hír
CSATORNA
2013
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja
január–február
TARTALOM MaSzeSz – HÍRHOZÓ ....................................................................................... 2 Dulovics Dezsőné: Települési szenny- és csapadékvíz elhelyezésének elemzése...... 3 Baki Csaba, Horváth András, Kárpáti Árpád, Kosár Gábor, Kovácsné Benkó Zsuzsa, Mészáros Imre: A komposztálás kérdései gyártó és felhasználó oldaláról .............................................................................................................. 10 tartalomjegyzék magyar nyelvű fordítása 2012/12 ............................................................................................................... 18 2013/01 ............................................................................................................... 19 Köszöntjük a 85 éves Prof. Emeritus Dr. Öllős Géza ny. egyetemi tanárt ....... 21 Köszöntjük a 70 éves Boda János elnökségünk tagját ....................................... 22 Stadler János: Szennyvíziszapok stabilizálása lignit bekeveréssel .................... 23 HÍREK VÍZVILÁGNAP 2013 ......................................................................................... 27 Beszámoló a „Tavaszi szél vizet áraszt” c. rendezvényről ................................. 28 Gratulálunk ........................................................................................................ 31 A MaSzeSz OKTATÁSI PROGRAMJA 2013. I. félévére ................................... 31 Jelentkezési lap ................................................................................................... 32 Meghívó a MaSzeSz Lajosmizsei XIV. Országos konferenciájára .................... 33 Adatváltozások bejelentése................................................................................. 33
2
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
HÍRHOZÓ KEDVES KOLLÉGA! Elnökségünk programját januárban és februárban az oktatási programunk véglegesítése, a „Tavaszi szél vizet áraszt” c. nagyrendezvényünk előkészítése és a 2013. évi tevékenység összeállítása képezték. Ezt tükrözik jelen számunk hírei. A „tavaszi szél vizet áraszt” Hagyományteremtő Estélyünkről rövid beszámolót a 28. oldalon közöljük. Felhívom figyelmüket/figyelmedet a XIV. Országos konferenciánkra, melyet Lajosmizsén tartunk május 28-29-én, témája: A) Szakterületünk aktuális műszaki fejlesztési kérdései, B) a 2014-2021 tervidőszak víziközmű-fejlesztései. Szíves figyelmükbe/figyelmedbe ajánlom: Dulovics Dezsőné: Települési szenny- és csapadékvíz elhelyezésének elemzése és Baki, Cs., Horváth, A., Kárpáti, Á., Kosár, G., Kovácsné, B., Zs., Mészáros, I.: A komposztálás kérdései gyártó és felhasználó oldaláról szakcikkeinket. FÓRUM rovatunkban közölt tanulmányhoz kérjük szíves észrevételeit/észrevételeidet! A MaSzeSz Oktatási programját és a jelentkezés feltételeit megtalálhatják/megtalálhatod honlapunkon (www.maszesz.hu), vagy tájékozódhatnak Titkárságunkon (
[email protected]). Közreműködésüket/közreműködésedet megköszönve, jó munkát kíván:
Budapest, 2013. február 28.
Dr. Dulovics Dezső, PhD. ügyvezető igazgató, elnökségi tag
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmű és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Műegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztő: MaSzeSz Szerkesztő: Dr. Dulovics Dezső Tördelés: Aranykezek Bt.
3
HÍRCSATORNA 2013. 1–2.
TELEPÜLÉSI SZENNY- ÉS CSAPADÉKVÍZ ELHELYEZÉSÉNEK ELEMZÉSE Prof. Emerita Dulovics Dezsőné dr.
1. BEVEZETÉS A települési szenny- és csapadékvíz elhelyezés megoldását számos tényező befolyásolja, ilyenek: ӺӺ a település jellemzői, nagysága, ӺӺ a vízgyűjtő terület jellemzői, ӺӺ az elhelyezendő vizek jellemzői, ӺӺ vízgazdálkodási szempontok, ӺӺ befogadó(k) rendelkezésre állása, ӺӺ talaj- és talajvíz adottságok, ӺӺ domborzati adottságok, ӺӺ víz- és környezetvédelmi érdekek és szabályozás, ӺӺ a mindenkori technikai színvonal, ӺӺ a mindenkori gazdasági adottságok, ӺӺ stb. Napjainkban szükséges a szenny- és csapadékvíz elhelyezést integrált rendszerben vizsgálni, és túllépni azon a szemléleten, ami nem vette figyelembe a települési hidrológiai körfolyamatnak a teljes hidrológiai körfolyamathoz csatlakozását, vízgazdálkodási szempontból történő integrálását. Hazánkban az EU Víz Keretirányelvének megfelelő szemléletben szükséges a kérdést elemezni és az abban foglaltaknak megfelelni.
2. A SZENNY- ÉS CSAPADÉKVÍZ ELHELYEZÉSÉNEK MODELLJEI A modelleket elsősorban a szerint lehet szétválasztani, hogy csatornázással, vagy egyedi elhelyezéssel történik a szenny- és/vagy csapadékvíz elhelyezése, és milyen módon biztosított a környezetre nézve előírt „ártalmatlan” megoldás. Ebből a szempontból először tárgyaljuk, hogy szükséges-e a szennyvíz csatornahálózaton keresztüli elvezetése, vagy esetleg egyedi megoldások is eleget tesznek a 91/271 Direktívában és az EU Víz Keretirányelvében megfogalmazottaknak, illetve a szenny- és a csapadékvíz elhelyezése, az adottságoktól függően, milyen kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezután térünk át a csatornázással történő ellátásra és vizsgáljuk annak sajátosságait, rendszertípusait és integrált szemléletű modelljeit.
2.1. A szennyvíz egyedi elhelyezésének módjai és kapcsolatuk a csapadékvíz elhelyezésével A csatornázás bevezetésének – ha azt vízvédelmi érdek egyébként nem indokolja – küszöbérték mutatóit, (Juhász, 2000) az alábbiak szerint fogalmazta meg: 25-30 fő/ha
laksűrűség, 45 lakás, illetve 120-130 fő csatlakozása 1 km csatornára. Ezt célszerű figyelembe venni a 91/271 Direktíva által szorgalmazott gazdaságos szennyvízcsatornázás biztosítása érdekében. Megjegyzem, hogy 140 fő/ha laksűrűségű területen a szikkasztás tartósan egy méter talajvízszint emelkedést eredményezhet. A szennyezőanyag eltávolítást vizsgálva, Dulovics, (1987) szerint a szervesanyag lebontásához lakosonként 2-3 m2/LE talajfelületre van szükség. A nitrifikáció-denitrifikáció azonban 1000-1600 m2/LE talajfelületet igényel, ami csak 6-10 fő/ha laksűrűség esetén jöhet létre. Ennél nagyobb laksűrűség esetén tehát számolni kell a talajvíz NO3 koncentrációjának növekedésével. Az egyedi szennyvízelhelyezés mindig „elválasztott” rendszerű kell, hogy legyen, mert az egyedi szennyvízgyűjtés, valamint elhelyezés gazdaságosságát és biztonságát ez a megoldás segítheti elő. Vagyis a csapadékkérdést a szennyvízelhelyezéstől függetlenül meg kell oldani. Ha ez nem sikerül, akkor a klímaváltozás következtében jelentkező, korábbiakhoz képest megnövekedett intenzitású csapadékok a gyűjtött szennyvíz mennyiségi növekedését, környezetbe történő kiöntését idézik elő. Ugyanakkor elvként kell azt is alkalmazni, hogy a különböző szennyezettségű, és eltérő tisztítási módot igénylő vizeket nem keverjük össze. Szóba jöhet ezért a többszörös elválasztás is, az un. szaniter rendszerek alkalmazásával. 2.1.1. A szennyvíz átmeneti tárolása és elszállítása A szennyvíz átmeneti tárolása és elszállítása ott jöhet szóba: ӺӺ ahol nem gazdaságos a szennyvízelvezetés kiépítése, ӺӺ ahol a szennyvízelvezetést vízvédelmi érdek nem indokolja, ӺӺ ahol valamilyen okból nem lehet szikkasztani, vagy ӺӺ speciális tulajdonságú a keletkezett szennyvíz és az alkalmazandó módszerek eltérősége, illetve a követelmények miatt nem gazdaságos helyben a tisztítása, és ӺӺ a tárolók vízzárósága biztosított. Az 1. ábra mutatja, hogy az egyedi szennyvízkibocsátó tárolójából, általában közúton szállítják a gyűjtött folyékony hulladékot a szennyvíztisztító telep fogadó művébe (Dulovics Dné,1993). A szennyvíz átmeneti tárolása és elszállítása esetén a fogadóhely a települési folyékony hulladékot (továbbiak ban TFH-t) fogadó önálló telep, illetve gazdaságosan
4
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
megközelíthető, TFH- fogadására kiépített szennyvíztisztító telep lehet. A kettő közötti választást dinamikus költségelemzéssel (MaSzeSz 2011) kell meghatározni, a szállítási és tisztítási költségek összevetésével (Gyuricza, 2013).
öntéseket okozhat. Ezeken a területeken mérlegelni kell a zárt vízelvezető-, vagy talajvízszint-süllyesztését biztosító rendszerekkel történő megoldásokat. A belterületi csapadékvíz-gazdálkodás bevezetése, a decentrális csapadéktárolás ( Dulovics, Dné, 2003) és felhasználás, a hálózati tárolás (Öllős,1990) alkalmazása, a külvízek települési vízgyűjtő területen való lefolyásának övárkokkal történő lehatárolása, elterelése, korlátozása fontos feladat napjainkban. A talajvíznek, a kisvízfolyásoknak, a vízelvezető rendszerrel együttes kezelése képezi itt a települési hidrológia feladatait. A település domborzati viszonyai alapján elkülöníthetők a sik- vagy dombvidéki vízrendezés sajátosságai. Mindezt úgy kell integráltan megoldani, hogy a tárolt szennyvíz kiöntés elleni biztonságát fenntartsuk.
1. ábra A tárolt szennyvíz elhelyezése
2.1.2. Egyedi szennyvíztisztító kisberendezések alkalmazása Az egyedi szennyvíztisztító kisberendezések alkalmazása ott jöhet szóba ahol: ӺӺ nem gazdaságos a szennyvízelvezetés kiépítése, ӺӺ a szennyvízelvezetést vízvédelmi érdek nem indokolja, ӺӺ a talaj és talajvíz adottságok lehetővé teszik a szikkasztást, ӺӺ a beépítés jellege olyan, hogy az ingatlanokban a szikkasztáshoz megfelelő terület áll rendelkezésre, és ӺӺ biztosítható a szakszerű üzemeltetés.
Növelhető a megoldás gazdaságossága (Dulovics, Dné 2002), ha a szennyvízkibocsátók a szürke és fekete szennyvizet külön gyűjtik, a szürke szennyvizet ingatlanukon felhasználják és csak a fekete szennyvizet szállítják el a fogadó műbe. Növelhető a gazdaságosság továbbá, ha a fekete szennyvizet is szeparálva, sárga és barna szennyvízre elválasztva gyűjtik az ingatlanon és a sárga szennyvizet helyben tárolva talajerő javításra fordítják, s csak a barna szennyvizet kell a fogadóműbe szállítani, nem terhelve azt sem hidraulikailag, sem növényi tápanyaggal. És akkor mi legyen a csapadékvízzel? Ahol nem gazdaságos a szennyvíz csatornahálózatban történő elvezetése, nyilván nem célszerű zárt csapadékcsatorna hálózat kialakítása sem. Itt a nyílt, vagy fedett felszíni árokhálózat megvalósítása lehet a követendő út. Természetesen olyan útkeresztmetszet és tereprendezés mellett, mely biztosítja a csapadéknak az árokba való bejutását. Csakhogy a fenntartónak akkor kötelezettségei vannak a vízelvezetés biztonságának megtartása érdekében, hogy a lakosság az általa könnyen hozzáférhető rendszert ne saját elképzelése szerint módosítsa. A csapadékvíz-elvezető árkok kiépítésénél rendkívüli gonddal kell eljárni, hogy gravitációsan valóban elvezethető és befogadóba vezethető legyen a csapadékvíz, az egész vízgyűjtőterületre kiterjedő tervezést, megépítést kíván meg a rendszer. Az a hazai gyakorlat, hogy egy-egy utca közútjának rekonstrukciójakor nem foglalkoznak a teljes vízgyűjtő rendszerrel, és csak annak az utcának vízelvezető árkait építik ki, óhatatlanul visszaduzzasztásokhoz, elöntésekhez, stb. vezethet. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a burkolatlan földárkok legtöbbjéből az árokba jutó víz, a talaj vízáteresztő képességétől függően beszivárog a talajvízkészletbe. Ez alacsony talajvízállásnál előnyös, csökkenti az ariditás kialakulásának veszélyét. Ha a mértékadó talajvízszint azonban magasan, esetleg a felszínen van, akkor a beszivárgás nem jöhet létre, s ez további el-
A 2. ábra mutatja, hogy a szennyvíztisztító kisberendezésből szükséges kapcsolatot biztosítani a gazdaságosan megközelíthető szennyvíztisztító telephez az időszakosan elszállítandó iszap fogadása érdekében.
