Jól esik néha megpihenni és visszanézni a múltba... Gotthard István dr. emlékezései Vasmegye nagyjairól (3) Írta: Radnai Rezső.
Korok, nézetek, szokások és emberek jönnek egymás után az idők végtelen sodrában, hogy aztán eltűnjenek, helyet adva az utánuk érkezőknek. Tempora mutantur - merita manent - az idők múlnak, de érdemeink maradnak tartja a közmondás. Múlt nélkül a jelen sem lenne, és jól esik néha megállani, megpihenve emlékezni arról, ami rég volt...
O
Városunk ősi nevelőintézetében, a premontrei gimnáziumban nemrég elevenítettek fel egy fizikai kísérletet a Foucault-ingával, s ezzel kapcsolatban régi nevek merültek fel egy pillanatra a feledés sűrűségéből. Nevek, amelyek egykor sokat jelentettek, különösen nekünk, vasiaknak. Kunc Adolf, Gothard Jenő és sokan mások... Az ő idejükről emlékezik olyan szépen az 1880-ban megjelent „Szombathely Monográfia”:,,A múltak emlékeinek folytatólagos megörökítésével, az újabb kor példás törekvéseinek, s az ezek alapján megindult eredményes haladásnak feltüntetésével városunkat is odaállíthatjuk azon városok sorába, amelyek hazánk és nemzetünk előrehaladásáról kétségbevonhatatlan igazsággal tanúskodnak.” Ha nagyon kevesen is, de vannak, akik emlékezni, beszélni tudnak ezekről a szép időkről, nagy eseményekről és még nagyobb emberekről. És szívesen mesélnek is, - ha van, ki kérdezze őket. Erre a szerepre vállalkoztam, amikor elmentem a vasi múlt egyik tanújához, Gothard István dr.-hoz, a kitűnő orvoshoz, történészhez, hogy felkérjem, mondjon valami érdekeset olvasóink számára.(4)
O
A csöndes, behavazott kis Malom utca egyik házának barátságos lakásában, a rendelőjében fogadott kora este a minap. A kellemesen fűtött meleg teremben különös, furcsa gépek, villanykészülékek villantak elő a sötét háttérből, amint elém jött és beljebb invitált. Mint valami tekercs, inductor-, kondensátor-labirintus útvesztője, úgy hatott az egész. Alig találok utat a könyvekkel roskadásig rakott munkaasztalához. A falakon ősi képek, okmányok, kéziratok lógnak. És könyv, könyv és újra csak könyv mindenütt. Néhol egész oszlopokban állanak, hegyekben halmozódnak fel. Ebben a különös környezetben, az égő lámpa rőtvörös fényében ülünk le és mondom el jövetelem célját. A „Vasvármegye” olvasóközönsége érdeklődve figyelt fel a Kunc-Gothard féle kísérletre - kezdem - s mivel ma már kevesen tudják ki is volt a két nagy tudós, kik voltak munkatársai és barátai a magyar tudományos világból, kérem, emlékezzék rájuk és mondjon el róluk és társaikról valamit. - Hát kérlek, - kezdte el beszédjét Gothard dr. néhány pillanat múlva - bizony érdekes, csodálatosan szép idők voltak azok ott kint Herényben, ahol megfordultak családunk barátai, az akkori szellemi világ jelesei. Amikor nem volt hét, hogy fel ne kerestek volna azok, akik érdeklődtek az asztronómia, a fizika, az elektromosság eredményei iránt. Hol is vannak már azok az emberek?... Igazán meglep a kérdésed - annyira szokatlan ez a nem várt érdeklődés. Cigarettával kínál meg. Rágyújtunk. A felszálló füst, ez a különös, varázslatos valami, kék fátyolba burkolja pillanatok alatt a jelent, és a lassan elinduló beszéd mögött figyelmesen hallgatni kezdem a múlt szavát...
és elindul a történet...
