Szerkesztő: Benke Róbert
IRODALOM
Művelődés- és irodalomtörténeti vázlat Korok, stílusok
Ősköltészet (i.e. IV. évezred)
Társadalmi, szellemi környezet Mágikus világkép, totemizmus, fetisizmus, animizmus.
Jellemzők
Irodalom
Nem különülnek el a megismerésformák (tudományvallás-művészet-mindennapi megismerés) és a művészeti ágak (zenetánc-irodalom).
Varázsének, vadászének, munkadal, siratóének; eredetmítoszok; rítusokhoz kötött dramatikus elemek.
Élet és művészet egysége.
Alliteráció, gondolatritmus, mondatpárhuzam
Szóbeliség
Az ókori Kelet: Mezopotámia, Egyiptom, Palesztina, India, Kína (i.e. IV. – i.e. I. évezred)
Antikvitás: görög, latin kultúra (i.e. VIII. sz. – i.e. 476.)
Középkor (529 – 1492)
Városok, állam létrejötte. Politeizmus, monoteizmus.
A megismerésformák elkülönülése, az írásbeliség megjelenése.
Himnuszok; kozmogóniai és kozmológiai mítoszok, katasztrófamítosz (vízözön), mitológia, vallási, bölcseleti, törvénykezési gyűjtemények, Gilgames-eposz, Biblia.
Rabszolgatartó társadalmak, demokrácia, polisz, köztársaság, birodalom, császárság.
Az ókori Kelet irodalmi örökségének átformálása. Emberközpontúság, természetelvűség, harmónia és arányosság, mértéktartás.
Utóbb az európai irodalomban klasszikusnak nevezett műnemek és műfajok formálódása. Epika: mítosz, eposz, fabula; líra: himnusz, dal, óda, epigramma, ekloga; dráma: tragédia, komédia. Rendszerszemlélet (Arisztotelész: Poétika). Összetettebb stílus, változatos szókép és alakzathasználat, időmértékes verselés.
A tudomány, a művészet és a filozófia az egységes keresztény világképnek alárendelt. Az egyház műveltségbeli túlsúlya, meghatározó a latin nyelvűség. Patrisztika, skolasztika. Román és Értékek: hit, gondviseléstudat, gótikus stílus. lélek, erény, öntökéletesítés, Gregorián. aszkézis, örökkévalóság.
Egyházi és világi irodalom. Epika: gesta, intelem, legenda, lovageposz, vallomás; líra: himnusz, planctus, trubadúr-, minnesänger- és vágánsköltészet; dráma: misztérium, mirákulum, moralitás, vásári komédia. Műformák: ballada, rondó.
Politeizmus, materializmus, idealizmus, metafizika, dialektika.
Feudalizmus. Katolicizmus: transzcendens világkép, duális gondolkodás (evilág-túlvilág, test-lélek, bűnerény, jelenség-lényeg, végesörök).
Jelképhasználat: allegória, számmisztika, virágszimbolika.
Névtelenség
1
www.elmki-jegyzet.atw.hu
Szerkesztő: Benke Róbert
IRODALOM
Korok, stílusok
Reneszánsz (XIV – XVI. sz.)
Manierizmus (a kései reneszánsz stílusirányzata) (1530 – XVI. sz. vége)
Barokk (XVI. sz. vége – XVIII. sz. közepe)
MŰVELŐDÉS- ÉS IRODALOMTÖRTÉNETI VÁZLAT
Társadalmi, szellemi környezet
Jellemzők
Irodalom
A polgárosodás kezdetei (északitáliai városállamok, Erzsébet-kori Anglia), Közép-Európában feudalizmus. Humanizmus, reformáció. Életszerű filozófiák, újplatonizmus; a hit és a megismerés megkülönböztetése.
Tudatos szembehelyezkedés a középkorral, az antikvitáshoz való visszatérés. Filológiai érdeklődés, görögös, latinos műveltség. A nemzeti nyelvű irodalmiság elterjedése. Értékek: emberközpontúság, sokoldalú képzettség, kíváncsiság, a földi élet örömei, az egyéniség kitüntetett szerepe, természetelvűség, harmónia. Nevesített szerzőiség.