2. ábra A szennyvíztisztító kisberendezés iszapjának elszállítása
Az egyedi megoldások ma már széles körben ismertek, a HÍRCSATORNA periodika is számos publikációt közölt a 2000 LE–nél kisebb szennyvíz-agglomerációk szennyvízelhelyezésének napjainkban várható feladatai miatt ( Dulovics, Juhász, Kárpáti , 1999, Dulovics 2002, Dulovics 2010, 2011). A csapadékvízzel való gazdálkodásra a 2.1.1. fejezetben az „És akkor mi legyen a csapadékvízzel?”szövegrész megállapításai érvényesek.. Mindezt úgy kell megoldani, hogy a szennyvíztisztító kisberendezés kiöntés elleni biztonságát fenntartsuk, és a
5
HÍRCSATORNA 2013. 1–2. szikkasztórendszer nyelőként- és ne forrásként- működjön, valamint biztosítható legyen a szikkasztó fenékszintjének a talajvíz mértékadó szintjétől való min. 1 m-es magasságkülönbsége, hogy a kapilláris zóna feletti terület még rendelkezésre álljon a szikkasztott víz fogadásához.
2.2. A szennyvíz közcsatorna-hálózaton való elvezetésének módjai és kapcsolatuk a csapadékvíz elhelyezésével. A vízgyűjtő terület integrált csatornarendszereinek sémáját a 3. ábra (Dulovics Dné, 2011) mutatja.
3. ábra A vízgyűjtőterület vízelvezető rendszereinek sémája
6 Az ábra jól szemlélteti, hogy a kül- és belterületi vízelvezető rendszerek, a befogadó(k) és a talajvíz rendszere kapcsolódnak egymáshoz, és az integrált rendszer a települési csatornázási rendszer típusától függő sajátosságokkal jellemezhető. Ebből a szempontból el kell különítenünk egymástól az ӺӺ egyesített-, ӺӺ elválasztott-, ӺӺ javított egyesített- és ӺӺ javított elválasztott rendszerek modelljeit (Dulovics Dné 1999). A különböző rendszerek sajátos helyszínrajzi és magassági vonalvezetéssel, keresztmetszeti elrendezéssel, illetve a szállításra rendszerfüggő erőt alkalmazó megoldásokkal alakíthatók ki. A talajvízből beszivárgó „infiltráció” nem kellően vízzáró csatornák esetén létrejöhet. Ennek hatására a talajvízszint süllyedhet, ami nagyobb mélységben vezetett csatornák esetén a talaj vízháztartási viszonyait ronthatja, és növeli a szennyvíztisztító telepek terhelését. 2.2.1. A klasszikus vízelvezető rendszerek modelljei A csatornázás klasszikus rendszerei az egyesített és elválasztott rendszerek. A 4. ábra szerinti egyesített rendszer lényege, hogy a települési szennyvíz és a települési vízgyűjtő területről elfolyó összes csapadékvíz, függetlenül attól, hogy az igényel-e tisztítást, egy közös csatornahálózatban kerül elvezetésre. A szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelésének csökkentése érdekében tározókat, zápor- és vészkiömlőket építenek be a rendszerbe. Korábban a szennyvíztisztító telep záportehermentesítése érdekében bizonyos hígítás felett közvetlenül a befogadókba vezették a hígított vizeket. Napjainkban a honosított Európai Szabványokban (pl. MSZ EN 752-2008) rögzített előírások szerint a befogadó öntisztuló képessége nem terhelhető túl. Ezért a záporkiömlőkön tehermentesített hígított vízzel a szennyvíztisztító telepi kivezetés öntisztulást terhelő összesített hatásait, a terhelhetőség biztosításával, együttesen kell figyelembe venni. A vízgyűjtőterület nem szennyezett vizei (külvizek, talajvízszint-süllyesztésből származó vizek, források, kutak stb. által szállított vizek) általánosságban a rendszerbe nem vezethetők, azokat közvetlenül a rendelkezésre álló (élővíz és/vagy talaj) befogadókba helyezik el. A befogadó(k) megválasztása a települési hidrológiai körfolyamat által befolyásolt minden részrendszer egyidejű és körültekintő elemzésén és egymásra hatásuk általában szimulációs komplex vizsgálatával kell, hogy történjen. Ebből a szempontból a DHI által végzett és a HÍRCSATORNÁ-ban már ismertetett modellezési eljárások emelhetők ki (Nagy et al. 2012). Az egyesített rendszereket általában gravitációs elvezetéssel célszerű kialakítani, arra való tekintettel, hogy a csapadékvíz terhelés időszakosan jelentkezik és ennek
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
megfelelő biztonságot nyújtó átemelése nem egyszerű feladat. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a csapadékkal a csatornába lemosott és azzal együtt szállított hordalék és a szennyvíz darabos szennyeződéseinek mozgatását biztosító sebességekre, és az annak megfelelő lejtésekkel történő kiépítésre. Természetesen, ha a helyszíni adottságok mást nem tesznek lehetővé, kényszerülhetünk átemelésre is. Ez legtöbbször a szennyvíztisztító telepre vagy a befogadóba vezetésnél merülhet fel, elsősorban árvízi helyzetben. Erre példa lehet a Tisza, mint befogadó, mely közismerten függőmedrű folyó.
4. ábra Egyesített rendszerű csatornázás sematikus diagramja
Ezeknek a rendszereknek főgyűjtői, nagy települések esetén mélycsatornázással is kialakíthatók, ha a beépítés, vagy a közművekkel való területfoglaltság és/vagy a közlekedés megzavarása, esetleg mély fekvés a főként rekonstrukciós építési tevékenység során a kitakarás nélküli építési eljárásokat előtérbe helyezi, vagy a szennyvíztisztító telepre vezetés azt megköveteli. Ilyen példák a világ nagyvárosaiban (pl. Stockholm, Szentpétervár, Chicago stb.) találhatók. Az 5. ábrán bemutatott elválasztott rendszer a szennyvíztisztítást terhelő kisebb vízmennyiség okozta kisebb költség elérése érdekében legalább két csatornahálózatból áll. A szennyvízcsatorna vezeti le a települési szennyvizeket, a csapadékvíz-elvezető csatorna pedig a település teljes területére hullott csapadékvizet, függetlenül attól, hogy igényel-e az tisztítást. Bevezethető ez utóbbiba a tisztítást nem igénylő külvíz, a talajvízszint- süllyesztésekből eredő víz, és a források, kutak vize stb. A csapadékcsatornát lehetséges tárolással, beszivárogtatással, újra-használattal tehermentesíteni. A rendszer használói azonban sok esetben nincsenek tisztában a szennyvízcsatornákba kötés szabályaival, és gyakorta csatlakoztatják be un. „szabálytalan bekötéseken” keresztül csapadékvizeiket a szennyvízcsatorna rendszerbe, túlterhelve csapadék idején a hálózatot és/vagy a szennyvíztisztító telepet. Vagyis esetlegesen egyesítetté alakítják át az elválasztott rendszert.
7
HÍRCSATORNA 2013. 1–2. Az elválasztott rendszerek szennyvízcsatornái épülhetnek gravitációs, félgravitációs (települési átemelőkkel kialakított gravitációs), nyomás alatti és vákuumos működtetéssel.
Ez értékes településrészek, nagy forgalmú területek, esetleg árvízvédelmi töltéssel védett mély-fekvésű, vagy sík területen fekvő nagykiterjedésű településrészek esetén gazdaságos lehet. Ilyenkor a térszíntől max. 5-6 m mélységben vezetett felszín közeli gyűjtőcsatorna rendszer csatlakozik a mélyvezetésű főgyűjtőhöz. Annyi felszín közeli gyűjtőrendszer kerül kialakításra ilyenkor általában, hogy a település területén az átemelés kiiktatható legyen és egy helyre, a szennyvíztisztító telepi bevezetéshez koncentrálják az átemelést ( Dulovics Dné, 1993).
5. ábra Elválasztott rendszerű csatornázás sematikus diagramja
Ez utóbbi kettő főleg sík-, vagy hegyvidéki-, illetve magas talajvízállású, vagy nehezen fejthető (pl. sziklás) altalajú kistelepülések, valamint településrészek csatornájaként jöhet szóba. Ahol az un. kényszeráramoltatású (nyomás alatti, illetve vakuumos) rendszerek épülnek ki, illetve kistelepülések, vagy lazán beépített településrészek vannak, ott komoly vizsgálat kell, hogy megelőzze azt, hogy zárt, vagy felszíni nyitott, illetve fedett csapadékvíz elvezető csatornákat alkalmazunk. A csapadékcsatornákban mozgó víz, az egyesített rendszernél ismertetettekhez hasonlóan, és hasonló okokból általában célszerű, ha gravitációs úton kerül levezetésre. 2.2.2. A javított rendszerek modelljei A javított rendszerek kifejlődését a klímaváltozás okozta terhelésváltozás, a víz újrahasznosítási szemlélet előtérbe kerülése, a környezetszennyezés megelőzésének, illetve csökkentésének igénye segítette elő. Ezek a módosítások alapjaiban a meglévő (egyesített-, vagy elválasztott) rendszertípusokba épültek be, fejlődtek ki, és napjainkban is fejlődnek tovább. Ezek a hatások okozták a települési vízgazdálkodás, csapadékvíz elhelyezés fejlődését is (Gayer et al, 2006). A javított egyesített rendszer modelljét a 6. ábra mutatja be. A települési szennyvizet és a (kezdeti) tisztítást igénylő csapadékhányadot a záportúlfolyás és tárolás leválasztása után a szennyvíztisztító telepre vezeti. A tisztítást nem igénylő belterületi csapadékvíz, a külvíz, a talajvízszint-süllyesztésekből eredő víz, források és kutak vizei stb. tárolás, beszivárogtatás és hasznosítás útján csökkentve vezethetők a befogadókba. Az alkalmazható rendszertípusok általában gravitációs kialakításúak, mélycsatornázás is alkalmazható (lásd pl. Moszkva).
