Irodalom. J. R. R. Tolkien, A szilmarilok és a Kalevala 16 Részt vettek-e az ossiriandi zöld-tündék a. Gollamhalak, tündelepkék és őshobbitok 12

Impresszum

HU ISSN 1589-6315

Szerkesztőség: [email protected]

Verseket válogatta: Kostyál Zsigmond

Grafikai tervezés: Szerján Krisztina

Tördelés, korrektúra: Sebestyén Ildikó

Ideiglenes szerkesztőbizottság: Barna Bálint, Füzessy Tamás, Szirányi Barbara, Tóth Gergely

Felelős Kiadó: Füzessy Tamás elnök

Lassi Laurië – A Magyar Tolkien Társaság kiadványa

Füzessy Tamás

Őszintén reméljük, hogy a Magyar Tolkien Társaság kiadványai, köztük a legnívósabbnak szánt Lassi Laurië mind a közösségi életünkben, mind a szélesebb nyilvánosság előtt jól fogja szolgálni a Társaság célkitűzéseit: J. R. R. Tolkien életművének népszerűsítését, és a tolkieni értékek mentén szerveződő ifjúsági közösség fejlődését.

Másrészt lényegesen megváltozik a kiadványok jellege, tartalma: Az elsősorban az egyesület tagságának, a szimpatizánsi körnek szóló közösségi és szervezeti információkat, beszámolókat azután a Hírlevélben tesszük közzé. A Lassi Laurië viszont ezután a szélesebb Tolkien-kedvelő közönség igényeit szolgálja majd: a legjobb Tolkien és Középfölde tanulmányok, valamint a különböző irodalmi és képzőművészeti alkotások publikációját biztosítja évkönyv formájában, a Társaság közösségi életének külsősök felé való bemutatása mellett.

Egyrészt az MTT vezetősége úgy döntött, hogy összevonja a Hírlevél és a Lassi szerkesztőségét a Tolkien.hu portál csapatával. Ezután egyetlen közös tartalomszolgáltató számára gyűjtik, válogatják, rendszerezik a tanulmányokat, híreket, beszámolókat, irodalmi és képzőművészeti alkotásokat. Az összes tartalom biztosan megjelenik a Tolkien.hu oldalain, ahol nincs terjedelmi korlát.

A Lassi Laurië a Magyar Tolkien Társaság hivatalos folyóirataként immár 7 éve szolgálja a közösségünk és a tágabb Tolkien-szerető közönség igényeit. Már többször megújultunk, és most ismét nagy változás előtt áll kiadványunk.

Beköszöntő B ö ö ő

1

2 3

4 7 9

20 21

24

Tavaszi hadjárat Tolkien Live Szanticska egy veterán táborozó/szervező szemszögéből Diktatúra Aerrionban

30 32

25 27

Beszámolók

A korábbi Tolkien művészeti pályázatok anyagából

Képzőművészet

Versek Négysoros-pályázat helyezett versei

19

12 16

Irodalom

Gollamhalak, tündelepkék és őshobbitok J. R. R. Tolkien, A szilmarilok és a Kalevala Részt vettek-e az ossiriandi zöld-tündék a Számtalan Könny Csatájában?

Tolkien tanulmányok

A hobbitok folklórja Mit főzött ki Tolkien? Palantírok

Középfölde tanulmányok

Eseménynaptár Az elmúlt félév eseményeiről - dióhéjban

MTT hírek

Tartalom T

2

◊ Nagy Nyári Közösségi-Kreatív Tolkien Tábor: „Dol Guldur Fenyegetése”. Júliusban, Szanticskán.

◊ Líthas és MTT Születésnap –június, a két rendezvény feltehetőleg ismét össze lesz vonva.

◊ Tavaszi Közgyűlés – még függőben.

◊ Tolkien Levelező Verseny, döntő: március 27-én vagy április 11-én, feltehetőleg ismét a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtárában.

◊ Tavaszi Találkozó – közösségi, játékos rendezvény, időpont és helyszín még nincs.

◊ Kósza Kommandó – kirándulások, túrák egész évben

◊ Tolkien Kurzus – februárban újabb szemeszterre hirdeti meg az ELTE.

◊ Farsangi Bál: Királylányok és Kétéltűek, Hercegnők és Hüllők. Február 6-án, a zuglói Cserepesházban.

◊ Tolkien Születésnap: január eleje, kis méretű, szerény megemlékezés.

2010.

◊ Szilveszterezés: december 31-én, a helyszín még kérdéses, de lehet, hogy az MTT Klubhelyiség.

◊ Karácsonyozás: december 19-én, helyszín: MTT Klubhelyiség.

◊ HNE: a Középfölde-kutatók ősztől ismét összeülnek, helyszín az MTT Klubhelyiség. Tavasszal is folytatódik.

◊ Tolkien Levelező Verseny: novembertől versenykezdet.

◊ Őszi Közgyűlés: november 14-én az MTT Klubhelyiségben, tisztújítással.

2009.

Írta: Barna Bálint (Gandalf)

Eseménynaptár

A

Kósza Kommandó – köszönhetően a jó időnek – nagyon megmozdult az elmúlt hetekben és hónapokban, szinte minden hírlevélbe jut egy-egy kirándulásról pár sor. A Beltaine-nel összekötött kirándulás május 9-én igencsak emlékezetesre sikerült a résztvevők számára. Az Oroszlán-szikla és a Kecske-hegy közt lévő területet sokan kecske-hegyi kőfejtőként ismerték, ahol megrendezésre került a családias öszszejövetel. Akik megkóstolták az eseményre hozott farkasmályi bort, igen elégedettek voltak vele. Május második napján a KisKevélyt mászták meg és tartottak ott pikniket a kószalelkűek, Csobánkától indulva. Valamivel több, mint tíz fő, és egy kutya jól sikerült kirándulást tudhatnak maguk mögött, pedig előfordult, hogy jelöletlen úton kellett haladniuk. Július a közösségi események hónapja volt. Volt „Pirosgyümölcs Parti” és MTT Születésnappal összevont Líthas. Tervbe volt véve egy pót-Líthas is, ami végül a rossz időjárás miatt elmaradt. Az MTT – immár hetedik alkalommal – idén is megrendezte Nagy Nyári Táborát 2009. július 9-19. között, a festői szépségű, apró faluban, Szanticskán. A rendezvény főszervezői Dorwinion (Bartalos Nikoletta), Leguanember (Becze Ádám), Ankalimon (Füzessy Tamás), icke (Reinicke Tamás) és Alyr (Tóth Gergely) voltak. A 11 intenzív nap alatt a táborozók nemzetségekbe (Bór, Callon, Fingon, Hador és Maedhros), a nemzetségeken belül pedig kisebb családokba voltak beosztva, és ezeken keresztül élhették át Aerrion, a kis beleriandi falu napjait, amint várták a visszatérő győztes csapatokat. A tábor ideje alatt különböző kreatív tevékenységek is folytak, rendekre osztva, ahol ki-ki megtalálhatta a számára legideálisabb foglalkozást (tánc, ének, természetjárás, főzés, kézművesség, harc, színjátszás, írás-költészet). A táborban megrendezésre kerültek a már-már tradíciónak számító közösségi programok, úgy is, mint a számháború, a tábortűz körüli éneklések, kirándulás Regéc várához, ezen kívül a családok részt vettek egy közösségformáló családi vetélkedőben is. A szervezők augusztus 30-án rendezték meg az idei tábor találkozóját az Orczy-kertben. Mivel sajnos még nem készült el a tábor képeit és videóit összegyűjtő DVD, ezért a volt táborlakók különböző szabadtéri játékokkal ütötték el az időt – kockapókereztek, frizbifociztak, sétáltak és élvezték a nyár utolsó napjait. Senki nem maradt élvezetek és barátok nélkül, aki ellátogatott a Szlovén Tolkien Társaság XI. éves találkozójára. Az augusztus 6-tól 9-ig tartó rendezvényt minden évben Sočában, a Soča folyó völgyében ünneplik. Többek között tánc, zene és más változatos programok is várták az érdeklődőket. Az MTT raktár új helyre költözött, melynek címe a Deák Ferenc tér mellett levő Paulay Ede utca 5. A friss költözés miatt egy bátor emberekből álló csapat összegyűlt, hogy berendezzék az új

3

További részleteket, híreket, aktualitásokat a legújabb Féléves Hírlevélben olvashattok!

helyiségünket. Adanedhel, Dorwinion, Estel, Ery, Gandalf, Gery, Kuvasz, Missy, Náda és Rabyn hosszú órákon át, erejüket nem sajnálva szépítették meg és rendezték át a raktárt, melyet ezúton is hálásan köszönünk nekik. Szeptember másodikán idén is megtartottuk szokásos megemlékezésünket a Professzor haláláról. Mivel az idei tavaszi találkozó koncepciója a tavalyitól eltérően ismét közösségi, játékos jellegű volt, ezért Gandalf (Barna Bálint), Angwen (Ürmössy Zsuzsanna), Aeglos (Szirányi Barbara) és Alew (Sági Kiss Dániel) szeptember 4–6. között a pusztamaróti táborban szervezték meg az idei Tolkien Live-ot. A résztvevők az első éjszakán megismerhették a karaktereik által ismert igaz vagy hamis pletykákat, a második napon pedig elkezdődhetett maga a játék, látványos jelmezekben, hatalmas átéléssel. A kerettörténet szerint a játékosok felölthették törpök, númenoriak és tündék szerepeit, és az ő karakterükön keresztül élhették át Eregion alapításának 600. esztendejét. Ám a mulatságon Aulendil (az álruhás Sauron) is megjelent, kinek mesterkedései látomásokat villantottak fel, különböző gonosz tetteket váltottak ki a jelenlévőkből vagy alakjukat vette fel egy kis időre. Ám a végén az egész egy szempillantás alatt a múlté lett, hiszen a látomások megszűntek, a gonosz tettek véget értek és folytatódhatott tovább az ünnepség, miután az ármánykodó maiát leleplezték, s az távozni kényszerült az Emlékmű környékéről. Az estét a játék átbeszélése mellett a „chili con carne” és a focizás koronázta meg. A Kossuth Rádió szeretett volna felvételeket készíteni a pusztamaróti Tolkien Live-ról, ám a stáb játékra való lejutását a rossz időjárás (leginkább a szakadó jégeső) és a mostoha terepviszonyok összeesküvése megakadályozta, ezért az adáshoz utólag vettek fel hanganyagokat néhány lelkes játékossal a budai hegyekben. Az adásba került műsor 25 perces lett. Az újraindult HNE (Középfölde Kutatók Rendje) a KÖMT hangulatát előkészítendő a Sötét Oldalt vette górcső alá. Az MTT legnagyobb őszi és egyben legnagyobb nemzetközi rendezvénye, közösségi találkozója, a Kreatív Őszi Művészeti Találkozó (KÖMT) október 22. és 25. között Zebegényben zajlott. Első este hagyományosan egy Gálaest nyitotta meg az eseményt. A programok hangulati kerete ezúttal, szakítva a hagyományokkal, a Sötét Oldal világából merített. A változatos szabad rendi órák mellett a résztvevők ezúttal vegyes összetételű csoportokban készültek egy-egy előadással a Bemutató Estre. Október 31-én egy fergeteges bulival ünnepeltük meg a Halloweent.

Írta: InfoCsoport

Az elmúlt félév esemé eseményeiről ényeirő ől - dióhéjban

A hobbitok szoros kapcsolatban állnak a földdel, megélhetési forrásuk is a földművelés. Írásos tudományokkal nem foglalkoznak (a családfakutatást kivéve), nem mindenki írástudó.2 A hivatásos irodalom ritka, csak Bilbóról tudunk, de vélhetőleg az ő dalai is folklorizálódtak (pl. az Öreg országúti dal, amelyről Frodó nem tudja, hogy kitől hallotta), és talán csak azért ismert a szerzőségük, mert A Gyűrűk Urában Bilbó barátainak a szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. A hobbit társadalom rétegzett, vannak „urak”, de a kultúrájukkal szembeállítható elit kultúra valójában a tündéké. Ez az elit kultúra ugyanúgy nem vesz tudomást a hobbitokéról, mint a nemesi kultúra nem vett a paraszti kultúráról (nyilván azzal a

De miért is beszélhetünk folklórról a hobbitok kapcsán? A Magyarországon elfogadott tudományos terminus szerint a folklór szó „a parasztság szellemi kultúrájának egészét”, szöveghagyományát, szokásait stb. jelöli. A hobbitok esetében nyilvánvalóan nem beszélhetünk alávetett néprétegről, hiszen nincs velük azonos területen élő (ill. elnyomó) elit társadalom. Ugyanakkor a nép számos vonása párhuzamba állítható a mi ismert világunk paraszti társadalmaival.

3. Mitől folklór a hobbitok kultúrája?

Jelen dolgozat kereteiben a terjedelmi korlátok miatt mélyre ható elemzésre nem, csupán folklorisztikai szempontú gyűjtésre és rendszerezésre vállalkozom.

Meglehetősen szokatlan dolog egy fiktív nép folklórjáról beszélni. Azonban ha J. R. R. Tolkien szerzői koncepciójának szemszögéből nézzük mindazt, amit a hobbitokról tudunk, azt mondhatjuk, hogy valójában nem egy kitalált, hanem egy réges-régen élt népről van szó, amelyről fennmaradtak különböző szövegek, feljegyzések – „történeti források”. Ezért a Tolkien-kutatás bevett hagyománya a Professzor műveiben elszórt információkat (társadalom)tudományos eszközökkel vizsgálni, illetve azokból egy pontosabb Középfölde-képet rekonstruálni.1

2. Regényvilág és tudomány?

a a hobbitok folklórjáról szeretnénk szólni, nemcsak azt kell leírnunk, mi mindent tudunk meg Tolkien műveiből ennek a népnek a szellemi kultúrájáról, hanem legelőször is azt, hogy egyáltalán miért próbáljuk egy regény világát tudományos eszközökkel megközelíteni, illetve miért beszélhetünk folklórról a hobbitok kapcsán.

H

1. Bevezetés

4

Szöveghagyományra történő utalásnak nemcsak azt nevezem, amikor Tolkien konkrét, ám az olvasó előtt ismeretlen

5.1. Szöveghagyományra történő utalások

◊ szöveghagyományra történő utalások ◊ fennmaradt vers- és dalszövegek ◊ zene, tánc ◊ rövid műfajok: szólások, közmondások, találós kérdések A szokásokról terjedelmi okokból sajnos nem ejthetek szót.

Noha mindezen nehézségeket figyelembe kell vennünk, A Gyűrűk Ura és A hobbit szövege bőséges forrást jelent a hobbitok folklórkincsének felvázolására. Az alább összegyűjtött információkat a következők szerint csoportosítottam:

5. A fennmaradt folklóradatok

A folklór jellegű vizsgálatot nehezíti, hogy a források – elsősorban a Nyugatvégi Piros Könyv – nemhogy az eredeti nyugori nyelven nem állnak rendelkezésünkre, de még „fordításuk”, A Gyűrűk Ura (illetve A hobbit) sem kezelhető szöveghű átültetésként. Az azonban bizonyos, hogy a regény „forrásait” tekinthetjük egy valamikori szóbeli folklór nyomainak: „Ekkoriban [t.i. a Negyedkor elején] gyűjtötték öszsze és foglalták írásba [a hobbitok] sok emléküket, amely addig jórészt szájhagyományként élt”. A Prológus és a Függelék az itt említett írások közül számos fennmaradt és – a filológiai koncepció szerint – Tolkien rendelkezésére álló forrásra utal, amelyeket láthatólag beledolgozott a regénybe például a hobbitok népének jellemzésekor.3 Problémát jelent viszont, hogy nincs arra utalás, a történet regényszerűségéből menynyi Bilbó és Frodó írói érdeme, illetve mennyit tett hozzá a „fordítói” fantázia.

4. Néhány szó a forrásokról

Csekély különbségről szóltunk „közhobbit” és úr között, mindazonáltal Bilbót vagy Frodót nem tekinthetjük a hobbit népi kultúra igazán autentikus hordozójának. Nemcsak úriasságuk, de műveltségük miatt sem – pl. Bilbó „olvasott rengeteg olyasmiről, amit maga nem látott vagy tett”, míg Samu hasonló tudását többnyire hallomásból veszi. Így a két Zsákos – s így A hobbit is – kevés folklóradatot szolgáltat.

különbséggel, hogy a nemesek tudtak a parasztság létezéséről). „A periannathok, az apró népek, a félszerzetek földjére, Eriadortól nyugatra. Addig a napig sem a tündék, sem az emberek nem törődtek velük sokat” – írja a tolkieni koncepció szerint tünde szerzőségű A szilmarilok.

