I. MAGYAR TURIZMUSFÖLDRAJZI SZIMPÓZIUM Budapest, 2007. szeptember 7. ÖKOTURISZTIKAI CÉLÚ VIZSGÁLATOK A MEDVES-VIDÉKEN1 Karancsi Zoltán2– Horváth Gergely3 Bevezetés Az Észak-magyarországi-középhegység egyik kistája, a Medves-vidék Salgótarján központtal a 20. század második feléig hazánk jelentős nehézipari körzete volt. A nógrádi szénmedencéhez kapcsolódó területen a bányászat és a nehézipar fejlődésével együtt a falvakban erős foglalkoztatottsági átrétegződés ment végbe, ill. új települések alakultak ki, amelyekben a bányák bezárása, az ipar felszámolása után nagyon nehéz lett munkát találni. Ezt a kedvezőtlen folyamatot még tovább erősítette a rendszerváltozás és az azzal járó gazdasági átalakulás, hiszen a korábbi piacok elvesztése újabb üzemek bezárásához vezetett (Horváth 2005), miközben a mezőgazdasági tevékenységek – a tagolt domborzat és a gyenge talajadottságok miatt – eleve csak az állattenyésztésre korlátozódtak, aminek ugyancsak beszűkültek a piaci lehetőségei. A Salgótarjáni kistérség és persze főként a központját jelentő város a gazdasági szerkezet megváltoztatásával szeretne új bevételi forrásokra szert tenni. A tervezett fejlesztés legfőbb iránya a tranzitszerep erősítése, logisztikai központ létrehozása (Csüllög – Horváth 2007), a közlekedés feltételeinek javítása, de előtérbe került az idegenforgalom fejlesztése is. Talán az idegenforgalom fejlesztésével azonos nagyságrendű helyi szempont, hogy a Medves és környékének „rendbetétele” a városmarketing egyik legfontosabb része legyen. A fejlesztési elképzelések azonban nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a Medves fennsíkja és környéke része a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzetnek; olyan természeti, táji és kulturális értékekkel rendelkezik (Horváth 1998, 1999), amelyek megőrzése mindenki érdeke. Sőt a Medves-vidék idegenforgalmi jelentőségét elsősorban a megkapó természeti tájak és az évszázadok kulturális örökségének a sajátos együttese adja. Külön kiemelendők a terület tájképi (tájesztétikai) értékei (Karancsi – Horváth – Oláh 2005), nagy mértékben a kistáj területének jelentős részét alkotó hegyeknek – köztük a Salgó, a Medves, a Szilvás-kő, a Pécs-kő és Karancs – köszönhetően, amelyek a hosszabb túrák, elegendően havas telek esetén pedig a téli sportok kedvelői számára is ideálisak. A Salgótarjáni kistérség komplex területfejlesztési programjainak turisztikai fejlesztési elképzeléseit (pl. Terra Stúdió 2000-2001) és a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet kezelési tervének a turizmussal kapcsolatos fejezeteit vizsgálva megállapítható, hogy a változatos domborzati viszonyokkal rendelkező terület jelentős idegenforgalmi potenciállal rendelkezik, de annak kihasználtsága (becsült adatok szerint alig 20 000 fő turista/év) ma még nem megfelelő. Elsősorban a helyi lakosság veszi igénybe rekreációs céllal a tájat. Márpedig a turizmus csak akkor jelenthet kitörési pontot a jelenlegi válságos helyzetből, ha távolról is jelentősebb tömegeket vonz. Ugyanakkor a terület sérülékenysége miatt ezt a turizmust természet- és tájvédel1