6. ábra Egyesített rendszerű csatornázás sematikus diagramja
7. ábra Javított elválasztott rendszerű csatornázás sematikus diagramja
A javított elválasztott rendszer, mint ahogyan azt a 7. ábra szemlélteti, a települési szennyvizet a szennyvízcsatornán keresztül a szennyvíztisztítóba, míg a tisztítást igénylő csapadékvizet a csapadékcsatornába vezeti, ahonnan az a csapadéktisztító műbe, majd a befogadóba kerül. A tisztítást nem igénylő csapadékvizet hálózati és/vagy decentrális tárolás, beszivárogtatás és/vagy újra-használat útján csökkentve, közvetlenül a befogadóba vezetik, a külterületi lefolyással, a talajvízszint süllyesztésekből, forrásokból és kutakból eredő vízzel együtt. Ez a rendszer a szennyvíz többszörös elválasztását (szürke, fekete, barna, sárga) és újrahasznosítását is szaniter rendszerekkel alkalmazhatja (Lásd még a 2.1.1. pontban). Napjainkban egyre erősebben jelentkezik világszerte az igény, hogy a tisztítást nem igénylő tetővizeket hely-
8
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
ben kell tárolni, csökkentve az ivóvízigényt, felhasználni, akár öntözés, beszivárogtatás, akár tisztogatás, vagy WC öblítés, esetleg mosógép töltés céljából, szem előtt tartva a települési hidrológiai körfolyamatra gyakorolt hatásokat is (Dulovics Dné, 2003). Ez a szemlélet elősegítheti a klímaváltozás okozta talajvízszint süllyedés mérséklését, esetleges megállítását, lecsökkentve a hevesebb intenzitású csapadékok okozta árhullámokat és elöntéseket Ez a módszer az elválasztott rendszer szennyvízcsatornáiba vezetett idegenvíz mennyiségét is korlátozza, lecsökkentve a tisztítandó víz mennyiségét és ez által költségeit. A tisztítást igénylő hányadok esetében a tárolás és beszivárogtatás felszíni burkolatlan árokhálózat segítségével is történhet, a csapadékvíz tisztítását biztosító bevezető művekkel (Buzás et al.2008). Így a település beépítettségétől, függően gazdaságosan alkalmazhatók a csapadék elvezetésére a zárt csatornák, vagy árkok. A szennyvíz elvezetése természetesen csak zárt csatornában képzelhető el. Illetve a többszörösen elválasztott szaniter rendszerek alkalmazása esetén az elvezetés és az újrafelhasználást megelőző tárolás kombinálva kerül alkalmazásra.
tornarendszerbe foglalt megoldásokat. Figyelembe véve a települési (beépítési-, domborzati-, hidrológiai-, vízgazdálkodási-, talaj- és környezetvédelmi-) adottságokat, stratégiai tervezéssel kell dönteni a települések és/vagy településrészek műszaki és gazdasági szempontokból egyaránt hatékony szenny- és csapadékvíz mennyiségi és minőségi adottságait biztosító elhelyezési megoldásairól, azok gazdálkodásról. Sok esetben a már meglévő rendszerek határozzák meg az ahhoz való csatlakozás módjait és lehetőségeit. Máskor a meglévő rendszerek rekonstrukciós átalakításakor, kell a csatlakozó területek rendszereinek kiépítéséhez modelleket alkotni. A modellek területtől függő adottságait messzemenően figyelembe véve, azzal összehangolva, kell meghatározni a tanulmányban felsorolt, és követendő módszereket. Mindezt a kor követelményeinek megfelelő előrelátással, a változó dominanciájú meghatározó elemek kiválasztásával kell alkalmazni és előnyben részesíteni az újrafelhasználást, a környezeti (társadalmi és ökológiai) vízigény optimális kielégítését, a biztonságot, és gazdaságosságot az egész települési vízgazdálkodási rendszeren belül és a vízgyűjtőterületre vonatkozóan.
2.3. Az egyes modellek egymás melletti alkalmazása
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM
Már a BEVEZETÉS-ben említettük a települési csatornázás bevezetésének küszöbérték mutatóit. Általánosságban megállapítható, hogy a szennyvízcsatorna ellátottság napjainkban már meghaladja településeinkben a 70%-ot, és a nem csatornázott területek elsősorban a 2000 LE alatti agglomerációkban, illetve a települések peremkerületein fordulnak elő. Rosszabb a helyzet a csapadékvíz elhelyezése terén. A települési vízgazdálkodás fejlesztésének leghatékonyabb módját elősegíti, ha a szenny- és csapadékvíz-elhelyezés települési stratégiáját, már a településfejlesztési tervek készítése során elkészítik, hogy mindazt a terület jellemzői alapján a leghatékonyabb műszaki megoldásokkal alkalmazzák, az elhelyezés költségminimumát, mind települési-vízgazdálkodási, tárolási, elvezetési, tisztítási szempontokból biztosítsák. Ez alternatívákból, ös�szehasonlító, komplex műszaki, gazdasági vizsgálatokkal segíthető elő. Ezt és a VKI által a területre előírt vízgyűjtő-gazdálkodási terveket természetesen egymással összhangban kell elkészíteni.
3. ÖSSZEFOGLALÁS, JAVASLATOK Áttekintve a szenny- és csapadékvíz elhelyezésének alkalmazott módjait és lehetőségeit megállapítható, hogy vezérelvként a települési hidrológia és vízgazdálkodás rendszerében kell azokat vizsgálni, tervezni és megvalósítani. A rendszer tartalmazhat egyedi elemeket és csa-
Dulovics, D. (1987): Small Sewage Treatment Works and the Water Pollution Control, Periodica Polytechnica, Vol. 31, No. 3-4-. Pp. 111-119. Öllős, G. (1990): Csatornázás, szennyvíztisztítás. I. AQUA Kiadó, Budapest Dulovics, Dné (1993): A települési csatornázás és vízelvezetés gazdasági elemzése, ACTA POLITECHNIKA pp 193-218. Dulovics, Dné (1993): Közműépítés III. Csatornázás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, YMMF jegyzet. Dulovics, Dné (1999) Aktuális csatornázási feladatok, MaSzeSz HÍRCSATORNA, július-augusztus, pp. 3-7 Dulovics, D., Juhász, E, Kárpáti, Á. (1999): A szennyvízelvezetés és tisztítás hazai fejlesztése, MaSzeSz, HÍRCSATORNA, március-április, pp.4-7. Juhász, E. (2000): Szíves szóbeli közlés Dulovics, Dné (2002): A csatornázás irányzatai, MaSzeSz HÍRCSATORNA, július – augusztus, pp.3-7. Dulovics, D. (2002): Kistelepülések és csatornával gazdaságosan el nem látható területek szennyvíztisztítása és szennyvízelhelyezése, I-II. MaSzeSz HÍRCSATORNA szeptember-október pp. 9-16, és november-december pp.3-15. Dulovics, Dné (2003): Csapadékvízgazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze, MaSzeSz HÍRCSATORNA, november-december, pp. Gayer, J., Ligetvári, F. (2006): Települési vízgazdálkodás, csapadékvíz-elhelyezés, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht, 2006.Budapest
HÍRCSATORNA 2013. 1–2. Buzás, K., Budai, P. (2008): Az autópályákról és nagyforgalmú közutakról lefolyó csapadékvíz TPH szennyezettsége, MaSzeSz HÍRCSATORNA márciusáprilis, pp.9-15. MSZ EN 752-2008: Települések vízelvezető rendszerei, CEN , Brüsszel, MSZT, Budapest. Dulovics, D. (2010): Szennyvíztechnika a kistelepüléseken I. <50 LE kategória MaSzeSz HÍRCSATORNA, november-december pp.3-15. Dulovics, D. (2011): Szennyvíztechnika a kistelepüléseken II MaSzeSz HÍRCSATORNA, január – február, pp.3-12.
9 Dulovics Dné (2011): A továbbfejlesztett MSZ EN 752 „ A települések vízelvezető rendszerei” c. európai szabvány, MaSzeSz HÍRCSATORNA július-augusztus, pp. 3-15. MaSzeSz (2011): Dinamikus költségelemzés, módszertani útmutató víziközmű beruházások költséghatékonysági vizsgálatához, (EWA, DBU, DWA) Gyuricza, G. ( 2012): Tolmács község szennyvízelhelyezésének vizsgálata, TDK dolgozat, SZIE YMÉK, Budapest Nagy, Zs., Buzás, K., Metelka, T., Pryl, K., Suchanek, M., Piesko, E.(2012): Fejlesztési tervek a hidroinformatika támogatásával: városi gyűjtőrendszerek, MaSzeSz HÍRCSATORNA szeptember-október, pp. 3-9.
10
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
A KOMPOSZTÁLÁS KÉRDÉSEI A GYÁRTÓ ÉS A FELHASZNÁLÓ OLDALÁRÓL Baki Csaba1, Horváth András2, Kárpáti Árpád3, Kosár Gábor4, Kovácsné Benkó Zsuzsa5, Mészáros Imre6
BEVEZETÉS
HUMIFIKÁLÓDÁS, KOMPOSZTÁLÓDÁS
A humifikálódás természetes folyamat, mindenhol, ahol az ahhoz szükséges anyagok, mikroorganizmusok és környezeti feltételek rendelkezésre állnak kialakul. Hogy az elhalt növényi és állati anyagokból, termékekből és emésztési maradékaikból milyen mértékben keletkezik humuszszerű termék, éppen az alapanyag ös�szetételétől, lignin tartalmától, valamint a szervesanyag lebomlásának és humifikálódásának körülményeitől függ. Mesterséges körülmények közötti megvalósítását ma komposztálásnak nevezzük. A lebomlási, majd felépítési folyamatok, átalakulások minden részlete mes�sze nem ismert. A mikrobiológiai lebontás azon belül méginkább. Valószínű, hogy a humifikálódás, ami a kisebb ligninmolekula töredékek, illetőleg származékaik és egyéb monomerek kémiai folyamatok révén bekövetkező polimerizálása, átmeneti, aromás peroxidokkal katalizált folyamat. A polimerizáció, humifikáció kiindulási anyagainak a keletkezésében ugyanakkor a mikroorganizmusoknak, baktériumoknak, sugárgombáknak és gombáknak van meghatározó tevékenysége. A biológiai átalakítás gyorsíthatóságáról, zsírok, fehérjék, szénhidrátok, cellulóz, lignin többet tudunk, a komposzt érésérének a gyorsításáról kevesebbet. Nem tudjuk pontosan, melyik állapotban kedvező a két lépcső szeparálása, s ezzel a teljes folyamat időszükségletének a csökkentése. Mivel a termék minősége szempontjából mindkét lépcsőnek meghatározó szerepe van, nem is biztos, hogy célszerű azt erőltetni. A szennyvíziszap komposzt termelője az alapanyag keverék összetételének a beállításával, külső mikroorganimus tenyészetek adagolásával, a levegőellátás intenzifikálásával, szabályozásával tud beavatkozni a komposztálásba. Nem biztos azonban, hogy neki mindezek anyagilag kifizetődnek. A felhasználó végképpen nem tesz lépést az ilyen komposztok hasznosságának, értékének a növelésére. Ezeknek sokféle oka van, melyek némelyikét a tanulmány érinti, azonban éppen a teljesség hiánya, ami jelenleg talán a legnagyobb akadálya a szennyvíziszap komposztok széleskörű hasznosításának.
A természet tehát a humifikálást ősidők óta ismeri, gyakorolja, mert az ahhoz szükséges anyagok ott folyamatosan keletkeznek, a mikroorganizmusok rendelkezésre állnak. Nyilván nem optimalizált formában, hanem a környezet adta körülmények által szabályozva. A komposztálás alapanyaga a növények lignocellulóz anyaga, valamint az ugyancsak növényi zöld részek, termések, illetőleg azok állati ürülékekben jelentkező maradványai. Nagy tanulság az alapanyag tekintetében az egyik legnagyobb állat, az elefánt trágyája és hatása a környezetben. Az egy részlegesen feldolgozott tápanyag koncentrátum, humusz alapanyag, s egyben kiváló trágyázással kombinált növénytelepítés, nitrogénellátással, s részben az ültetés utáni valamilyen nedvesség biztosítással is. Indiában őshonos az elefánt, így a jelenséget ismerték. Nyilván az egyéb állati trágyának, valamint az emberi ürüléknek a hasonló, termékhozam növelő hatását is. Ezeket bizonyára korábban is hasznosították a mindennapi táplálék megtermelésében, no meg korábban is szükségessé válhatott a különböző trágyák biztonságos elhelyezése is. Végül ma is valahol ugyanitt tartunk. A trágyák és egyéb hulladékok keletkezésének formája azonban nagyot változott, no meg a trágyák, szár és gyökérmaradványok hasznosítási lehetőségei is a növénytermesztés iparosítása, s az erős agglomerizáció eredményeként. A komposztálás ősi formáinak a gyakorlata sem zárható ki, azonban erről nem igen maradt írásos dokumentum. Végül is a komposztálás iparosításához egy gyarmatosító (katonatiszt) érdeklődése vezetett. A növényi hulladékokat, ág és levélanyagot rétegezte állati trágyával, lehetővé téve a keverék valamilyen mértékű természetes levegőzését. A keletkezett anyag az állati trágyánál jobb talajtápanyagnak bizonyult. Végül is a víztelenített szennyvíziszap esetében is ez a komposztálás máig elterjedt változata. Gyorsítási lehetősége az optimális alapanyag összeállítás, többszöri átkeveréssel történő levegőztetés, aprítás, homogenizálás. Ez nem más, mint a tápanyagok (szervesanyagok, nedvesség, levegő) és az átalakítást végző szervezetek (baktériumok, sugárgombák, gombák) érintkezésének a biztosítása (Kárpáti, 2002).
