III. MUNKAVÉDELMI JOGSZABÁLYOK...20

Vállalkozók Európában

3

Tartalomjegyzék I.

BEVEZETÉS...................................................................................................6 CSATLAKOZÁS EURÓPÁHOZ ...................................................................................6 HAZAI HÁTTÉR .......................................................................................................7 A MUNKAVÉDELEM KÖRE .......................................................................................9

II.

EURÓPAI ELŐZMÉNYEK ........................................................................12 A SZOCIÁLIS KARTA ÉS AZ EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY ...................................12 EURÓPAI IRÁNYELVEK ..........................................................................................13 A KERET-IRÁNYELV ÉS EGYEDI IRÁNYELVEK .......................................................15

III.

MUNKAVÉDELMI JOGSZABÁLYOK ...............................................20

A MUNKAVÉDELMI TÖRVÉNY ...............................................................................20 A MUNKAHELYEK KÖVETELMÉNYEI .....................................................................25 Általános követelmények .................................................................................25 Képernyős munkahelyek..................................................................................27 Robbanásveszélyes munkahelyek ....................................................................29 Egészségi és biztonsági jelzések......................................................................30 Közbeszerzés és tájékoztatás ...........................................................................30 MUNKAESZKÖZÖK ................................................................................................32 VESZÉLYES ANYAGOK ÉS KÉMIAI BIZTONSÁG ......................................................37 Vegyi anyagok.................................................................................................37 Rákkeltő anyagok ...........................................................................................39 Azbeszt ............................................................................................................43 EGYÉB MUNKAHELYI ELŐÍRÁSOK .........................................................................44 Hátsérülés kockázatával járó kézi tehermozgatás ............................................44 A terhes, nem régen szült, szoptató dolgozók védelme....................................44 Biológiai tényezők...........................................................................................45 Vibráció ..........................................................................................................48 Zaj elleni védekezés.........................................................................................49 ÉPÍTÉSI MUNKÁK ÉS HELYSZÍNEK .........................................................................50 EGYÉNI VÉDŐESZKÖZÖK ......................................................................................61 GÉPEK ..................................................................................................................72 IV.

KOCKÁZATBECSLÉS...........................................................................75

KOCKÁZATFELMÉRÉS A MUNKAHELYEN ..............................................................75 NEMZETKÖZI MÓDSZEREK ....................................................................................77 HAZAI ELŐÍRÁSOK ................................................................................................78 AZ OMMF ÚTMUTATÓJA .....................................................................................79 KOCKÁZATFELMÉRÉS ÉS FELÜGYELET .................................................................83 V.

ÚJ IRÁNYZATOK .......................................................................................88 VÁLTOZÁSOK A MUNKA VILÁGÁBAN ....................................................................88 MUNKAVÉDELMI IRÁNYÍTÁSI RENDSZER (MEBIR) ..............................................92

4

Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon VÁLLALATALAPÍTÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ FELADATOK .............................................98 A MUNKAVÉDELEM ORSZÁGOS PROGRAMJA (MOP) .........................................101

VI.

A MUNKAVÉDELMI FELÜGYELET ...............................................106

A MUNKAVÉDELEM ÁLLAMI INTÉZMÉNYRENDSZERE..........................................106 A MUNKAVÉDELMI FELÜGYELET FELADATAI......................................................108 OMMF ..........................................................................................................108 ÁNTSZ ...........................................................................................................109 A FELÜGYELŐK JOGOSULTSÁGAI:.......................................................................113 MIT ÉS HOGYAN VIZSGÁL A FELÜGYELŐ?...........................................................113 INFORMÁCIÓGYŰJTÉS ÉS TANÁCSADÁS ..............................................................115 KAPCSOLAT A PARTNEREKKEL ...........................................................................116 ÁGAZATI TAPASZTALATOK .................................................................................117 MUNKAHELYI BALESETEK ..................................................................................120 AZ ILO KIÁLTVÁNYA .........................................................................................123 VII.

MUNKAVÉDELEM ÉS INFORMÁCIÓ ............................................125

AZ EURÓPAI MUNKAVÉDELMI ÜGYNÖKSÉG ......................................................125 A NEMZETI FÓKUSZPONT ....................................................................................126 SLIC...................................................................................................................127 MUNKAVÉDELEM AZ INTERNETEN .....................................................................128 TELEFONOS TÁJÉKOZTATÁS................................................................................128 FELÜGYELETI ADATBANK ...................................................................................130 PÁLYÁZATOK .....................................................................................................131 VIII.

KIS- ÉS KÖZÉPMÉRETŰ VÁLLALKOZÁSOK (KKV) .................136

EU ÚTMUTATÓ A MUNKAVÉDELEMRŐL ..............................................................136 KKV TÁMOGATÁSI PROGRAM 2002-2003 ..........................................................138 PÉLDÁK HELYES GYAKORLATRA ........................................................................140 IX.

FELADATOK ÉS ÖSSZEGEZÉS........................................................149

FÜGGELÉK .........................................................................................................151 KIHÍVÁSOK ÉS TAPASZTALATOK A MUNKAVÉDELEM TERÜLETÉN A KIS ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZEMPONTJÁBÓL ..........................................................151 A MUNKAVÉDELEMRE VONATKOZÓ FŐBB JOGSZABÁLYOK ..........155 EU IRÁNYELVEK, RENDELETEK, HATÁROZATOK ................................................155 TÖRVÉNYEK .......................................................................................................157 KORMÁNYHATÁROZATOK, KORMÁNYRENDELETEK ...........................................158 MINISZTERI RENDELETEK ...................................................................................158 FELHASZNÁLT IRODALOM...........................................................................163

5


Tisztelt Olvasó, kedves Vállalkozótárs!

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hagyományainak megfelelően – lehetőség szerint – az Európai Unióhoz való csatlakozás után is folytatja a „Vállalkozók Európában” sorozat kiadását. Az már mindenki számára világos, hogy a termékek előállítása, kezelése, tárolása és szállítása a termék életciklusa során lényegesen befolyásolja életünket. A folyamatban résztvevő dolgozók munkahelyi biztonságának megteremtése komoly felkészültséget, anyagi áldozatot és egy megváltozott gondolkodásmódot igényel. Jelen kiadványunkkal szeretnénk ezúton is hozzájárulni, hogy a vállalkozások – elsősorban a kis- és középvállalkozások – ismeretei tovább bővüljenek és az érintett a jogszabályok „dzsungelében” jobban, könnyebben eligazodjanak. A szerkesztők és a szerzők nevében ehhez kívánok sok sikert!

Kárpáti György az MKIK Nemzetközi Kollégiumának alelnöke

6

I.

Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon

BEVEZETÉS

Magyarországon a munkavédelem több, mint 110 éves múltra tekint vissza. Egy 1893-ban elfogadott törvény az akkori illetékes hatóság, az Iparfelügyelet feladatává tette a munkakörülmények és munkakörnyezet ellenőrzését. Ez a törvény 1894. márciusában lépett hatályba, és egészen 1950-ig érvényben volt! Hosszú történelme során a magyar munkavédelem több intézmény hatáskörébe is tartozott. 1950-től 1984-ig a szakszervezetek foglalkoztak a munkahelyi biztonság és egészség előírásainak meghatározásával és a megvalósítás ellenőrzésével. Ebben az időszakban a munkavédelem alapkérdéseit SZOT-Szabályzatok rendezték. Az 1960as évektől egyre több munkavédelmi előírás született, 1967-ben ezek egy részét a Munka Törvénykönyve is átvette. A 47/1979.(XI.30.) MT számú rendelet már kvázi törvényként szabályozta a munkavédelmet. 1984. július 1-jével alakult meg a mai nap is működő Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF), korábban Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség néven. A névváltoztatás egyben jelzi a speciális magyar – és általában kelet- és közép-európai – rendszert is. Az európai országoktól és pl. az Egyesült Államoktól eltérően, ahol egy intézmény foglalkozik a munkabiztonság és a munkahelyi egészség kérdéseivel, nálunk az OMMF csak a munkabiztonság és munkaügy területén végez ellenőrzést, míg a munkaegészségügy és munkahigiéné kérdései az Egészségügyi Minisztérium, konkrétabban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) hatáskörébe tartoznak. A képet tovább tarkítja, hogy a felszíni és földalatti bányák munkabiztonsági kérdéseivel egy másik hatóság, a Magyar Bányászati Hivatal (MBH) foglalkozik, míg a munkaegészségügyi ellenőrzést ezen a területen is az ÁNTSZ látja el.

Csatlakozás Európához Ami az európai előírások magyarországi átvételét illeti, ez a folyamat gyakorlatilag 1991. decemberében, az Európai Megállapodás megkötésével egyidejűleg megkezdődött. Az Európai Megállapodás 67. cikke alapján Magyarországot egyoldalú és teljes körű jogközelítési kötelezettség terhelte, amelynek eredményeképpen a csatlakozásig a lehetséges mértékig összeegyeztethetővé kellett tennie jogszabályait a Közösség jogszabályaival. A Megállapodás három első kiemelt témája között ott szerepelt már a dolgozók munkahelyi védelme. Megjegyzendő, hogy az európai gyakorlat átvételének nem ez az első esete. Elég megemlíteni Széchenyi Istvánt, aki behatóan tanulmányozta az európai – elsősorban az angol és francia – jogot, és javasolta ezek egy részének és a hozzájuk kapcsolódó intézményeknek az átvételét. Magyarország – a volt ún. szocialista országok közül elsőként – 1994. április 1-jén nyújtotta be hivatalos csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. A csatlakozás tényleges időpontja hosszú ideig nem volt ismert, illetve tolódott, de a magyar kormány döntése szerint 2002. december 31-ig eleget kellett tennünk a csatlakozásra való felkészülésnek. A felkészülés zömében az Európai Közösségek jogrendszerének, az általánosan használt francia kifejezéssel acquis communautaire-


7

nek nevezett „közösségi vívmányok”-nak az átvételét, illetve az ennek megfelelő intézményi háttér kialakítását – esetenként fejlesztését - jelentette. A magyarországi törvényhozásban a munkavédelem sajátos kettősségként jelenik meg. A hazai munkavédelem alapját képező munkavédelmi törvény [34] az európai gyakorlatnak megfelelően szerves egységben tárgyalja a munkavédelem két oldalát, míg az egyedi irányelveket harmonizáló miniszteri rendeletek esetében világosan tükröződik a két szakterület – és ennek megfelelően a két tárca – elkülönülése. A valóságban persze a munkabiztonság és munkaegészségügy problémái sokszor nehezen választhatók el egymástól. A harmonizáció némiképp önkényes alapon, kormányhatározatnak megfelelően oszlott meg a két tárca között. A munka természetesen megkövetelte az elsősorban érintett két minisztérium (munkaügyi és egészségügyi tárca; megjegyzendő, hogy a felkészülés megkezdésétől a csatlakozásig eltelt 10 év alatt ugyanazok a minisztériumok három különböző néven szerepeltek), valamint több más tárca (Gazdasági Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium) szoros együttműködését. A harmonizációt szabályozó kormányrendeletek minden harmonizálandó irányelv esetében megadták az elsődleges felelőst. Az elvégzett munka elsősorban az irányelvek („direktívák”) átvételét, illetve magyar törvény vagy rendelet formájában történő kiadását jelentette. A közösségi vívmányok fogalom azonban ennél jóval többet foglal magában. Ide tartoznak az egyéb előírások (rendeletek, határozatok, vélemények, állásfoglalások), az Európai Bíróság ítéletei, a háttérintézmények, de ugyanígy az a bizonyos "európai" gondolkodásmód és szemlélet, a hozzá tartozó gyakorlattal (know-how) együtt. Az Európai Unió teljes jogú tagjaként mindezeket át kellett és át kell vennünk, meg kell valósítanunk, ami nyilvánvalóan hosszú és folyamatos erőfeszítéseket követel.

Hazai háttér Magyarországon az 1990-ben bekövetkezett politikai és gazdasági rendszerváltás előtt mintegy 15-17 ezer, túlnyomóan állami munkáltató foglalkoztatott kb. 4,5 millió munkavállalót. A végbement változások – a korábbi nagyvállalatok megszűnése vagy több kisebb vállalatra történő felosztása, új vállalkozások beindítása – következtében ma a vállalkozások száma mintegy 860.000. A munkáltatók közül kb. hatezren foglalkoztatnak ötvennél több főt, és 25 ezren 10 főnél többet. Ez annyit jelent, hogy a munkáltatók száma majdnem két nagyságrenddel növekedett, ezzel egy időben a munkahelyek mérete és létszáma erősen csökkent. A gazdasági életben bekövetkezett változások magukkal hozták az állam szerepének megváltozását is: a tulajdonosi funkció helyett egyre inkább a gazdasági szervező, illetve közhatalmi funkció kerül előtérbe. A munkáltatókra és munkavállalókra súlyos gazdasági terhek nehezednek a tőkehiány, a kényszerűen magas társadalombiztosítási- és adóterhek, valamint a munkanélküliség fenyegetése miatt. Ezek hozzák létre, tartják fenn, sőt teszik vonzóvá a fekete gazdaságot, ahol egyes becslések szerint a GDP 30-35 százalékát

8


állítják elő, és ahol – értelemszerűen – a munkavédelmi garanciák még kevésbé érvényesülhetnek. Gyakori az a helyzet (és ezt nagyon nehéz megmagyarázni például európai vagy USA-beli szakembereknek), hogy a munkavállalók nem egészséges és biztonságos munkahelyet, hanem magasabb bért akarnak, azaz potenciális egészségkárosodásukat és a munkahelyi kockázatokat úgymond pénzzel vált(at)ják ki, emellett nem akarják munkahelyüket veszélyeztetni az egészséges és biztonságos munkakörülmények követelésével. Ez ugyan a törvény értelmében nem megengedett, de a gyakorlatban számos példa van rá. A gazdasági kényszer miatt ennek megfelelően rossz értelemben vett „érdekközösség” alakulhat ki a munkáltató és munkavállaló között, amely a munkavédelmet mint felesleges kiadást, a gazdaságosság ellen ható tényezőt tekinti. A személyi tényezők terén sem különösen jó a helyzet. A magyar lakosság egészségi állapota nagy általánosságban közismerten válságos. Az ÁNTSZ adatai szerint a 4565 év közötti férfi lakosság halálozási aránya nálunk a legrosszabb a világon (megjegyzendő, más felmérések szerint csak a második helyen vagyunk), beleértve még azokat a harmadik világbeli országokat is, ahol egyáltalán készülnek ilyen felmérések. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO), amely mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt a munkaügyi felügyeletnek, 1991-1992-ben segítséget kívánt nyújtani a munkaügyi rendszerek tripartit együttműködési elvekre alapozott átszervezésében több közép- és kelet-európai országnak (a tripartit, azaz háromoldalú együttműködés a kormányzat, a munkáltatók és a munkavállalók közös munkáját jelenti). E célból tripartit misszió látogatott el Magyarországra is, egyrészt az adott helyzet és körülmények felmérése, másrészt a tapasztaltak alapján ajánlások kidolgozása céljából. A misszió egyik alapvető – és sajnálatos – megállapítása az volt, hogy a munkáltatók és a munkavállalók értékrendjében az egészség és biztonság igencsak háttérbe szorul. Az általános „biztonságtudat” az országban nem eléggé fejlett, a biztonság mint tényező a munka világában vagy a környezetvédelemben nem szerepel előkelő helyen. Míg a nyugat-európai országokban a dolgozók biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése folyamatosan fejlődött, a magyar dolgozók körében ilyen fejlődésnek semmilyen jelét nem tapasztalták. És bár a jogi szabályozás terén komoly előrehaladás következett be az elmúlt néhány év folyamán, az emberek gondolkodásmódjában és attitűdjében nem sok változás történt. A helyzetet tovább rontja, hogy mind a munkáltatók, mind a munkavállalók munkavédelmi ismeretei hiányosak, a vonatkozó előírásokat nem ismerik, a munkavédelem nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek irányításába, sem az oktatásba. Ez a helyzet sajnos azóta sem sokat változott. A munkabaleseti adatok az elmúlt években látszólag kedvezően alakultak. A bejelentett munkabalesetek abszolút száma az 1980-as évek közepétől évről-évre szinte egyenletesen csökkent. Ennek a csökkenésnek az oka, sajnos, elsősorban nem a munkakörülmények javulása volt (sőt, az ellenőrzések tapasztalatai szerint a munkahelyek biztonsági állapota romlott), közrejátszott benne a veszélyes


9

nehézipari ágazatok (kohászat, bányászat, kisebb mértékben a vegyipar) tevékenységének visszaszorulása, a munkanélküliség megjelenése, azaz a munkahelyek és a foglalkoztatottak számának csökkenése, illetve a még megmaradt munkahelyek egy részén a termelés intenzitásának visszaesése. A munkabalesetek számának egyenletes csökkenése először 1998-ban állt meg, amikor valamivel még nőtt is a balesetek száma. Ez arra utal, hogy a gazdaság erősödésével, élénkülésével a munkahelyi veszélyek és ártalmak ismét, sőt fokozott mértékben jelentkeznek. A fentebb elmondottak a balesetekre általában jellemzők, a halálos munkabalesetek száma az utóbbi 8-10 évben gyakorlatilag állandó volt (lásd VI. fejezet: baleseti adatok). Ugyanakkor tudni kell, hogy a baleseti adatokat csak fenntartásokkal tekinthetjük a munkavédelmi helyzet értékmérőjének. Az OMMF ilyen irányú felmérése szerint a munkáltatók a baleseteknek legalább a 25%-át nem jelentik be (a három napnál hosszabb munkakiesést okozó baleseteket a törvény értelmében a munkáltató köteles az illetékes munkabiztonsági felügyelőségnek bejelenteni). Így a munkabalesetek számának csökkenése jelezheti a bejelentési fegyelem lazulását is. Az eltitkolás egyik oka a fekete gazdaság, ott értelemszerűen még kisebb a munkabiztonság, és az ott bekövetkezett balesetekről még becsült adatokkal sem rendelkezünk (kivéve egy-egy súlyosabb vagy halálos balesetet). A munkavédelmi törvény hatálya jelenleg nem terjed ki az egyéni vállalkozókra, így az őket vagy esetleg a foglalkoztatott családtagokat érő balesetekről semmilyen információ nem áll rendelkezésre. A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek ugyancsak fontos jellemzői a munkahelyi egészség adott helyzetének. A magyarországi esetek számát közvetlenül nem lehet összevetni az Európai Unió hasonló adataival, mivel eltérő a betegségek definíciója, a bejelentések kivizsgálásának és elfogadásának rendje, és eltérőek a társadalombiztosítási következmények (kártalanítás) is. Ugyanakkor a nálunk gyakran jelentett foglalkozási betegségek közül az EU tagországokban is első helyen áll a zaj okozta halláskárosodás, ezt követik a foglalkozási fertőző- és a bőrbetegségek. A munkavédelem egyik fontos megelőzési feladata a fokozott expozíció vizsgálata. A fokozott expozíció még nem betegség, csak annak lehetősége, esetleges oka. Amennyiben időben megfelelő munkáltatói intézkedés történik, a fokozott expozícióból kialakuló foglalkozási megbetegedés megelőzhető. A fokozott expozíciós esetek bejelentési kötelezettségét a világon először Magyarországon írta elő jogszabály 1981-ben.

A munkavédelem köre A munkavédelem – a munkabalesetek és foglalkozási vagy a foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzése, illetve az egészséget és biztonságot nem fenyegető munkakörülmények biztosítása céljából – az alábbi területeket fogja át: a)

A munkahelyek kialakítása, a megfelelő műszaki és higiéniai követelmények biztosítása. A munkahely nemcsak a munkavégzés színtere, hanem – a nap meghatározó részében – egyben élettér is, és mint ilyen, egész életminőségünk meghatározó eleme.

10


b) Munkaeszközök, beleértve a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben használt minden eszközt, szerszámot, műszaki berendezést. c)

Veszélyes anyagok. A különböző technológiákban, gyártási folyamatokban tízezerszámra használnak veszélyes anyagokat és készítményeket. Ezek az anyagok sokszor már egészen kis mennyiségben is kockázatot jelentenek, veszélyesek vagy ártalmasak lehetnek (maró, mérgező, rákkeltő, magzatkárosító stb.).

d) Munkaszervezés és munkaidő. A munkavállaló a munkavégzés során sokféle testi és lelki igénybevételnek van kitéve. A munkaidő átgondolt szabályozása, a veszélyek és ártalmak között eltöltött idő (expozíció) megfelelő korlátozása csökkenti a közvetlen terhelést és ezzel fokozza a biztonságot és segíti az egészség megőrzését. A munkaszervezés általánosabb munkavédelmi szerepének jelentőségét az utóbbi évtizedekben ismerték fel. Ma már köztudott, hogy a pszicho-szociális tényezők, a rossz munkahelyi közérzet ugyanúgy balesetekhez, egészségkárosodáshoz vezethet, mint a közvetlen veszélyek. Európa sok országában, ahol a műszaki biztonság már megfelelő színvonalú, sokszor ezek a tényezők jelentik az igazi problémát a munkakörülmények terén. e)

Kiemelt csoportok védelme. A munkavállalók között lehetnek – vannak – terhes és szoptató anyák, fiatalkorúak, és - egyre nagyobb számban - „megváltozott munkaképességű” személyek. Az említettek speciális helyzete, bizonyos mértékben korlátozott képességei vagy testi hátrányai kezelhetőek, ezért ezeket a csoportokat sem kell és nem szabad kirekeszteni a munka világából, de sajátos körülményeiket, toleranciájukat és adottságaikat messzemenően figyelembe kell venni. Erre is gondol az EU keret-irányelv [5], amikor kimondja, hogy nem az egyént kell a munkához, hanem a munkát kell az egyénhez igazítani (6. cikk, 2. pont).

f)

A munkavédelmi szervezet. A munkáltató érdeke, hogy megfelelő képesítéssel és gyakorlattal rendelkező munkavédelmi szakembereket foglalkoztasson. A munkavédelmi szakemberek képzettségi szintjét és foglalkoztatási idejének mértékét a törvény szabályozza. Ennél is fontosabb azonban, hogy a munkavédelem ne elkülönült feladatként jelentkezzék, hanem a vállalatirányítás rendszerébe szervesen beépülve a vezetés minden szintjén biztosítsa a biztonságos és egészségre nem ártalmas munkavégzés megfelelő körülményeit, a jó testi és lelki közérzetet.

Mindezek hozzájárul(hat)nak a munkahelyi egészség és biztonság kialakításához és fenntartásához. A gyakorlatban a munkabiztonság elsősorban műszaki megoldásokat jelent, és a munkabalesetek megelőzését szolgálja, míg a munkaegészségügy a munkavállalókat fenyegető ártalmakkal foglalkozik, és a foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedéseket kívánja megelőzni. A munkavédelem jogi hátterét hazánkban elsődlegesen a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény [34] jelenti, ez utóbbi határozza meg a munkavédelem szabály- és intézményrendszerét. Ugyancsak fontos törvények ezen a téren az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről [38], valamint az 1991. évi XI. törvény az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról [33].


11

Az állam szerepe és feladatai meghatározó jelentőségűek, az állami irányítás kettős jellegű: egyrészt a nemzetgazdaság egészére kiterjedő funkcionális, másrészt meghatározott körben egy-egy ágazatra vagy tevékenységre vonatkozó ágazati irányítás. Mint már volt róla szó, a munkavédelem jogszabályrendszere alapvetően és tartalmilag összhangban van az Európai Unió vonatkozó szabályrendszerével. A csatlakozást megelőző jogharmonizációs munka véget ért, a továbbiakban – mint tagállamnak – az újonnan megjelenő irányelvek, illetve módosítások átvételét kell folyamatosan megvalósítani. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ugyancsak kidolgozott a munkaüggyel és munkavédelemmel kapcsolatos egyezményeket, ezek közül a legfontosabbakat – néhány kivétellel – Magyarország is ratifikálta. Jelen kiadvány a munkavédelem európai – és ezzel ma már magyarországi – helyzetéről, előírásairól és legfontosabb követelményeiről kíván rövid áttekintést adni. Tudomásul kell venni és meg kell szokni, hogy ami korábban az Európai Unió és Magyarország volt, az ma már az EU és benne Magyarország. Azonos előírásokkal, azonos jogokkal és azonos kötelezettségekkel. Amikor tehát az EU munkavédelméről beszélünk, az gyakorlatilag a hazai körülményeket és követelményeket is jelenti. Az alkalmazásban, a megvalósításban és főként a szemléletben természetesen vannak még eltérések, de a cél e különbségek mihamarabbi eltüntetése és az egységesen biztonságos és egészségre nem ártalmas munkakörnyezet biztosítása valamennyi tagállamban, így Magyarországon is. Ezt a célt szolgálja jelen kiadványunk is, amelyben szándékunk szerint nem jogi szöveget, inkább a főbb előírások átfogó ismertetését adjuk, akit pedig részletesen érdekelnek az említett vonatkozó jogszabályok, azok a kötet végén adott jogszabály-jegyzék alapján utána tudnak nézni a pontos előírásnak.

12


II.

EURÓPAI ELŐZMÉNYEK

Az Európai Közösségek létrejöttével egyértelművé vált az igény a munkaegészségügy és a munkahelyi biztonság globális megközelítésére. Az említett területtel foglalkozó joganyag fejlődése az 1980-as, 1990-es években jelentősen felgyorsult. A Közösség alapvető álláspontja szerint a gazdasági fejlődés nem történhet a szociális haladás rovására, aminek egyik vetülete, hogy a munkabaleseteket és a foglalkozási, ill. foglalkozással összefüggő megbetegedéseket a minimumra kell csökkenteni. A múlt század óta a szociálpolitika sokat fejlődött a tagállamokban, és fokozatos javulás következett be a munkaegészségügy és a munkahelyi biztonság területén. Az Európai Közösség megalakulása utáni első időszakban (Római Szerződés, 1957) a munkavédelem elsődleges célja gazdasági volt. Az egyenlőtlen versenyt kívánták kiküszöbölni az egységes feltételek biztosításával, azaz megakadályozni, hogy egyes termelők a munkavédelmi kiadások megtakarításával javítsák áraikat és így versenyhelyzetüket. A munkavédelem csak később vált szociális dimenzióvá, és a Szociális Karta óta mondhatjuk, hogy emberjogi megfontolások vezérlik.

A Szociális Karta és az Egységes Európai Okmány A Torinóban, 1961. október 18-án kelt Európai Szociális Karta kimondja, hogy „minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez” (3.pont). Ezen belül „a gyermekeknek és a fiataloknak különleges védelemre van joguk, azokkal a fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek ki vannak téve” (7.pont), és „ a dolgozó nőknek – anyaság esetén – és a többi dolgozó nőnek – a megfelelő esetben – munkájuk során joguk van különleges védelemhez” (8. pont). Továbbá: „A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy -

munkabiztonsági és munka-egészségügyi szabályzatokat adnak ki; biztosítják e szabályzatok felügyeleti intézkedésekkel történő végrehajtását; az ipari biztonság és egészségügy fejlesztését szolgáló intézkedésekről megfelelő módon konzultációt folytatnak a munkaadói és dolgozói szervezetekkel.”

Magyarországon az 1999. évi C. törvény intézkedett – tényleges csatlakozásunk előtt - az Európai Szociális Karta kihirdetéséről. Az európai integráció meg-megújuló szociális reformkísérletei közel 30 év után egy újabb közös okmányt eredményeztek, ez volt az 1989-ben kiadott Közösségi Karta a munkavállalók alapvető szociális jogairól. Az előrelépés szükségességét indokolták a több tagállamban jelentkező súlyos szociális gondok, a tömegessé váló munkanélküliség. A Karta alapvető szociális jogokat (szabad mozgás, szociális védelem, nemek közötti megkülönböztetés tilalma, gyülekezési szabadság) és


13

célokat (élet- és munkafeltételek, szakmai továbbképzés, az idősek és sérültek támogatásának fejlesztése) tartalmaz. Szociálpolitikai céljai és elvei olyan nemzetközi dokumentumokon alapulnak, mint a Szociális Karta és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Egyezményei. Meg kell mondani, hogy a Közösségi Karta fogadtatása nem volt egységes az Európai Unió tagállamai részéről, Nagy-Britannia például hosszú ideig nem volt hajlandó aláírni azt. Ez oda vezetett, hogy a dokumentum – az Európai Parlament szándéka ellenére – nem lett a tagállamokra nézve kötelező jogi dokumentum, csupán egy „ünnepélyes deklaráció”. Mindezzel együtt a változás üteme tagállamonként különböző volt, és jelentős eltérések voltak a munkavállalók javára hozott munkaegészségügyi és a munkahelyi biztonsági intézkedésekben. Felismerték, hogy a Közösségnek oda kell figyelnie a munkaegészségügyre és a munkahelyi biztonságra, és a későbbiekben e terület joganyagának tökéletesítése és közelítése a közösségi kezdeményezések egyik legfőbb tárgyává vált. A munkahelyi egészséggel és biztonsággal foglalkozó joganyag fejlődése az Egységes Európai Okmány 1987-ben történt elfogadása óta jelentősen felgyorsult. A jelenlegi fejlődési szakasz legfőbb mozgatója az egységes belső piac szociális dimenziója, mivel napirendre tűzte azokat a súlyos emberi és gazdasági költségeket, amelyek a munkavállalók munkaegészségügyének és munkahelyi biztonságának az elhanyagolásából erednek. Az EGK szerződés 100. (94.) cikkén alapuló jogilag kötelező aktusok első sorozata a 77/576/EGK tanácsi irányelvvel kezdődött, amely a munkahelyi biztonsági jelzésekkel foglalkozott (a 92/58/EGK irányelv hatályon kívül helyezte), ezt követte az első keret-irányelv: 80/1107/EGK (OJ L327, 1980.XII.3.) azoknak a dolgozóknak a védelméről, akik kémiai, fizikai és biológiai hatóanyagokkal kapcsolatos kockázatnak vannak munkájuk során kitéve, és az ez utóbbi alapján született négy egyedi irányelv. A Római Szerződés 118. (jelenleg, az Amszterdami Szerződés óta 137.) cikke értelmében a Bizottság feladata a tagállamok megfelelő együttműködésének biztosítása a munkakörülmények, a munkahelyi egészség és biztonság, illetve a munkahelyi balesetek és a foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzése terén. Az Egységes Európai Okmány elfogadását követően az Európai Unió munkaegészségügyi és munkahelyi biztonsággal foglalkozó jogalkotásának második sorozata felöltötte jelenlegi szerkezetét – méghozzá az EGK szerződés 118/A cikke biztosította új jogi alapon – a munkaegészségügy és a munkahelyi biztonság európai szintű szabályozására. E struktúra egy új keret-irányelvet [5] és hozzá tartozó egyedi irányelveket tartalmaz, ezek közül jelenleg már a 19. előkészítése folyik.

Európai irányelvek A Római Szerződésbe az Egységes Európai Okmány által beiktatott 118A cikk szolgált alapjául a Közösség harmadik akcióprogramjának, öt területen: biztonság és

14


ergonómia, egészség és higiéné, tájékoztatás és képzés a munkavállalók részére, kisés középméretű vállalkozások, valamint a társadalmi párbeszéd. A 118/A cikk szövegezése, mivel figyelembe veszi az Európai Unióról szóló szerződés 3b cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elvét, a Közösségnek csupán arra ad hatáskört, hogy minimális kívánalmakat állítson fel. A 118/A cikk arra is kötelezi az Európai Uniót, hogy a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos jogalkotása adminisztratív korlátozásokkal ne akadályozza kis- és közepes vállalkozások létrehozását. A munkavédelem területét érintően az EU szabályozásra két fő irány jellemző. Egyfelől meghatározó az ún. "új megközelítés", amelyet az ipari termékek szabad mozgása és biztonsága érdekében vezettek be. Ennek lényege, hogy azok a termékek, amelyeket a vonatkozó irányelvek követelményeinek megfelelően gyártottak, szabadon forgalmazhatók a tagállamokban. E körbe tartoznak munkavédelem terén az egyéni védőeszközök. Másfelől, a munkavédelmi szabályozás egyes szektorokra vonatkozóan határoz meg követelményrendszert. Ennek sajátossága, hogy az ily módon kidolgozott irányelvekben foglaltak mint minimális, alapvető követelmények jelennek meg, amihez viszonyítva az állam nemzeti gyakorlatának megfelelően szigoríthat. A programot 1988-ban hagyták jóvá, és ennek folyományaképpen fogadták el 1989.június 12-én a 118A cikk értelmében a munkahelyi biztonság és egészség minimális követelményeit meghatározó talán legfontosabb dokumentumot, az ún. keret-irányelvet: A Tanács 1989. június 12-i 89/391/EGK irányelve a dolgozók munkahelyi egészségügyének és munkahelyi biztonságának javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről [5]. E keret-irányelv 16(1) cikke szerint egyedi, "szektor jellegű" irányelveket kell kiadni meghatározott területekre, többek között: a munkahelyekre; a munkaeszközökre; az egyéni védőeszközök munkáltató által történő kiválasztására; a képernyő előtt végzett munkára; a hátsérülést okozó kézi anyagmozgatásra; az ideiglenes vagy mobil munkaterületekre; a halászatra és bányászatra vonatkozóan. Eddig 18 egyedi irányelv jelent meg, továbbá néhány, érintőlegesen ugyancsak a munkavédelmet érintő egyéb irányelv (pl. a vegyi anyagokról). Ezek közül kifejezetten munkabiztonsággal foglalkoznak az alábbiak: • 89/654/EGK irányelv (munkahelyek) [7] • 89/655/EGK irányelv (munkaeszközök) [8] • 92/58/EGK irányelv (biztonsági és egészségvédelmi jelzések) [17]. A munkabiztonságot érintő jogszabályok megalkotásánál figyelembe veendő másik fontos alapjogforrás a Római Szerződés 100A cikke, amely az egységes piaccal kapcsolatos, a műszaki harmonizálásra és eszközbiztonságra vonatkozó előírásokat alapozza meg, és amelynek alapján szintén készülnek a munka-biztonságot érintő ún. szektoriális irányelvek.


15

1993. novemberében a Bizottság "Európai szociális politika - lehetőségek az Unió számára" címmel kiadott egy Zöld Könyvet, amelynek alapgondolata az volt, hogy a gazdasági fejlődés nem mehet a szociális fejlődés rovására, a kettőnek együtt kell haladnia. Ez az alapelv különösen igaz a munkahelyi egészségre és biztonságra. A munkahelyi egészséget és biztonságot érintő irányelvek az „új megközelítés” elvének megfelelően általában keret-előírások, amelyekhez a csatlakozó szabványok adják meg a részletes műszaki követelményeket, az irányelvek harmonizációja csak a vonatkozó harmonizált szabványok honosítása után tekinthető valóban teljesnek. Az ide kapcsolódó szabványok száma magas, így például csak az egyéni védőeszközökre vonatkozólag közel 300 szabvány lép hatályba 2004. január elsejével az EU elképzelése szerint. A gépekről szóló irányelvhez kapcsolódóan az Unió csaknem 500 szabványt jelentet meg. Az EU gyakorlata szerint a szabványok alkalmazása nem kötelező, a gyártó attól eltérően is készítheti termékét vagy nyújthatja szolgáltatását, de ez esetben neki kell bizonyítania, hogy az általa alkalmazott megoldás legalább a szabványban előírttal azonos egészségvédelmi és biztonsági szintet eredményez. Mivel ez nem mindig könnyű, az esetek többségében egyszerűbb és biztosabb a – nem kötelező – szabvány alkalmazása. Ha a gyártó az általa kiállított megfelelőségi nyilatkozatban egy vagy több szabványra hivatkozik, akkor vélelmezhető, hogy az adott termék kielégíti a vonatkozó előírásokat és megfelel a követelményeknek.

A keret-irányelv és egyedi irányelvek A keret-irányelv [5] tekinthető az Európai Unió „munkavédelmi törvényének”. Egyik célja volt biztosítani a munkavállalók védelmének fokozását és azonos mértékét az - akkor még - 12 tagállamban. Az irányelv hatálya kiterjed valamennyi magánvállalatnál vagy közszolgálatban alkalmazott - munkavállalóra, kivéve az egyéni vállalkozókat és a háztartási alkalmazottakat. Az Európában általánosan alkalmazott gyakorlatnak megfelelően az irányelv szoros egységben kezeli a munkahelyi biztonságot és egészséget. Általános rendelkezés: A munkáltató felelős teljes mértékben a munkavállalók egészségéért és biztonságáért. Fő pontok: • A munkáltató köteles felmérni a biztonságot és egészséget érintő kockázatokat. • A munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalókat többek között az alábbiakról: a biztonsággal és egészséggel összefüggő kockázatok, megelőző intézkedések, elsősegély, tűzvédelem, kockázatfelmérés. • A munkáltató köteles konzultálni a munkavállalókkal és/vagy azok képviselőivel a biztonságot és egészséget érintő kérdésekben. • A munkáltató köteles biztosítani minden munkavállaló részére a megfelelő és munka-specifikus biztonsági és egészségügyi oktatást.

16


• Minden munkavállaló köteles törődni saját egészségével és biztonságával, és megfelelően használni a gépeket és berendezéseket, veszélyes anyagokat, egyéni védőeszközöket stb. A keret-irányelv 1. cikkében megadott alapelvek közé tartozik a foglalkozási ártalmak megelőzése, a munkavállalók megfelelő tájékoztatása és képzése, és részvételük a munkavédelmet érintő döntésekben. Az irányelv hatálya alá tartozik minden tevékenységi ágazat, a magán- és közületi szféra (ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, adminisztráció, szolgáltatások, oktatás, kultúra, szabadidő stb.). A munkáltató köteles biztonságos és egészséges munkakörülményeket biztosítani, és ezt a felelősségét a munkavállalóra rótt kötelezettségek semmiképpen nem csökkentik. A keret-irányelv [5] 16. cikk (1) bekezdésének célkitűzése szerint kiadott első egyedi irányelv [7] célja a munkahelyekre vonatkozó minimális követelmények előírása a munkavállalók fokozottabb biztonsága és egészsége biztosítása végett. Hatálya azonos a keret-irányelvével, kivéve bizonyos szállítási módokat, ideiglenes vagy mobil munkahelyeket, a kitermelő ipart, halászhajókat, valamint az erdészeti és mezőgazdasági munkákat. Két melléklet tartalmazza az új ill. meglévő munkahelyekre vonatkozó elő-írásokat, ezek közül az új munkahelyekre vonatkozó előírások részletesebbek és szigorúbbak. A második egyedi irányelv [8] részletezi a különböző - munkavégzés során használt - munkaeszközök vonatkozásában érvényes követelményeket. Az irányelv célja fokozottan biztonságos és az egészségre nem ártalmas körülmények biztosítása a munkavállalók számára a munkaeszközök használata során. Az irányelv legfontosabb rendelkezései az alábbiak: • A munkáltatónak a speciális munkakörülményeknek és a munkavállalókat fenyegető veszélyeknek megfelelően kell a munkaeszközöket megválasztania, úgy, hogy az említett veszélyeket ezáltal kiküszöbölje vagy minimálisra csökkentse. • A munkáltató köteles a munkaeszközök használatára vonatkozó megfelelő oktatást és tájékoztatást biztosítani a munkavállalók számára. • Munkaeszközök különleges kockázatot jelentő tisztítását, karbantartását és javítását csak erre a feladatra külön kijelölt munkavállalók végezhetik. Ez az irányelv is hangsúlyozza a munkáltató felelősségét a megfelelő munkaeszközök kiválasztásában és biztosításában a munkavállalók részére. Külön kitér a különleges kockázatot jelentő munkaeszközökre és azokkal kapcsolatos előírásokra, a munkavállalók képzésére, bevonásukra a biztonsággal és egészségre nem ártalmas munkavégzéssel kapcsolatos döntésekbe. A melléklet részletesen felsorolja a munkaeszközökre vonatkozó általános minimális követelményeket. A kilencedik egyedi irányelv [17] a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekre vonatkozó minimális követelményeket adja meg. Szól a munkáltató kötelezettségeiről, majd részletesen ismerteti a biztonsági és egészségvédelmi jelzések típusait, a vonatkozó előírásokat, a különféle eszközökön


17

(pl. konténerek, csővezetékek, tűzvédelmi eszközök), illetve helyeken (pl. közlekedő utak, veszélyes helyek) alkalmazandó jelzéseket. További, a munkahelyi egészséggel és biztonsággal foglalkozó irányelvek például: • 93/103/EGK irányelv (halászhajók) [19] • 91/383/EGK irányelv (meghatározott időtartamú vagy ideiglenes munkaszerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések). Ez utóbbi irányelv nem szektoriális megközelítésű. Célja azon munkavállalók munkahelyi védelmének biztosítása, akiknek a munkaszerződése nem határozatlan időtartamra jött létre. A magyar jogi szabályozás, a Mvt., illetve ennek módosítása nem tesz különbséget a munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának védelme szempontjából a munkaszerződés érvényességének időbeli korlátozása, illetve a foglalkoztatási jogviszony időtartama alapján. Ennek megfelelően az általános jogharmonizáció keretében a már kiadott munkavédelmi törvény [34], ennek módosítása [37], a végrehajtási rendelet [54][61] tartalmazzák az irányelv követelményeinek teljes körű harmonizációját. A már korábban említett munkamegosztásból adódóan bizonyos munkavédelmi irányelvek esetében a harmonizáció elsődleges felelőse az Egészségügyi Minisztérium volt. Az ide tartozó legfontosabb irányelvek három nagy csoportra oszthatók. -

A 118A cikk, ezen belül a 89/391/EGK keretirányelvhez kapcsolódó irányelvek:

Ezen belül felszerelésekkel kapcsolatos: • 89/656/EGK irányelv (egyéni védőeszközök használata) [9] • 90/270/EGK irányelv (képernyő előtt végzett munka) [12] Speciális kockázattal kapcsolatos: • 90/269/EGK irányelv (terhek kézi mozgatása) [11] Kóroki tényezőkkel kapcsolatos: • 90/394/EGK irányelv (rákkeltő anyagok) [13] • 90/679/EGK irányelv (biológiai hatóanyagok) [14] Munkavállalói csoporttal kapcsolatos: • 92/85/EGK irányelv (terhes, gyermekágyas és szoptatós munkavállalók) [18] A Tanácsnak a munkavállalókat a munkahelyen fenyegető kémiai, fizikai és biológiai kóroki tényezőkről szóló 80/1107/EGK számú keret-irányelvéhez kapcsolódó irányelvek: • • • •

78/610/EGK irányelv (vinilklorid monomer) 82/605/EGK irányelv (fémólom és annak ionos vegyületei) [2] 83/477/EGK irányelv (azbeszt) [3] 86/188/EGK irányelv (munkahelyi zaj expozíció) [4]

18


• 90/326/EGK irányelv (foglalkozási megbetegedések jegyzéke) • 91/322/EGK és 96/94/EK irányelv (vegyi anyagok határértékei). [15] Végül az egészségügyi tárcához is tartozik a fentiekhez nem kapcsolódó egyéb irányelv, pl. a munkavállalóknak a hajókon biztosítandó orvosi ellátásról szóló 92/29/EGK irányelv. Az irányelvek átültetése a hazai gyakorlatba a legtöbb esetben jelentős költségkihatásokkal jár. Hatástanulmányok eredménye szerint például a képernyő előtt végzett munkáról szóló 90/270/EGK számú irányelv megvalósítása mintegy 6 milliárd Ft költséget jelent, amelynek fele a közszférában jelentkezik. Hasonlóképpen egy hatástanulmány szerint a kézi anyagmozgatásra vonatkozó 90/269/EGK számú irányelv bevezetése is kb. 2 milliárd forintba kerül. A kémiai és biológiai hatóanyagoknak a munkahelyen kitett dolgozók védelméről szóló irányelvek megvalósítása kb. 1 milliárd forint kiadást jelent évente (ebből 700 millió a közszférában merül fel). Ezeket az irányelveket fokozatosan valósítják meg mind a már meglévő, mind az újonnan létesülő munkahelyeken. Az Európai Unió történelmileg első vívmánya az egységes belső piac volt. Az alapszerződés (30-36. cikk) és annak időközben végrehajtott módosításai (pl. Amszterdami Szerződés 28-30. cikk) különös figyelmet fordítanak az áruk szabad áramlására vonatkozó előírások megfelelő alkalmazására a tagállamokban. A munkahelyi egészség és biztonság a gazdaság egész területén, minden ágazatban és tevékenységben megjelenik. Éppen ezért az ezekre vonatkozó jogszabályokat sem lehet egyetlen területre – például a „szociális és foglakoztatási ügyek” fejezetre szűkíteni. Az Európai Unió munkavédelmi és ahhoz csatlakozó szabályozásával kapcsolatban kiadott ún. „Fehér Könyv” 2. fejezete az ipari termékek szabad mozgásával és biztonságával foglalkozik. Ebben az esetben a cél elsődlegesen az egységes piac megvalósítása ugyan, és a valamennyi tagállamra érvényes előírások itt első sorban az áruk szabad mozgását célozzák, de az előírásokban az is benne van, hogy ezeknek az áruknak a biztonság és egészség védelme szempontjából is megfelelőknek kell lenniük. Ilyen irányelvek többek között: • 98/37/EK számú irányelvvel módosított 89/392/EGK irányelv (gépek) [23] • 93/42/EGK irányelv (orvosi műszerek) • 89/686/EGK irányelv (egyéni védőeszközökre vonatkozó tagállami szabályozás össze-hangolása). [10] Mivel a munkahelyi egészséghez és biztonsághoz ez utóbbi kapcsolódik a legszorosabban, erről kissé bővebben lesz szó. Az irányelv - amelyet a Római Szerződés 100A cikke alapján adtak ki - az egyéni védőeszközökre (továbbiakban: EVE) vonatkozó tagállami szabályozás összehangolásáról szól. Az irányelv fő célja az egyéni védőeszközökre vonatkozó előírások közelítése (egységesítése) a belső piacon való akadálytalan forgalmazása biztosítása céljából, összhangban az áruk szabad mozgására vonatkozó alapelvvel. Az irányelv rögzíti az egyéni védőeszközök közösségen belüli forgalmazására vonatkozó előírásokat, valamint azokat az alapvető védelmi követelményeket, amelyeket ki kell elégíteni a felhasználók biztonsága és egészsége védelme érdekében. Kitér az EVE gyártására,


19

forgalmazására, az elkészült termék ellenőrzésére ill. vizsgálatára, a tanúsítási eljárásra. Ugyancsak kimondja az Európai Unió, hogy a jogalkotói jogközelítés hatékony végrehajtást biztosító infrastruktúrát igényel. Ez az infrastruktúra magában foglalja a vállalkozások hatékony irányítását, a munkavállalók megfelelő képzését és a hatékony munkaügyi felügyelőségeket. A munkaügyi felügyelőségnek minden rendelkezésére álló eszközzel biztosítania kell, hogy a munkaegészségügy és a munkahelyi biztonság területén végrehajtsák a jogszabályokat és alkalmazzák a megkívánt igazgatási eljárásokat (lásd VI. fejezet). Általánosságban és összefoglalóan megjegyezhető, hogy a munkahelyi egészség és biztonság jogharmonizációs folyamata 2002. december 31-ig befejeződött, és kedvező eredmény volt, hogy ezen a téren derogációt (felmentést) nem kértünk, a jogszabályok legkésőbb a csatlakozás időpontjában életbe léptek. Az persze más kérdés, hogy ez elsősorban a „papírmunkára” vonatkozik, a gyakorlati megvalósítás és főként az újfajta jogi szabályozásnak megfelelő mentalitás kialakulása (kialakítása) több évtizedes folyamat eredménye lehet.

20

III.


MUNKAVÉDELMI JOGSZABÁLYOK

A munkavédelmi törvény A keretirányelv [5] legfontosabb előírásait az Országgyűlés által 1993. október 5-én elfogadott, és 1994. január 1-én hatályba lépett munkavédelmi törvény (a továbbiakban Mvt.) [34] ülteti át a magyar jogrendbe. Tekintve, hogy ez a törvény tekinthető a magyarországi munkavédelem alapjogszabályának, érdemes vele közelebbről megismerkedni. A törvény célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. A törvény komplex jellegű, kiterjed az összes foglalkoztatásra (már minimum 1 munkavállaló esetén) és a munkavédelem valamennyi kérdésére. Egyúttal keret-jellegű, általános megfogalmazást ad, a konkrét végrehajtásról alacsonyabb szintű jogszabályozás gondoskodik. Alacsonyabb szintű jogszabályon értendők például az ún. egyedi irányelveket honosító miniszteri rendeletek, amelyek azonban sokszor maguk is csak az alapvető követelményeket fogalmazzák meg, a konkrét megvalósítást a munkáltatókra bízzák. Ez kezdetben, de sokszor még ma is komoly problémát okoz – elsősorban a kisebb – munkáltatóknak, akik megszokták, hogy korábban minden részletesen elő volt írva, és csak az előírásokat kellett betartani (az persze más kérdés, hogy tényleg betartották-e). Most a törvény például kimondja, hogy megfelelő körülményeket kell biztosítani a munkahelyen, de hogy konkrétan milyenek azok, azt a munkáltatóra bízza, csak a végső cél adott: a munkavállalót ne érje baleset és ártalom, emellett munkahelyén lehetőleg jól is érezze magát. A Mvt. hatálya a "szervezett munkára" terjed ki, függetlenül annak szervezeti vagy tulajdoni formájától. Ez annyit jelent, hogy a vállalkozás lehet kicsi, nagy, magán vagy állami, BT, KFT, RT vagy multinacionális vállalkozás, ha van benne munkáltató és legalább egy munkavállaló, vonatkozik rá a törvény. A Mvt. ugyancsak meghatározza a munkáltató kizárólagos felelősségét a biztonságos és egészségre nem ártalmas munkakörülmények biztosításában, előírja a munkavállalók bevonását a munkavédelmet érintő kérdésekbe ill. döntésekbe, megfelelő képzésüket és tájékoztatásukat, ugyanígy meghatározza a munkavállalók kötelezettségeit. A Mvt. lényeges vonása a munkáltató elsődleges, objektív és általános felelőssége, valamint a lehetőség a törvény előírásainak viszonylag önálló megvalósítására. A törvény ugyanis a kívánt eredményt fogalmazza meg, a megvalósítás konkrét módját a munkáltatóra bízza. Ezzel függ össze, hogy a törvény sok esetben előírja munkavédelmi szakember kötelező foglalkoztatását, mégpedig a vállalkozás létszámától és veszélyességi besorolásától függő képzettségi és időbeli feltételekkel, és bizonyos tevékenységeket kifejezetten munkavédelmi szaktevékenységnek minősít. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a munkavédelmi szakember vagy


21

foglalkozás-egészségügyi orvos szolgálatainak igénybevétele semmiképpen nem helyettesíti vagy csökkenti a munkáltató felelősségét a munkahelyi egészség és biztonság terén. Külön rendelet [54][88][104] tartalmaz a végrehajtást szabályozó előírásokat. A rendelet intézkedik szakképzett munkavédelmi szakember alkalmazásáról, a súlyos munkabalesetek bejelentési kötelezettségéről, és a bejelentés módjáról, a munkabiztonsági szakértőkről. A Mvt. 1993-ban készült, és nagyrészt a 89/391/EGK keretirányelv előírásai ültette át a magyar jogba. Az azóta eltelt idő egyrészt gyakorlati tapasztalatokkal bővítette a törvényben foglaltakat, másrészt fokozatosan derült ki, hogy az irányelvet nem elég általánosságban átvenni, hanem valójában a magyar törvényeknek szóról-szóra meg kell felelniük az uniós előírásoknak. Ez eredményezte az elmúlt időszakban a Mvt. többszöri kisebb-nagyobb módosítását. Az 1997-ben [37] megjelent módosítás tartalmaz néhány olyan előírást, amelyek szerepelnek a keret-irányelvben, de a Mvt. szövegéből – a szociális partnerekkel történő megegyezés hiánya, illetve azon álláspont miatt, miszerint a szóban forgó követelményekre a hazai társadalom még nem készült fel - kimaradtak. Ilyenek pl. a rendkívüli helyzetekre vonatkozó előírások, a kockázatok és veszélyek megelőzésének elvei és módjai, a kockázatértékelés kötelezettsége, a munkavállalók munkavédelmi képviselőinek kijelölése és képzése, a munkavállalók tájékoztatása a kockázatfelmérés eredményeiről és a vonatkozó megelőző intézkedésekről. Azóta is többször kellett hozzányúlni a Mvt-hez, hiszen a gyakorlat változásai, megjelenő új, más jogszabályok és egyéb tényezők miatt többször jelentkezett a korszerűsítés vagy pontosítás igénye [39][41][42][43][45][46]. Nézzük ezután kicsit részletesebben, miről is szól a munkavédelmi törvény. Az I. fejezet általános rendelkezéseket tartalmaz, meghatározza, hogy mi a munkavédelem, és megadja az alapelveket. Ezek között van az állam szerepe, a munkáltató felelőssége, az együttműködés kötelme, a munkavédelmi, azaz a munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységek fogalma. Itt adja meg a törvény a hatályát, azaz, hogy kire terjed ki és kire vagy mire nem (például nem tartoznak a törvény hatálya alá a fegyveres erők vagy a katasztrófavédelmi tevékenység). A II. fejezet részletesen ismerteti az állam munkavédelmi feladatait és a végrehajtásért felelős szerveket. Eszerint állami feladat pl. a munkavédelem irányítása és megszervezése. Az irányítás keretében állami feladat többek között: -

a munkavédelem országos programjának kialakítása (erről később még lesz szó), az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeinek a meghatározása, a nevelés és oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás terén pedig az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása, a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése,

22

Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon -

munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése (erről is bővebben szólunk majd) stb.

Hatósági tevékenység keretében az állam elősegíti és ellenőrzi a munkavédelmi szabályok betartását, ellátja az előírt engedélyezést és nyilvántartást. A munkavédelem állami feladatainak ellátásában több szervezet működik közre: OMMF, ÁNTSZ, MBH (lásd jelen kiadvány VI. fejezet). A III. fejezet a már korábban említett alapvető követelményeket ismerteti, amelyek biztosíthatják az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges körülményeket és feltételeket. Általános követelmények például, hogy munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, üzemeltetése stb. csak a munkavédelmi szabályok szerint, vagy ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet; hogy a munkavédelmi előírások betartását pénzzel vagy más módon nem lehet megváltani; egyéni védőeszközt forgalomba hozni és használatba venni csak megfelelőségi nyilatkozat vagy típusbizonyítvány birtokában lehet stb. Előírások vonatkoznak a létesítésre is (ez lehet gyár, üzem vagy általában munkahely): a munkavédelmi előírások betartása a létesítésben közreműködők közös feladata, amelynek teljesítésében együtt kell működniük. A létesítéskor ergonómiai szempontokat is figyelembe kell venni. Olyan munkahelyek létesítésénél, ahol mozgáskorlátozott vagy egyéb testi fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak, a környezetnek ezekhez a megváltozott emberi képességekhez kell illeszkednie. Sokszor jelent problémát, illetve elmarad az ugyancsak a III. fejezetben szereplő munkavédelmi üzembe helyezés. Eszerint a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését a munkáltatónak írásban kell elrendelnie, mégpedig az említett, munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat után. Ez a vizsgálat munkavédelmi (munkabiztonsági és munkaegészségügyi) szaktevékenységnek minősül. Különféle, és még mindig általános jellegű előírásokat tartalmaz a munkavégzés tárgyi feltételei című alfejezet. Olyan követelmények szerepelnek itt, mint például az időszakos biztonsági felülvizsgálat és az egyéni védőeszköz, munkaeszköz vagy technológia soron kívüli ellenőrzése, ha az közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét vagy biztonságát, vagy azzal összefüggésben baleset következett be. Itt szerepel, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvizet, valamint öltözködési, tisztálkodási pihenési és melegedési lehetőséget kell biztosítani a munkavállaló részére, illetve rendet és tisztaságot a munkaterületen. Gondoskodni kell jelző- és riasztóberendezésekről, továbbá a leesésből vagy leeső tárgyakból eredő veszélyek kiküszöböléséről. Tartalmazza a törvény III. fejezete az állványokra, energiaellátásra, ártalmas közegekre, világításra, szellőzésre stb. vonatkozó alapvető követelményeket. Megjegyzendő, hogy a munkahelyek kialakításának alapvető követelményeiről részletesen külön miniszteri rendelet [63][84] intézkedik, erről bővebben is lesz szó.