- Családunkban hagyomány volt a természettudományok szeretete. Őseim úgyszólván mind foglalkoztak valamivel, ami másnak akkor szokatlan volt. Dédapám, nagyapám alchimisták, occultisták voltak. Régi krónikáink tele vannak érdekesen bizarr írásokkal, tanácsokkal a késői utódok számára, miként kell például szellemeket hívni, ördögöt idézni, - ha arra szükség van. Botanikai ismereteik alaposak lehettek, mert ugyancsak sok receptet ismertek a legkülönfélébb nyavalyákra. A régi középkorú misztikusok, a nagy mágia mestereinek - Cornelius Agrippának, Paracelsusnak - híres könyvei mind megvoltak könyvtárunkban. Állandóan kutattak, tanultak és így csak természetes, hogy a fejlődés és átöröklés törvényei szerint - századokkal később - mi is fizikusok, csillagászok és orvosok lettünk. Persze már nem foglalkozunk a mandragóragyökér varázslatos Alraune ördögével, nem idézzük az éjféli órákban hívó szózatra megjelenő rémületes szellemeket, nem keressük a bölcsek kövét, és nem vetítünk ördöngös tükrök segítségével élő embereket a sötét camera obscurából ki az utcára, hogy az emberek rémüldözzenek, s halálra ijedjenek, hanem a múlt század tudományos módszereivel dolgoztunk a mai modern csillagászat, asztrofizika, elektromosság és orvostudomány tökéletesítésén. Herényi csillagdánkban, kísérleti laboratóriumunkban, a megfigyelő toronyban egy életet töltöttünk el az exakt - tudományok őszinte és főleg minden érdek nélkül való szeretetében. Jenő és Sándor bátyámnak életében nagy jelentőségű volt az ősi premontrei renddel való szoros kapcsolatunk. Kunc Adolf megtisztelő barátsága fűzött az egész rendhez mindnyájunkat. Ennek folyománya volt sok tudományos eredményünk, de az őszinte ragaszkodás és megértés is, ami mindmáig fennáll köztünk. Ez okból került aztán családunk alapítványa is a premontreiek birtokába: az egész felszerelés, könyvtár, csillagászati távcsövek, fényképészeti és szemléltető anyag. Azóta is ott pihennek a nagy költséggel és munkával elkészített fizikai eszközök, gépek, hogy a mai fiatalság művelésére, tanítására szolgáljanak. Azt ma már kevesen tudják, hogy
az első telefont
Kunc Adolf, a nagy tudású fizikus építette meg megyénkben a rendház és Herény között, később pedig Ógyalla Budapest - Herény között kísérleteztek különféle ellenállások beiktatásával a zörejek, zavarok megszüntetésén is. Vele történt meg, hogy amikor először hívta fel bátyámat és a hatalmas, kezdetleges faládából előmeredő hangtölcsérbe belebeszélt és abból válaszokat kapott, az ott tartózkodó inas kétségbeesetten rohant ki, fellármázva a személyzetet, hogy a nagyságos igazgató úrral valami baj történt, mert a faládával beszélget egyedül, nagyokat nevet és úgy látszik; valami szellem lehet benne, s az zavarta meg.
