Karrier tanácsok

Karrier tanácsok

1. Örülök, hogy úgy döntöttél, tudatosan építed ezentúl a karriered! Segíthetek, hogy megtaláld a Neked való munkát? „Ha nem tudjuk, mit hoz a jövő, találjuk ki magunk.” (Gábor Dénes) Bevallom, soha nem gondoltam arra, hogy karrier-tanácsadó legyek. Bár az első jelek már huszonévesen megjelentek az életemben: osztályfőnökként több éven keresztül nyolcadikosokat iskoláztam be. Őszinte leszek, egyszerűen nem értettem, hogy lehet, hogy a gyerekek legnagyobb részének halvány lila gőze sincs arról, milyen munkát szeretne majd felnőttkorában végezni. Akkor még nem tudtam, a ritka kivételek közé tartozom.

Nem a papa mondta meg Az elmúlt években több száz ember volt az ügyfelem, és biztosan állítom, alig 5-10 százalékuk készül már kora kamaszkorától a választott szakmájára. (Azok természetesen nem tartoznak ide, akiknek a szüleik mondják meg, mik legyenek.) Azt is mondhatnánk, ők azok, akik hivatást választanak. Pontosabban a hivatás választja őket. Ez velem is így történt, 12 évesen elhatároztam, hogy magyar-történelem szakos tanár leszek, és ezentúl ennek tudatában kelt és nyugodott számomra a Nap. Persze milyen a sors? Fél év tanítás után felismertem, ezt a munkát nem lehet, illetve nem akarom életem végéig csinálni. Kiégett, fáradt, megkeseredett ember leszek, olyan, amilyennek a 40 éves kollégáimat láttam a tanáriban. Akkor úgy döntöttem, kb. 10 évet adok magamnak, majd váltani fogok. Hogy mit, arra nem volt ötletem, de bíztam abban, hogy valami majd csak történik. Lehet, hogy nagyképűnek tűnök, de ismét a ritka kivételek közé tartoztam, akik – már azokban a kiszámítható időkben is – a változást igényelték, és tervezték az életpályájukat.

A sors keze betette a lábát Hogy mi lett volna velem, ha nem jön a rendszerváltás, nem tudom, de megérkezett, és vele számtalan változás a munkaerő-piacon. Én nagyon gyorsan megéreztem, itt az idő, váltani kell. Egy rövid üzletkötői kitérő után 33 évesen új – marketing közgazdász – diplomát szereztem, mert tudtam, végre itt a lehetőség, hogy bebizonyítsam, mit is érek. Mire észbe kaptam, már egy angol tulajdonú

szaklapkiadó élén találtam magam, mint ügyvezető-főszerkesztő. Szép karrier, ugye?

Miért kell partikra járni? De hogy lehet valaki főszerkesztő, ha semmilyen papírja nincs róla? Így! A látszólagos véletlenek, kapcsolatok, gyors döntések, a külső változások, no és az elszántság révén. Bár a főszerkesztőség az én terveimben nem volt benne. Pontosítok, nem is mertem rá gondolni, hogy egyszer csak ekkora hatalommal, felelősséggel és jövedelemmel fogok rendelkezni. Soha nem tanultam újságírást, nem vezettem embereket. „Csak” tizenkét évig tanítottam, javítottam a dolgozatokat szakmányban, kiváló a helyesírásom, bölcsész múltam és műveltségem volt, jó az íráskészségem, a lényeglátó képességem, kiforrott az ízlésem, üzletkötőként megtanultam élesben eladni magam, így minden készen állt arra, hogy megugorjam ezt a szintet, és egy lapkiadót vezessek. Akkor még nem tudtam, micsoda lehetőség fog elém kerülni! Az egyik legnagyobb ajándékot ugyanis ekkor kaptam az élettől. Egy főszerkesztő előtt minden ajtó megnyílik, és előttem is megnyíltak a legnagyobb cégek vezérigazgatóinak, ügyvezető igazgatóinak, kereskedelmi- és marketing igazgatóinak szobái. Sőt, nem csak hivatalos interjúkon és fogadásokon vettem részt, hanem sokukkal szakmai barátságot is kötöttem. Őszintén megnyíltak előttem, nem titkolták a kételyeiket, a félelmeiket, a magánéleti válságaikat, a terveiket sem. Ráadásul 90 százalékban férfiak! Mintha egy színielőadást néztem volna, láttam, hogyan építenek karriert a sikeresek, hogy lehet nagyot bukni, mi kell az érvényesüléshez, milyen területeken lehet leggyorsabban előre jutni, mit kell hozzá tudni (hát nem több diplomát szerezni, az szent!), mi a különbség a női és férfi karrierek között, és a legfontosabbat: milyen árat kell fizetni a sikerért. Az ún. FMCG szektorban (a gyorsan forgó fogyasztási piacon) zajlott mindez, ahol a karrierek, és az emberek is gyorsan forogtak, hamar kiégtek és elhasználódtak. Akkor még nem tudtam, hogy az interjúk után coacholtam őket, és ennek még mekkora szerepe lesz az életemben.

Ha becsukódik egy ajtó, egy újabb nyílik ki Aztán engem is elért a törvényszerű kiégés: napi 12-14 órát dolgoztam, a házasságom üressé vált, elhíztam, és egyre többet tettem fel magamnak a kérdést: így akarom-e húzni az igát életem végéig?

Két évig őrlődtem, majd egyértelmű választ adtam, és ez alapján kezdtem 45 évesen harmadszor új életet, ezúttal ismét egy új területen. Azokon a hozzám hasonló embereken akartam segíteni, akik ugyanúgy hajtották magukat a mókuskerékben az önmegvalósítást, a boldogságot keresve, ám hatalmas árat fizetve érte. De honnan jött az ötlet, hogy karrier-tanácsadó legyek? Tulajdonképpen nem gondoltam még erre, csak a kiutat szerettem volna magam számára megtalálni. Könyveket vettem, bújtam a könyvtárakat, előadásokat hallgattam, tréningekre jártam. Aztán jó sajtómunkásként a legfontosabb dolgokat beírtam a gépembe. Kb. két év telt el így, és egyre többet meséltem ezekről az ismerőseimnek, akik tátott szájjal hallgattak. Ekkor figyeltem fel arra, hogy valami olyat tudok, amit mások nem, de érdekli őket. Talán még fizetnének is érte? – morfondíroztam magamban. Még mielőtt túlságosan is beképzeltnek hinnél, elmondom, voltak kételyeim. Végül két dolog tette fel a pontot az i-re. Megszámoltam, hány könyvet olvastam el ebben a témában. Pontosan hetvenet! Tehát hetven könyv ismeretével voltam több (akkor!), mint ők. Valamint egyre többen mondták nekem azt, hogy megfogadták azokat a tanácsokat, amikről a múltkor (nem egy esetben több éve) beszéltem nekik, és nagyon hálásak ezért.

Na, ettől padlót fogtam! Megéreztem, hogy felelősséggel tartozom a hozzám forduló emberekért. Gyors döntéstől vezérelve karrier-szakértőnek neveztem ki magam, kitettem a réztáblát a kapu alá, azaz elindítottam az első honlapomat, és vártam az első ügyfeleket. 2004-ben ez nagyon új dolog volt. Sokan még a karrier szót sem értették. Az újságírók éveken át értetlenkedtek. Azt meg pláne nem értették, miért kell, miért érdemes tanácsadóhoz fordulni. Ez nem vette el a kedvemet, és az évek folyamán kidolgoztam a saját tanácsadói koncepciómat. Egyre bővült a paletta, megjelent az álláskeresési tanácsadás, a pályaváltásra készülőknek szóló személyes program és tréning, önismereti tréningeket dolgoztam ki, és okleveles business coach lettem, sőt évek óta már tanítom is. Járom az országot előadásokkal és tréningekkel, rendszeresen nyilatkozom a

sajtóban. Folyamatosan képzem magam, és naprakészen figyelemmel kísérem a munkaerő-piaci változásokat és trendeket. Mindezt örömmel, mert azt csinálhatom, amit igazán szeretek és tudok: nevelni az embereket, és segíteni nekik. Mára elmondhatom, hogy több ezer ember volt már az ügyfelem ilyen vagy olyan formában. Közülük nagyon sokkal tartom a kapcsolatot, és gyakran kapok közülük e-mailben vagy telefonon visszajelzést, hogy megfogadva a tanácsaimat, sikerre vitték terveiket. Úgy gondolom, Neked is tudok segíteni. Feltéve, ha Te is akarod.

Mi kell a sikeredhez? Csak három dolog, de az nagyon. Elsőként el kell fogadnod, hogy a régi, hagyományos módon nem működik a karrier-építés, vagyis el kell fogadnod a változást. Tudom, ez sok embernek fáj vagy kényelmetlen, ezért nyújtom a kezem, illetve a tudásom Neked. Ez a második dolog, hogy fogadd meg a tanácsaimat, olvasd végig a következő napokban küldött anyagokat, amelyben sok praktikus tanácsot és ötletet fogsz kapni. Csináld meg ezeket, ne legyints rájuk. Évek alatt kipróbált és bevált anyagok, a tréningjeimen is használom némelyiküket. A harmadik, hogy mindehhez idő kell. Ugye, te sem hiszed el, hogy a tíz év alatt felszedett kilókat két hét alatt le lehet adni? (A diéták csak akkor hoznak gyors eredményt, ha fejben állítod át magad. Erről tudnék egy sikersztorit mesélni.) A régi gondolkodást szeretném megváltoztatni benned, és stabil alapokra helyezni. Ha készen állsz rá, meglátod, az eredmények hamar jönnek. A következő két hétben kétnaponta kapod majd az anyagokat. Elég intenzív lesz ez az időszak, de ha többet szeretnél tudni a sikeres karrier-építésről, kísérd figyelemmel a Karriertanácsadó.hu honlapom tanácsadásról és képzésekről szóló menüpontjait. Mivel naponta rengeteg levelet kapok, és több órát személyes tanácsadással töltök, nem tudok minden levélre válaszolni. Kizárólag azoknak válaszolok e-mailben, akik személyes ügyfeleim vagy valamelyik képzésemen vagy tréningemen vesznek részt. Köszönöm a megértésedet.

2. Tudod-e, miért kell ma másképp állást keresni, mint 5 éve? Lehet, hogy egyszer még függőleges gazdálkodó leszel?

Ha az elmúlt négy évben nem változott meg a véleményed valamilyen fontos dologban, vagy nem jutottál új álláspontra, ellenőrizd, ver-e a szíved. Lehet, hogy már halott vagy. (Gelett Burgess) Múltkori levelemben említettem, hogy 2004-ben mennyire nehéz volt induló foglalkozásomat elfogadtatni. Talán még ma is többen vannak, akik a karrier szó hallatán a törtetésre, a helyezkedésre, mások kifúrására, a munkahelyi könyöklésre gondolnak. Nők esetében a társadalom jelentős része kifejezetten elítéli, ha karriert szeretne építeni. Szögezzük le mindjárt az elején, ezentúl mit is értsünk mi ketten a karrier szón. A szó eredeti jelentése mind az angol, mind a francia nyelvterületen szakmai életutat, életpályát jelent. Hogy miért lett fontos a karrierépítéssel foglalkozni? Mert a karrier megválasztása a párválasztás mellett életünk egyik legfontosabb választása, mert befolyásolja, mennyire boldogan éljük le az életünket, meghatározza az énképünket, milyen anyagiak között, hol élünk, mennyire leszünk biztonságban, kik lesznek a barátaink stb.

Szamárlétrán innen és túl Egy kicsit most a múlttal kell foglalkoznunk. Na, nem azért, mert hajdani történelem tanárként szeretek a múltba révedni, hanem azért, hogy lásd, micsoda óriási különbség van a rendszerváltás előtti és utáni pályaválasztás és álláskeresés között. A mai 40 év felettiek egy olyan társadalmi-gazdasági rendszerben tanultak, és kezdtek el dolgozni, amely a karrier fogalmat nem ismerte. Illetve csak úgy, mint a szamárlétrán felfele haladást. Az akkori rendszer teljes foglalkoztatottságban biztosította mindenki számára a munkahelyet, a kiszámíthatóságot, a biztonságot, a fizetést és a nyugdíjat. Ezért olyan fájdalmas az újonnan megismert kapitalista gazdasági-társadalmi rend az idősebbeknek, mert az életük alapját tépázta meg. És ezért nem tud tanácsot adni ma a szülő a gyerekének – bármennyire is a legjobbat akarja neki –, mert nem tudja, hogyan működik a mai rendszer. Ennek a korosztálynak a gyerekei lassan munkába állnak, de szüleiktől, tanáraiktól soha nem hallottak az életpálya alakításának szükségességéről, hogyanjáról. És ez még csak a kisebbik baj, mert újabb kihívások jelentkeztek, amelyek miatt (is) minden korosztálynak feltétlenül foglalkoznia kell a karrierút alakításával. A legfontosabbak: - A munkaerőpiacon is verseny van, nemcsak a fogkrémek piacán. - Nincs többé biztos munkahely.

- A szaporodó gazdasági válságok, az erős megszorítások és a tömeges létszámleépítés miatt a dolgozók egyre kiszolgáltatottabbak. - A felgyorsult technológiai fejlődés következtében pár év alatt megszűnnek régi, és jönnek létre új szakmák, foglalkozások, beosztások. - A gépek, a szoftverek, az automatizmus egyre több ember munkáját kiváltja, azaz egyre kevesebb (szak)képzett emberre lesz szükség. „Apám, aki sikeres ügyvéd, mindig azt mondta, kövessem az ő példáját. Jogra mentem tehát, de pánikbeteg lettem, erősen szorongok. 10 év alatt nem tudtam a szakvizsgámat letenni. Azt hiszem, nem is akarom. Ráadásul bekerültem az állami szférába, ami számomra borzasztó. De mindig apunak akartam megfelelni.” (H. Noémi 37 éves) „Egész életemben sodródtam, úgy érzem, nem csináltam idáig semmit. Minden munka érdektelen volt számomra, pedig olyan dolgokban szeretnék részt venni, ahol pezsgés van.” (Cs. Balázs, 36 éves) „Mentálhigiénés szakember lettem, azt hiszem, jól választottam, de az alkalmazotti forma nem tetszik.” (E. Gabriella, 43 éves) „Ugyan HR menedzsmentet tanultam, de évek óta recepciósként dolgozom külföldi szállodákban. Most már hazajönnék. Eltűntek a barátaim, nincs kapcsolati tőkém. Egy éve keresek állást, mert már nem akarok szállodában dolgozni.” (G. Viktor, 34 éves) Csak néhány példa, amivel az elmúlt évben megkerestek engem. Mindez azt mutatja, az emberek jelentős része, köztük most már a nők is, a munkájukban az önmegvalósítást,

a boldogságot, az örömöt keresik. Nincs szociális háló alattunk, tehát magunknak kell gondoskodnunk a nyugdíjunkról. Ráadásul olyan gyors a változás, hogy már egészen másképp kell állást keresni, mint öt éve. Hát még 10 vagy 15 évvel ezelőtt! Érted tehát, miért van szükség arra, hogy megalapozott döntéseket hozz arról, hogy mit tanulj, mikor válts, hogyan növeld a munkaerő-piaci értékedet?

