II. Országos Bérügyviteli Bajnokság. A negyedik forduló főbb jellemzői

1138 Budapest, Váci út 186. t +36 1 465 5100 f +36 1 465 5101 e [email protected]

II. Országos Bérügyviteli Bajnokság

A negyedik forduló főbb jellemzői Megbízási díjat terhelő adók és járulékok (ELSŐ FELADAT) A forduló első feladata népszerű témakört dolgozott fel, mivel szinte minden szervezetnél előfordulnak megbízási szerződések és megbízási díjak. Azoknak is sokat mondott a feladat, akik „csak” szakmai részesei a megbízási jogviszonynak, mert nekik is egyértelműen bemutatja, hogy mennyi minden pénzügyi kötelezettség terheli a MEGBÍZÓT, illetve és főleg a MEGBIZOTTAT egy ilyen szituációban.

MEGBÍZÓT terhelő kötelezettségek A megbízási díj számfejtése során a KIFIZETŐT szociális hozzájárulási adó terheli – a feladatban felsorolt esetek közül -, ha a megbízási díj: önálló tevékenység ellátásának a díja, ügyvezetés ellátásának a díja, és a MEGBÍZOTT a kifizető társaság tulajdonosaként társadalombiztosítási jog szerint társas vállalkozónak minősül az ügyvezetés ellátása miatt, feltéve, hogy a megbízott nem minősül kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak.

MEGBÍZOTTAT terhelő kötelezettségek A megbízási díj számfejtése során a MEGBIZOTTÓL nyugdíjjárulékot kell levonni - a feladatban felsorolt esetek közül -, ha: a) társadalombiztosítási jog szerinti biztosítással járó jogviszony jött létre, b) a megbízási díj ügyvezetés ellátásának a díja, és a MEGBÍZOTT a kifizető társaság tulajdonosaként társadalombiztosítási jog szerint társas vállalkozónak minősül az ügyvezetés ellátása miatt, valamint c) a megbízási díj ügyvezetés ellátásának a díja, és a MEGBÍZOTT a kifizető társaság saját jogú nyugdíjas tulajdonosaként társadalombiztosítási jog szerint társas vállalkozónak minősül az ügyvezetés ellátása miatt. Az a) pontban tett megállapításhoz bátran hozzátehetjük, hogy ha társadalombiztosítási jog szerinti biztosítással járó jogviszony jött létre, akkor kivétel nélkül minden esetben kell a megbízási díj számfejtése során a MEGBIZOTTÓL nyugdíjjárulékot levonni. Volt versenyzőnk, aki a „Megbízási díj számfejtése során a megbízottól nyugdíjjárulékot levonni kivétel nélkül soha nem kell, ha nem jött létre társadalombiztosítási jog szerinti biztosítással járó jogviszony” válasz helyessége mellett érvelt, melyet azzal indokolt, hogy „A megbízási díj, amennyiben az 1997 évi LXXX. tv. 5 §.(1) g, pontja szerint nem éri el a minimálbér 30%-át nem tartozik a biztosítottak körébe, tehát nem kell levonni tőle nyugdíjjárulékot”.