Trefort Ágost kultuszminiszter
Kunc meghívására jött Szombathelyre, hogy kimenjen Herénybe. Megtekintette asztrofizikai intézetünket. Csodálattal adózott Jenő és az akkor még fizikával foglalkozó Sándor bátyáim munkásságának. Fel is kérte Jenőt, jöjjön a fővárosba. Állami segítséggel berendeznek számára egy laboratóriumot és készítsen magyar műszereket. Annak idején ugyanis még mindent a bécsi Hauch cégtől rendeltek meg. Bátyám nem ment. Tovább dolgozott az egyre jobban fejlődő műhelyében.(5) Egyszer - 1869-ben - az első dinamót készítette el Kunc és egy Privories nevű nagy tudású német MÁV művezetővel együtt.(6) Amikor kész volt, egy nagy cséplőgéppel meghajtva, ívlámpákat akartak világítani vele. A kísérlet nagy feltűnést keltett a városban. Oly annyira, hogy a tűzoltóságot külön figyelmeztették, ne jöjjön ki, ha Herényben nagy fényt látnak az éjjeli órákban, mert az nem tűzvész lesz. A kísérlet azonban nem sikerült. A látványosság elmaradt. Egy évre rá, újra próbálkoztak. Erre már
Konkoly Thege Miklós, a nagy csillagász
is eljött, annyira érdekelte. Ment is minden, mint a karikacsapás és lőn olyan világosság Herényben, hogy attól vakultak a jó falusiak, de a kíváncsiskodó szombathelyiek is, akik nem röstellettek kigyalogolni a hallatlan eseményhez. De történt még egyéb is. Az ívfényhez túl közel mentünk és a keletkezett erős ultraviolett sugárzásban agyonégettük magunkat Konkoly Thegével és bátyámmal együtt. Napokig tartó erős lázban feküdtünk valamennyien és bronzvörösre égett arcunk, kezünk igazolta már akkor, a mai modern kvarzlámpa hatását. A gőzgéppel hajtott dinamó, akkumulátorokkal felszerelve szolgáltatta attól kezdve kastélyunkban az első villanyvilágítást, talán az egész megyében. Konkoly-Thege adta különben bátyámnak az akkor híres BrowningWith féle reflektort, mellyel sok rendkívüli megfigyelést végzett a közben megépült toronyban. Ezzel fedezett fel az Andromeda ködben egy addig ismeretlen csillagot,(7) de a Nap, Hold, Mars, Jupiter és sok más bolygó megfigyeléseit (8) ennek a remek készüléknek köszönhette, bár később sokat változtatott rajta - saját elgondolása szerint. Ógyalla és Herény között állandó lett most már a kapcsolat. Külföldi, különösen német tudományos kiadványok jelezték évről-évre a herényi csillagda érdemeit. Üstökös, csillaghalmaz és ködfolt felvételei révén egészen kivételes hírnévre tett szert. Ebben Sándor fivérem segített neki sokat, aki tökéletes mestere volt a fotografálásnak. A Szombathelyi Knebel Ferenc zseniális találmánya révén, a felfokozott érzékenységű lemezekkel úgyszólván nem volt előtte lehetetlenség. Knebel még maga öntötte lemezeit, - képzelhető, micsoda munka volt még akkor egy-egy felvételt készíteni valamiről. Kunc Adolfon kívül persze sok más premontrei is jött ki hozzánk és sok régi rendtaggal is igen jó viszonyban voltunk.
Edelmann Sebő dr., a kiváló fizikus
sokat dolgozott bátyámmal együtt. Ő találta fel az újrendszerű ólom akkumulátorokat. Ezek olyan jók voltak, hogy nem csak Herényben, hanem a budapesti fizikai intézetben is csak ezeket tudták felhasználni. Az 1885-i országos tanszerkiállításon nagy sikert aratott velük. De családunk jó barátai közé tartozott a premontrei Pauer Imre, a neves bölcsész,
a későbbi egyetemi tanár is, valamint
Lipp Vilmos, a régész,
a Vasmegyei Régészeti Közlöny kiadója és szerkesztője. Ő gyűjtötte össze a mai múzeumi anyag jó részét, megvetve alapjait a nagy gyűjteménynek. Ő szerezte meg a város részére a híres Rába aranyleleltet Babos Károly földbirtokostól 50 forintért, aki egy szegény mosónőtől vette a folyópartján, amikor megtalálta. Hódító Nagy Sándor egyik ritkán található aranya volt az, amelyről annyi minden félét beszélnek még ma is Szombathelyen. Járt hozzánk Illés Rafael, Dallos József és Burány Gergely nyelvész,
a későbbi prépost ugyancsak sokat voltak nálunk, de mostani prépostunk, Steiner Miklós, a kiváló pedagógus
és matematikus, fizikus, mind a mai napig szeretve tisztelt híve és barátja családunknak. E kiváló férfiak őrzik és őrizték a sok felszerelést az intézet szertárában. Ők mutatták be a fiatalságnak az alapítvány átadása óta évtizedeken keresztül annak érdekességeit: az öreg földrengésjelzőt, a híres rács- és csillag spektrográfot, stb. Ott van az a hatalmas dörzs-villanygép, - Gothard Ferenc nagyapám keze-munkája 1780-ból, - de ott van a kezdetleges gramofon is eltéve. Ezt a nagy Edison felfedezése után azonnal elkészítette Jenő bátyám és utána megindult a kísérletezgetés, hogy a hangfelvételre alkalmas anyagot megtalálja.