23

A III. fejezet külön alfejezete foglalkozik a munkafolyamatokra, technológiára és anyagokra vonatkozó követelményekkel. Általános követelmény, hogy ezeket úgy kell megválasztani, hogy ne veszélyeztessék a munkavállalók egészségét és biztonságát. Itt szerepelnek az anyagok mozgatására, a telephelyen belüli közlekedésre, a munkavállalók tájékoztatására és egyéni védőeszköz biztosítására vonatkozó előírások stb. Törvényi előírás, hogy a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha: -

annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, foglalkoztatása az utódaira veszélyt nem jelent, mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, és a munkára alkalmasnak bizonyult. Az egészségügyi alkalmasságot előzetes, illetve időszakos orvosi vizsgálattal kell megállapítani. A IV. fejezet a munkáltatók és munkavállalók kötelességeiről és jogairól szól. A munkáltató kötelezettségei között első helyen említi a törvény a kockázatok felmérését és kezelését, ezzel külön fejezetben. foglalkozunk. Köteles a munkáltató munkavédelmi szakembert foglalkoztatni, a szükséges információkat és utasításokat a munkavállalónak megadni, konzultálni a munkavállalókkal vagy azok képviselőivel, a három napos keresőképtelenséget meghaladó munkabalesetet jelenteni, a munkavállalók részére munkavédelmi oktatást biztosítani stb. A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban végezhet munkát, köteles az utasításokat betartani és az oktatásnak megfelelően eljárni. Köteles a részére kiadott egyéni védőeszközt használni, annak tisztításáról gondoskodni. Köteles együttműködni a munkáltatóval, és megkövetelni tőle az egészséget és biztonságot nem veszélyeztető munkakörülményeket stb. Az V. fejezet tartalmazza a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések bejelentésére, kivizsgálására és nyilvántartására vonatkozó előírásokat. Itt az alapvető követelmény a bejelentés, mégpedig – baleset esetén – a helyszín szerint illetékes felügyeletnek. A magyarországi munkamegosztásból következőleg a munkabaleseteket az OMMF-nek kell jelenteni, és ez a szervezet vesz részt a súlyos, illetve halálos balesetek kivizsgálásában és szolgáltat a munkahelyi balesetekre vonatkozó statisztikai adatokat. A foglalkozási megbetegedések az ÁNTSZ hatáskörébe tartoznak, ez a szervezet tartja nyilván és kezeli a betegségekkel összefüggő adatokat. A munkavédelmi törvény végrehajtási utasításaként kiadott miniszteri rendelet [54][88][104] tartalmazza a munkabalesetek bejelentésére szolgáló jegyzőkönyvet. Ezt a jegyzőkönyvet időközben szintén többször át kellett dolgozni, elsősorban azért, hogy abban az EU statisztikai hivatala által kért adatok mind szerepeljenek. Több éve kell adatot szolgáltatnunk ugyanis az EUSTAT részére, de sok esetben nem álltak rendelkezésre kért számok vagy mutatók. A munkavédelmi törvény VI. fejezete a munkavédelmi érdekképviselet és érdekegyeztetés előírásait tartalmazza. Ez az érdekegyeztetés nem tévesztendő össze

24


a munkáltatók és munkavállalók között folytatott egyéb érdekvédelmi tárgyalásokkal, amelyek témája általában munkaügyi jellegű (bér, munkaidő). A munkavédelmi érdekképviselet célja kizárólag az, hogy a munkáltató és munkavállaló együttműködjék a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkahelyi körülmények kialakításában és fenntartásában. Ennek fő eszközei – az EU előírásokban is hangsúlyos szerepet kapó és rendszeresen ellenőrzött – tanácskozás és konzultáció, a munkáltatók és munkavállalók kiegyensúlyozott részvételével és a munkavállalók, illetve képviselőik javaslattételi jogával. Az érdekegyeztetés és érdekképviselet intézményei a munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság és a paritásos munkavédelmi testület. A törvény mindezekről részletesen szól. Érdemes itt megemlíteni, hogy a Mtv. legújabb módosítása [45] minden 50 főnél többet foglalkoztató vállalatnál kötelezően előírja, hogy képviselőválasztást kell tartani. Ez nem tévesztendő azzal, hogy minden ilyen cégnél munkavédelmi képviselő működik. A munkáltatónak ugyanis csak azt írja elő a törvény, hogy szervezze meg és tegye lehetővé a képviselőválasztást, ha viszont ezek után a munkavállalók nem tudnak valakit megválasztani, vagy a kiszemelt jelölt nem vállalja ezt a feladatot, akkor nem lesz képviselő, de a munkáltató teljesítette ilyen irányú kötelezettségét. A VII. fejezet tartalmazza a munkavédelem hatósági felügyeletére vonatkozó előírásokat. Ezekről másutt részletesen szólunk. Itt megemlítendő az ide a közelmúltban [45] beiktatott VII/A alfejezet a távmunkavégzés eltérő szabályairól. A telekommunikáció fejlődése és a munka változó világa egyre inkább előtérbe helyez új munkaszervezési formákat, ezek egyike a távmunka, amikor a munkavállaló nem a munkáltató által biztosított munkahelyen, hanem attól távol, általában saját otthonában végzi a munkát. Ilyen esetben értelemszerűen nem lehet közvetlenül alkalmazni a munkavédelmi törvény sok előírását, ezért szükséges erre az esetre külön meghatározni az ilyenfajta munkavégzéssel kapcsolatos biztonsági és munkaegészségügyi előírásokat, illetve a munkavédelmi törvény előírásainak alkalmazhatóságát. Végül a VIII. fejezet értelmező rendelkezéseket tartalmaz, amelyek között szerepelnek fogalom-meghatározások és záró rendelkezések. Fenti ismertetés természetesen csak részletekben és igen nagy vonalakban ismerteti a munkahelyi biztonság és egészség alapvető előírásait tartalmazó munkavédelmi törvényt. Munkahely létesítésekor és működtetésekor a törvény valamennyi előírását ismerni és alkalmazni kell, ugyanígy a vonatkozó rendeleteket (ezek közül néhányról jelen kiadványban is történik még említés). Az előírások betartása, mint már többször jeleztük, teljes mértékben a munkáltató felelőssége, még akkor is, ha a munkavédelmi feltételek kialakításában és ellenőrzésében szakember segítségét veszi igénybe.


25

A munkahelyek követelményei Általános követelmények A munkavégzés szempontjából az egyik legkritikusabb tényező a munkahely, nem véletlen tehát, hogy a keret-irányelv [5] értelmében kiadott első egyedi irányelv [7] a munkahelyekre vonatkozó minimális követelményeket írja elő a munkavállalók fokozottabb biztonsága és egészsége biztosítása végett. Hatálya azonos a keretirányelvével, kivéve bizonyos szállítási módokat, ideiglenes vagy mobil munkahelyeket, a kitermelő ipart, halászhajókat, valamint az erdészeti és mezőgazdasági munkákat. Két melléklet tartalmazza az új ill. meglévő munkahelyekre vonatkozó előírásokat, ezek közül az új munkahelyekre vonatkozó előírások részletesebbek és szigorúbbak. Magyarországon ennek az irányelvnek a harmonizálására külön jogszabály eleinte nem készült, mivel a fő pontokat a munkavédelmi törvény [34], ennek módosítása [37], valamint a kapcsolódó MüM rendeletek magukban foglalták. Az irányelv ugyan külön ad meg előírásokat a már használatban lévő, ill. az újonnan létesítendő munkahelyekre, Magyarországon a jogalkotók azonban a vonatkozó előírásokat mindkét esetben érvényesnek tekintették. A Mvt. tartalmaz a közlekedő utakra vonatkozó előírásokat (36.§), a munkavállalók megfelelő oktatását és tájékoztatását (55. és 59. §), a munkavállalókkal ill. azok képviselőivel történő együttműködést (71.§), az épületek állékonyságára vonatkozó előírást (35.§), a menekülő utakra (37.§), ablakokra, ajtókra (35., 37.§), a tűzvédelmi berendezésekre (42.§), a szellőzésre (33.§), világításra (31.§), padozatokra és közlekedő utak felületi kialakítására (36.§), az átlátszó anyagból készült falakra és ajtókra (35.§), az ablakokra, felülvilágítókra (35.§), a leesés vagy leeső tárgyak elleni védelemre (28.§), állványokra és munkaállásokra (28.§), megfelelő mozgási térre (27.§), a védőitalra és szociális létesítményekre (24. §), az elsősegélyre (46.§), a mozgáskorlátozottak foglalkoztatására (19.§) és a szabadtéri munkahelyekre (34.§) vonatkozó előírásokat. Az EU illetékeseivel folytatott egyeztetések során kiderült, hogy jóllehet a munkahelyekre vonatkozó előírások tényleg megtalálhatók a különböző hazai jogszabályokban, mégis szükség van a vonatkozó EU irányelv egy egységes jogszabályban történő hazai átvételére. Ez végül 2002-ben történt meg, egy – a munkaügyi és az egészségügyi miniszter által közösen kiadott – rendelet formájában [84], amely a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjére vonatkozó előírásokat tartalmaz. A rendelet a munkavédelemre vonatkozó többi rendelethez hasonlóan a szervezett munkavégzés keretében létesített munkahelyek követelményeit tartalmazza, de hatálya nem terjed ki olyan munkahelyekre, amelyekre más előírások vonatkoznak, így az ideiglenes vagy változó (nem telepített) munkahelyekre, a más jogszabályban meghatározott bányászati tevékenységekre, a halászhajókra és a munkáltató telephelyén kívül levő mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási mezőkre, erdőkre és más földterületekre. Ugyancsak külön szabályok vonatkoznak a telephelyen kívül használt járművekre.

26


A rendelet elsőként a munkáltató általános kötelezettségeivel foglalkozik. Ilyenek a rendelet előírásainak betartása, és hogy a munkahely feleljen meg az egyéb munkavédelmi szabályoknak és az adott tudományos és technikai színvonal mellett elvárható követelményeknek. Munkavédelmi célú előzetes vizsgálat során kell meghatározni a várható veszélyeket, veszélyforrásokat és a veszélyeztetettek körét, és meg kell határoznia a műszaki és egyéni védelem módszereit, illetve a munkahelyi egészséget és biztonságot szolgáló egyéb intézkedéseket. A munkáltató felelőssége a munkahelynek minősülő épületek megfelelő szerkezete és szilárdsága, tűz- és robbanásbiztos villamos berendezések használata, az ergonómiai szempontok figyelembe vétele, a munkahelyek és munkaeszközök rendszeres takarítása és tisztítása, a folyamatos műszaki karbantartás, a mentés és menekülés biztosítása, emellett a munkavállalók, illetve képviselőik előzetes és folyamatos tájékoztatása és a velük folytatott tanácskozás a munkavédelmet érintő kérdésekről és intézkedésekről. A rendelet a továbbiakban konkrét előírásokat tartalmaz az alábbiakról: -

menekülési utak és vészkijáratok tűzjelzés és tűzoltás munkahelyi hulladékkezelés zárt munkahelyek szellőztetése a helyiségek, terek hőmérséklete a helyiségek természetes és mesterséges megvilágítása a helyiségek padlózata, falai, mennyezete és tetőzete ablakok és tetőablakok ajtók és kapuk közlekedési útvonalak, veszélyes területek mozgólépcsők és mozgójárdák rakodók (rámpák) helyiségek mérete és légtere, a szabad mozgás biztosítása a munkahelyeken pihenőhelyek terhes nők és szoptatós anyák öltözőhelyiségek tisztálkodó- és mellékhelyiségek elsősegélyhelyek megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók munkahelyei szabadtéri munkahelyek ivóvízellátás a munkahelyen munkahelyi zaj- és rezgések elleni védelem.

Ez a rendelet az Európai Unióhoz történő csatlakozáskor lépett hatályba. Mint látható, a munkahelyekre vonatkozó előírások egyaránt tartalmaznak műszaki és környezeti jellegű követelményeket, illetve bizonyos veszélyeztetett csoportokra vagy a munkahelyen tanúsítandó magatartásra és eljárásra vonatkozó előírásokat. Mivel a rendelet 2002. februárjában jelent meg, a csatlakozásig több, mint három év állt a munkáltatók rendelkezésére, hogy a rendelet előírásainak eleget tegyenek.


27

Mint korábban említettük, az uniós irányelvek és így az azokat a hazai jogba átültető rendeletek minimális vagy alapvető követelményeket írnak elő, és a munkáltatóra bízzák a megvalósítás módját. Ez sok esetben komoly problémát jelent a munkáltatók számára, mert sokszor nehéz eldönteni, vajon mit jelent a „megfelelő” hely, körülmény, hőmérséklet stb. Ezért a munkahelyekről szóló rendeletben a jogalkotó több konkrét adatot is megadott. Ez valójában szigorítást jelent az eredeti irányelvhez képest, de erre a keret-irányelv alapján készült jogszabályokban a tagállamnak joga van, ugyanakkor megkönnyíti a munkáltatók vagy munkavédelmi szakembereik számára a jogszabályi előírások teljesítését. Ilyen előírásokat tartalmaznak a munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről szóló rendelet mellékletei. Az I. melléklet a különböző jellegű munkák (szellemi, könnyű-közepes-nehéz fizikai munka) esetén az egy főre biztosítandó legkisebb térfogatot adja meg, a II. melléklet ugyanilyen bontásban a megengedhető levegőkörnyezeti értékeket és adatokat a munka nehézségi fokának meghatározásához. A III. melléklet konkrét névleges megvilágítási értékeket ad meg a helyiség rendeltetése, illetve a benne folyó tevékenység szerint, a IV. melléklet ugyancsak névleges megvilágítási erősségeket ír elő szabadban lévő munkahelyekre és közlekedési utakra. Az V. melléklet a munkahelyen a munkavégzés során a dolgozót érő zaj egyenértékű A-hangnyomásszint határértékeit tartalmazza, és végül a VI. melléklet a munkahelyen a dolgozó kezére áttevődő rezgéssel kapcsolatos előírásokat ad meg.

Képernyős munkahelyek A munkahelyek különleges típusát jelentik az egyre nagyobb teret hódító képernyős munkahelyek, annyira, hogy erre külön rendelet jelent meg [69][84][96]. Képernyő előtt végzett munkának az a tevékenység minősül, amikor a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órán keresztül képernyős eszközt használ. (Képernyős eszköz a betűs és grafikus képsorokat, számjegyeket képernyőn megjelenítő készülék.) Nem minden képernyős eszközzel végzett tevékenység minősül azonban képernyő előtti munkának, így pl. nem az a számoló- és pénztárgépekkel, a szállítóeszközökön (repülőgépeken, hajókon) lévő számítógépekkel és navigációs eszközökkel, a főleg közhasználatra szánt számítógépes rendszerekkel (pl. pályaudvarokon található interaktív információs rendszerek) végzett munka. A képernyő előtt végzett munkának számos ergonómiai és egészségügyi vonatkozása van. Egyre több munkahelyen – irodákban, oktatásban, kutatásban, de egyre inkább az iparban is – és egyre hosszabb időt töltünk a képernyő előtt, és szenvedjük el annak minden ártalmát. Az Európai Unióban már 1990-ben megjelent egy irányelv [12] a képernyő előtt végzett munka minimális egészségi és biztonsági követelményeiről, és ennek a fajta munkának a jogszabályok mellett komoly szakirodalma van. A képernyős munka során leggyakrabban az alábbi kockázatok jelentkeznek: -

a szem kifáradása, látásromlás, pszichés tényezők,

28


ergonómiai, fizikai állapotromlást előidéző tényezők.

A képernyő előtt órákat eltöltő munkavállalóknál gyakori a kéz-, kar-, látószerv- és gerincbántalom, az idegi fáradtság. A kockázatfelmérésben külön gondot kell fordítani a képernyő előtt végzett munka kockázatainak meghatározására és a szükséges intézkedésekre. Ez utóbbiak gyakran nem is igényelnek különösebb befektetést, sokszor a szoba megfelelő átrendezése, esetleg egy jól megválasztott asztal vagy szék elegendő a panaszok nagymértékű csökkenéséhez, esetleg megszűnéséhez. A vonatkozó rendelet azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik napi munkaidejük során legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használnak, illetve az ő munkáltatójukra. A képernyős munkahelyeken a munkáltató által végzett kockázatbecslés, valamint a munkavégzés egészségi feltételeinek ellenőrzése során vizsgálni kell -

a látásromlást előidéző tényezőket, a pszichés, illetve mentális megterhelést, valamint a fizikai állapotromlást előidéző tényezőket.

A kockázatok csökkentése és az egészségi állapotromlás megakadályozása érdekében a képernyős munkaeszköz használatával járó munkavégzés esetén a munkát óránként legalább tízperces szünetekkel meg kell szakítani. A képernyő előtti munkavégzés napi összes ideje sem haladhatja meg a hat órát. Amennyiben azonban az óránkénti 10 perc szünet azért nem tartható, mert ezáltal mások élete, testi épsége vagy vagyontárgyak biztonsága kerülne veszélybe, a munkáltatónak akkor is biztosítania kell rendszeres időközönként a munkaközi szünetet – amely ebben az esetben is minimum 10 perc -, vagy a képernyő előtti munkavégzés helyett valamilyen más jellegű tevékenységgel kell megbíznia a munkavállalót. Az összes napi munkaidő 75 %-át azonban nem lépheti túl a képernyő előtt végzett munka! A képernyő előtti foglalkoztatás megkezdését megelőzően a munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló szem-, illetve látásélesség vizsgálaton vegyen részt foglalkozás-egészségügyi orvosnál. A képernyős foglalkoztatás során kétévente az orvosi vizsgálatot meg kell ismételni, továbbá akkor is, ha a munkavállalónak valamilyen olyan látási panasza van, amely a képernyő előtti munkavégzéssel összefüggésbe hozható. A munkáltatónak el kell látnia a munkavállalót éleslátást biztosító szemüveggel, vagy a meglévő szemüveg (kontaktlencse) cseréjéről kell gondoskodni, amennyiben a munkavállaló szemészeti szakorvosi vizsgálata következtében ez indokolt. Sem a foglalkozás-egészségügyi, illetve a szemészeti szakorvosi vizsgálat, sem pedig a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges szemüveg juttatásának költségeit nem lehet a munkavállalóra terelni, azt a munkáltatónak kell fedeznie. Szakmai körökben sem egészen tisztázott, hogy ez a bizonyos szemüveg védőeszköz, munkaeszköz vagy egyéb? Mértékadó szakemberek álláspontja szerint nem védőeszköz, mivel nem konkrét ártalom ellen véd, de nem is munkaeszköz,


29

hanem az, aminek a rendelet nevezi: a képernyő előtti munkához éleslátást biztosító szemüveg, külön kategória. Minden 2001. január 1. után létesített képernyős munkahelynek meg kell felelnie e rendelet előírásainak, a korábban létesített ilyen munkahelyek 2001. december 31-ig kaptak haladékot. A képernyős munkahely kialakítására vonatkozó szabályok pontos eligazítást adnak mind a képernyős, illetve ahhoz kapcsolódó berendezések (képernyő, billentyűzet, munkaasztal, szék, stb.), mind a munkakörnyezetre (megvilágítás, tükrözés, fény visszaverődés, zaj, klíma, sugárzás, stb.), valamint az eszközt működtető személy és a képernyős munkaeszköz kapcsolatára (szoftver, ergonómia, stb.). Így pl. a billentyűzet előtt elegendő helyet kell biztosítani a kéz megtámasztása érdekében, a munkaasztal nem lehet fényvisszaverő felületű, a munkahelyen megfelelő páratartalmúnak kell lennie, stb. A vonatkozó rendelet több mellékletet tartalmaz. Az I. melléklet beutaló-minta a képernyő előtti munkavégzéshez kapcsolódó szemészeti szakvizsgálatra. A II. melléklet a képernyő előtti munkavégzéssel kapcsolatban leggyakrabban panaszokat okozó hat látórendszeri eltérést sorolja fel. A III. melléklet a munkahelyek kialakítására vonatkozó rendelethez hasonlóan tételesen adja meg a képernyős munkahely kialakításának minimális követelményeit. Ezen belül szerepel egy általános rendelkezés, a képernyőre, a billentyűzetre, a munkaasztalra vagy munkafelületre, a munkaszékre vonatkozó előírások, továbbá a környezettel kapcsolatos munkavédelmi követelmények (tér, megvilágítás, tükröződés és fényvisszaverődés, zaj, klíma és sugárzás). Végül ember-gép kapcsolat címen a szoftver tervezésével, kiválasztásával, bevezetésével és módosításával kapcsolatban figyelembe veendő elveket fogalmazza meg a rendelet.

Robbanásveszélyes munkahelyek A munkahelyek között különös veszélyt és kockázatot jelentenek azok, ahol potenciálisan robbanásveszélyes környezetben kell dolgozni, ezért az Európai Unió az ilyen munkahelyekre is külön irányelvet adott ki [24]. Ezt az irányelvet egy a munkaügyi és az egészségügyi miniszter által kiadott közös rendelet harmonizálja [93]. A rendelet először is meghatározza, mi a robbanóképes légtér, a potenciálisan robbanásveszélyes környezet, továbbá, hogy a rendelet hatálya mire nem terjed ki (pl. gázfogyasztó készülékek, robbanó vagy instabil vegyi anyagok gyártása, kezelése, felhasználása, raktározása és szállítása). Ezután szól a munkáltató általános feladatairól (műszaki és szervezési intézkedések a robbanás elhárítására, illetve az esetleges robbanás hatásainak csökkentésére, rendszeres ellenőrzés, folyamatos felügyelet stb.) és alapvető (minimális) munkavédelmi kötelezettségeiről (oktatás, írásbeli utasítás a munkavégzésre, felügyelet biztosítása, a veszélyes gázok, gőzök stb. biztonságos elvezetése, szükség esetén riasztás és a munkavállalók eltávolítása a veszélyes környezetből stb.). Külön pontok foglalkoznak a készülékek és védelmi rendszerek kiválasztásának követelményeivel, a munkáltató kockázatértékelési kötelezettségével, koordinációs feladataival, a robbanásveszélyes területekkel és a robbanásvédelmi dokumentációval.

30


Egészségi és biztonsági jelzések Ugyancsak a munkahelyhez kapcsolódó kérdés az ott alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzések szabályozása. Erre vonatkozólag szintén külön EU irányelv jelent meg [17], amelyet egy munkaügyi miniszteri rendelet formájában vettünk át, gyakorlatilag teljes egészében [62][103]. A rendelet gyakorlatilag minden munkahelyre vonatkozik, kivéve a vasúti, közúti, vízi és légi közlekedés biztonságát szolgáló jelzéseket, a termékeken és azok csomagolásán, illetve a veszélyes anyagokon és készítményeken alkalmazott jelzéseket. A rendelet meghatározza a biztonsági és egészségvédelmi jelzések különböző fajtáit (pl. biztonsági jel, tiltó jel, figyelmeztető jel, rendelkező jel, továbbá hangjel, szóbeli kommunikáció, kézjel stb.). A megfelelő jelzések alkalmazása, elhelyezése, karbantartása, ellenőrzése ismét csak a munkáltató felelőssége, a munkavállalók viszont kötelesek ezeket a jelzéseket figyelembe venni, és azok értelmében cselekedni. Bizonyos jelek külön-külön és együttesen is használhatók, illetve esetenként mód van választásra is. A rendeletben meghatározott biztonsági színek jelentése valamennyi biztonsági jelzésben azonos, így például a vörös (piros) szín mindig valamilyen tiltást vagy veszélyt jelent, a sárga vagy borostyánsárga figyelmeztetés, a kék rendelkezés, zöld színnel pedig vészkijáratokat, menekülési útvonalat, elsősegélyhelyet, vagy általános veszélymentességet jeleznek. A biztonsági jelzések alkalmazása során különös gondot kell fordítani azok felismerhetőségére és hatékonyságára. Ne legyen egymás mellett túl sok jelzés, világító jelzést ne alkalmazzunk erős fényforrás közelében és hasonlóképpen hangjelzést túl erős környezeti zajban. A rendelet részletes előírásokat tartalmaz a jelzések kialakítására, elhelyezésére, karbantartására és ellenőrzésére. Mellékletek tartalmazzák típusok szerint (az ábra, pontos méretarányok és szín feltüntetésével) az egyes jeleket, a biztonsági jelek és a kiegészítő táblán elhelyezett írásjelek legkisebb méreteit, a kézjelzés helyett, vagy azzal együtt szóbeli kommunikáció során alkalmazásra javasolt szavakat és azok jelentését, az egyezményes kézjelzéseket. Ez utóbbiakat gyakran használják például daruval vagy nagyméretű munkagépekkel végzett műveletek során, amikor a gépkezelőnek nincs közvetlen rálátása a munkaterületre, és ezért irányító segítségével végzi a munkát. Ilyenkor különösen fontos, hogy az irányító és irányított személy azonosan értelmezze a kézjelzéseket. Külön szabály ilyen esetekre, hogy harmadik személytől eredő kézjelzéseket nem szabad figyelembe venni, kivéve, ha közvetlen életveszélyről vagy vészhelyzetről van szó, amely esetben úgyis arra ráutaló jelzéseket ad, aki erre a veszélyre figyelmeztet.

Közbeszerzés és tájékoztatás A közpénzek ésszerű felhasználása átláthatóságának és ellenőrizhetőségének megteremtésére a kormány törvényt hozott a közbeszerzésekről [44]. Ezt a módszert egyre elterjedtebben alkalmazzák az államigazgatásban, részben a beszerzések, részben az állami megrendelésre végzett elsősorban építőipari tevékenységek és


31

szolgáltatások terén. A törvény szerint építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetében az ajánlattevő az ajánlatában köteles nyilatkozni arról, hogy az ajánlattétel során figyelembe vette-e a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó, a teljesítés helyén, azaz a leendő munkahelyen hatályos kötelezettségeket. Ha tehát egy külföldi vállalkozó kíván Magyarországon építeni, értelemszerűen a Magyarországon érvényes munkavédelmi (és egyéb) előírásokat kell betartania. (Más kérdés, hogy ma már nálunk is gyakorlatilag az EUban érvényes előírásokat talál a külföldi vállalkozó.) Ennek az előírásnak a betartására és az ehhez kapcsolódó eljárásra vonatkozólag külön miniszteri rendelet készült [100]. A rendelet nevesítve megadja, hogy a tájékoztatást a három felügyeleti szervtől külön-külön kell megkérni, azok hatásköre (azaz biztonság, egészség vagy bánya) és a teljesítés helye szerinti illetékesség szerint, magyar nyelven (ez külföldi kérelmező esetén lehet érdekes). Ez a tájékoztatás valóban csak felvilágosítás, nem tekinthető hivatalos szakhatósági állásfoglalásnak, és nem tartalmaz konkrét műszaki megoldást, tervet vagy végrehajtási javaslatot. Ténylegesen nem több, mint a szóban forgó munkára vagy szolgáltatásra vonatkozó munkavédelmi szabályok és főbb előírások ismertetése. A tájékoztatás díjköteles, a díj mértéke egyrészt attól függ, hogy a pályázat tárgya építési beruházás vagy szolgáltatás-e, másrészt attól, hogy a vállalkozás értéke elérie a közösségi értékhatárt, a nemzeti értékhatárt, vagy egyszerű közbeszerzési eljárásról van-e szó. Ez a kiírásból kiderül. A közösségi értékhatárokat különféle esetekre a törvény [44] tartalmazza, ezeket a Közbeszerzések Tanácsa a Közbeszerzési Értesítőben közzéteszi. Tájékoztatásul a közösségi értékhatárok 2005-ben a következők: Építés: 4,25 – 5 millió euró (kb. 1,06 – 1,25 milliárd Ft), Szolgáltatás: 110,5 – 170 ezer euró (kb. 27-42 millió Ft). A nemzeti értékhatárok: Építés: 70 M Ft Szolgáltatás: 20 M Ft Egyszerű közbeszerzés esetén: Építés: 10 M Ft Árubeszerzés és szolgáltatás: 2 M Ft. Az értékhatárok természetesen időnként változnak, tehát célszerű mindig utánanézni. A tájékoztatás nem szakhatósági tevékenység, sem állásfoglalás, és nem lehet konkrét műszaki megoldás, terv vagy végrehajtási javaslat, kizárólag normatív (jogszabályi) követelmények ismertetése. 2004-ben az OMMF összesen 21 ilyen tájékoztatást adott ki (17 építési beruházás, illetve 4 szolgáltatás – őrző-védő, takarítás, konténer-telepítés – témában).

32


Munkaeszközök Az uniós keretirányelv [5] egyik egyedi irányelve [8] a munkavállalók által a munkavégzés során használt munkaeszközök minimális (alapvető) biztonsági és egészségügyi követelményeiről szól. Az irányelv célja olyan intézkedések és feltételek meghatározása, amelyekkel biztosítható, hogy a munkavállaló egészsége és biztonsága nem kerül veszélybe a munkaeszközök kialakítása miatt vagy használata során. Ezt az irányelvet harmonizálja egy munkaügyi miniszteri rendelet (és annak módosítása) [63][87] a munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről. A magyar rendelet is foglalkozik a különleges kockázatot jelentő munkaeszközökkel, és teljes egészében - általában szó szerint - átveszi az irányelv mellékletében megfogalmazott minimális biztonsági követelményeket. Alapvető különbség a magyar és az általában elfogadott európai fogalom között, hogy a hazai jogszabályok csak a szervezett munka keretében használt eszközt tekintik munkaeszköznek, míg más országokban minden gép és berendezés munkaeszköz, amivel munkát végeznek, akár a munkahelyen, akár otthon a háztartásban, kertben stb. Ennek megfelelően a gépnek eredendően biztonságosnak kell lennie (vö. általános termékbiztonság), és ha egyszer már biztonságos mint eszköz, akkor vélelmezhető, hogy munkaeszközként is biztonságos lesz. Emögött ott van az a meggondolás is, hogy ugyanazt a (potenciálisan) veszélyes eszközt (pl. láncfűrész) alkalmazhatják egy faipari üzemben vagy otthon barkácsoláshoz. Míg azonban a munkahelyen rendszerint szakmunkás használja, akit még ki is oktattak munkavédelemből, otthon bárki használhatja, és az illető lehet, hogy sohasem hallott arról, hogy létezik munkavédelem. A rendelet előírásai nem csak az eszközzel végzett tényleges munkára terjednek ki, ide tartozik emellett az elindítás, leállítás, szállítás, javítás, karbantartás és tisztítás is, mivel sokszor pont ezek a rutinszerű használattól eltérő speciális helyzetek és műveletek jelentik az igazi veszélyt. A rendeletben szereplő fogalom még a veszélyes tér: ahol a munkaeszközön belül vagy annak körzetében a munkavállalót az eszközből eredő veszély fenyegeti; a kockázatnak kitett munkavállaló: aki a veszélyes térben tartózkodik; a kezelő: aki a munkaeszközt használja; és a megbízott személy: az a munkavállaló vagy külső személy, aki a munkáltató írásos megbízása alapján végez bizonyos műveleteket (pl. karbantartás, megvizsgálás stb). A rendelet – tükrözve az eredeti EU irányelv szellemét – sokszor csak általános követelményeket fogalmaz meg, pl: „munkaeszközt csak a rendeltetésének megfelelő célra és körülmények között szabad használni”. Egy ilyen rendelkezés értelmetlennek vagy egyenesen komikusnak tűnhet, de a tapasztalat bebizonyította, hogy munkaeszközt nagyon sokszor nem a rendeltetésének megfelelő célra és körülmények között használnak. Egy ilyen rendelkezés, azon túl, hogy felhívja a figyelmet erre a látszólag magától értetődő követelményre, jogalapot ad az ellenőrzést végző munkabiztonsági felügyelőnek az intézkedésre. Mint már a munkavédelmi törvénnyel kapcsolatban említettük, a munkahelyi egészséggel és biztonsággal összefüggő minden intézkedés és a megfelelő


33

körülmények biztosítása a munkáltató felelőssége. Ennek értelmében a munkáltató felelős azért, hogy megfelelő, biztonságos és az adott feladatnak, tevékenységnek megfelelő munkaeszközt bocsásson a munkavállaló rendelkezésre, de azért is, hogy azt a munkavállaló az előírásoknak és utasításoknak megfelelően használja. A munkaeszköz alkalmazási (üzemeltetési) helyének kijelölésénél és a kezelő munkahelyének kialakításánál biztonsági, egészségvédelmi, sugárvédelmi és ergonómiai követelményeket egyaránt figyelembe kell venni. Ez egyébként teljesen összhangban van a munkahely kialakításának általános követelményeivel. A munkaeszköz alkalmasságáról és biztonságos voltáról nem csak az eredeti üzembe helyezéskor kell meggyőződni. Ha egy adott eszközzel 30 napig nem dolgoztak, vagy az eszközből kifolyólag sérülést okozó esemény történt (vagy akár csak történhetett volna!), valamint ha azt átalakították, akkor csak úgy lehet újból használatba venni, ha azt erre megbízott személy megvizsgálta és írásban nyilatkozott a munkaeszköz alkalmasságáról. A rendelet – több más kapcsolódó rendelethez hasonlóan – először általános, valamennyi munkaeszközre vonatkozó követelményeket ad meg, majd külön fejezet foglalkozik bizonyos speciális területekkel, így a mobil, önjáró vagy vontatható munkaeszközök, illetve a terhek emelésére használt munkaeszközök minimális kiegészítő követelményeivel. Az általános követelmények között szerepel többek között elegendő tér biztosítása a munkaeszköz kezeléséhez, a villámcsapás és a munkaeszköz használatából eredő fizikai ártalmak (pl. kigyulladás, túlhevülés, gáz, por, folyadék, robbanás) elleni védekezés. Általános követelmény a jól látható és azonosító jelzéssel ellátott kezelőelem, a kellő számú és megfelelően elhelyezett vészleállító, illetve vészkikapcsoló berendezés. A munkaeszköz mozgó részeit védőberendezéssel kell ellátni. Olyan védőberendezést kell alkalmazni, amely -

stabil kialakítású, nem okoz többletkockázatot, nem lehet könnyen eltávolítani vagy hatástalanítani, megfelelő távolságot biztosít a mozgó részektől, nem akadályozza a munkaeszköz működésének figyelemmel kísérését, lehetővé teszi a szereléshez vagy karbantartáshoz szükséges műveleteket és a hozzáférést.

Amennyiben ez utóbbiak esetén a védőberendezést el kell távolítani, a munkaeszközzel a munkát csak a védőberendezés helyretétele után szabad újra megkezdeni. A munkaeszközökön (gépeken) egyértelműen és jól láthatóan fel kell tüntetni a biztonságot szolgáló figyelmeztetéseket és jelzéseket. A mobil eszközöknél nyilvánvalóan többletveszélyt jelent magának az eszköznek a mozgása, ezért azt úgy kell kialakítani, hogy helyváltoztatáskor a gépen lévő munkavállaló ne essen le, illetve ne érintkezhessék a kerékkel vagy lánctalppal. Munkagépen személyt szállítani egyébként is csak erre a célra kialakított eszközzel,

34


a biztonság feltételeinek betartásával lehet. A mobil munkaeszköz egyes részei közötti energiaátvitelt szolgáló berendezés nem lóghat le a talajra, nem súrlódhat vagy szennyeződhet. El kell látni a munkaeszközt billenésgátlóval (úgy, hogy legfeljebb negyedfordulatot tudjon billenni), illetve úgy kell kialakítani, hogy csak megfelelően stabil helyzetben legyen használható, vagy átfordulása, felborulása kizárt. Egy sor követelmény vonatkozik az olyan önjáró munkaeszközökre, amelyek mozgása a munkavállalóra kockázatot jelenthet. Ilyen előírások többek között: -

meg kell akadályozni a kezelő akaratától független elindítást, pályához kötött munkaeszközök egyidejű mozgása során meg kell akadályozni azok összeütközését, a munkaeszközt fel kell szerelni fék- és rögzítőberendezéssel, hozzáférhető helyen alkalmazott kezelőelemekkel vagy automatikus vészkikapcsoló berendezéssel kell biztosítani a leállítást vészhelyzet esetén, a vezető részére megfelelő látóteret kell biztosítani, távvezérelt munkaeszköznek automatikusan le kell állnia, amikor az ellenőrzött vezérlési zóna határára ér stb. A munkaeszközökön belül külön kategóriát jelentenek a terhek emelésére használt munkaeszközök. Telepített teheremelő szerkezetnek az alkalmazás teljes időtartama alatt meg kell őriznie stabilitását és terhelhetőségét. Jól láthatóan jelölni kell az engedélyezett teherbíróképességet, ami különböző üzemállapotokban eltérő lehet, a megfelelő teherbírási értékeket ilyenkor a munkaeszközre erősített táblán kell feltüntetni. Egyértelműen jelezni kell azt is, ha a munkaeszközt nem személyek emelésére alakították ki, ilyen esetben személyek emelése természetese tilos. A munkavállalók emelésére vagy mozgatására használt munkaeszközökre ugyancsak speciális előírások vonatkoznak. Ilyen, a műszaki kialakításra vonatkozó követelmények például a következők: -

legyen a személytartó szerkezet zuhanását gátló szerkezet, a munkavállaló a szerkezetből ne tudjon kiesni, akadályozza meg a munkavállaló beszorulását, összenyomását, illetve tárgyakkal történő nem szándékos érintkezését, a berendezés meghibásodása esetén a függve maradó szerkezetben lévő munkavállaló ne kerüljön veszélybe, és mentése biztosítható legyen.

A munkaeszközökről szóló rendeletet időközben többször is módosítani kellett, részben a vonatkozó EU irányelv teljes körű harmonizációjának biztosítása végett, részben pedig egyéb jogszabályok (pl. a munkavédelmi törvény) változásai miatt. A módosító rendelet [102] 2004. áprilisában jelent meg, tehát közvetlenül az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt, hatálybalépése pedig a csatlakozás napja volt, két pont kivételével, amelyekre vonatkozólag a hatályba lépés napjaként 2004. november 1-jét határozta meg a jogalkotó. Erre a rendeletre valójában egy időközben megjelent, az eredeti EU munkaeszköz irányelvet módosító-kiegészítő irányelv [27] honosítása miatt volt szükség, ez az irányelv speciálisan a magasban végzett munka különleges eszközeire vonatkozó előírásokat tartalmaz. Ennek


35

megfelelően a rendelet – néhány egyéb módosítás mellett – elsősorban a magasban lévő munkahelyeken ideiglenesen végzett munkánál használt munkaeszközökre vonatkozó általános követelményeket tartalmaz. A magasban ideiglenesen végzett munka során sokszor nem lehet (és nem is lenne gazdaságos) kellően biztonságos és az ergonómiai feltételeket is kielégítő munkavagy tartózkodási felületet biztosítani, ezért ilyen esetekben megengedett az átmeneti megoldás, pl. létra vagy állvány alkalmazása, de csakis a rendeletben meghatározott feltételek mellett. A magasban végzett ideiglenes munkánál különös tekintettel kell lenni az időjárási feltételekre, és külön hangsúlyt kapott itt a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemmel szemben. Létráról munkát végezni csak rövid ideig és csak akkor szabad, ha más biztonságosabb munkaeszköz használata nem indokolt a kockázat alacsony szintje, a tervezett használat rövid ideje vagy a helyszín adottságai miatt. A létrának stabilnak kell lennie és megfelelő méretű szilárd alapon kell állnia. A munkaállványok használatára vonatkozó követelmények között szerepel, hogy azokat a vonatkozó nemzeti szabvány szerint, vagy legalább azzal egyenértékű műszaki megoldás szerint kell tervezni és méretezni, és ellenőrizni kell az állvány stabilitását. Állványt csak megfelelő képesítéssel és szakmai gyakorlattal rendelkező személy által készített üzemeltetési és bontási terv alapján szabad felépíteni, használatba venni, illetve lebontani. Az állvány építését, átalakítását vagy bontását végző munkavállalókat az említett műveletekhez szükséges szakmai ismeretekről, a lehetséges kockázatokról, veszélyekről, valamint a védekezés módjáról ki kell oktatni. A magasban végzett munka egyik kritikus része a magasban lévő ideiglenes munkahelyre való feljutás, erre vonatkozólag szintén tartalmaz előírásokat a rendelet. Amennyiben például a feljutást és a munkaeszköz beállítását a megfelelő helyzetbe kötelek segítségével végzik, akkor két egymástól függetlenül rögzített kötelet kell biztosítani (egy ereszkedő vagy rögzítőkötél, és egy biztosító kötél). A munkavállalónak a biztosító kötélhez csatlakoztatott teljes testhevederzetet kell használnia. A munkát előzetesen meg kell tervezni, és a munkaidő alatt folyamatosan felügyeletet kell biztosítani, úgy, hogy a felügyeletet ellátó személy adott esetben segítséget tudjon nyújtani. Az ilyenfajta munkát végző munkavállalókat a speciális ismeretekre és előírásokra ki kell oktatni, elméleti és gyakorlati képzés formájában, beleértve a szükséges mentési eljárásokat is. A magasban ideiglenesen végzett munka egyik formája az úgynevezett ipari alpintechnikai tevékenység, amelynek követelményeit speciális volta és egyre terjedő alkalmazása miatt külön rendelet [95] szabályozza. A rendelet általában a szervezett munkavégzés keretében végzett ipari alpintechnikai tevékenységre (röviden alpintechnikára) vonatkozik, de egyes előírásait extrém esetekben (pl. életmentés, katasztrófaelhárítás) nem kell alkalmazni. Tekintettel a különleges munkára és annak eszközeire, a rendeletben jelentős helyet kaptak az értelmező rendelkezések, amelyek a rendeletben alkalmazott szakkifejezéseket magyarázzák (pl. dinamikus kötél, előmászás, esési tényező stb.). Ez a rendelet is általános munkabiztonsági szabályokkal indul, mint pl. alpintechnikai tevékenység csak akkor

36


kezdhető meg, ill. folytatható, ha az megfelel az ebben és más munkavédelemmel összefüggő jogszabályokban meghatározott előírásoknak. Az alpintechnika és annak munkaterülete veszélyes tevékenységnek (technológiának) és munkahelynek minősül, és csak akkor alkalmazható, ha 2 métert meghaladó szintkülönbségről van szó, és állványzat vagy más műszaki megoldás ráfordítási igénye nem áll arányban a munkafeladattal. A munkáltató alapvető munkavédelmi és munkabiztonsági kötelezettségei itt is azt a célt szolgálják, hogy műszaki és szervezési intézkedésekkel megelőzze a munkavállalók lezuhanását, azaz a munkahelyi baleset bekövetkezését. Mivel az alpintechnika veszélyes munka, végzését írásban kell elrendelni. Ennél a munkafajtánál különös problémát jelent a kockázatfelmérés, mivel állandóan új, változó munkahelyről van szó, amikor a munkáltatónak az esetek nagy részében nincs is ráhatása a munkahely kialakítására és körülményeire. Figyelembe kell venni a magasban végzett munka veszélyeit, a kikötési pontok adottságait, az időjárási viszonyokat, a lezuhanás valószínűségét és hatását, az alkalmazott felszerelések, egyéni védőeszközök és a felhasznált anyagok kölcsönhatását, a helyi körülményekből adódó hatásokat (pl. feszültség alatt álló berendezések közelsége, vegyi anyagok hatása), a munkának a környezetre gyakorolt hatását (pl. festékszórás) stb. Az alpintechnikai munka hatókörébe eső területet el kell keríteni, illetéktelen személyek belépést meg kell akadályozni. Ennél a munkánál fokozottan jelentős a munkavállalók tájékoztatása, oktatása, felkészítése a magasban végzett munkára, annak speciális körülményeire és követelményeire. Ezek a követelmények indokolják a szokásosnál szigorúbb személyi feltételeket. Alpintechnnikai munkavégzésre csak olyan munkavállaló alkalmazható, aki -

a 18. életévét betöltötte, legalább szakmunkás vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik, a gyakoroltatásra is kiterjedő oktatáson részt vett, az ismereteket elsajátította, és erről a munkáltató igazolást adott, legalább alapfokú elsősegély nyújtási ismeretekkel rendelkezik, az alpintechnikai munkára egészségileg alkalmas, és ezt előzetes, valamint időszakos orvosi vizsgálat alapján igazolja, rendelkezik a munkáltató által kiadott, névre szóló kijelöléssel.

A munkahely kialakításával kapcsolatban is vannak kötelezettségei a munkáltatónak. A munkamódszer meghatározása során a munkáltató köteles az alábbiakat figyelembe venni: -

a munkafeladat jellege (pl. festés, szerkezet átvizsgálása), a kikötést szolgáló szerkezeti elemek, a munkahely megközelítése, a lezuhanásgátló rendszer egésze, illetve elemei, felszerelések és egyéni védőeszközök.

A rendelet ezeken kívül részletesen szól az alpintechnikára vonatkozó általános szabályokról, a munka során alkalmazott felszerelések és egyéni védőeszközök


37

használatára vonatkozó követelményekről, a munkavállaló ereszkedését és biztosítását szolgáló lezuhanásgátló rendszer kialakításának általános szabályairól, a rögzítési pontok kialakításának követelményeiről, valamint az ereszkedés és a kötélhasználat szabályairól és az előmászásra vonatkozó előírásokról. Ez a rendelet nem egy EU irányelv átvétele, kiadását az egyre inkább terjedő alpintechnikai tevékenység, és ennek különleges veszélyei és kockázatai indokolták. A rendelet 2004. január 1-jén lépett hatályba.

Veszélyes anyagok és kémiai biztonság Vegyi anyagok A kémiai biztonság kérdése napjainkban mind nagyobb szerepet kap, hiszen a gyorsuló ütemben növekvő kemizáció kockázatainak csökkentése, az ember és a környezet megvédése a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények káros hatásaival szemben egyértelműen szükséges. A vegyi anyagok környezet- és egészségkárosítóak, tűz- és robbanásveszélyesek lehetnek, esetenként pedig egy-egy anyagban e két-három tulajdonság kombinálódik. Figyelembe véve a vegyi anyagok gyorsulva növekvő tételszámát, illetőleg azt, hogy a kontrollálatlan kemizáció globális környezetkárosodást, tömeges egészségkárosodást és tömeges balesetet (kémiai katasztrófát) okozhat, a vegyi anyagok és készítmények biztonságos előállítása és használata elengedhetetlen. A vegyi anyagok fogalma alatt a kémiai biztonságot szabályozó törvény [40] értelmében olyan anyagot értünk, amely akár a természetben előforduló, akár ipari úton előállított kémiai elemeket vagy ezek vegyületeit tartalmazza. A vegyi anyagok közül az minősül veszélyesnek, amely valamely tulajdonsága, az által előidézett kockázat következtében szerepel a veszélyes vegyi anyagok jegyzékén. Veszélyes készítmény az az egy vagy több veszélyes anyagot tartalmazó oldat vagy keverék, amely szintén veszélyes minősítést kapott. A munkáltatót terheli a feladat, hogy értékelje és felbecsülje a munkahelyen előforduló veszélyes anyagok kockázatát. A kockázatbecslést a következőkre figyelemmel kell elvégezni: a veszély azonosítása, az expozíció-hatás (koncentráció/dózishatás) összefüggés elemzése, az expozíció becslése, a kockázat értékelése: minőségi, illetve mennyiségi jellemzése. A munkáltatónak be kell szereznie a gyártótól (importálótól), a forgalmazótól, illetőleg a beszállítótól minden, a kockázatbecsléshez szükséges kiegészítő információt. A vegyi anyagok kockázatainak meghatározása függ a veszélyek jellemzőitől, a gyártó, forgalmazó, stb. által rendelkezésre bocsátott információktól, az expozíció szintjétől, típusától és hosszától, a munkakörülményektől, valamint az egészségügyi vizsgálatok eredményeitől is. (Itt jegyezzük meg, hogy a kockázatbecsléssel általában a IV. fejezet foglalkozik.) A kockázatbecslést meg kell ismételni, amennyiben a munkahelyen, illetve a munkavégzésben olyan jelentős változások történtek, amelyek következtében a korábbi becslést túlhaladottá vált vagy foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok teszik

38


azt indokolttá. Korábbiakban nem alkalmazott veszélyes vegyi anyaggal bármely tevékenység csak akkor kezdhető meg, ha a kockázatbecslés megtörtént, és a kockázat kezelésére (elkerülésére vagy eltűrhető szintűre csökkentésére) a munkáltató meghozta megfelelő intézkedéseket. A munkáltató elsősorban köteles megszüntetni a munkahelyen megtalálható veszélyes anyagok okozta kockázatokat. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor munkáltatónak olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek meggátolják, vagy az egészséget nem károsító vagy eltűrhető szintre csökkentik a veszélyes anyagok munkahelyen történő felszabadulását, így pl. -

munkaszervezési intézkedések, védőberendezések, védőeszközök biztosítása, műszaki intézkedéseket bevezetése, a munkahelyen jelen lévő vegyi anyagok mennyiségének a munka jellegének megfelelő minimálisra történő csökkentése, karbantartási feladatok elvégezése, expozíciójának kitett munkavállalók számának minimumra csökkentése, az expozíció intenzitásának és időtartamának a lehető legkisebb mértékűre csökkentése, megfelelő higiénés feltételek biztosítása (dohányzás, étkezés, italfogyasztás, kozmetikai szerek használata, élelmiszer-tárolás megtiltása azokon a munkahelyeken, ahol a munkaterületet veszélyes anyagok szennyezhetik vagy a munkavállaló veszélyes anyagokkal kerülhet érintkezésbe).

A munkáltatónak elsősorban a munkavállaló egészségét és biztonságát nem veszélyes anyag vagy kevésbé veszélyeztető veszélyes anyag alkalmazásával kell biztosítania. Amennyiben a munkavégzés jellege nem teszi lehetővé a veszélyes anyag nem veszélyes vagy kevésbé veszélyeztető anyaggal történő helyettesítését, a munkáltató gondoskodik a kockázatok lehető legkisebbre történő csökkentéséről különböző megelőző és védő intézkedések bevezetésével, pl. -

megfelelő munka-, szabályozási és vezérlési folyamatok megtervezése, megfelelő munkaeszköz alkalmazása, kevésbé veszélyes anyagok alkalmazása, kollektív műszaki és egyéni védelem alkalmazása a kockázat keletkezési helyén, munkaszervezési intézkedések, egyéni védőeszközök alkalmazása, amennyiben az expozíció egyéb módon nem előzhető meg.

A munkáltató feladata, hogy a munkavállaló ne dolgozzon olyan környezetben, ahol a munkahelyi levegőben a veszélyes anyag koncentrációja meghaladja az előírt határértéket, illetve a munkavállalót ne érje hormon-, hormonhatású anyag, illetve antibiotikum expozíciója.


39

Az ún. Biztonsági Adatlappal azonosítható anyagfajtákra vonatkozóan nyilvántartást kell vezetni, amelyet a munkavállalók és képviselőik számára hozzáférhetővé kell tenni. A munkavállaló munkahelyi expozíciójára vonatkozó nyilvántartott adatokat a munkaviszony megszűnését követő 10 évig, rákkeltő hatású anyagok esetében 40 évig meg kell őrizni. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a dokumentumokat az ÁNTSZ városi (fővárosi kerületi) intézetének kell átadni. Határérték túllépés, baleset, üzemzavar Amennyiben a bármely okból a megengedett határértéket meghaladó koncentráció fordul elő a munkahelyen, a munkáltatónak haladéktalanul intézkednie kell az elhárítás érdekében. A balesetek, katasztrófa helyzetek előfordulása esetére intézkedési terveket kell kidolgozni és azokat rendszeresen felül kell vizsgálni, illetve katasztrófa-elhárítási gyakorlatokat kell meghatározott időközönként végezni. Üzemzavar, baleset helyszínén csak az a munkavállaló tartózkodhat, akinek jelenléte feltétlenül szükséges, továbbá egyéni védőfelszereléssel, speciális biztonsági berendezéssel kell ellátni, amelyeket addig köteles használni, amíg az a veszélyhelyzet miatt indokolt. A veszélyes anyagokat tartalmazó tároló edényeket, konténereket, vezetékeket jól látható módon meg kell jelölni, figyelmeztető és egyéb tájékoztató jelzéseket kell elhelyezni a menekülés, illetve mentés elősegítése céljából. A munkáltató feladata gondoskodni a munkavállalók megfelelő képzéséről, illetve arról, hogy minden szükséges információt megkapjanak az előforduló kockázatok kiküszöbölése és csökkentése érdekében, pl. a munkahelyen jelen lévő veszélyes anyagok azonosítása, a megengedett határértékek, vonatkozó jogszabályi előírások, stb. Orvosi vizsgálat A munkavállalókat a tényleges munkavégzést megelőzően alkalmassági orvosi vizsgálatnak kell alávetni, illetve rendszeres időközönként az orvosi vizsgálatot meg kell ismételni. Amennyiben megállapítást nyer, hogy a munkavállaló valamilyen – a munkavégzésével összefüggésben keletkezett – megbetegedésben szenved vagy a vizsgálat során egy meghatározott – megengedett - biológiai határértéket meghaladó mértékű eredményt mérnek, a munkáltatónak felül kell vizsgálnia a korábbi kockázatbecslést, a bevezetett megelőző intézkedéseket, illetve folyamatos egészségügyi felülvizsgálat megszervezéséről kell gondoskodnia és a többi munkavállaló számára is biztosítani kell a szükséges orvosi vizsgálat elvégzését.

Rákkeltő anyagok A rákkeltő anyagok fogalmának meghatározása azért nem egyszerű, mert számos olyan anyag van, amely már önmagában is rákkeltőnek minősül, illetve e kategóriába tartoznak azon készítmények, amelyek rákkeltő anyagot tartalmaznak, továbbá a bizonyos eljárások során alkalmazott vagy felszabaduló anyagok, ha meghatározott koncentrációt elérnek. Azt, hogy pontosan milyen anyagok, készítmények tekintendők rákkeltőnek, azt a vonatkozó jogszabály melléklete tételesen sorolja fel, (pl. a következők: azbeszt, kátrány, ásványolaj, nyersolaj,

40


foltbenzin, bükkfa-, tölgyfa- és egyéb keményfaporok, stb.). A jogszabály csak példálózva sorolja fel, hogy melyek azok a tevékenységek, ahol a rákos megbetegedés elfordulásának kockázata magasabb (ilyen pl. az uránbányászat). [73][[89][97][112] A eredetű rákkeltő (karcinogén) vagy mutagén anyagok okozta foglalkozási eredetű egészségkárosodások, illetve daganatos megbetegedések megelőzése érdekében komoly feladatok hárulnak a munkáltatókra. Minden olyan munkavégzésnél, ahol felmerülhet valamely rákkeltő anyaggal történő expozíció, a munkáltató kötelessége kockázatbecslést végezni, amely – többek között - magában foglalja -

a veszély meghatározását, a rákkeltő anyagok azonosítását, az expozíció lehetséges hatásait, a rákkeltő anyagok koncentrációjának mérését, a bőrön át a munkavállaló szervezetébe kerülő, illetve felszívódó rákkeltő anyagok mennyiségének becslését, a felmerülő kockázat minőségi, illetve – amennyiben meghatározható – a mennyiségi jellemzőit.

A kockázatbecslést legalább minden két évben el kell végezni, azonban az ÁNTSZ városi, illetve fővárosi kerületi intézete ennél rövidebb időszakot is meghatározhat, ha az expozíció jellege ezt indokolja. Minden olyan változás esetén is újra kell kockázatbecslést végezni, amelynek hatása van, vagy lehet a munkavállalók expozíciójára. Bizonyos rákkeltő anyagok esetében meghatározható az a határérték, amelynek túllépése esetén az anyaggal történő munkavégzés egészségkárosító lehet, más anyagoknál viszont ez nem lehetséges. Amennyiben az adott rákkeltő anyag megengedhető mértékére van határérték, úgy értelemszerűen a határértéket meghaladó koncentráció esetén nem lehet a munkavállalókat foglalkoztatni és az expozíciónak kitenni őket. Ha a rákkeltő anyagra vonatkozóan nincs határérték, a munkáltató kötelessége a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy a munkavégzés helyén a rákkeltők koncentrációja a lehető legalacsonyabb legyen. Sajátos szabályok vonatkoznak arra az esetre, amikor előre nem látott vagy nem látható veszélyhelyzet és expozíció fordul elő. Az előre nem látott veszélyhelyzetre, illetve expozícióra a munkáltató köteles felkészülni, azaz riasztási és különböző intézkedési terveket készíteni. Ezen intézkedési tervek tartalmáról - amelyeknek rendelkezniük kell a balesetek elhárításáról, a mentésről, a menekülési útvonalakról, a dekontaminálásról, stb. – tájékoztatni kell az érintett munkavállalókat, továbbá legalább éves gyakorisággal a munkavállalókkal gyakoroltatni kell az azokban foglaltakat. Amennyiben valóban bekövetkezett egy előre nem látható veszélyhelyzet, egyrészt az érintett területet azonnal és jól látható módon el kell keríteni, jelezésekkel kell ellátni, illetve biztosítani hogy oda illetéktelen személy ne juthasson be, másrészt írásban értesíteni kell a munkavállalókat a veszély bekövetkeztéről, továbbá soron kívül orvosi vizsgálatnak kell őket alávetni. A szükséges helyreállítási munkálatok során csak


41

megfelelő egyéni védőfelszereléssel ellátott, és csak a helyreállításhoz feltétlenül szükséges munkavállalók tartózkodhatnak a veszélyes zónában. Előfordulhat, hogy előre lehet tudni, ha a munkaterületen veszélyhelyzet, illetve a rákkeltő anyagok fokozott koncentrációja, expozíciója fog előfordulni (pl. zárt technológia megbontása). Ilyen esetekben a munkavállaló csak megfelelő védőfelszerelésben dolgozhat és a veszélyes területen a munkavégzés időtartamát ahhoz kell igazítani, hogy milyen védelmet nyújt a védőfelszerelés. Értelemszerűen ez esetben is jól látható módon meg kell jelölni az érintett munkaterületet és csak az arra feljogosított személyek tartózkodhatnak ott, illetve léphetnek oda be. Megelőzés, expozíciócsökkentés Amennyiben technikailag, technológiailag lehetséges, akkor a rákkeltő vagy mutagén anyagokat zárt rendszerben, automatizált vagy azzal egyenértékű más eljárással kell alkalmazni. Ahol a zárt rendszer vagy az egyéb technológiai megoldások nem valósíthatók meg, ott az expozíció szintjét a lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni úgy, hogy -

-

-

a lehető legkisebb számú munkavállalót kell az expozíciónak kitenni, csökkenteni kell a munkahelyen jelenlévő karcinogén hatású anyagok mennyiségét, a munkavégzést úgy kell megtervezni és megszervezni, hogy a lehető legkisebb mennyiségű rákkeltő hatású anyag szabadulhasson fel, a rákkeltő anyagokat már forrásuknál hatástalanítani kell (pl. ventilláció vagy általános szellőztetés), elsődlegesen ú.n. kollektív műszaki, technológiai védelmi intézkedéseket kell bevezetni ott, ahol a munkavállalók gáz, gőz, folyadék, por vagy aerosol formájában kerülnek/kerülhetnek a karcinogén anyagokkal érintkezésbe, az alkalmazott védelmi intézkedéseket rendszeresen felül kell vizsgálni, egyéni védelmi intézkedéseket és technikákat, egyéni védőfelszereléseket kell alkalmazni, amennyiben a rákkeltő anyag expozíciója kollektív védelmi intézkedésekkel nem szorítható az előírt határérték vagy az eltűrhető szint alá, szigorú higiénés előírásokat kell betartani (pl. a munkavégzés helyén a padozat, a falak, a munkafelület rendszeres – legalább heti egyszeri tisztítása, takarítása), gondoskodni kell a rákkeltő anyagok közömbösítéséről, valamint a munkaeszközök, védőeszközök dekontaminálásáról vagy indokolt esetben azokat veszélyes hulladékként kell kezelni.

Személyi higiéné A munkáltató saját költségén köteles biztosítani, hogy - a rákkeltő anyag expozíciójának kitett munkahelyen a munkavállaló ne étkezzen, ne igyon, ne tároljon élelmiszert, ne dohányozzon, ne alkalmazzon kozmetikai szereket, továbbá az ilyen területeket jól látható feliratokkal is el kell látni, feltüntetve azokon a tilalmakat,

42


a munkavállaló a munkahelyet csak zuhanyozás után, utcai ruhában hagyja el, elegendő számú és megfelelő szociális helyiség, illetve nyílt téri munkavégzés esetén megfelelően temperált tartózkodó- és pihenőhelyiség álljon rendelkezésre, (öltöző, mosdó, zuhanyozó, stb.), a védőeszközöket az arra kijelölt helyen és az előírt módon helyezzék el; minden használat előtt ellenőrizzék, biztosítsák azok hibátlanságát, védőképességük megfelelőségét, tisztaságát.