1
Pápai szennyvíztisztító, 2 Bakonykarszt Zrt., 3 Pannon Egyetem 4 Vasivíz Zrt., 5 Gyöngyösi szennyvíztisztító, 6 Soproni szennyvíztisztító
11
HÍRCSATORNA 2013. 1–2. A fejlődéssel, az iparszerű állattartással, no meg a vegetáció éves ciklusával szükségszerű lett a szalmás, és egyéb állati trágyák hasonló ciklusú betárolása, esetleg hosszabb érlelése is (a pentozán hatás elkerülése). Az évekig pihentetett trágyahalmok ugyanakkor kitűnő táptalajnak bizonyultak a kertészetekben. Ez is azt mutatja, hogy a komposztálódásnak van egy lassú, esetenként évekig tartó humifikálódási, érési folyamata. A humifikálódás azonban a viszonylag friss komposztok, vagy akár a nyers szennyvíziszap közvetlen kihelyezésével magában a talajban is lejátszódhat, befejeződhet, ha a folyamatok befejeződéséről egyáltalán beszélhetünk. A talajokban az évente megújuló növények abba vis�szakerülő gyökér és szárrészei ugyanis ciklikusan újra alapanyagot jelentenek a folyamatok folytatásához. A komposzt, vagy nyersiszap mellettük a ciklikus lebontó mikroorganizmusokkal történő újra, vagy tovább oltásokat biztosíthatja.
A HUMUSZVEGYÜLETEK HATÁSA A TALAJBAN Fontos kérdés, hogy a bármi módon komposztálódott, humifikálódott szervesanyagok, illetőleg humusz mátrixba zárt, részben mineralizálódott egyéb anyagok (N,P, K és egyéb elemek) hogyan is jelentenek tápanyagot a növényzet részére. Részben a humusz fizikai, részben kémiai hatásai, valamint a mineralizálódott tápanyagok talajoldatba jutása révén. Az utóbbiak a szabad ammónium ioncseréje a humusszal, a humusz lassú bakteriális bontása, s egyidejű felépülése, a foszfor folyamatos mineralizációja, majd az ásványi foszfor tartalom, és az agyagásványokkal kötött kálium folyamatos talajoldatba jutása, illetőleg a mezo és mikrotápanyagok hasonló felvétele. Fontosak ehhez a növényeknek a humuszból és egyéb szervesanyagokból a talajbaktériumok valamint a növényi gyökerek enzimtermelése révén keletkező kis molekulatömegű szerves savak is. A talajainknál ma a mikro-tápanyagok hiánya a legsúlyosabb. Hiányuk a növényeken keresztül az emberek egészségét veszélyeztetik. Mesterséges pótlásából gazdagodik napjainkban a gyógyszeripar és sok élelmes forgalmazója. A komposzt humusz anyagai, ha lassan is, de bomlanak, s a környezet függvényében esetleg több évszázad alatt újulnak csak meg, vagy oxidálódnak vízzé és széndioxiddá, nitráttá, stb. Más kérdés, hogy a frissen kihelyezett komposztnak a nitrogéntartalma az első években gyorsabban, aztán sokkal lassúbb ütemben válik hozzáférhetővé a növények számára. Megállapították, hogy az első évben a friss komposzt nitrogéntartalmának csak a 20%-a hasznosul, majd a többi ugyanilyen ütemben csökkenő sebességgel. A talaj nitrogénvesztése ugyanakkor a talajkörnyezet, a talaj biológiai élete, valamint a növények nitrogénfelvétele hatására helyenként igen eltérő lehet (Kárpáti, 2009).
Az igen nagy molekulatömegű humusszerű vegyületek jelentős ammónium ioncserélő kapacitásúak. Valószínüleg hogy éppen ezért a műtrágyázás így megkötött ammóniumja a talaj nitrifikáló mikroorganizmusai részére kevésbé hozzáférhető (Kárpáti, 2009). Ez azt jelentheti, hogy a nagyobb humusztartalmú talajba juttatott nitrogén-műtrágya, vagy a fejtrágyázás során oda jutó ammónium tartalom is tartósabb nitrogénellátás a növényzetnek, hiszen az ioncsere egyensúlyának megfelelően, lassabban oxidálódik, majd denitrifikálódik, illetőleg nitrátként mosódik le a csapadékvízzel a mélyebb talajrétegekbe, s válik így a növények részére felvehetetlenné, egyidejűleg talajvíz-szennyezéssé.
SZENNYVÍZISZAP-KÖLTSÉG A TISZTÍTÁSNÁL, ELHELYEZÉSNÉL A szennyvíz aerob tisztítása során jelentős a vízből eltávolított szennyezőanyagra, vagy éppen a szennyvíz térfogatára vonatkoztatható iszaphozam. A szervesanyag anae rob eltávolításánál ez ugyan csak töredéke az aerob tisztításénak, de a hideg vízben ilyen tisztítás nem valósítható meg, és egyébként sem elégíti ki az a befogadó igényeit. Ez csak koncentrált, esetleg meleg vizek tisztításánál jöhet szóba, akármennyivel is kedvezőbb energetikailag az aerob tisztításnál. A fajlagos iszaphozam az aerob iszapkörben rendszerint 0,5-0,9 kg iszap szárazanyag/kg BOI5 közötti, a szennyezők típusa, a tisztítási technológia, s az alkalmazott iszapkor függvényében. Ennek az iszapnak az anaerob rothasztása esetén a fenti értéknek mintegy a fele a további iszaphozam (iszapmaradék). Mivel a víztelenített iszap rendszerint 20-25 % körüli szárazanyag tartalmú, az elhelyezendő iszapmennyiség a fenti fajlagosok 4-5-szörös értékével számolható. Ennek az elhelyezése nagy költség. Napjainkban a fenti módon előállított iszapok elhelyezése hazánkban mintegy 3500-6000 Ft/m3. A nyers, vagy rothasztott szennyvíziszap közvetlenül csak beszántással, injektálással helyezhető el a mezőgazdasági talajokba. Ez a kihelyezés lehetőségének ciklikussága miatt hosszabb tárolást is igényel, ami alatt ezek az iszapok különböző mértékben berothadnak, s a légteret jelentős mennyiségű ammóniummal, kénhidrogénnel és egy sor illékony, bűzös nitrogén és kéntartalmú szénhidrogénnel szennyezik, miközben az iszap folyamatosan fertőzésveszélyt is jelent. Kézenfekvő tehát elkerülni ezt a veszélyt, a szennyezők légtérbe jutását. Ehhez ad részben segítséget az iszap komposztálása. Segédanyag nélkül azonban sem a nyers, sem a rothasztott szennyvíziszap nem komposztálható légszennyezés-mentesen. Túl sok a redukált szerves nitrogén tartalma. Ilyen mennyiséget a komposztálásnál mintegy ismét felére csökkenő szervesanyag (humusz) nem tud magába építeni. Jól mutatja ezt a veszprémi szoláris iszapszárító gázemissziója. A szárítás során elkerülhetet-
12 lenül részleges komposztálódás is lejátszódik. Az iszap szervesanyagából közben felszabaduló ammónium egy része a termékben marad, kisebb része (mintegy a nitrogéntartalom 10 %-a) ammónia formájában a szárító légterébe kerül. Ez jól kimosható tiszta, vagy kénsavas vízzel, azonban az ilyen mosóvizeknek sem lévén piaca, jobb lenne, ha a komposztban maradna. A nyers és rothasztott iszapban egyébként közelítőleg azonos a KOI/TKN arány. A komposztálás kézikönyvei szerint ez átlagosan 10 körül van, de a csepeli tisztító rothasztott iszapjában az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézetének a mérései szerint 6 körüli (Kádár - Draskovits, 2012). Hogy a komposztálás során a nyersanyagból a keletkező humuszvegyületek a teljes nitrogénmennyiséget felvegyék, az alapanyag keverék KOI/TKN arányának 2530 körül kell lennie. Hogy mi az optimum, az iszap egyéb paramétereinek, közöttük a lignintartalmának is függvénye. A keletkező humusszerű anyagok mennyisége éppen a szervesanyagok lignin hányadától függ. Közelítőleg a nyersanyag lignin tartalmának mintegy 1,8 -szorosa lesz (Kárpáti, 2002). A komposztálódás során széndioxiddá „elégő” szervesanyagnak is fontos szerepe van a folyamatokban. Ez biztosítja a folyamat során a hőmérséklet megemelését (folyamatok gyorsítása, csírák elpusztítása, fertőtlenítés, szárítás), majd a komposzt érése során is a termék melegebben tartását. A komposztáláshoz mindemellett az alapanyag nedvesség tartalmának, szabad gáztérfogatának is az előzetes beállítására van szükség. Ehhez célszerűen száraz lignocellulóz terméket használnak. Ez egyben strukturáló segédanyag is. Lehet ez városi zöldhulladék, ágnyesedék, aprított fa, vagy szalma anyag is. Ezek beszerzése, bedolgozása további költség az iszap hasznosításához. Ezeken túl beruházási költséget jelent a komposztáláshoz, netán terméktároláshoz előírt vízzáró felület, az épületek, s a gépészet is. A lakosság szennyvíziszapjának a komposztálása természetesen az egyszerű iszapkomposztálástól a különlegesebb termékminőséget (tápanyagtartalom, stb.) biztosító komposztkeverékek előállításáig alapvetően két lépcsőből áll. Egyik a szükséges alapanyagok összekeverése, komposztálása, másik a termék végső összetételének, tápanyag és mikroelem tartalmának a beállítása, majd az utóbbi termék kereskedelmi forgalomra alkalmas állapotba hozása. Ha csak a komposzt nagy mennyiségben történő mezőgazdasági elhelyezése a cél, az utóbbiakra alig fordítanak figyelmet, s a csomagolásra sincs különösebb szükség az ömlesztett formában történő szállítás miatt. A komposztálás költségeit éppen ezért a legigénytelenebb változatra érdemes számításba venni. Ez a már említett beruházási költségeken túl az üzemeltetés és termék elhelyezés költségeit is jelenti. Az üzemeltetésnél a komposztálás segédanyagainak a beszerzése, majd az alap-
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
anyagok összekeverése, prizmákba, vagy egyéb komposztáló rendszerbe történő rakása, levegőztetése, keverése, megfelelő kitermelése, rostálása, érlelő halmokba rakása, majd az onnan a felhasználási helyre történő szállítása és szétterítése (esetleg beszántása) adják a felmerülő költségeket. Ezek közül a végső el- és kiszállítás és a termőföldre történő egyenletes kijuttatás rendszerint a felhasználó költségét jelenti, amihez ugyanakkor ritkán járul további beruházási költségigény. Hogy ezek a költségek pontosan hogyan alakulnak, az a rendszerint EU támogatással megépült komposztálók kialakításától, valamint a segédanyagok beszerzési, valamint a termék elhelyezési lehetőségétől függ. Az utóbbi kettő kapcsolódhat egymáshoz, de lehet egymástól független is.
SZENNYVÍZISZAP KOMPOSZTÁLÁSI ÉS HASZNOSÍTÁSI PÉLDÁK A lakossági szennyvíziszapból keletkező komposzt, vagy komposztszerű termék felhasználására mezőgazdasági hasznosításon túl még két lehetőség volt az elmúlt években. Egyik a szénbányászat, villamosenergia-termelés, timföldgyártás kapcsán keletkezett hulladéktárolók, továbbá a lakossági szilárdhulladék depóniák rekultivációja. Másik a szén, vagy lignittüzelésű erőművekben történő elégetés megfelelő előszárítás után. Erre a gyöngyösi szennyvíztisztítónál adódhatott volna lehetőség –bár Oroszlányban is tervezték-, ahol a megoldás kézenfekvő lett volna egy szoláris iszapszárítással kombinálva a kis szállítási távolság miatt. Mégsem jött létre az a termelő és hasznosító között.
