III.2. Életút-vizsgálatok a ZSKF „Diplomás Pályakövető Rendszer” kutatásainak keretein belül (Gonda Ágnes) Bevezető
A Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tagjaként magától értetődő volt, hogy kutatási témámnak a rétegződéselméletet válasszam. Egyfelől azért, mert két konferencián is ezt a témát és modellt képviseltem, másfelől pedig, mert kitüntető figyelmet kaptam az elemzések elkészítéséhez.
Adatgyűjtési módszerem kézenfekvő volt: a diplomás pályakövető rendszer (DPR) ún. „végzett mintavételes adatfelvételének” ZSKF-es kérdőívébe helyeztem el 2013 őszén a négydimenziós modellünk megalkotásához szükséges indikátorokat (lásd erről a VI.1. tanulmányt). Egy speciális elemzési logika mentén haladva, a végzett hallgatók adatbázisát elemezve megalkotom a négy „rétegképző tényező” részletes attribútum-rendszerét, és a „magyarázandó változót”, amely segítségével tesztelem a modellem „magyarázó erejét” (a négyes és a páros „teljes faktoriális modellek” segítségével).
III.2.1. A „Diplomás Pályakövető Rendszer” és előzményei
A „Globalife Projekt” nagyszabású nemzetközi kutatás-sorozata
1
a globalizáció
hatásainak összetett elemzésére vállalkozik (lásd erről fentebb a II.1. fejezetben is). A kutatók szerint a legfontosabb humántőke az iskolázottság, a második a munkahelyi tapasztalat (életkor). Azok, akik nem rendelkeznek mindkét forrással, nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a bizonytalanság okozta kockázatoknak. Minél nagyobb tapasztalattal és magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál kedvezőbb helyzetben van. A társadalmi különbségeket a globalizáció tehát felerősíti (Bernardi és Nazio, 2005. Layte et al., 2005.). A felnövekvő generációk kevésbé vannak kitéve a globalizációból eredő bizonytalanság veszélyeinek azon – „kevéssé tagolt” – társadalmakban, ahol a 1
Lásd erről bővebben: Hans-Peter Blossfeld, Heather Hofmeister (eds.): Life Courses in the Globalization Process. GLOBALIFE Project. Final Report. Otto Friedrich University of Bamberg, 2005. A kutatás-sorozat 1999től 2005-ig tartott, négy jól elkülöníthető fázisban zajlott, központja a bambergi Otto Friedrich Egyetem Társadalmi és Gazdasági Tudományok Kara (Faculty of Social and Economic Science) volt, vezetője Hans-Peter Blossfeld.
továbbtanulás szélesebb körben elérhető. Regini így ír az oktatási intézményekről: „Az intézményi háttér valójában sok erőforrást és egyben korlátot is ad ahhoz, hogy a szereplők ezek figyelembevételével döntsenek a különböző alternatívák között” (Regini, 2000: 8.).
A továbbtanuló fiatalokat érintő legfontosabb problémák kapcsán itt is utalok a Globalife Project korábban idézett megállapításaira („a gyermekkor és a felnőttkor közötti híd szétmorzsolódására”), illetve Looker (1993) gondolataira („egy elenyésző kisebbség sikere kelti azt az illúziót, hogy a munkavállaláshoz a képesítés egyenes utat jelent”). Mindazonáltal kétségtelen, hogy a pályakezdő, diplomás fiatalok jelentős része „nagy találékonyságról és rugalmasságról tesz tanúbizonyságot”, amikor a munka világába való belépéskor váratlan akadályba ütköznek (Kabai et al. 2012).
Ezekhez a problémakörökhöz szorosan kapcsolódik „a felsőoktatás és a munka világa között egyre mélyülő szakadék”, amely a legfontosabb indítéka a „diplomás pályakövető rendszerek” (a „DPR”) kialakításának világszerte. (Zinnecker, 1992. Kiss, 2008. Horváth, 2008.) A Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontja 2006-ban kapcsolódott ehhez a rendszerhez, és az elmúlt években egy speciális pályakövető, ún. „párbeszéd-modellt” alakított ki. Főiskolánk – a fejlettebb nyugati társadalmak eredményeit alapul véve – a felsőoktatás nyitott rendszerét kívánja létrehozni, amely alkalmazkodik a munkaerő-piachoz, olyan módon, hogy „egyenrangú félként párbeszédet folytat vele”. Így intézményünk képes hallgatóit komplex módon felkészíteni, hogy megfeleljenek társadalom támasztotta összetett kihívásokra is. Vagy ahogy Anthony Giddens fogalmaz: képessé váljanak arra, hogy „merészen beilleszkedjenek…”.
A külföldi gyakorlat legfontosabb programjai, modellünk előzményei a következők voltak: A nemzetközi együttműködésen alapuló kutatások, mint a CHEER TSER-program („Higher Education and Graduate Employment in Europe” – „Targeted Socio-economic Research” 1998-1999.), amelynek keretein belül 11 európai országban és Japánban is folytak adatfelvételek. Kiemelt témák voltak: az iskolai pályafutás, a munkaerő-piaci karrier, az elhelyezkedés, az elégedettség a munkával, az iskolával és nem utolsó sorban a kompetenciák. 2004-ben indult a REFLEX („The Flexible Professional in the Knowledge
Society”) projekt, amely 15 országban volt jelen. A „kompetenciák fejlődésén” volt az elsődleges hangsúly.
A pályakövető rendszerek két alapvető típusa különböztethető meg a nemzetközi gyakorlatban: a központilag koordinált adatfelvételek (ilyen: Svájc, Kanada, Írország, Kanada, Egyesült Királyság, Dánia, Svédország) és a „dominánsan intézményi” adatfelvételek (mint: Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Németország)2.
A magyar rendszer sajátossága a két alapmodell szerencsés kombinációja: összehangolt intézményi kutatások (az egységes adatok az országos központba kerülnek, az Educatio Khthez 3 ) és központi (országos) reprezentatív adatfelvételek (szintén az Educatio Kht. szervezésében). A magyar DPR kialakításában a ZSKF szerepe a „helyzetfelismerésben” és a „kezdeményezésben”
ragadható
meg.
A
„Diplomás
Pályakövetés
Kézikönyvének”
módszertani fejezetét Kabai Imre írta4, melyet az intézményfejlesztések szakmai támogatása érdekében tartott konferenciákon a TKK csapata 5 interpretálta. A „Regionális Operatív Fejlesztési Program” („ROP 3.3.1.” pályázat) keretein belül a TKK öt intézményben végzett hallgatók körében személyes megkérdezéssel pályakövetési vizsgálatot végzett. A kutatásban közel kétszáz hallgató vett részt, diákok írták és szerkesztették a „Diákkötetet”6. A Magyar Szociológiai Társaság 2007-es vándorgyűlésén ezt elő is adták.