A munkavállalók nyilvántartása, egészségügyi ellenőrzés A munkáltató további kötelessége, hogy naprakészen nyilvántartsa azokat a személyeket, akik a munkavégzés során rákkeltő anyaggal kerültek kapcsolatba, feltüntetve a személyi adatokon kívül a rákkeltő anyag megnevezését, a munkavállaló napi, heti és éves expozíciós idejét, valamint rákkeltő anyagonként az expozíciós koncentráció mért adatait. Az egészségügyi ellenőrzés magában foglalja egyrészt a munkavállaló orvosi alkalmassági vizsgálatát (a tényleges foglalkoztatás megkezdését megelőzően), másrészt a már rákkeltő anyag expozíciójának kitett (foglalkoztatott) dolgozó legalább évi egyszeri, időszakos orvosi vizsgálatát. Az orvosi vizsgálat elvégzése kötelező, annak a munkavállaló köteles magát alávetni. A vizsgálatokat végző foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa szintén nyilvántartást vezet a rákkeltő anyag expozíciójában dolgozó személyekről, megjelölve az elvégzett orvosi vizsgálatokra vonatkozó adatokat, illetve az érintett dolgozó kórelőzményeit, kórtörténeti adatait. (Az orvosi dokumentációba az érintett munkavállalón kívül kizárólag az ÁNTSZ ellenőrzést végző orvosa tekinthet bele.)[67][70][74][91][99] Amennyiben az orvosi vizsgálat valamely – a rákkeltő anyaggal való munkavégzéssel összefüggésbe hozható – egészségkárosodást állapít meg, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa, illetve az ÁNTSZ tisztiorvosa soron kívüli orvosi vizsgálatot rendelhet el mindazon személyek esetén, akik hasonló expozíciónak vannak kitéve. Az ilyen megbetegedés, egészségkárosodás előfordulásakor a munkáltató köteles újra elvégezni a kockázatbecslést. Az orvosi dokumentációt, illetve a munkáltató által vezetett különböző nyilvántartásokat legalább 40 évig kötelező megőrizni. Tájékoztatási kötelezettség A munkáltató tájékoztatási kötelezettsége kétirányú. Egyfelől folyamatosan informálnia kell a munkavállalókat, valamint a munkavédelmi képviselőket – többek között - a rákkeltő anyagok hatásairól, kockázatairól, expozíciójáról, az alkalmazott védelmi intézkedésekről, az egyéni védőeszközök használatáról, a vészhelyzet, havária esetén teendő intézkedésekről. A munkáltatónak másrészt minden év január 10. napjáig tájékoztatást kell adnia az illetékes ÁNTSZ intézetnek azokról a tevékenységekről, amelyek végzése során a munkavállalók rákkeltő vagy mutagén hatású anyagokkal dolgoznak, megindokolva ennek szükségességét, megjelölve továbbá az ilyen anyagok mennyiségét, az érintett


43

munkaköröket, az expozíciónak kitett munkavállalók számát, a kockázatbecslést követően bevezetett megelőző, védő intézkedéseket, alkalmazott technológiákat, az előírt védőeszközöket, a veszély jellegét, stb. Soron kívül is értesíteni kell az intézetet, ha megnő az expozíciónak kitett munkavállalók létszáma, a határértéket meghaladó szennyezettséget mérnek, vagy a munkahely méretében, elhelyezésében történt változás.

Azbeszt Az azbeszttel történő munkavégzésre – néhány speciális szabály kivételével – lényegében a rákkeltő anyagoknál ismertetett szabályok vonatkoznak. Az azbeszt előidézte egészségkárosító kockázatok elkerülése, illetve minimálisra való csökkentése érdekében gondoskodni kell arról, hogy – lehetőség szerint - azbesztpor ne jusson a levegőbe, vagy ha ezt nem lehet megvalósítani, úgy a munkáltatónak biztosítania kell az azbesztport a kibocsátásához a lehető legközelebb már összegyűjtsék. Rendszeresen mintát kell venni továbbá az expozíciót jelentő azbeszt porból, és a mintavételt csak akkreditált laboratórium végezheti. Bontási munkák Amennyiben azbesztet vagy azbeszttartalmú anyagot kívánnak valamely építményből eltávolítani, illetve ilyen épület bontása esetén – még a tevékenység megkezdése előtt – munkatervet kell készíteni, amelyet a munkáltatónak az illetékes ÁNTSZ intézettel jóvá kell hagyatnia. E jóváhagyás nélkül a bontási munka nem kezdhető el. A munkatervnek tartalmaznia kell a munkavégzés helyét, a munkavégzés jellegét és várható időtartamát, az alkalmazandó módszerek leírását, a munkavállalók és a környezet védelme érdekében bevezetni kívánt intézkedéseket, az azbeszt előzetes eltávolításának lehetőségét, illetve módját. A munkavégzés során keletkezett azbesztet tartalmazó hulladékot zárt konténerekben kell összegyűjteni és azokon fel kell tüntetni, hogy azbesztet tartalmaznak. Az ilyen tartályokat a veszélyes hulladékok kezelésére, tárolására vonatkozó előírásoknak megfelelően kell kezelni. Orvosi vizsgálat A munkavállalókat rendszeres egészségügyi felülvizsgálatnak kell alávetni, amely – az általános kivizsgálás keretében – magában kell, hogy foglalja a légzőszervek vizsgálatát is, szükség esetén pedig RTG és cytologiai vizsgálatot is kell végezni. Folyamatos egészségügyi vizsgálatot kell végezni a közvetlen expozíciót követően is, amennyiben azt a munkavállaló egészségi állapota indokolja. Az egészségügyi dokumentációt az utolsó azbeszt-expozíciót követően 40 évig kötelező megőrizni.

44


Egyéb munkahelyi előírások Hátsérülés kockázatával járó kézi tehermozgatás A vonatkozó jogszabály [66] értelmében kézi tehermozgatásnak minősül az olyan terhek mozgatása – felemelés, levétel, letevés, tolás, húzás, továbbítás vagy egyéb mozgatás -, amelyeknél a mozgatás következtében különösen nagy hátsérülés kialakulásának kockázata a teher valamely jellemző tulajdonsága (súly, ergonómiai feltételek, stb.) következtében. A definíció értelemszerűen nemcsak élettelen tárgyakról beszélhetünk, hanem pl. az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során a magatehetetlen betegek mozgatása, emelése esetén is e jogszabály elírásait kell betartani. A munkáltató kötelezettsége, hogy ha csak lehet, elkerülje a kézi tehermozgatást, ha pedig ez nem lehetséges, úgy megfelelő szervezési és egyéb intézkedésekkel a minimálisra csökkentse a kockázatot. A jogszabály melléklete tartalmazza azokat a szempontokat, amelyeket a kockázatbecslésnél és elkerülésnél figyelembe kell venni, pl. a terhet mérete következtében nehéz megfogni, vagy nincs elég hely a tehermozgatáshoz. Kockázatot növelő tényezők A hát- és deréktáji sérülések kockázatát megnövelő általános tényezők: -

- a teher jellemzői: túl nagy, nem kézre álló, instabil, stb. - szükséges fizikai erőkifejtés: túl megerőltető, teher hirtelen elmozdulhat, a törzs elcsavarodásával kivitelezhető, stb. - a munkakörnyezet jellemzői: nincs elég hely, munkavégzés szintje változó, padozat labilis, stb. - a tevékenység követelményei: főként a gerincet érő túl gyakori vagy túl hosszan tartó fizikai erőkifejtés, emelési, lerakási távolságok túlzottan nagyok, stb.

A hát- és deréktáji sérülések kockázatát megnövelő egyéni kockázati tényezők: a munkavállaló fizikailag alkalmatlan az adott munka elvégzésére, a munkavállaló meglévő gerincelváltozásai, munkavégzésre alkalmatlan ruházat viselése, stb.

A terhes, nem régen szült, szoptató dolgozók védelme Az anya, illetve magzata vagy csecsemője egészsége védelme érdekében a terhes, a nemrégen szült, valamint az anyatejet adó és szoptató nők foglalkoztatására (ú.n. sérülékeny csoportok) sajátos szabályok vonatkoznak. Nemrégen szült nőnek az minősül, aki legfeljebb hat héttel korábban szült de gyermekét nem neveli és nem ad anyatejet. Alapkövetelmény, hogy bizonyos munkakörülmények fennállása esetén a munkáltatónak az ezen sérülékeny csoportba tartozó munkavállaló esetén kockázatértékelést kell lefolytatnia, amelynek eredményeként szükség esetén - akár átmenetileg - más munkakörbe/munkahelyre kell áthelyeznie az érintett munkavállalót. Kockázatbecslést szükségessé tévő munkakörülmény, pl. a vibráció,


45

a hát- és ágyéktáji sérülés kockázatával járó terhek emelése, egyes biológiai kóroki tényezőkkel vagy azok között végzett munka, stb. Bizonyos anyagok expozíciójában tilos terhes, szoptatós dolgozót foglalkoztatni, ezt a jogszabály tételesen meghatározza, ilyen p. higany és vegyületeit előállítása, hormonkészítmények gyártása, rubeola fertőzés veszélyével járó munka, ólom és vegyületei által okozott expozíció, stb.). A terhesség időszakában, illetve a gyermek születését követően meghatározott ideig tilos a munkavállalót éjszaki műszakban foglalkoztatni, illetve munkaidő kedvezményt kell számára biztosítani, hogy a terhesség alatt a szükséges orvosi vizsgálatokon részt vehessen.

Biológiai tényezők Számos olyan szakma, munkakör van, ahol a munkavállaló rendszeresen kapcsolatba kerül vagy kerülhet biológiai tényezőkkel, pl. egészségügyi szolgáltatások, állategészségügyi ellátás, állattenyésztés, kártevőirtás, különféle laboratóriumi munkák, szemétszállítás, -feldolgozás, stb. A biológiai tényezők – veszélyességüktől függően – komoly kockázatot jelenthetnek a munkavállalókra nézve, illetve a tágabb környezetre, ugyanis fertőzést vagy járványveszélyt idézhetnek elő, ezért a munkáltatókat számos kötelezettség terheli a velük szemben történő védekezés során és érdekében. Biológiai tényezőnek minősülnek a különféle mikroorganizmusok - beleértve a genetikailag módosított mikroorganizmust is -, továbbá a sejttenyészetek és az emberi belső élősdiek, amelyek fertőzést, allergiát vagy mérgezést okozhatnak. Sejttenyészet alatt a többsejtű szervezetekből származó sejteknek élő szervezeten kívül szaporított tenyészetét kell érteni. A biológiai tényezőket ún. csoportba kell sorolni - a fertőzés kockázatának nagyságától függően - az alábbi elvek szerint: -

-

-

1. csoport: olyan biológiai tényező, amely nem okoz emberi megbetegedést, 2. csoport: emberi megbetegedést okozhat, ezért veszélyt jelenthet a munkavállaló számára, de elterjedése az emberi közösségben nem valószínű, az általa kiváltott betegség többnyire eredményesen megelőzhető, vagy a kezelése hatásos, 3. csoport: súlyos emberi megbetegedést okozhat, ezért komoly veszélyt jelenthet a munkavállalóra, szétterjedésének kockázata az emberi közösségben fennállhat, de általában eredményesen megelőzhető, vagy a kezelése hatásos, 4. csoport: súlyos emberi megbetegedést okoz, ezért komoly veszélyt jelent a munkavállalóra, az emberi közösségben való szétterjedésének nagy a kockázata, általában nem előzhető meg, vagy nem kezelhető hatásosan.

A kockázatbecslés során a különböző csoportba tartozó biológiai tényezőkre vonatkozóan külön-külön meg kell határozni a biológiai tényezők okozta expozíció

46


természetét, jellegét, az expozíció hosszát, illetve – amennyiben ez előre megállapítható – mértékét. A biológiai tényezők alkalmazásával járó kockázatot az alábbiak szerint kell felbecsülni: -

a biológiai tényezők csoportba sorolása, a foglalkozási, illetve a foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedésekre vonatkozó információk, a munkavállaló munkahelyi tevékenységéből adódó lehetséges allergizáló és toxikus hatások, a munkavállaló tényleges foglalkozási, illetve foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedései, valamint az ÁNTSZ illetékes intézetének a konkrét munkahellyel, munkavégzéssel kapcsolatban tett ajánlásai.

A kockázatbecslést minden évben legalább egyszer el kell végezni, további minden egyéb olyan esemény bekövetkeztekor vagy a munkakörülmények olyan megváltozásakor, amely a biológiai tényezők expozícióját befolyásolhatja. Amennyiben a kockázatbecslés során kiderül, hogy a munkavállaló a munkavégzés során kizárólag az 1. csoportba tartozó biológiai tényezők hatásának van kitéve, a munkáltatót nem terhelik további speciális előírások a biológiai tényezők kezelésével kapcsolatban. A kockázatbecslés eredményeként az ártalmas biológiai anyag helyett egyéb – a munkavállaló egészségére ártalmatlan vagy kevésbé ártalmas – anyagot kell használni, amennyiben ezt az anyag természete vagy a munkavégzés jellege lehetővé teszi. A munkafolyamatokat úgy kell megszervezni, hogy elkerüljék vagy a lehető legalacsonyabbra csökkentsék a biológiai anyagoknak a munkahelyen történő kiszabadulását. A munkáltató feladata – többek közt -, hogy -

a biológiai kockázatot jelző, illetve egyéb kiegészítő figyelmeztető jeleket és táblákat helyezzen el, intézkedési tervet készítsen biológiai tényezőkkel kapcsolatos balesetek esetére, megfelelő eszközöket biztosítson a hulladék biztonságos összegyűjtésére, tárolására és eltávolítására, beleértve - ahol lehetséges a biztonságos és egyértelműen azonosítható tartályok használatát, megfelelő védőruházatot, védőberendezéseket, egyéni védőfelszerelést biztosítson.

Ha az állapítható meg, hogy a munkavállaló általában nincs kitéve biológiai tényezők expozíciójának, de esetenként ez mégis előfordulhat, a munkáltató nem köteles - a fentiekben hivatkozott – a biológiai tényezők elleni védelmi intézkedéseket meghozni, így pl. nem szükséges védőberendezések biztosítása, figyelmeztető jelek elhelyezése, vagy intézkedési terv kidolgozása. Az ebbe a körbe tartozó tevékenységek a következők: -

élelmiszer-előállító létesítményekben végzett munkák, mezőgazdasági munkák,

Vállalkozók Európában -

47

olyan munkatevékenységek, amelyek állatokkal, állatok tetemeivel, illetve állati eredetű termékekkel való érintkezéssel járnak (pl. ún. állati fehérje feldolgozás), az egészségügyi és szociális ellátásban végzett munkák, beleértve az elkülönítő, valamint a kórbonctani részlegeket, klinikai, állatorvosi diagnosztikai laboratóriumokban végzett munkák, hulladék megsemmisítő, ártalmatlanító létesítményekben végzett munkák, szennyvíztisztító berendezésekben, járható szelvényű szennyvízelvezető művekben végzett munkák.

Személyi higiéné A munkáltató saját költségén köteles biztosítani, hogy -

a biológiai tényezők kockázatának kitett munkahelyen a munkavállaló ne étkezzen, ne igyon és ne dohányozzon, a munkavállaló részére megfelelő védőruházat álljon rendelkezésre, megfelelő mosdó és illemhely álljon rendelkezésre, továbbá biztosított legyen a szemöblítés és bőrfertőtlenítés lehetősége, a védőeszközöket az arra kijelölt helyen és az előírt módon helyezzék el; minden használat előtt, illetve után a munkavállaló azokat megtisztítsa, vagy ha ez nem lehetséges, veszélyes hulladékként kezelje, a hibás védőeszközt továbbra is használják, a biológiai tényezővel szennyezett védőeszközt a fertőtlenítésig vagy megsemmisítésig elkülönítetten tárolják, az emberi vagy állati eredetű minták vételére, kezelésére, illetve feldolgozására vonatkozó eljárási rendet írásban határozzák meg.

A munkáltató kötelessége, hogy naprakészen nyilvántartsa azokat a személyeket, akik a munkavégzés során a 3. vagy 4. csoportba tartozó biológiai tényezők kockázatának vannak kitéve, feltüntetve a végzett munka jellegét, az adott biológiai tényezőket, továbbá az expozícióval, balesetekkel és a munkavégzés során bekövetkezett zavarokkal kapcsolatos egyéb adatokat, továbbá ezen nyilvántartás adatait az ÁNTSZ illetékes intézete, illetve a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa számára – kérelemre – rendelkezésre bocsássa. Fő szabályként a nyilvántartást a kockázat megszűnését követően is minimum tíz évig meg kell őrizni. A nyilvántartás az utolsó ismert expozíciót követően 40 évig kell megőrizni abban az esetben, ha a biológiai tényező különösen veszélyes, így -

tartósan fennálló vagy latens fertőzést okozhat, a megbetegedés lappangási ideje különösen hosszú, hosszantartó, illetve visszatérő betegséget okoz (megfelelő kezelés ellenére is), a megbetegedés - annak általában több évvel később bekövetkező előfordulásáig - nem diagnosztizálható előre.

48


Bármely biológiai tényezővel kapcsolatos munkavégzés csak azt követően kezdődhet el, ha az ÁNTSZ városi intézete ellenőrizte, hogy az érintett munkavállalók foglalkozás-egészségügyi ellátása biztosított. A foglalkozásegészségügyi ellátás magában foglalja a munkavállaló előzetes orvosi alkalmassági vizsgálatát (a tényleges foglalkoztatás megkezdését megelőzően), illetve az időszakos és soron kívüli orvosi vizsgálatokat. Amennyiben az adott biológiai tényezőre létezik védőoltás, a munkáltatónak fel kell ajánlania azt – térítésmentesen - a munkavállaló számára. A munkavállaló nem kötelezhető arra, hogy a védőoltást igénybe is vegye, de tájékoztatni kell őt a védőoltás előnyeiről, illetve elmaradásának esetleges hátrányairól. Az orvosi vizsgálat elvégzése kötelező, annak a munkavállaló köteles magát alávetni. A vizsgálatokat végző foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa nyilvántartja a biológiai tényezők kockázatának kitett személyeket, megjelölve az elvégzett orvosi vizsgálatokra vonatkozó adatokat, a beadott védőoltásokat, illetve az érintett dolgozó kórelőzményeit, kórtörténeti adatait. Amennyiben az orvosi vizsgálat megállapítja, hogy bármely munkavállaló megfertőződött vagy megbetegedett valamely biológiai tényezővel, az érintett többi dolgozót is haladéktalanul orvosi megfigyelés alá kell vonni. Az ilyen fertőzés, megbetegedés előfordulásakor a munkáltató köteles újra elvégezni a kockázatbecslést. Az orvosi dokumentációt legalább 40 évig kötelező megőrizni, ha a fentiekben ismertetett különösen veszélyes biológiai tényező hatásának van kitéve a munkavállaló. A munkáltatónak egyfelől folyamatosan informálnia kell a munkavállalókat, valamint a munkavédelmi képviselőket – többek között - a biológiai tényezők kockázatairól, hatásairól, az expozíció megelőzése érdekben alkalmazott védelmi intézkedésekről, az egyéni védőeszközök viseléséről és használatáról. A munkáltatónak írásban kell tájékoztatást adnia a baleset vagy súlyos zavar, valamint a 4. csoportba tartozó biológiai tényezővel történő munkavégzés esetén követendő előírásokról. Amennyiben valamely baleset vagy zavar következtében 3. vagy 4. csoportba tartozó biológiai tényező szabadult el, a munkáltatónak haladéktalanul tájékoztatnia kell erről, valamint a megtett intézkedésekről a munkavállalókat és a munkavédelmi képviselőt. A munkáltatónak továbbá előre be kell jelentenie az ÁNTSZ illetékes városi intézetének, ha biológiai tényezőkkel kíván valamely tevékenységet végezni.

Vibráció A vibrációt szabályozó Európai uniós irányelv meghatározza a kéz-kar, valamint az egész test vibrációjának fogalmát, illetve típusonként külön-külön 8 órás munkavégzési időszakra vetítve a vibráció megengedhető mértékét. Az irányelv melléklete részletes előírásokat tartalmaz a vibráció kockázatértékelésére vonatkozóan, pl. mérési eljárások, interferencia mérése, indirekt kockázatok, egyéni védelmi megoldások.


49

A munkáltatónak a kockázatértékelés elvégzésekor különös figyelmet kell fordítania a vibráció okozta expozíció hosszára, típusára, annak időszakos vagy ismétlődő jellegére, a munkavállaló biztonságát befolyásoló minden indirekt hatásra, a speciális munkakörülményekre (pl. alacsony hőmérsékletű munkahely), stb. A technikai, technológiai fejlődésre is figyelemmel a vibrációs kockázatokat lehetőség szerint már azok forrásánál kell kiiktatni vagy a megengedhető mértékűre csökkenteni. Ezt – többek között - különböző munkaszervezési, -tervezési intézkedésekkel, ergonómiailag megfelelő eszközök kiválasztásával, a munkavállalók tájékoztatásával és megfelelő utasítások adásával, a hideg és nedvesség ellen védelmet nyújtó munkaruhák biztosításával kell megvalósítani. Az irányelv lehetővé teszi, hogy a tengeri és légi szállítás esetén, ha – minden technikai és munkaszervezési intézkedés ellenére - az egész testre vonatkozó vibrációs expozícióra előírt határérték nem tartható be, a tagállamok mentességet élvezhetnek a direktívában meghatározott határérték bevezetése alól. A megengedett határérték túllépése esetén haladéktalanul úgy kell megváltoztatni a védelmi intézkedéseket, hogy azok hatékonyan érvényesülhessenek.

Zaj elleni védekezés A halláskárosodás megelőzése érdekében a munkáltatókat bizonyos kötelezettségek terhelik az egészséget nem veszélyeztető zajterhelés biztosítása érdekében. Ennek megvalósítására a zajterheléssel járó munkahelyeken zajvizsgálatokat kell végeztetni az erre engedéllyel rendelkező vagy a Nemzeti Akkreditáló Testület által erre akkreditált szervezettel. [80] Kötelező a zajvizsgálatot elvégezni valamely új gép, berendezés üzembe helyezésekor, illetve egy meglévő létesítmény átalakítása esetén vagy új helyre történő áthelyezéskor, amennyiben az a zajszintet módosítja. A kockázatbecslést konkrét mérések elvégzésével kell lefolytatni, a zaj jellegére, az expozíció hosszára, a zajt befolyásoló környezeti hatásokra és a mérőműszer tulajdonságaira is figyelemmel. A mérés során olyan módszert kell választani, amely adott esetben alkalmas a konkrét zajexpozíció meghatározására. A kockázatbecslést és a hozzá kapcsolódó méréseket meghatározott időnként meg kell ismételni. A munkahelyeken a hangnyomásszint nem haladhatja meg a 85 dB-t, míg a munkavállalót érő legnagyobb hangnyomásszint egyszer sem lehet több 125 dB-nél. A zaj expozíció elkerülése, illetve csökkentése érdekében a kockázatot lehetőség szerint már a forrásnál meg kell szüntetni, illetve a minimumra csökkenteni pl. -

technikai eszközök alkalmazásával, műszaki intézkedésekkel (pl. zajfogók, izolációs technikák), a lehető legkisebb zajt kibocsátó munkaeszközök használatával, munkaszervezési intézkedésekkel (munkavégzés időtartama, intenzitása, pihenőidő).

50


Amennyiben az előforduló zaj a megengedett határértéket meghaladja, a munkáltatónak technikai, illetve szervezési intézkedéseket kell bevezetni a zaj csökkentése céljából. Azokon a területeken, ahol a zaj meghaladja, vagy nagy valószínűséggel meg fogja haladni az előírt szintet, ott ezt feltűnően jelezni kell, és ezen a munkahelyen csak az ott ténylegesen munkát végző személy tartózkodhat. Ha kollektív védelmi eszközökkel nem lehet a zajt megszüntetni vagy a megengedhető mértékre csökkenteni, a munkáltatónak egyéni védelemről kell gondoskodnia, azaz ha a napi zajexpozíció meghaladja a 85 dB hangnyomásszint mértéket, kötelező az egyéni védőeszköz (pl. füldugó) biztosítás. A munkáltatónak gondoskodnia kell a munkavállalók rendszeres egészségügyi vizsgálatáról. Az a munkavállaló, akinek zajexpozíciója meghaladta a megengedett mértéket, jogosult soron kívüli hallásvizsgálatra. Amennyiben az orvosi vizsgálat során megállapítást nyer, hogy a munkavállaló munkavégzésével összefüggésben halláskárosodást szenvedett, a munkáltatónak haladéktalanul lépéseket kell tennie a zajexpozíció megszüntetése/csökkentése érdekében, illetve a többi munkavállalót is egészségügyi vizsgálatnak kell alávetni. A zaj elleni védekezésről az egyéni védőeszközökkel kapcsolatban még lesz szó.

Építési munkák és helyszínek Az Európai Unión belül egyre inkább tudatosul, hogy emelni kell a munkavédelem színvonalát az építőiparban. Minden évben kb. 1300 munkavállaló hal meg, 800.000 a sebesültek száma és számtalan esetben történik egészségkárosodás (EU 15 adatok). Lesújtó a balesetek okozta emberi szenvedés minden érintett számára, és ezt lehetetlen számokban kifejezni, de jelentős az anyagi veszteség is. 900 milliárd eurót meghaladó éves forgalmával és az EU korábbi 15 tagállamában foglalkoztatott több mint 12 millió munkavállalójával az építőipar Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb iparága. A szektor munkavállalóinak száma hivatalosan 12,7 millió, ami az EU-n belül foglalkozatott teljes munkaerő 7,9%-a. Tekintettel azonban a nem bejelentett munkavállalók meglehetősen nagy hányadára, a munkavállalók tényleges száma valószínűleg jóval magasabb. Az Európai Bizottság adatai szerint az EU-n belül végzett munkának 7-19%-át nem jelentik be, és ez a probléma az építőiparban különösen égető. Az építőmunkásoknak 47%-a dolgozik 10-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégeknél (EU átlag: 36%). Az adatok egyelőre a 15 tagállamra vonatkoznak. Folyamatosan készülnek és egészülnek ki a különféle statisztikák az immár 25 tagállamra vonatkozó adatokkal, a felmérések szerint azonban már most is bizton állítható, hogy az építőipar az újonnan csatlakozott országokban is komoly szerepet játszik és biztonság tekintetében ugyancsak a legveszélyesebb ágazat.


51

Biztonsági és egészségvédelmi adatok szempontjából az építőipar az EU leggyengébben teljesítő szektorai közé tartozik. A balesetek veszélye magasan meghaladja az EU átlagot: • A nem végzetes balesetek előfordulásának valószínűsége az építőmunkások körében kétszerese a más ágaszatokban jegyzett adatnak. Az egyik legsúlyosabb problémát az építési területen, illetve azon kívül szállításból eredően történő balesetekkel együtt a magasból való lezuhanás jelenti. • 2001-ben több mint 800.000 építőmunkás szenvedett 3 napnál hosszabb távolmaradással járó munkabalesetet. • Évente körülbelül 1.200 építőmunkás veszti életét munkabalesetben,– ez a szám a még 15 tagállamból álló EU nemzeti hatóságai által nyilvántartott halálos munkabalesetek számának csaknem negyede. A vonatkozó kutatások arra mutattak rá, hogy számos építőipari baleset vezethető vissza az építési munka megkezdése előtt, a tervezéssel kapcsolatban hozott döntésekre. • A 10 új tagállamban az építőiparban előforduló balesetek száma a becslések szerint az összes munkabaleset számának mintegy 20%-át teszi ki. Az izom- és csontrendszeri megbetegedések előfordulási aránya szignifikánsan az EU-átlag fölött van: • az építőmunkások 48%-a számol be hátfájásról (EU átlag: 33%). • 36% tesz említést nyak- és válltájéki izompanaszokról (EU átlag: 23%). • 28% panaszkodik felső végtagi izomproblémákra (EU átlag: 13%). • 23% számol be alsó végtagi izomproblémákról (EU átlag: 12%). Gyakoriak a – számos esetben azbeszt okozta – légúti panaszok: • Minden évben 600.000 építőmunkás dolgozik olyan munkahelyen, ahol azbesztrost jelenlétének van kitéve. Az azbeszt erősen rákkeltő hatású, és olyan végzetes megbetegedéseket okozhat, mint például a rosszindulatú mellhártyadaganat és az asbestosis. Az azbesztet belélegző dohányosok körében jóval nagyobb a tüdőrák kialakulásának valószínűsége. Az Egyesült Királyságban évente körülbelül 750 építő és karbantartó munkás hal meg azbeszttel összefüggésbe hozható betegségben. Ez a szám a következő évtizedben várhatóan jelentősen nő majd. • Az ácsok körében a fapor belélegzése miatt nagyobb az orr-rák kialakulásának valószínűsége. • A kristályos szilícium-alapú termékek (pl. homok) vágása vagy kezelése során keletkezett por a szilikózis néven ismert légúti rendellenesség kialakulásához vezethet.

52


Az oldószerek és egyéb veszélyes anyagok fokozzák a munkavállalók egészségét fenyegető veszélyeket: • A különböző folyadékalapú anyagokkal (pl. olajok és gyanták) és a króm(VI)tartalmú cementalapú termékekkel való gyakori érintkezés megnöveli a bőrproblémák kialakulásának valószínűségét. A La Manche-csatorna alatti alagút építése során az 1.134 dolgozónak több, mint a negyedénél állapítottak meg munkavégzéssel kapcsolatos bőrgyulladást. • A vonatkozó tanulmányok adatai szerint a festők és a padlóburkolók körében az úgynevezett ’oldószer szindróma’ (a szerves oldószerekkel – pl. glikol-éterek és -észterek – szembeni túlzott expozícióval összefüggésbe hozható ideg-elme tünetek) miatt nagyobb a korai nyugdíjazás valószínűsége. Az említett tünetek között említhetjük meg például az emlékezetvesztést, a súlyos kimerültséget és a központi idegrendszer egyéb problémáit. Az építőmunkásokat fenyegető egyéb veszélyek: • Az ólommal való tartós érintkezés – például ólomalapú festékek eltávolításakor, vagy régi épületek ólomvezetékein végzett munka során – a központi idegrendszer károsodását okozhatja, és émelygés, fejfájás, fáradtság és egyéb tünetek kialakulásához vezethet. • A magas zajszint megnöveli a hallásproblémák veszélyét. A szektor dolgozóinak csaknem egy ötöde (17%) van kitéve folyamatosan magas zajszintnek, s több mint a fele (53%) végzi munkáját időnként magas zajszint mellett. • A kézi működtetésű szerszámgépeket (pl. fúró- és kalapácsgépek) használó munkások körében gyakori a kéz-kar vibráció szindróma. Az EU építőmunkásainak 19%-a van folyamatosan kitéve vibráció hatásának, s 54%-a szembesül időnként vibrációval. A munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén jegyzett adatokat illetően az építőipar azonban sajnos az utolsók között szerepel, és ez a probléma – az emberi szenvedésről nem is beszélve – a becslések szerint évente csaknem 75 milliárd eurós kiadással terheli a cégek és az adófizetők pénztárcáját. A munkáltatók, a munkavállalók és az egyéb érdekelt felek szorosabb együttműködésének köszönhetően a témában ugyan már az elmúlt évek során is komoly előrelépés történt, de még ma is számos lényeges kérdésben van javítanivaló, hogy azáltal is tovább emeljük a munkahelyi biztonság és egészségvédelem szintjét. Az építőiparban tapasztalt alacsony munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi szint költségeit – a nem bejelentett munkavállalók nagy hányada, és a szektor tényleges méretének meghatározása terén ebből eredően jelentkező problémák miatt – meglehetősen nehéz számszerűen kifejezni. A bizonytalanságot tovább növeli az a tény, hogy a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi problémák meglehetősen nagy részét valószínűleg nem jelentik be, mivel az építőiparban rengeteg a – gyakran esetleg ’feketén’ dolgozó – kis cég. A költségekkel kapcsolatos becslések


53

így minden bizonnyal csak részleteiben tükrözik a probléma tényleges pénzügyi vonatkozásait: • Egy az Egyesült Királyságban készült tanulmány szerint az építőipari szektor balesetekkel és megbetegedésekkel kapcsolatos – többek között a késéseket, a távolmaradást és az egészségügyi és biztosítási kiadásokat is magában foglaló – költsége a projektköltségeknek körülbelül 8,5%-át teszi ki. • Ha ezt a becslést az EU egészére, illetve a Közösség feltételezések szerint évi 902 milliárd eurós forgalmat lebonyolító építőiparára is kivetítjük, a költségek összege 75 milliárd euróban határozható meg, ami egy lakosra számítva csaknem évi 200 eurós kiadásnak felel meg. • Tekintettel arra, hogy az építőipari költségek jelentős része a legtöbb országban az állami szektoron belül végzett projektekből származik, az említett kiadások nagy része az adófizetőket terheli. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség nagy súlyt helyez az ún. helyes gyakorlatra. Ez annyit jelent, hogy arra ösztönzik a munkáltatókat, vállalatokat, szervezeteket, és általában mindenkit, aki részt vesz a munkavédelem alakításában és gyakorlásában, hogy valami újszerűt és a törvényes előírásokat, követelményeket meghaladó teljesítményt nyújtson. A kialakított helyes gyakorlat lehetőleg olyan legyen, amelyet sikerrel lehet alkalmazni más vállalatoknál, más ágazatban, optimális esetben más országokban is. Az alábbiakban néhány konkrét példán keresztül igyekszünk szemléltetni, hogy a különböző országok hogyan oldottak meg egy-egy specifikus építőipari problémát. Németország – úton a veszélyes anyagokkal szembeni expozíció csökkentése felé Az útfelületek aszfaltozása általában magas hőmérsékleten történik, s az eközben keletkező gőzök és aeroszolok belélegzése légúti problémák és émelygés kialakulásához vezethet. E veszély csökkentése érdekében Németországban zeolitokkal dúsították az aszfaltkeveréket, ami ennek eredményeként alacsonyabb hőmérsékleten is alkalmazható. Az eljárás amellett, hogy 50%-kal csökkentette a keletkező gőzök mennyiségét, mintegy 30%-kal redukálta az energiafogyasztást, és a széndioxid-kibocsátást is mérsékelte. További előnye, hogy alkalmazásának köszönhetően az útburkolat tartóssága is körülbelül 60%-kal nőtt. Hollandia – jó kilátások az izom- és csontrendszeri megbetegedések csökkentése terén A nagyméretű üvegtáblák építkezéseken végzett kézi emelése és mozgatása – a vágások veszélyéről nem is beszélve – súlyos izom- és csontrendszeri rendellenességek kialakulásához vezethet. Ezt a problémát a hollandok két új eszköz bevezetésével próbálták meg leküzdeni. Az üvegtáblák mozgatására könnyű kocsit, emelésére pedig vákuumos emelőszerkezetet fejlesztettek ki. Ez az emelőszerkezet szívóerőt alkalmazva emeli a megfelelő magasságba az üvegtáblákat, ily módon kizárva a kézi mozgatás szükségességét. A két újítás költség/előny elemzése a biztonság és az egészségvédelem terén tapasztalt igen jelentős előrelépés mellett számos esetben állapította meg a termelékenység javulását is.

54


Franciaország – a balesetek számának 10%-os visszaesése az új épületállvány stratégiának köszönhetően Franciaország építészei, épületállvány-gyártói és vállalkozói egy a különböző állványtípusok gyártásának, összeszerelésének és használatának megfelelő módját leíró, közösen összeállított dokumentummal igyekeztek hozzájárulni a lezuhanás veszélyének minimálisra csökkentéséhez. Ez öt év alatt a magasból való lezuhanás okozta balesetek számának 10%-os csökkenését eredményezte. Írország – építőmunkások részére kiállított ’biztonsági igazolványok’ A rohamosan fejlődő ír építőiparban egyre nagyobb számban tapasztalt végzetes és súlyos balesetek miatti aggodalomtól vezérelve a kormány és a szociális partnerek 1999-ben együttes erővel láttak hozzá az iparág biztonsági kultúrájának 'nagyjavításához'. Az időközben eltelt öt év alatt a ’Construction Safety Partnership’ (építőipari biztonsági partnerség) néven létrejött társulás Írország minden (185.000) építőmunkásával elvégeztette a probléma tudatosítását szolgáló, egynapos intenzív tanfolyamot. Ma már csak olyan munkások dolgozhatnak az építkezéseken, akik rendelkeznek a tanfolyam végén kapott biztonsági igazolvánnyal (safe pass). Vitathatatlan, hogy az ipart érintő munkavédelemnek és szociális ellátásnak van a legnagyobb prioritása. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (lásd VII. fejezet) által szervezett „Európai Hét 2004” kampány témája az építőipart érintette. Az Ügynökség európai olyan esettanulmányokat gyűjtött össze, amelyek keretében intézkedések születtek a munkavédelem színvonalának emelése érdekében. A 2004. évi "Helyes gyakorlat az építőiparban" pályázat résztvevői közül az alábbi öt megoldás kapott díjat. • Egy igen hatékony munkavédelmi partnerség munkáltatók, munkavállalók, tervezők és más szereplők között egy a dán Rádió (DR) számára épülő új multimédiás épület megvalósítása során: az építési helyszínen teljesített mintegy 800.000 munkaóra alatt a balesetek száma a dániai építőipari átlag alatt volt, mindössze 19 kisebb sérülés történt több, mint két év alatt (DR – DR BYEN, Dánia). • Egy készre szerelt állványzat, amelyet daruval emelnek be, illetve távolítanak el, amiáltal csökken a leesés kockázata a felállítás és leszerelés alatt: a nagyrészt a földön összeszerelt rendszer tartalmazza már a beépített védőkorlátokat és más biztonsági elemeket is. (Doka Schalungstechnik GmbH, Ausztria). • Pályázat a vállalatok ösztönzésére, hogy egy egyszerű munkavédelmi monitorozási rendszert alkalmazzanak az építkezéseken: a programban résztvevő vállalatoknál korábban 4 közül mindössze egynél volt a 75%-ot meghaladó biztonsági szint. A pályázat meghirdetése óta ez az arány 4 közül 3 vállalat. (Rakennusteollisuus RT Uudenmaan piiri, Finnország). • Egy újszerű kitermelési rendszer kidolgozása, amelynek révén csökkenthető a munkavállalók veszélyes kristályos szilícium expozíciója útburkolatok eltávolításakor: Az "útmaró" géphez kapcsolt eszköz a belélegezhető kristályos szilícium expozíciós szintjét jóval a maximális elfogadható koncentrációs érték


55

alá csökkentette. A rendszert közösen fejlesztette ki a gyártó, a felhasználók és a személyzet. (Nederlandse Frees Maatschappij BV (Freesmij), Hollandia) • "Csendes könyv" kiadása: ez egy sor munkavédelmi tájékoztató anyag, amely csupán képek és ábrák segítségével juttatja el a vonatkozó információkat az építőiparban dolgozó munkavállalóknak: a könyvben nincs szöveg, hanem egy speciálisan erre a célra kialakított rajzolt figura. A szöveg hiánya azt jelenti, hogy a Csendes könyv más országokban is használható, bármiféle fordítási költség nélkül. (NCC Construction Sverige AB, Svédország). A 2004. évi Helyes gyakorlat pályázaton Magyarországon három cég vett részt. Az Alcoa-Köfém Kft (Székesfehérvár) pályázatának címe: „Az építkezések során bekövetkező vészhelyzetek sikeres megelőzése”. A cég a külső vállalkozókra vonatkozó munkabiztonsági, környezetvédelmi és egészségvédelmi ügyrendet vezetett be, amely átfogja a teljes kivitelezési eljárást a tervezéstől egészen az elkészült létesítmények átadásáig, meghatározva a kivitelezők, valamint az üzem projekt vezetőinek, műszaki ellenőreinek, munkavédelmi szakembereinek és a beszerzéssel foglalkozó munkatársaknak a feladatait és felelősségeit. A bevezetett eljárásnak köszönhetően a vállalatnál a kivitelezési munkák során bekövetkezett balesetek száma és súlyossága is nagymértékben csökkent. A RADIANT Rt. (Budapest) vezeték nélküli mobil távközlési rendszerek – tornyok – kiépítésével foglalkozik, tevékenysége során, a magasban végzett munkánál fokozottan fennáll a zuhanás veszélye. Az alkalmazott ipari alpintechnikai technológiát komplett biztonságtechnikai rendszer keretébe foglalták, amelyben helyet kapott az oktatás, továbbképzés, a felszerelések meghatározása, beszerzése, juttatási rendje, írásos szabályozások kidolgozása, speciális munkaruházat meghatározása és beszerzése, a szakterületnek az általános munkavédelmi rendszerbe történő beillesztése. A KÉSZ Kft. (Kecskemét) több közép-európai országban működő építőipari kivitelező cég. Pályázatuk integrált irányítási rendszert ismertet, amelynek keretében szervezett módon és egymással összefüggésben foglalkoznak a minőségügy, környezetvédelem, munkabiztonság és munkaegészségügy, valamint a tűzvédelem kérdéseivel és feladataival. Ennek keretében végzik el a kötelező kockázatértékelést, majd annak megállapításai alapján kidolgozzák a munkavédelmi irányítási rendszert. Minősítik alvállalkozóik munkavédelmi tevékenységét. A tevékenységek között fontos szerepe van a kommunikációnak, fejlesztésnek és az eredmények és a hatékonyság értékelésének. A három pályázat közül – tripartit értékelő bizottság döntése alapján – a nemzeti Fókuszpont a KÉSZ Rt pályázatát küldte ki Bilbaóba, az Európai Munkavédelmi Ügynökség nemzetközi zsűrije által végzett értékelésre, ahol az sajnos nem ért el helyezést. A három hazai pályázat anyaga a magyar Fókuszpont honlapján megtalálható. A kifejezetten a mobil és ideiglenes építési helyszínek alapvető egészségi és biztonsági követelményeiről szóló EU irányelv [16] kiemeli az építkezések

56


előkészítési és kivitelezési szakaszában együttműködésének fontosságát.

részt

vevő

különböző

partnerek

• A munkáltatónak, vagy az építésvezetőnek ki kell jelölnie egy vagy több munkavédelmi kérdésekben jártas koordinátort. • Mielőtt megkezdődne a kivitelezési szakasz, a munkáltatónak, vagy az építésvezetőnek gondoskodnia kell a biztonsági és egészségvédelmi terv elkészítéséről. • Az építkezés megtervezése során az építésvezetőnek, ill. a munkáltatónak erre kell felépíteniük a munkavédelmi kérdéseket. • A kivitelezési szakasz során a koordinátoroknak biztosítaniuk kell a megfelelő kockázatkezelést, valamint azt, hogy figyelembe vegyék az ehhez szükséges munkavédelmi tervet. A munkáltatók közötti – munkavédelmet érintő – együttműködésnek fontos szerepe van, a folyamatokat megfigyelés alatt kell tartani. A munkáltató által megtett intézkedések az építési folyamat szempontjából három szakaszra bonthatók. • Építkezés előkészítési szakasz • Kivitelezési szakasz • Kivitelezést követő (stabilizálási) szakasz 1.

Építkezés előkészítési szakasz

• Tervezés Elegendő időt kell biztosítani a tervezési időszakra. A lehető legrövidebb időn belül kell kijelölni a műszaki tervezőt, a munkavédelmi koordinátort és a kivitelezőt. Ez lehetővé teszi, hogy az építkezés részleteit megbeszéljék. Ki lehet alakítani olyan munka ütemezést, amely – a körülményekhez képes – biztonságot nyújt és az egészségre ártalmas kockázatokat kiküszöböli. Fontolóra kell venni a terv kivitelezését is. Amikor csak lehetőség van rá, a veszélyeket ki kell iktatni, ha pedig ez lehetetlen, csökkenteni kell a kockázati tényezőket. A fennmaradó kockázatokról tájékoztatást kell adni. Gyakran hasznos, ha a tervezési időszak alatt együttműködik a kivitelező az építésszel. • Az építtető Egy építkezés munkavédelmi szintjét első lépésben a megbízást adó építtető döntései határozzák meg. Ekkor dől el, hogy általában milyen lesz az építkezés munkavédelmi környezete. A megbízásokat az ár és szolgáltatás összefüggése alapján kell kiadni, ami azt jelenti, hogy az eredménynek meg kell felelnie a tervezett célnak, ki kell elégítenie a felhasználó igényeit, és egész idő alatt egyensúlyt kell teremtenie a minőség és ráfordítás között. Alapvető fontosságú olyan kivitelezők kiválasztása, akik szakszerűen végzik el a munkát, beleértve a munkavédelmi előírások betartását is.


57

Példák Kulcsfontosságú résztvevők együttműködése: Építésbiztonsági Partnerség, Írország A halálos kimenetelű balesetek kapcsán egy írországi tanulmány kimutatta, hogy az esetek legalább 25%-a az építkezések kivitelezést megelőző szakaszával függ össze. A projekt részeként összeállítottak egy listát a tervezési szakaszhoz értő műszaki szakemberekről. Az ír jogszabályok alapján nekik kulcsfontosságú szerepük van, ők nézik át ugyanis a terveket abból a célból, hogy a kivitelezés során fellépő kockázatokat minimálisra csökkentsék. Tervezéssel a kockázat kiszűréséért - Egyesült Királyság Új épületeknél nagyon gyakori az acélvázas szerkezet. Ilyen esetekben az építés során az acél gerendákat és oszlopokat daruval kell beemelni, majd helyükön rögzíteni. Ehhez a művelethez általában emelő hurkokat alkalmaznak. Előfordulhat, hogy az acél szerkezeti elem kicsúszik a hurokból és leesik. Az emelést szolgáló speciális kialakítással, például előre fúrt lyukakkal, lehetőség nyílik emelőkengyel alkalmazására, és a kockázat kiküszöbölhető. 2.

Kivitelezési szakasz

Az építkezés alatt csak megfelelő irányítással lehet jó munkavédelmi eredményeket elérni. Ennek érdekében az építésvezetőnek biztosítania kell, hogy a munka megtervezett, jól szervezett, irányított, figyelemmel kísért és ellenőrzött legyen. Az építkezésen dolgozók legyenek képzettek és jártasak, munkavédelmi kérdésekben konzultálni kell velük. A kivitelezők között legyen együttműködés. Példa

Megfigyelés és konzultáció a munkások körében - Finnország A TR biztonsági megfigyelő rendszert 1992-ben Finnországban vezették be azzal a céllal, hogy az építkezések biztonsági szintjét mérjék. Ez egy helyszíni bejárást jelent, amelynek során vizsgálati jegyzőkönyvben rögzítik a megfigyelési eredményeket a helyes, ill. helytelen eljárásokra vonatkozóan, az alábbi szempontok szerint: • • • • • •

munkamódszerek állványzat és létrák gépek és berendezések leesés elleni védelem villamosság és világítás rend és tisztaság

A bemutató építkezésen ez a módszer megfelelőnek és hatékonynak bizonyult. A rendszer egyik fontos tényezője, hogy a vezetők és a munkavállalók közösen hajtják végre. 3.

Építkezés utáni (karbantartási) szakasz

Minden új épületet úgy kell megtervezni, hogy karbantartását is biztonságosan lehessen végezni. A ma álló épületeket sokszor úgy tervezték, hogy nem is

58


gondoltak erre. Minden esetben érvényesek ugyanazok a munkavédelmi elvek, amelyek a kivitelezésre vonatkoznak. Fontosak az építtetőtől a szerkezetre vonatkozólag kapott tájékoztatások. Van még egy tényező, amit figyelembe kellene venni: azok az emberek, akik ugyan nem dolgoznak, de jelen vannak, és a karbantartási munkák kihathatnak rájuk. Példa Karbantartási munkák működő épületekben - Olaszország Egy régi kolostor bizonyos részeiben, – amit ma könyvtárnak, múzeumnak és képtárnak használnak – munkálatok folytak, mert be kellett szerelni a biztonsági és világítási berendezéseket. A nem ezzel a munkával foglalkozó, de ott lévő személyeket nem lehetett kizárni. Egy specialista cég dolgozta ki a biztonsági és koordinációs tervet ehhez a projekthez, és működött munkavédelmi koordinátorként a kivitelezés ideje alatt. Ők biztosították, hogy a munkavédelmi előírások védelmet nyújtsanak a kockázatoknak kitett valamennyi személy számára. Olyan biztonsági intézkedéseket is kidolgoztak, melyek a jövőben előforduló karbantartási munkákhoz felhasználhatók. Az irányelv előírja az ún. koordinátor intézményét, akinek feladata a biztonsági és egészségügyi kérdések összehangolása, amennyiben az építési területen egynél több partner van jelen. Részletesen foglalkozik az építési munkálatok előkészítésével és kivitelezésével, az érintett személyek felelősségi körével. A keret-irányelvvel [5] összhangban itt is szerepel a munkavállalók tájékoztatása, valamint a konzultáció. Mellékletek tartalmazzák az irányelv hatálya alá eső építési és tereprendezési munkákat, a dolgozók biztonságára és egészségére különös veszélyt jelentő munkákat, valamint az építési terület, a tevékenység, a körülmények vagy a veszély jellegétől függően előírt minimális biztonsági és egészségügyi követelményeket. Mivel a hazai álláspont szerint az ideiglenes vagy változó építési területeken ugyanazokat a biztonsági és egészségügyi feltételeket kell eleve biztosítani, mint bármely más munkahelyen, ahol szervezett munka folyik, erre a területre először nem készült külön jogszabály. A teljes jogharmonizáció keretében azonban végül miniszteri rendeletet kellett kiadni ennek az irányelvnek a honosítására is. Ez a rendelet [85] az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szól. Az alapszöveg lényegében a vonatkozó EU irányelv átvétele. Új fogalom a hazai gyakorlatban a koordinátor, akinek feladata az építőiparban jellemzően egyidejűleg egymás mellett, egy munkaterületen dolgozó alvállalkozók munkavédelmi intézkedéseinek összehangolása, koordinálása. A koordinátort (erre az intézményre magyar kifejezés még nem született) az építtetőnek, beruházónak kell megbíznia, és szerepe már a létesítmény tervezésekor kezdődik, amikoris javaslataival már a kiviteli tervek elkészítésénél elősegíti a munkavédelmi szempontok figyelembe vételét. A koordinátor szerepe különösen fontos a kivitelezési szakaszban, amikor ténylegesen több cég munkavállalói dolgoznak egyidejűleg a munkaterületen, és mindegyik munkája más-más kockázatokat jelent, egyrészt saját munkavállalói, másrészt az ő tevékenységük hatókörében dolgozó idegen munkavállalók számára. Nem szükséges, de célszerű, ha ugyanaz a koordinátor működik közre mind a tervezési,


59

mind a kivitelezési szakaszban, mert így teljes körű áttekintése van a létesítés folyamatáról. A rendelet I. melléklete nem teljes körű felsorolást ad azokról a munkanemekről, amelyek az építési-kivitelezési, illetve tereprendezési munkák körébe tartoznak. A II. melléklet az építési munkahelyen dolgozók biztonságára és egészségére fokozott veszélyt jelentő munkákat és munkakörülményeket sorol fel, a III. melléklet az építési munkahely előzetes bejelentésére szolgáló értesítés tartalmát adja meg. A IV. melléklet nem az irányelv szövegéből van. Ez a korábban egy miniszteri rendelettel kiadott Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat gyakorlatilag teljes szövege, amely mint ilyen, az irányelvhez képest szigorítást jelent, hiszen sok esetben nem csak alapvető követelményeket, hanem konkrét előírásokat fogalmaz meg. A IV. melléklet elsőként általános követelményeket tartalmaz (pl. stabilitás és szilárdság, menekülési utak és vészkijáratok, szellőztetés, hőmérséklet, ajtók és kapuk stb.), majd a második részben az építési munkahelyekkel szembeni különleges minimális követelményeket ad meg, ez a rész tartalmazza az általános előírások megvalósításához szükséges adatokat és információkat. A harmadik rész – hasonló részletezésben – az épületen kívüli munkahelyekre vonatkozólag határoz meg előírásokat. Itt szerepelnek a leeső tárgyak, a magasból leesés, állványok és létrák, az emelőberendezések, az anyagkitermelő és anyagkezelő járművek és gépi berendezések, a bontási munkák, stb. A rendelet megjelenése óta eltelt időszakban kiderült, hogy az építési munkahelyekről szóló rendeletnek különösen a koordinátorról szóló részével kapcsolatban nagyon sok a félreértés, a bizonytalanság. Ilyen kérdés például, hogy ki lehet koordinátor? Természetes személy, jogi személy, esetleg mindkettő? A munka jellege konkrét, nevesített személyre utal, de egy építkezésen sokféle szakma tevékenységeit végzik, egy nagy munkaterületen esetleg nem is elég egy ember, akkor miért ne vállalhatná el egy cég, amely jól képzett szakemberek (de esetleg nem egyetlen személy) révén látja el a koordinátori teendőket. Milyen szakképzettségű személyre van szükség? Nyilvánvalónak látszik, hogy az illetőnek értenie kell az épülettervezéshez és –kivitelezéshez, de ugyanakkor munkavédelmi ismeretekkel is rendelkeznie kell. És mindezt lehetőleg felsőfokú végzettséggel. Milyen szerepe van a koordinátornak a biztonsági és egészségvédelmi terv elkészítésében, illetve megvalósításában? Hány koordinátorra van szükség, minden építési munkahelyen kell-e, és ahol van, mennyi időt töltsön a munkahelyen? Mindmegannyi kérdés, amelyek – a tapasztalatok alapján – csupán a rendeletből nem olvashatók ki. Ezért a közeljövőben e rendelet módosítása várható, a fentebb említett kérdések megválaszolásán és kidolgozásán egy szakértőkből álló munkacsoport dolgozik. Két dolgot azonban nem árt itt is egyértelműen leszögezni. A koordinátor nem mentesíti a munkáltatót általános munkavédelmi felelőssége alól. Mind a munkavédelmi törvény, mind az egyes, munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos rendeletek egyértelműen meghatározzák a munkáltató ilyen irányú felelősségét, még azokban az esetekben is, amikor munkavédelmi szakember vagy koordinátor szolgálatait igénybe veszi. A másik, gyakori félreértés, hogy a koordinátor helyettesíti, kiváltja a munkavédelmi szakembert, vagy fordítva. Ez

60


semmiképpen sincs így. A koordinátor feladata, mint fentebb láttuk, elsősorban az egyidejűleg a munkaterületen dolgozó cégek, alvállalkozók munkavédelmi intézkedéseinek összehangolása, míg a munkavédelmi szakember a munkavédelmi törvényben munkavédelmi szaktevékenységként meghatározott – és egyébként a munkáltatót terhelő – feladatokat látja el (pl. egyéni védőeszköz juttatásának rendje, balesetkivizsgálás, és általában a munkáltatónak a biztonságos és egészségre nem ártalmas munkahely kialakítására vonatkozó kötelezettségeinek a gyakorlati megvalósítása, azoknak az intézkedéseknek a megtétele, amelyeket azután a koordinátor egyeztet és összehangol a többi vállalkozó hasonló intézkedéseivel). Tény, hogy az építőipar – mind külföldön, mind hazánkban – az egyik legveszélyesebb iparág. A gazdasági fellendülés folytán az építőiparban jelenleg élénk és igen intenzív, de a munkabiztonsági és munkaügyi szabályokat gyakran figyelmen kívül hagyó munkavégzés folyik. Ez az ágazat a feketemunka egyik legkritikusabb területe, amivel együtt jár, hogy nagy számban dolgoznak itt kevésbé képzett – és munkavédelemre szinte alig kioktatott – munkavállalók, ugyanakkor a vállalkozók itt hajlamosabbak leginkább a munkavédelem rovására csökkenteni költségeiket. Az építőipar a súlyos balesetek statisztikájában is az egyik vezető ágazatnak tekinthető. 2004-ben Magyarországon az összes balesetek 5,6%-a, a halálos baleseteknek pedig egy harmada (34,4%, 55 munkavállaló) következett be építés-kivitelezési munkaterületen. Az OMMF 1999. májusában akcióellenőrzés keretében vizsgálta az építőipar biztonsági (és munkaügyi) helyzetét. A kétnapos ellenőrzés 1248 munkáltató 730 építési munkaterületére terjedt ki, a felügyelők 9600 munkavállaló munkakörülményeit és 2894 gép, berendezés munkavédelmi megfelelőségét vizsgálták. Súlyos veszélyeztetés miatt 974 gép, berendezés működését illetve használatát kellett felfüggeszteni, és 1140 munkavállaló további foglalkoztatását kellett megtiltani. Az ellenőrzések tapasztalatai szerint gyakori volt több munkáltató egyidejű munkavégzése a területen, viszont hiányzott a munka összehangolása (ne felejtsük el, hogy akkor még nem létezett a koordinátort előíró rendelet). A legnagyobb baleseti veszélyt a magasban végzett munka, a leesés lehetősége okozta. Sok esetben hiányzott a védőkorlát, védőburkolat, és a dolgozókat nem látták el megfelelő egyéni védőeszközzel. Nem volt még általános a védősisak viselése, az ellenőrzött munkáltatók 27%-a nem biztosított munkavállalóinak védősisakot, illetve a sisakkal ellátott dolgozók 29%-a nem viselte azt. Tekintettel az építőipar nagyfokú veszélyességére, az OMMF 2004-ben újabb átfogó célvizsgálatot tartott az építés-kivitelezési tevékenység, illetve a mély- és magasépítés terén. A kb. 2,5 hónapos ellenőrzési kampány során csaknem 170 munkabiztonsági felügyelő vizsgált építési munkaterületeket, egységesen kidolgozott szempontrendszer alapján. Ezúttal összesen 1486 munkaterületen 2296 munkáltatót ellenőriztek, az ellenőrzések 14.800 munkavállalót és több, mint 6200 gépet, berendezést érintettek. E vizsgálatnak különös aktualitást adott, hogy 2004ben az Európai Munkavédelmi Ügynökség az építőipart helyezte információs tevékenységének központjába, de indokolta emellett a célvizsgálatot az a tény, hogy továbbra is az építkezéseken történik a legtöbb halálos és súlyos baleset, még az ellenőrzési időszakban is több súlyos baleset történt. Meg kellett nézni azt is, hogy a


61

2004. május 1-jén hatályba lépett új előírásokat mennyire ismerik, és főként mennyire tartják be. A vizsgálat általános tapasztalatai szerint nem mutatkozik jelentős javulás az építőipari munkahelyek munkabiztonsága terén. Valamelyest javult a fejvédő sisak használata, bár még mindig nem tekinthető ez sem általánosnak. Sok a bizonytalanság a koordinátor szerepét illetőleg (lásd feljebb), és ugyanez a helyzet a biztonsági és egészségvédelmi tervvel. Bizonyos mértéket meghaladó építési munkát előzetesen be kell jelenteni, ez az esetek nagy részében (41%) nem történt meg. Ugyancsak sok esetben (38%) nem készült el a törvény által előírt kockázatértékelés. Nem javult a helyzet a legtöbb halálos balesetet okozó, magasban végzett munkánál. A leesés elleni védelmet a vizsgált munkahelyek 61%-ánál nem oldották meg, és a munkavállalók nagy része nem kapott leesés elleni egyéni védőeszközt. Javult némileg az állványok kialakítása és biztonsága, gépek és berendezések esetében a kép változó. Sok balesetet okoz még mindig a földmunkák nem megfelelő előkészítése (pl. nem készül talajmechanikai vizsgálat), illetve a kiemelt munkagödör vagy munkaárok megtámasztásának, kidúcolásának a hiánya. Végül még egy adalék arról, hogy milyen veszélyesnek tartják az építőipart Európában: a Munkavédelmi Vezetők Bizottsága 2005-ben támogatást nyújt a 10 új tagállamnak az építőipar területén végzett fokozott munkavédelmi ellenőrzéshez és tájékoztatáshoz. Az említett bizottság (angol rövidítéssel SLIC) az EU tagállamaiban működő munkavédelmi hatóságok vezetőiből áll. Feladata a munkavédelemmel kapcsolatos problémák feltárása, és megoldások keresése. A SLIC 2002-ben minden jelölt országban felmérte a munkavédelmi szervezet helyzetét, szervezetét, működési módszereit és általában az adott ország munkavédelmi helyzetét. Rendszeresen kérnek beszámolót az eredményekről és problémákról, és különféle módokon segítséget nyújtanak a munkahelyi egészség és biztonság szintjének emelésében. Az említett program keretében, amelyet 50.000 euróval támogatnak, az OMMF és az ÁNTSZ közös ellenőrzéseket végez az építőiparban működő kis- és középvállalkozásoknál, és nyomtatott formában, illetve az Interneten elérhető információk révén nyújt tájékoztatást az építőipari vállalkozások részére a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése céljából.