A tanulmány az OTKA támogatásával (T046373 és T048734) készült. Szegedi Tudományegyetem, JGYPK, Alkalmazott Természettudományi Intézet, Földrajzi és Ökoturisztikai Tanszék,
[email protected] 3 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék,
[email protected] 2
mi szempontból irányítottan (helyenként támogatóan, helyenként korlátozóan) kell kezelni (Szilassi 2003). Ez a szempont határozta meg az 1990-es évek óta a területen folyó ökoturisztikai kutatásainkat, amelyeknek főbb eredményeit az alábbiakban összegezzük. Ökoturisztikai célú térképezés Terepbejárásaink során felszínalaktani, talajtani, növényföldrajzi megfigyeléseket végeztünk, légifényképeket értékeltünk ki, helyszíni megfigyelésekkel és mérésekkel aktualizáltuk a térképi adatokat. Végül feltérképeztük a térség szálláslehetőségeit is. A tematikus térképek, ábrák elkészítéséhez, valamint a légifotók kiértékeléséhez térinformatikai módszereket használtunk, MicroStation és Arc/Info programok segítségével digitalizáltuk az 1:10 000, 1:15 000, 1:25 000 méretarányú alaptérképeket és a lejtésviszonyok meghatározásához megszerkesztettük a terület digitális domborzatmodelljét. Mindezen vizsgálatok eredményeképpen elkészítettük a kistáj egy kisebb, általunk Medves-térségnek elnevezett részének attrakciótérképét (1. ábra), amelyhez a helyi viszonyokat jól ismerő biológus, természetvédő, geológus és történész szakemberek is segítséget nyújtottak. Ezen a tematikus térképen szerepeltettük még a különböző védettségi fokú természetvédelmi területeket, valamint a közutakat, a túrautakat és tanösvényeket is. Annak érdekében, hogy az egyébként kívánatos turizmus a természeti értékeket ne, vagy csak a lehető legkisebb mértékben károsítsa, megszerkesztettünk egy területhasználat-korlátozási térképet is, amelyen – részben az IUCN ismert zónabeosztására alapozva, de azt a helyi sajátosságok alapján kissé átértékelve – négy zónát alakítottunk ki (2. ábra). Természetesen a térképi ábrázolás során kiemelt fontosságot kaptak azok a területek, ahonnan a védett értékek megóvása miatt kizárnánk a turistákat, önálló jellel szerepelnek azok a területek, amelyeket csak természetvédő szakember vezetésével lehetne látogatni, és az irányított turizmus koncepciójának megfelelően megjelöltük az új idegenforgalmi fejlesztésekre alkalmas (kisebb és nagyobb mértékben terhelhető) területeket is. Egy harmadik térképen pedig a térség jövőben várható turisztikai fejlesztési lehetőségeit összegeztük, újabb tervezett attrakciók megjelölésével (Drexler – Horváth – Karancsi 2003). Mivel az irányított turizmus egyik fontos és hasznos eszközét jelentik a tanösvények, a fentieken kívül elkészítettük – részben több, már korábban kialakított túraútvonalhoz, ill. tanösvényhez kapcsolódva – egy tíz állomásos, számos ipartörténeti, természetföldrajzi-geológiai, biológiai és tájesztétikai értéket, köztük sok új attrakciót is felölelő új tanösvény nyomvonalát, és megterveztük a tanösvény állomásainak tájékoztató tábláit is. (Karancsi – Horváth 2004). A taposáserózió szerepe, jelentősége Ökoturisztikai szempontból igen fontos egy adott tájrész úthálózatának minősítése, aminek egyik érdekes részterülete az erózióveszélyesség vizsgálata. A