IFRS 9, lízingügyletek és FINREP felkészültek-e pénzintézetek a változásokra?

PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK

IFRS 9, lízingügyletek és FINREP – felkészültek-e pénzintézetek a változásokra? KPMG-felmérés a hazai pénzügyi szektorban kpmg.hu

2 | Section or Brochure name

Tartalom: 1.

Előszó

3

2.

Felmérésünkről

4

3.

Összefoglaló megállapítások

9

4.

IFRS 9

10

5.

Lízingek – nyilvános tervezet

18

6.

Egységes felügyeleti adatszolgáltatás – FINREP

20

IFRS9, lízingügyletek és FINREP – felkészültek-e pénzintézetek a változásokra? | 3

1. Előszó A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB ) 2011-ben is kiemelten foglalkozott a pénzügyi instrumentumok elszámolását jelenleg szabályozó IAS 39 sztenderdet felváltani hivatott IFRS 9 sztenderd véglegesítésével. Hasonlóan kiemelkedő szerep jutott az új lízingsztenderd kidolgozásának, melynek véglegesítése szintén a közeljövőben várható. Az új, egységes, az EU által befogadott IAS és IFRS-sztenderdeken alapuló, konszolidált felügyeleti adatszolgáltatási kötelezettség pedig várhatóan 2013. január 1-jén hatályba is lép. Amíg zajlik a sztenderdalkotási folyamat, s mindannyian várakozással tekintünk a változások elé, sokszor teszik fel nekünk is azt a kérdést ügyfeleink, hogy hogyan készülnek, hol tartanak a többiek? A számtalan kihívás, a gazdasági válság, az eredményesség fenntartásának csatájában maradt-e idő és energia a várható számviteli változásokra való felkészülésre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor megkérdeztünk tizenhárom Magyarországon működő pénzintézetet. Az IFRS 9 kapcsán több válaszadónk is elmondta, hogy bár jól ismerik a sztenderdet, még nem kezdték meg a felkészülést a szabályozás-változásra, és anyavállalataiktól sem kaptak még instrukciókat erre vonatkozóan. Mivel az átállás határidejét az eredeti 2013-as dátumról 2015-re változtatták, a pénzintézetek lélegzetvételnyi szünethez jutottak a felkészülési projekt elindításáig. A lízingekre vonatkozó nyilvános tervezet, azaz a várható új sztenderd előírásaival a megkérdezettek többsége alapvetően tisztában van. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy mivel ez a projekt már hosszú évek óta húzódik, a pénzintézetek elvesztették érdeklődésüket a folyamat iránt, és nem készülnek számottevően az új szabályozásra. A pénzintézeteket megkérdeztük a 2013. január 1-jétől hatályba lépő új, egységes, IFRS-alapú felügyeleti adatszolgáltatásról (FINREP) is, melyről úgy nyilatkoztak, hogy csak részben érzik felkészültnek szervezetüket az adatszolgáltatás teljesítésére. Bizonytalanságot jelent, hogy a szolgáltatandó információk pontos köre, s főként a pontos formátuma felmérésünk időpontjában még nem állt rendelkezésre, ez a kapcsolódó technikai fejlesztések megvalósításához egyre sürgetőbb lenne. További bonyodalmat okozhat, hogy Magyarországon nem lehet IFRS-beszámolóval egyedi szinten kiváltani a számviteli törvény szerinti beszámolót, ezért számos válaszadónál csak konszolidált szinten vannak meg az adatok, melyeket szükséges lesz beszerezni, átalakítani vagy átcsoportosítani a FINREP-féle adatszolgáltatáshoz. A végleges sztenderdek tehát még váratnak magukra, de várakozásaink szerint jelentős feladatot ró majd mindenkire ezek alkalmazása, ami hatással lesz, és ezért változást hoz a pénzintézetek sok más, számvitelen kívüli területén is. 2012. október László Csaba szenior partner

© 2012 KPMG Tanácsadó Kft, a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

4 | IFRS9, lízingügyletek és FINREP – felkészültek-e pénzintézetek a változásokra?

2. Felmérésünkről Az IASB jelenleg számos sztenderd jelentős felülvizsgálatán dolgozik. Ennek eredményeképpen számos új IFRS kibocsátására, valamint a régiek aktualizálására és módosítására kerül sor. Sok változás az IASB és az FASB közötti közös projekt eredménye. Az IAS Board jelenlegi munkaterve: Végleges standard

Áttekintési tervezet

Nyilvános tervezet

Éves továbbfejl. 2009-2011

Vitairat

Kerek asztal beszélgetés

Felülvizsgálat – véleménykérés

Kiegyensúlyozás – befektetési ügyletek Lízingek

FIII: Általános fedezeti elszámolás

Kiegyensúlyozás – Befektetési ügyletek

FII: Értékvesztési módszertan Árbevétel elszámolás (2012/2013)



FI: Besorolás és értékvesztés (IFRS 9) Éves továbbfejl. 2010-2012

IFRS 8

Biztostosítási szerződések

Lízingek

Éves továbbfejl. 2011-2013 Átmeneti útmutató az FIII: Általános fedezeti IFRS 10-hez elszámolás

2012 2. negyedév

Biztosítási szerződések

FIII: Makrofedezeti elszámolás

2012 2. félév

2013 és később megvalósítandó

A fenti munkatervből látható, hogy az IAS Board alapvetően a pénzügyi intézmények (hitelintézetek, biztosítótársaságok) beszámoló-készítését leginkább érintő és ezen szervezetek eredményét leginkább befolyásoló sztenderdeken (IFRS 9, lízing sztenderd, biztosítási szerződések) dolgozik. Az IASB folyamatos kommunikációjából kitűnik, hogy az ezen területeken várható változások jelentős hatást fognak gyakorolni a pénzügyi szektorra, és a változások nagyságrendje várhatóan igen jelentős mértékű változtatásokat vetít előre az intézmények által használt IT-rendszerekben is. Az IFRS-alkalmazók előtt álló kihívások: A már elfogadott, azonban kötelezően még nem alkalmazandó sztenderdek köre folyamatosan bővül. Alább láthatóak azok az alapvető jelentőségű sztenderdek, amelyek alkalmazása a közeljövőben válik kötelezővé: IAS 19: nyugdíj módosítások

IAS 1: Egyéb átfogó jövedelem részei

IAS 27: különálló pénzügyi kimutatások

IFRS 7: PI – ellentételezési közzétételek

IFRS 9: besorolás és értékelés pénzügyi eszközök

IFRS 9: PI – besor. és értékelésmódosítások

IAS 28: társult és közös vezetésű vállalkozások

IFRS 1 módosításai (IAS 20)

IFRS 9: besorolás és értékelés pü-i kötelezettségek

Éves fejlesztések 2011-2013

IFRS 10: konszolidáció

IFRIC 20: leszerelési költségek

IFRS 32: PI – ellentételezés


IFRS 7: kivezetési közzétételek

IFRS 11: közös konstrukciók

Konszolidáció – befektetési társaságok

PI – értékvesztés

Lízingek

IAS 12: halasztott adó – mögöttes eszközök

IFRS 12: részesedések közzététele

Konszolidáció – áttérés

PI – általános fedezeti elszámolás

Árbevétel elszámolás

IFRS 1: hiperinfláció & kötött dátumok

IFRS 13: valós értékelés


PI – makro fedezeti elszámolás

Biztosítási szerződések

Standard

Kiadva

Értelmezés Lezárandó

2012

*

2013

2013 után



A jelentős változások közül kiemelkednek a konszolidációra és a valós értékelésre vonatkozó sztenderdek. Ezen sztenderdek alkalmazása várhatóan nem jelent jelentős változást a magyarországi IFRS alkalmazókra, azonban lényeges elemzési és szabályzatalkotási munkát igényel ezen sztenderdek előírásainak gyakorlati életbe történő átültetése. Felmérésünk fókusza A jelentősen megváltozó előírások közül azokat emeltük ki felmérésünkben, amelyek alkalmazására való felkészülés várhatóan nagy terhet ró a pénzintézetekre, így kiemelten foglalkoztunk a pénzügyi instrumentumok elszámolását jelenleg szabályozó IAS 39-et felváltani hivatott IFRS 9, illetve a jelenlegi IAS 17 Lízingek sztenderd lecserélését célzó projektre történő felkészüléssel. Felmérésünk kitért továbbá a bankszektort érintő EU-szintű egységes jelentéstételi követelmények körében várhatóan bekövetkező változások nyomon követésére, illetve azok magyar bankszektorra gyakorolt várható hatásának felmérésére is. Felmérésünket 2012 február-márciusában végeztük el, kérdéseinkre nyolc kereskedelmi bank, három szakosított hitelintézet, egy külföldi hitelintézet magyarországi fióktelepe és egy biztosító válaszolt.