1/7


Nem adtunk igazat a versenyzőnek, mert van olyan eset, amikor nyugdíjjárulék levonási kötelezettség merül fel társadalombiztosítási jog szerinti biztosítással nem járó jogviszony esetén is! Ha ugyanis a megbízási díj ügyvezetés ellátásának ellenértéke, és az ügyvezető (MEGBÍZOTT) - a Tbj. 4. § d) 5. alpontja és a Tbj. 4. § e) pontja alapján - kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak minősül, a Tbj. 36. § előírja a nyugdíjjárulék levonási kötelezettséget. A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó – a társadalombiztosítási jog szerint - nem minősül biztosítottnak. Ehhez az érveléshez hozzá tartozik „a kiegészítő tevékenységet folytató” jelentéstartalmának pontos ismerete, amelyre a Tbj. 4. § e) pontja a következő definíciót adja: „Kiegészítő tevékenységet folytató az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte”. A MEGBIZOTTÓL természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell levonni – a feladatban felsorolt esetek közül -, ha: a) társadalombiztosítási jog szerinti biztosítással járó jogviszony jött létre, b) a megbízási díj ügyvezetés ellátásának a díja, és a MEGBÍZOTT a kifizető társaság tulajdonosaként társadalombiztosítási jog szerint társas vállalkozónak minősül az ügyvezetés ellátása miatt, feltéve, hogy a megbízott nem minősül kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak. Volt versenyzőnk, aki vitába szállt a b) pontban megfogalmazott válasz helyességével, amely szerint „Megbízási díj számfejtése során a megbízottól természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell levonni, ha a megbízási díj ügyvezetés ellátásának a díja, és a megbízott a kifizető társaság tulajdonosaként társadalombiztosítási jog szerint társas vállalkozónak minősül az ügyvezetés ellátása miatt, feltéve, hogy a megbízott nem minősül kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak”. Nos, ebben az esetben sem osztottuk vitázó kedvű versenyzőnek álláspontját, aki szerint az általunk adott fenti válasz nem igaz, „hiszen ha a cégtulajdonos öregségi nyugdíjas vállalkozó megbízási díjat kap az ügyvezetésért, akkor ő társas vállalkozói jogviszonyba kerül és egészségügyi szolgáltatási járulékot, és nyugdíjjárulékot fizet (és szja-t) a megbízási díj után”. Azt feltételeztük, hogy a versenyző figyelmét elkerülte a válasz végén lévő fontos gondolat: "feltéve, hogy a megbízott nem minősül kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak"! Ennek alapján ugyanis az a megállapítás, hogy "Megbízási díj számfejtése során a megbízottól természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell levonni, ha a megbízási díj ügyvezetés ellátásának a díja, és a megbízott a kifizető társaság tulajdonosaként társadalombiztosítási jog szerint társas vállalkozónak minősül az ügyvezetés ellátása miatt" kizárólag akkor igaz, ha „a megbízott nem minősül kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak" Összefoglalva az esetet: "ha a cégtulajdonos öregségi nyugdíjas vállalkozó megbízási díjat kap az ügyvezetésért, akkor ő társas vállalkozói jogviszonyba kerül", akkor kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak minősül (Tbj. 4. § e) pont), ezért ő a kivételbe tartozik. A MEGBIZOTTÓL pénzbeli egészségbiztosítási járulékot kell levonni – a feladatban felsorolt esetek közül -, ha a megbízási díj ügyvezetés ellátásának a díja, és a MEGBÍZOTT a kifizető társaság tulajdonosaként társadalombiztosítási jog szerint társas vállalkozónak

