemzetközi feszültségen keresztül, a háborús cselekményekig. Ezek természete nem lesz sem kimerítő, sem kizárólagos. Fontos, hogy ezek az intézkedések megfelelőek legyenek mind az eszkalációs, mind a leépítés időszakában és a tevékenységek flexibilitását segítsék. A NATO-ban a válságkezeléssel kapcsolatban több dokumentumot dolgoztak ki, amelyek tartalmazzák a válság különböző szakaszaiban bevezetendő rendszabályokat és intézkedéseket. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak: Megelőző Intézkedések Listája (IPM = Inventory of Preventive Measures) Katonai Válaszlépések Katalógusa (GMRO = Generic Catalogua of Military Response Options) a NATO Elővigyázatossági Rendszere (NPS = NATO Precautionary System) Hadműveleti Tervek (Operations Plans) Alkalmazási (Harcérintkezési) szabályok (ROE = Rules of Engagement) A felsorolt tervek megléte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk reagálni a válság okozta többszörös nyomás alatt is a kialakult helyzetre. Ezek az intézkedések amelyek szelektíven alkalmazhatók az alacsony szintű válságoktól kezdve egészen a háborús cselekményekig bezárólag. A rendszabályok bevezethetők tehát önállóan, nemzeti szinten és közösen, más államokkal összehangoltan is, függően a válság kiterjedésétől. Fontos annak meghatározása, hogy melyek tartoznak az eszkalációs és melyek a de-eszkalációs fázisba, ugyanakkor nem korlátozzák a döntéshozók és végrehajtók cselekvési szabadságát sem. A Megelőző (Preventív) Intézkedések Listája (IPM) tartalmazza a tervezett megelőző rendszabályokat a diplomácia, a gazdaság, a katonai bizalom- és biztonságerősítés (CSBM) területén, amelyek egyénileg és kollektíven egyaránt alkalmazhatók azzal az elsődleges céllal, hogy még a válság kezdeti szakaszában megelőzzék annak eszkalációját egy olyan pontig, amikor már szigorúbb rendszabályok bevezetése válna szükségessé. A rendszabályok fontos sajátossága, hogy önmagukban nem jelentenek provokatív vagy agresszív lépéseket, nem növelik a kockázatot, nem szükséges a felsorolás szerinti alkalmazásuk egy vagy több rendszabály a válság időszaka alatt többször is bevezethető. Egyébként a fegyverzetkorlátozási és leszerelési egyezmények is (Bécsi Dokumentumok, CFE-szerződés stb.) felhasználhatók válságkezelési intézkedésként, a megelőző rendszabályok részeként. Végül fontos az intézkedés bejelentésének időzítése, minthogy egyik nem titkolt célja a közvélemény tájékoztatásán túlmenően annak befolyásolása is. A diplomáciai rendszabályok magukba foglalnak egyebek között kormánynyilatkozatokat, a válságot előidéző ország figyelmeztetésére, diplomáciai jegyzékeket, kezdeményezéseket a nemzetközi szervezetekben (ENSZ, EBESZ), diplomaták hazarendelését hosszabb-rövidebb időre, vagy véglegesen. A gazdasági rendszabályok kiterjedhetnek – egyebek között – az áruforgalom és a szolgáltatások korlátozására, a gazdasági kapcsolatok szűkítésére, mennyiségi korlátozások bevezetésére a kereskedelmi egyezményekben, az üzleti jellegű utazások

törlésére, a törvénygaranciák és exporthitelek megszakítására, a kereskedelem és devizapiac ellenőrzésének szigorítására. A katonai rendszabályok lehetnek például: katonai küldöttségek irányítása a fenyegetett országba, konzultációk és látogatások intenzitásának növelése, tárgyalások kezdeményezése a szokatlan katonai tevékenység vizsgálata céljából. A katonai rendszabályokat részletesen a Katonai Válaszlépések Katalógusa tartalmazza, erről az alábbiakban lesz szó bővebben. Diplomáciai lépések: diplomáciai lépések a kockázatokra, kezdeményezések a nemzetközi szinteken (ENSZ, EBESZ) (megfelelő intézkedések foganatosítása), diplomaták visszahívása konzultációra, vagy a pozíciók elfoglalásának késleltetése. Gazdasági lépések: figyelmeztetés, hogy a válaszlépés milyen hatással lehet az áruk és szolgáltatások szabad áramlására, összefüggés kimutatása, hogy milyen negatív hatást eredményez a lépés a gazdasági kapcsolatokra, kvóták és egyéb feltételek kikényszerítése a kereskedelmi megegyezésekben, kereskedelmi misszió-látogatások törlése, kormánygaranciák és exportvállalások megszakítása, szigorú kereskedelmi és pénzváltási kontroll bevezetése. Katonai Válaszlépések Katalógusa (GMRO) a Megelőző Intézkedések kiegészítéseként tekinthető. A katalógusban felsorolt rendszabályokat kilenc csoportba sorolták az elérendő céloknak megfelelően. Alkalmazásukra már a válság kezdeti szakaszában sor kerülhet önállóan vagy a megelőző rendszabályokkal vegyesen. Itt sincs kötelező sorrend a rendszabályok használatában. Valamennyi katonai válaszlépést politikai döntésnek kell megelőznie. Néhány rendszabály bevezetése hazai törvénybe ütközhet, ezért bizonyos intézkedések kiadása törvénymódosítást igényelhet. Minthogy a válságkezelés legfőbb célja a válság fegyveres konfliktusba való átmenetének megakadályozása, a katonai rendszabályok is tartalmaznak deeszkalációs elemeket. A katonai rendszabályok alkalmazása tehát úgy megy végbe, hogy a katonai szervek javaslata alapján a politikai testületek döntenek a válság megelőzésére és/vagy megfékezésére irányuló intézkedésekről. A továbbiakban ismertetett kilenc terület részintézkedéseit rugalmasan kell értelmezni, ami azt is jelenti, hogy azok száma növelhető és csökkenthető, új katalógussal is kiegészíthető. A részintézkedések között nem szerepelnek a közvélemény tájékoztatására vonatkozó feladatok. Minden egyes katonai jellegű válaszlépés előtt tehát számításba kell venni a lépés közvéleményre gyakorolt hatását, hiszen számos esetben a katonai lépések kevésbé láthatók és hatásosak, mint a nyilvánosságnak szóló információk. A lehetséges válaszlépések (opciók) Preventív politikai hatást kiváltó lehetőségek: A kialakult helyzettel kapcsolatos találkozók, értekezletek, döntések vagy tevékenység hivatalos bejelentése a kívánt hatás elérése céljából; A (tengeri) kikötők és más létesítmények látogatásának korlátozása vagy módosítása a válságot gerjesztő ország számára; A katonai együttműködés, a katonai kapcsolatok, a korábban tervezett közös gyakorlatok korlátozása, illetve törlése.

A NATO fogalmai szerint egyébként ezeket és az ezután felsorolt rendszabályok kihatásait öt kategóriába sorolják, úgymint: semmi (nil), alacsony (low), közepes (medium), magas (light) és változó (variable). A veszélyek (kockázatok) növelése elleni lépések Az itt felsorolt rendszabályok kiterjednek a felderítésre, konzultációkra, a tevékenység és segítségnyújtás összehangolására, részleteiben: A tagállamok felkérése a felderítési adatok megosztására… Bizalmas (titkos) találkozók szervezése, katonai konzultációk előkészítése más államokkal; Katonai küldöttség kölcsönös látogatásainak szervezése; Bizalmas úton közölni a fenyegetett állammal, hogy hajlandók megvizsgálni a katonai felszerelések és más technikai eszköz iránti kérelmüket; Nyilvánosan is kifejezni a készséget katonai fegyverzetek és felszerelések szállítására a fenyegetett országnak; Légi kötelékek látogatásának előkészítése a fenyegetett ország tengeri kikötőibe. A bizalom- és biztonságnövelő intézkedésekből, valamint a fegyverzetellenőrzési megállapodásokból eredő válaszlépések A lehetséges válaszlépések megfelelnek az 1994-es Bécsi Dokumentumban, a CFEszerződésben és a Nyitott Égboltról kötött megállapodásban szereplő tevékenységi formáknak. Ezek magukba foglalják egy adott körzetben az ellenőrzések összehangolását és összpontosítását, a potenciális ellenség megakadályozását abban a törekvésében, hogy helyszíni ellenőrzések révén felderítési adatokat gyűjtsön. Ebben a fázisban szóba kerülhet az EBESZ "Lokalizált helyszíni válságok stabilizálására irányuló rendszabályainak" alkalmazása is, így például: felkérnek más államokat, hogy terven felül kérjenek és hajtsanak végre helyszíni ellenőrzéseket, konzultációkat kezdeményeznek a szokatlan, nem tervezett tevékenység megvitatására, magyarázatok kérésére, megfontolásra ajánlják más államoknak, hogy korlátozzák, módosítsák vagy szüntessék be a kapcsolatokat a potenciális ellenséggel, látogatók fogadása a katonai tevékenységekkel kapcsolatos aggodalmak eloszlatása céljából Felderítés – a lehetséges válságkörzetben kialakuló fejlemények megfigyelésére korai figyelmeztető-értesítő rendszerbe tartozó repülőgépek alkalmazása az érintett terület felderítésére, felderítés végrehajtása a potenciális válságkörzetben, a felderítés intenzitásának növelése a potenciális válságkörzetben, felkérni a potenciális válságkörzettel szomszédos országokat, hogy fokozzák a felderítést határaik mentén, felkérni a többi nemzetet is, hogy folytassák a potenciális válságkörzet felderítését, növeljék a felderítés intenzitását, szervezzék meg a szerzett adatok gyors továbbítását. Készültség – a készültség növelésére irányuló válaszlépések, tekintettel a kibontakozó válságra Az ebben foglalt intézkedések a harckészültség növelését és az elrettentés megvalósítását célozzák: a fegyveres erők kijelölt erői készültségének fokozása előre nem tervezett kiképzési feladatok végrehajtásával, más nemzetek felkérése, hogy növeljék a fegyveres erőik harckészültségét a szokásos kiképzési feladatok intenzitásának fokozásával,