Írta: Kiss Kincső

A hobbitok folklórja

Másutt az általunk ismert szereplők folklórmotívummá válásáról olvashatunk: például miután Bilbó születésnapjának valós eseményei feledésbe mentek, a történetek még őrzik a „Bolond Zsákost”. A hobbit elején a narrátor és maga Bilbó is

Tolkien számos alkalommal él azzal az írói fogással, hogy egyegy szereplő szemszögéből írja le az adott eseményt, ahogy az illető később szívesen mesélte. Egy példa: „Pippin később is gyakran próbálkozott, hogy leírja, mi volt az első benyomása” Szilszakállról. Ez is a szájhagyomány egy lehetséges kiindulási pontjára világít rá: a hobbitok szívesen mesélték egymásnak saját akár mindennapi, akár – a négy Szövetségtag esetében – különleges életük eseményeit, amelyek legérdekesebbjei nyilván később egyes szám harmadik személyű változattá alakultak, és így éltek tovább.

Néhány, a hobbitok eredetéről szóló legendára, mondára is történik utalás a Prológusban. Ami Középfölde történetét illeti, Gandalftól megtudjuk, hogy Középföldén valaha létezett egy mindenki által ismert Versbeszedett Hagyomány, amelyre Pippin szerint a hobbitok némelyike is emlékszik, sőt más hasonló énekekre is. A legvalószínűbb, hogy ez egyfajta eposz vagy epikus ciklus lehetett, amely a történelmet és a múlt tudását őrizte.

Hallunk rémtörténetekről: „koboldokról, farkasokról meg effélékről” az Öregerdőben, vagy olyan dajkamesékről, amelyek valódi, de már el nem hitt lényeket (pl. sárkányokat vagy „a Naposföldén lakó nagy embereket”, a „subickosképűeket”) idéznek fel. Michael Martinez szerint az öregerdei történeteknek is lehet valós alapjuk: a zöldmezei csata idején az orkok az erdőből is jöhettek, és „ez megmagyarázná a dajkameséket, amelyeket Bögyös Pufi hallott gyerekkorában”, mert amint Trufa „Celeborn szájából hallhatta … >>gyakran megesik, hogy vénasszonyok olyasmi hírét őrzik, amit a bölcsnek is hasznos tudnia<<”.4

A regények világát, azaz Középfölde kultúráját át- meg átszövi az éneklés, történetmondás mint közös szórakozás, illetve a múlt emlékeinek őrzése. Az úti énekszó hiánya feltűnést kelt A hobbitban és A Gyűrűk Urában is. „Azon a napon sem dalban, sem élőszóban nem meséltek” – kezdi A hobbit harmadik fejezetét a narrátor. Trufa a Széltetőt követő útszakaszon hívja fel társai figyelmét, hogy milyen régen meséltek, énekeltek. De nem csak az úton, a kocsmában – Morotván éppúgy, mint Bríben – és otthon is énekelnek és mesélnek a hobbitok. Pippin szerint többnyire „olyasmiről … ami megnevettet”, ám a számos elszórt utalás jóval szélesebb dal- és szövegkincsre utal.

szövegre öv hivatkozik, hhanem azt zt iis, amikor miko bá bármilyen il szöveöv ges folklórműfaj (ének, legenda, mese, stb.) előadási alkalmát említi.

5

A hobbitok zenéjéről és táncáról keveset tudunk meg. Bilbó születésnapi ünnepségén a hobbit ifjak maguk játszotta zenére táncolnak. A hangszerek közül trombitákat, kürtöket,

5.3. Zene, tánc

Találunk azonban „igazi”, kételyen felül álló népdalt is: az olifánt-rigmust, melyre Samu úgy hivatkozik, mint amit a megyében jól ismernek, illetve Samu és Pippin szerzőségi közlés nélküli ivónótája még a megyében.

A Töbörlyukban énekelt fürdőnóta „Bilbó egyik kedvenc fürdőnótája volt”, amely megjegyzésből nem egyértelmű, hogy csak kedvelte, vagy ő maga szerezte is.

Figyelmet érdemel A hobbit végén szereplő utazónóta, amely a kritikai jegyzetek szerint is A Gyűrűk Ura-beli ún. Öreg országúti dal változata. Ha feltételezzük, hogy A hobbitban Bilbó még rögtönözte a dalt (nincs rá utalás, hogy előbb megírta-e, mint pl. Frodó Gandalf siratóját Lórienben, később azonban átdolgozta, akkor a hagyományos és hivatásos költészet öszszefonódását figyelhetjük meg az öreg hobbit esetében.

A regények szövege azonban nemcsak utalásokkal, hanem versbetétekkel is teli. Ezek közül jó néhány a hobbitokhoz kapcsolható. Bár néhány szövegről tudjuk, hogy írásban született (pl. Bilbó völgyzugolyi dala), másutt a nevesített szerző esetében is azt mondhatjuk, hogy a szóbeli alkotás folyamatának lehetünk tanúi. Különösen érdekes ez a rögtönzéseknél, mint Samu verse Tomáról és a trollról, illetve a Cirith Ungol Tornyában, Frodó kiszabadítására énekelt dala, de ilyen A hobbitban Bilbó dala a pókoknál vagy Trufa és Pippin töbörlyuki indulónótája. Menetnótának tarthatjuk azt is, amit Frodó az Öregerdőben „az erdő végéről kornyikál”, s amely esetleg szintén rögtönzés.

5.2. Vers- és dalszövegek

Érdekesség, hogy A két toronyban azt is megtudjuk, hogy Gollam ősi sztúr törzse is mesélt esténként, „amikor ott ültünk a Nagy Folyó partján, a füzeszekben, amikor a Folyó még fiatal volt, gollam, gollam”, s ezek a mesék Délről és Gondor királyairól meg a Hold Tornyáról szóltak.

A dalolási alkalmakat többnyire a szövegszerűen idézett dalok elhangzásakor említi Tolkien. „A legtöbb hobbit ilyenkor vacsorára vagy lefekvésre szólító dalt énekel”, jegyzi meg a narrátor a Bilbó által írt Országúti dal felvezetéseképpen, amelyet a „menetnóta” műfajba sorol.

utal a G dalf személye mély körüli rengeteg te szóbeszédre, ób zédr mesééGandalf re. Hogy egy mesei elemet említsünk: „Csak nem a vándor mágus vagy, aki a Vén Tuknak olyan pár gyémánt inggombot adott, amelyek maguktól gombolódtak, és csak parancsszóra váltak széjjel?”

„Sose nevesd ki az élő sárkányt” – mondja Bilbó Smaugtól kifelé menekülve. Ez később szavajárása lett, majd közmondássá vált. A hobbitban előforduló találós kérdések leíró formájúak, kérdő formula nélkül, így szaktudományos megnevezésük találós mese. Az ősi műfaj valószínűleg közösségi szórakozásra szolgálhatott, ami egybevág A hobbitban idézett szerepével („A talányos kérdések … volt az egyedüli játék, amelyet más fura teremtményekkel játszott … valaha régen”). A szöveg több-

Egy közmondás születése:

„Furcsa, akár a bríbeli hírek” ~ „Ez amolyan Bríből jött hír” „A harmadik alkalom mindent megfizet” „Ahol élet van, ott remény is van – sőt elkél egy kis harapnivaló is” ~ „Amíg élünk, reménykedhetünk” – Előbbit a Tata, utóbbit Bilbó apja szokta mondogatni. Vélhetőleg csak a fordítás tér el. Egyébként is jellemző az említett két szülőre való hivatkozás, amely a proverbiumok mindennapi használati módját mutatja.

Többször vagy variánsként előforduló proverbiumok:

A folklorisztikában a rövid műfajok közé tartozó proverbiumok csoportjába „tartozik minden olyan alkotás, amely egy találó kifejezésnél vagy mondatnál nem tartalmaz többet, és e kereteken belül kifejezi a maga mondanivalóját”, így a szólások, közmondások, stb. is. A két regényből összeállítható gyűjteményt mellékletben közlöm, itt álljon csak néhány érdekesség:

Külön figyelmet érdemelnek a szövegben előforduló, a hobbitok szájába adott vagy hozzájuk kapcsolható szólások, közmondások, illetve ide tartozik Bilbó és Gollam találóskérdésversenye is.

5.4. Szólások, közmondások, találós kérdések

Az alkalmi dalok is ismert nótára íródhattak: Pippin és Trufa a Töbörlyukból való indulás tiszteletére arra a dallamra szerzett nótát, amire A hobbitban a törpök énekelnek. Ezt a dallamot tehát népek között vándorló folklórelemnek tekinthetjük.

6

6. Összefoglalás

Ahogy a mi ismert történelmünkben is előfordult, hogy műköltő populáris dallamra írt szöveget (pl. a magyar irodalomban Balassi Bálint), úgy Bilbó is több dalát széles körben ismert dallamokra szerezte (Van egy fogadó…, Országúti dal).

MARTINEZ, Michael 2004. Középfölde életre kel: A Gyűrűk Ura, A hobbit és A szilmarilok világának háttere, Budapest, Bestline Cinema. TOLKIEN, J. R. R. 2008. A Gyűrűk Ura I-III. [javított kiadás], Európa Kiadó. Budapest., TOLKIEN, J. R. R. 2006. A hobbit, jav., bőv., jegyz. ANDERSON, D. A., Ciceró. Budapest. TOLKIEN, J. R. R. 2002. A szilmarilok. Európa Kiadó. Budapest. VOIGT Vilmos 1998. A magyar folklór [egyetemi tankönyv] Osiris Kiadó, Budapest.

Irodalomjegyzék

1 Ld. pl. Michael Martinez tanulmányait. 2 A Tata kivételként említi, hogy Samu megtanult írni-olvasni, így vélhetőleg nincs kötelező iskolázás, habár Gandalf iskolakerülésről ejt szót Pippinnek. Azt is tudjuk, hogy több hobbit tud főzni, mint olvasni. Ugyanakkor a levelezés intézményesült, tehát a felsőbb társadalmi rétegek között elterjedt az írás-olvasás képessége. 3 Tolkien több megyei könyvtárról tud, tehát vagy ezek tetemes hagyatékai jutottak el hozzá, vagy ezekre utaló források. De nem csak a Néhány szó a megyei krónikákról c. fejezet utal a Piros Könyvön kívüli forrásra. A Megyei füveskönyvből és az Esztendők számlálásából másutt idéz, tehát ezek rendelkezésére kellett, hogy álljanak, ha másképp nem, a Piros Könyv egy kései, bővített másolatába belekerülve. 4 MARTINEZ, Michael 2004. i.m., 172.

____________

Épp a mesék, dalok, regék adják Tolkien világának egyik legfőbb varázsát, hiszen ezek kapcsolják össze „valódi” társaival, a Kalevalával, a Beowulffal, a Roland-énekkel vagy más regékkel. Érdemes tehát bekukkantani a Professzor műhelytitkaiba, és felkutatni azokat a finom fonalakat, amelyek hitelesen beleszövik a kultúra életét is a monumentális történetekbe.

Fentebb több esetben kimutattam, hogy Tolkien a folklór alkotások születését és valódi közegét, életterét is megörökítette. Ezért úgy gondolom, jelen dolgozat jó tanúbizonyságul szolgál arra, hogy Tolkien nemcsak a köztudatban lévő tudományok – pl. a nyelv, a földrajz vagy a történelem –, de a kultúratudományok területén, a kulturális hagyományok működési szintjén is alaposan átgondolta világát, s beépítette mindazt, amit filológusként a szóbeli hagyományozásról tudott.

Tolkien világával nemcsak azért érdemes folklorisztikai szempontból foglalkozni, hogy még többet tudjunk meg Középföldéről, hanem azért is, hogy élményszerű tapasztalást szerezzünk az oralitás szintjén álló társadalmak kultúrájának fejlődéséről, működéséről.

ör utal tal arra, hogy ho mind ind Bilbó, mind ind Goll al zták ször Gollam átf átfogalmazták a hagyományos rejtvényeket. A kritikai kiadás megjegyzése szerint pedig Tolkien egy levelében felveti, hogy vajon volt-e olyan kérdés, amelyet teljesen maguktól alkottak. Ha volt, az a folklóralkotás újabb élő folyamatának példája lehet.

dudákat, ffurulyákat, ulyákat, csengett ettyűket űket említ mlít a szöveg. zö U Ugyanitt itt fordul elő egy táncnév, a körbehopp, amelyről annyit tudunk meg, hogy „nagyon bájos tánc, csak egy kicsit heves”. A következőkben a Tolkien által külön megemlített dallamokat sorolom fel.

J

Az egyik legismertebb eledelük a lembas, az útikenyér. Ilyet kaptak a Szövetség tagjai is Galadriel Úrnőtől ajándékba:

Folytassuk a sort a tündék konyhájával. Az előző népekkel ellentétben több egyedi táplálékot is ismernek, melyek általában valamilyen szokatlan, varázslatos képességgel rendelkeznek. Gyümölcseik édesek és zamatosak, kenyerük, mint a „foszló kalács”.

A hobbit című műből mégis kiderül, hogy különbözik az ízlésük. Ki húspástétomot kér, ki salátát, van, aki vagdalt sertést enne és van, aki inkább málnadzsemre vágyik. Ezenkívül szeretik a sört és a jó borokat.

Lapozzunk most a törpök éléskamrájának fejezetére. Saját specialitásaikról nem beszélhetünk, mivel többnyire nem is ők készítették az ételeiket, legfőbbképpen pedig nem ők termesztették az alapanyagokat, hanem ezeket kereskedelem útján szerezték be.

7

”Az élelem javarészt nagyon vékony, kívül világosbarna, belül Első fejezetünk a hobbitok konyhaművészetéről szól, mivel krémszínű ostyából állt.” köztudott, hogy egyik legkedveltebb időtöltésük az evés. Olyannyira, hogy mindig időt fordítottak „a napi hat étke- Emellett még azzal a különös tulajdonsággal rendelkezik zésre (ha tellett rá)”; ráadásul „a fiatal hobbitok felnevelése ez az eledel, hogy egy darab elfogyasztása reggel elég egész nagyon igénybe vette az éléskamrát”. Az aprók népe az egy- napra, valamint lelki és testi erőt ad. Nagyon hosszú ideig szerű, de bőséges étkek kedvelője: gombás szalonna, burgo- eláll a mallornfa levelébe csomagolva. Gimli a legfinomabb nya és más háztáji zöldségek, becsináltak, nyúlpaprikás, le- beorning mézeskalácshoz hasonlítja. Túrin Turambar volt vesek, sültek, lepények, sajtok. Szeretik a délutáni teaidőt. A az első ember, aki lembast kapott, amelyet Beleg Cúthalion forró ital mellé ilyenkor süteményt fogyasztanak, köményest adott neki, aki Meliantól, a maiától kapta. Érdekesség, hogy vagy más ízesítésűt. De a legkedveltebb innivaló számukra a a gonosz lények egyenesen undorodnak tőle (mint például Gollam). sör: elfogyasztása közben beszélik meg a nap törtéA tündék másik különlenéseit az egybegyűltek. gessége a Miruvor nevű Bizonyos helyeken mesital, „az imladrisi szíverősíterien főzik (ilyen pl. a tő”. Illatos és aranyló színű. tönkösi Arany Sügér). ItMíg a Caradhras lejtőin tak ezenkívül vörösbort is a hóvihar ellenére meleg (pl. a déli fertályi Ókerti, volt a hőmérséklete, admegnevezetlen vörösdig Pippin hűsnek érezte bor). Szó esik a fűszea Gildorral való találkorekről is, Samu kéri meg záskor (gyanítható, hogy Gollamot ezek begyűjtéGildorék Miruvorral kínálsére (babérmeggylevél, ták a hobbitokat). Hatása, zsálya, kakukkfű), valahogy elűzi a fáradtságot. mint a hobbit mindig maA törpök és Gandalf Bilbónál (Capucine Mazille) A bort is szereti a szépek gánál tartott egy kis doboz népe, ez A hobbitból derítsót is.

Az eledelekről és innivalókról úgy kaphatjuk a legpontosabb képet, ha a továbbiakban az őket elkészítő illetve elfogyasztó népek mellé rendeljük őket. Képzeljük el most tehát úgy Középföldét, mint egy nagy szakácskönyvet, melynek fejezetei a különböző népek ételeivel foglalkoznak.

A hitelesség érdekében a szerző még a szereplők táplálkozási szokásaira is figyelmet fordított: a történetekben gyakran találkozunk ételekkel-italokkal. Ezek közül sok ismerős is felbukkan, de előfordul, hogy olyan nevekbe botlunk, melyek számunkra ismeretlenek - ezek az író egyedi ötletei.

. R. R. Tolkien egy önálló misztikus világot hozott létre: saját mitológiával, történelemmel, flórával, faunával. Ha párhuzamot szeretnénk húzni jelenkorunkkal, akkor Arda olyan, mint a mi Föld nevű bolygónk, s úgy terül el rajta Középfölde, mint a Földön Európa. Arda lakói életet élnek – cselekszenek, éreznek, gondolkodnak, táplálkoznak csakúgy, mint mi.

Írta: Nagy Attila

Avagy barangolás középfölde konyháján

Mit M it főzött ki T Tolkien? olkien?

Meg kell emlékeznünk az orkokról is, hiszen ők is táplálkoznak. Képesek megenni bármit, ami él és mozog, de ez a két feltétel nem szükséges. Ezek a lények is rendelkeznek egy „itallal”, mely égető-izzó, de csillapítja a fájdalmat és elűzi a fáradtságot.