Medves-térség úthálózatát elsősorban ilyen szempontból végeztük el (Karancsi – Horváth 2000). Jelen tanulmányunkban részletesen beszámolunk a taposáseróziót és talajtömörödést mérő vizsgálatainkról, beleértve korábbi nagy-britanniai (Karancsi 2000), illetve a kutatási területen szerzett tapasztalatainkat. A túraösvények okozta felszínpusztítás, az ún. taposáserózió csupán az 1960-as években került a figyelem középpontjába Amerikában és Nyugat-Európa több országában. Elsősorban hegyvidéki tájakon vált egyre figyelemreméltóbbá ez a jelenség, amelynek fő oka a terhelés
növekedése volt, pl. Nagy-Britanniában a néhány évtizeddel korábbiakhoz képest ekkorra a túraösvények száma megnégyszereződött. Az utak e folyamat eredményeként leromlott állapota környezeti problémát valójában csak azokon a felföldi területeken okozott, ahol a sérülé
1. ábra. Természeti és kultúrtörténeti értékek a Medves-térségben (szerk.: Karancsi Z.). Megjegyzés: terjedelmi okoból csak az attrakciók helye került föl a térképre. A teljes részletességű térkép a http://www.geography.hu/karancsi oldalon található meg. Az egyik leglátogatottabb angol természetvédelmi terület, a Lake District Nemzeti Park (Cumberlandi-tóvidék) kb. 14 millió (!) látogatót vonz évente. A turisták ilyen óriási száma jelentős terhelést jelent a környezet számára. A fő problémák egyike éppen a taposáserózió, amely hatalmas sebhelyeket képes létrehozni a felszínen, sőt lényegében az egész táj képén, olyanokat, amelyek közül a legnagyobbak még műholdképen is kivehetők (Davies –Loxham 1996). A folyamat lényegét a következőképpen lehet megfogalmazni: taposáserózió alakul ki ott, ahol az ember (ill. állat) által okozott megsokszorozódott hatások (nyomóhatás) következtében a vegetáció és a talajszerkezet megsérül (eltűnik).
2. ábra. Területhasználat-korlátozó térkép javasolt zónabeosztással (szerk.: Karancsi Z.). keny felszín valamilyen szempontból értékes volt (pl. fellápok különleges élővilága); emiatt aztán a természetvédelmi csoportok is érdekeltté váltak a probléma megoldásában. A túrautak eróziójának kialakulására, intenzitására ható különféle tényezőket két fő típusba sorolhatjuk: természeti és társadalmi tényezők. Természeti tényezők: - lejtőszög; - lejtőmagasság és lejtőkitettség; - talajvastagság; - talajtípus; - csatornázottság; - tömörödöttség; - éghajlat; - vegetációtípus; - tenyészidőszak hossza Társadalmi tényezők: - látogatók létszáma (összeadódó nyomóhatás); - területhasznosítás típusa; - autóparkoló és más szolgáltatások közelsége; - a túraútvonal, ill. általánosságban a hagyományos gyalogturizmus népszerűsége A taposáserózió kifejlődése és intenzitása függ a használat jellegétől és az eredeti vegetáció típusától. A gyalogösvényt használók számának jelentős növekedése veszélyezteti a növényzet regenerálódásának képességét, esetleg a vegetáció eltűnését vonhatja maga után. Amenynyiben a természetes vegetáció eltűnik egy legalább 10 fokos lejtőről, akkor a talajerózió nagy valószínűséggel felgyorsul (1. táblázat).
Összefoglalva megadhatjuk a „túraösvény-erózió” képletét, a ami azt mutatja, melyek a kialakulásának, fejlődésének legfontosabb tényezői.
