PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
Készült a Pannon Egyetem Állat és Agrárkörnyezettudományi Doktori Iskola keretében Doktori iskolavezető: Dr. ANDA ANGÉLA egyetemi tanár
Korábbi doktori iskolavezető és témavezető:
DR. SZABÓ FERENC egyetemi tanár, MTA doktora
HÚSTÍPUSÚ TEHENEK ÉLETTARTAM ÉS REPRODUKCIÓS TULAJDONSÁGAINAK ÉRTÉKELÉSE Készítette
ZSUPPÁN ZSUZSA KESZTHELY 2011
Különböző hústípusú tehenek reprodukciós és élettartam tulajdonságainak értékelése Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta:
ZSUPPÁN ZSUZSA Készült a Pannon Egyetem Állat és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola keretében Témavezető: Dr. SZABÓ FERENC, egyetemi tanár, az MTA doktora Elfogadásra javaslom (igen / nem)
...............................
A jelölt a doktori szigorlaton …....... % -ot ért el, Keszthely, 2011.................................
.............................. Szigorlati Bizottság Elnöke
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem .............................. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem .............................. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ............................. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........% - ot ért el Keszthely, 2011................................
............................... Bíráló Bizottság Elnöke
A doktori (PhD) oklevél minősítése................................ ............................... EDT Elnöke
2
3
KIVONAT A szerző célja, a hazánkban tenyésztett hústípusú blonde d’aquitaine, charolais, limousin és magyar tarka tehenek termelésben eltöltött idejének és a termelési időszakkal összefüggő életkor adatainak értékelése volt. Értékelni kívánta mindazokat a környezeti tényezőket, amelyek befolyásolják a hasznos élettartam alakulását hazai és franciaországi körülmények között egyaránt. További célja volt apamodell programmal az örökölhetőség és az apánkénti tenyészértékbecslés az említett tulajdonságokra. A saját kutatási eredmények megerősítették azon tényt, hogy a tehenek életkor és élettartam mutatóinak alakulását az apa, valamint a környezeti tényezők együttes hatása jelentősen (P<0,001; P<0,01, ill. P<0.05) befolyásolja. Az első ellési életkor az összehasonlított fajták (charolais, magyar tarka, limousin, blonde d’aquitaine) sorrendjében a következők voltak: 2,71; 2,76; 2,89; 2,98 év. A teljes élettartam tekintetében, a fajtasorrendnek megfelelően: 7,97; 10,89; 9,51; 6,33 év, míg a hasznos élettartam pedig: 5,26; 8,16; 6,61; 3,35 év körül alakult. A charolais első ellési életkorra kapott örökölhetőségi értéke (h2 = 0,53), amely aránylag magas. A magasabb örökölhetőségi értékek (h2 = 0,32 - 0,37) az életkor és élettartam mutatókban a magyar tarka fajta esetében is megnyilvánultak. A franciaországi eredmények azt mutatják, hogy a kétszer ellett tehenek az év korábbi időszakaszában ellenek, mint a többször ellett tehenek, valamint két ellés közti idejük átlaga az ellési hónapok előrehaladtával csökkenő tendenciát mutat. Az első ellési életkor és az első és második ellés közti idő közötti korreláció negatív (r = -0,12). A fiatal selejt tehenek kedvező ára, valamint a tény, hogy a tehenek életkoruk előrehaladtával piaci értékükből veszítenek és fogamzóképességük is csökken a francia charolais tehenek hasznos élettartamát 3,59 évre csökkentették. Az egyedek eltérő reprodukciós teljesítőképessége, egymással kölcsönhatásban lévő élettartamai többtényezős faktoranalízis, SPAD 7.0 értékelésével, erőteljesen (P<0,001) befolyásolják a reprodukciós és ökonómiai mutatókat is. A vágómarha értékesítési gyakorlat változása következtében a francia charolais állomány ellési időszaka változott, az elmúlt évek során az év korábbi hónapjaira tevődött.
4
ABSTRACT The aim of the author’s research was to evaluate selected age data related to the production period of the most popular beef cows, of Blonde d’Aquitaine, Charolais, Limousin and Hungarian Simmental, in Hungary. Some environmental factors were assessed as considerable effects on the longevity of beef cattle breeds in Hungary and in France. Heritability and breeding values per sires were also calculated, by using SPSS for Windows 9.0 for statistical analyses, for the reproduction traits. My research in Hungary, as for the age at first calving, life span and longevity were significantly (P<0.001; P<0.01 and P<0.05) determined by the sire and the environmental factors. Therefore, the age at first calving of compared breeds, Charolais, Hungarian Simmental, Limousin, Blonde d’Aquitaine, were: 2.71; 2.76; 2.89; 2.98 years, respectively. Life span of the evaluated breeds were as follows: 7.97; 10.89; 9.51; 6.33 years and longevity were: 5.26; 8.16; 6.61; 3.35 years, respectively. Heritability value of age at first calving in Charolais was 0.53. The higher heritability values were also verified in the reproduction traits of Hungarian Simmental. Having analyzed the French data, first calvers calve earlier than multiple ones and the average calving interval shows a decreasing trend with the advancement of the months in the year. Correlation coefficient (r = -0.12) was calculated between age at first calving and first and second calving interval. The favorable price of the young culled cows and moreover the fact, that their selling price with the advancement of the culling age devaluates on the market and the reducing fertility, alltogether, have reduced the productive lifetime of Charolais cows to 3.59 years in France. Approach stock, by using factor analyses, SPAD 7.0, for statistical analyses, the individual performances are wide-ranging and determinant to construct the technicoeconomic effiency of the French Charolais farms. During the last evolution, dual tendency shows a strong progress of the advance of the calving dates (from 15th March 1988 to 3rd February 2008, nowadays) which was accompanied by the change of different types of production systems in France.
5
RÉSUMÉ Le but de travail est l’étude de la longévité des vaches dans les troupeaux allaitants de Blonde d’Aquitaine, Charolais, Limousin et Simmental Hongroise, en Hongrie à travers trois critères: l’âge au premier vêlage, l’âge á la réforme et la longévité productive. J’ai également estimé l’hèritabilité et les notes moyennes par taureaux, en utilisant SPSS for Windows 9.0, pour les analyses statistiques des performances de reproduction. Les résultats obtenus hongrois ont confirmé que le taureau et l’effet des facteurs environmentaux ensemble influencent significativement (P<0.001; P<0.01 et P<0.05) l’âge au premier vêlage, la carrière et la longévité des vaches. En comparant les races différentes, les différences étaient hautement significatives (P<0.001) pour les performances de reproduction. L’hèritabilité d’âge au premier vêlage en Charolais était 0.53. Les valeurs plus hautes ont été aussi vérifiées chez les performances de reproduction de Simmental Hongroise. Les résultats obtenus français révelent que les primipaires vêlent plus tôt que les multipaires et l’intervalle vêlage moyen montre une tendance á baisser d'avancement des dates de vêlages. L’intervalle entre le premier et le deuxième vêlage en fonction de l’ âge au premier vêlage nous démontre que le coefficient correlation (r = -0,12) est negatif mais pas serré. J’ai distingué trois aspects des valeurs des vaches á la réforme en fonction de l’âge, notamment le prix à la tête en fonction de l’âge, le poids de carcass des vaches de boucherie selon leur âge et le prix par kg de carcass en fonction de l’âge qui contribuent significativement à écourter à 3.59 ans de la carrière des vaches Charolaises en France. Nous avons cherché à analyser la variabilité des performances individuelles de ces vaches, en combinant des analyses factorielles des correspondances (Spad 7.0) et des classifications automatiques, qui ont des conséquences sur les performances techniques et économiques des élevages. Les résultats confirment une double tendance dans les évolutions passées d'augmentation de la taille de cheptel et d'avancement des dates de vêlages, avec un changement simultané des types d’animaux produits.
6
7
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS .............................................................................................................. 10 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ....................................................................................... 12 2.1. Élettartam tulajdonságok és azok genetikai paraméterei ..................................... 12 2.1.1. Első ellési életkor .......................................................................................... 12 2.1.2. Selejtezési életkor.......................................................................................... 17 2.1.3. Hasznos élettartam ........................................................................................ 21 2.2. Reprodukció jelentősége és kifejezése ................................................................. 25 2.2.1. Szaporulati mutatók ...................................................................................... 26 2.2.2. Két ellés közti idő.......................................................................................... 31 3. VIZSGÁLAT CÉLJA ................................................................................................. 33 4. ANYAG ÉS MÓDSZER............................................................................................. 35 4.1. Hazai vizsgálatok ................................................................................................. 35 4.1.1. Vizsgált fajták ............................................................................................... 35 4.1.2. Vizsgált állomány.......................................................................................... 37 4.1.3. Vizsgált reprodukciós tulajdonságok ............................................................ 39 4.1.3.1. Első ellési életkor .................................................................................. 39 4.1.3.2. Selejtezési életkor.................................................................................. 39 4.1.3.3. Hasznos élettartam ................................................................................. 39 4.1.4. Vizsgált módszer ........................................................................................... 40 4.1.5. Alkalmazott statisztikai eljárások, programok .............................................. 42 4.1.5.1. Környezeti tényezők hatásának becslése ............................................... 42 4.1.5.2. Örökölhetőségi értékek számítása .......................................................... 43 4.1.5.3. Tenyészértékek becslése ........................................................................ 44 4.2. Franciaországi vizsgálatok ................................................................................... 44 4.2.1. Vizsgált állomány.......................................................................................... 44 4.2.2. Vizsgált értékmérők ...................................................................................... 45 4.2.2.1. A két ellés közti idő alakulása ................................................................ 46 4.2.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és a második ellés közötti időre .... 46 4.2.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke ................................ 46 4.2.2.3.1. Selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően .......... 47 4.2.2.3.2. Selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva ........... 47 4.2.2.3.3. Hasított féltest súlyának értékesítési ára a selejtezési életkortól függően ............................................................................................................ 48 4.2.2.4. Reprodukciós teljesítmények ................................................................. 48 4.2.3. Az adatfeldolgozás módszere ........................................................................ 49 5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ...................................................................... 50 5.1. Hazai állományon végzett vizsgálatok ................................................................. 50 5.1.1. Első ellési életkor .......................................................................................... 50 5.1.2. Selejtezési életkor.......................................................................................... 53 5.1.3. Hasznos élettartam ........................................................................................ 56 5.1.4. A vizsgált fajták összehasonlító értékelése ................................................... 58 5.1.5. Az élettartam mutatók örökölhetőségi- és tenyészértékei ............................. 60 5.1.5.1. Blonde d'aquitaine .................................................................................. 60 5.1.5.2. Charolais ................................................................................................ 61 5.1.5.3. Limousin ................................................................................................ 64 5.1.5.4. Magyar tarka .......................................................................................... 65
8
5.2. Franciaországi adatok alapján kapott eredmények .............................................. 67 5.2.1. A két ellés közti idő alakulása ....................................................................... 67 5.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és második ellés közti időre ................. 68 5.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke ....................................... 69 5.2.3.1. Selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően ................. 71 5.2.3.2. Selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva .................. 73 5.2.3.3. Hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően................. 75 5.2.4. Reprodukciós teljesítmények ........................................................................ 77 6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK .................................................................. 85 6.1. Hazai állományok eredményéből levont következtetések ................................... 85 6.1.1. Első ellési életkor .......................................................................................... 85 6.1.2. Selejtezési életkor.......................................................................................... 86 6.1.3. Hasznos élettartam ........................................................................................ 86 6.1.4. Örökölhetőség, tenyészérték ......................................................................... 87 6.2. Franciaországi charolais állomány reprodukciós eredményéből ......................... 88 levonható következtetések .......................................................................................... 88 6.2.1. A két ellés közti idő átlagának alakulása ...................................................... 88 6.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és a második ellés közti időre .............. 88 6.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke ...................................... 89 6.2.4. Reprodukciós teljesítmények ........................................................................ 90 7. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK ............................................................................... 92 8. NEW RESEARCH RESULTS ................................................................................... 94 9. ÖSSZEFOGLALÁS .................................................................................................... 96 10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS................................................................................. 100 11. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE ................................................ 101 11.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények .................... 101 11.1.1. Idegen nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ................................ 101 11.1.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ............................... 101 11.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven ......... 102 11.1.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven ........ 102 11.2. Az értekezés témakörén kívűl (egyéb) közlemények....................................... 102 11.2.1. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ............................... 102 11.2.2. Egyéb közlemény ...................................................................................... 103 12. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM.................................................................... 104 13. MELLÉKLET ......................................................................................................... 116
9
1. BEVEZETÉS A húsmarhatenyésztés a világ egyes országaiban igen előkelő helyet és nagyságrendet ér el, valamint rendkívül jelentős a gazdasági szerepe is. Az olyan hagyományosan húsmarhatartó országokban, mint USA, Argentína, Franciaország vagy Nagy-Britannia a tehénállományok nagy része hústípusú fajtába tartozik. A húsmarhatenyésztés és tartás célja világszerte a szükséges mennyiségű vágómarha és marhahús gazdaságos megtermelése és piacra juttatása. A marhahústermelés hazánkban is mindig fontos tevékenység volt. A múltban számottevő vágómarha exporttal rendelkeztünk, ami jelentős árbevételt eredményezett. A késő középkortól kezdve feljegyezték a nagyarányú nyugat felé irányuló exportot. Lábon hajtották a gulyákat egészen Nürnbergig, Velencéig. Ennek a célnak az érdekében alakult ki a magyar szürke szarvasmarha, amely jól bírta ezt a tartásmódot és lábon hajtva sok száz kilométer után is jó állapotban került a vágóhidakra. Majd fajtaváltás történt,
az 1970-es évek elejéig szinte kizárólag a kettős hasznosítású
magyar tarka fajta töltötte be ezt a szerepet, melyet a kiváló növekedési erély és hústermelő képesség jellemzett. A klasszikus húsmarhatenyésztés hazai széles génbázisának megteremtése szempontjából fontos volt, hogy a hetvenes években az addig szinte egyeduralkodónak számító kettős hasznosítású magyar tarka fajta mellett, a specializált hústípusú fajták, hereford, aberdeen angus majd a francia fajták is megjelentek hazánkban. Az 1972-ben meghirdetett szakosítási programot követően a tejtermelő állományunk aránya jelentősen megnőtt. A változások magukkal hozták, hogy az addig szinte egyeduralkodónak számító kettős hasznosítású magyar tarka fajta mellett a specializált hústípusú fajták is megjelentek hazánkban. A kezdeti években gyors és látványos fejlődésnek lehettünk szemtanúi, mikor a húsmarha ágazat a mezőgazdaság egyik legelismertebb ágazatai közé tartozott. Később húshasznosítású szarvasmarha létszámunk hanyatlásnak indult, a tehénlétszám visszaesett majd az ágazat stagnált. Hazánk tehénlétszáma napjainkban 326.000 egyedet számlál, ebből a kettőshasznosítású fajták aránya 15 %, a tejhasznú állományé 60 % és a húshasznú nőivarú egyedek 25 %-ot tesznek ki.
10
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kedvezett az ágazat fejlődésének, a támogatott létszámkeret (117.000) napjainkra szinte maradék nélkül kihasználtuk. Jelentős tartalék rejlik a hazai húsmarha állományok szaporulati és választási eredményeinek, csökkentésben,
reprodukciós az
olcsóbb,
tulajdonságok takarékosabb
javításában, tartási,
valamint
takarmányozási
a
költség
megoldások
alkalmazásában. A fejlesztést számos területre, közöttük a tenyésztés biológiai alapjaira is kiterjesztve célszerű végrehajtani, amihez azok értékelése elengedhetetlen. A húshasznosítású tehenek termelését és annak gazdaságosságát számos tényező befolyásolja. A termelési idő hossza, amelyet a húshasznú tehén az állományban tölt, fontos a húsmarhatartás gazdaságossága szempontjából. Ha a tehenek hosszabb időn át produktívak és több ivadékot nevelnek fel, a borjúra jutó fajlagos felnevelési költségek ezzel arányosan csökkennek. A hazai húsmarha állományok élettartam és szaporulati mutatói javításra szorulnak. Doktori munkámat azzal a szándékkal végeztem, hogy képet kapjak a tényleges élettartam és szaporasági eredmények alakulásáról és ezzel hozzájárulhassak az említett feladat megoldásához.
11
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. Élettartam tulajdonságok és azok genetikai paraméterei
2.1.1. Első ellési életkor Az első ellési életkor az állomány reprodukció és fajlagos felnevelési költség alakulása szempontjából egyaránt fontos. Szabó (1980) vizsgálatai szerint az első ellési életkor a fajtatiszta hereford tehenek esetében átlagosan 31,65 és 33,31 hónap volt, azaz 2,63 és 2,77 év között változott. Hereford keresztezett állományok esetében ezt 27,55 - 30,81 hónapnak (2,29 és 2,56 év) találta. Gáspárdy és mtsai (1993) szerint ugyanezen mutató 27,33 hónap (2,27 év). Ráki és Szajkó (1986) charolais, limousin és hereford állományok első elléskori életkorát 35; 34,53 és 35,06 hónapnak találták. Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) vizsgálatai alapján a magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin és charolais, valamint keresztezett (magyar tarka x hereford F1 és magyar tarka x limousin F1) állományba tartozó tehenek első elléskori életkor értékei fajtánként illetve genotípusként a következőképpen alakultak: 3,51; 2,08; 2,76; 2,82; 3,02; 2,03; 2,62 év. Legfiatalabb korban a hereford keresztezett és fajtatiszta, legidősebb korban pedig a magyar szürke tehenek borjaztak először. A vizsgálat eredménye szerint a fajta, illetve genotípus, valamint a születés éve szignifikánsan (P<0,01) befolyásolta az életkor és élettartam tulajdonságokat, míg a születés hónapja csak az első ellési életkorra hatott bizonyíthatóan. A hazai fajtaegyesületek az első ellési életkorra vonatkozóan adatokat szolgáltatnak, melyek összesítése az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (ma MgSzH) (1998-2004) által évente kiadott, a szarvasmarhatenyésztés eredményeit bemutató évkönyvben jelenik meg. Az 1998-2004 között eltelt hét év alatt összesen 13 344 elsőborjas tehén átlag első ellési életkora alapján a keresztezett limousin tehenek borjaztak a legidősebben (2,95 év), legfiatalabban pedig a magyar tarka (2,68 év), a charolais keresztezett (2,75 év), a blonde d'aquitaine keresztezett (2,85 év), a limousin (2,87 év) majd a charolais (2,88 év) és végül a blonde d'aquitaine (2,89 év).
12
DeRouen és Franke (1989) angus, brahman, charolais és hereford apáktól származó fajtatiszta és keresztezett üszők első ellési életkorát vizsgálták 24-30-36 hónapos korban. Azoknak az üszőknek, melyek 24 és 36 hónapos korban ellettek először, hasonló volt a borjazási arányuk (P<0,01), mint azoké, amelyek 30 hónaposan ellettek. Azok az üszők, amelyek a borjazási időszak kezdetén idősebbek voltak, nagyobb borjazási arányt értek el 24 hónaposan, de nem volt ez jellemző a 30 és 36 hónapos korúakra. Azok az idősebb és nehezebb súlyban lévő üszők, melyek a borjazási időszak kezdetén 24 hónaposan ellettek, fiatalabban ellettek tenyésztésbevételi koruknál és tenyésztésbevételi súlyúknál. Az elemzés vizsgálata szerint, az apa hatással volt az első ellésre, a borjazási arányra és a borjazás hónapjára. Franciaországban az Institut de l’Élevage (2003) jalogny-i kísérleti állomásán két, 52 charolais tehénből álló állományt vizsgáltak. Az egyik csoportban a tehenek első ellési életkora 3 év, míg a másikban 2 év volt. Ezen tehenek borjainak növekedése választásig (kb. 6 hónapos korig), valamint az első termékenyítési eredmények kevésbé mutattak jó eredményeket. Tőzsér (2003) szerint a charolais üszők extenzív nevelése folytán a "klasszikus" időben a két éves korban történő fedeztetés és a három éves korban történő elletés vált általánossá. Domokos (2000) szerint a charolais tehenek első ellési életkora 30-34 hónap. Guerrier-Institut de l’Élevage (2008) 4560 blonde d’aquitaine, 7567 charolais, valamint 4848 limousin tenyészet termelésellenőrzött húshasznú teheneit vizsgálta az átlagos első ellési életkor, valamint az ellések hónaponkénti eloszlása alapján.
1. táblázat: Blonde d’aquitane, charolais és limousin tehenek első ellési életkorának megoszlása Első ellési életkor (hónap) < 24 24 - 27 28 - 31 32 - 35 36 - 39 40 - 43 44 - 47 ≥ 48
Blonde d’aquitaine (%) 0 3 14 41 27 9 4 1
Charolais %)
Limousin %)
2 3 10 53 27 3 2 1
1 3 15 46 27 4 2 1
13
Az ellések eloszlása és az első ellési életkor mind a három fajtánál hasonlóképpen alakult (1. táblázat). A blonde d’aquitaine esetében az átlagos első ellési életkor 34,79 hónap (2,90 év); a charolais fajtánál 34,71 hónap (2,89 év) és a limousinnál 34,92 hónap (2,91 év) körül alakult. Ezen késői típusú húshasznú szarvasmarhák reprodukciós teljesítményének termelésellenőrzött 2006. évi eredményei szintén hasonlóan alakultak ugyanezen szerző vizsgálatai alapján (Guerrier-Institut de l’Élevage, 2006). Bodó (1979a) szerint a blonde d'aquitaine tehenek általában 33 hónapos korban ellenek először. Aman és mtsai (1981) a Bermuda-szigetek csenkesz lejtőin élő húsmarha fajták első ellési életkorát 2 évre állapítanák meg. Sacco és mtsai (1990) szerint a fajtatiszta brahman tehenek nehezebbek és későbben is ellenek először, mint az angus, hereford, holstein és jersey fajták. A brahman tehenek első ellési életkorát 1074 napra becsülték. Silveira és mtsai (2004) brazil nellore állományt vizsgáltak, ahol a tehenek első ellési életkorát nagyon magasnak találták. 1279 nap vagyis 41,93 hónap, melyet az ellés éve és hónapja befolyásol. Vieira és mtsai (2006) ugyanezen tulajdonságot 36,26 hónapnak találták. Suárez és mtsai (2006) romosinuano tehenek első ellési életkorát 1162,3±4,2 napra közölték. Az első ellési életkort a születési év és hónapja befolyásolja. Azevêdo és mtsai (2006) 1977 és 2002 között született chianina tehenek reprodukciós tulajdonságait vizsgálták. Az átlag első ellési életkor 1037,69±186,37 nap volt. Frazier és mtsai (1999) megállapították, hogy az első ellési életkorra való szelekció lehetséges, de az üszők korábban történő ellése hosszabb ellés közti időt feltételezhet. MacGregor és Casey (1999) vizsgálatai alapján úgy találták, hogy a húsmarha állományokban a tehén születési éve és az utolsó ellés nagymértékben befolyásolja a két ellés közti időt és az ellés dátumát, mialatt az anya korának szintén nagy hatása van az ellés időpontjára és a két ellés közti időre is. Gutiérrez és mtsai (2002) az ellés dátumát, az első ellési életkor közötti genetikai korrelációt vizsgálták küllemi tulajdonságokkal együtt húsmarha fajtákban. Az ellés időpontja genetikailag független és a genetikai kapcsolat az első ellési életkor és a küllemi tulajdonságok között általában nem kedvező.
14
Bourdon és Brinks (1982) red angus, angus és hereford állományban megállapították, hogy az első ellési életkor negatív genetikai korrelációban áll a növekedési tulajdonságokkal. Kedvező a kapcsolat a növekedés és a tenyésztésbevételi idő között. Chapman és mtsai (1978) korán elválasztott hereford üszőket vizsgáltak és úgy találták, hogy az első ellési életkort csak a tehén súlya befolyásolta szignifikánsan (P<0,01). Milagres és mtsai (1979) szerint a hereford üszők első ellését szignifikánsan befolyásolja (P<0,01) az üszők életkora terményítéskor. Ha az üszők nagyobb súlyúak voltak termékenyítéskor, akkor az első ellés alkalmával a borjak elhullási aránya is alacsonyabb volt (P<0,01). Dickerson és Chapman (1940) úgy találták, hogy az első ellési életkort döntően az első termékenyítési életkor és az első termékenyítés és fogamzás közötti idő határozza meg. A két életkor közötti kapcsolat első termékenyítéskor és az első termékenyítéstől a fogamzásig eltelt intervallum, az első ellési életkorral alapjában véve lineáris. Az ellési életkor és a reprodukciós teljesítmény a legfontosabb tényező a termelés hatékonysága szempontjából Kress és mtsai (1969) szerint. McCarter és mtsai (1991) szerint a tehén fajtája befolyásolja az első ellési életkort és az életteljesítményt. Azok a keresztezett tehenek, melyek angus anyáktól származtak, korábban borjaztak először, mint a hereford anyáktól származó egyedek. Cundiff és mtsai (1992) vizsgálatai alapján úgy tűnik, a heterózis és az első borjazási életkor nem gyakorol egymásra kölcsönhatást. Ugyanazon selejtezési körülmények között, azoknak a 12 évig termelésben lévő hereford, angus és shorthorn keresztezett teheneknek, melyek 2 évesen ellettek először, életteljesítményük közel egy borjúval nőtt, a fajtatiszta társaikhoz képest. Lesmeister és mtsai (1973) az első ellési életkor hatását vizsgálták az életteljesítményre. Megállapították, hogy a korábban ellett üszők, átlagos évenkénti borjú előállítási teljesítménye nagyobb, mint azoké, amelyek későbben ellettek. Az életteljesítményt szignifikánsan befolyásolja a korai ellés. Nuñez-Dominguez és mtsai (1991a) ugyanezen mutatót értékelték angus, hereford, shorthorn és ezen fajták 2-3 éves F1 keresztezett tehenei szempontjából. A két éves korban, először ellett tehenek gazdaságosabban termelnek, mint a három éves korban ellettek. Azok a tehenek, melyek 2 éves korban ellettek először, 6-9 éves korig, míg a 3 éves korban ellők 8-9 évig voltak termelésben. 15
Marshall és mtsai (1990) megállapították, hogy a korábban ellett tehenek biológiailag és gazdaságilag sokkal hatékonyabbak, mert kisebb a felnevelési költségük. Castro-Pereira és mtsai (2007) canchim tehenek első ellési életkorának örökölhetőségi értékét 0,09-nek találták. Eredményeik szerint a születés utáni növekedési tulajdonságokra való szelekció csökkentheti az első ellési életkort. Smith és mtsai (1989) vizsgálatai alapján az első ellési életkor örökölhetőségi értéke: 0,01±0,12. Martinez-Velázquez és mtsai (2003)az első ellési életkor direkt örökölhetőségét 0,08-nak találták. Hasonló eredményt kaptak az első borjazási életkorra Albuquerque és Forni (2005) is (0,06-0,08). A szakirodalomban az egyes fajták első ellési életkorának örökölhetőségéről számos adat található, amelyeket az 2. táblázatban foglaltam össze.
2. táblázat: Különböző fajtájú tehenek első ellési életkorának örökölhetősége
Fajta, genotípus
Első ellési életkor h²
Hasznos élettartam h²
0,01±0,03 0,12 0,26-0,35
0,08-0,26
0,09-0,10 nellore 0,00-0,36 0,24-0,75 0,27±0,15 0,14-0,15 romosinuano
0,16±0,08
chianina
0,36±0,014
canchim
0,13
brazíliai Amazon bivaly
0,12-0,38
0,24-0,75
Szerző Gressler és mtsai (2000) Pereira és mtsai (2000) Mercadante és mtsai (2000) Pereira és mtsai (2001) Dias és mtsai (2004) Bertazzo és mtsai (2004) Gressler és mtsai (2005) Boligon és mtsai (2007) Suárez és mtsai (2006) Azevêdo és mtsai (2006) Talhari és mtsai (2003) Cassiano és mtsai (2004)
16
Az irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy az első ellési életkort befolyásolja az állat fajtája, növekedési-fejlődési típusa, de nagymértékben függ a környezeti, tartási, takarmányozási körülményektől is. Számos szerző megállapításai szerint a késői érésű tehenek első ellési életkora 3 év körül alakul. Az egyes tényezők, a genotípus, az év, az évszak jelentős hatást gyakorolnak a vizsgált életkorra. Az első ellési életkor örökölhetősége a külföldi kutatók vizsgálatai alapján gyengének (h2 = 0,1–0,3) mutatkozott.