2.1 A sztenderdek, melyek hatását a felmérésben vizsgáltuk 2.1.1 Az új IFRS 9 sztenderd, és bevezetése az EU-ban Az IAS 39 felváltását célzó projektet, az IFRS 9 bevezetését, különösen annak ütemezését, részben a G20-ak és egyéb szervezetek felől érkező, reformokat sürgető kérések ösztönözték. Valószínűleg valamennyi olyan gazdálkodó egység érintett lesz, amelyik IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásokat készít (akár konszolidált, akár egyedi szinten, akár anyavállalatnak történő jelentések alapját is ezen sztenderdrendszer képezi), de várhatóan a pénzintézetek érzik majd legnagyobb mértékben az új sztenderd hatását, mind a megvalósításhoz szükséges erőforrások, mind az eredményre és a saját tőkére gyakorolt hatás tekintetében. Az IAS 39 felváltását fázisokra bontva hajtja végre az IASB, többek között annak érdekében, hogy minél gyorsabban tudjanak foglalkozni a pénzügyi válság következményeivel, ugyanakkor lehetőséget adva az érdekelt feleknek arra, hogy észrevételeket fűzzenek a javaslatokhoz az IASB követendő eljárás iránti elkötelezettségének megfelelően. Az EU-ban ez az új sztenderd (IFRS 9), melynek még meg kell felelnie a sztenderd-befogadási folyamatnak, csaknem teljesen felváltja majd az IAS 39-et. Az EU által befogadott IFRS-ek szerinti beszámolót készítő gazdálkodó egységeknek figyelembe kell venniük, hogy az EU csak azután kezdi majd meg a befogadási folyamatot, miután valamennyi fázis befejeződött, és az IASB átfogó, egységbe foglalt sztenderdet adott ki. Az új sztenderd a jelenlegi állapot szerint a 2015. január 1-jével kezdődő üzleti évekre alkalmazandó kötelezően. Az IAS 39 felváltását célzó projektnek három fő fázisa van. Különböző készültségi fokban, de mindegyikben közös a pénzügyi instrumentumok elszámolásának a gazdálkodó egységek üzleti modelljeihez és kockázatkezelési politikáihoz és céljaihoz történő hozzáigazítására való törekvés. A jelenlegi állapot szerint a sztenderd besorolásra és értékelésre vonatkozó fázisát (I. fázis) 2009 novemberében (pénzügyi eszközök) és 2010 októberében (pénzügyi kötelezettségek) bocsátották ki, és azt az IFRS-ek szerinti beszámolót készítők már annak hatályba lépése előtt alkalmazhatják. Az amortizált bekerülési értékre, értékvesztésre és fedezeti elszámolásra vonatkozó szabályozásokat tartalmazó másik két fázis még nyilvános tervezet formájában létezik csak, így ezen szabályok még várhatóan jelentősen változnak a végleges sztenderd kibocsátásáig.



A következő ábra a három fázishoz kapcsolódóan a végleges sztenderd kiadásának időpontját, illetve hatályba lépésének időpontját ábrázolja: 2009 Q4

2010

2011

2012 H2

?

Standard

Hatályba-lépés dátumának elhalasztása (2015.01.01)

Nyilvános tervezet – korlátozott módosítások*

Módosított standard?

Exposure draft*

Standard *

I. fázis Besorolás és értékelés Pénzügyi eszközök

Standard

Pénzügyi kötelezettségek II. fázis ABÉ és értékvesztés Amortizált bekerülési érték és értékvesztés

Exposure draft Exposure draft

Kiegészítés: nyitott portfoliók III. fázis Fedezeti elszámolások

Általános fedezeti elszámolás

Makrofedezti ügyletek elszámolása

Exposure draft

Review draft* Standard*

Vitairat*

Exposure draft* Standard*

* várható dátum (forrás: www.iasb.org 2012.06.01)

A jelenleg is alkalmazható, a pénzügyi instrumentumok besorolására és értékelésére vonatkozó I. fázis egy olyan vegyes értékelési modell, amelyben a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek értékelése amortizált bekerülési értéken vagy valós értéken történik. Pénzügyi eszközök vonatkozásában a két értékelési modell közötti megkülönböztetés a gazdálkodó egység üzleti modellje alapján történik, kiegészítve azzal a követelménnyel, mely szerint fel kell mérni, hogy az egyes instrumentumok cash flow-i kizárólag tőkeösszegés kamatkifizetések-e. Az üzletimodell-megközelítés alapvető építőköve az új sztenderdnek, amely összehangolja az elszámolást azzal a móddal, ahogyan a vezetőség használja és elemzi az eszközöket, tükrözve egyúttal az eszközök jellemzőit is. Minden gazdálkodó egységnek szüksége van valamennyi időre ahhoz, hogy feldolgozza a javaslatokat, beleértve a bemutatott alternatív modelleket is, valamint hogy felmérje valószínűsíthető hatásaikat, költségeiket és hasznaikat. Habár a sztenderd bevezetésének 2011. december 16-án bejelentett időbeli eltolása a felkészülési időt meghosszabbította az eredetileg tervezett 2013. január 1-jéről 2015. január 1-jére, az idő továbbra is korlátozott, mivel az új követelményeket már a 2014. évre vonatkozóan is szükséges lesz alkalmazni, az előző pénzügyi év összehasonlító adatainak közzétételi kötelezettsége miatt. Felmérésünk fő célja ezen területen annak bemutatása volt, hogy az új IFRS 9 sztenderd első fázisának bevezetése a felmérésben résztvevő pénzintézetek esetében mely eszközcsoportokat érinti elsődlegesen, a sztenderd bevezetésének milyen számviteli következményei lehetnek, illetve a bevezetéshez milyen forrásokat szükséges bevonni, igénybe venni.



2.1.2 A lízingekre vonatkozó nyilvános tervezet Az IASB és az FASB lízingekre vonatkozó közös nyilvános tervezetében új megközelítést javasol a lízingügyletek lízingbeadó és lízingbe vevő általi elszámolására vonatkozóan. A javaslatok célja, hogy választ adjanak arra a régóta fennálló kritikára, amely szerint a lízingre vonatkozó számvitel túlzott mértékben megengedi a mérlegen kívüli kezelést a lízingbe vevők számára, szabályozása pedig túlságosan bonyolult és önkényes. Az IASB és az FASB javasolják a lízingek operatív vagy pénzügyi lízingként történő besorolására vonatkozó követelmény megszüntetését, és helyette valamennyi lízingbevevő és lízingbeadó számára egyetlen lízingelszámolási modell alkalmazását vezetnék be bizonyos kivételek engedélyezése mellett. A nyilvános tervezet lízingbe vevőkre vonatkozó javaslatainak középpontjában a használati jog modell áll, amelynek értelmében a lízingbe vevő eszközként jeleníti meg a lízingelt eszköz használatához való jogát és kötelezettségként a bérleti díj fizetésére vonatkozó kötelmét. Ily módon kerülnek be az operatív lízingek a pénzügyi helyzet-kimutatásba, melynek legfontosabb hatása az eszközök és kötelezettségek növekedése, eredmény szempontjából pedig a lízing első éveiben a ráfordítások kezdeti nagy összege lesz a jellemző, mivel a lízingkötelezettséget amortizálni fogják hasonlóan ahhoz, ahogyan ma a pénzügyi lízing amortizációja történik. Ezek a változások jellemzően azokat a gazdálkodó egységeket fogják érzékenyen érinteni, amelyek nagy értéket képviselő, drága eszközöket (például repülőgép, ingatlanok, kereskedelmi épületek, stb.) lízingelnek jelentős operatív lízingügyletek keretében. A jelen felmérésünk során megkérdezett pénzintézetek is beletartoznak ebbe a körbe, hiszen valamennyi megkérdezett pénzintézet lízingel ingatlanokat, nagy számban lízingelnek számítástechnikai hardvereket és néhány esetben szoftvereket is. Az IASB nyilvános tervezetében javasoltak jelentősen megváltoztathatják a pénzintézetek, mint lízingbevevők, pénzügyi kimutatásait is. Mivel a pénzintézetek működésükhöz általában nagy számban lízingelnek ingatlanokat, melyeket a jelenlegi előírások alapján operatív lízingként számolnak el, azaz az ingatlanok nem szerepelnek pénzügyi kimutatásaikban, az új modell szerint új, a használathoz való jogot reprezentáló eszközök kerülnének a könyveikbe. Ha ez valóban így lesz, s a használathoz való jogokat immateriális jószágként kell majd megjeleníteni, és a tőkekövetelmény számítás szabályai nem változnak, az európai bankoknak ezen eszközök miatt konszolidált szinten jelentősen meg kell majd növelniük a felügyeleti hatóságok által előírt szavatoló tőkéjüket. A jelenlegi gazdasági helyzetben és tőkehiányban ezek a változások jelentős hatással lehetnek a bankok üzletmenetére is. A lízingbeadók – így különösen a bankcsoportokhoz tartozó lízingtársaságok – számára a javasolt teljesítési kötelem modell jelentős eltérést jelent majd az IAS 17 meglévő követelményeihez képest, függetlenül attól, hogy a lízingek jelenleg operatív vagy pénzügyi lízingként vannak-e besorolva. A jelenleg operatív lízingként besorolt lízinggel rendelkező lízingbeadók a mögöttes lízingbe adott eszközön kívül további eszközként jelenítenék meg a bérleti díjhoz való jogot, és további kötelezettségként a mögöttes lízingbe adott eszköz használati jogának átadására vonatkozó kötelmet. Emellett, bár bemutatásuk módja még nem világos, az átfogó jövedelem-kimutatásban a lízingbe adó kamatbevételt jelenítene meg a további eszköz után, bevételt a további kötelezettség amortizációja után és értékcsökkenési leírást a mögöttes lízingbe adott eszköz után. A jelenleg pénzügyi lízingként besorolt olyan lízingek, amelyek „lényegében értékesítések”, kikerülnének a lízingekre vonatkozó sztenderd hatóköréből; a lízingbe adó a lízingbe adott eszköz értékesítését jelenítené meg kapcsolódó pénzügyi eszköz (követelés) megjelenítése mellett. A lízingekre vonatkozó sztenderd hatókörében maradó pénzügyi lízingekre vonatkozóan a lízingbe adó többé nem vezetné ki a mögöttes lízingbe adott eszközt, és nem jelenítene meg pénzügyi lízingből származó kötelezettséget. Ehelyett a lízingbeadó továbbra is megjelenítené a mögöttes lízingbe adott eszközt, és emellett további eszközként jelenítené meg a bérleti díjhoz való jogot, és további kötelezettségként a mögöttes lízingbe adott eszköz használati jogának átadására vonatkozó kötelmet.



