KARRIER, NŐK, CSALÁD NŐK CSAPDÁBAN: KARRIER ÉS CSALÁD, KARRIER VAGY CSALÁD. Molnár Blanka

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK NAPPALI TAGOZAT NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAKIRÁNY

KARRIER, NŐK, CSALÁD NŐK CSAPDÁBAN: KARRIER ÉS CSALÁD, KARRIER VAGY CSALÁD

Molnár Blanka Budapest, 2007

Bevezetés - a dolgozat célja ................................................................. 5.oldal I. A nő, mint aktív munkaerő ............................................................... 7.oldal II. Néhány szóban a feminizmusról ..................................................... 9.oldal III. A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek.............................. 12.oldal III.1. Nemi szerepek, szocializációs különbségek...................... 13.oldal III.1.1. Nők régen és most – tendenciák és az elkeserítő statisztika ............................................................................................................ 14.oldal IV. A nők esélyei a munkaerőpiacon ................................................. 16.oldal IV.1 A horizontális és a vertikális szegregáció .......................... 17.oldal V. Karrier és/vagy család ................................................................... 18.oldal V.1.Női karrierjellemzők............................................................ 19.oldal V.1.1 Női karriertípusok ..................................................... 20.oldal V.2. Ki és hogyan támogatja a nőket.......................................... 22.oldal V.2.1 Mit diktál az Európai Unió?...................................... 22.oldal V.2.2. Mit teszünk mi, magyarok? ..................................... 25.oldal V.2.3. Még mit lehetne?...................................................... 27.oldal V.2.4. És a többi állam?...................................................... 28.oldal VI. Empirikus vizsgálat...................................................................... 31.oldal VI.1. A kérdőívről és a hipotézis................................................ 31.oldal VI.2. A kérdőív értékelése.......................................................... 33.oldal VI.2.1 A munka világával kapcsolatos kérdések................ 33.oldal VI.2.2 A magánélettel kapcsolatos kérdések...................... 40.oldal VII. Összegzés.................................................................................... 47.oldal Melléklet ............................................................................................ 51.oldal Felhasznált irodalom .......................................................................... 58.oldal

3

„Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos hát, ki lennél? A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked.” /Dennis Miller/1

1

Dennis Miller, http://www.citatum.hu

4

Bevezetés - a dolgozat célja Szakdolgozatom megírásához olyan témát választottam, mely több szempontból is foglalkoztat, és amely személy szerint engem is érint. Ezért választottam a Karrier, Nők, Család témakört. Ezen belül is arra próbálok megoldást, választ vagy talán - ha létezik egyáltalán -, egy „siker receptet” találni, hogy egyre gyorsabban fejlődő, rohanó világunkban, a folyamatosan változó életkörülményekre, kihívásokra, a megváltozott társadalmi elvárásokra válaszolva, hogyan képesek a nők összeegyeztetni a munkájukat, karrierjüket a családi életükkel és a gyermekneveléssel, vagy épp fordítva. Megvizsgáltam, hogy Magyarország és a többi ország hogyan segíti mindebben a nőket, és - ha már 2004. májusa óta az Európai Unió tagállama vagyunk - az EU milyen direktívákat ír elő. A téma, véleményem szerint nagyon is aktuális, újra és újra előtérbe kerül, hisz mind a mai napig egyelőre megoldatlan. Ezt támasztja alá, hogy miközben anyagot gyűjtöttem a dolgozathoz az interneten rengeteg cikket, hozzászólást, fórumtémát találtam a fent említett dolgozatcímemmel kapcsolatban. A nőkre „kettős teherként” nehezedik, hogy nap, mint nap helyt kell állniuk a munkahelyen, majd a munkából haza térve otthon várja őket a „második műszak”: a gyerek vagy a gyerekek és a házi munka. Ezt nem éppen egyszerű dolog összehangolni, és a házastársi kötelességekről, feladatokról még nem is beszéltünk. Mert ugye a férfiaknak szüksége van a biztos, nyugalmat és kényelmet biztosító otthonra ahhoz, hogy családfenntartóként a munkahelyen képesek legyenek ellátni minden feladatukat és még annál is többet. Ezt várja el a történelem, a múlt, a szokások és a társadalom által kialakított szereposztás. Egy Dr. Kopp Máriával készített interjú szerint a férfiakat meg kell menteni, mert a középkorú férfiak várható élettartama például Ausztriában 8 évvel magasabb, mint nálunk. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az 1960-es években a mi mutatóink voltak a jobbak). A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója szerint a házasság egyértelműen képes megvédeni az embereket, különösen a férfiakat a korai halálozástól. „Azok a férfiak, akik úgy érzik, hogy nagyon erősen számíthatnak a feleségükre, ötször kisebb eséllyel halnak meg ebben az életszakaszban.” 2

2

Hulej Emese: Meg kell mentenünk a férfiakat! Beszélgetés Dr. Kopp Máriával a tartós stressz következményeiről, Nők Lapja, 2007. április 11. 15. szám, 34 - 35. oldal

5

Ez a védőfaktor az élettársi viszonyokra nem jellemző, csak a házasságokra. Ám a házasságokat nem egyszerű dolog fenntartani, különösen egy olyan korban, amikor az embereknek nagyon kevés az ideje, főleg egymásra. Néhány esetet leszámítva a nőkre hárul a háztartás „menedzselésének” feladata és ezt össze kell hangolniuk a mindennapi kereső tevékenységükkel. Mivel nő vagyok, és már most dolgozom, de később szeretnék gyermeket is vállalni, ezért ezzel a dolgozattal is megpróbáltam feltárni az ok-okozatokat, a kérdéseket, a válaszokat, illetve a lehetséges alternatívákat, azt, hogy ki hogyan csinálja, hogyan oldja meg az előtte álló akadályokat. A szakdolgozat fő kérdése az, hogy össze lehet-e hangolni a karriert és a gyermeknevelést, és ha igen, akkor hogyan. Hipotézisem szerint össze lehet, de csakis valamilyen segítséggel. Vagy egy odaadó férjjel együtt, vagy egy drága nagymamával, aki mindig kéznél van, vagy esetleg fizetett alkalmazott igénybevételével (bejárónővel, babysitter-rel). Teljes mértékben egyet értek azzal, hogy „Egyedül nem megy”, ahogy – habár egy kicsit más kontextusban - Kern András és Garas Dezső énekelte Sándor Pál klasszikusában. Dolgozatom megírásához olyan szerzők műveit olvastam, mint Lévai Katalin, Neményi Mária, Koncz Katalin és Pető Andrea. Ezen kívül még frissebb adatok megszerzése céljából több heti- és havi lapot olvastam, valamint az internetet is igénybe vettem. Azonban az egész szakdolgozat nem érne semmit, ha csak a szakirodalomból próbálnék megfejtést nyerni egy olyan kérdésre, melyet inkább a gyakorlatból lehet megválaszolni. Ezért végeztem egy általam összeállított kérdőíves primer kutatást férfiak és nők körében egyaránt.

6

I. A nő, mint aktív munkaerő Míg Nyugat-Európában folyamatosan nő a nők munkaerőpiaci részvétele, a munkaerő növekvő részét alkotják a nők, addig Kelet-Európában éppen ellentétes folyamatok zajlanak. Ennek egyik fő oka, hogy

„ …Európa keleti és nyugati régiója igencsak eltérő utat járt be a nők gazdasági aktivizálása terén.” 3 A II. világháború után az egyre erősödő gazdasági kényszer, valamint az extenzív iparosítás hatalmas munkaerőszükséglete azt diktálta, hogy a nőket több hullámban kezdjék el bevonni a munkaerőpiacra. „Friss vérre” volt szükség a háború okozta pusztítás helyreállításához, valamint a szocialista építkezéshez. Ez az erőltetett, felülről a társadalomra ráerőszakolt ideológia

látványos

statisztikai

adatokat

produkált.

Például

1990-ben

a

hazai

foglalkoztatottsági szint 20%-kal felülmúlta az Európai Unió országainak átlagát. „… a gazdaság munkaerőigénye találkozott a társadalompolitikának a női egyenjogúság megteremtését célzó törekvéseivel, s a két hatás egymást felerősítve a női foglalkoztatás gyors bővülését eredményezte.” 4 A nők felemelkedhettek a férfiak szintjére, a munkavállalás és az oktatás terén. (Az más kérdés, hogy azt nem kérdezte senki, hogy ők maguk szeretnének-e olyan helyeken dolgozni, ahova eddig nő be sem tehette a lábát.) A felszínen - a látszat-intézkedéseknek köszönhetően mindenki csak azt látta, hogy a női egyenjogúság megvalósulása elindult a maga kis göröngyös útján, egyre több és több nő dolgozik. A valóság azonban teljesen más képet mutatott, a nők korántsem voltak egyenlő szinten a férfiakkal. A

1990-ben

bekövetkezett

rendszerváltás

drasztikus

változásokat

eredményezett.

Átrendeződtek a tulajdoni viszonyok, megjelent az addig csak hírből ismert munkanélküliség, a foglalkoztatottak rátája drasztikusan csökkent, és egyre többen váltak inaktívvá.

3

Pongrácz Tiborné: Nemi szerepek társadalmi megítélése, In: Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások - Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium – TÁRKI, Budapest, 2005. 74. oldal 4 Koncz Katalin: A nők bővülő foglakoztatását kísérő feminizálódás jelensége és történelmi folyamata, In: Koncz Katalin (szerk.): Nők és férfiak – Hiedelmek, tények, Kossuth Kiadó, 1985. 155. oldal

7

Manapság megfigyelhetővé vált az a tendencia, hogy egyre több nő, nem pusztán anyagi kényszerből kezd el dolgozni. Megjelentek olyan motivációs tényezők, mint az önmegvalósítás, a társadalmi elismerés, szakmai sikerek elérése és az autonómia utáni vágy, valamint a törekvés az emberi kapcsolatok kialakítására. Továbbá az is tapasztalható, hogy a nők iskolai végzettsége folyamatosan növekszik, ezáltal még több esélyük nyílik egyre jobb pozíciók betöltésére. Folyamatosan növekszik például a női vezetők száma, de sajnos a nők többsége még mindig megragad a középvezetői szinten, az üvegplafon alatt, és csak alig pár százalékuk éri el a felsővezetői szintet. Én azért feltenném a kérdést, hogy a nők egyáltalán szeretnének-e felsővezetői pozícióban tündökölni? És hogyan hat az a tény az egész társadalomra, hogy egyre több nő dolgozik, egyre jobban önállósodnak és egyre nagyobb teret nyer az individuum a családdal, a biológiailag nekik rendelt szereppel szemben. Már a szocializmusban és a piacgazdaságra való áttérés korszakában is több szociológiai tanulmány hívta fel a figyelmet a nők teljes foglalkoztatottságának olyan negatív hatásaira, mint a születési arányszám vészes csökkenése vagy a családi kötelékek erőteljes lazulása.5

5

Estók Éva: A (jó) értelmiségi anya, In: Palasik Mária, Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs?, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 153. oldal

8

II. Néhány szóban a feminizmusról „A feminizmus a férfiuralom kritikája, mely annak megváltoztatása céljából alakult, és azt a hitet feltételezi, hogy ez a változás lehetséges.”6 Fontosnak tartom megemlíteni dolgozatomban a feminista mozgalmakat, hogy honnan is indultak a nők és miért volt szükség egy, az egész világot megmozgató vagy épp felbolygató tömegmozgalomra. Miért harcoltak akkor és mit indítottak el a feminista mozgalmak? Ezzel a kis leírással megpróbálom megcáfolni azt a mai napig sokak fejében élő tévhitet, hogy a feminista nők mindegyike férfigyűlölő, a szingli élet lelkes harcosa vagy épp saját neméhez vonzódik. Úgy gondolom, hogy a folyamat, a fő cél: a női egyenjogúság elérése mind a mai napig nem zárult le, és ki tudja mikor fog - ha le fog egyszer egyáltalán -, hiszen az egyenjogúság relatív. Tény, hogy ma már nem hallani a hírekben melltartóégetésről, polgárpukkasztó demonstrációkról, nem gyűjtik azok aláírását, akik abortuszon estek át, nem állnak ki a nők az utcára választójogot követelve. De miért nem? Azért, mert ezeket a célokat kipipáltuk, elértük. Ma már legális például a nem kívánt terhesség megszakítása, szabadon elválhat az ember, küzdhetünk az Olimpián, és már szavazhatunk is (Magyarországon 1920 óta). De a nők még mindig 20-25%-kal kevesebb fizetést kapnak ugyanazon munkáért, mint a férfiak, még mindig vannak úgynevezett „nőies” szakmák, és még sorolhatnám a mai napig fennálló problémákat. De mit is akartak a feministák tulajdonképpen elérni? A feminista mozgalmak célul tűzték ki a patriarchális társadalom megkövesedett eszméinek átalakítását, amely a nőknek szűk életteret biztosított. Le akartak számolni a férfisovinizmussal, a nemi diszkrimináció minden formájával, bővíteni akarták az oktatási lehetőségeket. Meg akarták dönteni a világ hagyományos felosztását, amely a nőknek az alárendelt szerepét osztotta ki. A feminista mozgalmak előzményeinek a XIX. és XX. századbeli korai nőmozgalmakat, a fekete polgárjogi harcosok és a vietnámi háború ellen tüntetők megmozdulásait tekintjük. Az úgynevezett „első korai hullámot” olyan munkásosztálybeli nők alkották, akiket valamilyen vallási, oktatási vagy jótékonysági tevékenység kötött össze. Belőlük alakultak a későbbi szervezetek, önszerveződő csoportok, ők adták a 1960-as évek akcióinak alapjait.7

6

Linda Gordon: What’s New in Women’s History, In: Pető Andrea (szerk.): Női esélyegyenlőség Európában, Balassi Kiadó, Budapest, 2003. 130. oldal 7 Lévai Katalin: A nő szerint a világ, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 17. oldal

9

A feminizmus Amerikából indult ki, majd folyamatosan célozta meg, és érte el NyugatEurópát. Mire a 60-as évek végére elérte kontinensük északi és nyugati részét, addigra már több metamorfózison ment keresztül. A nagyon radikális irányzatok, melyek a férfiakat teljes mértékben kizárták, és „bipoláris” világrendet hirdettek külön női térrel, nem nyertek életteret Európában. (Én úgy gondolom, hogy nem is baj. Nem vitatom, hogy ezekre az irányzatokra is szükség volt, de én inkább az „Együtt a férfiakkal és nem egymás ellen” elve mellett teszem le a voksom.) Az 1970-es évek közepére elcsendesedett az „első nagy roham” és országonként más és más formában új életre kélt, de nem hagyott semmit ugyanúgy. Gyökeres változásokat eredményezett mind a férfi-női viszonyrendszerben, mind például a törvényalkotásban, ahol megkezdődött a nőket és a családokat érintő törvények liberalizálása. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az amerikai és nyugat-európai feministáknak kell köszönetet mondanunk azért is, hogy rövid idő alatt szociális gyermekellátó intézményeket, óvodákat, bölcsődéket hoztak létre. 8 Összességében véve a feminizmus szabadabb életformát és több jogot adott a nőknek. Ma már például, nem kell a spanyol nőknek engedélyt kérniük a férjüktől, ahhoz, hogy munkát vállalhassanak, vagy amikor műtenek egy nőt, nem a férjét kérdezik meg, hogy hogyan dönt, hanem a nőt magát. Szabadon dönthetünk, választhatunk, gondolkodhatunk. De azért azt se felejtsük el, hogy az emancipáció egy jó nagy adag terhet is rótt a nőkre. Igaz, hogy a hölgyek egyre jobb pozíciókat tölthetnek be, azon az egyetem, főiskolán tanulhatnak, ahol szeretnének és dolgozhatnak annyit, amennyit a férfiak (amennyiben szeretnének), de a házimunka legnagyobb része még mindig a nők vállát nyomja. Még mindig a nők foglalkoznak többet a gyerekekkel, ők viszik a gyermekeket az oviba, suliba, és még mindig nem a férfiak látják el a kötelező házimunka nagyobb részét. Ennek ellenére nem mondom, hogy a férfiaknak sokkal könnyebb a dolguk. Az ő vállukat nyomja az a teher, hogy a család fejeként ellássák a családot. Itt még megemlíteném, hogy egyes vélekedések szerint azonban, nem is az emancipációs folyamatoknak, hanem az erőltetett szocialista ideológia ellen tudat alatt tüntetőknek „köszönhetjük”, hogy Magyarországon még mindig erősen él a „macho” társadalmi eszme. Ebben a témában azonban nem áll szándékomban dönteni, a témában jártasabb szakértők sem értenek egyet a kérdésben.