2.1.2. Selejtezési életkor
A selejtezési életkoron a tehén születésétől a selejtezéséig eltelt időszakot értjük. Fontos megjegyeznünk, hogy a tényleges életkor önmagában nem nyújt információt a tehén produktív életszakaszáról és életteljesítményéről, vagyis a felnevelt borjak számáról. A faj természetes életkorát 30-35 évre becsülik a kutatók, de feljegyeztek ennél lényegesen magasabb kort megélt teheneket is. Csukás (1954) szerint a szarvasmarha élettartama akár 40 év is lehet. Szabó (1993) vizsgálatai szerint hereford és angus tehenek selejtezési életkora 8 év körül mozgott. Nuñez-Dominguez és mtsai (1991b) hereford, aberdeen angus, shorthorn és ezen fajták F1 keresztezett teheneinek élettartamát és túlélési esélyeit elemezve azt tapasztalták, hogy a keresztezett teheneknek jobb esélyük van a hosszabb életre, mint a fajtatiszta társaiknak. A vizsgálat lezárását a három fajta közül legnagyobb eséllyel az angus tehenek érték meg, ezeket a herefordok követték, míg legkorábban a shorthornok estek ki. Rohrer és mtsai (1988a,b) angus, brahman, hereford, holstein és jersey fajtatiszta és keresztezett teheneket vizsgáltak. A keresztezett tehenek többsége 14 évig, azaz sokkal tovább maradt termelésben, mint a fajtatiszta egyedek. A húshasznú tehenek hasznos élettartama keresztezési eljárással növelhető. Ugyanezen szerzők, megállapították, hogy a keresztezett tehenek hasznos élettartama hosszabb, mint fajtatiszta társaiké (P<0,001). A jersey tehenek teljes élettartamát 6,2 évben, míg az angus-brahman keresztezettekét 14,6 évben állapították meg. A keresztezett és fajtatiszta húshasznú tehenek selejtezési életkorával számos külföldi kutató foglalkozott (Spelbring és mtsai, 1977; Croak-Brossman, 1983; Cartwright és mtsai, 1964; Gaines
17
és mtsai, 1985). Cartwright (1970) úgy találta, hogy a húsmarhatenyésztés gazdasági hatékonysága a fajták közötti szelekcióval gyorsabb, mint a fajtán belüli generációk között. A keresztezett és fajtatiszta állományokkal szembeni elméleti elvárásokat Dickerson (1969, 1973) publikálta. Pinney és mtsai (1972) vizsgálatai alapján alacsony, közepes és intenzív téli takarmányozáson tartott hereford tehenek átlagos élettartama 14,65; 13,07 és 10,88 év volt. Ezeknél a teheneknél az első ellési életkor 2 év volt. Ahol az első ellési életkor 3 év volt és azonos téli takarmányozás jellemezte mind a 3 csoportot, az élettartam 13,51; 12,73 és 13,06 év körül alakult. Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin, charolais valamint magyar tarka x hereford F1 és magyar tarka x limousin F1 állományba tartozó fajták és genotípusok esetében a selejtezési életkorok az alábbiak szerint alakult: 12,42; 11,09; 11,03; 10,61; 10,89; 12,73; 8,15 év. A leghosszabb életkort a hereford keresztezett és a magyar szürke tehenek, legrövidebbet pedig a limousin keresztezett tehenek érték meg. E tulajdonság csökkenést (15,35 évről 5,91 évre) mutat az 1977. évi születésüektől az 1992. évi születésüek felé haladva. Varga (1990) a törzskönyvezett húshasznosítású állomány 1988-as selejtezési adatait vizsgálva úgy találta, hogy a hereford teheneket 8,5 évesen, a limousin teheneket 5,9 évesen, a charolais teheneket 7,9 évesen, a magyar szürkéket pedig 10,1 évesen selejtezték. A limousin keresztezett tehenek 7,8, a hereford keresztezett állatok, pedig 7,0 évesen kerültek ki a tenyésztésből. Bodó (1979a,b) szerint a kiselejtezett tehenek átlagos életkora 7,75 év, amely 4,7 borjú életteljesítménynek felel meg. A tehenek selejtezési aránya az első ellésük után magas, 20 % körül alakul. Úgy találta, hogy a blonde d'aquitaine teheneket átlagosan 10-11 éves korukban selejtezik. A legjobbak 15 éves korukban is termelnek. Nagy testük ellenére, aránylag hosszú a produktív élettartamuk. A limousin teheneket általában 21 hónapos korban kezdik fedeztetni, két és fél éves korban ellenek először. A teheneket átlagos 9 éves korban selejtezik, 6,4 borjú után. A legkiválóbb teheneket 15 éves korukig is tartják. A húshasznú anyai vonalak esetében Selymes (1996) a minimális élettartamot 8 évnek találta, míg szerinte az optimális 10 év lenne. A kötetlen tartás kedvező feltételeket biztosít ahhoz, hogy az egyedek élettartama minél hosszabb legyen. Kertész (2002) vizsgálatai alapján a kötetlenül 18
tartott egyedek élettartama hosszabb, mint a kötöttben termelőké. Holstein-fríz és magyartarka x holstein fríz F1, R1, R2, R3, R4-es genotípusokat vizsgált (3. táblázat). 3. táblázat: Selejtezési életkorok megoszlása eltérő tartástechnológiák esetén Genotípus Magyar tarka x Holstein fríz F1 Magyar tarka x Holstein fríz R1 Magyar tarka x Holstein fríz R2 Magyar tarka x Holstein fríz R3 Magyar tarka x Holstein fríz R4
Átlagos selejtezési életkor (év) Kötetlen Átalakított Kötött tartástechnológia telep tartástechnológia 5,9
5,5
5,4
5,4
5,1
5,2
5,1
5,0
4,9
4,8
4,7
4,5
4,5
4,28
4,1
Grabowski és mtsai (1997) a tartástechnológiák összehasonlítása alapján szintén a következőket állapították meg: kötetlen tartásban a tehenek élettartama és a hasznos élettartama hosszabb volt, tovább éltek, nagyobb életteljesítményt értek el, mint a kötött tartásban élő társaik. A selejtezett tejhasznú tehenek átlagos életkora nagymértékben csökkent az utóbbi évtizedekben. Kertészné (2002) vizsgálatai szerint a túl sok vagy túl kevés selejtezés egyaránt negatív hatást gyakorolhat az állomány termelési és tenyésztési paramétereire. Roche és mtsai (2001) különböző selejtezési okokat és típusokat vizsgáltak francia limousin állományokban. Kutatásaik alapján három egymástól eltérő selejtezési típust különböztetnek meg: az állattól teljesen független, szükségszerű, valamint nem szükségszerű selejtezést (Cournut és Dedieu, 2000). A szükségszerű selejtezési eljárás szigorú tenyésztői döntés által szabályozott, míg a nem egészen szükségszerű magába foglalja adott esetben az eladásra kívánt tehenek számát. Eredményeik azt mutatják, hogy a selejtezések 9 %-a az állattól teljesen függetlenül, 62 %-a szükségszerű és 29 %a kötetlen tenyésztői döntések szerint alakultak. A gazdaságok statisztikai felmérése azt bizonyítja, hogy ugyanaz a selejtezési ok más típusú selejtezésnek is megfelelhet, vagyis egy üresen maradt tehén önmagától függetlenül, de szükségszerűen is selejtezhető. Következésképpen, a szaporodásbiológiai okokból adódó selejtezések rendszeresek, mindezek ellenére Harris (1989) valamint Lehenbauer és Oltjen (1998)
19
az egészségügyi problémákkal kapcsolatos betegségeket az állattól független selejtezési típusba sorolják. A szándékkal történő legfőbb selejtezési szempontok az állat életkora, reprodukciós teljesítménye és viselkedése. Ingrand és mtsai (2003) különböző tenyésztői menedzsmenteket vizsgáltak francia charolais állományokban. Kutatási felmérésük szerint az állat pillanatnyi egészségi állapota, korábbi termelésben eltöltött életszakasza, valamint az állattól teljesen független egyéb tényezők, mint pl. a takarmányozás, szaporítás, selejtezés stb. fontos szerepet játszanak a tenyésztők megfelelő döntéshozatalában. A húsmarha állományokban a tehenek rossz reprodukciós teljesítménye jelentős selejtezési oknak tekinthető Pinney és mtsai, (1972), Spelbring és mtsai, (1977), Etienne és Martin, (1979) és Nuñez-Dominguez és mtsai (1985) eredményei alapján. A selejtezési életkor 5 és 12 év között mozog, amely a szelekciós módszerek (Melton, 1980) és tenyésztési eljárások (Bentley és mtsai, 1976) hatására változott, de nem befolyásolta a tehenek fertilitását (Clarke és mtsai 1984). Rogers és mtsai (2003) a tehenek selejtezési életkorának tenyészértékét jobb mutatószámnak találták, mint az elsőszülött borjaik születési és 200 napos választás előtti súlyát. Gianlorenço és mtsai (2003) canchim tehenek selejtezési életkorának becsült örökölhetőségi értékét 0,24-nek találták. Mello és mtsai (2006) ugyanezen tehenek selejtezési életkorának h² értékét 0,22-re közölték. Baldi és mtsai (2008) szerint az első ellési életkor h² értéke 0,10±0,05; a selejtezési életkor pedig 0,06±0,00 körül alakult. A genetikai korrelációk azt mutatják, hogy a növekvő kifejlettkori testsúlyra való szelekció csökkenti a selejtezési életkort. Azonban az első elléskori súly nem befolyásolja az első ellési életkort. A testméretekre és a testsúlyra irányuló szelekció hosszabb hasznos élettartamot eredményezhet. Az eddig megjelent szakirodalmi források alapján megállapítható, hogy a selejtezési életkorra ható tényezők közül a fajta, a genotípus, a rossz reprodukciós teljesítmény, valamint a tenyésztő által hozott felnevelési, tartástechnológiai, takarmányozási
döntések,
szaporítási
és
selejtezési
eljárások
nagymértékben
meghatározzák a tehén termelésben eltöltött teljes élettartamát. A vizsgált teljes élettartam mutató, az első ellési életkorhoz hasonlóan, - a fellelhető hazai és külföldi publikációk eredményei alapján - kifejezetten gyengén (h2 = 0,06–0,24) öröklődő tulajdonság.
20
2.1.3. Hasznos élettartam
A
hasznos
élettartam
nemcsak
a
tejelő
szarvasmarha,
de
a
húsmarhaállományokban is fontos tulajdonság. A hasznos élettartamot szintén több tényező befolyásolja. Számos szerző kutatása során vizsgált hasznos élettartam értékelése egymástól igen eltérő lehet. O'Rourke és mtsai (1995) a hasznos élettartamot az állományban eltöltött "jelen évek számával" határozzák meg. Beduin és Leroy (1992) különbséget tesz az állat hónapokban kifejezett teljes élettartama (születéstől a selejtezésig) és a szintén hónapokban mért produktív élettartama (első elléstől a selejtezésig) között. Kutatásaik alapján a minél hosszabb élettartam, vagyis a generációs intervallum csökkenti az éves genetikai előrehaladás arányát. Beaudeau (1995) valamint Dekkers és mtsai (1994) az első ellés időpontja és a kiesés dátuma közötti időszakot használják (napokban kifejezve) a hasznos élettartam megállapítására. Harris (1989) szerint a laktáció száma is irányadó lehet a hasznos élettartam értékelésénél, abban az esetben ha az egyed selejtezési dátuma ismeretlen. Arthur és mtsai (1995) kutatásai alapján a fajtatiszta hereford és a szintetikus fajták közötti élettartam különbségek heterózissal magyarázhatók a szintetikus fajták javára. Egy állatállomány dinamikájának tanulmányozása során számításba kellene venni számos környezeti körülményt: a tenyésztői döntésen és ellenőrzésen alapuló ivadékelőállítást és az esetek nagy többségében az állatok kiesését (Mahe, 1973; Beaudeau, 1995). A fajták demográfiai jellemzését az állomány dinamikája mutatja, amely tenyésztői döntés által befolyásolt, hasonlóképpen mint a hasznos élettartam (Formenty, 1989). Egy tehénállomány teljesítőképességét a tenyésztő által hozott tenyésztési döntések és az egyedek biológiai alkalmassága egyszerre határozza meg. A hasznos élettartam a selejtezés időpontja által befolyásolt reprodukciós mutatószám. A tehenek egyedi teljesítőképessége, a tenyésztői döntések és azok közötti kölcsönhatások egyaránt hozzájárulnak az állomány tenyésztésben tartásához és hasznos élettartamához. Ahhoz, hogy a tehenek termelésben maradjanak és hosszú hasznos élettartamot érjenek
21
el, a tenyésztői döntések meghatározóak (Tichit és mtsai, 2004). A hasznos élettartam, az első ellési és a selejtezési életkor közötti időszak, vizsgált részeként az életteljesítmény, a tehenek egyedi szintű eltérését mutatja az állományban, az ellések számában
kifejezve.
Ezzel
egyúttal,
egy
tehén
produktív
életszakaszának
termelékenységét is jellemzi. Lasseur és Landais (1992) szerint a tehén utolsó ellésszáma nagyon jó indikátor lehet a hasznos élettartam értékelésére. A tehén hasznos élettartamát az első elléstől számított „életpályája alatti” teljesítményével becsüljük (Ducroq, 1994). A hasznos élettartam növelése érdekében csökkenteni kellene a tenyésztésbe beállított, valamint üres tehenek számát Boichard (2010) szerint. Tőzsér (2003) úgy találta, hogy a korai tenyésztésbe vétel hatással lehet az állat hasznos élettartamára is. A francia tenyésztők számára a hosszú életkor nem elsődleges szempont, mert selejtezéskor a 7-8 éves selejt tehén vágóértéke még elfogadható, ami pedig pótolja azt az esetleges veszteséget, melyet az életkor növelése esetén, a több borjú születéséből adódó haszon biztosított volna. Az említett esetben a korai tenyésztésbe vétel nem rövidítette meg a tehenek élettartamát, a fajtára jellemző életkort általában elérték, az állomány több, mint 20 %-át 10 éves kor után selejtezték, emelett évente leellettek és borjaikat is felnevelték. Élettani szempontból is a kétéves korban történő tenyésztésbe vétel előnyös, mert a módszer rámás, jól vemhesülő, nagy élettartamú teheneket eredményez. A hasznos élettartamra vonatkozóan Nagy és Tőzsér (1988) magyar tarka x hereford (F1) állomány esetében 5,6 évet közölnek. Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) számos fajta és genotípus hasznos élettartamát értékelték. Magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin, charolais valamint magyar tarka x hereford F1 és magyar tarka x limousin
F1
állományba tartozó tehenek értékei ez említett sorrendben az alábbiak voltak: 8,59; 9,08; 8,29; 7,81; 7,91; 10,79; 5,55 év. A leghosszabb hasznos élettartamot a keresztezett és fajtatiszta hereford tehenek, legrövidebbet pedig a limousin keresztezett tehenek érték meg. E tulajdonság is, ugyanúgy, mint a selejtezési életkor csökkenést mutatott (12,45 évről 3,31 évre) az értékelt időszakban. A fajták hasznos élettartamát húsmarha állományokban néhány külföldi szerző is vizsgálta. Nuñez-Dominguez és mtsai (1991a) hereford, aberdeen angus, shorthorn és ezen fajták F1 keresztezett tehenek selejtezési életkorához hasonlóan azt tapasztalták,
22
hogy a keresztezett teheneknek jobb esélyük van a hosszabb hasznos élettartamra, mint a fajtatiszta társaiknak. Weise és mtsai (1985) valamint Fredeen és mtsai ( 1981) megállapították, hogy különböző fajták heterogén környezetben más teljesítményt érhetnek el. Arthur és mtsai (1993) fajtatiszta hereford, keresztezett húshasznú és keresztezett tejhasznú állományok vizsgálata során az átlagos élettartamot 4,2 évnek találta. Bailey (1991) hereford, red poll és hereford x red poll, red poll x hereford, angus x hereford, angus x charolais, brahman x hereford, brahman x angus keresztezett tehenek hasznos élettartamát vizsgálta a választott borjak arányában. A tehenek átlagos élettartamát sorrendben a következőnek találta: 4,54; 5,45; 4,45; 5,49; 5,98; 5,57; 6,96; 6,22 év. Forabosco és mtsai (2004) Olaszországban chianina teheneket vizsgáltak és megállapították, hogy a hasznos élettartamra az izmoltságnak van a legnagyobb hatása (P<0,001). Rogers és mtsai (2004) red angus, charolais, tarantaise génkombinációjú tehenek hasznos
élettartamát
elemezték
különböző
befolyásoló
faktorok
tekintetében.
Megállapították, hogy a produktív élettartam hossza átlagosan 2,64 év volt, befolyásoló tényezőjeként pedig az ellés lefolyásának nehézségét, a borjú születési és 200 napra korrigált választási súlyát, az ellés évét jelölték meg. A tehén első ellési életkora nem befolyásolja a hasznos élettartamot. Hereford tehenek hasznos élettartam és életteljesítményét bemutató munkájában Martinez és mtsai (2004) megállapították, hogy a tehenek produktív élettartama 1 és 5 év között változott. Ezen időszak alatt átlagosan 3,72 borjú született, amelyből 3,22 került választásra és a 200 napra korrigált választási súlyuk összesen 637 kg volt. Hopkins és James (1977) vizsgálata szerint a többször ellett tehenektől leválasztott borjak aránya magasabb, választási súlyuk nehezebb, valamint a tehenek takarmány energiaigénye is csekélyebb a náluk fiatalabb és csupán pár alkalommal borjazott társaiknál. Következésképpen, a hosszabb hasznos élettartam csökkentheti a termelés költségeit és növelheti a tehéntől évenként leválasztott borjak számát. A húshasznú tehénállományok hasznos élettartama Snelling és mtsai (1994) kutatásai alapján jelentősen befolyásolja az adott tenyészet jövedelmezőségét. Ökonómiai szempontból a teheneket idő előtt selejtezni kell az állományból mielőtt többlet költségek merülnének fel. A hosszú hasznos élettartam csökkenti az éves termelési 23
költséget, ezzel együtt növeli az üszőutánpótlást, a tenyészetben lévő jó teljesítményű tehenek számát valamint csökkenti az önkénytelenül selejtezett egyedekét. Habár Hunter (1994) szerint a húshasznú tehenek hasznos élettartamának vizsgálata a genetikai értékelésű programokban továbbra is gyakran figyelmen kívűl hagyott szempont. Rendel és Robertson (1950) úgy találta, hogy a hasznos élettartamról kapott késői információ, a censoring és a normalitásnak nem megfelelő adatok csökkentik a genetikai előrehaladás arányát. A hasznos élettartam statisztikai értékelésére a lineáris modellek nem megfelelőek a normalitás hipotézisének elvetése miatt (Lagakos, 1979). Szintén problémás lehet azoknak az egyedeknek az értékelése, amelyek még életben vannak, hiszen teljes élettartamuk még nem, vagy csak egy része ismert. Az értékelés során felhasznált tehén teljes, ill. hiányos teljesítményadatai eltorzíthatják a becsült élettartamot és a produktív élettartam tenyészértékeit. (Ducrocq, 1994). Ennek a statisztikai problémának a megoldására alkalmazott survival analízis (túlélés becslés) módszerek segítséget nyújtanak a hasznos élettartam genetikai értékelésében (Ducrocq és mtsai, 1988). Az állatok közötti - így a tenyészállatok esetében is, - genetikai különbségek megállapításakor nem hagyhatók figyelmen kívül a szisztematikusan ható nemgenetikai tényezők. Ennek hiányában a tenyészérték becslése hibákkal terhelt lesz és csökken a genetikai előrehaladás (Komlósi, 1990). Ezen nem genetikai tényezők - tehén kora, a tehén elléseinek száma, takarmányozás, évjárat, évszak, ivar, stb. - és a genotípus - környezet kölcsönhatás befolyásolják egy adott tulajdonság örökölhetőségi értékét. A hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklödő tulajdonság, alakulását erőteljesen befolyásolják a környezeti tényezők, a tartási, a takarmányozási és a szaporítási megoldások. A hasznos élettartam növelésére irányuló szelekció Hudson és Van Velk (1981) valamint Tanida és mtsai (1987) szerint nehéz folyamat. Ennek ellenére Burnside és Wilton (1970) úgy találta, hogy a produktív élettartam szelekciója hasznos lenne, a tehenek korai életében olyan értékelt mutatószámokkal, melyek genetikai varianciát is mutatnak. Nagy és Takács (1978) 0,2-0,4 értékű örökölhetőségről számol be, amelyhez hasonlót talált Horn (1995) és Szabó (1998) is, akik 0,2-0,3 illetve h2 0,1 értékeket közöltek. Rogers és mtsai (2004) 0,14-es értéket állapítottak meg. 24
Tanida és mtsai (1988) hereford tehenek hasznos élettartamára 4,21±0,06 évet közöltek, míg a teljes élettartamra 7,40±0,06 évet. Angus esetén ez az érték hasznos élettartam esetén 4,49±0,13 év, teljes élettartamra pedig 6,68±0,12 év. Hereford állományban a becsült h² érték hasznos élettartamra 0,16-0,26. Ez a becsült h² érték angus esetében 0,03-0,05 közötti. Mercadante és mtsai (2000) nellore tehenek hasznos élettartamának becsült örökölhetőségi értékét 0,08-0,26-nak találták. Bertazzo és mtsai (2004) ugyanezen tehenek produktív élettartamának h² értékét 0,24-0,75 között értékelték. A szakirodalmi források alapján elmondható, hogy a tehenek hasznos élettartamáról nagyon kevés információval rendelkezünk hazánkban és külföldön egyaránt. A szerzők megállapításai szerint, a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, ebből adódóan a hasznos élettartamot is, a felnevelési, tartási, takarmányozási, gondozási tényezők, továbbá a tenyésztői döntések nagymértékben meghatározzák. A hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonság, alakulását a nem genetikai tényezők erőteljesen befolyásolják, emiatt az irodalomban található örökölhetőségi értékek is különbözőek.
2.2. Reprodukció jelentősége és kifejezése A húsmarhatenyésztéssel foglalkozó gazdaságok jövedelmezőségének feltétele a tehenek jó reprodukciós teljesítménye. Emanuelson és Gustafsson (2010) vizsgálatai szerint fontos, hogy a tenyésztők pontos feljegyzést készítsenek az állomány tenyésztési és termelési eredményeiről. A feljegyzett adatok alapján számos reprodukciós mutatószámmal értékelhetők a tehenek és az állomány teljesítménye egyszerre. Plessis és mtsai (2006) szerint a tehénállományok tényleges reprodukciós teljesítményét leginkább a született és választott borjak aránya mutatja. Ahhoz, hogy az állomány reprodukciós teljesítménye javuljon, célszerű e tulajdonságokra is szelektálni. Phocas és Sapa (2004) kutatásai azt bizonyítják, hogy az elmúlt években a nökedési erélyre irányult szelekció nem hatott kedvezőtlenül a francia húsmarha típusú tehenek reprodukciós teljesítményére és anyai tulajdonságára. A reprodukciós teljesítmények csökkenését nagymértékben befolyásolják a selejtezési arányok és a tehenek állományban eltöltött produktív élettartama. A tehenek termékenységét az első ellési életkor, az üres napok száma, a két ellés közti idő és a termékenyítések száma jellemzi,
25
melyek a reprodukciós teljesítmény leglényegesebb mutatószámai. A tenyésztő döntése szignifikánsan befolyásolja a hasznos élettartamot. A hasznos élettartam és az életteljesítmény közötti kapcsolat pozitív és lineáris (Ducroq, 1994; Zakizadeh és Asadi, 2010). A tehenek élettartama magába foglalja a tehén termelésben eltöltött idejét, vagyis a produktív élettartamát, amely nemcsak a selejtezés és tenyészutánpótlás során alkalmazott mutatószám, hanem egyben fontos tenyésztési paraméter is (Tichit és mtsai, 2004). Ez a produktivítás olyan mérőszámokkal értékelhető, mint a kumulált termelés, az évi átlagos termelőképesség vagy a két ellés közti idő. A produktív életszakasz, mint fogalom két szempontból közelíthető meg: egyrészről mint a hasznos élettartam, másrészről pedig, mint a reprodukciós ciklusok folyamatossága (ellés, termékenyítés) (Cournut, 2001). A hústípusú tehenek termelékenységét és reprodukcióját jellemző mutatószámok értékelésére az ellések számát és az első ellési életkort határozná meg Roffeis és Muench (2007). Mindamellett, szerintük szükséges lenne figyelembe venni az állat egyedi teljesítményét és a tehénállomány közötti kapcsolatot, annak érdekében, hogy az állomány termelőképességét is lehessen értékelni. D'Hour és Petit (1997) vizsgálatai alapján a limousin tehenek reprodukciós teljesítményét
nagyobb
mértékben
befolyásolják
különböző
takarmányozási
megoldások, mint a salers fajta esetében. Ennek magyarázatául szolgál, hogy a limousin későn érő fajta és ugyanazon környezeti körülmények között a vemhes üszők és a többször ellett tehenek elléseinek átlag dátuma az évben egy hónappal későbbre tolódik. A salers tehenek hasznos élettartama a választott borjak arányában hosszabb volt, mint a limousinnál, valamint ez az arány tovább csökkent az energiában szegényebben takarmányozott csoportnál.
2.2.1. Szaporulati mutatók A szaporaság az élve született ivadékok számát jelenti. Ez rosszul öröklődő tulajdonság (h2 = 0,1) (Guerra és mtsai, 2006), ebből adódóan szelekcióval történő javítása hosszadalmas folyamat. Keleméri (1973) a kistestű hereford fajta kiváló szaporaságáról számol be. Szuromi és mtsai (1978) induló tehénlétszámra számított ellési arányt hereford fajtánál 81,1%-nak, magyartarka x hereford F1-eknél 79,0 %-nak találták. Szuromi és
26
Enyedi (1986) import hereford állományon 73,9 %-os ellési %-ot állapítottak meg. Cundiff és mtsai (1993) több fajtára kiterjedő összehasonlító kísérletükben a legjobb ellési %-ot a hereford-angus keresztezett teheneknél találták. Szabó és mtsai (1994) két amerikai hereford-angus keresztezett állományon 88 – 91 %-os szaporulatot és 79-84 % hasznosult szaporulatot állapítottak meg. Limousin fajta esetén 89, ill. 82 %-os értékeket kaptak. A francia húshasznú fajták reprodukciós teljesítménye fajtánként eltérő. Bár ezek az eltérések csak kis mértékben különbözőek, a könnyen ellő fajták (salers, limousin) mégis előnybe részesülnek Petit és Liénard (1988) kutatásai szerint (4. és 5. táblázat).
27
4. táblázat: Francia húshasznú tehenek reprodukciós tulajdonságai I. CHAROLAIS
LIMOUSIN
1971-1984
1971-1976 és 1981-1983
Nièvre, Creuse, Allier
Corrèze, Haute-Vienne
1091
248
Év Megye Tenyészet száma Korcsoport
Tehén
Üsző,3éves
Összes*
Tehén
Üsző, 3éves
Összes*
Tehénlétszám
44 910
12 050
57 522
9 744
1 655
11 574
Vemhesülési %
91,1
92,3
92,1
93,8
98,7
94,6
Vetélés (%)
0,9
1,0
0,9
0,7
0,7
0,7
104,0
101,6
103,4
100,7
100,4
100,6
9,5
13,1
10,3
5,1
10,7
6,0
94,2
88,3
92,8
95,6
89,6
94,6
03/20
02/24
03/15
03/21
02/23
03/18
Szaporaság (%) Borjú elhullás választásig (%) Választott borjak (%) Ellések átlag dátuma Ellések hónapos megoszlása 10-11-12 (%)
1,5
4,6
1-2-3 (%)
68,8
63,2
4-5 (%)
24,0
20,4
6-7-8-9 (%)
5,7
11,8
idő (nap)
377,2
373,5
Selejtezés (%)
21,1
12,8
25,5
17,5
Két ellés közti
Állományutánpótlás (%)
* 2 éves korban ellett üszők is beleszámítva
28
Természetesen a tenyészetek között jelentős eltérések vannak az állatállomány létszámában, a tenyésztő által alkalmazott szaporítási módszerekben és a tenyésztés céljában. A szerzők eredményei azt mutatják (2.táblázat), hogy a charolais igen szapora fajta, így az ikerellések következtében a borjú elhullási arány magas. A fajtára jellemző gyakori nehézellés, a borjak több, mint 40 %-a segítséggel jön világra (FNOCPAB, 1987), hozzájárul a gyengébb vemhesülési arányhoz és a születéskori borjú elhullás arányának emelkedéséhez, ami az üszők esetében magasabb. Az átlagos két ellés közti idő 4 nappal hosszabb a charolaisnál, valamint a gyenge vemhesülések magasabb selejtezési aránnyal magyarázhatók, mint a limousin esetében. A salers teheneket a rendszeres borjazás jellemzi (3.táblázat). A salers könnyen ellő fajta, az ellések 90 %-a segítség, emberi beavatkozás nélkül zajlik le (FNOCPAB, 1987), mely a borjak 10 % alatti születéskori elhullását is magyarázza. Az üszők fiatalabb korban ellenek, mint a charolais vagy akár a limousin esetében. A rövid két ellés közti idő, a jó fertilitás és a hosszú hasznos élettartam jellemzi a teheneket. Az említett jó reprodukciós paraméterek a fajta évenkénti alacsony selejtezési arányaiban is megnyilvánul. Liénard és mtsai (2002a) későbbi kutatásaik alapján, az előző szerzőkhöz hasonló állattenyésztési mutatószámokkal igazolták a charolais, limousin (Liénard és mtsai, 2002b) és salers fajták reprodukciós teljesítményét. Lherm és mtsai (1983) valamint az INRA Állattenyésztési Ökonómiai Csoportja a közép-franciaországi charolais tenyésztéssel foglalkozó gazdaságok tenyésztési, ökonómiai eredményeinek értékelését szintén hasonló kutatási eredménnyel publikálta a reprodukciós teljesítményekre vonatkozóan (INRA, LEE de l'URH, Charolais 2007, 2008). A húsmarhatartás gyakorlati kérdéseivel foglalkozó munkájában Márton (2003) az eredményes húsmarhatartás egyik legfontosabb tényezőjeként a termékenyítés helyes szervezését említi. Javaslatai szerint a kora tavaszi (február 15–április 15) ellési szezon bevezetése indokolt, mikor is 40-60 nap alatt ellenek le az állatok. Azzam és Azzam (1991) minden esetben optimálisnak tartja az egy szezonos elletési rend használatát, ahol kizárólag nyáron történik a termékenyítés és tavasszal a borjazás. A nem vemhesült tehenek a nyár végén pedig selejtezésre kerülnek. Számos szakember egybehangzó véleménye szerint a húsmarha állományokban a reprodukciós teljesítmény akkor tekinthető megfelelőnek, ha a tehénállomány mintegy 90 %-a vemhesül és 100 tehén után legalább 85 borjút tudunk választani (Szabó, 1998). Ennek elérése nagyon komoly technológiai fegyelmet követel, különösen a termékenyítési, ellési és borjúnevelési időszakokban. 29
5. táblázat: Francia húshasznú tehenek reprodukciós tulajdonságai II.