2/7


minősül az ügyvezetés ellátása miatt, feltéve, hogy a megbízott nem minősül kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak. A MEGBIZOTTÓL munkaerő-piaci járulékot kell levonni – a feladatban felsorolt esetek közül -, ha a megbízási díj ügyvezetés ellátásának a díja, és a MEGBÍZOTT a kifizető társaság tulajdonosaként társadalombiztosítási jog szerint társas vállalkozónak minősül az ügyvezetés ellátása miatt, feltéve, hogy a MEGBÍZOTT nem minősül kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak, továbbá feltéve, hogy a MEGBÍZOTT egyidejűleg nem áll munkaviszonyban. Jó hírek a MEGBÍZOTT számára! Kivétel nélkül soha nem kell levonni: természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, ha nem jött létre társadalombiztosítási jog szerinti biztosítással járó jogviszony, munkaerő-piaci járulékot, ha a megbízás önálló tevékenység ellátására vonatkozik. A helyes válaszokért összesen 20 pontot lehetett kapni, amit a versenyzők – tudásuk alapján - nagy százalékban meg is szereztek. A munkaviszony megszüntetése felmondással (MÁSODIK FELADAT) Ismeretes, hogy a munkaviszonyt felmondással mind a munkavállaló, mind a munkáltató megszüntetheti. A forduló 2. feladatában egy olyan esetet választottunk, amelyben a - heti 40 órás főfoglalkoztatású, egy gyermekes, 2005. november 1-je óta munkaviszonyban álló, 195.000 forintos alapbérrel rendelkező, 32 éves - kereskedelmi ügyintézővel 2014. június 9én közölték, hogy munkaviszonyát a betéti társaság felmondással megszünteti. A sok kiegészítő információ birtokában a versenyzők A-tól J-ig terjedő kérdéssort kaptak, amelyek helyes megválaszolása összesen 50 pontot ért. A „leghúzósabbnak” a B) feladatot tekintettük, amely részfeladatainak helyes megoldásával összesen 30 pontot lehetett szerezni. Ez a következőképpen szólt: „Számítsa ki a munkavállaló részére kilépésének hónapjára járó, munkáltató által számfejtendő bruttó jövedelmet, az azt terhelő levonásokat, munkáltatói kötelezettségeket, és határozzuk meg a munkáltató által átutalandó nettó járandóságot”! Ezen belül – többek között – meg kellett állapítani, hogy „a dolgozó kilépési elszámolásában mennyi a részére járó bruttó jövedelem” (652. 826 forint). A megoldáshoz szabadságszámítást is végezni kellett, amely során egyik versenyzőnk azt vetette fel, hogy „Nem találtam arra vonatkozóan semmit, hogy nem 2 tizedes pontosságra kell ez esetben számítani”. Mivel ő a szabadságmegváltás napok számának számításánál a részösszegeket 2 tizedes pontossággal számította ki, ezért 14,7 napot kapott, amit felfelé kerekített, így neki 15 nap jött ki a 14 nap helyett (25/365 = 0,07*210 = 14,7). Részeredményét nem fogadtuk el. Igazat adtunk neki abban, hogy nincs arra vonatkozóan írott szabály, hogy nem 2 tizedes pontossággal kell ez esetben számítani. Azonban arra sincs, hogy 2 tizedes pontossággal kell számítani, és a feladatban ennél a számításnál mi sem adtunk meg ilyen instrukciót. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 125. § rendelkezése szerint: "A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani". Mivel a törvény az "arányos" szót használja, és emellett a számítás módjára nem ír elő kiegészítő rendelkezést, ezért a matematika szabályait kell alkalmazni. Az eredmény nem lehet attól függő, hogy a műveleteket milyen sorrendben végezzük el. Az arányosítás más számítási sorrendben is elvégezhető [pl. (25 x 210)/365, vagy (210/365) x

3/7


25], ebből következően a részeredmények tizedesjegyeinek kerekítése eltérő eredményre vezethet, ezért ez nem megengedett. A 2 pontot érő I) jelű feladatban el kellett dönteni, hogy az elbocsátott dolgozónak kötelező-e kiadni a Munka Törvénykönyve szerinti MUNKÁLTATÓI IGAZOLÁST (munkakörről, munkaviszony időtartamáról stb.). Sokan voltak, akik – életszerűen - úgy vélekedtek (gondolva a régi Mt.-re), hogy MUNKÁLTATÓ a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) köteles a MUNKAVÁLLALÓ részére MUNKÁLTATÓI IGAZOLÁST kiállítani [1992. évi XXII. törvény 98. § (2]). A hatályos jogi normák szerint viszont ez a kötelezettség már 2012. július elseje óta nem terheli a MUNKAADÓT, mivel az új Mt. [90. § (1)] szerint „hatályát veszti a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény … 84-104. §-a”. Az új Mt. már nem tartalmaz olyan munkáltatói igazolás kiadására vonatkozó rendelkezést, amelyet a régi Mt. 98. § (2) bekezdése írt elő, ezért 2012. július elseje óta kiadása nem kötelező. Így tehát a régi Mt. 98. § (2) bekezdés szerinti munkáltatói igazolás megszüntetésével nincs kötelezettsége a munkáltatónak ilyen tartalmú igazolás kiadására, ami a gyakorlatban azonban problémát jelenthet a dolgozó számára, ha például azt kell igazolnia, hogy adott munkakörben mettől meddig dolgozott. A bérprogramok készítői valószínűleg ebből a gyakorlati megfontolásból nem vették ki a program által kiadható igazolások közül a MUNKÁLTATÓI IGAZOLÁST. NÉHÁNY TÁJÉKOZTATÓ MEGJEGYZÉS AZ IGAZOLÁSOKRÓL: A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (új Mt.) 80. § (2) szerint "A munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat". Ez a szabály arról szól, hogy ha megszűnik a dolgozó munkaviszonya, akkor milyen határidőben kell kiadni részére az igazolásokat és kifizetni járandóságait. Azt, hogy pontosan milyen igazolásokat kell kiadni, nem ez a joghely írja elő, ez a joghely csak hivatkozik a szabályokra. Annak megállapításához, hogy kilépéskor milyen igazolások kiadása szükséges, több jogszabály együttes alkalmazására van szükség. Erre utal az Mt. 80. § (2) bekezdésében az "és egyéb jogszabályokban" kifejezés. Munkaviszonyra vonatkozó szabályban előírt igazolás többek között - a szakmában bérlapnak nevezett - TÁJÉKOZTATÓ IRAT, amelynek kiadására vonatkozó szabályokat az új Mt. 155. § (2) és (3) bekezdése tartalmazza. (Ez a munkabér elszámolásáról szól, amelynek alapján a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.) Kilépéskor ezt az igazolást is meg kell kapnia a dolgozónak az új Mt. 80. § (2) bekezdés szerinti határidőben. („A munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.”) 4/7