8

Lévai Katalin: A nő szerint a világ, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 28. oldal

10

Ettől még a tények, tények maradnak. A nők még mindig több házi munkát végeznek, mint a férfiak, és ezen érdemes elgondolkodni. Az empirikus vizsgálatban is van a házimunkára vonatkozó kérdés. Kíváncsi voltam, hogy a megkérdezettek közül hány férfi segít az otthoni teendőkben.

11

III. A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek9 „…mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők – szabadok, kedvesek s mind ember… 10 A nők és a férfiak különböznek. Erről kár vitatkozni. Ez olyan tény, minthogy a nap keleten kel, hogy a Föld gömb alakú és a Nap körül kering. A különbségek forrását a világ talán legbonyolultabb szerkezetében kell keresni, az emberi agyban. Agyunk szabályozza érzelmeinket, életfunkcióinkat, az agyunk irányítja életünket. Az agyféltekék közötti különbség már régóta ismert, azonban a nemi különbségek agyi vizsgálata újkeletűnek számít. A nő és a férfi agya másképpen működik, ezáltal máshogyan reagálunk, másképpen viselkedünk, különbözőképpen érzékelünk, és másban „vagyunk jók”. Köztudottan inkább a férfiakra jellemző, hogy agresszívebbek, nagyobb az önbizalmuk, határozottabb a fellépésük, rámenősebbek. Jobban tájékozódnak, mint a nők, több közöttük az építész, a mérnök és a matematikus, mert jobb zenei és a matematikai érzékkel áldotta meg őket a sors. A férfiakat sokkal jobban motiválja a hatalom, a pénz és sokkal sikeréhesebbek, teljesítményorientáltabbak. Ezzel szemben a nők extrovertáltabbak, többet törődnek a társas kapcsolatokkal, empatikusabbak, érzékenyebbek és inkább jellemző rájuk a bizalom és a gyengédség. A nők tudnak egyszerre két vagy több dologra is koncentrálni, míg a férfiak legtöbbje nem, és jobbak vagyunk az arcjáték, és a gesztusok leolvasásában is. A nőket az érzelem, míg a férfiakat inkább az értelem vezérli. És még sorolhatnánk a különbségeket. De véleményem szerint ez tökéletesen jól van így, így egészítjük ki egymást, ezért is van szükségünk egymásra, fogalmazhatnánk úgy is, hogy „A Férfi sorsa a Nő”11

9

John Gray műve után József Attila: Thomas Mann üdvözlése, In: Dr. Ternovszky Ferenc (szerk.): Az egyensúly, Szókratész Kiadó, Budapest, 2007. 132. oldal 11 Jókai Mór; http://www.citatum.hu 10

12

III.1. Nemi szerepek, szocializációs különbségek A világ kettősségek sorozatára épül. Ahol létezik jó, ott van rossz, ahol van negatívum, ott megjelenik a pozitívum, sötétség váltja a világosságot, borúra derű jön. Ilyen kettőségre épül a férfi és női nem, valamint a női és férfi nemi szerep is. Mind a mai napig sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan és minek köszönhetően alakultak ki a nemi szerepek közötti különbségek. Két elméleti felfogás áll egymással szemben. Az egyik szerint a különbségeket a biológiában, a genetikai eltérésekben kell keresni, míg a másik elmélet a differenciát pszichológiai és szociológiai eredetűnek tekinti. (Itt érdemes megemlíteni, a magyar nyelv azon hiányosságát, hogy míg az angolban a „nem” szónak két megfelelőjét is használják: a „sex” a biológiailag meghatározott nemet, míg a „gender” a pszichológiai – szociológiai nemet jelenti, a magyar nem tesz különbséget). Már fogantatásunkkor eldől, hogy később XX vagy XY nemi kromoszómával születünk, azaz nemi státuszunk genetikailag meghatározott, de a nemünkhöz tartozó pszichológiai és szociológiai szerepünk hosszú folyamat eredménye.12 A társadalom, a kultúra, ahova születünk az, ami akarva-akaratlanul, már születésünk pillanatától kezdve meghatározza, hogy hogyan kell viselkednünk, hogy mi az, amit a nemünk szerint nekünk rendelt szerepünk alapján elvárnak tőlünk. A fiú kisbabák színe automatikusan a kék, míg a lányokat a rózsaszín illeti meg, már a kórházban is. A kisfiúnak, ha nagyot esik, és sírni kezd, azt mondjuk, hogy „katonadolog”, míg a kislányok nyugodtan sírdogálhatnak, mert „nekik szabad”, hiszen ők lányok. Nemi szerepünket befolyásolja az, hogy mit látunk otthon, milyen példát mutatnak szüleink, hatással vannak ránk a barátok, a környezet, az iskola és egyre nagyobb mértékben a tömegkommunikációs eszközök, a média is. A férfiak számára is ugyanolyan fontos nemi szerepük, mint a nőknek, „csak éppen ők – domináns helyzetüknél fogva – létrehoztak olyan kulturális hagyományt, amelyben különféle társadalmi szerepek mögé rejtőzhetnek.”13 A férfiaknak ugyanolyan nehéz megélniük nemi szerepüket, mint a nőknek, csak ők jobban titkolják.

12

Gálos Linda: Barbie és Ken, avagy a nemi sztereotípiák a reklámokban, BGF-KKFK, Budapest, 2006 Buda Béla: Női szerep – női szocializáció – női identitás, In: Koncz Katalin (szerk.): Nők és férfiak – Hiedelmek, tények, Kossuth Kiadó, 1985. 108. oldal

13

13

III.1. 1. Nők régen és most – tendenciák és az elkeserítő statisztika Az iparosodás korát megelőzően, a nők társadalmi élettere korlátozottabb volt, főként az otthonra és annak környékére, a gyermeknevelésre szorítkozott. A háztartásban dolgozó nő termelő szerepet töltött be. A nők állították elő a háztartásban nélkülözhetetlen javakat, mint a ruházat, a különböző élelmiszerek vagy például a gyertya. Szőttek, fontak, befőttet, konzervet tettek el, hogy a népes család ne szenvedjen hiányt semmiben. A II. világháború után következett a tömeges munkába állás szakasza, amikor is elkezdődött a nagy változás. A nőket „hívták” a gyárak, a termelő üzemek. A javakat, amit addig otthon termeltek meg, megvették a fizetésből, a női termelőből női fogyasztó lett. Majd eljött a XX. század vége és a XXI. század, amelyben a gyors fejlődés, a globalizáció és a modernizáció megváltozott életformához vezetett, ezzel fenekestül forgatva fel a nemi szerepeket, összemosva a férfi és a női szerepek határait. A nők férfiasabbak lettek, míg a férfiak elnőiesedtek. Nőiesebb férfi modellek, metroszexuálisok hirdetik a férfiaknak való kozmetikumokat, ránctalanító krémeket, a nők pedig női énjüket egyre férfiasabb tulajdonságok mögé rejtve próbálnak meg utat törni maguknak. Új életstílus, új trendek indultak útjukra. Kitolódtak a határok. Az emberek inkább szórakoznak, utaznak, karriert építenek mielőtt házasságot kötnének – amennyiben kötnek egyáltalán, hiszen mostanság sokkal egyszerűbb élettársi kapcsolatban élni valakivel -, gyereket vállalnának. A házasságok száma csökkenő tendenciát mutat, és jelentős a visszaesés a húszas éveik elején járó nők házasságkötéseinél is. Tíz évvel ezelőtt még ebben az életkorban volt a leggyakoribb a házasságkötés, ami napjainkra a nők húszas éveinek második felére tevődött át.14 Ezzel az első gyermek megszületésének időpontja is későbbre tolódott. Hazánkban is, mint Európa más országaiban vagy az Egyesült Államokban egyre több és több nő választja - önként vagy önkéntelenül - a szingli életmódot, a hagyományos szerepeket félre téve. Vannak olyanok, akik szánt-szándékkal csak a karrierjüknek, a munkájuknak élnek, de sokan egyszerűen nem találnak megfelelő társat. A termékenységi mutatók soha nem látott mélyponton vannak. Mint ahogy az 1. diagram is jól példázza, Magyarországon az Európai Unió átlagánál alacsonyabb a termékenységi mutató. 2005-ben 1,32 volt, ami azt jelenti, hogy egy nő életében átlag 1,32 gyereknek ad életet.

14

Forrás: Magyarország 2006, KSH, Budapest, 2007 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo2006.pdf

14

1. diagram A Teljes termékenységi ráta az Európai Unió országaiban 2005-ben 2,5

2

1,94

1,88

1,8 1,8 1,8 1,771,73 1,72 1,7 1,5

1,5

1,421,41 1,4 1,37 1,341,341,341,321,31

1,281,28 1,271,261,251,24

1

0,5

0 a s a a ág á g nia ág ág lta á g zág z ág zá g zág zág zá g nia nia á kia zá g ág di um ur g s zág ipru z tri gáli rsz or sz Dá o rs z á lys ors z llan elgi rs or s rs ors or s itvá ové lov or s b Má or sz lors C Aus rtu o m zto r r r r o zo o L Szl n Ki ia e B d Í o Sz yel e t nyo H c n x é s a s gya Lett Cs eh ö rög i l P t n v u É F l m a O L S a é a ng ü G p s N Fr M Le S e y g E

Forrás: OECD15 Ahhoz, hogy a legtöbb európai országot fenyegető népességcsökkenés tendenciája megforduljon, egy párnak legalább 3 gyermeket kellene vállalnia, de mint megfigyelhető, már a 2 gyermek is egyre ritkábbá válik. Pedig Magyarországon még mindig a konzervatív értékrend, a tradicionális szerepmegosztás a jellemző. (Zárójelben jegyezném meg, hogy a nők tömeges munkába állítása végett pont az ellentétes tendenciára számítottak a rendszerváltást követően.) A magyarok többsége több gyereket szeretne, mint amennyit végül be mer vállalni.

16

De akkor mivel magyarázható, hogy mégis megállnak a párak 1 vagy 2

gyermek után? A nők próbálnak megfelelni a „biológiai parancsnak”, de mindeközben új követelményeket támasztanak feléjük. Ma már a munkahelyen is teljesíteniük kell a hölgyeknek. A FigyelőNeten szeptemberben, a TÁRKI által végzett felmérés szerint „a felnőtt magyar lakosság leginkább azzal ért egyet, hogy a férfiaknak és a nőknek is hozzá kell járulniuk a család jövedelméhez…”17

15

OECD In: Jövőnk a gyermek – Háttéradatok a parlamenti vitanaphoz, http://www.miniszterelnok.hu/domain2/files/modules/module25/483857A4DF973141.pdf, 3.oldal 16 FigyelőNet: Többet szülne a magyar, http://www.fn.hu/cikk/00110000/118189/tobbet_szulne_magyar.php 17 FigyelőNet: Tárki: a nőknek is dolgozniuk kell, http://www.fn.hu/belfold/0709/tarki_noknek_is_dolgozniuk_171457.php

15

IV. A nők esélyei a munkaerőpiacon A nők és a férfiak helyzete a munka világában egyenlőtlen. Annak ellenére, hogy több nemzetközi, diszkriminációt tiltó törvény van érvényben, a munkáltatók még mindig szívesebben alkalmaznak férfit, - aki hosszabb megszakítások nélkül képes betölteni egy pozíciót -, mint nőt. Tévedésnek vélem azt az elgondolást, miszerint azért, mert egy nő számára az anyaság, a gyermeknevelés van predesztinálva, számára a hivatása kevésbé fontos, mint egy férfinak, akik számára a munka, a karrier és a siker van elkönyvelve. A nők az átlagostól eltérő munkaerőnek számítanak, mert ha gyermeket vállalnak, mindenképpen otthon maradnak, és így hosszabb-rövidebb időre kiesnek a munkából. Pedig megéri/megérné nőkkel dolgozni. A legfrissebb gazdasági elemzések szerint a nők és férfiak esélyegyelősége gazdasági kritérium. 18 Nem véletlenül választotta az Európai Unió a 2007-es évet az Esélyegyenlőség Évének. Az esélyegyenlőséget azonban nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, viszont a lehetőséget meg kell adni minden nőnek, arra, hogy ők maguk választhassanak, hogy karriert vagy a családot szeretnének inkább vagy épp a kettő összehangolását kívánják életük céljául választani. Tény, hogy így a nők szerepkonfliktusba kerülhetnek saját magukkal, amennyiben nem tudnak dönteni, hogy mi élvezzen elsőbbséget, de nem szabad valakit beskatulyázni és házi munkára vagy gyermeknevelésre kényszeríteni, ha ő többet szeretne és arra képes is. A munkaerő piacán megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos szegmenseket, azaz alacsonyabban és magasabban fizető állásokat. Egyik szegmensből a másikba való átjutás igencsak nehéz.19 A munkamegosztás során létrejöttek tipikus „nőies”, feminizálódott szakmák. Gondoljunk csak az egészségügyi ápolókra és a pedagógusokra. A nőket foglalkoztató szakmák többsége a kevesebb fizetést, illetve kisebb mértékű előrejutást biztosító másodlagos szegmensbe tartozik. Ebből kifolyólag a szegregáció két típusát különböztetjük meg: a horizontális és a vertikális szegregációt.

18 19

Durbák Ildikó: Megéri nőkkel dolgozni, http://www.fn.hu/karrier/0709/megeri_nokkel_dolgozni_172789.php Popova Katalin: Sikeres női vezetők attitűdjei, BGF-KKFK, Budapest, 2002

16

IV.1. A horizontális és a vertikális szegregáció „A horizontális szegregáció azt jelenti, hogy az eltérő nemi szocializáció és a nemi szerepeknek való megfelelés igénye következtében a férfiak és a nők más-más pályákon indulnak el.” 20 Ennek hatására a nők nem képesek minden területen megmutatni, hogy valójában mit is tudnak és csak olyan helyen tölthetnek be vezetői pozíciót, ahol a munkavállalók nagy többsége nő. Sok szakmára jellemző az elnőiesedés folyamata, amit két elmélettel magyaráznak. Az egyik szerint a nők tömeges munkába állásának köszönhetően, a nők megjelennek egy bizonyos foglalkozatási ágban, ott leszorítják a kereseteket, aminek hatására a férfiak elhagyják az adott pályát. A másik elképzelés szerint a nők már alapból csak azokba a pozíciókba kerülnek be, ahol már eleve a férfiakénál alacsonyabb fizetésre számíthatnak.