Év Megye Tenyészet száma
SALERS
SALERS
1971-1980
1984-'85
Cantal
Cantal
230
38
Korcsoport
Tehén
Üsző,3éves
Összes*
Összes
Tehénlétszám
16 216
2 259
19 058
2 654
Vemhesülési %
94,0
92,8
94,0
95,2
Vetélés (%)
1,5
2,8
1,7
0,2
102,7
100,5
102,5
102,5
9,1
12,0
9,6
6,3
93,3
88,5
92,5
96,1
02/28
02/03
02/27
02/27
10-11-12 (%)
10,4
11,3
1-2-3 (%)
66,1
68,1
4-5 (%)
18,1
15,4
6-7-8-9 (%)
5,4
5,2
idő (nap)
371,0
372,0
Selejtezés (%)
15,2
14,6
17,9
14,5
Szaporaság (%) Borjú elhullás választásig (%) Választott borjak (%) Ellések átlag dátuma Ellések hónapos megoszlása
Két ellés közti
Állományutánpótlás (%)
* 2 éves korban ellett üszők is beleszámítva
30
2.2.2. Két ellés közti idő
A borjazások gyakorisága, azaz az ellések között eltelt idő hossza a szarvasmarha termékenységét, szaporaságát jellemzi. Elsősorban a tejhasznosítású állományokban használják ezt a mutatószámot, azonban a húshasznosítású tehenek esetében is jól alkalmazható, hiszen tájékoztatást nyújt az adott állomány reprodukciós állapotáról. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a két ellés közt eltelt idő hossza ideális esetben 370-380 nap, kedvezőtlen esetben 400 nap feletti (Horn, 1995). Szentléleki és mtsai (2005) szerint az aubrac fajta teheneinek 68 %-ánál a két ellés közt eltelt idő rövidebb, mint 385 nap. Ugyanezen érték a charolaisnál 62, a limousinnál 65, a blonde d’aquitaine esetében 49 % volt. A tenyésztésbe vételi, illetve a borjazási életkor hatását vizsgálva Dunn és Kaltenbach (1980) megállapították, hogy a korán tenyésztésbe vett üszőknél az ellések között eltelt időszak csaknem minden esetben hosszabb lett a kívánatos 365 napnál, mivel közismert, hogy az elsőborjas tehenek újravemhesülése kedvezőtlen. Blanc és Agabriel (2008) szerint a két ellés közti idő hosszúságát az ivari működés ciklikussága, a termékenyítés, az ellés, a fajta, az életkor, valamint számos környezeti tényező, tenyésztői döntés (takarmányozás, ellési időszak, tenyészszezon) is befolyásolhatja. Ugyanezen szerzők vizsgálatait számos kutató is alátámasztja, miszerint az ellés időpontja és a két ellés közti idő között a korreláció negatív. A naptári napokban kifejezett ellési időpont az év ellési hónapjainak előrehaladtával 0,6-0,75 nappal csökkenti a két ellés közti időtartamot. Vagyis azok a tehenek, amelyek egy nappal is korábban ellenek az év korai szakaszában, két ellés közti idejük 0,75 nappal megnyúlik (6. táblázat, Blanc és Agabriel, 2006). Az ellés időpontja is kedvezőbb reprodukciós paraméter, mint a két ellés közti idő Bourdon és Brinks (1983) vizsgálatai alapján. Különösképpen, az első ellési életkorra irányult szelekció a későbbi reprodukciós tulajdonságokat is kedvezően befolyásolja (Meacham és Notter, 1987; Marshall és mtsai, 1990). Ennek ellenére Plasse és mtsai (1968) úgy találták, hogy a tehenek reprodukciós teljesítményének hatékonysága sokkal kedvezőbb egy rövidebb időtartamú tenyészszezonban, amely egyben csökkenti a két ellés közti időt is. Azavêdo és mtsai (2006) kutatásai szerint az
31
első ellési életkor és az első és a második ellés közti idő figyelembe vétele a genetikai programokban javítja a koraérést és a tényleges hasznos élettartamot.
6. táblázat: Az év korai szakaszában történő ellési időpont és a két ellés közti idő kifejezése regressziós koefficienssel néhány szakirodalom alapján Ellés évszaka Tél Tél
Regressziós koefficiens az ellés időpontjával - 0,75 nap/nap
Ország Skócia Franciaország
Tavasz
Új-Zéland
Tavasz
Dél-Afrika
A
rendelkezésre
álló
Szerzők Osoro és Wright, 1992
-0,4 nap/nap (elsőborjas);
Agabriel és mtsai, 1992
-0,2 nap/nap (többször ellett) -0,70 nap/nap (Angus);
Morris, 1984
-0,54 nap/nap (Hereford)
MacGregor és Casey, 1999
-0,72 nap/nap
szakirodalmi
források
tanulmányozása
során
megállapítható, hogy az ellések között eltelt idő hosszára viszonylag sok tényező lehet hatással. Az időjárásváltozások miatt eltolódhat a termékenyítés, így az ellés időpontja is megváltozhat. A menedzsment döntései is jelentősen hozzájárulnak a borjazások közti idő alakulásához. A gyakorlatban legtöbbször tapasztalható tény, hogy túlságosan hosszú a két ellés közti idő, melynek oka lehet többek között az is, hogy a selejtezendő tehenek is az állományban maradnak. További problémát okozhat, ha egy tenyészetben a nagyon alacsony utánpótlási hányad következtében az állomány elöregszik, valamint számottevő a tartástechnológiai és takarmányozási körülmények alakulása és ezeknek a tehén szaporodási periódusát befolyásoló hatása is (Tőzsér, 2003). Az irodalmi adatok szintézise alapján egyrészt megállapítható, hogy az élettartam és reprodukciós tulajdonságokat számos tényező befolyásolja és közöttük nagyok a különbségek. Másrészt a hazai állományokban más információval rendelkezünk, holott e tulajdonságok ökonómiai szempontból nagyon fontosak.
32
3. VIZSGÁLAT CÉLJA PhD munkám célja a hústípusú tehenek reprodukciós tulajdonságának, a termelésben eltöltött éveinek és a termelési időszakkal összefüggő életkor adatainak értékelése volt. Kutatói munkám első részében célul tűztem ki a hazánkban nagyobb létszámban tenyésztett, különböző fajtájú (blonde d'aquitaine, charolais, limousin és magyar tarka), tehenek életkor és élettartam, valamint reprodukciós mutatóinak értékelését. Munkám második részében, a kutatásom alapját a franciaországi INRA, Clermont-Ferrand, által szolgáltatott adatbázis képezte. Vizsgálni szándékoztam a francia charolais tehenek első ellési és selejtezési életkorának, hasznos élettartamának, a tehenek ellési időszakának alakulását az ellések hónapja alapján, valamint a különböző tehénállomány csoportok reprodukciós teljesítményeiknek változását, amely a két ellés közti idő mutatószámára épült, figyelembe véve a tenyésztő döntését. Mindezek alapján, a kutatási területek feldolgozása során az alábbi részcélokat tűztem ki: 1. Újabb adatokhoz kívántam jutni, hogy alakul a hazai húsmarha állományok első ellési és selejtezési életkora, valamint hasznos élettartama. 2. Értékelni kívántam az említett életkor és élettartam tulajdonságok alakulását fajtánként, tenyészetenként. Vizsgálni szándékoztam egyben azt is, hogy ezen reprodukciós tulajdonságokat a különböző tényezők – a fajta, ill. genotípus, a tenyészet, az évjárat és az évszak - hogyan befolyásolják. 3. További célom volt becsülni az örökölhetőséget és az apánkénti tenyészértéket az említett életkor és élettartam tulajdonságokra. 4. Vizsgálni kívántam a kétszer és a többször ellett tehenek ellési időszakának alakulását az átlagos két ellés közti idő alapján Franciaországban. 5. Szerettem volna választ kapni arra, hogy a tehenek első ellési életkora milyen mértékben befolyásolja az első és a második ellés közötti időt. 6. Információkat szerettem volna kapni arról, hogy mely tenyésztői döntések befolyásolják a francia charolais tehenek hasznos élettartamát, termelésben eltöltött éveiknek megrövidítését. Következésképpen, választ kerestem arra, hogy a selejt tehenek életkorhoz viszonyított értékesítése, a hasított féltestek súlya és azok értékesítési ára hogyan alakul a selejtezési életkor alapján. 33
7. A
különböző
tehénállományok
reprodukciós
teljesítményének
összehasonlításával vizsgálni szándékoztam a közöttük lévő termelési eltéréseket. Ennek eredményeként, értékelni kívántam az eltérő reprodukciós teljesítmények hatását a tenyésztési és ökonómiai eredményekre. 8. Célom volt nyomon követni a különböző tartástechnológiai rendszereket és azok alakulását az évek folyamán. Összességében értekezésem célja a hazánkban legnagyobb létszámban tenyésztett nagytestű, apai, terminál húsmarha fajták élettartam és reprodukciós tulajdonságairól újabb ismeretek szerzése volt. Úgy gondoltam, hogy francia kutatásom tapasztalatai pedig rendkívűl jelentősek lehetnek a hazai húsmarhaágazat fejlesztésében és nem utolsó sorban a tenyésztők versenyképességének javításában.
34
4. ANYAG ÉS MÓDSZER 4.1. Hazai vizsgálatok
4.1.1. Vizsgált fajták
1. kép: blonde d’aquitaine
2. kép: charolais
3. kép: limousin
4. kép: magyar tarka
A blonde d’aquitaine fajta (1. kép) itthoni megismerése a hetvenes évek végén a franciaországi Interagra cég magyarországi képviselőjén keresztül vált lehetségessé. Hazai kipróbálására 1978-ban került sor, melyre a martonvásári „Új Élet” termelőszövetkezet vállalkozott. Ekkor az 5309-es számú Cresson nevű francia bikától 100 adag spermát használtak fel. A blonde d’aquitaine három (garronnais, quercy, blonde des pyrénées) a Pireneusok észak-nyugati lábainál, illetve az attól dél-keletre elterülő úgynevezett
35
Aquitaniai-medence területén tenyésztett helyi kettőshasznú tájfajták összeolvadásának eredménye. 1961-ben a garronnais és a quercy fajta egyesül, majd 1962-ben csatlakozik hozzájuk a pireneusi szőke marha törzskönyve is. Ennek eredményeként 1963-ban „blonde d’aquitaine” néven hivatalosan önálló fajtának ismerik el. A tenyésztés főbb célja a könnyűellés, gyors növekedés, kimagasló vágási kihozatal és különleges húsminőség. Ez utóbbi a blonde húsának finom rostszöveteire utal. A hús márványozottságának növelése is szerepel a húsminőség javítását célzó törekvések között. A charolais (≈ 1,9 millió tehén) és a limousin (≈ 1,2 millió tehén) után a harmadik legelterjedtebb húsmarha fajta Franciaországban (Wagenhoffer, 2006). A charolais (2. kép) szarvasmarha a leggyakrabban használt terminálfajta. Kiváló kombinálódó és alkalmazkodó képessége révén a végtermék-előállító keresztezésben – hús- és tejhasznú fajtákon befejező apavonalként – ennél is jóval nagyobb a szerepe. Versenyképes az összes húsmarha fajtával, sőt a nehéz hasított felek termelésében szinte legyőzhetetlen. Nagy a fejlődési erélye, jó a gyarapodási készsége és nagytömegű az izomzata. Ezért tartozik a világon a legelismertebb és legkeresettebb fajták közé. Culard jellegéből adódóan nehezen ellik, az üszők ellésének lefolyása emeli a császármetszések arányát. A charolais a XVIII. században alakult ki Franciaországban a helyi hegyitarka marha és a durham (a shorthorn elődje) felhasználásával. Eredetileg hármas hasznosítású volt: fejték, igázták és fogyasztották a húsát. A 20. század elejétől fokozatosan vált kizárólag húshasznúvá. Nagytestű, 650-750 kg-ig is gazdaságosan hizlalható. Egyes bikái akár 1800 kg-ra is megnőhetnek, míg legnagyobb tehenei az 1400 kg-ot is megközelíthetik. Első tenyésztési célú importjára 1971-ben került sor hazánkba. Napjainkban mintegy ≈ 100 tenyészetben ≈ 7400 anyatehenet tart nyilván az egyesület. A limousin (3. kép) fajta a dél-nyugati szőke marhák fajtacsoportjába tartozik A fajta bölcsője a Massif Central meglehetősen esős térsége, mely kegyetlen klimájú és gránit alapú, szegényes terület. Ennek ellenére a fajta az 1850-es évekre szépen kifejlődött. A francia tenyésztők, a törzskönyv 1886-os megállapítása óta szelektálták és javították a fajtát.
36
Hazai célkitűzés a fajta nemesítésében a tenyésztésben alapvető célkitűzés egy jól izmolt modern típus kialakítása, melyre a jelenleginél nagyobb marmagasság, hosszabb test és a genetikailag szarvatlanság jellemző. A rövid két ellés közti idő, a könnyű ellés, magas (90 % feletti) vemhesülési arány jellemzi a teheneket. Az említett jó reprodukciós paraméterek a fajta évenkénti alacsony selejtezési arányaiban ( ≈ 12 – 15 %) is megnyilvánul. Növekedési erélyében valamivel alulmarad a blonde d’aquitaine és a charolais fajtával szemben, ami a gyengébb takarmány értékesítési képességével magyarázható (Petit és Liénard, 1988). A magyar tarka fajta (4. kép) a XIX. sz. második felében még uralkodó magyar szürke fajtának a szimentáli fajtával végzett fajta átalakító keresztezéséből származik. A fajta kialakításában ezenkívül a Kárpát-medencében élő egyéb fajták és tájfajták pl. borzderes, holland lapály stb. is részt vettek. A fajta átalakítás több évtizedig tartott, és lényegében véve csak az elmúlt évtizedekben fejeződött be. Közepes tejtermelése (3500-3800 kg tej, 4 % körüli tejzsírtartalom) és kiváló hústermelése révén jellegzetes kettős hasznosítású fajtánk. A magas hústeljesítményű állomány esetében a tenyészcél a kedvező gazdaságosság,
a
magas
teljesítményhez
kapcsolódó
nagy
mennyiségű
takarmányfelvétel és értékesítés, a rendszeres termékenység, a jó növekedési erély és az alkalmazkodó képesség. A Magyartarka Tenyésztők Egyesülete nagy hangsúlyt fektet a lehető legjobb izmoltságra és az optimális rámára. Fajtajellegének kialakítása és hústermelő képességének javítása érdekében általában igyekszik minél jobban megközelíteni a szarvatlan szimentáli fajtát.
4.1.2. Vizsgált állomány Vizsgálataimat a különböző fajták tenyésztőegyesületei által rendelkezésre bocsátott adatbázis alapján végeztem, amely tartalmazza a származási, ellési és selejtezési adatokat egyaránt. Az adatokat az alábbi tenyésztőegyesületektől sikerült beszerezni: v
Magyar Limousin Tenyésztők Egyesülete
v
Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete
v
Magyartarka Tenyésztők Egyesülete
37
A blonde d’aquitaine fajtának hazánkban nincs külön tenyésztő szervezete. Tenyésztésszervezési teendőit a Limousin Tenyésztők Egyesülete látja el.
7. táblázat: A vizsgált fajták és létszámok
Év
Tenyészet
Összes tehénlétszám
Összes selejtezett tehénlétszám
Blonde d’aquitaine
1988-2007
1
1 159
391
Charolais
1979-2009
10
6 603
3 410
Limousin
1975-2009
3
1 155
433
Magyar tarka
1987-2008
11
1 248
176
Összes
1975-2009
25
10 165
4 410
Fajta
A 7. táblázatban a vizsgálatba vont fajtákat mutatom be. A rendelkezésre bocsátott adatok a tehén első ellési éve (1975) és az utolsó selejtezési éve (2009) alapján, évben kifejezve, tünteti fel a vizsgált tenyészeteket az összes tehénlétszámra és selejtezett tehénlétszámra vonatkozóan. Az elemzésbe csak azon egyedek kerültek bele, amelyeknek adatai (származási, születési, ellési, selejtezési) hiánytalanul szerepeltek a tenyésztési nyilvántartásban. Mindezen kizárások az adatszerkezet kiegyenlítettségének javítását célozták, mely az értékelés megbízhatóságát javította. Meg kell jegyeznem, hogy a kizárások után, az összesen rendelkezésre álló kb. 40 700 tehén adatából csak 10 165 egyed szolgáltatott használható információt. Így az értékelt tehénlétszám is az eredeti adatbázis 25 %-a volt, a következő megoszlásban: 1 159 blonde d’aquitaine, 6 603 charolais, 1 155 limousin, 1 248 magyar tarka tehén. A blonde d’aquitaine fajtánál 1, a charolaisnál 10, a limousin esetében 3 és a magyar tarka esetében 11 tenyészet adatai álltak rendelkezésre. A különböző fajtákat eltérő felnevelési, takarmányozási, tartástechnológiai körülmények között tartották.
38
4.1.3. Vizsgált reprodukciós tulajdonságok
4.1.3.1. Első ellési életkor Az első ellési életkor a születés és az első ellés dátuma között eltelt időszak, amely kifejezhető napokban, hónapokban és években is. A vizsgálataimban az években mért értékeket számoltam, amelyek könnyebben összehasonlíthatóak. A vizsgált későn érő fajtákat jellemző nagy tömeg és késői faggyúsodás miatt az üszőket legkorábban 1,79 évesen vehették tenyésztésbe, legkésőbb pedig 4,00 évesen. Értékeltem az említett életkor örökölhetőségi értékét, valamint az apák tenyészértékét fajtánként.
4.1.3.2. Selejtezési életkor A teljes élettartam a tehén születési és selejtezési időpontja között eltelt időtartam, melynek összehasonlítása szintén években történt. A vizsgálat alapját az képezte, hogy alakult a selejtezési életkor az 1975 és 2009 közötti időszakban, valamint mely statisztikailag is igazolt befolyásoló hatások fejtették ki hatásukat a selejtezési életkorra. Fajtánkénti örökölhetőségi értékek és az apák átlag selejtezési életkortól való eltérései is számításra kerültek.
4.1.3.3. Hasznos élettartam A tulajdonság értelemszerűen az első ellési életkor és a tehén selejtezési időpontja közötti intervallumot jelenti, években kifejezve. Nagyságrendileg azonos elemszám mellett azokat az évjáratokat értékeltem, amelyekben az összes selejtezés meghaladta a 75 %-ot, annak érdekében, hogy a hasznos élettartamot is meg tudjam állapítani. Vizsgálatom során értékelem azt is, hogy a különböző környezeti tényezők - fajta, ill. genotípus, tenyészet, évjárat, évszak - hogyan és milyen mértékben befolyásolják a produktív élettartamot. Örökölhetőség, apánkénti tenyészértékek is becslésre kerültek a hasznos élettartam mutató esetében.
39
4.1.4. Vizsgált módszer A különböző húshasznú, tenyésztésbe vett, már ellett tehenek születési és selejtezési év szerinti megoszlását az 1., 2., 3., 4. mellékletek tartalmazzák. A blonde d’aquitaine fajtánál az adatgyűjtés utolsó éve 2007 volt, így a legidősebb tehén is 12 évet tölthetett termelésben. A charolais és a limousin esetében ez 2009, míg a magyar tarkánál 2008 volt a lezárt év. Az utóbbiak szerint mindkét esetben a legidősebb tehén is 14-14 évet, az előbbit követően pedig 13 évet tölthetett a termelésében. Az összefoglaló 8. táblázat a vizsgált tehenek eltérő születési és egységes selejtezési évét mutatja fajtánként, ill. genotípusként az összes selejtezett tehénlétszámra vonatkozóan. Az R2-es 87,5 %, az R1-es 75 % és az F1-es állományok 50 % vérhányadot képviselnek az adott fajtában. Az utolsó selejtezési dátum minden esetben 1995 volt.
8. táblázat: A vizsgált tehenek születési és selejtezési éve fajtánként, ill. genotípusként Fajta Blonde d’aquitaine
Genotípus megoszlása 81 R2 310 F1
Év
Összes selejtezett tehénlétszám
1990-1995
391
1982-1995
3410
1989-1995
433
1991-1995
176
2 132 R2 Charolais
772 R1 506 R1
Limousin Magyar tarka
354 R2 79 F1 147 R2 29 F1
A charolais adatbázis 10 tenyészetből származó tehenek adatait tartalmazta. Ezekből és az azonos tájegységhez tartozó települések figyelembevételével 4 tenyészkörzetbe soroltam az állományt (9. táblázat).
40
9. táblázat: A charolais tenyészetek tenyészkörzetek szerinti besorolása Ide tartozó települések
Tenyészetek száma
Tehén létszám
A, B, C, D, E
4
453
F, G, H
3
2 494
Kecskemét környéke
I, J
2
421
Észak-Alföld
K
1
42
10
3 410
Tenyészkörzet Dél-Dunántúl Miskolc környéke
Összesen
A limousin fajta esetében az adatok 3 tenyészetből származtak. Azonban ha a tenyészet hatást, mint fix tényezőt modellbe építettem, a modell nem futott le. Ennek okát nem sikerült felderítenem, ezért a tenyészet hatását a modellből kihagytam. A 11 tenyészetből származó magyar tarka tehenek adatait az azonos tájegységhez tartozó települések figyelembevételével 3 tenyészkörzetbe soroltam (10. táblázat).
10. táblázat: A magyar tarka tenyészetek tenyészkörzetek szerinti besorolása Ide tartozó települések
Tenyészetek száma
Tehén létszám
L, M, N
3
62
Észak és Dél-Alföld
O, P, Q, R
4
71
Nyugat-Dunántúl
S, T, U, V
4
43
11
176
Tenyészkörzet Észak és Közép-Magyaro. Régió
Összesen
Az értékelésben 17 blonde d’aquitaine, 129 charolais, 24 limousin és 12 magyar tarka tenyészbika adata szerepelt.
41
4.1.5. Alkalmazott statisztikai eljárások, programok
4.1.5.1. Környezeti tényezők hatásának becslése A vizsgált életkor és élettartam tulajdonságoknál az adatok előkészítését Microsoft Office Excel és Word (2003) programmal végeztem, míg a statisztikai elemzések elkészítéséhez az SPSS 9.0 (1998) for Windows programot használtam. A statisztikai mutatók (átlag, az átlag standard hibája, szórás, variancia értékek) és örökölhetőség, tenyészértékek becslésén túl, a különböző befolyásoló tényezők változókra gyakorolt hatását általánosított lineáris modellezés segítségével fejeztem ki. Az örökölhetőség és a tenyészérték becslését apamodellel (Szőke és Komlósi, 2000) végeztem. Az alkalmazott vegyes modellek fix és random hatást is tartalmaztak. Fix hatásnak tekintettem a tenyészetet, ill. a tenyészkörzetet, a tehén születési évét és hónapját valamint a genotípust, véletlen hatásnak pedig az apát. Többtényezős varianciaanalízis felhasználásával kerestem a választ arra, hogy mely tényezők hathatnak statisztikailag (P<0,05) igazolhatóan az első ellési életkorra, a hasznos élettartamra és a teljes élettartamra. A munka során alkalmazott modellek általános alakja az alábbiak szerint írható fel:
Yijklm = µ + Si + Hj + Yk + Ml + Gm + eijklm ahol: Yijklm= az i-edik apától; j-dik tenyésztési körzetben; k-dik évben; l hónapban született; m genotípusú tehén első ellési életkora, hasznos és teljes élettartama; µ = átlag; Si = a bika véletlen hatása; Hj= a tenyészkörzet fix hatása Yk = a születési év fix hatása; Ml = a születési hónap fix hatása; Gm = a genotípus fix hatása; eijklm = véletlen hiba. Az egyes tényezők közötti statisztikailag igazolható különbséget (a,b,c,d,e,f,g = P ≤ 0,05) a vizsgált tulajdonságokban, az azonos betűt nem tartalmazók adják, melyek szignifikánsan
42
különböznek egymástól. Az azonos betűt tartalmazók nem különböznek egymástól. Ezt Post Hoc test alkalmazásával, szigorú Tukey próbával végeztem. A vizsgált fajták összehasonlító értékelésénél a közös adatbázist felhasználva, egytényezős varianciaanalízis segítségével kerestem a közöttük lévő különbségeket.
4.1.5.2. Örökölhetőségi értékek számítása A munka során két variancia komponenst becsültem. Ezek a genetikai variancia (ivadékcsoportok közötti variancia - among v. between; Vg), valamint a környezeti variancia (ivadékcsoporton belüli variancia - within; Vk). Az apamodellel becsült genetikai varianciát (Vga) az alábbi képlet segítségével számítottam ki (ahol k1 tényező a vizsgálati elemszámból és az apa szabadságfokából számított koefficiens):
V ga =
( MS apa − MS E ) k1
Az alkalmazott apamodellel becsült genetikai variancia (Vga) a teljes genetikai varianciának (Vg) csak az egynegyed része. Ennek az az oka, hogy a genetikai varianciát csak az apa alapján becsültem (0,52 = 0,25 = ¼). Vg = 4 x Vga A becslés során kapott MSE (hiba v. maradék) értéke megegyezik a környezeti variancia (Vk) értékével. Azaz MSE = Vk. A fenotípusos varianciát (Vf) a genetikai variancia (Vg) és a környezeti variancia (Vk) összegeként határoztam meg: Vf = Vg + Vk = (4 x Vga) + Vk Az örökölhetőségi értéket (h2) a genetikai variancia (Vg) és a fenotípusos variancia (Vf) hányadosaként számítottam ki.
43
h2 =
Vg Vf
=
4 xV ga Vf
=
4 xV ga 4 xVga + Vk
4.1.5.3. Tenyészértékek becslése Ezt követően a vizsgálatban szereplő 17 blonde d’aquitaine, 129 charolais, 24 limousin és 12 magyar tarka tenyészbika tenyészértékét is megbecsültem a vizsgált tulajdonságokban. Ennek eredményeit táblázatos formában csak a legalább 5 ivadékkal rendelkező tenyészbikák esetén mutatom be. A variancia komponensek és az örökölhetőség, valamint a tenyészérték becslésére az SPSS General Linear Model (GLM) Variance Components funkciójával, ANOVA Type III-as módszert (amely gyakorlatilag megegyezik Harvey (1990) „Least Square Maximum Likelihood” eljárásával) alkalmaztam.
4.2. Franciaországi vizsgálatok 4.2.1. Vizsgált állomány A vizsgálatok alapját a franciaországi INRA, Clermont-Ferrand, Állattenyésztési Ökonómiai Csoportja (LEE de l'URH) által összegyűjtött 37 éves adatbázis képezte. A középfranciaországi
charolais
tenyésztéssel
foglalkozó
gazdaságok
tenyésztési,
ökonómiai
eredményeinek értékelésére egy adatbázishálózatot hoztak létre az 1970-es évek elején. Az adatok felvételezését és vezetését közvetlenül a csoport végzi, a Mezőgazdasági Kamara és a megyei könyvelési és számviteli ügyigazgatási központok valamint egyes termelői csoportok segítségével. Az évenkénti rendszeres adatgyűjtéssel a gazdaságok területe, azok ökonómiai, piaci helyzete (eladás, vásárlás, támogatások stb.) és az állományban lévő tehenek ellése, súlya, selejtezése (állományváltozási terv) követhető nyomon. Az összegyűjtött alapadatok, a tenyészetek tenyésztési és ökonómiai mutatószámainak értékelésére szolgálnak. Az adatbázis 3 régióból, 124 tenyészetből származó tehenek adatát tartalmazta 1971 és 2008 között. Ezekből és az azonos 'charolais medencébe' tartozó települések figyelembevételével 4 megyébe soroltam az állományt (11. táblázat).
44
11. táblázat: A tenyészetek megyék szerinti besorolása Franciaországban Régió
Megye
Tenyészetek száma
Tehénlétszám
Bourgogne
Niévre
55
19 157
Bourgogne
Sâone et Loire
12
2 626
Limousin
Creuse
41
8 636
Auvergne
Allier
16
3 192
124
33 611
Összesen
A franciaországi adatokat elsősorban azzal a céllal dolgoztam fel, hogy képet kapjak a charolais élettartam mutatóiról. Emelett arra kívántam választ kapni, hogy a francia gyakorlat szerinti kedvező selejt tehén értékesítési lehetőség hogyan hat a selejtezés mértékére.
4.2.2. Vizsgált értékmérők Az INRA által rendelkezésre bocsátott kiindulási alapadatbázisban 33 611 fajtatiszta, már kiselejtezett charolais tehén vett részt. Az adatbázis hiánytalanul tartalmazta a tehenek születési, ellési, selejtezési adatait az 1971 és 2008 közötti időszakban. Ezen munkámban a tehenek reprodukciós teljesítménye a két ellés közti idő mutatószámára épült. A két ellés közti idő a húsmarhatartás gazdaságosságát alapvetően meghatározó mutató, ami az egyik elléstől a másikig eltelt idővel jellemzünk. Minthogy a két ellés közti idő a vemhességi időtartam és az „üres napok száma” (elléstől az újravemhesülésig) összege, napokban kifejezve, az egymást követő sikeres reprodukciós ciklusok folyamatáról tájékoztat minket. A nyitott napok száma befolyásolja a két ellés közti idő hosszát, ezáltal hatással van az életteljesítményre is. A húsmarhatartás csak akkor lehet gazdaságos, ha a teheneknek megfelelő a borjazási ciklusa, tehát a két ellés közti idő nem haladja meg a 12-14 hónapot. Újabb adatokhoz kívántam jutni, hogy hogyan alakul a két ellés közti idő átlaga az ellés hónapja szerint a kétszer és többször ellett tehenek esetében, a korai első ellési életkor milyen mértékben járul hozzá a két ellés közti idő alakulásához, továbbá a selejt tehenek életkorhoz viszonyított értékesítése hogyan befolyásolja a hasznos élettartamot. Továbbá cél volt az egyedek egymástól eltérő életteljesítménye és kölcsönhatásban lévő élettartamának értékelése, az első ellési életkor és a két ellés közti idő mutatószámaira épülve, ami jelentős mértékben befolyásolja a reprodukciós és gazdasági mutatószámokat.