A „Konzorciumi DPR Kutatócsoport” (melyet négy felsőoktatási intézmény alkot 2009 óta: a ZSKF mellett az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola és a Wesley János Lelkészképző Főiskola) évente online adatfelvételeket készít aktív és végzett hallgatóink körében. Emellett minden évben felkeresi a végzettjei 2
Kabai, Krisztián, Kenéz (2012) Diplomás Pályakövetés Rendszere a ZSKF-en „Párbeszéd a kompetenciák nyelvén” http://www.zskf.hu/uploaded_bookshelf/5b5251caf5dd8305.pdf (Letöltés ideje: 2015. február 5.) 3 Lásd erről az Educatio Kht. honlapján: http://www.educatio.hu/projektjeink/tamop413 (Letöltés ideje: 2015. február 5.) 4 Kabai Imre (2010): Kutatásmódszertan. In: Horváth Tamás et al. (szerk.): Diplomás Pályakövetés. Kézikönyv. Educatio KHT. Budapest. (pp. 31-66.) Interneten: http://www.felvi.hu/diploman_tul/ebook/!DPR_ebook/dpr_e-book.html#ebook:menuItem_24 (Letöltés ideje: 2015. február 5.) 5 Lásd erről az interneten itt: http://www.felvi.hu/felsooktatasimuhely/dpr/hetrol_hetre/dpr_szakmai_klub_3?itemNo=2 (Letöltés ideje: 2015. február 5.). 6 Kabai Imre et al. (szerk.) (2007): Mi lesz velünk a diploma után? ZSKF, Budapest. Interneten: http://www.zskf.hu/uploaded_bookshelf/540361d5232654f9.pdf (Letöltés ideje: 2015. február 5.)
munkáltatóit, az intézmények oktatóit, valamint a „leendő hallgatókat” (a végzős középiskolásokat) is. Így egy „ötszereplős”, kétéves periódusokra osztható kutatás-sorozat terve valósult meg.
A résztvevő hallgatók is publikálási lehetőséget kapnak a „ZSKF TKK Füzetek” és a „ZSKF TKK Könyvek” kiadványsorozatokban7. A DPR központ kutatási „alapfilozófiája”, – ami a felsőoktatás alapvető célja is – hogy a végzett hallgatók minél sikeresebbek helyezkedjenek el a munkaerő-piacon. Az intézmény tevékenységének minőségét talán az igazolja a legjobban, ha egykori hallgatók sikeresek a munka világában.
Az oktatók és a hallgatók között kialakuló újszerű kapcsolattól várjuk a legtöbb „hozadékot”: az oktatóink úgy tanítanak a vizsgálati eredmények ismeretében, hogy „figyelembe veszik a munka világának üzenetét” is – ezt nevezzük „belső innovációs híd”-nak. A megvalósult oktatói-munkáltatói együttműködéseknek, a „párbeszédeknek” köszönhetően megvitathatóak a munkáltatókkal azok az alapvető kérdések, hogyan működhetünk velük együtt annak érdekében, hogy a képzésünk hatékony legyen (ez a „külső innovációs híd”). Hiszen, ha világossá válik, hogy kinek mi a dolga ebben a folyamatban, az kölcsönös megelégedést és sikeres „szakmai-szocializációt” eredményezhet. További előnye, hozadéka a projektnek, hogy a négy együttműködő felsőoktatási intézmény „intellektuális erőforrásai” mintegy összegződnek a közös tevékenység során.
A Magyar Szociológiai Társaság Módszertani Szakosztályának újraélesztése arra késztette a TKK tagjait, hogy bemutassuk a speciális rétegződésmodelljét „A hazai intézményes szociológia 50 éve” című konferencián 2013 októberében 8 . Kísérletünk eredményeit a IV. Szociológus Hallgatói Találkozón is bemutattam. Ennek az előadásomnak bizonyos szempontból a továbbfejlesztéséről szól a dolgozatom. A sztenderd országos ún. „végzett mintavételes adatfelvétel” kérdőívébe kísérletképpen elhelyeztem a négydimenziós modellünk adatfelvételéhez szükséges kérdéseket, ennek eredményeit mutatom be az alábbiakban. 7
A „ZSKF TKK Füzetek” és a „ZSKF TKK Könyvek” kötetei az Internetről is letölthetőek: http://www.zskf.hu//kiadvanyok/kategoria:zskf-tkk (Letöltés ideje: 2015. február 5.) 8 Lásd a prezentációnkat itt: https://prezi.com/89lcbobe85gs/retegzodesmodell20/?utm_campaign=share&utm_medium=copy . (Letöltés ideje: 2015. február 5.)
III.2.2. A ZSKF 2013 őszi diplomás pályakövető kérdőíves kutatása
A fentiekben ismertetett speciális pályakövető rendszerünk egyik adatbázisán, a végzett hallgatók körében készített 2013-as őszi sztenderd „mintavételes” pályakövető kérdőíves vizsgálatunk adatain végeztem el statisztikai elemzéseimet. (A mintába – az országos előírásoknak megfelelően – a ZSKF-en 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben végzett hallgatóink kerültek, összesen 443 fő.) A TKK különös gondot fordít a minta reprezentativitásának biztosítására. Ennek érdekében alakította ki a „Minta-tervező modelljét”9. Ennek az a lényege, hogy a „teljes populáció” minden tagja megkapja az online kérdőív linkjét. Néhány „emlékeztető levél” után zárjuk az adatfelvétel „önkitöltős” részét és megvizsgáljuk a minta összetételét (nem, szak, tagozat és a végzés éve szerint – a felsőoktatási intézményekben nyilvántartott adatok révén). Ahol a négydimenziós „mintacellák” jelentősebb eltéréseket mutatnak a populáció összetételéhez képest, telefonos kérdezéseket kezdeményezünk. A korrekciók után a hagyományos „súlyozási eljárást” alkalmazzuk – így biztosítva a mintánk négydimenziós reprezentativitását. Mindezeket a folyamatokat egy speciálisan kialakított internetes felületen végezzük (a Krisztián Viktor kollégám által kifejlesztett „MySurvey©” rendszerben). A pályakövető kérdőívek ún. „központi” és „intézményi” kérdéseket tartalmaznak. Az egyes felsőoktatási intézményekben folyó adatfelvételek eredményeinek összekapcsolása érdekében az Educatio Kht. minden évben elküldi a projektben részt vevő 31 intézménynek azokat a kérdéseket, amelyeknek kötelezően szerepelnie kell az intézményi kérdőívekben (a beérkezett adatokat később begyűjtik és elemzik a központ munkatársai 10 ). Ezeket egészíthetik ki a résztvevők a saját kérdéseikkel. A ZSKF végzett hallgatóit – a fentebb ismertetett „párbeszéd-modell” keretein belül – a munkavégzésükhöz kapcsolódó kompetenciákról kérdezzük. 30 kompetencia esetében
9
Lásd erről részletesebben: http://www.zskf.hu/dpr/olvas/permalink:a-minta-tervezo-modell-mukodese (Letöltés ideje: 2015. február 5.) 10 Lásd a központi kérdőíveket a „FELVI.HU” honlapján http://www.felvi.hu/felsooktatasimuhely/dpr/online_kerdoivek . Az intézményenkénti eredményekről itt számolnak be: http://www.felvi.hu/felsooktatasimuhely/dpr/eredmenyek/palyakovetesi_adatok_2012 (Letöltés ideje: 2015. február 5.).
