I. ÉVFOLYAM, NEGYEDIK SZÁM

I. ÉVFOLYAM, NEGYEDIK SZÁM

HANGOLÓDJUNK EGYÜTT AZ ÜNNEPEKRE!

INGYENES KULTURÁLIS MAGAZIN

A TARTALOMBÓL INTERJÚK TEHETSÉGES FIATALOKKAL

Extra tartalom: versek, rajzok, festmények és egyéb, érdekes cikkek a téllel és a közelgő ünnepekkel kapcsolatban!

*** IRODALOM: VERSEK ÉS MÁS ÍRÁSOK A SZERKESZTŐTÁRSAK TOLLÁBÓL *** RAJZROVAT *** KRITIKÁK, A SZÍNHÁZ VILÁGA

UPLOADED MAGAZIN - 2014. TÉL

IMPRESSZUM Az Uploaded Magazin munkatársai Uploaded Magazin I. évfolyam 4. szám 2014. december – 2015. január Kéthavonta megjelenő, ingyenesen letölthető (.pdf formátumban) kulturális magazin.

Főszerkesztő: Tóth Judit Helyettes-főszerkesztő: Fejes Valentin Az UploadedRajz munkatársai: Barta-Kondás Edina Bognár Eszter Busák Zsófia Gyükér Zsófia Leskó István Molnár-Dala Dalma Vörös Eszter Az UploadedIrodalom munkatársai: Illés Lilla M. Lir Morlan Nagy Csaba Sara M. J. Carde Szöllősi Betti Az UploadedFotó munkatársai: Bianca Paradise Novák György UploadedSzínház: Vass Antónia

A magazinban megjelenő fejléceket Fekete Anett (WonderGirl) készítette.

MINDEN JOG FENNTARTVA!

2


CIMLAPFOTO A fotópályázat nyertes képe és az alkotó rövid bemutatkozása

Sziasztok! Cebula Ágnes vagyok, 17 éves szombathelyi gimnazista. Szeretek utazni és fényképezni. Azért ezt a képet választottam a pályázatra, mert amellett, hogy gyönyörű, és dominál rajta a kedvenc színem (a kék), szép emlékeket ébreszt bennem. Idén februárban készítettem, mikor Lengyelországba utaztam rokonokhoz, na meg síelni. Akkor síeltem először, felejthetetlen élmény! A fotón látható csodaszép kép fogadott ott engem reggelente, ugyanis ezt az ablakon át fotóztam. 3


TARTALOMJEGYZEK

Köszöntő …………………………………………………………………………………... 6 Érettségi+ …………………………………………………………………………………. 7 

Közép-európai nagyhatalom – Zsigmond nyomdokain? Hunyadi Mátyás (1458–1490) külpolitikája (Fejes Valentin) ………………………………………………………………... 8

Készülődjünk együtt az ünnepekre! …….………………………………………………. 11 

Édesség a fáról – a szaloncukor története (Vass Antónia) ……………………………... 11



A szentendrei Karácsony Múzeum (Mészáros András) ………………………………… 12



Fekete rémalakból kedves öregapó – avagy a Mikulás története (Fejes Valentin) ……….. 15



„Ilyenkor decemberben…” – karácsonyi versek itthonról és a nagyvilágból (Illés Lilla M.) … 18

Interjúk – mi támogatjuk a tehetségeket! ………………………………………………. 22 

„Adj értelmet az életednek!” – interjú Hutzler Péterrel (Fejes Valentin) ……………………. 22



Kicsi a világ, avagy interjú Tóth Tímea amatőr festővel (Szöllősi Betti) ………………… 28



„Az univerzum legnagyobb pazarlása az lenne, ha minden tudat csak egyszer érvényesülne!” – interjú Kovács Árpáddal (Fejes Valentin) ……………………………………………………… 33

UploadedFotó ………………………………………………………………………….… 38 

Fotemotion (Novák György) …………………………………..……………………….. 39

UploadedRajz – Bognár Eszter, Gyükér Zsófia, Busák Zsófi és Vörös Eszter alkotásai ……………………………………………………………………………………………... 43 Verskör ……………………………………………………………………………………. 51 

Nagy Csaba és Bel Corma ……………………………………………………………. 52



Lir Morlan, Damm József és Turi-Kováts Gabi ……………………………………… 53



Erika Merklein ………………………………………………………………………... 54



Mészáros András ……………………………………………………………………... 55

UploadedIrodalom ………………………………………………………………………. 56 

Németi-Vas Katalin: Csillag-mesék ……………………………………………………... 57



Lir Morlan: Az ablak mögött …………………………………………………………… 61



Lesley MacBeltine: Rózsák ……………………………………………………………. 63

Moly ………………………………………………………………………………………. 64 4



Ki éli túl a háborút? – Consuelo de Saint-Exupéry: Vasárnapi levelek (Illés Lilla M.) …… 67

Ajánló ……………………………………………………………………………………... 69 

Lir Morlan: Klasszikus karácsony ……………………………………………………….. 70

UploadedSzínház ………………………………………………………………………… 73 

Tanulmány egy drámaműhely karácsonyáról (Vass Antónia) …….……………………... 74

5


KOSZONTO

KARÁCSONYI SZÓPIHÉK Már a havat várjuk. Hiszen akkor szép a karácsony, ha fehér, és nincs is jobb, mint a gyönyörű karácsonyi fények alatt szánkóval hazamenni az iskolából, és otthon meleg kakaóval a kezünkben figyelni, ahogy szállingóznak a hópelyhek. Nem irodalmi ez az évszak? Hiszen annyi szépség van benne, tele van apró örömökkel. Ahogy várjuk a Mikulást, ahogy ajándékbeszerző útra indulunk, ahogy tűkön ülve várjuk a téli szünet első napját, ahogy megsimogatja orrunkat a friss forralt bor illata, érezzük ezt a megmagyarázhatatlan boldogságot. Hiába, ilyenkor minden más. Nyugodt, békés. A természet új erőt gyűjt, de mégis valami olyat mutat, amit minden évben csak egyszer. Ez a szám is igyekezett felvenni egy keveset ebből a különleges hangulatból.

Kellemes kikapcsolódást és boldog, békés ünnepeket kívánunk! Tóth Judit főszerkesztő

Az Uploaded Magazin elérhetőségei Hogy le ne maradjatok semmiről, kedveljetek minket Facebookoldalunkon is! Itt értesülhettek a legfrissebb bejelentésekről, valamint ide fogjuk posztolni a legújabb, a magazinon kívül megjelent írásokat is.

Kérdésed lenne, esetleg ötleted? Vannak olyan írásaid, amelyeket szeretnél megjelentetni az egész ország előtt? Bárhogy is legyen, ne habozz! Írj nekünk üzenetet a magazin e-mail címére: [email protected]

Ha még többet szeretnél olvasni, látogasd meg az Uploaded Magazin blogját is, ahol többek között a régi lapszámokat is elolvashatod. Nincs más teendőd, mint rákattintani a Magazin régebbi számainak letöltése menüpontra!

6

Ahogy azt az előző lapszámoknál is megfigyelhettétek, az Érettségi+ rovatot elsősorban a vizsgák előtt álló, gimnáziumban tanuló olvasóink számára ajánljuk - a magazin munkatársai vegyes témakörökből különböző fejezeteket dolgoznak fel és tesznek közzé, hátha ezzel is segítik a fiatalok dolgát. Ennek ellenére azoknak is érdemes elolvasnia az ebbe a kategóriába kerülő írásokat, akik nem az említett korosztályba tartoznak. Az ember mindig tanulhat valami újat...

7


ERETTSEGI+ Hunyadi Mátyás (1458 - 1490) külpolitikája

Közép-európai nagyhatalom – Zsigmond nyomdokain? Hunyadi Mátyás (1458 –1490) külpolitikája Írta: Fejes Valentin Sokak számára csak a népmesékből lehet ismerős Hunyadi Mátyás alakja, mint a szegényeket oltalmazó és igazságosztó uralkodó, pedig regnálása alatt a nép élete egyáltalán nem volt fenékig tejfel. Az 1464. március 29-én legitim királlyá váló Mátyás által kivetett adók rendszeres fizetése az emberek többsége számára megterhelő volt ugyan, ám hazánk ura mégis elérte célját. Sikeresebb esztendőkben az államkincstár teljes bevétele a 750 ezer aranyforintot is elérhette, amely vagyon jelentős hányadát Mátyás a frissen felállított zsoldoshadsereg felállítására fordította. A magyar király vágya nem volt más, mint az, hogy egy erős és stabil közép-európai birodalmat hozzon létre Magyarországból.

„Mátyás politikáját a hatalomvágy motiválta, a jelek szerint a német-római birodalom uralkodója akart lenni. Számára Zsigmond király szolgált példaképül, aki cseh király és német-római császár lett.” – fejtette ki véleményét könyvében Drasckóczy István. Bár Mátyás eredeti tervei a mai napig tisztázatlanok, mégis lehet valami a történész szavaiban, hiszen „az igazságos” egykori apósa, a cseh Podjebrád György ellen rántott először kardot. Az ürügyet minden bizonnyal az szolgáltatta, hogy Podjebrád fia, Viktorin herceg 1468 elején betört Ausztriába, s annak ura, Frigyes a magyar királytól kért segítséget. Nem mellesleg maga az egyházi állam is támogatta Hunyadi Mátyást a Podjebrád hatalma elleni törekvésekben, mivel ahogy az a forrásokból kiderül, a pápa szemében „Csehország fájó seb volt az egységesen katolikus Európa testén” (a cseh úr huszita elveket vallott, így eretneknek bélyegezték). Királyunk seregei eleinte gyors sikereket értek el az „eretnek” uralkodó földjén, később az itt lefolyó hadivállalkozások váltakozó eredményekkel zárultak. Hiába ismerték el Mátyást Csehország egyedüli urának a katolikus előkelők (1469. május harmadikán, Olmütz városában), a lengyel király, IV. Kázmér fia beleavatkozott a kialakult helyzetbe. Történt ugyanis, hogy 1471 májusában a cseh rendek királlyá koronázták Ulászló herceget (aki 1490 és 1516 között vette birtokba hazánk trónját II. Ulászló néven), így a fegyveres konfliktus a két nagyravágyó ember között elkerülhetetlen volt. Csak 1474 februárjában került sor a békekötésre, mely után Hunyadi „mindössze” Sziléziára és Morvaországra, valamint Lausitzra tehette rá a kezét. Annak ellenére, hogy a „tunya, de rendkívül szívós” III. Frigyesnek a források szerint segítő jobbot nyújtott Mátyás a cseh fenyegetés ideje alatt, az osztrák és a magyar uralkodó közötti viszonyt még csak véletlenül sem lehetett volna szívélyesnek nevezni. Hazánk ura így úgy döntött, hogy terjeszkedő hadjáratainak súlypontját áthelyezi Frigyes király országára. Összesen három ízben viselt háborút a császár ellen (megjegyzés: a király szót csak szinonimaként használom a továbbiakban, illetve használtam ezelőtt Frigyes kapcsán), mely közül az utolsó katonai vállalkozás bizonyult egyben a leghosszabbnak is. 8



Az összecsapások 1482-től 1487-ig folyamatosan tartottak – maga Mátyás is a királyi táborából intézte az ország ügyeit. Csapataival először a fővárost, Bécset foglalta el 1485. június elsején, majd az 1487-es bécsújhelyi bevonulás után szinte egész Alsó-Ausztria hazánk fennhatósága alá került. Frigyes, mivel nem tudta visszaszorítani a magyar erőket, s ráadásul egyetlen alkalommal sem volt ereje visszavágni, úgy döntött, hogy feladja a harcot. A térképeket ismét újra kellett rajzolni, ugyanis a szerződés értelmében a Hunyadi-uradalom területéhez csatolódott Stájerország, a már említett Alsó-Ausztria, Krajna jelentős része és Karinthia is. Mátyás király ugyan felvette az osztrák hercegi címet, ám a nép mégsem tekintette ők uralkodójának – képében csak egy hódítót láttak. Sok kutatót foglalkoztatott a kérdés, hogy Hunyadi János örököse vajon miért nem folytatta atyja hagyományát követve a törökellenes harcokat – a válasz az iszlám ország akkori történelmében keresendő. Ezekben az időkben az oszmánok birodalma jelentősen megerősödött, amiről nyilván Mátyás is értesült. Így ahelyett, hogy szövetségesek nélkül, úgymond egymaga viselt volna hadat a„hitetlenek” ellen, inkább megerősítette a déli végvárrendszert – Zsigmond példája nyomán! Mindezek ellenére néhány alkalommal mégis előfordult, hogy a magyar és a török hadak összemérték erejüket egymással. Ezek közül az egyik leghíresebb tusa az 1479-es kenyérmezei csata lehet az olvasók számára: a különösen véres párbaj végén Hunyadi seregei győzedelmeskedtek. Mondanom sem kell, hogy ezek a hadivállalkozások igen költségesek voltak, így nem csoda, ha a reformok bevezetése és a külpolitikai irányvonal elfogadtatása a behódolt országokkal nem volt elegendő – az aktuális években többször is kivetett adók nem egy alkalommal a lakosság nemtetszését váltották ki. 1471-ben a csehek adtak hangot elégedetlenségüknek, de ezt megelőzően, 1467-ben Erdélyben indultak el a szervezkedések a már háromszor is kivetett sarc miatt. Mátyás megjelenésére a felkeléssel kapcsolatos tervek azonnal semmissé váltak, és az összeesküvők harc nélkül adták meg magukat, ám ennek ellenére a magyar király kegyetlen bosszút állt: a nemesi és városi résztvevők nagy részét kivégeztette, azok birtokait pedig szétosztotta. Ismerős lehet számunkra annak a királyellenes merényletnek a terve, melyhez többek között Janus Pannonius neve kapcsolódik, s amikor a szervezkedők táborát erősítette Mátyás egykori tanítómestere, Vitéz János is. A még idejében elfojtott eset után a magyar király egyre bizalmatlanabbá vált embereivel szemben, és csak olyan, alacsony sorokból származó hívekkel vetette körül magát, akiknek az irányítása gyerekjáték volt. A rengeteg pénz- és véráldozatot követelő hadjáratok végül elérték a céljukat, hiszen az uralkodó egy tekintélyes (ugyanakkor vasmarokkal összetartott) birodalmat hozott létre Európa szívében. „A mű azonban csak néhány hónappal élte túl alkotóját”–a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy Hunyadi Mátyás életének – és így az általa létrehozott országnak – agyvérzés vetett véget. A máig töretlen népszerűségnek örvendő mesék igazságot osztó, a jobbágyait óvó királyalakja csak jóval később, az uralkodó halálát követően született meg; „… a véres török világból visszatekintve tűnt a Mátyás kori Magyarország a boldog, nyugodt jólét időszakának.”

*** 9



Felhasznált irodalom: 

Bertényi Iván–Diószegi István–Horváth Jenő–Kalmár János–Szabó Péter: Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Officina Nova, 2004.



Draskóczy István: Hunyadi Mátyás élete és uralkodása. In: História, 2008/10.



Falcsik Mária–Száray Miklós: Mikor, hol, hogyan és miért történt Magyarországon? Reader’s Digest Kiadó Kft., Budapest, 2001.



Nógrády Árpád–Pálffy Géza–Velkey Ferenc: Magyar uralkodók. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen, 2007.



Pálosfalvi Tamás: A Hunyadiak kora 1437–1490. Kossuth Kiadó, 2009. Megjelent a Magyarország története sorozat hetedik köteteként; főszerkesztő: Romsics Ignác.

EXTRA - ITT OLVASHATSZ MEG TOBBET A CIKK SZERZOJETOL! A The Deimos Peninsula Fejes Valentin saját szerkesztésű ismeretterjesztő oldala, vegyes témákkal. Itt mindig értesülhetsz a tudomány legfrissebb híreiről az olvasmányos stílus, a megbízható források és a minőség garantált! Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Ha tetszett a cikk, kérlek csatlakozz a The Deimos Peninsula kedvelőinek táborához!