Menj könyvelőnek fiam! Ma már nem elég elhatározni: Jó, akkor könyvelő leszek. Nagyon alaposan utána kell nézned, tényleg van-e rá szükség? Milyen végzettség kell hozzá? Mennyibe kerül a tanulás? Években és forintban? Milyen a megbecsültsége annak a szakmának? Van-e benne fejlődési lehetőség? Mennyit lehet vele keresni? Ha egyszer csak megunod, hova lehet onnan a legkönnyebben váltani? Mik a munkakörülmények? Rendelkezel-e a szakmához illő kompetenciákkal?

Lehet, hogy megrémülsz, de ezek csak a legelső kérdések, még tudnám folytatni, mi mindent mérlegelj, amikor szakmát, foglalkozást választasz, vagy váltás előtt állsz. Nem könnyű a feladat, és sokszor nem is megy egyedül. Sajnos a mai iskolarendszer ebben nem tud segítséget adni senkinek. Ugyan megjelentek a diplomás életpálya tanácsadók az általános- és középiskolákban, de nagyon kevés lehetőséget kapnak. Véleményem szerint az iskolákban nem is pályaválasztás, hanem iskolaválasztás folyik, az meg nem sokat jelent. A Munkaügyi Központok sem nyújtják azt, amit egy diplomás álláskereső elvár, azaz segítséget, információt, lehetőségek megismerését. Magadra vagy utalva.

Bízz bennem, mutatom az utat A múlt után most ugorjunk a jövőbe! Ugyanis a karrierépítés mindig a jövőre irányul. Ha el szeretnél indulni valahová, a térképen sem azt nézed, honnan jöttél, hanem azt, hová tartasz. Mit tanuljak, hogy piacképes tudásom legyen? Milyen szakmát fizetnek meg a legjobban? Jelenlegi pozíciómból hová tudok előrelépni? Mi legyek? Mi legyen a célom? Hová jelentkezzek? Legyek vállalkozó? Hol érdemes munkát keresni: külföldön vagy idehaza? Ilyen kérdéseket kapok indításként a legtöbb ügyfelemtől. Megértem őket, mert mindnyájan szeretnénk a jövőt tudni, de sajnos ki kell ábrándítanom őket, és Téged is: nincs kristálygömböm, és nem látok a jövőbe. Ha így lenne, a fél ország az irodám ajtaja előtt állna:-) Viszont elszántan keresem és olvasom a külföldi jövő- és trendkutatókat, mert ezek a változások nagyon hamar elérnek minket is. Eszerint rohamos gyorsasággal terjed világszerte az ún. atipikus munkavégzés. Hogy ez mit jelent? Ugyanazt, mint az influenza esetében, nem a megszokott, hanem teljesen újszerű. Vagyis nem 8 órás és nem határozatlan idejű. Ide tartozik tehát a részmunkaidő, a megosztott munka (azaz a 8 órát két ember végzi 4-4 órában), a távmunka, a határozott időre szóló megbízás. Az első három meglehetősen gyerekcipőben jár még Magyarországon, de az utóbbira már hazánkban is sok példa van, akár állami hivatalokban is. Hogy mire gondolok? Hát a projektmunkára. Bizony az álláshirdetéseket bogarászva gyakran találni projektmenedzseri vagy projektasszisztensi állást, és szinte az egész civil szektor – már ha pályázati pénzekhez jut – így működik. További trend, amit kb. tíz éve fogalmazott meg két svéd közgazdász a Funky Business c. könyvükben, hogy a jövő foglalkozása a vállalkozás. Elméletüket arra alapozták, hogy egyre atomizálódik a társadalom, és egyre individuálisabb termékeket és szolgáltatásokat keresünk. Mivel ezeket az igényeket a globális vállalatok nem tudják kielégíteni, a kisvállalkozások tudn(án)ak belépni.

Véleményük szerint, nagy valószínűséggel az életút során többször is lesz/lehet lehetősége bárkinek arra, hogy egy kínálkozó alkalommal vállalkozást alapítson. Különösen az internetes vállalkozások fognak dübörögni, és mivel aktív személyes jelenlétet nem igényelnek, ezért a kisgyermekes anyák illetve a megváltozott munkaképességűek jutnak ezáltal nagy lehetőségekhez.

Hátra van még a feketeleves Természetesen nem akarom eltitkolni azt, hogy az átmeneti vagy tartós munkanélküliséggel szinte mindenkinek számolni kell. Nem azért, mert rossz munkaerő lennél, hanem azért, mert Tőled függetlenül alakul a világ politikai és gazdasági élete. De nem kell ahhoz gazdasági válság, elég az is, hogy a váratlanul elmegy a főnököd, és az új egy másik garnitúrával akar dolgozni. Neked meg útilaput kötnek a talpadra. Még mielőtt a kardodba dőlnél, elmondom, hogy lehet előre tervezni, és több stratégiát is kidolgozni erre a helyzetre, hogy a lehető legkisebb veszteséggel vészeld át. Minderről a 8 hetes online tréningen bőven kitérek.

"De akkor mégis mi legyek?" Ahogy a korábbiakban említettem, nem tudom megmondani. Egyszerűen azért, mert aki például most kezdi el tanulmányait, még nem tudja, milyen szakmák, foglalkozások lesznek 5-7 év múlva. Ez nem vicc. Gondolj bele, milyen termékek, szolgáltatások nem voltak még pár éve? Olyan gyorsan változik a világ és vele a fogyasztói igények, hogy el sem tudjuk képzelni, mi mindenre lesz pár év múlva szükség. A népesség jelentős növekedésével, a klíma megváltozásával és a tudomány, valamint a technológia fejlődésével nagy változásokkal néz szembe a Föld az elkövetkezendő húsz évben. Hatásukra teljesen új, korábban fel sem merült munkakörök, foglalkozások jelenhetnek meg, amelyeknek kiemelt szerepük lehet 2030-ra. Ezeket próbálta meg előrevetíteni az angol Fast Future Research jövőkutató cég, állítása szerint azért, hogy segítse a gyerekeket a pályaválasztásban. (A cikk az Origo.hu-n jelent meg) Tudom, hogy némelyik agyrémnek tűnhet, de azért én nem nevetném ki. Idáig minden megvalósult, amit pl. Jules Verne megálmodott. Sőt, annál jóval több is.

Öveket becsatolni! Tehát melyek a jövő foglalkozásai? Nanoorvos A nanotechnológia fejlődése, a nanoméretű eszközök használata forradalmasíthatja

a személyre szabott gyógyászatot. Alkalmazása a testrészpótlástól kezdve a génterápiáig terjedhet. A foglalkozás várható megjelenése: 2025. GM-gazdálkodó A jövő gazdálkodói génmódosított növényeket termesztenek, és génmódosított állatokat tenyésztenek majd, hogy növeljék az előállított táplálék mennyiségét, és hogy a hús olyan fehérjéket tartalmazzon, amelyek egészségesek az emberi szervezetnek. A kutatók már most is dolgoznak olyan tehenek, kecskék és juhok előállításán, amelyek gyógyhatású tejet adnak. A foglalkozás várható megjelenése: 2015. Újtudomány-etikus Az egyes tudományterületek, mint például a klónozás, nanotechnológia fejlődésével szükség lesz olyan etikusokra, akik értenek a tudományhoz, és képesek arra, hogy segítsék a társadalmat a tudományt érintő döntések meghozásában. Nem az lesz a kérdés, hogy képesek vagyunk-e rá, hanem hogy szabad-e? A foglalkozás várható megjelenése: 2015. Függőleges gazdálkodó A nagyvárosokban a magas épületek oldalán létesíthető függőleges kertek jelentősen megnövelnék a növénytermesztése alkalmas területet. Az ilyen gazdálkodóknak érteniük kell számos tudományterülethez, a mérnöki tudományokhoz és a kereskedelemhez is. A foglalkozás várható megjelenése: 2015. Űrpilóta, űr-idegenvezető Egyre több magáncég fektet űrturizmusba, így várhatóan megnő majd az igény az űrpilótákra. Az idegenvezetőknél alapfeltétel lesz a jártasság a csillagászatban, kozmológiában, földrajzban és az űrkutatásban is. A foglalkozások várható megjelenése: 2015. Avatár menedzser/virtuális tanár Intelligens avatárok vagy számítógépes karakterek támogathatják vagy helyettesíthetik a tanárokat az osztálytermekben. Az ezzel foglalkozó szakemberek elsődlegesen oktatási háttérrel rendelkeznek majd, de jártasak lesznek a programozásban is. A foglalkozás várható megjelenése: 2015. Virtuális rendszerező Segít rendbe tenni a megbízó elektronikus életét. Gondoskodik az e-mailekről, ellenőrzi az adatok megfelelő tárolását, valamint menedzseli a jelszavakat és profilokat. A foglalkozás várható megjelenése: 2015.

Szociális "networking" munkás Szociális munkások olyan embereknek segítenek, akik a közösségi hálózatok használata során sérültek. A foglalkozás várható megjelenése: 2015. Már létező foglalkozások, melyek szerepe 2030-ra megnő: Időskori wellnesstanácsadó Az orvosi, gyógyszerészeti, pszichiátriai kezelések és fitneszprogramok ismeretével és használatával segítik kielégíteni az elöregedő populáció egészségügyi és személyes igényeit. Virtuális ügyvéd Ahogy az élet egyre nagyobb része zajlik online, úgy lesz szükség olyan jogászokra, akik képesek olyan jogi ügyeket megoldani, amelyek több különböző országban és jogrendszerben élő embert érintenek. Időbróker Az idő mindig értékes volt, és az időbankolás már most is létezik. Ennek keretében egy közösségen belül extra időkreditek nyerhetők bizonyos közösségi munkák elvégzésével, amelyek aztán beválthatók a közösség más tagjainál. A jövőben akár más hasonló valuták is kialakulhatnak. Alternatívjármű-fejlesztő Alternatív építőanyagok és üzemanyagok felhasználásával fejlesztik a jövő járműveit. Most egy kicsit lazulj el!

Mielőtt végleg pihent agyúnak tartanál, gyorsan térjünk vissza a mába! Neked ma, sőt ebben a pillanatban van szükséged segítségre. Lehet, hogy hónapok óta hiába keresel állást, önbizalmad a romjaiba hullott, tartalékaid elfogytak, én meg a jövőről papolok. Nos, nézzük meg, milyen hibákat követhetsz el, hogy eredménytelen legyen az álláskeresésed. 1. Az önéletrajzod évek óta változatlan, nem frissítetted. 2. Eseti jelleggel keresel állást. Például akkor, ha összerúgod a port a főnököddel, vagy egy régi iskolatársad dicsekszik valami elképesztő fizetéssel. 3. Mindegy, hogy hová, kinek és mire, de elküldöd az álláspályázatodat, hátha összejön valami.

4. Gőzöd nincs, mit kezdjél magaddal és a jövőddel. 5. „Próbálgatod” a munkahely keresést. Erre mondják a szakemberek, hogy ez a reaktív álláskeresés. És sajnos az a rossz hírem, hogy így nem fog menni. De akkor hogy? Ennek ellenkezőjeképpen: proaktívan. Sok szó fog még erről esni a következőkben. De a lényeg: amíg a hozzáállásodon nem változtatsz, minden marad a régiben. De előtte még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmed, amire eddig talán soha nem gondoltál.