Szilszakáll, az ent, Trufának és Pippinek egy különös italt adott: íze olyan volt, mint a patak vize, de illata „arra az illatra emlékeztetett, amit a szél hoz éjszaka a távoli erdő felől”. Felfrissült tőle a két hobbit, ezenkívül növesztő hatása is van, ami a Szövetség tagjainak csodálkozását váltotta ki, látván a magasabbra nőtt hobbitokat.

tünd lakomán lakomá kaptak–e kaptak pecsenyét, ét vagy sültet ültet a vendégek. ndégek tünde

Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy sem Toma gazdánál, sem „bőrváltó” Beornnál nem kaptak a látogatók húsételt, ami az „állatok barátja” jelzővel kiegészülve már érthető. De arról szintén nem találunk említést, hogy a

Beorn fatermében cipót, vajat, mézet és tejfölt kaptak a törpök, mellé méhsört (mézsört) ittak. Ő is rendelkezik egy titkos recepttel, mely egy mézes kétszersültet takar. Ez – a lembashoz és a cramhez hasonlóan – sokáig eláll, és kevés is elég ahhoz, hogy az elfogyasztója bírja a hosszú utakat. „Az íze pedig jó, noha szomjassá tette az embert”.

Bombadil Toma, a mindig jókedvű „gazda” asztalán a hobbitok megtalálták a tejszínt, a mézet, a kenyeret, tejet, vajat, sajtot, volt ott „sokféle zöld fű és érett bogyó”. Az ő itala is különleges, mert olyan, mint a tiszta víz, de átmelegíti az embert.

8

Food & Drink of Middle-earth. http://www.tuckborough.net/food. html TOLKIEN, J. R. R. 2006. A hobbit. Ciceró Könyvstúdió. Budapest. TOLKIEN, J. R. R. 2005. A Gyűrűk Ura. Európa Könyvkiadó. Budapest. TOLKIEN, J. R. R. 2005. A szilmarilok. Európa Könyvkiadó, Budapest Wikipédia. http://en.wikipedia.org/wiki/Dwarf_(Middle-earth) Wikipédia. http://en.wikipedia.org/wiki/Lembas#Lembas

Irodalomjegyzék

ismertebb-ismeretlenebb ételekről és italokról. Láthatjuk, hogy Tolkien professzor oly nagy gonddal és odafigyeléssel szerkesztette meg világát, hogy a táplálékokat sem felejtette el, rámutatva így arra, hogy ezek igenis fontosak ahhoz, hogy a történetek szereplői igazán életre kelhessenek.

Végezetül egyfajta utószóként szerepelhet az a szokás is kis könyvünkben, amely szervesen nem tartozik az ételekitalok körébe, de mégis Az emberek is isznak sört fontos megemlíteni. A Beorn házában (John Howe) és bort is egyaránt. Egyetjó étkezések utáni ejtőzélenegyszer olvashatunk sek egy elmaradhatatlan kelléke: a pipázás. A hobbitok ezt olyan borról, ami bizonyos, hogy nem vörösbor, ezt Faramir művészetnek vallják, és még a dúnadánok is elismerik, hogy adja Frodónak és Samunak. Hűvös, illatos és halványsárga – az aprók népe tett pipába először „pipafüvet”. A legjobb donyilvánvalóan a mi fehérborunkhoz lehet hasonló. hányfélék jelentősségét mutatja, hogy még Sarumán zsákElérkeztünk áttekintésünk utolsó pontjához jobban mondva mánya is tartalmazott néhány hordóval a kiváló Lápatoroki fejezetéhez. Ugyanis említést kell tennünk még néhány „sze- Levélből. mélyről”, akikről tudjuk, mit ettek-ittak, de nem lehet beso- Most elérkeztünk képzeletbeli szakácskönyvünk végére. rolni a fenti „lények” közé. Segítségével képet kaphattunk a Középföldén előforduló

Szakácskönyvünk következő fejezetéből az emberek ételeiről szerezhetünk ismereteket. Nagyon sokfélét esznek, de inkább csak egyszerűeket. Faramirnál Samu és Frodó „vajas kenyeret, sózott húsokat és aszalt gyümölcsöt, jó vörös sajtot” kaptak a barlangban. Esgaroth lakói készítik a cramet, mely Tolkien szerint „olyasféle, mint a kétszersült, meghatározhatatlan ideig ehető marad, azt tartják róla, hogy tápláló, viszont semmiképpen sem jóízű, igazában nagyon egyhangú étel, s csak arra való, hogy a rágást gyakorolják vele”. Érthető, miért nem kedvelte Bilbó. Előnye az, hogy hosszú ideig megőrzi fogyaszthatóságát. Gimli a lembassal tévesztette össze állaga és kinézete miatt.

hető ki. A Tündekirály ddorwinioni wini i nedűt dűt iszik, melyről el ől ollvashatjuk, hogy igen erős és elaltatja még a tündéket is.

E

Itt egy teljesen másféle tulajdonságú eszközzel állunk szemben. A Gyűrűket, még ha egy jó cél érdekében is alkották, akkor is szemben álltak a jóval, mert isteni hatalmat adott a használójuk kezébe. Formálták és uralták a környezetet, ezért gonosznak minősülnek. A palantírok ezzel szemben nem minősülnek gonosznak. Nem Sauron, vagy Morgoth készítette őket, nem is hatottak a készítőre. A kövek hatalma nem volt se pusztító, se teremtő:

Ahhoz, hogy a felvetésemet be tudjam bizonyítani, végig kell tekintenünk a palantírok történetén. A kezdetek a homályba burkolóznak, de a legendák szerint Feanor készítette, akinek a legnagyobb másodteremtő képessége volt a noldák között. Pontosan nem tudni, hányat készített, Középföldére csak hét jutott el, de tudjuk, hogy Eresseán volt még egy mesterkő. Ebből is láthatjuk, a Gyűrűkhöz hasonlóan itt is van egyfajta hierarchia a kövek között. Hatalmuk eltérő volt, de tulajdonságaik hasonlóak.

ha gonosz kezébe került, akkor gonosz célt szolgált, de ettől még alapvetően egy jó eszköz maradt.

9

Ezek után hosszú ideig semmit nem tudunk róluk, majd a tündék ajándékaként hét került Númenorba. Ezeket a köveket a Hűségesek csoportja magánál tartotta, majd a sziget pusztulásakor kimenekítették új hazájukba. Elendil és két fia (Isildur és Anárion) voltak a jogos használói, ők helyezték el őket birodalmuk különböző pontjain, hogy minél jobban tudják tartani egymással a kapcsolatot. Három kő került északra, amelyek közül Elendil köve Emyn Beraidban csak nyugat felé nézett. Ebből lehetett látni a mesterkövet a távoli nyugaton („úgy mondják, ellátott néha egészen Avallone Tornyáig Eressea szigetén, ahol a Mesterkő volt és van”), de Númenort már eltakarta a tenger. Az annúminasi követ Arnor királya használta, majd a város elfoglalásakor Fornostba került, csakúgy, mint a legfőbb palantír, melyet Amon Sulban őriztek. Ezen keresztül tanácskoztak Gondorral, de amikor Angmar elfoglalta az utolsó északi dúnadán Sarumán és a palantír (Hildebrandt) királyságot is, akkor

z a kis vers a palantírok felbukkanását írja le Középföldén. Olyan eszközökről tesz említést, melyek a hétköznapi emberek elől mindig is rejtve maradtak, csak az ehhez hasonló hagyományokban éltek tovább. Azonban a Gyűrű történetében ennél sokkal jelentősebb szerepet töltött be. Rengeteg olyan – eleinte különös - esemény történt, amiről később kiderült, hogy csak a palantírok képességei lehetnek a háttérben. Ezért is nyugodtan kijelenthetjük, hogy A Gyűrűk Urában a Hatalom Gyűrűi mellett ezek voltak még azok a varázseszközök, melyek jelentős szerepet játszottak az események kibontakozásban, szerepük azonban jóval kisebb figyelmet kap.

S egy fehér fa, látom.”

Csillag hét és kő is hét,

Zúgó tengeráron?

Elsüllyedt földről jöttek

Ó, háromszor három!

„Szép szál hajó s királyok,

Írta: Váry Zsolt

Palantírok P alantírok

Azonban még mielőtt a fő eseményekig eljutunk érdemes megismerni a palantírok működését. Valószínűleg mikor Feanor megalkotta a köveket, arra szánta, hogy az egymástól távol élők könnyebben tudják tartani a kapcsolatot, láthassák a körülöttük zajló világ dolgait. A palantírok viszont nem csak szimpla varázseszközök, hanem volt bennük egy bizonyos intelligencia: azok, akik jogtalanul kaparintották meg, csak nehezen használhatták (pl. Sauron vagy Sarumán). Kinézetre: „a palantírok tökéletes gömbök voltak, s mozdulatlan állva éjsötét árnyalatú üvegnek vagy kristálynak tűntek”. Azonban a látszat ellenére törhetetlenek voltak, megsemmisíteni nem lehetett őket. Esetleg nagy hő hatására elpusztulhattak, mert az ithili kő nem került elő Sauron bukása után sem. A gömb alak ellenére voltak pólusaik, amelyek szerint be lehetett őket tájolni, és csak így lehetett őket használni. A véletlen azonban itt jelentős szerepet játszhat, mert Tuk Peregrinnek sikerült működésre bírnia a Vasudvardban zsákmányolt követ. Ha egyszer működésbe jött a kő, akkor a kémlelni kívánt iránynyal átellenben kellett helyet foglalni (Pippin a nyugati felén ült, ezért kelet felé látta a Barad-Dúrt). Így kémlelhettünk távolba, majd rá is lehetett közelíteni egy-két érdekesebb dologra. („Ezeknek a köveknek az volt a tulajdonságuk, hogy aki beléjük nézett, megpillanthatott térben és időben távoli dolgokat.”) A képeket a kő elraktározta és később is „elő lehetett hívni”. De csak olyan helyre lehetett nézni, ahol van fény, ezért hegyeken át lehetett látni, de barlangokba bekukucskálni nem lehetett. A kő másik képessége a kommuni-

Négy kő került Gondorba. A legfőbbet Osgiliathban helyezték el, azonban a Rokonviszály idején a folyóba esett. Orthancba került a második, de az ősi vár hamarosan elnéptelenedett, és csak miután Sarumán megszerzi, lesz újra jelentősége a kőnek. A legszorosabb kapcsolat a Minas Anorban és Minath Ithilben tárolt kövek között volt. Az anori kő a királyi ház kihalása után a helytartókra szállt, akik csak rendkívül ritkán használták. Pedig a városban volt a legtöbb feljegyzés a kövek működéséről, amelyet csak Denethor használt ki közülük. Az ithili kő okozta a legnagyobb bonyodalmat, mert miután a Gyűrűlidércek elfoglalták a várost, a palantír Sauron kezébe került. A három utóbb említett kő az, amelyik a Gyűrűháborúig megmarad és ott jelentős szerepet játszik.

Ar dui király elmenekült lm ekült az amon sulili éés az annúminasi úmin i kő Arvedui kővel. Azonban hajója elsüllyedt, így ennek a két palantírnak nyoma veszett. Az északi kövek a továbbiakban nem játszottak szerepet, a déliek története azonban már jóval bonyolultabb.

10

Az Egy Gyűrű történetét tehát végigkísérik a háttérből a palantírok. Az első olyan alkalom, amikor egy palantír képességei lehetnek a háttérben, az a Caradhas hegyénél történő átkelés meghiúsulása. Vasudvardból könnyen észrevehette Sarumán a Gyűrű Szövetségének átkelési kísérletét, és egy viharral meghiúsíthatta azt. Gandalf ekkor már tudta, hogy egykori társa gonosz útra lépett, csak azt nem tudta, hogy Sauron szolgája lett vagy még a saját céljai vezénylik. Azonban határozottan állíthatjuk, hogy a palantír jelentősen segítette Sarumán gonosszá válását. Minderre akkor derül fény, mikor Kígyónyelv kidobja Orthanc Kövét Vasudvardból. Gandalf rájön, hogy ez volt a kapcsolat Vasudvard és Barad-Dúr között. Miután Tuk Peregrin belenéz a gömbbe, Sauron azt hiszi, hogy Sarumán a

A palantírok sokáig voltak használatlanul elrejtve tornyokban, ennek több oka volt: kevesen voltak, akik ismerték működésüket, továbbá az ősi hagyományok Gondor hanyatlásával folyamatosan szorultak háttérbe. Egy másik ok, hogy Minas Ithil elvesztése után túl kockázatos lett volna a használatuk. Először Sarumán kezdte el tanulmányozni a palantírokat, de neki elég szűkösek voltak az információi Vasudvardban. Gandalf is foglalkozott a témával és ő több forrásból is meríthetett: Elrond és a tündék, valamint Minas Tirith könyvtára. Ezért az ő tudása tekinthető ebből a szempontból a legjelentősebbnek. A látókövek legnagyobb hasznát azonban Denethor vette, aki mint Gondor helytartója szabadon meg is tehette, Sarumánnal és Sauronnal szemben ő valóban jogot formálhatott a használatára, ezért a kő sokkal könnyebben irányítható volt a számára. Rendelkezésére álltak a szükséges tanulmányok, és úgy érezte, megvan hozzá a kellő akaratereje, hogy szembeszálljon Sauronnal. Sok-sok információt szerzett távoli eseményekről, de mindezek közben a gonoszszal folytatott állandó küzdelem felőrölte erejét.

Mint az a fentiekből is kiderült a palantírok leginkább a mai világ kémműholdjaira hasonlítanak: képesek nagy felbontású képeket készíteni és kommunikálhatunk rajtuk keresztül. Ezek miatt válik Középfölde egyik legveszélyesebb fegyverévé, mert ma már tudjuk, hogy az információ mekkora hatalom.

lt („Hogy („Ho messzire ir ellássanak ellá ak vele, el éés gondolatban ndolatba káció volt. érintkezni tudjanak. Így sikerült hosszú ideig megvédeniük és összetartaniuk Gondor birodalmát.”) Két kő között lehetett gondolatok útján „beszélgetni”, azonban kényszeríteni, mentális támadást indítani nem lehetett. Ennek ellenére Sauron kezében jó fegyvernek bizonyult, hiszen azt tudta megmutatni Sarumánnak és Denethornak, amit ő akart, így félre vezethette őket.

Gandalf, mikor Minas Tirithbe ér, első dolga, hogy Denethorhoz siessen. Azonban az általa hozott hírek nem érik meglepetésként a helytartót. Ekkor válik nyilvánvalóvá, amit addig csak sejteni lehetett: Denethor használta a követ, méghozzá elég régóta. Valószínűleg nem sokkal uralkodóvá válása után már használta a palantírt, hogy minél eredményesebben tudja felvenni a harcot a Gonosszal. Úgy gondolta, megvan hozzá a kellő akaratereje, hogy ne kerüljön Sauron befolyása alá. Ebben részben igaza is volt, mert nem jutott Sarumánhoz hasonló sorsra, azonban az állandó harcban megöregedett. Továbbá a sok hamis kép, amit látott, félrevezette, és emiatt elvesztette a reményét a győzelemben. Ennek következtében Gondort egy olyan helytartó irányította, aki nem hitt a sikerben, s ez gyengítette az ellenállást. Mikor megindul Mordor támadása, Denethor elveszti minden maradék józanságát, s megőrül a lehető legrosszabb pillanatban, ezzel Sauron egy második csatát is megnyer a palantíron keresztül. Ennek az eseménysornak a tanulsága, hogy Denethor kezdetben az információkkal előnybe került, de hosszú távon a palantír használata a vesztét okozta.

A következő jelentős esemény a palantírok történetében, hogy Aragorn ebben mutatja meg magát Sauron előtt. Ezzel a lépéssel a saját fegyverét fordítja az ellenség ellen. Félrevezeti őket, ezért korábban indítja meg Sauron a támadást, ami egy elhamarkodott lépés lesz részéről, vereséggel a végén.

A történtek után Gandalf Gondorba lovagol Keselyüstök hátán, mert rossz előérzete támadt Denethorral kapcsolatban. Feltételezte, hogy ő is használta a követ, de nem tudta mennyire került a hatása alá. Magával vitte Peregrint, akinek elmondta a palantírok történetét. Egyértelművé teszi, hogy Sarumán Mordor szolgája lett. Egy olyan eszközt használt, ami jóval meghaladta saját tudását („mindig veszélyes, ha a magáénál mélyebb tudás művét birtokolja valaki”), ezért kell most bűnhődnie.

Gyűrűh dozót tartja fogva, f Gyűrűhordozót ezért küldi oda a nazgúlt.

11

TOLKIEN, J. R. R. 1990. A Gyűrűk Ura – A Két Torony. Ákádia Kiadó. Budapest. TOLKIEN, J. R. R. 1990. A Gyűrűk Ura – A király visszatér. Ákádia Kiadó. Budapest. TOLKIEN, J. R. R. 1995. A Gyűrű keresése. Szukits Könyvkiadó. Budapest. TOLKIEN, J. R. R. 2005: A szilmarilok. Európa Könyvkiadó. Budapest.