vizsgáljuk, hogy „mennyi kellene” és „mennyivel rendelkezik” – melyeket a munkáltatóiktól hasonló módon begyűjtött adatokkal vetünk össze, így alakulnak ki a „percepciós diszkrepancia-térképeink” a képzésünk továbbfejlesztéséhez11. A vizsgálataim alapját képező kérdőívben kifejezetten a rétegződésmodellhez kapcsolódó kérdések is szerepeltek. Ennek elméleti alapját – mint ezt fentebb is jeleztem – a „Magyar Ifjúság 2012” adatbázisán kialakított empirikus rétegződésmodell adta (lásd a IV.1. fejezetben a IV.1.2. alfejezetet, amelyben a szerzők részletesen leírják a négy tényező kialakításának metódusát). A következőkben ezt a logikát követve ismertetem az egyes rétegképző tényezőimet és a hozzájuk kapcsolódó kérdéseket. A magyarázandó változó („kapcsolattartás az intézménnyel”) Az elemzés során különböző magyarázandó változókat vizsgáltam, végül azt választottam az elemzéshez, amely a diplomás pályakövetésünk szempontjából talán az egyik legfontosabb: a „kapcsolattartást az intézménnyel”. A kérdőívünk III.1.a. kérdése így hangzott: „Tartja Ön jelenleg a kapcsolatot valamilyen formában a következő csoportokkal/szervezetekkel?” (lásd a III.2.1. mellékletet). A válaszok a következőképpen alakultak (lásd a III.2.1. ábrát). III.2.1. ábra: Az intézménnyel való kapcsolattartás formái (százalékok) 1. Volt oktatókkal
21,1
2. Volt évfolyamtársakkal/csoporttársakkal
61,7
3. Más hallgatókkal
21,1
4. A "Karrierirodával"
2,2
5. Hallgatói önkormányzat
2,4 0
10
20
30
40
50
60
70
Forrás: „Végzett hallgatók vizsgálata” ZSKF 2013. (N=443) 11
Lásd erről bővebben itt. http://www.zskf.hu/dpr/olvas/permalink:parbeszed-a-kompetenciak-nyelven (Letöltés ideje: 2015. február 5.).
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen jellegűek ezek a kapcsolatok (lásd a kérdőívben a III.1.b. kérdést „Milyen jellegű a kapcsolat: szakmai, baráti vagy egyéb?”). A jellegét tekintve a három kategória közül az oktatók esetében a „szakmai” dominált (az érdemben válaszolók 40,7 százaléka jelölte meg ezt az alternatívát), míg a volt évfolyamtársak/csoporttársak esetében a „baráti” (80,9 százalékos aránnyal).
Végül a fenti öt elemi mutatóból („van-e kapcsolata…”) konstruáltuk meg azt az aggregált „kapcsolattartás az intézménnyel” változót, amely a továbbiakban a magyarázandó változónk lett. Mint az alábbi ábráról is leolvasható, a volt hallgatóink egyharmadának „nincs kapcsolata” semmilyen formában a volt alma materével, másik harmaduknak egy formában, de vannak néhányan (1,5 százalékuk), akiknek négy formában is eleven kapcsolatuk van az intézménnyel (lásd a III.2.2. ábrát). III.2.2. ábra: Összesen hány kapcsolata van a felsorolt öt kapcsolati formák közül a volt intézményével? (százalékok)
Nincs kapcsolata
33,5
1 kapcsolata van
34,6
2 kapcsolata van
23,4
3 kapcsolata van
7,0
4 kapcsolata van
1,5 0,0
5,0
10,0
15,0
20,0
25,0
30,0
35,0
40,0
Forrás: „Végzett hallgatók vizsgálata” ZSKF 2013. (N=443) A mutató átlagértéke 1,085 lett, amely alakulását az alábbiakban mutatjuk be az egyes „rétegképző tényezők” mentén.
III.2.3. A „rétegképző tényezők” konstrukciója Életút-elemek A mintába bevont végzett hallgatók hét életeseményéről vannak információink12 (az eredeti kérdéseket lásd a III.2.2. mellékletben). A tipológia elkészítéséhez két modell áll a rendelkezésünkre. Miután ezek részletes ismertetése megtalálható más fejezetekben (pl. a V.3. fejezet), így itt csak röviden ismertetem. Az egyik az életesemények bekövetkezésének időpontját veszi alapul és a „hasonló elemek csoportosítása” (lényegében klaszterelemzés) révén különít el típuscsoportokat. Ez esetben tehát nem egyszerűen azt vizsgáljuk, hogy bekövetkezett-e már az életesemény, hanem azt is, hogy mikor. Általában ez a modell akkor alkalmazható sikerrel, amikor a válaszadók életkora nem tér el jelentősebben (erre példa a „Magyar Ifjúság 2012” adatbázisán elkülönített 25-29 évesek csoportja, amelyen több elemzést is végeztünk).
Miután az adatbázisomban meglehetősen nagyok voltak az életkor szerinti eltérések (a legfiatalabb 22 éves volt, míg a legidősebb 63 éves), így a másik modell mellett döntöttem. Ennek az a lényege, hogy „pillanatfelvételt” készítünk az életesemények szempontjából egy adott életkorban. Megvizsgáljuk, hogy az egyes életesemények ekkorra bekövetkeztek-e vagy sem és ezen „dummy” változók mentén készítünk – például klaszterelemzéssel – típuscsoportokat.
Hasonló módon jártam el tehát én is: a 25. életévet választottam, nem vizsgálva a későbbi időpontokat (sok hasonló modell mintájára, lásd erről bővebben Kabai, 2006). A „quick cluster” eljárással 12 életút-csoportot hoztam létre négy életút elem „dummy” változójának figyelembevételével (a hét életesemény közül – hosszas kísérletezések után – aszerint
válogattam,
hogy
melyek
mentén
különíthetőek
el
a
legplasztikusabb
típuscsoportok): megtörtént-e eddigi életében (ha még nincs 25 éves) illetve 25 éves koráig (ha idősebb). A négy életút-elem a következő volt: állás, párkapcsolat, elköltözés otthonról és gyermekvállalás. Az egyes csoportok mentén megvizsgáltam a „kapcsolattartás az
12
A kérdéssor szorosan kapcsolódik a Kabai Imre és Gábor Kálmán által kidolgozott, több kutatásban is sikerrel alkalmazott „életút-kérdőívhez”, lásd erről bővebben: Gábor − Kabai − Matiscsák 2003; Kabai 2006.
intézményével” változó átlagának alakulását (azokat az elemeket is betettem egy csoportba, ahol hiányosak voltak az életút-adatok; lásd a III.2.1. ábrát).
