II NEGYEDIK KÖTET. alvóíratoit

50067

/II

UJ

AGYAR

NEGYEDIK KÖTET

aLVÓÍRATOIt

II. ÉVFOLYAM 1944

UJ MAGYAR

IV. KÖTET

MÁRCIUS

І.(ѴП.) FÜZET

A K A Z IN C Z Y TÁRSASÁG T U D O M Á N Y O S , I R O D A L M I É S M Ű V É S Z E T I SZEM LÉJ E MEGJELENIK EVENTE KÉT KÖTETBEN, NÉGY FÜZETBEN AZ ERSEKUJVÁRI, KOMAROMI, IPOLYSÁGI. LÉVAI, LOSONCI, RIMASZOMBATI, ROZSNYOl, MIS­ KOLCI, SALGOTARJANI, EGRI, SÁROSPATAKI, SATORAUAUJHELYI, UNGVÁRI, BEREGSZÁSZI, MUNKÁCSI, HUSZTI ES MARAMAROSSZIGETI IRODALMI, TU­ DOMÁNYOS ÉS MÜVESZETI EGYESÜLETEK EGYUTTMÜKÖDESÉVEL.

SZERKESZTI

Dr. SZ IK L A Y L Á SZ L Ó SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Elnök:

vitéz UJVÁRY LAJOS Dr. ÁGOSTON JÜLIAN Dr. LUKACS DEZSŐ Dr. AROKSZALLASSY ZOLTÁN Dr. LUKACH JÓZSEF Dr. BÁLINT IMRE Dr. MIHALIK SÁNDOR Dr. MOLNÁR PÁL Dr. BELLYEI LÁSZLÓ Dr. BUCZKO EMIL NEHEZ FERENC Dr. CSAPÓ JENŐ NYlRESI-TICHY KÁLMÁN OLÁH JÓZSEF DARKO ISTVÁN RÁCZ PÁL ERDELYI BÉLA SEMETKAY JÓZSEF FORGACH GÉZA Dr. HARSANYI ISTVÁN Dr. SÍPOS LAJOS HEGYI JÖZSEF SCHUBERT TÓDOR Dr. SZÉNASSY BARNA Dr. JANITSKY BÉLA Dr. KÁLMÁN BÉLA SZILAGYI KAROLY SZŐKE BÉLA KÖLTAY IMRE VARGA IMRE Kéziratokat, előfizetéseket, érdeklődéseket a főszerkesztő címére: Kassa, Mátyás király-körút 3. sz. alá kell küldeni. Telefon: 34—36. K éziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Előfizetési ár: egy évre 16.— P. a Kazinczy Társaság és a felvidéki testvéregyesületek tagjainak 12.— P. A címlap a Magyar Museum 1788. és 1789-i első kötetének íedőlapia után készült. A kép Benczúr Gyulát ábrázolja. Készült a W i k o nyom dai és litográfiái m űintézetnél. Kassa, Luther-utca 19. sz.

U J MAGYAR

U S E U M IV. KÖTET I. (ѴП.) FÜZET

50867

„ W IK O " KO- ÉS KÖNYVNYOMDÁI MOINTEZET, K A SSA .

OPTIMISTA ÉNEK „ . . . mert szerettél engemet a világ fundamentumának fölvettetése előtt." Ján. XVII. 24.

Enyém a sejtés az esti csendben, Enyém az illat virág-kehelyben, Értem a ritm ust az utca-zajban, — N ekem örökké m osolyg az ajkam . V alaki nem h á g y kétségbeesnem , V alaki nagyon szereth et engem. N em bán t az árm ány. N em b án t az átok. S érthet akárki, — én m egbocsátok. É rhet akárm i, nem öl a kétség: Enyém a jóság, enyém a szépség. H iába m inden, jóra születtem , V alaki nagyon szerethet engem. N ag y ú r előtt m ég nem csúsztam térden. Az iríg y k ed ést sehogyse értem . J é g v e rte fám at idén m e d d ő re ? ' Űj gyüm ölcs elé viru l jövőrel N incs, mi m egölje hitem szívem ben, V alaki nag y o n szerethet engem . H ogy lettem ilyen? — V eszett világban, Hisz annyi év e csak panaszt láttam : H alál-orgiát, utána bom lott T ülekedést, m ely m indent le ro n to tt!. . . G yűlölet-éjben h ajn alra lestem , V alaki nagyon szereth et engem. H ogy lettem ilyen? Ki szőtte sorsom , Az ős „Legyen!1‘-tői m indm áig folyton, Szürke szálak közt, színes vetélőn, M illió ősön át, holtakon, élőn, Bűnön, kínon át, — csókon, sz ere lm e n ? . . . V alaki m indég szeretett engem! f SZIKLAY FERENC

3

SZIKLAY FERENC, A FELVIDÉK KULTÚRPOLITIKUSA

AKI A FELVIDÉKEN m eg a k a rja ism erni a cseh m egszállás húsz esztendejének kulturális életét, a m agyar kultúrpolitika fejlődését, vag y éppenséggel ennek a korszaknak m agyar szellem történetét m eg a k a rja m ajd egyszer írni, annak elsősorban és m indenek fölött iközelről kell m egism erkednie a nem rég elh ú n y t Sziklay F erenc életm ű v é­ vel. A m int ennek a húsz esztendőnek m agyar politikai fejlődése el­ v álaszthatatlanul összeforrt Petrogalli O szkár, K örm endy-Ékes Lajos, Szent-Ivány József, Szüllö Géza, T örköly József, Jaro ss A ndor és E sterházy Ján o s közéleti tev ékenységével, ugyan ú g y elképzelhetetlen ennek a húsz esztendőnek m agyar szellem i élete, közm űvelődési a r­ culata Sziklay Ferenc nélkül. Sziklay Ferenc volt az a központ és az a gyújtópont, ahonnan az elszakított és különálló éle tre kényszerített északi nem zetrész ku ltu rális v érk erin g ése indító erő k et kapott és ahol a D événytől A knaszlatináig szétszórtan élő m agyarok m egtalál­ ták egym ást az egységes nem zeti m unkaarcvonalban. Sziklay F erenc életén ek és korszakos jelen tő ség ű m unkájának közvetlen szem tanúi, sőt részesei is v oltunk s a húszesztendős „ki­ sebbségi" sors átélésén ek m ég oly közvetlen h a tá sa alatt állunk, hogy nem érezhetjük m agunkat alkalm asaknak a „történetíró" é rté k íté le té ­ re. Azt, hogy ki volt Sziklay F erenc és hogy m it je le n te tt egyetem es m ag y ar szem pontból az a nem zetm entő és nem zetfenntartó m unka, am elyet Sziklay F erenc m int a felvidéki m agyarság kultúrpolitikusa a legsúlyosabb időkben hősies önfeláldozással és teljes odaadással v á l­ lalt és végzett, tárgyilagosan m ajd az u tókor fogja m egm érni. N ekünk, a k o rtársak n ak m ás feladatunk nem lehet, m int lerögzíteni azokat a hiteíes adatokat, am elyek jellem zik Sziklay F erenc közéleti m űködé­ sét s am elyeknek pontos ism erete nélkül az u tókor nem alkothatna h ű k ép et ennek a „kisebbségi" húsz esztendőnek m agyar kultúrhistóriájáról. Az alábbi szerény sorok is a hiteles adatszolgáltatás feladatát igyekeznek szolgálni. SZIKLAY FERENC életm űve egy sark alato s m agyar ku ltú rp o liti­ kai gondolat, a decentralizáció jeg y éb en állott. Sziklay F erenc m ár p á ly á ján a k legelején — a boldog bék ev ilág b an — rájött, hogy az az abszolút centralizm us, am ely N agym agyarország é le tét m ind politikai, m ind gazdasági és ku ltu rális tére n jellem ezte, egészségtelen. T anári p á ly á já t Pozsonyban kezdte, m ajd Szatm áron, Fehértem plom ban, v é ­ gül K assán folytatta. N agym agyarország négy,' egym ástól különböző tájá n ism erte m eg a vidéki k u ltú ré le t eredendő bajait, h ián y a it és e rő t­ lenségét, lelki és szellemi közelségbe k e rü lt azokkal a kevesekkel, akik B udapest túltengő fölényével szem ben a vidéki kultúrközpontok k iép íté sé t és m egerősítését sü rg ették , s a m aga. részéről is ezt tűzte ki

4

kultúrpolitikai tev ék en y ség én ek egyik főcéljául. Ezek a háborúelőtti élm ények és m unkakezdések Sziklay F erencet különösen alkalm assá te tté k arra, hogy a trianoni tragédia bekövetkezése után a felvidéki m agyarság az ő kezébe tegye le a k ényszerdiktálta ku ltú r-d ecen trali­ záció m egszervezését. M ert azt, am iért a tú lh ajto tt centralizm us ellen küzdő idealisták évtizedeken keresztül hasztalan küzdöttek, a tragikus politikai v á lto ­ zás egy csapásra k ikényszerítette: a budapesti központtól erőszako­ san elszakított Felvidék szám ára nem volt m ás lehetőség, m int Buda­ pesttől függetlenül a sa já t láb ára állni s új központok k ialakításával kivenni részét az egyetem es m agyar m űvelődés m egtartásából és épí­ téséből. Ez a kényszer-decentralizáció szom orúan igazolta azokat a vidéki szellem i m unkásokat, akik évtizedeken át oly kevés eredm énnyel h a r­ coltak a tú lh ajto tt centralizáció ellen és akik kevés m egértés m ellett k övetkezetesen hirdették, hogy egy ország szellem i élete akkor iehet egészséges, ha több központ körül jegecesedik ki, m ert a több köz­ pont a nem zet egyéniségének több oldalát és több színét emeli ki s a központok egym ás között folyó nem es v ersen y e a legkülönb m i­ n őséget eredm ényezi. S amíg a háború és a trianoni összeom lás előtt a decentralizáció a szellemi élet sokrétűségének, szokszínűségének és a nem zeti lélek kiteljesed ésén ek kérdése volt, addig T rianon után a legégetőbb életk érd éssé vált. A világháború u tán — am int ezt e sorok írója 1939. év .derekán M iskolcon tarto tt előadásában kifejtette — a felvidéki m agyarságot a kisebbségi sorsba k erülés valósággal a villám csapás hirtelenségével és v áratlan ság áv al érte. S e n k i1soha sem szám ított ennek a végzetes l változásnak a lehetőségére. Az uralkodó többség kényelm es gond► talanságából a legm ostohább életviszonyok közé zuhanva ez a m a­ gyarság oly k eg yetlenül nehéz feladatokkal találta m agát szem ben, , am elyeknek b etö ltésére sem lelki, sem tárgyi fölkészültséggel nem ^ rendelkezett'. E llentétben az erdélyi m agyarsággal — am elynek m ár súlyos gyakorlati tradíciói v o lta k az önálló népi életre — a felvidéki m agyarságnak a nem zetiségi élet m egszervezését a legalsóbb lépcső­ toknál k e lle tt m egkezdenie. És itt, a sokszáz kilom éteres h atársáv o n szétszórt m agyarság eleinte szánalom ram éltóan gyám oltalannak bizo­ nyult. Súlyos h á trá n y t jele n te tt a nagym agyarországi élet abszolút cen­ tralizm usa. A politikai, a gazdasági4és a kulturális élet m inden ideg­ szála B udapesten futott össze s ezeket az idegszálakat és v é re re k et Trianon eddigi központjuktól erőszakosan elszakította. H iányoztak az erősen m egalapozott, sa já t lábukon m egálló vidéki központok, s így egyszeriben m egbénult az egész vonalon a m agyar élet. Legalább k u ltu rális tére n lett volna egészséges decentralizm us, m ennyivel könnyebb lett volna a. felvidéki m agyarság helyzete a kisebbségi élet • m egszerveződésének e ls ő ,. legnehezebb hónapjaiban! M ily roppant energia- és értékveszteséggel já rt az a hosszadalm as, nehéz m unka, amíg sikerült az elnyom ó hatalom szorongató karm ai között úgyahogy kiépíteni a hiányzó közéleti, ku ltu rális és gazdasági — v id é ­ k i — középpontokat. Pedig egészségesebb népi berendezkedés m ellett

ezek az életerős vidéki centrum ok term észetszerűen készen ren d e lk e ­ zésre állottak volna' s arán y talan u l könnyebb és eredm ényesebb leh e ­ te tt volna az értékm entő, nem zetvédő m unka. Az összeom lás után előállt fejetlenségből és káoszból lassan k i­ kristály o so d tak a m agyar élet új központjai. E gyetlen központról a földrajzi széttagoltság kö v etk eztéb en sem leh e tett szó. Pozsony, K assa és U ngvár m int országrész-központok, továbbá É rsekújvár, Komárom, Léva, Losonc, Rim aszom bat, Rozsnyó, B eiegszász és M unkács m int kisebb tájközpontok vezetése m ellett a lak u lt ki az új, szom orú m a­ g yar élet. A fejlődés term észetszerű folytatódása a sok helyi központ or­ szágos egységbefoglalása volt. M ert az egészséges decentralizáció nem zárja ki, sőt föltételezi a m agasabbrendű centralizációt! E nnek a hatalm as építőm unkának — a tájeg y ség ek szerinti kultúrközpontok m egterem tésének és a vidéki központok egységes nem zeti arcvonalba töm örítésének — fáradhatatlan, lánglelkű apostola elsősorban Sziklay F erenc volt. SZIKLAY FERENC, a m egszállás kö v etk eztéb en állástalan n á v á lt tanár, 1919-ben a kisebbségi sorsra k én y szerü lt felvidéki m agyarság k ialak u ló új életén ek a rra a legelső m unkaarcvonalára jelentkezett, ahol toliforgatókra volt szükség. íg y lett Sziklay F erenc — aki diákkora óta az irodalom h iv ato tt m űvelőjének íg érk ezett — újságíró. Az Esti Ü jság — a v olt F elvidéki Ú jság — felelős szerkesztőjének h ív tá k m eg 1919 első felében. Ez az újság v olt a csehek által m egszállt F elvidék első keresztény, nem zeti irá n y ú politikai napilapja. M a m ár tálán k e v e se n em lékeznek e rre az a rá n y lag rövidéletű, de a kisebb­ ségi m agyar ú jság írást bátran és becsületesen elindító m agyar nap i­ lapra. A kik m egőrizték évfolyam ait vag y legalább egyes szám ait, azok m eggyőződhetnek arról, hogy Sziklay Ferenc, a szerkesztő, v olt az első, aki a m agyar nem zet tragikus trianoni összeom lása u tán azon­ n al m eglátta, hogy az eddigi ig énytelen vidéki sajtóból fővárosi szín­ v o n alú sajtó t kell terem teni. Ki kell lépni a vidéki lapok m egszokott k e re te i közül, hely ettesíten i kell az elv esztett országos központ irá ­ nyító h atásk ö rét és föl kell vértezni az egész kisebbségi sorsra ju to tt m agyarságot az új életform ára, hogy p u s z tu lá s . h e ly e tt m egállhassa h e ly é t s m egtarthassa nem zeti és népi értékállom ányát. Az Esti Ü jság m inden sorával az üldözött m agyarság nem zeti ön­ tu d atát e rő sítette és azt a szent célt szolgálta, hogy a felvidéki m a­ g yarságban fenntartsa a feltám adás hitét. Ebben a m egfélem lítést nem ism erő, áldozatos m agyar m unkában Sziklay F eren c já rt elől. A szív­ hez és az értelem hez szóló, m eggyőző és m agávalragadó v ezércik k ei­ ből idézzünk itt n é h á n y m ondatot. 1920 augusztus 17-én a „M agyar ruha és m agyar H im nusz" cím et adta vezércikkének. Ennek a n a g y jelen tő ség ű cikknek feledhetetlen előzm énye volt: A ugusztus 15-én, N agyboldogasszony n a p já n a k a s­ sai Dóm ban a nagym isén m agyarruhás leán y o k v e tte k részt és a hí­ v ek a H im nuszt és a Szózatot énekelték. A cseh ren d ő rö k haj.tóvadászatot rendeztek a m agyarruhás hölgyek ellen s a v áro sb an valóságos

d K ■ B

forradalm i han g u lat le tt úrrá. A közönség m egostrom olta a ren d ő rsé­ get s csak ak k o r állt hely re a rend, am ikor a leta rtó z ta to tt m agyar leán y o k at a rendőrség szabadon 'bocsátotta. Ezekkel az esem ényekkel kapcsolatban írta m eg Sziklay Ferenc em lékezetes vezércikkét, am ely­ n ek jó részét ugyan kicenzurázták, azonban a m egm aradt részek is a k a ssa ia k nem zethűségének h alh atatlan bizonyságtevői! — Az illetékesek, akiknek hatalom ad ato tt kezükbe, — írta töb­ bek között Sziklay F erenc — jól tu dhatják, hogy a m agyar szíveseb­ ben áldozza életét, m inthogy belenyugodjék szabadságának m egfosz­ tásába, hogy a m agyar élete a szabadság, am elynek elm aradhatatlan külső kifejezője a m agyar én ek és a m agyar v is e le t. . . M ert ha itt sza­ badon szárn y alh at a cseh és szlovák him nusz, ha bántódás nélkül v i­ selheti bárki a cseh vag y szlovák nem zeti viseletet, n ek ü n k is jussunk van a m agyar Him nuszhoz, m .nekünk is ju ssu n k v an a m agyar nem ­ zeti viselethez. V agyunk legalább is an n y ira odahaza itt, m int bárki rajtu n k kívül s nem fogja tölünk s e n k i. eltiltan i a szabad m agyar le ­ vegőt .. . N e izgassa senki fölöslegesen' a m agyarságot s m eg nem érdem elt szerencsétlenségünk közepette tartsá k tiszteletben leg ele­ m ibb szabadságjogainkat, am elyekhez ragaszkodni fogunk, m int az élethez . . . Szabad m ég m ag y arn ak lenni! És azok is leszünk m ind­ örökké és szabadon fog szárnyalni ezután is a m agyar im ádság. 1920 október 20-án az Esti Ú jságot m ásodszor tiltották be. A m a­ gyar társadalom általános felháborodásának hatása a la tt a cseh k o r­ m ány k ét és fél h ét m úlva újból engedélyezte a lap m egjelenését. A novem ber 9-én ism ét m eginduló Esti Ú jság első vezércikke az első szótól az utolsóig határozott, gerinces m agyar állásfoglalás volt. Ezt a cikket is Sziklay F erenc írta. A cenzúrán á te se tt m ondatok között például a kö v etk ező k et olvashattuk: — Nem futunk ü res délibábok után s történelm i felelősségünk tu d atában gyerm ekes, naív kalandhajhászással nem kock áztath atju k m indannyiunk legértékesebb, legdrágább kincsét: a m agyarság jövő­ jét. A valósággal szám olva a reálpolitika alapjaira helyezkedünk, azon­ ban mi is reálp o litik át kív án u n k a hatalom birtokosaitól is. N em v a ­ gyunk és nem leszünk hajlandók soha egy szem ernyit sem engedni nem zetközi szerződésekkel biztosított em beri és nem zeti jogainkból. Felem elt fővel b á tra n h ird etjü k ezután is: nem bűn m agyarnak lenni, nem bűn tö rh etetlen m agyarnak m aradni! Balga korcsivadék és m él­ tatla n a m agyar n év re az, aki a nagy történelm i ziv ataro k terhes lehelletétől lelkileg is m egrokkanva lem ond m agyarságáról, lem ond szabad m agyar életéről. M int politikai lapszerkesztő, Sziklay Ferenc kezébe v e tte a Felvi­ dék kulturális decentralizációjának üg y ét is. Az összeom lás u tán első­ n ek tűzte ki m unkaprogram m ul m aga elé, hogy a felvidéki m agyarság­ n ak a m egszállás id ejére önálló, életképes és fejlődő kultúrintézm én y é k é t kell terem tenie. K ezdetnek saját hatásk ö réb en m egindította az Esti Ü jság heti irodalm i m ellékletét. Ez volt az őse a n éh án y év m úlva m egvalósult irodalm i folyóiratnak és könyvkiadásnak. E nnek a végtelen gonddal és sz e re te tte l’szerkesztett irodalm i m ellékletnek hasábjain

Г

7

/ '

l

^

szólaltak m eg először .a n y ilvánosság előtt azok a felvidéki költők és elbeszélők,, a k ik e t később az egyetem es m agyar irodalom is értékei közé sorozott be. Az Esti Ü jság gerinces m agatartása, a m agyar hazához való tö rh e ­ tetle n ragaszkodása s k e re sz té n y és nem zeti e lv e it soha fel nem adó b átor kiállása m iatt a m egszállók szem ében állandóan szálka volt. Á tlag félév en k én t tilto ttá k be hosszabb-rövidebb időre. A negyedik betiltás 1921 vég én végleges volt. A cseh k o rm án y n ak ez a k edvezőt­ len intézkedése azonban ism ét csak a rra v olt alkalm as, hogy Sziklay F erenc m ég fontosabb, országos jelen tő ség ű m unkakörhöz jusson. A LAPNÉLKULIVE VÁLT szerkesztőt a közben országos viszony­ latokban is m egszervezkedett és tek in tély es parlam enti képviselethez ju ­ to tt kisebbségi m agyar p á rto k n ev éb en Petrogalli O szkár, a Központi Iroda igazgatója bízta m eg az egész felvidéki m agyarság k u ltú rp o liti­ k á já n a k m egszervezésével, irán y ításáv al és ku ltu rális szervezetének kiépítésével. M int a pártszövetség k u ltú rreferen se szakadatlanul dol­ gozó, fárad h atatlan k ö zpontjává v á lt a F elvidék m inden m agyar k u ltu ­ rális, irodalm i és m űvészeti m egnyilatkozásának. Sziklay F erenc irtó ­ zo tt a pártp o litik átó l s valósággal szentségtörésnek tek in tette, hogy a k u ltú rá t bárm ilyen vonatkozásban is ö sszeköttetésbe hozzák a napi­ politikával. H ogy m égis politikai p á rto k égisze alatt kezdte m eg átfogó jelen tő ség ű k ultúrm unkáját, ezt a k örülm ények kényszere diktálta. Az úg y n ev ezett csehszlovák dem okrácia ugyanis annyira a pártpolitika egyedülvalóságára v o lt felépítve, hogy különösen a m egszállás első évtizedében az itteni m agyarságnak csakis a pártp o litik ai szer­ vezkedést engedték meg. Politikam entes kultúrszervezkedést, tá r­ sadalm i töm örülést v a g y gazdasági érdekvédelm i alak u lást eg y á lta ­ lában nem engedélyeztek (amint ezt a SzMKE esete is bizonyította), s az ilyen, a pártpolitikától távol álló ku ltú rm u n k a is csak a politikai pártszerv ezetek k e retei között ju th a to tt levegőhöz és érv én y esü lési le ­ hetőséghez. (A pártpolitika m indenhatósága an n y ira elfajult m ég cseh vonatkozásokban is, hogy közszolgálati álláshoz, m unkanélküli seg ély ­ hez, közigazgatási jogsegélyhez csakis olyan állam polgár ju th ato tt, aki valam ely elism ert politikai p á rt tagsági igazolványát m utatta fel.) Ebbe az agyonpolitizált „dem okratikus" világba a felvidéki m agyarság ugyancsak nehezen tudott beleszokni s eleinte m indent m egkísérelt, hogy azokat az életm egnyilvánulásokat — am elyekhez a p ártp o litik á­ n ak sem m i, de semmi köze sincs, am elyek m inden m űvelt országban a napi politikától függetlenek, sőt azon felül álln ak — m inden politikai vonatkozástól m entesítse. A m ikor azonban a m agyarság vezetői arról győződtek meg, hogy becsületes és term észetes törek v éseik m egtörnek a csehek konokságán, a m agyar ügy é rd ek éb en végül is alkalm azkod­ ta k az adott viszonyokhoz és lehetőségekhez, s egyelőre a kulturális m unkát is a p ártp o litik a védelm e a la tt s az országos pártszerv ezet k e ­ rete i között in d íto tták meg. B elátták, hogy nem a szervezeti külsőségek a fontosak, hanem a lényeg: az ügy szolgálata. A m int Sziklay Ferenc 1922 őszén a Prágai M agyar H írlapban világosan m egállapította: „Ha a

korm ányhatalom m ást, m int politikai szervezetet nem tű r meg, fel kell használnunk ezt az egyetlen lehetséges m ódot arra, hogy k u ltú rá n k at m egm entsük." Sziklay Ferenc a ku ltú rreferátu s pártpolitikai k e re té t nem is te k in ­ tette sohasem lényegnek s kultúrpolitikai m unkásságában m indig fel tu d o tt em elkedni a politikai vonatkozásokon. S ha m un k aterv e cél­ kitűzéseinek eléréséhez igénybe is v e tte a m agyar p árto k részéről az elk erü lh etetlen ü l szükséges segítséget s en n ek jóvoltából igyekezett elhárítani a kulturális m egm ozdulások ú tjáb a kerülő politikai a k a d á ­ lyokat, m áskülönben a lehetőségek h atárain belül függetlenítette m a­ gát és m unkakörét a pártpolitikától. S kiváltkép azokban a hónapok­ ban függetlenítette m unkakörét a p ártok befolyásától, am ikor a m a­ g yar p á rto k között válságba k erü lt az együttm űködés s felütötte fejét a pártoskodás, az ellentétszítás és ellen tétk eresés beteg szellem e. Szik­ la y a politikai ellenségeskedés m érges légkörétől félték en y en óvta és védelm ezte a kulturális, a szellem i m unkaarcvonalat. E tö re k v é sé ­ ben legtöbbször m aguk a m agyar politikusok is segítségére voltak Sziklay F erencnek s a pártpolitikai harcokba nem rán to ttá k bele a k u l­ turális életet. S am ikor egyszer-kétszer előfordult, hogy a pártp o liti­ kai torzsalkodás súrolta a kulturális m unka békéjét, Sziklay Ferenc b á trá n szem beszállt a politikusokkal és saját szem élyében vállalta n eheztelésüknek m inden következm ényét is. A KULTtJRREFERATUS sokoldalú, hatalm as m u n k áját Sziklay F erenc 1922. év vég én k é t nagyszabású országos m ozgalom m egszer­ vezésével kezdte meg. Ezek eredetileg Petrogalli O szkárnak, a felvidéki m agyarság fe­ led h etetlen em lékű, nagy politikusának vo ltak az elgondolásai, a gya­ k o rlati m egvalósítás azonban elsősorban Sziklay F erenc érdem e. Ezek ..voltak»az 1922. évvégi Petőfi-jubileum és az országos iskolaügyi tilta­ kozó m ozgalom. U gyanabban az időben közel kétszáz helyen — v árosban és falun i — lélekem elő ü n nepségeken áldozott a felvidéki m agyarság a leg! nagyobb m agyar költő h alh atatlan szellem ének. Az ünn ep ség ek rész­ letes program m ját Sziklay Ferenc állította össze. K iválogatta a szava­ lásra alkalm as verseket, az előadandó zenei m űveket, sőt a falusi ü n ­ n ep ély ek szónokai szám ára kész előadásokat és ünnepi beszédeket készített. M inden tájékoztatást, anyagot és szöveget elju tta to tt m in­ den hová a Felvidékre, m indenütt m egtalálta a rendezésre alkalm as lelkes m agyart és az egész szellem i m egm ozdulás szinte egy gom b­ nyom ásra m űködésbe lé p e tt., U gyancsak Petrogalli és Sziklay közös kezdem ényezésére n éh án y héten belül a Felvidék és K árpátalja m inden v árosában és nagyobb községében a m agyar p ártszervezetek iskolaügyi töm eggyűléseket ta r­ tottak. E gyűlések eg y öntetű határozatokban k ö v etelték a m agyarság iskolaügyi sérelm einek sürgős és g y ö k e re s ' orvoslását. E gyűlések határozatait,, indokolásukat s a. felszólalások irán y elv eit ugyancsak Sziklay Ferenc készítette. M ások ajk án keresztül Sziklay Ferenc sza-

9

vai hangzottak el a m egszállott országrész m inden zugában. Ezeknek a szavaknak nem csak Prágában, de az európai fórum okon is m egvolt a visszhangjuk. S ezek az egységes m agyar állásfoglalást kifejező sza­ vak D événytől A knaszlatináig a nem zeti sorsközösség tud atára ne­ v eltek rá m inden rendű s ran g ú m agyart. Ez az egységes népi és nem zeti ö n tu d atra való nev elés rendkívül fontos erkölcsi alapföltétele volt az életerős kisebbségi életnek. U gyanis az összeom lás u tán a kisebbségi élet szervezői a semm iből m indent terem teni igyekvő m unkájukban szinte áth ág h atatlan a k a ­ dályba ütköztek. Az eredendő m agyar hibák egyik legsúlyosabbika: az egységes m agyar népi öntudat hiánya okozta ezt az akadályt. Ki­ tű n t a felvidéki m agyarság kisebbségi szervezkedése esetében, hogy — például — a C sallóköz és a Bodrogköz m agyar lakói nem é rd e k ­ lődtek egym ás sorsa iránt. A Sziklay Ferencek, a Petrogalli O szkárok . fáradhatatlan, k ita rtó m unkája töltötte be a n a g y nem zeti feladatot: egységes nem zeti öntu d ato t alak íto tt ki a felvidéki m agyarságnak a különböző tája k szerint eddig egym ástól távoleső, részekre tagolt lel­ kében. Ezt a nag y célt szolgálták az em lített országos m egm ozdulások életreh ív ásáv al is.

SZIKLAY FERENC kultú rreferen si m unkásságának azonban csak egész kis részét tette ki az ilyen országos k u ltú rak ció k m egszervezése és irányítása. Egész em bert kívánó, n a g y m unkát v é d e t t m indenek­ előtt a m agyarság kulturális sérelm einek ö sszegyűjtésével és ren d ­ szeres feldolgozásával. Az ő keze és tolla alól k e rü ltek ki azok a több n y elv en k inyom atott em lékiratok, am elyek ú tjá n a N épszövetség és a ny u g ateu ró p ai nyilvánosság • szerzett tudom ást a C sehszlovákiába zárt m agyarság égbekiáltó sérelm eiről és panaszairól. Ezek. az em lék­ iratok súlyos rések et v á g ta k a benesi propaganda potem kinfalain és jelentős m értékben h o zzájárultak a m agyar revíziós-m ozgalom e re d ­ m ényességéhez. U gyancsak Sziklay F erenc látta el feldolgozott sérelmi anyaggal azokat a politikai vezéreket, akik a felvidéki m agyarsá- ,■ got a különböző nem zetközi összejöveteleken, e ls ő s o rb a n . az európai ) nem zeti kisebbségek kongresszusain és — m int a C sehszlovákiai Ma- j gyár N épszövetségi Liga kiküldöttei — a N épszövetségi Ligák U n ió -! ján a k genfi gyűlésein képviselték. A sérelm i any ag g y ű jtés nem v o lt k ö n n y ű feladat. Ezt a m unkát nem leh e tett egy h ely en egy em bernek v ég reh ajtan ia. Ezt az egész országrészre kiterjed ő helyi an y ag g y ű jtések részleteredm ényeiből k e lle tt felépíteni. Elsősorban össze k e lle tt toborozni a sok helyi, v i­ déki m un k atársat, ak ik v á lla ltá k és végre is h a jto ttá k a kiszabott részlet-m unkafeladatot. M ásodsorban a befutó an yagot o ly an alapos­ sággal és rendszerességgel k e lle tt feldolgozni és olyan k ritik a i szem ­ m el értékelni, am ely rendkívüli türelm et és m ég inkább különleges szakértelm et igényelt. Ez a m unkaterület és ez a m unkam ódszer m a­ gyar em berek szám ára eddig m eglehetősen idegen volt. M ennyi u tánjárásba, rábeszélésbe és levelezésbe került, am íg Sziklay F eren c­ n ek sik erü lt m inden szóbajöhető vidéki gócpontban egy-egy megfe- | lelő helyi m u n k atársat biztosítania! I 10

Az a d a tg y ű jté s nem csak a sérelm eknek a tén y e k n e k m egfelelő m egállapítására szorítkozott, hanem felölelte a m agyarság ku ltú rérték állom ányának a legapróbb részletekig ható ,,leltár" ö sszeírását is. Az ad atg y ű jtés körülbelül a következő szem pontok szerint alakult: mi­ lyen kultúrintézm ényei v o ltak a m agyarságnak, ezekből m iket v e tte k el és m iket csonkítottak m eg vag y ítéltek fokozatos elso rv ad ásra a csehek, m ilyen intézm ények m aradtak m eg és m ilyen intézm ényeket és szervezeteket kell ezután életrehívni, hogy a m agyarság m űvelt európai nem zethez m éltó é le tet élhessen a kisebbségi sorsban, is? Az ad atg y ű jtés a legnagyobb gondot az iskolaügyre fordította s ezen a téren Sziklay Ferenc olyan alapos m unkát végzett, hogy az egyenlő é rté k ű volt a csehországi ném etség hasonló célú m unkásságával. — A k é t m unka között m égis óriási különbség volt! Am íg a szudétaném etek hatalm as m unkahivatalokkal (A rbeitsgem einschaft) és a fi­ ze te tt m unkaerők százait foglalkoztató kultúrszövetségi központok­ k al (K ulturverband) rendelkeztek, addig a felvidéki m agyarság kultúrreferátu sáb an a virágzás éveiben is Sziklay F erenc m unkatársi „gár­ dája" egy ugyancsak elbocsátott tanárból és égy gépírókisasszonyból állott! Ilyen szem élyi felkészültség m ellett term észetesen a n a g y fe ­ ladattöm eget csak önfeláldozó odaadással, p ihenést nem ism erő le ­ m ondással és é jt n appallá tevő szakadatlan m unkával leh e tett m eg­ oldani. Az eddig kevésbbé ism ert m unkam ódszerek elsajátítása céljából Sziklay F erenc tan u lm án y u tat v ég zett a cseh- és m orvaországi n ém et­ ség kulturális és szervezeti központjaiban s az itt tap asztaltak alap­ já n szervezte m eg sa já t m unkarendszerét, am ellyel m egalkotta a fel­ vidéki m agyarság k u ltú rk ataszterét. Erről a k u ltú rk ataszterrő l külön tanulm ányban kellene m egem lé­ keznünk és részletesen ism ertetnünk k ellene azt, hogy tanulságos például szolgálhasson a hasonló m unkafeladatok vállalói szám ára. Az érdeklődők tájék o ztatásáu l m egem lítjük, hogy ennek a kataszternek az a n y ag át Sziklay Ferenc részben kö n y v alak b an is kiadta. (,,A szlo­ vákiai m agyar népoktatás h ely zetrajza" és az „ö sszeh aso n lító statisz­ tikai kim utatás Szlovákia m agyar községeiről és ezek iskoláiról" című kézik ö n y v ek b en ). AZ ANYAGGYUJTÖ és anyagfeldolgozó’ m unka term észetesen Sziklay F erenc id ején ek jelentős részét foglalta le. E nnek a m u n k a­ k ö rn ek fontosságával Sziklay F erenc teljes m értékben tisztában volt ь becsületesen és p áratlan lelkiism eretességgel m eg is felelt neki, azonban m égsem tek in tette legfőbb hivatásának. Igazán elem ében akkor volt, am ikor az irodalm i és az általános kulturális élet m egszervezésé­ hez láth ato tt hozzá és sorra m egvalósíthatta régi kedvenc terv e it és el­ gondolásait. M indenekelőtt a kassai K azinczy T ársaságot em elte ki a vidéki, helyi, k e re tek közül s felelevenítette időszerű tartalom m al K azinczy Ferencnek a m agyar n y e lv e t m űvelő és irodalm at terem tő nagyszerű hagyom ányait. M unkájában Sziklay Ferencet m indig a K assát K azinczyhoz fűző elszak íth atatlan szellem i közösség tudata ihlette. T alálóan írja Szom-

b a th y V iktor: „Ha a politikai történelem Rákóczi fejedelem v áro sán ak v a llja K assát, a szellem története, az irodalom , a könyv: Kazinczyról beszél így. L ehetetlen e n ev ek varázsa és kötelező ere je alól sza­ badulni. A kisebbségi m agyarság szellem i harcosai Toldy Ferenc, J ó ­ kai, Kazinczy, K árm án és M adách n ev év el in d u ltak harcba a felocsudás k eg yetlen pillan atai után. K assára K azinczy öröksége szállt, Sziklay F erenc v állalta ezt az ö rökséget h a tá rta la n lelkiism eretességgel, hozzáértéssel és nag y m unkabírással."1 A K azinczy T ársaság írói szakosztályában elsősorban töm öríteni igy ek ezett az egész m egszállt Felvidék v alam ennyi szám ottevő m a­ g y a r tollforgatóját. 1926-ban az em lékezetes trencsénteplici író g y ű lé­ sen m eghívására m eg jelen tek az írók és a költők a Felvidék és K ár­ p átalja m inden tájáról. A m egjelentek különböző irodalom politikai fel­ fogásokat és vélem én y ek et képviseltek, azonban e g y e té rté sre ju to tta k a Sziklay által m egfogalm azott tételben: A Felvidéknek önálló m a­ gyar irodalm i éle tre v a n szüksége, de ez az irodaim i élet csak az ö rö k ­ re eg y etlen és oszthatatlan általános m agyar irodalom nak é rté k b en egyenrangú, integráns része lehet. T ehát a F elvidéknek nem külön irodaim at kell kitenyésztenie, csak az irodalm i d ecentralizációt kell m egvalósítania. T rencsénteplic u tán Sziklay F erenc kidolgozta iroda­ lom politikai tervezetét, am elynek a la p ján 1927 m ájusában Tátraszéplakon m egalakult a K azinczy T ársaság írói szakosztálya. Ebbe Sziklay F eren c m inden felvidéki m agyar író t m eghívott, aki teh etség szem ­ pontjából az átlagszínvonalat elérte és aki pozitív nem zeti álláspontot vallott. M iközben az íróknak ezt az érdekvédelm i szervezetét építette, u g y an ak k o r m indent elkövetett, hogy az írók szám ára m egnyilatko­ zási és érv én y esü lési leh ető ség ek et terem tsen. A ddig is, amíg az ön­ álló irodalm i folyóirat feltételeit biztosítani tudja, az Esti Ü jság irodalm i m ellékletéhez hasonlóan m egvalósította a Prágai M. H írla p 'v a sá rn a p i irodalm i m ellé k le té t/ Erre a színvonalas, kitünően szerkesztett iro­ dalm i m ellékletre sok, azóta b eérkezett író n k és k öltőnk gondol viszsza hálás szeretettel. (A történelm i hűség k e d v é é rt m egem lítjük, hogy ez az irodalm i m elléklet n ép szerűségének tető p o n tján h irtelen m eg­ szűnt. Ez Sziklay Ferenc elk esered ett tiltakozása ellenére tö rté n t m eg azok „jóvoltából", akik később a k ö n y vkiadásnál is keresztezték Sziklay F erenc becsületes és reális kezdem ényezését. Az irodalm i m ellékletet a Sziklay F erenc m u n k áján ak eredm ényeire irígykedők ,,előléptették" önálló képes hetilappá. A jó. irodalm i m ellékletből iro­ dalom m entes és rossz üzleti vállalkozást c s in á lta k . . . Rövid idő u tán hatalm as ráfizetéssel m egszűnt ez a könnyelm ű lapindítás, am ely szo­ m orú em lékeztetőül szolgálhatott arra, hogy m arad an d ó t csak reális, kom oly és az adottságokat nem túllépő k e re te k között leh e t alkotni.) Ezzel egyidejűleg Sziklay F erenc hozzálát legnagyobbszábású te r­ v é n e k m egvalósításához, az önálló felvidéki m agyar k ö n y vkiadó v á l­ lala t m egszervezéséhez. A leh ető ség ek k el szám olva sohasem esett 1 Forrás, 1944. január, 76. 1.

12

túlzásba s a kom oly könyvkiadás végleges form áját és a folyóirat­ k iad ást ak k o r k e lte tte életre, а т ік о т biztosítani tudta szám ára a m eg­ felelő létszám ú olvasótábort. Éppen ezért a k ö n y v k iad ást legelőször — 1925-ben és 1926-ban — Farkas G yula professzor segítségével úgy oldotta meg, hogy a b erlini V oggenreiter V erlag m agyar k iad v án y ai­ nak egy részét a Felvidék szám ára biztosította. A felvidéki m agyar írók első m unkái így jelen tek m eg B erlinben és így ju to tta k külföld­ ről a felvidéki olvasók kezébe. — K ülön tanulm ányt érdem elne a b er­ lini m agyar könyvkiadás ism ertetése s Farkas G yula és Sziklay Fe­ renc önzetlen lelkesedéstől fűtött és felbecsülhetetlen érté k ű eg y ü tt­ m űködésének m éltatása. — A könyvkiadás szervezésének hatalm as m unkájába Sziklay F erenc m eghívására 1927 év végén bekapcsoló­ dott D arkó István, a ragyogó tehetségű prózaíró is, aki ezután u g y an ­ csak teljes odaadással ennek a nag y ügy n ek szentelte m agát. 1927-ben D arkó és m ég egy-két lelkes, m egértő m unkatárs seg ít­ ségével Sziklay F erenc m egszervezte a K azinczy K önyvbarátok T ár­ saságát, am ely tag jain ak az első m ásfél év b en a V oggenreiter k ö n y ­ v eit adta. Ennek a társaságnak tagjai roham osan szaporodtak s am i­ k o r m ár közel k étezren voltak, am ikor te h á t m ár m egvolt a m egfelelő nagy olvasó- és előfizetőtábor, Sziklay F erenc ö nállósította a k ö n y v ­ kiadást. 1928 é v végén m egalakult kassai székhellyel a K azinczy kiadóvállalat. Am íg idáig elju to tt a nagyszabású m ozgalom, Sziklay F erencnek valósággal em berfeletti m unkát k e lle tt végeznie. Se szeri, se száma a vezércikkeknek, cikkeknek és tanulm ányoknak, am elyeket ezekben a hónapokban és években a felvidéki napilapok és hetilapok hasáb jain m egjelentetett. B ejárta az országrész m inden jelen tő seb b városát, — m indenütt előadásokat tarto tt, m egbeszéléseken ism ertette tervét, m eg­ győzött, rábeszélt és lelkesített. Szervező és alkotó m unkásságának ez i v olt az aran y k o ra: öröm és m egelégedés töltötte el, am ikor látta, k hogy a felvidéki m agyarság m egérti nem es szándékát és kezdem ényeL zése nagyszerű visszhangra talált. ■ ’ A K azinczy Kiadó reális, szolid alapokra ép ü lt s m indaddig élet■ k é p e s is m aradt, amíg Sziklay F erenc vezetése a la tt állott, illetőleg W az általa lefek tetett reális, józan alapokon m űködött. Több tu ca t értéГ k és és népszerű m agyar kö n y v jelen t m eg a Felvidéken éppen azokban az időkben, am ikor a türelm etlen cseh sovinizm us a legvadabb kultúrh a tá rzá rt rendszeresítette. íg y a felvidéki m agyarság nem m aradt szín­ v onalas szellem i táplálék nélkül. K ülön érdem e Sziklay Ferencnek az is, hogy a könyvkiadás keretéb en m indig gondoskodott az ifjúságról is: a K azinczy Kiadó' több ifjúsági könyvsorozatot is adott ki. A m eg­ szállás a la tt kifejlődött m agyar szellem i élet e legterm ékenyebb esz­ ten d ein ek eredm ényeire jellem ző a következő részlet-adat: 1929 év | végéig 24 k ö n y v — regény, elbeszéléskötet, v ersk ö tet és tudom ányos L m unka — jele n t m eg s e kiadások 72 ezer csehkoronát ju tta tta k az I íróknak. ■ Sziklay F eren c a köny v k iad ás m egszervezése terén részben önálló I elgondolása szerint já rt el, részb en leszűrte az E rdélyben bevált k ö n y v ­

13

kiadás tanulságait. Többször hosszabb k ö ru ta t te tt Erdélyben, össze­ barátk o zo tt ott a m agyar szellem i élet élm unkásaival, tanulm ányozta az ottani m agyar intézm ényeket, szervezeteket, elsősorban a k ö n y v ­ kiadást. E m ellett előadásokat ta rto tt az erdélyi m agyarok szellem i központjaiban s úgyszólván egyedül ő k ö z v e títe tte a k é t kisebbségi nem zetrész között a nem zettestvéri, lelki összetartozást. A K azinczy Kiadó fejlődésében — sajnos — két-három év m úlva m ár törés k ö v etk ezett be. A m int a politikai vonatkozásokban is a m a­ g y a r egységet szolgáló e rő k e t időnként a m indig settenkedő széthú­ zás átkos szellem e keresztezte, ugyan ú g y jelen tk eztek ilyen erők az irodalom politika v o n alán is. A fejlődésben bek ö v etk ezett törés elő­ szelét jelen tette az első Szentiváni Kúria, am elyet S zent-Ivány József 1930 n y a rá n h ív o tt egybe. Az igazságnak tarto zu n k azzal a m egállapítással, hogy SzentIv án y József p ártv ezér a Szentiváni K úria összehívásával tiszteletre­ m éltó, ideális célt k ív án t szolgálni. M eg a k arta v alósítani az erdélyi H elikon felvidéki k iad á sá t s en n ek ré v é n m eg a k a rta terem teni a felvidéki m agyar irodalom , illetőleg a felvidéki m agyar írók eg y sé­ gét. Ebbe az egységbe m indenkit be ak a rt venni, a tolinak azokat a m unkásait is, ak ik et a nem zeti alaptól éles világnézeti e llen tétek v á ­ lasztottak el. Ezekben az időkben m ind a kom m unista-m ozgalom , m ind a cseh­ szlovák hatalm i politika a Ibaloldaliság jelszavaival a fiatal m agyar értelm iség szám os ta g já t csábította el a nem zeti gondolat egyenes útjátó l s az az elképzelés m ár túlh alad o tt jóhiszem űség volt, hogy eze­ k e t az eltév ed t fiatalo k at egy-két jószóval vissza leh e t hódítani a nem ­ zeti táborba. Ezzel szem ben 1930-ban és a harm incas év ek e le jén a Szentiváni K úriának az lett volna a h ivatása, hogy a H elikon-gondolatnak felvi­ déki alkalm azásával azokat az író-teh etség ek et fogja össze és azok­ n ak az író-tehetségeknek az é rv én y esü lését segítse elő, akik a nem ­ zeti gondolat hordozói, v o lta k és ezeket a m agyarellenes irányzatok m egszállottjaival szem ben gazdaságilag is m egerősítse, — am int ez v o lt célja a köny v k iad ás szervezésével Sziklay Ferencnek. A nnak, h o g y Szent-Ivány József ezt a szűkebb, de célszerűbb k e re te t tú l­ lépte, az az em beri gyöngeség volt az oka, hogy nem tudta szerencsé­ sen m egválogatni tanácsadóit. Sziklay F erenc h e ly e tt inkább ezekre a iosszhiszem ű tan ácsad ó k ra hallgatott, akik e lh ite tté k vele, hogy a leg­ ellentétesebb világnézetű s a nem zeti gondolatot k ö n n y ű lelkiism eret­ tel félretoló író k at is be le h e t sorozni eg y etlen irodalm i m unkaarcvonalba. Ez term észetesen hasonló kép telen ség n ek bizonyult, m int a tűz és a víz egyesítése. N éh án y év m úlva S zent-Ivány József is b eláth atta, h o g y tan ács­ adói nem csak -rossz, de rosszhiszem ű tan ácso k at is ad ta k neki: u g y a n ­ ezek a tan ácsad ó k e láru lták a nem zeti önvédelm i a rc v o n a la t politi­ kai vonatkozásokban is s a harm adik, utolsó Szentiváni K úria után egy-két évvel önző anyagi érdekből a cseh korm ánypolitika m agyar n y elv en csehszlovákosító sajtó szerv ezetén ek le tte k a hangadói. Ekkor

14

m ár term észetesen Szent-Ivány is m egtagadta s a kisebbségi nem zet­ közösség k iközösítette ő k et a becsületes m agyarok sorából, de amíg idáig ju to tta k a dolgok, a rosszhiszem ű tanácsadóknak alaposan sik e ­ rü lt legyöngíteniök az oly ígéretes erővel és biztos céltudatossággal elindult k ö n y v k iad ást és sikerült elvetniök a bizalm atlanság szelle­ m ét az irodalom politikának szoros együttm űködésre h iv ato tt tényezői között. T alálóan ism erteti K em ény G ábor a felvidéki m ag y ar irodalom tö rtén etérő l szóló k ö n y v éb en a Szentiváni K úria „élettö rtén etét": „Az 1930. évi első összejövetelen m inden jel a rra m utat, hogy az írók színe-javá csatlakozik az „egység" gondolatához, m ely a nem zeti öszszefogás szellem ében kísérli m eg a m egoldhatatlannak látszó kérdés beváltását. Az 1931. évi K úrián a kazinczysták tisztázzák a kisebbségi köny v k iad ás szövetkezeti m egoldását és a M agyar Írás szépirodalm i folyóirat kiadását, de az írók nagy része ekkor m ár tá v o lta rtja m agát ,a tanácskozásoktól, am elyek nem v á lth a ttá k be a K úriákhoz fűzött rem ényeket. 1932-ben pedig csak baráti összejövetel zajlik le SzentIvány József p á triájá b an s a találkozók rendszeresítése — m ely bizo­ nyos időn belül írói rend kiválasztódásához vezetett volna — m eg­ ak a d és többé senkinek sem sikerül egységbe szólítani* a széthullott kisebbségi írógárdát." Sziklay F erenc idealizm ustól fűtött, tiszta lelk ü le te irtózott ezek­ től a „tanácsadó" rosszszellem ektől s m in d járt m eglátta szándékaik önző m otívum ait. Igyekezett távoltartani őket az o ly íg éretesen m eg­ alapozott könyvkiadástól, azonban nem h arc ra született, érzékeny te r­ m észete ebben a kím életlen összeütközésben alulm aradt. A rosszindu­ latú szem élyeskedéseket nem tudta hasonlókkal viszonozni, az ellen ­ felek durva fellépése m élységesen m egsértette és elkedvetlenítette. Így tö rté n t azután, hogy fokozatosan kiszorítani engedte m agát leg ­ ked v eseb b m unkaköréből, a könyvkiadásból. (Hogy m ennyire fájt Sziklaynak mindaz, ami a köny v k iad ás körül helytelenül, rosszul és részben ártó szándékkal történt, azt legtalálóbban azokból a bizalm as baráti levelekből o lv ash atn ék ki, am elyeket ezekben a válságos hó­ napokban leghűségesebb b a rátain ak és leg kedvesebb m unkatársainak, M écs Lászlónak és Rácz P álnak írt.) Az első és a m ásodik Szentiváni Kúria eredm ényeképpen a k a s­ sai •könyvkiadás K azinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetté alakul át. E nnek v ezetését Sziklay m ár m egosztja Szent-Ivánnyal. 1931-ben m egindul a M agyar írá s cím ű folyóirat is. Ezt eleinte D arkó Istv án Sziklay F erenccel eg y etértésb en szerkeszti. K ét-három é v a la tt azon­ ban Sziklay F erenc m ind a könyvkiadásból, m ind a lapszerkesztésből fokozatosan kivonul, távol áll tőle az az anyagias, üzleties szellem , m e­ ly et Szent-Ivány József prágai író-újságíró tanácsadói kezdtek m eg­ honosítani. M ire D zurányi Lászlóék — nem talá lv á n m eg sem a nem ­ zeti szellem ű újságírásban, sem a K assától függetleníteni k ív án t k ö n y v ­ kiadásban önző, anyagias szám ításaikat — cserbenhagyták SzentIv á n y Józsefet és az egész nem zeti arcvonalat, Sziklaynak (akinek közben egészségét is aláásta a sok izgalom) a könyv- és lapkiadó szö­

15

v etk ezet vezetéséhez m ár k ev és köze volt. 1934 u tán a szövetkezet egész v e z eté sé t Szent-Ivány v e tte á t és an n ak székhelyét is á tv itte s a já t o tt­ honába, B ejére. Ez a nagyszerű vállalkozásnak m ár feltartózhatatlan h a n y a tlásá t is jelen tette. Kínos, hosszú szünetek k ö v etk eztek ezután a könyvkiadásban, a fogyatkozó szám ú ,,k ö n y v b aráto k " átm enetileg, csak a folyóiratot k a p tá k meg, m ajd jö tte k k ö n y v e k is, de m ár nem önálló felvidéki kiadásként, hanem budapesti könyvkiadó felvidéki sorozataként. A fölszabadulás előtti év ekben a h elyzet szom orúan iga­ zolta Sziklay Ferencet: kár v olt őt elk ed v etlen íten i és hiba v o lt őnélküle folytatni azt a m unkát, m elyet ő oly hibátlanul, önzetlenül és h a tá rta la n lelkesedéssel a legbiztatóbb sik er jeg y éb en indított el. VISSZATÉRVE SZIKLAY FERENC ku ltú rp o litik ai m unkásságá­ n a k v irág k o rára, rá kell m utatnunk arra is, hogy Sziklaynak — össz­ hangban Petrogalli O szkár elgondolásával — gondja volt a szélesebb n ép réteg ek — elsősorban a falusi m agyarok — kulturális m űvelésére is. Je le n tő s része volt a SzMKE (Szlovákiai M agyar K ultúr Egyesület) é letrehívásában. Ennek az országos közm űvelődési egy esü letn ek esz­ m éje m ég 1920-ban K om árom ban szü letett meg. M egindítója A lapy G yula és Tuba Ján o s volt. Az eg y esü let előbb m int „Szlovákiai M a­ g yar N épszövetség", m ajd m int a „Szlovákiai M agyarok Szövetsége" alak u lt meg. A cseh hatóságok azonban az alapszabályokat többszöri m ódosítás után sem voltak hajlan d ó k jóváhagyni. A m ikor ezt a ko­ m árom i központtal m egalakult népm űvelési szervezetet m ár n eg y ed ­ szer is betiltották, Sziklay F erenc jö tt segítségére a m ár rem én y telen ­ nek lá tsz ó ügynek: 1925-ben lefordította a Szudétaföldön cseh k o r­ m án y jóváhagyással m űködő ném et k u ltúrszövetség (D eutscher Kulturverband) alapszabályait és ezzel a ,,k ipróbált" alapszabállyal alak í­ totta m eg A lap y G yula és Sziklay F erenc 1925-ben a Szlovákiai M a­ gyar K ultúr Egyesületet. A lefordított alapszabályokon Sziklay csak annyi m ódosítást h a j­ to tt végre, hogy a „ném et" jelzőt a „m agyar”-ral h e ly e tte síte tte s m ű­ ködési területül Cseh- és M orvaország h e ly e tt Szlovákiát jelölte meg. A jó v áh ag y ásra felterjesztett alapszabályok indokolását Sziklay Fe­ renc és F lachbarth Ernő dolgozták ki s abban nyom atékosan rám u tat­ tak, 'hogy jogi és erkölcsi kép telen ség volna m egtagadni a m ag y ar­ ságtól azt, am it ugyanezen alapszabályok alap ján a ném et, kisebbség­ n ek m ár engedélyeztek. Az ü gyes sakkhúzás b ev ált: a csehek ugyan m ég három éves huza-vona után, de — eredeti szándékuk ellen ére — k é n y te len e k vo ltak végül is a k u ltú reg y esü let m űködésébe b elen y u ­ godni. 1928 őszén a SzMKE az .egész Felvidéken m egkezdte közm űvelő­ dési tev ék en y ség ét. N yugaton A lapy G yula és Szom bathy V iktor, k e ­ lete n Sziklay F erenc és D arkó István, m ajd pedig H alten b erg er Ince v ezette az országos szervezkedést, s résztv ettek a helyi szervezetek m egalakításában. A közel kétszáz helyi szervezet kultúrpolitikai irá ­ n y ítá sá t Sziklay és A lapy tarto tta kezében. Így az ő nevükhöz fűződik — am int K em ény G ábor egyik tanulm ányában m egállapítja — a „ma­ gyar népi öntudatot visszaállító, n y e lv e t és nem zeteszm ét terjesztő,

16

az irodalm i m egújhodást tev ék en y en elősegítő és az elnem zetlenedést m egakadályozó országos mozgalom, m elyet joggal m ondhatunk a fel­ v idék i m agyar kisebbségi politika legnagyobb eredm ényének. Sziklay F erenc a népm űvelés ü g y é t szolgálta „A csehszlovák köztársaság népm űvelési törvényei és rendeletei" cím ű k ézik ö n y v é­ nek k iadásával is. A politikai és kulturális szervezetek ú tjá n állan ­ d ó a n odahatott, hogy a felvidéki m agyarság veg y e igénybe azokat az előnyöket, am elyek a csehszlovák népm űvelési tö rv én y ek értelm é­ b en a m agyar nem zetiségű állam polgárokat és azok szervezeteit és egy esü leteit is m egillették, de am elyeket a cseh hiv atalo k önk én t nem adtak meg. Így közvetve Sziklay Ferenc érdem e volt, hogy igen sok város és község m agyarsága k ik övetelte a cseh hatóságoktól a helyi m agyar n é p k ö n y v tá rak felállítását, a m ag y ar népm űvelési tanfolyam ok segélyezését, stb., stb. A M ÁR ISM ERTEITEKEN FELÜL is Sziklay F eren c m u n k aterü ­ lete szinte h a tá rta lan volt. Hite, lelkesedése és rajo n g ása m u n k aerejét m egsokszorozta, s m inden más, szám ottevő kulturális és társadalm i szervezet elindítása, m egterem tése és m egszervezése m ögött is o tt volt Sziklay F erenc kezdem ényező és irányító m unkája és szelleme., Így része volt többek között a T ársadalm i E gyesületek Szövetsége, az Iro­ dalm i Szövetség, az O rszágos M agyar D alosszövetség m egalakításá­ ban. A nagyközönség, a „b eavatottak" nem is sejtették , hogy a foko­ zatosan és céltudatos tervszerűséggel kiépülő k ulturális és társadalm i szervezetek m ögött az önzetlen szérénységgel dolgozó Sziklay F erenc m unkája található meg. M int íróról és költőről a k iv e tk e z ő szám ban hivatottabb toll em ­ lékezik meg. Itt csak a n n y it kíván u n k m egállapítani, hogy Sziklay Fe­ renc írásaival is a legszentebb m agyar nem zeti üg y et és a legnem e­ sebb m agyar irodalom politikát szolgálta. H ogy kultúrpolitikusi arcképe teljes legyen, Szom bathy V iktorral gyütt utalu n k arra, hogy levelezése éppoly k ite rje d t és kulúrtörténetieg — felvidéki m éretben — csaknem oly jelentős volt, m int nagy ^odjéé, K azinczyé. Lila gyöngybetűi szétvándoroltak a Felvidéken, z tattak, felvilágosítottak, tám ogattak baráti szeretettel s m indig a agasabbrendü m agyar szellem hangján. Sziklay Ferenc hátram arad t rattáráb ó l és a volt Központi Iroda ira ttá rá n a k m egm aradt részéből nyugodtabb időkben hálás m unka lesz kiválogatni a legjellem zőbb leveleket, am elyeket m int a „kisebbségi é le t"'k o rd o k u m en tu m a it az u tó k o r szám ára érdem es lesz kiadni. H a ezek a lev elek nyilvánosságra k erülnek, ak k o r fogjuk csak igazán, a v alóságnak hűen m egism erni, hogy ki v olt Sziklay F e re n c !. . . SZIKLAY FERENCBEN a felvidéki m agyarság, de az egyetem es V nagyar szellemi élet is egyik legnagyobb érté k ét gyászolja. M űködé­ s é n e k nem zetpolitikai jelen tő ség ét talán legtalálóbban azzal jellem ez­ h e tjü k , hogy abban, hogy a felszabadulás K ássán és a többi felvidéki tfájon csorbítatlan nem zeti öntu d atú és korszerűen m űvelt m agyarsátálált, nem kis érdem e volt Sziklay Ferencnek. G yönyörűen fejezte

17

ki ezt a trianoni anyaország kép v iseletéb en vitéz U jv áry Lajos Szik­ la y F erenc rav atalán ál: „ . . . azt tudom , érzem és vallom , hogy a mi hely tállásu n k hiábavaló le tt volna a Te és a hozzád hasonló k ev esek hősi küzdelm e nélkül, hogy a ti önfeláldozástok nélkül húsz keserv es esztendő m últán hiába jö tt volna a felszabadulás. Ha Te nem vállalod, am it vállaltál, az ú jraeg y esü lésk o r alig talá lta to tt volna ezen a föl­ dön ősi hagyom ányaihoz, hitéhez, erkölcseihez v aló hűségében m eg nem fogyatkozott m agyar." Sziklay F erenc m éltatásához és érték eléséh ez túl szerények en­ n ek a tanulm ánynak szavai. Em lékének azonban nem szavakkal áldo­ zunk igazán, hanem azzal, ha az ő hitév el és az ö m unkakészségével hűségesen fo ly tatju k azt a m unkát, am elyet ő m egkezdett: — a k u ltu ­ rális decentralizáció m egvalósítását. FORGÁCH GÉZA

KORANYÁNK BETEG Szeszélyes egy k o r ez! B eteg éjjelünk, H ajszás napunk, ü r e s k acag ással és H isztériás sírással üldöz, K énye s a ked v e kibírhatatlan. F orm ája más, m int v olt azelőtt. N ehéz, Zsúfolt a gondja és rohanásba hajt, Beszéde torz, h alált rikoltoz Űzi, za v arja az é rte élőt. O rcája csúf. M eddő bujaság v irít Sötét szem alján. A jk a szederjes lett A láz tüzétől, foltos arc á t B alga-hiún p irosítja rúzzsal. Mi jó, mi édes volt, amj é lte t ád, U ndorral ad ja ki s v a d öröm m el H abzsolja azt, ami árt, mi bűnös . . . ö n m a g a ássa a sírja m élyét? T estvér, te em ber m égse ítéld el őt: A n y ád a kor, hisz téged is ő viselt! Á ldott az állapotja, m ert új É lete dobban a szíve alján! , Jö v ő t fogant s ha tán rigolyás, ne bánd! Szeresd! Szelíd lesz m ajd v ajú d ás u tán S ha szem be jön, kalap lev év e Á llj oda, h a jtsd m eg a faszceszt! '

,

f SZIKLAY FERENC

18

1

K Á N Y A

A

K A N Y A P T A

F Ö L Ö T T 1

Előhang. M ilyen kár, hogy az époszírás kim ent divatból! Az a húszéves hősi küzdelem , am elyet m eg szeretnék írni — jobb form a h íjá n —: regénynek, inkább époszba kívánkozik. A szereplő szem élyek, — talá n nem is egyéniségek, de m agasabb h atalm ak sakk­ figurái s az ő rosszul értelm ezett tám adásuk ellen védekező k é t falu lakossága — , inkább epikus alakok, m int regénybe kívánkozó hús-vér em berek. Eszmék testesed n ek m eg bennük, rég elav u lt jogcím ek tá ­ m adnak m eg élő jogokat. A m eglám adottak védekező h arcában kicsi­ nyes, p araszti gondok m agasztosulnak nem zetféltéssé, egyéni bántód ások közüggyé, családi büszkeségek nem zeti öntudattá. Az éposz sablonjától csak abban té r el a tárgy, hogy a m egkívánt „fenséges elem " nem lép n y iltan a porondra, hanem m egbúvik az em beri cselekvések szinte hih etetlen furcsaságaiban. A rossz a sem m irek elő k intéző hatalm ában, a jó a szenvedésben is szívósan kitartó, egyszerű em berek fanatikus nyugalm ában és bizodalm ában. Az v i­ szont époszízű m egint, hogy a k é t évtizedes n ag y pört, a huszadik század új trójai h á b o rú já t végül is a kegyes v égzet dönti, el, „deus ex m achina". A kárh o g y is elk ésett a m esém , az éposz divatjából regényfor­ m ára kopva, ha köznapi: polgári, v a g y daróc-, vászonruhába kell is öltöztetnem alakjaim at, leg y en úgy. A divatjam últ mez csak p arádéra k erü l elő a ládafiából s ak k o r — naftalinszagú, v a g y m ask arád éra s a k k o r inkább m ulatságul szolgál, nem tanulságul. H a époszt írh atn ék , v ala h o g y így k ellene kezdenem m űvem et, ihősi hex am eterek b e szedve a „propositiót" és a „invocatiót": | j

Énekelem k é t szép abauji m agyar falu harcát, N em zeti é le teé rt hogy v itt a gálád csehek ellen. M úzsa segíts m eglátnom a hőst szűr s ködm ön a la tt is S m egm utogatni híven, ki erős pillére hazánknak! H ős a m agyar föld népe, ha feg y v ert ta rt a kezében, Hős, ha ek éje v a sá t a k ö v ér anyaföldbe feszíti, S hős, ha bitorlóktól k ell v édeni szent a n y a n y e lv é t. . .

A ztán, igen, az époszírás évezredes szabályai szerint jö n n e az ,„enum eratio". Jó no, kezd jü k a tám adó fél seregszem léjével. N 1 Az író utolsó írása. Egy el nem készült regény első fejezete, a második meg­ jelent a „Forrás" 1943. évi decemberi számában. 2*

19

I. „Vendéglő az Arany Képzelődéshez".

V an Kassa v áro sáb an jó e g y n éh án y o ly an „kétéltű" kocsm a. Az utca felé közönséges csapszék. N em piszkos éppen, m ert naponta többször is felnyolcasolják a padlóját, k isöprik a szertehajigált ciga­ rettacsutkákat, sarokba, vag y asztal alá dobált zsíros papírost, csirke­ csontot, szalonnabőrt. A zért eléggé m egviselt, látszik rajta, hogy állandóan üzem ben van. Fuvarosok, kupecek, falusi gazdák, csav ar­ gók, kosaras bosnyákok, citrom ot és cipőpertlit áruló cigányasszo­ nyok sürögnek-forognak benne. Itt öblítik le az ú t porát, v a g y a lacipecsen y ék faggyúízét. H etiv ásárk o r áldom ást is iszogatnak az izzadt­ ságtól, szalonnázástól patinás v astag tölgyfaasztalok m ellett. Ilyenkor nóta is úszik a sűrű, csípős füsttengerben. — M agyar és szlovák nóta vegyesen, ahogy az árucsere is a k é t testvér-nem zet fiai közt , bonyolódik le. A kad olyan nóta is, am elynek szavát az egyik asztal- / nál m agyarul fújják, a m ásiknál szlovákul. „Köszönöm galam bom , ' h o g y eddig is szerettél", — harsogja a m igléci legény, — „D zekujem ci lyubicska, zse i m nye si lyu b ila" — m ondja „szinkronizálva" a zdobai parobek. A testv ériség n ek m égis az a dialala, am ikor m egosztoz­ n a k a szövegen, a v e rsso ro k felét m agyarul, a m ásikat szlovákul k u n ­ cogják em jgyen: „Sárga violának — zselyene lyiszti ma. Ennek a kislánynak — nye ma frajera. Ha nincs néki — alye budze mac, Jó az Isten — budze pomahac."

Ilyen testv éri eg y etértésb en él réges-régóta K assa k ö rn y ék é n e k , m agyar és szlovák lakossága. Egyik se bán tja a m ásikat. Bicskázás j nem igen esik m eg a városban. Az ilyesm ivel legelsőbben is csak a v m aga fa jtá já t tiszteli m eg a lovagias érzésű leg én y s ha a v áro sb an J tám adt is nézeteltérés, a bicskával eg y ü tt a h arag o t is a csizm aszár I m ellé szúrják hazáig. T u d j’ Isten, m iért. T alán nag y o n is kéznél v an I „A ndris bácsi", a rend büszke őre. O tt posztol az ajtó előtt s ha n e m i is leng kakastoll a k a la p ja m ellett, a hófehér lószőr-forgó sem v a la m ie bíztató. Я Sokan, — ha sarokba szorítanák, — nem tu d n ák eskü a la tt i g a f l zán m egvallani, m ik is a valóságban, szlovákok-e v a g y m agyarok. A ^ győrkeiek, garbóciak pld. egyform án beszélik m ind a k ét n yelvet. 4 O lyanok, m int a visszhang, ú g y felelnek, ahogyan b eléjü k beszélnek. Ha m eg a m ásiktól k érd ed meg, m icsodás, a „kolegája", biztosan for­ dítva m ondja, szlováknak a m ag y art is. V agy ilyen bölcsen felel: J — Én m ag y ar vagyok, de am az — katolikus. / Ilyen eg y n éh án y kassai kocsm a egyik élete. K ora h ajn altó l dé- / lig, k o ra délutánig, attól függőleg, közelebb, v a g y táv o lab b eső f a lv a k ) népe szállta-e meg. ( Estefelé kezdődik a m ásik éle te a belső, u d v a rra néző szobában.| N em is jól m ondom . N em „néz" ilyenkor a szoba sehova. Sűrű füg-( gönytől hályogos ablak m ögött szolgálja a hely iség a borszakértőké titkos szek táján ak nem es szórakozását. { 20

M ert igaz, hogy K assa v árosa m aga m ár nem borterm őhely. A filoxéra ú g y ő tv en-hatvan éve a tő k éjé t is leszüretelte a k assai szőlő­ nek, azóta vagy nem talá ltá k m eg m ég azt a fajtát, am elyik a hírh ed t kassai széltől is m egérik m inden évben, v a g y szegényebbek lette k a k assai polgárok — pénzben és időben. K inek v a n m anapság annyi h ev erő bankója, hogy beleölje a szőlőbe, ha azt se tudja, se ré te t szü­ retel-e ősszel, v a g y aszút? És kinek yaii annyi ráérő ideje, h o g y n a ­ po n ta ty u ty u jg assa a tőkéket, ne penészítse el a peronoszpóra a lev e ­ lét, ne rág ja le darázs, rigó, v a g y „placskár" a bogyóját? M ikor a m eg­ szaladt életb en idestova kevés lesz a nap huszonnégy órája is! — Csak a n év m aradt m eg. A h egynek szaladó gyüm ölcsösöket ma is „Szőlő"n ek h ív já k a rég i szőlősgazdák utódai a V öröshegyen m eg a H erin­ gesen. És m egm aradt a legfontosabb: a szakértelem ! C sak azoknak — az u tca felé — k u ftakocsm áknak v a n finom, tom pított h an g u latú belső szobája, am elyekben jó b ort m ér a gazda. M ert nem csak a bor „pe­ digréje" a fontos, hanem a kezelése is. Az ily en kifinom odott bor­ ízlésű u rak n a k nem im ponál a — szállítólevél! — Jö h e te tt a hordó H ejcéről, Szántóról, vag y ak ár Szegilongról is, a daliás tűzoltófő­ parancsnok úr, — (ő ül az asztalfőn fekete, — rossz n y e lv e k szerint festett, — V ilm os-császár bajuszával) — , szagáról m egm ondja: „Ezt bizony ú g y v itté k oda, hogy o tt ad já k föl!" — „Ezt vizahólyaggal de­ rítették!" — „Ezt alaposan m egkenezték!", stb. A ztán a hűtés to k a is fontos. J é g re tenni? Isten m ents! A nem es bor pincehőm érsékleten ízes, csak így iható ártalm a nélkül! Szóval: a jó bor önzetlen b arátain ak titkos tá rsu la ta azt a k u rta ­ kocsm át tiszteli m eg, ahol „legjobb" a bor.. N ag y szó ez a felsőfok, m ert tisztes polgári családok borkezelő hagyom ánya száll apáról fiúra s m indegyik gazda m ester a m aga dolgában. Szerencse, h o g y a város nö v ésév el a borivók szektája is n őttön nő s ahogy szaporodnak, ú g y osztódnak is. Az ízlések sem egyform ák! Egyik társu la t „Szekerák"-ra esküszik, m ásik „Barinkó"-ra, harm adik .,,H ojszák"-ra, a neg y ed ik „Rogozsán"-ra, az ö tö d ik . . . k i tu d n á elso­ rolni mind, — m ondjuk az — „A rany K épzelődés"-re. V endéglő az A ra n y K épzelődéshez. Igen, ez a n ev e a m ostaná­ ban legfelkaroltabb k é té ltű korcsm ának. Iv ó ján ak csengettyűs ajtaja és színes lev elek k el töltött, cifra ü v egsorokkal csábító k ira k a ta az ,,ócskapiac"-ra szolgál. H ivatalosan nem régen „Erzsébet-tér" névre k eresztelték. Ez a tágas té r a hetiv ásáro k színtere. L evegőjét egy szörnyű, ízléstelen hodály, az „U ránia Biográf", m észáros bódék, cél­ lövöldék, birbicselő asztalok és lacikonyhák szűkítik. A nép szava azonban — ez a legm aradibb életvalóság — h ív en m egőrizte a régi nevet, m ert jobban kifejezi a tér jellegét, m int a királynői eln e­ vezés. Szlovákul m ég hangutánzó is a név: „Sztari p ly ac", — kü lö n ö ­ sen az őszi és tavaszi esőzések idején. H a époszt írnék, m ost alkalm am len n e az előadás élén k ítésére szolgáló „iteratio" gyakorlására. Szép szóváltozatokkal elm ondhatnám az „A rany K épzelődés"-re egyénítve, am it az im ént, általánosságban m ondtam a k é té ltű korcsm ákról. Ma ez a h e ly a legfelkapottabb, való-

színűleg azért, hogy. a bo r m inőségi v e rsen y éb en övé a „kékszalag". A zt a rendes b o ro zó -társa sá g o t sem látom szükségesnek leírni, m ely a csapszék előkelőségét biztosítja. E gyszerűen azért, m ert nincs jelen. C sak ősszel, téle n s k o ratav asszal szállják m eg az „urak" a „szalont", h étk ö znaponként délután 6 és 8 közt s szom baton „pol­ gári kim enő" jogcím én vacso ra után. N y á r v an s ilyenkor Bankó, Bunkó, Tigris, B árányka, V ö rö srák s egyéb jellegzetes és zengzetes „kirándulóhelyek" lev eles színeiben, — (m agyarul szaletli) — en y h í­ tik szom júságukat habzó kassai sörrel. De nini! A társaság egyik tagja m égis rá n y itja Sariszky úrra, a gazdára az ajtó t egy júliusvégi késő délutánon. Szinte csodaszám ba m egy az eset, hiszen ilyen füllesztő m elegben m ég a cégtábla is lekivánkozik a szem öldökfáról. Az em bernek a gondolkodó esze is m ajd felforr, nem hogy a kép zelete leg y en arany. Sariszky ú r b arn ára szivotl — papírszipkába ék elt — „ötös" szivart szivogat, — (a kassai gyártm ány-szakértők vélem énye szerint jobb a Regália M édiánál!) — s az izzadásban elv esztett é letn ed v ét „hosszúlépéssel" pótolgatja. T a­ lán el is bóbiskolt a félhom ályban, m ikor élesen m egcsendült az. ajtó fölé, kis rúgóra szerelt csengő. A szokatlan látogató v a k tá b a k iáltja be az ánizsszagú terem be a „tréfás" ,,Daj Bozse scseszce“-köszöntést, időbe telik, m íg éles napfényhez idom ult szem e észreveszi a gazda bizonytalan k ö rv o n a ­ lait. — Á áá! D oktor úr! — csodálkozik Sariszky ú r — , m inek köszön­ hetem ezt a ritk a szerencsét? — Pfü, de k u ty a m eleg van! — kezdi a- vendég, v e d le tt panam ak a la p ján a k izzadságfogóját s hom lokát törülgetve. — O dakível lehet, — szellem eskedik a gazda, — idebe m eg leh e t m aradni. ■— K ülönösen jó hejcei spriccer m ellett! Mi? — Parancsol talán, doktor ú r is? — N em bánom , no! — Szerencse, hogy a félhom ályban nem tűnt föl Sariszky ú r arcrándulása. N em nézte ki a látogatóból egy fröccs á rá t se, eddig m ég sohase látta fizetni. M indig a társaság vendége volt. — Tetszik talán a „szalonba"? — k érd ezte kelletlenül. — N o nem, köszönöm , csak íg y „sztojacski". — A zért ugrottam be, hogy m egkérjem S ariszky urat, holnap e sté re kellene a szoba. — No! — csodálkozik a m ásik, m ialatt fenekénél fogva belem os egy p o h arat a „vájdling"-ba s a világosság felé tartv a belétölti a bort. Szódával, v a g y Lajos-vízzel parancsolja? — Lajossal! Kicsi bidezs, alye jó, — szellem eskedik a „doktor úr", m ajd az első k o rty után, kezeíejév el m egtörli a száját s kom olyra 1 fordítja a szót: — V endégeim lesz n e k ,'— m agyarázza, — bizalm as be- i szélgetésre ez a legbiztosabb hely, no nem ? j — Hojoj! H a ezek a falak egyszer úgy m egszólalnának! De hát, — J tetszik tudni, az ,,A ra n y K épzeiodés' -ben m inden el van tem etve. — I N em állh atta m eg dicsekvés nélkül, pedig jobban szerette volna, ha ’ nem őt tiszteli m eg a „doktor úr" a vendégeivel. Eddig csak az egy J

22

“

sp riccert siratta, üsse kő, m ajd behozza m áson, de hogy ez lásson v e n ­ dégeket, aki eddig örökös vendég volt? M ert Podhajszky Vladim irj ügyvéd, h eten te egyszer-kétszer b e ­ tév ed t a társasághoz, vag y m ár úgy hozták m agukkal. Az u rak e g y ­ m ással versen y ezv e ren d elték a „doktor úr"-n ak hol a szafaládét ecettel-hagym ával, hol a kocsonyát, tavasszal göm ölyesajtot friss hag y ­ m ával, ősszel körözött liptóit retekkel. A borkorcsolyára való itó k át m eg ú g y tö ltö g ették a pohárba, fölváltva, ak in ek éppen tréfája csat­ tan t a m inden bolondságra, kap h ató „jópofa" Potyin. No, nem csak „céltábla" szerepével szolgált rá V ladko a bece­ nevére, szépen és szívesen hegedült is. A szoba fo jto tt hangulatában, a hegedű n y erg ére csippentett bicskától lefogott hangon édes-bús n ó ­ tá k a t játszo tt az el-ellágyuló uraknak. E gyébként senki nem tudta, honnan csöppent ide. Egy kissé é n e ­ k elv e beszélt, de ezen és a n ev én k ívül semmi nyom át se leh e teti érezni annak, hogy — nem m agyar. K ülönben is K assán? N evetséges szláv veszedelem ről m ég csak álm odni is! Ide s o d r ó d o tt negyedéves jogásznak, kib o jtárk o d ta a szükséges éveket, leszigorlatozott, letette az ügyvédi vizsgát és — irodát nyitott. V olt „ügyetlen" ügyvéd, le tt „együgyű" ügyvéd, v a g y „ügyefogyott", — a százszor elk o p tato tt jelzőket m ind ra jta é lesítették a társaság tagjai, ha m egtudták, hogy hivatalból védőnek ren d elték ki, vagy szlovák parasztok közt tám adt tyúkp ö rö k b en tárg y alt a járá sb író ­ ságon. A rossz n y elv ek szerint azon élt, am it így összenegeduit e sté n ­ k én t az „A rany K épzelődés"-ben, de ez csak féltréfás rágalom leh e­ tett. P otyi m aga volt a k icsattan ó élet, az éhenkórászság nem rítt le róla. Szegény volt, de tisztességgel, urias bohém sággal v iselte a so r­ osát. M indég v asalt volt a ruhája, k a la p ját félfülére vág v a viselte s szá­ ljából nem fogyott el a füttyszó. Beszédét ideges tag lejtések k el k i­ t é r t e . Az esze élesen vágott, m int egy borotva. M indenki m eg volt p y ő z ő d v e róla, hogy m áshol „nagyvágó" le h e tn e 'b e lő le , senki nem is p r te tte , m iért ragaszkodik pont ehhez a „nehéz" városhoz, vagy m iért lie m társu l be valam elyik volt principálisához. M indenki szívesen fel­ f o g a d ta volna, a k á r fixre, a k á r részesedésre. — A m aga ura ak a rt Im aradni, ha szegényen is. I Szóval, v a n valam i titokzatos Potyiban. H a néha, az u ra k o ly an %,félliteres" han g u latáb an erősebben c sattan t a tréfa rajta, — különö­ sen, ha szlovákságát é rte valam i gúny, — m eg-m egvonaglott a szája s örökké m osolygó barna szem ében vésztjósló láng lobbant. Ki vette volna észre a k ö n n y ek re ingerlő kacagás közben. N em is tarto tt to­ v áb b eg y szem pillantásnál. A „jó fiú" V ladko csodálatos önfegyelm ezéssel azonnal m osolyra k én y szerítette m egint az arcát. M indez m ost is átv illan h ato tt Sariszky úr tu d ata a la tt s zavartan, bizonytalanul igyekezett k itérni a k é te sé rté k ű m egbízás elől: — De nem lesz itt, kérem , alkalm atlan így nyáron? A ventiláció nem valam i prím a, kérem . — Jó lesz azl M ondom, eg y kis bizalm as b e s z é lg e té s . . . — M eg­ ijedt, hogy m ár m ásodszor elszólja m agát, ha csak ennyire is, igye­ k e z ett tréfára fogni a dolgot: Tudja, h en ceg tek nekem valahol, hogy

a legjobb b ort ők isszák. Hát, — m ondok, — az m ár nem igaz, m ert a jegjobb bor az itt van, az „A ran y . . . " — N e tessék m án m ondani! És ezt itt m ondták, Kassán? — Nem , L ő .........hm, izé, vidéken. M ert elfelejtettem m ondani, vidékről is jönnek. A ttól félt, hogy ez a „pletykos" Sariszky m ajd m ég kiugrat belőle valam it, előhúzta a tárc ájá t. Több társa közül egy ropogós százast nyálazott elő s letette a pultra. A kocsm áros m ajd h a n y a ttese tt a csodálkozástól. Egyelőre nem volt más gondolata, mint, hogy biztosítottnak látta a holnapi üzletet, h irtelen hangnem et változtatott: — Igenis, doktor úr! M inden rendben. T ökéletesen m eg fog te t­ szeni elégedve lenni. — M egköpködte a százast-- Tfü, tfü. Ritka v e n ­ dég, kérem ! M ilyen szerencse! H a nem lenne szerda, nem is tudnék visszaadni. Így talán! — Az ap ró ját a tom porán lógó, k ö tén y év el el­ ta k a rt bőrzacskóból szedte elő, látszólag szám oltalanul, de k rajc árra pontosan, a b an k ó ját a kárm entő fiókjából, a zsíros, g yűrött p ap ír­ pénz ja v á t válogatta. A m ellényébe v a rro tt belsőzsebéből előhúzta régi, altiszti piros bugyellárisát, abba sim ította bele a százast s újra. m egköpködte: — A nyád, apád idejöjjön! — Kit ölhetett m eg ez az em ber? — tréfálkozott Sariszky úr, m i­ kor m agára m aradt a hűvös ivóban s új hosszúlépést m ért ki m agá­ nak. Az bizonyos, hogy Potyi titokzatossága csak égetőbbé nőtt. Eddig soha, egy v a sat nem látott tő le s m ost a tizenkétkrajcáros spriccert százas bankóval fiz e ti? . . .

,

M ásnap este egy en k én t érkeztek a vendégek, legelsőnek persze. Potya az idegen úrral. K övérkés, öregedő honvédfőhadnagy volt, le-i rítt róla, hogy tartalékos. De csak a rangjához arán y íto tt kora m ia tti H a ezredes, lenne, senki sem sejtené, hogy nem aktív. R uhája jól s z á l bott, fellépése biztos, k. u. k. n yelven „stram m " öregúr. A rcát c s ú | n y ára v erte ki a himlő, ez a fogyatkozása közelről v isszataszító v á tette. 1 Sariszky úr, m int u ra k a t szolgáló egyszerűbb em ber, élesen meg-] figyelt m inden szokatlan m ozzanatot, m ert kötelességének érezte, hog-J híven beszám oljon törzsvendégeinek m inden szenzációról, ami k ö rü l lőtte s a kocsm ájában történik. Így lesz pincér, borbély, szabó, v a rró ­ nő a term észetes lélektani fejlődés ú tjá n — kassai szóval: ,,pletykossá". Előre szám ított a h atásra, m elyet azzal az elbeszélésével a ra t m ajd, hogy k ik et láto tt vendégül Potyi doktor ú r a szalonban. A főhadnagyot sohasem látta Sariszky úr, de hogy ő az a bizo­ nyos vidéki úr, akit Podhajszky bekonferált, több jelből m egsejtette. Legelőször is lerítt róla, hogy nem v eti m eg a boritalt. H ogy mi ennek a jele, nem tudta volna m egm ondani, a kocsm árosok valahogy ösztönősen m egérzik. — R ekedtes, kellem etlen hangja erő sítette m egérzé­ sét, az első szavai m eg éppen bizonyossá tették: — H át m aga az a h íres borgazda, ak it az én V ladko barátom úgy kidícsért?

24

— Óh, kérem , az em ber igyekszik! — szerén y k ed ett Sariszky úr s nag y alázatosan csak három u jja l m erte m egfogni a leereszkedően — bem utatkozás nélkül — feléje n y ú jto tt kezet. A gyűrűs és k isu jját m essze tarto tta a többitől. A zt h itte a vendéglős, hogy a többi v endég is vadidegen lesz, nag y v o lt a m eglepetése, m ikor — egy kivétellel — v alam ennyire ráism ert. Ö s kassai volt, csapos- és p incérsorban végigszolgálta a v á ­ ros m indenrendű és ran g ú csapszékét, vendéglőjét, kávéházát, nem csoda, ha „széles ism eretségi kö rrel bírt", ahogy dicsekedni szokott vele. N evét nem tudta m indegyiknek, — a gún y n ev ét inkább, — s m indenkinek ism erte h e ly é t a társadalom ban, erényeit, de különösen a hibáit. O tt jön, — civilben persze, — „P áter H ektoliter", a püffedthasú fehérpap-igazgató. U tána a daliás hadbíró-százados, rövidlátó szem én az elm aradhatatlan cvikkerrel. Szem öldökét m ost is felhúzza, am i bi­ zonytalan form át ád am úgy is kifejezéstelen,, pufók arcának. A néző nem tudta, a cv ik k ert egyensúlyozza-e pisze orrán, v a g y örökké cso­ dálkozik valam in? M ost egy alacsony, félreszegett fejű em berke oldalog be az ajtón nagykarim ájú, puha fekete kalap alatt. F elsőajka alól kifehérlik előreálló k é t elsőfoga. Ez állandóan n ev ető v o n ást kölcsönöz az arcának. Szürke császárkabátjával ön k én y telen ü l az egeret ju tta tja Sariszky úr eszébe. — M ajd így fogja jellem ezni, ha elbeszéli az összejövetelt, — h atározta el m agában, — m ert eg yébként m egállt a tudom ánya, ezt az u rat „nem tudta hová tenni". — — H át ezek hogy kerü ln ek ebbe az úri társaságba, — ütközött m eg a gazda, m ikor a város k é t közism erten „pánszláv" alakja, a k ét elv álaszth atatlan cim bora su n y íto tt be egyszerre az ajtón, a hustáki öreg ácslegény, a búcsúk szlovák előénekese és a könyvkötő, aki író ­ n ak és kön y v k eresk ed ő n ek h ív atja m agát, m ert egy-két vastag, réz­ v e re tű szlovák im akönyv is van a kirak atáb an . — — Mi lesz itt? — döbbent m eg S ariszky ú r egészen összezava­ rodva, m ikor szám bavette az igazán vegyes társaságot. — K ettő, — három , nég y m eg kettő az hat, m eg m ég egy, az hét. H eten, m int a go­ noszok, szökkent az eszébe önkéntelenül. — N a, m ár csak a suszter hiányzik! — jegyzi m eg m agában, de m indjárt hozzá is kell tennie: — F arkast em legettem ! — M ert utol­ sónak egy szikár, töpörödött em berke esett be, lötyögős, zöldre ved­ le tt császárkabátbsn. — H ogy fogynál ki egészen abból a plundrából! — k ív án ta Sariszky ú r tiszta, m agyar szívéből, m ikor m eglátta a közgyűlöletnek örvendő, m adárijesztő alakot. M it k e re sn e k ezek az „igazgató úr" társaságában, aki, m int „aranyszájú pap" m ég a szószékről is hazafias szónoklatokat harsog s akinek gyönyörű v ersét v é sté k m árcius tizenötödikén a kőkereszt talapzatába a hősök tem etőjében? N em v o lt sok ideje töprengeni, m ert m egszólalt a csengő, ki k e b le tt szolgálnia a társaságot. F elvette és „leszállította" á m egrendelése­ ket. S zerencséjére Potyi doktor úr is m egsúgta bizalm asan, hogy — „és

25

m ost aztán lélek ez ajtó n se be, se ki." U tánozta ebben a daliás Vilm os-bajúszos főparancsnok urat, h a az uralt valam i „föltétien bizal­ m as" üg y et a k a rtak m egbeszélni. M e g tö rté n t ez az „óvatossági rendszabály" ak k o r is, ha azt főzték ki, hogy kell biztosítani a közgyűlés szótöbbségét valam i kicsinyes, csak nekik fontos városi ügyben, de akkor is, ha arró l v olt szó, hogy a bankigazgató feleségét igen sű rű n lá tjá k az erdei u tak o n a csinos főispáni titk árral sétifikálni. A m íg te tt-v e tt az asztal körül, azt is m egfigyelhette, hogy a ra ­ gyás főhadnagy különösen a három „atyafit" ajnározza. — Egy kissé am úgy v állveregetve, felülről, m int ahogy nem „standbelit" szokás kezelni, ha a k a ru n k tőle valam it, de érezni leh et rajta, hogy szeretné m agát m elegségre kényszergetni. Ez m ég jobban szeget ü tö tt a fejébe. E lhatározta, hogy ő bizony kih allg atja en n ek a különös, gyanús, é rth e ­ tetle n társaság n ak a beszélgetését, ha „fene fenét eszik isi". A szoba falán fent, közel a m ennyezethez k é t szellőztetőnyílás volt. Az e g y ik et átszereltette m otorra, a m ásik m egm aradt régi álla­ potában, am ikor m ég elégnek látszott a szélkerék annyi forgása is, am ennyire a belső és külső „atm oszfériai nyom ás" különbsége m eg­ hajtja. Ennek a szellőztetőnek öz a k n á ja a p adlásfeljáróra szolgált, teljes biztonsággal ki le h e te tt hallgatni onnan a legtitkosabb beszédet is. H allgatta innen Sariszky ú r nem egyszer az u ra k bizalm as táigyalása it is! — M ost ez egyszer csak fázódni sem kell a lépcsőn való kuksolás közben, a langyos n yári estben eg y en esen hűsűlésszám ba m ent az üldögélés. C sak attól félt, hogy elbóbiskol a lépcsőn a napközben elszopogatott hosszúlépésektől. Fölösleges v o lt az aggodalm a, m ert a mai diskurzus nem bizo­ n y u lt valam i altatónak! Sőt! O ly an szívdobogást k a p o tt tőle, hogy azt hitte, odabent is m eghallják! v A ragyás v itte a szót. H a n g já t m ég le is fojtotta, olyan színtelenül recsegővé v á lt ezzel, m intha az ő „udvari" b an d áján ak nagybőgője volna, am elyre h ú r h e ly e tt ruhaszárító k ö telet feszített a dongalábú bőgős. Sariszky ú r eleinte azt se .tudta, m ilyen n y elv en beszél. H ajazott valam it ahhoz a szlovákhoz, m elyet Sariszky ú r m agával hozott hazulról s az első szobai v endégeivel g yakorolt folyékonyra, de m ég­ sem volt az. Időbe telt, am íg rák ap o tt az ízére. A ttól aztán, am it így félig é rtett, félig hozzáképzelt, hol hideg borsózott á t a hátán, hol k i­ v e rte álla a ljá t a verejték . — . . . M asaryk, a csehszlovák ko rm án y ideiglenes feje m egálla podott az A m erikában élő szlovákokkal és m ájus 30-án egyezm ényt írta k a l á . . . A mi dicső nem zetünk által lak o tt terü lete k visszan y erik ősi függetlenségüket. Szlovenszkóban feltám ad az ősi N agym orva Birodalom , am elyet a m agyarok ezer éve, csalárdul m egdöntöttek! — (Ezt egy honvédfőhadnagy m ondja?! — szörnyülködött Sariszky úr)... — Szlovenszkó elszakad ezeréves elnyom óitól, a m agyaroktól s teljes autonóm iával a C sehszlovák K öztársasághoz c s a tla k o z ik . . . — V alaki közbevágott súgva, ezt Sariszky úr nem értette. — A repedtfazék-hang m egnyugtatta: — Az á n tán th atalm ak elism erték m ár Csehszlováv á k iá t . . . H adserege is van. H ősiesen kü zd m inden fro n to n a központi 26

hatalm ak e ll e n . . . H ogy honnan? — Egyszerű! A különböző h a rc te re ­ k e n az ellenfélhez p ártolt hősök szerveződtek lé g ió k b a . . . — Ü jabb közbeszólás . . . — Öh, attól nem kell félni. A központi h atalm ak m áris elv esztették a h á b o r ú t. . . — K özbeszólás . . . Az m indegy! M ajd ki­ v e rjü k ők et onnan! Bent fárad tak el! N em a front, a h in te rla n d vesz­ tette el a harco.t!! .. . A szláv n épeket áz á n tán t repülők ilyen röpcédulák k al tu d ósítják a helyzetről s hív ják fel az engedelm esség m egtaga­ dására . . . — H osszabb szünet, a cédula járh a t kézről kézre. — D e . . . K assa is? — hangzik e g y fojtott sóhaj. — Az term észetes! — recseg büszkén a válasz s rá azonnal az előénekes reszketős „lírai ten o rja": „H vála Bohu!" — Ú jra a ragyás szólal meg: — Elhoztam az új állam nak, a csehszlovák íg éret földjének a té rk é p é t is . . . — Ism ét hosszú szü­ net. Sariszky u ra t form álisan rázza a hideg. A szellőztető k e ré k is megcsikordul, talán az is m egérezte a szobában uralkodó, felfűtött hangu­ latot. — Hallgass! — riad rá a gazda kétségbeesetten. — A m íg á té r­ kép fölött való szem lélődés csöndje tart, igyekszik összeszedni szét­ zilált gondolatait. Potya úr! A ki rőfszám ra eszi a m ag y ar u rak szafaládéját, szalám iját? ,A hadbíró úr, aki az osztrák-m agyar hadseregben a szökevényekkel, h azaáru ló k k al szem ben szolgáltat igazságot? H ege­ dűs főtisztelendő kanonok úr, akinek a szájából csak úgy öm lik a sok hazafias szónoklat? Szörnyű! Szörnyű! — De ú jra kezdődik: — . . . Én a K ram árzs testv é r által, három h ét előtt, Prágában m eg­ alak íto tt csehszlovák nem zeti tanács m egbízásából jöttem k ö z é te k !. . . Szerepeket kell kiosztanom , m ert m ár m ost biztosítani kell a m egfe­ lelő szem élyeket, h o g y ne k e llie n ' az utolsó percben kapkodni. A fel­ ad atra m indenki készüljön fel jól! N incs sok idő, de elég arra, hogy min, denki átgondolja a te e n d ő it. . . üdvözlöm Jozso testv ért, m int a kosil cei zsupa első z s u p á n já t!. . . V ladko testv ért, m int Kosice város első I csehszlovák sz ta ro sz tá já t!. . . I A szellőztető m egint m egcsikordul, a többi szerep kiosztását nem A hallja Sariszky úr. C sak egy v ita h an g jaira tud ism ét felfigyelni, me| ly et egészen m egért, m ert m agyarul zajlik le. I — Nem , K aréi testvér, — (vájjon m elyik leh et ez?!) — a tanügyi | korm ánybiztosságra m ás van kiszem elve. N em zeti üg y ü n k igazi márI tírja, aki, sajnos, nem lehet ma m ég k ö z ö ttü n k . . . M ert a zsarnokság k ártatlanul börtönbe v e te tte ! . . . ’ — Ki az? — csattant föl a vitatkozó hangja . . . — K ubacsek Jankó. — N em ism erjük, — szólnak közbe többen is. — D ehogy nem, csak m ás néven. M ondhatnám , álnéven! — K ont János! — — Ez m égis sok egy kissé! — E llenkezett ism ét az előbbi hang. — H ogy ő nem zeti m ártír? H iszen beigazolt . . . i z é . . . beteges hajlam ai m iatt kellett eltávolítani az iskoiától. ) — A rról nem teh e t ő, — replikázott a hangadó szem élyiség. — \ Az éppen olyan betegség, m int, m ondjuk, a g y o m o rfe k ély . . . — Erkölcsi fekély! — ■

— A hogy vesszük! — De B rassóban ezerszer jó v áte tte a félre­ lépését. A rom án testv é re k n e k telje síte tt igen hasznos szolgálatot a h adüzenet előtt! — Ezért ü lte tté k éppen le! — Igen, ezért sínylődik m ost börtönben! H igyje meg, ta n á r úr, m inden dolognak k é t arca van, attól függ, m elyik oldalról nézzük! — E ngedjenek m eg az urak, — fuldoklik szinte a hang, — ilyen k örülm ények közt énnekem itt nem leh et helyem ! — ~ — M iért? — kérdezi egyszerre Potyi úr is, a recsegő is. — M ert „m inden ország tám asza, talpköve a tiszta erkölcs". H a éppen a tan ü g y e t bízzák ilyen erkölcstelen, kétszínű, beteges em ­ b erre . . . — H ja, ta n á r úr, — válaszol cinikusan az idegen, — forradalom ­ b an nem B ayard lovagokra v a n szükség, nem gáncsnélküli jellem ekre, m ert ezekből egy k e ttő re Don Q u ijo ték at csinál a m egszaladt élet, de... — De desperádókra? K öpenyeg- v a g y pecsenyeforgatókra? — — Óh nem, csak az eszm e fanatikusaira, akik tűzön, vizen, nem tö rő d v e hálával, b e c s ü le tte l. . . — A kkor én nem adom ehhez, a nevem ! M ost Potyi szól közbe. — N e izgulj fel, K arcsikám , tudod, h o g y á rt neked! — Jaj! — A K arcsikénak szólított ú r hangja vészesen hördül.fel. Székzörgés, kapkodás kíséri. — Istenem , csak nem ö lik meg?! — riadozik Sariszky úr. Sze­ retn e berontani a szobába, de m intha ólom n ő tt volna a lábszárcsont­ ja helyére. — No, ugye, m ondtam ! — hallatszik a Potyi hangja. — Semmi, semmi! — h ebegi a m ásik. — B ocsánatot k é r e k . . . csak m úló rosszullét. P á r perc az e g é s z . . . Tudom, ijesztő, d e csak egy kis füljárat-baj. A helyzetérzőszerv betegsége. Kínos csend tám adt p á r pillanatra, m ajd ú jra m egszólalt a K arcsi­ nak nevezett: — M egengedik az urak, de nem ak a ro k m ég egy ilyen kínos incidenst okozni'. . . — N agyon kellem etlen nekem a dolog, — k o rro g o tt a vezérszó­ nok, — de kén y telen v a g y o k figyelm eztetni a ta n á r u r a t . . . — Fölösleges m inden szó, főhadnagy úr! — Fogadalm at tettem , te h á t hallgatok. K ülönben is. V ag y v a n valóban nem zetközi h á tte re a dolognak, v ag y nincs. H a van, — ostobaság volna m ég több m ártírt csinálni! — H a nincs, g yerekség az egész, nem több, m int en n ek a sp elunkának a cím ere. A világ so rát nem itt, az „A ran y K épzelődés"b en döntik el! E gyet tudok, hogy é n nem m aradhatok itt! — De m iért nem, K arcsikám , — k érd ezte szinte könyö rö g v e Podhajszky, — m indig azzal dicsekedtél, h o g y szláv szárm azású vagy. — N em is tagadom . De ebből nem következik, hogy eladjam M a­ gyarországot! — Pláne nem a K ubacsek—K ontok társaságában! Az el­ len papi m ivoltom ágaskodik. M eg aztán elég baj nekem , hogy testi egyensúlyom at elvesztem a legkisebb izgalom ra. A lelki egyensúlyo28

m át szeretném m egtartani. N em való vagyok én forradalm askodásra! — Dí c sé rte ssé k ! S ariszky ú r m egérezte, hogy ez itth ag y ja a „sötétben b u jk álókat", leszökkent a h ely érő l s m ire a kicsi, nagykalapos, félrebillent fejű, egérfogú em berke k ié rt az ivóba, m ár ő is o tt m otozott a kárm entőben. Fizetett, elm ent. M ire a gazda visszaért a páholyába, m ár csak a rep ed t fazék zörgött, m agabiztosan, ism ét: — E lárulni?.U gyan, ki hinné el neki, am it m ond? A jó m agyarok olyanok,, m int a strucc! Egyszerűen nem veszik tudom ásul azt, ami nekik kellem etlen. Ki hinné el, hogy én, a tátrai fürdőhelyek honvédpairancsnoka, nem százszázalékosan m agyar vagyok? Ki hinné el, hogy H egedűs Anzelm , a parádés szónok, nem H egedűs, nem is Anzelm, de M urgas Karéi? Ki hinné el, hogy P odhajszky V ladim írnek több pénz áll a rendelkezésére, m int az egész asztaltársaságnak öszszesen? És csak azért m uzsikálta beléjü k a „K éknefelejcset", m eg a „Sárika, Sárika kis szentem et", ecetes-hagym ás szafaládékért, liogy kim uzsikálja belőlük a titkaikat! — Csak az a baj, hogy alig-alig v o lt mit! — felelte Potyi. — O lyan ü resek, olyan felszínes és tartalm atlan a m agyarságuk! A legtöbb u ra t k é t dolog érdekli. Délig az akta, — az is csak m int papiros, — délután az eszem-iszom! Ez a kisem ber? Ez igen! Ennek v a n súlya. A zért is hív tam ide, de úgy látszik, kissé sok v olt neki első intrádára! — No, m ajd m egszokik, v a g y m egszökik! — v élem ényezte az el­ nök. H ahaha!— E gy-kettőnknek jól odam ondott! A k ár tudatosan, akár véletlenül, telitalálat volt! — De m ár tu lajd o n k ép p en vég eztü n k is! Jö h e t a vidám abb felvonás! — M ár egészen m agyarul folyt a beszéd s mi tagadás, szaporábban, m int a m ásik. — V ladko, igaz-e, hogy te itt tarto d a hegedűdet? — k érd ezte a rekedt. — Az egyiket, kérlek , — felelte készségesen Potyi, — a tu cat­ hegedűm et, m elyet d irek t ezeknek hozattam Sternbergtől. Hm. Az A m átim at, m eg a Bergonzim at csak nem szentségtelenítem m eg m a­ gyar lim onádéval! Sariszky ú r fölöslegesnek érezte, h o g y tovább is o tt k u k so ljo n a kakasülőn. Szó szót k ö v etett, nóta n ó tát. A három külvárosi „polgár" m eg­ elégedetten vonult hazafelé! Kissé bizonytalan lép tek k el s h ev esen gesztikulálva. M indegyik v itte haza a kiosztott szerepét, az író a sa jtó ­ főnökséget, az előénekes a színibizottságot, a suszter az iparkam arai elnökséget. T alán m eg is fo jtan ák azt, ak i m egm ondaná az igazat, hogy bizony áprilist jára tn a k v elü k az urak, kihagyni nem leh et őket a játékból, m int n a g y pánszlávokat, de sem m ire nem valók, m int tár­ sadalm i tényezők. M ost boldogok, édes álm odozásuk fullad bele a po ty a bortól rá ju k szakadt m ély álom ba. Az ott m aradt n ég y en m eg m ár dalolgatnak is Potyi h egedűszavá­ hoz. Eleinte, ahogy hű szlovák hazafiakhoz illik, a „Ja paro b ek z K a­

29

pusán"-t, a „Limbora, Lim borá"-t, „T yecse voda, tyecsé"-t, — észre sem veszik, hogy m ár ők is a „K ék n e fe le jc sé n é l, és a „Sárika, Sárika, kis szentem ''-nél já rn a k s azt fú jjá k — lelkesebben! — M ikor Sariszky úr, az első esős őszi d élutánon h ív en beszám olt a k ísé rte ti estéről az uraknak, ú g y járt, m int ahogy a „repedt fazék" m egjósolta. K inevették! — H iába erősködött, esküdözött, végül is a kicsi, fek ete ren d ő rk a p itá n y ripakodott rá, hogy elég legyen a tréfá­ ból: — N e terjesszen rém híreket, ne rágalm azzon k ipróbált hazafia­ kat, m ert lecsukatom ! — — M it gondol, — toldotta m eg a daliás főparancsnok ú r a rendőrk a p itá n y ígéretét, — h á n y lakosa v an K assának? — Ü gy tudom , negyvenhatezer. — H át, barátom , m ég ha igaz volna is, am it m aga kellő szám ú sp riccerek u tán a ty ú k lép cső jén álm odott, h a t em ber fogja K assa so r­ sá t eldönteni? N egyvenötezerkilencszázkilencvennégy em ber, m int egy test, eg y lélek száll szem be velük! Érti? — Értem , kérem szépen, d e . . . — Semmi de! — Többet ne h alljak ilyen m arhaságokat! Pedig Sariszky. ú r a „de" u tán azt szerette volna csak m egkér­ dezni, hogy h át a Potyi ú r m iért m aradt el a társaságtól? A nnyira nem v e tté k kom olyan, h o g y észre sem v e tté k a hiányát. i SZIKLAY FERENC

MAGÁNY Sehol e g y hang, sehol egy m occanás, o ly m ély a csönd, o ly m ély a hallgatás. Szürke fátyolba bőrül a szobám, s a lelkem barna k icsiny kap u ján e g y v en d ég kopog: a békés M agány, és m egsim ogat a lág y félhom ály. HOSSZÚ FERENC

30

A MAGYAR KERESKEDÖOSZTÁLY KIALAKULÁSÁRÓL

A MÚLT SZAZAD NEGYVENES ÉVEIBEN közism ertté te tte n e v é t egy azóta m ár elfelejtett írói egyéniség, aki tudom ányos tanulm ányai­ b an és közírói tev ék en y ség éb en eg y a rá n t annak az elv n ek hódolt, h ogy a m agyar k ereskedelem m últjára vonatkozó an yagot a M agyar Tudós T ársaság gyűjtse össze és adja ki, „hogy ezzel is segítsen új közvélem ényt", a kereskedelem iránti érdeklődés felébresztésére k i­ ható társadalm i íté le te t felkelteni. A m agyar k eresk ed ést illető em lék­ írások azonban a T udom ányos G y űjtem ény szűkkörű olvasóközönsége kö réb en te rje d te k el s bárm ily n ag y v o lt is éppen 1840-ben a k eresk e­ delem iránti érdeklődés, az annak m últjára vonatkozó an yagot teljes jelen tő ség éb en senkisem tárta fel.1 N em alak u lt ki egységes kereskedői osztály, am ely kifejlődésének gyökerei u tán k u tato tt volna és fejlő­ désének szom orú v a g y dicsőséges m ozzanatai irá n t érdeklődést m uta­ to tt volna. A zóta száz esztendő telt el s az élet kiszám íthatatlan tö rv én y ei m egint a k ereskedelem fel„é irán y íto tták a figyelm et. M inden társa ­ dalm i réte g felism erte nem csak azt, hogy nem zetgazdasági előnyei fel­ becsülhetetlenek, hanem azt is, hogy a m agyarság ezideig rendi-hiva­ talnoki felépítésű társadalm a u g y anolyan tevőleges részt v eh etn e ki a kereskedelm i életből, m int a beköltözött idegen népelem ek. És ez a politikai program m , m ely széles k ö rö k lelkesedését m agával ragadta, ism ét tudatossá tette m indenkiben azt a kérdést: v á jjo n hogyan ala­ k u lt a kereskedői m últ sorsa és egy általán volt-e a polgárságban k i­ k ristályo sodó kereskedő-elem eknek m últja. Ennek a k érd é sn e k tan u l­ m ányozása a m ag y ar társadalom fejlő d éstö rtén etén ek több jelenségcso p o rtját tá rja fel, ezért elsőrendű fontossága van. M ár több évtizede foglalkoztatja a tudom ányos vizsgálódások szerén y m unkásait az a kérdés, v á jjo n e g y nem zet gazdasági k é p e s­ sége élettani (biológiai) vagy társadalm i tényezők eredm énye-e. Lehet-e szó arról, h o g y e g y n épnek hajlam a van a gazdasági te v é k e n y ­ ség bizonyos ága iránt, s eg y m ásiknak nincs, v a g y e g y ö n tetű en m in­ den nem zet nev elh ető akárm ilyen irá n y ú gazdálkodásra és csak a tá r­ sadalom felépítése határozza meg, hogy m elyik nem zet történelm e folyam án m ivel foglalkozott és a jövőben m ilyen irán y b an fejlődik. K étségtelen, hogy a gazdálkodás tu datos szellem i tev ék en y ség e re d ­ m énye, s a tudatosság fokát a cselekvő em ber szellem i állapota h a tá ­ rozza meg. V iszont an n ak felism erése, hogy az em ber szám ára mi lesz a leghasznosabb tevékenység, mi fogja elsősorban biztosítani életfelté­ telein ek k ie lé g íté sé t,'a táj ad ottságaitól függ. M ezőgazdaságilag k ed ­ vező terü leten term észetesen inkább az agrárérd ek eltség és az a g rár­ k érdés iránti érdeklődés fog kifejlődni, ennek kö v etk eztéb en az ilyen v id ék en élő nép ek sorsának alak u lását az adott vidék term éseredm é­

31

nyei befolyásolhatják; ezzel szem ben az áru csere s azon k eresztü l a kereskedelem bontakozik ki ott, ahol a - term elés egyoldalú a talaj felépítésénél fogva. Ily en v id ék en a népben szunnyadva élő hajlam ok a forgalom kifejlesztése irán y áb an tere b ély e sed n e k ki s a századok fokozatos n evelése m aga u tán vonja a képesség tökéletes kiérlelődését. Eldönteni te h á t azt a kérdést, h o g y biológiai vag y szociális tén y e ­ zők határozzák-e m eg egy közösség gazdasági érdeklődését, tulajdon­ k éppen nem lehet, m ert a k e ttő szorosan egym ásba kapcsolódik s mint a h ogy an a term észet m inden terü leté n az Élet igenlő alkalm azkodása ju t érvényre, éppen úgy az em ber fejlődésében is a k iteljesed ést az határozza m eg: nem zedékek hosszú m u nkájával hogyan g y ű rte m aga alá a m indenkori Em ber k örnyezetét. A kereskedelem ko rtó l független feladata: szükségletek k ielég í­ tése. A szükségletek érzékelése az igény k érd éséb e kapcsol be, az igény pedig az adott társadalom v a g y a társadalom ban élő szem ély lelki életév el v an összefüggésben. M inél m agasabbrendű v alam ely tá rsa d a ­ lom felépítése és m inél összetettebb az élő szem ély m űveltsége, annál szélesebb k ö rre terjed ki szükségleteinek k ielég ítésére irányuló igé­ nye. E nnélfogva a kereskedelem ilyen term észetű érték elése m élyen összefügg az em beri civilizáció tö rtén etév el. Az egyszerű, fejletlen társad alm ak b an a szükségletek csak az élelm ezés és a legegyszerűbb ruházkodás sík ján m ozognak s term észetesen ez legföljebb faluközi á ru c se ré t von m aga után. Ebben a társadalom ban az élet az ősterm e­ lésen nyugszik. Ezzel szem ben racionális társadalm akban a k e re sk e ­ delm i élet. a term elői m unka fölé k e rü l2 és nagyobb tev ék en y ség re ihleti azt azzal, hogy fölöslegét érték esíti. Fokozott ig én y színezi a szükségleteket és lassan k én t kibontakozik a luxusvágy, m ely a k e re s ­ kedelem kitereb ély esed ésén ek legfontosabb feltétele. Ez a társadalm i fok az élet m inden vonalán nagyobb m érték ű fejlődést von m aga után s az Európa ny u g ati k u ltú rk ö ré b e tartozó országok ezt a fokot' k ö rü l­ belül a XV. században é rté k el. M agyarországon is kibontakozott a lu x u sn ak ez a csillogása s am ikor arról olvasunk, hogy Ú jlaki M iklós­ n ak egyetlen k a rd ja 60.000 forintba, Zápolyai Istv án n ak egy n y a k ­ lánca 70.000 forintba k erü lt,3 — egyik délvidéki, m ásik felvidéki bir­ tokos s péld áju k az egész országra jellem ző — , ak k o r m ár a fényűzés je le it kell az ilyen m érték ű v ásárlásb an felism ernünk. Itt azonban fel kell hívnunk a figyelm et a m agyar fejlődés egy sajátos körü lm én y é­ re. N ev ezetesen arra, hogy N yugat-E urópában a fejedelm i udvarók, grófi központok v a g y korm ányzósági székhelyek egy-egy v árosban feküdtek, követk ezésk ép p en a gazdagabb családok a városokban k i­ fejlődő u d vari élet folytán a k ereskedelem luxustám ogató m egélénkü­ lését idézték elő. Ezzel szem ben M agyarországon, nem kapcsolva ki m ég a felvidéki v á ro so k a t sem, talá n eg y etlen m ágnáscsalád sem élt a városokban; vidéki k astély aik b an tartózkodtak s a XVI. századtól kezdve m ég az uralkodó is idegenben tudta állandó székhelyét. H át­ rányos következm énye volt ennek, hogy nem kínálkozott jegecesedési pont, m ely k ö ré a kereskedelem kín álata kristály o so d o tt volna. A fogyasztó nag y b irto k o s v a g y nem es szem élyeknek az á ru t leg­ nagyobbrészt házhoz szállították s rendszerint egy-egy nem zedéknek

32

ugyanaz a szem ély, m ely legföljebb azt vonta m aga után, hogy az adott kereskedő m eggazdagodott, de m ások, egy keresk ed ő réteg, semmi hasznát nem látta a földbirtokosok fogyasztásának. Ez is egyik oka a m agyar polgárság kifejlődésében m utatkozó visszam aradásnak s ezt az okot a sajátos m ezőgazdasági berendezkedéssel és azzal kell m agyaráznunk, hogy az idegen ered etű városi lakosság általáb an h a r­ colt, m int látni fogjuk, a kiváltságos elem eknek városba költözése ellen. A racionális szellem, m ely a m űvészetben, irodalom ban, tudom á­ nyos kutatásokban, a m indennapi berendezkedésben, állam élet felépí­ tésében, a társadalom elm életek sz é le se b b , skáláján egyform án jele n t­ kezik, m aga u tán v o n ja a gazdasági berendezkedések kiszabadítására irányuló tö rek v ést is. Fokozatosan elte rje d az arab szám olási rendszer, m ely a nehézkesen m ozgó róm ai szám rendszer h elyébe gyorsütem ü kereskedelm i szám olást vezet be. Term észetes, hogy ez k ih a t a k e re s­ kedelm i életre is, m egélénkíti, ha nem is a forgalm at, de legalább az elszám olásokat. És ezzel egyidejűleg nyugaton m ár m egjelenik az eg y ­ szerű kereskedősorból kiem elkedő vállalkozó is, aki kereskedelm i ügyleteinél nagyobb terü lete t hálóz be és országhatárok fölé em el­ kedő áttekintéssel dicsekszik.4 És b ár a városokban általános m ég az az állapot, am ely a keresk ed ő t az iparossal egy fogalom alatt gyűjti egybe s nem ritka az a jelenség, hogy a term elő iparos egyben á ru já ­ n ak érté k esítő je is, m égis m egjelenik a tiszta kereskedő típusa, aki életét kizárólag a v é te ln ek és eladásnak, teh á t a kereskedelm i k a p ­ csolatok kiép ítésén ek szenteli. Ez a folyam at m ég M agyarországon is a XI. századdal indul m eg s am ikor K álm án k irá ly I. tö rv én y k ö n y v e 33. szakaszában arról intézkedik, hogy a gazdagabb kereskedők, akik tev ék en y ség ü k et V agyonszerzésre használják ki, kétszeres v ásárille­ ték e t fizessenek, ak k o r m ár a kereskedőosztályok létezésének nyom ait áru lja el. V elük szem ben állanak a szegényebb kereskedők, akik m un­ k á ju k gyüm ölcsét életü k fen n tartására élvezik, s abból v ag y o n t nem g y űjthetnek. Az előbbi réteg tev ék en y ség e v e z ete tt át a tőkegazdálko­ dás fokára, m elynek nyom ai m ár ezekben a középkori századokban is m egtalálhatók. Az az odaadás, am ellyel egy-egy középkori k ereskedő üzletm enetét irán y íto tta, az az állandó szem élyes jelenlét, m ellyel ke|reskedelm i kapcsolatain ak h álózatát kezében tarto tta, m agától é rte ­ tődően kih ato tt m eggazdagodására is, és éppen ez az egyéni m eggaz­ dagodás határozza m eg a középkori tőkegazdálkodás jellegét. M ert k a ­ pitalizm us alatt nem szabad csupán azt értenünk, hogy egy bizonyos k orban a társadalom gazdálkodása és az állam gazdasági rendszere a tőke jegyében él, hanem e fogalom ba be kell vonnunk az egyéni vál­ lalkozásoknak azokat a m egnyilvánulásait is, m elyek egyes szem élye­ k e t gazdaggá, tőkeerőssé tettek. És en n ek a tő k eerőnek a forgalom ra v etítődő k ih atása olyan tén y ező k et m ozgatott meg, m elyek fokozato­ san é rv é n y e síte tté k k ö rn y ezetü k re való h atásukat. Ilyen példákkal különösen a felvidéki városok kereskedői körében találkozunk, akik a XV. századra olyan váro so k at ép íte tte k ki, m int Kassa, Igló, K és­ m árk, Lőcse. A tőkegazdálkodás jeg y éb en m eginduló kereskedelem jele n tő sé ­

з

33

gét M agyarországon a XV. században m ár m indenki felism erte s H u­ nyadi Lászlónak a to k aji várnagyhoz in tézett szavai a nagybirtokos réte g felfogását á ru ljá k el akkor, am ikor aggódik, hogy a keresk ed ő k bántalm azása m ajd a rra vezet, hogy „tü stén t egy kalm ár sem jö v en d be M agyarországba."5 M átyás k irá ly több rendelete áru lja el — ezekre idézett m unkám ban hivatkoztam — annak a jelen tő ség n ek felism eré­ sét, m elyet a keresk ed elem n ek tu lajd o n íto ttak s az u tán a következő politikai zavarok között is az élet to v ábbfejlődhetett a m egindult u ta ­ kon s k irajzolódhatott a m agyar keresk ed elem n ek az a képe, m elyről az idevonatkozó á tte k in té se k felvilágosítást adtak.6 Érdekes jelensége az európai k u ltú rtö rtén etn ek , h o g y a k e re sk e ­ dőkről való felfogást, az egyes k orok k ereskedőszem léletét nem a k e ­ reskedelem jelen tő ség én ek felism erése irán y íto tta, hanem m agasabb réteg b en k iteljesed ő m orális m egítélés, társadalom fölötti elm élet, m ely nek szárnyai m essze az ókorba ny ú ln ak s pillérei a bölcselet v i­ lágából nőnek ki. C sak lassú fejlődés követk ezm én y ek én t ju t egy szintre a kereskedelem , m int az élet jelentősége és a róla alk o to tt fel­ fogás, m int a társadalom erkölcsi szem léletének m egnyilvánulása. Az em beri gondolkodásnak reálisab b n ak k e lle tt lennie ahhoz, hogy e l­ ism erje a keresk ed ő i h iv atás eg y en ran g ú ság át m ás polgári foglalkozá­ sokkal. A gondolkodásváltozás m enetét, ütem ét a tö rtén ettu d o m án y ­ n ak m eg k ellen e vizsgálnia, ki k ellen e dolgoznia a kereskedelem ­ szem lélet alakulását, de m indezideig ily en irá n y ú felad atát nem te lje ­ sítette; egyrészt m ert nem ism erte fel, hogy kettő sség jelentkezik a k e­ reskedők és a kereskedelem m egítélésének síkján, m ásrészt pedig azért, m ert a keresk ed ő k tö rté n eté re vonatkozó v élem én y ek össze­ g y ű jtésén él nem elegendő a tö rv é n y e k re v a g y a közigazgatási ren d e­ lete k re tám aszkodni, hanem m eg kell vizsgálni az egyes k orok irodal­ m át, v erses anyagát. Az irodalom ugyanis a társadalom felfogásának a tükörképe, m íg a ren d eletek és a tö rv én y ek egy-egy társadalm i irány kifejezői azokban a korokban. A k e re sk e d ő k m egbecsülésének k é rd é sé t v a g y a róluk alkotott v élem ények válto zásait több szem pont v ilág ítja meg. Az egyik m orális term észetű s abból indul ki, h o g y m ilyen a k eresk ed ő becsületessége, m egbízhatósága, hűsége; a m ásik kulturális, illetve szellem i síkon nyugszik s abbán ju t kifejezésre, hogy bizonyos k o ro k b an a k e re s k e ­ dők m ilyen m űveltségi fokot érte k el. Az első szem pontot a bölcselet és az Egyház elvei befolyásolták, a m ásodikat a közm űvelődés ütem e, foka és irán y ai h atáro zták meg. 1 És ezeken kívül azt sem szabad figyelm en k ív ü l hagyni, hogy k ik v e tte k részt a kereskedelem ben, m ert a tev é k e n y k eresk ed ő k szem élyi tekintélye, v alam in t társadalm i h o v átarto zása döntő tényező an n ál a kérdésnél, hogy a kor m ilyennek lá tja m agát a tev ékenységet. A k e ­ reskedőkről alk o to tt felfogásnak ez a társad alo m tö rtén eti kritérium a. A gazdasági é letn ek m indenkor m egvan a szabályos ritm usa: bi­ zonyos állam i és társadalm i beren d ezk ed ések hasonló talajo n m eg­ egyező ered m én y ek et v á lta n ak ki, h atások és ellen h atáso k g y ű rő d ésé­ ből egy szerkezetű k ristály o k jeg ecesed n ek ki. E nnek k e re téb e n a ke-

34 \

reskedelem szem léletet m inden időkben n ag y m értékben befolyásolja az, hogy az adott k o r m ilyen érdeklődésű, m ilyen a szellem i beállí­ tottsága: anyagi-e v a g y lelki irányú. T ekintve, hogy a renaissance kora kifejezetten an yagi érdeklődésű volt, — s ez m ég a m űvészet terü leté n is é rv é n y e sü lt akkor, am ikor a k u tató m unkára v e te tte a fő­ súlyt az alkotó m unka h elyett, tárgyválasztásánál pedig az Ég ihlete h e ly e tt a Föld szépségeit k e reste — m indenki a gazdagodás felé vezető eszközöket rag ad ta meg, míg az őt m egelőző k o r felépítése a lelki életből indult ki. A X ^ X I . század a szerzetesi életeszm ény, az eg y ­ h á z i é letérték elés kora. A világtól elvonuló m agábazárkózás ideálja té rt vissza a M eroving-kor h ag y om ányaként a rom án korszak élet­ stílusába. Ez a k o r ism ét a tem plom ot állítja előtérbe és a szerzetesi gondolkodásm ód válik a szellem i világ irán y ító jáv á. De ez a k o r a földtől m ár nem fordul el, m int a korábbi M eroving-korszak és Clairvauxi Szent B ernát az élet ak a rá sá n ak ad hangot, kifejtve: „szeresse Á dám É váját, de n e ú g y szeresse, hogy inkább hangjának, m int az isteni szózatnak engedelm eskedjék".7 Ez a k o r nem az é le tet tagadta, hanem csupán an n ak öncélúságát, a m agáért való életet,, m ely nincs tek in te tte l az Isten ú tjára. És éppen ezért nem nézi le a k eresk ed el­ m et, ha az tisztességes eszközöket állít szolgálatába. Ez a ko r m ár szakított ném ileg Platón felfogásával, am ely m indezideig uralkodó v o lt s abban ju to tt kifejezésre, hogy a hazugságra é p íte tt m unka nem leh et erkölcsös. Seneca, Cicero és a koraközépkori író k (Jordanes, Orosius) hasonlóan gondolkodtak. De a rom án k o r és a belőle kinövő < gótika, m ajd renaissance m ár m egegyezést k e re se tt és a justum pretium -ot, az igazságos hasznot m éltányosnak tarto ttá. A n yerészkedést ez term észetesen kizárta. Bizonyos, hogy ez a szem lélet a kereskedő m egítélésénél figyelm en kívül hagyta a m inden kereskedelm i tev é ­ kenységgel e g y ü ttjáró vállalkozás rizikóját. És ezen a félreism erésen alapult a középkori kereskedő m egbízhatatlanságáról e lte rje d t hit. M ert a középkori kereskedő a n n y it k é rt áru jáért, am enyit a v ev ő adni tudott. A nnak id ején a hasznot nem leh e tett százalékszerűen kiszám í­ tani, nem v o lt egyform a a v á lla lt veszély nagysága, nem vo ltak k i­ alakulva a keresk ed elem form ái, különböző színvonalon állottak a közlekedés eszközei és az általánosságban uralkodó politikai zűrzava­ ro k kilengésekre ad tak alkalm at. A középkori keresk ed ő n ek nagyobb bátorságra, gazdagabb k épzelőerőre volt szüksége, m int a m ainak, ’ ennélfogva nagyobb hasznot a k a rt több esetben biztosítani m agának, . m int azt á reális körülm ények m egengedhették volna. És m ert a h a ­ szonkulcs m egállapítása a v ev ő n ek és az eladónak szem élyes ügye volt, term észetes, hogy m ás szem élyeknél m ás haszonkulcs érvénye. sü lh etett s ez a k ö rü lm én y a m egbízhatatlanságot dom borította ki. M inden korban é lt és élni fog a legtöbb haszonra tö rek v ő em ber, akii \ a gazdasági fejlődést ú tn ak indította, m ajd továbbfejlesztette, miköz> ben m unkájának jutalm át k ereste. Ez a szellem i h á tte re an n ak a küz\ delem nek, m ely a justum pretium és az előbb k ifejtett haszonra törek1vés között lefolyt és ebből a küzdelem ből bontakozott ki m aga a k e ­ reskedelem , a gazdálkodás legnagyobb stílusú ágazata. Ebből a

I 3) )

35

küzdelem ből szárnyal ki a következő k orokban m aga a kapitalizm us, a m odern állam gazdaság alapja.8 M ivel a v ásárló em ber ezt a tö re k ­ v ést sohasem é rte tte meg, term észetes, hogy a k ereskedőkről alk o to tt vélem énye időnkint m egbélyegző volt. A k eresk ed ő k m egítélésének m ásodik szem pontja m űveltségi fo­ k u k at dom borította ki. M ár ezekben a korokban is élesen elválasztot­ ták a kereskedelm i üg y letek k el foglalkozó szem élyeket azoktól, akik kezük m unkájával k ere sték k en y e rü k e t és technikailag is m aguk bo­ n y o líto tták le tev ék en y ség ü k m inden részletét. Előbbiek gazdasági függetlensége a váro so k életében vezető szerepet biztosított, míg utób­ biak a céhek m inden m egkötöttségének alá v o ltak vetve; előbbieknek háza, földje volt, esetleg m unkásokat is foglalkoztattak, utóbbiak leg­ följebb nem zedékek u tán érték el ezt a színvonalat. Ily en ek vo ltak a hátaskalm árok, a házaló k eresk ed ő k — róluk m ár Szent László III. tö rv én y k ö n y v e is em lítést tesz — , m ajd a szekeres k eresk ed ő k s ezek­ nek szellem i színvonala kizárólag vidékük ism eretére terjed t ki; fá­ radságuk jutalm át arcuk v erejték ező m u n k ájáv al a ra ttá k le s ez a körülm ény bárm ennyire is em eli erkölcsi érték ü k et, társadalm i m eg­ ítélésüknél h á trá n y u k ra szolgál. M ódosabb polgárok s m ég inkább elő­ kelő birtokosok csak a cselédszobákig engedték be őket, míg a n a g y ­ k ereskedői faktor vagy boltos m indenhova bejárato s volt. Izm aeliták, zsidók és m ás „gyanús idegeneknek" ta rto tt szem élyek b o nyolították le a kereskedelem nek ezt a v állfáját9 s e gondolatkörben nem csoda, ha a XI. századi raffaelstádteni v ám szíb ály zat „m ercatores id est judaei" (kereskedők, azaz zsidók) gyű jtő n év a la tt foglalja össze az á ru ­ cserével foglalkozó szem élyeket.

M ivel a k ereskedés társadalom gazdasági tevékenység, m unkásai­ nak, illetve lebonyolítóinak társadalm i é rté k e attól függött, hogy m i­ ly en rétegekből k e rü ltek ki. N ém etországban, H ollandiában, Itália < v áro saib an a képzett középosztály az üzleti réte g m ár a középkorban is.10 T ek in tély ü k et m indenekelőtt az e m e lte ,. hogy a hivatalnoki кат i elsősorban nem a nem esekből sorozódott, hanem a polgári szervezke-J désíi társadalom keresk ed ő elem eiből, a racionális gondolkodású sz e -l m élyekből s nem a földből élő szokásszerű tradicionalista társad alcm -J ból. És ez az egész b erendezkedésre rányom ta bélyegét. M ert a föle* szeretete állandóságot., h űséget kíván, m aga u tán vonja a születési t e * k in té ly tiszteletét, a hagyom ányok m egváltoztathatatlanságát; a földet m űvelő társadalm i réteg századok látó k ö réb en gondolkodik, m aga k ö ré épít és nem zedékeket nevel. Ezzel szem ben a k ereskedői foglal­ kozás m ár akkor is m ozgalm asságot, azonnali szellem i rea g á lá st k ö v e ­ telt, m eggyökeresedni legföljebb csak egy nem zedék, esetleg annak leszárm azói tudtak, a foglalkozás állandó ütem essége, különböző tá ­ jak, terü lete k ism erete újabb horizontokat tá rta k fel. A hagyom ánytisztelettel szem ben állott a rugalm asság, a m últ ápolása h e ly e tt a jelen kihasználása, a m egbízható term éseredm ények h e ly e tt a veszteség- ' n y ereség gondolatkörének állandó m érlegingása, E gyiknél a megme- > rev e d e tt rendi tagolódás, az előjogok életerős igénylése, m ásiknál a 1 társadalm i helyzet állandó változása; az egyiknél a szem élytelen te-

36

k in té ly örökletes ereje, m ásiknál m indenkor az egyéniség varázslatos kiforro+tsága: az üzleti érzék kirobbanó sugárzása. És a tradicionális állam berendezkedés m indenkor a birtokos réte g ek e t v e tte igénybe hivatalnoki k a rá n a k m egszervezésénél, m íg a racionalista állam az iskolázott polgári elem eket ölelte m agához és szívta fel. Ez indokolja azt, hogy a kereskedő-elem ek nyugaton oly nagy tek in tély n ek örvend­ tek m ár a késő középkorban is. P éldájukat legjobban A m erigo Vespucci firenzei kereskedő életével világ íth atju k meg, akinek A m erika m egism ertetése köszönhető, m ert tudom ányos alapozottságú életszem ­ lélete egész korára befolyást gyakorolt.. És b ár kétségtelen, hogv az elm életi szociológia, elsősorban M arsilius, k o ra társadalom bölcseleté­ nek összefoglalásánál k é t ré te g e t ism er: egy felsőt és egy alsót, m e­ lyek egyikébe az egyházi, harcos és bírói réteg ek et sorolja, m ásikába pedig a- k eresk ed ő k et, iparosokat és parasztokat, m égis ezt a m eg­ különböztetést is csak form ailag tette, m ert egész gondolkodását pol­ gári, gazdasági b eállítottság ihlette s az állam hatalom szám ára fen n tar­ totta a jogot, hogy a k é t réteg között a harm óniát biztosítsa.11 Szerinte az állam hatalom kiegyensúlyozó erőt képvisel s éppen ezért a rendek egym ásba fonódó ölelkezésének semmi ak ad ály a nincs: a társadalm i együttélés alapja a m unka etikai értékelése. Ezzel a renaissance gondolattal indult el a m unka m egbecsülése, m ely egy ütem ben h alad t a polgáriasodással. Fokozza a gondolat e re ­ jét a reform áció és a protestáns egyházak n ev e alatt összegyűjtött különféle új egyház társadalom szem lélete. M ég a legszélsőségesebb , an ab ap tisták sem tarto tták m egvetendőnek a kereskedelm et ebben a k o rb an 12 s valóban elszórt jelen ség k én t kell kiem elnünk V erancsics szavait, am elyek egészen elav u lt és elfelejtett felfogást tükröznek. A budai basához írt lev elei között olvassuk nevezetesen: „Tudja n ag y sá­ god, hogy ily kereskedéssel foglalkozó em berek a világ nadályai. M i­ kén t ezek soha el nem telnek a test nedveivel, úgy a k eresk ed ő k sem pénzzel."13 És ezek a lap ján nagyon téves lenne arra következtetni, hogy a kor elítélte a kereskedőket, vag y erkölcsi színvonalukat ala­ csonyrendűnek tarto tta.14 Ettől az ítélettől m ár m essze állott a m agyar renaissance. Ezt igazolja az is, hogy bár a XVI. században k e re sk e ­ delm i fontosságú m űvek a m agyar irodalom ban nem Iáittak napvilágot, de a XVII. század m ásodik tizedétől kezdve egym ásután jelen n ek meg azok a könyvek, m elyek a kereskedelem jelen tő ség év el foglalkoznak s azon k eresztül a*kereskedőréteg tek in tély én ek elism erését hangsú­ lyozzák. Az első ily értelm ű m ű 1614-ben k e rü lt ki a nyom dából Practica A rithm etica címen, D ebrecenben. T ulajdonképpen nyereségosztó táblázatokat tartalm azott, de éppen ez a körülm ény m utat a n ag y k eres­ kedelem létezésére és az igazságos haszonkulcs m egállapítására való f törekvésre. E mű több k iad ást é rt m eg. De önállóan a felvidéki k e re s­ kedelem tájék o ztatására 1653-ban Lőcsén látott napvilágot hasonló , tárg y ú és cím ű m unka, m elyet Páduai C aesár G yula írt s m űve ettől l kezdve több kiadásban ném et és m agyar n y elv en világosította fel a i kereskedőket. U gyancsak Lőcsén je le n t m eg a kereskedők dícséreté' ről szóló első m unka 1690-ben Szentm ártoni Bodó Ján o s tollából: Az

1

37

tisztes és nem es kalm ároknak avagy árus em bereknek illendő ditsireti címen. Az ő nyom dokain h alad t Zeiler M árton, m ajd O nadi, Ján o s kassai reform átus iskolam ester, aki 1693-ban K assán m egjelent Practica A lgorithm i E rotem ata M ethodica cím ű k ö n y v év éi különösen a fel­ vidéki kereskedelm i irodalom útn ak in d u lására d erít fényt. U gyan­ csak a k eresk ed ő k jo g állásán ak védelm ére adta ki Bártfa városa a polgárjogra vonatkozó g y ű jtem én y ét Ju s civile cím en 1701-ben, m ely­ n ek több kiadása azt áru lja el, hogy g y ak ran fo rgatták k ereskedőink és jogvédelm ük leh ető ség eit ism erték fel b e n n t.15 E ttől az időtől kezdve az irodalom nak m indgyakrabban v álik tá rg y á v á a kereskedelem , míg a XVIII. század v ég én általános lesz a követelés, hogy a m agyarság kapcso ló d jék be tev é k e n y e n a kereskedelem be és em elje an n ak m eg­ becsülését. A célzatos irodalom m ellett, m elynek h a n g já t a m erkantil idők pénzgazdálkodásának jeg y éb en az új gazdasági elm életek színezték kív án ato ssá,16 ki kell em elnünk egyes irán y ító szem élyek m egjegy­ zéseit. Ezek között elsősorban B ethlen M iklóst, aki 1703-ban egy m a­ gyar keresk ed ő társaság o t a k a rt szervezni. A gyulafehérvári országgyűlés rendi szellem iségű és a ko ráb b an m ár k ife jte tt földbirtokoshagyom ánytisztelő elm élet síkján mozgó tagjai jav a slatá t elu tasíto t­ ták azzal, h o g y „mi, k iv ált azok, kik pénzt ad h atn án ak ezen commercium ban, nem hogy k eresk ed n i tudnának, m ivel nem zetségekből sem v o lt soha kereskedő, de azt sem tudják, m iben álljon az k e re sk e d é s.1'17 Az országgyűlés így döntött, m ert nem v o lt ben n e sem m i vállalkozási szellem : a h ag yom ány nem ism erte a befektetés rizikóját, tájék o zat­ lan v o lt abban a tekintetben, hogy mi a racionális vállalkozás, m ely nem csak Isten áldására, épít, hanem szám ba veszi a veszteség et is. Ez ( a rendi szem lélet lassan-lassan eltű n t a k e re sk e d ő k m egítélésében s közvélem énykifejéző e rő t kell tu lajd o n ítan u n k M ikes K elem en sza- J vain ak , ak i11725 június 11-én írja R odostóról: „jobb volna a (nemes- J nek), m ihent írni és olvasni tud, valam ely m esterség ek et tanulni, mi- I v ei a m esterségek és k eresk ed ések h a jta n a k h asznot e g y országban."18 i És m ég inkább kifejezi a társadalom elfogulatlan v élem én y ét O rczy 1 Lőrinc a K ereskedésről szóló versében, m elyet mindezddeig félreé rte tt 1 az irodalom , am ikor az hitte, hogy sa já t nézetét hangoztatja s n e m i v e tte észre, hogy m élyreható k ritik a — gúnyra felépítve — r e j l i k ^ benne. E v ers szerint: „Itt vag y o n közöttünk a nag^y v etekedés. Illik-e m agyarhoz csalfa kereskedés? M ivel ebből jö h et erkölcsvetem edés, M it m ondasz, m ire m egy az ily vetélkedés. Zem plén, Bereg, U ngvár, Szabolcs v árm egyében V an pénz, van eledel, v an bor a pincében. Mi kell több? m iért v esse é le tét k étség b en A m agyar, hogy több pénz jö jjö n erszényében?" — Ennek a felvidéki ú rn ak n a g y tapasztalata volt a kereskedelem előnyeiről, világosan látta, hogy a felvidéki városok m eggazdagodásukat, p o lg áraiknak jó m ódját a k e resk ed elem n ek k ö ­ szönhették; m int A baújm egye főispánja K assán élt, éppen Kassa pol­ g árság án ak tevékenységéből ism erte m eg a keresk ed elem lendületes jelen tő ség ét s term észetes, hogy elk esered ést v á lto tt ki belőle az a felfogás, m ely a term észet ad o ttság ain ak hagyom ányszerű kihaszná38

k f I í | [ b 1 ■ W *

■ | {

lását tarto tta egyedüli feladatnak s e lítélte a kereskedői „v etélk e­ dést". G ondolatai m indenesetre nag y o n jellem zőek, m ert az ő k o ráb an m ár ak ad t egy főúri szárm azású sztm ély , gróf G vadányi, aki h asonló­ k éppen felism erte a provincializm usba süllyedt m agyar társadalom félszegségeit és azt a körülm ényt, hogy a kizárólagos a g rá rte v é k e n y ­ séggel sohasem fogja elérni a m agyarság, „hogy több pénz jö jjö n erszényében". A zonban sajnos, közgazdasági m űveltségünk kizárólag a latin tanítási rendszeren épült föl, az e rre alap íto tt iskolatípusok o k tatták a társad alm at s term észetes, hogy ily en oktatási elv e k m ellett a k e ­ reskedők csak autodidakták lehettek, m űvelődési eszm ényeik a h a ­ szonelven nyugodtak. M ert aki a latin iskolát elvégezte, m ég ha pol­ gári körből szárm azott is, inkább m egbecsültebb p ály án k e re ste m eg k en y erét, m int a v eszélynek k ite tt keresk ed ésn ek szentelte légyen életét. A kereskedelm i oktatás első szorgalm azója Jo h a n n Liedem ann volt. Ez a szepességi szárm azású pesti n ag y kereskedő élete m inden áldozatával harcolt a kereskedelem m egbecsüléséért és a k ereskedő elem ek társadalm i h ely zetén ek em eléséért. Szükségesnek ta rta n á ép­ p en ebből a r.éJból azt, hogy a kereskedő foglalkozásánál fogva neínesi rendfokozatot n y erjen , am ellett azt, hogy országos kereskedelm i testü let (com m erciale collegium ) k ép v iselje érdekeit. G ondolata csak ­ nem száz év m úlva valósult m eg a kereskedelm i és iparkam arák fel­ állításával. A keresk ed ő k m egbecsülésének m ásik eszközét abban lá t­ ja, hogy a nagykereskedő fogalm át el kell választani a szatócsétól, s ez a küzdelm e bizonyos tárg y i alappal is ren d elk ezett már, m ert a XIX. század elején, sőt a XVIII. század vég én is nem eg y városban, így elsősorban Pozsonyban, szakkereskedések és ezekből kibontakozott n a g y k eresk ed ések m űködtek, élesen elkülönülve a szatócsnak n ev ezett vegyesk eresk ed ések tő l.19 Részben az ö irodalm i m unkásságának, de a társadalom vezető köreiben tám adt felism erésnek v olt az eredm énye az, hogy az 1790— 1791. évi országgyűlési bizottságok áltál kidolgozott rendszeres m unkálatok az egész társadalom figyelm ét ráirán y íto tták a kereskedelem fontosságára. A jav a slatté te lb e n vá-. rosok, birtokosok v e tte k részt, sőt m aga József nádor is kidolgozott eg y terv ezetet, am elyben szükségesnek ta rto tta a m agyar kereskedelem érd ek ein ek elkülönítését az osztrák keresk edelem feladataitól.20 És m indezeknek h atására a XIX. század m ásodik n egyedében a k e re s­ kedők m egbecsülése m ár általánossá lesz, annyira, hogy C siszár Sá­ m uel kolozsvári reform átus lelkipásztor egy kereskedő fölött m ondott gyászbeszédében m ár a következő szavakat hangsúlyozta egy nem esi b eállítottságú város lakossága előtt: „M utassatok nékem eg y etlen egy em bert, aki m indent m ásokért csinál. A legbúzgóbb, a közlélekkel legtellyesebb em ber kebelében is lappang valam i ön-édes elnézés s kerese tt haszon legalább egy kicsiny nagy rab ecsü ltetés ingerlő vágya. M iért k ív án játo k hát, hogy csak a kereskedő nyissa csupán m ásokért boltját?"21 Sm ith Ádám , Bentham közgazdasági író k bölcseletére em ­ lékeztető szavak s fényes tanúbizonyságai annak, hogy a XIX. század

39

első felében a m agyarság tö k életesen felism erte a keresk ed ő réteg ek erkölcsi azonosságát más, kiváltságos rétegekkel. A kereskedőkről alkotott társadalom szem léletnek nag y változása önkénytelenül arra a k érd ésre v ezet rá, hogy kik voltak a kereskedők, m ilyen felépítésű szervezetben é lte k s m ilyen társadalm i rétegekből tev ő d tek össze. M ert a keresk ed ő k rő l alkotott felfogás alap ja m aga a kereskedő, an n ak m agatartása hordozza a foglalkozás jelleg ét is. A kereskedő k épviseli a k ereskedelem feladatait, te h á t m eg kell vizs­ gálni belső életét, törekvéseit, rendi állását: a gyökeret, m elyből a fa kitereb ély esed ett. A keresk ed éssel foglalkozó szem élyek az agrárfoglalkozásúakkal szem ben a városokban találtak otthonra. A kereskedelem a váro so k falain belül fejlődött s a falvak szükségletét szintén a váro so k elég í­ te tté k ki, ak ár v á sáro k alkalm ával, ak ár a m ár tá rg y a lt hátas- és szekereskalm árok útján. A középkori v á ro so k n ak legm egrendíthetet* lenebb célja a bennük élő lakosság ip arán ak és keresk ed ésén ek tö k é­ letes biztosítása volt. Ezt a célt szolgálták a céhek, ennek érdekében h arco ltak k iv áltság aik ért s vezető tisztviselőik ezért hoztak áldozatot m ég szem élyükben is, am ikor a korm ányhatóságok befolyásos sze­ m élyiségei elő tt m egalázkodtak.22 M ert ezekkel szem ben a polgári ön­ tu d at nem érvényesült. A polgári öntudat inkább a váro so k é letén be­ lül, a jól k iép íte tt városi szervezet k e retei között ju to tt kifejezésre. Ezzel kapcsolatban m eg kell jegyeznünk, hogy a közép k o rb an és a kezdődő ú jkorban a városok, valam int a nem esség között nem sza­ bad öntudat szem pontjából k ülönbséget tennünk: a város és a nem es­ ség vagy eg y éb réte g ek egészen m ás síkon éltek s a k e ttö között nem volt m eg a keveredés, az érintkezés. Kölcsönös volt az ellen-, vagy rokonszenv s a polgárság a m aga társadalm i kö réb en éppoly lépcső­ fokokat ép íte tt föl, m int a földbirtokos v a g y m ezőgazdasági tev é k e n y ­ ségű elem ek között a kis- és. főrangú nem esség. Ez a társadalom szem ­ lélet ren d e k e t k ristály o síto tt ki s a ren d ek en belül é rv é n y re jutó k ü ­ lönbségek tagolhatok, összehasonlíthatók, de az azokon k ívül je le n t­ kezők nem, m ert m ás jellegűek. M int ahogyan nem v eth ető össze a term észet jelenségei közül sem k é t külön genus-ú virág, életfunkcióit tekintve, a történ ettu d o m án y n ak ép penúgy önm agában kell a közép­ kori városfejlődés feltételeit vizsgálat tárg y áv á tennie. S ebből a szem pontból a .polgárság a k e v ered és időszakáig sajátos társadalm i szerkezetet é p íte tt ki s ezen belül önálló elv ek szerint tagolódott. A városokon belül az em berek elsősorban anyagi h elyzetük sze­ rin t rétegződtek; de nem ez volt az egyetlen zsinórm érték a társa d al­ mi tek in tély és m egbecsülés elnyeréséhez. Szárm azás, tanultság, gaz­ dagság eg y ü ttesen h atáro zták m eg egy-egy polgár sú ly át s erkölcsi m ag atartása m indezeknek járu lék a volt. Sajnos, m egfelelő elő tanul­ m ányok hiányoznak annak a k érdésnek részletes taglalásához, hogy a v áro st irányító m agisztrátus tagjai m ilyen társadalm i réteg ek b ő l k e ­ rü ltek ki, de m indenesetre feltételezhető, hogy gazdagabb polgárok iskolázott gyerm ekei s nem h irtelen m eggazdagodott szem élyek, aki­ ket a város hagyom ánytisztelő polgársága m indenkor hom o novusoknak ta rto tt s nem v e tt k örül azzal a tisztelettel, am ely a m ásodik

40

vag y harm adik nem zedéknek m ár m inden esetben kijárt. K assa, E per­ jes, Bártfa tisztviselőinek történ eti n év jeg y zék ét áttanulm ányozva, rá ­ jö v ü n k arra, hogy a vezető szem élyiségek m ár legalább egy nem ze­ dékkel k o ráb b an költözködtek a városba s ap ju k v a g y nag y ap ju k gazdagságának tek intélye biztosította szám ukra saját tanultságukon kívül a polgárság egyetem e fölé em elkedő életp ály áju k at. És ezek között a vezető szem élyiségek között elsősorban a keresk ed ő k tű n ­ te k ki. A k ereskedő általánosságban fölötte állott iparostársának, m ert annak foglalkozása helyhez v o lt kötve, míg emez egész élete folya­ m án világot járt, új szokásokat, új jo g elv ek et és m ás társadalm i be­ rendezkedést ism ert meg, m elyeknek ism erete szellem i látó k ö rét bő­ vítve, alkalm assá tette arra, hogy m ásokat is irányítson'. K ülönösen dicsekedtek ezekkel a tulajdonságokkal azok a nagykereskedők, akik külföldi szaktársakkal állo ttak kapcsolatban s ezek között elsősorban a textilesek, m inthogy a textilkereskedelem behálózta az egész akkori Európát. S rendszerint ezekből nő ttek ki a ,,Rinbürger"-ek, a város központjában elhelyezkedő polgárok s a felvidéki váro so k építészeti stílusát, valam int lakóházem lékeit vizsgálva rájö v ü n k arra, h o g y e g y től-egyig bolttal bíró keresk ed ő k lakóházai húzódtak a piac körül kiszélesedő négyszögalakú térségeken. U gyanez a h elyzet a F elvidék­ kel szom szédos lengyel határvárosokban, m int M uszynán, Piw nicznán, s m esszebb K rakkóban stb. A Ring — n ev ét onnan nyerte, hogy a pia­ cot k ö rü lv év e húzódott — polgársága a patrícius réteg ek n ek volt a m agja s ebből k e rü lt ki a tisztikar legnagyobb hányada. Term észetes, hogy a családok nem voltak m indig ugyanazok, elég gyakran, á lta lá ­ ban három -négy nem zedék u tán változtak, de az elv: a patrícius és a R ing-polgár azonossága m egm aradt. Ez az elv éppúgy hozzátartozott a későközépkor gazdasági stílusához, m int ahogyan hozzátartozott az elzárkózás a kiváltságos nem ességtől is. D ebrecen polgárságának a XVI. század m ásodik felében 688 kereskedő tagja v olt s ezek nagy ré\ sze állandóan többezer forint tőkével gazdálkodott s term észetes, | hogy anyagi helyzete kiem elte szem élyét a többi p olgár fölött.23 É rdekeiknek védelm ére a k eresk ed ő k m ár elég k o rán m egalakí\ to tták szervezeteiket is. Egész N yugat-E urópában s M agyarországon is m ár a XV. században kijeg ecesed ett az a szervezetform a, m ely a következő k é t században m égm aradva, kezében tarto tta egy-egy v á ­ ros kereskedelm i hálózatának irányítását. N yugaton a gilda és komm enda, nálunk pedig inkább a societas terjed t el. A gilda lényege a rendi felépítés azzal a sajátságossággal, hogy alapja dem okratikus. Egyeg y aty am ester irán y ítása alatt áll az egész céh, de az atyam ester időnkénti választása a k ö zak arat é rv én y esü lését biztosítja. A kom menda főként a XVI. században fejlődött ki M agyarországon és felvidéki k ereskedőink előtt ez v o lt a-légkedveltebb társulási változat. Lényege az a m egbízás, m elyet egy vállalkozó k ereskedő valam ely fak to r­ n ak ad, aki az üzlet szállításával kapcsolatos feladatokat bonyolítja le, sokszor alkalm azottak töm ege m ellett. A societas v a g y fraternitas fogalm ával M agyarországon m ár a XIII. században is találkozunk. 1239-ben a 24 szepesi v á ro s szövetségre lépett egym ással s az ural41

kod'ó ezt a szövetséget fra te m ita s n év alatt h ag y ta jóvá. A z egész Szepesség fejlődésére és jó lé té n e k em elkedésére kih ato tt ez a szer­ ződés s a különféle oivódások folytán a XIV. században b e k ö v e tk e ­ zett felbom lása az egész helyi polgárság h a n y a tlá sá t vonta m aga u tán .24 A Szepesség m ellett a pozsonyi k eresk ed ő k azzal a joggal re n ­ delkeznek 1402 óta, hogy külföldi keresk ed ő k k el szövetséget k ö th et­ n ek s azoknak valószínűleg m egbízottai, illetve az adott h e ly e n m eg­ bízóiként bo n y o líth atják le üzleteiket. Ez a kom m enda-rendszer egyik m egnyilvánulása.25 Pozsony XV. századi hatalm as fellendülése ezzel a kiváltsággal állott kapcsolatban.26 A keresk ed ő k szervezkedésének é s a polgárság együttes fellépésének e red m én y ek én t k ö n y v elh ető el az 1405^ évi II. tö rv é n y k ö n y v 2. cikkének az az intézkedése, m ely m egtiltotta a külföldi n ag y k ereskedőknek, hogy k icsinyben áru sítsa ­ n ak posztót (végenként). A felvidéki váro so k közül az első k e re sk e d ő ­ céh a kassai, am ely 1446-ban n y e rt szabályzatot — a gilda elvei m el­ le tt — s ezt a m ásodik szabályzat 1475-ben k övette, m ajd a harm adik 1631-ben, m ely m ár m agyarnyelvű. K iegészítette a k ereskedőcéh h a tá sk ö rét az 1687. jan u á r 14-én m egalakult B ruderschaft (Societas), m elynek m egalakulásakor 64 tag ja volt27 s m agához ölelte a váro sb an élt k eresk ed ő k legnagyobb részét. E nnek a szervezete is dem okrati­ kus elveken nyugodott, m ert élén az atya-V orm und állott, aki m ögött több tisztségviselő sorakozott. Ilyen s ezekhez hasonló szervezeteket ép íte tt ki a k eresk ed ő k folyton hullám zó rétege. T erm észetesen k eresk ed ő m indenki lehetett, aki ehhez m agában teh e tség e t érzett. M ert a kereskedői szellem lé ­ n y eg e a sp ek u latív b eállítottság s aki ezt a k ép esség et m agában érezte, é le tét a k ereskedelem nek szentelhette s am ennyiben eg y v á ­ ros falain belül a k a rt m egtelepedni, a lá k e lle tt m agát v e tn ie az o tt élő jogszokásoknak s h ag y om ánykereteknek. A bban a korban, am i­ k o r a nem esség rá v e te tte m agát a kereskedelem re, term észetesen ki­ v á ltsá g ait a k arta érv ényesíteni, te h á t nem v e tte figyelem be a jelzett h ag y o m án y k eretek et és olyan v e rse n y t a k a rt a polgárság (kereskedők) J rétegeivel szem beállítani, am elynek előnyeit a polgári réte g ek soha- j sem élvezték. A polgári társadalom v é d ek ezett a nem esség v e rse n y e / ellen s legelső eszközként k iv áltság aira tám aszkodott. Ezek alap ján / nem engedte a v árosba a nem eseket. A városba kölltözködő nem es­ n e k ugyanis nagyobb lehetősége n y ílt kereskedelm i tev ék en y ség foly­ tatásához, m int a falvakban, birtokain élőnek, m ert a v árosban kaptcso lato k ra tu d o tt szert tenni, külföldi vevőkkel k e rü lt érintkezésbe, ak ik n ek á ru já t felkínálhatta s m ert közvetítő nélkül k ö tö tte m eg üzletét, a vevő is kedvezm ényesebb á ra t tu d o tt kiharcolni. És épp ezek ért hiába volt a polgári elem ek m inden védekezése, a nem esség városba költözését nem tudta m egakadályozni s az 1608. évi koro­ názás elő tti tö rv é n y 13. cikkelye kim ondotta, hogy a nem esség városi tisztségre v a llástek in tet nélkül választható, ennélfogva v árosba való költözése ko rláto zást nem szenvedhet. M egerősíti ezt a rendelkezést több későbbi tö rv é n y is, közöttük legnagyobb jelen tő ség ű az 1647. évi 78—79. cikkely, m ely a nem ességnek k iv áltsá g a it is biztosítja a városon belül.

42

A v áro s a szakszerű h iv atáso k települése,28 állapította m eg H a j­ nal István, polgárságunk tö rté n eté n ek egyik legjobb ism erője. Ez az erkölcsi alapja annak, hogy a nem esség bebocsátása ellen küzdött; m ert a nem esség csak előnyeit ak arta élvezni a városba költözésnek, de h á trá n y a it és terh e it nem vállalta v állára. S term észetes, hogy a k e resk ed ésb en v e rse n y társk é n t jelentkező nem es kereskedői te v é ­ k en y ség e ellen m ég ennél is jobban küzdött s ezzel a polgári gondo­ lato t védelm ezte a nem esi társadalom ellenében. A szabad 1királyi, valam int a bány av áro so k 1574-ben az országgyűlés előtt en n ek a gondolatnak jeg y éb en azt a k é ré sü k e t fejezték ki, h o g y a nem esség tiltassék el a kereskedéstől. Az országgyűlés ezt a k é ré st a leg h atá­ rozottabban visszautasítja s az 1574. évi 37. t.-c. élesen m egállapítja, hogy „m ivel a k ereskedés m indenkor szabad volt bárm ilyen rendű szem ély szám ára, ú g y vélik az ország lakosai, h o g y a m ágnások ép^ penúgy, m int a nem esek bárm iféle áru v al szabadon k eresk ed h esse­ nek."29 H ozzáteszi még, hogy a haszonra eladott áru u tán k iv itel vag y b e h o z a ta l e s e t é n h a r m in c a d o t fiz e s s e n e k . E zzel a tö r v é n n y e l a k e r e s ­

kedésbe a nem esség ko rlátlan m értékben belekapcsolódhatott s te r­ m ényeinek érték esítése kapcsán kiküszöbölte a városi polgárság leg­ fontosabb tev ék en y ség ét: a közvetítést. A m agyarság kiváltságos ele­ m einek bekapcsolódása a kereskedelem be ezzel m ind szélesebb k ö rre terjed t s an n y ira fokozódott, hogy az 1638. évi 49. tö rv én y cik k h a tá ­ rozottan elrendelte, hogy m inden k ereskedés — teh á t nem csak h a­ szonnyerés — céljából kiszállított á ru vám köteles .(Q uaestus gratia.) Bár később egyes tö rv én y ek k iv ételt tesznek, így az 1659 : 61., — fenn­ tartv a annak lehetőségét, hogy a birtokos nem esek m enlevele (salvi passus) a la p ján szállító - szem élyek vám m entességet élvezzenek — ezzel is csak arra a g yakorlatra v ilágítanak reá, hogy a nem esség n a g y szám arányban v e tte ki részét a kereskedelem ből. A nem ességhez csatlakoztak a m agyar v á ra k helyőrségi szolgálatában álló ném et k a ­ tonák is, akik az 1659. évi 60. törv én y cik k óta szintén tarto zn ak v á ­ m ot fizetni. S ezek az adatok annál jellem zőbbek, m ert a kifejezetten nem esi tagolódású Lengyelországban ezekkel a tö rv én y ek k el egyide­ jűleg tételes intézkedések jelen tek m eg a rra vonatkozólag, h o g y a k e ­ reskedés m éltatlan foglalkozás lév én a nem esi rendi álláshoz,30 attól m inden nem esi szárm azású szem ély tartózkodjék. A m agyar nem esi ré te g e k bekapcsolódása a k eresk ed ésb e átm e­ net nélküli. A XV. századból m ég nincsenek ad atain k arra, hogy n e ­ m es szem élyek közvetlenül foglalkozzanak áruelhelyezéssel; ak k o r az v o lt a gyakorlat, hogy egy-két környező v áro s polgára felkereste az eladó nem es birtokost és annak á ru já t hely b en m egvásárolta, m ajd é rté k esíte tte s a kereskedelm i ü g y let m enetébe, az érték esítés felté­ teleibe a birtokos egyáltalán nem szólt bele. De a XVI. századtól — ta ­ lán a renaissance világ anyagias színezetű k u ltú rá já n a k h atásaként, v a g y a felfedezésekkel egyidejűleg jelentkező gazdagodásí láz folyo­ m ányaképpen — a nagybirtokosok éppenúgy, m int a kisnem esek nem elégszenek m eg a földesúri, dom aniális haszonnal, hanem m aguk is közvetítő kereskedelem be kezdenek, sa já t felelősségükre árukihelyezéssel foglalkoznak. M arhákat v ásáro ln ak és k ih ajtan ak , szövete­

43

k é t halm oznak össze és eladnak, rezet, ólm ot stb. sa já t n y ereség ü k re szállíttatnak. De nem csak M agyarországon, találkozunk ezzel a je le n ­ séggel, hanem A usztriában, C sehországban is,31 ahol nem e g y főrangú család köszönhette ere d e té t á kereskedelem nek. A m agyar helyzet azonban m égis kirívóbb, m ert átm enet nélküli értékváltozásra m utat. Puchaim Farkas bányavidéki főkapitány, aki elsősorban a felvidéki birtokosokat figyelte meg, M agyarországról szóló je le n té ­ sei között szükségesnek tarto tta an n ak m egjegyzését, hogy a „m agyar u rak m indnyájan foglalkoznak kereskedéssel, sőt hivatásos k e re sk e ­ dőkkel társulnak, s állatjaik at, rezet, vásznat, ólm ot bíznak reá ju k .32 Ezek között az u rak között olyan n evekkel is találkozunk, m int Dobó István, az egri védő, Zay F erenc főkapitány, gróf N ádasdi Tam ás n á ­ dorispán, Zrínyi M iklós h o rv át bán, Z rínyi Péter, B ethlen M iklós gróf, Lippay G yörgy esztergom i érsek, Illésházy István nádor stb. M ind­ n y áju k között azonban legnagyobb stílust Bethlen ,G ábor erdélyi fe­ jedelem képviselt, aki viasszal, rézzel, lóval, m arhával, ökörbőrrel, m ézzel és m ás árukkal k e re sk e d e tt s állandó m egbízottat ta rto tt V elencében s nem egy m agyar városban. F ak to raik én t já rtá k az or­ szágot és a külföldet Bornem issza Pál és László, G áspár János, H at­ vani István, nem es Z eller M árton, K om is János, T ordássy M árton, Literáti M ihály, C sanády István, Berzeviczy A ndrás, m indnyájan jó családok ősei és szem élyük szerint is nem esek. K ereskedőkkel sze­ m élyes k apcsolatot ta rto tt fenn, sőt szűkebb k ö rn y ezetén ek nem egy tag ja kereskedő volt. M ikor unokaöccsét, B ethlen Pétert, külföldre küldte, elsősorban arra buzdította, hogy keresk ed ő k k el tartso n fenn k apcsolatot s ne a diplom áciai körök társaság át keresse. T ökéletes fel­ ism erése ez az állam gazdaság feltételeinek, s an n ak az igazságnak, hogy a k ereskedelem a nem zetgazdaság alapja, m ert nem csak k ö zvet­ len hasznot biztosít, hanem a m ezőgazdasági term elés fokozását is m aga u tán v o n ja.33 Széles réteg ek b en terjed t el teh át a kereskedelm i tev ék en y ség vágya.; a török korszakban a nem esség iskolába nem járh a to tt, nem képezhette m agát, hogy azután a m egyei szolgálatban k eresse m eg k en y erét, s ha legtöbbjük a gazdagabb földesurak zászlója alatt k a ­ tonai szolgálatot teljesített, m égis m aradt égy bizonyos hányad, m ely m indenből kim aradva, a keresk ed éssel k ísérletezett. A városokban ig yekezett elhelyezkedni, hogy m agának védelm et és családjának élelm et biztosítson. K ereskedelm i térfoglalásuk m agától értetődően a szem léletben és társadalom elm életben is bizonyos eltolódást idézett elő. És am íg ezideig a polgárság a nem ességtől külön zárva élte a m aga önkorm ányzati életét, addig ezidőtől kezdve (XVII. század) bi­ zonyos összeolvadás jelei m utatkoztak. A XVI. század elején a pol­ gárság a nem ességgel „szabadságjogok tek intetében teljesen eg y e n ­ lőtlen és azoknak k iváltságait nem élvezheti."34 És bár szellem i téren nem v olt különbség nem es és városi polgár között, W erbőczinek fent idézett elve az egész XVI. század folyam án érv én y esü lt, m égpedig a nem esség gazdasági hely zetére való tek in tet nélkül m inden m eg­ nem esített szem ély életében. M ert a XVI. században valóban é rv é n y ­ ben v olt az az ugyancsak W erbőczi által k ifejtett elv, hogy a nem es-

44

ség alap ja a v irtu s (H árm askönyv, II. rész 68. dm ) s b ár ez az erk ö l­ csi norm a sokszor h á tté rb e szorult egyes szem élyeknél, m égis elm é­ leti síkon k ét századon á t uralkodott. A nem ességnek példam utatóan kellett élnie és az ország szabadságait éppen azért élv ezh ették m in­ denki fölött, m ert életük irányvonalai m indenki fölé em elték őket. A nobilitas a XVI. században erkölcsi tartalom m al b írt s ha nem es sze­ m ély b ű n tette t k ö v e te tt el, k iváltsága ennek következm ényei alól nem m entesítette.85 N incs benne teh á t semmi csodálatos, ha a nem es em ber m agasabbrendűnek tarto tta m agát akárm ilyen más rétegnél. De a hosszú háborúk, a gyakori term észeti erőkből fakadó pu sztítá­ sok, m int pestis, tűzvész stb., arra k ényszerítették, hogy a városokba m eneküljön. L assanként a városok falain belül valam i sorsközösség alakult ki, de nem volt nagy lendületű, eg y n éh án y évtized m úlva m eg­ szűnt, gátat v e tv e ezáltal a m agyarfajú polgárság kibontakozásának. De a XVII. század első felében és részben m ég a m ásodik szakaszá­ ban is a szegényebb, v árm egyéje terü leté n birtokkal nem bíró nem es­ ség lassan k én t egy színvonalra k e rü lt a polgársággal. Peres ügyekben a város joghatósága alá ju to tta k (1649:15 és 1681. évi 41. t.-c .35a), végrendelkezési joguk korlátozást n y e rt azzal, hogy csak a szenátorok v a g y a magiszitrátus előtt ö n th ették form ába (1655:46. t.-c), birtokot v a g y ingatlant ugyancsak csupán a városi hatóság tu d táv al v á sá ­ rolhattak. A jogi különállóság csökkenésével m egindulhatott a fent jelzett folyam at, m ely a városi é leten belül hiv atv a lett volna a m a­ g y arfajú nem esi elem ek kev ered ése ú tjá n olyan polgári osztályt te­ rem teni, m ely fen n tarto tta volna a gazdasági élet kép v iseletét és m eg­ akadályozta volna, hogy az idegen szárm azású és k u ltú rá jú kereske\ dők rag ad ják kezükbe az egész gazdasági é le tet és fojtsák vissza a i kijegecesedni kezdődő polgári tudatot. A városokba költözködő nem es\ ség lassan k én t hozzászokott az új életstílushoz s a XVII. sz. rendezetlen társadalm i viszonyai között, a vallásh áb o rú k zűrzavaraiban és a po\ litikai üldöztetések szom orú korszakában a váro so k arán y lag nyui godtabb légköre és előjogokkal, k iváltságokkal biztosított önkor­ m ányzata m egváltást jele n te tt a kisebb v ag yonú nem esség szám ára. P olgárcsaládokkal k ö tö tt házassági k apcsolatok fokozták az összeol­ vadást s lehetővé tetté k a sivárságból és szegénységből szándékozott kiem elkedést. Ez a folyam at tovább fejlődött volna a XVIII. században is, csak­ hogy Rákóczi szabadságharca újból a feg y v erek m ellé állította a n e ­ m ességet s a győzelem be v e te tt h it egyúttal azt a rem ényt is felébresz­ tette, hogy a harcos nem esség birtokhoz jut. M ajd a szabadságharc el­ bukása u tán a résztvevő nem esség egy része külföldi hatalm ak k a to ­ n á ik é n t élt tovább s szinte napirenden vo ltak az em igrációk külföldi fejedelm ek seregeibe, ú gyannyira, hogy az 1725. június 8-án kiadott hely tartó tan ácsi ren d elet szigorúan m egtiltotta a „külföldi országokba ,való k iv án d o rlást'' (em igratio ad exteras ditiones).36 A társadalm i bi­ zonytalanság, a hadi élm ények k eresése egyform án a rra ösztönözték őket, hogy elh agyják a földet, m ely m ár nem biztosította szám ukra a m indennapi ken y eret. Az ú jra éledni kezdő nem esi öntudat m eggá­ tolta, lelkileg lehetetlenné tette szám ukra, hogy a láren d eljék m agukat

45

a városi hatóságok rendelkezéseinek s így m ás v álasztás nem m aradt hátra, m int az, hogy külföldi zászlók alá á llja n a k be zsoldosokként. K ü­ lönösen fokozódott ez a h elyzet 1741 után, am ikor a nem esi k a rd ra m ár a m agyar u ralk o d ó n ak is szüksége volt s ettől kezdve a legszigo­ rúbban tilalm azzák a kivándorlást; de en n ek e lle n ére az állandóan tart, m íg vég ü l 1743-ban felvesztés terh e m ellett akadályozzák meg a kiköltözést. A kalandkeresés, a ken y érin ség láza h a jto tta ki a birto k ta la n n em esek et az országból v a g y űzte m ás p á ly á k felé. Egy ré ­ szének állást ju tta to tt a n ö v ekvő állam hatalom , am ikor a különböző k o rm ányhatóságok felállításával, a közigazgatás v ég reh ajtó szervei­ n ek nö v elésév el álláshoz ju tta tta őket, de ez a h án y ad nag y o n cse­ k é ly n e k m utatkozott. M ás részük a fokozódó ipari életb en talá lt el­ h ely ezk ed ést s a nem esi összeírások felvilágosítást n y ú jta n a k arra nézve, hogy m ily n a g y szám ban talá lu n k a kézm űvesek réteg éb en nem es sz e m é ly e k e t.36a Ez a foglalkozás m égis kényelm esebb, m egbe­ csültebb volt, m int a keresk ed ő i hiv atás, am ely állandó éberséget, élén k ség et k ö v e te lt a szellem től s u g y a n a k k o r a haszon, amit ma n y e rt valaki, holnap m ásé leh etett. Ez a bizonytalanság pedig nem fe­ lelt m eg a m ag y ar gondolatvilágnak, am ely szilárd alapokon nyugvó m eg rendíthetetlenséget k ö v e te lt m ég gazdasági életéb en .is. A m a­ gyar nem esség a ko ck ázato k vállalásáb a kevésbbé nyugodott bele, m int k iv áltság ain ak időleges elv esztéséb e azáltal, h o g y nem tudta n e ­ m ességét igazolni. A m ag y ar nem esi réte g ek te h á t ezekből az okokból húzódtak vissza a kereskedelem től, s h e ly ü k e t m ások foglalták el. U g yanakkor a polgárság k ö réb en is bizonyos visszahúzódás észlelhető k ü lk ere sk e ­ delm i vonatkozásban. A polgárság rendi állása a XVII. század óta n a g y m értékben em elkedett. E nnek egyik legjellem zőbb jelen ség ei közé tartozik az, h ogy amíg a XVI. században polgárcsaládok nem esí­ tésév el nem találkozunk s a k ö vetkező század első negyedében is csak a leg ritk áb b esetben (Rajsz, A lm ássy, Szikszay, de ezek között is csak / A lm ássy v o lt igazj polgár, a többi harm incadtisztviselő), addig a XVII. i század m ásodik neg y ed étő l fogva g y akrabban jelen n ek m eg k iv á lt­ ságos nem eseink között polgárcsaládok. Az 1649. évi 15. t.-c. 1. b e­ kezdése pedig elvi d ö n tésk én t m ondja ki, h o g y „jóérdem ű és szabadszem élyű polgárok, am ennyiben szabad k irály i v áro so k b an élnek, v á ­ rosi h atóságok és tan ácsn o k aik aján lása alap ján az ország tö rv é ­ n y ei szerint k ív án t m ódon n em esíthetők".37 Ez a n ag y jelentőségű döntés v é g re a polgárságot is kiem elte az eddigi elzárkózásból és m egindíthatta azt a fejlődési folyam atot, m elyről m ár az előbbi so­ rokban szó volt: az egybefonódás m enetét. S b á r ez teliesen csak k ét évszázad m úlva k ö v e tk e z e tt be, de gyökerei m ár a XVII. századba n y ú ln ak vissza. A polgárság te h á t szem élyében is n em esíthető volt. És m ost k izá ­ rólag saiátm agán m úlott, hogy m int nem es kívánt-e to v áb b élni, v a g y m int polgárszem ély foly tatta a ty áin ak m esterségét, b eállt a pult m ögé, hogy továbbszolgáljon család ja hagyom ányainak. A tö rté n eti adatok a la p ján leszűrt tap asztalat a rra v ezet rá, hogy a polgárcsaládok nem tarto ttak ki őseik foglalkozása m ellett. M int K erekes m egállapította,

46

„a m agyar polgárcsaládoknak nincs folytatásuk, n in csen ek hagyom á­ n y aik ".38 S ha ez az ítélet nem egészen igazságos is, m ert figyelm en k ívül h ag y ja az é le t állandó hullám zását, m égis jellem ző. N em szabad a polgárcsaládok tö rté n eté n ek vizsgálatánál erkölcsi és elvi szabályo­ k a t felállítanunk, és egy-egy fam ília letű n éséb en nem szabad azonnal szem rehányást tennünk, m int a tö rtén etíró k n a g y része tette, m ert fon­ to ló ra kell v e n n ü n k azt a körülm ényt, hogy a gazdasági élet hullám ­ von alak b an és nem egyenes úton terjed tova. Felem elkedések és le ­ sü llyedések h an golják á t a tö rek v ések et és a hagyom ányok leg b ecsü ­ letesebb ápolása sem biztosítja m indenkor az eljövendő nem zedékek életét. H atványozottabban érv én y esü l ez az elv a k ereskedelem tö r­ ténetében. A kereskedelm i forgalom állandóan változik, a kockázat m inden vállalkozásnál fennáll s a ma gazdagodást előidéző üzlet hol­ nap rom lásba dönthet. Ez a tö rtén etb ö lcseleti m agyarázata annak, hogy a m agyar m últ során kereskedőcsaládok legföljebb három -négy nem zedéken keresztü l virágozhattak. Ezzel szem ben a földbirtokos v ag y o n án ak alapja az in g atlan s en n ek tőkebefektető ereje sokkal szi­ lárdabb s legföljebb erkölcsi süllyedéssel v eszthető el, m íg egy-egy term ésév ked v ező tlen volta legföljebb csökkent term éseredm ényt biz­ tosít. K ülönben is a harm incéves h áború befejezése u tán nem egy család tönkrem ent egész E urópában s Berlin v á ro sá n a k olyan nagy keresked ői is, akik az egész háb o rú t finanszírozták, m áról-holnapra eltűntek.39 T erm észetes, hogy az általános krízis k ih ato tt a m agyar k ereskedőcsaládokra is, m ert a feltételek m egegyezése rendszerint azonos eredm ényekre vezet. A Rákóczi szabadságharc kedvező ta la jt ,n y ú jto tt a nem esség fejlődésére, m int m inden háború, de a polgárság m eggazdagodását nem tette lehetővé, tekintve, h o g y a v áro so k ta rto t­ ták el rendszerint a k ö rn y ék ü k ö n m egtelepedett katonaságot. É rthető tehát, ha egyes m eggazdagodott k eresk ed ő k nem fo ly tatták apáik m es­ terségét, hanem á tté rte k a nem esi életm ód csábítóbb folytatásához, m int K assán A lm ássy Istv án fia, m ajd a Szegedy, P a tta y stb. család.40 N em ességet szerezve földet v e tt m agának és a birtokosok réteg éb e olvadt bele, m ert csak ez tette szám ára lehetővé, hogy an n a k kizáró­ lagos tu lajd o n o sáv á v áljék. Ez term észetesen kivételesebb eset s az általános inkább áz, am it k ifejtettünk: a foglalkozás term észete ak a­ dályozta meg, h o g y több nem zedéken á t u g y anolyan színvonalon m a­ rad jo n a polgárság. Á llandó v o lt a h áború és állandóak vo ltak a v e­ szedelm ek: egyedül a föld n y ú jto tt biztos jövendőt. És am íg n y u g a­ ton, valam int O laszországban az urbanizációval egyidejűleg m egla­ zu ltak a feudális k e re tek , felszabadult a jobbágyság és városba k ö l­ tözködve szaporította a polgárem berek szám át,41 addig nálu n k ugyanez a folyam at nem zetgazdasági síkon nem érvényesült. A polgárság m eg­ gazdagodása a v áro so k belügye m aradt s legföljebb oda h a to tt ki, h o g y n éh a szaporodott a nem esi birtokok száma. H ollandiában a patríciussá gazdagodott és kultú ráló d o tt polgár to v áb b ra is polgár mara d t s m indaddig hordotta fekete polgári ru h áját, am íg az élet ütem e fenntartotta m egbecsült helyén, nálu n k a m egerősödött polgár nem esi életm ódot k e re se tt s h iv ata lt v á lla lv a az irán y ításb an élte k i te h e tsé ­ 47

gét.42 S b ár a polgárság egyetem e tek in tély b en sokat em elkedett, így a büntetőjog terü leté n azóta, am ióla csak form ális eljárás u tán k i­ m ondott ítélet alap ján leh e tett m egfosztani a polgárjogtól (26.920— 1799. nov. 19. h ely tartó tan ácsi rendelet), egyénileg nem v o lt m eg az a súlya, am ely külföldi szaktársainak. A nem esség és polgárság visszavonu lásának á kü lk eresk ed elem ­ től nem le tt volna m eg az egész m ag y arság szám ára az a tragikus k ö ­ vetkezm énye, m ely csak a XX. században bontakozott ki teljességgel, ha olyan állam okkal állottunk volna kapcsolatban, m ely ek n ek ren d e ­ zett viszonyai k eresk ed ő ik jó lé té t teljesen biztosították volna. De a h elyzet az volt, hogy a m ag y ar népiségű nem esség és a legnagyobb­ részt n é m etajk ú polgárság visszavonulásával a görögök, zsidók és rá ­ cok n yom ultak előtérbe. A görögök v o ltak az elsők, akik tő k év el re n ­ delkeztek és őket kell a m agyarországi kapitalizm us ú ttö rő in ek tek in ­ tenünk. M ár a XVII. században szétszóródtak az országban s bár ekkor m ég politikai tek in tetb en sem tarto tták m egbízhatóknak, m ert k ém ek ­ nek tek in tették őket (1655:27. t.-c.), m égis engedélyezték szám ukra a m egtelepedést és adófizetésre kö telezték őket tartózkodási helyükön. L assanként an n y ira elszaporodtak, hogy m éltán panaszkodnak 1759ben a debreceni k ereskedők: „nem sokára k e resn ü n k kell m ajd M a­ gyarországon M agyarországot és édes hazánk felsóhajtva fogja cso­ dálni, hogy m agyar honból M acedóniát csin áltak ";43 m ert ebben az időben m ár több m int harm inc helységben volt önálló tem plom uk. M ég erőteljesebb v o lt a zsidóság térfoglalása, am ely kezébe v e tte az egész külföldi borkereskedelm et s eleinte m int a lengyel nem esség m egbízottja k e reste fel M agyarországot, később letelep ed ett s elő k é­ szítette a ta la jt rokonai bevándorlásának. M indezek ered m én y ek én t a XIX. századra bíró érv én n y el találó B orotvás-N agy jellem zése, aki szerint „városi ném et és zsidó elem , beolvadó görög szórványok, n é ­ h á n y debrecenk örnyéki m ag y arfajta k eresk ed ő és az egész mezőgazdasági v id ék et behálózó korcsm áros, ügynöki szervezet" határozta m eg a m agyar k eresk ed ő k arcát. Ez a tanulsága a m agyar .kereskedelem történetnek, m ely m egm u­ tatta, hogy a polgári réteg ek és a nem esség egy bizonyos k o rb an összeolvadásuk felé halad tak s ez a folyam at be is fejeződött volna, ha a szom orú h áborúk nem h a tn a k ki az életstílus m egváltoztatására. A keresk ed ő k rő l alkotott társadalm i ítélet v álto zása ennek felism eré­ sére vezetett. 1 Gyurikovics György: A magyar kereskedést illető emlékírások.Tudományos Gyűjtemény, 1840. VIII. 19. s köv. lapok. 2 Hajnal István: Az újkor története. Egyetemes Történet, kiadja a Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1936. Szerkesztik: Hóman—Szekfü—Kerényi, 126. lap. (III. kötet.) a Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban. Kisebb Történeti Munkái II. kötet 135. lap. 4 V. ö. Váczy Péter: A középkor története. Egy. Tört. II. köt. 705. lap.