Irodalom jegyzék

Tolkien (lehet, hogy akaratlanul, lehet, hogy szándékosan) egy érdekes helyzetet teremtett. Az alapvetően rossznak számító Gyűrűk segítik elő a gonosz bukását, míg a palantírok folyamatosan akadályokat gördítenek a küldetés elé, pedig bennük nincsen gonosz. Mint azt láthattuk, a palantírok szerepe ebben a történetben az, hogy állandóan eltérítsék az eredeti küldetéstől „hőseinket”. Ez viszont csak és kizárólag annak volt köszönhető, hogy az egyik palantír gonosz kézbe került, aki jobban tudott alkalmazkodni a képességeikhez. De ez Sauron számára is egy kétélű fegyver volt, mert mikor Aragorn megmutatta magát neki, gyors támadást intézett, ami ahelyett, hogy mindent elpusztított volna, megalapozta saját bukását.

A palantír szó jelentése: „ami messzire lát”. Azonban láthattuk, hogy mennyire veszélyes messzire nézni, ha van valaki, aki befolyásolni tudja, hogy mit lássunk. Denethor példáján azt is láthattuk, hogy egy vesztett helyzetben az ember minden lehetőséget meg akar ragadni, hogy a reménytelenségből kilábaljon. Ezért a helytartót nem lehetett hibáztatni, mivel nem láthatta előre, hogy ezzel hosszú távon csak a vereségét segíti elő.

Pedi Sauron Sa oh nem tudt Pedig soha tudta állandóan használni az Ithilkövet, mert túl nagy energiáit emésztette volna fel. „Puszta eszközök voltak ahhoz, hogy becsapja velük két ellenségét, és fölébük kerekedjen.” Sarumánt még így is könnyedén befolyásolhatta, de Denethor gyengítéséhez már jóval több alantas eszközt kellett bevetnie, s csak több éves szisztematikus félrevezetéssel sikerült célt érnie.

N

Ha egy kutató elsőként ír le egy új állatfajt, az elnevezés joga őt illeti. A tudományos nevet sokszor valamilyen biológus után kapja az új faj. Nem igazán illendő, hogy a tudós saját magáról nevezzen el fajt, gyakori azonban, hogy a taxonómus kol-

Ma az újonnan felfedezett fajok neveit nemzetközi bizottságok hagyják jóvá. Állatok esetében ez a bizottság a londoni székhelyű ICZN (International Commisson on Zoological Nomenclature). A szervezet ZooBank néven egységes, internetes alapú névnyilvántartást vezet, mely bárki számára hozzáférhető.

A kettős nevezéktan, vagyis binomiális nómeklatúra Linné óta használatos a biológiában. Carl Linné, a svéd természettudós a XVIII. század közepén jelentette meg Systema Naturae (a természet rendszere) című művét, amelyben a növényeken és az állatokon kívül az ásványokat és a betegségeket is rendszerbe foglalta és elnevezte. Linné javaslata nyomán az élőlényeket a legközelebbi nemzetség (genus proximum) nagy kezdőbetűvel írt főneve és a faji különbség (differentia specifica) megnevezésére szolgáló, kis kezdőbetűs mellékneve jelöli. A szavak eredete legtöbbször újlatin, görög, de bármi más is lehet, a ragozás viszont mindig az újlatin nyelv szabályai szerint történik.

A tapasztalt Tolkien-olvasót is meglepetésként érheti azonban, hogy milyen erős hatással volt Tolkien életműve a valós természettudományra, közelebbről a leíró rendszertan, a taxonómia területére. A Professzor, nyelvészi vénájából adódóan, évtizedek alatt rengeteg jól csengő mitológiai nevet alkotott meg, érthető tehát, hogy miért inspirálta oly nagy mértékben más névadók tevékenységét.

em kell ahhoz különösebben elfogult Tolkienrajongónak lennünk, hogy nyilvánvaló legyen előttünk a Professzor természet iránti szeretete és tisztelete. Műveiben rendkívül fontos helyet foglalnak el a részletgazdag tájleírások, és kiemelt helyet kapnak az élőlények: állatok, növények és főként a fák. A természet Tolkiennél nem puszta háttér: az élőlények sokszor varázserejűek, így kulcsfontosságot kapnak az eseményekben, vagy akár aktív, beszélő szereplőkké lépnek elő: gondoljunk csak az entekre, Szilszakállra, vagy az Öreg Fűzfa-apóra. Számos tanulmány foglalkozott már azzal a témával, hogy hogyan bontakozott ki Tolkien természet-szeretete, a természet mely elemei és hogyan jelennek meg műveiben, sőt, olvashatunk az általa kitalált fajok természetrajzáról is.

12

A legtöbb különös rendszertani nevet mégis Tolkien mun-

Ma már másfél millió körül van a tudományosan leírt állatfajok száma, ehhez adódik még a kihalt, de fosszíliaként ismert fajok tömege. Nem meglepő tehát, hogy számos közülük különös hangzású vagy eredetű nevet visel. A kutatók fantáziája határtalan, és előszeretettel örökítik meg tudományos névben kedvenc könyv- vagy filmszereplőjüket. Ismerünk ma már Darth Vaderről elnevezett gyíkot és atkát (Vaderscincus és Darthvaderum), Batmanről elnevezett halat (Otocinclus batmani), de létezik Bidenicthys beeblebroxi nevű hal és Erechthias beeblebroxi nevű lepke is, melyek Douglas Adams kétfejű hősére emlékeztető mintájukról kapták nevüket. A Dracorex hogwartsia nevű dinoszaurusz sajnos már nem él közöttünk, pedig J. K. Rowling büszke lehetne rá.

légák egymásról nevezik el felfedezett fajaikat. Számos olyan eset ismert, amikor a taxonómus barátait vagy ellenségeit kívánta megviccelni sajátos névadásával. Maga Linné egy csúnya és nem különösebben hasznos gyomnövényt nevezett el botanikai munkájának fő kritikusáról, Siegesbeckről. A nevezéktani bizottság ma már kéri a névválasztás indoklását, illetve nem díjazza az öncélú humort, ám még manapság is előfordulhat olyan eset, mint Quentin Wheeleré, aki három nyálkabogarat nevezett el az Egyesült Államok elnöke, alelnöke és védelmi minisztere után Agathidium bushinak, A. cheneyinek és A. rumsfeldinek – a tudós esküszik rá, hogy tiszteletből. Egy San Franciscó-i mikológus (gombákkal foglalkozó tudós) pedig egy érdekes alakú és szagú gombát nevezett el Phallus drewesiinek barátjáról és kollégájáról, Robert Drewes herpetológusról. Nem érdemes tehát nagyon feldühíteni taxonómus barátainkat. Ma már egyébként bárki elnevezhet új fajt, ha elég pénze van. Többek között a német Biopat nevű egyesület foglalkozik azzal, hogy közvetít a felfedezők és a laikus érdeklődők között. Honlapjukon közzétett katalógusukból csak ki kell választanunk az óhajtott fajt, kifizetnünk minimum 2600 eurónyi összeget, és onnantól fogva az általunk megadott nevet viselheti egy rovar, orchidea vagy trópusi béka. Az egyesület a névadás díját a rendszertan tudományára, illetve természetvédelemre fordítja. A rosszindulatú viccelődést azonban ebben az esetben sem veszik jó néven. Azt a kuncsaftot például, aki egy visszataszító rovart az anyósáról nevezett volna el, ugyanúgy viszszautasította a cég, mint azt, aki Leni Riefenstahlnak, a nácik kedvenc filmrendezőnőjének állított volna emléket egy bogárfaj nevében.

Írta: Büki Gabriella (Vewy)

Tolkien a természettudományban

Gollamhalak, tündelepké tündelepkék ék é és s őshobbitok

Gollum attenuatus

A zootaxonómiai szakirodalom más hobbitokról is említést tesz. Sűrűn szőrözött lába miatt Gollumjapyx smeagol Syconycteris hobbit (A. C. Ziegler,

Ne feledkezzünk meg az ízeltlábúakról sem: spanyolországi barlangokban él a Diplura (lábaspotrohúak) rendbe tartozó Gollumjapyx smeagol (Sendra, A., V. Ortuno, A. Moreno, S. Montagud és S. Teruel, 2006), a Smeagolia perplexa (K. J. Hedqvist, 1973) nevű darázsfaj pedig Svédországból ismert.

Galaxias gollumoides

Középfölde egyik legfurcsább teremtménye, Gollam számos taxonómus fantáziáját megmozgatta. F. M. Climo például az új-zélandi tengeri tüdőscsigák egy egész családját illette a Smeagolidae névvel. A családon belüli nemzetség, a Smeagol névadója „a sápadt, néha földalatti életet élő Tolkien-hős, Szméagol (akinek másik neve Gollam), egy szánalomra méltó humanoid, aki végül nagyon fontos szerepet töltött be Középfölde gonosz erőktől való megmentésében. Ez a csiga is sokkal fontosabb filogenetikai szempontból, mint azt piszkosszürke külseje alapján gondolnánk – innen az analógia” (New Zealand Journal of Zoology 7, 1980). Új-Zélandon él a Galaxias gollumoides nevű, feltűnően nagy és kerek szemekkel rendelkező mocsári hal (R. M. McDowall és W. L. Chadderton, 1999), valamint a Gollum attenuatus nevű, hosszú orrú cápafaj (L. J. V. Compagno, 1973) is, amely a Golluminae alcsaládba tartozik.

A legszerencsésebb közülük talán az az apró tengeri rákocska, aki magáról Tolkienről kapta a nevét: Leucothoe tolkieni (felfedezője: G. Vinogradov, 1990). Hogy van-e hasonlóság, azt mindenki döntse el maga.

ká ág ihlette. Oly ok élőlé kássága Olyan sok élőlény köszönheti tudomá tudományos nevét Középfölde megálmodójának, hogy a nevezéktani furcsaságokat felsorakoztató internetes gyűjteményekben külön kategóriát is kaptak. Lássuk, kik is ezek a szerencsés élőlények!

13

A kutatók a fosszíliaként felfedezett, régóta kihalt állatfajokat is elNőstény Elachista látják tudományos névvel. Ezek köindisella zött is számos olyan található, amely Tolkien valamely szereplőjéről, vagy

A fűaknázó molyfélék (Elachistidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Gelechioidea öregcsalád egyik, az egész Földön elterjedt családja. Kis molylepkék, hernyóik egyszikű növényekben aknáznak, és a szabadban bábozódnak Egyik nemzetségük, a mintegy négyszáz fajt számláló Elachista genus azért különleges, mert rengeteg faja kapta nevét tolkieni karakterekről. Nem kevesebb, mint tizenöt fajuk a tündéknek állít emléket: Elachista amrodella, E. aredhella, E. caranthirella, E. celegormella, E. curufinella, E. daeronella, E. diorella, E. finarfinella, E. gildorella, E. guilinella, E. indisella, E. maglorella, E. miriella, E. serindella, E. turgonella (L. Kaila, 1999). A lepkéket tanulmányozó Lauri Kaila írja tanulmányában, hogy „a tündék elhajóztak Nyugatra, egyik a másik után, és később nehéz volt őket emberi szemmel megpillantani”. Ugyanez igaz a fenti molylepkékre is, hiszen észrevehetetlenül kicsik, és a Nearktikus (azaz újvilági) területek felé terjedtek. Két további fajt törpökről neveztek el (E. ibunella és E. telcharella), tizenhét faj emberek nevét kapta (E. morwenella, E. marachella, E. haldarella, E. dagnirella, E. aerinella, E. bregorella, E. arthadella, E. turinella, E. nienorella, E. tuorella, E. rianella, E. neithanella, E. beorella, E. eilinella, E. gorlimella, E. ragnorella). Az E. taurnonella Oromë, a vala, az E. olorinella pedig Gandalf tiszteletére lett elnevezve. Az E. telerella a teler tündéknek, az E. galadella a lórieni erdőtündéknek, az E. aranella pedig az arthedaini királyoknak köszönheti a nevét. Három faj némileg még külsőre is hasonlít névadójára: Az E. finarfinella és az E. indisella feje, fejbóbitája halvány sárgás (a nevüket ihlető tündék haja szőke), az E. olorinella pedig ezüstös szürke színű faj, fényes szárnyakkal – ilyen lehetett Gandalf valinori külseje is.

1982) lett a neve egy Indonéziáb áb ősh Indonéziában éés Új-Gui Új-Guineában őshonos mocsárerdei virágdenevérnek, amely ma már sajnos a veszélyeztetett fajok listáján szerepel. A Hobbit címszereplőjéről kapta nevét a Pericompsus bilbo (T. Erwin). Az ok egyszerű: a bogár „kicsi, kövér, és szőrös lábú”. Tolkieni hősökről nevezte el felfedezettjeit, három új andokbeli zsizsikfajt Juan Morrone (1994): Macrostyphlus bilbo, Macrostyphlus frodo és Macrostyphlus gandalf . Szélura Gwaihir, a sasok ura a névadója a Gwaihiria allocerata nevű ausztráliai darázsfajnak (I. D. Nauman), és létezik Sauron nevű póknemzetség is (K.Y. Eskov és Y. M. Marusik), melynek hazája a kazahsztáni Saur hegység.

Minden bizonnyal nagy rajongója Tolkiennek Leigh Van Valen, az amerikai evolúcióbiológus-paleontológus, aki számos ősemlős fajt írt le elsőként. Neki mondhatni a hobbija volt a Tolkien-fanatikus rendszertani nevek kiötlése: egyetlen, 1978-ban megjelent cikkében (Evolutionary Theory) 23 ilyen fajnevet, valamint tíz genus- és subgenus nevet mutatott fel. Kailával ellentétben azonban ő a legtöbb esetben nyíltan rámutatott az új faj és névadója közötti hasonlóságokra, a névadás okaira. A Protoselene bombadili és a Bubogonia bombadili például Bombadil Toma után kapták nevüket, mivel Van Valen szerint ezek a paleocén kori emlősök „egyszerű, erőteljes és ősrégi teremtmények” voltak, épp, mint Középfölde legidősebb lakója. A Bomburia nevű, szintén paleocén kori nemzetség törpökére emlékeztető méretével és morfológiájával érdemelte ki a nevét. A Deltatherium durini mérete alig kétharmada volt egy rokon faj, a D. fundaminis méretének – ezért kapott ő is törpnevet. Az Arctocyonides mumak nevének ihletői, szintén a méretből kifolyólag, a mûmakok, Középfölde ormányos állatai voltak – ez a faj volt nemzetségének legnagyobb tagja (a faj neve ma Arctocyon mumak). A Fimbrethil ambaronae (paleocén kori emlős) ugyanolyan nyomtalanul eltűnt, mint Szilszakáll szeretett ent-asszonya, valamint ismereteink is olyan homályosak róla, mint Ambaróna erdeje. Az Anisonchus nemzetség (paleocén kori emlősök) egyik subgenusának neve Van Valen munkássága nyomán Mithrandir lett. Az Anisonchusok két új faját pedig A. athelasnak és A. eowynae-nek keresztelte: a rokonságot azzal a párhuzammal akarta kifejezni, hogy

nyelvi elvi lel leleményéről ényéről kapt kapta nevét. vét. A Az elsőként felfede felfedezett tt ffoszszilis medveállatka például, amelyet egy késő krétakori borostyánból azonosítottak Kanadában, a Beorn leggi nevet kapta (K. Cooper, 1964). Az alig 1 mm-es nagyságú gerinctelen állatka inkább csak alakjában, hasonlíthatott a bőreváltó Beornra, méretében aligha. S. C. Morris egy kambrium kori farkosféreg nemzetséget nevezett el Ancalagonnak (1977), P. Wagner pedig egy szilur kori csiganemzetséget keresztelt Frodospirának a taxon rendszertani újrabeosztása során (1999), választását azzal indokolván, hogy az összes felfedezett fajt igen apró kagylókból ismerjük. X. M. Wang, R. H. Tedford és B. E. Taylor a Borophagus nemzetségbe helyeztek át egy korábban Osteoborusnak orcnak elnevezett foszszilis kutyafélét (Webb, 1969). A Borophagusok, ismertebb nevükön „csontzúzó” vagy „hiénaszerű” kutyák a pliocén korban éltek, őket váltotta fel később a Canis nemzetség. A Borophagus orc feltehetően a mai hiénákhoz hasonló életmódot folytoatott: frissen elhullott állatok tetemeit fogyasztotta. E nemzetség jellemző vonása az előredomboruló homlok és az erőteljes állkapocs: képviselői valószínűleg dögevők voltak. A felnőtt állatok a becslések szerint 80 cm hosszúak lehettek.