III.2.3. ábra: „Mi történt meg 25 éves koráig?” – a főiskolával való kapcsolattartás mutatójának átlagértékei (a teljes minta átlagértéke: 1,085) 01 nincsenek adatok (N=5)
1,58
02 állás igen - kapcsolat nem - leválás nem gyermek nem (N=41)
1,17
03 állás nem - kapcsolat nem - elköltözés nem gyermek nem (N=46)
1,36
04 állás nem - kapcsolat nem - elköltözés igen gyermek nem (N=8)
1,33
05 állás igen - kapcsolat igen - elköltözés igen gyermek igen (N=52)
0,98
06 állás igen - kapcsolat nem - elköltözés nem gyermek nem (N=60)
1,24
07 állás nem - kapcsolat igen - elköltözés igen gyermek nem (N=12) 08 állás igen - kapcsolat igen - elköltözés nem gyermek nem (N=19)
1,42 0,69
09 állás igen - kapcsolat (élettárs) igen elköltözés igen - gyermek nem (N=44)
1,03
10 állás igen - kapcsolat (házasság) igen elköltözés igen - gyermek nem (N=21)
1,36
11 állás igen (elég kereset 20 évesig) - kapcsolat igen - elköltözés igen - gyermek nem (N=65) 12 állás igen (elég kereset 20 év után) - kapcsolat igen - elköltözés igen - gyermek nem (N=69)
1,04 0,77
0,50 0,70 0,90 1,10 1,30 1,50 1,70 1,90
Forrás: „Végzett hallgatók vizsgálata” ZSKF 2013. (N=443) Mint a fenti csoportok jellemzőiből is kiderül, néhány esetben finomabb elkülönítéseket is alkalmaztam. Így a „kapcsolat” kategóriában volt, ahol elkülönítettem az élettársi kapcsolatot és a házasságot (lásd a 9. és a 10. csoportot). Hasonló módon külön csoportokat képeztem aszerint, hogy „rendelkezett-e önmaga eltartásához szükséges elég keresettel” 20 éves koráig (lásd a 11. és a 12. csoportokat). Mindezeket a speciális elkülönítéseket azért alkalmaztam, mert egyes csoportok az eredeti „definiáló dimenziók” mentén túl nagynak
bizonyultak.
Felvetődött
az
„élettervekre”
vonatkozó
információk
bevonása
a
tipológiakészítésbe, de a nagyszámú válaszmegtagadás miatt erről le kellett mondanom.
Ha varianciaanalízis segítségével elemezzük azt, hogy az életút dimenzió milyen mértékben magyarázza a „kapcsolat” átlagainak alakulását, akkor látjuk, hogy a modell eredményei szignifikánsak, magyarázó ereje 4,8 százalék (az Eta2 = 0,048, azaz a független változó a magyarázandó változó szóródását 4,8 százalékban magyarázza; az F-próba elfogadási valószínűsége P = 0,029).
A kapcsolattartás szempontjából a legmagasabb átlagot (a „nincsenek adatok” csoporton túl) a 7. csoport esetében mértünk (1,42), míg a második legnagyobbat a 10. csoportnál (1,36). Az ellenkező póluson a 8. és a 12 csoport helyezkedik el (0,67 illetve 0,77 átlagértékekkel).
Saját réteghelyzet
A kérdezett saját réteghelyzetének dimenzióját három komponensből állítottam össze: a válaszadó gazdasági aktivitása (lásd a III.2.3. mellékletet), munkahelyi beosztása, foglalkozása (lásd a III.2.4. mellékletet)13, valamint a munkavégzés során igénybe vett kompetenciák alapján (lásd a III.2.5. mellékletet).
Az utóbbi – a „hozzáadott érték” – változó lényegében a végzett munka összetettségét, bonyolultságát, a munkavégzés során a munkavállalót ért „kihívások nagyságrendjét” mérő új indikátor. Elsősorban a „beosztott diplomások” igen nagy elemszámú csoportján belül hoztam létre öt speciális „foglalkozási alcsoportot” (a „hozzáadott érték” változó ötödei alapján). A három komponens segítségével végül 12 csoportot hoztam létre, amelyek átlagértékei a következőképpen alakultak a magyarázandó változónk mentén (lásd a III.2.4. ábrát).
13
A kutatásunk során a foglalkozáscsoportok kialakítására az általánosan elfogadott – és a foglalkozásstatisztikai gyakorlatban is alkalmazott - kategorikus EGP-skála (Erikson–Goldthorpe 1992) egy változatát alkalmaztuk (lásd Kabai és mtsai 2007: 263).
III.2.4. ábra: Saját réteghelyzet – a főiskolával való kapcsolattartás mutatójának átlagértékei (a teljes minta átlagértéke: 1,085) 01 felső vezető (N=13)
2,06
02 középvezető (N=56)
0,99
03 alsó vezető (N=22)
0,97
04 egyéb szellemi (N=52)
0,85
05 vállalkozó, szabadfoglalkozású (N=36) 06 fizikai dolgozó (N=19)
1,64 0,84
07 beosztott diplomás alacsony hozzáadott értékkel (N=38) 08 beosztott diplomás átlag alatti hozzáadott értékkel (N=24)
1,25 1,02
09 beosztott diplomás átlagos hozzáadott értékkel (N=52)
0,85
10 beosztott diplomás átlag feletti hozzáadott értékkel (N=81)
0,87
11 beosztott diplomás magas hozzáadott értékkel (N=26) 12 még nem volt munkahelye (N=23)
1,09 1,81
0,50 0,70 0,90 1,10 1,30 1,50 1,70 1,90 2,10 2,30 2,50
Forrás: „Végzett hallgatók vizsgálata” ZSKF 2013. (N=443) Erősen szignifikáns a kapcsolat a saját réteghelyzet és a „kapcsolattartás az intézményével” mutató között (az F-próba elfogadási valószínűsége: P < 0,001). A modell magyarázó ereje jóval magasabb, mint az életút elemé (11,2 százalék; Eta-négyzet = 0,112). A réteghelyzet csoportok közül a „felső vezetők” a leghajlamosabbak intenzív kapcsolatokat ápolni volt főiskolájukkal (a 01. csoport átlaga 2,06). Őket követik azok, akiknek még nem volt munkahelyük (a 12. csoport átlaga 1,81), és a „vállalkozók, szabadfoglalkozásúak (a 05. csoport átlaga 1,64). A legkisebb aktivitásokat (0,90 alatti átlagértékeket) a 04. a 06. a 09. és a 10. csoportoknál mértem.
A szülők réteghelyzete
A „Honnan jöttek?” kérdésre (szociológiai értelemben) egyfajta választ adó „előzményelemek” dimenziójában a legfontosabbnak a szülők réteghelyzetét (pontosabban az apa/nevelőapa
jelenlegi/legutolsó
foglalkozását,
beosztását,
iskolai
végzettségét)
tekintettem (lásd 6. és 7. mellékletek)14. Ahol erre a kérdésre nem volt válasz, ott az anya adatait vettem alapul15 . Ahol ez sem szerepelt a válaszok között, ott az apa korábbi foglalkozását (a válaszadó 14 éves korában) használtam. Ezeket a foglalkozási csoportokat tovább bontottam. A felsorolt változók segítségével 11 szülői réteghelyzetet hoztam léte (lásd a III.2.5. ábrát, ahol az egyes csoportok átlagértékei is szerepelnek a magyarázandó változó mentén).
A „szülői réteghelyzet” dimenziója és a kapcsolatok tartásának változója nem mutat szignifikáns kapcsolatot (az F-róba elfogadási valószínűsége: P = 0,236) a magyarázó ereje is igen alacsony (a variancia-analízis során számított Eta-négyzet = 0,031).