A fenti javaslatok felmérésünk készítésének időpontjában még mindig véleményezés alatt vannak, és nyilvános tervezet formában léteznek csak. Annyi azonban bizonyos, hogy a javaslatok jelenlegi formájukban nem érik el az IASB egyszerűsítésre, valamint arra vonatkozó eredeti célját, hogy egyetlen megközelítése legyen a lízingnek, legyen az pénzügyi vagy operatív lízing. A nyilvános tervezetből egyelőre nem derül ki egyértelműen, hogy a mérlegbe felveendő eszközöket és kötelezettségeket milyen értéken kell majd felvenni, hiszen a jelenlegi elképzelés következtében a lízingbeadóknak akár meg is kétszereződhet a mérlegfőösszegük, s ha esetleg lízingbe is vesznek egy ingatlant, akkor az még tovább növelheti ezt. Ha mindemellett a jelenlegi tőkekövetelmény számítási szabályok is érvényben maradnak, akkor a bankok tőkekövetelménye is jelentős mértékben megemelkedhet a tervezett változások következtében. 2.1.3 IFRS-alapú egységes felügyeleti adatszolgáltatás – FINREP A hitelintézetek által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) részére szolgáltatandó adatok körét, valamint az adatszolgáltatás módját hazánkban jelenleg pénzügyminiszteri rendelet, illetve annak mellékletei határozzák meg (a 42/2009. PM Rendelettel módosított 45/2008. PM Rendelet). Az adatszolgáltatási táblák egyik köre, mely a felügyeleti ellenőrzések hagyományos eszközrendszerét képezi, a számviteli beszámolókon (pénzügyi kimutatásokon) alapul, ideértve elsősorban a felügyeleti mérleget és eredménykimutatást, valamint az ezekhez – mint alaptáblákhoz – kapcsolódó, kiegészítő információkat tartalmazó táblákat és szöveges jelentést. A táblák ezen körét jelenleg saját hatáskörben határozza meg hazánk, s ezek a magyar számviteli előírások alapján készített beszámoló illetve összevont alapú felügyelet alá tartozó társaságok esetében a konszolidált beszámoló alapján készítendők el. A felügyeleti adatszolgáltatási kritériumok magasabb szintű összehangolása érdekében az Európai Bankhatóság (EBA) olyan irányelveket dolgozott ki, melyeknek célja egy közös adatdefiníciókon alapuló felügyeleti adatszolgáltatás bevezetése annak érdekében, hogy elérjék a harmonizációs célokat, és csökkentsék az adatszolgáltatás miatt a szektorra rótt terheket. Az irányelvek az EU által befogadott IAS és IFRS-sztenderdeken alapuló, konszolidált felügyeleti adatszolgáltatásra vonatkoznak. Az eredeti irányelveket az Európai Bankfelügyeleti Bizottság (CEBS) bocsátotta ki 2005 decemberében, majd 2011. december 20-án az Európai Bankhatóság (EBA) nyilvános konzultációra bocsátotta az Adatszolgáltatási Végrehajtás-technikai Standard (ITS) tervezetét, mely EU-szintű jogszabályként a tagállamokban közvetlenül, kötelező érvénnyel várhatóan 2013. január 1-jén lép hatályba. Az ITS végleges, magyar változatát várhatóan 2012. szeptember 30-án bocsájtja ki a PSZÁF. Az Adatszolgáltatási Végrehajtás-technikai Standard (ITS) célja az egységes követelmények felállítása az igazságos verseny feltételeinek biztosítása érdekében. A standard céljai között szerepel az egységes követelményeken keresztül a hitelintézetek és befektetési vállalkozások hatékonyságának javítása is. Az ITS egy összefoglaló szabálykönyv részét fogja képezni. Ez a szabálykönyv az európai szabályozói környezet összehangolásának előmozdítását célozza, különös tekintettel az európai hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudens riportálással és IT-megoldásokkal kapcsolatos egységes formájára, gyakoriságára és határidőire. A 2013 januárjában hatályba lépő ITS két fő részből áll: a tőkekövetelmény teljesítését bemutató Common Reporting (továbbiakban: COREP) táblákból és a pénzügyi adatokat tartalmazó Financial Reporting (továbbiakban: FINREP) táblákból. Az ITS alkalmazásának hatóköre és szintje megegyezik a CRR (Capital Requirements Regulation) alkalmazásának hatókörével és szintjével. Tehát minden hitelintézetre és befektetési vállalkozásra vonatkozik, függetlenül attól, hogy konszolidálásra kerülnek-e. Ugyanakkor a pénzügyi információkat, azaz a FINREP-táblákat csak konszolidált szinten (összevont alapon) kell kötelezően jelenteni, azaz 2013. január 1-jétől a COREP-táblák egyedi és összevont alapon, a FINREP-táblák pedig csak konszolidált szinten váltják fel várhatóan a jelenlegi jelentéstételi rendszert. © 2012 KPMG Tanácsadó Kft, a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.


3. Összefoglaló megállapítások Az új IFRS 9 sztenderd, és bevezetése az EU-ban A megkérdezett pénzintézetek többsége tisztában van az IFRS 9 I. fázisának alapvető elemeivel, és szinte kivétel nélkül minden megkérdezett pénzintézet ismeri a főbb előírásokat az új besorolási követelményekkel kapcsolatban. Az egyes ügyletek, illetve ügyletcsoportok új sztenderd szerinti besorolási és értékelési módszerének megalkotásához azonban várhatóan mélyebb tudás szükséges. A felmérésben résztvevők ezt a tudást most sajátítják el, illetve ezen a területen is igénybe vesznek külső segítséget. Habár az új sztenderd a jelenlegi állapot szerint a 2015. január 1-jével kezdődő üzleti évekre alkalmazandó kötelezően, a rendelkezésre álló idő a felkészüléshez továbbra is rövid, hiszen az új követelményeket már a 2014. évre vonatkozóan is szükséges lesz alkalmazni az előző pénzügyi év összehasonlító adatainak közzétételi kötelezettsége miatt. Felmérésünk azt mutatta, hogy a bankok tisztában vannak az IFRS 9 előírások teljesítésének nehézségeivel ,a megnövekedett erőforrás-szükségletekkel, és az idő rövidségével, ezért várhatóan külső segítséget vesznek majd igénybe. Az egyes bankok esetében eltér azon feladatok köre, melyhez külső segítséget vennének igénybe, ami vélhetően a rendelkezésre álló, illetve hiányzó belső erőforrások nagyságától vagy éppen hiányától függ, azt azonban egységesen ítélték meg, hogy szükségük lesz külső segítségre. A lízingekre vonatkozó nyilvános tervezet A lízingekre vonatkozó nyilvános tervezet, azaz a várható új sztenderd előírásaival a megkérdezettek többsége alapvetően tisztában van. Azt azonban csak kevesen mérték fel, hogy az új lízing-sztenderd a pénzintézeteket, mint lízingbevevőket is érintheti majd, hiszen olyan jelentős eszközök kerülhetnek be a pénzintézetek könyveibe, melyek miatt konszolidált szinten jelentősen meg kell majd növelniük a felügyeleti hatóságok által előírt szavatoló tőkéjüket. A felmérésünkben résztvevő pénzintézetek kivétel nélkül lízingelnek nagy értékű ingatlanokat, és a legtöbb esetben számítástechnikai hardvereket és szoftvereket is, melyek, ha mint a használathoz való jog immateriális javakként bekerülnek kimutatásaikba, s a tőkekövetelmény számítási szabályok változatlanok maradnak, jelentős megfontolást kívánnak majd a bankoktól. IFRS-alapú egységes felügyeleti adatszolgáltatás – FINREP A felmérésünkben résztvevő pénzintézetek csak részben érzik felkészültnek szervezetüket a 2013. január 1-jétől hatályba lépő új, egységes, az EU által befogadott IAS és IFRS-sztenderdeken alapuló, konszolidált felügyeleti adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére. Bizonytalanságot jelent, hogy a szolgáltatandó információk pontos köre, s főként a pontos formátuma felmérésünk időpontjában még nem állt rendelkezésre, ez a kapcsolódó technikai fejlesztések megvalósításához egyre sürgetőbb lenne. Némi könnyebbséget jelent a pénzintézetek számára, hogy a pénzügyi információk, azaz a FINREP-táblákat csak konszolidált szinten (összevont alapon) kell kötelezően jelenteni, azaz 2013. január 1-jétől a FINREP-táblák várhatóan csak konszolidált szinten váltják fel a jelenlegi jelentéstételi rendszert. A tőkekövetelmény teljesítését bemutató COREP-táblák kitöltéséhez a válaszadók nagyobb részénél a jelenleg használt rendszerek tekintetében fejlesztésre lenne szükség ahhoz, hogy megfeleljenek az IFRS-alapú tőkeszámításnak. Azokban az esetekben, amikor a pénzintézetek nem tudják előállítani a megfelelő adatokat a rendszereikből az IFRS-alapú tőkeszámításhoz, a megkérdezettek egyöntetű becslése szerint igen jelentős munkaerő-ráfordítás lenne szükséges a tőkeszámítás elkészítéséhez. Az IFRS-alapú tőkeszámítás bevezetésének megoldásához a legtöbb pénzintézet anyavállalati segítséget is vár, elsősorban módszertan, szakmai támogatás és oktatás vagy rendszerszintű támogatás formájában.