1. táblázat. A túraösvény igénybevételének hatásai (Footpath Erosion Factsheet, 1997) A használat szintje Gyenge igénybevétel
Mérsékelt (közepes szintű) igénybevétel
Erőteljes (intenzív) használat
A vegetáció változása
A talaj változása
Az ösvényfelszín változása A magas, lágyszárú növénye- Megkezdődik a talajszer- Keskeny ösvény, váltömörödése tozatos növényekkel és ket letapossák, elnyomják, kezet füvekkel fedve. így a napfény egészen a talaj (leromlása). szintjéig lejut. Más típusú, taposást tűrő fajok jelennek meg. Kifejlődnek a taposást tűrő A talaj tömörödésével Kopár foltok jelennek fajok. A taposásra érzéke- csökken a vastagsága. A meg. A csepperózió nyebb fajok kipusztulnak. víz nem tud beszivárogni szétveri a talajszemMegindul az összefüggő ve- a kemény felszínen ke- cséket, gyakran a talaj getáció felszakadása (ko- resztül, így a csapadék egy részét is elmossa. A felszín mélyedéseipárosodás). Mind a növények (nedvesség)magasságában, mind a bio- befogadóképesség csök- ben pocsolyák alakulmassza mennyiségében álta- ken. A talaj kevésbé nak ki, mivel a beszimegfelelő a növény fej- várgás a talajba erősen lános csökkenés jellemző. lecsökken. A turisták lődéséhez. kikerülik a pocsolyákat és új területeket taposnak le, ezért az ösvény fokozatosan szélesedik. Télen a fagyemelés következtében törik darabokra a felszín. A taposást tűrő fajok egyed- A talajszerkezet lerom- A kopár, tömörödött száma lecsökken, az összes lik, többnyire homokos- ösvényeken a heves többi növény kipusztul. A köves váztalajjá degradá- eső eróziós barázdákat amelyekből szegényes talajszerkezet és az lódik, miután a talajban mélyít, állandó taposás kedvezőtlen élő mikroorganizmusok eróziós árkok (kezdődő éghajlattal párosulva meg- száma is csökken. A vízmosások) alakulnak akadályozza a vegetáció fej- talajt néhány gyökérma- ki. Az ily módon tagolt radvány fogja össze. felszíneket a túrázók lődését, újratelepülését. Heves esőzések hatására kikerülik, ezért újabb és újabb területek válkönnyedén lemosódik. nak a taposás áldozatává. Ezért az ösvény vagy nagyon szélessé válik, vagy párhuzamos túrautak alakulnak ki.
A taposáseróziónak persze egyéb tényezői is vannak. Pl. ha a csapadék a talajba szivárgás után megfagy, akkor a kialakuló jégkristályok térfogatnövekedése tönkreteszi az eredeti talajszerkezetet, ezért a fellazuló talajszemcséket a külső erők, illetve a túrabakancsok könnyebben felszakítják, elhordják. A taposás pedig nemcsak fizikailag károsítja magát az élő növényt, hanem általában megakadályozza a magvak természetes terjedését is. Általánosságban jellemző, hogy a gyepnövényzettel fedett területeken a taposás hatására fajszegény társulások alakulnak ki. Ilyen – szinte egész Európában megtalálható – „taposott gyeptársulás” a LolioPlantaginetum A túraösvény-erózió (taposáserózió) hatásait a következőképpen foglalhatjuk össze: a) fizikai hatás: a tájképen sebhelyek keletkeznek. b) ökológiai hatás: a növény- és állatvilág faj- és egyedszáma csökken, tájidegen fajok jelennek meg, erős gyomosodás megy végbe. A természetvédelem szakemberei belátták, hogy a védelem és a rekreáció érdekeit egyensúlyba kell hozni és olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek csökkentik a túraösvények erózióját okozó környezeti hatásokat (Szilassi 1999). A taposáserózióért elsősorban az ember felelős, bár kisebb mértékben a folyamat kialakulásában az ösvényekre