csapat-, parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatok végrehajtása az erők egy bizonyos részének széttelepítésével, a tervezett gyakorlatok és kiképzési program időpontjainak előre hozatala azon alakulatok harckészültségi szintjének emelésére, amelyek várhatóan alkalmazásra kerülnek a potenciális válságkörzetben, a légvédelmi rendszerbe tartozó kötelékek magasabb készenléti fokozatba helyezése, és más nemzetek felkérése ugyanennek az intézkedésnek a bevezetésére. Elrettentés – az elrettentés növelésére és az együttműködés demonstrálására Azok az országok, amelyek haditengerészeti erőkkel rendelkeznek, aktivizálják a haditengerészeti alkalmi kötelékeket és alkalmi harccsoportokat, a haditengerészeti erőket felvonultatják a válságkörzet közelében azzal a céllal, hogy demonstrálják eltökéltségüket, korlátozott számban szárazföldi csapatokat bontakoztatnak szét a válsággal szomszédos körzetben, hogy megelőzzék a konfliktus kiszélesedését, (Ez az akció a résztvevő felek beleegyezését és/vagy az ENSZ felügyeletét igényli.) megkezdik a légierő széttelepítését a válságkörzetben; széttelepítik a szárazföldi és/vagy hajófedélzeti légvédelmi egységeket a válságkörzetben. A válság feltartóztatása kis erők alkalmazását igénylő eszközökkel A rendszabályok inkább a nem erőszakos cselekményekre terjednek ki, többnyire a nemzetközi szervezetek által életbe léptetett szankciókra. megfigyelők elhelyezése a válságkörzetben. Ez normális viszonyok között az érintett felek előzetes beleegyezésével és/vagy az ENSZ vagy az EBESZ irányítása alatt megy végbe; segélyszervezetek támogatása a humanitárius segélyeknek a válságövezetbe történő eljuttatásában; az elrendelt szankciók betartásának kikényszerítése a válságkörzethez csatlakozó szárazföldön és vízfelszínen. Műveletek végrehajtása - Arra az esetre szólnak, amikor a háború kitörése valószínű vagy már megkezdődött Az alább felsorolt rendszabályokat akkor léptetik életbe, ha az előző (7) csoportban felsorolt rendszabályok nem vezettek eredményre. Megerősítik a válságkörzetbe kijelölt szárazföldi, légi és tengerészeti erőket. Növelik a megerősítő (kiegészítő) erők készenlétét. Légi és haditengerészeti műveletek irányítása annak érdekében, hogy létrehozzák és fenntartsák a térségben a tengeri és légtérellenőrzést. Kétlaki erők széttelepítése, és ha szükséges, alkalmazása a hadműveletek térségében. A fegyveres erők szétbontakoztatása és szárazföldi, légi és haditengerészeti műveletek végrehajtása. De-eszkaláció- A válság fokozatos csökkentése A válság fokozatos csökkentésének opcióit a politikai célok és a válság természete határozza meg. Rendteremtés és – ha szükséges – a tűzszünet kikényszerítése. Ütközőzóna létesítése a harcoló felek között. A kijelölt erők visszavonása a laktanyákba. A kijelölt erők kivonása a válságkörzetből. Minden ellenségeskedés beszüntetése, kivéve az önvédelmet. Az embargó ellenőrzésének feloldása, a kereskedelem helyreállítása a válságövezetben. A katonai együttműködés helyreállítása.

A szárazföldi, légi és haditengerészeti kötelékek deaktiválása. A fegyveres erők készültségi fokozatának csökkentése. A műveletek beszüntetése a válságövezetben. Hadifoglyok kicserélése és hazatelepítése. A NATO Elővigyázatossági Rendszere (NATO Precautionary System NPS) A NATO Elővigyázatossági Rendszerét 1992-ben hozták létre. A NATO Válságkezelési Kézikönyve tartalmazza az Elővigyázatossági Rendszer céljait, struktúráját, valamint a döntéshozatal elvi kérdéseit. Az új rendszer biztosítja a NATO politikai és katonai szervezeteinek készültségbe helyezését a katonai válaszlépések irányítására. Magában foglalja a polgári és katonai rendszabályok rendkívül széles skáláját, végső fokon a katonai készültség legmagasabb fokozatának elérését annak érdekében, hogy időben, összehangoltan tudjanak reagálni az esetleges agresszióra. A rendszert a válsághelyzet különböző fázisaiban is alkalmazhatják, részei felhasználhatók a békeműveletekben. Az elővigyázatossági Rendszer a NATO átfogó Stratégiai Koncepciója alapján készült és teljesen összhangban van a Megelőző Intézkedések és a Katonai Válaszlépések intézkedéseivel, valamint a különféle hadműveleti tervekkel. Első komponens: Elővigyázatossági rendszabályok Eme rendszabályok révén a NATO eléri a helyzetnek megfelelő készenléti fokozatot. Átfogják a kevés politikai – polgári kihatással rendelkező intézkedéseket a Szövetség teljes harckészültségbe helyezésére szolgáló intézkedésekig. A rendszabályok egy része a tagállamokhoz intézett kéréseket, másrészt a főbb NATO parancsnokoknak szóló utasításokat tartalmazza. Második komponens: Meglepetés elleni rendszabályok Ezek a rendszabályok magukba foglalják a rövid határidejű védelmi jellegű katonai intézkedéseket, amelyek gyors foganatosítása révén biztosítják a fegyveres erők túlélőképességét és megőrzik a feladatok végrehajtásához szükséges teljesítőképességüket. az itt szereplő intézkedések csak akkor alkalmazhatók, ha a támadás már megindult vagy küszöbön áll és a figyelmeztetési idő igen rövid, vagy egyáltalán nincs. Harmadik komponens: Agresszió elleni rendszabályok A rendszabályokat akkor léptetik életbe, amikor az ellenségeskedések már megkezdődtek. Gyakorlatilag átfogják a készenléti állapottól a fegyveres küzdelem megkezdéséig terjedő időszakot, amikor a szövetséges erők hadba lépnek azokkal a nemzetekkel, amelyek a NATO területét fenyegetik. A NATO Elővigyázatossági Rendszerének használata a döntéshozatal, konzultáció, koordináló és kooperáció tekintetében a következő alapelvekre épül: Az Óvatossági Intézkedés elkészítésének folyamatában különböző dokumentumok kerülnek felhasználásra: Javaslatok (Nemzetek, NATO Bizottságok), Igények (Főbb NATO Parancsnokságok), Engedélyek (Észak-atlanti Tanács /Védelemtervezési Bizottság), Direktívák (Észak-atlanti Tanács/Védelemtervezési Bizottság), Utasítások (Főbb NATO Parancsnokságok), Jelentések (Nemzetek, Főbb és Alárendelt Parancsnokságok). A NATO Óvatossági Rendszer Kidolgozó Munkacsoportja a NATO tagállamok, a NATO Főparancsnokság, a Főbb NATO Parancsnokságok és az Alárendelt Parancsnokságok képviselőiből áll, abból a célból, hogy megteremtsék a Kézikönyv folyamatos fejlesztését és korszerűsítését. A megelőző lépések általános leltára:

A leltár általános szabályokat tartalmaz, melyeket az állam, vagy államok okozta kockázat és válság esetén kell alkalmazni. Néhány általános megelőző intézkedés alkalmazása egy válságidőszak alatt különböző problémákat idézhet elő a korai vagy nemzetközi jogban. A nemzeteknek figyelembe kell venniük, hogy a törvényhozás eddig mit fogadott el és milyen új törvényhozási lépés szükséges az intézkedések alkalmazása érdekében és békeidőszaki válságban. Néhány megelőző lépés megismerése nyilvánvalóan a közvéleményre is tartozik. Diplomáciai megelőzési lépések. Egyes nemzetek hatáskörébe tartozó lépések: A háttér részletes feldolgozása a média és a hírlapszerkesztőségek számára. A válság leírása és a lehetséges konzekvenciák megjósolása. A megállapítások közvetlenül a kormányszóvivőtől, vagy más vezető politikai személyiségektől érkezzenek, tájékoztatva az országgyűlést, és a médián keresztül a közvéleményt és figyelmeztetve a kockázatot előidéző országot, vagy országokat. A nyilvánosságrahozás emlékezteti a kockázatot okozó országot az aláírt politikai megállapodásokra és elkötelezettségekre. Diplomáciai jelzések a kockázatot előidéző országok felé, közvetítő, nemzetközi fórumon keresztül (EBESZ, Európai Hagyományos Fegyveres Erők, Egyesített Konzultációs csoportja) ENSZ, vagy harmadik állam. Diplomáciai eljárások: A kockázatot előidéző ország hivatalai tevékenységeinek alapos vizsgálata a befogadó országban. A kockázatot előidéző ország kormányzati meghívásainak visszautasítása. A befogadó országban tervezett szociális, kulturális események, valamint a diplomáciai meghívások törlése. Hivatalos tiltakozások és figyelmeztetések küldése a kockázatot előidéző országba. (Üzenetek az államfőtől, vagy a kormánytól a megfelelő partnereknek). A politikai tárgyalások, vagy kapcsolatok megszakítása vagy felfüggesztése. A nemzetközi fórumok fellépésének fokozása, a megfelelő szervezetek támogatása. Az állampolgárok figyelmeztetése a válságterület elkerülésére, a beutazások korlátozása a kockázatot előidéző országba. A közvélemény értesítése a polgári vészhelyzet felkészülési lépések fokozásáról. A közvélemény értesítése az egyes országok által tett válságkezelési lépésekről és a nemzeti válságmechanizmus felállításáról. A sport és kulturális rendezvények halasztása, törlése. A kockázatot okozó országban rendezendő kulturális és sportesemények bojkottálása. szigorú rendszabályok és intézkedések foganatosítása a nemzetközi utazások ellenőrzésére. Az ország polgárainak hazatelepítése a kockázatot okozó országból. A kitelepítési terv aktualizálása a kockázatot előidéző országból. A kockázatot okozó ország katonai attasé tevékenységének korlátozása. Új megszorítások alkalmazása a kockázatot kiváltó ország fontosabb hivatalaival szemben és/vagy a polgári képviselőkkel szemben. A katonai attasé visszahívása. A nagykövetek (helyetteseik) konzultációra való visszahívása. A forróvonalak használata, a kockázatcsökkentő központok és egyéb speciális kommunikációs eljárások alkalmazása. Hivatalos és nyilvános támogatás a fenyegetett állam részére. Magasszintű diplomáciai és politikai látogatások a fenyegetett országba. Hírszerzési adatok cseréje a fenyegetett országgal. A fenyegetett ország katonai felkészültségének és készenlétének bizalmas, vagy nyílt kinyilvánítása. Támogatásnyújtás a fenyegetett állam részére, a kockázatot okozó ország tevékenységeinek visszafejlesztésére. Prágai dokumentum (1992.) Gazdasági megelőző lépések. Amikor a figyelem a gazdasági megelőző lépésekre fókuszál tanácsos az alábbiakra gondot fordítani:

A gazdasági intézkedéseket fokozottan hatékonnyá teszi, ha azokat együttesen több ország is támogatja, és ha bevezetésre kerülnek, akkor minden fontosabb többoldalú fórum is. Megkülönböztetés az intézkedések között, olyan értelemben, hogy melyek szolgálják inkább a "figyelmeztetést" és melyek azok, amelyek közvetlenül hatnak az áruk és szolgáltatások áramlására, valamint, mely intézkedések hatnak közvetlenül és melyek hatása csak hosszabb távon bontakozik ki. Megfelelő figyelemösszpontosítás a gazdasági lépések alkalmazásakor, annak érdekében, hogy eredményesen felmérhető legyen, hogy egy adott válsághelyzetben az átfogó politikai/stratégiai lépések ellensúlyozni képesek-e a közvetlen anyagi érdekeket. Annak a valószínűsége, hogy az intézkedések a leghatékonyabbak lehetnek akkor következik be, ha a kockázatot okozó ország gazdaságának e leggyengébb pontjára összpontosítjuk erőinket. Az országok a létező nemzetközi megállapodásokból származó kötelezettségei. Specifikus intézkedések, jobbára figyelmeztető céllal. Azok a tevékenységek, amelyek hátrányosan befolyásolják a gazdasági kapcsolatokat, átruházódnak az ipar és az üzleti élet folyamataira. Nemkívánatos megnyilvánulások a hírlapokban, diplomáciai csatornákon, vagy a kormányszóvivő megállapításaiban. Tartózkodás az új nemzeti kezdeményezésektől a kereskedelem növelése érdekében. Hivatali és üzleti szintű gazdasági látogatások elhalasztása. A tervezett magas szintű hivatalos kereskedelmi látogatások törlése. Hitelek, licenszek és egyéb kereskedelmi lehetőségek vizsgálatának lelassítása. Kvóták és egyéb feltételek szigorú kikényszerítése a kereskedelemben, hajózásban, légügyi megegyezésekben. Hivatalos részvétel félbeszakítása, a kereskedelmi kiállításokon, szemináriumokon és konferenciákon. A közös bizottsági ülések elhalasztása, a munkacsoportok működésének kétoldalú egyezmények által való szabályozása. Kétoldalú megállapodások a gazdasági, technikai és tudományos együttműködésben. Ipari és műszaki területeken az információcserék félbeszakítása. A fogadó országban dolgozó kiképző és egyéb technikai szakemberek fogadásának, alkalmazásának megszüntetése a kockázatot előidéző ország vonatkozásában. A figyelmeztetésen túli intézkedések: A kockázatot okozó országba áramló turizmus fékezése. A kormány új export hitelekre vonatkozó terjeszkedésének megállítása. A banki és pénzügyi körök felkérése a tartózkodásra, annak érdekében, hogy a továbbiakban ne vegyenek részt azokban a tranzakciókban, amelyekben a kockázatot okozó állam is érdekelt. A nemzetközi pénzügyi intézményekben a kölcsönök megtagadására és azok visszafizetésére szavazás, a kockázatot okozó országgal szemben. A speciális referenciákkal rendelkező projektek esetén, valamint licensz és know-how átadásokról a valutaátváltási ellenőrzés növelése, a kereskedelem fékezése. Az intézkedések a felszerelések, kritikus árucikkek szállítását célozzák meg úgy, hogy az érvényben lévő szerződések alapján anélkül, hogy a kötelezettséget megtagadnák a szállítások későbbi időpontban realizálódjanak. Hasonló eljárás vonatkozik a kockázatot okozó ország árubeszerzéseire is. A cégek és azok testületeinek hazatelepítése a kockázatot előidéző országból. A technikusok és egyéb szakemberek látogatásainak megszakítása, azokban az országokban, amelyek gazdasági kapcsolatban állnak a kockázatot okozó országgal.

A szállítók és a brókerek eltiltása az új szerződéskötések létesítésétől, vagy a meglévők felújításától, azzal a céllal, hogy az üzlet ne valósuljon meg a kockázatot okozó országgal. Felhívás azon országok részére, akiknek önálló kereskedelmi járatai vannak a veszélyes térségbe. Szigorító rendszabályok alkalmazása a kockázatot okozó országgal szemben a fogadó országba működő cégek vonatkozásában. (Vízumok megtagadása a cégek alkalmazottaival szemben, az üzleti lehetőségek szigorítása) Az embargó intézkedések részlegesek, vagy teljesek: • A kereskedelmi, pénzügyi lehetőségek tiltása. • A kockázatot okozó ország vagyontárgyainak befagyasztása. • Kereskedelmi, hálózati, hajózási és légi közlekedési megegyezések felfüggesztése. • Saját utasok és áruk szállításának megtiltása a kockázatot okozó ország hajóin és repülőgépein. • Saját áruszállító hajók visszahívása, amelyek a kockázatot okozó országba szállítanak. • Export-, import megszüntetése. • Az érintett országok hajó- és légikikötőinek bezárása. • Gazdasági blokád kivetése az érintett országok irányába. • A saját hajók és légijárművek útjainak letiltása a meghatározott országokba. Titkos, vagy nyílt fellépés a fenyegetett ország felé, a gazdasági, pénzügyi, vagy az anyagi támogatás érdekében. Speciális gazdasági segélyprogramok alkalmazása a fenyegetett ország érdekében, minden fontos fórumon. Katonai lépések, a lehetséges megelőző hatással. Habár a hagyományos katonai lépéseket ritkán alkalmazzák elsődlegesen azzal a céllal, hogy specifikus politikai hatást érjenek el, az EBESZ Bizalom- és Biztonságépítési Intézkedések pontosan ebből a célból kerültek kidolgozásra. Ezek és más katonai intézkedések hasznosak lehetnek, a megelőző jellegűket is figyelembe véve. Ezek az intézkedések: Katonai eszmecserék irányítása, a látogatások és konzultációk folytatása a fenyegetett, vagy a megfelelő harmadik állammal. A bizalom- és biztonságépítési intézkedések figyelembevétele a Bécsi dokumentumban (1994.) és az Európai Hagyományos Fegyveres Erők megállapodásában (1900.). A már betervezett katonai gyakorlatok témájának és idejének módosítása és az előre tervezett készenléti gyakorlatok végrehajtása. Az ellenőrzések és felmérő látogatások irányítása, a korábbi terv kedvezőtlen helyzethez történő módosításával. Igénytámasztás a konzultációra és a magyarázat megadására, a rendhagyó, nem tervezett katonai tevékenységek vonatkozásában. Igénytámasztás a katonai természetű ellenséges incidensek osztályozására. Önkéntes látogatók fogadása a katonai tevékenységekkel kapcsolatos félelmek elűzése miatt. Válaszlépések területenként: 1. terület: Válaszlépések, megelőző politikai hatással. Ezek magukban foglalják a megállapodások elkészítését és a találkozók összehívását, a katonai kapcsolatok és asszisztenciák korlátozását. Válaszlépések területenként: 1. terület: Válaszlépések, megelőző politikai hatással.

Ezek magukban foglalják a megállapodások elkészítését és a találkozók összehívását, a katonai kapcsolatok és asszisztenciák korlátozását. 2. terület: Válaszlépések, nagykiterjedésű kockázatokkal számolva. Magában foglalja a hírszerzési adatok megosztását, a kollektív felméréseket, konzultációt, a támogatás koordinálását, a nemzetek közötti együttműködést, asszisztenciát és egyéb katonai tevékenységeket. 3. terület: Bizalom- és biztonságépítő intézkedésekből és fegyverzetellenőrzési intézkedésekből eredő válaszlépések. Ezek a válaszlépések egy területre koncentrált felülvizsgálati törekvések koordinálására alkalmazhatóak, egy potenciális ellenség által végrehajtott szigorú hírszerzésen, a felülvizsgálati eljárások kiaknázásán keresztül. 4. terület. Felügyelet - válaszlépések a kiterjedés ellenőrzésére egy potenciális válságterületen. Ezek a lépések támogatást nyújtanak a vagyontárgyak használatára. 5. terület: Készenlét - válaszlépések készenlét fejlesztésére egy kiterjedő válságra válaszolva. Ezek a lépések növelik a készenlétet és támogatják a gyakorlatok alkalmazását. Ezeket együtt kell használni a katonai válaszlépésekkel. 6. terület: Elrettentés - válaszlépések az elrettentés fokozásáért és az elhatározás demonstrálására. A katonai válaszlépések ebben a fázisban kiegészítik azokat az intézkedéseket, amelyek a készenlét fokozására, valamint a válság megfékezésében működnek közre. Az elrettentési lépéseket a készenléti és a visszatartási intézkedésekkel tanácsos együtt alkalmazni. 7. terület: Visszatartás - válaszlépések egy rövididejű fegyveres erő alkalmazásra egy válság visszatartása érdekében. Ezek a válaszlépések a veszélymentes tevékenységek sorát jelenti, beleértve a szankciók alkalmazását a kereskedelemben, melyet a nemzetközi testület diktál. 8. terület: Közvád - a válaszlépések alkalmazása, amikor a szembenálló felek valószínűleg, vagy már elkezdték az összecsapást. Ezek az intézkedések akkor kerülnek felhasználásra, amikor a haderő rövididejű alkalmazása nem hozott eredményt a válság kiterjedésének megakadályozásában. 9. terület: Visszafejlesztés - válaszlépések egy válság visszafejlesztésére. A válaszlépések egy válság kibontakozásának visszafejlesztésére alkalmasak, melyek irányítását a politikai cél és a válság természete határoz meg. Eljárások: A GMRO katalógus a válaszlépések egy lehetséges listáját nyújtja egy válsággal szemben, amely egy feladattá formálható. Ezek nem specifikus eljárások, hanem saját jogon alkalmazandó válaszlépések. Azok a hivatalok, amelyek kezelik a katonai válaszlépéseket, úgy kell használniuk a katalógust, mint egy lehetséges válaszlépés forrás, melyeket a megfelelő politikai fórumok megvitatnak és ezekből egy korrekt hadműveleti parancs, vagy alkalmazási koncepció dolgozható ki. Ezek, az óvatossági rendszer, haderőfejlesztési eljárások, konkrét hadműveleti tervek. Mielőtt egy lehetséges katonai válaszlépést alkalmaznánk fel kell mérni annak jelentőségét, a várt hatásokat, a szükséges haderőt, a geográfiai területet és a tájékoztatási politikát. A válaszlépések alkalmazását, vagy annak megszűntetését a megfelelő szintű politikai hivatallal jóvá kell hagyatni, mint egy hadműveleti terv végrehajtása, vagy az óvatossági intézkedések engedélyezése.

AZ ÁLTALÁNOS KATONAI VÁLASZLÉPÉSEK (GMRO) TÁBLÁZATAI 1. Válaszlépések, megelőző politikai hatással Fsz.

GMRO

1.

Hivatalos közlemény a találkozókról, döntésekről, vagy a helyzettel kapcsolatos tevékenységekről, a várt hatás elérése érdekében. Haditengerészeti programok módosítása, a kockázatot okozó anyagok kikötési lehetőségeinek megvonása. A látogatások törlése a kockázatot okozó országba. A katonai együttműködés szigorítása, törlése.

2.

3.

Nyilvánossági szint

Megjegyzés

Magas

—

Magas

—

Magas

Beleértve a tervezett gyakorlatokat, a kockázatot okozó államokkal.

2. Válaszlépések, nagykiterjedésű kockázatokkal számolva Fsz.

GMRO

1.