A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 78. § (1) bekezdése szerint "A munkáltató köteles az adós részére a munkaviszony megszűnésekor olyan igazolást kiállítani, amely feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére kell levonni". Ebből a normaelemből az következik, hogy a munkaviszony megszűnésekor az új céget a letiltásokról igazolás kiadásával értesíteni kell. Erre a célra általánosan alkalmazott igazolás neve: "ADATLAP A BÍRÓSÁGI VÉGZÉSSEL MEGHATÁROZOTT TARTÁSI KÖTELEZETTSÉGEKRŐL". Amennyiben a letiltás nem bírósági végzéssel meghatározott, vagy nem tartási kötelezettségről szól, de a bírósági végrehajtásra vonatkozó törvény hatálya alá tartozik, vagy annak alkalmazása kötelező az adott letiltásra vonatkozóan, akkor az igazolást ki kell állítani. A H) jelű feladatban arra vártunk választ, hogy a feladat szerinti esetben kötelező-e a FOGLALKOZTATÓNAK kiadni „összevont” IGAZOLÁST a levont és fizetett járulékokról? Az IGEN választ tekintettük helyesnek, mivel a biztosítással járó jogviszony év közben történő megszűnése esetén a FOGLALKOZTATÓ köteles a nyilvántartás adataival egyező IGAZOLÁST kiadni a BIZTOSÍTOTT részére a tárgyévben fennállt biztosítási idő "tól-ig" tartamáról a tárgyévre, illetve a tárgyévtől eltérő időre levont járulékok összegéről, a foglalkoztató által megfizetett egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék összegéről és azok alapjáról, valamint az egyes járulékokból érvényesített családi járulékkedvezményről. [Lásd a 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 47. § (3) bekezdést!]. Volt versenyző, akit – talán jogosan – megzavart az „összevont” jelző használata, mivel számára az összevont szó használata azt jelentette, hogy „évközi belépés esetén az adott munkáltatónál levont és befizetett járulékadatokat össze kell vonni az előző munkáltatótól hozott adatokkal”. Azonban az „összevont” szónak a versenyző által alkalmazott értelmezése a szakmában nem általános, ezért érvelése nem volt elfogadható. Bár a jogszabály szövege ezt a kifejezést nem tartalmazza, a gyakorlatban az „összevont” szóval különböztetjük meg ezt az igazolást a havonta kiadandó jövedelem elszámolástól, amelyen a levont egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összege és alapja, illetve az érvényesített családi járulékkedvezmények összege szintén szerepeltetendő.