A kapcsolattartásra a leginkább hajlamos csoport a felső vezetők gyermeke (a 01. csoport átlaga 1,60), meglepő, de a második legnagyobb értéket a „másik végleten” (a betanított- és segédmunkások, mezőgazdasági fizikaiak – 11. csoport) gyermekeinél mértünk (itt az átlag 1,28). Ki kell emelnem, hogy ezek az összefüggések – a modell nem szignifikáns volta miatt nagyon óvatosan kezelendők!
14
Itt is egy kategorikus EGP skálát alkalmaztunk. A rögzített válaszok mennyiségének és minőségének javítása érdekében nem csak a „bekódolt” adatokat elemeztük, hanem a nyitott kérdésekre adott válaszokat is sorra vettük (a jelenlegi/legutóbbi foglalkozás szöveges változatát), ahol hiányokat vagy eltéréseket tapasztaltunk, ott új kódokat vittünk be adatbázisunkba („inputáltuk” azokat). 15
III.2.5. ábra: A szülők réteghelyzete – a főiskolával való kapcsolattartás mutatójának átlagértékei (a teljes minta átlagértéke: 1,085) 01 felső vezető (főosztályvezető és felette) (N=36) 02 közepes és nagyvállalkozó (N=15) 03 középszintű vezető (N=57)
1,60 0,90 1,02
04 diplomás szabadfoglalkozású (pl. ügyvéd, fogorvos) (N=17)
1,16
05 beosztott értelmiségi (N=37)
1,03
06 egyéni vállalkozó, bt-jében, kkt-jában dolgozó, kisiparos, kiskereskedő (N=92)
1,02
07 vállalkozó, szabadfoglalkozású (N=22) 08 egyéb szellemi (N=51)
1,09 0,96
09 egyéb szellemi, szolgáltató, kereskedő (N=33) 10 szakmunkás (N=56) 11 betanított- vagy segédmunkás, mezőgazdasági (N=17)
1,14 0,98 1,28
0,50 0,70 0,90 1,10 1,30 1,50 1,70 1,90
Forrás: „Végzett hallgatók vizsgálata” ZSKF 2013. (N=443) A háttér-elemek
A modellem negyedik eleme egyfajta „háttér-dimenzió”. A Ferge-féle rétegződésmodell „hiányzó dimenziói”16 közül válogattam, és hoztam létre 16 csoportot a nem, az életkor és a lakóhely ismérveiből. Ezt a „rétegképző elemet” is alapvetően logikai úton állítottam össze, így megalkotva a 16 csoportot (megőriztem azokat is, akik nem válaszoltak valamely kérdésre). A következő ábra a negyedik rétegképző elem csoportonkénti átlagait mutatja a „kapcsolattartás az intézményével” változó mentén (lásd III.2.6. ábrát).
16
Lásd erről bővebben: Ferge 1969:129-163.
III.2.6. ábra: A háttér-elemek – a főiskolával való kapcsolattartás mutatójának átlagértékei (a teljes minta átlagértéke: 1,085) 01 nincs adat (N=13)
0,82
02 22-25 éves budapesti férfi (N=15)
1,46
03 26-29 éves budapesti férfi (N=23)
1,43
04 30-37 éves budapesti férfi (N=25)
1,07
05 38-x éves budapesti férfi (N=14)
1,68
06 22-29 éves vidéki férfi (N=13) 07 30-37 éves vidéki férfi (N=15)
1,45 0,42
08 38-x éves vidéki férfi (N=12)
0,93
09 22-25 éves budapesti nő (N=38)
1,12
10 26-29 éves budapesti nő (N=48)
0,92
11 30-37 éves budapesti nő (N=52)
1,15
12 38-x éves budapesti nő (N=41)
1,07
13 22-25 éves vidéki nő (N=38)
1,18
15 30-37 éves vidéki nő (N=34)
0,75
16 38-x éves vidéki nő (N=30)
1,15
0,20 0,40 0,60 0,80 1,00 1,20 1,40 1,60 1,80 2,00 2,20
Forrás: „Végzett hallgatók vizsgálata” ZSKF 2013. (N=443) A háttér-elemek magyarázó ereje a kapcsolattartás mutatójára szignifikáns (P = 0,027), nagysága 6,3 százaléknyi. Egy csoport esetében kiugróan magas a kapcsolattartás mutatója: az idősebb budapesti férfiaknál 1,68 (05. csoport). A legkisebb értéket a 30-37 éves vidéki férfiaknál (07. csoport) mértünk: 0,42 pontot.
III.2.4. A négydimenziós „teljes faktoriális modell” alkalmazása
A következőkben azt mutatom be, hogy a fentiekben konstruált négy rétegképző tényező mentén hogyan építettem fel azt a „teljes faktoriális modellt”, melynek magyarázandó változója a „kapcsolattartás az intézményével” mutató. Miután a korábbi fejezetekben (lásd pl. a II.4. fejezetet) már részletesen leírták a szerzők, hogyan működik ez a speciális többdimenziós – a variancia-analízisre épülő – statisztikai oksági modell, én eltekintek ennek ismertetésétől.
A másik speciális eljárás, amelyet alkalmaznom kellett a modell felépítéséhez, a rétegképző tényezők összevonása. Miután eredeti méretüknél fogva „nem fértek be a modellbe”, csökkentenem kellett a változók attribútumainak számát egységesen hatra. Ezt (a III.1.6. alfejezetben leírt módon) egy „dominánsan deduktív” módszerrel (hierarchikus és nem hierarchikus klaszterelemző eljárások kombinált alkalmazásával) oldottam meg. Végül eljutottam egy olyan statisztikai modellig, amely már egyszerre tartalmazza mind a négy magyarázó változómat. Ennek a speciális teljes faktoriális modellnek mutatom be a következő ábrán a legfontosabb eredményeit (lásd a III.2.7. ábrát).
Mint ahogyan a III.2.10. mellékletből (A teljes faktoriális modell „Model Goodness of Fit” táblázata) is leolvasható, a négy tényező együttes magyarázó ereje 21,3 % (az R-négyzet értéke 0,213), vagyis a „be nem vont változók” 78,7 %-ot magyaráznak a „kapcsolattartás” változó heterogenitásából (lásd a III.2.7. ábrán is a „P” értéket).
A következő táblázat (lásd a III.2.8. mellékletet, a teljes faktoriális modell „ANOVA” táblázatát) adataiból kiderül, hogy a szülői „réteghelyzet” változó nem szignifikáns (P=0,125), ugyanakkor a többi tényező magyarázó ereje szignifikáns (a P értékek alatta maradnak a 0,05 határértéknek).
Az is kiolvasható a III.2.9. mellékletben található táblázat (A teljes faktoriális modell „Factor Summary” táblázata) adataiból, hogy
a
változók kölcsönhatásainak (az
„interferenciáknak”) figyelembe vétele után hogyan változnak a „magyarázóerők”.