4. IFRS 9 4.1 A meglévő pénzügyi eszközökkel kapcsolatos kérdések Felmérésünk első részében a vizsgált pénzügyi intézmények pénzügyi instrumentumaival kapcsolatos olyan általános információkat gyűjtöttünk, amelyek a meglévő pénzügyi instrumentumok besorolásával, az alkalmazott értékvesztésmodellekkel, a fedezeti elszámolással, valamint a beágyazott származékos termékekkel kapcsolatosak. Felmérésünk célja az volt, hogy megbecsüljük, hogy az egyes válaszadó bankokat milyen mértékben érinthetik a tervezett változások. • A pénzügyi intézmények meglévő portfóliójában szereplő pénzügyi eszközök és kötelezettségek besorolása A válaszadók 92 százaléka rendelkezik értékesíthető kategóriába sorolt pénzügyi eszközzel, 62 százalék kereskedési célú pénzügyi eszközzel, 54 százalék kölcsönök és követelések közé sorolt pénzügyi eszközzel, és 38 százalék lejáratig tartott pénzügyi eszközzel. A megkérdezettek közül csupán egy pénzügyi intézmény rendelkezik felmérésünk időpontjában eredménnyel szemben valós értéken értékeltként megjelölt pénzügyi eszközökkel. Az egyes pénzügyi eszköz kategóriák előfordulása 100 % 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

92

62

54 38

8

Eredménnyel szemben valós értéken értékelt (FVTPL) – Kereskedési célú Eredménnyel szemben valós értéken értékelt (FVTPL) – Megjelölt Értékesíthető (AFS) Lejáratig tartott (HTM) Kölcsönök és követelések

A pénzügyi eszközök fenti négy kategóriába történő besorolását az IFRS 9 sztenderd megszünteti. Amortizált bekerülési értéken való értékelés csak két feltétel egyszerre történő teljesítésével alkalmazható, egyéb esetben a pénzügyi eszközök értékelése valós értéken történik, a valós érték változásainak általában az eredményben történő megjelenítésével. A változás a hitelintézetek eszközállományának legnagyobb részét kitevő lakossági és vállalati hitelek, illetve a felmérés alapján a hitelintézetek többségénél alkalmazott, értékesíthető kategóriába sorolt pénzügyi eszközök esetében okozza majd várhatóan a legnagyobb hatást, mivel ezen eszközök teszik ki a bankok mérlegfőösszegének jelentős részét. Az új előírások alapján nagy lehet annak valószínűsége, hogy a pénzügyi eszközöknek a korábbaiknál nagyobb hányadát kell majd valós értéken értékeltként kimutatni. Ugyanakkor az eredménnyel szemben valós értéken értékelt portfoliók (többnyire kereskedési célú eszközök) körében nagy valószínűsséggel nem okoz fejfájást az új előírások alkalmazása. A felmérésbe bevont 13 pénzintézet közül csupán kettő rendelkezik olyan pénzügyi kötelezettségekkel, amelyek esetében a valós érték opciót alkalmazza – vagyis az IFRS 9 azon általános előírása, hogy az eredménnyel szemben valós értéken értékeltként megjelölt kötelezettségek valós értékében bekövetkezett változásokat megosztottan kell bemutatni (és a kibocsátó saját hitelezési kockázatában bekövetkezett változásoknak tulajdonítható részét közvetlenül az egyéb átfogó jövedelemben kell megjeleníteni), két esetben lehet releváns, azonban ezen előírás alkalmazása fejlett mérési módszerek bevezetését igényli majd ezen két hitelintézettől.



A megkérdezett pénzintézetek közül hét rendelkezik beágyazott származékos termékekkel, jellemzően strukturált betétekbe, kibocsátott kötvényekbe illetve önkormányzati kötvényekbe, mint alaptermékbe ágyazva. Mivel az IFRS 9 eltörli az eszközök kettéválasztási szabályát, azaz a beágyazott származékos ügyleteket a jövőben nem kell az alapterméktől elkülönítetten kezelni, így az ilyen eszközökkel rendelkező hitelintézetek esetében ki kell dolgozni a teljes termék valós értékelésének módszertanát. Ugyanakkor a sztenderd beágyazott származékos ügyletek kezelésére vonatkozó előírásai nem szimmetrikusak, forrásoldali termékek esetében továbbra is megmarad a szétválasztási kötelezettség, így a kibocsátott kötvényekbe ágyazott származékos ügyletek megjelenítésében és értékelésében nem hoz újat az előírások változása. A vállalati hitelek esetében termékek hány százaléka standardizált?

Beágyazott származékos ügyletek előfordulása

15%

15

54%

46

54 38%

15 54 8

8% 15%

Nincs beágyazott származákos ügylet Strukturált hitelbe ágyazva Strukturált betétbe ágyazva Kibocsátott kötvénybe ágyazva Vásárolt értékpapírba ágyazva Önkormányzati kötvénybe ágyazva

8

• A vállalati és lakossági hiteltermékekkel kapcsolatos általános információk A megkérdezett pénzintézetek közül kettő esetében a vállalati hitelezés nem tartozik a tevékenységi körbe, a válaszadók többségénél, hét pénzintézetnél a vállalati hiteltermékek mindössze 0-10 százaléka sztenderdizált, azaz szerződésmintákon alapuló szerződéskötés, és ebből öt esetben a termékek több mint 50 százalékánál jellemző az esetleg alkalmazott szerződésmintáktól való eltérés.

0-10% 11-30% 31-50% Több, mint 50% Nincs vállalati hitelezés

Lakossági hitelek egységessége

31

62 8

Több mint 50% sztenderdizált szerződésen alapul, 0-30% közötti eltéréssel a szerződésmintától Több mint 50% sztenderdizált szerződésen alapul, 31-50% közötti eltéréssel a szerződésmintától Nincs lakossági hitelezés

A lakossági hitelezés tekintetében a megkérdezett pénzintézetek közül négynél nincsen lakossági hitelezés, a maradék kilenc esetben a lakossági hiteltermékek több mint 50 százaléka sztenderdizált, és ebből nyolc esetben a termékek 0-30 százalékánál jellemző csak a sztenderd szerződésmintától való eltérés. A fenti kérdéseinkkel azt igyekeztünk felmérni, hogy a sztenderdváltozás által leginkább érintett vállalati és lakossági hitelportfoliók új szempontoknak megfelelő elemzése során milyen mértékű ráfordítás várható a bankszektor szereplőitől. Az egyes pénzügyi instrumentumok besorolási előírásoknak történő megfelelését – a sztenderd előírásai alapján – alapvetően minden instrumentumra egyedileg kell megvizsgálni. Ez azt jelenti, hogy a hitelportfolióba tartozó elemeket alapvetően szerződésenként szükséges átnézni, ami nagy mértékű emberi erőforrás bevonását igényli a sztenderd alkalmazóitól. Véleményünk szerint azonban alkalmazható egy egyszerűsített megközelítés az azonos vagy nagy mértékben azonos instrumentumok, például a sztenderdizált szerződések alapján megkötött hitelszerződések esetében. Ilyen esetekben – mivel az egyes instrumentumok alapvetően egyformák – elégséges lehet a sztenderd szerződés elemzése és a kapott eredmény felhasználása az azonos feltételekkel rendelkező hitelekre vonatkoztatva. A fenti eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a vállalati hitelek esetében az egyes ügyletek IFRS 9 szerinti besorolását várhatóan szerződésszinten, a lakossági hitelek többségénél pedig termékszinten lesz szükséges elvégezni. A vállalati hitelek ügyletek szintjén történő besorolása azt jelenti, hogy minden szerződést egyenként, azaz tételesen vizsgálni kell, amit a portfoliók tételszámából kiindulva vélhetően csak jelentős emberi erőforrás bevonásával lehet megoldani. Természetesen az ehhez szükséges emberi erőforrás egy részét IT-eszközökkel ki lehet váltani, de a legvalószínűbb, hogy külső források bevonása is szükséges lehet a besorolási elemzés lebonyolításához.



A lakossági hitelek termékszinten történő besorolása várhatóan egyszerűbb és kevesebb emberi erőforrást igénylő feladat, habár némely terméknél előfordulhatnak olyan feltételek, melyek további, mélyebb szintű elemzést igényelnek majd az alkalmazóktól. A fenti, a sztenderd bevezetéséhez szükséges elemzések elvégzése után sem dőlhetnek hátra a hitelintézetek, ugyanis ahhoz, hogy a sztenderd előírásainak folyamatosan megfeleljenek, folyamatos elemzési munka szükséges. A hitelek feltételeiben történt változásokat folyamatosan nyomon kell követni, a besorolást – ha szükséges –ennek megfelelően meg kell változtatni. Az új szerződések vagy új szerződéstípusok, termékek esetén pedig el kell végezni, illetve szükség esetén ki kell dolgozni a megfelelő besorolási folyamatot és felelősségi köröket. • A hitelek értékvesztésével kapcsolatos információk Az értékvesztésre vonatkozó második fázisról számos, egymással némileg ellentmondó kommunikáció jelent meg az IASB részéről. Az IASB eredeti koncepciójának részleteit a 2009 novemberében kiadott nyilvános tervezet tartalmazta. A nyilvános tervezetre kapott észrevételek alapján 2011 januárjában kiegészítést tettek közzé az értékvesztés megjelenítéséről a nyitott portfóliókban, hogy kezeljék a tervezetben lévő javaslatok megvalósításának gyakorlati nehézségeit, különösen a nyitott portfóliók részeként kezelt eszközök vonatkozásában. A kiegészítés bizonyos mértékig különböző megközelítést tartalmaz az értékvesztés elszámolására vonatkozóan, azonban közös elemként mindkettőben kulcsszerepet játszik a jelenlegi felmerült veszteség-modell egy várható veszteségen alapuló modellel történő felváltása. Jelenleg az IASB a FASB-vel közösen dolgozik a pénzügyi eszközök értékvesztésének a várható hitelezési veszteségeken alapuló legújabb, „három kosaras” modelljén. Ez a modell változást jelent a korábban kiadott két nyilvános tervezethez képest, azonban az alapja ennek is a várható veszteségek becslése és az ezeken alapuló értékvesztés-képzés. A várható veszteségre vonatkozó becslésekhez minden rendelkezésre álló információ alapul szolgálna, beleértve a gazdasági és piaci feltételek jövőbeli változásaira vonatkozó, ésszerű és alátámasztható információkon alapuló várakozásokat. Ezek a javasolt változtatások szükségessé tennék a gazdálkodó egységek értékvesztési modelljeinek újbóli beállítását, valamint a feltételezések megfontolt kiválasztását, és a pénzügyi kimutatásokban további közzétételeket kívánnának meg. Mivel a mindhárom tervezett modellben közös, jövőbeni várható veszteségek becslése várhatóan számos részportfolió esetében a teljes élettartamra vonatkozóan szükséges lenne, így a hitelintézeteknek várhatóan új, a Bázel II-es (és Bázel III-as) tőkekövetelmény-számításnál megkövetelt időtávnál lényegesen hosszabb időtávú becsléseket kellene készíteni, melynek módszertana jelenleg még nem tiszta. A várható veszteségek jövőbeni becslése – várakozásaink szerint – részben a múltbeli adatokon alapulna, és szükség lesz hozzá a fenti adatoknak a lehető legszélesebb körben történő gyűjtésére. A historikus adatokkal való ellátottság felmérésének érdekében megkérdeztük a felmérésünkben résztvevő hitelintézeteket, hogy jelenleg milyen módszert alkalmaznak a portfolió-alapú (csoportos) értékvesztési modelljeikben, illetve hogy milyen hosszú adatsorral rendelkeznek ezen modellek tekintetében. A megkérdezett bankok közül két esetben egyáltalán nem alkalmaznak portfolió-alapú értékvesztést (a portfolió sajátosságai miatt). A portfólió-alapú értékvesztést alkalmazók közül nyolc intézmény alkalmaz helyi modellt, amely figyelembe veszi az intézményi specifikumokat is, míg három az anyavállalat által kifejlesztett modellt használja. A portfolió-alapú értékvesztést alkalmazó intézmények többsége (69 százalék) PD/LGD-modellt, egy pénzintézet Markov-modellt, egy pedig cash-flow modellt alkalmaz a veszteségek számszerűsítésére. © 2012 KPMG Tanácsadó Kft, a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.