45
4.2.2.1. A két ellés közti idő alakulása A rendelkezésre bocsátott adatbázis egyaránt tartalmazta a kétszer és többször ellett tehenek 93 322 két ellés közti idejének pontos adatait. A kétszer ellett tehenek esetében 24 907 két ellés közti időt tudtam értékelni. A vizsgálat arra irányult, hogy hogyan alakul a két ellés közti idő átlaga napokban kifejezve, a kétszer és többször ellett tehenek ellési hónapja szerint, az 1971 és 2008 közötti időszakban.
4.2.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és a második ellés közötti időre
Az első ellési életkor hatásának értékelésére az előzőekben ismertetett adatbázist használtam. Az első ellési életkor a születés és az első ellés dátuma között eltelt időszak, években kifejezve. Az értékelés során az üszők legkorábban 1,44 évesen borjaztak először, legkésőbben pedig 4,20 évesen. Korrelációs koefficiens segítségével kerestem a választ arra, hogy hogyan alakul az első és a második ellés közötti idő átlaga az 1971 és 2008 közötti időszakban, az első ellési életkor függvényében.
4.2.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke Vizsgálatom alapját ez esetben is az INRA által rendelkezésemre bocsátott azon alapadatbázis képezte, mely segítségével értékelni tudtam 27 920 tehén selejtezési életkorának megoszlását. Ezen adathalmazban az eladásra vagy tovább hízlalásra szánt tehenek selejtezési adatai, az 1971 és a 2009 közötti időszakra kiterjedően, teljesen hiánytalanul szerepeltek. Kutatásom során választ kerestem arra, hogy melyek azok az eltérő piaci tényezők amelyek hozzájárulnak a tehenek termelésben eltöltött éveinek megrövidüléséhez. Továbbá, hogy a selejt tehenek életkorhoz viszonyított értékesítése, a hasított féltestek súlya és azok értékesítési ára hogyan alakul a selejtezési életkor alapján.
46
4.2.2.3.1. Selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően A selejt tehenek értékesítési árának vizsgálata során az előző bekezdésben már ismertetett 38 évet átfogó adatbázist használtam. Első lépésben, a selejtezett tehenek egyedenkénti értékesítési árából az évenkénti eladási átlagárat határoztam meg euróban. Mivel a selejt tehén értékesítési ára az évek alatt az inflációval folyamatosan változik, az évenkénti eladási átlagár megállapítása a relatív átlagár meghatározásához fontos. A tehenenkénti relatív ár kiszámítása a selejtezési életkor függvényében a következő képlet alapján számítottam ki: Relatív átlagár = (tehén eladási ára az adott évben – az adott év eladási átlagára) / az adott év eladási átlagára A kiszámított relatív átlagár az eladási átlagárhoz viszonyított %-os árkülönbözetet adja selejtezési életkoronként. Hasznos információt szerettem volna nyújtani, hogy a selejtezési életkor milyen mértékben befolyásolja a tehén értékesítési árát.
4.2.2.3.2. Selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva A rendelkezésemre bocsátott adatbázis 23 109 tehén vágóhídi körülmények között vágott hasított féltest súlyának vágási paramétereit tartalmazta. Ez a létszám a 27 920 selejt tehén adatát tartalmazó kiindulási alapadatbázis 83 %-át öleli fel az 1971 és 2009 közötti időszakban. A selejtezett tehenek vágási adataiból először az évenkénti nettó átlagsúlyt határoztam meg. Hasonlóképpen, mint a selejt tehén évenkénti értékesítési ára, úgy a tehenek élősúlya is folyamatosan emelkedett az évek folyamán. Következésképpen, az évek előrehaladtával így nemcsak az élősúly, de a hasított féltestek súlya is növekedett. A meghatározott évenkénti nettó átlagsúly a selejt tehén hasított féltest relatív súlyának selejtezési életkoronkénti megállapításához szükségszerű. A relatív súlyt az alábbi képlet szerint számítottam ki: Relatív súly = (tehén nettó súlya az adott évben – az adott év nettó átlagsúlya) / az adott év nettó átlagsúlya A selejt tehén meghatározott hasított féltest súlya a nettó átlagsúlyhoz viszonyított %-os súlykülönbséget szemlélteti selejtezési életkoronként.
47
4.2.2.3.3. Hasított féltest súlyának értékesítési ára a selejtezési életkortól függően
A hasított féltest súly értékesítési árának értékelésére az előzőekben ismertetett adatbázist használtam. A carcass évenkénti átlagárának (ár/kg) megállapítása a tehén eladási átlagárának az adott évre vonatkozóan és a tehén nettó átlagsúlyának hányadosa alapján történt. A tehén hasított féltest súly relatív árának kiszámításához a következő képletet használtam: Relatív ár = (carcass kg-onkénti ára az adott évben - évenkénti értékesítési átlagár) / évenkénti értékesítési átlagár A hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően a tehenek eladási átlagárának és nettó átlagsúlyuk hányadosa az adott évre vonatkozóan.
4.2.2.4. Reprodukciós teljesítmények
Vizsgálatom során a rendelkezésre álló összesen 33 611 tehén adatából, csak 18 590 legalább háromszor ellett tehén hasznos élettartamát (az első ellés és a selejtezés közötti időszak) vettem figyelembe, annak érdekében, hogy értékelni tudjam a tehenek különböző reprodukciós teljesítményét.
Az
egyedek
reprodukciós
teljesítőképességének
összehasonlításával
szemléletesebbé tudtam tenni a közöttük lévő teljesítmények eltérését. Nyolc mennyiségi változót építettem be a modellbe, mint: az ellésszám, az első ellési életkor, a két ellés közti idő átlaga, a két ellés közti idő átlagtól való eltérése, az első és a második ellés közti idő, a legkisebb ill. a legnagyobb két ellés közti idő valamint a két ellés közti idő tendenciája (az egymást követő ellés közti idők átlagának különbsége). Faktoranalízissel csoportosítottam az állományt, amely alapján 3 784 átlag alatti, "rossz", és
14 806 átlagon felüli, "jó" teljesítményű teljesítménnyel (G1), valamint rövid hasznos
élettartammal rendelkező teheneket különböztetünk meg (G2). A tehenek egyedi teljesítményének pontosabb és részletesebb leírásának érdekében megismételtem az első analízist mindkét (G1 és G2) csoport esetében 4, ill. 7 alcsoportot kaptam a főcsoportokon belül. Vizsgáltam továbbá néhány ökonómiai mutatószámot, mint a nagyállategységre, illetve munkaerőegységre jutó jövedelem. A munkaerőegység, az adott mezőgazdaság valamely területén foglalkoztatott munkaerőt jeleni. Egy munkaerőegység megfelel egy teljes
48
munkaidőben, normál munka teljesítését ellátott személy foglalkoztatottsága a mezőgazdaságban egy éves időtartamra. Az egy nagyállat egységet kifejező mutatószámokat létszám és szorzószám alapján számoltam ki. A korcsoport arányt az egész állományra vonatkozó létszám és élősúly szorzataként, majd az egy nagyállat egységre eső bruttó élősúlyt az összes élősúly és a nagyállat egység hányadosaként fejeztem ki. Értékeltem továbbá az ellések időpontjának, valamint a különböző korcsoportba tartozó állatok értékesítésének változását.
4.2.3. Az adatfeldolgozás módszere Az általam átalakított és tartalmilag is megfelelő alapadatbázisok adatainak előkészítését, a statisztikai és ökonómiai mutatók (átlag, szórás) értékelését MsOffice Excel (2003) program segítségével végeztem. Az eltérő egyedi teljesítmények statisztikai elemzéséhez és értékeléséhez faktoranalízist, automatikus osztályozás felhasználásával SPAD 7.0 program csomagot használtam.
49
5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
5.1. Hazai állományon végzett vizsgálatok 5.1.1. Első ellési életkor
A kutatásaim során kapott eredményeimet az előzőekben ismertetett sorrendnek megfelelően mutatom be. A vizsgált fajták első ellési életkorának értékelése során az alapadatok statisztikai elemzésének az eredménye azt mutatta, hogy az apa, a tenyészet, ill. a tenyészkörzet, a tehén születési éve és a tehén születési hónapja szignifikáns hatással (P<0,001; P<0,01, ill. P<0,05) van a vizsgált reprodukciós tulajdonságra. A genotípus csupán a charolais fajta esetében eredményezett jelentős különbségeket (12. táblázat).
12. táblázat: A vizsgált fajták első ellési életkorát befolyásoló hatások Variancia forrása Apa
Blonde d’aquitaine NS
Genotípus Tenyészet, ill. tenyészkörzet Tehén születési éve Tehén születési évszaka *** P<0,001;
Charolais
Limousin
Magyar tarka
***
*
***
NS
**
NS
NS
-
***
-
***
NS
***
*
**
***
***
NS
*
** P<0,01; * P<0,05
Az első ellési életkor genotípus, tenyészkörzet, születési év és hónap szerinti fajtánkénti alakulását a 13. táblázatban foglaltam össze.
50
13. táblázat: A vizsgált fajták első ellési életkor alakulása genotípus, tenyészkörzet, születési évjárat és évszak szerint Fajták Hatások
Osztály
Főátlag Genotípus
Tenyészkörzet
Tehén születési éve
Tehén születési évszaka Tehén születési hónapja
R2 R1 F1 Dél-Dunántúl Miskolc környéke Kecskemét környéke Észak-Alföld Észak és KözépMagyaro. régió Észak és DélAlföld Nyugat-Dunántúl 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 Tél Tavasz Nyár Ősz Január Február Március Április Május
Blonde d’aquitaine 2,98±0,02 3,00±0,03 2,97±0,02 -
Charolais
Limousin
2,71±0,01 2,75±0,03 c 2,72±0,03 b 2,66±0,04 a 2,69±0,04 a 2,78±0,02 b
2,89±0,40 2,89±0,04 2,90±0,07 -
Magyar tarka 2,76±0,07 2,75±0,06 2,78±0,12 -
-
2,66±0,03 c
-
-
-
2,68±0,10 c
-
-
-
-
-
2,54±0,16a
-
-
-
2,21±0,25 a
2,99±0,03 3,06±0,04 3,04±0,04 2,93±0,05 2,95±0,05 2,93±0,06 3,10±0,03 3,04±0,03 2,99±0,03 2,91±0,03 2,88±0,04
2,83±0,06 a 2,86±0,05abc 2,69±0,05 a 2,77±0,04abc 2,65±0,04abc 2,66±0,04 a 2,67±0,04bcd 2,76±0,04 d 2,60±0,04 ab 2,85±0,04 d 2,68±0,04 d 2,51±0,04 a 2,64±0,04 a 2,73±0,04bcd 2,76±0,03 c 2,72±0,03 b 2,71±0,03 a 2,64±0,03 a -
3,17±0,15 2,85±0,14 2,79±0,11 2,91±0,09 2,76±0,10 2,85±0,10 2,91±0,10 2,94±0,05 2,92±0,05 2,81±0,06 2,89±0,08 -
3,53±0,22 b 2,89±0,17 bc 2,82±0,13 ab 2,58±0,13 bc 2,62±0,14 a 2,90±0,10 c 2,62±0,11 a 2,91±0,08 b 2,92±0,12 ab 2,60±0,13 a -
(a,b,c,d,e,f,g = P ≤ 0,05)
51
Az első ellési életkor a születés évétől viszonylag függetlenül, közel azonos szinten alakul. Eredményeim tendenciájukban megegyeznek az OMMI (1998-2004) által közölt adatokkal, mely szerint a fajtatiszta blonde d’aquitaine, charolais, limousin és magyar tarka tehenek első ellési életkora, a fajta sorrendnek megfelelően, 35 (2,92 év); 34,6 (2,88 év); 34,5 (2,88 év) és 31,79 (2,65 év) hónapos korra tehető. A keresztezett charolais és limousin tehenek esetében ez az életkor mutató 33 (2,75 év) és 35,5 (2,96 év) hónap körül alakul. A genotípus tekintetében az F1-es charolais tehenek korábban borjaztak először, mint az R2-es egyedek, melynek alakulására feltehetően a heterózis hatás érvényesült. A tenyészkörzetek között jelentős eltéréseket tapasztaltam. A tenyésztésbe vételkori első ellési életkor nagymértékben tenyésztői döntéseken alapszik, ennek magyarázatául szolgálhat a tenyészet, ill. tenyésztési körzet szignifikáns hatása a vizsgált életkorra. Az első ellési életkor alapján a legkorábban ellett charolais tehenek Kecskemét környékén voltak. A magyar tarka fajta esetében az Észak és Dél-Alföld régió tenyészkörzetében borjaztak a tehenek a legkorábban (2,21 év), míg legkésőbben (3,53 év) a Nyugat-Dunántúl körzetében. A vizsgált életkor adatok a születés évszakának függvényében, arra utalnak, hogy a őszi hónapokban született tehenek kissé fiatalabb korban ellettek először, mint a téli hónapokban születettek. Ez a különbség a termékenyítés és az elletés szezonális szervezéséből adódhat. A vizsgált fajták első ellési életkorának adatainak értékelése során azt tapasztaltam, hogy az apa, a tenyészet, a tehén születési évjárata és hónapja szignifikáns (P<0,001; P<0,01 ill. P<0,05) hatást mutatott a vizsgált reprodukciós tulajdonságra. Kutatásom
eredményei
alapján megállapítható, hogy a különböző fajták első ellési életkorában jelentős különbségek nem tapasztalhatók. Az első ellési életkor megoszlása a blonde d’aquitaine, a charolais, a limousin és a magyar tarka fajta esetében homogénnek mutatkozott a következő sorrendben: 2,98; 2,71; 2,89 és 2,76 év.
52
5.1.2. Selejtezési életkor Az 1., 2., 3., 4. mellékletek a tenyésztésbe vett, de már ellett tehenek számát mutatja a vizsgált fajtákra vonatkozóan. Ebből a különböző húshasznú tehenek borjazás utáni selejtezési megoszlásukat a 14. táblázatban szemléltetem. A korai selejtezéshez hozzájáruló kényszervágás, elhullás, belföldi vágás és export, valamint a magyar tarka esetében a termelési okok, szaporodásbiológiai problémák, emésztő-légző-mozgásszervi betegségek, ill. esetenként anyagforgalmi betegségek is megrövidítették a tehenek termelésben eltöltött idejét. A charolais és limousin fajták esetében több tehén volt, amely 14 évig maradt termelésben. 14. táblázat: A vizsgált fajták borjazás utáni selejtezési megoszlása (%) Ellésszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
Blonde d’aquitaine 24 14 8 7 4 2 3 2 2 1 1 1 1 0
Charolais
Limousin
Magyar tarka
15 9 6 7 6 6 4 4 2 2 1 1 0 0
18 7 5 5 4 3 4 4 4 5 3 4 2 1
26 20 16 14 8 6 3 3 2 0 1 0 -
15. táblázat: A vizsgált fajták élettartam mutatót befolyásoló hatások Variancia forrása Apa
Blonde d’aquitaine NS
Genotípus Tenyészet, ill. tenyészkörzet Tehén születési éve Tehén születési évszaka
Charolais
Limousin
Magyar tarka
***
**
**
NS
NS
NS
NS
-
***
-
**
NS
***
NS
***
NS
***
NS
NS
*** P<0,001; ** P<0,01
53
16. táblázat: A vizsgált fajták selejtezési életkor alakulása genotípus, tenyészkörzet, születési évjárat és évszak szerint Fajták Hatások
Osztály
Főátlag Genotípus
Tenyészkörzet
Tehén születési éve
Tehén születési évszaka Tehén születési hónapja
R2 R1 F1 Dél-Dunántúl Miskolc környéke Kecskemét környéke Észak-Alföld Észak és KözépMagyaro. régió Észak és DélAlföld Nyugat-Dunántúl 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 Tél Tavasz Nyár Ősz Január Február Március Április Május
Blonde d’aquitaine 6,33±0,36 6,01±0,51 6,65±0,34 -
Charolais
Limousin
7,97±0,89 7,99±0,27 8,11±0,29 7,80±0,35 6,98±0,35ab 9,28±0,15 c
9,51±0,36 9,54±0,35 9,48±0,61 -
Magyar tarka 10,89±0,41 10,90±0,36 10,88±0,63 -
-
8,51±0,33 bc
-
-
-
7,09±0,94 a
-
-
-
-
-
12,38±0,88 b
-
-
-
9,51±1,32 a
7,03±0,57 6,95±0,59 6,82±0,65 5,44±0,80 5,95±0,80 5,78±0,88 6,09±0,43 6,84±0,50 6,48±0,55 6,46±0,48 5,76±0,69
10,80±0,59g 10,46±0,50 g 10,73±0,44g 9,41±0,43 f 9,53±0,40 f 9,05±0,38ef 8,35±0,37de 7,38±0,37cd 6,84±0,34 bc 6,29±0,34 bc 5,33±0,35ab 4,81±0,36 a 6,82±0,35 bc 5,74±0,37 ab 8,20±0,29 b 8,30±0,28 b 7,68±0,33 a 7,68±0,30 b -
10,57±1,42 10,39±1,26 9,88±0,97 8,79±0,80 9,81±0,93 9,33±0,92 7,81±0,94 10,23±0,47 9,32±0,43 9,73±0,56 8,76±0,72 -
10,77±1,17 b 13,57±0,92 c 11,11±0,70bc 10,89±0,72bc 9,83±0,75 b 9,04±0,53 a 10,51±0,61 10,68±0,41 10,93±0,64 11,44±0,71 -
(a,b,c,d,e,f,g = P ≤ 0,05)
54
A teljes élettartamot befolyásoló hatások vizsgálatának eredménye szerint - amint az a 15. táblázatban látható -, az apa, a tenyésztési körzet és a tehén születési éve alapján képzett csoportok közötti különbségek szignifikánsak (P<0,001, ill. P<0,01) voltak a vizsgált fajták esetében. A selejtezési életkor genotípus, tenyészkörzet, születési év és hónap szerinti fajtánkénti alakulását a 16. táblázatban foglaltam össze. Az értékelt élettartam mutató alapján jelentős eltéréseket tapasztaltam a tenyészkörzetek között. A legrövidebb élettartamot a charolais tehenek Dél-Dunántúl körzetében érték el (6,98), míg a leghosszabbat az Északi-középhegységben, Miskolc környékén (9,28). Ennél is későbbi selejtezést végeztek az Észak és Közép-Magyaro. régióban. Itt a magyar tarka selejtezési életkora 13 év körül alakult. A tehenek születési éveinek előrehaladtával folyamatosan csökkenő tendencia figyelhető meg. A leghosszabb életkort (10,80) az 1982-es születésű charolais tehenek érték el, míg, legrövidebb ideig (5,74) az 1995-ös születésűek éltek. Természetesen a később született tehenek az adatgyűjtés lezárásáig rövidebb életkort érhettek meg. Az 1995-ös évi születésű egyedek számára is 14 év állt rendelkezésre, bár a selejtezési életkor jóval elmarad ettől, átlagosan 7,97 év volt. A magyar tarka fajta esetében a leghosszabb életkort (13,57) az 1991-es születésű állatok érték el, míg legrövidebb ideig (9,04) az 1995-ös születésűek éltek. A selejtezési életkor eredmények összefoglaló elemzése alapján megállapítható, hogy az apa, a tenyészkörzet és a tehén születési éve jeletős (P<0,001, ill. P<0,01) hatást gyakorol a vizsgált élettartam mutatóra. Bár a vizsgált tényezők statisztikailag igazoló hatása nem volt kimutatható sem a blonde d’aquitaine, sem a limousin fajta esetében, de a selejtezési életkor folyamatosan csökkenő tendenciát mutat az évek előrehaladtával. Az utóbbi eredmények magyarázatául szolgál, miszerint a selejtezési életkor csökkenő tendenciát mutat, hogy az általam vizsgált és értékelt időszakban a húsmarha állomány hazánkban is kisebb lett. A húsmarhatartás kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt a termelésellenőrzött tenyészetek száma is visszaesett. A gazdaságok szigorúbb selejtezést végeztek, a tenyésztők az állomány létszámát csökkentették, és kiselejteztek olyan állatokat, amelyeket korábban még az állományban hagytak volna.
55
5.1.3. Hasznos élettartam Az alapadatok statisztikai elemzésének eredménye azt mutatta, hogy az apa, a tenyésztési körzet és a tehén születési éve az értékelt hasznos élettartam mutató esetében szignifikánsak voltak (P<0,001, ill. P<0,01). Az elemzés eredményét a 17. táblázatban tüntettem fel.
17. táblázat: A vizsgált fajták élettartam hasznos mutatót befolyásoló hatások Variancia forrása Apa
Blonde d’aquitaine NS
Genotípus Tenyészet, ill. tenyészkörzet Tehén születési éve Tehén születési évszaka
Charolais
Limousin
Magyar tarka
***
**
**
NS
NS
NS
NS
-
***
-
**
NS
***
NS
***
NS
***
NS
NS
*** P<0,001; ** P<0,01
A 18. táblázatban az értékelt hasznos élettartam mutató alakulása látható a vizsgált fajták genotípusa, tenyészkörzete, a tehén születési évjárata és évszaka alapján. A tenyészkörzetek között jelentős eltéréseket tapasztaltam. A charolais tehenek esetében a legrövidebb hasznos élettartamot (4,29) Dél-Dunántúl körzetében érték el, míg a legjobbnak Miskolc környéke (6,50) bizonyult. A leggyengébb eredményeket (7,24) a magyar tarka fajtánál Nyugat-Dunántúl körzetében kaptam. A hasznos élettartam alakulása az Észak és Közép-Magyarország régióban bizonyult a leghosszabbnak (9,84).
56
18. táblázat: A vizsgált fajták hasznos élettartam alakulása genotípus, tenyészkörzet, születési évjárat és évszak szerint Fajták Hatások
Osztály
Főátlag Genotípus
Tenyészkörzet
Tehén születési éve
Tehén születési évszaka Tehén születési hónapja
R2 R1 F1 Dél-Dunántúl Miskolc környéke Kecskemét környéke Észak-Alföld Észak és KözépMagyaro. régió Észak és DélAlföld Nyugat-Dunántúl 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 Tél Tavasz Nyár Ősz Január Február Március Április Május
Blonde d’aquitaine 3,35±0,34 3,01±0,51 3,68±0,34 -
Charolais
Limousin
5,26±0,89 5,24±0,28 5,40±0,29 5,14±0,35 4,29±0,35 b 6,50±0,15 c
6,61±0,37 6,65±0,35 6,58±0,61 -
Magyar tarka 8,16±0,43 8,16±0,37 8,10±0,65 -
-
5,85±0,33 b
-
-
-
4,40±0,94 a
-
-
-
-
-
9,84±0,92 b
-
-
-
7,30±1,38 a
4,04±0,57 3,89±0,59 3,78±0,65 2,52±0,80 3,00±0,80 2,85±0,89 2,99±0,43 3,81±0,50 3,49±0,55 3,55±0,48 2,88±0,69
7,97±0,59 g 7,60±0,50 g 8,04±0,44 g 6,64±0,43 f 6,88±0,40 f 6,39±0,38 ef 5,69±0,37 de 4,62±0,37 cd 4,24±0,34 c 3,45±0,34 bc 2,65±0,35 ab 2,30±0,36 a 4,18±0,35 c 3,00±0,37abc 5,44±0,29 b 5,59±0,28 b 4,97±0,33 a 5,04±0,30 b -
7,39±1,43 7,53±1,27 7,08±0,98 5,88±0,81 7,04±0,94 6,47±0,93 4,89±0,95 7,28±0,48 6,39±0,43 6,91±0,57 5,87±0,73 -
7,24±1,22 b 10,68±0,97 b 8,29±0,74 b 8,31±0,75 b 7,21±0,79 b 6,14±0,56 a 7,89±0,64 7,77±0,43 8,01±0,67 8,84±0,74 -
(a,b,c,d,e,f,g = P ≤ 0,05)
57
A születés évének hatását vizsgálva ugyancsak megfigyelhető olyan tendencia jellegű élettartam csökkenés, mint a selejtezési életkor esetében is. Amíg az 1982-es charolais évjárat még 7,97 évet töltött termelésben, addig az 1995-ös csupán 3,00-at az értékelés lezárásáig, 2009. év végéig (2. melléklet). Így, az 1995-ben született egyedek az adatgyűjtés lezárásáig elvileg 14 évet élhettek volna. A hasznos élettartam a magyar tarka állománynál is csökken, hiszen az 1991-es évjárat még 10,68 évet töltött termelésben, addig az 1995-ös csupán 6,14-et az értékelés lezárásáig, 2008. év végéig (4. melléklet). A születési hónapja statisztikailag befolyásoló hatással van a charolais tehenek termelésben eltöltött idejének hosszára. A tavaszi hónapokban született egyedek hosszabb (5,59) produktív élettartamot értek meg, mint a nyári (4,97) születésűek. Ez a termékenyítés, ill. az elletés szezonális szervezéséből adódhat, és egyben hosszabbá teszi a hasznos élettartamot. Ezzel ellentétben, a limousin tehenek születési hónapja nem volt hatással a tehenek termelésben eltöltött idejének hosszára. Ez a termékenyítés és az elletés folyamatos szervezéséből adódhat. A vizsgált produktív élettartam esetén is igazolódni látszik egy olyan mértékű tendencia jellegű élettartam csökkenés, mint a selejtezési életkornál. A csökkenő hasznos élettartam magyarázata, hogy a '90-es évek elején a húsmarha létszám csökkent hazánkban. A húsmarhatartás kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt a termelésellenőrzött tenyészetek száma is visszaesett. A gazdaságok szigorúbb selejtezést végeztek és kiselejteztek olyan állatokat, amelyeket még az állományban hagytak volna.
5.1.4. A vizsgált fajták összehasonlító értékelése A 19. táblázat a vizsgált fajták első ellési és selejtezési életkorának, valamint hasznos élettartamának összehasonlítását tartalmazza. Bár az átlagos első ellési életkor megoszlása a különböző fajták esetében homogénnek mutatkozott, ennek ellenére megállapítható, hogy az összehasonlított fajták első ellési életkorában szignifikáns (P<0,001) különbségek tapasztalhatók. A charolais esetében 2,71 év, a magyar tarkánál 2,76 év, a limousin teheneknél 2,89 év, majd végül a blonde d’aquitaine fajtánál 2,98 év volt az első ellési életkor.
58
19. táblázat: A vizsgált fajták első ellési és selejtezési életkorának, valamint hasznos élettartamának összehasonlítása Fajták Blonde d’aquitaine Charolais Limousin Magyar tarka
Tehénlétszám 391 3 410 433 176
Első ellési életkor, év 2,98 2,71 2,89 2,76
Teljes élettartam, év 6,33 7,97 9,51 10,89
Hasznos élettartam, év 3,35 5,26 6,61 8,16
***P<0,001
Jelentős (P<0,001) eltérések tapasztalhatók a teljes és a hasznos élettartam tekintetében is. Az általam vizsgáltak közül, a magyar tarka tehenek élettartama volt a leghosszabb (10,89 év), ezt követte a limousin (9,51 év), majd a charolais (7,97 év) és a legrövidebb pedig a blonde d’aquitaine egyedeké (6,33 év) bizonyult. A leghosszabb hasznos élettartamot a magyar tarka tehenek (8,16 év) érték el, ez után a limousin (6,61 év) következett, majd a charolais (5,26 év) és a legrövidebb (3,35 év) a blonde d’aquitaine fajtát jellemezte. Összefoglalva megállapítható, hogy hasonlóképpen, mint a selejtezési éeltkor esetében, az apa, a tenyészkörzet és a tehén születési éve szignifikáns (P<0,001, ill. P<0,01) hatást gyakorol a hasznos élettartamra. Munkám eredményei rávilágítanak arra is, hogy az összehasonlított fajták hasznos élettartamában jelentős különbségek vannak. E különbség magyarázataként megemlíthető, hogy a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, ebből adódóan a hasznos élettartamot is, a felnevelési, tartási, takarmányozási, gondozási tényezők, továbbá a tenyésztői döntések nagymértékben meghatározzák.
59
5.1.5. Az élettartam mutatók örökölhetőségi- és tenyészértékei
5.1.5.1. Blonde d'aquitaine A becsült variancia és kovariancia komponenseket, valamint az örökölhetőségi értékeket a 20. táblázatban mutatom be. A táblázatban látható, hogy mindhárom tulajdonság esetén, a direkt genetikai variancia értéke és ezzel együtt a vizsgált tényezők örökölhetősége is 0,00. Vagyis az irodalmi adatokhoz (Szabó, 1998; Mercadante és mtsai, 2000; Bertazzo és mtsai, 2004; Mello és mtsai, 2006) hasonlóan azt tapasztaltam, hogy az első ellési életkor, a hasznos élettartam és a teljes élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonságok.
Alakulásukat
erőteljesen
befolyásolják
a
környezeti
tényezők,
a
tartástechnológiai, takarmányozási, tenyésztési, ill. szaporítási eljárások, valamint a selejtezések.
20. táblázat: Blonde d’aquitaine élettartam mutatóinak becsült variancia komponensei és örökölhetőségi értékei Paraméterek Genetikai variancia (σ2g) Hiba variancia (σ2e) Fenotípusos variancia (σ2p) Örökölhetőség (h2)
Első ellési életkor 0,00 0,05 0,05 0,00
Teljes élettartam 0,00 11,90 11,90 0,00
Hasznos élettartam 0,00 11,88 11,88 0,00
A 21. táblázat a vizsgált tulajdonságok átlagtól való eltéréseit mutatja tenyészértékek alapján apánként. Bár az eredmények alapján nincs szignifikáns különbség, az egyes ivadékcsoportok között kapott különbségek figyelemre méltók. Pl.: a hasznos élettartam, a 11272-es számú apa esetén -1,35 év, míg a 10337-es számú tenyészbikánál ez +1,71 év, azaz 3,06 év különbséget jelent a különböző ivadékcsoportok között.