14

Észrevehetjük, hogy Van Valen egy idő után feltehetőleg kifogyott az ötletekből, és már nemigen tudta indokolni névadásait. Előfordult, hogy teljesen hasraütésszerűen adott Tolkien ihlette nevet fajainak. Az Earendil undomiel név is ilyen ötlet volt, ismét egy paleocén kori emlős számára. Eärendil Elrond apja volt, az undómiel pedig az „esticsillag” quenya megfelelője, amivé a tünde a szilmarillal együtt vált. E faj szinonim neve a Mimatuta minuial, ebben már egy sindarin kifejezés jelenik meg. A minuial jelentése: a hajnalnak az az ideje, amikor a csillagok halványulni kezdenek.

A Litaletes ondolinde neve referencia a fosszíliagyűjtő helyre, Rock Benchre, ahol a faj megkövesedett példányai korábban a A Chriacus calenancushoz tündevároshoz, Gonhasonló állat dolinhoz hasonlóan megbújtak a sziklák között. A Platymastus mellon növényevő állat volt, ezért kapott az angol dinnye szóhoz hasonló nevet. A mellon volt a Khazad dum kapuját megnyitó sindarin jelszó. Rokona, a Platymastus palantir Középfölde látóköveiről kapta nevét. Van Valen szerint a fosszília – a palantírokhoz hasonlóan – téren és időn áthatoló betekintést nyújt a genus hosszú fennállási idejébe. A Deuterogondon noletil nevében a quenya „szarv” szó szerepel, kifejezve a hasonlóságot az Uintatheres nevű fajjal, ami egy szarvakat viselő ősemlős volt. A Litomylus alphamon fosszíliáit egy Swan Hill nevű hely közelében találták – ezért kapta az alphamon nevet, mely sindarin nyelven szintén hattyúhegyet jelent. A Tinuviel eurydice nevében a tinúviel szó sindarin nyelven fülemülét jelent. A név párhuzamot von két történet között, melyekben a főhősök földalatti birodalmakból szöknek meg. A Desmatoclaenus mearae neve Rohan szépséges lovainak, a Protungulatum gorgun pedig az orkoknak állít emléket (gorgûn orkot jelent a drúadánok nyelvén).

A kutató nem csak tolkieni karakterekről nevezte el kedvenc állatait, hanem sindarin és quenya kifejezéseket is használt neveikben. A Chriacus calenancus nevében a calenancus sindarin szó, jelentése „zöld állkapocs”, ami arra utal, hogy a faj bizonyítottan növényevő volt.

Éowynt kigyógyítani Boszorkányúr Éo nt athelassal thel l sikerült kigyó ít i a Bo ká úr okozta mérgezésből. Thangorodrim a neve Középfölde három legmagasabb tornyának, Thalion pedig a Szilmarilok egyik szereplője. Róluk kapta nevét a Thangorodrim thalion (szintén paleocén kori emlős) A thalion sindarin szó, jelentése: hős, rettenghetetlen, erős – Van Valen a faj masszív morfológiájára utalt.

Az Ankalagonok rokon faja

Hobbitnak először a csoport egyik kutatója, Michael Morwood nevezte az eredeti csontvázat, a sajtó pedig hamar felkapta az ötletet. A Time 2004-es cikkében a „dél-pacifikus szigetek hobbitjá”-nak nevezte a fajt. Az ötletet tudományos

Flores szigete a Nature magazin szerint afféle „elveszett világ”, ahol másutt már kihalt fajok óriási és törpe változatai éltek, többek között törpe elefántok és hatalmas gyíkok. A fentiek tekintetében külön érdekesség, hogy a sziget helyi mitológiája ismert egy Ebu Gogo nevű, pici és szőrös egyedekből álló népet, amelyről még a 19. században is keringtek történetek.

A „Hobbitnak” apró termete, méretéhez képest a Homo sapiensnél kisebb agya volt. Feltételezik, hogy egy időben élt a mai emberrel. Sokak szerint a Homo erectustól származó faj lehetett, mások szerint Homo sapiens volt, aki egy mikrokefália nevű betegségben szenvedett, amely apró termettel, kis fejmérettel jár. A leletek néhány igen ősi jelleget is hordoznak: a „Hobbitok” lábai jobban hasonlítanak majmok lábaira, mint emberfélékére.

Az eddig említett fajokhoz képest kakukktojás, mivel Tolkien ihlette neve nem tudományos, de mindenképpen meg kell említeni a néhány éve felfedezett „hobbitembert”, azaz a Homo floresiensist. A Homo floresiensis (Floresi ember) az emberfélék feltételezett faja. 2003-ban, az indonéziai Flores szigetén Peter Brown kutatócsoportja fedezte fel az első, majdnem teljes, vélhetően 18 000 éves csontvázat. Később nyolc másik egyed csontvázának részeit is megtalálták, mellettük kis kőszerszámokkal: ezek kora nagyjából 940-13 000 év lehet.

Arctocyonid paleocén kori emlős (ilyen volt az Oxyprimus galadrielae is)

Eg másik rokon Egy ko faj a Mi Mimatuta tuta morgoth. th További paleole cén kori emlősöknek a Mimotricentes mirielae (Mírielről, a tündéről), a Niphredil radagasti (a kis virágról és Barna Radagastról) és az Oxyprimus galadrielae (Galadriel úrnő után) neveket adta. Ankalagonnak nevezte át Van Valen az először Ancalagonnak keresztelt nemzetséget, miután tudomására jutott, hogy az Ancalagon nevet már viseli a fent említett, Morris által leírt farkosféreg.

15

30 Real Animals with Science Fiction Names [Triviagasm]. http:// scifisoundtrack.com/30-real-animals-with-science-fiction-namestriviagasm CULOTTA, Elisabeth (May 19, 2006). „How the Hobbit Shrugged: Tiny Hominid’s Story Takes New Turn”. Science (American Association for the Advancement in Science) 312 (5776): 983–984. Curiosities of Biological Nomenclature . http://www.curioustaxonomy.net/index.html Funny or Curious Zoological Names. http://www.faculty.ucr.edu/~heraty/menke.html Geomythologica. http://geomythology.blogspot.com/2008_08_01_archive.html LARSEN, Kristine 2007. SAURON, Mount Doom, and Elvish Moths: The Influence of Tolkien on Modern Science. In: Tolkien Studies Volume IV. West Virginia University Press. Morgantown.

Irodalomjegyzék

Nem tudhatjuk, hogy Tolkien mit gondolna, ha megtudná, hogy nemeslelkű tündéiről és más hőseiről vérengző őskori fenevadakat és gülüszemű halakat neveztek el. De feltételezhetjük, hogy a kreatív taxonómusok agyszüleményei mögött felfedezné azt a munkássága iránti mérhetetlen tiszteletet, amelynek köszönhetően úgy érezhetjük, hogy Középfölde hősei valóban köztünk járnak – azaz adott esetben röpködnek, úszkálnak, vagy csúsznak-másznak.

folyóiratok díjazták. New Sci Scientist folyói tok is díj ták. A N tist 2005-ös cikkében ikkébe ez szerepel: „a csontgyűjtemény alátámasztja a hobbit-teóriát”. A Science 2006. májusi számában arról értekezett, hogy a fosszíliák vajon új fajt takarnak-e. A cikk címe: „Hogyan vont vállat a Hobbit: az apró hominida története új fordulatot vesz.” A szerző, Elisabeth Culotta így vélekedik benne a lelet nagyméretű lábait illetően: „Indonézia hobbitjai, mint J. R. R. Tolkien fiktív lényei, talán nagy szőrös lábakon mászkálhattak”. Ma már bebizonyosodott, hogy Flores szigetén valóban új fajt találtak, a Hobbit név pedig az archeológiai tankönyvekben is fennmarad majd.

A

A Kalevala forrását tekintve népköltészeti alkotás, ám Lönnrot (néha ő maga is elismerte, máskor kevésbé) több helyen megváltoztatta az eredeti szövegeket, többen megvádolták azzal is, hogy „önkényesen” átírta a nép ajkán addig ezernyi formában fellelhető dalokat, hogy azok jobban illeszkedjenek a cselekmény szálába, melyet felfedezni vélt a különböző énekek, varázsdalok között. Nagyjából 20 év kutatómunkáját dicséri a Kalevala, melyet már a megjelenésekor (és azóta is folyamatosan) komoly viták öveztek, hiszen sokan nem tartják hitelesnek, mások fájlalják, hogy nincs egyértelmű információ arról, mennyi lehet az „eredeti” tartalom, és mennyit tett hozzá Lönnrot az alkotói szabadság égisze alatt. Egyes elképzelések szerint akár 40% körül is lehet a végleges szövegnek azon ré-

A Kalevala nyomtatott formában először csak 1835-ben (Vanha Kalevala – Régi Kalevala) jelent meg Finnországban, Elias Lönnrot (1802-1884) hathatós munkájának köszönhetően. Második kiadása, mely 1849-ben jelent meg (Uusi Kalevala – Új Kalevala), már bővített változat volt az elsőhöz képest, ezt a formáját ismerjük ma is, ez már 50 runóból áll, összesen 46 nyelvre fordították le, magyarul 5 teljes fordítás jelent meg, és több töredékes alkotást is ismerünk, melyek műkedvelő, finn nyelvvel, nyelvészettel foglalkozó magyarok kézirataiban maradtak fenn.

mai napig sokan vitatják, hogy tulajdonképpen mekkora hatással is lehetett Tolkienra a Kalevala, mely elemeket emelte át szántszándékkal A szilmarilokba és a mitológiájába, melyek lehetnek pusztán véletlen összecsengések, de valószínűleg sok kérdésre ezek közül már sosem kapjuk meg a megnyugtató választ. Mégis, Tolkien munkássága, a hátrahagyott kincs, amivel gazdagabbá tette olvasói fantáziáját, az óriási hatás, amit a fantasy megteremtésében játszott – és a népszerűsítésében a mai napig is játszik –, kétségtelenül elismerésre méltó. Talán sokszor ő maga sem vette észre, mennyire beleivódott tudatába a finnek népi eposza, és milyen hatásokat gyakorolt gondolkodására, elképzelt történeteinek cselekményére. Senkinek sem feladata vizsgálni a Professzor szándékait, még kevésbé (bele)magyarázni történeteibe nem létező analógiákat, de ő maga is beismerte, hogy az eposz, ami annyira megragadta a fantáziáját, hogy magát a nyelvet is képes volt megtanulni azért, hogy eredetiben is olvashassa, belopta magát a szívébe: őszinte szeretettel beszélt a finn nyelvről és a Kalevaláról. Legtöbbet idézett mondata a finn nyelvvel kapcsolatban így hangzik: „Olyan volt, mintha a pincében régi palackokat találtam volna, melyek tele voltak korábban sosem ízlelt minőségű és aromájú borokkal”.

16

Egyetlen szál van csak, melynél érződik, hogy a fő eseményekhez kevésbé kapcsolódik, talán nem is volt a Väinämöinenről szóló legendák között, pusztán Lönnrot érezte úgy, hogy helyet kell kapnia a Kalevalában, ez pedig Kullervo története, az a történet, mely leginkább tetten érhető Tolkiennál is, méghozzá Túrin Turambar történetében. Tolkien Túrin történetét sokkal jobban belefűzte A Szilmarilok eseménysorába, mint ahogyan Lönnrot tette azt a Kalevalával kapcsolatban, hiszen ott az egyetlen kapocs Ilmarinen felesége, akinek a vesztét okozza Kullervo. Túrin sorsa kísértetiesen hasonlít Kullervo sorsához, de egy nagyon fontos különbség mégis akad, mely a két történet hasonló értelmezését lehetetlenné teszi. Túrin nem önszántából válik gonosszá, a sorsát Morgoth átka kíséri, az eredendő gonosz tehát nem a lelkéből fakad, hanem külső tényezők alakítják életét, míg Kullervo számára a lehetőség mindvégig adott, hogy másképp cselekedjen, a lelke azonban nem nyugszik, lobbanékony, bosszúálló természete viszi egy-

sze, melyet Lönnrot átírt, vagy éppen hozzáköltött az általa feljegyzett eredeti szövegekhez képest. Gyűjtését nagy területen végezte, Finnország belső vidékein, Észtországban is gyűjtött, olyan helyekre jutott el, ahol akkoriban még élénken éltek a pogány finnek hiedelemvilágára jellemző történetek, a kereszténység még nem tudta teljesen kitörölni az emberek emlékezetéből a természeti jelenségekben látott „isteneket”. Másféle hit volt ez azonban, mint akár az ókori civilizációk politeista vallásai, de a skandináv mítoszokból ismert emberi-istenektől is különböztek a ő bálványaik. A Kalevalában megjelenő felsőbbrendű lények semmiképpen sem tekinthetők isteni hatalommal rendelkező lényeknek, sokkal inkább hasonlatosak Tolkien maiáihoz, nem rendelkeznek élet-halál fölött, de teremtő erejük van, és az emberek leginkább a természeti csapások elleni védőszentként tartották számon őket. A Kalevalában több helyen is előfordulnak varázsdalok, melyeket az emberek az erdőben lakozó szellemekhez énekeltek, ilyen például a 32. runóban található több varázsige is, melyet Ilmarinen, a kovács felesége énekel, mikor a jószágokat legelni küldi az erdőbe Kullervóval; Tapio (az erdő szelleme) lányához, Mielekkihez énekel, remélvén, hogy megvédi az állatokat a medvétől és a mocsártól, vagy amiket szintén ebben a runóban olvashatunk, a Nyrkkihez (Tapio fia) szóló kis dalocskák. Több helyen találhatóak ezen kívül régi hagyományokat felelevenítő betoldások is, melyek a korai finn életmódhoz kötődnek, a párválasztáshoz, a házasélethez, hétköznapi szokásokhoz adnak útmutatót, és ezek mindegyikét beillesztette Lönnrot abba a történetbe, mely a Kalevala alap-cselekményét adja.

Írta: Kovács Beáta (Silcucc)

Párhuzamok a két mitológiában

J. R. R. Tolkien, A szilmaril szilmarilok lok é és s a Kalevala

A két történet gerincét a hőn áhított bűvös tárgyakért folytatott küzdelem adja, Tolkiennál a három Szilmarilért folyik a küzdelem, a Kalevalában a szampó az, amire a két ellenfél vágyik. Az északi gonosz hatalmak – a finn eposzban Louhi, észak banyája, és az ő gonosz „népe” óhajtja magának a csodamalmot; A Szilmarilok történetében a három szilmarilt akarja Morgoth, a szintén északon tanyázó gonosz szellem megkaparintani. A jót képviselő, a tárgyakat készítő jogos tulajdonosok – Kalevala: Ilmarinen, a kovács és Väinämöinen; A Szilmarilok: Feanor és a tündék – pedig küzdenek értük hosszú ideig. Mindkét esetben a történelem legnagyobb csatáját vívják a résztvevők az értékes tárgyakért, ám mindkét küzdelem ezek elveszésével ér véget,

Kétségtelen tehát, hogy a leginkább a Kullervo-történet érhető tetten Tolkien mítoszaiban, ám egyéb hasonlóságok is mutatkoznak a két alkotás között, melyek némelyike talán kissé erőltetett párhuzamnak tűnhet, de mindenképpen érdemes elgondolkodni rajtuk.

„Igen, örömmel iszom a véred, hogy elfeledjem gazdámnak, Belegnek a vérét és az igaztalanul megölt Brandirét. Gyorsan végzek veled.” (A Szilmarilok)

„Mért ne vóna enni kedvem, enni húst, hibásodottat, vétkesedett vérbül inni? Eszem ártatlant eleget, iszom vért is, vétkezetlent.” (Kalevala)

re közelebb a vé végzetéhez. etéh Hiáb Hiába tehát a történeti hasonlóság, ha nlóság Tolkien figurája még az elkövetett bűnök ellenére is tiszta marad, Kullervo lelke azonban menthetetlen, mert egész életét áthatja a személyiségéből fakadó rossz, és mivel családjától elszakítva nőtt fel, és a megfelelő nevelést sem kapta meg, képtelen megkülönböztetni a helyes és helytelen döntéseket. Becsvágyó, bosszúálló, örökké elégedetlen férfi válik belőle, aki végül bosszúból többszörös gyilkosságra vetemedik, húgát arannyal, ezüsttel elcsábítja, majd mikor rádöbbennek, hogy testvérek, és húga öngyilkos lesz, hamarosan ő is követi a halálba. Tolkiennál hasonló történik Túrinnal és Níniellel, ám a motivációk és a kiváltó okok is mások, hiszen Morgoth gonoszsága az, ami elszakítja őket egymástól, és mikor újra találkoznak, akkor sem az alantas vágyaik vezérlik őket, pusztán érzik, hogy valami miatt elszakíthatatlanul összetartoznak. Az erős szeretet válik a végzetükké, melyet összetévesztenek a szerelemmel, de ez nem ugyanaz a lényükből fakadó gyengeség (Kullervo húga) vagy erőszakosság (Kullervo), ami a Kalevala történetében megjelenik. Az öngyilkosság motívumai is hasonlóak a két történetben, míg a két húg a folyóba veti magát a szégyen és az önmarcangolás helyett, addig a két férfi inkább a halál elé siet, férfimódra, majd mikor minden reményüket elvesztik, saját kardjukba dőlnek. A két kard is nagyon hasonlít egymásra, hiszen mindkettő beszél gazdájával még az öngyilkosság előtt, és mindkét kard bűnösnek kiáltja ki gazdáját, így igazolva azok tettét.