Az igénylő országok támogatják, gondoskodnak a katonai hírszerzés megosztásával. Bizalmas katonai konzultációk folytatása más államokkal.

2. 3. 4.

5.

Katonai cserelátogatások más államokkal. Bizalmas támogatás a fenyegetett állam készenléte fokozása érdekében, a katonai eszköz és ellátás biztosítása. A készenlét nyilvánosságra való hatása, a katonai eszköz és ellátás támogatása a fenyegetett ország felé-

Nyilvánossági szint

Megjegyzés

nulla

—

nulla

—

alacsony

—

alacsony

—

magas

—

3. Bizalom- és biztonságépítő és fegyverzetellenőrzési intézkedésekből eredő válaszlépések Fsz.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

GMRO Vállalkozni és figyelembe venni más nemzeteket a kivizsgálási és kiértékelési látogatások vezetésében, a korábbi terv módosítására, az ellenséges helyzetre vonatkozóan. Vállalkozni és figyelembe venni más nemzeteket, az igények kezdeményezése a magyarázatra, vagy a konzultációra a rendhagyó, nem tervezett katonai tevékenységek miatt. Vállalkozni és figyelembe venni más nemzeteket a katonai természetű veszélyes incidensek osztályozására. Vállalkozni és figyelembe venni más országoknak javasolt korlátozó megközelítéseket a kivizsgálási, kihívási igényekre a CFE-vel összhangban, valamint a kiértékelési látogatásokra a VD 94-el összhangban, egy potenciális ellenségre vonatkoztatva. Kezdeményezni és javasolni más országok részére szigorításokat, a potenciális ellenséggel való kontaktus törlésére vagy újrafelülvizsgálatára. A látogatások önkéntes lebonyolítása a figyelem eloszlatása a katonai tevékenységekről.

Nyilvánossági szint

Megjegyzés

alacsony

VD 94 CFE Nyitott Égbolt

magas

VD 94

magas

VD 94

magas

VD 94 CFE

magas

VD 94

közepes

VD 94

4. Felügyelet- válaszlépések egy kibontakozás ellenőrzése egy potenciális válságterületen

Fsz.

GMRO

Nyilvánossági szint

Megjegyzés

1.

Az érdekeltségi terület feletti felügyelet irányítása a repülőgép korai előrejelző eszközeivel szükség esetén vadászrepülő alkalmazása az igényelt szint teljesítésére.

változó

—

2.

A potenciális válságterület feletti felügyelet vezetése.

változó

—

3.

A potenciális válságterület hadműveleti felügyeletének fokozása.

magas

—

4.

Más nemzetek figyelmének felhívása a szomszédos potenciális válságterületre, a határmenti felügyelet fokozása.

változó

—

5.

Más nemzeteket igényelni a potenciális válságterület fölötti felügyelet vezetésére.

változó

—

6.

Más nemzeteket igényelni a potenciális válságterületre irányuló hírszerzési tevékenységek fokozására.

változó

—

7.

Más nemzeteket igényelni a hírszerzési adatok továbbításának fokozására a potenciális válságterületről.

alacsony

—

5. Készenlét - válaszlépések a készenlét fejlesztésére egy válaszban a kibontakozó válságra

Fsz.

GMRO

Nyilvánossági szint

Megjegyzés

változó

—

1.

A haderők készenlétének fokozása további rutin lépésekkel és támogatással.

2.

Igényelni, hogy más nemzetek fokozzák a fegyveres erőik készenlétét, a rutin lépések és támogatások fokozásával.

változó

A fegyveres erők szelektálása a válság természetétől és kiterjedésétől függ.

3.

Parancsnoki, törzsvezetési gyakorlatok irányítása, harcászati kiképzési gyakorlatok, éles-lövészet.

változó

—

4.

Előrehozni a betervezett gyakorlatokat, a fegyveres erők készenlétének fokozása.

változó

—

5.

A légvédelem szerepének fokozása, a légvédelmi egységek és más igényelt országok szervezetei készenlétének fokozásával.

változó

—

6. Elrettentés - Válaszlépések az elrettentés fokozásáért és az együttműködés demonstrálására Fsz. 1.

2.

GMRO Haditengerészeti erők alkalmazása a válságterületen, a jelenlét megalapozására, a politikai és katonai megoldás demonstrálása céljából. Behatárolt szárazföldi erők alkalmazása a válságövezettel szomszédos területeken, a konfliktus terjedésének megakadályozása céljából. (Normál esetben szükséges a nemzetek vagy pártok beleegyezése, az ENSZ irányelvei alapján).

Nyilvánossági szint

Megjegyzés

változó

–

magas

—

3.

Légierő alkalmazása a válságterületen.

magas

—

4.

Szárazföldi vagy tengeri légvédelmi egységek alkalmazása (szankciókat érvényesítő egységek) a válságterületen.

magas

—

7. Visszatartás - Válaszlépések egy rövididejű katonai erőalkalmazással egy válság visszatartása érdekében. Fsz. 1. 2. 3.

4.

5.

GMRO Megfigyelők alkalmazása a válságterületen (Szükséges a nemzetek beleegyezése, az ENSZ és EBESZ előírásai alapján.) Segélyszervezetek támogatása, a humanitárius segélyek válságterületre való eljuttatása. Műveletek irányítása, a haditengerészeti szárazföldi és légi hadszíntereken alkalmazott szankciók teljesítésének ellenőrzése. Műveletek irányítása a haditengerészeti, szárazföldi és légi hadszíntereken alkalmazott szankciók fokozására. Az alkalmazott szárazföldi és légvédelmi eszközök erősítése a válságterülettel határos területeken és vizeken.

Nyilvánossági szint

Megjegyzés

magas

—

magas

—

magas

—

magas

—

változó

—

8. Közvád - Válaszlépések alkalmazása, amikor a szembenálló felek valószínűleg, vagy már elkezdték az összecsapást. (Akkor kerülnek alkalmazásra, amikor a haderő rövididejű alkalmazása nem hozott eredményt a válság kiterjedésének megakadályozásában.) Fsz.

GMRO

Nyilvánossági szint

Megjegyzés

1.

A válságmegoldásban érintett fegyveres erők megerősítése.

magas

–

2.

Más egységek készenlétének fokozása.

változó

–

magas

–

magas

–

magas

–

3. 4. 5.

Haditengerészeti és légi hadműveletek vezetése a tengeri- és légikontroll létrehozása és kezelése érdekében, a hadműveletek területén. Kombinált (szárazföldi, vizi) hadműveletek, ha szükséges, vezetése a hadműveleti területeken. Fegyveres erők alkalmazása, a tengeri, szárazföldi és légi hadműveletek vezetése.

9. Visszafejlesztés - Válaszlépések egy válság visszafejlesztésre Fsz.

GMRO

1.

Fenntartani és ha szükséges egy tűzszünet kikényszerítése. Ütközőzóna kialakítása és fenntartása a támadófelek között.

2.

Nyilvánossági szint Megjegyzés magas

–

magas

–

3.

Egyes haderők visszavonása a laktanyákba.

közepes

–

4.

Egyes haderők visszavonása a válságterületről.

közepes

–

5.

Az összecsapások megállítása, kivéve önvédelem. Az embargós törekvések megállítása, a kereskedelem visszaállítása a válságterületen. Katonai együttműködések újraindítása, folytatása. Haditengerészeti és szárazföldi erők deaktiválása. A fegyveres erők készenléti szintjének csökkentése.

magas

–

magas

–

magas

–

magas

–

magas

–

10.

A hadműveletek beszüntetése a válságterületen.

magas

–

11.

Fogolycserék

6. 7. 8. 9.

–

A NATO- tagállamok szuverén országok. A NATO döntéshozatalban a konszenzus elve uralkodik. Ennek megfelelően a rendszabályok védik a nemzetbiztonsági érdekeket és a fegyveres erők politikai ellenőrzését. Mindegyik elővigyázatossági és agresszió-elleni rendszabályt bevezetése előtt javaslat formájában el kell juttatni az Észak-atlanti Tanácsnak és a Védelmi Tervező Bizottságnak, amely konszenzus alapján hozza meg döntését. A meglepetés-elleni rendszabályokat eltérő eljárás alapján léptetik életbe abból a célból, hogy felgyorsítsák a parancsnokságok és fegyveres erők válaszlépéseinek folyamatát. Az elővigyázatossági rendszer használatának sikere a szoros katonai és politikai konzultációktól, összehangolástól és az együttműködéstől függ. Ennek eredményeként a lehetséges lépések katonai tervezése találkozik a NATO politikai nézeteivel és kívánságaival. A főbb NATO parancsnokok között és a NATO Központ törzseivel folytatott koordinációnak meg kell előznie a rendszabályok alkalmazását. A rendszabályok válságkezelésre történő felhasználása nem kizárólag a főbb NATO parancsnokok hatásköre. A nemzeti hatóságok, a Szükségállapot Tervező Bizottság és a Katonai Bizottság is kezdeményezheti a rendszabályok bevezetését az Észak-atlanti Tanácsnak és a Védelmi Tervező Bizottságnak küldött javaslatokban. A nemzeti hatóságok önállóan is kezdeményezhetik saját nemzeti elővigyázatossági rendszerük használatát. Abban az esetben azonban, ha a rendszabály (ok) érinti(k) a Szövetség más tagjait, vagy valamelyik NATO parancsnokságot, célszerű előzetesen konzultálni az Észak-atlanti Tanácsban és a Védelmi Tervező Bizottságban, és minderről folyamatosan tájékoztatni kell az illetékes NATO parancsnokot. Az elővigyázatossági rendszer három komponensébe tartozó rendszabályokat és az eljárási szabályokat a NATO Elővigyázatossági Rendszer Kézikönyve (NPSM = NATO Precautionary System Manual) tartalmazza. A kézikönyv bázisként szolgál a tagállamok számára saját nemzeti rendszerük kidolgozásához, továbbá a főbb NATO parancsnokok és alárendelt területi főparancsnokok számára saját kiegészítő dokumentumainak elkészítéséhez. A kézikönyvben szereplő részintézkedések mindegyike egy-egy alkalmazási kategóriát jelöl, mint pl. hadműveleti, készenléti, felderítő, logisztika, híradás, mozgósítás, elektronika, szállítás, polgári készültség stb. A titkosítás és a gyors továbbíthatóság érdekében a részintézkedéseket három betűvel jelölik, mindegyik betűnek önálló jelentése van. A kézikönyv tartalmazza továbbá a főbb és alárendelt NATO parancsnokok által bevezethető rendszabályokat, az egyes tagállamok által végrehajtandó akciókat, a kapcsolódó intézkedéseket és a kiegészítő információkat. Az egész rendszer naprakészségét a tagállamok, a NATO parancsnokságok és a NATO Központ illetékes szakembereiből álló un. NATO Elővigyázatossági Rendszer Munkacsoport/Konferencia biztosítja. Az átfogó cél elérése érdekében az Óvatossági Rendszer: Biztosítja az éberséget, felkészültséget és készenlétet a feszültség fokozódása idején. Kapcsolódik az elrettentéshez. Biztosít egy rugalmas rendszer az átfogó reagálásra, beleértve a főbb konfrontációkat és a NATO térségen kívüli ENSZ és EBESZ hadműveletek támogatását. Egy szabályos átmenetet biztosít a békétől a válságon keresztül a szembenállók felé. Egy visszatérési lehetőséget biztosít a készenlét alacsonyabb szintjére, illetve a békefeltételekhez. Lehetővé teszi a fegyveres erők túlélését egy váratlan támadás esetén.