A vertikális szegregáció a szamárlétrán, azaz a foglalkozási hierarchiában való előrejutásra vonatkozik. Ahogy egyre magasabbra tekintünk az alá-fölérendeltség rendszerében, egyre kevesebb nőt találunk, még akkor is, ha a nők megfelelő iskolai végzettséggel rendelkeznek. Tipikus példaként a pedagógusok pályáját említhetjük, ahol a legtöbb női pedagógus munkáját egy férfi „dirigálja”. Véleményem szerint a pozitív diszkrimináció, azaz direkt egyre több nő alkalmazása sem nyújtana megfelelő megoldást erre a problémára. Gondolok itt a mostanában felkapott, „alkalmazzunk egyre több nőt a parlamentben képviselőként” elgondolásra. Ha a nők képviselőként szeretnének dolgozni, akkor egészen biztos megteremtenék maguknak a lehetőséget, áttörnék azt a bizonyos üvegplafont. Ha nem akarnak, akkor pedig teljesen felesleges olyan pozíciót rájuk erőltetni, amely elképzeléseikkel ellentétes.

20

Nagy Beáta: Karrier női módra, In: Lévai Katalin, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások - Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 1997, Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága – TÁRKI, Budapest, 1997

17

V. Karrier és/vagy család Az előző fejezetekben több oldalról próbáltam meg bemutatni, hogy hogyan is jutottunk el mára idáig. A feminizmus, a felgyorsult életvitel, a globalizáció, a történelem, a kultúra, a szokások, a szocialista ideológia mind-mind olyan tényezők, amelyek befolyásolták, sőt, mind a mai napig befolyásolják a nők mostani helyzetét, mind otthon, mind a munka világában. A legtöbbjük olyan tényező, amely hosszú évtizedek során alakult ki, és még sok víznek le kell folynia a Dunán ahhoz, hogy érezhető változás következzen be. De élni addig is muszáj, a problémákat meg kell oldani. Innentől kezdve arra próbálok megfejtést találni, hogy ki hogyan oldja meg a karrier és a család, illetve a gyereknevelés kérdését, annak összehangolását. A nők életében sokszor előfordul, hogy nem tudják melyik feladatukat helyezzék előtérbe. Beteg gyermekükkel maradjanak-e otthon vagy a határidőre leadandó munkájukkal foglalkozzanak. Szülői értekezleten üljenek vagy az irodában túlórázzanak. Ha valamelyik színtéren azt érzik, hogy nem tudnak úgy teljesíteni, ahogy elvárnák maguktól, szerepkonfliktusba keverednek. „A dilemma fennállásában közrejátszanak egyéni, személyközi és társadalmi tényezők: vagyis a tradicionális (a támogató, alárendelő feleség és gondoskodó anya) szerepet tekintse-e egy nő rá nézve belső parancsnak vagy a modern női szerepet és azok tartozékait (a karrierépítést, szakmai előmenetelt)…”21 Azonban mielőtt a fő kérdést elkezdenénk boncolgatni, álljon itt néhány szó a női karrierről.

21

Szilágyi Andrea: Női szerepelvárások – társadalmi sztereotípiák, http://www.szocioeast.hu/hirl/noi.htm

18

V.1. Női karrierjellemzők Mikor mondjuk, hogy valaki sikeres? A siker relatív. Valaki már arra is büszke, hogy egyáltalán olyan munkával tölti mindennapjait, amiben örömét leli. Valaki akkor érzi, hogy sikeres, ha a hierarchia legmagasabb fokán foglalja el a helyét. Ha a nőkkel kapcsolatban beszélünk karrierről, még mindig sokakban negatív fogalomként jelenik meg, hogy egy nő „vitte valamire”. A karrierista nő képeként a saját érdekeit mindenek előtt érvényesítő, férfias, a hagyományos szerepeit háttérbe szorító nő jelenik meg a közfelfogás szerint. A karriert egyfelől az egyéni tapasztalatok összességeként, másrészről a társadalmi munkamegosztásban történő részvétel intézményesült formájaként értelmezhetjük.22 Amikor a karrier értékeléséről van szó, meg kell említenünk, hogy a nőket hátrányosan érinti az, hogy a társadalom csak a társadalmilag szervezett, azaz kereső tevékenységet értékeli, jutalmazza anyagilag vagy nem anyagilag. A nők életpályája stabilabb, de nem olyan egyenletes, mint a férfiaké. Amikor gyermek érkezik a családba, nem a férfiak, hanem a nők maradnak otthon az újszülöttel. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Ez csak egyéntől függ. Ezen kívül, míg a férfiak karrierrel kapcsolatos egyéni értékelése többnyire azonos azzal, amit a társadalom gondol, addig a nők és a társadalom eltérően értékelnek. A nőknek – szocializációs vagy genetikai okokból következően - a hatalomnál és a pénznél fontosabb az érzelmi kiegyensúlyozottság, az interperszonális kapcsolatok és a fontosságtudat.23 (Én azzal egészíteném ki, hogy a nőknek igenis fontos a pénz, amely egyfajta férfiaktól való függetlenséget biztosít, de még mindig nem olyan mértékben, mint egy férfinak.) A sikeres munkahelyi életpálya folyamatos előrejutási -, fejlődési lehetőséget, egyre több autonómiát, felelősséget kínál. Amennyiben az ember úgy érzi, hogy munkája monotonná, unalmassá vált, nem nyújt több kihívást és belefáradt, olyan következmények lépnek fel, mint a stressz és a kiégés. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell, például a munkakör megváltoztatásával vagy áthelyezéssel.

22

Koncz Katalin: Női karrierjellemzők: Esélyek és korlátok a női életpályán, In: Palasik Mária, Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs?, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 57. oldal 23 Uo.

19

V.1.1 Női karriertípusok Aszerint, hogy a nők a társadalmi munkamegosztásban hol helyezkednek el, és milyen szerepet töltenek be, 3 fajta karriertípusról beszélhetünk. A 3 típus azt fejezi ki, hogy a nő melyik feladatát (a munkát vagy a családot, gyermeknevelést) részesíti inkább előnybe, - ha egyáltalán preferálja bármelyiket is - vagy inkább nem választ, és a kettőt megpróbálja összehangolni. Vagyis hogy hogyan viszonyul egy nő a kereső munkához. E szerint az elgondolás szerint megkülönböztetünk „családi-karriert”, „munkaerőpiaci karriert” és „kettős kötődésű karriert”.24 Mindhárom típus nyújt természetesen előnyöket és hátrányokat egyaránt. Az a nő, aki a „családi-karrierre” rendezkedett be, a családot, a háztartási teendőket tekinti elsődleges feladatának. Hátrányként a kisfokú társadalmi elismerést, az anyagi függőséget, a kiszolgáltatottságot, valamint egy újkeletű jelenséget, a gyes-szindrómát említhetnénk. Úgy gondolom, hogy ezt az életformát mostanában egyre kevesebb nő választja, valószínűleg azért is, mert egy család egyre nehezebben él meg egy fizetésből. A kétkeresős-modell a jellemző. Mint már oly sokszor említettem, világunk percről percre változik. Így ha egy nő a munkaerő piacról ki van rekesztve, - még ha saját maga választotta is a háztartásbeli szerepét -, akkor az információs társadalomban elveszett embernek számít. A tudás, a megszerzett információk nagyon könnyen elavulnak, a szükséges új ismeretek bővítése elengedhetetlen. A négy fal között vagy a játszótér és az otthon között ingázva ezt sokkal nehezebb megvalósítani, mintha valakit mindennap például a munkahelyén vagy csak munkába menet a tömegközlekedési eszközökön új impulzusok érnek. A „munkaerőpiaci karriert” választó nőre mondják általában, hogy karrierorientált. Számára a társadalom által is nagyra értékelt kereső tevékenység az első. Ő az a típus, akit elsősorban a presztízsszimbólumok birtoklása, a pénzből megvalósítható dolgok, utazás, ruhák motiválnak. A „kettős kötődésű karrier” során a nő nem dönt, így a munkaerőpiaci karrier és a családi élet összehangolására törekszik. A kettős kötődésű karrierutakat általában aszinkronitás jellemzi, ami azt jelenti, a pár két tagja időben elcsúsztatva kezdi el felépíteni a karrierjét. Sokszor a nő akkor vállal karriert, mikor a gyermekek már nagyobbak. Például 40 éves kor után.

24

Koncz Katalin: Női karrierjellemzők: Esélyek és korlátok a női életpályán, In: Palasik Mária, Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs?, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 57. oldal

20

A különböző történelmi korokban a 3 típus más-más arányban jelent meg, attól függően, hogy milyenek volt a nők munkaerőpiaci helyzete. Korunkra véleményem szerint a 3. típus a legjellemzőbb. Talán ezt a legnehezebb megvalósítani, de ha nagyon össze akarjuk, össze lehet hangolni a munkát és a családi életet. Ehhez próbál elsősorban segítséget nyújtani az Európai Unió különböző direktívákkal, programokkal, támogatásokkal. A következő fejezetben ezekről ejtek szót.

21

V.2 Ki és hogyan támogatja a nőket? V.2.1. Mit diktál az Európai Unió? 2007-et az „Egyenlő esélyek mindenki számára - Európai Évnek” választotta az Európai Unió, melyet hajtóerőnek szánnak a megkülönböztetés elleni küzdelemben. Erre azért is van nagy szükség, mert az EU mára 27 tagállammal büszkélkedhet és a tagokra a heterogén összetétel a jellemző. Ennek az évnek célja, hogy elindítson, vagy inkább ösztönözzön egy szociális párbeszédet, amely elősegíti az egyenlő esélyek megteremtését, valamilyen keretet nyújt az intézkedésekhez. Ennek fényében 2006. március 1-jén a Bizottság elfogadta a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2006-tól 2010-ig tartó ütemtervet (Roadmap), melyben különböző cselekvési kereteket, valamint hat prioritást élvező területet határozott meg. Melyek az alábbiak: ƒ

a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége

ƒ

a két nem egyenlő arányú képviselete a döntéshozatalban

ƒ

a nemi bűncselekmény valamennyi formájának felszámolása

ƒ

a nemekhez kötődő sztereotípiák leküzdése

ƒ

a nemek közötti egyenlőség előmozdítása a kül- és fejlesztési politikákban

ƒ

és a dolgozatom szempontjából legfontosabb terület: a szakmai és a magánélet összeegyeztetése

A tagállamok az Európai Tanács 2006. március 23 és 24-i ülésén jóváhagyták a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló paktumot,25 mellyel kötelezettséget vállaltak arra, hogy végrehajtják a nők foglalkoztatását, valamint a szakmai és családi élet könnyebb összehangolását elősegítő politikákat, intézkedéseket. (Magyarország volt az egyetlen olyan tagállam, mely az Ütemterv megvalósítását teljes mértékben felvállalta.) 26 A lisszaboni stratégia foglalkoztatással kapcsolatos egyik célkitűzése, hogy 2010-re a nők foglalkoztatási arányát a jelenlegi 55,7%-ról 60%-re növelje, (eddig nyolc EU tagállam, Dánia, Hollandia, Svédország, Finnország, Portugália, Ausztria, Ciprus és az Egyesült

25

A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – a nők és férfiak közötti egyenlőségről - 2007 http://ec.europa.eu/employment_social/gender_equality/docs/2007/com_2007_49_hu.pdf 26 Ütemterv 2006-2010 (Roadmap), http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16379

22

Királyság teljesítette a követelményeket). A másik cél, hogy a nők jelenleg elég magas munkanélküliségi rátáját (9,7%, míg a férfiaknál ez 7,8%) csökkentse. Az Európai Unió számára a nők kiaknázatlan munkaerőt jelentenek, és gazdasági szempontból szükség van rájuk, hiszen ha munkába állnak az eddig nem dolgozók, hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez. Azonban, ha szeretnénk egyre több nőt bevonni a munkaerőpiacra előtte nem árt figyelembe venni azokat a baljóslatú statisztikai számsorokat, melyek a fejlett társadalmak olyan „tipikus” demográfiai problémáira hívják fel a figyelmet, mint például a csökkenő termékenységi ráták, a munkaképes korú lakosság csökkenése és az elöregedő társadalmak. Ez minden európai tagállamban többé-kevésbé fennálló problémák. Ezekre a megoldandó nehézségekre hívta fel a figyelmet a Bizottság által 2006. október 12-én elfogadott, Európa demográfiai jövőjéről szóló közlemény.27 Mindezek társul a fokozódó globális gazdasági verseny, mely az eddigieknél is rugalmasabb és mobilabb munkaerőt követel meg. Úgy gondolom, hogy soha nem volt ennyire szükség olyan törekvések, intézkedések és ütemterv bevezetésére, mely a tagállamokat arra kötelezi, hogy segítsék a nőket a munkahelyi teendőik és a magánéletük minél jobb és hatékonyabb összehangolásában. Az Európai Unió a rugalmas foglalkoztatási formákkal, még több gondozási szolgáltatással, valamint a férfiak kötelezettségvállalásának növelésével próbál segítséget nyújtani. Az Ütemterv szerint a rugalmas munkaszerződés-formáknak köszönhetően nőni fog a termelékenység, fellendül az életszínvonal. De azzal, hogy ezt a - főleg nők által igénybe vett - szerződési formát preferálják, még hátrányosabb helyzetbe hozzák a nőket. Utána szükséges ennek a korrigálása is. Hasznosnak tartom viszont, hogy tervbe van véve a gyermekgondozással kapcsolatos intézmények fejlesztése. Erre óriási szükség van. A barcelonai csúcs után meghatározott cél az, hogy a 0-3 éves gyermekek 33%-a és a 3 éves kortól iskolaköteles korig a gyermekek 90%-a számára 2010-ig biztosítva legyen a gyermekgondozás.28 Abban viszont már kevésbé hiszek, hogy több férfi fog részmunkaidős állást vállalni vagy az eddiginél több szabadságot kivenni azért, hogy többet segíthessen otthon a háztartásban. Nem lehet a férfiakat arra kötelezni, hogy az anya helyett neveljenek gyermeket. Egyébként is hiába bármilyen nemzetközi próbálkozás, a szokások, a kultúra a tagállamok sajátjai. Az

27

A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – a nők és férfiak közötti egyenlőségről - 2007 http://ec.europa.eu/employment_social/gender_equality/docs/2007/com_2007_49_hu.pdf 28 Uo.