Antik témák (szerelem, barátság), műfajok (epigramma, elégia, fabula) felelevenítése, kompozícióban való gondolkodás. Petrarcai, shakespeare-i szonettforma; novella, tájköltemény. Bibliafordítások, zsoltárparafrázisok, vitadráma. A középkori dramatikus hagyományokból kialakuló angol dráma. Pikareszk regény.
A reneszánsz klasszikus harmóniaérzetének megbomlása.
A mai értelemben vett kritika és esztétika születése.
Mozgalmas kompozíció, nagy méretek, dekorativitás, formai virtuozitás, erotikus témák, allegorizálás.
A feudalizmus hanyatlása, spanyol és osztrák Habsburg monarchiák, Itália és Dél-Amerika.
Az egyes művészeti ágak egymást támogatják. Mozgalmasság, feszültség, monumentalitás, színpadiasság, dekorativitás, vallásos telítettség. Értékek: hősiesség, hit, játék, pompa, érzékiség.
Klasszikus műfajok (eposz, óda, szónoklat) és témák (mitológia) újraalkotása. Erőteljes képiség: allegorikus és szimbolikus kifejezésmód, látomásosság. Formakultusz. Erőteljes hangzásképletek, festőiség, szónokiasság. Az irodalom gyönyörködtető szerepének túlhajtása. Laza, ellentétekre épülő szerkezet.
A vallásos telítettség mellőzése. Mesterkélt idill, kacér játékosság, túlfinomult erotika, életvidámság. Báj, kecsesség, intimitás.
Műfajok: dal, elégia, levélregény. Formai virtuozitás, egyéni strófaszerkezetek, aprólékos díszítettség, virágszimbolika, természeti képek, könnyed, dallamos ritmika, zeneiség. Szimultán verselés.
Ellenreformáció, a jezsuita rend vezető szerepe, újraerősödő katolicizmus.
Rokokó (a barokk túl-hajtásaként jelentkező stílusirányzat) (XVIII. sz.)
A feudalizmus válsága. Felvilágosodás, empirizmus.
2
www.elmki-jegyzet.atw.hu
Szerkesztő: Benke Róbert
IRODALOM
Korok, stílusok
Klasszicizmus (XVII. sz. második harmada – XIX. sz. eleje)
MŰVELŐDÉS- ÉS IRODALOMTÖRTÉNETI VÁZLAT
Társadalmi, szellemi környezet
Jellemzők
Irodalom
A polgári forradalmak kora, a közép-európai polgárosodás és nemzetté válás kezdetei. Felvilágosodás, racionalizmus; a klasszikus német filozófia. A természettudományok fejlődése.
Antik minták mértékké és szabállyá rögzülése, az alkotói szubjektivitás háttérbe szorítása. Az ábrázoló funkció (mimézis) hangsúlyozása. Értékek: józan ész, eszmények, ízlés, mértéktartás, fegyelem, ítélet, hit a fejlődésben.
Klasszikus műfajok (tragédia, komédia, óda, epigramma), formai, tartalmi, verstani, szerkezeti kötöttségek (pl. hármas egység elve). Az irodalom, a publicisztika és a tudomány összekapcsolódása: enciklopédia, pamflet, értekezés, röpirat. A tanító szándék hangsúlyos szerepet kap.
Látnokszerep a közép-európai irodalomban.
Tézisregény.
Szentimentalizmus Felvilágosodás, empirizmus,
Az egyéniség belső érzelmi gazdagsága felé fordul.
(XVIII – XIX. sz. fordulója)
szenzualizmus.
Romantika
Nyugaton: klasszikus szabad versenyes kapitalizmus, kiábrándulás a polgári világból; Közép-Európában: küzdelem a nemzetállam megteremtéséért és a polgárosodásért. A klasszikus német filozófia továbbhatása, irracionalizmus (misztika), romantikus szabadságfilozófiák, liberalizmus, nacionalizmus.
Szembehelyezkedés a klasszicista poétikával és az észelvűséggel. Természet és ember együttlátása, egyetemes együttérzés. Hangsúlyos történetiség, nemzeti jelleg, népiség.