ISZAPFELDOLGOZÁS ÉS ELHELYEZÉS VESZPRÉMBEN A veszprémi szennyvíztisztító korábban napenergiával mintegy 50% szárazanyag tartalomra szárított rothasztott iszapmaradékát az ajkai rekultivációkra lehetett hasznosítani rövidebb-hosszabb helyi tárolás, komposztálás után. Ez volt talán a legkisebb iszapköltséget követelő megoldás az országban. Itt a szárított iszapnak a szállítás (3600 Ft/t komposzt szárazanyag - elhelyezési költség nem volt) adta az iszapelhelyezés költségét. Mivel a veszprémi tisztítóban naponta 8 tonna 50% szárazanyag tartalmú szárított iszap keletkezik (4 tonna iszap szárazanyag/d), vis�szaszámolható az elhelyezési költség a tisztított szennyvíz mennyiségével (14 400 Ft/d, a 12 000 m3/d szennyvíz), ami mintegy 1,2 Ft/m3 tisztított szennyvíz fajlagos költsége. Ezen túl azonban az iszapszárítás és gáztisztítás is további üzemeltetési költséget jelentett. Azonban Veszprémben ezek nem jelentősek, évente csupán 5 millió forint, ami mindössze 1,2 Ft/m3 tisztított szennyvíz fajlagos költsége, tehát megegyező volt az iszapelhelyezés költségével. Ezeknél sokkal jelentősebb a 750 millió forintos
13
HÍRCSATORNA 2013. 1–2. szárító és gáztisztító beruházásra számítható törlesztési fajlagos érték. 20 éves leírással számolva kamatmentesen, 8,56 Ft/ m3 tisztított szennyvíz fajlagos költség adódik. Láthatóan ebből 10-10% volt az iszapelhelyezés és üzemeltetés költsége, és 80% a beruházás „törlesztésének” a költsége. Jelenleg Veszprémben a korábbihoz képest az iszapelhelyezés kis mértékben változott. A rothasztott iszapot csak átlagosan 40% szárazanyag tartalomig szárítják, ami napi 10 t szárított iszap elhelyezését jelenti a volt Inotai Erőmű salakhegyeinek rekultivációjához. Ide az elhelyezés 1500 Ft/t, míg a szállítás 1600 Ft/t. A szárított iszap térfogatsúlya közelítőleg 1 t/m3. Ez azt jelenti, hogy napi 31 000 Ft, szemben a korábbi 14 400 forinttal. Ez csupán azt jelenti, hogy a tisztított vízmennyiségre számolva ez a fajlagos mintegy duplázódott, vagy a teljes költségben a részaránya tízről húsz százalékra növekedett. Fontos megjegyezni, hogy a veszprémi szennyvíztisztítónak az elmúlt évtizedek alatt mezőgazdasági iszap elhelyezési lehetősége nem adódott. A térség domborzati viszonyai, kisebb parcellái, s az elhelyezési terület helyrajzi számonkénti minősítési, ellenőrzési igénye tették ezt lehetetlenné. Különösen megoldhatatlannak látszik a szennyvíziszap alapú komposzt elhelyezése a fentiek miatt a szőlőtermesztésben. Erőművi salak rekultivációjára történő hasznosításra ugyanakkor nőni látszik a kereslet.
ISZAPFELDOLGOZÁS ÉS ELHELYEZÉS GYÖNGYÖSÖN A gyöngyösi szennyvíztisztító napi 7000 m3 szennyvizet tisztít. Ebből közelítőleg 10 t/d 24% szárazanyag tartalmú rothasztott, víztelenített iszapja keletkezik (2,4 t iszap szárazanyag). Ennél a tisztítónál a víztelenített, rothasztott iszap kétharmadát városi zöldhulladékkal, alulról mérsékelten levegőztetve komposztálják. A naponta átlagosan keletkező 13,54 m3 komposzt elszállítása a kihelyezőt terheli, ugyanakkor ingyen kapja meg a komposztot. A komposztálási segédanyagért nem fizetett a tisztító, de 2000 Ft/m3 késztermék komposztálási költsége jelentkezett. Ez 27 000 Ft/d költség az iszap kétharmadának a hasznosítására. Jelenleg a telep iszaptermelésének a harmada (3,4 t/d 24% szárazanyag tartalmú víztelenített iszap) kerül közvetlenül mezőgazdasági elhelyezésre. Ennek mintegy 4900 Ft/t elhelyezési költsége jelentkezik szállítással együtt. Ez 16 660 Ft/d iszap elhelyezési költség. Összesen ezek 43 660 Ft/d. Látható az adatokból, hogy viszonylagosan a nem komposztált iszap elhelyezése drágább. A napi szennyvízmennyiségre vonatkoztatva ugyanakkor átlagosan ez 6,23 Ft/m3 tisztított szennyvíz. A tisztító építésekor a komposztáló betonfelületének és gépészetének a kialakítása mintegy 70 millió forintba került. A korábbihoz hasonlóan számítható amortizáció (20 év, kamat nélküli) 1,37 Ft/m3 tisztított szennyvíz.
Ezeken túl a közeli Mátra-Visontai lignit erőmű is kedvező lehetőség lehet Gyöngyösön a szennyvíztisztítás maradékának a hasznosítására. Ezt az erőmű is érzékeli, mert jelenleg már megkezdte egy regionális iszapszárító telepnek a beruházását, amely az erőműben elégethető szárított iszapot állít majd elő. Az erőmű nagyobb régió ban gondolkodik, sőt a kisebb telepek nem rothasztott iszapjában, melyek szárazanyagának mintegy másfélszer nagyobb kalóriatartalma van, mint a rothasztott szennyvíziszapokénak. Ilyen szárításra és hasznosításra az erőmű 6-7 ezer Ft/t áron tervezi a víztelenített (20-22% sz.a.) iszapok átvételét.
ISZAPFELDOLGOZÁS ÉS ELHELYEZÉS SOPRONBAN A tisztító és komposztálója új, így lehetőség volt teljesen zártkamrás levegőztetett gyorskomposztálás kiépítésére, megfelelő gázelszívással és biofilteres gáztisztítással. A szennyvíztisztító naponta átlagosan 14 600 m3 szennyvizet tisztít, amiből a rothasztás után 5,425 t iszap szárazanyag keletkezik. A víztelenített iszap felét azonban közvetlenül, 25 % körüli szárazanyag tartalommal helyezik el a mezőgazdaságban (10,8 t/d). Ennek mintegy 2000 Ft/t a szállítási és 3000 Ft/t az elhelyezési költsége. Ez napi 56 160 Ft. A tisztított vízmennyiség felére vonatkoztatva a fajlagos költség 7,70 Ft /m3 tisztított szennyvíz. A víztelenített iszap másik felét repceszalmával komposztálják, szénhidrogénbontó mikroorganizmus tenyészet adagolásával. Ezeket a tisztítónak meg kell megvásárolnia. Ennek a napi átlagos költsége 10 714 Ft/d. A komposztálás fentieken túli átlagos napi munkaerő és energiaköltsége mintegy 8 600 Ft/d. A komposztálás így összesen 19 314 Ft/d üzemeltetési költség. A szalma-iszap keverékből napi átlagban mintegy 4,8 t mintegy 56-58% szárazanyag tartalmú komposzt keletkezik (2,736 t/d komposzt szárazanyag), mintegy 560 kg/m3 ömlesztett térfogatsúllyal. Elhelyezője 1 800 Ft/t áron kapja a tisztítótól a komposztot, ami átlagosan napi 8 640 Ft bevételt jelent. A komposzt elszállításának a költségei sem a tisztítót terhelik. A komposztálás kiadásainak és bevételének a különbözete 10 674 Ft/d. A komposztálásos megoldásnak tehát a tisztított vízmennyiségre vonatkoztatható fajlagos költsége 1,46 Ft/m3 tisztított szennyvíz. A két megoldás együttes költsége 66 834 Ft/d. Fajlagos értékében ez 4,58 Ft/m3 tisztított szennyvíz. A komposztáló beruházási költsége 208 millió Ft volt 2006-ban, aminek a korábbiakhoz hasonlóan számított leírása (20 éves, kamat nélküli) 1,95 Ft/m3 tisztított szennyvíz. Ha ezt csak a fele vízmennyiségre számoljuk, akkor is 3,9, illetőleg az 1,46 Ft/m3 üzemeltetési költséggel együtt is csak 5,36 Ft/m3 tisztított szennyvíz. Látható ebből, hogy az utóbbi a közvetlen kihelyezéssel szemben csaknem 2,5 forint/m3 tisztított szennyvíz fajlagos költ-
14 ségekkel kedvezőbb. Ez jelentősen csökkenti a soproni iszapkezelés költségét.
ISZAPFELDOLGOZÁS ÉS ELHELYEZÉS PÁPÁN A pápai szennyvíztisztító nem rendelkezik anaerob rothasztóval, ami nagyobb fajlagos iszaphozamot jelent a naponta átlagosan tisztított 8500 m3 szennyvízre. Ez azért is igaz, mert terhelésének egy része még ma is a pápai húsipartól érkezik és az a rész jóval szennyezettebb, mint a lakosságé. A centrifugált nyers nyersiszap 23 m3/d 20 % szárazanyag tartalommal. Ez 4,6 t/d iszap szárazanyag, Ennek a komposztálását egy vállalkozó végzi szalma hozzákeverésével, szénhidrogén bontó mikroorganizmusok adagolásával, forgatott, vagy statikus prizmás megoldással. Mivel az üzem nem ad ki további adatokat az iszapátadás költségeiről, ennél az üzemnél nem számolhatók ki az iszapköltségek.
ISZAPFELDOLGOZÁS ÉS ELHELYEZÉS SZOMBATHELYEN Szombathelyen a szennyvíztisztító az elmúlt évben napi átlagban közelítőleg 23 000 m3 szennyvizet tisztított. Ebből a szennyvíz valójában csak 19 000 m3 volt, a többi záporvíz a 17 alkalommal érkezett csapadékhozamból. A tisztításnál a technológia adottsága révén (A2/O eleveniszapos tisztítás, majd iszaprothasztás, iszap víztelenítés) ezekből átlagosan 28,536 m3/d 23,8% szárazanyag tartalmú víztelenített iszap keletkezett. Ez mintegy 6,8 t iszap szárazanyagot jelent. A tisztító ennek teljes mennyiségét komposztálja, amihez nyers és visszarostált faaprítékot használ segédanyagként 1:2= iszap:faapríték térfogatarányban. Ezt 8,55 t/d, mintegy 50 % nedvességtartalmú faapríték, tehát 4,27 t lignocellulóz szárazanyag/d felhasználásával tudja biztosítani. Ez azt jelenti, hogy ös�szesen 11,07 t/d (iszapmaradék és faapríték) szárazanyag komposztálására kerül sor. A komposztálás során ennek az ásványi része (izzítási maradék) a komposztban marad, míg a szervesanyag (benne a cellulóznak is) egy része széndioxiddá oxidálódik. Végeredményben a telepen így napi átlagban 11,44 t/d, átlagosan 56 % szárazanyag tartalmú komposzt (6,4 t/d komposzt szárazanyag) keletkezik. Ezt a komposztot a telep ingyen bocsátja a mezőgazdasági felhasználók rendelkezésére, de a kiszállítás, elhelyezés őket terheli. Költségeként ugyanakkor a segédanyag (8,55 t/d faapríték) ára és a komposztálás üzemeltetési költsége jelentkezik. A Gore membránnal takart, alulról levegőztetett kamrákban egyébként a gyorskomposztálás 3-4 hét, majd az érésre több hónap, akár év is rendelkezésre áll. A gyorskomposztálás légszennyezése a takarással és a segédanyag mennyiséggel szabályozva minimális. Az utóérlelés az őszi-tavaszi komposzt kiszállítással a telepen kevesebb,
HÍRCSATORNA
2013. 1–2.
mint egy év. Az érés befejező szakaszára ennek megfelelően már esetenként a talajban kerül sor. Ez egyébként a talaj biológiai élete, évenkénti megújulása tekintetében kedvező is. Megjegyzendő, hogy a nyári időszakban a komposzt egy részét prizmás komposztálással állítják elő, aminek hasonlóan megvan a segédanyag és üzemeltetési költsége. A komposztáló beruházási költsége 2010-ben 467 millió forint volt, ami itt közepes leírási költséget 2,8 Ft/m3-t jelent. Itt is 20 évre és kamatmentesen számolva. A fenti példák összegző mutatói, fajlagos költségei, kiegészítve a következő fejezetben bemutatásra kerülő iszap és komposzt N és P tartalma számított műtrágya egyenértékével az alábbi 1. táblázatban láthatók: Agglomeráció
Dim.