Hadműveleti tervek (OPLANS = Operations Plans) Az Észak-atlanti Tanács, a Védelmi Tervező Bizottság és a Katonai Bizottság politikaikatonai irányelvei alapján a felső szintű NATO parancsnokságok állítják össze a Készenléti Terveket (angol megnevezése Condingency Plans) és erre épülnek a hadműveleti tervek. A fegyveres erők ezek alapján hajtják végre feladataikat, amelynek során demonstrálják a Szövetség szolidaritását és eltökéltségét, valamint az eszkaláció megakadályozására és a deeszkaláció megvalósítására irányuló képességüket, végül pedig elrettentik a potenciális ellenséget az erőszak alkalmazásától. Itt is látható, hogy a politikai – katonai irányelvek határozzák meg a válságkezelés módozatait, nem zárva ki a fegyveres erők parancsnokainak cselekvési szabadságát. A Magyar Honvédség természetesen jelenleg is rendelkezik hadműveleti tervekkel, amelyek átmenetinek tekinthetők, hiszen végső formáját a NATO-n belüli regionális hovatartozása és felelőssége határozza meg. A politikai – stratégiai céloknak megfelelően a vezérkar dolga lesz a hadműveleti tervek kidolgozása, illetve az új helyzethez való módosítása. Ezek: szolidaritás, a megoldás demonstrálása, biztosítani a katonai szervezet szükséges készenlétét, katonai rugalmasság demonstrálása, megfelelő képesség az eszkaláció fogadására és visszafejlesztésére, a potenciális ellenfelek elrettentése a haderejük alkalmazásától. Alkalmazási (Harcérintkezési) Szabályok (ROE = Rules of Engagement) Az alkalmazási Szabályok tulajdonképpen jogi szabályozást is jelentenek, minthogy a fegyveres erők alkalmazására vagy alkalmazásának korlátozására ennek figyelembevételével kerülhet sor. A szabályok kidolgozásánál figyelembe vették a nemzetközi és nemzeti törvényeket. A NATO fegyveres erők tekintetében az Észak-atlanti Tanács és a Védelmi Tervező Bizottság – a törvényes és jogi kereteken belül – biztosítja a katonai műveletek politikai felügyeletét. Az Alkalmazási Szabályok (továbbiakban ROE) direktívákat jelentenek a fegyveres erők számára, amelyekben pontosan meghatározzák a körülményeket, feltételeket, mértéket és módot, tehát, hogy mikor jogszerű és milyen esetekben korlátozható az erők bevetése. Érvényesnek kell tekinteni mind a NATO területén, mind azon kívül folytatott tevékenység során. A nemzeti és szövetséges politikai irányelveknek azt is jelezniük kell, hogy a helyzet megkívánja-e a szabályok alkalmazását, de minden körülmények között összhangban kell lenniük a nemzetközi és nemzeti törvényekkel. A szabályok fontos része az önvédelemhez való jog biztosítása, összhangban az ENSZ Alapokmányával. Ügyelni kell arra, hogy az egyének, egységek és parancsnokok számára kidolgozott szabályok ne legyenek kétértelműek: pontosan határozzák meg, hogy mit tehetnek és mit nem.

14.SZÁMÚ MELLÉKLET KÉSZENLÉTI FOKOZATOK A NATO-BAN

KÉSZENLÉTI FOKOZATOK A NATO-BAN A válságkezelésre történő felkészülés és felkészítés szerves részét képezi annak meghatározása, hogy egy kialakulófélben lévő válságtól kezdve annak eszkalációján keresztül egészen a válság megoldásáig hogyan és milyen módon kell reagálni egy adott országnak vagy katonai szövetségnek. Ennek érdekében tett előkészületek és kidolgozott tervek, különböző rendszabályok és intézkedések egy komplex rendszer elemeit képezik. A válság vagy polgári veszélyhelyzet időbeni közelségéhez illetve intenzitásához mérten vezetik be a különböző intézkedéseket és rendszabályokat, valamint a végrehajtásukat célzó készenléti fokozatokat. A NATO- Központ által kidolgozott és jelenleg is alkalmazott rendszerben négy készenléti fokozatot különböztetnek meg, amelyek átfogják a normál béke állapotától végső esetben a fegyveres küzdelemig terjedő intervallumot. A készenléti fokozatokat "A", "B", "C" betűkkel jelölték, de a köztudatban ezeknek a betűknek az angol nyelvű rádiólevelezésben elfogadott "ALFA", "ALFA-1", "BRAVO" és "CHARLIE" szavai váltak ismertté és ma ezeket így is használják. Ahogy egy politikai/katonai válság jelei kezdenek kialakulnii, majd annak intenzitása a közben megtett vagy elmulasztott intézkedések illetve más okok következtében tovább fokozódik, szükségessé válik a NATO-Központ normál békeidőszaki működésének módosítása. Az egymást követő készenléti fokozatokat a NATO Nemzetközi Titkárság (IS) és Nemzetközi Katonai Törzs (IMS) elemi vezetik be a Végrehajtó Titkár és a Nemzetközi Katonai Törzs igazgatójának intézkedése alapján, a Főtitkár ilyen irányú utasítása esetén. ALFA készenléti fokozat Ez nem más, mint a békeállapot időszaka, ami tartalmában az általunk eddig ismert és alkalmazott Állandó Harckészültség állapotának felel meg. Ez tartalmában a parancsnokságok és törzsek felkészítését és összekovácsolását, a csapatok kiképzését, a fegyveres erők tervszerű fejlesztését jelenti. Ebben a készenléti fokozatban a NATO Helyzetelemző Központ (NATO SITCEN) folyamatos működésén túl a Nemzetközi Titkárság és a Nemzetközi Katonai Törzs osztályai, alosztályai, irodái csak ügyeletes tiszteket és készenléti állományt jelölnek ki. ALFA-1 készenléti fokozat Ezt a készenléti fokozatot akkor rendelik el, ha a jelek válság kialakulására utalnak vagy amikor a szövetség fontolóra veszi részvételét az ENSZ vagy egy regionális szervezet mandátuma szerinti béketámogató műveletben. Ilyen esetben kijelölhetnek egy politikaikatonai Válságkezelő Csoportot (Crisis Management Team.) Ez a csoport az ALFA készenléti fokozatnak, tehát a normál békeidőnek munkahelyén dolgozik, de kiegészül a Nemzetközi Titkárság és a Nemzetközi Katonai Törzs válságkezelő szervezeteinél dolgozó, előre kijelölt személyzettel, akik abszolút elsőbbséget kötelesek biztosítani a Válságkezelő Csoportban való munkájuknak. BRAVO készenléti fokozat Növekvő feszültség és a válság további eszkalálódása esetén rendelik el. A helyzetnek megfelelően a különböző válságkezelő szervezetek újabb elemeit aktivizálják. A BRAVO készenléti fokozat elrendelése esetén (és gyakorlatok során) egy Adminisztrációs és Biztonsági Ügyeletes Tisztet (ADO és SDO) jelölnek ki annak érdekében, hogy állandó kapcsolattartási pontot létesítsenek a NATO Törzs megfelelő haderőnemi és hadműveleti elemei között.

CHARLIE készenléti fokozatot Rendkívüli feszültség, kialakult válság vagy az ellenségeskedések megindulása esetén vezetik be. Ebben a fokozatban a Nemzetközi Titkárság, a Nemzetközi Katonai Törzs és a NATO Helyzetelemző Központ teljes állománya folyamatos szolgálati rendben működik. A CHARLIE fokozat elrendelése azt is jelentheti, hogy minden olyan feladat végrehajtását felfüggeszthetik, amely a válságkezelő tevékenységhez nem kapcsolódik illetve ahhoz nem szükséges. Ezáltal lehetővé válik, hogy a NATO válságkezelő szervezetei a válság/veszélyhelyzet által kiváltott, az elsősorban megoldandó problémák megoldására koncentráljanak. A készenléti fokozatok rendszerét úgy alakították ki, hogy az lehetővé tegye a NATOKözpont egésze tevékenységének zökkenőmentes illesztését az adott válsághelyzethez. Alkalmasnak kell lennie arra, hogy mind a válság eszkalációs, mind pedig annak leépülő szakaszában egyformán alkalmazható legyen, biztosítva ezzel azt, hogy a döntéselőkészítődöntéshozó tevékenységhez minden feltétel, minden időben és vezetési szinten rendelkezésre álljon. Amikor egy normál viszonyoktól eltérő helyzet alakul ki, a Helyzetelemző Központ ügyelete összehangolja az ügyeletes tisztek tevékenységét annak érdekében, hogy a hírszerzési adatokat és más fontos információkat különböző eszközök alkalmazásával eljuttassák a Helyzetelemző Központba. Szintén összehangolják azokat a feladatokat, amelyeket közösen kell elvégezni a Nemzetközi Titkárság és a Nemzetközi Katonai Törzs rangidős és más szükséges munkatársainak riadóztatásával vagy egyéb, ezen személyek által utólagosan meghatározott olyan feladatok elvégzésével, mint például az Észak-atlanti Tanács/Védelmi Tervező Bizottság és/vagy a Katonai Bizottság rendkívüli ülésének sürgős összehívása. Az ügyeleti szolgálatok tevékenységének összehangolásán túl a NATO-Központ Válságkezelő Szervezetének a Nemzetközi Titkárság és a Nemzetközi Katonai Törzsben lévő eleme közötti koordinációs tevékenység igen fontos. Ez elérhető a törzsek elemei közötti rutin információcserével és a nem hivatalos, de rendszeres munkakapcsolat fenntartásával. A Nemzetközi Katonai Törzs katonai koordinátora naponta vagy a kívánt gyakorisággal találkozik a Nemzetközi Titkárság hasonló beosztású igazgatójával, hogy közösen megbeszéljék a következő 24 óra konzultációs szükségleteit hadműveleti, politikai, katonai témákban, és hogy koordinálják az általuk vezetett szervezetek tevékenységét. Ezen koordinációs ülésekre általában közvetlenül la Tanács/Védelmi Tervező Bizottság ülésének befejezését követően kerül sor.