23

értékrenden, a normákon nem változtathat egyik évről a másikra egy rendelet. Az értékrend váltáshoz, mint a kialakulásukhoz hosszú évekre, évtizedekre van szükség. 2006-ban elfogadták a strukturális alapok új szabályozását, és létrehozták a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, melyek céljául az ütemterv minél hatékonyabb megvalósítását tűzték ki. Nagy eredményként könyvelem el, hogy az EU felismerte, hogy változásra és változtatásra van szükség. Talán így a tagállamok is belegondolnak a helyzet komolyságába, és abba, hogy mindez – ha nem teszünk valamit sürgősen ellene -, komoly demográfiai válsághoz vezethet.

24

V.2.2 Mit teszünk mi, magyarok? Jó hír, hogy 2004-ben Magyarországon ismét elkezdett növekedni az újszülöttek száma, és ez a tendencia azóta is folytatódik. 2004-ben 94,6 ezer, míg 2006-ban 99,9 ezer csecsemő jött a világra. Ám a demográfusok tartanak attól, hogy ez csak átmeneti. Azonban tény, hogy Magyarországon még mindig magasabb a gyermekvállalási kedv, mint a környező országokban. De mit teszünk, hogy a még több gyermek szülessen? Mi jár egy gyermek után? A Munka Törvénykönyvének 138. §-a szerint ma Magyarországon a terhes, illetve szülő nőt 24 hét szülési szabadság illeti meg. A szülési szabadság időtartamára a munkavállalónak - a társadalombiztosítási jogviszonya alapján – terhességi-gyermekágyi segély jár, amely biztosítási jogviszonyhoz kötött. Ennek összege az átlagkereset 70%-a. A terhességigyermekágyi segélyt úgy kell kiadni, hogy 4 hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen. Arról már kevesebben tudnak, hogy az apát, gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidő-kedvezmény illeti meg, melyet a születést követő második hónap végéig az apa kérésének megfelelően köteles a munkáltató kiadni.29 Erre az időszakra az apának távolléti díj fizetendő. A szülést követően az a nő, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal részt vett terhesgondozáson, jogosult egyszeri anyasági támogatásra. A gyermek két éves koráig kaphat az egyik szülő, vagy az apa vagy az anya terhességigyermekágyi segélyt követően gyermekgondozási díjat (GYED). A feltétel az, hogy a szülő legyen egészségbiztosítási szempontból biztosított. A díj összegét a jövedelem alapján állapítják meg. Amit fontos tudni, hogy GYED igénybe vétele esetén a jövedelemszerző tevékenység tilos, ezen kívül nem vehető igénybe gyermekgondozási intézmény.30 Ha valaki mégis dolgozni szeretne, akkor GYED helyett GYES-t, azaz gyermekgondozási segélyt kell igényelnie, amely a gyermek 3. életévének betöltéséig jár, az arra jogosult szülőnek. GYET-et, azaz gyermeknevelési támogatást három vagy több gyermek nevelése esetén kaphat a szülő. Mindezeken kívül meg kell említenünk a családi pótlékot, melyet a szülő vagy a szülővel együtt élő házastárs veheti igénybe még nem tanköteles, tanköteles (16 éves korig), vagy a

29

Munka Törvénykönyve, 138/A§, http://net.jogtar.hu Komka Norbert: A családi ellátások igénybevétele, a 2006-ban életbe lépett változások, http://www.munkamaganelet.hu

30

25

középiskolai, szakiskolai (közoktatási intézményi) tanulmányokat folytató gyermek után annak a tanévnek a végéig, amely alatt betölti a 23. életévét.31 A pénzbeli juttatásokon kívül fontosnak tartom megemlíteni, (a teljesség igénye nélkül) az egyre bővülő egyéb, nem pénzbeli támogatások, programok „tárházát” is. A kisgyermekes anyák csoportja speciális társadalmi réteggé vált, amelynek nagy szüksége van különböző támogatásokra. (A kismamákat jobban fenyegeti az elszegényedés veszélye.) Ehhez nyújt segítséget az a 2006. január 1-én életbe lépett intézkedés, mely szerint a szülő, ha a gyermek elmúlt 1 éves, a GYES folyamatos folyósítása mellett vállalhat munkát. A kismamák részt vehetnek olyan támogatott tanfolyamokon (általában idegen nyelvi vagy számítógépes kurzusokon), melyeknek képzési ideje nem haladja meg a heti 20 órát. A felsőoktatási felvételi alkalmával azokat a jelentkezőket, akik gyermekük gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon vannak, vagy TGYÁS-t, GYES-t, GYED-et vesznek igénybe 8 többletponttal jutalmazzák. Néhány megyében már utazási költségtérítést biztosítnak azoknak az édesanyáknak, akik GYES-en vagy GYED-en vannak. Jó megoldás lenne, ha ezt kiterjesztenék az ország egész területére. A Humán Erőforrás Operatív Program (HEFOP) az Európai Unió Strukturális Alapjaitól kapott támogatások 2004-2006 közötti felhasználását megalapozó Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I) részeként valósul meg.32 Célja, hogy támogassa a nők munkaerőpiaci részvételét, visszatérését a gyermekvállalás után is. Ebben a programelemben számos komplex szolgáltatást nyújtó projektet valósítanak meg, például a „Nők újra munkába” programot is, mely során 25 gyermekgondozásból visszatérő nő szerezhet ingyenesen szakképzettséget. 33 De nem elég, ha csak az állam vállal felelősséget a kismamákért, ezért a munkaadókat is ösztönözni kell arra, hogy szívesebben foglalkoztassanak GYES-ről, GYED-ről, illetve GYET-ről visszatérő személyeket. Számukra járulékkedvezménnyel „kedveskednek”, amennyiben a munkaerőpiactól tartósan távollévő személyt legalább kilenc hónapon keresztül - megszakítás nélkül - foglalkoztatják. 2007. március 28-án hirdették ki a 2007. évi XIV. törvényt, mely magában foglalja a gyermek gondoskodása után a munka világába visszatérni kívánó munkavállalók foglalkoztatását is. Elindult a Start Plusz kártya program, melyben azok vehetnek részt, akiknek: 1 éven belül lejárt vagy megszűnt a gyermekgondozási segély (GYES), gyermekgondozási díj (GYED), gyermeknevelési támogatás (GYET) folyósítása, és

31

CsaládiNet Kisokos, http://csaladinet.hu/kisokos/gyed-gyes/csaladi_potlek_havi_ellatas/ Vucskó Bernadett: A Gyes, Gyed alatti egyéb támogatások, és ezek felhasználása, hatékonysága, http://www.munka-maganelet.hu 33 FigyelőNet: http://www.fn.hu/karrier/0607/ingyenes_kepzes_kismamaknak_138999.php 32

26

munkát szeretnének vállalni, illetve GYES mellett kívánnak munkát vállalni, de megszűnt a munkaviszonyuk, vagy a GYES megállapításakor sem volt munkáltatójuk.34

V.2.3 Még mit lehetne? Az előző fejezetben leírtam, hogy milyen programokkal, kedvezményekkel támogatják a kisgyermekes anyákat. De akkor mégis hol lehet a hiba, hogy a nők nem vállalnak elég gyermeket? Mik a megoldásra váró akadályok? Először is a előzőekben leírt kedvezményekről, juttatásokról nem megfelelő az érintettek felé a kommunikáció. Sokan nincsenek tisztába a lehetőségeikkel, és azzal, hogy mivel könnyíthetnék meg, az amúgy nem könnyű gyermekvállalást, amely anyagi, lelki, illetve fizikai terhet ró a szülőkre. Én is csak véletlenül bukkantam rá, dolgozatomhoz anyagot keresve, egy olyan honlapra (www.munka-maganelet.hu), mely összefoglalja mindazt, amire a leendő szülőknek szüksége lehet. Megoldatlan probléma a gyermekgondozási intézmények kérdése. Egy felmérés szerint a nők 13%-a azért nem megy el dolgozni, mert nem tudja biztosítani kisgyermeke felügyeletét.

35

Kevés a bölcsőde és az óvoda, és a számuk folyamatosan csökken, a gyerekek száma pedig egyre több. A meglévő intézmények túlzsúfoltak, emiatt nem nyújtanak megfelelő ellátást a gyermekeknek. Azonban ha a szülőnek van akkora szerencséje, hogy sikerül felvetetnie a gyermekét valamelyik intézménybe, akkor sem lélegezhet teljesen fel. A bölcsődék, óvodák ugyanis nem alkalmazkodnak a szülők munkaidejéhez. Általában reggel 7-től, 8-tól várják a kicsiket, de délután 4-kor, 5-kor már ferde szemmel nézik azt az anyukát, aki lélekszakadva rohan a munkahelyéről, hogy időben odaérjen a gyermekért. Egyik kolléganőm, akinek 2 éves a pici fia, csak délután 3-ig dolgozik, így ő még a szerencsések közé tartozik. Maradéktalanul ő sem elégedett, de legalább dolgozni tud. De mi van azokkal, akik gyermekét nem veszik fel? Ők kihez forduljanak? Szükség lenne a munkáltatók nagyobb fokú ösztönzésére is, az atipikus foglalkoztatási formák terén. Nincs Magyarországon elég távmunka és részmunkaidős állás. Az tény, hogy a részmunkaidő nem nyújt karrier lehetőséget az arra vágyóknak, de még mindig jobb, mintha az illető nem tudna dolgozni.

34

Vucskó Bernadett: A Gyes, Gyed alatti egyéb támogatások, és ezek felhasználása, hatékonysága, http://www.munka-maganelet.hu 35 Vucskó Bernadett: Kisgyermekek napközbeni ellátása, http://www.munka-maganelet.hu

27

V.2.4. És a többi állam? Több statisztikai felmérés is kimutatta, hogy pozitív korreláció áll fenn a termékenységi mutatók és a munkaerőpiacon való részvételi arány között. Olyan országokban, mint például Norvégia, Izland, Dánia és Svédország, ahol a nők részvételi aránya a munka világában magas, ott a termékenységi ráták is magasabbak, míg például az alacsony részvételi arányú Görögországban és Lengyelországban, a termékenységi mutatók is csekélyebbek. (Hozzá kell tenni, hogy a termékenységi ráták még a jobb helyzetben lévő országokban is épp hogy, de csak súrolják az „ideális” határt.) A munkaerőpiaci részvételi arány növekedéséhez hozzájárul az atipikus foglalkoztatási formák elterjedése, ezen belül is például a részmunkaidős állások számának növekedése. Ahogy a 1. táblázat és a 2. diagram is mutatja, Magyarország a többi országhoz képest jócskán el van maradva a részmunkaidős állások terén. 1. táblázat

A részmunkaidős foglalkoztatottak aránya európai országokban* 2000 2006 Hollandia Nő 57,2 59,7 Franciaország Férfi 13,4 15,8 Svájc Nő 44,7 45,7 Spanyolország Férfi 8,4 8,8 Németország Nő 33,9 39,2 Svédország Férfi 4,8 7,6 Nagy-Britannia Nő 40,8 38,8 Törökország Férfi 8,6 9,9 Írország Nő 33 34,9 Lengyelország Férfi 7,8 7,7 Belgium Nő 34,5 34,7 Finnország Férfi 7,1 6,7 Norvégia Nő 33,4 32,9 Portugália Férfi 8,7 10,6 Ausztria Nő 24,4 31,4 Görögország Férfi 2,6 5,4 Olaszország Nő 23,4 29,4 Csehország Férfi 5,7 5,3 Izland Nő 33,7 26,8 Magyarország Férfi 8,8 7,6 Dánia Nő 24 25,6 Szlovákia Férfi 9,3 11,4 * Csökkenő sorrendben a nők aránya szerint; (%-ban megadva)

Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi

2000 24,9 5,5 16,5 2,6 21,4 7,3 19,3 5,7 17,9 8,8 13,9 7,1 14,9 4,9 9,5 3 5,4 1,6 4,5 1,5 2,9 1

2006 22,9 5,1 21,4 3,9 19 8,4 17,8 4,4 16,3 6,5 14,9 8,1 13,2 5,9 12,9 4 5,6 1,6 4,2 1,5 4,1 1,3

Forrás: OECD36

36

HVG – ténytár, HVG, 2007. szeptember 22. 38. szám, 21. oldal

28

2. diagram

A részmunkaidős férfiak és nők aránya Magyarországon, 2000-2006 5,0 4,5 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,5 1,0 0,5 0,0 2000

4,8

3,8

5,0

4,8

4,2

4,0

Nők 1,8

1,5

1,9

1,5

1,4

2001

2002

2003

Férfiak

1,8

2004

2005

2006

Forrás: OECD37 Az Európai Uniós célkitűzéseknél már említettem, hogy a 0-3 éves gyermek 33%-a, míg a 3tól iskoláskorú gyermekek 90%-a számára biztosítani kívánják a gyermekgondozást. Öt uniós ország (Dánia, Franciaország, Hollandia, Svédország és Belgium) már teljesítette vagy csak egy hajszál választja el őket attól, hogy teljesítsék eme célkitűzés első részét, míg a második rész elérésében Belgium, Franciaország, Hollandia, Dánia, Svédország, Spanyolország és Németország is jeleskedett. Több kelet-európai országgal együtt Magyarország még a 10%-ot sem éri el, nemhogy a 33%-ot. A gyermekgondozási intézmények nyitvatartási ideje mindenhol problémát jelent, de míg Hollandia és az Egyesült Királyság meg próbálja kiterjeszteni a szolgáltatások körét, addig például kishazánkban a visszaeső tendencia a jellemző. Görögországban, Királyságban

Franciaországban,

jellemző,

hogy

a

Luxemburgban, nagyobb

cégek

Szlovéniában biztosítanak

és

az

Egyesült

gyermekgondozási

szolgáltatásokat, de egyedül Hollandia az, ahol a gyermekgondozás az állam, a munkáltató és a munkavállaló közös felelőssége.38 Magyarországon is pozitív előrelépés lenne, ha ez a szemlélet egyre nagyobb teret nyerne. Nem lehet mindent a munkavállalókra és az államra hárítani. Meg kell könnyíteni a nők dolgát, hiszen ha egy nő úgy érzi, hogy nem kell aggódnia a családi és otthoni élete miatt, akkor sokkal jobb eredményeket produkál a munkahelyén is.