Veszprém
Gyöngyös
Sopron
Pápa
Sz.hely
Napi tisztított szennyvíz
m3/d
12 000
7 000
14 600
8 500
19 000
Napi iszaphozam
kg sz.a./d
4 000
2 400
5 425
4 600
6 800
Fajlagos iszaphozam
kg sza/m3 szennyvíz
0,33
0,34
0,37
0,54*
0,36
Komposztáló beruházás amortizációja**
Ft/m3 szennyvíz
8,56
1,37
1,95
0
2,8
0
0,66
0,5
1
1
Iszap és komposzt N-P tartalma számított tápanyagértéke***
Ft/d
51 000
36 628
69 230
58 700
86 700
Összes iszapköltség
Ft/d
31 000
43 660
66 834
nincs
nincs
Fajlagos iszapköltség
Ft/m3 szennyvíz
2,5
6,3
4,6
nincs
nincs
Komposztált iszaphányad
*** Anaerob iszaprothasztás nélkül
*** 20 éves kamatmentes leírással számolva *** 250 Ft/kgN és 641 Ft/kgP fajlagos műtrágya tápanyagárral számolva (Kádár és Draskovits, 2012)
1. táblázat A példákban szereplő városok fajlagos költségei, kiegészítve a következő fejezetben bemutatásra kerülő iszap és komposzt N és P tartalma számított műtrágya egyenértékével
A SZENNYVÍZISZAP, SZENNYVÍZISZAPKOMPOSZT TÁPANYAGÁNAK ÉRTÉKE A szennyvíz tisztításánál minél „nyersebb” az iszap, annál nagyobb a szárazanyagának a nitrogén tartalma. A nagyterhelésű tisztítóknál az iszap szárazanyagába akár 4,5-5 g/főd is felvételre belekerülhet. Ez a lakosonkénti nitrogénterhelésnek mintegy a 40 %-a. Ugyanez a kis terhelésű A2/O rendszereknél már nem több, mint 2,4-2,5 g/fő.d. Ha ezt a szennyvíziszapot anaerob rothasztóban tovább kezelik, mind a szervesanyagának, mind a nitrogéntartalmának újra csak a fele kerül a maradékba. Ez már csak 1,2-1,3 g/ fő.d, tehát az eredeti lakossági nitrogénterhelésnek maximálisan a 10-15 %-a (1. ábra). Hogy a komposz-
HÍRCSATORNA 2013. 1–2. tálás során ebből még milyen veszteség következik be, az a komposztálás függvénye, ami már a bevetőben említésre került.
1.ábra A lakossági szennyvíz szerves C és N eltávolításának általános sémája
A foszfor esetében hasonló veszteségekről alig beszélhetünk, ha a tisztításnál a foszfort megfelelően vis�szatartják a szennyvízből az iszapba. A foszfor azonban a hazai előírások szerint csak a nagyobb tisztítók esetében kerül mintegy 90%-ban az iszapba. A kicsiknél a tisztított vízben maradhat akár a fele is. Nagyobb üzemeknél így napi 1,5 g P/fő.d növényi foszfor tápanyag kerülhet újrafelhasználásra. Ha figyelembe vesszük, hogy a nitrogéntápanyag ára jelenleg 250 Ft/kg, a foszforé pedig 641 Ft/kg, lakosonként mindkét elem esetében elég kis nyereségről beszélhetünk. Nagy telepeknél 0,4 Ft/fő.d a nitrogénnél, és közel 1 Ft/fő.d a foszfornál. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy mintegy 8 fő szennyezőanyaga van egy köbméter szennyvízben, 3 Ft/m3d nitrogén és 8 Ft/m3.d foszfor tápanyag nyereségről beszélhetünk. Ez a nyereség azonban a termőtalajban lassú ütemben hasznosul csak. A nitrogén felszabadulási sebességét már említettük, a foszforé azonban még több tényezőtől függ. A foszfor döntő hányada ugyanis szerves foszfátként, sejtben tárolt polifoszfátként, kalcium-foszfátként, vagy a foszfor és szulfid kicsapatása érdekében hozzáadott vas és alumínium foszfátjaként van a talajban. Az utóbbiakat a növények különösen nehezen tudják csak hasznosítani. Ettől függetlenül az összes tápanyag újrahasznosítás értéke egy m3 szennyvízre az 5-8 forintot is elérheti. A szennyvíziszapok, vagy komposztok növényi tápanyag értékét a fenti számítással ellentétben mindig az iszap, vagy a komposzt nitrogén és foszfor tartalmából lehet legegyszerűbben kiszámítani. Jó példa lehet erre akármelyik fent vizsgált eset is, ha elfogadható pontossággal tudnánk a termékeik átalagos nitrogén és összes-P tartalmát. Persze becsülni is lehetne ezt az értéket az
15 anyagmérlegekből, ismerve abból, hogy mind a nyers, mind a rothasztott iszapjuk szárazanyagának is mintegy 4-4,5 % körüli a nitrogéntartalma. A csepeli szennyvíztisztító rothasztott nyersiszapja szárazanyagának a nitrogén tartalma 4,26, összes-P tartalma 3,48 %, AL-oldható K2O tartalma 0,14, míg AL-oldható P2O5 mennyisége 0,82 % (Kádár és Draskovits, 2012) adatai alapján. Ezekből az adatokkal számolva is megbecsülhetjük a vizsgált tisztítók kihelyezett termékeinek a nitrogén és hasznosítható foszfor tápanyag mennyiségeit, és azok tápanyagértékét. A fent említettek miatt a számításnál csak az ammónlaktát-ecetsav oldható (könnyen hasznosítható) AL-oldható P2O5 tartalmat vettük figyelembe. Gyöngyösön nem számolva veszteséget a komposztálásnál, 2,4 t/d iszap szárazanyagból 102 kg N és 20 kg P2O5 vagy 8 kg P kerülhet átlagosan naponta újrahasznosításra a komposzttal vagy nyersiszappal. Ennek az értéke 250 Ft/kg N és 641 Ft/kg P fajlagossal költséggel (Kádár és Draskovics, 2012) számolva 25 500, és 5 128, összesen 30 628 Ft/d. Ezzel szemben az üzem szűkített költsége (beruházás amortizációja nélkül) a hasznosításnál 43 660 Ft/d. Sopronban a gyöngyösi analógiájára 57 640 Ft/d a nitrogénre és 11 600 Ft/d a foszforra számítható érték, ami együtt 69 230 Ft/d. Ezzel szemben a víztelenített iszap hasznosítása a tisztítónak hasonlóan szűkített költségben, 66 834 Ft/d az iszapköltséget jelent. Veszprémnél ugyan az ilyen számításnak látszólag nincs értelme, mert nem hasznosul az iszap a mezőgazdaságban. Itt egyébként 51 000 Ft/d körül van az összes N és P tápanyag érték, szemben a 31 000 Ft napi elhelyezési költséggel. Pápán a 4,6 t/d iszap szárazanyagra 58 700 Ft/d az iszap tápanyag érték adódik. Nem pontosítja ugyanakkor az üzem az aktuális iszapköltségét. Szombathelyen 6,8 t iszap szárazanyagra 86 780 Ft/d ez az érték. Az iszaphasznosítás szűkített költségét ez az üzem sem tette publikussá.
A SZENNYVÍZISZAP KOMPOSZT HASZNOSÍTÁSI PROBLÉMÁI A MEZŐGAZDASÁGBAN A mezőgazdaság a szennyvíziszapokat valószínűleg széles körben hasznosítaná, ha nem gátolnák azt az érvényes jogszabályok, továbbá a konkurencia esetenkénti félelemkeltése. A szennyvíziszap komposzt kereskedelmi forgalmazásának a jövőben sem valószínű, hogy lesz lehetősége, sőt ha a jelenlegi forgalomban kapható komposztokat is részletesebben megvizsgálnák, valószínű, sok terméknél komoly hiányosságok merülnének fel. A szennyvíziszap komposztnál az első probléma talán abból adódik, hogy az előírás annak a cink és réztartalmát olyan alacsonyra limitálja, ami alá igen nehéz lemenni. A lakossági szennyvíziszapok átlagos cinktartalma valahol 800, réztartalma 400 mg/kg szárazanyag körül alakul.
16 Persze jóval több is lehet, mert a már hivatkozott csepeli szennyvíztisztító rothasztott iszapmintáiban az 1136 és 788 mg/kg szárazanyag (Kádár és Draskovits, 2012). Hogy ezekkel csak 100 mg/kg szárazanyag alá kerülhessünk, szinte irreális hígítás kellene a komposztálás során. A segédanyag és az iszap szerves része ugyanis nagymértékben bomlik, ezek a fémek viszont helyben maradnak. Egyébként a cink antagonisztikus eleme az iszapban levő foszfor, így meggondolandó annak a túlzott limitálása, no meg a termőtalajaink egyébként is meglehetősen cinkhiányosak. A szennyvíziszap fémtartalmának a termőtalajba juttatása egyébként ott nagyon hosszú folyamatos elhelyezést tenne lehetővé, nem is beszélve azok mikroelem hiányáról (Kárpáti, 2000; Kádár és Draskovits, 2012; Vajda, 2012). További problémája a komposztnak a sterilitása, valamint a TPH tartalma. Az első a komposztálás hőszínezetével, vagy hőntartásával biztosítható, de bármikor fennáll a kellően nem sterilizált komposztterek anyagaitól történő visszafertőződés veszélye. A komposztálódás érési fázisában ugyan a gombák tevékenysége révén penicillin anyagok is keletkeznek, melyeknek némi fertőtlenítő hatása érvényesül, de a vis�szafertőződés veszélye ekkor is fennáll. Kérdés, hogy az ellenőrző vizsgálathoz a mintavétel hova, s a ciklikus komposztálásnál mikorra írják elő. Talán ezt sem ártana a szabályozásnak a jövőben pontosítani. A TPH tartalom ellen egyébként megfelelő bakteriális beoltás segíthet. A szennyvíziszap komposztálása során egyébként a segédanyagok, elsősorban lignocellulóz lebontásának a gyorsítására szokásos oltó tenyészetet adagolni (pl. Pseudomonas putida). Ilyen újraoltás a gyorskomposzt későbbi, érési fázisában is hasznos, akkor elsősorban a magasabb hőmérsékletet kevésbé tűrő baktériumtörzsekkel. A jó komposzt hosszabb távon éppen ezek elszaporodásával a talajban, javítja a növények szármaradványainak az ottani lebomlását, komposztálódását, minimalizálva az esetleges pentozán hatást. Hasonlóan javítható, bár ritkán alkalmazott a komposzt minőségjavítása azotobakter fajok adagolásával (pl. Azotobacter chroococcum). Ezek a komposzt, illetőleg a talajba kerülve annak a nitrogéntartalmát növelik. Ugyanígy kedvező hatású a komposzt, valamint a talaj esetében is a foszformobilizálására szóba jöhető Bacillus megaterium adagolása. Adagolása a komposztálásnál nem gyakorlat, talajnál az utóbbi évtizedben terjed (Vajda, 2012). A talaj mikroorganizmusai tápanyag immobilizáló tevékenysége nélkül ugyanis a tápanyagok felvétele igen korlátozott, még ha a felvételben a növényzet gyökerei által termelt savaknak, enzimeknek is jelentős szerepük van. Ez alól csak a nitrogén a kivétel, amiért is a növénytermesztésben a fejtrágyázás az utóbbi évtizedekben népszerűvé vált.
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
A komposztok növényi tápanyag ellátás és talajbiológia javító hatásával kapcsolatosan a szennyvíziszap komposztálója és annak a felhasználója még alig tárgyalóképesek. Ahol a komposztálást mezőgazdasági szakemberek irányítják, talán jobb a helyzet. Adódhat ez abból is, hogy jobban megértik az átfedéseket, lehetőségeket, jobban felmérhetik a komposzt talajbiológiai hatását, használatából adódó hosszabb távú nyereséget. Sajnos a bemutatott példák szerint azonban ma még elsősorban az elhelyezés költségei a meghatározók. A szennyvíziszap-komposzt ellen még egy félelem él az emberekben, a lakosság által felhasznált gyógyszerek szennyvíziszapba kerülő maradványa. Érdekes, hogy a vízben maradó rész látszólag kevésbé izgatja földünk népességét. Ezzel kapcsolatosan talán az lehet valamelyest megnyugtató, hogy a tápanyagainkat előállító állatok ugyanúgy ki vannak téve a gyógyszereknek, s a belőlük a trágyába kerülő gyógyszermaradvány az eddigiek alapján a talajban nem okozott komolyabb problémát. Nincs is korlátozása az állati trágyák mezőgazdasági hasznosításának, holott az állatok növekedés serkentésére, egészségének védelmére felhasznált anyagoknak mintegy 3090%-a változatlan, vagy alig módosult formában az állati trágyába kerül (Motoyama et al. 2011). Magyarázat erre éppen a talajok hatalmas adaptációs készsége, ami soksok évezred folyamán alakult, aklimatizálódott mai állapotába. Ilyen értelemben az emberi fogyasztású gyógyszerek legvégül szennyvíziszapba kerülő hányada sem valószínű, hogy a komposztálás során történő lebomlása után ennél nagyobb problémát jelentene (Barbané et al. 2009; Motoyama et al. 2011). A növény az említett bonyolult tápanyagfelvételével egyébként is tovább szelektál a termékbe kerülő anyagok tekintetében. Ezen túl a növény- állat vonalon is van egy szelekció a táplálékláncban az ember, mint végfogyasztó előtt. A gyógyszerek maradványainak a környezeti kockázatát ha nagyon pontosítani akarnánk, talán az élelmiszereknél kellene kezdeni a vizsgálatot.