15. számú melléklet A magyar válságkezelési rendszer elemzése

A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉSI RENDSZER ÁTTEKINTÉSE ♦

Törvényes jogosítványok

Becikkelyezi-e a törvényhozás a vészhelyzetben a felhatalmazáshoz kötött eljárásokat? Rendelkeznek-e a hivatalok a vészhelyzeti működési törvény végrehajtásához publikált rendszabályokkal Közzé tették-e és a törvényhozók rendelkezésére állnak-e ezek a rendszabályok? Megkövetel-e a törvényhozás a deklarált vészhelyzetben jelentés-készítést a hatalomtól? Utasításhoz köti-e a törvényhozás a rendkívüli jogkörök meghatározott megszűnését?

rendkívüli szükséges,

végrehajtó idő utáni

(Katonai) A közrendet és a nemzeti biztonságot érintő válságok Rendkívüli állapot, ALK 19/E, Szükségállapot.

(Egyéb) Szükségáll. I., Veszélyhelyzet Katasztrófák

NEM 1.

NEM

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

NEM 2.

NEM

NEM 3.

NEM

Javasolt változások: 1.) Hiányzó törvények megalkotása szükséges 2.) Összefüggésben az 1. ponttal 3.) Összefüggésben az 1. ponttal

♦

A Konfliktus-megelőzés válságkezelés szeminárium 4. számú munkacsoportjának értékelése szerint. Budapest 199.01.12-19. A George C. Marshall Központ és a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet közös szervezésében Megjegyzés. A csoport tagjai voltak: kettő politikai államtitkár, hat megyei védelmi bizottság elnöke, négy kutató és oktató.

Szervezési kérdések Minden kormányzati szerv kapott felhatalmazást arra, hogy saját válságkezelő rendszert építsen ki? A helyi és a városi szervek kaptak felhatalmazást arra, hogy saját válságkezelő rendszert építsenek ki? A feladathoz kapcsolódó társaságokat és nem kormányzati szerveket is számításba vették a válságkezelő tervekben? Van-e olyan felelős minisztérium, vagy hivatal, mely az összes többi hivatal és szerv által készített tervet áttekinti? Tájékoztatták-e írásban a minisztériumokat egymás veszélyhelyzeti struktúrájáról és operációs tervéről?

A közrendet és a nemzeti biztonságot érintő válságok

A polgári védelmet érintő válságok

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

/174.sz. Kormány rendelet./

IGEN

NEM

NEM

Javasolt változások: 1. A jogszabályi feltételek megvalósultak, a gyakorlati végrehajtást fel kell gyorsítani

Döntéshozatal és a fő felelősség kérdése Az előrelátható veszélyhelyzetek minden kategóriájára lett kijelölve egy vezető szervezet Áttekintették vezető tisztviselők ezeknek a feladatoknak a kiosztását? Az előrelátható veszélyhelyzetek minden kategóriájába lett kijelölve egy vezető szervezet (pl. külföldi követség elfoglalása esetén?) Megkérdezték vezető tisztviselők véleményét a hatalom előzetes átruházásáról a helyettesek számára? Létezik-e egy olyan lista, mely a vezető tisztviselők számára fenntartott döntéseket tartalmazza? A vezető döntéshozók gyors elérhetősége körül minden rendben van? Kijelölték a helyetteseket és elhelyezésüket folyamatosan figyelemmel követik?

A közrendet és a nemzeti biztonságot érintőválságok

A polgári védelmet érintő válságok

IGEN 1.

NEM

IGEN 2.

NEM

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN (gyakorlati)

IGEN

IGEN

IGEN

Javasolt változások: 1. Nincs egyértelmű irányítási és felelősségi kör 2. Az 174/1998. Kormányrendelet rendezte, megvalósítását fel kell gyorsítani

Nemzeti válságkezelő központ(ok) A közrendet és a nemzeti biztonságot érintő A polgári védelmet érintő válságok – Általánosságban válságok Megfelelő a felszereltség szintje? A működőképesség biztosított akár katasztrófahelyzet, akár más kedvezőtlen IGEN IGEN (Nukleáris, Árvíz) körülmények között (pl.biológiai, vagy kémiai közegek jelenlétében)? Létezik-e nemzeti szintű válságkezelő központ minden IGEN IGEN válságkategóriában (pl. az a négy, ami jobbra látható)? Létezik-e egy kijelölt szerv vagy hivatal, mely a központ(ok) NEM NEM technikai működéséért és karbantartásáért felelős? Veszélyhelyzet esetén lehet személyeket a központ(ok)ba IGEN IGEN szállítani? Nemzeti válságkezelő központ(ok) Közrendet és a nemzeti biztonságot érintő A polgári védelmet érintő válságok – Kommunikáció válságok A központ kommunikációs rendszere képes: ... IGEN ... kapcsolatba lépni az összes érintett irodával és nem IGEN IGEN kormányzati szervezettel? ... működni katasztrófahelyzetben? IGEN IGEN ... működni biztonsági üzemmódban? IGEN IGEN ... együttműködni lehetséges nemzetközi partnerekkel? IGEN IGEN ... fenntartani a kapcsolatot olyan vezető döntéshozókkal, akik nincsenek jelen a központban (pl.: otthon, nyaralóban, IGEN IGEN tengerentúlon)? Javasolt változások: 1. A központok fejlesztése elengedhetetlen és sürgős feladat.

Nemzeti válságkezelő központok - Információs rendszerek és adatbázisok Létezik-e egy olyan információs rendszer a központban, mely a veszélyhelyzeti műveletekhez szükséges adatokhoz hozzáférhet és feldolgozhatja azokat? Ez az információ naprakész? Van olyan személy, aki az információ aktualizálásáért felelős? Minden olyan iroda, melynek szüksége lehet az adatokra rendszeresen áttekinti és ellenőrzi azokat? Az információs rendszerek valamint az adatbázisok nemzetközi partnerekkel interoperábilisak?

A közrendet és a nemzeti biztonságot érintő válságok

A polgári védelmet érintő válságok

IGEN 1.

NEM

IGEN 2.

NEM

IGEN 3.

NEM

Nincs információnk erről 4.

NEM

IGEN 5.

NEM

Javasolt változások: 1. Egységes adatbázis megtartása, további fejlesztések megvalósítása 2. Egységes adatbázis megtartása, további fejlesztések megvalósítása 3. Egységes adatbázis megtartása, további fejlesztések megvalósítása 4. Egységes adatbázis megtartása, további fejlesztések megvalósítása 5. Egységes adatbázis megtartása, további fejlesztések megvalósítása

Nemzeti válságkezelő központ– Alkalmazottak Ki van jelölve és képezve a központot és a rendszert működtető technikai személyzet? A központ koordinációs és összekötő személyzete ki lett jelölve (akár teljes munkaidőre, vagy készenléti alapon)? A különböző irodákból származó alkalmazottak veszélyhelyzeti műveletekben kaptak-e kiképzést? A helyettesítésük megoldott? Nemzetközi partnerekkel történő kooperáció esetére vannak tolmácsok kijelölve? Készenléti tervek, állandó műveleti eljárások Van-e kijelölt szervezet a közös válságkezelési forgatókönyv elkészítésére? A közös válságkezelési forgatókönyv alapján minden szervezet készített készenléti terveket és állandó műveleti eljárásokat? A szervezetek által készített terveket a vezető iroda áttekintette és összevetette a tervezési forgatókönyvvel? A terveket gyakorlatok alkalmával tesztelték?

Közvélemény tájékoztatási elvek és műveletek

A közrendet és a nemzeti biztonságot érintő válságok

A polgári védelmet érintő válságok

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

A közrendet és a nemzeti biztonságot érintő válságok

A polgári védelmet érintő válságok

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

IGEN

A közrendet és a nemzeti biztonságot érintő

A polgári védelmet érintő válságok

válságok Azok a szervezetek, melyeknek van saját sajtóközpontjuk tisztában vannak azzal, hogy mely témák tartoznak kizárólag a nemzeti válságközpont sajtóirodájára? Képzett közszolgálati embereket jelöltek ki a nemzeti válságkezelő központ sajtóirodájába? Van hivatalos irányelv arról, hogy mely információ tartozik a nyilvánosságra és mely nem? A nemzeti válságkezelő központ működésére vonatkozó tervek között esik szó egy lehetséges sajtóközpontról? A sajtó képviselőit tájékoztatták arról, hogy hogyan fog működni a veszélyhelyzeti sajtóiroda? Válságkezelési gyakorlatok Van a tervezett gyakorlatokról program? Van a nem bejelentett gyakorlatokról program? Vannak nemzetközi résztvevők? A gyakorlatokból szerzett tapasztalatok alapján van valamilyen mód a válságkezelő rendszer és a műveleti eljárások fejlesztésére?

IGEN

IGEN(98. november óta)

IGEN 1.

NEM

IGEN 2.

NEM

NEM 3.

NEM

IGEN A közrendet és a nemzeti biztonságot érintő válságok IGEN IGEN IGEN IGEN

IGEN- évente 2 alk. felkészítés

A polgári védelmet érintő válságok IGEN IGEN IGEN IGEN

Javasolt változások: 1. Egységes jogszabályt kell megalkotni 2. Egységes jogszabályt kell megalkotni 3. Mindig a vezető határozza meg az irányelveket a kialakult helyzet alapján

16. SZÁMÚ MELLÉKLET A HONVÉD VEZÉRKAR ÖSSZHADERŐNEMI KÖZPONT (KORÁBBAN MŰVELETI IRÁNYÍTÓ KÖZPONT) RENDELTETÉSE FELADATAI

A HVK MIK RENDELTETÉSE

1. Nemzetközi szerződésekből eredő feladatok tervezése, szervezése, koordinálása, valamint a végrehajtásba bevont erők nemzeti vezetése. 2. Az MH válságkezelési és katasztrófa elhárítási feladatainak tervezése, szervezése, a kijelölt erők tevékenységének koordinálása

A HVK MIK HELYE A HONVÉD VEZÉRKAR SZERVEZETÉBEN

Művelet Irányító Központ

MK PK VKF

Megalakítva: 1997.07.01.