tévedő, vándorló háziállatok, ill. a vadállatok szerepet játszanak; igaz, a legtöbb vadállatot az emberek mozgásának, illetve közelségének zaja megzavarja (Green 1981). Az éghajlat és a természetes növénytakaró ismeretében a lehetséges taposáserózió megelőzésére már a gyalogösvények tervezésekor gondolni kell, a nem kívánatos folyamatok megfelelő szervező munkával megelőzhetők, illetve időben megállíthatók a következőképpen: - az emberek mozgásának szervezésével (pl. kerítések, sorompók [gátak], útjelző táblák, alternatív utak stb.); - a természeti erőforrások használatának (pl. csatornázás, vetés, ültetés stb.) megfelelő kialakításával; - az emberek és a természeti erőforrások kölcsönhatásának (pl. gyalogösvény kialakítása, javítása, lépcsők kialakítása stb.) szervezésével (Goldmith 1974). Megjegyzendő, hogy az emberek mozgásának korlátozása ellentmondásban lehet azzal a szabadsággal, amit a látogatók keresnek a természetes környezetekben. Ugyanakkor ha kijelölt ösvényekre koncentrálják az emberek mozgását, akkor ezzel bizonyos helyeket rendkívüli taposáshatásnak tesznek ki, más, jóval nagyobb területeket viszont ezáltal megmentenek. A Medves-térségben is jól megfigyelhetők az 1. táblázatban részletezett folyamatok. gyakori a taposás okozta kopárosodás, az eróziós barázdák kimélyülése, a tömörödés miatt a beszivárgás csökkenése, a pocsolyák kikerülése érdekében a párhuzamos túrautak kialakulása (1. kép) stb. Az erdőkben lévő ösvények mentén a folyamatos taposás miatt szintén állandó stressz éri a növényeket, emiatt valamint a tisztásokon jelentkező erősebb fény miatt az erdei fajok viszszaszorulnak és az erdőre nem jellemző fajok (Plantago major, Prunella vulgaris, Poa annua) törnek utat maguknak. A tömörödött talajon kialakuló tócsák részben menedéket nyújtanak még néhány mezo- és higrofil erdei fajnak, pl. Festuca gigantea, Rumex sanguineus, Carex sylvatica stb., de az itt már idegen Juncusok is tért hódítanak (Csiky 2004). Túrautak felszíni tömörödöttségi vizsgálata A vizsgálatot a Medves-térség egyes tetszőlegesen kiválasztott, eltérő talajminőségű, lejtőszögű és vegetációjú területein található, különböző intenzitással használt túraútjain végeztük, a többfunkciós túrautaktól a csak kizárólag gyalogosok által használt túraösvényekig (3. ábra).
A túrautak mentén rugós tömörödésmérővel vizsgáltuk a talajtömörödés mértékét. A vizsgálathoz a holland Eijkelkamp cég fémkarmos kézi talajtömörödést mérő műszerét használtuk, amellyel az egyenletesen benedvesített talaj 1−2 cm vastagságú felső részének tömörödése mérhető. A tömörödés mértékét kg/cm2-ben adtuk meg. A mérőpontokon az úton keresztül
1. kép. Kitaposott párhuzamos túrautak a Medves fennsíkján (fotó: Karancsi Z.).
3. ábra. Talajtömörödési vizsgálatok mérőpontjai a Medves-térség útjain (szerk. Karancsi Z.).
fektetett mérőszalag mentén 50 cm-es távolságban végeztünk méréseket úgy, hogy az utak melletti nem háborgatott (többnyire aljnövényzettel fedett) területekre is essen mérés, csakúgy, mint az utakon előforduló keréknyomokra. Sajátos mikroformaként egy markáns 60 cmes keréknyomot külön is felmértünk 15 cm-es szakaszokra bontva (3. mérőpont). A mérőpontokon az 50 cm-es távolságban elvégzett mérések miatt a méréssűrűség elsősorban az utak szélességétől függött. 2. táblázat. Túraösvények mentén mért tömörödöttségi értékek (a kiugró adatok vastagon szedve). Mérőpont száma 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Tömörödöttségi értékek (kg/cm2) 50 cm-enként 1 0,21 0,57 0,43 0,43 0,10 0,26 0,49 0,30