A méret a lényeg A méret igenis fontos. Mármint a karrierépítés során. Szent meggyőződésem, mint ahogy tapasztalatom is, hogy mindannyian bizonyos határok között mozgunk igazán otthonosan. Hogy ez a szocializációnknak, tapasztalatainknak, félelmeinknek vagy sikereinknek köszönhető, az szinte mindegy. Viszont tény. Mik ezek a határok? Sok minden lehet. Például, hogy egyedül szeretünk dolgozni, vagy másokkal? Beosztottak lennénk inkább vagy vezetők? A szellemi kihívást keressük-e a munkánkban, vagy szívesebben hajtjuk végre az utasításokat? A gyors döntések hívei vagyunk-e, vagy inkább lassabban, de megfontoltabban tudunk dönteni? Ám vannak kézzelfoghatóbb határok is, amelyekre – azt tapasztalom – fittyet hánynak az álláskeresők vagy a pályamódosítók: ez pedig a cégméret. Minden egyes pályaorientációs tréningen felmerül ez a szempont is: milyen típusú illetve méretű cégnél tudod magad elképzelni? A méret általában jelzi a cég tulajdonosi formáját vagy jellegét is, azaz a nagy méret multinacionális céget vagy állami tulajdonban lévő részvénytársaságot jelent, a kis méret közepes vagy kisméretű, leginkább magyar tulajdonú részvénytársaságot, kft-t vagy bt-t. Ha volt már alkalmad dolgozni több típusú cégnél is, akkor tudod, hogy zongorázni lehet a különbséget. Ha nem, akkor érdemes szem előtt tartani, melyiknek mik a jellemzőik, mit tudnak neked nyújtani és mit nem. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, csupán más. A multinacionális cégek általában jól szervezett, jól strukturált intézmények. A kiválasztás is profi szinten működik. Munkaköri leírás szabályozza a munkakört, jó

vagy kiemelkedő munkahelyi környezetet és infrastruktúrát biztosítanak. Általában értékelik a szakmai tudást, sőt nem egyszer támogatják is dolgozóikat: képzésekre, tréningekre járatják őket. Sok esetben van lehetőség a feljebb vagy oldalirányú lépésre, esetleg nemzetközi karrier befutására. A fizetések szinte mindig fehérek, azaz bejelentik a dolgozóikat, és ezt a fizetést meg is kapják az érintettek. A fizetések ugyan iparáganként és területenként eltérőek, de általánosságban elmondható, hogy még vidéken is a magyar átlag felett vannak. Cserébe feltétlen lojalitást, engedelmességet, és 8 óránál több munkaidőt követelnek meg (ez utóbbit kimondatlanul). Gyakorlatilag az állandó elérhetőségedet biztosítanod kell, a szabadságok (általad preferált) kivétele is necces lehet. Nagyok az elvárások, nagy a nyomás, hamar kiégnek az emberek, akiket hamar tudnak helyettesíteni. Inkább a fiatal korosztályt preferálják. Szinte mindennek az ellenkezőjét tudom elmondani a kis és közepes, magyar tulajdonú cégekről. A kiváló képességű szakemberek tudására nincs szükségük, pontosabban szólva nem tudják megfizetni őket, ezért beérik az alacsonyabban teljesítővel – vagy éhbérért mehetsz el hozzájuk dolgozni, ráadásul azt is szürkén: minimálbérrel bejelentve, a többit zsebbe. A kiválasztást a hozzá nem értő, és leterhelt cégvezető végzi, aki szeretne minél előbb túl lenni a dolgon. Sajnos ritkán van munkaköri leírás ezeknél a cégeknél. A kis cégméretből adódóan általában több munkakört lát el egy-egy dolgozó, de ez néha hasznos lehet, mert sok mindenben kipróbálhatod magad. (Főszerkesztő koromban a WC-láncot is én szereltem.) A viccet félretéve számos előnye van egy pár főt foglalkoztató cégnek. Családiasabb, támogatóbb a hangulat, mint a könyöklős multinál. Mindenki mindenkit ismer, több a közös ünneplés, a beszélgetés. Magyarországon a statisztikák azt mutatják, hogy a munkavállalók számára a fizetést is megelőzi a jó munkahelyi légkör igénye. Nem utolsó sorban a középkorúak jóval kevésbé számíthatnak hátrányos megkülönböztetésre. Ila, te melyiket választod/választanád? Ha nem mindegy számodra a cégméret, javaslom, hogy álláskeresés idején feltétlenül az elsők között vizsgáld meg, vagy járj utána, mekkora a választott cég, és milyen tulajdonban van. És ha nem az általad favorizált hirdetett meg egy jó állást, ne küldd el a pályázatodat, mert úgysem éreznéd jól magad ott. Ráadásul számtalan felesleges munkától (CV és motivációs levélfrissítés, telefonálgatások, csalódások) megkíméled magad. A mai lecke összefoglalva: - A pályaválasztás a párválasztás mellett életünk másik legfontosabb választása, szinte mindenre kihatással van, ezért nagyon alaposan fel kell rá készülni.

- A munka akkor öröm, ha az önmegvalósítást, a boldogságot is megtaláljuk benne. - Bármilyen fájdalmas, nincs többé biztos munkahely. - A munkaerő-piacon is verseny van. - Folyamatosan változnak a szakmák: régiek tűnnek el, és újak keletkeznek. A diplomák és a megszerzett tudás elavulttá válhat. - A gépesítés, a robotok és a szoftverek egyre több ember munkáját kiváltják, a diplomásokét is. - Átmeneti vagy tartós munkanélküliséggel szinte mindenkinek számolni kell. - Nagy változásokkal néz szembe a Föld az elkövetkezendő húsz évben. Hatásukra teljesen új, korábban fel sem merült munkakörök, foglalkozások jelenhetnek meg. - Az atipikus munkavégzés egyre nagyobb teret fog kapni. - Növekszik a vállalkozások szerepe, különösen az internetes vállalkozások fognak elterjedni. - Csak a proaktív álláskeresés lehet sikeres. - Döntsd el, milyen típusú illetve méretű cégnél tudod magad elképzelni, és csak oda pályázz!

3. Neked is nehezen megy az önéletrajzírás? Ha beírjuk a böngészőbe az önéletrajz szót, több mint egymillió találat jön ki rá. Nem ez a szörnyű, hanem az, hogy a nagymennyiségű információ dacára alig lehet professzionálisan megírt életrajzot találni. Ez nem csak az én tapasztalatom, hanem munkaerő-közvetítők, HR vezetők is állítják. Na, és akkor még nem is beszéltem a mindenki által utált motivációs levélről! Az a tapasztalatom, hogy a hozzám fordulók rengeteg hibát követnek el az álláskeresés során. Van, aki halmozza is ezeket. A harmadik leckében sorra veszem ezeket, és tanácsokat adok kijavításukra. Lehet, hogy elsőre soknak tűnik majd, illetve ijesztőnek, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni. A tanácsom az, hogy lépésről-lépésre korrigáld az eddigi hibáidat vagy beidegződéseidet. Tedd ezt olyan tempóban, ami neked kényelmes. Meglátod, ha már egy-két dolgon változtatsz, megindulnak a dolgok, több lesz a sikerélményed.

Az egyik legtöbbet keresett szó az interneten az „önéletrajz”. Vajon miért olyan nehéz megírni? Tanulmányoztam a történelmet, és az azt mutatja, ha az ember elég hosszú ideig

kitart, valami mindig történik. (Churchill) Életed egy tizedében történnek veled a dolgok, a többiben pedig rajtad múlnak. (ismeretlen) A múltkori levelemben már szóltam a reaktív álláskeresésről, azaz arról, amikor nem tudatos, nem tervszerű a folyamat, leginkább esetleges, és sok esetben másoktól várja a jelölt, hogy az majd jó álláshoz juttatja. Kedve sincs megírni egy ütős életrajzot, pláne azt az utálatos motivációs levelet. Véleményem szerint ez történik, amikor ügyfeleim gyakran mondogatják nekem, hogy: "…esetleg keresek egy fejvadászt. Nem tudsz ajánlani egyet?" Nem, nem tudok. No, nem azért, mintha nem ismerném őket, vagy mintha nem lehetne megtalálni a cégeket az interneten. Sokkal inkább azért nem, mert a klasszikus fejvadászok nem így működnek, és ha a csodát várod tőlük, nagyot fogsz csalódni.

Fiatal, karcsú, jól főző feleséget keresek -„Királylány” jeligére Elméletileg a személyzet-közvetítés ugyanolyan közvetítői tevékenység, mint pl. az ingatlan- vagy házasságközvetítői munka: a kereslet-kínálat törvénye szabja meg. Ha kínálsz valamit: van-e érdeklődő, kell-e a portékám, és milyen áron tudom azt eladni? Ha keresel: találok-e nekem valót, illetve ha igen, azt mikor? Mivel az emberek életében a két legfontosabb terület a szerelem és a pénz, nagyok az igények, ezért az ezt közvetítő szolgáltatások bonyolultabban működnek. A viccet félretéve, én nem értek a házasságközvetítéshez, én munkaerő-piaci szolgáltatásokkal foglalkozom, ahol emberekről, pénzről és ebből adódóan hatalomról van szó. Minél nagyobb pénzről, annál nagyobb hatalomról. A fejvadász pedig a legnagyobb beosztású, ebből adódóan a legmagasabb jövedelmű emberek megkeresésével, azaz „vadászatával” foglalkozik. Úgy, ahogy annak idején (vagy lehet,hogy ma is?) fejvadásznak hívták egy-egy bűnöző felkutatóját, és fejpénzt fizettek neki. A jól képzett, tehetséges, nagy gyakorlatot szerzett, eredmények sorát felmutató felsővezetőket ugyanis fel kell kutatni. Miért? Mert ezek az emberek dolgoznak valahol. Mégpedig nem is kevés pénzért. A felsővezetői fizetések havi pár milliónál kezdődnek, és határ a csillagos ég…És általában elégedettek a munkájukkal, a beosztásukkal és a fizetésükkel. Nos, egy-egy megbízás alapján a fejvadászok ezeket az embereket keresik, mert aki

helyt áll valahol, az másik cégnél is helyt fog állni. Finom, diszkrét módon kell megkeresniük, felkutatniuk a lehetséges jelöltek listáját – sokszor hónapokig tartó munka során. Majd ugyanilyen módon el kell jutniuk a jelölthöz, akinek megteszik a megbízójuk ajánlatát, és igyekeznek elcsábítani őt. Mivel a fejvadászok igen drágán dolgoznak – általában a kiközvetített évi fizetésének egyharmadáért –, ráadásul garanciát kell biztosítaniuk a kiválasztottra, semmit nem bíznak a véletlenre, biztosra mennek.

Az idő vasfoga elrepül felettük Mármint a fejvadászok felett. Ugyanis megjelentek a közösségi oldalak, vagyis megszűntek a titkok. Sőt, sok olyan szakember dolgozik, aki éppen hogy nem szeretne rejtőzködni, találja meg, aki keresi, szívesen meghallgatja az ajánlatát. Ők az X és Y generáció tagjai, nagyjából 45 éves korig. Az ennél idősebbek szemérmesebbek, nem tagjai a közösségi hálózatoknak. Hogy ez jó-e vagy sem, illetve hogyan kell hibátlanul csinálni, arról a következő leckében írok bővebben. De térjünk vissza a fejvadászokhoz! A világ megváltozott, ezért a klasszikus fejvadász tevékenység lassanként eltűnik, helyettük új típusú, professzionális cégek jelentek meg a piacon. A személyzeti tanácsadók inkább vezetőket keresnek és közvetítenek. Ezek a cégek kevésbé használják a közvetett módszereket. Ők hirdetnek az álláskereső portálokon, a gazdasági vagy szakmai lapokban, illetve folyamatosan építik az adatbázisukat, hogy minél hamarabb teljesíteni tudják a megrendelőik kérését. Közülük jó páran szakosodtak valamilyen beosztásra vagy ágazatra. (Sajnos nem mindegyikre.) Van, aki orvosokat, mérnököket, IT szakembereket, jogászokat keres. De van, aki kifejezetten középvezetőkre szakosodik. A munkaerő-közvetítők leginkább a beosztott munkatársak keresésével és közvetítésével foglalkoznak. Általában – bár nem törvényszerű – ők is szakosodnak, pl. ápolónőket, zenészeket, szakácsokat stb. közvetítenek, nem egyszer külföldre is. Ők folyamatosan hirdetnek az újságokban és az interneten, különösebb szűrést nem végeznek az előválogatás során. Nem fogom neked felsorolni az összes céget, járj utána az interneten, nem lesz nehéz dolgod. A www.allas.lap.hu portálon megtalálod a legfontosabbakat. Szinte mindnyájan ugyanolyan szisztémával dolgoznak.

Tipikus hibák a keresés során Rengeteget lehet elkövetni. Az álláskereső ugyanis nekiesik a hirdetéseknek, mint borjú az anyjának, aztán csodálkozik, hogy semmi sem jön össze. Most elárulom Neked, a legnagyobb baki talán az, ha olyan pozícióra jelentkezel, amiben nem vagy kompetens. Ha felső vezetőt keresnek, akkor arra

ne jelentkezz 23-25 évesen, mert azon felül, hogy a jelöltnek minimum 7-10 éves szakmai tapasztalattal kell rendelkezni, ráadásul az egész piacot kiválóan kell ismernie, nem beszélve a vezetői képességek meglétéről. Fordítva is igaz. Egy középkorú ember ne pályázzon meg 1-3 év tapasztalatot igénylő junior pozíciót, mert egyértelmű, hogy nem ő a keresett személy. Tehát ne küldd el mindenféle pozícióra a jelentkezésedet, mert komolytalanná fogsz válni. Mindez mellett számos hibát lehet véteni az önéletrajz írásában, amivel hátrébb sorolódhatsz, ugyanakkor számos pluszpontot lehet szerezni. Most átnyújtok egy csokrot belőlük. 1. A beküldött életrajz anyagában mindig jelöld meg a pozíció nevét, lehetőleg a referencia számmal együtt. Használd az általános dokumentum formákat, tehát a .doc vagy a .jpg kiterjesztéseket. A csatolmányok neve tartalmazza a nevedet, és azt is, hogy milyen nyelvű az önéletrajz. Nem túl professzionális, ha az önéletrajz neve anyu_uj.doc. Helyette: kovacs_jozsef_oneletrajz.doc vagy kovacs_jozsef_cv_magyar, vagy jozsef_kovacs_english.doc. 2. Ha fényképes önéletrajzot kérnek a munkáltatók, akkor ne csatolásban küldd a képet, mert az nem kezelhető. Illeszd azt be az önéletrajzba. A fénykép nagyon kényes pont, a Facebook kapcsán a következő alkalommal még visszatérek rá. Továbbá a fénykép ne legyen túl nagy, ne teljes alakos legyen – kivéve, ha ez a követelmény. 3. Ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, ne legyen az e-mail címed [email protected]. Továbbá, amikor beállítod az email fiókodat, amiről kimegy a levél, ott a saját neved legyen. Figyelj rá, mert meg lehet adni, hogy milyen név legyen hozzárendelve az email fiókodhoz. Azaz ne Anyu01 küldje a levelét a [email protected]ól, hanem Kovács Anna, a [email protected]ól. 4. Legyen átlátható, tagolt és rendezett az életrajz. Legfelül legyen a fénykép, és a személyes adatok: név, állampolgárság, cím – ide elég a város, és hogy hányadik kerület. Azt nem kell megadni, hogy hányadikon laksz, és hogy mi az ajtó száma. Nem kell beleírni a családi állapotot, mert ehhez senkinek semmi köze. Továbbá nem kell leírni azt sem, hogy hány gyereked van, ahogy azt sem, hogy hívják őket, és hány évesek. Viszont fontos az elérhetőség: a mobiltelefon, az email cím, illetve az életkor. Ez utóbbi érzékeny pontja lehet az pályázatnak, hiszen általában a munkáltatónak konkrét elképzelése van arról, hogy mennyi idős legyen az új munkatárs. A munkaerő-közvetítők azt javasolják, hogy ezt kár eltitkolni, mert az iskolákból, és a munkatapasztalatból, valamint a fényképről ki lehet körülbelül találni, hogy mennyi