10


AZ UPLOADED MAGAZIN AKTUALIS CIKKEI Készülődjünk együtt az ünnepekre!

Édesség a fáról – a szaloncukor története Írta: Vass Antónia Halkan ellopakodni a szobaajtóig, bekukucskálni, majd amikor nem látja senki, hopp, elcsenni egy szaloncukrot a fáról. Ilyen és ehhez hasonló izgalmas, kalandos történettel minden olyan magyar kisgyerek büszkélkedhet, akinek a szülei szaloncukrot aggatnak karácsonykor a fára. A szaloncukor magyar – szögezné le egy átlagember, ha az utcán végigsétálva lázas közvélemény-kutatásba kezdenénk. Azt már kevesebben tudják, hogy ez az állítás csak részben igaz, ugyanis a valóság ennél kicsit árnyaltabb: Magyarország az egyetlen ország, ahol a szaloncukrot a fára teszik.

De honnan is származik ez a parányi boldogsághormon? A XIV. század környékén a franciák kis fondantcukrokat (kikristályosodott cukormasszát) kezdtek gyártani. Három évszázadnak kellett eltelnie, mire az édesség eljutott Berlinbe odatelepült francia cukrászok közvetítésével, hogy aztán a XIX. században megérkezhessen Magyarországra. Más vélemények szerint a törökökkel érkezett az országba, a kereskedők gyümölcsös ízesítéssel árulták. Egy biztos: a szaloncukor őse a XIX. század közepére népszerű édességgé vált, a század vége felé pedig a kézi gyártásról lassan áttértek a gépi gyártásra. Mert bizony kezdetben a fondantcukortól a csomagolásig mindent kézzel készítettek. Először a Wikus-féle üzemben gyártották a fondantcukrot, ám hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Erre nincs pontos válasz. Vélhetően a század közepén kezdték el a karácsonyfát díszíteni vele, mígnem Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester elő nem állt a fondant készítő gépekkel, gyára, valamint Gerbeaud cukrászda pedig egészen a század végéig használta. Habár az átalakulásának körülményeiről vajmi keveset tudunk, a nevének eredete egyértelmű: a német salonzuckerl szóból ered, az első nyomtatásban megjelent receptek pedig 1891-ből valók Hegyesi József, majd nem sokkal később Kugler Géza jóvoltából láttak napvilágot. A szaloncukor kereskedelme tehát megindult és a kis édesség hamar nagy népszerűségre tett szert. A vevő megrendelhette a szaloncukrokat a cukrászdában, meghatározhatta az ízét, a csomagolás színét, sőt, még a sztaniol (a csomagolóanyag) minőségét is. Mára a fára aggatott szaloncukor gyakorlatilag hungarikummá vált. Utószóként pedig ejtsünk egy-két szót a szaloncukor formájáról, afféle megmosolytató nosztalgiaként. A fán lógó szaloncukor helyettesíthető bármilyen krétával, radírral, gyurmával, vagy pusztán levegővel, mert mint tudjuk: a magyar gyerek leleményes.

11



A szentendrei Karácsony Múzeum Írta: Mészáros András Szentendre az ország egyik legszebb, leghangulatosabb kisvárosa. A karácsony pedig az egyik legszebb, leghangulatosabb ünnepünk. Mi lehetne nagyobb élmény, mint a kettő együtt? Egy szentendrei karácsony! Főleg, ha egész évben tart! Éppen úgy, mint a szentendrei Hubay Ház, Karácsony Kiállítás és Szalonban, röviden a Szentendrei Karácsony Múzeumban.

A honlapjukon ezt az ismertetőt találjuk róluk: „Hubay Ház, egy álom megtestesülése. 2010 óta Szentendre sétálóutcájának sárga színű sarokháza titkot rejt. Olyan ez, mint a forgófénylő csodák háza, ahol felcsillan a régmúlt karácsonyok bája. Az elmúlt négy évben tízezernél is több fajta dísz fordult meg kínálatában, jelenleg is több mint négyezerféle közül választhatnak a látogatók. A díszek a világ minden tájáról érkeznek, a német diótörők mellett jól megférnek a Fülöp-szigeteki manók, miközben a cseh és lengyel üveggömbökön megcsillan az orosz faragott Mikulások arca. Karácsony elteltével, mikor kigyúlnak a fények, a balerinák táncához megszólal az angyali ének. Havazó gömbök és cukorkás díszek, zenélő makettek adják a karácsonyi képet. Nagyszüleink díszei felejthetetlen hangulatot csalogatnak elő a lelkünkből. Vannak itt medvék, szarvasok, rókák és mókusok, füstölő vadászok, gombadíszek, erdei hangulat. A vendég lépteit fenyőillat lengi be.” De honnan is jött az ötlet? Mit is láthatunk ebben a múzeumban és hogyan kerültek hozzájuk a tárgyak? A cikk további részében (vagy akár a múzeumot személyesen felkeresve) erre is választ kaphatunk. A múzeum alapítója és tulajdonosa, Hubay Éva egy 30 évvel ezelőtti németországi élménye hatására hozta létre a gyűjteményt. Egy Szentendréhez hasonló kisvárosban látott egy olyan családi múzeumot, ahol a hatvanas évektől gyűjtenek karácsonyi dekorációkat. Innen jött az ötlet. Az első darabokat Felvidékről, a családi gazdaságuk padlásáról gyűjtötte. Később talált egy romos épületet Szentendrén, amit 5 év munkájával sikerült felújítani, és ebben az épületben nyílt meg 2010 májusában a kiállítás, ami a mai napig bővül és ingyenesen látogatható. A gyűjteményt kezdettől fogva sokan látogatják, évszaktól függetlenül vannak visszajáró vendégeik. A hely befogadóképessége csak 30 fő, mégis van olyan nap, amikor több száz látogató érkezik, akár még nyáron is, ezért gyakran hosszú sor áll az épület előtt. A díszek több országból érkeztek. A kiállítás cím Szép karácsonyaink, a tárgyak két évszázad ünnepeit idézik. A hangulat, a halk zene, a feldíszített karácsonyfák garantálják az ünnepi hangulatot évszaktól függetlenül. 12



A gyűjtemény több mint 5000 muzeális tárgyból áll, ennek azonban csak egy része található egy időben a kiállításon. Ezért rendszeresen megújítják a tárlatot, hogy minél többet tekinthessenek meg a látogatók. Karácsonyi lapok, karácsonyfadíszek, és az ünnephez kapcsolódó egyéb dísz- és ajándéktárgyak. A legkorábbi darabok a 19. század közepéről származnak. A papír Betlehemek, a dobozba zárt apácamunkák, a zenélő bölcsőbe fektetett viasz öntvény Jézuska, vagy épp a szánnal karácsonyfát hozó Istengyermek kompozíció ma már ritkaságnak számító, különleges darabok, amelyhez a gyűjtő, Hubay Éva kalandos felvidéki utakon, kúriák padlásán vagy épp műkereskedők kivételes aukcióin jutott hozzá. A szalon vitrinjeiben éppúgy fellehetők a XX. század első feléből származó, kézzel készített egyedi karácsonyfadíszek és egyéb míves ünnepi kollekciók, mint a jelenkor legmodernebb irányzatainak különlegességei is. Vannak köztük koboldok és csengettyűk, csillagok és diótörők, és muzeális értékű karácsonyfadíszek is. Legszebbek talán a belga díszek, ezeken puha filcek, csipkék, flitterek találhatók. Különleges, érdekes alakokat, koboldokat jelenítenek meg. A német díszeken általában fát, faragott és natúr elemeket használna. A magyarokra jellemzők a csillogó üveggömb díszek. Ilyeneket itthon is készítenek, de a legkülönlegesebbek Csehországból és Szlovákiából származnak. Időszaki kiállítás keretében láthatók a Betlehem-képek, amelyek 18 szentendrei vagy szentendrei kötődésű alkotó: iparművészek és népi iparművészek munkái. Különlegesség például az a középkori hagyományokat felidéző, termőág-Betlehem is, amelynek előde a népi kultúrában a karácsonyi asztal felett a gerendázatról lógott le égi jelként. Az örökzöldek elterjedését megelőzően tüskés ágakra, Krisztus tövisére, azaz a Szent János kenyérfára vagy más néven gledícsiára akasztották a Paradicsomi fára emlékeztető almát, a termékenységhozó diót, és a házi készítésű, az életet édesítő aprósüteményeket. A visszatérő látogatók is visznek be régi díszeket otthonról. Ezeken megfigyelhető, hogyan változott a díszek anyaga és tematikája. A régi díszek kincsnek számítanak, gyűjtőik vannak, és külföldön (Amerikában, Németországban és Csehországban) már árveréseket is rendeznek. A múzeumban a díszeket műfenyőre akasztva állítják ki, amelyek között az 1830-as évekből származó, meglepően színtartó és időtálló darab is van. Akkor még kézzel készült a műfenyő, madártollból, viaszolva, dróttal és papírral formálva. Ma a legjobb minőségű fákat Lengyelországban gyártják. Fém és különleges műanyag teszi élethűvé, a díszítés egy része pedig eleve ott van a fán. A múzeumban is van olyan műfenyő, amelyen 3000 apró izzó világít. Az eddigiekből talán érthető, miért vált olyan népszerűvé ez a hely, hogy az már az alapítókat is meglepte. Sokan, sokféle céllal látogatják a kiállítást. Az apukákat a technika köti le, a gyerekek a diótörővel babrálnak, az anyát a dekoráció érdekli, az idősek elmerülnek a nosztalgiában. Olyan látogató is van, aki rendszeresen betér, csak úgy feltöltődni. A vendégkönyvben a jókívánságok mellett a boldogság, az időutazás és az élmény szavak szerepelnek legtöbbször. De nem csak az ingyenes karácsonyi hangulat az egyetlen szolgáltatásuk. Karácsonyfabérlésre is van lehetőség. A szolgáltatás keretében, melyet magánszemélyek és cégek egyaránt igénybe vehetnek, a Hubay Ház lakberendezői és dekoratőrei segítenek bárki otthonába, irodájába varázsolni álmai karácsonyfáját. 13



A Szalon munkatársai természetesen nem csak feldíszítik, hanem Budapesten és Szentendrén ingyenesen házhoz is szállítják az év végi ünnepek elmaradhatatlan kellékét, a teljes pompában díszelgő karácsonyfát. A Szalonba betérők különböző stílusban feldíszített referencia karácsonyfák közül is válogathatnak kedvükre, melyek akár azonnal haza is vihetők. Sok meglepetéssel is kedveskedne, mint például a kétes esztétikai értékű, de vicces díszekből álló design center, ami a honlapon is elérhető lesz. Évszaktól függetlenül jó program lehet a gyűjtemény megtekintése, ahol ilyenkor, év vége felé megalapozhatjuk a karácsonyi hangulatot, de nyáron is visszaidézhetjük az ünnep hangulatát, meghittségét és feltöltődhetünk a sokféle érdekes dísz látványától és a vidám kiállítástól.

***

Források: 

A múzeum honlapja és Facebook oldala



Egész évben Karácsony - Hubay Ház Szentendrén (Népszabadság, 2011.02.06)



Szentendrei Hírhatár



Karácsonyi Múzeum – Mesevilág Szentendrén

EXTRA - MEG TOBB INFORMACIO A MUZEUMROL A múzeum címe: 2000 Szentendre, Bercsényi utca 1. Telefonszám: : 06-26-500-230 E-mail cím: [email protected]

14



Fekete rémalakból kedves öregapó – avagy a Mikulás története Írta: Fejes Valentin December hatodikát mindig izgalommal vártam, amikor még kisgyermek voltam. Előző este szépen kifényesítettem a csizmámat, reménykedve abban, hogy miután felébredtem, az ablak alatt majd egy jól megtömött lábbeli-pár vár. Azokban az időkben még fogalmam sem volt arról (vagy helyesebben fogalmaznék, ha azt írnám: nem is érdekelt volna különösebbképpen?), hogy ez a szokás viszonylag újkeletű, és akárcsak a december hatodikai szokások, úgy maga a Mikulás és legendája is változott az évszázadok során.

Ha valaki úgy határozna, hogy jobban beleássa magát a Mikulás-mítosz világába, szinte garantált lesz a meglepődés. Ahogy jómagam is megtapasztaltam, az efféle feladat korántsem olyan egyszerű vállalkozás, mint amilyennek első hallásra tűnhet. Rengeteg az egymásnak ellentmondó forrás, ráadásul nem egy alkalommal tapasztaltam, hogy bizonyos tényekkel kapcsolatban nem egyeznek meg a cikkek vagy könyvek szerzői. Mégis megpróbálkoztam azzal, hogy összeállítsak egy rövidke összefoglalót gyermekkorunk kedvencével kapcsolatban. Hátha lesznek olyan dolgok is, amelyekkel ezt megelőzőleg még nem találkoztak magazinunk olvasói. A Nagyszakállú legendájánál mindenképpen meg kell emlékezni Szent Miklósról, a Lycia provinciabeli Myra püspökéről. A kis-ázsiai püspök története – amelyet egyébként a Legenda Aurea örökített meg első alkalommal – sokak számára ismerős lehet. Szent Miklós (kinek neve magyarul azt jelenti: „a győzedelmes”, „a nép vitéze”) krónikájának több változata is kialakult az évszázadok során, de a lényed aligha változott az idők folyamán: Myra püspöke azzal mentette meg egy szegény család három leánygyermekét a nyomorúságtól, a megaláztatástól és az erkölcstelen élettől, hogy néhány zacskónyi aranyat ajándékozott a famíliának, ezzel javítva pénzügyi helyzetükön. Éppen ezért tekintik Miklóst elsősorban a gyermekek és diákok védőszentjének, de ugyanúgy tisztelik őt a tengerészek, az illatszerészek és a gyógyszerészek is. Sőt, még a kereskedők is hozzá fohászkodtak balszerencsés időkben (ez utóbbi tényt jól jegyezzük meg, mivel lesz még vonatkozása). Másrészt a Mikulás ősi, germán gyökereit is szokás felemlegetni – eszerint a barátságos Télapó figurája a nem mindig kedves főisten, Odin karakteréhez is köthető, aki kettős természetéből fakadóan egyszerre jutalmazta és büntette meg az embereket. Minden bizonnyal a germán főisten mítoszából táplálkozhatott Láncos Miklós legendája is. Hazánkban (ezalatt most elsősorban a Dunántúl térségeit értsük) Láncos Miklós járta december hatodikán az utcákat és a házakat, aki egyáltalán nem szerepelt azon a listán, amelyen a szívesen látott vendégek neveit írták össze. A láncait csörgető Miklós, a koromfekete ruhába bújt „szörnyeteg” jutalmazás helyett inkább rémisztgette a gyerekeket, és ez a helyzet egészen sokáig, a XX. század utolsó harmadáig még a legeldugottabb falvacskákban sem változott. Később betiltották az imént leírt szokást, és Láncos Miklós alakját felváltotta a jó gyerekeknek ajándékokat osztogató, a rosszcsontokat pedig megbüntető Mikulás. 15