2 0,32 0,63 0,40 0,40 0,27 0,31 0,29 0,40
3
4
5
0,43 0,37 0,29 0,65 0,32 0,34 0,40 0,61
0,27 0,48 0,38 0,54 0,32 0,73 0,61 0,40
0,21 0,39 0,42 0,51 0,34 0,90 0,55 0,43
6
7
8
9
10
11
12
13
14
0,52 0,49 0,40 0,40 0,42 0,48 A 3. mérőpont keréknyomát 15 cm-ként mértük. 0,43 0,40 0,39 0,60 0,49 0,40 0,21 0,78 0,26 0,19 0,61 0,54 0,54 0,43 0,43 0,43 0,44 0,32 0,32 0,44 0,61 0,43 0,31
1. mérőpont: Mese-völgyi túraösvény. Talaj: köves-murvás felszínű agyagbemosódásos-szenes barna erdőtalaj. Túraösvény leírása: a Várbereki-patak jobb partján található kb. 50 cm széles, a használat miatt kopár ösvény, amit két oldalt kb. 50-60 cm-es avarral borított sáv szegélyez, azon túl összefüggő gyepvegetáció jellemző. Növényzet: a területet ritkás lombhullató erdő borítja. Lejtőszög: a mérést vízszintes (0%) területen végeztük. 2. mérőpont: Közép-bánya Talaj: bazaltmurvás agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Túraút leírása: 4 m szélességű út, rendszeres gépjárműforgalommal, rajta kialakult pocsolyákkal. Az út mellett gyepvegetáció. Növényzet: az egykori bányaterületen a bányászati tevékenység felhagyása óta másodlagos vegetáció jelent meg (gyomosodás), a bányaudvarok peremén fás vegetáció (akác). Lejtőszög: a mérést vízszintes (0%) területen végeztük. A mérőpont adataiból szerkesztett diagramon jól látszik, hogy a gépkocsik az úton gyakori pocsolyákba mindig csak az egyik kerékkel hajtanak bele (4. ábra). 3. mérőpont: A Medves fennsíkjának nyugati pereme. Talaj: homokos. Túraút leírása: a Medves fennsíkjára felvezető, ritkán használt földúton található traktor keréknyom (szélessége: 60 cm, 15 cm-es mérési szakaszokkal). Növényzet: felszakadt gyepvegetáció. Lejtőszög: a mérést 10%-os lejtőn végeztük. Ennek a méréssorozatnak az érdekessége, hogy nem a keréknyom közepén a legnagyobb a tömörödés, ami abból következik, hogy a keréknyom „alján” eróziós barázda alakult ki, amelyben igen finom szemcsefrakciójú, iszapos üledék halmozódott fel (4. ábra).
4. mérőpont: Salgó várához vezető túraút. Talaj: agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Túraút leírása: a Salgó várhoz felvezető 2,4 m szélességű, összefüggő gyepvegetációval határos túraút keréknyomokkal. Növényzet: a Medves-vidék egyik legszebb erdeje (bükkös-tölgyes). Lejtőszög: A mérést 4%-os lejtőn végeztük. 5. mérőpont: Salgó várához vezető túraösvény. Talaj: murvás, köves agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Gyalogösvény leírása: közvetlenül a Salgó vára alatti meredek, a térség túraútjai közül a leglátogatottabb, intenzíven taposott, 3 m szélességű ösvény, melynek két oldalán avarral borított területeket találunk. Az ösvény egyik széléhez közel (49 cm) 6 cm mély eróziós barázda található (3. méréshely). Növényzet: A Medves-vidék egyik legszebb erdeje (bükkös-tölgyes). Lejtőszög: A mérést 26%-os lejtőn végeztük. A mérőpont különlegessége, hogy az 1. méréshelyen mértük az egész méréssorozat során a legkisebb (0,1 kg/cm3) értéket. 