idős a jelentkező, illetve ha mégsem, az első telefonos beszélgetésnél úgyis rá fognak kérdezni. 5. A személyes adatok után a munkatapasztalatok következzenek úgy, hogy a legfrissebbel kezdd, és úgy haladj visszafelé az időben. Nevezd meg a céget, a beosztásodat, hogy mettől meddig dolgoztál ott, valamint nagyon fontos: írd le, hogy pontosan mit csináltál, mi volt a feladatod, miért voltál felelősek, hány ember tartozott alád stb. Ezt kövesse az iskolai végzettség, és az egyéb tréningek. 6. A nyelvtudás megadásánál nagyon fontos az őszinteség! Nem az számít, hogy milyen nyelvvizsgád van, mikor tetted le, melyik nyelvvizsga központban, hanem az, hogy most milyen a nyelvtudásod: tárgyalóképes, társalgási szint, alapszintű nyelvtudás stb. Ha valaha megtanultál egy nyelvet, de már 10 éve nem használod, akkor ne írd oda, hogy középfokú nyelvtudás, mert nem igaz. Használd a passzív kifejezést. Csak akkor írd oda, hogy folyamatos fejlesztés alatt, ha valóban úgy van. Sok esetben az első telefonos interjúnál arra kérik a jelentkezőket, hogy kezdjenek el beszélni angolul. Nagyon kellemetlen, ha magyarázkodni kezdesz, „hogy most hirtelen ez nem fog menni, mert kell egy kis gyakorlás még előtte”. 7. Ezeket kövesse a számítástechnikai tudás ismertetése, ha van jogosítvány, esetleg a hobbik felsorolása. 8. Előny a referencia, én mindenkinek ajánlanám, hogy rendelkezzen vele. Sok esetben úgyis felveszik a korábbi munkáltatókkal a kapcsolatot, és kérnek tőle referenciát. 9. A mindenki által gyűlölt motivációs levél csak abban az esetben kell, ha azt külön kéri a munkáltató. Ebből látják, hogy mennyire vagy összeszedett, mennyire tudod eladni magadat, illetve idegen nyelvű motivációs levélnél többnyire kiderül, hogy milyen a nyelvtudásod. Mivel a motivációs levél mindig egyénre és pályázatra szabott, ezért erre példákat majd a 8 hetes online tréningen mutatok.

Halló, ki beszél? Az elmúlt egy-két évben teljesen általánossá vált, hogy az álláspályázatok első szűrése telefonon keresztül történik. Miért? Mert a hatékonyság nem csak a termelő cégeknél fontos, hanem a szolgáltatóknál is, így a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó cégek úgy vélik, rengeteg időt, energiát takarítanak meg azzal, ha csak azokat hívják be első interjúra, akik nagy valószínűséggel biztosan megfelelnek a kiírásoknak. Az életrajzok gyors áttekintése után szétválogatják azokat. Az egyik csoportba kerülnek azok a pályázatok, amelyek szinte egy-az egyben megfelelnek a kiírásnak.

A másik csoportba a kérdőjelesek, a harmadikba pedig azok, amelyek szóba sem jöhetnek. Az előbb láthattál arra példát, hogy lehet kifogástalan életrajzzal az első csoportba kerülni. A recruiter (a toborzást végző munkatárs) csak az első paksamétát veszi magához, és a megadott telefonszámon felhívja a jelentkezőt, és elmondja neki, hogy szeretne vele telefonos interjút készíteni. Időpont egyeztetést kér, és a megállapodott időben jelentkezik is. Az interjúk általában 20-30-40 percen át tartanak. Hogy a beküldéstől számítva mikor csörög ez ügyben a telefon, az kiszámíthatatlan. A folyamatos feldolgozás esetén akár egy-két nap múlva, de nagyobb létszámú jelentkezés esetén több hét is eltelhet. Mire kíváncsiak ez alkalommal? Sok mindenre. Például arra, milyen a jelentkező beszédkészsége, a kommunikációs szintje. Aztán kertelés nélkül, szinte az elsők között megkérdezik a fizetési igényt, az életkort, és hogy mikor tudna a jelölt munkába állni. Minél inkább megfelel a munkáltató igényének a jelölt, annál hosszabb és annál mélyebb lesz az interjú. Nyílván, ha olyan összeg hangzik el a jelentkezőtől, amely szóba sem jöhet, akkor a beszélgetés nagyon hamar véget ér. Mire figyelj a telefonos interjúk kapcsán? - Először is készülj rá, hogy felhívnak. Tehát olyan mobil számot adj meg, amelyen állandóan elérhető vagy. Ha ez ügyben keresnek, ne ess pánikba, ekkor csak időpontot kell egyeztetnetek. Ha éppen ráérnél, akkor is azt javaslom, egy későbbi időpontban – mondjuk két óra múlva hívjanak vissza –, hogy megnyugodj és összeszedd magad. Ha éppen a főnököd mellett állsz, akkor mondd azt a telefonba, hogy most nem alkalmas, és a számot hamarosan visszahívod. De el ne feledd! - Minden esetben olyan időpontot válassz, amikor biztosan nyugodt körülmények között tudtok beszélni. Azaz ne legyél az utcán, a hangos gyermekeid társaságában, a hipermarketben, és lehetőleg a munkahelyeden sem. Ha végképp nem tudod ez utóbbit elkerülni, akkor legalább fél órára távozz el, vagy ülj be egy üres tárgyalóba. Legyen előtted papír és ceruza, és jegyezd fel a fontos dolgokat. - Másodsorban készülj fel a fentiekben említett témákra. Tehát csípőből vágd rá, hogy mi a fizetési igényed. Ne feledd, még nem a munkáltatóval beszélsz, csak a közvetítővel. Ő el fogja mondani, ha a cég annyit nem tud fizetni. - Ha idegen nyelv tudása is szükséges az állás betöltéséhez, akkor sok esetben úgy történik az interjú, esetleg menet közben átváltanak rá. És egyből kiszűrik, ha nem elégséges a nyelvtudásod.

Ha esetleg most a szívedhez kapnál…, szeretném elmondani, miért tartom – számodra – hasznosnak ezt a műfajt.

1. Bekerültél a legkívánatosabbak közé. Ez már önbizalommal tölthet el. 2. Nem kell – esetleg felesleges – szabadságot kivenned, a munkahelyen magyarázkodnod, miért veszel ki fél napot. 3. Vidékieknek nem kell drága pénzen messzire utazni. A jelenleg külföldön élők még több pénzt spórolnak meg, így ők is bátran pályázhatnak hazai állásokra. 4. Nem kell kiöltöznöd. 5. Nagyon gyorsan kiderül, esélyes vagy-e, nem kell heteket várnod. 6. Ha a fizetési igényed más, mint az ő kínálatuk, piaci információt nyerhetsz a fizetésekről. 7. Letesztelheted a nyelvtudásod. 8. Minél hosszabb a beszélgetés, annál biztosabb, hogy behívnak szóbeli interjúra is. 9. És a legfontosabb: ha megfelelsz az elvárásoknak, szinte azonnal időpontot egyeztetnek a végén a szóbeli interjúra. A recruiter közvetít közted és a megbízó között, és neki is érdeke, hogy összepasszoljatok. Tanácsokkal, információval fog ellátni, mi várható az interjún. Többek között ezért is fontos, hogy zavartalan legyen a beszélgetésetek. 10. Ha pedig mégsem felelnél meg a pályáztató elvárásainak, udvariasan, de egyértelműen közlik veled.

Mit tud még egy álláskeresési portál? Te magad is kínálhatod saját magadat. Ráadásul teljesen ingyenesen! Hogyan? Úgy, hogy feltöltöd a helyesen megírt életrajzodat, és várod a jelentkezőket. Minél szakszerűbb az életrajzod, minél piacképesebb a szaktudásod, minél jobban beszélsz idegen nyelvet, annál hamarabb Rád találnak, és felhívnak. A procedúra és a tennivalóid szinte ugyanazok lesznek, mintha Te keresnél, azaz: elengedhetetlen a jól megírt önéletrajz a fentiek figyelembe vételével, illetve telefonon zajlik a kapcsolatfelvétel, ahol a fizetési igényt is meg kell jelölnöd. Viszont van néhány szabály, amit érdemes tudnod, illetve betartanod, ha magadat kínálod. 1. Védd magad! Mivel nem tudod, ki fogja olvasni az anyagodat, ezért teljesen elfogadott, ha az utolsó munkahelyed nevét nem írod ki, hanem helyette pl.: magyar tulajdonú számítástechnikai Zrt. vagy 1200 fős amerikai autóalkatrészszerelő vállalat stb. Kicsi ez az ország, mindenki ismerhet olyat, aki hírét viszi,

hogy Rólad olvasott. Mivel a vezetőid is böngészhetnek az életrajzok között, ezért az álláskereső portálok ma már olyan szoftvert működtetnek, ahol a hirdető cégeik (pl. OTP Bank) nem láthatják azokat az életrajzokat, amelyekben az OTP Bank szó szerepel. Így védenek Téged. 2. Mivel nem konkrét pályázatra jelentkezel, nem kell motivációs levelet írnod. Gondolom, ennek örülsz. 3. Ugyanazt az életrajzot több álláskereső portálra is feltöltheted, és mindegyik ingyenes. 4. Ha elkeltél, viszont vedd le az életrajzod, bár szerintem csak a próbaidő elteltével. A mai lecke összefoglalva: - Napjainkban az álláskeresés leggyakoribb formája közvetítőkön keresztül zajlik. - Az álláskereső portálokon kereshetsz is, és feltöltheted saját aktuális életrajzodat is, mindezt ingyen. - A jó önéletrajz fél siker, megéri sokat dolgozni vele. Biztos sikerre számíthatsz, ha nem csúsztatsz, nem próbálod magad másképp beállítani, mint ami vagy. Légy tárgyilagos, hogy mit csináltál eddig, milyen beosztásban, őszintén ismerd be, hogy milyen nyelvtudással rendelkezel stb. - Az elmúlt egy-két évben teljesen általánossá vált, hogy az álláspályázatok első szűrése telefonon keresztül történik. - Érdemes erre is tudatosan felkészülni, mert ez a belépő a személyes találkozáshoz. - Már a pályázat elküldésekor pontosítsd magadban a fizetési igényedet, úgyis rákérdeznek.

4. Használod a közösségi oldalakat? Álláskeresésre is? Minden szakember egyöntetűen állítja az egész világon: bármennyire is szeretnénk objektívek lenni, minden döntésünket szubjektív alapon hozzuk. Mindegy, hogy párválasztás, befektetési döntés, fogorvosválasztás vagy új kolléga kiválasztása a feladat, az érzelmek döntenek. Persze ezt sokan tagadják, és igyekeznek észérvek alapján dönteni – még szerelmi ügyekben is! :-))))

De lehetetlenség minden információt beszerezni, hogy mint egy robot, jól döntsünk. Marad tehát a tapasztalat, vagy mások javaslata, véleménye. Így van ezzel a munkáltató is. Feladja az álláskeresési hirdetését, és várja a jelentkezőket. Jönnek is csapatostul. Általában ugyanazzal a végzettséggel, képességgel, tapasztalattal. Ebből kell neki a tutit kiválasztani. Ezért valami kapaszkodót keres. Napjainkban két eszközt tud használni: a referenciát és a közösségi oldalakat.

Az a baj, hogy a problémáknak haj van a fejükön és visszabeszélnek A fő szabály: először adunk, aztán kérünk „Ne beszélj másoknak a problémáidról! Ismerőseid felét úgysem érdeklik a bajaid, a másik fele pedig örül, hogy gondjaid vannak.”- (Ismeretlen) A múltkori leckében azt állítottam, hogy napjainkban az álláskeresés leggyakoribb formája közvetítőkön keresztül zajlik. Állásportálokon, munkaerő-közvetítő irodákban, ahol a technika vívmányait felhasználva gyorsan, szakszerűen, objektíven történik a kiválasztás. A formát tekintve valóban gyakori, ám az eredményessége?

Mit mutatnak az eredményességi mutatók? Minden pszichológus, szociológus, politológus és egyéb humán erőforrással foglalkozó szakember egyöntetűen állítja az egész világon: bármennyire is szeretnénk objektívek lenni, minden döntésünket szubjektív alapon hozzuk. Mindegyiket! A pénzügyi befektetéstől kezdve a párválasztáson át a politikai választásokig és az új kolléga kinevezéséig mindegyiket. Ila, te hogy választasz fogorvost, iskolát a gyerekednek, vagy mi alapján nézel meg egy filmet a moziban? Nem hiszem, hogy az interneten rákeresve az első közeli fogorvoshoz bejelentkezel. Nem hiszem, hogy nem tájékozódsz gyermeked leendő iskolájáról, az ott dolgozó pedagógusokról. Moziba sem úgy mész, hogy amelyik elsőként az utadba kerül, oda beülsz filmet nézni. Hanem Te is megkérdezed az ismerőseidet, melyik fodrászt, utazási irodát vagy telefonszolgáltatót javasolják. Vagy fórumokon tájékozódsz. És a döntéseidet a mások tapasztalatára hagyatkozva hozod.

Így van ezzel a munkáltató is. Feladja az álláskeresési hirdetését, és várja a jelentkezőket. Jönnek is csapatostul. Általában ugyanazzal a végzettséggel, képességgel, tapasztalattal. (Vagy legalábbis ők kerülnek be az első számú körbe.) Ebből kell neki a tutit kiválasztani. Ráadásul úgy, hogy tudja, a felvételi interjún a rutinosok gyakran szerepet játszanak. Ezért valami kapaszkodót keres. Napjainkban két eszközt tud használni: a referenciát és a közösségi oldalakat.