* Horváth: Kisebb Tört. Műnk. И. 130. lap. Több adatot idéz Komoróczy György: Borkivitelünk Észak felé, 1944. Kassa, című munkája. 6 Lásd Komoróczy György: A magyar kereskedelem története, 1942. Magyar Szemle Társaság Kincsestár sorozatában, az ott felhozott irodalommal. 7 V. ö. Komoróczy György: Kereskedelem és ipar Szent'István korában, Buda­ pest, 1938. Keresk. és Iparkamara kiadványa, 18—20. lapokon, valamint Miskolczy István: A középkori kereskedelem története, 1923. Bpest, Szent István Társulat könyvei, 37. szám. 8 Lásd e kérdés bölcseleti kifejtéseit J. B. Kraus: Scholastik, Puritanizmus und Kapitalizmus, ’ 1930. München u. Leipzig, különböző részeken. 8 Hajnal id. m. 127. lap. . 10 V. ö. ugyanott 122. lap. 11 Váczy Péter id. m. 591. lap. 12 Lásd erre St. Kot: Ideologja spoleczna Braci polskich t. zw. arjanami, 1932. Kraków. 18 Horváth: Kisebb Tört. Műnk. III. kötet 60. lap. Az ipar-és kereskedés törté­ nete Magyarországban a három utolsó század alatt. 14 U. ott 59. lapon „Kereskedő vagy kalmár és uzsorás csaló körülbelül egyet tőn — csak honunkat értem — e kor szótárában, s a közvélemény szerint oda ment ki annak minden törekvése, hogy a népet minél inkább kifoszthassa." Ez a felfogás a történeti vizsgálódások során teljesen megdőlt s a városi levéltárak anyagának feldolgozása során még inkább igazolást fog nyerni az általunk szövegünkben hang­ súlyozott szemlélet. 15 A munkák részletes címeit közli s még több művet sorol fel Bakács— Wellmann—Dóczy: Bibliographia oeconomica Hungáriáé, 1934. Bpest, I. kötet c. kiadványa. 16 Lásd erre Borotvás-Nagy Sándor: Közgazdasági műveltségünk kezdetei, 1938. Budapest, 52. lap. 17 U. ott 42. lapon. 18 U. ott 40. lapon. 10 Beschwerden und ohnmassgeblicher Vorschlag, wie dem Handel im Ungarn , aufzuhelfen ware, 1790. Hely nélkül. . 20 Komoróczy Gy.: Kereskedelemtörténet id. m. 55. lapon. 21 Kolozsvári hites polgár és kereskedő Trandofir György úrnak Halotti Vég­ tisztelete megadásakor tartott rövid elmélkedés a kereskedés hasznos voltáról. . . 1833. Kolozsvár. Az ev. ref. kollégium kiadása, 17. lapon. 22 Több példa Domanovszky Sándor: A szepességi városok árumegállító joga, 1922. Okmánytárában és Kerekes György: Polgári társadalmunk a XVII. században, Kassa, 1940. 23 Szabó István: A tokaji rév és Debrecen 1565—1567-ben. 1933. Debrecen cí­ mű munkája részletes jegyzéket nyújt. 24 Fentiekre lásd Komoróczy György Kereskedelemtörténet i. m. 24. 26 Horváth Mihály: Kisebb Tört. Műnk. III. 125. lapon. 26 V. ö. erre Kováts Ferenc: Nyugatmagvarország áruforgalma a XV. század­ ban a pozsonyi harmincadkönyv alapján. 1902. Bpest, valamint Sólyom Jenő: A ma­ gyar vámügy fejlődése 1519-ig, Bpest, 1933. különböző részeken. 27 Kerekes György: A kassai kereskedők életéből harmadfélszázad, 1913. Budapest, 9. lapon. 28 Hajnal: Üjkor i. m. 117. lapon.

4

,

49

! ” Az 1574. évi 37. t.-c. fontosságánál fogva idézzük: „Cum negotiatio huiusmodi semper omnibus cuiuscunque conditionis hominibus libera fuerit, itaque censent regnicolae, ut tam magftates, quam nobiíes quibuslibet mercibus liberam negociandi potestatem habeant." 30 Lásd erre Komoróczy: Borkivitelünk észak felé. 81 Szekfü Gyula: Magyar Történet, III. kötet, 2. kiadás, 197. lapon. ** Komoróczy: Kereskedelemtörténet i. m. 36. lapon. 38 Dr. Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619—-1629. Kassa, 1943. Wiko kiadása, 198—200. lapokon. 84 Werböczi III. rész. 9. cím. „ I n. . . libertatibus nobilibus inaequales habentur et eorum privileglis non utentur." 85 Az 1546:25. t.-c. szerint „Dignum est enim, ut qui libertatém pátriáé et nobilitatis aperte violáié non formidat, huic libertates Regni in patratis malis suffragari non debeant." A törvényeket a Kovachich-féle Corpus Juris-ból idézem. 85/a. Az 1649:15. t.-c. világosan kifejezi ezt a jogelvet: „Quae porro sunt impossessionatae et suspectae nobilitatis, nihilque penitus bonorum in comitatibus habentes, jurisdictioni et judicatui civitatum illorum locorum, ubi commorantur, subjaceant." 86 A helytartótanácsi .rendeleteket Kassich Ignác: Enchiridion seu Extractus benignarum normalium ordinationum regiarum, 1825. Pestini című könyvéből idézem. 36a Lásd erre Majlát — Márkus: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társa­ dalomba a XVIII. században. Századok, 1943 :336—348. lapok. 81 Az 1649. évi 15. t.-c. 1. bekezdése szerint: „conciviles etiam benemeritae ac liberae persona'e, in iisdem civitatibus liberis ac regiis degentes, non aliter séd ad commendationem ipsarum civitatum et dominorum consiliariorum juxta leges Regni nobilitari possint." 88 Kerekes: A kassai kereskedők életéből i. m. 3. lapon. *• Rachel—Papritz—Wallich: Berliner Grosskaufleute und Kapitalisten, 1934. Berlin c. müve sok tönkrement család bukásának körülményeit tárja fel. A XVII. század második felében már egy sem élt jómódban azok közül, akik azelőtt az egész üzleti életet irányították. 40 Szekfü: i. m. 565. lapon. 41 Hajnal im. munka több helyen. 41 Lengyelországban hasonló volt a helyzet s erre legjellemzőbb Lew Sapieha példája. Lásd feldolgozását Inglot Stefántól: Sprawy gospodarcze Lwa Sapiehy. Studja z historjl spolecznej i gospodarczej, poswiecone prof. Fr. Bujakowi, 1931. Lwów, 165. lapon. 48 Szekfü i. m. IV. 458. 44 Borotvás—Nagy i. m. 405. lapon. KOMOROCZY GYÖRGY

50

PARITTYA D íványon alszik a szobám ban a kis vendég, öcsém fia. K ihullt zsebéből egy paritty a, m íg ajk án szólt az estim a. C serébe egy kam aszka szittya u tód ad hatta néki ma. Elnézem: v a rjú -v érre szom jas szerszám lett lám az őskori félelm etes v ad p a ritty áso k csatát indító fegyvere: veréb-vadászó banda, v áso tt k ö ly k ö k tilto tt játékszere. Em lékezem : K assára jártam v o n a tta l az elem ibe. A téli estben hogy siettem vonathoz, el n e k éssek én! K ét kis csizm ám a nagy ligetben kopogva m en t az út jegén. A fák v a rja k tó l roskadoztak, a la ttu k m indég féltem . Ám egyszer p a ritty á t kerítettem , m egforgattam hétszer, nagyon ь egy v a rjú földre teríte tte n v é rb e n v e rg ő d ö tt a havon. S m egtudtam , h o g y a bánat-barna v a rjú belül: piros, piros! S m egtudtam , hogy m int a kom orló k őszén belül parázs-veres: a kín belül kacaj-bíborló s a csöndben zene csörgedez. V iszont sok színes földi fantom ü res bent, felfújt Góliát. D ávid kell hozzá, hős, p a ritty a s kő kell, v a g y eszm e, kő-sím a s a b álv án y t játszva letaszítja, ha v a n hozzá m alaszt s ima. Láttam pöffedt b álványok estét s így áldom m eg öcsém fiát: „Álm odj p a ritty á s kicsi Dávid, hizlaljan ak m esék, imák: az élet harc, v éred re vágyik ezer baj, bú, gond, Góliát!" . MÉCS LÁSZLÓ 4*

51

AZ ORSZÁGOS MAGYAR MŰSZAKI MÚZEUM CÉLJA, FELADATA, J E L E N T Ő S É G E ÉS GYŰJTEMÉNYEI

AZ EMBERISÉG ÁLTALÁNOS FEJLŐDÉSÉT és h a lad ását m inden nem zet a sa já t nem zetén keresztül szolgálja. M inden k u ltú ra első­ sorban nem zeti és mai egyetem es k u ltú rá n k külön-külön, önállóan fejlődött nem zeti kultú rák b ó l bontakozott ki az idők folyam án. Az egyetem es k u ltú ra szolgálatából a m agyar nem zet is m indig k iv ette a részét, am ennyire azt a hazánk terü leté n folyt évszázados h arco k lehetővé tették. A m agyarság az em beri m űvelődés számos terü leté n alkotott m aradandó becsű é rté k e k e t s szám arányához képest a technika és az ip ar te ré n is jelentős m unkásságot fejtett ki. M ár a honfoglaló m agyarságnak európai h írű fegyverkovácsai vo ltak. A m agyar ötvösipar honfoglalás előtti és utáni korszakának fejlettségéről, teljesen egyéni és sajátos ízléséről tanú sk o d n ak azok a stilizált pálm alevelekkel díszített, v e rt ezüstlem ezekkel boríto tt ta r­ solyok, am elyekben a honfoglalók a tűz csiholásához tartozó szerszá­ m okat, nevezetesen a kovát, a taplót és az a^élt tarto tták . A borkészítés különleges m ódszereit is az őshazából hozták m a­ gukkal a honfoglaló m agyarok. A tím árság olyan jelen tő s iparág volt a honfoglalás idejében és később, az A njouk ko ráb an is, hogy a m a­ gyar tím ár készítm ényei, a m agyar tím sós bőr híres különlegesség és k e re se tt iparcikk v olt E urópaszerte. C olbert francia m iniszter a bőrn ek ezt a készítési m ódját tanulm ányoztatta a XVII. században h a ­ zánkban és honosította m eg azután a sa já t h azájáb an is. Á rpádkori m űszaki fejlettségünk fokáról tesz bizonyságot töb­ bek között az a körülm ény, hogy m ai m űszaki és ipari szókincsünk egyrésze m ár abban az időben használatos v olt a m agyarságnál. Köz­ tük m űszaki létesítm ényeknek, anyagi tulajdonságoknak, szerszám ok­ n ak az elnevezésére szolgáló szám os mai szavunknak egyrésze ős­ ugor eredetű, vagyis m ár az őshazában használatban volt. A későbbi korszakokban főként a rézm űvesség, a bronzöntészet, a iézb án y ászat és a rézkohászat volt jelentős iparunk az ötvösm űvesség, arany- és ezüstipar m ellett. V asipaxunk pedig a középkor végén és az ú jk o r elején olyan erőteljes és fejlett volt, hogy a danzigi p ia­ con a svéd és a spanyol vas m ellett a m agyar vas v o lt a leg k e rese t­ tebb. XIV. századbeli okm ányok tanúsága szerint a v a s olvasztásához hazánkban m ár ezidőtájt vízierővel h a jto tt fúvókat használtak, am ikor N ém etországnak v asip ari gócpontjaiban m ég egy évszázaddal későb­ ben is csak kezdetleges m ódon kézifúvókkal élesztették a tüzet. De őseink a tech n ik án ak m ás területein, m int — teszem fel — a szárazföldi és a víziközlekedés teré n is kitűntek. A h intót és a kocsit hazai és külföldi k u tató k eg y a rá n t m agyar ere d e tű n e k m ondják. A

52

o

vízi közlekedési eszközök építésében, valam int a h ídépítésben is első­ ran g ú p éldákra hivatkozhatunk. A királyi h ajósnépeknek, m ajd I. M á­ ty ás k orától kezdve a naszádosoknak hajóépítő telepei v o lta k s a XVI. században a hajóépítés oly m agas fokon a n o tt naiunk, hogy h azán k ­ ból szerződtettek külföldre is hajóépítő ácsokat. A XVIII. században M agyarország , nagyobb folyóin a külföldi szakírók szerint is biztos közlekedésü és kényelm es berendezésű, a víz sodrának összetevő erőivel h a jto tt, ú. n. repülőhidak b o nyolítot­ tá k le az átkelő forgalm at, m ely id ő tájt N ém etország nagyobb folyóin m ég csak kézierő ve:l hajto tt egyszerű evezős kom pok közlekedtek. U gyancsak egykori külföldi szakírók állítása szerint E urópa leg­ szebb és legnagyobb h ajó h íd ja a XIX. század elején Buda és Pest v á ­ rosok között a D unafolyam on állott s ezen éjjel-nappal állandóan le ­ h e te tt közlekedni. A nag y n y ílású feszítőm űves fahidak építése terén is első h e ly illeti m eg M agyarországot. Az általán o san ism ert és 50 m n y ílású tordai A ranyo shídja m ellett épültek hazánk terü leté n 100 m n y ílású fahidak is. Ezek pedig nem csak a XVIII. század vég én és a XIX. század elején, hanem m ég m a is jelen tő s m űszaki teljesítm én y n ek tekinthetők. A vashidak építésének tö rtén etéb en is A nglia, N ém et­ ország és F ranciaország u tán negyedik hely en M agyarország k ö v e tk e ­ zik a K isgaram ot áthidaló s az 1810 körül öntöttvasból k észült ív es ta rtó jú v ashídjával. A K ontinensen felállított és üzem behelyezett legelső gőzgépek között kell em lítenem az 1722-ben Ű jbányán felállított és bányavizek kiszivatty úzására használt gőzgépet, valam int az u g y ancsak a XVIII. ' század első felében Selm ecbányán üzem be hely ezett ú. n. tűzgépeket. M agyarország, m int E urópa egyik éléskam rája, a m alom iparnak is m indig klasszikus hazája volt. M ár a középkorban nálunk a m alm oknak m integy n egyven válfaja v o lt ism eretes és használatban. A m időn pedig külföldön a m alom ipar csak lassan h a la d t előre, Szé­ chenyi István gróf 1839-ben alapított pesti gőzm alm ával m egterem tette a m alom nagyipart. A m alom ipar M agyarországon é rte el fejlődésének a legm agasabb fokát és berendezéseinek tökéletességével az egész világ n ak m intaképül szolgált. M űszaki fejlődésünk azonban a legújabb korból is számos, v ilág ­ raszóló alkotást és teljesítm én y t m u tath at fel, am elyek hazánknak és a m agyar n épnek nem csak itthon, hanem a külföldön is elism erést és dicsőséget szereztek. M indenekelőtt az A lduna hajó zh ató v á téte lé t k ell m egem lítenem , am elyet 2000 év előtti, sikertelen róm ai próbálkozások után m agyar m érnökök oldottak m eg és h a jto tta k v ég re a XIX. század folyam án, külföldi szakférfiak, által is elism ert, nagy szakavatottsággal. A k éreg ö n tésű vasúti k e re k e k és a gabonanem űeket sim ára őrlő hengerszékek a m agyar v asip art tetté k a XIX. század közepe tájá n világhírűvé. A m agyar m alm ok lisztje a h en gérszékek m u n k áján ak k ö ­ szönhette világsikerét. Az elektrotechnika, illetőleg a villam osipar teré n szintén k o rsz a ­ kos alkotások fűződnek a m agyar névhez. A váltakozó áram ú transzform átor-rendszer m agyar találm án y és ez a rendszer te tte először le ­

53

hetővé, hogy a villam osenergiát n a g y távolságokra leh etett átvinni és n a g y terü letek en elosztani. E találm ány k ih atá sa korszakalkotó voit, m ert ez tette többek között lehetővé az energiaszükséglet hely étő l távoleső v izierők hasznosítását, a v illam osenergiának többszázezer lóerős gőzerőtelepeken való gazdaságos term elését s en n ek a ren d ­ szernek az alap ján leh e tett azután a villam osenergiát a legkülönfélébb célokra központosán term elni és gazdaságosan elosztani. A m agyar géniusz a lk o tó e re jét és h a lh a tatlan dicsőségét öregbíti a nagyfeszültségű forgóáram nak villam os v o n ta tá sra való első alkal­ m azása is az olasz V altellina-vasúton, a fázisváltós villam osm ozdony és szám os m ás korszakos találm án y a géptechnika köréből, ezek k ö ­ zött a vízbefecskendezéses benzinm otor, valam int a kisebb e sése k re és kisebb v ízm e n n y isé g e k re ‘szerkesztett vízi turbináink is, am elyek főként Franciaországban és N ém etországban terjed te k el. M indezt előre k e lle tt bocsátanom — ha csak hézagosan is — , egyrészt a n n a k a bizonyítására és igazolására, hogy h azán k n ak szük­ sége volt egy olyan kultúrintézm ényre, m int am ilyent a m ost Kassán, alig három év a la tt beren d ezett O rszágos M agyar M űszaki M úzeum képvisel és jelent. E nnek a m úzeum nak a feladata ugyanis a m ag y ar géniusznak a technikai tudom ányok és az ip ar különböző terü lete in k ife jte tt m űködését és kiválóbb teljesítm én y eit állandóan figyelem m el kísérni, n y ilv á n ta rta n i s a m ag y arság n ak e m unkásságára vonatkozó, tudom ányosan igazolt adatokat, bizonyítékokat, tárgyi, íro tt és nyom ­ ta to tt em lékeit összegyűjteni és tudom ányos rendszerezettséggel fel­ dolgozva bem utatni, v alam in t a tudom ányos feldolgozásokra is ren d el­ kezésre bocsátani. M ásrészt rá kív án tam m utatni a rra a k ö rü lm én y re is, h o g y a ma
54

alsófokú m űszaki és ipari tanin tézetek b en előadott és tan íto tt összes szakok, m ég pedig nem csak az általános m érnöki, a gépészm érnöki, a vegyészm érnöki, a bánya-, kohó- és erdőm érnöki tudom ányok, henem az építészm érnöki tudom ányok is, ez utóbbiak m űvészi részeivel együtt, tekintve, hogy a m űegyetem ek m indenütt a világon és h a z án k ­ b a n is nem csak technikai, hanem m űvészeti vonatkozásban is teljes k ik ép zést adnak a belőlük k ik erü lt építésznem zedéknek. Ezért té v e s ­ n ek tartom azt a felfogást, am ely a technikának és az ip arn ak m űvé­ szeti részét ki szeretné a m űszaki m úzeum ok gyűjtési köréből vonni, és csak a szerkezeti m egoldásokra, a technikai és ipari részekre ó h aj­ ta n á szorítani és korlátozni. M intha a k ét részt, m int független és k ü ­ lönálló tényezőket, szét lehetne, egym ástól választani, holott tu d v a­ levő, h o g y a m érnöki és építészeti alkotások n a g y részénél éppen az ezekben m űködő erők és m echanikai játék o k kifejezése és hangsúlyo­ zása a m űvészet célja, nem pedig ez utóbbiak értelm etlen elpalástolása. T éves az a felfogás is, m intha csak a helyi m úzeum oknak lehetne az a feladatuk és kiváltságuk, hogy v á ro stö rté n eti vonatkozásokra h i­ vatkozva o ly an em lék tárg y ak at is gyűjtsenek, am elyek tárg y u k n ál fogva eg y en esen a m űszaki m úzeum ok gyűjtési köréhez tartoznak. Ezt a m ódszert csak addig v o lt helyes követni, am íg ilyen tárg y ak g y ű j­ té sé re szolgáló m űszaki m úzeum okat sem m ásutt, sem M agyarországon m ég nem állíto ttak fel. / A rendszeres m űszaki oktatás is k o rán indult m eg hazánkban. 1735-ben m ár bányatisztek kiképzésére szolgáló szakiskola m űködött Selm ecbányán, M ikovinyi Sám uel m érn ö k tan ár vezetésével. A m aga­ sabb fokú bányászati akadém ia pedig 1763-ban n y ílt m eg ug y an csak Selm ecbányán. Ez az intézet, am ely trianoni m egcsonkításunk k ö v e t­ keztében m int a k irá ly i József M űegyetem nek, illetőleg a József N ádor M űszaki és G azdaságtudom ányi egyetem nek egyik k a ra k é n t ez időszerint Sopronban m űködik, a világ legrégibb és legelső bányászati akadém iája. Kiváló^ tan á rain a k és jól b erendezett lab oratórium ának köszönhette, hogy m ár a XVIII. században nagy h írn év n ek örvendett. Európa m inden országából sűrűn k e re sték fel azok az ifjak, akik a bánya- és kohóm érnöki, m ajd 1808-tól kezdve az erdőm érnöki tudo­ m ányokban ó h ajto tták m agukat kiképezni. F őként a kém iai ok tatást szervezték m eg igen jól ebben a tanintézetben, am ely azután az 1794b e n alap íto tt párizsi École Politechnique-nek is m intaképül szolgált. U gyancsak 1763-ban állította fel M ária T erézia király n ő a po­ zsonyinegyei Szencen a Collegium O econom icum ot, am elyben a k a ­ m arai tudom ányokon k ívül főként m érnöki tudom ányokat tanítottak. 1782-ben indult m eg azután a K irályi M agyar Pázm ány P éter Tu­ dom ányegyetem bölcsészeti k a rá n az általános m érnökök kiképzése s ennek az egyetem i tan ácsn ak az önkéntes elhatározása kö v etk ez­ té b e n felállíto tt Institutum G eom etrico-H ydrotechnicum -nak, v a g y am int később nevezték, a M érnöki Intézetnek a felállításával 12 évvel előztük m eg az egyetem i ran g ú m űszaki felsőoktatás te ré n Franciaországot s vele az egész világot. Ebből a tudom ányegyetem i M érnöki Intézetből sarjadzott ki azután a mai M agyar K irályi József N ádor M ű­

55

szaki és G azdaságtudom ányi Egyetem , am int azt m ég 1921-ben k i­ m utattam . De folyt rendszeres főiskolai m űszaki ok tatás m ás hazai főiskoláin­ kon is. Íg y többek között a nagyszom bati egyetem en, m ég m ielőtt 1777-ben B udára h ely ezték volna át, valam int a debreceni főiskolán is, hol dr. H atvani Istv án professzor, a kiváló polihisztor képezte ki a m érnöki p á ly á ra lép ő k et a XVIII. század m ásodik felében. D ebrecen­ ben szerezte m eg többek kö zö tt Pálóczi H o rv áth Ádám , a költő is azt a szaktudását, am elynek alap ján 1780-ban a jászói ko n v en ten a geom etrah ite t lete h ette és azután sikeres m érnöki m ag ángyakorlatot foly­ tathatott. Ezekben az intézetekben k eletk eztek az első m űszaki vonatkozású m uzeális gyűjtem ények. A m időn az egyetem et N agyszom batból B udá­ ra hely ezték át, az egyetem nek m ár m űszaki tárg y a k at is m agában foglaló fizikai, m echanikai és technológiai g y űjtem énye volt. A M a­ gyar N em zeti M úzeum ban alap ításán ak idején léte sü lt a többi osztályly al egyidejűleg technológiai osztálya is. Ez állam i intézm ények m ellett vo ltak hazánkban a XVIII. század v ég én és a XIX. század e lején m agángyűjtem ények is, am elyek m ű­ szaki vo n atk o zású tá rg y a k és em lék ek g y ű jtésév el foglalkoztak. E kezdem ényezések u tá n a m űszaki tudom ányok egész terü leté t félölelö, önálló m űszaki m úzeum létesítésén ek a gondolatát 1896-ban, az ezredéves kiállítás alkalm ával m eg tarto tt I. M ag y ar Technikus K ongresszuson v e te tté k fel először, jó v al korábban, m int N ém et­ országban vag y A usztriában. Ez a te rv azonban csak részben és k é ­ sőbb v alósult m eg, am ennyiben az ezredéves k iállítás anyagából e lein te csak v a sú ti m úzeum ot a k a rta k létesíten i s ezt később m ás k özlekedési ágak anyagával is bővítve, 1899-ben n y ito ttá k m eg m int M agyar K irályi K özlekedési M úzeum ot. A z önálló M agyar M űszaki M úzeum gondolata azu tán m ég sok­ szor k ísértett, m íg végül 1934 őszén azzal bízott m eg a korm ány, hogy a M űszaki M úzeum ot felállítsam , rész é re m egfelelő hely iség ek et k e ­ ressek s az előm unkálatokat m egindítsam . M ár 50 helyisége v olt a M űszaki M úzeum nak a D élivasút egykori budai igazgatósági és térfelügyelőségi épületeiben, am időn 1939 tavaszán K under A ntal, akkori k ereskedelem ügyi m iniszter K assára helyezte át. K assán közel m ásfél évig a M észáros-utcai pénzügyigazgatósági épületben v o lta k , a be­ csom agolt g y ű jtem ények beraktározva, am időn 1940 október havában, a V árosháza h iv ata la in ak a H adtestparancsnokság m ellett lévő vasútigazgatósági épületbe való átköltözködésével egyidőben, a M űszaki M úzeum g y ű jtem én y eit is átköltöztettem a v asú ti ép ü letnek D ohány­ u tcai szárnyába. Itt a v á ro sn a k — a m iniszter ren d e leté re — először egy 15 lépcsőfokos k a p u b e já ra to t k ellett a D ohány-utcáról m egépíte­ nie, valam int a M úzeum nak ^fenntartott ép ü letrészt a V árosháza és a M Á V felől is válaszfalakkal elfalaznia, az alagsortól a padlásűrig terjed ő téglafalakkal. E m unkálatok közben festtettem k i a M úzeum belső h ely iség ét és fogtam hozzá ap rán k én t a g y ű jtem én y ek kicsom a­ golásához, valam int a berendezési m unkálatokhoz is.

56

K a p u b e járó i XVII. és XVIII. századbeli vasműves tárgyakkal

A m ag ya r műszaki tevékenység XVIII. századbeli em lékei

A Pázmónyegyefemi műszaki oktatás emlékei

A b á ró Eötvös-féle torziós inga

K eserves dolog volt- télvíz idején ilyen m unkához hozzáfogni és fűtetlen, fagypont a la tti helyiségekben dolgozni, egym ásután három télen is. A m úzeum ban asztalos-, lakatos-, politúrozó- és szobrászm ű helyeket rendeztem be és k é t é v alatt an n y ira jutottam tem érdek a k a d ály és nehézség leküzdése után, hogy az ép ü let alagsorának, föld­ szinti és első em eleti helyiségeinek a berendezési m unkálataival te lje ­ sen elkészültem . A m ásodik és a harm adik em eleti helyiségek b e re n ­ dezését és ezzel a m úzeum teljes berendezését 1943 o k tó b er h av áb an fejeztem be. K assára 13 d arab 15 tonnás, fedett vasúti teherkocsival érkeztem m eg 1939 tavaszán. A zonban az időközben többízben K assára szállí­ tott m úzeális anyaggal, valam int a K assán k észített nagyszám ú b e re n ­ dezési b útorokkal és tárg y ak k al e g y ü tt a M űszaki M úzeum anyaga 1943 őszén m integy 40 vagonra szaporodott fel. Ez a m eglehetősen n a g y an y ag a m úzeum ép ü letén ek 72 helyi­ ségében, öt egym ás felett húzódó em eletsorban van kiállítva. M égpedig nem csak az ép ü letnek utcai és udvari trak tu sáb an lévő helyiségeiben, hanem a folyosókon és a lépcsőházban is. A M űszaki M úzeum alagsorában a gépészeti osztályok k ap tak elhelyezést a nagy térfogatú és nag y sú ly ú gépekkel. Ezekhez az osz­ tályokhoz vezető folyosók és lépcsők falai XVII., XVIII. és XIX. szá­ zadbeli vasm űves tárg y ak k al v an n ak díszítve. Itt foglal h e ly e t m indenekelőtt az elektrotechnikai osztály. K ülön­ féle fajtájú elektrom otorok, dinam ók, generátorok, száraz transzfor­ m átorok, nagyfeszültségű olajkapcsolók és m űszerek láth ató k benne. A falakon köröskörül késes-, seprűs-, szakaszkapcsolók, kikapcsolók és átkapcsolok, vonalm egszakítók, kapcsolótáblák, különféle ren d ­ szerű biztosítók és ellenállások v an n ak felszerelve. A gépészeti osztályban gáz- és petróleum m otorok, gőzzel h a jto tt szivattyúk, gőzgépek, kazánrostélyok, fogaskerekek, szíjtárcsák, csap­ ágyak, nyom dagépek érdekes példányai v annak kiállítva. A .fa la k o n Bánki D onát m űegyetem i tan á rn ak gáz- és petróleum m otorokra v o n a t­ kozó terv rajzai az 1884-es évekből. V asgyárak és v asöntők egykori, régi m etszetei. A közlekedési osztályban egy am erikai rendszerű, faküllőskerekű, igen alacso n y rendszám ú autó; m agobil, am elyen IV. K ároly k irá ly tan u lt meg autót vezetni és egy m agaskerekű velocipéd. Igen érdekes a Z ipernow szky-féle egysínű villam osvasút 11 m hosszú m odellje is. A repülő-osztályban k iállíto tt repülőm otorok között igen figye­ lem re m éltó nem es D eésy K ároly reáliskolai tan árn ak és m űegyetem i tan árseg éd n ek 1870-ben szerkesztett m otornélküli, favázas repülő­ gépe, szitakötőszám yakkal. A gáztechnikái osztályban az 1850-es évektől kezdve gy ű jtö tt száraz és nedves gázm érő készülékek láthatók nagyszám ban, részben a falva szerelve, részben posztam entekre állítva. A ngol, francia, ném et, olasz és m agyar gyártm ányok. A pesti gázgyár legelső terv ei és k o rró ­ ziós csodarabok gazdag gyűjtem énye. A pom pás m ennyezetvilágítással ellátott folyosók falain gépészeti falitáblák, a falak tövében pedig posztam entekre állíto tt gépek m ellett

57

főként n a g y é rték ű a kéregöntésű, M echw art-féle hengerszék, am ely­ nek a m agyar liszt v ilág h írn ev ét és sikerét köszönhetjük. A m agasföldszintnek u tcá ra nyíló helyiségeiben n y e rt elh elyezést a m atem atikai osztáiy, a XVIII. század m űszaki alkotásainak az em lé­ k ei igen nag y é rté k ű tárg y a k k al és em lékekkel. Az asztali tárlókban többek között Berzeviczy S ándornak díszes bőrtokban elh ely ezett b á­ n yam érnöki m űszerei 1740-ből, továbbá oklevelek, irato k és könyvek, valam int rajzok m űszaki m űvelődésünknek ebből a korszakából. M űszaki o k tatásu n k fejlődésének a legrégibb em lékei az O rszá­ gos M agyar M űszaki M úzeum nak k ü lö n le g e ssé g e i/m e rt m ás országok és nem zetek m űszaki m úzeum ai ilyenfajta em lékek g y ű jté sé re nem v e te tte k eddig súlyt és ily e n g y ű jtem én y ek n ek az ala p ját sem v e te t­ té k meg. A bánya-, kohó- és erdőm ém öki o ktatás em lékeit bem utató h ely i­ ségben láth ató k az 1735-ben alap íto tt és 1763-ban, illetőleg 1770-ben akadém iai ran g ra em elt Selm ecbányái bányászati tan in tézetre v o n a t­ kozó történ eti kincseink. A falitárlókban régi tankönyvek, b á n y a tö r­ v é n y e k 1703-ból, M ária Terézia k irálynő k orából szárm azó em lék­ érm ek jó előm enetelű b ányásznövendékek jutalm azására, stb. Egy következő helyiségben a m érnöki o k tatásn ak azok az em lék­ tárg y ai v a n n a k kiállítva, am elyek a budapesti K irályi M ag y ar Páz­ m ány P éter T udom ányegyetem bölcsészeti k arátó l szárm aznak s az 178'2-től 1850-ig fennállott ú. n. M érnöki In tézetre (Institutum Geom etrico-H ydrotechnicum ) vonatkoznak. Az O rszágos M agyar M űszaki M úzeum nak ez a régi m érnöki oklevelekből álló g y űjtem énye igen n a g y é rté k e t képvisel, m ert ezeknél az okleveleknél régebbieket, am elyeket egyetem i hatóság állított ki, a világ eg y etlen m ás tudom ányegyetem e, sem m űegyetem e nem tu d felm utatni. A M űszaki M úzeum nak n ag y é rték ű gyűjtem énye a K irályi József M űegyetem által kiadott legelső m érnöki o k levelek g y űjtem énye is. Itt látju k a K irályi József M űegyetem által k iállított legelső m érnöki oklevelet, am elyet D evecis dél V ecchio F erenc udvari tanácsos, szé­ kesfővárosi középítési igazgató k ap o tt 1873-ban; a legelső gépészm érnöki oklevelet, am elyet R ejtő Sándor, K assa v á ro s szülöttje, a m űegyetem nek későbbi h írneves professzora kapott 1877-ben; a leg­ első vegyészm érnöki oklevelet, am ely et G rittner A lbert, a M Á V k é ­ m iai laboratórium ának a m egalapítója k a p o tt 1884-ben és végül a legelső építészm érnöki oklevelet, am elyet Kiss Istv án építész kap o tt 1880-ban. A földszinti u dvari helyiségekben k a p ta k elhelyezést az ip ar­ oktatás m agyarországi tö rté n eti fejlődésére vonátkozó em léktárgyak, a b ányászat és a m ezőgazdasági iparok, köztük a m alom ipar, am ely­ nek M agyarország m indig klasszikus hazája volt. Ez utóbbi osztály­ ban látható többek között a Széchenyi Istv án gróf által 1839-ben ala­ pított első hengerm alom ban h aszn ált első heng erszék n ek e g y pél­ dánya is. Az első em elet utcai helyiségeiben a XIX. század m űszaki alk o tá­ sainak az em lékei, a fizikai osztályok, a távbeszélő- és táv író ren d sze­

58

rek n a g y é rték ű gyűjtem ényei, a világítási eszközök és a g y ujtószerek gyűjtem énye látható, valam int a m érnöki m unka m egbecsülésére v o ­ natkozó szám os em léktárgy. Az első em elet u dvari helyiségeiben pedig a kém ia, a m érőesz­ közök: m érlegek és súlyok, írógépek, fényképezőgépek, v alam in t a vízvezetékek és a csatornázás osztályait helyeztem el. A m ásodik em elet utcai részén a m agyar k ultúrm érnökség fej­ lődését bem utató osztályok k a p ta k h e ly e t igen nagyszám ú m odellel, köztük a nagykanizsai szivattyútelep hatalm as m odellje. A D unának, Tiszának, D rávának és Szávának, valam int m ellékfolyóinak v an n ak itt osztályai, valam int a hajózásnak. Ez utóbbiban v an n ak k iállítv a többek között az elsüllyedt Szent István csatahajónak a m odellje és em léktárgyai, valam int az otrantói tengeri ütközet em léklapja 1917ből, am időn H orthy M iklós korm ányzó urunk, m int a N ovara hajóparancsnoka, szintén súlyosan m egsebesült. A m ásodik em elet udvari részében lévő helyiségekben helyeztem el a hídépítési és az erdőm érnöki osztályokat, to v áb b á a szövőipari, textilipari és a kerám iai osztályokat. V égül a h arm adik em elet h elyiségeit a m agyar építőm űvészet és építőiparok tárg y ain ak a kiállítására és g y ű jtésére használtam fel. E rövidre fogott ism ertetésem ben az O rszágos M agyar M űszaki M úzeum gyűjtési köreiről és eddig felállított osztályairól óhajtottam csak futólagos, általános tájék o ztató t adni. A helyszűke ugyanis nem engedi m eg m ég azt sem, hogy legalább a nagyobb é rté k ű tárg y a k at ism ertethessem . Az O rszágos M agyar M űszaki M úzeum ot, m int hazánk­ n ak ezt az e g y e tlen ilyen term észetű in tézetét Bornem isza Géza ip ar­ ügyi m iniszter 1943. novem ber hó 11-én, Kassa város v isszatérésének ötödik évfordulóján nyito tta m eg és adta á t ren d eltetésén ek . LÓSY-SCHMIDT EDE

UJJGYAKORLATOK A rigónak igaza van!

Minden egyszerű

Fönt a felhő, len t a tó. F ü tty en t eg y et a rigó: Élni, élni, élni jó!!

,

A lelkem egy hegedű, k é k az ég és zöld a fű. M inden olyan egyszerű!

Tavaszi szél bánata F elhők felett, csillagok körében, S tavasz-réteken dalol a szél, — Száz k a k u k h alt m eg ezen a télen, ő k e t siratja, ró lu k m esél.

Éj

Változat egy gyerekdalra K atica bogárka szállj föl az égbe, m ondd m eg Istenkének, v a n itt egy legénye. V an itt egy legénye, kicsi köl'tőcskéje, s boldogtalan szegény: nem szállhat az égbe.

M ost zúg a csend, o tt fent, itt lent, zúg csendesen, rejtelm esen és valam it m egsúg nekem . Zúg, zúg a csend, o tt fent, itt lent, lelkem dalol, én hallgatom , s szívem álom ba ringatom .

Hajnal C supa bű, csupa báj, oszlik m ár a hom ály s a szobám ablakán b etö r egy napsugár. HOSSZÜ FERENC

60

ROZSNYÓ

MÚZEUMÜGYE

ÚJ

CSAPÁSON

ROZSNYÓ, M IN T ÉSZAK-GÖMÖR ku ltu rális gócpontja, m ár a békevilágban fontos szerepet tö ltö tt be s nag y történelm i m últjával a rra is elsőrangúan hivatott, hogy m agának és k ö rn y ék én ek m uzeális é rté k eit összegyűjtse. A m egszállás a la tt őrbástya szerepe csak foko­ zódott, a felszabadulás u tán pedig ism ét m ás vonatkozásban em elke­ dett a jelentősége, m int véghelynek, am ely a n y elv h atáro k perem ére ju tv a nem zeti, faji érték ein k term észetes tárolója. A város m úzeum ügye csak kevéssel az első v ilágháború előtt kez­ dett kialakulni. O rszágos M agyar B ányászati és K ohászati E gyesü­ let Borsod-Göm öri O sztálya vol'. az első közület, m ely felv etette egy Rozsnyón létesíten d ő szakm úzeum eszm éjét, 1902-ben. 1905-ben m ái fel is éüült az O sztály Bányászati és K ohászati M úzeum a, A ndrássy D énesné grófné alapítványából, de az ép ü let jóidéig ü resen állt, m ajd bányász-szakiskolát rendezitek be egyes helyiségeiben, a m úzeum i b e­ rendezkedés pedig csak 1912-ben tö rté n t meg. 1911-ben indította el néhai Réz László reform átus lelkész, a Rozsnyó M űvelődési E gyesület a la ­ pító elnöke azt a m ozgalm at, m ely 1912-ben a Rozsnyó V árosi M ú­ zeum létesítéséhez vezetett. A Rozsnyói M űvelődési E gyesület 1904ben alak u lt s alapszabályszerű céljain ak egyike volt kim ondottan a v á ­ rosi m úzeum létesítése. Réz László felhívása kedvező fogadtatásra talá lt s a v áro s közönsége régiségeiből sok m indent rendelkezésre bo­ csátott. A Rozsnyói M űvelődési E gyesület (a következőkben röviden: RME) tisztikarában ren d szeresített m úzeum igazgatói tisztséget ekkor dr. H azslinszky Rezső ev. főgim názium i ta n á r viselte, aki n a g y buzga­ lom m al já rta végig a rozsnyói házak padlásait, k am ráit és g y ű jtésé­ nek eredm ényével kiegészítve, az Önkéntes adom ányok való b an m eg­ v etették a városi m úzeum tárgyi alapjait. Term észetes, hogy az an y ag ­ ban sok kiselejtezni való akadt, de egyelőre nem leh e tett v isszau tasí­ tással lehűteni a lokálpatriotizm us adakozó h ajlandóságát, felébredt érdeklődését. K om olyabb baj volt, hogy az alig éled t intézm ényt á világháború teljesen eltem ette. H azslinszky dr. k o rán elh ú n y t (1914. IX. 19.), az anyag eg y etlen kam rába bezsúfolva gondozatlanul m aradt, a világ­ háb o rú t a trianoni sors k ö v e tte s en n ek első év eiben a RME m űkö­ dését is betiltották. Réz László m aradandó érdem e, hogy m ódosított alapszabályokat szerkesztett s ezek jó v áh ag y ását — m inden nehéz­ séget szívósan leküzdve — kiharcolta. A jóv áh ag y ás leérkeztével, 1924-ben, a m úzeum ot is ú jra gondozásba vette, m iután a RME H azs­ linszky dr. utó d jáu l e sorok író já t választotta meg. A jószándékban teh á t nem v o lt hiány. De a kisebbségi sors nem kedvezett e g y ilyen, m inden ízében m ag y a r k ultúrintézm ény fejlesz-

61

tésének. A szűk kam rát is elrek v irálta az állam rendőrség, a m úzeum ot kikö ltöztették s e g y m ég szűkebb odúba k e lle tt berakni m indent, ahol m ár m ozdulni sem lehetett. C sak a P rem ontrei Rend tag jain ak á th e ly e ­ zése u tán sikerült a R endházban lassanként több és több k iü rült h e ­ lyiség bérb ev ételév el levegőt adni az egész anyagnak, s m egfelelő bú­ toro k készítése u tá n annyira vinni, hogy a m úzeum a közönség szá­ m ára is m egnyitható leg y en (1931). Ezzel párhuzam osan és m egszakí­ tás nélkül folyt a leltári állom ány gyarapítása. R ozsnyón is igazolást n y e rt az általános tapasztalat, hogy a városi m úzeum okat főként idegenek k eresik fel: túristák, átutazók, n y a ra ló k vo ltak az állandó látogatók s csak ritk á n a helybeliek. N yári é v ad o n ­ k é n t 5— 600 főig em elkedett a láto g ató k száma. C sehszlovák állam i m úzeum ok kiküldöttei, vezetői gyakran m egfordultak nálunk s több­ féle m ódon k ísérelték m eg egy-egy érték es darabunk kiem elését. ■Si­ k e rü lt ezeket a k ísé rle tek e t m inden alkalom m al elhárítani. K ísérlet tö rté n t a m úzeum nak idegen anyaggal való feltöltésére is, hogy a te r­ m észetesen m agyar dokum entum ok uralkodó fö lén y ét leszorítsák, de ez a k ísérlet sem ju to tt el a m egvalósulásig. M ajd m ás lehetőség h ián y á ­ ban a m úzeum igazgató szem élyét p ró b álták h ely érő l kiem elni, azon az alapon, hogy az állam nyelvet nem bírja. Ez a tám adás is zátonyra futott, m ert a m úzeum v e z ető je nem váro si tisztviselő volt, h anem egyesületi (RME) s m int ilyen, a korm ányhatóságok által jó v áh ag y o tt alapszabályok szerinti kö telesség ét teljesítette. A m úzeum a kisebbségi m agyarság nem zeti ö n tu d atán ak e rő síté ­ sében, de a v igasznyujtásban és a jobb jövő hitén ek fen n ta rtá sá b a n is fontos szerepet vitt. V érünkből való látogatói itt sim ogatták m eg a régi zászlók selym ét, szalagjait, a szent m agyar színeket s itt láttá k n a g y idők em lékeit, m elyek harcos m últakról, súlyos p róbatételekről, de m indig hősi felem elkedésről beszéltek. A boldog felszabadulás ug y an csak a Prem ontrei R endházban érte a m úzeum ot, ak k o r m ár szám os helyiségben, csaknem m egkettőzött anyaggal. A láto g ato ttság egyszerre felszökött s a felszabadult Fel­ v id ék et járó autóbuszok o ntották a csoportos láto g ató k százait. A v á l­ ság a k k o r k ö v etk ezett be, m ikor a Prem ontrei R end visszakapta a cse-' h ek által állam i reálgim názium nak használt főgim názium át s a R end­ ház ism ét a rendi ta n á ro k lak ásáu l v o lt berendezendő. A m úzeum nak sürgősen ki k e lle tt költöznie. V árosi intézkedésre a B ányászati és K ohászati M úzeum ba v ittü k le lád áin k at s b ú to rainkat, egyelőre csak beraktározásra.. Itt azután elm ondhatjuk a BKM párhuzam os tö rtén etét. A m eg­ szállás ezt az intézm ényt is alaposan m egviselte. A csehek elrekvirálták, a m úzeum i an y ag o t h eg y én -h átán bezsúfolták eg y etlen terem be, a többi helyiségben k ato n ai beszállásolások voltak, m ajd később iparostanonciskola és a városi k ö z k ö n y v tár szlovák tag o zatán ak k ö n y v ­ tára és olvasóterm ei n y e rte k elhelyezést. A BKM teh á t a v árosival hasonló sorsban sen y v éd ett a felszabadulásig, am ikor á k é t an y ag egy fedél alatt találkozott. • . M inden józan k u ltú ré rz é k s az idegenforgalom kívánalm ai is e g y re parancsolóbbán sü rg e tté k a m úzeum ok ü g y é n e k végleges ren-

62

| j

,

dezését. ö n k é n t kínálkozott a k é t intézm ény egybekapcsolása, hiszen az ősi b án y av áro s m últjának történelm e e lv álaszth atatlan m agának a b ányászatnak tö rtén etétő l s m uzeális em lékeitől. Kellő előkészítés után te h á t szerződést k ö tö ttü n k a Bányász-K ohász E gyesület BorsodGöm öri O sztálya és a város között, m ely szerint az ép ü lettulajdonos BGO sa já t fedele alatt a V árosi M úzeum nak is h ely et ad, teljesen díj­ m entesen, am inek ellenében az ép ü letfen n tartás k ö telezettség ét h á rítja a városra. C sak 1943 tavaszán történt, h o g y a BGO közgyűlési h a tá ro ­ zattal m egerősítette ezt a szerződést s íg y csak ak k o r in dulhatott m eg a tulajdonképpeni berendezkedés. A dva volt, hogy a b án y ászati részben bőséges a hely, de kevés az anyag. A városi részben éppen fordítva. A bányászati részben a tú l­ nyom óan technológiai jellegű leltá r szükséges kiselejtezése u tán tá ­ m adtak erős hézagok, m ely ek et m ost egy intenzív belső pro p ag an d á­ val, a való b an m uzeális régiségek szervezett gy ű jtésév el pótol a BGO. A városi részben ú g y oldjuk m eg a kérdést, hogy egy terem , m int ra k tá r egyelőre zárva m arad s a többi helyiségben tárg ycsoportok sze­ rin t összesítve és k iv álogatva a leg érdekesebb és legértékesebb a n y a ­ got m u tatju k be. A m int azután a költségfedezet és beszerzési leh ető sé­ gek engedik, új tárlókban, v itrin ek b en csoportosítjuk az eddig be nem m u tath ató k at s akkor a lezárt term et is m egnyitjuk. Jelen leg az első csarnokban a városi céhtörténet, göm öri népm űvé­ szet és pásztorm űvészet anyaga k erü l k iállításra. A b alszárny k é t term é­ b en a BGO ásv án ygyüjtem ényei, bányászati régiségei, kohóm intái, té r­ képei, fúróm agok, m élyfúrási m etszetek láthatók, valam int e g y tech ­ nológiai sorozat s eg y pom pás dom borzati térk ép a Rozsnyói m eden­ céről. A jo b b szám v első term ében a göm öri fazekasság és a Rozsnyói K őedénygyár produktum ai, váro stö rtén eti, világháborús okm ányok és nyom tatványok, egyházm űvészet, a polgári é le t em lékei, erek ly etár, fegyvertár, a mézeskalácsom- és kékfestő céh külön v itrin je, Pákh A lbert irodalom történeti becsű levelezése és okm ányai, v alam in t dí­ va ttö rté n e t k a p o tt elhelyezést, kissé szűkösen ugyan, de az adott v i­ szonyokhoz k é p e st elég jól áttekinthetően, m integy ízelítőt adva egy. későbbi teljességből. Felszerelés a la tt áll a dolgozó, ahol h atalm as polc-rendszer áll rendelkezésre, íróasztallal és szekrénnyel. A k iállíto tt an y ag m agya­ rázó feliratokkal v a n ellátva, úgy hogy a látogató katalógus nélkül is teljesen eligazodik. K atalógusra csak a végleges berendezés után k e­ rü lh et sor. A jelen elrendezés a K özgyűjtem ények O rszágos Főfelügye­ lőségével való előzetes m egbeszélések u tán s azok értelm ében történt. Az előcsarnokba b e ép ítettü k a rozsnyóí tem ető k ét legszebb cí­ m eres sírk ö v ét (XVIII. század), m elyeket m ég a m egszállás a la tt behoztunk az idő p u sztításainak k ite tt szabad terep rő l biztonságos fe­ dél alá. A többi hasonló szám ára külső loggia é p ítését tervezzük, m i­ h e ly t a fedezet rendelkezésre áll. A z íg y b erendezett m úzeum (látogatás] id eje 10— 1, 3—6 h.)’ augusztus 1-én n y ílt meg, m inden különösebb form aság nélkül, m égis a város és a BGO képviselőinek jelenlétében. L átogatottsága (a no­ vem ber 1-i zárásig összesen 679 szem ély) elég élén k volt, — term é­ 63

szetesen m ost is főként idegenek lá to g a ttá k — , s a m egállapítható á lta ­ lános v élem ény szerint a közönséget nagyon é rd e k e lté k a látn iv aló k s a ritkábban betévedő h ely b eliek et is m eglepte az an y ag gazdagsága és változatossága. M indkét osztály (a városi és a BGO) k ö ltségvetési fedezettel gon­ doskodik sa já t részének dologi kiadásairól. A m úzeum v ezetése e b e ­ szám oló író já n ak szem élyében — akit a VKM e m egbízatásra k irendelt — egységes kézben van. Jeg y k ezelésrő l s a h elyiségek tak a ­ rításáró l bennlakó kulcsárnő gondoskodik. A b elép ő d íjak at a v á ro s k épviselőtestülete szabta meg, szem élyenként 50 fillérben, katonák, lev e n ték s tanulóifjúság csoportos látogatásánál 20 fillérben, ren d ­ kívüli időben látogatók szám ára 1 pengőben. A m úzeum levéltári an y ag án ak feldolgozása állandóan folyik, en n ek eredm ényeit idő n k én t szaklapokban, rádióban, k ü l ö n n y o m a ­ tokban publikáljuk. Eddig ö t ilyen m úzeum i k iad v án y u n k je le n t meg, köztük kettő illusztrálva. A bányászati rész ásv án y g y ü jtem én y éb en egészen az őszi zárásig M üller Sándor ny. bányaigazgató, bányaügyi főtanácsos dolgozott rendkívüli szaktudással és odaadó türelem m el, hogy a gazdag, de e l­ han y ag o lt gy ű jtem én y t szakszerűen csoportosítsa és szem léltetővé tegye. A m ár feldolgozott rész (eddig 600-nál több a m eghatározott és besorozott ásv án y o k száma) pom pás látn iv aló t n y ú jt a laikusnak és kom oly tanulm ány-anyagot a szakem bernek. Az ép ü let s a telek fekvése és terjedelm e szerint az intézm ény a jövőben k orlátlanul fejleszthető, oldalszárnyak hozzáépítésével. A BGO m áris foglalkozik a gondolattal, hogy m úzeum át országos m úzeum m á fejleszti, am it kitűnő szervezettségével, hagyom ányos kari együttm űködéssel és az O sztály elnökének, K rausz Sándor ózdi b á n y a ­ igazgatónak agilitásával belátható időn belül m eg is valósíthat. A v á ­ rosi részt pedig igen k ö n n y en gazdagíthatju k eg y .k ép tárral, ha a béke terem tő évei rán k köszöntenek. Ig y e k e z ü n k az irá n y b a n is m in d en k ö v e te lm é n y n e k m eg fe leln i,

hogy a VKM a m úzeum ot a jövőben közgyűjtem énnyé nyilváníthassa. A leltári állom ány a m ost lez á rt rövid év ad alatt is szépen g y a ra ­ podott. A B ányászati O sztályt M üller Sándor és Liha B ertalan b án y a­ ügyi főtanácsos, ny. bányaigazgatók kőzet- és ásv án ygyüjtem ényei, m int m agánajándékozások (előbbi 540 darabból, utóbbi 272 darabból álló gyűjtem énnyel), valam int a M ÁK (T atabánya), D unántúli Mész-, Tégla- és K őipar Rt. (Sümeg), R im am urány (Rozsnyó) és to v ábbiak k ő ­ zet-, kövület-, ásványsorozatai és bányászati régiségei gazdagítják. A V árosi O sztály A n d rássy M anó gróftól J. H aucke R ozsnyót á b rá ­ zoló rézm etszetének k é t ered eti lenyom atát k apta, az Á cs-K őm űves Céh h agyatékából céhládát, pecséteket, m esterrajzo k at és okm ányokat szereztünk meg, a V árosi E rdőhivatalból é rté k es m ultszázadbeli té r­ képeket, telek- és földkönyvet, az E vangélikus Egyház adom ányaként a M ézeskalácsos C éh céh levelének eredeti fejléc-rézkarclem ezét, Nov ák M iklós ajá n d é k a k én t az utolsó rozsnyói kalló 1735-ből való hatal­ m as m estergerendáját, rá v é s e tt céh történeti adattal. Ezeken k ívül szá­ 64

mos é rté k es v áro stö rtén eti okm ányt soroltunk á t a városi lev éltárb ó l a m úzeum okm ánygyüjtem ényébe. Je le n tő s adásvételi ü g y letek et is bonyolított le a m úzeum az el­ m últ évben: egy num izm atikai ritk aság o t jelen tő R ákóczi-polturánkat m egvette a N em zeti M úzeum É rem tára (a p oltura szakleírása a N u ­ m izm atikai K özlöny 58—60. oldalain jele n t m eg a ritkaságot felfe­ dező Éles Géza tollából). Ifjabb M arkó K árolynak tu lajd o n íto tt Beszterce-látk ép ü n k et pedig m egvásárolta Beszterce sz. kir. m egyei város, n a g y öröm m el sorozván be az értékes festm ényt ingó m űem lékei közé. A v é te lá r m úzeum unk szám ára lehetővé fogja te n n i az égetően szük­ séges ú j v itrin e k beszerzését s kedvező esetben jö v ő re a tav a ly m ég lezárt negyedik terem m egnyitását. E lképzelhetetlen lett volna a m úzeum berendezése és m egnyitása, ha a k ö zg y ű jtem én y ek országos főfelügyelője: dr. P asteiner Iván, dr. V argha László előadó helyszíni szem léje u tán s referátum a alap­ já n rendkívüli seg ély ért b en y ú jto tt k érv é n y ü n k e t m egértő^ jó ak a rattal el nem intézi, valam int h a a R im am urány Rt. rozsnyói igazgatója: Lázár Béla, m unkaerő, különösen szakm unkások rendelkezésre bo­ csátásával nem csak a BGO, de a városi rész berendezési m unkálatai­ ban is lekötelező készséggel segítségünkre nem jön. M indkét létfon­ tosságú tám o g atásért egész intézm ényünk és a v áro s n e v é b en e h e ­ ly ü tt is hálás köszönetét m ondok. NYlRESI-TICHY KÁLMÁN

MARSYAS VAGY A KEGYELEM Tüzes, halálos est ez, oh boldog M arsyas, — Kom or Istened be furcsán szeret! — a tested V érző ifjú fenyő, csorgó v é re d csodás C serm elyében a gy an ta buja illata reszket, Éjjeli pávaszem sebeden lakom áz. Egy csepp eső sehol, a lázm arta h a tá r Dalos tücskök u tán k e serv e sen kiáltoz; T ikkadt rögből a nap csontig kiszítta m ár Az illatot, a m ézet, am ely kell a virághoz. Em bervirág, őrlőbb szú v a n ennél a szívedbe: Az Isten átoknál kegyetlenebb kegyelm e. Szeretni tudja ö a testeket, ha fájnak, Sebet csókol azokra, k ik jobbja felől állnak. V izet bo rrá varázsol, a ja jt öröm re váltja; A választott m ag az őrlő m alm ot m egáldja, És M arsyas, nyüvek, pondrók halálos étke, F akó m osollyal a jk á n felnéz az ólmos égre. FRANCOIS MAURTAC - .Fordította: CSAPÓ JENŐ

5

65

ÉBREDÉS (Napló a prágai m ag y ar diákok életéből.) (4. folytatás.)

IV. fejezet. 929. novem ber 11. Tegnap v a sárn a p volt. M int rendesen, a M AK -ban ebédeltem . Leskóczy Bandi későbben jött. M ár az ebéd v ég e felé tartottam , eg y e ­ n esen m ellém ült, m int újdonsült elnök, ig yekezett m indenkihez' sze­ retetrem éltó és diplom atikus lenni. — H ogy vagy, Á rpádkám ? — kérdezte. — ízlett az ebéd? N incs valam i kifogásod a koszt ellen? — A k n éd li ma egészen puha volt, — feleltem . — Egészen szi­ vacsszerű. N agyszerűen szívta m agába az om ácskát. Ű gylátszik, h a­ to tt a vendéglősre, hogy a fiúk elég ed etlen k ed tek a knédli m iatt. — Én is szóltam neki, k é rle k alássan, egészen kom oly form ában. E gyébként mi újság v an otthon? M it írn ak az öregek? — Az öreg nem igen szokott írni, inkább az anyám . Legutóbb Erzsébet írta, hogy m eg vo ltak híva hozzátok . . . Leskóczy Bandi a kezét dörzsölte. Látszott rajta, hogy alaposan á t v a n fázva. M ohón szürcsölte a m eleg, párolgó levest. Közben fe­ lém fordulva élénken m agyarázott. Elm ondta, hogy a M agyar M enza intézm ényét az úgy n ev ezett T ársadalm i N agybizottság ta rtja fenn. Ez a csehszlovákiai m agyarság szervezete, m ely önkéntes adom ányok és felaján láso k alapján terem ti elő az anyagi alapot a m enza fen n ta rtá sá ­ hoz. M egalakulása u tán a Prágai M agyar H írlap olvasói 150.000 k o ­ ro n át g y ű jtö ttek össze e rre a célra 1928 m árcius 15-ére. Persze, ez csak a kezdet kezdete. A h e ly e t az, hogy ma jóform án csak egy k ö ­ zös v endéglője van a prágai m agyar diákságnak. A rra lenne szükség, hogy állandó m agyar diákotthont, m agyar akadém ikus klubot állítsa­ nak fel Prágában. — Éppen ma, m ost m indjárt ebéd u tán lesz eg y kis m egbeszélé­ sünk a B lauer S ternben a szenátor úrral, a T ársadalm i N agybizottság elnökével. H a v an időd és érd ek el a dolog, tarts velünk! N em nagyon k érettem m agam . M inden érdekel, am inek bárm i­ ly en köze is v a n a mi prágai életünkhöz. D ehogy is m ulasztottam vol­ n a el ezt áz alkalm at. Kis idő m úlva az O -város tek erv én y es szűk utcáin bandukoltunk hárm asban. Belső felindultságot, alig p alástolható izgalm at éreztem . Fontos m egbeszélésen veszek részt és m egism erkedem a T ársadalm i N agybizottság elnökével, egy valóságos szenátorral, az ellenzéki m a­ g y ar p ártok egyik vezető egyéniségével. Ki tudja, m ilyen bizalm as közléseket, m ilyen utasításo k at fog nek ü n k adni? A V encel-tér alján ál é rtü n k ki. Egy pillan atra m egálltunk. A k ö ­ dös, feltűnően hideg novem beri délutánon ren g eteg em ber nyüzsgött a V encel-tér. m in d k é t. oldalán. A baloldali p alo taso rt a k o rá n leha-

66

n yatló délutáni nap vöröses fénye rag y o g ta be. A jobboldali á rn y é k ­ ban lassan erősödő, szürke köd gyülekezett. A felfelé lejtő hosszan elnyúló tér m ásik végében a m úzeum kim agasló épülete m ár beburkolódzott az esti árnyékba és ködbe. C sak to rn y ain ak tete jé n csillo­ gott a napsugár. B efordultunk balfelé a Pííkopy-utcába. Ezt a prágai ném etek Grabennek hívják. Bizonyára itt húzódott v alah a a régi Prága védőárka. A B lauer S tern nevű szálloda a P ííkopy m ásik vég én van, a Prasná bránával szemben-. A rra gondoltam , hogy e Prasná brána m egint an n y it jelen t m agyarul, hogy prágai kapu. Ez is a régi védőm űvek alkotó része lehetett. Á tm entünk a B lauer Stern alsó n ag y hallián. A portás és az ott ácsorgó kiszolgáló szem élyzet régi ism erősként üdvözölte Leskóczy Bandit. Ü gy hallottam , hogy ez a szálloda eg y m agyar asszony tu la j­ dona. E gyenesen a szálloda ven d ég lő jéb e m entünk. A szenátor ú r egyedül ü lt asztalánál. Ű gylátszik, m inket várt. Bandi bem utatott engem et, m eg m ásik társu n k at, Fe;es Tibort, a MÁK jelenlegi titkárát. A hogy leültünk, olyan elfogódottság, v a g y félszegség fogott el, h o g y nem m ertem m indjárt a szenátorra nézni, hanem inkább F ejes T ibort vettem jól szem ügyre. N em n ag y o n ism ertem eddig, m ert nem étkezik a M agyar M enzán és ritkán já r a MAK-ba. Azt m ondják, m űvelt és tehetséges fiú. Sokat foglalkozik szociológiai és történelm i tanulm ányokkal, bár tulaidonképpen iogot tanul. O tt a B lauer Sternben ju to tt eszem be, hogy láttam m ár őt egy ungvári jo­ gásszal e g y ü tt' m ég októberben a kveszturán, m ikor beiratkoztunk. A kkor H ajm ássy Ferinek nem a legjobb vélem énye v o lt róla. Em lék­ szem, hogy éhenkórász rajongóknak nevezte őket. — K edves barátaim , — m ondja a szenátor, — azért k é re tte lek b en n etek et m ost ide, hogy m egbeszéljek v e le tek n é h á n y fontosabb kérdést. Az ó rájá ra nézett, elgondolkozott. Lassan k e v e rg e tte az előtte álló feketekávét. In tett a pincérnek, tö rt ném etséggel n e k ü n k is fe­ k e té t rendelt. — Szenátor ú r kérem , — kezdte el Leskóczy Bandi, — arról van szó, hogy az ifjúság kérj a N agybizottságot, teg y e lehetővé szám unk­ ra eg y többszobás klubhelyiség b érelését és berendezését. — Szeretném , ha tisztáznánk, hogy tulajdonképpen m iről van szó, — felelte a szenátor, cig arettáv al kín ált bennünket, szalvétájával harcsab ajú szát törölgette és jóságos várakozással n ézett ránk. Leskóczy Bandi cigarettára gyújtott, gom olygó fü stk arik ák at fújt , m aga elé és m eglepően ügyesen ecsetelte a k lu bhelyiség bérelésé^ n ek szükségességét. Jó form ában volt. Látszott rajta, m ilyen len d ü le­ tet adott szavainak az a tudat, h o g y valóságos szenátorral beszél. El­ m ondta, hogy jelen leg a M agyar M enza h elyiség ével jóform án csak egy v endéglője v an a prágai m agyar diákságnak, m elyet esetleg e sté n ­ k é n t összejövetelek céljaira is leh e t használni. V iszont a prágai m a­ g y ar diákság összefogása céljából szükség lenne eg y állandó ott­ honra, m elyet a diákság sajátján ak m ondhatna és am ely későbben az egész prágai m agyar kolónia otthonává is v álhatna. V olna egy hely, 5

*

67

ahol a diákság összejönne kártyázni, sakkozni és kifejlődne a p rá g a i m agyar klub- és kaszinó-élet. Az utóbbi fejteg etések n él, am ikor Leskóczy Bandi a k árty áró l, m eg a sakkról k e z d ett beszélgetni, F ejes Tibor n y u g talanul m ozgott a helyén. T öbbször rá n é z e tt a szenátorra. L átszott rajta, hogy m on­ dani ak ar valam it. De azért nyugodtan v ég ighallgatta Bandi végevárhatatlan, kissé tú lságosan m agabízó szavait és csa^ am ikor az elh all­ gatott, akkor szólalt meg: — V élem ényem szerint nem is an n y ira a hagyom ányos kaszinóé le t kifejlesztése lenne a célja a prágai m ag y ar diákklubknak, sokkal nagyobb és szebb feladatokat k ellene m egvalósítania. M indnyájan idegen, nem m agyar egyetem ek és főiskolák hallgatói v a g y u n k és ez a k ö rü lm é n y . . . — H át ez egyeseknél, bizony, n ag y o n is m eglátszik, — jeg y e z te m eg a szenátor. F ejes T ibort m eglepte ez a m egjegyzés. Látszott, h o g y nem ide ak art kilyukadni. Pár pillanatig z a v arta n n ézett hol a szenátorra, hol ránk, m ajd íg y folytatta: — A rról ak aro k beszélni, hogy a m ag y ar m űvelődés m un k áját is rendszeresebbé k ellene tenni a M ÁK klubhelyiségeiben. Erről volt annyi v ita a tavalyi kassai diákkongresszuson és az idei é rse k ú iv ári kongresszuson. A m it elhatároztunk, m eg is kell valósítani. G ondolok itt a szem inárium ok m egvalósítására. N em egy-két előadás, hanem rendszeres m unka kell ide. — T alán m ajd e rrő l m áskor beszélünk. Egym ás között, — m ondta Bandi, ak in ek n y ilv án v aló an riem tetszett F ejes Tibor fejte­ getése. — Igen, —- bó lin to tt h ely esló leg a szenátor, — a csillagosok sokat beszéltek K assán errő l a szem inárium ról. H ászen m eg leh e t próbálni, ir'ncs ellene semmi kifogásom . A zonban vélem ényem szerint és azt hiszem , ez a h ivatalos m agyar álláspont is, n e k te k egyedüli feladato­ tok az, hogy m egm aradjatok m agyaroknak és ellen álljato k az idegen csábításoknak. Ezek a csillagosok ú jab b an nag y o n sokat buzgólkod: nak. Sehogy se tetszik ez nekem . . . — M eg lehet róla győződve, szenátor úr, — n e k ü n k se tetszik, — válaszolta F ejes Tibor, — de ahogy m ondják, a k u ty a h a ra p á st szőrivel kell gyógyítani. C igányzenével, sörivó estékkel, m eg a him nusz é n e k ­ lésével nem leh e t a diákságban a nem zetközi eszm éket ellensúlyozni. Lássuk be, hogy n e k ü n k m agunknak is szükségünk v a n m egújulásra.... Leskóczy Bandi izgett-m ozgott a helyén, m íg F ejes T ibor beszélt. A sörivóesték em lítésekor m eg eg yenesen dühbe gurult. Felkapta fe­ k e té jé t és eg y etlen k o rtty a l k ihörpintette. A szen áto r m eg m osoly­ gott, m ajd halkan, finom an nev etett, m int ahogy az apa n e v e t rákon- ■ tá tia n k o d ó gyerm ekén. — A ttól tartok, — közel h a jo lt hozzánk, halk, bizalm as hangon beszélt, — hogy nem nagyon lesz n ek tek időtök az ilyen m egújulá­ sokra. K érlek, a világpolitikai esem ények b árm elyik napon döntő fordulatot vehetnek. A m agyar-olasz barátság i szerződés m ég alig k é t­ éves és m áris cso d ák at m űvelt. M a m ár nem v ag y u n k az a lenézett,

68

halálra íté lt nép, aki v o ltu n k tegnapelőtt. M ussolini m ögöttünk áll. N yílt titok, hogy a m agyar revíziót egyenesen szívügyévé t e t t e . . . Az utolsó szavakat a szenátor halkan, szinte suttogva m ondta. E lhallgatott és látszott rajta, hogy a h a tá st v árja, m elyet szavai ben­ nünk k elten ek . N éh án y m ásodpercig teljes csend volt körülöttünk. Ebben a k éső délutáni ó ráb an a vendéglő helyisége teljesen k iü rü lt m ár. Mi ü ltü n k ott m agunkra m aradva az egyik sarokasztal m ellett. F ejünk felett a falióra hangos k e ty e g é sét hallottuk. N ekem úgy te t­ szett, h o g y a szenátor az utolsó szavakat nem an n y ira a m ásik k é t társam nak m ondta, m int inkább nekem . M ost, ahogy elhallgattunk, szinte bántó m ódon szegezte rám k érdő tekintetét. — Igen, a revízió, — m ondta F ejes Tibor és n a g y o t sóhajtott, — h á t ez az, am iben m indnyájunknak hinnünk kell. — N em csak hinnünk kell, — m ondta a szenátor kissé erősebb hangsúllyal, — hanem ma m ár az a helyzet, hogy bolond az az em ­ ber, aki nem hisz benne. A puszta tén y ek beszélnek. H ászen nem v a ­ g y o k é p p e n ellen e , h a a sz e m in á riu m o k a t m e g re n d e z ite k , d e azt h i­

szem, nem célja a m ag y ar politikának az itteni m agyarság túlságos aktivitása. — A zért nem lesz jó ölh etett kézzel v á rn i a sült galam bot, — je ­ gyezte m eg m erészen Fejes Tibor. A szenátort kellem etlenül érin tette ez a m egjegyzés. A m aga r é ­ széről m ár szerette volna lezártn ak tek in ten i az egész beszélgetést. Az ó rá já ra nézett. Ügy látszott, hogy le já rt az idő, m elyet erre a beszélge­ tésre ak a rt rááldozni. Az étterem ben nem volt eg y etlen pincér sem. K ávéskanalával idegesen csörgette a csészéjét, jeléü l annak, hogy fi­ zetni szeretne. Ellenm ondást nem tűrő hangon h ad arta m ég el gyorsan: — Fiaim, aki politikával foglalkozik, v a g y illetékes hely rő l m eg­ felelő értesü lései van n ak , az tisztában v an vele, hogy m ire m egy a já ­ ték. T avaly az olasz képviselők és G randi külügym iniszter budapesti látogatása, az idén m eg, tudjuk, a m agyar honvédelm i m iniszter, m aga Göm bös G yula já rt R ó m á b a n . . . N em adok neki sok időt. D ehát m ajd m eglátjátok m agatok is. E ljött a fizető pincér. Ism ét csend le tt közöttünk. A szenátor h a l­ k an fizetett. Én belülről m osolyogtam , a szívem közepébe m elegség lopta be m agát. Eszembe jutott, hogy az én apám is éppen ilyen re n ­ díth etetlen hittel, ilyen bizalom m al tud a revízióról beszélni, m int a szenátor. A hogy lelkesedéssel és belső m eggyőződéssel beszélt, lá t­ szott rajta, hogy szám ára a revízió életprogram m ot jelent, hitet, sőt talán az eg y etlen valóságot, m elyet egy általáb an lehetségesnek tart, az \ eg y etlen célt, m elyért élni érdem es. M ég ha. valam i gorom baságot is m ondott volna nékünk, akkor sem tudtam volna rá haragudni. Később k in t álltunk m ind a n égyen a Blauer Stern szálloda előtt és a villam osra vártunk. Szem ben a P rasná brána sö tét alakja em el­ k e d e tt a m agasba. C sikorogva fordult be ala tta a villam os a szűk Celetná-ulicébe. A délelőtti napsütéses m eleg k e d v é ért k ö n n y ű felöltő­ vel indultam neki a v áro sn ak és m ost dideregve fáztam a leszálló h i­ deg estében. M ire k ijö ttü n k a szállodából, nehéz, sűrű, m ozdulatlan

69

köd le p te 'e l az egész várost. A gyalogjárók n y irk o sak voltak, a párás levegőt szinte harap n i lehetett. A szenátor a N em zeti Színház, irá n y á b an közeledő villam osra várt. Fontos m egbeszélésre kellett m ennie valahol a K arlovo nám éstí környékén. Leskóczy B andit k érte, hogy kalauzolja. A ttól tartott, hogy a m egadott cím a la p ján eltévedne, m ert bizony egy szót sem tud cse­ hül, ám bár jó n éh án y év e képviseli m ár itt P rágában a m agyar ü g y e ­ k et. Ü gy volt a cseh nyelvvel, m int én az első napokban. M egalázás­ nak v e tte volna, ha m eg k ellett volna tanulnia. A m ikor elköszöntünk és F ejes T iborral k ettesb en m aradtunk, egy darabig hallg atv a m entünk a P íík o p y n a V encel-tér irányában. A hogy visszagondoltam a szenátor szavaira, biztos voltam benne, hogy be­ fú jták neki a csillagosoknál te tt látogatásom at, m eg talá n azt is, hogy N ém eth F erivel egy házban lakom . — H át igen, — szólalt m eg v é g re F ejes Tibor, — így gondolkoz­ n ak ők. Az én apám is m indig azt szám olgatja, hogy m ikor lesz m eg a revízió. — T alán nem is leh et tőlük rossz név en venni, hogy nem tu d já k m agukat beleélni ebbe az új világba? — Az igaz. De ne k én y szerítsen ek bennünket, h o g y Garam völgyi Á dám okat játszunk a XX. században, am ikor itt ezer és eg y leh e­ tőség nyílik az okos m agyar m agatartásra. M ert ne m ondja nekem senki, hogy az elszakított országrészek visszaszerzésével m inden m a­ g y ar k érdés önm agától m egoldódik. Éppen ellenkezőleg, ak k o r jön csak a java! Ilyen gondolkozással nem leh e t a m agyarság vezető sze­ rep ét a D unam edencében az eljövendő ezer év re biztosítani. A V encel-tér a ljá b an elhatároztuk, hogy villam osra ülünk és hazam együnk. Pedig szerettem volna ezzel a Fejes T iborral továbbra is e g y ü tt lenni. Rövid ism eretségünk a la tt nag y o n m egtetszett ne­ kem. O lyan fiú volt és olyan elv ek et vallott, hogy egészen k iv ált eddigi prágai ism erőseim közül, ö n á lló , m erész eg y én iség et éreztem m eg benne, m eg a m agam életén ek a visszhangját. A m it én csak érez­ tem m agam ban és hordoztam félig öntu d atlan u l, an n ak ő m ost világo­ san és m m denki által érthető m ódon hangot adott. Tudom, hogy nem először találkozunk itt Prágában. 929. novem ber 15. N éh án y perc előtt különös dolog tö rté n t velem . M a este a szo­ k ottnál valam ivel előbb, egyedül jöttem haza a városból. N áthásnak érzem m agam és délután a fejem is fájt. A k é t dolog valószínűleg együtt jár, de az is lehet, hogy nem k e lle tt volna olyan erősen tan u l­ nom egész délután. M indjárt ebéd után nekiültem a K lem entinum ban. ö tv e n cseh szót írtam ki a jegyzeteim ből és tanultam meg. Á m ikor hazaérkeztem és az alsó földszinti lépcsőházból fel akar' tam m enni az em eletre, k iab álást hallottam . Az Evzsenka h an g ja volt: — M aga az, tan á r úr? . . . M aga az? — k iab á lta csehül valahonnan. Első pillan atb an azt hittem , hogy a lakásukból kiabál. Be a k a r­ tam m enni hozzájuk. G ondoltam , egy kissé m egm elegszem . De ham a­

70

rosan rájöttem , h o g y Evzsenka nem a lakásból kiabál, hanem o tt lent a földszinti lépcsőházban a lakás b e já ratá v a l szem ben v a n a fü rd ő ­ szoba ajtaja. O nnan jö tt a kiabálás. A következő percben hallottam a víz csobogását is, am int Evzsenka játék o san csapdosta a vizet fürdés közben. . — Én vagyok, — feleltem , — m egyek fel a szobám ba. Éppen indulni akartam fel a lépcsőn, am ikor a fürdőszobával szem ­ ben a lakás a jta já b a n m egjelent Ludm illa és h a lk a n suttogta: — N yissa ki az a j t ó t . . . Evzsenka nyitva hagyta . . . nem v o lt itt­ hon senki, csak k e tte n vo ltu n k az egész házban . . . nyissa k i . . . És Ludmilla h a lk a n visszahúzódott a lakásukba. Én m eg o tt áll­ tam a lépcső aljában. Valam i bizonytalanságnak az érzése v e tt rajtam erőt. A v é r az agyam ba tolult és szinte m ajdnem elszédültem . Ev­ zsenka m eg ben t vidám an paskolta a vizet, pajk o san k iab ált ki nekem apró butaságokat és m arasztalt, hogy ne m en jek m ég fel, legalább on n an kintről szórakoztassam . C sak álltam a lépcső k arfá já ra tám aszkodva. N em tudtam egy szót sem kinyögni. Időnként hangosan nevettem Evzsenka szavaira. Első perctől kezdve biztosan éreztem , hogy nem tudnám m egtenni azt, am ire Ludm illa biztatott. Pillanatok alatt a gondolatok hosszú sorai futottak á t az agyam on. T isztán éreztem , hogy szakadék szélén álltam és csak eg y hirtelen m ozdulat k e lle tt volna és olyan hely re zuhantam volna, ahová sohasem vágytam . Éreztem , hogy itt áll előttem az, am it bűnnek neveznek az em berek. N agyon k ö n n y ű le tt volna ezt a b ű n t elkövetni. Sötét indulatok lobogtak bennem , talá n a vérem ben. De az eszem, a gondolkodóképességem hideg biztonság­ gal m érte végig saját helyzetem et. V ég tére mi közöm nekem Evzsenkához? N em tetszik nekem , vonzalm at nem érzek iránta. Inkább azt lehetne m ondani, hogy nem akartam vele szem ben soha ud v ariatlan lenni, v a g y tú lsá g o sa n 1előzékeny voltam hozzá. Ha m ost rátenném a kezem et a kilincsre, igazat adnék N ém eth F erinek abban, hogy az em ber nem egyéb m int a legokosabb állat. E? csak ú g y m ellékesen ötlött fel bennem . M ert bizony a N ém eth Feri k e d v é ért sohasem fo­ gok letérni arról az útról, m elyet a m agam m egítélése szerint h ely esn ek és járh a tó n a k tarto k . N em ez a lényeges. Döntő m ásodpercek p e re g tek le az idő óráján , m íg ott álltam a lépcsőházban. V ilágos v o lt előttem , hogy v a n eg y o ly an em ber is, akiről a m aterialista v ilágnézet az egész em beriséget a k a rja m egm in­ tázni. V an bennünk egy ilyen em ber is. De v á jjo n szabad-e uralom ra engedni m agunk felett? K önnyebb és egyszerűbb felad at lenne így cselekedni. A kkor az em ber célja a könnyebb, egyszerűbb élet k e re ­ sése lenne ezen a földön. De hová ju tn án k , ha a m agasabbrendű érzel­ m eket és gondolatokat elv etn én k útunkból é letü n k m inden ilyen el­ határozó pillanatában? T alán v an n ak ilyen em berek, akik a pillan at gyönyöréről nem tu d n ak lem ondani, akik lev e tik m agukat tom boló indulataik előtt és többé nem tu d já k azokat m egfékezni. Ezeket nem tartom tökéletes em bereknek. M ert a lem ondásnál és önuralom nál végződik az állat és kezdődik az em ber.

71

Ilyen gondolatok cikáztam rajtam végig szinte m ásodpercek alatt. K özben hallottam , hogy Evzsenka kiszállt a vízből. A zt k iáltotta, hogy ham arosan készen lesz. Én futottam fel a szobám ba. N éh án y ugrással fent voltam . K ét-három fokot léptem egyszerre. 929. novem ber 18. A z esem ények torlódnak, az az érzésem . T egnap v asárn ap volt. D élelőtt egyedül m entem a városba. N é­ m eth F erinek új lak ó tá rsa van. Az az é rsek ú jv ári fiú, aki eddig vele lakott, afféle m ezei jogász volt. F eljött P rágába, beiratkozott, kissé kö rü ln ézett és hazam ent. A lig is beszéltem v e le talán kétszer. Űj lak ó ­ tá rs á t m ár ism erem a Csillagból. Ez m ég N ém eth F erinél is fanatikusabb. ö v o lt az, aki a csillagosok legutóbbi összejövetelén, úgylátszik, k issé tapintatlanul, a legtöbbet beszélt a Szovjetről. Búza G ézának hívják. A lacsony kis m o k án y m agyar gyerek. A K is-A lföldről való. Egyedül érkeztem m eg az ó-városi térre. N em rem élhettem , hogy N ém eth F eriék velem jönnek, m ert a tem plom ba készültem . A lakó­ társam nak, H ajm ássy Ferinek, ily en k o r v a sárn a p m indig k ü lö n ú tjai voltak. R endszerint ran d ik et b o n yolított le. Bem entem a n a g y Tyn-tem plom ba. F éltizenkettő volt, éppen a k ­ k o r kezdte a p a p a m isét. K evesen v o lta k a tem plom ban. Alig lézen ­ g e tt benne n éh áy em ber. A zt m ár észrevettem , hogy a p rág a iak nem igen szeretnek tem plom ba járni. H átul álltam a baloldali hajóban. C sendesen im ádkoztam . Érez­ tem , hogy elhatározó esem ények közelednek felém. N em kértem m a­ gam nak sem m it, csak az Isten kegyelm ét, m ert hisz az Isten jobban tudja, hogy mi v álik az em ber hasznára, m int az em ber m aga. Ebéd u tá n sokáig a M AK -ban időztem . Evzsenka m ég pén tek en hazautazott. Ludm illa nem csinált szám om ra program m ot. M arad h at­ tam volna akárm eddig. F ejes T ibor is o tt volt, vele beszélgettem , sok é rd ek es dolgot m ondott. 929. novem ber 22. M a visszajö tt Evzsenka. Egy hétig v o lt otthon. M ost m ég jobban ki v a n készítve, m int am ikor elm ent. A h a ja csak ú g y rag y o g a fris­ sen festett szőkeségtől. Az első lány, aki iránt a szerelem érzését elő­ ször éreztem , szőke lán y ' volt. A zóta mindig különös von zó erő t gya­ korolt rám a női szőkeség. De Evzsenka szőkesége egészen m ás v a la ­ mi. M int á ltaláb an a prágai lányoknál, csak m essziről v iríta n a k ezek a divatos szőke fejek. íg y közelről, ha az em ber feléje hajol, nagyon látszik ra jtu k a m esterséges festés. M ielőtt E vzsenka hazam ent, csak akkor v o lt eg y en letesen szőke a haja, ha frissen lefésülte. H a kissé borzas volt, v a g y csapzott, a k k o r b am á sa b b n y aláb o k látszo ttak benne, k ü lönösen a h a jszálak töve felé. Este elég későn jö ttem haza. Evzsenka v ala h o g y m egérezhette, h ogy én jövök, m ert m ikor a lépcsőház földszintjén m entem keresz­ tül, k ijö tt a lakásból. O tt álltunk azon a helyen, ahol ép p en egy h éttel ezelőtt fürdését hallgattam végig.

72

— N em volna k ed v e holnap e ste táncolni jönni valah o v á? — kérdezte Evzsenka. E rre a k érd ésre nem nagyon le h e te tt volna nem m el felelni. Ev­ zsenka láth ató lag örü lt neki, hogy igent m ondottam . 929. novem ber 23. M a különös izgalom ban voltam . Először m egyek Prágában tá n ­ colni. M ég hozzá cseh lánnyal. A m agyar fiúk nag y része régen űzi itt m ár ezt a sportot. De ú g y látom , inkább a könnyelm űbbek. A k o ­ m olyabb term észetű fiúk nem nag y o n járn a k táncolni. A zt hiszem, é n se m entem volna egyham ar cseh lán n y al táncolni, h a nem vetődik ide hozzánk Evzsenka. Izgalom m al gondoltam rá egész nap, hogy h o v á fogunk m enni, h o ­ gyan fogunk táncolni. Főképpen az utóbbi okozott nékem fejtörést, m ert mi tagadás, elég gyenge táncos voltam . D élben azután m egnyu­ godtam . H ajm ássy Feri, aki reggel sokáig aludt, m ikor én m ár eljö t­ tem otthonról, hallo tta Ludm illától, hogy h o v á készülök. Fel is hozta a M agyar M enzán ebédnél: — H allottam , táncolni m entek E vzsenkával? — Elég b ajb an vagyok, m ert azt se tudom , h o v á m enjünk. — N e félj semm it. Evzsenka nem tév e d el Prágában. A zt hiszem, nem egyszer v o lt m ár itt tá n c o ln i. . . E gyébként este 9 ó rakor v an találkám egy nővel a M níchovsky sklípekben. L egyetek ott ti is, leg ­ alább eg y ü tt leszünk. Feri tőlem a harm adik széken ült. K öztünk k é t ü res szék volt. H anyagul dőlt rá az egyik ü res szék k a rjá ra , hanyagul ló g atta le hoszszú, v é k o n y k ezét és frissen m anikűrözött u jjait. C ig arettáját m ár ré ­ gebben a kezében tarto tta. H osszú ham u é g e tt a végére. M eg kell adni, hogy m ég a k ezét is nagyon kim érten, eleg án san tu d ja tartani. Ebéd u tán eg y ü tt indultunk haza. G yalog m entünk a V encel-térig. Fent a jobboldalon, a m úzeum közelében egészen új káv éh áz van, a F énix-kávéház. M ár m essziről nézegettem a hatalm as épületet. A k ávéház az első em eleten van. Az egyik tágas ablaknál különös társa­ ságot láttam ülni. H árom ism erőst láttam köztük. Az egyik W einstock Péter, ak it a Csillagból ism ertem , a m ásik eg y cseh egyetem i hallgató, ak it a fakultásról jól ism erek és a harm adik az én földim, Schw artz Pali. H iába hívtam , hogy nézzen el n éh a a M AK-ba. Azzal szabadko­ zik, h o g y nincsen ideje. A rra persze v a n ideje, hogy a csillagosok­ kal, m eg a csehekkel üldögéljen a kávéházban. Elképzelem m agam ­ ban, mj m indent főznek ki m aguknak, am int így összehajol a fana­ tikus W einstock, n é h á n y cseh kom m unista, m eg az én zsidó földim, Schw artz Pali. 929. novem ber 25. Szom baton este fél nyolc tájb a n érk eztü n k be E vzsenkával a V encel-térre. Fent a m úzeum elő tt szálltunk le a 9-es villam osról. A V encel-tér fén y árb an úszott. A ritk á s k ö d h e ly en k én t vörössé és fel­ tűnőbbé te tte a világítást. A V encel-tér fái m ind teljesen csupaszon 73

álltak az e sti fényben. Im itt-am ott elárv u lv a sárgán him bálódzotto raj­ tuk egy-egy ott fele jte tt falevél, m int a m essze eltű n t n y á r utolsó üze­ netei. A baloldalon lefelé indultunk. Egyszer csak Evzsenka belém k a ­ rolt. Először m egijedtem , m ajdnem elrántottam tőle a karom at. N á ­ lunk otthon legfeljebb házastársak, rokonok, v a g y jeg y esek szoktak karonfogva járni. De azután hagytam . Itt P rágában ez nem olyan nagy dolog. Ü gy hallottam , hogy a lán y o k m ár m ásod-harm adnap k a ro n ­ fogva já rn a k udvarlóikkal. De azért izgultam egy kicsit, hogy nem találkozunk-e ism erőssel. Esetleg N ém eth Ferivel, aki szintén b e jö tt a városba. A cseh akadém ikus ifjúság baloldali m ozgalm ának, a L evá F rontának a gyűlésére m ent új lak ó társáv al, Búza G ézával együtt. En­ gem is hívott. N e v e tett rajta, m ikor h allotta, hogy E vzsenkával tá n ­ colni m egyek. Az ilyen tán co t is polgári szórakozásnak tarto tta. Egé­ szen forradalm i elképzelései vo ltak errő l is. H a sokat gondolkodom róla, rájövök, hogy N ém eth Feri m indent p olgárinak tart, ami álta lá ­ b an em beri és am it az em berek szívesen csinálnak. íg y van a tánccal is, am iért egyelőre én sem rajongok túlságosan. Inkább csak ú g y bele­ csöppentem Evzsenka m eghívása következtében. H iába izgultam . M íg a V encel-tér bal oldalán végigm entünk a sű rű em beráradat között, nem találkoztunk ism erőssel. Lent a tér v ég e felé igyekeztünk a Julis-kávéházba. O tt v an egy-két házzal a hatalm as, üvegből és vasból ép ü lt B afa-palota előtt. V an ebben a Ju lis n e v ű épületben egy szépen b eren d ezett prem ier-m ozi, az első em eleten kávéház, a földszinten sok üzlethelyiség és len t az alagsor­ ban tánchelyiség. H eten k én t három szor v a n itt tánc k é t m enetben. D élután 5-től fél 8-ig és fél 8-tól 10-ig. Tíz óra u tá n pedig bár k ö v e t­ kezik. Evzsenka m ár jól ism erhette ezt a helyiséget, m ert többször em legette nekem , h o g y el k ellene ide m enni. Bent a tán cterem b en e g y kis sarokasztal m ellett ültünk. A lig n é ­ h á n y perccel m últ el fél nyolc és m ár telje se n telt ház volt. Ez is a praktikus prágai csehekre vallott. Ki a k a rtá k használni azt a k é t és fél órát, m elyet a kötelező rendelés fejében a tánchelyiség a táncolok részére ny ú jto tt. V álasztani leh e tett tea, feh ér k á v é és fek ete k áv é között. Az eg y ség ár szem élyenként 6 cseh korona. M íg o tt voltam , nem vettem észre, hogy bárki is a kötelezőn felül m ást, v a g y többet ren d elt volna. Ű gylátszik, aki idejön, a tánc k e d v é é rt jö n és m ás nem érdekli. Az első tánc nagyon nehezen m ent. A zen ek arb an a vezérszóla­ m ot egy hatalm as tangóharm onika szolgáltatta. A zenész k iá llt a zene­ k a r elé és a közönség felé hajlongva játszott. A p áro k m ind egy ütem ­ re táncoltak. De a szó igazi értelm ében eg y ütem re. A kézm ozdulataik, a testta rtá su k is m ind ugyanaz volt. T eljesen érzéketlen, gépszeiű tak tu sra m ozogtak. Sehol sem volt egy felesleges m ozdulat, sehol nem láttam egyéni túlzást, v a g y egyéni elszigeteltséget. M intha csak dró­ ton rán g a ttá k volna őket. N é h á n y pár a fejét egym áshoz h ajtotta, tánc közben szinte egym áshoz tap ad t az arcuk. Ezt is ú g y csinálták, m intha előre m egírt recep t szerint cselekednék m indnyájan. G épszerű

74

m ozdulataik azt sem á ru lták el, hogy v á jjo n vonzalom ból, szerelem ből csinál iák-e, vag y pedig csak úgy m egszokásból. O tthon is voltam m ár nem eg y táncdélutánon és táncm ulatságon, de ily en k é p e t m ég sohasem láttam . N agyon egyedül éreztem m aga­ m at ebben az idegen forgatagban. B izonytalanul rakosgattam k é t lá ­ bam at, zavarban voltam és m ég fele annyira sem m ent a tánc, m int egy otthoni társaságban m ent volna. N em vag y o k jó táncos, azzal tisztában vagyok. K evés a gyakorlatom . De ettől függetlenül itt ebben a társaságban valam i különleges idegenszerűséget, v ag y zárt faji je l­ legzetességet éreztem , m ely m erőben más, m int am it általában m a­ gyar m ag atartásn ak hívunk. E vzsenkáról nem m ondhatok egy rossz szót sem. Ezt különösen kell hangsúlyoznom azok után, am ik később tö rté n te k ezen az estén. Az első bizonytalan lépések u tán azt hittem , hogy leülök és m egszö­ köm innét. De éreztem , hogy Evzsenka izm ai m egfeszülnek. M ost érez­ tem , hogy m ilyen erős, izmos lány. Ahol ért, belém fogózkodott, lendí­ tett, tak tu sra rángatott, vezetett, m intha én lettem volna a lán y és ő a férfi. Közel hajo lt hozzám, éreztem az állam on szőke h a já n a k a ciró­ gatását, m ajd arcán ak a sim ulását. Nem szólt egy szót sem, csak szen­ ved ély esen táncolt. K özben halk an dúdolta annak a dalnak a szavait, m elyet a tangóharm onika a sejtelm es, színes félhom ályban érzelm esen, tak tu sra játszott: „Nikdy se nevrátí pohádka mládí, ze vsech pohádek ta nejhezcí..."

N agyon divatos dal ez m ostanában Prágában. Többször hallottam már. M agyarul azt jelen ti, hogy soha nem té r vissza az ifjúság me­ séje, m inden m esék közül ez a legszebb m ese . . . A m ásodik tánc nem tangó volt, hanem valam i gyorsabb tánc. Ez jobban m ent. Erős, h atáro zo tt m ozdulatokkal irányítottam E vzsenkát és igazoltam , be neki is, hogy m égis csak éh vag y o k a férfi. M ikor később az asztalnál szürcsöltük a fe k e te k á v é t,. m egszólalt Evzsenka: — M it akar, m agából egészen jó táncos lesz. — Én inkább m agyarosan, m agyarul tudok táncolni, — feleltem . — H át a m agyarok m ásképpen tán co lják a tangót és a foxtrottot, m int a csehek? — Én azt hiszem , hogy igen. Sőt biztos v a g y o k benne. M eg akartam E vzsenkának m agyarázni, m ennyire idegenül é r­ zem m agam at ebben a táncoló társaság b an és hogy m ennyire más a cseh tem peram entum , m int a m agyar. De nem szóltam semm it. Részint nem tudtam volna m agam at jól kifejezni és félreé rth e tett volna, ré ­ szint attól tartottam , hogy esetleg rosszul e sett volna neki. Nem a k a r­ tam a jó k ed v é t elrontani. M ert feltűnő jó k ed v e volt egész este. K ezdtük m agunkat jól érezni. Egyik tánc á m ásikat k ö v ette és eg y re jobban belejöttünk, egyre jobban összeszoktunk. A hogy ott ültem a kis sarokasztal m ellett, különös gondolatok cikáztak végig rajtam . O tthon m ennyire m ás is egy ilyen teadélután! Igaz, hogy k is­

75

v árosban lakunk. De ettől eltekintve m ennyire m ásként állan ak szem ­ ben egym ással a férfiak és nők. Itt az v o lt a benyom ásom , hogy a nők ugyanolyan büszkén, öntudatosan, sőt kem ényen ta rtjá k fejüket, m int a férfiak. Á ltalában ú g y viselkednek, m intha egyenlő felek len­ nének, m intha u g y anolyan jogok illetnék m eg őket, m int a férfiakat. Ezt m ár régebben észrevettem Evzsenkán is, m ost azonban először volt ellen tétes v élem ényünk és a h elyzet eg y p illanatra kiéleződött. Én az órám ra néztem . Pont 9 óra volt. M ár ott k ellene lenni a M níchovsky sklípekben, hiszen m egígértem H ajm ássy Ferinek, hogy 9 órára ott leszünk. Evzsenka nem a k a rt m enni. Engem ez nagyon idegesített. N em szerettem volna Férit felültetni. M ár arra gondoltam , hogy. n e ­ kem kell udvariasságból engedni, am ikor Evzsenka így szólt: — N em akarom , hogy itt m aradjunk, ha úgy érzi, hogy m agának v an igaza. De okolja meg, m iért ak ar m indenáron m enni? Szavai m egleptek engem . V alóban ú g y tárgyaltunk, m int egyenlő felek. Nem a k a rta elfogadni, hogy feltétlen igazat ad ja k neki, m int gyöngébb nem nek. M ikor fizetni akartam , Evzsenka előre ideadta n e ­ kem a 6 koronát, hogy én fizessem ki h e ly e tte is. Tiltakoztam , nem akartam elfogadni. Evzsenka csak n e v e te tt rajtam . Kezdtem lassan ezt is m egérteni. Láttam , am int az egyik táncoló p ár elm ent, a férfi külön fizetett, a nő is külön. Pedig fiatalok vo ltak és úgy látszott, jól m eg értették egym ást. Az öltözőből m ég egyszer visszanéztem a táncoló párokra. A rra gondoltam , m ilyen vegyes társa sá g leh et itt. Bár az a rán y lag elég m a­ gas belépődíj, a kötelező rendelés bizonyos jobb anyagi alapot k ív án t meg. Az egyik lán y n a k az arca nag y o n ism erős volt. Egészen biztos, hogy valam elyik áruházból ism erem m int elárusító lányt. Egy m ásik lán y t a fakultáson láttam többször. Ez egyetem i hallgatónő lehet. Lent a V encel-tér aljáb an az óra pontosan k ilen cet m utatott. Űgylátszik sietett az órám , m ert m ár jó régen v o lt ra jta kilenc óra. ö r ü l ­ tem neki, hogy nem sokat k ésü n k és így nem csapjuk be Ferit. H iába m agyarázta Feri, h o g y m erre kell m enni, Evzsenka jobban tudta az utat, m int én. Emlékszem, hogy elm entünk a P rasn á brána előtt. De m ost ú g y h irtelen éb en nem találn ék el oda. A m ikor o d aértü n k és az egyenruhás portás hajlo n g v a fogadott és elindultunk a lépcsőkön lefelé a földalatti m ulatóhelyiségbe, akkor gondoltam rá, hogy hátha H ajm ássy Feri nem ilyen pontos, m int mi. Erre a lehetőségre nem is gondoltam . Pedig gondolhattam volna. H iába jártu k végig kétszer is a nagy m ulatóhelyiséget, hiába k ere stü k Ferit, bizony egyelőre nyom a sem volt. H ely ette m ás ism erősökre akadtunk. Az egyik asztalnál n é h á n y m agyar fiú ült, ak ik et a M AK-ból ism er­ tem , köztük Leskóczy Bandi és Fejes Tibor, m eg n é h á n y m agyar lány, ak ik et látásból szintén ism ertem . O tt v o lt v elü k a prágai M agyar L eányotthon felügyelőnője is, egy testes, k ö v é r asszonyság, aki n y il­ ván a lán y o k a t gardírozta. Fülig elpirultam , m ikor m egláttam ezt a társaságot. Erre igazán nem szám ítottam . Szerettem volna visszafordulni, v alah o g y m egke­ rülni az asztalukat, de nem leh etétt, m ert Evzsenka n é h á n y lépéssel előttem m ent, m ár o tt á llt az asztaluk előtt, nem tudtam m ár vissza­

76

hívni. A tán c éppen szünetelt, a zene hallgatott. M inden szem rám szegeződött a m agyar asztaltól, m eg Evzsenkára, aki szintén m egállt, m i­ k o r h allotta, h o g y m agyarul üdvözöljük egym ást. — N em lá ttá to k H ajm ássy Ferit? — kérdeztem Leskóczy Ban­ ditól. — Nem . Egy félórája v a g y u n k itt, azóta nem v o lt itt, — hangzott a felelet. Egy m ásodpercig zav artan álltam előttük, azután tovább m entünk. Az egyik asztalnál Evzsenka egy egyedül ülő csinos lá n y t ü d v ö ­ zölt kitö rő örömm el. N em rég jöh etett, m ert éppen a pincér állt elő tte és kérdezte, hogy m it rendel. Sebesen beszéltek valam it E vzsenkával és m ár mi is ott ü ltü n k az asztalánál. Pardubicei lány, E vzsenkának földije, itt P rágában orvostanhallgatónő. — P rejete si také cerné pivo? — k érd ezte a pincér tőlünk. T erm észetesen mi is fekete sört rendeltünk. M níchovsky ’sklep, v a g y ahogyan a prág aiak m ondják: m níchovsky sklípek an n y it jelen t ném etül, m int M ünchner K eller, m agyarul m eg m üncheni sörcsarnok. N agy félliteres korsókkal hozták a fekete m üncheni sört. A sörivó prágaiak nagyon szeretik ezt. Sűrű, fekete édeskés folyadék. Á llítólag n ag y alkoholtartalm a van. Fanyalogva fogtam hozzá, m ert nem v a ­ gyok a sörnek valam i nag y rajongója. Be kell vallanom , hogy ízletes sör. Legalább is a legízletesebb, am it v alaha is ittam . Az első tánc a la tt ülve m aradtunk. Evzsenka b a rá tn ő jé v e l beszél-, getett. Én a tán co ló k at néztem . É rdekelt, hogy v á jjo n a m agyar fiúk és lán y o k m it csinálnak. Ö k is táncoltak. Több fiú v o lt köztük, m int lány. H árom fiú, köztük Fejes Tibor, ott ült az asztalnál, a többiek a lán y o k k al táncoltak. A z egyik lány, aki Leskóczyval táncolt, kü lö n ö ­ sen csinos. Ism ertem m ár látásból a M agyar M enzáról. — P ritelk y n é má k luka, — m ondta Evzsenka b arátn ő je arra a k é r­ désre, hogy hol v a n a lakótársa, aki m indkettőjüknek közös ism erőse. Ez m agyarul annyit jelent, hogy a barátnőm nek v an fiúja. Persze nem gyerm eke, hanem udvarlója, v a g y kedvese. Szinte nem is leh et m a­ gyarra lefordítani. És ezt olyan term észetes, egyszerű hangon m ondta, m intha azt m ondta volna, h o g y k in t esik az eső, v a g y szép idő van. — M ás kluka? — k érd ezte Evzsenka M ányától. Közben rájöttem , hogy így h ív já k a barátn ő jét. E rre M ánya el­ k ezd ett gyorsan, sebesen beszélni csehül. O dafigyeltem , m ert é rd e ­ kelt, m it fog erre a k érdésre felelni, van-e valakije. Szép, csinos lán y ez a M ánya. H aja frissen ondolálva, frissen volt szőkére festve. K e­ veset értettem m eg a beszédjéből, de egyszer csak nagyon tágra n y ílt a szemem, m ert H ajm ássy Feri n ev ét hallottam em legetni. Evzsenka vidám an n e v e tv e nézett rám: — Látja, m ennyire sietett. A b a rá tja M ányát is becsapta és eg y ­ szerűen nem jö tt el a randira. — K int kellett volna találkoznunk, a M níchovsky előtt, — m a­ gyarázta M ánya, — de hiába vártam . Bejöttem , m ert gondoltam , hogy m ár itt van. A m int látja, nem jö tt el a barátja. — V alam i közbejöhetett, — m ondtam . — N ekem is azt m ondta, hogy itt lesz.

77

Többet azután nem b eszéltünk erről. N ekem sem v olt egészen szívem szerinti dolog, hogy pont H ajm ássy F erit m entegessem a cser­ benhagyott M ánya előtt. De nem is nagyon v olt rá szükség. Ü gy lá t­ szott, hogy M ánya nem nagyon v e tte szivére a dolgot. V idám an és h an ­ gosan n evetgélve beszélt arról, hogy H ajm ássy F erivel ez v o lt az első találk ája és rem éli, az utolsó. Évek óta ism eri az orvosi fakultásról, többször vo ltak m ár nag y o n jó barátságban. A zt v ettem ki a szavá­ ból, hogy azért F erit csinos és jó k ép ű fiúnak tartja. A következő táncot Evzsenka unszolására M ányával táncoltam . A zután E vzsenkával táncoltam . M ánya kis ideig egyedül ült az aszta­ lunknál. M ajd felkérte egy fiatalem ber a szom széd asztaltól, ahol k ét nő és több férfi ült. Tánc u tán M ánya nem győzött eleget áradozni partn erérő l. H ogy m ilyen jól táncol, azután teniszezik, úszik, evez, korcsolyázik, sízik és így tovább. H ogy általában m ilyen nagyszerű sportem ber. Keresni sem lehetne jobbat. Ránéztem , és láttam , hogy ragyog a boldogságtól. A következő tá n c u tán elm ondta M ánya, h o g y h irtelen k e rü lt udvarlója m eghívta, ü ljö n á t az asztalukhoz. C supa jogászfiú v an ott, m eg k é t „filozofka". Íg y h ív já k a csehek a filozófiai fakultás h allg ató ­ nőit. M ánya nem nag y o n k é re tte m agát és ham ar o tth ag y o tt ben n ü n ­ ket. M ost ism ét k e tte sb en m aradtam E vzsenkával. M ár a m ásodik korsó sö m él tarto ttu n k . N ekem is jó kedvem k erek ed ett. M ár nem törődtem azzal sem, hogy a m agyar fiúk és lányok m egláttak itt ezzel a cseh lánnyal. Csak tán coltunk vidám an és közben integ ettü n k Mány án ak , akj láth ató lag nagyon jól érezte m agát. Ü gy féltizenegy tá jb a n tö rtén t, hogy egyszerre csak m egáll v alak i az asztalunk előtt. Éppen kerin g ő t táncoltak, s ebben én nem nagyon vag y o k m ester. A m ulatóba egyre többen jö ttek . A táncolok szám a percről-percre nőtt. A lig tu d o tt m ár egyik p á r a m ásiktól mozogni. N em volt m erszem a keringőhöz hozzáfogni. M a este m ost táncolták először. H át ü ltü n k az asztalnál. H allgatva néztem a m ennyezet díszes lám páit, a színes, tom pított fén y ű v illan y k ö rték et, m eg a n a g y terem egyéb díszes cirádáit. Láttam, h o g y valaki m egállt előttünk. A zt is láttam , h o g y a tá n ­ colok k erin g ő árad ata elsodorta az asztalunk elől. De azután m egint visszakerült hozzánk. Felnéztem , h át H ajm ássy Feri állt ott előttünk frissen m osolyogva és m int mindig, m ost is nagyon elegánsan. N em szólt egy szót sem, ném án m eghajtotta m agát és m áris felkérte Evzsenkát táncolni. Feri nagyszerű táncos volt. H iába v o lta k sokan a terem ben, csak ú g y rep ü ltek E vzsenkával. K eresztül az akadályokon, a bukdácsoló p áro k at félrelökve m aguk elől. E vzsenka b eh ú n y ta a szem ét és úgy hagyta m agát röpíteni. A lig ültem p ár percig egyedül, od ajö tt hozzám F ejes Tibor. — Legutóbb, am ikor a M AK-ban beszélgettünk, nem is k é rd e z te ­ lek meg, hogy m it szólsz a szenátor dum ájához? — N em kell senki, aki nálam nál jobban hisz a revízióban, — fe­ leltem neki, — de sehogy sem tudom helyeselni azt az álláspontot, hogy ö lb etett kezekkel v á rju n k rá, m int valam i csodára.

78

— Ezt szeretnék az öregek. A zt hiszik, h o g y h o lnapután m eglesz a revízió. És ha m eglesz? A k k o r is ki kell használni m inden percet, m elyet az idegen m egszállás a la tt töltünk. N e m ondja nekem senki, hogy M agyarországnak nincsen szüksége m egújulásra, új, friss m a­ g y ar szellem re. Ezt elsősorban tőlünk k a p h a tják meg, a k ik m ost sok m indent m egpróbálunk. — Ü gy látom , a szenátor ú rn ak nem nagyon tetszem . V etted észre, h o g y nekem m agyarázott, am ikor M ussoliniról, m eg a revízió­ ról beszélt? — Rólad egyszerűen azt hiszik, h o g y kom m unista vagy. Ezzel lég y tisztában. N e gondold, az én arcom sem tetszik nekik. Ó k csak az olyan fiúkat szeretik, m int Leskóczy Bandi, aki jó fejbólintó Ján o s és n agyokat iszik a haza jav ára. De nem baj. Nem ad ju k fel a harcot. Látom, te m egértesz engem . T ovább csináljuk a m agunk dolgát. Ke­ zet rá, gyere! K ezet a:dtam neki. F elálltunk és elindultunk a táncolok ára d a tá n keresztül. E vzsenkáék m ellett m egálltunk egy percre. B ocsánatot k é r­ tem , hogy n é h á n y percre átm együnk a szomszéd kisterem be, ahol Les­ kóczy Bandi m eg a többi fiú vár. Evzsenka ijed ten Utánam kiáltott, hogy ne m arad iu n k sokáig. A szom szédos kisterem be azok m ennek, ak ik n ek nem elég a sör, hanem közben erősebb italt is a k arn ak inni. Itt álltak a m agyar fiúk egy kis asztal k örül és abszintot ittak. Buffetszerűen v an az egész k is­ téréin berendezve. N em is v o lt o tt senki m ás fiatalem ber, csak a mi fiaink. O tth ag y ták a lán y o k a t az asztalnál ülni és m ár jó ideje itt iszo­ gatnak. Erről ráism ertem a mi jó m agyar szokásunkra. A cseh fiúk ezt nem csin álják m eg. H a egyszer lán yokkal m ennek m ulatni, akkor m u la tta tjá k is őket. Em lékszem , otthon is m indig azzal v o lt a baj, hogy a fiúk nem a k a rta k táncolni, a lán y o k m eg m indig táncolni szeret­ nének. O tt álltak a fiúk egy k is k e sk en y büffetasztal körül. M egint ab­ szintot ittak. M ost m ár é n is v elü k ittam . F ejes T ibor m ár em lítette, hogy beszélni ak a rn a k velem a M ÁK elnöksége nevében, de nem m ondta meg, hogy m iről. — H át kérlek , alássan, — kezdte Leskóczy Bandi, — arról v an szó, hogy egészen nagyszabású m ódon kiép ítjü k a M ÁK szem ináriu­ m ait. M a délután tarto ttu n k választm ányi ü lést és elhatároztuk, hogy ebben a szem eszterben orvosi, irodalm i, jogi, történelm i, szociológiai, technikai és női szem inárium fog m űködni a M AK-ban. — És a szenátor úr? — kérdeztem . — N em fogja ellenezni? — Ti teljesen félreism eritek az öreget, — m ondta Leskóczy Bandi, ö nincs ellen é semmi jónak. Csak nem szeretné, ha a csillagosok len ­ n én ek a hangadók ezekben a szem inárium okban. Persze te tem tudsz róla, h o g y szeptem berben az é rsek ú jv ári kongresszuson éppen ők szorgalm azták a legjobban az egyetem i ifjúság „osztatlan egységét", m eg a szem inárium i m unkát a M AK-okban. Erről v an szó, értsé te k meg. Leskóczy Bandj m ár erősen szeszes volt. De azért folyékonyan és ügyesen beszélt. R átért arra is, hogy engem et a k a rn a k felkérni az irodalm i szem inárium vezetésére. M ire én e ré ly ese n tiltakoztam ez

79

ellen, hisz m ég gólya vagyok, k e rítse n e k m ás valakit. A zt m ondták, hogy ne ad jak végleges választ, gondoljam m eg hétfőig. Úgy láttam , F ejes Tibor eszm éje volt, h o g y engem et m indjárt ily en m ódon v o n jan a k be a M ÁK m unkájába. K ésőbb vele eg y ü tt álltu n k a n ag y terem a jta já b a n és beszélgettünk. E lőttünk váltak o ztak a párok. H irtelen eszem be ju to tt, h o g y E vzsenkáról egészen m egfeled.keztem . K eréstem ő k et a táncolok között. N em sokára m egtaláltam kissé odébb. Egészen egym áshoz sim ulva tán co lták a tan g ó t a félho­ m ályban. Feri erősen odanyom ta az arcát is az Evzsenkáéhoz. M ikor felénk jö ttek , m ég m indig nem v e tté k észre, h o g y o tt állunk a h o ­ m ályban. H atározottan láttam , hogy Feri az E vzsenka k ezét szoron­ gatja és Evzsenka viszonozza a szorításokat. F ejes Tibor egyik é rv e t a m ásik u tán hozta fel, h o g y m iért k e l­ lene nekem elvállalnom az irodalm i szem inárium vezetését. Én. azonban nem tudtam többé szavaira figyelni. H irtelen elhatároztam m agam at, odaléptem a m agyar asztalhoz és felkértem e g y csinos szőke lányt, k it m ár látásból jól ism ertem . M indig ú g y táncoltam vele, hogy Evzsenkáék felé kerüljünk. Közben m egtudtam tőle, hogy G áspár Dórá^ n ak hívják. A hogy k iv ettem szavaiból, egyszerű, szegény em bernek a lán y a lehet. A rról is beszélt, hogy a M agyar M enzán telje se n ingyen étkezik, m eg h o g y sok kis testv é re v a n otthon. Eszem be jutott, hogy m iket beszélt Evzsenka M ányáról, aki e g y szegény vasúti p ály aő rn ek a lán y a és csupán éles eszének köszönheti, h o g y m aholnap orvosnő lesz belőle. M ert a különböző cseh diákjóléti intézm ények és segé­ ly ek ig én y bevételével csaknem teljesen ingyen tanul itt P rágában és jól él, jó lak á sa v a n és nem nyom orog, ő s z in te részvét k e lt fel bennem G áspár D óra iránt, aki szépnek, okosnak látszott, de bizony azért n a­ gyon m eglátszott ra jta a szegénység. H ol v an m ég a mi társadalm unk attól, gondoltam , hogy a szellem i k iválasztódást olyan dem okratikus elvek szerint h a jtsa végre, m int ezek a csehek. És itt nem csak a mi elesett kisebbségi m ag y arság u n k ra gondoltam , hanem az egész eg y e­ tem es m agyar életre. A zután igyekeztem kedves lenni a szép D órá­ hoz. Szinte ú g y tarto ttam a kezeim között, m int valam i é rté k es m a­ gyar kincset, akire nekem kell itt vigyáznom az idegen nagyvárosban. Ez a felbuzdulás v o lt a vigasztalásom . M ert am ikor később v issza­ ültem az asztalunkhoz, láttam , h o g y E vzsenka teljesen m egváltozott. H a azelőtt vidám an és önfeledten n ev etg élt itt velem , m ost valósággal szerelm i lázban égett. Szokatlanul m egszépülve, csillogó szem m el n é­ zett Ferire. M inden m ozdulatát k ö v e tte és hiába beszélt hozzám a k á r­ m ilyen kedvesen, előttem nyilv án v aló volt, hogy vonzalm a elfordult tőlem. N em is k e lle tt volna ezért elszom orodnom . H iszen őszintén szólva nem voltam szerelmfes Evzsenkába, nem is v o lta k ilyen szándé­ kaim , nem is tetszett különösen. De m ilyen a férfiem ber? B ántja a büszkeségét, h a nem ő m aga irá n y ítja sorsát, hanem a gyengébbnek v élt női nem ily en v á ra tla n m eglepetéssel. (Folytatjuk.) BELLYEI LÁSZLÓ

80

ti

K Á R P Á T A L J A

FESTŐ MŰVÉSZETE

A KÁRPÁTALJAI FESTŐMŰVÉSZET tu lajdonképpen o tt kezdő­ dik, ahol a lélek a tá jra eszm él. M eglátja a táj tém ak ö rét és k ifejezé­ séhez form át keres. N em festészeti problém a fölvetéséről, v ag y m eg­ alapozásáról v a n itt szó, hanem arról, h o g y eg y táji egység em ber­ an y ag áv al és különleges lelki problem atikájával tém akörévé csepe­ redik a tájo n élő, a tájhoz k ö tö tt festők csoportjának. E nnek a cso­ po rtn ak tagjai különböző adottságokkal, n éh a valósággal ellen tétes intuíciókkal, egym ást rom boló m űvészeti fölfogással indulnak, de ta ­ lálkoznak a közös célban:7 m aradék nélkül kifejezni a tá ja t a m aga különös szem léleti lehetőségeivel; a lelk e t a hozzátartozó irracionali­ tással; a ráködlő m isztikum m al; ezt k ialak ítan i és bekapcsolni az á l­ talánosabb kifejezési form ákba; m ajd pedig m egterem teni a lélek v á ­ gyának m isztikum okkal borzolt ú tjá t a vallás transcendentizm usa felé. Ez v olt m agának a tájn a k és a tájból nőtt léleknek, a k e ttő t k a p ­ csoló harm óniának is a v ágya: v á g y a m űvészi kifejezés felé. Ez a vág y m ég nincs körülhatárolva, m ódját m ég nem választotta m eg, egyelőre nincs eldöntve, h o g y a m űvészetnek m elyik ág a fogja m eg­ hozni a kifejezést. Az irodalm i kifejezéshez m ély g y ö k erű táji k u ltú ra k e lle tt volna. O lyan, am ely táji sajátság aiv al is képes általános é rv é n y ű é rté k k é em elkedni. A zene nem v o lt k é p e s népi és kizárólag csak népi b eágyazottsá­ gából hosszúlélekzetű, átfogó, nagyölelésű dokum entum m á tereb ély e­ sedni. N em v o lt m eg a nagym űveltségű, zseniális zeneszerző-karm es­ ter, aki a sok apró futam ot — b árm ennyire kifejezők vo ltak is — egy nagy m ű szolgálatába tudta volna állítani. Az egyházi zene önm agábazárt és beh atáro lt egésszé m erev ed ett és különben sem felelt m eg az egész é le t átfogására, b árm ennyire is oldódott föl benne a tájhoz k ö ­ tö tt ko llek tív lélek. íg y m aradt m integy birtokos nélkül örökségképpen a festészetre a feladat, h o g y a v á g y valam ilyen m ódon valóra v á ljé k és m űvészi sí­ kon jele n jé k m eg az a táj, am ely kicsi és különösen zárt volta m iatt m aradt ki eddig a láncszem ek sű rű sorából. És a különös sajátság o k at őrző lélek íg y hozta létre a táj festészetét, am ely tulajdonképpen nem is festészeti szükségleteket elégít ki, hanem m űvészi kifejezést ig y ek ­ szik ny ú jtan i egy m ost induló m űvészi szövegezéshez és csak később fordul problem atikai igényekkel önm aga felé. A festészet hangoktól, ny elv tő l k ö te tle n leh ető ség eit tekintve, term észetesnek is kell találnunk, hogy v állalta a n y ak áb aszak ad t fel­ adatot. A csak vizuálissá szorított lehetőségek kö v etelm én y ein ek csak ez a m űvészeti ág tu dott ú g y eleget tenni, hogy m ondanivalóját kife­ jezze m ind befelé a táj felé, — de pillanatnyilag talán m ajdnem fonto­

6

81

sabb, hogy: — m ind kifelé, a tájo n tú lra is közvetítsen, m ert k ifejezé­ sével igazolnia is kell önm agát, létalap ját. C sak a festészet v olt e rre képes; csak a kép tu d o tt egyazon form a-m ondattal m inden n y elv en beszélni. Ezen kívül csak a p ik to r képes arra, hogy különböző m űvelt­ ségi képletével, idegen k u ltú rá já v a l is azonnal m unkába tudjon állani egy problém a kifejezésénél, kivált, ha külön festészeti m egkötése­ k e t nem is állítan ak elébe. A követelm ények, am elyek később m égis fölm erültek, inkább önként v á lla lt norm ák, m int előreszabott gátak voltak. M agának a tém ak ö rn ek v o lt követelm énye. Íg y a festők, azt m ondhatnánk, ösztönösen állo ttak a táj igájába és term észetszerűleg h aszn álta fel ki-ki azt, am it készen n y ú jto tt a táj és azt, am i ebből a legjobban felelt m eg neki. Így alakul ki a külön tónusú színskála, am ely bizony a hozzá nem szokott szem et nem egyszer kellem etlenül is érinti. Ennek a színskálának alapszínanyaga az a kék, am elyet a tá j­ ból n ő tt lélek m ár ko llek tív e használ díszítő elem einél. (H ogy en n ek a k ék n ek m iért le tt ilyen érdekes, de sajátságos tónusa, az talán más vizsgálati körbe tartozik; itt pusztán a té n y t állap ítju k meg.) Az öszszes többi szín en n ek az alapszínnek feloldására, ellen tétére, hangsúlyozására szolgál, de m inden k örülm ények között hozzá alkalm az­ kodik. A form ák is k ö v etik a táj em berének m egjelenési h atását. A kevésbbé vibráló, inkább egyom lású felületek az uralkodók. A figurális felü leteknek sincs sok tagolásuk. A tagoltságok inkább csak a sú ly ­ pontokon összegeződnek. A k o n tú ro k inkább a puha ruha om lott rá n ­ cára, m int a kocka é lé re em lékeztetnek. H ajlásúk inkább csak egyk iterjed ésű . D inam ikájuk inkább széles, k e v é s m ozdulatú, v a g y a m ozdulat hosszú, nagy időben történik. H isz' a táj em bere sincs k é n y ­ szerítve a m ozgásra, ráér. T öbbet m ozog azonban a levegő, a víz, m a­ ga a táj, szóval: az elem ek, ö ssz h a tá sá b a n valam i olyan különös moz­ gási k e v e ré k e t ad,' am elyből h ajlandó hinni a szem lélő, hogy az em ber köti az elemeket., hogy a táj nyugszik az em beren. Ez a m otoszkáló nyüzsgés m ár lelk et is leheli; m egelevenít; fák, bokrok, tönkök k ülö­ nös a la k o t k a p n a k , k ü lö n ö s a d o tts á g o k a t se jte tn e k . E g y sz e rű e n n em azokká lesznek, am ik v aló jáb an , hanem lesznek „m indenek", am it a környezet, a különös fén y h atásra elő állo tt hom ály, v a g y a képzelet m egenged, a lak ít v a g y k övetel. Innen m ár csak rövidke az út a transcendeshez. Egyelőre m ég csak a száraz fatörzsek n y ern ek szenvedő Krisztus-, v a g y áldást osztó, vigasztaló Krisztus-, v a g y feszület-kontúrokat, ezt is talán azért, hogy n em sokára valam i k ülönlegeset seitető, valam i borzoló belsőt tak a ró tem plom kolosszusokat k a p ju n k fából és m ohából, v ak hitből és cikornyás áhítatból. M ost m ár m egjelenhetnek az in^eriőrök, ak ár m int a kézzel fogható m asszának, az em ber é le té ­ n ek különös rik itáso k k al vigasztalt form ája; a k á r m int a m egfoghatat­ lan lélek n ek csodálatosan fölaprózott u tak o n és á tte k in th e te tle n cifra­ ságok között való Istenhez-m enés vágya, feloldva a fény és a hit külö­ nös játé k áv a l és elködösödve, ellabirintizálva a töm érdek részlettel: a „m indennel", am itől csak cifrított lelkében nem tud szabadulni. És csodálatos, b árm ennyire is igyekszik kö v etn i ezt a lélek-játékot, bárm ennyire is csalogatja a festészetet en n ek a tém arészn ek festé­ 82

szeti sokatígérése, az ikonok fancsali világától m ent m arad. Figuráit nem m eri a középkorba visszakínozni, nem v állalja a kúppá csapolt em beri teste t és a tö rö tt csigolyájú nyakállásokat. Bizánc pállottsága sem tu d ja fölm elegíteni kínzott tek in tetű bazedovos szem eivel és nyakszirtm erevedéses önm agábaroskadt m ozdulataival. A n n y ira nem, hogy inkább a táj em berével hozza közvetlen kapcsolatba a ,,H egyibeszédet", v a g y a „K ereszt-föltalálását" a táj teljes és m ai dekorációjában, sem ­ m int fölcserélje a táj ózondús lev eg ő jét a kultuszra itt nagyon alk al­ m as fülledt bizánci fuldoklással. Freskó-világa is k örülbelül ezeket az ered m én y ek et engedi láttatni. A falfestészet inkább b aro k k h atás alatt áll, ami ug y an nem szerves festészeti eredm ény, inkább a képviselő egyedek szem élyes fölfogása, de m ;nden körülm ények között jellem ző és bizonyítéka annak, hogy az egész itt kifejlődött festészettel eg y ü tt nem öncélú elindulásról leh et szó tá rg y a lt festészetünkben, hanem m ás színezetű, de m inden k örülm ények között a tájn a k nagyobb tá j­ egységbe tartozó és oda tendáló festészet kialakulásáról. Ez, ha egyedeiben szeretne is elszakadni, tém akörében és tájad o ttság áb an nem teheti. A festő m űveltsége idegen lehet,, m ódszerei, form avilága, m e­ ly e t m agával hozott, leh etn ek idegen vénán épültek, de ha itt kezd dolgozni és ezt eleveníti meg, ak k o r v állalja a norm ákat és k ö tést te ­ rem t a tájjal. N em csak reprodukál, nem csak festői feladatokat old m eg, hanem lelki problém ákat is föltár, egy, a valóság m ögötti é le tet e lev en ít meg. M íg a festő m inderre ráeszm él, elrendezi önm aga és az adottságok közötti viszonyt, m egérzi a k érdés sokoldalúságát és hajlandó lé tre ­ hozni a k árp átaljai festők csoportját, sok tisztán festészeti problém a halm ozódik elé. Á llandó izgalom ban tartja az örökösen és kü lö n leg e­ sen kék ég, a folyton fürge, m ozgékony, siető víz, az álm os köd, a tapadó pára, a reflexes felhő, a hegy, az erdő, a levegő viszonyának kim eríth etetlen variánsa. Lázbahozza a hirtelen beálló alkony fényállapota, m ely lerögzíthetetlen nyüzsgést, m ajdnem hogy szervezett m ozgást hoz létre. „M intha lába kelne valam ennyi rögnek", sőt több: m indennek, ami eddig állott. M inden alakot ölt: öltözik, vetkezik, h e ­ ly et cserél, m inden összefüggési viszonylatban v an egym ással. M intha élet bom lana a tájon, a színek m ég látszanak, de különös tónusuk m ár fölissza a kontúrokat. Különös reflexek jelentkeznek, am elyek részle­ te k e t oldanak föl. Különös viszonylatba k e rü l az álm osodó egész és az utolsó lobbanású rész. Sietni k ell és m indent m eg kell fogni. A z irá n y h ajlik az im presszionizm us felé, de m ár jelentkezik ig ényeivel a szim bolizm us. A sietés kom pozíciókra k én y szerít és kínálkoznak az expresszív m egoldások. A naturalizm us kézzelfogható de az egyes szem pontok és fölfogások hangsúlyozása különböző licenciákat kö­ v e te l és enged meg. Baj van a persp ek tív áv al is. H a m ásutt igen, de itt m ég nem m egoldott k érdés a rálátás. A n ag y heg y szak a­ dékok perem éről m ásként és főleg többet látok. M egváltoznak az a rá ­ n y ok, nem csak házakat, em bert, hanem egész falut látok. Föl k ell bon­ tanom a viszonylatokat. A falu él, a falu mozog, de é le tet n y er a kör­ n y ezet is. Ez a dinam izm us azonban nem G verk ö d ö n m űvészetének tagolt, sok résznek eg y irán y ú m ozgása, hanem inkább nag y horizon­

6*

83

to k n ak nagyvonalú, széles te re t ölelő, hosszú m ozdulatú, k o n c e n tri­ k u s iránylása. A n a g y hegyek, a sok h eg y perem e és h ajlati k o n tú rja az „én" szém léleti központom ba fut össze. Egyszerre fontos leszek én is: a festő. M agasan vagyok, n a g y v agyok, izgat a falu-fölöttiség, ú g y érzem , közelebbi kapcsolatba k e ­ rültem vele. ösztö n ö m m el tapintom m ég az irodalm i k ifejezhetőséget is. Érzem a lírát, az epikát, a m esét, előttem m ozog a drám a, a n a g y köd- és felhőfüggönyök m ögött o tt a seitelem , héroszt álm odok, m eg­ elevenítem azt, am it v aló ság g á szeretnék, ö sszefo ly ik , hozzám száll a sok apró m elódia, harangzúgás, búcsúsok, lakodalm asok, tem etők éneke és a hiányzó szim fónia is itt terem tődik, a festészet kísérli m eg a kárpótlást. A nagy lehetőségek, a tágölű szükségletek nem csak alkotó v á g y a t terem tenek, nem csak fokozzák a m eglévőt, hanem vissza is fordítanak és e g y csom ó k érd és m erül fel: hol volt a kezdet? Mi adta az első im ­ pulzust, hol leh e t m egtalálni az első álm odót, ki az, aki először k eresi a realizálást? M ind nagyon nehéz k érdés és nem sok a rem én y a k i­ elégítő feleletre. H a találu n k is nyom okat, ezek csak pillanatnyi v illa ­ nások, am elyek elá ru ljá k ug y an a b ú v ópatak létezését, de nem tárják föl voltát, m ibenlétét, érték es, v a g y é rté k te len létét. A nagyoknál sincs sok keresni valónk. H isz' e g y M unkácsy — éppúgy, m int a többi felvidéki óriás-indulás: Szinyei-M erse, M ednyánszky, R udnay és a többi hegy vidéki — kinő a szakadékokból, felhők fölé nő és más é rv é n y ű analitikával, m ás értelm ű szintetikával nagyobb kultúregységek kifejezője lesz. H ollósy Simon is csak a tájra jön técsői iskolájá­ val, de m áshonnan hozott problem atika tölti be, m ás víziók k o rb á ­ csolják. Z em plényi T ivadar js csak színhangulatot hag y örökségül, amá inkább az egészben, v e t t ’ k á rp á ti lejtő k h an g u latát édesíti, de teljesen m ásirán y ú látásm óddal és egészen m ásvágyú érzelem világ­ gal. Ezek az óriások csak tu d ato t h a g y ta k m aguk után; v a g y azt, hogy innen, a F elvidékről indultak. Itt voltak, itt is dolgoztak, gyö­ n y ö rk ö d tek itt is, de m indig inkább fészekhagyó, m int fészekrakó gonddal. M a ú g y gondolják, h o g y a k árp átaljai festészet kezd etét a 17. szá­ zadban kell keresnünk. Egészen n a ív elgondolású form ában és a leg ­ kezdetlegesebb fehér-fekete m egoldású fam etszetekben, am elyeket — ha igaz — a kö rtv ély esi kolostorban m etszhettek és készíthettek. Papírra és szövött an y ag o k ra nyom ták, de k ü lönösen jellem ző, hogy h a v ásári áru sításo k rév én is, de azonnal u ta t talá ln a k a búcsúk a l­ kalm ával az egészen széles népréteghez. Festészeti és m űvészi é rté ­ kü k a k eg y e le te n túl az, hogy: „vannak" és m ost a tradíció ringatta bölcső szerep ét játszh atják . Szervesen azonban a m ai festészetnek el­ indítói nem voltak, v érk erin g ési h a tá st rá nem gyakoroltak, inkább teljességi és k eg y eleti szem pontokból em lítettü k meg, m int eredtető ős voltuk következtében. K ülönben is nagyon m egokolt gyanakvás az, h ogy ezeket a n yom ásokat G alíciában k észítették és csak átcsem pészték hozzánk, amit nag y o n alátám aszt az a tény, hogy feltűnő gyor­ san talá lta k u ta t a búcsús v á sáro k plebszéhez.

84

Egy hajszállal m ár többet h ag y o tt M iklósy József, aki tém avilá­ gába m ár fölveszi a táj em berét, se jt valam it a dolgok m ögötti k a v a r­ gásból, de érv én y esü lése u tán fut, a nagyvilágba m enekül. És am ikor E perjesre visszatér, m ár csak em lékként so k asítja tém a-többletét, m eg­ elégedve a kizárólagos ábrázolással és m ég villan ásaib an sem elérve: m ég csak a jellem zési k ísé rle tet sem. Ilyen h a g y a té k m ellett n a g y ­ fokú m egszállottságra volt szükség, hogy k iteljesed jék a hit, m ely bizodalm at adott a kiteljesedéshez: előbb a „Ruszinszkói Festőm űvészek K lu b já é n a k , m ajd a „K árpátaljai K épzőm űvészek E g y e s ü le té in e k m egterem tésével. Ha a m ából nézzük a k érd ést, ak k o r a m ai k á rp á taljai festészet el­ indulását H ollósy m ester tan ítv án y ain ak indulásában kell látni. Az ekkori m egnyilvánulásból és jelekből term észetesen ezt m egjövendöl­ ni nem leh e tett volna. A nnyi m indenesetre bizonyos, hogy a Hollósytan ítv á n y o k akkori szétszórt, v a g y m ég össze nem tartó próbálgatásai n y itják m eg a sort Ijjász G yula, N ovák A ndor és V irágh G yula n e v é ­ vel. Ez az ős káosz, ha lesz, innen lesz valam i. A rem ény m ég csak nem is h alvány, m ert akkori szem m el nézve inkább vidéki dilettan tiz­ m usról v an szó, azokról, akik a kis-csuporból m ég nem szorultak ki ugyan, de m ajdnem semmi rem én y ü k sincs arra, h o g y belecsöp­ p en jen ek . T alán ez a szerencse, hisz’ többetígérés esetén v a jh ' ki tudja, hogy nem ism étlődik-e m eg M iklósy Jó zsef p á ly á ja ú jra és újra. Közös nevezőre semmi körü lm én y ek között sem hozható ez a három em ber. A k k o r csak annyi közös bennük, h o g y egy lev eg ő t szívnak, eg y tájegységből szakadnak. A zonban ku ltú ráju k , intelligenciájuk tel­ jesen különböző; egészen m ás az a kultúrkötőszövet, am ely összefor­ rasztja bennük az em ber lelk é t a m űvész m egjelenésével. V érm érsék ­ letü k is telje se n elütő. Az egyik végigszáguldja a világot: A m erika, Bécs, M ünchen, Párizs, dalm át partok, holland partok, balti állam ok az állom ásai. A m ásik itthon m editálgat, és a harm adik csak m agányá­ ban lázadja végig azt az életet, am elyre n a g y len d ü lettel készül Buda­ pesten, N ag y b án y án és M ünchenben; míg halálba, v a g y életbe b ékéivé m eg nem áll kezében az ecset. „Az igének testté kell lennie": és íg y a m ásodik nem zedék m ár nagym űveltségű, fogékony intelligenciájú, és többé-kevésbbé hom o­ gén stru k tú rá jú k u ltú ráv al té r m eg a tájra a főiskoláról, N ag y b án y á­ ról és a hazai m űvésztelepekről: A páti Béla, B oksay József, Erdélyi Béla, G rabovszky Emil, Izay K ároly, K elem en József és Oroszné-Cseplá k Vilm a. Ez a generáció m ár tudatosan k u ta t a tém akörben. M ár nem elégszik m eg az ábrázolással, elju t a jellem zéshez és a különböző fel­ adatokhoz m ár m egoldási lehetőséget keres. Ez a közös irá n y engedi meg, hogy a m űvészek egyesületi töm örülésére leh et gondolni, ami ugyan m ás k örülm ények közrejátszásával, de m égis m egtörténik. A nagy eltökélő szándékot e rre term észetesen a T rianon utáni állapotok term ik meg. A töm örülés m ég m indig nem azért v á lik valóra, hogy pontosan m egszabott és körvonalazott célt valósítson m eg, tisztán csak azért, m ert lelkileg alkalm as rá a talaj, és a politikai változások k ö ­ vetkeztében egyenesen fölkínálkozik az alkalom , a lehetőség.

x

85

Ez a lehető ség — jellem zően az akkori állapotokra — k é t telje se n ellentétes, m ajdhogy azt nem m ondjuk: ellenséges gyökérrendszerből szívja tápanyagát. Egyrészt az ittre k e d t m agyarság rádöbben, hogy sok m indennel m ateriális kapcsolatban is elv esztette centralizált m ű­ vészetét. A rom ániai m ag y arság n ak ott v olt N agybánya, nek ü n k sem ­ mi. Ez az oka, hogy ljjász G yula akkori többhónapos csehszlovákiai k ő rú tjá v al k ap csolatban az ungvári m ag y ar sajtó 1924. október 1-e körül ezeket írja: „Am íg eg y ü tt éltü n k mi valam ennyien, akik m agya­ ro k n ak születtünk, leh etetlen ség volt, hogy m egism erjük egym ást. . . . A m ennyiben lehetségessé vált, hogy ittélő kiváló m agyar m ű v é­ szeinket sorba m egism erjük, annál is inkább kötelesség ü n k k é v á lt ez, m ert sajátos m agyar m űvészetünk ism erete n agyban járu l hozzá, h o g y el ne csüggedjünk és m agyarok m aradjunk." M ásrészt a cseh im périum akkor kezdi fölfelezni, m int külön exotikum ot, a ruszinságot. M a m ár nem nagyon leh e t m egállapítana ho gy rosszak aratú és m aró gúny, v a g y gyerm eteg és m osolyogtató naívság volt-e, de ugyanezzel a m űvésszel és m ár em lített ú tjá v a l k a p ­ csolatban 1925 m ájus 7-én így írt a „Slovensky D enník": „ljjász G yula, aki a M ihály-utcai Jogász Egylet helyiségeiben rep rezen tatív ko llek ­ cióval k iállítást rendez, m ár nem is abszolút m űvész, sőt ezen felül i sokka] jelen ték en y eb b festő — m ert apriori ruszin." Ez a szöveg h ite ­ les, m ert ezt á tv e tté k a ném et lapok, sőt a szlovák m űvészeti foly ó irat­ ban is m egjelent. A fordítás is hiteles, m ert egyik pozsonyi m agyarn y elv ű napilap is idézőjelben közölte. Ezen a k ét híradáson sokat le ­ h e tn e gondolkozni, de ezt az olvasóra hagyom . Hn a jelzett indokolás — „m ert apriori ruszin" — után m ég csak egy cseh n y elv ű lap ug y an csak ide­ vonatkozó m egnyilatkozásából azt akarom jobban m egvilágítani, hogy m iért is jö h ete tt létre olyan sím án ez a m űvészi egyesülés. A ,,Moravsko-S lezsky D enník" 1925 ja n u á r 21-én A. S. jelzéssel így fejezi be ljjász m éltatását: „ . . . A ruszin és szlovák képzőm űvészeknek a for­ dulat óta nincsenek valam i rózsás kilátásaik. A régi rezsim m agyar nem ességének és m ás gazdagabb kö rein ek tám ogatása h e ly e tt (min­ d enesetre elnem zetlenítésnek árán), m ost nagvon kevés v e v ő jü k ak ad a szegény szlovák néprétegből. V ájjo n tudunk-e nek ik elégséges k á r­ p ó tlást n y újtani?" H át így pró b álták m eg a kárp ó tlást. A három k i­ rag ad o tt idézet nagyon jellem ző a k o rra és az ezt m egelőző időre. Egyúttal m egm agyarázza a töm örülés lég k ö rét és lélekállapotát. 1923-ban v aló b an m egalakul a „Ruszinszkói F estőm űvészek K lub“-ja. A k ísé rle t hosszú szándékú volt, m ár 1917-től, a m unkácsi k ísérletek tő l vajúdik, ahol V irágh G yula, E rdélyi Béla, V itéz M átyás, dr. H orthy Istvánné, dr. Ruszinszkó Zsigm ondné és Beregi Sam u n e v é ­ v e l találkozunk ugyan, akik az ism erteken k ívül jó ak a ratú , lelkes festők, de a k árpátaljai festészetre sem hatásuk, sem döntő befolyá­ suk nem volt. Az e g y esü let U ngváion alakul és am int az term észetes is, nem csak az itten iek alkották, hanem a közben bárm ilyen oknál fogva idekerült, v a g y id etelepült csehek is. Ezekkel eg y ü tt eléggé v e­ gyes k ép et és összetételt m utat, hiszen ezek a festők néha talán csak turista hajlam ból v e rő d te k e rre a v idékre, míg m eg nem ragasztotta az a sok m inden, ami ak k o r idefüzte a betelepülőket. M int festők, ezek

86

az em berek a tá jra és an n ak kifejezésére soha sem m it sem je le n e te t­ tek. A nnyi érdem ük volt, hogy fáradhatatlan k ita rtá ssal néztek, k u k ­ k an to ttak be m inden zugba, a táj szépségeit valóban m eglátták, m eg­ érezték és k étség telen nagyon n a g y m anuális ügyességgel m integy fém jelezték, hitelessé tették, divatba hozták a tém át. Ez csak ábrázo­ lás v o lt és m inden m egerőltetés nélkül m ondhatjuk, hogy reklám . A kifejezés, a jellem zés, a problém a föltárulása és föltárása az itteni em berre m aradt, an n ak v á lt szívügyévé és az is fejezte ki. C sodálatos, hogy erre sem hajlam ot nem m utattak, sem pedig igényt nem je le n ­ tette k be. T erm észetesnek tartották. íg y azután az egyesülésnek nem is leh e tett lelk et és irá n y t form áló ereje, n a g y átfogása; nyugodtan m ondhatjuk azt, hogy anyagi szövetkezés volt, m ely a mieinknek- is u ta t n y ito tt az ad m in isztrán ó felé. ö ssz e jö v e te le ik inkább a m últ külföldi rem iniszcenciáit oldották föl, sem m int iránytszabó no rm ák at ad tak volna, hab ár a vezetés m in­ dig gondot okozott. Az első időkben Boksay az elnök, később, am ikor kiviláglik, hogy ő t az ilyen egyesületesdik nem érdeklik, ak tiv itása csak a vásznon m utatkozik, Erdélyi lesz az elnök. E gyéniségének m eg is felel ez a feladatkör, aktív ab b á válik, több leh ető ség et n y ú jt és az egyesületen keresztül nyílik mód, hogy festőink külföldre k e rü lh e t­ nek és utána P rágán keresztül fö n n ta rth a tjá k a k apcsolatot a franciás nyugattal. K étségtelen festészeti eredm énye azonban, hogy k é p tá rat n y ittatnak, ahol a festőket jellem ző k orszakonként egy-egy képpel képviseltetik m agukat. Egy pár kollektív-, csoport- v a g y egyénj tá r­ lattal m egtűzve ilyen k e re tek között folyik az élet az összeom lásig. A rom okon azonban feltűnő gyorsan sarjad ki az élet és m ár 1938— 1939-ben m egalakul a „K árpátaljai K épzőm űvészek E gyesülete". Az egyesülésben csak a táji em berek vesznek részt, azok, akik itt voltak és azok, akik a tá jra visszatértek. A fejlődési vonal, a k u ltu ­ rális k e re te k m egint különbözőek voltak, de m egvolt a lehetőség, hogy a k inőtt problém a- és feladatkörből határozzák m eg célkitűzéseiket. A zonnali közös kapcsot je le n te tt a m indkét oldali népi szem lélet. Ez volt a közös nevező és e rre épültek a különleges problém akörök A kulturális felfogással azonban sokkal több v o lt a baj. M inden p illa­ n atb an összeütközésbe k e rü lt m űvészi tére n az itteni franciás nyugati szem lélet a m ost érk ezett neoklasszikus olaszos, délhez kapcsolt látás­ móddal. A kiegyenlítődés term észetesen szétnyuló valam i, ma is tart. Egyrészről, hogy m egvan az igyekezet az itteni légkörbe való elhe­ lyezkedésre, beilleszkedésre, m ásrészről pedig lehetőség nyílik O lasz­ ország felé, ahonnan a m inap tért h aza K oczka A ndrás k étév i táv o liét után. Ennek a m ásodik töm örülésnek v a n m ég egy nagyon fontos je l­ lem zője az elsővel szem ben. M íg ott a m ásodik generációé a hangadó szerep, addig itt a harm adik nem zedék dom inál sokkal kiforrottabb szem lélettel, egyöntetűbb célkitűzéssel és öntudatosabb felelősségvállalással. Ez is szorosan hozzátartozik a k érdés klasszikus idejéhez, hiszen m ost nőnek azok az erők: B óreczky Béla, Dobos A ndrás, Endréd y G yörgy, Koczka A ndrás, K ontratovics Ernő, M onajló Tivadar, S árpataky László, Soltész Zoltán, am elyeknek k iteljesed ésétő l v á rh a t­

87

ju k a hiányzó k érd ések re a feleletet, az induló irán y o k m egalapozását. Első k o llektív m egnyilatkozásuk 1939— 1940-re esik. A zóta m in­ den éven állandó tá rla to t nyitnak, am elynek m egterem téséhez n a g y ­ ban hozzájárult a szépem lékű Kozma M iklós segítségével létrehozott k o v á c sré ti m űvésztelep. M egjelenik ez a festészet az ország többi tá r­ lata in is, csak m íg az előbbi eg y esü let terem tett eladási lehetőségeket, addig ez a k érdés p illanatnyilag nem oldódik m eg kielégítően. Kár, h ogy a tám ogatásokhoz rendszerint elő- és u tó feltételek et szoktak fűzni. Az eg y esü let védi függetlenségét és épp ez jellem ző m űvészi e re jére , hogy festőinek v an kedve a m unkához, v a n hite a k ite lje se ­ déshez. „így lön az ige testté " és ú g y gyarapszik az erdő, ah o g y an n ö ­ v e k e d n ek a fák. IJJÁ SZ GYULA a legegyénibb kép v iselő je az első generációnak. M űvészi m agatartásához nála járu l hozzá leginkább élete. A gyerm ek ljjász ra olyan h atással v a n e g y M unkácsy-reprodukció, h o g y e lh a tá ­ rozza: találkozik a M esterrel. G yalog M unkácsra m egy, ahol m egtud­ ja, hogy Pesten van. Ú jra gyalog-út következik, ak k o r m egtudja, hogy Párizsban van. Ezt a sok k ielég ítetlen ség et nem le h e t elviselni, elájul. A m űvészetért áldozni k ell és tilalom ellen ére is, elhatározza: festő lesz. H osszú, küzdelm es, de gazdag é le t következik, am elynek állom á­ sa it m ár jól ism erjük. F estészetének tárg y alása hosszabb feladat. Itt csak a rra vállalkozhatunk, hogy m ind nála, m ind az első generáció többi tagjainál csak a k á rp á taljai v o n atkozásokat em eljük ki. Ez te r­ m észetesen csak tém aválasztásban m erüí ki egészen m ás szem pontú m egoldásokkal. Érdem e, hogy idevonatkozású k ép ein a tém ak ö rt a k ép an y ag ran g já ra emeli, élm énnyé alakítja, de visszaadni csak m int ábrázolást tudja. „F avágók" és „R önkszállítás" c. k ép ein m ár se jt var lam it abból a prim itívségből, am elyből, m ajd hosszú sokára, M onajló egész világot fog fölépíteni. A lap k ö v et^ ad o tt .azzal, am it nem is s e j­ te tt fontosnak. Falusi in teriőrjei azonban m ég csak v a sá m a p ia sa k és csak a naposabb oldalról valók. Az új légkörben m ár nem dolgozott, csak nyelvészeti tan u lm án y ait álm odta és haláláig szerette a szépet. M űvészi h a g y a té k a m ost v a n feldolgozás alatt. N O V Á K ANDOR talá n n ag yobb tö rések nélk ü l folytatta az innen szárm azott R oskovits Ignác falfestészetét és álm odta a csöndes hivő lélek ikonosztázait. A barokkból nála sincs kiút, csak hiányzik az im ­ pozáns m onum entalizm us. Z avarja talán a szűk környezet, a m ár előre szabott festészeti miliő. A m éretek ko rláto k között tartják, de k iélh e tte volna m agát érzéseinek m egelevenítése terén. Érdem e, h o g y színeiben igyekszik m ár akkor a k ollektív átérzéshez jutni. Tiszteli a prim itív lélek á h íta tá t és az átéléshez segíti otthonából m egszokott színskálá­ jával. M ár rég e n nem hallu n k róla. VIRAGH GYULA m agán h ordja a m últ századvég és a századkez­ d et je g y e it. N ag y viaskodása v a n önm agával, am íg elju t sajátos kife­ jezési form áihoz. M eglepők m eleg tónusai és biztos szerkezetm ódja. Kár, hogy m űvészi fölfogásában an n y ira tisztelettudó és tekintélytisz*

Apáti-Abkarovics Béla (M unkács): Búcsúsok

Koczka András : Kőrösmező

Dobos E n d re : Volóci táj

Konfratovihs Ernő : T örölt hajlék

Erdélyi Béla : XX. század Krisztusa

Endrédy G y ö rg y : Forrósnál

telő, am i m ár k ív ü l esik a m űvésznek a problém ák előtti k ö teles alá­ zatán. Ez jellem zi k á rp á ta lja i tém áinál is. Idealizálni igyekszik itt szer­ zett tém ak ö rét és ezzel lebicsaklik arró l a lehetőségről, hogy szoro­ sabb k ap cso lato t terem tsen a m ost fejlődő festészettel. Ez nem hibája, hisz célkitűzései teljesen m ásirányúak, csak sajn álju k , hogy tem ati­ k á já n k ív ü l nem tud szervesen belekapcsolódni a fejlődésnek ebbe az irányába. BOKSAY JÖZSEF az eg y etlen talá n a m ásodik generációból, aki so rsá t teljesen a k á rp átaljai festészethez kötötte. Egyike nem zedéke legtehetségesebb tagjainak. N ála m űvészete a term észetes szintézis lelke, énje, a kö rn y ezete között és az örökkévalóság felé. V izuális és így gyönyörködő em ber, M űvészetében m inden csak a szép szolgála­ táb a n áll. K ülön tanul szerkezettant, látszattant, de csak azért, hogy sim ább leg y en az élvezet ú tja a szép, a gyönyörűség felé. A form a­ világ csak an n y ib an érdekli, am ennyiben reális váza van. M űvészete a valóságban kb. olyan, am ilyen az em ber csontozatán az egészség, a vidám lélek. Rendezi é le té t és rendezi m űvészetét. Kom pozíciói csak an n y ib an v an n ak , am ennyiben ezt a valóságérzet, a valóságérzés m eg­ engedik. N incsenek képein külön, vagy különös hangsúlyozottságok, csak harm ónia, nyugalom . C sak m aga a kép, az egész hangsúly. A részletek különös és főleg feltűnő arány-, v a g y m éreth an g sú ly t soha­ sem kapnak, k iv év e az e g y e tlen térh atást, m ely et szokatlanul nagy k épzelőterével fejez ki. M odell u tán fest, m indent m egjátszat, m indent beállít. Ezekután term észetes következm ény, hogy ő az egyedüli, aki ta rtja festészeti vonalát, m elyen v álto zatlan a céhjelzés: naturalista. Ez a naturalizm us sohasem rom lik, csak szépül. A z ungvári v á ra t nem akkor festi, am i­ k o r ráötlik, hanem az é v n ek és a n ap n ak abban a szakaszában, am ikor a legszebb. N em szereti a „spenót" tavaszt és n y arat, elem e az ősz. Ez a szem léleti m ód örökös m űvészeti perm anenciában tartja. K iegyen­ súlyozott é lete és m űvészete, m eg az elm ondottak k ö v etkezm énye­ képpen ő a legállandóbb alkotóütem ű m űvész. M ondhatjuk, hogy a budapesti főiskola padjaiból eg yenesen orosz fogságba k erü l és így rövid időn belül ju t a legközvetlenebb kapcso­ latba Bizánc szellem ével és az ettől á th a to tt egyházi festészettel. Fog­ ságában szabad m ozgást élvez és így u ta t talál az akkori orosz festé­ szet felé is. Dolgozik; O roszországban európainak szám ít ugyan, de ny elv ism erete és k ialak u lt helyzete az idegen szám ára m inden fö ltár­ h ató t föltár az-orosz lélekből, viszonylataiból, alk o tó m ikéntjéből. Az európai nagy darab orosz k é le tet hoz m agával az ak k o r m ár m eg­ változott h atárviszony ok közé. Figyelm ét m ár az állandó, az örök felé, az Egyház és az egyházi m űvészet felé is fordítja. Itt indul gy ö k ér­ rendszere a későbbi freskónak. M ár itthonról k erül ki O laszországba és fenntartás nélkül v e ti bele m agát a fenséges, barokkba. C sodálatos a tö rté n ése k sorrendje, m intha e lő já té k lenne a m űvészben vég b e­ m ent élm ényfolyam atnak. A m űvész lelk éb en m egism étlődik Bizánc és Rónia k á rp á taljai hegem óniái és m űvészeti harca, és itt is a barokk győz. Az a körülm ény, hogy a szkizm ával befejezett győzelm et Róm a 89

barokk-tem plom ok építésével p ecsételte m eg K árpátalján, csak tere t n y ito tt a m űvész szám ára, de az irán y v álasztásb an befolyással rá nem volt. Ügy, hogy a kifejlődött falfestészetet m égis csak az egyed form aválasztása h atározta meg. H iszen a b arokk hatása m ajd K ievig é rt teljes m egnyilatkozásában és így a m űvész elő tt valósággal tőszom szédságban jele n t m eg a k é t m űvészeti képlet. Ezek u tán a lelki h atáso k és adottsági determ ináltságok u tán nem csoda, hogy Párizs csak panoptikum volt, ahol: „az ily e t is m egnézem ". Átérzi ugyan a francia m űvészetet, de m ár an n y ira telítve v an ön­ m agával és O laszországgal, hogy ú tja szabott és elibénk lép az alkotó Boksay. Itt csak an n y it sajnálhatunk, h o g y ha a b arokk k e d v é ért csak desztilláltan bocsátotta m agába Párizst, a b aro k k n ag y alk o tásai elő tt annyira m eghatódott, an n y ira gyönyörködött, hogy elfeledkezik, v a g y m ár nem ju t ideje m agábaszűrni azt, hanem elfogadja kész eredm é­ n y e it és így m egrem egteti ug y an a fenséges felé vágyó lelket, de nem terem t felbonthatatlan k ö tést a tájjal, csak öblös m űvészeti k ü rtje lesz egy n ag y győzelem harsonás szim fóniájának. ' Ű jat ott terem tett, ahol talán nem is gondolta, v a g y ak arta. M eg­ látta és m űvészileg érzékelte a táj ko llek tív k ék jét, azt a népi k éket, m ély et talán a technika term elt, de á talak íto tta a népi ízlés, m egtisz­ títo tta az itteni ég kékje, tem perálta a h egyek zöldje, de v é g e re d ­ m ényben a táj lelk én ek színkifejező alap an y ag a lett. Ez a k é k ra ­ gyogja be egét, ez rem eg árn y ék aib an , ez v ibrál levegőjében, ez moz­ dít erdőt, vizet és ezen építi föl többi színét, am ely külön színskálává teljesü l és annyira jellem zője a B oksay-képnek. Ez a kék, ez a szín­ skála m ég nincs meg, terem ti! De nem csak p alettán, vásznon, hanem valóban csinálja is, m agát a festéket, a m atériát. A sa já t színeit k e­ resi, így foglalkozik nagyon sokat festékkém iával. Ebből a színezésből m intha derengene valam i a m ár em lített Z em plényinél, de itt teljese. dik ki. M inden m ás színe csak feloldja, v a g y aláhúzza ezt a tónust, am elyben ő lesz kifejezője a k ö tö tt form ának. Egyházi festészetben a lírának, különben az epikának. C sak e lm o n d ja azt, am it lát, m ivelcsak a szépet látja, csak szépen is m ondja el, csak szépen is érzi. Ezért lesznek annyira bársonyosak pasztelljei; nyugodt olaja; m eleg tem ­ p erája; m egbékéltetők portréi, em bert v á ró k tájai és fönségesek iste­ nes képei. Az em bert elö n tö tte a festészet, válto zatlan és talán m ár m eg sem válto ztath ató irányba sodorja az alkotásvágy. A nnyira, hogy m ár túl jelleg zetesek képei, de tö retlen ü l szolgálják a szépet és csak azt. Élete a tem plom felé halad, m ost M áriapócs tem plom falán fest. ERDÉLYI BÉLA m űvészi sorsa is a k á rp á taljai festőm űvészeihez kapcsolódik, de épp ellen tétes irányban, m int azt B oksaynál látjuk. A m ásodik nem zedéknek egyik legjobbika. M űvészi feladata, hogy közvetítsen nyugatról. Levegőt, színt, k ö n n y ed ség et hozzon, oldja föl a m erevedő form ákat. Egy kis szem hunyorítással azt m ondhatnók, hogy valam i kedves felelőtlenségre volt itt szükség, hogy játék o ssá tegye az érzelem világot, hogy vállalkozó k e d v e t hozzon a m ost cse­ peredő harm adik m űvésznem zedéknek. Erre a felad atra valósággal 90

predesztinálva v an lelki összetételével, k u tú rreag álásáv al, látás- és szem lélési m ódjával. • Erdélyi a dolgokra csak ránéz, és azután önm agukban látja m eg őket. Ez az oka,- hogy festm ényeinek nagyobb és túlnyom ó hán y ad a kom pozíció és m ásik eredm énye, hogy m indig színekben lát: zöldben, kékben, lilában és ez az uralkodó tónus önti el az egész képet. N agy stilizáló hajlam a van, am inek szoros következm énye, hogy szereti el­ nagyolni szerkezeti kitöltéseit. M intha m egelégednék a h atásk eltéssel, m egáll az illúzióknál. A hiányokat, a szakadottságot inkább áthidalja, m int kitölti, vag y éppen a m élységeket föltárná. Egész m űvészetét valam i aforizm ás-epigram m ás h an gulat je l­ lemzi. Színeit és egész színkészletét éppen a látásm ódját árnyékoló színfedése a la tt kezeli. íg y lesznek vizesek, áttetszők, uralkodó szín­ lepellel b ev o n tak potréi is. N yüzsgő, kavargó, ny u g talan lelki alkata és m űvészi szerkezete nem tűri az irán y o k at, nem állja az azonos célokat. íg y m űvészi k é p é ­ n ek k ialakításánál inkább arra kell figyelem m el lennünk, ami a k ü l­ földi m odoiosság lekopása után különös m aradt nála a m últtal szem ben. De nála m últ lehet m ár a m a is, de lehet, hogy a holnap is az m aradt. M unka és alkotó ritm usa nagyon hullám zó. A hosszú s ta g n á lá s o k a t, vehem ens alkotási düh szokta fölváltani. A tá jja l csak szem léleti kapcsolata van. Babiloni nyugalm ú v i­ zeivel és a hozzá stilizált faképzetekkel csak m esét m ond a tájról v a ­ lam i szuperreális világban. Ezt. is festi meg. ö rö k ö se n visszatérő v irág ­ csendéleteiben a valóságot r.sak úgy festi, m int ennek tü krözését nagy előtérrel, visszájára állított és m élyhullású tükörképpel. A valóság csak a rra való nála, hogy figyelm eztesse a festészetre, ahova csak a lehető legszükségesebb k o n tú ro k at viszi m agával. Form avilága ezért csupa h ajlat, szerkezete tagolható. M űvészi kép letei szim bolikusak és inkább fogalm akat fejez ki, m int tárgyi anyagot. N em a szerelm et festi, hanem a szerelem fázisait. A festészeti problem atikán k ívül m ás k ö ­ rö k nem zavarják. K árpátaljai tém akörénél inkább az alaki összhangra törekszik. Táj és em ber csak egym ásrautaltsági viszonyban v an n ak nála, nem belső, b o n thatatlan kapcsolatban. J á r N ém etországban, Bécsben és M ünchenben, de a joviális n é ­ m et csak ábrázolórendszer, a nagyon szépen m egfestett fényképek sem ízlésének, sem m űvészi alap stru k tú ráján ak , de m ég csak lelkületén e k sem feleltek meg. Innen csak a „külföld" élm ényével té r meg, ezenkívül csak a rajzi precizitás m űvészi eredm ény. Erdélyi éltető m űvészi közegét Párizsban, a franciáknál találja m eg. Erre v olt szivacs a lelke, de m eg erre vág y o tt a h áború utáni ' lelkiség is. Ez a háborúutániság, ez a könnyed ú jjá é rté k elé s Erdélyinél olaj volt a tűzre, am ely azonnal lángralobbant és ha hag y o tt is korm ot /naga után, sokkal izzóbb, sokkal inkább parázs le tt tőle a parázs. Itt fölszabadul otthoni kötöttségéből, m elyet m ég jobban m egszorított a ném et élm ény. M er vállalkozni és m egtanul játszani. Felism eri a francia kifejezési m ódot és technikát. Ennek eredm ényeit m ár világos tudatossággal használja fel fogalom alkotásainak form anyelvénél. Szín-

91

k észletét racionalisztikusan osztja el. Igyekszik az eg y ensúlyra, de ennek érdekében inkább kihagy, sem m int fölrak. Egyszerűen v ág y ik a könnyedség után. Színei v ib rálnak, csillannak, túl nag y a pajzánság, egy kicsit csiklandós a k a r lenni; ezt a színm ozgalm asságot h alv án y tüllepellel elkendőzi és eg y ú ttal k ív án ato ssá teszi: fedő színtónust használ. Régebbi, sötétebb, töm örebb expresszív, epigram m ás korszakát fölváltja a vidám abb, hígabb, fényesebb, csillogóbb aforizm ás impreszszionizm ussal, hogy m ajd a m odorosságokat lev e tv e elibénk álljon a játék o s, drám a tíró (pl. a XX. század K risztusa), a hum orizáló, a m in­ dig m osolygó, Iegényes, m inden m indegy: Erdélyi. Ez a lelkiállapot jó ték o n y an oldotta föl a m egváltozott életviszo­ nyok szülte csakazértis háborúelőttiségbe való m erevedést.. A m ennyi­ re Prága ablak v o lt n y u g at felé, annyira le tt E rdélyi ö sv én y ebbe az irán y b a és ezzel rótta le nem zedéki kötelességét. B oksay és Erdélyi em lőin cseperedik az új nem zedék azzal, hogy B oksay iskolát terem t, de ezt az iskolát E rdélyi hajszálcsövei táp lál­ ják, v a g y eg yenesen ő szívja föl n y u g at felé. Ez az örökös ajzottság term észetszerűleg nyugalm i állapotokat is követel. N ag y k ár, hogy ezekben az interm ezzókban ez az állap o t a stagnálásig szokott fölfo­ kozódni. M a abban a stádium ban van, hogy kifejezési form áit teljesen le ­ egyszerűsítette. Ehhez a látásm ódhoz égyidőben term észetesen tém a­ k ö r is alakul és ezután n y e r m ajd kifejezést. M inden bizonnyal m eg fog válni k iélt víz-fa-hegy szétstilizált kom plexum aitól, csend- és h a n ­ gulatképeitől és m ost m ár új m ondanivalóval az ö sv é n y t n yugatról k e le t felé, a K árpátok aljához szélesíti. APÁTI BÉLA a tájró l indult és a tájra; té rt meg. K özbeeső állom á­ sai a főiskola és N agybánya. A lapos elm életi fölkészültséggel szem léli a tá ja t és ra jta a jelen ség ek et. O m ár különválasztja a táj m ateriális és spirituális m egjelenését. Búcsús k ép ein a változatos, csillogó, de m ajd m indig kem ény színpom pán m ár ott pihen a táj lelk én ek b á­ gyadt, őszi hangulata. Figurális kép ein ek színkem énysége m inden bi­ zonnyal onnan szárm azik, hogy nem tu d ja átélni a táj cicom ásságának szerkezeti szervezettségét. Ezt az ittm aradt, későn k ísértő bizánci jelleg et ma m ár, v a g y m ég m a is exotikum nak látja és k é p h a tá sán a k fokozására használja. N ála ez nem népi alap, nem lelki jelleg, m ég csak folklór. Ezt v e títi vissza n éh a reflexszerűen m agára a tá jra is. Ezzel m agyarázható pasztell tájk ép ein ek színfölépítése. 0 hozza először a tájo n a m unkát m int külön élm ényt. M onotipiáit m intha k ü lö n e rre a célra válaszotta volna. Pedig csak fölhasz­ n á lja a lehetőséget, inkább azt m ondhatnánk, hogy a technikához k e ­ res tém akört. De jól v álasztotta meg, ecsetnyele és köröm vonásai hű en fejezik ki az esetlen, kavicsba, kőbe, gyökérbe botló m unka m ozdulatait. T alán a tom pább tónusok k e d v é ért m ondanivalóját az átm eneti vidék dom bhajlatain is m egkeresi. Itt lom hábbak a kontúrok, fölszívóbb a levegő, langyosabb a lélek, barn áb b a piros, zöldebb a kék,

92

nincsenek olyan színrikkanások. V áltozatosságot csak a nagyobb v á ­ sárok jelentenek. Ez m indig esem ény, körülbelül a táj em berének je ­ len tő ség teljes esem énye vásznán. Innen új tém akör alakul ki, az em ber és az állat viszonya a tájon. A táj m ozgását ezzel eleveníti. Érzéke v a n a csoportokhoz, esti tereferéhez, vasárn ap d élu tán i táncokhoz a m aguk h acacárés világával. A m unkában is m egérzi a k o llek tív jelenségeket. L atarcai h alászatáb an a m unka összedolgozó harm óniáját festi m eg. A kim ondottan gépi technika nehezen festőíthető tém ak ö rét m int a tájra nehezedő sú­ lyos nyűgöt, az itteni em berhez nem szükségszerűen hozzátartozót eleveníti meg. O lajos tájk ép ei a valósággal v alah o g y olyan viszonyban vannak, m int a színes film a nem színessel. M indig v a n ben n ü k valam i m eseszerű, ami azonban diszkréten a k épben m arad és nem esik k i illu sztratív jelle­ gével, szóval a festőiségen m ég innen van. P eriodikus festő, akinél m ajdnem szabályszerűen váltakoznak az izm usok ciklusai, de form a­ világ át és kifejezési m ódját m indenütt kiéli. Irán y aiv al válto zik a tech n ik ája is. R em élhetőleg m ég nem ü lt le az ö reg ek p ad k ájára, csak átm enetben van. IZAY KAROLY a m ásodik m űvész, akinek m űve, sajnos, m ár b e­ fejezett. Tiszta m űvészettel érkezik a tá jra és ú tja a m ásodik nem ze­ dék v o n alán m arad. T ém akörében először a fatem plom köti össze a tájjal. Ennek szerkezetét hozza és valam i csodálatos könnyedséggel em eli ki a tájból m integy hangsúlyozva, h o g y m űvészi volta a tájo n felül is igaz. T ájképeivel teljesen belesim ul M áram arosba és p o rtréit is' innen választja. M inden táji lelk en valam i b árg y ú ság o t érez, m ég nincs élm énye a népi lélek világracsodálkozásáról. Színvilágával alá­ zatosan alkalm azkodik a valósághoz, a népi folklórt is diszkréten keni vásznára. Élete végéig csak önm agát koptató szem lélője m arad t a v i­ lágnak és k ö rnyezetének. H a g y aték a feltárásra vár. GRABOVSZKY EMIL a táj úri nyugalm ú m űvésze. É lettöréseit hih etetlen m ennyiségű ism eretanyagon épült finom m inőségű m űvelt­ séggel álm odja k eresztül és m indig kézzelfogható a m egoldás. Ez jel­ lem zi m űvészetét is. A tá jja l nő, ism eri a jele n ség e k e t és azért bizo­ nyos fölénnyel kezeli tém ak ö rét és m indig a tiszta festőiségnél m a­ rad. Az élm ényvilág nála csak tárgyi. Erős benyom ásokra v a n szük­ sége és csak en y h e hangulati tó n u st enged keresztül m agán. A zt fölfogja, am it a táj n y ú jt, de analízisre nincs türelm e. A fes­ tészet nála a benyom ások után m ár csak frázis, de ettől m egköveteli, h o g y szép, finom, könnyed legyen. A technikai problem atikát nem ism eri, nincs rá szüksége. K épanyaga annyira széjjel v a n szórva, hogy való ság g al leh etetlen végigtekinteni. KELEMEN JÓZSEF szépen feloldott színhatárú aq u arelljév el k a p ­ csolódott be a táj m űvészetébe. N agyszerű m egfigyelő és en n ek kö-. szönheti, hogy elleshette a táj h a n g u la tán a k titkát. A nap különböző szakának színhatásait n ag y szerű hűséggel és h an gulati pandanttal 93

adja vissza. Ez azért fontos, m ert színskálájában m egtalálta a táj szí­ neit. M egtalálta az itteni kék ég és az erdő zöldjének feloldó h a tá r­ átm enetét. Ezzel a tájk ö zelség et is m eg tu d ja oldani. H orizontjai nem a rem énytelen befejezettségnek h atárvonalai, hanem érzékeltetés, hogy azon túl is v an m ég valam i. Ez nagyon fontos a h eg yvidék festészeté­ nél, m ert nélküle k atlanfestészetté nyom orulna. OROSZNÉ-CSEPLÁK VILM A hegyvidékről, a T átra aljáró l k e ­ rü lt pesti m űveltségével a tájra. Itt csak sa já t falaira fest, de az aszszonyi lélek annyi m elegségével és szeretetév el fogta m eg ezt a tém avilágot, hogy po rtréi, hangulatos kom pozíciói em lítést érdem el­ nek. Különös é rté k k el form álja plasztikáit, v alah o g y ő lett p ró b a­ kö v e a T átra u tán a táj varázsának. M O N A JLÓ TIVADAR a h aim ád ik generáció legerósebbike. Ér­ telm esen és tudatosan nála m erül föl legelőször a problém a. S zerve­ sen keresi a táj ko llek tív n ép lelk én ek összetevő erőit és ezeknek le ­ hető festészeti eredőit. N ag y intelligenciával m egáidon intellektüel m űvész. K ülön forrástan u lm án y o k at fo ly ta t egyházm űvészeti irá n y ­ ban. Itt p róbálja föloldani értelm ükben és jelen tő ség ü k b en a vallási m isztikum okat, m egkeresni a népi babonák gyökerét. A babonák világa nála létjo g o t nyer, tereit m egtölti fantazm agó­ riáin ak figuráival. Az élet m ozgásában m ár kifejezésre a k arja ju ttatn i a m ozgattató okot is. „Sietők" n ő alak jain ál is pld. bárm ennyire fon­ tos és lén y eg es a m ozgás, a m ozdulat, az együttérzés, a közös cél, bárm ennyire hangsúlyosodik szerkezeti középpé; ha m inden an y ag nélkül is, de o tt v a n a m ozgató ok: a vihar, m ely ingerlő borzongással k ering a „Sietők" körül, ö sá lla p o to t k eres és ennek tö rv é n y sz erű sé ­ geit elhihető form ában h ató norm ákká a k aria eleveníteni. K épeinél pl. nem a fatem plom léte izgatja, hanem a fatem plom uralm ának festé ­ szeti kifejezési lehetőségei a tájo n és a lelkeken. Ism ert tem plom -interiörjénél a festészeti problém a m egint az em ­ ber és a fatem plom viszonyának kifejezési lehetőségére, v a g y leh ető ­ ségeire sűrűsödik. F ényhatásai különlegesek és nag y alázattal h ailik m eg a tém a diktálta technikai m egoldások előtt. V allja, hogy m inden tém ának m egvan a m aga külön anyaga, technikája és szerkezete. In teriörjeiben nem csak a kö rn y ezet prim itív, szegényes, hanem maga a festőanyag, a festészeti m ódszer is. M ivel tém ak ö re in tellektuálisan kiv álaszto tt és m eghatározott, a szerkezet m indig k oncentrikus, e rő ­ sen összefogott részm egoldásokkal. Szerkezeti h a sítá st alig találunk egy-egy képén. A m int később m ajd tem etés- és lakodalom képeinél is látjuk, erősen h ajlik a zsúfo­ láshoz. L elkiállapota sűrű és töm ött; valam i állandó fülledtség öm lik el rajta. Ez teszi hasonlóvá levegőjét, kép tereit, k ép h angulatát. Ké­ pein alig m arad tér, táncm ozdulatai bejönnek a képbe és kim ennek belőle, az egész folyam at nem a k ép en játszódik le. Á ltalában ez a le ­ záratlan ság m inden k ép ére jellem ző. V alahogy m indig utal arra, hogy a kép előtt és a kép u tán is volna m ondanivalója tárgyáról. Zsánerein is csak a szorosan kim ondott festői m ondat a jelenvaló. Az töm ör, ki-

94 \

fejező, de a szem lélőnek m indig ked v e vo ln a fo lytatni a m egkezdett m ondókát. N eki v an először összeütközése a p ersp ek tív áv al és m ég hozzá m ai festészetének kezdet-kezdetén. A kkor, am ikor o tth ag y ja a prágai iparm űvészeti akadém iát, azzal a n y u g a tra látó ablakkal, m elyet Prága n y ú jto tt örökös nyugatos, párizsi, m odern tárlataiv al. A kkor fantasz­ tikusan felszínes, giccses illusztrációkra hajló, m egfoghatatlan k u ltú ­ rával, de nagy m anuális készséggel és ösztönös tájékozódó készséggel rendelkezik. N em azért, m ert P rágában volt, hanem azért, m ert az iskolatípus, a képzési irán y nem felel m eg lelki alkatának. A cseh m es­ terek, ny u g at nagyfranciás galériája ébresztik föl benne a m űvészi igényt és érdeklődést. De m egvan benne az elégséges erkölcsi erő, hogy h a zatértév el m inden hidat fölégessen m aga m ögött m últja felé és élőiről kezdjen m indent. Faluja fa tem plom ára a heg y tető rő l döbben rá. O nnan m ásként dűl össze a k erítés, m ások a tem plom arán y ai, v alah o g y m ég az értelm e is m egváltozik. T itok m ered elé: mi az oka, hogy m égis uralkodik a völ­ gyön, a katlanon, a tájékon, a lelkeken? M ég be sem lép e tt új életébe, m áris fölibe került: rálát a tájra, ráeszm él a problém ákra és m egszé­ dül a m egoldásokvájta szakadékok lehetőségeitől. Sokat kínlódik, m inden m egoldása lelk én ek egy d a ra b ját követeli áldozatul, de ez a k orszak a m aga áldozatosságán keresztül a legjótékonyabb, m ert leh ántja, m egm ezteleníti lelk ét és így a lehető legnagyobbfokú érzé­ k e n y ség re és befogadásra tes?i képessé. íg y m er játék o ssá válni. Játszik a h e g y e k hajlatáv al, a h egyek perem ével anélkül, h o g y kizökkentene valóságérzetünkből, v a g y kiesne képszerűségéből. Érzi a h eg y ek súlyát, az erdők terh é t és ezek m ellett a levegő testetlenségét. Színei nem kontúrozottak, sok kis öle­ lés lesz a n a g y ölelésben. Ö lesz ennek a festészetnek prózai, k ö tetlen epikusa. Ezt a nagyöm lésű elbeszélést kisebb rom ánc, v a g y balladás reflexek tagolják, m int a tö rté n ése k irányító barlan g jain ak titokföltárásai. A folyam at valóban is olyan m isztikus, m int ennek a m ondatnak m ásodik fele. Leszáll a rálá to tt tájra, a ráláto tt tem plom ba, belép a faluba és jön­ nek in teriörjei, zsáneréi, de m indig dologm ögöttiségükkel. És ahogy e sorok folynak, ú g y jelen n ek m eg képein a fantom ok, am elyek a rá ­ láto tt világ alatt, a tem plom kriptából döröm böltek, ú g y jelen ik m eg lakodalm as képén az összes dolog, am ely kív án ato ssá teszi a lakodal­ m at, am i szükséges hozzá, am i elősegíti. „T em etésében" ott v an a bölcső, ahonnan indult, a san y arú élet, m elyen ideért, o tt a tem plom , a. tem ető, a pap; szerkezetének centrum a m égis a koporsó m arad, de kétség sem fér hozzá, hogy elő tte is v o lt és u tán a is lesz élet. O tt azonban, ahol negatívum okkal, a dolgok fonákjának m egfes­ tésév el akarja m ondanivalóját m egfogalm azni, m a m ég érthetetlen, form anyelve nem kifejező. Ez egy-két k ísérletén és m ostanában O rosz­ országban festett k ép ein tapasztalható. A nnyi azonban bizonyos, hogy képei élm ényt jele n te n e k és lelki, m eg m űvészeti ötvözetével e g y en e­ sen hivatott és alkalm as arra, hogy ő hozza a k á r a nagy analitikus el­ beszélést, a k á r a szintetikus prózát. Rom áncos, balladás m egjelenése

95

izgató, festészete provokáló és bárm ilyen irányban, de állásfoglalásra kényszerít. BORECZKY BÉLA n a g y parázzsal te líte tt lélek, aki a m űvészet k em en céjét m indig a legm agasabb hőfokra hevíti. Ilyen feszítő telí­ tettsé g egyik itteni festőben sincsen. Ennek a telítettség én ek v a n v a ­ lam i erotikus fülledtsége, de em ellett roppant n a g y a h a jtó e re je és n ag y len d ü letű a dinam ikája. M íg M onajlónál a k é p e n is tö rté n ik v a ­ lami, B oreczkynél csak a kép en történik. És ebben a történ ésb en m in­ dig v an valam i nagy, grandiózus. C sak a nag y a rán y o k érdeklik. A kép en é r a rogyásig m egterhelt m álhás ló a hegy csúcsára. A ta v a ­ szi k ö rtán c g y e re k k a rik á já n a k v a n valam i fékezhetetlen robbanni v á ­ gyása, a kifeszülő izm ok, idom ok valósággal egym ásba falnak. A v a ­ sárnap délután eg y ü ttlétéb en a babérkoszorúig fokozódik a hérosz utáni vágy. Ezt keresi! H éroszt a k a r terem teni, valam i m egdicsőült állapotnak v arázsbarévesztő földi reprezentánsát. Ez a fölfokozottság a drám a h a tá rain mozog. V isszafogott fékezettségével e n n ek a feladatnak a kifejezése B oreczkyre v ár. Rá és kizárólag csak rá. R égebben ő ezt a szovjet m űvészektől és m űvészet­ től v árta. M ára m ár m inden k é tsé g e t kizáróan bizonyos lett, hogy ott sohasem fogja m egtalálni és sohasem fogja onnan m egkapni, m ert a program m űvészet erre nem képes. Ez tú lhaladja a p lak á t ig én y eit és nem éri el a n n ak rikkantásait. Biztosan érzi elh iv ato ttság át és k iv áló érzékkel irá n y ítja m ozdu­ lat- és n ag yvonalú m ozgástanulm ányait. A kuli alázatosságával kínlódja végig nagy önuralm ú tanulm ányfejeit, arckifejezéseit, m ozgó fi­ g u ráit és m ozdulatait. M inden ilyen tan u lm án y áb an igen m agasra fe­ szült idegállapot robban ki, oldódik föl. Ilyen nag y feszüléssel h a jla n ak tája i is. Ilyen m indent m agukkal sodrással fordulnak hegyei, íg y zuhog fénye, íg y seper végig n a g y ­ töm egű felhőtöm ege. T alaja, földje nem elég súlyos, nem találja m eg m indig a helyes k ap cso lato t figurái és a tala j között. M eg nem értésből szárm azó hiba lenne ezt fölróná. H éroszt keres, drám át a k a r kifejezni. Ki k ív án h a tja tőle azt, h o g y csak a test, a m a­ téria racionalitásában fejezze ezt ki? N em képzelhető el ez a festészeti program m a lélek irracionalitásában? V ag y talá n sokkal inkább itt. Hisz m ás. m űvészeti ágban is találkozunk ilyen kifejezési vággyal. G ondoljunk csak M árai egykori k ijelen tésére: „R egényt szeretnék irni, de ú g y m ásfél m éte rn y ire a földfelett." U gyanaz. Szerkesztése összetartó, középpontja a m ozdulat, a történés, m in­ den, ami ezenkívül van, csak v alóságérzékünk m eg n yugtatására való. A laphangulata a bordó, ha nag y o n elhűl, ak k o r a sárga. Színérzéke érzésvilágához tapadó, ösztönös m űvész, ak in ek m ost induló m űvé­ szete nag y íg ére t és m ost 6 kö v etk ezn ék soron, hogy külföldi ösztön­ díjas legyen. H e ly é t ösztönösen találta m eg, in tellek tu ális kiképzése m ár nem csak ra jta m úlik. KOCZKA ANDRÁS nag y o n erősen B oksay-tanítványnak indult. Szerencse, hogy szeizm ográf lelk e m inden m űvészi rezdülésre reag ált

96

és u g y an íg y le tt E rdélyi-tanítvány. M ajd M onajló szem léleti fölfogá­ sának szelétől is m egcsapva a legtöbb h a tá so n k eresztülvergődött m űvészegyéniség. R endkívüli teh etség én ek köszönheti, hogy e lk e ­ rü lte pan d an tján ak , Soltész Z oltánnak sorsát, aki túl sokáig vergődve eg y iskola bilincseiben ma m ár boksaybb B oksaynál. R eakciói a benyom ásokkal szem ben lányosán finom ak. V alorizált álom világa v a n és ez annyira lenyűgözi, hogy egy nag y szerelem , fe­ leség én ek vonásaival tömi m eg kép eit. K épeinek figurális élete k ö rü l­ belül azzá lesz a képen, ami az övé az életben. T étova szem lélődő, aki­ n e k cselekedeteit csak az utolsó pillanat dobbantja történéssé. A kkor sem fontos azonban, hogy mi történik, hisz világa m eg v an k onstruálva, házai, falvai, tem plom ai csak an n y ira azok, m ennyire o k v etlen azokká kell lenniök, de dereng ra jtu k valam i, csak éppen sejthető selym es szőke m osoly, m intha valam i szerelm es szonett hullana ránk. Színvilága kicsit édeskés és olyan derengő hangulatállapotba ejti az em bert, ahonnan nincsenek biztos értesü lései a való világról. Élete is en n y ire k ev ered ik össze a m űvészettel. T érhatásai világosak, sza­ bottak, de m indig valam i disztingváló k ü lönállást jelentenek. K étévi olasz iskolájával tú lju to tt autodidak ta voltán, de itt sem tu dott szabadulni sorsától, legalább annyira le tt olasz, am ennyire ola­ szok m aguk az olaszok. T árlati szerepléséről nagyon szép h írek et kaptunk. Intellektualizm usa nagyobb té rt n y ert, ha csak egy irányban is, de m egnőtt teoretikus horizontja. A m aradéknélküli, olasz dicséret azonban gy an ak v ó v á tette. A gy an ú nem v o lt alaptalan. Szerencse, hogy az elolaszosodási gyanú-alapot nem hozta haza m agával. Itthon azonnal visszatért régi kom pozíciós világához és m ost igazán m egható elm élyedéssel készül az e g y esü let új tárlatára. i

KONTRATOVITS ERNŐ a m ásik sókat ígérő, m a m ég autodidak­ tán a k szám ító m űvész. A hegyi élet m isztikum ával jele n ik meg. M ég sok benne az expresszió és íg y töm öttek kép ein ek érzéshatásai, szí­ nei sötétek, fedettek, m int az árn y ék b an úszó, a hom ályt m ozgató m isz­ tika. Látásm ódja és m egelevenítő készsége ren d k ív ü l csodálkoztató és nagy. Ezek a képességei teszik k épessé a m esem ondásra. M inden m eg­ látása viszonylatokban oldódik föl, m esévé szerkesztődik. K orhadt fa­ törzsei az időt m esélik és ebben a m esében csak csodálatos dolgok történnek. V izuális K risztus h ajlik le a keresztről áldástosztón, vigasztalóan. N apraforgója valósággal a k en y ér vigaszának biztonságával sü t ki, virít a szom orú, borongós, a nagyon barnán m esét lehellő tá j­ ból. A m eséhez igazodva szerkezete tagolt, elbeszélő. Nála csak a nyom orúság a biztos valóság, de m indig v a n vigasztaló föloldása. Is­ kolára, külföldre v an szüksége. ENDRÉDY GYÖRGY helyzetsödrotta próbaköve le tt az itteni m ű­ vészet varázsának, erején ek . Igaz, h o g y ’ ez m indig nagyban függ a próbakő lelki és m űvészi stru k tu rális voltától, de az em berileg észlel­ hető m érhetőség itt kedvező föltételek birto k áb an volt. A m ostani festőgeneráció ú tja többé-kevésbbé m ár jó előre adott: főiskola és h a m inden jól m egy, O laszország. Ez felelt m eg a m ost 7

97

uralkodó m űvészi jó erk ö lcsn ek a „jóházból v aló" m űvész alap k ö v e­ telm ényének. T eljesen intellektuális lelki beállíto ttság a m ár jó előre érzékeli ezt az állapotot és a főiskolán nagyon alaposan fel is készül. N agy teo retik u s és m űvészettörténeti tudással indul O laszországba. A neoklasszicizm ustól azonban nem le h e t m enekvés. Az a n ag y sze­ rencse, hogy egyénisége nem b írja a parancsoló m ódot, és ha m ásért nem, h át csakazértis m ás lesz. V alam i é rth e te tle n és nem nag y o n üdvös puritanizm us csapja m eg: a szürke, piszkos, sem m itm ondó színekkel érni el a hatást. Ez valam i lelki m azochizm usnak csökönyös kivetődése, s ezt csak fokozza különös szem lélési m ódja: rálát, ö is felülről szem léli a dolgokat, csak m íg M onajlónál ez a rálátás egész vidékre, tájra, falura, m int házkom plexum ra tö rtén ik és íg y a viszonylatok nem bom lanak föl, addig Endrédy csak dolgokra lát rá és így viszonylatai is fölbom lanak, az egy en sú ly megzavaroddk, szerkezetében tö rések keletkeznek. H ang­ súlyokkal, rész- és arány v álto zato k k al próbál segíteni m agán, de ez elrajzolásokhoz vezet és a finom, különösen érzék elt vonalak, idegenítő színtónusok, képelosztás, nehezen o lv adnak vonzó, m arasztaló képpé. Így küzd önm agával, am ikor a tájra k erü l és azon veszi m agát észre, hogy nem tud m it kezdeni szülőföldjével. Régi m űvészi én jével m ár nem v o lt összhangban, az ú ja t m ég nem terem tette meg. Érzi, hogy a régi horizontok nag y táv la to t jelen tettek , az ú jak itt v an n ak az orra előtt, de ú g y kell megfestenie* hogy m ég e m ögött is v a n lev e ­ gő, v a n n a k em berek. A színhatások is m ások itt, m int a D unántúlon. Ű jra kezdi önm agát: igyekszik a tájb a illeszkedni, de m ár m eg is é rte tte a festészet problém á­ ját, intellektusa ezt igyekszik m eg is fogalm azni és ezzel rögtön mijjd m ű­ vészi, mind adm inisztrációs szem pontból tag já v á lesz az új közösség­ nek. T ém aköre kibővül, színei m egtisztulnak és színesebbek lesznek, m egélénkülnek. Belátja, hogy a képszerűséget nem lehet növelni a valóságérzés rovására. A rány- és p erspektív-tanulm ányokat folytat, rájö n a rálátás elrendezésére. Üj v isz o n y la ta it szorosabb kapcsolatba hozza. Szerkesztése m eghiggad és am ikor ak v arelljeiv el jelentkezik, m ár m egfiatalodott, vidám hangulatú m űvésszel találkozunk. T em perái­ ról m ost kezd eltűnni a festéknek rák en t v o lta, technikájából a fele­ lőtlen elnagyoltság. T ém akörében és analitikus jellem zésével v e r gyö­ k e re t szülőföldjén. SARPATAKY LÁSZLÓ erős szerkesztési készségével tűnt fel. Sok­ á rnyalatú, m ajdhogy nem vibráló színjátékába élhasítólag m etszenek bele éles k o n tú rjai. Egészen dogm aszerűen h a tn a k képei. F elépítései olyan erősek, hogy a m űélvezőben eg y etlen érzést indukálnak. A szí­ nekről csak k é p z ete k et terem t. Szerkesztési m ódjánál fogva figurális képei m erevek, a figurák nem érzik m ag u k at jól a nyilvánosság előtt. Szorosan szabott céllal m ozognak, nem az egyetem es élet parancsa szerint. Iskoláit P rágában végezte, ma sem a tájo n él, de sűrűn kapunk szecessziós képeiről pesti hírt. Tém áiban és jellem zéseiben m ég hű m aradt a tájhoz.