6. mérőpont: Kis-Salgó (Boszorkány-kő) Talaj: rozsdabarna erdőtalaj. Gyalogösvény leírása: a Kis-Salgóra vezető, a térség túraútjai közül a leglátogatottabb, intenzíven taposott, 2,6 m szélességű, tűlevéllel borított ösvény, melynek két oldalán fenyőerdővel (alatta nagy vastagságban felhalmozódott tűlevelek) borított területeket találunk. Növényzet: aljnövényzet nélküli fenyőerdő. Lejtőszög: a mérést vízszintes (0%) területen végeztük. A mérőpont különlegessége, hogy a 4-5-6. méréshelyeken mértük a legnagyobb tömörödöttségi értékeket, amelyek azt jelzik, hogy Medves-térség vizsgált túraútjai közül ez a legterheltebb (4. ábra). 7. mérőpont: A Medves fennsíkja Talaj: homokos. Túraösvény leírása: a Medves-fennsík “legforgalmasabb” túraútja. Az intenzív használat (rendszeres autóforgalom) miatt itt jelentkezik leginkább a „taposáserózió”, melynek következtében a földút folyamatosan szélesedik, illetve egymással párhuzamos utak alakulnak ki (1. kép). A K–Ny-i irányú, 2,2 m széles kopár túrautat É-ról egy 60 cm-es erózió által lepusztult sáv határolja, D-ről pedig egy 3 m széles, a taposás miatt gyér vegetációjú, kevésbé intenzíven használt utat alakítottak ki. Növényzet: az út két oldalán kaszálórét található. Lejtőszög: A mérést vízszintes (0%) területen végeztük. Ez a méréssorozat azt bizonyítja, hogy a gépjárművel gyakran igénybevett földutak csak közepesen tömörödnek, szemben a népszerű, ezért rendszeresen taposott gyalogösvényekkel (l. 6. mérőpont). 8. mérőpont: A Medves fennsíkjának keleti pereme. Talaj: bazalt murvás, homokos. Túraút leírása: a Medves fennsíkjának meredek K-i oldalán az erdészet által kialakított 3 m széles út. Az utat ma is főleg erdészek használják. Növényzet: az út két oldalán gyér aljnövényzetű, kezelt erdő (bükk, tölgy) található. Az út mellett fejlettebb gyepszint jellemző, ritka cserjevegetációval. Lejtőszög: a mérést 4%-os lejtőn végeztük.
4. ábra. A Medves-térség túraútjainak felszíni tömörödöttségi vizsgálata (szerk. Karancsi Z.).
A taposáserózió kérdését vizsgálva el kell még mondani, hogy azzal külföldön már számos kutatócsoport foglalkozik, s egyre jelentősebb a téma szakirodalma is, ugyanakkor nem feledkeznek el a természetjárók megfelelő tájékoztatásáról sem. Nagy-Britanniában például minden természetvédelmi területen hozzá lehet jutni olyan tájékoztató kiadványokhoz, amiben kellő egyszerűséggel írnak a túraösvényeken kialakuló káros folyamatokról és felhívják a figyelmet azokra a tevékenységekre, ami képes felerősíteni azokat. Sajnos nálunk még nem tulajdonítanak kellő figyelmet a taposáserózió kérdésének. Ez persze nem jelenti azt, hogy hazánkban nem jelentkezne a probléma. Szálláslehetőségek a Medves-térség területén A terület idegenforgalmi fejlesztésének alapvető feltétele a megfelelő szálláslehetőségek megléte. Mint az a 3. táblázatból kitűnik, jelentős elmaradás van e téren. A 651 regisztrált szálláshely kevésnek tűnik, különösen, hogy teljesen hiányzik a magasabb kategóriájú szálláshely. Így jelenleg csak az „igazi” ökoturistákat, az ún. bakancsos turistákat tudják fogadni a Medves-vidék e leglátogatottabb részének szálláshelyein. Az összesítésből kimaradtak a nem regisztrált magánszállások, de azok is csak néhány százalékkal javíthatják a statisztikát. Területfejlesztési célból mindenképpen fontos lenne a magasabb kategóriájú szállodai férőhelyek számának növelése, akár új szállodák építésével. 3. táblázat. A Medves-térség szálláslehetőségei Szálláshely Karancs szálló Strand hotel Salgó hotel Medves hotel Medves hotel faházak Dornyay turistaház Kemping-kő motel Kemping faházak Galcsik fogadó Somoskőújfalui fogadó Összesen:
Osztály egykor II. II. II. II. turista turista turista III. III.