III.2.7. ábra: A „kapcsolatok az intézménnyel” mutatójának teljes faktoriális modellje a rétegképző tényezőkre. (B: Béta értékek, C: az „interferenciák”: az Eta és a Beta értékek különbsége; P: a be nem vont változók magyarázóereje.) „KAPCSOLATOK AZ INTÉZMÉNNYEL” P: 0,787 C= -0,060
B: 0,303
„SAJÁT RÉTEGHELYZET” B: 0,203 C= -0,064
C= -0,065
B: 0,164 „HÁTTÉRELEMEK”
„ÉLETÚT-ELEMEK”
C= -0,056
B: 0,127
„SZÜLŐI RÉTEGHELYZET”
Forrás: „Végzett hallgatók vizsgálata” ZSKF 2013. (N=443) Első ránézésre is megállapítható, hogy a „réteghelyzet-elemek” meghatározó jelentősége alig változott: az „interferenciák” hatásának kiszűrése után is a legerősebb magyarázó változó. Itt a Beta értékeket tüntettük fel („B”), amely 0,303-nak adódott, ami 0,064 ezreddel nagyobb, mint az Eta érték (a „C” érték mutatja a változó magyarázó erejének csökkenését a kölcsönhatások kiszűrése után). Az „életút-elemek” magyarázó ereje a másik három változó hatására ennél jelentősebb mértékben csökkent (C = -0,064), a Beta érték (0,164) a második legerősebb. Nagyobb jelentőséggel bír a „háttér-elemek” mutatója: a Beta itt 0,203, a veszteség viszont ez esetben a legnagyobb (C = -0,056). Végül az „előzmény-elemek” magyarázó ereje a legcsekélyebb (Beta = 0,127), míg a kölcsönhatásokból eredő veszteség -0,065.
Külön megvizsgáltuk az „életút-elemek” dimenzióját abból a szempontból, hogy a másik három dimenzió „hogyan hat rá”. Ehhez külön egy-egy kétdimenziós faktoriális modellt alkalmaztunk, amelyben az egyik magyarázó változó mindig az életút volt. (Természetesen a magyarázandó változó itt is a „kapcsolattartás a ZSKF-fel”.) Vizsgálati adatainkból egyértelműen kitűnt, hogy a saját réteghelyzet okozza a legnagyobb veszteséget: ez esetben az életút Beta értéke lecsökkent 0,179-re. A másik két változó esetében nem voltak ilyen jelentősek a veszteségek. Tanulságos az is, hogy az életút és a saját réteghelyzet kételemű magyarázó modelljének ereje 14,2 százalék, tehát a négyelemű modell erejének kétharmadát képviseli (66,9 százalékát).
Mivel a páros modellekbe betehettük az eredeti rétegváltozókat (nem kellett összevonni a csoportokat), így azt is elemezhetjük, hogyan hat az egyes életút-csoportokra a válaszadó réteghelyzete (lásd a III.2.7. ábrát).
Az ábra alapján azt mondhatjuk, hogy ha a réteghelyzet hatását nem vesszük figyelembe, akkor azok a volt diákjaink hajlamosabbak kapcsolatot tartani a ZSKF-fel, akiknek 25 éves korukban nincsen állásuk, van párkapcsolatuk, elköltöztek szüleiktől, valamint nincsen gyermekük (a 7. csoport átlaga 1,42 – lásd fentebb is a III.2.3. ábrát). Azonban, ha kiszűrjük a réteghelyzet hatását, és az életútelemeket ettől függetlenül vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy ez az érték jelentősen lecsökken (az átlaguk adjusztált értéke 1,34). Ezt úgy is interpretálhatjuk, hogy ennél a csoportnál jól látszik a réteghelyzet kedvező hatása arra nézve, hogy az illető milyen mértékben tart kapcsolatot volt főiskolájával, hiszen ha az életútelemekhez hozzávesszük a réteghelyzet alakító hatását, akkor jelentősen megnő a csoport átlaga a vizsgált szempontból.
A réteghelyzet legfeltűnőbb hatással arra az életút csoportra van, amelyik 25 éves korában még nem mondhatta el magáról, hogy lenne állása, lenne párkapcsolata, lenne gyermeke, illetve elköltözött a szüleitől (a 3. csoport). Ennek a csoportnak az átlaga jelentősen javul (az eredeti érték 1,36), ha nem szűrjük ki a réteghelyzet hatását (az adjusztált érték 1,2). Azaz megint a réteghelyzet jótékony hatását figyelhetjük meg.
III.2.7. ábra: Kapcsolatok a ZSKF-fel az életútcsoportok tekintetében (a réteghelyzet hatásának kiszűrésével) 0,16
3 állás nem - kapcsolat nem - elköltözés nem gyermek nem
1,20 1,36
4 állás nem - kapcsolat nem - elköltözés igen gyermek nem
0,10
7 állás nem - kapcsolat igen - elköltözés igen gyermek nem
0,08
1,22 1,33 1,34 1,42 0,03
5 állás igen - kapcsolat igen - elköltözés igen gyermek igen
0,95 0,98
0,00 10 állás igen - kapcsolat (házasság) igen elköltözés igen - gyermek nem
1,37 1,36 -0,02
9 állás igen - kapcsolat (élettárs) igen - elköltözés igen - gyermek nem
1,05 1,03 -0,02
2 állás igen - kapcsolat nem - leválás nem gyermek nem
1,19 1,17
-0,05 6 állás igen - kapcsolat nem - elköltözés nem gyermek nem
1,29 1,24
-0,05 11 állás igen (elég kereset 20 évesig) - kapcsolat igen - elköltözés igen - gyermek nem
1,10 1,04 -0,08
12 állás igen (elég kereset 20 év után) - kapcsolat igen - elköltözés igen - gyermek nem
0,84 0,77 -0,09
8 állás igen - kapcsolat igen - elköltözés nem gyermek nem Különbség
Adjusztált
Eredeti
0,78 0,69 -0,5
0
0,5
1
1,5
2
Forrás: „Végzett hallgatók vizsgálata” ZSKF 2013. (N=443) Ugyanakkor annál a csoportnál, amelynek tagjai 25 éves korukban már elmondhatták magukról, hogy van állásuk, van párkapcsolatuk, de még nem költöztek el szüleiktől, és nincsen gyerekük (a 8. csoportnál), figyelhetjük meg leginkább azt, hogy a réteghelyzet negatív hatással van a ZSKF-fel való kapcsolattartás intenzitására. Másképpen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy réteghelyzetük „arra teszi őket hajlamossá”, hogy kevésbé tartsanak fenn kapcsolatokat a volt főiskolájukkal, mint azt életútjuk alapján feltételezhetnénk.