Használod a közösségi oldalakat? Álláskeresésre is? A Randstad Workmonitor egyik legújabb kutatása a közösségi médiák (Facebook, Iwiw, LinkedIn, My Vip) és az álláskeresés kapcsolatát firtatta. A kutatásba 29 országot vont be a cég. A vizsgálat szerint ugyan egyre nagyobb szerepet kapnak a közösségi oldalak a munkakeresésben, azért még mindig inkább magánjellegű kapcsolatépítésre használják azokat a magyar regisztráltak. Ezt jelzi, hogy a megkérdezettek 71 százaléka tudta, hogy profilját munkaadók is megnézhetik, ennek ellenére főként személyes információkat osztott meg másokkal. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a megkérdezettek többsége nem vállalna munkát olyan cégnél, amelyről negatív kritikákat olvasott valamely portálon. Talán nem lep meg, hogy a közösségi oldalakban rejlő szakmai potenciált, és szakmai kapcsolatépítést főként azokban az államokban használják ki intenzíven, ahol a cégek nagy számban alkalmaznak fiatal munkavállalókat. Indiában például a megkérdezettek 60 százaléka a Twitteren tartja a kapcsolatot munkatársaival. Sőt 79 százalékuknak már üzleti haszna is származott a közösségi portálok használatából. Térségünkben egyébként a lengyelek használják ki a legintenzívebben az ezen oldalak kínálta lehetőségeket. Lengyelországban a válaszadók 36 százaléka bízik abban, hogy pusztán a különféle közösségi médiák segítségével talál majd állást. Igaz ehhez a magas arányszámhoz az is hozzájárul, hogy az ottani regisztráltak 37 százaléka kifejezetten munkavállalóként jelenik meg az oldalakon. Pedig Magyarországon is lenne abban kraft, hogy szakmai kapcsolatépítésre használják ki a júzerek a közösségi oldalakat. A KutatóCentrum adatai szerint a Facebookot a magyar internetező lakosság 85%-a használta 2014. februárjában. Mostanra a 2003-ban kifejezetten karriermenedzselési céllal létrejött LinkedIn portál világszerte 200 millió tagot tudhat a magáénak. A magyar internetezők 7%-a használja . Persze ezek az oldalak csak akkor tudnak a segítségedre lenni, ha kellő intenzitással használod ki az általuk nyújtott szolgáltatásokat.

Sződd a hálót magad körül! De mit kellene tenni, hogy a regisztráltaknak ne csak 15 százaléka használja ki a közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeket a karrierépítésben? Én nem tudom, hogyan használják az indiaiak vagy a lengyelek a Facebookot, de

megosztom veled a tanácsaimat. Az emberi kapcsolatok a minőségi kommunikáción múlnak leginkább. Ha a szobádban ülsz, és a tévét nézed, vagy egy könyvbe temetkezel, senki sem fog Rád találni. Sem a Szerelem, sem a Jó Munkahely. Meg kell mutatnod magad a világnak! Ne félj regisztrálni magadat a közösségi oldalakon, ha betartasz néhány biztonsági szabályt, semmi bajod nem eshet. Lássuk, karrierépítés szempontjából mire kell figyelned: 1. Feltétlenül legyen rólad legalább egy kép. A profilképed egy , a teljes arcodat szemből megmutató kép legyen, amely mindig aktuális legyen, lehetőleg mosolygós. Az extrém helyzetekben ábrázoló képeket (jelmezben, fürdőruhában, buliban stb.) másképp mutasd be. Pár sorral lejjebb olvashatod, hogyan. 2. Minden közösségi oldalon lehet csoportosítani ismerőseidet. Sorold be őket a rokonok, barátok, egyéb ismerősök csoportjába. Ha már profi vagy ezen a téren, a karrierépítés szempontjából hasznosnak tartott embereket is egy csoportba teheted. 3. Kutasd fel, és jelöld be a következőket: iskola- és padtársak (az összes iskolát, tanfolyamot, továbbképzést ideértem), volt tanárok, volt kollégák, volt főnökök (kivéve, ha hidat égettél magad után), szomszédok, katonatársak stb. 4. Persze ettől még nem sok minden történik, írj is nekik egy-egy érdeklődő mondatot: Mi újság vele? Hogy alakult a sorsa? Gratulálj a gyerekéhez, kiskutyájához, kitüntetéséhez, blogjához, vállalkozásához stb. Posztolj, lájkolj! Emlékszel, mit írtam az alcímben? Előbb adunk, aztán kérünk. Hogyhogy mit? Hát figyelmet, érdeklődést. Mindenki örül neki, ha vele foglalkoznak, add hát meg nekik ezt az élményt! 5. Ha őszinte örömöt és érdeklődést tapasztalsz egy új ismerőstől a válaszaiban, vagy annak idején nagyon jóban voltatok, akkor hozz össze vele egy találkozót. (Ne sajnáld annak a kávénak az árát!) Ha távol él tőled, akkor egy félórás skype beszélgetés is tökéletes lehet. 6. Soha ne panaszkodj ezeken a találkozókon! Ne Rólad szóljanak a beszélgetések, hanem hallgasd meg őt, és figyelj, milyen szektorban, területen dolgozott/dolgozik, ahonnan háttér-információt szerezhetsz. Például fejlesztések, leépítések, fizetések, vállalati kultúra, tanfolyamok, vállalkozási ötletek stb. Természetesen te is oszd meg vele a te információidat. (Ismét az adás-kapás egyensúlyáról van szó.) 7. Ha akár személyesen, akár közösségi portálon arra kéred ismerőseidet, segítsenek neked álláskeresésben, pontosan fogalmazd meg, milyen állást szeretnél. Az kevés, ha azt írod: „Szóljatok, ha tudtok valami jót.” Honnan tudják a többiek,

neked mi a jó? Tehát írd le: Óvónői állást keresek Csongrád megyében. Vagy, Irodavezetői állást keresek Budapesten multinál német nyelvtudással. 8. Mivel nem csak neked kell keresni, hanem téged is kereshetnek, ezért feltétlenül tüntesd fel a volt iskoláidat, munkahelyeidet, így könnyebben rád találnak.

Piros riasztás! Többször elmondtam, leírtam, figyelmeztettem ügyfeleimet, hogy legyenek résen a közösségi oldalak használatakor. Nem csak a haverok, volt osztálytársak, családtagok olvassák, lájkolják az ott látottakat, hanem azok is, akik információt szeretnének egy ismeretlenről szerezni – mondjuk egy állásinterjú előtt. Úgy tűnik, hiába minden. Friss esetről hallottam egy fejvadász ismerősömtől, ami ismét a nyilvánosság veszélyeire figyelmeztet. Egy álláspályázat során végre megtalálta azt az embert, akit a megbízó keresett. Nem volt könnyű, nagyon speciális munkára kerestek speciális tudással embert. Már épp túl voltak az első telefonos interjún, az első találkozón, és épp megbeszélték a megbízó cég vezetőjével való találkozást, amikor is ez a vezető – egy véletlen során – rákeresett az álláskeresőre a Facebookon. Megtalálta, megnézte a képeket a tökéletes jelöltről, majd döntött: lemondta az interjút. A fejvadász kérdésére azt válaszolta, hogy aki bulizós képeket tesz fel magáról, az neki nem kell. Hogy igaza volt-e vagy sem, az most nem lényeges. Csak azt mutatja, mindig szubjektív módon döntenek a kiválasztáskor, bármennyire is tagadják a vezetők. (Meg azt, hogy ők a szombat estéket nem otthon töltik egy pohár Bambival a kezükben.) A statisztikák minden negyedévben egyre magasabb százalékban jelzik azon HRvagy cégvezetők arányát, akik ellenőrzik leendő vagy jelenlegi munkatársaik adatait. Mivel a munkáltatók is megnézik az oldaladat, ügyelj arra, hogy azt is látják, hány óra hány perckor posztoltál, lájkoltál. Ez akár ürügy is lehet az elbocsátásodhoz, ha munkaidőben tetted. Főleg, hogy az új törvények szerint indoklás nélkül is fel lehet mondani. Mi ebből a tanulság? Az, hogy védd magad! ·

Ami az internetre felkerül rólad, az szinte kitörölhetetlen, nyoma marad sokáig. Nem lehet tudni, kiben milyen érzéseket kelt. Ki használja fel ellened most vagy a későbbiekben?

·

Tehát a véleményedet, és a rólad szóló képeket nagyon válogasd meg.

·

A fotóknál állítsd be a „csak barátok” szűrőt.

·

Ellenőrizd le, hogy látják a profilodat az ismeretlenek.

·

Ne engedd, hogy a barátaid kellemetlen helyzetben ábrázoló képeket tegyenek fel rólad, vagy ilyeneken megjelöljék a nevedet. Különösen akkor ne, ha tudatosan tervezed a karriered, és szeretnél ígéretes állásokat, uram bocsá, vezetői állásokat megcsípni.

Emergency! Szerte a világon, így Magyarországon is egyre több jogot kapnak a munkáltatók, hogy dolgozóik magánéletébe belelássanak. A legfrissebb infó Amerikából érkezett a minap, és megdöbbentő a hír, miszerint az egyik államban már a Facebook jelszavát is elkérhetik a jelölteknek az állásinterjún. Természetesen mindez etikai és jogi kérdéseket is felvett, de addig is hány karriert vághat el. Nagyon sokat. Védd hát magad!

A pohár félig tele van Ugyanakkor számos előnye is van a közösségi oldalaknak. ·

Az atomizált társadalomban senki nem érezheti magát egyedül.

·

Rég elfeledett barátok, osztálytársak kerülhetnek elő a távolból.

·

Olyan információkhoz juthatsz az ismerősöktől, amit nem ír meg a média.

·

Ingyenes vagy legalábbis nagyon olcsó a kapcsolattartásnak ez a módja.

·

Kis falvakban vagy külföldön élők is tarthatják a kapcsolatot távoli emberekkel.

·

Kisgyerek mellett élő anyák elszigeteltségét csökkenti.

·

Tanfolyamokról, könyvekről, filmekről értesülhetsz.

·

Megnézheted leendő munkahelyed, illetve leendő főnököd vagy munkatársaid adatlapját.

Az egyik legjobb munkámat egy magyar közösségi oldalnak köszönhettem pár éve. Egy cég sehogy sem talált rám, de a közös ismerősöket felkutatva eljutottak hozzám, és ajánlatot kértek. Megtettem, megnyertem, és kaszáltam. Ez a program nem jöhetett volna létre az azóta csendben kimúlt iwiw támogatása nélkül.

Hogyan szerezz referenciát?

A referencia szó ajánlást jelent. Olyan személyeket kell felkutatnod, akik jót állnak érted, azaz hiteles személyként állítják, hogy a velük végzett munka során elégedettek voltak veled, így mások is megbízhatnak benned. Azt javaslom, két, viszonylag friss, tehát 1-2 éves referenciát szerezz be különböző személyektől. Kik lehetnek ők? Néhány ötlet: volt főnök, HR-vezető, projektvezető, volt beszállítód vagy ügyfeled, aki meg volt elégedve veled. Ha a közvetlen főnöködet nem tudod, vagy nem akarod megkérni, akkor fordulj ugyanannak a cégnek egy olyan vezetőjéhez, akivel ugyan napi kapcsolatban nem voltál, de időnként munka során kapcsolódtatok (pl. értekezleteken, eseti feladatokban, éves tervezésnél, továbbképzésnél stb.) Igazán meggyőző az a referencia is, amikor egy volt ügyfél mondja el, mennyire elégedett volt a munkáddal. Pályakezdők a volt tanáraikhoz, konzulensükhöz, a gyakorlaton megismert munkatársakhoz forduljanak az első referenciákért. Amint látod, ezért kell előre gondolkodni. Tehát, ha valahonnan el kell jönnöd, ne égess fel minden hidat magad mögött, mert akkor nem tudsz referenciát szerezni. Ha megvan a két kiválasztott, keresd fel őket írásban, telefonon vagy személyesen – attól függ, milyen nexusban voltatok –, és mondd el nekik, hogy álláskeresésedhez szeretnél tőlük referenciát kérni. Ha elfogadja, akkor a következő mondatod ez legyen: Hogyan vállalja? Írásban vagy telefonon? (Ugyanis mindkettőt másképp kezeljük.) Véleményem szerint számodra jobb, ha írásban adja, ugyanis ezt minden álláspályázathoz csatolhatod (Figyelem, csak a másolatot!). Neki persze munkája lesz vele. Le kell üljön a gép elé, vissza kell rád emlékeznie, össze kell szedje a gondolatait, le kell írja, és aláírva el kell hozzád juttatnia. Viszont soha többet nem lesz vele dolga. Nem kell hosszúnak lennie: 3-5 mondat elég. Ne felejtse el aláírni, és megadnia a beosztását és az elérhetőségét, leginkább a mobiltelefonját. (Ha nem tudja a kiválasztottad, hogy kell csinálni, ezeket szépen küldd el neki írásban.) Ha a telefonos verziót választja, akkor tájékoztasd, hogy a közeljövőben várhatóan fel fogják hívni, hogy rád kérdezzenek. Sokan ezt választják, hogy a fenti macerát megússzák. Természetesen a nevüket, a beosztásukat és a telefonszámukat meg kell adniuk, mert ezt te továbbadod az interjú során. A baj abból lehet, hogy nem épp a megfelelő időben hívják, mondjuk épp a Tescóban vásárol, vagy gyereket nevel, és nehéz lesz kapásból megtalálnia a legfrappánsabb szavakat, hogy téged jellemezzen. Ha megszerezted a referenciáidat, az életrajzodban és a motivációs leveledben ezentúl mindig így szerepeljen: Referencia kérés esetén biztosított.