Egyéni védőeszközök Az egyéni védőeszközökkel kapcsolatban az EU több irányelvet is kiadott. Ezek részben az eszközök kialakításáról, juttatásáról és használatáról [9], részben az egyéni védőeszközök minősítéséről és tanúsításáról [10] rendelkeznek. Ennek megfelelően magyar rendelet is több van, ráadásul – a hazai munkamegosztásnak megfelelően – ezeket részben a munkaügyi, részben az egészségügyi tárca adta ki. Az egyéni védőeszközök használatát és megfelelőségét a munkahelyeken természetesen mindkét hatóság vizsgálja. A harmonizált magyar jogszabály[71] minden olyan esetben egyéni védőeszköz használatát írja elő, amikor a munkavégzéssel járó kockázat technikai, technológiai módszerekkel, illetve munkaszervezési megoldásokkal nem kerülhető el, vagy nem

62


lehet megfelelő mértékűre csökkenteni. Azt, hogy milyen konkrét esetekben kell a munkáltatónak egyéni védőeszközről gondoskodni, a jogszabály tételesen nem sorolja fel, azonban meghatározza a különböző veszély-típusokat, amelyek előfordulásakor az egyéni védőeszköz használatára szükség van, vagy lehet. Ilyen veszélyek a következők: • Mechanikai: leesés magasból (pl. építkezés, alpin technikák alkalmazása); ütés, vágás, becsapódás, zúzódás; szúrás, vágás, horzsolás (pl. élelmiszer-feldolgozás, éttermi szolgáltatások); rezgés (pl. útépítés, -karbantartás); elcsúszás, elesés • Hőmérséklet okozta veszélyek: láng; kontakt és sugárzó hő; hideg (pl. építkezés) • Elektromosság okozta veszélyek • Sugárveszély: nem ionizáló, ionizáló • Zajártalom • Légszennyeződés: por, rost; füst; gőz (pl. mosodai tevékenység) • Folyadékok: merülés; fröccsenés, kilövellés • Gázok, gőzök • Baktériumok (pl. egészségügyi szolgáltatások) • Vírusok • Gombák • Egyéb biológiai kóroki tényezők Egyéni védőeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely abból a célból készült, hogy a munkavállaló viselje azt a munkavégzés során a nagy valószínűséggel felmerülő kockázatokkal szembeni védekezés érdekében. Ebből következően a védőeszköznek olyannak kell lennie, amely egyrészt védelmet nyújt a veszélyekkel szemben, alkalmazkodik a munkavégzés jellegéhez és körülményeihez, másrészt a munkát végző személyre pontosan illeszkedjen (megfelelő méretű legyen) és a munkavállaló egészségi állapotának, illetve az ergonómiai követelményeknek megfeleljen. Amennyiben egyidejűleg többféle veszély áll fenn a munkavégzés során (pl. élelmiszerfeldolgozásnál szúrás-vágás, illetve csúszás), és ezért többféle védőeszközt is kell használni, ezeket úgy kell kiválasztani, hogy összeillők, a veszélyekkel szemben hatékonyak legyenek, valamint egyidejű használatuk ne akadályozza a munkavégzést. Fontos feltétel továbbá, hogy az egyéni védőeszköz értelemszerűen nem lehet veszélyes használójára. Bizonyos – egyébként esetleg védelmi funkcióval is rendelkező - eszközök, felszerelések nem minősülnek egyéni védőeszköznek: pl. önvédelmi, illetve elrettentést szolgáló eszközök; sportfelszerelések; mentést, betegszállítást végző szolgálatok által használt felszerelések; közlekedési eszközökön használt védőeszköz; fegyveres erők, rendvédelmi szervek által használt védőeszköz, egyenruha, munkaruha.


63

Az egyéni védőeszközt használatának megkezdése előtt értékelni kell abból a szempontból, hogy alkalmas-e az adott védelmi funkció betöltésére, a fennálló veszély elhárítására. A munkáltató egyrészt a védőeszközhöz tartozó ún. típusbizonyítvány alapján győződhet meg a védőeszköz alkalmasságáról, illetve szükség szerint szakértő igénybe vételével kell megállapítani, hogy az eszköz kielégíti-e a védelmi követelményeket. Az egyéni védőeszköz biztosításáról mindig a munkáltatónak kell gondoskodnia és a védőeszköz kiválasztására vonatkozó adatokat, az azzal összefüggő esetleges szakértői véleményeket, egyéb dokumentumokat (tájékoztatás, gyakorlati képzés megtörténtére vonatkozó adatok) nyilván kell tartania, illetve meg kell őriznie annak érdekében, hogy a munkavédelmi ellenőrzés során azok rendelkezésre álljanak. Az egyéni védőeszköz alapvetően egyéni, személyes használatra szolgál, azonban előfordulhat, hogy több dolgozó osztozik meg egyazon egyéni védőeszközön. Ilyen esetekben mindig gondoskodni kell arról (pl. fertőtlenítéssel), hogy a közös használat következtében semmilyen egészségügyi kockázat ne merüljön fel. A védőeszköznek nincs ún. kihordási ideje, azt addig lehet használni, amíg a védelmi funkciója fennáll. Az egyéni védőeszköznek a munkáltató által történő biztosítása magában foglalja az eszköz karbantartását, tisztítását, javítását, megfelelő higiénés állapotban tartását, illetve szükség esetén cseréjét is és az egyéni védőeszköz juttatásáért a munkavállalótól semmilyen térítés nem kérhető, ugyanis a munkáltatónak azt ingyen kell biztosítania. A munkáltató felelőssége a védőeszköz juttatásban továbbá az is, hogy a munkavállalók megtanulják az egyéni védőeszköz használatának módját. Éppen ezért egyrészt tájékoztatni kell őket, hogy milyen veszélyekkel, kockázatokkal szemben jelent védelmet az adott egyéni védőeszköz, másrészt magyar nyelvű használati útmutatót, tájékoztatót is mellékelni kell az eszközhöz, valamint indokolt esetben az eszköz használatát a gyakorlatban is be kell mutatni, illetve gyakorlati képzést kell a munkavállalók részére tartani. Az egyéni védőeszközök juttatásának rendjében írásban kell a munkáltatónak meghatározni azokat a tevékenységeket, munkafolyamatokat, amelyek végzése során az egyéni védőeszköz használata kötelező. Meg kell határozni továbbá, hogy milyen típusú védőeszközök kerültek kiosztásra a munkavállalóknak, hogy történik az eszközök ellenőrzése, tárolása, karbantartása, cseréje. Arról is rendelkezni kell, hogy az elhasználódott, védelmi képességét vesztett egyéni védőeszközt hulladékként, bizonyos esetekben veszélyes hulladékként (pl. citosztatikus gyógyszerek, higanyt tartalmazó építési és bontási hulladék, stb.) kell kezelni. A védőeszköz juttatási rendnek tartalmaznia kell a védőeszköz használatának feltételeit (pl. egy vagy több munkavállaló használhatja), illetve a használat időtartamát is. Amennyiben a munka jellege alapján a védőeszköz juttatási rend valamely egyéni védőeszköz használatát kötelezően előírja, azt a munkavállalónak teljesíteni kell és az eszköz használatát nem utasíthatja vissza. Ebből következően a munkáltató mentesülhet a felelősség alól, ha a munkavállaló önkényesen nem tartja be az egyéni védőeszköz használatára vonatkozó előírásokat.

64


A munkavédelmi tapasztalatok igen különbözőek a nemzetgazdaság különböző ágazataiban, és jellemzően eltérőek a néhány főt foglalkoztató mikro- és kisvállalkozások, illetve a fejlettebb országokból érkező multinacionális vállalatoknál. A kisvállalkozásoknál gyakori eset, hogy túlélésükért küzdve nem a műszaki színvonal emelésével próbálnak fennmaradni, hanem ott takarékoskodnak, ahol csak tudnak, és ez sajnálatos módon sokszor a munkavédelmet jelenti. A jogszabályok alapvetően két alapelvet határoznak meg: -

a közös (vagy kollektív) védőeszközöknek elsőbbséget kell adni az egyéni védőeszközökkel szemben, a munkáltató köteles egyéni védőeszközről gondoskodni és munkabiztonsági intézkedéseket tenni.

A munkáltatók egyelőre nem tudják teljesen áttekinteni és alkalmazni az új jogszabályokat, igen nagy a tájékozatlanság az egyéni védőeszközök minősítése terén. A védőeszköz kínálat ugyan bővült és folyamatosan bővül, ennek ellenére gyakori, hogy nem szereznek be egyéni védőeszközt, vagy ha beszereznek is, nem a megfelelő típust vagy fajtát. A beszerzést sokszor nem hozzáértő anyagbeszerzőre bízzák, akinél a fő szempont gyakran az ár, nem pedig a tényleges védelmi szint és védelmi képesség. Korábban az OMMF által kiadott minősítő bizonyítványból és típusszámból egyértelműen kiderült, egy adott védőeszköz mi ellen és milyen mértékben véd. A munkáltató törvény szerint [34] köteles szabályozni az egyéni védőeszközök juttatását, sőt ez munkavédelmi szaktevékenységnek minősül. Ennek ellenére sok helyütt nem szabályozzák, nincs írásban meghatározva. A mulasztás hátterében rendszerint anyagi érdekeltség húzódik, azaz annak reménye, hogy a hiányt a munkavédelmi ellenőrzés nem tárja fel, vagy ha mégis, a fizetendő bírság még mindig kevesebb lesz, mint az egyéni védőeszközökre esetleg kiadott pénz. A baleseti statisztikák adatai szerint az esetek 60-65%-ában a később balesetet szenvedett munkavállaló nem viselte, nem használta az egyéni védőfelszerelést, különösen igaz ez a magasból történő leesés miatt bekövetkezett baleseteknél. Ennek oka részben az lehet, hogy a munkáltató nem is biztosította a megfelelő felszerelést, vagy ha biztosította, elmulasztotta annak használatát hatékonyan ellenőrizni. A munkaegészségügyi szempontból ellenőrzött munkahelyeken az egyéni védőeszközöket általában biztosították. Egy a Magyar Kutatási Közalapítvány által készített felmérés érdekes összehasonlítást közöl az egyéni védőeszközök használatával kapcsolatos magyarországi és EU adatokról. Megjegyzendő, hogy az EU adatok még itt is a 15 tagállamra vonatkoznak. Az egyéni védőeszközt használó munkavállalók aránya 35% volt Magyarországon és 25% az EU-ban, ami némiképp ellentmond az ellenőrzési tapasztalatoknak, de közrejátszhat benne az a tény, hogy más európai országokban esetleg nagyobb arányban használják a megelőzés egyéb – pl. kollektív műszaki – eszközeit. Egyébként az európai megelőzési elvek szerint az egyéni védőeszköz utolsó a rangsorban, csak akkor alkalmazandó, ha már semmi más módon nem lehet a kockázatokat csökkenteni vagy kiküszöbölni. Ami az expozíció által leginkább érintett ágazatokat illeti, azok nálunk a szénbányászat,


65

tőzegkitermelés, gumi- és műanyaggyártás, fafeldolgozás, fém alapanyaggyártás és fémfeldolgozási termékek gyártása, míg az EU tagállamokban az építőipar áll az első helyen. Az expozíciónak kitett foglalkozások Magyarországon az egyszerű mezőgazdasági és erdőgazdálkodási, élelmiszeripari, bányászati, feldolgozóipari, vas- és fémipari dolgozók és gépkezelők. Az EU-ban ebben a kategóriában is az építőipari dolgozók jelentik a legveszélyeztetettebb csoportot. Az egészségügy adta ki az egyéni védőeszközök használatának minimális követelményeiről szóló rendeletet [71][98]. A rendelet szintén a szervezett munka keretében működő munkavállalókra ró kötelezettségeket. Itt kell megjegyezni, hogy az EU-ban az egyéni védőeszközöket (a munkaeszközökhöz hasonlóan) tágabb körben értelmezik. Ott ugyanis nem csak a szervezett munka keretében használt ilyen eszközöket értik alatta, hanem minden olyan védőeszközt, amelynek célja, hogy viselőjét, használóját valamilyen ártalomtól megóvja. Eszerint egyéni védőeszköznek számítanak például a különféle sportokban használt fej-, könyök- és térdvédők, az úszógumi és a karra húzható úszókarika, egészen a koraszülött csecsemők szemét a fénykezelés alatt védő szemtakaróig. Vannak határesetek, amelyekről EU szakmai körökben esetenként komoly és hosszadalmas viták folynak, hogy például a villanyszerelők mászóvasa, amellyel faoszlopokra másznak fel, vajon egyéni védőeszköz vagy munkaeszköz-e. Ez a kérdés nálunk egyelőre a minősítés körében merül fel (lásd később), a felügyeletek továbbra is csak a munkahelyeken ellenőrzik az egyéni védőeszközök meglétét, megfelelőségét és használatát. A rendelet tehát még a magyar értelmezésben határozza meg az egyéni védőeszköz fogalmát, kivéve belőle a munka- és formaruhát, a mentőszolgálatok által használt felszereléseket, a fegyveres erők és egyéb rendvédelmi szervek által viselt vagy használt védőeszközöket (vitatott kérdés volt például az is, hogy a rendőrök golyóálló mellénye egyéni védőeszköz-e), a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszközöket és –felszereléseket, a sportfelszereléseket és – eszközöket stb. A munkáltató kötelessége olyan védőeszközt biztosítani, amely -

úgy nyújt védelmet, hogy önmaga nem idéz elő további veszélyt, megfelel a munkavégzés körülményeinek, megfelel az ergonómiai követelményeknek és a munkavállaló egészségi állapotának, esetleges igazítás után illeszkedjen viselőjéhez.

A rendelet mellékletei részletes eligazítást adnak a munkáltató vagy munkavédelmi szakembere számára az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos intézkedésekhez. Az I. melléklet a veszély típusainak áttekintő táblázata az egyéni védőeszköz használatához. Csoportosítva adja meg a munkahelyen lehetséges veszélyeket: pl. fizikai (azon belül mechanikai: leesés magasból, ütés, vágás, szúrás, horzsolás, elcsúszás, elesés; hőmérséklet: láng, kontakt és sugárzó hő, hideg; elektromosság okozta veszélyek; sugárveszély: nem ionizáló, ionizáló), vegyi (légszennyeződés: por, rost, füst, gőz; folyadékok: merülés, fröccsenés; gázok, gőzök), biológiai (baktériumok, vírusok, gombák, egyéb).

66


A II. melléklet az egyéni védőeszközök útmutatásul szolgáló, nem teljes jegyzéke, a következő kategóriák szerint: -

a fej védelme hallásvédelem szem- és arcvédelem a légutak védelme a kéz és kar védelme a lábfej és a lábszár védelme a bőr védelme a törzs és a has védelme az egész test védelme.

A III. melléklet azon tevékenységek és tevékenységcsoportok útmutatásul szolgáló, nem teljes jegyzéke, amelyek az egyéni védőeszközzel való ellátást igényelhetik. Itt is csoportonként szerepel a fej, a lábfej, a szem és az arc, a légutak, a hallás, illetve a test, a kar és a kéz védelme. További pontokban szerepel a vízhatlan öltözék, a fényvisszaverő ruha, a biztonsági övek, a biztonsági kötél, és a bőr védelme. Érdemes itt kitérni az egyéni védőeszközök és a munkaruha közötti különbségre, ez ugyanis a tapasztalatok szerint a munkáltatók nagy részének problémát okoz. A munkahelyi öltözetek az alábbiak lehetnek: -

Egyenruha (szervezet és tevékenység ismertető) Formaruha (arculat) Termékvédő ruha (a terméket védi a környezet hatásaitól) Munkaruha (szennyeződés, elhasználódás miatt) Védőruha (egyéni védőeszköz; ártalom, kockázat ellen véd)

Az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos témakörbe sorolható a zaj elleni védelem, amelyre vonatkozólag szintén külön rendelet készült [80]. Ez a rendelet is a szervezett munka keretében dolgozókra, illetve azok munkáltatóira vonatkozik. Ezzel kapcsolatban érdemes kicsit kitérni a munkahelyi zaj okozta ártalomra, annál is inkább, mivel az Európai Munkavédelmi Ügynökség 2005-ben a zajt jelölte meg olyan központi témaként, amellyel Európa-szerte tapasztalható ártalmassága miatt hangsúlyozottan foglalkozni kell. Európában a munkavállalóknak körülbelül egy harmada van kitéve potenciálisan veszélyes zajterhelésnek munkaidejének legalább egy negyedében. Az erős – jellemzően 85 decibel (db(A)) feletti – zajjal szembeni hosszantartó expozíció halláskárosodást okozhat. És ez nem csak az olyan nehézipari ágazatokban dolgozókat veszélyezteti, mint a hajóépítés. A zaj sokféle munkakörnyezetben jelenthet problémát, a farmoktól kezdve a telefonos ügyfélszolgálati irodákon át a koncerttermekig. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a zaj okozta halláskárosodás „a leggyakrabban előforduló, maradandó ipari betegség”. Több mint 13 millió európai munkavállaló (a teljes munkaerő mintegy 7%-a) véli úgy, hogy munkája káros hatással van a hallására. A túlzott munkahelyi zaj emellett


67

a stressz-szint emelkedésével, a balesetveszély növekedésével, sőt – terhes dolgozók esetén – a magzat sérülésével is összefüggésbe hozható. Nem jobb a helyzet Magyarországon sem. Az ÁNTSZ adatai szerint a zaj miatt bekövetkező, korábban csökkenő foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek száma 2003-2004-ben ismét emelkedést mutatott. A bejelentett esetek mindkét kategóriában főként a férfiaknál jelentkeznek, a foglalkozási megbetegedések elsősorban az 50 év feletti, a fokozott expozíciós esetek pedig a 4049 éves korcsoportban. Foglalkozás, illetve ágazat szerint megbetegedések leggyakrabban a feldolgozóiparban (282) a bányászatban (172) és az egészségügyi és szociális ellátásban (98), míg fokozott expozíciós esetek kiugró számban (412) ugyancsak a feldolgozóiparban fordulnak elő. Ha sorrendbe állítjuk a leggyakoribb foglalkozási betegségeket, a zaj van az első helyen, ezt követik a fertőző, illetve a légzőrendszeri betegségek. A zaj nemcsak halláskárosodáshoz vezet, kihatással van az idegpályákra, az agykéregre és az idegrendszer működéséhez kapcsolódó egyéb károsodásokhoz is vezethet. Ezek a károsodások lehetnek átmenetiek, de maradandók is. A zaj okozhatja a hallás romlását, lehet pszichés hatású (idegesítő, terhes), emellett okozhatja a figyelem és teljesítmény csökkentését. Küzdeni ellene egyrészt megfelelő jogi szabályozással és annak betartásával, másrészt műszaki megoldásokkal (technológia, gépek, munkahely megfelelő kialakításával) lehet. A jogi szabályozás eszköze az az egészségügyi minisztérium által kiadott rendelet [80], amely kifejezetten a munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről szól. Ez a rendelet is – mind az összes hasonló – a szervezett munka keretében működő munkáltatókra és munkavállalókra vonatkozik, kivéve a tengerhajózásban és légiközlekedésben dolgozókat. A munkáltató köteles a munkahelyen zajvizsgálatot végeztetni, mégpedig egyrészt új létesítmény, gép, berendezés üzembe helyezése során, másrészt akkor, ha az üzemet vagy munkaeszközt új helyre telepíti, átalakítja, vagy a technológia változik. Zajvizsgálatot csak a Nemzeti Akkreditáló Tanács által e tevékenységre akkreditált szervezet végezhet. A munkahelyet és a munkaeszközt úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy a munkavállalót érő zajexpozíció ne legyen 85 dB-nél nagyobb. Ha az érték ezt meghaladja, a munkáltató köteles ezen valamilyen módon segíteni, ez lehet: -

műszaki intézkedés, megfelelő karbantartási műveletek, a munkafolyamat megtervezése és megszervezése, az expozíció intenzitásának és időtartamának minimalizálása, megfelelő (kollektív, illetve egyéni) védőeszközök, a zajexpozíciónak kitett munkavállalók számának minimumra csökkentése.

Ezen a téren is nagy szerepe van a munkavállalók tájékoztatásának és oktatásának. Zajra figyelmeztető táblákat kell kitenni, és feliratokkal is fel kell hívni a figyelmet az egyéni védőeszköz használatára. Az egyéni védőeszköz kiválasztása munkavédelmi szaktevékenységnek minősül, használatára vonatkozólag a korábban

68


említett rendelet [71] ad eligazítást. A halláskárosodás kockázatával járó munkahelyen dolgozókat a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak rendszeresen ellenőriznie kell. Ennek megtörténtét, valamint a munkahelyen a zajártalom ellen hozott és alkalmazott megelőző intézkedéseket az ÁNTSZ ellenőrzi. A rendelet I. melléklete tartalmazza a munkahelyen keletkező zaj mérésére vonatkozó előírásokat, az e rendeletben használt fogalmakat, valamint a zajexpozíció meghatározását. Az egyéni védőeszközök fontosságát és jelentőségét a munkahelyi egészség és biztonság terén jelzi az a tény is, hogy ebben a témakörben széleskörű jogi szabályozásra került sor. A korábbiakban ismertetett előírások az egyéni védőeszközök konkrét kialakításáról és használatáról szóltak, külön rendelet szabályozza azonban az egyéni védőeszközök általános követelményeit és megfelelőségük tanúsítását [82][105]. Az egyéni védőeszközöknél fokozottan érvényes ugyanis az a szabály, hogy csak az előírásoknak (szabványoknak, rendeleteknek és az általános termékbiztonsági követelményeknek) megfelelő egyéni védőeszköz nyújt hatásos védelmet a munkahelyen jelentkező kockázatok (veszélyek és ártalmak) ellen. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt Magyarországon az OMMF adta ki az egyéni védőeszközök minősítő bizonyítványát. Ez a gyártó vagy forgalmazó (importőr) kérelmére történt, az eszköz vizsgálati eredményeit tartalmazó dokumentumok alapján, névleges összeg (1500, később 2000 Ft) lefizetése ellenében. Ezután a védőeszközt ellátták az OMMF igazoló jelzésével, valamint egy kódszámmal, amely egyértelműen megmutatta, hogy az adott védőeszköz milyen ártalom és hatás ellen, milyen szintű védelmet biztosít. Ez megkönnyítette a felhasználó (beszerző) eligazodását az egyéni védőeszközök meglehetősen széles piacán. Az OMMF ilyen irányú tevékenysége a csatlakozás időpontjában megszűnt, a továbbiakban az EU előírásokkal összhangban kell az egyéni védőeszközöket vizsgálni és tanúsítani. Mivel ezen a téren még ma is meglehetősen nagy a bizonytalanság, mind a gyártók, mind a felhasználók körében, célszerűnek látszik ezeket az előírásokat kissé részletesebben ismertetni. (Azon túl, hogy a megfelelően kialakított és megválasztott védőeszköz ténylegesen életet menthet, ez az egyik olyan terület, ahol a munkavédelmi felügyelők előszeretettel ellenőriznek.) A rendelet hatálya kiterjed minden egyéni védőeszközre, kivéve azokat, amelyeket az ionizáló sugárzás ellen használnak. Az értelmezett fogalmak között szerepel többek között a bejelentett (notifikált) szerv, a felhasználói információ, a forgalomba hozatal, a gyártó, valamint annak az EU területén letelepedett meghatalmazott képviselője, a honosított harmonizált szabvány, az EK megfelelőségi nyilatkozat, az EK típusvizsgálat, valamint a védőeszköz védelmi fokozata, védelmi képessége és védelmi osztálya. A védőeszközök védelmi szintjük alapján három (1, 2, 3) kategóriába tartoznak, ennek elsősorban a tanúsításnál van jelentősége. Az 1. kategóriába tartoznak a legegyszerűbb védőeszközök, azok, amelyekről a gyártó joggal feltételezi, hogy a felhasználó is tudja, mire és mennyire jók, és ennek megfelelően képes azokat


69

használni. Az 1. kategóriába tartoznak eszerint azok az egyéni védőeszközök, amelyek az alábbi hatások ellen biztosítanak védelmet: -

felületi sérülést okozó veszélyek (pl. kertészkesztyű, ujjvédő), gyengén agresszív hatású tisztítószerek, amelyek hatása minden további nélkül visszafordítható (pl. háztartási gumikesztyű), az 50ºC-t nem meghaladó felületi hőmérsékletű tárgyak kezelése, veszélyes ütéssel együtt nem járó tárgyak kezelése (pl. kesztyű, kötény), nem szélsőséges vagy kivételes időjárási, légköri körülmények (különféle fejvédők, ruházat, lábbeli), gyenge ütések és rezgések, amelyek nem a test életfontosságú területeire hatnak, és nem okoznak maradandó sérüléseket (pl. könnyű fejvédők, kesztyűk, könnyű cipők), napsugárzás (pl. napszemüveg).

A 2. kategória megfogalmazása érdekes, ugyanis ide azok az egyéni védőeszközök taroznak, amelyek nem az 1., illetve 3. kategóriába tartoznak. A 3. kategóriába tartoznak azok a komplex tervezésű védőeszközök, amelyek a halálos kimenetelű balesetek, a súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó hatások ellen védenek, és amelyeknél a gyártó feltételezheti, hogy a felhasználó nem tudja kellő időben felismerni a közvetlen hatásokat. Eszerint a 3. kategóriába tartoznak az alábbiak: -

szűrőtípusú légzőeszközök, a légkörtől teljes mértékben elszigetelő légzésvédő eszközök (a búvárkészülékek is), a kémiai hatások és ionizáló sugárzások ellen egyidejű védelmet biztosító eszközök, a 100ºC-t meghaladó levegőhőmérsékletű környezetben használt védőeszközök, a -50ºC alatti környezeti hőmérséklet ellen védő eszközök, a magasból történő leesés, zuhanás ellen védő eszközök, a villamosság által okozható kockázati tényezők (pl. feszültség alatt álló berendezéseken vagy feszültség közelében végzett tevékenységek) ellen védő eszközök.

Mint korábban volt róla szó, az egyéni védőeszközt megfelelőség szempontjából vizsgálni, és a megfelelőségét tanúsítani kell. Ez az eljárás értelemszerűen egyszerűbb az 1. kategóriába tartozó védőeszközök esetében, ahol a gyártó maga elvégezheti az EK típusvizsgálatot és kiállítja az EK megfelelőségi nyilatkozatot. Ez azt igazolja, hogy a szóban forgó eszköz megfelel valamennyi rá vonatkozó előírásnak, szabványnak és rendeletnek, tehát céljának megfelel és kellően biztonságos. A 3. kategóriába tartozó eszközök a legkritikusabbak, itt tehát nem elég a gyártó saját nyilatkozata, hanem a gyártó köteles vagy a terméket ellenőriztetni a gyártási folyamat végén (termékellenőrzés), vagy pedig teljes minőségbiztosítási rendszert működtetni, amely biztosítja a gyártási folyamat egészének, valamint a végterméknek a folyamatos megfelelőségét.

70


Valamennyi védőeszköz esetében biztosítani kell az alapvető követelményeknek való megfelelést, a műszaki dokumentációt, az EK megfelelőségi nyilatkozatot, amely a tájékoztató melléklete vagy abban benne foglaltatik, a tájékoztatót (a forgalmazás helye szerinti hivatalos nyelven), és végül a védőeszközön a CE jel feltüntetését. Az EK típusvizsgálatot és az EK típustanúsítvány kiadását csak ún. bejelentett (notifikált) szervezet végezheti. Ilyen szerv az, amelyet a vonatkozó európai szabványok alapján megvizsgáltak és ellenőriztek, majd alkalmasnak találtak a szabvány szerinti vizsgálatok, illetve az irányelvekben és rendeletekben meghatározott vizsgálati, tanúsítási és ellenőrzési feladatok ellátására, és mint ilyent, bejelentettek az Európai Unió Bizottságánál. A bejelentett szervezet kap egy négyjegyű azonosító számot, amelyet az EU hivatalos lapjában közzétesznek, és a cég bekerül a bejelentett szervezetek jegyzékébe. Ettől kezdve a szervezet által elvégzett vizsgálat, illetve az általa kiadott tanúsítvány az EU teljes területén érvényes és kötelezően elfogadott. A rendelet megadja a bejelentett szervekre vonatkozó feltételeket, a vizsgáló szerv feladatait az EK típusvizsgálat keretében, az EK típustanúsítvány kiadásának szabályait. Előírásokat tartalmaz az általános tartalmú ellenőrző vizsgálatokról, a védőeszköz minőségét garantáló rendszer ellenőrzéséről, a védőeszközök gyártása minőségbiztosítási rendszerének ellenőrzéséről, e rendszer időszakos ellenőrzéséről és az EK jelölésről. Ez a rendelet a csatlakozáskor lépett hatályba. A hatálybalépés előtt jóváhagyott minőségbiztosítási rendszereket egy éven belül ellenőrző szervnek kellett értékelnie és felügyeleti ellenőrzés alá vonnia. Az OMMF által korábban, még a régi eljárásnak megfelelően kiadott minősítő bizonyítványok érvényessége 3 év, ezek a bizonyítványok a 3 év elteltéig (azaz legkésőbb 2007. április 30-ig) továbbra is érvényesek. A rendelet mellékletei segítséget nyújtanak az új eljárás végrehajtásához és ellenőrzéséhez. Az I. melléklet az egyéni védőeszköz EK típustanúsítványa, amely tartalmazza a dokumentumban feltüntetendő adatokat. A II. melléklet az EK megfelelőségi nyilatkozat, amelyet a gyártó vagy annak az Európai Unió területén letelepedett meghatalmazott képviselője ad ki. A III. melléklet a védőeszközök alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeit tartalmazza, ezen belül foglalkozik általános követelményekkel, mint pl. a kialakítás, a védőeszközök ártalmatlansága, kényelem és hatékonyság, a gyártó által adott "Tájékoztató", illetve a védőeszközök fajtáira, típusaira vonatkozó közös kiegészítő követelményekkel, mint a szabályozószerkezettel rendelkező védőeszközök, a védendő testrészeket befedő védőeszköz, az arcot, szemet vagy légutakat védő védőeszköz. Szerepel még itt a védőeszköz elöregedése, a használat során beakadás veszélyének kitett védőeszköz, robbanásveszélyes környezetben való használatra szánt védőeszköz, gyors beavatkozásra szánt vagy gyorsan fel- illetve levehető védőeszköz, különleges körülmények közötti beavatkozáshoz készült védőeszköz, a felhasználó által beállítható vagy eltávolítható alkotóelemet tartalmazó védőeszköz, külső eszközhöz kapcsolható védőeszköz, folyadékkeringető rendszert tartalmazó védőeszköz stb. A IV. melléklet a gyártói műszaki dokumentáció tartalmát, az V. melléklet pedig a CEjel alaki és tartalmi követelményeit adja meg.


71

Említettük, hogy egyéni védőeszközt csak az Unióban bejelentett szerv vizsgálhat, tanúsíthat és ellenőrizhet. A bejelentést egy hazai eljárás, az ún. kijelölés előzi meg, amelynek során egy erre felhatalmazott nemzeti intézmény győződik meg arról, hogy a bejelenteni kívánt szervezet valóban megfelel az irányelvekben, rendeletekben és szabványokban meghatározott követelményeknek, azaz európai szinten elfogadható minőségben képes feladatát ellátni. Az egyéni védőeszközök megfelelőségét vizsgáló, tanúsító, ellenőrző szervezetek kijelölésének részletes szabályairól, ezek EU-ban történő bejelentéséről és a kijelölésért fizetendő díjról miniszteri rendelet intézkedik [101]. E rendelet értelmében egyéni védőeszközök esetében a kijelölés az OMMF feladata. A rendelet néhány értelmező rendelkezést követően (fogalmak magyarázata) részletes előírásokat tartalmaz a kijelölési eljárás megindítására, a Kijelölést Előkészítő Bizottság összetételére, a kérelmezőre vonatkozó közös, majd a vizsgáló, tanúsító, illetve ellenőrző szervezetekre vonatkozó különös szabályokra. Szerepel továbbá a rendeletben a kijelölési eljárás, a kijelölés, a bejelentésre vonatkozó szabályok, és a bejelentés után elvégzendő teendők. Előírások vannak a bejelentett szervezet megfelelőségének felülvizsgálatára, a kijelölés, illetőleg bejelentés nyilvántartására és érvényességére, a közzétételre és a díjfizetési szabályokra. A kijelölt szervezetek neve és tevékenységi területe megjelenik a Magyar Közlönyben, és folyamatosan szerepel az OMMF honlapján. A rendelet I. melléklete adja meg a Kijelölő Okirat kiadására vonatkozó kérelem, a II. melléklet pedig magának az Okiratnak a formáját. A III. melléklet ismerteti az egyes tevékenységekre vonatkozólag lefolytatott kijelölési eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakat. A kijelölés egyébként 3 évig érvényes, és azt a kijelölő szerv évente felülvizsgálja. Ennél a témakörnél célszerű megemlíteni a piacfelügyelet kérdését. Az Európai Unió egyik alapvető (és elsőként kialakult) jellemzője az áruk szabad mozgása. Ennek előfeltétele, hogy az Unión belül egységes előírások vonatkozzanak mind a termékek biztonságára, mind a követendő eljárásokra. Ezt a célt szolgálják például az irányelvek, amelyek előírásait valamennyi tagállam köteles átvenni és alkalmazni. Az alapgondolat az, hogy ha egy terméket az EU bármely tagállamában megvizsgáltak, megfelelőnek (biztonságosnak) találtak és eszerint tanúsítottak, akkor az szabadon forgalmazható és használható bármelyik tagállamban. Tekintettel azonban arra, hogy a jogkövető magatartás sehol nem tekinthető száz százalékosnak, mindig fennáll a veszélye annak, hogy nem megfelelő termékek kerülnek – esetleg harmadik országból – a piacra, úgy, hogy rajtuk van a CE-jel. Az ilyen termékek kiszűrését, és ezzel végső soron a fogyasztók védelmét szolgálja a piacfelügyelet, amely az áruk szabad mozgásának gyakorlati megvalósulását hivatott elősegíteni és biztosítani. Az egyes irányelvek átvétele során – különösen azokénál, ahol termékekről van szó – az EU igen szigorúan vette, hogy a követelmények előírásával egyidőben meg kell teremteni azok gyakorlati megvalósulásának ellenőrzését, azaz a piacfelügyeletet is. Részben ez volt az oka az egyéni védőeszközökről szóló rendelet [82] módosításának [105], mert meg kellett határozni az egyéni védőeszközök piacfelügyeletét ellátó hatóságot. Végül ebben a kérdésben kompromisszum

72


született: az egyéni védőeszközök piacfelügyeletét a munkahelyeken az OMMF látja el (ez valójában azonos a munkabiztonsági felügyelettel), azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a felügyelő ellenőrzése során nem megfelelő védőeszközzel (és ez vonatkozik néhány gép- és berendezésfajtára is) találkozik, azt a piacfelügyeletért ténylegesen felelős szervezet, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) tudomására hozza. A tényleges piacfelügyelet ugyanis jóval több a helyszíni ellenőrzésnél, abba beletartozik a nem megfelelő termék visszakövetése a forgalmazón (importőrön) keresztül egészen a gyártóig, akár egy másik tagállamban. Az OMMF emellett csakis a munkahelyen jogosult ellenőrizni, tehát a nem megfelelő termékeknek a forgalmazásban (pl. üzletben, áruházban stb.) történő kiszűrésére csak a FVF jogosult. Az azonnali intézkedések között szerepelhet a termék további árusításának, vagy akár hirdetésének, reklámozásának letiltása, vagy a piacról történő visszavonása, súlyosabb esetben a már eladott termékek visszavétele is.

Gépek A munkavédelemben nyilvánvalóan különösen fontos szerepük van a munka során használt gépeknek, berendezéseknek. Ezt az Európai Unió azzal is nyilvánvalóvá teszi, hogy külön – többször átdolgozott - irányelvben [6][23] is megfogalmazza a gépekkel kapcsolatos jogszabályokat. Az irányelv a tagállamok gépekkel kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról szól, és az Unióban gyártott új gépekre, illetve harmadik országból az Unió területére bevitt gépekre vonatkozik. Az irányelv valójában a Római Szerződés 100A cikke alá tartozik, a gépek alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeit az egységes belső piac, konkrétan az áruk szabad mozgása érdekében határozza meg, és kimondja, hogy azok a gépek és berendezések, amelyek megfelelnek az irányelvben megadott követelményeknek, és ezt a rajtuk feltüntetett CE jelzés igazolja, szabadon forgalmazhatók és használhatók a tagállamok területén. Eszerint a gépgyártók termékeiket minden kereskedelmi korlátozás nélkül értékesíthetik az Európai Unióban, amennyiben eleget tesznek az irányelvekben előírt egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek. A gép előírásoknak való megfelelését a gyártó nyilatkozata vagy megfelelő tanúsító szerv által kiadott bizonyítvány igazolja. A tanúsítási eljárást és a CE jelzés alkalmazásának részleteit ugyancsak az irányelv szabályozza. A termékeknek át kell esniük ezeken az eljárásokon ahhoz, hogy az Európai Unióban bárhol árusíthatók, használhatók legyenek. Az irányelv értelmében az Európai Unió tagállamaiban használt gépeket és berendezéseket egy adott időpontra az előírt műszaki színvonalra kell hozni. E rendszerhez nem illeszkedett a Mvt. 22.§. (1) bekezdése, amely szerint „A munkahelynek, munkaeszköznek, technológiának a munkavédelmi üzembe helyezés időpontjában hatályos munkavédelmi előírásokat kell kielégítenie.”, ezért ez a követelmény a Mvt. egyik módosítása [45] során ki is került a törvényből. A munkaeszközök biztonsági állapota Magyarországon sok kívánnivalót hagy maga után. Az OMMF 1996-ban egy célvizsgálat keretében országosan több mint 280 ezer munkaeszköz biztonsági állapotát vizsgálta meg. Az ellenőrzés nem foglalkozott a


73

gazdálkodó szervezetek méretével vagy tulajdoni helyzetével, kizárólag a gépek és berendezések biztonságát ellenőrizte. A felmérés alapján a következőket lehetett megállapítani: • A munkaeszközök átlagos életkora (1996-ban) 12,1 év volt. A tőkeszegény vállalkozások a korábbi szocialista nagyipartól örökölt gépeket használták tovább, de nagy számban voltak külföldről behozott használt gépek is, amelyek életkora meghaladta az országos átlagot. • A munkaeszközök 48%-a volt hazai gyártású. Ezek életkora 3,5 évvel haladta meg az importból származókét. Ez a tendencia folytatódik, és várhatóan folytatódni is fog, egyrészt, mert a hazai gépipar leépül, másrészt az új beruházásoknál a gépimport a jellemző. • Az ellenőrzés során a munkaeszközök 30%-a minősült jogszabály vagy más előírás alapján veszélyesnek. A munkáltatók körében nagyfokú tájékozatlanság volt tapasztalható a munkaeszközök, technológiák veszélyességi besorolásával kapcsolatban. • Az időszakos biztonságtechnikai vizsgálatra kötelezett munkaeszközök 25%ánál nem végeztették el az ellenőrzést. Az elvégzett vizsgálatok jelentős része formális volt. A karbantartásnál a fő cél a termelőképesség megőrzése, a biztonság nem elsődleges szempont. • A munkaeszközök biztonsági állapota 14%-ban nem volt megfelelő, és 8%-ukat találta a vizsgálat kifejezetten veszélyesnek a biztonsági berendezés hiánya, meghibásodása, kiiktatása vagy egyéb ok miatt. Egy másik akcióellenőrzés során 1998. végén az OMMF a mezőgazdasági gépjavítóműhelyeket vizsgálta. Az ellenőrzés fő megállapítása itt is a munkaeszközök kedvezőtlen munkabiztonsági állapota és a foglalkoztatottak munkabiztonsággal kapcsolatos igénytelensége volt. Eltérő tapasztalatként megemlíthető, hogy bár a bányafelügyelet ellenőrzései a szilárd ásványbányászat területén is a munkaeszközök nagy részének korszerűtlenségét állapítják meg, azok műszaki-biztonsági állapota és munkavédelmi megfelelősége a rendszeres karbantartás mellett még kielégíti a vonatkozó követelményeket. A kőolaj- és földgázbányászat, illetve a távvezetéki szállítás és a gázelosztás területén pedig korszerű munkaeszközöket alkalmaznak. Megjegyzendő, hogy a munkabiztonsági felügyelőségek azóta végzett ellenőrzései eredményeinek alapján a helyzet – lényegében – azóta sem sokat változott. Az általános tapasztalat szerint sajnos még mindig jellemző az öreg gépek, berendezések használata, a Magyarországra betelepülő külföldi ipar pedig sokszor olyan munkaeszközökkel jelenik meg, amelyek – elavult voltuk vagy veszélyességük miatt – az Európai Unió fejlettebb tagországaiban már nem üzemeltethetők. Mindezek károsan befolyásolják a munkahelyi biztonságot és egészséget. A Mvt. értelmében munkaeszköz „minden gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak vagy azzal összefüggésben használnak”

74


(Mvt. 87.§ 4.). Ez azt is jelenti, hogy munkabiztonsági szempontból csak a munkahelyen üzembe helyezett és használt gépek, berendezések vizsgálhatók. Több nyugat-európai országban (pl. Franciaországban) ezzel szemben a gépeket eleve munkaeszköznek tekintik (mondván, hogy azt otthon, barkácsolásnál is használják, kockázatai és veszélyei ugyanakkorák, sőt – tekintve a laikus felhasználót – potenciálisan még nagyobbak), és így a munkavédelmi felügyelőknek már a gyártás és forgalmazás során is joguk van a gépek biztonságos voltát és megfelelőségét ellenőrizni. Magyarországon az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter adott ki rendeletet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról [64], ez az Európai Unió vonatkozó irányelveivel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A jogi szabályozás tehát elvileg már megvan, de hosszú idő telik még el addig, míg valamennyi munkaeszköz – gép és berendezés – megfelel majd a vonatkozó irányelvek, illetve magyar jogszabályok biztonsági előírásainak. Hogy ez mikorra várható és milyen költségkihatásokat jelent a munkáltatók számára, azt csak széleskörű és mélyreható hatásvizsgálattal lehetne felmérni.


IV.

75

KOCKÁZATBECSLÉS

A munkavédelem alapelve – optimális esetben – a megelőzés (prevenció). A mai magyar gyakorlat ettől némiképp még eltér. Nálunk egyelőre a fő tevékenység az ellenőrzés, és az előírások be nem tartása esetén a szankcionálás (bírság). Ma is a megelőzést szolgálja azonban például a – súlyos vagy halálos – balesetek kivizsgálása, ahol a cél (munkavédelmi szempontból) nem a felelősség megállapítása, hanem a balesethez vezető ok(ok) minél pontosabb és reálisabb feltárása azért, hogy a jövőben a hasonló baleseteket el lehessen kerülni. Érdemes megemlíteni azt a korábbi – a szocialista gyakorlatban uralkodó – nézetet, miszerint ahol törődnek a munkavédelemmel, ott biztonság van, „nincs kockázat”. Ez így természetesen soha nem igaz. A munkahely – munkaeszköz – munkakörülmények – ember rendszer mindig rejt magában bizonyos kockázatot, és a feladat az, hogy ezt a kockázatot minimálisra csökkentsük, a fennmaradó kockázatra pedig a lehető legjobban felkészüljünk. Kockázat mindig van, csak azt kell megállapítani, hogy annak mértéke elfogadható, tűrhető, vagy elfogadhatatlan-e. Ennek megfelelően kell elkészíteni az intézkedési tervet, amit végre is kell hajtani és végrehajtását ellenőrizni kell. Ugyancsak fontos, hogy a kockázatbecslés nem statikus fogalom, hanem folyamatos tevékenységet jelent: az említett rendszer bármely elemének bármiféle változásakor ismét el kell végezni, hogy megállapítsuk, a változás milyen új kockázatokkal jár, illetve a korábbiak közül melyek tűnnek esetleg el. A kockázatkezelés és kockázatértékelés iránti igényt először a nukleáris ipar, a polgári és katonai repülés, valamint az űrtechnológia keltette életre, ahol a jelentős potenciális baleseti veszély következményei nyilvánvalóak voltak. Később a fejlettebb gazdasági, technikai kultúrával rendelkező országokban a kockázatértékelés alkalmazása szélesebb körben, más ágazatokban is elterjedt, napjainkban pedig már a tervezés és az új gyártmányok – termékek – minőségbiztosítási rendszerének is részévé válik.

Kockázatfelmérés a munkahelyen Az Európai Unió jogalkotása, amely kimondottan a megelőzést helyezi a munkahelyi biztonság és egészség központjába, a kockázatok értékelésének kötelezettségét kiterjesztette valamennyi munkahelyre, munkáltatóra, mint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem fejlesztését szolgáló döntés előkészítő, megalapozó módszert. Ezt szolgálja az az előírás, miszerint „a munkáltató saját felelőssége alapján megtesz minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, beleértve a foglalkozási veszélyek elhárítását, az informálást, a képzést, valamint a szükséges szervezést és a kellő eszközök biztosítását.(…)” (89/391/EGK irányelv, 6. cikk, 1. pont.). „A munkáltató az (…) intézkedéseket az alábbi általános megelőzési elvek alapján hajtja végre: a)

a kockázatok elkerülése;

76


b) az elkerülhetetlen kockázatok értékelése; c)

a kockázatok leküzdése keletkezésük helyén;

d) d) a munkának az egyénhez való alkalmazása, különösen ami a munkahelyek kialakítását, a munkaeszközök, illetve a munka- és termelési módszerek megválasztását illeti, különös tekintettel az egyhangú és előre meghatározott ütemű munka enyhítésére, valamint az egészségre gyakorolt káros hatás csökkentésére; e)

a műszaki fejlődés alkalmazása;

f)

a veszélyesnek veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel történő helyettesítése,

g) általános megelőzési politika kialakítása, amely kiterjed a technikára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezet tényezőinek befolyásolására; h) a kollektív védelmi intézkedések előtérbe helyezése az egyéni védelemmel szemben; i)

a munkavállalók ellátása megfelelő utasításokkal.” (89/391/EGK irányelv, 6. cikk, 2. pont.)

Fentiek alapján a munkáltató köteles felmérni a munkavállalók biztonsági és egészségügyi kockázatait, pl. a munkaeszközök megválasztásában, a vegyi anyagok és készítmények használatában, a munkahelyek felszerelésében, és a felmérés alapján köteles biztosítani a munkavállalók megfelelő szintű biztonságát és egészségét a munkahelyen. A kockázatbecslés nem egy ember munkája. A legegyszerűbb munkahelyektől eltekintve szakértői csoport munkájára van szükség, amelyben egyaránt helyet kap a technológus, a gazdasági, a foglalkozásegészségügyi és nem utolsó sorban a munkabiztonsági szakember. Bár a kockázatbecslés a munkáltató feladata és felelőssége, egyáltalán nem biztos, hogy személyesen ő végzi el. Ez kisebb, egyszerűbb munkahelyen megoldható, de általában az említett szakember-team végzi a munkát, különböző formában. Az adott cégnek lehet megfelelő saját szakember-gárdája, fordulhat külső szakcéghez, vagy saját szakértőivel végezteti a munkát, úgy, hogy azok előtte egy speciális (pl. egy hetes) tanfolyamon készülnek fel a kockázatbecslés elvégzésére. A gyakorlatban olyan eset is előfordul, elsősorban nagy vállalatoknál, hogy az említett betanítás után a vállalat egy egységénél a saját munkatársak és a betanító cég szakemberei közösen végzik el a felmérést, mintegy betanítva az előbbieket a további munkára. Gyakorlati lebonyolítását tekintve a kockázatbecslés főbb lépései: • Információgyűjtés (célszerűen előre elkészített munkalap alapján) • • • •

A veszélyek feltárása és rangsorolása A kockázati szintek meghatározása Intézkedési terv Módszerjavaslatok


77

Nemzetközi módszerek A kockázatbecslés mint előírt követelmény viszonylag új lévén, nem igazán vannak még kialakult módszerei és szabályai. Különböző országok különféleképpen közelítik meg a témát, és bár megjelent egy uniós útmutató is a kockázatbecslésről, ez inkább elvi alapokat ad. Franciaországban például szakmai szervezetek készítenek ágazati kézikönyveket elsősorban a kis- és középvállalkozások számára. A kézikönyvek egy-egy ágazatban javasolt kockázatbecslési módszereket ajánlanak, idő- és költségigény kimutatással együtt. Ide sorolható a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kezdeményezése, ún. Nemzetközi Szakmai Kockázati Adatlapok kidolgozása. Az adatlapokat – amelyeket egyelőre néhány nemzeti intézmény dolgoz ki lehetőségeinek függvényében – mindazoknak szánják, akik valamilyen módon érdekeltek a munkahelyi egészség és biztonság kérdésében: foglalkozás-egészségügyi orvosok és nővérek, munkahigiénikusok, munkavédelmi felügyelők és munkavédelmi képviselők, és más érintett személyek. Adatlapok készültek a legkülönbözőbb szakmákra: mentőautóvezető, állatgondozó, ívhegesztő, kazánkezelő, fogorvos stb. A szabványos szerkezetben készülő adatlap először ismerteti célját és felépítését, majd meghatározza, mivel foglalkozik az adott adatlap tárgyát képező szakmával foglalkozó ember. Ezután sorra veszi a szóban forgó szakma veszélyeit és szakmai kockázatait (baleseti veszély, fizikai, kémiai, biológiai kockázatok, valamint ergonómiai, pszicho-szociális és szervezeti tényezők), végül jegyzékbe foglalva felsorolja a legfontosabb és az adott szakmában specifikus biztonsági intézkedéseket. Az utolsó lapon további segítséget nyújt az adatok értelmezéséhez, itt szerepelnek a rokonszakmák, a munka során végzendő részműveletek, a szakmához kapcsolódó egyéb foglalkozások, a speciális feladatok, az alkalmazott legfontosabb eszközök és berendezések, a leggyakoribb munkahelyek, valamint a vonatkozó irodalom rövid jegyzéke. Ilyen és ehhez hasonló adatlapok nagymértékben megkönnyíthetik a munkáltató dolgát a munkahelyi kockázatbecslésben és a megelőző intézkedések megtételében. A brit Munkavédelmi Hatóság (Health and Safety Executive, HSE) is készített egy útmutatót – elsősorban kis- és középméretű vállalkozások részére – a kockázatbecslésről. Ennek célja a munkáltatók és egyéni vállalkozók részére segítséget nyújtani abban, hogy felmérjék a munkahelyi kockázatokat, elsősorban a kereskedelemben, szolgáltatásban és könnyűiparban működő vállalatokban. A kiadvány megfogalmazása szerint a kockázatfelmérés nem más, mint annak gondos megállapítása, hogy munkahelyünkön mi lehet ártalmas az emberek számára, úgy, hogy mérlegelni tudjuk, elegendő óvintézkedést tettünk-e, vagy még többet kell tennünk a veszélyek megelőzésére. A cél az, hogy senki ne sérüljön vagy betegedjen meg, mert a balesetek és betegségek életeket dönthetnek romba, és befolyásolhatják az üzletmenetet is, ha teljesítmény esik ki, berendezés károsodik, a biztosítási költség növekszik vagy bírósági ügy lesz belőle. Ami fontos és amiben dönteni kell, az az, hogy vajon a veszély jelentős-e, és hogy megtettük-e a kielégítő

78


óvintézkedéseket ahhoz, hogy a kockázat kicsi legyen. Ezt kell ellenőriznünk a kockázatfelmérés során. Ahol nem muszáj, ne bonyolítsuk túl a dolgot. Első megközelítésben egyszerű józan ésszel ellenőrizzünk Hasonló kiadványokkal igyekszik előmozdítani a munkahelyi biztonság és egészség javítását az ír munkavédelmi szervezet (HSA), a svéd munkavédelmi tanács (NBOSH) és több más ország hasonló intézménye.

Hazai előírások Magyarországon jelenleg nincs egységes országos kockázatbecslési útmutató, holott erre komoly igény van. Két ide vonatkozó szabvány már megjelent, az MSZ EN 1050 a gépek, az MSZ EN 1441 pedig az orvos-egészségügyi berendezések kockázatbecslésére ad meg előírásokat. Megjegyzendő, hogy ez utóbbiak sem a munkaeszköz, hanem a gép, berendezés kategóriára vonatkoznak, és így nem a munkáltató, hanem a gyártó kockázatbecsléséhez adnak útmutatást. Az európai előírásokat a magyar jogrendbe alapvetően átültető munkavédelmi törvény [34] szintén előírja, hogy a munkahelyen jelentkező kockázatokat fel kell mérni, és értékelni, majd kezelni kell. Jóllehet, maga a fogalom új, a tevékenység lényegében nem az. Józanul gondolkodó munkáltató (iparos, vállalkozó) mindig is tisztában volt az általa működtetett munkahelyek veszélyeivel és kockázataival, és annak megfelelően intézkedett a szükséges biztonsági előírásokról, megfelelő eszközökről. A törvény – az európai elvárásoknak megfelelően és gyakorlatilag azzal azonos módon – írja elő a veszélyek kezelésének elveit: a)

A veszélyek elkerülése (azaz lehetőleg olyan legyen a munkahely, gép, berendezés, technológia, hogy a veszély fel se merüljön);

b) A nem elkerülhető veszélyek értékelése (az előző eset a gyakorlatban megvalósíthatatlan, ezért mindig számolni kell veszéllyel. Hogy milyennel és mekkorával, azt kell megállapítani); c)

A veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése (ez azt jelenti, hogy a veszély forrásához lehető legközelebb tegyünk valamit a veszély ellen);

d) Az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására (ebből látszik, hogy munkavédelmi intézkedés nem csak technikai, hanem szervezési jellegű is lehet, és a megfelelően alakított munkahely és munkaidő segíthet a balesetek megelőzésében); e)

A műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása (ez jelenthet új gépet, új technológiát, de megint csak újfajta munkaszervezést is – pl. távmunka);

f)

A veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel (ez vonatkozik például vegyi anyagokra, építőanyagokra, de akár technológiákra is);

g) Egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a


79

szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására (azaz a munkahelyet befolyásoló valamennyi tényezőre); h) A kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest (olyan megoldást kell keresni, amely a veszélyforrás kiküszöbölését több munkavállalót egyszerre érintő módon oldja meg – pl. leesés ellen védőháló, zajos gép elszigetelése –, az egyéni védőeszköz alkalmazása a legutolsó a veszély elleni védekezés eszközeinek rangsorában); i)

A munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása (ez a munkáltató feladata, hiszen elsősorban ő van a munkahelyi biztonság és egészség kérdéseit illető ismeretek birtokában).

A munkáltató törvényi kötelessége a munkahelyen jelentkező kockázatok felmérése, minőségi és mennyiségi értékelése. Ennek alapján tud megfelelő megelőző intézkedéseket tenni. A kockázatértékelés terén különös helyet foglal el a kémiai biztonság, az erre vonatkozó kockázatértékelésről külön jogszabály rendelkezik.

Az OMMF útmutatója Tekintettel arra, hogy a munkahelyi kockázatértékelés fogalma ilyen megfogalmazásban először jelentkezett a hazai munkavédelemben, sok bizonytalanságot okozott, elsősorban a gyakorlati végrehajtás terén. Az értelmezés elősegítése és gyakorlati segítség céljából az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) , egyetértésben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal (ÁNTSZ) és a Magyar Bányászati Hivatallal (MBH) kiadott egy útmutatót a munkahelyi kockázatok felmérésére. Ez ágazattól és iparágtól függetlenül általános tájékoztatást ad a kockázatértékelés főbb szempontjairól; az ennek szellemében készült kockázatfelmérést – ha annak minősége megfelelő – az OMMF felügyelői elfogadják. A kiindulási pont az, hogy a kockázatértékelés nem elvont matematikai és elméleti feladat, hanem két igen gyakorlati célja van: -

a kockázatok elhárítása, illetve minimálisra csökkentése, a megfelelő megelőző intézkedések meghatározása, és rangsorolása.

Fontos kérdés, hogy ki végezze, ki végezheti a kockázatértékelést. A munkavédelmi törvény [34] értelmében a kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. Kis vállalkozásnál, egyszerű technológiák, eszközök esetén (például irodában, kis üzletben) maga a vállalkozó is elvégezheti, feltéve, hogy tisztában van a körülményekkel és követelményekkel. A kockázatértékelés folyamata több részre osztható: -

A veszélyek azonosítása A veszélyeztettek azonosítása A kockázatok minőségi, illetve mennyiségi értékelése A teendők meghatározása és a szükséges intézkedések megtétele Az eredményesség ellenőrzése és az értékelés rendszeres felülvizsgálata

80


Mindezeket kiegészíti a kockázatértékelés, a teendők és a felülvizsgálat írásba foglalása. A kockázatok felmérésének első lépéseként számba kell venni a munkahelyen előforduló összes munkafolyamatot, technológiát, gépet és berendezést. Nem szabad megfeledkezni a rutin munkakörülmények mellett az olyan eseti feladatokról sem, mint például a karbantartás, felújítás, takarítás. Ugyanígy vizsgálni kell azt is, hogy a ténylegesen ott dolgozók mellett kiket érinthetnek még a kockázatok: látogatók, ügyfelek, szállítók, járókelők stb. A veszélyeket (kockázati tényezőket) különféle módokon lehet csoportosítani. Erre nincs egyértelmű szabály, de adott esetben megkönnyítheti a munkahelyi kockázatok számba-vételét. Ilyen csoportosítás lehet például a következő: Munkaeszközök használata -

Védelem nélkül forgó, mozgó alkatrészek Anyagok vagy tárgyak elmozdulása (esés, gurulás, csúszás, összeomlás) Gépek, járművek mozgása (például emelőgépek, belső szállítás, belső és külső közlekedés) stb.