Azonban mielőtt folytatnánk a hazai körutazásunkat, tegyünk egy hosszabb kitérőt, és nézzük meg, mi a helyzet a világ többi pontján! A lista természetesen nem lehet teljes, hiszen ha ehhez ragaszkodtam volna, akkor a cikk terjedelme jóval túllépné a megengedett határokat. A „külföldi” Mikulások felsorakoztatásánál inkább arra próbáltam törekedni, hogy az „archetípusokat” soroljam fel, amelyeket átvettek az egyes országok, és kisebb-nagyobb változtatásokkal (vagy mindezeket mellőzve) megtartották maguknak. Már-már teljesen megállja a helyét az a megállapítás, miszerint ahány ország, annyi Mikulás. Mára Németországban a Nikolaus néven emlegetik a gyermekek kedvencét, de a Nagyszakállú ezen alakja nem általánosan elismert az országban. Az evangélikus gyerkőcök ugyanis már sokkal korábban megkapják régóta várt jutalmukat – Pelzetmärtel még szeptember 11-én, vagyis Szent Márton napján megajándékozza azokat, akik egész évben jól viselkedtek. Oroszországban még talán ennél is bonyolultabb a helyzet. A közhiedelemmel ellentétben az ország védőszentje és a Télapó nem egy és ugyanazon személy, bár hivatalosan (ha lehet így fogalmazni) mindkét megnevezés elfogadott a Mikulással kapcsolatban. A részben keresztény hagyományokból táplálkozó Mikulást még az 1950-es években szorította ki Gyed Moroz, magyarosan a Télapó. A XX. században életre kapott Gyed Moroz sem december hatodikán, hanem Újév napján látogatja meg a családokat. Skandináv területeken és a sarkkörön túli helyeken a finn Joulupukki tölti be a Mikulás szerepét, aki a legenda szerint Lappföldön székel. A világot rénszarvasai vontatta szánon körbeutazó Santa Claus mondája kezdetben csak az angolszász környékeken (és különösképpen, de nem nagy meglepetésünkre az Egyesült Államokban) volt népszerű, mára azonban a lehető legtöbb országot meghódította magának. Kis országunk Mikulása a legtöbb előző példával ellentétben jóval öregebb, múltjának gyökerei egészen a régmúltig nyúlnak vissza. Szent Miklós népies alakját még valamikor a X. században honosították meg az országról országra járó kereskedők, és a források szerint német hatásra terjedt el a ma ismert Télapó legendájának alapja. A Szovjetunió fénykorában Gyed Moroz Magyarországon is megvetette a lábát – ám az a szokás, amit még a bevezetőben említettem meg, már legalább egy évszázada ismert. Ezen hagyomány szerint a Mikulás a jó gyerekek kifényesített csizmáit szaloncukorral és néhány piros csomaggal tömte meg, melyek mélye édességeket és édes déligyümölcsöket rejtett. Ám azok, akik rosszak voltak, csak virgácsot kaphattak, egyes esetekben pedig enyhe büntetésben is részesítették a neveletlen lurkókat. Manapság szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a kedves öreg, a nagyszakállú és pocakos apóka valódi szelleme egyre inkább megszürkül, már-már teljesen elhalványodik. A tanító jelleg teljesen hiányzik, és a fenyítő krampuszok is már csak elvétve, itt-ott bukkannak fel. A XXI. század Télapójának alakja igazodott a jelen fogyasztói társadalmához, és nagyon úgy látszik, hogy sokak számára csak az ajándékok a legfontosabbak. Pedig a gyerekek sem csak az ajándékok miatt szeretik ezt az ünnepet. A várakozás, hogy jók voltak-e, vagy virgácsot kapnak, a Mikulás barátságos megjelenése, és az ünnep hangulata sokkal fontosabb számukra. Az, hogy fenntartsuk a hagyományokat, hogy átadjuk a jövő generációinak azokat az értékeket, amelyek a világ bármely pontján univerzálisnak tekinthetők, már csak másodlagos vagy harmadlagos szempontnak számítanak. 16



Fontos lenne, hogy a felnőttek is kiszakadjanak néha ebből a pénzközpontú világból, hogy legalább az ünnepek alatt megpihenjenek (testben és lélekben egyaránt), és hogy a gyerekekhez hasonlóan ők is átéljék az ünnepek igazi hangulatát.

***

EXTRA - KESZITS PAPIRMIKULAST! EGYEDI OTLET, AKAR KARACSONYRA Az ünnepek közeledtével mindenki elgondolkodik: vajon mi lenne az, aminek igazán örülni tudnának a szeretteim? Jómagam a kézzel készített ajándékok híve vagyok, hiszen így garantált az egyediség. Ha vállalkozó kedvű vagy, nézd meg ezt a videót, és lepd meg a családtagokat vagy ismerőseidet egy origami Mikulással! Aggodalomra semmi ok - biztos vagyok benne, hogy ezt az egyszerű, mégis mutatós modellt bárki meg tudja hajtogatni.

17



„Ilyenkor decemberben...” Karácsonyi versek itthonról és a nagyvilágból Írta és összeállította: Illés Lilla M. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a karácsony mindannyiunk számára fontos, meghatározó esemény, mely elsősorban az együttlétről, a családról, a reményről és a szeretetről szól, s mely végre színt hoz egy hosszú, sötét, didergő, várakozással teli időszakba. S hogy mit várunk? A hosszú éjszaka végén felcsillanó első napsugarat, a sötétségből lassan kibontakozó gyertyalángot, az emberi bűnöktől szabadulni vágyók Krisztusát – ez mind maga a Karácsony. S bár tudom, hogy a magyar helyesírás szerint e fontos ünnepet kisbetűvel kellene írni, én ma (s eddig is mindig) nagybetűvel kezdtem, mert úgy érzem, hogy neve megérdemel ennyit. Még nemigen találkoztam olyannal, akit e jeles nap közeledte ne hozott volna lázba, legyen élete bármely szakaszában: a kisgyermekkortól a fiatal felnőttön át a korosodókig. Bár a fogyasztás ördögei lassanként egészen karmai közé kaparintják az ünnepet, mégsem halványíthatják fényét, ha szívünkben ellent tudunk mondani csábításuknak, s a rohanó hétköznapok, ajándékvásárlások vagy éppen a téli nagytakarítás közepette meg tudunk állni pár percre, s egy bögre forró tea mellett lélekben is megpróbálunk felkészülni a nagy eseményre, hisz a Karácsony az egyik legbensőségesebb, legmeghittebb, legizgalmasabb ünnep az évben. Nem csoda hát, hogy a Megváltó születéséről, s annak körülményeiről számos író, költő, képzőművész megemlékezett már, s mai napig megemlékezik szerte a világon. Így, az ünnephez közeledve a teljesség igénye nélkül szeretnék megosztani Önökkel néhány magyar és külhoni remekművet az irodalom, azon belül is a költészet gyöngyszemei közül, melyek talán segítenek kissé lelassítani ezt az őrült rohanást a fizikai és a lelki életben egyaránt.

Rainer Maria Rilke: Ádvent

Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye, szelet fog, - készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele. (Fodor András fordítása) 18



Juhász Gyula: Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. Theodor Däubler: A fenyő A fenyő éjszelíd nappal-nyugalma láttán az erdő hódolatra kél. Parányi gally se fél, ha ő takarja: lélegzet-visszafojtva áll az éj. Minden ág egy-egy csillagot lobogtat. A fa egy lejtős égbolttal fölér. Tejútjai sejtelmesen tolongnak. Szemünk előtt nő s zöldellik a tér. Mennyei titkát virágzó szemünkbe fejedelmien tárja a fenyő. Létében csillagfénnyel teljesülten tudja, hogy a béke szülötte ő. Világszél vágna lombja bársonyába? A fenyő kitér és nyugalmat ád. Mert egész eget sűrített magába, örökre nagy, s mint jó vendég, megáld. (Szabó Lőrinc fordítása)

19



De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni.

Ady Endre: Karácsony I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.

III.

Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.

Ha ez a szép rege Igaz hitté válna Óh de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgotha nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni… Karácsonyi rege, Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra…

A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.

II. Forrás: Összes versei, Bp., 1967.

Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Oda haza. De jó volna tiszta szívből – Úgy mint régen – Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent, Elfeledni, 20



Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

József Attila: Betlehemi királyok

Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi fínom csemege! Kicsi szíved remeg-e?

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta - biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem!

Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született.

Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ůgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye.

Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhitat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király.

Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született! 1929

Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!

Csillag gyúlt a sötét égen

Csillag gyúlt a sötét égen, megszülettél szép reményem. Csendben pihensz anyád karján, reménységünk éjszakáján. Csillag gyúlt a sötét égen, aludj csendben szép reményem Anyád őrzi édes álmod, mint ahogy Te a világot.

1929. december

21


INTERJUK Mi támogatjuk a tehetségeket!

„Adj értelmet az életednek!” Interjú Hutzler Péterrel Készítette: Fejes Valentin Sok emberrel még többet beszélgettem már, természetesen az itt közölt interjúkon kívül is. Jó páran elkerekedett szemekkel néztek rám, amikor azt mondtam, hogy a tudomány és a művészet világát ötvözni sokszor nem egyszerű feladat ugyan, mégsem lehetetlen vállalkozás. Hazánkban egyre több, művészi vénával is megáldott személy igyekszik véleményemet igazolni. Jó példa mondjuk a paleoművészet: azok az alkotók, akik ebben a kategóriában jeleskednek, igyekeznek minél alaposabb képet festeni (gyakran szó szerint) a több tízezer vagy akár százmillió évekkel ezelőtt élt teremtményekről és azok egykori természetes környezetéről. Többek között a paleoművészet szépségeiről és nehézségeiről is beszélgettem személyes jóbarátommal, Hutzler Péterrel. 

Drága barátom, kérlek mutatkozz be az olvasóknak pár mondatban!



Üdvözöllek, barátom! Nagyon szépen köszönöm az Uploaded Magazinnak és persze neked is az interjúfelkérést! Nem utolsó sorban pedig köszöntöm a kedves olvasókat is! Kellemes meglepetés ez így karácsony közeledtével… boldoggá tettetek! Hutzler Péter vagyok, és Magyarországon, a Fejér megyei Martonvásár városában élek a családommal. Mezőgazdasági területen dolgozom. Gyermekkorom óta rajongok az állatokért, de a mára már kihalt állatfajok érdekelnek a legjobban.



Kezdjük is rögtön egy konkrét kérdéssel: mikor döntöttél úgy, hogy a régmúlt őslényeit és azok otthonát szeretnéd rekonstruálni? Foglalkoztál-e azelőtt rajzolással vagy festészettel?



Valamivel több, mint egy éve készítettem az első illusztrációmat a saját szórakoztatásomra. A macskafélékért rajongom a leginkább, a többi kihalt állatcsoporthoz képest elég kevesen dolgozták még fel ezt a témát. Gyermekként kezdtem rajzolgatni, de csak hobbi szinten. Az érettségi után egy OKJ-s multimédia képzés keretei között ismerkedtem meg a digitális képalkotó programokkal. Itt végre magamra találtam, később viszont a hobbiból szakma lett. Dolgoztam már grafikusként is… sajnos ezekből az időkből alig pár dolgot tud22



nék felmutatni. Honlapokat, CD-borítókat és ezekhez hasonló dolgokat terveztem. A paleoművészettel viszonylag korán, gyerekként sikerült megismerkednem egy édesapámtól kapott könyv révén. Ez a Zdenek V. Spinar írta Élet az ember előtt volt, telis-tele Zdenek Burian illusztrációival. A hihetetlenül élethűre sikeredett festményeken keresztül egy számomra rendkívül érdekes és titkokkal teli világ tárult elém. Hát így kezdődött…



Biztos volt valami előzménye annak, hogy nagy szerelmeidre, a nagymacskákra és azok elődeire esett a választásod. Elárulnád nekünk, hogy melyek voltak azok a bizonyos tényezők?



Sok természetfilmet nézek már egészen kicsi korom óta. Egyszerűen rabul ejtettek a macskafélék! Persze ömlenghetnék, hogy milyen változatosak, szépek, erősek és ügyesek, de ezek a közhelyek ugyanúgy érvényesek lehetnek a többi állatfajra is. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért is szeretem ennyire őket… Ez egy olyan mélyről jövő, tudatalatti vonzalom lehet. Talán kisgyermekként alakulhatott ki ez a vonzalom, ami aztán meghatározta az életemet. Ugyanezt az érzést táplálom a kutyák, a kutyafélék iránt is. Jelenleg kutyákkal is dolgozom, és elég sikeresnek érzem magam velük kapcsolatban (a visszajelzések alapján). Érdekes, hogy soha nem tanultam, hogyan kell őket kiképezni…



Hogyan készül egy-egy illusztrációd? Milyen dolgokra kell odafigyelned ahhoz, hogy igazán hiteles rekonstrukciót tudj készíteni?



Szabadkézi rajzaim alapján fotómanipulációkat készítek. Azért választottam ezt a technikát, mert erőteljesen vizuális típusnak tartom magam, és a látványara nagy hangsúlyt fektetek. Ezért próbálom minél realisztikusabbra szerkeszteni a képeimet. Tudomásom szerint kevesen dolgoznak hasonló technikával, és egy hozzáértő érdeklődő, vagy mondjuk régész számára rendkívüli élmény lehet fotorealisztikus képeket látni kihalt állatokról. Egészségügyi iskolában érettségiztem, tanultam anatómiát, így jól tudom hasznosítani a megszerzett ismereteket a képeim készítése közben. Az egyik legfontosabb szempont szerintem, hogy a csont- illetve koponya maradványokból újra fel lehessen építeni egy arcot vagy magát a testet, az alkatot a meglévő tudás és tapasztalat birtokában.



Milyen forrásokat használsz fel egy-egy alkotásod előkészítése során? Csak szakkönyveket, vagy figyelemmel kíséred más, hasonló témában jártas paleoművészek munkásságát is?



Sajnos azt kell mondjam, hogy elég szegényesek a lehetőségeim… nem állok kapcsolatban múzeumokkal, ezért csak azokkal a képekkel tudok gazdálkodni, amelyeket az internet segítségével találok meg. Virtuális régész vagyok! :-D Az elmúlt egy évben sok „hasonszőrű” emberrel ismerkedtem a különböző közösségi oldalak jóvoltából, akiktől egyre több segítséget kapok a munkáimhoz, és persze szakma nagyjainak a munkásságát is 23



Ahogy egy rég kihalt őslény újjászületik – a rekonstrukció fázisai

Homotherium venezuelensis - kézzel készített rajz

24



nyomon követem. Mauricio Antón képeit például mindig nagy izgalommal várom!



Az már biztos, hogy az ősi macskafélék „felélesztését” nem tegnap kezdted. Egyes Facebook-csoportokba gyakran töltöd fel legújabb műveidet, amik természetesen helyet kapnak majd a DeviantArt galériádban is. Milyen véleményeket kaptál eddig? Volt-e esetleg olyan, amelyik igazán emlékezetes maradt, és büszkeséggel töltött el?



Ha jobban belegondolok, negatív visszajelzést nemigazán kaptam még… persze egy-két ironikusnak mondható megjegyzés előfordult, de ezek nem számottevőek! Sok szakmabeli barátot – talán annak ellenére is így nevezhetem őket, hogy a többséggel még nem is találkoztam személyesen – szereztem az elmúlt időszakban. Rengeteg bátorítást és dicséretet kapok tőlük. Jacek Major barátom Lengyelországból sokat segít és támogat a munkámban, nemrég pedig egy híres ukrán paleoillusztrátortól, Roman Yevseyevtől kaptam dicséretet az eddigi munkámért. Azóta vele is rendszeresen tartom a kapcsolatot. Már a második virtuális interjút készíted velem… ennek nagyon örülök, és büszke is vagyok! Ismét nagyon köszönöm Neked, illetve az Uploaded Magazinnak a lehetőséget! Januárban egy világszinten olvasott magazin, a Prehistoric Times hasábjain lesz látható pár képem. Ez is nagyon boldoggá tesz!



Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy ne csak a macskaféléket helyezd előtérbe? Vane másik olyan nagy állatcsoport, amelyikkel szívesen foglalkoznál komolyabban is?



A kutyafélékkel szeretnék foglalkozni valamikor a jövőben, de egyszerre csak egy témában szeretek elmélyedni. Úgyhogy ez még egyelőre a távlati terveim között szerepel.



Nyílt titok úgymond, hogy készülőben van a közös albumunk, a Macskafélék a múltból. Mikor jutott eszedbe, hogy megalkoss egy képekkel gazdagon illusztrált kötetet, amelynek a kedvenceid a fő témája?