ÖSSZEFOGLALÁS Látható a fenti példákból, hogy az iszapkomposztálás és elhelyezés költségei évről-évre dinamikusan változhatnak, amit a piac kereslete, kínálata és a szabályozók változása befolyásol. Utóbbiba még az állami támogatási rendszer változása, sőt a hatósági alkalmazottak hozzáállása is beleérthető. Ma a fentiekben részletezett költségek biztosításánál fontosabb kérdés a szennyvíziszap komposzt termőtalajba juttatásának a költségfedezete, amit az állam, vagy központi költségvetés nem támogat. A termelés, értékesítés ugyanakkor ki van téve a piaci versenynek, miközben a termelő nem biztos, hogy megfelelően látja az iszapkomposzt tápanyagtartalma termékhozam növe-
17
HÍRCSATORNA 2013. 1–2. lő, és egyéb kedvező hatását. Ilyen például a különböző szennyvíziszapok és iszapkomposztok pontos makro-, mezo- és mikro-tápanyag tartalma, s a talajainknál azokkal elérhető hatások. A gyógyszeriparnak bizonyára nem érdeke, hogy a mikro-tápanyag ellátásban javulás álljon be, mert az USA kongresszusa már 1927-ben deklarálta mezőgazdasági talajaik mikro-tápanyaghiányát, s máig nem sikerült a pótlásban különösebb eredményeket elérniük. Talán hátráltató tényezője az iszapkomposzt hasznosításnak az is, hogy a mezőgazdasággal szemben a lakossági szennyvíztisztítás be tudja építeni az iszapköltségeit a vízdíjakba, megfizettetve azt az ivóvizet fogyasztó lakossággal. Az utóbbi költséghatásairól igyekezett ez az anyag néhány példát bemutatni.
KÖSZÖNET Köszönettel tartozunk az üzemi adatok rendelkezésre bocsátásáért, önzetlen segítségükért a következő kollégáknak: Baki Csaba – Pápai Vízmű, Hompasz Gyula és Kosár Gábor –VASIVÍZ Zrt.-, Horváth András – Bakonykarszt Zrt., Kovácsné Benkó Zsuzsa – Gyöngyösi Városgazdálkodás, Mészáros Imre – Soproni Vízmű Zrt.
HIVATKOZÁSOK Barbané, S. – Brar, S.K. – Tyagi, R.D. – Beauschesne, I. – Surrampalli, R.Y. (2009) Pre-treatment and bioconversation of wastewater sludge to value-added product – Fate of endocrine disrupting compounds. Science of the Total Environment, 407 (2009) 1471-88. Kádár, I. – Draskovits, E. (2012) A szennyvíz és szennyvíziszap elemforgalmáról. MaSzeSz HÍRCSATORNA (7-8) 12-17. Kárpáti, Á. (Szerk.) (2002) Szennyvíziszap rothasztás és komposztálás. Tanulmány gyűjtemény No. 6. Veszprémi Egyetem, KMKT Tanszék (2002), pp. 96. Kárpáti, Á. (2009) Szennyvíziszap és termékeinek mezőgazdasági hasznosítása, várható hatásaik. Biohulladék, 4 (3) 17-19. Motoyama, M. – Nakagawa, S. – Tanoue, R. – Sato, Y. – Nomiyama, K. – Shinohara, R. (2011) Residues of pharmaceutical products in recycled organic manure produced from sewage sludge and solid waste from livestock and relationship to their fermentation level. Chemosphere 84 (2011) 432-438. Vajda, S. (2012) A beforgatott jövő – Talajbiológiai és baktériumtrágyázási ismeretek mindenkinek. Phylazonit Kft. Nyíregyháza
18
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
KA Abwasser-Abfall 12/2012 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELŐSZAVA
DWA 2012 – rengeteg új kezdeményezés . ...................................................................................................................... 1099 Johannes Lohaus (Hennef)
BESZÁMOLÓK
A víz- és hulladékgazdálkodás korszerű eljárásai DWA szövetségi konferencia, Magdeburg ...................................................................................................................... 1108 Stefan Bröker és Frank Bringewski A 65. DWA-taggyűlés jegyzőkönyve 2012. szeptember 26., Magdeburg . .................................................................................................................................. 1111 AQUA URBANICA 2012 az IFAT szakkiállításon, Münchenben – változóban a települési vízgazdálkodás . ...... 1117 Inka Kaufmann Alves és Theo G. Schmitt (Kaiserslautern)
KUTATÁS ÉS INNOVÁCIÓ
Környezeti innovációs program = kapcsolat a kutatás és az első alkalmazás között . ............................................... 1120 Karin Fischer (Dessau-Roßlau)
VÍZELVEZETŐ RENDSZEREK
Vízelvezető rendszerek állapotfelmérése: DWA-M 150 irányelv a bekötő vezetékekhez Az ES-1.6 DWA-munkacsoport munkabeszámolója „Csatorna-információs rendszerek .................................................................................................................................. 1126 Szennyvíz-nyomóvezetékek ellenőrzése és karbantartása Az ES-7.4 DWA-munkacsoport munkabeszámolója „Szennyvízszivattyú-berendezések üzemeltetése és karbantartása” ............................................................................ 1129
KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS
Kommunális szennyvíztisztító telepek teljesítményének összehasonlítása, 2011 . .................................................... 1122 BIZ-1.1 DWA-munkacsoport „Szennyvíztisztító telepek szomszédolásai” Gyógyszerek és mikroorganizmusok visszatartása az altendorfi retenciós talajszűrő példáján .............................. 1137 Franz Michael Mertens, Ekkehard Christoffels (Bergheim), Christiane Schreiber és Thomas Kistemann (Bonn)
HÍRCSATORNA 2013. 1–2.
19
HULLADÉK / SZENNYVÍZISZAP
Iszaprothasztás az aerob stabilizálás helyett – a jövő irányzata? Az aerob stabilizációs berendezések rothasztási üzemre való átállítása gazdaságosságának becslésére vonatkozó tanulmány eredményei ...................................................................................................................................................... 1144 Oliver Gretzschel, Theo G. Schmitt (Kaiserslautern), Joachim Hansen (Luxemburg), Klaus Siekmann és Jürgen Jakob (Thür)
GAZDASÁG
A szennyvízdíj irányító hatásáról 2. rész: A jövedelmek hatásai, végrehajtás és finanszírozás .......................................................................................... 1153 Erik Gawel és Marcel Fälsch (Lipcse) Gyakorlati beszámoló Az új vezérlő-, mérési és adatrögzítési rendszer alkalmazása a csősajtolásban . ........................................................ 1160 Gert Lucke (Nordhausen)
DWA
50 év DWA-tagság .............................................................................................................................................................. DWA szövetségi konferencia ............................................................................................................................................ A 65. DWA-taggyűlés jegyzőkönyve . .............................................................................................................................. Kommunális szennyvíztisztító telepek teljesítményének összehasonlítása, 2011 . .................................................... Az ES-1.6 DWA-munkacsoport munkabeszámolója .................................................................................................... Az ES-7.4 DWA-munkacsoport munkabeszámolója .................................................................................................... Irányelv ................................................................................................................................................................................ Kiadványok ......................................................................................................................................................................... Képzés .................................................................................................................................................................................. Hidrológiai Tudományok szakmai közösség ..................................................................................................................
1098 1108 1111 1122 1126 1129 1165 1167 1168 1168
KA Abwasser-Abfall 01/2013 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELŐSZAVA
2013 – Az együttműködés éve ................................................................................................................................................. 5 Otto Schaaf (Köln) Beszámolók 50 év szennyvíziszap-égetés Stuttgartban Munkaértekezlet a stuttgart-mühlhauseni fő szennyvíztisztító telepen .......................................................................... 12 Wolfgang Schanz és Hartmut Klein (Stuttgart)
20
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
Lezárult a DWA fotópályázata ............................................................................................................................................... 14 A „vízügyi üzemeltetők” 25 évnyi szakmai versenye az Amerikai Egyesült Államokban ............................................. 16 Rüdiger Heidebrecht (Hennef) Vízgazdálkodási kutatóintézetek A hannoveri Leibniz Egyetem Települési Vízgazdálkodási és Hulladéktechnikai Intézete ........................................... 17 Maike Beier (Hannover)
VÍZELVEZETŐ RENDSZEREK
Ökológiai és gazdasági szempontból miért célszerű és fontos a bekötő-szennyvízvezetékek tömörségvizsgálatának elvégzése? . ................................................................................................................................................................................ 20 Manfred Müller (Solingen)
KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS
Antropogén nyomelemek a csatornahálózati szennyvízbevezetésekben – Jelentőség és cselekvési szükségesség a szennyvízelvezetésre kötelezettek szempontjából A KA-3 DWA-szakmai bizottság munkabeszámolója „Kereskedelmi és ipari üzemekből származó szennyvíz közüzemi szennyvíztisztító telepre való bevezetése”. . ........ 26 Körforgás-gazdálkodás / Energia / Szennyvíziszap Rácsszemét-mennyiség és -minőség . ................................................................................................................................... 30 Michael Kuhn (Höpfingen) és Hauke Gregor (Wuppertal)
KÉPZÉS / NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS
Integrált üzemeltetés-támogatás a vízellátó közművállalatok teljesítőképességének növelésére, Jordánia példáján Az operations-management-support (OMS, üzemeltetést támogató) kezdeményezés ................................................. 37 Richard J. Vestner, Philipp C. Ditzel (München) és Dieter Rothenberger (Amman/Jordánia)
DWA
A KA-3 DWA-szakmai bizottság munkabeszámolója ........................................................................................................ 26 Irányelv ..................................................................................................................................................................................... 49 Szakmai grémiumok ............................................................................................................................................................... 53 Tartományi szövetségek . ........................................................................................................................................................ 54 Kiadványok .............................................................................................................................................................................. 55
21
HÍRCSATORNA 2013. 1–2.
KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES PROF. EMERITUS DR. ÖLLŐS GÉZA NY. EGYETEMI TANÁRT!