A kalkulációk legfontosabb bemenő paraméterét jelentő veszteségadatok gyűjtése 62 százalékban magyar számokon alapszik, 23 százalékban pedig emellett gyűjtik a pénzintézetek az IFRS-alapú veszteségadatokat is. A portfólio-alapú értékvesztés esetén mennyi időre visszamenőleg állnak rendelkezésre veszteségadatok?

15

23 62

Az alábbi grafikon azt szemlélteti, hogy a portfolió-alapú értékvesztés számszerűsítéséhez milyen hosszú időszakra állnak rendelkezésre veszteségadatok visszamenőlegesen. A portfolió-alapú értékvesztést számszerűsítő pénzintézetek 62 százaléka esetében a veszteségadatok több mint 5 évre visszamenőleg rendelkezésre állnak, így vélhetően az új előírások által megkövetelt várható veszteségek becslése során a hazai hitelintézetek közel kétharmada jelentős hosszúságú adatsorra tud majd támaszkodni. Az utóbbi néhány évet sújtó válságos időszakban gyűjtött adatok jövőbeni veszteségek becslésére történő felhasználhatósága azonban továbbra is kérdéses, így vélhetően a csak múltbeli adatokra történő támaszkodás mellett szükséges lesz egy új, a jövőbeni adatok becslésére képes modell kidolgozása is. • Fedezeti elszámolások A fedezeti elszámolásokra vonatkozó III. fázis értelmében jelentős változások várhatók a jelenlegi fedezeti elszámolási követelményekhez képest, ugyanakkor megmaradna az IAS 39 néhány meglévő útmutatása.

0-3 év 3-5 év Több mint 5 év

Felmérésünk során arra kerestük a választ, hogy a jelenlegi szabályok alapján alkalmazott fedezeti számvitel milyen mértékben fedi le a hitelintézetek kockázatkezelési igényeit, és a piaci kockázatkezelésben alkalmazott fedezeti jellegű instrumentumok milyen mértékben felelnek meg a jelenlegi fedezeti instrumentumokra vonatkozó szabályozásnak. A 13 megkérdezett pénzintézet közül felmérésünk időpontjában közel a fele, 6 intézmény alkalmazza az IAS 39 szerinti fedezeti elszámolást. A megkérdezettek közül egy bank alkalmazza mind a három modellt (valós érték fedezeti ügylet, cashflow fedezeti ügylet, nettó befektetés fedezeti ügylete), négy bank rendelkezik valós érték fedezeti ügylettel, és kettő cashflow fedezeti ügylettel.

A pénzintézetnél alkalmazott számviteli hedge milyen mértékben fedi le a kockázatkezelési célokat?

31

38

31 Teljes mértékben lefedi Részben lefedi Egyáltalán nem fedi le

A 13 fedezeti számvitelt alkalmazó hitelintézet közül öt esetben az alkalmazott számviteli fedezeti kapcsolatok egyáltalán nem fedik le a kockázatkezelési célokat, vagyis ezen pénzintézetek rendelkeznek olyan derivatívákkal, melyeket bár fedezeti, például makrohedge céllal kötöttek meg, de nem tudják bevonni a fedezeti elszámolásba a jelenlegi szabályozás szigorúsága és merevsége miatt. Következő kérdésünk arra irányult, hogy mi az oka, hogy a pénzintézet nem alkalmaz a számvitelben fedezeti elszámolást. A megkérdezettek 46 százaléka arra hivatkozott, hogy az IFRS-ek nem adják meg erre a lehetőséget (pl. makrohedge ügyletek), 31 százalékot visszatart a jelentős dokumentációs követelmény, két pénzintézet úgy értékelte, hogy nincs szükség a fedezeti elszámolás alkalmazására, további kettő pedig nem rendelkezik megfelelő rendszertámogatással. A felmérésünkre kapott fenti válaszok jól tükrözik az IAS 39 fedezeti elszámolást szabályozó részére vonatkozó kritikákat, miszerint a jelenlegi szabályok túl merevek, bonyolultak és nem követik a hitelintézetek kockázatkezelési céljait. A kritikákra válaszul javasolt előírások célja olyan fedezeti megközelítés létrehozása, amely szorosabban integrálja a fedezeti elszámolást a kockázatkezelési politikákkal és célokkal, beleértve egyes nettó pozíció fedezeti ügyleteket is. A javaslatok összehangolják a valós érték fedezetet a cash flow fedezeti modellel és megszüntetik a 80-125% hatékonysági értékelési küszöböt és a visszamenőleges fedezeti hatékonyság tesztelési előírást is, ami csökkenti a jelenleg elég nagy leterheltséget okozó dokumentációs követelményeket, melyet számos válaszadó magyar hitelintézet is visszatartó erőként jelölt meg.



Az új szabályok megengednék a gazdálkodó egységeknek, hogy újra kiegyensúlyozzanak és folytassanak egy olyan fedezeti kapcsolatot, amely egy optimális fedezeti arány alapján kiegyensúlyozatlanná vált. Így a bankoknak nem kellene újra kezdeniük a fedezetet egy új kapcsolatban. Ez összhangban áll azzal a folyamattal, amelyet a hitelintézetek gyakran követnek annak biztosítása érdekében, hogy fedezeti stratégiájuk továbbra is kövesse kockázatcsökkentési stratégiájukat. Az új előírások közé tartozna a fedezeti ügyletek részletes dokumentációja is, melybe beletartozna a fedezeti kapcsolat formális megjelölése és dokumentálása a fedezeti ügylet kezdetén, valamint a fedezeti ügylet megkötéséhez kapcsolódó kockázatkezelési cél és stratégia rögzítése. Az IAS 39 jelenlegi fedezeti dokumentálási követelményein túl a gazdálkodó egységek dokumentálnák, hogyan mérik majd fel, hogy a fedezeti kapcsolat teljesíti-e a módosított fedezeti hatékonysági követelményeket, beleértve a nem hatékony fedezet forrásainak elemzését, valamint azt, hogyan határozzák meg a fedezeti arányt.

4.2 Gondolatébresztő kérdések az IFRS 9 I. fázisáról A megkérdezett pénzintézetek többsége tisztában van az IFRS 9 I. fázisának alapvető céljával, és egy kivételével az összes megkérdezett pénzintézet ismeri a főbb előírásokat az új besorolási követelményekkel kapcsolatban. Az anyavállalatok a megkérdezett pénzintézetek közel felének adtak már valamilyen formában tájékoztatást az IFRS 9 első fázisával kapcsolatban, elsősorban prezentáció formájában az elméleti háttérről, valamint arról, hogy anyavállalati projekt indult a témában. Ez a standard várható bevezetési dátumát figyelembe véve jelenleg még elfogadható, azonban a megkérdezettek közül négy esetben nem történt még semmilyen kommunikáció az anyavállalat részéről a témában, ami véleményünk szerint, ismerve a projekt várható terjedelmét, legalábbis aggályokat vethet fel a sztenderd időben és megfelelő minőségben történő bevezethetőségével kapcsolatban.

Véleménye szerint szükség lesz-e külső szakértő bevonására, amennyiben elkezdi a Bank az IFRS 9 I. fázisára való felkészülést?

A szektorban az elmúlt évek eredményeképpen jelenleg rendelkezésre álló emberi erőforrások szűkössége miatt a megkérdezettek 62 százaléka várhatóan külső szakértő segítségére fog támaszkodni az IFRS 9 I. fázisára való felkészülésben, többségük ezt munkaerő-kölcsönzés, illetve szakmai segítségnyújtás, szakmai háttér biztosítása (tréningek, rendszerfejlesztéssel kapcsolatos követelmények megfogalmazása, konzultációk, stb.) keretében tartja megvalósíthatónak.

8 8

23 62

Igen Nem Jelentőségétől függ Nem tudja

A megkérdezett intézmények többsége (12 pénzintézet) – az anyavállalti kommunikáció ellenére –hasznosnak tartana egy tréninget a témakörben, a közvetlen munkatársain kívül egyéb szakterületeknek is, átlagosan 15-16 fő részére, elsősorban kockázatkezelés és kontrolling területekről. A fenti válaszok rávilágítanak arra a tényre, hogy az előírások bevezetése nem oldható meg kizárólag a pénzügyiszámviteli területen belül, ahhoz, hogy a bevezetés sikeres legyen, elengedhetetlen más területek aktív részvétele is a projektben, mivel az információk egy része, melyek a besorolás megalapozott elvégzéséhez szükségesek, náluk állnak rendelkezésre.

Felmérésünk azt mutatta, hogy a bankok tisztában vannak az IFRS 9 előírások teljesítésének nehézségeivel, a megnövekedett erőforrás-szükségletekkel. A belső erőforrások várhatóan nem lesznek elegendőek minden esetben, minden feladat elvégzéséhez, előírás teljesítéséhez. Az egyes bankok esetében eltér azon feladatok köre, melyhez külső segítséget vennének igénybe, ami vélhetően a rendelkezésre álló, illetve hiányzó belső erőforrások nagyságától vagy éppen hiányától függ, azt azonban egységesen ítélték meg, hogy szükségük lesz külső segítségre.