5/7


Feleletválasztós feladat (HARMADIK FELADAT) A feleletválasztós feladatokat rendre jól értelmezik és sikeresen oldják meg a versenyzők (első 30 résztvevő átlagpontszáma 13,6 a lehetséges 15 pontból). Ez a negyedik forduló esetében is így történt. Csak a 2. kérdéssel kapcsolatban merültek fel értelmezési problémák, amely így szólt: „Melyik ellátás havi összege lehet a legmagasabb”: Helyes válasznak a b) feleletet tekintettük: „Egy gyermek esetén járó anyasági támogatás”. Egy versenyző a c) feleletet jelölte meg, és úgy érvelt, hogy „az anyasági támogatás nem havi összeg, hanem gyermek születéséhez kapcsolódó egyszeri támogatás”, másik versenyzőnk szerint a „kérdés feltevése … nem a legmagasabb összegű juttatásra utalt, hanem a havi juttatás összegére”, ezért nem fogadható el helyes válasznak a b) feleletet. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény rendelkezik [26. § (1)] a gyermekgondozási támogatás, a gyes, valamint az anyasági támogatás mértékéről: „A gyermekgondozási támogatás havi összege - függetlenül a gyermekek számától - azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, töredékhónap esetén egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár”. Míg a (2) bekezdés értelmében: „A gyermekgondozási segély havi összege ikergyermekek esetén azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 2 gyermek esetén 200%-ával, 3 gyermek esetén 300%-ával, 4 gyermek esetén 400%-ával, 5 gyermek esetén 500%-ával, 6 gyermek esetén 600%-ával”. Szintén a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény rendelkezik az anyasági támogatás folyósításáról (31.§): „Az anyasági támogatás - gyermekenkénti - összege azonos a gyermek születésének időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 225%-ával, ikergyermekek esetén 300%-ával”. A válaszok/feleletek között szereplő valamennyi juttatás összege az öregségi teljes nyugdíj legkisebb havi összegéhez viszonyítva kerül megállapításra. Éppen ezért továbbra is azon az állásponton voltunk/vagyunk, hogy a b) feleletet a helyes megoldás, mert a kérdés nem a folyósítás gyakoriságára, hanem a felsorolt juttatások összegének pontos ismeretére irányult. (Azt nem vitatjuk, hogy talán lehetett volna a kérdést ennél is szabatosabban feltenni, amellyel elkerülhető, hogy havi juttatásokat egyszeri juttatással kelljen összevetni, különös tekintettel arra, hogy a kérdésben szerepelt a „havi” kifejezés!) Igaz-hamis teszt (NEGYEDIK FELADAT) Tekintve az eredményeket az Igaz-hamis teszt is a könnyen „legyűrhető” kategóriába tartozik. Így volt ez a negyedik fordulóban is (első 30 résztvevő átlagosan csak egy-egy kérdésben tévesztett), amit az is jól bizonyít, hogy egyetlen észrevétel sem érkezett a feladatsorhoz. Következik az ötödik, jelenléti forduló! Hasonlóan a tavalyihoz, a Budapesti Gazdasági Főiskola ad otthont az 5. fordulónak. (A részletes információkat külön dokumentumban foglaltuk össze, melyet a www.obb.hu honlapon tettünk közzé). Az interaktív fordulót 2014. november 13-án (csütörtökön) 13 órakor szervezzük meg, amelynek tervezett időtartama 150 perc.

6/7


A II. Országos Bérügyviteli Bajnokságban elért végső helyezést a jelenléti/interaktív fordulóban elért pontszám határozza meg. Tisztázó kérdésekre, illetve panaszok benyújtására – kizárólag írásos formában - 2014. november 14., déli 12 óráig lesz lehetőség! Az ünnepélyes eredményhirdetés és díjátadás november 18-án lesz, amelyre a MEGHÍVÓT 2014. november 14-én 16 óráig tervezzük – elektronikus formában kiküldeni a legtöbb pontszámot elérő tíz versenyzőnek. (A meghívottak egy-egy személyt magukkal hozhatnak az eseményre, melyet kérünk előzetesen bejelenteni.) Budapest, 2014-11-10

7/7

II. Országos Bérügyviteli Bajnokság. A negyedik forduló főbb jellemzői

Recommend Documents