A győri Jedlik Ányos
az európai hírű bencés tudós jött el azt megvizsgálni és tette meg szinte korszakalkotó megállapítását, amikor azt mondotta, hogy lágy viasszal kell bevonni a hengert a felvételre és egy merev anyaggal rögzíteni azt, a leadásra. Majd meleg vizet öntetett bele és az elinduló készülékbe a jó hangú uradalmi juhászt énekeltették. Sőt ő maga is beleszólt néhány mondatot. Milyen érdekes lenne, ha valamilyen eljárással a hengeren még most is rajta lévő pecsétviasz lenyomatot meg lehetne szólaltatni!... Jedlik Ányos szólna hozzánk!... Edison aztán egy idő múlva meg is oldotta a kérdést ... mégpedig ugyan úgy, ahogy azt Jedlik is elgondolta. Ezzel is így járt a magyar tudós, mint a dinamójával. Senkinek sem beszélt felfedezéséről, míg egyszer csak a német Siemens lepte meg azzal a világot!.,. Than Károly, az országosan ismert nagy tudós, Tass Antal, a budapesti csillagda nagyhírű tudósa, Kövesligethy Radó Jenő,
Báró Eötvös Lóránt,
a torziós inga világhírű feltalálója és még nagyon sokan mások tartoztak ahhoz a szellemi társasághoz, akik egytőlegyig látogatói voltak Herénynek, és ha mindent elmondhatnék róluk, hidd el, kötetek kellenének hozzá, megörökíteni az utókor számára. - mondotta Gothard István, egy kis időre megpihenve elbeszélésében. - Azt talán még megírhatod, hogy a nagy német Karl Zeiss cég is felszólította bátyámat, jöjjön hozzá és fogadja el a fizikai készülékek gyártásának legfőbb vezetésének tisztségét.(9) A honoráriumot teljesen rábízta. Kérjen, amit akar. Ő mindent megfizet, házat és külön gyárat épít részére, de jöjjön és dolgozzék Németországban. De Jenő nem ment! Nem tudott elszakadni sem hazájától, sem családjától, jó barátaitól, de még kevésbé kedvenc műhelyétől és a munkától. Azt többre becsülte és jobban szolgálta, mint Pénz őfelségét!... Sándor bátyámnak, az akkor már politikusnak és közgazdásznak fiát, Sándort nagyon szerette. Tudósnak akarta nevelni és boldog volt, amikor a fiatalember a zoológiára vetette magát. Attól kezdve tele volt a herényi park botanikai és állattani specialitásokkal.
A herényi paradicsomkert.