60
21. táblázat: A blonde d’aquitaine apák életkor és élettartam tenyészértékek átlagtól való eltérése KLSZ
Ivadékszám
7643 10198 10199 10200 10201 10337 11270 11271 11272 11273 11750 31009253 31012708 31012948 320012179 618711270 660012392
37 24 13 8 5 6 5 16 5 84 58 6 39 10 25 28 23
Első ellési életkor, év -0,06 -0,08 -0,06 -0,04 0,01 0,07 -0,08 -0,02 -0,01 0,06 0,06 0,10 0,03 -0,08 0,00 0,02 0,07
Tenyészérték Teljes élettartam, év 0,11 -0,75 0,94 -0,80 -0,10 1,78 1,01 0,14 -1,35 0,85 -0,24 -0,05 0,03 -1,16 -0,39 0,26 -0,28
Hasznos élettartam, év 0,17 -0,67 0,99 -0,76 -0,11 1,71 1,08 0,16 -1,35 0,79 -0,30 -0,15 0,00 -1,08 -0,39 0,24 -0,35
5.1.5.2. Charolais A 22. táblázat az életkor és élettartam mutatók becsült genetikai paramétereit és a vizsgált reprodukciós tulajdonságok örökölhetőségi értékeit mutatja. A szakirodalmi források ellenére, az első ellési életkor örökölhetősége 0,53, magas. A teljes és hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonságok. Mindkét vizsgált tulajdonság esetén az örökölhetőségi érték kicsi (h2 = 0,24 ill. 0,25).
61
22. táblázat: Charolais élettartam mutatóinak becsült variancia komponensei és örökölhetőségi értékei Paraméterek Genetikai variancia (σ2g) Hiba variancia (σ2e) Fenotípusos variancia (σ2p) Örökölhetőség (h2)
Első ellési életkor 0,12 0,10 0,22 0,53
Teljes élettartam 2,94 9,32 12,26 0,24
Hasznos élettartam 3,17 9,38 12,55 0,25
A 23. táblázatban az egyes apák tenyészértékének átlagtól való eltérései látható. Az alkalmazott statisztikai módszer szignifikáns hatást mutatva, az egyes ivadékcsoportok között kapott különbségek nagyon is figyelemre méltóak. A táblázatban a 15 feletti ivadékszámú apák szerepelnek az egyszerűbb szemléltetésség miatt. Pl: a hasznos élettartam a 9817-es apa esetén -3,60 év, míg a 9359-es számú tenyészbikánál ez +3,62 év, azaz 7,22 év különbséget jelent e különböző ivadékcsoportok között.
23. táblázat: Charolais apák életkor és élettartam tenyészértékek átlagtól való eltérése KLSZ
Ivadékszám
6529 6531 6532 7203 7204 7419 7488 7897 7903 7910 8028 8083 8465 8539 9241 9245 9246 9247 9249 9298 9359 9569
22 28 27 33 174 22 23 25 22 19 19 52 28 73 15 15 37 29 20 22 120 64
Első ellési életkor, év -0,38 -0,43 -0,38 -0,08 -0,02 -0,33 -0,23 -0,33 -0,45 -0,05 -0,31 0,12 0,02 0,04 0,05 -0,36 0,17 0,07 2,72 -0,04 -0,02 -0,27
Tenyészérték Teljes élettartam, év 0,44 1,14 0,50 -0,57 0,52 -0,53 -0,21 0,26 0,58 -1,02 1,68 -0,06 -0,68 -0,90 -0,82 -2,02 -1,54 -1,18 -1,62 0,05 3,61 -0,70
Hasznos élettartam, év 0,82 1,57 0,88 -0,48 0,54 -0,20 0,02 0,59 1,04 -0,97 1,99 -0,18 -0,70 -0,94 -0,87 -1,66 -1,72 -1,24 -1,63 0,10 3,62 -0,43
62
Ivadékszám KLSZ 9570 9707 9709 9817 9819 9821 9823 9854 10094 10202 10210 10211 10212 10213 10214 10529 10744 10925 10926 10927 10931 10932 10933 10935 11233 11235 11345 11495 11617 11664 11928 11987 11988 12063 12105 12106 12107 12240 12241 12242 12245 12249 12250 12321 12322
108 53 17 29 22 28 31 80 19 17 19 23 45 136 74 20 60 18 20 41 64 49 32 25 30 101 49 27 29 131 21 21 83 19 29 21 46 25 29 27 25 47 33 30 29
Első ellési életkor, év -0,13 -0,05 -0,05 0,15 0,09 0,04 0,06 -0,42 -0,03 0,11 -0,15 -0,12 -0,30 -0,25 -0,26 0,01 -0,42 0,14 0,06 0,03 0,15 0,16 0,16 0,37 0,04 -0,11 -0,13 0,29 0,19 -0,14 0,74 0,12 -0,06 -0,21 0,07 -0,01 0,34 -0,11 0,06 0,15 -0,01 -0,18 -0,23 -0,27 -0,21
Tenyészérték Teljes élettartam, év 0,17 -1,09 -1,43 -3,45 -1,22 -1,44 -1,27 1,71 -2,19 -0,11 -1,30 0,12 0,70 0,23 0,97 -2,21 1,15 -2,80 -1,18 -0,86 -0,86 -0,67 -0,70 -0,87 -1,19 -0,39 -0,85 0,63 -0,91 0,14 2,42 0,30 -0,24 0,30 0,07 0,14 -0,41 -1,90 1,58 1,13 -0,36 -0,44 0,49 -1,49 -1,21
Hasznos élettartam, év 0,30 -1,05 -1,39 -3,60 -1,31 -1,48 -1,31 2,13 -2,16 -0,22 -1,15 0,23 1,00 0,47 1,23 -2,22 1,57 -2,94 -1,24 -0,89 -1,01 -0,84 -0,87 -1,24 -1,23 -0,29 -0,72 0,34 -1,10 0,28 1,68 0,18 -0,19 0,50 0,00 0,15 -0,75 -1,79 1,52 0,99 -0,35 -0,26 0,72 -1,22 -1,00
63
KLSZ
Ivadékszám
12394 12399 12490 12513 12525 12612 12615 12628 12669 12733 12865 13028
27 19 17 15 25 16 31 20 21 29 17 17
Első ellési életkor, év 0,31 0,31 0,22 0,47 0,33 0,00 0,09 0,07 0,48 0,22 0,40 0,11
Tenyészérték Teljes élettartam, év 0,78 0,61 -0,41 3,62 -0,26 2,01 -0,48 0,57 -0,20 0,50 1,69 1,80
Hasznos élettartam, év 0,47 0,31 -0,63 3,15 -0,58 2,01 -0,57 0,50 -0,67 0,28 1,28 1,69
5.1.5.3. Limousin A vizsgált reprodukciós tulajdonságok, mint az első ellési életkor, a hasznos élettartam és a teljes élettartam, a fellelhető hazai és külföldi publikációkhoz hasonlóan azt tapasztaltam, hogy kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonságok. Az első ellési életkor örökölhetősége 0,13, gyenge. A teljes és hasznos élettartam esetén az örökölhetőségi érték 0,21 ill. 0,19 (24. táblázat).
24. táblázat: Limousin élettartam mutatóinak becsült variancia komponensei és örökölhetőségi értékei Paraméterek Genetikai variancia (σ2g) Hiba variancia (σ2e) Fenotípusos variancia (σ2p) Örökölhetőség (h2)
Első ellési életkor 0,03 0,19 0,22 0,13
Teljes élettartam 4,36 16,38 20,74 0,21
Hasznos élettartam 3,66 16,70 20,36 0,19
Az apánkénti tenyészértékeket a 25. táblázat mutatja. Az adatok alapján szignifikáns hatást mutat a hasznos élettartam, így az egyes ivadékcsoportok között kapott különbségek, az 5 ivadék felett rendelkező apák esetében, figyelemre méltóak. Pl: a 8023-as apa esetén 2,26 év, míg a 12473-as számú tenyészbikánál ez +3,17 év, azaz 5,43 év különbséget jelent e különböző ivadékcsoportok között.
64
25. táblázat: Limousin apák életkor és élettartam tenyészértékek átlagtól való eltérése KLSZ 6623 6730 6886 8023 10261 10263 10638 11012 11390 11572 11627 11888 12015 12469 12470 12471 12472 12473 12481 12482 12483 12484 12485 13098
Ivadékszám 5 22 10 10 15 40 10 6 13 70 14 22 64 6 34 11 14 11 13 12 12 10 6 5
Első ellési életkor, év 0,15 0,18 0,30 -0,11 -0,22 -0,21 -0,03 0,23 -0,12 0,08 0,12 -0,13 -0,01 -0,06 -0,01 -0,20 0,30 -0,07 0,05 0,00 0,20 -0,09 -0,06 -0,29
Tenyészérték Teljes élettartam, év 0,15 -0,32 0,75 -2,37 -1,21 -2,38 -1,22 -1,96 -0,75 -1,00 2,13 -1,38 -1,10 -1,20 2,43 -0,64 1,17 3,08 1,77 0,48 2,48 0,55 1,61 -1,06
Hasznos élettartam, év -0,04 -0,52 0,45 -2,26 -0,99 -2,17 -1,19 -2,19 -0,63 -1,08 2,01 -1,25 -1,10 -1,14 2,45 -0,44 0,87 3,17 1,73 0,48 2,28 0,64 1,67 -0,77
5.1.5.4. Magyar tarka Becsült variancia komponenseket, valamint az örökölhetőségi értékeket tartalmazza a 26. táblázat. Az első ellési életkor örökölhetősége 0,37, közepes. A teljes és hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonságok, h² értékük 0,32, ill. 0,28 körül alakult.
65
26. táblázat: Magyar tarka élettartam mutatóinak becsült variancia komponensei és örökölhetőségi értékei Paraméterek Genetikai variancia (σ2g) Hiba variancia (σ2e) Fenotípusos variancia (σ2p) Örökölhetőség (h2)
Első ellési életkor 0,10 0,17 0,27 0,37
Teljes élettartam 1,87 3,96 5,83 0,32
Hasznos élettartam 1,66 4,18 5,84 0,28
A 27. táblázatban a vizsgált tulajdonságok apánkénti tenyészértékek átlagtól való eltérései látható. Az alkalmazott tenyészértékbecslési apa-modell szignifikáns hatást mutatva, az egyes ivadékcsoportok között kapott különbségek figyelemre méltóak. Pl: a hasznos élettartam a 10336-os apa esetén 2,90 év, míg a 9233-as számú tenyészbikánál ez 1,89 év, azaz 4,79 év különbséget jelent e különböző ivadékcsoportok között.
27. táblázat: Magyar tarka apák életkor és élettartam tenyészértékek átlagtól való eltérése KLSZ
Ivadékszám
9233 9433 10336 12313 12314 12315 12316 12535 12860 12916 12929 12930
17 10 25 28 7 11 20 11 13 16 10 8
Első ellési életkor, év 0,34 -0,11 -0,76 0,34 0,52 0,35 -0,27 0,68 -0,43 -0,25 0,13 -0,55
Tenyészérték Teljes élettartam, év -1,55 1,17 2,14 0,36 0,88 -0,57 -0,58 0,77 -0,80 -1,62 -0,82 0,62
Hasznos élettartam, év -1,89 1,28 2,90 0,02 0,36 -0,92 -0,31 0,08 -0,37 -1,36 -0,95 1,17
A vizsgált életkor és élettartam mutatók örökölhetősége a szakirodalmi forrásokhoz hasonlóan gyengének mutatkozott. Alakulásukat erőteljesen befolyásolják a környezeti tényezők, a tartástechnológiai, takarmányozási, tenyésztési, ill. szaporítási eljárások, valamint a selejtezések. Ez alól kivételt képez a charolais melynek az első ellési életkorra kapott magas h2 értéke (0,53) a vizsgált tehénpopuláció heterogenitásával magyarázható. A magasabb örökölhetőségi értékek az életkor és élettartam mutatókban a magyar tarka fajta esetében is megnyilvánultak, ami szintén a heterogén fajtajelleggel indokolható.
66
5.2. Franciaországi adatok alapján kapott eredmények
5.2.1. A két ellés közti idő alakulása Az ellések havonkénti eloszlása a két ellés közti idő alapján megállapítható, hogy a kétszer tehenek korábban, leginkább a tél folyamán ellenek és két ellés közti idejük átlaga az őszi hónapoktól a tavaszi felé haladva csökkenő tendenciát mutat (1. ábra). Ennél fogva az október hónapban először borjazó tehenek két ellés közti ideje volt a leghosszabb, 409 nap, míg a márciusban-májusban ellőknek ennél rövidebb, csak 385 nap. A többször ellett tehenek esetében a január, ill. március hónapban borjazók két ellés közti ideje már csak 382, ill. 372 nap körül alakult (2. ábra).
1. ábra: Az ellések havonkénti eloszlása a két ellés közti idő átlaga alapján 420 415
7000
410 6000 405 5000
400
4000
395 390
3000
385 2000 380 1000
Két ellés közti idő átlaga (nap)
Két ellés közti idő adatok száma (db)
8000
375
0
370 Okt.
Nov.
Dec.
Jan.
Febr.
Márc.
Ápr.
Máj.
Hónap
67
25 000
400
22 500
395
20 000
390
17 500
385
15 000
380
12 500
375
10 000
370
7 500
365
5 000
360
2 500
355
0
Két ellés közti idő átlaga (nap)
Két ellés közti idő adatok száma (db)
2. ábra: Az ellések havonkénti eloszlása a két ellés közti idő átlaga alapján
350 Szept.
Okt.
Nov.
Dec.
Jan.
Febr.
Márc.
Ápr.
Máj.
Hónap
5.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és második ellés közti időre
A charolais tehenek klasszikus értelembe vett első ellési életkora 3 év körül tehető. Azok az üszők, amelyek 2 éves vagy ennél fiatalabb korban borjaztak először, két ellés közti idejük a leghosszabban alakult, átlagosan 415 nap volt. A 3. ábra jól szemlélteti, hogy minél fiatabb a tehén első ellésekor, annál hosszabb az első és második ellése között eltelt két ellés közti ideje. Vagyis a korrelációs együttható r = -0,12 (NS), azaz minél fiatalabban borjazik az üsző első ellésekor, annál hosszabban alakul az első és második ellés közti idejük.
68
3. ábra: Az első ellési életkor hatása az első és második ellés közti időre
Két ellés közti idő (nap)
450
300
150
0 1,44
1,94
2,44
2,94
3,44
3,94
Első ellési életkor (év)
5.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke A 4. ábra a tehenek selejtezési életkorának megoszlását mutatja a vizsgált állományban, miszerint a selejtezésre szánt tehenek száma az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken. A selejtezési arány a 4 és 5 éves tehenek esetében a legnagyobb (18 % és 16 %) majd ezt követően csökkenő tendenciát mutat (28. táblázat). A selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értékét 3 szempont alapján értékeltem: v Selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően v Selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva v Hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően.
69
4. ábra: Charolais tehenek selejtezési életkorának megoszlása 5000 4500 4000 Egyedszám
3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 Selejtezési életkor (év) 2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
>17
28. táblázat: Selejtezési életkor megoszlása Selejtezési életkor (év)
Selejtezett tehén létszám
Selejtezett tehenek aránya (%)
2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 >17 Összesen
46 1900 4985 4428 3195 2552 2227 1999 1979 1575 1240 807 517 261 121 88 27 920
0,16 6,80 17,85 15,86 11,44 9,14 8,00 7,16 7,09 5,64 4,44 2,90 1,85 0,93 0,43 0,31 100
70
5.2.3.1. Selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően Az elmúlt évtizedek folyamán a selejt tehén értékesítési ára emelkedett. Ebből kiindulva, hogy az értékesítési ár milyen mértékben befolyásolja a selejtezési életkort, legelső lépésben az évenkénti eladási átlagárat kell meghatározni az 1971 és 2009 közötti időszakban (5. ábra). Az évenkénti értékesítési átlagár szemléltetése a relatív ár selejtezési életkoronkénti meghatározásához fontos.
5. ábra: Eladási átlagár (euro) alakulása évenként 1600 1400
Ár (euro/tehén)
1200 1000 800 600 400 200
09
07
05
03
01
99
97
95
93
91
89
87
85
83
81
79
77
75
73
71
0
Év
A 6. ábrán látható, hogy a 3 és 8 év közötti tehenek eladási ára magasabb, mint a 9 évnél idősebb egyedeké, valamint ez az eladási ár a selejtezési életkor előrehaladtával folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Vagyis, egy 5 éves selejt tehén ára 3 %-kal magasabb, mint egy 11 éves egyedé, amelynek 6 %-kal alacsonyabb az értékesítési ára az eladási átlagárhoz viszonyítva (7. ábra). A 17 éves, ill. annál idősebb selejt tehenek csupán az összlétszám 0,3 %-át képviselik.
71
6. ábra: Relatív ár (€) selejtezési életkoronként 80
1600
81 82
1500
83
Relatív ár (euro/tehén)
1400
84 85
1300
86 1200
87
1100
88 89
1000
90 91
900
92 800
93 94
700 3
4
5
6
7
8
9
95
10 11 12 13 14 15 16 17+
96
Selejtezési életkor (év)
97
7. ábra: Selejt tehén árának évenkénti átlagártól való eltérése a selejtezési életkor függvényében 5
0
%
-5
-10
-15
-20 3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
Selejtezési életkor (év)
72
5.2.3.2. Selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva
Az elmúlt évtizedben a selejt tehenek súlya folyamatosan emelkedett a jobb genetikai háttér, a kiváló minőségű takarmány és nem utolsó sorban a piac változásának köszönhetően (8. ábra). Napjainkban az eladásra szánt selejtezett tehenek sokkal fiatalabbak és kedvezőbb vágóértékűek. Következésképpen, az évek előrehaladtával így nemcsak az élősúly, de a hasított féltestek súlya is folyamatosan emelkedett. A nagyobb élősúly és hasított súly nem csupán a selejt teheneket, de a fiatalabb nagysúlyra hízlalt üszők selejtezési arányát is mindinkább érinti. A selejt tehén meghatározott relatív hasított féltest súlya a nettó átlagsúlyhoz viszonyított %-os súlykülönbséget szemlélteti selejtezési életkoronként (9. ábra). A selejt tehenek hasított féltest súlyuk maximális tömegét 6-7 éves korukban érik el 10. ábra - majd 10 éves korukig stagnál és utána folyamatosan csökken.
8. ábra: Selejt tehén hasított féltest súlyának évenkénti változása 440
420
380
360
340
09
07
05
03
01
99
97
95
93
91
89
87
85
83
81
79
77
320 75
Átlagsúly (kg)
400
Év
73
9. ábra: Selejt tehén relatív hasított féltest súlyának selejtezési életkoronkéni változása 74
15
75 76
10
77
5
78 79
%
0 -5
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16 17+
80 81 82
-10
83 -15
84 85
-20
86 -25
87 88
Selejtezési életkor (év)
89
10. ábra: Selejt tehén hasított féltest súly változása az életkor függvényében 75 76
440
77 78
420
79 80 81
380
82 83
360
84 85
340
86 320
87 88
300
Selejtezési életkor (év)
17 +
15 16
14
13
11 12
10
9
8
7
6
5
4
89
3
kg
400
90 91 92
74
5.2.3.3. Hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően A hasított féltest súlyának ára, mint ahogyan azt a 11. ábra is mutatja, a ’90-es évekig emelkedett majd enyhén csökkent. Legmélyebb pontját 1996-ban és 2002-ben érte el, amely elsősorban a BSE krízissel magyarázható. A selejt tehén relatív hasított féltest súlyának ára az átlagárhoz viszonyított %-os árkülönbséget szemlélteti selejtezési életkoronként.
11. ábra: A hasított féltest súlyának ár alakulása 4,5 4,0 3,5
Ár (euro/kg)
3,0 2,5 Ár/kg 2,0 1,5 1,0 0,5
09
07
05
03
01
99
97
95
93
91
89
87
85
83
81
79
77
75
73
71
0,0
Év
12. ábra: A relatív hasított féltestek súlyának ára az átlagárhoz viszonyítva 74
%
15
75
10
76
5
77
0
78
-5
3
4
5
6
7
8
9
10 11 12 13 14 15 16 17+
79 80
-10
81
-15
82
-20
83 84
-25 Selejtezési életkor (év)
85 86
75
13. ábra: Hasított féltest ára (euro/kg) a selejtezési életkor függvényében 74
4,5
75 76
4
77 78
Ár (euro/kg)
3,5
79 3
80 81
2,5
82 83
2
84 85
1,5
86 87
1 3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
Selejtezési életkor (év)
15
16 17+
88 89 90
Az elmúlt évek együttes tendenciáját jellemzi, hogy a hasított féltestek súlya a tehenek selejtezési életkora mellett, a carcass kg-onkénti értékesítési ára is megváltozott. A selejt tehenek értékesítési ára az életkoruk előrehaladtával folyamatosan csökken. Ennél fogva a 3 és 4 éves tehenek esetében 5-7 %-kal magasabb értékesítési árat jelent az évenkénti átlagárhoz képest, mint a 11-12 %-kal alacsonyabb árkategóriában értékesíthető 15-16 évnél idősebb egyedeknél (12. ábra). Vagyis, amíg egy 3 éves selejt tehén hasított féltest súlyának ára 3,34 €/kg, addig egy 15 éves egyedé csak 2,82 €/kg (13. ábra). Az adatok azt mutatják, hogy a fiatalabb selejt tehenek sokkal jobb feltételekkel értékesíthetők, mint az idősebbek. Ez azt eredményezi, hogy a francia tenyésztők nem nagyon adnak újra vemhesülési esélyt az üresen maradó teheneknek, hanem igyekeznek időben eladni őket, amíg az áruk viszonylag kedvező. Ez azt eredményezi, hogy az élettartam mutatók genetikai értékelése szinte lehetetlen, mert a selejtezés viszonylag fiatal korban történik.
76
5.2.4. Reprodukciós teljesítmények A termelési eredmények alapján két főcsoportba sorolt (rossz, iletve jó teljesítményű) tehenek eredményét a csoportok közötti különbség feltüntetésével a 29. táblázatban foglaltam össze. Faktoranalízissel csoportosítottam az állományt, amely alapján 3 784 átlag alatti, "rossz", és 14 806 átlagon felüli, "jó" teljesítményű teljesítménnyel (G1), valamint rövid hasznos élettartammal rendelkező teheneket különböztettem meg (G2). Az átlagon aluli, „rossz” teljesítményű tehenek, a vizsgált mutatószámok esetében, hosszabb két ellés közti idővel és 22 nappal rövidebb első ellési életkorral gyengébb teljesítményűnek bizonyultak. A főcsoportokon (G1; G2) belül és a vizsgált tulajdonságok közötti különbségek erősen (P<0,001) szignifikánsnak mutatkoztak. 29. táblázat: Reprodukciós teljesítmények alakulása a "rossz" és "jó" teheneknél Tulajdonságok Tehenek száma Ellésszám Első ellési életkor (nap) Két ellés közti idő átlaga (nap) Két ellés közti idő átlagtól való eltérése (nap) Első és második ellés közti idő (nap) Legrövidebb két ellés közti idő (nap) Leghosszabb két ellés közti idő(nap) Két ellés közti idő tendenciája (nap)
Különbség (G1-G2)
‘Rosszak’ G1
‘Jók’ G2
3 784 4,5 1 036
14 806 6,0 1 058
1,5 22
411
374
37
47
20
27
440
386
54
359
345
14
489
410
79
-22
-5
-17
Az átlagon aluli tehenekből (G1) képzett 4 alcsoport eredményét a 30. táblázat foglalja össze. Az adatokból látható, hogy az ellésszám szerinti teljesítmény eltérő (P<0,001) 3,03; 3,1; 4,8 és 6,1 átlagos ellés a tehenek élete során. Az 1 639 egyedet számláló, G1/2 alcsoport átlagosan 6,1 borjút ellett teheneket egyaránt jellemezte a rövid és a hosszú két ellés közti idő (337 és 501 nap) a hasznos élettartamuk alatt. Ami a rövid (kevesebb, mint egy év) két ellés közti időt illeti, ez a tehenek korai vetélésével
77
magyarázható. A legalacsonyabb teljesítményű és a legkorábban ellett (1 018 nap) 308 tehénből álló, átlagosan 4,8 ellésszámot produkáló G1/3 alcsoport
volt. Ebben az
alcsoportban a tehenek két ellés közti idő átlaga (476 nap), valamint a két ellés közti idő átlagtól való eltérése (116 nap) különösképpen hosszúnak és változónak bizonyult. Ennek részben magyarázatául szolgálhat, a többi alcsoporthoz viszonyított 100 nappal hosszabb első és második két ellés közti idő, valamint a közel 2 évet felölelő, leghosszabb két ellés közti idő (677 nap). A G1/1 és G1/4 alcsoportok közel azonos tehénlétszám mellett, átlagosan 3 borjút ellettek. A közöttük lévő különbség a G1/1 alcsoport legrövidebb két ellés közti idejének eltérésében van (358 nap), mivel a G1/4 esetében a legrövidebb és leghosszabb két ellés közti idő közel 400 nap, vagy az felett alakult. Az átlag feletti, "jó" tehenek (G2) főcsoportjába tartozó, 7 alcsoport eredményét a 31. táblázat tartalmazza. Az adatok azt mutatják, hogy az alcsoportok közötti különbségek kisebbek, mint amilyeneket az átlag alatti tehenek esetében kaptam. Az alcsoportok alapján, a legkisebb és legnagyobb ellésszám szerinti teljesítmény 3 és közel 9 között változik, szinte azonos tehénlétszám mellett. A G2/1 alcsoportot alkotó 4 561 tehén hasznos élettartama alatti életteljesítménye átlagban 6 borjú volt. A két ellés közti idő átlaga közel egy év körül alakult (370 nap), hasonlóképpen, mint a többi 5 esetében is, ez figyelemre méltóan rendszeresnek tekinthető (a G2/6 és G2/7 alcsoportnál legalább egy évnél is hosszabb és a két ellés közti idő tendenciája is kis mértékben eltér a többitől). A leghosszabb átlagos két ellés közti idő (388 nap) a második alcsoportot jellemzi, melynek magyarázatául szintén a leghosszabb első és második ellés közti idő (393 nap) szolgál, ami 10-20 nappal hosszabb a többi alcsoportéhoz viszonyítva. Ami a legrövidebb két ellés közti időt illeti, 311 nap, a 875 tehénlétszámmal rendelkező G2/7 esetében, amelynél a hasznos élettartam alatti életteljesítmény átlagosan 8 borjú volt.
78
30. táblázat: Az átlagon aluli, "rossz" tehenek alcsoportjainak reprodukciós teljesítménye Tehenek száma Ellésszám Első ellési életkor (év) Két ellés közti idő átlaga (nap) Két ellés közti idő átlagtól való eltérés(nap) Első és második ellés közti idő (nap) Legrövidebb két ellés közti idő (nap) Leghosszabb két ellés közti idő (nap) Két ellés közti idő tendenciája (nap)
G1/1 905 3,03 2,86a
G1/2 1 639 6,1 2,83b
G1/3 308 4,8 2,79c
G1/4 932 3,1 2,85a
410c
397d
476a
415b
52b
49c
116a
17d
438b
436b
537a
418c
358c
337d
363b
398a
463c
501b
677a
433d
-54a
-10b
-47a
-4c
31. táblázat: Az átlagon felüli, "jó"tehenek alcsoportjainak reprodukciós teljesítménye Tehenek száma Ellésszám Első ellési életkor (év) Két ellés közti idő átlaga (nap) Két ellés közti idő átlagtól való eltérése (nap) Első és második ellés közti idő (nap) Legrövidebb két ellés közti idő (nap) Leghosszabb két ellés közti idő (nap) Két ellés közti idő tendenciája (nap)
G2/1 4 561 6,1
G2/2 1 357 4,6
G2/3 1 944 8,7
G2/4 837 5,8
G2/5 2 030 3,02
G2/6 3 202 6,2
G2/7 875 7,8
2,94b
2,91e
2,93c
2,23g
2,95a
2,92d
2,89f
370d
388a
369e
369e
376c
380b
366f
17e
14f
18d
19c
13g
32a
30b
381d
393b
383c
376e
381d
397a
383c
344c
370a
340e
343d
363b
338f
311g
399e
409c
408c
402d
389f
438a
423b
-4c
-2d
-1e
-3d
-9a
-7b
-6b
(a,b,c,d,e,f,g = P ≤ 0,001)
79
Az 32. táblázat a gazdaságok két csoportjának eredményét mutatja be. Az egyik csoportba a faktor analízis alapján a gyengébb gazdaságok kerültek, amelyekben az átlag alatti "rossz" tehenek aránya több, mint 35 % volt. A másik csoport a jó gazdaságok csoportja, ahol az átlag alatti tehenek aránya kevesebb, mint 10 %. Hat gazdaság került abba a csoportba ahol az átlagon aluli, "rossz" tehenek, több, mint 35 %-a és nyolc tenyészet pedig ahol kevesebb, mint a 10 %-a található. Az átlag alatti, "rossz" és az átlag feletti, "jó" gazdaságok szerkezetét (gazdaságok száma, hektáronkénti nagyállat egység) és a tenyésztő döntését (ellések dátuma, selejtezési és állományutánpótlási arány) jellemző tenyésztési mutatószámok hasonlóképpen alakultak.