Nyugat-Európában a kapitalizmusból való kiábrándulás („elveszett illúziók”); KözépEurópában a torlódott gazdaság és társadalom, Oroszországban az egyént elnyomó, a személyiséget torzító despotikus elmaradottság kritikája. Pozitivizmus, szocialista eszmeiségű irányzatok.
Tükrözéselvű művészetfelfogás (mimetikus). Köznapiság, mindennapi realitások. Az ember társadalmi lény.
(1798 – XIX. sz. első két harmada)
Realizmus (XIX. sz. közepe és második fele, KözépEurópában és Oroszországban a XX. század eleje)
Műfajok: vallomás, levél- vagy naplóformájú énregény, fejlődésregény. A jellemábrázolás elmélyülése.
Képekben gazdag, zeneien áradó, patetikus, ironikus vagy groteszk előadásmód; a végletek, az ellentétek poétikája. Hangsúlyozott megalkotottság, töredékesség, eredetiség. Szubjektivizmus: lírai vallomásosság, óda, rapszódia, verses és prózai énregény; kevert Érték: érzelmek szabadsága, szenvedély, művészi szabadság, műfajok: ballada, elbeszélő költemény, drámai költemény, ihlet, egyéniség, egzotikum. verses kisepika. Váteszszerep a közép-európai Egyéb jellemző műfajok: irodalomban. kalandregény, történelmi regény.
3
Alapműfaja a nagyregény, alaptörténete a karrier. Mindentudó elbeszélő, gyakran ironikus hangnem, értékbiztonság. Széles körű társadalmi tabló, a jellemek tárgyilagos, többnyire társadalmi helyzetükkel összefüggő tulajdonságainak ábrázolása. Pontos, gyakran részletező környezetrajz, leírások, társadalmi dokumentáció. A szereplők cselekedeteiknek okszerű összekapcsoltsága.
www.elmki-jegyzet.atw.hu
Szerkesztő: Benke Róbert
IRODALOM
Korok, stílusok
MŰVELŐDÉS- ÉS IRODALOMTÖRTÉNETI VÁZLAT
Jellemzők
Irodalom
Pozitivizmus, darwinizmus, szociáldarwinizmus, freudizmus.
A természettudomány módszereinek alkalmazása a regényírásban (megfigyelés, adatgyűjtés, távolságtartó lejegyzés). Örökölt tulajdonságok, ösztönök, szociális helyzet által meghatározott létezés.
Műfajok: regény, novella, színmű. Hősnélküliség, új, az élet szélsőségeit ábrázoló témák: külváros, nyomor, prostitúció stb. Aprólékos, részletező leírások.
Irracionális életfilozófiák.
Szakítás a realitások világával, a valóságutánzó (mimetikus) művészeti felfogással. Hangsúlyozott művésziség és személyesség.
Elsősorban a lírára jellemző. A jelkép a vers központi alkotóelemévé válik, dekorativitás, meglepő szókapcsolatok. Összetett jelentés, jelentésszóródás. Kettős viszony a hagyományhoz. A szabályos mondattan fellazítása.
Pozitivizmus.
Természethűség. Az érzéki tapasztalatok, pillanatnyi benyomások fontossága.
A vers- és elbeszéléstematika egy-egy benyomás, hangulat köré szerveződik. Lirizált elbeszélés. A chanson és a Lied hagyományaihoz való visszatérés. Fokozott zeneiség, szín és hangképletek. Fellazuló szerkezet.
Irracionális életfilozófiák.
Elszakadás a mindennapi élettől, a művészet és a művész szerepének hangsúlyozása, természetstilizáció. Érték: újítás, eredetiség, erotika, dekadencia, szépség.
A lírában és a szépprózában jelentkezik. Formakultusz, díszítettség. Játékos nyelvi dekorativitás, stilizáció, aszimmetria, indázó mondatszerkezetek. A prózában statikus cselekmény, a lírában névszói stílus.
AVANTGÁRD Futurizmus (1909 – 1923)
Összekapcsolódik az olasz fasizmussal és az orosz kommunizmussal.