Ha még mindig kételyeid vannak, akkor hadd hívjam fel a figyelmedet egy tényre. Saját tapasztalatom, hogy 100 életrajzból csupán néhányban van referencia megjelölés. Kiválasztás során én mindig felhívtam ezeket az embereket, és ezt teszik a HRvezetők is. Tehát használd ki a referencia által nyújtott versenyelőnyt. Ha komoly a kiszemelt cég, ha a kiválasztást profi módon csinálják, akkor mindenféleképpen leellenőrzik az ajánlásaidat. Ha nem, akkor érdemes elgondolkodni, mi mindent nem vesznek ott komolyan … A mai lecke összefoglalva: - A döntéseinket mindig szubjektív alapon hozzuk, így van ez a munkaerőkiválasztásnál is. - A munkáltatók biztosra szeretnének menni, ezért kérik a referenciát, és ezért ellenőriznek le a közösségi oldalakon. - Érdemes feliratkozni a Facebookra és a LinkedIn közösségi oldalakra. Régi ismerősökre bukkanhatsz, információkat szerezhetsz. - Védd magad ezeken az oldalakon! Különösen a fényképeid lehetnek kompromittálók, illetve azok a megjegyzéseid, posztjaid, amelyek megosztják az embereket: faji, nemi, politikai állásfoglalás. - Tanuld meg kezelni ezeket az oldalakat: a beállítások segítségével szűrheted, ki és mit láthat rólad. - Ne feledd, a munkáltatód azt is látja, mikor osztottál meg tartalmakat, így a munkaidőben végzett tevékenységedet is ellenőrizheti. - Ami egyszer felkerül az internetre, az soha többé nem tehető semmissé. - Referenciát érdemes az önéletrajzhoz csatolni, ezzel is növeled az elhelyezkedési lehetőségedet. - 2 referencia elég, de ne legyen régebbi 3 évesnél. - Legjobb, ha írásban kéred, így korlátlan mennyiségben felhasználhatod.

Az ötödik leckében nem kerülhetjük el, hogy a szubjektivitás után a józan, paraszti eszünket is elővegyük, és számoljunk. Hogy mit? Hát a pénzt!

5. Mennyibe kerül ma egy diploma? Azt tapasztalom, hogy foglalkozást, szakmát szinte kizárólag érzelmi alapon választunk. Hogy ez miért baj? Egyáltalán nem baj, ha az érzelem a belső motivációdat erősíti. Például az erős hivatástudattal rendelkező emberek már nagyon korán, és mélyen elköteleződnek egy pálya iránt. Aztán az erős érzelem, vonzódás egy szakma iránt, átsegít a nehéz szakaszokon, az esetleges álláskeresés idején is. Ugyanakkor félig tájékozottan, esetleg mások negatív ítéleteire alapozva sokszor elutasítunk olyan foglalkozásokat is, amikben akár ki is teljesedhetnénk. Akkor van rendben az életünk, ha harmóniában vagyunk önmagunkkal és a környezetünkkel. Ajánlatos tehát az életpályánk alakításánál a képességeink, a motivációnk mellett a rációt is elővenni, és mint minden gazdasági döntésnél, számolni. Ugyanis a pályaválasztás gazdasági döntés is.

Megijedsz-e ezektől a szavaktól: befektetés, tőke, haszon? Ha igen, akkor itt az ideje szembenézni velük „Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni.” (Harry Lorayne) „A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik. S közben azt csinálja, amihez kedve van.” (Bob Dylan) Már az előző leckében kifejtettem, hogy mindig szubjektív módon – azaz érzéseinkre alapozva, így elfogultan – hozzuk meg döntéseinket. Érzelmi alapon választunk általában foglalkozást is. Az elsőt – gyerek-, kamaszvagy fiatal felnőttkorban – mindenféleképpen. Ennek megfelelően választjuk ki a felsőfokú intézményt is.

Mik lehetnek ezek az érzések? Ügyfeleimtől idézek: Utáltam a matekot, ezért csak a társadalomtudományi kar jöhetett számításba. Imádtam a rajztanáromat, ezért elhatároztam, hogy én is művészettörténész leszek.

Az összes jóbarátom a gimiben szociológusnak ment. Így én is. Hova mentem volna máshová? A tanítóképző főiskola a szomszéd utcában volt, és anyukám azt mondta, iratkozzam be oda. Legalább nem kell annyi időt utazással eltölteni. Micsoda tudatos életpálya választások ezek! Amint látod, egyikük sem saját magából, képességeiből, tudásából, személyiségéből indult ki, hanem mások véleményéből, a kényelemből, a végletes érzésekből. Hogy miért fontos figyelembe venni a saját személyiségedet, és az mennyire befolyásolja a neked való foglalkozást, azt a következő leckében részletesen leírom. Most azonban térjünk vissza az érzelmekhez! Emberek vagyunk, érző lények, és ennek fontosságát nem szeretném elvitatni. Inkább arra hívnám fel a figyelmet, mivel az iskolaválasztás, egy diploma megszerzése, és egy szakma vagy foglalkozás évekre/évtizedekre kihat(hat), ezért húzd meg azt a határt, ameddig a pillanatnyi érzéseidnek engedsz, és vedd elő a józan észt is. És számolj! Hogy mit? Például azt:

Mennyibe kerül ma egy diploma? Egy szakma, egy diploma megszerzése rengeteg energiába kerül: időbe és pénzbe. Ezzel talán nem mondtam újat. De azon mindig elgondolkoznak a pályaorientációs tréningre vagy tanácsadásra érkezők, amikor arra kérem, számítsák ki, mennyi idő alatt térül meg a képzésükbe történő befektetés. Három éve egy fiatal lány jött hozzám, aki kommunikációs szakra szeretett volna beiratkozni. Felhívtam a figyelmét, hogy Dunát lehet rekeszteni kommunikációs szakot végzettekkel, nehéz állást találni, ráadásul a magyar média erősen politikai irányultságú, illetve jelentősen bulvárosodik. Azt is elmondtam neki, hogy gyakorlatilag csak külsős vállalkozóként fogják alkalmazni. Megkérdeztem, hogy tudja-e mennyit lehet majd keresni a nyomtatott sajtóban? Nem tudta. Ekkor felvilágosítottam, hogy flekkenként fizetnek (egy flekk egy gépelt oldal, 1.650 leütés szóközzel). Az árak a médiától függnek, de egyre lejjebb megy az áruk, kb. 1.500-3.000 Ft között. A sztárújságírók kapnak kb. 4.000-5.000 Ft/flekkdíjat. „Tehát mennyit kell írnod ahhoz, hogy a 6 félév x 180.000 Ft ára bejöjjön? – tettem fel neki a kérdést. – Ne feledd, hogy ebből az összegből még adózol, és meg is kell élned. Ráadásul a pályakezdőknek a legnehezebb elhelyezkedniük. Átlagban 1,5-2 év az átlagos álláskeresési idejük."

A történet vége az lett, hogy a lány elvégezte az alapszakot, majd ezt követően egy egészen más területre ment dolgozni, és jelenleg külföldre készül. Az újságírást pedig egy életre elfelejtette!

Mi jön még hozzá? A helyzet azóta annyival változott, hogy egyre csökken az államilag finanszírozott képzések száma. De akár állami ösztöndíjjal, akár önköltséges formában tanulsz, az alábbi költségeket is a tandíjhoz, azaz a befektetésedhez kell számolnod: - Utazás - Albérlet, kollégiumi díj (opcionális) - Kredit díjak - Nyelvtanulás, nyelvvizsga díja (opcionális) - Jegyzetek fénymásolása - Jegyzetek - Szakdolgozat elkészítésének költsége - Könyvtári díjak stb. - Ha munka mellett tanulsz, nem tudsz másodállást, pluszmunkát vállalni, tehát a kieső jövedelmekkel is számolj.

Pontos árak Hogy melyik képzés mit kóstál, azt minden évben hivatalosan közzéteszik a Felvi.hu oldalon. Az árak mindig félévekre vonatkoznak. Mivel minden évben változás van a meghirdetett szakokban, valamint az összegekben, ezért nem tudok pontos adatokkal szolgálni. Csupán a tájékozódás és az arányok miatt néhány tudnivaló: A Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán az angol nyelvű képzésért háromszor annyit kérnek, mint a magyar nyelvűért. Érdemes átgondolni, melyik nyelven van nagyobb esély elhelyezkedni. Az árak az egyes szakokon csökkenő sorrendben: gazdálkodási és menedzsment szak, nemzetközi tanulmányok szak, kommunikáció és médiatudomány szak, kereskedelem és marketing szak, és a legolcsóbb a turizmus-vendéglátás szak.

Az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskolán kell a legtöbbet fizetni gazdálkodási és menedzsment szakon: viszont mind a magyar, mind az angol nyelvű képzésért kb. 800 ezer körül van egy félév. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az építészmérnök és gépészmérnök szakosok kb. 300 ezret fizetnek, míg a mérnök informatikusok ennél valamivel kevesebbet. A Budapesti Műszaki Főiskolán gépészmérnöki képzést választók kb. egyharmaddal kevesebbért tanulhatnak félévenként. A Semmelweis Egyetemre általános orvosnak jelentkezők féléves tandíja egymillió forint körül van, ami 12 félévvel számolva közel 12 milliót tesz ki. Még ennél is borsosabb ára van a fogorvosképzésnek: alulról súrolja a másfél milliót. A gyógyszerészeknek kb. 800 ezer forintot kell fizetniük, a jóval olcsóbb testnevelőedző szakon 200 ezer körüli egy félév. Hasonlóak az árak a Debreceni Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a jogászhallgatóknak hasonló tandíj árak vannak: 220-250 ezer forint egy félév. Némiképp olcsóbb a Miskolci Egyetem. Viszont politológia szakon az ELTE olcsóbb, mint Miskolcon. A bölcsészettudományi képzés 130-150 forintba kerül félévenként. A népszerű pszichológia szak kb. 300 ezer forintba fáj. Mindezek az adatok csupán tájékoztató jellegűek, mindenféleképpen érdemes az aktuális adatokat ellenőrizni.

A tudástőke hatalmas érték A tanulás jó esetben olyan befektetés, ami meghozza az árát. Egy személyes élményemet és az ebből leszűrt tapasztalatot hadd osszam meg veled. A rendszerváltás első éveiben másoddiplomás képzésre jelentkeztem az akkori Külkereskedelmi Főiskola (ma Budapesti Gazdasági Főiskola) nemzetközi marketing szakára. Akkoriban hagytam ott a pedagógus állásomat kb. havi 16.000 Ft-ot keresve. A három féléves képzés félévenként 100.000 Ft-ot kóstált. Sokan, köztük én is sokalltam – bár tudtam, csak egy gazdasági diplomával tudok kitörni a bölcsész létből. Szerencsére nem tartott sokáig a rossz érzésem, mert az első órában tájékoztatott minket az akkori rektor, hogyan állapították meg a tandíj árát: amennyi egy marketing igazgató havi fizetése, azaz akkoriban kb. 100.000 Ft. Ez meggyőzött. A

fél éves tandíj árát egy hónap alatt meg tudom keresni egy piacképes diplomával. És ez így is lett. Azaz, ha a tanulásba befektetett összeg, viszonylag hamar, belátható időn belül megtérül. Mennyi a belátható? Ebben nem tudok neked tanácsot adni, hiszen ez sok mindentől függ. Nekem körülbelül egy-két év a megtérülési mutatóm a saját vállalkozásomban is.

Nem tagadom, nagy a tét Nem csak a borsos árak miatt, hanem azért is, mert nem lehet tudni, van-e a választott szakmának jövője. Ezt még a szakemberek is nehezen tudják megsaccolni, hát még a laikus. Épp ezért jött létre az ún. diplomás pályakövető rendszer, amely hazánkban kb. 2008 óta működik, és egyre több főiskola és egyetem csatlakozik hozzá. A lényege röviden: pár éven keresztül rendszeresen megkérdezik a végzetteket az elhelyezkedésükkel, beosztásukkal, fizetésükkel stb. kapcsolatban. A kapott adatokat pedig a már előbb említett Felvi.hu portálon mindenki számára elérhetővé teszik. Mire jó ez az egész? Mit lehet kiolvasni az adatokból? Szerintem nagyon sokat. Bár – megvallom –, első látványra kissé ijesztő lehet a grafikonok áradata, de egy kis odafigyeléssel, és némi idő rászámításával néha meglepő információhoz juthatsz. Csak párat szemezgettem belőle. Például a BGF Pénzügyi és Számviteli Karán (elég népszerű amúgy) végzettek közül csupán pár százalék a pályaelhagyók aránya (3-10%), szemben a Zsigmond Király Főiskola végzőseivel, ahol ez az arány 20%, vagy afeletti. A BGF-en végzettek átlagos munkakeresési időszaka 3-5 hónap. Nettó átlagjövedelmük azonban csökkenő tendenciát mutat: míg 2008-ban nettó 188.000 Ft-ot kerestek, addig ez két év múlva már csak 156.000 Ft volt. További tanulság, hogy a Pázmányon két éve végzettek közel 20%-a érezte úgy, hogy olyan munkát végez, amihez nem kell felsőfokú végzettség. Ugyanez az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzettek esetében a 27%-ot is elérte! Folytathatnám végtelenségig, de remélem, ezzel is felhívtam a figyelmedet arra, milyen fontos a tudatos választás. Ehhez pedig adatokat, információkat érdemes gyűjteni.

Output

Ha már ennyit beszéltem a befektetésről, jöjjenek a kimenet adatai is: mennyit keres ma Magyarországon egy pályakezdő? Talán ez a legizgalmasabb adat, ami minden ügyfelemet érdekli. Az interneten található adatokat kellő forráskritikával érdemes kezelni, mert hazánkban még mindig nagyon magas a fekete- és szürkegazdaság. Ezen kívül jelentős szórások vannak a fővárosi és vidéki, a nők és férfiak fizetése között is. Kiindulópontként vizsgáljuk meg a Fizetesek.hu legfrissebb, 2014. május elején megjelent felmérését. Eszerint a szakközépiskolát végzettek bruttó 116 ezer forintra, az érettségivel rendelkezők bruttó 138 ezer forintra számíthatnak havonta az első évben. Az OKJ képzést végzett dolgozók esetében az átlag havi 142 ezer forint adózás előtt. Legjobban a szállítmányozás, a telekommunikáció és az autóipar fizet. Legrosszabbul a kiskereskedelemben, az idegenforgalomban, valamint a vendéglátásban elhelyezkedők járnak. Ahogy azonban nő a végzettség foka, úgy emelkedik a várható pályakezdő bér is: az alapszakosok átlagosan 219 ezer forintot, a mesterszakosok 236 ezer forintot keresnek átlagban. A telekommunikáció, a gyógyszeripar valamint az informatika területe fizet a legjobban a pályakezdőknek, sorrendben 280 ezet,278 ezer valamint 256 ezer forintos bruttó átlagfizetéssel. Mindezt a minőségmenedzsment és a bankszektor követi 245 ezer forintos átlaggal. Továbbra is jól fizet a közgazdaság, a pénzügy és a könyvelés, az átlag 225 ezer forint. A 200 ezres bruttó havi bért még a vegyipar illetve az ügyféltámogatás tudja túlszárnyalni. A három legrosszabbul fizetett terület a pályakezdők esetében (bruttó 123 ezer forinttal) a vendéglátás és idegenforgalom,, valamint az egészségügyi és szociális ellátás. Pozíciók tekintetében a menedzserek és a középvezetők pályakezdőként is már legalább 250 ezer forintot keresnek, a műszaki szakemberek és mérnökök 208 ezer forintra számíthatnak, az adminisztratív munkakörben és irodai alkalmazottként dolgozók fizetése 156 ezer forint. A mai lecke összefoglalva: - Ne másokra hallgass, amikor iskolát, szakmát vagy munkahelyet választasz! - Tájékozódj előre, mennyi időbe és pénzbe kerül a képzésed. Az idő is pénz. - A vidéki egyetemek csak némiképp olcsóbbak, mint a fővárosiak.