Igazából neked köszönhetem az ötletet! Mert ha nem lennél, akkor még mindig csak hobbiból osztogatnám meg a képeimet a különböző oldalakon… :-D Persze mindig is vágytam arra, hogy valamit le tudjak tenni arra a bizonyos asztalra. Örülök annak, hogy a lelkesedésed hatására és persze a segítségeddel, illetve a segítségetekkel létre tudjuk hozni ezt az albumot!



Ahhoz, hogy egy igazán jól sikerült könyvet adhassunk ki a kezünk közül, bizony sok forrásanyagra és a nézőpontok ütköztetésére van szükség. Vannak-e kedvenc szerzőid, könyveid vagy verseid? Egyáltalán jut-e elég időd mostanában arra, hogy ne csak szakműveket olvass?



A családom és a munkám mellett épp hogy csak arra marad időm és némi energiám, hogy 25



Illusztráció a készülő albumból: a Smilodon fatalis

Öreg harcos – egy sokat tapasztalt Smilodon populator

26



az albummal foglalkozzak. Szeretek elmélyedni egy-egy témában, jelenleg a macskafélék kötik le minden… pontosabban a maradék figyelmemet. Számomra ez a szórakozás. Bár be kell vallanom, azért van vele munka rendesen! :D



Egyszer már feltettem Neked ezt a kérdést: milyen értékeket tartasz fontosnak, amelyek szerint Te is éled az életed? Vannak-e olyan személyek, akikre példaképként tekintesz?



Családcentrikus embernek tartom magam, jelen esetben a szűkebben és tágabban értelmezett családomra gondolok. A családi egységet gondolom a legfontosabb értéknek. Tőlük kapom azt az energiát és nyugodt hátteret, ami hajt a céljaim, vágyaim megvalósításában. A szüleimet tartom legfőbb példaképeimnek. Az ő példájukat követem, mert azt tanultam meg tőlük, hogy a mindennapok nehézségeit csak úgy lehet könnyebben elviselni, ha otthon, a családban béke és nyugalom honol. A barátságot és a barátokat is nagyon fontosnak tartom az életemben. Ha szakmai szempontból kellene példaképet választanom, Mauricio Antón és Zdenek Burian paleoművészeket helyezném a csúcsra! Nagy hatással vannak rám a műveik! Sajnos Zdenek Burian már eltávozott közülünk… de amint már említettem, gyermekként az Ő festményein keresztül ismerkedtem meg a történelem előtti élővilággal. Roman Uchytel és Roman Yevseyev nevét említeném még, akik hasonló módon alkotják meg egy-egy alkotásukat, mint én. Tulajdonképpen ők döbbentettek rá arra, hogy én is képes lehetek hasonlóakat alkotni.



Zárjuk le ezt a beszélgetést is a már megszokott utolsó kérdésemmel! Van-e esetleg valamilyen életmottód, vagy konkrét üzeneted az olvasók számára?



Rengeteg ember éli úgy le az életét, hogy ki se száll abból a bizonyos mókuskerékből… eldobja magától azokat a dolgokat és képességeket, amelyek segítségével olyat tudna alkotni, ami egyedi, és csak rá jellemző. Életem egyik értelmét találtam meg a grafikában és a képalkotásban. Én úgy fogalmaznék, hogy meditálok a képeim készítése közben: kizárom a külvilágot és a belső feszültségeket, elfelejtem a mindennapi lét viszontagságait, így a lelkem békére talál. Hasonló érzés lehet egy mély álomból felébredni… utána olyan távolinak tűnik minden, más szemmel látom a világot. Kedves olvasó! Azt kívánom neked, hogy találd meg az életedben azt a dolgot, amiben igazán jó vagy, és ami által nagyot tudsz alkotni! Hogy ne emésszenek fel a napi problémák, hogy a lelked békére leljen! Adj értelmet az életednek!

Drága cimborám, köszönöm, hogy időd szakítottál rám, és megtiszteltél bennünket nem is olyan rövid bemutatkozásoddal! Legyetek boldogok, és kívánom, hogy sok, még az eddiginél is több siker érjen az életben!

27



Kicsi a világ, avagy interjú Tóth Tímea amatőr festővel Készítette: Szöllősi Betti Kényelmesen elhelyezkedtünk, mindkettőnk kezében hatalmas pohár banános-vanília fagylaltos shake és a háttérben divatos pop-zene szól… Azt hiszem, kezdhetjük. És mi lenne a legjobb kérdés, mint az, hogy mikor is kezdte?



Pontosan mikor is kezdtél el festeni?



Az, hogy a ceruzát jól tudom használni, már egészen fiatal koromban megmutatkozott. Az általános iskolában a rajzórán kitűntem a többiek közül. Majd ezt követően divattervezői szakra jelentkeztem. Mint tudjuk, oda kell egy minimális , ha nem is tudás, mert ez nekem nem volt, de tehetség, ami viszont megmutatkozott a rajzaimban. De ha igazán időhöz kellene kötnöm a mikor?-t, akkor úgy körülbelül két és fél-három éve kezdtem el festegetni.



Akkor mondhatjuk azt, hogy kezdő vagy a „szakmában”?



Ez abszolút helytálló megfogalmazás.



És mi volt az az inspiráció, ami kizökkentett abból a hangulatból, amikor is volt tehetséged hozzá, de nem festettél abba, amikor is nekikezdtél? Mi történt akkor, amikor elkezdted?



A legnagyobb inspiráció számomra az emberi érzelem. Nagyon mély ponton kell lennem vagy éppen ellenkezőleg , ki kell csattannom a boldogságtól, hogy azt mondjam: Na most! Általában ilyenkor születnek a legszebb képeim. Persze van középút, ilyen az, amikor egy egyébként jó író átlagos könyvet ad ki, vagy éppen egy jó festő átlagosat alkot. És igen, jól gondolod: amikor először döntöttem el, hogy akkor én most festeni fogok, akkor volt egy ilyen pont az életemben – nem a boldogabbik. De ennek köszönhetem, hogy megtettem az első lépést afelé, hogy megvalósítsam önmagamat.



Ahogy a képeidet elnézem, jó úton haladsz, nem csak az önmegvalósítás felé, de az irányba is, hogy egy kisebbfajta ismertségre tegyél szert. Van eddig elért sikered esetleg publikációd?



Elért sikerem és publikációm? Nincs. És kicsit elszomorít a tény, hogy név és kapcsolatok nélkül ez nehéz is lesz.

28



A művésznő - Tóth Tímea

„A legnagyobb inspiráció számomra az emberi érzelem.”

29





Lehet, hogy ez a magazin lesz a kulcs.



Lehet! *nevet*



Van-e kedvenc technikád, amivel dolgozol és, ha van, meg is osztanád ezt velem és az olvasókkal?



Természetesen van, de nem mondom el. *kacsint* De csak, mert ilyen szépen kérdezted. Különösen szeretek, ha nem is tájképet, de fákat festeni. És lehet, hogy furán fog hangzani, de az interneten találtam rá egy technikát, amit azóta is használok. Tehát mondhatjuk azt, hogy így tanultam meg, hogyan lehet nagyon szépen ábrázolni a faleveleket.



Ha már itt tartunk, van-e kedvenc témád, illetve mit szeretsz leginkább festeni?



Mint azt már előbb említettem, fákat különösen szívesen festek, de nem ijedek meg, ha portrét kell festenem vagy csendéletet. De akadt már olyan is, hogy valaki egy teknősös képet rendelt tőlem.



Ceruza vagy ecset?



Szeretek rajzolni. Van, hogy egy könyv olvasása közben kap el az ihlet. De ha választanom kell: ecset. Ilyenkor kizárom a külvilágot és csak én vagyok, a vászon és az ecset a kezemben. A szabályok sokkal kötetlenebbek és lazábbak a festészetben. Ha festek egy görbe fát, azt mondják, hogy milyen egyedi látásmódom van, és egészen művészi fát festettem. Ha rajzolok egy görbe fát, akkor azt mondják, nézd már, egy egyenes vonalat sem tud húzni!. Vagy ha egy rajzlapot beszínezek a kék különböző árnyalataival és húzok bele egy fehér csíkot, azt az emberek nem nevezik művészetnek. De csináld ugyanezt ecsettel és vászonnal, és rögtön eladhatod 10 milliárdért! (utalás Barnett Newman Onemen IV. című képére.) Amúgy ez a festmény lenyűgözően impozáns. Egyszerű, de nagyszerű.



Ha már a festőknél járunk, van-e véleményed a mai kortárs festészetről?



*nagyot sóhajt* Ha őszinte akarok lenni, nincs különösebb véleményem. Az hogy hobbifestő vagyok, nem feltétlenül jelenti azt, hogy figyelemmel kísérem a hazai festészet minden mozzanatát. Természetesen ismerem Munkácsy és Szinyei munkáit, nem csak az alapműveltség miatt, de a kortársban nem vagyok otthon. Ha kedvencem nincs is, de Leonid Afremov képeit igazán érdekesnek találom, mind a színek –és a technikája miatt. De ha művészet, akkor már a zene is. Itt muszáj megemlítenem Havasi Balázs zongoraművészt és zeneszerzőt. Remélem, hogy egyszer lesz alkalmam élőben is megcsodálni.

30



31





Igen, Havasit élőben látni és hallani igen kivételes élmény lehet. Utolsóként had kérdezzem meg, bár mondtad, hogy nem kíséred figyelemmel napjaink művészetét, de esetleg voltál már kiállításon itt? Láttál már képet itteni festőtől?



Igen, voltam. Be kell vallanom, hogy nevekre nem igazán emlékszem, de a festők kivétel nélkül mind tengerparti témájú képeket festettek. Volt, amelyik persze „víz nélküli” volt, de mint ilyen, például a homokdűnék, vagy a sirályok, akaratlanul is magukban hordozzák a tenger jelenlétét. Ez a nagy különbség, azt hiszem. Míg az otthoni festők előszeretettel festenek tájképet, erdőt és csendéletet, addig itt igazából a tengerről szól minden.



Igen, igazad van. De azért nekünk is van tengerünk, a Balaton. De régen voltam már ott. Ha hazamegyek nyáron, biztos, hogy eltöltök ott pár napot. Te is mész haza?



Szeretnék, de még nem tudom. *az órájára pillant* Így elszaladt az idő? Kikísérsz?



Persze, csak megkeresem a lakáskulcsomat…

Mert hogy nálam vagyunk. Nem ez volt az első eset, hogy találkoztunk és nem is az utolsó. És hogy miért beszélünk arról, hogy milyen lesz, ha hazalátogatunk? Mert mindketten Belgiumban élünk. Itt találkoztunk először. Két magyar lány, egy idegen ország. Hát ennyire kicsi a világ. Együtt sétáltunk a villamos megálló felé.

EXTRA - SZOLLOSI BERNADETT Az interjú készítője, Szöllősi Betti a Facebook-on is üzemeltet egy oldalt. Itt megtalálhatod a legújabb műveit - sőt, még nyereményjátékokat is szokott tartani! Ha tetszett Nektek a fenti beszélgetés, mindenképpen támogassátok a munkáját egy lájkkal!

32



„Az univerzum legnagyobb pazarlása az lenne, ha minden tudat csak egyszer érvényesülne!” Interjú Kovács Árpáddal Készítette: Fejes Valentin A virtuális tér adta számtalan lehetőségnek köszönhetően minden vállalkozó kedvű egyénnek fel van kínálva a lehetőség, hogy nevét akár az egész világ megismerhesse. Így nem csoda, ha a XXI. században sokan meg szeretnék osztani gondolataikat cyber-társaikkal, vagy – ami mára már egyáltalán nem csak a szerencsések vagy egy adott csoport kiváltsága – alkotásaikat akár nyomtatott vagy elektronikus könyv formájában is publikálhassák. Ám ha megnézzük a szinte napról napra bővülő kínálatot, egy kicsit elkeseredhetünk, hiszen nem egy alkalommal találkozhatunk hasonló (ha nem szinte teljesen megegyező) témákkal. Ezért volt számomra felüdítő érzés, hogy még ha csak nagyvonalakban is, de megismerkedhettem Kovács Árpád sci-fi szerzővel, valamint eddigi írásaival és az általa teremtett világgal, ami lassan már egy egész kis univerzummá terebélyesedik.



Kedves Árpád, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak néhány sorban!



Üdvözlöm a magazin olvasóit! Kovács Árpád vagyok, és 1978. október 19-én születtem Sopronban. Brennbergbányán laktam egy ideig (2011. október 15-ig), a kis településen jártam ki az általános iskolát (’93-ban végeztem). Az intézmény azóta sajnos megszűnt.’93– ’95 között elvégeztem egy két éves iskolát. Végzettségem gyümölcs- és zöldségtermesztő, vagyis egyszerűen kertész. Idén lesz (vagyis az interjú ideje alatt), hogy három éve lakom Nagycenken.



A sci-fi könyvsorozatod alapján ismertelek meg. Mióta lett a téma nagy szerelmed?



Hát erre nehéz válaszolni. Már az óvodai évem alatt kezdett kialakulni bennem az érdeklődés a csillagok után. Sok mindenre nem emlékszem, de két dolgot már akkor tudtam. Az egyik: mi az, hogy UFO. Tisztában voltam vele, hogy idegenek, vagyis ufonauták utaznak vele. Éppenséggel csak azt nem értettem meg akkoriban, hogy a felnőttek miért nevettek ki (ez bő 30 évvel ezelőtt történt). A másik dolog, amit tudtam, hogy minden galaxis középpontjában egy fekete lyuk van. Hogy honnan jött ez elő… fogalmam sincs! Viszont szentül 33



állítottam azt, amit a tudomány akkor még nem tudott. Legfeljebb sejtették.



Mikor döntötted el azt, hogy írásba fogsz? Mi adta az első nagyobb löketet?



2008 júniusának végén pattant ki a fejemből a Szaleán Szövetség alapötlete, melynek később lett egyfajta gyűjtőneve: GALAXY WAR. Azért döntöttem ezen név vagy cím mellett, mert a történetek, amiket írok, nem egy konkrét univerzumban, hanem egy egész galaxishalmazban játszódnak, tehát az adott lokális rendszerben. Azért döntöttem az írás mellett, mert egyre több és több tudást halmoztam fel ugyan, de úgy éreztem, hogy ezt fel is kellene használni.



Ha valaki hitelesen szeretné visszaadni a jövő futurisztikus világát, véleményem szerint elengedhetetlen, hogy jártas legyen az űrkutatással vagy épp a xenobiológiával kapcsolatos dolgokban, a legfrissebb hírekkel. Vannak olyan oldalak, amiket folyamatosan figyelemmel követsz ezekkel kapcsolatban?



Nincs olyan oldal, amit állandóan követek. Sok tudományos műsort nézek és olvasok, úgy jó 20 éve. Amit e téren tudok, azt saját magam sajátítottam el.



Rengeteg sci-fi íróval gazdagodott már a századunk… csak hogy néhányat említsek: ott van a nagy klasszikus, Isaac Asimov, vagy akiket jobban ismerek, a Warhammer 40.000 univerzumának szerzői, mint mondjuk Dan Abnett vagy Graham McNeill, no meg a jó öreg Ian Watson. Lemerném fogadni, hogy neked is van kedvenc tudományos-fantasztikus íród. Elárulnád nekünk, kik ők pontosan?



Erich von Däniken és az összes, eddig megjelent STAR WARS- kötet írója.



Említetted nekem, hogy bizonyos lények képesek ihletet adni neked. Sokan nem tudják, de a földi élet hajnalán rengeteg olyan állat népesítette be bolygónkat, amikről első látásra azt hihetné az ember, hogy egyenesen egy másik galaxis szülöttei. A könyveidben szereplő egyes fajokat hogyan alkotod meg?



Huh! Hogy megválaszoljam a kérdést: egyszerűen követem a logikát. Hogy az adott bolygón, bizonyos életkörülmények között milyen élőlények alakulhatnak ki, és azok hogyan élhetnek.