32. táblázat: Az átlag alatti “rossz" és az átlag feletti "jó" gazdaságok eredménye Mutatószámok Gazdaságok száma Évenkénti átlagos ellésszám Gazdaságonkénti nagyállat egység Hektáronkénti nagyállat egység Vemhesülési % Borjú elhullás % Választott borjak aránya % Szaporulat % Ellések dátumának átlaga Átlagos két ellés közti idő (nap) Selejtezési arány % Állományutánpótlási arány % Tinóhízlalás (db) Hízóbika-előállítás (db) Nagysúlyra hizlalt vágóállat eladás % Hízott üsző eladás % Hízott selejt tehén eladás % Selejtezett tehenek hasított test tömege (kg) Egy nagyállat egységre eső bruttó átlagsúly (kg) Munkaerőegységnyi jövedelem (€)
> 35 % 6 91
< 10 % 8 92
153
158
1,3
1,3
92 8 86 103 02/16
94 7 90 104 02/17
390
373
22
23
23
23
0 7
3 15
20
42
36 40
36 52
390
426
283
328
18 429
19 530
80
A reprodukciós teljesítményt meghatározó választott borjak aránya a 10 %-nál kevesebb átlagon aluli teheneket tartalmazó gazdaságokban kedvezőbben alakult, 90 % körül. Ugyanennek a csoportnak a szaporulati eredményeit szintén befolyásoló halva született, ill. a borjú elhullások száma választásig 7 % volt. Bár a tenyésztő által alkalmazott tenyésztési módszerek nagymértékben hozzájárulnak az állat túlélési esélyéhez, a "jó" reprodukciós teljesítményű, nagyobb választási eredménnyel rendelkező tehenek hosszabb hasznos élettartamot érhetnek el annak érdekében, hogy a reprodukciós állományban maradjanak. A táblázat adatai azt mutatják, hogy az ellések időpontjának változását az elmúlt 20 év során vizsgálva azt tapasztaltam, hogy az ellések dátuma egy hónappal korábbra tolódott Míg ez az átlagos ellési idő 1989-ben március 2.-a volt, addig ez 2008-ban, február 3.-ára esik (14. ábra). Mindezen változások mellett az évek folyamán, a két ellés közti idő átlaga az átlag alatti "rossz" tehenek és az átlag feletti "jó" tehenek esetében szinte stabil maradt (390 és 373 nap).
14. ábra: Az ellések időpontjának eltolódása 1 hónappal a "jó" és "rossz" teljesítményű teheneknél március 20.
február 29. február 19. február 9.
20 08
20 06
20 04
20 02
20 00
19 98
19 96
19 94
19 92
19 90
január 30. 19 88
Dátum
március 10.
Év "Jó"
"Rossz"
81
A területi termelékenység, vagyis az egy nagyállat egységre eső bruttó átlagsúly emelkedett az elmúlt 20 évben, annak ellenére, hogy a nagysúlyra hízlalt vágóállatelőállítás aránya - 15. ábra - ezen időszak alatt csökkenő tendenciát mutat. A gazdaságonkénti állatlétszám növekedése a korábban történő ellések magával vonták a tenyésztési gyakorlat átalakulását (a tinóhízlalást a fiatalabb vágóállat előállítása váltotta fel). Ami a vágóállat-előállítási rendszert illeti, három gazdaság a 10 %-nál kevesebb átlagon aluli teheneket tenyésztők között csak nagysúlyra hizlalt vágóállat előállításra specializálódott. Három tenyészet maradt a kettős technológiánál, a tinó és hízóbika előállításnál. A nagysúlyra hízlalt, 36 hónapos üszők értékesítése valamivel gyengébb a selejt tehenekéhez képest, amely folyamatosan emelkedett az elmúlt időszakban ahogyan ezt a 16. és 17. ábrán szemléltettem. Mindkettő nagyrészt a belső piac fogyasztását látja el Franciaországban.
15. ábra: Nagysúlyra hízlalt vágóállat-előállítás a "jó" és "rossz" teljesítményű gazdaságokban (1988 – 2008)
70 60 50 % 40 30 20 10 0 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 Év "Jó"
"Rossz"
82
16. ábra: Nagysúlyra hízlalt, 36 hónapos üszők értékesítése (1988 -2008)
60 50 40 % 30 20 10 0 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 Év "Jó"
"Rossz"
17. ábra: Selejt tehenek értékesítése a "jó" és "rossz" teljesítményű gazdaságokban (1988 – 2008)
70 60 50 % 40 30 20 10 0 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 Év "Jó"
"Rossz"
83
18. ábra: Az átlag alatti “rossz" és az átlag feletti "jó" gazdaságok munkaerő jövedeleme (€) 30000 25000 Euro
20000 15000 10000 5000
20 08
20 06
20 04
20 02
20 00
19 98
19 96
19 94
19 92
19 90
19 88
0
Év "Jó"
"Rossz"
A munkaerőegységre jutó jövedelem változását a 18. ábra szemlélteti. Az ábráról látható, hogy az elmúlt 20 évben a munkaerőegységnyi jövedelem 20 000 euró körül alakult. Összességében megállapítható, hogy a "jó" teljesítményű, nagyobb választási eredménnyel rendelkező tehenek esetében jóval magasabb jövedelem érhető el, amely mind a területi termelékenységgel, az eltérő tartástechnológia és vágóállat-értékesítéssel és a selejt tehenek nagyobb élő és hasított súlyával, valamint a rövidebb két ellés közti idővel (373 vs. 390 nap) is magyarázható. Az eredmények alapján egyértelmű, hogy a "rossz" egyedi reprodukciós teljesítményű állatok teljesítőképessége hatást gyakorol a gazdaságok tehénállományának ökonómiai mutatóira. Megállapíthatjuk, hogy azok a gazdaságok, ahol az átlagon aluli tehenek kevesebb, mint 10 %-a található, kedvezőbb gazdasági eredményt produkáltak a 35 %-nál több "rossz" teljesítményű egyedekkel rendelkező tenyészetekkel szemben. Úgy tűnik, hogy a reprodukciós teljesítmények alakulása nagy hatást gyakorol az ökonómiai eredményekre. Ennek eredményeként akkor a kérdés feltehető, hogy a jó reprodukciós eredményekkel bíró tehenek hosszabb hasznos élettartamot érnek el? A különböző tenyészetek üsző és tehénállományára alkalmazott tenyészői döntések és tenyésztési módszerek, teljesen eltérőek lehetnek gazdaságonként. A tehenek hasznos élettartama, a tenyésztői elhatározás és az egyed biológiai tulajdonságának egyidejű
84
kölcsönhatásából származik. A reprodukciós teljesítmények nagyon eltérőek, a tenyésztő nagyrészt az első ellési életkor és az ellési időszak helyes megválasztásával tökéletesen kézben tudja tartani állományát. Az átlagon aluli egyedeket mielőbb selejtezheti az állományból, de más szempontok is közrejátszhatnak, úgy mint az állat külleme, testalakulása, viselkedése és az anya borjúnevelő képessége.
6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 6.1. Hazai állományok eredményéből levont következtetések 6.1.1. Első ellési életkor A vizsgálataim és elemzéseim során nyert megállapítások a szakirodalmi utalásoknak megfelelően alátámasztják a korábbi kutatások és gyakorlati tapasztalatok eredményeit. Igazolódott, hogy a nagytestű húshasznú tehenek első ellési életkorát a tenyésztői döntések mellett az apa, a tenyészet és a tehén születési évjáratában és hónapjában megnyilvánuló környezeti hatások szignifikánsan (P<0,001; P<0,01 ill. P<0,05) befolyásolják. Kutatásom eredményei alapján megállapítható, hogy az első ellési életkor megoszlása a különböző fajták esetében homogénnek mutatkozott, de az azonos típusba sorolható összehasonlított fajták életkorában szignifikáns különbségek tapasztalhatók. Legkorábban a charolais tehenek (2,71 év) ellettek először, ezt követte a magyar tarka (2,76 év) majd a limousin (2,89 év) és végül a blonde d’aquitaine (2,98 év). Vizsgálatom eredményei tendenciájukban megegyeznek az OMMI (ma MgSzH) által kiadott, a szarvasmarhatenyésztés eredményeit bemutató évkönyvekben közölt, hivatalos adatokkal.
85
6.1.2. Selejtezési életkor
A vizsgálataimban szereplő fajták közül a leghosszabb teljes élettartamot, közel 11 évet a magyar tarka tehenek érték el, ezt követte a limousin (9,51 év), majd a charolais (7,97 év) és a legrövidebb pedig a blonde d’aquitaine egyedeké (6,33 év) bizonyult. A teljes élettartam mutatót befolyásoló tényezők elemzése során megállapítást nyert, hogy az apa, a tenyészkörzet és a tehén születési éve jelentős (P<0,001 ill. P<0,01) hatást gyakorol a vizsgált reprodukciós tulajdonságra. A vizsgált állományok esetében, a selejtezési életkor az évek előrehaladtával folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Az összehasonlított vizsgált fajták esetében az élettartam mutató szignifikáns (P<0,001) hatást mutatott.
6.1.3. Hasznos élettartam
Munkám eredményei rávilágítanak arra is, hogy az egyes fajták hasznos élettartamában jelentős különbségek vannak. Az általam vizsgáltak közül a magyar tarka tehenek hasznos élettartama volt a leghosszabb, átlagosan 8,16 év, ezután a limousin (6,61 év) következett, majd a charolais (5,26 év) és a legrövidebb a blonde d’aquitaine egyedeké, csupán 3,35 év. A folytonos befolyásoló tényezők elemzése során megállapítást nyert, hogy hasonlóképpen, mint a selejtezési életkornál, az apa, a tenyészkörzet és a tehén születési éve szignifikáns hatást (P<0,001 ill. P<0,01) gyakorol a hasznos élettartamra. A születés évének hatását vizsgálva ugyancsak megfigyelhető egy olyan tendencia jellegű élettartam csökkenés, mint a selejtezési életkor mutató esetében is. Az eredmények magyarázatául szolgál, hogy az általam vizsgált és értékelt időszakban a húsmarha állomány hazánkban is kisebb lett. A húsmarhatartás kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt a termelésellenőrzött tenyészetek száma is visszaesett. Akkor még távol volt az EU csatlakozás, nem volt ismert a későbbi támogatás, ezért a gazdaságok szigorúbb selejtezést végeztek. A tenyésztők az állomány létszámát csökkentették és kiselejteztek olyan állatokat, amelyeket korábban még az állományban hagytak volna.
86
Az
élettartam
mutatók
alakulása
tenyészkörzetenként
eltérő,
aminek
magyarázataként megemlíthető, hogy a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, ebből adódóan a hasznos élettartamot is, nagyrészben a tenyésztői döntések határozzák meg.
6.1.4. Örökölhetőség, tenyészérték A különböző genotípusú tehenek reprodukciós tulajdonságainak elemzése során az irodalmi adatokhoz hasonlóan azt tapasztaltam, hogy az első ellési életkor, a hasznos élettartam és a teljes élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonságok. Alakulásukat erőteljesen befolyásolják a környezeti tényezők, a tartástechnológiai, takarmányozási, tenyésztési, ill. szaporítási eljárások, valamint a selejtezések. A charolais esetében, az általam kapott első ellési életkor örökölhetőségi értéke magasabb (h2 = 0,53) Azevêdo és mtsai (2006) chianina tehenek vizsgálata során megállapított 0,36 h2 értékénél, amely a magyar tarka fajta ugyanazon értékelt reprodukciós tulajdonságának eredményével egyezik meg. A kapott magas h2 érték oka nagy valószínűséggel a vizsgált charolais állományban, hogy típusában is eltérő francia, ill. kanadai eredetű bikákat használtak, amelyek az ivadékcsoportok markánsabb különbségeit és a közöttük mutatkozó nagyobb genetikai varianciát eredményezték. A magyar tarka heterogén fajtajellegének kialakításában a szimentáli fajta, valamint több külföldi hegyi tarka (bajortarka, osztrák tarka) is szerepett játszott, így feltételezhetően a magasabb örökölhetőségi értékek a vizsgált életkor és élettartam mutatókban is megmutatkoztak. A tenyészértékbecslés eredményei a vizsgált reprodukciós tulajdonságok esetében szignifikáns különbségeket eredményeztek az apák között. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az alacsony örökölhetőség ellenére is van genetikai variancia és szelekciós lehetőség az egyes fajtákon belül. A vizsgált tulajdonságok kis öröklődhetősége mellett is fontos hangsúlyozni, hogy a bikák gondos kiválasztásával törekedhetünk az egyre inkább fontossá váló, ún. funkcionális, másodlagos értékmérő tulajdonságok javítására. A gazdasági környezet változása az alacsony költségszintű technológiáknak kedvez. A tenyésztő döntése (esetleges selejtezés) ezzel együtt is meghatározó a tehenek élettartamának, tenyésztésben tartásának szempontjából.
87
6.2. Franciaországi charolais állomány reprodukciós eredményéből levonható következtetések 6.2.1. A két ellés közti idő átlagának alakulása
Az elemzésben értékelt tényező, nevezetesen a kétszer és a többször ellett tehenek elléseinek havonkénti eloszlása, különbségeket eredményezett az átlagos két ellés közti idő alakulásában. A vizsgálatomban kapott eredmények alapján megállapítható, hogy az elsőborjas tehenek az év korábbi szakában (téli időszakban) ellenek, mint az idősebb tehenek, valamint két ellés közti idejük átlaga az ellési idejük az év korábbi időszakára tolódásával csökkenő tendenciát mutat. Ez a tény felhívja a figyelmet a húshasznú tehenek két ellés közti idejének és ellési időpontjának fontosságára. Plasse és mtsai (1968) vizsgálataihoz hasonlóan a tehenek reprodukciós teljesítményének hatékonysága sokkal kedvezőbb egy rövidebb időtartamú tenyészszezonban, amely csökkenti a két ellés közti időt és a későn ellett tehenek selejtezésének számát. A késői ellési időpont kedvezőtlen az ősszel választásra szánt borjak szempontjából.
6.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és a második ellés közti időre Vizsgálataim során nyert megállapítások a gyakorlati tapasztalatok eredményeit támasztják alá, mely a húshasznosítású növendék üszők koraérése, a felnevelési idő rövidítése technológiai szempontból jelentős tényező. A kapott eredményeim alapján megállapítható, hogy minél fiatalabb korban borjazik a tehén először, annál hosszabb lesz a két ellés közti idő. Ennek következtében az első ellési életkor és az első és második ellés közti idő közötti korreláció negatív (r = -0,12), de nem szoros. Azok az elsőborjas tehenek, amelyek idősebb korban ellenek először az első és a második ellés közti idejük rövidebben alakul. Ez a tény felhívja a figyelmet arra, hogy az életkori követelmények mellett a fajtára jellemző tenyészérettség megítélésében, nevezetesen, hogy a húshasznú üszőket akkor tartjuk tenyészérettnek, amikor kifejlettkori testsúlyuk 2/3 -2/4 részét elérik, a felnevelés szakszerűsége nagy szerepet játszik. Abban az
88
esetben, ha a tehén fiatalabb korában borjazna először az adott életkorra megfelelő súlyúnak kell lennie, amit a szakszerű tartástechnológiával kell biztosítani számára.
6.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke Az elemzésben értékelt tényezők, nevezetesen a selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően, a selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva, valamint hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően jelentős különbségeket eredményezett a selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értékében. A kapott kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a selejtezésre szánt tehenek száma az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken, vagyis a tenyésztők viszonylag korán selejteznek. A 3 és 8 év közötti tehenek eladási ára magasabb, mint a 9 évnél idősebb egyedeké, valamint ez az eladási ár a selejtezési életkor előrehaladtával folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A selejt tehenek hasított féltest súlyuk maximális tömegét 6-7 éves korukban érik el, majd 10 éves korukig stagnál és utána folyamatosan csökken, ami Liènard és mtsai (2002b) eredményeihez hasonlóan alakult. A hasított féltestek súlya a tehenek selejtezési életkora mellett, a kg-onkénti értékesítési ár is megváltozott. Ennél fogva, a 3 és 4 éves teheneknél 5-7 %-kal magasabb értékesítési árat jelent az évenkénti átlagárhoz képest, mint 15-16 évnél idősebb egyedek esetében. Összességében ez arra enged következtetni, hogy a tenyésztőnek nem áll érdekében a teheneit hosszú ideig termelésben hagyni, mivel életkoruk előrehaladtával piaci értékükből veszítenek. Ehhez hozzájárul még, hogy a tehenek fogamzóképessége 9 és 11 éves koruktól fogva csökken, majd a 13, ill. 14 éves kort elérve pedig rohamosan csökkenő tendenciát mutat. Ez a tény magyarázatot ad a magas, évenkénti 20 % feletti selejtezési arányra, ami gazdasági okokból is indokolt (Liènard és mtsai, 2002b).
89
6.2.4. Reprodukciós teljesítmények Jelen
munkám
eredménye
nagyon
jól
szemlélteti
a
charolais
tehenek
életteljesítményének sokszínűségét, szignifikánsan (P<0,001) eltérő hasznos élettartamát, amelyeket az egyes tehenek teljesítményének faktoranalízisével kaptam. A rövid, egyéves hasznos élettartamot azok a tehenek értek el, amelyeknek az életteljesítménye egyetlen egy borjú volt. A charolais nehezebben ellő fajta, típusából adódóan magas a sebészeti beaavatkozások, császármetszések aránya. Az üszők első ellésének lefolyása, az előforduló ellési nehézség culard jellegből adódóan emeli a császármetszések arányát, ami közel 15 % körül alakul. A császármetszés előídézhet a későbbiek folyamán olyan egészségügyi problémákat, amelyek hozzájárulhatnak a tehenek további selejtezéséhez. Ezenkívűl, egyaránt befolyásolhatja az állat szaporodásbiológiáját, ami a két ellés közti idő megnyúlását eredményezi. Ezek következményeként, a tehenek rövid hasznos élettartamát, a tenyésztő által tenyésztésre beállított növendék üszők első ellés utáni selejtezése magyarázza. A selejtezési okok hasonlóak lehetnek a rövid hasznos élettartamú két borjat világra hozó egyedek esetében is. Ráadásul további okként felmerülhet olyan reprodukciós probléma, mint az üresen maradt, nem vemhesült tehén. A két borjúnál kevesebbet ellő tehenek életteljesítménye nagyrészben a kiselejtezett tehénállomány utánpótlását oldja meg és csak az állománylétszámot stabilizálja. A legalább hármat, ill. többet ellő egyedek alkotják a közepesen hosszú, ill. hosszú hasznos élettartamokat. Átlagos életteljesítménynek tekinthető, ha a tehén élete során 4-7 alkalommal borjazik. A 10. ellésig bezáróan a hosszú, ill. az e fölötti életteljesítmények adják a nagyon hosszú hasznos élettartamot. Az ide tartozó állatok két ellés közti ideje általában valamivel rövidebb, mint az átlagé, mely az egyenletesebb termelési ciklusukat bizonyítja. A két ellés közti idő az egymást követő sikeres reprodukciós ciklusok folyamatáról tájékoztat minket. A tenyésztői döntések nagymértékben hozzájárulnak az állat túlélési esélyéhez, annak érdekében, hogy az állományban maradjon. A tenyésztő döntéséből adódóan, egyes tehénállomány csoportok életteljesítménye nagyobb mértékű prioritást élvez a másikkal szemben. Ebből kifolyólag munkám rávílágít arra, hogy az egyedek különböző teljesítményű, egymással kölcsönhatásban lévő élettartamai erőteljesen befolyásolják a reprodukciós és gazdasági mutatókat is.
90
Kutatási ereményeim egyértelműen igazolják, hogy az átlagon aluli, "rossz" egyedi reprodukciós teljesítményű állatok teljesítőképessége hatást gyakorol a gazdaságok tehénállományának ökonómiai mutatóira. A jobb eredmények több tényező, mint a jobb választási eredmény, az eltérő és sokszínű tartástechnológia, a KAP közvetlen állatjóléti prémiumai stb. hatására alakultak ki. A különböző tenyészetek tehén és üsző állományában, a tenyészők által érvényesített döntések és tenyésztési módszerek, teljesen eltérőek lehetnek gazdaságonként. A tehenek hasznos élettartama, a tenyésztői döntések és az egyed biológiai tulajdonságának egyidejű kölcsönhatásából származik. A reprodukciós teljesítmények nagyon eltérőek, a tenyésztő nagyrészt az első ellési életkor és az ellési időszak helyes megválasztásával tökéletesen kézben tudja tartani állományát. Az átlagon aluli egyedeket mielőbb selejtezheti az állományból, de más szempontok is közrejátszhatnak, mint az állat külleme, testalakulása, viselkedése és az anya borjúnevelő képessége. Az elmúlt időszak folyamán, az állatok piaci kereskedelmének stratégiái látszólag hatást gyakorolnak az ellési időszak megválasztására, mint ahogyan az ellések időbeni előrehaladásával tapasztalható volt. Olyan állategészségügyi problémák megjelenése, mint a BSE, arra kényszerítette a gazdálkodókat, hogy vágóállatokat fiatalabb korban értékesítsék. A 3 évet magába foglaló tinóhízlalást felváltotta a rövid, kb. 1 éves rövid termelési ciklusú vágóborjú előállítás. Az elmúlt évtizedben a selejt tehenek súlya folyamatosan emelkedett a jobb genetikai háttér, a kiváló minőségű takarmány és nem utolsó sorban a piac változásának köszönhetően. Napjainkban az eladásra szánt selejtezett tehenek sokkal fiatalabbak és jobban hízlaltak. Az állattartási támogatások és az extenzifikációs, legelőre alapozott tartástechnológia következményeként az állatok termelési ciklusa lerövidült (Liénard és mtsai, 1998). A támogatási juttatások feltételei nem ösztönözték a gazdaságokat a hosszú termelési ciklusú, idősebb,
nagyobb
súlyú
vágóállat-előállításra.
Ezenkívűl,
a
piac
helyzetének
bizonytalansága szintén nem tette érdekelté a tinó előállítást (Veysset és mtsai, 2005). Ez a helyzet azt eredményezte, hogy a franciaországi charolais tehénállományok élettartam mutatóiban a környezet hatás, a tenyésztői döntés fontosabb szerepet játszik, mint a genetikai tényezők. Emiatt viszonylag csekély a megbízható genetikai értékelés lehetősége e tulajdonságokban.
91
7. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK
1. Kutatásom során a hasonló érési típusba tartozó húshasznú tehenek hasznos élettartamában szignifikáns különbségeket találtam. Ebben a tulajdonságban a legkedvezőbb eredményeket a magyar tarka fajta (8,16 év) mutatta, ezt követte a limousin (6,61 év), majd a charolais (5,26 év) és végül a blonde d’aquitaine (3,35 év).
2. Megállapítottam, hogy az apa, a tenyészet, ill. tenyésztési körzet, az évjárat és az évszak jelentős hatással van az első ellési és selejtezési életkorra, valamint a hasznos élettartamra.
3. Hazánkban elsőként értékeltem az élettartam tulajdonságok örökölhetőségi értékeit és az apák tenyészértékét e tulajdonságokra. Rámutattam arra, hogy a vizsgált tulajdonságok kis öröklődhetősége ellenére is fontos hangsúlyt fektetni a bikák gondos kiválasztására. Ezek az információk a tenyészértékbecslési modellekbe egyaránt beépíthetők ún. funkcionális, (fitnesz) tulajdonságok javítására.
4. A 37 éves francia adatbázis 1971 és 2008 közötti eredményeinek értékelése alapján, jelentős különbségeket tapasztaltam a kétszer és többször ellett charolais tehenek elléseinek havonkénti eloszlásában. Megállapítottam, hogy a kétszer ellett tehenek az év korábbi időszakában ellenek, mint a többször ellett tehenek, valamint átlagos két ellés közti idejük az ellési hónapok előrehaladtával folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.
5. Vizsgálataimból rávilágítottam arra, hogy az első ellési életkor és az első és második ellés közti idő közötti korreláció (r = -0,12) negatív, de nem szoros. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a kedvező újravemhesülés érdekében célszerű kerülni a túl korai tenyésztésbevételt.
6. Kettős tendencia jellemzi a francia charolais állomány szaporulatát és értékesítési gyakorlatát az elmúlt 20 évben. Eredményeim szerint a selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értékesítése, a hasított féltesteinek súlya és azok kedvező értékesítési ára jelentős mértékben hozzájárulnak a tehenek termelésben eltöltött éveinek 92
megrövidítéséhez. Az ellések időpontjának az év korábbi időszakára történő áttevődése mellett a vágóállat-előállítási rendszer is megváltozott.
7. A húsmarhatenyésztésben hazánkban elsőként alkalmazott SPAD 7.0 többtényezős varianciaanalízissel kimutattam, hogy az egyedek reprodukciós teljesítőképessége, az első ellési életkor és a két ellés közti idő különböző mutatószámaira épülve, a tenyésztő döntéséből adódóan kevésbé befolyásoló tényező a tehenek hasznos élettartamában. Az egyedek egymástól szignifikánsan eltérő életteljesítménye jelentősen befolyásolja a reprodukciós és gazdasági mutatószámokat.
93
8. NEW RESEARCH RESULTS 1. During my research, significant differences have been found in the productive life span of beef cows, belonging to the same late maturing type. In this reproduction trait the longest productive lifetime was reached by the Hungarian Simmental (8,16 years), then the Limousin (6,61 years) and the Charolais (5,26 years), while the shortest longevity was obtained by the Blonde d’Aquitaine (3,35 years).
2. According to my results, sire, breeding region, the season and the year of birth have significant (P<0,001; P<0,01 and P<0,05) effect on the age at first calving, age at culling and longevity.
3. Heritability and breeding values per sires were firstly estimated for the reproduction traits in Hungary. My actual research emphasizes the importance of bull selection despite the low heritability of reproduction traits. The new research results can be applied in some breeding value estimation models, in order to improve the functional, ie. fitness traits in the genetic improvement.
4. Compass of my doctoral research in France, database based on a 37 year long period (1971-2008), significant results were obtained in the monthly calvings distribution of first calver vs. multiple Charolais cows. Furthermore, the average calving interval shows a decreasing trend with the advacement of the months in the year.
5. Correlation coefficient (r = -0.12) was calculated between age at first calving and first and second calving-to-calving interval. The obtained results should be considered to avoid the heifer to get earlier into the reproduction in order to have a positive repregnancy.
6. During the last evolution, dual tendency characterizes the French Charolais stocks in farms and their sales management on the market. As for the evaluated environmental factors, notably the selling price of the culled cow according to the age, the carcass weight of culled cow and its price correlating to the culling age, depend significantly on
94
how long the cows remain in production. The advancement of the calving dates is accompanied by the change of different types of production systems.
7. Approach animal, the diversification of individual performances of the Charolais cows was evaluated by multivariate analysis of variance, using SPAD 7.0 program, at first time in Hungary. The succession of reproduction cycles is represented in this PhD. study by the age at first calving and the calving to calving intervals which are independent factors, as for the breeders, in the longevity of beef cows. Approach stock, the individual reproductive performances are determinant to construct the technicoeconomic effiency of the beef farms.