37

HVG – ténytár, HVG, 2007. szeptember 22. 38. szám, 21. oldal Reconciliation of work and private life - A comparative review of thirty European countries; http://ec.europa.eu/employment_social/publications/2005/ke6905828_en.pdf

38

29

Szerencsére egyre több cég ismeri fel, hogy érdemes tenni is az alkalmazottakért és ezen belül is a gyermekes dolgozókért. Egy új munkatárs betanítása, felvétele nem kis áldozatot igényel. Amennyiben a kollégák elégedettek, érzik, hogy megbecsülik őket, pozitív eredménnyel válaszolnak. A szülési szabadság hossza a különböző országokban 3 hónaptól a gyermek 3 éves koráig terjed. Az más kérdés, hogy a különböző tagállamokban a nők meddig maradnak ténylegesen otthon. Spanyolországban, Máltán, Írországban, Portugáliában és az Egyesült Királyságban például nem fizetnek a szülési szabadságért, míg a többi állam alacsonyabb-magasabb összeggel hozzájárul a gyermekvállaláshoz. Magyarországon a nők akár a gyermek 3 éves koráig is otthon maradhatnak, mert jár a GYES és a GYED, de ez az idő a tudás elavulásához vezethet. Azon férfiak aránya, akik szülési szabadságot vesznek ki, csak Hollandiában, Luxemburgban, Norvégiában és Svédországban haladja meg a 10 %-ot. Én azonban nem értek azzal egyet, hogy egy férfi tökéletesen helyettesíteni tud egy nőt. Az persze nem baj, ha az apa 1-2 hétre otthon marad az anyával együtt és besegít a kezdeti nehézségekben, de hogy az apa nevelje teljes mértékben a gyereket, az nem biztos, hogy jó ötlet. Nem véletlenül a nőknek rendelt szerep, a gyermekszülés. Annál jobb ötletnek tartom a Hollandiában már megvalósult kombinációs adókedvezményt, amely azokat a munkavállalókat célozzák, akik megpróbálják összehangolni a munkát és a családi életet. 39 Talán a fent említett intézkedések miatt van, hogy az angol és a francia munkavállalók szerint jó időbeosztással és nagy energiabefektetéssel a szakmai és privát élet összehangolható. Szülés után a mindkét nemzet „anyái” hamar visszatérnek a munka világába, így nem vesztik el az állásukat. Azonban meg kell említenünk, hogy Németország még rosszabb helyzetben van, mint mi. A diplomás német hölgyek mintegy 30%-a egyáltalán nem is vállal gyereket. 40 Mint látható, azért a többi országban is van mit tenni, hiszen az esélyegyenlőség megvalósítása nem merül ki abban, hogy egyre több nő dolgozik. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyekben a nők jól érzik magukat, magabiztosak és boldogok. Ha dolgozni szeretnének, de emellett nem szeretnék elhanyagolni a családjukat sem, akkor ezt számukra biztosítani kell. Így képesek csak ők is kibontakoztatni eddig rejtve maradt energiáikat.

39

Reconciliation of work and life – A comparative review of thirty European countries; http://ec.europa.eu/employment_social/publications/2005/ke6905828_en.pdf 40 Oroszi Bernadett: Karrier és gyermek - A diplomások négy évvel később szülnek, http://www.jobpilot.hu/content/journal/kozeppont/2006/gyermekdiploma.html?Jobs_Session=bba2e76bcb0d770 c15da154d33d23ff6&

30

VI. Empirikus vizsgálat VI.1. A kérdőív és a hipotézis A szakdolgozatom nem lenne teljes, ha kérdéseimre csak a szakirodalomból próbálnék meg válaszokat találni, hiszen úgy érzem ezzel a témával kapcsolatban leginkább a nők egyéni véleményének meghallgatása után lehet teljes képet kapni. Ezért végeztem egy kérdőíves felmérést nők és férfiak körében egyaránt. Többen megkérdezték, hogy miért kérdeztem meg az urakat is, amikor az egész dolgozat a nőkkel foglalkozik? Tény, hogy azt próbálom kutatni, hogy hogyan csinálják a nők, de - a sajnos elég elkeserítő tapasztalatok és statisztikák ellenére is - szerencsére a nők törekednek a stabil párkapcsolatok kialakítására, így a férfiakat sem lehet kihagyni, amikor az általános tendenciákra vagyunk kíváncsiak. A nőknek és a férfiaknak szóló kérdőív csak az utolsó kérdésben tér el egymástól. A kérdőívet két részre osztottam. Az első rész a munkával kapcsolatos kérdéseket, míg a második rész a családi életet, párkapcsolatot, esetleg (ha már van) a gyermeknevelést firtatja. A kérdőívvel olyan kérdésekre kerestem a választ mindkét csoport körében, mint ƒ

anyagi kényszerből dolgoznak-e a nők és a férfiak?

ƒ

mit szeretnének elérni a következő 10 évben?

ƒ

hányasra értékelik a munkahelyüket és szeretik-e a munkájukat?

ƒ

mit jelent, mit ad a megkérdezettek számára a munka?

ƒ

van-e gyermekük?

ƒ

ha nincs, akkor terveznek-e egyáltalán?

ƒ

ha van, akkor leginkább a nők hogyan oldják meg privát és szakmai életük összehangolását, van-e valami jól bevált módszer?

ƒ

legvégül az uraktól azt kérdeztem, hogy segítenek-e otthon a házi munkában? A nőknek szóló kérdés pedig, hogy segít-e nekik valaki a házi munkában vagy egyedül oldják meg az otthoni tevékenységeket?

31

Hipotézis: A kérdőív kitöltése előtt az alábbi kiinduló hipotézisekkel éltem: ƒ

Egyre több nő, a feltételezésekkel ellentétben nem feltétlenül anyagi kényszerből dolgozik, hanem azért, mert szeret dolgozni

ƒ

A nők nem törnek olyan babérokra, amilyenekre a férfiak, nem céljuk a felsővezetői poszt elérése, és ez nem feltétlenül azért van így, mert beszorulnak az alá a bizonyos „üvegplafon” alá

ƒ

A nők legnagyobb többsége tervez gyermeket

ƒ

És végül a legfontosabb feltevésem, hogy igenis össze lehet egyeztetni a karriert és a családi életet, gyermeknevelést

A kérdőíveket 20 férfi és 35 nő töltötte ki értékelhetően. A minta nem reprezentatív, bár próbáltam a 20-55 korcsoportból minden korosztályból alanyokat találni. A legtöbb kérdőívet jelenlegi

munkahelyem,

egy

multinacionális

ingatlantanácsadó

cégnél,

a

Cushman&Wakefield Kft-nél töltötték ki. Ezt tükrözik a végzettséggel és a korral kapcsolatos kérdésekre adott válaszok. A cégnél leginkább a 23-36 évig terjedő korosztály a jellemző. A legtöbb kollégám felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A nők által kitöltött 35 kérdőívből 23 hölgy rendelkezik diplomával, míg az urak közül a 20ból 15-en végeztek el valami felsőfokú végzettséget nyújtó főiskolát vagy egyetemet. A nők közül 13 személy esik a 20-30 éves korosztályba, míg a férfiaknál 9. A 30-40 éves korosztályt 12 nő és 6 férfi képviselte, míg a 40-55 kor közé esők száma a nőknél 10, míg a „erősebbik nemnél” 5 személy volt. Az összes megkérdezett jelenleg is munkavállaló, van köztük közalkalmazott, cégtulajdonos, egyéni vállalkozó, középvezető és természetesen a leggyakoribb

kategória,

beosztott

is.

Családi

állapotukat

tekintve

megkérdeztem

egyedülállókat, kapcsolatban élőket, házastársakat, de szerepelt – szerencsére nem sok – elvált és egy özvegy hölgy is segítségemre volt. A következő alfejezetben pedig összefoglalom, hogy ki hogyan vélekedett, milyen válaszok születtek.

32

VI.2. A kérdőív értékelése VI.2.1 A munka világával kapcsolatos kérdések A szükséges demográfiai kérdések után az első kérdésem,hogy 1. kérdés a nők és a férfiak mennyire elégedettek a munkájukkal, jelenlegi pozíciójukkal? Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy valaki azért dolgozik, mert szereti csinálni, azt amivel foglalkozik vagy pedig mert muszáj. A válaszok mérésére 1-től 5-ig terjedő skálát alkalmaztam, melyen az 1-es a nagyon elégedetlen, míg az 5-ös a nagyon elégedett választ jelentette. Egyetlen olyan személy sem akadt, sem a férfiak, sem a nők közül, aki nagyon elégedetlen lenne a munkájával, azaz az 1-est jelölte volna meg. Az urak közül még a 2-est sem jelölte meg senki válaszul, a hölgyek közül is csak 1 hölgy, aki nem nagyon elégedett tanárnői állásával, de nem is maga a pozíció vagy a munka az, amivel elégedetlen, hanem, hogy véleménye szerint, az utóbbi 20 évben a tanári pálya presztízse olyan mélyre süllyedt, ahol még soha nem volt. 3-sal, azaz elégedett is meg nem is válasszal a nők közül 8 egyén, míg a férfiak közül 4 személy válaszolt. Volt olyan, aki azzal magyarázta válaszát, hogy inkább csak azért végzi ezt a munkát, hogy a férjének segítsen. Nem azzal foglalkozik, amivel igazán szeretne, nem olyan állása van, ami végzettségének megfelelő. A legtöbben a 4-est választották, a nők közül 20-an, míg a férfiak közül 11-en, azaz a megkérdezett urak több mint fele. 6 nő és 5 férfi teljes mértékben elégedett a munkájával (5-ös válasz). Az eredmény százalékos megoszlását az 3. diagramon láthatjuk. 3. diagram Ki mennyire elégedett a munkájával? (Nők) 3%

17%

23%

Ki mennyire elégedett a munkájával? (Férfiak)

20%

25%

57%

2

3

4

55%

5-Nagyon elégedett

3

4

5-Nagyon elégedett

33

Összességében azt vehetjük észre, hogy a megkérdezettek nagy többsége elégedett azzal, amivel nap, mint nap tölti az idejét. Azoktól, akik munkájukkal nagyon elégedetlenek vagy nagyon elégedettek (azaz az 1-es vagy 5-ös választ jelölték meg), azt kértem, hogy indokolják válaszukat. Mivel nagyon elégedetlen válasz nem született, ezért csak az 5-ös jelölést magyarázták. A férfiak okoknak a stabil alapokkal rendelkező céget, az anyagi biztonságot, a jó légkört és a jó társaságot említették. Egyiküknek nagyon fontos, hogy munkája velejárója, hogy utazhat, egy másik úriember pedig úgy, érzi teljes mértékben azt csinálja, amit szeret. Az egyik hölgy, aki cégtulajdonos nagyon elégedett munkakörülményeivel, rugalmas munkaidejével. Egy másik nő számára fontos, hogy „emberséges”a főnöke, maximálisan figyelembe veszik, hogy emberek, és nem gépek végzik a munkát. Ezen kívül a hölgyek nagyra értékelték, hogy munkájuk velejárója a kihívás, az aktivitás, és hogy tapasztalatot tudnak gyűjteni. 3 hölgy is úgy érzi, a megfelelő cégnél a megfelelő pozícióban van, olyan munkatársakkal, akikkel jól tudnak együtt dolgozni. /Megjegyezném, hogy 2 közülük középvezető./

34

2. kérdés: Anyagi kényszerből dolgoznak-e a nők és a férfiak? Ezt a kérdést azért tartottam fontosnak megkérdezni, mert sokan úgy vélik, hogy a nők csak azért dolgoznak, mert muszáj vagy anyagi kényszer hajtja őket. A kérdésre adott válaszok rácáfolnak erre a megállapításra. Lehet, hogy esetemben befolyásoló tényező, hogy a cégnél a megkérdezettek nagy része a fiatalabb korosztályba sorolandó, többségük felsőfokú végzettséggel rendelkezik (Véleményem szerint az emberek többsége azért tanul tovább, hogy olyan munkát találjon, amit élvezettel csinál. A diploma egy kulcs a jobb pozícióhoz, melyet, ha már megszenvedett érte az ember, akkor ki is használ.) A férfiak esetében nem meglepő, hogy 17 fő anyagi kényszerből dolgozik. Dolgozatomban már többször említettem, hogy a magyar társadalomban - bármilyen emancipációs törekvés, intézkedés ellenére - erősen él a patriarchális szemlélet, miszerint a férfi legfőbb feladata, hogy eltartsa a családját.

Azzal, hogy a férfiaknak kell megteremteni a család anyagi

biztonságát, nagy teher nehezedik a vállukra. Szerintem ők sincsenek könnyebb helyzetben, mint mi nők. 3 úr jelölte meg, hogy nem anyagi kényszer „hajtja a munkahelyére”. Ők még a fiatalabb korosztályba tartoznak, nem kell senkiért felelősséget vállalniuk. 14 nő jelölte meg, hogy anyagi kényszerből dolgozik, 13 személy a „nemet” jelölte be, de 8 nő az „is-is” megoldást választotta. Szánt szándékkal csak „igen” és „nem” válaszokat adtam meg, hogy a nőknek valamelyiket választaniuk kelljen. Ennek ellenére, ez a 8 hölgy vagy mindkét választ bejelölte, vagy „részben” választ adott, de volt, aki odaírta, hogy mindenképp dolgozna, ha fennállna az anyagi kényszer, ha nem. Úgy érzem, hogy ezek a válaszok alátámasztják azt a megállapításom, hogy a nők nem feltétlenül anyagi kényszerből dolgoznak, és megjelentek egyéb más motiváló tényezők is. Olyanok, mint az érték alkotására való törekvés, az önbizalom megerősítse és a függetlenedés utáni vágy. A kérdőív kitöltése után több ember hosszabban is kifejtette a véleményét ezzel kapcsolatban. Egyikük szerint a most 20-30-as éveit taposó korosztályt már más motiválja, mint a régebbi generációkat. Számunkra a munka már nem csak anyagi biztonságot, megélhetést nyújt, hanem önállságot, függetlenséget, önmegvalósítást és önbizalmat. A követező kérdést is azért tettem fel, hogy egyéb motiváló tényezőket gyűjtsek össze.

35

3. kérdés: Mit szeret a munkájában, mit ad Önnek a munkája? Ehhez a kérdéshez, nem jelöltem meg válaszlehetőségeket, arra voltam kíváncsi, hogy miket írnak be maguktól a válaszadók anélkül, hogy valamilyen ötletet adtam volna nekik. A férfiak számára – nem meglepő módón - az első, és legfontosabb az anyagi biztonság volt. A megkérdezettek fele írta be válaszként, hogy munkája anyagi biztonságot, megélhetést, pénzt nyújt számára. Mint már az előző kérdésnél is boncolgattuk, a férfiak nagy többsége azért dolgozik, hogy stabil alapokat teremtsen a megélhetéshez. Válaszukat is a társadalmi követelmények által alakított nemi szerepük és a hozzárendelt feladatok, elvárások alakítják. A következő leggyakoribb válasz a „kihívás” volt, melyet 6 férfi írt be, ezt követte a „változatosság”. 3-3 személy írta be az „elismerést”, valamint a „jó társaságot, kellemes munkakörnyezetet”. 2-2 férfi válaszolta, hogy számára munkája „fejlődési lehetőséget”, „szakmai tapasztalatot”, „sikerélményt” nyújt. 3 úriember is úgy gondolja, hogy örömmel végzi a munkáját, mert azzal foglalkozik, amivel szeretne. Az egyiküknek például saját számítógépekkel foglalkozó vállalkozása van, így a munkája egyben a hobbija is. Számomra meglepő, hogy csak 1 ember írta be válaszként, hogy munkája felelősségvállalással ruházza fel. Több férfitől vártam a „sikerélmény”, „elismerés” választ, de úgy látszik a legtöbb férfi gondolata a pénz körül forog. Ennek oka a nőktől eltérő agyi felépítésben keresendő. A férfiak és nők közötti különbségeknél foglalkoztam azzal, hogy a nők számára sokkal fontosabb az emberi kapcsolatok ápolása. Ezt támasztják alá a kérdésre adott válaszok. 16 nő számára a munka emberi kapcsolatok kiépítését, új emberekkel való találkozás lehetőségét nyújtja. Sokan megjegyezték, hogy jó a munkakörnyezet, kellemes a légkör, szeretnek azokkal az emberekkel dolgozni, akik közvetlenül a környezetükbe vannak. Úgy gondolom, hogy ha az ember nem is annyira elégedett az éppen végzendő munkájával, de olyan kollégák veszik körül, akikkel jó egy kávét meginni vagy két szót váltani, akkor könnyebben vészeli át a nehezebb időszakokat, hullámvölgyeket. (Engem is befolyásoltak a kollégák, volt kollégák, amikor új munkahelyem mellett döntöttem.) 9 nő gondolja úgy, hogy munkája „kihívást” nyújt, és szintén 9-en a „változatosságot” jelölték meg. A hölgyek számára fontos, hogy munkájuk változatos, sokrétű, érdekes, mozgalmas legyen. Ezeket a válaszokat 6-an jelölték meg. 5 munkavállaló a „sikerélményért” dolgozik. A nők számára - a férfiakkal ellentétben nem olyan fontos az anyagi elismerés és a jövedelem, ezt igazolja az összesen 5 jelölés. 2-4 jelölést kapott még az „önállóság”, „szabadság”, és a „szakmai tapasztalatszerzés”.