Volt ott mindenféle forró égövi különlegesség, pálmák, eucaliptusok, rododendronok, azaleák, mimózák, agavék, ciprusok, cédrusok, őspáfrányok, zuzmó és mohafajták, tulipánfák, a hatalmas üvegházban narancs és citrom, sőt citronátfák. Volt is friss gyümölcs minden vendégünk részére egész évben. De állatvilággal is benépesült a park. A Gyöngyös partján kajmánok, krokodilusok heverésztek, sivalkodó majomsereg kergetődzött a magas fákon, lomha óriás teknősök, hüllők feküdtek szanaszéjjel nagy medencékben. Kaméleonok sütkéreztek az ágakon. Egyszer a legnagyobb rémületünkre egy krokodilus elszabadult és elúszott Szombathely irányába. Egész hadsereg indult felkutatására. Félő volt, hogy a patakban fürdő gyerekek közül valakit elkap, vagy még tovább úszik, és tényleg eljut Szombathelyre. Rossz elgondolni mi lett volna a fürdőben! Szerencsére elcsípték, és nagy diadallal hozták vissza egy hatalmas ládában a szörnyeteget. A teknősök később az állatkertbe kerültek Budapestre, ahol úgy tudom, a legöregebb - egy kétszáz éves - még ma is meg van. De voltak csodás madaraink is. Semmi pénzt nem sajnált értük a fiatal természettudós. Hagenbeck biztosan egy vagyont keresett a sok exotikummal. De szépek is voltak. Színes papagájok, kakaduk, ragyogó tollú paradicsommadarak, a gyémántfényű apró kis kolibrik röpködtek
a nagy kalitkákban, búgóhangú, furulyaszavú ausztráliai darvak, amerikai fülesbaglyok és még sok mindenféle furcsaságokkal volt teletömve a kertünk. Nagy látványosság volt az akkoriban. De sokba is került. Tenger pénzt költött rájuk. Ifj. Gothard Sándor azonban tudományos búvárkodást is fejtett ki. Sok munkája jelent meg a szaklapokban, de a legnagyobb kitüntetés akkor érte, amikor a nagy Brehm-be került egy felfedezése. Bátyám másik fia Egon jeles festőművész lett, bár az utóbbi években nem igen állít ki. Csendesen é1 birtoka magányában és ő az egyetlen a családban, aki megmaradt a föld szeretete mellett. Földbirtokos, de aki azért minden örömét a művészetekben, a botanikában és ásványtanban leli. Orientalista is és igen komoly gyűjteménye van - amint mondják. A gazdag, csillogó névsor még mindig nem ért véget. Gothard István fáradhatatlanul beszél tovább és fűzi emlékezéseit egymásba. A tudósok világából egyszerre csak az egyházi nagyságokhoz érkeztünk el. Vaszary Kolos, bíboros hercegprímás
és Fehér Ipoly pannonhalmi Tóapát nemes alakjait rajzolja elém. Sokat nyaraltak Herényben és igaz érdeklődéssel merültek el mindenkor a tudományos eredmények megismerésében. Sok-sok érdekességet mondhatnék róluk folytatta beszélgetését - de talán mindenkit legjobban egy nagy név, egy nagy gondolkozó és még nagyobb egyházszónok érdekel:
Prohászka Ottokár,
az aranyszájú püspök. Minden évben eljött hozzánk és heteken át itt élt köztünk. Járta a csodálatos Kőszegi hegyek vidékét, felkereste a népet, érdeklődve gondjuk-bajuk iránt. De sokszor ott ült hajnalig a csillagda tornyában és némán tudta nézni a sok vizsgálatot, méréseket és feljegyzéseket nagy türelemmel. Voltak nagy viták is. Ilyenkor ő beszélt és mi hallgattunk. Gyönyörűen beszélt! Szociális érzése már akkor sokszor feltűnt nekünk. Kirándulásainkon nem engedte az inast túlterhelni csomagokkal. S ha mégis úgy történt, egy idő múlva átvette tőle a nehéz elemózsiás hátizsákot. Azt mondta: munkamegosztást kell bevezetni, nem szórakozhat több ember, amikor egy közben fárad. A munkából minden ember egyforma részt vegyen ki magának. Ha például egy nagybirtok mellett mentünk el, megállt és azt mondta: ebbe bele kell szántani, még pedig minél előbb, annál jobb, az országnak. Nincsen rendjén, hogy ennyi föld olyan kezében van, aki nem dolgozik maga is! Lelkes híve volt a nők emancipációjának. Jogot kell adni a nőknek - mondotta sokszor - hogy azok is érvényesülhessenek. A feminin gondolat mindig szebbé és melegebbé teszi az életet. Sokat vitázott Gaál Sándor szombathelyi apátplébánossal is, a kitűnő egyházférfiúval, íróval és esztétával. Beszédjeiben már akkor sürgette az egyházi reformot és bizony sok meglepő megállapítása volt ezen a téren. Hihetetlen puritán volt. Soha nem hordott keresztet, láncot, vagy gyűrűt. Egy alkalommal egyik igen előkelő helyre mentünk látogatóba. Nagy nehezen vette csak fel aranyláncos keresztjét és gyűrűjét, de azt is csak akkor, amikor a bejárathoz értünk, de rögtön, levette, amikor eltávoztunk. Teher nekem mindez - mondta szelíd mosollyal, mintha csak elnézést kért volna tőlünk felfogásáért. Sokat prédikált a herényi templomban és a nép megértette őt. Zsúfolt volt a templom, ha ő gyóntatott és mindenki sírt, mikor eltávozott tőle feloldozva. Nagyon szerette az öregeket, mindig őket kereste és vigasztalta. Tudni szerette volna, hogy a munkában elfáradottak, milyen véleménnyel vannak az életről. Csodálatos ember volt, és amikor nálunk időzött - mintha egy más világban éltünk volna. Mert amit prédikált és hirdetett, azt egész életében maga is megcselekedte. Beszélgetésünkben
Az ikervári villanytelep
maradt utoljára. Azt is Gothard és Edelman Sebő indították meg. 1895-ben keletkezett a nagy konsortium, amely a Rába sodrát akarta felhasználni a magasfeszültség előteremtésére. Egy Szücs nevű pesti mérnök (10) nézte meg először a helyzetet, aztán kezdték a tárgyalást Batthyányi Lajos gróffal. Jenő bátyám Edelmann nélkül nem akart semmibe belemenni. Károly Antallal, az akkori vasi alispánnal lépett érintkezésbe, később belevonták a nemrégen elhalt Kliegl József MÁV szakembert is.(11) Bátyám nagy ipartelepet akart csinálni, de a tőke - előbb svájci,
később belga, - városokat akart világítani, Szombathelyt, Sárvárt, Sopront. A dolog jól is indult, de később egy idegen jött, - Fábri bankigazgató, - aki aztán megfosztotta nemes és ideális jellegétől a vállalkozást. Bátyám szerkesztette a pompás villámlevezető-készülékeket, ezzel óvni akarta a dinamókat. A derék herényi Molnár Józseffel, a mechanikussal dolgozott együtt ezeken, aki 65 évig volt a család birtokán alkalmazva. Bátyámat nagyon lefoglalta a sok munka. Konkoly Thege egyik német folyóiratban csípős nyelven emlékezett meg erről a korszakról. Idézet: „Von dieser Zeit an, hat die Wissenschaft in Herény kein Asyl mehr gefunden. Alles war nur Elektrizität und der grafliche Präsident, dem zuliebe Gothard die Direktion mit einem - gegenüber anderen Direktoren ahnlicher Art - ganz elenden Gehalt übernommen hat.”(12) Aztán egyszerre csak elhallgatott Gothard István. Nagy, hosszú csend lett. Csak a cigaretta füstje szállt, kígyózott lassan, majd egyszerre kialudt a tüze, a varázslat szertefoszlott és mi visszazökkentünk a jelenbe. A modern villanylámpa ott égett előttünk, az újkori tudományok könyve ott sötétlett előttem, és kint a zimankós téli estben megszólalt a ferences barátok ősi templomának harangja. Sötét este volt már. Egy időre az öregek elmúlt világába mentünk és visszatértünk - a fiatalba. Mába. Jó volt emlékezni, jó volt elgondolkozni a nagy neveken, a nagy történeten. De jó gondolni és figyelni újra a Jelenre. A Ma ifjúságára, akik tovább viszik az Életet. Maga Gothard fejezte ki talán legjobban a búcsúzásnál gondolataimat, amikor kezet fogtam vele és ő így szólt: Tudom mire gondolsz most! De az nem baj, ha reánk már nem emlékeznek a mai emberek. Azért nem szabad bántani a fiatal időket és az abban élőket. Nincsen nekik hibájuk semmi, hiszen a kezünkből majdan kihulló tollat, a munkaszerszámát, bár mi legyen is az..., sőt a harcos kardot is - ők veszik majd újra a kezükbe.