Munkavégzés és munkakörnyezet -

Személyek vagy tárgyak leesése Magasban végzett munka Mélyben végzett munka Kényelmetlen mozdulatok vagy testhelyzet Kézi anyagmozgatás stb.

Fizikai és biológiai tényezők -

Elektromos hálózatok és berendezések Hordozható elektromos munkaeszközök Elektromos földkábelek és légvezetékek, elektromosság okozta tűz vagy robbanás Elektrosztatikus feltöltődés Zaj, infra- és ultrahang Forró vagy hideg anyagok, tárgyak, közegek Mikroorganizmusok stb.

elektromos

zárlat,

Veszélyes anyagok, környezet és klíma -

Levegőhiány vagy oxigénhiány Mérgező anyagok (belélegzése, lenyelése, bőrön át való felszívódása) Gyúlékony, robbanékony és oxidáló anyagok Allergizáló anyagok Rákkeltő, mutagén, teratogén, utódkárosító anyagok Szennyezett munkahelyi levegő (gázok, gőzök, aeroszolok, porok) Vízen vagy víz alatt végzett munka stb.


81

Emberi, szociális, pszichés és szervezési tényezők -

Nehéz testi munka Nagy koncentrációt igénylő munka Túl intenzív vagy egyhangú munka Személyek fenyegetése, támadása (erőszak) Kockázatot jelentő csoportok mint veszélyforrások jelenléte, például o Látogatók o Alvállalkozók o Betanítatlan vagy gyakorlatlan dolgozók o Krónikus betegek stb.

Az Európai Unió nyugati felében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az ún. pszichoszociális kockázatok, a szellemi tevékenység okozta egészségkárosodások, amelyek – szemben a hagyományos, „fizikai” kockázatokkal – elsősorban lelki, mentális károsodást okoznak, ami azonban gyakran párosulhat fizikai jellegű, „testi” tünetekkel is. A szellemi tevékenységgel együtt járó információterhelés fáradást okoz, ami részben mentális, részben pszichés fáradásként jelentkezik. A munkahelyen különféle hatások jelentkezhetnek: -

különösen nagy felelősség, akár személyekért, akár anyagi értékekért, döntési helyzet (amit súlyosbíthat, ha nehezen áttekinthető; újszerű; nem áll rendelkezésre elegendő információ; időnyomás áll fenn stb.), alkotó tevékenységet zavaró ingerek, ill. környezet, konfliktusok, erős érzelmi hatásokat keltő tevékenység (pl. betegekkel, szociális otthonban stb.).

A mentális terhelés, illetve az ezáltal okozott káros hatások különösen fontossá teszik a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot és folyamatos ellenőrzést, és a munkahelyi kockázatok felmérésénél is fokozottan oda kell figyelni az ilyen jellegű kockázatokra és foglalkozási ártalmakra. Információforrások Amikor számba vesszük a veszélyeket, többféle forrásból lehet és kell információt szerezni: -

A munkatevékenység, munkafolyamatok, technológiák, munkaeszközök, munka-módszerek közvetlen megfigyelése A munkavállalók és képviselőik tapasztalatai Munkavédelmi jogszabályok, egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozó szabályzatok Más munkahelyek közzétett adatai, tapasztalatai, bevezetett szakmai szokások Tudományos és műszaki irodalom Helyszíni vizsgálatok, mérések stb.

82


Megjegyzendő, hogy a műszeres vagy laboratóriumi mérések általában hosszadalmasak és költségesek, ezért azt külön fel kell mérni, hogy ezekre szükség van-e. Néhány fontos szempont a munka, munkafolyamatok elemzéséhez. -

-

-

Mindig a tényleges viszonyokat kell vizsgálni. Lehetnek például részletes technológiai utasítások és előírások, de a valóságban esetleg nem – vagy nem teljesen – ezek szerint végzik a munkát. Nyilvánvaló, hogy a leírás alapján feltételezhető kockázatok és veszélyek nem pontosan azonosak a ténylegesen alkalmazott eljárások során jelentkező veszélyekkel. Külön kell vizsgálni a rutintól eltérő, de rendszeresen jelentkező műveleteket, mivel azok általában fokozott kockázatot jelentenek, ilyenek például a karbantartás, takarítás, berendezések leállítása, újraindítása stb. Lehetőség szerint számba kell venni és fel kell készülni a váratlanul adódó helyzetekre is (pl. szerszám törése, gumiabroncs defektje, de akár egy dolgozó fegyelmezetlensége vagy figyelmetlensége).

A veszélyeztettek azonosítása Meg kell határozni, kik lehetnek ezek, és hogy a veszélyek hány személyt és milyen módon fenyegetnek. Az elsődleges célcsoport itt természetesen a munkahelyen dolgozók, de számba kell venni mindazokat, akiknek a munkája nem kapcsolódik közvetlenül az adott munka-helyhez vagy azokat a más személyeket, akik valamilyen okból a munkahelyen előfordul-hatnak: takarítók, szállítók, látogatók, járókelők stb. Különös gondot kell fordítani az úgynevezett sérülékeny munkavállalói csoportokra, ilyenek lehetnek pl. a megváltozott munkaképességűek, testi vagy szellemi fogyatékosok, terhes nők és szoptatós anyák, gyógyszeres kezelés alatt álló személyek stb. A kockázatok minőségi vagy mennyiségi értékelése A kockázatok értékelésénél figyelembe kell venni a veszély súlyosságát, a veszélyeztettek számát és a veszély bekövetkezésének valószínűségét is. Ehhez szintén különféle gyakorlati kategóriákat lehet megállapítani, például az alábbiak szerint. 1.

A károsodás jellege, súlyossága -

Anyagi kár Kisebb személyi károsodás (horzsolás, zúzódás, múló egészségkárosodás) Súlyos személyi károsodás (törés, csonkulás, krónikus egészségkárosodás) Halálos (életveszélyes) baleset vagy egészségkárosodás.

Mindezeknél meg kell határozni az érintett személyek számát is.

Vállalkozók Európában 2.

83

A veszély bekövetkezésének valószínűsége -

Valószínűtlen Lehetséges, de nem valószínű Valószínű Szinte elkerülhetetlen (csak idő kérdése).

Fentiek ismeretében kell a megállapított kockázatokat rangsorolni, azaz a legsúlyosabb kárt okozó és legtöbb személyt érintő veszélyek elhárítására kell legsürgősebben intézkedni. Ezután a munkáltatónak az alábbiakban kell döntést hoznia: -

A jelenlegi helyzet kielégíti-e a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeit, A kockázatok megfelelő ellenőrzés alatt vannak-e, A jelenlevő kockázatok milyen módon szüntethetők meg, Milyen intézkedéseket kell tenni a kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében.

Az OMMF útmutató teljes szövege megtalálható az OMMF honlapján, illetve a Szociális és Munkaügyi Közlöny 2002/1. számában. Tekintettel a kockázatértékelés viszonylag új voltára és az értelmezés körül adódott problémákra, az OMMF külön módszertani útmutatót adott ki a kockázatértékelés felügyelői ellenőrzésének általános szempontjairól és eljárási követelményeiről. A törvény szerint a munkáltató a kockázatértékelést és a megelőző intézkedéseket -

- működő vállalkozás (tevékenység) esetén 2002. december 31-ig, - egyébként a tevékenység megkezdésétől számított egy éven belül, - ezt követően indokolt esetben köteles elvégezni.

A kockázatértékelést – a körülményektől függetlenül – évente felül kell vizsgálni.

Kockázatfelmérés és felügyelet A munkavédelmi felügyelők a kockázatértékeléssel kapcsolatban háromféleképpen találkoznak: 1. Ellenőrzik hogy a munkáltatók elvégezték-e a kockázatértékelést, mégpedig a törvény által megkövetelt módon dokumentálva. 2. Ellenőrzik, hogy az elkészített dokumentáció megfelelő-e, kellő mértékben tartalmazza-e a lehetséges kockázatokat és a munkáltatóknak e kockázatok kiküszöbölésére tett intézkedései megfelelőek és elégségesek-e, 3. Munkabaleset során ugyancsak a kockázatértékelésből kell kiindulni. A dokumentáció meglétének ellenőrzése még viszonylag egyszerű. Annak megállapítása azonban, hogy a kockázatértékelés tartalmaz-e az adott munkaterületen/munkahelyen felmerülhető valamennyi kockázatot, gyakorlatilag az

84


eredeti kockázatelkészítésével azonos mértékű munkát igényelne, ami nyilvánvalóan messze meghaladja a szokásos munkabiztonsági vagy munka-egészségügyi ellenőrzés kereteit. Ezért az általános felügyelői gyakorlat szerint az ellenőrzés során tapasztalt konkrét veszélyeztetéssel kapcsolatban ellenőrzi a felügyelő, hogy az adott kockázat vagy veszély szerepel-e a kockázatértékelésben. Ha például egy építési helyszínen folytatott vizsgálat során kiderül, hogy magasban végzett munkánál nem gondoskodtak leesés elleni védelemről, meg kell nézni, hogy ez a kockázat szerepele , és ha igen milyen súllyal, továbbá, hogy milyen munkáltatói intézkedést irányoztak elő ezzel kapcsolatban. Ha a felügyelő a helyszínen súlyos munkabaleset ügyében folytat vizsgálatot, ugyancsak figyelembe kell venni a munkáltató által készített kockázatértékelést (illetve elsőként természetesen azt, hogy egyáltalán készült-e ilyen). Ellenőrizni kell, hogy a munkáltató milyen intézkedéseket tett a kockázatok elhárítására, és hogy azokat ténylegesen végrehajtották, betartották-e. Ha hiányzik a kockázatértékelés, a felügyelő határozattal kötelezi – határidő kitűzése mellett – a munkáltatót annak elkészítésére és bemutatására. Ugyanez történik, ha megvan, de hiányos vagy tartalmilag nem megfelelő. A kockázatértékelés hiánya vagy nem megfelelő volta nem mentesíti a munkáltatót a munkahelyi egészség és biztonság terén jelentkező hiányosságokért viselt felelőssége alól, tehát az adott esetben ezek miatt a szokásos eljárásnak megfelelő módon szankcionálható. A kockázatértékeléssel kapcsolatban a munkavédelmi felügyelők az alábbi fő szempontok szerint végzik az ellenőrzést (nem teljeskörű, tájékoztató lista). 1. A munkakörülmények – munkakörnyezet vizsgálatának fő szempontjai 1.1. Zárt térben történő munkavégzés (figyelembe véve az adott technológiai folyamatokat, műveleteket) Az ellenőrzés tárgyköre A munkatér geometriai méretei (1 főre jutó alapterület és térfogat) Fűtés, szellőzés (levegőtisztaság, klíma, páratartalom, légmozgás) Világítás (természetes és mesterséges, bevilágító felület, megvilágítás erőssége, egyenletesség, káprázatmentesség, színhőmérséklet, árnyékhatás, színhatás) Zajszint Mechanikai rezgésszint Hősugárzás Szociális és higiénés viszonyok Járófelületek egyenetlensége, csúszás- és botlásveszély Munkaeszközök elhelyezése (kiszolgálási, karbantartási hely) Közlekedés, tárolás

Ellenőrzésre jogosult hatóság OMMF OMMF-ÁNTSZ OMMF-ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ OMMF-ÁNTSZ OMMF OMMF

85

Vállalkozók Európában Villamos létesítmények

OMMF

1.2. Szabadtéri munkavégzés (figyelembe véve az adott technológiai folyamatokat, műveleteket) Az ellenőrzés tárgyköre A munkatér geometriai méretei Mesterséges megvilágítás (sötétedés után) Időjárási viszonyok elleni védelem (hideg, meleg, csapadék stb.) Járófelületek egyenetlensége Közlekedés, tárolás Villamos létesítmények, berendezések stb.

Ellenőrzésre jogosult hatóság OMMF OMMF-ÁNTSZ OMMF OMMF-ÁNTSZ OMMF OMMF

2. Munkaeszközök és azok használatának vizsgálata Az ellenőrzés tárgyköre Védelem nélküli forgó-mozgó alkatrészek Anyagok vagy tárgyak elmozdulása Gépek, járművek mozgása Veszélyes felületek (éles, sorjás szélek, sarkok, kiálló részek) Tűz- és robbanásveszély Biztonsági és védelmi berendezések Hordozható villamos eszközök

Ellenőrzésre jogosult hatóság OMMF OMMF OMMF OMMF OMMF-BM OMMF-MMBH OMMF

3. Fizikai és biológiai tényezők vizsgálata Az ellenőrzés tárgyköre Elektromágneses sugárzás vagy tér Elektrosztatikus feltöltődés Nyomás alatti közegek Forró vagy hideg anyagok, tárgyak, közegek Állatok, emberek mozgása, támadása Mikroorganizmusok

Ellenőrzésre jogosult hatóság ÁNTSZ OMMF-ÁNTSZ OMMF-BM-MMBH OMMF OMMF ÁNTSZ

4. Veszélyes anyagok és környezet Az ellenőrzés tárgyköre Levegő- vagy oxigénhiány Mérgező anyagok Allergizáló anyagok Fertőző anyagok

Ellenőrzésre jogosult hatóság OMMF-ÁNTSZ OMMF-ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ

86


Rákkeltő, mutagén, teratogén, utódkárosító anyagok Instabil vagy erősen reakcióképes anyagok Gyúlékony, robbanékony és oxidáló anyagok Túlnyomás és kisnyomás alatt végzett munka

ÁNTSZ OMMF-ÁNTSZ OMMF-ÁNTSZ OMMF

5. Emberi, szociális, pszichés és szervezési tényezők Az ellenőrzés tárgyköre Nehéz testi munka Nagy koncentrációt igénylő munka Túl intenzív vagy egyhangú munka Éjszakai munka Egyedül vagy elszigetelten végzett munka Technológiai, kezelési, karbantartási utasítások betartása Egyéni védőeszközök, védőberendezések használata Emberi kapcsolatok, tényezők Munkahelyi stressz Pszichés megterhelés Idegrendszeri igénybevétel

Ellenőrzésre jogosult hatóság OMMF-ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ OMMF-ÁNTSZ OMMF OMMF ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ

6. Veszélyes munkaterületen végzett munka Az ellenőrzés tárgyköre Le- és beesés veszélye Összenyomás veszélye Égés-, forrázás-, fagyveszély Áramütés-veszélyes tevékenység Robbanásveszélyes tevékenység Sugárzásveszélyes tevékenység Anyagmozgató berendezések (targonca, daru, raktári kiszolgáló berendezés stb.), munkagépek kezelése (földmunkagép, útjavítás, karbantartás gépei, vasúti pályaépítő gépek stb.) Közlekedési eszközök vezetése Mezőgazdasági munkagépek kezelése Vegyipari berendezések kezelése Tartályokban, aknákban, csatornákban, beszállási engedélyhez kötött létesítményekben végzett munka Munkaárokban, talajszint alatti munkaterületeken végzett, földomlás veszélyével járó tevékenység Alagutakban, vízben, víz alatt végzett munka OMMF

=

Ellenőrzésre jogosult hatóság OMMF OMMF OMMF OMMF OMMF-BM ÁNTSZ OMMF OMMF-BM OMMF-BM OMMF OMMF OMMF-MMBH OMMF-MMBH

Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség

Vállalkozók Európában ÁNTSZ = MMBH = BM =

87

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal Belügyminisztérium

Az OMMF kockázatértékelési útmutatójának megjelenése óta több jogszabályi módosításra került sor, és ezért az útmutató egyes pontjai aktualitásukat vesztették, illetve nincsenek összhangban a jelenleg érvényes előírásokkal. A kockázatértékelési kötelezettség terén a felügyeleti hatóságok számos problémát tártak fel, amelyek oka részben a jogszabályi előírások hiányossága vagy nem megfelelő megfogalmazása volt. Ez felveti az útmutató átdolgozásának szükségességét. Ez a munka jelen kiadvány készítésekor folyamatban van. A módosítás előre láthatóan tartalmazni fogja a kockázat fogalmának a törvényben megjelenő új meghatározását, a szaktevékenységgé minősítést, a kockázatértékelés elemeinek szakmailag felülvizsgált és átdolgozott változatát és még néhány más, az útmutató használatát elősegítő pontot.

88


V.

ÚJ IRÁNYZATOK

Változások a munka világában A munka világa napjainkban állandóan és jelentősen változik. Terjednek a korábban nem, vagy csak szűk körben alkalmazott foglalkoztatási formák. Az elektronika és informatika rohamos fejlődése révén egyre gyakoribb a távmunka: a munkavállaló nem a korábban megszokott munkahelyi körülmények között végzi munkáját, hanem attól távol, esetleg és jellemzően saját otthonában. Csökken a centralizálás, a munkahelyek zöme kis- és középméretű, sőt sokszor úgynevezett mikro-vállalkozás. Ugyancsak egyre nagyobb teret nyer a kölcsönzött, ideiglenesen foglalkoztatott munkaerő. Mindezek az új foglalkoztatási formák számos problémát vetnek fel a munkavédelemmel kapcsolatban is. Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben nem lehet közvetlenül alkalmazni a munkavédelmi jogszabályokat, hanem azokat az adott helyzetnek megfelelően újra kell értelmezni és adaptálni. Ugyanakkor új munkafolyamatok, technológiák és eszközök miatt újfajta kockázatok jelentkeztek, amelyek korábban nem voltak, vagy nem tekintettük azokat valós veszélynek. Másik oldalon jelentkezik a munkavédelmi irányítási rendszerek megjelenése, és azok alkalmazása, akár önmagukban, akár más – minőségirányítási, környezeti irányítási – rendszer keretében, azzal integrálva. Ennek szintén sajátos kihatásai vannak a munkahelyi egészségre és biztonságra. A munkavédelem jelenleg az Európai Unió egyik legfontosabb szociális területe. Közösségi stratégiát dolgoztak ki a 2002-2006. évekre, amelynek három fő jellemzője van: -

-

-

a munkahelyi jóllét (jó közérzet) globális megközelítése, amely figyelembe veszi a munka világának változásait és az újonnan felmerülő kockázatokat, azok közül is elsősorban a pszicho-szociális kockázatokat, mint amilyen például a munkahelyi stressz, zaklatás, erőszak stb. A cél a munka minőségének javítása, és ehhez a munkahelyi egészséget és biztonságot az egyik lényeges tényezőnek tekinti; A stratégia alapja a megelőzési kultúra kialakítása és megszilárdítása, úgy, hogy ehhez összekapcsol számos politikai eszközt – jogalkotás, szociális párbeszéd, előremutató intézkedések és helyes gyakorlati megoldások, a vállalat társadalmi felelőssége és gazdasági ösztönzők –, valamint partneri kapcsolatokat épít ki a munkavédelem valamennyi szereplője között; Hangsúlyozottan kiemeli azt a tényt, hogy az igényes és célratörő szociális politika tényezőként jelenik meg a versenyképességben, míg – a másik oldalon – ha nincs ilyen politika, az a gazdaságra és a társadalomra nehezedő súlyos költségkihatással járhat.

Több és jobb munkahelyet teremteni: ez volt az a cél, amelyet az Európai Unió kitűzött magának 2000. márciusában a lisszaboni Európai Tanács ülésen. A


89

Bizottság „Befektetni a minőségbe” című közleményében világosan megfogalmazódik, hogy az egészség és biztonság komoly tényezői a munka minőségének. Az EU ezen a téren meglehetősen pozitív eredményeket könyvelhet el: 1994 és 1998 között a munkahelyi balesetek száma csaknem 10%-kal csökkent. Az abszolút számok azonban továbbra is magasak, évente mintegy 5500 halálos baleset és 4,8 millió egyéb, három napnál hosszabb munkakieséssel járó baleset történik (ezek a számok még a 15 tagú Európai Unió adatai, a statisztikák folyamatosan egészülnek ki a 2004-ben csatlakozott 10 új tagállam adataival). Az európai szemlélet és gyakorlat szerint a biztonságos és az egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet és munkaszervezet a gazdaság és a vállalat teljesítési mutatói között szerepel. A munkavédelem és a versenyképesség összefüggése komplexebb, mint csupán a jogszabályok betartásából eredő költségek összevetése. A nemzetgazdaság szempontjából a nem minőségi munka (munkahely) termelési kapacitás kiesésben jelentkezik: 1999-ben a 15 EU országban összesen 500 millió munkanap esett ki baleset és egészségi problémák miatt. A tudás-alapú társadalom való áttérés folyamata során jelentős változások történnek a társadalomban általában, és a munka világában különösen. Át kell értékelni a különféle politikákat, stratégiákat, és újra kell fogalmazni a prioritásokat. Egyéb változások is történnek a társadalomban. Egyre több nő jelenik meg a munka világában, főképp a szolgáltatások terén. Ez magyarázza, hogy miért alacsonyabb náluk a balesetek és foglalkozási megbetegedések aránya, mint a férfiaknál. A trend azonban nem bíztató, hiszen ezzel együtt a nők körében is egyre több a baleset és megbetegedés, bizonyos betegségcsoportokban pedig kifejezetten magasabb a nők aránya: míg pl. 1995-ben a foglalkozási megbetegedéseknek összességében csak 17,8%-át diagnosztizálták nőknél, ez az arány 45% volt allergia, 61% fertőző betegségek, 55% idegrendszeri panaszok és 48% hepatitisz, illetve bőrbetegségek esetében. Ez is aláhúzza annak fontosságát, hogy a foglalkozási megbetegedések tekintetében figyelemmel kell lenni a nembeli különbségre. Hasonló problémát jelent a munkaerő elöregedése. Európai jelenség, hogy növekszik az 50 év feletti munkavállalók aránya. A korcsoportokat figyelembe vevő statisztikák szerint a fiatal munkavállalóknál gyakoribb a munkabalesetek előfordulása, de az 55 év feletti munkavállalóknál többször fordul elő súlyos vagy halálos baleset. Ez utóbbi korcsoport a legveszélyeztetettebb a hosszú idő alatt kifejlődő foglalkozási megbetegedések szempontjából is, mint amilyen a rák különböző fajtái (az ilyen esetek többsége még mindig az azbeszt-expozícióból adódik), valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések, míg a fiataloknál inkább az allergia és a fertőző betegségek jellemzők. Változnak a szerződéses munkakapcsolatok is. Ide tartoznak az ideiglenes és részmunkaidős szerződések, de az alvállalkozók igénybe vétele is. Manapság például az építőiparban mindennapos, hogy valaki elvállal egy munkát, amit azután továbbad egy alvállalkozónak, aki szintén tovább adja, akár több más alalvállalkozónak. A végeredmény az, hogy teljesen tisztázatlan munkajogi, és ami még nagyobb baj, felelősségi viszonyok alakulnak ki, és végül elsikkad, hogy a munkahelyi egészségért és biztonságért ki és mennyiben felelős.

90


Az ipari tömegtermelés helyett egyre inkább terjed a tudásalapú tevékenység, a szellemi tartalom , az újító szellem. A vállalatoktól egyre fokozottabb rugalmasságot és a piac – a vevők, fogyasztók – minél szélesebb körű, minél magasabb szintű kiszolgálást követelik meg, várják el. Terjedőben van a „profil-tisztítás”, azaz a visszatérés az eredeti profilhoz, aminek eredménye a korábbi „vertikális” szemlélet helyett a munka leszűkítése egy vagy két alaptevékenységre, és minden egyéb kiszolgáló vagy háttértevékenység alvállalatba adása, külső szervvel vagy szakemberrel történő elvégeztetése. Változott a helyzet a nők nagyarányú jelentkezésével a munkaerőpiacon, majd a munka és a családi élet igényeinek összehangolására vonatkozó igény eredményeképpen terjedt el egyre inkább a részmunkaidős foglalkoztatás, ugyanakkor növekszik a túlórák száma. A részidős foglalkoztatás egyébként inkább az Unió fejlettebb országaira jellemző, az új tagállamokban ez a forma még csak igen kis területen érvényesül. Sok a vállalatnak bedolgozó egyéni vállalkozó, a határozott idejű munkaszerződés. A szervezetekben végmenő változások, azok gyors lefolyása és kiszámíthatatlansága tovább fokozza a munkahely-bizonytalanság érzését. Nő a munka intenzitása, lépést kell tartani a műszaki, technológiai fejlődéssel. Rövid határidők, teljesítménykényszer, időnyomás – mind olyan tényezők, amelyek hatására kialakulhat a munkahelyi stressz. A szakirodalomban általában negatív kapcsolatot találunk a rövid- vagy határozott idejű, illetve ideiglenes jellegű munkaviszony és a munkakörülmények között. Gyakori, hogy a kockázatokat áthárítják az időszakos munkát végző munkavállalókra vagy alvállalkozókra. Ezek a munkavállalók eleve kevésbé ismerik az adott munkahely kockázatait és veszélyeit, kevésbé ismerősek a helyi körülményekkel, ugyanakkor általában ők kapják a legnehezebb, legveszélyesebb munkát. Ők azok, akik a legrosszabb körülmények között, a legkedvezőtlenebb ergonómiai feltételek mellett dolgoznak, és mindehhez alacsonyabb szintű ismeretekkel és tudással rendelkeznek. Sokszor kívül esnek a törvény és az ellenőrzés hatályán, nagyobb náluk a munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedés kockázata, mind az állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállalóknál. A konkrét fizikai veszélyek mellett jellemző, hogy a részmunkaidős foglalkoztatottaknál kisebb a munkahely biztonsága, kevesebb irányítási és beleszólási lehetőségük van munkájuk végzésébe és ütemezésébe, kevesebb a képzési lehetőségük, ami mind ugyancsak stressz-keltő hatással jár. A munka változó világában a szervezetek sokkal dinamikusabbá válnak, folyamatosan változnak a szereplők közötti kapcsolatok. A változó foglalkoztatási formák, a munkavállalók elöregedése a munkavédelem részéről is újfajta megközelítést kíván meg. A munkavédelmi irányítási rendszerek elterjedésével egyre nagyobb jelentőséget kap a beavatkozás már a tervezési és kialakítás folyamatába. Módosítani kell az oktatási formákat, az önellenőrzés és önirányítás különféle formáit. Tekintettel arra, hogy a munka világa gyors változásban van, és új formák jelentkeznek, az ezekkel kapcsolatos problémák megoldásához jelentős mértékű


91

kutatási- felmérési munkát kell végezni. Az újfajta szerződéses kapcsolatok vonatkozásában legalább háromféle jelenséget kell számításba venni: 1) Nincs állandó szerződés a munkáltató és munkavállaló között, ilyenek például a munkaerő-kölcsönző cégek által kiközvetített munkavállalók, vagy a határozott (rövid) idejű szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók. Ezek aránya egyre inkább nő. 2) Részmunkaidős munkavállalók, gyakran ideiglenes szerződéssel. 3) Alvállalkozók, szabadúszók foglalkoztatása. Az újfajta foglalkoztatási formák eredményeképpen -

a modern vállalatok gyakran sokkal kisebbek, mint a hagyományos vállalatok (kis- és közép-, esetenként mikrovállalkozások), sokkal nagyobb számban és sokkal szélesebb területen alkalmaznak alvállalkozókat, sokkal heterogénebb az alkalmazotti kör.

Mindez újfajta kockázatok felmerülését okozza. Egyidejűleg eltűnnek vagy csökkennek régebbi kockázatok: megszűnnek vagy lényegesen kisebb körben működnek hagyományosan veszélyes ágazatok (pl. bányászat, fémipar), kevesebb a nagy és veszélyes gép, a berendezésekbe egyre inkább eleve beépítik a biztonságot. Ugyanakkor a változó szervezeti formák felvetik és növelik a munkavállalók állásbizonytalansági érzését, fokozódik az időnyomás, a munkavállaló úgy érzi, egyre kevésbé tud beleszólni munkatempójába és munkaidejének a beosztásába. Az új technológiák miatt fokozódik a munka intenzitása, nőnek a teljesítményi elvárások, ehhez képest viszont a fizetés általában alacsony. A munkavállalóktól egyre magasabb képzettséget követelnek meg, nem véletlen, hogy a munkanélküliek sorában elsőként a szakmailag képzetlen munkaerő jelenik meg. Egyre nagyobb szerepet kap az önképzés, a továbbképzés és átképzés, az életen át tartó tanulás. Ezek a tényezők a munkahelyi egészség és biztonság egy új dimenzióját helyezik előtérbe, csökken a fizikai veszélyeztetettség, de egyre súlyosabb problémaként jelentkeznek a pszicho-szociális kockázatok, a munkahelyi stressz. A szakirodalomban több elemzés jelent már meg a különböző szerződéses munkakapcsolatok és a munkahelyi egészség és biztonság összefüggéséről. A tanulmányok többsége szignifikáns összefüggést talált a bizonytalan foglalkoztatás, a feladatok külső szervezettel történő elvégeztetése, az ideiglenes, illetve részmunkaidős munkavállalás és a munkavédelmi teljesítmény között. A munkavédelemnek túl kell lépnie a szervezet határain. Többek között ezt a célt szolgálja a MEBIR, amely az alvállalkozóktól is megköveteli a megfelelő munkavédelmi szintet, mivel a munkahelyi egészség és biztonság kérdésében – a minőségbiztosításhoz hasonlóan – valamennyi résztvevőnek együtt kell működnie. Ilyen rendszerek azonban elsősorban nagy vállalatoknál működnek, és továbbra is problémát jelentenek a kis- és középméretű vállalkozások, nem is beszélve az önálló egyéni vállalkozókról. Ez utóbbiak gyakran otthon vagy változó helyszíneken végzik munkájukat, korlátozott forrásokkal, és nehezen érhetők el a megfelelő

92


információkkal. Az egyre dinamikusabb és komplexebb szervezetek másfajta, szintén dinamikusabb munkavédelmi megelőzési módszereket igényelnek. Jó példa az újfajta foglalkoztatással kapcsolatos munkavédelmi problémákra a távmunka. Ennél a munkáltató és a munkavállaló normál jogviszonyban áll egymással, de a munkavégzés helye nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett munkahely (a munkáltató által bérelt iroda, távmunka-központ stb.), hanem lehet olyan magántulajdonban lévő ingatlan is (a munkavállaló lakása), ahol nem szükségszerűen adott a munkabiztonsági követelményeknek megfelelő munkahely. A munkaeszközt megállapodás szerint biztosíthatja a munkáltató, de lehet a munkavállaló saját tulajdona is (pl. számítógép). A munkahelyet ilyen esetben is a munkáltató köteles előzetes vizsgálat alapján munkavédelmi szempontból megfelelőnek nyilvánítani. A munkavállaló csak indokolt esetben változtathatja meg a munkavédelmi szempontból lényeges munkakörülményeket. Gyakorlatilag ez tehát azt jelenti, hogy a munkáltató ellenőrzi dolgozójának munkahelyét (lakását!), és annak megváltoztatásába is beleszólhat. Külön problémát jelent ilyen esetben a munkavédelmi ellenőrzés, amelyre – lévén szervezett munkáról szó – a felügyeletnek joga van. A munkavédelmi törvény legújabb módosítása [34][46] teremti meg a távmunka végzésekor alkalmazandó munkavédelmi szabályozás és hatósági ellenőrzés összhangját. Ilyen speciális esetben az eredeti törvény bizonyos előírásai nem, mások csak módosított formában alkalmazhatók. Távmunka esetén a felügyeletnek mindenképpen előzetesen tájékoztatnia kell mind a munkáltatót, mind a munkavállalót, mégpedig legalább 3 nappal a tervezett ellenőrzés előtt. Távmunka esetén is fennáll a munkáltató tájékoztatási kötelezettsége a munkavédelmi tanácskozási és érdekképviseleti lehetőségekről. Mivel a munkavállaló ez esetben nem a munkáltató székhelyén vagy telephelyén, hanem attól távol, általában egyedül dolgozik, ez a tájékoztatás különösen fontos.

Munkavédelmi irányítási rendszer (MEBIR) Minden vállalatnak megvannak a saját eljárásai, módszerei tevékenységének szervezésre és folytatására. A vállalat belső és külső partnerei – tulajdonosok, alkalmazottak, beszállítók és vevők – egyaránt elvárásokat támasztanak a szolgáltatások és termékek minőségével kapcsolatban. Az elvárásoknak való minél jobb megfelelés megköveteli a vállalatnál végzett műveletek, eljárások, szervezeti és működési módszerek hatékony összehangolását, rendszerbe foglalását. Az elmúlt években mind nagyobb teret nyertek az ún. minőségirányítási rendszerek, amelyek konkrét szabványoknak megfelelően tartalmazzák a vállalat életét szabályozó előírásokat. Elsőként a minőségirányítási rendszer jelent meg, ennek alapja a BS 5750 számú brit szabvány, illetve az MSZ EN ISO 9001 vagy az MSZ EN ISO 9002 számú magyar szabvány. A környezetközpontú irányítási rendszer előírásait a BS 7750, illetve az MSZ EN ISO 14001, míg a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági


93

(vagy rövidebben munkavédelmi) irányítási rendszer, a MEBIR előírásait a BS 8800, illetve az MSZ/T 28800 szabvány tartalmazza. Fentiek közül legelterjedtebb a minőségirányítási rendszer, amelyből világszerte már több, mint 250 000 működik. Tekintettel arra, hogy ma már a legtöbb nemzetközi, multinacionális, de akár hazai nagy cég rendelkezik ilyen minősítéssel, és ezt alvállalkozóitól és beszállítóitól is megkívánja, egyre több cég szerzi meg a minőségirányítási tanúsítványt. Ez a rendszer hivatott biztosítani az adott vállalat olyan színvonalú és hatékony működését, amelynek eredményeképpen maximális mértékben kivívja ügyfeleinek, fogyasztóinak és partnereinek a megelégedését, és biztosítja termékeinek vagy szolgáltatásainak állandó és magas szintű minőségét, megbízhatóságát. A minőségügyi rendszer lényegében egy olyan szervezeti felépítés, illetve eljárások, folyamatok és erőforrások olyan összessége, amelyekre szükség van a minőségirányítás megvalósításához. A minőségügyi rendszer garancia a vállalat előírásoknak (szabványoknak) megfelelő működésére, a termékek jó minőségére, az eljárások hatékonyságára, amelyek végső soron a vállalat vezetőinek és munkavállalóinak, az ügyfeleknek, fogyasztóknak az elégedettségét eredményezik. A problémák esetében a rendszer a munkavédelem alapvető elvéhez hasonlóan inkább a megelőzésre, semmint az utólagos korrigálásra helyezi a hangsúlyt. A minőségügyi rendszer a termék minőségével kapcsolatos minden tényezőre kiterjed és alkalmazható, a termék előállításának valamennyi fázisában. Ezek többek között: -

marketing és piackutatás a termékek és folyamatok tervezése és fejlesztése beszerzés gyártás (szolgáltatás) ellenőrzés csomagolás, szállítás értékesítés telepítés, üzembe helyezés karbantartás vevőszolgálat hulladékkezelés (megsemmisítés, újrahasznosítás).

Az ISO 9000-es szabványok egyaránt alkalmazhatók a különféle termékcsoportokra, amelyek között lehetnek szoftverek és hardverek, feldolgozott anyagok és szolgáltatások. A termék minősége négyféle elemből tevődik össze. Ezek a következők: -

mennyiben felel meg a termék a piaci igényeknek és elvárásoknak, a termék tervezésekor mennyire vették figyelembe a piaci elvárásokat, mennyiben felel meg a termék a tervnek, és mennyire állandó ez a megfelelés, mennyiben nyújtja a termék e megkívánt jellemzőket teljes életciklusa során (karbantartás).

94


Az ISO 9000-es szabványok alapvető kiindulása, hogy a munka mindig folyamatosan zajlik. Minden termék előállításánál van bemenet – átalakítás – kimenet. A minőségirányítási rendszer valójában a szervezet irányítási rendszerének egyik eleme, amelynek célja a termék megfelelő – és állandó – minősége. A vállalatnak ezen kívül lehetnek – és általában vannak – egyéb céljai is, ilyenek a növekedés, jövedelmezőség, a környezetvédelem és a munkavédelem. Mindezek terén is el akarja érni és fenn akarja tartani a szabványoknak és előírásoknak megfelelő színvonalat. Kézenfekvő gondolat, hogy az egyes irányítási rendszereket integráljuk, egyesítsük, hiszen így jobban kihasználhatók az erőforrások, és az egyes rendszerek elemei egymást erősítve hatnak. Az integráció megkönnyíti a tervezést, az erőforrások elosztását és kihasználását. Az egyes irányítási rendszereket nemzetközi szabványok alapján vizsgálják, auditálják (ISO 9001, ISO 14001). Ezt az auditálást el lehet végezni akár rendszerenként külön, de közösen is. Napjainkban egyre fontosabb szerepet kap (és egyre több problémát vet fel) a környezet, illetve annak védelme. Jogi szabályozás, gazdaságpolitikai és környezetvédelmi intézkedések igyekeznek megóvni a környezetet. Ezen a területen átfogó irányítási rendszert (környezetközpontú irányítási rendszer, KIR) az ISO 14001 szabvány szerint alakítanak ki. Jelen témánk szempontjából legfontosabb a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszer (MEBIR). A munkahelyi munkavédelem színvonalának vizsgálata, a munkabaleseti és foglalkozási megbetegedési statisztikák mind azt mutatják, hogy változatlanul sok teendő van még a munkahelyi egészség és biztonság terén. A balesetek és megbetegedések az emberi tényezőn túl komoly terhet rónak a vállalatra és a társadalom egészére is. A MEBIR kiépítésére először a BS 8800 brit szabvány tett kísérletet, bemutatva, hogyan lehet azt beépíteni a vállalat általános irányításába. Céljai a következők: -

az alkalmazottakat és másokat fenyegető veszélyek minimálisra csökkentése, a vállalat teljesítőképességének javítása, a vállalat imázsának javítása, úgy, hogy az tükrözze a vállalat felelősségtudatát a munkavédelem terén.

A MEBIR-t kiépítő szervezet hasonló csoportok elvárásainak igyekszik megfelelni, mint a többi irányítási rendszer: alkalmazottak, ügyfelek, fogyasztók, megrendelők, szociális partnerek, szállítók, alvállalkozók, állami hatóságok. Első lépésként általában magát a MEBIR-t kell kialakítani, azután lehet azt a vállalatnál működő más irányítási rendszerekkel integrálni. Először is azt kell megvizsgálni, milyen intézkedések történtek eddig, és azok mennyire elegendők és megfelelők. A vizsgálat során az adott helyzetet az alábbiakkal kell összevetni: -

a MEBIR-rel kapcsolatos jogszabályok követelményei,


a vonatkozó vállalati előírások és utasítások, az adott és más ágazatokban alkalmazott legjobb gyakorlatok és eredmények, a MEBIR rendelkezésére álló erőforrások hatásossága és hatékonysága.

Mint minden munkavédelmi kérdésnél, itt is elsősorban a elkötelezettségére van szükség. Ez azt jelenti, hogy a vállalat vezetése -

95

vezetőség

a MEBIR-t az üzleti politika és gyakorlat szerves részének ismeri el, a rendszer megvalósításával és fenntartásával magas szintű munkavédelmet kíván biztosítani, ami egyrészt kielégíti a jogszabályi követelményeket, de azontúl is folyamatosan fejlődik és javul, biztosítja a szükséges és elégséges erőforrásokat a megvalósításhoz, meghatározza és munkavállalóival ismerteti a MEBIR céljait, meghatározza a MEBIR működtetéséhez az egyéni feladatokat és felelősségeket, a legalsó szinttől a legmagasabbig, biztosítja, hogy a célokat és előírásokat a szervezet minden szintjén megértsék és betartsák, a célok és módszerek kidolgozásába bevonja a munkavállalókat, illetve azok képviselőit, mert ezáltal a munkavállalók is jobban magukénak érzik és támogatják a rendszert, rendszeresen ellenőrzi a MEBIR által meghatározott politika és intézkedésrendszer megvalósulását, és szükség esetén végrehajtja a kívánt korrekciókat, megfelelő képzést biztosít a munkavállalók számára feladataik és kötelezettségeik teljesítéséhez.

A rendszer kiépítéséért a vállalaton belül természetesen a felső vezetés a felelős. Legcélszerűbb, ha egy személy – az igazgatóság egy tagja, a munkavédelmi vezető stb. – felel azért, hogy a MEBIR-t bevezessék, és a vállalat minden részlegénél (telephelyén) megfelelően működtessék. Az irányítás rendszer azt is jelenti, hogy mindenki minden szinten felelős egyrészt a saját, másrészt az irányítása alatt dolgozók egészségéért és biztonságáért, ide értve olyan külső személyeket is, mint például az alvállalkozók, beszállítók, vagy a munkavégzés hatókörébe kerülő egyéb személyek (látogatók, járókelők stb.). Ilyen téren is nagy a felelősségük a felső vezetőknek, akiknek saját példájukkal kell mutatniuk elkötelezettségüket és munkavédelmi tudatosságukat. A MEBIR mint irányítási rendszer, elsősorban szervezési kérdéseket jelent. Biztosítani kell, hogy elsősorban a megvalósításért felelős vezetők, de a végrehajtásban résztvevő munkatársak is alaposan ismerjék a MEBIR céljait, elemeit és módszereit, saját feladataikat és felelősségeiket. Ez utóbbiakhoz megfelelő hatáskört kell számukra biztosítani, és elegendő erőforrást is, a feladatok nagysága és jellege szerint. Mint már említettük, a MEBIR a szervezet minden szintjén működik, ezért minden szinten meg kell határozni a feladatokat és hatásköröket, és biztosítani kell az adott szintnek megfelelő képzést. Szerves része a rendszernek az információ, ezek esetleg csak a vállalaton, szervezeten belül

96


keletkeznek és jutnak el az érdekeltekhez, de sok esetben tágabb körben, a nagyközönség vagy a partnerek számára is tájékoztatást kell adni. A rendszer gyakran külső szakembereket, tanácsadókat és szakértőket igényelhet, ilyen esetben gondoskodni kell arról, hogy ilyenek rendelkezésre álljanak (ez természetesen egyúttal felveti a szükséges anyagi háttér biztosítását). Feltétlenül be kell vonni a munkavállalókat a rendszer kiépítésébe és fenntartásába: a munkavállalók ismerik legjobban saját munkahelyük veszélyeit és kockázatait, és ha részt vesznek azok feltárásában és a szükséges megelőző intézkedések kidolgozásában, jobban magukénak fogják érezni a rendszert, és nagyobb gondot fordítanak az előírások betartására. A MEBIR kidolgozásánál is első lépés a munkahelyi kockázatok felmérése és értékelése, de ezen túlmenően fel kell mérni és meg kell határozni, hogy melyek azok az egyéb körülmények, jogszabályok, előírások stb., amelyeket figyelembe kell venni a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszerben. Mint minden hasonló rendszer esetében, a MEBIR-nél is fontos a teljesítmény mérése, annak megállapítása, hogy milyen mértékben és módon teljesültek a rendszer, azaz a vállalati munkavédelmi politika kitűzött céljai. Az értékelésnél mennyiségi és minőségi mutatókat egyaránt vizsgálni kell, a mutatókat természetesen már a rendszer kialakítása során meg kell határozni. Az ellenőrzésértékelés során tapasztalt hiányosságok okát fel kell tárni, és annak alapján kell dönteni a módosító-korrigáló intézkedésekről. Ez végülis egy ciklikus, folytonosan és egyre magasabb szinten működő rendszert eredményez. A rendszer működésének folyamatos, rutinszerű ellenőrzése mellett mindenképpen szükség van időszakos – belső és/vagy külső – auditok végzésére. Ezek módját, idejét, végrehajtóit szintén a rendszer részeként meg kell határozni. A rendszer gyakorlati bevezetésének megvannak az előírt és szükséges lépései. Először is ki kell dolgozni – a minőségügyi irányítási rendszerhez hasonló módon – egy vállalati egészségvédelmi és biztonsági politikát. A politika lényegében a vállalat vezetőségének nyilatkozata a munkahelyi egészség és biztonság ügye iránti elkötelezettségről. A politikának többek között az alábbi feltételeknek kell megfelelnie: -

figyelembe veszi az adott vállalat egészségi és biztonsági kockázatainak jellemzőit és nagyságát, tartalmazza a folyamatos fejlesztés iránti elkötelezettséget, tartalmaz olyan elkötelezettséget, hogy megfelel legalább a vonatkozó jogszabályok előírásainak, illetve a vállalat által meghatározott egyéb ilyen irányú követelményeknek, dokumentált, bevezetett és karbantartott legyen, kommunikáció, tájékoztatás révén biztosítja, hogy a vállalat valamennyi munkatársa – vezetők és beosztottak – ismeri a munkavédelemmel kapcsolatos feladatait és kötelezettségeit, rendelkezésre áll minden érdekelt fél részére, biztosítja a rendszeres időszakos felülvizsgálatot és korrekciót, hogy mindenkor megfeleljen az adott követelményeknek és előírásoknak.


97

A kockázatok felmérése és értékelése során nem csak a szokásos, rendszeres tevékenységeket kell figyelembe venni, hanem az attól eltérő, és éppen ezért sokszor nagyobb veszélyt jelentő eseti folyamatokat (pl. leállítás, újraindítás, karbantartás, javítás, tisztítás) is. Ugyanígy, a kockázatoknak kitett személyek között a munkavállalókon túl számba kell venni a munkavégzés hatókörébe jutó egyéb személyeket (pl. alvállalkozók, szállítók, ügyfelek, látogatók) is. Mindezekről bővebben esik szó a IV. Kockázatbecslés c. fejezetben. A MEBIR rendszer megvalósításának fontos eleme, hogy dokumentált módon meg kell határozni és karban kell tartani vállalati munkavédelmi célokat, minden szinten és minden fontos tevékenységre. A célok meghatározásánál figyelembe kell venni a vállalati egészségvédelmi és biztonsági politikát, az általános és specifikus munkavédelmi előírásokat, a vállalat anyagi és műszaki lehetőségeit stb. Ezeket a – rövid-, közép- és hosszútávú – célokat a vállalat által kidolgozott munkavédelmi programok révén lehet megvalósítani. A programok konkrétan tartalmazzák a célok megvalósításáért felelős személyeket és a határidőket. Ismét csak az összes többi irányítási rendszerhez hasonlóan, a MEBIR esetén is célszerű egy kézikönyvben összefoglalni a rendszerhez kapcsolódó különféle dokumentumokat: politika, betartandó jogszabályok és egyéb előírások, a követett eljárások, iratminták stb. Az eljárások ismertetése egyúttal tartalmazza a MEBIR fenntartásáért és működtetéséért különböző szinteken és feladatkörökben felelős személyek nevét, képzettségét, felelősségét és hatáskörét (pl. döntés, végrehajtás, együttműködés, tájékoztatás). A rendszer fontos eleme az állandó és folyamatos tájékoztatás és képzés, erre vonatkozó adatokat és ütemtervet szintén a kézikönyv tartalmaz. A rendszeres és rutinszerű munkafolyamatok, illetve a korábban említett egyéb kockázatokkal járó eseti műveletek kezelése mellett a vállalatnak külön tervet és eljárási rendet kell kidolgoznia baleset vagy vészhelyzet (havária) esetére. Ebben szerepelnek a riasztás, valamint a dologi és személyi mentés szabályai, a bekövetkezett vészhelyzet káros hatásainak elhárítását vagy minimalizálást szolgáló intézkedések. A vészhelyzeti eljárásokat rendszeresen gyakoroltatni kell, a mentőeszközöket és berendezéseket rendszeresen felül kell vizsgálni és állandóan üzemkész állapotban tartani. A MEBIR bevezetésének többféle indoka lehet. Gyakorlati tapasztalatok szerint oka lehet az irányítási rendszer kiépítésének és alkalmazásának a meglévő munkavédelmi szervezet fejlesztésének igénye, lehet ez valamilyen új jogszabály követelményeinek való megfelelés, vagy az adott vállalatnál a munkahelyi balesetek számának megnövekedése. Kialakítható a MEBIR például úgy is, hogy az adott cég munkavédelmi programjába átvesz bizonyos elemeket akár más vállalatok hasonló programjából, akár saját partner- vagy anyacégének gyakorlatából. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem – és európai kis- és középvállalatok példája igazolja –, hogy a MEBIR beépítése a már meglévő irányítási rendszerekbe nehéz folyamat, amelynek megvalósítása hosszú időt igényel. A MEBIR bevezetésének általában elvi céljai vannak, mennyiségi célok csak kevés esetben szerepelnek. Ilyen jellegű cél általában a „nulla” baleset, ami rendszerint

98


valójában a balesetek számának csökkentését jelenti. Cél lehet a munkavállalók fokozott bevonása a munkavédelemmel kapcsolatos intézkedések előkészítésébe és megvalósításába. Ez általában pozitív hatású, aki részt vesz valaminek az előkészítésében, az rendszerint jobban magáénak is érzi az ügyet. Kialakítható emellett a munkavállalók fokozott motivációja is. Akár számszerű, akár elvi célok megjelöléséről van szó, a MEBIR rendszerint a munkahelyi balesetekkel, illetve azok megelőzésével foglalkozik, nem annyira a munkával összefüggő megbetegedésekkel és a munkahelyi ártalmakkal. Megemlíthetők még a bevezetéssel kapcsolatos költségek, amelyek különösen induláskor meglehetősen magasak lehetnek. Fentiekből látható, hogy a munkavédelmi irányítási rendszer (MEBIR) hatékony eszköz lehet a munkahelyi egészség és biztonság szintjének emelésében, azaz a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések számának csökkentésében. Megjegyzendő, hogy a MEBIR bevezetését semmiféle jogszabály nem követeli meg, az csupán egy lehetőség, amellyel azonban a tapasztalatok szerint egyre több vállalat és szervezet él. Az is gyakori, hogy a MEBIR-t olyan cégnél vezetik be, ahol már működik minőségirányítási rendszer – és esetleg környezetvédelmi irányítási rendszer is –, és ilyenkor ezek a rendszerek egy integrált irányítási rendszerbe foglalva egymás hatását kiegészítve és erősítve ténylegesen nagymértékben javítják az adott vállalat minőségét, imázsát és piacképességét.

Vállalatalapítással összefüggő feladatok A munkavédelmi előírások minden esetben a munkáltatót kötelezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkahelyi körülmények és feltételek biztosítására. Ezeket a követelményeket a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó különféle jogszabályok – törvény, rendeletek – tartalmazzák. Az ezekben szereplő előírások a már működő munkahelyre vonatkoznak. Vannak azonban olyan előírások, amelyek kifejezetten az új vállalkozást indító, esetleg profilt kialakító vagy váltó munkáltatóra vonatkoznak. Ezek általában jogi előírások, amelyeknek azonban munkavédelmi vonzatai is vannak. Egy vállalkozás elkezdéséhez – a folytatandó tevékenységtől függően – sok engedélyi feltételre lehet szükség, ilyenek például a telepengedélyezés, veszélyes anyagok, illetve bizonyos gépek, berendezések használata, amelyekhez szakhatósági engedélyt kell beszerezni. Szükség lehet környezetvédelmi hatásvizsgálatra, építési munkát bizonyos volumen felett be kell jelenteni a hatóságnak, a bányanyitás és –művelés pedig megint más speciális engedélyekhez között. A vállalkozni szándékozónak tehát mindenképpen célszerű előzetesen tájékozódnia, milyen engedélyeket kell beszerezni, milyen előírásokat kell betartani. A telepengedélyezés célja elsősorban a környezet védelme. Erre olyan tevékenységek, munkafolyamatok esetén van szükség, amelyek során keletkezett anyagok vagy berendezések miatt egészségi kockázatok lépnek fel (pl. tűz- és robbanásveszély, levegő-, víz- vagy talajszennyezés, túlzott zaj stb.). Bár itt a címszó a környezet, nem szabad elfelejteni, hogy a környezetet károsító anyagok, berendezések és folyamatok nyilvánvalóan fenyegetik a közvetlen környezetet, azaz


99

a munkahelyet és az ott dolgozó munkavállalókat is. Általában nehéz – és sokszor nem is igazán jogos – élesen elkülöníteni egymástól a munkavédelmet és a környezetvédelmet. Már a munkahely kialakításánál figyelembe kell venni a vonatkozó törvény(eke)t és rendeleteket. Általában olcsóbb, és ugyanakkor hatékonyabb az eleve jól megtervezett és kialakított munkahely, mint – egy esetleges ellenőrzést és büntetést követően végrehajtott – módosítás és átalakítás. Ugyanez vonatkozik az alkalmazott technológiákra, munkafolyamatokra és munkaeszközökre. Munkahely kialakításánál a tervező és kivitelező köteles nyilatkozni arról, hogy betartotta a munkavédelmi előírásokat. Ezt a beruházónak (jelen esetben a vállalkozást indító megrendelőnek) meg is kell követelnie. Építési engedély köteles épület vagy épületrész esetében annak elkészülte után és használatbavétele előtt használatbavételi engedélyt kell kérnie. Munkaeszközök esetében a gyártó által kiadott és az eszközhöz mellékelt általános minőségtanúsításra, vagy bizonyos gépek és berendezések esetében megfelelőségi tanúsítványra van szükség. Az egyéni védőeszközöknek ugyancsak gyártói nyilatkozattal vagy EK típustanúsítvánnyal kell rendelkezniük. Ezek megléte az indulás pillanatától kötelező, tehát ez a követelmény nem csak a már működő és beüzemelt vállalkozásra, hanem az induló cégre is vonatkozik. Külön előírások vonatkoznak a veszélyes létesítményre, munkahelyre, munkaeszközre, technológiára, amelyeknek használatát a munkáltatónak előzetes munkavédelmi szempontú vizsgálatot követően írásban kell elrendelnie. Ugyancsak fontos a kockázatértékelés elvégzése. A törvény szerint új vállalkozás esetében ennek a tevékenység megkezdésétől számított legfeljebb egy éven belül meg kell történnie. Ez azonban csak az első ilyen feladatot jelenti, hiszen a továbbiakban a kockázatértékelést rendszeresen felül kell vizsgálni, illetve a munkahelyi egészséget és biztonságot befolyásoló új körülmények esetén (pl. új berendezés üzembe állítása, új technológia bevezetése, az épület jelentős átalakítása stb.) mindenképpen újra el kell végezni. A kockázatértékelésről az előzőekben már részletesebben szó esett. A munkáltató köteles foglalkozás-egészségügyi szolgálatot igénybe venni. Munkavállalóinak számát és tevékenységét, valamint azt, hogy milyen módon oldja meg a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást (saját orvos, külső szolgáltató stb.) a működés megkezdésétől számított egy hónapon belül be kell jelentenie az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) telephely szerint illetékes intézeténél. Nem tartozik a munkavédelemhez, de bizonyos tevékenységek esetén környezeti hatásvizsgálat elvégzésére és környezetvédelmi engedély megkérésére is szükség lehet. Érdemes itt megemlíteni, hogy az EU sok országában (elsősorban a régebbi és iparilag fejlett tagállamokban) a munkavédelem és a környezetvédelem összekapcsolódik. Nálunk még inkább az a nézet az uralkodó, hogy ami a „gyárkapun belül” van, az munkavédelem, ami kívül, az környezetvédelem. A környezetvédelem körébe tartozik a levegő, víz- és talaj-szennyezés, a veszélyes hulladékok kezelése.

100


A kémiai biztonság keretében kell engedélyt kérni veszélyes anyagok és készítmények gyártására, feldolgozására és használatára Általában igaz, hogy a munkáltató munkavédelmi kötelezettségei már az első pillanattól élnek, azaz már az induláskor teljesítenie kell a vonatkozó előírásokat és követelményeket. Ezek közé tartozik az információadás. Tájékoztatnia kell a munkavállalókat a munkahely és az elvégzendő munka mibenlétéről, körülményeiről, a kapcsolódó veszélyekről és kockázatokról, illetve az ezek megelőzését szolgáló intézkedésekről és teendőkről. Ha a munkáltató munkavédelmi szakembert alkalmaz, annak számára is elérhetővé kell tenni minden ide vonatkozó információt. Műszaki adatokat kell szolgáltatnia a létesítésben részt-vevő, valamint az érintett hatóságok számára. Szintén a munkáltató kötelessége a védőeszközök biztosítása. A nem elkerülhető és kiküszöbölhető kockázatok ellen a munkavállalókat műszaki eszközökkel (is) meg kell védeni, ebben a kollektív védekezés előnyt élvez az egyéni védőeszközökkel szemben. Az egyéni védőeszköz jellegének, fajtájának és típusának meghatározása munkavédelmi szaktevékenység, amit tehát szakembernek kell végeznie. A munkavédelmi szaktevékenység kifejezés is két területet fed, azaz ebben mind a munkabiztonsági, mind a munkaegészségügyi szakembernek közre kell működnie. Más kérdés, hogy ez kis- vagy középvállakozás esetében a valóságban hogyan működik. Biztosítani kell a biztonságos és az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés személyi feltételeit. A munkavállalóknak megfelelő szakmai és munkavédelmi képzéssel kell rendelkezniük, és munkavédelmi oktatást kell kapniuk, első ízben belépéskor, de később is rendszeresen. Külön munkavédelmi oktatást kell tartani új gép, berendezés munkába állításakor vagy új technológia bevezetésekor. Ugyancsak munkavédelmi oktatásban kell részesíteni a hosszabb távollét után újból munkába álló munkavállalót. Oktatni és gyakoroltatni kell a rendkívüli helyzetek esetén követendő eljárást, a menekülés és mentés végrehajtását. A területén dolgozó munkavállalók mellett a munkáltatónak gondolnia kell a munkavégzés hatókörébe kerülő más személyek, például járókelők, szállítók, szolgáltatást igénybe vevők, látogatók stb. egészségére és biztonságára is. Ilyen szempontból jelentkező veszélyek és kockázatok lehetnek például a magasból leeső tárgyak, beesési veszélyt jelentő árkok és gödrök, káros és ártalmas gázok, gőzök, erős fény- és zajhatás stb. Ezek ellen is megfelelő intézkedésekkel kell védekeznie (pl. elkerítés, forgalomelterelés, védőtető stb.). Jóllehet a munkahellyel kapcsolatos előírások döntő többsége a munkáltatóra ró kötelezettséget és feladatot, a munkavállalóknak is vannak kötelezettségei (persze, ezek betartását is a munkáltatónak kell ellenőriznie). Ilyen például az az előírás, hogy a munkavállaló biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban jelenjen meg a munkahelyen és végig ilyen is legyen, tartsa be a technológiai és egyéb utasításokat, vegyen részt a munkavédelmi oktatáson és az ott hallottaknak megfelelően járjon el stb. Meghatározott esetekben köteles részt venni a munkaalkalmassági vizsgálaton. A jog által meghatározott esetekben és feltételek szerint a munkáltató köteles munkavédelmi szakembert alkalmazni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy sem


101

ez, sem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat nem mentesíti a munkáltatót a munkavédelem terén viselt felelőssége alól. A szakember foglalkoztatásának feltételei (képzettsége, a foglalkoztatás időtartama) egyrészt az adott vállalkozás veszélyességi besorolásától, másrészt az ott foglalkoztatott létszámtól függnek. Ennek megfelelően az alkalmazott munkavédelmi szakember (most nem beszélünk olyan nagyobb vállalkozásokról, amelyek saját szakemberrel, esetleg külön munkavédelmi részleggel rendelkeznek) lehet közép- vagy felsőfokú végzettségű, kötelező jellegű foglalkoztatása pedig napi egy órától a teljes munkaidőig terjed. Akit ez a téma közelebbről érdekel, bővebb tájékoztatást találhat a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány erről szóló kiadványában (lásd felhasznált irodalom).