III.2.5- Mellékletek
III.2. 1. melléklet: A főiskolával való kapcsolattartásra vonatkozó kérdéssor (2013)
III.2. 2. melléklet: A kérdőív életeseményekre vonatkozó kérdéssora
III.2.3. melléklet: A válaszadó gazdasági aktivitására vonatkozó kérdés
III.2.4. melléklet: A válaszadó foglalkozására vonatkozó kérdéssor
III.2.5. melléklet: A munkavégzés során igénybe vett kompetenciákra vonatkozó kérdés
III.2.6. melléklet: A szülők foglalkozására vonatkozó kérdések
III.2.7. melléklet: A szülők, nagyszülők iskolai végzettségére vonatkozó kérdések
III.2.8. melléklet: A teljes faktoriális modell „ANOVA” táblázata ANOVAa,b
Hierarchical Method
kapcs_ Main 1 Effects MAGY ARÁZA NDÓ 1 Kapcso latok a ZSKFfel Összes en
Model Residual Total
(Combined) retegb_1 RÉTEG 1. Válaszadó foglalkozása, beosztása (összevont 6) retegb_2 RÉTEG 2. Életút-elemek (Mi történt meg 25 éves koráig? - összevont) retegb_3 RÉTEG 3. Szülői réteghelyzet; összevont (magasabb státuszú szülő összevont) retegb_4 RÉTEG 4. Háttérelemek összevont
Sum of Squares
df
Mean Square
F
Sig.
82,978
20
4,149
5,149
,000
51,398
5
10,280
12,75 9
,000
9,273
5
1,855
2,302
,044
6,998
5
1,400
1,737
,125
15,309
5
3,062
3,800
,002
82,978
20
4,149
5,149
,000
307,436
382
,806
390,414
402
,972
III.2.9. melléklet: A teljes faktoriális modell „Factor Summary” táblázata Factor Summarya Beta
kapcs_1 MAGYARÁZANDÓ 1 Kapcsolatok a ZSKF-fel Összesen
Eta
Adjusted for Factors
retegb_1 RÉTEG 1. Válaszadó foglalkozása, beosztása (összevont 6)
,363
,303
retegb_2 RÉTEG 2. Életút-elemek (Mi történt meg 25 éves koráig? - összevont)
,228
,164
retegb_3 RÉTEG 3. Szülői réteghelyzet; összevont (magasabb státuszú szülő - összevont)
,183
,127
,268
,203
retegb_4 RÉTEG 4. Háttérelemek - összevont
III.2.10. melléklet: A teljes faktoriális modell „Model Goodness of Fit” táblázata Model Goodness of Fit kapcs_1 MAGYARÁZANDÓ 1 Kapcsolatok a ZSKF-fel Összesen by retegb_1 RÉTEG 1. Válaszadó foglalkozása, beosztása (összevont 6), retegb_2 RÉTEG 2. Életút-elemek (Mi történt meg 25 éves koráig? - összevont), retegb_3 RÉTEG 3. Szülői réteghelyzet; összevont (magasabb státuszú szülő összevont), retegb_4 RÉTEG 4. Háttérelemek - összevont
R
R Squared
,461
,213
III.2.6. Irodalomjegyzék Angelusz Róbert (2000): A láthatóság görbetükrei. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. Beck, Ulrich (1983): Túl renden és osztályon? Társadalmi egyenlőtlenségek, társadalmi individualizációs folyamatok és az új társadalmi alakulatok, identitások keletkezése. In: Angelusz Róbert szerk. A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. (pp. 418-464.) Bell, Daniel (1976): The Coming of Post-Industrial Society. Basic Books, New York. Bernardi, Fabrizio – Nazio, Tiziana (2005): Globalization and the Transition to Adulthood in Italy. In: Blossfeld, Hans-Peter és mtsai (szerk.) Globalization, Uncertainty, and Youth in Society. Edward Elgar, London. (pp. 349-374.) Blossfeld, Hans-Peter – Hofmeister, Heather (szerk.) (2005): Life Courses in the Globalization Process. GLOBALIFE Project. Final report. Otto Friedrich University, Bamberg. Bolte, Karl – Hradil, Stefan (1984): Sozial Ungleicheit in der Bundesrepublik Deutschland. Leske-Budrich, Opladen. Clark, Terry Nichols - Lipset, Seymour Martin (1991): `Are Social Classes Dying?' International Sociology 6. (pp. 397-410.) Cohen, Albert (1997): Rethinking the Youth Question: Education, Labour and Cultural Studies. Macmillan Publ. London. DiPrete, Thomaset (1997): Collectivist versus Individualist Mobility Regimes? Structural Change and Job Mobility in Four Countries. American Journal of Sociology, 103/2. (pp. 318-358.) Erikson, Robert – Goldhorpe, John H. (1994): A kutatás elméleti alapja, adatai és stratégiája. In: Andorka Rudolf – Hradil, Stefan – Peschar, Jules L. szerk. Társadalmi rétegződés. AULA Kiadó, Budapest. Esping-Andersen, Gøsta (1999): Social Foundations of Postindustrial Economies. Oxford University Press, Oxford. Ferge Zsuzsa (1969) Társadalmunk rétegeződése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Fligstein, Neil (1998): Is Globalization the Cause of the Crises of Welfare States? (Working Paper SPS No. 98/5) European University Institute, San Domenico. Fukuyama, Francis (2002): A Nagy Szétbomlás. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Gábor Kálmán – Kabai Imre – Matiscsák Attila (2003): Információs társadalom és az ifjúság. Belvedere Kiadó, Szeged. Giddens, Anthony (1991): Modernity and Self-Identity. Polity Press, Cambridge. Giddens, Anthony (1999): A harmadik út. Agóra Kiadó, Budapest. Guillén, Mauro (2001): Is globalization civilizing, destructive or feeble? A critique of five key debates in the social science literature. American Review of Sociology, 27. (pp. 235260.) Horváth Dóra (2008): Hazai gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. In: Fábri István – Horváth Tamás – Kiss László – Nyerges Andrea (szerk.) Hazai és nemzetközi tendenciák. Diplomás pályakövetés 1. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság – Országos Felsőoktatási Igazgatóság, Budapest. (pp. 9-52.) Hradil, Stefan (1995): Régi fogalmak és új struktúrák. Miliő-, szubkultúra- és életstílus-kutatás a 80-as években. In: Andorka Rudolf – Hradil, Stefan – Peschar, Jules szerk. Társadalmi rétegződés. Aula Kiadó, Budapest. (pp. 347-387.) Hurrell, Andrew – Woods, Ngaire (1995): Globalization and Inequality. Millennium. Journal of International Studies, 24/3. (pp. 447-470.) Inglehart, Ronald (1971): The Silent Revolution in Europe: Intergenerational Change in PostIndustrial Societies, American Political Science Review (1971/december), (pp. 991-1017.) Kabai Imre (2006): Társadalmi rétegződés és életesemények. A magyar fiatalok a posztindusztriális korszakban. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. Kabai Imre – Wölcz Judit – Winkler Mónika – Béki Orsolya – Tóth Gábor (2007): Mi lesz velünk a diploma után? Diákkötet. ZSKF TKK Könyvek 1. L’Harmattan - ZSKF, Budapest. Kabai Imre (2009a): Hogyan alakul a diplomások életútja? ZSKF TKK Füzetek 2. L’Harmattan – ZSKF, Budapest. Kabai Imre (2009b): Az önállósodás folyamatai a diplomások első 25 évében. In: Somlai Péter és mtsai (szerk.) Látás-viszonyok. Tanulmányok Angelusz Róbert 70. születésnapjára. Pallas Kiadó, Budapest. (pp. 391-419.) Kabai Imre (2010): Kutatásmódszertan. In: Horváth Tamás et al. (szerk.): Diplomás Pályakövetés.