36

Kiemelném, hogy 3 hölgy is említette a „lelki megerősítést” és az „önbizalmat”. Véleményem szerint sok nőnek nincs elég önbizalma, azonban ha a munkájukkal sikert és elismerést vívnak ki maguknak, akkor ezen a helyzeten a munka képes változtatni. Két hölgy volt, aki szeretne változtatni jelenlegi helyzetén. Egyikük férje vállalkozásában dolgozik, leginkább azért, hogy őt segítse, és nem azért, mert ezt választotta magának. A másik hölgy szeretné otthagyni jelenlegi tanári állását. A többiek nem jelezték, hogy munkahelyet kívánnak változtatni. A válaszok sokfélesége úgy gondolom, azt igazolja, hogy a nők nem feltétlenül „muszájból” dolgoznak. Persze többen bevallották, hogy jó lenne néha egy-egy nap szünet, amikor délig aludhatnának, vagy nem lenne ennyire kötött a munkaidejük, de ezt leszámítva a legtöbben szívesen csinálják azt, amit csinálnak.

37

4. Mit szeretne elérni a következő 10 évben? (Szeretne-e például vezető pozícióba kerülni?) Eddigi tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy sokan nem mernek hosszú távra tervezni. Mintha az emberek félnének, bizonytalannak éreznék a beosztásukat, a jövőjüket. Rengetegen vannak olyanok, akik abban sem biztosak, hogy másnap még ugyanazon a helyen fognak dolgozni, ahol előző nap végezték a dolgukat. Szerencsére nem ez jellemző jelenlegi munkahelyemre, ahol alacsony a dolgozók fluktuációja, vannak olyanok, akik már 10 éve itt dolgoznak, ami manapság ritkának számít. A fiatalabb generáció mikor belép a munka világába, már nem olyan célokkal teszi ezt, mint mondjuk a szüleink tették. Mi már nem számítunk arra, hogy nyugdíjas korunkig ugyanazon a helyen fogunk dolgozni, ma már nem furcsa, ha 4-5 munkahelyen is megfordulunk, ha nem több helyen. Szerettem volna megtudni, hogy hogyan látják magukat a megkérdezettek 10 év múlva, tervezik-e, főleg a nők, hogy vezetők lesznek. A megkérdezett férfiak közül csak 7 személy látja magát vezetőként vagy saját vállalkozását irányítva 10 év múlva. A többség inkább megbízható, biztos, korrekt módon fizető, anyagi és szellemi fejlődést biztosító munkahelyet képzel el magának az előtte álló évekre. Egy 26 éves férfit idéznék, ő volt az egyetlen, aki a magánélettel kapcsolatos törekvéseit is leírta: „Legyen kiegyensúlyozott életem, örömet okozó magánéletem, kihívásokat biztosító munkahelyem, ahol megbecsülnek, és mindezekhez senior (középvezetői) pozíció.” A 40 év felettieknek már nincsenek nagy tervei, ők szeretnének megmaradni jelenlegi munkahelyükön, „kihúzni nyugdíjig”, abban a pozícióban, ahol eddig voltak. A 46 évnél idősebb hölgyek nyugodt körülmények között szeretnék végezni aktuális munkájukat a nyugdíjkorhatár eléréséig. Egy 48 éves hölgy, aki jelenleg asszisztensként dolgozik, de volt már vezető is, így nyilatkozott: „Nem szeretnék vezető lenni. Életem során kb. 20 évig voltam vezető különböző szinteken, de megelégeltem a fizikai és lelki kizsákmányolást, az állandó feszültséget és a felelősséget. A szabadidő és a nyugalom számomra már többet ér”.

38

A fiatalabbak közül 6-an jelölték meg, hogy szeretnének vezető pozícióba kerülni, esetleg saját céget irányítani. Az egyik jelenleg középvezetői pozícióban dolgozó nő azonban, nem felsővezető szeretne lenni, hanem függetlenebb munkakörben dolgozna, lehetőleg saját munkabeosztással. Mint láthatjuk, ha valaki nagyon akar, nő létére lehet vezető, egy csoport, részleg irányítója, de nem biztos, hogy szeretne is ennél magasabb szintre feljutni. Egy másik hölgy, aki jelenleg a marketinges tevékenységeket irányítja azt írta, nem biztos, hogy felsővezető lenne. Egy 27 éves hölgy azt válaszolta, hogy szeretne vezető lenni, de ezt nem a szakmai előrelépés mércéjének, hanem a szükséges velejárójának tekinti. Tehát nem a pozíció a fontos, hanem, hogy a nőket elismerjék, ők pedig legjobb tudásuk szerint bizonyítani tudjanak, mindenek előtt saját maguknak, azután környezetüknek. Többen voltak, akik előrelépést, szakmai fejlődést, a tudásuk bővítést vagy esetleg a második diploma megszerzését tűzték ki célul az elkövetkezendő 10 évre.

39

VI.2.2 A magánélettel kapcsolatos kérdések Ha kicsit körbenézünk magunk körül, azt kell sajnos tapasztalnunk, hogy nagyon sok ember magányoson éli mindennapjait. Vannak olyanok, akik egyszerűen nem találják azt, akivel szívesen alakítanának ki párkapcsolatot, de találunk olyanokat is, akik szívesen élnek egyedül, önként vállalják a „szingliséget”. Mindez még vicces is lehet, ha Bridget Jonesra gondolunk, de én úgy gondolom a statisztikák már nem ilyen szívderítőek. Azt látom, hogy ha az ember nem találja meg a párját a főiskola, egyetem befejezéséig, akkor ez az évek múlásával egyre nehezebb lesz. Nehezebb párt találni, mert nincs annyi lehetőség, időnk sincs rá, meg persze kényelmesebbek is lettünk. Nem véletlenül éljük az internetes párkeresés időszakát. A kitöltött kérdőívek alapján csak 2 egyedülálló férfi volt a megkérdezettek közül. 8 személy él párkapcsolatban, 9-en pedig házasságban. Egyetlen férfi volt, aki elvált, ő 51 éves. A nőknél 6 hölgy él egyedül, 12-en párkapcsolatban, 12-en férjükkel, 4 személy vált el, és egy hölgy özvegy. 5. kérdés: Van gyermeke? Ha igen hány évesek? A megkérdezett férfiak közül 9 személynek van gyermeke, és ők nem is terveznek többet. Közülük csak 2 embert vár haza 3 gyermek, a többiek 2 kisgyerekkel büszkélkedhetnek. 1 férfinek van gyermeke, de ő még tervez a meglévő egy kisbaba mellé. 10 egyénnek nincs még gyermeke, de közülük csak egy fő nem is tervez. Ő kizáró oknak találta, hogy jelen pillanatban nincs párkapcsolatban. Mi magyarok szerencsére még mindig családcentrikusak vagyunk, ezt bizonyítja, hogy 20-ból 19 férfinek vagy van gyermeke, vagy legalábbis tervez. Azok közül, akiknél még csak tervbe van véve a gyermek, mindenki minimum 2 gyermeket vállalna. 2-en írták be a „2”, 4-en „2-3-at, 3 személy pedig 3 gyermeket. Egy úr nem jelölt meg pontos számot, ő „minél többet” szeretne. A nőknél egyfelől pozitív a kép, mármint majdnem minden megkérdezett nő tervez, vagy már nevel gyermeket. Másfelől negatív, mert a hölgyeknél a gyermekvállalás életkora kitolódott. 15 hölgynek már most van gyermeke, 13 személy nem tervez többet, 2-en még vállalnának a meglévők mellé. A 13 olyan személy közül, akik már nem terveznek, 5-en 1 gyermekkel élnek, míg 8-an 2 gyermeket nevelnek. Két hölgy tervez még a meglévő egy gyermek mellé egy másik kisbabát. Észrevehetjük, hogy egyik hölgynek sincs három gyermeke, amely azt biztosítaná, hogy a népesedési ráta csökkenőből átváltson növekvővé.

40

2 hölgynek nincs gyermeke, de ők nem is terveznek. Egyikük már idősebb (48 éves), a másik lány pedig még csak 21 éves. Ő állítása szerint, nem szereti a gyermekeket. Mindkettőjüknek „igen” volt a válasza a tervezett-e egyáltalán gyermeket kérdésre. 18 nőnek még nincs gyereke, de terveznek, azaz összesen a 35 kitöltött kérdőívből csak 2-en vannak olyanok, akik még vagy már nem szeretnének kisbabát. (Eredmények a 4. diagramon olvashatóak.) Ezek az adatok bizonyítják azt a hipotézisemet, hogy a nők igenis szeretnének élni a biológiailag nekik rendelt szereppel, azaz terveznek gyermeket, vagy már van is nekik. Szerencsére a magyarok gyermekvállalási kedve még mindig jobb, mint a környező országoké. A gond az, hogy a nők végül kevesebb gyermeket vállalnak, mint amennyit terveznek. Ez a probléma vár megoldásra, de úgy gondolom, hogy ezt az akadályt több tényező alakítja, olyanok, mint az épp aktuális gazdasági helyzet, az igénybe vehető kedvezmények, támogatások, juttatások. Ez egy komplexebb probléma, melyet több aspektusból lenne érdemes megvizsgálni. 4. diagram Van gyermeke? (Nők)

Van gyermeke? (Férfiak)

6%

5% 37%

45% 45%

51% 6%

5%

Van, és nem tervez többet

Van,de még tervez

Van, és nem tervez többet

Van,de még tervez

Nincs,de tervez

Nincs és nem is tervez

Nincs,de tervez

Nincs és nem is tervez

A kitöltött kérdőívek is alátámasztják a nemzetközi trendet, miszerint a nők életkora, mikor az első gyermeküket a világra hozzák, jóval kitolódott. Nem egy olyan hölgy van, aki már 34-35 éves, és még nincs gyereke. Ők is terveznek, de eddig valahogy nem volt rá lehetőségük. Más dolgok élveztek eddig prioritást. Ők arra kérdésre, hogy mikorra tervezik első gyermeküket a „hamarosan” választ adták. A fiatalabbak, akik még csak 23-26 évesek, első gyermeküket 2831 éves korukra tervezik. De az a jövő zenéje, hogy mikorra szülik meg végül első csemetéjüket. 11 nő tervez 2 gyermeket, 2-3-at 3 hölgy jelölt meg, és csak 4-en írtak 1-2-t. 2 hölgy még nem tudja, hogy hány gyermeket szeretne a világra hozni.

41

6. kérdés: Ha nincs gyermeke, akkor ennek mi az oka? A válaszlehetőségek voltak: ƒ

Családi állapot

ƒ

Kor (túl fiatal, túl idős)

ƒ

Anyagi okok

ƒ

Nem volt rá lehetőségem

ƒ

Egyéb

A 10 férfi közül, akinek nincs még gyermeke, 7-en hivatkoztak korukra, 3 úr pedig a „nem volt rá lehetőségem” választ jelölte meg. A nőknél 1 nő volt, aki családi állapotát, míg 1 valaki az anyagi okokat tartotta akadályozó tényezőknek. A legtöbben, 11 személy hivatkozott a korára, 5-en pedig a „nem volt rá lehetőségem” választ jelölték meg. 2 személy az „egyéb” kategórián belül mást helyezett eddig előtérbe. Tény, hogy világunkban más dolgok vették át a főszerepet, mint a régebbi generációknál. Új évezred, új stílust hozott. Nem felnőttek vagyunk, hanem fiatalok. Ezt sugallja a média is: Addig élj, amíg fiatal vagy! Soha nem volt érvényesebb a régi latin közmondás: Carpe Diem! Tanulunk, hogy több pénzt kereshessünk, minden évben befizethessük a nyaralást, a síelést. „Kell az anyagi biztonság” jelszóval hajtunk, hogy legyen lakásunk, autónk. Ha szerencsénk van, sikerül „idejében” párt találunk, akire a végén a minden napi hajtás miatt nincs elég időnk. Fáradtak vagyunk, erőnk sincs elkölteni azt a pénzt, amiért nap, mint nap munkába indulunk. Meghosszabbodott a házasságra, családra való felkészülés ideje. Talán ezért is nem mernek a húszas éveikben járók gyermeket vállalni. Inkább megvárják, míg megszerzik a biztos alapokat, és csak utána jöhet az első gyermek. Ez általában a harmincas évek elejére, közepére tolódik ki.