A Munkavédelem Országos Programja (MOP) Fontos és kötelező feladatként határozza meg a Munkavédelmi Törvény egy munkavédelmi program kidolgozását. Az alapelvek között szerepel, hogy az állam „kialakítja az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja.” (Mvt. 2.§(1) bekezdés). Ennek – a munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve elkészített – programnak a célja a jelen munkavédelmi problémáinak megoldása és a jövő problémáinak megelőzése, középtávú, öt évre szóló cselekvési rendszer keretében. A Munkavédelem Országos Programját (MOP) 2001. márciusában fogadta el a Parlament országgyűlési határozat formájában. Az ötéves programot évente kell kormányzati döntés alapján cselekvési programként konkretizálni, a részletes feladatok, a végrehajtásért felelős szervezetek, a határidők, és természetesen a rendelkezésre álló források megjelölésével. Egy ilyen program elkészítésének, azaz az előttünk álló feladatok és teendők meghatáro-zásának kiindulási pontja természetesen a jelenlegi helyzet felmérése, értékelése lehet. A munkavédelem programjának stratégiai célja, hogy a munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható értéket. Ennek biztosításához az alábbiakra van szükség: • fel kell számolni a meglévő kedvezőtlen munkakörülményeket, illetve mérsékelni kell azok hatásait; • meg kell akadályozni a kedvezőtlen munkakörülmények újratermelődését; • fel kell tárni és meg kell előzni a műszaki, gazdasági és társadalmi változások eredményeképpen a munka világában jelentkező új veszélyeket és ártalmakat. A cél végső soron: • a munkabalesetek számának és súlyosságának csökkenése, • a munkavégzésből és a munkakörnyezetből eredő, vagy azokkal összefüggésbe hozható megbetegedések és egészségkárosodások számának és súlyosságának csökkenése;

102 • a fizikai és pszicho-szociális munkakörnyezet kialakítása.

Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon értelemben

is

jó

közérzetet

biztosító

Az említett célok elérése, a feladatok megvalósítása több szinten történhet: • törvénykezés (jogalkotás); • intézményrendszer; • végrehajtás. Igen lényeges és hosszú ideje vitatott kérdés a társadalombiztosítás általános körétől elkülönített balesetbiztosítási ágazat, ami elsődlegesen politikai döntést és azt követő jogszabály-módosítást jelent. Ez a rendszer, amelyhez hasonló a legtöbb európai országban működik, közvetlenebbül érdekeltté teszi a munkáltatókat a munkavédelemben. Hogy ez a feladat mennyire fontos, mi sem mutatja jobban, mint hogy egy 1994-1997. között végrehajtott PHARE programban („A magyarországi egészségügyi rendszer rekonstrukciós programja”) külön elemként szerepelt ennek a kérdésnek a feldolgozása átfogó tanulmány formájában. Az Országgyűlés tulajdonképpen már 1991-ben elfogadott egy határozatot a társadalombiztosítási rendszer megújításáról, amelyben feladatként szerepelt egy javaslat kidolgozása a biztosítási ágak elkülönítésére. A jelenlegi rendszerben ugyanis – mint azt a már említett ILO misszió is megállapította – „a munkaadókat, de a munkavállalókat sem ösztönzi semmi a munkakörülmények javítására.” A balesetbiztosításnak tevékeny szerepet kell(ene) juttatni a preventív munkavédelemben. A biztosítási rendszert olyan helyzetbe kell hozni, hogy publicitás, oktatás, tájékoztatás, kutatás stb. által képes legyen a megelőzés támogatására és az abban való megfelelő részvételre, valamint ezen a téren szoros együttműködést alakítson ki a munkavédelmi felügyelettel és az iparral. Ugyanakkor egy bonus-malus rendszer bevezetésével ösztönözni kell a befizetőket arra, hogy a balesetek megelőzésével csökkentsék költségeiket. Ez annyit jelent, hogy az elkülönített balesetbiztosítási ágon belül differenciált járulék rendszert kell kialakítani, amelyben megfelelő veszélyességi (kockázati) besorolás alapján a befizetések arányosak a munkavégzés kockázataival, és függnek a bekövetkezett munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések alakulásától. A jelenlegi állapot szerint ez a kérdés úgy tűnik, holtpontra jutott. Különféle érdekek és ellenérdekek miatt az elkülönített balesetbiztosítási rendszer kialakítása és bevezetése egyelőre a jövőbe vész. Ha mégis eljutunk oda, bevezetése várhatóan fokozatosan történik majd: először modell-jellegűen, és csak később vezetnék be az egész országra kiterjedően. Az elképzelések szerint a balesetbiztosítási ág valóban rendszerszerűen működne, magában foglalná a kompenzációt, rehabilitációt, oktatást és kutatást. Ha ugyanis egy foglalkozási balesetet vagy megbetegedést nem lehet megelőző óvintézkedésekkel sem elkerülni, arra kell törekedni, hogy a sérült a lehetőségekhez mérten maximálisan visszanyerje munkaképességét. Erre szolgál a rehabilitáció, és részben az oktatás és kutatás is.


103

Végrehajtás Alapigazság, hogy minden program (törvény, szabály stb.) annyit ér, amennyit meg lehet belőle valósítani. A munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatainak mérséklése érdekében – az elméleti és elvi teendőkön túlmenően – több konkrét feladatot is végre kell hajtani: • Csökkenteni kell a veszélyes anyagok és készítmények gyártásával, szállításával, kezelésével, megsemmisítésével járó veszélyeket. Ennek eszközei a megfelelő tájékoztatás, ellenőrzés, a veszélyes anyagok bejelentése és nyilvántartása, illetve a – törvény értelmében amúgy is kötelező – kockázatbecslés, és az azt követően hozott óvintézkedések. • A munkavédelem egyik sarkalatos elve, hogy nem csak a normális üzemre, hanem a rendkívüli állapotokra – havária – is fel kell készülni. Ehhez létre kell hozni a katasztrófákkal fenyegető veszélyek megelőzésének, illetve a már bekövetkezett katasztrófahelyzet kezelésének szervezeti és technikai feltételrendszerét az információs rendszerek kialakításával, a kockázatok elemzésével, az ellenőrző és biztonsági rendszerek fejlesztésével, mindezt elsősorban természetesen a nagy veszélyességű ágazatokban (pl. vegyipar, nukleáris ipar). • A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések számának csökkentése érdekében fokozni kell az elsődleges megelőző tevékenységet, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munka feltételeinek megteremtését és a munkahelyi expozíció csökkentését. Ennek eszközei a munkaeszközök és a felhasznált anyagok kockázatairól és esetleges ártalmairól nyújtott megfelelő tájékoztatás, a kollektív és egyéni védőeszközök alkalmazása, a fokozott ellenőrzés. • Javítani kell a munkabalesetek bejelentési fegyelmét, mivel a balesetek időben történő kivizsgálása elősegíti hasonló balesetek elkerülését a jövőben. Ez szintén egyrészt fokozott ellenőrzéssel, másrészt a jelenleg uralkodó ellenérdekeltségi rendszer felszámolásával biztosítható. A munkavédelem javítását szolgáló intézkedések országos szinten csakis a kormányzat és az érintett minisztériumok elkötelezett és hathatós támogatása esetén és mellett valósíthatók meg. A gyakorlati megvalósításhoz több dologra van szükség: • Komplex munkavédelemi ismereteket kell biztosítani a munkáltatók, illetve a vállalkozások vezetői számára, kihangsúlyozva a megelőzés fontosságát. • Állami erőforrásokkal kell támogatni a fejlesztéseket.

munkavédelmi célú kutatásokat és

• Az éves költségvetés tervezése során a munkavédelmi feladatokat elkülönítetten kell szerepeltetni a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek költségvetésében. Visszatérő téma a munkavédelem finanszírozási nehézsége. Ebbe az állami költségvetésből biztosított keretek mellett be kell vonni:

104


• a munkavédelmi szabályok megszegéséért kirótt bírságokat, vagy legalábbis azoknak egy jelentős részét, • a munkaerőpiaci és egészségbiztosítási alapokat, nemzetközi támogatási forrásokat, • egyéb hazai céltámogatásokat, • amennyiben megvalósul az elkülönített balesetbiztosítási ág, a balesetbiztosítási alapot. A munkavédelem jövőbeli feladatainak és intézményeinek meghatározásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy Európában és a fejlett világ más részein egyre inkább tért hódít az egységes vállalatirányítási rendszer. Ez természetesen elsősorban a nagy vállalatoknál működik, és a különböző területek (minőségügy, biztonság, egészségügy, környezetvédelem stb.) egységes és komplex kezelését jelenti (lásd MEBIR). Oktatás Világszerte egyre jobban felismerik az oktatás szerepét a megelőzésben. A munkavédelmi oktatási rendszerek általában igyekeznek alkalmazkodni az adott cég nagyságához, tevékenységéhez, munkavállalóinak szakképzettségéhez. Új oktatási módszerek alakulnak ki, pl. mobil tréningek, munkahelyi egészségi és biztonsági, kockázatértékelő illetve ergonómiai szempontú veszélyanalízis-tanfolyamok. Egyre jelentősebb szerepet kap az önképzés, távoktatás, a számítógépes tréning és más hasonló módszerek. Ami még fontosabb, és nálunk is időnként felmerülő igény, a munkavédelem megjelenik már az óvodában, általános iskolában, a mérnökképzésnek pedig szerves részét képezi. Az OMMF munkabiztonságot ellenőrző felügyelői legnagyobbrészt felsőfokú műszaki végzettséggel, emellett speciális munkavédelmi ismeretekkel rendelkeznek Az ÁNTSZ városi, fővárosi kerületi, illetőleg megyei, fővárosi intézeteinek tisztiorvosai és felügyelői komplex közegészségügyi felügyeleti munkájuk részeként látják el munkaegészségügyi felügyeleti tevékenységüket. Mind a tisztiorvosok, mind a felügyelők munkaegészségügyi képzettsége megfelelő. Ezzel együtt szükség van a felügyelők folyamatos képzésére, továbbképzésére, az oktatás módszereinek fejlesztésére. Általában, a munkavédelmi szakemberek képzési rendszerét korszerűsíteni kell. Ennek több összetevője van: • Ki kell alakítani a munkavédelmi közép- és felsőfokú szakemberek iskolai jellegű képzési rendszerét, amely az általános és a középiskola után lehetőséget ad szakirányú végzettség megszerzésére. • Változatlanul meg kell hagyni a posztgraduális képzési lehetőségeket, megtisztítva azok profilját. • Meg kell vizsgálni, hogy a középfokú végzettséggel és kiemelkedő szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek milyen követelmények teljesítése esetén szerezhetnek felsőfokú szakirányú végzettséget.


105

• Külön fontos feladat a munkahigiénikus-képzés megszervezése, a foglalkozásegészségügyi szolgálatok multidiszciplináris jellegének fokozása. • Mind az állami munkavédelmi ellenőrző tevékenységben, mind a foglalkozásegészségügyi szolgálatok munkájában kiemelt szerepet kell kapniuk az akkreditált laboratóriumoknak. Gyakorlatilag az oktatási rendszer átfogó reformjára van szükség. Meg kell teremteni a lehetőséget elsődiplomás munkavédelmi szakemberek képzésére, ez a műfaj jelenleg Magyarországon nem létezik. Kutatás A munkavédelemmel kapcsolatos kutatásokat korábban az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség alá tartozó Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet (OMTKI) végezte. A rendszerváltás, majd az azt követő privatizációs hullám ezt az intézményt is elérte, az OMTKI több kisebb vállalatra (kft) hullott szét, az eredeti intézet ma Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány néven harcol a túlélésért. Tényleges munkavédelmi kutatásokra gyakorlatilag nincs igény és megbízó, a cég pályázatokból és más hasonló forrásokból igyekszik a működéséhez szükséges pénzalapot előteremteni. Igaz, hogy alapkutatásokkal talán tényleg nem igazán érdemes foglalkozni az adott körülmények között, ugyanakkor nagy kár veszni hagyni a magyar szakemberek hosszú évtizedek alatt felgyülemlett tapasztalatát és ismereteit. A kutatások tárgya lehetne az adott munkavédelmi helyzet felderítése és elemzése, a speciális helyi műszaki és gazdasági körülmények között alkalmazható megoldások kidolgozása, és – megvalósításuk esetén – ezek nyomon követése, az EU irányelvek bevezetésének kihatásait felmérő hatástanulmányok készítése. Külön téma lehetne (és ez világszerte még megoldatlan) a munkahelyi egészség és biztonság feltételeinek megvalósítása a kis- és középméretű vállalkozások esetében, az ilyen vállalatok speciális adottságainak megfelelő módszerek kidolgozása stb. Mindehhez szükséges a kutatási háttér megerősítése, és a megfelelő források biztosítása.

106

VI.


A MUNKAVÉDELMI FELÜGYELET

A munkavédelem állami intézményrendszere A munkavédelmi törvény [34] tartalmazza, hogy mely szervezetek és intézmények feladata a munkavédelem. A törvény alapján az Országgyűlés és a Kormány, valamint három tárca – a Munkaügyi, az Egészségügyi és a Gazdasági Minisztérium ( a minisztériumok konkrét neve általában kormányzati ciklusonként változik!) – felelős a munkavédelem állami feladatainak végrehajtásáért. Az egyes tárcákon belül a konkrét feladatokat az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF), az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) és a Magyar Bányászati Hivatal (MBH) látja el, emellett a gazdasági miniszter felügyelete alatt működő Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (korábban Műszaki Biztonsági Főfelügyelet) is szerepet játszik a munkabiztonság terén. Míg a jogi szabályozás a klasszikus munkavédelem két fő pillérét, a munkabiztonságot és a munkaegészségügyet – az Európai Unió tagállamaihoz vagy az USA-hoz hasonlóan – egységben kezeli, a munkavédelmet irányító, ellenőrző, felügyelő hatóságok a fentebb említett tárcák szerint különülnek el. A munkabiztonságot általában az OMMF, a bányákban a MBH felügyeli, míg a munkaegészségügyet általánosan – a bányákban is – az ÁNTSZ ellenőrzi. Magyarországon a helyi hatóságoknál (önkormányzatoknál) nem működnek munkavédelmi felügyelők. Megjegyzendő, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében a munkabiztonsági és munkaegészségügyi ellenőrzést is egységes munkafelügyelet látja el. Bár erre vonatkozólag sem irányelv, sem más kötelező erejű előírás nincs, elvárás szintjén többször megjelent már az integrált munkavédelmi felügyelet igénye az ILO vagy az EU részéről Magyarország vonatkozásában is. Ez az összevonás elsődlegesen politikai döntés kérdése lenne, jelenleg nincs napirenden. A munkavédelmi érdekegyeztetés és érdekképviselet intézményrendszere szintén szerepel a munkavédelmi törvényben, és annak hatályba lépése óta mind országos, mind munkahelyi szinten működik. Országos szinten korábban az Érdekegyeztető Tanács Munkavédelmi Bizottsága, újabban a széles körű jogokkal felruházott Országos Munkavédelmi Bizottság foglalkozik munkavédelmi kérdésekkel. Munkahelyi szinten a munkavédelmi képviselő intézménye biztosítja a munkavállalók érdekeinek képviseletét a biztonságos és egészségre nem ártalmas munkavégzés feltételeinek megteremtésében. Ezt a Mvt. 70.§-a értelmében a munkavállalók jogosultak maguk közül megválasztani, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos jogaikat és érdekeiket képviselje. A jelenlegi előírások szerint erre 10 főt, illetve döntően nem fizikai jellegű tevékenységet folytató munkáltatónál 20 főt meghaladó foglalkozatott létszám felett van lehetőség. Bár a munkavédelmi képviselő intézménye fontos és hasznos, jelenleg a vállalatoknak mintegy 25-30%-ában működik csak. A régi beidegződések hatására sok helyen ezt valamiféle szakszervezeti intézménynek tekintik, holott erről szó sincs, ez ma kizárólag a munkavállalók ügye. Mivel fontos kérdésről van szó, a munkavédelmi törvény legújabb módosítása kötelező jelleggel


107

írja elő, hogy az 50 főnél többet foglalkoztató cégeknél munkavédelmi képviselőt kell választani, jobban mondva a munkáltató köteles a választást megszervezni. Az új munkavédelmi előírások betartásának elősegítése és ellenőrzése megköveteli a vonatkozó intézményrendszer fejlesztését. Ez valójában a felügyeletet ellátó szervezetek személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek biztosítása, konkrétan a munkavédelmi feladatot ellátó ÁNTSZ és OMMF megerősítése (tisztiorvosok, felügyelők számának növelése), a határértékek hatékonyságát biztosító akkreditált laboratóriumok számának növelése, a laboratóriumok fejlesztése, a szakmai kutatási, oktatási, módszertani bázist biztosító országos intézet fejlesztése. Érdemes itt megemlíteni, hogy Magyarországon fajlagosan kicsi a felügyeleti létszám, a fejlett nyugati országokban (ahol amúgy is általánosabban elismert és magasabb színvonalú a munkavédelem) ez a létszám sokszor jóval magasabb, az ellenőrzendő vállalkozások számához viszonyítva. A munkahelyi biztonság ellenőrzése a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium alatt működő OMMF fő feladata. A felügyelők elkötelezett és hozzáértő szakemberek, akik az ILO 81. és 129. konvencióiban meghatározott jogosítványokkal rendelkeznek. A felügyelőség hatásköre csaknem a teljes gazdaságra kiterjed, beleértve a gyártóipart, mezőgazdaságot, építőipart és az állami intézményeket. Kivételt képez a bányászat, a fegyveres erők, a sugárvédelem és a nukleárisenergia-felhasználás. Csaknem valamennyi munkabiztonsági felügyelő rendelkezik egyetem után megszerzett munkavédelmi szakképesítéssel, tevékenységüknek 90%-a a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos (a többi munkaügyi kérdésekkel való foglalkozás). A munkahelyi egészség (higiéné) ellenőrzése az Egészségügyi Minisztérium alatt működő és főként orvosi irányultságú Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat számos feladatának egyike. Egyéb feladataik között szerepel az immisszió, vízminőség, talajhigiénia, élelmiszerek és kozmetikumok ellenőrzése, a sugárzásvédelem, táplálkozástudományi vizsgálatok, kábítószer- és járványügy, védőoltások, általános népegészségügyi kérdések stb. Ezeken belül a munkahelyi egészségügy egy viszonylag kisebb, az általános népegészségügytől nem igazán elkülönülő feladatot jelent. Az ÁNTSZ-en belül nincsenek speciálisan munkaegészségügyi felügyelők, és nem működik külön munkaegészségügyi/higiéniai részleg. A munkahelyi egészséggel foglalkozó felügyelők számát nem lehet pontosan megállapítani, mivel ugyanezek a felügyelők látják el a népegészségüggyel összefüggő feladatokat is. A munkahelyi biztonság és a munkahelyi (foglalkozási) egészség szétválasztása az 1930-as évekre nyúlik vissza, amit megerősített a később a legtöbb kelet- és középeurópai országban szintén követett szovjet modell. A munkabiztonsági és a munkaegészségügyi felügyelet szétválasztása komoly gondot okozott egy 1992-ben Magyarországon járt ILO missziónak és a szociális partnereknek. Azóta történtek lépések a szorosabb együttműködés kialakítására, és néhány kisebb PHARE projektre is sor került, amelynek keretében az OMMF és az ÁNTSZ közös ellenőrzéseket végzett, illetve a három felügyeleti hatóság kialakított egy közös adatbankot, egy későbbi integráció első lehetséges lépéseként.

108


Munkaügyi ellenőrzés. Ugyancsak az OMMF feladata az általános munkaügyi feltételek és a feketemunka ellenőrzése. Ez az OMMF feladatainak viszonylag kis részét képezte 1996 elejéig, amikor – a kormány fekete gazdaság elleni erőfeszítéseinek keretében – jelentős mértékben megnövelték, csaknem kétszeresére emelték a felügyelői állomány létszámát. Jelenleg az OMMF tevékenységének mintegy 50%-a munkaügyi ellenőrzés, míg a munkabiztonsági ellenőrzés azonos szinten maradt. Ezzel egyidejűleg az OMMF hatáskörét is kiszélesítették, úgy, hogy az a munkaügyi ellenőrzés tágabb területét ölelje fel.

A munkavédelmi felügyelet feladatai OMMF Magyarországon körülbelül 100 évvel ezelőtt alakult meg először a munkavédelmi felügyeleti rendszer. A II. világháború után a rendszer a szovjet modellt követte, és a felügyeletet a szakszervezetek látták el. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) mint kormányzati hatóság 1984-ben alakult meg, ezzel egyidejűleg megszűnt a szakszervezetek felügyeleti hatósági szerepe. A felügyelők és az OMMF egyéb munkatársai köztisztviselők, akiknek foglalkoztatását és munkáját külön köztisztviselői törvény szabályozza. Az OMMF országos hatáskörű hatóság, amely a munkaügyi miniszter felügyelete alatt működik. A miniszter politikai felelősségébe tartozik a munkavédelem, de a munkavédelemmel (munkahelyi biztonsággal és a munkaüggyel) kapcsolatos feladatait az OMMF látja el. Az OMMF elnöke közvetlenül a miniszternek számol be. A felügyelet nem része a minisztériumnak, és a minisztériumban nincs a munkahelyi biztonsággal foglalkozó részleg. A területi hivatali szerkezet az ország adminisztratív felépítését követi (19 megye és Budapest). Az Európai Unióhoz történt csatlakozást követően elképzelhető, hogy a felügyeleti szerveknél is megjelenik a regionális tagozódás. Korábban az OMMF két szakmai intézményt is felügyelt: Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet OMKTI), és az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet OMTKI). E két intézményt időközben privatizálták. Az OMMF és a megyei felügyelőségek legfontosabb feladatai az alábbiak: Munkabiztonság • a munkabiztonságra vonatkozó jogszabályok és előírások betartásának ellenőrzése, • egyéni védőeszközök vizsgálatával, tanúsításával és ellenőrzésével foglalkozó szervezetek kijelölése és bejelentése, a kijelölt/bejelentett szervezetek és a kiadott tanúsítványok nyilvántartása, • koordinálás az országos munkavédelmi politika kidolgozása során, • éves jelentés készítése az ország munkavédelmi helyzetéről, • biztonsági szabályzatok kezdeményezése és készítése,


109

• a munkabiztonsággal foglalkozó szervezetek és hatóságok tevékenységének össze-hangolása, • munkabiztonsági szakmérnökök és technikusok képzésének az irányítása és koordinálása, • munkavédelmi információs rendszer létrehozása és működtetése, • a munkabiztonságra vonatkozó információk előállítása és terjesztése. Foglalkoztatás és általános munkaügyi körülmények • • • • • • • •

diszkrimináció a foglalkoztatásban, nők, fiatalkorúak és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, munkaidő és túlóra, pihenőidő és fizetett szabadság, minimálbér, külföldiek foglalkoztatása, feketemunka, szakszervezeti jogok.

A munkabiztonsági felügyelet nem vesz részt építési területek, üzemek és technológiák előzetes értékelésében. Ez stratégiai döntés volt 1993-ban, amikor a munkavédelmi törvény készült, és mindig is vitatott kérdés volt. A felügyeletnek az említett eljárásokban való aktív részvétele melletti érvek a megelőző hatást hangsúlyozták, míg az ellene érvelők a munkáltatói felelősség megosztásával járó hátrányt, illetve a felügyelet szűkös erőforrásait emelték ki. Az OMMF központjában mintegy 80 fő dolgozik, öt főosztályon: • • • • •

felügyeleti munkabiztonsági informatikai jogi és humánpolitikai pénzügyi.

A megyei felügyelőségek élén igazgató áll, akinek általában két helyettese van: egy munkabiztonsági és egy munkaügyi. Kisebb megyékben az igazgató maga is ellát felügyelői tevékenységet, és itt esetleg csak egy – általános – helyettese van. Nagyobb megyékben az igazgató csak vezetési, irányítási feladatokat végez, bár súlyosabb balesetek kivizsgálásában vagy a munkavédelmi bírság kiszabásában személyesen is részt vesz.

ÁNTSZ Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (ÁNTSZ) külön törvény [33] hívta életre. A Szolgálat fő tevékenységi körébe az alábbiak tartoznak: j)

a közegészségügyi-járványügyi felügyeletet (közegészségügyi ellenőrzés);

k) egyes népegészségügyi tevékenységek (a lakosság egészségi állapotának alakulásának és az azt veszélyeztető, befolyásoló települési, lakó-, munkahelyi

110

Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon és társadalmi környezet vizsgálata, ellenőrzése, elemzése; a fertőző és nem fertőző betegségek, a környezeti hatásokkal összefüggő egészségkárosodások bejelentési és nyilvántartási rendszerének működtetése, az egészségügyi szempontból megengedhető határértékek kidolgozása);

l)

környezet- és település-egészségügyi feladatok ellátása (légszennyezettség rendszeres közegészségügyi értékelése; felszíni vizekre, fürdőkre vonatkozó közegészségügyi követelmények, az ivóvíz és fürdővizek higiénés határértékei betartásának ellenőrzése, ivóvíz, ásvány- és gyógyvizek, palackozott vizek minőségének, a közegészségügyi követelmények betartásának ellenőrzése; települési hulladékokkal, egyéb szennyvizekkel, veszélyes hulladékokkal kapcsolatos közegészségügyi követelmények meghatározása, ellenőrzése; zaj és rezgés határértékek betartásának ellenőrzése;);

m) sugáregészségügyi tevékenységek ellátása (ellenőrzi, érvényesíti a sugárzó anyagokkal, az elektromos és mágneses erőterekkel kapcsolatos munkahelyi és környezeti sugárvédelmi normákat, közegészségügyi követelményeket); n) kémiai biztonsággal összefüggő tevékenység (ellátja a veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos engedélyezési és ellenőrzési feladatokat, a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények egészségügyi toxikológiai nyilvántartását és tájékoztató szolgálat működtetését); o) élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi tevékenység (kimutatja az élelmiszerekben, italokban, kozmetikumokban, gyermekjátékokban, az ezek készítéséhez használt anyagokban lévő vegyi, fizikai, biológiai egészségkárosító anyagokat, ellenőrzi a határértékek betartását; vizsgálja az élelmiszerek útján bekövetkezett egészségkárosodások okait; vizsgálatokat végez a lakosság táplálkozási helyzetére, a táplálkozás és az egészségi állapot közötti összefüggésekre vonatkozóan); p) járványügyi tevékenység (figyelemmel kíséri a járványügyi helyzetet, megállapítja a járványveszély vagy a járvány fennállását, megelőzés, megszüntetés érdekében elrendeli a szükséges intézkedéseket; irányítja és ellenőrzi a fertőző betegekkel, a fertőzésre gyanús személyekkel, a kórokozóhordozókkal kapcsolatos tevékenységet, a fertőtlenítést egészségügyi kártevők által okozott egészségi ártalmak megelőzése érdekében, elrendeli a védőoltásokat és a járványügyi szűrővizsgálatokat; nyilvántartja az egyes fertőző betegségben szenvedőket); q) egészségfejlesztési tevékenység (szervezi és felügyeli a népbetegségek megelőzését szolgáló feladatok végrehajtását). A Szolgálat munkaegészségügyi tevékenysége -

kimunkálja az egészséget nem károsító munkavégzés (munkakörülmények) személyi és tárgyi feltételeit, a munkavégzésből származó megterhelések, munkakörnyezeti kóroki tényezők megengedhető mértékeit (a továbbiakban: munkahigiénés határértékek), továbbá a foglalkozással összefüggő megbetegedések, mérgezések, fokozott expozíciók megelőzésére vonatkozó előírásokat (a továbbiakban: munkaegészségügyi előírások);


111

a munkaegészségügyi felügyelet keretében ellenőrzi és érvényesíti a munkaegészségügyi előírásokat, vizsgáltatja, vizsgálja a munkahigiénés határértékek betartását; kivizsgálja a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket, mérgezéseket, fokozott expozíciós eseteket; együttműködik a foglalkozás-egészségügyi szolgálattal az egészséges munkakörnyezet kialakításával, egészségkárosodások megelőzésével kapcsolatos feladatokban.

Az ÁNTSZ az egészségügyi miniszter felügyelete és közvetlen irányítása alatt áll, működésének költségei – saját bevételek mellett - az állami költségvetésből kerülnek finanszírozásra. Központi szervei a következők: -

az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ az Országos Egészségfejlesztési Intézet.

Az Országos Közegészségügyi Központon belül működnek az alábbi intézetek: -

Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet, Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Országos Fréderic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, - Országos Környezet-egészségügyi Intézet.

Az országos tisztifőorvos a Szolgálat helyi szerveit a Tisztifőorvosi Hivatalon keresztül irányítja. A megyékben és a fővárosban a Szolgálat megyei (fővárosi) intézete működik. A megyei intézet egyszemélyi felelős vezetője az országos tisztifőorvos által kinevezett megyei (fővárosi) tisztifőorvos. A megyék és a főváros területén a Szolgálat városi, fővárosi kerületi intézete működik. A városi intézet egyszemélyi felelős vezetője az országos tisztifőorvos által kinevezett városi, illetőleg fővárosi kerületi tisztifőorvos. Az ÁNTSZ hatósági jogkörrel rendelkezik, amely valamennyi természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaságra kiterjed. Ebből következően az ÁNTSZ alkalmazottja hatósági jogkörében - ellenőrzése végzése céljából - beléphet minden munkahelyre, illetve bármely emberi tartózkodásra szolgáló helyre, és az ellenőrzött személy, munkáltató köteles az ellenőrzést tűrni. Az ellenőrzés keretében az ahhoz szükséges minden adatot az ellenőrzést végző rendelkezésére kell bocsátani. Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza az ellenőrzés során megállapított tényeket, továbbá az ellenőrzött szerv, munkahely által megnevezett ú.n. felelős személynek a jegyzőkönyvvel kapcsolatos nyilatkozatát. A jegyzőkönyv egy másolati példányát a felelős személynek át kell adni. Az első fokú eljárás az ÁNTSZ városi intézetének hatáskörébe tartozik, amennyiben jogszabály nem rendelkezik másként.

112


A másodfokú eljárás -

amennyiben első fokon a városi intézet járt el, a megyei intézet; amennyiben első fokon a megyei intézet, illetve valamely országos intézet járt el, a Tisztifőorvosi Hivatal; amennyiben első fokon a Tisztifőorvosi Hivatal vagy az országos tisztifőgyógyszerész járt el, az országos tisztifőorvos

hatáskörébe tartozik. Az ÁNTSZ az ellenőrzés kivitelezéséhez szükséges vizsgálatokat maga is elvégezheti, vagy mással elvégeztetheti. Amennyiben az ellenőrzött mulasztása miatt válik szükségessé, illetve a közegészségügyi követelményeknek meg nem felelő eredményre tekintettel indokolt, a megismételt vizsgálatok költségét az ellenőrzött köteles viselni. Az ÁNTSZ az ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a hiányosságok, illetve a szabályszegések jellegét és súlyát mérlegelve teszi meg a szükséges intézkedéseket, valamint jogosult ellenőrizni az előírtak végrehajtását. Határozattal rendeli el -

-

a hiányosságok megszüntetését, továbbá a szükséges intézkedések végrehajtását; a hiányosságok megszüntetéséig az ellenőrzött intézmény, létesítmény stb. működésének, illetve az egészségre ártalmas vagy veszélyes tevékenységnek a korlátozását vagy felfüggesztését, amennyiben e szabálytalanságok fennállása egészségkárosodást okozhat; súlyos vagy tömeges egészségkárosodás megelőzése érdekében az egészségre ártalmas tárgyak, anyagok használatának és forgalmazásának megszüntetését, szükség esetén megsemmisítését; egészségügyi szolgáltatónál észlelt hiányosság esetében az egészségügyi dolgozónak a tevékenységben való jártasságának igazolását.

Az ÁNTSZ-t a lakosság egészségét közvetlenül fenyegető súlyos veszély elhárításához, illetve rendkívüli körülmények esetén tett intézkedéseinek végrehajtásához a rendőrség, a tűzoltóság és a polgári védelem közreműködését is igénybe veheti. Az ÁNTSZ -

eljár a hatáskörébe tartozó szabálysértés esetén, ennek keretében helyszíni bírságot szabhat ki, egyéb szabálysértés miatt pedig az eljárásra illetékes szervnél feljelentést tehet; kisebb súlyú cselekmény vagy mulasztás esetén a felelős személyt figyelmeztetésben részesítheti; fegyelmi vétséget megvalósító magatartás felfedésekor kezdeményezheti a fegyelmi jogkör gyakorlójánál a fegyelmi eljárás lefolytatását; bűncselekmény észlelése esetén feljelentést tesz az illetékes szervnél.

113


A felügyelők jogosultságai: A munkavédelmi felügyelők jogait nem csak az Európai Unióban, de a világ számos országában (amelyek ratifikálták az okmányt) a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) C81 számú, 1947. július 11-én Genfben elfogadott konvenciója határozza meg. Ennek alapján Magyarországon is jogosultak a felügyelők: • az illetékességi területükön lévő minden munkahelyre belépni és ott ellenőrzést végezni, • fényképeket és hangfelvételeket készíteni, • a szükséges nyilvántartásokat és dokumentumokat megvizsgálni, és azokról másolatot készíteni, • a munkahelyen lévő személyekkel személyazonosságukat meg-állapítani,

beszélni,

kikérdezni,

és

• a munkáltatót figyelmeztetni, • az előírások betartását megkövetelni megadott határidőn belül, • az előírások be nem tartása esetén a munkát leállítani, • az előírások be nem tartása esetén egyes munkavállalókat a munkától eltiltani, • közvetlen veszély esetén egy gép vagy berendezés üzemeltetését leállítani, • egy munkabaleset kivizsgálását elrendelni, • egyéni vagy testületi bírságot kiszabni, • büntetőjogi eljárást kezdeményezni stb. Magyarországon a felügyelők (és a felügyelőségek) jogosultak közvetlenül – külön jogi eljárás nélkül - büntetést kiszabni. (Sok európai országban a felügyelő nem szabhat ki bírságot, csak kezdeményezheti a megfelelő hatóságnál, pl. bíróságnál.) A bírságoknak két fajtája van. Az egyik a szabálysértési bírság, ezt egyénre szabják ki valamilyen szabálysértés miatt. Ennek összege viszonylag alacsony, éppen ezért visszatartó ereje is eléggé csekély. Az ún. munkavédelmi bírságot ezzel szemben a munkáltatóra mint jogi személyre róják ki, ennek összege korábban 3 millió, jelenleg – a munkavédelmi törvény 2001. évi módosítása nyomán – 10 millió Ft.

Mit és hogyan vizsgál a felügyelő? Az OMMF felügyelőinek munkáját szervezeti utasítások és módszertani útmutatók segítik, egyúttal arra törekedve, hogy a felügyelői gyakorlat országos szinten egységes legyen. Így utasítás szabályozza többek között a jegyzőkönyv felvételét és annak tartalmát, illetve általában az államigazgatási eljárás szabályainak megtartását a felügyeleti ellenőrzés során. Ebben szó van az ügyfél elhatárolásáról a bejelentőtől és a panaszostól, az ügyfél jogairól és a nyilatkozattétel módjáról, az iratokba való betekintésről, a tanúk szerepéről és kihallgatásáról, a tényállás tisztázásával

114


kapcsolatos kérdésekről, a felügyelő által hozott határozat formájáról és tartalmáról stb. A téma fontosságára való tekintettel módszertani útmutató jelent meg az építőipari kivitelezés módosított biztonsági szabályainak egységes értelmezéséről. Ebben szerepel a jogszabályváltozás ismertetése, és az újonnan bevezetett intézmény, a koordinátor működését szabályozó előírások értelmezése, illetve azok ellenőrzésének gyakorlati kérdései. Ugyancsak új előírás a biztonsági és egészségvédelmi terv, ezzel kapcsolatban is új ellenőrzési szempontok merülnek fel. Ugyancsak módszertani útmutató határozza meg a munkavédelmi bírság mértékének meghatározásakor figyelembe veendő szempontokat, illetve a kockázatértékelés felügyelői ellenőrzésének általános szempontjait és eljárási követelményeit. Proaktív ellenőrzés Az ellenőrzéseket részben kampányok részeként, részben a munkahelyeken fennálló kockázatokra vonatkozó információk és a foglalkoztatottak száma alapján tervezik. A felügyelők ritkán alkalmaznak holisztikus, rendszer-irányultságú megközelítést az előírások betartásának ellenőrzése során és az ellenőrzést követő lépéseikben. Magyarországon a munkabiztonsági ellenőrzés ma még nagyrészt a hagyományos, műszaki hibakeresés-jellegű módszert követi. Ennek számos nyomós oka van. Rendszerint oly sok komoly műszaki vagy technológiai hiányosság áll fenn, amelyek mind azonnali intézkedést követelnek, hogy nem látszik helyénvalónak a hosszú távú rendszerszerű vagy szervezési ügyekkel való foglalkozás. Különösen igaz ez, ha a munkáltatók hozzáállását is figyelembe vesszük. A belső ellenőrző rendszerek vagy munkavédelmi irányítási rendszerek ellenőrzése Magyarországon gyakorlatilag még nem létezik. Az OMMF az elmúlt években fokozottan alkalmazta a cél- illetve akcióellenőrzések módszerét, mind a munkabiztonság, mind a munkaügy terén. A célellenőrzés egy adott téma hosszabb távú kiemelt vizsgálata, míg az akcióellenőrzés egy gyors (általában két napos) koncentrált ellenőrzés, amikor valamennyi felügyelő egy bizonyos témát vizsgál a lehető legtöbb munkáltatónál. Az eredményeket összegyűjtik, elemzik, majd sajtókonferencia keretében nyilvánosságra hozzák. Ha lehet, a felügyelők látogatásaik során tanácsadással is szolgálnak, és adott esetben írott tájékoztató anyagokat is átadnak. Az ellenőrzési akciókkal szerzett tapasztalatok általában jók: a kampányok erősítik a munkavédelmi tudatosságot, azaz a megelőzést, és egyben a rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználását teszik lehetővé, beleértve a sajtónyilvánosságot. A célellenőrzések lehetnek országosak vagy regionálisak. Ezeknek is adott témájuk van, de nem annyira koncentráltak. A szóban forgó területet a felügyelők napi munkájuk során vizsgálják, hosszabb ideig, általában 3, 6 vagy 12 hónapon át. Reaktív ellenőrzés Az OMMF munkájának nagy része reaktív jellegű, munkavállalóktól érkezett panaszok vagy munkabalesetek kivizsgálása.


115

A balesetek kivizsgálása során a munkabiztonsági felügyelő tevékenysége részben a munkáltató törvény előírta kötelezettségére irányul. A magyarországi előírások szerint a munkahelyi baleseteket és megbetegedéseket a munkáltatónak ki kell vizsgálnia, hogy megállapítsa, milyen anyagi, személyi és szervezési tényezők okozták a balesetet vagy megbetegedést, és hogy a vizsgálat eredményei alapján meg tudja tenni a jövőbeni hasonló esetek megelőzését szolgáló intézkedéseket. Amikor a felügyelő egy balesetet vizsgál, célja elsősorban az, hogy ellenőrizze, a munkáltató megfelelően végezte-e a baleset körülményeinek a vizsgálatát, megfelelő intézkedéseket hozott-e a hasonló esetek megelőzésére, és szükség van-e valamilyen általános intézkedés megtételére a felügyelőség részéről. Ha a felügyelet úgy találja, hogy az adott baleset vagy annak kivizsgálása szélesebb körű tanulsággal szolgál, akkor lépéseket tehet ezügyben, ami lehet a meglévő jogszabályok, előírások vagy szabványok módosításának a kezdeményezése, vagy esetleg valamilyen gép, berendezés vagy egyéni védőeszköz használatának, illetve forgalmazásának megtiltása (megtiltatása). A balesetek elemzése Magyarországon túlnyomóan az összegyűlt adatok statisztikai feldolgozását jelenti. Az adatok elemzése alkalmas figyelemfelhívásra bizonyos témáknál, amelyek esetében nagyobb súlyt kell helyezni a megelőzésre, mint például azonos jellegű, vagy hasonló berendezéssel előfordult balesetek magas aránya. A kezelő és a berendezés közötti finomabb interakciók, vagy az emberi tényezők szerepe azonban csak az egyes balesetek mélyrehatóbb elemzése révén tárhatók fel, ami igen időigényes, és sohasem biztos, hogy az eredményeket oly módon lehet bemutatni, ami kellően megindokolja az erőforrások megelőzési célra való felhasználását. Az eseti balesetelemzés jelenleg nem képezi a magyarországi balesetmegelőzés jelentős részét. Ezt némileg igazolja az a tény, hogy a nyilvántartott munkahelyi balesetek száma egyenletesen csökken a 80-as évek második felétől kezdve, és jelenleg kevesebb, mint 45%-a az 1990-ben regisztrált értéknek.

Információgyűjtés és tanácsadás A felügyelők információgyűjtő tevékenysége kettős. Lépést tartanak a legújabb műszaki és jogi fejleményekkel, úgy, hogy egyrészt konzultációk és továbbképzés útján begyűjtik a vonatkozó információkat, másrészt az illetékességi körükbe tartozó vállalkozásokról szereznek be minden szükséges információt – legyenek azok újonnan alakult, vagy már korábban is ellenőrzött cégek – , hogy azok ismeretében hatékonyan tudják megtervezni az adott cégnél lefolytatandó ellenőrzést. Az elsőként említett típusú információkat a felügyelők dokumentációk vagy szakértők révén kapják, majd azokat széles körben továbbítják és megbeszélik az egyes felügyelőségeken. A műszaki és jogi információkat a felügyelők tovább adják a munkáltatóknak is az ellenőrzés során, tanácsadási funkciójuk keretében. Külön tanácsadó felügyelők nincsenek. Az OMMF filozófiája szerint a tanácsadói szerepet nem szabad elkülöníteni a felügyeleti tevékenységtől, mivel a kettő egymástól elválaszthatatlan: amikor a felügyelő „tanácsot” ad, annak nagyobb a súlya a kikényszerítő erő miatt, ugyanakkor a legszigorúbb felügyelői fellépés is

116


egyúttal tájékoztatást ad a törvényes előírásokról, és arról, hogy miképpen lehet azokat betartani. A mindennapi gyakorlatban a mérleg mindig az ellenőrzés felé billen a tanácsadással szemben. A felügyelők (felügyelőségek) által osztogatott különféle írásos (nyomtatott) tájékoztató anyagok (szórólapok, tájékoztató füzetek) igen hasznosak lennének. Mivel sem az ÁNTSZ, sem az OMMF normál költségvetése ilyenek előállítását nem teszi lehetővé, hasonló kiadványok elkészítése részben a munkavédelmi bírságokból befolyt pénz felhasználásával, vagy adott esetben külső program segítséggel lehetséges.

Kapcsolat a partnerekkel A munkavédelemben együttműködő partnerek Magyarországon az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a Magyar Bányászati Hivatal, a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet, a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, az illetékes minisztériumok, a Magyar Szabványügyi Testület, a Nemzeti Akkreditációs Tanács, a szakmai szervezetek és kamarák, a Munkavédelmi Bizottságban is közreműködő szociális partnerek, valamint a társadalombiztosítási szervezetek. A munkaügy terén (beleértve a vállalati kapcsolatokat) a fő szereplők az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (központ és megyei felügyelőségek), a munkaügyi központok, a munkáltatók és a munkavállalók szervezetei, valamint a szakmai szervezetek és kamarák. A tripartit testületekben való részvétel országos szinten történik. A munkavédelmi törvény [34] értelmében alakult meg egy országos tripartit Munkavédelmi Bizottság, amely egyúttal az Országos Munkaügyi Tanács egyik bizottságaként működik. A Munkavédelmi Bizottság jogosult előzetesen véleményezni a munkavédelemmel kapcsolatos minden jogszabály- és szabályzat-tervezetet, beszámolót, program- és politika-javaslatot; részt venni a munkavédelem országos programjának előkészítésében, megfogalmazásában és felülvizsgálatában; ajánlásokat tenni az alapvető követelményeket meghaladó munkavédelmi előírásokra; és javaslatot tenni a munkavédelmi bírságokból befolyt összegek felhasználására. A munkavédelmi törvény előkészítése során 1993-ban a szociális partnerek komoly támogatást nyújtottak, és azóta is általános konszenzus van a megelőzés elsőrendű fontosságáról a munkavédelem terén, beleértve a munkabiztonsági és munkaegészségügyi felügyeletet. Gyakorlatilag nincs együttműködés a társadalombiztosítási szervezettel, kivéve bizonyos hivatalos konzultációt, amit törvény ír elő egyes új jogszabályok vagy törvényjavaslatok előkészítésénél. A közeljövőben várhatóan létrejön egy új külön balesetbiztosítási ág a munkahelyi balesetek és megbetegedések fedezésére, ez meg fogja kívánni és lehetővé teszi a szorosabb együttműködést a megelőzés érdekében. Konzultálni kell az egyes minisztériumokkal a munkavédelemmel összefüggő új jogszabályok vagy egyéb intézkedések előkészítése során. Folyamatos a kapcsolat


117

az egyéb intézményekkel (oktatás, kutatás, vagy az egyéni védőeszközök minősítése). A Magyar Szabványügyi Testülettel és a Nemzeti Akkreditációs Tanáccsal ad hoc alapon működik a kapcsolat, ha és amikor erre valamilyen speciális téma kapcsán szükség van. Ugyanilyen a munkavédelmi felügyeletek kapcsolata a szakmai szervezetekkel és kamarákkal. Néhány statisztikai adat a 2004. évről Munkahelyi biztonság Az OMMF 2004-ben 41 ezer munkáltató több, mint 60 ezer telephelyét ellenőrizte, és az ellenőrzés során majdnem 180 000 intézkedést, illetve szankciót hozott. Az év folyamán kiszabott bírságok összege 3.767.000 forint volt, ebben szerepelnek munkavédelmi bírságok, munkaügyi bírságok, külföldi szabálytalan foglalkoztatása miatti befizetés, szabálysértés. Munkabiztonsági intézkedésekre elsősorban a munkaeszközök veszélyessége miatt került sor (37%), de jelentős számú esetben a munkahely, üzem állapota (16%), a létesítéssel kapcsolatos munkabiztonsági előírások, a technológiai fegyelem megsértése, illetve az előírt felülvizsgálatok elmulasztása volt a szankcionálás oka. Munkaügyi intézkedésre leggyakrabban (27%) a foglalkoztatási jogviszony létesítésére vonatkozó szabályok megsértése miatt került sor. Intézkedésre adott okot még a munkaidőre, pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, a szabadságra, a készenlétre és az ügyeletre vonatkozó előírások megszegése. A külföldiek szabálytalan foglalkoztatása miatt kivetett bírságok összege 21%-kal emelkedett, és körülbelül ugyanilyen arányban nőtt a szabálytalanul foglalkoztatott külföldiek száma is. A munkavédelmi bírságok száma és összege egyaránt 35-40%-kal emelkedett.

Ágazati tapasztalatok Az OMMF időről időre különös figyelmet szentel bizonyos ágazatok, szakmák vagy tevékenységi területek, illetve bizonyos eszközök, berendezéstípusok munkabiztonsági helyzetének és színvonalának (célvizsgálatok, akcióellenőrzések). A vizsgálatok, ellenőrzések megállapításairól összefoglaló jelentés készül, ami azután alapjául szolgál későbbi ellenőrzési tervek és akciók kidolgozásához. Könnyűipar Ilyen célvizsgálat folyt 2004. első félévében a könnyűiparban, a cél a textil-, konfekció-, bőr- és cipőipari berendezések biztonságtechnikai vizsgálata volt. Mindezen ágazatokra a recesszió jellemző. Sok cég megszűnt vagy megszűnőben volt, műszaki fejlesztésre (új gépek beszerzésére) rendszerint nincs mód. Általában jellemző a könnyűiparra az elnőiesedés, a foglalkoztatottak 88%-a nő. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint sokszor nem vagy nem megfelelően végezték el a gépek műszaki felülvizsgálatát, és még ahol el is végezték, nem mindenütt dokumentálták. Hiányoztak üzemeltetési dokumentációk is, vagy nem magyar nyelven voltak meg.

118


A vizsgált ágazatok nem tartoznak a legveszélyesebbek közé, de a bőr- és textiliparban elég nagyszámban fordulnak elő súlyos balesetek. A felügyelők az ellenőrzés során vizsgálták a telepített gépek biztonságos üzemeltethetőségét, kezelhetőségét, az energiarendszerek telepítését, a munkahelyek megvilágítását, a munkaeszközök általános biztonsági jellemzőit (pl. kezelőelemek színezése, magas hőmérsékletű felületek, veszélyes anyagok tárolása és kezelése, védőberendezések és burkolatok, villamos biztonság). Ugyancsak vizsgálat tárgya volt, az egyéni védőeszközök juttatása, minősége és használata. A legtöbb intézkedést, illetve a legtöbb bírságot a védőburkolatok nem megfelelő kialakítása, illetve a forgó és mozgó alkatrészek megérinthetősége miatt szabták ki. Mezőgazdaság A mezőgazdaságban 2003-ban végzett akcióellenőrzés tárgya a fekete munka volt. Ez munkaügyi ellenőrzés volt, elsősorban a foglalkoztatás szabályosságát, az írásos munkaszerződések meglétét vizsgálta. A vizsgálatot az indokolta, hogy az elmúlt években egyre gyakoribbá vált a szabálytalan foglalkoztatás, és megnőtt az ilyen irányú panaszok száma is. A két napos akció során a felügyelők 736 munkáltatót ellenőriztek, és a munkáltatók közel 40%-ánál találtak szabálytalanságot. A leggyakoribb volt az írásos munkaszerződés hiánya, a második a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása volt. Írásos munkaszerződéseknél is gyakori, hogy az nem tartalmazza a Munka Törvénykönyve által megkövetelt valamennyi adatot (munkavégzés helye, munkakör, személyi alapbér). Sokszor fordul elő – bár pont ebben az akcióellenőrzésben nem annyira – az ún. színlelt szerződés, amikor a munkavállalóval vállalkozási vagy megbízási szerződést kötnek, holott munkaviszonya valójában a normál szerződéses munkaviszony kategóriába tartozik. Ugyancsak gyakori, hogy a munkahelyen talált munkavállalót ingyen segítő családtagként vagy barátként állítják be, vagy olyannak, aki éppen beállt a munkába és még nem volt idő megkötni vele a szerződést! Építőipari célvizsgálat Az építés-kivitelezési tevékenység, mély- és magasépítés terén 2004. második felében folyt átfogó célvizsgálat, erről a III. fejezetben már esett szó. A célvizsgálat nem észlelt alapvető változást a korábbi hasonló vizsgálatokhoz képest. Némi javulás mutatkozott a védősisakok használatában, de ez még ma sem tekinthető általánosnak. Tipikus helyzet, hogy a munkáltató biztosítja az egyéni védőeszközt – a védősisakot -, de azt a munkavállaló kényelmi okokra hivatkozva nem használja, legfeljebb keze ügyében tartja, hogy esetleges ellenőrzéskor feltehesse. Továbbra is gyakori a magasban megfelelő védelem nélkül végzett munka, ugyanakkor tudni kell, hogy a halálos balesetek leggyakoribb oka a magasból való leesés. Ugyanígy sokszor nem készül dúcolás munkagödörben, munkaárokban, ami szintén sok balesetnek okozója. Az új jogszabályban jelent meg az építési kivitelezésnek egy teljesen új szereplője, a koordinátor. Ezzel kapcsolatban nagyon sok a tisztázatlan részlet és a félreértés, ez egyértelműen kiderült a célvizsgálat során. Hasonló helyzet alakult ki az ugyanebben a jogszabályban előírt ún. biztonsági és egészségvédelmi tervvel


119

kapcsolatban is. Nem világos, kinek kell ezt elkészíteni, mi legyen a tartalma, hogyan kell megvalósítani. Általános helyzet és problémaforrás az építőiparban, hogy nagyobb kivitelezési munkáknál alvállalkozók egész sora, adott esetben alvállalkozó alvállalkozója végez munkát. A fővállalkozó sokszor valóban csak „vállalkozó”, aki továbbadja a munkát, és egyúttal a munkavédelmi felelősséget is. És történik mindez az amúgy is rendkívül veszélyes építkezésen, ahol különösen nagy szerepe van az egyes munkafázisok, illetve az azokhoz kapcsolódó munkavédelmi intézkedések összehangolásának (éppen ez a követelmény hívta életre a koordinátor intézményét). Az építkezések figyelemmel kísérésének megkönnyítését, biztosítását szolgálja az építési munkavégzés előzetes bejelentésére vonatkozó előírás, amely már a korábban érvényes Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzatnak (ÉKBSZ) is része volt. A célvizsgálat szerint ennek az előírásnak az építők 41%-a nem tett eleget. Hasonló mértékben (38%) nem készült kockázatértékelés, ami szintén jogszabályi kötelezettsége minden munkáltatónak. Hogy pozitív példa is legyen, a munkaterületek túlnyomó részét (86%) körülkerítették és zárták, bár ez egyben vagyonvédelmi célokat is szolgál. Nem javult a helyzet a magasban végzett munka terén, amely – mint korábban említettük – a legtöbb veszélyt jelenti. Nem alkalmaznak leesés elleni védelmet (61%), de sokszor még jóval egyszerűbb védőkorlátot sem (52%). Sok esetben a munkáltató nem biztosítja a lezuhanásgátló egyéni védőeszközt, vagy ha ad is, nem határozza meg annak kikötési pontját, márpedig a megfelelően kiválasztott (kialakított) kikötés nélkül a leesés veszélye ugyanúgy fennállhat. Továbbra is probléma, hogy még ha a munkáltató biztosítja is a megfelelő védőeszközt, a munkavállaló nem használja. Ezen csak tudatos munkával – felvilágosítással, oktatással, ellenőrzéssel – lehet segíteni. Valamivel javult a helyzet a védősisak terén, Ezt a munkáltatók 77%-a biztosította, és a munkavállalók 80%-a használta is. Vizsgálták a felügyelők az állványok kialakítását, a teheremelők és egyéb építőipari gépek telepítését, illetve biztonságos állapotának és kezelésének körülményeit is. Állványok esetében általában megfelelő volt a helyzet, a gépeknél meglehetősen sok szabálytalanságot találtak. Külön területet jelent a mélyépítési munka. Ezek esetében sokszor hiányzott az előzetes talajmechanikai vizsgálat, ami pedig fontos a munkagödör kialakításánál. Általában nem tapasztaltak javulást a földmunkák kivitelezésénél, pedig a földomlásos balesetek rendszerint halállal végződnek. Részben a felügyeleti ellenőrzés kijátszása érdekében gyakori megoldás, hogy rövid szakaszon ássák ki az árkot, elhelyezik benne a csövet vagy más vezetéket, majd az adott szakaszt még azon a munkanapon betemetik. Ez bizonyos előrelépést jelent abban az értelemben, hogy legalább a közelben lakók biztonságát nem veszélyezteti éjjel a nyitott munkaárok, de munkahelyi baleset ennek ellenére bármikor bekövetkezhet. Minden munkahelyen, így az építkezésen is fokozott veszélyt jelentenek a villamos berendezések és az ellátó hálózat. Ezen a téren a leggyakoribb veszélyt a nem zárható felvonulási elosztószekrények, valamint a veszélyes módon telepített villamos vezetékek jelentik.

120


Mint említettük, a célvizsgálat időtartama alatt is történt néhány súlyos építőipari baleset. Családi ház tetőszerkezetének felújítása során kőműves zuhant le védőkorlát hiánya miatt, ugyanezen az építkezésen senki nem viselt védősisakot. Más esetben a nem megfelelően kialakított állványpadozat billent meg egy munkavezető alatt, aki egyébként mobiltelefonját használva lépett óvatlanul a nem kellő átfedéssel fektetett pallóra. Az illető 2,7 méter magasságból lezuhanva olyan súlyos gerincsérülést szenvedett, hogy mindkét lába megbénult. Baleset okozott be nem fedett aknanyílás, állványkorlát és leesés elleni védelem hiánya, anyagfeladó berendezés nem megfelelő kialakítása és rögzítése, védősisak használatának a mellőzése, munkaárok dúcolásának hiánya.

Munkahelyi balesetek A munkavédelmi kérdések magyarországi munkamegosztása értelmében a munkahelyi baleseteket az OMMF területileg illetékes felügyelőségénél kell bejelenteni, és az OMMF feladata a balesetek nyilvántartása, adott esetben kivizsgálása, statisztikák készítése. A munkahelyi ártalmak okozta foglalkozási megbetegedések az egészségügy, nevezetesen az ÁNTSZ és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal hatáskörébe tartoznak. Az OMMF negyedévenként és évente készít összefoglaló jelentést a munkabalesetek alakulásáról. Munkabaleset a törvény meghatározása szerint az a baleset, amely a munkavállalót szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától, valamint a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. Súlyos az a munkabaleset, amely a sérült halálát, magzata vagy újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását, érzékszerv elvesztését stb. okozza. Csonkolásos baleset az a munkabaleset, amely bármely ujj első percének elvesztését okozza, vagy az ennél súlyosabb esetek. Bejelenteni csak a három napot meghaladó keresőképtelenséget, ill. a halált okozó munkabaleseteket kell. A felügyelőség tapasztalatai és más adatforrásokkal (TB, OEP) történt egyeztetések alapján okkal feltételezhető a munkabalesetek nagyarányú eltitkolása. Ebben „érdekelt” a munkáltató, aki felelőssége esetén anyagi kártérítéssel tartozik, és érdekelt a munkavállaló is, akinek esetleg munkahelye elvesztését jelentheti az eset bejelentése. Halálos baleseteket természetesen nem lehet eltitkolni, de már erre is volt példa. Ez elsősorban a feketemunka körében fordulhat elő.