98

SÁRKÁNY JO LÁ N szintén Prágában végezte iskoláit és k é tsé g ­ te le n nag y m anuális k észséget hozott m agával. Á térzéseí azonban nem tiszták. A tá jja l szem ben, a problém akörrel szem ben inkább csak szenzitíven viselkedik egy-egy szorosan v e tt példán fölbuzdulva. K épei­ n ek azonban kellem es tónust adnak színes és nagyonis képszerű m egnyilatkozásai. F ájlaljuk, hogy u tánérzésekben pocsékolja el m agát, nem vesz intellektuális fáradságot a k érd ésb en való föloldódáshoz és m indjobban elm arad a tárlatokról. SOLTÉSZ ZOLTÁN a leghűbb B oksay-tanítvány, annak v álto zat­ lan szellem ében és kész eredm ényeivel csak a tájon él. T ém aköre és látásm ódja teljesen ideköti. A utodidakta, de rendkívül n a g y és k e l­ lem es h a tá sú színérzékkel és jó rajz- és m anuális-készséggel. N agyon nagy kár, hogy fejlődésének irán y át csak a B oksay-színskála rikító túlhajszolásában és az abban való tobzódással tu d ja m egszabni. A szín­ roham nála m ár k ép et jelent. M a m ég talán nem lenne késő kiszakí­ tania m agát ebből a m eddőségből. DOBOS ANDRÁS a legszorgalm asabb és legbecsületesebb au to ­ didakta. É rzésvilágát különös érdekesség h a tja át. T áját szociálisan érzi és ennek következm ényeit a pik tu ráb an is levonja. T alán ez a sok gyötrődés teszi nehézkessé. A táj em berének szenvedésében m aga a táj is részt vesz m inden fájával, bokrával, házainak, h a jlé k ja in ak m integy m egátkozottságával. Sűrűn, nehezen fest. N agy problem atikus vívódásai m egtisztítják m ajd gátlásaitól és föloldják kifejező kész­ ségét. M eg kell m ég em lítenünk azokat is, akik a tájo n festenek, de nem k apcsolódnak a fölvett vonalba. Iv án k a László, Buczkó Emil, N ag y A ndrás, P lathy G yörgy a m agukkal hozott festészeti ku ltú ra hatása a la tt élik saját, k ülön haszn álatra beren d ezett hangulat- és zsánervilágukat. A k á rp á taljai festőm űvészet nem lezárt egész, hanem m ost folyó m űvészeti élet, m ost alakuló valóság. V égleges é rté k íté le tet m ondani ^nem le h e t róla, csak boncoló beszám olót n y u jh atu n k az eddigi ered ­ m ényről, a fejlődési vonalról. A kohó m ég izzik és fortyog benne az anyag. A m űvészgárda élete sem lezárt biztonság. H ála Istennek, m ég csak k ét h ag y aték gy ű jtésérő l leh et ebben a pillanatban szó. Lehet, h ogy a m ai bolyból le fognak m aradni, de m inden bizonnyal m ég ú jak is jönnek, akik új kiteljesed ést hoznak. Az is egészen bizonyos, hogy a táj és a m űvészet nem csak kifejezési, hanem szoros élet- és lélektani kap csolatban m arad egym ással. A k érd ésn ek éppen ez a n y ito tt volta tiltotta meg, hogy a szokott szkém ák anyaghalm azába görcsösödjünk és csalhatatlan biztonsággal határozzuk m eg a m űvészek kifejezési form áinak izm us-határpontjait. E helyett inkább azt az u ta t követtük, m elyet a m űvész m egtett, az ered tető erőket tá rtu k fel, am elyek az ú tra k észtették. Igyekeztünk m egm utatni a lélek, az idegállapot, anyag, kultúra, technika és kép viszonyát; a v á g y és a leh ető ség ek determ inációját és azt a m ind­ inkább szerves egésszé töm örülő és egészülő kifejezési folyam atot, 7

*

99

am ely a tá jn a k m ind nagyobb és nagyobb m élységedből szívódik fel. Az ilyen m űvészi m egvalósulások lesznek, m ert lenniök kell. Ez m egfoghatatlan belső kényszer, leh e t siettetni, késleltetni! csak te­ rem teni, v a g y végképp m egakadályozni nem . Ez a belső kényszer lom bosodik ki, v álik szerves életté. Ebbe az életszervezetbe igyekez­ tü n k behatolni, vizsgálva a m űvészek külön term ő v ilág át és összege­ zett kifejezési kiteljesülését. Itt tudom ásul k e lle tt venni azt is, hogy nem csak eg y irán y ú inspirációk indultak a táji lélek m élyiből, és így kibogozni, hogy m iért csak a festészetiek k e rü ltek .felszínre és a fel­ színen en n ek az organizm usnak m iért v a n n a k légi gyökerei is. ABA JÓZSEF

A KÖNYVEK Első: K em pis Tam ás, e k ö n yvbe zárv a itt Bölcs szem m el ám uló gyerm ekkorom búvik meg. Em itt szegény V erlaine sira tja álm ait, M egbölcsesült szívén jajong nak furcsa rím ek. S ha m ajd rám hull az éj s bűnnel k e rít a Sátán, A nag y Pascal v ezet szívem nek éjtszakáján. A M isszálém ez itt; eszem be ju t a sok T ik k ad t v ecsernye, hol m inden so rát m egéltem . A v itt szentképeken n e v e k et olvasok: G y e rm e k n e v e k . . . k e h e ly s v irágok rajta szépen. A püspök ú r igéi, aztán szelíd im ák Esőért, jó időért; de sok tik k ad t v asárnap, .Végigbóbiskoltam de sok litániát, M íg k in n az em berek zengő tav aszb an jártak . És itt a Szentírás, örök kútfő, szegény Beteg lelkem re írt, h a itt nem , hol találok? Te v a g y Uram, ki ülsz e kútfő perem én, A ki v a g y az Ige, ki a v ih a rt igázod, Lelkem feléd suhan s Te jössz felém, felém Uram , é n Istenem , s k é t szent k a ro d kitárod, FRANCOIS M4URIAC Fordította: CSAPÓ JENŐ

100

R É G I ,

S Z É P

F A R S A N G

. . . M ondják, hogy azon a télen különleges szép, k ö v é r pely h ek k el h u llo tt a farsangi hó, oly szeretettel bugyolálta be a m ezőt,, a szinyeci fákat, k e rtü n k fenyőit s m ég a Szudorék hosszú deszkakerítését is, m intha éd esanya keze tak a rn á be féltve a gyerm ek testét. Rásztóczky v asderes lovai m ég kényesebben lépkedtek, am ikor a K assán v e tt csi­ lingelő szánkót húzták végig a főutcán, a v asg y ár sem ontott a k k o ri­ ban fekete, 4gom olygó füstöt; három hosszú k ém ényével m intha csak lélekzett volna, finom , fehér pam acsokkal, éppen csak hogy pöffentve olykor. R estellte ő is bem ocskolni a vastag, puha fehér havat. A színészek teljes hétig tartó- jutalom játék-sorral búcsúztak el a m űpártoló nagyközönségtől, végül a súgó, a színlaposztó és a kellékes ís m egjutalm azódott s elégédetten csom agolta össze batyuját. A v e n ­ déglő nagyterm ében m ég össze-összecsendült a T atárjárás, a Peleskei nótárius, a V íg özvegy, m eg a gerolsteini nagyhercegnő zongorában szorult dallam a, aztán h irtelen ü res m aradt a terem . Elm entek. — F arsang v a n — jele n te tte ki a főbíró, M áriássy — , illenék v a ­ lam it m ár rendezni, uraim . Igen, Thurzó M argit is elm ent a színészekkel, szerelm em , akinél szebbet, igézetesebbet, dalolóbbat s nagyobb színésznőt azóta sem lát­ tam . O lykor, h a apám jeg y et v á lto tt v a sárn a p délután a H ófehérke m eg a h ét törpe előadására s izgatottan leülhettem a súgólyuk m ögé, lángba borult a nagyterem , rózsaszínű, lilás, kékes, borvörös lángn y elv ek röpdöstek szanaszét s bódító köd m ögül láthattam csak H ó­ fehérkét, T hurzó M argitot. M argit húszéves volt, én hat. A legszebb a rán y , am ely csak sze­ relm esek között leh et s a legboldogabb idő. De Thurzó M argit sohasem tudta m eg, hogy m ily fájdalm asan rajongunk é rte s hogy hányszor birkóztunk m eg m iatta az ebédlőszoba tark a szőnyegén Lacival, G yu­ lával, P istával rendre. Elm ent a g yönyörű leány, az álom kép, elm ent, a kön y ö rtelen igazgató tovább űzte a pályán, tovább, talán B eszter­ cére v ag y Losoncra, de lehet, hogy csak ide, T ornaijára s árva szíve­ k e t h a g y o tt m aga után, busongó szíveket, — n égyen voltak e szívek, s összeolvasva sem ad tak ki többet huszonegy esztendőnél. — F arsang v a n — közölte apám is, m intha valam i különleges, n ag y újságot h irdetne ki ebéd után az ú jság ja m ögül — , farsang van s m ég alig m ulattunk. — M it találtato k ki az idén? — n e v e te tt anyám , m ert tudta m ár, hogy a farsangi türelm etlenség ellepte a kaszinó urait, ellepte, m int a hódunna a hegyet. — Á larcos bált — g y ú jto tt apám a Szultán-cigarettára — , régen nem volt m ár álarcos bálunk.

101

A nyáin g yakorlati oldaláról látta rögtön a kérdést: — Jelm ezeset? — kérdezte. — Csakis. De nehogy nekem m egint csupa egyform a dom inó legyen. A nyám felhúzta a v á llá t s várakozással n é z ett apám ra: — H a elég pénzt adtok h o z z á . . . R ajtatok függ, férfiakonl M ost m ár apám is n ev etett: :— Persze, ezt ti ham ar tudjátok, ezt a n ó tát a pénzzel. Próbáljunk egyszer olyasvalam it rendezni, am ihez nem k ell az asszonyoknak új ruha, új kalap, báli cipő, selyem álarc, finom anyagból rejtély e s jelm ez. H isz’ ti eg y éb k én t olyan ü g y esek és tak a rék o sa k vagytok. A nyám egyideig hallgatott, m ajd nag yon picit, röviden s szem é­ nek vidám v illan ásáv al nevetett. — Jó l van — m ondta — , de ti is h a g y já to k abba néha az alsóst, v a g y a tarokkot. A pám visszabújt az ú jságjába, m egcsóválta a fejét. A tarokkról nem szeretett hallani, sem az alsósról. Sem ő, sem R ásztóczky, sem M áriássy, sem Bajor, sem Fábián, senki sem, am ikor ebéd u tán az asszonyok az estig tartó alsós játé k o k at em legették. — Em elje fel csak W e k erle a fizetést, <— b izta ttá k ily en k o r az a sszonyokat a h e g y e k alatt, a hóval boríto tt házak m eleg ebédutáni h angulatában ■ —, lesz a k k o r n ek tek m ég talán autom obilotok is. De autom obilt nem k üldött sem W ekerle, sem Tisza Pista, úgy látszik, nem ju to tt elég ebből a szerkezetből az országnak akkor. Lát­ ni is csak ritk án láttu n k egyet-egyet, ha a gyár urai, vag y a püspök vendégei futottak végig a falun. — Á larcos bál lesz — hirdettem L aciéknál az ú jsá g o t délután, am ikor a karácsonyi játék o k roncsaira összegyűltünk s az utolsó tá n ­ coló tengerész hasából is kibeleztük a rúgókat — , m askarásbált ren ­ deznek a kaszinóban. G yula felüvöltött. — A nyukám vízitü n d ér lesz, apukám ördög, m ár tudom, m ibe öl­ töznek. Laci az anyjához rohant: — A nyuka m ibe öltözik? Es Jo lán m it vesz föl? Laci m am ája derm edten nézett rán k eg y pillanatig, aztán eln e­ v e tte m agát: — N em kötöm az orrotokra, hiszen m indjárt kibeszélitek. O tthon, vacsorakor, asztalnál rögtön árulkodtam én is. — G yula m am ája tü n d ér lesz, ap ukája ördög. — H onnan tudod? ;— döbbent m eg édesanyám . — D élután m ondta G yula, ö m ár tudja. T essék m egm ondani gyor­ san, m ibe öltözik édesanyám ? Es csillogó türelm etlenség lázával vártam a szót. A nyám m egrázta a fejét és sokatjelen tő en n ézett apám ra. A pám alig észrev eh ető en bó­ lintott. i i . u-sJ-Lá) — C ukrászlány leszek, nem m ondod el senkinek? — Nem , — feleltem bizakodóan s összeszorítottam a fogam . A tit­ k o t nem árulom el senkinek.

102

N em is árultam volna el, álltam a rám bízott titkot, m int egy k ö ­ zépkori hős, ha Laci fel nem bosszant harm adnap este. M ár a kóch uszárt is szétszedtük s a M ici főzőedényeibe öntö ttü n k gum iarabikumot, m ert levest a k a rtu n k főzni a babáinak. M ici elszontyolodva n ézte u ralm unkat á sarokból s szipogva szólt: — Tik m indent elrontotok nekünk. Pedig tik fiúk v a g y to k és v a rr­ ni se tudtok. . — En tudok! — kiáltottam — a k á r az anyukám m ask aráját is m eg­ varrom ! Gőgös h encegéssel dobtam félre a ragadós serpenyőcskét s m eg­ töröltem u jjaim at a baba hajába. Laci felfigyelt. — Tudsz is te varrni! — biggyesztette le az a jk á t — , aztán m it varrn ál m am ádnak? — C ukrászruhát, azt vesz fel a m askarabálba. M ost Laci m am ája n e v e te tt fel halkan a sarokban s csak en n y it szólt: — És m ég a férfiak m ondják, hogy nőkből lesznek a pletykosok! M egint este hajo lt rán k havas prém jével, oly puha volt, oly nesz­ telen, oly vég telen ü l békés, m intha e nyugodt csendességét eg y en e­ sen a k irá ly p arancsolta volna rán k a m esszi Budáról. Szerte az abla­ kokban sárgás fények ültek; az orvosékéban, a F áyék k astélyában, a m érnökéknél, v a g y a p ap bácsinál nagyobb; Szudorkáék, Lihányiék, M agyarék ablakában kisebb, de ahogy végigdobták su g aru k at a havon s ahogy előttem im bolygott Juli a gyertyalám pással, úgy kalauzoltak, végig az u tca során, k e rítése k m ellett, szánkónyom ban, jéggé fagyott árok partján, m intha angyalok m écsesei seg íten én ek haza, a m eleg cserépkályha izzó ajtajáig. S m íg Ju li v astag szűrcsizm áiban 'ingatta a lám pást és a vék o n y g y erty afén y m eg-m eglobbant a Rima felől idelopakodott szellő huza­ tában, Ju li beszélt is a kendő mögül: — M aguk is elm ennek a m aszkabálba ám, m aguk, gyerekek. Bo­ hócok lesznek, kicsi bohócok. M egtorpantam a v a sta g hóban, pedig éppen m ost. akartam nyakondobni Ju lit egy hógolyóval: — Mi? — és elszorult a szívem izgalm ában. — N em hazudol, Juli? De Ju li nem hazudott. Izgatottan len g ette az istállólám pást, a szél el is lobbantotta a g y e rty á t s Ju lin ál nem volt gyufa. Ü gy bak tattu n k a sötétben tovább, ug rálv a a hókupacok között, m int a hegyim anók a m esekönyvben, am ikor bányából térn ek m eg., Ju li nem hazudott. A nyám m ár szabta is a bohócruhát az aszta­ lon, m ert az ilyen m unkát m aga szerette csinálni s gom bostűvel a szá­ jáb an m utatott a piros, m eg a fehér vászonra. C sörgők h e v e rtek a szé­ ken, apró, fényes rézcsörgők, m int az alsó sk á íty á b an a tökfelsőn, m eg a tökkirályon, s egy hegyes, csúcsos bohócsapka száradt a k ály h a m el­ lett, m ost ragasztották. E lakadt a lélekzetem , csak álltam a szobában kabátban, csizm á­ ban s olvadt sapkám ról a hó. A k arácso n y nem ilyen döbbenetes, m eg­ rázó, m int m ost ez a bohócruha.

103

— N égyen lesztek k is bohócok — em elte fel anyám a vászon­ d arab o k at — , ti vezetitek m ajd a m en etet a nagyterem be. Trom bitád is lesz. — D obot k érek, — jele n te tte m ki, m ert ab b an az időben kisdobos akartam lenni a katonabandában. . . . O, ez a régi, régi tél; em lékeztek m ég ízeire? F ületekben cseng m ég a R ásztóczky új szán k ó ján ak vidám csilingelése? H alljátok m ég a gyári k ürtöt, am int a v én Szinyec a la tt szüntetőre dudál s m egállnak a csillék odafönn, a m ély v ö lg y ek et áthidaló drótköteleken? H alljá­ tok-e, am int m egcsendül a középső h a ra n g is — a suszter fia húzza — , s lábatokban rem eg-e m ég a fáradtság, m ert a hegyoldalt já rtá to k dél­ után a csusszanó, három em beres szánkóval? Behúnyom a szem em és sem m it sem hallok m ost e neszekből, e zajokból, nem érzem korcsolyás lábam fárad tság át s tudom, hogy nem leszek ma álm os. Enni sem tudunk ma, sem Laci, sem G yuri, sem Lajkó. Ju li v ezet m ost is, ő talán m ég izgatottabb a m aesti látv á n y b ó d ulatá­ tól, m int én, aki m ellette ballagok, kabátom alatt a csörgő bohóc­ ruhával. A nyám s apám m ég nem jö n , m ost öltöznek ők is. — M ajd k eress egy cukrászinast — em elt fel m agához anyám és m egcsókolt — , az leszek én. Es összenevettek apám m al. O ly furcsa m ost a kaszinó is, csupa láng és csupa fenyő és csupa tükör és csupa szalag. A ndris, az öreg inas m ost hinti fel viasszal padlatát, Jancsi, a cigány m ár ott áll vigyázzban a cim balom m ellett, m a nagy este lesz, három já rá sra s három n a p ra szóló. N álu n k is v endég van, három . M intha álom ban járn ék , színpadon, v a g y Thurzó M argit k a rjá n . . . Igen, csak Thurzó M argit hiányzik, szerelm em , az este akkor lenne tel­ jes és boldogságos, ha egyszerre ő is i tt terem ne s lehajolna hozzám , kérdené: — Te is itt v agy, kisfiú? Érted jöttem é n . . . S nem is leh etetlen , hogy el nem jön értem Thurzó M argit: édes­ apám is m ondta délben, h o g y alighanem a színészek is átjö n n e k a bálra. | — A prim adonna itt h a g y ta a s z ív é t. . . n e v e te tt apám , m ikor rá ­ g y ú jto tt a cig arettára ebéd után. És m ost itt, ebben a báli rengetegben. H ogy lelem m eg Thurzó M argitot? Egy kéz fogja m eg a kezünket, m ár o tt állunk m ind a n égyen bo­ hócok a terem közepén s hunyorgunk. N é g y apró bohóc, trom bitával és csörgővel, bódultán s gyáván. — Induljatok, trom bitáljatok! — m ondja v alak i az álarc mögül. — H ol v an édesanyám ? — riadok m eg m ost s m egkapaszkodom . — Jö n ő is, dobolj! Elől ballag Lajkó hasas plu n d rájáb an , u tán a én, m ögöttem Laci, G yuri. F újjuk, v erjü k , csörögjük, kerep eljü k . S m ögöttünk az ördö­ gök, a dominóik, a tengerészek, a spanyol lán y o k és apacsok. Jan csi cigány belevág a húrba s v alah o l pezsgő durran. A k irá ly is m oso­ ly o g n a Budán, ha látná.

104

'

De anyám nincs sehol, a cukrászinas. És apám sem, a k ém én y ­ seprő. N apraforgós jap án i nő lép m ost hozzám s m egfogja a kezem . Különös illat csap meg, soha nem éreztem , cipője sark a is oly m agas, keze kesztyűs.. — K icsoda m aga, kisfiú? sim ogatja m ég az arcom . M egállók a dobbal. A szívem nagyobbat dobban a dobnál. C sak bám ulom a különös ruhát, a- n apernyőt, a rózsaszín álarco t s a dús, fe­ k e te vendéghajat. — É rted jöttem kisfiú, — sim ogatja m eg az arcom . M egállók a dobbal. A szívem nagyobbat dobban a dobnál. Csak bám ulom a különös ruhát, a napernyőt, a rózsaszín álarcot s a dús, fekete v en d éghajat. — Érted jöttem , kisfiú, — m ondja m ost fátyolozott hangon, kissé idegenesen. Thurzó M argit! A szerelm em ! Értem jö tt hát. De csak állok leszegett, m orcos fejjel, m int m ikor hatév es g y e r­ m ek ért először jön el a szerelem . M ögöttem körben, nyolcasban, hul­ lám ozva s négyszögben, tánclépésben és rikoltva k ering a bál, Lajkó, a b á to r bohóc, görcsös ijedtséggel fogja a kezem , m ert ö sem találja an y ját, a m ásik k e ttő t elsodorta k é t vízisellő. N edves szem m el bám u­ lom a jap á n nőt. Igen, ez Thurzó Margót, ily en n ek láttam á G ésákban k é t hete. A gésa m agához húz, leül egy székre s ölébe von. — H ogy h ív ják , kisfiú? — k érdi halk an . — M it k eres itt? — Dobolok, — felelem . És a szívem is v e r eg y n a g y kalapáccsal. Bizakodva és reszketve húzódom közelébb a gésához s eg y p illan tásra m ég végigfutom szem ­ m el a term et, hol a cukrászinas, édesanyám ? H add lássa, hogy értem jö tt Thurzó M argit. A boldogságtól elered a könnyem s a bohóc, — ak árcsak egy érzelm es regényben, — pötyögve sírni kezd a cim balom tövében. — No, ne sírj, kisfiú, — ölel m agához a gésa, — m it gondolsz, ki v a g y o k én? — Thurzó M argit, — lihegem . A gésa egy pillan atra m egderm ed. A ztán lassan h ajo l le hozzám s egy p illanatra fellebbenti az álarcot. — Kisfiam! H át nem ism ered m eg anyádat? És m ost a gésa szem éből is k ih ullott eg y könnycsepp, a kezem re. M intha égető, tüzes parázs m arta volna a bőröm . — Édesanyám ! — k iáltottam fel ria d tan s ak k o r éreztem először, igazán életem ben, mi az, szégyen. B ocsánatkérőn tapadtam szorosan hozzá, sírva és n ev etv e egyben, m int aki m esszi világokból té r m eg. A nyám egy kicsit e lta rto tt m agá­ tól, k étk ézre fogott, m egnézett s szom orúan m ondta: — Igen, egyszer úgyis el fogtok m enni t ő l ü n k . . . De a nag y zajban m ár elveszett a hangja s am it m ég m ondani ak art. K ét nagybőgős is húzta ez este s ú g y zöndült, énekelt, táncolt itt m inden, hogy talán m ég az öreg k irá ly is m eghallhatta, h a ak arta, Budán... SZOMBATHY VIKTOR

105

MEGVÁLTOTT ÉVA VAGYOK

Az ős c salitn a k enyhe á rn y a ta k a rta el az első Évát. M int eg y k o r ő, ú g y rejtem én m ost a lelkem fájó, ném a titkát. De m ond az Úr ott: „Éva látlak! Előttem szivek zárja pattan " S m ost évm illiók táv latáb ó l nekem szól íg y az alkonyaiban. Én összetörve térdrehullok, és elsiratom sem m i voltom . Leszáll az éj is . . . T itkos á rn y é k su h an hom ályos é ji lom bon. S míg eltűnik a lom bokon túl, h e ly e tte — tám adj, szent csodálat! — h ajn ali fén y bíborsugára rag y o g ja á t a k a rc sú fákat! És kardos angyal áll a fényben, de nem m ozdul és nem sú jt karja. Sikolt a lelkem : „Uram, Jézus!" és Tám mosolyog szelíd arca. K ét áldó k a rja csendben átfog, s én úgy m egértem , úgy m egértem . L elkem ben húsvétlángok gyulnak, és m egfogózom jobb k e z é b e n . . . S az új „E dénkért" fái a ljá n m íg v ezet Jézus kézenfogva, zúgó szellőnek égi szárnyán így zeng a szózat: „Hol v a g y Éva?". A szóra lelkem nem rem eg m ár, csak h ála lobban ném a s z á m o n . . . „Szom orú gyerm ek — szól az Isten — é n m inden bűnöd m egbocsájtom ." PALOCSAY ZSUZSANNA

106

NAGYBANKJAINK É R D E K E L T S É G I H Á L Ó Z A T A 1

A MAGYAR GAZDASÁGI ELETNEK m indenkor érdekes kérdése, hogy a pénzintézetek és a gazdasági élet minő kapcsolatban állanak egym ással. Mi ebből a kérdésből egy fontos részletet em elünk ki s p róbáljuk bem utatni: minő érdekeltségi körökkel rendelkeznek n ag y ­ pénzintézeteink s ezek hogyan oszlanak el az ország területén. T őkében szegény gazdasági é letü n k sokszor felkeresi tő k éé rt a pénz- és tőkepiac hatalm as m edencéit, a pénzintézeteket. Ipari, közle­ kedési, kereskedelm i stb. v állalatain k sokszor fordulnak forgótőkéjük, beruházott tő k éjü k kitoldására rövid-, közép- v a g y ho sszú lejáratú hi­ telek ért bankjainkhoz. H itelintézeteink g y a k ra n nem elégednek m eg a m ár m eglevő vállalato k hitelszükségleteinek kielégítésével, hanem új pénzintézeteket (ú. n. leányintézeteket), ipari és egyéb vállalato k at alapítanak. M indkét hitelezést finanszírozásnak szokták nevezni. A fi­ nanszírozó pénzintézet, rendszerint b a n k és a finanszírozó v állalat k ö ­ zött közös érdek- és függőségi kap cso lat alakul ki. Az érdekközösség és függőség rendszerint a p énzintézet és leányintézete között bonta­ kozik ki a legteljesebben. V állalatgazdasági szem pontból ezek a le á n y ­ in tézetek a központ fiókjainak te k in th e tő k s ezektől inkább csak ön­ álló cégük m iatt, jogi szem élyiségükben különböznek, de gazdasági m űködésűket a finanszírozó intézetnek ren d elik a lá; szem élyzetükkel az an y ain tézet közvetlenül rendelkezik. A pénzintézet finanszírozta ipari, kereskedelm i és eg y éb vállalato k függősége különböző term é­ szetű, fokú lehet. E v állalato k m egbízottaikkal befolyhatnak term elési és üzleti, tartalékolási, m érlegkészítési politikájukba, az érdekkörükbe tartozó párhuzam os v állalato k v ersenyviszonyait rendezhetik, lehet, hogy a n y ú jto tt hitel sorsának biztosítása érd ek éb en a h itelnyújtáskor, esetleg pedig azután is szabályos időközökben ellenőrzik a v állalat vagyoni-jövedelm i viszonyait, üzleti gestióját. Finanszírozó pénzinté­ zetek osztják érdekeltségi k ö rü k gazdasági sorsát. Jövedelm eikben részesülnek nem csak olym ódon, hogy kölcsönadott tő k éjü k u tán k a ­ m atra tesznek szert, hanem az érdekkörükbe v ont (pl. rész v é n y tá rsa ­ sági) vállalato k alaptőkéjének, részv én y ein ek jele n té k e n y részét is m egszerzik s ezen keresztül alkotm ányosan pl. a részvénytársasági közgyűlésen döntő befolyást szereznek. A finanszírozott társasv állala­ tokban a rendelkezés, döntő szó nem csak a társaság tő k éje felének v a g y ennél m agasabb h á n y ad n ak (51 %) a m egszerzésével tö rté n h e ­ tik, u gyanezt a célt jó val alacsonyabb h á n y a d felett való' ren d elk ezés­ sel is el leh et érni. 1 A kassai m. kir. állami Kereskedelmi Főiskola magángazdaságtani tanszéké­ nek munkájából.

107

M int ezekből kiviláglik, az „érdekeltségi k ö r" csak úszó h a tá ro k ­ k al k örülvehető fogalom . Ide csak azok a finanszírozott v állalato k ta r­ toznak, am elyeknek a finanszírozó p énzintézet „rendszerint", „na­ gyobb" összegű, „hosszabb" időtartam ú h ite lt n y ú jto tt s ezért a h ite l­ igénybevevő általáb an „bizonyos" (hitelezői-tulajdonosi) befolyást en gedett m eg vállalatában. N éha m egtörténik, hogy egy v állalat eg y ­ n él több finanszírozó intézet érd ekkörébe is tartozik. Sok budapesti, sőt vidéki pénzintézet k ifejlesztett ilyen értelm ű „érd ek k ö rt" pénzintézeti, ipari és egyéb vállalatokból. Az aláb b iak ­ ban a 7 legjelentősebb érdekeltségi k ö rrel bíró pénzintézet viszonyait fogjuk m egvizsgálni. E 7 pénzintézet a m agyar kapitalizm usnak le g ­ fontosabb intézm ényei közé tartozik. Az alábbiakban a részv én y társaság o k n ak a la p tő k éjé t alkalm aztuk nagysági m érőeszközül. Ezt csak jobb h íjjá n tettük, m ert a nagyobb jellem ző erővel bíró egész saját tők én ek kisebl> nagyobb része a m ér­ legekben a titkos tartalék o láso k kö v etk eztéb en nem jelenik meg. De m ég a sa já t tőke sem m éri tö k életesen a vállalato k nagyságát, ehhez forgalm i és sok egyéb ad atra is szükségünk lenne, de ily enekkel a nyilvános szám adások jelenlegi idejében kívülálló vizsgáló nem ren ­ delkezik. — N ézzük e 7 nag y b an k érdekeltségi, háló zatát eg y en k én t és közelebbről: Központ alaptőkéje 1, Magyar Általános Hitelbank. . . 2. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 3. Magyar Bank és Kereskedelmi Rt . 4. Magy. leszámítoló és Pénzváltó Bank 5. Magy. Orsz. Központi Takarékpénztár 6. Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület 7. Hazai Bank Rt.........................

44.000 25.000 15.000 12.000 8.000 20.000 10.000

Ipari és egyéb érdekeltségek Bpesten vidéken Bpesten vidéken száma alaptőkéje száma alaptőkéié száma alaptőkéié Fiókok száma

12 25 12 14 14 12 1

18 6 10 2 1 — —

leányintézetek

13, 8.800 42 224.457 13 33 20.169 36 151.691 10 1 5.329 18 35.883 7 16 7.300 10 8.015 6 3 1.980 12 23.670 3 — 26 12.901 — — — — 4 10.030 5

18.174 22.915 2.000 7.287 1.990 — 3.970

összegek 1000 pengőben értendők.

A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknak „Magyar Kereskedelmi Hitel­ bank, Schopper" (2 millió pengői alaptőkével) cégű érdekeltségi vállalata működik Budapesten', a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesületnek pedig egy leányintézete Budapesten, a Kőbányai Takarékpénztár.

A M agyar Á ltalános H itelbank a legnagyobb alap tő k év el ren d e l­ kező finanszírozó m agybankunk. K im utatásaink szerint a sa já t alap­ tőke és érdekeltségi hálózatának alap tő k éje eg y ü ttesen m eghaladja a 290 millió pengőt. A bank m űködésének su g arát nem annyiira leá n y ­ intézetek létesítésével, hanem a sok-fiókrendszerrel igyekszik előm oz­ dítani. Évi üzleti jelen téséb en 42 budapesti érd ek eltség i vállalatot em ­ lít m eg a bánya- és erdőipar, vasm űvek és gépgyárak, a textilipar, faés papirosipar, stb. köréből. É rdekkörébe tarto zn ak a G anz és Társa,

108

a M agyar Á ltalános K őszénbánya, a M agyar C ukoripar, stb. A Pesti M agyar K ereskedelm i Bank különösen k itűnik azzal, hogy B udapes­ ten ta rtja fenn a legtöbb fiókot, valam int sok vidéki leán y in tézetév el s azoknak m agas összegű alap tőkéjével. Budapesti ipari és egyéb é r­ dekeltségi k ö re szintén m agas szám okat ad. M indazok az iparcsopor­ tok, am elyek az előbb em lített finanszírozó intézeteknél felsoroltattak, ennél a pénzintézetnél is szerepelnek. Ide tartoznak például a Salgó­ tarján i K őszénbánya, az Egyesült Izzólám pa. A K ereskedelm i Bank sa já t a lap tő k éje és érdekeltségi köre összesén 220 millió pen g ő re rúg. Az ezután m egem lítésre kerülő pénzintézetek m éretei szerényebbek. A M agyar B ank és K ereskedelm i Rt. vidéki leán y in tézetére és bu d a­ pesti ipari és egyéb vegyes jellegű érd ek eltség ére v e t súlyt, ö ss z e s e n 58 millió pengőt ta rt ilym ódon rendelkezése alatt. A M agyar Leszá­ m ítoló és Pénzváltó B anknál a vid ék i szám ok viszonylag m agás volta tű n ik fel. M ind vidéki leányintézeteinek hálózata, m ind vidéki ipari és egyéb érd ek eltség ein ek köre jelentős, ö ssz e se n 34 m illió pengő tartozik ide. A M agyar O rszágos Központi T akarékpénztár hálózati súlypontja a budapesti székhelyű ipari és eg y éb jelleg ű érdekeltségi v á lla la to k ra esik. ö ssz e se n 36 millió pen g ő t foglal m agában. A P esti H azai T akarékpénztár E gyesület — egyike az ország legrégibb pénz­ intézeteinek — tisztán tak arék p én ztári üg y letek k el foglalkozik s így ipari érdekeltségi k ö re nincsen, vidéki fiókokkal sem rendelkezik, de vidéki leányintézeti hálózata erősen kiépült. A Pesti H azai é rd e k ­ körébe tartozó Hazai B anknak viszont budapesti és vidéki ipari é rd e ­ keltségi hálózata van. E k é t utolsó pénzintézet 33, illetve 24 millió pengőt v o n t gazdasági irán y ítása alá. N ézzük ezek u tán áb rán k I. részét, am ely m agát a hálózati té r­ k ép et tartalm azza s az egész ország terü leté t m u tatja be. Nem rend­ kívüli, hogy a térk é p B udapestnek központi h e ly z e té t dom borítja ki, hiszen a 7 pénzintézet, fejteg etésein k tárgya, m ind B udapesten székel. Érdekes, hogy e vizsgált pénzintézetek fiókjaikkal, leányintézeteikkel, egyéb hálózati intézm ényeikkel nem egyform a m értékben szállották m eg az ország egyes részeit. íg y feltűnik a D unántúl egyes nag y v á ­ rosainak kevésbbé berajzolt vidéke, s hasonló értelem ben az újab b an v isszacsatolt terü letek jele n té k e n y része. Az I. szám ú térk ép egybe­ v e tv e a II. szám úval jól m utatja az egyes v id ék i váro so k n ak k a p ita ­ lista gócpont jellegét. O szlopábra sorunk (II. sz.) a vidéki városok összes részv én y társa­ sági alaptőkéinek ran g so rát m u tatja be. Feldolgozta ez az áb raso r 28 vidéki n ag y v árosunkban székhellyel rendelkező pénzintézeti és eg y éb részv én y társaság alaptőkéjét. Itt te h á t nem csak a 7 pénzintézet és hálózatának m érete jelen ik meg, hanem az illető v á ro sn a k m indegyik részvénytársaságáé. Az oszlopok te te jé n szereplő szám ok az illető v áro s részvénytársasági a lap tő k éjét 1000 pengőben és a részv én y társa­ ságok szám át jelentik. Az oszlopok k ét egym ásfeletti részből állanak, a felső rész a pénzintézeti, az alsó az egyéb részvénytársaságok rész­ v é n y tő k é jét ábrázolja. Látjuk, hogy a sor élén m agasan kiem elkedik K olozsvár, am elynek kisebb és nagyobb, százon felülj létszám ú rész­ v é t;/tá rs a s á g a összesen a 37 m illió p e n g ő t is m eghaladja alaptőkéivel.

109

A 28. hely en Kom árom helyezkedik el alig 2 m illió pengőt m egütő alap­ tőkével. Kassa N yíregyháza és B ékéscsaba között a 13. h e ly e t foglalja el. K assát népszám szerinti városrangsora a 11. h e ly re ülteti, m ég kevésbbé tu d ják e szám ok szinte országrészközépponti sú ly át kellően tükrözni. K assa ipari részv én y társaság ain ak tő k eereje nem m agas. A lábbiakban összehasonlítjuk az egyes városok részvénytársasági tő k e e re jé t és népességi rangsorát. A felsoroltakból Győr, Szom bat­ hely, Szolnok, N agybánya, M unkács (m indössze 3 részv én y társaság ­ gal) Sepsiszentgyörgy és G yöngyös m utatkoznak népszám ukhoz k é­ p est tőkeerősebbeknek, a fordított h e ly z e tre különösen Szabadka és K ecskem ét n y ú jta n a k példát. Rt.-ok száma Töke sor­ Pénz­ rend Ipari intézeti 98 17 40 38 37 17 10 19 19 4 21 11 15 12 2 3 13 19 10 14 7 7 3 26 7 26 16 1

14 1 7 2 3 5 4 4 2 1 4 2 2 4 1 1 1 3 4 2 4 2 2 4 2 3 3 1

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 , 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

Város neve: Kolozsvár __ Győr — __ Debrecen __ Szeged __ Nagyvárad Szombathely Szolnok __ Pécs ---- ---Újvidék __ N agybánya__ _ Miskolc __ Nyíregyháza K a ssa __ B ékéscsaba__ Munkács __

__ __ __ __ __ ____ __ — __ __ __ __ __ __ ---- ---__ __ __ __ __ __ •__ __ __ , __ __ __ __ __

__ __ __ __ __ __ __ ---__ __ __ __ __ __ __

__ __ __ __ __ __ __ __ __ __ __ __ __ __ _ ---- ---__ __ ! __ __ __ ■___ __ __ __ __ __ __ __ __

Sepsiszentgyörgy __ Sopron __ __ _ __

__

__

__

__ __ __ Szabadka __ __ __ __ __ __ Hódm ezővásárhely __ ___ __ __ Gyöngyös __ __ __ __ __ __ Kecskemét __ __ __ __ __ __ Eger — — — . . . . ___ — — S á ro s p a ta k __ __ __ __ __ __ Szatmárnémeti __ __ __ __ __ Vác — ..... ..... ................................. M a ro sv á sá rh e ly __ ____ __ __ __ Ungvár __ __ __ ___ __ __ Komárom __ __ __ __ __ __

Népes­ ségi sorrend

Lakosság száma ezrekben

3 16 2 1 5 23 26 10 14 61 7 15 11 17 38 100 24 4 13 55 6 34 110 18 58 22 30 40

111 57 126 137 93 43 42 73 61 21 77 59 67 52 32 14 42 101 62 24 87 32 13 52 22 45 35 31

V annak olyan városok, am elyekben a 7 vizsgált n ag y pénzintézet­ n ek legfeljebb fiókja van, de eg y etlen leányintézete, v a g y egyéb é r­ dekeltségi intézm énye sem : pl. N agybánya, Eger, Sárospatak. Ezek te h á t k ap italista szem pontból viszonylag függetlenebb helyek. A 28

110

váro s közül további 11-ben a vizsgált 7 finanszírozó p énzintézet é rd e ­ keltségi intézm ényeivel az oszlopnak csak kis részét veszi igénybe. Az oszlop nagyobbik rész é t egyéb p énzintézetek é rd ek k ö réb e tartozó v a g y független részv énytársaságok alaptőkéi alkotják. Ezek: Kolozs­ vár, Győr, D ebrecen, Szom bathely, M iskolc, N yíregyháza, M unkács, S epsiszentgyörgy, Sopron, Vác, Kom árom . H a ebben a összehasonlítás­ ban a nem -részvénytársasági ala k ú v á llalato k at is feldolgoztuk volna vpl. szövetkezeteket, k o rláto lt felelősségű társaságokat, közkereseti, betéti társaságokat, egyéni cégeket), a sorrend m ódosulhatott volna. M indezek az ad ato k azonban nem állh attak rendelkezésünkre. III. számú, k é t k ö ráb rán k B udapestet és a v id ék et hasonlítja öszőze egym ással. M ennyi v an elhelyezve B udapesten és m ennyi a k ö r­ n y ék en a 7 vizsgált p én zin tézetn ek és érdekeltségi kö rén ek .2 A h é t pénzintézet az összes budapesti és az összes m agyarországi p énzintézet a lap tő k éjén ek igen m agas h á n y a d át éri el, am it a buda­ pesti k ö ráb ráv al párhuzam osan m egvont k ét k ö rív ábrázol. A v o n a t­ kozó szám ok: 593,550.000, 1.017,270.000, 1.280,899.000 P. A vidéki részv én y társaság o k alaptőkéi (a 7 pénzintézet leányp énz.ntézetei és az érd ekeltségükbe tartozó egyéb részvénytársaságai) együttesen: 132,535.000 P-t tesznek ki. É rdekes m egfigyelni, hogy a vidéki alaptőkék teré n a 7 pénz­ intézet n ag y ság so rren d je más, m int Budapesten. A dataink szem pont­ jából a vid ék en legerősebben finanszírozó 3 pénzintézet: Pesti M agyar K ereskedelm i Bank, Pesti H azai Első T akarékpénztár, M agyar Á ltalá­ nos H itelbank. (1000 pengőkben.) MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBANK. Kdzpont: B u d a p e st__ __ __ 44.000 Vidéki fiókok: Debrecen, Eger, Érsekújvár, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Kolozsvár, Miskolc, Nagyvárad, Nyíregyháza, Pécs, Sátoraljaújhely', Sopron, Szabadka, Szentes, Székesfehérvár, Szombathely, Tatabánya Leányintézetek: Békéscsabai Takarékptár Egy__ 800 Áth. 5.600 Zalamegyei Gazd. Takarékptár, Ceglédi Takarékptár Egyesület 450 Nagykanizsa __ __ __ 600 Gyöngyösi Takarékptár Egyesület 480 Pápai Hitelbank __ __ 200 Hódmezővásárhelyi Közgazd. Sárospataki Takarékptár és __ __ ____ __ 270 Bank Rt. 200 Forg. B a n k __ __ __ __ Egy. Felsömagy. Hitelbank és 400 Szatmármegyei T a k a ré k p tá r_ Kassai Takarékpénztár __ 2.500 Szegedi Kér. és Iparbank 1.000 Komáromi Első T a k a ré k p tá r__ 300 Tiszavidéki Hitelintézet és Marosvásárhelyi Takarékptár 800 800 Takarékpénztár, Szolnok Atv.

5.600

8.800

2 A két kör érdekeltségi adataiban némi kétszerszámltás jelenik meg. Egyes vállalatok ugyanis 2 pénzintézet érdekeltségi körében szerepelnek. (Pl. DreherHaggenmacher E. M. Serfőző, Hungária Vegyi és Kohóművek.)

111

Érdekelt Iparvállalatok:

a) Budapest: Átv. Linum Lenfonó és Szövőipari Rt. M. Acélárugyár Rt. __ _ M. Ált. Kőszénbánya Rt. __ M. Ált. Ütépitő Rt. __ _ Magyar Cukoripar Rt. __ _ Magyar Gabonakereskedelmi Rt. Magyar Fa Rt. __ __ _ Magyar Pamutipar __ __ M. Rabbethge és Giesecke Magtenyésztő Rt. __ _ Magyar Tógazdaságok Rt. _ Méray Motorkerékpár Rt. __ Mezőgazdasági Ipar __ _ Phylaxia Szérumtermelő R t . __ Providentia Biztosító Rt. _ Rt. Villamos és Közi. Váll. számára __ __ __ _ Révai Testv. írod.. Intézet Rt___ Rex Gyógyszervegy. Gyár és Gyógyáru Rt. — __ _ Urikány-Zsilvölgyi M. Kőszénbánya __ — __ ____ Dunavölgyi __ ______ _ Neményi Testv. Papírgyár Rt. Rock István Gépgyár R t _

56.720 1.500 3.200 48.400 1.000 24.000 2.000 1.000 8.6*ö'.l

■ J r

6.500 Alföldi Cukorgyár Rt. __ __ Baxit Ipar Rt___ __ __ __ 1.100 1.600 Borsodi Szénbányák Rt___ __ 1.500 Brassói Cellulózegyár Rt. __ 820 Columbia Textilipar R t . __ — 168 Egri Erdő- és Faipar Rt___ — Egercsehi Kőszénbánya és 4.000 Portlandcementgyár Rt. __ 500 Erdőbirtokos és Fakitermelő Rt. „Fanto” Egy. M. Ásványolaj2.880 gyárak R t . __ __ __ — 5.440 Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt, 4.000 Filtex — — — — — Ganz és Tsa Vili., Gép-, Waggonés Hajógyár Rt. __ — 12.863 400 Földgázértékesitő Rt. __ __ Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Rt. 4.000 Hofherr-Schrantz-ClaytonShuttleworth Magy. Gépgyári 2.600 Müvek R t . __ __ __ — „Hungária" Container Forg. 300 és Hűtőipari R t . __ __ __ 1.260 „Hungária" Egy Gőzmalmok Rt. 700 Ioss és Lövenstein R t . __ __ Kőbányai Polgári Serföző Rt___ 6.000 100 Láng L. Gépgyár Rt. __ • —

480 1.071 200 " 9.975 1.820 700 35.000 1 900 * \

160 21.000 35 6.000 675

224.457

Ath. 56.720 b) Vidék: —

1.500

Budapest-Szentlőrinci és Tatai Cserép és Tégla — __ —

900

Debreceni Hajlítottbútor Gyár és Fakereskedelmi Rt. ...

304

Beocsini Cementgyár Unió

Diószegi Gazdaság, Cukorgyár és Szeszgyár R t . __ __ ___

1.457

...

386

Dermata Művek Bőr- és Cipő­ gyár Rt., Kolozsvár __ ___

4.800

£gy.' Kefegyár, Debreceni

.

112

Atv.

9.347

Ath. 9.347 Egercsehi Kőszénbánya és __ __ 4.000 Portlandcementgyár Üjszegedi Gözfürész és Ládagyár, Szeged __ — - — — 6Ó0 Szegedi Lemezgyár és Faipari Rt. 150 Rokka Kötszövőgyár Rt., Békéscsaba — — — 656 Magyaróvári Mflselyemgyár Rt. 1.040 Orsz. Raktárházak Rt., Szeged 500 „Pannónia" kender és Lenipar Rt. 1.881 18,174

FESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK __ __ 25.000 Központ: Budapest Vidéki fiókok: Győr, Nagyvárad, Rákospalota, Sopron, Szeged, Űjpest Nemzeti .elintézet Budapest Alföldi Takarékpénztár, Debrecen Békésmegyei Kér. Bank, Bcsaba Bereg-Máramarosi Kér. Bank Bonyhádi Takarékpénztár, Bonyhád r'eglédi Kér. Bank, Cegléd __ „lélmagyarországi Kér. Bank, Pécs Diósgyőri Hitelintézet, Diósgyőr Első Gyulavárosi Takarékptár, Gyula __ __ — — Erdélyi Bank, Kolozsvár -iÉrsekújvári Takarékptár, Ersélr újvár __ __ —_ — - fiókok: Érsekújvár, Dunaszerdahely, Léva, Losonc Felvidéki Kér. Bank, Kassa __ Halasi Gazdasági Bank, K.-halas Hódmezővásárhelyi Népbank __ Kecskeméti Magyar Kér. Bank. Kér. és Iparbank, Űjvidék — __ Közgazd. Bank, Szabadka fiókok: Apatin, Bács-Kossuthfalva, Topolya, Zenta, Zombor Kúnszentmártoni Takarékpénztár Makói Népbank __ __ __ Átv.

Leányintézetek: 2.000 Ath. 13.385 1.000 Máramarosmegyei Kér. Bank 500 M áram arossziget__ __ __ 250 500 Nagykőrösi N é p b a n k __ __ 250 350 Néptakarékpénztár, Nagykanizsa 250 600 Soproni Takarékpénztár 174 __ 400 ' fiók: Csepreg 40 Sopronmegyei Első Takarék­ 300 __ __ pénztár, Kapuvár 150 fiók: Csorna 2.000 Szarvasi Takarékpénztár, Szarvas 300 500 Szatmárnémeti Kér. Bank — 375 fiók: Nagybánya Székelyföldi Kér. Bank, Maros500 vásárhely __ __ __ __ 1.000 Szentesi Takarékpénztár__ __ 500 250 Szolnoki H itelbank__ __ __ 500 300 Takarék- és Hitelegylet Szövet­ 500 509 kezet ---- ---- ---- ---- ----2.000 Ungvári Kér. B ank__ __ — 500 1.000 Vasmegyei Mezőgazdasági Ta­ 1.500 karékpénztár, Szombathely fiók: Celldömölk 120 Borsod-Miskolci Hitelbank, Mis­ 300 750 kolc __ _ — — — 20.168

13.385

Érdekelt ‘iparvállalatok: a) Budapest: Áth. Salgótarjáni Köszénbánya Rt. 38.220 Felsőmagyarországi Bánya- és Magyar Posztógyár Rt. — — Kohómü R t.__ __ __ __ 1.600 Csepeli Fésüsfonalgyár Rt. — Zalamegyei Bazaltbányák R t . __ 450 Magyar Konfekció Müvek Rt. Szobi Kőbányák Rt. __ __ 500 Pannónia Rt. — — — — Magyar W aggon-. és Gépgyár Rt. 2.330 Mauthner Testv. és Társai — Budapest-Salgótarjáni Gépgyár Magyar Élelmiszerszállító Rt. és Vasöntö Rt. __ __ _ __ 700 Magyar Vadkiviteli Vállalat Rt. Vadásztöltény, Gyutacs- és FémBudapesti Központi Élelmezési Rt. árugyár R t . __ __ __ __ 700 Központi Tejcsarnok Rt___ __ Féltén és Guilleaume K á b e l---5.625 Dreher-Haggenmacher Serfőző Rt. Magyar RepülőgépszerelvényElső Budapesti Gőzmalom Rt___ gyár Rt. — — — .— 1.200 Királymalom Rt. __ __ __ Átv. 8

51.725

51.725 1.800 1.000 •1.000 1.000 1.020 750 50 3.000 150 16.000 5.000 480

Átv. 182.975

U3

Ath.

Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. __ __ __ __ Magyar Wolframlámpagyár Rt. Magyar Brown Bovery Müvek Rt. Központi Gáz és Villamossági Rt. Hungária Villamossági Rt. __ Magyar Viscosa Rt. '__ __ Hungária Vegyi- és KohóműHydrogén Gázelválasztó Oxigén Rt. Magyar Asphalt Rt.. __ __ Nikotex Rt. __ __ _ __ __ Hazai Papírgyár R t __ __ Phylaxia Szérumtermelő R t . __ Posner Grafikai Műintézet Rt___ Első Magyar Mechanikai HordóMagyar Gazdasági és Kisvasúti

82.975

b) Vidék:

21.000 1.000 750 1.000 10.500 12.000 16.600 600 1.800 500 7.000 1.820 240 250 Rt. 50

Mercur Ipari, Gyári és Kér. Rt., Obecse __ __ __ __ Korláti Bazaltgyár Rt. __ __ Nemzeti Egyesült Textilművek, __ __ i __ __ Losonc Szegedi Kenderfonógyár R t . __ Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt., Vác — — __ — Carmen Cipőgyár, Nagyvárad Garamvölgyi Cukorgyár Rt., Oroszka __ — __ — Szolnoki Cukorgyár R t . __ __ Bácskai Cukorgyár Rt., Űjverbász __ —_ — —

300 50 2.750 4.380 585 1.000 ^

3.600 5.250 5.000 22.915

151.695

PESTI HAZAI ELSŐ TAKARÉKPÉNZTÁR EGYESÜLET. ................ 20.000 Központ: Budapest Ath. 4.260 Kőbányai Takptár, B udapest__ 360 80 pénztár, Csongrád __ __ Bajai takptár, Baja__ __ 1.000 1.440 Kolozsvári Tak. és Hitelbank— fiókok: Bácsalmás, Jánoshal­ fiókok: Bánffyhunyad, Dés, Ma­ ma, Kalocsa, Kiskőrös, Zombor rosvásárhely, Nagybánya, Szakirendeltségek: Dunapataj, Fájsz, Hajós, Katymár, Kúnmosújvár affiliált: Udvarmegyei Taka­ baja, Mélykút 300 rékpénztár, Székelyudvarhely Békésmegyei Tak. Egy., Békéscsaba Kúnszentmiklós—Dabas—Sza­ fiókok: Békéscsarvás, Elek, 400 badszállítási Takarékptár — Gyoma, Kőröstarcsa, Medgyesfiókok: Alsódabas, Dunahaháza, Mezöberény, Sarkad, Oros­ raszti, Dunavecse, Ráckeve, háza, Szeghalom, Tótkomlós, Szabadszállás Vésztő 720 Miskolci Takarékptár __ __ kirendeltség: Battonya fiókok: Diósgyőr, Mezőkövesd, 760 Debreceni Első T a k a ré k p tá r__ Szikszó fiókok: Berettyóújfalu, Érdmi. affiliáltak: Gönci Tak., Hegyhályfalva, Hajdúböszörmény, 104 alja-Mádi Tak., Szerencs, Encs Szeghalom 64 Dunántúli Bank, Pécs __ __ 860 Mezócsáti Takarékptár — — 100 400 Özdi Takarékptár — — — Halasi Takarékptár, Kiskunhalas '700 — 280 Nagyváradi Takarékptár Hevesmegyei Takarékptár, Eger fiókok: Nagyszalonta, Mar­ fiókok: Füzesabony, Heves, gittá, Élesd Tiszafüred 1.000 Nyíregyházi Takarékptár Egyl. kirendeltség: Kál affiliáltak: Büdszentmihályi Hódmezővásárhelyi Takarékptár 600 75 Takarékptár — — — affiliált: Tiszavidéki TakarékA tv.

114

4.260

Atv.

9.543

Nagykállói Takarékptár. Rakamazi Takarékptár Tiszalöki Takarékptár Szabadkai T a k a ré k p tá r__ Szatmármegyei Gazd. Bank,

Áth. __ __ __

9.543 100 50 75 1.000

Áth. 10.768 Szatmárnémti __ __ ___ ^ 393 fiókok: Mátészalka, Nagykároly 1.000 Szombathelyi Takarékptár __ fiókok: Celldömölk, János, háza, Kőszeg, Vasvár

Átv.

10.768

12.901

HAZAI BANK RT. 10.000 b) Vidék: Dreher-Haggenmacher Nagyvá­ Ipari érdekeltségek: radi Sörgyár Rt. __ __ a) Budapest: Kühne Mezőgazd. Gépgyár Rt., Első Békéscsabai, Miskolci és __ ___ _ __ __ Moson Debreceni Gőzmalmok R t . __ 3.080 Strebelmüvek Rt., Moson __ 6.000 Délm agyarországi Vili. ÁramKőbányai Polgári Serfőző Rt. U glyai Faipar R t . __ __ __ 750 szolg., Bácsalmás _____ __ M agyar W eiss és Fréitag Rt___ 200 D rávavölgyi Vili. Áramszolg., Szigetvár __ , __ __ ___ 10.030 Központ: Budapest

__

__

1.500 870 150 1.050 400 3.970

MAGYAR LESZÁMÍTOLÓ ÉS PÉNZVÁLTÓ BANK. Központ: Budapest __ __ 12.000 V idéki fiókok: Debrecen, Kassa

Leányintézetek: 300

Bajai Kér. és I p a r b a n k __ __ Békéscsabai Lesz. és Pénzváltó Bank __ __ __ ___ __

200

Gyöngyösi Takarékpénztár Egyesület __ __ __ Kaposvári Tarakékpénztár

__ __

480 504

Kecskem éti Lesz. és Pénzváltó Bank __ __ __ __ _ __

850

Erdélyi Lesz. és Pénzváltó Bank, Kolozsvár __ ___ __ __ Makói Takarékpénztár __ __ Mátészalkai T a k a ré k p én z tá r__ Borsodmegyei Tak., M isk o lc __ Nagykanizsai B an kegyesület__ Nagykőrösi Közgazd. Bank __ Nyírvidéki Tak., Nyíregyháza Orosházai Takarékpénztár __ Szarvasi Hitelbank __ ___ Szegedi Kér. és Iparbank __ Dunántúli Lesz. Bank, Szombathely

750 360 108 600 500 400 216 501 375 750 406

7.300 Magyar Kér. Hitelbank, Schopper 2.000

8

*

Egyéb érdekeltségek a) Budapest: 2.000 600 1.764 2.000 M. Gabonakereskedelmi R t ; __ Papírmüvek Rt. __ __ __ 1 151 200 Residentia Faipari Rt. ___ __ Roessemann-Harmatta Gépgyár és C s ő g y á r __ __ — 600 200 Vízszabályozó Csatornaépítő Rt. Agrolux Községeket és Mező­ gazdaságokat Villamosító Rt. 200 M. Árucsereforgalmi Intézet Rt. 300 Budafoki Zománcedény-Fémáru Rt. Első M agyar Papíripar Rt. __ Gizella Gőzmalom Rt. __ ■____

8.015 b) Vidék; Fejérmegyei Cukorgyár Rt., Ercsi 3.750 Gyöngyösvidéki Gőzmalom Rt. 47 1..040 Magyaróvári Müselyemgyár Rt. 150 Csongrádmegyei Vili. Rt. __ Grab-féle Textilipar Rt., .Győr__ 1.500 800 Szolnoki Papíripar Rt. __ __ 7.237

115

Központ: Budapest Leánytntézetek: Külsőszolnokmegyei és Mezőgazd. E. Takarékptárak Rt., Szolnok — __ — Biharmegyei Közp.. Tak. Rt., __ __ — 'Derecske Szabolcsi Közp. Tak. Rt., Nyíregyháza _- —

MOKTÁR. __ 8.000 Vidéki fiók: Debrecen Török-Labor Vegy. Gyár R t . __ Magyar Rézhengerművek Rt___ Szent-Lélek Gyógyszertár __ Magyar Trachitmüvek Rt. __ 1.000 Baranyai Villamossági Rt. __ 480 Édeskúti Ásványvíz R t . -----— Magyar Lőszerművek Rt. — Nemzeti Földmívelő R t . __ — 500 Áruértékesítő és Félsz. Rt. __ 1.980

Egyéb érdekeltségek: Dreher-Haggenmacher Első M. Serfőző Rt. — —- — — Hungária Dunapalota S z á lló _ Szent Lukács Gyógyfürdő

16.000 1.400 750

Vidék: Első Törökszentmiklósi Gőzm. Rt. Somoskői Bazaltbánya Rt. — Debreceni Közr. és Kér. Rt. —

1.000 1.125 80 315 800 50 1.500 500 150 23.670 288 1.200

502 1.990

MAGYAR BANK ÉS KERESK. RT. Központ: Budapest __ __ 15.000 Vidéki fiókok: Békéscsaba, Berettyóújfalu, Debrecen, Győr, Kiskúnfélegyháza, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Sopron, Szabadka, Szeged Leánylntézetek: Áth. 3.420 1.500 Fabank Rt., Budapest __ __ 250 fiókok: Maroshévíz, Szászrégen __ - - Bajai Magyar Bank 1.349 Biharmegyei Tak., Nagyvárad fiók: Mezőgazdasági Bank és 1.000 fiókok: Érmihályfalva, NagyTak. .............. —1 , __ __ Kolozsvár, fiókok: Szatmárnémeti, . károly, Szolnok 560 Vasmegyei Tak. Rt., Szombethely Szilágycseh, Zilah, Zsibó 670 fiók: Körmend Marosvásárhelyi Lesz. B a n k __ Átv. 3.420 Egyéb érdekeltségek: a) Budapest: Nagybátony-Űjlaki Egy Iparművek 4.200 Hungária Vegyi- és Kohóművek 10.600 600 Keleti és Murányi Vegyészeti Rt. 2.400 Szentendrei Papírgyár Rt. __ 300 Papírkereskedelmi és Ipari Rt. 750 Glóbus Nyomdai Műintézet Rt. Hamburger és Birkholz Papír és 600 Nyomda __ — — — 375 Hornyánszky Viktor Rt---- — 8.383 Nemzetközi Gépkeresk. Rt. — 200 Magyar-Egyiptomi Keresk. Rt. Átv. 28.408

116

5.329

Áth. 28.408 Magyar-Brazil Keresk. Rt. __ 500 1.000 Magyar Bel- és Külforgalmi Rt. M. Kender-, Len- és Jutaipar Rt. 5.000 150 Erdőüzemi, Faipari és Kér. Rt. 225 Fővárosi Áruház Rt. __ ^ ___ Hungária Containerforgalmi és Hűtőipar Rt---- — — — 300 150 Ipari Árukiviteli és Behozatali Rt. 150 Planta Mezőgazd. és Keresk. Rt. 35.883 b) Vidék: 2.000 Győri Téxtilművek Rt., Győr SCHRANZ ANDRÁS

AZ

A L U M Í N I U M

ÉS

A

MAI

ÉLET

AZ UTOLSÓ KEREK MÁSFÉL ÉVSZÁZAD tö rté n eté b en számos olyan k u ta tá s folyt le, szám os olyan felfedezés láto tt napvilágot, m e­ ly ek m indegyike kiindulópontul v a g y ép p en alapul szolgált olyan ú jabb m érföldköveket jelen tő kísérletekhez, m elyek nem csak a m os­ tani kor, de m inden valószínűség szerint az eljövendő századok szá­ m ára is iránym utatóul szolgálnak a további m unkálatok felé. H a v é ­ gigtekintünk az egyes tudom ányágak ez utolsó m ásfél évszázad alatt befutott pályáján, azt találjuk, hogy m ind az orvostudom ány és a vele kapcsolatos tudom ányok, m ind a fizika, a kém ia, az állat- és n ö v é n y ­ tan olyan forradalm i újításoknak, olyan nagyszerű új felfedezéseknek lett a bölcsője, m elyek m ár m agukban is, de fokozottabb m értékben a gyakorlati életb en m utatkozó sokféle alkalm azhatóságuk köv etk ez­ tében a m ai k o r em berének egyéni és társadalm i é le tét a legteljesebb m ódon befolyásolják. Az egyes fentem lített tudom ányok nag y szerű vív m án y ai annyira hozzátartoznak életünkhöz (inzulin, röntgen, rádió, rádium , nem esített n ö v én y ein k és állataink stb.), hogy ha hallunk felőlük v a g y használ­ ju k őket, a világ legterm észetesebb m ódján tesszük. U gyanígy v a ­ gyunk a technikai tudom ányokkal is. A m it a n y u g h atatlan em beri elm e e té re n alkotott, a m aga nem ében éppen olyan nagyszerű és nagy h orderejű, m int a többi tudom ányág b árm elyikének teljesítm énye. A tech n ik ai tudom ányok lelke, cónditio sine qua non-ja a k ü lö n ­ féle fém ek v a g y ötvözeteik. Az em beriség tö rté n eté b en a fém ek m in­ dig n a g y szerepet játszo ttak . Egy-egy korban (réz-, bronz- és v a s­ korszak) használatos fém hosszú időre rányom ta b é ly e g é t a кот civi­ lizációjára és k u ltú rá já ra egyaránt. H ogy a m ai értelem ben v e tt tech ­ nikai fejlettségről csak a XIX. század óta beszélhetünk, an n ak talán legfőbb oka a robbanó m otorok feltalálásában rejlik. M ár a gőzgép is Iazba hozta az ú jításo k é rt lelkesülő em berek töm egeit és v erh etetlen egyeduralm at jósoltak neki. A lig p ár évtized m úlva, m ialatt m aga is állandóan tökéletesedett, a század vég én m egjelent a n ag y v e té ly tá rs a robbanóm otor képében. A kön n y en lelkesülök n a g y tábora — „m eg­ h a lt a k irá ly — éljen a. király!" jelszóval — ennek az újabb .technikai csodának dicsőítésébe kezdett. K ésőbb a szenvedélyek lecsillapultával lassan k ialak u l a k é t ellen tétes v élem ényű tábor között az a ra n y középút, am ennyiben m ind a gőzgépnek, m ind a robbanóm otornak fej­ lődése, illetve tö k életesed ése időközben kialakult, sajátos feladatának jeg y éb en állt és áll m a is. A gyors iparosodás, m ely a közlekedési eszközök ez újabb kép­ v iselő in ek g y ártása m ellett eg y re szélesebb terü lete k et hálózott be gyártm ány aival (traktor stb.), m indinkább hozzájárult, h o g y a XX. század fém szükséglete óriási m értékben, ugrásszerűen felszökött. Az

117

utóbbi időkben m ár azok a hangok sem hiányoznak, m elyek a fém ek­ n ek gazdaságosabb felhasználását szorgalm azzák, illetve a m ár fel­ használtak (konzervdoboz, tö rö tt tárgyak) összegyűjtésének és újból való felhasználásának nag y fontosságát hangsúlyozzák. A g épeket gazdaságosságuknak (anyag és energia kedvező h a tá s­ fokának), biztonságosságuknak növelése m ellett nagyobb és nagyobb sebességüknek (m unkateljesítm ényüknek) elérése szem pontjából igye­ k eztek tökéletesíteni. M ikor pedig a robbanóm otorok kapcsán az utób­ bi évtizedekben m ár a repülőgép is a közlekedés, m ajd a hadviselés szolgálatába állott, a tökéletesítés fentem lített szem pontjainak je le n ­ tősége m ég jobban em elkedett, sőt oda irányult, hogy a v ezérelv a lehető legnagyobb sebesség elérése m ellett az üzem biztonság feltétlen és a gazdaságosság lehetőség szerint való szem előtt tartása m ellett. Az új köv etelm én y ek új és nehéz feladatok elé á llíto ttá k a kutató em beri elm ét. S hogy a feladatot m egoldotta, élénk bizonyíték re á az a szédületes sebesség (kb. 750 km /óra), m elyet a m ostani h áb o rú v a ­ dászgépei elérnek. M i ennek az oka? O ka m inden valószínűség szerint az eg y re fokozódó gyorsaság különleges kívánalm aiban található. A kezdet első nehézségeit a kis­ teljesítm én y ű m otorokban és az arán y lag nehéz fém vag y könnyű, de nem biztonságos fakarosszériának együttes k áro s hatásáb an látták. M ivel a cél kis sú ly m ellett n a g y sebesség elérése volt, eleinte n eh e­ zen leküzdhető nehézséget okozott, hogy az időközben m egszerkesz­ te tt nag y teljesítm én y ű m otorokban technikai okokból nem tu d tá k a nehéz v a sa t (acélt) m ással h ely ettesíteni, m ígnem egy új fém ben, k é ­ sőbb m ég inkább ötvözeteiben m egtalálták azt az anyagot, m elynek a m otorba való beépítése, illetve m elyből a karosszéria készítése ú t­ já n a célt a lehetőség szerint m egközelítették. Ez az an y ag a m ai fém ­ éhes világ d édelgetett és n a g y ra h iv ato tt kegyence: az alum ínium , m ely alig negyed évszázad a la tt olyan bám ulatosan felfelé ívelő p á ­ ly át futott be, am ilyet rövid idő alatt egyik fém sem. K üzdelm es volt az útja, hiszen a vas, illetve az acél évszázadokon nyugvó h atalm át k ellett m egdöntenie, m ígnem an n ak alkalm azási teréből jelentős részt biztosított m agának. Ha jól m eggondoljuk, lén y eg éb en nem tö r­ tént egyéb, m int a fajsú ly eltolódása 7'8-ről 2’7-re, illetve ötvözetei rév én csaknem a víz fajsúlyáig. A m int a világ figyelm e a m últ század elején lassan s a század végén eg y re jobban az alum ínium felé terelődött, e fém nek m ind több és több előnyös tulajdonsága v á lt ism eretessé. Szín (termés) állapotban, sajnos, nem található. Egyik legfonto­ sabb érce az 1820-as év ek e lején D élfranciaországban talált és lelő­ h ely e (Les Beaux) u tán b au x itn ak n e v e ze tt ásvány. V együleteiből az alum ínium csak nehezen állítható elő. Innen van, hogy jó lleh et az alum ínium v e g y ü le teit (leginkább a tim sót) m ár az ókorban ism erték, m agát a fém et belőle előállítani nem tudták. Először W ö h ler ném et v egyésznek sik erü lt az alum inium kloridból (АІСІз) fém kálium segít­ ségével a színfém et előállítania 1827-ben. Az egész redukáló eljárás azonban olyan költséges v olt (egy kg ára m eghaladta a 3000 pengőt!),

118

hogy p á r évtizedig csupán tudom ányos jelen tő ség e volt, m ígnem 1854-ben St. C lair D eville francia vegyész a W öhler-féle eljá rá st oda m ódosította, hogy redukáló anyagul a drága fém kálium ot jóval olcsóbb rokonával, a fém nátrium m al cserélte fel. Ennek eredm ényeképpen — b ár az á ra m ég m indig jele n té k e n y m aradt (kilója 300— 400 pengő k ö ­ zött mozgott) — gazdaságos gyári elő állításának gondolata m indjob­ ban a m egvalósulás felé közéledett. E m ódszerrel előállított aluminium -töm b az 1855-iki párizsi világkiállítás egyik látványossága volt. Az alum ínium nak időközben lehetővé v á lt fizikai-kém iai vizsgálatai nyom án olyan érték es tulajdonságai derü ltek k i — m elyekről alább még szó lesz — , hogy m ost m ár nem csak a tudom ányos világ, hanem a fokozottan erősödő ipari k örök érd eklődésének is előterébe került. H ogy m ilyen nag y érdeklődéssel v ise lte tett m indkettő az alum ínium gazdaságos előállítását illetőleg, élénken m utatja a C olum bia egyetem h allgatójának, H am ilton Y. C astnernek 1886-ban közölt új nátrium ­ előállítási m ódszere, m elynek kapcsán az alum ínium gy ártása az eddi­ gieknél ism ét lén y eg esen olcsóbbá lett. M időn en n ek az érd ek elt ipari k ö rö k neszét vették, nyom ban nagyban való előállítására rendezked­ tek be. E n a g y p ort felvert eljáráshoz fűzött rem én y ek és tetem es anyagi áldozatok azonban csakham ar kútba estek, m ert napvilágot láto tt M. H all 1889-ben szabadalm azott m ódszere. H all az elektrom os áram felhasználásával állított elő alum ínium ot. E ljárása kisebb-nagyobb m ódosításokkal, tö k életesítések k el a mai napig is a leg elterjed teb b és a leggazdaságosabb. Az így n y e rt alum ínium kilója m a 2— 3 pengő között mozog. Ez utóbbi eljárás részleteit egyelőre m ellőzve rátérü n k azokra a tulajdonságokra, m elyek e fém et különösen a g yakorlati é le t sze­ m ében oly becsessé tették. A tiszta alum ínium ezüstfehér, élén k fém fényű fém es elem. A töb­ bi fém hez viszonyítva olvadáspontja elég alacsony (659 C°), m égis n e ­ h ezen olvasztható meg, m ert m ind fajhője (0'232), m ind olvadáshője (92 cal/g) nagy. Ebből viszont az tűnik ki, hogy az alum ínium m al — ahhoz, hogy az olvadáspontjáig felm elegedjék és m egolvadjon — a rán y lag sok hőt kell közölni. Eme nem éppen előnyös tulajdonságát ellensúlyozza, hogy ha m ár egész töm egében m egolvadt, m ás fém ektől eltérően, huzam osabb ideig is m eg tartja folyékony halm azállapotát, m ert a vele közölt hőm ennyiségből csak nehezen ad le annyit, am i­ v el a folyékony töm eg a m egderm edés p o n tja alá hűl le. F orráspontja 2270 C°. Igen előnyös tulajdonsága, hogy — m int az a ra n y és az e z ü s t— kitű n ő en n y ú jth a tó a k á r lem ezzé (alum inium füst), a k á r h u ­ zallá. V ékony lem ezei különösen az élelm iszer-, a csokoládé- és cukor­ k aiparban, valam int a különféle cigaretta- és eg y éb dohányáruk körében k ed v elt csom agoló anyagok. Az élelm iszeriparban használatos aluminium-fólia v astagsága 0'07—0'15 mm. Az alum inium -fólia ú jab b an a gőzvezetékek szigetelésénél is jól alkalm azható. Elődjét, az ón-fóliát (sztaniolt) erősen kiszorítja a forgalom ból. E nnek több oka is van, m e­ ly ek közül gazdaságosság szem pontjából k ettő volt a döntő: viszony­ lag kis fajsúlya és az ára. M ivel fajsúlya jó v al kisebb, m int az óné (7'29), azonos sú ly ú anyagból kétszer akkora felületű alum inium -fólia

119

készíthető. A m ásik és nem k ev ésb b é fontos tényező a k é t fém kö zö tt levő m integy 60 % -os árkülönbség az alum ínium jav ára. Lényeges m ég az is, h o g y az alum inium -fólia kém iai behatásokkal szem ben sok­ kal ellenállóbb az ón-fóliánál. A h ő t és az elektrom osságot jól vezeti; a közönséges fém ek között a réz u tán a legjobban. Á m bár elektrom os v ezetőképessége a vö rö srézn ek csak kb. 60 °/o-át teszi ki, az aluminium huzalok m égis m ind n ag yobb te re t hó d ítan ak különösen távveze­ ték e k szerelésénél, m ert a k isebb v e z eté s okozta v eszteség bőven visszatérül a kis fajsú ly okozta súlynyereségen. M ég abban az esetben is, ha a huzalokat olyan v astag o k ra m éretezik, hogy v ezetésü k eg y en ­ lő legyen a vö rö sréz v ezetésével, sú ly u k m ég m indig csak fele a v ö ­ rösrézének. V iszont ug y an o ly an súlyú, de nagyobb keresztm etszetű alum inium huzal jobb vezető, m int a vörösréz. M indem e é rté k es fizikai sajátság a m ellett legbecsesebb a rá n y lag n a g y szilárdsága, m ely sze­ ren csére kis fajsúllyal párosult. Ez tette lehetővé azt az előre nem s e jte tt szinte szédületes eredm ényt, m ely et a gépkocsi-, a repülőgép-, illetv e lég h ajó ip ar stb. a legu tó b b i évtizedek a la tt felm utatott. M ivel a term észetben elem i (termés) állapotban nem fordul elő, m u tatja, hogy reakcióképes fém. A tiszta alum ínium a levegőn nem változik m eg, m ert a felü letén keletkező v é k o n y o xidréteg a további oxidációtól m egvédi. M ég a pora is m eg tartja ezüstfehér színét, ezért azt olajban e lk ev erv e (szuszpendálva) m int ezüstfestéket használják. Igen n a g y az oxigénhez v aló affinitása. Finom p o ra v a g y lem eze m eggyujtva az összes fém közöt a legnagyobb égéshő term elése köz­ ben (376 kcal) alum inium oxiddá (АЬОз) ég el. A reakció folyam án keletk ezett n a g y hőfejlődés lehetővé teszi, h o g y az alum ínium m al a legtöbb fém oxidból, m ely szénnel kaTbidképződés m iatt nem red u ­ kálh ató (króm-, m angán-, kolbaltoxid), az oxigént elvonhatjuk, s tiszta fém et állíth atu n k elő. A reak ció folyam án keletkező nag y hőm enyiség kis térb en term elődik és, m ert az oxidációs term ék sem illékony, sem disszociál, a fejlődött hőm érséklet közel áll az ívfény h ő m érsék leté­ hez. Ezen alapszik a G oldschm idt-féle alum inoterm ia, azaz nehezen redu k álh ató és m agasabb hőm érsékleten szénnel karbid-képződésre hajlam os fém ek összeállítása. A redu k álan d ó fém oxidot alum ínium porral keverik össze, a k e v e ré k e t tűzálló tégelybe teszik és egy h e ­ lyen (m agnézium -por és bárium hiperoxid keverék év el) m eggyujtják. Az égés az egész töm egre rövid idő a la tt átterjed, m ajd a red u k á lt fém m egolvadt állapotban a tég e ly a ljá n gyülem lik össze. Éppen nag y égéshője m iatt fém ek (különösen vas) forrasztására is alkalm as. Erre az úg y n ev ezett term it szolgál, m ely alum ínium -por és v aso x id k e v e ­ réke. A z összeforrasztandó fém et (pl. vasúti sint) term it-keverékbe ágyazzák. E nnek m eggyújtása u tán a hőm érséklet m integy 3000 C°-ra em elkedik, am ely hőm érsékleten a fém ek összeolvadnak. A ffinitása az oxigénhez nagyobb a szénnek oxigénhez való affi­ nitásánál, k övetkezésképpen szénnel nem redukálható, csak olyan anyagai, m ely az alum ínium hoz k ö tö tt oxigént — ez utóbbihoz való nagyobb affinitása követk eztéb en — az alum ínium tól elszakítani k é ­ pes. Ilyenek, m int m ár előbb em lítettük, a fém kálium , illetve nátrium . H ogy az alum ínium csak alig több, m int e g y évszázad óta ism ert előt­

120

tünk, az abban leli m agyarázatát, hogy az eddig általán o san ism eretes és széltében-hosszában használt red u k á ló anyaggal, a szénnel közön­ séges h ő m érsék leten nem reagál. A m ilyen ellenálló az oxigénnel szem ben, olyan k ö n n y en tám ad­ já k m eg eg y es sav ak (ecet-, citrom sav), lúgok é s sók (konyhasó). M inthogy e v e g y ü le tek h a tá sa gyengén m ár hidegen is, de forrás­ hőm érsékleten sokkal erőteljesebben érvényesül, az alum ínium ból k é ­ szült főzőedények h asználatát sa v an y ú v a g y sós é telek k észítésénél m ellőznünk kell. E talá n kevésbbé előnyös tu lajd o n ság a eltörpül m égis azok m ellett az alkalmazási, lehetőségek m ellett, m elyek életünkben m ár o ly fontos szerephez jutottak. Az alum ínium kedvező fizikai és kémiai; tulajdonságai nem csak á tudom ányos, hanem az ipari k örök figyelm ét is felkeltették. M ind szélesebb gy ű rű k et v e te tt, m ind általánosabb érdeklődés középpont­ jáb a került, am inek eredm énye végül is az alum ínium előfordulása utáni lázas k u tatá sb an csúcsosodott ki. A k e re se tt fém — a k u tató k nag y öröm ére — egy általáb an nem ritka. K ötött állapotban az oxigén és a szilícium u tán a legnagyobb m ennyiségben fordul elő. V együletei (különsen a szilikátok) gyakori kőzetalkotó ásványok. Ezek közül a földkéreg felépítésében legfonto­ sabb szerepet — az eru p tív kőzetek csaknem n élkülözhetetlen alkotó* részei — a földpátok játsszák (gránit, bazalt, gneisz stb.). A földpátokn ak igen sok és n a g y já b a n hasonló összetételű tag ja ism eretes; tö b ­ bek között a káliföldpát (КАІЗізОв) v a g y ortoklász (m erőlegesen h a ­ sadó), a plagioklászok (ferdén hasadók) közül az albit (NaAlSisOs), az an o rtit (СаАЬБігОв), m ely utóbbiak között több átm eneti alak is­ m eretes. Ezek kovasav, helyesebben kovasav-anhirid (SÍO 2), tartalm a különböző. M íg az albitban csaknem 7 0 % a k o v asav (SÍO2), az anortitban m ár csak alig 45 % . A k o v asav m ennyisége a lap ján v a n n a k teh á t k o v asav b an dús (savanyú) és k o v asavban szegény (lúgos) plagioklász földpátok. Jó ré sz t á n átrium ban gazdag eru p tív kőzetekben találh ató k az úgy n ev ezett földpátpótló ásv án y o k is, m int pl. az albitot h e ly e tte ­ sítő nefelin (NaAlSÍ204), de ism eretes k álium tartalm ú is, m int az ortoklászt hely ettesítő leucit (КАІБігОв). A földpátok m állási term éke a kao lin v a g y porcellánföld és ennek szennyezett változata, az agyag, m elyek szintén alum inium -tartalm úak. E lterjedt alum inium -vegyületek m ég a csillám ok is; közönségesek a m uszkovit (KH2AI 3SÍ3O 12) és a biotit (KH2(MgiFe)3AbSÍ30i2). A grán áto k is alum inium -tartalm ú ás­ ványok, m elyek kőzetek elegyrészei g y an án t is találhatók. A sokféle g rán á t közül álljon itt az alm andin (РезАЬБізОіг), a nem es grán át v a g y pirop (Mg v. FesAl2SÍ30i2) és a grosszulár (СазАІгЭіЮ^) stb. H osszú so rát lehetne m ég felsorakoztatni azoknak a vegyületeknek, am elyekben az alum inium m int alkotórész h ely et foglal. Korai volna azonban azt hinnünk, hogy ezek az ásv án y o k az alum inium elő­ állítása szem pontjából tek in tetb e jö h etn én ek . Távolról sem! A kö r ugyanis igen szűkre szorul össze, ha m eggondoljuk, hogy nem m inden alum inium -tartalm ú an y ag alkalm as feldolgozásra, csupán az olyan, am ely n a g y töm egben fordul elő és kov asav b an szegény (kb. 3 % ), viszont alum inium oxid-tartalm a n ag y (legalább 5 0 % ). A kív án alm ak ­ ul

n ak a bauxit felelt m eg legjobban. Az alum ínium ot ma is leginkább ebből az ércből állítják elő. Felfedezése u tán sokáig nem tö rődtek vele, m ígnem a gyárip ar fejlődésének h atására 1873-ban rendszeres bányászata indult meg'. Érdekes az egym ásra való hatás a kőolaj- és az alum ínium iparban. M indkét n y e rsan y ag o t ism erték ugyan m ár az ókorban is, felfedezésük tu lajdonképpen m égis csak a XIX. századra esik. A petróleum , illetve lepárlási term ékei vezettek a robbanóm oto­ rok m egszületéséhez, ez pedig az alum ínium részére léte sített óriási alkalm azási lehetőségeket. V iszont az újo n n an m egszerkesztett m oto­ rokban az eddigieknél finom abb és eg y éb különleges ig én y ek et is k i­ elégíteni tudó petróleum -párlatokra v o lt szükség. Ennek m egfelelően az egyiknek tö k életesed ése m aga u tán vonta a m ásiknak az erőteljes fejlődését is. Az alum ínium nak az iparba való belesodródása k ö v etk ezm én y e­ k é n t m ind nagyobb és nagyobb figyelem m el fordultak az ipari és tu ­ dom ányos körök eg y a rá n t legfontosabb ércének, a bau x itn ak előfor­ dulási helyei, m ajd pedig a k eletkezési m ódjai és lehetőségei felé. Az első időkben a délfranciaországi bauxitterm elés jóval felülm últa a francia ig ényekét s jelentős k ivitellel dolgozott, az európai piac ura volt. Erősen m egváltozott azonban a h ely zet a v ilágháború k itö ré sé ­ vel. A francia alum inium term elés ezzel elv esztette ném etországi p ia­ cát, am i érzék en y en é rin tette a központi h atalm ak at is. A szükség — m int m indig — m ost is m eghozta a m agáét: k én y szerítette a köz­ ponti h atalm ak at m ás — im m ár sa já t terü letü k ö n lévő — telep ek fel­ k u tatására. Szinte kap ó ra jö tt a korábban felfedezett biharm egyei lelő­ hely, am elyet jóm inőségű bau x itja rév é n ham arosan üzem be h elyez­ tek. Innen év en te kb. 25.000 vagon k iterm elt érc e t szállítottunk feldol­ gozásra a szövetséges N ém etországnak. A dualizm us k o ráb an viszonylagos jólétben élő m onarchia sokkal inkább v olt belpolitikai harco k színhelye, sem hogy — egy-két elő re­ látó állam férfiú k iv ételév el — világosan átérezte és m egértette, volna azokat a lassan, de szinte ok és okozatláncolatai követk eztéb en h a lá ­ los biztonsággal gyülekező viharfelhőket, am elyekhez m ár csak a sza­ rajev ó i gyilkosság szikrája kellett, hogy a végzetes világ h áb o rú t ki­ robbantsa. így teh át kényelm esebb v o lt a m últ század 60-as éveiben felfede­ zett bihari b au x ittelep ek et gyenge vas-érceknek m inősíteni és p a rla ­ gon hagyni, m intsem a rra feldolgozni, am ire gazdaságosabban leh e tett volna. Erre csak a századforduló éveiben k e rü lt sor. A központi h a ta l­ m akat e telepen kívül m ég a schaffhauseni vízi erőm űvek által fel­ dolgozott jád-völgyi b au x it alum ínium a is segítette az egyre erősödő szükségletei fedezésében. A v ilágháború roham osan em elkedő alum ínium -szükségletének h a tá sa k én t az alum inium érc k u tatá sa m ind nagyobb m éretek et öltött. Ezek során láttak napvilágot a balkáni (görögországi, dalm áciai, illet­ v e jugoszláviai), egyes am erikai és indiai telepek. Ú jabb hazai telepek m ielőbbi felk u tatására és kiak n ázására an n ál is inkább szükség volt, m ert a trianoni békeparancs határo zata bihari telep ein k et R om ániá­ n ak ju ttatta. íg y terelő d ö tt a szakkörök figyelm e szén utáni k u tatás

122

közben a M agyar K özéphegység dunántúli részére, n ev ezetesen a Ba­ k o n y és a V értes előre nem is se jte tt óriási bauxittelepeire. Ezzel a hazai előfordulással M agyarország, lev erv e az eddigi ism ert legnanagyobb európai (franciaországi) telep nyersan y ag k észletét is (60 m il­ lió tonna), egyike lett a világ legnagyobb bauxit-lelőhelyeinek. Az előzetes vizsgálatok alkalm ával kiderült, hogy az érc k e re k e n 63% -os A bO a-tartalm ával és csekély (2-7— 3'9 %) S i02-tartalm ával k iv álóan alkalm as a feldolgozásra. N agyobb a rá n y ú fejtése 1926-ban indult m eg G ánton (V értes hegység) a M eleges-m edencében külfejtéssel, egy é v ­ vel később pedig a jóval nagyobb m ennyiséget m agában rejtő Hosszúharaszt-m edencében, ahol csak a fedőréteg eltávolítása u tán foghat­ ta k az érc fejtéséhez. Sajnos, a gánti telep ek nem csak az im ént je l­ zett k iv áló bauxitot (az u. n. tarka- v ag y alum inium -bauxitot) ta rta l­ m azzák, hanem em ellett m ég a fehér- v a g y vasszegény bau x it név en ism ert fajtát is. Ebben kb. 80 % -os a tim föld (АЬОз), a k o v a sav (S1O 2) 0‘8 %>, míg a vasoxid (РегОз) m integy 7 % körül mozog. H arm adik faj­ tája a világos vörös bauxit. G yengébb érc: tim föld kb. 53 % , a k o v a ­ sav kb. 6 % . A fokozódó háborús szükségletek nyom ására alum íni­ um ra feldolgozható. A leggyengébb é rc itt a sötétvörös bauxit és a borsóköves bauxit. A tim földtartalom m indkettőben m ár 50 % alá száll, ko v asav tartalm a m agasabb az eddigieknél. Je le n tő s v astartalo m (Fe2.C>3) van a borsóköves bauxitban, m elynek gazdaságos kiterm elé­ sére m ár m egindultak a hazai ku tatáso k (Pét). A gánti bauxitok a hazai term elésnek m integy 85 %>-át teszik ki. A telep m egnyitásától n ap jainkig a kiterm elt m enniység 4 m illió tonna (400.000 vagon) k ö ­ rül van. M ár 1938-ban egyedül ez a telep a v ilágterm elésnek egyötö­ dét szolgáltatta. A fel nem tárt, eddig ism ert m ennyiséget 6 m illió to n ­ n ára becsülik. A B akonyban is nagytöm egű bauxit-előfordulások v a n n a k Haiimba, Padrag, Szőc és T aljándörögd környékén. C sabrendek és Zalah aláp határában, valam int Eplény, Pusztadörögd, A lsópere-puszta, B akonynána m ellett is feltártak m ár, részben m ég tüzetesebb vizsgá­ latra v áró bauxit-telepeket. Az utóbbi években kitűnő bau x itja rév én m indjobban előtérbe nyom ul a nyírádi és D élbaranyában a nagyharsányi telep. Kisebb jelentőségűek a G erecse, a D unazúg-hegység, v é ­ gül a B ükk-hegység bauxit-lelőhelyei. H azánk jelenlegi bauxitvagyon á t 150 m illió tonnára, a világ bauxitm ennyiségét pedig 5—600 m illió tonnára becsülik. B auxitterm elésünkre és az érc különféle fajtáin ak egym ástól el­ térő feldolgozási lehetőségeire erősen serkentőleg h a to tt a jelenlegi v ilág h áb o rú kitörése kö v etk eztéb en hirtelen előálló s nagym értékben felszökött szükségletek k ielégítésére való törekvés. A m ind szélesebb terü lete k et behálózó bauxit-kutatás m aga után vonta az érc k eletkezésének, illetve szárm azásának tisztázását is. A föld felszínén lévő kőzetek hosszabb-rövidebb idő a la tt pusz­ tulási (mállási) folyam aton m ennek át. Ez leh et fizikai (a kőzet an y a­ gában nem változik) v a g y kém iai (a kőzet összetétele is m ás lesz). Az utóbbi esetben lé tre jö tt bom lásértékek v a g y szilárdak v a g y vízben ololdódnak. M egállapítást nyert, hogy a m érsékelt és forró' égövben

123

végbem ent kém iai m állások az ég h ajlat különbözősége folytán, u g y an ­ annál a kiinduló an yagnál is eltérőek. íg y pl. a m érsékelt égöv n ed ­ ves ég hajlata a la tt a földpátok m állása m erőben különbözik a forró égövi m állástól, m ert m íg az előbbi a la tt v ázlato san a 6KAISI3O2 +

6HsO +

ЗСО2 = 3H4AI2SÍ2O9 + ЗК2СО3 + I2SÍO2

ortoklas + víz + széndioxid = ag y ag + ham uzsír + k o v a eg y en let a la p ján bom lik el, addig a trópusi é g h a jlat a la tt bom lás (mállás) tovább folytatódik. A szilikátok kovasav-m entesek lesznek, v ag y is tu lajdonképpen az alum inium hidroszilikátokból alum inium hidroxid, А1(ОН)з, illetve AIO(OH) lesz. A m érsékelt égövi m állásnál a v a sta rta lm ú v eg y ü le tek a jelenlévő redu káló-anyagok h a tá sá ra v íz­ b en k ev ésb h é oldható ferrisó k k á alakulnak át, m ely ek végül is víz­ ben o ld hatatlan fém o x id o k k á, illetve ferrihidroxidokká lesznek (Fe2Ü3. x . НгО), a lecsapódott vas pedig a m állási term ék e k e t többékevésbbé vö rö sre színezi. H a az e red eti kőzet dús v a sta rta lm ú volt, ak k o r a m állási term ék m ár v asérc lehet (M ayari-érc Cuba szigetén), íg y jö n létre a la te rit és a bjauxit (AI2O 3 . x . H 2O, ahol az x é rték e 1— 3 között van). Eleinte m inden trópusi v ö rö sag y ag o t late rit n évvel jelö litek meg. M a m ár szűkebb értelem ben használatos; összetétele nem állandó: uralkodó- alkatrészei az alum ínium - és vashidroxid. Ezeknek egym ás­ hoz v aló ará n y a is változó. E gyéb alk atrészek m ég a m állás folytán nehezen m ozgó titándioxid, m angánoxid és a kova. N agyobb alum í­ nium -tartalom m ellett a kőzet színe v ilágos (sárgás v a g y fehéres) lesz. Ez a bauxit. L ateritesedés a v a sb an gazdag k ő zetek n él áll be. E m ál­ lási folyam at v égbem ehet grániton, szieniten, dioriton, bazalton stb. Igen valószínű, hogy e változás csak a levegő, illetve a talajvíz eg y ü t­ tes h a tá sa m ellett a kova egyidejű kilúgoztatásával tö rtén ik a fentiek szerint. H azai bauxit-telepeink is abban az időben keletkeztek, am i­ k o r itt trópusi é g h a jlat uralkodott. Az érc feldolgozása, a feldolgozott an y ag felhasználása is — v á l­ tozó összetételének m egfelelően — különböző. M egm unkálásra az a bau x it a legalkalm asabb, am elyik kovasavtoan szegény. Elsősorban a hazai viszonyokat tartv a szem előtt, e rre a célra k iv álóan alkalm as a tarka v a g y alum ínium bauxit. F eldolgozásának nag yvonalú m enete a k ö ­ vetkező: A bauxitból, m iután azt lúgos feltárásn ak (nátrium aluninát), m ajd kilúgozásnak v e te tté k alá, az oldatokból való leválasztás után kapott alum inium hidroxidból• (Al(OH)3)izzítás ú tjá n tim földet (AI2O 3) állíta­ n ak elő. Eddig az eljárás m ég nem okoz sem n a g y költséget, sem nagy nehézséget. A fém elő állításának m ost következő része, sajnos, m ár — legalább is h azán k b an — költséges és nehezen kifizetődő; az elektrolizálás. A tiszta alum inium oxid o lvadáspontja m eghaladja a 2000 C°-ot. Ezért olv ad ásp o n tján ak csökkentése v é g e tt kriolittal (КазАШв) k e v e rik és re to rta szénnel, illetőleg koksszal \(elektródm asszával) b élelt vaskádban, m ely eg y úttal a k a tó d is, a kád b a nyúló szén-anód segítségével 1000 C° alatti hőm érsékleten elektrolizálják. Igen fontos, hogy az elektródok feltétlenül tiszták legyenek. A z áram

124

h a tá sá ra a m egolvadt kriolitlban (elektrolitban) lévő alum inium oxid is v ezetővé válik, m ajd A l-ra és Oa-ra bom lik fel, m ely utóbbi gázalak­ ban távozik, illetve az anóddal szénoxidot alkot. M ivel az áram csak a fürdő tim föld-tartalm át bontja, míg a k rio lit m ennyisége v áltozatlan m arad, ezért az elektrolízis a la tt a tim földet állandóan pótolni kell. A fenék-katódon k iv ált tiszta alum ínium ot időnként lecsapolják. A különböző időben lecsapolt fém et eg y esítv e átöm lesztés (raffinálás) u tán nem zetközi lé g szabályozott öntési és hengerlési töm bök (tuskók) a la k jáb a n ad ják á t a fém feldolgozó üzem eknek, (gyáraknak). A z ö tv ö ­ zetlen alum ínium ból lem ezeket, ru d ak a t és drótokat készítenek. Az ötvözetlen alum ínium m integy 99 '5 % -o s tisztaságú, de további fino­ m ítással 99'99% -os alum ínium ot is sik erü lt előállítani. Ez a tisztaságú fém ren d k ív ü l nag y lágysága kö v etk eztéb en különleges felhasználásra alkalm as. A tiszta (ötvözetlen) fém kiválóan k ovácsolható ugyan, k o vácsolásra m égis inkább ötvözetei kerülnek. Az elektrolízis energia-szükséglete nagy; eg y kg. alum inium elő­ állításához 20— 25 K W -óra szükséges, áram erősségé 80A/dm 2, feszült­ ség 6— 8 V. A z im ént vázolt eljárással dolgozzák fel az alum m ium -bauxitot. A k a p o tt fém további m egm unkálása során a különböző alum ínium tárgyaknak, kezdve a k o n yhai edényektől, katonai- és turistafelszere­ lésektől (doboz, kulacs, pohár) az elektrom os v ezeték en á t a repülőés közlekedésiparig oly változatos sora állíth ató elő, hogy e h ely en hosszú volna felsorolni őket. T alán nem lesz é rd e k tele n m egjegyezni, hogy az alum ínium -edények tisztítása k örül a háztartáso k nem m in­ dig já rn a k el helyesen, m ert a használt kon y h ai ed é n y ek e t m eleg szap­ panos tisztítás h e ly e tt szódával v a g y k ő porral dörzsölik s ezzel a fe­ lületen képződő, s az ed én y felü letét a további korróziótól m egvédő v é k o n y oxid réteg et táv o lítják el. A háborúokozta k ényszerítő k ö rü l­ m ényekkel járó nagy ig én y ek kielégítése, illetve a nagyobb k ö v e te l­ m ények szülte nehézségek csökkentése érdek éb en a szakkörök teljes erővel igyekeztek a gyengébb m inőségű b au x ito k at is az alum inium • term elés szolgálatába állítani, an n ál is inkább, m ert óriási m ennyiség (több millió tonna) áll rendelkezésre belőlük. E zirányú k ísé rle tek ered ­ m én y ek ép p en pl. a m ásodrendű világos v ö rö s bau x it alum ínium ra fel­ dolgozható. A bauxitnak alum ínium ra tö rténő feldolgozása, éppen a n a g y és drága villam osenergia szükséglete m iatt — fájdalom — csak kis rész­ b en tö rté n ik hazánkban; legnagyobb része N ém etországba kerül, ah o n ­ n an m ár csupán a tiszta alum inium -töm böket k ap ju k vissza. H azánk­ ban jelen leg k é t h ely en foglalkoznak alum ínium -előállítással: C sepe­ len és T atabányán, ah o v á a m ag y aró v ári tim földgyárból kerül a fel­ dolgozandó anyag. Ü jabban épülőfélben v a n az ajk ai tim föld- és alum inium feldolgozó g y ár is. Ez év i term elési k ap acitásáv al nagyban hozzájárul m ajd ahhoz, h o g y — a m ásik k é t g y árral eg y ü tt — fedezze a belföldi1 szükségleteket. A gyengébb m inőségű változatok is jól hasznosíthatók. A fehér bauxítból sam ott-tégla és csiszolóanyagot, a világos vörös színű bauxit-

125

ból bauxit- (citodur) cem entet, a sö tétv ö rö s színű bauxitból sav- és rozsdaálló festék et készítenek. Bár az alum ínium forrasztható,, hegeszthető, fúrásra, esztergályozásra, valam int forgácsoló m egm unkálásra felhasználható, sokoldalú használhatósága és alkalm azhatósága az em lített érték es tu lajdonsá­ gainak erőteljessebb érv én y esü lése rév én csak ak k o r dom borodik ki igazán, ha m ás fém ekkel ötvözzük, ö tv ö z e te i ad já k m eg m ai jele n tő ­ ségének m agvát, ezek k ap csán le tt v e rse n y tá rsa a vasnak, illetve az acélnak s ezeknek köszönheti azt a h elyet, m elyet ma — a gépim ádó korszakban — elfoglal. Az ötvözetek olyan látszólag egynem ű összetett testek, m elyek különböző fém ekből v a g y fém ekből és nem fém es elem ekből (Mg, C, Si) állanak. Az alum ínium ötvözésével egyes m echanikai fontosságú h átrán y o s tu lajd o n ság át (lágyság) sik erü lt kiküszöbölni és m ás elő­ n y ö s tulajdonságait (szilárdság) — főleg hőkezeléssel — m eg h atv á­ nyozni. Ez ötvözetek k é t nag y csoportra oszthatók, n evezetesen az ön­ tésre alkalm as hőkezelhető ötvözetek (szilumin: kb. 1 2 % Si-tartalom ) és az alak íth ató ötvözetek csoportjára. A z utóbbi csoportba tarto z­ n ak egyrészről a nagyszilárdságú (Al-Cu, Al-Cu-Mg, Al-Cu-Ni-ből álló) konstrukciós feladatok m egoldására alkalm as, m elegen a la k íth a ­ tó ötvözetek (a m ag y ar g y ártm án y ú fredál, duralum inium : 93— 9 5 % A], 4— 5 % Cu, 0'5 % M n ; skleron, k o n stru k tal II.), tek in te t nélkül az elektrom os vezetőképességükre, m ásrészről azok nagyszilárdságú, m elegen alakítható ötvözetek, m e ly e k e t: n a g y elektrom os v ezető k é­ pességük m iatt leginkább táv v e z e té k e k ép ítésére haszn áln ak fel (lau­ tal, aludur, aeron, k o n ststru k ta l III.). M int m ár jelen tanulm ányunk elején em lítettük, az utóbb évtize­ dekben a m otoroknál, illetve az ezekkel kapcsolatos közlekedési esz­ közöknél (gépkocsinál, de különösen a repülőgépnél) a tö rek v ések oroszlánrésze oda irányult, hogy a h o ltsú ly lehetőség szerint való csökentésével a sebességet nö v eljü k anélkül, hogy az üzem biztonság csorbíttatnék. íg y ju to tta k el az ötvözetek b eh ató vizsgálatai és az ebekből leszűrt tapasztalatok alapján előállított olyan újabb össze­ té te lű ötvözetekhez, m ely ek nagyfokú és az ötvözetlen alum inum ét. kc-zel ötszörösen felülm úló szilárdságukkal p árosult k ö n n y ű fajsúlyúk rév é n az é rin te tt ip aro k at a szó szoros értelm ében forradalm asították. E nag y jelen tő ség ű ötvözetek közül m egem lítjük a duralum ium ot, m elynek fajsúlya (2'96) alig h aladja m eg az alum ínium ét (2*7); m ég ennél is könnyebb a m agnalium (2'5), am ely 9 0 % alum ínium és 1 0 % m agnézium ötvözete. A ly n it (92 % alum ínium , 7 % réz, 1 % egyéb fém) igen alkalm as arra, hogy belőle repülőgépm otorok, m íg az elek ­ tro n ötvözet (90 % m agnézium , n é h á n y % alum inium , réz, cink) p e ­ dig arra, hogy belőle repülőgépek felszerelési tárgyai készülienek. M egem lítjük m ég az alum inium -bronzot is, am ely átlagosan 1 0 % alu­ m ínium -tartalm ával, szép aranyfényével, k ö n n y ű olvadékonyságával és nagyobb kém iai passzivitásával a többi bronz-félének erős v e rse n y ­ társa. M int látju k , az alum inium nem csak ötvözetlen állapotban nagyfontosságú fém, hanem h a tv án y o zo ttan az sokféle ötvözete révén.

126

Az alum iniúm használhatósága azonban nem m erül ki az alum ium és ötvözeteinek széleskörű alkalm azási lehetőségein. G ondoljunk csak a v é k o n y alum ínium -fólia, a különböző alum inium -edények, villam os huzalok (és kábelek), m otor- és g épalkatrészek u tán újabbkori építő­ an y ag ain k közül az egyik legjobban b ev ált anyagra, a bauxít-cem entre, gondoljunk a Goldschm idt-féle kev erék re, sam ott-téglára, a k ü ­ lönböző sajto lt vag y k ovácsolt evőeszközökre, nem is szólva — hogy egyebet ne is em lítsünk — a p ap irosgyártásnál a papiros e n y v ezésére szolgáló és a b őrgyártásnál a bőr tim sós (fehér) cserzésére szolgáló alum inium szulfátról (m elyet ugyan túlnyom órészben a tex tilip ar hasz­ nál fel), a textilip arb an az alízarin törökvörös n ev ű alum ínium -lakk elő állítására szolgáló alum inium hidroxidról, v a g y az alum ínium acetáttóI, m elyet a sebészetben sebek tisztítására, illetve gyulladásos h e ­ ly ek bo ro g atására használnak (Burow-oldat), v ag y ug y an csak az alu­ m inium hidroxidról, m elyet külsőleg hintőporok alkatrészeiként, bel­ sőleg kollodiális sajátság ai köv etk eztéb en .gyomor- és bélvérzések csökkentésére használnak. A zt hiszem , nyugodtan m egállhatunk, m ert talán a m ost elm on­ dottak u tán m ég jobban kitűnik, m it jelen t az alum inium és m it jelen ­ ten ek v eg y ü letei ma az em beri haladásban. De talán az is k itűnik be­ lőle, m it je le n t n e k ü n k , m agyaroknak az alum inium . M it jelen t nek ü n k akkor, am ikor abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a föld alum inium készletének jelentős részét a m agunkénak m ondhat­ juk. S m it jele n te n e akkor nekünk, ha en n ek az óriási nem zeti v a ­ gyonnak — m int n y e rsa n y a g n a k — feldolgozása is itthon történ n ék meg, ha nem .kellene a saját n y e rsa n y a g u n k a t feldolgozva drága p é n ­ zen a külföldtől visszavásárolnunk. M ennyi pénz m aradna itthon, m ennyi friss v é rt v ih etn én k ezzel gazdasági é letü n k v érkeringésébe. Tudom, a trianoni M agyarország sem fizikailag, sem gazdasági­ lag nem v o lt abban a helyzetben, hogy itthon olcsó és nag y m unkateljesítm én y ű villam osáram ot állítson elő és hogy a m ég ak k o r C sepe­ le n felállított e g y e tle n . alum inium -kohónk is szép eredm énye v olt a m agyar élniakarásnak. De a m egnagyobbodott M agyarországnak m ár, hála Istennek, m egvannak azok a fizikai erőforrásai, m elyek segítsé­ gével az alum inium -érc feldolgozása teljes egészében m egtörténhet itt­ hon is. Itt gondolok a k á rp á taljai vízierőm űtelepekre. E lőm unkálatai a h áb o rú m iatt csökkentett m értékben ugyan, de folyam atban vannak. H ogy ez m ajd m it jele n t gazdasági é letü n k szem pontjából, arról feles­ leges szólanunk. Eredm ényei m aguk fognak beszélni arról, h o g y e té re n is beállott ö nellátásunk m ennyire hozzájárul m ajd gazdasági sú­ ly u n k m egnövekedéséhez, hogy nem csak nem zetgazdaságilag v ezet majd. h elyzetünk m egerősítéséhez, hanem politikai téren is olyan tő ­ két kovácsolhatunk belőle m agunknak, m elynek k ih atá sát a m ai bo­ n y o lu lt és nehéz háborús világban előre nem is sejthetjük. Ha végül m indezekhez hozzávesszük m ég azt, hogy a k á rp á ta lja i vízierőm űvek és a nyom ukban létesült n eg yedik és legnagyobb alum b nium -feldolgozó gy áru n k m it jele n t m ajd hazánk iparosodásában és m it óriási szociális vonatkozásaiban, m icsoda újabb m unkaalkalm akat terem t és ez m it jelen t m unkásrétegeink anyagi színvonalának és

127

evvel kapcsolatban egészségi színvonalának em elésében, és m it az ily en előnyös k örülm ények között v á rh a tó m inőségi szaporodásban, akkor b átran m ondhatjuk, hogy a létesítendő új yízierőm űtelep k a p ­ csán fejlődés elő tt álló alum inium -iparunkkal nem csak nem zetgazda­ sági és politikai, hanem egészséges népesedéspolitikai célokat is szol­ gaiunk. Inámi BOLGÁR FERENC

AZ ELSŐ HÓVIRÁG Lélekzetfojtó m ég a köd, s k o p á ra k m ind a téli fák. Sáros föld-m éhből m égis, m égis k ih a jt a h ó v ir á g . . . Szívem ben is m ég tél havaz, s ködös-boírongós a világ, fá z o m . . . S tem etve rég e n bennem m inden tavasz-virág. M ost, hogy a kéklő ég nevet, fölfigyel bennem is a csend, s titkok zúgását hallom ú jra nagy-m élyen idebenn. i T alán e lrik k an tja m agát bennem is a tavaszm adár, — s m egújult dallal fújnak ú jra tavaszi) h arso n ák . . . Szél szánt a v e té se k fején, virág b a borul a világ; szívem te lé t m ajd lek ap arja a tavasz, s ál dón hull rám k a rja : k ih a jt a hóvirág! ÁGOSTON JÜLIÁN

128

A

PREMONTREI

KÓDEXIRODALOM

A PREMONTREI KÓDEXIRODALOM JELLEGÉT azok a tényezők határozzák meg, am elyek a Rend eredetéből szárm aznak, hivatásában gyökereznek és különleges rendeltetéséből fakadnak. Irodalm i arcú* latá n ak m egrajzolásában nem m ellőzhetjük a, m agyar-francia p re ­ m ontrei kap cso lato k k érd ését, am ely az e re d e t ny u g ati p a tin á já t csil­ logtatja meg, liturgikus h iv atá sát és kanonokrendi szervezetéhez legszorosabban odasím uló m agyarországi latin n y elv ű em lékeit. Az Egyház egyetem ességében m inden Rend sajátos céljával foglal helyet, a tark a v áltozatosság a lüktető egyéniségek arc u latá t éles kon tú rb an v ilág ítja meg. A Prem ontrei K anonokrend h iv atá sát egy régi m ondás öt vezérlő gondolatban kristály o síto tta ki: Isten dicsérete, O ltáriszentség tiszte­ lete, M ária-kultusz, lelkek gondozása és a b ű n bánat szellem e.1 A Rend az istentisztelet fényének em elését tek in te tte elsőrendű kötelességének s m ár alapításának első éveiben leggondosabban m eg­ szabja a szertartáso k m enetét, ezért m aradt rán k a XII—XIII. század­ ból, a lelkesedés józan kö rü ltek in téséb en fogam zott O rdinarium ok szép száma; a XII. század n a g y prem ontrei tudósa, A dam us Scottus, ki Szent István' jóságáról benigne, benignius, benignissim e szavaikkal em lékezik meg, az im át ta rto tta a legcsillogóbb opus Dei-nek, és a zsolozsm a m ondása körül feltörő h ib ák at aggodalm as szívvel irtogatta.2 A hazai prem ontreiek m agyar- és la tin n ye lv ű k ó d e x e it is ez a szellem á rn yéko zza be, a liturgikus gondolat ká n o n já n a k kidom borí­ tása, az érthetőségre tö rekvés, h o g y n ecsa k szájjal, de s z ív v e l is zen g ­ jen a zsolozsm a, a m e ly a lé ik e t a leggyorsabban em eli Istenhez. A prem ontrei kódexirodalom fejteg etéséb en nem tére k ki az ú. n. v ita to tt prem ontrei nyelvem lékekre, a Bécsi- és M üncheni-kódexre, am ely bibliafordítás-részleteket tartalm az és egyesek szerint huszita, m ások szerint prem ontrei jelleg et árul el. Szólni fogok a XV. századi A por-kódex prem ontrei sajátság airó l és a m inden ízében prem ontrei, XVI. században írt Lányi- és Pozsonyi-kódex tartalm áról. A m ag y arn y elv ű k ó dexirodaim at-azonban szervesen k iegészítik a latin kéziratok, am elyek a m agyar k ó d ex ek n ek forrásul, útm utatóul, inspiráló m intául szolgáltak. Ezek a k ézirato k többnyire a m a is m eg­ 1 Laus Dei in choro Cultus eucharisticus Cultus Marialis Zelus animarum Spiritus iugis paendtentiae. ! Fr. petit: Ad viros religiosos. Quatorze sermons d' Adam Scot. Tongerloo 1934, p. 91.

9

129 \

lévő m onostorok S criptorium ában születtek, így rö v id pillan tást kell v e tn ü n k e latin n y e lv ű k é z irato k p rem ontrei tű zh ely ére is. A P rem ontrei K anonokrend a középkori m ag y ar kódexirodalom fellendülésében h e ly e t talált, m onostorai irodalm i tűzhelyi jogok k ö ­ v etelése nélk ü l fordítók, m ásolók, illum inatorok otthona lett. A nagy ■rendekkel szívélyes és tisztelő kap cso latb an n é h a irodalm i csere­ viszonyban áll, am elyet liturgikus k é z irata ik szerkezete csak elm élyít. Szent B enedek és D om onkosnak, nem csak ü nnepét, hanem translatiojá t is m egülik. Szent F erenc ren d jé n ek kisebb szentjei pedig a XV. század közepén bodrogközi m onostorában k ed v en c ü n n ep ek közé ta r­ tozik. A R end n ev e a közép k o ri m ag y ar szóhasználat szerint P répostok rendje, tag ja i prépost szerze tin e k ira té n , prép o sto k ze rze tén e k harm ad szerzetbeli Soror, így h ív ja őket a N y u laksziget k lastro m án ak népe, így ír ró lu k R áskai Lea.3 P répostok rendje, K ananák szerzet elnevezés a k iv á ltsá g le v e le k ­ ben g y ak ran em legetett Ordo Fratrum et Prelatorum Prem onstratensium szóhasználatra m ehet vissza. A T estv érek és P répost közösségé­ ben benne v an a francia alapítás dem okratikus gondolata, ugyanaz a szellem , am ely a tan u ló k at és m esterek et az U niversitas m agistrorum et discipulorum ariszto k ratik u s egyetem ességében hozta e g y en ran ­ gúan egym ás m ellé. A M AGYAR-FRANCIA PREMONTREI KAPCSOLATOK a kö zép ­ k o r folyam án élénkek és szinte m egszakítatlanok voltak. P rém ontré k irepítő fészke, Szent N o rbert alap íto tta első m onostor szívesen fo­ gadja a m agvar zarándokokat, lelki közösséget ta rt a m ag v ar prépostságokkal, elh u n y t tag ja i n e v é t a XII. században m ár obituarium ába írja. H é t v á rad h eg y fo k i ap át k o rm án y zatáró l értesülünk, akiknek n ev e eddig ism eretlen volt, egyedül a Prém ontré-i O bituarium őrizte m eg szám unkra régies hangzású nev ü k et. Tóbiás, Bafa, Jónás, W ari. nus, András, Drogon, P éter h é t apát, k ik m ind lelki közösségben v o l­ ta k a Soissons m elletti k ies apátsággal. Az első ap áto k francia k a p ­ csolata bizonyságot tesz a várad h eg y fo k i prép o stság régi alapításáról, s valószínűvé teszi azt a felfogást, hogy ez v o lt a legelső m ag y ar prem onlre! m onostor h azán k b an .4 II. Istv á n a la p íth a tta Sanctus Stephan u s P ro to m arty r tisz te leté re 1131 körül. P rém ontréből v e tte ered etét ez a k irá ly i alapítás, Prom ontorium V aradiense tesz szert a legnagyobb m éltóságra, tizenhárom m ás prép o stság a ty a a p á tia lesz, öregség tiszt­ jé v e l szívében, fran cia szokással im akönyveiben.5

» Margit legenda. 102, 111. Ny. E. T. VIII. 35; 39. 4 R. Waefelghem: L’ obituaire de Г abbaye de Prémontré. XIIе s. Louvain, 191 8 Oszvald A.: A magyarországi középkori premontrei prépostságok. Bpest, 1939. 33—36. — „Váradegyfok a XVITI. században a lukai premontrei osztrák pré­ postság birtokába kerül. Kedves rokokó-barokk stíiben ők építik a mai Félix-fürdő mellett lévő váradszentmártoni kastélyt. Prépostját az 1715. országgyűlés 75. cik­ kelyével a magyar főrendek közé vette be. A jászói. leleszi, váradhegyfoki pré­ postságok egyesítése után a jászóvári prépost e címen lett a főrendiház tagja".

130

P rém o n trév al szívesen é rin tk ez tek apátaink, a rendi szabályok értelm ében az egyetem es k áp talan o n m eg k e lle tt jelenniök. Erről az általán o s é rv é n y ű ren d eletrő l a leleszi m onostor b reviárium ai is tu d ­ nak.6 II. Pál, jászói p rép o st Jean de Saint Q uentin rendfőnöksége a la tt az 1342-ben P rém ontréban ta rto tt n ag y k áp talan o n vesz részt. F rancia ap áto k is eljö n n ek hozzánk. Je a n n e d'A rc kedves m onostorából Joy en v alb ó l láto g a t el 1440 előtt Jean V. Toppét, hogy a m agyarországi rendi szellem et a n y u g a tié ra em elje. A reform gondolatával ta rso ly á ­ ban jö tt ide a párisi Rue H autefeille-i kollégium h ajd an i lakója, m ár. e k k o r m egindult te h á t az a folyam at, am ely F eg y v ern ek i F erenc sági p rép o st id ejé b en ú jab b erőre k ap a XVI. század elején. Lapsoium strictor m ultorum fit reparator — m ondja J e a n T oppéi­ ról7 a párisi kollégium epitaphium a, ugyanez a szellem h e v íte tte F egy­ v e rn e k i F erencet, aki 1510-ben a franciaországi egyetem es k áp talan o k h a tá ro za ta it hozta haza. M i v o lt a franciaországi egyetem es k á p ta lan o k fő gondja? A szer­ k ö n y v e k egyform asága, a rítus tisztaság án ak é rin tetle n m egőrzése.. A leleszi brev iáriu m h ű en visszaad ja en n ek a tö retlen szellem nek m eg­ n y ilv án u lását, m időn a rendi k iv áltság lev élb en a p áp a szavait idézi: A szerk ö n y v ek et az egész rendben e g y ö n tetű en k ell m egírni.8 Fegy­ v ern ek i Ferenc, a Jean de l'Ecliise generális a la tt k e letk ezett egyetem es reform nak v ég re h a jtó ja. L áthatta k in t az 1490-ben nyo m tatásb an m eg­ jele n t O rdinarium ot, 1488, 1490, 1500-as és az 1505— 1507-ben m eg­ jele n t rendi breviárium okat, am elyek m ár a k iala k u lt liturgikus eg y ­ ségnek v o lta k m intapéldányai. F rancia h a tá sra igyekszik a L ányi­ kódex, m ag y arn y elv ű prem ontrei nyelvem lék, elkérülni bizonyos szégyen ség et, hogy a zsolozsm át eg yvégben m ondják, ne pedig felem ás m ódon.9 A him nuszok e seté b en is inti olvasóit, v a n olyan him nusz, am elyre illik bizonyos dallam , ezt v e d d jó eszedbe, h o g y m inden sze n tn e k him nusát azon nótán k e ll m ondani m int a Sojis O itu s-t vala m e ly hozzá illik, ezen teá ik m egism ered a m e ly n e k a v é g e Deo patri va g y o n hozzá illik, de a S zent Istánéra és Sanctorum m eritis-re non co n ven it, azaz nem illik.10 Épúgy é rezték a som lyóvásárhelyi prem ont­ rei ap ácák — m ert am int látn i fogjuk, az ő szám ukra készült a L ányi­ kó d ex —. a dallam és szavak csatáját, m int XII. századi szellem i őseik, A b élard k e d v e lt apácái, a P araclet-i m agány lakói, H éloise társnői. „A szav ak lázadoznak az én ek m érték ére," írja H éloise levelében, „enélkül pedig nincs him nusz, m ert a him nusz m eghatározása: az 6 Omnes abbates .Ordinis vestri singulis annis ad Generale Capitulum Prémonstratense postposita omni occasione conveniant.' Bpest. Egyetemi Ktár: Cod> Lat. 74. fo. 9verso. 7 Jean Toppet-ről: Versailles: Archives. Seine et Oise. Série H. 1. b. no. 3. — Decimus septimus Gaudii vallis abbas. D. Joannes Toppetus hujus nominis 5us. — Joyenval: Gallia Christiana vetus 456—61: nov. 1333—39. 8 Libri qui ad divinum officium pertinent ab omnibus ejusdem Ordinis uniformiter teneantur. Bp. E. Kt. Cod. Lat. 74. 9verso. » Lányi kódex: 242—243. Ny. E. T. VII. 362. 10 Lányi kódex: 47. Ny. E. T. 325. 1. 9*

131

Isten ség n ek énekbe szőtt d icsérete."11 E nnek az ingadozásnak a k a r v é. get v e tn i a francia reform ban gyökerező vállalkozás, a ny u g ati gon­ dolat lecsapódása, a Lányi-kódex, am időn h a tá ro zo ttan m egnevezi a hazai szokás g y ö k erét az asztali áldás im ájáról szólva: K e zd e tik Benedictio m ense az az asztal, az m i s ze rze tü n k n e k igaz m ódja szerint, az m int franciában tartják. A tü ze t később is ápolták. 1516-os, 1522-es és valószínűleg az 1528-as k áp ta lan o n is k é p v ise lte ti m agát az ország V alen tin u s de Crem nicia p rem ontrei általán o s p ro cu ra to r ú tján . A MAGYARNYELVŰ IRODALOM TEHÁT REFORMMOZGALOM k e re té b e illeszkedik be, egy régebbi és ú jab b hullám ba, am elynek eredm énye a liturgikus tén y k e d é sre irányuló figyelem erősbödése lett. V an ebben francia hum anista h a tá s is, hisz CH chtoveus, G osztonyi pü spök b a rá tja , am int Eckhardt Sándor m egállapította,12 him nuszm a­ gyarázatokkal, E lucidatorium -m al a k a rta az ú rrá k erek ed ő verbalizm ust a szív m elegségével m egpuhítani. F eg y v ern ek i F erenc francia szellem ből m erítette az újjászerv ezés gondolatát, de a m egújhodást nem száraz regulákban, hanem a szív / és a m ag y ar érzés ölelkezéséből fakadt liturgikus é le tb en v irá g o z ta tta k i.13 A REND LEGELSŐ STATÚTUM AI tek in tély es h e ly e t b iztosították a k ö n y v táro sn a k s a k ö n y v e k k ezelésén ek m ódját részletes u ta s ítá ­ sokban szabták m eg.14 E zért nem egy díszesen k iállíto tt kódex-szel találkozunk, am elyek p rem ontrei S criptorium okból erednek. A b u d a­ p e sti E gyetem i K ö n y v tár Cod. Lat. 36. szám ú k ó d e x e a XIV. század­ vég i m in iatűriskola kiem elkedő term ékei közé tartozik. B reviárium jelle g ű kézirat, am elyet tek in tély es, gazdag, igen előkelő összek ö tteté­ sekkel rendelkező prem o n trei prép o stság használt. A brev iáriu m b an k ü lö n ö sen figyelem rem éltók az áldások, am e­ ly ek különböző nép szo k áso k ra d eríten e k fényt. Ez is m utatja, h o g y az etnográfusok m ennyi segédforrást ta lá lh a tn a k a liturgikus k é z irato k ­ ban. Szent Istv án P ro to m arty r és Szent Já n o s ü n n ep e kö zö tt ta lá lju k B enedictio avene-1 (Fo. 59verso), azután a virgácsszentelést, Benedictio virgarum , am ely A p ró szen tek n a p já n szokásos v irg ácso lás ü n n e p é ­ v el kapcsolatos. M indez m ég nagyobb je le n tő sé g ű lesz, h a figyelem be vesszük, hogy a k é z irat felvidéki eredetű, így te h á t ezek a szokások épen K assa v id ék é n v o lta k elterjed v e. A z ország bizonyos részén m a is szokásos A prószentek n a p já n a virgácsolás, kis g y erek ek já rjá k be a falut és Jó leg yen , friss leg yen , k e lé ses ne le g y e n szav ak k al egyetk e ttő t ü tn ek a háza-népén. 11 Guizot: Lettres d' Abailard et Héloise, Paris, 1853. p. 252. 12 Eckhardt S1.: Magyar humanisták Párisban. Bp. 1929. Minerva ktár, XIX. 13 E. Valvekens: Le chapitre général de Prémontré et les nouveaux Statuts de 1505. Analecta Praem. 1938/XIV./53—94. U. a.: Textes relatifs á la réforme des Statuts prémontrés en 1505. Analect. Praem. 1939 (XV./25—-41). 14 Az Innsbruck-i 1245-ös Statua Antiqua-t használtam. Ebben De Armario Cap. VII.

132

J ö n azután a vetés m egáldása,1* különböző füveké, a k e rt m egszen­ telése, m ind oly m onostor életéből, ah o l eredm ényes gazdasági fel­ lendülés leh etett. Ez a m onostor, ah o g y a fogadalom tétel szövegéből kitűnik, oly egyház volt, am elyet Szűz M ária és Szent Ján o s tisztele­ té re szen teltek .16 A jele n le g ism ert prem ontrei prép o stság o k közül három ról tu d ju k csak, hogy K eresztelő Szent Ján o s v o lt a patrónusa, a régi alapítású jászói, a jánoshidai és az 1255 körül alap íto tt zsámbéiki prem ontrei prépostságnak, am elynek g yönyörű tem plom án francia m esterek csi­ szolták tu d ásukat. E három közül fontosságban, befolyásban, birto k ait tekintve, k é tsé g tele n ü l Jászó v o lt a súlyosabb, a tekintélyesebb. A kó d ex n ek a z 'o la s z és ausztriai m iniatűr-festészet h a tá sa a la tt keletk ezett, főkép növ én y i elem ekből k é p z ett17 o rn am en tik ája felsőm agyarországi h a tá sra m utat, így a XIV. századi latin breviárium lo k alizáció jak o r Já sz ó ra 18 k ell gondolnunk. Ez a b reviárium különben is igen ritk a m űfajt m utat, ú. n. breviárium pontiíicale, prépost, főpap szám ára k észített breviárium , am elyben a prép o st által végzendő szer­ ta rtá so k leírása is ben n e van. A jászói p rép o st m ár k o rá n v iselte a főpapi jelv é n y ek e t. Lőrincz jászói prép o st 1286-os p e c sé tje szerint e k k o r m ár prepositus iníulatus v o lt.19 T ekintetbe véve, hogy a k ó d e x e t a XIV. század utolsó h a rm a d á ­ ban írták, am időn Jászó n III. Ján o s prép o sto t (1383— 1402) találju k , ki 18 Fo. 74. Benediccio segetum . . . Benediccio diversarum herbarum. BenedicciOi in orto. 18 Fo. 95. Trado meipsum eccle. sancte dei genitr. Marié et beati Johannis baptiste. 17 Berkovits I.: A budapesti Egyetemi Könyvtár festett kéziratainak egy cso­ portja. Bpest, 1932. 4—6. 1. 18 A Kassától 32 kilométerre fekvő jászói premontrei prépostságról az első említés 1189-ben történik, -amidőn az újonnan alapított jánoshidai prépostságot, konventje kebeléből népesíti be. A tatárjárás előtt IV. Béla kormányzását megelő­ zőleg központi birtokai Jászó, Debród, Olcsván (Jászómindszent) és Rudnok falvak, amelyeknek határai Szepes megyébe nyúlnak be. Kálmán herceg, a kassai dóm patronusának, Szent Erzsébetnek testvére (szobra a gödöllői rendház előtt), hét falut adományozott a rendnek. Hat Abauj várm egye, területére esik: Perecse, Nyésta, Pocsim, Monajkendi, Pocsaj és Gecse; á hetedik pedig Saulfölde Gömörben. — A tatárjárás pusztító dühe őket sem kímélte, mindenük elpusztult in ardentis fornacis furore. — 1255-ben IV. Béla a közeli Torna várában jár, mire Albert prépost (1237—1257) vezetésével a konvent a király elé vonul, és kéri birtokai megerősíté­ sét, amit meg is kap. Ebből a ma „újraalapitási oklevél"-nek nevezett kiváltságlevélből értesülünk a konvent hiteleshelyi működéséről, és így a jászói prépostság már a XIII. század elején a középkori jogiét irányító tényezői között szerepelt. — V. ö. Jászóvári titk. lev. tár. Pyxis. nio. 1. Tóth Szabó Pál: A jászói konvent mint hiteleshely a középkorban, (két pecsétrajzzal) Turul, 1903. 111. 1. A konvent tagjai hivatalos kiküldetésben bejárták Abauj, Torna, Sáros, Zemplén, Gömör, Borsod, Hont vármegyét, sőt Szabolcsban is megfordulnak. 19 Turul, 1903. 118. 1.

133

erély esen küzd a ren d birto k ai érdekében, felteh etjü k , hogy ő a la tta v o lt szükség azokra a k irá ly i és királynői, h erceg i és prím ási fogadást k ísérő im ák ra és szertartáso k ra, am ely ek et a jászói latin kódex ta rta l­ m az.20 A jászói p rép o stság eg y en esen az esztergom i érseknek v olt alá­ rendelve, ezt m ég II. V igand prép o st eszközölte ki, így érthető, m iért v o lt külön ima, nem a püspök, hanem az é rse k fogadására. A k e ttő s titu lu sra nem talá lu n k p éld át hazai m onostoraink között, eg yedül a P ray-kódex első tulajdonosa, a B oldva m enti M o n a steiiu m johannis baptiste com buritur ju x ta bulduam situ m m onostor dicseke­ dik ezzel. E k e ttő s tisztelet azonban sa já to sa n p rem ontrei színezetű volt, legalább is külföldön. Hisz Szent N o rb ert P rém ontré-t Szűz M ária és K eresztelő Szent Ján o s tisz te leté re szentelte. Itt te h á t elsőrangú ro k onságot talá lu n k a francia szokás és a m ag y ar h aszn álat között. E k e ttő s titu lu st ta lá lju k az É szak-B rabantban a lap íto tt Berne-i apátságban, a k ap penbergi u d v a ri k áp o lnában.21 T alán v alam elyik n y u g a ti szerkönyvből m ásolták és h a g y tá k ben t a Szűz A n y a nevét, m int a prem ontrei ájta to ssá g elsődleges k u ltu sz tá rg y át. A m agyar szen tek jelen léte, északm agyarországi ornam entika, király i v e n d é g e ­ k e t v á ró prépost, Szent E rzsébet k ülön kom m em oraciójával ren d e l­ kező prép o stság Észak felé m utat, Szent Ján o s jászói egyháza felé. A k ó d ex valószínűleg az aboliciókor k e rü lt a leleszi kézirato k k al egyidőben az egyetem i k ö n y v tárb a .22 U gyancsak az abolició alkalm ával ju to tt a B udapesti Egyetem i K önyvtárba a leleszi p rem ontrei prépostságból k é t kódex, k é t b rev iá ­ rium , az eg y ik a csúti, csőti, a m ásik m eg kim o n d o ttan leleszi haszná- '

20 Ad adventum regis: Accedat ad Xpum suum Salvator mundi dominus et protegat eum. Et donet ei coronam glorie et sedem regni eternalem. V.) Illustret eum dominus splendore chorusco et victoriali corona. Et do n ct. . . Glória p a tri. . . Ps.) Dne in virtute t u a . . . (Sequitur p reces. .) . Protector noster aspice Deus. Et respice. . . V.) Domine salvum fac regem . . . Et e x . . . Hic accipiat benedictionem Esto ei dne turris fortitudinis. . . A facie inimici V.) Dne éxaudi. . . Dnus vobiscum . . . Quesumus omnipotens Deus ut іех noster famulus tuus qui tua miseracione suscepit regni gubemacula virtutum eciam omnium incrementa percipiat quibus decenter ornatus et vicia devitare et hostes susperare et ad te qui via vita et veritas es una cum populo sibi subjecto gloriosus valeat pervenire. Fo. 92—92verso. 11 G. Schreiber: Die Pramonstratenser und dér Kult des Hl. Johannes Evangelist. Quellengründe M ittelalterlicher Mystik. Zeitschrift für Katholische Theologie. 1941 (65. Bánd) 9. s. ** A jászóvári könyvtárról nem maradt fenn kimutatás az aboliciós iratok kö­ zött. Egyedül azoknak a könyveknek ismerjük a címét, amelyeket a hatóság az egyes kanonokoknál talált

134

la tra készült. A brev iáriu m o k tartalm a elsősorban a liturgikus élet fej­ lettségéről, a pasztorációs m űködés élénkségéről és a h itelesh ely i tev ék en y ség h ez szükséges jogi m űveltségről tesz tanúságot. Lelesz23 a bodrogközi Latorca p a rtjá n legősibb prem ontrei m onos­ to ro k egyike, s m int h itelesh ely a leglüktetőbb m unkától v isszhang­ zott. N em csoda tehát, h a Scriptorium ából oly szép szám m al k e rü ltek k i liturgikus kódexek, am elyeket a m onostorban írta k és használtak. Gazdag B ibliotheca-jából csak elenyészően k ev és kó d ex ju to tt az Egyetem i k ö nyvtárba. A k ö n y v ek n a g y részét az O rszágos L evéltár­ b a n őrzött aboliciós ira to k tan ú ság a szerint 1788 június 7-én rögtön a helyszínen elárv erezték . Így te h á t a többi, lefoglalt k ö n y v ek rő l sem m i tudom ásunk sincs. Az e lá rv ere z ettek között volt k éziratb an Lom bardus Sentenciái,2i to v áb b á (nyom tatott, v a g y kézirat, nem tu d ­ juk) az 58. téte lb e n feltü n te te tt P ontiticale R om anum , 312. téte l Oidinarium Stiigoniense. A k o lostor k ö n y v e in e k szép szám áról tan ú sk o d n ak a Leleszi Le­ v é ltá rb a n talá lh a tó fragm entum ok is. A h itelesh ely okleveleit, a k tá it (am elyek jele n le g a Já sz ó v á ri P répostságban vannak) a com m endatoi korszakban, a p rem o n treiek táv o llétéb en az ott ta lá lt kézirato k b a h e ­ ly ez ték el oly m ódon, hogy a kéziratfoliókat, term észetesen csak a p ergam enteket, felv ág ták és ebbe te tté k a szám ukra egyedül é rté k e t jelen tő okleveleket. M ég m a is összeállíth atju k több XII. századból szárm azó k ö n y v tek in tély es részét eg yedül ezekből a b o ríték g y anánt szolgáló fragm entum okból. Jászó és Lelesznek legfőbb gondja a hitelesh ely i m unka. A h ite ­ leshely tag ja in a k felad ata az ok lev elek m egőrzése, családi b irtokok k ő iü l felm erült p e re k elintézése, hiv atalo s kik ü ld etésb en b irto k v itá k v izsg álata volt. Jászó hitelesh ely i m űködésére m ár 1245— 1251-ből van adatunk. De a h itelesh ely tev é k e n y k e d ése nem csak p eres e ljá rá so k elintézésében, hanem a felek által letétb e h ely ezett oklevelek, v é g ­ rendeletek, adom ány- és cím ereslev elek m egőrzésében is n y ilvánult. 2S Leleszt, Boleszláv váci püspök, előkelő főúri család tagja alapította, III. Béla 1186-ban már megerősíti a monostor részére tett adományt. II. Endre, a prépostság őszinte és ragaszkodó királyi barátja mindig szívesen és szeretettel tartózkodik falai között. 1214-ben Gertrud királyné halálának gyászos híre is Leleszben éri, ekkor erősíti meg újból a monostort kiváltságaiban, egyúttal a bihar­ megyei Mikuspusztát is a rendre testálja azzal a kikötéssel, hogy a meggyilkolt királyné lelke üdvéért imádkozzanak. — V. ö. A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Jubileumi Névtára. Történeti bevezetéssel. 1802—1902. Bpest, 1902. — C. Nátafalussy—F. Lenner: Jászó und mit ihr vereinigten Propsteien Lelesz und Promontor von Grosswardein, Würzburg u. Wien, 1882. 37. 14 Lista Licitationis Librorum Bibliothecae Praepositurae Sacrae Crucis de Le­ lesz die 30 May et subsequis ejusdem ac respective Mensis Juny diebus in Conventu Lelesziensi licitando plus offerentibus venditorum. (Országos Levéltár. No. 84.) Libri quatour Sententiarum antiqui Gothici manuscripti. (85. leltári szám.) Jászóvári Vrépostsági Főkönyvtárban lévő fényképmásolat.

135

A leleszi p répostok m ég táv o li h a d já ra to k ra is m agukkal viszik az ok leveleket.25 A z ok lev elek k iállítása fejlett írá ste c h n ik á t téte le z e tt fel, a p riv i­ légium ok k iállítása valóságos kódexíráshoz hasonlít.26 A z ok lev elek et a liturgikus k ö n y v e k szom szédságában a se k re sty é b e n őrizték. így k e rü l a Leleszre v e tő d ö tt csőti b reviárium ba a hitelesh ely i h aszn álatra vonatkozó útm utatások, jogi szabályok.27 Ü jabb bizonyíték, am ely a liturgikus k ö n y v e k n e k az é lettel szorosan összefüggő jelen tő ség ére m u tat rá és hangsúlyozza, hogy á tk u ta tá su k a tö rté n ész e k n ek is első­ ran g ú forrásan y ag o t biztosít. De nem csak a h iv atá ssa l járó tén y ek n ek , hanem az ország nag y e sem én y ein ek a v isszh an g ját is m eg találju k ezekben a latin n y e lv ű k ó d ex ek b en .28 A leleszi b reviárium 29 h írt a d M átyás k irá ly D énes esztergom i é rsek által tö rté n t koronázásáról, esztergom i prím ások, M a itin u s de Pesth pécsi k an o n o k haláláról. A csúti m onostorban 1455-ben szentelt Tam ás kanonok b rev iá riu ­ m ába H u n yadi Ján o s kem én y k ato n afián ak , Lászlónak h a lá lá t írjá k be az ország fő u rain ak árm án y k o d ása fölött é rz e tt nem m inden m él­ tatlan k o d ás nélkül.80 Leleszen írh a ttá k b e az odak erü lt csúti breviárium ba: H ic obyt serenissim us rex M athias anno D om ini 1490.31 Ü gy látszik, Lelesz m in­ dig szívesen em lékezett a H u n y adi-családra s h a k ellett, öröm est állott szolgálatába. B acskay Balázs (1451-ben v á la sz to ttá k meg) leleszi p ré ­ post készséggel h a llg a to tt a tö rö k v e rő v e z ér szav ára és zászlója a la tt a F elvidékről m essze délre m egy, nehogy táv o llétéb en az oklev elek et baj érje, azokat is m agával viszi. 25 Pécsy János prépost politikai pártállását is aszerint változtatja, vájjon Ferdinánd vagy Zápolya tudja jobban biztosítani a levéltár épségét. Végre is Ferdinánd pártjára áll és Leleszt erőddé építi ki. Névtár. 1902. p. 15. Kumorovitz B.t A leleszi prépostság tagjai és hiteleshelyi személyzete 1569-ig. Bpest, 1934. p. 10. 28 Kumorovitz B.: A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig. Bpest, 1928. 13. 1. 27 Kumorovitz B.: A téli (csuti) breviárium jogi szabályokat tartalmazó függe­ léke. Turul. 1930. 28 A csuti breváriumról: Timár K : Premontrei kódexek, Kalocsa, 1924, 21. 1. Gábriel Asztrik: A premontreiek Szent István tisztelete a középkorban, Budapest, 1938. 5—6. 1. — Jelenleg Bpest, Egyet. Ktár-ban. Cod. Lat. XV. sz. No. 67. 2Í Budapest: Egyet. Ktár: Cod. Lat. XV. sz. No. 74. Fo. llvo. 80 Iste liber est fratris Thome de . . . professus ecclesie beati Eustaky martiris de Insula Theth Ordinis Premonstratensis qui factus fűit presbyter (missam novam officiavit) anno domini millesimo. quadringentesimo Quinquagesimo quinto; officiavit anno etc. Sexto In dominica Septuagesima. Et in anno sequenti fűit interfectus Ladislaus Strenuus miles filius Johannis waywode de Hunyad Regni Hwngarice Gubernatoris per sugestiones infidelium regni Hungáriáé. Bpest, Egyetemi Ktár Cod. Lat. 67. Fo. 11. 81 Bpest. Egyet. Ktár Cod. Lat. 67. Fo 6..

136

AZ EMLÍTETT HÁROM LATINNYELVÜ KÓDEX, szerkönyv, a lelkipásztori m űködésre is fényt vet, m indazokra a rendi szokásokra, com m endaciókra, fogadalom tételre, am elyek a m ag y arn y elv ű k ó dexek lapjain, az A por- és a L ányi-kódexben m egtalálhatók. Egyik tö rtén etíró a p rem o n treiek szem ére v e te tte , hogy csak litu r­ gikus és plébániai szerkönyvek m arad tak h átra. H a nem lette k vo ln a ezek a „lenézett" breviárium ok, ak k o r nem virág zo tt volna k i oly k ö n n y e n az A por—D öbrentei-kódex zso ltárain ak férfias nyelve. A prem ontrei latin kó d ex ek a hívő léle k éle tén e k legfontosabb m ozzanatait rögzítik meg. A téti b reviárium ban a k eresztelési és h á ­ zassági sz ertartá sn a k különös középkori rítu sa bontakozik ki. A ben. deccio аппиіотит, a gyűrű m egáldása u g y a n o ly a n szertartás k e re té ­ b en tö rtén t, m int a francia breviárium okban.32 A csúti k ó dexben m ég h iányzik a közvetítő népi nyelv, de a jr a n c ia p rototípus k é tsé g tele n bizonyíték, hogy a köznyelvi irodalom a litu rg ik u s k ézirato k rév é n is gazdagodott. A jászói (Fo. 95 v e rso — lO lverso) és a csúti (Fo. 1— 4.) a k e re sz ­ telés sz ertartá sá t tartalm azzák, az előbbi m ég a keresztvízszentelés sz ertartá sá t is.33 EZEK a latin k ó d ex ek k iv áló h e ly e t biztosítottak a m agyar szentek tiszteletének. M indhárom prem ontrei latin szerk ö n y v b en m eg találju k Szent István, Szent Im re, Szent László ünnepeit. A tétie k G auáent ceii no va l u c e . . . és Gaude m ater Hungaria him nusszal köszöntik az or­ szágalapító Szent Istvánt. A téti b reviárium h aszn álja egyedül ezt a n álu n k k ev ésb b é ism ert him nuszt:34 Jam lucis orto sidere Gens sancti regis Stephani Consurge laudes celitus Reple sancte spiritus.

A leleszi brev iáriu m hym narium a K atalin és D orottya m ellett egyedül a m agyar szentek him nuszát v e tte föl a proprium részbe. G aude m ater H u n g a r ia ... (Fo. 109verso), G audent celi no va l u c e . . . 32 V. ü.: Bréviaire Prémontré. Bruxelles. Bibi. Royale. Mss. XIV. s. 8544. Fo. 109verso. Incipit ordo ad sponsalia facienda, Primo benediccio anuli. Fo. 110... accipiat sacerdos dexteram manum utriusque et petit nomen utriusque et jungat mamis et dicat. Primo viro: N. vie tu ceste N. femme et a espens se sainte eglise si acorde. Respont oil. Je la te baille á la lói de dieu et de sainte eglise en tele maniere que tu li porteras fői et loiaute et la garderas saine et enferme et ne la changera pour poieur ne pour melleur tant comme el vivera, si comme il est establi en la lói sains pierres er sains paus li apostre le commandemant sainte eglise le confermte et tient li ere attes tu ains. R. O il. . . 33 Csuti: Incipit kathecismus puerorum. Primo sacerdos statuat masculum sive masculos ad''dexteram. Feminam verő ad sinitram et sufflet in faciem infantium sive infantis. . . 34 Gábriel Asztrik: A premontreiek Szent István tisz tele te ... O. c. 6. 1.

137

(Fo. 110.), Gaude P aiens Pannónia . . . (llO verso), Regis regum . . . N o . v u m sy d u s e m ic u it. . . (llO verso). A m agyar szentek tiszteletén ek lelk esed éséb en fogam zott az ű. n. m agyar b e je g y zé se s prem ontrei antiíonálé a XVI. század elejéről, am ely tu lajd o n k ép en szó rv án y n y elv em lék jelleggel bír. Bölcsője talá n a szegedi prem ontrei ap ácák k lastrom a leh etett, ahol Szeged leég ését írtá k be 1516-ban.35 Innen ta lá n S om lyóvásárhelyre került, ahol m ár telje s m ag y arn y elv ű O rdinarium -m ai találkozott. Ez a k icsiny te rje ­ delm ű, m ag y arn y elv ű b eje g y z é se k e t tartalm azó an tiío n á lé a m agyar szentek tiszteletének erő teljes kultuszától duzzad. Szt. István antifonáléja párhuzam a K eszthelyi Kx 445. laphoz (Fo. 43. 103.). M agyar n y e l­ v e n jegyzi be: S zent László k irá ly n a k m iséje Ob j u s t i . . . K yrie Conctipotens (Fo. 54 oo L ányi-kódex 296.). Szent László p ró zá ján a k N ő v e laudes a tto lla m u s. . . Szent Istv án seq u en tiaja: Corde v o ce m en te púra . . . (Fo. 65.) Jo a n n es C lichtoveus közölte v arian ssal egyezik. T er­ m észetesen Szent E rzsébet him nuszai is előjönnek. Soror M árta írá sa apróbb u tasítá so k a t jegyez föl: Első nokturn u sia G ló ria . . . R. M agniiicat m eg v a g y o n írván . . . A ve V erum -ot E levaciokor m ondták. (Fo. 44.) N eg y ed dom inikán is bejeg y ez egy antifonát, T enebre facte su n t im ádság m arg ó jára odaírja: m inden c sü ­ törtökön.3* , A pró m ondatok, szerén y n ek ig y ü rk ő zések a p á r é v m úlva elé n k lépő L ányi-kódex ú tjá n a k előkészítésére.37 M int k a te d ráliso k falán kiugró relief, ú g y dom borodik ki a p re ­ m ontrei k ó d ex ek lap jain a m agyar szentek tisztelete. N em feledkeznek m eg Szent Erzsébetről sem. Já sz ó n külön suffragium a van, K eresztelő 35 „Ezer ewtzaz tyzenhath eztendeben yrtak w thernusth, a korth megh egye, Zent leieknek monostora ees Zent myklwsi ees felsew warasnak Zegednek nagyob rezye, első hydnepenek zent agostonnak esthyn. feria q 28." 30 Gábriel Asztrik: Brevárium-típusú kódexek. Függelékül a Lányi-kódex latin szövege. Budapest, 1934. 37 Fatáblájú 58 quart mindkét oldalon teleírt lapot tartalmaz. A lapok mind­ két fele számozva van. Tábláján latinul Ihus nazarenus Rex iudoj, majd ugyanez héberül latin betűkkel. Alatta későbbi kéztQl németül egy pár sor apró írás, majd a könyv tartalmát jelezni akaró rövid megjegyzés: Liber uariar cantionum. A kódex több kéz munkája. 1—17-ig gondosan irt vörös és fekete kezdőbetűkkel; 18—19-ig hanyagabb egykorú írás vörös rubrumokka!; 49-től fekete miniálás; 49—50. lapon pótló vonás a négy soros, vörös kottavonalakhoz; 51—53-ig ismét gót könyvírás vörös initialékkal; 54. üres vonalazott oldal; 55—58-ig jóval hanyagabb más kéztől való írás; 58—59-ig vonalazott, de üres; 60-ik cursív egykorú írás; 61—65-ig gó­ tikus írás; 66—70-ig más kéztől igen erősen gótikus; 71—78-ig az előbbi kéz cursív írása; 79—80-ig üres; 81—82-ig XVIII. sz. eleji kéztől egészen késői kottajegyekkel; 85—86. újabb, középkorit imitáló írás; 88. 1. XVII—XVIII. századi írás; 89. lapon ismét 1540 körüli írásmód jön elő, amit a 90—93-ik lapon egy XVIII. századi vált fel; 94—95. olasz kottajelzés; a 104-től 112-ik oldal egy egész ternio valószí­ nűleg későbbi bekötésnél kerülhetett a kódex végére. Igen gondosan kiállított rész, iekete és díszes kezdőbetűkkel. Antifonál elején található gótikus írás újra előjön. 114—116-ig cursív Írás.

138

Szent Ján o s p átronus m ellett.38 E rzsébetet m agyar szokáshoz h ív en ők Is reg in a-n ak nevezik, k irá ly n ő n ek h ívják, innen érth e tő Szent Erzsé­ b et asszonynak a külföldi m iniaturákon talá lh a tó koro n ás ábrázolása.39 Lelesz a m ájus 2-i T ra n sla tio já t üli m eg: Elizabet e le c te . . . a no­ vem ber 19-i főünnep Elizabet regine m ellett. (Cod. Lat. 74. Fo. 7.) A z em lített m agyar b ejegyzéses antifonale Szent E rzsébettel kezdi a m eg­ ülendő ü n n ep ek sorát. A latin irodalom ad ta m eg azt az érzelm i hangulatot, lelki attitude-öt, am elyet a m agyar k ó d ex ek fordítói tolm ácsolni fognak. A p re ­ m ontrei latin irodalom szem efénye a liturgikus kódexek, az előírások, O rdinárium ok voltak, a m ag y ar irodalm i élet gazdagításában te h á t ily tárg y ú k ó d ex ek k el veszn ek részt. Psalm us-fordítás: A por-kódex; elő­ íráso k m agyarja: L ányi-kódex; im ádságok: Pozsonyi-kódex, ez utóbbi egy p rem ontrei n y o m tato tt b reviárium ba b ekötve. Igyekeznek a latin h a g y o m án y t a nem zeti n y e lv m indenki által m egközelíthető k ö zérth e­ tőségében elev en n é ten n i és a n y u g atró l kiinduló reform szellem et a nem zeti n y e lv segítségül h ív ásá v a l diad alra vinni. AZ APOR-KÓDEX n e v é t XVII. századi birtokosától, az erdélyi A.por-családtól k apta. 150 him nusz, A thanáz h itv allása, C anticum ok, Te Deum, M agnificat, Benedictus, N unc dim ittis, him nuszok,40 ism ét a M agnificat és Benedictus, to v áb b á a Te Deum és N unc Dim ittis, m ajd u tán a a jelzett C anticum ok fordításából áll liturgikus jelle g ű anyaga. Ezt egészíti ki a prem ontrei k an o nokrendben szokásos három je ­ les szolgáltatás leírása, am elyet Szent A nselm nek P assio-ja követ. A zsoltárok a középkori á jta to ssá g legelem ibb form ája, am elyet m inden alkalom m al forgatni kellett. M aga az A por-kódex H árom jeles szolgáltatása, am elyet először a fundátorokért és szerze tü n k jó te v ő ié rt (147),'m ásodszor m ind azokért, a k ik k e zd e ttű i fo g va valam i jó va l v o l­ tának volna, és a ty á n k fiaiért, a k ik sze rze tü n k n e k eredetitül fogva ez világból k im u lta n a k (152— 153.), harm adszor m indazokért, a k ik szerze­ tü n k n e k valam i jó va l vá lta n a k volna és sze rze tü n k n e k im ádságába ajánlott(ák) m agukat és azokért k ik (ért) szerze tü n k im ádságot v e tt volna (154.). Ez a jám bor szokás is m egkívánta, hogy az fejed elem a sszony tartozik az atyafiakat inteni, h o g y m in d en ik fő kö tő s atyafi e g y egész zsoltárt olvasson, m inden szolgálatnak idején. A p ácák szám ára, latin b an gyengén jára to s kanonisszáknak, főkös8 Cod. Lat. 3 6 ... Fo. 88. és köv. >* Gábriel Asztrik: Szent Erzsébet magyarsága nyugati szemmel. Regnum. 1937. 94. 1. 40 Conditor Alme . . . Csillagoknak szent szerzője; Veni Redemptor Gencium . . . Jöjj Nemzeteknek szabadéjtója; A solis ortus cardine . . . Napkelet sarkalattá tolj Audi benigne C o n d ito r... Kegyes Mindenható: Is te n ... Vexilla regis . . . Királnak zásztói. . . Ad coenam Agni providi. . . Éneklőnk Krisztus fejedelemnek a bölcs bá­ ránynak. üdvözlégy tengernek csillaga. . . Ave Maris Stella.

139 \

tős atyafiaknak, p rem ontrei ap ácák n ak v o lt szükség a zsoltárok for­ d ítására. • A z A por-kódexet nem m o n d h atju k telje s zsoltárfordításnak, hisz nem is zsoltár feküdt a fordító előtt, hanem prem o n trei breviárium . Ezt á ru lja el a 68., 97., 109. zso ltár elé te tt m egjegyzés: ez az ötöd éj vigyázat; ez az h e te d é j vig yá za t. A 93. psalm us elé odateszi: szere­ dén való. T erm észetesen Isten g y ő zed e lm e k Ura zso ltárt (Deus ultionum Dominus) sohasem m ondták szerdai napon, hanem v u lg áta i é rte ­ lem ben kell ezt a b ejeg y zést venni, v ag y is szeredán való quarta sabbati, a zsidók ezt a zsoltárt szom bat u tá n köv etk ező n eg y ed ik napon, te h á t szerdán m ondták. Ez a kis b ejegyzés azt á ru lja el, hogy k ó ­ dex ü n k forrása tiszta zso ltárk ö n y v és XIII—XIV. századból szárm azó p rem ontrei brev iáriu m volt. H im nuszai a régi értelem b en v e tt breviárium i téli részn ek felel­ n e k meg. Az A por-kódex p rem ontrei k anonisszák szám ára készült. Ezt h a n ­ gosan e lá ru lja a H árom jeles szolgáltatás, ahol a h a lo tta k v ecsernyéjé t k é t ka n trix korálja, a B enedictus an tifo n áját m ár a fejedelem aszszony intonálta. , A k an o n isszák at iő kö tő s a tya fia k n a k h ívták, u g y an íg y h ív ja az a p á cá k a t a L ányi-kódex is. A z O rdinarium ok Q uantum íieri debeat pro iratre v e i abbate deiuncto, v e i pro locorum fundatoribus f e je z e te 41 a jó tev ő k rő l szól. A h á la ih le tte gondoskodás a sz ertartá s legkisebb á rn y a la tá ra is ügyel. M ég a harangozás m ódját is m egszabja, szinte aggályos m ódon írja elő an n ak m egejtését. V e c se rn y é n e k elő tte hár­ m at k e ll öregbik haranggal csendíteni, és azután hárm at k e ll m ind m e n n y i harang v a g y o n a zo kka l alkalm as k é p e n harangozni, ú g y h o g y sem igen hosszan sem igen rö vid en m int ig y az e g y halo ttn a k haran­ goznának és azután a v a g y m ég az harangozás alatt az k é t kan trixtö l k e zd e tte s s é k az halottak ve cse rn y éje . (147— 148.) Jászó jótev ő jén ek , K álm án hercegnek, Lelesz k irá ly i h a lo ttjá n a k G ertru d n ak lelke b ék éb en n y u g odhatott, a h a lo tti szolgáltatás a fund á to ro k é rt és jó te v ő k é rt é rin te tle n cso rb u latlan ság b an szállott az ég felé. A z A por-kódex fordítója a V u lgatáho z legszigorúbban ragaszko­ dott, fordítása huszita e re d e tű nem lehet, n e k ik nem v o lt breviárium i b eosztásra szükségük,42 m ég nem k e lle tte k a him nuszok és a jeles k a n tik á k .43 A z A por-kódex zsoltárai a k ato lik u s lelk ü let feszítő ere-

4i M. van Waefelghem: Le „Liber Ordinarius". Analectes de 1' Ordre de Prémontré. T. VII. No. 2. 3. 4! Az Apor-kódex fordításáról: Debreczy L.: Üjabb adatok legrégibb biblia­ fordításunk eredetkérdéséhez. Erdélyi Múzeum. 1940. 145. 1. 48 Az Apor-kódex prépostról is beszél, akinek az imádságokat kell mondani, ha jelen van a három jeles szolgáltatáson. Azt hiszem, itt nem a szomszédos monostor prépostját kell értenünk, hanem afféle praepositus manualis-t, apácák felügyeletével megbízott férfi rendtagot. — V. ö. A. Erens: Les Soeurs dans Г Ordre de Prémontré, Analecta Praem. 1929 (V.) 23. Anyagához alapos dokumentációt nem szolgáltat­ nak a magyarországi adatok, e nélkül a cikk bizony hiányos.

140

jén e k biztos pilléreit hordozzák. Pázm ány dübörgő m o ndatainak titkos ritm usa zúg bennük, telv e a középkori realizm us m inden n y e rse sé g é ­ vel és rom latlan ízével. Idvözöh Isten engemet, mert bementenek vizek mend én lelkemiglen. Töttem ágyaknak mélyébe és nincs állat. Jövék tengernek magasságába és fergetek elmerített engemet. Munkálkottam, üvöltvén megrekettek en inaim, megfogyatkoztanak én szemeim mikor reménkedtem én Istenem­ ben. Megsokasodtak én fejemnek fürti felett kik gyűlölteinek engemet ingyen. Megbátorodtak én ellenségim kik üldöznek engemet hamisan. Melyeket nem ragadtam, tehát fizetek valék. Isten te tudod én heitságomat, és én vétkezetim nem rejtettek el tő le d . . . En ellenem beszélnek vala kik ülnek vala a kapuban és én ellenem énekelnek vala, kik borisz­ nak v a la . . . Ments meg engemet a sárból, hogy ne dőljem bele. Szabadéh meg engemet azoktól kik gyűlöltek Tégedet és vizeknek mélyítői, ne íneréhjen (merítsen) el engemet víznek fergetege, és ne emésszen meg enge­ met mélység és ne tássa én reám kút ő száját. (18—19.)

A z A por-kódex n y elv e kap cso latb an v a n a Bécsi-, M üncheni- és D öbrentei-kódex n yelvével, e három kódex e red ete vitás, mi csak szerkezeti és liturgiái bizonyítékot hoztunk fel és azt m ondottuk, hogy az A por-kódex a p rem ontrei a p á c á k m ásolata és tu lajd o n a volt., A M agyarságtudom ányi In tézet m ost a d ja k i hasonm ás k iad ásb an kódexünket. A b ev ezetésb en Szabó D énes a rra a k ö v e tk e z te té sre jut, hogy a kó d ex b ekötési táb lá ja u g y a n a n n ak a m estern ek kezem űve, m int a L ányi-kódexé, budai m unka. V ájjo n a kó d ex tén y leg a m argit­ szigeti ap ácák birto k áb an volt? N em tudjuk. T ekintve a m onostor XV. század v é g e felé v a ló eln éptelenedését, e feltevés m ég alátám asztásra szorul. B iztosabban lo k alizálh atju k a legöntudatosabb p rem ontrei k ézira­ tos k ö nyvet, a L ányi-kódexet. O rdinárium , v agyis a zsolozsm a v ég zé­ séhez szükséges u tasítá so k m agyar fordítása. Töm ör, szinte m ár nem is összefüggő szöveg, hanem od av etett m ondatok felsorakozása. J e le n ­ tősége m essze kilép a hazai n y elvem lék m edréből, m ert a középkorból m ég latin n y e lv e n készült apáca-ordinárium ot sem ism erünk, vulg áris n y e lv ű t m eg e g y á ltalá n nem. A veszprém m egyei Som lyóvásárhely kolostorlakói szám ára k é ­ szült O rdinárium szorosan abba a refqrm szellem be kapcsolódik, am ely ' a Saint Q uentin-i - egyetem es k á p ta la n határo zataib ó l fakadt. Új szel­ lem et, e rő t önteni a m agyar prépostságokba, im e ezekkel az erős el­ határo záso k k al jö tt h aza M a jté n yi Uriel és F eg yvern eki Ferenc p ré ­ post.44 Ez utóbbi erős kézbe fogja a rendi m onostorok ü g y é t és B akócz Tam ás esztergom i prím ással e g y e té rtv e a szegedi p rem ontrei a p á c á ­ k a t, B oldogasszony leányait, 1511 július 2-án D évai A ndrás bozóki p rép o st és sa já t m aga szem élyes jelen létéb en bevezeti új otthonukba, a k ite le p íte tt bencés a p á c á k helyébe. A pápai m egerősítés e g y é v e t késett, a b e ik ta tá st 1512 m ájus 2.-án a n ag y fran ciab arát püspök, Jo sse 44 O szvald'A .: Fegyverneki Ferenc sági prépost, rendi visitator, 1506—1535. Budapest, 1934. 17—19. 1. .

141

C lichtove tan ítv án y a, V árdai Balázs m ecenása, G osztonyi János végzi. Ezzel az apácák jogos tu lajd o n o sai le tte k Szent Lam bert egyházának. Lelki táp lálék u k ró l is F eg y v ern ek i gondoskodott. Egy p rép o sto t és egy-egy re n d tá rsa t rendel m elléjü k lelki vezetőül. M ár csak k ö n y v e k k ellettek . E zeket valószínűleg Szegedről hoz­ tá k m agukkal, hisz itt élén k m ásolói m unka folyt. A szórványm onda­ to k at tartalm azó prem ontrei an tiíonálé egy-két e le jte tt m egjegyzése szerint több k é z iratu k is volt, ezt m ás k ö n y v b e n keresd; Laudes m eg va g y o n írva n a g y k in y v b e n stb., gazdag k ö n y v tá rra en gednek k ö v e t­ keztetni. A LÁNYI-KÓDEXET, ahogy a so m lyóvásárhelyi ap á cá k U rb á ­ rium a m ondja, B oldogh A s s z o n y szerzete, azaz prem o n trei ap ácák szám ára írta K álm ánchey László pap 1519-ben (Fo. 414.) N agy szükség v o lt a m agyar fordításra, m ert az uralkodó összevisszaságban, a fran ­ ciaországi ren d elk ezések é rte lm ib e n , ren d e t k e lle tt terem teni. Szá­ m olni k e lle tt olyan főkötős aty afiak k al, k ik nem é rte n e k latinul, hisz m ég a professio-t is m ag y aru l m o n d h attá k azok, ak ik nem tu d ta k latin u l.45 A fordító előtt, nem csak ordínárium , hanem rituálé és brevárium is fekhetett, m ert ezek seg ítség év el á llítja össze kó d ex én ek anyagát. A z ered eti szöveg term észetesen férfiak szám ára készült, m int azt a b e n th ag y o tí hím nem ü alakokból köv etk eztetn i lehet. (322., 339.) A fordító szeretettel m agyaráz és fejt ki hom ályos részeket, V ízkereszt ü n nepének In v itato riu m áró l a la tin O rdinarium ok csak a n n y it m on­ danak: Invitatorium prím a nocte non dicitur. A fordító itt m egokolja: oka e z . . . m ert az in vita to riu m hivatal, de a három szen t k irá ly h ív a t­ lan jö tte n e k v o lt U runk K risztust m eglátni. (65.) U tasításo k at is ad. A C oncede nos fam ulos im á d s á g o t. . . m o n d ják úgy, C oncede nos iam ulas tuas, m ert tuos az iériiat illet. A dom inikánus a p á cá k a t is h a l­ lotta, azok is így m ondják. (101). N y ilv án francia szokás M agyarországban is é rv é n y e s e re jé re gondol akkor, m időn a C om pletában m ondandó feloldozás M isereatu r . . . k é rd é sé re té r át. A z t m ondják, h o g y apácák, M isereator és Indulgenciám ot n em m ondhatna. E gyéb országban m e g m ondják, tehát itt is m egm ondhatjátok. Idegen szo k ást ism erő fo rdítónak tap a sz ta lt sza­ v a i ezek. (122.) Rendi k ö n y v e k re h ivatkozva, igyekszik h ite lt szerezni m u n k á já ­ nak: ezt pedig én kiírom , n em m ondom én m agam tul, de láttam , az m i sze rze tü n k n e k b izo n y k ö n y v é b e n , h o g y íg y k e ll lenni. (146.) Igen érd ek es rendi szokás em lékét őrizte m eg: B öjtben m inden atyafi az ő sze g é n y é n e k v iz e t töltsön k e zé re és m inden szegénynek egy-egy pénzt, a v a g y fillért a d ja n a k . . . az után valam i enni valót és inni va ló t k e ll n e k ik adni. A z fe je d e ­ lem pedig m agának a n n yi sze g é n y t hivasson, m e n n y it akar. (142.) 45 Ez után a Novicia felkelvén, és az ü fejét az oltárra tevén olvassa meg az professionak levelét, ezenképpen mondván deákul,, ha pedig szükség leend jelennen az özvegyek ottan magyarul mondják. (Fo. 430.)