17

Azzal Väinölä-nek véne elvitorlázott örökre rézből vert hajó

„Hajója farába fekve tenger téreire indult. Menőfélben mondogatta, ígyen szólva indulóban: Megéritek még idővel, jőnek oly napok reátok, mikor majd megemlegettek, várva várva visszatértem új Szampót szerezni néktek, készíteni kobzot, újat, holdvilágot visszahozni, égre új napot nevelni, mikor nap se, hold se színlik, nyoma sincs vidám nyaraknak.

Szembeötlő a hasonlóság a két „öreg” karakter között is, hiszen Gandalf és Väinämöinen mindketten „ősöregek”, a világ keletkezése óta jelen vannak, végigkövették az eseményeket, és be is avatkoztak, amikor szükség volt rá. Érdekes párhuzam még a sasok motívuma is, ahogyan Gandalfot is több ízben segítik ki a sasok (például Sarumán fogságából A Gyűrűk Urában), a Kalevalában is előfordul egyszer, hogy Väinämöinent egy sas menti meg a haláltól, mikor Joukahainen egy mérgezett nyíllal rálő és ő a tengerbe zuhan, majd tehetetlenül hánykolódik a hullámokon hosszú napokon és éjjeleken át. Gandalfhoz hasonlóan Väinämöinen is ura bizonyos természeti jelenségeknek, képesek felvenni a harcot a legfőbb ellenségeikkel is, és bár hatalmuk másképp mutatkozik meg, mert Väinämöinen a varázsdalok segítségével hat a környezetére, míg Gandalf az Erutól kapott hatalmát használja, mégis, mindketten győztesen távoznak a világból. Mindketten népük vezéregyéniségei, és távozásukkal mindkét történetben új korszak köszönt be az ottmaradók számára.

„Vének véne Väinämöinen látta, tenger mint taszítja, vizek sodra mint sodorja, víz dagálya partra dobja Szampó számos morzsalékit, tarkatornyos törmelékit. Megörült öreg szívében, száját szóra is nyitotta: Itt a magja és csírája, kezdete örömnek, jövőnk szántása-vetése, nemünknek növekedése. Ebbül válik hold világa, ebbül árad nap sugára Suomi tágas téreire, finnek drága földjeire!” (Kalevala)

„- Ha valóban az a szilmaril az, amelyet a tengerbe veszni láttunk, s most az égre emelte a valák hatalma, örvendezzünk; mert a dicsőségét így sokan látják, mégis biztonságban van a gonosztól. S a tündék az égre néztek, s többé nem bánkódtak, ...” (A Szilmarilok)

ám a „jó jó oldal” ldal” szerencséjére éjér nem vesznekk el nyomtalanul, mtal ul az eljövendő korok számára mindenképpen fontos jelentőséggel bírnak ezután is. A szampó három darabra hullik, és pontosan úgy, mint ahogy a három szilmaril is, bizonyos formában megmaradnak a világban, Earendil elviszi magával Valinorba, majd az égre kerül, és a Gil-Estel, a Jóreménység Csillaga válik belőle a jövő nemzetségei számára, míg a szampó darabjai a földre, a tengerbe és az égre kerülve biztosítják a jövőt a földi embereknek.

A párbajokon kívül akad még egy érdekes párhuzam a két műben, nevezetesen a harc, amit altató énekkel vívnak. A kalevalában hasonló történik, mint mikor Lúthien elaltatja Morgothot és szolgálóit, hogy Beren megszerezhesse a szilmarilt – Väinämöinen elaltatja egy énekkel Pohjola népét, hogy megszerezhesse a szampót az északiaktól. Ezeken kívül még egy érdekes összecsengés található a két történetben, a két fő kinccsel összefüggő lánykérések motívuma, hiszen Thingol király Berentől egy szilmarilt kér Lúthien kezéért, míg Észak banyája, Louhi Ilmarinentől a kovácstól kéri a szampót, cserébe a házasságért. Mindkét hősnek teljesítenie

„Väinämöinen most felindult, méreg ette, marta szégyen. Maga kezdett most dalolni, varázsverseit idézni, nem gyerekeknek valókat, nem asszonynevettetőket: bajszos bajnokhoz valókat, kiskorúak mit nem értnek, fiatalok félig értnek, házasok csak hébe-hóba az ilyen nehéz időkben, elkorcsosuló korunkban.” (Kalevala)

„ Így került sor Sauron és Felagund nevezetes versengésére. Mert Felagund és Sauron varázsénekekkel küzdöttek egymás ellen, s a királynak igen nagy volt az ereje; a győzelem mégis Sauroné lett, ahogyan a Leithian-énekben áll” (A Szilmarilok)

További hasonlóságok is felfedezhetőek, ám ezek már korántsem annyira szembeötlőek, talán néhol még erőltetettnek is tűnhetnek. Ezek egyike lehet a zene, a dal központi szerepe mindkét mitológiában, hiszen Tolkiennál a világ teremtése is egy dallal kezdődik, és a gonosz is ebbe a harmóniába csempészi bele a hamis hangokat, hogy tönkretegye mindazt, amit a valák és maiák létrehoznak Eru segítségével (Ainulindale), mindeközben a Kalevala – és a finn hiedelemvilág – egyik központi eleme a varázsdal, ráadásul Väinämöinen is gyakran folyamodik a kantele hangjához és ősi varázsénekekhez, melyek a legnagyobb csatáiban is segítségére vannak (Joukahainen elleni varázspárbaj). Ezen kívül a varázsdalok felbukkannak még több történetben is, teremtő, gyógyító erővel bírnak, a halottakat, halálos sebesülteket is meggyógyíthatják-feléleszthetik velük az élők, ha a tudás birtokában vannak (Lemminkäinen anyja életre kelti holt fiát. Varázsversek zúzott és vágott sebekre, csonttörésre.) A varázsdal-párbaj átvitt értelemben A Szilmarilokban is tetten érhető, hiszen Finrod és Sauron is megvívják a maguk csatáját, ahogyan az a Leithian-énekben is áll.

„M.I. 1421: A Harmadkor utolsó éve Szeptember 21. Frodó és Samu elindul Hobbitfalváról. ... 29. Megérkeznek Szürkerévbe. Frodó és Bilbó tengerre száll a Három Őrzővel. A Harmadkor vége.” (A Gyűrűk Ura)

hasába vörösréz hasában, örösré ladik farába farában, felső föld felé leb lebegve, alsó ég é alá vonulva.” (Kalevala)

18

BOGÁR Edit. A Kalevala napja. Irodalmi Vademecum. http://www.hhrf. org/irodalmivademecum/olvass/ny1l0202.htm J. R. R. Tolkien és a Kalevala. Rokonszenv. http://fu.nytud.hu/tolkienkal. htm LÖNNROT, Elias. Kalevala (ford.: Szente Imre). Apáczai Kiadó, Celldömölk. MATICSÁK Sándor. Kalevala és Elias Lönnrot. Változó Világ. http:// www.valtozovilag.hu/zx/Kalevala.htm TOLKIEN, J. R. R. 2002. A gyűrűk ura (ford.:Göncz Árpád). Európa Könyvkiadó, Budapest. TOLKIEN, J. R. R. 2003. A Szilmarilok (ford.:Gálvölgyi Judit). Európa Könyvkiadó, Budapest.

Irodalomjegyzék

A tolkieni mitológia kutatása tehát még mindig tartogathat meglepetéseket, eddig fel nem fedezett párhuzamokat, rejtett motívumokat, melyek érdekes összefüggéseket mutatnak, mégsem szabad erőszakos hozzáállással minden egyes hasonlóságba valamilyen már előtte létező gondolatot belemagyarázni, mert talán még maga a Professzor sem tudta igazán, mi és milyen mértékben hatott rá, és azt is tudjuk, mennyien próbáltak művei megjelenése óta különböző összeesküvés-elméleteket gyártani, megideologizálni munkásságát téves feltevésekre alapozva.

Ahogyan más mitológiákkal, művekkel kapcsolatban is folynak a találgatások, a Kalevalával kapcsolatban is sok párhuzamot lehet tehát találni, melyeknek talán nagy része Tolkien számára fel sem tűnt, hiszen senki sem tudhatja, mennyire tudatosan használta a fel az említett motívumokat saját történetei megírásakor, ahogyan azt sem, hogy ezen motívumokkal elsőként a Kalevalában találkozott-e, vagy más mitológiák, művek olvasásakor ragadták meg a fantáziáját. Ahogyan a Kalevala sem tekinthető sem műalkotásnak, sem kizárólag népi hagyománynak – s így eredete sem tisztázott a mai napig –, könnyen elképzelhető, hogy több története más mondakörökből került át a finn nyelvű hagyományba, és akár Kullervo története is lehet egy eredetileg észt, vagy más finnugor nép történetei közül való, ahogy az is elképzelhető, hogy esetleg lapp hagyományokra épül. (Hiszen a mai napig folynak tudományos viták azzal kapcsolatban, hogy a lappok/számik mennyire finnugor vagy éppen mennyire nem finnugor népnek tekinthetők, és vajon hagyományaikat, nyelvüket milyen hatások érték, sőt, manapság egyre gyakoribb viták alakulnak ki a népük eredetére vonatkozó találgatások körül is.)

lehetetlen feladatot, kell a szinte zint lehetetl feladatot hogy ho elnyerjék ln rjék a hőn áhított nő kezét, és bár sikerül megfelelniük az elvárásoknak, végül a két pár sorsa másként alakul. Míg Beren és Lúthien szerelme örök lesz, a legmélyebb érzésekkel fordulnak egymás felé, addig Ilmarinennek nincs ekkora szerencséje az északi lánnyal, mert semmirekellő háziasszony válik belőle, akin végül Kullervo áll bosszút, és az asszony gonosz tette után végül megöli.

A

Amit csak nagyon kevesen tudnak, hogy nem A Szilmarilokban megjelent Nirnaeth Arnoediad a végső, kiforrott verzió, hanem van későbbi is: szintén a HoME-ban jelent meg, és olyan drasztikus módosítások vannak benne a fentihez képest, mint Uldor árulásának kihagyása (The War of the Jewels). Ezt a verziót Christopher Tolkien vetette el A Szilmarilok összeállításánál, csak néhány apróbb leírást emelt át belőle. Ez jól szemlélteti a kiadott változat kanonizálásának folyamatát. A Szilmarilokban megjelent szöveg egy utólag önként kijelölt változat, semmivel sem véglegesebb, mint mondjuk az 1937-es, mely leírja a zöld-tündék csatla-

A Szilmarilokba bekerült változat csak kicsivel későbbi keletkezésű, de ebből kimaradtak, ennek köszönhető, hogy nem került be a köztudatba a korábbi szövegek erre vonatkozó utalása. Ugyanakkor ez a rész nem említi meg külön, hogy ne lettek volna zöld-tündék.

(Forrás: The Lost Road and other Writings)

„...and of the Dark-elves of the South; and of the Green-elves of Ossiriand many companies...”

„...many Dark-elves were joined to him...”

A harmincas évek végén, párhuzamosan A Gyűrűk Urával elkészült egy jóval modernebb változat, melyet „korai Szilmariloknak” is nevez néha Christopher Tolkien, a sorozat szerkesztője. Itt már a sötét-tündék mellett egyértelműen meg vannak nevezve Ossiriand zöld-tündéi is:

(Forrás: The Shapping of Middle-Earth)

„...and multitudes of the Dark-elves, and of Men, in East Beleriand...”

„...and the Dark-elves, save out of Doriath, marched to his banner...”;

Már a húszas évek végén említést tesz egy szövegváltozat arról, hogy nem csak noldák, falasi telerek és a két megnevezett doriathi sinda (Beleg és Mablung) vett részt a tündék részéről a csatában, hanem sötét-tündék is:

Számtalan Könny Csatája, azaz a Nirnaeth Arnoediad már a legeslegkorábbi tolkieni szövegváltozatokban is felbukkan Az elveszett mesék könyvétől kezdve, és a The History of Middle-Earth (a továbbiakban: HoME – Középfölde Története-sorozat) több kötetében is találhatunk egy-egy változatot belőle valamilyen korból.

19

5 Összehasonlításképpen: a nargothrondi sereg létszáma csupán 500-1000 fő.

http://dbpedia.org/page/N%C3%ADrnaeth_Arnoediad

http://www.srilankanewsweb.com/wikiN%C3%ADrnaeth_Arnoediad

____________ 1 http://en.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADrnaeth_ Arnoediad 2 http://dic.academic.ru/dic.nsf/enwiki/109529

Mint látható, a Professzor évtizedeken át számolt azzal a lehetőséggel, hogy zöld-tündék is harcoltak az ütközetben. Teljesen autentikus tolkieni szövegre hivatkozhatunk, melynek a kanonizációs értéke igazi Tolkien-kutatók körében cseppet sem kisebb, mint A Szilmarilokban megjelent (korántsem végleges, csak Christopher által kiválasztott) verzió, mely szintén nem zárja ki más segédcsapatok létezését.

Teljesen logikus lépés lenne részéről, hogy a nandákkal is megpróbálkozik. Mivel mindenki győzelmet vár, az amúgy visszahúzódó nandák miért ne csatlakoznának egy kis sereggel? Valószínűleg tartoznak is ennyivel sinda és teler barátaiknak, valamint Berennek és Lúthiennek is, akik pont az ő földjükre költöztek.

(A Szilmarilok, Gálvölgyi Judit fordítása)

„Végül Maedhros, miután összegyűjtött minden tündét, embert és törpöt, akit csak tudott, elszánta magát, hogy megtámadja Angbandot keletről és nyugatról...”

Ráadásul A Szilmarilokba leírt változat is meglehetősen megengedő: Maedhros mindenkit a seregbe akar gyűjteni, akit csak tud, mindenhol próbálkozik:

A fenti kalkulációk kihozzák, hogy a zöld-tünde sereg kb. 2500-5000 fős lehetett.3

Sok másik igényes (lábjegyzetekkel, hivatkozásokkal, csak tolkieni szövegeket forrásként használó) kalkuláció is beleveszi a tünde-seregek közé a zöld-tündéket.2

A Tolkien-kutatók által nagyra becsült kiadvány, a Mythlore is felhasznál a HoME-ból más szövegváltozatokat, amikor a Nirnaeth Arnoediad seregének létszámát számolja ki.1

kozását a sereghez.

Írta: Barna Bálint (Gandalf)

Részt vettek-e az ossiriandi zöld-tündék a Számtalan Könny Csatájában?

a teleholdba mártom tollam és ujjam hegyét szabadkézzel rajzolom rád szerelmem vízjelét ezüst tintával rovom soraim a homokba és kacagva figyelem ahogy a nap elmossa

Mandalák II. Nappal láthatatlan

Ablakból Távoli fák közt halk zeneszó száll, bújik az álom: zsebre teszem. Mint hajnali köd bolyhos zsebe, éppen úgy nyeli test el az álmot, és köd az erdőt – bár őt Nap teszi tejszínhabnak reggeli hűs kakaóra.

Minden hajnallal újra születő, simítsd le arcunkról félelmét az éjnek! Hűvös harmatban arcod fürdető, ívét ki formálod sugárral levélnek, bennünket alakíts résznek az egészhez! Villámokat dühödben dobáló, mindig célba érő nyilunk a sugarad, ellenség-vakító, légy fáklyánk te magad, felhőkkel-esővel aki viselsz hadat! Kék égen lassu táncodat járó,

20

Monológ Holdfény kísérte rianó futásom, nyomomban kiáltás. De mire várnék? Formát kapott a fény-tolvaja árnyék, páros lámpások aranya az éjben adott neki testet, és táncba kezdtek, rémítő forgásba, hogy emlékezzek Nienorra, és ne feledhessem el Nínielt. Emlékek együtt táncolnak a holddal, víz rohan a Tenger felé. Morwen leányát e Nap alatt többé nem látja senki, sem élve, sem holtan.

Titok Hegy tetején majd szélbe kiáltom, völgynek a mélyén csörge patakba, esős utcák pocsolyáiba ősszel és lágy tengeri tajtéknak kékjébe nyaranta. Súgom a bárányfelhőknek, fűben bogaraknak, zöld lomb közt madaraknak, amíg csak csendbe maradnak. Engem hallgat az erdő, engem hallgat a csend is, ámde ki titkom tudná, nincs olyan, egy sem akadt még.

békéhez vagy harchoz léptünket igazítsd, karddal és dallal is népünk bánni tanítsd, az ős-árnyat adó erdőket lombosítsd! Szél-hangu érintés után vágyó, minden vad és madár rád emeli szemét, valamennyi ember karját nyújtja felét. Hegyek mögött csillagot álmodó, akinek vére fest alkonyatot, te légy utunk végén a minket altató!

Naphimnusz (tábori mesterdarab)

Hradszki Dóra (Elemmíriel Gilluin)

Versek

Éji erdőm Mint a patak, kőről kőre koppan, Zenél a vers, táncolnak a szavak, Engem visz a víz, az erdő kacag, A csillagok közt vitorla lobban.