34



A Szaleán Szövetség borítója

Nemezis - A lázadás hajnala

35





Egy párhuzamot véltem felfedezni közted és a horror koronázatlan királya, H. P. Lovecraft között. A honlapodon olvastam egy ősi fajról, név szerint az arakatákról, akik nem rendelkeznek fizikai testtel, így más fajokat szállnak meg. Hasonlóan cselekszik a Lovecraft nevéhez köthető intelligens faj, Yith dicső népe is. Véletlen egybeesés lenne, vagy tőle származik az ötlet?



Nem hiszek a véletlenekben. Viccen kívül, Lovecraftról tőled hallottam először! Érdekes egyébként… én is felfigyeltem már néhány párhuzamra. Jó példa erre a táárk faj és egy mozifilmben a thárk faj (ha jól írtam). Mikor megalkottam a táárkot, a filmről még hallani sem lehetett.



Mi a pontos célja a könyveidnek? Van-e konkrét üzenet, amire fel szeretnéd hívni az olvasók figyelmét?



Ez jó kérdés! Egyelőre még én sem ismerem a pontos választ.



Vannak-e olyan terveid a közeli vagy a távolabbi jövőre nézve, amiket velünk is megoszthatsz?



Jövő évben szeretnék kiadni két könyvet. Ha ez megtörtént,elmondhatom, hogy a kör bezárult. Egyelőre csak ennyit szeretnék mondani. Ha kiadtam jövőre a tervezett könyveket – vagyis sorendben a negyediket és ötödiket –, akkor feltárom a lehetséges folytatást/ folytatásokat.



Több interjúban is említettem már, hogy igencsak fontosak számomra az értékek. Te milyen értékeket követve éled a mindennapjaidat? Vannak-e olyan emberek a szűkebb vagy tágabb környezetedben, akikre példaképként tekintesz? Az írókat nem számítva…



Igen, vannak olyan személyek, de erre nem szeretnék most kitérni. Talán majd később válaszolok rá részletesebben.



Utolsó kérdésem lenne hozzád: van-e esetleg valamilyen életmottód, esetleg konkrét üzeneted az olvasók számára?



Mielőtt valamiről vagy valakiről véleményt alkotsz, tapasztald is meg! És a kedvenc bölcsességem: „Az univerzum legnagyobb pazarlása az lenne, ha minden tudat csak egyszer érvényesülne!”

36



EXTRA - HUTZLER PETER ES KOVACS ARPAD OLDALAI Az interjúban megemlített készülő album, a Macskafélék a múltból (Felines from the past) a Facebook-on is megtalálható. Péter folyamatosan tölti fel ide a legfrissebb munkáit, amik mellé rövidke leírást is csatolunk, hogy még közelebb hozzuk a kedvelőkhöz azt a világot, ahol egykor ezek a csodálatos őslények éltek. A nagymacskák szerelmesének régebbi képeit a DeviantArtprofilján tekintheted meg. Kovács Árpád nemrég egy új oldalt hozott létre a könyvei számára, ahol minden információt megtudhattok az egyes kötetekről, illetve az általa létrehozott világról. Érdemes lájkolnotok a GALAXY WAR Facebook-oldalát is, hiszen mostanában egyre gyakrabban kerülnek ki újabbnál újabb bejegyzések az idővonalra! Árpád egyik legjobb kezdeményezésének tartom az Összefogás az amatőr írókért! nevű csoportot, amelyet szintén Zuckerberg oldalán találhattok meg. Ha esetleg írsz valamit (legyen az egy regény vagy épp vers), de elbizonytalanodtál valamiért, akkor itt bátran felteheted a kérdésedet, vagy kikérheted a csoporttársak véleményét! A taglétszám folyamatosan bővül - csatlakozz Te is az összefogáshoz!

37

Manapság egyre többen hódolnak a fényképészet szenvedélyének, így nem lehet meglepő, hogy az Uploaded Magazin külön rovatot szentelt a napról napra népszerűbb témának. Ha nem épp fényképeket (és természetesen azok alkotóit) mutatjuk be Nektek, akkor a fotózás világának egy-egy újabb fejezetét ismerhetitek meg a szerkesztőtársak segítségével.

38


FOTOISKOLA Fotemotion

Fotemotion Írta: Novák György Üdvözöllek! Szeretném neked megtanítani a fotózás alapjait! Miután ezt a néhány alapfogalmat és összefüggést megtanultad, már minden menni fog. A tapasztalataidból fogsz tanulni, képes leszel kialakítani saját stílusodat, és egyedi fotók készítésére is elegendő lesz tudásod, tapasztalatod. Ehhez egy bonyolult, de nem feltétlen hosszú út vezet. Kitartóan kell tanulni és átvinni a gyakorlatba a tanultakat. Tanulni a mesterektől, mint például Kegyes Attila vagy Ansel Adams. Az én alapvető hibáim (amikből te tanulhatsz) a következők voltak: nem hallgattam a nagy tudású fotográfusokra, és csak egy stílusban fotóztam folyamatosan. Érdemes kezdettől fogva manuális módban fotózni! Erre a következő cikk elolvasása, tanulmányozása után már lesz elegendő tudásod. A helyes expozíció Az általunk használt digitális kamerákon a helyes expozíció három alapvető beállításon múlik, ezek: a rekesznyílás, a záridő és az ISO érzékenysége (a filmes kameráknál a film érzékenysége). Ennek a háromnak a tökéletes egyensúlyából jön létre a helyesen exponált fotó. Helyesen exponált az, ami nem kiégett és nem bebukott.

<<< Ez a kép kiégett, vagyis túl fényes.

Ez a kép pedig bebukott, vagyis sötét. >>>

39



A blende A blende, azaz rekesznyílás szabályozza a szenzorra jutó fény mennyiségét, illetve a mélységélességet. A helyes expozíciós értékek beállításánál nekünk az első lehetőségre kell figyelnünk, és így kell beállítanunk ennek a nyílásnak az értékét.

F/1.4 = tág rekesz; F32 = szűk rekesz Az értékek között fordított arányosság áll fenn. Értelemszerűen - minél kisebb az érték egy bizonyos időintervallum (záridő) alatt, annál több fény jut a szenzorra, így annál világosabb lesz a fotód. A mélységélességről: minél kisebb ez a rekeszérték, a háttér annál elmosottabb, annál kevésbé részletgazdagabb. Ennek nagyrészt szubjektív vélemények alapján a fotóidban később kisebbnagyobb szerepe lesz. A blende DSLR fényképezőgépek esetén az objektívben található lamellákból áll, általában 5-6, 8 vagy 15 lamella. A záridő A záridő, azaz a zárszerkezet redőnyeinek nyitvatartási ideje az egyik legmeghatározóbb része a fotózásnak. Átlagosan ez az időintervallum 1/8000 mp és 30 mp között található. Minél több ideig van nyitva a zár, a fotó annál világosabb lesz. Természetesen ez fordítva is igaz. AZ ISO érzékenység Minél magasabb az ISO érzékenység, annál zajosabb fotót kapsz. A tartomány általában 100 és 6400-as értékek között terjed. A csúcskategóriás és a legújabb kamerák közül egyesek képesek ezt az értéket akár 26.000-ig kiterjeszteni. Ez azt jelent hogy például 6400-as értéken 64x kevesebb fény is elég a helyes expozícióhoz, mint az alapvető helyes expozíció, normál, zajjal nem járó, alacsony, 100-as érzékenység esetén. Ezzel kiküszöbölhetjük a rossz fényviszonyok közti fotózás bizonyos hátrányait, például fotóink bemozdulását. Hátránya az érzékenységgel járó képzaj. 40



Az egyensúly és a fénymérés Az értékek helyes egyensúlya vezet egy helyes expozícióhoz.

A digitális fényképezőgépek beépített fénymérővel rendelkeznek. Spot mérés esetén a 0 a helyes pont az adott pontra, tehát ahova a fényt méri a fényképezőgéped. +-1 = +-1 fényérték, tehát +-1 fényértékkel lesz világosabb, vagy sötétebb a fotód, a 0 a középszürkének nevezhető értéket képviseli egy feketétől fehérig terjedő skálán. Ezt tökéletesen definiálja Ansel Adams zónarendszere (lásd jobbra).

A helyes pont beállításai persze az általad beállított értékek szerint változnak, tehát pl. a záridő növelésével használhatsz szűkebb rekesznyílást.

A záridő növelésének egyéb módja Az ND szűrő az objektívünk elejére tekerhető szűrő, amely megakadályozza fény bejutását a szenzorhoz. Sokszor a kívánt hatás eléréséhez szükségünk lehet hosszú záridőre. Ezt anélkül kell elérnünk, hogy az expozíció helytelenné váljon, azaz ne legyen túl világos a fotó. Ehhez mindenképpen állványra van szükségünk. A szűrő segítségével ilyen, hosszú záridővel készült fotókat készíthetünk, erről további cikkekben még írok mindenképpen, meg fogunk ismerkedni a módjaival.

41



Az első, hosszú lecke véget ért! Szép fényeket!

Fotóidat a következő e-mail címre várom: [email protected] Köszönöm a figyelmet! Remélem hasznosnak találtad a cikket!

Fotó: GregoGraphy

42

Rajzrovatunkban hónapról hónapra tehetséges alkotók mutatják be, hogy a modern művészet minden körülmények között, a lehető legváltozatosabb technikával is megállja a helyét. A konkréttól az absztraktig mindent megtalálhat a kíváncsi szemlélődő. A képekkel nem csak gyönyörködtetni szeretnénk, hanem új gondolatokat ébreszteni is. „Minden szabadidőmet a rajzolásnak szentelem.” Busák Zsófia, az UploadedRajz művésze

43


BEMUTATKOZOK Fogadjátok sok szeretettel az UploadedRajz legújabb munkatársait!

Sziasztok! Bognár Eszter vagyok, 1983-ban születtem Székesfehérváron, és a Velencei-tó déli partján élek. Székesfehérváron dolgozom mérnökként és festőművésznek tanulok a NYME képi ábrázolás szakán Szombathelyen. Ami eddig leginkább meghatározta az életemet, az a rengeteg utazás, ami arra inspirált, hogy megfessem a világot olyannak, amilyennek én látom és érzékelem. Képzőművészeten belül a festészet érdekel, abban érzem otthon magam. Festményeimben a témát szeretem megragadni, és a mondanivalót érzékeltetni színekkel, valamint formákkal. Visszatérő témám a tenger, amelyben sokan csak az egyhangúságot látják - én a festményeimben a tenger változatosságát próbálom ábrázolni. Folyamatosan változik a művészetem, ahogy én is, és egyre többet tapasztalok. Jelenleg a számomra érdekes történetek, életesemények megörökítésén dolgozom.

Üdv mindenkinek! Gyükér Zsófia vagyok. 1991-ben születtem Miskolcon. 2010 nyara óta Kistarcsán lakom. Kicsi koromtól kezdve grafikus akartam lenni, így szerencsésnek érzem magam, hogy ez sikerült is. Kedvenc témám a lovak. Eszközként akvarellceruzát, pasztellt vagy grafitot használok a legszívesebben. Képregény és élethű stílusban is szoktam alkotni.

EXTRA - GYUKER ZSOFI MUNKAI Gyükér Zsófi DeviantArt-profilján megtalálod a legtöbb alkotását, a Little Red Margaret oldalon pedig fel is veheted vele a kapcsolatot, ha megtetszett az egyik munkája. Sokak számára ismerős lehet a Lóbarátok című képregénysorozat - ha kedvelitek Shiney és Alex oldalát, nem maradhattok le a legfrissebb hírekről és nyereményjátékokról sem. Ugyancsak Zsófi keltette életre Lily és Titus figuráját. Ha van kedvetek, látogassátok meg őket is! 44


RAJZROVAT Aktuális témánk: a tél

A SIMAY-HOLCZER KASTELY TELI ALMAT ALUSSZA A Simay-Holczer kastély Székesfehérvár mellett, Kisfaludon találtható, és az 1900-as évek elején épült romantikus stílusban. Utolsó tulajdonosát, Simay Lajost elüldözték, majd a kastély 1945 után egy termelőszövetkezet tulajdonába került. Az 1956-os forradalom idején az épület pincéjében titkos labor működött, később pedig szovjet temetőt létesítettek a parkjában. Az 1990-es években olyan családokat költöztettek az épületbe, akik az évek alatt teljesen lelakták a kastélyt: még a padlóját is felszedték és elégették... A kastélyon végigsöpört a XX. század magyar történelme, és most a megmentőjére vár, ugyanis eladó. A festményem mondanivalója: a remény és az ígéret arra, hogy egyszer a kastély talán felébred téli álmából, és sorsa nem az enyészet lesz! A festmény Bognár Eszter munkája. Olaj, 80x60 cm.

45


RAJZROVAT Aktuális témánk: a tél

Gyükér Zsófia alkotása

46


RAJZROVAT Busák Zsófi rajzai

47


RAJZROVAT Busák Zsófi rajzai

48


RAJZROVAT Vörös Eszter munkái

Ragyogás (Radiate) >>>

<<< Széthulló világ (Crumling World) 49


RAJZROVAT Vörös Eszter munkái

<<< Éjhozó (Nightbringer)

Gondolathajók (Thought-ships) >>>

EXTRA - VOROS ESZTER TOVABBI MUNKAI Ha tetszettek Eszter munkái, még több alkotását találhatod meg az Everything you can imagine is real nevű Facebook-oldalon.

50

Az interneten böngészve többféle blogba is belefuthat az ember - a témák változatosságának aligha szabhatnak határt. Igencsak népes azok tábora, akik rálépnek a versírás rögös útjára, és vagy a saját, vagy az írói álnevükön osztják meg legújabb szerzeményeiket az olvasókkal. Verskör rovatunkon belül nem csak a magazin munkatársai képviseltetik magukat: rajtuk kívül más tehetségek is publikálják költeményeiket lapunk virtuális hasábjain.

51


VERSKOR Nagy Csaba és Bel Corma versei

Nagy Csaba: Ébren álmodom… Álmodom magányra ítélt házakat, s nekik kopottas-üres szavakat. Álmodom tüzes cserjéket, melyek már nem rügyeznek, a tél hercegnője hoz nekik hófehér leplet. Álmodom meglazult vonatsíneket, melyek keresztülsiklanak völgyeken. Álmodom hajnalig tartó ködről, mely most mindent felőröl. Megannyi szikrázó hópehely, könnycseppé válik halkan, csendesen. Legördül a megfáradt arcokon, s beragyog minden kicsiny ablakon.

Bel Corma: Évszakok halála

Elpattant egy boldogság húr, megroppant, bús lelkekbe szúr karcos hanggal

Támadó tél bőszen sivít, bágyadó ősz hangja sikít harcos dallal.

Nyár emléke már csak fáradt, szürkévé sápadó, száradt: múlt virága.

Tavasz tündér hantján virul, havas, álmos ködként simul halk sírjára. 52


VERSKOR Lir Morlan, Damm József és Turi-Kováts Gaby versei

Lir Morlan: Csendes titkok

Turi-Kováts Gaby: Vigyázza álmunk...

Por üli meg némán a sárgult lapokat, Regékké gyúrva a régenmúlt napokat. Könnyáztatta sorok... - kusza szívre valló, Padlás sarkába bújt, elfeledett napló. Rózsaszirom egykor csendben a hantra hullt... Csatos bőrkötéssel magába rejt a múlt...

Hideg van lobban a forgács libbenő lánggal pernye tovaszáll melegít

Este van, Isten

Jégvirágos üveg les a kinti tájra, A tél dérdíszeket akaszt a faágra, Fehér takaróra csipkéből szőtt álom. Jéggé fagyott szívem örök télbe zárom, S szemfedőmmé teszi a szélhordta havat... Csillanó lélekfény, tükörnyi jég alatt…

belát szobánkba láng szaporázva táncot jár

Öledben fekszem Damm József: Tél illat van odakint

dorombol testem mint macska resten

Hajnaltájt már tél illat van odakint. Dér takarja a parkok zöld füvét. Hideg van, de mégis olyan csoda, mint mikor Ősz anyó mond nekünk mesét.

szundikálsz

Mélyeket szusszansz arcodon táncol

A tó tükrén még matt a Nap sugára, a fűzfa tükörképe homályos, enyhe köd települ lazán a tájra, de az ágyás még mindig virágos.

múltárnyat ráncol

A teraszon nem zsibong az élet, hűvös reggel a szobában érhet, ahol meleget duruzsol a kályha.