142

A z O rdinarium u tá n a három jeles szolgáltatásról em lékezik m eg: iu n d a to ro k é it, abbasokért, feje d e lm e k é it, és a k ik valam i jó v a l v o lta k a sze iz e tn e k . (304.) A z asztali áldás az m i s ze rze tü n k n e k igaz m ódja szerint, az m int franciában tartják, a Saint Q uentin-i reform ok g y akorlati lecsap ó d á­ sán ak ö n k é n te len tanúvallom ása. (314.) M indenütt a rendi ön tu d at csendül k i fordításából. M időn a b e ­ teg e k k en etésérő l szól, u g y an csak hozzáteszi: m i m ódunkra. (331.) V álás haláloknak idején, aC om m endacio m egrendítő im áit tá rja elénk. A z ap á cá k fogadalom tételéhez hozzáteszi: m ikoron az n o v ic iá k c szer­ zetb e be k é re zk e d n e k tudom ányukról m egbizonyitassanak. A Lányikó d ex szövege (436.) a p rép o st g y ü rü áld ásáv al é r v éget. A p atró n u sró l szólva egyszer Szen t Lam bertet, Som lyóvásárhely v édszentjét, egyszer pedig Szen t Lelket, Szegednek titu lu sát nevezi meg. M iért e kettősség? Az O rdiilárium ered etije kétség k ív ü l v a g y S om lyóvásárhely szá­ m ára készült, v ag y a n n ak tu la jd o n a volt, hisz az a p á c á k fogadalom ­ szövegében Szent Lam bert szerepel. A rra leh e tn e gondolni, hogy az 1516-os tűzvész u tá n Som lyóvásárhelyxe m enekült ap á cá k O rdinárium a szolgált m intául, v a g y arra, h o g y az O rdinárium a szegedi tago­ zat szám ára készült. A L ányi-kódexet a tö rö k elől m enekülő ap á cá k m agukkal v itté k a pozsonyi klarisszákhoz, in n en k e rü lt a nagyszom bati klarisszák klastrom ába, ahol 1782-ig őrizték, in n en pedig m agán tu lajd o n b a jutott, m ígnem Lányi K ároly eg y h áztö rtén ész adom ányából a M agyar T udo­ m ányos A kadém ia k ö n y v tá ra szerezte m eg.46 A p rem ontrei k ó d ex ek v á n d o rlá sa szorosan eg y b eesik a v á s á r­ h elyi főkötős atyafiak, B oldogasszony szerzete lán y a in ak h á n y a to tt életév el és bolyongásaival. A M órichidaiak m eneküléséről tan ú sk o d ik a m ag y ar szórványm ondatokat tartalm azó antifonále, am ely M órichidán, v a g y m órichidai ap á cá k kezéb en leh etett, m ert Szent Jak ab , M órichida p á tró n u sá n ak an tifo n áját írjá k be. (Fo. 89.)47 M ajd ném etül: V an m án v o n sant iacob halt dise histori, b a jo r­ o sztrák n y elv járásb an , te h á t nincs kizárva, hogy ez a kó d ex is elk í­ sé rte a Bécsbe m en ek ü lt ap á cá k a t 1544-ben, v a g y 1566-ban, am időn ú jb ó l'v á n d o rú tra k e lte k s a so m ly ó v ásárh ely iek a m órichidaiakkal eg y ü tt a P orta coeli k o lostorba m entek. Ü gy látszik ezt a m órichidaiak v ih e tté k m agukkal, m ert a 60. fo.-on Szent Ja k a b ró l m int különleges pártfogóról szólnak: O patroné singulare . . .48 1570-ben a Szent P éterrő l n ev ezett Szűz M ária prem ontrei k lastrom m agyar lak ó it 1585-ben V ásárhelyi K atalin priorisszával az élen a pozsonyi klastrom ban, a m agyar k ó dexek gy ű jtő h ely én találjuk, in n en k e rü lt a Lányi-kódex a nagyszom bati klarisszák, az A ntifonálé 49 Gábriel Afztrik: Breviárium-típusú kódexek. . . O. c. 30—32. 34—37. 52—70. — Timár Kálmán: Dunántúli magyar kódexek sorsa, Pécs, 1936. 14—20. 47 Gloriosa splendet orbi beati fides iacobi. 48 Alleluja. O Jacobe omnium corde őre laudedende, o Patroné singularis et amabilis. intercedo pro nobis ad dominum. (Szombathely 6264. Po. 60.)

143

és a Pozsonyi-kódex pedig a prem ontrei a p á c á k b irto k ain ak jo g ö rö k ö ­ sei, a pozsonyi klarisszák tulajdonába. EBBEN A VÁNDORLÁSBAN, HÁNY ATO TT ÉLETBEN osztozott a h arm adik prem ontrei kézirat, a P ozsonyban 1836-ban m eg talált Po­ zsonyi-kódex. Sokáig lap pangott felfedezése u tán is, úgy h o g y a N y elv em lék tár csak m ásolatból adta ki.49 A M agyarságtudom ányi Intézet sorozatában di. G e iin c zy Pál jászó v ári p répost-prelátus anyagi tám o g atásáv al k ö ­ zel jö v ő b en jelen ik m eg hasonm ás kiadásban. A Pozsonyi-kódex egy XVI. század eleji n y o m tato tt p rem ontrei breviárium m al v a n egybekötve, tulajdonosai, használói p rem ontrei ap á cá k voltak. A p rem ontrei brev iáriu m a rendi reform lelkes h ív é ­ nek, Jacq u es de B achim ontnak előszavát tartalm azza. A cím lap fa ­ m etszete az A pokalipszis B árán y át tartó ü d v ö z ítő t ábrázolja, ki előtt egy prem ontrei ap át térdel. M ögötte Szent N o rb ert biztató, gyengéd m ozdulattal az Ü dvözítőnek m u ta tja be az apátot. íg y a P ozsonyi­ kó d ex is beilleszkedik abba a friss szellem be, am ely a som lyóvásárhelyi, m órichidai, szegedi ap ácák szerk ö n y v ei ré v é n elöm lött a XVI. század eleji p rem ontrei lelkiségen. Ez a n y o m tato tt p rem ontrei b re ­ viárium v o lt az oka, hogy m iért nem ta lá ltá k m eg a pozsonyi francisk án u s k ö n y v tá rb a n ezt az im ádságos k ö n y v e t.50 A 41 lev elet szám láló kó d ex a n y ag a több é v m u n k ájá n ak te r­ m éke. Szent B rigitta im ádságával kezdődik, am elynek v é g é n a m ásoló b ejeg y zését találju k : Ezt v é g ig irta az te sze g é n y A ty á d fia M ihál deák, k ib ü l te szolgálhassad az ö r ö k Isten t és m i é rettü n k im igy. Á m en . In anno eiusdem lncarnationis Dom ini 1520. — A m ásodik kéz m égegyszer m egism étli a dátum ot, m ost m ár latinul és egészen kiírva: Supranotatae orationes ad laudem sum m i architecti Dei, nec non eius genitricis illibatae iinitae v e rő sunl A n n o Dom ini M illesim o vig esim o et Q uingentesim o. A m ásodik kéz író ja a m ár b eírt n e v é t ig y ek ezett eltü ntetni, csak e n n y it leh et kiolvasni: per m e . ,_de Z. Pedig igazán nem v o lt m iért szégyenkezni, gondos, csinos írá sá t a m argóra futó indákkal, ra jta csi­ csergő m adarakkal, szirm ukat bontó virágokkal, bohókás állatokkal, groteszk arco k k al teszi élénkké. O daadó figyelem m el és gondossággal m ásolja a Szűz A n y a epeségéről szóló áj tato sság o t s az Á m en szócska u tá n ked v es őszinteséggel só h ajt fel: Jaj! H ogy íáradok bor iílan! (Ny. E. T. 120. 1.) A m ásolók b o rra vonatkozó k e d v e lt b eírása igazi diákszokás, a k á rc sa k a külföldi k ézirato k b an Eplicit hic totum , iníund e da m ihi potum . A Pozsonyi-kódex a h iv atalo s zsolozsm akönyv m ellett m agáná jtato sság o t előm ozdító k ö n y v ecsk e. A kórusban, a zsolozsm a m ondá­ sak o r a hivő lélek eltö rp ü lt a nag y közösség szárn y aló lendületében. 48 A kódex leírása: Gábriel Asztrik: A pozsonyi kódex eredeti kézirata. Buda­ pest, 1941. 50 A kódex felfedezéséről: Tímár Ki: A dunántúli magyar kódexek sorsa, Pécs, 1936. 20—22.

144

A szű csendességében fogant írások, a m ag ánájtatosságokban m inden k ö tö ttség nélkül lán g o lh ato tt fel аг á h íta t odaadó szeretete. A szórványos m ag y ar b ejegyzéses antífonálét 1516 k ö rü l írják, a L ányi-kódexet 1519-ben, a legszabadabb litu rg ik u s form át, a P o ­ zsonyi-kódexet leg u to ljá ra 1520-ban. K ódexünkben találh ató Szent B rigitta im ádságának fordítása K risz­ tus szenvedéséről a G yöngyösi-, Czech-, T hew rew k-kódexek szövegé­ v el rokon. M ind a négy kéziratb an K risztus édességes o rcá ján a k fé­ n y é t k e m é n y zsid ó kn a k katroncájával fedezik be. M ária epesége m ellett m eg találju k M ária öt öröm éről szóló im ád­ ságot. De quinque gaudiis B. M . V., am ely, ha ön tu d atlan u l is, de a k ó d ex prem ontrei lelkiségét aláhúzza. Boldog H erm ann József, a Szűz M ária k ed v es kis b a rá tjá n a k u g y an csak v o lt egy m ásik im ája, am ely a Szent Szűz öt öröm éről szólt, és eg y ik e v o lt a k o lo sto ro k leg k ed ­ veltebb im áinak. A Szeplőtelen fogantatás ta n a m ellett is p álcát tö r a k ó d ex latin him nusza: Dies leta celebretur in qua pie recensetur m arié concepcio... B oldogasszony szerzetének ked v en c im ája volt. M ag y arn y elv ű im ák között o tt talá lju k a k e d v e lt egyházi éneket: Angyaloknak nagyságos asszonya Űr Jézusnak boldogságos szent anyja Mennyországnak szépséges ajtaja Paradicsomnak nagy széles kapuja.

A Szent Szűz tisz te leté re írt e g y ik seq u en tia an n y ira m agyar szentek him nuszára, hogy leh etetlen a kódex

em lékeztet a

Tu spes certa miserorum vera mater orpha'norum • tu levamen oppressorum medicamen infirmorum.

sorai h allatán nem gondolni Szent László ritm ikus prózájára: ,

Sublevatcr oppressorum Miserator orphanorum Pius páter pupillorum.

S om lyóvásárhely közönsége, h o g y a lelk iség tö rtén eti szem pontot (H istoire de la spiritualité) vizsgáljuk, jó k o rá n hozzájárult a szeplő­ tele n fogantatás ta n á n a k dogm ává való kristályosodásához. A kó d ex eddig nem ism ert latin szövege a francia tropárium ák ritm usát visszhangozza. Az A v e M a ria . . . que peperisti pacem hom inibus . . . him nusz R utebeuf hősét, F au st elődjét, a híres Theophilt úgy aposztrofálja, m int akit a Szent Szűz a pusztulás m élységéből rag ad o tt a kegyelem m agassága felé. De lacu faecis et miseriae Theophilum reformans giatiae.

M intha R utebeuf M iracle de Théophil v e rsé n e k len n e ez vissz­ hangja. La, Dame qui les siens avoue M’a délivré de male voie • Nagyasszony ki övéit, inegvall ja Nem engedett engem a gonoszok útjára. 10

145

A kódexhez hozzákötött és P árisban n y o m tato tt prem ontrei bre­ viárium , T beophil legendás szellem e m ind azt m utatja, hogy ezt a k ó ­ dexet is ugyanaz a h an g u lat sugallta, am ely a francia p éldával di­ csekvő L ányi-kódexet hozta létre. V ége a száraz tudom ánynak, m e­ legség, ima önti el a szíveket. A m agyar prem ontrei főkötős atyafiak szám ára is írtak, tö rle jtettek kó d ex ek et. É rtelem m el a k a rták m ondani a latin zsolozsm át, világosan a k a rta k látni a liturgikus utasításo k ú t­ v esztőjében, nyugati m intát tű ztek m aguk elé, m agyar n y e lv e n szó­ lalta ttá k m eg a száraz előírásokat, és a ritus fényénél m ag y ar szel­ lem ben, nem csak szájjal, hanem szívvel is dicsérték az urat. ÉRDEMÜK, HOGY A RÉGI M AGYAR NYELVET p á r k ed v es n a p ­ tá ri szóval gy arap íto tták , gazdagabbá tették . A ka n a n a k szerzet-ben, ahogy ren d jü k e t a középkori m ag y ar k ó ­ dex-szóhasználat h ív ja, a fő kö tő s atyafiak, apácák, a zsolozsm át matutinum m al v e te r n y é v e l kezdték, és az im ádó h e ly e n in orato rio fizet­ té k m eg. K órusban, azaz kö ssé g ben51 o lv asták a s z e n te k n e k haláláról való k ö n y v e t, m artirologium ot,52 u g y a n itt v e tté k a feddő disciplinát іь.53 A com m em oratiót sm lé ke ze tn e k , az ü n n e p e k ran g já n a k felosztá­ sát: T riplex-et n a g yin n ep n ék, d u p lexet je le s ілп ерп ек54 h ív já k ezek a XVI. század eleji p uristák. A z o k tá v á n a k igaz napja55 an n ak első n a p ja volt. K ódexünkben is előfordul a s ik e t vasárnap56 D om inica passionis érd ek es neve, am ely et a sik e t p é n te k előzött meg. Ez a v a sárn a p nem a süket-ném a evangélium a m iatt k a p ta ezt a n ev et, hisz a k é rd é se s evangélium ot g u zsalyütő, azaz O culi v a sárn a p m ondják.57 A m ag y arázato t a fek e tev a sá rn a p i evangélium adja. Ki Istentől va g yo n , Isten ig éjé t hallgatja, li azért n e m hallgatjátok, m ert nem v a g y to k Istentől. Isten igéje te h á t a zsidók elő tt sü k e t fülekre talált, ahogy az aznapi hom ilia szépen kifejti: N a m su n t nonnulli qui praec epta Dei nec aure corporis precipere dignantur.68 A v irá g v a sárn a p előtti szom bat a so m lyóvásárhelyi prem ontrei a p á cá k szóhasználatában k e d v e se n virdgszom baínak hangzik. Szent P éter és Pál n a p ja K ep egyóntó, S. V enceslaus m agyar n ev e S zent V iszló. A PREMONTREI KANONOKREND HITELESHÉLYI M UNKÁSSÁ­ GÁNAK m egvolt az üdvös h a tá sa a k ó dexirodalom fellendülésére is. A k ö n y v írá sb a n já rta s m ásolók és litte rá tu s d eák o k lá ttá k el a libra41 Lányi-kódex 135. ** Lányi-kódex 138. ** Lányi-kódex 139. M Lányi-kódex 163, 173, 218, 232. M Lányi kódex 215, 256. M Lányi-kódex 106. 61 Velledits Lajos: Az ünnepnapok magyar nevei. Magyar Nyelv. 1912, 253. 1. 88 Horn. S. Georgii in Joh. 18. Brev. Can. Praem. Mechlinae, 1930., 340. 1. Pais Vernalis.

146

riák m u n k áját. A latin k ó d ex ek fejlett lelkipásztori m unkásság m el­ lett*9 á liturgikus élet féltett egységéről tanúskodnak. E nnek a n y u ­ gati hagyom ányokhoz való szívós rag aszk o d ásn ak köszönhetők a Lányi-kódex u tasításai. A z A por-kódex zsoltárai a főkötős atyafiak, ap ácák szám ára készültek, a leleszi, téti, jászói b reviárium ok zsoltárbeosztását kö v etv e. Legszabadabb form ában a Pozsonyi-kódex lép elénk, B oldogasszony szerzetének k e re k im ádságos könyve. A középkori prem ontrei lelkiség a v itá k zajátó l elvonulva, rendi szerzetéből fakadó iro d alo m n ak ,lett szerény forrása. A nyiladozó m a­ gyar n y elv n ek első istápolói között őket is ott talá lju k a m agyar ig y e­ kezet szorgos m unkásainak békés társaság áb an .60 '

GÁBRIEL ASZTRIK

TAVASZ ÉRKEZÉSE Tavasz csicsereg k i n n . . . A m esszi égen illanó felhőnyájak siklanak, napfény rem eg . . . M egejtő pillanat, am int szellő indul a m esszeségben. A m íg m erengve, eltűnődve nézem, h ajam ra lágyan sugaraz a nap, s a vérpezsdítő sugarak alatt n ekilódulva k acag szívverésem . Ez az tán: az u to lsó pillanat, a v á rt tavasz halálos érkezése, am ikor m eghalnak a sugarak, s bennem is m eghal itt a fák a la tt valam i, tá n szívem legszebb m eséje, s letö rt utam ra szirm ok hullanak. ÁGOSTON JŰLIÁN

*• A rendnek ma is tizenhárom plébániája van: Jászó, Debrőd, Jászómindszent, Rudnok, (rozsnyói egyhm.); Felsömecenzéf (eperjesi adm.); Novajidrány, Nyésta, Királyhelmec, Lelesz, Pusztakarád (kassai egyhm.): Nagykapos (szatmári egyhm.); Asszony vásár, Váradszentmárton (nagyváradi egyhm.) eo A kassai katolikus nyári egyetem egyik előadása. 10*

147

/

A D A T T Á R MIT AKAR A MAGYAR IRODALOM PÁRTOLÓ TÁ R SA SÁ G ?

A magyar író sorsa sohasem volt ró zsás.. Különösen az igazi íróké. K iket tartu n k igazi íróknak? Azokat, akik nem bocsátották áruba a tollúkat, nem válto­ gatták apró pénzre tehetségüket, hanem a hivatásukat teljesítették. A költő, az író eszköz Isten kezében. Szent hivatása, hogy népe lelkében . építse a jövő alapjait. Az igazi író mindig a közösség .prófétája s olyan a sorsa is. M ár ezer évvel ezelőtt is voltak hegedősök, akik m egbújtak egy-egy nagyúr környezetében. O tt m indenük megvolt. Hízelgő verseket gyártottak uruk hiúsága legyezgetésére és csendesen éldegéltek. Akiben azonban szent tűz lobogott, nem elégedett meg ezzel. Mivel akkor még csak a személyes közlés volt lehetséges, keresztül-kasul já rta az országot, szenvedett, nélkülözött, de am ikor m egpihent egy-két napra, ajkán büszkén és diadallal terem tek új dalok. A m últ és jelen dicső tetteiről énekelt, hogy hallgatói lelkét még dicsőbb tettekre tüzelje. Ma m ár lényegesen m áskép megy a gondolatközlés. A költők két csoportja most is megvan. Az egyik azért ír, hogy kényelmes életet biztosítson m agának és népszerű legyen. Így azt írja, am it az olvasók szeretnek olvasni. Lelkiism eret­ lenül kiszolgálja a közönség igényét, ízlését. Az ellenérték anyágiakban és tá r­ sadalmi megbecsülésben mutatkozik. Irodalm i társaságok tagjává lesz, a film - és színházi lapok irodalmi hasábjain előkelő és fényűző életéről kapunk tudó­ sításokat. A másik csoportba tartozik az író, aki tehetségét nemcsak pénzszerzési le­ hetőségnek tekinti, hanem érzi küldetését és vállalja is azt. Golgotás az életútja, így volt ez húsz éve, negyven éve, kétszáz éve és négyszáz éve is. A m agyar mes­ siások pedig százszor messiások. Hiába lobog el életük. A „hálás utókor" könnyek között fog róluk megemlékezni, hatalm as szobrokat fognak állítani emlékükre, utcákat neveznek el róluk, életükben sokszor még egy fűtött szobájuk sem volt s ha nem a nyomor, akkor az üldözés kergette őket időnek előtte sírba. Sokszor / irodalmi társaságok alakulnak nevük cégére alatt. A tagok azonban a fentebb em lített első csoportba tartoznak. Szomorú ez nagyon, de így van. Helyesebben csak volt, m ert egy most terjedő'm ozgalom gyökeresen fog változtatni a helyze­ ten. Az eddigi tények legalább is ezzel kecsegtetnek. A Magyar Irodalompártoló Társaság egészen különös és szokatlan alakulás. Nem írói csoport szervezte hitbizománya védelmére, egymás hiúságainak a le­ gyezgetésére. Nem egy dúsgazdag em ber .alkotta külön . egyéni titkos céllal és mellékgondolattal. A feleszmélt m agyar társadalom , áldozatkész m agyar férfiak álltak össze, hogy segítsenek a m agyar írók sorsán. Tervük mellé azért szegődött m ár m egindulásukkor a siker, m ert önzetlenül törnek a becsületes és tiszta cél felé. Világosan kim ondják: „A M agyar Irodalompártoló Társaságnak az a célja, hogy pártfogolja azt az irodalm at, amelyet a m agyarok m agyarokról m agyarok­ nak írnak." A társaság egyik körlevele rám u tat arra, hogy „a négyszáz éves ide­ gen uralom m indent elkövetett és sem m it,el nem mulasztott, am i a- magyarság

149

érdekeit háttérbe szoríthatta." . . . „A m agyar gondolkozás, a m agyar ízlés befo­ lyásolását, m ajd irányítását a sajtó, a kiadóvállalatok és könyvkereskedők útján hova-tovább idegenek vették kezükbe, akik a m aguk idegen ízlését, erkölcsét és világszemléletét terjesztve, megfertőzték és m egrontották a m agyarság sajátos ízlését, erkölcsét és v ilágszem léletét."........ Nemzeti sajátosságaink védelmében a m értéktelen idegen befolyás ellen folytatott küzdelmünk legerősebb fegyvere a m agyar irodalom. Ezt az irodalm at kell m inden áldozatunkkal erősítenünk." Vitéz Szabó Lajos dr., a budapesti ügyvédi kam ara elnöke vetette fel a gon­ dolatot 1942. évi október hó végén. December közepén Sinka István nehéz hely­ zetén' m ár 1000 pengővel segített a baráti társaság. 1943 elején alakultak meg. Az alapszabályokat a belügyminiszter az év végén hagyta jóvá, addig tehát jó­ formán ténykedést sem fejtettek ki és nem is szervezkedhettek. P ár nap múlva az első kezdeti év eredm ényeként m ár több, m int 50 ezer pengőt osztott szét a társaság. Erre még nem volt példa a történelm ünkben és ez még csak a kezdet. Az országos szervezkedés még csak most indult el s a második díjkiosztás m ár minden bizonnyal többszörös összegről fog intézkedni. — A legszebb azonban az, hogy itt nincsen jól kereső kuratórium , ebből a társaságból senki sem húz hasz­ not, csak m aguk az írók. A vezetőség a nagy m unkájáért nemhogy tiszteletdíjat nem kap, hanem még az adm inisztratív kiadásokat is —• pedig pár ezer pengőt az is kitesz — külön m agára vállalta. A tagok által befizetett összegek. így teljes egészében, sőt még időközben a kamatokkal megnövekedve kerülnek a legjobb helyre. A rendes tagok havi 10, a pártoló tagok havi 6 pengőt fizetnek. A titk á r­ ság (Budapest, Ferenc-körút 29.) készséggel ad felvilágosítást az érdeklődőknek. A tagsági díjak a mai körülm ények között a tisztviselők számára komoly össze­ get jelentenek. Jellemző mégis, hogy a tagok között túlsúlyban azok a kisembe­ rek vannak, akiknek m aguknak is jól jönne egy kis pénz. Tehervállalásuk ezért önzetlen áldozat. Szabó Dezső kap ta a társaság első nagydíját, tízezer pengőt, m int aki élete müvével, tisztán irodalm i eszközökkel a legnagyobb szolgálatot tette a m agyar­ ságnak. Bibó Lajos, Erdélyi József, Kodolányi János, Ném eth László, Sinka Ist­ ván, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Szabó Pál, Asztalos István, Barsi Dénes, Bözödi György, Gulyás Pál, Kádár Lajos, Tatay Sándor és Wass Albert 3000—3000, illetve 1500—1500 pengőt kaptak. A jutalm azottak névsora önmaga helyett be­ szél. Az élő, a küldetés jegyében dolgozó és a jövőt építő m agyar irodalom kép­ viselői ezek az írók. Mindannyiok mögött jelentős irodalmi m unkásság és legtöbb mögött küzdelmekkel, nyomorgással és üldöztetéssel átvészelt élet áll. A társaság elgondolása, hogy a pénzsegélyezés m ellett házakat, otthonokat fog adni az íróknak. Képzeljük csak el, milyen nagy jelentősége lesz annak, ha évente 3—4 író fog kapni kis kertes házat, nyugalm as hajlékot, ahol nyugodtabban tud áldozni hivatásának. A februárban megindult szervezési m unkálatok az egész országban nagy lendülettel és nem v árt eredménnyel haladnak előre. A m últ év végén még csak hatszáz tagja volt a társulatnak és egy év alatt h a t­ vanezer pengőt adtak össze. Egy év m úlva hatezer taggal legalább hatszázezer pengője fogja biztosítani azt, hogy a m agyar gondolat becsületes kifejezői nyugodtabban jelölhessék ki a jövő M agyarországának alapjait. TELEGDI IMRE

149

LOSONCI KÉZIRATOK ÉS KÖNYVRITKASÁGOK, KÉT ÜJ CSOKONAI VERS A LOSONCI VERSESKÖNYVET az Uj M agyar Museum ІІІ. kötet, 1. füze­ tében ism ertettük. Ezenkívül még van Losoncon néhány irodalom történeti fontos­ ságú kézirat, m elyeknek ism ertetése eddig nem történt meg. Érdemes áttekinteni továbbá a losonci gimnázium tanári könyvtárának szépirodalmi vonatkozású könyvritkaságait és első kiadványait is. A régebbi magyar irodalomból csak né­ hány említésre méltó könyv akad: Janus Pannonius: Libri poématum elegiarum et epigram m atum , Budae, 1754. A könyv hátlapján Laudes Miskolc címen egy latin vers olvasható ism eretlen szerzőtől, 1760-ból. Bornemissza Péter: H arm ad része az Evangéliumokból és az Epistólákból, 1578. A vastag kapcsos könyv igen ritka példány. Gyöngyösi István: Kemény János emlékezete, Budán, 1744. Dugonics András: Gyöngyösi Istvánnak költeményes m aradványai, Posonyban1 és Pesten, 1796. Az első darabban 'található: Űj életre hozott Chariclia, a második darabban: Márssal társalkodó M urányi Vénus, Rozsa koszorú, Porából meg-élemedett Phoenix, Csalárd Kupidó. A pihenés korából Faludy Ferenc van képviselve: Révai Miklós: Faludy Ferencz költeményes m aradványai, Pozsonbann, 1787. Az 1772 u tán meginduló irodalmi élet sok emléke m egtalálható a losonci gimnázium tan ári könyvtárában: Magyaros írók. Dugonics András: Etelka, Pozsonyban és Kassán, 1788, két könyvben. Csenkeszfai Poóts András: Ifjúi versei (Sénai Lukrétzia), Pozsonban és Ko­ máromban, 1791. Poóts A ndrástól a Losonci verseskönyvben is olvashatunk egy verset Epitaphium címen. H atvani István II. (H atvani Istvánnak, a híres debreceni fizikusnak a fia): Mesék, Debreczénben, 1799. Latinos írók. Baráti Szabó Dávid: Költeményes m unkáji, Kassán, 1789, két kötet; Meg­ jobbított s bővített költeményes m unkáji, Komáromban, 1802. Révai Miklós: Elegyes versei, 1787. Franciás írók. Báróczi Sándor: Kassándra, Bétsben, 1774. Kazinczy Ferencz: Báróczinak minden m unkáji, Pesten, 1813 Pétzeli József: Henrias, Győr, 1786; Yung' éjtzakáji, Győr, 1787; Szomorú­ játékok, Komárom, 1790. (A felsorolt művek mind fordítások.) N ém etes írók. Kazinczy Ferenc: M unkáji, Pesten, 1815. (Kilenc kötet.) Kárm án József2: Uránia, Vácz, 1794, három kötet. K árm án József összes

1 A címeket és a helyneveket az eredeti helyesírás szerint közöljük. * A pjának, id. Kárm án Józsefnek (1738—1795) kéziratban m aradtak halot prédikációi (a losonci reform átus egyház birtokában).

150

műveit Abafi Lajos kiadásában5 (Nemzeti Könyvtár, 1880) ismeri a m agyar kö­ zönség. Abafi nem említi, hogy az U ránia harm adik kötetének végén kottam el­ léklet is van: egy zongorakísérettel ellátott dal, címe Sikertelen m unka. A dal szövegének és zenéjének szerzője ismeretlen; lehetséges, hogy m aga K árm án Jó­ zsef a szerző. A dal szövege egyszerű és naív: Zöld iá k a t ültettem szorgalommal, Hogy rejtekem legyen hív K ár oly ómmal, Midőn megjön a zöld berekbe. M iként óhajtottam felnövéseket oh mondom, hogy láttam késéseket. Nem tsokolunk itt m i rejtekbe? Nem tsokolunk itt mi rejtekbe. Amilyen gyermekded a szöveg, olyan gyönyörű a dallam és á zongorakísé­ ret: m intha a rokokó-idők zenélőóráinak bájos csilingelését hallanék! A z előromantika korának írói. Csokonai V itéz Mihály: Diétái M agyar Múzsa, Pozsonyban, 1796; Anakreoni dalok, Béts, 1803, M árton József, a bécsi egyetem m agyar tan ára adta ki; A lkal­ matosságra írt versek,'N agyvárad, 1805 (Csokonai halálának éve); A tavasz (fordí­ tás, Kleistból, Nagyvárad, 1806; Dorottya, ódák, Lilla-dalok, 1808; Csokonai öszszes művei, Béts, 1813, négy kötetben). Az 1808-as kiadású Dorottya, ódák és Lilla-dalok egy kötetbe vannak kötve félbőrben. A bejegyzés szerint Dobos Jó­ zsef tulajdona volt 1810-ben. E bejegyzésen kívül az első oldal felső sarkába be van írva a könyv ára is: 4 f. 54 Kr. Hogy fogalm at alkothassunk m agunknak arról, hogy ennek az összegnek abban az időben micsoda vásárló értéke volt, idézem Fazekas Mihály Ludas M atyiját (1804): Ludas Matyi libáinak p árját nem hajlandó alább adni ,két kurta forintnál'. Es ezt az árat Döbrögi még drágállotta! Dobos József e könyv árán öt libát vehetett volna! Ilyen körülmények között érthető, hogy sokan elkérték ismerőseiktől az értékes könyveket, vagy a kéziratokat és a nekik tetsző részeket kimásolták. Kisfaludy Sándor: Himfy' szerelmei Budán, 1807 (két kötet). Fáy András: Friss bokréta, Pesten, 1818 (novellák és versek); Eredeti m e­ sék és aphorizmák, Pesten, 1825. Külön figyelmet érdemel egy eddig teljesen ism eretlen vitézi játéknak kéz­ irata, melynek címe: NAGY SÁNDOR vitézi játék négy felvonásban. Az igen szépen írt kézirat 1853-ban k erült a könyvtár tulajdonába. Görög István írta a M agyar Nemzeti Játékszín szám ára 1813-ban, Pesten. Forrásának Csokonai Vitéz Mihály „iroványát“ nevezi meg. A z irodalomtörténet azonban nem ismer Csokonaitól ilyen tárgyú m űvet: Görög István forrása, a nevezett mű lappang, vagy elveszett. Görög Istvánról a következőket mondja el Szinnyei Jó ­ zsef (Magyar irók): a pesti színtársulat tagja, 1812-ben Balogh Istvánnal irta Cserni György és Angyal Bandi című színműveit, melyekben népdalokat kezdett használni. Valószínűleg Balogh Istvánnal dolgozta át színre Gvadányi József * Most készül K árm án József összes műveinek kritikai kiadása Kozocsa Sán­ dor egyetemi m. ta n á r gondozásában.

151

Peleskei nótáriusát is. Görög István Losoncon talált drám ája a magyar színészet hőskorába vezet. Ez időben, 1815-ig m agyar színészek is játszottak Pesten.' T ár­ sulatuknak dolgozott Katona József is: ebben a környezetben fejlődött a legna­ gyobb m agyar drám aíróvá. Ezeknek a dicsőséges és küzdelmes időknek emléke Görög István vitézi játéka, Nagy Sándor. Az 1820 táján a rom antika szellemében virágzásnak induló m agyar iroda­ lomban jelentős, szerepet játszik k ét irodalmi zsebkönyv: a Hébe és az Auróra. M indkettő a szó-szoros értelm ében vett zsebkönyv: a tizenhatodrét, szép kötésű, aranym etszésű könyvecskéket zsebbe lehetett tenni, m int az imakönyvet. Bizo­ nyára voltak is lelkes irodalombarátok, akik állandóan zsebükben is hordták. A Hébe zsebkönyv 1823. évi számában jelent meg Aranyosrákosi Székely Sán­ dor Székelyek Erdélyben című kis eposza, amely ösztönzőleg hatott Vörösm artyra. Az Auróra 1823. és 1826. évi száma Kisfaludy Károly és az 1834. évi szám Bajza József szerkesztésében szintén megvan könyvtárunkban. Az 1823. évi kötet végén kottam elléklet található: K isfaludy Sándor zongorára ír t zeneműve; címe: Magyar (Ongarese). Neves íróink új oldalát m utatják ezek a kották: a magyar szellem sokoldalúságának bizonyítékai! K önyvtárunkban számos ném et és francia könyvet is találunk, m elyeket a korabeli írók olvasgattak. Ezek közül megemlítem a következőket: Bürger: Gedichte (Csokonai); Young: Les nuits, 1770 (Pétzeli József); Matthison: Gedichte (Berzsenyi); Ossians Lieder, 1784 (három vastag kötet, Vörösmarty) stb. Igen értékes kéziratok és könyvritkaságok vannak dr. Oppenheimer Rezső és Sacher Im re losonci lakosok birtokában. Dr. Oppenheimer Rezső könyvei és kéziratai: Szekel István: Cronica, Cracoba, 1559.' Zilai Sámuel: Csokonai V itéz Mihály' egynéhány íro tt Munkái, Sámsonba,4 13-ik Júniusban, 1808. Az értékes kézirat tartalm a a következő: 1. A' béka ’s Egér Hartz. (Homérusból travestálva.) 2. Mellyik a legjobb tsók? (Egy kérdésre való Felelet.) 3. M iiitat omnis amans. (... Castis omnia casta.) 4. Az Istenek Osztozása. 5. Raptus Európáé (vagy A' Tolvaj Isten). 6. Az Á llatok Dialogussa. (A Bagoly és Kótsag.) ( 7. A’ Baráttság. 8. Egy sírhalom felett. 9. Epitaphium Michaélis Vitéz Csokonai. Zilai Sámuel olyan darabokat gyűjtött egybe kéziratos könyvében, melyeket a korabeli Csokonai-kiadásokból nem ism erhetett. A Békaegérharc 1813-ban je­ lent meg először nyom tatásban, a hátrahagyott m unkák között szerepel továbbá a M ellyik a legjobb csók és az Á llatok beszélgetése címűek. Schedel Ferenc (Csokonai M ihály minden munkái, Pest, 1844) a kiadatlan „dévaj“ költem ények között em líti az Istenek osztozását, Raptus Europae-t és a M iiitat omnis amans címűeket.5 4 Sámson (háza) kisközség Nógrád vármegyében a salgótarjáni járásban Kisterenye és Pásztó között. 5 M indhárom olvasható Csokonai összes műveinek legújabb kiadásában (Franklin-Társulat, Budapest).

152

'Kórmán ]ózsef d ala (ifj. O lta y Ernő felvétele)

/ Sem a kiadott, sem a kiadatlan versek között nem találtam meg A Baráttság és az Egy sírhalom felett című költeményeket. Ezen alapon jelen tudo­ másom szerint’ ezek Csokonai eddig ism eretlen költeményei, melyek kétségtele­ nül tőle származnak, m ert Zilai Sámuel ezek alá is odaírta Csokonai mono­ gram m ját: V. Cs. Közöljük a két Csokonai-verset: A' BARÁTTSÁG. Mit? Leányka! illy korodba A rra kérsz é engemet? Hogy tenéked m int Barátod Fel szenteljem szívemet? Nem tudod te a' Baráttság Melly nehéz olly szívek közt Mellyek választást nem tudnak A' B arát s a Kedyes. közt. K érj Szerelm et szép Leányka!

Míg virágzik életünk Ötven esztendős korunkba Jó barátok lehetünk — EGY SÍRHALOM FELETT.

/

Ügy tűntek el a' rózsa szín Napok, élted víg tavaszin Melly rád kedvet öntözött: M int az illatozó gyep, kék Violáival a' Lepkék A ’ hímes rétek között. Ügy tűnik el a' Sír setét Éjjé, ha szent Végzetét Menydörgi le Istenünk-. Nyügodj hát! én hadd szórjam vad Rózsákkal be bóldog ham vad Szerelmes egygyetlenünk.

1

A' kézirat utolsó verse: Epitaphium Michaelis Vitéz Csokonai. Szerzője is­ m eretlen; talán a másoló, Zilai Sám uel írta. ' Kezdete: Hic iacent Ovidius, Virgilius, Horatius, In MICHAELE VITÉZ CSOKONAI dum vivebat, uniti, dum mortuus, sepulri. Cuius, si studia quaeras, E rat ornam entum doctrinarum , Decus rei P átriáé L itterariae Glória Parnassi Hungarici.

153

Sacher Imre kéziratai és könyvritkaságai. 1. S z Cs. A.: Poétái gyűjtemény, Patak, 1818. Erotikus versek antológiája; Csokonai V. Mihály nyolc verssel van benne képviselve. Trattner és Károlyi: Nemzeti kalendárium , Pesten, 1849. A kalendárium üres oldalain naplószerűen bejegyzések olvashatók: ezek alapján figyelemmel kísér­ hetjük a 49-es eseményeket. 1849. III. 24-én pl. ezt írta be az ism eretlen nevű rimaszombati főszolgabíró: Losoncon nagy diadal; augusztus 8-án: Losonc kirab­ lása és felgyujtása. 2. Luther: Fünf Predigten, W ittenberg, 1533. A könyv hatodik fejezete Paulus levelei az efezusiakhoz. A fejezet cím lapján Sámson egy oroszlánnal viaskodik. Ezt a képet másolta le Hoffgreff, Tinódi Lantos Sebestyén kiadója (Cronica, Ko­ lozsvár, 1554). A lemásolt kép term észetesen tükörképe lett az eredetinek: L uther könyvében az oroszlán b alra néz, Tinódiéban jobbra. 3. Grófi Zrini Miklós: A driai Tengernek Syrenaia Béchben, 1651. A rend­ kívüli ritk a könyv tökéletes példány. 4. Boccatius Joannes: Regenten-spiel, B artfa (Klösz-nyomda). 1604. Ebből ez az egyetlen példány ism eretes csak, tehát unicum l 5. Bessenyei György: A Holmi, Béts, І779. A classica filológia köréből és. a történelm i tárgyú könyvek között is sok értékes könyv akad Losoncon, melyeknek áttekintése nem volna érdektelen. Iro­ dalom történettel két tábor foglalkozik: a szakemberek és egy ennél jóval népe­ sebb csoport, a középiskolai ifjúság. Az irodalm i ismeretek elmélyítését szolgálná, ha m inden iskola tan árai számon tartan ák városuk régi, értékes könyveit és kéz­ iratait és azokat betekintésre m egm utatnák az irodalom, történelem stb. tan ítá­ sának folyamán. Befejezésül ismertetésemből kiemelem és időrendbe állítom a losonci kéz­ iratokat: 1. Laudes Miskolc, latin vers ism eretlen szerzőtől, 1760. 2. A Losonci verseskönyv: 52 vers, jórészt ism eretlen szerzőktől, 1780 körül. 3. Halotti prédikációk: Id. K árm án Józseftől, 1795-ig, Losoncon. 4. Csokonai V itéz Mihály egynéhány írott m unkái: Zilai Sámuel másolásá­ ban, Sámsonba, 1808. A m ásolatban két eddig teljesen ismeretlen Csokonai-vers: A Báráttság, Egy sírhalom felett. A kézirat végén latin vers Csokonairól: Epitaphium Michaélis Vitéz Csokonai. 5. Nagy Sándor, vitézi játék négy felvonásban; Görög István pesti színész műve, -Pesten, 1813. Forrásának Csokonai eddig cím szerint sem ism ert „iroványát“, Nagy Sándort nevezi meg. 6. Poétái gyűjtem ény: erotikus versek gyűjteménye, Sz. Cs. A. a gyűjtő monogrammja. Az antológiában nyolc ,.dévaj“ Csokonai-vers is van, Patak, 1818. 7. Ism eretlen nevű főszolgabírótól Naptárbejegyzések 1849-ből, Rima­ szombat. KASZAB ANDOR

154

KÖNYVSZEMLE A Magyar Vendéglátóipar Története a honfoglalás századától napjainkig. Szer­ keszti BALLAI KÁROLY. I. kötet. A Honfoglalás századától az 1848—49. sza­ badságharcig. (Budapest, 1943, „Kul­ tú ra és Propaganda" kiadása, VII + 424 lap.) Az italmérési szokásoknak, majd a vendéglátás családi és ipari tevékeny­ ségből kifejlődött ' formáinak ismerteté­ sét célozza e munka. A régi magyar jog egyik legérdekesebb társadalomtörténeti kérdésének, a borkimérés (educillatio) jogelveinek változataiból kibontakozott korcsma- és szállodajog fejlődését tár­ ják fel a szerzők, közöttük Ballai Ká­ roly, dr. Bevillaquá-Borsody Béla, dr. Ke­ mény Gábor, dr. Mazsáry Béla, dr. Siklóssy László és Gundel Károly. Termé­ szetes, hogy a kiadott tanulmányokban nagy értékkülönbségek vannak, de ha figyelembe vesszük, hogy nem eredeti adatok feltárása volt a cél, hanem az eddig feltártak népszerű ismertetése, azt kell mondanunk, hogy a munka elérte célját. Történetietlen megállapításoktól azonban tartózkodniok kellene a szer­ zőknek; így nem felel meg a valóság­ nak Ballainak az az állítása, hogy a sza­ kácsok ipara már az ezredik év körül kifejlődött volna. De ilyen tévedésektől eltekintve, a munka sok hasznos út­ leírást közöl, régi pásztorszokásokat, ét­ kezési különcségeket ismertet s a szál­ lodaipar újkori eredményein keresztül a XIX. századi társasági élet jeleire enged következtetni. Hasznos lenne azonban, ha a második kötet szerkesztésébe olyan szerzőket is bevonnának, akik a bor­ kereskedelem jelenségeit ismerik s tisz­ tában vannak azokkal a történeti felté­

telekkel, amelvek a magyar bort annyi­ ra híressé tették s a magyar nemzetgazdaság alapját éppen a borkivitel ré­ vén fektették le. Komorőczy György CSÁSZÁR ISTVÁN: A Toldi-Kör iro­ dalm i évkönyve. 1943. (Pozsony, 1943, Toldy-Kör kiadása, 182 1.) A kisebbségi sorsban élő szlovákiai magyarság egyik szellemi végvára a hetvenéves pozsonyi Toldy-Kör. Műkö­ dése túlnőtt a helyi jelentőség határain, a szlovákiai magyarság vezető kultúregyesületévé lett. Évkönyve nemcsak egyszerű beszámoló, hanem a szlovákiai magyarság kultúrtermésének keresztmetszete is. Szlovákiában nem' jelenhet meg jelenleg magyar irodalmi folyóirat, a könyvkiadás elé is szinte legyőzhetet­ len akadályok tornyosulnak, így a napi­ sajtón, a pozsonyi Magyar Hírlapon kí­ vül ez az évkönyv nyújt alkalmat a szlovákiai magyar írók és költők mű­ veinek megjelentetésére. A szerkesztő nagy feladatra vállalkozott,. amikor égy évkönyv keretében mutatja be az iro­ dalmi termés legjavát. Munkájáért min­ den dicséretet megérdemel; szinte nem tudjuk, mit emeljünk ki: Kemény Lajos, Szalatnai Rezső, Szeredai Gruber Ká­ roly, Peéry Rezső, Ethey Gyula s a töb­ biek tanulmányait, vagy a már jól is­ mert Ásguthy Erzsébet, Pozsonyi Anna, Klimits Lajos verseit, vagy a többiek munkáit, akik mindnyájan küzdő harco­ sai és védelmezői a magyar szellemnek. S végezetül a Toldy-Kör évi beszá­ molóját olvasva kibontakozik «lőttünk a kisebbségi magyarság küzdelmekkel teli nehéz sorsa. Nem dicsekednek az­

155

zal, amit elértek, amit elvégeztek (pedig sokat tettek), mert még többet tettek volna, de „aki együtt élt velünk, az tud­ ja jól, hogy többet akartunk és hogy ami elmaradt, ami nem valósult meg, az nem mirajtunk múlott. Mindenesetre él bennünk az elhatározás, hogy céljain­ kért, a magyar szellemi és társadalmi élet emeléséért tovább is töretlen erő­ vel dolgozzunk." S ez az elhatározás biz­ tos záloga a magyar szellem jövőjének. Oláh József ECKHARDT SÁNDOR: A z ismeretlen Balassi Bálint. (Budapest, 1943. Ma­ gyar Szemle Társaság. 314 1.) Eckhardt Sándort egész tudományos pályáján végigkíséri a Balassi-probléma. 1913-ban megjelent tanulmánya, Balassa Bálint irodalmi mintái, az első magyar lírikus helyét kereste és jelölte meg a XVI. század európai költészetében. Ku­ tatásainak eredménye meglepő volt: széles európai háttér nyílt meg a költői mű mögött, az ösztönösen közvetlennek tetsző költészet mély és egyetemes iro­ dalmi műveltséget takart. Balassi ezzel kora legműveltebb költői közé emelke­ dett, nem méltatlan elődeként a XVII. századi Zrínyi Miklósnak. A Magyar Írók sorozatában megjelent Balassi-tanulmdny ( 1941) új vonásokkal gazdagí­ totta a költői arcképet: egyrészt köze­ lebb hozta a mai magyarsághoz a XVI. századi költő rendkívül bonyolult, belső ellentmondásokkal terhelt életét, más­ részt a költő egyéniségének és élmény­ világának az alakulását tárta fel pontos elemzéssel, gazdag invencióval, éber kritikával. Tisztázta az élet és a mű összefüggését, lényegesebb hangsúllyal tárva föl a műalkotást és a művészt. Legújabb munkája, Az ismeretlen Ba­ lassi Bálint (1943) mintegy az előbbinek a kiegészítője, itt az életet és a kort vetíti elénk, azt a talajt, amelyből az élet, az egyéniség és a művészet fakad. A költőt már jól ismertük, vallott róla

156

elsősorban költészete, az embernek az élete azonban több pontban homályos és titokzatos volt. Ennek a titoknak a fellebbemtése, az emberi élet maradék­ talan megismerése végett kutatta fel a szerző a régi felvidéki és erdélyi csa­ ládi levéltárakat, a gimesi Forgách, Zi­ chy, Dobó, Kapy, Kubinyi, Thurzó, Nádasdy, Perényi, Bükk, Sennyei, Illésházy stb. családok archívumait, de ezeken kívül a pozsonyi és kassai kamarák irat­ tári anyagát is. Előtte ezeket senki sem vizsgálta át, vagy ha igen, szükség volt a már átvizsgált anyagnak újból való átszürésére. Teljesen töretlen úton járt a kamarai levéltárak anyagának a kuta­ tásában, pedig mind a pozsonyi, mind a kassai kamara iratai igen sok és gaz­ dag adatot rejtettek magukban, a kas­ sai például a szerelemre gerjesztő és a költészetre ihlető Júliáról, Loson,czy An­ náról. „Az ismeretlen Balassi Bálint1' azon-, bán nem teljesen életrajz, inkább kom­ mentált, módszeresen feldolgozott és pontos időrendben összeállított adattár; bennük nemcsak egy zseniális, de sze­ rencsétlen sorsú emberi élet tükröződik, hanem egy egész emberöltő, a legzor­ dabbak közül. Mennyi élet és ele­ venség, mennyi könny és szenvedés, mennyi kendőzött és kendőzetlen indu­ lat a látszólag száraz adatokat tartal­ mazó oklevelekben, magán- és köziratokbanl A szerző nemcsak erős kritikai érzékkel rostálja meg az adatokat, ha­ nem ép oly gazdag invencióval, friss beleérző készséggel tudja megelevení­ teni a megfakult betűket. A száraz adat­ tár helyett éles emberi arcképet és vá­ ratlan fordulatokban gazdag emberi éle­ teket kapunk. Megelevenedik előttünk Balassi János, az apa, aki magas udvari rangból zuhan le a mélységbe s ezzel megszabja fia, Bálint életét is, aki mintegy szülői örökségként veszi át a családi pöröket és viszályokat, megtetézve mindazzal, amit saját ingatag tempera­ mentuma zúdított a nyakába. De vett

innen nemesebb indítást is: humanista műveltséget, büszke öntudatot, fölényt és iróniát. A második éles arckép az apai gyámé: Balassi Andrásé, a harma­ dik Losonczy Annáé és végül Dobó Krisztináé, a két végzetes asszonyé. A könyv nagy részét az emberekkel foly­ tatott pörök, a körülményekből' fakadt ellentétek elemzése teszi ki, a vér és arany drámájának a rajza. Minden moz­ zanat gazdag dokumentáción alapszik, de a rajz minden adatközlés ellenére is eleven és életteljes: kapzsi és perleke­ dő főurak, szerelmes és pletykálkodó asszonyok, szegény, éhező és vérrel ve­ rejtékező végvári vitézek, alázatos job­ bágyok, fogságba jutott törökök vonul­ nak el előttünk teljes életszerűséggel. Közöttük az indulatai között tévelygő költő, a család régi fényét s a régi ott­ hont áhítozó ember, aki nehéz és súlyos pörökben küzd a maga igazáért, mindig vesztesként. De látjuk a bor és a sze­ relmi mámor rabját is, nem ismeretlen többé a költő és az ember, előttünk van egész esendő mivoltában, botladozó földi életével. Mindezek arcának múlandó, de emberi vonásai: Eckhardt Sándor érde­ me, hogy ennek az életnek a feltárása nem kegyetlen és kegyeletien, igaz, mélyreható, őszinte, semmit sem elhall­ gató, de ugyanakkor, melegen rokon­ szenvező. Nemcsak a lélekbe tud belátni, hanem a régi magyar élet egész gazdag és bo­ nyolult szövevényét is fel tudja tárni, meg tudja éreztetni a zord idő nehéz le­ vegőjét. Remek ösztönnel elemzi a leg­ egyszerűbb emberi megnyilatkozásokat is, ezekben is épp oly kincset tud találni, mint a műalkotásokban. Éles kritika egyesül elemzéseiben a finom stílusér­ zékkel, aminthogy adatainak közlésében sem csak a rideg tények közlésének a szempontja vezeti, hanem mindannak, ami emberileg jellemző és megragadó. Műve így lesz az adatközlés és értelme­ zés mesteri mintája. Ahogy az egyszerű végvári kapitány rövid, pár soros leve­

léből kielemzi a nemes pátoszt, a lénye­ get kiemelő tömörséget s a katonás iró­ niát, vagy ahogy Bálint perirataiban fel­ fedezi a metaforák cikázását, a jogászi stílust átragyogó érzelmi feszültséget, vagy ahogy Losonczy Annának a kassai kamarával folytatott alkudozásaiból meg­ rajzolja ennek a húsból és vérből alko­ tott, józan, reális gondolkodású asszony­ nak a remek figuráját, — az a módsze­ res kutatásnak és az adatok értelmezé­ sének mindig követésre méltó mintája. A magyar irodalomtörténet nagy nye­ resége Eckhardt Sándor könyve, de nyeresége a felvidéki helytörténetnek is. Könyve a felvidéki magyarság gaz­ dag múltjának kimeríthetetlen forrása is, a hely- és a tájtörténet kutatói szá­ mos indítékot meríthetnek belőle. Lelkes Tibor IGNACZ RÖZSA: K ét élet. (Két kis­ regény. Budapest, 1943. Dante. 199 1.) Bármennyire elnyűhetetlennek is lát­ szik a regény, mint irodalmi forma, mégis úgy érezzük, a regénytermelés annyira túlcsapott már minden józan mértéken és korláton, hogy előbb-utóbb be kell következnie az író és olvasó megcsömörlésének és az egészséges viszszahatásnak. Ma kétféle visszaélés is van ezen a téren. Egyrészt mindent re­ gényformában írnak meg, aminek min­ den áron sikert akarnak biztosítani, másrészt szörnyű módon visszaélnek a méretekkel is. Nemcsak arra gondolunk, mily töméntelen sok regény jelenik meg, hanem arra is, mennyire megduz­ zadt az egyes művek terjedelme is. Hi­ szen régebben is írtak 2—3 kötetes nagy-regényeket, de aránylag keveset, és ezek valóban terjedelmükhöz mérten súlyos, főalkotásai voltak egy-egy ki-, váló regényírónak, összefüggő regény­ sorozatok pedig igazán kivételszámba mentek. Mostanában ellenben ijesztő tömegekben jelennek meg a .többezer lapos regényszörnyetegek és a véget-

157

érni nem tudó, sokszor csonkán maradó sorozatok. A méreteknek ez ellen a szertelen túlzása ellen az első józan visszahatás a kisregények megjelenése. Ilyenek a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda (Budapest) „Diárium" című új vállalkozásának a kötetei és ilyen Ignácz Rózsa Két élet című megjelent két prózai alkotása. A kisregény nem könnyű elbeszélő forma és amit ezen a címen jelentetnek meg, a legtöbb eset­ ben nem valóságos regény, hanem vagy fölöslegesen elnyújtott novella, vagy elnagyolt, száraz regényvázlat, esetleg csonka regénytöredék. A jó kisregény­ nek zárt teljes, öncélú alkotásnak kell lennie. Arravaló, hogy keskenyebb, de ép­ pen ezért szilárdabb keretei között az író egy_egy érdekes problémát vagy alakot leegyszerűsítve, minden tekintetben csak a lényegesre szorítkozva tisztán és zavar­ talanul tárhasson fel és mutasson be. Ez azonban nem könnyű vállalkozás, mert a lényegre való szoritkozásnak úgy kell történnie, hogy a mű azért fo­ lyamatos, érdekes és élvezetes olvas­ mány is legyen, és ne száraz lélekrajz, vagy csonka élettöredék. Ignácz Rózsának különösen a kötet első darabjával (Berta) sikerült igazi jó kisregényt alkotnia. Az alig százlapos történet harminc esztendőt ölel fel hőse életéből. Bár ez nagy idő, a meseszövés mégsem vázlatos, se nem szakadozott, hanem összefüggő, folyamatos egész. Igaz, hogy Ignácz Rózsa nagy önfegyel­ mezéssel vigyáz a szóra, és mindent el­ hagy, ami a főprobléma szempontjából érdektelen lenne. Ez a takarékosság ér­ vényesül a meseszövésben, a jellemzés­ ben, a környezetrajzban és az előadás­ ban egyaránt. A regény meséje na­ gyobbrészt Erdélyben játszódik le a megszállás alatti időkben. A korállapo­ tokból annyit ad az író, amennyi hősé­ nek sorsára valóban döntő befolyással volt. Ugyanilyen céltudatosan takarékos a szereplők bemutatásában is. A mel­ lékalakokat csak néhány határozott vo­

158

nással rajzolja meg, de mindig azokkal a vonásokkal, amelyek a főhőssel való kapcsolatukban fontosak voltak. A tör­ ténet főszemélyét, Kis Bertát, vagy ahogy a regényben nevezik, Akta Ber­ tát, akiért az egész művet írta, sokolda­ lú jellemzéssel és elmélyedő lélekelem­ zéssel úgy ábrázolja, mint az asszonyi önfeláldozás hősét. Berta gyerekkora óta csak a családjáért él, és mikor apja, aki a magyar időben pénzügyőr volt, a ro­ mán uralom alatt elveszti állását, neki kell megkeresnie keserves hivatali ro­ botmunkával a kenyeret szülei és nyolc testvére számára. Egész élete áldozat a családért: feláldozza ifjúságát, boldog­ ságát és végül testi épségét is. Bár az író elsősorban egyént és egyéni sorsot akar bemutatni müvében, Akta Berta sápadt, sovány arca és elferdült vézna teste mögött millió asszonytársa közös sorsa és alakja rajzolódik ki az idő és a tér mély távlatában. Az asszony-áldo­ zat nagy megbecsülése kiérződik abból a rokonszenvböl is, amellyel Ignácz Ró­ zsa hősét nehéz útján végigkíséri és abban a felmagasztalásból, ahogy a re­ gény végén elbúcsúzik tőle. De átjárja és átmelegíti az író együttérzése a mű stílusát is és megmenti a szűkszavúság gyakori velejárójától, a szárazságtól. A másik kis regénynek, ifj. Török István-nak, igen érdekes és súlyos a problémája, de a feldolgozás módja már nem oly harmonikus, mint a Bertá-é. A mű első és tulajdonképeni főrészét úgy írta meg az író, mint egy tizenötéves fiú naplóját, a rövidebb, befejező részt pe­ dig harmadik személyü elbeszélő formá­ ban. Az előadás formájának megváltoz­ tatása ilyen rövid terjedelem mellett nem nagyon szerencsés eljárás, mert egyrészt stílustörést okoz, másrészt meg­ zavarta a cselekmény egyenes vonalvezetését és az olvasó érdeklődését a tulajdonképeni hősről, a fiúról a szü­ lőkre vezette át. A regény főtárgya u. i. a következő: Ifj. Török István azt hiszi, hogy egymástól elidegenedett szü­

leit a szerencsétlenné vált házasságban már csak ő tartja együtt. Ezért hogy megszabadítsa őket önmagától, felsza­ badulásuk akadályától, és elválásukat lehetővé tegye, öngyilkossá lesz. Áldoza­ tának azonban más lett az eredménye. Mikor a szülők elolvassák halott fiúk naplóját, amelyben tragikus tettét meg­ indokolja, ismét egymásra találnak, hogy újra kezdjék elrontott életüket. A napló­ önmagában is kerek, egész. — Ignácz Rózsa megmutatta benne - nagy lélek­ ábrázoló erejét és kifejező művészetét. Teljesen beleélte magát ennek a feltű­ nően érzékeny lelkű és idegzetű tizen­ ötéves fiúnak a belső világába, és ép­ pen ez a beleérzés tette lehetővé, hogy a naplóban a hozzá illő hangot is nagyszerűen meg tudta találni. Sem etkay József KULCSÁR ADORJÁN: Olvasóközön­ ségünk 1800 táján. (Budapest, 1943. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. 90 1.) A modern irodalomtudomány az írón s a művön túl is mindinkább kiterjesz­ ti érdeklődési körét. Az irodalomtörté­ netírók egyre jobban felismerik, hogy az irodalmi élet alakulásában az olva­ sók szerepe mindig lényeges és az a viszony is, amely az egyes korszakok­ ban az író és közönsége között kiala­ kult. Már Riedl Frigyes is hangoztatta, hogy a kereslet és kínálat hatása a szellemi élet terén is érvényesül, ö azonban csak megállapította ezt a tényt, adatokkal rendszeresen nem igazolta. Űjabban főleg Horváth János és Thienemann Tivadar hangsúlyozták ennek a problémának a fontosságát. Nyilvánvaló, hogy az olvasó szerepét az irodalom történetébe csak akkor le­ het majd szervesen beilleszteni, ha az idevágó részlétkutatások már kellő mennyiségű adatot feltárnak és feldol­ goznak. Kulcsár Adorján most megje­ lent tanulmánya az első komoly kísér­ let arra, hogy egy adott időpontban öszszegyüjtse az író és olvasó viszonyára

vonatkozó adatokat és ennek a kapcso­ latnak az irodalomra való hatását meg­ állapítsa. Vállalkozásának úttörő jelle­ géből következett, hogy nemcsak a szük­ séges adatokat kellett magának össze­ szednie, hanem neki kellett a feldolgo­ zás módszerét is megállapítania. Az az anyag, amelyet át kellett kutatnia, óriá­ si terjedelmű és rendkívül szétágazó. Művéből megállapíthatjuk, hogy figyel­ me valóban mindenre kiterjedt, amit fel­ használhatott, másfelől azonban józan­ sága és jól megválasztott módszeres el­ járása megmentette attól, hogy elveszszen a felhalmozott adatok nagy töm­ kelegében. Könyve jól tagolt, világos elrendezésű. Az adatok szervesen be­ illeszkednek a kiszabott keretekbe. Műve tulajdonképpen jóval többet ad, mint amennyit a címe ígér. Nemcsak a magyar olvasóközönség összetételét és olvasmányait ismerteti meg 1800 táján, hanem azt a visszhangot is, amelyet a művek az olvasókból kiváltottak. Be­ mutatja azt a módot is, ahogy az írók igyekeztek a közönség ízléséhez alkal­ mazkodni és azt kiszolgálni, vagy hogy küzdöttek ellene, iparkodtak megtisztí­ tani és felemelni. Igen érdekesen leplezi le az egykorú könyvkiadás és könyv­ terjesztés titkait és üzleti elveit. Rész­ letes adatai még inkább megvilágítják és megbecsültetik azokat a valóban hő­ sies és sokszor önfeláldozó erőfeszíté­ seket, amelyeket igazi nagy íróink eb­ ben a korban a magyar művelődés ter­ jesztése érdekében kifejtettek. Különö­ sen érdekesek és újszerűek művének azok a részei, amelyek ennek az idő­ szaknak tömegolvasmányairól, legnép­ szerűbb íróiról és a divatos ponyvairodalomról iszólanak. (Meglepődve lát­ juk, mily erős és mennyire elterjedt ez az alsóbbrendű irodalom és mennyivel nagyobb lehetett az olvasók száma is, mint eddig a megfelelő adatok híján gondoltuk. Bár Kulcsár Adorján elsősorban tár­ gyilagos és rendszeres tudományos fel­

159

dolgozásra törekedett, könyve mint ol­ vasmány is vonzó és élvezetes. Előadá­ sa józanul cikomyátlan, egyszerű, vi­ lágos értekező próza, de a sok egykorú adat, szemelvény, nyilatkozat mégis szí­ nessé és változatossá teszi. Érdekessé teszi végül a művet maga a kor is, amelyről szól. A magyar történelemnek ez a korszaka. csupa forrongás, a válto­ zás vágya ott lappang már mindenütt a felület látszólag békés tükre alatt. A felszínen még a múlt uralkodik, az iro­ dalomban a tegnap írói vagy az őket utánzó egykorúak uralkodnak. De már készül az új szellem hódító serege és Kulcsár könyvének a végén feltűnik az új író mellett az új, igényesebb, egy­ séges szellemű, művelt magyar olvasó­ tábor is. Sem etkay József LÉTAY FERENC: K ettős és egyszerű könyvvitel. Különös tekintettel a vál­ lalatok adózására. (Kassa, Grafika. 1943. 319 1.) A számviteli-üzemtani kérdések kas­ sai tanulmányozásának hosszabb múltja van. Az első világháború előtt a hely­ beli Gazdasági Akadémia tanárai (Berényi Pál, Hensch Árpád) írtak és adtak ki Kassán jeles mezőgazdasági számtartási és üzemtani munkákat. Jelenleg a Kisgazdaszámtartási Központ fejt ki érdemes működést e téren s megemlít­ hető még a Kereskedelmi Főiskola ide­ vágó tevékenysége. A kereskedelmi könyvvitel azonban városunkban — el­ lentétben 4—5 magyarországi vidéki vá­ rossal — eddig irodalmi művelőkre kevésbbé talált. Tudomásom szerint Létay Ferenc kassai kereskedelmi iskolai ta­ nár az első, aki itt kereskedelmi könyv­ viteltant írt és megjelentetett. Létay Ferenc terjedelmes munkája két részre tagozódik. A könyvviteli alap­ ismeretek ' című rész a vállalati vagyon­ nal és változásaival, a könyvvitel fogal­ mával és feladatával, a leltárral és mérleggel, a vállalati vagyon változá­

160

sainak nyilvántartásával, a könyvviteli rendszerekkel, a kettős könyvvitellel ál­ talában és legfontosabb segédkönyvei­ vel, a naplóval, a könyvelés technikájá­ val és az ellenőrző munkálatokkal fog­ lalkozik s bemutat egy gyakorló üzlet­ tervezetet egyalapkönyves módon, a ket­ tős könyvvitel lényeges és fontosabb segédkönyveiben. A második vagy kü­ lönös rész a következő fejezetekre osz­ lik: kalkulatív és kumulatív könyvelés, néhány fontosabb különös üzletesemémy elszámolása (kétes és behajthatatlan kö­ vetelések leírása, avulások leírása, a magánszámla, pénztári engedmény és egyéb levonások, csomagoló anyag könyvelése, átmeneti tételek és anticipációk, társadalombiztosítási járulékok és alkalmazotti adók, váltóügyletek, for­ galmi adók, detail-üzlet, fióküzlet, paszszív vállalat, kereskedelmi társaságok, árubizomámy, részes ügyletek, ipari vál­ lalatok könyvelése és árvetése), a ket­ tős könyvvitel különböző módjai (egykét-több alapkönyves mód, a táblázatos mód, a gyüjtőmód, a táblázatos gyüjtőmód, átíró mód), az egyszerű könyv­ vitel, a könyvvitel szervezése, az üzleti könyvek és könyvelési szabadlapok il­ letéke. Mint ebből a tartalmi ismertetésből megállapítható, szerző e 20 nyomtatott íven teljes könyvviteltant irt. A mű egyik különössége, hogy a vállalatok adózásával kapcsolatos könyvviteli kér­ déseket is igyekszik alaposabban be­ vonni a tárgyalásba. Erre vonatkozóan különösebben a forgalmi adó ismerteté­ sével tesz figyelemreméltó kísérletet. A munka, a régebbi, klasszikus számviteltani hagyományoknak megfelelően a könyvvitel szerkezeti-technikai kérdé­ seinek tárgyalására veti a súlyt, a munkatudományi-szervezeti problémákra kevésbbé. Az egyszerű könyvvitelt tár­ gyaló rész bővítése egy újabb kiadás­ ban indokolt lehetne. Létay könyvviteltana kiforrott szak­ em ber'm üve, aki évek hosszú során át

foglalkozott tárgyának irodalmi-pedagó­ giai és gyakorlati oldalával. Rendszere logikus, tárgyalási módja világos, és stílusa, szakkifejezései általában magya­ rosak és korszerűek. Ez a ' szaktudomány mai állásának színvonalán álló munka nemcsak magántanulásra látszik alkal­ masnak, hanem ajánlható minden fajtájú kereskedelmi szakiskola céljaira. Jó szolgálatot tesz a gyakorlati szakembe­ reknek is, akár mint bevezető, akár mint továbbképzést előmozdító világos vezérfonal és adattár. Schranz András MARÉK ANTAL: Gyere velem András. (Budapest, 1943. Nemzeti Könyvtár, 106. sz. 64 1.) Nép számára készült könyvecske. Szórakoztató és nemes népművelés. A címnek jelentése van: a szerző „And­ rást", a népet, el akarja vezetni a mű­ vészeti (irodalmi, zenei, képzőművésze­ ti) kincsek élvezni- és értékelni — tudásához. Párbeszédes formában oldja meg ezt a kétségtelenül nehéz felada­ tot: az író beszélget ebben a párbeszéd­ ben volt katonatársával, Andrással, aki­ vel nemrégen együtt voltak kint a harc­ téren. A magyar irodalom, a magyar népzene, a magyar szobrászat és festé­ szet értékei és sok-sok kérdése kerül sorra a beszélgetés folyamán, az író minden problémakörből azt emeli ki, ami egy olvasó parasztembert érdekel­ het és elvezethet a szellemi kincseinkét értékelni tudó magyar öntudathoz. Ennek párbeszédben való megoldása eleve ma­ gában hordozza az erőltetettség vesze­ delmét: a sokat olvasó, az irodalomban jártas ember érzi is, hogy a könyvecs­ ke szerzőjének sokat kellett a fejét tör­ nie, amíg az óriási műveltség-anyagból ezt a kis történetet összehozta, de nép­ művelő célját így is el tudja érni; Sok kérdést másképpen oldottunk volna meg, mint a szerző: nevek és adatok felsorö-. lása helyett talán mélyebben szántot­

tunk volna az ismertető részben az iro­ dalom, a zene és képzőművészet lénye­ gébe, a rádió-jelenet helyett többet mu­ tattunk volna be magából a rádió­ előadásból és a rádió művelődési jelen­ tőségéből, a közölt otromba fox-trott szöveget se * írtuk volna le, mert amit rossznak s minősítünk, azt veszedelmes bemutatni: a rossz könnyebben ragad, mint a jó, — de ezek a megjegyzések csak a mű részleteire vonatkoznak, nem érintik a füzet egészének nevelő jelen­ tőségét. A párbeszédekbe foglalt ismereteket tartalmazó anyagot kis mese teszi színe­ sebbé: András, a harctérről hazatért fa­ lusi legény megtalálta a nagyvárosban régi szerelmét, Juliskát és hazaviszi. Igénytelen, kicsi történet, de nemes irányzatával (haza a falura, családot alapítani!) jól egészíti ' ki a füzet ne­ mes, nevelő célzatát. Stílusáról kell még szólnunk. Egysze­ rű, világos stílus ez, a legnehezebb kér­ déseket is könnyen, sőt, szórakoztató módon oldja meg a kisebb műveltségű olvasó számára. Éppen ezért nem ért­ jük, hogy a szerző simítgatás közben miért nem dobta ki azt az — igaz, ke-' vés — idegen szót (illúzió, instrumentalisták, konjunktúra, stb.), amelyek ront­ ják a füzet világos egyszerűségét s az előtt az olvasó előtt, akinek pedig a szerző is, a kiadó is szánta az egészet, elriasztóan nagyképűek. Ugyanígy ki kellett volna küszöbölni azt a kevés germanizmust is, amelynek mindenkit bántania kell. E lényegtelen hibáktól s egy-két még kevésbbé jelentős kifogásolnivalótól el­ tekintve jól sikerült népművelő mun­ kával van dolgunk. Reméljük, hogy el­ éri kitűzött célját. Simándi Béla írt a füzet végére né­ hány szót a népművelésről. ■ Sziklay László

m

MOHR GEDEON: H irdetek n éktek nagy örömöt. (Egyházi beszédek. Kassa, 1943. Karácsony. Wiko-nyomda. 128 1.)

lyes színeit is bele tudta vinni az egy­ házi beszéd műfajába. Rövid tőmonda­ tok s a tőmondatok mögött álló sze­ rény, csöndes egyéniség: — állapíthat­ juk meg az előttünk fekvő könyv író­ járól. Nem markol nagyot, nem akar világmegváltó új próféta lenni, szerény csöndességgel nyújtja a mai válságos élettől megnyomorított ember felé az egyetlen megoldást s kiutat: az Igét. Adventtól Halottak vasárnapjáig az egész esztendőnek szinte minden ünnepnapján szól hozzánk az Ige Mohr Gedeon köny­ vében. S megtanít rá, hogy lelki válsá­ gaink egyetlen menedéke, de egyetlen megoldása is: az imádság. Látszólag kis­ igényű a módszer, amellyel Mohr Ge­ deon elvezeti olvasóját ehhez a megol­ dáshoz, de éppen ez a csöndes szerény­ ség adja az olvasónak azt a bizonyosság­ érzést, amellyel abbahagyjuk a könyv olvasását. A bizonyosság-érzést, hogy életünknek Krisztus az egyetlen meg­ váltója. Mohr Gedeon gyülekezetének ajánlja kötetét. Bizonyosak vagyunk benne, hogy kinyomtatott beszédei túlszárnyal­ nak gyülekezetén; mert felekezeti kü­ lönbség nélkül fontos mondanivalójuk van minden keresztyén magyar ember számára. Az ízlésesen kiállított könyv szép címlapját is kassai művész, Binder Ti­ bor készítette. Sziklay László

Az egyházi beszéd ma nem divatos iro­ dalmi műfaj. Vannak kiváló egyházi szónokaink, akiknek művei — mind ka­ tolikus, mind protestáns' részről — ott díszelegnek a köz- és magánkönyvtárak polcain: de valljuk meg őszintén, kevés embernek jut eszébe, hogy olvassa is őket. Az egyházi szónoklat, mint az istentiszteletek szerves része, él és hat, meggyőződésünk, hogy minél nagyobb lesz a háború következtében kialakult lelki válság, annál jobban fog élni és hatni; — de az egyházi beszéd, mint irodalmi mű, mint olvasmány, ma nem számíthat nagyobb közönségsikerre. Pe­ dig a magyar irodalom történetébein je­ lentős szerepet játszott, nemcsak szó­ noki nyelvünknek, hanem általában a ma­ gyar irodalmi nyelvnek a fejlődését, csiszolódását el sem tudjuk képzelni a középkori nagy szónokok, a protestáns prédikátorok, Pázmány Péter nélk ü l. .. A mai egyházi Írónak sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a magyar irodalom első összefüggő szöveg-emlé­ ke, a Halotti beszéd, egyházi beszéd volt. Ez, ha a prédikáció ma nem is di­ vatos műfaj, mégis kötelezettséget je­ lent az egyházi beszéd írója számára: a gondos forma, a választékos stílus, az irodalmi szempontok szemmeltartásának kötelezettségét. Annak a magyar egy­ házi szónoknak, aki beszédeivel nem­ csak hallgatóközönségét akarja elvezet­ Dr. ORBÁN LÁSZLÓ és BACSÓ IST­ ni Krisztushoz, a hit útjára, hanem a VÁN: A kereskedelem. (Gyakorlati is­ nyomtatott betű segítségével is el akar­ m eretek üzleti és iskolai használatra. ja végezni ezt a szolgálatot, vigyáznia I. rész. 232. 1. Kassa, 1943. A< kassai Kereskedők Grémiumának kiadása, Wi­ kell arra, hogy irodalmi fejlődésünk ko-nyomda.) szempontjából is nagyjelentőségű elődei A gazdasági, különösen pedig 'a ke­ vannak s az elődök példája kötelez. ismeretterjesztésnek igen örömmel állapíthatjuk meg Mohr Ge­ reskedelmi deonról, hogy — egy-két bizonyára ol­ ügyes, világos stílusú munkája. Ma, ami­ vasmányainak köszönhető germanizmu- kor a nehéz kiadói és papírviszonyok sától és latinizmusától eltekintve — tisz­ ellenére a gyakorlati kereskedelmi és teli és szem előtt tartja a múlt példá­ gazdasági életre oktató és nevelő kézi­ ját. Sajátos, egyéni . stílusával szemé­ könyveknek elég szépszámú változata

162

jelent meg a magyar könyvpiacon, úgy érezhetjük a mű figyelmes átolvasása után, hogy a címében megjelölt célnak: a gyakorlati üzleti életre való nevelés­ nek valóban hasznos eszköze. Jelentő­ ségében felülemelkedik sok egyéb ha­ sonló című publikáción. Hasznos összefoglaló, gyakorlati, de emellett sok dióhéjba foglalt elméleti tudást nyújtó vademecum. Elsősorban azok számára íródott, akik a kereske­ delmi életpályát választják hivatásul. Elsősorban a kereskedötanoncok jog- és tan viszonyainak adja ügyes összefoglalá­ sát és ugyanebben a fejezetben a mun­ kaviszonyok ismertetésén kívül klaszszikusan mutat rá a tanonciskola jelen­ tőségére teljesen korszerű gazdaság­ pedagógiai szellemmel, amely különben a mű íróit mindvégig jellemzi. A keres­ kedelmi alapfogalmak, valamint a ke­ reskedelem és ipar törvényes rendezé­ sének, a kereskedelmi alkalmazottaknak és meghatalmazottaknak, a kereskedel­ mi érdekképviseleteknek külön-külön fe­ jezetet juttatnak és sikeresen foglalják össze az áruszállítás, valamint hírváltás intézményei során a legfontosabb közle­ kedéspolitikai, továbbá a tarifa-politikai alapfogalmakat mind a személy-, mind árufuvarozás, mind pedig a belvízi fu­ varozással, a tengerhajózással, a légi forgalommal, és a közúti fuvarozással kapcsolatban. Szerzők a gyakorlati ke­ reskedelmi nevelésnek ezzel is hasznos szolgálatot tesznek, mert az elméleti rész mellett mintákon ismertetik a szállítóvevény, a fuvarozási szerződés, a hajófuvarlevél, a légi fuvarlevél, a kö­ zönséges fuvarlevél stb. helyes kitölté­ sének módját. A mű zárófejezete a ke­ reskedelmet elősegítő intézményeket tár­ gyalja, így a piacokat és a vásárokat, a mintavásárokat és kiállításokat, az aukciókat, tőzsdéket, iskolákat, vala­ mint a hitel kérdéseit. A belkereske­ delmi intézmények ismertetésén kívül a szerzők foglalkoznak a külkereskedel­ met előmozdító intézményekkel, a vá­

mokkal és a kereskedelmi szerződések jelentőségével. A munka valójában az önképzés és továbbképzés útját szolgálja. Egyszerű és magyaros fogalmazásban kapja az ol­ vasó a különböző kereskedelmi fogal­ makról a kellő tájékoztatást. Hisszük, hogy a munka el is éri ezt a célt, me­ lyet a szerzők maguk elé tűztek.. Ko­ moly haszonnal forgathatja e művet mindenki, akár kevesebb, akár mélyebb kereskedelem-ismeret birtokában van. Reméljük, hogy a szerzők további köte­ tekben igyekeznek, majd folytatni e ne­ mes és dicsérendő gazdaságpedagógiai működésüket. H évey László PETRUCH ANTAL S. J.: A trencséni jezsuita noviciátus anyakönyve. (Buda­ pest, 1942. Kiadványok Jézus-társasága magyarországi történetéhez. Források. 6. kötet. 216 1.) A magyarországi jezsuiták első ujoncháza Trencsénben nyílt meg 1655-ben. A rend szabályainak megfelelően a jelent­ kező szerzetes újoncok adatait a no.vtcius mesterek pontosan bejegyezték és így szellemtörténeti szempontból na­ gyon gazdag anyagot őriztek meg az utókor számára. Annál értékesebb ez a. gyűjtemény, mert a bejegyzések a je­ lentkezők személyes bemondása alap­ ján készültek és így élénk képet ka­ punk az újjáéledő magyar szerzetesi szellemről. Társadalomtörténeti szem­ pontból is nagy értéket képvisel az anyakönyv, mert kitűnik belőle, hogy milyen népréteg fiai vonzódtak a har­ cos rendhez. Világi foglalkozások egész sorára volt hatással a jezsuita szellem, bár a zöme egyenesen az iskola padjai­ ból lépett kolostorba. Módszeres feldolgozással nagyon ér­ tékes képet nyújthatna az anyakönyv a bárok korra annyira jellemző jezsuita szellem irányító szerepéről, de a tudós kiadó ezt a szűkreszabott bevezető rész­ ben c sa k .. nagyon vázlatos vonalakkal

163

kísérelte meg. Ezt a hiányt azonban, mivel forráskiadványról van szó, nem vethetjük Petruchnak a szemére, mert bízunk abban, hogy a többi ilyen anya­ könyv kiadása után összegező képet is kapunk majd a nagymultú rend szerep­ léséről. P. Fehér Mátyás O. P.

sen azoknak a népeknek, melyek a bé­ keszerződéskor komolyan véve a cseh­ szlovák szabadság-ígéreteket, az államalakulat létrejövetelét tevékenyen elő­ mozdították. A szerző nagyvonalú mű­ vét olvasva az adatok alapján világo­ san látjuk, hogy Csehszlovákia elég ha­ mar elfordult attól az elvtől, amellyel a békeszerző nagyhatalmakat vakította. SZENTIVÁNYI JÓZSEF: Gabonamono­ Csehszlovákia ugyanis annak idején azt pólium Csehszlovákiában. (Budapest, a hitet- keltette, mintha a nemzetközi munkamegosztás rendjén alapuló szabad 1943. Athenaeum. 328 1.) Az első világháborút megelőző idők­ kereskedelmi rendszer helyreállításának ben jól láttuk, hogy a cseh és a nagy- lenne komoly pillére. Szentiványi köny­ szláv propaganda milyen eszközökkel- véből is látjuk, hogy' a gyakorlatban igyekezett aláásni bel- és külföldön minden másképen történt. Már 1927-ben egyaránt a középeurópai békét és társa­ a mezőgazdasági önellátás hirdetésével dalmi egyensúlyt jelentő Osztrák-Ma- gyökeresen szakított a korábbi hiedel­ gyar Monarchia tekintélyét. Az első mekkel, melyeket a békeszerzö nagyha­ világháború alatt pedig, mint azt a meg­ talmak a szabadkereskedelem terén jelent emlékiratok — köztük Benes Ede Csehszlovákia iránt tápláltak. Ekkor írásai is tanúsítják —, tovább folytat­ kezdett tehát elszakadni azoknak a ták a Monarchia szétbomlasztását bel­ nagyhatalmaknak a gazdaságpolitiká­ földön, frontokon és emigrációban. A jától, jobban mondva gazdaságpolitikai cseh politikai propaganda különösen az irányeszméjétől, melyeknek állami létét első világháború alatt és a békeszerző­ köszönhette. A csehszlovák propaganda dések alkalmával az entente hatalmak a csehszlovák gazdaságpolitikai életnek felfogásához igyekezett igazodni és kü­ éppen ezt a döntő lépését kendőzte el a lönösen a gazdasági szabadság jelsza­ külföld előtt. Érdekes megjegyeznünk, vával igyekezett hatást elérni azok kö­ hogy ugyanakkor, midőn az ugyancsak zött a népek között, melyek előtt a sza­ autarchiát hirdető fasiszta Olaszország badság-eszmény mindig ideálként lebe­ önellátási politikája miatt ellentétbe gett. Propagandával el is érték a célt és jutott mind a francia, mind az angol­ mint ezt Benes iratai bizonyítják, Cseh­ szász gazdaságpolitikai érdekszférával, emiatt szlovákia megszületésében a propagan­ ugyanakkor Csehszlovákiának dáé volt a fő-érdem. Ennek a volt Cseh­ semmi baja sem történt, sőt mind a szlovákiának gazdaságpolitikai életével, francia, mind az angolszász oldalról még illetve ennek is csak egy korszakával gazdasági támogatásban is részesült. Csehszlovákia gazdasági nacionaliz­ foglalkozik művében Szentiványi József. Kitűnő helyzet-, tárgy- és anyagismeret­ musa kizárólag a csehek privilegizálátel mutat rá a csehszlovák politikai esz­ sára törekedett s mellékcélja volt, hogy me gazdasági ellentmondásaira is. A ga­ mind a szlovákság, mind a magyar ki­ bonamonopólium monográfiájának kere­ sebbség gazdasági érdekeit elhanyagol­ tében bepillantást enged Csehszlovákia ja. Ennek a gazdasági nacionalizmus­ gazdasági és politikai, különösen bürok­ nak volt köszönhető az is, hogy Ma­ között ratikus életének labirintusába s mind­ gyarország és Csehszlovákia ezt a szerző olyan adatokkal támasztja szinte a vámháborúra jellemző állapotok alá, melyeket nemcsak nekünk magya­ következtek be. Elég korán, az új ál­ roknak kellene tudnunk, hanem különö­ lam fennállásának második évtizede ele­

164

jén. Azonban különösen agrárvonatko­ színfalak mögé is és adatok tömegével zásban összeütközésbe jutott Magyar- illusztrálja, mikép volt a cseh nemzet országon kívül még kisántántbeli két gazdasági vámszedője a szlovákoknak fegyvertársával, Romániával és Jugo­ és a magyaroknak egyaránt. E figyelemreméltó gazdasági mono­ szláviával is. M időn. 1934 június 13-án a gabona­ gráfia új és érdekes, eddig feldolgozat­ monopóliumot, amely a gabona, liszt, lan adatokat tár fel. Kár volna, ha a őrlemények és némely takarmányáruk szerző csak a magyar kiadás mel­ kereskedelmének szabályozásáról szólt, lett maradna meg. A mü tartalmánál kormányrendelettel életbe léptették, fogva is nagy szolgálatot tenne a kül­ olyan tervgazdasági intézményt létesí­ föld felé, valamely világnyelven, külö­ tettek, mely a gazdasági élet rendjét nösen ma, amikor a nemzetközi aréná­ Csehszlovákia egykori vezetői oly módon szabályozta, ahogy az a vi­ ban lág egyéb államaiban, melyek a szabad­ ugyancsak a propagandisztikus ígéretek ságjogokat respektálták, egyáltalában és fogadkozások tömegét hirdetik, akár­ nem maradhatott volna érvényben. Igaz, csak az első világháború alatt. A mű ki­ hogy ezzel belső- életében is jelentkez­ sebb szerkezeti átalakítása után, vala­ tek nehézségek, nemcsak gazdasági, ha­ mely világnyelven igen nagy szolgála­ nem politikai irányban is, mert hiszen tot tenne Középeurópa, különösen a elsősorban a cseh agrárpárt volt az, Duna-medence népeinek megbékélése amely ezeknek az intézkedéseknek po­ felé. litikai és gazdasági előnyeit élvezte és H évey László ezzel joggal keltette fel mind a polgári, mind az ipari érdekek képviseletét hor­ KAROL MARKOVIC: Dejiny Surian do r. 1868. (Érsekújvár, 1943. A Slodozó többi párt féltékenységét. A gabonamonopólium végeredmény­ venská Jednota 16. kiadványa. 160 1.) ben nem volt más, mint tisztán belpoli­ A könyv Nagysurány történetét tár­ tikai célokat szolgáló harci eszköz, gyalja az ősidőktől kezdve 1868-ig. El­ amellyel végeredményben önmagát se­ tekintve attól, hogy a munkán végig bezte meg a cseh állam. Ezzel is bebi­ érezni lehet a szerző történelmi iskolá­ zonyult az, hogy a gazdasági törvények zottságának hiányát, meg kell állapíta­ ellen büntetlenül cselekedni nem lehet. nunk, hogy a szerző erősen elfogult is, A szerző a gabonamonopólium hiteles mégpedig a magyarság rovására. Ennél­ történetét beható kutatások alapján ál­ fogva munkája egyoldalú, célzatos, és lította össze. Vizsgálta azt az öt évet, nem . számítható a tudományos értékű melyen keresztül a monopólium érvény­ munkák sorába. Épp a nevezett okok ben volt. Megállapításai értékesek, a miatt eltekintünk a munka érdembeli .volt Csehszlovákiának főleg két nem­ méltatásától és csak kiáltó hibáiból, té­ zetiségét érdeklik: a szlovákságot és a vedéseiből szedünk össze egy-egy cso­ magyarságot. Ezzel a szlovák-magyar korra valót. * * * történelmi egymásrautaltság, béke és együttműködés útját is egyengeti. Érde­ Mindjárt Nagysurány környékének kesen fejti ki a szerző, mikép fejlesztette őskorát tárgyalva kitűnik a szerzőről, vissza a cseh nacionalista gazdaságpoliti­ hogy a régészet teljesen terra incognita ka a szlováklakta területeken az első előtte. Elmondva mások véleményét az világháború előtti magyar kormányok állítólag Surányban talált II. legio adiutáltal fejlesztett ipart a cseh érdekek , rix bélyeges téglájáról s az ugyancsak kedvéért. A tudományos kutatás mód­ fölötte kétséges lelőhelyfi, úgynevezett szerével bevilágít a szerző a politikai surányi avar szíjvégről, meglepetés­

165

szerűen visszaugrik néhány évezreddel a távoli ősidőkbe s a közeli kisváradi földvár leleteiről beszél, kizárólag Eisnerre támaszkodva. Nem ismeri a szerző Patay Pál munkáját (Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Dissertationes Pannonicae. Ser. II. No.' 13.' 1938.), pedig éppen a kisváradi földvár törté­ netével kapcsolatban haszonnal forgat­ hatta volna. Nem ismeri sem az általa is említett, volt surányi községi múzeu­ mot, sem pedig az érsekújvári városi múzeum e környékről származó leleteit. Ez a fejezet mindenféleképpen sok kí­ vánnivalót hagy maga után. • • *

A „Történeti •kor" című fejezetet az­ zal kezdi a szerző, hogy „Krisztus hite és a magas keresztény kultúra már a IX. században eljut Surányba, Pribina nyitrai szlovák fejedelemsége idején." A továbbiakban hiába várjuk, hogy e hangzatos megállapítását valamivel is igazolná a szerző, sem a nyelvészetet, sem a régészetet nem hívja segítségül igaza támogatására. — Különös, hogy ez öntudatos szlovák kezdet után munká­ ját csekély három évszázad átugrásával folytatja, szólván II. Béla 1138. évi ok­ leveléről, mely a dömösi prépostság számára történt adományozások közt említi Suran községet is Medve, Clemens, Farcas nevű szolgákkal. Hogy ezek a szép magyar nevű emberek ho­ gyan kerültek Pribina Surányába,' azt csak akkor értenénk meg, ha a szerző az em’.ített három századot agyon nem hall­ gatta volna, hanem szólt volna a ma­ gyar honfoglalásról, a magyarság itteni elhelyezkedéséről, a XI. század népiségi viszonyairól. Nyilvánvaló, hogy a szerző itt tudatosan nem használja fel Németh Gyula (A honfoglaló magyarság kialakulása. 1930), Kniezsa István (Ma­ gyarország népei a XI. században. Szt. István emlékkönyv. Bp. 1938., Adalékok a magyar-szlovák nyelvhatár történeté­ hez. Bp. 1941). Fügedi Erich (Nyitra me­ gye betelepülése. Századok 1938) tanul­

166

mányait. De e helyen figyelmen kívül hagyja a különben előszeretettel idé­ zett Hóman—Szekfű-féle Magyar törté­ netet is. Mindezek helyett a jegyzetben a tudományos szempontból értéktelen HruSovsky munkáját (Slovenské dejiny) találjuk. A szerző szól röviden Gyorok (való­ színűleg helyesebb a Győrök alak), Gug, Lék és Nyárhíd Érsekújvár-környéki el­ pusztult falukról is, nagyjából azt, amit Knauzban (Monumenta Eccl. Strig.) ta­ lált. Kár, hogy a szerző nem adja a helynevek etimológiáját; a magyar helynévadásnak oly szép példái ezek. Pedig mint néhány lappal odébb látjuk, szívesen el-eletimologizál a szerző s ebben mestere Chaloupecky, a píozsonyi egyetem volt cseh tanára. A nyelvtudomány nagyobb dicsőségére meg­ tudjuk például, hogy Megyer (Tótmegyer) neve a szlovák medza származé­ kából, a magyar mega < megyéből származik. Eltekintve attól, hogy a ma­ gyar megye a szerb-horvát medja átvé­ tele, a kisiskolások' is tudják már, hogy Megyer helynevünk a honfoglaló magyarság fejedelmi törzsének nevét őrzi. Nem ártott volna, ha a szerző e helyen belenéz Bárczi Géza Magyar szófejtő szótárába és Németh Gyula idézett munkájába. — Egy más helyen határjárás szövegét közölve . . . vádit in monticulo Berch vo cato . . . a Berch mel­ lé magyarázatképpen zárójelben oda­ tette a part, domb jelentőségű breh szlo­ vák szócskát. Ajánljuk a szerző figyel­ mébe Szarvas Magyar Nyelvtörténeti Szótárának bérc címszavát! Örömmel láttuk, hogy a határjárás feldkuz, Reketias, Reketya, Ebfa helyneveit a szerző nem magyarázta. — A surányi vár kezdeteit tárgyalva mondja a szerző, hogy az Egy­ házszegen lakó Hunt-Pazmanok birtokai Molnos-Zeg (ma Malomszeg), EghazasZeg (Egyházszeg) és Nog Zegi (Nagyszeg, ma Egyházszeggel egyesített község: Egyháznágyszeg). Egyházszegről a szer­ ző persze következetesen Kostolny Sek-

et ír — elmondja, hogy a község nevét a későbben elpusztult gótikus templomocskájáról kapta. Mivel a könyv első­ sorban a Surány-környéki egyszerű szlo­ vák nép és a diákság kezébe kerül, nem ártott volna talán egy kissé megma­ gyarázni az egyház szavat. Vagy nem fontos, hogy ilyet is megtudjanak szü­ lőföldjükről a könyvet forgatók? A követ­ kező lapon ismét megcsillogtatja a szer­ ző szófejtő tudását, amennyiben az ok­ levél Zeg, Zug, a ma is élő szeg, zúg helynevet magyarázza meg a tőle meg­ szokott könnyedséggel. Idézi ugyan Szamota Magyar Oki. Szótárának magya­ rázatát, de teljesen feleslegesen, mert a nevet mégis csak Chaloupeckytól szer­ zett ismeretei alapján magyarázza, mond­ ván, hogy a magyar szeg a szlovák záseky (valamilyen bevágás-fajta, melylyel a mocsaras vidéket védték!?) szár­ mazéka. Véleményünk szerint a szeg, zúg helynév,' térszíni forma (változatai szeg­ let, szegle, szugla) valószínűleg finn­ ugor eredetű (1. Bárczi i. m.) és a szeg­ ni ige származéka. Azt a földrészt je­ lenti, melyet a folyóvíz kanyarulatot al­ kotva körülfoly, leszeg. A szlovák záseky szóban indogermán ige rejtőzik (sekaf, — seco, -are stb.), viszont a sek helynév (Kostolny Sek, Ml^nsky Sek) nem más, mint a magyar szeg puszta át­ vétele. A szeg helynév máshol is zava­ rokat okoz.- Egy határjárás közlésénél olvassuk, hogy az comes Paulus de Zeg háza elől indul. A szerző itt jegyzetben közli, hogy a zegi ispánnak Surányban jelentős birtokai voltak, nevét a mai napig megőrizte egy Janoszeg (talán Jánosszeg?) nevű határrész. Nyilván­ való, hogy itt a szerző összetéveszti a Szeg helységnevet és a belőle szárma­ zó Szegi személynevet (Malomszeg, Egyháznagyszeg, Nagyszeg) az igen gya­ kori szeg helynévvel (pl. Csikósszeg, Já ­ nosszeg stb.). *

*

* .

A .szófejtés nem tartozik a szerző eré­ nyei közé, de hasonló hiányosságokat

árul el az oklevelek által említett és a ma is élő helységek azonosítása terén is. A tévedések sorozata nem került volna a könyv lapjaira, ha a szerző fel­ használta volna Fügedi, Kniezsa és Smilauer (Vodopis starého Slovenska. 1932) műveit. IV. Béla 1264. évi oklevele felsorolja Nyárhid (Érsekújvártól északra, közvet­ lenül a város szomszédságában állott) tartozékait s ezeket azonosítja a szerző a mai községekkel. Luaz-t (Lovász) a nagytapolcsányi járás Lovasovcejével, Urbanus-t (Orbános) a nagybitcsei járás Urbanovjával, Machardot a Kómárom-megyei Madarral, Busman-t a nagytapolcsányi járás Bossáhyával, Kucha-t a Nyitra-Pozsony-megyei Koltával azono­ sítja. Az okmány következő helynevét, Chek-e, Cheka-t a mai Csike pusztával azonosítja. Itt főleg a kétségkívül ma­ gyar helynév magyar olvasatát hiányol­ juk; a szerző következétesen Ciky-nek írja, úgy, ahogy a környék szlovák la­ kosságának ajkán él. A terra Cheuz-t sem lehet Keszivel (Bánkeszivel) azono­ sítani, mivel annak egészen más az olva­ sata. — A surányi vár helyrajzáról szól­ va a szerző a Hósták névről azt mond­ ja, hogy ezzel a város belterületét je­ lölték. Véleményünk szerint a Hósták éppen a külvárost jelenti. Az érsekúj­ vári városi jegyzőkönyvek a 18. század­ ban is Hóstákról vagy Külső úczákról írnak. Surány tartozékainak felsorolásá­ nál ismét azonosítási tévedéseket követ el. Salgót Sókkal, Tuman-t Taránnyal azonosítja s véleményünk szerint Nadsad helységet is legfeljebb kérdőjellel azonosíthatta volna Nagyszeggel. Cso­ dálatos, hogy a többi tartozékok neveit mint Keszi, Várad, Egyházszeg (Idhaseg), Salgó, Tolmács, Csike-Egyháza (Ghikew-Eghaza) meg se kísérli magyarázni. Az ok azt hisszük, nem kétséges!! Bánkesziről szól ugyan jegyzetben; említi régi voltát, felsorol néhány adatot, de nem felejti el kiemelni, hogy II. Rákó­ czi Ferenc idejében a község Tótkeszi

167

néven szerepel. A Keszi névről s arról, hogy itt magyarok is laktak, mielőtt Ré­ sziből Tólkeszi lett volna, egy szót sem olvasunk. A magyarságot különben egyszerűen kinulázza e vidék történetéből. Arról a vidékről ír, melynek lakossága a török pusztításáig túlnyomórészt magyar volt s az egész munkában egyetlen egyszer sem fordul elő ez a két sz ó :. magyar nép. Megemlékezik pl. arról, hogy 1599ben Ibrahim nagyvezír elpusztítja az Érsekújvár és Léva közti területet, de egy szót sem szól arról, hogy magyarok vagy szlovákok lakták-e ezt a területet. Természetes, hogy ilymódon olvasókö­ zönsége az utóbbira fog esküdni. A pusztuló magyarság sorsa felett egyetlen könnyet sem ejt. Ellenben a török 1648. évi, Tapolcsányig történő portyázása alkalmából nem mulasztja el ezeket mondani: „A szlovák lakosság kénytelen volt vállalni a török betöré­ sek súlyos megterhelését az európai kultúra és a kereszténység védelmé­ ben." Csak úgy közbevetőleg megjegyzi, hogy e zivataros időkből származik az első surányi szlovák írásbeli emlék is, mintegy bizonyítékául annak, hogy Surány már akkor szlovák volt. Egy levél ez, melyet a surányi jószágigazgató Szeghy Miklós írt a körm öd bírónak. E tiszta cseh nyelven írt levél alapján távolról sem lehet ráfogni Szeghyre, hogy szlovák volt, vagy hogy tudott szlovákul. Ugyan­ úgy a rendelkezésére állhatott egy cse­ hül tudó íródeák is. *

*

*

Külön fejezetet érdemel az, ahogy a szerző a kiválóbb történelmi alakokról

vélekedik. Surány várának XV. század­ beli uráról, az idősebb Stibor vajdáról elmondja, milyen királyhű, hősies és fő­ leg öntudatos szláv, lengyel volt. Ifjabb Stibor vajdáról ugyancsak .részletesen szól s egy helyen ezeket mondja róla: „Szerette a szlovák, morva és német lo­ vagok és nemesek társaságát". Elte­ kintve attól, hogy a XV. században szlovák lovagokról beszélni egy kissé anakronisztikusan hangzik, nem olvas­ suk azt sem, honnan veszi ez adatait a szerző? II. Rákóczi Ferencről ellenben óvako­ dik valami jót is mondani. Rákóczi nem volt jártas a haditudományban, nem' volt stratéga, élete apró, jelentéktelen részletmunkák közt telt el, Érsekújvár bevételét a francia mérnököknek kö­ szönheti, míg a rendetlen kuruc hadak pusztították a vidéket, Rákóczi vigadott, mulatott, főtisztjei Bottyánon kivül agyonverni való urak voltak, ellenben legkiválóbb katonái a szlovákok voltak. Ajánljuk a szerzőnek, hogy olvassa el a fejedelem önéletleírását és a legújabban megjelent életrajzait. *

*

*

• A munka áltudományos voltánál fog­ va rendkívül alkalmas arra, hogy a ha­ zai szlovákság történeti szemléletét el­ ferdítse és egy cseppet sem szolgál a közeledés, megértés ügyének. A beveze­ tésben kitűzött célját, hogy a nép is­ merje meg szülőföldjének a múltját és tartsa magát szép hagyományaihoz, a szerző teljesen egyéni értelmezése sze­ rint éri majd el. A könyvet a petrőci Nyomda r. t. nyomta, igen tetszetős külsővel. Szőke Béla

SLOVENSKÁ PRÍLOHA

SPOLUPRACOVNÍCI SLOVENSKEJ PRÍLOHY: Dr. ALEXANDER MIHALIK, riaditer H ornouhorského Múzea, Kassa. VIKTOR SZOMBATHY, spisovater, Komárom. BELŐ SZŐKE, profesor, É rsekújvár. VÁCLAV VENCL, Student, Kassa.

OBSAH: A lexander M ihalik: P át rokov ochrany um eleck^ch pam iatok a muzeálnej práce (1938— 1943) ... ......................................................................................... - .................. V iktor Szombathy — Václav V e n d : Staré krásne fasiangy — — • .......... . — Belő S z ő k e : K arol M arkovié : Dejiny Surian do r. 1868 ...........- .............................

3 16 21

P Á f ROKOV OCHRANY UMELECKtCH PAMIATOK A MUZEÁLNEJ PRÁCE (1938—1943)

K A 2 D ? ,' KTO SA ODUSEVNUJÉ ZA UZNANIE MINULOSTI a jeho krásy, m ohol pred piatim i rokm i stojac pod starodávnou vezou dórau ч rad o sío u k c n sta to v a í, ze sedem storocné m esto spolu so svojimi um eleckym i pam iatkam i a so svojim i historickym i budovam i v podstate neporusené stalo sa opáf súciastkou p rastaréh o celku. Patinované dom y Kosíc, ich paláce, chrám y a historické pam iatky aj nad aiej r á s upom ínajú na nasich prqdkov, n á hrdinské obdobia dejín a o d rázajú k u ltú rn y lesk sta ry c h Kosíc. Zb uplynulych dv ad satp áf rokov sa pocet o b y v aterstv a znacne zvysil a m esto sa rozsírilo o nővé obvody. S tav itelsk é práce spojené s rozsírením m esta sa n asfastie sotva d o tk ly základného p rajad ra m esta. A vsak duchu m esta odporujúca no v á a cudzia ku ltú ra a intenzív n y obchodny zivot predsa vtisol svoju silnú a skodlivú p e c aí aj na v n ú to rn ú casf m esta. Duch m oderného obchodného zivota, ktorého snahou je p rek rica í konkurenciu, spósobil, ze prízem né casti peknych m aiych p alácov na H lavnej ulici boly zabrané a prispősobené úcelom cbchodu. S tcviterské k rásy Kosíc zijú preto tem er vylu cn e len od prvého poschodia hőre a teraz m özem e sí utv o rif len m lhavy obraz o tej cistej a casove starej snahe po rydzej stylovosti, s ktorou si sta ry obcan o tv o ril d o m o v sú c ik sta ry m tradíciam hlavného m esta H ornej zeme. O bchodom prispősobené p riecelia dom ov z a k ry v a jú nielen pekné form y budov, ale aj viac cennych um eleckych plastík a rezbárskych diel. i O d casu, co sa m es’t o'navrátilo k svojm u starém uzivotném u ry tm u — od piatich rokov — sa knazstvo, ú radní cinitelia m esta, obchodny zivot a kosické rem eselníctvo pokúsa úspesne zharm onizovaf poziadavku udrzaf sta ry obraz m esta, s poziadavkam i m oderného obchodného zivota. D osial dosiahnuté v y sle d k y naznacujú, ze táto úloha nie je nerozriesiterná. Jednym z dobrych prík lad o v predchádzal Stefan M adarász, biskup kosicky, k to ry biskupsky palác p re sta v a n y z byvaly ch dom ov C sákyovcov a S ztárayovcov, behom casu uz silne poznam enany s v elk y m i obefam i uviedol do príkladného stavu. P retvorením byvalého paláca Forgáchovského v o svoíe sídlo v y k o n ala aj H ornozem ská O bchodná B anka úspesnú prácu. Sídlu banky, na zaciatku XIX. storocia postaveného Forgáchovského paláca, v rátil Jú liu s Kaesz, profesor budapestianskej um elecko-priem yslovej skoly by v alú um eleckú hodnotu s velm i dobrym vysledkom . D vojposchodovy palác V elkom ozného K niezafa, k to ry v podstafnych svoiich castiach je este neporuseny, bol svedkom bojov o slobodu v XVIII. storocí a hlav n e historickych udalostí R ákócziovskej doby. A j na tom to paláci m ozno cítaf o umeleckom, vkuse Kosíc a o

3

icb prem enlivom osude. Do prízem nych m iestností k edysi najvacsieho a najum eleckejsieho paláca kosického — dom ova velikásov uhorskych dejín — n asfah o v aly v jednom obzvlásf bezohladnom case p o íu tovaniahodnym spösobom obchodné m iestností. Do obytnych n re stn o stí boh atiersk y ch strází R ák ó czih o . dostala sa u kázková kúp eln a a iné u kázkové zariadenia hygienické a na priecelí objavil sa dojmom rám ca na úm rtnom oznám ení pósobiaci portál. Pri zpatpripojení vidéli sme toto zohyzdenie tem er s úzasom a pred stav en stv o m esta Kosíc coskoro urobilo príslusné k ro k y k zmeneniu tohoto urázajúceho a nesm yselného stav u paláca. Dalo vypracov a t p lán y resta u ro v a n ia a zacalo s vysfah o v an ím obchod. m iestností. Po dvojrocnej usilovnej práci venovanej restau ro v an iu poschodovych castí doslo uz aj k restau ro v an iu prízem nej casti. Palác Rákócziho dostal sa tak to öpáf do stav u hodného jeh o b y v aly ch obyvatel’ov a p rechodne bude p o skytovaf m iesto pre S tátnu a M estskú V erejn ú K niznicu m esta Kosíc. Po zlepsení po m erov v y stav ia pre kniznicu m odem é sídlo a do byvalého paláca Rákócziho so starym nábytkom K niezafa a s pam iatkam i ku ru ck ej doby — s tym ito v elm i dőlezitym i národnym í pokladm i — n asfah u je sa H ornouhorské M úzeum Ráikó' cziho. V blízkosti sídia Rákócziho povstal k novém u zivotu e ste jede na spósob paláca stav an y dóm. K osickí rem eselníci s píetnou vern o sto u m inulostí zachránilí pred úplnym znicením svoj sídelny dóm, k to iy bol za ceskoslovenského panstva odsúdeny k zbúraniu. Zpod hrubej v rstv y om ietky olúpaním v y niesli n a svetlo kam enné rám y oblokov na poschodí a naslí jednu casf z XVI. storocia pochádzajúccj ren esan cn ej ozdoby sgraffitovej. Tym to stalo sa sídlo rem eselníkov iednym z n a jk ra jsích p alácov Kosíc. O p ráce spojené s udrzovaním , restaurovaním a preskúm aním cbrám u Sv. A lzbety a o statn y ch vyznacnych budóv p ostaral sa Krajin sk y V ybor Pre O chranu U m eleckych Pam iatok. T ento n ajv y ssí orgán státny, k to ry stojí na vrchole svojho povolania, zapojil do svojej cinnosti aj H ornouhorské M úzeum Rákócziho a takto spolocná práca tohoto v y b o ru a m úzea priniesla m nohé osozné vysledky. PO DLHOM M LCANÍ sa r. 1896. opaf rozhlucaly zvony k o sick é­ ho dóm u zvestovaním radosti. V plnom rozkvete hm otného a pracovného blahobytu slávil národ s v e lk y m bohatstvom a pom pou tisícrocné jubileum svojho jestv o v an ia, pri com K osicania rad o v alí sa zo z n o v u ^ s ta v e n ía svojho poltisícrocie starého, na pam iatku Sv. A lzbe­ ty l dom u A rpádovcov v y stav an éh o a restau ro v an éh o dómu. R e§taurujúci stavitelia pracovalí s v e lk o u usilovnosfou po célé dve desat’rocia na tomto najvyznam nejsom v y tv o re uhorskej gotiky a tak n.ohol k azd y právom v erif, ze tento podivuhodny v y tv o r k Bohu sa pnúceho kosického ducha bude s nep orusenou celistvosfou po dalsie stárocia h lásaf tv o rivú silu Bohom o svíetenej duse Iudskej. Po zpatpripojení Kosíc v sak bolo treb a .sm utne ko n stato v af, ze kam ene, ktorym i je oblozená sv a ty n a dómu, ani po dobu niekol'kych d esaírocí n evzdorovaly od T atier sa spúsfajúcim drsnostiam podnebia a ze z ѵеГ-

4

k éj casti sa rozdrobily. K am enné ruze a chrlice, k toré boly pri restau* rovaní na m iesto póvodnych um iestené na v o n k ajsej casti sv aty n e a na vonkajsej rím se rusivym vplyvom pocasia rozpukaly a p a d a ly vo v eík y ch kusoch dolu. Pretoze ten to sta v ohrozoval v e re in ú bezpecnosf, célé vo n k ajsie zábradlie sv aty n e strhli a vyzdvihii Steindlom pro jek to v an é chrlice v pcdobe zvieracích hláv. FAREBNÉ STOPY, k to ré boly ob ja v én é na severnej stene juznej bocnej k a p ln k y chrám u Sv. A lzbety, povzbudzovaly K rajinsky V ybor Pre O chranu U m eléckych Pam iatok k tom u, aby dal na tejto stene vyv o lat ѵеГті cenny obraz. Zo starej fresky bolo vidno uz len velm i m álo, lebo ju zak ry v ala v dvoch v rstv ách o lejo v á farba. P eclivá ieátau rácia Jú liu sa Szentiványiho v yniesla na svetlo zaujím avú a problem atickú n ásten n ú m albu. F resk a ohrom nych rozm erov predstav u je ohrom nú p o stavu z hrobu vychádzajúceho, zm rtvychstavsieho K rista. Po obidvoch stranách uzaviera obraz zúzená obruben a aj tym ja zdőrazneny goticky ráz do tv aru na vysk u polozenej teh ly zhotov en ej fresky. Pozadie je u zav reté stylizovanou gotickou architektúrou, k to rá je nad K ristovou hlavou u sporiadáná vo tv are baldachynu. K ristovo prepiate predlzené telő je na ohrom nom kam ennom sarkofágu zobrazené tem er v polohe v á h y zbaveného a vznásajúceho sa tela, v l’avici drzí vífaznú zástavu, pravicu dvíha k pozehnaniu. N a troch rohoch kam ennej tru h ly vidno m aié figúrky: rím ski vojaci poveren í strázením hrobu. Tibor G erevich d atu je túto fresku do pátnásteho storocia a cas jeho vzniku ud áv a blizsie na ro k y okoló 1425. Toto datovanie m őze byf pohnútkou k c e lé m u .radu zaujim avych dósledkov. Freska, k to rá je zobrazená pom erne m alym vyberom farieb, budi pocit nedokoncenosti. Zdá sa, ako k eb y n a hlave K ristovej bola natretá len základná farba. P eclivejsie a viac detailizované je vypracovanie pozadia, Eahká lá tk a K ristovho plásfa je sh rn u tá v ostré záhyby a je znázornená schem aticky, unielec chápal tieto záhyby tem er ornam entálne; pravdepodobne pod vplyvom súcasného um enia m iniatúrneho. Hned' na p rv y pohl’ad vidno, ze obraz m á pősobií dekorativne. Pósobí dójmom pokrovca. A ko k e b y sme videli akéhosi vzdialeného pribuzného jedného z goticky eh gobelinov francúzskych zaveseného na stenu kosického dómu. J e znám e, ze nás k rá l Zigm und bol s Parízou sp ojeny tesnym i a zivym i stykm i diplom atickym i a kultúrnym i. R. 1416 je tam po dobu dvoch m e sia c o v .a pravdepodobne pod dojmom skvelych v y tv o ro v francúzskych um elcov sa rozhodne, ze k nám kolonizuje dvesto um elcov a rem eselníkov. Tesné spojenie Zigm undovo s Kosicem i hlása este aj dnes jeho na strop sv aty n e kosického dómu n a m alo v an y erb. M edzi Kosicam i a k rálovskym dvorom böl culy vy m en n y styk: m ajstri kosicki pracovali v Budine, V ysegrade a vo V iedni pri stav an í chrám u sv. Stefana. Svoj vzfah k Zigm undovi potvrdzuje tento obraz aj stylove svojou snahou o zm iernenie gotickych foriem (v dejinách um e­ nia „protorenesancia"). V podstate si síce este podrzí form álny ráz gotiky, ale v detailoch sa uz odvazuje novőt a a rch itek tú ru pozadia

5

nedvíha na goticky spósob do vysky, ale obm edzuje inde ta k do neba stúpajúcu v ertik álu aj vodorovnosfou. V yjdúc po tychto stopách budem e sn á d ráz m ócf s vacsím síastím sa pustif do d'alsieho p á tra n ia po pővode tohoto obrazu. N A STENE, KTORÁ JE NAPROTI FRESKE znázornujúcej vzkriesenie, zrestauroval um elecké pam iatk y dóm u s takou peclivosfou op atru jú ci K rajinsky V ybor Pre O chranu U m eleckych Pam iatok tiez d v o jity n á ste n n y obraz v e ík y c h rozm erov. T ento obraz objavil sa zpod hrubej v rstv y om ietky po p rv y ráz r. 1892. a to vó vel’mi biednom stave. V tedy siahly nan n ezasvátené ru k y a jed n o tliv é jeho casti naturalistick y prem alovaly. N a zrestau ro v an ie tohoto obrazu sa podujal opáf Jú liu s Szentiványi, oddialil pozdejsie n a tre té farby a chybajúce doplnil v harm ónii so stylom starého obrazu. V spodnej casti nástenného obrazu vidím e sediacich apostolov, zcasti so svojim i atributm i. T y p y ich tvárí svojim i vyrazm i nehovoria v ela. lebo je to stredoveké, kazdej in d ividuality prosté, schem atické znázornenie. N ad ich hlavami k rú zia tex t apostolského vyznania v iery nesúce stuhy. V hornej casti fre sk y sedí na dúhe K ristus, v Tavej ru k e drzí mec, p ra v ú ruku dvíha sudcovsky do vysky. VEDEA DVERl DO SAKRISTIE nasli v dóm é taktiez r. 1892. stop y po farbách. V jeseni r. 1940. pokúsil sa Július Szentiványi aj o túto íaz k ú a problem atickú reslau ráciu a k vel'kej nasej radosti vyniesol na svetlo tretiu z XV. storocia pochádzajúcu fresku dómu. Fresku, k to rá je rozdelená na páf casti, m ózem e zahrnúf pod spolocné pom enovanie „K alvária". U prostred vidím e pod krízom tych, kto rí oplak áv ali K rista. O dtial napravo m ózém e v idief na dvoch pod sebou um iestenych obrázkoch hőre K rista na kríz pribitého, pod tym K rista na H őre O livovej. N a dvoch obrázkoch na p rav ej stran e p redstavil m ajster obrazu bicovanie a trním koru n o v an ie K rista. Celá freska boia v lastn e zhotovená na vzor krídlového oltára a v y h o v u je tv a ru a rozdeleniu tohoto. J e pravdepodobné, ze jej v rch n á cast slúzila ako ozdoba oltára. J e um iestená nízko a aj dnes by sa hodila k tómű, aby pred nou odriekali omsu, stacilo b y len um iestif pred nou m ensu. Szentiványi vvk o n al restaurovaním tohoto nástenného obrazu bravúrnu prácu. A kysi nem ilosrdny m u rár z XVII. storocia bezboznym spósobom vy tlk o l do ocí a úst vyobrazenych p o stáv kladivcm diery, aby m a na obraze om ietka lepsie drzala. Szentiványi po zapchatí tychto dier jem nym vápnom zacal s doplnovaním chybajúcich casti obrazu podla ty ch casti, k to ré boly este zachované a tak doplnené casti dostaly sa na svoje pővodné m iesto. Táto freska je z troch fresiek dóm u casove najm ladsia. Bola zhotovená asi okolo r. 1440. este v case budovania dómu. PRI NÁSILNEJ RESTAURACII, k to rá bola na kosickom dóm é vyk c n a n á v XIX. storocí, bolo spustosené ohrom né m nozstvo starobylych k rás a hodnót. G otickú kaplnku p ris ta v a n ú k sev ern ej strane zborili, im pozantnú galériu pre o rgan vyhódili a nam iesto nej»

6

um iestili tu jej kópiu. Túto ozdobnú galériu spolu s jednou Zigmundovym erbom oznacenou stolickou dal odniesf gróf W ilczek a dal ju po stav if na n ádvorí hradu K reutzenstein (pri V iedni), k d e ju i dnes u k azu jú pod m enőm „K aschauer G ang". Jed n u casf plastickych vyzdob dóm u odviezli si pri restaurovaní kcsick í stavitelia á postavili ich vo svojich záhradách a na svojich dvoroch. Teraz po u p lynutí polstorocia boly tieto pam iatky posbierané. M edzi inym i nasli sm e aj sochu k rá la M atiasa, k to rú mai vo svojom tuskuláne na juhovychodnom úbocí H radovej k o sicky sta v ite l Á rpád Jak ab . Socha p red stav u je m ladého M ateja s v avrínovym vencom na hlave, v pravici buzogán, na Гаѵот boku sabl’a. K osicky m ajster z XV. storocia zobrazuje m ladého k rá la bez idealizovania, celkom reálne. Socha sa celkom k ry je s tym popiscm , k tc ry o nasom vel'kom panovníkovi napísal ocity svedok, k ronikár Bonfini. Bonfini píse, ze M atej m ai krátk e, na jazdenie sa obzvlást hodiace nohy a siro k y hrudník. Od neho sa dozviem e aj to, ze M atej, p ráv e tak ako jeho otec, m ai k rá tk y krk. V zobrazení k ryjúcom tento popis, vidím e. M ateja aj na b y v alej soche kosického domu. N ás vel'ky panovnik m ai ѵеГа co do cinenia s vy stav b o u ko sick é­ ho dómu. Jeh o erb na juznej vezi este i dnes hlása, ze dóm bol vystav e n y nielen v case panovania M atejovho, ale aj za jeho hm otnej podpory. Zpomedzi vnútornych ozdób dóm u aj k rálo v sk é schody, ѵеГку k am enny tab ern ak u l a h lav n y o ltár bol zhotoveny za casov M atiasa. S lávny sta v ite l dom u v tom to case — Stefan K assai — pracoval pre k rára aj in de a pravdepodobne aj m noho inych kosickych um elcov doslo toho uznania, ze ich zam estnával král. STAVITELIA, kto rí pri restau ro v an í dóm u zcasti vym enili, zcasti zosilnili piliere kosického dómu, odkryli v dóm é aj základné sten y predchodcu dnesného chrám u, este v rom ánskom sty le stavaného farského kostola. Tento sta rv kostol este pocas restau ro v an ia bol opáf zasy p an y zemou, bez toho, ze b y o nőm boly zhotovené sp olahlivé a poziadavkám dnesného historicko-um eleckého skúm ania vy h o v u jú ce sním ky. Preto sme vo februári r. 1943. z poverenia K raiinského vyboru Pre O chranu U m eleckych Pam iatok cez k ry p tu , nachádzaijúcu sa vo vychodnej casti hlavnej lodi vnikli pod dnesné dlázdenie dóm u a zacali sme s odkryvaním pozostatkov starobylého rom ánskeho kostola. Pri juhovychodnm rohu byvalého trium fálneho oblúku nasli sme dva goticky vyzdobené pilierové kam ene. Silné stopy po ohni, ktorym i boly tieto kam ene poznam enané, nám prezradily, ze pochádzajú zo starcbylého chrám u, k to ry bol koncom XIV. storócia zniceny ohnom . Pozostatky m úrov starobylého kostola v sa k na zaciatku budovania terajsieh o chrám u zbúrali a vel'kú casf takto získanych kam enov pouzili na stavanie m úrov dnesného dómu. O d k ry té pozostatky tem er do základov zbúraného starobylého kostola sm e nezahrabali zpát, ale spojili sme ich s tehlam i vykladanou chodbou vedúcou do k ry p ty pod hlavnou lod’ou. T akto ich m ózu skúm atelia-odborníci odteraz í’ahko prezrief, k e d z e sú lah k o prístupné.

7

TO NEMILOSRDNÉ PUSTOSENIE, k to ré v dnesnych casoch uz od n iekoíkych rokov nicí ohnom , zelezom, bom bam i a ostatnym i strasnym i pro.striedkam i totálnej svetovej v o jn y spolocné k u ltú rn e pokla­ dy ludstva, vrhlo svoi hrozivy tien aj na nasu prácu m uzeálnu a umelecko-historickú. N a p rahu tohoto nebezpecia bolo treba sa p o staraf o to, aby boly k rídlové oltáré kosického dóm u, ako aj v se tk y stav itelské ozdoby na nőm spolu so vsetkym i vyznam nym i um eleckym i pam iatkam i kosickym i um iestené v bezpecí a zachované. Z p o v erenia K rajinského V yboru pre O chranu U m eleckych P am iatok boli sm e na já r r. 1943. prácou n iek o ík y ch m esiacov n ú ten í tie to jedinecné národné poklady oddelif od m iest, n a k to ry ch ony cez stárocia lezaly a zabalif ich do debien, opatrif ochrannym i stenam i z dosák a piesku, aby sme takto nase um elecké pok lad y a pam iatk y m ohli neporusené odovzdaf nasim potom kom .

' V BLÍZKOSTI SEVERNEJ CASTI sv a ty n e kosického dóm u je 45 m etrov v y so k á zvonová veza, k to rú v jej dnesnom tv are postavil r. 1628. M artin Lindner m ajster p resovsky, d v o rn y sta v ite l k n iezata G abriela Bethléna. T abula um iestená nad bránou veze p ysne nám hovorí o tom to budovaní a hovorí, ze ak chcem e vedief, kto sa zaslúzil o postavenie tejto veze, nech tam obrátim e svoj zrak a dozviem e sa, ze sa tu skvie sk v o stn y sóznám sudcov a senátorov, v ru k ách kto ry ch sa v te d y nachádzala moc. Je d n o tliv é a rch itek tív n e p rv k y veze a jej detaily boly v sak zhoto v en é so starsím i stylovym i prvkam i. Tieto o p ráv n u jú nás k tej dom nienke, ze — hoci sn á d aj v inej form e — stála táto veza uz predtym a tak to tab u la z r. 1628. uvádza len sóznám tych, kto rí dali vezi jej d nesny vyzor. A k listujem e v stary ch listinách kosického archívu, padne nám v iac k rát do ocú, ze U rbanovu vezu uz od r. 1580. m enujú casto cervenou vezou. V U rbanovej vezi je u m iesteny 72 centov váziaci ohrom ny zvon k to ry ulial r. 1557. F rantisek Illenfeld z pozostatkov kosickych zvon o v znicenych poziarom r. 1556. K styrom stranám spodnej casti U rbanovej veze z r. 1680. boly podla svedectva starych ry tín p ristav an é k edysi m aié obchodíky, m a­ ié dielne a iné p red ajn é m iestnosti. K olkokofvek obrazov si prezrieme, tv a r a vyzor ich je na kazdom zobrazení iny. N a jednom sú riesené uzavrete, na inom arkadicky. Koncom XIX. storocia kosickí r.estauratéri chceli radikálne rie sit aj restau ro v an ie U rbanovej veze, a p ristav e n é budovy dali v se tk y zbúraf. R. 1912. v rátila sa rad a m esta opáf k riesen iu p ristavania obchodnych m iestnosti k U rbanovej vezi a k vychodnej a juzriej stene U rbanovej veze dala p ristav a f m aié, a rk ad ick y otvorené m iestnosti so stlpovym i portálm i, k ostatnym castiam obchodné m iestnosti. M estskű radu viedla predovsetkym tá ú ctyhodná snaha, a b y náhrobnym kam enom v m inulom storocí v tak hojnom pocte objavenym zaistila bezpecné a ich historickej hodnoty hodné m iesto. Túto snahü uskutocnili na základe hesla „príjem né spojif s uzitocnym " a tak sa stalo, ze kvóli bezvyznam ném u döchodku plynúceho z v y d a n ia obchodnych m iestnosti jed n a c a sí stary ch

8

n áhrobnych kam enov dostala sa n e sp rá v n e nie na v n ú to rn é sten y Urbanovej veze, ale na vonkajsie stra n y tychto obchodnych m iestností. K osická klím a potom coskoro ukázala, ze tym to um iestením sú n á h io b k y odsúdené k úplnej skaze. Z cervenéh o m ram oru zhotovená plocha náhrobkov popukala m razom na viac sto kuso v a aj casti z pieskovca zhotovenych náhrobkov opukaly mrazom. Bolo teda treb a sa cím skorej postaraf o to, aby tieto náh ro b k y boly z v onkajsích castí veze odstránené a odnesené na m iesto p red drsnosfou p o d n e b ia ' v iac chránené. N a já r roku 1943. doslo k rozrieseniu osudu tychto náhrobkov. Podla rozhodnutia m estskej ra d y bolí nájom ci z p rila h ly c h obchod­ nych m iestností veze vysf ahovaní a v se tk y pristav en é m iestnosti, v y imúc arkadické p rístav b y na juznej a vychodnej stene boly zbúrané. T akto doslo aj k prem iesteniu sochy sv. Floriana (zhotovená r. 1754), k to rá od r. 1904. stála v e d la juznej sten y veze. Sochu sme postavili do p redsiene pred juznym vchodom do dóm u a tym sa dostala na ovela vhodnejsie m iesto, néz akym bola nevkusná, dojm om cintorínskej k ap ln k y pösobiaca kom örka pri juznej stene U rbanovej veze. Po zbúraní p ristav an y ch obchodnych m iestností vychádzali sm e pri prestav b e form álne z arkadickych m iestností z r. 1912. a zacali sme so stavbou arkadickych m iestností pozdlz v setk y ch styroch stien U r­ banovej veze. V castiach, kde sa tieto p ristav an é m iestnosti doty k ajú stien veze, sm e pristavali k rátk e, hladké sten y a do tychto sme um iestili náhrobné kam ene tak, ako sa obycajne um iesfujú v náhrobk o v y ch m úzeách. V tejto trid sat kusov ciniacej sérii n áhrobkov sú aj um elecky hodnotné pam iatk y a pochádzajú z doby od XIII. do polov ice XVII. storocia. N ajstarsie kosické pam iatky sú bez m ena a bez dáta. Do náhrobku Siegfrieda Lauebila je v y ry ty ro k 1289. a tak n a j­ starsie k u sy pochádzajú z XIII. storocia. V dem okratickej rovnosti smrti sú tu v e d la seba náh ro b k y velknazov, vojvodcov, m esfanov, obr.hodníkov a clenov ich rodín. N áhrobok Zofie, dcéry kosického rich tára Stefana H ercega (1622) hovorí o vzdelanosti, schopnostiach a Iúbeznost) jedného kosického dievcafa n a zaciatku XVII. storocia. Je j n áhrobny nápis hlása potom kom podnes, ze nebohá bola pekná, lúbezná a zbozná ako jej predkovia. N áhrobok K ornela G átthi-ho (1640) pochádzajúceho z italskej rodiny Gatti, nie je len prostou upom ienk c u na tohoto m esfana, lebo na nőm cítam e, ze G átthi bol v ernym krestanom , poctivym spoluobcanom a peclívym lekárnikom . N áhrob c k Baláza B arátha hovorí, ze hoci jeho v y ch lad n u té údy uzavreli v hrobe, jeho duch predsa zije a pod vedením sudcu K rista v y lete l az celkom hőre do svojho nebeského sídia. N áhrobok Pavla T ótha (1660) zachováva pam iatku tohoto poctivého m esíana a obchodníka, k to ry bol ozdobou, vykvetom a chválou svojho m esta. N ápis na jeho n á h ro b ­ k u dodá este, ze toto m u aj stací. V rade z XIII.—XIV. storocia pochádzajúcich náh ro b k o v vidím e náhrobok r. 1378. pochovaného Jakuba, Poliaka a tú skvelú a renesancne zdobenú náhrobnú tabulu, k to rá zachováva pam iatku r. 1512. pochcvaného kanoníka jágerského a gubernátora T adeusa Larda (Lardus, póvodom z F errary). R. 1580. tohoto. ^ ^ g q b k u pouzili e ste ráz a

na jeho zadnú stra n u v y ry li obraz m anzelky a diefafa B artolom eja KoJonitza, radcu rím skej cisárskej vysosti. N áhrobok sen áto ra Stefana Szegediho hlása svetu, ze m ilosrdenstvo, sláva a ctnosf nedopustia, aby bői spustoseny tento hrob, k to ry je pre veriacich najbezpecnejsím lózkom . N a hornej casti náhrobku páni A lzbety (zomrela r. 1362), k to ry sa rozlám ál na osem kuso v a je silne poskodeny, vidím e K rista dvíhajúceho ruku k pozehnaniu. V jeho népise cítam e k rásn e sióvá XXXII. zalm u: Zmiluj sa nad nam i, Pane, zmiluj sa nad nami. N ech je T voje m ilosrdenstvo s nam i, ako m y v Teba dúfam e. P restavaním b y v aly ch obchodnych m iestností vedl'a U rbanovej veze v ark ad o v ité m úzeum náhrobkov, sm e sa k onecne m ohli postaraf o bezpecné a ich historickej hodnote odpovedajúce um iestenie tychto náhrobkov. Tieto starobylé náh ro b k y kosické, ako sbierka náh ro b k o v H ornouhorského M úzea Rákócziho, dostaly sa zpát do svojho p rastaréh o prostredia, kde v potom koch l’udí chodiacich okólo’ nich po ulici zije ich krv a ich duch, ale zijú i sami predkovia vo v y tv o re svojich rúk, v kosickych um eleckych pam iatkach a svojim i bohatierskym i cinmi na listoch kosickej kroniky. Do procesu v y tv áram a kosického ovzdusia sa vzdy zam iesaly duse stárocia tu prachnivejú cich kosickych obcanov. N áh ro b k y statocnych predkov zachránené p red skazou a p o stav en é na svoje m iesto sú hlásatel'm i tohoto nicím n e p re ru siteln é h o styku. Sú len sym bolm i, a ani nem usia b y t niecím viac, pretoze im p atrí celá vecnosf a v se tk y záhady sveta za oblakm i a za hviezdam i. PRASTARA BUDOVA KOSICKÉHO VAZENIA n a sía stie usla úplném u spustoseniu. N a zaciatku to hoto storocia bola uz vo velm i biednom stave, i m estská polícia sa z nej v y sfah o v ala a r. 1911. odovzdalo m esto K osice túto z um elecko-historického stanoviska dőlezitú budovu m inisterstvu k ultu a národnej osvety. M inisterstvo k u ltu odovzdalo túto budovu H ornouhorském u M úzeu Rákócziho. Jeden cas slúzila za skladiste p re sta ry náb y to k z m úzea, pozdejsie vsak bola uz v takom stave, ze sa nehodila ani k tom uto úcelú. C entrálna budova H ornouhorského M úzea Rákócziho p re stále. zvacsovanie je uz od niekol'kych desafrocí pritesná. Pretoze je v m ú­ zeu v e la pam iatok krim inalistického rázu, este koncom r. 1940. sm e sa pustili do restau ro v an ia starej M ikulásovym vázením n azy v an ej fcudovy kosického vázenia, aby sme ju prem enili vo filiálku ústredného m úzea. V y k opávky k o nané vo vázení pri restau racn y ch p rácach k nasej v e lk e j radosti v y n iesly na svetlo velm i cen n y nález, k to ry sa stal m ajetkom m úzea. Pri vyhadzovaní v elk éh o m nozstva zbytocnej zem e z pivníc v y - . kopali sm e aj vel'ké m nozstvo celych, alebo rozbitych nádob a crepy rőznej vel'kosti a rózneho tvaru. Z tychto podarilo sa nám slepif poltisíc bezvadnych nádob a pri preskúm aní úlom kov sm e m ohli konstatovaí, ze sme pri restau ro v an í M ikulásovho vazenia objavili hrnciarsku dielnu, k to rá bola cinná v XV I. storocí. B ezpríkladne bo h aty a p e stry k eram ick y nález nám ukázal h rn cia rsk y priem ysel Kosíc v ta-

to

kom svetle, ze tento v uhorskych um elecko-priem yslovych dejinách zaplnuje k apitolu starobylého um enia hrnéiarskeho. I restau ro v an ie vyk o n an é na sam otnej budove vázenia m alo priazr n iv y vysledok. Po odstránení v onkajsej v rstv y om ietky budova ako by sa bola oslobodila od svojho zachm úreného a akúsi tiesen vyvolávajúceho vyzoru. Ked’ na priecelnej casti poschodia boly dva vel'ké, golické obloky zbavené zbytocnych kam enov a om ietky, ktorym i boly prem enené na obloky vázenské, budova celkom stratila ráz v á ­ zenia a nadobudla vyzoru, k to ry prezradzoval, ze pővodne bola domom nejakého zám ozného, patricijského obcana Kosíc. T ento m esían m ai iste vel'mi dobry vkus, ked’ si postavil tak é pek n é slnecnou b a r­ in óniou renesancie pósobiace sídlo. V jednej z izieb vázenia sme v podobe farebnej fresk y nasli aj p o rtré t kedysi obávaného kata kosického. N á viacery ch m iestach sme po odstránení om ietky nasli aj rózne na stenu v y sk riab an é znack y a tajn é odkazy váznenych vagabundov. Zpod om ietky cez stá ro ­ cia n av rstv en ej v y tiahli sme aj tie zelezné h áky, ku k to ry m boli vazni refazm i priviazaní. Po dvojrocnej práci sa táto budova skvela opaf svojou staro u krásou a cakala len na to, aby sa do nej s m uzeálnym zariadením opáf n a sta h o v a l zivot. Pri zariadení vázenia vied la nás m yslienka, aby vseiko to, co sme v tejto budove vykopali a nasli, vy stav ili tiez v nej a aby sm e v se tk y predm ety, k to ré k edysi p a trily k zariadeniu tohoto vázenia, ale k to ré sa v m ínulom storocí dostaly do ústred n ej budovy m úzea, priniesli zpát do nej,. Predm ety, k to ré sa k edysi v tejto budove nachádzaly, sú teda znovu na tóm m ieste, n a ktorom ich cez stárocia pouzívali. V tom to filiálnom krim inalistickom a urbariálne-historickom múzeu H ornouhorského M úzea je ted a um iesteny velm i p e stry a zaujíтал^у m ateriál keram ickyj v p atricijsk y ch izbách je tiez ren esan cn y a b arokovy k o sicky nábytok, sú tam svietniky, hodiny, v Kosiciach v y dané k n ih y a iné príslusenstvo m esfanského domu. Z budovy, k to rá z h lad isk a okráslenia m esta m ala byf uz viac ráz zborená, sme taikto urobili jedinecné a v celej krajin e doteraz najm ladsie m úzeum . O histórii budovy aj o sbierkach v nej um iestenych sme referovali vo zvlásf k tom u úcelu vydanom spise. V JESENI ROKU 1942, pri regulovaní H ornádu boly pri starom M lynskom nám estí ob jav en é dőlezité pam iatky z histórie Kosíc. Po Iri m esiace trvajúcom peclivom kopaní sa ukázalo, ze m edzi pochybnym i existenciam i, k toré kedysi obyvaly b y v aly m lyn, bol v XVII. stc.rocí aj jed e n penazokaz, z vy ro b k o v k torého sa H ornouhorském u M úzeu Rákócziho podarilo zachránif 130 m incí a tem er poldruhatisíc inych vyrobkov. Tento nález je z kultúrne-historického h lad isk a vel'mi dólezity, lebo sa v U horsku podarilo n á jsf dosial len velm i m álo penazokazeckych dielní, a takto n ájd en é predm ety p a tria m edzi n ajv acsie zxiedkavosti.

11

I

M ajitel dielne bol zdanlivo obycajnym kovácom a zaoberal sa vyrobou rózneho nácinia a dokonca aj pietnych predm etov. U starého m lyna bol kedysi sindl’om k ry ty m ost, kto ry spájal riekou p reru sen ú hradskú. V jed n ej v y k lenkovitej priehlbni m ostu stála socha jed n éh o svütého. Ludia, ktorí prichádzali z d alek y ch dedín do Kosíc na odpust, prichádzali tadeto a v krcm e m lyna piíi o bycajne osviezujúci oldomás, m odlili sa pri soche a v siatri násho hriesneho m ajstra kupovali si p ietn é predm ety, m edaile, p rsten e a am ulety, k to ré nás m ajster k z a k ry tiu svojej zlocinnej cinnosti vyrábal. N ás m ajster zacal svoju cinnosf za rusnych, sfahovaním v o jsk a a o b y v a te lstv a plnych casov Bocskaiho a Bethlena. Podla v setk y ch prízn ak o v zil si tu tak dobre, ako ryba vo vode. V blízkosti boly puritán sk o u m ravnosfou ovládané Kosice. B ohaté obchodné stredisko, k torém u islo vzdy velm i o dobrú povesf. So ziarlivost'ou- strázilo svoje m ra v y a prísne doliehalo na zlocincov. Pod prísnym- dozorom fungov a la v m este aj oficiálna m incovna a nikto nem ohol ani tusif, ze pred pozadim ta k vysoko m ravnostnym niekto pri kosickom m lyne razí falosné peniaze. V ykopanie penazokazeckej dielne dialo sa za velm i fazkych okolností, lebo jed n a casf dielne bola pod dnesnym korytom rieky. Starostlivosf A lexandra Pohla, starostu m esta nám n asfastie odstránila hm otné prékázkyj zo stra n y m estskych v e re jn y ch podnikov nechybela odusevnená podpora a pom oc Rudolf a M ichla a K olom ana Gerh ardta. Po stvorm esacnej podrobnej práci podarilo sa nám dopravif do H ornouhorského M úzea Rákócziho ohrom ny m ateriál nálezu. Poltisic prstenov, viac ako tisíc pozlatenych spendlíkov, ozdobné gombiky, stodvadsaf zeleznych sekier, pozlatené noze, lyzice a vidlicky. N ajzaujím avejsie sú prirodzene n ájd en é penazokazecké predm ety. N asli sm e peclivo v y tep a n é platne z m edi a z tychto p latni v yrezané krúzky, ba aj tie falosné peniaze, k to ré n ev y d rzaly skúsobné ran y vyrobcovho kladiva a popukaly. Tieto hádzal m ajster do rieky, aby tajn i svedkovia jeho cinnosti zmizli s p ovrchu zem ského. N ásm u m ajstro v i a pozdejsie aj jeho synovi podarilo sa svojou siknvnost’ou u jsf trestajúcim rukám katovym . Podarilo sa im okiam at sv e t a tak sa stalo, ze ani nie daleko od p iety hodnej. veze kosického dóm u cez celych sto rokov razili falosné peniaze a klam ali nim i l’udí. Po Rákócziho b oji o slobodu vsak silnou rukou zreorganizovali m oc m esta a státu a v tom to ovzdusí uz penazokazecká dielna nem ohla d aiej fungovaf, takze okolo r. 1713. bola n ú ten á vzdaf sa d a lse j vyrr>by falosnych mincí. LEV OCSK? DÓM V Y ST A V A N ? V XV. STOROC1 bol kedysi m ajetkom z kosickej k u peckej rodiny pochádzajúceho a n a stolec ostrihomskéhoi arcibiskupa sa v y sv ihnuvsieho J u ra ja Szatm áryho. Jeho dedic predal dóm -mestu Levoci, napokon r. 1569. kúpilo ho m esto K osice a prem enilo dóm v p an sk y hostinec. Cez stárocia bol slávnym ú tulkom a nocl’ahárüou, bohatí kupci, posolstvá a kn iezatá boli v nőm hostam i. G ábriel Bethlen, v nőm m ai svoju svadobnú veselicu. V dejin ách Kosíc dólezitú úlohu hrajú ci Levocsky dóm r. 1910. restauro-

12

vali. Z ásady, ktorym i boli v ted ajsí resta u rá to ri vedení, sa uz neshodujú s nasim i dnesnym i restauracnym i zásadam i, takze stalo sa v e le takáho, co b y sme dnes ürobili celkom inác. V jan u ári r. 1943. zacalo m esto K osice z pivnice Levocské'ho do­ mu p retv o rif pro tileteck y k ry t, k to ry by pojal vacsie m nozstvo Iudí. M iestnosti pivnice chceli pospájaf navzájom a p reto zacali s prerázanim bokov pivnicnej k len b y a stien. Sotva s touto prácou zacali, cerstvo prerazenym otvorom z hornej casti pivnice, k to rá je pod obchodnou m iestnosfou pod juhozápadnym rohom budovy, zacalá sa syp af hrom ada crepovych úlom kov. H ornouhorské M úzeum Rákócziho pustilo sa h n e d do vy k o p áv o k a za tychto o b jav ily sa b y v alé ta jn é ú síh o v n e . T ento n á h o d n y nález vyniesol na svetlo dvesto n á d o b z o starej vybovy m estského hostinca a n o clah árn e. R estauracnou prácou vykonanou v H ornouhorskom M úzeu Rákócziho získali sme dva ciernym i spirálovym i ciaram i zdobené tan iere zo XVI. storocia, napokon aj cely rád zo XVII. storocia pochádzaiúcich tulipánm i zdobenych tanierov, bodkovaním zdobené krcahy, nádobv n a p itié atd . Form ou i vyzdobou p e stré nádoby pochádzajú zo XVII. storocia, coho dókazom je n ielen ich styl, ale ai tych піекоГко m incí, k to ré sme spolu s keraтіскутп і úlom kam i nasli. M úzeum zaviedlo túto b y v alú v'y’bavu m est­ ského hostinca do svojho inventára s v e lk o u radosíou. T ento z kultúrne-historického stanoviska tak dólezity nález si prajem e nechaf n e p o ru ie n y a celistvy a p reto bude v y sta v e n y ako u z a v re ty nález v jed n ej zvlásf k tom u úcelu v y h o v u jú cej izbe k ato v h o bytu, k to ry m ám é v pláne p ristav a f k M ikulásovm u vazeniu. ROKU 1906. STÁLO NIELEN o b y v atelstv o Kosíc, ale aj cely národ obnazenou hlavou a s pbhnutím sprevádzal n a jeho poslednú cesta z v y h n an stv a sa v rátiv sie V elkom ozné K nieza, v e lk é h o bojovn ík a za m ad arsk ú ú stav u a slobodu. V tedv bola m ad a rsk á vláda uz rozhodnutá o tóm, ze b y v alú R á­ kócziho jed á len v Rodostó, k to rá bola dopravená do Kosíc r. 1905. p c sta v í v tóm istom m este, v ktorom sú pochované aj jeho telesné po­ zostatky, pretoze K osice nú nielen prirodzenym hlavnym m estom H ornej zeme, ale boly i sídlom V elkom ozného Knieza ta. V zálezitosti postavenia tejto jedálne v sak nedoslo k definitívnem u rozhodnutiu, lebo neustáJe prichádzajúce nővé n ápady a plány odtisly konecné riesenie. S vetová vojna r. 1914. urobila koniec v setkym plánom a tc k to cenné sú ciastk y R ákócziho bytu zabalené do 29 debien boly ’ischované v jednej z pivníc dom u Bródyho na H lavnej ulici a pom aly ich pokryl prach zabudnutia. R. 1936. nasfahoval sa do obchodnej m iest­ nosti v Bródyho dom e n o v y nájom ník a dal k o n af rózne restau racn é práce, m edzi in^rni dal p rerazif aj stenu a takto o b ja v ií do debien zab alen ú jed álen z Rodostó. M esto dalo v ted y cely m atériái uskladnif v „K atovej b aste" (Stará basta). Rákóczi zariadil sa v Rodostó definitívne okolo r. 1728. V tedajsích prác spojenych so zariadením ak tív n e sa zúcastnil aj sám R ákó­

13

czi. Podobne ako dve v e ik é p o stav y baroku (Friedrich V e lk y á P eter V eíky) i nase Vel’kom ozné K nieza m alo tok ársk u dielnu, v k torej i sam o pracovalo s v e lk o u odovzdanosfou. N a ko n zerv o v an ie a resta u ro v a n ie silne poskodenych a pcpukanycb stúk, k to ry ch farb y boly uz celkom tem né, podujal sa Július Szentiványi. V jeho b rav ú rn ej práci trv a jú ce j 18 m esiacov pom áhali mu T ibor Farkas a O ndrej Szentiványi. Ich neúnavnosti mozno dakovaf, ze táto h istoricky jed in ecn á pam iatka skvie sa o p át vo svojej pővodnej kráse. Z po v eren ia K rajinského V yboru Pre O chranu U m eleckych Pam iatck zhotovil Kolom an Lux h lav n y tech n ick y radca stav eb n é plán v kosického Rodostó, v ktorom by boly p o stav en é pozostatky Rákócziho jed áln e riovezené z Rodostó. U prostred novem bra r. 1943.. bola jed n a c así (prvé poschodie kosického Rodostó) úplne dostavaná. Dúfame, ze az bude célé dostavané — co uz nie je d alek o — H ornouhcraké M úzeum R ákócziho bude v nőm m ócf z ariad ií aj jedinecné „m úzeum uprchlikov a sk ry v av sích sa". N A ZACIATKU TO H O TO STOROCIA dvíhala sa v juznej casti m esta Kosíc, v divokej záhrade, za ra stn u tá brectanom a uz i sv o 'ím m enőm hrúzu vzbudzujúca K atova Basta. Za ceskoslovenského panstva posta vili na stran u o b ráten ú k M lynském u iarku ohrom né blok y nájom nych dom ov. Pod bastou sam otnou p o d la starych tam y ch n ák reso v konal ,.M ister X " v y k o p á v k y h lad a jú c sto p y skrytych pokladov. 12 kg váziaci zlaty poklád, k to ry bol n á jd e n y pri zbúraní kosickej budovy spisskej kom ory, velm i intenzívne drázdil fantáziu a p rácn „M istra X ", k to ry v y k opal pod b astu p á tra cie p riekopy, sledov a la stále n e ú n av n á h rb a zvedavcov. Fantáziou rozóhnovaná laická dúsa túzila v id ie t len zlato a stíieb ro a nevidela, ze z h lad isk a um elecko-historického ie b asta sam a v e lk o u hodnotou. A by sm e aspon ciastocne prezreli pod zem pochov a n ú k rásu K atovej B asty a poznali jej d áv n y stav, v poslednych mesiacoch r. 1940. sme sa pustili do vykopania v o n k a ise j p riep o k y hradu a severnej steny. N asu prácu koru n o v al ry ch ly úspech. V spodnych castiach k severu sa tiahnúcej pevnostnej ste n y sme nasli ohrom né k am ene gotickych profilov. U severnej stra n y pevnostnej ste n y nasli sme aj ohrom né, tro jity m oblúkom k len u té vodu prep ú sía jú c e zariadenie a toto bezpochybv dokazuje, ze z p riestoru za stenou prúdila tadeto voda do bastu o b k lucuiucej p riekopy a cez také isté p rep u stk y vprúdila opat zpal za steny. Tento p ra sta ry sta vm ózem e nasfastie pozdejsie obnovif zavedením v o d y z blízkeho M lynského iarku a tak m ózem e v y k ú z lit nielen k rásn e rom antické p a rtié m alebne odzrk a d lu jú c e sta rú pevnosí, ale m ózem e tym aj dokázaf, ze K atova Basta bola p red su n u tá pev n o sf v y sta v a n á p red m estom v druhej polovici XV. storocia. Ráz sn á d dosiahnem e toho, ze táto p evnostná casf Kosíc sa nám ukáze vo sv o jej staréj k ráse a svojom byvalom stave. Pozdlz vychodnej, sev ern ej a západnej ste n y dvora K atovej B asty m ozno v y sta v if

t4

ark ad ick y riesené m úzeum p re kám enné pam iátky, k to ré b y po teraz sa konajúcom sosbierani roztraten y ch kam enov kosického^ dóm u um oznovalo zalozenie tym to pam iatkam prislúchajúceho zvlástneho od áelen ia H ornouhorského M úzea Rákócziho. HORNOUHORSKÉ MŰZEÜM RÁKÓCZIHO postihly fá ik é straty. S fahujúce sa ceskoslovenské ú rad y odniesly v se tk y od r. 1918. do r. 1938. n asbierané um elecké pam iatk y so sebou a tieto sa podnes n ed o staly zpát na svoje právom im p atriace m iesto. Pri zpatpripojení poslal gróf Pavol Teleki, v ted ajsí m inister k u ltu a národnej o svety kvóli obnoveniu by v aly ch sty k o v m úzea Elem éra Kőszeghyho, k to ry vyk o n áv al tento svoj úrad do 21. septem bra 1939. Rám ce znovupostavenia a cinnosti tejto uz sedem desiat rokov fungujúcej institúcie boly v y p raco v an é K rajinskym K om isariátom Pre V erein é Sbierky (K özgyűjtem ények O rszágos Főfelügyelősége). 2 e i v ty ch to fazkych a tiesnivych pom eroch sme sa mohli staf opaf jednym z najvyznam nejsích in stitú c ií k ra jin y , za to m ózem e p o d ak o v af prédov setk y m Ivanovi Pasteinerovi, hlavném u kom isárovi k rajín sk y ch verejn y c h sbierok a jeho verném u spolupracovníkovi, univerzitném u profesorovi K ariovi V iskim u. M inisterstvo k u ltu a národnej o sv ety vyhlásilo e ste koncom roku 1939. H ornouhorské M úzeum R ákócziho za v ere jn ú sbierku a Rada M adarského N árodného M úzea na svojom zssad n u tí d n a ;28. novem bra 1940. rozsírila sb e ra telsk y a vykopávkov y okruh pósobnosti násho m úzea okrem kosického okruhu na zupu A bauj-T urniansku, G em erskú, Zem plínsku a záuim ovy okruh pri vykopávkach vyznacil na célú v y chodnú H ornú Zem. V erejn ú kniznicu, k to rá pósobila v ústred n éj budove násho m ú­ zea do r. 1938, spojil k rajin sk y kom isár pre v e je m é sb ie rk y s Kosickou Státnou a M estskou V erejn o u Kniznicou a dal ju prem iestif na jej nővé pósobisko. N ás okruh pósobnosti tak to stal sa cisto m uzeálneho rázu a sjednótením obidvoch knizníc m ohol vzniknúf v elk o lep y ústav. Tym ito velm i vyznam nym i opatreniam i bola kosickém u m úzeu daná m oznosf pósobif s úspechom a j v tychto fazkych a bú rliv y ch dobách. S 200.000 P ciniacou podporou slobodného m esta Kosíc a s takisto v e lk o u podporou K rajinského K om isariátu V erejn y ch sbierok a K rajinského V yboru Pre U m elecké P am iatky sm e uz aj doteraz vykonaii vel’mi cenné práce. Jed n y m z nasich m ecenásov je k u ltú ra m ilujúci biskup kosicky, k to ry nám daroval aj jeden ѵ еГті сешгу b y v a ly obraz jedného kridelného oltára kosického dómu. O braz, k to ry pochádza z XV. sto ro ­ cia, znázornuie apostolov M ateja a Simona. O bidvoch m ozno poznaf p c d la ich atribútov: jed ep z nich drzí sekeru, d ruhy pilku. Podl'a znázornenych osób m ózem e súdif, ze obraz stál póvödne v kosickom dó­ m é; bol zhotoveny asi pre cech stolárov a tesárov.

Novo zaopatrené kusy nasej obrazárne zobrazujú knieza sedmohradské, Zigmunda Rákócziho, grófa Stefana Thökölyho a kuruckého 15

generála A lexandra K árolyiho. V nuk Jú liu s Bencúra, V iliam Bencúr porucil m úzeu sériu obrazov, zhotovenú svetoznám ym m adarskym um elcom poőas jeho pobytu v K osiciach. M imo Kosíc pátrali sme po pam iatkach z m inulosti po celej Hornej zemi. N ás pom ocny strázca M úzea, Ludovít Bálint konal vykopávk y v A baujszem ere, v Barci, v U zhorode a v G erebeni zacal s odkryiím jed n éh o o p evneného k a stie la z XIV. storocia. ALEXANDER MIHALIK

STARÉ KRÁSNE FASlANGY . . . V ravia, ze tej zim y padal fasiangovy sneh obzvlásf peknym , tucnym páperím , s takou láskoú zababúsil pole, strom y na Sineci, jed le v nasej záhrade, ba aj dlhy d rev en y plot Sudorov, ako k eb y ruka m atky plnej obáv zak ry v ala telő diefafa. R ástockého bielosivé kone v y k ra c o v a ly sí este pysnejsie, k e i fah aly po hlavnej ulici v Ko­ siciach kúpené cinkajúce sane, ani zeleziaren nechrlila v te d y cierny, valiaci sa dym; svojim i trom a dlhymi kom ínm i ako keby iba dychala jem nym, bielym páperím , p ráv e len ze tu a tam zabafala. I ona sa ostychala zafúlaf hrubky, m akky biely sneh. H erei rozlúcili sa s um eniu p ria telsk y m publikom radom beneficnych p red stav en í trv ajú cich cely tyzden, k onecne aj sopkár, predáv ac program ov a obstarávateT nálezitostí boli odm enení a s uspokojením sbalili svoje batohy. Vo v e lk e j sieni hostinca sa este ráz rozhlaholila T atárska pohrom a, N o tá r z Pelikova, V eseiá vdova a m eló­ dia co uviazla v klavírj velk o k n azn ej z G erolsteinu, potom ostala m iestnosf náhle prázdna. O disli. — Sú fasiangy — v y hlásil v rch n y slúzny M áriássy — , pánovia, slusalo b y sa uz daco usporiadaí. A no, aj M argita T hurzová odisla s hercam i, láska m oja, od k to rej krajsiu, okúzl'ujúcejsiu, sp ev av ejsiu a v acsiu hereck u som o d v ted y ani nevidel. V tedy, kecT otec v n e d e lu popoludní vym enil lístk y na pred stav en ie S nehulienky a siedm ich trpaslíkov a vzruseny m ohol som si sadnút za sopkárovu dieru, v e lk á sien zahalila sa v plam ene, sem a tam p o leto v aly ruzové, fialové, m odrasté a cerv en k asté plam ienky a len zpoza om am ujúcej hm ly som m ohol vidief Snehulienku, M argitu Thurzovú. M argité bolo dvadsaf rokov, m ne sesí. Pom er n ajk rajsí, k to ry sa m őze v y sk y to v a í medzi m ilencam i a 6as najsfastn ejsí. A le M ar­ gita T hurzová sa n ik d y nedozvédela, ako bolestne sm e za nou blúznili a k o lk o k rá t sm e sa pre nu na pestrom koberci jed áln e s Lackóm, Durkom a Stevkom za radom pasovali. O dislo dievca krásne, obraz zo sna, odislo, nem ilosrdny riaditel' stval ju clalej na vyznacenej dráhe, snád’ do B ystrice alebo do Lucenca, ale mozno, ze len sem do T ornale a za sebou nechala osirotené, zarm útené srdeia, — bolo ich sty ri tych síd c a ani v se tk y dohrom ady n ev y d aly viac ako d v ad safjed en rokov.

16

— Sú fasiangy — sdeloval aj otec, ako k e b y dáku zvlástnu zprávu popoludní zpoza svojich novín vyh laso v al — , sú fasiangy a m y sm e sa este sotva zabávali.

— Co toho roku vynájdete? — smiala sa matka, lebo uz vedela, ze pánov v kasíne zachvátila netrpezlivosf, zachvátila ich, ako filoxéra zachváti révu v niektorej vinici. — M ask arn ^ ples — zapálil si otec cigaretu Sultán — , uz sme dávno nem ali m ask arn y ples. M atka videla vec hnecf s p rak tick ej strany: — Teda v m askarnych kostym och? — pytala sa. — Áno. A le a b y to neboly zase len sam é rovnaké dominá. M atka v y tia h la plecia a s ocakávaním sa pozrela na otca: — A k na to dáte dosf p e n a z í. . . O d vás to závisí, od muzov! Teraz sa uz aj otec smial: —: V e d hej, toto v y v iete skoro, tú to k o le d u speniazm i. Sprobujm e usp o riad at ráz daco takého, k com u zeny nep o treb u iú nővé saty, novy klobúk, bálové topánky,. hodvábnu m asku, záhadnú m askaru z najjem nejsej látky. V e d v y ste inác tak sikovné a sporivé. M atka chvíl'ku m lcala, potom sa celkom m álicko, krátko a s veselym zablysknutím v ociach usm iala. — N uz dobre, ale aj v y n ech ajte obcas taroky. O tec sa ponoril zpat do novín a pokrútil hlavu. Ö tarokoch, o h re v k a rty nerád pocul. Ani on, ani R ástocky, anj M áriássy, ani Bajor, ani Fábián, vóbec nikto, k e d zeny poobede spom ínaly do v ecera trvajú ce h ry v karty. — Len nech W e k erle zvysi platy, — p rihovárali sa v ta k y to cas svojim zenám pod kopcam i, v teplej popoludnajsej n^lade snehom p o k ry ty ch dom ov — , potom budete m át sn á d i autom obil. A le autom obil neposlal anj W ekerle, ani Tisza, zdá sa, ze v ted y sa k rajin e z tychto m asín nadostac nedostávalo. I vidief sme len kedyted y videli dajaky, k e d páni z továrne, alebo hostia biskupovi prebehli1 dedinou. — Bude m askarny ples — oznam oval som popoludní novinu ú Lackov, k e d sme sa sisli nad troskam i vianocnych h raciek a aj z brucha posledného tanciaceho nám orníka sm e vy p itv ali v zpruhy — , v k asine usp o riad ajú m askarny ples. Ju lk o zavysknul: — M am icka bude vodnou vílou, otec certom , uz viem , do coho sa oblecú. Lackó bezal k m atke: — M am icka, do coho sa obleciete? A Jo lan k a co si vezme? Lackova m am icka sa na nás zarazene pozrela, potom sa usm iala: — N epovesím vám to na nos, ved' to h n e d vyklebetíte. Doma, pri veceri, u stola som h n e d aj ja prezradil: — Ju lk o v a m am icka bude vílou, otecko certom . — A ko to vies? — strnula m am icka. — Poobede to hovoril Julko. O n uz to vie. Povedzte rychlo, do coho sa obleciete, m am icka? -

17

A s h orúckou zjavnej netrpezlivosti som ocakával jej sióvá. M atka potriasla hlavou a velav y zn am n e sa pozrela na otca. O tec sotva p o zn ateln e prikyvol. — Budem cu k rársk o u ucnicou, nepovies to nikom u? — Nie, — odpovedal som sm elo a stisol som zuby. T ajom stvo nikom u neprezradím . A ni by som ho nebol prezradil, zachoval by som sv eren é mi ta ­ jom stvo ako stred o v ek y hrdina, k e b y m a Lackó v e c er tretieho dna nebol nazlostil. Uz aj k o strbatého h úsára sm e rozobrali a do A nickin y ch nádobiek na v aren ie sme naliali arab sk ej gum y, lebo sm e chceli jej bábkam n a v a rit polievky. A nicka sa zm alátnene pozerala z kúta izby n a n ase panstvo a vzlykavo povedaía: — V y nám vsetko pokazíte. H oci v y ste chlapci a ani sif neviete. — J a viem! — skríkol som — hoci aj m am ickinu m askaru b y som usil! S pysnou chvastavosfou som odhodil lep k a v y randlícek a u trel som si do bábkinych v lasov prsty. Lackó zdvihol hlavu. — K deze by si ty vedel! — o hm ul p e ry — , nuz a co b y si m a­ m iik é usil? — C ukrárske saty, v tych pőjde na m ask arn y ples. V k ú te izby sa teraz tísko zasm iala Lackova m am icka a povedala iba: — A m uzi este v ravia, ze zeny roznásajú klebety! A zase sa nad namj sklánal v e c er so svojím snehovym plásfom , bol tak m akucky, tak tichy, tak nekonecne pokojny, ako keb y nám toto pokojné ticho bol rozkázal pfiam o k rá r z dalek éh o Budína. Siroko vo vsetk y ch oblokoch cupely zltkasté svetlá; u lekárov, v kastieli F áyovcov, u inzinierov, alebo u pána farára vácsie; v obloku Sudorkov, Lihánov a B artosov m ensie, ale ako v rh aly svoje lúce po snéhu a ako sa predo m nou m otala Ju lk a s lám pásom v ruke, tak mi ukazov a ly cestu hőre celou ulicou, poprj plotoch, v k o la já c h saní, na brehu v la d prem eneného jarku, ako k e b y m i fakle an jelo v pom áhaly na ceste domov, ku rozzeravenym dvierkam teplej pece. A z a tial co Ju lk a v o svojich hrubych halen o v y ch cizm ách kyv ala lam pou a ten k y plam ienok sv ieck y blikal v p riev an e v án k u v krad n u v sieh o sa se m .o d Rim avy, Ju lk a hovorila zpoza satky: — I v y pojdete na m ask arn y ples, i v y deti. B udete pajáci, m ali pajáci. U stm ul som v hrubom snehu, hoci som chcel p ráv e teraz lusknúf Ju lk e za k rk snehovú gulu: — Co? — a srdce sa mi sovrelo napátím . — N elúhas, Julka? A le Ju lk a nelúhala. R ozculene kolem bala lám pás, v ie to r aj zahasil sviecku a Ju lk a nem ala pri sebe zápaliek. T ak sm e sa vliekli d’alej tmou, skácúc medzi kopkam i snehu ako skalní piadim uzíci v rozpráv k o v ej knizke, k e d sa v ra c a jú z bane. Ju lk a nelúhala. M atka uz aj strihala na stole sa ty p re pajáca, lebo takéto p ráce robila najrad sej sam a a so spendlíkm i v ústach

ukazovala n a biele a cervené plátno. N a stolicke sa p o v a lo v a ly drobné chrestacky, m aié ligotavé m edené zvonceky, ako v k a rtá c h n a zvonkovom horníku. a na zvonkovom k rálo v i a pri peci susila sa spicatá saskovská ciapka, teraz ju slepili. V o m ne sa zarazil dych a len som stál vo d'verách izby, v k ab áté a v cizm ách a na ciapke topil sa mi sneh. V ianoce vo m ne nevzbudily tak y úzas, také otrasenie, ako teraz tieto saskovské saty. — Budete sty ria m ali p ajáci — zodvihla m atka k ú sk y plátna — , v y uvediete sprievod do v e lk e j dvorany. Budes m af aj trúbku. — J a chcem búbon, — prehlásil som, lebo' v- tóm case som chcel b y f bubeníckom vo vojenskej kapele. . . . O, tá stará, stará zima; ci sa este pam átáte na jej príchute? Ci vám este zvoní v usiach veselé cinkotanie R ástockého novych saní? Ci p ocujete este pisíalu továrne, ako pod starym Sinecom hudie n a p o lu d n ajsiu p restá v k u a vozíky s rudou sa tam hőre na drótenych lanách, ktorym i sú p reklenuté údolia, zastavia? Ci cujete, ako zaznie aj pro stred n y zvon — fah á ho sustrov syn — , a ci sa vo vasich nohách este zachvieva únava, lebo ste popoludní chodili po úbocí v rch u s klzkavym i sankam i pre tri osoby? Zazm úrim oci a teraz nepocujem nic z tychto zvukov, z tychto hlasov, necítim únavu celodennym korculovaním sa vysílenych nőh a viem , ze dnes nebudem ospaly. A ni jesf sme dnes nevedeli, ani Lackó, ani Durko, ani Ludko. I teraz m a vedie Julka, ona je od omamnosti toho, co dnes v e c er uvidím e, sn á d viacej rozculená ako ja, k to ry sa vleciem v e d la nej so zvonivo chrestajúcim i saskovskym i satam i pod kabátom . M átka a otec este neprichádzajú, i oni sa teraz obliekajú. — H ladaj len cúkrárskeho ucna — pozdvihla m a m atka k sebe a pobozkala ma — , ja budem tym. A usm iali sa na seba. Aj kasíno je teraz tak cudnym , je sam y plam en, sam á jedl’a, sam é zrkadlo a sam á stuzka. O ndrej, sta ry lokaj teraz posypa dlázku voskom, Jankó, cigán stojí uz v pozore pri svojom cim bale, to dnes bude vel’kolepy vecer, z troch okresov a na tri dni sa kvóli nem ű lu d ia sisli. A j u nás m ám é hostí, troch. A ko k eb y som chodil vo sne, na javisku, alebo zaveseny v ram eno M argity T b u rz o v e j. . . Ano, len M argita Thurzová chyba este, láska m oja, v e c er stal by sa iba v ted y plnym , síastím predchnutym , k eb y sa tu zrazu objavila i óna, zohnula by sa ku m ne a sp y tala sa: — I ty si tu, chlapcek? J a som prisla p re t e b a . . . A ani nie je nem ozné, ze pre m na M argita T hurzová príde: i otecko hovorili na obed, ze podla vsetkého zájdu si k nám na ples piavdepodobne aj herei. — Prim adona nechala tu svoje s r d c e . . . smial sa otec, k e d si poobede zapaloval cigaretu. A teraz tu v tej ohrom nej bálovej trm e-vrm e. A ko nájdem Margitu Thurzovú?

19

Ciasi ruka chytí nás za ruky, vsetci styria saskovia stojíme uz uprostred dvorany a zmürkáme ocami. Styria mali saskovia, s trúbkou a chrestackami, zmátení a bojazliví. — Pohnite sa, trúbte! — povie dakto zpoza m asky. — Kde je m oja m am icka? — zalaknem sa teraz a splasene sa snazím o staf stát. — Aj ona prí de, bubnuj! V predu sa k y v e Ludo vo svojich b ru chatych plundrách, za ním ja, za m nou Lackó a Durko. Fúkam e, bijem e, chrestím e, rachotím e. A za nam i certi, dom iná, nám orníci, spanielske dievciny a apaci. Cigán Jan k ó zareze do stru n y a dakde tresk n e zátka z íla se sam panského. I k r á l b y sa v Budíne usm ieval, keb y toto videl. A le m ojej m atky, cukrárskeho ucna, nikde nieto. A ani otca, kom inára. Teraz ku m ne pristúpi japonská zena v slnecnicovych satách a chytí m a za ruku. O vanie ma zvlástna vőna, n ik d y som ju este necítil, aj podpátky jej topánok sú tak vysoké, na ru k ách ma rukavice. — Kto ste vy, chlapcek? — pohladká m a po tvári. P restanem bubnovaf. Bitié m ójho srdca je silnejsie, néz ú d e ry na búbon. Len hl'adím s údivom na tie zvlástne saty, n a slnecník, na ruzovú m asku a na h u sté cierne v lasy jej parochne. — Prisla som pre teba, chlapcek, — hovorí teraz zastretym hlasom, trosku cudzo. M argita Thurzová! M oja láska! N uz prisla pre mna. A vsak len stojím so sklonenou, zachm úrenou hlavou, ako k e d si pre sesíro cn é decko po p rv y ráz príde láska. Za m nou v kruhu, v osm icke, vlnito a vo stvorci. v tanecnom k ro k u a vriesk an í prúdi ples, Ludko, sm ely p ajác s krcovitym l'akom drzí ma za ruku, lebo ani on nenachádza svoju m am icku, o statnych dvoch odm ietlo tanecné víтепіе. So zvlhlym i ocam i hladím v y ja v e n e na Japonku. A no, to je M argita Thurzová, tak ú som ju videl pred dvom a tyzdnam i v G ejsách. G ejsa m a pritiahne k sebe, sadne si na stolicku a vezm e ma do lona. — Ako vás volajú, chlapcek? — p y ta sa tísko. — Co tu hl’adáte? — Bubnujem , — odpovedám . A aj m oje srdce duní ranam i akéhosi v elk éh o kladiva. D óverivo a chvejúc pritiahnem sa blizsie ku gejsi a jednym pohladom prebehnem este ocam i m iestnosf, kde je c u k rá rsk y ucen, m oja m am icka? N ech vidí, ze pre m na prisla M argita Thurzová. Sam ym síastím sa mi spustia slzy a sasek, — ako v dajakom sentim entálnom rom áné, — stále dlhsím i a dlhsím i vzlykm i rozplace sa nad svojím cymbalom. — No, neplac chlapcek, — privinie ma k sebe gejsa, — co m yslís, kto som ja? — M argita T hurzová, — vzdychnem . G ejsa na okam zik ustrnie. Potom sa k u m ne pom aly sohne a na okam zik odklopí m asku. — Syncek mój! Ci nepoznávas svoju m atku? A teraz aj z gejsinych ocú sa vykotúl'ala slza, m ne n a ruku. Ako k e b y mi zeravy, horúci uhlík pálil pokozku. — M am ickal — v y k rík o l som nal’akane a v té d y som po p rv y ráz v zivote skutocne pocítil, co je to hanba. ' 20

.

A koby prosiac o odpustenia prim kol som sa tesne k nej, p lacú c a sm ejúc sa naraz, ako ten, kto sa vracia zd a le k y c h svetov. M atka m á trosicku odtisla od seba, chytila m a na obe ruky, pozrela sa na m na a sm utne povedala: — Á no, ráz od nás aj ta k odíd ete . . . A le jej hlas, i to, co este chcela povedaf, zapadly vo velkom hluku. Az dvaja barborási hrali v bande dnes v e c er a vsetko tu tak zvucalo, spievalo a tancilo, ze by to sn á d i sta ry k ra l v Budíne bol rnohol zacuí, ak by c h c e l. . . Prelozil: VÁCLAV VENCL.

L IT E R A T Ü R A KAROL MARKOVIC: D e j i n y S ur i a n d o r. 186 8. (Érsekújvár—Nővé Zámky, 1943. 16. svazok Edície Slovenskej Jednoty, 160 str.) Kniha pojednáva o dejinách Surian od najstarsích dob do r. 1868. Nehladiac na to, ze z celého diela dá sa vycítif nedostatok historickej skolovanosti autorovej, musíme konátatovaí, ze autor je aj prílis predpojaty a to na úkor Madarstva. Preto jeho práca je jednostranná, tendencná a nemozno ju povazovat za vedecky cenné dielo. Práve pre horespomenuté priciny nepodávame tu kritiku podla zásluhy diela a len z kriklavych chyb a omylov sme sostavili jednu kyticu. Ihned pri pojednaní o praveku surianskeho okolia vyjde na javo, ze archeológia je pre autóra úplne „terra incognita", podávajúc mienku inych o údajne v Suranoch nájdenej znakom opatrenej tehle II. pomocnej légié a o takzvanom surianskom avarskom remenovom nákoncí, ktoré je taktiez náleziska nadmieru pochybného, potom prekvapujúcim spósobom skocí o niekolko tisícroci zpat do dialneho praveku a hovori o nálezoch „Zámecku" v blízkom Malom Váradé, pri com sa opiera vylucne o Eisnera. Autor nepozná prá-

Napísal: VIKTOR SZOMBATHY.

cu Pavla Patayho (Korai bronzkori kul­ túrák Magyarországon. Dissertationes Pannonicae. Ser. II. No. 13. 1938.), hoci práve vo spojeni s dejinami „Zámecku" v Malom Váradé bol by ju mohol s úzitkom prelistovat. Nepozná ani aj ním spomínané byvalé obecné múzeum surianske a ani nálezy mestského múzea v Novych Zámkoch pochádzajúce z tohoto okolia. V kazdom ohlade necháva táto kapitola za sebou mnoho nesplnenych priani. Kapitolu s nadpisom „Obdobie historické" zacína autor tym, ze „Viera Kristova a vysoká kultúra krestanská dostala sa do Surian uz v IX. storocí, za panovania slovenského kniezafa Pribinu v Nitre." V dalsom márne cakáme, ze autor toto zvucné konstatovanié dacím odövodní, ku podopreniu svojej pravdy nevolá na pomoc ani jazykovedu, ani archeologiu. — Zvlástne je, ze po tomto sebavedomom pociatku pokracuje vo svojej práci preskocením nepatrnych troch storocí, hovoriac o listine Belu II. z- roku 1138, ktorá medzi donáciami pre prepozitúru v Dömösi spomína aj Sura. ny so sluhami mena Medve, Clemens a Farcas. Ako sa títo Iudia tak peknych madarskych mién dostali do Pribinov^ch Surian, to by sme pochopili len vtedy, keby autor spomenuté tri storo­ cia nebol zamlcal, lez bol by hovoril o madarskom obsadení vlasti, o tunaj-

21

som umiestení sa Madarstva, o národnostnych pomeroch XI. storocia. Je zrejmé, ze autor tu vedome nepouzije stúdii Júliusa Németha (A honfoglaló magyarság kialakulása, 1930.), Stefana Kniezsu (Magyarország népei a XI. szá­ zadban. Szent István emlékkönyv. Bp. 1938., Adalékok a magyar-szlovák nyelvhatár történetéhez, Bp. 1941.), Ericha Fügediho (Nyitra vármegye betele­ pülése. Századok 1938.) Ale na tomto mieste necháva nepovsimnuté aj ináce s oblubou citované madarské dejiny Hómana-Szekfüho. Namiesto váetkych tych nájdeme v poznámkach z vedeckého hladiska celkom bezcenné dielo Hrusovského (Slovenské dejiny). Autor hovori krátko o Gyoroku (pravdepodobne je správnejsí tvar Győrök), Gugu a Leeku, dedinách v okoli Novych Zámkov, zvacsa to, co nasiel v Knauzovi (Monumenta Eccl. Strig.). Skoda, ze autor nehovori o etymologii mién tych­ to dedin; sú tak peknymi príkladmi madarského pomenovania miestneho. Hoci, ako vidíme o niekolko strán dalej, au­ tor si rád zaetimologizuje, a v tóm je jeho majstrom Chaloupecky, b iv aly cesky profesor bratislavskej univerzity. K vácsej sláve jazykovedy dozvieme sa napriklad, ze menő Megyer (Tótmegyer) pochádza z derivátu slovenského medza, z madarského mega > megye. Odhliadnuc od teho, ze madarské megye je prevzaté zo srbo-chorvatského medja, uz aj skoláci z Iudovky vedia, ze n᧠miestny názov Megyer zachováva nám menő kniezacieho kmeüa vlasf obsadzujúceho Madarstva. Nebolo by skodilo, keby sa bol autor na tomto mieste pozrel do diela Gejzu Bárcziho (Magyar szófejtö szótár) a do citovanej práce Júliusa Németha. — Na inom mieste sdelujúc text jedného popisu hrariíc pozemkovych . . . vadít in monticulo Berch vocato. . . prilozil ako vysvetlivku ku slovu Berch do zátvoriek slovenské slovo breh. Autorovej pozomosti' odporúíam e slovo bérc v Szarvasovom slovni-

22

ku (Magyar nyelvtörténeti szótár). S radosfou sme videli, ze autor miestne názvy popisu pozemkovych hranic ako Reketias, Reketya, Ebfa nevysvetluje. Pojednávajúc o pociatkoch Surianskeho hradu autor hovori, ze majetky v Ko­ stolnom Seku byvajúcich Hont-Pazmanov sú Molnos-Zegi (dnes Mlynsky' Sek), Eghazas-Zegy (Kostolny Sek) a Nog Zegi (ѴеГку Sek, ciastka to terajsieho Kostolného Seku: Egyháznagyszeg). O Ko­ stolnom Seku hovori, ze obec dostala svoje menő podra. svojho pozdejsie zniceného gotického kostolíka. Kedze sa kniha dostane v prvom rade do rúk prostého slovenského ludu a studentstva v okolí Surian, nebolo by snád skodilo tro§ku vysvetlit slovo egyház. Alebo nie je dőlezité, aby sa ti, co obracajú knihu, dozvedeli o svojej rodnej zemi aj daio takého? Na nasledujúcej strane sa autor zase zablyskne svojim umením vykladaf sióvá vysvetlujúc v listine sa vyskytujúce miestne názvy Zeg, Zúg (aj dnes zijúce szeg a zúg) s jemu obvyklou lahkosfou. Cituje síce vysvetlenie Szamotovho diela (Magyar oki. szótár), avsak celkom zbytoCne, lebo menő vysvetlí predsa len na základe svojich od Chaloupeckého získanych znalosti, ho. voriac, ze madarské szeg pochádza zo slovenského záseku (záseky - casf opev* nenia, ktorou sa bránily barinaté krajel?). Podla nasej mienky je miestny názov szeg, zúg (jeho varianty sú szeg­ let, szegle, szugla) pravdepodobne ugrofinskeho pővodu (vid Bárcziho spom. dielo) a je derivátom slovesa szegri (leszegni - vymedzif, odrezat). Znaci tú cast zeme, ktorú rieka (tecúca voda vőbec) tvoriac zákrutu obteká, obmedzuje. V slovenskom slove záseky skryva sa indogermánske sloveso (sekaf, - seco, - are atd.), avsak miestny názov sek (Kostolny Sek, Mlynsky Sek) nie je ni. cím in^m, néz len prebratim madarské­ ho szeg. Miestny názov szeg pösobi aj inde zmStky. Pri .sdelení jedného popisu chotára citame, ze hranica pozemku

zacina s a ' pred domoin, ktorého majiteГот je comes Paulus de Zeg. Autor tu v poznámkach sdeluje, ze zegsky zupán mai v Suranoch znacné majetky, jeho menő po dnesné casy zachovala jedna casf chotára zvana Janoszeg (snád Jánosszeg?) Je zrejmé, ze autor si tu pletie miestny názov Szeg a z neho pochádzajúce osobné menő Szegi (Malómszeg, Egyháznagyszeg, Nagyszeg) s velmi casto sa vyskytujúcim názvom szeg (napr. Csikósszeg, Jánosszeg atd.), *

*

*

'

Vykladanie (etymologia) slov nepatrf ku ctnostiam autorovym, avsak podobny nedostatok prezrádza aj na poli identifikovania listinami spomenutych a aj dnes zijúcich miestnych názvov. Séria omylov nebola by sa dostala na stránky knihy, keby bol autor pouzil diel Fügediho, Kniezsu a Smilauera (Vodopis starého Slovenska. 1932). Listina Belu IV. z r. 1264. vymenuje usadlosti prislusiace ku Bánhidu (stál severne od Novych Zámkov, bezprostredne v susedstve Novych Zámkov) a tieto autor stotoznuje s dnesnymi obcami. Luaz (Lovász) stotoznuje s Lovasovcami vo velkotopolcianskom okrese, Urbánus (’O rbános) s , Urbanovom v okrese Veíká Bytca, Machard s Madarom v Komárnanskej stolici, Busman s Bossányom vo velkotopolcianskom okre­ se, Kuchu (Kucha) s Koltou (Kolta) v nitriansko-bratislavskej' stolici. Nasledujúce mieste menő listiny, Cheke, Cheka stotoznuje s dnesnou pustou Csike. Tu chyba hlavne madarsky spósob cítania nepochybne madarského miestneho názvu; autor píse ho dősledne ako Ciky, ako zije v reci okolitého slovenského obyvateüstva. Ani terru Cheuz nemozno stotoznovaf s Keszi-m (Bánkeszi), kedze toto sa cita celkom inác. Hovoriac o miestopise Surianskeho hradu hovorí autor o slove Hósták, ze tymto oznacovali vnútornú casf mesta. Podla násho názoru znací Hósták prá-

ve vonkajsiu casf, perifériu mesta. Aj knihy mestskych záznamov v Novych Zámkoch hovoria v 18. stor. o Hóstáku, cize Vonkajsich uliciach. Pri vymenovani nálezitostí Surian dopúsfa sa opáf identifikacnych omylov. Salgó stotoz­ nuje so Sókom, Tuman s Tarányom a podla nasej mienky aj osadu Nadsad bol by mohol stotoznif s Nagyszegom nanajvys s pripojenim otázniku. Je podivuhodné, ze <mená dalsich nálezitostí, ako Keszi, Várad, Egyházszeg (Idhaseg), Salgó, Tolmács, Csike-Egyháza (ChikewEghaza) sa ani nepokúsa vysvetlit. Pricina zdá sa, ze nie je pochybnáü O Bánkeszi sice hovorí v poznámkach; spomína, ze je stary, vypocita niekolko údajov, ale nezabudne vyzdvihnúf, ze za cias Frantiska Rákócziho II. obec vyskytuje pod menőm Tótkeszi. O mé­ né Keszi a o tóm, ze kfm by sa z Ke­ szi bolo stalo Tótkeszi,. byvali tu aj Madari, necítame ani slova. Madarstvo ostatne jednoducho anuluje v dejinách tohoto kraja. Píse o tóm kraji, ktorého obyvatelstvo bolo az do dób tureckého pustosenia zvacsa ma. darské a v célom diele sa ani len ráz nevyskytnú tieto dve sióvá: madarsky lúd. Spomína napr., ze r. 1559 velkovezir Ibrahim spustosí územie medzi Novymi Zámkami a Levicami, ale ani slova nepovie o tóm, ci toto územie obyvali Madari, alebo Slováci. Je prirodzené, ze takto jeho citateTstvo bude prisahal na posledné. Nad osudom hynúceho Madarstva nevyroní ani jedinej slzy. Naproti tomu vo spojitosti s tureckou lúpeznou vypravou z r. 1648., ktorá -prenikla az k Topoícanom, nezabudne povedaf: „Slovenské obyvatelstvo muselo znásaf najvacsiu farchu vpádov tureckych v záujme europskej kultúry a záchrany kresfanstva." Len tak mimochodom poznamená, ze z tychto cias . pochádza aj prvá Surianska álovenská písomná pamiatka, ako dőkaz toho, ze Surany boly uz vtedy

23

slovenské. Je to üst, ktory napísal správca majetkov áurianskeho hradu Mikulás Szeghy sudcovi mesta Kremnice. Na podklade tohoto cisto ceskou recou písaného listu ani zdaleka nemöze povedat na Szeghyho, ze bol Slovákom, alebo ze vedel po slovensky. Práve tak mohol mát k dispozícii aj éesky vediaceho pisára. * * *

Spösob, ak^m autor smysla o vynikajúcejsích historickych osobnostiach, zaslúzi zvlástnu kapitolu. O pánovi §urianskeho hradu v XV. storoéí, o vojvodovi Ctiborovi starsom rozpovie, akym on bol hrdinskym, královi vernem a hlavne sebavedomy'm Slovanom, Poliakom. O mladsom vojvodovi Ctiborovi hovorí taktiez p'odrobne a na jednom mieste hovorí o nőin toto: „Milovai spolocnosf slovenskych, moravskych a nemeckych rytierov a zemanov." Odhliadnuc od toho, ze v XV. storocí hovoril o slovenskych rytieroch znie trosku anachronisticky, necitame ani to, zkadial berie autor tieto svoje údaje. Naproti tomu o Frantiákovi Rákóczim II. sa autor vystriha povedat cokolvek

24

dobrého. Rákóczi nebol skúseny vo vojenskom umeni, nebol stratégom, jeho zivot plynul v drobnych, bezvyznamnych detailnych prácach, za dobytie Novych Zámkov möze dakovaf francúzskym inzinierom, zatial co neporiadne vojská kurucké pustosily vidiek, Rákó­ czi sa' zabával, hodoval, jeho vysokí dóstojníci, okrem Bottyána boli páni na dobitie. Doporucujeme autorovi, aby si precítal vlastny zivotopis Frantiska Rákócziho II. a jeho najnovsie biografie. * * *

Dielo sa svojou pseudovedeckostou obzvlást hodí k tomu, aby pokrútilo historické nazieranie tunajsieho slovénského obyvaterstva a ani trosku neslúzi záujmom vzájomného sblízenia a porozumenia. СіеГ, ktory si vytkol v úvode, aby lúd póznál minulost svojej rodnej zeme a aby sa pridrzoval svojich peknych tradícii, dosiahne autor celkom podla svojho individuálneho pojatia. Knihu vytlacila Kníhtlaciaren úc. spol. v Petrovci, s velmi ühladnym zovüajákom. BELŐ SZŐKE

P O L E D N 1 AK ,A ,

Kulon autó- és fra ki"or-javi>ó osztály ■

KÁROLY,

GÉPGYÁR ÉS VASÖNTÖDE к і А і / - \ к і г ‘- п і т г ‘- г - 7 п т

.......