- Egy alapszakos diploma megszerzése is több mint félmillió forintba kerül, ám jelentősen kevesebbet keresnek, mint a mesterszakosok. - A Felvi.hu adatait érdemes áttanulmányozni. A felméréseik, tanulmányaik évenként frissülnek. - A számoknál néha többet mondanak a tendenciák. Például a pályaelhagyók adatai. - A több diploma egyáltalán nem jelent automatikusan jobb elhelyezkedési lehetőséget. - Ahogy nő a végzettség foka, úgy emelkedik a várható pályakezdő bér is. - A pályakezdők elhelyezkedési lehetőségei nehezek: másfél-két évbe is beletelhet, míg munkát találnak, kivéve a piacképes tudásúakat. Ígérem, több számot már nem közlök veled a Karrierleckékben. Két nap múlva jelentős fordulat áll be a témánkban: Micimackó hőseit fogom elemezni karrier-tanácsadói szemmel.

6. Te hová fordulsz? Kifelé vagy befelé? Múltkor számoltunk, ma játszani fogunk. Legalábbis játékos formában szeretném neked megmutatni, hogy személyiségjegyeik alapján milyen típusokba lehet besorolni az embereket. Ehhez pedig Milne hőseit, azaz Micimackót és barátait hívom segítségül. Nem tudom, annak idején az író sejtette-e, hogy önismereti trénerek milyen gyakran fogják mesealakjait példaként felhozni, de tény, ennél pontosabban egy szakkönyv sem tudná bemutatni a négy vérmérséklet típusait. Elengedhetetlennek tartom az önismereti alapozást a pályaválasztáshoz, álláskereséshez, így kezdjük ezzel. Rengeteg felesleges kudarctól, sérüléstől, önhibáztatástól mented meg magad, ha felismered, személyiségjegyeid alapján milyen pályákra vagy alkalmas. Bónuszként pedig más emberekkel való kapcsolatod is javulni fog. Például a főnököddel. Na, mit szólsz?

Tigris, Malacka és Micimackó a munkahelyen. Melyikükre hasonlítasz? Már a pólyában kiderül, milyen pálya való neked

Bizonygasd korlátaidat, s bizton szert teszel rájuk! (Richard Bach) Légy mindig napbarnított, élj elegáns villában (még ha az alagsort is lakod), mutasd magad divatos éttermekben (még ha csupán egyetlen pohárral fogyasztasz az este), és ha kölcsönkérsz, ne aprózd el magad – nagy pénzeket kérj! (Aristotle Onassis) Most elárulom neked a karrier-tanácsadók legnagyobb titkát. Addig lesz munkánk az ügyfelekkel, míg azok folyamatosan kifelé figyelnek: azaz állandóan álláshirdetéseket olvasnak, újabb és újabb szakmákat vagy diplomákat szereznek, ismerőseiktől kérnek tanácsot, vagyis csak a környezetükkel foglalkoznak.

Akkor mi a teendő? Az én tanácsom: ne kifelé tekingess, hanem befelé, saját magadra figyelj! Ugyanis a megoldás benned van. Ez mit jelent? Azt, hogy nem érdemes figyelmen kívül hagyni az alapkarakteredet, a személyiséged mozgató rugóit, mert ha így teszel, nagyon könnyen frusztráltnak, keserűnek, feleslegesnek és örömtelennek fogod magad és a munkádat érezni. Ezért fejlesztettem ki önismereti tréningjeimet, ezért használom a karrier coachingot, mint módszert, mert mindkettő segít megtalálni azt az alapot, amire aztán felhúzhatjuk a házat: azaz az egyénre szabott foglalkozást, állást és munkahelyet. Sokat gondolkodtam azon, mit mutassak meg Neked ebből, ami egyszerű, érthető, és már szinte azonnal alkalmazható. Úgy döntöttem, felhasználom annak a workshopnak az anyagát, amit Karrierkeddjeimen két éven át szerepeltettem. Bemutatok egyet a személyiségtípusok közül, amellyel kulcsot kaphatsz önmagadhoz, sőt bónuszként a családtagjaidhoz, kollégáidhoz, sőt a főnöködhöz is.

Ez ilyen egyszerű lenne? Ennek a kulcsnak a megtalálása nem csak a Te vágyad. Az emberiség évezredek óta keresi azt a módszert, amivel önmagát illetve a környezetében élőket megismerhetné. Ennek köszönhetően jöttek létre a különböző személyiségtípus elméletek. Mindegyik azzal foglalkozik, mi a személyiség lényege. A személyiségvonásokkal foglalkozó, úgynevezett vonáselméletek és típustanok

szerint a személyiség fő alkotóelemeit a tulajdonságok alkotják. Mások szerint inkább a szükségleteket kell meghatározni (pl. Murray és Maslow – utóbbinak szükségletpiramisa közismert). Freud tudatos és tudattalan folyamatokat, valamint az ösztönén – én – felettes én hármasát tartja lényegesnek. Megint mások a fogalmak és konstrukciók jelentőségét emelik ki (pl. Kelley). Végül természetesen meg kell említeni az ősi felosztás szerinti test – lélek – szellem egységét, mint a személyiség fő alkotóelemeit is. A típustanok közül az ókori Empedoklész nyomán megszülető HippokratészGalenus vérmérséklet rendszerzés a mai napig közismert, jóllehet akkori elméleti háttere – az emberi testnedvek hatása a viselkedésre – ma már kétségbe vonható. Ezáltal neki köszönhetjük a közismert extrovertált-introvertált (kifelé és befelé forduló típus) párosítást. Legalább ezt a két szót érdemes tudni, illetve érdemes megtanulni, hogyan viselkedik a két típus. Mik az erősségeik és mik a korlátaik? Na és a legfontosabbat: Te melyik típusba tartozol? Hogy könnyebb legyen, képzelj el egy társas összejövetelt, ahova egy kedves barátod hívott meg. Még senkit sem ismersz, de azonnal felismered mind az extrovertáltakat, mind az introvertáltakat. De álljunk meg egy szóra! Rögtön az elején leszögezem: egyik sem jó vagy rossz, mindkettő más.

Extrovertáltak = kifelé fordulók Ők azok, akik hangosan beszélnek, gesztikulálnak, magyaráznak másoknak. Ők unszolják a többieket, hogy kezdjenek neki a vacsorának. Odalépnek hozzád, és kérés nélkül bemutatkoznak, sőt beszélgetést kezdeményeznek veled. Öltözetük általában színes, nem egy esetben feltűnő. Járásuk lendületes. Biztos, hogy a fő helyen fognak ülni. Már szervezik a következő találkozót, miközben vicceket mesélnek, és hangosan nevetnek. Ha véletlenül leejtik a kaszinótojást a földre, nem jönnek zavarba, gyorsan felveszik, és már lépnek is tovább. Ha Te ez a típus vagy, akkor jól érzed magad – vagy legalább is kevésbé feszélyezetten – még egy ismeretlen társaságban is, könnyen szót értesz másokkal. Ha Te inkább befelé forduló vagy, ezeket az embereket hangosnak, feltűnési viszketegségben szenvedőknek látod.

Introvertáltak = befelé fordulók Ugyanebbe a társaságba egy introvertált érkezik. Ugyan senki sem látja, de remeg a gyomra, izzad a tenyere, és elátkozza azt a pillanatot, amikor barátjának megengedte, hogy idehozza. Zavartan néz körül, szemét lesüti, és behúzódik a sarokba. Könnyen beleolvad a háttérbe, mert öltözéke egyszínű, semmi feltűnő nincs rajta. Ugyan vannak ülőhelyek középen, de az ég világért nem menne oda, még a végén beszélgetni kell. Azt már nem! Először felméri a terepet, és ha már nem mai játékos, a kezébe vesz egy poharat, hogy legalább legyen mibe

kapaszkodnia. Figyel, hallgat, csendben mosolyog a vicceken. Ha be kell mutatkoznia, halkan mondja a nevét. Ha Te ez a típus vagy, nem szeretsz partikra járni, főleg nem ismeretlen közösségbe. De ha már itt vagy akkor inkább megvárod azt a pillanatot, hogy feltűnés nélkül távozhass. Ha Te kifelé forduló vagy, szinte észre sem veszed ezeket az embereket. Hozzád képest túl szerény, túl csöndes, túl jelentéktelen emberek ők. Első feladat: Te melyik típusba tartozol? Ha mindkettő igaz lehet Rád, akkor döntsd el, az esetek hány százalékában vagy nyitott és hány százalékában zárt? Második feladat: Vedd számba az ismerőseidet, barátaidat, családtagjaidat, és a fenti leírás alapján csoportosítsd őket, melyik típusba tartoznak?

Meglepő lett az eredmény? Hogy folytassam a meglepetést, elárulom: a vérmérséklet olyan, mint a bőrszín vagy a szemszín: nem változik, nem változtatható. Semmilyen készségfejlesztő tréninggel sem. Ezzel együtt születtünk, és ezért állítom, hogy már a csecsemőről megállapíthatja egy hozzáértő, vajon hogyan fog az emberek között viselkedni. Egyáltalán igényli-e a társaságot? Csöndes, lassú beszédű lesz, vagy nagydumás? De folytassuk tovább! A vérmérséklet típustana mindkét esetben két-két altípust is meghatároz, azaz összesen négy vérmérséklet típust ismerünk. Azt mondják a szakemberek, tiszta típusok nincsenek, mindannyian keverékek vagyunk, bár egy esetleg két típus dominál bennünk. Ismerkedj meg tehát ezekkel is! A két extrovertált: Kolerikus A génjeiben hordozza az irányítás vágyát, a vezetés rajongó szeretetét. Jó vezető. Belőlük kerülnek ki a karizmatikus vezetők, ugyanakkor a diktátorok is. Sokszor túlfűtött, rögtön átveszi a parancsnokságot, határozott egyéniség. Minden lépés közben látja a célt, és nem látja be, hogy az övétől eltérő intelligencia is létezhet. Mások érzelmeire való tekintet nélkül azonnal kiböki, ami az eszébe jut. Ezzel gyakran megsérti a többieket. A kolerikus ember józan és gyakorlatias. Nincs benne részvét a gyengék, a betegek, a csúnyák iránt. Nem aljas vagy kegyetlen, csak nincs hely a szívében a szenvedők számára. Ezért sokszor megkapja, hogy arrogáns.

Gyerekkoruktól kezdve meg vannak győződve saját igazukról. Meglepő módon azonban a kolerikusok képesek a legtöbb esetben ösztönösen helyes döntést hozni. Szangvinikus: Szereti a változatosságot, és kerüli a merevséget. Akkor van elemében, ha elég vidám a légkör. Ezért sokat tesz is: vicceket mesél, jókedvre derít mindenkit a környezetében. Imádja az újszerű terveket, ötleteket, de a végrehajtás nem erős oldala. Állandó felügyeletet, ellenőrzést igényel. Addig teljesít jól, míg az egyformaság el nem lankasztja. Néha meggondolatlanul beszél, de senkit nem akar piszkálni. Jó szándék munkál benne. Érzelmeik széles skálán mozognak a pillanatnyi helyzet függvényében. Sokszor túlvállalják magukat, készségesen csatlakoznak minden mozgalomhoz. Ám ha összecsapnak a fejük felett a hullámok, megfutamodnak. A pontosság nem az erényük, viszont a dicséret létszükséglet a számukra. Szeretik a szépet, a különlegeset. Igényesek önmagukra és a környezetükre. Rajonganak az ajándékért, mindentől lázba jönnek. A két introvertált Flegmatikus: A legkellemesebb természetű, legfesztelenebb emberek, de kézzelfogható segítséget igényelnek a cselekvéshez. Pl. a cél megjelölését, a feladatok listába szedését, jutalmakat. Nem foglalkoznak hosszú távú gondolatokkal. A békés flegmatikus nemigen izgatja fel magát, nem ugrál örömében, nem gesztikulál. Elkerül mindent, ami összetűzéshez vezet. Nem hoz elhamarkodott döntéseket. Nyugodtak, megfontoltak, előbb tájékozódnak, alszanak rá párat. Viszont, ha döntöttek, akkor az sziklaszilárd lesz. Húzódoznak minden irányító funkciótól, pedig könnyen szót értenek mindenkivel, és rendelkeznek szervezőkészséggel is. Vezetőnek összhangteremtő képességeik miatt valók, de lassú tempójuk és döntéshozataluk miatt sokszor mások azt hihetik el velük, hogy alkalmatlanok a feladatra. Melankolikus: Igen érzékeny emberek, és könnyű megbántani őket. De érzékenységük egyúttal pozitív vonás, mert ennek köszönhetik gazdag, mély érzelemvilágukat, ám szélsőséges esetekben emócióik sértődéshez vezetnek. Nehezen döntenek, elkerülik ezt a feladatot. Perfekcionisták, ez gyakran túlzásokra ragadja őket, a nők hajlandók a család rabszolgái lenni.