Lobban a forgács

mimikád

libbenő lánggal

Onnan nézve szép a megdermedt táj. Képzeletünk még a múlt nyárban jár, s majd betakar a tél fehér brokátja.

vigyázza álmunk Istenünk

53


VERSKOR Erika Merklein versei

Erika Merklein: Hópihe

fehérbe vonja a tájat a lelke.

Hópihe libben, lobban a hóban,

Hópihe olvad,

táncol a szélben,

olvad a szíve,

kis szíve dobban.

táncolós útját boldogan élte.

Ontja a tájat,

Erika Merklein: Karácsonyra, szeretettel…

ontja az égből, hófehér minden

Most gyertyát gyújt

a tánctól, a téltől.

és csillagszórót, Hófehér álom,

tűzjátékot varázsol,

hófehér pille,

most illendően feldíszítve

lassan keringve

szívtől szívig

ér le a földre.

vándorol.

Olvad a földön,

Most angyalszárnyát

repked az égen, hópihe táncol

felragasztva

a hóban, a szélben.

szent és bájos, megnyerő, most csengő hangon énekelve

Ringja a táncát

lelkeinkben nagyra nő.

a hópihe lassan, indul az égből,

Most elönti a világot,

s a földre lepottyan.

és átjárja a szíveket,

Téli az álom,

most kezet nyújt a másik felé

téli a hívság,

az előbújt szeretet...

hópihe táncát így sose látták.

Indul az égböl, ér le a földre,

54


VERSKOR Mészáros András versei

Mészáros András: Fenyőünnep

Mészáros András: Szaloncukor-sors

Fehér karácsony, zöld fenyő,

Szaloncukor vagyok,

Minden ajándék meglepő.

Fényes ruhám ragyog.

Állok, nézek, rajtam díszek Izzón ragyognak a színek.

Töltelék van bennem, Arcod összekentem.

A csillagszórótól félek, Békés ünnepet remélek.

Csokoládés burok,

Szaloncukrok lógnak rajtam,

Nyakamban meg hurok.

Szép vagyok, mert így akartam. Vidám leszel tőlem. Egyél! Van még bőven! Mészáros András: Hólapátolás

Én vagyok a hólapát,

EXTRA MESZAROS ANDRAS TOVABBI IRASAI

Mindig érted dolgozom. Fogj meg engem, jó barát! Pihék súlyát hordozom.

Ha hó esik a télen, Tisztul tőlem a járda. Bokatörés ne érjen, Jeges utakon járva.

Segít izmod ereje. Hogy ne csússz el az úton. És a hónak hűlt helye...

A versek szerzője gyakran különféle témájú cikkeket is ír, amelyek a Motiváció Blog és a Környezetblog virtuális hasábjain jelennek meg (utóbbi esetében ő tölti be a főszerkesztői posztot is). Ha még többet szeretnétek olvasni Mészáros Andrástól, vessetek egy pillantást a személyes oldalára is!

Tavasszal elbúcsúzom.

55

Aki ír és olvas, másképp gondolkodik. Aki novellák, regények, vagy éppen versek írására adja a fejét, nemcsak másképp gondolkodik, de elég bátor ahhoz, hogy ezt megossza a világgal. Irodalmi rovatunk eltökélt célja, hogy a műfajok legszélesebb palettáján mutassa be az alapérzelmeket vagy akár az elvont gondolatokat, életfilozófiákat. „Az írás nem csak hobbi. Lélegzetvétel. Éppen ezért több puszta szenvedélynél.” Tóth Judit, az Uploaded Magazin főszerkesztője - Képzeletben szárnyat rajzolok a világnak

56


IRODALOM Németi-Vas Katalin: Csillag-mesék

Németi-Vas Katalin: Csillag-mesék „Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem

Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék.” (Weöres Sándor: Buba éneke – részlet)

ELSŐ RÉSZ KISCSILLAG Hideg téli éjszaka volt. Az ég fekete bársonypalástján aranyfényű csillagok ragyogtak. Sokan voltak, bizony, nagyon sokan. Az ég egy eldugott szegletében éldegélt egy picinyke csillag. A Földről alig lehetett észrevenni, pedig ugyancsak igyekezett, hogy meglássák különleges fényét az emberek. De a Földön olyan idők jártak, amikor az emberek életét egy doboz határozta meg. Ez szólt éjjelnappal, nemcsak hangokat közvetített, hanem képeket is, elvarázsolva, megbűvölve az emberiséget. Hol voltak már a réges-régi csendes téli éjszakák, amikor nagyapó reszelős hangján, vagy nagyanyó lágy hangján meséket hallgattak a gyerekek. A kandallóban fényes, meleg tűz pattogott illusztrálva a mesét, mert a leghangosabban midig akkor reccsent az égő fahasáb, amikor épp levágták a sárkány fejét, vagy az elvarázsolt királykisasszony végre visszaváltozhatott. Ma már a kandallók is elektromos fénnyel világítottak. Kiscsillag még emlékezett a régi korokra, s bizony szomorúan nézte a Föld rohanó világát. 

Neked meg mi bajod? – kérdezte a szomszédjában élő kicsit kékes fényű csillag, akit épp fénye miatt Kékikének hívtak.



Semmi. Semmi… – válaszolta szomorúan Kiscsillag – csak elgondolkodtam.



És min gondolkodtál? – faggatta tovább Kékike.



Csak azon, hogy milyen sok szép mesét hallhattunk régen, amikor még az a doboz nem volt az em57



berek életében. Mennyi szeretet, és mennyi boldogság ragyogott akkor a Földön. 

Ugyan, már mit törődsz vele? Az emberek már csak ilyenek, nem szoktad még meg? Örüljünk, ha néha felemelik a tekintetüket és vetnek ránk egy-két pillantást. Máskülönben elbizakodottságuk határtalan.



De hogy mondhatsz ilyet? Mikor manapság az emberek hatalmas távcsövekkel próbálják kifürkészni a titkainkat. Sokkal többet tudnak rólunk, mint hajdanán. Csak egy dologról feledkeznek meg.



És mi az, az egy dolog? – kérdezte gúnyosan a kékcsillag.



Egyetlen mondat csupán a természet örök törvénye. Amint fent, úgy lent. A világegyetem titkai korántsem olyan bonyolultak, mint ahogy azt az emberek odalenn hiszik.



Ne beszélj butaságokat. Az emberek sohasem fogják a titkainkat érteni. És te is nagyon jól tudod, hogy miért – ágált tovább Kékike.



Igen, tudom, éppen ezért vagyok szomorú. Nézd! – mutatott Kiscsillag a Föld egy pontjára – mennyi földi csillag.



Ugyan már, földi csillagok nincsenek, az csak egy tűzijáték. Még sosem láttál ilyet? Az emberek találták ki, ünnepekkor szokták használni. Biztos most is valamit ünnepelnek.



Milyen szép színesek. Megnézem közelebbről.

Azzal faképnél hagyta Kékikét, és közelebb merészkedett a szép színes csillagokhoz. 

Hahó! Szervusztok, csillag-testvérek. – üdvözölte őket.

Ám azok nem válaszoltak, igaz, hogy csak egyetlen-egy percig voltak láthatóak, aztán belevesztek a sötétségbe. 

Nahát – csóválta a fejét Kiscsillag – milyen udvariatlanok ezek – állapította meg magában, de már másra figyelt.

Egy hatalmas ház parányi ablakára. Az ablakból valaki éppen őt nézte…

MÁSODIK RÉSZ MESE ÉANRÓL A szobában csak egy gyertya világított. Kiscsillag odaült az ablakpárkányra. Egy kisfiú nyomta orrocskáját a hideg ablaküveghez, lehelete elhomályosította az üveget, így csak nagy sokára vette észre Kiscsillagot. 

Hát te ki vagy? – kérdezte tőle.



Kiscsillag vagyok. Onnan fentről jöttem – mutatott az ég felé. 58





Egy igazi csillag? – csodálkozott a fiúcska.



Igen. Teljes valómban – mosolygott rá.



Mesélsz nekem? – tért rögtön a lényegre a gyermek



Szeretnéd?



Aha.



Nemrégiben találkoztam egy tündérrel.



Hú! Komolyan?



Bizony. Nagyon szép tünde-lány volt, úgy hívták Éan. A neve azt jelenti, madár. Azért keresett meg engem, mert a homlokán lévő fényes csillagocska kissé megkopott és az én fényemmel akarta feltölteni.



De komoly. És segítettél neki?



Persze, hiszen ez a fő feladata a csillagoknak. Cserébe mesélt nekem. Elmondjam?



Igen, légy szíves – tekintett rá várakozóan a kisfiú.



Nos, azt mesélte, hogy egy hatalmas nagy réten lakik a többi tündérrel együtt. Szinte az egész rétet benépesítik, úgy is hívják a helyet, hogy Tündér-rét.

Mindegyik kis tündér egy-egy virágban él, kényelmesen elférnek a szirmok között, és mindegyikük olyan színű virágot választ otthonául, amilyen színű a szárnya, így remekül beleolvad a környezetébe és avatatlan szemek nem láthatják őket. Egyszer aztán mégis baj történt. Éan legjobb barátnőjét Inínt egy óvatlan pillanatban meglátták az emberek, s rögtön foglyul ejtették. Inín keserves sírása verte fel az erdő csendjét. Nagyon megrémült, szíve a torkában dobogott. Azt persze tudni kell, hogy a tündék egyetlen helyzetben veszítik el a reményüket, akkor, ha üvegburát borítanak föléjük, s így ejtik fogságba őket. Pontosan ez történt, egy embercsoport csörtetett az erdőben, épp kibukkantak a rétre. Egy pillanat műve volt az egész. Inín valahogy nem figyelt kellőképpen, mert a tündék azonnal láthatatlanná válnak, ha idegen közelít. Csak nagyon ritka és kivételes alkalmakkor jelennek meg emberek előtt, főleg akkor, ha az ember jó szándékúnak tűnik, és egyedül van. Inín, éppen egy apró bojtorjánnal tanácskozott, ugyanis szegény kis tünde-lány mamája megbetegedett, és szüksége volt valamelyik gyógynövény segítségére. Igen ám, de az apró bojtorján sárga színű szirmocskáinál láthatóvá váltak Inín, kék szárnyai. Így esett, hogy az éppen akkor a Tündér-rétre toppanó emberek közül egy lányka észrevette őt. Tarisznyájából gyorsan előkapott egy üveget, ráborította a megszeppent tünde-lányra, s mire a bojtorján figyelmeztette volna bizony már az üvegharang alatt lapult szegényke. A susogó szél megcibálta Éan haját, felhívva figyelmét a bajbajutott tündér-társra. Éan, azonnal in59



dult, persze ekkor már láthatatlan volt. Csakhogy a tündérek láthatatlan formájukban nem olyan erősek, mint egyébként, sőt varázsolni sem tudnak ilyenkor. Így aztán Éan annyit tehetett, hogy vele maradt és az üvegen keresztül alig hallható hangon suttogott neki nyugtató szavakat… Mita szállt mellé, és tanácskozni kezdtek, hogyan szabadíthatnák ki Inínt. Szegény lány reszketett félelmében az üvegharang alatt. 

Ne hagyjatok itt – sikoltotta.

Aztán rájött jobban jár, ha csak suttog, hiszen az üvegen úgysem hatol át a hangja, viszont a többiek így is értik panaszát. A sikoltás pedig visszaverődött az üvegharang faláról, és csak saját érzékeny fülecskéjét bántotta kegyetlenül. Megvárta, míg elül… 

Menjetek Éadanhoz, Halikha majd segít – suttogta.



Rendben, elmegyünk – válaszolta Mita – te pedig, addig légy éber, hátha sikerül valahogy kereket oldanod.



Az leszek – lehelte Inín.

Ezzel a két tündelány elrepült Éadanhoz, aki a legbölcsebb tünde, egyébként neve is utalt erre, azt jelenti homlok. Kiscsillag elhalványult. 

Sajnos lejárt az időm, mennem kell, látod ott fenn azt a nagy fényes csillagot? – mutatott föl az égre.



Látom – mondta a kisfiú.



Ő a Hajnalcsillag. Amikor ő felbukkan az égen, bizony minden csillagnak helyén kell lennie, mert hamarosan hajnal lesz, és ha a Nap fölkel és itt talál bennünket, bizony akkor végünk.



Akkor inkább menj! – bólintott a kisfiú – nem szeretném, ha bajod esne. Eljössz holnap? – kérdezte.



Eljövök, minden este, és mesélek neked – mondta búcsúzóul Kiscsillag.



Csak azt áruld el, még kérlek, hogy Inín és Mita neve mit jelent?



Inín neve azt jelenti, lány. Mita pedig folyómeder. Gondolj rájuk, és holnap este elmesélem, hogyan szabadították ki Inínt a fogságból.

A kisfiú sokáig nézte még az eget. Kiscsillag nyomát egy egyre halványuló fényes csík jelezte, aztán el-

60


IRODALOM Lir Morlan: Az ablak mögött

Lir Morlan: Az ablak mögött Tegnap még feketék voltak a kopasz ágak. A lehullott levelek beleszürkültek a ködös tájba, és lassan minden színtelenné, és élettelenné vált. Ezek azok a napok, amikor a hideg reggeleken az embernek nincs kedve kibújni a takaró alól, és vacogva áthűlt ruhákra cserélni az éjjel felmelegedett pizsamát, hogy aztán fázva, álmosan, a sötétben dideregve iskolába, munkába, kötelezettségeire induljon… Itt a tél. Kétség nem fér hozzá, hogy eljött, korán sötétedő, fagyos-lucskos, göröngyös, és egyhangú idejével, hogy keretet adjon idei évünknek is. Milyen jól esik ilyenkor egy csésze forró, aranyló teával beülni a fotelba, vagy egy jó könyvvel lekuporodni a kanapéra. Elmerülni egy másik életben, egy másik világban, hogy aztán felnézve azt lássuk, megváltozott körülöttünk minden. Megváltoztunk. És velünk az, ahogy a világot látjuk. Néhány óra, és felnézve fel sem ismerjük a tájat. A lehullott hó eltörli a múltat, és tiszta vásznat teremt a jövő ecsetjének. Csakis rajtunk múlik, mit festünk rá. Ez a nap más. A narancsos cukros kalács, és a fahéjas-gyömbéres sütemény illata elkeveredik az elfújt gyertya füstjével. Összetéveszthetetlen. Gyerekkorunk meséinek illata, a békéé, az ölelésé, az ajándéké. Idebent csak a kandalló tüze világít, odakint sötét árnyakat festenek az erdő fái a piszkos-rózsaszín háttérre, az összefüggő hófelhőkkel borított éjjeli égre. Egy faház az erdőben. Kandallóval, puha kanapéval, vastag pokrócokkal, kilátással a tisztásra, ahol hajnalban szarvasok legelésznek. Távol a nyüzsgéstől, a város zajától, az ünnepek körüli felhajtás minden nyűgétől. Kell ennél több? Lehet ennél tökéletesebb? Hulló pelyhek, duruzsoló tűz, édes illatok. Régi emlékek várakoznak a fa alatt. Egy apró pillanata a várakozásnak, nyugodt, magányos, csendes. Egy csepp mennyország. Csengettyűszó. Minden gyerek jól ismeri, és egész évben várja ezt a hangot. Az ajtó nyílik, és gyertyákkal a kezükben belépnek. A tálcán forró csoki gőzölög, és felcsendül a „Csendes éj” dallama. Énekelnek, és közben reszkető szívvel várják, hogy a fényes csomagolópapírok gyűrődésének hangja vegye át végre a dallam helyét. Az igazi varázslat. A szereteté. A hité. Idilli. Az én idillem. Erről álmodtam mindig. Akkor, mikor idegenek közt elviselt vendégként ültem egy ismeretlen lakásban. Akkor, mikor egyetlen ajándékom az volt magamnak, hogy meggyújtottam egy már félig leégett gyertyát elhagyatott szobámban. Akkor, mikor magányosan róttam a város utcáit karácsony éjjelén, fázósan húzva össze magamon a kabátot, és egy percre megálltam egy ablak alatt, hogy a felállított fa fényeit csodáljam lentről. Valaki elhúzta a függönyt, és a fehér, sűrűn szőtt anyagon át úgy tetszett a díszek csillogása, mint amikor gyenge felhő kúszik a nap elé. Akkor felnéztem, és a sűrűn hulló pelyhek jobb sorsot ígértek. 61


IRODALOM Lir Morlan: Az ablak mögött

És most valóság. A gyerekek boldogan bontják ajándékaikat, ujjaim pedig a csokis bögre köré fonódnak, és igen, hamarosan itt a meseolvasás ideje. Családi tradíció. Valóság. És nem kellett hozzá más, csak egy angyal. Egy angyal, aki azt mondta, megérdemled. Megteremtem neked! Hull a hó. Érzem a fenyő illatát, és a karácsonyi süteményekét. Gyertyák fénye, és a kandalló tüze csillog a díszeken. A kezemben egy bögre forró ital, és többé nem kell semmi más, csak ennek a pillanatnak az emléke. Erre vágytam mindig.