Kulon henger- es fengely-köszörülő oszfály

MALOMEPITESZtl

KASSAI TAKARÉKEGYLET

F

MINT SZÖVETKEZET

e

l

KASSA

v n

i

d

é

e

v

e

k l

i ő

A b u d a p e stv id é k i, k a ssa i, kom árom i! m iskolci é s sza tm á rn é m e ti tan ke rü le t n e v e lé sü g y i kö zlön ye .

KASSA FÓ-UTCA 57. SZÁM .

M e g je le n ik m inden hó 25-én. S z e rk e sz tő sé g é s k io d ó h iv a ta l: K a s sa , Éder-u. 5. T e le fo n : 27*11. E lőfize té si á r a : é vi 12'» p e n gő. Tanároknak é s tanítóknak e g y é n i m e g re n d e lé s e se té n évi 6 - pe n g ő.

TÁVBESZÉLÖSZÁM : 34-53 '

vit"éz

S a jó i- é r d e k e e lle n v é t-: ha nem

ha nem .

kassai gázkoksszal fűh A szükséges felvilágosításokat

EMIL

FELVIDÉKI

gázzal, vagy villannyal fő z-s ü f-v a s a l,

SIKLÖSY

;

R U M - ÉS L I K O R KÉSZÍTŐ

ÜZEM

1

m e g a d ja ,

a gáz-, villany- és víz­ szolgáltatási ü z e m z a v a r a id orvosolja,

új villany- és gázkészülékekre rendeléseket- felvesz.

A kassai gázkoksz eladását intézi : KASSA SZ, KIR. VÁROS KÖZMŰVEI VÁROSI IRODÁJA Kassa, Fő-utca 94. Telefon: 29-58

KASSAI IPARI HITELSZÖVETKEZET MINT AZ O. K. H. TAGJA

■ KASSA HORTHY

M.IKLÖS-TÉR

KASSA, Fö-U TC A 23 alapítás,

é v : 1909

T Á V B E S Z É L Ő : 24- 77

20

ug yan s e m m i f é l e 1 'e x H lá ru f nem leheh korláHan m en n yiség b en kapni, háború

uhán

azonban

ismét- a régi

BEM EGYШ А K A S S A - F Ő U CCA 32-34 árusífja

majd

a legjobb

vásznat

m enyasszonyi k e le n g y é t szőnyegei' sfb.

W IKO LITOGRÁFIA -< ONYVNYOM DA!

м й іЫ Г £ Ъ £ Т * ■rt A K Á T O K ;P R O s P € ia js o i( , • ■ ■ Ü l t . P T t ■Z Ö N Y V ftC \ H/BtAPNYDHDA-

PAUSZ TI VADAR ' Tulajdonos:

^

SZAKMÁRY KÁROLY

Távbeszélő: 20-22_és 24-23

Üveg- és porcellánnagykereskedés.— Az ország legrégibb szaküzlete.' Bel- és külföldi üveg- és porcellánkészletek, csillárok, díszműárutárgyak nagy választékban. K ö z p o n ti ir o d a :

K A S S A ,

Épület-üvegezés. Modern képkeretezés.

F ő -u fc a

l?

Fiókok: '■ & J ; =

Portálüvegezés.

III. Fő-u. 73 — Távbeszélő: 27-99

KASSAI TÜ K Ö R G Y Á R . , ■ ÉS ÜVEGCSISZOLDA Túl.: SZAKMÁRY KÁROLY Távbeszélő: 20-22 és 24-23

KASSA,

C s e rm e ly v ö lg y i-ú h

26

G yári-: Közönséges és csiszolt- tükröket bútorüveget-. Síküvegcsiszolás, faceH-álás, Régi tükrök szakszerű ú jr a b o rítá s a . SZAKMÁRY

KÁROLY l

l

'l

I

HOLLOHAZAI KERÁMIÁI GYÁR, H o 11 ó

h n

7 n

K ö z p o n ti e la d á s i iro d a : K A S S A ,

T áv

b e s z é I. ő :

Kassa 20-22 és 24-23 H a I I ó h á z a

3

L Ü T H E R - U T C A

4

M ajolika-, fayance-, kőedény- és kályhagyár­ tás. Kőedény háztartási cikkek és díszműáruk gyártása. Speciális cobalt- . m ű v é s z m á z a s díszműáruk.

Szakmáry és Társa »POLIO« SZAPPAN- ÉS GYERTYAGYÁR, KASSA K ö z p o n ti ir o d a : F Ö -U T C A

19

G y á r t e le p : V Á G Ó H ÍD -U T C A 7 TELEFON: 3 0 -0 4

Kassai Magnezihművek

^J-leischer és oasnagykereskedés

irgér •

assa

L e s zá m íto ló

Bank

MAGYAR LESZÁMÍTOLÓ- ÉS PÉNZVÁLTÓ-BANK KASSAI FIÓKJÁ KASSA, FÓ-UTCA 53 - TÁVBESZÉLŐ: 30-60, 30-61

Felséges ital I I

sor

Q

GYÁRTJA:

'

'

és FIA SÖ R FŐ ZD E ÉS MALÁTAGYÁR R. T, KASSA

B izto sításai elhelyezésénél gondoljon a

G azdák Biztosító Szövetkezetére. A lapítása óta keresztény és magyar. M indent biztosít! K özp on ti i g a z g a t ó s á g : B u d a p e s t , IX., Üllői-út 1. T elefon: 187-870. Központi székház ugyanitt. Ezenkívül 21 ingatlan Budapestén és áz ország különböző városaiban. E rdélyi F ió k ig a z g a tó s á g : Kolozsvár, H orthy M iklós-út 6. T elefon: 36-85. D élv id é k i K iren d eltség : Ú j v i d é k , A ndrássy-út 2. T elefon: 23-47. V e z é r k é p v ise lő s é g e k : Budapest, Balassagyarmat, Debrecen, Érsekújvár, Győr, Kaposvár, Kassa. Kecskemét, Kolozsvár, M arosvásárhely, Miskolc, Nagyvárad, Pécs, Szatmárnémeti, Szeged, Szekszárd, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, , Ungvár, Zombor. Fő- és helyiképviseletek az ország egész területén minden városban és községben. A s z ö v e tk e z e t e lő n y ö s fe lté te le k k e l k ö t: tűzkár, jégkár, betöréses-lopás elleni, állat-, szavatossági, harang-; gép-, járm ű-, baleset-, szállítmány- és üvegbiztosításokát; é le t-' és takarékbiztosítást, tem etkezési, gyermek-ösztöndíj és • kiházasítási biztosításokat.

A G azd ák B izto sító S z ö v e tk e z e te sz o r o s k a p c so la tb a n m ű k ö d ik v a la m en n y i a g rá rtá rsa d a lm i s z ö v e tk e z e t­ tel. Szerződéses biztosítója a Hangyának, az Országos M agyar G azdasági Egyesületnek, a M ezőgazdasági Kama-, ráknak, a Faluszövetségnek, a M agyar M ezőgazdák Szö­ vetkezetének, a BarosSTSzövetségnek, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, a Vitézi Széknek, a Vöröskereszt Egyletnek, a Vasutasok Családgondozó Országos Egyesü­ letének, a Postások Jóléti Csoportjának, a Katolikus Népszövetségnek, a Reform átus Egyetemes Konventnek, az Erdélyrészi Hangyának, a ..Szövetség1" Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központjának Kolozsvárott és számos egyéb intézménynek. A M agyar Ö skeresztény M almok Szövetsé­ gével is a legharm om kusabb együttm űködésben dolgozik.

Legyünk hívéi és istápolói a szövetkezeti biztosításnak!

EGYESÜLT FELSŐMAGYARORSZÁGI HITELBANK ÉS

KASSAI TAKARÉKPÉNZTÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (ÉRDEKKÖZÖSSÉGBEN A MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBANKKAL)

KÖ ZPO N T: KASSA, Kossuth Lajos-utca 2 - Telefon: 20-75, 20-76, 20-77 VÁ LTÓ Ü ZLET: KASSA, Fő-utca 36 - 32-52, 32-53 FIÓKOK: BEREGSZÁSZ, LO SO N C , MUNKÁCS, ROZSNYÓ, UNGVÁR

Felvidéki Kereskedelmi Bank R, T. Kassa A Pesti M agyar K eresked elm i B ank L-eányintózete

Betéteket a le g jo b b a n gyümölcsöztet. Kölcsönöket a legjutányosabban folyósít. Foglalkozik a banküzlet minden ágával. T e le f o n s z á m o k : K a s s a 2 2 - 3 3 , 3 2 - 3 2

ф T á v ira tc ím : C o m m e rz K a ssa

E SZÁMUNK M U N K A TÁ R SA I: ABA JÖZSEF, gimn. tanár, U n g v á r . inámi BOLGÁR FERENC, gimnáziumi ta­ nár, a kassai Kazinczy Társaság tagja,

K a ssa .

Dr. CSAPÓ JENŐ, gimnáziumi igazgató,

I p o ly s á g .

P. FEJER MÁTYÁS O. P., a kassai Ka­ zinczy Társaság tagja, K a s s a . Dr. GÁBRIEL ASZTRIK, premontrei ka­ nonok, egyetemi magántanár, francia gimnáziumi igazgató, G ö d ö l l ő .

Dr. LÖSY-SCHMIDT EDE, egyetemi ma­ gántanár, az Országos Magyar Mű­ szaki Múzeum igazgatója, K a s s a . PALOCSAY ZSUZSANA, írónő, B e r e g ­ szász. Dr. SCHRANZ ANDRÁS, egyetemi ma­ gántanár, főiskolai tanár, K a s s a . SZŐKE BÉLA, középiskolai tanár, a SzMKE KisalföldkutatóJntézet munka­ társa, É r s e k ú j v á r . Dr. TELEGDI IMRE, közjegyző-jelölt,

K a s s a .-

TARTALOMJEGYZÉK: í Sziklay Ferenc: Optimista ének (vers) __ __ __ _ __ __ Forgách Géza: Sziklay Ferenc, a Felvidék kultúrpolitikusa — — — __ __ _ __ __ í Sziklay Ferenc: Koranyánk beteg ( v e r s ) __ í Sziklay Ferenc: Kánya a Kanyapta fölött (regényrészlet) — — — Hosszú Ferenc: Magány (v e r s )__ __ __ — — — — __ __ Komoróczy György: A magyar kereskedőosztály kialakulásáról Mécs László: Parittya (vers) __ __ __ __ — __ — — Lósy-Schmidt Ede: Az Országos. Magyar Műszaki Múzeum célja, jelentősége és gyűjteményei __ __ — __ — — — — — Hosszú Ferenc: Ujjgyakorlatok (versek) __ __ __ _— __ Nyíresi-Tichy Kálmán: Rozsnyó múzeumügye új csapáson _— — __ Francois Mauriac—Csapó Jenő: Marsyas vagy a kegyelem (vers) — Bellyei László: Ébredés (Napló a prágai magyar diákok életéből, fo ly t.) ___ Aba József: Kárpátalja festőmüvészete ____— — — — __ Francois Mauriac—Csapó Jenő: A könyvek (v e rs)__ — — — ___ Szombathy Viktor: Régi, szép farsang (n o v e lla )__ __ — — ___ _— __ Palocsay Zsuzsanna: Megváltott Éva vagyok (vers) — Schranz András: Nagybankjaink érdekeltségi hálózata — _— __ inámi Bolgár Ferenc: Az aluminium és a mai é l e t __ — __ __ __ Ágoston Júlián: Az első hóvirág (vers) — — — — — — __ Gábriel Asztrik: A premontrei kódexirodalom — — i__ — __ Ágoston Júlián: Tavasz érkezése (vers) — — — -— —

3 4 18 19 30 31 51 52 60 6165 66 81 100 101 106 107 117 128 129 147

Adattár: Telegdi Imre: Mit akar a Magyar Irodalompártoló Társaság? — — ___ 148 Kaszab Andor: Losonci kéziratok és könyvritkaságok. KétújCsokonai-vers 150 Könyvszemle: Ballai Károly, Császár István, Eckhardt Sándor, Ignácz Rózsa, Kulcsár Ador­ ján, Létay Ferenc, 'M arék Antal, Mohr Gedeon, Dr. Orbán László és Bacsó József, Petruch Antal S. J., Szentiványi József és Karol Markovié könyveiről Komoróczy György, Lelkes Tibor, Semetkay József, Schranz András, Sziklay László, Hévey László,P. Fejér Mátyás O. P. és Szőke Béla — — — — — — — — — — 155

Y/|

$6867

+? &

V
UJ MAGYAR

П

т

E U M

M Ij

NEGYEDIK KÖTET

г

-£ +2 .4 •<« +2 +s +2 +3 +s +3 +2

+í +s •$ +fi

ъ

+í $ + «c +* +S *2 +2 v X

+2 +2 +a +5 +5 K A S S A 194 4 E S Z T E N D Ő B E N

4» 4* «I» «I» ^
Й Ш

Ш і

II. ÉVFOLYAM JUNIUS

1944

U J MAGYAR IV. KÖTET

•

\

'T

E UM

II. (VIII.) FÜZET

A K A Z IN C Z Y TÁRSASÁG T U D O M Á N Y O S , I R O D A L M I É S M Ű V É S Z E T I S Z EML ÉJ E MEGJELENIK EVENTE KÉT KÖTETBEN, NÉGY FÜZETBEN AZ ERSEKUJVÁRI, KOMAROMI, IPOLYSÁGI. LÉVAI, LOSONCI, RIMASZOMBATI, ROZSNYÖI, MIS­ KOLCI, SALGOTARJANI, EGRI, SÁROSPATAKI, SATORALJAUJHELYI, UNGVÁRI, BEREGSZÁSZI, MUNKÁCSI, HUSZTI ES MARAMAROSSZIGETI IRODALMI, TU­ DOMÁNYOS ES MÜVESZETI EGYESÜLETEK EGYÜTTMÜKÖDESÉVEL. SZERKESZTI

Dr. S Z I KLAY L Á S Z L Ó SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Elnök:

v ité z UJVÁRY LA JO S Dr. ÁGOSTON JÚLIÁN ■ Dr. LUKÁCS DEZSŐ Dr. AROKSZALLÁSSY ZOLTÁN Dr. LUKÁCH JÓZSEF Dr. MIHALIK SÁNDOR Dr. BÁLINT IMRE Dr. MOLNÁR PÁL Dr. BELLYEI LÁSZLÓ NEHEZ FERENC Dr. BUCZKO EMIL NYlRESI-TICHY KÁLMÁN Dr. CSAPÓ JENŐ OLÁH JÓZSEF DARKO ISTVÁN ERDELYI BÉLA RÁCZ PÁL FORGÁCH GÉZA SEMETKAY JÓZSEF Dr. SÍPOS LAJOS Dr. HARSÁNYI ISTVÁN SCHUBERT TÓDOR HEGYI JÓZSEF Dr. JANITSKY BÉLA Dr. SZÉNÁSSY BARNA SZILAGYI KÁROLY Dr. KÁLMÁN BÉLA SZŐKE BÉLA KÖLTAY IMRE VARGA IMRE Kéziratokat, előfizetéseket, érdeklődéseket a főszerkesztő címére: Kassa, Mátyás király-kőrút 3. sz. alá kell küldeni. Telefon: 34—36. K éziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Előfizetési ár: egy évre 16.— P. a Kazinczy Társaság és a felvid éki testvéregyesületek tagjainak 12.— P. A címlap a Magyar Museum 1788. és 1789-i első kötetének fedőlapja után készült. A kép Benczúr Gyulát ábrázolja. K észült a W i k o nyom dai és litográfiái m űintézetnél. Kassa, Luther-utca 19. sz.

UJ MAGYAR 1

T

Q o

IP JQ

I T

IV. KÖTET II. (Vili.) FÜZET

5 0 0 6 1

NYOMTA: „W IK O ” KO- ÉS KÖNYVNYOMDÁI MOINTÉZET, K A SSA .

I

N

G

Y

S

Z

O

N

Y

A KRÓNIKÁS M EGHATOTTAN ül az írógéphez; hogy em lékezést írjo n kisebbségi é le tü n k egyik kiem elkedő szem élyiségéről, a k i gyönge asszony lété re férfierőt k ív án ó telje s felad ato t vállalt, súlyos korszakban, m ikor a jól felism ert cél és m egfelelően v á la sz to tt eszkö­ zök k é rd é sé n m últ, hogy á t tu d ju k -e m enteni m ag y arság u n k at a jobb jövőre? A ki e rre az önem észtő m u n k ára vállalkozott, h a n em is n é lk ü ­ lözte a lelkes m u n k atársak at, m égis — a felelősség terh é t, a h elyze­ te k m egítélésének idegfeszítő izgalm át, a dö n tések súlyát, egyedül h ordozta s ebben égett, am íg erő tartalék áb ó l futotta. Azután. — ha elh an y atló kezéből k ih u llt a zászló, felem elte v alaki, aki v á lla lta u g y a n e zt a sorsot. Sok ily en jó h arco su n k at sira ttu k el, m ég a szom orú k é t év tized ­ ben. V olt aztán, aki m egérte a felszabadulás h ú sv éti öröm ét, de tú l­ h ajszolt szerv ezetéb en áth o zta m agával a felőrlő időszak pu sztításait s akkor om lott össze, m ikor m eglátta az íg ére t földjét. M ások ism ét to v áb b bírták, ám a k é t vég én g y ú jto tt szövétnek örök tö rv é n y e sze­ rin t m égis csak idő elő tt el k e lle tt égniök. És mi, akik m ég itt v a ­ gyunk s k ö zvetlen em lékezésből idézzük e jó h arco so k a la k jait s m un­ k á ju k é rték eit, tisztelgő főh ajtással állunk sírjaik előtt s m éltató sza­ v a k gyolcsába ta k a rg a tju k eln y u g o d o tt sebeiket, szenvedéseiket, küz­ delm eiket és m agasra em eljük m ű v ü k et m inden idők tan u lság ára és p éld aad ására. M ert az ilyen életm ű v ek b en k ettő s az érték: egyik az önm agában való, m ásik az önm agán túllévő, am ely p éld aad ásb an további te tte k és életm ű v ek csirá já t hordozza. Ez utóbbi ta rtja fenn a folytonosságot időben, nem zedékben és feladatokban, m intha egy örökélő szervezetben: a nem zetben új és új szív születnék, hogy ha az előbbi elfáradt s m egszűnt dobogni, a köv etk ező átv eg y e szerepét s hősi lü k tetéssel v á lla ljo n m inden m eg terh elést a k ö vetkező összero s k a d á s ig . . . N em v életlen, hogy m indjárt bevezetőben ilyen g o n d olatokat éb reszt a P éch y G áspárné Ba>rtóky M á riá ra v aló em lékezés. És h a m ost fel a k a rju k m érni a kisebbségi fronton v itt szerepét, nem le h e t sablonos n ekrológot írnunk. K orrajz, h elyzetkép k e ll hozzá, hogy a szükséges k e re tb e illeszthessük a N agyasszony küldetését. M ert O is sorsüldözött, a G ondviselés á lta l k ijelö lt szereplők eg y ik e volt, ak it ú g y k a p tu n k Isten kegyelm éből, hogy teljesen és m arad ék talan u l el­ végezze azt, ami k e serű rab ság u n k id ején Reá kiosztatott. A CSEH MEGSZÁLLÁS első időszakában a m agyar női tá rsa d a ­ lom a teljes szervezetlenség állapotában volt. A történelm i csapás a n y n y ira készületlenül' ért, hogy elein te hinni sem a k a rtu k s p á r évbe telt, m íg a re tte n e te s ü tés káb u latáb ó l eszm élve az első teen d ő k ön­

if

-

'

171

tu d a tá ig ju to ttu n k . Term észetes, hogy az önvédelm i szervezkedések v o lta k az elsők s ezek között is a gazdasági v éd ő szerv ek és politikai p á rtk e re te k felállítása. A k u ltú rm u n k a nem zetm entő szerepének tu ­ d a ta is k o rán jelen tk ezett, de az összes eddig em lített terü lete k en első so rb an a férfi-társadalom v o lt érd ek elv e és harcb a szólítva. C sak m ikor e z ek a ikeretek léte sü ltek s a szereposztás nag y jáb ó l m egtör­ tén t, kezd tü k érezni a h iányt, a hézagot a m entő-fronton: mi tö rté n ­ jé k a sszo n y ain k k al s leányainkkal? M ert hogy v eszély eztetv e v o lta k s ra jtu k át sorsdöntő k é rd é se in k e t fen y eg ette a helyzet, az nem szo­ ru l bővebb bizonyításra. A pillan atn y i lét-n em lét k é rd é se in túl n a­ gyobb táv la to k b a n k e lle tt gondolkoznunk s a tartó s k iszo lg áltato tt­ ság b an rejlő v eszed elm ek et m eglátva, e lh á rítá su k ró l m inden lehető m ódon gondoskodnunk. H a sem m i m ást nem em lítünk, csak az iskolák szerep ét a cseh­ szlovák k ö z tá rsasá g felépítésében, élesen k irajzolódik a veszedelem . N yolc é v a la tt sok középiskolából te lje se n k isz o ríto ttá k a m agyar n y e lv e t s ezzel p árhuzam osan b e v o n u lt az „új szellem ", a szabados­ ság, a v a llá sta la n sá g szellem e. M egfigyelhettük a . csehszlovák é rte l­ m ezésű k oedukáció tü neteit, a m agukat k ih ív ó an kellető, alig serdült d iák lányokat, a „jóképű" n y o lcadikosokkal n a g y o n szívélyesén é rin t­ kező idegen tan árn ő k et, — lá ttu n k d iák ra jz o lta s a tan á ro k tó l jó v á ­ h a g y o tt m ajálisi plak áto k at, m elyeken a rev e re n d ás p appal ligeti lóc á n enyelgő n ő alak o k in v itá ljá k a v á ro s elk ép ed t közönségét a m a­ jálisra, m int am ely igen kellem es szórakozást ígér. H ogy ily en szellem ű iskolában m ilyen nem zed ék n ek k e lle tt vo ln a felnőnie, az nem kérdéses. Ezt a sorsot lá ttu k fiataljain k elő tt s az a n y á k n a k ezt a m ételyező lev eg ő t k e lle tt volna ellensúlyozniok. Á l­ talá b an : az otthon, a család v o lt az utolsó m entsvár, m elynek falai kö zö tt nap m int nap, szívós, türelm es m u nkával ú jra fel k e lle tt épí­ ten i azt, am it az „új" isk o la a fiatal, fogékony lelk ek b en lerom bolt. De, b á r ezzel k a rá n tisztáb a jöttünk, ott v o lt a nag y nehézség: a k i­ sebbségi szülő, férj és feleség eg y a rá n t az idegen m egszállás okozta nehézségekkel küzdött. A férj k e n y e ré t ezer veszély fenyegette, — lelk é t is, h a nem v o lt elég erős és öntudatos — , az asszonynak pedig m inden h i á n y t a m aga erejév el, k ita rtá sáv a l, m u n k ájá v al k e lle tt pó­ tolnia. M inden hősi önfeláldozása m ellett is tám asztékra, segítségre le tt v o ln a szüksége, hogy a m aga hitét, vigasztaló e re jé t s a lélekro n tá st ellensúlyozó szerepét m egtarthassa. A felad ato k n ak ebben a torlódásában, a legjobb időben s a leg­ szeren cséseb b m ódon jö tt segítségül a „N agyasszony", P échyné Bartó k y M ária lapja. Az 1922-ben a lap íto tt „Prágai M agyar H írlap", köz­ ponti ellenzéki n a p ilap u n k 1926-ban m ár teljesen bevezetve, főerős­ ségünk v o lt s m inden m agyar házba b ejárato s, biztos jó barát. Szeren­ csés gondolat v o lt — eleinte rotációs m ellék letk én t — vele indítani az új lapot, m ely a női társadalom irá n y ítá sá t volt h iv a to tt kézbe­ venni. És szerencsés v álasztás volt a szerkesztésre P échyné B artóky M áriát felkérni, aki teljes odaadással vállalk o zo tt a nehéz, de éppoly lélekem elő szép feladat elvégzésére. A nyagi erő, m int m inden kisebbségi vállalkozásnál, m inél k e v e ­ sebb állt rendelkezésre. De pótolta a lelkesedés, az önzetlenség, áldo­

172

zatkészség. N em szám ított, hogy rotációs papíron, la p to ld a lé k k én t jö t­ te k a „N ag y asszo n y '' első szám ai. M ert ezekről a szürke lapokról egy ízig-vérig m agyar asszony, — igazi nagyasszony! — szólt n ő te stv é ­ reihez, leán y ain k h o z s bám ulatos gyorsasággal m egterem tette azt a légkört, m ely az o lv asótábort eg y etlen n a g y családdá m elegítette, ahol m indenki otthon érezte m agát s ah o v á olyan bizalom m al v itte m inden ü g y ét-b aját, aggodalm át, sorskérdését, m int a gyerm ek szü­ lőihez. A „N agyasszony" rotációs a la k jáb a n m egnyerte a c satá t s nem soikára külön, díszes fedőlappal, sű rű illusztrációkkal s bő v en k ié p íte tt ro v ato k k al rö p íte tte szét a p o sta az utolsó kis községbe is. Gazdag szépirodalm i része m indég nem es szem pontok szerint, korszerűen, de szélsőségtől m entesen v olt összeállítva. „C sendes ó rák " cím ű s1 M áriássy n é Szem ere K atinka á lta l v e z e te tt ro v a ta a lelki elm élyülés o ly an tiszta fo rrása volt, m elyhez igazán v a sárn a p i áh íta tta l já ru l­ h a to tt m inden olvasója. A h áztartási ro v at a nag y szerű tu d ású és ta p asztalású m ag y ar háziasszonyok m in d e n k in c sé t k itá rta az asszony­ te stv é re k előtt. A m éhészet, (kertészet, kézim unka, divat, stb. ro v atai m ind kiváló szakm unkatársak kezében, tan ácsad ó -szo lg álatu k k al e g y egy szaklapot pótoltak. Lélekem elő v o lt a „M agyar n ő k m u n k ája" fejléc a la tt az ország m inden te rü le té n élő s m űködő so rstestv érek lelk es gondoskodásáról olvasnunk. A m ilyen b átorító v o lt a tudat, hogy m ár nem állunk egyedül s tan ácstalan u l, ép p o ly egészséges ösztönzést adott ez az állandó seregszem le a legnem esebb s áldásos versengésre. H a pedig „M ária N éni" szerkesztői üzen eteirő l szólunk, m eghato tta n kell em lékeznünk ezekben ú jra és ú jra m egrajzolt lelki p o rtré já ra . Itt b o n takozott dei teljesen a z Ö nem es egyénisége, tö rh e ­ tetle n m agyarsága, m ély tudása, n a g y m űveltsége, v é g te le n szív­ jósága, bölcs é le tta p a szta la ta, gyöngéd tap in tata, — egyszóval: m ind­ azok az erények, é rté k e k s tulajdonságok, m elyekkel a m ag y ar n a g y ­ asszony eszm ényét felöltöztetjük. Jellem ző, hogy sok o lvasója ezt a ro v ato t o lv asta legszívesebben s legm ohóbban. H a n é h a -n é h a k ih a ­ gyott, m ár a lev e lek sokasága sürgette, szorgalm azta. A „Szerkesztői üzenetek" a N agyasszony nag y csalá d já n a k családi tan ácsa volt, ebben összeforrott az egész olvasótábor s ebben érezte m indenki a legközvetlenebbül, hogy sim ogató k é z őrködik fölötte, figyel m inden rezdülésére, orvosságot k eres m inden sebére, jó tan ácso t ad m inden aggodalm as helyzetében. Rövid p ár é v alatt a lap te lje se n k ü ld etése m ag aslatára em elke­ dett: ö n tu d atra ébresztette, m egszervezte, irán y íto tta, n e v e lte a m a­ gyar nőtársadalm at, szellem i táp lálék k al lá tta el, k ö rü lb ásty ázta e tik ai alapjait, m egerősítette a családot, m inden felad at telje síté sé b en tám o­ gatta a kisebbségi m ag y ar asszonyt éppúgy, m int az idegen e g y e te ­ m eken tanuló m agyar leányokat, v a g y a falu elszigeteltségében fel­ növő fiatalságot. H itet adott, célt jelölt, eszközöket s u ta t m u ta to tt a jöv ő ép ítésre. Időközben a regionális szervezkedés is m egindult, n a g y ­ m últú k u ltu rális e g y esü letein k női szakosztályai (Kazinczy T ársaság, Kassa, Toldy-K ör, Pozsony) b áto r szerep v állalással v e tté k á t a helyi

173

felad ato k m egoldását, de az országos összekötő kapocs a szervezke­ dés e fejletteb b időszakában is a „N agyasszony" m aradt. „M ária N éni" lev e leslá d ája állandóan töm ve volt. A kik k ö z v e t­ len ü l is érin tk eztek vele, soha nem felejtik jellegzetes kis lev é l­ k á rty á it, — sűrű-sok dolga k ö zep ette legtöbbször ily en re írt — , de a k is k á rty a k é t oldalán, v a g y ak ár eg y en is — , an n y it tu d o tt elintézni s m indég oly kedvesen, finom an és valam i u tán o z h a ta tla n egyéni ízzel, m egcsillanó ötletességgel, hogy ez a k ép esség e k ü lö n tan u l­ m án y tá rg y a lehetne. T alán itt em lítsük, hogy a lap igen szerény hon o ráriu m o k ­ k a l dolgozott. De ezeket a szerkesztőnő m indég eszm ényi pon to sság ­ gal és1 a szerkesztőségek tö rté n eté b en p éld a nélk ü l álló gyorsasággal fo ly ó síto tta s hozzá m indég v olt p á r kedves, fűszeres szava. Ezzel v a ló sá g g a l k á rp ó to lta a m u n k atársat a so v án y á tu talásért. M eggazdagodott rovatokkal, új fejlécekkel, fotoreprodukciós k ré ­ ta p a p ír fedőlappal, bővebb illusztrációkkal fo ly ta tta a „N agyasszony" áldásos ú tjá t. A szerkesztőnő v ezércik k ei olyan nem es em beri h itv a l­ lások, m ely ek et jellem zésül szószerint idézh etn én k s örökségül, tan í­ tásu l h a g y h a tn á n k u tó dainkra. De hiszen — m int m aradandó é rté ­ k e k — , ott éln e k ezek az ih le te tt sorok a „N agyasszony" sok-sok h í­ v e n m egőrzött s ma is gyak ran fo rg ato tt évfolyam ában. A m a asszo­ nyától, leán y átó l sem k ív án h a tu n k m ást, m int fogadja m eg a „N agy­ asszony" egyik pünkösdi vezércikkét, a nő m agasztos feladatáról, a „reális idealizm usról", a jóságról. És fe jle h a jtv a m eaculpázhatunk szav ai nyom án: „V égletekre h ajló k v agyunk, hol égünk, hol alszunk. N éh a a hóna a lá n y ú ln án k az egész világnak, hogy ta lp ra segítsük, m ásk o r lehorgasztott, k á b u lt fővel nézzük, lá tju k erő tlen sé g ü n k e t és ez a mi legnagyobb hibánk! F üggetlenítsü k m agunkat han g u latain k tó l és legyünk, egyszerűen szólva: jó em berek!" . . . „Kell, hogy h a tá ro ­ z o tt célo k ért k ü zdjünk, á té ljü k az igazságot, h o g y önm agunk m eg­ szen telésév el a közjót szolgáljuk!" M ár h atalm as táb o ra v an országszerte, m ikor U ngvár—M unkács— R ozsnyó k ő rú tjá ra indul s elő ad áso k at tart. Tiszta,' nem esen fennkölt gondolatait szó rja szét ez ú tjá n is, m int egy áldott m agvető. A m un­ k á t az é le t leggyönyörűbb a já n d é k á n ak v a llja , az igazi boldog­ ság o t pedig a k ö tele ssé g teljesíté sb e n találja. M inden em beri feladatot e rre a m ondatra egyszerűsít le: „Mi a kötelességünk? A jóság!" Bár a teg n ap asszonya, m egérti a m a szav át és a m a h a n g já n kell szólnia, a m a pedig súlyos! H irdeti s k ív án ja a m egértést, az egym ástm egbecsülést, a dolgozó asszony- és leán y társad alo m új felépítését. S egítséget v á r m indenkitől, attó l is, ak i panaszolja, hogy m aga is küszködik. M ert a m élyen gyökerező jó ság m inden kö rü lm én y ek k ö ­ zö tt tu d segíteni, ha m ásként nem, p á r m eleg szóval, sz ere te tte lje s jó tanáccsal, együttérzéssel. „A S zeretet és M egértés boldogsága nem e lé rh e te tle n csillag, am ely u tá n h iáb a áhítozunk, hanem egy m eleg sugárból szőtt aranypalást, am it Isten kegyelm e ak k o r terít reánik, am ikor a rra érd em esek vagyunk!" A nő k ü ld eté sét íg y látja: „H innünk k ell abban az erőben, am e­ ly e t az Isten n őiességünkbe h e ly e z e tt és élnünk (kell vele. Ki kell lép­ n ü n k önm agunkból, neh o g y a h e ly te le n ö n szeretet önzővé, hiúvá,

174

ü ressé tegyen. T u d atosítanunk k ell önm agunkban az áldozatkészsé­ get, a többre, jo b b ra való tö rek v ést. H in n ü n k k ell az Isten n ag y szerű elgondolásaiban, pozitív célkitűzéseiben, ak a rá sá b an és — v a la ­ h o g y an utánozzuk Öt. A zt az Istent, aki b ék esség et h ird e tett é s h ir­ d et m inden em bernek, a ty a i szívét k ín á lja m indenkinek, pedig leg­ többször gyalázkodás, átkozódás a ju talm a jóságának. Ö azonban nem fárad bele — jó n ak lenni!" 1929-BEN JELENT MEG „É lethajók u tasai" című, 6 ív terjedelm ű, illusztrált kis k ötete, 5 no v elláv al s egy jelen ettel. A m űvet „m inden m ag y ar leán y szív szeretetéb e" ajánlotta. (F eledhetetlen nap o t tö ltö t­ tem akkor a szerző, M ária N énénk, régi idők h a n g u la tát lehelő szép otthonában, m ert a k ö tet sajtó alá rendezését a nyom dával v aló tá r ­ gyalástól az utolsó k e felev o n at k o rre k tú rá já ig rám bízta, s ezen a n a ­ pon m inden részletét tü zetesen m egbeszéltük.) Jan k o v ics M arcell, k i­ sebbségi é le tü n k egyik vezéreg y én iség e írt m egkapó és m élyen je l­ lem ző előszót a kis könyvhöz. Elm ondja benne, h o g y m int M antegazza, De A m icis „A szív" k ö te te fölött, ő is k ö n n y ezett P échyné k éziratán ak elo lv asása közben. „A siv á r M A" — írja — , „az é sz uralm án ak k o r­ sz ak a lett. A tu d ás átrep ü li az o ceán o k at és a rádió szikráin á t b e­ férkőzik az elh ag y o tt v iskóba is. A z élet k e serv e és gondja szám ítóvá tesz; m inden pro b lém áv á változott. De ez a kor, a tu d áso k fényének k o rsz a k a ■ — nem boldog, m ert szertefoszlanak édes illúziók és elszür­ kü ln ek az érzelm ek. A s z ív csak ver, de eg y re k e v e se b b e t szól bele az életbe. A z em b erek félnek a fölöslegesnek ta rto tt fájdalm aktól és e z ért inkább elvesztik a legszebb és soha tö b b é vissza nem té rő örö­ m öket is. Fogy a szeretet." „Ez a, k ö n y v szívet ajándékoz: szeretni ta ­ nít. A zt ta n ítja : csak egy igazi öröm van, — m ással m egosztani a mi öröm ünket. Egy igaz enyhülés van: átv en n i m ások b á n a tá n a k felét. Ez a k ö n y v azt hirdeti: a n ő n ek legigazabb m egdicsőülése a k ö teles­ ség, m ert ez teszi a szépséget e lv iru lh atatlan n á é s az e ré n y e k k ö n tö ­ sét vonzóbbá m inden elm úló divatnál. Á ld o tt az író szíve és tolla, m ely ezt a k ö n y v e t ad ta az érzések legjavából." . . . „Ez az előszó volt a m eleg könycsepp, m ely erre a k ö n y v re esett." E k ö ltői soroknál szebben senki nem jellem ezhetné az „É lethajók u ta s a i“-t, a legkedvesebb em lékek egyikét, m ely M ária N én én k á l­ d ott k eze u tá n reá n k m aradt. M i is csak ism ételh etjü k Jan k o v ics M ar­ cell előszavával: „Én, aki m indenkor és m indenekfölött m egbecsültem a nőt, m int az em beri jó ság n ak és az é le t szépségének egyedüli m egm entőjét, — k é rv e -k é re m a m ag y ar leán y o k at: olvassák ezt a k ö nyvet, m elyet n e ­ m es és gyöngéd lélek sugallt és szerető kéz n y ú jt feléjük." A NAGYASSZONY ÖZVEGYI sorban é lt s h a rc o lt é rettü n k . F é r­ jét, n éh ai Péchy G áspárt utolsó leh eletéig szívből gyászolta. M ély lelk i íközösségben éltek, hiszen P échy G áspár is terem tő elm e volt: n y u g d íjas k o ráb an fogott hozzá egész é letén át déd elg etett gondola­ ta in a k m egörökítéséhez s akkor csodálatos bőséggel öm löttek to lla alól a „M agyar fabulák", m ely ek et több k ö tetb en adott ki s ben n ü k e g y nem es léle k leszűrt életbölcseségei, klasszikusan egyszerű, ízes

175

m ag y arság g al m egírva szinte hih etetlen n é teszik, hogy szerzőjük egy felelős, m agas állásban átdolgozott élet után, an n ak alkonyán, csak úgy pihenőben alk o tta őket. A fabulák olyan férfi h itv a llá sa az é le t­ ről, sorsról, em berekről, aki a m unka, becsület és igazság hárm as alap ján élt, m indent látott, m indent m eg értett s m egbocsátott, hogy vég ü l m osolygó bölcseséggel p éld ázato k b a sorozza a gyarló em ber verg ő d ését, bukdácsolásait, hiú tö rtetését. A N ag y asszonynak eg y e tlen öröm e v o lt m ég: férjes leánya. V ele is ritk á n é rin tk ez h e te tt a trianoni h a tá ro k m iatt. Az utolsó év ek b en m ár so k at kü szk ö d ö tt tú le rő ltete tt, fárad t szem ével. M ű tétre le tt volna szükség, de nem tu d a m agát elszánni rá s a ja v a lla t nem is v o lt eg é­ szen k é te ly nélküli. A z ezzel járó lelki m eg p ró b áltatást is bölcs tü re ­ lem m el, panasz nélkül viselte. A felszabadulás kisebbségi alapítású lap ja in k m egszűnését hozta m agával. A cen tralizált k iad óvállalkozások m ellett a „N agyasszonyt" fen n tartan i nem lehetett, országossá fejleszteni pedig — b á r érdem es le tt v o ln a — , senki nem ak arta. N ag y asszo n y u n k k e serű lem ondás­ sal írta ezddőn, hogy a lap előfizetőinek n é v so rá t többfelől k é rté k , de senki nem érd ek lő d ö tt aziránt, m ik v o ln án a k a szerkesztő terv ei, el­ gondolásai a lap jö v ő jé t illetően! Pedig k á r v o lt a „ N a g y a s sz o n y á t eltem etni. K üldetése le tt v o ln a a k itág u lt h a tá ro k között is és ezt ugyanazzal a lelkiism eretességgel tö ltö tte v o ln a be, m int az előzőt. H iszen olyan olv asó táb o rt nevelt, m ely n ek szen v ed ések en edzett, á té lt te stv é ri egysége m inden k ö rü lm én y ek között kom oly é rté k e t je ­ lentett, a felszívó nag y központi lap o k ra szétszedve pedig legfeljebb előfizetőgyarapodást. íg y k e lle tt tö rténnie. Előbb m eghalt a lap. A ztán u tá n a h a lt a szerkesztő. M ár csak nekro ló g o t írhatunk. A M IT A NAGYASSZONY a „N agyasszony" szerk esztésév el v é g ­ zett, az o ly an nem zetvédő, építő m unka volt, m elyet m éltán illete tt volna láth a tó elism erés. Ö egy pillan atig sem gondolt rá, — tisz te ­ lő in ek ju to tt eszébe, hogy az elism erések, k itü n teté sek sorozatában m iért m arad ki az ö hősi helytállása? Szóvá tettü k , m ozgalom indult, kedvező fo g ad tatásra talált, de a .papírform án felakadtunk. „C urri­ culum v ita e " k e lle tt vo ln a s ezt aztán v ég k ép n e m le h e te tt ai N a g y ­ asszony tu d ta s m egkérdezése nélk ü l összeállítanunk. Ö pedig k e re ­ k en m egtagadta, h o g y a d a to k a t szolgáltasson. Ü gy érezzük: igaza volt. M u n k áját a kisebbségi m ag y arság n ak áldozta s nem v á rt é rte sem m i elism erést. A jól v é g z ett feladat ö n tu d ata tö b b et je le n te tt szám ára. És ha a k itü n te té sn e k nélk ü lö zh etlenebb előfeltétele v o lt egy rö v id m űködési vázlat, m int a „N agy­ asszony" m aradandó é rté k ű s önm agukért beszélő évfolyam ai, úgy a m érlegelés telje se n nyílt. > P éch y n é B artóky M ária sírján a letűzött'' k e reszt h ird e ti,' hogy a la tta olyan h am v ak pihennek, m elyek m inden időkben tiszteletet parancsolnak, küzdelm eik m éltó ju talm át pedig m ár e ln y e rté k oda­ fenn a m indeneket látó -ö rö k Igazság lábainál. NVIRESI TICHY KÁLMÁN

176

TAVASZ ÉRKEZÉSE Hollá! a tavasz beszökött olyan sunyin, oly m egbúvón; eg y et k acag o tt s beszökött havas, ködös-bús télutón. Hollá! a h an g ja úgy nevet, m int csilingelő leán y ajak , m adárdallal, rüggyel nevet; s a fák sorra m egbom lanak: le h á n tjá k v a sta g kérgüket, — k é re g m ögül rügy k an dikál — fele jtik száraz k é r g ü k e t. . . Tavasz új é lte t trom bitál: a harsonaszó szerteszáll, e lőbújik virág, levél, s m íg a tav asz-d al szerteszáll, a fák közt szerelem m e s é l. . . K om oly tö lg y ek m ost k acagón fodrozzák föl tar-ág u k at, kom or p latá n o k k acagón szirom m al rak n a k n y á r-u tat, hatalm as h á rsa k p ajk o san csin talan tán co t lejtenek, s a n y árfaerd ő n pajk o san k acarászn ak a lev elek . . . M indenen átv ib rál a tűz: szerelem tüzzel a tavasz, s ahol cso d ák at g y ú jt a tűz; fák virág lán g b an állanak; s a virág lán g b an lobogón fut a tav asz és trom bitál s ezer szikrától lobogón tűnik, h a rárik k an t a n y á r . . . Egész h a tá rb a n ő az úr: szirom -ekével m indenen átszánt, s barázd án — ő a z Űr! '— végigbizserg a s z e re le m . . . Szerelem től a föld öle, fa, búza m egterm ékenyül, s a m agothányó föld öle tü csö k -szájáv al h e g e d ü l. . . T avasz vérpezsdítő szaván száguld a szirom -fergeteg, s az em berek szűz szent szav án ú jra szeretni kezdenek! ÁGOSTON JULIÁN

177

A Z

Ó

S V A .

M

E

N

T

É

N

EZ ITT AZ Ó SV A VÖLGY. Tágas, bő teknő, m elyet k e le t felől a D argó és a szalánci h eg y ek erdős oldalai határo ln ak , n y u g a t felől pedig az olcsvári dom bok szegnek be. A teknő m élyén fűzfák sötét fűzére k ö zt k an y a ro g a kis patak, az Ó sva s a lan k ás oldalakon m eg­ m ű v elt tá b lá k legelőkkel, kis erd ő k k el váltakoznak. A lan k á sa n elterülő földek m indig m ag asab b ra viszik fel a te k in ­ tetet, fel a végtelen, k itáru ló égig s az ég m indig szabadabban k é k lik a lan k ás v idékek, m int aíkár a sík, a k á r a hegyes tá ja k felett. A tek n ő szélén falvak kuporognak. T elepülésükkor bölcs m eg­ gondolás v itte őket a teknő m élyét veszély eztető tav aszi v ize k elől a m agasabban fekvő p a rto k ra. H ázaik néhol m int legelő bárányok, ú g y k apaszkodnak fel a h e g y e k oldalán s közöttük, m int pásztor, á tem plom fehér to rn y a áll. Régen, kisfiú korom ban apám m al jártam erre. K ocsin m entünk az őszi tá jb a n s M agyarbőd m ellett v itt el utunk. A pám tól hallottam , hogy M agyarbőd lakói reform átus m agyarok, m íg a k ö rn y é k falvai k ö rö sk ö rü l m ind szlovákok. Ez m ég a h á b o rú előtt volt, ú g y harm inc esztendeje s azóta sem ­ m it sem h allo ttam errő l a tájró l. N em is voltam itthon, de azután, hogy kazakerültém , eszem be ju to tt a régi íit, felm erült bennem a régi utazás h an g u lata s felkerestem m egint M agyarbődöt. V á jjo n mi le tt a sorsa en n ek a falunak s reform átus m agyar n ép é n ek itt a szlovák tengerben? Ez a k é rd é s h ajto tt. M egint őszre já r az idő. A z erdők m ár v ö rh en y e se k s a> földeken szerte ég a h a lo m rah án y t krum pliszár. A nehéz fehér füst lom hán k ú szv a lapul a földhöz s v á rja , hogy titk o s k is szél érin tésé re felborzolódjék, felcsapjon a m agasba, azután ragyogó, v é k o n y k ö d k én t terü ljö n szét a tiszta őszi levegőben s finom, sa v an y k á s illattal tö ltse be a terek et. Itt v a g y o k h á t m egint a bődi m agyarok között. H allgatom ö-zős beszéd jü k et s m egtudom tőlük, hogy v a n m ég a k ö rn y é k e n falu nem egy, ah o l ép p en úgy já rja a m agyar szó, m int itt. A z Ö svavölgyön végig, ső t m ég a T arcav ö lg y b en és a h e g y e k en tú l is é ln e k ö-zős n y e lv já rá sú m agyarok. E rre a zu tán nekiin dultam s b e já rta m az egész vidéket. Északon az első m ag y ar falu, ahoj. ö -vel beszélnek, M agyarbőd. Innen keletre, a1 gálszécsi ú t m ellett, am int egy kan y aro d ó b ó l k i­ érünk, P etőszinnye zöld lom bokkal k ö rü lv e tt házai u g ra n a k elénk, fölöttük a dom bra é p ü lt ősi reform átus tem plom zordon to rnyával. M agyarbődtől dél felé h alad v a az Ö sv av ö lg y első falv a G yörke, azután a dom bok között m eg b ú jt k atlan o k b an R eg etem szk a és Balogd következnek, a v ö lg y kiöblösödött szélén pedig G arbócbogdány terül el. A v ö lg y n y u g a ti lan k á sa in Ó sva, A lsó- és Felsőcsáj fehérlenek

178

s n y u g a t felé, a h eg y túlsó oldalán, m ár a T arcavölgyben B eszter fekszik. G arbócbogdánytól délk eletre a szalánci h eg y innenső olda­ lán Rákost, túlsó oldalán pedig N agyszaláncot érjük. E zeknek a falv ak n ak v alam ik o r túlnyom órészben reform átus m a­ g y a lo k v o lta k a lakói. M a csak a legészakibb és a legdélibb faluban, M agyarbődön és N agyszaláncon é ln e k nagyobb szám ban s a felsorolt falv ak között m ár olyan is van, am elyikben csak egy -k ét család akad, h a m ag y ar családi n e v e t talá lu n k is eleg et a m ost m ár szlovákul bev szélő nép között. , M agyarbődön ezután többször is m egfordultam s egyízben hoszszabb ideig, k é t hétig laktam ott. H a a falura gondolok, m indig a tá j­ ja l e g y ü tt jelen ik m eg előttem : a széles teknőszerű völg g y el e az e r­ dős hegyekkel. A falu tágas, m int m aga a táj és rendezett, tiszta. A H e rlá n y b a vezető széles ú t (két oldalán terü l el. Sok az új, kőből ép ü lt háza, de ak ad közö ttü k régi, zsúpfedeles kicsiny faház is. A falu északi v é g é n áll a lé g i-ré g i reform átus tem plom , barokkos fedelű to rn y áv al. A fe­ dél a m últ század v é g e felé pusztító nag y tű zv ész u tá n k e rü lt a to ro n y ra. ., ö r e g n én ik e ü l egy régi, kis zsúpfedeles ház előtt. M egszólítom . L assan indul a szó, de azután n e k ib áto ro d ik s h am aro san ben t is v a ­ gyok m ár a házban, am elyik kétab lak o s hom lokával az u tc á ra néz s „első házába" az u d v a rra nyíló pitv aráb ó l lépünk be. A p itvarból félkörű .ív v á la sz tja el a kém ényalját, ahol a tátongó, sötét, felfelé szűkülő szabadkém ény a la tt k icsin y tűzhely és külön eg y k ö rü lé p í­ te tt k a tla n áll, az „első házból" pedig a falon k eresztü l k erek, füstös n y ílás to rk o llik a kém ény aljába. A h ázban egyedül a néni, B ányász néni lakott. B izalm atlan volt m ég,m indig egy kicsit: — Ö, h á t m it káván az ú r ezen az ócska' la k á ­ son látn i — s gy an ak o d v a k érdi — , nem tö rv én y es az úr? — De azután m egnyugszik válam ennyire. K örülnézek: A z „első ház" bútorai asztal, ágy, k aro sp ad s a szobának csaknem a n eg y ed részét hatalm as, tap a sz to tt kem encés tűzhely foglalja el. A kem encéhez m ost k is „m asina" is társul, de v alam ikor nem állt m ásból, m int a padkából, itt „k o cik “-ból, am elyen szabadtüzön, vasláb o n főztek. A p ad k a m ögött terp eszk ed ik a nagy, négyszögletes kem ence, m indjárt a1p ad k a fölött tátongó ny ílásáv al, azonfelül pedig úgy, hogy a kem ence szájából, v a g y a p a d k a szabad tüzéből felszálló füstöt is elnyelhesse a n ag y füstfogó. Ez a „kabala" (m ásutt, pl. Bor­ sodban kabola) a kem ence feletti fü stcsato rn án ak a d ja á t a füstöt, ah onnan a pitv arb a, a szabadkém ény alá jut. M egkérdem az öregasszonyt, hogy m ilyen régi a ház. — H ogy m ilyen régi? H át az uram val építettem , oszt esztendőre k iv ittü k a te ­ m etőbe. A z 89-ben volt. H án y év e v a g y o k én m ár özvegy? M ondom , hogy bizony m ár 47 éve. C sodálkozik s kicsit m eg is s ira tja m agát. K érdem azután, h o g y an építkeztek. — H át csak úgy aranyom , m int a többi szegények. R égen csak faházak voltak. Ügy, ahogy elhozták a fát az erdőről, nem is faragták, k a lé tk á b a össze­ rak tá k . A régi h ázak m ind fából, tap asztv a van. Bizony az uram val e g y ü tt tapasztottam . Később, h a h ázat építettek, m egfaragták a fát.

179

Szulákot v e rte k le, am ennyi kell és k ö rb e ra k tá k a rovatot. A k é ­ m én y t is úgy csinálták. N égy szulák v o lt felállítva és a rra olyan paticso k ráv erv e, paticcsal befonva. O ly an lapos p a tic so k at összehaso­ gattak, osztán áztat behúzták, am i körösztül é rt rajta, osztán b e ta ­ p a szto ttá k sárral. — A k k o r a h ázban csak k em ence volt, nem v o lt m asina, oszt a kocikon tüzet ra k ta k és ú g y főztek dreifusszal, m eg úgy, hogy a kem encébe, a tűz m ellé ra k tá k a csuprot, de csak főd csuprot, nem v asat. A p itv a rb an m eg v o lt a katlan, h a szapultak; m ellette m eg főztek, ha lakodalom volt, o ly an n a g y fazék k á p o sztá t is, hogyha n y o lcv an em ber v o lt volna, m indenkinek k itelt. A p itv arb an , am in főztek, úgy h ítták , konyha. — A z n a g y o n jó volt, m ikor m ég a h á z b an tűzön főztek, m ert este az szított, (világított) m ert lám pa akikor nem volt, csak olyan volt, m int e g y alm a és abban kan ó c volt. — V olt m ég n a g y láb as fazék is, vasból. A zt állíto ttá k a tűz fölé. — A k k o r ú g y volt, hogy tizenöten is m en tek a k a n á lv a l a tálba, de tá lk a senki elő tt nem volt. A z asztal k özepén v o lt a nag y tál, azután a sok nép körötte. A fiatalo k nem is ültek. M ost m ár m ind n a g y úr, m eg ú tálk o zik egym ástól. A kkor jobb volt. A z Iste n t szid­ ták? — m int m ost? — senki sem k á ro m lo tta Istent, de m ost csak akkorácsi, h á t m ár k i tu d ja szidni! — M ostan m inden m ás. M ostan m ár nincsen sok k a b a la a falu­ ban, m eg faház sem, m ert a tűz u tá n n a g y o n k e z d te k k ő házat építeni, m eg a régi kem en cék ét széth án y ták . M ikor a n ag y tű z volt, akkor m egégött n e k ü n k is m inden. A tem plom is. M ár három nap ég ö tt a falu, oszt a to ro n y b an is gerjedett, de nem látták, m ert csupa1egy füst v o lt m inden, oszt ú g y v a sárn a p v irra d ó ra összedült a torony. Jaj, ak k o r n ag y v o lt a szegénység! M íg B ányász n én i m esél, nézegetem az ágyat. Pirossal sz ő tt m in­ tá k k a l dúsan tele a dunna s a p árnák, s m ég a lepedő is k é t széles csíkban s olyan m agasan v e tv e az ágy, hogy m ajdnem a m en n y ezetet éri. A du n n án h árom p á rn a fekszik s m indnek a kifelé m utató része a m intás, a három p á rn á ra pedig m ég négy v a n é lé re állítva1. G yö­ n y ö rű egy ilyen ágy, de bizony m ár ritkaságszám ba m egy. M eg m aga az ágy is. Tele festéssel, rózsával, tulip án n al s k é t galam b csókolódzik a v irá g o k között. Bődi parasztem ber m űve. K ocák J á n o s a m estere. A fal m elletti tám lás lócát, a „karos széket" is ő csinálta, m ert — ak k o r ez v o lt a m ódi. R égen nem! A k k o r a z én apám házáb an csak a fal tövibe k ö rü l le v o lt v e rv e szulákok, azon v o lt deszka, o tt is a lu d tak az em berek, m eg a k ucserán, a kem ence tete jé n , m ert azt úgy h íjják . — De csin áltak ak k o r szép tulipános lád á t is. A zt is tessé k m eg­ nézni — s v ezet is m ár a pitvarba. A bból nyílik, szem be az első ház ajta já v a l, a k am ara. O tt állt a tu lipános láda. Bizony fakó v o lt az is, m int a régi ágy és karosszék. A b elsejére vo ltam kíváncsi. Bányász néni k irak ta, am i benne volt. E lőkerültek így a régi bődi szőttesek s a régi ru h ák . A színesen hím zett, p réselt cinngombos,, feh ér gyapjúflanell ujjas, a „flanér", m eg a m olnárkék, gy ap jú „p ád v aly " szoknya és a hím zett börködm ön. B ányász néni szerint ehhez piros csizm a járt.

180

M a ez m ár persze m ind a m últé. A finom gyapjú p á d v a ly szo k n y ák at a h áb o rú utolsó év e ib e n k ezdték felszabdalni s n a d rá g o t v a rrta k be­ lőle, m ikor m ás anyagot m ár nem leh e tett kapni. A zután elő k erü lt m ég valam i. Egy csipkés, h alványzöld és h a lv á n y b a rn a selyem m el hím zett kak asm in tás lepedő, zsubrikolt részekkel a k a k a so k között. V alam ikor m inden h ázban v o lt ily en s k ettő s feladata volt. A k e re sz ­ telő lakom án ezzel függönyözték el a gyerm ekágyas an y a ágyát, azután m eg ezzel ta k a rtá k le a h a lo tta k a t a ravatalon. És m ég mi m inden v o lt a kam arában! M indenféle régi szerszám s guzsaly tele faragással, am elynek cifraságait az ü g y e sk ez ű b arkácsoló ónnal ön­ tö tte ki. Itt csin álták a faluban nem is olyan régen. M a is él m ég a m estere, farag is m ég ilyet, m ég cifrábbat is. N ag y o n a já n lg a tta a néni, hogy m enjek el hozzá, h ad d lássam , m ilyen em ber. A hogy nézzük ezeket a dolgokat, az öregasszony visszagondolt a régi időkre: — J a jj rég en nag y o n szép volt, m ikor m en tek a n é p e k a tem plom ba, oszt á lányokon, asszonyokon a flanér, a p ád v aly szoknya, m eg a piros csizm a, az em bereken m eg a b a rn a ködmön! A z n a g y o n szép volt. B ányász n é n it az érdeklődésem igen feltüzelte s szedte elő a „ sz u g b ó r, a gerendáról, a régi m ár-m ár elfeled ett tárg y ak at: a „hal­ v á t", am i nem egyéb, m int egy fából k iv á jt féliccés (halbe), a „súly­ kot" és a „lapickát". A lap ick án alakos díszítés. Nézem : A kasztófán függő em ber, alatta betűk. N agynehezen kibetűzöm : BREZNAI. — Az a B reznai — m ondja a néni, m ikor látja, m it vizsgálgatok. — Öt a k a sz to ttá k fel a grófok, hogy jö tte k a kutyafejűk. Breznai! A n é v ism erősen csengett. H át persze, hiszen p ár n appal ezelőtt olvastam róla. Ö volt Szaláncon az 1831-i k o le ra já rv á n y ide­ jéb en a zav arg ó k vezére. Ezért k e rü lt akasztófára. B ányász néni elbeszélése m ást m ondott. ím e a történ et: — A kkor já rta k a k u ty afejű k . M inden k ú tb a belenéztek és dobtak bele valam i v eszélyest. B reznai k ú c sár v o lt Szaláncon a v árban, oszt m ikor jö tte k a k u tyafejűk, az u rak o tt h a g y tá k bent, hogy senkit be ne eresszen, ők m eg elfutottak. Jö tte k oszt a kutyafejűk! Z örögtek a kapun. Brezjiai csak erősködik: Ö nem ereszt be senkit. De ak k o r azt m ondja a k u ty a fe jű k vezére, rá g y ú jtja a v árat. H át ak k o r Breznai beeresztette a ku ty afejű k et. A zok csak b ed obtak valam it a kútba, osztán m entek is. Jö n n e k aztán haza az urak. K érdik, ki v o lt benn a várban, m ert m in d járt látták. H át m ikor B reznai m egm ondta, hogy be k e lle tt e n ­ gedni, m ert igen fenyegették, elfogták az u rak .és felakasztották. M i­ k o r m ent B reznai az akasztófa alá, csak azt kérte, elénekelhesse a CIX. zsoltárt. El is én ek elte végig és ott v o lt a sok nép és hallotta. O tt függött az akasztófán, lefoszlott róla m án a ruha, m égsem tem et­ té k el. Két lán y a öltöztette m indig újba. A csonjai o tt h u llo ttak szét az akasztófán. Legenda. Breznai, a zavargók akasztófán v é g z ett vezére, a nép között legendás hőssé v ált. Em léke kom or balladai színekben él tovább. Késő d é lu tá n ra fordult .az idő s én m ég m indig B ányász néninél voltam . C sak akkor búcsúztam el tőle, m ikor a csorda h a z ajö tt s m eg­ 181

érk e z e tt v e le az ő te h é n k é je is. — Isten le g y e n az ú rv al is — felelt köszöntésem re, és m ég hozzátette — , o sztán tessék eljönni m áskor is, aranyoskám . C sabaihoz m entem innen, a h íres faragó m esterhez. V alam ikor az egész k ö rn y é k e n ő csinálta a „guzslyokat" s nem győzte m unkával, m a azonban m ár alig k e ttő t-h á rm a t a d el egy esztendőben. M ind k e ­ v e seb b e t szőnek az asszonyok, lán y o k s m ost m ár in k áb b csak k e d v ­ telésb ő l farag, barkácsol. De C sabai nem csak guzsalyt farag. M eg­ csinál ő m indent, am ire a faluban csak szükség lehet: szekeret, ekét, h engert, m indent s am i a legszebb, m indezt m ag acsin álta eszterga- és gyalupadon. Este e g y ü tt ü ld ö g éltü n k a házigazdám c salá d já v a l és a szom szé­ dok is á tjö tte k egy k is beszélgetésre, am ikor h allották, hogy vendég v a n a háznál. B eszélgetés közben m egtudom , h o g y a falu h a tá ra 49 és fél tele k s m ind az ú rb éresek , a régi reform átus gazdák k ezén v an. Egy tele k 24 hold, az egész falu h a tá ra te h á t 1188 hold. Ebből legelő 40, erdő pedig 62 ho ld at tesz ki. A földeket dűlő n k én t beosztott négyes for­ gókban m űvelik. Ez a b eosztás m ég a faluközösség m ara d v án y á n a k látszik. Á llatn ev eléssel is foglalkoznak. A z ú rb ére sek n e k rem ek faj­ b ik á ju k van. M indig nag y o n v ig y ázn ak arra, h o g y az a p aállat tiszta fajú és fiatal leg y e n s állatállo m án y u k így ig en szép. L ovaik is szépek. , A m agyarbődi gazdák jóm ódban élő, jól gazdálkodó, ú jításo k irá n t fogékony em berek. A családok m inden ta g ja segít a gazdának s így nem sok k ep és é l a faluban. N evezetes, hogy a h á n y kepés, és cseléd, m ind szlovák. Lassan tollasodnak, erősödnek. V an olyan, aki csak p á r esztendeje, hogy a faluba került, de m ár te lk e t veitt, felép ített ra jta egy k is házacsk át is, inkább csak egy házrészt e g y szobával, de a ház falából k iálla n a k a k ö tő k ö v ek s esztendőre azután hozzá­ é p ítik a m eglévőhöz a p itv art, később a k am rát s az u d v a ro n is, v a n m ár valam i kis ólféle, am elybe m ajd a te h é n kerül. N em rossz a ke­ re se t s az gazdák — az egyik k ep és m aga m ondja — , jó em berek. A m agyarbődi n y e lv e t figyelem beszélgetés k ö zben s jegyezgetek. ím e n é h á n y szavuk: épitközni, m entők; értők, v erek ö d tek , cipőm öt, epör, m egöregöltem , m egbetegölök, régön. ö -z ő nyelv, m ellyel m ár n é h á n y évtizeddel ezelőtt Szem kő A ladár foglalkozott. D olgozata a „N yelvészeti füzetek'' 13. szám ában je le n t m eg 1904-ben „Egy abaújm egyei ö-ző n y e lv á rás" címmel. Bődi tartózkodásom alatt az esti beszélgetések ren d sz e re se k le t­ tek . T an u ln iv ág y ó k s iskolájukhoz n a g y o n ragaszkodnak. M ost is építkezési terv e k k el foglalkoznak. Egy este b eállíto tt a falu fiatal lelkésze s elm ondta, hogy nála já rt m ost az építőm ester, akivel az iskola felépítését b eszélte meg, m ert az iskola ép ü lete régi és szűk, csak e g y tanterm es, h olott m ár rég e n k é t tan erő tan ít s a v á lto tt tan ítá st a tanfelügyelő csak ideigle­ n e sen engedélyezte. M indenképen építeni kell. A z egyházközség úgy h atározott, hogy nem csak tanterem nek, hanem ö sszejö v etelek ­ nek, e lő ad áso k n ak m egfelelő ép ü letet emel.

182

M íg mi beszélgettünk, a gazda felesége és, m enye a tűzhely m el­ le tt dolgozgattak, de a gazdasszony odafigyelt és n é h a hozzá is szólt. M ost m eg od ajö tt s úgy figyelt a lelkész szavaira. — A zt m ondta az építész, hogy az egész 17.000 k o ro n áb a k erülne. N em is olyan so k — m ondja a lelkész. E rre a gazdasszony: — N o és h a többe gyönne, ak ­ k o r is m eg kell csinálni. Jó v o lt nekünk, hogy az elö g gyeink m eg­ é p íte tté k az iskolát, vót hol tanólni. N ek ü n k is a rra kell gondolni, a g yerekekre, m eg az onokákra. Igyekeztem a bődi é le tre és an n ak m élyenfekvő ré te g e ire fén y tvető m inden ad ato t összeszedni. Sok régi babonát, szokást, m ondát találtam , de sem m it, am i a nép m ú ltjá ra és a falu tö rté n e té re fényt v e te tt volna. E gyetlen olyan feljegyzést talá lta m az egyházi jegyző­ könyvben, am ely a rra m utat, hogy Bődöt a XVII. században m agya rok lak tá k s tem plom a is m egvolt. A feljegyzés a XVTII. század vége felé k e rü lt a jegyzőkönyvbe és a k ö v etk ező k ép en szól: „A Bődi Ref. Ekklésia Prédikátorinak rendi a'mint az emberek reá emlé­ keznek. Csegöldi Gergely. Anno 1648 a’mellyet onnan tudunk, hogy a Templom pitvarát 1784dik esztendőben újonpan építvén a Templom padlásán a deszkáza­ tok közt való hizakok béborítására való két darab deszkákon, ilyen írás talál­ tatott: Az Bődi Molnár István és Ladna Molnár Bálint tzinálták ez templomot Istennek tisztességére, Gédra Péter hadnagisagaban és Czegöldi Gergeli Pap idejében Anno 1648 die 3 July melly volt veres festékkel elsőben, melly le­ kopván a'régiség miatt, feketére festetett meg Kádas István által és a’templom két fallyait tartó kötésfára a Prédikátor Széke felett; a’felső gerendára in me­ móriám felszegeztetek."

H ogy m ár m ostan a tem plom ot tén y leg abban az időben é p íte t­ ték-e, av ag y a k k o r csak ja v íto tta k ra jta ' valam it, az nem világ lik ki, de valószínű, hogy a deszkalapon szereplő em berek csak ja v íto ttá k a m ár Tégebben fennálló tem plom ot. Ez valószínű azért is, m ert m ind­ k e tte n m olnárok, akikről tudvalevő, hogy faragó, fam unkákkal fog­ lalkozó em berek, a k ik itt esetleg a te tő t ja v íto tták , tem plom ot azon­ ban csak céhbeli em ber építhetett. A z eg y h ázn ak k ü lö n b en v a n egy a ran y o zo tt ezüstkelyhe, am e­ ly e n az 1565-ös évszám és egy m esterjeg y látható. A k e h e ly azon­ b an k e rü lh e te tt jó v al később a bődi egyház birtokába, a tem plom v i­ szont m ár sokkal régebben is fennállhatott. N ézegetem az egyházi jegyzőkönyvbe jeg y z e tt régi neveket, ím e néh án y : C sabay, Csontos, G édra, Bődi, Lubik, T akács, V arga, Lakatos, K ondás, K arap, M olnár, Erdőcskey, Vasas,, Zondor, Giba, Balla, Bentze fia István, Soros, Soltész, Jak ab , Lipótzi, Poros, Bán y ácskay, M ester, Lengyel, V arga, N agy, Szűcs, D ajka, Benke, Pásztor, Forgáts, Beregszászi, Csikós, Csubri, M arci, M atzko, Szabó, U jjobbágy, H udák. M ég m a is élnek a faluban C sabayk, G édrák, B ányácskaik. V á­ lo g atás nélkül írtam ki a neveket, am elyek az 1738— 48. esztendők k örül k e rü lte k a jegyzőkönyvbe s am int látju k , e g y -k é t n év kivétem lév e l csupa m ag y ar n e v e t találtam . A falu ősi m ag y ar v o ltáró l azonban nem csak a család n ev ek b e ­

183

szélnek. A so k k al m aradandóbb d ű lő n ev ek sem m ondanak m ást. Eze­ k e t jegyeztem fel: Rövidke, R akottyás, Kórós, N y irjask a, K enyér­ m ező, B oszorkánytó, Bazsó so v án y o rtv án y , Táblák, H osszakrépaföld, H ájik, K enderföldek, H egyek, K ertek alja, K jertekaljabogdány, M o­ csár, N yáravölgye, Dzél, G yörgyi földe, Ű rrét, Paptagja, H atárgödör, O rosnyik, A ranyos gödör. Ezek a d ű lőnevek m indennél többet jelen ten ek . E ltűnhet egy nem zet egy tájró l, m ásnyelvű nép k e rü lh e t a helyébe, de a dűlő­ nevek, a hajlatok, lankák, szakadékok n ev ei m egm aradnak. A z új nép esetleg nem is tudja, h o g y m it jele n te n e k a dűlők nevei, de év száza­ dok kal letelep ü lése u tá n m ég m indig úgy nevezi őket, am int azt a föld v alam ik o ri lak ó ja ráh ag y ta. Az új nem zet sokszor kiforgatja, á t­ a la k ítja a régi dűlőneveket, de re jtv e azért az ere d e tit m agukban v i­ selik s ez a föld ősi lakóiról tesz tanúságot. H a a tá rg y i n ép rajz d arab jai a m ag y ar m últ m ellett nem is te l­ je s bizonysággal szólnak, m ert a régi A baúj várm eg y e e v id ék é n a m ag y ar és szlovák nép öltözete és szövött d a ra b jai n a g y o n h aso n la­ to sa k voltak, hiszen ere d e tü k a m ag y ar ú rih ázak b an keresendő, a régi c salá d n ev e k és d ű lő n ev ek arró l beszélnek, hogy en n ek a földnek a lakói m á r évszázadokkal ezelőtt m agyarok voltak. M ost, persze, Bőd m ár nem tisztán m ag y ar község. É vről-évre tele p ed te k le szlovákok a faluban, akik lassan gy ö k eret ereszten ek s a h iv atalo s sta tisz tik á b a n a m ag y aro k arányszám át ro n tják , éppen úgy, m int a m integy 150 lelk et szám láló cigányok, ak ik m indenképen gy ö k értelen ek s m ag u k at az állam fordulat óta szlo v ák n ak m ondják. A bődi nap o k u tá n b e já rta m aztán a többi ósv av ö lg y i falut is. M agyarbődtől délre a legközelebbi falu G yörke. H egyoldalba é p ü lt s k é t p a ta k folyik végig rajta. V izeinek és ú tja in a k ren d ezése — a g y ö rk eiek n ag y szom orúságára — , m ég m indig késik. A m i ezen a té re n történt, az m ég a h áb o rú előtti időszakra esik. A k k o r foglaltak be egy jóvizű forrást a falu fölötti dóm bon s onnan cső v ezeték en k e ­ rü l be a faluba s vize a falu közepén az itató betonm edencébe csurog. Á llandóan tiszta, egészséges vize v a n így a falunak. G yörke lak o sság án ak a 30-as népszám lálás szerint 6 °/o-a m a­ gyar; az 1921-es népszám lálás szerin t azonban m ég 4 8 % v o lt a m a­ gy aro k aránya. Itt is v a n m ag y arn y elv ű reform átus iskola. A falu felső végén, a reform átus tem plom m elletti k é t külön épületben, k é t tanterem ben, k é t tan e rő v el folyik a tanítás. Az iskola n ö v e n d é k eié rt állandó h a rc o t vív. M ost egy reform átus leá n y a n y a gy erm ek éért folyt a harc. A tan k ö telessé v á lt g y e re k e t a szlovák állam i iskola tan ító ja — m int a gyerm ekm enhely n y ilv á n ta r­ to ttját, te h á t a z „állam g y erm ek ét,‘, beírta az állam i iskolába, de a m agyar isk o la ta n ító ja a reform átus g y e re k e t m ag án ak k övetelte. V égül a h arc — a m enhelyi igazgatóság és a tanfelügyelő m eg­ m ozdulása: m egbízottjaik k iszállása ellen ére i s — , m ag y ar győzelem ­ m el végződött. A b e ira tá so k elő tt külö n b en az állam i tan ító s o rra já rja a csalá­ do k at s igyekszik b e te reln i isk o lájáb a a m ag y ar g y erek ek et. De a

184

m agyar tanító résen áll. K iállított őrök jele n tik neki a szlovák tan ító in d u lását s attól k ezdve nem tág ít a sarkából. A v ih a rv e rt reform átus tem plom ú g y őrködik a falu felett, m int egy erősség. Töm zsi fal veszi körül. Igazi vár. Régi a la k já b a n M isko v szk y ra jz a ö rö k ítette m eg. O tt a to ro n y m ellett m ég álln ak a v a s ­ k o s pillérek s áll m ég a to ro n y felső építm énye is. Fából készült, s olyan, m intha v alah o l Székelyföldön ácsolták volna. A györkei m ag y ar ny elv rő l Bőd u tán ú jat nem m ondhatunk. T a­ lán csak azt, hogy a szlovák h atás inkább érezhető rajta, m int a bődin. G yörkén, az utcán, ritk a a m ag y ar szó. K utatom az okát. H ogy le h e t ez, am ikor k é tta n erő s m agyar isk o lája van? M egtudom , hogy a m ag y ar iskola tan u ló ja sem m enekül a szlovák szó h a tá sa alól. Az isk o láb an m agyarul tanuló gyerekek, am int k ilé p n e k az iskola k a p u ­ ján, m ár egym ás között szlovákul beszélnek. M iért v a n ez így? Fel ak artam d eríteni a titkot. Sorba k érdezgettem az em bereket, m iért nem m agyarul beszélnek, m ikor m indannyian tu d n ak m agyarul. M iért beszélnek egym ás között szlovákul a felnőttek is? N em érzik m ár m agukat m agyarnak? De igen s an n ak v a lljá k m agukat, de a k ö rn y e ­ zet. K evesen vannak. Sok a m agyar-szlovák v eg y es házasság és a nyelv, a m agyar n y e lv m indig nehezebb és nehezebb lesz, pedig m a­ g y aro k ők, soha m ásnak m agukat nem m ondanák. Ö k m ondják, hogy valam it tenni kéne, m ert így nem sokára elfe le jte n e k m agyarul. B eszélek erről a m ár félszázad óta G yörkén élő reform átus le l­ késszel is. Faggatom , mi itt a baj, m iért v a n ez így? A késő éjtszakába n y ú lt bele a beszélgetésünk. — A zt kell m ondanom , nem v a g y u n k életképesek. N em m ost k ezdődött ez el. M ár régen, m ég a h áború előtt kezdte elv etn i m agá­ tól a n y e lv é t ez a nép. H ogy m iért? — nem tudom . K önnyebb n y e lv a szlovák, m int a m agyar? Igazán nem tudom . A nnyit gondolkodom ezen és nem tudom m egérteni. T alán nem tudják, hogy m iért m agya­ rok? Pedig azok. Itt tan u lt az apjuk, nag y ap ju k , m ind a m agyar isko­ lában, a tem plom ban is csak m ag y ar szót hallanak. A m ag y arság n ak ú g y a v érü k b e n kellen e lennie, m int a tejesköcsög cserepében a zsír­ nak, hogy azt m ár onnan soha sem m i sem b írja kiszedni, sem kifőzni. H a széttörik a köcsög, az akkor is a cserépben m arad, ezek m eg felej­ tik a n y elv ü k et. De m ilyen m agyar lesz az, aki nem tud m agyarul? Nem , nem értem ezt a népet. F igyelem m ár régen, m á r a h áb o rú előtt: h a tíz asszony k ap ált és kilenc közülük m ag y ar volt, eg y m eg szlo­ vák, az egy szlovák asszony k e d v é ért a kilenc m ag y ar szlovákul b e­ szélt. M ondom én, nem éle tk ép e s a mi népünk. El kell pusztulnia! V itatkozunk. Én azt vallom , hogy ez a tü n e t m ég nem bizonyítja szü k ség k ép en az életk ép telen ség et. Ezért m ég nem k ell elpusztulnia. M ajd ta lá n elju t nem zeti tudatához, felébred ben n e a közösségi szel­ lem. Érezni fogja, hogy csakis a m ag y ar közösségben ta lá lh a tja m eg a h e ly é t s az eg y et jele n t a n y e lv v á lla lá sá v al is. H ajtogatom , hogy nem egy n ép et éppen rosszrafordult sorsa erő sített meg. A m agunk tö rté n e te is tudósít ö n tu d atra ébredésekről, példázgatom , h o g y an k e ­ rü lte k ki h aláln ak szánt nem zetek m egerősödve, m agukra ta lá lv a é v ­ százados m eg p ró b áltatásaik fürdőjéből. V iaskodom a lelk ész rosszat jósló é rv eiv el s viaskodom a m agani 12

185

gondolataival. V alóban! — v a n itt m ég m it m enteni? M i h iányzik en­ n e k a n ép n ek a lelkületéből s m it k é n e adni neki, h o g y ez a folyam at m egálljon s m egm aradjon m agyarnak? A zután p árnapos györkei tartózkodásom u tá n derengeni kezd előttem valam i. A zt látom , hogy a m ag y aro k azért eg y ü tt vannak, összetartanak. E gyütt vannak, m int refom átusok s m int m agyarok. S egítenek egym áson s a közösségi érzés is, m intha m eglenne s erő ­ södnék is. T öbben eg y ü tt vesznek m ezőgazdasági gépeket, m ézpergetőt, h a v alak i új köny v h ö z jut, kézrő l-k ézre já r a faluban. A legerősebb kap o cs a vallásuk. A reform átusság eg y et jelen t a m agyarsággal. ím e e g y eset: K érdésem re, hogy a falu e g y ik m agyar n e v ű gazdája m ilyen nem zetiségűnek v a llja m agát, azt felelik, hogy az ap ja m ég m ag y ar volt, d e ő m ár katolikus. Persze ez a szem lélet is csak a falu h a tá rá n belül érvényes. A z én k ato lik u s voltom soha sem te tte k érd ésessé szem ükben m agyarságom at. V an itt te h á t v alam ilyen közösségi érzés, de csak a falu h a tá rá ig terjed . A z azon túl élő m agyarság m ár nem valóság szám ukra. A m ásik nem zet közelsége, a vele való eg y ü ttélés évszázados iskolája m ár m egedzette, m ozgékony szellem űvé tette. M űvelődési v á g y a m ár rég e n felébredt. Sokat olvas. Tolsztoj, M óricz Zsigm ond, Z ilahy m űveit olvassa, de m űvelődési v á g y á v al m agára v o lt h ag y atv a. Senki se m gondoskodott arról, hogy jó k ö n y v ei legyenek, hogy ism e­ retterje sz tő s m agyar elő ad áso k at hallhasson. N em jö tt hozzájuk soha senki sem, hogy seg ítség ü k re legyen. A h áb o rú előtti n ép o k tatás nem so k at te tt azért, h o g y az á lta lá ­ n osan kiosztott nem zeti szólam okon k ív ü l m ás is elju sso n ehhez a néphez, hogy telje se n b e o lv ad jo n a m ag y ar közösségbe, s bizony az állam fordulat óta sem so k tö rté n t en n ek az érdekében. Fontos jelen ség azonban, hogy a m agyarság szaporodásában v á l­ tozás állott be. A harm incas év e k ig a születések szám a n ag y o n a la ­ csony volt, a m agyarság biológiailag is fogyott. A z 1932—33— 34. é v e k b en azonban m ár 8, 13, 14 lélek k el szaporodott a m agyarság. V alam ikor a szaporodás csökkenése v o lt az oka a szlovák zsellérek b e v á n d o rlásá n a k s így elszaporodásának is, de ez csak az egyik oka a m ag y arság pusztulásának. A R ákóczi-szabadságharc a la tt sokat szenvedett ez a v id ék s a XVIII. századeleji p estis is ren g e teg áldo­ zatot szedett. A k k o r sok község n é p te len e d e tt el, sok pedig telje se n el is pusztult. C sánki Dezső „M agyarország földrajza a H u n y ad iak k o ráb an " cím ű m űvében 318 ab aú jm eg y ei k ö zség et sorol fel. A Rák óczi-felkelés lev e rése u tán ezek közül 47-et nem találu n k . Az 1715-iki összeírás a m egye te rü le té n 584 jobbágy-, 58 ta k sá s- é s 279 zsellérp o rtát talál, összesen te h á t 922 portát, m íg az 1564-iki össze­ írás 1686 és fél p o rtá t tü n te t fel. A m a m eglévő községek közül is sok el v a n h a g y a tv a abban az időben, az el nem h a g y o tta k nagyrésze pedig eln éptelenedett. A term őföldek n ag y részét az em berkéz h íjáb an m egfékezetlen, e lv a d u lt víz p u sztította el: a H e m á d és T arca á ra­ dásai. Izdobán a h ázak ü resen állanak, K assaújfalun csak eg y job­ b ág y - és eg y szabados p o rta m aradt s a szőlők is m egsem m isültek. R egeteruszkán, K isszaláncon és R egetén e g y e tle n lak o st sem talá l­ tak. (Regete m eg is szűnt.) A k k o r hoznak be a fö ld esu rak idegen jo b ­

186'

b ág y o k at a m agyarok pótlására, a k k o r k e rü ln e k ide a szlo v ák és n é ­ m et tele p ese k s em ellett az akkori korm ányzat se m k ed v ez sem a m a­ gyarságnak, sem a reform átusságnak. P edig ősi, m agyar föld ez. A györkei dűlőnevek is errő l beszél­ nek: Csapiga, H egybevégek, A gyagos, Répaföld, K iskötél, N agykötél, R étek, N ádasok, H osszacskák, Szm erjecske, Dom bkák, A lsótanórok, Felsőtanórok, T opolyák, Pusztaszőlő, Csontos. A C sontos a hagyom ány szerint c s a ta té r volt. R ákóczi k u ru ca i szenvedtek itt v e re sé g e t s ma is v e t o tt k i az e k e em bercsontot s feg y v ertö red ék ek et is. A reform átusok családneve is m agyar: Kurucz, V itéz, V arga, Pető, Jak ab , M akó, G édra, G ulyás fordulnak elő s a k ih alt családok nevei: Dudás, T uruczkai, Tóth, de idegen hangzású n e v e k is v a n n a k a reform átusság között, m int U hrinyák, v iszont a szlo v ák k a to lik u so k között ak a d Ju h á sz és Brugós is. G yörkéről Ö sv ára m entem . Itt m ég m a is 14 reform átus c salá d él. N evük: Bulykó, Balla, B ocskorás, M iklós. A dűlők neve: O rtvány, Tilalm as, C sáji p atak, Középsőm ező, T am áspatak, Szőlő, Spankó, Svábtáblák, M ag yarortvány, O rtványszer, K örtvélyes, Bányász, Bar­ kóé, K ötelek, Láz, Felsőrét, H idegtó, M ocsóka, Selyedék. , A lakosság, nem m ag y ar részének n e v e a következő: D rabant, Bender, Eged, H akke, Sulter, H otm an, Eperjesi, K övér, Lackó, N ovotny, H atala, Géczi, O lsinár, Boszák, Ficeri, Porubszki, Z átorszki. T alálunk te h á t n ém et e re d e tű n e v e t is szép szám m al. V iselőik m a is sv áb o k n ak n evezik m agukat, k ü lönösen a p á rb é r beg y ű jtések o r, am ikoris régen szerzett jo g u k ra hivatkoznak, am ely szerint a svábok rozsban és nem búzában fizetnek. K ülönben ők is elszlovákosodtak m ár teljesen. Itt a reform átusok is n ag y o n rosszul beszélnek m ár m agyarul, a m ag y arn ev ű k a to lik u so k esetéb en pedig a folyam at m ár telje se n be is fejeződött. A z ósvai reform átus g y erekek ezelőtt G yörkére já rta k iskolába s így m ag y aru l tan u lh attak . M ost m ár a tanfelügyelő nem engedi m eg a györkei iskola láto g atását, pedig G yörke m indössze 2 km táv o lsá g ra van. M ás e setb e n pedig — tudom — , h a szlovák g y erek ek szlovák isk o láztatásáról v an szó, a 4 km -re fekvő iskola láto g a tá sá t is m eg­ engedi. Ó svától dél felé F elsőcsájba érünk. Itt 1921-ben m ég a 335 lakos közül 117 m ag y art m u tat ki a népszám lálás, 1930-ban m ár csak 31-et, de m ég m indig 182 reform átust. N evük: Pócs, O kos, Géczi, M ihók, Tóth, Szaniszló. A reform átus iskola é p ü le téb e n v a n a szlovák1n y e lv ű állam i isk o la s így a felsőcsáji m agyar g y erek ek m a m ár m ind szlo­ v á k u l tanulnak. Ide is legnagyobbrészt m int zsellérek jö tte k be a szlovákok s m íg a reform átus m agyar gazdának 1— 2 gyerm eke van, addig a szlo­ v á k zsellérnek, v a g y cseléd n ek 5— 6. A z Ó svavölgy déli n y ílásáb an fekszik G arbócbogdány. E gyházközségéhez tartoznak: A lsócsáj, A lsóhutka, Rákos, Balogd és Felsőm islye. A z egyházközségnek e g y ü ttesen 400 reform átus h ív e v an. E zekben a községekben m ár csak szlovák iskola van. A m ag y ar gye12'

187

те к е к is m ind szlovák iskolába járn ak , csak a h itta n t ta n u ljá k m a­ gyarul. ' E nnek is sok az akadálya. A lelkész G arbócbogdányon az állam i iskolában csakis a helyi g y erek ek n ek n y ú jth a t oktatást, más, az összes g y erek befogadására alkalm as h elyiség nincs a faluban. M ost a tem plom ban folyik h á t a hittan o k tatás, am íg az időjárás m eg­ engedi, m ert télen a n a g y tem plom ot kifűteni lehetetlen. ' G arbócbogdányban a reform átusok családneve a következő: Szokolyi,. Kónya., Szabó, M akó, A zari, K aduk, Csűri, H egedűs, Peres, Kocsis, Bittó, Bacsó, de v a n e g y A zari család, am elyik v eg y esh ázas­ ság ú tjá n elszlovákosodott s ugyanez é rte az ősi Ű jlaki család o t is. A m a telje se n szlo v ák B alogd lakossága a XVIII. századig szintén reform átus volt. E gyházi jegyzőkönyvei, am elyek m ost állítólag a P rem o n trei R end jászó v ári lev é ltá ráb a n vannak, szintén ezt bizo­ n y ítan ák . R egeteruszkán v alam ik o r szintén erős m agyarság volt. A garbócbogd án y i egyházi jeg y ző k ö n y v n ek 1801-ből szárm azó b ejegyzése a r ­ ró l ad hirt, hogy ott, G arbócbogdányban k e re sz te lté k m eg a reg e teruszkai reform átus előkönyörgő fiát. S m ost k e rü ljü n k v issza Petőszinnyére. Tem plom a csúcsíves. Falát nehézkes tám aszpillérek tám ogatják, m esszire ellátszó to rn y á t n y ers term éskövekből ró ttá k össze. A tem plom ban fresk ó tö red ék ek s a to ro n y külső falában, eg y kis gótikus fülke h átsó faláb an fakult M ária-kép. A h ag yom ány szerint sok m agyar k ö ltözött el in n en Bődre a m últ században a földesúr m agyargyűlölő len g y el tisz tta rtó ja elől. Ez, am int m ondják, m ég 1848 előtt volt. A z átk ö ltö zö tt családok utódai, a Szinnyei, V an cák és K oczák családok, Bődön m ég m ost is fellelhetők. A v alam ikor erős ek lézsia tem plom ában m ost m ár csak m inden harm ad ik v a sá rn a p v a n m ag y arn y elv ű istentisztelet. Csikós, G ulyás, V ajda, Rozgonyi, Dudás, V ám os, Géczi, H orvát, P eres család n ev ek k el találk o zu n k itt, de gyerm ekeik m ár m ind szlo­ v á k isk o láb a já rn a k s m ár an n y ira nem 1 é rte n e k m agyarul, h o g y a h itta n t is szlovákul tanulják. A tarcav ö lg y i B eszterben sem sokkal jobb a helyzet. Itt az 1921— i népszám lálás a 471 lakos között m ég 299 m ag y art s 178 re ­ form átust talált, 1930-ban a statisztik a szerint az 504 lak o s közül 182 reform átus ugyan, a m ag y aro k szám a azonban m égis csak 88. Ettől az ad attó l m ég nem ijed n én k meg, de 1922 ó ta a reform átus iskolád b á n m ár a szlo v ák n y elv ű állam i iskola tanít, m ert a m ag y arn y elv ű isk o la fen n tartásáh o z elég g y e re k e t m ár nem tu d ta k összeszedni, a reform átusok azonban a h itta n t m agyarul tan u lják . Elég ez a n éh án y adat, h o g y a pu sztu lást lássuk. A reform átusok család n ev e a k ö v e t­ kező: Kozma, Bús, Balla, H egedűs, Radácsi, Sípos, Farkas, H alászi, K ovács, Rozgonyi, Csabai, G erendás, G onda, O rosz. U tódaiknak v á j­ jo n mi lesz a sorsuk? A b e já rt v id ék erős, déli p illérje N agyszalánc. Északon M agyar­ bőd, délen N agyszalánc á lljá k a történ elem hullám csapásait. Itt az em ber m egnyugszik. M integy 850 lelk e t szám láló n épének a fele reform átus m agyar. V irágzó egyháza, népes m ag y a r iskolája, m agyar fogyasztási és hitelszövetkezete, m agyar k u ltú rh á za van.

188

Élelm es n ép e k iv ála szto tta m agából a legalkalm asabb vezetőket, a k ik rögtön az állam fordülat u tán felism erték a h ely zetet és a hián y o k at. A k k o r m ég nem v o lt m eg a SzMKE., m eg alak íto tták h á t az YMCA. h e ly icso p o rtját s an n ak k ö telék éb en folyt a m ag y ar kultú rm u n k a. M ikor azután 1928-ban a SzMKE. m egalakult, itt k eleten Szalánc v o lt az első, am ely a h ely icsoportot m egszervezte. V ándorlásom at ezzel befejeztem . A n a g y pusztulás m ellett a z é rt vigasztaló jelen ség ek et is láttam . Azt, hogy ahol több m ag y a r él s a m agyarságot eg y b együjtő intézm ényeik is v an n ak , m int például az egyház, az iskola s az úrbéresség, ott a nem zeti ö n tu d atn ak e g y b i­ zonyos fa jtá ja alakul ki. H elyi nem zeti ö n tu d atn a k n evezhetném ezt az öntudatot. N em m agyarságuk hozza őket össze, h anem v alam ilyen érdekük, adottságaik szerint azonban m ind m ag y aro k e g y -eg y ily en kis közösség tag jai s m ert érd ek eik et m indig a m ás nem zetiségű k ö r­ ny ezetü k k el szem ben k é n y te len e k védeni, így érdekvédelm i állásfog­ lalásuk egyben m ag y ar állásfoglalás is. A hol kicsiny, zárt te rü le te n folyik ez a lé té rt v aló küzdelem , ah o l bárm ely részben erősödni, v a g y gyengülni eg y et je le n t az egész erősödésével és gyengülésével, o tt erős és k ita rtó m ag y ar n ép et ta ­ lálunk. Ez a nem zeti öntudat, am elynek tá rsa a felekezeti ö n tu d at és gazdasági té re n az eg y m ásrau taltság tudata, egészséges nem zeti ön­ tudat, de m ég hiányzik belőle valam i, am i a nem zet eg y ed eit és e g y ­ m ástól táv o llev ő cso p o rtjait egy nem zettestté tu d ja forrasztani. A z ósvavölgyi falvak m ag y ar népe m ind k ü lö n szak ad tan m agyar. N em él ben n e az a tu dat, hogy a teljes m agyarsághoz tarto zn a k hozzá. A zt m ég tudják, hogy m agyar v o ltu k m iatt ju t m ost nek i eg y én en ­ k é n t és csoportokba foglalva kisebb d a ra b k e n y é r és több gond, de ez m ég m erőben n e g a tív é rté k ű tudat. A nem zet erejét, é rté k e it és hib áit nem ism erik, földrajzi és nép rajzi elképzeléseik nincsenek, tö r­ ténelm i tu d atu k nincsen. Semmi sem kap cso lja te h á t az eg yént és a kisebb csoportokat az egész nem zetbe s így nem fejlő d h etett ki annak a tu d ata sem, h o g y a boldogulás eg y e tlen feltétele , a m agyarsághoz való hűség és az összetartás, m ert csakis mi m agunk tere m th e tjü k m eg m agunknak a jobb éle tfe lté tele k et s csakis hűséggel és össze­ tartással. De m int ah o g y an egy -eg y községben — lá ttu k — , ak k o r fejlődik k i leginkább a nem zeti öntudat, ha a nem zeti érd ek egybeesik a gaz­ dasági és m inden egyéb érdekkel, a m agyarság szervezetét o ly an n á k ell kiépíteni, hogy m inden m agyar nyugodt lehessen a felől, hogy véd elem re az élet anyagi terü lete in is szám íthat s akkor igazzá válh a tik a tétel, hogy segítséget, m egsegítést, tám ogatást csak önm a­ gunktól k a p h a tu n k s a nem zethűség v a ló b a n létalap. Ez az a tanulság, am elyet ósvavölgyi utam on szereztem . A n ag y pusztulás m ellett ez nag y o n kevés, h acsak m eg állapításnak ta rto g a t­ juk, de h a ezzel a felism eréssel a tu d atu n k b an szervezzük m eg n é ­ pünket, ha ezzel képezzük, ak k o r attól, am itől az Ó sv av ö lg y h elyzet­ k ép é n ek lá ttá n tartunk, nem kell félnünk. A pusztulás fo ly am atán ak nem kell feltétlenül to v áb b haladnia. A n ép ek életéb en m inden pil­ la n a t leh e t fordulópont s a fordulat abban a pillan atb an k ö v etk ezik be, m ikor a h elyzet felism erése u tán rálé p ü n k a c selek v és ú tjára. 189'

ÓSVAVÖLGYI CIKKEMET közel nyolc é v e írtam , a cseh m eg­ szállás idejében, ak k o r azonban nem je le n h e te tt m eg. A dolgozat e re ­ d eti szövegén nem változtattam , m ert itt-ott ráv ilág ít a m agyarság a k k o ri életére. V áltozatlanul h ag y tam a csehszlovák népszám lálások p o litik ai szem pontok szerint részreh ajló a d a ta it is, am elyek az egVm ásközötti összehasonlítást is csak nehezen b írjá k ki. A visszacsato lás term észetesen egy csap ásra sokat v á lto z ta to tt az ósv av ö lg y i m ag y arság helyzetén. M a az ellenséges érz ü letű h a tó sá ­ gok h e ly e tt m ag y ar hatóságokhoz fo rdulhat az ósvavölgyi m ag y ar s gyerm eke m ag y ar iskolába járh a t: az Ó sv av ö lg y m ag y ar n ép e itth o n v an ; hely zete azonban m a is m egérdem li, h o g y m inden é rd e k lő d é ­ sü n k k el felé forduljunk, m ert' a K assához oly közel fekvő ősi m agyar telep ü lés sorsa K assára nézve nem leh e t közöm bös. Éppen ezért nem szabad m egfeledkeznünk arról, hogy m agyar népi e re je az első v ilág ­ h á b o rú előtt, te h á t oly időben is csökkent, am ikor zavartalanul, a m a­ g y a r birodalom k eb e lé b e n é lh e tte éle tét, élv ezh ette a m agyar h a tó sá ­ g ok jó in d u latá t s gyerm ekei m ag y ar iskolába já rh a tta k . E lsőrendű feladat len n e az ósvavölgyi- és á ltaláb an a k a ssa k ö rn y é k i m ag y a rság tö rté n e té t s m ai h ely zetét feldolgozni s m egism erni, s az é le t m inden v o n a lá n odahatni, hogy a m ag y ar n ép itt m egerő­ södjék; szaporodjék és m űvelődjék. A m űvelődés te rü le té n K assa k u ltu rális intézm ényei, társadalm i a la k u lata i é s nagyszám ú értelm isége kom oly és n a g y felad ato t te lje ­ síthet: b ebizonyíthatja, hogy felism erte h elyzetéből folyó k ö tele ssé ­ g eit s bebizonyíthatja, hogy K assa m ag y a r k u ltú rá já n a k v a n ki­ sugárzó ereje. HALTENBERGER INCE1 1 Gróf Révay István: „A belvederi magyar-szlovák határ" című művében az érintett községek népszámlálási adatait a következő táblázatban m utatja be: Magy. °/o Magyar számi. Ref. °/o 1900 1910 1938 (1900)

Cseh-szl. számi. 1919 1921 1930 58

61

38

49 61

51 77

18 95

Garbócbogdány

59 44

35 79

9 76

Györke

21 65

18 48

2 71

42 47

48 14

6 03

8

6

0

Beszter Felsőcsáj

Osva

190

__ __

__ __

„UTOLSÓ

FARSANG"

ALSÓTŐKÉSEN

T évedés ne essék, te h á t m indjárt az e le jén m egm ondom , hogy a cím ben o lv aso tt „utolsó" szóval eg y á ltalá n nem ak aro k sérteni. M ég csak azt sem m ondom , hogy időszerint az v o lt az utolsó farsang A lsó­ tőkésen, am elyről m ost szeretn ék m egem lékezni. E llenben a farsang „végét", a farsang „utolját", v a g y a farsang „farkát", te h á t húshagyók ed d et erre, K assa felé „utolsó farsangnak" m ondják. . No, de h alad ju n k sorjában! A m inap Szénási Józsi b ácsiv al találkoztam . A z öreg éppen p iacra indult, h o g y egy kis ezt-azt v ásáro ljo n , am ire az asszonynak a k o n y h áb an szüksége van. T av aly n y á ro n m ég A lsótőkésen voltam Józsi bácsiéknál, m ost télire asszonyostúl jö tt be a városba. Itt lakik egyik fiánál, aki v alam elyik k assai gyárb an m űvezető. T őkési h ázát leán y ára, v e jé re, s nagyszám ú u n o k áira h agyta. M ost K assán éld eg éli csendes n apjait, s úgy k ö n n y ít életén, ahogy a m ai nyom orúságos időkben eg y általán lehetséges. M indent az élet derűsebb oldaláról szem lél, s a tétlen ség et m a sem ism eri. K érges k ezével örökké fúrfarag valam in, téle n pedig — h a egyéb m unkát nem talá l — az u n o ­ kák- cipőit foltozza, ru h á it v a rro g atja. L áthatólag nag y öröm m el kö szö n tö tt iám , a februári csikorgó hi­ degben. A liig v o lt burkolózva, arcából is alig látszott valam i. C sak v ö rö se s-b arn á ra ég ett gyönyörű tajté k p ip á já ró l ism ertem rá. V agy harm inc esztendeje „odakinn" vásáro lta, tá n egy dollárért. A zóta é jje l-n a p p al fogatlan szájában ló gatja. Ü gy vig y áz rá, m int a szem evilágára. B orzasztóan e lk esered ett han g u latáb an találtam , szidta a háborút, pocskondiázta a m uszkát, h arag u d o tt m indenkire, m ert elfogyott a p i­ padohánya. M a is ép p en k é t tra fik előtt állott sort, s m ire a p ult elé ért, elfogyott a dohány. M éltatlankodott, hogy h iáb a v a n K assán a gyára, az ő p ip ájáb a m ég sem ju t belőle. A zt viszont tudta, hogy v a la ­ h án y szo r m egfordultam tő k ési házában, sohasem m entem ü res kézzel. G y üjtőutaim on m indig e g y -k é t csom ag doh án n y al köszöntem m eg az öregnek néprajzi, v a g y régészeti szem pontból e g y -eg y igen fontos adatát. Egész biztosan m ost is arra szám ított, hogy ism ét „k ijár" neki valam i, h a valam i engem érd ek lő t m o n d h a t. . . A társalg ás elein te nehezen indult. A hidegről, tü zelő an y ag h ián y ­ ról beszéltünk, közben m éteres p á rá k a t fú jtu n k a nag y hidegben. T er­ m észetesen egyhelyben állni nem volt túlságosan kellem es, sietős utam is m ásfelé v ezetett, te h á t lakásom ra hívtam az öreget. Tudtam , hogy egy óra a la tt sok m indent fog elm ondani. A rra is em lékeztem , hogy íróasztalom fiókjában az ő szám ára is ak ad m ég füstölni való. Józsi bácsi m ég aznap estefelé felkeresett. Fiatalosan, délcegen jö tt é s széltől piro sra csípett á b rázattal lép ett be hozzám . Pedig ko­ rá ra n ézve ak ár nagyapám is lehetne. 191

M ár régebbről tudtam , h o g y az öreg v alam ik o r harm inc esztendős k o ráb a n „felszám olt" idehaza és kim ent A m erikába. A bban az időben igen n eh éz volt a m egélhetés, s aki csak tehette, k iv án d o ro lt az or­ szágból. A k iv án d o rlást országosan szervezték, s bizony k é t m ázsa b ú ­ záért is k ise g íte tte k boldog-boldogtalant, hadd p ró b áljan a k szerencsét az új hazában, ö is összecsom agolta kis fehér vászo n tariszn y áját, s v o n a tra ült. P esten egy sereg m ás k iv án d o rló v al összeterelték, m arhav ag o n b a te ssé k e lté k őket, s H am burgig m eg sem állottak. O tt „kik om m andérozták” őket a vonatból, m ajd valam i tizedrangú hajó fe. délközén indult Józsi bácsi boldogulását keresni. O daát, A m erikában is szinte n y á jk é n t te re lté k őket. S orstársaival P en n sy lv an iáb an k ö tö tt ki. Egy részü k et kohóm űhelybe v itték , ő m eg n é h án y ad m ag áv al eg y p am u tg y árb a, onnan pedig szabóm űhelybe került. M u n k ah ely én nem csin ált egyebet, m int futószalagon v a rrt heti 9— 10 d o llá rért férfi k a ­ b á to k ra zsebeket. Idehaza m ég k azánkovács volt, A m erikában viszont m egtanulta, hogy m indenféle m esterség hez k ell a n n a k értenie, aki - nem a k a r éh e n halni. K eresetéből m indössze a n n y it költött, am ennyi­ v e l gyom ra k o rg ásá t elh allg attatta. A heg y v id ék i életh ez é s levegő­ höz szokott szervezete nem b írta so káig ezt az életm ódot. N ég y esz­ tendős retten e tes em ber- és idegölő h a jsz a után, ism ét h a z ajö tt M a­ gyarországba. M eg tak aríto tt p énzecskéjéből az an y ai ö rökségként reám arad t kis h ázik ó ját rendbehozta, v e tt eg y kis te h é n k é t és rö v i­ desen m egnősült. F eleségével, később k é t kis gyerm ekével boldogan élt, e m inden rem énye m egvolt, hogy csupa öröm és boldogság között fogja végigélni m indennapi és m u n k áv al elfoglalt szorgos életét. C sak azután jö tt a szom orú em lékű 1914, m ajd az oroszok tö rte k be a z or­ szágba. E lejétől ben n e v o lt a k ato n ásk o d ásb an , s itt, H om onna kö r­ n y é k é n k e rü lt az oroszok fogságába. A h áb o rú v é g é t v a la m ely ik szi­ b ériai hadifogolytáborban é rte meg, ah onnan az Indiai Ó ceánon, V örös- és Földközi ten g e ren á t ju to tt v issza rég en lá to tt családi k örébe. E kkorra azonban T rianon o rszág h atáro k at szabdalt a K árpátm edencébe, s cseh-szlovák csizm a kopo g o tt K assa utcáin. A húsz esz­ ten d ő a la tt m űvelte kis földjét, m egfizette n a g y ra szabott adóját, s n y ö g te az elny om atás esztendeit. Ö lett a falu m indenese, őt h ív tá k kisebb ólak építéséhez, kem encetapasztáshoz, élezte az ek ev asak at, fúrt-faragott, s assz o n y á n a k m ég a m aga k é sz íte tte szövőszéken, szö­ v é sb en is segített. A h o g y az örökké m osolygó és jó k ed v ű Józsi bácsi lakásom a j­ ta já n becsöngetett, m ég a k ép ek is táncolni k ezd tek öröm ükben, pe­ dig falra v o lta k akasztva. H ogyne, hiszen m inden szom orúságban m eglátta az öreg a v igasztalást, m inden borúból d erű t o lvasott ki. E gyedül csak az bán to tta, hogy kifogyott a d o h án y pipájából. Első dolgom az volt, hogy egy kis itókát, m eg pip áb a v a ló t szed­ tem elő. L eültettem m agam m ellé és hagytam , h a d d beszéljen az öreg arról, ami ép p en nek i tetszik. N agy dolgokat hallottam m eg tőle. M egtudtam , hogy aprójószág állom ányát barom fivész p u sztíto tta el, no m eg azt is, hogy egyik m ó ­ k á ja népfőiskolába jár. K özben alaposan k ö rü ln é z ett szobám ban. M eg­ b írá lta képeim et, is tetszését k ü lönösen e g y fiatal n ő t ábrázoló fest­ m ényem n y e rte m eg. Felcsillant az öreg szem e, n ag y o t szívott p ipá192

já n s azt m ondta, hogy az ő k ed v ese is ilyen volt az „utolsó farsangi m ulaccságorí', am ely en m ég ő volt a „gazda". — No, — m ondom — , Józsi bácsi, mi az, hogy m aga v o lt a gazda? — H á t tuggya, doktor úr, m ifelénk ú g y szokás, h o g y a leg én y ek m ég a farsan g e lején m egállapodnak abban, hogy ki lesz az utolsó farsangon a gazda. K ettőt is v ála sz ta n a k m aguk közül. Ezek rendezik az „utolsó farsangi m ulaccságot". A k ét gazda m egy a jegyző úrhoz, a z ő n e v ü k re á llítjá k k i az írást; hogy a. csen d ő rö k k el se leg y e n baj, ha m egkezdődik a m ulaccság. Ö k állapodnak m eg a zsidó kocsm árossal, hogy a három nap o n ott áll m ajd n á la a bál. Felfogadják a cigá­ nyokat, a prím ást, ko n trást, m eg a brácsást, s ha olcsón m egkapják, m ég te rc e st és nagybőgőst is állíta n a k a füstös kom pániába. A ttól kezdve, h o g y m egkezdődött a tánc, a k é t gazda in tézett m indent. F arsang v a sárn a p délutánján, úgy h árom ó ratá jb a n szólalt m eg a m uzsikás banda és ham vazószerdán reggelig tarto tt. M indig, egyfolytában. A ki nagyon fárad t volt, az éjféltájban, de ak k o r is in­ kább h ajn al felé, hazam ehetett. A lu d t v a g y eg y -k ét órácskát, aztán elvégezte o tthon a legszükségesebb házim unkát, m eg e tette-ita tta a teh én k ék et, tűzrev aló t h o rd o tt a k o n y h á b a s reggel 9— 10 ó ra felé ism ét o tt v o lt a kocsm ában. V olt olyan is, aki beszaladt egy m iaty án k ra a tem plom ba, hogy a p lébános ú r se m érgelődjék n a ­ gyon, — azután m egint csak tán co ln i indult. Tánc közben nem volt szabad inni. A gazda nem engedte. M ég a kocsm árost is m egverte, h a m uzsikaszó alatt, „táncidőben" italt m ert kiadni a. kárm entő kisablakán. V iszont m inden ó ráb an szü n etet ta r­ to ttak , s akkor v o lt szabad egy-égy féldecit m eginni. M ert csak a p á­ linka járta. Bor nem term ett K assán, sö rt m eg nem ittak. Szünetben g y ú jto tta k a leg én y ek sziv arra s a cigányok is m ost e h e tte k abból az ételből, am elyet a so rra k övetkező leg én y hozott szám ukra. M ert a gazda m ég azt is m egparancsolta, hogy m árna G yúró, Jani, v a g y M iska, te vag y a soros, s n ek ed kell a cigány h asáról gondoskodnod! A füstösök m eg telipofával zabálták a kalácsot, disznóhúst, v a g y a tö ltö tt káposztát. Ki m it hozott. De ja j v o lt ám a cigánynak, a k á r m in d járt a h arm adik napon is, h a egy kicsit elbóbiskolt a h egedű m el­ lett! K ijárt ilyenkor a gazdától a p o f o n . . . F arsang első n a p já n v o lt a „legényavatás". A zt a pelyhedző szá­ jút, aki éppen m ost lép ett a legények sorába, ú g y 16— 17 esztendős korában, k é t-h áro m leg én y m agasba em elte. Íg y ism erték el az ő le­ génységét is, ezután őt is em berszám ba veszik. Szabad neki is v a s á r­ nap d élu tán o n k én t a kocsm aasztalhoz ülnie. Ilyenkor persze a felav a­ to tt áldom ást fizetett. De szívesen fizették, a k á r k é t-h á ro m „rundot" is, m ert cicázhattak ezután a lányokkal. A z „utolsó farsangi m ulaccságon" is végig o tt táncolhattak'. A lán y o k m ár farsang id eje a la tt férjhezm entek. Legkésőbb egy h é tte l a farsang v é g e előtt. A „m ulaccságra" m ár m int m enyecskék m entek, sőt többet is m eg engedhettek m aguknak, m int az eladó sor­ b an lévő lányok. K ocintottak az „em berrel", a férjükkel. P ersze ők is pálinkával. Ingyen k apták, m ert m indent a falu legényei fizettek. A zsidó m eg boldogan m érte, m ert h a v életlen ü l nem n ézett oda v a ­ 193

lam elyik gazda, h á t k é t ,',strihet" is hú zh ato tt k rétá já v a l. H a aztán ra jta k a p tá k a csaláson, ja j v o lt n ek i is. M int a cigány, ő is pofont k a p o tt . . . A fiatalság nem a kocsm ában étkezett. Ki ekkor, ki m eg akkor szaladt haza, hogy csak ú g y állva eg y ék valam it, az öregek által m elegen ta rto tt ételekből. Legtöbb h e ly e n k áp o sztát főztek farsangra; azt pedig csak m elegíteni kellett. A k á p o sztá n ak ped ig m egvan az a jó tu lajdonsága, hogy m inél többször m elegítik, annál finom abb. A ztán siettek vissza, m ert senki sem ak a rt kim aradni a csárdásból, v a g y polkából. H ú sh ag y ó -k ed d en v o lt a „döntés". Ezen a nap o n d élu tán m ég az ö reg e k is ig y ek eztek a kocsm ába. N agy v o lt a h e je -h u ja , dínom dánom , m ég a féllábú is tán cb a kezdett. N y íltan e g y ü tt ih a tta k m ost m ár a lán y o k is a vénasszonyokkal. Iszonyú lárm áv al m ent m inden, csak úgy re n g e tt a kocsm a k ö rn y ék e a n a g y döngetéstől. Felszaba­ d u lta k a fékek, m ost m u ta tta m eg a fiatalság, hogy a harm ad ik napon m ég m indig, s m ennyire b írja az iram ot! De az ö reg ek is eg y re bi­ zonygatták, hogy ők sem e ste k le lábukról. És itta k é s m egint csak ittak . Senki sem szégyelte, hogy m ennyire szereti a pálinkát. K özben eg y re m o n d o g a ttá k ,. k u rjo n g a ttá k , hogy „öblítsd te is torkod a hústól!" M ert azután n eg y v en napig egy falat hú st sem ettek . H am vazó­ szerdán reggelig táncoltak, m ulattak. A ttól kezdve beállo tt a n a g y ­ böjt, s egész h ú sv étig hús n é lk ü l éltek. V oltak, ak ik a m ulatságból eg y en esen a kism isére m entek, ahol a plébános ú r ham ut h in te tt h om lokukra és a h am ukeresztecskével z á rták le a farsangot. A k é t gazdának p ed ig m ost kezdődött a leg ­ nehezebb feladata. M ielőtt a kocsm ából k ite tté k lábukat, lez á rtá k a zsidó szám adását, azután hazam entek egy k icsit aludni. Ü gy d é ltá j­ ban, k issé józanabb fejjel visszam entek, s m egkezdték a n a g y leszá­ m olást. M egállapították, hogy mi fogyott és mi nem fogyott, hol esett hiba a zsidó-kréta körül, no meg, hogy mi m inden tö rt össze. A k ö lt­ ség ek et a falu legényei kö zö tt adóba v e te tté k ki. B eszedték a pénze­ k et, kifizettek m indent, a cigányokat, tán y é ro k at, m eg a széklábakat, s n a p szálltak o r s ie tte k m ielőbb nyug o v ó ra t é r n i . . . Józsi bácsi is ilyen gazda v o lt A lsótőkésen. S zegényt a n ag y b ö jt a k k o rib a n a n n y ira m egviselte, h o g y m ár nem v o lt k e d v e az „utolsó farsangi m ulaccság" elő tt ab b ah ag y o tt m u n k ájá t to v áb b folytatni. No m eg a h iv ata lo sa n felállított állam i k iv án d o rlási iroda is sü rg e tte a jegyző ú r ú tjá n az in d u lá s t. . .

A z öreg csak m ost v e tte észre, hogy közben állandóan jegyez­ tem . N ag y o t n e v e te tt, s jelleg zetes m osolyával elárulta, h o g y tu d ja m ár, mi lesz „m eséjéből". „A doktor ú r m ár m egint m egénekel v a ­ lam erre!" — H á t az idén hol fogja m egünnepelni az utolsó farsangot, Józsi bácsi? N ag y o t k ac ag o tt az öreg. Szinte ren g e tt a ház n a g y n ev etésétő l. 194

— H á t gondolja a d oktor úr? A zt hiszi, h o g y m árna is o ly an v i­ lág v an, m int annakelőtte? Látja, m ég a dohányacskóm is ü res és b elev aló t sem le h e t kapni! H irtelen legalább tíz esztendőt ö reg ed ett Józsi bácsi, am int a p i­ p á já ró l e sett szó. N ag y o tt húzott k e serű ség éb en a pohárból, én m eg összekotortam összes dohánykészletem et, odaadtam az öregnek. H add ö rüljön az életnek! H add ö rü ljö n eg y etlen vigaszának, a p i­ pájának! SIMON BÁLINT

A TÜNDÉRMESÉK BALLADÁJA R ágyújt a tü csö k víg dalára S derm edt tűzhelytől m essze száll H am upipőke szűzi vág y a. A z erdőn m anók ra ja já r — Szegény H ü v ely k M atyi a fára Kúszik, e rő lteti szem ét S titkosi fényt lát az é jts z a k á b a . . . Öh, régi szép tündérm esék! A z Ö riás fú, orrcim pája Remeg, gyerm ekhúst szim atol. A K andúr büszke csizm ájára, P attog sa rk a n ty ú já n a por. A tálto s lán g sö rén y ét rázza. F arkas v á rja a csem egét: N agym am a h a n g já t m órikálja . . . Öh, régi szép tündérm esék! S m ikor száz év n e k lesz m úlása M egharsannak a harsonák, Éled a v ár, enged varázsa, Ébred a ház . . . a k a to n á k . . . P ókhálót tisztogat a gárda, K irálylány n y itja szép szem ét, S álm át b eteljesü lv e l á t j a . . . Öh, rég i szép tündérm esék! A jánlás: T ündér, k ezedben m ég a> pálca, V arázsa m ég szívünkben ég: Sohsem szűnik bűvös v arázsa . . . Óh, régi szép tündérm esék! GEORGES DRUILHET Ford.: CSAPÓ JENŐ

195

K Ö L C S E Y

É S

H Y M N U S A

SA JÁ TSÁ GO S A REMEKMŰVEK SORSA. N em ritk á n csa'k késve, so k ára fedezik fel, h a felfedezték, ham arább elism erik, m int ism erik, többször félreértik, m int m e g é rtik őket. S zázhuszonegy esztendeje, hogy — 1823 ja n u á r 22-én — K ölcsey m eg írta a H ym nust. N em egészen h at év re rá a k ö ltem én y m egjelent az A urorában, újabb három é v m úlva a költő m ű veinek első gy ű jte­ m ényes kiad ásáb an . Első kö zzétételek o r nem k e lte tt feltűnést, csak jó v al később tere lő d ö tt rá a figyelem . K erek száz esztendővel ezelőtt Erkel F erenc elbűvölő dallam ot írt hozzá. A zóta v ers és dallam nem ­ zeti im ádságunk. N incs m agyar versg y ű jtem én y , nincs olvasókönyv, am elyben benne ne lenne, év tized ek óta nincs iskolánk, am elyben kö n y v nélk ü l n e tan ítan ák . N ap nap u tán halljuk, idézzük, szavaljuk, énekeljük. Ü gy k ellen e tudnunk, m int a miatyárukot. V ájjo n ism er­ jük-e? ' R ejtély esn ek látszó teljes címe, am elynek titk a nélk ü l pedig m a­ gáé a költem ényé is m egfejthetetlen, csaknem feledésbe m erült. H i­ b átlan u l e le jétő l végig vajm i k e v e se n tu d n ák felm ondani. A k ik tu d ­ n á k ,'jó ré sz t diákok, aligha v o ln án a k k ép esek gondolatm enetéről, szer­ k ezeti elvéről, a költő m ondanivalójáról s an n ak indítékairól, a szavak m ögött m egbújó gazdag, bon y o lu lt érzés- é s gondolatvilágról szá­ m ot adni. A v e rs szü letésén ek századik év fordulóján líra i kö ltem én y ein k legkitűnőbb m agyarázója, H o rv á th Já n o s m egkísérelte m ár az ism e­ retlen ség b ő l kiem elni.1 A zóta a K ölcsey-irodalom eg y re gyarapodó k ö tete i,2 ső t az ú jab b m ag y ar tö rté n eti m űvek is,3 töb b é-k ev ésb b é tü zetesen foglalkoztak vele. A dallam születésének századik évfordu­ ló já n ezt .a felfedező m u n k át fo ly tatju k . A ködöt széretnőik e rem ekm ű k ö rü l eloszlatni. A KÖZTUDAT SZERINT A HYMNUS ENGESZTELŐ IMÁDSÁG. A k öltő m in d n y áju n k n ev é b en a rra k éri benne Istent, h o g y k ö n y ö ­ rü ljö n m eg rajtu n k , v e sse n v ég et szenvedéseinknek, hiszen annyi csa­ pás é rt m ár bennünket, m agyarokat, hogy nem csak a m últért, eddigi v étk ein k ért, h anem a jövőért, ezután elk övetendő b ű n e in k é rt is m eg­ lakoltunk. 1 Horváth János: A himnusz. Napkelet, 1923. * Kornis Gyula: Kölcsey Ferenc világnézete. Budapest, 1938; Kerecsényi Dezső: Kölcsey Ferenc, Budapest, é. n. s Szekíü Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1920; Hóman—Szeklű: Magyar történet, VII. Budapest, 1934.

196

H a c sa k a kezdő és a záró v ersszak o t nézzük, s a k ö zbeesőket eg y szerű en v ersb e szedett történelem nek, máx elszenvedett b ü n te­ té se in k felsorolásának m inősítjük, ak k o r a H y m n u s v aló b an ez: irg a ­ lom ért esdeklés, bű n b o csán atra való érdem ességünk bizonyítása. Ért­ hető, h a g y ak ran é s szívesen vesszü k ajk u n k ra, hiszen a költővel szólván nem csak szebben, választékosabban, m űvészibben, m ég hozzá egy m egejtően szép dallam ün n ep ély es a k k o rd jai m ellett fejezh etjü k ki m agunkat, hanem felfohászkodván m eg is k ö n n y ebbülhetünk, m ert a legkülönb m ag y aro k e g y ik én ek erkölcsi tek in tély e látszik biztosí­ tani: an n y ira jogos a kérésünk, hogy az igazságos Isten el sem u ta ­ síthatja. A z a h it n y e r ezzel tápot, hogy egyedül Isten tő l függ a so r­ sunk, s nem sajátm agunktól is. A z a kényelm es m eggyőződés v e r gyökeret, h o g y nincs m ár m itől tartan u n k , nincs m iért vezekelnünk, nincs m it jóv áten n ü n k ; m egm ondta m ár K ölcsey: rég m egbűnhödtümk m indenért. V ájjo n jo g o su lt-e ez a felfogás? V alóban ezt m ondja-e, ezt a k a rja -e m ondani a H ym nusszal Kölcsey? A ki csak v alam en n y ire is ism eri a költő borongós lelki világát, szigorú erkölcsi elveit, okvetlenül gondolkodóba kell esnie. H ogyan? A legborúlátóbb, a legbaljóslatúbb m agyar versek n ek , a Z rínyi dalának s a Z rínyi m ásodik é n e k é n e k nem zeti h ib áin k at oly kím életlenül osto­ rozó kiöltője ak arn á a nem zet lelkiism eretét elaltatni, önm agunkon segítés h e ly e tt elbizakodottságra, Isten segedelm ében v aló v a k biza­ k o d á sra buzdítani? Lehetetlen. A teljeseb b cím, m aga a költem ény, K ölcseynek a H ym n u s gon­ d o latso rát továbbfűző, Z rínyi a jk á ra adott k é t v erse eg y a rá n t ellen t­ m ond en n ek az értelm ezésnek. AZ AURORA 1829-IKI, DE MÁR 1828 VÉGÉN NAPVILÁGOT LÁTOTT KÖTETÉBEN m ég csak H ym n u s cím m el szereplő kö ltem én y a k öltő m űveinek 1832-iki. gyűjtem ényes k iad ásáb an — s azóta m in­ den k ritik a i k iad ásb an — ezzel a teljeseb b cím m el jele n t m eg: H y m ­ nus a m agyar nép zivataros századaiból. Ez a cím toldás leg aláb b m ásfélszáz esztendővel to lja v issza a m últba, „zivataros századokba" a költem ényt. A XIX. század h e ly e tt a XVII. század nem zeti érzéseinek to lm ácso ló jáv á teszi meg, s ezzel eg y b en m egfosztja alap tételén ek — a m ú ltért s jö v ő ért való m egbűnh ödésnek — nem csak m inden időkre, te h á t k o ru n k ra is, hanem m ég a költő sa já t k o rá ra vonatkozó é rv én y étő l is. N em egészen egy év ­ tizeddel a költem ény m egírása után, íme, a költő m integy m egtagadja s a já t m űvét. A cím helyesbítésre oka k ellett, hogy legyen. Mi leh e ­ te tt ez az ok? H o rv á th Já n o s szerint a kö ltem én y szándékát a k arta ezzel kö­ zelebbről m eghatározni. A H ym n u s helyzetdal, egy régibb k o r érzé­ sein ek kifejezője, „lyrai hangszere"; olyasféle, m int K isfaludy Károlynaik a>z A urora ugyanazon k ö teté b en m egjelent s u g y an csak a m últból kizen g ő n ek képzelendő dala, a R ákosi szántó a török alatt. A k ettő egy tőrő l fakadt. Ezt is, azt is „történelm i n a g y szolidaritás, eg y ü ttérzés az ősökkel, a nem zeti azonosság ihlető tu d a ta " hozta létre. K ölcsey m integy „lélekbeni .kortársává" ihletődött itt v alam e­

197

ly ik költő-ősének, h e ly e tte szólt, lélek b en azonosult vele. E rre u ta l az új cím, ezt ad ja tu d tu n k ra az elsőnél, az ih le t fo rrását m ég elhallgatón á l beszédesebb m ásodik. A Z rínyi dala és a Z rín yi m ásodik é n e k e m eg is nevezi az őst, akivel a költő az ih let p illan a tá b an azonosult, joggal v é lh e tjü k tehát, h o g y a H y m n u st is hasonló azonosulás, leg­ v alószínűbben „a Z rínyiász k ö ltő jév el v aló lelki ölelkezés sugal­ m azta". E m ellett szól, h o g y alaptétele, ihlet irán y i tó ja a Z rínyiászéval azonos. Bárm ily helytálló is ez a m ag y arázat a kö ltem én y ihletforrásám , a fe lv e te tt kérdést, a cím h elyesb ítés titk á t n ézetü n k sz erin t nem oldja m eg. N em az ugyanis e k érdés lényege, hogy m ilyen ihletre u ta í az új cím, hanem az, hogy m iért csak utólag, esztendők m últán ta rto tta szükségesnek a költő e rre utalni. H a fontosnak, v é lte ezt, m in d járt a kö ltem én y m egírásakor, v a g y leg aláb b első közzététele­ k o r m eg teh ette volna'; h a v iszont nem ta rto tta an n ak , utóbb sem k e l­ le tt v o ln a az e k k o r m ár n y o m dafestéket is lá to tt cím en v álto ztatn ia. A rra sem k a p u n k feleletet, m iért nem le tt az ú j cím a Z rínyi dalának. m ár 1830-ban m egtalált m in tájá ra egyszerűen Z rín yi h ym nusa, h olott ez a Z rínyivel való lelk i ölelkezést is pon to sab b an k ife jez te volna, m int a „zivataros századokra" való általán o sab b utalás. A cím a közönségnek szánt útbaigazítás, a h ely esb ítés o k á t te h á t csakis a b en n e foglalt új tájék o ztatásb an , m ás szóval a kö ltő s a k ö ­ zö n ség v iszo n y á n a k m egváltozásában leh e t keresnünk. M ennyiben v á lto z o tt ez a viszony? A k é t időpont, 1823 és 1832, po n to sab b an és hely eseb b en 1828 v ég é és 1832 kö zö tt m eg ren d ü lt a k ö ltő bizalm a, nem h itt m ár közönségében. A g g ály ai tám adtak, hogy félreértik, h o g y n em m in d en ki é rti m eg. A ttól tarto tt, hogy ak a d h at­ nak, ta lá n a k a d ta k is m ár, a k ik m ást o lv asn a k k i m űvéből, m int am it m ondott, m ás k ö v e tk e z te té st v o n n a k le belőle, m ás m ag a tartás ig a­ zolására haszn álják fel, m int am ilyenből fak ad t si am ily en t sugallni is ak art. E nnek a leh ető ség n ek ig y ek ezett ú tjá t vágni, ez e lle n p ró ­ b á lt tiltakozni a cím helyesbítéssel. N em önm agát, nem is m ű v ét ta ­ gad ta me,g, — hiszen k i is hagyhatta, s h a v a ló b a n m egtagadta volna, bizonyára ki is h a g y ta v o ln a a g yűjtem ényes kiadásból! — , h anem a félreé rté sn e k utólag felism ert ve sze d e lm e és leh ető ség e ellen v é d e k e ­ zett. N em m agáról, nem is a n n y ira k ö ltem én y érő l m ondott ú ja t vele, h anem közönségéről: a felett ítélkezett. A cím helyesbítés m ögött csa­ lódás, kiábrándulás, ugyanaz a kétség b eesés s e g y b en u g y a n a z a v é g ­ z e te t feltartó ztatn i a k a rá s rejlik, am elynek ekkorra, a Z rínyi dalában, egyszer m ár n y ílta n is han g o t adott. H a m eggondoljuk, mi m inden tö rté n t e k é t időpont közt, m ily lelkesedéssel v á lla lt a k ö ltő röviddel azelőtt tisztséget az ősi v árm egyén, s m ek k o rá t csaló d o tt tisz ttá rsa i­ ban, m ily n a g y rem é n y ek e t fűzött S zéchenyinek a N ag y P arlag felsz án tá sára irán y u ló erőfeszítéséhez, s m int k e z d te k é p p ez idő tá jt szertefoszlani e rem ényei; nem csodálkozhatunk m ag atartásán . A tő rö k h ó doltság legjellem zőbb, leg sajátabb érzéséből, a Z rínyi lelk ét is oly m élységesen á th ató hazafiúi bűntudatból fakadt k ö lte ­ m ény, a közönségben is hasonló érzést, b ű n b á n a to t és m egigazulásv á g y a t feltételezett. A k öltő erre alapítva, v a ló b a n a Z rín yiá sz té te -

198

lév e l egyezően v allotta, hogy m egbűnhödtünk m ár m indenért. U gyan­ a z t és u g y a n o ly a n értelem ben hird ette, m int am it Z rínyi m ondott v o lt a S zigeti v e sze d e le m ben: sokat szenvedtünk, a szenvedés s a tö re d e l­ m es b á n a t m egtisztíto tt vétk ein k tő l, k ö v etk ezésk ép ism ét érdem essé v á ltu n k Isten áldására. N em azt tehát, hogy m ár egyszersm indenkorra kiérdem eltük, azaz a jövőben m ár él sem játszh atju k , — ez v o ln a a jö v ő é rt is m egbűnhödésnelk szó szerinti értelm e! — , h anem csak azt, h o g y az adott pillanatban, a töredelm es b á n a t s a v é tk e in k tő l való őszinte szabadulni v ág y ás e k iv ételes p illan a tá b an — s term észetesen a jö v ő b en is m inden ily e n pillanatban, v a lah án y szo r bűn és bűnhödés m integy e g y en sú ly b a jut, s a b á n a t és a jó ra való szán d ék ennyire felü lk erek ed ik — érd em esek v ag y u n k és leszünk rá. A rövidebb cím m ég csak se jte tn i sem engedte ezt a m egszorítást, magat a költem ény pedig, m int alább látni fogjuk, csupán ,a m últba h ely ezk ed ést áru lta el, de nem eg yben a Z rínyivel k ö n y ö rg és erkölcsi jogcím ét, a m egh a llg a tta tá s feltételeit is, érth e tő teh át, hogy a k o rtársaib ó l k iá b rá n ­ dult k ö ltő szükségesnek látta az új cím m el m inderre a figyelm et fel­ hívni. A té te l igazi értelm ét, érv é n y e sség é n e k feltételeit tisztázza, a nem ily értelem ben, nem e feltételek k el esdeklők elől zá rja el az u ta t ez ai m egtoldás. A z ih let p illan atáb an a k öltő nem csak Z rínyivel, h anem kortár­ saival is azonosult. C sekei m agányában, ahol a k ö lte m é n y t írta, jó ­ form án nem is ism erve közönségét, m ég v á lla lta ezt az azonosságot. ' M agáról íté lv e azt hitte, h o g y a k é t k o r lelk ü le tre is azonos, a XVII. é s a XIX. század m ag y arja lélek b en k o rtársak , u g y an ú g y b á to rít­ h atja, éb resztg eth eti te h á t ő is nem zetét, m int v alam ik o r Z rínyi bá­ to ríto tta. M ire m ásodszor k e rü lt sajtó a lá a költem ény, közéleti szo­ m orú tap a sz ta lata in okulva m ár azt látta, hogy csak Z rínyivel azo­ n o síth a tja m agát fen n tartás nélkül, a k o rtá rsa iv al v aló azonosulást azonban feltételekhez kell kötnie. Ü gy érezte, h o g y eh h ez a m ag y ar­ sághoz Z rínyi is m áskép szólana, ezért fosztotta m eg a cím helyes­ bítéssel a k ö ltem ényt nem csak attól a lehetőségtől, hogy általános é rv é n y ű n e k vélh ető té te lé t b árki is az ő tek in tély év el, hanem m ég attól is, hogy Z rínyiével védelm ezhesse. Ezért, nem le h e te tt a z ú j cím Z rín yi hym nusa, hanem az esetleges félreé rté sé rt a felelősséget nem ­ csak sajátm agáról, hanem Z rínyiről is félreé rth e tetle n ü l elhárító, hosszadalm asabb H ym n u s a m agyar nép zivataros századaiból. A k ö ltem ény tartalm a és belső form ája m indenben igazolja a k ö ltő n ek a cím helyesbítésre okot szolgáltató, feltételezett aggodalm át. A M I AZ ELSŐT, A M Ü TARTALMÁT ILLETI, feltűnő m indenek­ előtt, h o g y az a honfoglalásig visszanyúló, n a g y v o n alú tö rté n eti á t­ tek in tés, am ellyel a költem ény kezdődik, nem é r el a k ö ltő koráig, sőt m ég csak a tö rö k alól v aló felszabadulásig sem, A „töröktől v á llain k ra v e tt rabiga" az utolsó történ etin ek m inősíthető m ozzanat, am elyről a v ersb en , szó esik. Az á tte k in té s itt elakad, a hangnem m egváltozik. A töm ör, sorsdöntő esem ényekre csupán n é h á n y szóval utaló felsorolást nagyszabású k o rk ép v á ltja fel, az eddig viszonylag nyugodtnak, tárg y ilag o sn ak m inősíthető han g egyszerre érzelm ektől

199

fűlik át. A k öltő erősebb é rd e k e ltsé g e a törö k hódoltság szenvedé­ sein ek a m egelőzőnél, a m ongoldúlásénál so k k alta terjedelm esebb és m egrázóbb rajzáb an n y ilvánvaló. A m azt csak a rab ló k n y ilain ak zú­ gása idézi, ezt az érzékletesebbnél érzékletesebb m ozzanatok egész sora. A hon fitársai elől ű z ö tt v ad k én t, vérözönben, lán g ten g erb en bujdokló m agyar, a kőhalom m á szétom lott vár,, a halálhörgés, a siralom , az á rv á k hő k ö n n y e m ár nem áttek in tés, n e m történelem , hanem szinte öncélú tö rténelm i kép: a „kínzó rabság" észrev eh ető leg m ás term é­ szetű bem utatása. N e tu d ta vo ln a a költő fo lytatni a sort, av ag y á t­ tek in té s közben, a kö ltem én y d e re k á n h irte le n cserb en h a g y ta volna arán y érzék e? Sem mi esetre sem. A z e la k a d á sn a k is, a hangnem ­ v á ltá sn a k is m ás az oka. A költő ennél a k o rn ál akart m egállapodni. E nnek n ev é b en szól, en n ek nézőpontjából, en n ek lelk ü letév el. Innen, s nem a s a já t k orából pillan t vissza. Ezért áll itt meg, ezért változik id eé rv én a hangja. A m ily en v ilág o san jelzi m indez, hogy a költő a m últba, m égpedig Z rínyi k o rá b a h ely ezk ed ik vissza, s h o g y v a ló b a n Z rínyi lelkületével, a b ű n tu d attó l porig su jto tta n esen g a bűnbocsánatért, an n y ira h o ­ m ály b a n m arad n ak az a v a ta tla n o k szám ára a m eghall g a tta tá sn a k fentebb e m líte tt feltételei. Ezek a feltételek csu p án a hangban, az esdeklő feltételezhető m ag a tartásá b a n v a n n a k adva. Érzékeny s főleg em elk ed ett lélek k iérezheti ők et a szavak m ögül, de az átlagolvasó figyelm e k ö n n y e n átsik lik fölöttük. A közönsége n ag y o b b részét ta ­ p asztalatai a la p ján im m ár ily e n n e k tudó k ö ltő nem ok n é lk ü l ta rth a ­ to tt e szerint a félreértéstől. M ég inkább aggaszth atta a k ö ltem én y n ek a tartalo m n ál is könyn y eb b en félreérth ető torm ája. Ezt a belső, a m ondanivaló alak ításm ó d jáb an jelen tk ező form át tek in tv e, m ely az a lk o tás titk a in a k felderítése szem pontjából term é- szetesen sem m iben sem m arad el a tartalo m m ögött, a H ym n u s szó­ noki mű, ponto sab b an védőbeszéd. A k öltő csak k ö z v e tv e szól nem ­ zetéhez, form a szerint Istenhez k e ll intéznie a szót, elő tte k e ll v é d e l­ m eznie bűnös nem zetét. S zükségképen k ö v e tk e z ik ebből, h o g y m on­ d a n iv a ló já t ehhez a form ához, a védőbeszéd k ö v etelm én y eih ez is hozzá k e ll igazítania, de az is, hogy m inél inkább eleget tesz e k ö v e ­ telm ényeknek, m inél tö k életeseb b en tölti be védői tisztét, an n ál in ­ kább n övekszik a félreértés lehetősége: a véd en c bizonyosságnak v élheti, am i egyelőre csak bizonyítás. A z ihlet lázában ez a leh ető ­ ség m ég fel sem m erü lh etett a költő lelkében, annál k ev ésb b é leh e ­ te tt alk o tás közben te k in te tte l rá. Ezzel m ag án ak az alk o tásn ak fo­ ly a m a tá t a k aszto tta vo ln a meg, hiszen az alk o tásra lendítő legfőbb erőt, az igazába v e te tt feltétlen h itet k e lle tt v o ln a e m iatt m egfékez­ nie. A láz higgadtén, v é d e n cé n e k a reá pazarolt é rv e k re v aló é rd e m etlensége lá ttá n azonban ez is aggodalm at k e lth e te tt benne. A m aga szem pontjából nem volt, m it visszavonnia, a rem ekbe sik erü lt kész m űhöz az eg észn ek, tartalo m és form a m űvészi eg y ség én ek v é s z é - . ly eztetése nélk ü l többé nem is n y ú lhatott, a félreértés form a okozta leh ető ség ein ek csö k k en té sére is te h á t csak a cím helyesbítés m aradt hátra. 200

H ogy m ennyire u ralkodik a form a a H ym nuson, azt az elő ad ásn ak k é t m ozzanata azonnal elárulja. Az egyik, hogy az á tte k in té s nem k ö v e ti a tö rté n eti sorrendet: a honfoglalás u tá n nem a m ongoldúlást, hanem H un y ad i és M átyás dicső feg y v ertén y eit említi, csak ezután e sik szó „a rabló m ongol n yiláról" s nyom ban rá a három évszázad­ dal később v á lla in k ra v e tt „török rabigáról". A m ásik, hogy leg v ég ­ zetesebb nem zeti hibánkra, a széthúzásra1, p á rto sk o d ásra nem m int bűnre, hanem m int büntetésre hivatkozik. V ilágos, hogy ezt is, azt is csak a v édelem érd ek e k ö v e te lh ette. így. A rra int ez, hogy jó lesz a H y m n u st ebből a szem pontból is kissé tü zetesebben szem ügyre v ennünk. A z eredm ény m eglepő. N em csak .a v e rs k ristály tisz ta szer­ kezete, tartalo m és form a szerves eg y ség e v illan így elő, hanem a v édelem érd ek ein ek é rv é n y e sü lé sé re is ú jab b bizo n y íték o k at találunk. A z első versszak a szónoklás klasszikus szabályaihoz h ajszál­ p o n to san igazodó b evezetés. K ezdődik a hallgatóságnak, jele n e set­ ben m agának az Ü rnak, illő m egszólításával: Isten! F olytatódik a ké­ rés töm ör, de m égis pontos, sőt tagolt előterjesztésével: jó k e d v e t, bőséget, v é d ő kart k érünk. Z árul a kérelem egyelőre som m ás m egokolásával: olyan rég en tép a balsors, hogy m ár a jö v e n d ő t is m egb ű n hödtünk. A hárm as k érést azon m elegében m egism étli s ezzel n yom atékosítjai egy tap in ta to san a m egokolásba beszőtt összefoglalás: v íg esztendőt; m aga a m egokolás pedig, m ely eg y ú ttal a bizonyítandó té te l is, m indjárt érdeklődést, sőt jó in d u lato t biztosít. Igazságos bíró nem b ü n teth e t az érdem eltnél nagyobb büntetéssel; mi többet bűn­ hődtünk, m int am ennyit vétkeztünk, k é ré sü n k e t te h á t Istennek, ép p en m ert Isten, feltétlen ü l m eg kell hallgatnia. A bíró ig a zságérzetének szegezi a szót a k ö ltő Az előtt, aki m aga a legfőbb Igazságosság. N em csak töm ör, szabatos, jól tagolt, k ö v etk ezésk ép erősen az em lé­ kezetbe tap ad ó e szerint ez a bevezetés, hanem az adott helyzethez, a hallgató k iv ételes szem élyéhez is rem ekül alkalm azkodó. C sak a v édelem h aso n líth atatlan m estere, csak jogásznem zet fia, az is csak igazának felté tle n tudatában szólhat így, m erhet így szólni az örök Bíróhoz. H a m ás nem, ez a biztonság és határo zo ttság egym agában is eléggé bizo n y íth atn á a költő teljes ,,lelki ölelkezését" Z rínyivel. Z rínyi te k in té ly é t k e lle tt m aga m ögött éreznie, Z rínyinek a kiengesz­ telés lehetőségébe v e te tt h ité v e l k e lle tt b írnia annak, aki így m ert k ö ­ nyörögni nem zetéért. A jogkereső gyak o rlo ttság áv al iparkodik az érvelés sik erét m ind­ já rt k ezd etb en m egalapozni a bizonyítás. A m ásodik és harm adik v e rssz a k arról szól, hogy m ás nem zetekhez h asonlóan k eg y é ire m él­ tato tt, aján d ék aiv al halm ozott el az Űr v alam ikor ben n ü n k et is, m ég­ pedig ép p en azokkal az a ján d ék aiv al, am elyekért esedezünk, am elye­ k e t te h á t tu lajd o n k ép en csak visszakérünk. A dott n e k ü n k a K árpát szent bércei között hazát, — az első v ersszakban em lített jó k e d v itt k a p h atáro zo tt értelm et: jó k e d v ü n k csak ak k o r lehet, ha honu n k at leljü k valahol! — ; ad o tt e hazában jó létet, —- ezt jele n ti a bőség é rt k alászb an s n e k tá rra l vetek ed ő borban; s adott végül biztonságot. felénk n y ú jto tta védő k a rjá t a törökkel s a ném ettel v ív o tt h arcaink201

bán. M aga Isten is elism erte ezzel m indezekhez az aján d ék o k h o z való eredendő jogunkat. Ez az értelm e, jogi é rté k e a z a ty a i jó ság ra v aló hiv atk o zásn ak , így készíti elő ez az első é rv a k övetkező v e rssz a k kezdő soraiba re j­ te tt m ásodikat: b ű n e in k m iatt h a ra g ra gyúlt az Ű r s m egvonta tő lü n k keg y eit. E gyszerű beism erésnek, töredelm es b ű n v allom ásnak lá tszik ez, v a ló já b a n azonban é rv lappang m ögötte, a véd elem n ek az a leg­ fontosabb érve, h o g y m eg h allg attatásu n k e g y eseg y ed ü l csak bű n ein k é s bűnhödésünk egym áshoz v aló arány ától, az előbbinek, v a g y az utó b b in ak tú lsú ly átó l függhet. A z örök Igazságot e n n e k az érv n ek elfo g ad tatásáv al k ell a v éd ő n ek a bűn- és bünhödés<arány p erdöntő jele n tő sé g é n ek elvi elism erésére rábírnia, ezért ö lt az é r v ezú ttal a sik e rt inkább biztosító, m eghallgatásra több rem én y t n y ú jtó vallom ásszínezetet. L ogikusan m ost a bűn s a bűnhödés szem beállítása, a rá n k nézve k e d v e ző b b arány igazolása k ö v etkeznék, ez elől a feladat elől azon­ b a n k ité r a védő. B ű n ein ket n em v e ti m érlegre, csak a retten tő bün­ tetést m u ta tja be. Bűnről nem e sik szó többet; annál inkább a bűnhödésxől: ezt festi negyedfél versszak o n keresztü l szélesen, m egrázóan, Isten átkának, a tö rö k iga követk ezm én y én ek tü n te tv e íel m ég a p á rto sk o d ás b ű n ét is. A m ásodik é rv vallom ásszínibe ö ltö ztetésével k e ttő s c satá t n y e r ilyenform án: b izto sítja az é rv elfo g ad ását s m en­ tesü l az elfogadás következm énye, bűn és bűnhödés párhuzam ba á l­ lításá n a k kötelezettség e alól. Bizonyításra; sem szorul, hoigy az idő­ rend felb o ru lását s a széthúzásnak a csapások k ö z é sorolását egyk é p e n a v édelem érd ek e k ív án ta : áldás és csapás csak íg y v o lt a cél­ n a k m egfelelő p árhuzam ba állítható. A boldog, dicső m ú ltn ak m ind­ össze k é t v e rssz a k ra terjedő, töm ör k é p é t csak így ellen sú ly o zh atta a szö rn y ű jelennek, a törö k reá n k zúdította végrom lásnak, — m ert hiszen a m últba h e ly e z k e d ett k öltő szám ára ez a jelen! — n é g y v e rs ­ szakot betöltő, m egrendítő képe. A z utolsóelőtti v e rssz a k végső sorai az eddigieket m ég eg y új, u g y a n c sa k az igazságosságra hivatkozó s az előzőknél is nyom osabb é rv v e l to ld ják meg. A zt állítják e sorok, h o g y ártatlanok is bű n h ő d ­ nek. A bűnt egyedül mi, az idősebb nem zedék k ö v e ttü k el, m iatta azonban m ost m ár gyerm ekeink, a h a rc b a n e le se tte k árv á i is szen­ vednek. A z ő szem ükből is „kínzó rab ság k ö n n y e hull". Ezzel az é rv ­ v el nem leh et v itá b a szállni. M egtám adhatatlan. A z érv eléssel a bizonyítás kezd etétő l fogva erős érzelem keltés, a Bíró m eg in d ítására való tö rek v és párosul. O ly a n n y ira egym ásba olvad ez a kettő, h o g y a leg éberebb figyelem is csak neh ezen tu d ja ők et egym ástól m egkülönböztetni. E nnek tu d h ató be, h o g y a védő igazi szándéka ism ételten is rejtv e m arad, s így az ellen érv ék ide­ jü k b en n e m k é p e se k kibontakozni. A m indvégig m egindító hang, a m eggyőződésnek a k ö ltő m inden szav át átm elegítő h e v e lefegyverez bennünket. M eggyőzés és m egindítás ezzel kész-, a bizonyítás be v a n fe­ jezve. A védő ráte h eti m űvére a koronát, a befejező összefoglaló v e rs ­ szakot. N a g y já b an azonos ez a kezdettel, s ez az ism étlődés term é ­ 202

szetesen nö v eli h a tá sá t, e g y -k é t m ozzanat azonban a v á lto z o tt ren d e l­ teté sn ek m egfelelően — kezdet h e ly e tt befejezés! — m ost mégis, v á l­ tozik. A m egszólítás, m ely itt m ár k ev ésb b é fontos, a m ásodik h e ly re k erü lj az „áldd m eg!" viszonylag m ég higgadt, könnytelein felj.ajdulá sá t a „szánd m eg!" erőteljesebb, m egrázóbb zokogása v á ltja fel; a h árm as k é ré s eg y etlen eggyé, a védő k a ré rt esedezéssé zsugorodik, ezzel szem ben a téte l hangja, a bűnhödés nagyobb v o ltá ra hiv atk o zás felerősödik. A m egism ételt „balsors ak it rég en tép" s ai „m egbűnh ö d te m ár e n ép a m últat s jö vendőt" h atáso s bev ezető t k a p ezzel a m indkettőnél eT ő teljesebb sorral: „kit v észek h án y án ak ". A vérb eli védő biztonsága ez, azé, aki tudja, hogy k ell felszántani érv ek k el a tala jt, m int k ell ebbe elhinteni a panasz m agvait, s e lh in tv én m eg m eri kockáztatni, hogy k é ré se k éth arm ad át, h árom közül az első k e ttő t elejtse, m ert bizonyos benne, hogy a m ag m ár m egfogant. A z érv e iv el m eggyőzött, p an aszáv al m egindított igazságos Bíró íg y is te lje síti m ajd a m eg nem ism ételt k é t első k é ré st is. A szónoki form a, a v édelem szem pontja való b an uralk o d ik e k ö l­ tem é n y b en a m ondanivalón. U ralm a oly erős, h o g y nem csodálkoz­ hatunk, h a utó lag aggodalm akat k e lte tt ia költő csalódott, de nem zete so rsán csak annál nagyobb odaadással csüngő lelkében. Isten h ez in ­ tézett, rem ekbe sik e rü lt v édőbeszédét a nem zet félreérth ette: a m eg­ újh o d ás, a m egigazulás erkölcsi kö telesség étő l é re z h e tte m ag át fel­ m entve, a bűneiben való m egátialkodásra feljogosítva általa. H a ezt teszi, h a m aga oldozza fel m agát a helyett, h o g y az Űr b o c sán a tát igyekeznék kiérdem elni, vesztéb e rohan. Ettől a k a rta a költő a h e­ ly e sb íte tt cím m el visszatartani. H A VOLNA MÉG KÉTELYÜNK A HYMNUS ÉRTELME FELÖL, e lo szlatják K ölcseynek Z rínyi a jk á ra ad o tt versei. L ássuk vég ezetü l ezeknek összefüggését a H ym nusszaU A m ú ltat és a jele n t á llítja szem be egym ással a Z rín yi dala is, ám de m en nyivel m ás ez a szem beállítás, m int a H ym nusban! C sak a m últ ugy an az m ost is, a jele n azonban itt valóságos jelen, K ölcsey százada, nem Zrínyié. H a o tt a k öltő a m últba helyezkedett, hogy Z rín y iv el találkozhassék, itt m integy Z rínyit k e lti fel sírjából, h o g y szóljon h elyette. Szellem idézés ez s eg yben lelkiism eretvizsgálát. A kö ltő azon töpreng, érdem es v o lt-e a H yirm usszal oly m eggyőzően, m egindítóan v édelm ére kelni nem zetének. R ászolgált-e erre a nem ­ zet? A felelet k é tség b eesett nem . „Hol v a n a hon, m elynek Á rp ád v é re győzelem ben1 csorga szent földére?", v e ti fel a k é rd é st az első versszak. N em győzelm ek h o n ja többé, m ert nem szeretik eléggé fiai, a d ja m eg a lesú jtó fele le tet a m ásodik. H ol a Szonditól oly h ő siesen v é d e tt v á r, tép elő d ik to v áb b a költő, s a válasz: leom lott, m ert a gyáva korból kih alt a hősiesség. A z u tó d szédül, h a „szűk köréből őse saslakána" felpillant. S hol v a n vég ü l a dicső nép, m ely „szenvedett b á r s b ajró l b a jra hága, h e rv a d a tla n v o lt szép ifjúsága, a jelen b en m últ s jövő v irult"? A válasz m ég lesujtóbb: „névben él csak, többé nincs jelen", m ás faj á llt a helyére. 13 *

203

M ind a három k é rd é st k ieg észíthetnők ezzel a költő tépelődésén e k ok át feltáró m ondattal: s a m e ly n e k véd elm éb en én H ym nusom m al annak id ején Isten előtt szót em eliem . A H ym nusra való u talá st le g ­ v ilág o sab b an az utolsó k érd és é s felelet á ru lja el. C sekei m agányá­ ban, 1823-ban m ég bízott a költő nem zetében. A zt hitte, ha bajról b a jra h á g o tt is ez a nép, ifjúsága m ég hervadatlan, jele n éb e n benne é l a m últ s benne v iru l a jövő. íg y értette, ezért k e lt v éd elm ére a H ym nusszal. Isten segítségét k é rte ahhoz, h o g y ez la jele n b en rejlő jö ­ v ő leh e tő ség k iviruljon. H ét év v el később, 1830-ban m ár a rra a m eg­ győződésre jutott, hogy tév ed ett. Az a m agyar, a k in e k n é p é t a H y m n u s írá sa k o r hitte, a k ié rt ak k o r szót em elt, m ár csak n é v b e n él. A m agyar, az ő korának m agyarja nem ilyen, nem m éltó az Űr se­ gítségére. H a felelne Isten a H ym nusra, csak elu tasító leh etn e a felelet. Logikus következm énye ennek a k e serű m eg állap ításn ak a H ym n u s cím ének helyesbítése, a m esteri v édőbeszédnek Z rínyi k o ­ rá b a u talása. H a m ásért nem, m ár csak azért is m eg k e lle tt ezt tennie, hogy abba a látszatb a n e k e v e re d jé k , m intha ellentm ondana önm a­ gának, eg y ik szavával, a Z rín yi dalával lero n tan á azt, a m it a m ásik ­ kal, a H ym n u ssza l h é t év v el az elő tt m ondott. M ég k e serű b b a m últ és a je le n szem beállítása a Z rínyi m ásodik é n e k é ben. A jele n itt is valóságos jelen, K ölcsey k ora; a form a itt is párbeszéd, de nem k érdés és felelet, hanem k érés és elutasítás. Az es­ deklő ism ét Z rínyinek felidézett szellem e; a könyörgés elu tasító ja m aga a sors. M intha csak a H ym nusra a d atn á m eg a költő m ost m ár félre­ é rth e te tle n ü l és v isszav o n h atatlan u l az Űr feleletét. A z első v e rssz a k első sorai u g y an ú g y esd ek eln ek a sorshoz, m int ia H ym n u séi Istenhez: ,,Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazám at, v é rk ö n n y e l ázva nyög feléd!" A k é ré sn e k a k ö vetkező sorokba foglalt m egokolása azonban m ár napnál világosabban jelzi a k ö ltő állás­ p o n tjá n a k m egváltozását. A H ym nusban m ég so rscsap ásn ak tű n te tte fel a széthúzás bűnét. Itt legelőször is ezt iá bűnit v a llja be. A zért nyög v é rk ö n n y e l a haza, m ert „kánya, kígyó, féreg egyre tám ad és m arja, rá g ja k ebelét". E férgek ellen k é r segítséget Zrínyi. N em csodálkoz­ h atunk, hogy ia felelet rideg elutasítás, ö n m ag u n k tó l, sa já t b ű n ein k ­ től csak sajátm ag u n k szab ad íth atju k m eg m agunkat. H a e rre k é p te ­ lenek v agyunk, k ár v o lt a so rsn ak rán k eddig, is k eg y eit vesztegetni. A ki önm agán nem segít, nem érdem el segítséget. Z rínyi n em véd i a párto sk o d ó k at. N em bánja, ha a sors eltapossa őket, „rút szennyét" nem ének, csak szenvedő h a z á já t szánja meg, h i­ szen a k a d h atn a k m ég „jobb fiák" is e hazában: é rettü k , az ő é rd e ­ m eikért k é r kegyelm et. A válasz m ég k egyetlenebb: „T örvényem él. H azád ő rcsillagzatja szülötti bűnein le s z á ll. . . M ás hon áll a négy folyam p a rtjá ra , m ás szózat és m ás k eb lű nép", olyan, am ely érdem e­ sebb a gyám olításra, m int a m agyar. 1823: HYMNUS! 1830: ZRÍNYI DALA! 1838: ZRÍNYI M ÁSODIK ÉNEKE! .H árom K ölcsey-vers, három különböző Kölcsey! M elyik az igazi? Egyik sem. A h árom eg y ü ttv év e. Az ö rök m agyar, aki bízik

204

Istenben, de szüntelenül törekszik is érdem essé lenni Isten jó sá g á ra és segítségére. M ihelyt ezt teszi, jo g a v a n a H ym nushoz, joga v a n esengeni az Ű r áldását; m ihelyt vak m erő en egyedül Istentől v á r se­ gítséget, m eg átalk o d ik bűneiben, nem tö rek szik jobbá, nem esebbé, igazabbá válni, csak a Z rín yi m ásodik é n e k é n e k rideg e lu ta sításá ra szám íthat. A három kö ltem én y v ég eredm ényben ugyanazt m ondja, u g y a n ­ a rra szólít fel, m int am it e g y k ö ltem ényben fejez ki, am ire eg y etlen ih lettel int a Szózat: leg y ü n k ren d ületlenül h ív ek hazánkhoz, m últunk­ hoz, önfeláldozó, hős elődeinkhez! Egy k o r szülte a K ölcsey -v ersek et ai Szózattal. O ly an kor, am elyben lé t és nem lét k érd ése leb eg ett a nem zet felett. M a ism ét ez a k érd és lebeg felettünk. F eleljü n k rá K ölcsey és V örösm arty feleletével: Istennel, Istenben bízva, de a m a­ gunk e re jén e k te lje s m egfeszítésével, rendületlenül! vitéz ÜJVÁRY LAJOS

DÍCSÉRET VECSERNYÉRE1 Űj k e d v re gyulladt é g i láng, boldogságba: ölel az ég, d icséreted zengi im ánk, e egyházunk öröm dalra kél. Űj ünnep tám ad, új öröm ö rö k élete hajnalán, s friss tav a sz áv a l ránkköszön a liljom os k irályleány. M argit, m int zsenge szűzleány a hallandó nem álm ain n e v e tv e égi csúcsra hág, — is k in ő n ek szirm os szárnyai. K irályi h ázat m egvetőn k o lo sto rfalak ra b ja m ár: szegényen, árván, szenvedőn él, s rá új égi pom pa vár. U runk, hallgasd m eg hő im ánk: szívünk ö rök fény já rja át, é rtü n k im ád a szűzi lány, n y isd m eg az egek kapuját! Ám en.

,

.NÉVTELEN (XV. SZ.) 1 Mutatvány Ágoston Julián sajtó zsolozsma fordításából.

alatt lévő középkori verses Szent Margit-

205

ÉBREDÉS (N apló a prágai m agyar d iá ko k életéből.) (5. folytatás.)

V. FEJEZET. 1929. decem ber 18. T egnapelőtt érkeztem haza Prágából. H étfői nap volt. Ezen a n a ­ p o n v o lt éppen négy hete, hogy naplóm ba u to ljá ra írtam . V asárn ap este 9 ó rak o r ültem fel a v o n a tra a p rág ai W ilsonp á ly a u d v a ro n . H étfőn d é lu tá n fél h árom tá jb a n érkeztem m eg a mi k isv á ro su n k állom ására. M egírtam egy lapon, m ikor érkezem . Az apám jö tt k i elém . A bőröndöm a lap o san m eg volt töm ve szennyessel é s kö n y v ek k el. K ocsit k e lle tt fogadnunk, egyedül nem b írtam volna h aza vinni. A hogy leléptem a v o n a t lépcsőjéről szülővárosom földjére, cso ­ dálatos érzés fo g o tt el. Biztonság érzése és erő tu d a ta szívódott b e ­ lém, m in th a a szülőföld titokzatos m ágneses e re jé t ö n tö tte v o ln a lá ­ baimba, am int h atá ro zo tt lép ésekkel elindultam az állom ás k ijá ra ta felé. U gyanez az érzés lep e tt meg, am ikor a sok dim bes-dom bos és v a d re g é n y e s heg y v id ék u tán m egláttam a v o n at ablakából a sím a alföldi v idéket. Ez az o tthon m elege, a szülőföld felém áradó szeretete. Ezt éreztem m indenben, a h o v á csak lép tem é s ah o v á csak te ­ kintettem . H anem a v á ro s különös h a tá ssa l v o lt rám . A m int k o c sin k a Fő­ u tc á n gördült befelé a v á ro s szíve felé, job b ra-b alra köszöntgettem az ism erősöknek. Ez is szokatlan volt, hogy itt m inden em ber, m inden g y erek ism erősöm . M ég szokatlanabb v o lt azonban, h o g y az ú t m en­ té n e g y -k ettő k iv éte lé v e l csupa alacsony, födszintes ház állott. K ét és félhónap a la tt m egszoktam m ár a n a g y v á ro s m agas em eletes házait, fényűző p alo táit és a felhőkarcoló n é v é rt versen g ő n ag y áruházait. Itth o n úgy te tsz e tt nekem , m intha a h ázak te te jé t v alam i roppant n a g y ság ú b o rb ély eg yszerűen len y irta volna. Csupaszon, csonkán á ll­ ta k előttem e zek a földszintes házak, m intha a- felső részü k et elvesz­ te tté k volna. M ár m ély en b e n t já rtu n k a F ő-utcán, am ikor b e té rtü n k az egyik m ellékutcába. A jobb oldalon ism erős arc jö tt szem be, m essziről len­ gette k alap ját. E rzsébet éd e sa p ja volt, B artha K ároly bácsi. E rzsébetre gondoltam , kissé arcom ba szaladt a vér. V alam i olyasm it k iá lto tt Ká­ ro ly bácsi, hogy használ nekem a prág ai levegő. A zu tán m iközben feltette k a la p ját, a jobb k ezén ek a m u ta tó u jját feltarto tta é s a bal k e ­ zével m utatta, hogy a feltarto tt u jjá t k e tté vágta. — Egészen biztos, — k iá lto tta az apám . H irtelen éb en nem tudtam , m ondott-e v alam it K ároly bácsi, m ert a k e sk en y utca, am elyikben k o csink haladt, érd es k o ck ak ő v el v a n k ira k v a és a k e re k e k gördülése n a g y z a jt okozott. — M iről v a n szó? — k érdeztem apám tól. — N em láttad? >— k e tté v á g ta az u j j á t . . . M ár csak egy fél é v . . .

206

E gyszerre világ o sság tám ad t bennem . M indent m egértettem . N éz­ tem az apám at, am int m ellettem ült, n y u g o d tan szívta szivarát; fü st­ k a rik á it m essze elk ap d o sta és sem m ivé te tte a szem be fújó déli szél. C sak a bizalm as jó b ará to k tudják, hogy m it je le n te n e k ezek a titkos jelek. H a az apám és K ároly bácsi az u tcá n találk o zn ak és tu d n ak v a ­ lam i politikai újságot, m ár m essziről fe lta rtjá k eg y -k ét, v a g y három u jju k a t. Ez an n y it jelent, hogy h á n y é v e t kell m ég v á rn i a revízióra. — Lesz m ég szőlő, lágy kenyér, — m ondta m ég az a p á m rövi­ den, am ikor befordultunk a mi utcánkba. — G ondolja apám , h o g y m inden k érd és m egoldódna a revízió­ val? — kérdeztem . — M ire gondolsz? N em é rte m ezt a k érd ést, — felelte a z apám . És é n rágondoltam a szenátorra, m eg F ejes T iborra, a v iták ra, m eg­ beszélésekre, m ely ek et errő l a k érd ésrő l P rág áb an folytattunk. Először éreztem életem ben, hogy nem apró-cseprő nézetekben, h anem ta lá n az eg ész é le tre k ih ató felfogásban egészen m ás n éze­ te n vagyo k, m int az apám . K ellem etlen érzés v o lt ez a tu d at részem re. N em szóltam sem m it, hallgattam . 1929. decem ber 19. N ag y o n ben n e v a g y o k a tanulásban. M inden n ap legalább ötven ú j c s e h szót a k a ro k m egtanulni. N égy h étig szándékoztam itth o n m a­ radni. S zeretném ez idő a la tt a cseh n y e lv ta n t is alaposan átvenni. K özben persze a feb ru ári kollokvium okra is kell valam it készülni. Legfontosabb azonban m ost a cseh n y e lv gyúrása. H ogy ak a ro k k o l­ lokválni, h a m ég a n y e lv e t sem tudom ? K özben em észtem a p rág ai élm ényeket. M eg az itth o n ia k a t is. H a m egyek a z utcán, folyton azt hiszem , h o g y álom ban járo k . Itt m in­ d en em ber m agyarul beszél, m indenki m agyarul köszön az utcán. V an n ak u g y a n csehek és ruszinok is a m i városunkban, d e ezek a rán y lag k e v e se n vannak, nem rég e n jö tte k ide és én igazán k e v e se t ism erek belőlük. T alán észre sem veszem , h a a z u tcá n elm ennek m el­ lettem é s nem hallom meg, h a a sok m ag y ar beszéd között eg y -k ét em berpár idegen n y e lv e n beszél. C sak azt hallom , h o g y a z u tcá n m in­ denki m agyarul beszél és azt hiszem néha, hogy itt n á lu n k m indenki m agyar. De aztán különösen a Fő-utcán nyüzsög a sok zsidó és m ost m ár v alah o g y egészen m ás színben látom ő k et is. Soha sem éreztem m agam at v e lü k egy test-lélek n ek . Jellem ző, hogy a z osztályunkban m inden k e re sz té n y fiúval p e rtu b a n é s jó b ará tsá g b a n voltam , és b ár az osztály fele zsidó volt, csak n éh á n n y al voltam p ertuban. Legna­ gyobb rész ü k táv o l á llt tőlem, alig is érintkeztem velük. V olt egy köztük, aki m ár ak k o r zsidó nem zetiségűnek v a llo tta m agát, ö t nem v e ttü k kom olyan és k ü lö n cn e k tarto ttu k . A rról azonban nem v o lt sem m ilyen határo zo tt vélem ényem , v á jjo n a zsidókat tén y le g m agya­ ro k n ak ta rth a tju k -e é s szám olhatunk-e v e lü k a m ag y ar é rd e k e k v é ­ delm énél? A m ióta Prágából hazajöttem , úgy érzem , hogy a m agyarságo­ m at valósággal lán g ra lobb an to tta ez az idegenben eltö ltö tt k é t és fél hónap. H a m egyek az u tcá n és v a la k i szem be jö n velem , m ind­ já r t m ag y ar szem pontból kezdem m érlegelni, hogy v á jjo n m ennyit ér.

207 \

H a nézem a v áro s h ázait és a novem beri hidegtől lekopasztott dom­ b o k a t a v á ro s határáb an , úgy érzem , hogy az érzék etlen k ő házak és a csupaszon didergő szőlőhegyek m érh etetlen fájdalm at hordoznak szívükben: nem a m agyar állam fennhatósága alá tartoznak, idegen állam terü leté t g y arapítják. M entem az u tcá n teg n a p e lő tt a késő d élutáni órákban. M ár jól kip ih en tem m agam at a hosszú ú t fáradalm ai után, ebéd u tán is alu d ­ tam egyet. N ag y o k at szívtam a hűvös decem beri levegőből. A hogy m entem az utcán, egyre erősebben dobogott a szívem , m inden lépés­ n él eg y re erősebben v e rte a vérem , h o g y m ag y ar vagyok, m agyar vagyok! Ily en h a n g u latb an tettem rá a kezem az E rzsébeték házán ak az a jta já ra . M entem befelé a lak ásb a nyugodt, m agabiztos lépésekkel. Ebben a percb en felvillant előttem az Evzsenka képe, am int a M nich o v sk y sklipekben a H ajm ássy Feri k ezét szo ro n g atta tánc közben. K idobtam m agam ból ezt a képet, m int a felszínen m ozgó szálkát, m ely nem serk en ti ki a v é rt és nem okoz fájdalm at. V é g té re E rzsébet m a­ g yar lán y é s tetszik is nekem . N em is leh etn e E vzsenkával egy napon em líteni. — H ogy m aga m ilyen jól néz ki, nem is hittem volna. K ár is volt hazajönni abból a nag y cseh városból, — csap ta össze a k ezét az Er­ zsébet éd esan y ja, Ilonka néni. — H át jö n a karácsony, m égis csak h aza k ell ily e n k o r jönni. — Itth o n tö ltik az ünnepeket? — k érd ezte Erzsébet. V elem szem ben a pam lagon ü lt k én y elm esen h á tra dőlve. Közben állandóan a n a g y álló tü k ö rb e sandított, m ikor nem néztem ép p en rá és lopva ig azgatta a h aját. Ügy tetsz ett nekem , hogy m ég sápadtabb és so v án y ab b lett, m int am ilyen azelőtt volt. Bizonyos nagyzolást éreztem ki kérdéséből. Jó l tudja, hogy m indig itth o n tö ltjü k a k a rá ­ csonyt, legfeljebb a szom szédos N ag y b ereg re m eg y ü n k át egy-egy d é lu tá n ra a nagyapám ékhoz. — N em m együnk mi sehová, m indig itth o n tö ltjü k a karácso n y t. Legfeljebb első nap d élu tán ám együnk a nagyapám ékhoz, egy kis jó m ag y ar lev eg ő t s z ív n i. . . — M agyar levegőt? — k é rd e z te Erzsébet. Je le n tő s pillan tással rá n é z e tt az a n y já ra és fitym álva elhúzta a száját. M intha kissé m eg is rázkódott volna, m int n y á ro n az undortól, m ikor a k e rtb e n észrevette, hogy h ern y ó m ászik a blúzán. T alán különös v o lt neki, h o g y ilyet, m ondok, h o g y m ag y ar lev e g ő rő l beszélek. G ondoltam , m eg kellene neki m agyaráznom , m ilyen élm én y ek en m entem k eresztü l P rágában és ta lá n azt is, hogy itt a v á ro sb a n sok a zsidó, m eg a cseh és szeret­ n ék m ár olyan h e ly re m enni, ahol nincs m ás, csak m agyar. — M agyar levegőt, ach? — k érd e z te alig p a lá sto lt m egütközés­ sel Ilonka néni. — H á t v a n m ost itt egy cselédünk a m aga k ed v elt falu ján ak a szom szédságából, igazán nem v a g y o k e lra g a d ta tv a ettől a m agyar le v e g ő tő l. . . — Igen, igen, — te tte hozzá E rzsébet — , képzelje, m ost m eg­ betegedett, lázas lett és elvárja, hogy m i ápoljuk. A h ely ett, hogy m enne m ag án ak haza! — M egbetegedett? — kérdeztem . — H og y an és m ikor?