Orthmayr Flóra (Metaflora)

II. helyezett:

21

kocka [4:38 SÚ által meghirdetett versenyre] eme négysoros pályamű (mely a tolkieni világhoz is kapcsolódik ám valamiképp) éppen arról szól hogy a megfelelő vers hogyan hat rám a megfelelő pillanatban

Lőki Dániel (Estel Adániel)

Különdíj:

Völgyzugoly ma III. szürke semmit sem érő létezés zajlik míg az ódon szobrokra kiül a zöldszín rézidő

Balázs Beáta (Bea/mag)

III. helyezett:

rögtönzés Tűznél ülnék és átgondolnám, Mi szépet olvastam én Tolkiennél. Az ám...!

Hödl Patrícia (Patiszon)

I. helyezett:

Négysoros-pályázat helyezett versei

2009. 07. 20. 17:40 Budapest Veresegyház, szokás szerint a vonaton

22

Távolba vész üde lanka és reggeli harmat, a dzsindzsás Rejteket nyújtani rest. Vár a koszos $tring (füzér) Budapest. borom vérző kehely a csendben titkok Callon és Bór fia; Fingon, a nagykirály rejtélyén lázadózom népe; Maedhros aranyhalak Harcias háza letűnt, már Hador népe se emlékeikben zeng. eredetmítosz surranása tízpercek Visszatekinteni mégse legyél sose lusta, tiszta félhomályán barátom: mindenségtudat Tíz napja jó buli volt, úgy is, ha vissza se vérző borom tér. terád iszom ma

Négy disztichon Aerrion bukásáról Vége a tábornak. Tünde és ember, e! nézd, csupa hős nép Bajnoka buszba beszáll, köznapi létbe merűl.

Kostyál Zsigmond (SÚ)

Tollpihe Remegő kézzel ír. Kopott üres szavak a szél-futott emlékek éj-szín ékkövén. Értelmetlen a költemény.

Lakatos Dorottya (Dodiee)

Csak hallgatunk Élünk-e még? Édes dallamot visz a lég S válladhoz ér a homlokom

Űr közöttünk, szörnyű táv Hallgatásunk kőfalát Meg nem töri nesz, se lámpafény Nem mozdulunk sem te, sem én

Se jó, se rossz Csend ül közöttünk, némaság Hallgatásunk kőfalát Meg nem töri nesz, se mozdulat Kint minden él, mozog, mulat

Helyzetjelentés, hajnal Sok szék között találsz. A pad alatt, ismét? Ha nem az én székem, hát nem ülök bele. Kötődni kell tudni, és érezni. Tüskét? Sérelem. Dédelget. Olcsó hús híg leve.

Szabadkai Zsófia (Szofi)

[egy élettel az emberi-ségnek egy lélekkel az emberintúlnak]

[definíció] fénytelen út: sebhely-emléke bennem hogy a létezésért kell mindennek adósa lennem

és aztán mint mindenki más ezen a földön én is csak élnék amíg meg nem halok

a harmadig felét pedig odaadnám a szegény embereknek nem a pazarlóknak és mindig-éhezőknek hanem akiknek a kevés is elég

a másik felét azoknak akik gyarapítják és megteremtik belőle az elkövetkező világot

(vagyonom) ha megszabadulhatnék minden vagyonomtól a maradék-idő felét neked adnám hogy ne kelljen túl-éljelek

Ábrahám Zsófia (Mau Rauser)

2008-11-23

Közelít a hűvös Hajnal, kimerülten, kócos hajjal mennek együtt haza; a Fény egy altatót dalolt, békén alszik immár a Hold, s társa, az Éjszaka.

Bálba készül a Délceg Éj, öltönye bársony, tintamély, mit szép szerelme szőtt; s kósza gyertyák közt vigyázva finoman forogva járja a Holdfény-keringőt.

23

Nyári este a déli hőség elől talpad alá menekülő árnyékodat tücsökcirpelés csalogatja elő levendulaillat maszatol sziluettet mediterrán kövek repedéseiből illan a nappali hév holdfagyi csillagcseppje szárad a tájra

Hradszki Dóra (Elemmíriel Gilluin)

Csillag-kaszkád* mint a patak kőről kőre koppan zenél a vers táncolnak a szavak engem visz a víz az erdő kacag a csillagok közt vitorla lobban

Orthmayr Flóra (Metaflora)

Leszáll az este csendesen, nem moccan erre semmi sem, narancs parázs pattan; s lomha-tétova tűz felett szállnak a szikragyermekek vidám-szakadatlan.

Az Aranylámpa búcsút int, nyugodni készül messzi kint a túlsó tengeren; Ezüstös Húga felragyog, átölelik a csillagok kacagva, kedvesen.

Holdfény-keringő

Rácsai Róbert (Alcarcalimo)

24

Gollam

Fogadó Bríben

A korábbi korá ábbi T Tolkien olkien művészeti pályázatok anyagából

A folytatásban különféle workshopok gondoskodtak a tolkieni ismereteink elmélyítéséről, például lehetett tolkieni ihletésű zászlókat és pólókat is fes-

A szobákban ijesztőbbnek tűnt a hideg, de az osztrákoknak nagy gyakorlatuk van ennek kiküszöbölésében, így végül nem jelentett gondot egyikünknek sem.

Az éjszakába nyúló játékok még azt is feledtették, hogy a vár méteres vastag falaiból sugárzott Helcaraxe emléke, bár ebben a kandallónak jelentős szerepe volt.

teni, de aki az elméjéhez keresett pallért, és kellően kreatív nyelvtudással rendelkezett, az akár a Morgoth gyűrűje című, a HoME X. kötetére alapuló filozófiai eszmecserén is részt vehetett. Kis csapatunk több mint kétharmada ezen vett részt. Mi sem mutatja jobban a sikerességét, mint az, hogy Meta még a nyelvi korlátait is levetette, és a végén már bármilyen nyelven értett és hozzászólt. Legfeljebb őt nem mindenki értetBurg Kreuzen te. Rendszerint közülünk. Az ebéd (pontosabban minden étkezés, a reggeli kivételével) egyfajta újraértelmezett svédasztal volt, ami jelentősen egyszerűsítette a dolgokat. A konyhában egész nap elérhető volt mindenféle elemózsia, és aki megéhezett, az odament és evett. Azt gondolná az ember, hogy így elvész a közös étkezés élménye, pedig nem. Rendszerint akadt egy társ, akivel el lehetett beszélgetni evés közben - ha más nem, hát a kutya, aki diszkrét, ám intenzív kunyerálással próbálta elhitetni, hogy az idén még nem evett. Időnként - túl minden ráción – még el is hittük neki. (Feltűnt már, hogy a „kaja” szót a kutyák – a „nem szabad” kifejezéssel ellentétben – bármilyen nyelven megértik?)

25

A délután a sporté volt: a szokásos bunkósbotok híján butt-fighting, illetve Viking volt a nyerő. A Viking egy jó kis csapatjáték, amiben az a legizgalmasabb, hogy az utolsó dobásig változhat az állás, és az addig vesztésre álló akár nyerhet is, ha az addig győztesnek látszó csapat ront. A butt-fighting abban különbözik a clubfightingtól, hogy az ellenfelet nem furkósbottal, hanem Elvis Presley-s csípő- és fenékmozdulatokkal kell lependeríteni a gerendáról. Kifejezetten mókás! Akik viszont nem az ilyen harcias elfoglaltságokra vágytak, felderíthették a közeli vízesést, ami inkább Osztrák Tolkien-kvíz zúgó, de nagyon szép.

Az osztrákok nagy szeretettel fogadtak minket. A várkapu alacsony ajtaja ugyan kis híján okozott némi fejtörést, de azonnal feledtette a kellemetlenséget a reneszánsz árkádos várudvar látványa, és a szívélyes fogadtatás. Wolfgang, alias Thorondor, az ÖTG elnöke röviden bemutatta a várat és a lehetőségeinket, aztán ki- és lepakoltunk, egy kicsit még játszottunk is az akadályverseny egyik feladványával, majd jött a... vihar. A dimbes-dombos, Duna-menti táj egyszeriben eltűnt a felhők és az esőfüggöny mögé. Az akadályversenyről épp időben visszaérkező játékosok között felfedezhettünk jónéhány ismerőst is, akikkel különféle játékokba merülve még további ismerősökhöz is megnyílt az út.

Az ÖTG (az osztrák Tolkien-társaság) tagjai már többször hívtak minket a különféle rendezvényeikre, de eddig mindig akadt valami akadály, rendszerint az, hogy egy időben volt több esemény. 2009. május 1-én viszont furcsa egybeesések révén végre felkerekedhettünk a rég várt útra: Ádám, Kincső, Meta és Sil vállalta, hogy összehúzza magát SÚ kocsijában arra a pár órára, amíg az Amstetten közelében lévő Bad Kreuzenbe érünk.

Nem, nem ártott meg a napfény, és a miruvor meg a pipafű sem vette el az eszem. Több se lett tőlük az eddiginél, az igaz, viszont a leírtakban szereplőbármiféle hasonlóság a kitalált személyekkel, eseményekkel és helyszínekkel a véletlennek, és szlovén barátaink leleményének műve. A hab a tortán az, hogy az egész nem Szlovéniában, hanem Ausztriában, pontosabban Burg Kreuzen festői várában történt.

fenti párbeszéd után nem csoda, hogy Frodót meg kellett óvni a tündéktől, és az sem, hogy két ujja elveszítése árán tudta csak bedobni a Gyűrűt a Végzet Kútjába.

A

- Frodó, légy szíves, menj oda az orkokhoz, és mondd meg nekik, hogy fogoly vagy, ne engedjenek sehova! - Rendben!

Írta: Kostyál Zsigmond (Sötét Úr)

Tavaszi hadjá hadjárat árat

Ezt az elme pallérozására és a kéz ügyességére épülő programok követték. Egy beszélgetés a fekete szín szerepéről és annak furcsaságairól szólt, pontosabban arról, hogy Tolkiennél a fekete nem szín, hanem a színek hiánya. Ennek kapcsán érdekes lett, hogy a gondori egyenruhán

A harmadik napon a csúcspontot a bevezetőben már említett Massive Multiplayer Live Role Playing Game jelentette. Nem tudom, hogy az MMLRPG mennyire bevett fogalom a szerepjátékosok között, de erre az eseményre mindenképpen igaz volt: a szlovén szervezők mindenkit bevontak, és egy fergeteges játékot kanyarítottak, amihez a környék szépsége és a nagyon kellemes időjárás kiváló körülményeket biztosított.

mondta. Az idézetek A Gyűrűk Ura szövegéből származtak, de mivel angolul hangzottak el, igencsak figyelni kellett annak is, akinek esetleg fejből megy a három kötet… Az estét Activity zárta, ami igencsak megtornásztatta a képzelőerőt. Voltak olyan kifejezetten nehéz kérdések is, mint Morannon két tornyának tünde neve, de az egyik legszórakoztatóbb feladvány az volt, amikor három fő rock zenekart imitálva mutogatta el az Ainulindalét. A játék egyre fogyatkozó résztvevőkkel, de kora hajnalig tartott.

Szerepjáték

Este először tábortűz melletti sütögetés sütögetés, nyársalás segített összehozni a vegyes társaságot, majd Tolkien-kvíz tette próbára a tudásunkat. Wolfgang első lépésként szétültette az összeszokott asztaltársaságokat, ami újabb ismeretségek kötését tette lehetővé. Aztán jött a neheze: villámkérdések, amelyekből két és fél perc alatt húszat kellett megválaszolni, majd különféle idézetekről kellett felismerni, hogy ki hol

26

Butt-fighting

Sajnos a három napba még a hazautazásnak is bele kellett férnie, így kora délután újra útnak indultunk. Igyekeznünk kellett, hogy mindenki időben hazakerülhessen, de azért Greinnél még megálltunk, hogy lefényképezzük a Duna – itt jóval keskenyebbnek tűnő – szalagját, és a hidat, ami átível felette. A táj egy kicsit emlékeztet errefelé a Dunakanyarra, és érdekes volt elmerengeni azon, hogy akár vízi úton is hazajuthatnánk – bár bizonyára sokkal tovább tartana. A gondolatot azonban nem követte tett, pedig még a Rauros vízesésétől sem kellett volna tartanunk, és a folyóparti erdőkből sem hallatszottak az orkok és uruk-haiok kiáltásai – legfeljebb a tavasszal megéledő horgász- és evezősélet békés zajai. Egy kellemes, eseménydús hétvége állt mögöttünk, amit szívesen megismételnénk!

és zászlón mit jelent a fekete fekete. Szó esett a Tolkien-kiadásokról, és arról, hogy a Tolkien-hagyatékból vajon milyen kiadásokkal örvendeztethetnek még meg minket? Egy nyelvészeti eszmecsere a tünde nevek kiejtéséről szólt, főleg abból az aspektusból, hogy az előszeretettel a tünde nyelvekből választott beceneveinket helyesen ejtjük-e ki. Ez a magyarok számára is sokszor érdekes kérdés, mert a magánhangzóink ugyan bőven lefedik a sindarin és quenya hangzókészletét, de az írásmódok miatt sokszor kavarodás tapasztalható egyes mássalhangzóknál, és a lágyuló hangoknál. Hogy mást ne említsek, a -th és -dh végződéseket alig néhányan ejtik helyesen (hányszor hallottuk a táborban is, hogy itt-ott „Morgosz”-t vagy „Morgot”-ot emlegettek), és Gandalf nevét is előszeretettel ejtjük -f végződéssel az autentikus Gandalv helyett.

A

munkáink alapanyagát. Időnként összegyűltünk megosztani az információkat egymással, illetve Celebrimborral. Ám rövidesen arra figyeltünk fel, hogy a nagyurak – a király és a királynő, Celebrimbor úr, a királyi tanács tagjai, a törpök és emberek vezetői és a követek – kettesével-hármasával vonulnak el sétálni, tárgyalni. „Mi lehet ennyire fontos egy ilyen szép ünnepen?” – találgattuk.

Zigil (Julcsi)

Ahogy a király és a királyné üdvözlő szavai elhangoztak, hamar kis csoportokra oszlottunk, és ismerkedni kezdtünk. Mi celebrimboriták legtöbben a törpök bizalmát igyekeztünk megnyerni, hogy mithrilt vásárolhassunk tőlük,

27

Az aggasztó események sora azonban nem ért véget. Több tanú szerint az egyik gyógyfüves lány, Lothril ellopta az ájult Galadriel nyakából az Elessart, ám ő maga nem emlékezett semmire, és azt állította, hogy abban az időpontban aludt. Valamivel később az egyik törpöt, Borint eszméletlenül találták meg, értékes fejszéje eltűnt, a gyanúsított pedig szintén nem emlékezett semmire a kérdéses időszakból. Majd az időközben magához tért Galadriel kapott egy rejtélyes ládikót, amelyet csak négy nolda mester tudott kinyitni. Egy üzenet-gömb volt benne: valaki, aki köztünk jár, Eregion

Hamarosan azonban ennél nyugtalanítóbb dolgok is történtek. Gil-galad követe ájultan esett össze, de amikor magához tért, nem volt hajlandó válaszokat adni még a gyógyítóknak Álom volt vagy sem, a káprásem. Nem sokkal később zat folytatódott: a gyönyörű pedig Galadriel úrnő lett táj háttere előtt, ősi tünde rosszul, mintha megmérgezoszlopok romjainál Galadriel ték volna, és ő jó ideig magáúrnő és Celeborn úr köszönhoz sem tért. Celeborn urat töttek bennünket, akik ünez azért nem aggasztotta, nepelni érkeztünk Eregion mert – mint később megalapításának 600. évfordutudtam, legalábbis az evilági lójára. A három helyi tünénem – a saját lánya beadott de frakció – Celebrimboré, neki egy italt, aminek hatáGaladrielé és Celeborné sára mindenre csak derűsen – mellett a númenori telehelyeselt. Celebrían ugyanis pesek (Lómelokse úrnő verajongott Feanor házáért, zetésével) és a khazad-dûmi és így próbálta bejuttatni Celebrimor frakciója törpök képviseltették maguCelebrimbort a királyi takat nagyobb számban, de jelen nácsba – akit ellenben navolt Gil-galad és Círdan egy-egy követe is. Az álomszerű je- gyon is nyugtalanított Galadriel betegsége, mivel köztudotlenésben úgy tűnt, én magam egy nolda-sinda vándorénekes tan odavolt érte… vagyok, bizonyos Harmanyandis, a legendák és a történelem Ékszerkészítő ifjú frakciótársammal, Tûrwethiellel úgy döntudója, aki Eregiont minden eddigi tünde birodalomnál töttünk, a rejtélyes megbetegedéseket meg kell próbálnunk szebbnek álmodja, és a megelőzni. Kihasználtuk a frakciónkat jellemző képesséCelebrimbort követő get, hogy egyszerűbb tárgyakat meg tudtunk bűvölni, és a többi mesterrel együtt celebornita Idhreniel, a jelenlévő legjelesebb gyógyító segíttesz is ennek megvalósí- ségével készítettünk két védőamulettet, és Celebrimbor hű tásáért. famulusaiként a ránk jutó ékszert nekiadtuk.

mikor reggel kiléptem az ebédlő ajtaján a napfénybe, mintha egy másik világba kerültem volna az esős-megázós este után. Úgy látszott, az éjjeli szél, amely beűzött a sátorból a fedett helyre, átrepített Középföldére. És szerencsére nem csak engem, hanem az egész tábort: akik előző nap az eső miatt kedvetlenül, fáradtan, hétköznapi gondokkal rakodva érkeztek, most vidáman mosolyogva jöttek szembe. Tündék, törpök és númenori emberek, szebbnél szebb vagy találékonyabbnál találékonyabb ruhákban, kiegészítőkben.