95
9. ÖSSZEFOGLALÁS Hazai húsmarha állományokon végzett kutatási munkám célja különböző fajtájú húshasznú tehenek (blonde d’aquitaine, charolais, limousin és magyar tarka) reprodukciós tulajdonságainak, a termelésben eltöltött éveinek és a termelési időszakkal összefüggő életkor adatainak értékelése volt. PhD munkám első részében arra kerestem a választ, hogy hogyan alakul a hazánkban tenyésztett különböző húsmarha állományok első ellési és selejtezési életkora, valamint hasznos élettartama. A hazai szakirodalmi utalások a tehenek hasznos élettartamáról csekély, esetenként egy adott fajtáról is kevés információval rendelkeznek. Kutatási vizsgálataimat a különböző fajták tenyésztőegyesületei által rendelkezésre bocsátott adatbázis alapján végeztem. Értékeltem, hogy az apa, a fajta, ill. genotípus, a tenyészet, ill. tenyésztési körzet, az évjárat és az évszak milyen hatással van az említett életkor és élettartam tulajdonságokra. Tenyészértékbecslést végeztem apamodellel, becsültem az örökölhetőséget az élettartam tulajdonságokban. Az adatok előkészítéséhez MS Excel és MS Word programokat használtam. A statisztikai
mutatók,
a
populációgenetikai
paraméterek
és
a
többtényezős
varianciaanalízissel, valamint a különböző befolyásoló tényezők változókra gyakorolt hatásának értékeléséhez SPSS 9.0 statisztikai programcsomagot, apamodellt használtam. Azt tapasztaltam, hogy az apa, a tenyészet, a tehén születési évjárata és hónapja szignifikáns (P<0,001; P<0,01 ill. P<0,05) hatást mutatott az első ellési életkorra. Kutatásom eredményei alapján megállapítható, hogy az első ellési életkor megoszlása a különböző fajták esetében bár homogénnek mutatkozott, ennek ellenére az összehasonlított fajták életkorában szignifikáns (P<0,001) különbségek tapasztalhatók. A charolais esetében 2,71 év, a magyar tarkánál 2,76 év, a limousin teheneknél 2,89 év, majd végül a blonde d’aquitaine fajtánál 2,98 év volt az első ellési életkor. A selejtezési életkort befolyásoló tényezők elemzése során megállapítást nyert, hogy arra az apa, a tenyészkörzet és a tehén születési éve jelentős (P<0,001 ill. P<0,01) hatást gyakorol. Az összehasonlított vizsgált fajták közül, a magyar tarka tehenek élettartama volt a leghosszabb (10,89 év), ezt követte a limousin (9,51 év), majd a charolais (7,97 év) és a legrövidebb pedig a blonde d’aquitaine egyedeké (6,33 év) bizonyult. A vizsgált állományok esetében, a selejtezési életkor az évek előrehaladtával folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ami a gazdaságok szigorúbb selejtezésével és a ’90-es évekre lecsökkent 96
húsmarha létszámmal indokolható. További magyarázatként megemlíthető, hogy a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, olyan környezeti tényezők határozzák meg, mint a felnevelés, a tartástechnológia, a takarmányozás, a szaporítási eljárások, amelyek nagyrészt a tenyésztő döntésén alapulnak. Vizsgálataim alapján hasonlóképpen, mint a selejtezési életkor esetében, az apa, a tenyészkörzet és a tehén születési éve szignifikáns hatást (P<0,001 ill. P<0,01) gyakorol a hasznos élettartamra. Munkám eredményei rávilágítanak arra is, hogy az összehasonlított fajták hasznos élettartamában jelentős különbségek vannak. Az általam vizsgáltak közül, a magyar tarka tehenek hasznos élettartama volt a leghosszabb (8,16 év), ezt követte a limousin (6,61 év), majd a charolais (5,26 év) és végül a blonde d’aquitaine (3,35 év). A vizsgált produktív élettartam esetén is igazolódni látszik egy olyan mértékű tendencia jellegű élettartam csökkenés, mint a selejtezési életkornál, hiszen a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, ebből adódóan a hasznos élettartamot is, nagyrészben a tenyésztői döntések határozzák meg. Másrészről, a hazai húsmarha állomány is kisebb lett a vizsgált időszakban. A húsmarhatartás kedvezőtlen gazdasági pozícióba került, a tenyészetek állomány létszáma visszaesett és a selejtezés mértéke olyan állatokat is érintett, amelyek még a tenyésztésben maradhattak volna. A vizsgált tulajdonságok örökölhetősége, a szakirodalmi utalásokhoz hasonlóan, gyengének mutatkoztak. Ez alól kivétel a charolais, melynek magas (h2= 0,53) értéke az első ellési életkorra nagy valószínűséggel a vizsgált tehénpopuláció heterogenitásával, azaz nagyobb genetikai varianciával magyarázható. A magasabb örökölhetőségi értékek a magyar tarka fajta értékelt életkor és élettartam mutatóiban is megnyilvánultak, ami szintén a különböző fajták, típusok (osztrák, bajortarka, húshasznú szimentáli) használatából adódó nagyobb genetikai varianciával magyarázható. PhD munkám második részében, a vizsgálat alapját a franciaországi INRA, Clermont-Ferrand, által szolgáltatott 37 éves (1971-2008) adatbázis képezte. Célul tűztem ki a charolais tehenek első ellési és selejtezési életkor, valamint a hasznos élettartam vizsgálatát, a tehenek ellési időszakának értékelését az ellések hónapja alapján, az egyedek saját reprodukciós teljesítményének értékelését, amely a két ellés közti idő mutatószámára épült, figyelembe véve a tenyésztő döntését. Az ellési időszak értékelésekor megvizsgáltam, hogyan alakul az átlagos két ellés közti idő az elsőborjas és többször ellett tehenek ellésének hónapja szerint. Értékeltem továbbá, hogy az első ellési életkor milyen mértékben befolyásolja az első és a második ellés közötti időt. 97
Hasznos információkat szerettem volna szolgáltatni, hogy melyek azok a környezeti tényezők, ill. tenyésztői döntésen alapuló hatások, amelyek közvetlenül befolyásolják a francia charolais tehenek hasznos élettartamát és esetlegesen hozzájárulnak a termelésben eltöltött éveinek megrövidítéséhez. Választ kívántam kapni arra, hogyan alakul a selejt tehenek életkorhoz viszonyított értékesítése, hasított féltest súlya és annak értékesítési ára a selejtezési életkoruk függvényében. Szándékoztam a tehenek reprodukciós teljesítményének összehasonlításával a közöttük lévő eltérő teljesítményeket még szemléletesebbé tenni. Ennél fogva, újabb adatokhoz kívántam jutni, hogy a tehenek reprodukciós teljesítményei milyen hatást gyakorolnak a gazdaságok ökonómiai eredményeire. Célom volt egyaránt nyomon követni a különböző tartástechnológiai rendszereket és azok alakulását ez évek folyamán. Az általam átalakított és tartalmilag is megfelelő alapadatbázis adatainak előkészítését MsOffice Excel programmal végeztem, míg az eltérő egyedi teljesítmények statisztikai elemzéséhez és értékeléséhez többtényezős faktoranalízist, automatikus osztályozás felhasználásával, SPAD 7.0 programot használtam. A munkám során kapott eredményeim alapján megállapítható, hogy a kétszer ellett tehenek az év korábbi időszakában ellenek, mint a többször ellett tehenek, valamint átlagos két ellés közti idejük az ellési hónapok előrehaladtával fokozatosan csökkenő tendenciát mutat. Vizsgálataim során nyert megállapítások a gyakorlati tapasztalatok eredményeit támasztják alá, miszerint minél fiatalabb korban borjazik a tehén először, annál hosszabban alakul a két ellés közti idő. Ennek következtében, az első ellési életkor és az első és második ellés közti idő közötti korreláció negatív (r = -0,12), de nem szoros. Ez arra enged következtetni, hogy az életkori követelmények mellett a fajtára jellemző tenyészérettség megítélésében, a tenyésző által alkalmazott felnevelési és tartástechnológiai megoldások szakszerűsége fontos szerepet játszanak. A selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értékének eredményei azt mutatják, hogy a selejtezésre kívánt tehenek száma az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken. A 3 és 8 év közötti tehenek eladási ára magasabb, mint a 9 éves vagy az feletti egyedeké. A selejt tehenek hasított féltest súlyuk maximális tömegét 6-7 éves korukban érik el, majd 10 éves korukig stagnál és utána folyamatosan csökken. A 3 és 4 éves tehenek hasított súlyának értékesítési ára 5-7 %-kal magasabb, mint a 15-16 éves, vagy annál idősebb 98
egyedeké. Valamennyi kapott eredmény azt mutatja, hogy a tenyésztőnek nem érdéke teheneit hosszú ideig állományban tartania, hiszen az életkoruk előrehaladtával nemcsak piaci értékükből veszítenek, de fogamzóképességük is csökken. A gyakorlati tapasztalatok eredményeit támasztják alá a tehenek reprodukciós teljesítményére kapott szignifikáns (P<0,001) eredményeim, miszerint számos tényező befolyásolhatja a tehenek hasznos élettartamát, legyen akár az maga az állat saját teljesítményéből vagy akár a tenyésztői döntésből származó. A különböző tenyészetek növendék üsző és tehénállományára alkalmazott, a tenyészők által érvényesített döntések és tenyésztési módszerek, teljesen eltérőek lehetnek gazdaságonként. Ennek eredményeként megállapítható, hogy a különböző teljesítményű egyedek egymással kölcsönhatásban lévő élettartamai erőteljesen befolyásolják a reprodukciós és gazdasági mutatószámokat. A kapott ereményeim alapján egyértelmű, hogy az átlagon aluli, "rossz" reprodukciós teljesítményű állatok teljesítőképessége hatást gyakorol a gazdaságok tehénállományának ökonómiai mutatóira. A jobb eredmények több tényező, mint a jobb választási eredmények, a magasabb területi termelékenység, a selejt tehenek nagyobb élő és hasított súlya, az eltérő és sokszínű tartástechnológia, a rövidebb két ellés közti idő, a KAP közvetlen állatjóléti prémiumai stb. hatására alakultak ki. A francia charolais állomány szaporulatát, értékesítési gyakorlatát kettős tendencia jellemzi. Egyrészt az elletés az év korábbi időszakára tolódott (1988-ban március 15.-e volt, addig ez napjainkban, 2008-ban, február 3.-a), másrészt a vágóállat-előállítási rendszer is megváltozott, vagyis a 3 évet magába foglaló tinóhízlalást felváltotta a rövid, kb. 1 éves rövid termelési ciklusú vágóborjú előállítás.
99
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni témavezetőmnek, DR. SZABÓ FERENC Professzor Úrnak, aki mindenben a rendelkezésemre állt a kutatómunkám során és szakmai tanácsaival, valamint szakmaszeretetével követendő példát mutatott számomra.
Köszönetemet fejezem ki francia témavezetőimnek, STÉPHANE INGRAND és MICHEL LHERM kutatómérnököknek, akik franciaországi ösztöndíjam alatt az INRAnál biztosították a feltételeket a vizsgálataim elvégzéséhez és színvonalas diszkurzusainkkal tudásom gyarapításán fáradoztak.
Hálás köszönettel tartozom DR. BENE SZABOLCS egyetemi adjunktusnak, aki önzetlen segítségével és hasznos tanácsaival hozzájárult szakmai fejlődésemhez, különösen a bonyolultabb statisztikai módszerek számítási technikájának megismertetéséhez.
Köszönetemet fejezem ki DR. POLGÁR PÉTER docens úrnak, akihez bármikor fordulhattam és számtalan hasznos tanáccsal látott el PhD. munkám során. Köszönöm a TANSZÉKI MUNKATÁRSAKNAK segítségüket és támogatásukat.
Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni barátaimnak azt az nagyfokú erkölcsi támogatást és kitartást, amit PhD. tanulmányaim alatt nyújtottak teljesen önzetlenül. Hálás köszönettel tartozom tanácsaitokért és folyamatos buzdításaitokért: RITA, KACSA, CSABI, MAGDI NÉNI, MARI.
100
11. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE
11.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények 11.1.1. Idegen nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk
1. Dákay, I. – Márton, D. – Bene, Sz. – Kiss, B. – Zsuppán, Zs. – Szabó, F. (2006): The age at first calving and the longevity of beef cows in Hungary. Archiv für Tierzucht, 49.5.417-425. IF: 0,518 (2006) 2. Zsuppán, Zs. – Lherm, M. – Ingrand, S. (2010): Les liens pratiques/performances en élevage allaitant: l'analyse de la carrière de 18 590 vaches charolaises dans 124 élevages sur une période de 37 ans. INRA Productions Animales, megjelenés alatt.
11.1.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk
1. Dákay, I. – Nagy, B. – Bene, Sz. – Fördős, A. – Zsuppán, Zs. – Szabó, F. (2006): Az ellések közt eltelt idő vizsgálata néhány hústehén állományban. Állattenyésztés és Takarmányozás, 55.5.419-430. 2. Zsuppán, Zs. – Bene, Sz. – Balika, S. – Szabó, F. (2008): Blonde d’aquitaine tehenek első ellési életkorának és élettartamának vizsgálata egy tenyészetben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 2008. 57. 6. 497-506. 3. Zsuppán, Zs. – Bene, Sz. – Domokos, Z. – Szabó, F. (2009): Charolais tehenek első ellési életkorának és élettartamának vizsgálata. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58. 4. 293-304. 4. Zsuppán, Zs. – Bene, Sz. – Keller, K. – Balika, S. – Szabó, F. (2010): Limousin tehenek első ellési életkorának és élettartamának vizsgálata. Állattenyésztés és Takarmányozás, 59. 1. 23-32. 5. Zsuppán, Zs. – Fördős, A. – Bene, Sz. – Füller, I. – Szabó, F. (2010): Magyar tarka tehenek első ellési életkorának és hasznos élettartamának vizsgálata. Állattenyésztés és Takarmányozás, 59. 33-43.
101
11.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven
1. Zsuppán, Zs. – Lherm, M. – Ingrand, S. (2010): Reproductive performances of Charolais cows: analyse of 18 590 carriers from 124 farms on a 37 year period. 61st Annual Meeting of the European Association for Animal Production, Session 34., 254 p. August 23rd-27th, 2010-Heraklion, Crete Island, Greece. 2. Zsuppán, Zs. – Lherm, M. – Ingrand, S. (2010): Performance de reproduction et carrière de vaches Charolaises, Renc. Rech. Ruminants, 2010, 17. 265. 17e journées 3R, les 8 et 9 Décembre, Paris, France.
11.1.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven
1. Zsuppán, Zs. – Bene, Sz. – Szabó, F. (2008): Blonde d’aquitaine tehenek ellési életkorának és élettartamának vizsgálata. XIV. Ifjúsági Tudományos Fórum, Állattenyésztési szekció. 2008. április 3., Keszthely, 1.8.1-8., ISBN: 978-963-9639-249.
11.2. Az értekezés témakörén kívűl (egyéb) közlemények
11.2.1. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk
1. Szabó, F. – Domokos, Z. –Lengyel, Z. – Zsuppán, Zs. – Bene, Sz. (2007): Charolais borjak választási eredménye. 1. Környezeti hatások. Állattenyésztés és Takarmányozás, 56.3.211-221. 2.
Szabó, F. – Balika, S. – Zsuppán, Zs. – Nagy, B. – Bene, Sz. (2007): Blonde d’Aquitaine borjak választási eredménye. 1. Környezeti hatások. Állattenyésztés és Takarmányozás, 56.4.289-298.
3. Bene, Sz. – Balika, S. – Lengyel, Z. – Nagy, B. – Zsuppán, Zs. – Szabó, F. (2007): Blonde d’Aquitaine borjak választási eredménye. 2. Genetikai paraméterek, tenyészértékek. Állattenyésztés és Takarmányozás, 56.4.299-311. 4. Szabó, F. – Fekete, Zs. – Fördős, A. – Zsuppán, Zs. – Kanyar, R. – Török, M. – Polgár, J. P. – Bene, Sz. (2008): Azonos körülmények között hizlalt, különböző genotípusú növendék bikák hizlalási és vágási eredménye. Állattenyésztés és Takarmányozás, 57.6.523-536.
102
5. Keller, K. – Zsuppán, Zs. – Fördős, A. – Szabó, F. (2008): A választási súly hatása a jövedelmezőségre, és a fontosabb értékmérők ökonómiai súlyára. Állattenyésztés és Takarmányozás, 2008. 57. 4. 305-314.
6. Fekete, Zs. – Keller, K. – Bene, Sz. – Zsuppán, Zs. –Buzás, Gy. – Szabó, F. (2009): Különböző értékmérő tulajdonságok ökonómiai súlyozása a tejtermelő szarvasmarha tenyésztésben. 1. Közlemény: A tejhozam hatása a jövedelmezőségre és a fontosabb értékmérők ökonómiai súlyára. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58. 6. 526-537.
7. Nagy, Zs. – Nagy, B. – Kiss, B. – Zsuppán, Zs. – Szabó, F. (2010): Különböző fajtájú tenyészkancák élősúlya és testméretei. 4. közlemény: Az angol telivér. Állattenyésztés és Takarmányozás, 343/2010., megjelenés alatt
8. Bene, Sz. – Nagy, B. – Nagy, Zs. – Kiss, B. – Zsuppán, Zs. – Szabó F. (2010): Különböző fajtájú tenyészkancák élősúlya és testméretei. 6. közlemény: A magyar hidegvérű. Állattenyésztés és Takarmányozás, 345/2011., megjelenés alatt
11.2.2. Egyéb közlemény
1. Zsuppán, Zs. (2007): Blonde d’aquitaine borjak választási eredménye.Diplomadolgozat, PE-GMK, Keszthely 2. Szabó, F. – Farkas, V. – Fekete, Zs. – Fördős, A. – Zsuppán, Zs. – Kanyar, R. – Török, M. – Kiss, B. – Polgár, J. P. – Bene, Sz.: Különböző genotípusú növendék bikák hizlalási és vágási eredménye. A Hús, 2008. 3-4. XVIII. évf. 88-92.
3. Zsuppán, Zs.: Magyar tarka tehenek első ellési életkorának és élettartamának vizsgálata. A magyartarka IX. évfolyam 3. szám 2009. ősz 9-10.
103
12. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 1.
Agabriel, J. – Grenet, N. – Petit, M. (1992): État corporel et intervalle entre vêlage chez la vache allaitante. Bilan de deux années d’enquêtes en exploitation. INRA Prod. Anim., 1992, 5 (5), 355-369.
2.
Albuquerque, L.G. - Forni, S. (2005): Estimates of genetic correlations between days to calving and reproductive and weight traits in Nelore cattle. J. Anim. Sci. 2005. 83: 1511-1515.
3.
Aman, A. B. – Brown, C. J. – Ray, M. L. (1981): Growth Relationships Associated with First Conception and Calving of Beef Heifers on Bermuda-Fescue Pasture. J. Anim. Sci. 53: 580-588.
4.
Arthur, P.F. – Makarecjian, M. – Berg, R.T. – Weingard, R. (1993): Longevity and lifetime productivity of cows in a purebreed Hereford and two multibred synthetic groups under range conditions. J. Anim. Sci., 71. 1142-1147.
5.
Arthur, P.F. – Makarechian, M. – Weingardt, R. - Berg, R.T. (1995): Population analysis of a purebred Hereford and a multibreed synthetic beef cattle herd. Genet. Sel. Evol. Vol. 27, pp 135-148.
6.
Azevêdo, D.M.M.R. - Martins Filho, R. - Bozzi, R. - Forabosco, F. -Malhado, C. H.M. (2006): Parâmetros genéticos e fenotípicos do desempenho reprodutivo de fêmeas Chianina. R. Bras. Zootec. 35 (3): 982-987.
7.
Azzam, S.M. - Azzam, A.M. (1991): A Markovian decision model for beef cattle replacement considers spring and fall calving. Journal of Animal Science, 69.6.23292341.
8.
Baldi, F. - de Alencar, M.M. - de Freitas, A.R. - Barbosa, R.T. (2008): Parâmetros genéticos para características de tamanho condiçǎo corporal, eficięncia reproductiva e longevidade em fęmeas da raça Canchim. R.Bras.Zootech., Fev 2008, vol.37, no.2, p.247-253. ISSN 1516-3598.
9.
Bailey, C.M. (1991): Life span of beef type Bos Taurus and Bos Indicus x Bos Taurus females in a dry, temperate climate. J.Anim. Sci. 1991. 69: 2379- 2386.
10. Beaudeau, F. (1995): Cow’s health and farmer’s attitude towards the culling decision in dairy herds. Thèse, 215 pages. 11. Beduin, J.M. – Leroy, P.L. (1992): La longévité en race pie-noire de Belgique. Revue de l’Agriculture, vol. 45, nº 6, pp 1091-1112. 12. Bentley, E. – Waters, J.R. – Shumway, C.R. (1976): Determining optimal replacement age of beef cows in the presence of stochastic elements. Southern J. Agric. Econ. 8:13.
104
13. Bertazzo, R.P. - de Freitas, R.T.F. - de Gonçalves, T.M. - Pereira, I.G. -Eler, J.P. Ferraz, J.B.S. - de Oliveira, A.I.G. - de Andrade, I.F. (2004): Parâmetros genéticos de longevidade e produtividade de fêmeas de raça Nelore. R. Bras. Zootec. 33 (5): 11181127. 14. Blanc, F. – Agabriel, J. (2006): Interêt de la modelisation pour interpreter l’influence de la date de vêlage sur la durée de l’anoestrus post-partum chez la vache allaitante. Renc. Rech. Ruminants, 2006, 13. 277-280. 15. Blanc, F. – Agabriel, J. (2008): Modelling the reproductive efficiency in a beef cow herd: effect of calving date, bull exposure and body condition at calving on the calving-conception interval and calving distribution. Journal of Agriculture Science, 146: 143-161 Part 2. Apr. 16. Bodó, I. (1979a): A világ húsmarhafajtáinak és típusainak jellemzői II. A charolais. Taurina Híradó 197 9/2., 13-17. 17. Bodó, I. (1979b): A világ húsmarhafajtáinak és típusainak jellemzői II. A limousin. Taurina Híradó 1979/3, 5-10. 18. Boichard, D. (2010): New phenotypes for new breeding goals in cattle. Book of Abstracts of the 61st Annual Meeting of the European Association for Animal Production. page 16. 19. Boligon, A.A. - Rorato, P.R.N. - de Albuquerque, L.G. (2007): Correlações genéticas entre medicas de perímetro escrotal e características produtivas e reprodutivas de fêmeas da raça Nelore. R. Bras. Zootec. 36 (3): 565-571. 20. Bourdon R.M. - Brinks J.S. (1982): Genetic, Environmental and Phenotypic Relationships among Gestation Length, Birth Weight, Growth Traits and Age at First Calving in Beef Cattle. J. Anim. Sci. 1982. 55:543-553. 21. Bourdon, R.M. – Brinks, J.S. (1983): Calving date versus calving interval as a reproductive measure in beef cattle. J. Anim. Sci. 57: 1412-1417. 22. Burnside, E. D. – Wilton, J. W. (1970): Anatomical traits as they relate to productive utility. J. Dairy Sci. 53: 837-846. 23.
Cartwright, T.C. – Ellis, Jr., G.F. – Kruse, W.E. – Crouch, E.K. (1964): Hybrid vigor in Brahman-Hereford crosses. Texas Agric. Eyp. Sta. Tech, Monogr. I.
24.
Cartwright, T.C. (1970): Selection criteria for beef cattle for the future. J. Anim. Sci. 30:706.
25.
de Castro-Pereira, V.M. - de Alencar, M.M. - Barbosa, R.T. (2007): Estimativas de parâmetros genéticos e de ganhos direto e indireto ŕ seleçǎo para características reproductivas e de crescimento emu m rebanho de raça Canchim. R.Bras.Zootec., Ago 2007, vol.36, no.4, p.1029-1036. ISSN 1516-3598.
105
26.
Cassiano, L.A.P. - da Mariante, A.S. - McManus, C. - Marques, J.R.F. - da Costa, N. A. (2004): Parâmetros genéticos das características produtivas e reprodutivas de búfalos na Amazônia brasileira. Pesq. agropec. bras. 39 (5): 451-457.
27.
Chapman, Hollis D. – Young, Johnny M. – Morrison, E.g. – Edwards, Jr., Ned C. (1978): Differences in Lifetime Productivity of Herefords Calving First at 2 and 3 Years of Age. J. Animal. Sci. 1978 46 : 1159-1162.
28.
Clarke, S.E. – Gaskins, C.T. – Hillers, J.K. – Hohenboken, W.D. (1984): Mathematical modeling of alternative culling and crossbreeding strategies in beef production. J. Anim. Sci. 58:6.
29.
Cournut, S. (2001): Le fonctionnement des systèmes biologiques pilotés simulation à événements discrets d’un troupeau ovin conduit en trois agnelages en deux ans. Thèse Docteur ingénieur Université Claude Bernard, 492 p.
30.
Cournut, S. – Dedieu, B. (2000): Comment simuler le fonctionnement d’un troupeau ovin viande? Renc.Rech.Rum., 7, 337-342.
31.
Croak-Brossman, S.J. (1983): Lifetime productivity of purebred and crossbred cows of Angus and Milking Shorthorn parentage. PhD. Thesis. Dept. of Anim. Sci., Purdue Univ., West Lafayette, IN.
32.
Cundiff, L.V. - Núñez - Dominguez, R. - Dickerson, G.E. - Gregory K.E. - Koch R. M. (1992): Heterosis for lifetime production in Hereford, Angus, Shorthorn and crossbred cows. J. Animal. Sci. 70 : 2397-2410.
33.
Cundiff, L.V. - Szabó, F. - Gregory, K.E. - Koch, R.M. - Dikeman, M.E. - Crouse, J.D. (1993): Breed comparisons in the germplasm evaluation program at MARC. Agr. Res. Ser., Clay Center, NE. (Pres. at the Beef Improvement Federation 25th Anniv. Conference, Asheville, NC, USA.)
34.
Csukás, Z. (1954): Állattani tanulmányok hosszú élettartamú teheneken. Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának Közleményei, 3-4. 166-192.
35. Dákay, I. - Márton, D. - Bene, Sz. - Kiss, B. - Zsuppán, Zs. - Szabó, F. (2006a): The age at first calving and the longevity of beef cows in Hungary. Arch. Tierz., Dummerstorf 49 (2006) 5, 417-425. 36. Dákay, I. - Márton, D. - Keller, K. - Fördős, A. - Török, M. - Szabó, F. (2006b): Study on the age at first calving and the longevity of beef cows. J.Cent. Eur.Agric. (2006) 7:3, 377-388. 37. Dekkers, J.C.M. – Jairath, L.K. – Lawrence, B.H. (1994): Relationships between sire genetic evaluation for conformation and functional herd life of daughters. Journal of Dairy Science, vol. 77, nº 3, pp 844-854. 38. DeRouen, S.M. – Franke, D.E. (1989): Effects of Sire Breed, Breed Type and Age and Weight at Breeding on Calving Rate and Date in Beef Heifers First Exposed at Three Ages.J. Animal. Sci. 1989. 67 : 1128-1137.
106
39. D’Hour, P. – Petit M. (1997): Influence of nutritional environment on reproductive performances of Limousin and Salers cows. Proceedings of “suckler cow workers meeting”. UK Sept. pp 15-19. 40. Dias, L. T. - El Faro, L. - Albuquerque, L. G. (2004): Efeito da idade de exposição de novilhas á reprodução sobre estimativas de herdabilidade da idade ao primerio parto em bovinos Nelore. Arq. Bras. Med. Vet. Zootec. 56 (3): 370-373. 41. Dickerson, G.E. (1969): Techniques for research in quantitive animal genetics. In: Techniques and Procedures in Animal Science Research. Amer. Soc. of Anim. Sci., Champaign, IL. 42. Dickerson, G.E. (1973): Inbreeding and heterosis in animals. In: L.V. Cundiff (Ed.) Proc. Anim. Breed. and Genet. Symp. in Honor of Dr. Jay L. Lush. pp 54-77. Am. Soc. Anim Sci. and Am. Dairy Sci. Assoc., Champaign, IL. 43. Dickerson, G.E. - Chapman, A.B. (1940): Butterfat Production, Reproduction, Growth and Longevity in Relation to Age at First Calving. Am. Soc. Anim. Prod. 1940 : 7681. 44. Domokos Z. (2000): A charolais szarvasmarha. Kistermelők Lapja. 44.1.9. 45. Ducroq, V. – Quaas, R.L. – Pollak, E.J. – Casella, G. (1988): Length of productive life of dairy cows. 1. Justification of a Weibull mode.J. Dairy Sci. 71:3061-3070. 46. Ducroq, V. (1994): Statistical analysis of length of productive life of dairy cows of the Normande breed. Journal of Dairy Science, vol. 77, n°3, pp 855-866. 47. Dunn, T.G. – Kaltenbach, C.C. (1980): Nutrition and the postpartum interval of the ewe, sow and cow. J. Anim. Sci. 29-35. 48. Emanuelson, U. – Gustafsson, H. (2010): Economic status in dairy herds ranked by a reproductive performance indicator that accounts for the voluntary waiting period. Book of Abstracts of the 61st Annual Meeting of the European Association for Animal Production. page 146. 49. Erdei, I. – Márton, D. – Ábrahám, T. – Lengyel, Z. – Benedek, Zs. – Török, M. – Szabó, F. (2005): Húshasznosítású tehenek első ellési életkorának és élettartamának vizsgálata. Állattenyésztés és Takarmányozás, 2005. 54. 2. 97-107. 50. Etienne, S.E. – Martin, G.E. (1979): Secondary selection differentials for cow productivity traits associated with seven criteria of selecting replacement beef heifers. J. Anim. Sci. 49:26. 51. Forabosco, F. – Groen, A.F. – Bozzi, R. – Van Arendonk, J.A.M. – Filippini, F. – Boettcher, P. – Bijma, P. (2004): Phenotypic relationships between longevity, type traits, and production in Chianina beef cattle. J. Animal. Sci. 2004. 82 : 1572-1580.
107
52. Formenty, P. (1989): Evaluation comparée des modèles de démographie des troupeaux de bovins. Synthése bibliographique, Ecole Nationale Vétérinaire d’Alfort, 70 pages. 53. F.N.O.C.P.A.B., (1987): Résultats du Contrôle de performances vaches allaitantes, France 1983-84-85. Ed. ITEB, Maison Nationale des Eleveurs, 149 rue de Bercy, 75595 Paris. 54. Frazier, E.L. - Sprott, L.R. - Sanders, J.O. - Dahm, P.F. - Crouch, J.R. - Turner, J.W. (1999): Sire marbling score expected progeny difference and weaning weight maternal expected progeny difference associations with age at first calving and calving interval in Angus beef cattle. J. Anim. Sci. 77: 1322-1328. 55. Freeden, H.T. – Weiss, G.M. – Lawson, J.E. – Newman, J.A.- Rahnefeld, G.W. (1981): Lifetime reproductive efficiency of first-cross beef cows under contrasting environments. Can. J. Anim. Sci. 61:539. 56.
Gaines, J.A. – McClure, W.H. – Hagerbaumer, J.M. – Butts, W.T. (1985): Lifetime weaning performance in a herd of straightbred and crossbred cows. J. Anim. Sci. 61 (Suppl. I):232 (Abstr.).
57.
Gáspárdy, A. – Szűcs, E. – Bozó, S. – Dohy, J. – Völgyi Csík, J. (1993): Az egyes laktációs termelések és az életteljesítmény összefüggése holstein-fríz állományban. Állattenyésztés és Takarmányozás, 42. 2. 97-108.
58.
Gianlorenço, V.K. - de Alencar, M.M. - Toral, F.L.B. - de Paula Mello, S. - de Freitas, A.R. - Barbosa, P.F. (2003): Herdabilidades e correlaçőes genéticas de características de machos e fęmeas, em um rebanho bovino da raça Canchim.R.Bras.Zootec., Dez 2003, vol.32, no.6, suppl.1, p.1587-1593. ISSN 1516-3598.
59.
Grabowski, R. - Empel, W. - Zdziarski K. (1997): The influence of housing and feeding systems on health, longevity and life-time productivity of dairy cows, Book of abstracts of the 48th Annual meeting of the European Association for Animal Production, (3.) 38.
60.
Gressler, S.L. - Bergmann, J.A.G. - Pereira, C.S. - Penna, V.M. - Pereira, J.C.C. Gressler, M.G.M. (2000): Estudo das associções genéticas entre perímetro escrotal e características reprodutivas de fêmeas Nelore. R. Bras. Zootec. 29 (2): 427-437.
61.
Gressler, M.G. M. - Pereira, J.C.C. - Bergmann, J.A.G. - Andrade, V.J. - Paulino, M.F. - Gressler, S.L. (2005): Aspectos genéticos do peso á desmama e de algumas características reprodutivas de fêmeas Nelore. Arq. Bras. Med. Vet. Zootec. 57 (4): 533-538.
62.
Guerra, J.L.L. - Franke, D.E. - Blouin, D.C. (2006): Genetic parameters for calving rate and calf survival from linear, threshold, and logistic models in a multibreed beef cattle population. J. Anim. Sci., 84.3197-3203.
108
63.
Guerrier, J. (Institut de l’Élévage), F.B.C. (France Bovins Croissance) (Campagne 2006): Résultats du Contrôle des Performances bovins allaitants. www.instelevage.asso.fr.
64.
Guerrier, J. (Institut de l’Élévage), F.B.C. (France Bovins Croissance) (Campagne 2008): Résultats du Contrôle des Performances bovins allaitants. www.instelevage.asso.fr.
65.
Gutiérrez, J. P. - Alvarez, I. - Fernández, I. - Royo, L. J. - Díez, J. - Goyache, F. (2002): Genetic relationships between calving date, calving interval, age at first calving and type traits in beef cattle. Livestock Production Science, Volume 78, Issue 3, Pages 215-222.