208

— M ost v o lt a k arácso n y előtti nag y tak arítás, — m ag y arázta Ilonka n én i — , és szegény az istenadta, nincsen egy rendes cipője, m ezítláb szaladgált itt és m eghűtötte m agát. — M ondtam m am ának, ne tű rje egy percig se a házban. Be­ teg? . . . M enjen m ag án ak haza! Ki tudja, m eggyógyul-e az ünnepekig. A ztán jól nézünk ki! De h iáb a m ondom, m am ának olyan jó szíve van, h o g y az m ár sok . . . Szikrázó szem ekkel, szenvedélyesen beszélt Erzsébet. L átszott rajta, hogy am it m o n d ,. m eggyőződésből m ondja. A z utolsó szavak­ n ál gyűlöttel m u tato tt a k o n y h a irányába. M egtorpanva hallgattam Erzsébet szavait. Szinte m egijedtem sá­ p a d t arcától. N em szóltam sem m it, m ert p illanatnyilag nem is érdekelt, hogy m elyik félnek v a n igaza ebben a végzetes v itában. C sak a rra gondoltam , hogy itt m agyar em berek ilyen m essze álln ak egym ástól, m intha k é t egészen m ás csillagzat élő lényei lennének. Ez a nem v á rt k itö rés alaposan leh ű tö tte az én lelkesedésem et, m ellyel ide jöttem . T eljesen elm ent a k edvem tőle, hogy a m ag y ar­ ság ró l b eszéljek Erzsébetnek, v a g y arról, hogy a cseh ek n él m ég a könnyelm űbb lán yokban is hogy lobog a cseh nem zeti érzés. Közben ham ar beköszöntő, öreg téli este lett kint. H ideg északi szél k e re k e d e tt és csapdosta az ablakot. E rzsébet lehúzta a redőnyt, fázósan sie te tt a k á ly h a m ellé. V égigfutott ra jta a hideg és te n y e ré t a h á ta m ögött a m eleg c serép k ály h a oldalához szorította. Ilonka nén i E rzsébetről beszélt. H ogy m en n y ire könnyelm ű, nem vig y áz m agára, kiszalad az u d v arra k a b á t nélkül és m eghűl. A ztán n á th á s1és állandóan köhög. K önnybe láb ad t szem m el n ézett a lán y ára, aki fek ete hajáv al, sápadt arcával gyöngéden n ézett v issza az an y jára. Eddig nem tű n t fel nekem , m ost kezdtem igazában rájönni, hogy E rzsébetet m en n y ire elkényezteti az anyja. E gyetlen gyerm eke és úgy neveli, hogy m ég a széltől is óvja. M ennyi gyöngédséget, m im ózaérzék en y ség et és ú ri fínom kodást o ltott bele! Ezzel m ár rég e n tis z tá ­ ban voltam , nem is v o lt szám om ra újság. C sak az lep ett meg, hogy m ilyen fogvicsorgató vadsággal, ősi em beri gyűlölettel beszélt Erzsé­ bet a rró l a szerencsétlen cselédlányról, aki b eteg en feküdt a k o n y ­ hában. A zt terveztem , hogy azt a se hideg, se m eleg viszonyt, m ely kö­ zö ttü n k v a n és m ellyel E rzsébetékhez m ár több m int egy éve eljáro gattam , m in d járt áz e lső 'a lk alo m m a l, v ala h o g y dűlőre viszem . M égis m ikor k ik ísé rt az előszoba a jta já ig és ott állt előttem fekete kendőbe burkolózva a félhom ányban, m ég ahhoz se v o lt kedvem , hogy a k e ­ zét a szokottnál jobban m egszorítsam és to v áb b ta rtsa m a kezem ben. S ietve köszöntem el tőle és a hideg szeles éjtszak áb an fu tv a igye­ keztem haza. 1929 decem ber 20. N appal nem s7ívesen m ozdulok ki otthonról. Sok a dolgom . Egye­ dül utaztam hazafelé Prágából. Elég sokat aludtam is, de azért a rra is v o lt időm, hogy szép te rv e t k észítsek m agam nak, m it fogok itthon csinálni. M indenekelőtt sok cseh szót a k a rtam m egtanulni, a cseh n y e lv ta n t jól átrágni, azután olvasni is akartam egyet-m ást, m ert

209

az az érzésem , ha jan u á rb an felm egyek Prágába, e le v e n szellem i élet fog o tt kialakulni. Szám olni kell azzal is, h o g y a z ellentétek, m elyek az akadém ikus ifjúságban m egvannak, az irodalm i és a többi szem i­ n árium ban esetleg szenvedélyes v itá k k á fognak elfajulni. Erről m ár b eszéltü n k F ejes T iborral és abban is m egegyeztünk, hogy a k a rá ­ csonyi v ak áció b an m in d k ettő n k n ek sokat k ell olvasnunk. Én m in­ den ek elő tt Szabó Dezső „Elsodort fa lu "-já t akarom elolvasni, aztán A d y v al és M óricz Z sigm onddal a k aro k foglalkozni, m eg szociológiá­ v al. Je le n leg Jászi O szkár „T örténelm i m aterializm us" cím ű m űvéből csinálok m agam nak jeg y zetek et. N ag y o n izgat a m arxizm us kérdése. A csillagosok az ég b e dicsőítették. Én m ég a m arx isták m űveiből is azt veszem ki, h o g y a z egész rendszer v égzetes tév e d é sek e n alapszik. A zt is beírtam ép p en m a reggel a jegyzeteim közé, hogy m iért nem h allo ttam m ég so h a a csillagosoktól, hogy Já sz it e red etileg Ja k u b o v icsn a k h ív tá k és h o g y zsidó volt? A tan u lás is sürget, m eg ezek a k é rd é se k sem h a g y ta k n ek em n y u gtot. T egnapelőtt délben m égis elindultam a városba. Éppen szerda volt, a h e tiv á sá r n ap ja. V áro su n k közepén v a n a n a g y otrom ba k ö v e k k e l k ira k o tt négyszögletű tág as piactér. M ellette k é to ld a lt áll a k é t bazárépület, ezek a jelleg zetesen keleties, zsidós1 jelleg ű ép ü le­ tek, m elyekben úg y szó lv án sem m i m ás nincs, csak körö sk ö rü l csupa üzlethelyiség. M egálltam a kisb azár e lő tt és n éztem a p iac tér n y ü zs­ gését. Szem ben a reform átus tem plom to ro n y ó rá já n m ár elm últ déli 12 óra. N éh án y perc m úlva, a k isb azár m ögül a k ato lik u s tem plom to ro n y ó rá ja ü tö tte lassan, m eggondoltan a 12 órát. M egszólal a déli harangszó. M egindultam keresztü l a piactéren, m ert az ap ám kért, ha valam i nag y b ereg i em berrel találkozom , ü z e n je k tő le a n a g y ap ám ­ nak. A sz ek e re k so rjá b a n állták. Elég n a g y v o lt a felhozatal, m ert ily en k o r k ará c so n y elő tt n a g y a k ereslet. O tt á llt a szekerek m ellett zsák o k b an a burgonya, tengeri, k e v é s lencse é s hasonló dolgok. A z em b erek csendesen alkudoztak, csak eg yik-m ásik h e ly e n csaptak n a g y zajt a szakállas zsidók, m eg a zsidó asszonyok. C súnyán a lk u ­ doztak fillérek ért és erőszakosan p ró b álták rábeszélni a csendes szavú m agyarokat. A p iactér m ásik old alán a nagybazáx eg y ik ru h ab o ltjáb ó l kisza­ lad t a ' zsidó k eresk ed ő az u tcára. R ikácsoló han g o n alkudozott egy ö reg m agyarral. — N em látja, h o g y a ja v á t akarom . N em szeretném , ha elszalaszta n á ezt a k edvező alkalm at, — k iálto tta m agabiztos m eggyőző e rő ­ vel. — N em fogok m aga u tá n futni, u to ljá ra m ondom : v ig y e e l a be­ k e c se t 450 k o r o n á é r t. . . — N em rendes dolog e', —■ m ondta a z öreg paraszt, aki nem a k a rt m ár visszafordulni a zsidó felé, csak úgy félvállról bes'zélt vele. — 650 k o ro n á ra tarto tta, oszt k étszázat le e n g e d e tt. . . nem ér az m ég h árom százat sem . — K öpött eg y et a já rd á ra és to v áb b m ent. O tt álltam a nag y b azár e lő tti já rd a szélén. A z öreg paraszt m ö­ göttem m en t el lassú, k im ért léptekkel. M egfordultam és végignéztem a b azár cégtábláit. V égig csupa zsidó üzlet volt: Klein, Rosner, Katz, R osenbaum , Schw artz, B eerm an é s így to vább. O débb N ém ethy, az aranym űves, sz in té n zsidó. Pedig itt nő ttem fel eb b en a városban, de 210

m ég soha sem tű n t fel nekem , hogy >eb b en a v á ro sb a n csaknem m in­ d en k e re sk e d é s zsidó. T erm észetesnek tarto ttam , hogy szom baton nem le h e t sem m it kapni, ezen a napon a p o sta is kihalt, m ert zsidó ünnep van. Sokáig n éztem a p iaci torzsalkodást, d e nem találtam sehol ism e­ rős n a g y b ereg i em bert. M egfordultam , hogy tovább m enjek. N éh án y lép ésre tőlem m egláttam S chw artz Palit, am int e g y öreg szak állas fa­ lusi zsidóval beszélgetett. N agyon eleg án san felöltözve, v ad o n atú j átm eneti felöltőjében, frissen borotválva. L átszott rajta, hogy nem szívesen beszél az ö reg zsidóval, szeretne tovább rohanni. Pedig ha jól tudom , az ő n ag y ap ja is ilyen p ájeszes falusi korcsm áros volt. N em v o lt m ár időm, hogy elm enjek, m ert Pali v id ám an in teg etett felém. M eg k e lle tt állnom. — M it csinálsz itt a piacon, Á rpád? — k iá lto tta m essziről. — Jó, h o g y egyszer tég e d is látn i a váro sb an . P rág áb an is olyan ritk á n ta ­ lálkoztunk, itth o n is1elbújsz az em berek elől? — De P rág áb an u g y an csak nem bú jtam el, — feleltem . — H á t az e g y szerencsétlen dolog ezzel a M AK-kal, — m ondta Schw artz Pali. — H iáb a tö rö lté k el a m ásodik k-át, a z é rt a m árk a ott m arad t rajta, h o g y azelőtt m ag y ar akadém ikusok k e resztén y köre volt. N em te h e te k róla, a zsidó fiúk általáb an húzódoznak tőle. — íg érted , hogy éljössz a M A K -ba é s m ég sem jö ttél el. M indig vártam , hogy m ikor jö s s z . . . — B orzasztóan le vo ltam foglalva. Egy p e rc n y i. időm se v o lt az ily e n egyesületesdire. A lig is m ozdultam ki otthonról. B osszantott a dolog, m ert az v o lt a feltevésem , hogy ez a S chw artz Pali tú lság o san felületes és feled ék en y em b ern ek ta rt en­ gem. Ügy beszélt, m intha m agasan felettem érezné m ár m agát intelli­ gencia dolgában, pedig h á t soha nem v o lt jó tanuló. M eg ak a rtam tőle kérdezni, em lékszik-e rá, am ikor a k v e sztú rán a b e ira tá sk o r azt m ondta, hogy csehnek v a llja m agát, v a g y am ikor a S tudentsky dom ovban a rom ániai zsidóval e g y ü tt á csehszlovák dem okráciát di­ csőítette. M eg ak artam tő le azt is kérdezni, em lékszik-e rá, h o g y azon a bizonyos estén, am ikor E vzsenkával táncolni voltunk, a V en cel-téri új Fénix k á v é h áz ab la k á b a n ü lt W ein sto ck P éterrel a fanatikus kom ­ m unistával, m eg egy cseh egyetem i hallgatóval. K ülönben is hallo t­ tam a többi zsidó fiútól, hogy Schw artz Pali n ag y b arátság b an v o lt a rom ániai Botosam ból való D avidson n e v ű zsidó fiúval, a k iv e l egyszer a. S tudentsky dom ovban e g y ü tt vacsoráztunk. Sok m indenfélét leh e ­ te tt vo ln a n ek i m ondani, am i azóta tö rtén t, hogy p rág ai egyetem i h all­ gatók lettü n k . Legalább is túlm erésznek találtam azt az állítását, m intha csak azért nem jö tt vo ln a el eg y szer sem a M AK -ba, m ert nem v o lt r á ideje. — N agy dologban töröm é n m ost a fejem , — m ondta Schw artz Pali k is idő m úlva, m iután én jó d arab o t h a llg a tv a m entem m ellette. M ár a F ő -u tcán jártu n k . Éppen a tö rv én y szék elé értünk, ahol n é g y -ö t zsidó ü g y v éd összebújva tan ácsk o zo tt valam in. M ost az is k ü lönösnek tű n t fel nekem , hogy a m i v á ru su n k b a n összesen k é t k e ­ resztén y ü g y v é d van, a többi harm inc, v a g y n eg y v en m ind zsidó. 211

A z ü g y v éd ek köszöntek. Schw artz P alin ak bizalm asan, b a rá tsá ­ gosan integettek, m int a jövő ígéretének. O tt álltak a tö rv én y szék h atalm as ép ü le tén e k fő b ejá ra ta előtt. S ütk éreztek a barátságos téli napsütésben. O da v á g o tt a nap éppen a déli fekvésű falakra és m e­ leg e t v a rá z so lt a hideg decem beri időben. Szélcsendes1 nap volt, az ég e n alig volt eg y -k ét kusza, elm osódott színű felhő. B úcsúzott a késő őszi m eleg ezen az utolsó szép napon. — H át k é rle k szépen, — v e rt fel gondolataim ból Schw artz Pali — , n e k ü n k is1 m eg kell m ozdulnunk itt ebben a városban, össze kell fognunk nekünk, m ag y ar akadém ikusoknak. Kell csinálni v a la ­ m it egységes m agyar alapon. Ki kell kapcsolni a felekezetieskedést, k eresztény, nem keresztény, nem szám ít. A z a fontos, h o g y m agyar legyen. — A gondolat nem rossz, m ely et m egpendítesz. E rre é n is sokat gondoltam . H iszen a zsidók a régi m ag y ar v ilág b an azért szereztek itt m eg m inden fontosabb pozíciót, annyi v a g y o n t és h atalm at, m ert m ag y aro k voltak, illetve, m ert mi m ag y aro k elh ittü k nekik, h o g y v a ­ lóban azok. H át m ost itt az idő, m ost k ell m egm utatni, hoigy m agya­ ro k v agytok, hogy v e lü n k éreztek, eg y ek v a g y to k v elü n k h a kell, m ég a cseh ek k el szem ben is . . . A törvényszék" előtt v a n a v á ro s korzója. Itt egészen széles a Fő-utca, v alóságos tér. A korzó v é g é re é rtü n k . Szem ben v e lü n k el­ zá rja az u ta t a zsidó tem plom h atalm as vörös hom lokzata. V alóban, a v á ro s legszebb h elyére, a F ő-utca d íszh ely ére é p íte tté k ezt a zsidó tem plom ot. M egfordultunk a korzó végén. Jó n é h á n y lépést h allg atv a m én-, tü n k egym ás m ellett. M ost Pali h a llg a to tt m ellettem . A to rk á t köszö­ rü lte és széltében-hosszában k ö szö n tg etett a sok zsidónak, ak ik csa­ p ato stu l szaladgáltak itt a v á ro sn a k ezen a forgalm as helyén. — A zért a rra vigyázni kell, — m ondta v é g ü l 1— , h o g y ne tév e d ­ jü n k a politikába. Tudod, n e k ü n k zsidóknak ó v ato sak n ak kell len n ü n k a cseh ek k el szem ben is . . . — Persze, persze, — m ondtam , és a rra gondoltam', hogy nem sok haszon lesz ebből az egész dologból, h a m ár m ost előre k ijelenti, hogy a zsidóknak a csehekkel szem ben ó v ato sab b ak n ak k e ll lenni, m int n e ­ k ü n k m agyaroknak. H á t 'a k k o r mi értelm e v a n az egésznek? — N ekem m egvan a tervem , — fo ly ta tta S chw artz Pali. — M ajd m egbeszéljük v alam elyik este. N ézd, közös érdek, hogy m egakadá­ lyozzuk, hogy a k e re sz té n y e k és a zsidók e lv a d u lja n a k itt egym ástól. N em jó lenne, ha itt nálunk, ahol a m ag y aro k és zsidók egym ásra v a n n a k utalva, eg y m egnem értés, egy bizalm atlanság jönne létre . . . Ez egy h e ly te le n állapot l e n n e . . . — Ebben telje se n igazad van. — Ez nem lenne egy okos d o lo g . . . N em tudom , h a llo ttá l-e m ár ró la valam it, hogy N ém etországban m ilyen m eg vadult em berek a k a r­ já k b a rb á r m ódra felborítani a társad alm i békét. — Kik azok? — Persze, te nem igen v a g y tájék o zv a a p o litikai viszonyok fe­ l ő l . . . H át kérlek, nem zeti szocialistáknak m ondják m ag u k at és H itler a vezérük. .

212

— Ki az a H itler? — Kicsoda? . . . N em egy állam férfi, nem egy politikus, az b iz to s ... Inkább szájhős, ü res fejű bolond, nem is norm ális, in k áb b a g y a lágyult Egy ideig e g y ü tt m entünk Schw artz P alival hazafelé. M ajd am i­ k o r a to ro n y ó ra e g y e t ütött, elv áltu n k egym ástól. 1929. decem ber 22. Tegnap szom bat volt. D élután v alah o g y nem fült a fogam a ta ­ nuláshoz. Elindultam a városba. H allottam , hogy az itteni csehek szom bat délu tán valam ily en díszelőadást rendeznek. A cseh to rn aegyesület, az ú. n. Szokol v o lt a rendező egyesület. Láttam,i am int a k o rzó n özönlik végig a sok cseh h ivatalnok. De az egyszerűbb em be­ re k is, a kereskedők, iparosok, ak ik et m ár így látásból ism ertem , m ert régebben itt vannak. C saknem m ind beszél m ár1eg észen jól m agya­ ru l is. ü g y e s em berek, m eg k ell adni. M ost csoportosan özönlöttek fel az „O roszlán" nagyterm ébe, ahol az előadást rendezik, m ind ü n ­ nepi ru h áb a öltözve, egységesen és lelkesen. A rra v á g y o tt a lelkem , hogy találkozzam a helybeli m agyarság­ gal. D ehát hol, m ilyen m ódon, van -e e rre lehetőség? A kevés m agyar tisztviselő és nyugdíjas, aki. itt él, ily en k o r szom bat d élu tán a h eti m unka u tán elolvassa házi ú jság ját, nyugalom ra h a jtja fejét, v á rja a revíziót, v a g y teljes lem ondással ad ja fel a legszürkébb, a legszeré­ nyebb m agyar álm okat is. Az iparosok, m unkások, ha összejönnek, egészen külön v ilág o t alkotnak. K inézik m aguk közül a n a d rá gos em bert és az úg y n ev ezett „urakhoz" szám ítják. A ztán a m agyar fiatalság egy része a katolikus, m ás része a reform átus eg y esü letek ­ ben jö n össze. Ezek sem szívlelik egym ást. T udja ezt m indenki na-, gyón jól, m eg azt is, hogy a trianoni lecsúszás ó ta közelebb k erü lt egyik m agyar em ber a m ásikhoz. De hol v ag y u n k m ég attól, hogy m inden m agyar em ber te stv é ré t lássa a m ásikban, hogy m inden m a­ gyar em ber életén ek legszentebb üg y e éppen m agyarsága legyen? H ol v a g y u n k m ég attól? De m inél ridegebb, m inél v ig asztalanabb a valóság, az álm odóknak an n ál m erészebb, a n n á l szebb álm okat lehet elképzelniük! M ár közel egy hete itthon vagyok, de sehol sem m iben sem látom a m agyarság m egnyilvánulását. H a az u tcák o n járok, zsidók és cse­ hek, de főképen zsidók jö n n ek velem szem ben. H ol v a n n a k a m agya­ rok? K i-ki otthon ül a m aga kis családi odújában. Késő d é lu tán ra já rt az idő, m ire befejeztem körsétám at a v á ro s­ ban. Jó v o lt ez a kis friss levegőzés, hiszen egész h é te n csaknem egész nap b en t ültem a szobában. Elindultam , hogy benézzek a K a­ szinóba. Ez a régi várm eg y ei úri kaszinó m aradványa. Az biztos, hogy m egm aradt a m ai napig tisztán m agyarnak. M ikor h ely ő rség et hoz­ ta k ide, egy h uszár zászlóaljt, a cseh tisztek m egpróbáltak belépni. De az elnökség k e re k e n v isszau tasíto tta kérésü k et. D erék dolog volt, nem m ondom és főkép m erész! H anem eg yébként a kaszinói élet eléggé pang. M ost is, ahogy bem entem , 8— 10 ú r v o lt benn, akik éppen k árty á zn i készültek. O tt v o lt köztük az E rzsébet éd esap ja is, Bartha

213

K ároly bácsi. Éppen n a g y o n jóízű, zsíros v icc e k e t m ondott el a tá rs a ­ ságnak. Ebben n a g y m ester az öreg úr. F elü lm úlhatatlan szellem es­ séggel tu d sziporkázni, h a egyszetr rákezdi. És nem sablonos v icc e k e t m ond el, hanem adom aszerű esem ényeket, leg inkább a sa já t életéből. M ost is m indenki n e v e t m ár rajta, ő m eg n y u g o d tan beszéli tovább, h o g y an vizsgálták m eg a c ig án y lán y o k at a tiszti főorvossal, am ikor m ég a régi m agyar v ilág b an főszolgabíró volt. — Jó, hogy itt vagy, Á rpád, — m ondja n ek em KáToly bácsi. — M ióta itth o n v a g y m ár é s m ég be se ü tö tte d az orrod ide. Hallom , hogy v o ltá l nálunk, d eh át tudod, hogy én m inden d é lu tá n itt v a g y o k t a lá lh a tó . . . ' — Sok a dolgom, K ároly bácsi. Sokat kell tanulni. — Á á á á . . . Sokat tanulni, so k a t tudni, a z t a cig án y is tudja, nem ú ri dolog. K eveset tanulj és so k at tudj! Mi rég en ezt íg y csináltuk, m égis m indenki levizsgázott, m ég h a olyan h ó tt b u ta is vót, m int az én Licsey M árton barátom , akiből a rokonság v é g ü l is főispánt csi­ n á lt . . . A ztán tudsz-e m ár kaláberezni? — V alam it konyítok, d eh át P rág áb an igazán nem v o lt idő rá, hogy k aláb erezn i ta n u lja k . . . — Mi a fenét tu d ta to k ott csinálni abban a büdös cseh városban? H át m ég beszélni se tu d to k ezekkel a c s e h e k k e l. . . C súnya e g y for­ d íto tt világ! M agyar em ber csehül tanuljon, m ikor a cseh a v ilág leg­ gyávább népe? Ki h a llo tt m ár ily e t? . . . C sak tá n nem a cseh eg y e ­ tem re iratk o ztál be te is? i— De bizony oda. H iába szim patikusabb n ek em a ném et nyelv, m égis több haszn át fogom v en n i a cseh nyelvnek, ö n g y ilk o s s á g lenne a m agyarság szám ára, ha senki se ak a rn a m egtanulni cseh ü l és itt k e lle n e élni ebben a cseh állam ban k i tu d ja m eddig. — N ana, ö c s é m . . . ide ügyelj csak: id e ig -ó rá ig . . . Tudod ki az a M ussolini? . . . N a h á t! . . . N ag y dolgok készü ln ek itt, íg y v ag y u n k vele, ni! — M egfogta a bal kezév el a jobb k ezét és ú g y m utatta. N agy lép te k k el fel s alá sétált, a kályhához, m eg vissza hozzánk. M inden m ozdulatában v o lt valam i h a n y a g nem bánom ság, fenséges nyugalom , igazi ú ri elegancia. — H itlerrő l is h allo ttam m ár valam it, — m ondtam . '-r- Á á á á . . . H itler? . . . A z s e m m i. . . M ussolini, az az e m b e r!. . . De m ondd csak Á rpád, m ilyen szakon v a g y te, kom olyan ta n á r akarsz lenni? — A z én. — Ki a fene h a llo tt m ár ilyet, hogy e g y úrifiú, ak i előtt szép jövő áll, ta n á rn a k m e n je n . . . T anár: é h e n k ó rá s z . . . Jo g o t kell tanulni, az v a ló a m agyarnak, az az igazi úri p álya. A ztán a m egyéhez kell m enni, a k ö z ig a z g a tá sh o z . . . M ég nem késő, te Á rpád, m ég m egtér­ hetsz, h a g y d a fenébe a tan á ri pályát, lépj a jogra, m ég nem k é s ő ! . . . A z é n időm ben bizony csak p a ra sz tg y e rek e k m entek ta n á r n a k . . . N em ak artam K ároly bácsival errő l a tém áról vitatkozni. C sen­ desen m egjegyeztem , hogy M agyarország egyik ősi h ib ája ép p en az, hogy sok a jogász és k ev és az egyéb irá n y ú szakem ber. Szerettem , vo ln a ezekkel az u rak k a l inkább m ásról beszélni. Láttam , hogy az eg y ik nag y o n id eg esen k e v e ri m ár a k á rty á t. M ind tü relm etlen ek vol214

tak. S zerettek v o ln a m ár k ártyázni, m ert nem b írjá k figyelem m el k í­ sé rn i az ily en fajta beszélgetéseket. —: Itt a m i v á ro su n k b a n k e lle n e m ár v alam it csinálni. A m ag y ar­ ság o t k e lle n e v ala h o g y felrázni, összefogni, — szólaltam m eg végre. A k á rty á zn i óhajtó u rak közül az egyik, a legfiatalabbik óriásit ásított. T alán kissé xestelte is m agát, m ert n y ito tt ten y e rév e l ü tö g ette k itá to tt száját a v ég et é rn i nem akaró ásítás közben. A többiek ide­ genkedő m eglepetéssel n éztek rám , m int valam i kellem etlen és k á r­ ték o n y csodabogárra, aki m eg a k a rja zavarni az ő k éső d élutáni n y u ­ godt k árty ázásu k at. — N ana! — m ondta könnyedén, ham iskás m osollyal a bajusza a la tt K ároly bácsi, m iközben m ár a k io sztott k á rty á k a t igazg atta a kezében. — N e izgasd m agad feleslegesen, fiam és főképen n e csi­ nálj m agadnak felesleges bajokat! T anuld meg, h o g y ez a hosszú és egészséges élet t i t k a . . . N em kell itt se n k it felrázni, m eg ébresztgetni. M ajd elintéz m indent a m agyar k irá ly i korm ány. Én se v a g y o k m ár fiatal em ber, de azért lehet, hogy m aholnap m egérem , h o g y k i­ n e v ezn ek T rencsén m egye fő isp án jáv á . . . És m ár ü tö tte is a b latto t az asztalon, m in d járt az e le jén b ele­ m elegedve, m inden idegszálával belekapaszkodva1a játék b a. Elnéztem, hogy o tt ü lt közel h e tv e n ,év es deresedő fejével, szálfaegyenes te s t­ ta rtá sá v a l és m eg tám ad h atatlan n ak látszó egészségével. V alóban a szik ár férfias erő és szívósság m egtestesítője. A zonban n ekem az az érzésem , h o g y nem lát be olyan m élyen a dolgok lényegébe, a h o ­ gyan azt egy ilyen ö reg em bertől elvárnánk. 1929. decem ber 23. Tegnap, v a sárn a p délután m oziban voltam Erzsébettel. V elünk jö tt Ilonka n én i is. N em tudom , m it gondolnak az em berek, h a e g y ü tt lát­ n a k engem velük. B iztosan azt hiszik, hogy talá n m ár jeg y e se k is vagyunk, v a g y legalább is m egvan az eg y esség köztünk, hogy fele­ ségül veszem E rzsébetet, h a elvégzem az egyetem et. A z em berek nem látn a k a szívünkbe. C sak m osolygó, jobbra-balra köszöntgető arcu n ­ k a t látják . Én sem tudom , m i lak ik az Erzsébet szívében. C sak sejtem , hogy jó n é v e n v e tte volna, h a n é h á n y m elegebb' szót szóltam vo ln a hozzá, m ióta itthon vagyok. T alán v árta, hogy a hosszú táv o lié t u tán ep e d v e ro h an o k haza és szerelm et valló k neki. H ogy azonban ő is igazán szeretn e-e engem , ha így tennék, azt nehéz lenne m egállapí­ tani. Jó alan y len n ék neki a jeg y esség re és később a férjh ez m enésre. H a aztán jö n n e eg y ú g y n ev ezett „jobb p arti", egy előkelőbb, gazda­ gabb fiatalem ber és é n táv o l len n é k tőle, v á jjo n ki tu d ja előre m eg -, m ondani, hűséges m arad n a-e akkor is hozzám? A n n y it m ár is m egállapíthatok, hogy nehezen fejlődik ki a sze­ relem ott, ahol m ár a kezdet-kezdetén ily en k é te ly e k m erü ln ek fel. A m ikor hatodikos korom ban szerelm es vo ltam egy kis szőke polgá­ rista lányba, g y ak ran „randiztam " v e le a tan á ro k szem e elől b ú jk álv a é s m inden kockázatot, m inden v eszély t vállaltam vo ln a érte. M ielőtt elm entem P rágába, Erzsébethez a m egszokás fűzött és kom oly, sok­ szor szigorú tek in te té t é rté k n e k tek in te tte m a k ö nnyelm űen k a c arászó lán y o k k al szem ben. M ióta Prágából hazajöttem , n a g y o t fordult

215

velem a világ. Sok m indent egészen m ás színben látok. E rzsébetnél is azt látom., hogy szinte telje se n bele v a n v eszv e a sa já t egyéni ön­ zésébe. N em érdekli sem m i a világon, csak önm aga és a közvetlen környezete. K om olysága és fegyelm ezettsége nem gazdag érzések k el virágzó szíve felett őrködik, hanem inkább szű k keblűségének a külső fényképe. A z elm últ h éten három szor voltam E rzsébetéknél. K özben nag y o n jól elbeszélgetek Ilonka nénivel. Egyszerűbb, őszintébb lélek, m int a lánya. M inden érdekli, am it beszélek. M ilyen a koszt P rágában, m i­ ly en a híres p rág ai lö tty -k áv é, m ilyen a knédli, m ilyenek az em be­ rek, a villam osok, m ennyiből leh e t o tt egy főiskolásnak m egélnie és így tovább. V ele m ég jo b b an elszórakozom , m int a lán y áv al. 1929. decem ber 24.

M a e sté re v á rju k a Jézu sk át. N em is íro k m a sokat, csak rö v i­ den beszám olok a teg n ap i gyűlésünkről. Szerdán em lítette először Schw artz Pali, am ikor d élb en a v á ro s ­ ban sétáltunk, hogy össze k ellene v alah o g y fogni a helybeli m ag y ar akadém ikus ifjúságot. N eki nag y terv e i v o lta k ezzel, k ülönösen a zsidók irányában. En sem bántam , h a valam i tö rtén ik , b ár legjobban szerettem volna az egész v a k á ció t a tan u lá sn ak és a z olvasásnak szentelni. A Kaszinó k isterm ében jö ttü n k össze. V oltunk v a g y harm incan. Legtöbben a mi osztályunkból voltak, a „gólyák". A z ö regebbeket m ár nehéz m egm ozgatni. A k ik eljöttek, legnagyobbrészt k e resztén y ek v o ltak. Pedig Schw artz P ali v á ltig fogadkozott, hogy a zsidó fiúkat is elhozza m ind. De bizony összesen hárm an jö tte k el. Az egyik m aga Schw artz Pali volt, a m ásodik a p rág ai M agyar M enzán k ap ingyen ebédet, eg y szegény k ö n y v k ö tő fia, a h a rm ad ik n ak az ap ja á lla t­ orvos v o lt a rég i m agyar v ilág b an és a cseh ek nyugdíj nélkül elbo­ csáto tták . Ezek eljöttek, de a többiek közül egy sem. Pedig m a m ár az a helyzet, hogy a mi v á ro su n k b a n legalább m ég egyszer an n y i zsidó egyetem i hallgató van, m int k eresztény. — K edves fiúk! — m ondtam kissé m eghatódott han g o n a gyűlé ele jén — , azért jö ttü n k m a össze, hogy m egindítsuk itt a mi v á ro ­ sunkban is a m agyar egyetem i h allg ató k összefogását. Az egyetem i városokban, sőt egyik-m ásik vidéki v áro sb an is m ár h atalm as eg y e ­ sületei v a n n a k a csehszlovákiai m agyar egyetem i hallgatóságnak, mi sem m arad h atu n k el. N ek ü n k is csinálnunk kell valam it. A C sehszlo­ v á k iá b a n felnövekvő új m ag y ar egyetem i fiatalság is szám ot a k a r v e tn i önm agával és v állaln i a k a rja azt a feladatot, m ely m agasabb iskolázottsága rév é n a csehszlovákiai és az eg y etem es m ag y arság ­ b an rá v á r . . . K örülbelül e n n y it m ondtam bevezetőnek. N em le h e te tt m egállapí­ tani, hogy v á jjo n tetsz ett-e beszédem a fiúknak. U tánam m indjárt Schw artz Pali v e tte á t a szót. Elm ondta m ég egyszer rö v id en és ü g y e ­ sen, hogy m iről v a n szó. N em sokat beszélt a m agyarságról, inkább a város társadalm i é letén ek a fellendítését em legette és azt, hogy a „felekezetieskedésnek" m ég a látsz atá t is el k ell kerü ln ü n k , m ert csak

216

így biztosíthatjuk, hogy a zsidóság is kom olyan v esz m inket és a n y a ­ gilag is tám ogatni fog, ami igen fontos dolog, m ert hisz a zsidóság a n y a g i tám o g atásáv al rem élhetjük, h o g y v á ro su n k b a n virágzó a k a ­ dém ikus é le te t terem thetünk. A fiúknak a Schw artz Pali előterjesztése jo b b an tetszett, m int az enyém . Sokkal több kézzelfogható dolgot m ondott, m int én és főképen azt nagyon helyeselték, hogy a zsidóság anyagi tám ogatásával len d ít­ jü k m ajd fel a m agyar akadém ikus életet. H om ályos célzást is te tt holm i segélyezési akcióra, ami a fiúknak m ég inkább tetszett. V égül elhatároztuk, hogy m űsoros S zilveszter-estet rendezünk. A ztán a m ű­ sor összeállítását, a m eghívók szétküldését, a terem kib érelését és m inden egyéb teen d ő t m ind Schw artz P alira bízták. Ö v iszont kész­ ségesen v állalkozott m indenre. Sim án folyt le az egész összejövetel, csak egy ponton v o lt egy kis v ita..V alak i felhozta, hogy össze kellene állítani a tán cren d et. Erre én h atáro zo tt han g o n indítványoztam , hogy feltétlenül csárd ással kell kezdeni és legalább m inden n eg y ed ik tánc csárd ás legyen. S chw artz Pali p róbált ellene tiltakozni, azonban a fiúk a n n y ira m ellette v o lta k indítványom nak, hogy végül is nem te h e te tt sem m it. 1930. ja n u á r 2. L ezajlottak az ünnepek. Egy félnapra k im entünk N agyberegre a nagyapám ékhoz, v o lta k nálu n k is vendégek, mi is v o ltu n k láto g ató ­ ban. Szilveszter előtt m eg a n ag y n ak te rv e z e tt m agyar főiskolás szil­ v eszter előkészületei foglaltak el. Schw artz Pali a m eghívóknak leg­ alább a felét zsidóknak küldte szét, úgyhogy a vég én a k e re sz té n y e k ­ n e k alig v o lt elég a m aradék. A kik utó lag rek la m á ltá k a m eghívót, azoknak m ár nem tu d tu n k m it küldeni. De nem szóltunk egy szót sem. M egszoktuk m ár, hogy annak id ején a gim názium i m ag y ar cserkészcsap atb an is e g y -k é t zsidó v o lt csupán, de azok v o lta k a p aran csn o ­ kok, a z irányítók, a m indenre vállalkozók. Szilveszter estén n a g y h ó v ih ar tom bolt az utcákon. M ár este 8 ó rak o r elindultam otthonról, szem be az erőszakos északi széllel, igye­ k eztem fel a városba. M int rendezőnek id ejéb en o tt k e lle tt lennem . Időnkint beh u n y tam a szem em et, olyan csípősen dobálta felém a szél a csípős h avat. Kissé ü g y etlenül bukdácsoltam lakkcipőm ben, m elyet csak ritk a alkalom m al szoktam felvenni. H e ly en k in t n a g y hókupaco­ k a t ra k o tt a szél az alulról síkos járd á ra . A lig bírtam átvergődni rajtuk. A K aszinó nagyterm e barátság o san fogadott. H atalm as k ite rje ­ dése, bordóvörösre festett, a ran y cirád ák k al díszített falai szívesen ü d ­ vözöltek. A csillárok ragyogóan ki v o lta k világítva, a falak m ellett álló dísztükrök szikrázva v e rté k v issza a lám pák fényét. A kisebb m ellékterm ek is k észen v á rtá k m ár a ven d ég ek et. C sak a legutolsó kis szobában folyt m ég m indig a k á rty a csa ta. K ároly bácsi is ott volt a legbőszebb k árty áso k k al. Egészen beleizzadt az üstöké, olyan elk ese­ red e tte m kaláberezett. ■ — Jó, hogy m űsor is van! — k iá lto tta felém . M ég m eg sem volt borotválkozva, csak úgy ü lt ottan, ahogyan d élu tán e ljö tt o tth o n ­ ról. — Ez igazán n e k ü n k való m ulatság, kilencig leh e t kártyázni, 14

217

azután haza m együnk, m egborotválkozunk, felöltözünk és az első tán c n á l m ár itt is leszünk. — H osszú lesz a m űsor? — k érd e z te az egyik fiatal tö rvényszéki jegyző. — M eghiszem a z t . . . R ekontra csakazértis, a k u ty a m indenségit! — k iá lto tta K ároly bácsi. — Z ongorát ho ztak ide tegnap, m ár pedig jeg y ezd m eg m agadnak, ah o l zongora van, ott csakis valam i nagyon hosszú, unalm as m űsor l e h e t . . . B izonyára k e serű e n elhúztam a szám at, m ert K ároly bácsi m eg­ jegyezte, hogy m ég m eg sem kezdődött a tánc, m áris elm ent a k e d ­ vem . Én azonban m agam ban a rra gondoltam , hogy kom oly szám ok is lesznek a m űsorban, m elyeket illenék m inden m ag y a rn ak m eg h all­ gatni, inkább, m inthogy itt k á rty á zz a n a k kilenc óráig, am ikor azt m in­ d en nap m egtehetik. A zt nem is m ondottam , hogy én m ondom a m eg­ n y itó beszédet, és hogy eb b en a beszédben kom oly k ije le n té se k e t ak a ro k ten n i a m ag y a r akadém ikus ifjúság n ev é b en ép p en az ilyen k v a te rk áz ó u ra k szám ára. A fiúk m ár m ajdnem m ind o tt voltak. M egbeszéltük, h o g y egye g y feh é r cserkészliliom ot zöld alapon a zakónk h a jtó k á já ra teszünk, jeléü l annak, hogy idővel a mi elindulásunkból m agyar főiskolás cserkészm ozgalm at a k a ru n k kifejleszteni. Fél kilenc előtt a zen ek ar rázendített. Sajnos, nem leh e t n álu n k jó cig án y zen ek art kapni, am elyik egy bál lem u zsik álására alkalm as lenne. K om binált zen ek art szerződtettün k, m ely cigányosan é s jazz m ódra is tu d játszani. N álu n k a k á v é h áz a k ven d ég ei csak n em k izá­ rólag m ind zsidók, akik nem szeretik a cigányzenét, csak a jazzt. Ezért nincs a m i v áro su n k b an jó cigányzenekar. Fél k ilen ck o r roham osan, szinte eg y sze rre özönlött be az egész közönség. H árom negyed k ilen c e lő tt nem sok k éséssel k ezd tü k m eg a m űsort. Elm ondtam m egnyitó beszédem et. S ikerült lelkes hangon, m eggyőződéssel beszélnem , m ert am it m ondtam , abban nem v o lt sem m i csalafintaság, azt m ind á t is éreztem . N em szóltam egy szót sem az ú g y n e v e ze tt „felekezeti kérd ésrő l", pedig lett v o ln a rá okom, m ert bizony ahogy végignéztem a közönségen, nem látta m én ott egy­ k é t zsidónál többet. G ondoltam , ezek n a g y o n előkelőek a k a rn a k lenni, m ajd jó k éső n fognak jönni. B eszédem v ég e felé láttam , hogy b e jö tt E rzsébet az éd esan y jáv al és Schw artz Palival. Elég n a g y zajt csaptak, v é g ig re cse g tették az egész term et, m íg v alah o l egészen elől leültek. N em sokáig beszéltem m ár aztán. Jó l láttam , hogy Schw artz Pali állan d ó an sugdos valam it E rzsébetnek. N agyon b án to tt, hogy nem fig y eln ek rám , sőt feltűnő v iselk ed ésü k k el m ások figyelm ét is elterelik. Pedig a v ég én m ondtam a legsúlyosabb szavakat. Biztos voltam benne, hogy a m űsor u tá n a zsidók is nagyobb szám ban m egjelennek. H iszen S chw artz Pali a rra é p íte tte fel az egé­ szet, h o g y őket is rá b írja a m ag y a rság é rt v állalt áldozathozatalra. L egalább is nekem m indig erről beszélt. M eg a m űsor is ú g y volt összeállítva, h o g y a 6 m űsorszám közül 3 szám ot zsidók adtak. Köz­ tü k a legfontosabbat, eg y kb. 20 perces elő ad ást az ifjúság problém ái

218 t

cím en. Ezt az e lő ad ást v áro su n k egyik közism ert zsidó üg y v éd je, dr. K lein M en y h ért olv asta fel. E rzsébet m a este különösen szép volt. A m ikor az elő ad ás u tá n a fiúkkal a székeket h o rd tu k ki a nagyterem ből, a tán c ra v áró lán y o k o tt á llta k a terem belső v ég éb en a dobogó körül. M esszire k iv iríto tt közülük Erzsébet. Sápadt arca, m agas term ete, szénfekete h a ja és fi­ nom szabású arcéle olyan szép összhangban v o lt egész lényével, h o g y hozzá hasonló szép lán y nem is v o lt o tt e g y sem. A zene valam i indulófélét játszott. Intettem n e k ik és rázen d ítet­ te k egy lassú m agyar csárdásra. Ez le tt v o ln a az első tánc. Senki se kezd ett e l táncolni, m indenki a m ásik ra v á rt. E rzsébet a Schw artz P ali k a rjá n szinte sikanyózva csúszott oda hozzám a fényes park etten . )— H ag y ja ezt a retten e tes csárdást! — m ondta Erzsébet k önyörgő hangon és m ég a k é t k ezét is összetette. — Látja, senki sem kezdi meg, senki se a k a rja tárcolni. Inkább angol v alcerral, v a g y tan g ó v al k ezd jü k . . . A z é n k e d v e m é rt. . . — N em lehet, Erzsébet, — m ondtam h a tá ro zo ttan és kissé dühö­ sen, m ert láttam , hogy Schw artz Pali E rzsébetet oldalról bökdösve biztatja. — M agyar főiskolás b á l t . nem leh e t csak csárdással kez­ deni! . . . Szabad? — tettem hozzá és k aro m at n y ú jtottam . M ivel azon­ b an E rzsébet sé rtő d ö tte n elhúzta a száját és elfordult tőlem , én is el­ fordultam tőle, h irtelen felkértem a közelben álló egyik egészen fiatal kislán y t, k ip en d erü ltü n k a terem közepére é s n é h á n y m ásodperc m úlva m ár csaknem m inden fiú táncolt. V idám h a n g u la tb an m egkez­ dődött a bál. H iáb a tán co ltam az első csárd ást azzal a n a g y o n h e ly e s k is szőke lánnyal, a k in e k m ost hirtelen éb en a n e v é t sem tudom , állandóan Er­ zsébetre gondoltam . R ájöttem , hogy nem az a n y ja fajtája, hanem te l­ je se n az ap ja lán y a: ugy an az a gőgös, szikár, n y a k a s úrifajta, m ely elő tt sem m i sem fontos, sem m i sem szent, csak a s a já t a k a ra ta é rv é ­ n y esü ljö n m indenkivel szem ben. M ielő tt m egkezdtük a táncot, m egszám oltam , hogy összesen h ét zsidó volt ott. N agyobbrészt a szereplők és eg y -k ét c salá d ta g ju k m u­ tatóba. D ühös vo ltam nagyon. K erestem Schw artz Palit. A zt m ond­ ták, a buffetben van. M ire odaértem , azt m ondták, m ár m egint tá n ­ col. K özben sok bajom v o lt a „m ajom szigettel ", m ert a fiúk eg y része állandóan csak á llt és állt, nem ak a rt táncolni. Éjfél előtt m egint k e ­ restem Schw artz Palit. N em v o lt m ár ott. A zt m ondták, hogy öt p erc­ cel azelőtt m ent haza. K örüljártam a term et, kerestem a zsidókat. N em v o lt ott belőlük m ár egy szál sem. Éjfél u tá n összetalálkoztam a barátaim m al, Sándor P istával és Rontó K arcsival. M aholnap elm egy a v akáció és m ég nem is beszél­ tem velük. B osszantott, hogy ez a Schw artz Pali állandóan zaklatott, b á rh o v á m entem , m indig beléakadtam , valósággal ráü lt a nyakam ra. M egittunk a fiúkkal egy fröccsöt. Elm ondták, hogy lán y o s háznál v o l­ ta k szilveszterezni, m ost, ahogy jö tte k ide, benéztek a Szlávia k á v é ­ házba. O tt lá ttá k Schw artz Palit, m eg az összes szereplőinket az eg y et­ len K lein ü g y v éd k iv ételév el. D ehát az nem szám ít, m ert beteges em 14 *

219

bér. K ülönösen Sándor Pista n e v e te tt csúfondárosan a furcsa h e ly ­ zeten. j N em ak artam hinni a fülem nek. G yorsan kim en tü n k a ru h atárb a, k iv e ttü k k a b á tu n k a t és elin d u ltu n k a Szlávia felé. M ikor k iléptünk a terem ből, ép p e n csárdást táncoltak. E rzsébet is tán co lta m ár a csár­ d ást nag y lendülettel. T ud ő is csárdást táncolni, m eg szereti is, de ú ja b b a n jobban szereti a tangót, m eg az angol v alcert. N agyon szenv e le g v e tán co lja ezeket az új táncokat. Ügy, m int a zsidó lányok. T a­ lá n azokat a k a rja utánozni. Schw artz P alival is szeret enyelegni, m eg á lta lá b a n a zsidókkal. Ezt is az ap játó l örökölte. A Szlávia k á v é h áz a t a régi m ag y ar világ b an H u n g árián ak hív ták . A z új n e v e jo b b an illik az új idők szellem éhez. M ikor beléptünk, az ará n y lag kicsi tán cterem és a m ellékterm ek zsúfolásig töm ve v o l­ tak . R ettenetes zenebona, ordítozás, kiabálás, zaj h allatszo tt m inden­ felé. N em v o lt eg y etlen m ag y ar em ber sem, csak cseh ek m eg zsi­ dók. N ők, férfiak részegen egym ásba fogózva to p o rzékoltak a terem közepén. V alam i csárd ás-félét a k a rta k táncolni a jazz rek ed t u g a tá ­ sára. V olt olyan férfi, aki a m ellette álló n ő t m ind a k é t kezév el anyn y ira m agához szorította, hogy az alig tu d o tt lélekzeni és m arkolta, ahol csak érte. M ás n ő k m eg a férfiaknak e ste k neki, külö n ö sen az idősebb, v é n nők a fiatal és részeg férfiaknak. H arapták, csókolták, ahol é rté k őket. Az egyik zsidó o rvosnak a felesége, aki egészen b á t­ ra n az anyám lehetne, egy fiatal cseh fiúval ü lt egy szűk k an ap éb an egym ásba fonódva. A férje a szép S tejskálnéval, az eg y ik c seh orvos feleségével ölelkezett. K onyakot ittu n k a fiúkkal. M ár a h arm adik p o h árral, m ert bizony az em bernek az u n d o r szorongatta a torkát. M indent n y u g o d tan v ég ig ­ néztem volna, ezt a n a g y cseh-zsidó szeretkezést, a duhaj tán co k at és m indent. C sak ezeket a m egkergült v é n zsidó nő k et nem b írtam nézni, a k ik h ih ete tle n v a g y o n u k segítségével kozm etikai álarcb a b u jta tv a ú g y já rn a k az utcán, m intha tizennyolc év es piros arcú k islán y o k lennének. M ost aztán az éjtszak ai duhajkodás lem arta ró lu k a kozm e­ tik á t és o tt u g ráltak rán co sán és vénen, lohadó bajaik k al, am int az alkoholtól m egrészegülve, m int a vízbe fuló, görcsösen k ap d o stak a fia talság ré g elm últ öröm ei után. U ndorodva fordultam el tőlük. Schw artz Pálit kerestem . O tt ült az eg y ik szom széd tere m sarkában, papírszalagokkal körülfonva, tö­ rö k sap k áv al a fején, am int k é t oldalról k é t zsidó lá n y t ölelgetett. A sztalu k n ál csehek és zsidók veg y esen ültek, — inkább a fia talja — , jo b b ra -b alra k iáltoztak, tro m b itáltak és an n y ira ordítottak, hogy egy­ m ás szavát is alig érth ették . N ekem úgy tűnt, m intha S chw artz P ali­ n a k a m eglepetéstől k á p rá z o tt vo ln a a.szem e, am ikor engem m eglátott. De aztán ham ar feltalálta m agát, v idám an k ih ö rp in te tt egy pohár ko­ n y a k o t és a re tte n e te s zsivajon k eresztül o d ak iálto tt nekem : — M iért nem h o ztad el E rzsébetet is???!!! (Folytatjuk.)

220

BELLYEI LÁSZLÓ

A M. KIR. ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET ÉS ÁLLOMÁSAINAK SZERVEZETE, MUNKÁJA ÉS CÉLJA

A M. KIR. ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET m egszer­ v ezésév el és felállításával k ap csolatban röviden vázolom azokat a -közegészségügyi vo n atk o zású célkitűzéseket, am ely ek et M agyarországon az első v ilág h áb o rú befejezéséig m egvalósítottak. A z 1876. XIV. tö rv é n y c ik k v o lt tu lajd o n k ép en az első olyan k ö z­ egészségügyi tö rv ényünk, am ely az akkori időknek m egfelelően m in­ den közegészségügyi problém át felölelt. N oha e tö rv é n y m egalkotásá­ v a l sok európai k u ltú m em z e te t m egelőztünk, u tán a a lendület le h a ­ n y a tlo tt és azt leh e t m ondani, hogy kisebb jelen tő ség ű közegészség­ ügyi tö rv é n y e k tő l és ren d eletek tő l eltekintve, egészen az első v ilá g ­ h á b o rú befejezéséig az állam hatalom e sok tek in te tb e n m ár elav u lt tö rv é n y szerint igy ek ezett a folytonosan fejlődő közegészségügy k ö ­ v etelm én y ein ek eleget tenni. E tö rv é n y n e k különösen n a g y h ib ája volt, hogy nem gondoskodott olyan állandó jelleg ű intézm ény fel­ állításáról, m ely h iv atv a lett vo ln a a közegészségügyet országosan is irán y ítan i és a fertőző b eteg ség ek elleni küzdelm et egységesen m eg­ szervezni. El kell ism erni, hogy egy ilyen intézm énynek a h ián y á t m ár a m últ század h e tv e n e s-é v e ib e n felism erték közegészségügyünk­ kel foglalkozó szakem bereink, s ennek eredm énye volt, hogy a bu d a­ p esti egyetem i közegészségtani intézetet 1874-ben felállították. Ez a tan szék volt E urópában a m ásodik közegészségtani tanszék, te h á t ezzel is sok országot, sok egyetem et m egelőztünk. A közegészségtani tan szék azonban egészen m ás célokat, felad ato k at v olt h iv a tv a m eg­ valósítani, s term észetszerűleg nem le h e te tt a gy ak o rlati közegészségügy, a fertőző betegségek elleni küzdelem szolgálatába úgy b eállí­ tani, am int az k ív án ato s le tt volna. A z O rszágos K özegészségügyi T anács u g y an csak m á r a m últ szá­ zad h etv en es év eiben felism erte egy ilyen irán y ú intézet felállításá­ n a k szükségességét és egészen az első világ h áb o rú ig szám os b ead ­ v án y b an , felterjesztésb en fordult a korm ányzathoz azzal a k ív án ság ­ gal, hogy a járv á n y o s b eteg ség ek és az ország egészségügyi viszo­ n y a in a k tanulm ányozására intézm ény létesíttes'sék. A z O rszágos K özegészségügyi T anács felterjesztésén ek eredm ényeképen 1912-ben a belügym inisztérium m ár tárg y a lá so k a t is k ezd ett az In tézetn ek Bu­ dap esten valam ilyen alkalm as h e ly e n való felállításáról. A b e k ö v e t­ k ezett v ilág h áb o rú azonban a felállítandó intézet te rv e it m ár c sirá já ­ b an m egfojtotta. A v ilágháború befejezése u tá n ism ét azonnal m eg­ in d u ltak a tárgyalások, de az ország akkori lerongyolódott állap o ta m inden k o n k ré t m egoldást eleve m egakadályozott. A v ilág h áb o rú és az azzal járó járv á n y o s b etegségek so k új m eg-, ism eréssel gazdagították az em beriséget, am elyeket a h áború u t á n i . békés korszakban felhasználhatott. A régi egészségügyi tö rv é n y e k és 221

rendelkezések, valam int a v ilág h áb o rú u tá n hozott tö rv é n y e k és ren ­ delkezések k ö z ö tt éppen a háb o rú b an szerzett tap asztalato k folytán igen n a g y k ü lö nbségeket találtunk. A régebbi tö rv é n y e k sok te k in ­ tetb en az egyén figyelm en kívül h a g y á sá v a l ig y ek eztek a közegész­ ségügyi problém ákat m egoldani s főleg az em ber k ö rn y ez e té re v e te t­ té k a hangsúlyt. A z ú jab b tö rv é n y e k és ren d e lete k pedig a köz­ egészségügyi problém ák m egoldását sok tek in te tb e n a fertőzés fórrá-, sához, a b eteg v a g y beteg ség et terjesztő em berhez v e z etté k vissza. M ég egy sark alato s k ü lö n b ség et talá lu n k a k é t k o rszak között és ez az, hogy az ú jab b egészségügyi tö rv é n y e k és ren d e lete k a betegsé­ gek m egelőzésére, a p rev en ció ra v e tik a fősúlyt, s nem csak a fer­ tőző beteg ség ek te rje d é sé n e k korlátozására, v a g y telje s m egakadá­ lyozására. T erm észetes, h o g y a létesítendő intézet céljáu l m indé problém ák m egoldását k e lle tt kitűzni. A v ilág h áb o rú u tán i katas'ztrófális állapotok h azán k b an a közegészségügy te ré n is igen súlyos h e ly z e te t je le n te tte k . A csecsem őhalálozás, az összes fertőzőbetegségek szám a em elkedett, am inek nem k is oka v o lt a háb o rú b an való teljes lerongyolódás, h iányos táp lá l­ kozás. Ezek m ellett a v ilág h áb o rú óriási em bervesztesége is indo­ k o lttá tette, hogy a m egm aradt em beriséget és a jövő generációt az eddigieknél jobb, sokkal jobb közegészségügyi k ö rü lm é n y ek közé vezessük. De nem csak nálunk, a m indenéből kifosztott, m egcsonkított M agyarországon tap a sz ta ltu k ezeket a jelenségeket, hanem úgyszól­ v á n egész Európában, a legyőzött állam okban épúgy, m int a győzte­ sekben, s ezek között külö n ö sen az utódállam okban. A közegészségügy intenzívebb k iép íté sé re és a szükséges nem ­ zetközi együttm űködés m eg terem tésére alak u lt m eg a N em zetek Szö­ v e tsé g e E gészségügyi O sztálya, am elynek m u n k ájáb an azok az álla­ m ok is részt v e h e ttek , am elyek e g y éb k én t nem v o lta k tag jai a Népszövetségnek. K étségtelen, h o g y a N épszövetség E gészségügyi O sz­ tá ly a ren d k ív ü l érték es m u n k át végzett, m ert az egyes országok köz­ egészségügyi viszo n y ait k ö n n y e n ö sszeh aso n líth atta és ahol szüksé­ ges volt, közbeléphetett. A z első világ h áb o rú u tá n az E gyesült Á llam ok n ag y alapítványai, elsősorban az ak k o r 200 m illió dolláros R ockefeller A lap sie te tt az ú jjáren d ezett, de egészségügyileg lerongyolódott E urópa közegész­ ség ü g y én ek tám ogatására. Ez a tám ogatás az első esztendőkben ösz­ tö n d íjak adom ányozásában n y ilv á n u lt meg, am ely ek leh ető v é tették, h o g y hazánkból is szám osán m egism erjék a z am erikai közegészségü gyi viszo n y o k at és azt a hatalm as szervezetet, m ely ott a betegségek m egelőzése, a p rev en ció szolgálatában áll. A R ockefeller A lap M a­ gyarországra is elküldte m egbízottját, hogy az ország közegészségü gyi viszonyait tanulm ányozza és az ala p ítv á n y n a k kim erítő jelen tést tegyen. Gunn professzor sokszor já rt nálunk, beu tazta az egész orszá­ got, sokat tárg y a lt a közegészségügy v ezető szakem bereivel és az a vélem én y alak u lt ki benne, hogy Johan Béla állam titk ár szavait idéz­ zem, hogy „M agyarországnak égető szüksége v a n o ly an intézetre, m ely a közegészségügy tudom ányának, a g yakorlati közegészségtan­ n a k m ár használható v ív m án y ait az orv o so k és h ató ság o k szám ára k ö n n y e n hozzáférhetővé teszi". 222

Ilyen előzm ények u tán a m agyar k orm ány k é ré sé re az A la p ít­ v á n y 1924 decem berében 245.000 dollárt szavazott m eg a m. kir. O r­ szágos K özegészségügyi Intézet felállítására. V ég re te h á t o ly an sok hu za-v o n a után, az 1925. év v ég én a XXXI. tö rv én y cik k b en a N em ­ zetgyűlés tö rv én y b e ik ta tta a R ockefeller A lap áldozatkészségét, am ely et M agyarország közegészségügyének feljesztése é rd ek éb en ta ­ n ú síto tt é s am ellyel a m. kir. O rszágos K özegészségügyi In tézet fel­ á llítá sát is biztosította. A z Intézet fela d atá t az em lített tö rv é n y az alábbiakban körvonalazta: „Az In tézet felad ata a közegészségügyi tudom ány g y akorlati alkalm azásának előm ozdítása, főleg a fertőző ч b eteg ség ek ellen irányuló véd ek ezés irán y ítása, a közegészségügyi h ató ság o k tám ogatása és közrem űködés a közegészségügyi szem ély­ zet, különösen a tisztiorvosi k a r m egfelelő kiképzésében." Ez a m eg­ h atáro zás m eglehetős általános, k e re te k között m ozgott, m égis k é t felad atk ö rt jelö lt m eg: az egyikkel az In tézet kö zv etlen ü l b elekap­ csolódik a közegészségügyi szolgálatba, m íg a m ásik u g y a n c sa k a közegészségügyet szolgáló tanítói m űködés. A R ockefeller Alap^ n ag y lelk ű adom ányával B udapesten a fővá­ ros által adom ányozott telk e n 1925. é v b e n k ezd ték m eg az Intézet ép ítését és a berendezéssel e g y ü tt 1927. év b en készü lt el és kezdte m eg m űködését. Ezzel az intézm énnyel M agyarország e g y rég ó ta n é l­ külözött, igen fontos egészségügyi központi szervvel gazdagodott, am elynek m u nkája és eredm ényekben gazdag sikerei 15 év leforgása a la tt hatalm as fáv á tere b ély e sed e tt ki. A z Intézet m eg alak u lásán ak m ásodik é v éb en m ár kifejezetten k iala k u lt n é g y irá n y ú m űködési köre, m ely az Intézet m u n k áját jelen leg is jellem zi. Ez a n é g y irá n y ú m űködési kör: 1. tan ító m unka, 2. laboratórium i m unka, 3. g yakorlati közegészségügyi m unka az ország különböző részeib en és 4. tudo­ m ányos m unka. A z In tézettel kapcsolatos tan ító i m unkáról nem k ív án o k hosszadalm asabban beszám olni, csupán m egem lítem , h o g y az Intézet irá ­ n y ítja és vezeti az ú jren d szerű tisztiorvos-képzést, am elynek 9 hó n a­ pos tartam a a la tt a jelö ltek elm életileg és g y ak o rlatilag m indazt el­ sa já títjá k , am ire a közegészségügyi szolgálatban a m agyar viszonyok­ n ak m egfelelően szükségük lehet. A zonban n em csak jól k ép zett tisztiorvosokra v a n szükség, hanem ta lá n m ég fokozottabb m érték ­ b en jó községi és k örorvosi k arra, hiszen ezek az o rvosok a b e te g ­ ségek ellen foly tato tt küzdelem nek első vonalbeli katonái. Ezért az In tézet az O rvosi Továbbképzés K özponti B izottságával k a rö ltv e 1932-ben m egrendezte az első községi és k örorvosi tanfolyam ot, am e­ ly et azóta is m inden é v b e n m egtart. A z egészségügyi korm ányzat felism erte a tanfolyam ok fontosságát s ezért a községi és köro rv o si k in ev e z é se k e t 1939-től kezdve a tanfolyam sik eres elvégzéséhez és a v izsga letételéh ez kötötte. H ogy a betegségek, k ü lönösen a fertőző b eteg ség ek ellen foly tato tt küzdelm et az orvosi sik eresen v é g ig tu d ja harcolni, seg ítő társra v a n szüksége, ak it m eg talált az egészségügyi védőnő szem élyében. Jó egészségügyi védőnő azonban csak jól k ép ­ zett, h iv a tá sá é rt önzetlenül rajongó v alak i lehet. Ezért az O rszágos K özegészségügyi Intézet m ár m eg alak u lásán ak első év éb en intenzíven belekapcsolódott az ápolónő- és védőnőképzésbe, m ert felism erte azt, 223

h ogy jó védőnő csak jó ápolónő lehet. 1928. év b en a debreceni Á polónő- és V édőnőképző Intézet n ö v en d ék ein ek kiképzésében v e tt részt. A zonkívül m egtette a szükséges lépéseket, h o g y eg y ilyen In ­ téz e t B udapesten is felállíttassék. H ála a R ockefeller A lap m egértő an yagi tám ogatásának, m ely 88.000 d ollárt szavazott m eg e célra, az első m. kár. állami Á polónő- és V édőnőképző Intézet 1930. év b e n fel­ ép ü lt és u g y an en n ek az év n ek az őszén m eg is kezdte m űködését. A b eteg ség ek ellen foly tato tt küzdelem azonban nem csak jól képzett v é d ő n ő k e t kíván, hanem lehetőleg sok v éd ő n ő t is, ú g y h o g y a buda­ p esti és részben a d ebreceni Intézet is k e v é sn e k bizonyult. így k e rü lt so r 1937-ben a szegedi iskola, m ajd az ország te rü le té n e k gyarap o ­ dásáv al 1939-ben a kassai és 1941-ben a k olozsvári Á polónő- és V édő­ nőképző In tézet felállítására. A tanítóm unka rö v id ism ertetése u tá n á tté re k az In tézet legfon­ to sabb és leg k iterjed teb b m unkájának, a laboratórium i m u n k án ak je l­ lem zésére. M ár az Intézet m eg alakulásakor a laboratórium i m unka négy, egym ástól sok tek in te tb e n független, de m égis egym ással a leg ­ teljeseb b m értékben együttm űködő osztályon tö rtén t. A nég y osztály: k ó rszö v ettan i és állati élősdiekkel foglalkozó osztály, a bakteriológiai, szerológiai és vég ü l a kém iai osztály. A k ó rszö v ettan i és állati é lő sk ö ­ dőkkel foglalkozó osztály v égezte egyrészt a k ó rszö v ettan i vizsgálato­ k a t s ezzel kap cso latb an k ü lönösen a daganatos m eg b etegedések.korai felism erését te tte lehetővé, m ásrészt az állati élősködők tan u lm án y o ­ zásával az á ltalu k okozott m egbetegedések e lte rje d ettsé g é t és az elle­ n ü k v aló h atáso s v édekezés m ódját tanulm ányozta. A bakteriológiai osztály a fertőző m egbetegedések kórokozóinak k e re sé sév e l foglalko­ zott, s ezzel kapcsolatban bélsár-, vizelet-, köpet-, genny-, víz-, te jés élelm iszervizsgálatokat végzett. A szerológiai osztály, elsősorban v é rb a jt k u tató v izsgálatok elvégzésével foglalkozott, de u g y an csak en n ek az osztálynak a feladata volt az országban forgalom ba k erü lő különböző oltó an y ag o k n ak ellenőrzése, tisztaság, érték és hatásosság szem pontjából. A v e g y i osztály eg y ik legfontosabb felad ata a gyógy­ szerek és gyógyszerspecialitások ellenőrzése. U gyancsak ez osztály foglalkozik az ivóvíznek kém iai v izsg álatáv al abból a szem pontból, hogy a víz iv ásra alkalm as-e, m íg a vizek b akteriológiai ellenőrzését, am int azt m ár em lítettem , a b akteriológiai osztály végzi. Ez v o lt a h elyzet az Intézet m űködése m egkezdésének időpont­ jáb a n s az azóta eltelt 15 esztendő m indegyik • osztály n a g y m éretű k ibővítését, új osztályok felállítását te tte szükségessé, am i term észet tesen csak az e red eti Intézet é p ü letén ek k ib ő v ítésé v e l v o lt leh etsé­ ges. T ehát a n a g y a rá n y ú és alább részletesebben vázolandó intézeti m unka elvégzéséhez az In tézetn ek eleinte elég bőségesre m éretezett ép ülete csakham ar kicsin y n ek bizonyult, úgy h o g y az elm últ év ek so rán többszörös kibővítést, ráé p íté st, á ta lak ítást k e lle tt v ég reh ajtan i. je le n le g az intézetben nyolc laboratórium i osztály és négy al­ osztály m űködik, am elyek m u n k áját röviden az alábbiakban je lle ­ m ezhetem : A b ak terio ló g iai osztály végzi az összes fertőző m egbetegedések­ k el k apcsolatos bakterio ló g iai vizsgálatokat. A 40.700/1930. N. M. M. szám ú ren d e let szabályozta a fertőző beteg ség ek k el k ap csolatban 224

szükséges h ivatalos laboratórium i vizsgálatokat, am elyek eg y részé­ n ek elvégzését k ö telezővé tette. Így a h azán k b an gyak rab b an előfor­ duló fertőző b etegségek közül kötelező laboratórium i vizsg álato t ren d e lt e l a hasi tífuszban, k iütéses tífuszban, diftériában szenvedő, v a g y ilyen betegségre gyanús egyéneknél. A betegségből gyógyulta k a t pedig csak k é t egym ást k ö v ető n e g a tív vizsgálat u tán szabad felszabadítani. De nem csak a betegségben szenvedő, v a g y ily e n b e ­ teg ség re gyanús egyén m egfelelő v á la d é k á t kell m egvizsgálni, hanem m indazokét is, akik a beteggel eg y ü tt laknak, v a g y v e le érin tk ezésb e kerü ltek , te h á t a b eteg ek kö zv etlen k ö rn y ez e té t is. A ren d e let nem teszi kötelezővé, de a ján lato sn ak m ondja ki a laboratorium i vizsgála­ to t a v érhasban, járv á n y o s ágy-, g erin cagyhárty agyulladásban, n y ilt tu berkulózisban szenvedő, vag y ezekre gyanús b eteg ek n él is. Az osztály m u n k ájá n ak oroszlánrészét azonban nem a fent vázolt, k é tség telen ü l nagyszám ú vizsg álat jelenti, hanem az ú g y n ev ezett bacillusgazdák felk u tatá sá ra irán y u ló vizsgálatok. E zeknek a v izsgá­ lato k n ak különösen a fertőző b eteg ség ek m egelőzése szem pontjából v a n nag y fontosságuk, m ert h a a bacillusgazdákat ism erjük, akkor m egfigyelés alatt ta rth a tju k őket, k io k ta th a tju k az irányban, hogy m it k ell tenniök, hogy ne v á lja n a k em b ertársaik k á rá ra , s így sok fertőző forrást ki tu d u n k iktatni. Az ilyen irá n y ú k u ta tá s jellem zé­ sére elegendő, ha m egem lítem , hogy az In tézet és fiókállom ásai eddig több, m int egym illió v izsgálatot vég eztek el, s jelen leg ezernél több tífuszbacillusgazdát ta r ta la k nyilván, akiknél a bacillu sü rítést é v en te többször m egism ételt vizsgálattal ellenőrzik. A tífusz bacillusgazdákat azután m inden olyan foglalkozástól eltiltják, m elyek seg ítség év el a tífusz terjed é se sok em berre v eszélyessé válh atik . íg y pl. nem foglal­ kozh atn ak élelm iszereknek, különösen tejn ek , tejte rm é k e k n e k forgalom bahozatalával, előállításával, árusításával. A diftéria-bacillus k im u tatá sára v ég zett sok százezer bacillusg a zd a-k u tatásn ak eg y ik eredm énye v o lt kétség telen ü l az 1937-ben kötelezően b e v ezetett diftéria elleni védőoltás, am ellyel az összes európai országot m egelőztük, s am elynek ered m én y ek én t a diftériam egbetegedések, s m ég inkább a halálozások szám a m ár az elm últ h a t esztendő a la tt is nag y m értékben csökkent.. A bakteriológiai osz­ tály közrem űködik az ivóvíz-vizsgálatokban is, s a vizek baktérium os szennyezését igyekszik kim utatni. Itt em lítem m eg, hogy sz ik v iz e t,. jeg et is csak az Intézet által m egvizsgált és b akteriológiai szem pont­ ból kifo g ástalan n ak ta lá lt vízből szabad előállítani, illetőleg forga­ lom ba hozni. A b akteriológiai osztály végzi a csapadékos tífusz oltó­ a n y a g előállítását, am elyből egyszeri oltás is elegendő, hogy bizonyos időre v éd ettség et adjon a szervezetnek. Ebből az oltóanyagból 1942ben több m int félm illió ccm -t adott ki az Intézet, am i ug y an en n y i eg y én beoltásához v o lt elegendő. A z állati élősködőkkel foglalkozó, úg y n ev ezett parazitológiai osztály m unkássága m ár évek óta elsősorban a hazai m aláriaviszo­ n y o k tan u lm án y o zását szolgálja, am elyben nag y segítségére v a n az ország különböző vid ék ein m űködő h é t m aláriaállom ás is. Az osz­ tá ly ez irá n y ú m unkássága d e rítette ki, hogy M agyarországon a m a­ lária a kom oly népbetegségek közé tartozik, am ennyiben a z ország

225

egyes vidékein, így a B alatontól délre, v alam in t B ereg m egyében a lakosság 20%>-át is fertő zö ttn ek találták. A m aláriak u tató állom ások a h ely szín en v ég zik el a szükséges) v izsg álato k at és irá n y ítják a köz­ ponti Intézettel e g y ü tt a b etegségek elleni védekezést, am ely ingyen gyógyszer kiosztásában, de elsősorban a beteg ség et terjesztő szúnyo­ gok terv szerű pusztításában, fejlődésük, szaporodásuk m eggátlásában n y ilv án u l meg. A m aláriak u tatás m ellett igen fontos feladata az osz­ tá ly n a k a különböző bélférg ek k el v a ló fertő zö ttség elte rje d ésé n e k vizsgálata. M egállapítást nyert, h o g y egyes helyeken, így k ü lönösen a K árp átalján a lakosság, elsősorban a gyerm ekek csaknem 100 °/o-a fertőzött, am inek m ag y arázata elsősorban a rossz közegészségügyi és köztisztasági viszonyokban keresendő; s ezen a ' c seh ek a m eg­ szállás 20 éve a la tt nem tudtak, v ag y nem. a k a rta k válto ztatn i. Az osztály rendszeres vizsg álatain ak és ú tm u tatá sain a k e re d m én y ek ép en sik e rü lt a bányászaszály okozóját, ezt a b á n y a v id é k e n nag y m érték ­ ben elterjedt, g y ak ran sú ly o s beteg ség et okozó b élférget csaknem te lje se n eltü n tetn i és az á lta la okozott b eteg ség et m egszüntetni. A szerológiai osztály főfeladata a szifiliszes fertőzés k im u tatá sára irán y u ló vizsg álato k végzése. Ezek a vizsg álato k az 1941. ja n u á r 1-én é letb elép ett v e n e re á s tö rv é n y h a tá sa k é n t külö n ö sen a házasság elő tti kötelező orvosi v izsg álato k k al k ap cso latb an n a g y m értékben felszaporodtak és a szifilisz ellen foly tato tt küzdelem ben m inden o r­ v o sn a k igen h a th a tó s tám o g atást jelen ten ek . K ülönösen ki kell em el­ nem a terh es nők n él vég zett vizsgálatok at, am elyek n a g y jele n tő sé ­ gét ép p e n a születendő gyerm ek ad ja meg. A terh e s n ő k vizsgálata évről év re em elkedik, m ert m a m ár a zöldkeresztes tan á c sad á so n m eg­ jelen ő m inden te rh e s nő v é ré t m eg k ell vizsgálni. A szerológiai osztállyal kapcsolatos o ltó anyagterm elési alosztály legfontosabb felad ata a d iftéria v é d ő o ltó a n y ag n a k m egfelelő m ennyi­ ségben v aló előállítása, hiszen é v e n te m ost m ár m integy három negyedm illió ccm oltó an y ag ra v a n szükség, hogy az előírt és k ö te ­ lező diftéria ellenes oltások k eresztü lv ih ető k legyenek. A z osztály to v áb b i jelen tő s m u nkája a tífusz v accin a term elése, am elyből a v é ­ d ettség m egszerzéséhez három szori oltás szükséges. Ezeken k ív ü l foglalkozik m ég az alosztály a v ö rh en y elleni oltóanyag, v alam in t a szam árköhögés elleni oltó an y ag k észítésév el is. A z oltóanyagellenőrző alosztály m unkakörébe tarto zik az em lí­ te tte n (kívül az összes egyéb helyeken, így külföldön is előállított o ltóanyagok és m ás szerobakteriológiai k észítm ények ellenőrzése és törzskönyvezése. 1938 óta csak az alo sztály által m egvizsgált és tö rzsk ö n y v ezett o ltó anyagot szabad forgalom ba hozni. H ogy e vizs­ g á lato k n ak m ilyen nag y fontossága van, azt eléggé példázza, hogy a külföldi és belföldi o ltóanyagok és egyéb szerobakteriológiai k észít­ m én y ek 5— 1 5 % -a nem felelt m eg a k ö v e te lm é n y e k n e k é s azok forgalom bahozatalát el k e lle tt tiltani. A k ém iai osztály legfontosabb m u n k ája a gyógyszerellenőrzés­ sel kapcsolatos vizsgálatok. A gyógyszervizsgálatok részben a gyógy­ szerg y árak által elő állíto tt k észítm ényekre, részben pedig a gyógy­ szertárakból beküldött, a gyógyszerész által k észített gyógyszerm in­ tá k ra vonatkoznak. M inden ú j gyógyszert, a k á r hazai, a k á r külföldi,

- 226

a kém iai osztályon m egvizsgálnak és en g edélyezését az osztály v é le ­ m ényéhez kötik. Az osztály m u n k áját gyak ran v eszik igénybe a tiszti főorvosok is g y ó g y szertárvizsgálataik kapcsán. A z új gyógyszereket, h a azok k ifo g ástalan o k n ak bizonyultak, az osztály törzskönyvezi és csak ily en gyógyszerkülönlegességek forgalom bahozatalát en g ed ély e­ zik. A k ém iai osztály m ellett íkülön önálló alosztály végzi a biológiai k észítm én y ek ellenőrzését. Ez alosztály m u n k áján ak legnagyobb ré ­ sze a h azán k b an előállított inzulinkészítm ények biológiai ellen ő rzésé­ ből áll. Itt tö rtén ik egyéb biológiai k észítm ények ellenőrzése m ellett az arzenobenzolkészítm ények állandó ellenőrzése is. K ülön influenza-ku tató osztály végzi a já rv á n y o s influenzának, az . influenza v íru sán ak , kóro k o zó ján ak szem pontjából tö rtén ő tan u lm á­ nyozását. Eddig a m agyarországi influ en zajárv án y o k k al kap cso latb an szám os törzset sik erü lt elkülöníteni, am elyekkel az osztály m egkezdte a véd ő o ltáso k hatáso sság ára irán y u ló vizsg álatait is. M eg k ell em lí­ tenem , hogy az influenzakutató osztály felállítása 1937-ben a R ocke­ feller A lap által külön e célra ren d elk ezésre bo csáto tt összegből tö rtén t. A népélelm ezéskutató osztály 1941 v ég én alak u lt meg. A z osztály felad ata m inden a népélelm ezés te ré n felm erülő problém ának vizsgá­ lata é® a m ag y ar népélelm ezési viszo n y o k n ak a helyszínen való ta ­ nulm ányozása. A vízü g y i osztály végzi a k u ta k és vízv ezeték ek v izén ek kém iai vizsgálatát. A m egvizsgált k u ta k a t az osztály országos k ú tk ata szte rben foglaltán ta rtja nyilván. A z osztály vizsgálatai alap ján a kifogás^ ta la n vizű k u ta k a t ,,Jó ivóvíz" táb láv al lá tjá k el. A z ily e n k u ta k vizét azu tán ren d szeresén ellenőrzik. H a a k ú t v ize a sorozatos vizsgálatok által kifogásolhatóvá válik, akkor a táb lá t h ató ság ilag eltávolítják. - A rendszeres kútvizs'gálatok k im u tatták , hogy falusi k ú tja in k n a g y ­ része a d az ivás szem pontjából kifogásolható vizet. M iután a vízn ek közegészségügyi jelen tő ség e úgyszólván fel sem becsülhető, az osz­ tá ly kezdem ényezésére és v ezetésév el léte sü ln e k az új k u tak , am e­ ly e k szám a a háborús1n ehézségek ellen ére is évről é v re örv en d etesen em elkedik. A z egészségügyi m érnöki alo sztály felad ata egészen különleges, am ennyiben kizárólag a közegészségüggyel k apcsolatos építkezési problém ákkal foglalkozik. Ez az osztály végzi az egészségházak te r­ v ezését és ép ítésén ek ellenőrzését. A falusi egészségházak é p íté sé ­ ben bizonyos típ u so k v á lta k be leginkább, am elyek közül az ad o tt viszonyok figyelem bevételével a legm egfelelőbbet igyekeznek fel­ állítani. A z egészségházak terv ezése és építése m ellett az alosztály­ n a k igen fontos feladata új k u ta k felállítása, am elyeknek a h e ly ­ színen v aló m egtervezését a vízügyi osztállyal való szoros e g y ü tt­ m űködésben az alosztály végzi. K ülönösen sok k u ta t lé te síte tte k és léte síten e k épülő, v a g y m eglévő egészségházakkal kapcsolatban. U gyancsak az alosztály v ég zi a m eglévő k u ta k ren d behozatalánál szükséges á té p íté se k et is és azonkívül ily en k é rd ések b en a tö rv é n y hatóságoknak, községeknek tan ácsad ással szolgál. A járv á n y ü g y i osztály az egész országból b e je len te tt fertőző b e ­ teg ség ek statisztik ai feldolgozását végzi és igyekszik ennek alap ján

227

a járv á n y o s b etegségek előfordulásáról, e lterjed ettség érő l, hullám ­ zásáról pontos k ép et kapni. A járv á n y ü g y i osztály felad ata ezenkívül az egyes kisebb helyi járv á n y o k k al szem ben való védekezés m eg­ szervezése és irá n y ítá sa is. A z O rszágos K özegészségügyi In tézet felállítása u tá n rövidesen olyan hatalm as töm egben k ü ld ö tték be a vizsgálati an y ag o k at az or­ szág különböző részeiből, hogy gyors feldolgozásuk részben a sze­ m élyzet elégtelensége, részben a helyszűke m iatt is n a g y nehézségbe ütközött. Ezért szükségessé v á lt az intézeti m unka bizonyos fokú de­ centralizációja, s így k e rü lt sor m ár 1929-ben a fiókállom ások m eg­ szerv ezésére és felállítására. A fiókállom ások k isebb körzetben, á t­ lag b an m integy félm illió lakost szám láló te rü le te n v ég zik el elsősor­ ban a k ötelezően előírt b akteriológiai és szerológiai vizsgálatokat. A többi v izsgálat elvégzésében csak felszerelésükhöz és az •alkalm azott m un k aerő k szám ához k é p e st veszn ek részt. A fiókállom ások az e g y e ­ tem ek székhelyén az egyetem v alam elyik elm életi in tézetév el k ap ­ csolatban, egyéb h ely ek en nagyobb k ó rh ázak lab o rató riu m áv al k a p ­ csolatban létesültek. K ivételek az ú jab b an léte sített állom ások közül: a m arosvásárhelyi, n a g y v á ra d i és ungvári, m elyek te lje se n k ü lö n ­ állóak. Je le n le g a központi In tézeten kívül az országban 15 fiókállo­ m ás m űködik, közülük három a visszacsato lt F elvidéken, K assán, Ko­ m árom ban és U ngváron. A fiókállom ások m u n k áján ak jellem zésére a kassai állom ással k ív án o k kissé részletesebben foglalkozni. A k assai állom ás 1939 m á­ ju s e lse jén k ezdte m eg m űködését és h a tá sk ö re k ite rje d Kassa, v á ro ­ sára, A baúj-T orna és Z em plén m egyékre és Borsod m egye edelényi járá sára . Az állom ás a k assai m. kir. Á llam i K órház központi lab o ra­ tóriu m áb an n y e rt elhelyezést. Az állom ás tu la jd o n k é p é n utóda a cseh m egszállás alatt u g y an csak a kórh ázb an m űködött b ak terio ló g iai­ diagnosztikai állom ásnak, s hogy m u n k áját m égis csak egy fél év v el a cseh ek k iv o n u lása u tán k é z d h ette meg, an n ak oka az volt, hogy a csehek az állom ás felszerelését csaknem telje se n e lv itté k és így u tá n ­ pótlásu k ró l k e lle tt gondoskodni. A fiókállom ások és így a k assai állom ás m u n k ája term észetsze­ rű leg nem leh et olyan sokoldalú, m int azt a központi Intézet jellem ­ zésénél láttu k , hiszen erre sem m egfelelő szakem berek, sem felszere­ lés nem áll rendelkezésre. A fiókállom ásokon folyó m unka rendesen nég y irán y ú : bakteriológiai, szerológiai, kém iai és szövettani, illetve parazitológiai. A bak terio ló g iai m unka term észetszerűleg elsősorban az e lő írt vizsgálatokból áll. A szerológiai vizsgálatok a tífusszal k a p ­ csolatos reak ció k o n k ív ü l úgyszólván csak a szifilisz kim u tatására szolgáló W asserm an n -reak ció és a társre a k c ió k elvégzésére szorítkoz­ nak. A k ém iai vizsg álato k víz-, esetleg tejv iz sg á la to k ra v o n atkoz­ nak, am elyeknek b akteriológiai ellenőrzését is az állom ás végzi. A szövettani vizsg álato k elsősorban diagnosztikai célt szolgálnak és k ü ­ lönösen a rosszindulatú daganatok, rá k k o rai felism erésében bírnak jelentőséggel. Egy-egy v id ék i állom ás forgalm ának jellem zésére rö v id en a k a s ­ sai állom ásnak 1943. év b en vég zett m u n k áját ism ertetem . Az é v fo­ lyam án kerekszám ban 24.000 v izsgálati anyag érk e z e tt be az állo228

m ásra, am elyen 60.000 vizsg álato t végeztünk. A vizsgálatok leg n a ­ gyobb cso p o rtját a szifilisz k im u tatá sára irányuló v é rv izsg álato k te t­ té k ki. ö s s z e s e n k erekszám ban 18.000 v é rt vizsg áltu n k meg, am elyek tek in tély es ré sz é t a házasság előtti orvosi vizsg álattal k ap cso la­ tos v é rv izsg álato k jelen tették . Ezek a széles k ö rb en lefo ly tato tt v izs­ gálatok k id erítették , hogy a lakosságnak m integy 4— 5 % -a v é rb a jja l fertőzött. A b akteriológiai vizsgálatok szám a k e re k e n 6000 volt, m e­ ly ek legnagyobb része a tífus-bacillus k im u tatá sára irányult. N ag y ­ szám ban v é g z ett az állom ás tífusz-bacillusgazdák felk u tatá sá ra irá ­ nyuló vizsg álato t is. A tífusz-bacillusgazdák felk u tatá sa és n y ilv á n ­ ta rtá sa egyik legfontosabb közegészségügyi feladatunk, m ert az eddigi k u tató m unka bebizonyította, hogy az összes előforduló tífuszm egbe­ teg ed ések n ek m integy egyharm adrészében tífusz-bacillusgazdák v o l­ ta k a fertőzés forrásai. A bácillusgazdák felk u tatásáv al azonban nem elégedhetik m eg a fertőző b etegségek elleni küzdelem , hanem az ily en e g y én t a községi és köro rv o so k ú tjá n m egfelelő íkioktatáisban k ell részesíteni, hogy m inél k ev eseb b v eszély t jelen tsen ek . Sajnos, a legtöbb tífusz-bacillusgazda az egész életén á t m egm arad bacillusgazdának, s ezért fokozott figyelem m el kell kísérn i az ilyen eg yének életm ódját. , A z O rszágos K özegészségügyi Intézet legfőbb irá n y ítá sa és szer­ v ezése a la tt folyik az úg y n ev ezett g y akorlati közegészségügyi m unka is az ország különböző részeiben. Ez a fertőző b etegségek ellen foly­ ta to tt küzdelem ben egyszersm ind a legnagyobb jelen tő ség ű m unka, m ert ez foglalkozik k ö zvetlenül a betegekkel, tanácsadással, és ha kell, segítséggel, m egfelelő gyógyszerrel szolgál és láth ató p ro p ag an ­ d át fejt ki a nagyiközönség k ö réb en a m egelőzést illetően. Ez a m unka m int zöldkeresztes egészségvédelm i m unka ism eretes. A z egészségvédelm i szolgálatnak az egész ország te rü le té re v aló k iterjesztése ál­ lan d ó an folyam atban van, de m ég nag y o n m essze v a g y u n k attól, hogy az ország m inden lak o sára k iterjeszth esse áldásos m űködését. J e le n ­ leg több m int 630 egészségvédelm i körzetben folyik a m inden irá n y ­ b an és m indenkire k ite rje d ő egészségvédelm i m unka. E nnek a m un­ k á n a k a jellem zésére röviden m egem lítem , hogy 1941-ben az egész­ ségvédelm i k ö rö k és an y a- és csecsem ővédő in tézetek m űködése 85 v á ro sra és 1574 községre, ezekben k e re k e n hétm illió lakosra terjed k i (Budapest k ivételével). M u n k áján ak legnagyobb része k é tsé g te le ­ nül az orvosi tanácsadásokból áll, am elyeken az elm últ év b en több m int kétm illió em ber részesült tanácsban. H ogy ez az ország lakosságának egészségügyi szem pontból m it jelent, azt hiszem , nem kell külön han g ­ súlyoznom . Ezek ,a tan ácsad áso k az egészségvédelem m inden ágaza­ tá ra k iterjed n ek , így különösen k i kell em elnem a terhesvédelm et, anya-, csecsem ő- és kisgyerm ekvédelm et, iskolás gyerm ekvédelm et, a tuberkulózist, nem i betegségeket, fertőző b etegségek elleni küzdel­ m et és a h ázasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot. De m indezek­ ben nem m erül ki a zöldkeresztes egészségvédelm i szolgálat tev é ­ kenysége, m ert nem leh et azt a m unkát se lebecsülni, m elyet a házi betegápolás, szociális m unka, tanító- és propagandam unka terü leté n , végeznek. A z Intézet év ek k el ezelőtt m egszervezte az iskolafogorvosi m un­ 229 I

kát, am elynek ered m én y ek én t jele n le g több m int 60 iskolafogorvosi ren d elő m űködik az ország különböző részeiben. E zekben a ren d e ­ lő kben pl. az 1941. év b en 72.000 tan u ló t v izsg á lta k m eg é s 32.500 gyerm ek részesült iskolafogorvosi kezelésben. N oha n a g y szám ok ezek, m ég nagyon m essze v a g y u n k attól, hogy m inden gyerm ek foga­ za tá t legalább é v e n te egyszer m egvizsgálják. A z egészségvédelem m el k a p cso latb an k ü lö n ö se n k i k ell em elnem az egészségügyi v éd ő n ő k m unkáját, ak ik az orvosi tan ácsadásokon v a ló részv ételen k ív ü l szám os család- és b e te g láto g a tá st vég ezn ek és ezzel nag y m érték b en járu ln ak hozzá az általán o s egészségügyi v i­ szonyok fokozatos javulásához. Szinte felm érh etetlen ek azok az ered ­ m ények, am elyek az O rszágos K özegészségügyi In tézet 15 esztendős m űködése a la tt ezen a té re n v a ló ra v áltak . A v é d ő n ő k m u n k ája azon­ b an k o rán tsem m erül k i a tan ácsad áso k o n v aló részv étellel és családláto g atáso k k al, m ert ezenkívül szám os p ropagandaelőadást, különböző tan folyam okat is tartan a k , m ely ek n ek m ind az egészségügy: köz- és eg yéni egészségügy szolgálata a h iv atásuk. K ülönösen fontos a g y e r­ m ekvédelem szem pontjából az a külön kiem elendő tény, h o g y a v é ­ dőnők elsősorban a terh e s a n y á k n a g y részét és m inden gyerm ek­ ágyas a n y á t legalább egyszer, esetleg többször is m eglátogatnak. A z egészségvédelm i m u nkának kü lö n leg esen m egszervezett k é t osztálya is van, a tüdőbeteggondozó és nem ibeteggondozó osztály. E k e ttő n e k központi irá n y ítá sa m ellett m a m integy 130 tü d ő beteggon­ dozó és 70 nem ibeteggondozó m űködik az ország területén, elsősor­ ban a nagyobb v áro so k b an (Budapest kivételével). E gondozók sza­ p o rítása az O rszágos K özegészségügyi In tézetn ek egyik legfontosabb célkitűzése, am ely a nem régiben éle tb elé p e tt tuberkulózis és nem ibeteg ség ek ellen fo ly tato tt küzdelm et szabályozó tö rv é n y értelm ében hatalmais fellendülést fog m utatni. E k é t pusztító, felm érhetetlen an y ag i és erkölcsi k á ro k a t jelen tő n épbetegséggel ^szem ben k é tsé g te ­ lenül hatalm as feg y v ert jele n t az orvos és á lta lá b a n az egészségvédelm i szolgálat kezében. N em volna telje s az O rszágos K özegészségügyi Intézetről é s a v e le kapcsolatos, v a g y irá n y ítá sa a la tt álló intézm ények m un k ájáró l és céljáról szóló beszám olóm , h a nem em líteném m eg azt a hatalm as tudom ányos m unkát, am ely év e k óta, a rend k ív ü li háb o rú s viszonyok ellen ére is, folyton n ö v ek v ő erővel folyik benne. Az In tézet a tu d o ­ m ányos k u tató m u n k a fo ly tatásáh o z m inden lehető anyagi tám o g atást m egad és lelkes, tudom ányos k ép zettség b en sok külföldi, hasonló in­ téz e te t m egelőző tag ja i nem egy közegészségügyi problém a m egoldá­ sá t te tté k lehetővé. M inden közegészségügyi m unka csak akkor iga­ zán hasznos, ha az ad ato k tudom ányos feldogozásával bizto sítju k fej­ lődését. R övid ism ertetésem v é g é n összefoglalóan csak an n y it jegyzek meg, h o g y az O rszágos K özegészségügyi Intézet az elm últ 15 é v alatt jó m u n k át végzett. E redm ényei a leg rem én y teljeseb b jövő k ép ét tá r­ já k elénk, h a m egvalósulnak m indazok a célkitűzések, am elyeknek a m agyarság egészségének, s ezzel életén ek , tov áb b fejlő d ésén ek és boldogulásának a K árp áto k m edencéjében az idők v ég ezetéig való biztosítása a h iv atásuk. h a b á n g y ö rg y

230

D I Ó V E R S E N Y

A szfaltot ö n tö ttek a K ovács-utcára. V alószínűleg a három , e g y ­ m ás v ég ib e sorakozó iskola kedviért, ne k e llje n idegesen bedugnia a fülét a „pán ucsitely "-n ek , ha — n a g y ritk á n — jól v a salt stráfkocsi zörög el az ablak a la tt a m acskafej kövezeten. N ag y élm ény volt ez a g y erek-seregnek, k ü lö n ö sen az elem is­ ták n ak . A ddig is, am íg ö n tö tték a m egtalpalt térd ű bácsik, sim ították, ' h en g erelték . El-el leh e tett csenni egy diónyi, v a g y m arókra való asz­ faltot s hogy ez m irevaló a kisdiáknak, arról nem k ell beszélnem se n ­ kinek, a k i m aga is aszfaltos v áro sb an já rt iskolába. H á t még, m ikor "végre! — leszedték az ú tte strő l a forgalm at gátló „spanyol lo vasokat" s az é jje lre m eg-m eggyujtott piros lám pást! Egy szép őszi reggelre szabad le tt az út! O ly an sím a volt, m int e g y fekete üveglap. A b e lé je v a salt hom okszem ek csak an n y it ro n to tta k a tükrén, m int a valódi tü k rö n — m ondjuk — a légypiszok, am i — tu d v a ­ lévő — , fehéren fek etén ek látszik, fek etén m ég fehérnek. . A g y erek sereg n a g y hu rrázással v e tte b irto k b a új birodalm át, m ik o r délben k irajzo tt az elem i iskola kap u ján . M ár d é lu tá n ra ott v o l­ ta k a m egszállás c salh a ta tla n jelei: Itt e g y m erész profilban m eg raj­ zolt arc, — persze m indkét szem e a nézőre m ered — , s a la tta a k ü lö ­ nös jellegzetességet m agyarázó, k lasszikus é rté k ű epigram m : „V idum ánsky n a d sam ár, k é t fiiével k alap ál." E nnek az ősi m agyar rigm us­ n a k a h e ly e sírá sa eleve elárulta, hogy az iskola szlovák tan n y elv ű , de m agyar gyerm ekek is k o p ta tjá k padjait. O tt e g y „pokol-m ennyor­ szág" já té k szabályos térképe, a legfelső, k ö rív v el boltozódó em eleté­ ben a P. és M. betűkkel, ami m egint n y ilv á n v a ló a n igazolta a m űvész m ag y ar v o ltá t m ert külö n b en az M. h e ly e tt N. jelö ln é a já té k ígéretföldjét, a m ennyországot. A pokol, az nem le h e t bizonyíték, hiszen m ag át a fogalm át is a szlávoktól k a p ta a m ag y ar nyelv. A ztán a gyer­ m eknépvándorlás ezernyi jele: T itokzatos figurák, szám sorok, k e v é s élethűséggel sik erü lh etett portrék, a la ttu k elm ázolt, m eg ú jra írt n e­ vek, an n ak jeléül, hogy egyform án je le n th e tik a m odellt és a rajzolót, csodálatos ábrák, ki tu d n á ők et m ind m egfejteni. Egy bizonyos, hogy az u tcára te ríte tt hatalm as tábla sok m aszatos k isg y e re k -k e z et v itt kísértésbe, sok á rta tla n lelk ecsk ét m ég bűnbe is, m ert alaposan m eg­ dézsm álhatták az iskola k réta állo m á n y á t a pedellus, — p ardon — , „skolnyik" legnagyobb bán atára. K ét n ap a la tt persze elszállt az új birto k v arázsa, hiszen az ú t­ te s t m ajdnem o ly an sz ü rk é re ved lett, m int a k é t szélén a járda. No, a k k o r se szűnt m eg a jelentősége, csak m űvészi h iv a tá sá t közgazdasá­ gival cserélte föl. K orai diószezón v o lt éppen, nag y k e re sle tn e k ö rv en d e tt ez az árucikk. A nnál is inkább, m ert a beszerzéséhez ném i vállalkozókedv, ügyesség, sőt egyéni b áto rság is szükségeltetett. N em olyan kis do-

231

lóg ki-k irán d u ln i a V öröshegyre, A lsószorosra, v a g y O pácka h a tá ­ rába, jól irán y zo tt kődobásokkal lecsalogatni a k e ríté se n k ív ü l hajló, — diák etik a szerint — senki gallyairól a diót! És ha a gazda árgus szem ét sikerül is elkerülni, m ég m indég m arad veszedelem . Az p él­ dául, h o g y ném ely dió m ég a zöld b u rk áb an p o tty a n le, attól aztán kéz is, zseb is lem o sh atatlan u l b a rn á v á p atin áso d ik s így odahaza á ru lja el, hogy a vállalkozó tilosban járt. Szóval fáradság és v esze­ delem já rt a n y e rsa n y a g beszerzéssel, azért o ly an kedves, sőt n a g y ­ jelen tő ség ű a m ű velet is, am ellyel m eg leh e t szaporítani a vagyont! E nnek is m egvannak az íratlan, de an n ál szigorúbb szabályai. A vállalkozók, négyen-öten, esetleg többen is, eg y -eg y diót rak n ak le szép so rjáb an az aszfaltra. A közösen m egállapított és p o ntosan k ilé p e tt táv o lsá g ra a diósorral párhuzam osan k réta v o n ala t húznak. Kár, hogy nem ezt a párhuzam ost osztályozza a tan ító úr, m ert ez aztán pontosabb ám, m int am it a tá b lá ra kell rajzolni k é t fenenagy három szöggel, am ely sokszor sehogy sem a k a r engedelm eskedni, csak k alim pál az áldozat k arján, m int a szélm alom v ito rlája. N a, m ost kezd ő d h etik a nem es v ersen y . M inden m érkőző, — hogy a n y e lv é t a jobb, v a g y a bal szája szélébe h arap ja-e, hogy leguggol-e, v a g y csak úgy, m agasból dob-e, nem szám ít — , m egcélozza a dió­ sort. H a nem talá lja el, diója odakerül a sor jobb szélére, ha talál, a n n y i dió az övé, am ennyi — az e lta lá lta t is b e le é rtv e — jobbra esik az így tám ad t réstől. Érdekes, idegfeszítő v e rse n y ez! N em csoda, h a az új aszfalton já té k b a m elegedett n ég y fiúcska m egfeledkezett az iskolai é le t leg­ szigorúbb tö rvényéről, m ely így szól: „H ovorte po slovensky!" (Be­ sz éljete k szlovákul!) És h a m ég csak azok az ostoba m agyarok v é te ­ n é n e k a tö rv é n y ellen, de nini! — m ég Poszpisil Ja ro sz lá v is! O tt lak ik a V öröshegy alján, a postás-kolón iában, ő a legszorgalm asabb diószállító és egyben a legrosszabb játékos, h á t cseh lété re b e v e tték a játék b a. M ondom, m ég Poszpisil Ja ro sz lá v is azon az átk ozott n y e l­ v e n véd i az igazát: — A g y ál csak ide néty! A n n y it elütötem ! A m ár-m ár k om olyra forduló v itá b a reccsen bele a „pán riaditely " m inden h a n g zav art legyőző „szakrája": — M eddig fogtok m ég itt m agyarul ugatni! (Persze a m aga n y e l­ v é n k iab á lta ezt.) K otródjatok innen! A legfelső,, k e g y e tle n hatalom így űzte el az új játék p arad icso m ­ ból a nem es v etélk ed ő k et. Igazságosan k ia d tá k Ja ro sz lá v n a k a m aga részét, m ert tu dták, hogy m ásfelé v ezet az ú tja és hangos „N azdár!" k iáltá ssa l búcsúztak el tőle. („Pukkadj m eg tőle!" — m o ty o g ta az orra a lá a legm agasabbik s valószínű, h o g y nem Ja ro sz lá v n a k szánta ezt a jókívánságot!) Ja ro sz lá v északnak indult, a m ásik három délnek. N ag y Ja n csi­ nak, K ow alew szky V ladim írnak és B eer M iskának egyfelé v e zetett az útja. Jan csi v o lt kö ztü k a legnagyobb, am i nem csoda, m ert m ár h a r­ m adszor já rja a n eg y ed ik osztályt. Jó fejű gy erek volt, csak az a „tan­ n y e lv " nem tö rt a foga közé, viszont az éd e sa p ját von atk ísérő b ő l m ár ú g y is k o csitologatóvá d e g rad álták a v a sú tn á l s av v al fenyegette m eg 232

a „tratym ajsztex", hogy m ég onnan is k ik ophat, h a fiát nem íra tja szlovák iskolába. K ét é v alatt jó egy fejjel k in ő tt az o sztály társai kö­ zül, ta lá n azért is volt olyan nag y tek in tély e, m int a — csacsinak a birk an y ájb an . A fcils K ow alew szky V ladi éd esap ja, m int afféle m eghonosodott lengyel, m ag y arn ak érezte m agát befelé, de m eglapult a hiv ataláb an , féltette azt a száraz k e n y e re t s m ég ta lá n rem élte is, hogy „állam ­ hű ség e" végül is m eghozza a v a ja t is a ken y érre. A fiával ren d elk ez­ hetett, b ead ta a szlovák iskolába, a feleségét azonban sem m i érv v el nem tu d ta rávenni, hogy m eg tan u lja az állam ny elv ét. Ez persze m eg­ b o n to tta a családi harm óniát s az ilyesm inek m indég a szegény gye­ rek issza m eg a levét. Így k e rü lt V ladi a család b é k é tlen levegőjéből az utcára. Beer M iskának telje se n m indegy volt, m inek veszik. A z iskolában fajszlováknak szám ított, m int m iszlókai gyerek, ped ig n a g y a p ja m ég ta lá n — egész falvastul — ném et volt. A m int k ullogtak lefelé az eg y re k esk en y ed ő K ovács-utcán, leg­ először a kis V ladim írban szakad föl a lelkiism eret: — T a lá n . . . m égis igaza v a n az igazgató ú r n a k ! . . . N em k ellene m a g y a ru l. . . — H át hogy a z Istenbe beszéljek, — h o rk a n t föl Jan csi — , ha nem rag a d rám az a fanyelv! — H isz . . . nem is ú g y é r te tte m . . . de p o n t az ab laka alatt! . . . B eer M iska h án y iv e tie n vélem ényezte: — Én beszélhetem a k á r így, a k á r úgy! Engem et nem kicsapják. És ha? M egyek h a z a M iszlavára. A z enyém ap a v a ro sn á l erdévőd, nem is, — erd ő v ő d — no, lesznyik — , m indegy, h o g y b á ty á já n á l lakok is varosban, v a g y n a g y a n y á já n á l o tt M iszlaván. V ladi elhallgatott. L egjobban sz ere te tt v o ln a eloldalogni innen, eltűnni ettő l a k é t veszedelm es alaktól. Föl is tette m agában, hogy a M alom -utca sark án m eglép. Az ám, csakhogy ott, — ki tudna u tá n a járn i egy gyerm ek eszm etá rsítá sá n a k — , Ja n i n ag y g arral fölkiáltott: — Fiúk! A Liszt F eren c-u tcáb an jó diózni! A z a fincsi aszfalt, nem ez a cseh vacak! És m ár szaporázta a lépéseit, a többi önk én telen ü l u tá n a lendült. A Sas-utca v ég éb en m ár valóságos v e rsen y fu tás k e re k e d e tt ki. Ebből л е т u g o rh ato tt ki a kis V ladi, m ert külö n b en holnap rá se néznek a többiek. — M ég m eg is v a n a m éta! — ö rvendezett Jani, m ikor a h e ly ­ színére é rte k és m ár ra k ta is le a k é t dióját. H árm an vannak, eggyeleggyel nem érdem es kezdeni. A m ásik k e ttő u tán acsin álta. Az úttest, alig észrev eh ető en lejtős, csak é p p en arra jó, h o g y a gyöngén do­ bott dió elh ajo ljo n az egyenes iránytól. A m íg ezt V ladi és M iska m eg­ tap asztalták , jó so k d iójuk odak erü lt a sor végébe, v a g y a Ja n i zse­ bébe. M agát J a n it is elszoktatta a K ovács-utcai, m érnöki pontosság­ gal beszintezett aszfalt-csoda, igazán izgatóvá v á lt a já té k s a nyerés, m ert szerencse is k e lle tt hozzá, m ég nagyobb dicsőségnek szám ított. A já té k h ev éb en észre sem vették , hogy jö n v alak i a D arvas Im re15

233

u tca felől csendesen talpaló lép ések k el s m egáll figyelni a játé k o t. J a n in a k tű n t föl először, rá is k iáltott: — Na, mi kell? — Nü, — felelt a m ásik — , nézni sem szabad? A h an g ra a m ásik k e ttő is felfigyelt s ah o g y szem ük a diósor felől fölfelé haladt, látott: Először is egy kétszer ak k o ra láb ra szabott cipőt, m int am i benne volt, k itá g u lt „cugokkal", e lő l-h átu l k ilö tty e n t fel­ húzóval. U tána v a g y e g y ten y érn y i lötyögős, ráncos fek ete h arisn y át. Ez egy k ité rd elt trom bita nad rág b an v eszett el, am elyről nem leh e tett tudni, azért é r-e fél lábszárig, m ert k in ő tték , m int hosszú nadrágot, v a g y rö v id n ad rág n ak szánták, de jó bőnek, hogy so káig szolgálhas­ son. A zu tán kétsoros k a b á t köv etk ezett, errő l szintén b ajo s v o ln a m eg­ állapítani, k aftán n ak szánt császárkabát-e, v a g y bőre szabott zakkó. A lóla e g y p á r szál spárga lóg ki. A nag y k a rim ájú b árso n y k alap csak a k é t elálló, húsos fü lre tám aszkodik, s alóla selym esen, m ég göndöríte tlen ü l leng k i a jellegzetes hajtincs. Ez s a tél-tú l m ár ütköző sza­ k á ll á rn y é k o lja be a fakósárga arcot. H a táro zo ttan ingerlő jelen ség három kam aszodásnak induló gyereknek. S zerencséje, h o g y v a n a társa sá g b a n eg y ism erős, a Beer gyerek. R á is köszön: — N é, szervusz Pinkász! M iért nem beszéled? — M it hogy beszéljek? — felel az föl s lecsukló hangon. — M ár m egyek is, ú g y se tu d o k játszani. — M ért n e tudnál? H át nem gom bicskáztunk m ink M iszlaván eleget? Ez sem nehezebb. — Ki ez a m adárijesztő? — k érd i u n d o rk o d v a Jani. — Itt v a n neki ruhásb o lt az ócskapiácon, ott veszi n ekem ap ám a ru h á já t. És n y á ro n v o lt M iszlaván, b ácsik áján ál, krcsm árnál. — O szt' m ér' nem tudsz jádzani? — ereszk ed ik le Ja n i a fiúhoz. — Dió nélkül? — fo rd ítja kifelé P inkász a k é t ten y erét, am ely eddig látszólag céltalan u l m erült a nad rág zseb m élyére. — H a csak az kell! — n y ú jt felé Ja n i k é t diót o ly an alam izsna­ adó nagylelkűséggel. P inkász m ár n y ú ln a a dió felé, de m eggondolja a dolgot és visszam élyeszti k ezét a zsebébe. — N o és ha elvesztek? , ■ — A k k o r adom é n neked, b iztatta M iska, nem a k a rv a h á trá b b m aradni n ag y lelk ű ség éb en a barátján ál. — M eg én is! — jószívüsködött Vladi. Pinkász m ég m indég nem lá tta tisztán, h o g y a diókat k o rlá tla n tu lajd o n áb a engedik-e át, v a g y csak forgótőkének, de nem a k a rta e g yenesen föltenni a k érd ést. Inkább felhúzta b üszkén az orrát: — N em khöll! A kharom m ondani, nem khöll ingyenbe. V enni, azt igen. — És, am int a beszédhez föltétien szükséges, k ezét kihúzta a zsebéből, e g y ü tö tt-k o p o tt bugyelláris is jö tt ki vele. — N em eladó! — v á g ta ki gőgösen Ja n i s é rz e tt a hangján, hogy v é g it a k a rja v e tn i az egész alkudozásnak. No, de Pinkász se azért Lézer, h o g y a b b ah ag y jo n valam it, am i ü zletet ígér. — A k h o r a d já to k khölcsönbe, de leteszek é rte a khauciót! — M i a fenét?

234

— N ü, a bhiztosíték! — Előkörm ölt a b u g yellárisából egy enyhén, sárga, híd-rajzos tízfillérest s le te tte az u tc á t szegélyező kis k e rt k erítés-falára. — Ez h a t dióig. Így m egy a piacon is khicsinybén. , A fiúknak h a tá ro zo ttan im ponálni k e z d ett Pinkász, aki csak ú g y játszan i és n y e rn i akar, m int ők, csak ö n tu d atosabban teszi m indezt. V alahogy k itág u lt e lő ttü k a dió jelentősége. K om olyan v e tté k a „kauciót", m indegyikük ad o tt k é t-k é t diót a fiúnak s folyt to v áb b a játék . A z új játszó társ jó „palinak" ígérkezett, h árom első lökése k ö ­ zelébe .sem fért az eg y re hosszabbodó sornak. M inden dobását h a n ­ gos ü d v riv a lg ás kísérte, hogyne, hiszen olyan esetlenül dobálta jobb kezével a diót, m intha ez lenne a m ásodik szám ú balkeze. M ár a n e ­ gyedik, m ár az ötödik dió is o dasorakozott a többi m ellé. A m ásik háro m m ár kezdte k itap asztaln i a p á ly a fortélyát, el-elv ág ta a sort, hol Jani, hol M iska k é t-h á ro m dió erejéig, m ég a kis n y áp ic V ladinak is sik erü lt „a pénzénél m aradnia". Szóval változó szerencsével folyt a játék, csak szegény P inkász fizetett rá az üzletre. A tö b b iek gúnyolódása m ár k ezd ett élesre fajulni. Pinkász tű rte szótlanul, csak pergam enszerű bőre a la tt gyulladozott valam i lá th a ­ ta tla n tűz. M eredt szem m el n ézte az eg y re hosszabbodó sort. Irigység v o lt-e ebben a tek in tetb en , v a g y latolgatás, k i tu d n á m egm ondani. A z utolsó diójával m égis sik erü lt k ét diót elütnie a so r végéről. F o ly h ato tt to v áb b az idegfeszítő já té k és n ő h e te tt a sor. A kis V ladi k ezd te észrevenni, hogy ez a P inkász nem is o ly an buta, m int am i­ ly en n e k a m ásik k e ttő hiszi. A m íg ők, — m ag át se v év e ki — , csak ú g y v ak táb an , v á lo g a tás nélkül do b álják a diót s azt teszik oda a sorhoz, am elyikkel dobtak, Pinkász m indég egy dióval dob s h a v e ­ szít, m ásikat tesz le a földre. A zt is m egfigyelte, h o g y a fiú szinte ta ­ nulm ányozza azt a kicsi zömök, m ajdnem szabályos göm balakú diót, am ely ép p en azért, m ert v astag h éjú , nehezebb a többinél. K ét dobása m egint „csára m ent" Pinkásznak, ahogy J a n i n a g y u jjo n g v a m egállapította, a sor pedig, ta lá n ép p en a jó k e d v m iatt e lk ö nnyelm űsködött dobások k ö v etk eztéb en felnőtt egy m éternél is hosszabbra. M ajd, hogy az egész forgótőke b en n e v o lt m ár a játékban, le h e te tt úgy harm incöt, n eg y v en dió. Pinkász hirtelen, m intha m egem beresedett volna. H alálo san k o ­ m oly lett. Balkézre fogta a kicsi, göcsm entes, gubics-dióját, leguggolt s jó erősen ló d ítv a útnak, kissé ferd én h a jíto tta a sor bal széle fölé. A dió en y h e ív et írt le az aszfalton és — pontosan e lta lá lta az egész so rt jele n tő bal szélsőt. A három gy erek n ek lee se tt az á lla a csodálattól. M ielő tt észbe­ k a p h a tta k volna, P inkász összekaparta a földről m ind a diót, felszedte a „k au ció ját" a kerítésről, becsü lettel m egadta k in ek -k in ek a k é t-k é t dió ját s a többit elsü lly esztette a fen ek etlen zsebeibe. — Szhervusztok! — köszönt el tisztességtudóan. E gy-két lép ést m ég lassan., em elt fővel, szinte büszkén te tt meg, m int aki teljesen szabályszerűen ju to tt nag y nyereséghez, m ihelyt azonban m egérezte, h o g y az elképedés h arag b an rob b an h at ki, fu tásn ak eredt. Esetlenül, lappogva a bő cipőben és eg yenesen a D arvas Im re-utcán, m agas fal m ögé rejtő zö tt szefárd zsinagóga a jta ja felé. 15 '

235

— No, ez alaposan k ito lt velünk! — Á llap íto tta m eg Jancsi, aki leg első n ek ocsúdott fel a m eglepetéstől s m ert k ö v e t nem ta lá lt az aszfaltozott utcán, az eg y ik dió ját v á g ta a m enekülő u tán . J ó t k o p pant az a bársonykalapon. E vvel ki is ad ta a m érgét. C sak annyi m aradt m eg belőle, hogy m egm ondta a m agáét B eer M iskának: — Süsd m eg a b arátodat! — G őgösen m egszegte a n y a k á t, utolsó d ió já t felro p p an to tta egészséges fogával s köszönés n é lk ü l otthagyta a m ásik kettőt. E nnyit tudtam m egfigyelni szokásos déli, „étv ág y csin áló " sétáim k ö zb en errő l a kis gyerm ekdrám áról. Láttam azután is kis ism erősei­ m et, de m indég külön-külön. V ag y „örök harag " tám ad t k ö zö ttü k a súlyos v eszteség b e fulladt „szabadverseny" m iatt, v a g y az a haragos „p án riad itely " lé p te te tt életbe sú ly o sab b m egtorlást a legnagyobb bűn, a m ag y ar „ugatás" m iatt. I

í SZIKLAY FERENC

VILLAMOSON Robog v e lü n k a villam os. F ehér k ö rte szó rja a fényt a m erev p a d o k ra körbe. M ost itt ülünk. H á tá t a tám lán ak v é tv e b öngészked a tu d ó s a betürenlgetegbe,. Ó, betűk, kérd ő jelek , k icsin y m egállók, n é h a sö tét á rn y é k v e t a k ö n y v re hálót. B ólogat a szélb en kusza fáknak lom bja, v a g y tán itt zörög m ost a m egholtak csontja? Sín, am ely m essze nyúlsz, hideg d rót fölötted, ra jta d ez az é le t csupa te rh e t görget. Béna a tudós, a gondolat m ihaszna; h aza é rü n k egyszer, h o g y h a e lé g erős a v ezető k a rja . TAMÁS LAJOS

236

N E W T O N

ÉLETE

ÉS

M Ű K Ö D É S E

A SOK LÁNGELME közül, akik a m atem atikai tudom ány m ai pazar és nag y terjed elm ű é p ü le té t felépítették, egyike a legnagyob­ b a k n a k N ew ton Izsák. S zületett a Ju liá n n a p tá r szerint 1642 decem ­ b e r 25-én, ami m egfelelt a G regorián n a p tá r szerint 1643 ja n u á r 5-ének. Születési h ely e az angliai W oolsthorpe, L incolnshire gróf­ ságban, ahol a ty ja bérlő volt. N ew ton Izsák születésekor igen gyenge és kicsi gyerm ek volt, úgyhogy k ö rn y ez e te attól tarto tt: rö v id esen m eghal. 11 éves k o ráb a n a szom szédos G rantham isk o lájáb a íra ttá k be, ahol e g y á ltalá n nem tarto zo tt a jobb tan u ló k közé, ső t sa já t b e ­ v a llá sa szerint sem figyelm es, sem szorgalm as nem volt. A zonban m ár e k k o r is vonzódott a m echanikai problém ák irán t és G rantham -ben tö ltö tt 3 é v a la tt különböző m echanikai já té k o k a t készített. N ew to n t 14 év es k o ráb a n édesanyja, m ivel é d e sa p ja időközben 36 éves k o ráb a n m eghalt, hazav itte azzal a szándékkal, h o g y a gazdál­ kodásba b eletanuljon. Ehhez a foglalkozáshoz azonban N ew to n n ak sem m i k e d v e sem v olt s így n a g y b á ty ján a k , A yscough W illiam lel­ k észn ek tan á c sára a cam bridge-i egyetem T ry n ith y C ollege-ébe k ü ld ­ té k 1660 június 5-én. Bár N ew ton kisebb előképzettséggel ren d e lk e ­ zett, m int társai, ez a körülm ény ta lá n nem szolgált h á trá n y ára , m ert így ism ereteinek forrása egyedül C am bridge le tt s ezzel szinte lelki születéshelyéül tekinthető. L egnagyobb érd ek lő d ése m indjárt a m atem atika felé fordult és E uklides Elem eit olyan term észetesnek és m aguktól é rth e tő n e k ta ­ lálta, hogy csodálkozott azon, m iért k ell azokat bizonyítani. Ezen­ k ív ü l m in d járt elein te D escartes G eom etriája és K epler O p tik ája v o lta k azok a m unkák, am elyekkel foglalkozott. M időn pedig W allis A rithm etica infinitorum ával foglalkozott, m ár több nagyfontosságú felfedezést tett. Így a ró la eln e v e z ett binom iális tételt, az álta la fluxiószám ításnak eln ev ezett differenciálszám ítást m ár 23 éves k o ráb a n fel­ fedezte, b ár felfedezéseit nem közölte senkivel, csak összegyűjtötte. A z 1665. é v b e n e ln y erte a filozófiai b a c ca lau re a tu st s állítólag az 1666. é v b en esett m eg v e le a fáról lehulló alm a históriája. Ez az e se ­ m ény csak N ew ton u n o k ah ú g án ak V o ltaire-rel tö rté n t beszélgetéséből ism eretes. A m időn a fáról lehulló alm a m ozgása felett elm élkedett, a rra gondolt, hogy az alm a a k k o r is a földre e sett volna, h a o ly an m agasan állott volna, m int a Hold. Erről viszont a rra gondolt, hogy bizo n y ára a Föld is vonzza a H oldat s ez a gondolata v ég ered m én y ­ b en a gravitáció elm életének m eg állap ítására vezetett. Jellem zőnek és kiem elendőnek tartom , h o g y N ew ton b eh ató an foglalkozott teológiával is é s b á r ő olyan m ély en h a to lt be a term észettudom ányok titkaiba, m int elő tte senki más, ez a kö rü lm én y egy­ általán nem h a to tt ked v ező tlen ü l v allásosságára, sőt inkább m egerő­ síte tté őt abban. 237

V isszatérve a grav itáció ra vonatkozó, fent b e m u ta to tt gondolatm enetére, N ew ton nem fedezte fel azt, m ert a Föld g rav itáció ját m ár G allilei m eghatározta, v iszont az általán o s gravitáció gondolatának m eg alap ító ját nem ism erjük, de m ár N ew to n elő tt ú g y m ondhatnék, h o g y „a levegőben v olt". N ew ton érdem e, h o g y az általán o s g ravi­ táció létezését beb izo n y íto tta a H old m ozgásából. N ew ton u g yanis felállíto tta a földi gravitáció k é p le tét a. H old m ozgása a la p ján a következő alakban:

á=

4 ?t2 q 8 p

E bben a k é p le tb en csupa ism ert m ennyiség áll a jobboldalon, u g y a n is a я a L udolph-féle szám, a q m egm utatja, h o g y h ányszor n ag yobb a Föld-H old táv o lsá g a földi sugárnál, a p a Föld sugara, a T a H old k eringésideje. N ew to n úgy tan u lta, hogy egy földi fok egy angol m érfölddel egyenlő. M inthogy pedig egy angol m érföld 4954'19 p árizsi lábbal egyenlő, a Föld su g ara 17,031.230 láb. Ezzel az é rté k k e l szám ítv a azonban a gravitáció ism ert é rté k é t N ew to n nem k a p ta meg, hanem k e re k e n V7-del kev eseb b et, am iből a rra k ö v etk eztetett, hogy k é p le te nem helyes, illetv e h o g y a H old m ozgásában m ás tényezők is érv én y esü ln ek . Ez a k u d arc telje se n k e d v é t szegte é s telje se n fel­ a d ta az általános g rav itáció ra v o n atkozó vizsgálódásait. C sak később, 17 é v m úlva szerzett tudom ást J e a n P icard francia csillagász pontosabb fokm éréséről, am ely szerint a Föld su g a ra 19,615.780 láb. A m időn ezt az é rté k e t h e ly e tte síte tte be képletébe, a k é p le t m egfelelő ered m én y t adott. Ez az ered m én y olyan lelki felindu­ lásb a hozta, hogy a szám ításokat nem is tu d ta befejezni, hanem egy v é le tle n ü l hozzá b e té rt b a rá tja vég ezte el h e ly e tte azokat. 1668-ban N ew ton m egszerzi a M agister A rtium fokozatot, 1669b e n B arrow u tó d ja lesz a cam bridge-i egyetem m atem atikai tan szé­ kében. B árrow N ew tont n a g y ra becsülte, m ert m ár előzőleg geom etriai és optikai m u n k áin ak k ia d á sá t N ew to n ra b ízta és az előszóban N ew ­ to n n é h á n y k iig azítását elism erte. 1672-ben a R oyal S ociety ta g já v á v á la sz to ttá k s székfoglaló é rte ­ kezéséü l a tü k rö s teleszkópról írt egy feltű n ést k eltő tanulm ányt. A z é rtek ezés a lap ján szerk esztett teleszkópot II. K ároly k irá ly és u d v a ra is m egcsodálta s jele n le g is a R oyal S ociety őrzi. N em sokkal a tükrös teleszkóp b em utatása u tá n N ew to n a R oyal S ocietyban a feh ér fény szétb o n tására vonatkozó v izsg álatait és azok ered m én y eit m u ta tta be, am ely é rte k ez é sé v el a tá rsu la t tag ja i között n a g y tek in té ly re te tt szert. A zonban az irigység is felü tö tte a fejét H ooke R óbert szem élyében, aki fölötte b ecsvágyó és izgága em ber volt, b ár k étség telen , hogy érd em ek et is szerzett, m ert pl. a noniust és lib ellát ő talá lta fel. H ooke ásk áló d ásaiv al an n y ira m eg zav arta N ew ­ to n nyugalm át, hogy a R oyal S ociety tag ság áró l is lem ondott. Ezt a lem ondását azonban nem fogadták el, sőt a d íja k befizetése aló l is felm entették. 1687-ben je le n t m eg N ew to n éle tén e k főm űve „Philosophiae n a ­ tu rá lis p rincipia m athem atioa" (A term észetfilozófia m atem atikai alapelvei) cím en. A m ű h áro m részre oszlik. B evezetésében kifejti,

238

h ogy a term észeti tü n em én y ek között a m ozgásé a főszerep s ezzel k a p cso latb an a m echanika axióm áit terjesz ti elő. A z an y ag m ennyi­ sége térfo g atá v al é s sű rűségével m érhető, a m ozgás m ennyisége p e­ dig függ az anyag m ennyiségétől, töm egétől és a sebességétől. A zt az erőt, am ely a ' teste k et közös középpont felé m ozgatja, centripetális erő n ek nevezi. A szerző nem törekszik arra, hogy az erőnek, m int a m ozgás o k án ak eredetét, lényegét, m ibenlétét felderítse, hanem m eg­ elégszik az em ber által m érhető h a tá so k m egvilágításával. M u n k áján ak b ev ezetése to v áb b á tartalm azza azt a három m oz­ gási tö rv én y t, v a g y axióm át, am elyeket az ő nev érő l n ev eztek el, bár ezeket nem ő fedezte fel, csak p ontosabban fogalm azta. Az. első tö r­ v é n y a teh etetlen ség törvénye, am elyet m ár K epler részben, G allilei pedig általán o sság b an állíto tt fel. A m ásodik tö rv é n y ú g y hangzik, h ogy m inden m ozgásváltozás arányos az azt létrehozó erővel. G allilei m ár ezt a té te lt is ism erte, csakhogy m íg ő állandó erőre v o n atk o z­ tatta, addig N ew ton fogalm azása arra az e setre is k iterjed , h a az erő változik. A h arm adik tö tv é n y szerint m inden h a tá sn a k egyenlő n a g y ­ ságú, d e ellenkező irá n y ú ellenhatás felel m eg: az akció egyenlő a reakcióval. N ew ton ezt az elv et a kozm ikus grav itáció ra is v o n a tk o z ­ tatta, s e g y ú ttal leh ető v é te tte v e le az ütközés tö rv é n y e in e k b e v e ­ zetését. A bev ezetés u tá n k ö v etk ezik az első könyv. E bben N ew ton ism erteti a zo k at a geom etriai m ódszereket, am elyekkel problém áit m egoldotta. É rdekesnek tartom a n n ak m egem lítését, hogy b á r a m á­ sodik k ö n y v b e n ism erteti a fluxió-szám ítást, geom etriai m ódszerei m égsem analitikusak, hanem szintetikusak. M indam ellett a geom etriai m ódszerek ism ertetése k ap csán nem k e rü lh e ti el a h a tá ré rté k e k alkal­ m azását, ami m ár analitikai eljárás. A m ásodik k ö n y v b en bebizonyítja, h o g y az az erő, am ely az égi teste k et egy kúpszelet, azaz ellipszis, parab o la v a g y hiperbola p ály án m ozgatja, a táv o lság nég y zetév el fordított v iszonyban áll, am ennyi­ ben az erő k ö zéppontja a kúpszelet eg y ik g y ú jtó p o n tjáb an van. De en n ek a téte ln e k a fo rd íto ttját is bizonyítja, hogy t. i. an n ak a testnek, am elyre egy, a táv o lság nég y zetév el fo rdított viszonyban álló erő hat, szükségképen egy kúpszelet v alam ely ik én kell m ozognia. Persze, k iv év e azt az esetet, am ikor a test e g y e n ese n a kúpszelet g y ú jtó ­ pontja, azaz az erő székhelye felé, v a g y felől mozog. V égül rám utat arra , hogy K epler törv én y ei az általános g rav itációnak felelnek meg. E m lékeztetőül idézem K epler három tö rv é n y é t: 1. A bolygók ellip­ szis p ály án m ozognak. 2. A M arsnak a N aptól való táv o lsá g a egyenlő időkben egyenlő terü lete t ír le. 3. A bolygók k eringési id ején ek n é g y ­ zetei ú g y ará n y lan a k egym áshoz, m int kö zép táv o lság aik n ak köbei. N ew ton P hilosophiae natu ralis principia m athem atica cím ű m un­ k á já n a k harm ad ik k ö n y v e a világ ren d szerrel foglalkozik. Ebben a könyvben, m int egyik seg éd tételt ism erteti n evezetes interpolációs form uláját. H a N ew ton nevéhez m ás felfedezés nem is fűződnék, m int a k ö vetkező három m atem atikai tétele, ú. m. a binom iális té te l, az interpolációs form ula és a m agasabb fokú eg y e n le te k m egoldására alkalm as gyökközelítő form ulája, m ár ezekkel is h e rv a d h a ta tla n é r­ dem eket szerzett volna. 239

H a m ár N ew ton m atem atikai m u n k ájáró l v a n szó, m eg kell em ­ lítenem azt a sa jn á lato s körülm ényt, hogy alig v a n nehezebb olv as­ m ány, m int N ew ton m atem atikai fejtegetései. M ég m ag a Euler is, a m atem atikusok egyik fejedelm e, pan aszk o d ik M echanika c. m unká­ jában, hogy N ew to n k ö n y v é n e k o lvasása m ilyen n a g y nehézséget okozott neki. M inthogy mi sem nélk ü lö zh etjü k a K assai K ereskedelm i Főiskolán N ew ton interpolációs form uláját, k é n y te le n voltam egy k ö zérthető lev ezetést k észíteni hozzá, m ert N ew to n ered eti írá sá t senki sem v o ln a k ép es m egérteni. 1689-ben N ew to n t az a k itü n teté s érte, hogy az egyetem őt kü ld te ki a p arlam entbe k ép v iselőjéül. A zonban N ew ton sem m iféle politikai m űködést nem fejtett ki, e g y e tlen felszólalásában figyelm eztette a szolgát, h o g y az egyik n y itv a lévő ab lak o t c su k ja be, n e h o g y a lég­ h u z a t m egártson a szónoknak. 1692-ben N ew ton egészsége m egrendült és szellem i e re je is h o v a ­ to v áb b an n y ira gyengült, hogy sa já t m u n k áját sem v o lt k ép es m eg­ érteni. Szellem ének ezt a gyengülését b izo n y á ra k é t k örülm ény segí­ te tte elő: Az eg y ik az az intenzitás, am ellyel szellem i m u n k áját v é ­ gezte. A n n y ira el tu d o tt m erülni abban, am ivel ép p e n foglalkozott, hogy telje se n m eg tu d o tt feledkezni a külvilágról. Előfordult, hogy eg y b a rá tjá t m eg h ív ta ebédre, de tö k éle te se n m egfeledkezett róla. B arátja, e lu n v án a hosszas várak p zást, hozzáült az ebédhez, s azt jó ­ ízűen el is fogyasztotta, s a k e ttő jü k n e k szánt sü lt csirk e m aradékait a tá l fedőjével újból lefedte és elm ent. Ó rák m últán az éhség m égis csak az ebédlő felé v e z ette N ew tont, s leem elve a tá l fedőjét, m eg­ lá tta ben n e a sült csirke m ara d v án y a it s felkiáltott: „Egészen m eg­ feledkeztem róla, hogy m ár m egebédeltem ." — Egy m ásik alkalom m al szórakozottságában azt tette, hogy eg y m ellette ülő h ö lg y v ék o n y u jja c sk á já t p ip aszurkálónak használta. S zórakozottságának ezeket az e sete it nem csak az o lv asó k k e d v é n ek d e rítésére hozom fel, hanem a n n a k felfoghatóvá téte lé re is, m en n y ire el tu d o tt m erülni szellem i m u n k ájáb an s m ennyire lefoglalta az m inden idegszálát. Ez a túlfeszí­ te tt szellem i m unka nem m arad h ato tt h a tá s nélk ü l szellem i erejére. V ég telen ü l le v e rte őt az a szeren csétlen ség is, hogy egy ég v e fe le jte tt g y e rty a felborulása elp u sztíto tta érték es k é z irata in a k n ag y részét. B arátait term észetesen nag y o n le v e rte N ew to n n a g y szellem é­ n e k ez a gyengülése, s m int H uyghens írja, „szobájába zá rv a ta rto t­ tá k s akarva, nem ak a rv a gyógyszereket k e lle tt bevennie, m inek kö­ v e tk e z té b e n egészségét an n y ira visszanyerte, h o g y m ost m ár kezdi érten i m űvét, a P rincípium okat". Leibniz, b á r egyidőben feszült v i­ szonyban v o lt N ew tonnal, a diferenciálszám ítás szerzőségének első­ sége feletti v itában, 1695 ja n u á r 23-án ezt írta H uyghens-nak: „N a­ gyon örülök, h o g y N ew to n ú rn a k n a g y o n b án tó betegségéről úgy értesülök, hogy egyszersm ind felgyógyulását is hallom . A z olyan egyénnek, m int ő és ön uram , hosszú é le tet kív án o k ." F elgyógyulása ú tán 1696-ban egy v o lt tan ítv án y a, C harles M ontague, később Earl of H alifax, a k irá ly i pénzverő h iv atal ellenőrévé nev ezte ki, am ely állás a n y ag i gondjait csö k k en tette, m inthogy 5— 600 font sterlin g jövedelem m el járt, sőt 1699-ben a p énzverő h iv atal igaz­ gató jáv á lett, év i 1500 font sterlin g (kb. 40.000 P) fizetéssel, ami e g y ­

240

szerre k iem elte a tudósok szűk világából a n ag y világba. 1703-ban a R oyal S ociety elnökévé v á la sz to ttá k és 1705-ben A n n a k irály n ő lo­ v ag g á nev ezte ki, am ivel a Sir (szőr)' m egszólítás járt. 1704-ben jele n t m eg optikai m unkája, „O ptics or tre a tise of the reflections, inflections, and colour of light". Ez a m unka is h árom részre oszlik: az elsőben a reflexiót (fényvisszaverődést), a refrakciót (fénytörést, ő inflexiónak nevezi) és a diszperziót (szóródást) tá r ­ g y alja az á lta la felállíto tt em isszió-elm élet alapján. A m ásodik k ö n y v ­ b e n a v é k o n y lem ezek színeivel, v alam in t a teste k term észetes szí­ n eiv el és a sziv árv án y k e letk ezésév el és an n ak m ag y arázatáv al fog­ lalkozik. A harm adik a diffrakciót, fén y elh ajlást tárg y alja. A színszóródást m ár m ások is ism erték, de N ew ton ad ta m eg a jelen ség helyes m ag y arázatát é s állításait k ísé rle tek k e l igazolta is. íg y pl. felvetődött az az ellenvetés, h o g y a diszperziót, a színszóródást az ü v eg tö k életlen ség ei okozzák. Ezt az ellen v etést N ew to n ú g y erő tlen íte tte meg, h o g y az egyik prizm a által létreh o zo tt spektrum szín­ k é p é t egy ellenkező helyzetű, hasonló h asáb h al sik erü lt ú jra fehér fénnyé egyesítenie. A zután a spektrum egyik színét elk ü lö n ítette s k im utatta, h o g y ez a szín m ár nem ad új spektrum ot, azaz ez a szín önálló s m ár ered etileg is alkotó része v o lt a fehér fénynek. Bár N ew ton optikai felfedezéseit az em issziós elm élettel m ag y a­ rázta, a később k e le tk ez e tt hullám elm élet N ew to n m eg állapításait a színszórás te k in te té b en v álto zatlan u l átvette. N ew to n em issziós elm élete abban állt, h o g y az ő m ag y arázata szerint a fénysugár apró, különálló s nag y sebességgel, 300.000 k m -rel haladó anyagi részekből áll, m elyeket a világ ító te s te k lö v eln ek ki m agukból. Ez az elm élet n a g y neh ézség ek et okozott a visszaverődés m ag yarázatában, a fén y elh ajlást pedig nem tu d ta m egm agyarázni, ezért a hullám elm élet lép e tt az em issziós elm élet helyébe. Érdekes azonban, hogy m a m egint közeledés látszik a P lanck-féle kvantum elm élet a la k jáb a n a N ew ton-féle em issziós elm élethez. H a N ew ton m unkásságát m éltatjuk, nem leh e t szótlanul elhaladni fluxió-szám ításának jelen tő ség e m ellett. A fluxió-szám ítást m a diffe­ renciál-szám ításnak m ondjuk. N ew ton en n ek eg y ik felfedezője-, v i­ táb a is k e rü lt az elsőség tek in te té b en Leibniz-cel. M a m ár k é tsé g te ­ len, hogy m in d k etten önállóan fedezték fel azt a korszak alk o tó e ljá ­ rást, m égpedig N ew ton k o ráb b an fedezte fel, de Leibniz korábban publikálta. E zenkívül Leibniz n evezte el az e ljá rá st differenciál­ szám ításnak és az ő levezetése érthetőbb is. M indenesetre a tudo­ m ány h a la d á sa tek in tetéb en m in k ettő jü k n ek óriási érdem ei vannak. N ew to n n ak „Chronologia"' cím ű m u n k ája csak h a lá la u tá n jelen t m eg, s ez is sok v itá ra adott alkalm at. Ebben a v ilágtörténelm i idő­ szám ítással foglalkozik asztronóm iai m ódszerrel, de m inthogy k iin d u ­ lási p o n tjá n a k h itelessége bizonytalan, egész szám ítása is azzá válik. N ew ton 1703 óta haláláig, te h á t 25 év en át v o lt a R oyal S ociety elnöke. Élete utolsó idejében sokat b e te g e sk ed e tt é s . sokat szenve­ d ett az utolsó 20 napon. A zonban m indig n a g y b é k e tű résn e k adta jelét, sőt a nyugalom p erceiben k e d é ly e sen beszélg etett is. M ég k é t n appal h alála elő tt is az ú jság o k at olv asta és szellem i teh etség ein ek teljes b irto k áb an volt. A zonban este e lv eszítette eszm életét és k é t 241

napi h a lá ltu sa u tá n 1728 m árciu s 20-án, 85 éves k o rá b a n m eghalt K ensingtonban. H o ltte sté t Londonba v itté k s a W estm insteri ap á tsá g tem plom ában nag y pom pával tem e tté k el. Szem födelének szalagjait a főkancellár, M ontrose é s R oxburgh hercegek, m int p airek és Pem broke, Sussex és M acclasfield grófok, m int a R oyal S ociety tag ja i ta rto ttá k . A sz ertatást a ro ch esteri püspök n ag y seg éd lettel végezte s a w estm insteri tem plom d ékánja és k á p ta la n ja m egengedte, hogy N ew to n n ak a tem plom ban em lék állíttassák. N ew ton tiszteletére em lékérm et v e rte k s szobrát több h e ly e n felállították. A z angol közvélem ény m indam ellett nem v o lt m egelégedve azzal az elism eréssel, am elyet a h iv atalo s k ö rö k N ew to n m u n k ásság a és jele n tő sé g e irán t m utattak. A zonban k étség telen , h o g y N ew tont k o ­ rá n a k közvélem énye n ag yrabecsülte. ö m aga alap jáb an v é v e elég szerény volt, s ezt jellem zően m u­ ta tjá k a következő, röviddel h a lá la előtt írt sorai: „N em tudom , hogy m it ta rta n a k rólam az em berek, az é n részem ről o ly an gyerm ekhez hasonlítom m agam at, aki a ten g e r p a rtjá n játszadozva, itt is, ott is, eg y kavicsot, am ely sim ább, m int a többi, v a g y egy kagylót, am ely szebb, m int a többi, összeszed, h o lo tt az igazság n a g y ó ceán ja szem e előtt telje se n re jtv e m arad." N ew to n v alláso s lelk ü le te világos p é ld á ja annak, hogy az igazi tudós nem leh e t v allástalan . A v ilág ren d szer m ozgató erőinek fel­ fedezője és rendszerezője az isteni alk o táso k m egism erése ré v é n so k ­ k a l közelebb k e rü lt Istenhez és az ő h atalm a és bölcsesége m eg­ ism eréséhez, m int azok az állítólagos „tudósok", a k ik ism ereteik n ek sek ély ség e m iatt a z Iste n é s tö rv é n y e in e k m eg értésétő l ö rökre el v a n n a k zárva. STOLPA KÁROLY

Forrásm űvek: Nagy József: Kiváló matematikusok és fizikusok. (Budapest, 1927.) H. Poincaré: Tudomány és feltevés. (Budapest, 1908.) Pékár Dezső: Báró Eötvös Lóránd. Az ötvenéves torziós inga. (Budapest, 1941.) Czógler Alajos: A fizika története I—II. (Budapest, 1882.) E. Zimmer: Forradalom a fizikában. (Budapest, 1941.) G. Kovalewski: Grosse Mathematiker. (Berlin, 1939.) Mikola Sándor: A fizikai megismerés alapjai. (Budapest, 1941.) Komis Gyula: A tudományos gondolkodás. A tudós lelki alkata. (Budapest, 1941.) Jeans: A rejtelmes világegyetem. (Budapest.) Magdics G.: A természettudomány útjai Istenhez. (Budapest, 1932.)

242

FENYŐFÁK AZ ŐSZI ERDŐSZÉLEN

A z erdő hím es ü n n ep lő t öltött, h e ty k e dáridózást csap n ak a fák, lázító m ám or cifrázza a lom bot s kerg eti az erdőn dacosan át a h a lá l küszöbén az élet dalát. A szom szédban fenyőfák feszülnek k em én y vigyázzban, m intha őrségen lennének. S udár testü k az ég n e k ' m erevül. Ö rök az erdővégen. T úlnéznek e b á rg y ú hencegésen. Pedig itt m inden fájón em beri: h a jto tta a n e d v e t tav aszi nász, é rle lte n y á r és gyilkolta ősz, m en n y ire szánandó em beri m ás: h arm atn y i öröm és ten g ern y i gyász . . . M intha rólam , v a g y rólad m intázták v o ln a testvér! Egyazon a sorsunk! A jk u n k o n n ó tát v idít a tavasz, n y á ró n h a n g y a k én t élelm et hordunk, té le n m okányul to rt kuruckodunk. S a fenyő áll v á lto z atlan zölden. K ívülről nézi a tavaszi pom pát, n y á ri lüktetést, őszi hervadást, rá z h a tjá k téli fagyasztó bórák: áll, áll, m int az örökkévalóság! V alam i titkos k üldetésparancs: k itartó , kö v ü lt vigyázzban állni! M indegy, hogy b ék én dolgozik a kéz, v a g y egym ást ölik, m int eszm ék katonái: túl időn, téren : állni! állni! állni! MOLNÁR J. JENŐ

243

MADÁRTANI MEGFIGYELÉSEIM A BOLDVA MENTÉN

A FELVIDÉK DIMBES-DOMBOS tá ja in a k gazdag m adárvilágáról so k k isebb-nagyobb dolgozat lá to tt napvilágot. A cseh m egszállás húsz esztendeje a la tt sem szünetelt a m agyar ornitológusok m unkája. M indegyik, m agyar, v a g y m ag y ar és szlovák n y e lv e n m egjelenő v a ­ dászlapunkban (Nimród, V adász, K árpáti V adász) k ü lö n ornitológiai rovatban, v a g y a „H írek" ro v atá b an k ö zölték a v á n d o rm a d ara k ta­ vaszi érkezésére, vo n u lására, téli m ad árv en d ég ein k töm eges m egjele­ nésére, egyes ritk áb b m ad árfajain k elejtésére, stb. v o n atkozó m eg­ figyeléseket. E gyik-m ásik ornitológusun k olykor hosszabb lélekzetű cik k et is közölt a m ad ártan gazdag berkeiből. A m agyar v o n atk o zásb an n a g y m ú ltra visszatek in tő scientia am abilis nem k isebb n e v e k k el dicsekedhet, m int H erm án O ttó, C hernel István, M adarász G yula. S ezeknek az európai, sőt v ilágviszony­ latb an is ism ert n e v ű k u ta tó k n a k a tan ítv án y ai, u tó d ai m a is kom oly és é rté k es m u n k át fejten e k ki a m ag y ar m ad ártan jó h írn e v é n ek m eg­ ta rtá s a érd ek éb en . A M agyar N em zeti M úzeum (O rszágos M agyar T erm észettudom ányi M úzeum) Á llattá rá n ak m ad ártan i o sztályán dr. G reschik Jenő, a földm ívelésügyi m inisztérium k ísé rle tü g y i in tézetei­ hez tartozó M agyar Kir. M ad ártan i Intézetben dr. V önöczky-Schenk Ja k a b v e z eté sé v e l s e ré n y k u ta tó m unka folyik. A régebbi, inkább leíró rendszertani és faunisztikai m ad á rta n h e ly é b e m a m ind e rő ­ sebben lép n ek elő térb e a m adár és k ö rn y ez e t közötti kapcsolatot, az egyes é le tte rek b e n élő m adárfajok és eg y ed ek egym áshoz v aló viszo­ n y á t k u tató tudom ányágak: a m adárökológia és a m adárszociológia. E nnek a k é t tu d o m án y ág n ak az utolsó év ek b en eg y ik hazai ú ttö rő je dr. H om onnay N ándor, a M agyar N em zeti M úzeum ornitológusa, aki több hosszabb lélek zetű dolgozatban ism erteti ökológiai és szocioló­ giai m egfigyeléseit. D olgozataiban nem csak a p u sz ta tén y e k m eg­ á lla p ítá sá ra szorítkozik; érd ek es k ö v e tk e z te té se k , logikai k ap cso la­ to k egész so ro zatát adja, s ezzel tan u lm án y ain ak az é rté k é t az ok­ nyom ozó tudom ány h o rizo n tjára emeli. A m ag y ar m adártani k u ta tá s a rró l sem panaszkodhat, hogy nincs sajtó ja. A m ellett, hogy egész sereg állattan i fo lyóirat áll ren d e lk e ­ zésre m ad ártan i vo n atk o zású m unkák közlésére, v a n k é t csak orni­ tológiai fo lyóiratunk is. Egyik a M agy. Kir. M adártani Intézet k iad á­ sáb an m egjelenő „A quila", a m ásik pedig a M ag y ar O rnitológusok S zövetségének a k iad á sá b an m egjelenő „K ócsag". Ebben a külföldön is jó h írn é v n e k örvendő k é t fo lyóiratban a m ag y ar m űkedvelő és szakornitológusok egész gárd ájátó l olvashatvm k több ív terjed elm ű értekezéseket, rövidebb lélekzetű dolgozatokat és kisebb m egfigye­ lések rő l szóló beszám olókat. A ren d szertan m odernebb irá n y z atá n a k k é p v ise lő je a fiatalabb m agyar ornitológus generáció tag ja i közül dr. K eve A ndrás, aki a hazai v a rjú félé k szisztem atikájáról írt nagyobb 244

terjed elm ű m onográfiákat. A M adártani In tézet idősebb ism ertnevű tisztv iselő in ek so k irán y ú ornitológiai m unkássága m ellett ú jab b a n k ü ­ lönösebb érd ek lő d ést v á lto tt ki a legfiatalabb ornitológus-gárda egyik lelkes tag ján ak , dr. U dvardy M iklósnak, a H orto b ág y m ad árv ilág át tárg y aló doktori értekezése. Sok jeles elh u n y t és m a élő ornitológusunk m unkásságáról ír­ h a tn é k m ég oldalakon keresztül, de így n a g y o n k e v é s h e ly m aradna értek ezésem n ek a fenti cím ben m egjelölt tárg y k ö rére. Ezzel a kis b e­ v ezetéssel csupán fel ak artam hívni az Uj M agyar M useum olvasó­ tá b o rá n a k a figyelm ét arra, hogy a m ag y ar nem zet kultú rfö lén y e a term észettudom ányoknak ebben a kis ág azatáb an is m egm utatkozik, hogy ebben a tek in te tb e n sem m aradunk el szom szédaink m ögött, sőt v e rse n y re k elh etü n k a n a g y ny u g ati országokkal is. A m ad ártan kutató ja, h acsak nem p usztán a m ad arak anatóm iája, b o nctana érdekli, terep-zoologus. N y ito tt szem m el já rja az erdőt, ré­ tet, m egfigyeli a lom bsátor sű rű jéb en laik u sn ak fel sem tűnő legkisebb m ozgást, hű ség es k ísérő társáv al: v a d ásztáv csö v év el m egism eri több száz m éter táv o lság ró l a v ízp arto n sétáló, v a g y a levegőben rep ü lő m a­ d arak at, ism eri a tavaszi erdő m indegyik én ek esén ek a h a n g já t s a m indig k e z eü g y éb en lévő zsebkönyvébe feljegyzi m egfigyeléseit. A scien ta am abilís m űvelője nem csak tanulm ányozza, hanem szereti is a m adarakat, a term észetet színben és h angban élénkítő élő o m am entum okat, a földön m indent a m aga szolgálatába állító „hom o oeconom icus" hűséges m unkatársait. Ezért az ornitológus csak ritk án n y ú l fegyveréhez, csak akkor fordítja a gyilkos szerszám ot a ked v es szárnyasok felé, h a szabad szemmel, v a g y táv cső v el nem tu d ja m eg­ állapítani, m elyik fajról, vag y m elyik alfajról v a n szó. Je le n sorok író já n ak csak a k é t szem e és a k é t füle v o lt a fegy­ vere, am ikor 1943 augusztusában m int lábadozó b e te g 10 napon át tan u lm án y o zh atta Borsod m egye egyik gazdaságilag e rő sen m eg­ m űvelt részén ek szegénynek ko rán tsem m ondható m adárvilágát. A m egfigyelési terü let m agva eg y b eesett vitéz Lakatos G ézáné erd ő - és m ezőbirtokával, am ely a Boldva völgyből nyíló ziliz-hangácsi völgy­ ben, illető leg egy, a Boldva folyásával nag y jáb ó l párhuzam os, kisebb völg y b en terü l el. E nnek a kicsi völg y n ek a ny u g ati oldalán délről észak felé h a la d v a előbb elég n ag y k ite rje d é sű k o p ár legelőre érünk. 1943 augusztusában ak k o ra v o lt a szárazság, hogy ezen a legelőn az eg y éb ­ k é n t se n a g y o n dús fű egészen elszáradt s az itt növő b okrok és cser­ jé k (kökény, galagonya, földi bodza, csipke)' levelei is elv esztették élé n k zöld színüket. A szárazságot jobban tű rő bogáncskórók, ördög­ szekér- és k u ty ate j-n ö v é n y e k között hosszú sárg a g y erty ák m ódjára em elkedtek k i a virágzó ökörfarkkórók. A derekabb szálak 2 és fél m éterre is m egnőttek. A girbe-görbe vizes áro k k al (persze ez 1943 n y a rá n telje se n száraz volt) k eresztülszabdalt legelő legjellegzetesebb m adara a han tm ad ár (O enanthe oe. o enanthe L.) volt. A b arázdabille­ getőt (Motaicilla a. alba L.) és a búbos b a n k á t (Upupa e. epops L.) csak m ásodsorban em líthetem . Az áro k k ö rü l sok ü rg ét figyeltem meg. A vizes árok alsó részét sű rű n b en ő tte a földi bodza, a k ö k én y s m ás bokrok. Ez a v ö lg y aljáig terjed ő kb. 200 m hosszú bozótos á ro k ­ d arab sok m ad á rn ak n y ú jto tt élő h ely et. V ezérm adara a kis poszáta

245

(Sylvia c. curruca L.) volt. L áttam itt szép szám m al tövisszúró gébi­ c sek e t (Lanius c. collurio L.) is. H a a völgy n y u g ati oldalán északi irá n y b a n to v áb b m együnk, ritkás, szálas tölgyesbe érünk. Egy öreg p ászto r elbeszélése nyom án m egtudtam , h o g y a száraz legelő is ilyen ritkás tö lgyes v o lt egykor. E rről tan ú sk o d ik a m ég m a is ott láth ató n é h á n y öreg tölgyfa. A szá­ las tö lgyes alacsonyabb lom berdőbe s eg y k e sk en y vágásba, m ajd ú jra szálas erdőbe m egy át. Ez a kis ligetszerű erdő m adárfajokban ren d k ív ü l gazdagnak bizonyult. P á r n ap a la tt nem kevesebb, m int huszonhatféle m ad arat figyeltem m eg benne. V ezérm adarát, a k ecses rö p tű szürke lég y k ap ó t (M uscicapa s. striata Pali.) kiseb b -n ag y o b b c sap a to k b an egész nap m eg le h e te tt figyelni. C saknem m inden a lk a ­ lom m al m egfigyeltem a csuszkát, a széncinegét, a kékcinegét, b a rá t­ cin eg ét s a n a g y fakopáncsot. Erdei pintyet, a legtöbb középeurópai erdő vezérm adarát, m indössze egyszer láttam , ak k o r is csak eg y etlen hím et. N ag y o b b ára tö lgyes a fent em lített erdődarabhoz csatlakozó gróf D raskow ich-féle erdő, v alam in t Irsay Im rének a v ö lg y m ásik oldalán elterülő m integy 30—40 hold k ite rje d é sű erdeje. Ebben a kis erd ő részb en au g u sztu s 19-én a n ag y hőség h a tá s á ra szinte „kihalt" a m a­ dárvilág. A forró d élu tán i n a p sü tö tte fákon n eg y ed ö ttől n e g y e d hatig, te h á t eg y egész ó ra lefolyása a la tt e g y e tlen e g y m ad arat sem észlel­ tem . A ro v arv ilá g se n a g y o n m utatkozott. A z ú t m ellett n é h á n y b a rn a szem es pille (Satyrus dryas) szálldosott im bolygó repüléssel, a töl­ gyek k örül két-három tölgyfapillangó (Zephyrus quercus) cikázott s az eg y ik led ő lt tö rzsö n fényes fekete h ő scin cér (C eram byx cerdo) ült m ozdulatlanul. M ás ro v a rt nem láttam . S zerencsém re m ég a k ev éssé b a rá tság o sa n csípő bögölyök (Tabanidae) is e lre jtő z te k a n a g y m eleg elől. U g y anakkor a v ö lg y n y u g a ti felében, am elyet nem é rt oly erősen a délu tán i nap heve, hangos v o lt az erd ő a m adárvilágtól. Sajnos, a bögölyzüm m ögés sem m arad t el. Egy félóra lefolyása a la tt a következő m ad árfajo k at figyeltem m eg: szajkó, zöldike, citrom sárm ány, csúszka, széncinege, kékcinege, barátcinege, őszapó, tövisszúró gébics, szürke légykapó, középeurópai nag y fakopáncs, gerle. H ogy ném ely k o r egészen k is te rü le te n a rá n y lag rö v id idő a la tt m ennyi m ad arat leh e t m egfigyelni, arra a k ö v etk ező eset szolgáljon például: au g u sztu s 19-én k o rá n reggel h árom k id ö n tö tt cserfa ágai kö zö tt 6 p erc lefolyása a la tt a k ö vetkező m ad arak at észleltem : 3 citrom sárm ányt, 2 csúszkát, 4 széncinegét, 1 barátcin eg ét, 3 kékcine­ gét, 8 őszapót, 5— 6 szürke légykapót, 2 füzikét (a fajt nem tudtam m egállapítani), 2 k e rti poszátát, te h á t 9 m ad árfajt 31— 32 példányban! A v ö lg y k eleti oldala az Irsayné-féle erdő k iv éte lé v e l m ezőgazda­ ságilag m egm űvelt terü let. Búza-, árpa-, zab-, ku k o rica-, répaföldek váltak o zn ak itt egym ással. Ö ttartózkodásom id ejéb en a gabonanem űek h e ly e n k é n t m ég k eresztb en álltak, de m inthogy m ár ja v á b a n folyt a cséplés, a tarló k egy részén k eresztek sem voltak. A ta rló k felett sok ragadozó m ad ár kerin g ett. A földre azonban ritk á n csap tak le, m ert a n a g y szárazság ellen ére is k e v é s v o lt a m ezei pocok. Sokkal több fürge gyíkot (Lacerta agilis) figyeltem m eg a tarlókon. A n ag y tömege b e n hem zsegő szöcskék és sá sk á k m ellett valószínűleg a fürge gyík

246

szolgált táp lálék u l a földek felett repkedő eg erészölyveknek, v ö rö sés k é k v ércsék n ek . A ugusztus 17-én a z eg y ik tarló n látta m egy rókát. A m ezei m unkások azt m ondták, h o g y a v id ék e n igen sok a ró k a s ez ért nem tu d nagyobb m érték b en elszaporodni a m ezei nyúl. A Kö­ k én y v ö lg y k ö rn y ék i erdőkben (K ökényvölgy a birtokhoz tartozó ta ­ n y a neve) m indössze n é g y n y u lat láttam . A m ad arak b an ren d k ív ü l gazdag erd ő b en csak egy n y u la t találtam , a többi három a N yom ár községhez tartozó kis erdőben u g ro tt fel előttem . A k ö k én y v ö lg y i e r­ dőben m int v á ltó v a d az őz is m egfordul. A z eg y ik erdei szekérúton elég friss nyom ait láttam egy su tát k erg ető erős baknak. Ezek a nyo­ m ok az itt szokatlanul soká elhúzódó üzekedésről tan úskodtak. A többi gerinces állatról nem sokat m ondhatok. K ígyót a z egész kö rn y é­ k e n eg y etlen eg y e t sem találtam . A b é k á k közül is csak a leveli b é k a (H yla arborea) h a n g já t h allo ttam egyízben. A ta rló k v ezérm ad ara a m ezei p a c sirta (A lauda a. arvensis L.) volt. C sak a tarló k o n figyeltem m eg a rozsdás1 csukot (Saxicola r. ru b e tra L.) é s a parlag i p ity e rt (A nthus c. cam pestris L.) A n a g y száraz legelőtől n y u g a tra az ú. n. „H atházi földek" te rü l­ n e k el. Ezeken tengeri-, répa-, kö lestáb lák at, tarló k at és szőlőskerte­ k e t találtam . M íg a fent em lített m ezők N yom ár községhez tartoznak, addig a „H atházi földek" a borsodsziráki h a tá r tartozékai. A nag y leg elő tő l élő sövény v á la sz tja el őket. Ezt a sö v én y t különböző lom ­ bos fák és b o k ro k (tölgy, m ezei juhar, szil, akác, gledicsia, kökény, Bódi-szilva, galagonya, csipke, ördögcérna, stb.) alkotják. A gyepű ördögcérna (Lycium vulgare) teljes virág zásb an volt. Ily e n fajta élő sö v én y v á la sz tja el a „H atházi földeket" a tőlük délre elterü lő s egé­ szen a ziliz-nyom ári útig húzódó kisebb legelődarabtól. Ettől a legelő­ tő l k e le tre terü l el a kök én y v ö lg y i tan y a. A tan y át, am ely kisebb nyaralóból, gazdasági udvarból, istállóból, m agtárból és zsellérházak­ ból áll, gyüm ölcsösök és zöldséges k e rte k veszik körül. A tan y á tó l délre a zilizi ú t m ögött nedves rétet, azon tú l ped ig egy kis liget­ szerű lom bos erdőt találunk. Ez utóbbiban, am ely a nyom ári gazdák tu lajd o n a, u g y an csak a tölgy és c ser az uralkodó fa, de látta m itt szilt, m ezei ju h art, g y ertyánt, a k áco t és fag y albokrokat is. Ez az erdő sokkal sűrűbb, m int a fentem lített uradalm i erdők. M ad árv ilág a is m ás. V ezérm adara a kis fülem üle (Luscinia m. m eg arh y n ch a Brehm), am elyből eg y et sem észleltem a többi erdőben. T ovábbi m egfigyeléseket végeztem R agályi M iklós balajti dísz­ k e rtjé b e n (K ökényvölgytől m integy 3 k ilo m éterre északra). Ebbe a szép kis p ark b a sok különböző fát és díszfát ü ltettek . L áttam ott orgo­ nát, bokrétafát, p latán lev elű ju h art, m ezei ju h art, hársfát, szilvafát, bignoniát, galagonya-, buxus-, füge- és tu jabokrokat. A m ikor augusztus 25-én reggel a ked v es kök én y v ö lg y i ta n y á t és k ö rn y é k é t ott k e lle tt hagynom , a zilizi v asú ti m egállóhoz v iv ő kocsi­ ról is m egfigyeltem az ébredező m adárvilágot. A Boldva p arti rétek en seregélycsapatok, m éltó ság teljesén sétáló gólyák és a széllel já ts z a ­ dozó réti h é jjá k bú csú ztatták a M iskolc felé robogó v o n a t ablakából k ite k in tő utast. M iután m egism erkedtünk vizsgálódásunk terü letév el, lássuk m ár m ost, m ilyen fajokból tev ő d ik össze az a gazdag m adárvilág, am ely

247

ezt a te rü le te t benépesíti. M eg kell m ég itt jegyeznem , hogy a n y á r m ásodik felében, am ikor m ár a legtöbb apró énekes nem h a lla tja jelleg zetes strófáját, a m ad ártan i m egfigyelések korántsem m ondhatók k ö n n y űeknek. Sokszor órák h osszatt tartó b u jk álás u tá n tu d ju k fel­ ism erni a sű rű lom bozat között szö szm ö tö lő . poszátákat, füzikéket, am íg v é g re sikerül m egállapítani faji hov átarto zan d ó ság u k at. H a v a ­ dászfegyvert nem v ittü n k m agunkkal, sok esetb en nem is tu d u n k m eg­ bizonyosodni arról, h o g y m elyik faj te tte p ró b ára türelm ünket, cser­ készi képességünket, szem ünket s nem utolsó sorban fülünket, m ert h a a v o n u lá sra készülő apró é n ek esek stró fáik at nem is hallatják , e g y -e g y hívogató hangot m égis h a lla tn a k s a gyak o rlo tt fülű orni­ to ló g u sn ak ezek et az egym ástól egészen apró n ü án szo k b an különböző „cicegő" han g o k at is fel k ell ism ernie. E zeknek az e lb írálá sá n á l azon­ ban igen ó v ato san kell eljárnunk. Inkább n e írju n k sem m it zsebk ö n y v ecsk én k b e, m inthogy tév es ad a to k a t hird essen a nyom dafesték. A z alábbiakban S chenk Ja k ab : ,,A T örténelm i M agyarország m a­ d a ra in ak n év jeg y zék e" c. m u n k ájá n ak 1 a ren d szertan i so rre n d jé t és n e v e zé k tan á t (nom enclatúráját) k ö v e tv e sorolom fel az általam m eg­ figyelt m adarak at. V arjú félék családja. (Corvidae.) 1. D olm ányos v arjú . (Corvus corone cornix L.) A ugusztus 25-én reggel Ziliz község h a tá rá b a n a földeken egy, m ajd a boldvai réte k en a v a sú ti tö ltés közeléb en k é t p é ld á n y á t figyeltem m eg. — 2. V etési v arjú . (Corvus f. frugilegus L.) M agam eg y e tlen eg y et sem láttam belőle. A közelben valószínűleg nincs fészkelési kolóniája. Siposs u radalm i ispán tav asszal és ősszel n ag yobb töm egekben figyelte m eg a K ökényvölgyi tan y áh o z tartozó szántóföldeken. — 3. Szarka. (Pica p. p ica L.) A ta n y a kö rü li gyüm ölcsösökben s a leg elő k et a h atházi földektől elválasztó élő sövényben többször figyeltem meg. 20-án re g ­ gel az élő sövény k ö rn y ék é n 17 szark át olvastam meg. — 4. Szajkó. (G arrulus c. glandarius L.) A környező lom berdők egyik jellegzetes m adara. 2— 8 darabból álló csap atait többízben m egfigyeltem . A ugusz­ tus 19-én általam soha sem észlelt h a n g já t hallo ttam a gróf D raskow ich-féle erdőben. Előbb a kecskefejő jellegzetes ,,kvik, kvik", v a g y „kvit, k v it" szerű h angját, m ajd az erdei fülesbagoly közism ert h ív o ­ gató h a n g já t utánozta. Ügy látszik, nem elégszik m eg ez a „sok­ n y e lv ű " m adár a nappali han g o k utánzásával, az éjjeli m ad a rak é t is e lta n u lja a lk o n y a tk o r és h ajnalban. S eregélyfélék családja. (Sturnidae).. 5. Seregély. (Stuinus v. v u lg áris L.) A ugusztus 25-én reggel a Boldva bal p a rtjá n elterü lő zilizi földeken és ré te k e n igen n a g y csa­ p ato k b an rep k ed ett. A legnagyobb csapatot m integy 1000— 1200 da­ rab ra becsültem . M álinkófélék családja. (Oriolidae.) 6. A ranym álinkó. (O riolus o. oriolus L.) N em v o lt naigyon gya­ kori. P ár darab o t a n a g y száraz legelő m elletti ritk á s lom berdőben, 1 A quila 42—45, 1935—38, p. 9—79.

248

n é h á n y a t pedig a b a la jti p a rk b an észleltem . H an g ju k a t csak e lv é tv e hallatták . P in ty félék családja. (Fringillidae.) 7. Zöldike. (Chloris chloris sp.) Az összes e rd ő k b en m egfigyeltem 3— 8 darabból álló csapatokban. — 8. Tengelic. (C arduelis c. card u elis L.) Sok h e ly e n láttam kisebb (8— 15 darab o t kitevő) csapatait. M eg­ figyeltem a ritk ás lom berdőben, a nyom ári gazdák erdejében, a k ét leg elő n (itt földi bodzán, bogáncson, g alagonya- és csipkebokrokon, stb.), a „völgy" (röviden így nevezem a tov áb b iak b an azt a kis v ö l­ gyet, am elynek fentebb részletes leírásá t adtam ) fenekén lévő kis nádasban, a ta n y a közelében elterülő kukoricaföldeken, a ta n y a k ö ­ rüli gyüm ölcsösökben, k ertek b en , a b a la jti díszkertben. A tan y a i k e r­ tek, gyüm ölcsösök egyik jellem ző m adara volt. — 9. K enderike. (Car­ duelis c. cannabina L.) 17-én a völgyfenék közelében egy k u k o ric á s­ b a n k e ttő t repítettem . — 10. C sicsörke. (Serinus can ariu s serinus L.) 17-én h a jn a lb an a n ag y legelőn egy h a t darabból álló kis c sap a t szállt el a fejem felett. — 11. Kis keresztcsőrű. (Loxia c. c u rv iro stra L.) U gyancsak 17-én reggel figyeltem meg. 15— 20 darabból álló csap ata hangos pitty eg éssel rep ü lt át a ritk ás tölgyerdőn. — 12. Erdei pinty. (Fringilla c. coelebs L.) 18-án reggel az eg y ik élő sövényben e g y h í­ m et é s egy to jó t figyeltem meg. Egy m ásik hím et a ritkás tö lgyes szé­ lén láttam . — 13! H ázi veréb. (Passer d. dom esticus L.) A tan y a körül, a ten g eri földekben, a gyüm ölcsösökben k isebb-nagyobb csap atait (egyszer 55— 60 darab o t is) állandóan m egfigyeltem . A tan y a körüli gyüm ölcsösök v ezérm ad arán ak tek in th etjü k . A tengelicek a m ásodik h e ly re - k erülnek. M egfigyeltem m ég a házi v e ré b kisebb csap atait m essze a tan y átó l, a völgyben is, ahol a cséplőgép közelében lévő gém es k ú tn ál szerettek tanyázni. — 14. M ezei veréb. (Passer m. m ontan u s L.) 17-én reggel ott láttam három darabot, ahol a k e n d e rik ék e t is m egfigyeltem . Ezek a kukoricásból egy nag y fűzfára szálltak. Az öreg fűz k e d v e lt tartózkodási h e ly e v o lt m ás m ad árfajo k n ak is. A ugusztus 18-án reggel a nag y száraz legelőn is láttam eg y csapat m ezei v ereb et. — 15. Sordély. (Emberiza c. calandra L.) A fent em lí­ te tt nag y fűzfán a m ezei v e re b e k társa sá g á b a n láttam egyet. 25-én reggel á zilizi m egálló közelében a v a sú ti töltés körül több sordélyt figyeltem m eg citrom sárm ányok társaság áb an . — 16. C itrom sárm ány. (Emberiza c. citrinella L.) Ezt a közönséges pin ty félét különböző élő­ h e ly e k e n láttam . 17-én k o rá n reggel k é t darabot a bok ro k k al sű rű n b en ő tt árok p a rtjá n figyeltem meg, ugyanaznap a v ö lg y közepén el­ terü lő k is tökföldből 9 darab o t zav artam ki, m ajd pedig a közelben lév ő bogáncsos ré te n járv a, 22 rep ü lt fel előttem . 19-én a v ág ásb an 3 darab o t észleltem . Ezenkívül többízben láttam k isebb csap atait a ritk á s tölgy es szélén, a nyom ári gazdák erd ején ek a szélén, valam int egyízben n é h á n y at a tan y ai gyüm ölcsösben. U tolsónak em lítem azt a 30—35 darabból álló n a g y csapatot, am elyet elutazásom reg g elén a zilizi m egálló közelében figyeltem m eg sordélyok társaságában. P acsirtafélék családja, (Alaudidae.) 17. Erdei pacsirta. (Lullula a. arb o rea L.) 17-én reggel egy p él­ d á n y t láttam a vágáserdőben. — 18. M ezei pacsirta. (A lauda a. arv en 16

249

sis L.) A hatházi földeken s az összes kö rn y ék b eli tarló k o n igen g y a­ kori volt. B illegetőfélék családja. (M otacillidae.) 19. P arlagi pityer. (A nthus c. cam pestris L.) Á m ár em lített tö k ­ föld közelében elte rü lő rozstarlóban 16-án reggel 3 darab tőlem p ár m étern y ire rep ü lt fel. H uzam osabban k ö v e tv e őket, faji ho v atarto zó sá g u k at biztosan m eg tudtam állapítani. — 20. Erdei p ity er. (A nthus t. triviális L.) A ugusztus 21-én 30— 35 darabból álló c sap a tu k at figyel­ tem m eg a hatházi földeken és szőlőkben. V alószínűleg vonulókról le h e te tt szó. — 21. B arázdabillegető. (M otacilla a. a lb a L.) A szántó­ vető em bernek ez a k ed v es m adara a n a g y száraz legelő egyik je l­ legzetes faja volt. A cséplőgéphez m enet csaknem m inden reggel m egfigyeltem e g y p á rt az ú t m ellett, lejjeb b a v ö lg y b en pedig egy 5 darabból álló családot. Láttám m ég b arázd abillegetőket az élő sövé­ nyekben, a tan y a k ö rü l (itt a gém eskút m ellett tartó zk o d ta k előszere­ tettel) s a kisebbik legelőn. Ez utóbbinak v ezérfaja volt. C suszkafélék családja. (Sittidae.) 22. Csúszka. (Sitta eü ro p aea caesia W olf.) A ritk ás tölgyesben igen gyakori volt. Több alkalom m al 4— 5 d a ra b h a n g já t hallottam egyszerre. M egfigyeltem m ég a csuszkát a nyom ári gazdák e rd e jé ­ ben, a gr. D raskow ich-féle erd ő b en s a b a la jti p a rk b a n is. C inegefélék családja. (Paridae.) 23. Széncinege. (Parus m. m ajor L.) A z összes e rd ő k b en előfor­ dult m ás cinegefajok társaság áb an . L áttam m ég a m ár e m lített öreg fűzfán, a ta n y a kö rü li gyüm ölcsösökben s a b alajti parkban. — 24. K ékcinege. (Parus c. caeruleus L.) C sak a lom berdőkben és a balajti díszkertben észleltem m ás cinegék társaság áb an . A legtöbb péld án y t B alajton láttam . — 25. F ényesfejű barátcinege. (Parus p alustris sp.) A ritk ás szálas tö lg y esb en s a v ág ásb an széncinegék, k ék cin eg ék és őszapók társa sá g á b a n figyeltem m eg n éh án y at. V adászfegyver h iá n y á ­ b an elejten i egyet sem tudtam s így alfaji h o v á ta rto z á su k at nem tudtam m egállapítani. — 26. K özépeurópai őszapó. (A egithalos caudatus europaeus Herm.) Több alkalom m al láttam kiseb b -n ag y o b b csap atait a v ö lg y n y u g a ti oldalán elterü lő lom berdőben m ás cin kefajokkal együtt. A ugusztus 18-án reggel 27 darabból álló c sap a tát figyeltem m eg. A b a la jti p a rk b an is láttam k ettő t. A lfaji h o v átarto zó ság át m in­ den alkalom m al telje s biztonsággal m eg tu d tam állapítani. G ébicsfélék családja. (Laniidae.) 27. Tövisszúró gébics. (Lanius c. collurio L.) Sok h e ly e n m egfi­ gyeltem ezt az apró „ragadozót". A z erdőszéleken, a b úzakereszte­ ken, a ten g eri földeken, a völgyfenék öreg fűzfáján g y ak ran észlel­ tem egyes p é ld á n y a it s kis családjait. L égykapófélék családja. (M uscicapidae.) 28. Szürke légykapó. (M uscicapa s. stria ta Pali.) A ritk ás tölgy­ erdő legközönségesebb m adara volt. 4— 5 darabból álló család jait a legkülönbözőbb napszakokban m egfigyelhettem . T öbbízben 20—25 da­ rabból álló c sap a tát is láttam fáról-fára repülni. Egy alkalom m al a

250

nag y legelő m elletti élő sö v én y b en is észleltem n é g y szürke lég y ­ kapót. — 29. C silp-csalp füzike. (Phylloscopus c. co lly b ita Vieill.) (?) A ugusztus 19-én a ritk ás tölgyesben láttam k é t füzikét. F aji h o v á tarto zó ság u k at nem tu dtam telje s biztonsággal m egállapítani. — 30. Fitiszfüzike. (Phylloscopus trochilus fitis Bechst.) A. nyom ári gazdák e rd ejéb en a fülem üle u tán a leggyakoribb m adár volt. A füzikék késő n y á ri v án d o rlását nem tudtam m egfigyelni. — 31. K erti poszáta. (Sylvia b. borin Bodd.) 17-én é s 19-én reggel k é t-k é t darab o t látta m a vágásban. C sipkebokrok és led ö n tö tt cserfák gallyai kö zö tt b ú jk áltak. — 32. M ezei poszáta. (Sylvia c. com m unis Lath.) E gyetlen eg y et figyeltem m eg ebből a fajból; 17-én délben, a ta n y a feletti ú t m en­ té n lévő földi bodzacserjék között bújkált. — 33. Kis poszáta. (Sylvia c. cu rru ca L.) A bokros vizes á ro k b a n többször m egfigyeltem 2—3 családot. A h atházi földek m elletti élősövényben is látta m egyet. — 34. Énekes rigó. (Turdus ericetorum philom elos Brehm.) 17-én k é t da­ rab o t láttam a ritkás tölgyesben, 18-án pedig három d arab o t u g y a n ­ en n ek az e rd ő n ek a szélén. — 35. F ek ete rigó. (Turdus m. m erula L.) 17-én és 18-án két, illetőleg három fekete rigót látta m a vágásban, 19-én pedig egyet a gróf D raskow ich-féle erdőben. — 36. H antm adár. (O enanthe oe. o nenanthe L.) A nagy legelőt keresztülszelő áro k felső, k o p á r része m entén többízben m egfigyeltem egy 5 tag ú családot. Fel­ jebb, közel az élő sövényhez m ég k é t család tartózkodott. M egfigyel­ tem m ég a h an tm ad arat a kisebbik legelőn s a h atházi tarló k o n is. — 37. R ozsdás csuk. (Saxiola r. ru b etra L.) 17-én délelő tt a v ölgy k e le ti oldalán a bú zak eresztek en egy hím et é s egy to jó t észleltem . — 38. Kis fülem üle. (Luscinia m. m egarhyncha Brehm.) 19-én a h ath ázi föl­ d ek et a kisebbik legelőtől elválasztó élősövényben e g y hím et figyel­ tem meg. A nyom ári gazdák erd ejéb en sok kis fülem üle jellegzetes h ívogató h a n g já t (,,krr, krr, cit") hallottam . 20-án a b a la jti d íszkert­ ben is láttam egyet. Fecskefélék családja. (H irundinidae.) 39. Füsti fecske. (H irundo r. rustica L.) A tan y ai gazdasági u d v a r­ b an igen sok v o lt belőle. 18-án az e g y ik hom okos k e rti ú to n 67 d a ra ­ b o t szám oltam meg. A völgy felett is m egfigyeltem többízben a füsti fecskéket. 17-én és 18-án főképen a n a g y töm egben rajzó M usca v itrip en n is n e v ű légyre, a közönséges házi légy közeli ro k o n ára v a ­ dásztak. Feltűnő, hogy m olnárfecskét eg y et sem észleltem . L appantyúfélék családja. (Caprim ulgidae.) 40. L appantyú. (Caprim ulgus e. eu ro p aeu s L.) 17^én és 18-án reg ­ gel a ritk ás tölgyesben u g y an arró l a h ely rő l rep ítettem fel egy m a­ gányos példányt. Egy harm ad ik at 20-án a nyom ári gazdák e rd ejéb en figyeltem meg. ( B ankafélék családja. (Upupidae.) 41. Búbos ban k a (Upupa e. epops L.) A nagyobbik és k isebbik k o p á r legelőn több alkalom m al látta m e g y -k é t darabot. E gyízben a ritk ás tö lg y esb en is m egfigyeltem ezt a díszes m adarunkat. S zalakótafélék családja. (Coraciidae.) 42. Szalakóta. (Coracias g. garrulus L.) Legszebb m ad aru n k at je ­ len so ro k író ja nem figyelte m eg 1943 augusztusában. Siposs ispán 16*

251

azonban többízben lá tta a zilizi k o csiú t m eletti alm aíákon. A zilizi és nyom ári gazdák is ism erik a szalakótát. Ezen a v id ék e n „zöld csó k á­ n ak ", v a g y „k ék csókának" nevezik.

H ark ály félék családja. (Picidae.) 43. K özépeurópai n a g y fakopáncs. (D ryobates m aior pinetoru Brehm.) A ritk ás tölgyesben igen gyakori volt. — 44. Közép fako­ páncs. (D ryobates m. m edius L.) 17-én reggel gróf D raskow ich e rd e jé ­ b e n k é t darab o t észleltem . — 45. N yaktekercs. (Jynx t. to rq u illa L.) A ugusztus 19-én a fenti erdőben hallottam és látta m e g y példányt. K akukfélék családja. (Cuculidae.) 45. K akuk. (Cuculus c. canorus L.) A ugusztus 17-én a ritk ás tö l­ g y esn ek a n ag y k o p á r legelő felé eső szélén láttam egyet. Sólyom félék családja. (Falconidae.) 47. K abasólyom . (Falco s. subbuteo L.) 17-én este m agasan a v ö lg y felett láttam repülni egyet. — 48. K ék vércse. (Falco v. vesp e rtin u s L.) 17-én délben forró n ap sü tésb en egy hím et és egy n ő stén y t látta m a v ö lg y k eleti felében elterülő ta rló k felett keringeni. A szép k is ragadozó m ad arak egy cseppet sem z a v arta ttá k m agukat, am ikor feléjü k közeledtem . 8— 10 m éterre m egközelítettem őket. Jo b b rab a lra tőlem csap k o d tak le a tarlón hem zsegő sáskákra, nag y hasznot h a jtv a a gazdának. N ag y o n okos az a vad ásztö rv én y , am elyik ezeket a díszes to llazatú hasznos m ad arak at védi. — 49. V örös vércse. (Falco t. tin n unculus L.) A fent em lített tarló k felett olykor 5— 6 darab is k e ­ rin g ett. A vörös v é rc sé k is a nag y szám ban jelen lév ő eg y en esszárn y ú ro v aro k ra (O rthopterákra) vadásztak; közben e g y -e g y m ezei pockot (M icrotus agrestis) is elfogtak. 20-án reggel a nyom ári gazdák e rd e ­ jé n e k a szélén tö k éle tle n ép ítésű vörös vércsefészk et találtam . A fé­ szek b en egy, a fészek m ellett k é t m ár repülni tudó fióka ült. R end­ k ív ü l bam bán viselkedtek. C sak a fa többszöri m egrázása és m egdöngetése u tá n szálltak el. Sasfélék családja. (Aquilidae.) 50. Egerész ölyv. (Buteo b. buteo L.) A v ö lg y k eleti oldalán el­ terü lő ta rló k felett többször m egfigyeltem k é t egerészölyvet. C sak­ n em egész nap o tt tartózkodtak. K orán reggel k ire p ü lte k a tarló ra s alk o n y a tk o r szálltak vissza a ritk ás tölgyesbe. — 51. B arna rétihéja. (Circus ae. aeruginosus L.) A ugusztus 25-én reggel v o n ato m ablakából a B oldva p a rti ré te k e n 2 p é ld á n y t figyeltem meg. A z ott repkedő nagy se re g é ly c sa p ato k a t üldözték. — 52. H éja. (A ccipiter g. gentilis L.) 16-án este m agasan a v ö lg y felett láttam egyet. M ásnap reggel a v á ­ gásban p á r m éterre tőlem egy n a g y tojó szállt fel. F elült egy közeli tölgyre. K özeledtem re erősen m egtépázott gerlét e jte tt ki karm ai kö­ zül. A h é ja bizonyosan gyakori ezen a vidéken, m ert p á r napos ta r­ tózkodásom a la tt n é h á n y holdnyi te rü le te n nem kevesebb, m int há­ rom örvösgalam b to llait é s m ara d v án y a it találtam . — 53. K arvaly. (A ccipiter n. nisus L.) A ugusztus 19-én reggel a ritk ás tölgyes keleti szélén látta m egy hím karvalyt'. A z erdőszéli k ö k én y b o k ro k eg y ik én ü lő tövisszúró gébicsre csapott le, de nem sik erü lt elfognia a n á la

252

nem sokkal kisebb m adarat. — 54. D arázsölyv. (Pernis a. apivorus L.) 25-én reggel a zilizi tarló k felett látta m egyet. G ólyafélék családja. (Ciconiidae.) 55. Fehér gólya. (Ciconia c. ciconia L.) A ugusztus 20-án délben egy p á r k e rin g e tt m integy 200 m1m agasságban a h atházi földek felett. 25-én reggel a boldvai réte k en 9 gólyát' láttam . G ém félék családja. (Ardeidae.) 56. Szürke gém. (A rdea c. c in e rea L.) 25-én reggel Ziliz közelé­ b en láttam egyet. Kb. 200 m m agasságban dél felé repült. R écefélék családja. (Anatidae.) 57. T őkés réce. (Anas p. p laty rcy n ch a L.) U g yancsak 25-én reg ­ gel figyeltem m eg egy tő k ésk acsát a zilizi v a sú ti m egálló közelében. M agasan a fejem felett szállt k e le t-n y u g a ti irányban. G alam bfélék családja. (Columbidae.) 58. K ék galam b. (Colum ba oe. oenas' L.) A ugusztus 17-én reg g el a ritk ás tölgyerdő felett 5 darab rep ü lt át; — 59. ö r v ö s galam b. (Co­ lum ba p. palum bus L.) A ritk á s tö lg y esb en s a nyom ári gazdák e rd e ­ jéb e n 1943-ban több p á r fészkelhetett. Sokszor m egfigyeltem az örvös­ galam bokat a v ö lg y középén lévő gém es k ú t m ellett is. E lőszeretettel tartó zk o d ta k az itt húzódó vizes áro k p a rtján . — 60. Gerle.'(Sreptop e lia t. tu rtu t L.) A ritk á s tö lg y esb en 1943-ban m integy 6— 8 p ár fész­ k elh etett. É rdekes v o lt m egfigyelni, hogy m ilyen sűrűn szálldostak a g erlék az erdőből a v ö lg y közepén futó vizes árokhoz és vissza. A ugusztus 20-án reggel a cséplőgép m ellett ü lv e m egfigyeltem , hogy 10 perc alatt h á n y gerle fordult m eg ezen a kis darabon. L ássuk az eredm ényt. 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7

óra 42 perckor 4 példány szállt az árokhoz. óra ,42 perc 10 másodperckor 1 példány szállt az árokhoz. óra 43 perckor 2 példány szállt az erdőbe. óra 43 perc 10 másodperckor 1 példány szállt az erdőbe. óra 43 perc 20 másodperckor 1 példány szállt az árokhoz. óra 43 perc 40 másodperckor 1 példány szállt az erdőbe. óra 44 perckor 1 példány szállt az erdőbe. óra 44 perc 20 másodperckor 2 példány szállt az erdőbe. óra 45 perckor 1 példány szállt az erdőbe. óra 46 perckor 1 példány szállt az árokhoz. óra 46 perc 30 másodperckor 2 példány szállt az árokhoz. óra 47 perckor 1 példány szállt az erdőbe. óra 47 perc 20 másodperckor 1 példány szállt az árokhoz. óra 47 perc 40másodperckor 1 példány szálltazerdőbe. óra 49 perckor 1 példány szállt az árokhoz. óra 49 perc 10másodperckor 2 példány szálltazárokhoz. óra 50 perckor 2 példány szállt az erdőbe. óra 50 perc 50másodperckor 1 példány szálltazárokhoz. óra 51 perckor 3 példány szállt az erdőbe. óra 52 perckor 1 példány szállt az árokhoz.