Év 2000 2001 2002 2003 2004

Összes munkabaleset 27214 25536 25284 25745 23872

Összes halálos baleset 151 124 163 133 160

121


Munkabalesetek alakulása: 2003-2004.

E B B Ő L

ÉV / MEGOSZLÁS

2003.

2004.

Összesen

25 745

23872

ELŐZŐ ÉV %-a - 7,3

SÚLYOS* E HALÁLOS B B Ő SÚLYOS L CSONKULÁSOS

216

282

+ 30,6

133

160

+ 20,3

46

53

+ 15.2

EGYÉB SÚLYOS

37

69

+ 86,5

259

325

+ 25,5

CSONKULÁSOS**

* Súlyos baleset = halálos + súlyos csonkulásos + egyéb súlyos ** Csonkulásos baleset = súlyos csonkulásos + egyéb csonkulásos A munkabalesetekről készült beszámoló mindig részletesen megadja az ágazati bontást is. Eszerint 2004-ben a legtöbb munkahelyi baleset az élelmiszer- és italgyártásban következett be (2001), ezt követi a szárazföldi csővezetékes szállítás (1745), az egészségügyi és szociális ellátás (1493), az építőipar (1346), a mezőgazdaság, vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás (1330), a fémfeldolgozási termékek gyártása (1277) és a kiskereskedelem (1239). Területi bontásban a legtöbb munkabaleset Budapesten történt (4425), ezt követte Pest megye (2094), GyőrMoson-Sopron megye (1651), Borsod-Abaúj-Zemplén megye (1361) és KomáromEsztergom megye (1255). A balesetek számának alakulásában természetesen sok tényező közrejátszik, így a gazdaság adott helyzete, bizonyos ágazatok felfutása vagy éppen hanyatlása stb. Tanulságul álljon itt néhány munkabaleset, természetesen konkrét nevek és címek nélkül, de a példák felhívhatják a figyelmet arra, mi minden történhet és miért. Fakitermelés Vállalkozói szerződés keretében végzett fakitermeléshez a munkavállalók megkapták a technológiai utasítást, munkavédelmi oktatást, a szükséges védőeszközöket. A munkavállaló a szabályok megszegésével egyedül kezdett egy fa kidöntésének, a fa váratlan irányba dőlt, a dolgozó a megtisztítatlan altalajon nem tudott időben félreugrani, és a fa alá szorult. Mire észrevették, mi történt, a kiérkező mentősök már nem tudtak segíteni rajta, az illető meghalt. A vizsgálat szerint a baleset közvetlen okai a következők voltak: a munkavállaló a fa döntését nem az

122


Erdészeti Biztonsági Szabályzat előírásai szerint végezte; a fa körüli biztonsági területet a munka megkezdése előtt nem tisztította meg rendesen. Targonca Targoncával enyhén lejtős terepen szállítottak. A vezető egy deponált anyagrakat előtt megállította a targoncát, és eléje lépve akarta levenni a rakomány tetején lévő két alátétfát. A motort nem állította le, a rögzítő féket sem használta. A targonca a lejtős talajon megindult és a rakatnak szorította a kezelőt, aki a helyszínen életét vesztette. A balesethez vezető okok között szerepel, hogy a targoncavezető nem az előírásoknak megfelelően használta a targoncát (nem állította le, a villát nem helyezte a talajra, a rögzítő féket nem használta). Mint kiderült, a fék behúzó karja ki volt ékelve, tehát a fék működésképtelen volt. A tároló terület eleve alkalmatlan volt a biztonságos közlekedésre. A kiépítetlen területen kijelölt út nem volt, a talaj lejtését a magas fű eltakarta. A baleset gyakorlatilag elkerülhető lett volna, ha a terepet megfelelően alakítják ki, hiszen akkor a kezelő látta volna, mi a helyzet, és biztonságosan leállította volna a targoncát. Röviden (halálos balesetek) -

-

-

-

Villamos kábeldobot vivő munkavállaló fém támasztólétrára lépve halálos áramütést szenvedett. Vasöntödei kemence javítását végző munkavállaló egyedül dolgozva 33 kg-os öntőkövet emelt. A kő emelés közben megbillent és a munkavállaló fejére esett, aki a helyszínen meghalt. Védősisakot nem viselt. Betonszivattyú hidraulikus munkahengere a dugattyú elgörbülése miatt összecsuklott, a gém a munkagödörben dolgozó munkavállalóra zuhant. Irodaépület 7 m magas tetőszerkezetén dolgozó munkavállaló alatt beszakadt a tető, ahonnan leesve az alatta lévő födém is átszakadt, így egészen az alsó szintig zuhant. Munkavállaló mozgó szállítószalag valamelyik elemét akarta üzem közben kalapáccsal megütögetni, a mozgó szalag és a görgő közé kerülve a gép behúzta. Konténeres hulladékszállító jármű építési törmeléket ürített. A csaknem függőleges helyzetű szállítókonténer alsó pereme egy talajegyenetlenségen fennakadt, kiakadt az alsó rögzítő horogból és oldalra vágódott, ahol eltalálta az ott tartózkodó személyt. A munkaterületen lévő nyílást nem látták el korláttal, az ott dolgozó munkavállaló 2,5 méter magasságból lezuhant. Raktárcsarnok tetőszerkezetén készült fémcsavarokat pótolni a munkavállaló. Feljutáshoz egy 6-7 méter magasságig kitolható létrát használt, felmászás közben egyik kezében a kéziszerszámot tartva. Az esőtől nedves létrán megcsúszott és 3-4 méter magasból leesett. Kamionból hárman márványlapokat rakodtak le, emelővillás targoncával. Az egyik munkavállaló a hátralépve megbotlott és egyensúlyát elvesztve háttal leesett a rakfelületről. Esés közben belekapott a közel 600 kg-os márványtáblába és azt magára rántotta.


123

Egy gépegység belsejében kellett egy infra érzékelő átalakítását elvégezni. A berendezést nem áramtalanították, és amikor a szerelő bemászott a munkatérbe és ütögetni kezdte az érzékelő lemezt, a berendezés váratlanul megindult.

Fenti példák – és még sok más hasonló eset – azt bizonyítják, hogy az esetek többségében a baleset emberi mulasztásra vezethető vissza: akár azért, mert nem tartják be a technológiai és műveleti utasításokat, akár azért, mert nem tesznek eleget az előírások, szabályzatok stb. követelményeinek. Ugyancsak nagy szerepe van a megfelelő tájékoztatásnak és oktatásnak, amit sokszor csak látszólagosan, formálisan végeznek.

Az ILO kiáltványa Talán nem érdektelen ennek a fejezetnek a végén néhány gondolatot idézni az ILO kiáltványából, amelyet 2004-ben tettek közzé április 28-án, a munkavédelmi világnapon. Ez a világnap a munkahelyi balesetekben és foglalkozási betegségekben elhunytaknak állít emléket, szerte a világon. Évente két millió haláleset történik munkában, és ezek nagy része megelőzhető lenne. Húsz éve történt a bhopali katasztrófa, amelynek során 2500 ember halt meg és 200.000 sérült néhány óra leforgása alatt, és a helyzet azóta alig javult. A kiáltvány több súlyos munkahelyi balesetet idéz a közelmúltból: 2004. januárban az algériai Skikda-ban egy folyékonygáz-üzemben történt robbanás 27 munkavállaló életét követelte, április 9-én Kínában 12 munkavállaló szenvedett halálos áramütést egy építkezésen, április 10-én Szibériában egy bányarobbanásban 44 bányász vesztette életét. Egy írországi tanulmány szerint munkavállalók százezrei szenvednek stressztől. 2003-ban munkahelyi baleset és betegség miatt négy millió munkanap esett ki, ami több mint 170 millió font (300 millió USD, 250 millió euró) költséget jelentett. A munka sok esetben okoz sérülést, csonkulást, betegséget és túl gyakran halált, és mindezt nem az előírások hiánya, hanem azok be nem tartása miatt. Az ENSZ tripartit (kormányok/munkáltatók/munkavállalók) munkaügyi szervezete, az ILO becslése szerint évente 2,2 millió személy hal meg munkával összefüggésben, ebből 1.500.000 férfi és 750.000 nő. Az eltérő arány a veszélyes munkakörökben betöltött helyekből adódik. A fejlődő országokban azonban nagy számban dolgoznak például nők a mezőgazdaságban, ahol különösen ki vannak téve a munkával összefüggő fertőző betegségeknek. Az ILO hangsúlyozza, hogy „bár olyan dolog, hogy nulla baleset, nem létezik, de a baleseteket nem szabad sorsszerűnek tekinteni. Azok nem csak úgy megtörténnek, azoknak oka van.” Ugyancsak a hanyagság és nemtörődömség okozza, hogy évente 22.000 gyermek, akinek valójában iskolában kellene lennie, hal meg munkában. És mindez számos ide vonatkozó egyezmény, nyilatkozat és jogszabály ellenére. Különböző szakmai és érdekvédelmi szervezetek világszerte gyakran felemelik szavukat a biztonságosabb és egészségesebb munkakörülményekért. Sok országban megvannak a szükséges jogszabályok és előírások, de betartásuk, betartatásuk sok kívánnivalót hagy még. A

124


szabályok be nem tartására nem lehet mentség a pénzhiány. Valójában a megelőző intézkedések elmaradása végső soron többe kerül. A foglalkozási megbetegedések és balesetek következtében felmerülő költségek (rokkantsági nyugdíj, az áldozat családjának kártalanítása, orvosi költségek, kiesett munka és termelés stb.) a Föld összes országát tekintve a GDP 4 százalékát is eléri. Ez több, mint ezer milliárd dollár, vagy hússzor annyi, mint a fejlődő országoknak nyújtott állami támogatások. Mint azt Kofi Annan, az ENSZ főtitkára megfogalmazta: „A biztonságos munka nem csupán józan gazdaságpolitika, hanem alapvető emberi jog. Ahhoz, hogy ezt az alapvető jogot mindenhol elismerjék, a hozzáállásnak nagy mértékben változnia kell.”


125

VII. MUNKAVÉDELEM ÉS INFORMÁCIÓ Gyakran mondjuk, hogy információs társadalomban élünk, vagy hogy az információ hatalom. Ez így van de emellett az információ nagymértékben elősegíti a célszerű és hatékony működést is, és egyebek mellett nagy szerepe van a munkavédelem terén is.

Az Európai Munkavédelmi Ügynökség Az Európai Unió fontosnak tekinti a munkavédelmet és ugyancsak fontosnak tartja a tájékoztatást. E két szempont eredményezte az Európai Munkavédelmi Ügynökség (European Agency for Safety and Health at Work) létrehozását, amelyet az Európai Tanács rendelete [30] alapított meg. Az Ügynökség 1996-ban kezdte meg működését, székhelye Bilbao, Spanyolország. Munkáját kezdetben egy 18 tagú intézőbizottság irányította, amelybe 1-1 főt delegált az akkor még 15 tagállam, 3 főt pedig az EU Bizottság [31]. Később a tagállamonként delegált tagok számát háromra emelték, mégpedig a tripartizmus jegyében: ettől kezdve az egyes országokat a kormányzat, a munkáltatók és a munkavállalók egy-egy küldötte képviselte. Ugyanezt az elvet követve az Ügynökség irányító testülete jelenleg 78 tagú, ami a döntéshozatal szempontjából egyébként már kissé nehézkesnek tűnik. Mivel az Ügynökséget rendelet hozta létre, az pedig közvetlenül érvényes és kötelező a tagállamokra nézve, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, automatikusan teljes jogú tagja lett az Ügynökségnek is. Az együttműködés azonban már korábban megindult, gyakorlatilag 2001 óta folyik. A szervezet deklarált célja: A munkakörnyezet javításának ösztönzésére az Ügynökség a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos hasznos munkavédelmi információkkal látja el a Közösségi szervezeteket, a tagállamokat és mindenkit, aki munkavédelemben érintett. A tevékenység fő területei: -

Információs hálózat – kapcsolatok kiépítése Tájékoztató szolgálat – kommunikációs ismeretek Információs programok – az ismeretek bővítése

A tájékoztató szolgálatba sok minden beletartozik, a megkeresésre adott válaszoktól az Ügynökség által kiadott hírleveleken és magazinokon keresztül a konferenciákig, szemináriumokig és kiállításokig, valamint a postai úton közvetlenül adott felvilágosításig. Az információs programok között szerepel: -

Munkavédelmi felmérések Helyes munkavédelmi gyakorlat Kutatás „munka és egészség” témában

126


Munkavédelmi rendszerek és programok Európai Hét

Az ún. „Európai Hét” már több éves hagyomány. Ez valóban egy hetet jelent – rendszerint októberben –, amikor intenzív tevékenységgel (kiadványok, médiaprogramok, konferenciák, szemináriumok stb.) kívánják felhívni a figyelmet a munkavédelem fontosságára általában, illetve egy-egy meghatározott területre. Minden évben meghatároznak ugyanis egy központi témát, amelynek az adott évben különös figyelmet szentelnek. Ilyen speciális témák voltak – és lesznek - az alábbiak: -

2000 – Munkával összefüggő mozgásszervi megbetegedések és munka okozta hátfájás 2001 – Munkabalesetek megelőzése 2002 – Pszicho-szociális kockázatok és a munkahelyi stressz 2003 - Veszélyes anyagok 2004 - Építőipar 2005 - Zaj 2006 - Fiatal munkavállalók

Mindamellett a felvilágosító és tájékoztató munka egész éven át folyik, általában a munkavédelemmel kapcsolatos különféle kérdésekről, de végig kiemelt hangsúlyt szentelve az adott évre meghatározott központi témának. Az Ügynökség web-oldalának címe: http://europe.osha.eu.int, az Európai Hét alkalmából pedig mindig megjelenik egy speciális tematikus honlap is.

A nemzeti fókuszpont Az Ügynökségnek viszonylag kevés, mintegy 50 – különböző nemzetiségű – munkatársa van. Ilyen kislétszámú szervezetként az Ügynökség úgy működik, hogy az egyes tagállamokkal ún. fókuszpontok révén tartja a kapcsolatot, amelyek közvetítő szerepet játszanak az Ügynökség és az adott ország munkavédelemben érintett szervei és intézményei között. A fókuszpontot az adott állam jelöli ki, s az rendszerint a munkavédelemmel elsősorban foglalkozó hatóság, minisztérium vagy más intézmény. Magyarországon ezt a feladatot az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) látja el. A fókuszpont feladatköre igen sokrétű. 1) A megfelelő munkavédelmi szervezetek/intézmények bevonása a nemzeti hálózatba, a hálózat szervezése és koordinálása. 2) Az információk terjesztése, valamint új információk előállítása. 3) Közreműködés az Ügynökség információs programjaiban, adatgyűjtés a nemzeti szervezetektől és kiküldése az Ügynökségnek (még általában angolra fordítva). 4) Helyes Gyakorlat pályázat szervezése és lebonyolítása.


127

5) Részvétel az Európai Munkavédelmi Héten. 6) Kiadványok megjelentetése, rendezvények szervezése, és általában az adott év témájának propagálása a lehető legtöbb módon és eszközzel. 7) Nemzeti ügynökségi web-oldal kialakítása és fenntartása. A Helyes Gyakorlat pályázat keretében az Ügynökség (illetve országon belül a Fókuszpont) olyan munkavédelmi megoldások kidolgozására és közzétételére ösztönzi a vállalatokat, vállalkozókat, különféle szervezeteket, de akár egyéneket is, amelyek túlmutatnak a szokványos módszereken és eljárásokon, többet nyújtanak, mint pusztán a joszabályokban előrt követelmények teljesítése, és amelyek lehetőleg más vállalatoknál, esetleg más ágazatokban, és optimális esetben más országban is felhasználhatók. A hazai pályázatokat a fókuszpont tripartit értékelő biztottsága bírálja el, és a két legjobbnak ítélt pályázatot megküldi az Ügynökségnek, ahol végül nemzetközi zsűri dönt a helyezésekről. A pályázat nem jár pénz- vagy más tárgyi jutalommal, eszmei értéke van, de ez az Európa nyugati részében már kialakult környezetben komoly piaci értékkel bír: a munkavédelem terén jól – esetleg kiemelkedően – teljesítő vállalat piaci helyzete erősödik, adott esetben könnyebben kap munkát vagy megbízást, mint egy hasonló paraméterekkel rendelkező, de a munkavédelem terén alacsonyabb teljesítményt nyújtó másik cég. A magyarországi fókuszpont hazai partnerei 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Magyar Bányászati Hivatal (MBH) Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet (OMKTI) Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány (MKK) Munkaadók szervezetei Munkavállalók szervezetei Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (MMBH) Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány

Fentiek közül a Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány formális megállapodást is kötött a nemzeti fókuszponttal, amelynek keretében a fókuszpont esetenként tájékoztatja az Alapítványt az európai munkavédelmi fejleményekről, és lehetőséget biztosít az Alapítvány számára a Fókuszpont rendezvényeken való részvételre, az Alapítvány pedig saját hálózatán keresztül továbbítja folyamatosan az információkat a munkavédelmi képviselők felé, továbbá szintén részvételi lehetőséget biztosít a Fókuszpont számára rendezvényeken és képzéseken. Meg kell említeni még, hogy az Alapítvány honlapja igen nagy bőségben és rendszeresen frissítve nagyon széleskörű tájékoztatást ad munkahelyi egészséggel és biztonsággal összefüggő kérdésekről.

SLIC Ugyancsak a munkavédelem európai szintű elismerését jelenti, hogy a Bizottság [32] határozata alapján létrehozták a munkavédelmi szervezetek vezetőinek bizottságát (Senior Labour Inspectors Committee, SLIC). Gyakorlatilag 1982 óta

128


működött már a munkavédelmi szervezetek vezetőinek csoportja, melynek működését a Bizottság programjának megfelelően formálisan szabályozottá kellett tenni, ezt célozza az említett határozat. A vezetői bizottság a Bizottságot segíti a munkavédelemmel kapcsolatos kérdésekben. A bizottságban jelenleg minden EU tagállamot 2-2 fő képvisel. A SLIC 2002-ben általános felmérést végzett, hogy információkat szerezzen a tagállamok és a jelölt országok munkavédelmi szervezeteinek felépítéséről és működéséről, ebben a felmérésben természetesen Magyarország is szerepelt. A munkavédelem jogi hátterét és a felügyeleti tevékenységet általában megfelelőnek találták, alapvetően két kifogás merült fel. Az egyik a felügyeleti szervek elkülönülésére vonatkozott, a szociális partnerekkel kapcsolatban pedig a velük való vállalati szintű együttműködést hiányolták. A SLIC aktívan is támogatja az új tagállamok munkavédelmi szintjének emelését. SLIC támogatással például 2005-ben célzott ellenőrzésekre kerül sor az építőiparban, amikoris az OMMF és az ÁNTSZ közös akciók keretében igyekszik felhívni a figyelmet az építőipar veszélyeire és kockázataira, illetve érvényt szerezni az ezek megelőzését szolgáló előírások betartásának.

Munkavédelem az Interneten Tekintettel arra, hogy napjainkban az Internet jelenti az egyik legfontosabb tájékoztatási eszközt, minden szervezet és hatóság, így az OMMF is rendelkezik saját honlappal. Ez részben a munkabiztonsággal, részben általában a munkavédelemmel kapcsolatos információkat tartalmaz. Címe: www.ommf.hu. Emellett sok más szervezet és intézmény működtet már olyan honlapot, amelyen a munkavédelemmel kapcsolatos információk találhatók (pl. a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány: www.mkk.org.hu; Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány: www.mkepviselo.hu). További hasznos internet címek: http://agency.osha.eu.int http://europa.eu.int/eur-lex http://curia.eu.int http://www.focalpoint.hu http://www.ilo.org http://www.mszt.hu http://www.antsz.hu

Telefonos tájékoztatás A szakemberek mellett igen fontos az érdekelt felek, elsősorban a munkáltatók és a munkavállalók, de esetenként más szervezetek, vagy általában a nagyközönség tájékoztatása is a munkavédelemre vonatkozó szabályokról és előírásokról. Jóllehet

129


a munkavédelmi törvény hatálya csak a szervezett munka keretében dolgozókra vonatkozik, „munkából” származó baleset bárkit érhet (a balesetek igen nagy része a háztartásokban, házimunka végzése során történik). Nem érdektelen tehát a nagyközönség számára sem megismertetni ha nem is a törvényi előírásokat, de a gyakorlati életben alkalmazható legegyszerűbb és legfontosabb egészségvédelmi és biztonsági szabályokat. Egy ilyenfajta információs rendszer többféleképpen működtethető. Sokat segít a munkavédelmi ismeretek terjesztésében, a megfelelő szellemi háttér kialakításában az az országos tájékoztatási rendszer, amelynek felállítása szerepel a munkavédelmi törvényben és a Munkavédelem Országos Programjában, és amelynek anyagi fedezetét is biztosítja a Mvt. legújabb módosítása, illetve egy kifejezetten erről szóló rendelet [86], mely szerint a munkavédelmi bírságokból befolyt összeg 50%-a a teljes nemzetgazdaságot átfogó munkavédelmi információs rendszer működtetésére fordítandó. A munkavédelmi információs rendszer (MIR) 2003. májusban kezdte működését. A felügyeleti rendszer megoszlásához hasonlóan a tájékoztató szolgálat is három intézménynél működik: az OMMF munkabiztonsági, az ÁNTSZ munkaegészségügyi, az MBH pedig bányabiztonsági kérdésekben ad felvilágosítást. A szolgáltatás ingyenes – „zöld szám” –, és a hívók számára névtelenséget biztosít. A szolgálat létrehozásakor a működtető hatóságok még a látszatát is el akarták kerülni annak, hogy az érdeklődés összefügghet a felügyeleti ellenőrzéssel, azaz ne történhessék meg, hogy valaki feltesz egy munkavédelemmel kapcsolatos kérdést, és másnap megjelenik nála a felügyelő. Természetesen nincs akadálya annak, hogy valaki bemutatkozzék, de a szolgálat munkatársai nem kérdezhetik az illető nevét, címét. Ha olyan kérdés merül fel, amit a munkatárs nem tud azonnal megválaszolni, későbbi visszahívást kérhet, ebben az esetben egy kódszám szolgál az ügyfél azonosítására, továbbra is biztosítva a névtelenséget. A kérdésekről és az egyéb – önként szolgáltatott – adatokról statisztika készül, a leggyakrabban feltett kérdések és válaszok a szervezetek honlapjára is felkerülnek. Az OMMf első teljes (2004) évi tapasztalatai alapján készült kimutatás szerint 2004ben 5401 hívás érkezett (2003-ban 8 hónap alatt 2642). Ennek megoszlása a következő volt: -

Munkáltató (ügyvezető, munkavédelmi vezető) Munkavállaló Érdekképviselet Egyéb (állampolgár, szomszéd, rokon stb,)

3289 (60,9%) 1203 (22,3%) 49 (0,9%) 860 (15,9%)

A leggyakoribb témakörök: -

A munkavédelmi törvény módosítása Szabványok, jogszabályok Munkabalesetek értelmezése, kivizsgálása Munkakörhöz szükséges képesítés Munkáltatók munkavédelmi kötelezettségei Nevek, címek Az új munkabaleseti jegyzőkönyv

454 419 406 356 346 291 219

130


Üzembe helyezés

178

Két megjegyzés. A tájékoztató szolgálat csak általános felvilágosítást, jogszabályi hivatkozást, elvi választ ad, konkrét megoldást vagy hivatalos állásfoglalást nem. Nevek és címek esetében (ezek általában munkavédelmi szolgáltatóra vagy egyéni védőeszközre vonatkoznak) a szolgálat nem favorizálhat bizonyos szolgáltatókat vagy forgalmazókat, ilyen esetben teljes címlistát vagy annak lelőhelyét adhatja meg, és az ügyfélre bízza a választást. A telefonos szolgálatok munkaidőben hívhatók az alábbi számokon: -

OMMF (munkabiztonság): ÁNTSZ (munkahelyi egészség): MBH (bányászat):

06 80 204 292 06 80 204 264 06 80 204 258

Felügyeleti adatbank A hatóságok egymás közötti információáramlása is fontos. A felügyelőségek általában a rendelkezésükre álló adatok alapján tervezik meg ellenőrzési tevékenységüket. Jelenleg az egyes hatóságok külön nyilvántartást vezetnek az általuk ellenőrzött gazdálkodó szervekről, az ellenőrzési tevékenységről és a hozott intézkedésekről. Előfordulhat, és akkor a munkáltatók joggal nehezményezik, hogy egy nap megjelenik a munkahelyen mondjuk az OMMF felügyelője, másnap pedig ugyanott az ÁNTSZ-é. Ezen segíthet egy integrált, közös információs rendszer kiépítése és működtetése, amelyből egyrészt megállapítható, hogy a társhatóság felügyelője mikor volt egy adott munkahelyen, és a másik hatóság ellenőrzése ennek ismeretében időzíthető, másrészt a másik felügyelet helyszíni tapasztalatai és intézkedései útmutatóul szolgálhatnak a következő ellenőrzéshez. Egy PHARE program keretében 2003-2004-ben elkészült egy a három felügyeleti szerv (OMMF, ÁNTSZ, MBH) ellenőrzési adatainak közös kezelését szolgáló integrált rendszer, amelybe az egyes szervezetek egy közösen megállapodott ún. "minimális közös adatbázist" bevisznek. A rendszer alapját képező számítógépes program elkészült, rendelkezésre állnak a szükséges gépi eszközök is, a rendszer beindulóban van.


131

Pályázatok A korábban tárgyalt munkavédelmi törvény [34] kimondja, hogy a felügyeletek által kirótt pénzbírságot az OMMF külön számlájára kell befizetni, és az így összegyűlt bírságösszeg felét nyilvános pályáztatás útján kizárólag az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés céljainak támogatására kell fordítani (a másik feléből egy állami információs rendszert kell fenntartani, erről részletesen fentebb szóltunk. A végrehajtás módjairól és feltételeiről egy 2002. évi rendelet intézkedik [86]. A pályázati rendszer céljai elsősorban: -

a munkaeszközök és védőeszközök , technológiák munkavédelmi célú kutatása, fejlesztése, a foglalkozási veszélyek és ártalmak megelőzését szolgáló – nem az állami információs rendszer körébe tartozó – tájékoztatás, továbbá a munkavédelmi célú ismeretterjesztés, képzés, továbbképzés, kutatás, az Európai Közösség munkavédelmi előírásainak való megfelelés megteremtése, a vállalkozások és a munkavédelemben érintett társadalmi szervezetek ez irányú felkészítése.

Az 1994 óta működő pályázati rendszer finanszírozása a három felügyeleti hatóság – OMMF, ÁNTSZ, MBH – által a munkavédelmi előírások be nem tartása miatt a munkáltatókra kiszabott bírságokból történik. Megjegyzendő, hogy az évente így összegyűlő alap mintegy 90%-a az OMMF munkabiztonsági ellenőrzéseinek eredményeképpen jön össze. A támogatás kizárólag pályázati úton nyerhető el, pályázhatnak belföldi székhelyű jogi személyek, jogi személyiség nélküli társaságok és egyéni vállalkozók (magánemberek). Ha költségvetési szerv nyújt be pályázatot, akkor mellékelnie kell felügyeleti szervének jóváhagyó nyilatkozatát is. A pályázaton elnyert támogatás lehet vissza nem térítendő, vagy visszatérítendő, ez utóbbi esetben kamatmentes. Egy adott pályázó kaphat akár mindkét formában támogatást. A pályázatok elbírálása során sokszor előfordul, hogy a bíráló bizottság egyetért a megvalósítandó céllal, de a támogatás összegét vagy jellegét módosítja: a kértnél alacsonyabb összeget ítél meg, vagy például vissza nem térítendő támogatás helyett visszatérítendőt ajánl fel. Ilyenkor természetesen a pályázó dönthet, hogy az új feltételekkel is elfogadja-e a támogatást, vagy pedig visszalép. Nyereségorientált tevékenységre kizárólag visszatérítendő támogatás adható, ingyenes szolgáltatásként kínált tájékoztatásra, ismeretterjesztésre, képzésre és továbbképzésre vissza nem térítendőt is lehet adni. A támogatás csak eseti lehet, folyamatosan nem nyújtható, mértéke a fentebb meghatározott célok megvalósítási költségeinek legfeljebb 70 százaléka lehet, kivéve a nem nyereségorientált tevékenységeket, amelyek esetében a teljes költségre adható támogatás. Vannak kizáró feltételek, amelyek fennállása esetén nem adható támogatás. Ilyen például, ha a pályázó nem rendelkezik a tevékenységhez szükséges hatósági engedéllyel, felszámolás vagy végelszámolás alatt áll, ha korábban más állami támogatással összefüggésben vállalt kötelezettségét nem vagy csak részben teljesítette. Kifejezetten a munkavédelemmel összefüggő feltétel, hogy nem adható

132


pályázati támogatás olyan jelentkezőnek, akit a pályázat benyújtását megelőző két éven belül legalább 300.000 Ft összegű munkavédelmi bírsággal büntettek. Újabb, az Európai Unióhoz történő csatlakozáskor szabott feltétel, hogy egy adott pályázó részére ilyen címen nyújtott összes támogatás 3 éven belül nem haladhatja meg a 100.000 euró keretösszeget. A pályázat elvi feltételei: -

nem fogadható el az olyan pályázat, amely az alapvető (minimális) munkavédelmi követelmények kielégítésére kér támogatást, nem igényelhető támogatás a pályázat benyújtása előtt megkezdett fejlesztési célra vagy kutatásra, pályázati támogatásból alapítvány, társadalmi szervezet, közalapítvány vagy köztestület nem alapítható.

A pályázatot a rendelet értelmében legalább évente egyszer ki kell írni, az elmúlt évek gyakorlata szerint évente kétszer jelent meg pályázati felhívás. A pályázatokat az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnél kell beadni. Az értékelés és elbírálás több lépcsőben történik. Átnézik és véleményezik a pályázatokat az OMMF szakmai főosztályai és az ÁNTSZ, valamint az MBH szakemberei. A szervezetenként egyeztetett véleményeket a Munkavédelmi Bizottság megtárgyalja, és a felügyeleti szervek, azok főhatóságai és a szociális partnerek által kialakult lista figyelembevételével a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter dönt a pályázatok beadási határidejét követő 60 napon belül. A pályázati rendszerrel kapcsolatos ügyeket az OMMF intézi, ez a szervezet köt szerződést a nyertesekkel, és ellenőrzi a szerződések maradéktalan és határidőre történő végrehajtását. A pályázati kiírást szintén az OMMF teszi közzé, egyrészt honlapján, másrészt a napi sajtóban és hivatalos közlönyökben. A legutóbbi kiírás például a Munkaügyi Közlönyben 2004. december 27-én jelent meg, beadási határideje 2005. április 5. volt. A pályázatra fordítható összeg az előző időszakban összegyűlt bírságpénz összegétől és a korábbi pályázatból visszamaradt összegtől függ (nem feltétlen cél ugyanis a rendelkezésre álló összeg teljes kiadása, ha nincs elegendő elfogadható pályázat), a 2004. II. félévi összeg 150 millió Ft volt. A beérkezett érvényes pályázatoknak általában fele-harmada részesül támogatásban (2003: 133-ból 41, összesen 100,9 M Ft; 2004: 142-ből 66, 144,4 M Ft; 2005: 153-ból 55, 131 M Ft). Minden pályázati kiírás tartalmazza az adott pályázat elbírálásakor előnyt élvező, kiemelten támogatható célokat. Ezek egy része minden évben azonos, hiszen a munkavédelmi színt emelésének területei, eszközei és lehetőségei nagyjából mindig ugyanazok. Ezzel együtt lehetnek bizonyos években újonnan megjelenő, valami miatt különös aktualitást élvező témák. A 2004. II. félévi kiírás az alábbi kiemelt célokat adta meg: -

Munka-egészségügyi és munkabiztonsági szakemberek képzésének, továbbképzésének korszerűsítése, az oktatás módszereinek fejlesztése. (Multidiszciplináris képzés, írásos és multimédiás oktatási anyag elkészítése stb.).


-

-

133

A munkavédelmi felügyeletek szakembereinek regionális képzése a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó tájékoztatási kötelezettség színvonalas ellátására. Kommunikációs készségfejlesztő képzés, amely igazodik a választott munkavédelmi képviselők konfliktuskezelő igényeihez, illetve javítja a hatósági felügyeleti munka hatékonyságát. Az építőipari, szerelőipari, bányászati egészségügyi és karbantartási munkahelyeken a munkabiztonsági helyzet javítása. Oktatási, képzési programok elkészítése, felvilágosító, tapasztalat átadó akciók szervezése különös tekintettel az építőipari kis- és középvállalkozásokra. A megújult , harmonizált munkavédelmi követelmények gyakorlati megvalósításához a közép- és felső vezetők felkészítése, a megelőzés elsőbbségét hangsúlyozó munkavédelmi ismeretek átadása. A fentieken túlmenően a munkavédelem országos programja 2004. évi intézkedési és ütemtervéről szóló kormányhatározathoz [50] kapcsolódó egyes speciális szakmai területek (pl. munkavédelmi képzés, oktatás helyzete, a munkavédelmi képviselők kötelező választása) kutatási igényű feldolgozása és szakmai javaslat kialakítása. A foglalkozás-egészségügyi orvosok (szolgálat) és a munkabiztonsági szakemberek szerepének meghatározása a munkahelyi kockázatok – a munkavédelem országos programjában foglaltak és a megváltozott munkavédelmi törvény szerinti – kezelésében (becslésében és értékelésében), kapcsolódva a munkahelyi egészség-károsodások biztosítási, illetve megtérítési rendszere működtetéséhez (a pályázat megvalósulhat pl. oktatás, képzés, kutatási igényű szakmai tanulmányok, elemzések készítése, modellezések alkalmazása formájában).

Ezek tehát a 2004. év II. félévi pályázat kiemelt céljai. Természetesen ezektől eltérő témákban is lehet pályázatot benyújtani, de az elbíráláskor a kiemelt célok előnyt élveznek. Az egyéb témájú pályázatokat a tripartit bizottság annak fényében értékeli, hogy az mennyiben szolgálja a munkavédelmi megelőzés céljait, és mennyiben haladja meg a munkáltató jogszabályokban előírt munkavédelmi kötelezettségeit és feladatait. A döntés nem mindig könnyű, sok határeset van, amikor szakmai, szociális és sok egyéb megfontolás is szerepet játszik a pályázat támogatásában vagy elvetésében. Nem szabad megfeledkezni természetesen a pályázat formai követelményeiről is, mivel a hiányosan vagy határidő után beadott pályázatokat a bíráló bizottság eleve kizárja. A 2004. II – 2005. I. félévi pályázatra 153 pályázat érkezett (ez megfelel a sok éves tapasztalatnak). A témák meglehetősen változatosak. Szerepel oktatófilm készítése újonnan belépő munkavállalók és a munkahelyen megforduló külső személyek munkavédelmi kérdéseinek megismertetésére, ingyenes tájékoztató előadások és képzés érdekképviseleti szervezet tagjai számára, egyetemi és főiskolai hallgatók és munkavállalók elméleti és audiovizuális munkavédelmi képzése, különféle intézmények dolgozóinak és közép-, illetve felső vezetőinek munkavédelmi képzése. Minden alkalommal vannak a beérkezett pályázatok között különféle

134


szemináriumokra, műhelyekre és egyéb tájékoztató jellegű rendezvények szervezésére vonatkozó elképzelések: pl. a munkavédelem országos programjának ismertetése oktatással és tájékoztató előadásokkal, kommunikációs és konfliktuskezelési készségfejlesztő képzés, határon túlnyúló munkabiztonsági konferenciák szervezése stb. Külön kategóriát képviselnek a nyomtatott vagy CD-ROM, esetleg film formában kidolgozott szakmaspecifikus vagy általános jellegű munkavédelmi tájékoztató anyagok. Ezek témái között szerepel többek között útmutató a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben lévő munkahelyek munkavédelmi követelményeiről, kiadvány készítése kifejezetten kis- és középvállalkozások vezetői számára, tájékoztató füzet a mezőgazdasági munka biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről, oktatófilm a kockázatértékelésről DVD és VHS hordozón, egyéni védőeszközök előírásait, kiválasztási szempontjait és használatát ismertető tájékoztató stb. A pályázat keretében készült ilyen tájékoztató anyagokat a pályázók ingyenesen bocsátják a célközönség rendelkezésére, a felügyeleti hatóságok, a szociális partnerek révén, vagy – ugyancsak a kiíró hatóság által jóváhagyott címlista alapján – direkt postázás útján. A pályázatok közül nagyon sok különféle, a munkát megkönnyítő és a munkavállalók egészségét és biztonságát védő eszközök beszerzésére irányul. Ilyen igénnyel elsősorban egészségügyi és szociális ellátó intézmények szoktak jelentkezni, amelyekben különösen nehéz fizikai munkaként jelentkezik például idős vagy beteg személyek mozgatása, és amely intézmények közismerten rossz anyagi helyzetben vannak. Ezek azok a tételek, ahol a bíráló bizottság sok különféle szempontot mérlegelve dönt, mivel sokszor nehezen meghatározható, hogy az adott beszerzés ténylegesen munkavédelmi célokat szolgál-e, és ha igen, az túlmegy-e a törvényi előírásoknak való puszta megfelelésen. Érdekes és mindenképpen a pályázat alapvető céljait szolgáló ötlet például a többedszer jelentkező kérelem targonca- vagy gépkezelői verseny támogatására. Az általában regionális szinten megrendezett verseny a tapasztalatok szerint kiváló eszköz arra, hogy felhívja a figyelmet egy adott munkaeszköz és kezelésének a veszélyeire és kockázataira, és lehetőséget adjon munkatapasztalatok és szakmai fogások megismertetésére és cseréjére. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a pályázati rendszer bevált, és lehetőséget ad arra, hogy a munkavédelemből származó „bevétel” munkavédelmet szolgáló tevékenységek és eszközök finanszírozását szolgálja. Ezzel együtt folyamatosan szó van a pályázati rendszer és a célkitűzések megújításáról, fokozottabb hozzáigazításáról a munkakörülmények és a gazdasági környezet változásaihoz. További teendők A tájékoztatás terén fontos lenne a kormányzat részéről hatékonyabb és intenzívebb információs- és "propaganda"-tevékenység, hogy a munkavédelemmel kapcsolatos kérdések és problémák ne csak egy szűk szakmai réteg számára legyenek ismertek, hanem a biztonság és egészség mint fogalom az általános köztudatba is beépüljön. Sokat segíthetne ebben az a -nyugati országokban általánosan alkalmazott gyakorlat, amely szerint a biztonsággal, egészséggel (környezettel) kapcsolatos


135

témák már iskolától (sőt óvodától kezdve) az oktatás részét képezik. Alkalmas eszköz lenne a média (rádió, televízió, sajtó), különféle szórólapok, plakátok stb. Mindez persze anyagi eszközök függvénye is, de nagyon sokat számít, hogy megvan-e az akarat a megvalósításra.

136


VIII. KIS- ÉS KÖZÉPMÉRETŰ VÁLLALKOZÁSOK (KKV) A munkavédelem terén különös gondot jelentenek és éppen ezért különös figyelmet érdemelnek a kis- és középméretű vállalkozások (KKV). Magyarországon korábban, az állami nagyvállalatok idején viszonylag kis számú, de nagy méretű, munkavédelem szempontjából meglehetősen jól felkészült vállalattal kellett foglalkozni. Ezeknél a nagyvállalatoknál általában megvolt a megfelelő szervezet és létszám a munkavédelmi kérdések kezeléséhez, az előírások ismeretéhez és azok gyakorlati alkalmazásához. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott az utóbbi tizenöt év folyamán. A rendszerváltás magával hozta a privatizációt, a korábbi nagyvállalatok sok esetben több kis céggé alakultak át („fragmentizáció”), és ma Magyarországon ezek a kis- és középméretű vállalkozások jelentik a gazdálkodó szervezetek túlnyomó többségét. A ma működő és bejegyzett mintegy 800.000 vállalkozásból (a szám a megszűnő ill. újonnan alakuló cégeknek megfelelően értelemszerűen állandóan változik) kb. 770 ezer 10 főnél kevesebbet foglalkoztat. Ezeknek a vállalatoknak nagy része, elsősorban a kisebbek, a túlélésért harcol, és ilyen körülmények között elsőként a munkavédelemre fordított kiadásokkal takarékoskodnak. Ugyancsak problémát jelent, az anyagi eszközök hiánya mellett, hogy a kis cégek általában nem rendelkeznek a megfelelő szakemberekkel és szakmai tudással, úgy, hogy a munkavédelem terén ezeknél a cégeknél tapasztalható hiányosságok sokszor nem is a pénzhiány, hanem a tudatlanság következményei. Szerencsére arra is van példa, hogy odafigyeléssel, törődéssel és nem túl nagy anyagi ráfordítással kisvállalkozás is megteremtheti a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit. Hallani lehet olyan magyar kisvállalkozásról, ahol anyagi ösztönzéssel teszik érdekeltté a munkavállalókat nem csupán a munkavédelmi oktatásban való részvételben, de az ott hallottak-tanultak megvalósításában, betartásában is. Néhány ügyes újítás vagy szervezési, illetve tervezési megoldással biztosítható, hogy kellő hely marad a gépek körüli mozgáshoz, takarításhoz, hogy a munkavállaló nem fárad el a napi néhány ezer azonos mozdulat végzése közben sem, vagy hogy egy technikai változtatással kiküszöbölik, de legalábbis lényegesen csökkentik a gép meghibásodásából adódó balesetek kockázatát. Az ilyen munkahelyek azonban ma még sajnos kivételnek számítanak, azonban a könyv végén a függelékben bemutatunk egy pozitív példát. A kis- és középméretű vállalkozások fokozott kockázatainak és veszélyeinek problémája ugyanígy fennáll az anyagilag erősebb európai terepen is, annyira, hogy egyrészt témaként szerepel ez a kérdés minden munkavédelmi konferencián és fórumon, amellett az Európai Közösségek szükségesnek látták külön tájékoztató anyag elkészítését ennek a kategóriának a részére.

EU útmutató a munkavédelemről Az Európai Közösség Bizottsága által kiadott „Biztonság és egészségvédelem a munkahelyen: útmutató kis- és középvállalkozások számára” című tájékoztató célja jobban megértetni az olvasóval a Közösség egészséggel és biztonsággal foglalkozó


137

irányelveit, és egyben oktatási segédeszközként szolgál a munkáltatók és az oktatók számára szakmai szervezetekben és oktatási intézményekben. Kapcsolódik a Közösségnek a közelmúltban elfogadott átláthatósági és hozzáférhetőségi politikájához, és az ebben foglalt információ segíteni kívánja a vállalatokat, hogy ismerjék és teljesítsék új kötelezettségeiket. A kiadvány egyszerű, jól érthető formában és a megértést segítő ábrákkal ismerteti a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat: -

Az egészség és biztonság általános szervezete a vállalatoknál A munkavállalók tájékoztatása, konzultációja, részvétele és oktatása az egészség és biztonság terén Munkahelyi egészség és biztonság A munkaeszközök használata Egyéni védőeszközök Kézi anyagmozgatás Képernyős eszközök Munkahelyi egészségi és biztonsági jelzések

Semmilyen törvény, szabály vagy büntetés nem lesz azonban hatékony, ha az embereket nem tudjuk meggyőzni, hogy szükség van magatartásuk megváltoztatására, jobban oda kell figyelniük a biztonságra és követniük kell a biztonsági előírásokat, hogy elkerüljék a munkahelyi kockázatokat és veszélyeket. Ez csakis tájékoztatással és oktatással érhető el. A Bizottság mindig meg volt győződve arról, hogy a jogszabályalkotási tevékenység mellett az információ létfontosságú szerepet játszik a munkavédelem fejlesztésében, különösen a kis- és középméretű vállalkozásokban. A kis- és középméretű vállalkozások jelentik ma minden munkavédelmi konferencián és fórumon az egyik legfontosabb témát. Alapvető problémát jelent, hogy ezekhez a cégekhez jutnak el a legnehezebben a munkavédelmi ismeretek, ugyanakkor az egyes országok jogszabályai a nagy – sokszor multinacionális – cégeket veszik alapul, és az ezekre kidolgozott követelményeket kérik számon a kisés középvállalkozásokon is. Ez azért is jelentős probléma, mert külföldön, de Magyarországon is ez utóbbiak száma egyre nő, és ezek foglalkoztatják a munkavállalók egyre nagyobb hányadát. Ugyanakkor a kisebb cégeknél a vállalatvezetés és a megelőzés színvonala nem éri el a nagyvállalatokét, így a kockázat itt eleve nagyobb. Megoldást jelenthet a kis- és középméretű vállalkozások fokozott állami támogatása, nagyobb kedvezményekkel és célzott tájékoztatással egyaránt. A Közösség munkavédelmi stratégiája (2002-2006) speciális intézkedéseket követel a tájékoztatás, tudatosság és a kockázat-megelőzési programok terén a KKV-k, és elsősorban az igen kisméretű vállalkozások számára. Ezt erősítette meg egy a közelmúltban az EU munkavédelmi irányelveinek megvalósításáról kiadott Bizottsági Közlemény. A Bizottság szerint a nagyszámú baleset és megbetegedés csökkentésének kulcsa szükségszerűen a szükséges információk sikeres közlése kell, hogy legyen azok részére, akik a kis vállalkozásokat vezetik. A munkavédelem irányításának a vállalatirányítás szerves részének kell lennie. A Stratégiából az is

138


kiderül, hogy a kis cégek baleset-előfordulási aránya az EU átlag 130%-át is elérheti, ezért a KKV-k támogatása lett az Európai Parlament egyik fő munkavédelmi prioritása. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség KKV programjai speciális és testre szabott információkat kínálnak a KKV-k számára, ezzel jelentősen hozzájárulva a fentebb említett cél eléréséhez.

KKV támogatási program 2002-2003 Az a KKV-specifikus tevékenység, amelyet az Ügynökség KKV programja ösztönzött és ösztönöz, rámutat, hogy a helyes gyakorlatot vállalatok között is ki lehet dolgozni és meg lehet osztani. Több, mint félmillió KKV profitált az első programból (2001-2002), és hasonlóképpen impozáns számmal találkozunk a 20022003-as program kapcsán. Mindkét program megmutatta az EU politikacsinálóinak, így az Európai Parlamentnek, hogy a jelenlegi munkavédelmi előírások, ha helyes megvalósítási gyakorlattal párosulnak, magasabb munkavédelemi színvonalat eredményezhetnek a kis cégeknél is az EU-ban. Az Európai Parlament igen ösztönzőnek tartja a második program sikerét, és folytatni kívánja ezt a fajta tevékenységet, elsősorban további programok támogatása révén, amelyekkel az ismereteket az EU új tagállamainak lehet majd átadni. A balesetek és a munkával összefüggő megbetegedések komoly csapást jelentenek a munkavállalókra és családjukra, emberi értelemben és a jövedelemkiesésben is. A kieső munkanapok a vállalkozások számára is milliókba kerülnek minden évben. A kisvállalkozások érzik ezt leginkább, de pont ezek azok, amelyek legkevésbé felkészültek a foglalkozási kockázatok csökkentésére. Rák, hátproblémák, asztma, bőr-rendellenességek, égések, vágások és „kiégés” csak néhány következménye annak, ha nem fektetünk be a megelőzésbe és abba, hogy a problémákat előre lássuk, még mielőtt túl késő lenne. A képzett személyzet hiánya és a munka nyomása a kis- és középméretű vállalkozásoknál oda vezet, hogy a munkavédelmi képzés rendszerint igen alul van a „teendők” listáján. Sok projektvezető számolt be arról, milyen nehéz volt meggyőzni a KKV-kat, hogy alkalmazottaikat elengedjék a szemináriumokra és műhelyekre, még akkor is, ha semmiféle többletköltséggel nem járt. A „KKV program 2002-2003: Helyes gyakorlat az egészségi és biztonsági kockázatok csökkentésére” a második olyan kampány volt, amelynek keretében az Ügynökség helyes gyakorlatokat, információs tevékenységeket és képzési programokat támogatott a KKV-k számára szerte az EU tagállamaiban. Végül 51 projektet hajtottak végre, ezek közül 40 nemzeti, 11 pedig több nemzetet érintő – a partnerek között a határon túlnyúló együttműködést jelentő, ún. transznacionális projekt volt. Mindegyik a vonatkozó új EU és nemzeti előírásokon, valamint a web mint információforrás és a helyes gyakorlat terjesztése ösztönzésének interaktív oktatóeszköze széleskörű használatán alapult. Tartalmaztak emellett oktató-képzést és analitikus kockázatmegelőzési eszközök be-vezetését is a munkahelyeken. A


139

projektek széles köre felölelte például a munka-körülmények elemzését luxemburgi bölcsődékben a kockázatok minimálisra csökkentése végett, egészségesebb gyakorlat előmozdításán keresztül a portugál textiliparban, egészen a stressz kezelésének „lentről-felfelé” megközelítéséig osztrák gépjárműjavító műhelyekben. Különös súlyt helyeztek a kémiai kockázatokra, a stresszel összefüggő megbetegedésekre, a balesetek magas előfordulási számára a mezőgazdaságban, a fafeldolgozóiparban és az építőiparban, továbbá arra, mit lehetne tenni a kockázatmegelőzési kultúra előmozdítá-sára. Néhány projekt igen speciális kockázatokra irányult bizonyos ágazatokban, mások viszont azt vizsgálták, miképpen lehet növelni a munkavédelmi tudatosságot a kisvállalkozások széles körében. Az európai gazdaság fő hajtóerejeként 19 millió kis- és középméretű vállalkozás működik a legkülönfélébb ágazatokban, összesen mintegy 75 millió munkavállalót foglalkoztatva (EU 15 adat). Ugyanakkor azonban a KKV-k jegyzik az összes foglalkozási sérülés aránytalanul magas 82%-át, sőt a halálos balesetek 90%-át. A pénzügyi és szervezeti források hiánya miatt sok KKV csak korlátozott munkavédelmi gyakorlattal és kapacitással rendelkezik. Azok a kezdeményezések, amelyek célja a KKV-k megelőzési ismereteinek gyarapítása és a munkavédelmi kockázatok leküzdési képességének fokozása, igen jótékony hatással lehetnek a kisméretű vállalkozásokra és azok munkavállalóira, de tágabban véve az egész európai gazdaságra. Ezért indította az Európai Munkavédelmi Ügynökség 2002-ben második KKV támogatási programját, amelynek célja a munkahelyi egészségi és biztonsági kockázatok csökkentése az európai KKV-kban. A program céljai a következők voltak: -

-

-

fokozni az egészségi és biztonsági kockázatok, valamint a célzott megelőzési erőfeszítések fontosságának tudatosságát, a munkavállalók és családjaik által viselt nehéz terhek, illetve a betegségek és balesetek jelentős gazdasági következményeinek csökkentése végett; előmozdítani a hatékony kockázatfelmérési és megelőzési gyakorlat kidolgozását, a munkavédelemről szóló irányelvek szerint; előmozdítani olyan hatékony helyes gyakorlatok kidolgozását és meghatározását, amelyek csökkentik a munkavédelmi kockázatokat a KKV-kben, és könnyen terjeszthetők szerte Európában; ösztönözni fenntartható, a munkáltatókat és munkavállalókat (és azok képviselőit) is magában foglaló munkavédelmi irányítási gyakorlatok kidolgozását, vagy olyan partnerségi programok kialakítását, amelyeket speciálisan közvetlenül a KKV-kkel dolgozó közvetítők munkája hozott létre; hozzájárulni a munkával összefüggő balesetek számának és súlyosságának csökkentéséhez a KKV-kben; előmozdítani a munkavédelmet mint a vállalati gondolkodás és szervezeti fejlődés részét, és megmutatni a KKV-knek, hogy „a jó biztonság és egészség jó üzlet”; foglalkozni a KKV-k sokféleségével Európában, és megfelelni azok sokrétű igényeinek.

140


Az általános cél a fenti célok elérését szolgáló tevékenységek és projektek meghatározása, megismertetése és támogatása volt.

Példák helyes gyakorlatra Az első KKV támogatási programhoz hasonlóan a második is hatalmas érdeklődést keltett. Az Ügynökséghez az összes EU tagállamból érkeztek pályázatok, összesen 258. A nemzeti kormányok, munkáltatói és munkavállalói képviselők, független szakértők és az Európai Bizottság küldöttei részvételével végzett értékelést követően az Ügynökség végül 52 projektet választott ki: 11 EU/több nemzetet érintő és 41 nemzeti projektet, mely utóbbiak közül 40 valósult meg. A támogatott projektek ágazatok, kockázatok, módszerek, pályázók és EU tagállamok széles körét fedték le, és az Európai Közösségnek nagyszámú gyakorlati megoldást kínáltak a foglalkozási kockázatok kezelésének problémájára a KKV-knál. Az alábbiakban röviden ismertetünk néhány KKV projektet. Tűzvédelmi oktatás A vállalati helyiségekben fellépő tűz még ma is komoly oka kárnak, sérülésnek, sőt halálnak. Franciaországban a vállalatokat érintő biztonsági kockázatok túlnyomó többségében még mindig szerepel a tűz (A BARPI – ipari kockázatok és szennyeződés-elemzés hivatala – által regisztrált kockázatok 47%-a). Belgiumban évente több, mint 100 céget érint a helyiségeiben kitört tűz, annyira, hogy ennek következtében e cégek egyharmada kénytelen beszüntetni működését. Vannak jelzések, miszerint a helyzet javul, de a helyszíneket látogató szakemberek naponta továbbra is számos hiányosságot találnak a megelőző intézkedések terén. Míg a legtöbb ember tudja, mi a teendő, ha kitör a tűz, nem elegen kapnak olyan képzést, hogy elérjék, egyáltalán ki se törjön. Ez a projekt, melynek célja hatékony tűz-megelőzési stratégiákat nyújtani a KKV-k számára, maguknak a vállalkozásoknak az ilyen jellegű igényéből jött létre, és a tűzmegelőzési képzés hiányával foglalkozott. Célja a tűzmegelőzés előmozdítása, kidolgozása és támogatása volt a KKV-kban, a személyzet képzése révén. Ugyancsak célul tűzte ki a helyes gyakorlatok cseréjét hálózatokon keresztül (összekapcsolva egymással KKV-kat, szakembereket és nagy vállalatokat), valamint a tűzmegelőzési képzés eszközeinek a KKV-khoz való igazítását. A projekt irányítói egy komplett tűzmegelőzési képzési stratégiát dolgoztak ki. Ebbe beletartozott egy oktató foglalkozás a vezető munkatársak, vállalati igazgatók és biztonsági vezetők számára, valamint egy helyi szinten szervezett foglalkozás több vállalat részére. Ezt támogatta egy weboldal a vezető munkatársak és a biztonsági vezetők távoktatásához, aminek révén az oktatásban saját vállalatuknál és saját maguk megszabta ütemben vehettek részt. A személyzet további képzésére is sor kerülhetett a vállalatokon belül, a weboldal és a segédanyagok felhasználásával. Számos további oktatási foglalkozást terveztek, és voltak tervek olyan foglalkozásokra is, amelyeken több vállalat felső vezetése vesz részt, hogy őket is meggyőzzék a tűz megelőzésének fontosságáról. Az alkalmazott módszer felhasználható más munkavédelmi témáknál is, illetve olyan más területeken, ahol


141

képzésre van szükség. Az információkat több csatornán terjesztették, ezek között voltak kereskedelmi kamarák, tűzoltóságok és tűzoltóberendezéseket szállító cégek. Rezgés-expozíció a mezőgazdaságban A kézben tartott szerszámoktól eredő rezgés károsíthatja a használó kezét és karját. A „kéz-kar rezgés szindróma” fájdalmas, visszafordíthatatlan állapot, amelybe beletartozik a „vibrációs fehér ujj” is. A hatások között szerepelhet a rossz vérkeringés, az idegek és izmok károsodása, valamint a biztos fogás képességének elvesztése. A traktorvezetésből adódó „egésztest vibráció” hátsérülést okozhat, ahogy a rezgés az ülésből a vezető ülepén keresztül átadódik a testére. Ugyanezt okozhatja a rezgő platformon állás, amikor a rezgés a talpon keresztül éri el a testet. Különböző országokból származó tapasztalatok és a rezgésekről szóló európai irányelv megvalósításával kapcsolatos szakértői vélemények alapján készült egy a témával foglalkozó weblap, amely a legkorszerűbb ismereteket kívánja nyújtani, de ugyanakkor megfelelően használhatják nem szakemberek is. A projekt célja helyes gyakorlat kidolgozása volt a rezgés veszélye elleni küzdelemhez a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági szervezetekre, valamint gazdálkodókra és a mezőgazdaságban dolgozókra irányult, és elébe ment a fizikai hatásokról (rezgések) szóló irányelvet honosító jövőbeni nemzeti jogszabályoknak az EU tagállamokban. Az új jogszabályoknak 2005. júliusáig életbe kell lépniük. Az irányelv megköveteli a munkáltatóktól, hogy a rezgés-expozíciót minimálisra csökkentsék, biztosítsanak oktatást és tájékoztatást, mérjék fel az expozíciós szintet és kísérjék figyelemmel az egészségi állapotot, továbbá tegyenek megfelelő lépéseket, ha az expozíció elér egy bizonyos meghatározott szintet. Számos vizsgálat jelez fokozott alsó-háti kockázatot a rezgésnek kitett csoportnál, szemben a népesség többi tagjával. A vizsgálatok szerint a traktorvezetőknél ez a kockázat mintegy kétszeres az átlagemberhez képest. Munkavédelem önálló vállalkozóknak A német-spanyol projekt célja a munkahelyi biztonság és egészség tudatosságának növelése volt a potenciális vállalkozók és olyan egyetemi hallgatók körében, akik önálló vállalkozóként készülnek dolgozni. A német koordinátor foglalkozott a laboratóriummal, míg a spanyol partner az irodával. Az általuk kidolgozott képzési modulok útmutatóul szolgálnak szemináriumok lebonyolításához, amelyeknek célja a munkahelyi biztonság és egészség tudatossági szintjének emelése a laboratóriumban és az irodában. A külön erre a célra készített weblap számos, laboratóriummal és irodával kapcsolatos vonatkozó információforrást tartalmaz, beleértve jogszabályokat, előírásokat, szervezeteket, ellenőrző listákat, szakirodalmat, linkeket és kapcsolatokat. A projekt munkavédelmi oktatást nyújtott kisvállalatokat indító leendő vállalkozóknak és olyanoknak, akik önálló vállalkozásra készülve végeztek tanfolyamokat. A partnerek olyan képzési modulokat dolgoztak ki az iroda és laboratórium számára, amelyek révén a munkavédelmi tudatosság szintjét kívánták emelni, továbbá a hallgatók ismereteit és megelőzési képességét növelni. A képzés egyúttal arra is ösztönzi a hallgatókat, hogy a munkavédelmet beépítsék vállalati terveikbe, és gyakorlatilag is megvalósítsák, amikor megindítják vállalkozásukat.