4.3 Információk az IFRS 9 I. fázisára való felkészülésre indított projektekről Elkezdte-e már a bank az IFRS 9 I. fázisára történő áttéréssel kapcsolatos felkészülést?

A felmérésben résztvevő pénzintézetek közül három kezdte el az IFRS 9 projektet, nyolc pénzintézet pedig még be sem tervezte azt. Akik elkezdték a felkészülést, már 2011-ben megtették ezt, egy pénzintézet pedig 2012 második negyedévében tervezte elkezdeni. A fejezetpont további részében a felmérés eredményeinek ismertetése csak azon három pénzintézetre korlátozódik, ahol az IFRS 9 I. fázisára vonatkozó felkészülés már megkezdődött, vagyis a projekt folyamatban van.

23

15 62

Igen, elkezdte a bank az IFRS 9 projektet Nem, nem kezdte még el a bank az IFRS 9 projektet Nem, nincs még betervezve az IFRS 9 projekt

Az IFRS 9 projektről általában A három kereskedelmi bank esetében, ahol az IFRS 9 projekt már elindult, a projekt elindítására anyavállalati kezdeményezésre került sor, ennek megfelelően a bankok anyavállalati projekt keretében készülnek fel az IFRS 9-re való áttérésre, két bank módszertani támogatást, egy pedig kész projekttervet vár az anyavállalattól. Mindhárom banknál az igazgatóság az a legfelsőbb döntéshozó szerv, amely tudomással bír az IFRS 9 projekt szükségességéről. A projekt szponzora két esetben a pénzügyi-számviteli osztály, egy esetben pedig a csoportszintű gazdasági vezető. Egy bank esetében csak a pénzügy-számviteli osztályt, egy bank esetében a pénzügy-számviteli osztályt és az üzleti területet, egy esetben pedig ez utóbbi két funkció mellett a bankfejlesztést és a kockázatkezelési területet is bevonták a projektbe. Mindhárom bank csak jelentős külső vagy anyavállalati támogatással és erőforrásbevonással, jelentős többletköltséggel tartja kivitelezhetőnek, hogy készen álljon a 2014. január 1-jei időpontra az összehasonlító adatok elkészítéséhez. A projektköltségvetések tervezett megoszlása is tükrözi azt, hogy a projekteket elkezdő hitelintézetek jelentős külső erőforrás bevonással tervezik és hajtják végre a projektjeiket, a megkérdezettek körében az átlagos arány 75-80 százalékra tehető. Részletes projektköltségvetés a háromból még csak egy esetben készült, amely 51100 millió Ft közötti összeget jelez előre a projekt megvalósítására. Ebből várhatóan 50-60 százalékot tesz majd ki a rendszerfejlesztés költsége, 10 százalékot a belső kollegák képzésének költsége, a maradék 30-40 százalék pedig egyéb költséget testesít meg (külső szakértők igénybevételének költsége). Mivel a várható változások jelentős IT-rendszerigénnyel járnak, megkérdeztük a résztvevő hitelintézeteket, hogy miként és milyen időtávon belül képesek a változásokat lekövetni az általuk jelenleg használt rendszerekben. A projektet elkezdő három hitelintézetből két esetben az IFRS 9-hez kapcsolódó rendszerfejlesztés várhatóan 7-12 hónapot vesz majd igénybe, egy bank szerint ez az időtartam várhatóan több mint 12 hónap lesz. Mindhárom kereskedelmi bank úgy vélte, hogy nem rendelkezik a rendszerfejlesztéshez szükséges belső erőforrásokkal, így mindannyian külső szakértő igénybevételét tervezik ehhez a projektfeladathoz, ami tovább növeli a bevezetéshez szükséges, elsősorban anyagi erőforrásokat. A pénzügyi eszközök besorolásával kapcsolatos általános kérdések A három kereskedelmi bank által a pénzügyi eszközök besorolására alkalmazott megközelítés változatos képet mutat. Az egyik kereskedelmi bank az anyavállalat által adott döntési fa alapján, termékszinten fogja elvégezni a besorolást, míg egy másik eltérő megközelítést alkalmaz a vállalati és a lakossági hitelek vonatkozásában: a lakossági hiteleket termékszinten, a vállalati hiteleket pedig egyedileg fogja besorolni. A harmadik bank az anyavállalata által rendelkezésre bocsátott ellenőrzőlista segítségével fogja besorolni a pénzügyi eszközöket az új szabályozás által előírt kategóriákba.



A bank előzetes várakozása a valós értékre történő áttérésre vonatkozóan

33

67

A valós érték várhatóan alacsonyabb lesz, mint az IFRS 9 alkalmazása előtti könyv szerinti érték Nincs becslése

Mindhárom bank rendelkezik előzetes várakozásokkal arra vonatkozóan, hogy a meglévő pénzügyi eszközei közül melyek azok, amelyek az IAS 39 alatt amortizált bekerülési értéken voltak és az IFRS 9 alatt valós értéken lesznek értékelve. Mindhárom bank a vállalati hitelek esetében, egy pedig az értékpapírok egy részénél is számít erre. A valós értékelésre történő áttérés vonatkozásában a háromból két bank rendelkezik előzetes várakozással, szerintük a valós érték várhatóan alacsonyabb lesz, mint az IFRS 9 alkalmazása előtti könyv szerinti érték, azt azonban egyikük sem tudta megbecsülni, hogy összegszerűen mekkora lesz ennek a felhalmozott eredményre, ezen keresztül pedig a tőkére és a tőkemegfelelésre gyakorolt hatása az átálláskor. Mivel a várakozások szerint a hitelportfoliók, abból is a vállalati portfoliók esetében akár a portfolió jelentős részénél is előfordulhat, hogy a jelenlegi amortizált bekerülési érték alapú értékelést a valós értéken történő értékelés váltja fel, ezért kiemelt fontosságú, hogy a hitelintézetek megbízható és a piac értékítéletét maximálisan tükröző valós értékelési modell alkalmazzanak ezen portfolióelemek értékelése során. Jelenleg a világban jelentős gondot okoz egy ilyen, az új valós értékelésre vonatkozó IFRS 13-as sztenderd előírásainak megfelelő modell kialakítása. Mivel az IFRS 9 bevezetése előtt a hitelportfoliók értékelése túlnyomó többségben amortizált bekerülési értéken történt, a valós értékelés többnyire csak portfoliók vagy üzletágak, esetleg komplett társaságok adás-vételekor került elő, akkor is limitált keretek között. A hitelek megfelelő valós értékelési módszertanára így – ellentétben mondjuk a származékos ügyletek értékelésével – jelenleg nincs kialakult iparági gyakorlat, „best practice”. Ennek megfelelően a megkérdezett bankok közül valós értékelés módszertanával kapcsolatban mindhárom bank az anyavállalattól vár támogatást, vagy kidolgozott módszertan, vagy rendszertámogatás keretében. Abban az esetben azonban, ha ez mégsem valósulna meg, a megkérdezett bankok az elindult projektjük során nem számoltak a valós értékeléssel kapcsolatos módszertani és rendszerfejlesztési igények megfogalmazásával, illetve ennek feladataival, és az ehhez szükséges, rendelkezésre álló szaktudás tekintetében is csak egy bank nyilatkozott pozitívan.

4.4 Az IFRS 9 II. és III. fázisára vonatkozó általános és specifikus kérdések elmérésben résztvevő pénzintézetek közül három kezdte el az IFRS 9 projektet, nyolc pénzintézet pedig még be sem tervezte azt. Akik elkezdték a felkészülést, már 2011-ben megtették ezt, egy pénzintézet pedig 2012 második negyedévében tervezte elkezdeni.

Hogyan követi le a bank az értékvesztésről és fedezeti elszámolásokról szóló nyilvános tervezetek státuszát, tartalmát? Hírlevelek

9

IASB-honlap

4

Konferenciák

4

Anyavállalattól kapott információ

4

Tanfolyamok

2

Egyéb

2 0

2

4

6

8

10



Felmérésünk következő részében elsőként arra voltunk kíváncsiak, vajon a megkérdezett pénzintézetek hogyan, milyen forrásból tájékozódnak, értesülnek az IFRS-ekre, jelen esetben különös tekintettel az IFRS 9 II. és III. fázisára vonatkozó újdonságokról. A válaszadók nagy többsége, kilenc pénzintézet a hírleveleket (például a KPMG által rendszeresen megjelentetett „Pénzügyi instrumentumok IFRS szerinti elszámolásának jövője” című hírlevél) jelölte meg, mint információi forrását, négy résztvevő az IASB-honlapot, a témában szervezett konferenciákat és az anyavállalattól kapott információkat jelölte meg, mint forrást, két pénzintézet pedig tanfolyamokon kapott tájékoztatást a témában. Értékelje, milyen mélységű általános ismeretekkel rendelkezik a Bank az értékvesztéssel és fedezeti elszámolásokkal kapcsolatos változásokról?

15 31

54

Amint az a lenti grafikonból is kitűnik, a felmérésben résztvevő pénzintézetek többsége csak minimális alapismeretekkel rendelkezik az IFRS 9 II. és III. fázisával kapcsolatban – amely nem meglepő annak tükrében, hogy az értékvesztéssel és a fedezeti elszámolásokkal kapcsolatos új előírásokat még csak nyilvános tervezet formájában bocsátotta ki az IASB, vagyis az abban foglaltak még nem tekinthetők véglegesnek. Szintén nem meglepő az sem, hogy a válaszadók 92 százalékának nincs információja arról, hogy mikorra várható a végleges sztenderd, tekintettel arra, hogy az IAS Board a végleges sztenderd kibocsátásának dátumát folyamatosan halasztja. A résztvevők szinte egyöntetűen (85 százalék) állították, hogy az értékvesztéssel kapcsolatos változások jelentős mértékben fogják érinteni a pénzintézetet, a fedezeti elszámolásokkal kapcsolatos várakozásokat illetően viszont összetettebb a kép: a többség szerint nem fogják érinteni a pénzintézetet a tervezett változások, az a hat pénzintézetet azonban, akik alkalmazzák a fedezeti elszámolásokat, úgy vélekedik, hogy jelentős mértékben vagy pedig a jövőbeli változásoktól függ, hogy mekkora mértékben fogják érinteni az új előírások.