253

A z erdőből az árokhoz s az ároktól az erdőbe szálló gerlék szám a te h á t 10 perc a la tt telje se n egyform a volt. (15— 15). V alószínű tehát, h o g y 6— 7 darabról v o lt szó, am elyek állandóan id e-o d a repkedtek. F ácánfélék családja. (Phasianidae.) 61. Fogoly. (Perdix p. p erdix L.) 1940/41. és 1941/42. évi kem ény tél csaknem telje se n k ip u sztíto tta h azán k fogolyállom ányát. Észak­ borsod fogolyállom ánya sem k e rü lh e tte el sorsát. A nnál jobban ő rül­ tem , am ikor 1943 augusztus 18-án a nyom ári v ö lg y b en három hely rő l h allo ttam egyszerre a fogolykakas hív ását. 20-án reggel a hatházi föl­ d ek en e g y nagyobb kölestáblából 16 darabból álló derék csap ato t re ­ p íte tte m fel. — 62. Fácán. (Phasianus colchicus L.) 19-én reggel Drask o w ich gróf erd ejéb en egy k a k a st repítettem . Bár ebből a felsorolásból sok o ly an faj h ián y zik (pl. vörösbegy, házi rozsdafarkú, k erti rozsdafarkú, m olnárfecske, ökörszem , zöld zsóna, kuvik, stb.), am ely errő l a v id ék rő l v á rh a tó le tt volna, m égis gazdagnak k ell m ondanunk a m adárfaunát, h a figyelem be vesszük azt, hogy m egfigyeléseim so rá n sem fegyver, sem távcső nem állt rendelkezésem re s hogy a k u ta tá s ideje au g u sztu s m ásodik felére (15— 25) esett. K ülönösen ak k o r dom borodik ki en n ek a te rü le tn e k a m adárgazdagsága, h a összehasonlítom az 1943. év i erdélyi m egfigye­ léseim m el. Egy h ó nappal előbb a H arg ita h eg y ség b en és a Csiki h a­ v a so k b an h atalm as te rü le te t bejárv a, k é t h ét a la tt nem figyeltem m eg ennyi m adárfajt! T ehát nem csak az ősterületek, a n a g y erdőségek, az em ber által k ev ésb b é h á b o ríto tt tá ja k á lla tv ilá g á t érdem es kutatni. É rdekes és hasznos azoknak a z élő h ely ek n ek a k u ta tá s a is, ahol az em ber szoros közelségben él e g y ü tt az állatv ilág g al s ahol közelebb hozzánk, m integy a szem ünk előtt alakul k i az a biológiai egyensúly, am ely et az egy társaság b an , egy k ö rn y ezetb en élő állato k m integy egym ás „k ieg y en lítésére" létrehoznak. Ebbe a biológiai eg y en sú ly b a a zu tán beleszól az em ber különböző ren d szab ály aiv al s nem egyszer a term észet legszebb díszei e sn ek áldozatul egocentrikus tö re k v é ­ seinek. H erm án O ttó a m ad arak hasznáról é s k á rá ró l írt szép k ö n y v é ­ ben a z t írja, hogy n é p ü n k nem nag y o n m adárszerető, sőt „ha rigót lát, kőhöz nyúl". H ála az egek urának, ez alól a szabály alól is v a n ­ n a k k iv éte le k . Észak-B orsodban bizo n y ára nem talá ln á n k ilyen gazdag m ad árv ilág o t a sű rű n lak o tt és gazdaságilag erősen m egm űvelt te rü ­ leten, h a az o tt élő palóc nép üldözné a m adarakat. Erről nem csak m ad ártan i m egfigyeléseim tanúskodnak, hanem a z e g y ik körn y ék b eli fiatalem berrel fo ly tato tt beszélgetésem is. Ez az é rtelm es parasztfiú arró l ta rto tt n ek em előadást, hogy nincs hasznos és k á rté k o n y állat. M indegyiknek m egvan a m aga cé lja és haszna a term észet szem ­ p ontjából s ha v a n is az em ber által k á ro sn a k ta rto tt élőlény, azt sem kell tűzzel-vassal irtani. M aga a term észet gondoskodik arról, hogy egyik állatfaj se szap o ro d jék el túlságosan. H a az ország m ás v id é ­ k e in is íg y gondolkodnék a m agyar em ber, h a m inden m agyar így gondolkodnék, sok term észeti k in cset leh etn e m egm enteni a p usztu­ lástól. N em v á ln é k á rtalm ára szép hazánknak, h a a föld eg y szerű em-

254

bérének, a borsodm egyei kisgazda fiának a n ézetét m ag u k év á ten n é k azok, ak ik illeték esek a csodálatosan gazdag m agyar föld so rsán ak az intézésében. Írásom m al k ettő s célt óh ajto ttam szolgálni. E gyrészt hozzá a k a r­ tam járu ln i egy kicsi tég láv al a m agyar állatv ilág m egism erésének m ost épülő pentheonjához,2 m ásrészt fel ak artam éb reszten i álm ukból azok at a szunnyadókat, akik talá n tu d at a la tt m ár régen eljegyezték m agukat az ornitólogia kedves, léleküdítő tu d om ányával s m ost cik­ kem ből báto rság o t m erítve hozzáfognak a scientia am abilis m űvelé­ séhez. O ptim ista lennék, h a azt gondolnám , hogy sok k ö v e tő re ta lá ­ lok. ö rö m m e l teszek pontot en n ek a cikknek a végére, h a abban a rem ényben tehetem , hogy legalább egy olvasóm lesz, aki k e d v e t kap a m unkához s boldogan áll be a honism eretk u tató k lelk es táborába! SZENT-IVÁNY JÓZSEF

AZ UJ MAGYAR MUSEUMNAK G yökered len t v a n a százados m últban, v e le d új hivők lelkes serege, jö v ő d fiatal szívünk dobogása: élsz, m ert táp lál a v é rü n k m elege. Legyen szav ad a pró féták , v etése, m ely n ek nyom ában új élet fakad, ifjú szívekben női jö n aratásig: százszoros leg y en term ésed, a mag! MOLNÁR J. JENŐ

! A második világháború negyedik esztendejében indult meg végre Magyarország állatvilágának rendszeres felkutatása. A sok fáradságot és költséget igénylő munkát a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Aka­ démia anyagilag támogatja. 1943-ban 23 zoologus vett részt a kutatásban és gyűj­ tésben. Ebben az évben a Székelyföld keleti felében folyt a munka s a begyűjtött állatanyag, amely a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába kerül, közel 50.000 da­ rabot számlál. A nagyszabású kutatás megszervezése dr.' Dudich Endre és dr. Éhik Gyula nevéhez fűződik.

255

Á R P Á D H Á Z I SZENT M ARGIT XVI. S Z Á Z A D B E L I V E R S E S O FFIC IU M A

AZ EGYHÁZ HIVATALOS im áját, az ú g y n e v e ze tt b reviárium ot azelő tt nem csak papok, hanem föl nem szen telt szerzetesek is m on­ d o ttá k m inden nap. M ég m a is so k ren d b e n k özösen m ondják. A férfiszerzetesren d ek tő l á tv e tté k ezt a szokást az ap ácák is. A z egész k ö ­ zépkoron á t zengett az istendícséret. A k ar-im a v a g y zsolozsm a je le n ­ tő s része a zsoltároskönyv elim ádkozása, v a g y eléneklése volt: álta­ láb a n h e te n k in t eg y szer m inden zsoltárt elm ondottak. A zsoltárosk ö n y v e t az egyes n apokra, v a g y ü n n e p e k re vonatkozó kisebbnag yobb ó- és ú jszövetségi olvasm ányok (lectio-k) eg é sz íte tté k ki. Ezekhez já ru lta k a k ö n y ö rg ések (oratio-k), fohászok, him nuszok. A z egyes szentek zsolozsm ájában m egism erkedünk a szent é le ttö rté n e té ­ v el is. Sokszor ép p en e z e k a legrégibb rán k m arad t legendák, o lvas­ m án y o k őrizték m eg leg h ív eb b en a szent a la k ját. A szerzetesren d ek a hiv atalo s im aszöveget közösen, k a rb a n m on­ dották, innen a n e v e is: kar-im a. A z o lv asm ányokat egy fölolvasó énekelte, v a g y olvasta. M inden n a p ra szigorú elő íráso k szab ták m eg az isten d ícséret ren d jét: n a p o n ta hétszer g y ű ltek össze a szerzetesek közös im ára (helyenkint többször is) s v é g e zté k el a k ijelö lt im ád­ ságokat. A középkori lélek azonban sokszor nem elég ed ett m eg a h iv a ­ talo s im aszöveggel: k e d v e lt szen tjein ek zsolozsm áját fölékesítette. A him nuszok ritm usa elrag ad ta a zsolozsm ázók lelk ét s a rra k észtette őket, h o g y a him nuszok m ellett rím ekbe csen d ítsék a felelgető és késztő részek et (responsorium , antifona, stb.) íg y születtek m eg a verses officium ok, a v e rse s zsolozsm ák. A z ap ró v e rsik é k százai ölel­ té k k ö rü l a k e d v e lt szenteket, n é h a jele n té k tele n kis sem m iségek, am ily en ek et az em ber szívé szerelm ének fülébe suttog, m ásszor a szent élete tö rté n e té re utaló, á h íta tá n csodálkozó, n a g y ság á n ám uló lírai gyöngyszem ek. A m ag y ar szentekről is készü ltek efféle v e rse s officium ok, zso­ lozsm ák. E zsolozsm ák m ég m ost is ott lap p an g an ak szinte m egköze­ líth ete tle n ü l a ritk a latin n y elv ű kiad v án y b an , D ankó József him nuszg y ű jtem ényében.1 A leg tö b b n ek szerzője valószínűleg m agyar szer­ zetes: névtelen, m int a középkori m agyar irodalom . Itt-o tt m aradt rán k csak e g y -eg y m ásoló neve, s csak a legritkábban, ism erkedünk m eg eg y -eg y szerző n e v é v el.2 A D ankó-féle kiad ásb an csak .a v e rse s részek 1 Josephus Dankó: Vetus hymnarium ecclesiasticum Hungáriáé, 1893. 2 V. ö.: Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Magyar Szemle könyvek. 1931. ,

256

szerepelnek. A C redo-röpiratokban m egjelent k é tn y e lv ű k iad á s3 v i­ szont nem közli az officium olvasm ányi részén ek latin szövegét. E fo rd ítást k ü lö n b en is m a m ár a lig ism erik. A nép szerűsítő füzet m ár kü lső fo rm ájáb an sem v o lt alkalm as arra, h o g y fölfigyeljenek rá. Tím ár K álm án4 közli a latin leg en d ák szövegét az eddigi m agyar fördításo k k al együtt. T anulm ánya irodalom történeti érdekű, ép p en ezért elm arad belőle a v erses részek közlése. M ind a v e rse s részek, m ind pedig a leg en d a új, telje s k é tn y e lv ű k iad á sa m ost v a n sajtó alatt. N ém eth Im re fent idézett kis m u n k áján ak bev ezetéséb en a kö­ v e tk e z ő k e t írja 5: „E gyetlen v erses zsolozsm áját ism erjük B. M argit­ nak, ezt is n a g y tisztelője, F errari Zsigm ond, bécsi dom onkosatya őrizte m eg szám unkra az ő 1636—37-ben írt híres könyvében: De R ebus H u n g á riá é . . . S aját b ev allása szerint a zsolozsm a szövegét k u ta tá sá b a n hű segítőjétől, N ém ethy J a k a b jézu stársaság i a ty átó l k apta. E gyetlen kéziratb an eddig m ég nem k e rü lt elő B. M argit bájos zsolozsm ája. A zsolozsm a keletkezése, sorsa te lje se n ism eretlen." T im ár K álm án m ár 1924-ben felhívta a figyelm et a G öm öry-kódex latin n y e lv ű M arg it-leg en d ájára.6 V olf G yörgy, a M ag y ar N y elv ­ e m lék tár leg nagyobb részének, többek között a G öm öry-kódexnek is k iad ó ja sehol sem közli latin n y elv ű em lékeinket. A XIX. század v é ­ gének iro d alom történeti felfogása szerint u g yanis a m agyarországi latin n y elv ű irodalm i em lékek nem ta rto z ta k szervesen a m ag y ar iro­ dalom körébe. Ez az irodalm i felfogás m ég csak a m ag y arn y elv ű em lé­ k e k e t sorozta — őrizve a T oldy-féle hag y o m án y t — a m agyar iro­ dalm i m űvek sorába. A zóta m egváltozott ez a felfogás. L atinnyelvű­ ség és m ag yarnyelvűség an n y ira összetartoznak m ég a középkorban, h ogy egym ás nélkül szinte elképzelhetetlenek. H a nem érdem li is m eg V olf G yörgy Tim ár K álm án szinte szem rehányásnak ható m egjegy­ zését, annyi bizonyos, hogy V olf G yörgy a M argit-officium és eg y éb latin n y elv ű irodalm i a n y a g k ih ag y á sá v al sok fölösleges m unkát oko­ zott irodalom történészeinknek. A G öm öry-kódex 1516 tá já n k e letk ezett a m argitszigeti döm és ap ácák kolostorában. K éziratos im ádságoskönyv. Latin officium ában Jo an n es V ercellensis M arg it-leg en d áját k apjuk. Term észetes, hogy e n n ek az ősi M arg it-leg en d án ak az ism erete egészen m ás irán y b a te ­ relte vo ln a a sokáig bizonytalankodó, a R áskai Lea k észítette M argitlegenda fo rrásán ak k ik u tatásáb an fáradozó tudósainkat. A G öm öry-kódex jav arészén ek egy K atalin n e v ű döm és soror (apáca) v o lt a m ásolója. Ö m aga is nem egy h ely en panaszkodik: „Igen fáj fejem ", „Bizony igen b e te g v alék ", stb. A latin szöveget 3 Németh Imre—Kurbély Vince: Árpádházi Boldog Margit régi zsolozsmája. Credo-röpiratok 34—35. sz. E. n. (1929). 4 Timár Kálmán: Árpádházi Boldog Margit legendája. Pannónia, 6. sz. Kalo­ csa, 1934. Timár Kálmán: A breváriumi Margit-legendák. Pannónia, 7. sz. Kalocsa, 1934. 5 Németh—Kurbély: I. m. 3. lap. 6 Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924. — Irodalomtörténeti Köz­ lemények, 1930.

257

is ö m ásolta. Tim ár K álm án idézett tan u lm án y áb an Legéndy K ató ap ácáv al azo n o sítja a m ásolót, aki nem sokára a kó d ex összeállítása u tá n 1517-ben m eg is halt. A m egrendelő K risztina n ő v é rt ug y an csak T im ár K álm án az előkelő szárm azású D om bay K risztina döm és a p á ­ cáv al azonosítja. Boldog M argit tisztelete a XV. század első felében virág zo tt a legjobban ren d társai körében. A legtöbb festm ény és a legtöbb kép ebből a korból m aradt ránk, és ettől a ko rtó l n ev ezik őt k ö v e tk e z e te ­ se n boldognak. V alószínű, hogy ebben a században k e le tk ez h e tett a G öm öry-kódexben rán k m arad t v erses zsolozsm a is. (A legenda sorsát nem feladatom itt nyom on követni, az érdeklődő bőséges feldolgozá­ sá t ta lá lja k itűnő k ö n y v észettel eg y ü tt T im ár K álm án id ézett tan u l­ m ányában.) M aga a v e rse s zsolozsm a a b reviárium m egszokott ren d jé t követi. A zsoltárok én ek lése közé ékelődnek be a legendarészletek, a him nu­ szok, a versiculusok, a responsorium ok, stb. A zsolozsm a k o ra h a jn a lb an kezdődött. A h ajn ali im ádság az ú g y ­ n e v e ze tt m atutinum , és a k é t- v a g y h árom noctu rn u s (éjtszakai im ád­ ság) szállt először az é g felé. A V enite-zsoltár e g y e s részei közé é k e ­ lődnek be az im ára hívó kis v e rsik e hangjai. Krisztus király szent nevének zengjünk áldó éneket! Az ég Margit érdemének fényétől még ékesebb.

A k a r ism étli a hívó én e k szavait, közben pedig cseng az éneklő nővér, a „can trix soror" éneke. M int a legtöbb zsolozsm arészletet, ezt az éjtszak ai zsolozsm át is dicsőítő ének, him nusz v ezeti be. A tisztaszivű jó anyát zengjük ma fennen! Homlokát leánya diccsel fonja át s ölt rá fehér virágruhát. A bűnös világ csábjait legyőzte Margit élete, s a test viharzó vágyait szent tisztasággal törte le. Arca szűz fényben fenn ragyog, amíg keze vizet merít, Szent életére angyalok ontják az egek fényeit. Az állatnak is inni ád, ha megfáradt az út során. S az égi törvények iránt tisztelet fakad lábnyomán. Urunk, könyörgünk, halld szavunk. E szűznek érdemére nézz, S az égi fénybe tárt kapun , vezessen be az égi kéz.

258

ÁMEN.

A zso ltáro k at esdeklő v ersik ék (hívó és felelő énekek, antifóniák) v á ltjá k fel, m ajd kö zb eék elten a M argit-legenda egyik legrégibb szö­ v e g é t o lv ashatjuk. (A szöveg elé te tt szám ok jelzik, hogy a zsolozsm a h an y ad ik olvasm ánya a közölt rész. T erm észetesen m eg-m egszakítva m ás részekkel.) T alán nem érd ek telen , h a itt a v e rse s zsolozsm a le­ gen d áját a m aga egészében közlöm . 1. A TISZTELETREMÉLTÓ Szűz M argit nővér, aki Isten és szúz szü lő an y ja irán t m indig különös tisztelettel v iseltetett, az igehirdető te stv é re k ren d jé n ek ta g ja volt. Föl a k a rju k tárn i s m eg a k a rju k írni az egész k eresztén y ség szám ára élete ig én y telen ség ét és életszentsé­ gének őszinteségét. M indezt nem an n y ira hallom ásból, m int inkább látásból és szavahihető bizonyságtételből ism erjük. M argit testszerinti a ty ja a m ag y aro k dicső király a, IV. Béla volt, n a g y a ty ja II. A ndrás, Szent E rzsébet asszony é d e sa ty ja , te stv é rb á ty ja pedig V. Istv án k i­ rály. A tatá rd ú lá s idején, am ikor m ég m éhében hordozta k irá ly i szülő­ anyja, a m aga és az ország m egm entése érdek éb en k irá ly i férjeu rá v al eg yetértésben, közös a k a ra tta l engesztelő áldozatul Istennek a já n lo t­ tá k e szavukkal: ,,Ha leán y g y erm ek ü n k születik, a szerzeteséletre szán ju k és a já n lju k föl." R ajta k ív ü l m ég senki sem le tt apáca a k i­ rály i házból. M argit m egszületett, s k irá ly i sarjhoz illő gonddal n e v e l­ ték. A k irá ly és k irá ly n é Sám uel próféta p é ld á jára áh ítato s szívvel m ég k o ra gyerm ekségében Jézu s K risztus U runk é s Szűz M ária, a boldogságos Iste n a n y a szolgálatára a já n lo ttá k fel m indörökre. 2. A ty ján ak , IV. Béla k irá ly n a k és Istv á n n a k az au sztriai h e r­ ceggel v aló hadakozásai id ején é d e sa n y ja k é rd e z g e tte az asztalhoz vitt, v a g y előtte álló m integy kétesztendős ölbeli gyerm eket, hogy m ilyen lesz a h áb o rú kim enetele. A kis M argit jö v ő b elá tv a felelgete tt: „K irályi aty ám é p e n té r haza, sereg ét azonban szétverik, az ausztriai h e rceg et pedig m egölik a csatában." M indezt p ár nap m úlva igazolták az esem ények. A k irá ly u. i. vesztesen, de ép en k e rü lt haza, az em lített a u sztriai h erceggel azonban ugy an ab b an a csatáb an v é g z ett a m ag y ar sereg. 3. M ikor h árom esztendős volt, v a g y alig valam ivel idősebb, a szülők ó h a já ra V eszprém v á ro sa döm és ap ácak o lo sto ráb a kerü lt. Itt k o ra gyerm ekségétől kezdve szinte v é ré v é v á lt a döm és szüzek ren d ­ jé n e k szellem e. M időn a zsenge szűz a n ő v é re k tisztes és jám bor éle­ té t m egfigyelte és ésszel fölérte, alázatos szívvel k érte, m ajd m agára öltö tte a ren d ru h áját. 4. T án ötesztendős lehetett, am ikor észrev ette, h o g y a n ő v é re k közül eg y esek s a já t jószántukból vezek lő ö v et viselnek. A kis M argit — péld áju k o n föllelkesülve — k é rv e -k é rte előkelő szárm azású apáca­ n e v e lő n ő jét — élete v ég éig a n y já n a k h ív ta őt — , hogy nek i is adjon valam iféle ön san y arg ató övét. Ez, am ilyen gyorsan csak teh ette, a d o tt is n ek i, egyet. N ag y tisztelettel v e tte m agára a k a p o tt övét, de g y erm ek k o rán ak gyöngesége m iatt m ég nem tu d ta viselni. 5. A hogy k o rb an előrehaladt, durvább vászoninget, a la tta szőrö v et k ezd ett hordani m ezítelen testén. C sodálatos, hogy e g y ilyen nem es és előkelő sarj m ár zsenge g y erm ekkorában restelte, h a tá rs­ n őinél finom abb alsóruhát, vag y ap ácaköntöst k e lle tt viselnie. H a

259

n é h a n ap já n m égis szülei irán ti tiszteletből láto g atásaik , v a g y o tta rtózkodásuk alk alm ával föl is v e te tté k vele a jobb ruhát, gyorsan ig y e­ k e z e tt bepiszkítani fazekak és k o n y h a e d én y e k elm osogatásával, v a g y a közös helyiségek k ita k a rítá sá v a l. M ár ily en zsenge k o rtó l kezdve gy ak o ro lta örvendezve a szent szeg én y ség et és az alázatosságot. 6. Tízesztendős k o ráb a n szülei és a döm és ren d testv é re in e k gon­ dos jóvoltából a k ö rü lö tte m aradó so ro ro k tisztes társa sá g á b a n a veszprém i kolostorból á tv itté k abba a kolostorba, am ely et szülei a la ­ p íto tta k és é p íte tte k m eg a D una eg y ik szigetén Iste n dicsőségére, M ária, a m indenkori szűz Iste n a n y a tiszteletére és am ely et — am in t k irá ly i m éltósághoz illik — fejedelm i m ódon m indennel elláttak. 7. A m ikor itt le te tte a fogadalm at a döm és ren d a k k o ri fejének, H um bertus te stv é rn e k kezébe, teljes jo g ú ren d tag g á a v a ttá k . A n n y ira szem m elláthatólag és ered m én y esen k ezd ett halad n i az erén y esség útján , hogy nem csak a p á ca társa i és szerzetén ek férfitagjai csodálták, hanem az ország összes nem es asszonyai v á g y ó d ta k látására. A kik m eglátogatták, é p ü lte k tiszteletrem éltó és fenkölt egyéniségén, ö r ­ v e n d v e a d ta k h á lá t Isten n ek e tisztalelkű szűzért, s m ag u k at odaadó buzgalom m al a já n lv a im áiba, té rte k v issza övéikhez. 8. A rcán keg y elem tündöklőit, tek in te té b en m egnyerő kom olyság fénylett, ú g y an n y ira, h o g y v ilág o san k itű n t: sem k em én y beszéd el nem k edvetleníti, sem a hízelgő szó elbizakodottá nem teszi. M indig b eérte k e v é s szóval: szerette a hallg atag ság o t és sohasem tö rt ki han­ gos nev etésb en . A tisz ta sá g 1'é s alázato sság e ré n y é v e l is ékesk ed ett. N em tű rte, hogy m ások dicsérjék. A h á n y a v e ti (dicsekvő) beszédet és ü res fecsegést m ély en m egvetette. Szívében isten szeretet égett; ettő l fölgyulva im ádkozott szakadatlanul, szinte p irk ad attó l a közös ebéd idejéig. A mi m egfeszített K risztus U runk feszületeit, a szent seb ek h e ly é t k ö n n y eiv el öntözte és csókolgatta. N ag y tisztelő je v o lt Szűz­ a n y á n k k épeinek: nem csak ébren, hanem alv ás közben is egy feszü­ le te t és egy M ária-képet ta rto tt m agánál k eg y elettel. M ás szentek k é p e it is alázatos té rd h a jtá ssa l köszöntötte: így m ent társa i gy ü lek e­ zetébe, v a g y a z ebédlőbe: és itt telje se n m eg elég ed ett a közös éte­ lekkel. Legföljebb édesanyja, v a g y a k o lo sto rb an ájtato sk o d ó k irályi v é re i tisz te leté re é tk e z e tt a közös asztaltól távol, a k k o r is csak szinte kén y szerű ség b ő l és csak néh an ap ján . 9. Az éjtszak ák ja v a rész é t im ádkozva v irra sz to tta át e g y v a g y k é t n ő v é r társaság áb an , ak ik boldogan szegődtek hozzá, kissé táv o ­ labb tőle. N éha alázatosan k é rte őket, hogy az esetleg esen arrav ető d ő so ro ro k közül senki m eg n e z a v arja im áját. N em egyszer azt is m eg­ figyelték, hogy elrag ad tatásb a esett; szíve összefacsarodott és siral­ m as zokogásra fakadt. Sohasem ak a rt m ag án y o san lenni, v a g y a közös h áló term en k ív ü l egyedül aludni, legfeljebb könyörületességből, v a g y az őt követő n ő v é re k m eg n y u g tatására. Ily en k o r ág y a elő tt m ondta el térd e n állv a jám bor im áit. AZ OLVASM ÁNYOKAT egym ástól elválasztó s körülölelő respon­ sorium ok és v e rsu so k rím es h ex am eterek b en , ú g y n ev ezett leoninuso k b an csen d ü ln ek meg. C supa tündöklés, csupa rag y o g ás m inden szó,

260

m inden hang. A m éltóságos hex am eterek játékos, új ruhában. Ím e Ízelítőül egy-kettő: Szép szűz, ősi virág, vad harcokon hősien vágsz át. Rajtad Krisztus a zár, a falak közé jegyesed vár. Békekapunk tárt már: ragyogón, Margit tereád vár. Margit fut, repdes: vágyik koronára a kedves. Kér, keres, égre kiált, szeret: ostorral sebesült vágy. Míg ragyogó fényét sugarazza lövelve a nap szét, szűzi sereg foglya, s ajakát a sugár beragyogja. S mint a virágszálnak, szíve titkos illata árad. Ür karján bágyad: ölelése, a csókja alázat.

A v e rse k nag y részén ott ég az am bróziánus-form a em léke (ősi n y o lcasu n k m egszabályozója ez az ered etileg n ég y jam busból álló verssor), — de m ár m egjelennek a h etes és h ato s sorok. E sorok já ­ tékából, to v áb b á a latin n y e lv k ö n n y en fellelhető ragrím eiből tev ő d ­ n ek össze azok a k ed v es lírai gyöngyszem ek, a m e ly ek a him nuszok m ellett ékességei a v e rse s Szent M argit-officium nak. Íme, ezekből is p ár példa: Sírba csukló alkonyórán, éltünk húnyó omladékán rakjon az Űr falakat. Bár királyi vérből sarjadt, megvet mindent: fényt,^ hatalmat, s meghalt benn' az akarat.

A z é jtsz ak a i zsolozsm a halk, im ára hívó szózata: Krisztus király szent nevének zengjünk áldó éneket! Az ég Margit érdemének fényétől még ékesebb.

O lvasm ányok és zsoltárok közé szórtan is egyre világosabban tű n ik ki Szent M argit arca, e g y re több sugár v ető d ik rá. A v ersik ék

261

m ögött ott érezzük a középkor, hódoló szeretetét, rajo n g á sát M argit asszony iránt. Böjtöléssel engesztel, s rá az ég malasztja száll; bizalommal égve e l:. lelke nyugtot így talál. Szőröv fogja harmattestét, fátylat hord már homloka, ostoron a vére festék, Krisztus szüze, asszonya, derekán vasöv a szent ék: — az Or balga boldoga. Gyarló teste földre vágy, égő tűzzel égeti, — lelke fehér templomát égi fénybe vezeti. Tisztaságos szép szemérme legyőzi a test szavát, szűzi Margit szűz erénye örök égi nászra vágy. Égi nászán jegyesének boldogoknak örömén ajakáról zeng az' ének Istenének szent ölén.

A szent szeretet, az „am or sanctus" lá n g ja n em csak M argitot h e­ víti, hanem a szerzőt is. A v e rse k g y ak ran len d ü ln ek elrag ad tatásb a, szinte látom ásszerűen m u ta tjá k m eg az egek fényességét. A m isztikus iste n lá tás boldog öröm e jelen ik m eg szem e előtt: az an g y alo k és m eg­ h o lta k sereg ét szólítja fel M argit d icséretén ek zengésére. Égi lakók, zengjetek, csillag támadt köztetek: dicsőség és áldás! Égi harmat, szállj ránk!

LEGENDA ÉS HIMNUSZ, többezer esztendős zsoltár és a közép­ k o r á h íta tá b a n fogant líra fon koszorút Szent M argit a la k ja köré. Ta­ lá n sohasem v o lt an n y ira időszerű á Szent M argit a la k já t fényben m egragyogtató em lékek fölidézgetése, m int ma. Á rpádházi Szent M argitot egyik leg v éreseb b m ag y ar század a já n ­ dékozta n ekünk. A m ásodik országépítő, IV. Béla k irá ly leánya, 1242-ben szü letett K iissza váráb an , D alm áciában. A ta tá ro k elől oda­ m enekülő szülők leendő g y erm eküket — h a le á n y u k sz ü le tn ék — m ég születése elő tt Isten n ek a já n lo ttá k engesztelő áldozatul. A leá n y g y e r­ m ek m egszületett, szülei állo ttá k a fogadalm at, s p á r esztendős korá262

b á n m ár a veszprém i ko lo sto rb a adják. Innen 1552-ben k ö ltö z te tté k á t a n y u lak szig etí döm és kolostorba. Itt é l M argit Szent D om onkos ren d jé n e k szab ály ai szerint életszentségben, v issz a u ta sítv a m inden földi k itü n teté st, m egkülönböztetett bánásm ódot, m ég a k irá ly i kezet is, v é g e zte a legpiszkosabb m unkákat. É letét különös csoda jele k k el aran y o zta be az Ű r s te tte p éld ak ép p é m ár é letéb en is. Itt h a lt m eg szentség híréb en 1271-ben. A szen ttéav atási m ozgalom m ár h a lá la é v é b en m egindult: A p á p a m egbízottai — Fülöp esztergom i érsek, a v áci püspök é s a zirci a p á t — jeg y ző k ö n y v et v e tte k fel, k ih allg a ttá k Szent M argit éle tén e k szem ­ tan ú it, a k olostor apácáit. E k ih allg atási jeg y ző k ö n y v v o lt a M argitlegenda alapja. Ebből sa rja d ta k ki azok a bájos visszaem lékezések, am elyek fénnyel koszorúzták m eg M argit alakját, s m en tették á t szá­ zadokon drága kincsül szám unkra. Bár az egyház h iv ata lo sa n csak a boldogok so ráb a v e tte be, nem csak a dom onkosok, hanem az egész világ o n m indenütt k ülönösképen is tisztelték, k ü lö n zsolozsm ákat szerk esztettek em lékezetére. A szen ttéav atási gondolat sokszor lángrak a p o tt ugyan, de a legújabb időkig h iv ata lo sa n nem e rő síte tte m eg az egyház. A m ikor azonban 1943-ban XII. Pius p á p a a szentek közé sorozta, ezzel ú jra időszerűvé te tté nem csak M argit a la k ján a k fel­ idézését, h anem em lékezésünket is a régi időkre irán y íto tta. A k e le ti veszedelem től M argit a la k ja és életáldozata m en tette m eg a m agyarságot, ő őrködött ú jjá sz ü le té se fölött. A sz en ttéa v a tá s­ sal kap cso latb an m a ta lá n éppen ezért fordul felé m ég h a tv án y o zo ttab b m érték b en a figyelem , s boldog alázattal betűzi ki rég i k ó dexek m egsárgult lap jairó l a valam ikor Isten felé zengő v erses dicséretet. Á g o s t o n ju l iá n

ESTE, TÓPARTON C sobban a p a rto n h a lk a n a víz, álm om m a e ste m esszire visz. R ingat a hold, m int rozzant hajó, k ö n n y ű dal zümmög, h alk s illanó. C sönd v a n és béke, n ag y nyugalom , ezer csillag ring len t a tavon, h a lk a n susognak a partit fák, — de m égis, m égis csúf a világ. HOSSZÜ FERENC

263

A B E R E G S Z Á S Z I D O M O N K O SR E N D I KOLOSTOR T Ö R T É N E T E (1327-1556)

A ko lo sto r alapítása. A.BEREGSZÁSZI, SZENT SZANISZLÓ püspökről és v é rta n ú ró l n e ­ v e z e tt dom onkosrendi k olostor a XIV. század e lején é p ü lt N a g y La­ jos k irá ly an y ján ak , E rzsébetnek bőkezűségéből. A z alapítási é v e t po n to san nem leh et m eghatározni, de az, hogy E rzsébet k irá ly n é L uprechtszászán, — Beregszász középkori neve! — k irály n ő i u d v a ­ r ib a n Já n o s fráter dom onkosirendi szerzetes v o lt a lelkész és gyón­ ta tó ,1 v alam in t az 1366-ban K onák Istvá n é s M u zsa lyi G yula h a tá r­ sé rtése ellen tiltakozó szerzetesek szereplése2 azt m utatja, h o g y ekkor m ár á llo tt a kolostor. Igaz, hogy 1233-ban fráter M arcus, a m ag y a r ren d tarto m án y főnök is já rt Beregszász v id ék én ,3 ha p o ntosan nem is tu d ju k m eg­ határozni, hogy hol v o lt a híres „beregi erdő", ahol II. Endre P raenestei Jakab p áp ai legátus és a m ag y ar püspöki k a r tag jai elő tt ün n ep ély es esk ü t te tt a fiával, B élával rendezendő m egállapodásról az izm aeliták és m ás idegen fajú k eresk ed ő k visszaszo rítására a m ag y ar életből. A valószínűség azonban L uprechtszásza m ellett szól, m ert ez v o lt az eg y ik k iv áltság o s hely, ahol a ja v a ré sz t ném et szárm azású „hospesek" m ár 1230-ban sok k iv áltsá g n a k örv en d tek .4 Ezen az ünnepélyes a k tu so n a m ag y ar tartom ányfőnök is szerepelt5 és b izonyára v e le sze­ m élyesen beszélte m eg a király , hogy az esk ü b en k ik ö tö tt jó v á té te l értelm ében az eddig v issz a ta rto tt sójövedelm et .a p esti D om onkosren d ie k k o lostorába fogja letenni, öt é v e n belül, tízezer frizachi m árka összegben.® A D om onkos-rend ván d o rp ászto ráció s elg ondolásainak Beregszász fekvése, nag y forgalm a v aló b an kedvező leh ető ség ek et n y ú jto tt. N agy Lajos 1342 szeptem ber 2-áról V isegrádról k e lt k iv áltsá g lev e le is ész­ re v e tte a v á ro s fek v ésén ek fontosságát és kiem eli, h o g y ez a város fekszik O roszország h a tá rai m ellett,7 a külföld felé v ezető u ta k őre és a m ár régebben is szabad k irá ly i v á ro sn a k ú jab b jo g o k at és k iv á lt­ ságokat ád. A m agyar dom onkosok K eletre irányuló m issziós tev é k e n y ség é 1 Leleszi Orsz. llt. Prot. Act. I. 12. * U. o. 24. 5 Knauz: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I—II. Strigonii, 1874. I. 295. No. 346. 4 Beregszászi városi levéltár szám nélkül. 5 Knauz: i. m. U. o. 0 U. o. 7 Beregszász városi levéltár számozatlan.

264

ben te h á t elsőrangú és döntő fontosságú k érd és volt, hogy ott k o ­ losto ru k legyen. A „Societas Peregrinantium ", v ag y is a vándorm isszió­ sok tá rsa sá g a in n ét indult a k eleti határszélek felé m agyar részről, úgyhogy a beregszászi dom onkosok kultúrm issziót fejth ette k k i an­ n ál is inkább, m ert csak 1378-ban a lak u lt m eg önálló kolostorokból az em lített társa sá g külön kis tartom ánya, m íg 54 évig, 1324-től, csak a környező kolosto ro k lakói já rtá k a v id ék et.8 Így a kassai, sáros­ p atak i k olostor m ellett a beregszászi jö h e te tt leginkább szám ításba, hiszen ez a zárda m ár alap ításán ál fogva is bizonyos len g y el h a tá so k a t m u ta t fel, m ert E rzsébet k irá ly n é L okietek Ulászló k rak k ó i h erceg leá n y a v o lt9 és azért tartó zk o d o tt szívesen Beregszászott, m ert itt közelében é lh e tte k kedvenc lengyelei. V alószínűnek kell ta rta n u n k azt is, hogy a m ag yar-lengyel k a p ­ csolatok te ré n a dom onkosok is szerep et játsz o ttak az A n jouk-korában, am inek kétség telen bizonyítéka az, hogy a k olo sto rt Szent Szaniszlóról nev ezték el, a len g y elek nem zeti szentjéről és feltehető, hogy N agy Lajos, de m ég inkább H edvig k irá ly n é id ejéb en részint a m ár em lített és jav a rész t len g y el dom inikánusokból a lak u lt ,,So-: cietas Peregrinantium ", részint a király n éi u d v arb an b etö ltö tt gyóntató i tisztség rév é n k e rü ltek a lengyelséggel kapcsolatba. A n n y i bizonyos, hogy m ár 1327-ben B eregszászott v o lta k a dom on­ kosok, m ert K unt com es, ak in ek az u n o k á ja E b eih a id ebben az esz­ ten d ő b en B eregszász bírája, a nagym uzsalyi szőlőbirtokából eg y részt a beregszászi k o lo sto rn ak adom ányozott.10 Ez azt m utatja, hogy a fő­ úri k örökben és a váro si polgárság részéről eléggé m egbecsülték a dom onkosok tev ék en y ség ét. N ag y b an em elte te k in té ly ü k e t az is, hogy N agy Lajos k irá ly u n k an y ján ak , E rzsébetnek az u d v a rta rtá sá b a n is te v é k e n y részt vettek . E rzsébet k irály n é gyak ran tartó zk o d o tt Beregszászott, ahol kényelm es k a sté ly a vo lt.11 Ism erjük u d v a rta rtá sá n a k több em berét. M aiocha be­ regi com es v o lt a főlovászm estere, k ed v es szo lg álattev ő i az A njouk által m eghonosított lovagi eszm ény isk o lájáb an nevelkedő és az apródi tisztet betöltő H om oki Bálint és obegányi Cseh Jakab, m íg k e d ­ v e n c lelkésze, akit V iseg rád ra is m agával szokott vinni, János do­ m onkosrendi frá ter v o lt 1369-ben.12 A kolo sto r a V érk e jo b b p artján állott,13 a m ostani róm ai katolikus plébánia-tem plom m ellett. Egy 1672. évi periratb ó l tudjuk, hogy a ,,via regalis", a k irá ly i út m entén épült fel a nagy klastrom , am elynek 8 Loebertz O. P. Les missions Doininicainés en Oríent et la Société des Fréies Pérégrinants. Aichivium O. P. ГѴ. 24—5. , • Ráth L.: A magyar királyok tartózkodási helyei. Győr, 1861. 59. 10 Lehoczky T.: Beregvármegye monographiája. I—III. Ungvár, 1881. III. 93. 11 U. o. 12 Leleszi országos levéltár. Prot. Act. 27. 13 Nem messze a hídtól, bár a középkorban nem ekkora töréssel ment át a „via regalis" Beregszász városán, ott, ahol most a Vérke hídján átvezető út átszelia Rákóczi-teret, egyenesebben ment és így valószínű, hogy a városi gyógyszertár háta mögött húzódott. 17

265

eg y ik szárn y a a „B arátok u tcá ja" — m a B ethlen-utca — oldaláig húzó­ dott. N ém eti Sám uel 53 év es beregszászi lakos tan ú v allo m ása szerint, a M indszentek-tere a m ai p arochiális tem plom k ö rü l te rü lt e l és a nép n y e lv é n m int „m onachorum P iatea" — Barátok-ter.e v o lt közhasz­ n álatban. N ev ezték „Szent u tcának", „B arátok u tc á já n a k " is a z t a részt, am ely a m ai A ttila -u tc a és R ákóczi-tér talá lk o z á sátó l a W aisb áck er-u tcáig te rje d .14 H ogyan leh e t m egállapítani a kolo sto r és tem plom fekvését? A B eregszászott lete le p e d e tt szerzetesek közül a feren cesek k o ­ lo sto ra és tem plom a a reform átus tem plom h e ly é n állott, a h o v a a k i­ rály i h e ly ta rtó ta n á c s 1715-ben egyszerű, to ro n y nélk ü li im aházat en­ gedett é p íte n i B eregszász reform átus hív ő in ek .15 A róm ai k ato lik u s plébánia-tem plom pedig a m ai v á ro si n ag y b azár h e ly é n épült fel, am elynek é p íté sek o r e lő k e rü lte k az ősi tem plom rom jai. Egy, a leleszi k o n v en th ez B eregszász v á ro s részérő l b e n y ú jto tt tiltakozás szerint szű réik o r csak a p lébánia u d v a rá n á tjá ró vám sorom ­ p ón k eresztü l le h e te tt a m ustot és ú jb o rt a v á ro sb a szállítani,1® hogy ott a tizedjövedelm eket b eh ajth assák . Ez az ú t pedig v a ló b a n a v á ro s am a részén v e z e te tt le a szőlőuhegyekből, ahol m a a n a g y b a zá r áll.17 Ezekből az adatokból n y ilv án v aló , h o g y a dom onkosok k o lo sto ra és tem plom a v a ló b a n a M indszent-utcában, v a g y a B a ráto k -u tcája tá já n állt. M egerősíti ezt a feltev ést az is, hogy a m ai k ato lik u s plébánia helyén, szem be a tem plom fő k ap u jáv al egy kis Szent D om onkos-rendi a p ácak lastro m is. állott, am elynek m ár 1366-ban alapítványii b irto k a v o lt K ígyóson és B eregben.18 Ez a kolo sto r an n y ira elnéptelenedett, hogy m ár 1479-ben a rendfőnök Róm ából m egbízta G yőri Paulin ta r­ tom ányfőnököt, hogy tek in tv e a sororok kicsi szám át, telep ítse á t őket a szatm árném eti ko lo sto rb a, úgy h o g y m in d en ingó ság u k at v ig y ék 14 Beregszászi róm. kát. plébánia levéltára. Számozatlan. Több tanú is szere­ pel a perben, amelyet a város és a plébánia folytatott a parochia telkén elkövetett erőszak miatt. Érdekes a 8. számú tanú, Vekerle Judás Tádé plébániai kántor val­ lomása: „Scio ex Privilegio Regis Belae oppidi huius quod Piatea Deutralis una cum interiecto seu angulo ubi a latere maioris Ecclesiae modernae Rndi Dni Plebani Residentia extat, vocitatur omnium Sanctorum Piatea: id est Mindszentek utzája, aut ut aliqui volunt Barathok utzája." 15 Lehoczky: i. m. 139. le Beregszászi róm. kát. plébánia levéltára, számozatlan. 17 Dr. Pécs Győző: Beregszász megyei város útmutatója, Beregszász, 1943. Tér­ képmelléklet. 18 „Azon a helyen, ahol most áll a róm. kath. lelkészi ház, a 16. század köze­ péig kicsi kolostoruk volt a domonkos-rendi apácáknak, ezeknek 1336-ban alapítvá­ nyi birtokuk vala Kígyóson és Beregszászon." A szatmári püspöki egyházmegye em lékkönyve fennállásának századik esztendejében. 1804—1904-ig, Szatmár 1904. 221.

266

m agukkal és az üres kolo sto rt a frá tere k v e g y é k k ezelésbe.19 Ez a k is k lástro m te h á t szem ben v o lt a dom onkos, v ag y is a m ai p léb án iatem plom m al, m ert a m eghagyás azt is kiem eli, hogy a „szom szédság­ b an" állt.20 E ltekintve attól, hogy a két, ugy an ah h o z a ren d h ez tartozó kolo sto r term észetszerűleg egym ás m ellett volt, a „vicinitate-szom szédság" kifejezés telje se n m eggyőz a k olostor fekvéséről. A k olostor terjed e lm e elég n a g y vo lt, m ert e g y ik része a tem plom északi oldalához épült, m íg a m ásik szárny derékszögben k in y ú lt a m ai B ethlen-, régebben B arát-utcáig. T öredékek, farag o tt oszlopk ö teg e k és tám pillérek, v alam in t e g y faragott, szentségházszerű fülke leg ú jab b an 1943-ban k e rü ltek elő a R ákóczi-téren é p ü lő v áro si ház fund am entum ának ásásánál.21 A tem plom m aga kelet-n y u g ati irá n y ú és e red etileg gótikus stílu sb an épült. Bár sok áta lak ításo n m ent m ár át, lén y e g é b e n m ég m indig, sok csúcsíves tulajd o n ság o t m utat. Szent Szaniszló lengyel nem zeti v érta n ú ró l v o lt elnevezve. M aga a tem plom belső te re három h ajó s é s m ég m egvannak gótikus ablakai so k szép kőrózsával. A tem plom északi h a jó já n a k külső falán m ég m indig ta lá lh a tó k e re ­ d eti faragványok, am elyeket később illesztettek díszítésül a falba. A z e g y ik a dom inikánusok szim bólum át, „egy v a sta g idom talan fekvő k u ty á t" 22 ábrázol, a m ásik pedig egy g öndörhajú férfiarcot. A z 1413. évi n a g y tűzvész p u sztítása u tá n V izes János beregszászi polgár és társai Sebeházi Pelbárt tarto m án y fő n ö k k íséretéb en Zsigm on d k irá ly n ál kieszközölték a tám o g atást,23 h o g y a tem plom ot ú jjá ­ építhessék. E nnek az ú jjá é p íté sn e k az évszám a, 1418, m eg v a n örö­ k ítv e az egyik északi ablak perem én.24 M ég egy nagyobbszabású átép ítés v á lt szükségessé M ária k i­ rályné id ején a XVI. század első negyedében.25 E nnek a n ag yobb ta ­ taro zásn ak id eje hosszabbra nyúlt, legalább is e rre enged k ö v etk ez­ te tn i a tem plom déli oldalán az egyik gótikus ablak felett lengő sza­ 18 keverendő provinciali datur facultas quod sorores monasterii in Beregzaz quia pauce sunt, transférat cum omnibus bonis et redditibus ad monasterium in Nymthy, et in Beregzaz ponet fratres ad custodiam quia sunt in vicinitate et curam dicti monasterii in Nymthy. Dátum Romé, XVIII. maii. 1479. Archívum O. P. Roma, Reg. IV. 169/b. 20 U. o. 21. 21 E sorok írója éppen ott tartózkodott és Pásztor Ferenc pápai prelátus, Bereg­ szász plébánosa, valamint dr. Barkóczy Aladár árvaszéki elnök úr voltak szívesek felhívni az élőkerült faragványokra figyelmemet. Nekik köszönhető, hogy az érté­ kes leletek nem kallódtak el, hanem egyelőre, amíg jobb megoldást nem találnak, a templomkertben őrzik. Ezúton is hálámat fejezem ki a szívességükért. 22 Lehoczky: i. m. 124, 23 Leleszi országos levéltár. Prot. Act. I. 234. 24 Lehoczky: i. m. 119. Egyébként az évszám még ma is szabadszemmel egé­ szen jól kivehető. 25 Kassai domonkos-rendi levéltár leleszi másolata. No. 9. 17*

267

la g ra v é se tt 1518. évszám , v alam in t az u g y an ezen oldalon nyíló gyö­ n y ö rű frízes k ő k a p u hom lokzatába v é se tt 1522.26 1556-ban már. an n y ira lero m lo tt a tem plom és a kolo sto r épülete, h o g y fráter M akrai Péter, a beregszászi kolo sto r p e rje le és eg y ú ttal . az egész m agyar ren d tarto m án y főnöke, a leleszi h itesh ely p rem ontrei k an o n o k jai előtt 60 a ra n y fo rin tért O roszi D em etern ek elad ta a ko­ lostor b irto k áb an lévő egyik Á ro k -u tcai kőházat,27 am ely Pelbárt A l­ bert és Varga M átyás házai között állott és am elyet nem es T ölgyessi Bertalan halálos ág y án h a g y o tt a kolostorra. A b efolyt összeget az a d ás-v ételi szerződés a lap ján a tem plom é s a k olostor h a la sz th a tatla ­ nul sürgős re sta u rá lá sá ra fordították. A tem plom és kolo sto r 1566-ig v o lt a ren d b irtokában,28 am ikor is a reform áció z iv ataraib an a szerzetesek eg y részét a polgárság lem észároltatta, a többiek e ltű n te k Beregszászról. N incs a d atu n k róla, h o g y m ikor v e tte át a világ i papság, de való szín ű n ek kell tartan u n k , h o g y a m egm aradt szerzetesek ú jab b tám ad ástó l tartv a, de m ár cse­ k é ly szám uknál fogva sem tu d tá k volna fen n tartan i a k o lo sto rt és táv o zásu k u tán a Zsigm ond k irá ly u ralk o d á sa a la tt 8-ról 24-re em el­ k e d e tt29 o ltá rre k to ro k v alam ely ik én ek a gondozásába került. II. R ákóczi G yö rg y 1657 ja n u á rjá b a n m egtám adta L engyelorszá­ got, de súlyos p u sztításo k u tán sem ért. el eredm ényt. A len g y elek a ta tá ro k k a l szövetkezve, v ég ig p erzselték és' rab o lták É szaknyugat M a­ gyarországot.30 E kkor egész B eregszász súlyos m eg ró b áltatáso k at é lt át. A védekező p olgárság a jól m eg erő sített régi tem plom lőrésszerű k e rtjé b e és a k o lo sto rb a húzódott be védekezésül, de a len g y elek fel­ é g e tté k a h ev en y észet erődítm ényeket. V ezérü k L u b o m irszky G yörgy bosszúból hatalm as b etű k k el a tem plom falára festette a következő m ondatot: „V icém pro v ice reddo tibi, boné vicine!"31 1657 június 17-től július 22-éig v o ltak a len g y elek a v á ro sb a n és csak a C zárnio sztrovban k ö tö tt b é k e u tá n tak aro d tak ki. A rra azonban a tem plom és k o lo sto r m ár rom okban h e v e rt.32 1573-ban Ferdinánd k irá ly a feloszlatott dom onkosrendi kolos­ to rt a feren cesek év el eg y ü tt M elegh Boldizsár leleszi prépostnak, a k ésőbbi csanádi p ü sp ö k n ek adom ányozta azzal a kikötéssel, hogy ha 26 Lehoczky: i. m. 119. Ezek az évszámok még könnyebben hozzáférhetők, kü­ lönösen az ajtópárkány fölötti, mert nincsenek magasan és a déli oldal nincs is annyi­ ra kitéve az időjárás viszontagságainak. 27 Kassai domonkos-rendi levéltár leleszi másolata. No. 7. 28 U. o. 20 Országos levéltár. Cs. és k. 106. és cs. 70. sz. jelentései az oltárnokok jöve­ delmeiről. 30 Asztalos—Pethö: A magyar nemzet története. 253. 31 Lehoczky: i. m. 102. 32 U. o.

268

a k é t ren d visszatérne, köteles n e k ik a k o lo sto ro k at tem plom aikkal és b irto k a ik k a l visszaadni.33 A Szent D om onkos-rend te tt is kísérletek et, hogy a régi kolo sto rt visszaszerezze. 1741-ben a k assai dom onkosok M arics Á g o sto n v eze­ tésé v e l a szepesi k am arán ál34 tá rg y a lta k a ren d visszatelepítéséről, de anyagi n eh ézség ek en é s a reform átus v allású p o lg árság ellen állásán m eghiúsult a terv ü k . A szerze te se k kapcsolatai k ir á ly a in k k a l M IN T MÁR EMLÍTETTÜK, a beregszászi dom inikánusok N a g y Lajos k irá ly u n k an y ján ak , E rzsébetnek kö szö n h ették kolostorukat. A k irá ly n é ezért u d v a rta rtá sa szem élyzetéhez hozzászám ította a k o lostor szerzeteseit és az alapításon túl nagyobb adom ányokkal lá tta e l őket. János frá ter v o lt első beregszászi gv ó n tató ja és e g y ú tta l a váro si p lébánia gondjait is ő lá tta el, valószínűleg azért, hogy a plébániai jövedelm ekkel is tám ogathassa a kolostort. 1364-ben k e lt egyik ok­ m ányban János frá tert „plebanus de Lam pertszasza et capellanus noster spiritualis"-na]s. nevezi,35 m íg egy k ö vetkező okm ány m ár „frá­ ter Joannes ordinis predicatorum capellanus noster" cím et adja nek i.36 A lelk iü g y ek v ezetésén kívül, úgylátszik, íródeáki tisztet is v ise lt a k irá ly n é u dvarában, m ert egy oklevelet, am elyet M arocha beregi com es és u d v a ri főlovászm esterhez in tézett M iklós bíró k érelm ére a v áro si jobb ág y o k szabad fajészási és m ak k o ltatási e n g ed ély e irá n y á ­ ban, János frá terrel íra tta m eg.37 1352-ben elk ísérte Lajos k irá ly t a rosszul sik erü lt m oldvai h a d já ra tra is, m int k irá ly i gyóntató.38 1364-ben az ardói h a tá rjá rásn á l, m int a k irá ly n é e g y ik m eg­ bízottja, ő is részt v e tt és m ikor az illeték esek nem a k a rtá k elfogadni k ü ld eté sét arra hivatkozva, hogy nem hitesh ely i kiküldött, N a g y Lajos 1364-ben Szent M ihály n a p já n m egerősítette egy u g y a n c sa k Beregszászott k e lte ze tt lev eléb en János frá ter m eg bízatását a leleszi konv e n t tag ja iv a l e g y ü tt.39 János frá ter élete v ég én m ár nem állo tt oly n a g y k eg y b en sem a király, sem a k irá ly n é előtt, m ert Beregszász v o lt régi b írá já t H erm annt, valam i ism eretlen m ódon súlyosan b ántalm azták é s ebben 33 Kassai domonkos-rendi levéltár leleszi másolatok. No. 12. Marics Ágoston nagy gonddal országszerte összegyűjtötte a Domonkos-rendre vonatkozó régi okira tokát nemcsak Beregszászra, hanem minden más kolostorra vonatkozólag, hogy a rend régi birtokait visszaperelje. Az ő gondosságának köszönhetjük, hogy a kassai rendi levéltár olyan gazdag gyűjteménnyel rendelkezik eredeti okiratok hiteles má­ solataiból. így pl. a Szent Margit-szigeti kolostor összes okiratai együtt vannak. ' 34 Bécsi Domonkos-rendi leltár. H. 419. 35:Leleszi országos levéltár. Prot. A. I. 12. 36 U. o. Prot. A. I. 27. 37 Kassai domonkos-rendi levéltár, leleszi másolatok. No. 5. 38 Lehoczky:. i. m. 127. 39 Leleszi országos levéltár. Prot. A. I. 25.

269

Jánosnak is része volt. Lajos k irá ly 1371-ben Rozasli G yörgy, K ölesei D énes és k é t fia János és M iklós király i em berekkel és a leleszi konv e n tte l m egidéztette János frátert, a sé rte tt H erm ann testv érö ccsét G yörgyöt, Jakabot, az új bírót és a v á ro s h ó h é rá t H ankót, hogy a d ja ­ n a k szám ot tettü kről. A m egidézést súlyos b ü n teté sek k e l fenyegető h a n g o n küldte, m ert Já n o s frá ter és társa i H erm ann v o lt bírótól az első m egidéző lev e let e lv e tté k é s nem en g edelm eskedtek neki.40 Já n o s frá ter u tó d ja A ndrás, beregszászi p e rje l lett,41 de m ár nem E rzsébet m ellett, hanem M ária k irá ly n é u dvarában. M int a k irá ly n é lelkésze, 1391-ben kezdte m űködését és több p eres ügyben, h a tá r­ já rá s b a n is szerepel, m int k irá ly i m egbízott, ,,homo regiús". íg y is­ m erjü k 1393-ból a benedikei h atárig azításn ál fo ly ta to tt te v é k e n y ­ ség ét.42 Zsigm ond császárral is k ap csolatban á llo tta k a beregszászi sz er­ zetesek. A huszita m ozgalom ellen a dom inikánusok u g yanis felsőbb irá n y ítá sra országszerte,43 de k ü lönösen az ország északi részeiben erő teljes küzdelm et fo ly tattak . Zsigm ond k irá ly beregszászi tartó zk o ­ d á sára u tal S zé ke sfejé rv á ri Tam ás fráter, 1525-ben B eregszászon ta r­ to tt beszédében eg y o tt talá lt írásból, am elyet frá te r K elem en b erégszászi p e rje l Raguzai János dom inikánus k ézirata „Responsio facta in concilio basiliensi addicta m agistri Johannis de Rachizano bohem i in articu lo com m unionis sub u tra q u e spécié", 1433-ban írt k ö n y v e alap­ já n ta rto tt m eg a k irá ly jelen létéb en .44 Ez a k é z irat a bázeli zsinaton tá rg y a lt huszita és k ely h es m ozgalom kétszín a la tt való áldozásával száll szem be és a beregszászi dom onkosok b izonyára Zsigm ond k irály szándéka szerint, a k e ly h e se k m ozgalm át ig y ek eztek letörni. U gyancsak a beregszászi dom inikánusok tem plom ában h allg ato tt szentbeszédet Z sigm ond k irá ly 1424-ben O c u li-v a sám a p já n , ésp ed ig Erik d án k irá lly a l együtt, am int errő l szen tb eszédgyüjtem énye m argó­ já n tudó sít b e n n ü n k et S zé ke sfejé rv á ri Tam ás fráter,45 aki 1525-ben O c u li-v a sá m a p já n ta rto tt szentbeszédje m ellé a k ö v etk ező k et írta: „O lvastam , hogy Bernát régi p e rje l ug y an ezt a tém át p rédikálta, u g y an ezen a v a sárn a p o n Zsigm ond é s Erik k irá ly o k jelen létéb en ." 40 Leleszi országos levéltár. Prot. A. I. 14. 41 U. o. Prot. A. I. 12. sz. . 42 U. o. 42. 43 Kassai városi levéltár: 1414/567. 44 Ez a kódex, legalább is tartalmilag, azonos kellett, hogy legyen a velen­ cei könyvtárban őrzött, még meglévő egyetlen példánnyal, amelyet a Magyar Könyvszemle 1883. 171. ismertet „Á velencei könyvtár hazai vonatkozású latin kéziratai“ címmel. Cod. 132. Membr. Saec. XV. a. f. 129—188-ig. Teljes címe: „Joannis de Ragusio Ordinis iratrum Predicatorum posito et responsio facta in con­ cilio basileensi ad dicta magistri Joannis de Rachazano bohemi in articulo commu­ nionis sub utraque spécié, anno 1433." Székesfejérvári Tamás fráter jegyzetei: Gyön­ gyösi ferencesek ősnyomtatványai: 55. szám „Sermones iratris Gabrielis de barelete sacre pagine professoris celeberrimi: divi Ordinis Fratrum Praedicatorum: impensis circumspecti viri Archibibliopol Johannis Rynan. Hagenau. MDX." 45 Gyöngyösi könyvtár 55. Föl. CLII.

270

Zsigmondi k irá ly csak 1424-ben já rh a to tt B eregszászott Erik dán k i­ rálly al együtt, am ikor V ladiszláv lengyel k irá ly m enyegzőjéről sok m ás v en d ég év el e g y ü tt h a z até rt.46 Ez m árcius e lején tö rté n t és így az O cu li-v asárn ap is beilleszthető az évszám ba. U gyancsak , a len g y el k ap cso lato k ra vezeth ető vissza II. U lászló k irá ly adom ánylevele is, am elyben a beregszászi dom onkosrendiek­ n ek adom ányozta K ígyóst azzal a kikötéssel, h o g y m inden k ed d en S zent A n n a tisz te leté re m isét m ondjanak.47 V alószínűleg ak k o r tette ezt az alapítványt,, am ikor 1511-ben É szakm agyarországon tartó zk o ­ dott, hogy a dühöngő p e stisjá rv án y t elk erü lje.48 II. Lajos k irá ly felesége is B eregszászott ta rto tta u d v a rá t ham aro­ san 1522 jan u árjáb an , S zékesfejérvárott ta rto tt m enyegzője u tán .49 H ogy a dom onkosokkal k ap cso lato k at ta rto tt fenn, az bizonyos! m ert a m ár m egkezdett építkezések a tem plom és k olostor h e ly re állítá ­ sára, az ő tám o g atásáv al fejeződtek be 1522-ben.50 A beregszászi szerzetesek. 1364. JÁ N O S FRÁTER L okietek E rzsébetnek, N ag y Lájos a n y já ­ n a k u d v a ri k áp lán ja, író d e á k ja és többízben „hom o reg iu s"-k én t sze­ rep e lt h a tá rjá ráso k n á l.51 1393. A ndrás frá ter M ária király n ő n ek , Zsigm ond feleségének v o lt a g y ó n tatója és szintén szerepei, m int k irá ly i m egbízott a benedikei h a tá rjá rásb a n .52 1413. Sebeházi Peibárt, a k i később 1418-ban a m ag y ar re n d ta r­ tom ány főnöke is lett, Zsigm ond k irá ly n ál já rt k ö v etség b en a tem plom ú jjá é p íté sé h e z tám o g atást szerezni.53 1424. Bernát p erjele v o lt a beregszászi kolostornak. Zsigm ond és E rik k irá ly o k elő tt szentbeszédet ta rto tt.54 1433. K elem en frá ter szin tén p e rje l v o lt és u g y a n c sa k préd ik ált Zsigm ond k irá ly e lő tt a cseh huszita m ozgalom ellen.55 1480. Szász Lőrinc. S zékesfejérvári Tam ás frá ter jeg y zetéb ő l tu d ­ juk, hogy beregszászi p e rje l volt.56 M inden bizonnyal azonos azzal a Szász Lőrinccel (Laurentius Sasso), a k i könyvm ásoláshoz is é rte tt és az o rgonálásban is já rta s volt. E ngedélyt k a p o tt a rendfőnöktől m ár 46 Ráth: i. m. 135. 47 Rupp; Magyarország helyrajzi története. I—III. Budapest, 1876. II. 374. és Cat. M. S. U. Bp. II. Nr. 32. 48 Ráth: i. m. 271. 49 U. o. 279. 60 Lehoczky: i. m. 119. 81 Leleszi országos levéltár. Prot. A. I. 12. 58 U. o. ’ 58 Kassai domonkos-rendi leleszi másolatok. No. 3. 54 Gyöngyösi könyvtár: 55. Föl. CCIX. 8S U. o. CCXII. «• U. o. föl. XCII.

271

1478-ban,57 hogy az ország bárm elyik k o lo sto ráb an letelep ed h et és m űv észetéért b ért fogadhat el. V alószínű, h o g y m ár ek k o r B ereg­ szászra jött. 1483. Kopácsi Péter. V alójában a pécsi kolostorhoz tarto zo tt58 és az olaszországi V iterbóban foly tato tt tanulm ányai után, am elyeket 1478-ban kezd ett meg, k e rü lt v issza az országba. N em bizonyos, hogy állandó ta g ja v olt a beregszászi kolostornak, csak m int a „Societas P eregrinantium " ta g ja átu tazó b an rövidebb ideig tartó zk o d o tt ottan. Egy szentbeszéd so ro zatáró l Székesfej é rv ári Tam ás frá ter tudósít m argójegyzetében, ahol azt írja, hogy beszéde té m á já t az ev an g é­ lium okból v e tte és alap g o n d o lata „Jesu, preceptor, m iserere nobisГ 59 1483. B esztercei Balázs frá ter m ár hosszabb ideig, legálább is 1483-tól 1489-ig v o lt a kolo sto rb an ,60 ahol többször ta rto tt szentbeszé­ d e k e t m int m agyar szónok. E gyébként szép k ö n y v tá rá t is m agával v itte B eregszászra, m ert a Róm ában székelő rendfőnök 1479-ben en g e­ dély t adott neki, hogy B ibliáját, breviárium át, „ A ntoninus in Stam pis" cím ű k ö n y v é t és m ás k ö tete k et, am elyeket róm ai ú tjá n v ett, éle te fo ly ására m eg ta rth a tja és három szor e g y é v b en feloldoztathatja m agát.61 1489. M alontai A m b ru s frá ter is szerepel többízben Székesfejérv á ri T am ás te s tv é r jegyzeteiben, m int beregszászi „m agyar" szónok.62 A m brus frá ter P esti G erváz te stv é r n e v e ltje volt, aki m int esztergom i p e rje l k ö n y v e k e t v e tt és alam izsna pén zek et k ü ld ö tt v éd e n cé n e k és en g ed ély t k a p o tt a rendfőnöktől, hogy a jöv ő b en v ásáro lan d ó k ö n y ­ v e it is A m brusnak adhassa éle te folyására.63 1490. Im re fráter a XV. század v ég én k e rü lt B eregszászra. A ren d főnök k iv e tte a tartom ányfőnök jo g h ató ság a alól és egyszersm ind eng ed ély t ad o tt neki arra is, hogy ló h áto n járhasson, v alam in t hogy

• 57 „Fráter Laurentius Sasso, qui habét artem scribendi et pulsandi in organi habuit licentiam eundi ad quemcunque conventum vei locum ordinis et exercendi artem suam et mercedem recipiendi, sine iiiferioris molestia. Dátum Spoleti 9. augusti". Archivium O. P. Roma. Reg. IV. 168/a. 68 Fráter Petrus de Copach conventus quinqueeccles/ensis fűit assignatus in conventu Viterbiensi, XX. mai. 1478. Archivium. O. P. Roma. Rep. IV. 172/a. 69 U. o. föl. XCII. 00 U. o. föl. XCVI., CCII., CCXII. és CCXCV. 01 Fr. Balthassar conventus bistriciensis qui emit romé bibliám breviárium et Antonium in stampis et alios libros habét, habuit concessionem dictorum librorum ad vitám et tér in anno confessionalis nullum inferior dátum Romé, XI = 10. Április 1749. Archivium O. P. Roma, Reg. IV. 169/a. 62 Gyöngyösi könyvtár: 55. föl. XXVIII. „Ungarice predicavit hanc sermonem". es Fráter Gervasius de conventu Pestíensi nunc prior conventus Strigoniensis potest procurare libros et pecunias pro subsidio studii fratris Ambrosio de Malonta, quem nutrivit in stúdió, potest etiam libros suos habét et habebit tenere pro usu et fratris Ambrosii et non potest ági ad manendum extra observantiam et potest bls in anno plenaria confiteri, sine inferioris molestia. Dátum ut supra (=* Romé XXVI. április 1479). Archivium O. P. Roma Reg. IV. J. 169/b.

272

alam izsnát fogadjon el k ö n y v e k v á sá rlá sá ra és egyéb szükségleteire.64 1490-ben a nag y b ö jti szónoklatokat ta rto tta a beregszászi dom onkosok tem plom ában.65 1492. Túri M árton (M artinus de Turre) k a p o tt e n g e d ély t arra, hogy szüleitől és b a rá taitó l aján d ék o k at és alam izsnát fogadhasson el, v alam in t felm entést n y e rt a szerzetesi hallg atás tö rv é n y e aló l az ebédlőn kívül és évi négy alkalom m al fel o ld oztathatta m agát.66 1494-ben 'h ú sv ét v a sá rn a p já n p réd ik á lt B eregszászott.67 1492. K eszteci Istvá n frá ter csak rö v id ideig leh e tett B eregszá­ szott, am ikor is három szentbeszédet ta rto tt a tem plom ban, k ö rü l­ belül e g y év n y i időközben,68 d e m ár 1493-ban Pécsre h elyezi a ren d ­ főnök április 31-én V elencéből k e lte ze tt leiratá v al.69 1494. O roszországi Péter (Petrus de Rusia) a len g y el tarto m án y ­ ból k e rü lt át a m agyarba, valószínűleg a „Societas P eregrinantium " révén.70 Szlávul beszélt, ta lá n a k ö rn y ék e n élő ruszinoknak.71 K ésőbb ism eretlen okok m iatt elh ag y ta a rendet, de b ű n b án ato t ta rto tt és a rendfőnök ú jra felvéve, a Lom bardia ren d tartom ányhoz osztotta be 1497-ben.72 1499. M áram arosi M árk frá ter B eregszász k ö rn y ék érő l szárm azott és o tt is lép ett be a szerzetbe. M int fiatal p ap m ű k ö d h etett csak B ereg­ szászott, m ert a rendfőnök 1499-ben szabad v álasztást en g ed neki, hogy v alam ely ik olasz egyetem en fo ly tath assa tan u lm án y ait és e rre a célra alam izsnát g y ű jth e te tt m agának.73 1499. Lechroni Istvá n frá ter m int kétéves, pap k ezd ett B eregszá­ szott m űködni.74 Legalább is egy év n y i időközben tartó zk o d o tt ebben a kolostorban; 1497-ben k a p o tt en g ed ély t a rendfőnöktől, h o g y bár 84 Fráter Emericus prefatus potest morari in quocumque conventu proyincie et subiicitur inmediate provinciali et potest equitare et retinere elemosinas pro libris aliisque necessitatibus suis etc. Venetii, die 12 augusti. 1490. U. o. Reg. IV. J. 160/a. 65 Gyöngyösi könyvtár: 55. Föl. XCCII. 66 Fráter Martinus de Turre potest retinere elemosinas a parentibus et dispensatur de scilentio extra reffectorium et quator in anno absolvi, die 29. septembris 1492. Romé. Archivium O. P. Roma. Reg; IV. J. 161/a. 67 Gyöngyösi könyvtár: 55. Föl. LXVI. 68 U. o. Föl. CCXVI. 69 Fráter Stephanus de Kesztecz asignatur in conventu Quinqueecdesiensi, die ultimo április Venetiis. 1493. Archivium O. P. Roma. Reg. IV. J. 161/b. 70 Fráter Petrus et Rusia alias Laurentius provincia-Polonie certis de causis reverendissimo magistro narratis habitum ordinis dimisit ac postea penitentia habita ad ordinem est receptus et in congregatione Lombardié asignatus. Asimini die 27. octobris, 1497. U. o. ГѴ. J. 86/a. 71 Gyöngyösi könyvtár: 55 Föl. II. . 72 V. ö. 69. jegyzettel. ' . 73 Fráter Marcus de Maramaro potest ad libitum venire ad Haliam et querere sibi conventum studii etc. et potest recipére elemosinas retinere et pro usus sül studii exponere etc. In contracium etc. 1499. Archivium O. P. Roma, Reg. IV. 78. 74 Gyöngyösi könyvtár: 55 Föl. XXXVIII.

273

I

m ég csak 22 éves m últ é s m egkezdte a 23-ikat, felszenteltesse m agát valam ely ik püspökkel és újm isét m ondhasson.75 1499. M usznyai Bertalan is ebben az esztendőben p réd ik ált h ú sv é t n a p já n B eregszászott.76 A k ö vetkező év b en m ár szebeni p e rje l volt és m int ilyen k a p o tt en g ed ély t Rómából, hogy a jubileum i szentév alk al­ m ából az ö r ö k V árosba zarándokolhasson.77 1506. Beregszászi János frá te r V a sv á ro tt szerepel.78 1513. M u szn ya i Lőrinc frá ter „m agyar" szónoka v o lt a beregszászi kolostornak. K örülbelül k é t évig v o lt a kolo sto rb an .79 A z erdélyi v ik á riá tu s ta g ja v olt és 1521-ben k ellem etlen ség e tám adt, m ert b ár ru ­ h á já t m egtartotta, az erdélyi püspök eng ed ély év el a világi p ap ság so­ ráb a lépett. R endtársai h iteh ag y o ttn ak , ap o sztátán ak nyilv án íto tták , de ő fellebbezett a rendfőnökhöz, akitől m eg is jö tt a felm entés, hogy illő p en iten cia u tán v e g y é k vissza a ren d kebelébe.?0 1513. S zékesfejérvá ri Tam ás frá ter k ö rü lb elü l 10 évig v o lt B ereg­ szászott, de m ivel' o ly an sokfelé já r t az országban, nehéz m egállapí­ tani, hogy állandóan a Szent Szaniszló kolo sto r ta g ja v o lt-e, vag y sem. A z kétségtelen, hogy S zék esfejérv ár fogadalm asa volt, de á t­ h ely ezést n y e rt több m ás ko lo sto rb a is. B aralette G ábor „Serm on e s"-e it h aszn álta m int szen tb eszéd an y ag tárt81 és ahol járt, az egyes kolostorokban, régi íráso k a la p ján összeállította, hogy m elyik szerze­ tes, m elyik évben, m ilyen szentbeszédtém át választo tt. Tőle tudjuk, hogy a beregszászi kolosto rb an k ik é lte k és m ikor m űködtek, ö sa já t m agáról is kb. 60 szentbeszédet jeg y z e tt fel, am ely ek et B eregszászott tarto tt. De beszélt G yőrött, E sztergom ban, V eszprém ben, Székesfej érv á ro tt és B udán is, de legtöbbet B eregszászott. Egy kis ny elv em lék ­ tö re d é k is fűződik nevéhez, am ely et G yőrött és B eregszászott m ondott el, m int prédikációs p é ld á t B arelette G ábor könyvéből: „Sabbato post In v o cav it predicavi hanc serm onem Ja u rin i e t Beregzaz. N óta Bene H iren te n (?) v a la égi em ber In B ergom ebelj k j m inden Sam bath b oj75 Fráter Stephanus Lochrons dispensatur XXII. anno completo incoante XXIII., quod possit suscipere sacrum ordinem sacerdotii et cantare missam. Die XVIII. decembris, Venitis 1497. Archivium O. P. Roma, Reg. IV. J. 86/a. 76 Gyöngyösi könyvtár: 55. Föl. XCII. 77 Fráter Bartholomeus Muszune'nsis prior conventus Chibenensis potest eve­ mre ad jubileum etc. Die 30. martii Romé 1500. Archivium O. P. Roma, Reg. J. 98/a. 78 Fehér Mátyás O. P.: i. m. 46. 79 Gyöngyösi könyvtár: 55. Föl. XCII. 80 Fráter Laurentius de Musna nationis Translivanlae declaratur non fuisse apostatam, quod coopertus pallio cum habitu, pro sua securitate ex provincia ad cuiusdam episcopl obedientiam transivit etc. Comittitur reverendo vicario nationis Transilvaniae quod declaret ipsum non fuisse apostata, si hoc modo etc. cum misericordia pumát cum facultate absolvendi et cum eo dispensandi super quiscunque censuris et penis incursis etc. si ut dictum est apostata non fűit etc. et si fűit apostata, quod recipere et absolvere possit, secundum suam discretionem in penis positivis etiam dispensare etc. — 29. mai, 1521. Archivium O. P. Roma, Reg. J. 163/a. 81 Gyöngyösi könyvtár: 55. sz. ősnyomtatvány.

274

tolw en k e n ie rel es Uizel az Sziez M arian ak h y seg ere M időn azaz em bör H am is Pénzt v e re t v o ln a es az T om loeczben v e te te t vo ln a h a ­ la ira ite lte te es J u to tt v o ln a Som bat napra m onda az em bör föl te k e n te az E ghre O M aria Segey Sabadizky ez fogságból. Ez czudalatos kep en m egh ielen ek az Sziez m aria es m eg sa v ad ita az tem leczbol az h ohern e k M arkaiul. íg y m ys kosoruzuk az m i D raga A ssonunkat: A ve M aria!" 1546. M akrai Péter v o lt ebben az esztendőben a beregszászi p e r­ jel. M int ilyen a d ta el a k olostor Á rok-utcai házát, hogy a tem plom ot és zárdát rendbehozathassa.82 K ésőbb az egész m ag y ar ren d tarto m án y v ik áriu sa, m ajd főnöke lett.83 1548. B ecsei Jerom os frá ter M akrai u tán le tt a házfőnök.84 Ké­ sőbb a kolostor jószágkorm ányzója és az 1553. évi zár.daosírom kor súlyosan m eg seb esítették a tám adó polgárok.85 A je le k szerint ő lőtt rá K álm áncsehi S ánta M ártonra, a beregszászi reform átus egyház m á­ sodik p a p já ra.86 1550. Ladányi G ergely n e v e a legism ertebb a beregszászi szerzete­ sek között. V a sv á ro tt lép e tt a Szent D om onkos-rendbe.87 T ehetségét felettesei ham ar felism erték és m ár 1536-ban a bolognai egyetem re k ü ld té k h ittudom ányi tanulm ányokra. C sakham ar m egszerezte a bo­ rostyánt, am ely et a m agyar ren d tarto m án y i k á p ta lan is m egszavazott neki, m íg a réndfőnök engedélyt ad o tt neki, hogy a licen tiatu st és a m agisterí cím et is m egszerezze, de ne M agyarországon, m ert itt m ár nincs telje s jogú egyetem .88 O laszországi tan u lm án y ain ak k ö ltség ét a v a sv á ri k o lostor és a ren d tarto m án y fedezte, de o ly an szűkén, hogy sokat panaszkodott e lh ag y ato ttság a m iatt, F ennm aradt h árom levele ebből az időből, am elyeket érdem es so rra venni, m ert az akkori olasz állap o to k és a m agyar dom inikánus ren d tarto m án y v iszo n y ait szem ­ lélte tő e n írja le. Első lev ele Pécsi K elem en tarto m án y főnök cím ére é rk e z e tt 1534 feb ru árjáb an .89 „Alázatos szolgálataimat ajánlom, üdvözlöm legkedvesebb és minden halan­ dók között legtiszteletreméltóbb atyámat. Mivel nemcsak a szükség kényszerít, ha­ nem igazi fiúi szeretet is Főtisztelendő Atyaságod iránt, levelet írok azzal a szán­ dékkal, hogy tájékoztassam tanuló fiairól és ezeket tartottam célszerűnek megírni. 82 Kassai domonkos-rendi levéltár, leleszi másolatok: No. 6. 83 U. o. 84 U. o. No. 7. és Lehoczky: i. m. 121. 85 Kassai domonkosok leleszi másolatai. No. 7. 86 U. o. 87 Fehér Mátyás O. P.: A hétszázados vasvári Szent Domonkos-rendi kolostor története. (1241—1941.) Budapest, 1941, 46—47. 88 Fráter Gregorius de Ladan ungarus a sua provincia habilitatus ad bachalaureatum, licentiatur, ut vei Bononiae, vei ubi sibi videbitur comodius, possit dictum gradum suscipere, (= Romé. 7. julii, 1535.) Vl ö.: Századok, 1875. 670. Archivium O. P. Roma, Reg. ГѴ. K. 59/a. 89 Bécsi cs. és kir. házi levéltár — Hung. 1534. febr. 12.

275

Ugyanis mindnyájan, akik ebben a tartományban tartózkodnak, a jóságos Isten' segítségével a szentírástanulmányokat mind bírják, amennyire erőiktől telik, mind­ nyájan állandóan szorgoskodnak, úgyannyira, hogy senki közülök hasznos idejét nem pazarolja el. Jakab testvér, aki Ferrarában tartózkodik, nagy tehetség és ál­ landó munkájával nem kis eredményeket ért el máris a tudományok terén, mivel azonban nagyon szegény — ezt én is tanúsíthatom! — még Bolognába sem tud jönni, hacsak Atyaságod nem támogatja, pedig mindenek ítélete szerint méltó lenne arra, hogy Bolognába jöjjön. Meg is csalták szegényt: József testvér kölcsön kért tőle kilenc aranyat, amikor hazament, amit még nem térített meg neki, Győri György testvért is nagyon dicsérik, erkölcsei és tehetsége, de különösen a tudomá­ nyokban való jártassága miatt. Ugyancsak- egész szerzetesnek és tudományszom­ jasnak mondják Kápolnai János testvért, aki Riminiben van. János testvért ille* tóleg, aki Váradról jött, akit szerfölött sajnálok, hogy csak így jött, — nemke-; vésbbé jó testvér — őt az itteni fiúk kegyesen fogadták, mert tehetsége van és nagy vágya, hogy tanulhasson. Mindnyájan, a többiek is kérjük Tisztelendő és Kegyes Atyaságodat, hogy engedje őt közöttünk lenni és legyen elnéző, hiszen Tisztelendő Atyaságod rendtartománya a kegyetlen háborúk veszélyei miatt tudós férfiakat nem nélkülözhet. Mert kétségkívül nem kis eredménnyel dolgozik. Végül az engedélyért, amelyet nem az én érdememből, hanem Atyaságod jóságából a borostyánosi fokozatra szól, soha nem múló hálával tartozom, mint a többi jótétemé­ nyekért is, amelyeket kezdettől fogva kaptam. Mivel azonban nem látok rá lehetőséget, hogy a Főtisztelendő Rendfőnök Atyához menjek az engedély meg­ erősítéséért pénz hiányában, kérem Tisztelendő Atyaságodat, hogy amikor az álta­ lános rendi káptalanra megy, vagy valakit oda küld, alkalmilag kérje a megerősí­ tést. Mást én, sajnos, nem tudok tenni. Ha ez Atyaságod tetszését megnyeri, kér­ ném, hogy így járjon el Jakab testvér ügyében is, aki hozzám hasonló szükséget szenved, én ugyanis az isteni gondviselés jóságából Bolognában dolgozom minden erőmmel, mégis nagyon sokat kell nélkülöznöm, ámbár a Bethlen János fráter anyjától küldött 14 aranyat megkaptam, mégis adósságaim törlesztései könyvek és egyéb szükséges holmik vásárlása után már nincs belőlük semmi. Ajánlja tehát Tisztelendő Atyaságod kérésemet a figyelmükbe, buzdítva őket. Tudom, hogy Tisztelendő Atyaságod valamit el fog náluk érni. Emlékezzék meg rólam is, a leg­ kisebbről fial között. Egészen szolgálatára állok önnek, a k if Isten és emberek előtt szerencsésnek látni vágyom és tisztelni óhajtom örökké Jézus Urunkban. Bo­ lognából 1534 február 10. Fráter Georgius Ladani, Tisztelendőséged fiacskája, amíg él."

A m ásik lev elet Erdélyi P éter dom onkos rendi tan árh o z írta. Ebből is k iv ilág lik nag y szeretete az O laszországban tanuló ren d társai irá n t.90 „Alázatos szolgálataimat ajánlom, üdvözlöm Krisztusban legkedvesebb és leg­ tiszteletreméltóbb atyámat. Megkaptam Tisztelendő Atyaságod levelét a küldött pénzzel együtt, de, sajnos, legnagyobb fájdalmamra nem tudok kívánságának eleget tenni. En ugyanis véglegesen Bolognában kell, hogy maradjak, Atyaságod külde­ í0 U. o. február 21.

276

m ényét Velencéből Bolognában kaptam meg és innét már nem mehetek Velencébe. De ö tvö s János mester is azt írta, hogy gyorsan elutazik, mire nem mertem hozzá sem elmenni. Mindezeket látva úgy ítélem, hogy már mentségemül fognak szolgálni Atyaságod előtt levelemmel együtt, melyet már megkapott., Nem szeretném ugyanis Atyámat, aki annyira figyelmes é s . szeretetreméltó, hogy támogatóm volt, elveszí­ teni, akinek ha most nem is lehetek segítségére, de legalább észszerűen kimentem magamat előtte. De azt már egészen meg fogja érteni Atyaságod, hogy miért térek rá egy másik fiúnkra, akit majdnem mindenki elhagyott, ámbár nagy jövendő áll előtte, ezt mindenki tanúsíthatja. Mindenki azt mondja, hogy nyugodt természetű, békés és mindenkihez szeretetreméltó, a tanulmányainak élt egészen és mégis mindenki elhagyja a mi rendi tartományunk részéről és a jóságos Isten, valamint Atyaságod szeretetén kivül senkiben sem reménykedik és így ha Atyaságod segítségére siet, ő sem lesz késedelmes a hálával. Már ugyanis elmúlt az idő, hogy az egyetemre belépnie kellett és lehetett volna és a tanulmányait már bevégezte volna. Éppen azért szívem legmélyéből könyörgök Atyaságodhoz, hogy méltóztassék az illető Jakab testvérnek segítségére lennie, ha nem is sokkal, legalább is kezdetben, de legalább annyival, hogy Bolognába jöhessen az egyetemre és azzal, hogy Tiszte­ lendő Tartományfőnök Atyánkat rábeszélné, hogy róla és a többi itt lévő testvé­ rekről, akik már a legvégső szükségben vannak, gondoskodni méltóztassék. Ügy látom, hogy minden más rendtartomány, sokkal érzőbb studenseihez, mint a mienk irányunkban, pedig előhaladásban ugyancsak nem vagyunk semmivel sem hátrább a többieknél. Ajánlom tehát Tisztelendő Atyaságodnak Jakab frátert, valamint a többi testvéreket és magamat a legkisebbek közül, különösen a tartományi gyűlés atyái előtt, hogy gondjuk legyen reánk, semmi vigasztalót nem tudok írni, csak azt, hogy egészségesek vagyunk és imádkozunk Atyaságodért és a szerencsétlen rendtartományért. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne írjam, mekkora itt a hiány élelmiszerekben Itáliában, ilyet még soha nem láttam, annyira, hogyha a szerzetesi kolostorok nem sietnének a szűkölködók segítségére, sokan elpusztulnának az éh­ ségtől. Már azt is hallottam, hogy sokan meg is haltak a nélkülözéstől. Engem és másokat is csak Isten irgalma tart napról napra. Nem tehetek mást, mint magamat és Jakabot, valamint a 'tö b b i testvéreket ismételten Tisztelendőségednek ajánlom, aki engem beajánlott a váradi perjelnek, Pesti Balázs testvérnek. Éljen mindig sze. rencsében Atyaságod az Ur Jézusban örökké. Bolognából, Szent Domonkos kolosto­ rából 1534 február 12-én. Fráter Ladányi Gergely, a hitszónok rendből, Tisztelendőséged fiacskája."

U gyanez a gondoskodó szeretet árad a harm adik levélből is, am e­ ly e t Csizma M iklósnak, a p esti k o lo sto r p e rje lé n e k írt ug y an az napon.91 „Tisztelendő Atya, üdvözlöm! Mivel ismerem Atyaságod szerepét a zavarok elhárításában, ösztökélve érzem magámat, hogy írjak Tisztelendőségednek egész különösen, hogy jelenlegi állapotomról beszámoljak, mert reménykedem, hogy ahonnét szerzetesi életem kezdetén annyi segítséget kaptam, most sem fog elma­ radni a vigasztalás. Isten mindig bőséges kegyelmétől segítve itt vagyok a bolognai kolostorban, ahol annyira szent, tudományos, külső és belső békében az írásoknak 91 U. o. február 22. Mindhármat közölte Bunyitai E. II. 323—27.

277

szentelt élet folyik, itt szorgoskodom én is minden erőmmel, hogy később Krisztusnak és a rendnek szolgálhassak, de különösen az elpusztított kolostorom­ nak egészséges testben az biztos, de hogy lélekben is, azt nem tudom, csak Isten tudja. De hogy az ö terveit betölteni tudjam, kérem Atyaságodat, hogy Isten jósá­ gát kérje értem. Ezt kérem igaz szívemből, ámbár anyagilag is nagy hiányt szen­ vedek és egy garasom sincs. Ezt azonban mások gondoskodására bízom. Tudom ugyanis, hogy Atyaságod sem nagyon bővelkedik pénzben. Ha azonban előadná az atyáknak az én végső szükségemet, talán a részvéttől'indíttatva küldenének vac lamit, legalább a tanuláshoz szükséges világításra. Ha azonban annyira szűkösen lenne ott is minden, legalább Garai János borostyános atyjának hozzák tudomására szükségemet buzdítva őt alamizsnára. Mert ha ö nem tesz valamit, akkor már sen­ kim sincsen. Hasonlóképpen a többi studenseket, akik itt Olaszországban vannak, ajánlja Atyaságod a provinciális káptalanon az atyák és a Tisztelendő Tartomány­ főnök Atya jóindulatába, mert mindnyájan hasznos tagjai lesznek ők is a rendtartománynak. Látom, hogy minden más rendtartomány sokkal jobban segíti tanulóit, mint a miénk, ámbár mi sem maradunk el mellettük, de tudom, hogy nekünk türelmesnek kell lennünk. Ismételten Atyaságod figyelmébe ajánlom ma­ gamat és ezért soha nem szűnök meg imáimban megemlékezni Atyaságodról, akit mindig szerencsésnek szeretnék tudni. A bolognai kolostorból 1534. február' 12-én. Fráter Ladányi Gergely Ord. Pred."

Ladányi G ergely h a z até ré se u tá n a v a sv ári kolo sto r p e rje le le tt92 és m int ilyen súlyos h a rc o k a t v ív o tt a gersei P etheő családdal b irto k ­ p erekben. Ekkor m ár 1543-at írtak . B eregszászott 1552-ben szerepel m int házfőnök. 1566-ban a tem plom ot és k o lo sto rt m egtám adó refor­ m átu s po lg árság nyolc m ásik tá rsá v a l e g y ü tt m eggyilkolta.93 Lelkipásztori tev é k en y sé g . A BEREGSZÁSZI DOM ONKOSOK k o lo sto ra nem v o lt egyedüli ezen a vidéken, ú g y h o g y a lelkipásztorkodásban eléggé m egoszlott a m unka. M agában B eregszászban v o lt a feren cren d iek n ek is kolo sto ­ ruk,94 ahol ú g y látszik eléggé é lé n k tev é k e n y ség folyt. V olt ezenkívül a Szent Já n o s-ren d i isp itály o so k n ak egy kórháza, ahol szintén folyt lelkészkedő m unka.95 A k ö rn y é k e n pedig a híres beregi p álos-kolostor lakói szolgálták a lelk e k ü g y ét.9® Így m agában B eregszászban n ag y o n m egoszlott a m unka. Itt in­ kább csak a király n é, v a g y k irá ly itt tartó zk o d ása e se té n v o lt fon­ tos szerepük. D e m íg ez átm eneti volt, addig az ap á cá k lelkivezetése re á ju k h á ru lt és állandó lek ö tö ttsé g et je le n te tt szám ukra. M ivel az a p á c á k nem h a g y h a ttá k el a kolostort, e g y ik ü k n ek állandóan n álu k k e lle tt m iséznie. A so ro ro k n ak v o lt e g y k ü lö n káp o ln áju k , am elyről m ég 1751-ben is azt v a llo tta egy p eres üg y b en P orkoláb M átyás 02 Fehér Mátyás O. P.: i. m. 47. 93 Kassai domonkos-rendi levéltár, leleszi másolatok. No. 23. M U. o. No. 17. os Lehoczky: i. m. 142. 90 Kassai rendi levéltár, leleszi másolatok. No. 6.

278

i

tem plom szolga,. h o g y egészen k iv eh e tő k az oldalai és r a paróchia, am ely eb b en a k o rb an m ár állott, félreism erhetetlenül szentély form át m u tat.97 M ikor azonban, am int m ár láttuk, a XV. század v eg én an n y ira m egfogytak az apácák, hogy nem v o lt érdem es a beregszászi ko lo s­ to rt fenntartani, a rendfőnök in tézkedésére á tte le p íte tté k őket a n é ­ p esebb és tág asab b szatm árném eti klastrom ba. Az itten i kolostor is régi v o lt m ár, m int a Szatm ári püspöki egyházm egye jubileum i k ö n y v e m ondja: „N ém etiben D om onkos-rendi apáczák kolo sto ra sze­ rep el 1339-től szent D énesnek szentelt tem plom m al, m elynek fenn­ ta rtá s á ra k é t vízim alom , to v áb b á egy gyüm ölcsöskert adatott, v a ló ­ színűleg D om onkos-rendű férfiszerzetesek is v o lta k itt. A rend 1554, sőt 1560-ban is em lítetik m ég."98 A k ár v o lt azonban, a k á r nem, a dom onkosoknak m aguknak is kolosto ru k Szatm árném etiben, az bi­ zonyos, hogy a rendfőnök h a tá ro za ta értelm ében a beregszászi szer­ zetesek k ö telesség e v o lt nem csak a z ü res k olostor gondozása, hanem az eltávozott sororok lelkivezetése is. V alószínűnek tartju k , h o g y a m uzsalyi m ajorban ta rto tt szem ély­ szállító sz ek e re k azt a célt szolgálták, hogy a ném eti ap ácák gyónta­ tá sá ra m en jen ek rajtuk. M agában B eregszászban sem le h e te tt azonban utolsó a tem plo­ m uk, m ert am int láttuk, élén k p réd ik á lá st folytattak, ésp ed ig nem ­ csak m agyarul, hanem „szlávul" is. H ogy ez a la tt szlovák, v a g y ru ­ szin n y e lv e t k e ll-e értenünk, azt nehéz eldönteni. A szónokok ja v a ­ része azonban m agyar volt, te h á t a p olgárság zöme is az volt, legalább is a XV. században. S hogy a tem plom uk elég jó h írb en állott, m u­ tatja , hogy Zsigm ond k irá ly k étszer is o tt h a llg a to tt szentbeszédet. S hogy m aga a p olgárság is szerette őket, m int lelkipásztorokat, bi­ z o n y ítja a sok v ég ren d elet, am elyben nem feledkeztek m eg a szerze* tesekről, hanem anyagi jav a k k a l p ró b álták m eghálálni fáradozásaikat. S a ját jo b bágyaik lelki szükségleteit is ig y ek eztek kielégíteni. E rre m utat, hogy M uzsalyban egy ked v es kis kőtem plom ot kezeltek m ár a XV. század elején, am elynek rom jai m ég ma is eléggé jó álla­ po tb an v a n n a k Beregszász és M uzsaly között eg y legelőn. M uzsalyn a k m eglehetősen sok birto k o sa volt, akik között leg n ev ezeteseb b nem zetségek v o lta k az Istvándiak, Ja k c sia k és a kisberegi pálosok.99 A középkorban nagyon népes falu lakossága m inden bizonnyal ebben a k is tem plom ban végezte v allási k ö telezettség ét és így a dom onkosok lelkipásztori gondjai alá tartoztak. A ren d többi k olostorai közül külö n ö sen a k a ssa iv a l és sáro s­ p a ta k iv a l ta rto tta k fenn k apcsolatokat. K étízben ta rto tta k a b e re g ­ 87 „Ubi moderna domus Parochialis extat, antecedenter non parochia, séd ut Fatens ex auditu habét condam Monalium sacellum fuerat, sicut ipsimet Fatnes etiam observavit, quod non pro domo séd, pro Sacello condam erectum fuerit, hodie dum etiam ex forma structurae Sanctuarii apparet." Beregszászi plébániai levéltár. V, N. 4. 88 Szatmári püspökség emlékkönyve: 119. ' 88 Lehoczky: i. m. 349.

279

szászi k o lo sto rb an tarto m án y i k áp talan t, 1463-ban M egyesaljai P éter tartom ányfőnöksége id ejé n a reform okról tá rg y a lta k 100 és 1502-ben F ejérvári M ihály provinciális elnökletév el. Ezen a gyűlésen a láb a tlani kolostor pén zü g y eit b o n y o líto tták le K assa v á ro sá v a l és résztv e tte k a felsoroltak közül egyedül a láb atlan i klastrom ból hárm an: B enedek perjel, Im re frá ter és A lbert frá te r jószágkorm ányzó.101 A kolostor birtokai. A BEREGSZÁSZI D O M O N K O S-kolostor k ezd etb en a szegény­ ség szellem ében csak a fenntartáshoz legszükségesebb fekvőség ek et fogadta el. Ilyen v o lt m indenekelőtt a kolo sto r kertje, am elyet Erzsébet k irá ly n é adom ányozott a k irá ly i birtokból a szerzete­ sek n ek .102 Ez a k e rt, am ely gyüm ölcsös- és zöldséges k e rt céljaira szolgált, a k olostor és a V érk e p a ta k között te rü lt el, kö rü lb elü l azon a helyen, ah onnét a róm . k ato lik u s pléb án ia k e rtje van, egész a p a ta ­ kig. Egyik oldalról, ahol m a a R ákóczi-tér van, a v ia regalis, a k irá ly i ú t szegélyezte.10® 1377-ben E rzsébet k irá ly n é lete le p íte tte a dom onkos­ ren d i m ásodik ren d h ez tartozó, szem lélődő a p ácák at,104 akik soha nem h a g y h a ttá k el k o lostorukat. Az új k o lo sto rt a sz erzetesek k e rtje te rü le té n é p íte tté k fel és hogy a so ro ro k n ak is leg y en valam icske k e rtjü k , m agas kőfallal elv álaszto ttak n e k ik e g y részt a szerzetesek k ertjéb ő l, úgy h o g y a V é rk e -p a rto n m agas b á sty a sz erű em elkedést h o rd ta k össze kövekből. Egy lépcső v e z e te tt le a vízhez, hogy az a p á cá k szolgálatára ren d elt külső cselédség, az alsóvárosi jo b b ág y ­ asszonyok, elvégezhessék a m osást és su ly k o lást.105 Ettől az e lk e ríte tt résztől eltekintve, a férfikolostor k e rtje eg é­ szében fennállott a XVI. század közepéig. U gyancsak a k irá ly n é bőkezűségéből ju to tta k hozzá a b e re g ­ szászi dom onkosok legelső sző lő jü k h ö z is. A m uzsalyi h a tá r felé h ú ­ zódott ez, és a legszélső v o lt a h a tárg ö d ö m él, am ely M uzsalyt és Be­ regszász szőlőit elválasztotta. A szőlő m ellett Lackfi M iklós b e re g ­ szászi polgár és V ám os Já n o s szőlőjét em líti az okirat, m int szom ­ szédokat.106 M ikor az ap á cá k letelepedtek, a k irá ly n é k ív án sá g a szerint a férfi szerzetesek k ö tele sek v o lta k n e k ik átengedni 2 ö tv en köblös hordó bort, hogy ezzel b iztosítsák részben a so ro ro k szükségleteit, részint a p áp ai klauzurából soha nem távozó soro ro k n ak m isét m ondó szerzetes által elhasznált m isebort.107 E nnek fejében m en tesü ltek a dom onkosok a N ag y Lajos k irá ly 1342 szeptem berében V isegrádról k e lte ze tt am a k ö telezettség alól, am ely b en elrendelte, h o g y a Bereg­ 100 Kassa városi levéltár: 1436—345. 101 U. o. 1500—32. 102 Leleszi országos levéltár. Prot. A. I. 14. 103 U. o. 104 Szatmári püspökség emlékkönyve: 119. 105 Kassai domonkos-rendi levéltár, leleszi másolatok. No. 23. 100 Zichy Okmánytár: Cod. IV. 1. 107 U. o.

280

\

i

szász szabad k irá ly i város, h a a k irá ly i tárn o k m ester m inden 4—5 é v ­ ben m egjelenik a városban, őt rangjához illően ebéddel és v a c so rá ­ v a l lá ssa el.108 A beszállásolás terh e i alól v a ló felm entéshez já ru lt m ég az is, hogy a szerzeteseknek nem k e lle tt a v á ro s által é v e n te összeg y ű jtö tt és a m unkácsi v árh o z szállítandó 10 ötvenköblös hordó borhoz a sajátju k b ó l hozzájárulniok. K ésőbb m ég több k iv áltsá g o t n y e rte k a v á ro si b o rterm ést kötő tö rv én y k ezések és h atáro zato k alól. P éldául egy h é tte l előbb szüre­ telhettek, m int a v á ro s és a többi szőlőbirtokosok, a m ustot és ú jb o rt nem k e lle tt a plébánia u d v a rá n átszállítaniok, ahol tizedet v e tte k v o ln a tőlük, ö k azonban a szom szédos szőlőbirtokostól k a p ta k m ust­ tized et szüret id ején .109 A sok k iv áltsá g és előny rossz v é rt szült egy esek b en a polgárság és a kö rn y ék b eli birtokosok részéről, úgyhogy m ár 1366-ban K onák István, nagym uzsalyi nem es erőszakkal elfoglalt tőlük egy szőlőrészt a lu p rechtházi h atárb ó l.110 A szerzetesek p an aszra m entek a k irá ly ­ néhoz, m ire E rzsébet h a tá rjá rá s t ren d elt el és ez a szerzetesek jogát igazolta. K onák Istv á n t k á rté ríté sre ítélték. K onák azonban nem n y u ­ godott, hanem m ár k é t é v m úlva, 1368-ban a m aga és M uzsaji G yula fia, Já n o s n ev é b en ő is panaszra m ent a leleszi h itesh ely re, m ert sze­ rinte a szerzetesek m egtörték a kígyósi h a tá rt és az itteni szőlőktől is tized et szedtek jogtalanul. Lajos k irá ly v izsg á latra ren d elte k i m int k irá ly i em bereket Inarcsi F ábiánt és te stv é ré t M iklóst, Buzai Bencét és P ált.111 H ogy a vizsg álat eredm énye mi lett, azt nem tu d juk, de ez a lépés nem v o lt az utolsó tám adás a szerzetesek b irtokai ellen, m ert 1378-ban az akkori m agyar ren d tarto m án y főnöke V ados Istv á n k é n y ­ tele n v o lt az esztergom i keresztesek k á p ta lan já n á l átíratn i K elem en p áp a privilégium át,112 am ely m egengedi, hogy a szerzetesek b árm ilyen fek vőségeket elfogadhassanak végrendelkező teljes jo g ú polgároktól és az így elfogadott ingatlanokat, a k á r földek, szőlők, m alm ok, házak leg y en ek is azok, szabadon ren d elk ezh etn ek és m inden további n é l­ kül eladhatják, zálogba vethetik, m int tö rv én y es tu lajd o n u k at. C sak az a kikötés, h o g y ne az e g y e se k b irto k o lják ezeket az örökségeket, hanem a k olostorok tu lajd o n áb an m enjenek azok át. Az átírás a luprechtházi p éld át több m ás k olostor m ellett n y íltan m egem líti, ami azt bizonyítja, hogy az itten i szerzetesek birtokjogát, m int szegény­ ség fogadalm ával k ö tö tt jogalanyokét, k étség b e v o n ták . K elem en p á p a privilégium a 1302-ből szárm azik és hogy a beregszászi kolo sto r­ b a n kezdetben nem v o lt rá szükség, bizo n y ítja nem csak, a k irá ly n é adom ányainak elfogadása és szabad kezelése, hanem m ás m agánosok ad om ányai is, m int 1327-ben E berhard fia P éter nagym uzsalyi birto ­ kos telekadom ányozása.113 108 Lehoczky: i. m. 93. 108 Zichy Okmánytár: Cod. IV. 1. 110 Leleszi országos levéltár. Prot. A. I. 24. 111 U. o. 112 Kassai domonkos-rendi levéltár másolatai. No. 37. 113 Lehoczky: i. m. 92. 18

281

Idők folyam án elég tek in tély es b irto k ra te tte k szert a beregszászi dom onkos szerzetesek. L egnagyobb fekvőségeik Kígyós és N ag y m uzsaly voltak. Ez a k é t falu telje se n b irto k u k b an volt, m íg telk ek és birto k részek több más, Bereg- és Szatm ár-, sőt U gocsa-m egyei falv ak ­ b an is voltak. Egy 1552. év i tiltak o zás felsorolja a Szent Szaniszló kolo sto r összes v a g y o n á t.114 >k: Múzsaj Bene Kovásznó Nagy almás Kisalmás Zernye Ojfalu Csegöld Kaszon Ocsva Nagyvarsány Apáti Aranyas Gyűrű Gemse Lakod Filep Akii Kígyós

10 5 5 5 ,3 3 2 7 ,9 3 4 3 5 6 4 2 2 6 19

ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi ekényi

része 27 jobbágy családdal, része 9 jobbágy családdal, része 11 jobbágy családdal, része 12 jobbágy családdal, része 7 jobbágy családdal, része 7 jobbágy családdal, része 7 jobbágy családdal, része 9 jobbágy családdal, része 13 jobbágy családdal, része 5 jobbágy családdal, része 5 jobbágy családdal, része 5 jobbágy családdal, része 7 jobbágy családdal, része 7 jobbágy családdal, része 2 jobbágy családdal, része 1 jobbágy családdal, része 1 jobbágy családdal, része 8 jobbágy családdal, földje 23 jobbágy családdal.

De a szántókon kívül v o lta k h am aro san szoléi is a kolosto rn ak Beregszász kö rn y ék én . Így a k o lo sto r tu la jd o n a v o lt a m ég m a is ism ert A k o l-h e g y , S zú n y o g -h e g y , a G alotkaoldal115 és a m ég B áthori Zsófia id ejéb en is so k at szereplő, Barátszőlő.116 V ég ren d eletileg k a p ­ tá k m ég a K e re k -h e g y et és a H o sszú -h eg yet is.117 K ét m alm a is v o lt a kolostornak. A z eg y ik em lékét m ég őrzi Be­ regszász v á ro s külső része a V érk e p a rtján : Csigaszer. A m alm ot u g yanis C siga-m alom nak n ev ezték és k é t k e ré k re járt. Ez később a beregszászi nagytem plom o ltáro sain ak a b irto k á b a k e rü lt.118 A m ásik m alom a B orsva p a ta k o n ép ü lt és szintén k é t k e ré k re járt. Ezt a m al­ m ot erőszakkal elfoglalta M atuznaí Pál, a reform áció terjed é se idején 1552-ben, am ik o r is a szerzetesek ü n n e p é ly e sen tilta k o z ta k a jogtip rás ellen a leleszi h itesh ely en .119 Több házról is tudunk, am elyek szintén a k o lo sto r tu lajd o n áb an voltak. Bár a k o lo sto r a M indszent-utcában, v a g y am int később n e ­ 114 Kassai rendi levéltár leleszi másolatai. No’. 34. 1,5 Beregszászi városi levéltár, számozatlan. 118 U. o. 117 U. o. 118 Kassai rendi levéltár, leleszi másolatok. No. 4. lle Léleszi országos levéltár. No. 50. fasc. 1552.

282

vezték, a B arát-utcában állott, m agában a v áro sb an szétszórva is k a p ­ ta k kőházakat. A beregszászi oltárigazgatók, akik Zsigm ond k irá ly id eje ó ta n é h a több m int húszán v o lta k ,120 m eglehetősen ren d etlen é le te t é lte k és a p olgárságot botrán k o ztatták , úgyhogy 1518-ban II. Lajos k irá ly ren d e lete t a d o tt ki, hogy a papság tag ja i a v á ro s többi részéből költözzenek a M indszent-utca v id ék é re és h a v alah o l a v á ro s­ b a n szétszórt h ázaik lennének, c seré ljé k be a zo k at a M indszent-utca tá já n lakó p olgárokéval.121 E gyúttal m egtiltotta azt is, hogy a jövőben a V érk e b a lp a rtjá n h ázak at vegyenek, v a g y é p ítsen ek m agunknak az oltárigazgatók, sőt m ég v é g ren d eletb en sem k a p h a tta k itt fekvő h á ­ zakat. Ez azonban a dom onkosokra nem vonatkozott, m ert ham arosan II. Lajos ren d elete után, 1523-ból, reá n k m aradt e g y v ég ren d elet, am ely egy, az Á ro k -u tcán lévő h ázat adom ányozott a kolostornak. „N agyságos és tek in tetes N agy A ndrás és n e je a tiszteletrem éltó M ar­ git asszony B eregszász v á ro sá b a n élő lakosok bizonyos s a já t házukat, am ely Ulászló és Lajos k irá ly o k k iv áltság aib an részesült és áz Á ro k ­ u tcá n a k n ev ezett h ely en v a n . . . Szent D om onkos-rendje fiainak, a k ik B eregszász v á ro sá b a n a Szent Szaniszló k lastrom ban laknak, örök a la ­ m izsnaként, m int ,patrim onium C h risti'-t adom ányozták és a d tá k .''122 U gyancsak az Á rok-utcán v o lt egy m ásik n a g y k ő h ázu k is, am e­ ly e t T ölgyessi B ertalan beregszászi nem es h a g y o tt a Szent Szaniszlóklastro m szerzeteseire. Ez a ház P elb árt A lbert és V arg a M átyás házai kö zö tt állott és 1546-ban M akrai Péter, akkori perjel, e la d ta O roszi D em eternek 60 a ra n y é rt, hogy az árából a rom ladozó k o lo sto rt és tem plom ot hely reh o zath assa.123 Egész kü lö n ö sen k ell M uzsallyal foglalkoznunk, m ert itt a szer­ zeteseknek nag y má j óra v o lt a z ált aluk k ezelt kis tem plom és kolos­ to r m ellett. Sokszor m int „v ic a ria tu s"-t em legetik ezt a b irto k o t a régi o k lev elek 124 és tudjuk, hogy a k is rezid en cián ak v a ló b a n külön házfőnökei voltak, akik azonban a beregszászi p e rje ln e k v o lta k a lá v e tv e .125 M uzsalyban, m int m ár em lítettük, 10 ekényi szántójuk v o lt a do­ m onkosoknak, de ezenkívül birto k u k b an v o lt a „silva m agna", a nag y erdő és több szőlő is.126 A m uzsalyi gazdaságról egy 1551. é v i urbárium fest eléggé eles kép et.127 A lajstro m szerint 27 job b ág y család é lt ezen a birtokon, akik élv e z té k a szerzetnek biztosított kiv áltság o k at. A jobbágyi rendhez tarto ztak : M áté István, és Ferenc, Balog G yörgy, D ekán István, L aka­ to s László, B arbél László, V arg a F erenc és István, B altás G ergely, 120 Lehoczky: i. m. 134—35. 121 U. ó. 122 Leleszi levéltár. No. 4. fasc. 7. Act. A. 1549. 123 Kassai rendi levéltár, leleszi másolatok. No. 7. 124 U. o. No. 12. 125 U. o. 126 U. o. No. 14. • 127 Beregszászi városi levéltár, számozatlan. 18

283

( Sim a Pál és M árton, O rosz Balázs és M enyhért, F edor Simon, T örök Gál, K ovács P éter és János, H o rv á th István, K elem en és Sándor, egy m ásik H o rv áth István, T óth Balázs, K öves Simon, Forró G ergely, Szé­ les G yörgy, M iklós József és Sándor jo b b ág y o k é s ezek családjai. Ezek a jobbágyok K ántor Pál „providus jo bagionum "128 a job­ b á g y o k felügyelőjének v e z eté se m ellett é lte k és dolgoztak a 27 jo b ­ b á g y te lk en és a 10 ekényi szántón. M eglehetős h ű ség g el vo ltak föl­ d esu ra ik irányában, m ert kétszer is sík raszálltak az erőszakos fogla­ ló k k al szem ben m ég ak k o r is, am ikor ezek az egyes elhatalm asodó u rak k a l szem ben teh e tetlen e k voltak. Így 1550-ben, am ikor a m unkácsi v á r ura* Büdy M ihály és később felesége Á rtán d y A nna asszony, erőszakkal új h a tá rjá rá s t csik artak k i a szerzetesek h á trá n y á ra és az akkori perjel, L adányi G ergely ü n ­ n ep ély es tiltakozása h iáb av aló n ak bizonyult, a m uzsalyi b irto k o n élő jo b b ág y o k vezetője, K ántor P ál m egtám adta a k ik ü ld ö tt h a tá rjá ró m egbízottakat. A beregszászi klastrom ellen ek k o r feljelentés é rk e ­ z e tt a leleszi h ite sh e ly re és L adányi G ergely m eg jelen v én a k ih allg a ­ táson, leírta a tö rté n te k e t. Ezek szerint a h a tá rjá rá s t a sö tétség leple a la tt k é t részben végezték: hajn alb an és éjfél előtt, m in th a rosszban járn án ak . K ántor Pál nem ism erte fel őket és m ikor többszöri felszó­ lítá sá ra sem eng ed tek és nem m ondották meg, hogy m ilyen já ra tb a n vannak, k a rd o t rá n to tt és m egszalasztotta őket. Ilyenform án a m eg­ b ízo ttak szétszaladtak és panaszt tettek, hogy fela d atu k a t erőszakos hatalm ask o d ással m egakadályozták.129 A m ásik ily e n eset a z u g y an csak erőszakos birtokfoglaló dálnoki Zékel A n tal tám ad ásáv al k a p cso latb an tö rtén t. Z ékel 1556 decem ber 20-á n egy csap at lo v assal és g y alo g kato nákkal m egtám adta a m u­ zsalyi birtokot, felg y ú jto tta az egyik szőlőben a p résh ázat és a pincét, m ajd a jo b b ág y h ázak ra rontott, azo k b an sok k á rt te tt és k á rt term i ig y ek ezett és m ikor a jo b b ágycsaládok feg y v ertelen ü l és igazságuk érzetéb en szem beszálltak v elük, tettleg is sú ly o san bán talm azták őket, ú g y h o g y sokan hosszú ideig szenvedtek az erőszakos tám adás u tán . Sok élelm iszert és m ás szükséges dolgot elrab o ltak a v éd telen jo b b ág y o k tó l és vég ü l Z ékel A ntal a négy legöregebbet e lh u rco ltatta m agával a zem plénm egyei B átyán v á rá b a , ahol egy id eig fogságban ta rto tta őket, am íg erkölcsi k én y szerrel rá nem b írta őket, h o g y „fog­ laló peenz" elfogadásával igazolják, m iszerint M uzsaly b irto k á t elad­ já k Z ékelnek és elfogadják földesuruknak a szerzetesek h e ly e tt.130 U gyanez az összeírás M uzsalyon k örülbelül 300 m éh k ast is m eg­ em lít, am iből a rra k ell köv etk eztetn ü n k , hogy n ag y b an term elték a m ézet ta lá n sa já t szükségletükre, v a g y e la d á sra is. N ag y barom fi­ telep ü k is v o lt a m ajorban. A z állatállom ányhoz tarto zo tt 20 p á r ló, 80 szarvasm arha, k é t ju h n y áj és egy falka sertés. É rdekesebb feljegy­ zések m ég: h at fedeleskocsi szem élyszállításra, pintérm űhely, „carp entarium " és a borászati felszerelések egész sora. 128 Kassai rendi levéltár, leleszi másolatok. No. 19. 120 U. o. 130 U. o.

284

A k o lo sto r többi b irto k ain is szép szám m al v o lta k jobbágyok, a m ár felsorolt m uzsalyi jobbágyokon kívül. K ülönösen a kígyósi b ir­ tokon v o lt sok. Ezek egyform án részesültek a szerzet k iv áltság aib an . A beregszászi Ű j-városrészben lakó jobbágyok az U lászló-féle k iv áltséglevél a la p ján inkább a k olostor belső szükségleteire és m u nkála­ ta in a k elvégzésére v o lta k kötelezve. K ülönösen érdekes a P ap -u tcai — m a A ra n y Já n o s-u tca i — jobb ág y o k kötelezettsége, ak ik n ek az v o lt robotja, hogy Ű rn ap ján zöld g allyakkal díszítsék fel a kolostor tem plom át és a m ellette lévő u tcák at. H ú sv étk o r k é t-k é t család egy b á rá n n y a l adózott, fejen k én t pedig 'egy-egy ty ú k o t és 10 to jást v o lt k ö teles m inden jo b b ág y beszolgáltatni Szent G yörgy napkor. Szüret­ k o r k ö tele sek v o lta k puttonvozni és m ustót szállítani. A jo b b ág y asszonyok pedig az apácák m ellé v o ltak beosztva m osásra és k erti m unkára.131 A birtokperek. A KOLOSTOR BIRTOKAINAK szétszórtsága és később a reform ációs-szellem térh ó d ítá sa term észetszerűleg n a g y o n sok b irto k p ert okozott a századok folyam án. A legelső ily en bírósági tárg y a lá s 1366-ban volt, am ikor a m ár em lített K onák Istv án k ö v e te tt el h a tá r­ sé rté st a Szent Szaniszló-kolostor k á rá ra . Erzsébet k irály n é V isegrádról k e lte ze tt ira ta D ebrői M iklós u d v arm estert bízta meg, hogy re n ­ delje el az új h a tá rjá rást, am ely való b an a szerzetesek n ek ad o tt iga­ zat. Ez a h a tá rjá rá s a K ígyós b irto k ra vonatkozott, am ely eddig k irá ­ lyi in g atlan volt. 1364-ben az ardói h a tá rjá rá sn á l m ár ú g y szerepel a k ígyósi birtok, m int vég leg esen a szerzetesek tu la jd o n a .132 Az eg y re szaporodó b irtokperek között m eg k ell em lítenünk az 1455-ik évi igazságszolgáltatást, am elyben Pálóczi László com es p a­ ran c sá ra B ácskai Istv án elé g téte lt szolgáltatott a beregszászi szerze­ teseknek, m ert o rlerai jobbágyai v alam it elloptak a kolo sto r b irto k á­ ról. A z ellopott dolgok v isszaad ásán k ívül a to lv a jo k a t m ég akasz­ tá sra is ítélte Pálóczi.133 Legtöbb b a ju k azoniban a m unkácsi várn ag g y al, Büdy M ihállyal és k éső b b özvegyével, Á rtan d y A n nával volt. A n eh ézség ek akkor kezdődtek, am ikor Büdy M ihály v á rn a g y 1544-ben a kígyósi b irto k m elletti fekvőségét ö n k én y esen új h a tá rjá rá ssa l szabályozta és egy erdőt, k é t leg elő t e lv ett a szerzetesi birtokból. M akrai P éter perjel azonnal tiltakozott ez ellen az önkényes e ljá rá s ellen a leleszi k o n v e n tn é l.134 Ez a p er valam ilyen m egegyezéssel végződött, de nem zá­ ru lt le egészen, m ert Büdy M ihály özvegye nem tartotta: szem elő tt 131 Beregszászi városi levéltár, számozatlan. 132 Leleszi országos levéltár. Prot. Act. I. 12. 133 Leleszi országos levéltár: Fasc. 18. Act. 1455. „Littera missilis Comitis Ladislai de Palocz Nobili Stephano de Bachka sonans in eo: ut ipse Certa Bona Fratrum Predicatorum in Claustro de Beregszász gentium per quosdam Jobbagiones Ipsius Ladislai in Orlera residentes ablata restitui Eosdem malefactores in unó Patibulo suspendi faciat." 134 Kassai rendi levéltár: leleszi másolatok. No. 8.

285

a k o lo sto rral k ö tö tt szerződéseket és ú jab b h a tá rsé rté se k e t k ö v e te tt el. A szerzetesek p an aszára gróf R évay F erenc Pozsonyból k elt p a ­ ran csb an m eghagyta a leleszi k onventnek, hogy a dom onkosok kígyósi b irto k á n ak h a tá rá t ú jból á lla p ítsák meg. Ebben az okiratb an M athuznai G yörgy és O roszi D em eter m int k irá ly i em berek szerepel­ nek, m íg a szom szédos birto k o so k részéről B eregszász váro sáb ó l Á dám M árton bíró és Tóth M ihály hites, a p álosok részéről B arát G ergely, K árolyi P éter és B arta István, N agym uzsalyból Büdy M ár­ ton, az alperes testv ére, N agyberegből K oncz M ihály bíró, Viarga Lukács, Ű jlaki Ján o s, Koncz Tam ás k irá ly i jo b b ág y o k v e tte k részt a h a tá rjá rásb a n . Az A rdónál m egkezdett h a tá rjá rá s a K ígyós-patak m en tén h alad t a nagyszőllősi ú t m entén, am elyen az o k ira t szerint ,,a sót szo k ták szállítani".135 A z 1566-ban tö rté n t m ásodik kolostorrom bolás u tá n a sok zűr­ z a v arb a n a n n y ian tám ad ták a gazdátlan fekvőséget, hogy Petrovics P é ter kezéb e136 kerü lt, a v é g é n pedig 1579-ben Schvendli Lázár csá­ szári k a p itá n y eg y szerű en elfoglalta és a szepesi k am ara kezelésére bízta.137 K ésőbb teljes egészében a m unkácsi v á r tu la jd o n á b a m ent á t a beregszászi szőlőkkel egyetem ben. A K erek -h eg y et II. R ákóczi F erenc is birtokolta, aki Esze Tam ással a beregszászi tem plom m ellett b o n to tt zászlót a szabadságért, n a g y o n szerethette, m ert a nép sz ájá n m ég m a is él a szám kivetésbe induló fejedelem m ondása: „K erekem et, B ocskorom at sajnálom !" (A B ocskor-hegy is itt v a n a közelben.) M aga a beregszászi rom -kolostor és kö rn y ék b eli fekvőségei 1573-ban M elegh Boldizsár, C sanád v á la sz to tt püsp ö k én ek a birto k áb a m en tek át, de a k irá ly i birto k b a ik tató lev él kiköti, hogy h a a szer­ zetesek visszatérn én ek , ak k o r ú jra m eg k ell k a p n io k régi tu lajd o ­ n u k a t.138 A Csigái- és B eregi-m alom B eregszász v á ro s tu lajd o n a lett, leg ­ a láb b is egy időre, am ikor m agánosok b irto k áb a k e rü lt.139 A reform áció viharaiban. BEREGSZÁSZOTT ÉS KÖRNYÉKÉN a szerzetesi b irto k o k at lefog­ laló földesurak h a tá sá ra erősödött m eg a m ár rég eb b en m egkezdődött reform áció. K ülönösen M ágócsi G áspár?40 és a szláv szárm azású P et­ rovics P é ter141 k é p v ise lté k a h itú jító m ozgalm at. M ágócsy G áspár, aki G yula v á ro sá t v itte á t az új h itre ,142 m ár 1550-ben ellen tétb e k e ­ rü lt a beregszászi dom onkos szerzetesekkel a kígyósi és beregi bir­ IíS u. o. No. 10. 180 Beregszászi városi levéltár, számozatlan. 187 Kassai rendi levéltár: leleszi másolatok. No. 11, 188 U. o. 15. 189 Beregszászi városi levéltár, számozatlan. 140 Zoványi Jenő: A leioimáció Magyarországon 1565-ig. Budapest, év nél­ kül. 208. 141 U. o. 294. 142 U. o. 208—9.

286

to k o k m iatt, am elyeket később 1560-ban m eg is szerzett m agának a szerzetesek táv o zása u tán .143 Bár m int várkapitányhoz, m ár. 1554-ben m egjött a felsőbb rendelet, hogy v é d je a papságot és szerzetesek et a k a to n a sá g zak latásai ellen, ő m aga v o lt a leghevesebb e llen ség ü k és m int Z oványi m ondja, „bizonyára az ő és F erencz n e v ű p a p ja m űkö­ désén ek tulajdonítható, hogy v é g re sikerült 1566-ban eltáv o lítan i a feren cren d iek et é s u g y an é tájb a n egészen p ro te stá n ssá tenni a v á ­ ro st".144 A m i M ágócsynak sik erü lt a békésm egyei G yulán, azt a k a rta m egvalósítani Beregszászott. A beregszászi szerzetesekre nézve azonban nem ő v o lt a végze­ tes ellenség, hanem P etrovics Péter, „ak in ek Flacius M átyás — m in­ d en esetre közös szláv szárm azásuk tu d atáb ó l k iindulva — 1550-ben a pá p a prim átusa ellen küzdő k ia d v á n y á t a já n lo tta v o lt".145 P etrovics 1551-ben m ár M unkács v á rá n a k b irto k áb an v o lt és így h atalm as v a ­ gyonra te tt szert a kö rn y ék en . M ár láttuk, hogy M unkács v á r urai m ilyen h a rc o k a t fo ly tattak a beregszászi szerzetesek vag y o n áért. U gyancsak Zoványi, a p ro testán so k e g y ik legalaposabb tö rté n é sz e -írja P etrovicsról: „M inthogy pedig ahova ő b e te tte a lábát, ott terjed n ie és diadalm askodnia k e lle tt a protestantizm usnak: elképzelhető, hogy m inő h irte le n v álto záso k estek m eg en n ek a ja v á ra m ég azokon a h e ­ ly ek e n is, am elyek addig egy, v a g y m ás okból tartózkodóan v ise l­ kedtek, a v ag y körü lm én y eik eg yenesen атга in d íto ttá k őket, hogy eg yelőre ne m ellőzzék a régi vallás ta n a it és szertartásait. A M unká­ cson 1550-ben m ég ott lévő pálosok P etrovics uralm án ak feltétlenül m ár a kezdő korszak áb an eltávoztak, m íg a B eregszászban 1547-ben is és 1550-ben is plébánoskodó R evellesi Balduint V alószínűleg m ind­ já r t felv álto tta a D ebreczenből oda á tv itt R adán Balázs."146 P etrovics P é ter azzal kezdte m űködését, hogy az összes b e re g ­ szászi tem plom okból e ltá v o lítta tta az oltárokat, v a g y m int Z oványi írja, „k ih án y atta a fak ép ek et".147 Ezt a B eregszászott 1552 decem ber else jén ta rto tt h itú jító zsinat148 előtt teh ette, m ert több h a tá ro za ta m el­ lett az egyik ú g y hangzott, hogy a m ár e ltáv o líto tt o ltáro k at nem sza­ b ad sehol sem ú jra felállítani.149 P etrovics erősen K álm áncsehi Sánta M árto n b efolyása a la tt állott, akinek a radikálizm usa m ég a reform ációs szellem et m agukénak valló p réd ik áto ro k részéről is1 ellen h atást v á lto tt k i.150 A beregszászi zsinat következm ényei ham arosan m egérlelték szo­ m orú h atásu k at, m ert v é re s keg y etlen ség re v ezettek . A rról nincs tu ­ 143 Kassai rendi leltár: leleszi másolatok. No. 16. 144 Zoványi: i. m. 208—9. 145 U. o. 294. 146 U. o. 238. 147 U. o. 295. Zoványi idézi Ipolyi Arnold „Veresmarti Mihály XVIII. századi magyar író élete és munkái" c. könyvét, amely szintén megemlékezik az 516. olda­ lon Petrovics Péter oltárrombolásairól. 148 Zoványi: i. m. 295. 148 U. o. 296; 150 Századok, 1887, 398—99.

287

dom ásunk, hogy az oltárrom bolás hog y an folyt le a beregszászi ko lo s­ to r tem plom ában, de azt k ö n n y ű elképzelni, hogy a szerzetesek szem beszálltak a tö rv é n y tele n eljárással. Egy ad at szerint az egyik, m eg nem n ev ezett szerzetes b eleh alt súlyos sebébe, am elyet ellenállás közben k a p o tt.151 A zsinat 1552 decem berében v o lt,152 h a táro zatain ak v é g re h a jtá sá ra valószínűleg csak a köv etk ező év b en k e rü lt sor. 1553-ban ugyanis ag y o n lő tték a zsinat egyik résztv ev ő jét, R adán Ba­ lázst, a beregszászi evan g élik u so k p resb iterét, am ikor a közeli M uzsaly tem plom a felé haladt. 1553-ban Becsei Jerom os dom onkos fráter v o lt a m uzsalyi m ajo rság gondnoka153 és m ivel a gyilkosság irá n y í­ tó já t későbbi ad a ta in k szerzetesben á lla p ítjá k meg, való szín ű n ek kell tartan u n k , hogy az ő nev éh ez fűződik a szom orú esem ény, annál is inkább, m ert m ég ugy an ez é v folyam án a k olostor m egrohanása alkal­ m ával a nyolc lem észárolt szerzetes kö zö tt v o lt ő is, m ert ettő l kezdve nem találk o zu n k a nevével. De álljo n itt teljes egészében a leleszi k á p ta la n elő tt b e n y ú jto tt ü n n ep ély es tiltak o zás szövege, am ely élénk fényt v e tt a lu th e ri tan ítá so k terje d é sé n e k idejére. „Keresztúri Benedek a Bereg-megyében, Beregszászott álló Mindszentről ne­ vezett első plébániai templom Szent Kozma és Damján oltárainak igazgatója, ün­ nepélyesen tiltakozik a leleszi Konvent előtt a maga és a többi oltárosok nevé­ ben, akik szintén Beregszászott laknak, hogy Szent Szaniszló püspök és vértanú napját követő hétfőn bizonyos emberek a beregszászi polgárok által választott tiszteletreméltó Balázst, az evangélikusok presbiterét, a városon kívüli útján „ex pyxide sagittando" megölték, mert nem ismerték fel. Amikor ezt a város első bí­ rája és a tömeg meghallotta, mintha valami fúria szállt volna reájuk, a következő éjjel először a Szent Domonkos hitvalló hitszónokrendi fiainak ugyanebben a vá­ rosban álló kolostorát rohanták meg, amely kolostornak kapuit betörvén és kidöntvén, az itt talált szerencsétlen szerzetes testvérek közül nyolcat lemészároltak, súlyosan megsebesítettek, és kegyetlenkedtek velük, azokat a testvéreket pedig, akik még élvemaradtak, fogságba hurcolták és az elfogottakat fabilincsbe (ligneos compedes — talán kaloda?) verték. Ezekután ugyanazon éjjel az egész tömeg aa oltárigazgatók és az ispitályosok házát rohanta meg és rabolta ki, de itt gyilkos­ ság már nem fordult elő. A következő napon az összes igazgatókat a bíróhoz ker­ gették és egy egész éjjelre és nappalra a templom sekrestyéjébe zárták őket erős őrizet alatt, hogy senki meg ne szökjék. A harmadik napon ugyan szabadon el­ mehettek volna, de amikor az előbbiek nem voltak hajlandók esküvel erősíteni, hogy nem gyilkolják le őket, továbbra sem mertek elmenni, de a már említett Be­ nedek mégis elment saját házába a többiek nélkül, de mikor hallotta, hogy a töb­ bieket mégis lemészárolták a sekrestyében, ó elmenekült. Hogy mi lett a sorsa a többieknek, azt nem tudja. A leleszi konventben 1553 áldozócsütörtök nyolcadába eső vasárnap."154 151 Kémény L.: Jegyzetek a kassai városi levéltárból. RK. 18/1. ш Zoványi: i. m. 295. 153 Beregszász városi levéltár. Számozatlan. 184 Kassai domonkos-rendi levéltár hivatalos másolata a leleszi konvent aktái­ ból. No. 30.

288.

A szörnyű esem ény azonban nem ráz ta m eg an n y ira a m ég é le t­ ben m arad t dom onkosokat, hogy m ég ebben az évben e lh a g y ták vo ln a v ég leg esen a v árost. Ladányi G ergely, aki tú lé lte a m észárlást, m ég több tá rsá v a l e g y ü tt to v áb b ra is o ttm ara d t a k olostorban,155 am ely et úgy ahogy rendbehoztak. A z elk esered ett e lle n té tek azonban nem alu d tak el. A birto k o k at eg y re-m ásra foglalták le P etrovics P éter em berei, úgy h o g y a szerze­ tese k an y agilag is tö n k re ju to ttak . A k o rra an n y ira jellem ző v é re n g ­ zés ú jab b áldozatot is k ö vetelt. P rotestáns tö rtén észein k szerint K álm áncsehi Sánta M árton, R adán Balázs utóda is az o ltárok és tem plom i díszek e ltá v o lítá sá t kö v etelte, m ert biztosnak tartju k , hogy a szerze­ te se k tem plom ukat ú jra rendbehozták. A z ú jab b erőszakoskodás k ö ­ v etk ezm én y e leh e tett aztán, hogy őt is h a lá lra sebezték. A b e re g ­ szászi reform átus gyülekezet an y ak ö n y v i b ejegyzése szerint „Radány (?) Balázs u tá n k ö v e tk e z e tt — úg y látszik a Papi h iv ata lb a n K álm áncsehi Sánta M árton, aki a B eregszászi nagy kőtem plom ban a Cated rá b an a P rédikállás közben által lö v ete tt egy vérengző B arát ál­ ta l 1571-ik esztendőben, k in ek szom orú fatum áról m ások is sokan em ­ lékeznek, de nev ezetesen N ag y M olnár A lb e rt is m eg jed zette azt, C alvinista a K eresztényi H iveok való T anítások M agyar le tt F ordítá­ sá n ak Elöljáró B eszédében."156 K álm áncsehi u g y an m ár k o ráb b an m eg­ h a lt és a z é rt ném i n ehézségek m erülnek fel ”a m erén y letet illetőleg. Z oványi R adán Balázs h a lá láró l írv a m egjegyzi: „az, h o g y az ő h a lá la nem ét n ém elyek K álm áncsehinek tu lajd o n íto tták , lehetséges, hogy onnét ered h etett, hogy ug y an eg y év b en tö rté n t a h a lá lu k ."157 Ez azonban nem lehetséges, m ert K álm áncsehi 1557 d ecem berében h alt meg, alig k é t hó n ap ra nag y pártfogójának, P etrovics P é tern e k h alála u tán ,158 R adánról pedig ok iratilag bizonyítható, hogy 1553-ban halt m eg.159 A n ehézséget csak ú g y le h e t eloszlatni, h o g y h a a K álm án­ csehi M ártonról írt beregszászi reform átus an y a k ö n y v bejeg y zését té ­ v e sn ek n y ilv á n ítju k az időpontot illetőleg, m íg a m eré n y le tet úgy m ódosítjuk, hogy abban K álm áncsehi nem h alt bele, m int Radán, h a ­ nem csak m egsebesült és sebesülésének köv etk ezm én y ek én t sán ta lett és k ö zh aszn álatb a jö tt ró la a „sánta" jelző.160 H ogy ki leh e tett a „vérengző B arát", a rra nézve nincs adatunk, 155 U. o. No. 7. 156 Beregszászi ref. anyakönyv, 1736—1786. Teljes címmel: „A Berekszászi Helvetica Coníessiós Ecclesianak a reíormátiótól fogván való dolgainak rövid és Sammás leírása." 1782. Irta Kondor Balázs. Tabularium Ecclestiasticum. 1736. 157 Zoványi: i. m. 295. 158 U. o. 316. 159 Kassai Domonkos-rendi levéltár hivatalos másolatai a leleszi konvent aktái­ ból. No. 30. 160 Ezt a feltevést igazolja Kemény Lajos, aki jegyzeteiben ezeket írja Kálmáncsehiről: „A barát általlövé Kálmáncsehi Sánta Mártont, aki talán a sebesülésétől nyerte a sánta melléknevet." Kemény: Jegyzetek. RK. 19. III.

289

de hogy dom inikánus volt, az bizonyos, m ert e k k o r m ár a ferencesek N agyszom batba m en tek és v é g le g e lh a g y ták a v á ro st.161 A reform áció legerősebb ellenfele k étség k ív ü l a n ag y tu d ású La­ dán y i G ergely volt, a k i m ár V a sv á ro tt is nag y h a rc o k a t v ív o tt az új h it terjesztő iv el.162 Ö az utolsó dom inikánus, ak in ek a n ev ét ism erjük a beregszászi dom onkos szerzetesek közül és m int tudjuk, ő is áldo­ zata le tt 1556-ban egy ú jab b kolo sto rtám ad ásn ak ,163 am elyről azonban nem m aradt részletes adatunk. A z ő h a lá láv a l m egszűnt a régi, nagym últú Szent Szaniszlóról ne­ v e z ett Szent D om onkos-rendi kolo sto r is, am ely ilyenform án a XIV. század elejétő l 1556-ig állott fenn. FEHÉR MÁTYÁS O. P.

ÖRÖK PÉLDA A lila orgona m ár elvirágzott. i — Jö n -jö n a nyár, — m ondja a ribiszke — zöld bogyóim at pufókra göm bölyíti a nap. — A búza bő, fehér lisztje készül az alázatos kalászokban s a napraforgó siet egyenesen a m agasba törni, hogy el ne k éssen a jö v en d ő lakom áról. K eresem a tég n ap i ásó nyom át, igyekvő zöld a föld sebét gyorsan belepte. — Ö, fiatal, okos világ — sóhajtom — egyetlen, ékes, óriási lepke, te az élet k ö rü l keringsz a fénytől, szépségtől m egittasodva álljon m eg m erész forgásod, hogy így m aradj az em bereknek örök p éldába és k e re tb e fogva! TAMÁS LAJOS

181 Beregszászi városi levéltár, számozatlan. 162 Fehér Mátyás O. P.: i. m. 47. 163 Beregszászi városi levétlár, számozatlan.

ÉJTSZAKAI SÉTA

A csillagok, a csillagok, a m esszi szőke fények, m últ éjtszaka, m últ éjtszaka különös* tű zb en égtek. A ludt a föld, a sápadt föld félig h a lá lra váltan, ballagtam én, ballagtam én, talá n csodára vártam . D alolt a szel, a lenge szél, s v e le dúdoltam halkan, — h a m eghalok, h a m eghalok, ő tudni fogja: voltam . Itt vo ltam én, itt jártam én, halk dalosként itt éltem , s csavarogtam , csavarogtam vele, a kósza széllel. Dalolt a szél, ballagtam én, ta lá n űzött az élet, s a csillagok, a csillagok kü lönös tűzben égtek. HOSSZÚ FERENC

HÁROM JAPÁN VERS

A M I Ö RÖ K A V Á L T O Z Á S B A N A cseresznye virágzott. F ekete v o lt hajam , S táncoltam vidám an, tán co ltam untalan. A cseresznye virágzott. A h ajam szürke lett. A v irá g virágzott, ö nem lett öregebb. Isten p arancsára, h a elm úlik a tél, M indég ú jra virít. A z én h ajam fehér. TOMONORI

TAVASZ A tav a sz jön! Ezer forrás beszél. És lassan o lv ad m ár a hó A h ázak tetején . A tav asz jön! Langyos szellő zenél, S o lv ad n ak a k ö n n y e k a kis F ülem ülék s z e m é n . . . NARIHIRA

Á T Á L M O D O T T ELET A v irá g virul, Százféle s z ín b e n .. Folyó h a b já b a n Látom az éltem . A v irá g m eghal. V irágzik, s m eghal. H iáb a voltam . ONONO KOMACHI Ford. HOSSZÜ FERENC

292

A D A T T Á R GULYÁS PÁL f Előttem áll sovány, vézna alakja, amint földöntúli lázban égve, a lelki ember megszállottságával m agyaráz. . . Magyarázza, hogy mit olvasott ki az Eddák, a Kalevala, a görög hősi éposz mesés világából. Hozzád hasonlóan a modern civili­ záció szürke formaruháját viselte, szemüvege mögül mégis az idők fölött álló kul­ túra éles fénye csillogott feléd s ha megszólalt, arra kellett gondolnod, hogy meg­ állt fejed felett az idő, leereszkedtél az örök időtlenség mélyébe, ott kerested Vele együtt, az Ö szürkék számára érthetetlen beszédén keresztül az örök, változatlan Szépet, Igazat és Jót, mely nemzeteken felül áll s mely mégis csak a népek, nem­ zetek vérén át szűrődik örök realitássá, amelynek a neve: élet. Es m égis:. mennyire benne élt a mindennapban! Kevesen látták olyan világo­ san a magyar élet nagy kérdéseit, mint 0 . Messze, távoli világoknak a mai átlag­ ember számára érthetetlen szépségeiben kereste a megoldást, de fizikai és költői életével a hadházi úton és Debrecen városában menetelt. Csak másképp látta a valóságot, mint mi. Nem azt vette észre benne, ami a perc-emberkék számára lé­ nyeges. A felszín is érdekelte, még a szemétdombon kukorékoló kis kakast is meg tudta énekelni, de másképp nem tudta és nem is akarta a problémák megoldását, mint a hamis, hazug formák teljes feloldásával. „A forma megtéveszt. ,!A zártság vo­ nalai a tökéletesség látszatát keltik. Azt a hitet keltik, hogy a cél megjelent Forma: a jó bizonyítvány. Forma: a szép test. Forma: a jó állás. Forma: a robba­ nások ércördögei, a hatalmas ágyúk és a hatalmas állami gépezet. Forma: az össze­ csengető rím és a drámai akciók eget-földet indító -logikai rúgói. Forma: az elis­ merés. Forma: a hurrá, a heil és a heuréka. Forma: az alibi. A társadalom ördöge a forma. Ez az a csapda, amelyen át önmaga kárhozatába hull alá a társaságba szer­ vezett ember. Ezen át „felfalója" a társadalom „önnön gyermekének" — írta eze­ ket a lényére oly döntő módon jellemző szavakat éppen folyóiratunk hasábjain. Sokan voltak, akik nem értették és akik felháborodva — anarchiát kerestek ezek mögött a sorok mögött. Pedig ugyanakkor nem volt a magátólértetódó, tiszta nap­ fénynek, az Erika magasságában úszó bárányfelhőknek s a hadházi rétek érett búzakalászainak nagyobb csodálója, mint ö . Nem, nem az elködösítést akarta, sőt; éppen az elködösítő formák anarchiája ellen kelt ki a lényeg világos, érthető — és a felszínesek számára éppen azért érthetetlen — felvillantásával. Amit életé­ ben felhozott a mélyből, az a magyarság számára végeredményképpen csak egyet hirdetett: az Evangéliumot, Most, hogy magához szólította a Legfelső Akarat, lát­ hatja, hogy igaza volt. Gulyás Pál, korunk egyik legmagyarabb igényű költője, aki egyúttal Európa legősibb lényegébe is le tudott hatolni, alföldi költő. Debrecen költője s örök debreceniként hidalja át Athén és a Bocskay-kert hatalmas távolságát. Ügy érez­ zük, mégis meg kell emlékeznünk Róla e dermedt pillanatban, halálhírének olva­

293

sása közben. Minden jelentős magyar eseményre szeizmográfként érzékeny lényt gyermekes örömmel ölelte- magára a Felvidéket felszabadulásunk szép napjaiban, S ö , aki mindig és mindenben a lényeget tudta meglátni, száz tudósnál és ezer politikusnál jobban, szebben és igazabban mutatta meg e táj feladatát és szerepét, a magyar történelem múltat, mát és jövőt jelentő örök áramlásában. „Kassa kapui előtt" című felejthetetlen verse akkor, a m i k o r a percnek élő társak még csak a jelen örömében borultak könnyes boldogsággal egymás nyakába, megmutatta, hogy a mások számára érthetetlen felvidéki tájra örök és nagy szerep vár. Kelet és Nyugat kérdését, ezt az örökké nyugtalanító magyar kérdést éppen Kassán ke­ resztül döntötte el, — illetőleg Kassán keresztül fogalmazta meg tökéletes, köl­ tői formában azt, amit mi, a kortársak, csak gyönge, dadogó szavakkal tudtunk addig elmondani. Híd ez a táj, híd Kelet és Nyugat, de híd a szlávság és a ma­ gyarság között is. Érdekes nosztalgia-szerű vágyakozás élt benne a Felvidék, de különösen Kassa iránt. Megvetette a modern nagyvárosok gipsz-figurás bérház-hazugságait, hara­ gudott, hogy az ősi, földszintesházas. „Árkádia"-Debrecenre ráépítették sehogyanse odaillőn „Budapestet", a két-három-négyemeletes csúnya bérpalotákat, — de Kas­ sán meg tudta érezni, hogy itt az emeletes házak méltóságos sora nem néhány esz­ tendő üzleties spekulációjának eredménye, hanem hosszú évszázadok magyar éle­ téé, itt megérezte a kőbe épített magyar múlt örök tanításait a jelen, a jövő szá­ mára. Könnyezve idézem felejthetetlen sorait: ____ állj meg egy este a nagy Dómban s kérd vissza éltem napjait..."

S mikor a „felhőt küldő Erika" boldog, tiszta ózont lehelő magasságába feljutott, elfelejtette a kicsiny mindennapok szürke gondjait, ott, a csaknem éteri magasságban találta meg valóban a maga igazi világát. „S röpítettek mindent felejtőn a Nap hatalmas szárnyai. .." — írja az Erikáról: — itt teljesedett be mindenikünknél erősebb, hatalmasabb és igazabb' vágya az Egyetemesség, — Isten felé. Lehajtott fővel állunk meg sírja előtt. Debrecen földjében nyugszik korunk igazán magyar költője és tudósa, Csokonaiék, Földiék Debrecenjének földjében. De szelleme itt lebeg Kassa falai között is, hogy az idő minden földi harcot elfeled­ tető örökkévalóságában magához ölelje a nagy felvidéki szellem, a magyar iroda­ lom Igényesének szelleme is.- a Kazinczy Ferencé. SZIKLAY LÁSZLÓ

A BALOGI MÜVÉSZTELEP ELSŐ KIÁLLÍTÁSA RIMASZOMBATBAN 1943 NOVEMBER 28-TÓL DECEMBER 4-IG A kisváros életében egy képkiállítás eseményszámba megyl A balogi művész­ telepnek az elmúlt év őszén Rimaszombatban rendezett kiállításán láthattuk, hogy a város közönségének mit jelent egy magas színvonalú és jól megrendezett kiállí­ tás. Elsősorban tehát ennek a felvidéki kisvárosnak a képzőművészettel és kultú­ rával való kapcsolatát érdemes legalább felszínesen vizsgálni. A kiállítás értékelé­ sén túlmenőleg a közönség és a művészet viszonyának kérdései merülnek fel.

294

Rimaszombat a magyarlakta Felvidék egyik kisebb városa. Ilyen és ehhez hasonló település több is van, itt mindjárt Gömör vármegye másik városával, Rozsnyóval kínálkozik 'az összehasonlítás. E két település történetük ismerete nélkül úgy él képzeletünkben, hogy hasonlítanak egymáshoz. Persze azért indi­ viduumok — hisz minden település'az, mert mindegyiknél más-más volt a létre­ hozó és az idők folyamán állandóan ható történeti tényező. Rozsnyó a rendi kor­ szak koraibb századaiban elég jelentős bányászatánál fogva a várost jellemző tulajdonságok állandó birtokában volt. Rimaszombat esetében erről nem beszélhe­ tünk. Itt a létrehozó és jelentőséget adó tényező más volt. Helyzete egy kisebb völgy gazdasági és igazgatási központjául jelölte ki. Városiasságát a felvilágoso­ dás korának megszokott kifejezésével élve — polgári szorgalmatosságának — köszönhette. Rozsnyónak még a XVIII. század első évtizedeiben is a már jóval ko­ rábban elhanyatlott gazdasági jelentősége biztosít még városiasságot. Ezt a folya­ matot véglegessé teszi és megerősíti püspöki székhelyül való kijelölése. Rimaszom­ batnak pedig a XIX. század elejétől kezdve polgárainak további terebélyesedésén kívül jelentőséget az ad, hogy évszázadokig tartó bizonytalanság után végül is a vármegye székhelyévé válik. A XIX. században a gyáripar kezdetéig mindkét vá­ ros jelentős kisipari középpont. Azonkívül, hogy mindkettő a fentebbi intézmény székhelye: Rimaszombat válik erőteljesebbé. Má mindkettő határváros, ebben a tekintetben osztozik a többi visszacsatolt település sorsában. Régi jelentősebb meg­ gyökerezett kereskedő és iparos, tisztviselő társadalmában újabb színt a vissza­ csatolás után ideköltözött — főleg tisztviselői — vezetőréteg ad. Majdan elkövet­ kezik az az idő, amikor a dolog természeténél fogva egységes jellegűvé válik a társadalom. Jelenleg az idejöttekre hat a városok régi levegője, jelentősebb anyagi erők nélkül fejlődő szemlélet van kialakulóban, amely a kultúrában meg-/ szokott módon keres kielégülést. Érdeklődik minden iránt, amit adnak neki. A kis társadalmak szokása szerint erős kritikával fogad mindent, azt is, amihez nem ért. Rimaszombat határozottan magas igényekkel lép fel. Színházával egyik város sincs megelégedve, a színigazgatók, akiknek ezek a városok jutottak, joggal panasz­ kodtak a szórványos érdeklődés miatt, a látogatók és az elmaradók pedig a színé­ szeket okolták. Alkotókat alig találunk, ha vannak is, máshol keresnek érvénye­ sülést, ha pedig nagynéha a nyilvánosság elé lépnek, az erős kritika, amely leg­ többször nem is alkotásaikat kíséri, letöri szárnyukat. Itt csak országos nagy­ ságok érvényesülhetnek és arathatnak igazi sikert. A közönség passzív, csak szem­ lélője és élvezője a teljesítményeknek. Mindkét városban jeles történeti hagyomá­ nyokkal rendelkező egyesület, a Polgári Kör körül csoportosulnak azok, akik a magasabb igényeket is kielégítő ú. n. kultúrestélyeket rendezik. Ezeken az előadá­ sokon jut a város közönsége a művészethez. Ezek pl. Rimaszombatban az újabb időben színvonalasak. Országosan ismert hangszer- és énekművészek és előadók lépnek fel. Egy képkiállítás sem számíthat más közönségre, mint arra, amelyik a kultúrestélyeken részt vesz. Köztudomású, hogy a kormányzat a vidék művészeti érdeklődésének felkel­ tése végett évról-évre más városban rendez országos jellegű művészi eseménysorozatot. Ilyenben Kassának is volt része. Csak a nagyvárosok, úgyszólván csak a törvényhatósági jogúak jöttek számításba. Az' ilyen kicsinyek, mint Rimaszombat és Rozsnyó nincsenek tervbe véve. Annál nagyobb őrömmel kell tehát üdvözöl­ nünk, hogy ha e kis városok közönségének bármilyen tárgyú jó művészet jut.

295

Nemcsak a képzőművészetre gondolunk, nem ártana e kis városok kultúrigényéről tervszerűen gondoskodni. Nem lehet cél, hogy csak kultúrestélyeket rendez­ zünk, ahol mindenkor ugyanazt a 300—500 eléggé nem dicsérhető egyént látjuk. De ugyanezek vesznek részt a közösséget érintő egyéb megnyilvánulásokon is. Ugyanezek mintaszerű jótékonykodást végeznek mind a két városban erős gyöke­ ret vert Nöegyesületben. Hibáztatható a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy elhanya­ goltsága, amely ügyeket ennek a társadalomnak a szakemberei is megoldhatnák. Rozsnyón a múzeum egy lelkes .és hozzáértő szakember élete fáradozása, eredmé­ nyeképp végleges és jó megoldás medrébe jutott. Ugyanott és Rimaszombatban a városi könyvtár és levéltár,, kérdése megnyugtató és. az adott lehetőségeket teljes mértékben kihasználó módon még nincs tető alá hozva. Rimaszombatban. pedig a gazdag múzeum ügye vajúdik megoldatlanul. Itt utalunk ezekre a kérdésekre, mert a felsorolt intézmények működésében kellene megmutatkoznia a helyi alkotók, különösen a hely- és tájtörténet művelői munkájának. E városoknak h e ti. politikai lapjuk is van. Rozsnyón kettő, Rimaszombatban egy. Különösebb szakértelem nél­ kül is megállapíthatjuk, hogy ezek a lapok egyelőre nem töltik be hivatásukat, a közönség ízlését fejlesztő kritika nélkül közölnek híreket, pl. az egyik á helyi polgári iskola ünnepségéről és a szereplő iskolás növendékek szavalatáról, éneklé­ séről mint magas művészi teljesítményekről számol be. Csak' futólagosan és vázlatosan számbavévé a jelenségeket, a kép e városok társadalm áról'a művészi és kulturális érdeklődés tekintetében kielégítő és biztató, más oldalról elég sivár. \

.

-

.

\

;

'

A' m. kir. vallás--és közoktatásügyi miniszter az 1943. év folyamán a vámosbalogi Coburg-Koháry-kastélyt művésztelep céljára kibérelte és ott az elmúlt év­ szakban Varga Nándor Lajosnak,' az Országos M. Kir. Képzőművészéti Főiskola tanárának vezetésével tizenkét főiskolás festőnövendék dolgozott. Ezzel és ezen túlmenőleg a képzőművész-nevelés irányítóinak az' a szándékuk, hogy a művésznevelést a balogi művésztelép létesítésével megreformálják, s amennyiben a ne­ velés irányítójának elgondolása valóra válik, új szín vonul be a magyar képző­ művészetbe. Miben is áll ez a reform? A miniszter művészképzőnk fő intézmé­ nye, a m. kir. Képzőművészeti' Főiskola 1942/43. akadémiai évének' a Főiskola 70. évfordulóját is ünneplő tanévnyitó beszédében bejelentette a tanulmányi rend'm eg­ változtatását. Ennek keretén bélül rámutatott, hogy feltétlenül szükséges olyan intézmény létesítése, amely a művészt már pályája kezdetén, fiatalon a magyar föld és tája és annak népéhez közelebb vezeti. Ezért létesült a balogi művésztelep. Művelődésünk irányifói jól tudják, hogy ,a művészetet kívülről irányítani nem lehet. Minden erre irányuló kísérlet káros. Annál szentebb kötelessége azonban az államhatalomnak, hogy támogatást nyújtson minden életrevaló művészi törek­ vésnek. Ezt azzal kell elérni, hogy a . kibontakozó művésznövendékeket olyan tá­ jakra és olyan népiség felé vezeti, ahol a művész olyat alkothat, ami gazdagodást és új színt jelent. Ez a. kiállítás élénken bizonyította, hogy az irányítók helyesen választottak, amikor Gömör vármegye egyik színpompás sarkát művészeink tanyájávái avatták. , . . . . / ■ . Művészeti életünk számára tehát a rimaszombati kiállítást helyi jelentőségén túl az avatja általános érdekűvé, hogy a művésznevelésünk megreformálását célzó új művésztelep első termését mutatták be.

296

A Dr. Darnay-Dornyay Béla tu la jd o n á b a n lévő 3 4 x 2 4 '5 c m nagyságú eredeHról fényképezte a M. Nemzeti Múzeum fo to -in fé ze fe 1943 decem berében

M ótroi-M okoviís ) e n ó : Balogi fáj

A műveken a gömöri táj sajátos értékei tűnnek elénk és már ez feljogosít bennünket arra a hitre, hogy a balogi művésztelep fenntartásával az ezután ki­ kerülő művekben a lappangó'm űvészeti elemek :a z ' egyetemes nemzeti művészetet fogják megtermékenyíteni. A művek és a művésztelep egész nevelő munkája a magyar táj és lélek ősforrásaitól megtermékenyülve adnak művészetünknek új értékeket.. De hogy e meggondolásoknak még erősebb alapot és támaszt adjunk, utalunk műtörténészeink megállapítására, akik egyértelműleg hangoztatják, hogy rendkívül, termékenyítő hatással vplt, mai fe$tészetünk kialakulására érintkezése a magyar tájjal és népével. Ezt vidéki festőkoloniáink —: gondoljunk, itt Nagy­ bányára, Szolnokra,. Miskolcra és az alig egyévtizedes balatoni művésztelepre — tették lehetővé. Minél többet és minél mélyebben érintkezett,—: Anteusként — a magyar festészet az anyafölddel, annál elevenebb erőre is kapott. A Polgári Körben lezajlott kiállítás elé nagy várakozással tekintett Rima­ szombatnak kultúrát, művészetet szerető közönsége. A Képzőművészeti Főiskola ' a kiállítás megnyitását felhasználta arra, hogy Ferenczy. István, első heves szobrász­ művészünk, rimaszombati sírjára koszorút helyezzen kiküldöttei útján. 1 Mint a bevezetőben mondottuk, bennünket a város közönségének a visel­ kedése is érdekelt. A közönséget meglepte a kiállítás képéinek egynémely kife­ jezési formája. Ez a meglepetés jogos volt, nem volt hozzászokva a színes festői látáshoz. Régebbi kiállítások reminiszcenciáin élve a valóságot, a természet hű ábrázolását várja és kívánja maga elé a művész egyéni hitvallásán átszűrve. Fel­ merült tehát a kérdés, hogy a közönség előtt szükséges-e a kiállított képek kifeje­ zésmódjának ideológiai magyarázata, vagy elégedjünk meg annyival,,mint amennyit a józan, egészséges ízlésű ember vár a képtől: bízzuk rá és reménykedjünk-abban, hogyha ránéz a képre, első. pillanatra megkapja, hogy ő, a „laikus"' szemlélő is úgy érezzen és gondolkodjék, mint a festő, csak nem tudja olyan tökéletesen ki­ fejezni. Mi azt az utat választottuk, hogy a kiállításról a közönségnek ismertetőt adtunk. Főleg- az előtte is megszokott naturális és a kiállításon elénk táruló szinesség ellentétére hívtuk fel figyelmét. Szükséges volt a vezetés: a művészet a közönségért .is van, és a megnyilatkozott szélesebb érdeklődés is indokolttá tette, hogy azok is megtanulják élvezni a képét, akik előtt a színességgel való kifejezés még szokatlan. A futólagos áttekintésnél. is észrevehettük, hogy a képeket elég élés vonallal meghatározható két csoportba oszthatjuk; a ' természetet hűen és a valóságnak megfelelően ábrázoló és azt színesen, elevenen, gyorsan összefoglalva rajz és testiség nélkül a pillanatnyi benyomás hatása alatt előadó képek csoportjára. Az első részbe soroljuk Mátrai-Makovits Jénő, Varga Nándor Lajos és a művésznöven­ dékek egynémely alkotását: Mátrai-Makovits Jenő rimaszombati művész, élete de­ lén van, aki jelenleg a művésztelep gondnoki teendőit látja el. Művészete a balogi friss benyomások és különösen fiatal művésztársainak hatása alatt a legnagyobb megelégedést váltotta, ki. Különösen az állam által megvásárolt „Balogi. táj"-, című képről mondhatjuk el, hogy az a kiállítás reprezentatív darabja volt. A valóság­ nak színesen élethű, nagyvonalú ábrázolásán kívül benne van minden, ami a valóságban már nincs meg! Ugyanezt láthatjuk még a „Mélyvölgy", „Este Balogon", „Vasárnap Balogon" című képein-. Felszabadul-a természet tárgyainak éles határ­ vonallal ' való ábrázolási módjából, a színek melegségével, az átszűrődő fényfoltok­ kal és reflekszszerű árnyalataival tájat és gondolatot, érzést tolmácsol. Reméljük,

297

hogy a művésztelep levegője új és véglegesen a fentebb vázolt irányban indítja művészetét. Munkáiban iskolapéldáját láthatjuk annak, hogy mit tesz egy hosszú idő óta vidéken élő művészben azok hatása, akik fiatalságuk lázas keresésével, színeik frissességével magukkal tudják ragadni azt, aki az elzártság folytán már-már megmerevedett. Varga Nándor Lajos, a rézkarcnak és akvarellnek országosan elismert tekin­ télye, tanítványaira is jótékonyan hat. A növendékek közül Bíró Antal „Balogi homokbánya" (Gyetva) képe mutat kiforrottságot. Meleg, harmonikus barna színei megkapóak. Ami pedig a képek másik csoportját illeti — a fiatalokét' — előre kell bocsá­ tanunk, hogy képeik őszinteségét nem szabad kétségbe vonnunk. Forrongó kor­ szakukat élik valamennyien, véglegeset kialakulásuk után mondhatnánk róluk, s hogy foglalkozunk velük, tesszük azért, mert máris elárulják azt az utat, amelyet követni fognak. Valamennyinél feltűnik az erőteljes festői realizmus, ez a hitval­ lásuk és ha kifejezési formáik különösen a nagyobbigényű témáknál még akadozik is, itt-ott disszonancia érezhető, a kulisszaszerű előtérből dús lombozatú fák emel­ kednek ki és a koraőszi gömöri napsugár költői fényben fürdeti a szinte heroikus tájképeket. A kifejezési forma itt-ott még tökéletlen, de a téma megválasztása és a hangulat jó, egészben érezteti velünk a balogi táj derűs szépségét. E nemből idézzük Fekete Géza „Park széle", Székács Zoltán „Eső után" és „Balogparti füzes" című képeit. Idézhetnénk tovább is, erőteljes Bán Ferenc „Borcsa néni" és Zugor Sándor, valamint Némedy R. Judit egy-egy egym áshoz' hasonló, a balogvölgyi őszről ké­ szült képe. Részletesen nem boncolhatjuk őket, hisz mint fent is jeleztük, e képek nem befejezettek, néha a színskálában is tévedés van. Ez a megállapításunk nem az itt felsoroltakra, hanem valamennyi növendékre vonatkozik. Mégis egészben és apró részleteiben elmondhatjuk, hogy a növendékek tehetségesek, és biztatást nyújtanak már a legközelebbi jövőre. Emlékezetünkben legjobban az akvarellek maradtak meg. Ebben többen egé­ szen kiválót mutatnak. Fényözön borit el mindent, a fák körvonalai valószínűtle­ nek, az eső utáni napsütésben csillog a tárgy és levegő. Idézzük Farkas András vöröstónusú „Erdő széle" és „Fényes reggel" című műveit. A telep rajzkészsége egészen jó. A vonallal megkapóan fejezik ki a vidéket és embereket. Farkas András „Pihenő" és „Falusi asszony" és Fekete Géza „Balogi határ" című műveire utalunk. Mind az akvarellen, mind a rajzokon, mint az a növendékek művein általában mindenkor .érezhető, fel lehet ismerni az irányító mester — jelen esetben Varga Nándor Lajos — hatását. A kiállítás látogatottsága és az elég nagyszámú vásárlás azt bizonyította, hogy Rimaszombat közönsége megértette a kultuszkormány szándékát és erejéhez képest erkölcsileg és anyagilag ezután is támogatni fogja a művészeket. A művésztelep elég közel van s ez lehetővé teszi, hogy a város közönsége ezután is érintkezésben maradhasson a művészekkel. OLTVAI FERENC

298

„ROSNYO" BOUTIBONNE—LÁNTZ—SCHMIDT-FÉLE KŐNYOMATA 1822-BŐL Nagy érdeklődéssel olvastam Nyíresi-Tichy Kálmán „Rozsnyói városképek 1790—1828:—1867" című értékes és négy képpel is ékesített, szép dolgozatát,1 minthogy magam is sokat foglalkoztam régi vár- és városképekkel és ezekből gyűj­ teményem is van. Utóbbiból került elő egy 1822-ből való rozsnyói városkép is, mely Nyíresi-Tichy dolgozatában nem szerepel. Visszaemlékezve azokra a boldog órákra, amikor 17 évi salgótarjáni várakozásom után, végre én is fölkereshettem salgó­ tarjáni turistatársaimmal, majd tanítványaim lelkes seregével az annyira sóvárgott Rozsnyót és vidékét; élvezhettem természeti szépségeit és művelődéstörténeti em­ lékeit, főleg a csodás Krasznahorkát (ahol még keszthelyi emlékekre is akadtam!), — ezért boldogan írom itt le és adom tudtára az érdeklődőknek, ezt a birtokom­ ban lévő, szép rozsnyói kőnyomatú táj- és városképet. Mérete: 34X24'5 cm, tehát elég tekintélyesnek mondható, úgy, hogy meg­ felelő papiroskeretre (passepartout) felragasztva és berámázva, szép és érdekes faldíszül is szolgálhat. Leírása: Képünk a város legnagyobb részét ábrázolja, — kiemelkedőbb templo­ maival, tornyaival és számos épületével, helyesebben utóbbiaknak jórészt csak a tetőzetével, — úgy, hogy a város' az övező hegyek lábainál fekszik és mi délről, a síkság felöl szemléljük. A kép bal alsó sarkából egy mélyút (vagy talán patakmeder?) megy a város felé, melyben elől egy nagykalapú és bal vállára botot fektetett s azon bátyút cipelő férfi halad. Mögötte főkötős, pruszlikos asszony lépeget, előrenyujtott jobb­ jával botozva. Ez a mélyút ott találkozik a városból felénk kanyarodó, szélesebb, fehér úttal (a berzétei országúttal), ahol a balról a deszkakerítéssel, jobbról pedig léckerítéssel szegélyezett városi kertek végződnek. így azután előterünket szántó­ földek alkotják. Ezen a berzétei úton, egészen közel hozzánk, egy köcsögkalapos férfi áll, pálcát tartó kezét hátul összefonja és így figyeli kutyáját, amelyik az említett férfit és nőt ugatni látszik. A jobb alsó sarokban, az előbbi szántóföldek szabályos és gyengén ívelő hajlataival szemben, hepehupás területen, bokrok emel­ kednek. Ezek mögül dűlöút visz a város kertjeinek léckerítése felé és ezen az úton egy nagykalapú, fehérgatyás, tehát nyílván földműves férfi lovagol, utána pedig puttonyos asszony ballag. A meglehetősen nagy terjedelmű és a sűrűn álló gyümölcsfák lombkoroná­ jával egyhangúan uniformizált kertek után jönnek a város kisebb-nagyobb házai­ nak különböző alakú és méretű tetői, csak néhány helyen engedve bepillantást egy pár ház oldalfalára és egy-két ablakára is. A . házak e tömkelegéből emelkednek ki Rozsnyó nagyobb épületei, éspedig balról-jóbbra haladva, a következők: A bal­ oldalról látókörünkbe kikanyarodó Sajó-völgye fölé emelkedő terraszon áll a sok­ ablakos szeminárium. Mellette egyenlő magasságban a premontreiek rendháza, odább a püspöki székesegyház, melynek harangtornyát képünk nem érzékelteti különállónak, hanem a templommal teljesen egybeépítettnek. Tőle jobbra, hozzánk közelebb, a toronynélküli evangélikus templom barokkos, lizénás homlokzata néz 1 Különlenyomat az „Uj Magyar Museum" II. köt. II. (IV.) füzetéből, Kassa, 1943., 10. oldal. 1 9*

299

felénk, míg a jobbra lejtő tetőzetének eresze alatt három ablaka is látszik. Fölötte a ferencesek nem látható templomának kis toronyrészlete kandikál elő. Mellette áll a városi őrtorony, amelyhez templomtető látszik szorosan hozzásimulni. Utána 11 kéményes háztető következik, mely után csakhamar végződnek Rozsnyó házai. Fölöttük a Kálvária három stációja emelkedik a lankás hegyoldalon, amelytől jobbra is, balra is, egy-egy kisebb erdős csúcs üti fel a fejét, míg tőlünk félbalra egy sukorsüveg-alakú, erdős hegy ágaskodik, úgy, hogy a tőle balra húzódó, erdőkkel fedett oldalú, jórészt azonban szántóföldeket hordozó hegyláncon már nincsenek nálánál magasabb kiemelkedések. A városi őrtorony és a Kálvária közti erdős hegycsúcs, felénk néző, lankás oldalát, a közel vízszintesen haladó bokrok hat párhuzamos sora tarkítja, míg a stációk alatt egy >-i (Ypsilon)-alakú út fehérük ide hozzánk a távolból. A vékony fekete vonallal keretezett kép alsó vonala alatt a bal saroknál: a) „Boutibonne L. a t. u. felvette" felirat olvasható.2 Középen: b) „Lántz J. kőre rajzolta", míg az alsó jobb saroknál: c) „Schmid J. kőre edzette" magyar szövegek olvashatók! Az itt felsorolt művészek neve után kutatva, a Szendrei—Szeníivdnyi-féle ;,Magyar képzőművészek Lexikoná“-bans a következőket olvashatjuk: „Boutibonne Lajos festő és rajztanító. Az 1810—30-as években Pesten élt s főleg abból tartotta fönn magát, hogy rajzórákat adott. 1822-ben Lántz József kőrajzolóval és Schmid János budai kőnyomdásszal szövetkezve, vállalatot indított, melynek célja volt Magyarország szebb tájékait az akkor feltalált új sokszorosító technika, a kőnyomat útján megismertetni. Az eredeti fölvételeket B. eszközölte, aki. e célból többször megfordult Felsómagyarországon. Az első kőnyomatok e vállalatban 1822-ben je­ lentek meg, s az egykorú kritika lelkesedésében a külföld legjobb műlapjaihoz ha­ sonlította azokat mind a rajz, mind a nyomás tekintetében. E vállalat még 1826-ban is megvolt s ez évben Bartova, Csetnek mezővárosa, Krasznahorka vára, Murány vára és Murányallya mezőváros című kőnyomatokat adta ki. E képekről a követ­ kezőket írta a Tudományos Gyűjtemény: „A felvételek hűsége, a helyesen válasz­ tott szempont, a Rajzolatnak finomsága s csinossága, és az edzésnek tisztasága, ezen szép Bázeli Velinre nyomott Rajzolatokat, Európának e nemben készült leg­ szebb Rajzolatjai közé helyeztetik." Az említett műlapok közül Murány vára Koháry Ferenc hercegnek volt ajánlva. A kőre rajzoló Lántz J.-ról az Éber-féle Műv. Lex.-ban4 ezt találjuk: „Lántz József Antal grafikus és mérnök a XIX. század első felében Pozsonyban és Pesten. Pozsony (1823) és számos kisebb magyar helység, valamint a Vaskapu (1833) lát­ képét rajzolta kőre." A számos kis magyar helység között ime Rozsnyó képét is Ö rajzolta kőre! Schmid Jánosról pedig azt írja5 többek között, hogy 1809-től réz­ metsző, litográfus, 1820-tól mint kőnyomdász működött Budán. Műhelyéből 20 da­ rabból álló magyar tájképsorozat került ki, melyekből néhányat 6 maga rajzolt k ő re . . . Ebből a háromféle müvészadatból tehát világosan kiderül, hogy jóllehet ezen a „Rosnyo" című, itt tárgyalt kőnyomatunkon nincs feltüntetve a keltezése, az 1 A t. u. = a természet után. * I. köt.-Budapest, 1915., p. 240. 4 II. köt. Budapest, 1935., p. 11. * U. o. p. 422.

300

kétségen kívül 1822-ből származik és így régibb keletű, mint az a három darab városkép (1818 után?, 1828—1845 között), amelyeket Nyíresi-Tichy Kálmán már kö­ zölt. Hogy ezt az itt leírt és minden bizonnyal 1822-ből származónak vehető rozsnyói, szép kőnyomatú rajzot azután fel lehet-e majd használni más, eddig még nem datált rozsnyói városképek korának megállapítására, vagy sem, azt majd Nyíresi-Tichy Kálmán szaktudására és szerencséjére bízom! DARNAY (DORNYAY) BÉLA

ÉSZREVÉTELEK DR. DARNAY BÉLA (KESZTHELY) ROZSNYÓ-LÁTKÉP ISMERTETÉSÉHEZ Nagy örömet jelentett számunkra dr. Darnay Béla közlése, mely egy nálunk eddig ismeretlen Rozsnyó-látképről adott hírt. Városképekben oly szegények va­ gyunk, hogy minden darab fokozott érdeklődést érdemel, a Boutibonne—Lántz— Schmid kőnyomat pedig annyiból is figyelemreméltó, högy városunkat szokatlan irányból, más beállításban ábrázolja, mint áz U. M. M.-ban közzétett városképeink. Dr. Darnay Béla barátom kimerítően pontos és szakszerű ismertetéséhez csak abban a tekintetben lehet hozzászólásom, hogy mint a helyszínt tüzetesen ismerő bennszülött, egyes feltevéseit a valósághoz alkalmazva eligazítsam s néhány olyan részletre mutassak rá, melyek nem a leíró szakember, hanem a rajzoló tévedései voltak. A kép bal alsó sarkában látszó út tényleg mélyút s nem patakmeder. Ez azonban lent, a kertközön, a deszka- és léckerítéssel szegett kertek között nem a berzétei országúttal találkozik, hanem a „Paprét-utcá"-val, amely csak jóval távolabb, az Ev. Arvaház szögleténél ágazik be a mai gr. Andrássy Dénes-utcába, Berzéte felé vezető főutcánkba. A tájképet élénkítő alakok kissé jelmezes hatásúak. A mi vidékünkön fehérgatyás földművesek nem szoktak lovagolni, puttonyos asszonyok sem járnakkelnek, szlováknak látszó, nagykalapos vándoraink pedig legfeljebb észak felől: Veszverés tájáról jöttek be annakidején, ez a kép azonban délkelet, vagyis Jólés 2 felől, a színmagyar faluból hozzánk vezető utakat ábrázolja. Mert kétségkívül megállapítható, hogy a rajzoló Rozsnyót a „Páter-kert" nevezetű tető legmagasabb pontjáról nézte, majdnem pontosan arról a helyről, ahol ma az egyik szétrobbantott cseh bunker törmelékei hevernek. Ezen a ponton állva valóságos mértani egyezéssel látjuk azt a fedést, melyet a kőnyomaton az ev. templom, az őrtorony és a Ferences-rend templomtornyának szoros együvé zárkózása ad. Ezt különben nagyléptékű várostérképünkön rajzeszközökkel is kimér­ tem még a helyszíni ellenőrzés előtt s a metszéspont félreérthetetlenül a Páter-kerti tetőre mutatott. Ebben tehát a rajzoló egészen szabatos volt. Az ábrázolt nagyobb épületek, templomok és tornyok szemléltetésében már kevésbbé. Megjegyezve, hogy dr. Darnay Béla azonosításai teljesen hibátlanok, csak a tizenegykéményes háztetőre jegyzem meg, hogy az a püspöki székházat jelöli, mindenesetre a kémények számának túlzásával. De a rajzolóval ilyesmi könnyen megesik. „Sokat" látott, „még többet" rajzolt s közben nem számolta. Az ábrázolt tornyok közül egyiknek fedele sincs hűen visszaadva, a részleteket Boutibonne nem figyelte meg pontosan. Hiányzik őrtornyunk közismert hármas erkélyíve. Az ev. templom homlokzata és oromfala is nélkülözi a jellegzetes, messzire látszó, hatalmas kerek padlástér-ablakot, a tympanon helyére pedig tetőt rajzolt művé­ szünk, úgy, hogy ábrázolása szerint a templomnak csonka nyeregfedele volna.