Szobák száma megszűnt 20 40 48 38 felújítás alatt 5 26 21 8 206
Férőhelyek száma 60 80 (+20 pótágy) 108 190 (V-IX. hónap) 20 110 (IV.15-X.15.) 43 20 651
Következtetések A szálláshelyek hiánya azért is súlyos gond, mert a Medves-vidék, és azon belül különösen a Medves-térség természeti adottságai, jelentős számú bemutatható természeti, kultúrtörténeti, valamint különleges tájképi értékei miatt az idegenforgalmi, s azon belül elsősorban az ökoturisztikai fejlesztések fontos területévé válhat. Ennek első lépése azonban a megfelelő színvonalú szálláslehetőségek megteremtése kell hogy legyen. A területen kialakított ökoturizmus megfelelő irányítással összhangot teremthet a megőrzés és a fejlesztés, a jelen és a jövő igényei között. A turizmus fenntarthatóságának alapja az adott terület ökológiai teherbíró képessége, ezért nehezen egyeztethető össze a tömegturizmussal, a rövid távú profitszerzéssel. Ezért a turisztikai termékek kialakításánál fontos szempont ennek figyelembevétele. A természetvédelem legfontosabb feladata pedig – a környezeti állapotban
bekövetkező változások nyomon követésén túl – a káros folyamatok megelőzése, illetve megállítása. Jó turisztikai tervezésnek mindezen szempontokra egyaránt figyelemmel kell lennie. Irodalom Csüllög G.–Horváth G. (2007): Landscape changes at a former industrial area: problems and possibilities. – In: Regions, localities and landscapes in new Europe. CD-ROM, Brno, 6 p. Davies, P.–Loxham, J. (1996): Repairing upland path erosion – A best practice guide. – Lake District National Park, Drexler Sz.–Horváth G.–Karancsi Z. (2003): Turizmus, természetvédelem és tájhasznosítás kapcsolata egy nógrádi kistájrészlet példáján. – Földrajzi Közlemények 51. 1-4. pp. 45-61. Csiky J. (2004): A Karancs, a Medves-vidék és a Cerová vrchovina (Nógrád-Gömöri bazaltvidék) flóra- és vegetációtéképezése. – Pécs, 451 p. Footpath Erosion Factsheet (1997): – Education Service, Lake District National Park, Windermere. Goldsmith, F. B. (1974): Ecological effects of visitors in the countryside. – In: Warren, A.– Goldsmith, F. B. (szerk.): Conservation in Practice. London, John Wiley Green, B. (1981): Countryside Conservation. – Allen and Unwin, London Horváth G. (2005): Problems of the transition in the Medves Area (North Hungary). – In: Ilić, Milan (szerk.): Problemi regionalnog razvoja Hrvatske i susjednih zemalja/Regional development problems in Croatia and neighbouring countries. Zagreb, pp. 125-133. Horváth G. (1999): Táji értékek a Medves-vidéken. – In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Gödöllő, pp. 13-18. Horváth G. (1998): A Medves-vidék természeti képe. – In: Frisnyák S. (szerk.): A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza, pp. 63-72. Karancsi Z.–Horváth G.–Oláh F. (2005): Tájesztétikai vizsgálatok egy határ menti védett területen. – In: Szónokyné Ancsin G. (szerk.): Határok és Eurorégiók. SZTE TTK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék, Szeged, pp. 459-465. Karancsi Z.–Horváth G. (2004): Az eresztvényi tanösvény. II. Magyar Földrajzi Konferencia kiadványa, Szeged, szeptember 2-4., pp.741-761. Karancsi Z. (2000): Természetvédelem kontra turizmus. "Megtaposott" brit ösvények. – A Földgömb 2. 4. pp. 30-37. Karancsi Z.–Horváth G. (2000): A Medves-térség úthálózatának tájökológiai szempontú értékelése. – In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében a történelmi események hatására Gödöllő, pp. 228-231. Szilassi P. (2003): A rekreációs szempontú tájértékelés elmélete és módszertana a hazai és a külföldi szakirodalom alapján. – Földrajzi Értesítő 52. 3-4. pp. 301-315. Szilassi P. (1999): Possibilities of country development from the point of wiev of tourism – an investigation in the Káli-basin (West-Hungary). Geographica Pannonica No.3, Novi Sad, pp. 30-32. Terra Stúdió (2001): A Salgótarjáni kistérség területfejlesztési koncepciója és stratégiai programja. – Észak-kelet Nógrád Térségi Önkormányzatok Társulása. Kézirat.