Folyamatosan nyomonköveti, naprakész tudással rendelkezik Minimális alapismeretekkel rendelkezik Nem rendelkezik alapismeretekkel, csak hallott róla, hogy változásokat terveznek



5. Lízingek – nyilvános tervezet Milyen mélységű általános ismeretekkel rendelkezik a lízingügyletek elszámolásával kapcsolatos változásokról?

A fentiekből következően felmérésünkben arra összpontosítottunk, hogy jelenleg a megkérdezett pénzintézetek milyen jellegű lízingügyletekkel rendelkeznek, hiszen ebből következtethetünk arra, hogy milyen mértékben fogják érinteni a lízingelszámolásokkal kapcsolatban tervezett változások.

15

54

Várakozásainknak megfelelően a lízingekre vonatkozó nyilvános tervezettel a megkérdezettek kevésbé vannak tisztában, mint az IFRS 9 előírásaival, és egy esetben sem indult még projekt az új előírásoknak való megfelelésre való felkészüléssel kapcsolatban – ez érhető is, hiszen az előírások folyamatosan változnak, a végleges sztenderd kibocsátásának időpontja továbbra is kérdéses.

31

Folyamatosan nyomonköveti, naprakész tudással rendelkezik Minimális alapismeretekkel rendelkezik Nem rendelkezik alapismeretekkel, csak hallott róla, hogy változásokat terveznek

5.1 A meglévő lízingügyletekkel kapcsolatos kérdések Lízingbe adói oldal A felmérésben résztvevő pénzintézetek többsége (62 százalék) nem rendelkezik olyan lízingtársaságban lévő részesedéssel, amely az összevont alapú konszolidált felügyeleti jelentésbe beletartozna, így lízingbe adói oldalon a tervezett változások kisebb mértékben fogják érinteni a szektor konszolidált alapú tőkemegfelelését az IFRS alapon történő jelentéstételi kötelezettség bevezetésével (részletesen a következő fejezetben foglalkozunk ezzel a témával). A válaszadók közül öt pénzintézet rendelkezik operatív lízingügyletekkel, mint lízingbeadó – itt a bérbeadott eszközök jellemzően gépkocsik, gépek, egy esetben ingatlan. Négy pénzintézet lízingbeadóként pénzügyi lízingügyletekkel is rendelkezik – a lízingbeadott eszközök jellemzően ingatlanok. Lízingbe vevői oldal Lízingbevevőként már más a helyzet: a válaszadók közül tizenkét pénzintézet operatív lízingügyletek keretében vesz bérbe eszközöket – legtöbbjük ingatlant, szoftvert és hardvert. Közülük hét válaszadó 200 millió Ft feletti éves bérleti díjat fizet ki az ily módon lízingbevett eszközökért, egy pénzintézetnél az éves bérleti díj 101-200 millió Ft közötti, két pénzintézetnél 50 millió Ft-nál kevesebb. Pénzügyi lízingek vonatkozásában három pénzintézet jelölte meg magát lízingbevevőként, a lízingbevett eszközök jellemzően gépkocsik. A pénzintézet bérbevevőként – operatív lízing keretében – milyen eszközöket vesz bérbe? 14

13

12 10 8 6 4 2 0

8 5

Ingatlan Hardver Szoftver

Az operatív lízing keretében lízingelt eszközök körét és az évente fizetett lízingdíjak mértékét figyelembe véve kijelenthetjük, hogy a szektorra jelentős hatást fog gyakorolni az új szabályozás, hiszen a nyilvános tervezet alapján a lízingbevevőnek eszközként kell megjelenítenie a lízingelt eszközök használatához való jogát és kötelezettségként a bérleti díj fizetésére vonatkozó kötelmét. Ily módon bekerülnek a jelenleg nagyrészt mérlegen kívül nyilvántartott operatív lízingek a pénzügyi helyzet-kimutatásba, melynek legfontosabb hatása az eszközök és kötelezettségek növekedése, eredmény szempontjából pedig a lízing első éveiben a ráfordítások kezdeti nagy összege lesz a jellemző, mivel a lízingkötelezettséget amortizálni fogják hasonlóan ahhoz, ahogyan ma a pénzügyi lízing amortizációja történik.



Bár a lízingsztenderd változása első ránézésre nem jelent változást a szavatoló-tőke előírásoknak történő megfelelésre, ha jobban belegondolunk – feltételezve hogy az anyavállalatnak a szabályozó hatóság felé IFRS alapon szükséges összevont alapon megfelelnie a tőkére vonatkozó előírásoknak – akkor belátható, hogy bankcsoport-szinten igenis jelentős hatást gyakorolhat a tervezett változás. További hatást jelenthet az, ha a következő fejezetben tárgyalt IFRS-alapú jelentéstételi követelmények hatályba lépnek, és akár a magyar bankszektorban tevékenykedő, összevont alapú beszámolásra és tőkemegfelelésre kötelezett hitelintézetek esetében is kötelezően alkalmazandóvá válnak, hiszen ebben az esetben az IFRS konszolidált beszámoló fogja a jelentéstételi kötelezettség alapját képezni.

5.2 Az új lízingsztenderd-tervezettel kapcsolatos általános információk A lízingsztenderd várható változásával kapcsolatban a szektorra az általános információhiány jellemző. A megkérdezettek többsége (54 százalék) úgy értékeli, hogy nem rendelkezik alapismeretekkel az új, tervezett előírásokkal kapcsolatban, csak hallott róla, hogy változásokat terveznek, négy válaszadó minimális alapismeretekkel rendelkezik, két résztvevő pedig folyamatosan nyomon követi a nyilvános tervezet státuszát és naprakész tudással rendelkezik. A válaszadók többsége a lízingsztenderdre vonatkozóan még nem kapott semmilyen információt a saját anyavállalatától sem. Ennek megfelelően az új, tervezett lízingelszámolásokkal kapcsolatban a felmérésben résztvevők közül hét válaszadó tartana hasznosnak egy képzést magának és közvetlen munkatársainak is, négy pedig a közvetlen munkatársain kívül egyéb szakterületeket is bevonna a képzésbe, mivel úgy érzi, hogy a változások hatással lehetnek rájuk is.

Hogyan követi le az új lízingstandardról szóló nyilvános tervezet státuszát, tartalmát? Hírlevelek

8 3

Tanfolyamok IASB-honlap

2

Egyéb (Lízingszövetség)

2

Nem követi le

2 1

Konferenciák 0

Megítélése szerint milyen mértékben fogják érinteni a pénzintézetet a lízingek elszámolásával kapcsolatos változások?

23

8

1

2

3

4

5

6

7

8

9

Az IFRS 9 alkalmazására való felkészüléssel ellentétben a résztvevők többsége (54 százalék) úgy ítéli meg, hogy nem lesz szükség külső szakértő bevonására, amennyiben elkezdi az új lízingsztenderd előírásaira való áttérési projektet, négy résztvevő pedig nem rendelkezik még erre vonatkozó megfontolásokkal. A résztvevők többsége (77 százalék) jelenleg nem rendelkezik becslésekkel arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben fogják érinteni a pénzintézetet a lízingek elszámolásával kapcsolatos változások, három válaszadó úgy ítéli meg, hogy az operatív lízingek (bérletek) miatt jelentős változásokra számíthat a lízingelszámolásait illetően, és mindössze egy megkérdezett becsli úgy, hogy nem fogják jelentős mértékben érinteni a változások.

77

Nem jelentős mértékben Jelenleg nincs rá becslés Jelentős mértékben, operatív lízingek / bérletek miatt

Az új lízingsztenderd bevezetésére indítandó projekt a válaszadók többsége szerint maximum három hónapot fog igénybe venni, ami alatt elkészülnek a szükséges rendszerfejlesztésekkel is. Négy válaszadó azonban mind a projekt hosszát, mind a rendszerfejlesztéshez szükséges időtartamot hosszabbra, akár 12 hónaposra is becsüli. A válaszadók többsége – jellemzően azok, akik 3 hónapon belül megvalósíthatónak ítélik az átállást – megfelelő erőforrásokkal rendelkezik a rendszerfejlesztéshez, amelyet az is alátámaszt, hogy közülük heten nem terveznek külső erőforrást igénybe venni erre a feladatra. © 2012 KPMG Tanácsadó Kft, a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.