301

holott az a valóságban egyenlóoldalú nyeregfedél. — Hogy a székesegyház tornya nem látszik a templomtól különállónak, ez viszont nem a rajzoló hibája, mert ebből a nézetből a torony valóban a templommal összefüggőnek hat. A gyümölcsöskertek tömege kissé túlozva s „egyenruházva" van, amint ezt dr. Darnay is helyesen veszi észre', a tájkép-háttérben pédig állapítsuk meg, hogy a Kálvária három stációja tulajdonképpen hármas csúcsú Kálvária-hegyünk első csúcsán van, ehhez tartozik a terraszosan, hat sövénysorral emelkedő szabad oldal s a kép jobb szélén látható erdócske is. A cukorsüveg alakúnak mondott csúcs a harmadik. A második nem látszik, s ebben a rajzolónak megint igaza van, mert a városkép nézőpontjából ezt az alig szembeötlő gerinc-emelkedést csak helyszín­ ismerő bennszülött észlelte volna oly világosan, hogy azt rajzban is érzékeltet­ hesse. Az első csúcs kis eróőcskéje fölött, a kép jobb szélének hátterében legmaga­ sabb hegyünknek, a Pozsálónak egy kis darabja látszik, hitelesen. A Kálvária harmadik csúcsa, melyet cukorsüveg alakúnak jellemeztünk, csak látszat szerint magasabb a háttér hegyeinél s formája sem felel meg a valóságnak. A termé­ szetben nem ennyire hegyezett alakú. A stációk közül a két alsót fogadhatjuk el. A legfelső már a kápolnával volna azonos, de ezt sem aránykülönbség nem ér­ zékelteti, sem a kápolna köré helyezett többi stációt, sem az egészet egybeölelő falkerítést nem látjuk. A harmadik csúcstól balra vonuló hegyek — bár távlatszegényen, — elég elfogadhatóan érzékeltetik a betléri határba húzódó gerincet, mely egészen távol a Pozsáló nyugati kifutóival olvad össze. Az a szembeötlő kis erdő, mely a távoli hegyhát középtáján egy tónussal sötétebben s nagyobb fákkal van ábrázolva, — ha valóban megvolt, — olyan erdőrész lehetett, melyet utóbb teljesen kivágtak, mert ma semmi nyoma nincs. A kép bal szélétől a város-horizont felett a kép belseje felé lejtő kis hegy­ hát, mely jegenyékkel végződik, az Ivágyónak a Sajó-völgybe ereszkedésével azo­ nosítható körülbelül ott, ahol ma a „Masá"-nak nevezett Rima-teleprészt ismerjük. Mögötte még nagyobb távlatban ismét jegenyék s pár lakóház Betlért szemléltetik. A jegenyék, a betléri Andrássy-birtok jellegzetes határjelzői, jól felismerhetők. Említsük még meg, hogy az az ösvény, mely a kép előterében jobbra látszik s rajta a már említett, puttonyos asszonytól követett lovas poroszkál, a Csipke­ dombról Rozsnyó felé haladó- jólészi gyalogúinak az a szakasza, mely a várost délkeleti negyedében, a timárnegyedben éri el és ma is élénk forgalmú útvonal. A kert fái közé behatolásának igazság szerint távolabb kellene lennie, mert a rajzon majdnem úgy látszik, mintha ez az ösvény is a kertközbe torkollanék, holott a beágazás jóval keletebbre van. Ami dr. Dornay Béla ama megállapítását illeti, hogy a kőnyomat kétségen kívül 1822-ből való, ezt részemről nem látom teljesen igazoltnak. Mert bár tény, hogy a Boutibonne—Lántz—Schmid-féle vállalat első kőnyomatai 1822-ben jelentek meg, további adat nem bizonyítja, hogy a rozsnyói nyomat éppen ezek között volt. Annál kevésbbé, mert a vállalat í826-ban még dolgozott s akkor tette közzé Csetnek és Krasznahorka várának rajzait, ami előttem sokkal valószínűbbé teszi, hogy Boutibonne, a rajzoló, éppen ezen alkalommal látogatta meg Rozsnyót is, hiszen Rozsnyó éppen Csetnek és Krasznahorka között fekszik! Az Éber-féle Művészeti Lexikon szerint pedig Lántz 1823—33 között rajzolta kőre számos kisebb magyar község látképét, — ami szintén a későbbi dátumot teszi- valószínűvé. A vitát

302

Boutibonne rozsnyói időzésének dátuma sem döntené el végérvényesen, mert még mindig függő kérdés maradna, hogy Lántz ugyanakkor, vagy csak később rajzolta-e kőre a városképet? örömmel és őszinte hálával kell még itt megemlítenem, hogy az értékes nyomatot, melyből a Magyar Nemzeti Múzeum rendkívül gazdag metszetgyüjteményében sincsen, — tulajdonosa, bár legkedvesebb, még diákköri szerzeménye, kérésemre önzetlen készséggel múzeumunknak ajándékozta, annak a mély örömnek emléke­ zetére, melyet a Felvidék visszacsatolása fölött érzett s Rozsnyó és Krasznahorka újra meglátogatása alkalmával átélt. Minden műgyűjtő átérzi, hogy ilyen adományhoz a lemondásnak valósággal hősi mértéke szükséges. Mi is úgy értékeljük s dr. Damay Béla minden időkre emlékezetessé tette nevét a Rozsnyó Városi Múzeumban. NYIRESI-TICHY KÁLMÁN BEKÜLDÖTT KÖNYVEK:1 Angyal, Andreas: Kari Hugó Meltzl, ein Vorláulet, dér neueren Religionsgeschichte und Kulturphilosophie. — Bakó József: Kapasz­ kodók. — Benkő László: A falukutatástól a nemzetnevelésig. — U. a.: A Frankenburg irodalmi kör főtitkári jelentése az 1942/43. működési évről. — Borbély László: A latin tenger partján. — Cseres Tibor: Zöld levél árnyéka. — Dr. Csizmadia An­ dor: A városi közigazgatás egyszerűsítése. — Délvidéki magyar közművelődési szövetség évkönyve 1942/43 és 1943/44. — Féja Géza: Nagy vállalkozások kora. — Gábriel Asztrik: Egy XIII. századi magyar klerikus párizsi egyetemi szentbeszédgyüjteménye. — U. a.: Magyar vélem ény egy középkori párizsi dispután. — U. a.: Abélard. — U. a.: Magyarországi Jakab „eretneksége" a XIII. századi Franciaor­ szágban. — U. a.: Alexandre de Hongrie, maitre régent á 1’ université de Paris (Vers 1300). — Geyza Miklós: Kettesben a természettel. — Győrffy István:. Magyar falu, magyar ház. — Gyulai Ádám: Diákbankárok. — Hamvas Béla: A láthatatlan történet. — Juhász Géza: Népi írók. — Kalló Ferenc: Fiúk a bányában. — Kertész János: Mickiewicz, Paderewski, Sienkiewicz. — U. A.: Magyar szociográfia. — Koch Lajos: Brahms-bibliográfia. — Kristóf György: Fadrusz Mátyás királya és Vörösmarty Szép Ilonkája. — U. á.: Tudományos intézetek Erdélyben 1919-ig. — Kudász Ernő: Egy lélek tengeréből. — Makoldy Sándor: Nemes Hajnik Károly. — Németh László: A Medve-utcai polgári. — U. a.: A minőség forradalma. — U. a.: Mágam helyett. — Oláh Gábor: Heten vagyunk. — Perlaky Lajos: A magány lélek­ tana. — Saád Ferenc: A nagyváradi hadapródok. — Sassi Nagy Lajos: A turánizmus. — Serédi Jusztinián 5 beszéde. — Soproni Helikon: A Frankenburgi irodalmi kör évkönyve. — Szabó Pál: Bölcső. — Szegváry Mihály: Baj van KarcsivalI — Szendrey László: Má/yás király a Hortobágyon. — U. a.: Ének a szélben. — U. a.: A Tisza regénye. — U. a.: A sártemplomtól a Horthy-harangig. — Szentiványi Kálmán: Keresztutak között. —, Sztrókay Kálmán: Barkácskönyv. — Tatay Sándor: Csipke. — Tersánszky Józsi Jenő: Vadregény. — Thanhoffer Lajos: Kongó. — Veres Péter: Számadás. 1 E rovatban azoknak a szerkesztőségünkbe az elmúlt év folyamán bekül­ dött könyveknek a címét közöljük, amelyeket helyszűke miatt vagy egyéb — elvi — okokból nem állt'm ódunkban ismertetni. Nem ismertethettük az egy-két évnél régebben megjelent műveket sem. Több ismertetésre beküldött könyvet a Felvidéki Nevelőnek adtunk át. Néhány itt nem említett — nagyrészt lapzárta után érkezett — könyv ismertetése a következő számok egyikében fog megjelenni.

303

KÖNYVSZEMLE A MAGYAR LÉLEK SZOLGÁLATÁBAN A Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület érsekújvári csoportjának évkönyve 1942-43. HANKISS JÁNOS előszavával. Szerkesztette VAS KAROLY. (Budapest, 1943. Kirá­ lyi Magyar Egyetemi Nyomda. 159 1.) Napjaink egyik legégetőbb kérdése: a nemzet belső ellenállása minden külső vagy belső idegen támadással szemben. A kis és nagy nemzetek apokaliptikus harcának korát éljük: tám adás, és védekezés nagy, nemcsak katonai, hanem az egész emberi életet felölelő hatalmas műveletei játszódnak le a szemünk előtt s világos, hogy ma minden nemzet elé fel van téve a nagy kérdőjel, a fennmaradás kérdőjele. Európában egy olyan nemzet sincs, amely e végsőkig feszitett problé­ mának ne. próbálna elébe vágni s ne vetné latba minden anyagi és szellemi súlyát, csakhogy gazdasági, politikai és szellemi sajátosságai, nemzeti létének zálogai fennmaradjanak. Akik azt hiszik, hogy ez csak hadianyag, jól megszervezett gaz­ dasági élet, tökéletes légvédelem, — másszóval eredményeiket a materiális világ­ ban azonnal felmutató intézkedések kérdése, nagyon tévednek. A nemzet fenn­ maradásának záloga sajátos lelkületében, szellemi világában: kultúrájában van. Háborús napjainkban sem szabad tehát megfeledkeznünk arról, hogy minden hadi intézkedésünk hiábavaló, ha nem őrködünk magyarságunk szellemi világának tökéletes és maradék nélküli megmentésén. Ez a munka azonban nem maradhat meg a szellem hivatásos munkásainak szűk körében. Ma már mind többen és többen látják, hogy a nemzet szellemi értékrendszere éppen a fennmaradás és megerősödés szempontjából nem lehet egy vékony, számában és esetleg fizikai erejében is gyönge réteg kiváltsága, a sajátos nemzeti műveltségnek minél szé­ lesebb rétegekben el kell terjednie és alapelemeinek az egész nemzet minden tagját át kell hatnia. E szempontból éppen nálunk, magyaroknál, a társadalomnak minden egyes rétege rá van utalva a másikra: az egyoldalúan fölülről lefelé terjedő műveltség éppúgy egészségtelen, mint az az állapot, amikor a magát műveltnek valló társadalmi osztály tagjai teljesen elzárkóznak a kevésbbé civilizált, de ősi kultúránkat legalább nyomaiban, részleteiben magában hordozó néprétegeinktől. Az előttünk fekvő könyv: beszámoló. Egy lelkes, munkáját teljes önzetlenség­ gel végző munkaközösség beszámolója. Az érsekújvári SZMKE 1942-43. évi előadás­ sorozatát mutatja be. A felületes Szemlélő azt mondhatná, ha a könyvben; talál­ ható előadások tárgyát megszemléli, hogy egy élénk kulturális életet élő vidéki város ismeretterjesztő előadásai ezek, amelyek nem mondanak sem többet, sem kevesebbet, mint más hasonló városok hasonló tárgyú kulturális előadásai. De ha azt a rendszert és főleg azt a szemléletet nézzük, amely ez előadások alapja, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a könyv mintául szolgálhat minden olyan szervezetnek, amely a nemesebb értelemben vett nemzeti öntudat terjesztését, a nemzeti műveltség ápolását tűzi ki célul maga elé. A könyv szerkesztőjének, Vas

304

Károlynak a bevezetője öntudatosan és nagy tisztánlátásról tanúskodva mondja el az előadássorozat célját, anélkül, hogy az ilyen célkitűzések veszedelmes hibájába: a sekélyességbe esnék. Komoly történelmi felkészültséggel állapítja meg, hogy nemzeti értékrendszerünk milyen körülmények következtében került válságba, vilá­ gosan és áttekinthetően csoportosítja mind az egyes társadalmi rétegek, mind pedig az egész magyarság nemzeti öntudatának kérdését, hibáit és fejlődési lehetőségeit. Komoly tanulmánynak beillő bevezetésének legnagyobb értéke, hogy a meglévő hibák őszinte és semmit el nem kendőző bemutatása után nem húzza meg a vész­ harangot, hanem higgadt, komoly tárgyilagossággal és mértéktartással pusztán a tennivalókra mutat rá. Az évkönyv tartalma bizonyítja a legjobban, hogy a szer­ kesztőnek ez a munkát, segítést célul kitűző magatartása az egész munkaközösség lelkületét maradéktalanul áthatja. Az előadások célja: bemutatni a hallgatóságnak s most, a könyv megjelenése után: az olvasónak is azt, ami a nemzeti létfenntartás szemponjából föltétlenül szükséges ismeretanyag. Három fő tárgyköre van: népszemlélet, társadalomszemlé­ let, nemzetszemlélet. A tárgykörök címe és a szerkesztőnek mind a három tárgykör elé írt bevezetése világosan megmutatja, hogy a három csoportra osztott előadások valóban nem pusztán nemzeti értékeinkre vonatkozó ismeretanyagot óhajtanak kö­ zölni, hanem a hallgatók, illetőleg az olvasók szemléletét óhajtják befolyásolni a tiszta magyar problematika sikján. Maguk az előadások mind a három csoportban háromfélék: egyrészt általános magyar kérdéseket tartalmaznak (A magyar nép természeti és lelki képe; A magyar társadalomszervezés problémái), nemes, pél­ dát mutató magyar értékekre hívják fel a figyelmet (Reguly Antal, Körösi Csorna Sándor); másrészt a háború által felidézett kérdések síkján igyekeznek bemutatni a nemzet jövője érdekében való helyes magatartást (Feketepiac), végül pedig a közvetlen környékre, főleg népi múltjára vonatkozó ismereteket mutatják be abból a tételből kiindulva, hogy a magyar nemzeti öntudat elsősorban szülőföldünk isme­ retéből áll. Ez utóbbi elődásokra külön fel kell hívnunk olvasóink figyelmét: az a munkaközösség, amelyik e könyvet és a benne foglalt előadásokat is létrehozta, komoly alapossággal kutatja Érsekújvárnak és környékének népiségtörténetét, mindig a nemzet jövőjét szem előtt tartva és tudományos felkészültséggel. Külön figyelmet érdemel az a módszer és hanghordozás, amellyel a tudomány és nemzet­ ismeret e lelkes munkásai a nemzetiségi kérdést — az adott helyzetben' a szlová­ kok kérdését — kezelik. Hanghordozásukat és módszerüket higgadt komolyság jellemzi, amely a tudományos igazság fényében, világítja meg ezt a lényeges problémát. Arra nincs terünk, hogy most részletesen ismertessük a könyvben közölt előadásokat, megelégszünk azzal, hogy megemlítjük: a rendezők a helyi munkaközösség tagjait szerencsés módon egészítették ki a könyvben feldolgozott kér­ dések néhány országos nevű szakértőjével: Kniezsa István, Tamás Lajos, Gunda Béla, Rónai András, Kenyeres Imre, stb. neve biztosítja a könyv komolyságát és azt, hogy minden hasonló munkaközösségnek példát adhat'. De példát adhat más szempontból is: a nemzeti öntudat emelése, a nemzeti műveltség terjesztése a könyvben nemcsak üres szólam. Vas Károly, de a többiek is, erőteljes szavakkal mutatnak rá, hogy az, aki tömegeink előtt a nemzeti önismeretnek csak a szüksé­ gességét hangoztatja, de ezt nem tölti ki a kellő tartalommal és nem ad pontos, tudományosan is megalapozott ismereteket, éppen az ellenkező célt éri el, mint amit maga elé tűzött, az ideálokat frázisokká alacsonyítja és — meg is útáltathatja

305

a közvéleménnyel. Ezt az elvet igen sok kulturális egyesületünknek, társaságunk­ nak meg kellene szívlelnie. Az elmondottak után talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy a SZMKE érsek­ újvári csoportja jó munkát végzett. Kezünkben van az 1943-44. évi munkaterv, amely szabadegyetemi előadások formájában folytatja az ebben az évkönyvben már bemutatott munkát. A magyarságtudományi, a magyar irodalmi, történelmi, társadalomtudományi és művészettörténeti szeminárium (vezetők: Koncz Endre, Szőke Béla, Vas Károly és Jánoska Tivadar) bizonyítják, hogy Érsekújvár közönsé­ gének szellemi vezetése biztos kezekben van, ügyannyira, hogy ez mindnyájunk­ nak például szolgálhat. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy ugyanez a csoport Kisalföld-Kutató Intézetet tart fenn, amelynek a könyv utolsó fejezetében olvas­ hatjuk részletes és az egész ország tudományos közvéleményének érdeklődé­ sére számitó munkaprogrammját, akkor csak annak a kívánságunknak adhatunk kifejezést, vajha ez a munka a Felvidéknek minél több táján megindulhatna hasonló szorgalommal és főleg — hasonló öntudatos magyarsággal. SZIKLAY LÁSZLÓ

. SZLOVÁKIAI MAGYAR FÜZETEK Szerkesztők: ESTERHÁZY JÁNOS és AIXINGER LÁSZLÓ. (Kiadja a Toldy-kör Po­ zsonyban.) 1943—44-ben a következő hat füzet jelent meg: I. MAYER IMRE: Szlovákia neves magyar szülöttei. 20 lapon, 113 neves ottani szü­ letésű magyart ismertet, pársoros életrajzokban. Megkapó olvasmány ez a kis füzet. Ebben a neves magyar szülöttekről szóló immár 3. füzetben többek között ott találjuk Bartakovics Béla, Berzeviczy Albert, gróf Dessewffy Arisztid vértanútábornok, Irányi Dániel, Madarász Viktor, Rimay János nevét, hogy csak az orszá­ gosan legismertebbeket említsük. Magyar művészek, tudósok, egyházi emberek, politikusok seregszemléje ez a kis füzet, melynek olvasása méltán töltheti el ön­ érzettel a szlovákiai magyarság lelkét.

I II. SZTÁRAY ANTAL: A keleti végekről. 20 lap. A keleti végek külső és belső arcát ismerteti meg velünk e kis füzet, a keleti végekét, ahol a legtöbb falu év­ százados magyar múltú, hiszen XIII—XIV. századbeli okiratokban találkozunk már velük. A megbolygatott föld e vidéken bőséggel ontja a régi leleteket és csont­ vázakat. „Ezek ékesszólóbban, szavahihetőbb nyelven beszélnek, mint a krónikák és könyvtárak, s ami több, az igazságot tükrözik a múltból." Jó történeti áttekintést ad e vidékről. „E vidék — mondja befejezőjében — minden szempontból az európai civilizáció és lelkiség határvidéke, bástyája, védelmezője annak a. szellemi egy­ ségnek, amit Európának nevezünk." III. SZALATNAI REZSŐ: Móricz Zsigmond Szlovákiában. 20 lap. Mit jelent Móricz a szlovákiai magyarságnak, erről szól ez a füzet és Móricz első szlovákiai látoga­ tásának krónikáját is adja. Sokat jelent Móricz nekik, sokkal többet, mint bizonyos „magyar" köröknek. Hogy Móricz milyen lélekkel és missziói tudattal ment a

306

szlovákiai magyarok közé, azt maga Móricz így mondja ki: „Az utódállamokban nem fejlődhetik ki más magyar kultúra, mint Magyarországon. A magyarság az egész emberiségnek csak egyféle kultúrát adhat, melyet a nyelvi és szellemi együvétartozás termelhet ki. Nekem semmi közöm sincsen a politikához, de igenis ahhoz van közöm, hogy az a mindössze is kevésnyi magyarság, amely különböző országokban él most Középeurópában, együtt érezhessen a magyar kultúra össze­ fogó erejében és a magyar nyelv közösségében." ö rö k programm. IV. MARTONVÖLGYI LÁSZLÓ: Szerelemta a csitári hegyek alatt. 15 lap. Mártonvölgyi e kis munkájában Zoboralja magyar etnográfiájához hordja össze nagy sze­ retettel az első néhány téglát. Az ősi örök magyar néplélek sugárzik fel e gyűj­ tésből. Ez a néplélek időntúl őrzi ott „Magyar Ilona" nem egészen körülhatárolható földöntúli örök egyéniségét. A kisebbségi magyar irodalom egyik legsürgősebb teendője az ottani magyar etnográfia további feltárása. V. DALLOS ISTVÁN: Lakzi a Palócföldön. 16 lap. A zoboraljai palóc félsziget őrizte meg máig legtisztábban az ősi szokásokat és nyelvi sajátosságokat. E vidék lakodalmi szokásait gyűjti össze itt Dallos szeretettel. A mi magyar lakodalmunk ezl VI. HÁROM IFJÚ KÖLTŐ: Válogatott költem ények. 24 lap. Bevezetővel ellátta Szalatnai Rezső. Hentz Zoltán a pozsonyi magyar gimnázium VIII. osztályának tanulója. Csetnekről való. A szlovákiai táj, a Tátra és Gömör énekese. Csokonais fordulatú, diákos gráciájú versei vannak, ö t versét közli mutatóba a füzet. . Stelzei Ede főiskolai hallgató Pozsonyban, odavaló születésű is. Meghökkentő szomorúságú versei vannak, Vajda János társa: Látom az Istent, várom és félek. Es mindig halkabban. ősztől őszig élek. (Őszi dal.) 9 versét közli a füzet. Szabó László. A pozsonyi magyar gimnázium VI. osztályának diákja. Forma­ képes, tudatos költő ez a színjeles diákfiú, aki sportol, tanul, olvas és alkot. A po­ zsonyi Magyar Hírlap gyakran közölt tőié verseket. Az eltűnt bútól lelkem még sajog, de már enyhítgetik hűs csillagok. Már messzirűl az új Tavasz liheg, de zsenge még és így ki érti meg." A három ifjú költő három ígéret afelől, hogy a , dunamenti Pozsonyban szé­ pen, igazán és magyarul fog szólni az ének. SZABÓ LAJOS

307

BOROVI JÓZSEF: A mai rozsnyói egy­ csak itt-ott találunk ritka és szervezet­ házmegye középkori kialakulása. (Rozs­ lenül élő lakosságot, amely a ránk ma­ nyó, 1942.) radt névanyag tanúbizonysága szerint a A rozsnyói egyházmegyét ugyan csak déli szláv nyelvcsáládhoz tartozhatott 1776-ban alapították, területe azonban és a honfoglalást megelőző időkben, a már a középkorban szerves része volt a bolgár cár befolyása alatt élhetett. Ez­ magyar állami és egyházi életnek. Az zel szemben a zólyomi nagy erdőségtől előttünk fekvő értekezés ennek a terü­ nyugatra fekvő, területeken a magyar­ letnek egyházszervezeti kialakulását ság a nyelvileg az ■északnyugati szlá­ vizsgálja. Tekintve azonban, hogy az vokhoz tartozó nyitrai szlovéneket, tó­ egyházi közigazgatás szervezése min­ tokat találta. Lehetséges, hogy ez a két denkor párhuzamosan haladt a terület népiség a honfoglalás előtti időkben betelepülésével, vagy éppen nyomon valamiképpen érintkezett egymással, ha­ követte azt, feladatának tartja a szerző tározottan azonban nem állíthatjuk ezt a vidék települési viszonyainak tisztá­ még a honfoglalást közvetlenül követő zását is. Az értekezés célja tehát meg­ időkben sem.1 felelni arra a kérdésre, hogy „milyen A mai rozsnyói egyházmegye terüle­ egyházközigazgatási határok közé ke­ tén — a szerző szerint — a honfoglaló rültek a történeti, nyelvészeti és régé­ magyarság tehát gyér és szervezetlen szeti bizonyítékokra támászkodó és déli szláv lakosságra telepedett rá és Szent István koráig visszavezethető ma­ átvett tőle néhány hegy-, folyó- és sze­ gyar és szláv települési helységek." A mélynevet. De „a megszállott terület szerző mondanivalóját két nagy feje­ kulturális képének kialakulása már a zetbe osztja: 1. A mai rozsnyói egyház­ honfoglalók munkájának az eredménye. megye területének településtörténete, A kultúrtáj kialakításában résztvett a 2. Az egyházi élet és szervezet a mai meghódított idegen népelem, a déli szlávrozsnyói egyházmegye területén a XI— ság is. Amíg a szlávoknak a kultúrmunXIV. századig. Ennek a beosztásnak kába való kapcsolódásáról beszélnek a megfelelően járunk el mi is az érteke­ helységnevek, folyók és nagyobb, he­ zés eredményeinek ismertetésében. gyek elnevezései, addig nagyobb töme­ 1. Mindenekelőtt a honfoglaláskori gű szolganép letelepedésére utalnak a Felvidéket, az itt élő különféle néptöre­ dűlő- és pataknevek, a kisebb határje­ dékeket és azok telepeit ismerteti szer­ lek és más határpontok elnevezései. — zőnk, Karácsonyi János (Magyar nem­ A felszívódás és elmagyarosodás elég zetségek a XIV. század közepéig), Megyorsan történt és a déli szláv népilich János (A honfoglaláskori Magyarségnek nevekben mutatkozó különállása a XIV.. század folyamán teljesen meg­ ország), Kniezsa István (Magyarország népei a XI. században) és Ila Bálint (Te­ szűnt. A magyarság alapította tehát lepülés és nemesség Gömör megyében 1 Borovi ugyan az Egyházbást 1290a középkorban) művei alapján, majd rátér a Felvidék megszállásának, az ben kelt határjárásában előforduló Tót­ ott talált népek és a rájuk, illetőleg rét kaszáló nevében a „nyugatról jövő északnyugati szlávsághoz tartozó tót közéjük települt magyarság érintkezé­ sének tárgyalására. A fenti müvek alap­ nép későbbi nyomait" látja, ezt a kö­ ján kialakított véleményét a követke­ vetkeztetést azonban kétes értékűnek kell tartanunk, mert a tót a magyar ré­ zőkben összegezhetjük: a zólyomi nagy giségben általában szlávot jelent, egyéb erdőségtől északra, keletre és délkelet­ re fekvő tájakon a honfoglalás korában idevágó adatot pedig Borovi nem közöl.

308

ennek a vidéknek helységeit és kap­ csolta bele az ország kulturális, gazda­ sági, szellemi közösségébe. — A nyuga­ ti szlávsághoz tartozó tót nép a honfog­ lalás idején még nagyobb tömegben nem tartózkodott a mai rozsnyói egyházme­ gye területén, hanem csak később, ami­ kor a megszállók elfoglalták mindazo­ kat a területeket, amelyek a legalkal­ masabbak voltak, kerültek mint szolga­ réteg a zólyomi erdőség keleti szélére, a Sajó-vidéki magyar szállástelepek nyugati birtokaira." (13., 14. 1.) Nem hallgathatjuk azonban itt el, hogy a .honfoglaláskori felvidéki szlávság nyelvi hovátartozandóságának kér­ dése nyelvészeink, elsősorban Mellch János, ismertetett eredményeivel sincs még megnyugtató módon és végérvé­ nyesen tisztázva. Вотоѵі József nem nyelvész, ennek a kérdésnek mélyebbreható vizsgálatát nem is tekinthette feladatának. 2. A mai rozsnyói egyházmegyét a rozsnyói püspökség alapításakor az esz-' tergomi érseki egyházmegye keleti tar­ tományaiból szakították ki. Ezért kezdi a szerző a mai rozsnyói egyházmegye területén kialakuló egyházi élet és szer­ vezet taglalását, az esztergomi egyház­ megye alapításának, joghatósági terüle­ te kialakulásának vizsgálatával. Ma már általánosan elfogadott tény, hogy az esztergomi egyházmegye meg­ alapítása Szent István egyházszervező munkásságának egyik eredménye, noha az alapítólevél nem maradt ránk. sem eredetiben, sem másolatban, sem ké­ sőbbi átírásban. Kérdés tehát, hogy egyáltalán adott-e Szent István alapítólevelet ennek az egyházmegyének. Ezen a ponton megoszlik történetíróink felfo­ gása: egyesek úgy vélik, hogy abban a korban elképzelhetetlenek az alapító-, illetőleg adománylevél nélkül történő alapítások; mások viszont azt tartják, hogy „létesülhettek alapítások, megvet­ hették az alapját olyan egyházaknak,

amelyek alapítását oklevélbe nem fog­ lalták, mert az alapítással adott java­ dalmak birtoklásában nem volt szükség az oklevél védelmére." (50. 1.) Szerzőnk ez utóbbi véleményt teszi magáévá és a pécsi, valamint a veszprémi egyház­ ról fennmaradt . alapítólevelek összeve­ téséből és vizsgálatából kimutatja, hogy. az esztergomi egyház alapításához nem is volt szükség alapítólevélre, mert az egyházmegye határai véglegesen csak jóval Szent István után alakultak ki, vagyis az egyház joghatósága kezdet­ ben nem volt pontosan körülhatárolva. Ebből még nem következik az, hogy az érsekség joghatósága alá szánt terület nem volt még a magyarság birtokában az érsekség alapítása idején, és így Szent István egy később ■elfoglalandó területre alapította volna az egyház­ megyét, Világos ugyanis, hogy a jog­ hatóság területét csak akkor állapíthat­ ták meg, amikor az már legalább nagy­ jából be volt népesítve és közigazgatá­ silag meg vol szervezve.2 Természetesen ma már lehetetlen megállapítani, hol állt az első templom, hol működött az első pap a mai rozs­ nyói egyházmegye területén. Nem volt még ugyanis tervszerű egyházi össze­ írás, de a terület közigazgatási szerve­ zettsége sem haladt még annyira előre, hogy siettette volna az egyházi élet szervezésének folyamatát. Csak a XIV. század harmincas éveiben állapíthatjuk meg a terület plébániáinak hozzávető­ leges számát a pápai tizedszedők fel­ 2 Azonos eredményre jutva foglalko­ zott ezzel a kérdéssel Borovi előtt Kniezsa István is. (Lásd Kniezsa István bírálatát Macourek „Déjiny Mad’arű" című müvéről az Archívum Euró­ páé Centro-Orientalis valamelyik ko­ rábbi kötetében. Sajnos, pontos könyvé­ szeti adatokat itt nem idézhetek, mert e sorok írásakor az Archívum kötetei nem állnak rendelkezésemre.)

309

jegyzései alapján. A tizedszedők jegy­ zetei egyben lehetővé teszik számunkra az esztergomi egyházmegye külső hatá­ rainak — és az ezeken belül már meg­ lévő főesperességek határainak — meg­ állapítását is: „Ebben az időben, a tizen­ negyedik század elején, az esztergomi egyházmegye mintegy tizenöt várme­ gyére terjed és még kiszakíttatlanul élik életüket többféle főesperességre tago­ zódva a későbbi besztercebányai, sze­ pesi, rozsnyói püspökségek területei." (71. 1.) A mai rozsnyói egyházmegye te­ rületén akkortájt három főesperességet találunk: a nógrádit, a gömörit és a tor­ nait. A következőkben a szerző sorraveszl az egyes főesperességek területén a tizedjegyzékben felsorolt plébániákat. A tizedjegyzékben foglalt helységnevek földrajzi rögzítése, illetőleg azonosítása nehéz feladat, mert ebben a forrásban a helynevek többségének írása hibás. Ez érthető is: a tizedszedők idegenek (bizonyára külföldiek) voltak, akik nem voltak tisztában a helyi viszonyokkal, a helységek neveit hallás után — és sok­ szor talán csak visszaemlékezés alapján — rögzítették. Boiovi azonban Ortvay „Magyarország egyházi földleírása a tizennegyedik század elején" (Budapest, 1892) című müve és saját kutatásai alap­ ján igyekszik — többnyire sikerrel — a helyneveket azonosítani. A településtör­ ténész és a nyelvész azonban sajnálni fogja, hogy a szerző sok esetben csak az azonosítás eredményét közli, de nem tér ki az azonosítás munkájának rész­ letezésére. Innen van az, hogy az olva­ sót többször kétkedés fogja el, vájjon helyes-e a közölt azonosítás. A régi Popoch: mai Papocs, Puthnuk: Putnok, Chitnik: Cselnek, Sucha: Szuha, Surek: Sőreg, Vaf: Váiy és hasonló hangfejlődésű nevek a laikusnak sem okozhatnak fejtörést, viszont a Plusuti: Pelsőc, Ma­ iak: Máié, Kliner-Kaleuer: Kelemét, Fanis-Farus: Szkáros, Gulbna: Guszona,

310

Thasmatu-Krasznahorka stb. hangfejlő­ dés, illetőleg megfelelések és azonosítá­ sok részletes magyarázata a nyelvész számára is rendkívül érdekes és tanul­ ságos lehetett volna. A tizedjegyzékben foglalt helyneveknek nyelvészeti meg­ fejtése márcsak azért is fontos volna ebben az esetben, mert a megfejtések alapján a szerző részletesebben megraj­ zolhatta volna az egyházmegye terüle­ tének településtörténetét és nemzetiségi kialakulását a honfoglalást követő idők­ ben. Szerzőnk azonban nem nyelvész, nem is vállalkozhatott hát erre a mun­ kára. Mi a fentiekben csak az értekezés <— a szaktudomány szempontjából értékes — erédményeinek ismertetésére válalkoztunk. A szerző azonban — megmutatva a szakirodalomban való alapos jártasságát — értekezésének ismertetett főkérdései mellett sok, ezekkel kapcsolatos mellék­ kérdésre is kitér, és ezekkel a kité­ résekkel az érdeklődő művelt nagykö­ zönség számára is sok hasznos ismere­ tet nyújt. Nagy érdeklődéssel várjuk az egyház­ megye területének újkori alakulását és történetét tárgyaló; a helyszínen fellel­ hető forrásokra támaszkodó, második részt. Sulán Béla P. FEHÉR MÁTYÁS O. P.: A kassai püspöki könyvtár kódexei és ősnyom­ tatványai. (Dr. Madarász István megyés­ püspök bevezetőjével. — Kassa, 1943. Szent Erzsébet nyomda. 80 1.) A dominikánus Fehér Páter, a neves hittudós, a kassai püspöki könyvtár őre, nagy szolgálatot tett ennek a könyvjegyzéknek szakszerű összeállításával, mecenás püspöki kiadásban, a magyar bibliográfiának, de áz általánosabb tör­ ténelmi és irodalomtudománynak is. E kötetben a gazdag kassai püspöki könyvtárnak valóságos kincseit látjuk fel­ tárulni, azokat a könyvritkaságokat, me­

lyek a könyvtár teológiai irányú müvei között és mellett régiségüknél és ritka­ ságuknál fogva a legbecsesebbek. Tár­ gyuk szerint hittudományi, bölcseleti, történelmi, jogi, irodalomtörténeti és szépirodalmi jellegűek; sokféle szaktudo­ mányi kutatás forrásaiul szolgálhatnak s általánosabb érdeken kívül még helyi és tájköri adatanyag búvárkodását is le­ hetővé teszik. Ez utóbbi szempontból a becses könyvtár bő anyagának megis­ merése az újabban kifejlett tájtörténet és hungarológia művelését is előmoz­ díthatja. Nézzük azonban sorra legalább futólag a katalógus tartalmilag csoportosí­ tott anyagát, amelyet a tudós szerkesztő alfabetikus szerzői névsorban, minden­ egyes műnek bibliográfiai adataival és egyéb esetleg külső és belső ismertető jegyeivel, egyenként 3—20 sorban szak­ szerűen leír. 1. 32 darab kódex az 1378—1467-ig terjedő időből (a 9—15. lapokon). Főleg az egyházatyák teológiai és filozófiai műveinek, meg egyháztörténeti és ma­ gyar históriai vonatkozású középkori könyveknek kézírással és művészi il­ lusztrálással másolt példányai. 2. 33 darab régi kézirat az 1700— 1809-ig terjedő korból (a 19—23. lapon). Ügy látszik azonban, hogy a jelzett 1700-as évszámnál korábbi eredetű mű­ vek is vannak itt a kódexeknek folytatá­ saként az újkorból, nem nyomtatásban. Különféle szaktudományi és irodalmi ritkaságok. 3. A könyvjegyzék legnagyobb részét (a 27—45. lapokon) a kassai püspöki könyvtár ősnyomtatványainak sora az 1526-ig terjedő korból 105 műben teszi ki. Ezek között a könyvnyomtatás fel­ találásától a mohácsi vészig — több tu­ dományágból — igen értékes köteteket találunk. Az inkunábulák szorosabban csak Gutenbergtől, tehát kb. 1450-től, pontosan az 1500-ig keletkezett ősnyom­ tatványok; de már Panzer 1536-ig sorolja a könyvnyomtatás őskorának termékeit;

a nagy Hain katalógusaival együtt a máig ismert több mint 30 ezer ősnyom­ tatványnak több mint a felét ők leltá­ rozzák. Szerkesztőnk ebben a katalógu­ sában, a kassai szempontok szerint, a mohácsi vészig nyom tatott, külföldi és magyarországi könyveket sorozza az inkunábulák Csoportjába. Megjegyzen­ dő, hogy szerkesztőnk könyvtárában sok sem Panzernál, sem Hainnál, sem pedig más katalógusokban még nem ismert, tehát igazán ritkaságszámba menő ősnyomtatványt is találunk. Ezekkel a valóságos csemegékkel is érdemes vol­ na bővebben foglalkozni; szerkesztőnk­ nek hála, hogy velük kapcsolatban' ka­ talógusában útbaigazítja a szakembert. 4. A kassai székesegyházi plébánia könyvtára 27 ősnyomtatványának leírása (a 49—55. lapokon). 5. 41 darab Régi Magyar Könyvtár jellegű magyar nyelvű könyv (1711-ig) leírása (az 59—71. lapokon). Szabó Ká­ roly alapján a szatmári békéig nyomta­ tott hazai tárgyú újkori könyveket so­ rozzuk ebbe a kategóriába; a R. M.. K. köteteinek bibliográfiájában néhány az itt jelzettekből nem szerepel, így tehát az érdeklődő itt is érdekes könyvészeti leleteket tanulmányozhatna. 6. Szintén a Régi Magyar Könyvtár sorába tartozó 16 darab latin nyelvű kiadvány címjegyzékével zárul a kas­ sai püspöki könyvtár e katalógusa (a 75—80. lapokon). Ezek között is van­ nak a R. M. K.-ban nem jelzett kötetek, tehát tanulmányozásra érdemes könyvritkaságok. Nincs terünk és módunk ennek az ér­ tékes katalógusnak behatóbb ismerteté­ sére. Csak a figyelmet akartuk ráterelni, s rajta keresztül a kassai püspöki könyvtár nagy gazdagságának kiváló­ ságaira, hogy a szakbeli kutatók és tu­ dományos érdeklődők foglalkozhassanak velük a magyar tudomány és irodalom, különösen a felvidéki kultúrkör újabb hasznára. Bárcsak folytatnák mások is

311

hasonlóképpen, mint P. Fehér az egyhá­ zi és világi levéltárak meg könyvtárak hatalmas és nagyrészt ismeretlen anya­ gának katalogizálását és közzétételét, az újabban nagyszerűen fellendülő tör­ ténettudományi feltárások vonalán: a történelemnek, irodalomnak és magyar­ ságtudománynak óriási haszna s meg­ lepő eredményei származnának belőle. Gergely László GANGEL JUDIT: Rozsnyó műemlékei. (Pályadijat nyert művészettörténeti ta­ nulmány. A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem mű­ vészettörténeti és keresztényrégészeti in­ tézetének dolgozatai, 77.) Budapest 1942. A cím szerint a szerző hálás feladatra vállalkozott, hiszen Rozsnyó műemlékeit így összefoglalóan még senki sem tár­ gyalta előtte. A feladatnak a megoldása azonban nehéz követelmények elé állí­ totta a szerzőt: nem rozsnyói lévén, a helyszínre kellett utaznia és ott hoszszabb időt eltöltenie a műemlékek ta­ nulmányozásával. Közben természetesen igénybe kellett vennie a rozsnyóiak útbaigazításait és mindennemű felvilágo­ sításait. (Egy helyütt hivatkozik is szó­ beli közlésre, névszerint azonban nem említi meg adatközlőit.) Művéből lát­ szik, hogy a helyszínen töltött idő nem volt elegendő az ilyen munkához szük­ séges helyismeret megszerzéséhez . és közvetve feladata tökéletes megoldásá­ hoz: csak a kellő helyismeret hiányából származhatnak apró tárgyi tévedései. Ugyancsak a helyszíni vizsgálódásokra fordított idő rövidségével magyarázhat­ juk a közölt képanyag hiányosságát: a szerző nyolc táblán mindössze tizennégy képet közöl, jóllehet a szövegben a vá­ ros minden műemlékét tárgyalja. Ё té­ vedésektől és hiányoktól eltekintve mű­ vének művészettörténeti része szorgal­ mas adatgyűjtésről és alapos művészettörténeti felkészültségről tanúskodik. Nyugodtan mondhatjuk, hogy munkája

312

nem volt hiábavaló: könyvének ez a ré­ sze mindenkor nélkülözhétetlen forrása lesz mindazoknak, akik a jövőben Rozs­ nyó műemlékeivel fognak foglalkozni. Néhány elengedhetetlen helyesbítéssel ez az értekezés hasznos kézikönyve le­ hetne a Rozsnyó iránt érdeklődő idege­ neknek is. ' Külön kell foglalkoznunk a könyv el­ ső, „A város története" című fejezeté­ vel. Itt a szerző nagyrészt M ikulik Jó­ zsef „Magyar kisvárosi élet" (Rozsnyó, 1888) című művére támaszkodik. Sűrűn hivatkozik is rá. Egy-két esetben azon­ ban a közlés helyének megemlítése nél­ kül közvetlenül hivatkozik eredeti ok­ levelekre, amelyek régebben még hoz­ záférhetők voltak a kutatók számára, ma azonban nincsenek a városi levél­ tárban! Sajnálatos módon nem vesz tu­ domást a várost érintő újabb irodalom­ ról. A város nevének értelmezéséhez a Rozsnyó-környéki nép ajkán élő mondát — és nem a források adatait — használja fel.1 Nem foglalkozik a város eredeté­ nek kérdésével. Alaptalanul kétségbe­ vonja, hogy ezen a vidéken „már a régi időben is bányaműveléssel foglal­ kozhattak volna". Később azonban is­ merteti Bartholomaeid.es felfogását, amely szerint „itt már jazig és kvad bányá­ szok is éltek", de nem foglal állást ez­ zel a felfogással szemben. Szerinte (Rupp Jakab „Magyarország helyrajzi története" c. műve nyomán) már Ano­ nymus is megemlékezik „róla" (értelem szerint Rozsnyóról). Ez azonban teljesen téves: Anonymus nem említi Rozsnyót, sem Rozsnyó közvetlen környékét. (A Sajó völgyének' Anonymusnál említett legészákibb pontja Gömör vára,' a mai Sajógömör, ez pedig kb. 30—40 kilomé­ terre van Rozsnyótól délre.) Nem esett volna a szerző ebbe a tévedésbe, ha 1 Rozsnyó nevének magyarázatát e so­ rok írója adta a Magyar Nyelv XXXVII. évfolyamában. (196—198. 1.)

közvetlenül Anonymus szövegéhez for­ dult volna. Hasonlóképpen másodkézből — szóbeli közlés alapján — sok téves olvasattal és következetlen átírásban közli az 1291. évi rozsnyói adományle­ vél határjárását. Ezeket a hibákat is ki­ kerülhette volna a szerző, ha a szóbeli közlés alapján valamelyik - oklevéltá­ runkban2 kereste volna meg a kérdéses adománylevél hiteles szövegét. — A to­ vábbiakban Mikulik müvét kivonatol­ ja. A XVIII. század elejétől kezdve (Mikulik eddig tárgyalja Rozsnyó törté­ netét) még az eddiginél is hiányosabb képet ad a város történetéről.

Dr. HARSÁNYI ISTVÁN: Sárospatak a magyár nevelésügy szolgálatában. A „Sárospataki Füzetek" 16. sz. kiad­ ványaként jelent meg ez a 36 oldalas kis füzet. A- szerző régi jogon taglalja e kérdést, mert nagyatyja és atyja is pa­ taki tanár volt és ő maga is sárospataki tanár. A mű csak töredék és csak néhány kérdésre adott feleletet, de így is na­ gyon tanulságos, hasznos és hézagpótló. Kívánatos volna, ha ezután a kis füzet után egy nagy összefoglaló munkában írná meg a szerző ugyanilyen cím alatt ezt a kérdést. E füzetben tisztázza, hogy mi az a Helyesebben járt volna el a szerző, „pataki szellem?" „A pataki szellem nem ha ezt a fejezetet elhagyta volna a mód­ vár addig, míg ajtaján kopogtatnak az szer szempontjából kifogástalan és páúj gondolatok: a reformáció, a korsza­ lyadijra érdemes értekezése éléről, vagy kod irodalmi ébredés, a nyelvújítás, a ha legalább „A város története" sokat magyar nyelvi mozgalom, az új didakti­ ígérő cím helyett, „A város történeté­ kai módszerek, a korszerű nevelési ből" címet adta volna neki. De ebben az esetben is nagyobb gonddal és több4 áramlatok. A pataki szellem elébük megy, első kézből szerzi be az eredmé­ önállósággal kellett volna mérlegelnie nyeket, vagy ösztönösen ráérez a társa­ adatait. dalom, a nevelés csírázó gondolataira." * Harsányi ezt az állítást a múlt példái­ Elgondolkozva a helytörténetírás lelki val igazolja, de lehetne a jelen példái­ indítékairól, a rómaiak hitében élő Ge­ val is igazolni, hiszen a jelenben is lát­ nius loci jut áz eszembe. Ez az istenség, hatjuk, hogy ugyanez történik Patakon: a falukutatás-faluszeminárium, népfőisko­ a hely szellemének a megtestesítője, ott bújkál minden város, minden falu, min­ la, parasztinternátus, önkéntes munkatábor és az innen kiinduló tehetségkuden tanya falai, minden rom omladékai tás, amelynek éppen Harsányi István dr. között. A Genius loci felfedi magát az volt az országos elindítója, mind emel­ előtt, aki hosszabb ideig él a közelében, lett bizonyítanak. és a szívébe lopakodik annak, aki meg Néhány példát hoz fel: bemutatja a is' szerette a helyet. pataki iskolának néhány kiragadott epi­ Helytörténetet csak az írjon, aki a zódját, annak bizonyságául, hogy „ez az szívében érzi ezt az istenséget. újító, alkotó, teremtő, a koreszméket Sulán Béla korán megérző pataki szellem hogyan dolgozott évszázadokon keresztül a pa­ 2 Az Árpádkori Űj Okmánytár és a taki iskolában." Ezek a bizonyságok a következők: 1. A pataki iskola a XVII. Monumenta Ecclesiae Strigoniensis közli század végén. (Az akkori iskolai tör­ az adománylevél eredeti szövegét, az Anjou-kori Okmánytár pedig az ado­ vénykönyvnek van egy örök mondata: Csúnya dolog, ha valakinek van tudo­ mánylevél 1323. évi Károly Róbert-féle mánya, de nincs erkölcse.) 2. Az iskola megerősítését közli. 20

313

Lorántffy Zsuzsánna,1 Coménius és Tol­ nai Dáli János idejében. 3. Az iskola a „nagy" Vay József kuratorsága alatt. Minden nevelő és minden magyar ha­ szonnal és jóízzel olvashatja ezt a pom­ pás kis füzetet. Szabó Lajos HOSSZÜ FERENC: Decemberi hold. (Ver­ sek. Kassa, 1944. Kazinczy Társaság. 30 számozatlan lap.) Ez a kis albumalakú, a modern nyom­ dászat minden művészi kellékével kiál­ lított szép kötet ifjú költő verseit adja az olvasó kezébe. Ifjú költőét, aki már folyóiratunk hasábjain bemutatkozott a közönségnek s megmutatta „oroszlánkörmeit". Különös érzéke van a hangok, a_ színek, a hangulatok iránt, apró kis versei mind egy-egy jól sikerült kép abból a világból, amely — mint való­ ban költőben — benne él. Érdekes világ ez, színes és gazdag, telve a fiatal kor­ ra jellemző vágyakozással a rendkívü­ liség, a tiszta szépség felé. Mégse szer­ telen, megvan a komoly erkölcsi alapja. Persze, még nem kiegyensúlyozott. For­ mája még itt-ott meg-megbotlik (— á kötet darabjainál frissebb, e számunk­ ban is megtalálható versei mutatják, hogy ma már mind kevésbbél —) s meg­ látszik rajta, hogy az élet lényeges kér­ déseiben sokat viaskodik önmagával és a kísértésekkel. Mert sok a fiatal költő kísértője: az „imbolygó ködleányok" táncra hívják, de — és ez számunkra a biztató — hű tud maradni az igazihoz, az eszményhez. S ezért írhatjuk meg bátran: várunk tőle valamit. Azt, hogy a felvidéki szépirodalom mai szegény­ ségében igazi gazdagodást fog jelenteni. A kötetet Hosszú Károly ízléses il­ lusztrációi díszítik. A mintaszerű kiállí­ tás a Szent Erzsébet nyomda gondossá­ gát dicséri. Sziklay László

314

/

JÖCSIK LAJOS: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken. (Buda­ pest, 1943. A kir. magyar Pázmány Pé­ ter Tudományegyetem Kisebbségjogi In­ tézetének kiadványai, 6. sz. 47 1., 18 tér­ képmelléklettel.) Jócsik munkája nyeresége demográ­ fiai irodalmunknak. Megismerhetjük bér lóle a csehszlovák néprajzi térképeket, a csehszlovák népszámlálások célzatos ferdítéseit, amelyekkel soknyelvű álla­ muk szegélyein igyekeztek legalább papiroson csökkenteni, néhol el is tün­ tetni a nemzetiségeket. Megláthatjuk belőle azt is, hogy a szlovák állam tel­ jes mértékben követi a csehszlovák módszereket. Az I. fejezetben Petrov orosz demo­ gráfus „Pííspévky k historické demografii Slovenské" (Praha, 1924) c. mű­ vével foglalkozik, és szemléletesen mu­ tatja be, hogy milyen módszerekkel igyekszik az 1773-as Lexicon locorum adatait térképre vetítve a magyarság rovására torzítani. Előfordul, hogy a Lexiconban magyarnak jelzett (Udvard) vagy nemzetiségi megjelölés nélküli, de Korabinszkynél magyarnak feltüntetett községet (Dicske) szlováknak rajzol. Máskor, a magyar községek határát le­ szűkíti, hogy a szlovák szigeteket öszszekapcsolhassa. Gúta környékén meg egy hatalmas lakatlan fehér folttal akar­ ja csökkenteni a magyarságtól lakott te­ rület nagyságát. Ugyanezeket a mód­ szereket követi Petrov az egész volt szlovákiai területen. Jócsik könyvében egy másik térképpárt mutat be. Széné­ ről és környékéről, ahol egyrészt Petrov hamisított térképét közli, mellette pe­ dig a Lexicon valódi adatainak térképrevitelét. Látunk még •.érdekes grafikai fogásokat is, mikor mesterkedéseivel a magyar színt belefordítja a szlovákba, a szlovák színnel viszont a magyar össze­ kötő folyosókat szűkíti, vagy a szlovák nyelvhatárt igyekszik délebbre tolni,

mint pl. Érsekújvár és örm ény eseté­ ben. Könyve II. fejezetében Varsik szlovák etnológus munkáját (Die slowakischmagyarische ethnische Grenze in den letzten zwei Jahrhunderten. Bratislava, 1940.) birálva rávilágít arra, hogy a szlovákok önmagukat cáfolják meg, mi­ kor az erőszakos magyar századvégi asszimilálásról panaszkodnak. Ha a vád igaz volna, akkor 1880-ban, tehát az állítólagos „erőszakos asszimiláció" kez­ detén több szlováknak kellett volna lennie, mint 1930-ban, mert 1880-tól 1920-ig negyven év telt el, 1930-ig pedig csak tíz év, és ezalatt állítólag nemze­ tiségi türelem és demokrácia uralkodott. A változásokat vizsgálva arra a meg­ döbbentő eredményre jut, hogy a vizs­ gált területen egyetlen elmagyarosodás sincs, viszont 55 községben tör előre a szlovákság, sőt 10 tiszta magyar község lett 1880-tól 1930-ig tiszta szlovák! Ez tehát az erőszakos magyarosítás 40 évé­ nek és a türelmes demokrácia 10 évé­ nek mérlege; Ez az óriási tömegű asszi­ miláció azonban csak a térképen van meg. A III. fejezet a csehszlovák nemzeti­ ségi statisztika módszereire világít rá, mikor táblázatban közli az 1880, 1890, 1900 és 1910-es magyar népszámlálások adatait. Itt alig találunk nagyobb inga­ dozásokat, sőt a magyarság több he­ lyen visszaszorul. Az 1919, 1921 és 1930-as csehszlovák statisztikák viszont igen érdekes összehasonlításokra adnak alkalmat. 1919-ben a nemzetiségi száza­ lékok nagyjából azonosak a magyar népszámlálási adatokkal, tehát igazolják azoknak adatait, sőt nagyon sok esetben a magyarság arányának növekedését mu­ tatják, mint Komáromszemerén 1910-ben 13°/o-ról 1919-ben 97'2°/o-ra, Kisbaromlakon . 63'3%>-ról 85'6°/o-ra, Ényen, 41'3°/oról 8Г7°/о-га emelkedett a magyarság aránya. Az 1921.-es népszámlálás már némileg csökkentette a magyarság, ará­ 20’

nyát mindenütt, de 1930-ra, tehát 9 év múlva olyan óriási változást találunk a magyarság rovására, hogy azt még tűzzel-vassal való asszimilálással sem le-' hetne megmagyarázni, csak hamis és ferdített népszámlálási módszerekkel. íme egy-két példa a sok közül: Párkány 1921 89‘9°/o, 1930 56‘6°/o Léva 1921 64’6°/o, 1930 39’5°/o Zsemlér 1921 77'9°/o, 1930 46'6°/o Kisbaromlak 1919 85’6°/o, 1930 0’6°/o Imely 1919 96-6°/o 1930 45-3°/o Verebély 1919 247%>, 1930 4‘2°/o stb, stb. Kár, hogy Jócsik statisztikájában né­ hány községnél egyes adatok hiányo­ sak. (A felsorolt 50 község közül hétnél az 1919-es vagy 1930-as adatok, vagy a °/o hiányzik.) A IV. részben bemutatja, hogy a csehszlovák terjeszkedés a németség és ruténség rovására éppenúgy megnyilvá­ nult, mint a magyarsággal szemben. Az V. fejezet vázlatosan ismerteti a csehszlovák telepítést, hogy a tiszta magyar Csallóközbe hogyan szórtak el 22 cseh telepet. Ezeknek lakosait Var­ sik viszont szlovákoknak veszi szem­ rebbenés nélkül, noha a szlovákok álta­ lában tiltakoztak a cseh-szlovák azono­ sítás ellen. A VI. rész Kniezsa könyve alapján* ismerteti a surányvidéki szlovák tele­ pek kialakulását és a mellékelt térké­ pen bemutatja, hogy ezeknek mintegy fele igazolhatóan az 1715 és 1773 közti években vált csak szlovák többségűvé. A VII. fejezet Varsiknak azt az érde­ kes eljárását fejtegeti, hogy az 1880-as és 1890-es népszámlálások eredményét egy térképre vette föl. Ezt pedig úgy tette, hogy a két népszámlálás adatai közül azt térképezte, amelyik a szlo­ vákság számára kedvezőbb volt. így az 1 Kniezsa István: Adalékok a magyarszlovák nyelvhatár történetéhez. Buda­ pest, 1941.

315

egyik falu az 1880-as népszámlálás sze­ rint van fölvéve, de a szomszéd falu már az 1890-es szerint, ha ott a szlovák etnikum erősödött. Találunk viszont szá­ mos olyan adatot is, mikor mindkét népszámlálás adatai félretéve a szlovák ság javára „korrigált". A VIII. fejezet az 1926-os cseh nép­ rajzi térképpel foglalkozik és rámutat arra, hogy ez is hasonló módszerekkel -dolgozik a magyarság rovására. A sze­ replő térképen 27 ilyen ferdítésre lehet rájönni. A IX. rész megmutatja, hogy a cseh népszámlálás mennyi magyart tüntetett el — hála Istennek csak papiroson — erről a vidékről. Hogy ezen a vidéken a szlovákság valóban tért nyert, azt az 1938-as magyar népösszeírás is bizonyít­ ja, mert a vizsgált területen a magyar­ ság számaránya 80%-ról 77%>-ra csök­ kent, a szlovákság viszont 20°/o-ról 23%-ra emelkedett. A közel 20 éves ki­ sebbségi sors és elvándorlás, kiutasítás okozta az arány ilyen eltolódását, de az 1930-as cseh népszámlálás amerikai mé­ retű elszlovákosodását természetes okok­ kal nem lehetne megmagyarázni. A X. fejezetben ugyanerről a vidék­ ről két megbízható térképet mutat be a szerző. Az egyik az angol admiralitás térképe. Ez a magyar álláspontot és ábrázolási módot igazolja, noha azt iga­ zán nem lehet feltételezni, hogy az angolok, mint ellenséges állam, 1919-ben a magyarságnak kedveztek. Igazságo­ sabb Lux és Dörre térképe is, amely a népsűrűséget is jelzi. Varsik térképein a szinek ugyanis követik a községi ha­ tárt. így történhetik meg, hogy Tót­ megy er 4000 lakosa majdnem ugyan­ akkora foltot kap, mint Érsekújvár 22 ezeréé. Komárom városa majdnem ugyan­ akkora folttal szerepel, mint Rendve. Természetesen ez az ábrázolásmód min­ denütt a nagyobb falvakba és városok­ ba tömörült magyarságra hátrányos, hi­ szen az egész surányi szlovák sziget

316

szlovák népességének száma alig több, mint Érsekújvár magyar lakossága. Befejezésében a cseh imperializmusról szól a szerző, hogy miért rajzolják a cseh és szlovák etnikumot mértéken felül a magyarság rovására. „A térké­ peket aztán százezres példányszámban terjesztik és akik a való helyzetet nem ismerik, — a külföldi érdeklődők, poli­ tikusok és szaktudósok — el is hiszik, hogy a Közép-Dunamedencében a nem­ zetiségek súlya olyan, amilyennek azt a cseh és szlovák térképek feltüntetik. A túlzásokból azután hamisan követ­ keztetnek az egyes területek nemzeti-, ségi jellegére, és ennek alapján téve­ sen döntenek a területek nemzetiségi hovatartozásáról. Ez a zavarkeltés a végső cél." (46. 1.)

■*■ A következőkben néhány értelemza­ varó sajtóhibára akarom felhívni a fi­ gyelmet. Kívánatos lett volna ezeket jegyzékben csatolni. így a 15. 1. 18. pontjában Üjlótnál 1880-ban 20—30°/o-os magyar kisebbség volna a helyes. A 39. lapon Nyitrakiskér 1930-as adatánál egy számjegy hiányzik, a 42. lapon a 5. sor­ ban 1930 helyett 1938 olvasandó. Lé­ nyegtelenebb sajtóhibák is akadnak, de az említettek a leginkább szembeszö­ kők. Tanácsos lett volna Petrov térké­ pének helyesbítésénél pontosabban meg­ tartani a községhatárokat, illetőleg Petrovot pontosabban kiigazítani, mint pl. Szimő és Imely esetében. Imelynél még meg kell jegyeznünk, hogy a 18. században valóban szlovák többségűvé vált, de lakói magyar kör­ nyezetben rövidesen elmagyarosodtak és az 1846-os canonica visitatio már azt írja, hogy a katolikus lakosság egyfor­ mán beszél magyarul és szlovákul. (A reformátusok ugyanis mindig magyarok voltak.) A imelyiek a XIX. század vé­ gén már valamennyien magyarnak val­ lották magukat. A csehszlovák időkben sikerült ugyan lenyomni a magyarság

százalékos arányát a felére, mert még a névelemezést is igénybe vették, noha ebben az esetben sok szlovák faluban lehetne erős magyar tömeget kimutat­ ni. Verebély, Komját, Komáromszemere stb. szlovákjainak tekintélyes része magyarnevű. 1938-ban már ismét magyar­ nak vallotta magát az egész falu. Jócsik könyve jó tájékoztató és nem válik fölöslegessé Révay István gróf2 és Kniezsa már említett műve után sem. Megbizonyosodhatunk belőle, hogy a csehek és a szlovákok éppenúgy alkal­ mazták a tudatos hamisítást néprajzi térképeiken, mint a románok* A sokat vitatott suránykörnyéki vidék irodalma Jócsik müvével újabb érdekes adalé­ kokkal lett gazdagabb. Kálmán Béla. SCHALKHÁZ LIPÓT: „Dalos Kassa". A Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegy­ letének története. (Kassa, 1944. 179 1.) „Ez a könyv a — KZD 35 éves törté­ nete — tulajdonképpen antológia: anto­ lógiája, rendezett gyűjteménye sok-sok újságcikknek, jegyzőkönyvnek, műsor­ kivonatnak, az idők folyamán elhang­ zott kiemelkedőbb beszédeknek, jelenté­ seknek ..." — írja műve előszavában a könyv szerzője. Schalkház Lipót azon­ ban a rendelkezésére álló dokumentu­ mokból oly ügyesen válogatta ki a KZD történetének teljes megértéséhez szük­ séges részleteket s azokat oly nagy gyakorlattal fűzte egységes gondolatme­ netté, hogy a könyv mégis a teljes törté­ net benyomását kelti az olvasóban. Nemcsak Kassa, hanem az egész Ma­ gyarország egyik legnagyobb múltú és legmagasabb színvonalú dalosegyesületé­ 2 A belvederi magyar-szlovák határ. Bp. 1941. 3 Rumánische Landkartenfálschungen festgestellt vöm Staatswissenschaftlichen. Institut dér Ungarischen Statistischen Gesellschaft. Bp. 1940.

nek a hiteles, forrásokon alapuló tör­ ténete elevenedik meg így előttünk s vele együtt, persze, Kassa szellemi múltjának egy darabja is. A békebeli Kassa, amelynek szellemi életében ép­ pen a KZD jelentette a megújulásnak, az új idők szelének egyik mozzanatát, a cseh megszállás Kassája, a maga szí­ vós, rendíthetetlen ellenállásával min­ dennel szemben, ami idegen s a felsza­ badulást követő évek Kassája, új fela­ datokkal és új célokkal. . . Ezért ez a könyv minden kassai érdeklődésére szá­ mot tarthat; érezzük, városunk szellemi arcképe hiányos volna nélküle. De fel­ keltheti azok érdeklődését is, akik nem kassaiak ugyan, mégis szívükön viselik a Felvidék fővárosának, mint jelentős kulturális gócpontnak a szellemi életét. Csak az a kár, hogy a könyv — anto­ lógia-jellegének természetes következ­ ményeképpen — a mélybe, a nagy öszszefüggések mélyébe nem tud lehatolni. A hűséges krónikás pontosságával, lelki­ ismeretességével és lelkesedésével' je­ gyez föl mindent, ami a KZD történeté­ vel összefügg, de az egészet nem ál­ lítja be a város s a békebeli, majd a kisebbségi magyarság kultúrtörténeté­ nek egészébe. Pedig pl. abban a rész­ ben, ahol — a megalakulás idején — , arról beszél a szerző, hogy milyen szán­ dékok vezették az új egyesület meg­ alapítóit, szívesen olvastuk volna: mi volt a zenei megújhodás lényege, miért volt friss szellemre szükség az időseb­ bek egy-helyben topogatásával szem­ ben? Hiszen ez éppen századunk első éveiben nem helyi jelenség, még kevésbbé a kassai dalosélet magánügye, hanem az egész magyar zenei, sőt: a tel­ jes magyar szellemi élet forradalmá­ nak előszele! Kár, hogy a Csehszlová­ kiai Magyar Dalosszövetség megalaku­ lásának pontos, adatszerű és így mind­ végig lelkiismeretes ismertetése közben megfeledkezik annak a bemutatásáról, hogy az egy szerves, egységet alkotó

317

munkának volt egyik része. Folytathat­ nék a példákat, amelyek mind azt mu­ tatnák: érdekes, pontos krónikával van dolgunk, amely azonban a bemutatott eseményeket nem helyezi el a velük összefüggő szellemi élet tágabb keretei közé. így azután az az érzésünk, hogy Schalkház könyve nagyszerű adattára lesz annak, aki majdan meg fogja írni Kassa szellemi életének történetét. Egy néhány kirívó magyartalanság (pl.: ’,a megbeszélés tárgyát képezte") leszá­ mításával a könyv igen kellemes olvas­ mány. Sziklay László SZABÓ PÁL: Tíz esztendő. •Turul. 253 1.)

(Bp., 1943.

Sorsregény. A magyar parasztság tíz esztendejének története, — mondhatná a felületes szemlélő. Irányregény, — mondhatná az esztéta, aki az egészben csak a mondanivaló végső célját látja. Valójában . egyik sem a kettő Közül. Legalább is céltudatosan nem az. írója teljesen spontán módon, minden külö­ nösebb erőltetett cél nélkül leírja, mi történt vele, amíg iparos-legény sorból Pestre ért, a népi írók folyóiratának szerkesztőségébe, a politikai élet kavar­ gásába, a miniszterelnök dolgozószobá­ iéba. S ezen az önéletrajzon keresztül, bemutatja a körülötte zajló magyar élet problémáit, megint nem programmbeszédszerűen, nem politikai értekezésbe, szó­ noklatba sürítve, hanem úgy, ahogy az egy író szemüvegén keresztül látható. A parasztságból nőtt ki s így érthető, hogy az, amit magyar életként bemu­ tat: a román határ közelsége miatt el­ esett, nyomorult Berettyó-vidék és a fő­ város között, amelyik mit sem törődik ennek a vidéknek az elesettségével, éli a maga életét. Tragikus sorsok egész sora vonul fel az olvasó előtt, az egész regényt komor hangulat üti meg. Főhő­ sében, Ádám Jánosban megvan a segí­ tés józan akarása: igen jó lélektani lá­

318

tásmódra vall az író részéről, hogy ez a regény elején szinte teljesen öntudat­ lan, ereje úgy nő fokról-fokra, ahogy a falusi iparos belecsöppen a közösség, — tehát jelen esetben a parasztság —■ problémáiba egy aránylag jelentéktelen eset, az új jegyző írógépvásárlása kö­ vetkeztében s ahogy ez az első indítás maga után hozza a többit, az egyre je­ lentőségtelj esebbeket s egyre jobban az egész országra kiterjedőket. Igazi íróra valló diszkrécióval bontakozik így ki a magyar parasztság lelki elesettségének, szervezetlenségének, szomorú sorsának két igazi alapoka: a trianoni határ és az, hogy a magyar társadalmi osztályok mérhetetlen távolságban élnek egymás­ tól. Ádám János kétségtelenül segíteni akar ezen és fel-akarja emelni a pa­ rasztságot arra a helyre, amelyet meg­ érdemel. Mikor még egyedül, legföljebb községének, vagy környékének egy-két értelmesebb tagjával együtt küzd, ugyan­ úgy maga előtt látja ezt a célt, mint ami­ kor Budapesten összetalálkozik sorstársai­ val, a népi írókkal. Nagy nekirugaszko­ dások, lendületek feszülnek benne, de minden nagyobb lendületnél — megtor­ pan. Művészi szempontból érthető len­ ne, hogy a hős küzdelmes pályáján aka­ dályokkal találkozik és meg-megtorpan, hiszen — újra hangsúlyoznunk kell — Szabó Pál valódi életét és nem programmbeszédet akar regényével nyújtani. De itt nemcsak erről van szó. Ádám János minden vesződsége, fáradozása kudarc­ ba fullad, mind irodalmi, mind politikai harcai bukással végződnek. Ez elfásítja, elkedvetleníti: hazamegy. S itt ma­ rad az olvasóban az a mérhetetlen hiányérzet, amelyért az író felelős. Mit tesz majd otthon, látja-e a nagy felada­ tokat maga előtt? Látja-e tisztán, hogy nagyot markolt, mikor belevetette ma­ gát a „nagypolitika" és „nagyirodalom" kicsinyes harcaiba, ahelyett, hogy ott­ hon indította volna el ■a parasztság lel­ ki és anyagi meggyógyítását, aprólékos,

de kitartó és szívós munkával? Ez a rának pénzpocsékolásához képest, hanem kérdés csak kérdés marad és Szabó Pál az egyszerű polgári igényeknek meg­ könyvét inkább szorongó, mint feleme­ felelően is csak a tengődéshez elég. Kérni senkitől sem kér: ez határozza lő érzéssel kell lecsuknunk. Pálcát tör az elmúlt tíz esztendő ma­ meg a viszonyát előkelően rideg rokon­ gyar politikai és irodalmi élete felett, ságához, hercegi barátjához, akinek va­ meglátásai a maguk egyszerűségével és lamikor ő volt a pártfogója az intézet­ szerénységével rendkívül találóak és ben!, polgári barátaihoz, akikkel egé­ művésziek is, azonban sokszor elszomo- szen kivételesen hajlandó volt megis­ rítóan egyoldalúak. Ugyanakkor, amikor merkedni és a feleségéhez, akihez tíz meg tudja érteni a parasztság proble­ évi különváltság után mégis csak viszm atikáját és a bajokra írt keres, a töb­ szatér. . . Fölösleges részletesebben bemutat­ bi magyar társadalmi osztály felé a leg­ teljesebb értetlenséggel fordul. Pedig nunk a regény tartalmát. E rövid, váz­ egy-két helyen már-már azt reméljük, latnál is rövidebb ismertetésből is kitű­ hogy eljut a felismeréshez: a trianoni nik, hogy a téma méltó egy regényíró kényszerhelyzet egyaránt lesújtott min­ tollára. Az íróéra, aki nem egy embert, den valóban munkás embert, bármelyik hanem egy egész társadalmi osztályt ' társadalmi osztályhoz tartozott is . . . akar bemutatni főhősén keresztül. Meg­ Van regényének egy-két olyan fejezete, fosztja vagyonától, összeköttetéseitől, amelyikben a magyar problematika tel­ szokott környezetétől, csak azért, hogy jesebb, átfogóbb megértését várhatnék az arisztokrácia lelkületét, lényeges jel­ tőle,. Egy pillanatra felvillantja az olva­ lemvonásait mutathassa be, függetlenül só előtt például azt, hogy a trianoni azoktól a sallangoktól, melyeket a tár­ korszakban a falu jegyzőjének is meg-? sadalom rakott reá. Ügy érezzük, olyan vannak a maga kínzó és megoldat­ módszer ez, mint a fizikusé, aki légüres lan problémái, de csak egy villanás az térbe helyez egy tárgyat, hogy még a egész: a jegyző keresi a kiutat abból a levegőtől is függetlenül, teljesen önma­ gában tudja megfigyelni törvényszerű­ megnemértésból, amely a parasztság és ségeit. A kép, amelyet Szitnyaitól az közötte fennáll, de az író még csak meg arisztokratáról kapunk, érdekes és fi­ sem kíséreli a felelet megadását. gyelemreméltói éles kritikának és pálEzért hiányzik belőle a valóban jövőtcáttörésnek is minősíthetnék, ugyanígérés erőteljes lendülete. Pedig ma, . akkor pedig védőbeszédnek is. Peterdy éppen ma, ez volna a magyar író igazi Sándor gróf tele van előítélettel, az ő feladata. Ha a parasztosztály írója: ám helyzetében már igazán ostoba és Indo­ tárja föl csak ennek az osztálynak a kolatlan gőggel, azzal az egyoldalú ciproblémáit, de csakis azon az úton, ame­ vilizáltsággal, mely a merev osztály­ lyik a nemzet egységes felemelkedésé- szemlélet szem-ellenzőivel nézi a vilá­ got, — ugyanakkor egész lényét finom­ hez v ezet Szik Lajos kodó tekintély-féltés, az aljasságtól és SZITNYAI ZOLTÁN: K astélyok kol­ erkölcstelenségtől való undorodás, a dusa. (Budapest, é. n. Athenaeum. büszke szegénység önérzete és hajlítha510 1.) tatlan dereka tölti el, persze, van ben­ A regény főhőse öreg, minden vagyo­ ne egy adag félszegség és gyávaság is. nától megfosztott, koldus arisztokrata. Undorodik mindentől, ami nevére maMindenki elhagyta, kopott, rongyos fa­ kulányi foltot is ejthetne, s a vályog­ lusi házban tengeti életét, kegydíjból viskóban, amelybe pénztelensége kény­ él, amelynek összege nemcsak fiatal ko­ szerítette, királyokkal és hercegekkel

319

i (

folytatott barátságos fecsegéseire emlé­ vonásokkal gazdagítsa a főtéma: az kezik vissza. Az a zárt világ, amelyben arisztokrata lelkivilága és a mellékté­ az arisztokrácia él és amely ma, az ese­ ma: az őt körülvevő társadalom jellem­ mények forgó világában hol mosolyt, rajzát, a szegény gróf csevegései emlé­ hol meg dühöt csal a józanul gondolko­ keiről, a hosszú vitatkozások, a falusi dó ember ajkára, lélektani magyaráza­ „intelligencia" intrikái, stb., stb. való­ tot nyer ezzel a képpel. De a fizikus ban közelebb visznek az alapprobléma módszere: a külső sallangjaitól megfősz-, jobb megértéséhez, de a főcselekménytott gróf alakjának a megrajzolása meg­ tői való eltérésekben kávéházi -lopás, kísérli a magyarázatot a „másik oldal" rablógyilkosság és sok más giccses do­ felé is: hogyan látja a főnemesi osztályt log is a k a d . . . a polgárok és parasztok világa. A gú­ A másik következmény: szűk, fojtott nyos sajnálkozástól a megvető ajkbigy- légkörben mozgunk, amely lehangol, gyesztésen keresztül a fanatikus dühig sokszor megdöbbent, — de a lehangoltaz ellenérzések áracíata található meg ságból, a megdöbbentségből nem tudja ezen a másik oldalon, itt-ott tűnik csak a szép végső, nemes akkordjáig elve­ fel egy-egy előítéletektől mentes, tiszta, zetni az olvasót. Sokszor vezet el az tárgyilagos — legalábbis a szerző sze­ egyetemes emberi kérdésekig: Isten áll mében tárgyilagos — állásfoglalás. e kérdések végső pontjában, — de a Világos, hogy Szitnyai a tiszta irodal­ mondat lezárul, mielőtt pontot, kérdő­ mi ábrázoláson túl társadalmi, sőt, kor­ vagy felkiáltójelet tehetnénk a végére. képet is akart adni. Veszélyes szándék Az hiányzik Szitnyai regényéből, ami olyan író részéről, aki viszont kényesen éppen a nagy alkotások többlete az át­ visszahúzódik attól, hogy a maga véle­ lag-művekhez képest: a végső kicsen­ ményét is elmondja. Kritikát gyakorol, gés, az élet teljessége, nemcsak fizikai, sokszor fölényesen és nagy gyakorlott­ hanem a konkrétumokon , túli vonatko­ sággal, de az orvoslás módját nem zásaival is. Ezt nem vehetnők neki rossz mondja el, nem is sejteti, ezt az olvasó néven, ha nem lépne föl már regénye képzeletére és egyéni véleményére bíz­ első fejezetében is az egyetemességnek za. Hogy tovább folytassam az előbb el­ ezzel az igényével. De így nagyobb az kezdett hasonlatot: mintha a fizikus el­ igény, mint a végeredmény mind az író, mondaná, mit észlelt a légüres térbe mind pedig az olvasó részéről is. helyezett tárgyon, de mélységesen hall­ Stílusa leköti az olvasót, az a stílus, gatna a további tennivalókról. Ennek amely ma már minden gyakorlott ember aztán két következménye is van. Az sajátja. Az hiányzik belőle, amit a mai egyik, hogy megoldás nélkül a k é­ olvasó az erőteljes magyar írótól vár: pet sokszor túlságosan mesterkéltnek, az egyéni szín, az életnek — éppen a kiagyaltnak, eröszakoltnak érezzük. Az magyar életnek — sajátos zamatja. Ehe­ írónak nem kell véleménye alátámasz­ lyett a középosztályunknál oly sajnála­ tására a kép egyöntetűségével törődnie, tosan elterjedt germanizmusok (pl. hősei tehát el-elkalandoznak az egysé­ „amely, amelyik" helyett „ami"; a ha­ ges cselekmény vezérfonalától, s néha tározatlan névelő fölösleges használata, oly kalandokba keverednek, amelyek stb.) garmadáját kapjuk. már tisztán csak a könnyű olvasmá­ Szik Lajos nyokra vágyakozó nagyközönség szó­ UNGARISCHE STADTEB1LDER. A Ma­ rakoztatását szolgálják. Ezekben az el­ gyar Városszövetség megbízásából kiad­ kalandozásokban, ' kissé hosszúra nyúlt ta Gál István. Hankíss János előszavá­ részletezésekben!, igazi sokszor vezeti val. (Danubia, Budapest, 291 1.) az írót az a cél is, hogy újabb és újabb

320

I Ma különösen időszerű ez a könyv, — ez a szeretetvallomás a magyar múlt lelkét őrző húsz legnagyobb városunk­ ról. Hiszen most annyi várost tesz rom­ má a kegyetlen erőszak. Nemcsak a bombák, hanem az új idők tárgyilagos szemlélete is fenyegeti mindazt, a m i em­ lék, ami a szépség utáni vágy haszon­ talannak látszó kivirágzása, — ami han­ gulatos és egyéni. Városaink lelkét igye­ keztek megtalálni az írók, mielőtt ez a lélek áldozatul esnék az amerikanizmus sablonszerű, racionalizált életformájá­ nak. Az egyes városok képe ■több-kévesebb élethűséggel bontakozik ki lapjain. — Mindegyik városról egy rajongó, lelkes polgára, lehetőleg íróember írt. A sze­ retet és az írói látás mértéke szerint azután különbözőek az egyes ismerteté­ sek. Sopron járt a legjobban: megörökítője, Becht Rudolf, lelkesedését egyik talán nem eléggé megbecsült írói erény­ nyel: nemes mértéktartással fegyelmez­ te, s 9 oldalon helyet juttatott min­ dennek, amit Sopronról tudni jó: a vá­ ros múltja, kultúrája, épületei, mai éle' te, természeti adottságai, népének arcu­ lata, szokásai együttesen hívogatják az olvasót. Valószínű, hogy Sopront mind­ azok fel akadják keresni, akik ezt a cik­ ket elolvassák. Székesfehérvár ismertetője, Szarka Géza, nem járt el ilyen ügyesen: az ö szemében olyan fájdalmasan nagy a vá­ ros elpusztult múltja, hogy a mai, sze­ rinte „harmadik várost" fanyarul, csöp­ pet se vonzó módon írja le. Hasonlóan járt Újvidék és Szombathely. Vác tudó­ sítója, Csorba Tibor ellenkezőleg me­ leg együttérzéssel sajnálkozik városán, mert a terjeszkedő Budapest elszívja előle a lehetőséget, hogy múltjához méltóan fejlődjék tovább. Ez szomorítja Győr krónikását, Lám Frigyest is. Érsekújvár (Kovács Endre) jellemzésé­ ben a város lakosságának gyakorlatias

érzéke nyomul előtérbe, Marosvásár­ helynek Moltner Károly elsősorban és kissé ' egyoldalúan kulturális központ­ jellegét domborítja ki. Budapest (Cs. Szabó László) és Deb­ recen (Gulyás Pál) leírói megérzik vá­ rosuk lelkének kettőségét: a népnek, mely nyugat és kelet határán vérzett ezer évig, városai is nyugati és keleti jelleget hordoznak. Elméletüknek azon­ ban néha erőltetetten keresnek igazo­ lást. Gulyás Pál ismertetése ezenkívül kissé önkényesen bánik el várossal, ol­ vasóval egyaránt: Debrecen szellemét Meliusz Juhász Péter és Csokonai lel­ kének összetételeként tünteti föl, elő­ adásmódja elvont, szimbolikája néhol alig érthető. A költő nem hajtott fejet a praktikus cél előtt. Egyesek városuk adatszerű múltját éppen ellenkezőleg aprólékos lelkiismere­ tességgel, adatok, okmányok hűséges közlésével akarták megeleveníteni, — a lényeglátás írói rendezőereje nélkül. Így tett Kassa ismertetője dr. Wick Béla, és Rozsnyó krónikása, Tichy Kálmán. Min­ den gondosságuk mellett sem válaszol­ nak sok kérdésr^, amely a közölteknél jobban érdekelné az olvasót. Kolozsvár ismertetője nem tudta el­ fojtani magában a szenvedélyes turistát. Kitűnő jellemzést ad az önuralommal, nemes mértéktartással, előkelő, tisztult ízléssel az otthon hangulatában élő ko­ lozsvári emberről, de mielőtt a városra és a városiakra terelné a szót, előbb hosszasan és megfelelő térkép híján nem is nagyon szemléletes geológiai magyarázatokkal fárasztja ki az olvasót. Szegedről élénken, szemléletesen ír Ortutay Gyula; Pécs ismertetőjének, Szabó Zoltánnak, stílusa szaggatott, he­ lyenként szinte összefüggéstelen. A vi­ lágosság rovására megy az is, hogy egyes régészeti fogalmakat magyarázat­ lanul használ, (pl. cella trichora, septrichora), mintha bizony ezeknek a sza­ vaknak az ismerete hozzátartoznék az

321

általános műveltséghez. Eger írója, Tóth László, széles történelmi képet nyújt, éspedig igen ügyesen azt emelve ki a múltból, ami fölemelő, amire a város büszkén pillanthat vissza. Maga a kiadvány gondos, szép nyo­ mással, kitűnő papíron készült könyv­ nek látszik, legfeljebb a címlapja nem szerencsés. (Két egymás alá kopírozott pirosszínű régi madártávlatos Esztergomábrázolás 1507-ből, rosszul olvasható magyarázatokkal. Az elrendezésben sem­ mi díszítő szándék nem nyilvánul meg, — tudományos célt nem szolgál, reklám­ lélektani szempontból nem hatásos.) Ha azonban alaposabban akarunk foglal­ kozni a könyvvel, sajnálatos gondat­ lanságokra bukkanunk. A tartalomjegy­ zék, amellett, hogy nehezen felüthető helyen van, mert utána még hozzá ha­ sonló nyomású, más kiadványokat rek­ lámozó lapok következnek, — hamisnak

bizonyul. Igen sok város leírása nem azon az oldalon kezdődik, amelyen a tartalomjegyzékben keressük. A város­ térképeken a nevezetesebb épületek mellett szám van, a térkép alatt pedig a számok magyarázata, — csakhogy a térképen szereplő számok egy részéhez hiába keressük a jegyzetet. A képek ki­ válogatása sem egészen szerencsés; a régi, primitív ábrázolásokból feleslege­ sen sokat közöl a kiadó, míg a város szépségét, mai arcát feltüntető, a köz­ tudatba vivő fényképekből keveset. Mindazonáltal az, amit Hankiss János az előszóban a könyv céljául tűz ki: a magyar városok sajátos egyéniségének megörökítése, — sikerült. Azok, akik az élet titokzatos jeleit a látszólag élet­ telen kövekben is meg tudják érezni, hálásan fogadják majd ezt a város-lélek­ tani tanulmánysorozatot. Semetkayiié Schwanda Magda

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI: Dr. DARNAY (DORNYAY) BÉLA, a Bar latoni Múzeum igazgatója, K e s z t ­ hely. Dr. GERGELY LÁSZLÓ, gimnáziumi ta­ nár, a kassai Kazinczy Társaság tagjav K a s s a. Dr. HABÁN GYÖRGY, közkórházi fő­ orvos, a kassai Kazinczy Társaság tag­ ja, K a s s a . HALTENBÉRGER INCE, Abaúj-Torna vármegye közjóléti szövetkezetének

igazgatója, a kassai Kazinczy Társa­ ság tagja, K a s s a . Dr. OLTVAI FERENC, vármegyei főlevéltáros, R i m a s z o m b a t . SIMON BÁLINT, tisztviselő, etnográfus,

K a ssa .

Dr. SZENT-IVÁNY JÓZSEF, egyetemi magántanár, múzeumi őr, Budapest. SZIK LAJOS, magántisztviselő, He r nádszurdok.

Többi munkatársunkat 1. előző számainkban.

322

ZRÍNYI-JUTALMAK KITŰZÉSE AZ 1944. ÉVRE A' Vitézi Rend Zrínyi Csoportjainak központi vezetősége oly szellemi alko­ tásoknak, amelyek a magyar nemzeti és katonaeszmény szolgálatát s ezen ke­ resztül a honvédelem érdekeit a legjobban előmozdítják, az 1944. naptári évre is kitűzi a Zrínyi-jutalmakat — mégpedig az előző évekhez képest lényegesen felemelt összegben — azzal a szándékkal, hogy ilymódon is elősegítse a valóban hazafias és katonás közszellem kialakulását. A fentiekben megjelölt feladat megoldásához szükség van az ország egész szellemi életének hatékony közreműködésére. Főcél: a m. kir. honvédség által kívánatosnak tartott, nevelő munkájának előmozdítására alkalmas különféle szellemi termékek megalkotása és minél szélesebb körben való terjesztése. Első­ sorban a tömeghatás elérésére alkalmas művek jönnek tekintetbe. TÁRGYKÖRÜK ÉS JUTALMAK. 1. Tudományos munka ______ ___ ____ __ __ 10.000 P 2. Regény __ __ __ __ .__ _ __ __ __ __ 10.000 P 3. Színdarab __ __ __ __ , __ __ __ ___ _<■ 10.000 P 4. Képzőművészeti alkotás (szobor vagy festmény) ____ 5.000 P 5. Nagyobb zenemű (opera, induló, nyitány) __ __ _ 10.000 P 6. Filmalkotás __ __ ___ __ ___ ___ __ __ 30.000 P 75.000 P Az egyes tárgykörökben a kitűzött teljes összeg egyetlen műnek is kiadható, ha az a pályázati hirdetményben megjelölt célok szempontjából valóban teljesértékű. Ha azonban ilyen kiemelkedő mű nincs, de egyébként méltánylásra érdemes munka egy-egy tárgykörben több is jelentkezik; a jutalom összege megosztható (I—II—ІП. fokozat). PÁLYÁZATI FELTÉTELEK. Minden — a magyar nemzeti és katonaeszményt szolgáló — mű résztvehet a pályázaton, de csak az 1944. év folyamán nyilvánosságra hozott (könyvalak­ ban is megjelent, sajtó útján közölt, előadott, illetve kiállításon vagy egyéb módon bemutatott) szellemi alkotások részesülhetnek jutalomban. Kéziratok, tervek, vázlatok nem jöhetnek figyelembe. Célszerű, ha a jutalmazásra számottartó szerző vagy kiadó a mű egy példányát, képzőművészeti alkotások esetében azok fényképét beküldi a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja központi vezetőségének Bpest, VIII., Reviczky-u. 4/b), illetve annak figyelmét felhívja a nyilvánosságra hozott (előadott, kiállított) műre. Oly nagyobb zeneműveknél, amelyek előadásra kerülnek ugyan, de nyomtatásban nem jelennek meg, a kéziratot (vezérkönyvet) kell bemutatni. Mindazonáltal a Zrínyi-jutalmak elnyerésének nem előfeltétele a számbajövő müvek beküldése, mert a Zrínyi Csoport vezetősége minden tudo­ mására jutott művet bírálat alá von. Csak magyar állampolgárok pályázhatnak; az 1939 : IV. t.-c. 1. §-a szerint zsidónak számított személyek művei nem jutalmazhatók. ELBÍRÁLÁS, JUTALMAK KIOSZTÁSA. Az elbírálást a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjainak központi vezetősége ke­ retében — az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács bevonásával — alakult Állandó Bíráló Bizottság végzi. A szöveges zeneműveknél a szövegírót a jutalom 20%-a illeti meg. A film­ alkotásokra kitűzött jutalom összegéből az író, zeneszerző, rendező, forgató­ könyvíró, operatőr, vágó és a gyártó is arányosan részesedhet. Az elbírálás egész éven át tart; a jutalmak kiosztása előreláthatólag az 1945. év elején történik meg ünnepélyes keretek között. Az eredmény sajtó útján is közlésre kerül.

*

Az apró-cseprő bajokon és ellentéteken felülemelkedve, csupán az egyete­ mes magyar érdekeket követve alkossunk minél több olyan müvet, amely nem­ csak külsőleges katonai vonatkozásokat tartalmaz, hanem a magyar katonalelket fejezi ki a maga igaz valójában. A Zrínyi-jutalmak nemes célkitűzése, de most már a jelentékenyen fel­ emelt összege is bizonyára serkentőleg hat az irodalmi és művészeti alkotómun­ kára, s ezen. keresztül nemzeti és katonaeszményünk példamutató szolgálatára.

324

POLEDNIAK Koiön « * . é's traktor-javító osztály

KÁROLY,

KASSA

g é p g y á r és v a s ö n t ö d e

№ „ hmger. &

M A L O M E P I T E S Z E T

gely-köszörülő osztály

KASSAI TAKARÉKEGYLET MINT SZÖVETKEZET

KASSA

F e LVIDÉKI NEVELŐ A b u d a p e ttv id é k i, k o ttá i, ko m á rom i, m isk olci é t tza tm árn é m e fi tan kerG let n e v e lé iG g y i kö zlön ye .

FÖ-UTCA 57. SZÁM

TÁVBESZÉLÖSZÁM: 34-53

Sajáh é rd eke ellen vét: ha nem

gázzal, vagy villannyal főz-süh-vasal, ha nem

kassai gázkoksszal fűt. A szükséges felvilágosításokat megadja, a gáz*, villany- és víz­ szolgáltatási üzemzavarokat orvosolja,

H e g je le n ik m in de n h ó 25*én. S z e r k e s z t é s ig é s k ia d ó h iv a t a l: K a s s a , Éder-u. 5. T e le fo n : 27-11. Előfize té si á r a : é vi 1 6*- pe n g ő. Tanároknak é t tanítóknak e g y é n i m e g re n d e lé s • se té n é v i 10*- p e n g ő .

v ité z

S IK L Ó S Y

E M IL

FELVIDÉKI R U M - ÉS L I K Ö R K É S Z lT Ö Ü Z E M

új villany- és gázkészülékekre rendeléseket felvesz. A kassai gázkoksz eladását intézi: KASSA SZ. KIR. VÁROS KÖZMÜVEI VÁROSI IRODÁJA Kassa, Fő-utca 94. Telefon: 29-58

KASSAI IPARI HITELSZÖVETKEZET MINT AZ O. K. H. TAGJA

KASSA HORTHY

MIKLÖS-TÉR

KASSA, F Ó -U T C A 23 alapítási

év*. 1 9 0 9

TÁV B E SZ É L ö : 24- 77

20

ж

G

ugyan s e m m if é le h e x H lá ru h

nem lehet- korláHan m en n yiség b en kapni, h á b o rú

u fó n

azonban

ism éf a régi

КШ Ш ГШ А K ASSA- FŐ U CCA 32-34 á r u s ífja

majd

a legjobb

vásznat

menyasszonyi k e le n g y é t szőnyege^ sík.

WIKO LITOGRÁFIA i -iC Q N УѴЫYOMDA/ C M Ü l N r i ' : 7 .E l ~ - ■ | P L A V .Á r O PP.O І Р Г К ! U S O t', ■ ■ ■ I : U I L € I I - l'.O N V ^ r iS - и іР .ІА Р Ю 0 ,4 0 4 1

326

PAUSZ TI VADAR Tulajdonos:

--------- -

SZAKMÁRY KÁROLY

Távbeszélő: 20-22 és 24-23

Üveg- és porcellánnagykereskédés, — Az ország legrégibb szaküzlete. Bel- és külföldi üveg- és porcellánkészletek, csillárok, díszműárutárgyak nagy választékban.

Központi iroda:

KASSA,

Épületüvegezés.-

Fő-utca 19

Fiókok:

Modern k é p k e re te d .

g - » ...

Porl-álüvegezés.

“ f

III. Fő-u. 73 — Távbeszélő: 27-99

KASSAI TÜKÖRGYÁR r, ™ ma, v ^ , v ÉS ÜVEGCSISZOLDA Túl.: SZAKMÁRY KÁROLY Távbeszélő: 20-22 és 24-23

KASSA,

Csermelyvölgyi-út 26

G yá rt: Közönséges és csiszolt tükröket, bútorüveget. Síküvegcsiszolás, facettálás, Régi tükrök szakszerű ú jra b o rítá s a . SZAKMÁRY

KÁROLY

HOLLOHAZAI KERÁMIÁI GYÁR, H 011 Пh П7 П _________________

Központi eladási iroda: KASSA, LUTHER-UTCA

T á v b e s z é l ő : Kassa 20-22 és 24-23 --------■-------------------------H o l l ó h á z a 3

M ajolika-, fayance-, kőedény- és kályhagyár^ s' kőedény háztartási cikkek és díszműáruk gyártása. Speciális cobalt m ű v é s z m á z a s díszműáruk.

4

Szakmáry és Társa »POLIO« SZAPPAN- ÉS GYERTYAGYÁR, KASSA

Központi iroda : FÖ-UTCA 19 Gyártelep: VÁGÓHÍD-UTCA 7 TELEFON: 30-04

327

I Felvidéki Kereskedelmi Bank R. T. Kassa A Pesti M agyar K eresked elm i B ank Leányintézete

Betéteket a le g jo b b a n gyümö/csöztet. Kölcsönöket a legjutányosabban folyósít. Foglalkozik a banküzlet minden ágával. T e le f o n s z á m o k : K a s s a 2 2 - 3 3 , 3 2 - 3 2

■

T á v ira tc ím : C o m m e r z K a ssa

<^J-leischer és J ^c h irg e r oasnagykereskedés

assa

L e s zá m íto ló

Bank

MAGYAR LESZÁMÍTOLÓ- ÉS PÉNZVÁLTÓ-BANK KASSAI FIÓKJA KASSA, FÓ-UTCA 53 - TÁVBESZÉLŐ: 30-60,' 30-61

328

SLOVENSKÁ PRÍLOHA

SPOLUPRACOVNÍCI SLOVENSKEJ PRlLOHY: VALENTIN SIMON, spisovatel, Kassa. JU RA J HABÁN, hlavny lekár, Kassa. IVÁN RIAVA, spisovatel, Kassa. JOZEF OLÁH, profesor, Kassa. VÁCLAV VENCL, student, Kassa.

/ OBSAH: Valentin, Simon—Václav Vencl: „Ostatné fasiangy" v Niznom Tejkesi — — Juraj Habán: Uh. kr. krajinsky ústav pre verejné zdravotníctvo a organizáciai jeho stanic, jeho práce a jeho úcel — — — — — — — — —1 — Iván Riava—Václav Vencl: Dievca z Podhoria — — — — — — — — Jozef Oláh: f Ján Cajak — — — — — — — — —1 — — —

27 31 41 45

I

„OSTATNÉ

FAálANGY"

V

NiZNOM

TEJKESi

A by n en astal ziadon omyl, poviem hned’ n a zaciatku, ze slovom „ostatné", cítanym v nadpise, nechcem vóbec u rázaí. N ehovorím ani len to, ze to to boly casove posledné fasiangy v N iznom T ejkesi, o k to ry c h b y som teraz rád daco povedal. A v sak „koniec" fiasiangov, alebo „chvost" fasiangov, te d a p o sledny u to ro k fasiangovy niazyvajú tu okolo Kosíc „ostatnym i fasiangam i". Nuz, (ale spom ínajm e v eci tak, ako za sebou nasledujú! K torysi den som sa streto l s bat'kom Jozom Szénásim . S tary c h y stal sa p rá v e nai trh, aby pokúpil to i ono, co zeny v k u ch y n i potrebujú. V lani .v le te bol som e ste v N iznom T ejkesi u bat’k a Jozia, te ra z n a zim u sa b afk o spolu so zenou prisfah o v al do m esta. Byva tu u jed n é h o zo svojich synov, k to ry je dielovedúcim v jed n ej k o sickej to v ám i. Svoj dóm v T ejkesi zanechal dcére, zafovi ia vel’k ém u po ctu svojich vnukov. T eraz p rezív a sv o je tiché dni v K osiciach, a o b lah c u je si zivot tak, ako je to v dnesnych b iednych áasoch len m ozné. N a v se tk o sa pozerá zo slnnej strá n k y zivota a n ecin n o sti n epozná ani dnes. Svojim i m ozolnatym i rukiami v ecn e v rtá -strú h a daco, a v zim e — ak n e n á jd e inej p rác e — p láta to p án k y svojich v n ú c a t a sije im saty. S tary pozdnavil m a ocividne s vel’k o u rad o sfo u v tom to tre sk ú com februárovom m raze. Bol zababúseny az po bradu, i z tv á re m u bolo so tv a co vidno. Póznál som ho len podl'a k rásn ej, do cerv en o h n ed a v y p álen ej fajky. A si trid saf rokov, co si ju kúpil „vonku", snád1 za jed e n dolár. O dv ted y m á ju vo dne v noci v o svojich bezzubych ú sta c h zavesenú. D áva na n u tiaky pozor, ako n a v lastn é oci. N asiel som ho v strasn e rozhorcenej nálade, h resil vojnu, sk a red e sa h n ev al n a kazdého, lebo sa m u m inul tab a k do fajky. A j dnes stá l v rad e uz p red dvom a trafikam i a kym sa dostal p red pult, dohán sa m inul. Bol rozhorceny niad to u krivdou, ze hoci je v K osiciach to v áren , p redsa sa do jeh o fajky n e u jd e tab a k u . P ritom v sa k v e d e l aj to, ze k o l'k o k o lv ek k rát som sia obrátil v jeho tejk e ssk o m dom e, n ik d y som nep risiel s prázdnym i rukam i. N a svojich sberatel'sk y ch cestách som starém u pod’akoval za jeho fcazdy, z národopisného, alebo z archeologického stanoviska dőlezity údaj jednyrn, alebo dvom a balíckam i tabaku. Celkom iste pocítal aj teraz na to, ze m u z toho daco ,,vyjde", k e d mi bude m őcf povediaf daco takého, co m a ziaujím a. . . R ozhovor rozhybal sa zpociatku t’azko. H ovorili sm e o vel’kej zime, o n ed o statk u paliva, pri com sm e v o vel'kom m raze v y fu k o v ali m etrové pary. Stáf n a jednom m ieste nebolo prirodzene v e lm i p ríjem né, aj m oja s ú m a cesta v ie d la inym sm erom , nuz som pozval stiaré h o n a svoj byt. V edel som, ze m i toho za jed n u hodinku vel’a povie. Piamátal som aj n a to, ze v zásuvke m őjho písacieho sto la n á jd e sa a j p re staréh o daco na: kúrenie. 27

Bafko Jozo v y h la d a l m a e s te v e c e r toho istého dna. P risiel m ladistvym a pysnym krokom , v k ro cil k u nm e s vetroon n a cerv en o v y b ico v an o u tvárou. H oci podl’a v e k u m ohol by byf hoci aj m ojím stary m otcom. Uz dávnejsie som vedel, ze sta ry d a k e d y ako trid saíro cn y m ládenec tu domia „vyúctoval" a v y tia h o l do A m eriky. V tych casoch bolo v e lm i t'azké vyzif a k to len m ohol, v y sía h o v a l sa z krajin y . V y sía h o v ale ctv o bolo k rajin sk y organizované a v e ru za d v a ce n ty psen ice vypom ohli stastném u-nesfastném u, aby m ohli skúsif síastie v novej dom ovine. A j on zbalil sv o ju m alú p láte n ü ta n iste rk u ia nasadol do vlak u . V P esti ho poshánali do jednej k o p y s m nozstvom d ru h y ch vyst'ahovalcov, posadili ich do nákliadnych vozn o v a nezastav ili az v H am burgu. Tam ich „vykom andíTovali" z voznov, potom sa b a tk o pohol „hl’a d a t sfastie" v m edzipalubí d ajakého stv rto trie d neho parníku. N a d ruhej stran e m ora, v A m erike hnali ich tiez n a spősob stáda. So svojim i druhm i-vysíahovalciam i p ristál v Pennsylvanii. J e d n u ich caisf odniesli do hú tn ick ej dielne a on s niekol'kym i doetal sa p o n a jp rv do jed n ej to v árn e n a bavlnu, potom do k rajcirsk ej dielne. N a svojom praco v n o m m ieste n erobil nic iného, néz ze n a jednom m ontáznom pásé p risiv al zia 9— 10 d olárov ty zd en n e k a p sy na obleky. T u dom a bol este kotliarom , v A m erike sa v sa k naucil, ze ten, kto n ech ce zom riet’ hladom , m usi rozum iet’ v selijak ém u rem eslu. Zo svojho záro b k u v y d a l len tol'ko, kol'ko p rá v e postia-cilo k tom u, aby utísil k ru ca n ie sv o jh o zalúdka. Je h o organizm us, p riv y k n u ty n a zivot v horá c h a n a h o rsk y vzduch, neznásal dlho te n to spősob zivot». Po stvorrocnej strasn ej, l'udi i n e rv y zab íjajú cej honbe, v rá til sa do U horska. Zo sv ojich zosporenych penazi uviedol do poriadku dóm, k to ry m ü ostal po m atke, kúpil si miálú k ra v ic k u a onedlho sa aj ozenil. So svojo u zenou a pozdejsie so svojim i dvom a defm i zil sfaistne a mohoi. v á z n e dúfaf, ze svoj kazd o d en n y a p ráco u ziaplneny zivot prezije v sam ej rad o sti a v sfastí. Lenze potom prisiel sm utne p am atn y rok 1914 a Rusi vpiadli do k rajin y . O d sam ého zaciatk u sa zúcastnil v o jen cenia a tu n a okolí H um enného sa dostal do rusk éh o zajatia. Konca v o jn y dockal sia v niektorom sibirskom zajateckom táboré, o d k ial céz Indicky óceán, cez C ervené a Stredozem né m ore dostal s,a zpát do dávno n ev id en éh o rodinného kru h u . V ted y v sa k uz bola K arpatská k o tlin a T rianonom ro zd elen á novym i hranicam i a na u liciach Kosíc k lo p aly ceské cizmy. Za dvadsaf ro k o v obrábal sv o ju m alú zem, zap latil v y m era n ú vel’k ú dán a upel tak to célé roky pod utlácaním . O n sa sfcal „vseum elcom " dediny, jeh o volali k sta v a n iu m ensích stajní, k u vy m azan iu pecí, on brúsil lem ese do pluhov, v rta l-strú h a l a na k rosnách, k to ré bol sám zhotovil, pom áhal d o konca svojej zene a j tkaf. Ked’ v e c n e sa u sm ievajúci bafko Jozo zazvonil pri d v erách m őjho bytu, este i obrazy zacaly tan co v af m dosfou, hoci boly zavesené n a stene. Ved' ako by aj nie, sta ry v kazdom sm ú tk u ntasiel h n e d dajak é potesenie, z kazdej b ú rk y v ed el v ykúzlif jasn é nebo. Je d in e to ho znepokojovalo, ze sa m u mínial z fajk y dohán. M ojou p rv o u p ráco u bolo, ze som v y tia h o l daco n a p rip itie a daco 28

do jeho fajky. Posadil som ho vedl’a seba a n e c h al som, n e c h s ta r y hovorí, o com sa m u len páci. V e ik é veci som sa od neh o dozvedel. Z vedel som, ze jeho h y d in a bola znicená m orom , nuz a aj to, ze jedno jeho v n ú c a chodí do gazdovskej skoly. M edzitym sa poriadne porozhliadal po m ojej izbe. K ritizoval m oje obrazy a zvlásf jed n a m oja m aiba, znázornujúca je d n u m ladú zenu, u p ú tala jeh o záujem . O ci starého sa zajagaly, zdlhiavo zatiahol z fajk y a povedal, ze a j jeho m iiá bola ta k á n a „ostatnej fasiangovej veselici", n a k to re j bol e ste on ,,gazdom “. — No, — vravím — , baíko Jozo, co to znací, ze v y ste boli gazdom? — Nuz, v iete p án dochtor, u n ás je ta k y zvyk, ze sia parobci este n a zaciatku fasiangov usnesú n a tóm, kto bude n a poslednej fasian­ govej veselici gazdom. Zpom edzi seba v y v o lia aj dvoch. Tito sú po­ tom poriad'atelm i „poslednej fasiangovej veselice". D v aja gazdovia idú k p á n u notárovi, na ich m enő sa v y sta v í písm o, a b y ani so zandárm i neboly ziadne opletacky, k e d sa zacne veselioa. O ni sa dohodnú so zidom -krcm árom , ze cez tri dni bude potom u neh o tá v e selica. O ni najm ú cigánov, prim ása, k o n trása a brácasa, a ked’ ho do stan ú lacno, nuz i terciása a b a sistu v y sta v ia do bandy. Odtiial pocinajúc, ze tanec s a zacal, v setk o v y ria d ili d v a ja gaz­ dovia. V poslednú fasiangovú n e d e lu popoludni, ta k okolo tre tej h o diny zavznela b an d a cigánov a trv a lo to a z do rá n a P opolnej stredy. Stále, v jednom fahu. K to bol vel’mi u n av en y , ten m ohol ísf ta k okolo polnoci, alebo rndsej k rá n u dom ov. Spal ,asi ta k d v e -tri hodinky, po­ tom sk oncil dom a tie n ajp o treb n ejsie práce, nak rm il-n ap o jil kxavicky, n anosil d rev a n a kúreriie do k u ch y n e a ráno okolo d ev iatej-d esiatej hodiny bol zase> v krcm e. N asiel sa i taky, k to zabehol do k o sto la ma jed e n otcenás, a b y sa ani p á n pleban prílis n eh n ev al — , a potom isiéi d a le j tancovaf. Z a tan c a nebolo slobodno pif. „G azda" to n e d o v o lil. Este i k rcm ára zbil, k e d za zvuku hudby, v óas ta n c a sa opovázil v y d a í d a ja k y nápoj cez svoj m aly oblöcik. K azdú hodinu v sa k bola p re stá v k a a v ted y bolo dovolené si jed n o -d v e poldeci vy p ií. Lebo pila sa> le n pálenka. V ino s a v K osiciach nerodilo a pivo oni nepili. V p restá v k e si parobci pripálili n a „cigáru" a aj cigáni m ohli tera z jesf z to h o jedla, k to ré im m ládenec, k to ry bol v tóm n a rade, p ráv e priniesol. Lebo gazda ro zhodol este aj o tóm , ze dnes si ty nia rad e D ura, Janó, aleb o M iso, dnes sa ty m usís p o staraf o zalúdky cigánov. A cigáni plnym i gam bam i prezúvali koláce, v y p ráz a n é svinské, alebo p ln en ú kjapustu. Uz k to co doniesol. A le beda tom u cigánovi, k to ry co b y aj n a tre tí den le n tro sk u zadriem al pri husliach! Tom u sia potom od gazdu usla n e jed n a factoa. . . V p rv y den fasiangov bolo „p asovanie zia m ládencov". Toho, kom u s a okolo ü st ukázalo uz p rv é p áp erie m ládenectva, k to p ráv e v stupoval do rad u „parobkov", bak asi v o v e k u 16— 17 rokov, d v a ja tra ja m ládenci vyzdvihli do v y sk y . T ak uzaiali a j jeho za parobkia, odteraz uz aj jeh o p o k lad ajú za cloveka. Uz a j on sm ie v n e d e lu popoludni p risad n ú t k u stolu v krcm e. V ta k y to cas, pravda, „pasovany" 29

p latil oldom ás. A le platili radi, hoci aj tri „rundy", lebo te re z m ohli uz aj oni figl’ovaf s dievcatm i. A j na „ostatnej fasiangovej veselici" m ohli tan c o v a í az do k o n c a . D ievöatá s a uz pocas fasiangov v y d aly . N ajpozdejsie ty zd en pred koncom íasiangov. N a „veselicu" isly uz a k o nev esty , ba m ohly si dovolit' aj viacej, ako dievcatá, k to ré boly n a v y d aj. S tm g ly si s muzom, so svojim m anzelom . Pravda, aj oni pálenkou. D ostaly ju ziadarmo, lebo v setk o platili m ládenci. A zid sfastne m eral, lebo a k s a tam náh o d o u n iek to ry gazda nepozrel, nuz m ohol sv o jo u kried o u uro b if aj dva „strihy". Ked’ ho potom p richytili pri klam aní, beda bolo i jem u. T ak ako cigán, dostal aj on f a c k y . . . M ládez nejedlia v krcm e. Ráz jeden, ráz druihy skocil dom ov, aby le n ta k p o sto ja c k y daco zjedol z toho, co m u dom a sta rí udrziavali teplé. N ajv iac v arili n a fasiangy kapustu, lebo tú bolo tre b a len o hrievaf. A k a p u sta m á tú v y b o m ú vlastnosf, ze cím v iacej razy ju ohrievtajú, tym je lepsiia. Potom sa ponáhl'ali zpát, lebo níkto nechcel v y n e c h a f cardás, alebo polku. N a fasiangovy u to ro k bolo' ,,ostatné z v á la n ie ''. Popoludní v ten to den ponáhl’ali sa aj starí do krcm y. Bolo tu v e ik é h ej-h aj, dinomdánom , esite i beznohy pustil sa do tanoa. T eraz m ohly uz bez ostyohu p o p íjaf a j d iev catá spolu so starym i zeniami. V setko to sia dialo so strasnym , krikom , le n sa ta k o triasalo célé okolie k rcm y od vel’kiéhto dupanía. Brzdy sa uvol’nily, tera z ukázala m ládez, ze este i na tre tí den vládze tem pó a ako ho vládze! A le aj sta rí stále dokazovali, ze ani oni n espadli e ste s nóh. A pili a zase len pili. N ikto sa nehanbil za to, ze ta k v e lm i m iluje p álenku. M edzitym stále hovorili, vrieskali, ze „prem yj si aj ty od m asa gágOT". Lebo potom cez s.tyridsat’ dini n ejed li a n i k ú sk a m ása. N a Popolnú stre d u sa do rá n a veselili, tancovali. O dtial’ pocíniajúc v sa k prisiel v e lk y póst a zili az do Vel’kej noci bez m ása. Boli aj takí, kto rí z veselice isii rovno n a m alú omsu, kde im p án p leb an n asy p al popola na celo a tym to popolnym krízikom uzavierali fasiangy. P re dvoch gazdov v sa k teraz n a stá v a la n ajfazsia úloha. Kym b y boli v y k ro cili z krcm y, uzavreli zidove vy ú cto v an ie, potom isii dom ov tro sk u sa v yspaf. T ak okoló poludnia sa v rá tili uz s tro sk a trie zv e jso u h lav o u a zacali vel’k é „spocítanie sa". U stálili, co sa m ínalo zo zásob k rcm áro v y ch ia co nie, kde bola ak á ch y b a so zidovou kriedou, n o aj to, co v s e tk o isa porozbíjalo. Ü hrady v y m erali m edzi m ládencam i dediny ,,do porcie". P osbierali peniaze, v y p latili vsetko, tianiere, cigánov aj n o h y zo stoliciek a pri západe slnka ponáhl’ali sa cím slkorej ulozif s a n a odpocinok. A j bafko Jozo tiol takym to gazdom v N iznom T ejkesi. Vel’ky p ó st ch u d ák a v te d y natol’ko dorazil, ze nem al chuti poknacovaf v práci, k to rú ko n al p red „o statn o u fasiangovou veselicou". Nuz a aj ú rad n e u stan o v en á státn a k a n c elá ria p re v y sía h o v a lec tv o súrila c esto u p á n a n ó tá ra jeho odchod. S tary len te ra z zbadal, ze som m edzitym 1 stá le znacil. V el’mi sa rozosm ial a sv o jim ch arak teristick y m úsm evom prezradil, ze uz 30

vie, co bude z jeho „rozprávky". „Pán dochtor m a uz zase dakde ospieva!" — N u i, to h o ro k u k d e budete oslavovaf o statn é íasiangy, bafko Jozo? S tary sa vel’m i rozosm ial. Az sa dóm otriasial tym vel'kym sm iechom . — Nuz, p án dochtor si m yslí? M yslí si, ze aj dnes je ta k y svet, ako predtym ? V idia, este aj mőj zacek n a dohán je prázdny a nem ozno dostaf nic do neho! N áhle bafko Jozo zostarnul aspon o dvadsef rokov, рті tej reci o jeho fajke. V o svojom vel’kom sm útku zatiahol si z p o h á ra a ja som posbieral v se tk y svoje zásoby tab a k u a dal som starém u. N ech sa tesí zivotu! N ech sa tesí jed in ej svojej radosti, sv o jej fajke. Prelozil: Václav Vencl.

VALENTIN SIMON

U H O R S K Í K R Á E O V SK Í K R A JIN S K Í ÚSTAV PRE V EREJN É ZDRAVOTNÍCTVO A ORGA NIZÁ CIA JEH O STANÍC, JEH O PRÁCE A JEH O ŰCEL V o spojitosti s organizovaním a zalozením Uh. k i. K rajinského ú sta vu p ie v e ie jn é zd ra vo tn íctvo k rátk o n acrtn em tie v e re jn éh o zdrav o tn íctv a sa ty k a jú c e zám ery a ciele, k to ré uskutocnili v U horsku do skoncenia p rv ej svetovej vojny. XIV. ciánok zákona z r. 1876 bol v la stn e niasím p rv y m takym v erejn o zd rav o tn íck y m zákonom , k to ry svojím casu zodpovedajúcim spősobom doty k al s a kiazdého v erejn o zd rav o tn íck eh o problém u. H oci sm e u stanovením tohoto zákona predisli m noho eu ro p sk y ch národov, po nőm elán poklesdl a m ozno povedat’, ze odJhliadnuc od v e re jn o zd rav o tn íck y ch zákonov a nariad en í m ensieho vyznam u, snazila sa stá tn a m oc urobif ziadosf stále v zrastajú cim poziadavkom svojho v e re jn éh o zd rav o tn íctv a p o d la m nohych v tom to ohl'ade uz zastaraly c h zákonov. O bzvlásf ѵ е ік у т n edostakom tohoto zákona bolo, ze sa nep o staral o zalozenie ta k e j ustanovizne stáleho rázu, k to rá by bola p o v olaná v e re jn é zd ravotníctvo aj celo státn e viesf, a jed n o tn e organizovaf boj proti nákazlivym ohorobám . N ácim uznaf, ze nasi odbom íci, zaoberajúci sa v e re jn y m zdravotníctvom , pochopili n utnosf tak e jto ustanovizne uz v sedem desiatych rokoch m inulého storocia, a v ysledkom toho bolo, ze ro k u 1874 zalozili p estian sk y univ erzitn y v erejn o zd rav o tn íck y ústav. Táto k a te d ra bola v E urope dxuhou v e rejn o zd rav o tn íck o u im iverzitnou k atedrou, predisli sm e tym te d a vel'a u niverzit, vel'a státov. V erejn o zd rav o tn íck a k a te d ra v sa k bola povo­ la n á uskutocnif celkom iné ciele a úlohy, coho priam ym následkom bolo, ze ho nebolo m ozno po stav if do •praktickych sluzieb v e re jn éh o zdrav o tn íctv a a b ó ja proti nákazlivym chorobám tak, ako b y to bolo b y v alo ziadúcne.

31

A j K rajm ská verejm ozdravotnícka ra d a p oznala uz v sedem desiaty c h rokoch m inulého sto ro cia n u tn o st p o stav en ia ú sta v u tak é h o to ráz ú a az do p rv ej sv eto v ej v o jn y v n áv rh o c h a v ziadostiach obraoala sa k v lád e s touto ziadosíou, a b y n a skúinanie nák azlicy ch chorőb a v e re jn o zd rav o tn íck y ch p om erov v stá te bola zriademá usfcanovizen. V ysledkom ziadostí K rajinskej v e rejn o zd rav o tn íck ej rad y bolo, ze ro k u 1912 m inisterstvo v n ú tra zapocalo uz aj ro k o v an ia o p o stav e n í Ű stavu v B udapesti n a n iektorom vhodnom m ieste. V o jn a vsak, k to rá potom v y pukla, u d usila v s e tk y p lán y n a p o sta v e n ie tak é h o to ú s ta v u uz v zárodku. Po skoncení sv eto v ej v o jn y sa síce ro k o v an ia zacaly znova1, a le v ted a jsí u b ied en y sta v k ra jin y robil kazdé k o n k rétn e riesen ie uz predom nem oznym . S vetová v o jn a a s n o u sú visiace epidem ické choroby obohatily c lo v ecenstvo o vel'a n o v y ch poznatkov, 'k to ré ono m ohlo v polkojn y c h casoch po sv eto v ej v o jn e zuzitkovaí. M edzi starym i zdravotníckym i zákonm i a n ariadeniam i a m edzi nariadeniam i, vy n esen y m i po sv e to v e j vojne, nájd em e vplyvom skúseností, získ an y ch v o sv e ­ to v ej v o jne, vel’k y rozdiel. Starsie zd ravotnicke zákony snazily sa v ere jn o zd ra v o tn íc k e problém y riesif v m nohom ohl'ade s obidením jed n o tliv co v y ch p o trieb a v e n o v a ly pozornosf h lav n e le n okoliu clovek a. N ővé zák o n y ia n a ria d en ia v ied ly riesen ie v e re jn o zd ra v o tnickyoh problém ov v m nohom o h la d e k p ram en u nákazy, k ehorém u, alebo chorobu síriacem u jedincovi. P odstatnym rozdielom m edzi tym ito dvom a obdobiam i je, ze n o v sie zákony a n a ria d en ia kladú h la v n y dőraz n a pred íd en ie chorobám , na p rev e n c iu a n iele n n a obm edzenie síren ia sia n ák azliv y ch chorób, alebo úplného zastav en ia sire n ia sa nákazy. J e sam ozrejm é, ze ústavu, k to ry ch celi zalozií, bolo tre b a v y ty c if za c ie l riesenie v se tk y c h ty ch to problém ov. K atastrofálne pom ery casov po sv eto v ej v o jn e znam enaly n a poli v e re jn é h o zd rav o tn íctv a aj p re n asu v la sí v e lm i obíazn ú situáciu. Ü m rtnosf n o v o ro d en iat a p o cet v se tk y c h n ák azlivyoh chorőb vznastal, n a com n ie m aly podiel m alo úplné hospodárske v y síle n ie v o v o jn e a inedostatocná strava. Vedl-a toho aj veTké s tra ty n a l’ud sk y ch zivotoch, k to ré zavinila s v e to v á vojna, ho v o rily len p re to, a b y tych, k to rí ostali pri zivote, a budúce g enerácie viedli sm e do v e re jn o zdnavotnych podm ienok lepsích, o v e la lepsích, néz boly doterajsie. A le n ielen u nás, v o v setk éh o zbavenom , okliestenom U horsku m ohli sm e zbadaf tieto zjavy, a le tak re ce n o v celej Euiope, v o státo ch porazen y ch p rá v e tak, ako vo v ífazn y ch a zpom edzi ty c h to hlav n e v n á stu p n íc k y ch státoch. K in ten zív n ejsej v y sta v b e v e re jn é h o zd rav o tn íctv a a- k u tv o re n iu potreb n ej m edzináTodnej spolupráce u tv o rilo sa Z dravotnicke oddelenie Spolocnosti národov, k to ré p rác e m ohly sia zúcastnif i tie státy, k to ré inác neb o ly clenm i Spolocnosti národov. J e pochybné,. ze Z dravotnicke oddelenie Spolocnosti n á ro d o v v y k o n a lo v e lm i uzitocnú prácu, lebo m ohlo l’ah k o sro v n á v a f v erejn o zd ra v o tn íc k e po­ m ery jed n o tiiv y ch státo ch a kde bolo potrebné, tam m ohlo zakrocit’. Po p rv ej svetovej v o jn e p o n á h la ly sa v e ik é zák lad in y Spojehych s tá to v severoam erickych, p red o v setk y m v s a k Rockefellerovai nad ácia 32

(200 m iliónov dolárov) podporovaf v e re jn é zd ravotníctvo znovuzriadenej, ale na poli v e re jn éh o zd ravotníctva biedne sto ja c ej v te d y Europy. T áto p odpora p re ja v ilá sa v p rv y ch rokoch v udel’ovaní stipendií, k to ré um oznovaly, aby rnnohí a j z rn s e j v lasti molili poznaf á m e n e k é v erejn o zd rav o tn íck e pom ery, a tú ohrom nú organizáciu, k to rá tam stojí v sluzbách pred íd en ia nem ociam , v sluzbách p rev e n cie. R ockefellerova nad ácia po slala sv o jh o poveren ca a j do M ad arsk a, aby studovial v e rejn o zd rav o tn íck e p om ery stá tu a podal n adácii o tóm podrobnú zprávu. Profesor G unn bol casto u nás, p re cestoval cely stát, v e la ro k o v al s vedúcim i osobnosfam i v e re jn éh o z d rav o tn íctv a a v y tv o rila sa v nőm tá m ienka, ze (citujem sióvá státn e h o tajom níka Belu Johana): „M ad'arsko n a lie h av o p o treb u je ta k y ústav, k to ry by v se tk y p rak tick y uz u z ite ln é v y sle d k y b ád an ia v e d y v e re jn é h o zdravotníctva», t. j. p rak tick ej n á u k y o vseobecnej hygiene urobil prístu p n y m lekárom a úradom ." Po ty c h to p redbeznych p ríp ra v ác h odhlasovala n a d á cia n a p rosbu u h o rsk ej v lád y v decem bri ro k u 1924 245.000 d o láro v n a po stav en ie Uh. kr. K rajinského verejn o zd rav o tn íck eh o ústavu. K onecne teda po tol’k y c h tah an iciach koncom ro k u 1925 zaprotokovalo N árodné shrom azdenie v XXXI. ciánok zákona tú o b etav ú pom oc R ockefellerovej nadácíe, k to rú p reja v ila v prospech zlepsenía v e re jn éh o zdravot­ n íc tv a v U horsku a k to ro u um ozníla a j p o stav en ie Uh. kr. K rajin­ ského v erejn o zd rav o tn íck eh o ústavu. O ú lo h ách ú sta v u zm ienil sa spom enuty zákon n asledovnym spósobom : „Ű lohou ú sta v u je pom áhaf v p raktickom pouzití v e rejn o zd rav o tn íck ej vedy, h lav n e riadenie o c h ran y pro ti náfeazlivym chorobám , podporovcinie ú rad o v verejn o zd rav o tn íck ej sluzby a ú casf vo v y u c b e v e re jn o zd ra v o t­ níckeho persooiálu, obzvlást v sa k sboru ú rad n y c h lekárov." H oci toto urcen ie pohybovalo sa v dosf vseobecnom rám ci, p red sa vyzn aco v alo dv a k ru h y úloh: jednym sa ú sta v priam o zapína do verejn o zd rav o tníckej sluzby, z a tial co d ru h y je v y u c o v a co u cinnosfou, sto jaco u v sluzbách v e re jn éh o zdravotníctva. V el’kodusnym darom R ockefellerovej nad ácíe zacalo s a so sta v bou ú sta v u v B udapesti r. 1925 n a pozem ku, darovanom hlavnym m estom , ú sta v bol spolu so zariadením ho to v y r. 1927 a tym to zapocal aj sv o ju cinnosf. Touto u stanoviznou obohatilo sa M adiarsko o je d en vel’mi dőlezity a uz dávno p o treb n y ú stre d n y orgán v e re jn o zdravotnícky, kto réh o p rác a a n a ú sp ech y b o h até v y sle d k y ro zv etv ily sa za k rá tk y c h 15 ro k o v v ohrom ny strom . Uz v druhom ro k u zalozenia ú sta v u sa celkom jasn e u k ázaly o b ry sy ty c h sty ro ch hliavnych kiruhov pósobnosti, k to ré i tera z ch a ra k te riz u jú p rác u ústavu. T ieto sty ri k ru h y pósobnosti sú: 1. v y u co v acia cinnosf, 2. p rác a v lab o ratóriách, 3. p rak tick á cinnosí v ere jn o zd ra v o tn íc k a v rőznych castíach státu, a 4. v e d e ck á práca. O v y u co v acej cinnosti ú sta v u nechcem zvlásf zdlhavo referovaf, spom eniem len, ze ú sta v v ed ie a riadi v y c v ik v e re jn y c h lek á ro v podl’a n o v éh o systém u, n a ktorom v y c v ik u za 9 m esiacov si k an d id áti osvoja vsetko, co len vo v erejn o zd rav o tn íck ej sluzbe prim erane k pom erőm v U horsku potrebujú. A v sa k tre b a nielen dobre v y u c e n y sbor

33

v e re jn y c h lekérőv, ale sn á d este v o zvysenej m iere tre b a aj dobrych obecnych a obvodnych lekárov, ved’ títo sú v boji proti chorobám „vojakm i z prvej línie". P reto ú s ta v v sp o lu p ráci s Ű strednou kom isiou pre v y ch o v u lek á ro v ü sp o ria d a l ro k u 1932 p rv y kuxz p re obec­ n y c h a obvodnyoh lekárov, k to ry od v ted y zadrzí kazdého roku. V erejn o zd rav o tn íck a xspráva pochopila dőlezitosf ty c h to k u rzo v a p ie to od r. 1939 stalo sa jed n o u podm ienkou k v y m en o v an iu za obecného, a le b o obvodného le k á ra skoncenie to h o to k u rzu a slozenie skúsky. A by v boji pro ti chorobám , obzvlásf pro ti chorobám nákazlivym , m o­ hol le k á r s úspechom obstáf, tre b a m u spol’ahliviého pom ocníka a to h o to nachádza v osobe och ran n y ch zdnavotnych sestier. D obrou ochxannou sestro u m őze byf v sak len tá to m ladá zena, k to rá do to­ hoto povolania ide s nesobeckym zápal'om, k to rá si svojho povolan ia vázi. P reto zapojil sa ú sta v uz v p rv y ch ro k o ch sv o jh o zalozenia inten zív n e do v y cv ik u o se tro v a te lie k a och ran n y ch sestier, lebo pochopil, ze dobrou осЬтаппои se stro u m őze b y t len dobra osetrovate lk a . R oku 1928 zúcastnil sa v o v y c v ik u chovancov debrecinskeho Ű stavu pre v y c h o v u o se tro v a te lie k a sestier ochrany. O krem toho u robil p o treb n é kiroky, a b y ta k y to ú sta v bol p o sta v e n y aj v Buda­ pesti. Vd’a k a pohotovej hm otnej podpore R ockefellerovej nadácie, k to rá n a te n to c ie l od h laso v ala 88.000 dolárov, p rv y uh. kr. S tátny ú sta v p re v y c h o v u o se tro v a te lie k a sestier o c h ran y bol dokonceny ro k u 1930, a tym to rokom zapocal aj sv o je úcinkovanie. Boj proti chorobám ziada si v sa k n ielen dobre v y c v ic e n é se stry ochranné, ale aj p o k ial m ozno, vel'ky pocet tychto, tak ze sa ukázalo, ze b udapestia n sk y a ciastocne aj d ebrecínsky ú sta v n epostacujú. T ak doslo roku 1937 n a zalozenie skoly v Segedine, pozdejsie so zvácsenim územ ia ro k u 1939 v K osiciach a roku 1941 v K olozvári. Po k rátk o m prehüade v y u co v acej p ráce ú sta v u prejdem n a charak te riz o v an ie jeho n ajd ó lezitejsej a n ajro zsiah lejsej cinnosti, totiz n a p rác u v laboratóriach. Uz pri zalozeny ú sta v u k o n a la sa p rác a v lab o rató riach v sty ro ch od seba v m nohom ohl’ad e neodvislych, ale p red sa v niajvyssej m iere spolupracujúcich triedach: Tieto sty ri odd elen ia sú: p athohistologické a zvieracim i parazitm i sa zaoberajúce oddelenie, bakteriologické oddelenie, oddelenie serologické a kon ecn e chem ické oddelenie. Pathohistologické a zvieracim i parazitm i sa zaoberajúce oddelenie konalo je d n a k skúm anie pathohistologické a tym to um oznovalo obzvlást skoré poznanie ch o rő b nádorovych, jed n ak stúdióm zvieracich p a ra z ito v skúm alo ro zsiren o st chorőb nim i Toznásanych a spősoby ú cin n éh o chránenia sa pro ti tym to. B akteriologické oddelenie zaoberalo sa h lad a n ím choroboplodnych zárodkov n ák azliv y ch chorőb a s tym to v sp o jitosti konalo skúsky m ocu, chrachotiny, hnisu, .v o d y , m lieka a po trav in . Serologické od­ delenie zaoberalo sa h lav n e s konanim skúsok, sp o jen y ch s v y sk u m om syfilisu, ale jeho úlohou bolo tiez k ó n tro lo v a t rőzne séra, k toré v státe prich ád zajú do prievozu, co do cistoty, h o d n o ty a úcinnosti. Je d n o u n ajd ő lezitejso u ú lohou chem ického oddelenia je k o ntróla farm aceu tick y ch p ríp ra v k o v a specialit. Toto oddelenie zaoberalo sa tiez s chemickymi skúskam i v o d y z to h o hl’adiska, ci je v o d a pitná, 34

[ ' alebo nie, z a tial öo bakteriologickym vyskum om v ö d zaoberá sa, ako som uz bol spom enul, oddelenie bakteriologické. T akyto bol s ta v v case, ked’ ú sta v zapocal sv o ju cirm ost a 15 ro | kov, k to ré odv ted y uplynulo, urobilo p o trebnym v e ik é rozsírenie kazdého oddelenia, po stav en ie oddelení novych, co sam ozrejm e bolo m ozné le n so zvácsením póvodnej budovy ústavu. N a teraz je v ú sta v e v cinnosti osem lab o ra to rn y c h oddelení a sty ri lab o rato rn é odbocky, k to ry ch p rá c u m őzem e k rátk o ciharakterizo v a í nasledovne: B akteriologické oddelenie k o n á v se tk y bakteriologické vyskum y, ' sp o jen é s nákazlivym i chorobam i. I ’ N ariadenie N. M. M. c. 40.700/1930 u stalu je po treb n é lab o rato rn é | vyskum y, sp o je n é s nákazlivym i chorobam i, z k to ry c h jed n u cast' pred p isu je ako povinnú. T akto zpom edzi chorób, v y sk y tu jú c ic h sa öastejsie v n a sej vlasti, p iedpísalo povinnú sk ú sk u pri b rusnom tyfe, 1 pri vyrázkovom tyfe a pri diftérii. Tych, k to rí sa z ty ch to chorőb v y I liecili, slpbodno uvol'nií len po dvoch za sebou n asled u jú cich neg atív n y c h skúskach. A v sa k tre b a preskúm af príslusné v y lú cen é lá tk y [ nielen u chorého, alebo u toho, k to je v podozrení, ze je chory, ale aj u v se tk y c h tych, k to rí s chorym spolu b y vajú, alebo s ním boli v styku, te d a a j najblizsie okolie chorého. N ariadenie nep red p isu je síce, ale doporucuje lab o rato rn é skúsky pri disenterii, pri epidem ickom zápale m ozgovych b lán a u osőb, trp iacich la h k o p renosnou tuberkulózou. N ajv ácsiu casf p ráce to hoto oddelenia n e p re d stav u jú v sa k horeuved en é sk ú sk y a vyskum y, a v sak vyskum y, spojené s h lad a n ím nositel’ov choroboplodnych baktérií. Tieto v y sk u m y m ájú vel'kú dőlezitosí h lav n e co sa ty k a predídenia nákazlivym chorobám , lebo ked' póznám é n o site lo v choroboplodnych baktérií, te d a m őzem e ich drzaf pod dozorom , m őzem e ich inform ovaí o tóm, ako sa m ájú chovat’, a b y sa nestali skodcam i sv ojich spolubliznych, a tak to viem e vyradit' nie jed e n pram en nákazy. A by som charak terizo v al p rác u ú sta v u aj v tom to sm ere, poznam enávam len, ze ú sta v a jeh o filiálkové sta nice v y k o n a ly doteraz viac, a
35

preskúm anej a z bakteriologického sta n o v isk a za b ezv ad n ú uznanej. ' B akteriologické oddelenie v y rá b a tak zv an é usadzeninové sérum proti tyfu, z k to réh o a j jedno zastepenie postací, aby bol organizm us j n a isty cas proti tejto chorobe chráneny. Z to h o to sé ra v y d a l ú sta v i v iacej, ako pol m ilióna ccm -ov, co postacilo za jed e n ro k k zastepeniu > p rá v e to lk y c h jedincov. Zvieracím i prízivníkm i sa zaoberajúce, tak z v a n é parazitologické oddelenie slúzi sv o jo u p ráco u uz od токоѵ p red o v setk y m s tú d iu 'd o m ácich р о т е т о ѵ ohladom m alárie, v com je m u n a v e lk ú podporu 7, v rő zn y ch castiach stá tu u m iesten y ch m alário v y ch staníc. P rácou to h o to oddelenia v tom to sm ere bolo zistené, ze m alária p a trí v M ad a rs k u m edzi v ázne l’udové choroby, nakol'ko v jed n o tliv y ch k ra jo ch státu, ta k zvlásí n a ju h od B alatonu a v stolici berezskej, naslo sa 20 % obyvatel’stv a ohorych touto chorobou. Stanice, zaoberajúce sa vyskum om m alárie, k o n ajú príslusné p reh liad k y h n e d n a m iesle a sp o lu s ú strednym ú stavom riad ia och ran u pro ti te jto chorobe, k to rá sa p re ja v u je v Tozdávaní bezplatného lieciva, ale p red o v setk y m v system atickom n icen í chorobu p ren ásajú cich k o m áro v a v zam edzení ich rozsírenia sa. V edl’a v y sk u m u m alárie je jed n o u vel'm i d ólezitou úlohou to hoto oddelenia skúm anie toho, a k o je rozsírená n á k a za jednotlivym i crevnym i cervam i. Bolo ustálené, ze n a jed n o tli­ v y c h m iestach, ta k obzvlásí v n iek to ry ch o b lastiach P odkarpatskej Rusi trp í 100 % obyvatel’stva, p red o v setk y m detí n á k a zo u ty m ito cervam i, coho v y sv e tle n ie nácim hl’a d a í p red o v setk y m v o zlych v e re jn ozd rav o tn ick y ch a v e re jn o cisto tn y c h pom eroch. H lavnou úlohou serologického oddelenia je k o n a n ie skúsok k v y k á z an iu n á k a zy syfilisom . T ieto sk ú sk y obzvlásf vply v o m v e n erick éh o zákona z 1. ja n u á ra ro k u 1941 sa vel'm i rozm nozily najm á v sp o jito sti s povinnou lek ársk o u p reh liad k o u p red m anzelstvom a znacia p re kazdého lekára, zúcastn en éh o n a b oji pro ti syfilisu, vel'm i ú cin n ú podporu. Z vlásf tre b a m i v y z d v ih n ú í skúsky, k o n án é u teh o tn y ch zien, k to ry m vel'kú dólezitosf dodáva p ráv e n a n arodenie c a k ajú c e diéta. P reh liad k y teh o tn y ch zien sa s róka n a ro k nm ozia, lebo dnes tre b a uz p resk ú m at k rv kazdej teh otnej zeny, k to rá s a hlási v p oradni Z eleného kriza. N ajd ő lezitejso u úlohou sé ra v y ráb a jú ce j odbocky serologického oddelenia je v y ro b a sé ra pro ti difterii v príslusnom m nozstve, v e d tera z tre b a ro cn e uz 3A m iiiónov ccm -ov séra, a b y p red p ísan é a povin n é step en ia pro ti difterii m ohly by f prevedené. D alsou dőlezitou p ráco u oddelenia je v y ro b a tyfovej vacciny, z k to rej k dosiahnutiu im unity sú po treb n é tri stepenia. O krem toho zaoberá sa odbocka e ste v y ro b o u sé ra pro ti sarla ch u a proti som árskem u kasl'u. Do k ru h u pósobnosti odbocky p re k o n tro lu sé r p a trí este okrem to h o a j k o n tro la v se tk y c h inde, te d a aj v cudzine v y ro b en y c h sér a inych sero b akteriologickych p rípravkov. O d ro k u 1938 slobodno p riv ád zaí do öbehu len odbockou presk ú m an é a reg istro v an é sérum . A k ej dőlezitosti sú tieto vyskum y, to h o najlep sím dökazom je, ze 5— 15 % dom ácich i zah ran icn y ch sé r a sero b ak terio lo g ick y ch p rí36

j ( 1

^

J

j

\ p rav k o v nedostálo poziadavkom a uv ed en ie ty ch to do ob eh u bolo tre b a zakázaf. N a jd ő le z ite jso u cinnosfou chem ického o d delenia sú vyskum y, spojené s ko n tro lo u liecebnych p rípravkov. K ontrola lieciv v zíah u je sa jed n a k n a v y ro b y farím c e u tic k y ch tov árn í, jed n a k n a v zo rk y lieciv, zaslanych a v y ro b en y c h jednotlivym i lekárnikm i. K azdy liecebny prípravok, ci dom áci, ci zahranicny, n a chem ickom oddelení p reh liad n u a podm ienkou k povoleniu do obehu je súhlas chem ického oddelenia. O ddelenie niusí b y t casto k dispozícii aj hlav n y m úrad nym lekárom pri ich ú rad n y ch p reh liad k ach lekérni. N ővé lek á rn ick é príp rav k y , ak sa tieto uk ázaly bezvadnym i, oddelenie zareg istruje a len ta k é to p ríp ra v k y slobodno uv iesf do obehu. V edl’a chem ického oddelenia k o n á celkom sam o statn á odbocka k o n tro lu t biologickych prípravkov. N ajv ácsiu casf cinnosti te jto odbocky p re d sta v u je biologická k o n tro la dom a v y ro b en y c h inzulinovych prípr.avkov. V edl’a inych biologickych p ríp ra v k o v sa tu k o n á aj stála ko n tro la arzenobenzolovych prípravkov. Z vlástne oddelenie pre ínfluenzu k o n á v y sk u m y epidem ickej influenzy zo stanoviska jeh o viru, jeh o choroboplodného zárodku. D oteraz p o darilo sa v spojitosti s influenzovym i epidém iam i v Uhorsku rozlísif pocetné korene, ktorym i oddelenie zápocalo aj svoje vyskum y, ty k ajú c e sa úcinnosti sérovej th erá p ie proti influenze. T reba mi pripom enút’, ze po stav en ie vyskum ného oddelenia pre influenzu stalo sa ro k u 1937 z obnosu, k to ry nám pre ten to c ie l zvlásí odhlasovala R ockefellerova nadácia. O ddelenie pre vyskum zásobovania l’udu bolo zalozerié ro k u 1941'. Ű lohou oddelenia je prestu d o v an ie kazdého problém u, n a sk y tu jú c e h o sa v spojitosti s íu d o v y m zásobovaním a stúdium uhorskych pom erov v ludovom vyzivovaní na m ieste. O ddelenie p re vodstvo ko n á chem ické sk ú sk y vód v o studniach a vodovodoch. P reskúm ané studne drzí v evidencii v krajimskom k a tá stri p re studne. N a podklade skúsok tohoto oddelenia opatria preh liad n u té studne tab u fk o u ,,Dobrá p itn á voda". V odu tak y c h to studní potom system aticky kon tro lu jú . Ked’ sa za ty c h to kontro ln y ch skúsok ukáze voda nevyhovujúcou, tabul’k u odstránia. N akol'ko v erejn o zd rav o tn y vyznam vody nem ozno nikdy nadostac zdőraznif, na in iciatív u oddelenia a pod jeho vedením sa v rta jú nővé studne, ktory ch pocet n ap riek fazkostiam v o jn y s róka na ro k rad o stn e vzrastá. Ű loha zdravotnícko-inzinierskej odbocky je celkom zvlástna, nakol'ko sa zaoberá vylucn(e len so staviteTskym i problém am i, spojenym i s v erejn y m zdravotníctvom . Toto oddelenie k o n á pro jek ciu zd rav o tn y ch dom ov a k o n tro lu je ich stavbu. Pri stav an í dedinskych zdrav o tn y ch dom ov dokázaly sa n ajvhodnejsím i urcité ty p y dom ov, zpom edzi ktorych, berúc v ú v a h u dáné okolnosti, snazia sa postavif najv h o d n ejsí. Popri stav b e zdrav o tn y ch dom ov je jed n o u v e lm i dőlezitou úlohou odbocky sta ra t sa o po stav en ie no v y ch studní, k to ­ ry ch p ro jek ciu n a m ieste k o n á odbocka spolu s oddelením pre v o d ­ stvo. O bzvlásf v e fa studní v rta li a v rta jú pri stav ajú cich sa, alebo uz h o to v y ch zdravotnych dom och. O dbocka ko n á tak tiez prestav b y , po37

lI tre b n é pri uved ení do p o riad k u uz jestv u jú c ich studní a slúzi okrem to h o infortmáciami v ta k y c h to otázkach aj úradom , m agistrátom , obciam . O ddelenie pre epidém ie sta tistic k y sp racú v a v s e tk y h lásen ia o n ák azliv y ch nem ociach v stá te a n a základe ty ch to snazí sa dostaf pxesny obraz o v y sk y te , rozsírenosti a v ln ách epidem ickych chorób. Ű lohou oddelenia pre epidém ie je okrem toho aj organizovaf a ria dif och ran u pro ti jed n o tliv y m m ensím m iestnym epidém iám . K rátko p o po stav en í K rajinského ú sta v u p re v e re jn é zdravotn íctv o zasielali m ateriál k p reskúm aniu uz v ta k y c h ohroim iych m asách, ze jeho- Tychle sp ra c o v a n ie narazilo zciastk y p re n e d o sta to k p ersonálu, zciastky p re n ed o stato k miesta- na v e ik é prekázky. Preto s ta la sa p otrebnou decentralizácia ú sta v u do iste j m iery a ta k doslo ro k u 1929 k organizovaniu a p o stav en iu filiálnych staníc. Filiálne stan ice k o n a jú predpisané a povinné b ak teriologické a serologické v y sk u m y v m ensich, p riem em e V2 m ilióna obyvatel’ov obsahujúcich okresoch. N a o statn y ch vy sk u m o ch ú c a stn ia sa le n p rim erane svojm u zariad en iu a sv o jej vyzbroji. F iliálne stanice boly p o stav en é v sídloch u n iv erzít v spojeni s n iek to ry m teo retick y m ústavom . univerzity, v o sta tn y c h m estách v spojeni s laboratóriam i v á c sic h nem ocnic. N ateraz je okrem ústred n éh o ú sta v u v prievoze 15 filiálnych staníc, zpom edzi n ich 3 n a zpátpripojenom územ í H o m iak o v : v K osiciach, v K om árne a v U zhorode. A b y som c h arak terizo v al cinnosf filiálnych staníc, chcem sa podro b n ejsie zao b erat k o sickou stanicou. K osická stan ica zapocala sv o ju cinnosf 1. m ája roku 1939 a jeho ö k ru h pósobnosti ty k a sa m esta Kosíc, stolice A b au j-T u m ian sk ej, Zem plínskej, a v zupe Borsodskej n a o k res Edelény. S tanica bola u m iesten á v ústrednom lab o ra tó riu k osickej uh. kr. S tátnej nem ocnice. P ráca filiálnych staníc a ta k to aj kosickej stanice, prirodzene n e ­ m öze by f ta k m nohostranná, a k o sm e to vid eli pri ch arak terizo v an í ú stred n éh o ústavu, v e d nato n ie t ani dostatocného po ctu príslu sn y ch odbom lkov, ani vyzbroje. C innosf filiálnych staníc je riad n e h lav n e stv o ra k é h o druhu: bakteriologická, serologická, chem ická a h istologická, p o tazn e parazitologícká. B akteriologická p rác a sk la d á sa p ri­ rodzene p red o v setk y m z p red p ísan y ch skúsok. Serologické v y skum y v z fa h u jú sa okrem reakcií, sp o jen y ch s tyfom tak m e r len n a ko n an ie so syfilisom spojenych W aisserm annovych reak cií a reak cií p ridruzenych. C hem ické sk ú sk y v zfah u jú sa n a sk ú sk y vody, prípadne m lieka, k to ry c h b ak teriologickú k o n tro lu k o n á tak tiez stanica. H istologické v y sk u m y slúzia p red o v setk y m úcelom diagnostickym a m ájú vyznam h lav n e v o sk o ro m poznaní n ád o ro v zlej povahy, obzvlásf rakoviny. A by som c h a rak terizo v al frek v en ciu jed n ej v id ieckej stanice, k rátk o referujem o p ráci kosickej stanice, v y k o n a n e j v ro k u 1943. Behom ro k u doslo do stan ice o krúhle 24.000 láto k k preskúm aniu, na k to ry c h sm e vy k o n ali 60.000 skúsok. N ajv acsiu skuipinu skúsok p red sta v o v aly skúsky krvi, k o n a n é n a v y k á z an ie n ák azy syfilisom . D ovedna sm e preskúm ali ok rú h le 18.000 krví, z coho v a ln á casf p ri38

:

I 1 |

! , j ' i j

'

|

í?

\ p a d á n a lek á rsk e p reh liad k y osőb pred m anzelstvom . V plyvom ty ch to v siro k y c h k ru h o ch k o n an y ch v y sk u m o v v y slo najav o , ze 4 —5 °/o obyvatel'stva je nak azen y ch syfilisom . Pocet bak terio lo g ick y ch sk ú ­ sok bol okruhle 6000, n a jv á c sia öasf ty c h to s a ty k a l vykázam ia bacilu tyfu. S tanica k o n a la v o v e lk o m pocte aj skúm ania, sm erujúce k hl’adan iu nositel’ov choroboplodnych zárodkov, n ajm á záro d k o v tyfu. N ájd en ie a v ed en ie v evidencii tychto nositel’ov bacilov ty fu je je d ­ n o u z n asich najd ő lezitejsích v erejn o zd rav o tn íck y ch úloh, lebo dote ra jsia v y skum ná cirm ost dokázala, ze pri jed n ej tre tin e onem ocneni tyfom boli pram enom onem ocneniat p rá v e nositelia zárodkov tyfu. S púhym nájd en ím nositel’ov zárodkov ty fu sa v s a k boj proti te jto chorobe este neskoncí, lebo tak éh o to jed in ca tre b a cestou úradm ych a o becnych lek á ro v príslusnym spősobom poucit’, aby znacili cím m e^ nej nebezpecia1. 2iaí'bohu, ostane v á c sin a nositel'ov zárodkov ty fu po cely svoj zivot n o sitelo m zárodku a preto tre b a spósob zivota tak y c h to jedincov sled o v at so zvysenou pozom osfou. Pod najv y ssím v edením a organizáciou K rajinského' ú sta v u pre v e re jn é zdravotníctvo k o n á sa v rozlicnych castiach stá tu aj ta k zvaná p rak tick á p rác a verejn o zd rav o tn íck a. Táto p rác a je v b oji proti nák azliv y m chorobám p ráco u n a jv ácsej dólezitosti, lebo tá to sa zaoberá priaimo chorym i, slúzi radou, a k tre b a i pom ocou, príslusnym liekom a v y v íja v k ru h o ch sirokého obecenstva- úcinnú p ro p ag an d u v prospech prevencie. T áto cinnosf je znám a pod m enőm v erejno■ zd ravotnícka p rác a Z eleného kríza. R ozsírenie zdravotnickej sluzby n a územ ie celého stá tu je stále v prúde, ale sm e e ste d’aleko od toho, aby m ohla sv o ju pozehnanú cinnosf rozsírif nai k azd éh o o b y v a te la státu. N ateraz k o n á sa v ere jn o zd ra v o tn íc k a p ráca v rőznych sm ero ch a rőzneho d ru h u vo viac, néz 630 zdrav o tn íck o -o ch ran n y ch okresoch. Nai oharakterizovanie tejto p rá c e k rátk o pripom eniem , ze v ro k u 1941 sa cinnosf zdrav o tn o -o ch ran n y ch k ru h o v a ú stav o v p re och ran u m atiek a nem lu v n iat v zfa h o v a ia n a 85 m iest a 1574 obcí, v ty c h to n a o krúhle 7 m ilonov obyvatel'ov (vyjm úc Budapest). N a jv a c sia casf jeh o cinnosti pozostáva nepochybne z lek ársk ej p oradnej sluzby, v k to re j sa m inulého ro k u d o stalo rady takm er dvom m iliónom l'udí. Co to p re o b y v a te ísty o stá tu zo zdravotníckeho hl’adisika znací, to, m yslím , nem usím zvlásf zdóraznovaf. T áto po rad n á sluzba ty k a sa kazdého o d v etv ia ochrany zdravia, takto, mi nácim vyzdvihnút obzvlásf ochranu tehotnych, ochranu m atiek, detí a nem luv­ niat, och ran u skolákov, tuberkulózu, pohlavné choroby, boj pro ti n á ­ kazlivym chorobám , a povinnú lek á rsk u p reh liad k u p red m anzel­ stvom . A le v o vsetlkom tóm este nie je plne o b siah n u tá skutocná p rác a zdravotnej och ran y Z eleného kríza, lebo nem ozno si nevázif ani tej práce, k to rú k o n ajú n a poli dom áceho osetrovania, sociálnej cinnosti, cinnosti v y u co v ácej a propagacnej. Ü stav uz p red n iek o lk y m i rokm i organizoval cinnosf skolskych zubnych lekárov, vysledkom coho je, ze n a te raz je v prevoze viac, ako 60 ordinácií skolskych zubnych lek á ro v v rozlicnych ca'stiach státu. V ty c h to ordináciach napr. r. 1941 prezreli 72.000 ziakov a 32.500 defom sa dostalo lék á rsk eh o o setren ia zubov. H oci sú to vel’k é císla, 39

sm e e s te d a le k o od toho, a b y sm e chrup k azdého diefafa aspon ráz ro cn e prezreli. V spojitosti so zdravotno-ochrarm ou sluzbou tre b a mi vyzd v ih n ú z v lá sí p rác u s e stie r ochrannych, k to ré okrem ú castí v lekárskych. porad n ia ch k o n a jú p ocetné n á v ste v y rodín a ch o ry ch jed in c o v a tym to v o vel'kej m iere p risp iev a jú k postupném u zlepseniu v seobecnych zd rav o tn y ch pom erov. T akm er neocenitel’n é sú tie v y sled k y , k to ré sa n a tom to poli za 15 ro k o v cinnosti K rajinského ú sta v u p re v e re jn é zdrav o tn íctv o staly skutocnostou. C innosf s e stie r. och ran y v sa k ani zd alek a1 riie je v y c e rp a n á v lek á rsk y ch poradniach, aleb o n á v ste vam i ro d ín a chorych, lebo olkxem toho drzia pocetné p ropagacné p red n á sk y a kurzy, k to ry c h povolaním je slúzií v e re jn ém u zdraviu a zdrav iu jedinca. Z hl’adiska och ran y detí je obzvlásí dőlezity ten fakt, ze se stiy och ran y n a v stív ia v ácsin u te h ö tn y c h zien a kazdú sestinediel'ku aspon ráz, alebo aj viack rát. Z dravotno-ochranná p rác a m á dve zvlásf organizované oddele­ nia; oddelenie p re pl’úcne chorych a oddelenie pre p o h lav n e chorych. Z a ú stre d n é h o riad en ia tyohto dv o ch oddelení je dnes n a územ í státu, p red o v setk y m vo v ácsích m estách (s v y n im k o u Budapesti) v cinnosti 130 osetrovní pl’úcne a 70 osetro v n í poh lav n e chorych. M nozenie ty c h to osetrovní je jed n o u z najd ő lezitejsích úloh Kra^ jinského ú sta v u p re veTejné zdravotníctvo a n a töm to poli bude m ozno vplyvom ned áv n o v y d a n é h o zákona o b oji pro ti tuberkulóze a p o h lavnym chorobám pozo ro v aí v e lk y rozm ach. Proti tym to dvom nicivym a nesm ierne hm otné i m orálne sko d y pősobiacim l’udovym chorobám znací n epochybne ohrom nú zbran v ru k ách le k á ra a zdrav o tn o -o ch ran n ej sluzby vseobecne. M őj refe rá t o K rajinskom ú sta v e p re v e re jn é zdrav o tn íctv o a o práci s ním spojenych, alebo pod jeh o v edením sto jacích u stanovizní, nebol b y úplny, k e b y som sa nezm ienil o tej ohrom nej v edeckej práci, k to rá sa v nőm uz od rokov, aj n ap riek m im oriadnym v o jn o v y m pom erom so stále v z ra stajú c o u silou koná. Ű stav p o sk y tu je k p rev ád zan iu v ed eck ej p rác e vyskum nej kazdú m oznú hm otnú p o d p o ru a je h o o d u se v n e n í, v e d e c k y m v z d e la n ím c le n o v m n o h y c h

podobnych v ed eck y ch ú sta v o v p rev y su jú c i clen o v ia urobili m oznym riesenie nejed n éh o v e re jn o zd rav o tn íck eh o problém u. K azdá v erejnozdrav o tn íck a p rác a je len v te d y skutocne uzitocná, ak ved eck y m spracovaním ú d a jo v zaistím e jej rozvoj. N a ko n ci m ójho k rá tk e h o re fe rá tu záverom poznam enávam len tol’ko, ze Kr,ajinsky ú s ta v p re v e re jn é zdravotníctvo v y k o n a l za posled n y ch 15 roko.v dobry k u s práce. Je h o v y sle d k y v y s tie ra jú nám p red oci obraz n a jn á d e jn e jsej budúcnosti, ak sa u sk u to cn ia v se tk y tie snahy, k to ry ch povolaním je zaistit’ zdravie národov, ich zivot, roz­ v oj a blah o b y t v kotline K árpát. JURAJ HABÁN

40

1 d ie v Ca z p o d h o r ia

Tm avé m racná, sfa v etro m rozburácané v ln y m ora rú tily sa n ad m esto. V setko sa trm olilo, m iesilo, krútilo, a to v takom ohrom nom tem pe, akoby zivot uz len n iek o lk o hodín, c i m inút m ai trvaf. Bola to akási n eb esk á trm arvrm a. Slnce e ste k ed y -ted y v y k u k lo v skárach m racien, a b y sa potom opaf skrylo stra tia c sa s nebeskej scén y ako herec, k to ry uz dohral sv o ju úlohu. O dkialsi v y rú til sa aj vietor. A ko n e v id ite ln á m etla, rozbehol sa ulicam i, prach, pap ier a v se lija k é odpa'dky poh án ajú c p red .seb o u , alebo vyzdvihnúc do v y sin niesol v povetrí, aby potom o n iek o lk o desafm etrov obd’alec zasa ich sm ietol na zem. N a uliciach a v sadoch plno u trh n u té h o lístia a ulom enych konárov. N ikde ani duse, lu d ia s a utiahli do svojich príbytkov. Len ten, k to sa e ste n edostal dom ov, alebo m ai n e ja k ú sú m u prácu, zdrziaval sa este vonka. Inác m esto bolo ak o vym reté. Z razu s a v se tk o utísilo. A le len n a k rá tk y okamih, V zápátí sa zaical p rv y le tn y k o n cert prírody. Z akrizovaly blesky, zahrm elo nebo a n eb esk á b án sa otvorila, prúdam i m etajúc blah o d am é k v a p k y nebies. Soskúpené k v a p k y d a z d a ak o b y v isely s nebies a k o povrazy. N a zem dopadnuvéia e ste cistá, vlazná v o d a sm yla, un ásala k a i ulíc, sg in u m esta. U okna, n a ktorom bub n o v aly k v a p k y dazda, stálo dievca: zena. D iefa lezalo o b d a le c v postieTke bielej, s ía cerstv o n a p a d ly sneh. Spalo. P okojne vd y ch o v alo karbolom páchnucí vzduch porodnice. O tóm v se tk o v s a k jeh o m ai nic n ev edela. Celo m ala o p re té o sklo ok n a a d ív ala sa kam si do d ialk y , pricom v jej dusi odohrávala sa b ú rk a v o n k ajsej podobná. Boly chvíle, k e d sa zdalo, ze uz ani nedyse. V taky cas h ru d zostala nehybná, ani hlad in a jazera, a oci, krásne, nezábudkám podobné oci, sklovite sa trblietajúc, zostaly otvorené. V nasledujúcom okam ihu v sa k jej h ru d sa op át nadm ula, líca zrum en e ly a este pred chvírou nic nevním ajúce, nic n e v y ja d ru jú c e oci, n a urci'ty bőd, k desi v nekonecnosti, ak o b y b lesk y boly srsaly. N ev ed ela n a nic dlhsie k o ncentrovaf. V setk y jej m yslienky, ako tie v etro m poh án an é m racná, utekaly, le te ly kam si v diar, alebo' v y tv o rily akysi labyrint, z kto réh o nebolo c esty von. A ni to v sa k netrv alo dlho. Pom aly sa utísila a oci zacaly v ním af silu ety rozm azanych k v a p ie k daz­ d a na skle okna. A potom , ked' m y sel tápala p o akom si pevnom bode v m inulosti, v y n o ril sa jej p red ocam i cisty obraz tej-ktorej prezitej scén k y svojho zivota. Z ty ch to jed en -d ru h y pozastal na chvtfu a ona obcas trp k y m úsm evom dávala n a ja v o sv o ju trpkosf, bői a sklam anie. Sny, k to ré chovala v dusi a n a k to ré bola ziarlivá, ako le n zena m óze byf: stroskotaly. A ako k rá sn e si v se tk o p red stavovala: tichy ro dinny zivot, p ln y tepla a r a d o s ti. . . a m iesto t o h o . . . N ie ta k si to predstavovala, k e d z dedinky Podhoria sa v y p rav ila do m esta. Do m esta v snách vytúzeného, kde m ienila, ze sa jej kazd y sen, kazdé zelanie splní. V p rv é dní sa cítila v e lm i opustenou. Sam a, bez v y ty ce n é h o ciel'a tú lala sa ulicam i, a őo jej azda tro ch a potesen ia donásalo, boly to v y k lad n é skrine. Stála p red nim i a k o o carovaná

41

r a n a p o c h y tro ani sam a nevedela, co sa jej lepsie páci, c i tá hodvábna satócka, ci tá látka, ci topánocky, alebo> blúza? C asom n a v setko si rá d radom zvykla. U dom ácnila sa v m estskej spolocnosti, k to rá zprv o tk u bola jej e ste cudzia, av sak na oko zábavná. Z vykla si1 tiez n a hod v áb n e pancuchy, n a k rátk e suknicky, na klobúciky, n a manikúru, slovom n a vsetko, co len m esto ponúkalo, pred p iso v alo a pozadovalo. Boly chvíle, ked1 zalom ila rukam i a vzdychla: Ó Boze, aké bláznovstvá! J a si n a to n ik d y nezvyknem ! N esk o rsie v s a k o tych v eciach ho v o rila uz a k o o n ezb y tn y ch p re dievca. K ed p rv y ráz zazrela ty cin k u c erv en ú n a rty a k e d videla, na co ju p o tre b u jú a ako sa s nou zachádza, ch u tn e sa sm iala a odsúdila to tó pocínanie. N a druh y den si uz dovolia n a trief r ty touto m asfou, — ak o to ona hovorila, — a podrobila sa aj tom u zv y k u zien. Z m estskych záb av n a jv ia c lú b ila kinő. N ebolo filmu, k to ry by n eb o la videla. V zim nej sezóne chodila n a bály, záb av y a tiez aj do d> vadla. V elm i lúbila v e selo h ry a operety, a v ő b ec hudbu. N a báloch sa v z d y vel'm i dobre zabávala. N eskorsie uz sam a v y b erala, kam pójde. Z a k azdym cely sbor gav aliero v sa hem zil okolo nej. V elm i1 sa tesila a bavilo ju, k e d sa ta k oibsmietali okolo nej a cinili jej v setko po vőli, av sak doopravdy nezaujim al ju ani jeden. M ala ich rada, ako takych, a v sak mimo to n e c h o v ala voci nim v o svojom srdci nic iné. V tedy jej srd ce p atrilo este dedine. N eskorsie ho m usela rozpoltif. J e d n a polovica z o stala v dedine, u toho, k to ju nado v se tk o lúbil, s k y m o n a zaobchádzala len ako s kam arátom z detstva. N ezbadala, alebo p ro ste n ech cela zbadaí, ze je m u o n a v ia c néz priatel'kou. D ruhá polovica jej srdca v sa k uz p a trila m estu, k to ré bolo k nej ta k m iié. C as sa pom aly, ale iste m ínal. Z rnká casu sa monotóinne sy paly a dopadlé zrnká u tv o rily kopec m inulosti. B udúcnosf e ste sa len rodila, k e d prítom nost sa uz strá c ala v p riesv itn y ch hm lách m inulosti. Kolo vecnosti sa otácalo vzdy pred. Cas nehlivel. Po zime' nastala krásna, u tesen á jár. P ríroda sa obliekla do sv iato cn éh o rúcha, aby s patricn o u pom pou m ohla p riv íta í svoju k rá lo v n ú V esnu. Z askvitly lúky, vonal o rg o v án a jed n é h o k rásn eh o m ájového dna v jej srdci, k to ré zpola p atrilo dedine, zpola ale uz m estu, vy p u cila láska. Horkosladká láska, k to rá jej srdce celkom odcudzila o d d ed in y a odteraz cele p atrilo len m estu. V jej zivote n a sta l obrat. Uz n esm iala sa vzdy ta k bezstarostne. K edy-tedy uz i slzy ronila, ked’ veceram i si lahla. Z prvu boly to slzy sfastia. V zdy len o to orodovola, a b y te n k rá sn y sen sa n ik d y nepom inul. C ítila sa velm i blazenou, lebo jej zivot uz m ai ciel. Uz m ala sa p re koho borif sa s osudom. T ak cítila, ze predosly je j zivot bol len k rásn o u epizódou, k to rá sa teraz zm enila v skutocnosf blazenosti. Prvy bozk. O Boze, ako rad a si na to spomína! P rechádzali sa na lesnej pesínke, k e d zrazu bez slova objal ju a na nej horúce, v ytúzené rty d oliahly je h o zeravé pery. A ni slova n e v e d ela v y rie c í. S tála ako skam enelá. K rv jej b u rác a la v zilách a tak cítila, ze tu je koniec sveta. K ed potom tro ch a sa vzpam átala, zam rm l'ala nieco nesrozum iterného.

42

/

} i 1 i

! r /

j !

V zápátí v sak znova a znova dopadaly n a jej rty, tvár, plecia jeho p áliace bozky. K rv e ste vacsm i zbicovaná, b u rácala v zilách, bila do h lav y , a b y sa celkom pom iatla. Len n a to sa pam átá, ze si sadli do tráv y , k to rá bola velm i heb k á a ta k jem ne hladila jej krvoui rozhorúcené telő. N a d ruhy d en ráno, k e d p rví poslovia zlatej k o ru n y sin k a soskociac s o k n a n a dlázku jej izbietky a o d tia l bez v á h a n ia n a lözko, pohla'diac b arsunovú p o k ry v k u a potom paplón, k to ry m sa zakryvala, v y sv ih ly sa na jej tv á r — sa zobudila. Trocha, ak o b y v pom ykove sa rozhTadela, k d e je vlastne? Pom aly s a spam átala. V zdychla si a m ysliac n a uplynuly, blazenosfam i p ln y den, sladko sa usm iala. R oztúzene sa n atiah la v lözku a potom pom aly, aby sa akosi neprebuidila z toho k rásneho sna, k to ry prezila, vstala. U hladila si nocnú коэеГи, pozrela sa do zrkadla a ked' sa presvedcila, ze je v se tk o v poriadku, jen trocha je u n a v e n á a v lasy m á rozcehrané, svliekla ko sefu a zacala sa u m yvaí. Pom aly, v áh av o sa um yvala, ab y akosi p y l sfastia predoslého dna nesm yla z tela. Pred zrkadlom up rav ila si ú ces a p o h lad iac n a hodiny, ry ch le sa obliekala. O n uz ju cakal. K azdy d en v tú istú hodinu, n a istom m ieste. K azdú sv o ju v o ln ú m inútu obetoval je j a cím v iac sa stretáv ali, tym vácsm i si priali n asled u jú cu m inútku blaha. 2 iv o t m esta p rú d il okolo nich, ale o n i n a nic nedbali. Je d e n z druhého, jed e n druhém u zili. Bola to ozajstná láska dvoch m ladych sfdc. Ich srd ce bolo plné idealizmu. lm v setko bolo dobré, v se tk o pekné, aj sm útok im p rip ad al st’a jem né hlad k an ie osudu. O sudu, v k to ry v erili a o d k to réh o si nic iné nezelali len to, aby ich lásk u n a v ecn é c a sy skul dovedna. A v sak osud je len osud. N eprajny, v rtk av y , v se tk o len d o m iery povolnY. A tento neúp ro sn y osud vm iesal sa i do- ich zivota. Koncom leta, zaciatkom jesene, k e d po b úrlivych letn y c h dnoch sa nebo v y jasn í a trocha pobledlym azúrom k len ie sa ponad zem, ked’ ovocie leta, zivota plod dozrieva, a b y zas dalo' m oznosí novém u ziv o tu sa vyvinúf, stre tli sa ako obvykle, na obvyklom m ieste. Isty cas v sa k o n bol trocha nervózny, a ked’ ona m u p reto v y c itk y robila, nahn ev al sa a v taky cas neraz célé ty zd n e h o nevidela. M yslela si, ze nie je dosf miiá, ci n ezn á k nem ű, alebo azda uiz nie je tak p e k n á a ziadúcna a k o predtym . Boly chvíle, ked’ célé polhodiny p resedela p red zrkadlom a len sa dón dívala. Zdalo sa jej, ak o b y sa bola trocha pozm enila. O nieco potlstla. Bola akosi' zaokrúhlejsia. A k e d sa potom dozvedela p rícinu toho, od radosti ani ])rehovorif nevedela. Co spozorovala n a sebe, vel'kou radost'ou roprávala aj jem u. O n v sa k uz na nic nereagoval. O d tej doby sa stal este; nervóznejsím a zam yslenejsím, a v zd y m ai n e ja k ú vyhovorku, precro neprisiel v e c e r k nej. A ráz, k e d dom a lezala v horúcke, k e b y bola by v ala po treb o v ala potesenia, p ek n y ch slov, ab y sa utísila, prisiel list. N a nazltlom papieri, pripom ínajúci1 jesen n y m vetrom unásané listy strom u, bolo le n niek o ík o slov: 43

D úsa m oja _ í nezaluj, ze m iesto urna len n ie k o lk o triadkov prislo. O dcestu- f / jeni' a m yslím , ze uz sa a n i n estretnem e. D akujem Ti za tie prí- i jem né chvíle, k to ré sm e prezili. N eh n ev aj sa, ze nem ózem e sa sta f svojim i, ale vies, osud inác porúcil. V dalsom zití Ti prajem m noho sfastia a blazenosti, tvoj M ichal.

V p o stielk e pohlo sa diefa. R eflexne po trh la sebou. M agicky bő n iek d e v d iá ik é zmizol a m iesto toho u tk v el sa je j zrak n a m alych k v a p k á ch vody, k to ré sa zachytily n a o k n e a k to ré sa ja g a ly v pozdnom popoludnajsom svetle sía perlicky. N ebo sa vyjasnilo. Posledné lú ce ja rn é h ö slnka dopadly n a postiel’k u diefafa a zdalo sa, aikoby jeho h la v u ozarovala nadzem skym svetlom zvelebenia. O brátila sa, podisla k nem ű a k la k n ú c na kolená, z a ry la h lav u do podusiek d ie ía fa a ked! sa pozrela na diefa, v o cnych kú to ch sa jej o b jav ily d v e perly , slzy to sfa stia a nádeje. IVÁN RIAVA

44

L I T E R A T Ű RA t JÁ N C A J A K K oncom m ája sm e obdrzali zprávu, ze v P etrovci zom rel spisova­ te l J á n C ajak vo v e k u 81 r. Bol nestorom slo v en sk y ch liitterátov v U horsku. N arodil s a v' Liptovskom Sv. Já n e, sta l sa и с й е Г о т a v a ln ú c a sí svojlm ú cib k o v an ia strá v il v Petrovci, v Bácke. Uz za miladii v en o v al sa literatú re, pisai ro zp ráv k y a n o v ely z dedinského ziv o ta v Gem eri, v Trencianslkej a hlavne na Dőlne j zemi, v Bácke. T ieto posledné tem atick y tvoriia osobiltinú kapitolu v slovenskej litte-. ratú re. 2 iv o t dolnozem skych Slovákov po sk y tu je m noho farebnych, tém a ich1 spracovaním C ajak v znaictnej miiere obohatil slo v en sk ú lilteratú ru . Je h o najznám ejsím dielöm je rom án „R odina R ovesnych". J á n C ajak bol realiistomi; v drobnej k resb e usiloval sa p o d la Kuk u cin a podaf v e rn y obraz ludiového zivota. Preto v svojiich n o velách pouzíval m noho z bácanského nárecia, v e rn e a casto h um oristicky opísal dedinské h isto rk y (napr.: „Pred oltárom",, „Jo zk o v a svadba"). V svojomi rom ána „RodStna R ovesnych" jav í sa ako. n asled o v n ík Vajanského, v sluzbe funkcnej litera tú ry . Zdlőrazni vyznam nú myslienlkiu, ze Slováci nesm ú prepustif obchod do cudzícb rúk, lebo silná, hm otne zalozená obchodnícka v rstv a je aj istym pilierom n áro d n éh o zivota. J á n Cajak bol aj obetavym organizátorom k u ltú rn e h o zivota dlolnozem skych Slovákov. K te jto v se stran n e j prácii bolo tre b a cloveka naidprilemerne vzdelaného. A J á n Cajak bol taky. K ed som h o v lan i navstívil, e ste vzdy chcel pracovaf, aspon cítaf, v com v sa k műi uiz slab y z ra k prekázal. U kázal mii sv o ju v e ík ú kriiénicu a potom hovoril o knihách. Dobre póznál aj m adairskú a vö b ec sv eto v ú literatú ru . Rozprávalii sm e sa aj o p o tre b e ku ltú rn eh o sblízenia sa m ad'arského a slovensfcého. Baíko Cajak si póznám énál: ,,Toto je tá cesta, k'tlorá vetdie k p o k o jn ej spqlupráci oboch národov. Nacilm vzájm ne si poznaf kiultúm e hodnoty a vázif ich." O hod n o te C ajakovho liiterám eho dlifela svédei aj íto, ze Andlrej M ráz k je h o osem desiatke napísal osobitnú stúdiu: Realiistioky prózaik J á n C ajak. (Vydal: J. H orácek, Brafóislava—Turc. Sv. M artin, 1944.) C ajak o v a srnrf je vel'kou sKratou p r e slo v en sk ú litera tú ru a h lav n e p re uhiorskych Slovákov, ale jeho dielo ostane vzd y národnym poM adom . JOZEF OLÁH

45

/

Felséges ital

a kassai sör

GYÁRTJA:

BAUERNEBL és FIA SÖ RFŐ ZDE ÉS MALÁTAGYÁR R. T.( KASSA

46

i B izto s ítá sa i elhelyezésénél gondoljon a

G azdák Biztosító Szövetkezetére. Alapítása óta keresztény és magyar. Mindent biztosít! K özp on ti ig a z g a tó s á g : B u d a p e s t , IX., Üllői-út 1. Telefon: 187-870. Központi székház ugyanitt. Ezenkívül 21 ingatlan Budapesten és az ország különböző városaiban. E rd élyi F ió k ig a z g a tó s á g ; Kolozsvár, Horthy Miklós-út 6. Telefon: 36-85. D élv id é k i K iren d eltség : Ú j v i d é k , Andrássy-út 2. Telefon: 23-47. V e z é r k é p v ise lő s é g e k : Budapest, Balassagyarmat, Debrecen, Érsekújvár, Győr, Kaposvár, Kassa, Kecskemét,' Kolozsvár, Marosvásárhely, Miskolc, Nagyvárad, Pécs, Szatmárnémeti, Szeged, Szekszárd, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Ungvár, Zombor. Fő- és helyiképvíseletek az ország egész területén minden városban és községben. A s z ö v e tk e z e t elő n y ö s fe lté te le k k e l k ö t: tűzkár, jégkár, betöréses-lopás elleni, állat-, szavatossági, harang-, gép­ jármű-, baleset-, szállítmány- és üvegbiztosításokat; életés takarékbiztosítást, temetkezési, gyermek-ösztöndíj és kiházasítási biztosításokat. A G azd ák B izto sító S z ö v e tk e z e te s z o r o s k a p c so la tb a n m ű k ö d ik v a la m en n y i a g rá rtá rsa d a lm i s z ö v e tk e z e tte l. Szerződéses biztosítója a Hangyának, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Mezőgazdasági Kama­ ráknak, a Faluszövetségnek, a Magyar Mezőgazdák Szö­ vetkezetének, a Baross-Szövetségnek, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, a Vitézi Széknek, a Vöröskereszt Egyletnek, a Vasutasok Családgondozó Országos Egyesü­ letének, a Póstások Jóléti Csoportjának, a Katolikus Népszövetségnek, a Református Egyetemes Konventnek, az Erdélyrészi Hangyának, a „Szövetség" Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központjának Kolozsvárott és számos egyéb intézménynek. A Magyar Őskeresztény Malmok Szövetsé­ gével is a legharmonikusabb együttműködésben dolgozik.

Legyünk hívei és istápolói a szövetkezeti biztosításnak! 47 o

i

EGYESÜLT FELSÓMAGYARORSZÁGI HITELBANK ÉS

KASSAI TAKARÉKPÉNZTÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (ÉRDEKKÖZÖSSÉGBEN A MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBANKKAL)

KÖ Z PO N T : KASSA, Kossuth Lajos-utca 2 - T elefon: 20-75, 20-76, 20-77 VÁ LTÓ Ü ZLE T: KASSA, Fő-utca 36 - 32-52, 32-53 F IÓ K O K : BEREGSZÁSZ, LO SONC, MUNKÁCS, ROZSNYÓ, UNGVÁR

Kassai Magnezürnűvek

NYOMDAI MÚINTÉZET KASSA, LUTHER-U. 19 A Felvidék legnagyobb nyomdavállalata O sztályai: ÍZLÉS DOLGÁBAN VEZET!

48

lit o g r á f ia , k ö n y v n y o m d a , offsetnyomás, d o b o z g y á r , k ö n y v k ö té s z e t

TARTALOMJEGYZÉK: Nyíresi-Tichy Kálmán: A nagyasszony __ __ __ — ----- ---- — 171 Ágoston Júlián: Tavasz érkezése ( v e r s ) __ __ __ __ __ __ — 177 Haltenberger Ince: Az Osva m e n té n __ __ __ __ __ __ __ — 178 Simon Bálint: „Utolsó farsang" Alsótőkésen, — __ — ___ __ — 191 Georges Druilhet—Csapó Jenő: A tündérmesék balladája (vers) __ __ 195 vitéz Ujváry Lajos: Kölcsey és H y m n u sa__ __ __ __ __ ___ _ — 196 Névtelen (XVI. sz.) — Ágoston Júlián: Dicséret vecsernyére (v e rs )__ — 205 Bellyei László: Ébredés. (Napló a prágai magyar diákok életéből. Folyt.) 206 Habán György: A m. kir. Országos Közegészségügyi Intézet és állomásai­ nak szervezete, munkája és célja __ — __ — — ___ — 221 f Sziklay Ferenc: Dióverseny (novella) __ __ __ __ __ ____ ____231 __ __ __ __ - -- ------- ---- ---- 236 Tamás Lajos: Villamoson (vers) — — — 237 Stolpa Károly: Newton élete és működése — , ___ — Molnár J. Jenő: Fenyőfák az őszi erdöszélen (v e rs )___ — — ___ — 243 Szent-Ivány József: Madártani megfigyeléseim a Boldva v ö lg y éb en _ ____244 Molnár J. Jenő: Az Uj Magyar Museumnak ( v e rs )__ __ __ ____ - _255 Ágoston Júlián: Árpádházi Szent Margit XVI,, századbeli verses officiuma 256 Hosszú Ferenc: Vers — — — — — — — — — — — 263 P. Fehér Mátyás O. P.: A beregszászi domonkosrendi kolostor története 264 Hosszú Ferenc: Éjtszakai séta (vers) — — ---- — — — __ — 291 Hosszú Ferenc: Három japán vers — __ — — — — ---- ---- 292 Adattár: Sziklay László: Gulyás Pál f — — — — — — — — — 293 Oltvai Ferenc: A balogi művésztelep első kiállítása R im aszom batban---294 Darnay (Domyay) Béla: „Rosno". Boutibonne—Lántz—Schmidt-félekőnyo­ mata 1822-ből ... ............................- --- r-................................- — — 299 Nyíresi-Tichy Kálmán: Észrevételek Dr. Darnay Béla (Keszthely) Rozsnyólátkép ism ertetéséh ez__ — — __ — ---- — — — — , 301 Könyvszemle: Sziklay László: A magyar lélek szolgálatába:! — — , — — — - — 304 Szabó Lajos: Szlovákiai magyar füzetek — — — — — — — 306 Borovi József, P. Fehér Mátyás O. P., Gangéi Judit, Dr. Harsányi István^ Hosszú Ferenc, Jócsik Lajos, Schalkház Lípót, Szabó Pál, Szitnyai Zoltán; müveiről Sulán Béla, Gergely László, Szabó Lajos, Sziklay László, Kál­ mán Béla és Szik Lajos — — — — — — — — — 308