O Jegyzetek: (l)
A mai napig megjelent legrészletesebb írás Dr. Gothard Istvánról Farkas Dénes tollából jelent meg a Vasi Szemle 1963 II. kötetének 61-62 oldalán. (2) A Szombathelyi Szépítő Egyesület 1994-ben Szombathelyen megjelent Képző és iparművészek Vas megyében c. könyv 37. oldalán Gothard István festőként szerepel.
(3) Az írásban Gothard István neve Gotthard-ként, azaz két t-vel van írva. Ez az írásokban gyakran előfordul. Napjainkig sem tisztázott, hogy a család „hivatalosan” egy-, vagy két t-vel írta-e a nevét. S ha a családnév írásmódját időközben változtatta meg az mikor is történt. (4) A szövegben itt már, és ettől kezdve végig Gothard István neve egy t-vel írva szerepel. (5) Vesd össze: Dr. Konkoly Thege Miklós: Úti jelentés 1909. Bp. 1909, Heisler és Kózol kő- és könyvnyomdai műintézet. 42 old. (A hivatkozás a 41. oldal 2. bekezdésében részletesen is olvasható.) (6) A dátum biztosan téves, vagy sajtóhiba. 1869. évben Gothard Jenő mindössze 12 éves, Sándor 10 éves volt, István pedig ekkor született. Konkoly Thege még nem volt ismert csillagász, hiszen csillagvizsgálóját 1871-ben építette. A legvalószínűbb évszám az elmondott kísérletre 1879-1880 év lehetett. (7) Nem az Andromeda ködben, hanem az u.n. Lyra gyűrűs ködben (M57)található csillag fotografikus felfedezéséről van szó. (8) A „sok más bolygó” kitétel minden bizonnyal hírlapírói túlzás. A Gothard fivérek főleg a Mars és Jupiter vizsgálatával foglalkoztak. Vö.: Gothard, Eugen von: Publikationen Astrophysikalischen Observatoriums zu Herény in Ungarn. l. Heft. Herény 1884. Druck von Heinrich Seiler. Steinamanger. 104 old. (9) Vesd össze: Bartha Lajos: Gothard Jenő 1902. évi németországi tanulmányútja. Egyesületi Híradó. 1997. 8. évfolyam. 3. szám. 22. oldal. (10)Valójában Szüts Béla és Bánó László mérnökirodájához kötődik az erőmű építészeti, vízmérnöki tervezése 1892-ben. Lásd bővebben: Cseke László: Gothard Jenő, mint villamosmérnök. Vasi Szemle. XXXV. évf. 1981. 4. szám 581-585 old., Továbbá: Ikervári vízerőmű 1895-1995. Kiad. a.: ÉDÁSZ RT PR Iroda. Szombathely, 1995. 20 old. (11) Vesd össze: Kliegl József: Gothard Jenő az ember. Egyesületi Híradó. 1997. 8. évf. 4. szám. 26. old.
(12)Az idézet fordítása: Ettől az időtől kezdve már nem talált menedéket a tudomány Herényben, „az elektromosság kedvéért a grófi-elnökséget - ellentétben más igazgatókkal - nyomorúságos fizetésért vette át.”
Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület híradója 2003. 1. szám