Jövőközpontúság, szakítás a hagyománnyal, elfogultság a technika iránt. Kapcsolat a populáris kultúrával, szociális érdekeltség. Érték: erő, mozgás, sebesség.
Elsősorban a költészetre jellemző. A hagyományos mondattan és ritmikai elvek lerombolása. Mozgalmasság hatását keltő nyelvhasználat.
Expresszionizmus
Egyes irányai összekapcsolódnak a szocialista mozgalmakkal. Irracionális életfilozófiák, pszichoanalízis.
A világ „megjavításának” igénye, erős szociális érdekeltség. A szenvedő ember kiszabadítása a konvenciók szorításából. A tudattalan, ösztönös, közvetlen érzékelés kifejezése. Szembehelyezkedik a természetelvűséggel.
A lírában, a szépprózában és a drámában is jelentkezik. A mondattani szabályok fellazítása, a szó szerepének megnövekedése, igésítés, indulatszók, torzítás. Erőteljes hangzásképletek.
KLASSZIKUS MODERNSÉG
Naturalizmus
Társadalmi, szellemi környezet
(XIX. sz. második fele – XX. sz. eleje)
Szimbolizmus (XIX. sz. utolsó harmada – XX. sz. eleje)
Impresszionizmus (XIX. sz. vége – XX. sz. eleje)
Szecesszió (XIX. sz. vége – XX. sz. eleje)
(1910 – 1925)
4
www.elmki-jegyzet.atw.hu
Szerkesztő: Benke Róbert
IRODALOM
Korok, stílusok
MŰVELŐDÉS- ÉS IRODALOMTÖRTÉNETI VÁZLAT
Társadalmi, szellemi környezet
Jellemzők
Irodalom
Teljes tagadás.
A logika és a kulturális hagyományok teljes lerombolása, a véletlen hangsúlyozása. Botránykeltés.
A lírában jelentkezik. Szélsőséges nyelvi megnyilatkozás, a nyelvtani szabályok kiiktatása. Esetleges, véletlenszerű montázs.
Szürrealizmus (1920-as, 1930-as évek)
Egyes csoportjai, alkotói a baloldali eszmékkel és mozgalmakkal tartanak kapcsolatot. Pszichoanalízis, egzisztencializmus.
A realizmuson való túllépés, a tudatalatti (álom, képzelet, önkívület) megszólaltatásának igénye, a tudat kontrollja alól felszabadított alkotófolyamat.
Elsősorban a lírára jellemző. Szabad képzettársítás, logikailag indokolhatatlan kapcsolódások. A szerkezet fellazítása.
KÉSŐMODERNSÉG
A XX. század különböző szellemi irányzatai.
A hagyomány ellensúlyozása.
A lírában jelentkezik. Műfajok, témák, versritmusok újraalkotása, fogalmibb nyelvhasználat.
(1920 – 1960-as évek)
Jobb- és baloldali társadalmi mozgalmakkal is összekapcsolódik.
A folklórhoz, a népköltészet archaikus formáihoz, szürreális rétegeihez való fordulás.
A szépprózában és a lírában jelentkezik. Archaikus ritmusok, motívumok használata, témaválasztás.
Tárgyias költészet
Egzisztencializmus.
A személyesség háttérbe szorítása, megszüntetése, a szövegszerűség középpontba állítása.
A szépprózában és a lírában jelentkezik. A verset gyakran zárt nyelvhasználat (hermetizmus) jellemzi.
Az egészelvű gondolkodás, a modern személyiség és a kommunikáció válságtapasztalata. A történetiség hangsúlyozása, a hagyomány szabad kezelése.
A műnemi, műfaji határok feloldása, szövegközűség, nyelvi lefokozottság, játék. A befogadói szerep hangsúlyossá tétele.
Dada (1916 – 1922)
Újklasszicizmus (1920-a évek közepe – 1960-as évek
Újnépiesség
(1920-as évek közepe – 1960-as évek)
Informatikai forradalom, POSZTMODERN (1960-as, ’70-es évektől) fogyasztói társadalom. Hermeneutika, dekonstrukció, konstruktivizmus.
5
www.elmki-jegyzet.atw.hu