EXTRA - ITT OLVASHATSZ MEG TOBBET A SZERZOTOL! Ha tetszett Nektek az írás, feltétlenül látogassátok meg Lir Morlan saját weboldalát! Itt még több munkáját elolvashatjátok - többek között haikukat, verseket, rövid prózákat, sőt, még színműveket is! A kezdőlapon bővebb tájékoztatást kaphattok.

62


IRODALOM Lesley MacBeltine: Rózsák

Lesley MacBeltine: Rózsák Catherine Sheckley kertjében nőttek talán a világ legszebb rózsái. Minden reggel és este, ahogy elmentem a háza előtt, megálltam pár percre, hogy elgyönyörködjek azokban a csodálatos, mélytüzű virágokban. És Catherine Sheckley, ez a töpörödött, ráncos anyóka mindig ott csoszogott közöttük és gondozta, becézte őket, kitépkedte töveik körül a gyomokat, vagy lecsipkedte a vadhajtásokat. Számtalanszor kérdezgettem már, mi a titka, de ő mindannyiszor csak elmosolyodott és csupán ennyit mondott: 

A szeretet, uram. A szeretet.

Ennél többet sosem tudtam kihúzni belőle. Nem beszélt róla, miként kell locsolni, metszeni a rózsákat, vagy mivel kell – ha kell egyáltalán – permetezni. Egyszer arra gondoltam, kérek tőle néhány magot, vagy ágat és elültetem, de ő csak a fejét csóválta, amikor előálltam a kérésemmel. Azt mondta, hiába ültetném el őket, meg hogy egy darab ágat bárki le tud szúrni a földbe… Arról persze sosem beszélt, miért más az ő kertje, mitől olyan csodálatosak az ő rózsái. Aztán eljött az a nap. Késő ősszel történt, amikor a rózsák elhervadnak és sorra hullajtják elfonnyadt, megfakult szirmaikat. Éppen a kerítésnél ácsorogtam és sajgó szívvel néztem a szépség eme fennkölt haldoklását, amikor hirtelen felüvöltöttek a szirénák. 

Tessék jönni, mindjárt bombáznak! – kiáltottam a néninek, ám ő nem mozdult – Mrs. Sheckley!

Amikor láttam, hogy tudomást sem vesz rólam, sietve átmásztam az alacsony kerítésen és odaugrottam hozzá. Megszorítottam a karját és magam felé fordítottam; ijedtséggel vegyes harag villant a szemében, ahogy felnézett rám. 

Velem kell jönnie! – kiáltottam rá – Mindjárt bombáznak!



Nem! – csattant fel és kitépte magát a szorításból. Mintha meg sem ismert volna pedig évek óta szomszédok vagyunk – hagyjon békén!



De Mrs. Sheckley!



Nem hagyom itt őket!



Gyere már, Angus! – hallottam az óvóhely felől a feleségem és a kislányom hangját – Apu! Apu!



Én meg magát nem hagyom itt! – ordítottam rá ekkor a nénire és egyszerűen felkaptam a vállamra. Az ócska zár azonnal engedett, ahogy kirúgtam a kaput, én pedig lélekszakadva rohantam az óvóhely felé.



Tegyen le, maga huligán! – kiabálta a fülembe, de én nem törődtem semmi mással, csak a 63



végtelennek tűnő távolsággal az óvóhely lejáratáig. Aztán – nem is tudom, talán megbotlottam – a néni valahogy kiszabadult. Emlékszem, ahogy visszafelé szaladt, én pedig épp utána eredtem volna, amikor a belváros felett egyszerre vakító fényesség támadt. Még láttam, ahogy elesik, aztán feltápászkodik és tovább szalad… Talán utána is kiáltottam még, mielőtt rohanni kezdtem volna az óvóhely felé. Azt hiszem, az utolsók között értem el a kaput, még épp idejében, mert odakintről a következő pillanatban fülsiketítő dörgés hallatszott, mintha maga a világ hasadt volna ketté. A többrétegű, ólombetétes kapu döndülve zuhant a helyére és bár legalább húsz méter választott el minket a felszíntől, pillanatok alatt perzselően forró lett a felülete. Az egész mindenség remegett körülöttünk; többen is hallani vélték a túloldalon rekedtek sikoltozását – ami persze teljes képtelenség – és üvöltve követelték a polgári védelmisektől a kapu kinyitását, ám ők tehetetlenek voltak a zár könyörtelen elektronikájával szemben. Emlékszem a káoszra és a sikoltozásra, az elcsattanó pofonokra, de minden másnál jobban a hirtelen beálló síri csendre, amelytől mindenki ledermedt. Tizenkét év telt el azóta. Tizenkét éve, hogy lejöttünk a föld alá, és ha hinni lehet a naptárnak, most 2069. szeptember 16.-a van… Amúgy teljesen mindegy. Az egyforma sápadt fényben mindenki rég elvesztette már az időérzékét: az óra ugyanolyan rövid, mint a másodperc, a napok mégis a hetek lassúságával vánszorognak. És ebben a sötét, két négyzetkilométernyi betonbarlangban az időérzékünkkel együtt kiveszett belőlünk minden emberi. Büdös és állott a levegő, amit belélegzünk, csont soványak és hulla fehérek vagyunk valamennyien, és bár született itt néhány gyermek az elmúlt tizenkét év alatt, rég eltűnt minden könnyünk és mosolyunk, érzelmek helyett csupán a mindenkiben ott lappangó őrület maradt. A kapu éppen úgy nyílt ki, ahogy annak idején bezárult: bár számítottunk rá, mégis meglepett bennünket. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire az omladékkal borított lépcsőkön feljutottunk a felszínre és bár az egészségügyiek mindenkinek adtak sötét napszemüveget, inkább hunyorogtunk, csak hogy újra saját szemünkkel láthassuk a napfényt. Kint a felszínen minden csendes és halott volt, amit emberkéz épített: mindaz, amit egykor Glasgow-nak neveztek, rég elhamvadt már. A megfeketedett falcsonkok régi sírkövekként meredeztek elő a gaztengerből, bármerre néztünk is; a GM egyhangúan percegett a polgári védelmisek kezében, ezen kívül az egyedüli zaj az olykor fel-feltámadó szél sivítása volt. És ahogy céltalanul ténferegtünk a romok között, egyszer csak Mrs. Sheckley házát vettem észre balkéz felé. Ugyanolyan szürke kőkupac volt, mint a többi körülötte, ám a kertje… Több tucatnyi rózsa virított mélyvörösen lángolva az omladékon, elvadultan, ám valamiképp mégis őrizve az egykori féltő gondoskodás nyomait. Talán a sugárzás tett velük valamit, nem tudom, de sokkalta gyönyörűbbnek láttam őket most, mint mikor tizenkét éve a nénivel együtt elhamvadtak az atomtűzben. A néni… A tövek között egy helyen elszenesedett csontdarabok hevertek, némelyikük törötten. Nyilván akkor törtek el, amikor a lökéshullám… De mindegy. Akkor és ott úgy érezem, a töpörödött 64



kis öregasszony szeretete volt az, ami új életre keltette a virágokat, az ő hamvaiból sarjadtak ki, amikor a Halál tovább állt innét. Soha többé nem bírtam ránézni egyetlen rózsára sem.

65

Nem hiszem, hogy élne olyan ember a világon, akinek ne lenne kedvenc szerzője vagy könyve. Ha elolvassátok aktuális rovatunk írásait, újabbnál újabb köteteket ismerhettek meg. Ki tudja, talán lesz köztük olyan alkotás is, amely elnyeri egyik-másik olvasónk tetszését, és pár napon belül már ők is a kezükben fogják forgatni az adott műveket... „Semmi sem fontosabb az olvasásnál: hazudik, aki azt állítja, hogy az olvasás paszszív időtöltés. Olvasni, érezni, érteni, tanulmányozni, ez az egyetlen módja, hogy az ember megtapasztaljon egy másik, a sajátjával párhuzamos életet.” (Roberto Saviano)

66


MOLY Consuelo de Saint-Exupéry: Vasárnapi levelek

Ki éli túl a háborút? Consuelo de Saint-Exupéry: Vasárnapi levelek Írta: Illés Lilla M. „Minden vasárnap írni fogok neked, el fogom mondani, hogy várlak. Szentjánosbogarakat teszek a fehér szakálladba, és ha tudok, csillagtiarát a fejedre. Igen, úgy tűnik, hogy amikor ilyeneket írok neked, megőrzök néhány darabkát abból a szépből és jóból, amit rám bíztál.”1 1943. április. Íródik az első levél. Odakint javában dúl a háború, idebent pusztít a magány, a félelem, a kétségbeesés. Antoine már úton Algír felé. Consuelo, a feleség, az otthon, a forrás pedig ír. Leveleket. Néha írógépen, de jobbára kézzel, esetleg diktafonra mondva mesél, elsőre talán jelentéktelennek tűnő dolgokról - helyi történeteket mond, a mindennapok gondjait, és közben végtelenül remél, tervez. Hogyan lesz majd, ha Tonio hazatér. Mert hazatér, ahogy már annyiszor, annyi lehetetlen helyzetből hazatért.

Antoine de Saint-Exupéry, A kisherceg és az Éjszakai repülés írója 1930-ban találkozott Consuelo Suncín Sandoval Zeceña-val, a San Salvador-i író- és festőnővel, s megismerkedésük után egy évvel már össze is kötötték életüket, mindkét család kezdeti rosszallása ellenére is. Antoine 1944 nyarán tűnt el Carqueiranne-öböl környékén - valószínűleg műszaki problémája akadt a csaknem húsz éve repülő pilótának. Bár Antoine regényei jóval halála után is ismertek, népszerűek maradtak, Consuelo-ról mintha elfeledkezett volna a világ: nevét elhallgatták, szinte létezését is megkérdőjelezve, kétségbe vonva az író életművére gyakorolt hatását. Pedig Consuelo volt az a személy, aki mindvégig kitartott a zaklatott magánéletű, de zseniális ember mellett; ő volt az, aki a halálig társa, életének biztos pontja maradt, még ha ezt maga Antoine sem ismerte fel először: „Nem lett volna szabad meghallgatnom. […] A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta illatával, mégse tudtam örülni neki. […] Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!”2 Talán e hallgatás miatt kavart nagy port a 2000-ben megjelent A rózsa emlékiratai, melyben Consuelo emlékezik meg közös életükről. A Vasárnapi levelek némileg más jellegű írás: apró levelekből szerkesztették, melyek mind a második világháború utolsó éveiben készültek, an67


MOLY Consuelo de Saint-Exupéry: Vasárnapi levelek

nak ellenére, hogy írójuk pontosan tudta, nem érkeznek meg címzettjükhöz. Consuelo így emlékezik meg erről: „A háború alatt New Yorkban tucatjával írtam a leveleket a férjemnek. Nem tudtam, mikor indul útnak egy tengeralattjáró, egy katona vagy ezredes, aki átadhatná őket, ezért igyekeztem hártyavékony papírra írni amely olyan átlátszó volt, mint a fény. Ez töltötte ki az életemet. (...) Törékeny volt a remény, hogy túl lehet élni a pilótamesterséget, a mi szívünk azonban továbbra is szerelmesen dobogott lankadatlanul.”3 Törékeny volt a remény... de Ő akkor is csak várt, remélt, tervezett – és szeretett, még a halál után is. Mert Consuela nem hagyta abba a levélírást, azután sem, hogy Saint-Exupéryt, Toniot, az ő „fiát” hivatalosan is eltűntnek nyilvánították; a remény, a szeretet túl erős volt benne ahhoz, hogy ilyen könnyen, ilyen hirtelen lemondjon a folytatásról. A Vasárnapi levelek megindító, erőteljes, a háború, a félelem mocskában is reményt hozó alkotás; méltó emléke egy bátor, elkötelezett asszonynak, s a világrészeket is átívelő, igaz szerelemnek, mely túlélte a háborút, a halált, s talán még az eljövendő évszázadokat is. Nem hiába búcsúzott így Saint-Exupéry: „Ne sírj! Szép az ismeretlen, amikor a felfedezésére indulunk. Harcolni megyek a hazámért. Ne nézd a szemem, mert örömömben sírok. Fáj, ha sírni látlak. Hálát is adhatnék az égnek, hogy van mit hátrahagynom, van kincsem: a feleségem, az otthonom, a könyveim. Te majd vigyázol rájuk. Minden nap írj nekem két-három sort, olyan lesz, meglátod, mint egy telefonbeszélgetés, és így nem szakadunk el egymástól, mert mindörökre a feleségem vagy.”4 1 3 4

, - : Consuelo de Saint-Exupéry: Vasárnapi levelek (Szőkefalvi-Nagy Eszter fordításában).

2

: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (Rónay György fordításában).

68

Akik az Uploaded Magazin szerkesztőinek táborát erősítik, gyakran olvasnak egy-két jobb könyvet, vagy épp találkoznak egy olyan filmmel, amiről úgy gondolják, hogy érdemes lenne azt az olvasókkal is megosztani. Mivel rohamtempóban közeledik az év (szerintem) legszebb ünnepe, így az Ajánló aktuális cikke is egy karácsonyi témájú alkotást dolgoz fel.