66. Harris, B.L. (1989): New Zealand dairy cow removal reasons and survival rate. New Zealand Journal of Agricultural Research, vol. 32, pp 355-358. 67. Harvey, W.R. (1990): Mixed model least squares and maximum likelihood computer programe (LSMLMW) PC-1 version. 68. Hopkins, I.R. – James, J.W. (1977): Some optimal selection strategies and age structures with over-lapping generations. Anim. Prod. 25:111. 69. Horn, P. (szerk) (1995): Állattenyésztés 1. Mezőgazda Kiadó, Budapest 70. Hudson, G.F.S. – Van Vleck, L.D. (1981): Relationship between production and stayability in Holstein cattle. J. Dairy Sci. 64:2246. 71. Hunter, C. (1994): More years mean more money: Longevity Pays. Texas Longhorn Reference Library. Available: http://longhornshowcase.com/Library/LeanBeef/Longevity.shtml. Accessed April 3, 2003. 72. Ingrand, S. – Cournut, S. – Dedieu, B. – Antheaume, F. (2003): La conduite de la reproduction du troupeau de vaches allaitantes: modélisation des prises de décision. INRA Prod.Anim., 2003, 16(4), 263-270. 73. INRA – LEE de l’URH Clermont-Ferrand (Charolais 2007): Etude des exploitations d’elevage Charolais en zone herbagere. Echantillon constant 76 exploitations 1998 à 2007. 74. INRA – LEE de l’URH Clermont-Ferrand (Charolais 2008): Etude des exploitations d’elevage Charolais en zone herbagere. Echantillon constant 79 exploitations, 78 exploitations 2006 à 2008 et 2004 à 2008. 75. Institut de l’Élevage (2003): Avancer l’âge au 1er vêlage dans un grand troupeau charolais de qualité.-Bilan d’activité 2003-Unité de Programme ”Reproduction”. 76. Keleméri, G. (1973): A hereford szarvasmarhafajta felhasználása. Állattenyésztés, 22.2.121-130.
109
77. Kertészné Györffy, E. - Kertész, T. - Báder, E. - Boross, P. (2002): Selejtezési okok és az élettartam vizsgálata magyartarka x holstein-fríz keresztezett genotípusú tehénállományokban. VIII. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely (CD kiadvány). 78. Kertész, T. (2002): Eltérő tartástechnológiák hatása a másodlagos (élettartam, életteljesítmény) értékmérő tulajdonságokra, valamint a selejtezések, kiesések alakulására. Doktori (PhD) értekezés tézisei. Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár. 79. Komlósi, I. (1990): A nem genetikai tényezők hatása juhok hízékonysági teljesítményére. Állattenyésztés és Takarmányozás. 39. 6. 491-495. 80. Kress, D.D. – Hauser, E.R. - Chapman, A.B. (1969): Efficiency of Production and Cow Size in Beef Cattle. J. Animal. Sci. 1969. 29 : 373-383. 81. Lagakos, S.W. (1979): General right censoring and its impact on the analysis of survival data. Biometrics 35:139-156. 82. Lasseur, J. – Landais, E. (1992) Mieux valoriser l’information contenue dans les carnets d’agnelage pour évaluer des performances et des carrières de reproduction en élevage ovins viande. INRA Productions Animales, vol. 5, n°1, pp 43-58. 83. Lehenbauer, T.W. – Oltjen J.W. (1998): Dairy cow culling strategies: making economical culling decisions. J. Dairy Sci., 81, 264-271. 84. Lesmeister, J.L. – Burfening, P.J. – Blackwell, R. L. (1973): Date of First Calving in Beef Cows and Subsequent Calf Production. J. Animal. Sci. 1973 36: 1-6. 85. Lherm, M. – Bébin, D. - Liénard, G. – Marzin, J. (1983): Elevage allaitant charolais en zone herbagère défavorisée. Situation 1982 d’un groupe d’exploitations de la Nièvre et de la Creuse. Evolution par rapporz à 1981, 1979 et 1971. Bull. Tech. C.R.Z.V. Theix, I.N.R.A. 1983 (54) 73-92. 86. Liénard, G. – Lherm, M. – Bébin, D. (1998): Effets de la réforme de la PAC et des incitations á l’extensification sur le fonctionnement des exploitations allaitantes charolaises. Ann. Zootech., 47, 431-443. 87. Liénard, G. – Lherm, M. – Pizaine, M.C. – La Maréchal, J.Y. – Boussange, B. – Belard, J. F. (2002a): Adaptation des élevages de bovins allaitants. Références sur 10 ans (1989-1999) d’un groupe d’éleveurs du Limousin. INRA Prod. Anim., 15, 273291. 88. Liénard, G. – Lherm, M. – Pizaine, M.C. – La Maréchal, J.Y. – Boussange, B. – Barlet, D. – Esteve, P. – Bouchy, R. (2002b): Productivité de trois races bovines françaises, Limousine, Charolaise et Salers. Bilan de 10 ans d’observations en exploitations. INRA Prod. Anim., 2002, 15 (4), 293-312. 89. MacGregor, R.G. - Casey, N.H. (1999): Evaluation of calving interval and calving date as measures of reproductive performance in a beef herd. Livestock Production Science, Volume 57, Issue 2, Pages 181-191.
110
90. Mahe L.P. (1973): Un modèle démographique appliqué aux cheptels animaux. Annales d’Economie et Sociologie rurales, vol. 2, nº 2, pp 83-101. 91. Marshall, D. M. - Minqiang, W. - Freking, B. A. (1990): Relative calving date of firstcalf heifers as related to production efficiency and subsequent reproductive performance. J. Anim. Sci. 68: 1812- 1817. 92. Martínez - Velázquez, G. - Gregory, K.E. - Bennett, G.L. - Van Vleck, L.D. (2003): Genetic relationships between scrotal circumference and female reproductive traits. J. Anim. Sci. 2003. 81: 395-401. 93. Martinez, G.E. – Koch, R.M. – Cundiff, L.V. – Gregory K.E. – Van Vleck, L.D. (2004): Genetic parameters for six measures of length of productive life and three measures of lifetime production by 6 yr after first calving for Hereford cows. J. Anim. Sci. 2004. 82:1912–1918. 94. Márton, I. (2003): A húsmarha tenyésztésének és tartásának gyakorlata. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 95. McCarter, M.N. - Buchanan D.S. - Frahm, R.R. (1991): Comparison of crossbred cows containing various proportions of Brahman in spring- or fall calving systems: IV. Effects of genotype x environement inteaction on lifetime productivity of young cows. J. Animal. Sci. 69: 3977-3982. 96. Meacham, N.S. – Notter, D.R. (1987): Heritability estimates for calving date in Simmental cattle. J. Anim. Sci 64: 701-705. 97.
de Mello, P.S. - de Alencar, M.M. - Toral, F.L.B. - Gianlorenço, V.K. (2006): Estimativas de parâmetros genéticos para características de crescimento e produtividade em vacas de raça Canchim, utilizando-se inferęncia baysesiana.R.Bras.Zootec., Fev 2006, vol.35, no.1, p.92-97. ISSN 1516-3598.
98. Melton, B.E. (1980): Economics of beef cow culling and replacement decisions under genetic progress. Western J. Agric. Econ. 5:137. 99. Mercadante, M.E.Z. - Lôbo, R.B. - de Oliveira, H.N. (2000): Estimativas de (Co)variâncias entre características de reprodução e de crescimento em fêmeas de um rebanho Nelore. Rev. Bras. Zootec. 29 (4): 997-1004. 100.
Milagres, J.C. - Dillard, E.U. - Robison, O.W. (1979): Influences of age and Early Growth on Reproductive Performance of Yearling Hereford Heifers. J. Anim. Sci. 48: 1089-1095.
101. Morris, C.A. (1984): Calving dates and subsequent intercalving intervals in New Zealand beef herds. Anim. Prod., 39, 51-57. 102. Nagy, N. – Takács, F. (1978): A tenyészvonalakra épülő tenyészértékbecslés elvei és módszerei a húshasznú szarvasmarha-tenyésztésben. Állattenyésztés, 27. 1. 17-28.
111
103. Nagy, N. – Tőzsér, J. (1988): Biológiai típusokat a húsmarhaágazatba! Vágóállat és Hústermelés, 18. 4. 1-7. 104. Núñez – Dominguez , R. – Cundiff, L.V. – Dickerson, G.E. – Gregory, K. E. – Koch, R.M. (1985): Effects of heterosis on longevity in beef cattle. USDA, ARS-42, Ames, IA. 105. Núñez – Dominguez , R. – Cundiff, L.V. – Dickerson, G.E. – Gregory, K. E. – Koch, R.M. (1991a): Lifetime production of beef heifers calving first at two vs three years of age. Journal of Animal Science, Vol 69, Issue 9 3467-3479. 106. Núñez – Dominguez , R. – Cundiff, L.V. – Dickerson, G.E. – Gregory, K. E. – Koch, R.M. (1991b): Heterosis for survival and dentition in Hereford, Angus, shorthorn and crossbred cows. J. Animal. Sci. 1991 69: 1885-1898. 107. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI): A szarvasmarhatenyésztés éves eredményei, 1998-2004. 108. O’Rourke, P.K. – Fordyce, G. – Holroyd, R.G. Sullivan R.M. (1995): Mortality, wastage, and lifetime productivity of Bos Indicus cows under extensive grazing in Northern Australia 3. Comparison of culling srategies. Australian Journal of experimental Agriculture, vol.35, pp 307-316. 109. Osoro, K. – Wright, I.A. (1992): The effect of body condition, live weight, breed, age, calf performance, and calving date on reproductive performance of spring-calving beef cows. J. Anim. Sci., 1992 70: 1661-1666. 110. Pereira, E. - Eler, J. P. - Ferraz, J. B. S. (2000): Correlação genética entre perímetro escrotal e algumas características reprodutivas na raça Nelore. R. Bras. Zootec. 29 (6): 1676-1683. 111. Pereira, E.- Eler, J. P. - Costa, F. A. A. - Ferraz, J. B. S. (2001): Análise genética da idade ao primeiro parto e do perímetro escrotal em bovinos da raça Nelore. Arq. Bras. Med. Vet. Zootec. 53 (1): 116- 121. 112. Petit, M. – Liénard, G. (1988): Proceedings of 3rd World Congress on Sheep and Beef Cattle Breeding, 19-23 June 1988, Paris. Volume:2, 25-51. INRA, Publ., Paris. 113. Pinney, Don O. - Stephens, D. F. - Pope, L.S. (1972): Lifetime Effects of Winter Supplemental Feed Level and Age at First Parturition on Range Beef Cows. J. Anim. Sci. 34: 1067-1074. 114. Phocas, F. – Sapa, J. (2004): Genetic parameters for growth, reproductive performance, calving ease and suckling performance in beef cattle heifers. Animal Science, 79: 41-48 Part 1. Aug. 115. Plasse, D. – Koger, M. – Warnick, A.C. (1968): Reproductive behaviour of Bos Indicus females in a subtropical environment. III. Calving intervals, intervals from first exposure to conception and intervals from parturition to conception. J Anim Sci 27: 105-112.
112
116. du Plessis, I. - Hoffman, L.C. - Calitz F.J. (2006) : Influence of reproduction traits and pre-weaning growth rate on herd efficiency of different beef breed types in a subtropical environment. South African Journal of Animal Science, 36 (2): 89-98. 117. Ráki, Z. – Szajkó, P.(1986): Egyhasznú húsmarha konstrukciók összehasonlító ökonómiai értékelése. II. A különböző húsmarha konstrukciók tenyésztési és termelési paramétereinek értékelése. Vágóállat és Hústermelés, 16. 4. 14-19. 118. Rendel, J.M. – Robertson, A. (1950): Estimation of genetic gain in milk yield by selection in a closed herd of dairy cattle. J. Genet. 50:1. 119. Roche, B. – Dedieu, B. – Ingrand, S. (2001): Taux de renouvellement et pratiques de réforme et de recrutement en élevage bovin allaitant du Limousin. INRA Prod. Anim., 2001, 14 (4), 255-263. 120. Roffeis, M. – Muench, K. (2007): Influence of age on the performance of beef cows. Zuchtungskunde, 79 (3): 161-173 May-Jun. 121. Rogers, P.L. – Gaskin, C.T. – Johnson, K.A. – Macneil, M.D. (2003): Risk factors associated with culling females in a composite beef herd. Proceedings, Western Section, American Society of Animal Science. Vol. 54, 2003. 122. Rogers, P.L. – Gaskin, C.T. – Johnson, K.A. – Macneil, M.D. (2004): Evaluating longevity of composite beef females using survival analysis techniques. J. Anim. Sci., 82. 860-866. 123. Rohrer, G.A. - Baker, J.F. - Long, C.R.- Cartwright, T.C. (1998a): Productive longevity of first-cross cows produced in a five- breed diallel: I. Reasons for removal. J. Anim. Sci. 66: 2826. 124. Rohrer, G.A. - Baker, J.F. - Long, C.R .- Cartwright, T.C. (1998b): Productive longevity of first-cross cows produced in a five- breed diallel: II. Heterosis and general combining ability. J. Anim. Sci. 66: 2836. 125. Sacco, R.E. - Baker, J.F. - Cartwright, T.C. - Long, C.R. - Sandres, J.O. (1990): Measurements at calving for straightbred and crossbred cows of diverse types. J. Anim. Sci. 68: 3103-3108. 126. Selymes, A. (1996): Húshasznú Diplomadolgozat, PATE, Keszthely
tehenek
teljesítményének
vizsgálata.
127. Smith, A.B. - Brinks, J.S. - Richardson, G.V. (1989): Estimation of genetic parameters among reproductive and growth traits in yearling heifers. J. Anim. Sci. 67: 2886-2891. 128. da Silveira, J.C. - McManus, C. - dos Mascioli, A.S. - da Silva, L.O.C. - da Silveira, A. C. - Garcia, J.A.S. - Louvandini, H. (2004): Fatores ambientais e parâmetros genéticos para características produtivas e reprodutivas em um rebanho Nelore no estado do Mato Grosso do Sul. R. Bras. Zootec. 33 (6): 1432-1444.
113
129. Snelling, W.M. – Golden, B.L. – Bourdon, R.M. (1994): Within herd genetic analyses of stayability of beef females. J. Anim. Sci. 73:993-1001. 130. Spelbring, M.C. – Martin, T.G. – Drewry, K.J. (1977): Maternal productivity of crossbred Angus x Milking Shorthorn cows. II. Cow reproduction and longevity. J. Anim. Sci. 45:976. 131. Suárez, M. - Ossa, G. - Pérez, J. (2006): Factores ambientales y genéticos que influyen sobre la edad al primer parto en hembras de la raza Romosinuano. Rev. MVZ. Cordoba 11 (1): 738-743. 132. Szabó, F. (1980): Húshasznú szarvasmarha populációk ivari koraérésének összehasonlító értékelése.Vágóállat és Hústermelés, 10. 10. 39-44. 133. Szabó, F. (1993): Fajtakülönbségek populációgenetikai elemzése a húsmarha tenyésztésben. Doktori értekezés, MTA, Budapest 134. Szabó, F. - Cundiff, L.V. - Gregory, K.E. - Koch, R.M. - Crouse, J.D. (1994): Breed differences in the reproduction traits of beef cattle. EAAP-FEZ-EVT 45th Meet. EAAP, Session IV. Edinburgh, SCO. 135. Szabó, F. (szerk.)(1998): Húsmarhatenyésztés, Mezőgazda Kiadó, Budapest 136. Szentléleki, A. – Tőzsér, J. – Domokos, Z. – Zándoki, R. – Bottura, C.- Massimiliano, A. – Ábrahám, Cs. (2005): Preliminary data on body measurements and temperament of Aubrac heifers in Hungary. EAAP- 56th Annual Meeting, 265. 137. Szőke, Sz. – Komlósi, I. (2000): A BLUP modellek összehasonlítása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 49.3.231-246. 138. Szuromi, A. – Enyedi, S. – Janik, J. – Skribanek, J. (1978): Magyartarka, hereford és magyar tarka x hereford (F1) hústehén-állományok vemhesülési eredményei. Állattenyésztési Kutatóközpont Közleményei, Herceghalom. 41-46. 139. Szuromi, A. – Enyedi, S. (1986): Importált hereford állomány szaporodási teljesítményének vizsgálata. Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont Közleményei, Gödöllő 67-73. 140. Talhari, F.M. - de Alencar, M.M . - dos Mascioli, A.S. - da Silva, A.M. - Barbosa, P. F. (2003): Correlações genéticas entre caractrísticas produtivas de fêmeas de um rebanho da raça Canchim. R. Bras. Zootec. 32 (4): 880-886. 141. Tanida, H. – Hohenboken, W.D. (1987): Production efficiency of crossbred ewes and that of their daughters and granddaughters. J Anim Sci 1987 65: 896-900. 142. Tanida, H. – Hohenboken, W.D. – DeNise, S.K. (1988): Genetic Aspects of Longevity in Angus and Hereford Cows. J. Anim. Sci. 1988 66: 640-647. 143. Tichit, M. – Ingrand, S. – Moulin, C.H. – Cournut, S. – Lasseur, J. – Dedieu, B. (2004): Analyser la diversité des trajectoires productives des femelles reproductrices :
114
intérêts pour modéliser le fonctionnement du troupeau en élevage allaitant. INRA Productions Animales, 17 (2), 123-132. 144. Tőzsér J. (2003): A charolais fajta és magyarországi tenyésztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest 145. Varga, G. (1990): A törzskönyvezett húshasznosítású szarvasmarha állomány tenyésztési és termelési eredményeiről. Vágóállat és Hústermelés, 20. 7. 39-47. 146. Veysset, P. – Lherm, M. – Bébin, D. (2005): Evolutions dispersions et déterminants du revenu en élevage bovin allaitant charolais. INRA Productions Animales., 18 (4), 265-275. 147. Vieira, A. - Lobato, J.F.P. - Corrêa, E.S. - de Torres Júnior, R.A.A. - Costa, F.P. (2006): Desenvolvimento e desempenho reprodutivo de novilhas Nelore criadas a pasto nos cerrados do Centro-Oeste brasileiro. R. Bras. Zootec. 35 (1): 186-192. 148. Weise, J.F. – Marlowe, T.J. – Notter, D.R. (1985): Lifetime reproductive efficiency and culling history in crossbred cows. J. Anim. Sci. 61 (Suppl. I):233 (Abstr.). 149. Zakizadeh, S. – Asadi, I. (2010): Effect of the first lactation age on longevity of Holstein cattle. Book of Abstracts of the 61st Annual Meeting of the European Association for Animal Production. page 236. 150. Wagenhoffer Zsombor (2006): A blonde d’aquitaine. Magyar Állattenyésztők Lapja XXXIV. évf. 7. szám
115
13. MELLÉKLET 1. melléklet: A blonde d’aquitaine tehenek születési év és selejtezés szerinti megoszlása 2. melléklet: A charolais tehenek születési év és selejtezés szerinti megoszlása 3. melléklet: A limousin tehenek születési év és selejtezés szerinti megoszlása 4. melléklet: A magyar tarka tehenek születési éve és selejtezés szerinti megoszlása
116
73 79 86 96 93 69 76 82
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2004
6 22 23 28 25 9 13
24 17 21 25 29 24
1 1 7
db
1
2
3
4
5
6
8
borjazás után
7
Selejtezések 9
10
11
12
13
14
Selejtezett
8 28 27 29 27 13 17
32 25 28 37 39 38
3 5 4 5 4 6
4 8 5 7 6 9
82 7
23 4 6 10 14 11 8 10 5 6 17 5 6 7 8 15 3 3 13 14 10 11 12 9 10 15 4 6 1 1 9 2 3
19 9 12 18 5 8 15 9 12 10 10 15 20 10 13 9 9 14
165 14 96 8
17 9 15 14 9 10 7
14 12 11 7 15 6 5 3 9 8
9 7 6 1 3
48 4
4 2 8 8
6 5 4 1 2 1 5 4
5 5 5 2 3 2
27 2
1 4 3
4 3 4 1 2 1 6 5
8 5 5 4 1 3
34 3
4 4
6 3 4 3 1 2 3 3
3 5 2 2 6 6
23 2
2 2
2 3 1 1 4 4 1
1 6 4 4 1
21 2
1
1 4 3 3 1
1 1 2 3 3
8 1
1 1 1 2 2
3 3 7 2 4
15 1
2 2 5 1 3
4 5 5
11 1
3 3 4
7 1
9 1
5 1
1
1 0
1
815
49 56 61 66 54 24 22 0
70
67 71 71 69 58 35 29 0
75 100 65 97 72 97 62 91 72 97 54 84
344
24 23 25 30 39 45 54 82
0 2 2 6 2 10
117
30
33 29 29 31 42 65 71 100
0 3 3 9 3 16
% 0 0 0 0 0
Termelésben lévő
Összesen
db % db % db % db % db % db % db % db % db % db % db % db % db % db % db 1 33 1 33 1 33 3 100 0 1 9 2 18 2 18 2 18 1 9 1 9 1 9 1 9 11 100 0 6 6 33 6 33 1 6 1 6 3 16 18 100 0 6 2 11 4 22 1 6 3 16 1 6 3 16 1 6 2 11 18 100 0 21 10 30 2 6 1 3 2 6 1 3 2 6 2 6 2 6 1 3 3 9 33 100 0
%
1159 275 24
75 67 74 68 74 64
1990 1991 1992 1993 1994 1995
Összesen
3 11 18 18 33
Tenyésztésbe vett létszám
1985 1986 1987 1988 1989
Tehén születési éve
1. melléklet: A blonde d’aquitaine tehenek születési év és selejtezés szerinti megoszlása
2 9 30 39 64 62
85 143 178 160 201 264 275 305 445 414 423 379 366 392
272 338 408 395 385 273 215 81
6603
1976 1977 1978 1979 1980 1981
1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Összes
Tehén Teny. születé tésbe si éve vett
14 21 13 6 10 7 1 3
1 1 5 3 5 6 25 15 20 18 32 33 41
2
599
42 21 34 32 11 8 1
2 5 9 16 33 19 46 44 70 54 92 58
2
% db
1000 15
39 70 55 25 40 20 3 2
1 1 8 7 12 15 77 67 81 76 121 120 160
db
1
9
15 6 8 8 3 3 1
1 3 5 6 12 6 10 11 17 14 25 15
3
419
15 16 19 10 1
3 15 16 27 26 18 31 37 66 69 29 19
2
% db
3
1
2
6
6 5 5 3 0
432
10 8 13 2
7
4 2 3 1
5
399
10 9 1
4 18 19 18 18 25 29 29 68 93 15 17 11 13
1 1
% db
6 4 2 12 7 9 14 9 8 27 13 10 23 9 10 23 8 6 16 5 7 41 9 9 61 15 16 130 31 18 20 5 8 14 4 5 11 3
3
% db
4
6
4 3 0
5 13 11 11 9 10 11 10 15 22 4 5 3 3
2 2
363
6
1 0 0
1 5 5
3 20 20 4 1 1
6 15 15 6 9 6 8 18 25 6
5 10
%
5 21 27 9 18 16 21 55 110 23
3 6
% db
6
8
299
2
6 25 32
16 15 18 8 15 32 39 52 18
3 3 9 6
db
4
1
2 7 8
19 10 10 5 7 12 14 17 4
10 8 14 10
242
4
0 4 2
18 2
50 7
1 14 8
19 14 8 8 10 21
1
9
148
6
12 18 16 11 22 16 12
db 2 1 13 3 8 5 8 12 16 11
%
16 20 15 13 21 55
4 3 5 10
% db
borjazás után
7
Selejtezések
2. melléklet: A charolais tehenek születési év és selejtezés szerinti megoszlása
2
0 2
14 13 9 7 11 6 4
11 10 13 19 18
100
0 1
15 7 4 11 13 3
23 26 13 8
11
75
7 14 15 6 2
4 4 8 8 7
% db
115 2
1 3
13 10 7 17 26 8
7 10 8 5
% db
10
1
8 10 8 4 1
44 13 21 13 11
0
1
63 1
5 6 12 9
22 13 10 6 2
13
23
2 5 4
1 2 3 3 3
% db
4 8 21 14
2 4 4 4 1
% db
12
0
2 4 2
11 7 8 5 5
14
1
2 2
1 3 1 3 1
% db
14
0
1
2 1
4191
122 125 123 69 52 28 4 2
81 138 160 139 181 231 248 273 381 339 357 293 334 321
% db 2 11 9 10 30 3 37 5 59 2 53
63
45 37 30 18 13 10 2 3
95 97 90 87 90 88 90 90 86 82 84 77 91 82
2412
150 213 285 326 333 245 211 79
4 5 18 21 20 33 27 32 64 75 66 86 32 71
118
37
55 63 70 82 87 90 98 97
5 3 10 13 10 12 10 10 14 18 16 23 9 18
% 0 0 0 5 8 15
Termelésben lévő % db 100 0 100 0 100 0 95 2 92 5 85 9
Selejtezett
Összesen
17
51 46 36 89 77 70 79
103 86 46 55 57 70 45 49 47 55 47 30
1155
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Összesen
Tenyésztésbe vett létszám
1988
Tehén születési éve
14 14 26 15 23 16 27 16 15 33 19 7
12 9 8 27 17 13 22
80
5 6 4 3 2 3 6 5 5 6 1
1 1 5 9 2 4 10
% db 29 2
207 18
14 12 12 8 13 11 12 8 7 18 9 2
6 4 3 24 13 9 17
db 5
1
2
4
5
6
8
borjazás után
7
9
10
11
12
13
14
7
5 7 9 5 4 4 13 10 11 11 2
2 2 14 10 3 6 13
5
7 1 7 4 9
4 1 3 2 4
63
6 3
4 15 19 7 10 10 4
6 3
2 7 7 6 8 7 3
57 5
3 7 1 1 1 5 4
3 8 2 2 2 7 9
7 14 5 11 7 19 4 4 4 5 4 6 4 5
4
2 4 3 4
1 2 2 2
42
4 3
6 4 6 6 6 6 5
4 3
3 2 2 5 5 4 4
29
3
3
5
3 2
7 5 1 4
6 4 1 3 3 2
8 4
4 2
44
4 3 5 3 2 1
6 7 3 1
4 5
4
4 3 11 5 4 1
7 9 4 1
8 11
45
6 8 1 2
6 4 6 1
5 5
4
6 9 2 4
7 5 9 1
10 11
10 2 4 2 5 11 6 1 3 4 3 3 5 4 5 3 8 11 4 12 15
44
4
54
5
13 13 11 11 5 6 7 8 2 4 1 2
5 1 2 4 4 2 3
40
7 7
3 3 4 2 3 7 3
3
7 8
45
5
4
5
6 6 12 7 2 4 11 2 6 2 9 10 4 10 13 10 5 7 4 6 8
24
3 3 1 3 7 3 3
2
6 7 3 3 9 4 4
8
1 2 2 1 2
1
2 6 2 1 3
60 31 34 44 21 7
27 15 16 24 10 2
68
33
23
782
47
27
35
54 19
73 25
89
70
63
93
65
79
99
76
81
100
100 89
36
100 100
46
51
100
%
373
28
37
31
31
34
18
47
30
36
21
23
22
9
5
1
0
0
0
0
0
db
119
32
93
79
56
66
69
40
67
53
65
46
27
21
11
7
1
0
0
0
0
0
%
Termelésben lévő
Összesen Selejtezett
% db % db % db % db % db % db % db % db % db % db % db % db % db 12 3 18 1 6 1 6 2 12 1 6 1 6 1 6 17
3
Selejtezések
3. melléklet: A limousin tehenek születési év és selejtezés szerinti megoszlása
10 23 7 6 1
24 32 34 31 95
57 119 115 82 89 168 134 113 93 15
1248
1991 1992 1993 1994 1995
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
Összesen
Teny. tésbe vett
1985 1986 1987 1988 1989 1990
Tehén születési éve
329
15 17 13 14 16 50 50 48 93 15
1 8
-
db
1
26
26 14 11 17 18 30 37 43 82 100
3 8
-
%
247
11 29 19 12 18 35 44 59 88
1 1 7
-
db
2
20
20 24 17 15 20 21 33 52 11
3 3 7
-
%
7 18 21 20 17 29 23 5
29 15 3 13 20
29
7 19 28 29 18 27 9
2 6 10 6 13
1 -
% db
204 16 175
4 21 24 16 15 49 31 6 12
7 5 1 4 19
2
db
3
14
12 16 24 35 20 16 7
8 19 30 19 14
4 -
%
4
109
12 13 23 7 18 7
1 4 8 3 12
1
db
5
8
21 11 20 8 20 4
4 13 23 10 13
14
%
7
80
7 16 7 4 4
2 4 8 6 14
1
db 1 6 -
6
12 13 6 5 5
8 13 23 19 15
32
1 3 1
2 1 1 3 8
% db 10 2 26 5 3 17 2
borjazás után
6
Selejtezések
3
2 3 1
8 3 3 10 8
35
1
2 6 4 4 11
% db 20 2 22 3 43 1 33 1
4. melléklet: A magyar tarka tehenek születési éve és selejtezés szerinti megoszlása
8
3
1
8 19 12 13 12
22
3 3 1 3 3
% db 20 1 13 5 14 3 100
9
2
13 9 3 10 3
50 1 1
% db 10 2 22 1 -
11
4 3
7
3 1
1
13 3
1 1
% db % db 20 1 10 1 4 2 9 - -
5 0
10
3
12
0
5 3
487
40 58 55 27 14 42 25 6 1 0
23 30 32 28 71
% db 10 4 19 5 6 1
39
70 49 48 33 16 25 19 5 1 0
96 94 94 90 75
761
17 61 60 55 75 126 109 107 92 15
1 2 2 3 24
120
61
30 51 52 67 84 75 81 95 99 100
4 6 6 10 25
% 60 17 29 0 0
Termelésben lévő
% db 40 6 83 4 71 2 100 0 100 0
Selejtezett
Összesen