Kézikönyv.
Educatio
KHT.
Budapest.
(pp.
http://www.felvi.hu/diploman_tul/ebook/!DPR_ebook/dpr_ebook.html#ebook:menuItem_24 (Letöltés ideje: 2014.január. 5.)
31-66.)
Interneten:
Kabai Imre –Krisztián Viktor – Kenéz Anikó – Goór Judit (2012): „Merészen beilleszkedni…” A ZSKF „párbeszéd-modelljéről”, amely összeköti a felsőoktatást a munka világával. ZSKF TKK Füzetek 15. L’Harmattan - ZSKF, Budapest. Kabai Imre (2013): Rétegződésmodell 2.0. 1. Kísérlet a magyar friss diplomás fiatalok réteghelyzetének többdimenziós elemzésére. Kultúra és Közösség 2013/II. szám (pp. 6979.) Kabai Imre – Kovássy Katalin (2013): Rétegződésmodell 2.0. 2. Egy új rétegződésmodell vázlata. Kultúra és Közösség 2013/III. szám (pp. 85-96.) Kabai Imre – Kenéz Anikó – Krisztián Viktor (2013): Rétegződésmodell 2.0. 3. A négydimenziós rétegződésmodell kialakítása egy végzett hallgatói adatbázison. Kultúra és Közösség 2013/IV. szám (pp. 93-115.) Kiss László (2008): Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. In: Fábri István – Horváth Tamás – Kiss László – Nyerges Andrea (szerk.) Hazai és nemzetközi tendenciák. Diplomás pályakövetés 1. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság – Országos Felsőoktatási Igazgatóság, Budapest. (pp. 53-70.) Kohli, Martin (2007): The Institutionalization of the Life Course: Looking Back to Look Ahead. Research in Human Development, 4. 2007/3–4. (pp. 253–271.) Kolosi Tamás (1984): Státusz és réteg. Rétegződés-modell vizsgálat III. Társadalomtudományi Intézet, Budapest. Kolosi
Tamás
(1987):
Tagolt
társadalom.
Struktúra,
rétegződés,
egyenlőtlenség
Magyarországon. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. Kolosi Tamás (2000): A terhes babapiskóta. A rendszerváltás társadalomszerkezete. Osiris Könyvkiadó, Budapest. Kolosi Tamás – Keller Tamás (2010): Kikristályosodó társadalomszerkezet. In: Kolosi TamásTóth István György (szerk.) Társadalmi riport 2010. Tárki Budapest. (pp. 105-138.) Kreckel, Reichard (1990): Klassenbegriff und Ungleichheitsforschung. In: Berger, Peter A. – Hradil, Stefan „Soziale Welt Sonderband 7: Lebenslagen, Lebensläufe, Lebensstile“. Göttingen. Laky Teréz (2003): A munkaerőpiac Magyarországon 2003-ban. KSH, Budapest. Land, Hilary (1996): The crumbling bridges between childhood and adulthood. In: Brannen, Julia - O’Brian, Michael szerk. Children in Families. Research and Policy. Falmer, London. (pp. 189-201.)
Looker, Diana (1993): Interconnected transitions and their costs: gender and urban-rural youth in the 1990s, Journal of Youth Studies, 1993/1. (pp. 5-22.) Mead, Margaret (2006): Kultúra és elkötelezettség. A generációk közötti viszonyok a hetvenes években. In: Gábor Kálmán szerk. Ifjúságszociológia. Szöveggyűjtemény. Belvedere Kiadó, Szeged. (pp. 19-44.) Merton, Robert King (1980): Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Gondolat Kiadó, Budapest. Mills, Melinda – Blossfeld, Hans-Peter – Klijzing, Erik (2005): Globalization, Uncertainty and the Early Life Course: A Theoretical Framework. In: Blossfeld, Hans-Peter – Hofmeister, Heather szerk. Life Courses in the Globalization Process. GLOBALIFE Project. Final report. Otto Friedrich University, Bamberg. (pp. 3-33.) Montanari, Ingalill (2001): Modernization, globalization and the welfare state: A comparative analysis of old and new convergence of social insurance since 1930. British Journal of Sociology, 52/3. (pp. 469-494.) Nelson, Richard (1995): Recent evolutionary theorizing about economic change. Journal of Economic Literature, 33. (pp. 48-90.) Pakulski, Jan - Waters, Malcolm (1996): The Death of Class. Sage Publications Ltd. London. Regini, Marino (2000): Between deregulation and social pacts: The responses of European economies to globalization. Politics and Society, 28/1. (pp. 5-33.) Pintér Róbert (2007): Úton az információs társadalom megismerése felé. In: Pintér Róbert (szerk.): Információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Gondolat – Új Mandátum, Budapest. Róbert Péter (1997): Foglalkozási osztályszerkezet: elméleti és módszertani problémák. Szociológiai Szemle 2. (pp. 5-48.) Schulze, Gerhard (2000): Élménytársadalom. A jelenkor kultúrszociológiája. A hétköznapi élet esztetizálódása. Szociológiai Figyelő 2000/1-2. (pp. 135-157.) Schulze, Gerhard (2003): A Német Szövetségi Köztársaság kulturális átalakulása. In: Wessely Anna szerk. A kultúra szociológiája. Osiris Könyvkiadó, Budapest. (pp. 186-204.) Somlai Péter (szerk.) (2007): Új ifjúság. Napvilág Kiadó, Budapest. Székelyi Mária – Barna Ildikó (2002): Túlélőkészlet az SPSS-hez. TIPOTEX Kiadó, Budapest. Toffler, Alvin (1980): The Third Wave. William Morrow Publ. New York. Tomka Béla (2009): Európa társadalomtörténete a 20. században. Osiris, Budapest.
Verdier, Daniel – Breen, Richard (1999): Europeanization and globalization: politics against markets in the European Union. (unpublished manuscript) European University Institute, Florence. Wallace, Claire (1998): Social reproduction and school leavers: a longitudinal perspective. In: Hurrelmann, Klaus – Engel, Ulrich szerk. The Social World of Adolescents: International Perspectives. de Gruyter, New York. Wallace, Claire (2006): Ifjúság, család, polgárrá válás. In: Gábor Kálmán szerk. Ifjúságszociológia. Szöveggyűjtemény. Belvedere Kiadó, Szeged. (pp. 269-278.) Winn, Johanna – Dwyner, Peter (2006): Új irányok az ifjúsági életszakaszok átmenetének kutatásában. In: Gábor Kálmán szerk. Ifjúságszociológia. Szöveggyűjtemény. Belvedere Kiadó, Szeged. (pp. 249-268.) Wright, Erik Olin (szerk.) (2005): Approaches to Class Analysis. Cambridge University Press, Cambridge. Zinnecker, Jürgen (1992): Gyermekkor, ifjúság és szociokulturális változások a Német Szövetségi Köztársaságban. In: Gábor Kálmán szerk. Civilizációs korszakváltás és ifjúság. Belvedere Kiadó, Szeged. (pp. 29-48.)