Lényükből fakadóan borúlátók, beléjük van oltva a pesszimizmus. Sajnos, sok esetben depresszióssá válnak. Soha nem biztosak mások szeretetében. Állandóan hátsó szándékot keresnek. Életüknek legfontosabb része a napirend. Tudniuk kell: mikor, miért és hova mennek. Nehezen engednek fel, és nehezen tudnak közvetlen lenni. Soha nem fognak baráti összejövetelt szervezni. Szeretnek egyedül dolgozni, sokszor félhomályban, élvezik a csendet, a magányt. Harmadik feladat: Olvasd át alaposan a négy típust, és döntsd el, melyikből hány százaléknyi van benned? Tehát egy százas skálán hány százalék kolerikus, flegmatikus, szangvinikus vagy melankolikus? Melyik a legtöbb?

Ennyi komoly feladat után játsszunk egy kicsit! Emlékezz vissza Milne bájos állatfiguráira a Százholdas Pagonyból. Micimackó és társai gyönyörűen példázzák a tiszta típusokat. Biztos Te is ráismertél már néhány ismerősödre a könyvből vagy a filmből. Például Micimackó a maga egyszerű, lassú észjárásával, tiszta flegmatikus, akit nehezen lehet kihozni a sodrából, de mindenki szereti. Tigris a tipikus szangvinikus, aki folyton ugrál örömében, a társaság közepe akar lenni, és senkire nincs tekintettel. Barátai, rokonai és üzletfelei vannak a kolerikus Nyuszinak, aki állandóan fontoskodik, szervez, irányít, vagy legalábbis azt gondolja magáról. És hát Füles! A tiszta melankolikus. Akinek elvész a farka. "Nem számít" – legyint bánatosan. Egy új házat készítenek neki a barátai. "Nekem? De hát meg sem érdemlem" – sóhajt lemondóan. Negyedik feladat: Csoportosítsd be rokonaidat, barátaidat és üzletfeleidet Te is, melyik a domináns tulajdonságuk?

Mi köze a vérmérsékletnek a karrierépítéshez? Nagyon sok! Amint látod, mind a négy típusnak vannak erősségei és korlátai. Van, amit jól tudnak, van, amit nem, sőt el sem tudják képzelni, hogy aszerint éljenek. Ötödik feladat: Az alábbi foglalkozások főleg milyen típusoknak (vagy típuskeverékeknek) valók? tanár, pénzügyes, értékesítő, kommunikációs szakember, elemző közgazdász, politikus (A megoldást a lecke végén találod meg.)

Tehát nem az a legfontosabb, hogy szeretted-e a matektanárodat, vagy éppen milyen szakot hirdetnek meg a másik utcában lévő főiskolán, sokkal inkább az, személyiségedhez passzol-e az a foglalkozás? Például egy erős szangvinikus ne menjen pénzügyesnek, mert öt percig nem tud a hátsóján maradni, annyira igényli a változatosságot, és a monotonitást sem tűri. Az erős flegmatikus pedig ne vállaljon el értékesítő munkát, mert belebetegszik, ha állandóan „szerepelnie kell”. De jó védőügyvéd lehet egy szangvinikuskolerikusból, vagy kiváló jogtanácsos egy flegmatikusból. Azt mondják, hogy a legnehezebb az erős melankolikusoknak, főleg napjainkban, amikor a csapatmunka, a gyors döntések, a nagy terhelhetőség a díjazott munkahelyi viselkedés. Valószínűleg nekik a back-office munkát érdemes elvállalni, vagy írni, elemezni, kutatni. Belőlük lehetnek a kiváló művészek, művésztanárok. A multicégek által diktált tempót és minőséget tartósan nem tudják teljesíteni, tehát inkább a kisebb cégeket javaslom nekik.

Na és a főnököd? Tulajdonképpen a személyiségtípusok iskoláját akkor jártad ki, ha mindezeket az ismereteket nemcsak a saját életed alakításához, hanem a Téged körbevevő (nehéz) emberekkel való kapcsolattartáshoz is használod. Tulajdonképpen sok nehéz ember vesz minek körbe: szüleink, párunk, gyerekeink és főnökeink. Maradjunk ez utóbbinál! Most már láthatod, a főnököd nem hülye, hanem más típusba tartozik, mint Te. Ebből adódóan ő sincs megelégedve veled. Mi tehát a teendő? Nem tudjátok megváltoztatni egymást, csupán elfogadni. És ha hiú, akkor dicsérd meg a nyakkendőjét. Ha nehezen döntő flegmatikus, akkor ne állítsd kész tények elé, hogy azonnal felmondasz, inkább lassan adagold neki. Egy melankolikusra ne törd rá az ajtót a rossz hírekkel, mert feszült lesz, egy kolerikusnak meg nézd el, ha nőnapra nem hoz virágot a lányoknak. A mai lecke összefoglalva: - Felnőtt korban a pályaválasztás az önismereten, az önmegfigyelésen alapul. - Egy foglalkozás választásánál, egy pályamódosítás során mindig önmagadból indulj ki! - Érdemes megismerkedni a különböző személyiségtípus tanokkal. Sokat segítenek ebben a szakkönyvek vagy a tréningek. - A vérmérséklet típusok viszonylag könnyen megtanulhatók és beazonosíthatók, sokszor már a külsőségek alapján is. - Nincsenek jó vagy rossz típusok.

- Nincsenek tiszta típusok, általában 2-3 típus keverékei vagyunk. Ettől olyan változatosak az emberek. - Ha mindezt tudjuk, egy kulcsot kapunk önmagunkhoz és a környezetünkben élő emberekhez. - Érdemes elfogadni az egyes típusok korlátait, mert megváltoztatni úgysem lehet azokat. A végére hagytam az ötödik feladat megoldását:-))) tanár: flegmatikus-kolerikus; pénzügyes: flegmatikus/flegmatikus-melankolikus; értékesítő: szangvinikus-kolerikus-flegmatikus; kommunikációs szakember: szangvinikus/szangvinikus-flegmatikus; elemző közgazdász: flegmatikusmelankolikus; politikus: kolerikus-flegmatikus

7. Ezt Te is meg tudod csinálni Hat leckén vagyunk túl. Sok mindenről írtam Neked, és remélem, sok ismeretnek már hasznát is vetted. Ezt ügyfeleim tapasztalataira hivatkozva merem mondani, akik közül sokan ezt jelzik vissza nekem. Közülük egyet szeretnék veled megosztani, mert nagyon szépen példázza, miért állítom azt, hogy a kapcsolatépítéssel lehet leginkább jó álláshoz jutni.

Egy valódi sikersztori (vágatlan változat) Csak egy baja van a virtuális ismeret átadásnak: Ila,nem látom az arcodat, amikor olvasod a Karrierleckéket. Nem tudom, mennyire lelkesedsz be tőlük, vagy hányszor csóválod a fejed, mondván: "Én ezt úgysem tudom/akarom megcsinálni." Most, hogy már olvastál a közösségi oldalakról, a kapcsolatépítés fontosságáról, a személyiségtípusok által meghatározott viselkedési formákról, most jött el az ideje, hogy lásd, az elmélet a gyakorlatba is átültethető. A mai alkalommal egy igazi, élő példát, mondhatni a való világot mutatom be neked: egy ügyfelem sikertörténetét. Az előzményekhez azt kell tudnod, hogy Ági (neve az egyetlen megváltoztatott elem a történetben, de a személyiségi jogait tiszteletben tartom) Karrierkeddjeimre járt egy időben. Már akkor jelezte, hogy pár hónap múlva lakhelyet fog változtatni, és Budapestről Szegedre költözik. Tanácsomat kérte, mit tegyen, hogy az ismeretlen városban álláshoz jusson.

Csak ugyanazt tudtam neki mondani, amit mindenkinek: keressen kapcsolatokat virtuálisan is a Facebookon és a valóságban is az új lakhelyén. Eltelt pár hónap, és az alábbi levelet kaptam tőle. Szerkesztés nélkül olvashatod a törénetét. Kedves Zsuzsanna! Még a múlt évben kértem tőled tanácsot, hogy hogyan tudnék minél hatékonyabban állást keresni. Kaptam is tőled jó néhányat. Kérted, hogy ha sikerrel járok, számoljak be az alkalmazott módszerekről. Február közepén kezdtem el munkát keresni és 2 hete kacsintott rám a szerencse. (a levelet május elején kaptam – J.Zs.) Íme a használt módszerek (nem eredményességi sorrendben): 1.) Facebook, ismerősök Ahogy tanácsoltad, azonnal elkezdtem állást keresni - persze, amint átköltöztem Pestről Szegedre. Tanácsodra regisztráltam a Facebookra, így nagyon hamar elértem a régi főiskolai csoporttársaimat. 117 ismerősöm e-mail címét gyűjtöttem össze. (Természetesen ezen kívül azokkal az ismerőseimmel is tudattam, hogy Szegeden munkát keresek, akikkel személyesen is tartottam a kapcsolatot.) Felvittem a nevüket és e-mail címüket egy táblázatba. Ezen ismerőseim közül 57-en jeleztek vissza, hogy vették az üzenetet. Közülük 1 máris jelentkezett, hogy tud is egy üres pozíciót a cégüknél, menjek be interjúra. Az utolsó 2 jelentkező között voltam, de kiderült, hogy nem olyan feltételek mellett kívántak foglalkoztatni, ami elvárható lett volna, de ezt is egy sikerként könyveltem el, mert bizonyította, hogy nem volt haszontalan azt a rengeteg e-mailt egyenként, személyre szabottan elküldeni. A Facebook profilja alapján mindenkinek írtam pár személyes gondolatot Pl.: gratuláltam az eljegyzéséhez / házasságához / gyermekéhez / munkájához / nyaralásához / építkezéséhez / új diplomájához - mindenki nagyon jónéven vette a kedvességemet. Akik nem jeleztek vissza, azoknak újra írtam Facebookon, és jól is tettem, mert többeknek nem is élt már az az e-mail címük, amit ott feltüntettek és szívesen megadták az új címüket. Többen felajánlották, hogy eljuttatják a megfelelő kezekbe az önéletrajzomat. 2.) Állásportálok Mindeközben természetesen szorgalmasan jelentkeztem az álláskeresési portálokon közölt hirdetésekre is, innen is voltak személyes interjúim, de csalódásomra manapság tárgyalási alap az, hogy össze-vissza jelentenek be, természetesen minimálbérre. Ezekbe nem mentem bele.

Szegedi ismerőseim őrültnek is néztek, amikor az ilyen lehetőségekkel nem éltem, mert itt ez a "szokás". Én meg mosolyogtam csak, hogy én meg fogom találni azt a céget, ahol törvényesen foglalkoztatnak. Az eredmény engem igazol. 3.) Ígéretes cégek Elkezdtem egy másik táblázatot létrehozni, ahol szimpatikus cégek elérhetőségeit, kontakt személyek neveit gyűjtöttem össze (Cégjegyzék). Napi 2-3 e-mailes jelentkezést küldtem el (ezek időpontját naptárban jegyeztem). A kapcsolatfelvevő e-mailben jeleztem, hogy amennyiben 3 napon belül nem kapok visszajelzést arról, hogy a jelentkezésem megérkezett, ekkor és ezen a telefonszámon keresni fogom őket. Volt, aki visszaírt és volt, aki kivárta, hogy hívjam, de ők is mind olvasták a levelem. Sajnos így nem kaptam ajánlatokat, de mindenki nagyon segítőkész volt és biztosítottak, hogy keresni fognak, amennyiben üresedés lesz náluk. 4.) Karrier Expo Elmentem az SZTE Karrier napokra, ahol az egyik stand mögött régi ismerőssel találkoztam, így ő is kapott egyet a pályázati anyagokból. Beültem a cégbemutatókra is, hogy új cégekkel ismerkedhessek meg. 5.) Szakmai konferencia Jelentkeztem a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál az e-Skills 2012 konferenciára, mely bár ingyenes volt, de vállalkozóknak szervezték. Írtam a kapcsolattartónak és megkértem, hogy én is hadd vegyek részt a rendezvényen. Szívesen láttak. Ott előadást tartott az egyik cégvezető, akit később meg is kerestem az együttműködési ajánlatommal. Nagyon örült, hogy olyan valaki vette fel vele a kapcsolatot, aki hallotta az előadását. Mindjárt volt is beszédtémánk. Be tudott számolni nyitott pozícióról is, de annál magasabb kvalitású feladatra vágytam. Ő is biztosított, hogy amennyiben megfelelő pozíciót tud ajánlani, jelentkezni fog. 6.) Láttatni magunkat Feladtam egy hirdetést angolul és magyarul a jofogas.hu és az aprod.hu portálokon, hátha valaki engem keres, csak én nem találom meg őt. Leírtam benne, hogy mihez értek, miért keresek munkát, milyen eredményeim voltak szakmai szempontból. És ez bizonyult a leghatékonyabbnak. Csörgött a telefon csütörtökön, hogy küldjem át a pályázati anyagomat, hétfőn interjú 9-kor és délután 2-kor már tudtam, hogy enyém a munka. Szerdán kezdhettem. Mindenben megfelel a szakmai és anyagi elvárásaimnak (sőt, még valamivel magasabb fizetést is kaptam, mint amit kértem ilyen is van).

+1) Újból e-mailt küldtem azoknak az ismerőseimnek, akik visszajeleztek a levelemre, melyben a segítségüket kértem. Megköszöntem nekik a tippeket, a tanácsokat és a támogatást, valamint biztosítottam őket afelől, hogy ha nekik lesz szükségük segítségre, forduljanak hozzám bátran. Erre az e-mailre is szép számmal kaptam választ - gratuláltak a sikeremhez. Ez az én sztorim. A fenti módszereken kívül nagyon fontos, hogy mindig nagyon pozitívan gondoltam az álláskeresésre. Ápoltam a kapcsolatot álláskereső barátaimmal, tartottuk egymásban a lelket, küldtük egymásnak a szóba jöhető hirdetéseket. Nagyon fontos, hogy legyenek céljaink, ebben sokat segített az a rendszeresség, amit a szimpatikus cégeknek küldött e-mailek jelentettek. Ez sokat segíthet - hogy ne érezzük azt, hogy sehonnan nem jön visszajelzés, hogy nem érdeklünk senkit. Kérlek, oszd meg ezeket a tapasztalataimat a Karrierkedd résztvevőivel, hátha erőt és lendületet merítenek majd az álláskereséshez.

Köszönöm figyelmedet: Joó Zsuzsanna a diplomások karrier-tanácsadója http://karrierleckek.hu