Írta: Kiss Kincső

Tolkien Live

Lómelokse (Esgal)

Ekkor azonban felgyorsultak az események. A rét túlsó végén megjelent Hûrtassion sebesülten, és szinte mindenki odasietett. Barátunk nagyon zaklatott volt, és mindenáron a romokhoz próbált eljutni. Nekem időbe telt, amíg értelmeztem a zavaros jeleket: Ruinor nyomai egyszerre vezettek az erdőbe és a romokhoz. Mire jelentettem Celebrimbornak az eredményt, már majdhogynem szükségtelen volt – a következő percben az egyik oszlop tövében megtaláltuk Ruinor levágott kezét, rajta egy gyűrűvel, amit Hûrtassion készített.

nem tudt tudtunkk sebebe sültről sem. Hirtelen eszembe villant régi barátom, Ruinor, aki azt üzente, hogy bár késik, itt lesz az ünnepségen. Rossz előérzettel kerestem meg Celebrimbort, aki szintén számított Ruinor érkezésére, és osztotta az aggodalmamat. Szerencsénkre nálunk volt barátunk egy régi köpenye, amelyen elvégeztem a nyomkereső varázslatot, amit vezetőnk korábban Hûrtassion kardján alkalmazott.

28

Az ifjú kovács még jobban kétségbeesett, amikor Amikor újabb ordításmegpillantotta barátja véra lettünk figyelmesek, res kezét. Azt hangoztatta, már félve siettünk a Ruinor volt az egyetlen, aki helyszínre, de ezúttal őt igazán szerette, ezért is többé-kevésbé jónak készítette neki ezt a gyűrűt. nevezhető hír fogadott. Kérdezgettük, mikor látA fejszevesztett törp ta utoljára a barátját, és mi diadalordítással hoztörténhetett vele, válaszai ta megtalált fegyverét. azonban zavarosak voltak Ebbe is vegyült azonban a fájdalomtól. Az sem segíbaljós jel: a fejsze éle Galadriel frakciója tett a helyzeten, hogy néhávértől piroslott, amely, nyan – például Arthonnen mint a gyógyítók megállapították, tünde vére volt. tanácsos – meglehetősen durván faggatták. Izzott a levegő Engem, azaz Harmanyandist nem hagyta nyugodni a gondo- a felkavarodott érzelmektől, indulatoktól. Annyit azonban lat, hogy egy tünde társunk esetleg vérében fekszik valahol. megtudtunk, hogy Ruinor mindig is sokra tört, erősebb és Azonban – Hûrtassionon kívül – senki nem hiányzott, és

Celebrimbornak azonban más miatt is főtt a feje. Egyik követőjének, Hûrtassionnak jó darab ideje nyoma veszett, s ráadásul az ő kardját találták meg Eanernél. A fegyveren elvégzett nolda varázslat kimutatta, hogy a tárgy tulajdonosa éppen a börtön területén van… „Azonnal zárják le a börtön bejáratát! Se ki, se be nem mehet senki!” „Uram… Galadriel úrnő is odalent tartózkodik…” „Nos… őt azért engedjék ki.” Többet nem hallottunk, de később Galadriel és Celebrimbor elég feldúltan lépett ki az épületből, Hûrtassion pedig mégsem került elő.

Nem volt azonban időnk megtalálni a helyes kérdést, mivel kiáltozást hallottunk, és ahogy odafutottunk, döbbenten láttuk, hogy egy ifjú katona, Eaner a királyt és egyik tanácsosát, Arthonnent megtámadta és leütötte. A törpék egyik vezetője, Larre nem habozott közbelépni, és ő végül lefegyverezte az ámokfutót. A foglyot az odasiető Celebrimbor börtönbe vettette, ám ha ezzel Galadriel úrnő kedvében kívánt járni, akkor bakot lőtt: mint kiderült, az ifjú titokban Galadriel szolgálatában állt, így az úrnő villámló szemekkel sietett a börtönbe kikérdezni őt. (Habár azt az úrnő sem értette, hogyan támadhatta meg éppen ez az ember a férjét…)

romlására mlásár tör. tö A királ királynőő úg úgy vélt vélte, ez a személy él felelő felelős a megbetegedésekért is, és felszólított mindenkit, hogy igyekezzük megtalálni a béke megbontóját. Ezzel a királyi tanács elvonult ülésezni, mi azonban néhányan fontosnak éreztük kideríteni, vajon a gyógyfüves lány igazat mondott-e, és ha igen, miféle bűbáj okozta, hogy őt látták elcsórni az Elessart. Aulendil, a tünde alakban köztünk járó maia, az Ékkőfaragók Népének nagy barátja igyekezett segítségünkre lenni, de úgy tűnt, az igazságvizsgáló eredményei és a maia léleklátása csak még jobban összekuszálták a szálakat.

Ilyen felvezetés után már minden enyhébb hang süket fülekre talált a maiánál. Se az elolvadt gyűrű rejtélyében, se Hûrtassion keresésében nem volt hajlandó segíteni. Szemünkre vetette, hogy hálátlanok vagyunk a sok tanácsért, amit az Ékkőfaragók Népének adott. Miután semmi áron nem volt hajlandó eleget tenni Galadriel úrnő kérésének, hogy fáradjon be a tanácsterembe, viselkedésével maga igazolta a vádat. De ha ez valakinek nem volt elég, Númenor népe előadta az általuk kapott jós-sugallatokból és megfigyeléseikből összerakott történetet. A maia áruló volt, aki felvette Hûrtassion alakját is, így próbálta Eregion lakóit egymás ellen fordítani.

kimondani Aulendil ki nd i sem: Aul dil valójában lójába nem segít gít nekünk. künk

Amikor visszaértem a táborba, már ott volt a maia, holott az utolsó órákban nem mutatkozott. Ahogy köré gyűltünk, Gil-galad követe hirtelen ismét összeesett. Tanúja voltam, hogy Haldamíro saját készítésű varázstárgya segítségével kiolvasta az ifjú felszíni gondolatait, azaz a látomást, amit látott. Néhány megerősítő kérdés után azonnal kész is volt a vád, amit nem mulasztott el

29

Gil-galad követe: Kuvasz Galadriel úrnő: Lau Celeborn úr: Ery Celebrían: Aeglos Celebrimbort: Rodarth Tûrwethiellel: Narb Idhreniel: Idhren Lothril: Meta Borin: Ankalimon Aulendil: Angwen Eaner: Levente Arthonnent: Cueddo Larre: Lyona Hûrtassion: Alew Haldamíro: icke

Celebrimbor végül kiszakította barátunkat a faggatók és bámészkodók gyűrűjéből, és elvezette, hogy pihenjen. A tanácsterem mellett azonban Ruinor holttestébe Nem tudtuk megakadályozni Borin (Ankalimon) botlottak. Aulendilt abban, hogy elmenjen, s Ennek ürüörülhettünk, hogy egyáltalán meggyén a tanácstagok újra kérdések tüzébe fogták menekültünk a dühétől. Hûrtassiont, aki eszeveszettségében őket váAz álom – vagy jelenés – itt oszladolta minden rosszért, ami Eregionban történt. dozni kezdett. Rémlik még néhány Arthonnen jelenlétében nem is volt hajlandó kép a törpökkel kötött kereskedelbeszélni, így végül kitört a körből. Celebrimbor mi megállapodásokról és az emés hű tanácsosa, Haldamíro követték, és baráti bereknek nyújtott elismerésről, hangon próbálták tőle megtudni, mi történt amelyet a bajkeverő maia leleplevalójában. Jómagam is utánuk mentem, mivel zésében való szerepükért kaptak. Ruinorról lettek volna kérdéseim, de már nem De ahogy a nap hanyatlott, a varázs tudtam föltenni őket. Csak annyit hallottam, megszűnt, és mi újra emtétések volhogy Hûrtassion továbbra is a tanácsot hibáztunk a Gerecse egy gyönyörű, eldutatta, szóváltásba keveredett, majd elszaladt az gott kis zugában. erdő felé. Mire Celebrimbor néhány katonát adott mellém, hogy megkeressem, már nyoma Lehet, hogy a varázslat csak anyAulendil (Angwen) veszett. nyiból állt, hogy harminchat felnőtt Megtaláltuk azonban a gyűrűt az úton – szétolvadva. „Ekko- ember egy egész napon át képes volt felszabadultan játszani, ra hő még egy nolda kovácsműhelyben sincs, ami egy ilyen mint egy gyerek. Álomnak neveztem, mert sokan nem hinfémet tönkretesz…” Hirtelen eszembe ötlöttek Hûrtassion nék el, hogy van ilyen. De azt hiszem, kevés nagyobb csoda utolsó mondatai. Arról is beszélt, hogy Aulendil gyűlöli őt, van, mint a fantázia hatalma. És ez a mienk. mindig is gyűlölte. Szereposztás:

hatalm abb ak hatalmasabb akartt le lenni, és most valaki – egy nagyon hatalmas illető – tett neki egy ajánlatot, amely veszélybe keverhette őt.

álljon, mit csináljon, mit mondjon, hogyan és mikor mozduljon. Azt gondolom, hogy mindannyian kellettünk ahhoz, hogy ez olyanra sikerüljön, hogy utána az emberek a könnyeiket törölgessék. Soha nem láttam

30

A 2009-es szanticskai tábor vezetői

Nem tudom napokra bontani a tábort, csak eseményekre, emlékekre. Emlékszem rá, hogy mennyire összetartó volt a családom a családi vetélkedő napján, és mennyire örültünk neki nemzetségszinten, hogy ügyesek voltunk. Emlékszem, hogy mennyit küzdöttünk a csapatelőadás előkészületei közben, hogy ki hova

Az idei tábor számomra több szempontból is sok új dolgot hozott, egy nagyobb csapat tagja lehettem, valakinek a jobb (vagy bal?) keze, nemcsak főszervezők, hanem egy nemzetségfő is állt felettem, de inkább mellettem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert Bór népének egyik családfője, a Nap lányainak voltam vezetője. A tábor első napjától az utolsóig magaménak éreztem a csapatot, az identitást, a tábort. Pedig télen még kétségeim voltak afelől, hogy jól fogom érezni magam, de Idhren lelkesedése hamar átragadt rám is. Elkezdtem kitalálni a Sámánasszonyt, besegítettem ahol csak tudtam, a tábor előtti héten pedig már nagyon vártam a kezdést. Aztán egyszer csak ott voltunk. Jöttek a táborozók, és fogalmam sem volt róla mit fogok most csinálni, hogyan kötöm le a családom tagjait. Nagyon reméltem, hogy nem kell tíz napig valakinek a pótanyukájának lennem, mert arra nem vagyok jó. Szerencsére erre nem volt szükség, mert mindenki megállt a saját lábán.

U gyan 2003 óta táborozom az MTT-vel, meg kell mondjam, ennél jobb, érzelemdúsabb táborom még sohasem volt.

Írta: Kádár Anna (Rabyn)

Szanticska egy veterán táborozó/szervező szemszögéből

Az utolsó napon, mielőtt a táborozók hazamentek volna, a nemzetség tartott egy beszélgetős

gel közösen ébredni, a tábori rádiót hallgatni (az ajtócsengő különösen tetszett), játszani, és megfeledkezni arról, hogy előbb-utóbb de haza kell menni. Vannak képek amiket elmondani nem lehet, de örökre beleégtek az emlékezetembe. Mosolyok, nevetések, sírások, beszélgetések, játékok, ugratások, vízicsata, tésztafőzelék, állatsereglet, rendi bemutatók, veszekedések, kibékülések, éjszakai őrség és még annyi minden más.

Kirándulás: Ádám, Maglor, Zsófa

Jó volt éjjelente a lámpaoszlop alatt ülni és beszélgetni, reg-

még olyan tábori csapatelőadást aminek a végén nemcsak a nézők, de a résztvevők is sírtak volna.

Bór nemzetsége

31

Callon népe

A diktatúra előjelei - harcos rend a táncos foglalkozáson

„Ne legyetek szomorúak, hiszen nem minden könny keserű.”

Aztán elmosolyodom és eszembe jut egy emlékkép, egy korábbi táborról, aminek a végén szintén nem álltuk meg könnyek nélkül, és akkor Ankalimon odajött és azt mondta:

elbú úzást. Mindenki el ndhatta, mii tets tt elbúcsúzást. elmondhatt tetszett neki a legjobban és mi volt ami nem volt olyan jó. Próbáltam szuggerálni magamat, hogy ne sírjak, de még most is könnyek vannak a szememben ahogy erre gondolok. Mert nekem a legrosszabb nap az utolsó nap reggele volt, amikor rájöttem, hogy vége van, haza kell menni. Aztán már nem csak én sírtam, hanem mások is, a tábor lezárásánál minden nép tagjai közt volt, aki törölgette a szemét.

32

pere volt az ok, hiszen Bór népének tagját Lachenn pribékjei börtönbe vetették, ezért fegyveres konfliktus alakult ki a keleti emberek és a Városőrség között. A diktátort kitagadták nemzetségéből és a városi tanács egyhangúan szólalt fel ellene. Lachenn otthagyta a gyűlést és sértett indulattal északra ment, hogy két kísérőjével szembeszálljon az ellenséges orkhordákkal. Aznap este visszatértek közénk a tábor vezetői és helyreállították a rendet kis közösségünkben. A bukott diktátort bűnösnek nyilvánították és száműzték Aerrionból. Így hát véget ért a lachennizmus a város történetében, de a köztudatban még sokáig élt a vezér emléke. ragyogott be vöröslő fényével, ám e kezdeti nyugalom nem tartott sokáig. Napkelte után hat órával Lachenn vezér katonai puccsot hajtott végre: Fuindir Helytartó lemondását erőszakkal kikövetelte és kényszerítette őt, hogy magára vállalja a felelősséget a város vezetőinek összes hibájáért. Lachenn, aki önkényesen diktátorrá nevezte ki magát, tömlöcbe vetette Fuindirt és egyeduralmi rendszert épített ki, a város lakóit Aerrion katonaságával félemlítve meg. Számos új intézkedést hozott, ezeket „Napi Parancs” néven programcsomagba foglalva tétette közzé. Ennek értelmében a Városőrség szinte korlátlan hatalomhoz jutott, hatásköre megnőtt és az összes többi alkotócsoport fölé emelkedett. A diktátor újraszervez-

L

te a város szerkezetét, a hangsúlyt az addig rendkívül gyenge és elhanyagolt védelemre és defenzív intézkedésekre fektette. A csomag legfontosabb részeként a táncosok csoportját Aerrioni Tartalékos Gárdára képezte át, a kézművesek pedig Kőműves Brigád néven szerveződtek újra. Megalakult a Központi Hírszerző Hadtest (KÖHH), melynek feladata a vezér és a nép közti információcsere és a belső ellenségek leleplezése volt. A KÖHH rendeletei Lachenn akaratát közvetítették, melyek szigorú, ám rendkívül frappáns megfogalmazásukkal tetszést keltettek a tábor lakóinak körében. Ám a KÖHH tagjai részt vettek a lassan kialakuló lázadásban – a felkelés jelszava „Kürtőskalács” volt – és rendeleteiket úgy alakították, hogy azok a népet a diktátor ellen uszítsák. A lázadás a vezér esti értékelő beszédén robbant ki – Angwen koncepciós

achenn uralma dicső seregeink elvonulása után öt nappal kezdődött, azon az estén, melyen táborunk vezetősége amellett döntött, hogy felkeresik a valákat és az ő tanácsukat kérik a vesztes csata utáni tennivalók kérdésében. Az esti összejövetel végén Lachenn felszólalt, s a Tábornokok vezetési stílusát bírálva követelte egy új vezér megszavazását. Reagálva a kemény szavakra, vezetőink úgy gondolták, esélyt adnak Lachenn-nek tehetségének kibontakoztatására és kinevezték őt az őrség parancsnokává. Ugyanakkor kijelölték Aerrion Helytartóját is, eme nemes tisztséget Fuindir úr érdemelte ki. A Tábornokok hajnalban indultak útnak, hogy megkeressék a közeli Sirion folyót és kikérjék Ulmo véleményét a tábor sorsát meghatározó kardinális kérdések ügyében. Aznap a pirkadat egy békés várost

Írta: Szász T. Zsombor (Zsodoo)

Diktatúra Aerrionban