6. Egységes felügyeleti adatszolgáltatás – FINREP Az EBA 2011. december 20-án konzultációra bocsátotta az ITS (Implementing Technical Standards, Technikai Sztenderdek Bevezetése) tervezetét az intézmények felügyeleti beszámolási követelményeiről. A nyilvános konzultáció 2012. március 20-án ért véget. Az ITS-tervezet célja egységes beszámolási követelmények bevezetése, amelyek elengedhetetlenek a hasonló hitelintézetek és befektetési cégek csoportjai közti tisztességes verseny körülményeinek biztosításához. Az egységes követelmények az intézményeket végső soron sokkal hatékonyabbá fogják tenni, és a felügyeleti gyakorlat magasabb szintű egységességét fogják eredményezni. Továbbá az ITS figyelembe vette a felügyeleti beszámolás formáinak és gyakoriságának meghatározásánál, hogy a különböző EU-tagállamokban alkalmazott mögöttes számviteli keretelvek még nincsenek harmonizálva, azok nem egységesek. Az ITS-nek nem is célja, hogy a mögöttes számviteli elveket és mérési módszereket harmonizálja. A FINREP-hez sok tagállam még nem is vette át az irányelveket, mivel a prudenciális beszámolás a nemzeti számviteli rendszeren alapul. Egyes tagállamok – mint például Magyarország – még egyáltalán nem vezette be a FINREP-et, mivel nem volt lehetőség arra, hogy IFRS-információkat szerezzen be minden felügyeleti konszolidációnak alávetett gazdálkodási egységtől. Ahol – mint nálunk is – a FINREP-et még nem vezették be, a felügyeletek az országok saját megközelítése szerint várták el a konszolidált pénzügyi információkat, vagy a számviteli konszolidációs kör vagy a konszolidáció CRD szerinti hatóköre szerint. Így a pénzügyi információk formája és tartalma nagyon különböző a tagállamokban. Ez főként a csoportba tartozó nem-pénzügyi gazdálkodók esetében jelenthet gondot, mivel ők nem tartoznak a CRD konszolidációs hatókörébe, így a FINREPalapú adatszolgáltatás során kvázi ki kellene őket „konszolidálni”, azaz nem szerepelhetnének a konszolidált alapú FINREP-riportokban. Ez még a jelenleg IFRSalapú konszolidált pénzügyi kimutatást készítőknek is jelentős feladatot jelentene. Azoknak az országoknak, ahol még nem vezették be a FINREP-et, a mostani tervezett FINREP-táblák bevezetése még nehezebb feladat lesz, mivel „dupla” bevezetésre (IFRS-alap és FINREP-táblák) lesz szükség, ami időt vesz igénybe és nagyon költséges. Ezekben az esetekben további útmutatás lehet szükséges ahhoz, hogyan alakítsák át a rendszert helyi (például a magyar számviteli törvény szerinti) előírásokról IFRS-re. Ilyen esetekben véleményünk szerint legalább 12 hónap, ha nem több szükséges a bevezetésre. Felmérésünk következő részével kettős célunk volt: egyrészt általános képet kapni a megkérdezett pénzintézetek felügyeleti adatszolgáltatásának feltételeiről, másrészt tájékozódni arról, hogy milyen mértékben érintené a pénzintézeteket az IFRS-alapú pénzügyi adatokat tartalmazó adatszolgáltatás (FINREP) bevezetése. Felmérésünk ehhez kapcsolódó kérdéseire 11 pénzintézettől kaptunk válaszokat.



6.1 A felügyeleti riportálással kapcsolatos általános kérdések A tizenegy megkérdezett közül hét pénzintézet tartozik összevont felügyelet alá, négy pedig egyedileg teljesíti a felügyelet felé a jelentésszolgálatot. Azok, akik összevont felügyelet alá tartoznak (a jelenlegi tervezet alapján csak rájuk vonatkozna a FINREP), az IFRS konszolidált pénzügyi kimutatásokat az alábbiak szerint készítik:

Amennyiben összevont felügyelet alá tartozik: készít IFRS konszolidált pénzügyi kimutatásokat? Nem, nem kötelező

1

Igen, teljes IFRS-t, de nem kötelező

2

Igen, kötelező teljes IFRS-t készíteni (mert tőzsdén jegyzett)

4 0

1

2

3

4

5

Válaszok száma Az IFRS konszolidált pénzügyi kimutatások készítésére vonatkozó módszerek tekintetében a hét pénzintézet közül négy IFRS-szabályok szerint konszolidál, majd az így előálló IFRS konszolidált pénzügyi kimutatásokat konvertálja a magyar számviteli szabályok szerint, elsősorban a felügyeleti konszolidált jelentéstételi kötelezettség teljesítésének céljából. Egy pénzintézet esetében ez fordítva történik: elsőként a magyar számviteli szabályok szerinti konszolidált beszámolót készíti el, majd ezt konvertálja át az IFRS-ek előírásainak megfelelően. Két pénzintézet párhuzamosan készít IFRS és magyar konszolidált pénzügyi kimutatásokat – tehát nincs konverzió. Az előbbiekben ismertetett konverziókat a válaszadók többsége (4 válaszadó) mérlegszinten végzi el, egy esetben történik ez főkönyvi szinten. Ebből levonható az a következtetés, hogy a tervezett, ITS által szolgáltatni szükséges adatok köre nem áll feltétlenül és teljeskörűen rendelkezésére az összevont alapon történő jelentéstétel céljára. Emiatt várhatóan jelentős fejlesztésekre és felkészülésre lesz szükség a FINREP-előírások teljeskörű és maradéktalan teljesítéséhez.

6.2 A megkérdezett pénzintézetek jelenlegi felkészültsége az IFRS-alapú tőkeszámítás bevezetésére és alkalmazására Véleménye szerint a bank képes lenne a tőkeszükséglet-számítást IFRS alapokon is elvégezni?

18

55

27

Igen, konszolidált szinten is Igen, de csak a bank egyedi szintjén Nem

A felmérés ezen részében azt szerettük volna felmérni, hogy a megkérdezett pénzintézetek képesek lennének-e a tőkeszükséglet-számítást (COREP-riportok) IFRS-alapokon is elvégezni, amennyiben erre a jövőben kötelezve lennének. Erre a kérdésre a válaszadók többsége (55 százalék) nemmel válaszolt, három pénzintézet csak egyedi szinten, kettő pedig konszolidált szinten is meg tudna felelni ennek az elvárásnak a felmérésünk időpontjában. A 11 válaszadó pénzintézet többségénél (9 esetben) a jelenleg használt rendszerek tekintetében fejlesztésre lenne szükség ahhoz, hogy megfeleljenek az IFRS-alapú tőkeszámításnak, ebből 8 esetben jelentős mértékű fejlesztésre számítanak. A rendszerfejlesztéshez, beleértve a tesztelést és a validálást is, a válaszadók közül 6 szerint minimum 7-12 hónapra lenne szükség, 3 megkérdezett szerint több mint egy évre, egy megkérdezett optimistán 1-3 hónapra becsli ezt az időtartamot, míg egy válaszadó nem tudja ezt megítélni. Amennyiben a pénzintézet nem tudja előállítani a megfelelő adatokat a rendszereiből az IFRS-alapú tőkeszámításhoz, a megkérdezettek egyöntetű becslése szerint több mint 5 embernap ráfordítás szükséges a tőkeszámítás elkészítéséhez, ami csúszásokat okozhat a későbbiekben a jelentéstételi kötelezettségben, illetve további erőforrások lekötését igényli a jelentésekért felelős hitelintézeti részlegeken.



Annak érdekében, hogy a hitelintézetek fel tudjanak készülni – a PSZÁF által is elvártan – a rendszerekből (szinte) automatikusan előálló, IFRS-alapú tőkeszükséglet-számítást alátámasztó adatszolgáltatásra, jelentős IT-fejlesztésekre lesz szükség. A megkérdezettek közül 8 válaszadó ezen ráfordítást 51-100 millió Ft közé becsüli, 2 válaszadó 100 millió forintot is meghaladó költségre számít, míg egy megkérdezett nem tudott becslést adni a nagyságrendre.

Mekkora nagyságrendű költséget becsül annak érdekében, hogy az IFRS-alapú tőkeszámítás rendszerszinten megoldható legyen? 5-25 millió Ft

2

26-50 millió Ft

3

51-100 millió Ft

3

100 millió Ft felett

2

Nem tudja megbecsülni

1 0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

Válaszok száma A tervezet alapján a FINREP-alapú jelentésszolgálat keretében 69 táblát kellene negyedévente kitölteni, ami – figyelembe véve a táblák adattartalmát is – az IFRSadatok analitikus szintű rendelkezésre állását feltételezi. Ezen – a hitelportfólióra, értékpapírokra vonatkozó – adatok jelenleg a válaszadó tizenegy pénzintézet közül hat esetében állnak rendelkezésre egyedi szinten, míg konszolidált szinten csak két hitelintézetnél elérhetőek. Három megkérdezett egyáltalán nem rendelkezik analitikus szintű, IFRS-ek szerinti adatokkal sem egyedi, sem konszolidált szinten. Annak érdekében, hogy az IFRS-alapú jelentéstételi kötelezettségének – amennyiben ez előírás lesz – eleget tudjon tenni, a kapott válaszok alapján 8 pénzintézetnek rendszerszintű fejlesztésre és plusz munkaerőre is szüksége lenne, két megkérdezettnek csak rendszerszintű fejlesztésre, egynek pedig csak pótlólagos munkaerőre lenne szüksége. Pozitív, hogy egy pénzintézettől azt a választ kaptuk, hogy már most is megfelelne az IFRS-alapú közzététel által támasztott követelményeknek. Mivel a fentiek alapján az IFRS-alapú jelentésszolgálati követelményeknek való megfelelésre indítandó projekt nagyságrendjét és a szükséges fejlesztéseket is jelentősnek ítélik meg a megkérdezettek, a projekthez öt pénzintézet vár anyavállalati támogatást az IFRS-alapú tőkeszámítás bevezetéséhez/ alkalmazásához, többségük módszertan, szakmai támogatás és oktatás formájában, míg két válaszadó rendszerszintű támogatásra is számít az anyavállalattól.


Kapcsolat László Csaba Tanácsadás szenior partner T: +36 1 887 7420 E: [email protected] Rakó Ágnes Számviteli tanácsadás igazgató T: +36 1 887 7438 E: [email protected] Katzer Zsolt Számviteli tanácsadás menedzser T: +36 1 887 7167 E: [email protected] kpmg.hu

Az itt megjelölt információk tájékoztató jellegűek, és nem vonatkoznak valamely meghatározott természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet körülményeire. Társaságunk ugyan törekszik pontos és időszerű információkat közölni, ennek ellenére nem vállal felelősséget a közölt információk jelenlegi vagy jövőbeli hatályosságáért. Társaságunk nem vállal felelősséget az olyan tevékenységből eredő károkért, amelyek az itt közölt információk felhasználásából erednek, és nélkülözik társaságunknak az adott esetre vonatkozó teljes körű vizsgálatát és az azon alapuló megfelelő szaktanácsadást. A KPMG név, a KPMG logó és a „cutting through complexity” a KPMG International lajstromozott védjegye. © 2012 KPMG Tanácsadó Kft, a magyar jog alapján bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, és egyben a független tagtársaságokból álló KPMG-hálózat magyar tagja, amely hálózat a KPMG International Cooperative-hez (“KPMG International”), a Svájci Államszövetség joga alapján bejegyzett jogi személyhez kapcsolódik. Minden jog fenntartva.

IFRS 9, lízingügyletek és FINREP felkészültek-e pénzintézetek a változásokra?

Recommend Documents