Parancsnoki Iroda

HFCSF (J1)

Személyi törzs

HDM FCSF (J3)

FCSF (J2)

VT FCSF (J5)

LFCSF (J4)

EÜ CSF

VFCSF (J6)

A HVK MIK FŐ FELADATAI

— Béketámogató műveletekben való részvétel összhaderőnemi tervezése, szervezése, a végrehajtás vezetése és felügyeletek végrehajtása — A nemzetközi szerződések végrehajtásából a MH-ra háruló feladatok összhaderőnemi tervezése, szervezése és koordinálása — Nemzetközi válságkezelő gyakorlatokon való részvétel tervezése, szervezése a végrehajtás irányítása — A MH katasztrófa elhárítási tevékenységének tervezése, szervezése és a végrehajtás irányítása — Integrált hadműveleti ügyeleti szolgálat működtetése — A válságkezelési feladatok megkezdésének biztosítása, az aktivizálás feltételeinek megteremtése és fenntartása — A szolgálati alárendelt(-ek) vezetése

Művelet Irányító Központ Szervezete

MIK igazgató

Törzs Osztály

Helyzet Nyilvántartó Központ

Katasztrófa Elhárítási és NK-i Ellenőrzési Osztály

Vegyivédelmi Információs Központ

Béketámogató Műveleti Osztály

A német-amerikai hadtestek erői, parancsnokságaik

/Forrás: TIETJE MANFRED: Németország helye szerepe és lehetséges feladatai az ENSZ és a NATO által felügyelt nemzetközi békeműveletekben p. 89. /

A német-holland hadtest erői, parancsnoksága

/Forrás: TIETJE MANFRED: Németország helye szerepe és lehetséges feladatai az ENSZ és a NATO által felügyelt nemzetközi békeműveletekben p. 84. /

18. számú melléklet A NATO gyorsreagálású erői ACRR (ACE RAPID REAKTION CORPS)

ALLIED RAPID REACTION CORPS PARANCSNOKSÁG (RHEINDACHLEN, NO.)

3.

brit g. ho.

2. gl. dd. y 1. ldt.dd. y 1.pc. dd.

1. brit pc. ho.

3. pc. dd.

Multinacionális légimozg. ho.

1.né.ldt.dd. y 1.bel.ldt.dd. 1. brit légim.dd. y 1. holl.

Multinacionális ho. (dél)

1. ol. ldt.dd. y 1. gör. g.dd. 1. tör. dd.

3. olasz g. ho.

2. g. dd. y 1. port. ldt. dd.

7. német pc. ho.

2. pc. dd.

1. török g. ho.

1. g. dd. y 1. pc. dd. y 1. dd (1)

2. görög g. ho.

2. g. dd. y 1. pc. dd.

1. USA pc. ho. spanyol erők

2. pc. dd. y 1. g. dd. (2)

1 ldt. dd. y 1 gy. e. 1. re. e. y 1 hc. gy. dd. hdt. közvetlenek

Megjegyzés: (1) Felállítás alatt (2) A spanyol erők részvétele az MC 3133 és külön együttműködési megállapodás szerint történik.

A NATO gyorsreagálású erői, parancsnoksága

19.számú melléklet A NATO-ba felajánlott erők kategóriái az alárendeltség szintje szerint

A NATO-BA FELAJÁNLOTT ERŐK KATEGÓRIÁI AZ ALÁRENDELTSÉG SZINTJE SZERINT♦ Készenléti fokozatok / kiképzés KÉSZENLÉT (béke-elhelyezésben) Kategória

Nap

1

<2

2 3 4 5 6 7 8 9 10

<5 <10 < 20 < 30 < 60 < 90 < 180 < 360 < 360

KIKÉPZÉS A Szövetséges Európai Főparancsnokság (ACE) normái Szárazföldiek

Légierő Repült órák/év Min 180 Norma 240 Utántöltő 240 Szálló. 300 Min Norma

Haditengerészet Vízen töltött napok/év Fő hajóegységek > 108 Korvettek/kisebb hajók > 80 MPA Min 240 óra/év

160 180

HADERŐ KATEGÓRIA

KÉSZENLÉTI FOK (béke-elhelyezésben)

BEVETHETŐSÉG

FELTÖLTÖTTSÉG

Azonnali Reagálású Erők, szf.

3

7 nap Kulcselemek 72 óra

Gyors Reagálású Erők, szf.

4

15 nap Kulcselemek 7 nap

Azonnali Reagálású Erők, légierő

1-2

5 nap

Pilóta/rg. arány min. 1,5/1

Gyors Reagálású Erők, légierő

3

10 nap

Válsághelyzetben 2/1

Fő Védelmi Erők szf. Kiegészítő Erők, szf.

Fő Védelmi Erők, légierő

Pilóta/rg. arány min. 1,2/1

Kiegészítő Erők, légierő

♦

Azonnali Reagálású Erők, haditeng.

1

48 óra

> a hadi létsz. 90%-a

Gyors Reagálású Erők, haditeng.

2-4

5-20 nap

> a hadi létsz. 65%-a

Fő Védelmi Erők, haditeng.

5-6

Kiegészítő Erők, haditeng.

>7

20. számú melléklet A gyorsreagálású erők és a szárazföldi erők alkalmazási elvei, határ mellett kialakult fegyveres válság kezelése során

A GYORSREAGÁLÁSÚ ERŐK ALKALMAZÁSI ELVEI♦ Úgy gondolom, hogy hasonló módon lezajló válságok , kontliktusok nincsenek, mindegyiknek saját „forgatókönyve” van, ezért a gyorsreagálású erők feladatait is fő irányvonalban kell meghatározni: Fontos a Magyar Köztársaság Honvédelmi Alapelveiben rögzített, együttműködés, visszatartás, védelem elve, melyet mindig az arányosság, fokozatosság elvével összhangban a biztonság megteremtésével kell alkalmazni, azaz el kell kerülni, hogy az ország területét, légterét, lakosságát, az ország szuverenitását kár érje. Ezen belül álljon készen:  az ország területére behatoló fegyveres csoportok elleni alkalmazásra  az ország területére bejuttatott légimobil-, légideszant-, diverziós csoportok körülzárására, felszámolására  a behatoló csoportok által elfoglalt fontos objektumok (repülőterek, raktárak, katonai-, ipari-, kulturális-, közigazgatási-, közlekedési) visszafoglalására  nagyobb erejű ellenség ellen fontos körletek, objektumok megtartására a főerők beérkezéséig  fontos körletek, terepszakaszok megtartására  veszélyeztetett irányok lezárására  válságkezelési sávban különböző meglepő alkalmazásokra (támadás, védelem, halogató harc, tűzszakasz foglalása, járőrözés, vadászharc)  objektumok biztosítására  területellenőrzésre  békefenntartó műveletekre  egyéb, váratlan feladat végrehajtására

♦

ILYÉS JÁNOS-RESPERGER ISTVÁN: A gyorsreagálású erők szervezete, alkalmazási elvei pp12-17.

Az ellenkoncentráció Lényege, hogy a gyorsreagálású erők az ellenség csapatai koncentrálódásával szemben, megfelelő visszatartó erőt demonstrálnak. Megfontolásra késztetik az ellenséget. A légimozgékonyságú erők béke-elhelyezési körletükben készen állnak azonnali feladatvégrehajtásra.

A meglepő alkalmazás Lényege, hogy a veszélyeztetett térség központi részén elhelyezkedő gyorsreagálású erők, felkészül többváltozatú alkalmazásra a határ vadász zászlóaljakkal együttműködve.

A körlet mutatói: válságkezelési időszaka

Az alkalmazási (válságkezelési sáv) szélessége: mélysége:

dd. 90 km 30 km

ho. 200-300 km 80 km

Az alkalmazás időtartama: 20-40 nap 40-60 nap (válságtól függően, ha lehetséges a csoportokat váltani kell. Gyalogos dd. területellenőrző feladata szélessége: 90 km mélysége: 30 km A válságkezelő erő feladata: — vele azonos nagyságú, vagy valamivel nagyobb kötelék agressziójának, megakadályozása; — a válság elmélyülésének megakadályozása; — a válság eszkalációjának lassítása.

Alkalmazási körlet mutatói: aktív tevékenységi időszaka (a Harcszabályzat szerint) Harctevékenységi körlet szélessége: mélysége: A tevékenység időtartama: Összpontosítási körlet területe: Ellenlökési tsz szélessége:

dd. 30-60 km 30 km 3-5 nap 1300 km2 6 km

ho. 55-65 km – 100 km 60-80 km 3-5 nap 10000 km2 12 km

A válságkezelés időszakában a kiterjedések oka: — a veszélyeztetett térség szélessége, mélysége; — az ellenség által alkalmazott erő nagysága; — a veszélyeztetett irányok száma; — a veszélyeztetett körzetek száma stb. A válságkezelésben a preventív katonai lépéseknek folyamatosan, arányosan a veszély nagyságával kell következniük, de meghatározott logikai rendben. A SZD-ZHCS-ok térségbe rendelésével úgy kell a feladatot, bázislaktanyákat kijelölni, hogy „előre gondolkodva”. Egy ZHCS dandár méretű alkalmazási körletet kap, azon belül tervezik meg készenléti körleteiket, feladataikat. A későbbiekben a dd-ok operatív csoportjai rátelepülnek a zászlóaljakra, a zászlóaljak bevezetik a dandárt. Tehát előre meg kell hogy legyen a védelmi terv is az adott körzetre.

A SZÁRAZFÖLDI CSAPATOK FELADATAI HATÁR MELLETT KIALAKULT FEGYVERES VÁLSÁG KEZELÉSE SORÁN 1. Konfliktus kialakulása időszakában: — OP CSOP-ok létrehozása (KKP; SZCSP; HŐR OP); — válságkezelési sáv(ok) kijelölése; — rt. őrsök kitelepülése; — dd. OCS (ZHCS, SZDHCS) felkészülése; — HŐR őrsök járőrözése, hv. századok támpont foglalása; — menekülttáborok berendezése; — rendőri erők EÁP-okat telepítenek, működtetnek; — Önkormányzatok, Vöröskereszt, Orvoscsoport felkészülnek a migráció kezelésében való részvételre; — légvédelmi erők légvédelmi feladatokat látnak el a repülőterek, kiemelten fontos objektumoknál; — vadászgépek őrjáratozási légtérben készen a légtér védelmére; — az OP CSOP-ok felkészülnek ENSZ békefenntartó alakulatok átvezetésére, kivonására a konfliktus körzetéből; — a felderítő lépcső felkészülése helyőrségben; — fontos objektumok, veszélyeztetett veszélyes ipari objektumok őrzés-védelmének fokozása. 2. A fegyveres konfliktus kiszélesedése, menekültáradat kezelésekor: — bázislaktanyákba (BL) vonulnak a válságkezelésben résztvevők; — felderítő lépcső szétbontakozása a sávban az alkalmazási körletből; — EHC századok szétbontakozása, EHC ezred erőinek települése; — készenléti körletek (A; B; C) pontosítása (KLTK); — légvédelmi erők előrevonása, szétbontakoztatása; — harcászati repülőerők készenlétének fokozása; — SZD HCS-ok, ZHCS-ok, hv.szd-ok, hb.o-ok felkészülése, szétbontakozásra. 3. Javaslat a ZHCS alkalmazására készenléti körletből (KLTK) együttműködve a többi válságkezelési sávban lévő fegyvernemmel: — a ZHCS javaslatom szerint (a terepet figyelembe véve) egy KLTK-ből 20 km széles, 8-10 km mély harctevékenységi sávot kapjon (HTS); — a sávban lévő felderítő; EHC lépcső a betört fegyveres csoportokat átengedve, a határvadász alegységek a lakott településekre fokozza a figyelmet, az ellenséget megfelelő irányba tereljék; — a ZHCS tüzérsége a KLTK mellett előkészített TÁSK-ből támogatná a ZHCS harcát; — a ZHCS zártel. szd-a, a veszélyeztetett irányokat zárná, együttműködve a hb.o-val, hv. szd-okkal; — a ZHCS a felderítő lépcső jelentése alapján mozdulna ki a körletből, a veszélyeztetett irányba, majd szd., sz. oszlopra történő bontakozása után támadó harccal semmisítené meg a betört ellenséget, majd a határig előremozogva átvenné a határbiztosító, hv. szd-ok feladatát; — a hv., rendőri, hb.o-ok, pedig az ellenség kiűzése után a karhatalmi harcmódokat alkalmazva kutatást, keresést hajtanának végre a visszamaradó sebesültek, fegyveresek felszámolása, megsemmisítése céljából;

— a ZHCS egyes alegységei (gl.sz., hk.sz.) és a hv. szd. egy szakasza a HTS-ben néhány lesállást, tűzszakaszt készítene elő az ellenség várható betörési irányaiban.