69


KRITIKA Klasszikus karácsony

Lir Morlan: Klasszikus karácsony Aki az ünnepek közeledtével karácsonyi hangulatba akar kerülni, általában ilyen témájú filmet, zenét, könyvet keres. És miért is ne, ezek többsége tele van azzal a szeretettel és emelkedett eszmei, érzelmi légkörrel, aminél jobban semmi nem alkalmas rá, hogy szívünk-lelkünk elteljen a karácsonnyal. Persze nem egy gyerekeknek vagy kifejezetten családoknak készült, de nincs is ezzel semmi baj, hiszen ez az ünnep szól leginkább a családi együttlétről, a kötelékekről. Számtalan kedves, bohókás, vicces, és akár szirupos alkotás közül válogathatunk, és ilyenkor talán nem is baj, ha a szokottnál jobban hiszünk a csodákban, a mesékben, a megbocsátás, és szeretet erejében. Charles Dickens neve senki előtt nem ismeretlen. És ha ezt a nevet együtt említjük a szentestével, a többségnek rögtön eszébe jut a Karácsonyi ének. Dickens nem csupán korának egyik legnagyobb és méltán ünnepelt alakja, mind a mai napig folyamatosan olvassák, fordítják, és feldolgozzák műveit. Ennek oka leginkább az lehet, hogy mindazok az értékek, melyeket megjelenít regényeiben épp olyan vágyottak, és fontosak a mai embernek, mint saját kora olvasóinak voltak. Bár hősei a viktoriánus Anglia utcáit róják, sokukban felismerhetjük saját életünk szereplőit, így azonosulni tudunk, azonosítani, szeretni, gyűlölni, remélni, és izgulni. Történeteinek többsége egyszerre mutatja meg nekünk a gazdagságot, és a nyomort, mindkettőt kiélezve a végletekig, erős, már-már elviselhetetlen kontrasztba állítva őket egymással. De Dickens romantikus személete mindent legyőz, történeteiben a jók, legyen sorsuk kezdetben bármilyen sanyarú is, a végén mindig elnyerik jutalmukat, míg a változásra képtelen gonoszok büntetésüket. Sokszor bukkannak fel nála olyan alakok, akik a történtek hatására levedlik szívük megkeményedett, felső rétegét, és jól cselekszenek, változnak, és ezzel elkerülik a csúnya befejezést. Ez a karaktertípus nála általában a főhőst gátló, majd később segítő szereplőre korlátozódik, kivéve Scrooge történetében. Dickens legnagyobb erénye, a megkapó hangulat, mely összetéveszthetetlenül sajátja minden művének itt ez év legszebb, legvarázslatosabb időszakába vezet minket. Ebenezer Scrooge talán a világ legönzőbb, legfukarabb embere, aki még a „Boldog Karácsonyt!” köszönést is sajnálja. Rettentően komoly elvei vannak alátámasztandó magányos életének, és undok viselkedésének helyességét, és ebből nem zökkentheti ki semmi. Se üzlettársának halála, se a szegények könyörgése, vagy egyetlen élő rokona, unokaöccse meghívása. A dolgok jól vannak úgy, ahogy vannak. Lehet ezen változtatni? Nem… még egy átlagos Dickens regényben is reménytelen figura lenne Scrooge… de mire való a karácsony, ha nem a csodavá70



rásra? Karácsony este van. Miután Scrooge ledorongolja a titkárát, aki egy gyertya lángjánál próbált melegedni, elzavarja a szegényeknek gyűjtőket azzal, hogy vannak börtönök, és szegényházak, oda való, aki nem tud megélni, és elküldi unokaöccsét, aki meghívná egy partira, miután hosszasan ecseteli neki a karácsony értéktelenségét, megnyugodva pihenget otthon szerény – igen, még magára is fukar!- vacsorája mellett, amikor megjelenik előtte egy szellem, elhunyt társa szelleme. Marley figyelmeztetni próbálja, hogy változtasson az életén, nézzen máshogy a világra, az emberekre, és önmagára, de Scrooge urat nem könnyű megrémiszteni, de még meglepni sem. Így Marley , hogy segítsen, elküldi hozzá a három karácsonyi szellemet. Az első, aki meglátogatja az elmúlt karácsonyok szelleme. Itt megismerkedünk Scrooge múltjával. Fontos része ez a történetnek, megtudjuk, mitől válik valaki ilyenné, mi keményíti meg ennyire, milyen események ölik meg valaki szívét – majdnem véglegesen. Megsajnáljuk, és talán meg is értjük, ha egyet nem is értünk vele. A második szellem a jelen karácsonyé. Megmutatja, mi mindenből marad ki Ebenezer saját döntése, jelleme okán, hogy mennyi jót tehetne, és milyen sokaknak lenne szüksége egy kis jóságra… főleg ilyenkor. Megismerjük vele együtt segédje Cratchit családját, nehéz körülményeit, de szerető, boldog gyermekeit. Szembe kell néznie vele, hogy zsugorisága mit tesz másokkal, akik csendben, megalázkodva tűrik minden nap kegyetlenkedéseit. A gyerekek, főleg a beteg, béna lábú Tim, a jószívű család, Cratchit jólelkűsége és a szegényes, de panasz nélküli vacsora még a Scrooge szíve körüli jeget is megolvasztja. Ezek után kegyelemdöfésként éri unokaöccse karácsonyi összejövetelének látványa. A karácsonyi csoda mindenkinek jár. Legalábbis így kellene lennie, de a világban oly sok a szegénység. A szellem búcsúzóul a fejére olvassa mindazt, amit saját fukarsága miatt mondott, és okozott, átadva helyét a harmadik, legfélelmetesebb szellemnek. Fekete, csuklyás alak, arctalan, néma, titokzatos, és ijesztő. Igen. A harmadik a jövő szelleme. Mire vele találkozik, Ebenezer már tudja, hogy változtatnia kell, hogy sok minden vár még rá életében, de kell, feltétlenül kell az, hogy belepillantson a jövőbe. Látja, hogyan végzi, és hogy állnak mások a halálához, és látja, hogy meghal a kis Tim is, Cratchit fia, mert nincs, aki megmentse. Csupán egy dolgot akar tudni, változtathat-e, vagy véglegesen elrendelt a jövő, azt, hogy ha tesz érte, jobbá válik-e a világ. Megkapja a lehetőséget, és él is vele, reggel, amikor magához tér, karácsony reggel van, még nem késett el, még jót tehet… és tesz is. Scrooge valóban megváltozik. És a jóság, mely a szívében végül utat talál, feltörve, megrepesztve, és szilánkokra robbantva saját jégbörtönét, meg is marad örökre. Ilyen Dickens világa. Izgalmas, mesés, csodás, és idilli, ahol a jók végül boldogok lehetnek. A Karácsonyi ének az egyik legnagyszerűbb karácsonyi történet. Mondanivalója örökérvé71



nyű, karakterei szerethetőek, meséje magával ragadó. Remek olvasmány advent vasárnapi délutánokra. 1843 óta sikerútja töretlen. De ha együtt szeretné élvezni a család, több filmes feldolgozásából is választhatunk. Azon túl, hogy számtalan helyen említik, és felhasználják, sorozatok részeiben felelevenítik, akad több újragondolása, animációs és báb-mesék, musicalek, színházi adaptációk, és mind modernizált, mind az eredeti története követő filmek. Talán hihetetlen, de az első megfilmesítése 1901-ből való, az utolsó pedig 2009-ből, mely egy animációs változata Disney-től, ahol Scroog Jim Carry arcát és hangját kapta. De kihagyhatatlannak vélték a Barbie, a Mupett Show, és a Flintstones alkotói is ezt a klasszikust. A modern, de az eredetit követő alkotások közül az egyik legjobb (mert a leginkább követi az eredeti történetet) az 1999-es David Hugh Jones által rendezett változat, melyben Scrooge urat Partick Stewart alakítja. Érdemes beiktatni az ünnepek valamelyik napján.

„Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.” (Charles Dickens)

***

Képek forrásai: 

http://www.wab.org/wp-content/uploads/2013/12/winter-reading.jpg



http://sinema7.net/wp-content/uploads/2011/12/1999-xmas-present.jpg



http://pics.livejournal.com/greyweirdo/pic/001x9pss



http://untitledbooks.com/features/christmas_feature.jpg

72

Több olyan emberrel is találkoztam már, akiket valóságos mágnesként vonz a színház mesés világa. Az UploadedSzínház jelen cikke akárcsak az előző rovat esetében - karácsonyra készít fel bennünket. Vass Antónia írásából kiderül, hogy egy drámaműhely tagjai hogyan készülnek fel az ünnepekre, és hogy tulajdonképpen mit is jelent az egész számukra.

73


SZINHAZ Tanulmány egy drámaműhely karácsonyáról

Tanulmány egy drámaműhely karácsonyáról Írta: Vass Antónia Íróműhely sokféle létezik. Vannak, akik regényeket, verseket írnak, mások novellákat, esetleg cikkeket alkotnak, és minden csoportnak megvan a maga saját elképzelése az írásról, a felmerülő témákról és a megvalósításról. Sokkal érdekesebb, ha az ember azokat a műfajokat, stílusokat vizsgálja, melyek annyira összetettek, hogy már-már egy másik terület határát súrolják. Ilyen terület a forgatókönyv- és drámaírás is. Én ez utóbbit szeretném közelebbről bemutatni. A drámaírás maga igen bonyolult, hiszen részben irodalom, részben színház. Ezalatt azt értem, hogy ugyanúgy meg kell állnia a helyét irodalmi alkotásként, mint színházi műként. Ez persze vonz magával rengeteg szakszót, illetve „belső színpadi látást”, melynek elsajátításához igazán sok gyakorlásra van szükség.

Hogyan is működik egy drámaírói műhely? Mint azt már említettem, ahány irodalmi csoport, annyi nézet, igény és szakmaiság, és szinte lehetetlen eldönteni, hogy melyik a helyes. Talán mindegyik. A művészeteket a gondolkodók irányítják, és aki gondolkodik, az újat alkot, az új pedig egyértelműen helyes. De hogy ne csupán üres fejtegetés legyen mindez, egy személyes példát hoznék. Vezetek egy drámaműhelyt, a neve DrámaTéka, becenevén „Téka”. Már az elején leszögeztük, hogy minket nem érdekel a spanyolviasz, visszatetsző is lenne, hiszen amikor harmadmagammal nekivágtam a dolognak, mi is épp egy másik drámacsoportból váltunk ki. Butaság lenne azonban azt gondolni, hogy a drámaírók sokan vannak, és nagy csapatokba szerveződnek, sajnos a helyzet ennél elszomorítóbb. Bizonyára léteznek hallgatásba és névtelenségbe burkolózó csoportok, akik szorgosan gyártják a jobbnál jobb drámákat, az interneten azonban rajtunk kívül mindössze két ilyen irányú szerveződés található. Ők már régebb óta vannak együtt, talán a „színházcsinálók” körében a Netdráma portál ismerősen csenghet, ők az egyik. De térjünk vissza arra, hogy mi hogyan működünk. Először is, fontos leszögezni, hogy az interneten létrejövő társulások általában az interneten maradnak, ez pedig egyaránt hátrány és előny. Hogy igazságosak legyünk, ejtenék néhány szót a hátrányairól. Egyrészről a tagok nem ismerik egymást, ezáltal olyan közös munkák, eszmecserék nem jöhetnek létre, mint amikor egy teremben körbe ülünk, és mindenki elmondhatja, hogy mit gondol. Másrészről a szakmaiság erősen megkérdőjeleződik. Ezzel szemben viszont rengeteg olyan előnye van, ami segíti a munkát. Mert miről van szó? Azonos érdeklődésű emberek közösségekbe szerveződnek, tehát az az igény, hogy legyen egy összekötő csapat, megvalósul, ráadásul nem helyhez kötött, szóval lényegtelen, hogy Sopronban, vagy Nyíregyházán lakik valaki, gond nélkül csatlakozhat. Másik előnye, hogy azonnal közzétehet, azonnal véleményezhet, azonnal értesülhet a legújabb dolgokról, 74



nincsen időponthoz kötve. Továbbá, ahogy ő könnyen elér másokat, úgy őt is könnyen meg lehet találni. Mert drámaírót találni az „éterben” egyébként bizony nehéz. Tehát minden csoport tagokat toboroz, általában olyanokat, akik aktívan érdeklődnek, jelen esetben a drámaírás iránt. Általánosságban itt sem beszélhetünk, mert mint említettem, minden csoportnak más a rendszere. Valaki a gyakorlottabbakat keresi, valaki bárkit, aki kedvet érez. Az én csoportomban főleg tízen-huszonévesek vannak, többségük nálam ír először jelenetet. Ez óriási felelősség, hiszen nem mindegy, hogy hogyan indulnak neki a munkának. Elkedvetleníthetem (vagy kevetleníthetjük), de meg is szerettethetjük a műfajt. És itt jön képbe a szakmaiság kérdése. Arról, hogy ez miért nem fekete-fehér, mindjárt mondanék is pár szót.

Szakmaiság az interneten – avagy hogy alkot az „online” drámaíró? Mint említettem, sokan nálam bontogatják a szárnyaikat. Ehhez szükség van bizonyos szakmai alapokra. Rendkívül egoista és képmutató magatartás lenne, ha azt állítanám, hogy képes vagyok bizonyos tudást átadni nekik, merthogy én is még aktívan tanulom és gyakorlom az írást. Továbbá azt sem tehetem meg, hogy „tankönyvlistát” készítek, mert a drámaműhely nem iskola, még csak nem is mesterkurzus, ha definiálnom kellene, azt mondanám, hogy egy gyakorlatorientált szakmai fórum. Ellenben összegyűjthetők a legfontosabb alapfogalmak, formai és tartalmi követelmények. A Tékában is egy ilyen összeválogatott dokumentum alapján dolgozunk. Persze, bárki mondhatná, hogy nem ellenőrizhető az írás elolvasása, azonban ez nem teljesen így van, az írt jelenetekben minden visszatükröződik, ami pedig száraz fogalom, játékos tesztekkel „kikérdezhető”. Itt jön képbe a motiváció. Az öncélú alkotásnak nincs értelme. Persze, minden mű a maga nemében öncélú, tetszeni akar, újat akar mutatni, azt szeretné, ha a egyedülálló lenne. Azonban, ha ezenkívül semmi más célja nincs, ami az olvasó vagy néző fele irányul, akkor valahol félresiklott a drámaműhelybeli munka. Fontos tehát, hogy az író, aki a csoport tagja, lássa, hogy ahol van, ott elismerik, és kialakuljon benne az igényesség, hitelesség saját maga, és az olvasó/néző fele is. Kikerülhetetlen, hogy olykor negatív kritikával is illessük a munkákat (a kritika itt kizárólag a szakmai iránymutatásra korlátozódik), azonban a pozitív megerősítés sokkal fontosabb. Ezért igyekszünk minél több embernek lehetőséget biztosítani, hogy valamilyen formában színpadra kerüljön a darabja. Mert ez a lényege az egésznek: hogy végül az irodalmi műből színpadi alkotás szülessen.

Hit és ünnep A csoport, amiben vagyunk, mindig valami új szemléletet hordoz, valami egészen különleges „generációs” forradalom van benne. Tehát mindamellett, hogy próbálunk szakmailag jók lenni, fontosak az aktualitások. A jelent megragadni nehéz, hiszen benne élünk, ennél fogva kevés75



bé látjuk objektíven, mint mondjuk a középkort, vagy a századfordulót, ezért akárcsak egy impresszionista festő, a jelent író alkotó is csak benyomásokra, érzésekre támaszkodhat. A benyomásokból később aztán lehet vélemény, élmény, emlék. Ezeket próbáljuk megragadni, a karácsony közeledtével is, a hit és az ünnep kérdéskörét járjuk körbe. Ilyen értelemben tehát a Téka is karácsonyozik, úgy, mint bárki más. Nálunk a fa alatt ünnepi írások és visszatekintő e-book lesz, ráadásul december 27-én lesz a csapat fennállásának fél éves évfordulója, ami nem tűnik hosszú időnek, de ez alatt a hat hónap alatt több, mint száz oldalnyi jelenet született, és két nagyszínpadi bemutatóra készülő darabbal lettünk készen, valamint egy harmadikat a napokban fejezünk be. Ez viszont már óriási szám. Nem is szaporítom tovább a szót, annyi azonban a drámaműhelyek kapcsán elmondható, hogy egy kisebb méretű színházi forradalom bontakozik ki, egy új drámaíró generáció születik, akik fiatal egyetemisták és más szakmában dolgozó nők és férfiak közül kerülnek ki. Hogy ki az, aki a Tékából, a Netdrámások közül, vagy a Drámaműhelyből ténylegesen el tud helyezkedni majd a színházi és írói világban, nem lehet tudni. A három irodalmi/színházi műhely azonban mindent megtesz, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsa ehhez, akár szakmai, akár kapcsolati tekintetben, talán már idén, karácsonyi ajándékként.

76

I. ÉVFOLYAM, NEGYEDIK SZÁM

Recommend Documents