142


A stressz kezelése a vendéglátóiparban A vendéglátóipar nagyfokú kockázatot jelentő ágazat a stressz szempontjából, amely nem csak az ember egészségére ártalmas, de károsan hat a teljesítményre és a verseny-képességre is. A stressz legnagyobbrészt olyan körülményekből adódik, amelyek erre az ágazatra jellemzők. Ide tartozik a műszakban végzett munka, a hosszú ideig tartó álló helyzet, meleg, valamint a vendégekkel való foglalkozásból eredő érzelmi stressz. A munkacsoport az erőforrások biztosításán alapuló módszert követett, hogy megfeleljen az említett kihívásoknak. A megoldást általános útmutatók, oktatási programok és „stressz forróvonalak” formájában dolgozták ki. A projektben 20 német, holland és belga intézmény vett részt, amelyek összesen több, mint 600.000 kis- és középméretű vállalkozást képviseltek. A képzési programokat az egyes szakmákhoz igazították, a témák között szerepeltek az alábbiak: a munkahely kialakítása, vezetési stílus, munkaszervezés és időbeosztás, a stressz kezelése, panaszok intézése, alkalmazott és vendég kommunikációja, ajánlások női vállalkozóknak, valamint a működésre vonatkozó gyakorlati tanácsok. A szemináriumok mellett egy oktató programot biztosítottak a kisvállalkozások számára, egyéni megközelítésekre is lehetőséget adva. A vállalkozásoknál jelentkező stresszt és feszültségeket elemezték és megoldásokat dolgoztak ki, a munkavállalók bevonásával. A projektben közreműködő partnerek felügyelték a megvalósítást is, tanácsadói minőségben. Mintegy 13.500 KKV-t kerestek meg postai úton a projekt részletes ismertetésével, és több, mint 400-an éltek a felajánlott szolgáltatással. Egészség és biztonság a húsfeldolgozásban Nehéz terhek, éles kések és nedves padozatok, továbbá gépek és járművek, mind jelentős tényezői a húsfeldolgozó iparban jelentkező sérüléses eseteknek, amelyek előfordulási aránya itt sokkal magasabb, mint a feldolgozóipar egészének átlaga. A sérülések mellett foglalkozási megbetegedések is jelentkezhetnek a kézi anyagmozgatás miatt, de felléphetnek felső végtagi problémák és zaj okozta hallásveszteség is. Megfelelő munkavédelmi képzés biztosítása a személyzet részére vagy a munkáltatók felvilágosítása arról, milyen megelőző intézkedéseket kell tenniük, nagyobb problémát jelent a kisvállalkozásoknál. Ezért a projektben együtt működő partnerek célja e kérdések fontosságának fokozott tudatosítása volt helyes gyakorlati megoldások terjesztése révén négy országban. A projekt célja know-how és helyes gyakorlatok megosztása volt a húsfeldolgozóiparban működő KKV-kban négy európai országban: Spanyolország, Hollandia, Dánia és Olaszország. Ugyancsak cél volt a baleseti kockázatok és a betegségek előfordulási arányának csökkentése ezeknek a helyes gyakorlatoknak a hatékony terjesztése révén, továbbá egy európai hálózat kiépítése az információk cseréjéhez és a balesetek megelőzésének módszereire irányuló közös kutatáshoz. Fokozott egészség és biztonság járműjavító műhelyekben A járműjavító műhelyekben számos egészségi és biztonsági probléma jelentkezik. A járművek mozgása, a berendezések, veszélyes anyagok és a munka nyomása mind


143

kiemelkedően magas szintű munkavédelmi tudatosságot követel. Ebben a vállalatcsoportban az egyes munkaterületek munkavállalói és vezetői, valamint a külső szakértők egyaránt mind aktívan közreműködtek abban, hogy mindenkiben jobban tudatosítsák a biztonsági követelményeket. A cél olyan hatékony és gyakorlati intézkedések megvalósítása volt, amelyekkel megelőzhetők a balesetek és a megbetegedések a járműjavító műhelyekben. Az eredmény egy sor oktató foglalkozás és egy „Egészség és biztonság a munkahelyen” című munkavállalói kézikönyv volt, amelyet az oktató foglalkozásokon mutattak be és használtak. Központi témák voltak a berendezések, veszélyes anyagok és a stressz-kezelés. A munkavédelmi eredmények javítása érdekében a Wiesenthal & Co cég és partnervállalatai úgy döntöttek, hogy egy sor műhelyt szerveznek, amelyek az adott munkahely valamennyi egészségi és biztonsági kérdésével foglalkoznak, valamint elkészítenek egy kézikönyvet is, hogy a megtanult ismeretek ne menjenek feledésbe (és mások számára is elérhetők legyenek), továbbá hogy a munkavédelem magas szintje fenntartható legyen. Biztonsági hálózat KKV-k számára A 10-50 foglalkoztatottal dolgozó kis- és középméretű vállalkozások (KKV-k) jelentik az összes vállalat 15%-át, de az összes munkavállaló több, mint 23%-át Belgiumban – a teljes létszámnak csaknem egy negyedét. E vállalatok legtöbbjénél egy baleset-megelőzési konzulenst kell kinevezni, és a különös kockázatot jelentő ágazatokban ennek a konzulensnek külön speciális oktatást kell kapnia. A szakértelem azonban gyakran kívülről jön: munkabaleseti biztosítók tanácsadói, külső foglalkozási megelőzési és védelmi szolgálatok konzulensei, vagy munkavédelmi felügyelők. Ezek a szakemberek szintén fontos információforrások. A KKV-k munkáltatói gyakran jutnak információkhoz munkáltatói szervezetektől és szakmai szövetségektől is. A projekt vezetői ilyen közvetítő szervezeteken keresztül kívántak működni, hogy a már meglévő és az új kezdeményezéseket a foglalkozási balesetek és megbetegedések megelőzésére összpontosítsák kis- és középméretű vállalkozásoknál. Ez volt az első kísérlet Belgiumban az összes olyan hálózat bevonására, amelyekhez a KKV munkáltatók tartoznak. A Pro-Safe kampány célja egy olyan ernyőszerkezet kialakítása volt, amely alatt a közvetítő szervezetek KKV-kra irányuló munkavédelmi programokat kezdeményezhetnek, hogy ezáltal integrált és hatékony KKV politika, hozzáadott érték és növekvő volumenhozadék jöjjön létre. Célja volt a projektnek tudatosítani a célcsoportot képező KKV-kel a munkavédelem problémáit; a munkavállalók jólléte védelmének szükségességét; valamint azt, hogy kockázatfelmérésen alapuló balesetmegelőzést kell végezni. A kezdeményezés a munkáltatói szervezetektől és a különféle szakértői szervezetektől indult. Az elképzelés az volt, hogy ez a megközelítés növekvő volumenhozadékot és a rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználását fogja eredményezni, és jobban kiemeli a munkahelyi egészség és biztonság jelentőségét a KKV-knél. A kampány összehozta egymással a munkavállalói és munkáltatói szervezeteket, valamint a belga kormányt (Munkaügyi Minisztérium), a munkát a Prevent, a belga munkavédelmi intézet koordinálta. A kampányt támogatta egy

144


szakmai szakértői csoport, tagjai között munkavédelmi szolgáltatók konzulenseivel és a biztosítók belgiumi szakmai szövetségével. Térd-problémák a padlóburkoló iparban Nyilvánvaló okokból a padlóburkolást hagyományosan térdelő pozícióban végzik. Ez egy természetellenes testhelyzet, ebben kell az egész munkanapot tölteni, és ez még védőeszköz használata esetén is nagyon igénybe veszi a térdet (és a test más részeit), ami gyakran vezet sérüléshez és hosszú távú problémákhoz. Vizsgálatok azonban rámutattak, hogy újabban kifejlesztett eszközök révén a munka nagy része álló helyzetben is elvégezhető. A dániai munkacsapat ezért azt tűzte ki célként, hogy csökkenti a térdproblémákat bemutatva, miképpen csökkenthetik padlóburkoló munkások a térd szükségtelenül igénybevételét okozó időtartamot. Oktatókat képeztek ki az új eszközök használatára, úgy, hogy azután ők ténylegesen dolgozó padlóburkolóknak tudják ezt bemutatni regionális képzések keretében. Később elvégezték az új munkamódszerek értékelését is. A projekt munkacsoportja ezeket a módszereket tíz szakmai instruktor képzésével gondolta elterjeszteni, majd ezek az instruktorok azután padlóburkoló munkásokat oktattak olyan eszközök használatára, amelyekkel álló helyzetben lehet végezni az alapozás, ragasztás és hegesztés műveleteit. Összesen 292 padlóburkoló vett részt ezeken a képzéseken 2003. február és június között. Kérdőívet töltöttek ki a tanfolyam előtt, valamint három hónappal annak befejezése után. A projekt értékelése során többek között padlóburkolókkal, munkáltatókkal, instruktorokkal és az érintett szervezeteknél dolgozó személyekkel készítettek félig-strukturált interjúkat. Kevésbé veszélyes anyagok használatának az elősegítése Veszélyes anyagok jelentős mértékben okai a munkahelyi baleseteknek és megbetegedéseknek. Ezek az anyagok nyilvánvaló kockázati tényezők minden iparágban, ahol ilyeneket használnak. A kémiai kutatások előrehaladtával és a vegyi anyagok egyre jobb megértésével azonban egyre könnyebb és gyakorlatibb megoldás ezeket kevésbé veszélyes anyagokra cserélni. A munkavédelemben dolgozó szakemberek már egy idő óta sürgetik e lehetőségek fokozottabb tudatosságát és ismeretét. A szükséges idő és erőforrások miatt ez olyan terület, ahol a legtöbb kis- és középméretű vállalkozás (KKV) igen kevés információval rendelkezik. Ezeknek egyszerűen nincs elegendő tapasztalatuk a helyettesítő anyagok használatában, de tanulhatnak olyan nagyobb vállalatoktól, amelyeknek van. Ezért a projekt vezetői azt tűzték ki célul, hogy módszereket találjanak az ilyen tapasztalatok elérhetővé tételére a KKV-k és azok konzulensei számára, illetve segítsék őket e téren fennálló jogszabályi kötelezettségeik teljesítésében. A megoldás veszélyes vegyi anyagok helyettesítésére vonatkozó példák meghatározása és terjesztése volt. A célcsoport 50 főnél kevesebbet foglalkoztató KKV-k voltak, elsősorban a fémiparban, tisztítóiparban, továbbá grafikai tevékenységek, építőipari munka és más ipari ágazatok terén. Ezek a vállalkozások rendszerint kevés belső erőforrással rendelkeznek foglalkozás-egészségügyi célokra, és nincsenek ismereteik sem a sikeres vegyi anyag helyettesítésekről.


145

A projekt céljai a következők voltak: előmozdítani és ösztönözni olyan helyes gyakorlati megoldások kidolgozását és meghatározását, amelyekkel minimálisra csökkenthetők a vegyi anyagok okozta egészségi kockázatok; hozzájárulni a munkával összefüggő megbetegedések számának csökkentéséhez; javítani és segíteni a megelőző munkát kisvállalkozásoknál, a munkáltatók és a munkavállalók által könnyen alkalmazható eszközök kidolgozásával; és kialakítani egy hálózatot a vegyi anyagok használatából adódó problémák megoldásainak közkinccsé tételére. A kockázatok csökkentése kisüzemekben A projekt arra irányult, hogy fokozni kell a kockázatfelmérés jelentőségének megértését kis üzemekben, és ezáltal csökkenteni a tényleges kockázatokat, és természetesen a balesetek számát. A kisüzemeknél gyakran nincs a kockázatfelmérési eljárásokban képzett személy, és ezeket az üzemeket meg kell győzni, hogy hosszú távon érdemes erre fordítani időt és erőforrásokat. A jobb munkahelyi biztonság mind gazdasági, mind humán szempontból kifizetődik. A fenti elgondolások alapján a projekt egy kombinált információs, oktatási és "munkahelyi" segítő csomagot eredményezett, kockázatfelmérési ellenőrzések elvégzésével együtt. A munkavédelmi kérdések tudatosságát fokozó szórólapot küldtek ki mintegy 1500, 50 főnél kevesebbet foglalkoztató kis gyártóüzemi munkáltatónak South Yorkshire megyében (Anglia), és egynapos oktatást tartottak ezen üzemek munkavállalóinak. Végül, a projekt reklámozott egy olyan "iker"rendszert, amelynek keretében nagyobb cégek munkavédelmi képviselői segítik a kisebb vállalkozásokat saját kockázatfelmérésükben. Balesetek és megbetegedések megelőzése a fafeldolgozásban A famegmunkálás az egyik legveszélyesebb gyártóipari ágazat. Balesetek következnek be a munkavállalónak a berendezések mozgó alkatrészeivel történő érintkezéséből és a munka nyomásából. A legtöbb gépnek igen éles, nagy sebességgel forgó vágószerszámai vannak, és egyes esetekben a penge szabadon van, hogy a kezelő pontosan láthassa, hol kell vágni vagy formázni a megmunkálás alatt lévő faanyagot. Sok sérülés a kéz vagy ujjak elvágásában jelentkezik, néhány esetben amputációval. Ezen túlmenően a fapor rákot okozhat, tipikusan orr- vagy tüdőrákot a fapor részecskéinek belélegzése miatt, valamint más egészségi problémákat is előidézhet. Az ágazatban ugyancsak előfordulhatnak balesetek esésből, valamint gyakori a stressz és más károsodások a nagyteljesítményű gépi berendezések magas zajszintje miatt. A kézi-adagolású famegmunkáló gépek nagy száma az UK-ban, az oktatóhelyek számának csökkenése és a kisszámú ipari tanuló mind hozzájárult az utóbbi évtizedek kedvezőtlen baleseti statisztikáihoz. A gépekkel történt balesetek közül leggyakoribbak a famegmunkáló gépekkel történt balesetek, amelyek gyakran súlyosak. A bejelentésre kötelezett összes baleset vizsgálata – csaknem 1000 egy több, mint 20 hónapos időszakban az UK famegmunkáló ágazatában az 1990-es évek második felében – kimutatta, hogy a balesetek 83%-a 25 főnél kevesebbet foglalkoztató üzemekben történt a bútor- és épületfafeldolgozó iparban. A teljes számból 73% négy géppel történt: asztali körfűrész, gyalugép, felsőmarógép és keskeny pengés szalagfűrész, és e balesetek elszenvedői 54%-ban 25 év alatti

146


gépkezelők voltak – az egyik legfontosabb okként a megfelelő képzés hiányát említették. Ezért ennek a projektnek a célja a gépkezelők és a famegmunkáló gépek működtetéséért felelős személyek oktatása volt. A Fafeldolgozógép-szállítók Szövetsége (Woodworking Machinery Suppliers Association – WMSA) elhatározta, hogy kidolgoz és végrehajt egy sor interaktív szemináriumot azzal a céllal, hogy aktívan javítson az iparág jelenleg igen rossz munkavédelmi szintjén. Kockázatfelmérés és elsősegély az építőiparban Az építőipar Franciaországban főként 20 főnél kevesebb alkalmazottal dolgozó kisés mikrovállalkozásokból áll. Az új nemzeti előírások azonban valamennyi cégtől megkövetelik, hogy formális kockázatfelmérést készítsen, egy meghatározott beszámoló és megelőzési terv formájában. A projekt vezetői úgy döntöttek, hogy kihasználják az új követelményeket a munkahelyi biztonság és egészség tudatosságának előmozdítására, illetve helyes gyakorlati módszerek kialakítására az építőiparban tevékenykedő KKV-k körében. Az egészségi és biztonsági kérdések mellett ugyancsak cél volt az építési szakma imázsának javítása és az új munkaerő felvételének támogatása, tekintettel arra, hogy az építőipar legalább 600.000 új munkavállalót fog igényelni az elkövetkező 10 évben a nyugdíjba vonulók felváltására. A projekt célja helyes gyakorlati megoldások kidolgozásának és cseréjének az előmozdítása volt, hogy ezzel javítsák az egészséget és biztonságot az építőiparban működő kisvállalkozásoknál. Az említett képzési tevékenység részben különösen ipari tanulókra és hallgatókra irányult. Veszélyes vegyi anyagok biztonságosabb használata Kisebb cégek gyakran nem rendelkeznek elegendő ismerettel és nincsenek igazán tudatában a veszélyes vegyi anyagok kezeléséből, tárolásából és szállításából eredő veszélyeknek. Ilyen anyagokat gyakran használnak nyersanyagként termelési folyamatok során, vagy olyan másodlagos célokra, mint például a kenés vagy tisztítás. A munkacsoport ezért azt a célt tűzte ki, hogy felhívja kis- és középméretű vállalkozások (KKV-k) figyelmét, elsősorban a kézműiparban, a gyártási folyamataik és anyaghasználatuk során jelentkező munkavédelmi kérdésekre, illetve felvilágosítja a munkáltatókat és a munkavállalókat, milyen is valójában egy egészséges és biztonságos munkahely. Munkavédelmi szakemberek kidolgoztak egy kérdőívet, amit nagyszámú kisvállalatnak küldtek meg azok szakmai szövetségein keresztül. A válaszokból nyert adatokat helyszíni látogatásokkal és a vezetőkkel és beosztottakkal folytatott interjúkkal egészítették ki. Az eredményeket elemezték, hogy így állapítsák meg a veszélyes vegyi anyagok előállításban és használatában jelentkező hiányosságokat. A munkacsoport elemzéseket végzett, meglátogatott helyszíneket, vegyi anyag ellenőrző listákat készített és szemináriumokat szervezett a vegyi anyagok kezelésének minden vonatkozásáról.


147

Kémiai kockázatok felmérése nem vegyipari KKV-knál Az utóbbi években új jogszabályok próbáltak a munkavállalóknak nagyobb védelmet biztosítani vegyi anyag expozícióval szemben a munkahelyen. Ezek hagyományosan az expozíció megelőzésére és ellenőrzésére, különleges óvintézkedésekre, valamint megfelelő tájékoztatás, oktatás és konzultáció biztosítására irányultak. Újabban a hangsúly áttevődött a kémiai kockázatok felmérésére és a vegyi anyagok okozta expozíció potenciális veszélyének értékelésére. Sok kis vállalkozás azonban nem rendelkezik egy ilyen alapos kockázatfelmérés elvégzéséhez szükséges szakértelemmel. A cél az volt, hogy kidolgozzanak egy kémiai kockázat felmérési programot és oktató műhelyeket szervezzenek kifejezetten kis- és középméretű vállalkozások (KKV) tulajdonosai és vezetői számára a nem vegyipari ágazatokban. A projekt keretében kidolgoztak egy sor oktató műhelyt, hogy KKV tulajdonosokat és vezetőket képessé tegyenek a kémiai kockázatfelmérés elvégzésére. Az oktatás témakörei között szerepelt a vegyi anyagok veszélyes tulajdonságainak megértése, az expozíció szintje, típusa és időtartama, foglalkozási expozíciós határértékek vagy biológiai határértékek megléte, megelőző intézkedések és egészségügyi felügyelet. A fő célcsoport a vegyiparban közvetlenül nem érintett, de vegyi anyagokat nagy mértékben használó KKV-k voltak, elsősorban a nyomda-, gép-, élelmiszer- és szórakoztatóiparban, valamint a mezőgazdaságban és a szolgáltató ágazatban. A program segítségével a nem tudományos személyzet megfelelő kémiai kockázatfelmérést tud végezni vállalatánál. Erős hangsúlyt fektettek a kémiai kockázatok megértésére, és részletesen foglalkoztak az anyagokban rejlő veszélyek és az expozíció összefüggésével. Csökkenteni a szerves oldószereket Németországban 2001-ben léptek hatályba a vegyi oldószerek használatára vonatkozó új előírások. Ez lényegében azt jelentette, hogy a járműfestő műhelyekben használt mennyiséget nagy mértékben csökkenteni kellett, ami a vizes alapú festékek használatára való visszatérésre ösztönzött. Az új szabályozás az EU által az illékony szerves vegyületekre (ISZV) kiadott új előírásokat (1999/13/EK irányelv) követte. A végső célként kitűzött kibocsátási értékeket Németországban 2004. novemberéig kellett elérni új üzemekben, illetve 2007-ig régi üzemekben. A projekt irányítói ebben az esetben a járműjavító- és festő műhelyeket kívánták segíteni az előírások betartásához szükséges csökkentés elérésében. Ebbe beletartozott a probléma tudatosságának fokozása, tájékoztatás, valamint a személyzet oktatása. A projektben részt vevő vállalatoknál azt tűzték ki célként, hogy betartsák a zárt téri kipufogógázok, diffúz kibocsátások vagy a teljes kibocsátási szint maximális határértékeit. Ennek érdekében a cégek számára komplex számításokat végeztek, és segítettek nekik stratégiákkal is arra vonatkozólag, hogy miképpen kell kezelni a kipufogógáz-kibocsátást az ISZV tartalom csökkentése végett, valamint más – az előírások betartását szolgáló – intézkedésekkel. A 20 részt vevő vállalatnál végzett ellenőrzések egy adatbázist eredményeztek az egyes cégeknél az adott időpontban jelentkező kibocsátásokról. Megállapítottak egy oldószer-mérleget, és

148


meghatározták, hogy az előírások betartásához milyen mértékben kell csökkenteni az oldószerek mennyiségét. A projekt keretében tájékoztatást adtak festékgyártókról és –szállítókról is. Biztonság a logisztikában (szállítás és tárolás) A spanyolországi Barcelona Bajo Llobregat logisztikai parkja (ZAL – zona de actividades logisticas) egy olyan szállítási csomópont, amelyben tengeri, légi, vasúti és közúti szállítás, valamint raktározás találkozik egy öt kilométer sugarú körön belül. A sérülések gyakori oka itt a kézi és gépi anyagmozgatás. Ez volt a középpontjában annak a törekvésnek, hogy helyes gyakorlati megoldásokra ösztönözzenek a kockázatok csökkentése végett a ZAL-ban. A helyi Munkáltatói Szövetség ezt tűzte ki célul, mégpedig új irányítási eszközök és helyes gyakorlati példák bemutatásával a parkban működő vállalkozások és azok ügyfelei számára, az Interneten megjelentetett információs programok útján. A projekt egy meghatározott problémára (kézi és gépi anyagmozgatásból eredő kockázatok) és egy meghatározott ágazatra irányult. Ebből következik, hogy az eszközöket és eredményeket mások is felhasználhatják, akik ezen a területen dolgoznak szerte Európában. A cégtől-cégig platformot (www.globusbusiness.com) virtuális találkozópontnak szánják a teljes logisztikai és raktározási ágazat számára. A munkacsoport először is tájékoztatást tett közzé a projektről a Creixement üzleti folyóiratban, amely a Barcelona tartományban működő vállalatoknak szól. Ezután előadást tartottak „Veszélymegelőzés a logisztikában” címmel Barcelona kikötői körzetében. Ezt az előadást vezető beosztású munkavédelmi megbízottaknak és műszaki szakembereknek szánták. Tájékoztatást adtak minden munkavédelmi feladatokat ellátó vezetőnek, belső és külső munkavédelmi megbízottaknak és munkavállalóknak. Ezt egy hasonló előadás követte Liège-ben - ezt a Logisztikai Képzési Központba és a szállítási szimulátoroknál tett látogatással kötötték össze -, valamint Bordeaux-ban. A projekt keretében egy standot működtettek az 5. Nemzetközi Logisztikai Kiállításon a Barcelonai Kikötőhatóság pavilonjában, itt tájékoztatással szolgáltak a veszélyek megelőzéséről logisztikai vállalatoknál. Személyes beszélgetések során mintegy 750 dokumentációt osztottak ki. A webterület további ismertetését tervezték szeptember hónapra a médiában, valamint egy szemináriumot a logisztikai parkban működő kis- és középvállalkozások (KKV-k) kétéves találkozóján. A fentiekben röviden ismertettünk néhány olyan projektet és akciót, amelyek révén EU tagállamokban a munkavédelmi szintet kívánták emelni, elsősorban kis- és középméretű vállalkozásoknál. E rövid ismertetésekből is kiderül, milyen különböző módokon és eszközökkel lehet segíteni a kis- és középvállalkozásoknak a munkahelyi egészség és biztonság szintjének emelésében. A téma iránt érdeklődők bővebb információkat találhatnak az Európai Munkavédelmi Ügynökségnek a 20022003 évi KKV-támogatási programról készült összefoglaló tanulmányában, amely a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány gondozásában már magyarul is megjelent.


IX.

149

FELADATOK ÉS ÖSSZEGEZÉS

A csatlakozás előtti időszak egyik legfontosabb teendője az Európai Unió munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos irányelveinek átültetése volt a magyar jogrendbe Célja – azon túl, hogy ez a csatlakozásnak is formális feltétele volt –, egyértelmű: mivel az Európai Unió tagállamaiban az egyik alapelv és gyakorlat a munkaerő szabad áramlása, a munkavállalóknak azonos munkakörülményeket és munkavédelmi színvonalat kell biztosítani valamennyi országban. Az európai irányelvek nemzeti átvételére nincsenek írott szabályok. Az előírások megjelenhetnek törvények, miniszteri- vagy kormányrendeletek formájában, és a lényeg – elvileg nem a szó szerinti átültetés, hanem az irányelv eszmei tartalmának, szellemének átvétele. Arra sincs egyértelmű előírás, hogy egy adott irányelvet egyetlen nemzeti jogforrásban kell-e átültetni, vagy megengedhető-e az úgynevezett „szórt” forma is, amikor is az irányelv valamennyi előírása megvan a nemzeti jogrendben, de elszórtan, nem egy, hanem több jogszabályban. Érdekességként megemlítjük a tengeri halászhajók fedélzetén dolgozókra vonatkozó irányelv harmonizálását. Az irányelv szerint halászhajó bármely hajó, amely egy tagállam zászlaja alatt közlekedik, vagy egy tagállam teljes körű illetékességében regisztrálták, és amelyet kereskedelmi célra használnak halnak vagy más élőlényeknek a tengerből való kifogására, vagy kifogására és feldolgozására. Mivel itt a hangsúly a tengeren van, ez az irányelv csatlakozás előtt Magyarország számára nem volt releváns. Ezt a Bizottság képviselői is tudták, így Brüsszelben enyhe derültség fogadta ennek a jogszabálynak a harmonizációs beszámolóját. Figyelembe véve azonban, hogy a tagországok számára a teljes acquis communautaire átvétele kötelező, természetesen ezt az irányelvet is át kellett vennünk, és annak a csatlakozás időpontjában életbe kellett lépnie. Az ezt átvevő, a szociális és családügyi miniszter által kiadott rendelet– hasonlóan a biztonsági és egészségvédelmi jelzésekhez – az európai irányelv szó szerinti fordítása lett. Jellemző a téma idegenszerűségére és a hazai gyakorlattól való abszolút távolságára, hogy az irányelv szövegének fordításakor egy-két speciális kifejezés semmilyen angol-magyar (akár műszaki) szótárban sem volt megtalálható, így Brüsszeltől kellett értelmező magyarázatot kérni (amit meg is kaptunk). Természetesen, európai szinten jelentős tengeri halászat folyik, a mintegy 100.000 halászhajón összesen kb. 250.000 főnyi legénység dolgozik. A hajók mérete az egy-két személyestől egészen az úszó halfeldolgozó üzemekig terjed, amelyek esetleg akár az Unió felségvizein kívül végzik munkájukat. Tagállamként végül is nem elképzelhetetlen magyar halászhajók jelenléte a tengeren, és akkor ezeket az előírásokat teljes mértékben alkalmazni kell. Bár az uniós irányelvek átvételekor elvileg nem a szavak és kifejezések, hanem a jogalkotás szelleme a döntő, a részletesebb ellenőrzés (összevetés) során az Unió részéről olyan pontosítási és módosítási igények léptek fel, amelyek azt tükrözték, hogy valójában mégiscsak szó szerinti megfeleltetésről van szó az uniós irányelv és a hazai jogszabály között. Ezért került be a munkavédelmi törvénybe néhány a hazai

150


gyakorlattól, hagyományoktól és szemlélettől idegen kitétel és ezért ismétlődnek bizonyos követelmények az egyes specifikus rendeletekben, holott már szerepelnek a jogalkotási hierarchiában a rendeletek felett álló, és ezért azok mellett (felett) kötelezően alkalmazandó munkavédelmi törvényben. A harmonizáció terén jelentkező folyamatos feladat az ún. belső jogharmonizáció , azaz az EU irányelveket átvevő jogszabályok és a korábbi hazai törvények és rendeletek közötti ellentmondások megszüntetése, figyelembe véve, hogy minden esetben az uniós jognak van elsőbbsége, azaz a magyar jogszabályokat kell az európai előírásoknak megfelelően átdolgozni, nem pedig fordítva. Ehhez szükséges a még fennálló eltérések korrigálása (törvénymódosítás vagy rendeletmódosítás, esetleg új rendeletek kiadása útján). Tekintettel arra, hogy az Európai Unióban is folyamatos a jogalkotás, és állandóan újabb és újabb irányelvek illetve módosítások jelennek meg, természetesen, a csatlakozás után is szükség lesz a jogközelítés és jogharmonizáció folyamatos végzésére, a jogszabályok folyamatos karbantartására, az újonnan megjelenő irányelvek és egyéb jogszabályok nyomon követésére és átvételére. Az EU munkavédelmi jogalkotása, elsősorban a keret-irányelv megváltoztatta a munkavédelemmel kapcsolatos felfogást a tagállamokban, mivel a hangsúlyt a munkavédelem integrált megközelítésére és a megelőzésre helyezi. Egyértelműen megfogalmazza a munkáltató felelősségét, a munkavállalókkal vagy azok képviselőivel folytatandó konzultáció és tanácskozás kötelezettségét, a tájékoztatás és oktatás kiemelt szerepét. A tagországok jelentéseiből és a Bizottság elemzéseiből kiderült, hogy mind a keret-irányelv, mind az annak értelmében kiadott egyedi irányelvek, illetve ezek nemzeti átvétele komoly szerepet töltött be a megelőzési kultúra kialakításában. Az eddig leírtakból egyértelműen kitűnik, hogy a munkavédelem célja nálunk és az Európai Unióban azonos: megteremteni a biztonságos és az egészségre nem káros munkavégzés tárgyi, személyi és környezeti feltételeit, illetve minimálisra csökkenteni a munkahelyi balesetek és a foglalkozási vagy foglalkozással összefüggő megbetegedések számát. A közelmúltban történt csatlakozásunk az Európai Unióhoz nagy mértékben kijelöli számunkra az utat és módot, de ezek végső soron csak keretet jelentenek saját átgondolt, célszerű és a megelőzés alapelvét szem elől nem tévesztő intézkedéseink és megoldásaink számára. Sok még a teendő, sok nehéz feladat vár még ránk, de úgy tűnik, történelmileg most van itt a pillanat, amikor lehetőség mutatkozik pozitív elmozdulásra. Csatlakozásunk az európai országok közösségéhez nagy mértékben hozzájárulhat számos terület, köztük nem utolsó sorban a munkavédelem színvonalának jelentős emeléséhez.


151

FÜGGELÉK Kihívások és tapasztalatok a munkavédelem területén a kis és középvállalkozások szempontjából Tekintettel a téma fontosságára és az utóbbi években tapasztalható, a munkavédelemre is kiható technikai fejlődésre, az alábbiakban a munkavédelmet a gyakorlati kérdések oldaláról szeretném megközelíteni, a vonatkozó jogszabályok ismertetése helyett. A munkavédelmi gyakorlat részletezése előtt érdemes egy rövid történeti visszatekintést tenni. Számomra az átalakulást jelentő mintegy másfél évtized egyik legjelentősebb folyamata a nemzetközi nagyvállalatok, például: Suzuki, Opel, Audi magyarországi megjelenése volt. Itt nem arra gondolok, hogy az olcsó bérmunkával élve összeszerelő üzemeket hoztak létre, mert e téren ma is nagy és a jövőben is nagy lesz a jövésmenés, hanem azon nemzetközi cégekre, akik a komoly tőkeinvesztáció mellett a fejlesztési és gyártási elképzeléseiket is idetelepítették, egyre nagyobb szerephez juttatva a hazai kvalifikált munkaerőt és főként a hazai kis és középvállalkozásokat. A fentebb említettek hozzájárultak egy kis és középvállalkozásokból álló beszállítói réteg kialakulásához és megerősödéséhez Az általam vezetett családi vállalkozás is már az indulástól, azaz 13 éve beszállítója a Magyar Suzuki Rt-nek. A magántőke működtetésére vonatkozó közelmúltbéli tradíciók hiányában, amennyiben meg akartuk állni a helyünket a külföldi tulajdonú nagy cégek partnereként, mind a saját tapasztalataink alapján, mind a megrendelőink, az én esetemben a Suzuki Rt segítségével komoly erőfeszítéseket kellett tennünk a termelés hatékonyságának biztonságos növelése terén. Ehhez nagymértékben hozzájárult a minőségbiztosítási rendszerek hazai bevezetése és alkalmazásának elterjedése, mely nélkül ma már nem tehetnénk szert például a termék előállítás terén komoly megrendelésekre. De ugyanez vonatkozik a más tevékenységet végző vállalkozásokra is. Ami a munkakörülmények és a munkahelyi munkavédelem kis és középvállalkozásoknál tapasztalható hazai állapotát illeti, őszintén szólva e téren van még tennivalónk. Úgy gondolom, hogy a hiányosságok oka a tapasztalatok és az e célra mozgósítható tőke hiányában keresendő. Pozitív folyamat, hogy az utóbbi években egyre több kis és középvállalkozásnál váltotta fel a szerény minőségellenőrzést a nemzetközi elismerést nyújtó és nagyon szigorú szabályokat követelő, a munkavédelemre is kiható minőségbiztosítás. Cégünk 1989-ben megszerezte az ISO 9002, valamint a QS minőségirányítási rendszert, melyet 2002-ben felváltott az ISO TS 16949.

9000-es

Természetes a fent példálózva említett momentumok nem maradtak hatás nélkül a kis és középvállalkozásokon belül a munkavédelem fejlődésére sem, különös

152


tekintettel a minőségbiztosítási rendszerek munkavédelemre is kiterjedő szigorú követelményeire. A Munka Törvénykönyvében és a Munkavédelmi törvényben előírt “az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos foglalkoztatás” megvalósításának felelőse a munkáltató. Ebbe a felelősségi körbe tartoznak a munkahelyek tárgyi feltételeinek munkabiztonsági kritériumokat kielégítő - kialakítása és üzemeltetése, a választott tevékenység olyan biztonságtechnikailag és foglalkozás-egészségügyileg megtervezett módja, ami garantálja az egészségkárosodások megelőzését, valamint az alkalmazott munkavállalók adott tevékenységre való alkalmasságát, felkészítését Ami a jogszabályok gyakorlati megvalósítását illeti, saját tapasztalataink alapján felvázolok néhány megfontolandó példát. Fontosnak ítéljük az emberi tényező figyelembe vételét a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és a munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű munkavégzés időtartamának meghatározására. Állományi létszámunk nagyobb része nő, ezért rugalmas munkarendben végezzük munkánkat, figyelembe vesszük és adunk lehetőséget arra, hogy gyermekeiket óvodába, iskolába tudják irányítani, fogadásukat meg tudják oldani. Egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítását vezettük be, amely kiterjed a munkafolyamatra, technológiára, munkaszervezésre, munkafeltételekre. Cégünk autóipari karosszéria sajtolt elemek gyártásával foglalkozik, melynek keretében jelentős mennyiségű különböző méretű excentrikus körhagyós sajtoló géppel, illetve gépcsoporttal, veszélyes technológiai folyamatok alkalmazásával hagyományos illetve progresszív automatikus módszerekkel állítjuk elő az alkatrészeket. A komoly technológiai folyamatokat gyakorlati oktatással mutatjuk be dolgozóinknak, a vezetőink pedig állandó felügyeletet gyakorolnak felettük. A hagyományos sori gyártású szerszámok esetében komoly fejlesztést hajtottunk végre azoknál a gépeknél, amelyeknél segédeszközzel helyezzük be, illetve vesszük ki az alkatrészeket a szerszámból. Fényfüggönyös benyúlás elleni védelmi rendszert alakítottunk ki valamennyi sajtoló gépünkre, mely nagyobb biztonságot nyújt a gépet kezelő dolgozó részére. Kizárólag baleset megelőzése céljából a hagyományos gumis, rugós feladórendszereket pneumatikus feladókkal váltottuk fel ellenterhelés céljából valamennyi általunk használt sajtológépen, mivel esetenként a rugót rögzítő csavar a menetbekezdésnél terhelés következtében elszakadt és a rugó az összehúzódásából adódóan nagy erővel a beton padozathoz vágódott. Határozottan veszélyes baleseti forrást szűntettünk meg a pneumatikus munkahengerek bevezetésével. Egységes és átfogó stratégiát alakítottunk ki a gépek telepítése esetében is a szabályos, megfelelő munkakörnyezet érdekében. A sajtológépeink üzemeltetéséhez szükséges elektromos áram kábelét, valamint a pneumatikus csatlakozóvezetékeket 2,5 méter magasságban csatlakoztattuk a gépekhez. Biztosítottuk ezzel a gépek hátsó részénél is a megfelelő méretű közlekedő utat a takarítás, valamint a javításkarbantartás megkönnyítésének érdekében.


153

Gépeinket a közlekedési útvonalra 40°-os szögben telepítettük. Ezzel a megoldással lehetővé vált a gépek közötti konténerek kényelmes elhelyezése, biztonságos mozgatása, valamint a gépek közötti tér hatékony kihasználása. A biztonságos és hatékony munkavégzés követelményeihez igazodva, illetve az ezzel összefüggő veszélyek figyelembe vételével megfelelő munkaeszközöket bocsátunk dolgozóink részére. Például a sori szerszámok esetében az alkatrész beilletve kivétele céljából a hagyományos fogó, csipesz helyett mágneses kiemelőt, valamint pneumatikus alkatrész kidobót alkalmazunk. A gyártásban a céleszközök alkalmazása a dolgozók részéről elfogadott és nem utolsó sorban teljes biztonságot szavatol. A munkahelyi rend és tisztaság kialakítása nagyon fontos tényező a munkavédelem tárgyi feltételei között. Cégünknél a dolgozó a rábízott gépet a munka befejezésekor letakarítja, a gép környezetéből a hulladék anyagokat eltávolítja, rendezi az általa gyártott alkatrészeket, majd a munkaidő végeztével valamennyi dolgozó az üzem és a szociális épület takarításában közreműködik. A másik csoportba tartozik a progresszív gépcsoportok kialakítása, az élő munkaerő részarányának csökkentése és a nehéz fizikai munka kiváltása céljából. Ezzel a technológiai módosítással megszűntettük a munkavégzés szempontjából veszélyesnek ítélt nehéz súlyú, nagy táblás lemezek darabolását, munkahelyekre történő szállítását, mely napi nyolc órában borzasztóan nehéz és veszélyes fizikai munkát jelentett. A táblás lemezek helyett ma már hasított, sávos tekercseket gyártatunk. A 3-4 ezer kg-os tekercseket targoncával a lecsévélő gépegységre helyezzük, majd lemez egyengető gépekkel és pneumatikus adagolórendszerekkel vezetjük a tekercses lemezeket a progresszív, több fészkes szerszámokba. Ezzel az élő emberi erőforrást kiváltottuk, munkabiztonság szempontjából pedig a baleseti veszélyforrást a minimálisra csökkentettük. A gép kezelőjének csak a felügyeletet kell gyakorolnia. A gép működés közbeni biztonságos üzemelését, hibamentes működését, az esetleges lépéshiba, elakadás, ismételt alkatrészek egymásba tolódásának megakadályozását elektronikus szerszám védelmi berendezés biztosítja. Lépéshiba esetén az elektronikus vezérlés azonnal leállítja a gépet. A fentieken túl is nagyon sokat foglalkozunk a munkavédelem tárgyi feltételeivel, új, biztonságos technológiai folyamatok bevezetésével, valamint a biztonságos munkavégzés személyi feltételeivel, a munkahelyi balesetek megelőzésével. Az élet és munkakörülményeket dolgozóink részére folyamatosan úgy kívánjuk javítani, hogy a vidéki dolgozóink részére a munkába járáshoz szállító járművet biztosítunk, illetve a munkába járás költségeit cégünk viseli. A munkavédelmi eszközökön felül munkaruhát, étkezési hozzájárulást is juttatunk dolgozóink részére. Napi kétszer tízperces perces pihenőidőt biztosítunk az ebédidőn felül a mozgásigények kielégítésére, regenerálódásra, melyhez a munkahely közvetlen közelében a cégünk területén padokat, asztalokat helyeztünk el, a pihenő kellemes eltöltésére.

154


Valamennyi sajtoló és hegesztőgépnél több helyen állítható, forgó mozgást végző székeket helyeztünk el, hogy a dolgozóknak lehetőségük legyen munkájukat ülve végezni. A dolgozóknak nem kell műszakonként három-négyezerszer az alkatrészekért lenyúlni a talajhoz, mert magunk készítettünk jobb és bal oldalra is 600 mm magasságú, jobbra-balra 10°-ban dőlő, konténerek tárolására alkalmas tartókat. Az ezen elhelyezett konténerből könnyű mozdulattal kivehető a megmunkálásra váró alkatrész, a művelet elvégzése után pedig a kész alkatrész könnyedén elhelyezhető a másik oldalon lévő konténerben. Hegesztő üzemünkben, mely jelentős mennyiségű kötőelemet használ fel, tetemes összegű saját erős beruházással megvalósítottuk a füstmentes, tiszta levegő biztosításának feltételeit. Továbbá valamennyi dolgozónkra általános balesetbiztosítást kötöttünk cégünk költségén. Mint már a bevezetőben is említettem, a munkavédelem fontossága nőttön nő, különös tekeintettel Európai Unios tagságunkra, mivel az Európai Unió tagországaiban is széleskörűen elterjedt a munkavédelmi fogalom és alkalmazása szigorúan megkövetelt. A fent vázolt munkavédelmi feladatok hatékony betartása, valamint a minőségbiztosítási rendszerek további bevezetése fontos kihívása a kis és középvállalkozásoknak a következő években. Számos tennivalónk akad- hogy példálódzó felsorolással éljek -a munkakörnyezet javítása és fejlesztése terén, többek között az új, biztonságos technológiák bevezetésével, a munkabalesetek megelőzésével, a biztonságot és egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet kialakításával. Szükség van továbbá a munkavállalók egészségének és munkavégző képességének fenntartására, javítására a munkavégző képesség fejlesztésével, a munkavégzést veszélyeztető tényezők feltárásával, megszüntetésével, a foglalkozási megbetegedések és keresőképtelenség megelőzésével. Ezzel természetesen szorosan összekapcsolódik, hogy egy valamirevaló cég, amely piacképes árut kíván előállítani, vagy szolgáltatást nyújtani, a munkavédelem előírásait is szigorúan köteles betartani, betartatni és erre tőkét áldozni. Ha ezekre a kérdésekre mi munkáltatók és a velünk együttműködő munkavállalók is odafigyelünk, a munkabiztonság terén óriásit lépünk előre.

Pata József Gépipari Kft. 6352 Fajsz, Paprika u. 3. Telefon: 78/568-510 e-mail: [email protected]


155

A MUNKAVÉDELEMRE VONATKOZÓ FŐBB JOGSZABÁLYOK EU irányelvek, rendeletek, határozatok [1]

A Tanács 80/1107/EGK irányelve a munkavállalók vegyi, fizikai és biológiai károsító hatások munkavégzés közbeni veszélye elleni védelméről

[2]

A Tanács 82/605/EGK irányelve a munka közben fém-ólom és ionvegyületei hatásával járó kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről

[3]

A Tanács 83/477/EGK irányelve a munkavállalók munka közbeni azbeszt terhelésével kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelméről (módosította: 91/382/EGK, 98/24/EK, valamint a 2003/18/EK irányelv)

[4]

A Tanács 86/188/EGK irányelve a zaj elleni védekezésről

[5]

A Tanács 89/391/EGK irányelve a dolgozók munkahelyi egészségügyének és munkahelyi biztonságának javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről

[6]

A Tanács 89/392/EGK irányelve a tagállamok gépekkel kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról.

[7]

A Tanács 89/654/EGK irányelve a munkahelyeken betartandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények legalacsonyabb szintjéről (Az első egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1) bekezdésének célkitűzése szerint)

[8]

A Tanács 89/655/EGK számú irányelve a munkavállalók által a munkavégzés során használt munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek legalacsonyabb szintjéről (A második egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1). bekezdésének célkitűzése szerint.)

[9]

A Tanács 89/656/EGK számú irányelve a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz-használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről (A harmadik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1). bekezdésének célkitűzése szerint.)

[10]

A Tanács 89/686/EGK sz. irányelve a tagállamok egyéni védőeszközökre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről

[11]

A Tanács 90/269/EGK irányelve az elsősorban a munkavállalók hátsérülésének kockázatával járó kézi tehermozgatásra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelményekről

[12]

A Tanács 90/270/EGK irányelve a biztonsági és egészségvédelmi követelmények legalacsonyabb szintjéről a képernyő előtt végzett munka esetén

[13]

A Tanács 90/394/EGK irányelve a munka közben rákkeltő hatások veszélyének kitett munkavállalók védelméről (módosította: 97/42/EK, 1999/38/EK irányelvek)

156


[14]

A Tanács 90/679/EGK irányelve a biológia tényezők hatásának kitett munkavállalók védelméről

[15]

A Tanács 91/322/EGK irányelve a vegyi anyagok határértékeire vonatkozóan a munkahelyi expozíció során

[16]

A Tanács 92/57/EK irányelve a minimális biztonsági és egészségügyi követelmények bevezetéséről ideiglenes vagy változó építési területeken (a nyolcadik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16.cikk(1) bekezdésének célkitűzése szerint).

[17]

A Tanács 92/58/EGK irányelve a munkahelyeken alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről (A kilencedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1) bekezdésének célkitűzése szerint.).

[18]

A Tanács 92/85/EGK irányelve a terhes dolgozók, valamint a nemrégen szült, illetve szoptató dolgozók munkahelyi biztonságának és egészségének javítására irányuló intézkedések bevezetéséről

[19]

A Tanács 93/103/EGK számú irányelve a halászhajók fedélzetén dolgozók minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről (a tizenharmadik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1) bekezdésének célkitűzése szerint.)

[20]

A Tanács 94/33/EGK irányelve a fiatalok munkahelyi védelméről

[21]

A Tanács 95/63/EK számú irányelve a munkavállalók által a munkavégzés során használt munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek legalacsonyabb szintjéről szóló 89/655/EGK irányelv módosításáról

[22]

A Tanács 98/24/EK irányelve a munkavégzés alatt vegyi anyagok hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről

[23]

A Tanács 98/37/EK irányelve a tagállamok gépekkel kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról.

[24]

A Tanács 1999/92/EK számú irányelve a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben végzett munka során a munkavállalók biztonságát és egészsége védelmét szolgáló minimális követelményekről (a tizenötödik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1) bekezdésének célkitűzése szerint.)

[25]

A Bizottság 2000/39/EK irányelve a Tanácsnak a munkavégzés alatt vegyi anyagok hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló 98/24/EK irányelve végrehajtására kiadott, a foglalkozási expozíciók határértékeinek első indikatív listájáról

[26]

A Parlament és a Tanács 2000/54/EK irányelve a munkavállalók védelméről a munka közben használt biológiai hatóanyagokkal szemben


157

[27]

A Tanács 2001/45/EK számú irányelve a munkavállalók által a munkavégzés során használt munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek legalacsonyabb szintjéről szóló 89/655/EGK irányelv módosításáról.

[28]

A Parlament és a Tanács 2002/44/EK irányelve minimális egészségi és biztonsági követelmények bevezetéséről a fizikai ágensek (vibráció) kockázatának kitett munkavállalók vonatkozásában

[29]

A Parlament és a Tanács 2003/10/EK irányelve minimális egészségi és biztonsági követelmények bevezetéséről a fizikai ágensek (zaj) kockázatának kitett munkavállalók vonatkozásában

[30]

A Tanács 2062/94/EK számú rendelete az Európai Munkavédelmi Ügynökség létrehozásáról.

[31]

A Tanács 1643/95/EK számú rendelete a Tanács az Európai Munkavédelmi Ügynökség létrehozásáról szóló 1994. július 18-i 2062/94/EK számú rendeletének módosításáról.

[32]

A Bizottság 95/319/EK sz. határozata a munkavédelmi szervezetek vezetői bizottságának létrehozásáról

Törvények [33]

1991. évi XI. törvény az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról.

[34]

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről

[35]

1996. évi CVII. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról (ad Mvt)

[36]

1996. évi LXII. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény módosításáról (ad Mvt)

[37]

1997. évi CII. törvény a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról

[38]

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

[39]

1999. évi CXXII. törvény egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról

[40]

2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról

[41]

2001. évi XVI. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról

[42]

2001. évi LXXVIII. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási

158

Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról

[43]

2002. évi LIII. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyes más törvények módosításáról

[44]

2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekről

[45]

2004. évi XI. törvény a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. Törvény (Mvt.) módosításáról

[46]

2004. évi XXVIII. törvény a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról

Kormányhatározatok, kormányrendeletek [47]

89/1995.(VII.14.)Korm.rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról

[48]

98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről

[49]

280/2004.(X.20.)Korm.rendelet kezeléséről

[50]

2010/2004.(I.22.)Korm.Határozat a munkavédelem országos programja 2004. évi intézkedési és ütemtervéről

a

környezeti

zaj

értékeléséről

és

Miniszteri rendeletek [51]

8/1982.(VII.13.)EüM rendelet a külföldön munkát vállalók egészségi alkalmassági vizsgálatáról

[52]

2/1983.(II.14.)EüM rendelet a dolgozók bőrvédő készítménnyel történő ellátásáról

[53]

7/1991. (IV. 26.) NM rendelet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervezetéről és működéséről

[54]

5/1993. (XII.26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról

[55]

2/1995.(I.6.) MüM rendelet az egyéni védőeszközök bizonyítványa kiadásának szabályairól (egyetértésben a miniszterrel)

[56]

27/1995.(VII.25.)NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról

minősítő népjóléti


159

[57]

9/1996. (XII.20.)MüM rendelet a munkaerőpiaci szervezet irányításáról, a szervezetbe tartozó egyes szervek hatásköréről és egyes szervezeti kérdésekről

[58]

25/1996.(VIII.28.)NM rendelet az egészséget nem munkavégzés és munkakörülmények általános követelményeiről

[59]

26/1996.(VIII.28.)NM rendelet az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról

[60]

27/1996.(VIII.28.)NM rendelet a foglalkozási betegségek és foglalkozási expozíció bejelentéséről és kivizsgálásáról

[61]

20/1997. (XII.19.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII.26.) MüM rendelet módosításáról

[62]

2/1998. (I.16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről

[63]

8/1998. (III.31.) MüM rendelet a munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről

[64]

21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról

[65]

22/1998.(IV.17.)IKIM rendelet egyes gázfogyasztó kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról

[66]

25/1998.(XII.27.)EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről

[67]

33/1998.(VI.24.)NM rendelet a munkaköri, szakmai, ill. alkalmassági orvosi vizsgálatról és véleményről

[68]

7/1999.(XI.3.)SZCSM rendelet az egyéni védőeszközök munkavédelmi megfelelőségét vizsgáló szervezetek kijelölésének részletes szabályairól

[69]

50/1999.(XI.3.)EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről

[70]

61/1999.(XII.1.)EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók védelméről

[71]

65/1999.(XII.22.)EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről

[72]

25/2000.(IX.30.)EüM-SZCSM együttes rendelet a munkahelyi kémiai biztonságról

veszélyeztető egészségügyi

készülékek

160


[73]

26/2000.(IX.30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről

[74]

27/2000. (IX. 30.) EüM rendelt a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet módosításáról

[75]

41/2000.(XII.20.)EüM-KöM együttes rendelet az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról

[76]

44/2000.(XII.27.)EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól

[77]

4/2001.(IX.26.) SZCSM-EüM együttes rendelet a tengeri halászhajók fedélzetén dolgozók munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről

[78]

12/2001.(V.4.)KöM-EüM együttes rendelet a vegyi anyagok kockázatának becsléséről és a kockázat csökkentéséről

[79]

16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet aA hulladékok jegyzékéről

[80]

18/2001.(IV.28.)EüM rendelet a munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről

[81]

30/2001.(X.3.)EüM sugárvédelméről

[82]

2/2002.(II.7.) SZCSM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról

[83]

3/2002. (VIII. 30.) ESzCsM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999.(XI.3.)EüM rendelet módosításáról

[84]

3/2002.(II.8.) SZCSM-EüM együttes rendelet munkavédelmi körülményeinek minimális szintjéről

[85]

4/2002.(II.20.) SZCSM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről

[86]

5/2002. (XI.12.)FMM rendelet a munkavédelmi jellegű bírságok pályázati, valamint információs célú felhasználásáról

[87]

10/2002.(XII.23.)FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 8/1998. (III. 31.) MüM rendelet módosításáról

[88]

11/2002. (XII.28.)FMM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet módosításáról

rendelet

a

külső

munkavállalók

a

munkahelyi

munkahelyek


161

[89]

12/2002. (XI. 16.) ESzCsM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet módosításáról

[90]

13/2002. (XI. 28.) ESzCsM-FMM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet módosításáról

[91]

17/2002. (IV. 12.) EüM rendelet egyes miniszteri rendeletek módosításáról

[92]

18/2002.(IV.10.)EüM rendelet a külső munkavállalók munkahelyi sugárvédelméről szóló 30/2001. (X. 3.) EüM rendelet módosításáról

[93]

3/2003.(III.11.)FMM-ESzCsM együttes rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben lévő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről

[94]

8/2003.(II.19.)GKM rendelet a szállítható nyomástartó berendezések biztonsági követelményeiről és megfelelőség-tanúsításáról

[95]

11/2003.(IX.12.)FMM rendelet az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzatáról

[96]

66/2003.(XII.11.) ESzCsM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999.(XI.3.)EüM rendelet módosításáról

[97]

75/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet módosításáról

[98]

77/2003.(XII.23.)EszCsM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999.(XII.22.)EüM rendelet módosításáról

[99]

80/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet módosításáról

[100]

1/2004.(I.9.)FMM rendelet a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó, a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség eljárási szabályairól és díjazásáról

[101]

13/2004.(IV.19.)FMM rendelet az egyéni védőeszközök megfelelőségét vizsgáló, tanúsító, ellenőrző szervezetek kijelölésének részletes szabályairól és az Európai Bizottságnak, illetőleg az Európai Unió tagállamainak való bejelentéséről, valamint a kijelölési eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról

[102]

14/2004.(IV.19.)FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről

162


[103]

15/2004.(IV.19.)FMM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről szóló 2/1998.(I.16.)MüM rendelet módosításáról

[104]

16/2004.(IV.9.)FMM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. Törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993.(XII.26.)MüM rendelet módosításáról

[105]

20/2004.(IV.25.)FMM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 2/2002.(II.7.)SzCsM rendelet módosításáról

[106]

28/2004.(IV.24.)ESZCSM rendelet egyes sugár-egészségügyi tárgyú rendeletek módosításáról

[107]

28/2004. (XII.20.)FMM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet módosításáról

[108]

29/2004.(IV.24.)ESZCSM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000.(IX.30.) EüM rendelet módosításáról

[109]

31/2004.(III.16.)GKM rendelet az egyes kialakításáról és megfelelőségének 22/1998.(IV.17.)IKIM rendelet módosításáról

[110]

39/2004.(IV.7.) GKM rendelet a szállítható nyomástartó berendezések biztonsági követelményeiről és megfelelőség-tanúsításáról szóló 8/2003.(II.19.)GKM rendelet módosításáról

[111]

41/2004.IV.7.)GKM rendelet a közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálatáról

gázfogyasztó készülékek tanúsításáról szóló

[112]1/2005. (I. 7.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet módosításáról


163

FELHASZNÁLT IRODALOM -

-

Health and safety protection at work: a guide for small and mediumsized enterprises. Commission of the European Communities, Luxembourg, 1993. ISBN 92-826-6117-2. Burrows, Noreen - Mair, Jane: European Social Law, John Wiley & Sons 1996 E. Boucher-J. Echkenazi: A 15-ök Európájának kézikönyve, CO-NEX 1998 Gyulavári Tamás-Kardos Gábor (szerk.): Szociális jogok az Európai Unióban, AduPrint, 1999 A munkahelyi kockázatértékelés és kezelés gyakorlati kézikönyve, Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, Budapest, 1999. A munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszer kialakítása és működtetése. A vállalatirányítók felkészítése. Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, Budapest, 2000. Az Európai Unió szociális dimenziója (SzCsM, Budapest, 2000. Szerkesztő: Gyulavári Tamás, segítő: Toma Kriszta) Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés 2001 Fazekas Judit (szerk.): Az Európai integráció alapszerződései, KJKKERSZÖV 2002 Munkáltatók (cégek, egyéni vállalkozók) alapítással, a tevékenység megkezdésével kapcsolatos fontosabb munkavédelmi feladatai, Dr.Varga László, Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, Budapest, 2002. A munkahelyi egészségvédelem és biztonság az Európai Unióban („Engem is érint”, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Budapest,2002, szerzők: Gádor János és Dr.Páva Hanna) Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Útmutatása a Munkahelyi Kockázatértékeléshez (www.ommf.hu; Szociális és Munkavédelmi Közlöny 2002/1. szám) Adatstruktúrák és monitorozási módszerek fejlesztése és közelítése az EU gyakorlatához, Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, Budapest, 2002. A szerződéses munkakapcsolatok új formáinak munkavédelmi vonatkozásai, Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, Budapest, 2003. Kende Tamás-Szűcs Tamás (szerk.): Európai közjog és politika, Osiris 2003 Munkavédelmi irányítási rendszerek működtetése az Európai Unió tagállamaiban. Vállalati szintű kapcsolatok. Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, Budapest, 2004. Képernyős munkahelyek biztonsága (Munkavédelmi vállalkozóknak, Népszava Könyv Kft, Budapest, 2004). Nemeskey Károly: A munkavédelem irányítása az Európai Unióban és Magyarországon, KJK Kerszöv 2004

164


A munkavédelem előmozdítása európai kis- és középméretű vállalkozásokban (KKV) KKV támogatási program 2002-2003, Európai Munkavédelmi Ügynökség Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, Budapest, 2005. Munkavédelem, VERLAG DASHÖFER, Budapest, 2005.

III. MUNKAVÉDELMI JOGSZABÁLYOK...20

Recommend Documents