42

7. kérdés: Ha van gyermeke: amikor a gyermeke(i) született/születtek abbahagyta a munkát, hogy a gyermek(ek)et nevelje vagy pedig összehangolta a munkát és a gyermeknevelést? A 10 férfi közül, akik már apák - nem meglepő módón - 6 fő egyáltalán nem hagyta abba a munkát gyermeke születésekor. 2 férfi 3-5 napot, míg másik 2 úr 1-1 hetet töltött otthon, miután feleségük babának adott életet. 4 nő nem hagyta abba a munkát, mikor gyermeke(i) születtek. Volt, akinek nem volt rá lehetősége, 2-en az anyagi okokat, a keresetkiesést említették. Egyikük megemlítette, hogy tartott attól is, hogy tudása elveszne, amíg szülési szabadságon van. Egy hölgynek akkora szerencséje volt, hogy férje vállalkozásában dolgozva, otthon is tudott könyvelni, így könnyebb volt számára összehangolni a gyermekek ellátást, és a munkát. De a legtöbb nő (összesen 11 személy) mégis otthon maradt a kisbabával, ki több ki kevesebb ideig. A legrövidebb idő fél év volt, a legtöbb pedig 5 év. (Valószínűsítem azért, mert a két gyermek között csak két év különbség van.). A legtöbben (8 személy) 2-3 évet töltöttek a gyermekkel, azt az időt, melyet az állam GYES-el és GYED-el támogat. Sok vita van arról, hogy megfelelő-e, hogy nálunk és például Csehországban a nők akár 3 évig is otthon maradhatnak. Az állam (ahogy a Mit teszünk mi, magyarok? fejezetben már leírtam) megpróbál olyan új ötletekkel előrukkolni (mint például a Start Plusz kártya kismamáknak), mellyel lehetővé teszik, hogy az anyukák a GYES igénybe vétele mellett is dolgozhassanak. A részmunkaidős állások és a távmunka lehetőségének terjesztése is tervbe van véve, de kell egy kis idő, míg Hollandia szintjére érünk. Azonban a részmunkaidős állások elterjedésével számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a részmunkaidőben dolgozó anyukákat beskatulyázzák, ezzel is „mommy track”-re (kismama-vágány) állítva őket. 41

41

Takács Gabriella: Szuper nők és karrierépítés, http://www.origo.hu/print/allas/tipp/20060926szuper.html

43

8. kérdés: Hogy képes összehangolnia a munkáját és a gyermeknevelést? Van valami „titkos receptje”? A kérdőív legfontosabb kérdése, hogy ki hogyan tudja megoldani feladatainak összehangolását, ha meg tudja egyáltalán. A megkérdezett férfiak közül 10 férfinek van már gyermeke. Egyetlen elvált úr nem a gyerekeivel, ő csak saját magáról gondoskodik, ami nem olyan nehéz, mintha a gyermekek is vele élnének. Egy másik férfi röviden és tömören annyit válaszolt, hogy nehezen, csak „erős idegekkel” tudja egyszerre a lányait nevelni és a munka helyén is helyt állni. Többen is említették, hogy inkább a hétvégéket töltik a gyermekkel, akkor próbálnak meg különböző szabadtéri programokat szervezni, játszani. Egyik kollégám, akinek kislánya lassan betölti az egy éves korát, mindig ügyel arra, hogy lehetőleg az esti fürdetésre otthon legyen. Ez számára nagyon fontos, pedig középvezetőként dolgozik a cégnél. Ő mondta, hogy állandó napirendje van, és ha hazaér, - annak ellenére, hogy nem könnyű feladat - megpróbál csak az otthonlétre koncentrálni. Egy másik középvezetői szinten tevékenykedő férfi, a munkába menet, az utazás közben próbál meg kikapcsolni, pihenni, olvasni vagy zenét hallgatni, hogy otthon lévő két gyermeke számára 100%-ot tudjon nyújtani. (Most várják a harmadikat). Az egyik megkérdezett, aki tanári pozícióban tevékenykedik és két kamaszodó fiúval büszkélkedhet, ahogy végzett a kötelező óráival rohan haza, hogy a családjával tölthesse az időt. Ő viszi és hozza a fiúkat az iskolából. A nők már nincsenek ilyen könnyű helyzetben. Ők nem „tehetik csak úgy félre” a kisbabát, ha épp jobb dolguk akad, vagy még otthon várja őket a házi munka. Az egyik 45 éves megkérdezett hölgy szerint: „Erre nincs titkos recept. Talán sok idő után az ember megtanulja, hogyan lehet egyensúlyban élni.” A legtöbben a jó időbeosztásra, az előretervezésre esküsznek. 6 nő is említette, hogy 1-2 héttel előre beosztja idejét, és ehhez mérten próbál meg mindent elvégezni. Van olyan, aki egyszerre vagy csak a munkájára vagy - miután hazaért - csak az otthoni teendőkre koncentrál. Az otthoni teendőket igyekszik fontossági sorrendben végezni, nem kapkod, mindennek átgondoltan fog neki. Egy hölgy áldja a modern háztartási gépek feltalálóját, míg egy másik nő a takarítónőre, a mélyhűtött vacsorára vagy az ételrendelésre esküszik. De nekem két válasz volt a kedvencem, ha lehet ezt mondani.

44

Az egyik egy kitartó, energiával teli fiatal kolléganőmtől származik, érdemes megfogadni. Szerinte a kulcs: „Fáradhatatlannak lenni, nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” A másik hölgy véleménye is megfogott, mert úgy látom e két vélemény keveréke a megoldás dolgozatom fő kérdésére. „Nincs gyermekem, de szerintem a megfelelő recept, az egy kiegyensúlyozott párkapcsolat…kell a segítség a munka mellett.” Ezzel a két véleménnyel értek leginkább egyet. Egyedül nem megy, és nem is érdemes. Kell valaki, akivel megoszthatjuk az életünket, akire támaszkodhatunk. Nem hiszem, hogy a legtöbb nő nem lenne képes megállni a helyét egyedül is - hisz rengeteg egyedülálló anya neveli gyermekét -, de jobb együtt. Persze volt olyan nő is, aki vállalta, hogy folyton rohan vagy a magánélet és a munka egymás rovására mennek. De én szeretnék abban bízni, hogy igenis megy együtt is.

45

9. kérdés: Nők: Van-e valaki, aki segít Önnek a háztartásban? Férfiak: Segít Ön a háztartásban? Az urak közül 19 személy segít otthon a háztartásban, csak egy valaki vállalta, hogy nem. Az urak nagy többsége igaz, hogy segít a háztartásban (legtöbbjük főz, mos, takarít, bevásárol, akár vasal is), de ez a segítség kimerül heti maximum 3-4 órában. Volt azonban olyan férfi is, aki 5-8 órát is segít otthon. Mindenkinél megjelent, hogy a kerti munkákat, fűnyírást, hólapátolást, és a különböző szerelési munkálatokat egyértelműen az urak tartják a kezükbe. A nők a kérdésre több választ is bejelöltek. 8 személy volt, aki bejelölte, hogy férjére mindig számíthat. 11-en a „nagymamára, rokonokra, szomszédra mindig támaszkodhatok” választ írták. Egyre emelkedik azonban azok száma, akik fizetett háztartási segítséget (babysittert, bejárónőt) vesznek igénybe. A kérdőívben 10 megkérdezett választotta ezt a kategóriát. Ők a fiatalabb 25-35 éves generációhoz tartoznak. Anyukáink korában ez még egyáltalán nem volt jellemző, fizetett alkalmazottat igénybe venni, mostanság lett „divat”. Hozzá kell tenni, hogy ez a legköltségesebb megoldás, de tökéletes módszer olyanoknak, akiknek például távol élnek a szülei, rokonai. Azonban még mindig azok vannak a legtöbben (16-an), akik saját maguk végzik a házi munkát, segítség nélkül. Ez azzal magyarázható, hogy nem csak nálunk, - bár nálunk fokozottabban jellemző -, hogy a nők könnyen elfogadják az egyenlőtlenségeket. A megkövesedett, hagyományos szereposztás elfogadóbbá tette a nőket. Lehet, hogy a nők szívük mélyén visszaállnának a tűzhely mellé, mert lelkifurdalásuk van, hogy nem tudják 100%-ig ellátni otthoni teendőiket,42 de ezt ma már kevesebb és kevesebb nő teheti meg. A férfiakra rótt teher is növekedett (hosszabb munkaidő, több felelősség), így a nők véleményem szerint inkább „felmentik” a férfiakat, és magukra vállalnak még többet. Pedig szerintem, ha férfiak többet segítenének a nőknek a házi munka ellátásában, a hölgyek sem lennének olyan leterheltek.

42

Blaskó Zsuzsa: Nők, férfiak - keresőmunka, házimunka, A Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ szervezésében 2005. február 17-én tartott előadás vázlata, http://demografia.hu/prgs/issp2002/előadás.pps

46

VII. Összegzés Egy szakdolgozat célja az, hogy valamire rávilágítson, hogy bizonyítson, vagy épp megcáfoljon. Hogy valamire felhívja a figyelmet, vagy elgondolkoztasson. Ezért választottam olyan témát, melyet szívesen boncolgattam olyat, melyet érdekesnek és érdemesnek találtam több szempontból is megvizsgálni. De a legfontosabb szempont az volt, hogy a probléma engem is érint. Hiszen nő vagyok, szeretnék gyermeket, de mindemellett szeretnék dolgozni is, és beteljesíteni azokat az elképzeléseket, amelyeket már rég elterveztem. Ezen kívül örültem, hogy a dolgozat jó okot és alkalmat adott arra, hogy mások is hangot adjanak véleményüknek, másokkal is elbeszélgessek a témával kapcsolatban. Több érdekes véleményt hallottam. Mindezek mellett arra is kíváncsi voltam, hogy mi vár rám akkor, amikor „kibújok a Külker Főiskola védelmező szárnyai alól”, és bekerülök a nagybetűs ÉLETBE. Nem mintha eddig nem ott lettem volna, eddig is dolgoztam, de megvolt az a „luxus”, hogy a többi munkatársammal ellentétben nekem a pénteki napom teljesen szabad volt. Rám nem nehezedett olyan felelősség, mint a többiekre, akiknek számokban mérik a teljesítményét. Nekik bizony produkálniuk kell. Én felállhattam a székemből az elvileg fél hatkor véget érő munkaidő után és szabad voltam. A kulcsszó elvileg! Mert gyakorlatilag a kollégáim 85%-a nem áll fel fél hatkor és nem jöhet el, mert a munka még odaköti őket a székükhöz. Nem mondom, kicsit rémisztő. Egy munkatársnőmmel beszélgettem a reggeli kávénk közben, arról, milyen elkeserítő számomra az, hogy ha a jó (értsd: a cég számára hasznos) munkavállaló rendesen elvégzi a rábízott feladatot akkor van olyan nap, mikor az ember a munkahelyéről egyenesen hazafelé veszi az irányt, és otthon már arra sincs ereje semmire, csak hogy az ágyig eltámolyogjon. De kérdem én, akkor miért dolgozunk? Elvileg azért, hogy a remélhetőleg jól fizető állásunkkal megkeressük azt a pénz, amiből finanszírozni tudunk egy olyan életszínvonalat, melyet elvárunk saját magunktól. Hogy ez épp mit jelent, az teljesen egyénre szabott. Hajt minket valami belső kényszer. Nem tudom, hogy van-e még egy olyan ország, ahol ennyire fontosak lennének a státusszimbólumok. Az emberek hatalmas kölcsönöket vesznek fel, hogy megvegyék maguknak a méregdrága luxusterepjárókat, de minek? Miért kell ennyire hajszolni a pénzt, miközben olyan fogalmak vonultak be a köztudatba, és váltak általánossá, mint a szingli életforma vagy a csonkacsalád stb. Ha valaki belenéz a statisztikai adatokba, az látja, hogy nem állunk a helyzet magaslatán. A válások száma folyamatosan nő, míg a házasságra lépőké egyre csökken. Kevesebb gyermek születik és ha születik, akkor is az egygyermekes család válik jellemzőbbé.

47

Sajnos a körülöttem élő ismerősök és barátok közül kevés olyan személyt tudnék említeni, akiknek a szülei még együtt élnek. A legnagyobb baj azonban az, hogy a szülők válását legtöbbször a gyermekek sínylik meg leginkább. Nem szabad csodálkozni azon, hogy már az iskolások, sőt a még kisebbek különböző lelki problémákkal küzdenek. A szülők feladata lenne, hogy jó példát mutassanak a következő generációknak. Csak a szülők tudják megtanítani a gyerekeket, hogy hogyan is kell igazán szeretni. De egyre kevesebb a jó példa, pedig soha nem volt ekkora szükség a családi kötelékekre, a biztos menedéket nyújtó otthonra. A család fogalma új jelentést kapott, a családi kötelékek meglazultak. Jó példa erre a karácsony. Régebben az volt a lényeg, hogy együtt van a család, beszélgetünk, játszunk, és közben jókat eszünk. Ma ez az ünnep is arról szól, hogy már novemberben karácsonyi zene szól mindenhonnan, karácsonyi díszek lógnak, de nem azért, hogy az embernek a téli, borús időszakban jobb kedve legyen vagy ráhangolódjon az ünnepekre. Nem! Hanem azért, hogy a fogyasztói társadalomhoz méltóan minél többet vásároljunk. Ma már az számít, hogy ki mekkora ajándékkal tér haza a bevásárlókörútjáról, és milyen drága a karácsonyfa alatt található meglepetés. A pénz vette át a szerepet, életünk irányítója lett. Tény, hogy nem baj, ha van, de minden áron? A modern kor, és globalizálódott világunk velejárója, hogy a szerepek felcserélődtek. Az őskorban a férfi volt a felelős a létfenntartásért, a nő pedig a fajfenntartásért. Mára háttérbe szorult az anyaság, és előtérbe került a nők kereső tevékenysége. Az otthoni teendők és a gyermeknevelés a munka mögé kerültek, mint „második műszak”. Régen, mikor a nők gyermeket vártak, azt mondták rájuk, hogy „áldott állapotban vannak”. Később a „más állapotban vannak” kifejezés vált divatossá, ezt az „állapotos” váltotta fel. Mára már azt mondjuk „terhes”.43 A gyermek tényleg teherré vált? Manapság a nőktől sokkal többféle szerepet várnak el. Hogy Hidasi Juditot, a Külkereskedelmi Főiskolán tanító dékánt idézzem: „… Közép-Európában, de egész Európában a nők multifunkcionálisak.”44 A nők most már nem koncentrálhatnak teljes egészében a családi életükre, mert - főleg Magyarországon - egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon babázzanak, mert az ő fizetésükre is szükség van ahhoz, hogy a családok legalább egy átlag életszínvonalon tudjanak élni. A férfiak pedig elvárják, hogy a nő ne csak a családi kasszához járuljon hozzá és nevelje a gyermeket, hanem maradjon igazi, legyen megértő társ a minden napokban, akivel el lehet társalogni, akivel el lehet menni színházba, moziba. Ezzel ellentétben a 43 44

Lux Elvira: A nő sorsa és a karrier, In: Dr. Ternovszky Ferenc (szerk.): Az egyensúly, Szókratész kiadó, 2007 Hidasi Judit: Az anyák, In: Dr. Ternovszky Ferenc (szerk.): Az egyensúly, Szókratész kiadó, 2007. 110. oldal

48

társadalom sokkal elnézőbb a férfiakkal szemben. A férfiaknak nem baj, ha van egy kis sörpocakja, sőt ettől lesznek még férfiasabbak. A férfiaknak megengedette, hogy csak a munkájukra koncentráljanak, hiszen a nő mindig ott van, hogy támogassa őket, hogy vigyázzon a kisbabára, amíg apu dolgozik. Úgy vélem az egyáltalán nem baj, hogy a hölgyeknek megadatott a lehetőség, hogy ki- és megélhetik a nőisségüket, megvalósíthatják önmagukat. Csak ez egyáltalán nem egyszerű feladat, és a hölgyekkel szemben kevésbé elnéző a társadalom. A férfiak - Lux Elvira szerint - soha nem féltek ennyire a családi kötelékektől, a házasságtól.45 Inkább csak élettársi kapcsolatban élnek választottjukkal, mert így kevesebb a kötelesség. Ennek magyarázata lehet, hogy a társadalmi szereposztás erősen megköveteli, hogy a férfiak gondoskodjanak családjukról, ők teremtsék meg az egzisztenciát. (Geert Hofstede holland szociálpszichológus több dimenzióból vizsgálta meg különböző országok kultúráit. Aszerint, hogy az adott országban hogyan oszlanak meg a társadalomban az értékek és a szerepek, elkülönített feminin és maszkulin társadalmakat. A magyar társadalom tipikusan maszkulin társadalomnak számít.) A nők folyamatos munkába állásával vagy állításával, egyre több nő járul hozzá a családi kasszához, de még mindig furcsa, ha egy nő többet keres párjánál, férjénél. Ez még mindig nem elfogadott. Még ha a férfi nem is ad hangot nemtetszésének, valahol mélyen legbelül biztos, hogy bántja férfiúi büszkeségét, ha nem ő a kenyérkereső, a családfenntartó. Véleményem szerint - annak ellenére, hogy a nők is dolgoznak - a hölgyeknek meg kellene hagyniuk a családeltartó szerepét a férfiaknak. Ne akarjanak a nők annyira emancipálódottak lenni. Sok minden mást is veszíthetnek ezzel. (Gondolok itt a romantikus, kedves gesztusokra és az udvariasságra.). Engedjék, hogy a férfiak kinyissák előttünk az ajtót, hogy aprósággal lepjék meg őket, és ne hangoztassák lépten-nyomon, hogy ha szeretnék, ők is ki tudnák fizetni az étteremben a számlát. Engedjék, hogy a férfiak meg akarják hódítani őket, minden téren. Magamból és az ambícióimból kiindulva pozitívan ítélem meg, hogy – amennyiben szeretne egy nő dolgozhat. A baj akkor van, amikor egy nőt arra kényszerítünk, hogy azt csinálja, amit nem szeretne. Például, ha ő csak az anya szerepét szeretné gyakorolni, de az anyagiak arra kényszerítik, hogy dolgozzon. Ezzel ellentétben a tűzhely mellé sem parancsolhatunk egy olyan karrierorientált nőt, akinek lételem a munka.