21.számú melléklet A válságkezeléssel és szervezetekkel kapcsolatos rövidítések, általános rövidítések

AEW

Airborne Early Warning

Repülőgépfedélzeti korai figyelmeztetés

ADP

Automated Data Processing

Automatizált adatfeldolgozás

CAPC

CECC

Civil Aviation Planning Polgári repülés tervező bizottság Committee Civil Communication Planning Polgári hírközlés tervező bizottság Committee Civil Emergency Crisis Cell Polgári szükségállapot válságiroda

CEP

Civil Emergency Planning

Polgári szükségállapot tervezés

CEPD

CIG

Civil Emergency Planning Directorate Civil Emergency Planning Questionnaire Current Intelligence Group

Polgári szükségállapot tervező igazgatóság Polgári szükségállapot tervezési kérdőív Általános hírszerző csoport

CIMIC

Civil-Military Co-operation

Polgári-katonai együttműködés

CJTF

Combined Joint Task Force

CMM

Crisis Management Manual

Többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelék Válságkezelési kézikönyv

CMX

Crisis Management Exercise

Válságkezelési gyakorlat

COEC COG

Council Operations and Exercise Committee Current Operation Group

Tanácsi műveletek és gyakorlatok bizottsága Általános hadműveleti csoport

COMB

Communication Branch

Híradó alosztály

COP

Contingency Plan

Készenléti terv

CPC

Conflict Preventive Centre

Konfliktusmegelőző Központ

CPC

Civil Protection Centre

Polgári Védelmi Központ

CSBM

Confidence and Security Building Bizalomés biztonságerősítő Measures rendszabályok Defence Planning Commitee Védelmi tervező bizottság

CCPC

CEPQ

DPC

DPPC EPP FAPC FSC GIPM

Defence Planning and Policy Védelmi tervezési és politikai Committee bizottság Emergency Preparedness Plan Vészhelyzeti készenléti terv Food and Agricultural Planning Élelmezési és mezőgazdasági Committee bizottság Forum for Security Co-operation Biztonsági együttműködési fórum Megelőző Intézkedések listája

IMS

Generic Inventory of Preventive Measures Generic Catalogue of Military Response Option Infrastructure, Logistic, CivilEmergency Planning International Military Staff

IPC

Industrial Planning Committee

Ipari tervezési bizottság

IRF

Immediate Reaction Forces

Azonnal bevethető erők

IS

International Staff

Nemzetközi titkárság

JMC

Joint Medical Committee

Közös egészségügyi bizottság

JSG

Joint Staffs Group

Közös operatív csoport

MC

Military Committee

Katonai bizottság

MNC

Major NATO Command(er)

Felső NATO parancsnok(ság)

NAC

North Atlantic Council

Észak-atlanti Tanács

NAEWF NCWA

NATO Airborne Early Warning NATO repülőgépfedélzeti korai Force figyelmeztető kötelék NATO Civil Wartime Agency NATO polgári háborús hivatal

NMR

National Military Representative

Nemzeti katonai képviselő

NPG

Nuclear Planning Group

Atomtervező Csoport

NPS

NATO Precautionary System

NATO elővigyázatossági rendszer

NPSM

NATO Precautionary System NATO elővigyázatossági rendszer Manual kézikönyv Planning Boards and Committees Tervező testületek és bizottságok

GMRO ILCEP

PBC

Katonai válaszlépések katalógusa Infrastruktuális, logisztikai polgári szükségállapot tervezés Nemzetközi katonai vezérkar

és

PBEIST

PI

Planning Board for European Inland Surface Transport Planning Board for Ocean Shipping Public Information

Európai szárazföldi szállításokat tervező testület Óceáni hajószállítmányozási tervező testület Közvélemény tájékoztatás

PIO

Public Information Office

Közvélemény tájékoztató iroda

PPC

Petroleum Planning Committee

Kőolaj tervező bizottság

PSO

Peace Support Operations

Béketámogató műveletek

ROE

Rules of Engagement

Alkalmazási (működési) szabályok

SCEPC

Senior Civill Emergency Polgári Veszélyhelyzeti Tervező Planning Committee Főbizottság

SITCEN

Situation Center

STANAG

Standardization Agreement

Helyzetelemző (tájékoztató) központ Szabványosítási megállapodás

SIP

Security Investment Program

Biztonsági beruházási program

TARE

Telegraph Equipment

TOA

Transfer of authority

Hatáskör átruházása

WSSB

Watch Staff and Support Branch

Megfigyelő és támogató alosztály

PBOS

Automatic

Relay Távgépíró állomás

automatikus

átjátszó

ACE AINTP BDA BWC CCIRM

CFE CFSP CIA CIMIC CJTF CMC COMINT CTBT CWC DHOD DIA DoD EAPC ECMM

Allied Command Europa

Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelső Parancsnoksága Allied Intelligence Product NATO Hírszerzésre vonatkozó dokumentum Battle Demage Assessment Háborús kárfelmérés Biological Weapons Convertion Biológiai Fegyvertilalmi Egyezmény Collection Coordination Az információk gyűjtését és a Information Requirement felderítési igények koordinálását kezelő Management rendszer Conventional Armed Forces in Európai Hagyományos Fegyveres Erők Europe Common Foreign and Secutity Közös Kül- és Biztonságpolitika Policy Central Intelligence Agency Központi Hírszerző Ügynökség Civil/Military Cooperation Polgári/katonai együttműködés Combined Joint Task Force Többmenzetiségű Összhaderőnemi Alkalmi Harci Kötelék Chairman of Military Committee Katonai Biztonság elnöke Communication Intelligence Rádiófelderítés Comprehensive Test Ban Treaty Átfogó Atomcsend Egyezmény Chemical Weapons Convention Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény Deputy Head of Delegation Delegációvezető helyettes Defence Intelligence Agency Katonai Hírszerző Hivatal Department of Defence Védelmi Minisztérium

FBI GIP

Euro-Atlantic Partnership Council European Communities Monitoring Mission Elektronic Intelligence Eurpoean Security and Defence Identity European Security and Defence Policy Federal Buro of Investigation Generic Intelligence Planning

HUMIN

Human Intelligence

ICFY

International

ELINT ESDI ESDP

Conference

Euro-atlanti Partnerségi Tanács Európai Közösség Megfigyelő Missziója (Bosznia-Hercegovina) Elektronikai Felderítés Európai Biztonsági és Védelmi Identitás Európai Biztonsági és Védelmi Politika Szövetségi Nyomozó Iroda Hírszerző Támogatás Tervezési Dokumentum Emberi erőkkel végrehajtott hírszerzés

for Nemzetközi

Konferencia

a

volt

IFOR IMINT IMS ISTAR JAC JOC JWAC KFOR MASINT MC MNC MTCR

MUP NAEW NATO NGO NIB NMD NPT NSC OSCE OSINT PfP PSOs RMA SACEUR SACLANT SFOR SHAPE SIGINT

Former Yogoslavia Implementation Force Imagery Intelligence International Military Staff Intelligence, Surveillance, Target Acquisition and Reconnaissance Joint Analysis Center Joint Operation Center Joint Warfare Analysis Center Kosovo Forces Measurement Intelligence Military Committee Major NATO Command Missile Technology Control Regime

Jugoszláviáról Béketeremtő Erők Képfelderítés Nemzetközi Katonai Törzs Hírszerzés, Megfigyelés, Célmeghatározás és Csapatfelderítés Egyesített Elemző Központ Egyesített Hadműveleti Központ Összhaderőnemi Elemző Központ Koszovóban állomásozó Erők Mérőműszeres Felderítés Katonai Bizottság NATO Legfelső Parancsnokság A rakétatechnológia elterjedésének megakadályozását célzó exportellenőrzési rendszer Ministarstvo Unutrasnjih Poslova Szerb Belügyminisztérium Rendőrsége NATO Airborn Early Warning NATO Repülőgép-fedélzeti Korai Előrejelző Rendszer North Atlantic Treaty Organisation Észak-Atlanti Szerződés Szervezete Non-Governmental Organisation Nem-kormányzati Szervezet NATO Intelligence Board NATO Hírszerző(főnöki) Testület

National Missile Defence Non Proliferation Treaty NATO Security Committee Organisation for Security and Cooperation in Europe Open Source Intellengence Partnership for Peace Peace Support Operations Revolution in Military Affairs Supreme Allied Commander Europe Supreme Allied Commander Atlantic Stabilisation Force Supreme Headquarters Allied Powers Europe Signal Intelligence

Nemzeti Rakétavédelmi Rendszer Atomsorompó Egyezmény NATO Biztonsági Bizottság Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Nyílt Információk Feldolgozása Békepartnerség Béketámogató Műveletek A hadügyben végbemenő forradalom Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelső Parancsnoka Szövetséges Fegyveres Erők Atlantióceáni Legfelső Parancsnoka Stabilizációs Erők Szövetséges Fegyveres Erői Európai Legfelső Parancsnoksága Rádióelektronikai Felderítés

SOP STANAG

Standard Operating Procedures Standerdisation Agreement

START

Strategic Arms Reduction Talks

TELINT TMD UCK UNDC UNOMUR UNOSOM UNPROFOR WEU

Szabvány Eljárási Módszerek Szabványosítási Egyezmény

Hadászati Fegyverkorlátozási Tárgyalások Telemetric Intelligence Távmérés Theater Missile Defence Hadszíntéri Rakétavédelmi Rendszer Usthria Clirimtare e Kosoves Koszovói Felszabadítási Hadsereg United Nations Disarmament ENSZ Leszerelési Bizottsága Committee United Nations Observer Mission ENSZ Uganda/Ruanda Megfigyelő Uganda/Ruanda Misszió United Nations Observers in ENSZ Megfigyelő Erők Szomáliában Somália United Nations Protection Force ENSZ Védelmi Erők Western European Union Nyugat-európai Unió