45

Lux Elvira: A nő sorsa és a karrier, In: Dr. Ternovszky Ferenc (szerk.): Az egyensúly, Szókratész kiadó, 2007

49

A kulcs, hogy a nőknek meg kell adni a választás lehetőségét. Az, hogy ki mit választ, az úgyis az egyénen múlik. És az egyénen kell, hogy múljon. Ne az legyen a döntő, hogy valaki azért nem mer egynél több gyermeket vállalni, mert nincs segítsége, mert nem tud részmunkaidős állást vállalni, hogy délután a gyermekért el tudjon menni a bölcsibe és az oviba. Igazából Magyarországon sem a szocializmusban, sem a rendszerváltás után nem volt olyan periódus, amikor egy fizetésből mindenki meg tudott élni. De a rendszerváltás előtt legalább volt elég bölcsőde, és óvoda, ahova le lehetett adni a gyermeket reggel. (Én is voltam bölcsis és ovis is.) Azóta ezek száma folyamatosan csökken, a nőktől pedig azt várják, hogy egyre többen és többet dolgozzanak. Ehhez viszont a megfelelő feltételeket kellene először biztosítani. Több gyermekgondozási intézményre van szükség, melyek alkalmazkodnak a szülők munkaidejéhez. A munkaadóknak is különböző ösztönzésre van szükségük ahhoz, hogy belássák nem veszítenek, ha valakit részmunkaidősként vagy távmunkásként alkalmaznak. De mindezek előtt az anyaság értékét kellene visszaállítani és elismerni azokat, akik be merik vállalni, hogy gyermeket neveljenek. Ne legyen hátrány a nőknél - a férfiaknál kifejezettem előny -, ha gyermekük van. Ne kelljen taktikázni ahhoz, hogy egy anyuka munkát kapjon. Arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon sok energiával, és segítséggel vagy egy stabil párkapcsolattal össze lehet hangolni a munkát és a gyermeknevelést, de jócskán van mit fejlődnie az országnak. Van olyan ország, ahol Magyarországhoz képest jobbak a viszonyok, de vannak, ahol rosszabbak. Ne máshoz hasonlítsuk magunkat, hanem saját magunkhoz. Más a kultúránk, a történelmünk, a hozzáállásunk, ezért felesleges is másik EU tagállamhoz mérni magunkat. Mi törekedjünk minél jobban megoldani a felmerülő problémákat, hogy biztosítva legyen az utánpótlás.

50

Mellékletek 1. melléklet: Kérdőív a nőknek ................................................................................................ 52 2. melléklet: Kérdőív a férfiaknak............................................................................................ 55

51

1. melléklet

Tisztelt Hölgyem! Az alábbi kérdőív kitöltésével a segítségét szeretném kérni a szakdolgozatomhoz, melyet Karrier, nők, család címmel írok. Ezen belül is a család és a karrier összehangolásának kérdését boncolgatom. A válaszadás természetesen anonim, nem jelenik meg sehol, csak saját célra használom. Válaszát és segítségét előre is köszönöm: Molnár Blanka MUNKA, KARRIER 1. Hány éves Ön? 2. Legmagasabb iskolai végzettsége?  Alapfokú  Középfokú  Felsőfokú 3. Beosztása:  Tanuló  Gyakornok  Beosztott  Középvezető  Felsővezető  Egyéni vállalkozó  Egyéb: .................................................................................................... ........................ 4. Mennyire elégedett a jelenlegi munkahelyével, pozíciójával? / Kérem értékeljen 1-től 5-ig , 1=nagyon elégedetlen; 5=nagyon elégedett/ 4 a, Amennyiben válasza 1-es vagy 5-ös, kérem indokolja: ..................... ........................ .................................................................................................................... ........................ 5, Anyagi kényszerből dolgozik?  Igen  Nem 6, Mit szeret a munkájában, mit ad Önnek a munkája? ............................................................................................................................................. ............................................................................................................................................. 7. Mit szeretne elérni a követező 10 évben /Pl.: szeretne-e vezető lenni?/ ............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................

52

CSALÁD, GYERMEK 8. Családi állapota?  Egyedülálló  Kapcsolatban  Házas  Elvált  Özvegy 9. Van gyermeke? Ha igen, hány éves(ek)?  Van, -kora/ koruk: .................................. ,és nem tervezek többet  Van, - kora/ koruk: .............................. ,de még tervezek  Nincs, de tervez  Nincs és nem is tervez 10. Ha nincs gyermeke, akkor ennek mi az oka?  Családi állapot  Kor /túl fiatal, túl idős/  Anyagi okok  Nem volt rá lehetőségem  Egyéb:.............................................................................................................................. ............................................................................................................................................. 11. Amennyiben tervez gyermeket, akkor hányat tervez és kb. mikorra /hány éves korára/? ............................................................................................................................................. 12. Amennyiben nincs gyermeke és nem is tervez, akkor ennek mi az oka? ............................................................................................................................................. ............................................................................................................................................. 13. Amennyiben nincs gyermeke és nem is tervez, tervezett egyáltalán gyereket?  Nem  Igen 14. Ha van gyermeke: amikor gyereke(i) született/születtek, abbahagyta a munkát, hogy a gyermek(ek)et nevelje vagy pedig összehangolta a feladatokat?  Abbahagytam  Nem hagytam abba a, Ha abbahagyta, mennyi időre :........................................................................................ b, Ha nem hagyta abba, akkor ennek mi a fő oka: ............................................................. ............................................................................................................................................. 15. Hogy képes összehangolni a munkáját és az otthoni teendőket, van valami „titkos receptje”? ............................................................................................................................................. ............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................

53

16. Van valaki, aki segít Önnek a háztartásban?  Igen, a férjemre mindig támaszkodhatok  Igen, a nagymamára, rokonra, szomszédra mindig számíthatok  Fizetett háztartási segítséget veszek igénybe /bejárónő, babysitter/  Én végzem magam a házimunkát, segítség nélkül Köszönöm segítségét: Molnár Blanka

54

2. melléklet

Tisztelt Uram! Az alábbi kérdőív kitöltésével a segítségét szeretném kérni a szakdolgozatomhoz, melyet Karrier, nők, család címmel írok. Ezen belül is a család és a karrier összehangolásának kérdését boncolgatom. A válaszadás természetesen anonim, nem jelenik meg sehol, csak saját célra használom. Válaszát és segítségét előre is köszönöm: Molnár Blanka MUNKA, KARRIER 1. Hány éves Ön? 2. Legmagasabb iskolai végzettsége?  Alapfokú  Középfokú  Felsőfokú 3. Beosztása:  Tanuló  Gyakornok  Beosztott  Középvezető  Felsővezető  Egyéni vállalkozó  Egyéb: .................................................................................................... ........................ 4. Mennyire elégedett a jelenlegi munkahelyével, pozíciójával? / Kérem értékeljen 1-től 5-ig , 1=nagyon elégedetlen; 5=nagyon elégedett/ 4 a, Amennyiben válasza 1-es vagy 5-ös, kérem indokolja: ..................... ........................ .................................................................................................................... ........................ 5, Anyagi kényszerből dolgozik?  Igen  Nem 6, Mit szeret a munkájában, mit ad Önnek a munkája? ............................................................................................................................................. ............................................................................................................................................. 7. Mit szeretne elérni a követező 10 évben /Pl.: szeretne-e vezető lenni?/ ............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................

55

CSALÁD, GYERMEK 8. Családi állapota?  Egyedülálló  Kapcsolatban  Házas  Elvált  Özvegy 9. Van gyermeke? Ha igen, hány éves(ek)?  Van, -kora/ koruk: .................................. ,és nem tervezek többet  Van, - kora/ koruk: .............................. ,de még tervezek  Nincs, de tervez  Nincs és nem is tervez 10. Ha nincs gyermeke, akkor ennek mi az oka?  Családi állapot  Kor /túl fiatal, túl idős/  Anyagi okok  Nem volt rá lehetőségem  Egyéb:.............................................................................................................................. ............................................................................................................................................. 11. Amennyiben tervez gyermeket, akkor hányat tervez és kb. mikorra /hány éves korára/? ............................................................................................................................................. 12. Amennyiben nincs gyermeke és nem is tervez, akkor ennek mi az oka? ............................................................................................................................................. ............................................................................................................................................. 13. Amennyiben nincs gyermeke és nem is tervez, tervezett egyáltalán gyereket?  Nem  Igen 14. Amennyiben van gyermeke: amikor a gyermeke(i) született/születtek, akkor vett ki szabadságot vagy maradt otthon a gyerek(ek)kel?  Igen  Nem 14 a, Ha igen, akkor mennyi időt maradt otthon? ............................................................... 15. Hogy képes összehangolni a munkáját és a gyereknevelést, van valami „titkos receptje” ? ............................................................................................................................................. ............................................................................................................................................. ............................................................................................................................................. 16. Segít Ön otthon a házimunkában?  Igen  Nem

56

16 a, Ha igen, akkor általában mennyit segít /pl.:heti szinten/ és melyek azok a házimunkák, amiben segít? ............................................................................................................................................. ............................................................................................................................................. Köszönöm segítségét: Molnár Blanka

57

Felhasznált irodalom Könyvek 1) Lévai Katalin: A nő szerint a világ, Osiris Kiadó, Budapest, 2000 2) Lévai Katalin, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások – Jelentés a nők helyzetéről 1997, Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága – TÁRKI, Budapest, 1997 3) Koncz Katalin (szerk.): Nők és férfiak – Hiedelmek, tények, Magyar Nők Országos Tanácsa - Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985 4) Nagy Beáta: Női menedzserek, Aula Kiadó, Budapest, 2001 5) Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások – Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium - TÁRKI, Budapest, 2005 6) Neményi Mária: Csoportkép nőkkel, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000 7) Palasik Mária, Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs, Vetélytárs? – A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005 8) Pető Andrea (szerk.): Női Esélyegyenlőség Európában, Balassi Kiadó, Budapest, 2003 9) Dr. Ternovszky Ferenc (szerk.): Az egyensúly, Szókratész Kiadó, Budapest, 2007

Cikkek 10) F.É.: „ A nők nagy kérdésben is jól döntenek”, Interjú a Coca-Cola európai vezetőjével, Nők Lapja, 2007. május 9. 19. szám, 96-97. oldal 11) Hulej Emese: Meg kell mentenünk a férfiakat! Beszélgetés Dr. Kopp Máriával a tartós stressz következményeiről, Nők Lapja, 2007. április 11. 15. szám, 34-35. oldal 12) HVG – ténytár: Négy- és hatórás állások: Magyarország sereghajtó, HVG, 2007. szeptember 22. 38. szám, 21. oldal 13) Nők csapdában, Reflex magazin, 2006. június, III. évfolyam, 6. szám, 4-11. oldal 14) R. Kövér Balázs: „ A nőkért dolgozunk és nem a munkaadók ellen”, Interjú Ferenczi Andreával és Dobi Kittivel, Nők Lapja, 2007. július 25. 30. szám, 26-27. oldal 15) Dr. Ternovszky Ferenc: Munka, nők (férfiak), család, Munkaügyi Szemle, 2005. október 49. évfolyam, 9. szám 16) V. Kulcsár Ildikó – Márta Henrietta: Kevés gyerek, még kevesebb óvoda, Nők Lapja, 2007. augusztus 29. 35. szám, 28-29. oldal

Internet 17) http://demografia.hu/prgs/issp2002/előadás.pps, Blaskó Zsuzsa: Nők, férfiak- keresőmunka, házimunka, A Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ szervezésében 2005. február 17-én tartott előadás vázlata; Letöltés: 2007.11.20. 18) http://csaladinet.hu/kisokos/gyed-gyes/csaladi_potlek_havi_ellatas/; Letöltés: 2007.11.11.

58

19) http://ec.europa.eu/employment_social/publications/2005/ke6905828_en.pdf, Reconciliation of work and private life - A comparative review of thirty European countries; Letöltés: 2007.10.29. 20) http://ec.europa.eu/employment_social/gender_equality/docs/2007/com_2007_49_hu. pdf, A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – a nők és férfiak közötti egyenlőségről – 2007; Letöltés: 2007.10.29. 21) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2006/com2006_0092hu01.pdf, A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv – 2006-2010; Letöltés: 2007.10.29. 22) http://net.jogtar.hu, Munka Törvénykönyve; Letöltés: 2007.11.11. 23) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo2006.pdf, Magyarország 2006, KSH, Budapest, 2007; Letöltés: 2007.10.28. 24) http://www.citatum.hu, idézetek; Letöltés: 2007.10.05. 25) http://www.fn.hu/belfold/0709/tarki_noknek_is_dolgozniuk_171457.php, TÁRKI: A nőknek is dolgozniuk kell; Letöltés: 2007.10.12. 26) http://www.fn.hu/karrier/0709/megeri_nokkel_dolgozni_172789.php, Durbák Ildikó: Megéri nőkkel dolgozni; Letöltés: 2007.10.12. 27) http://www.fn.hu/karrier/0607/ingyenes_kepzes_kismamaknak_138999.php, Ingyenes képzés kismamáknak; Letöltés: 2007.10.12. 28) http://www.jobpilot.hu/content/journal/kozeppont/2006/gyermekdiploma.html?Jobs_S ession=bba2e76bcb0d770c15da154d33d23ff6&, Oroszi Bernadett: Karrier és gyermek- A diplomások négy évvel később szülnek; Letöltés: 2007. 11.05. 29) http://www.miniszterelnok.hu/domain2/files/modules/module25/483857A4DF973141. pdf, Jövőnk a gyermek – Háttéradatok a parlamenti vitanaphoz; Letöltés: 2007. 11.15. 30) http://www.munka-maganelet.hu 31) http://www.origo.hu/print/allas/tipp/20060926szuper.html, Takács Gabriella: Szuper nők és karrierépítés; Letöltés: 2007. 11.15. 32) http://www.pestesely.hu 33) http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16379, Ütemterv 2006-2010; Letöltés: 2007.11.16. 34) http://www.szocioeast.hu/hirl/noi.htm, Szilágyi Andrea: Női szerepelvárások – társadalmi sztereotípiák; Letöltés: 2007.09.25. 35) http://www.velvet.hu 59