1928. február 2-án született Apáca-szakállason. 1947-51 között elvégezte az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet, mérnöki oklevelet szerzett. 1961-ben a műszaki tudomány kandidátusa, majd 1978-ban a műszaki tudomány doktora lett. Több mint 50 éves oktatói-kutatói pályafutását az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékén tudományos kutatóként, majd 1963-ban az időközben Vízgazdálkodási Tanszéknek át nevezett tanszéken a vízellátáscsatornázás csoportvezető oktatójává nevezték ki. Alapítása és vezetése alatt működött először osztályként, majd tanszékként ez a csoport mintegy 30 éven át az időközben átnevezett Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán. 1996-tól nyugalmazott egyetemi tanár, majd 1997-től a BME Professor Emeritus-a. Kutatói pályáját a felszín alatti vizek, a szűrőkutak, a vákuumkutak, a karsztvizek hidraulikájával kezdte, majd később figyelme a víz- és szennyvíztisztítás tudományának hazai megalapozása és fejlesztése felé fordult. Az 1970-es évektől kezdve megteremtette a vízellátás-csatornázás hazai tudományterületét. 24 egyetemi jegyzete révén létrehozta a hazai oktatási tananyagokat, sikeres szakmérnök képzést vezetett be. 1980-ban megalapította a Vízellátás - Csatornázási Tanszéket, melynek nyugdíjba vonulásáig vezetője volt. Szakkönyvei a vízellátás, csatornázás szakterületének elméleti és gyakorlati fejlődését segítették elő. Hazai és külföldi publikációinak száma 250 felett van, ebből 30 külföldön jelent meg. Mintegy 250 előadást tartott hazai és külföldi szakmai-tudományos fórumokon, egyetemeken. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának tagja. A Magyar Hidrológiai Társaságban először titkári teendőket látott el, majd 29 éven át a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője, jelenleg a Szerkesztő Bizottság elnöke. Szakmai eredményeivel és az MHT-ban végzett munkájával érdemelte ki a tiszteleti tagságot. Az Amerikai Vízmű Szövetség (AWWA RF) szemináriumi munkabizottság tagja. A Magyar Higiénikusok Társasága tiszteleti tagja. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség alapító tagja és megalakulása óta az Etikai Bizottság elnöke volt. Jelentősebb kitüntetései: Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje, Vásárhelyi Pál emléklap (1958), Wein János emléklap (1962), Schafarzik Ferenc emlékérem (1971), Bogdánfy Ödön emlékérem (1979), Eötvös Lóránd díj (1992), Szentgyörgyi Albert díj (1994), Kvassay Jenő díj (1995), Gábor Dénes díj (1996), Reitter Ferenc díj (2003). Nagy tisztelettel köszöntjük Professzor urat, jó egészséget és még sok, sok boldog nyugdíjas évek kívánunk. Lejegyezte: Dr. Dulovics Dezső PhD.
22
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
KÖSZÖNTJÜK A 70 ÉVES BODA JÁNOST! 2013. február 17-én töltötte be e nevezetes dátumot. 1961-ben érettségizett, 1968-ban szerzett okl. mérnöki diplomát a BME Építőmérnöki Karán. Ezt követően 1976-ban ugyanitt Környezetvédelmi Szakmérnöki diplomát nyert el. Szakmai tevékenységét a Mélyéptervnél kezdte, s jogutódjától a Mélyépterv Komplex Zrt-től vonult nyugállományba. Munkája során a beosztott mérnöktől a szakági főmérnök beosztásig végigjárta a teljes szakmai ranglétrát, s mindvégig a szennyvíztisztítás- szennyvíziszap kezelés és elhelyezés töltötte ki igen széleskörű tervezői tevékenységét. Tevékenységi köréből kiemelkedik, hogy csaknem valamennyi hazai nagyváros szennyvíztisztító telepének és csatlakozó létesítményeinek előkészítő, engedélyezési és kiviteli terveinél fő és technológiai tervezőként közreműködött, ill. személyesen irányított. Feladatai között szerepelt számos nagylétesítmény hatástanulmányának készítése, Úniós pályázatok összeállítása, szabványok, műszaki irányelvek, szabadalmak kidolgozása, kutatás-fejlesztési feladatok irányítása. Speciális szakterülete: Iszaprothasztás, gázmotoros biogáz hasznosítás. Több díjnyertes pályázat kidolgozásában vett részt. Több mint 80 publikációval járult hozzá a szakmai ismeretek bővítéséhez. A Mérnöki Kézikönyv III. kötetének társszerzője, műszaki irányelvek, típustervek, szabadalmak kidolgozója. Széleskörű szakmai társadalmi munkát végez. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1968-óta tagja. A Csatornázási-szennyvíztisztítási Szakosztály titkára, jelenleg elnökségi tagja. Itteni munkáját Pro Aqua és Bogdánfy Ödön díjjal ismerték el. Tagja a Magyar Biogáz Egyesületnek, ahol a megújuló energia gazdaságos kihasználásának lehetőségeiről, illetve ezekhez kapcsolódó berendezésekről tartott sikeres előadásokat, mutatott be általa tervezett létesítményeket. Megalakulása óta elnökségi tagja a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetségnek. Számos előadással, szakmai publikációval, tevékenyen hozzájárult – különösen a szennyvízcsatornázás,-tisztítás és iszapkezelés területéhez kapcsolódó – a környezeti tudat formálásához. Igen sok általa tervezett és megvalósult, kifogástalanul működő hazai és külföldi szennyvíztisztító berendezés fémjelzi kiemelkedő sikeres pályafutását és emeli a kiváló magyar mérnökök rangos palettájára. 45 éve tagja a Mélyépterv kiemelkedő elismertséget magának kivívó szakértő testületének, s mai napig alkotó munkát végezve – méltán elismert felkészültségével - hozzájárul cége eredményeihez, ezen túlmenően a hazai „szennyvizes” szakterület fejlesztéséhez. Eddigi eredményeihez gratulálunk, alkotó munkájához további sikereket, jó egészséget, kiegyensúlyozott, boldog nyugdíjas életet kívánunk! 2013. február hó. lejegyezte: Dr. Juhász Endre CSc.
23
HÍRCSATORNA 2013. 1–2.
FÓRUM SZENNYVÍZISZAPOK STABILIZÁLÁSA LIGNIT BEKEVERÉSSEL Dr. Stadler János
ALAPTÁJÉKOZTATÁS A LIGNIMIX ELJÁRÁSRÓL A szennyvíztisztítás egyik kritikus pontja a visszamaradó szennyvíziszapok hasznosításának kérdése. Az egész világon léteznek elfogadott eljárások, illetve folynak a kutatások, ám olyan egyszerű, gyors fizikai beavatkozást, ami az összes környezeti problémára (szaghatás, fertőzésveszély, stb) minden szempontból megnyugtató, végleges megoldást jelent, még nem sikerült üzemszerű használatba állítani. Most azonban úgy tűnik, magyar kutatók több évtizedes kitartó munkájával sikerült áttörést elérni, mégpedig hazánk legnagyobb mennyiségben előforduló ásványkincsének, a lignitnek a felhasználásával. A LIGNIMIX eljárás egyszerű, hatásos és minden szempontból kitűnő eredményt nyújt, amelyet az eddig elvégzett alap- és alkalmazott kutatások, valamint gyakorlati kipróbálások mondhatni minden szempontból igazoltak, és egyben megvalósítható lehetőségeket tártak fel a gyakorlati alkalmazáshoz. Az eljárás lényege, hogy a víztisztítás végén előálló, kb. 5-6%-os szárazanyag tartalmú nyersiszapot a Kavitron nedvesőrlő berendezésben lignitporral erőteljes mechanikai keverésnek, ütközéses nyírásnak kell alávetni, ami által mind a szennyvíziszap, mind pedig a lignit szemcsék dezaggregálódnak (aprózódnak) és együttesen homogén szuszpenziót képeznek. A következő fotókon bemutatjuk az 1. fotón a lignitport, a 2. fotón a kísérleti KAVITRON készüléket, a 3. fotón a képződött szuszpenziót. A szuszpenzió azonnal elveszti agresszív szaghatásának nagy részét, majd a víztartalom 4/5-ének préseléssel történt víztelenítése után (a kiszáradással azonos ütemben) 2-5 nagyságrenddel csökkennek le benne a kórokozók. A kiszáradás után - amely a kezeletlen szennyvíziszapoktól eltérően természetes úton is gyorsan és egyenletesen következik be - a Kavitronból kibocsátott komplex anyag teljes mértékben stabilizálódik, azaz nem rothad és nem változtatja a tulajdonságait. A szennyvíziszapra mindössze egy erdei avarhoz hasonlítható szag emlékeztet, azonban minden másban teljes mértékben szénnek tekinthető anyag képződik, amit a Miskolci Egyetem Eljárástechnikai Tanszéke által 2005-ben elvégeztetett bevizsgálások igazoltak is.
1. fotó A szálló Lignit-por Bükkabrányban (fotó – a Szerző)
2. fotó A kísérleti KAVITRON készülék a Miskolci MIVÍZNÉL (fotó – a Szerző)
24
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
hosszú idejű tárolásra, így nincs semmiféle sürgető körülmény a mielőbbi felhasználásra (mint pl. a komposztoknál).
5. fotó A szalagszűrő présről lekerülő víztelenített anyag (fotó – a Szerző)
3. fotó A lignit és szennyvíziszap szuszpenzió
A 4. fotón a bekevert szuszpenzió feladása víztelenítésre, az 5. fotón pedig a szalagszűrő présről lekerülő víztelenített anyag látható.
4. fotó A bekevert szuszpenzió feladása víztelenítésre (fotó – a Szerző)
A lignites komplex szuszpenzió azért jelent minőségi ugrást a szennyvíziszapok kezelésben, mert a környezet vonatkozásában minden szempontból előnyös anyagnak számít, ugyanakkor épp olyan energiaforrás, mint bármely más, hasonló tulajdonságú szénanyag, pl. kitűnően brikettálható is (Lásd 6. fotót). Többlet előny még, hogy a préseléses víztelenítés után mindenféle különleges előírás betartása nélkül1 alkalmas 1 ��������������������������������������������������������������������������� A tűzbiztonságra természetesen figyelni kell, de öngyulladástól vagy robba-
násveszélytől nem kell tartani.
6. fotó Soltvadkerten készült brikett (fotó – a Szerző)
HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEK Jóllehet a LIGNIMIX eljárással előállítható szénanyagot égetéssel energia termelésére is lehet hasznosítani, potenciálisan ennél jóval fontosabb a környezetvédelem, elsősorban a talaj termékenységségének növelé-
25
HÍRCSATORNA 2013. 1–2. se, hiszen tudjuk, milyen sok értékes anyag rejtőzik a jelenleg ártalmas szennyezőnek tekintett iszapokban, amelyeket fontos lenne visszaforgatni a talajokba. A lignites kezelés valójában csupán egy további munkafolyamatot jelent a szennyvíztisztításban, kétségtelen költségkihatással, ám az így elérhető talajtani-növényélettani előnyök olyan mértékűek, hogy a bekeverés nem túl jelentős többlet költségét vállalni kell az optimális hasznosítás érdekében. A többletköltséget ezért szét kell osztani az érdekeltek között, ami valószínűleg külön állami szabályozást és intézkedés-sorozatot kíván, de megvalósítása nemzetgazdasági szinten már gazdaságos lehetne. Hiszen ezáltal a külföld felé meggyőző referenciát mutathatna fel a hazai szennyvíziszap hasznosítás, amely a továbbiak során jelentős szellemi, anyag- és komplex szolgáltatási exportot is tudna generálni. Az eddigi növényélettani és talajvédelmi bevizsgálások ugyanis olyan alkalmazási lehetőségeket tártak fel a lignites szuszpenzió-képzés számára, amelyek hatalmas jelentőségűek lehetnek, mondhatni világ-viszonylatban. A Talajtani és Agrokémia Kutató Intézet (TAKI) kétéves bevizsgálása a GVOP 3.1.1 2004-05-AKF 0271 pályázat keretében egyrészt tenyészedény kísérletekre terjedt ki, másrész kisparcellás kukorica-termesztésre (négyféle, eltérő talajon), igen bíztató eredménnyel2. Sajnos, a kísérlet kényszerű felszámolása miatt a megfigyelést nem lehetett tovább folytatni, pedig valójában csak kb. 3-5 vegetációs periódus után állapítható meg, hogy az egyszerű szervestrágya hatáshoz képest milyen további előnnyel járt a talaj humifikálódása. A másik, igencsak figyelemreméltó hatást háromféle magról nevelt facsemete fejlődésének követésével (lásd 7. fotót) és bevizsgálásával az ERDÉRT püspökladányi kísérleti állomásán mutatták ki3. 100 literes dézsa tenyészedényekben talajként építési homokot használva közel három éven keresztül tartották fenn a kísérletet, amellyel ilymódon jelentős faanyag növekményt és beltartalmi érték gyarapodást sikerült elérni - mind a lignit-szennyvíziszap, mind pedig a lignit-hígtrágya szuszpenziókkal4. A talajként alkalmazott homok vizsgálata a facsemeték növekedésével összefüggésben bíztató humifikálódást mutatott. A harmadik meggyőző bizonyítékot a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola kutatóinak a „ZÖLDLÁNG” pályázat keretében beállított összehasonlító vizsgálatai 2 Szennyvíziszap
és hígtrágya bűztelenítése és stabilizálása GVOP-3.1.1. 271/3.0 -a projekt keretében végzett munka összegzése, MTA TAKI 2005-2006, témavezető Anton Attila. 3 Összefoglaló elemzés lignittel kezelt hígtrágya-és szennyvíziszap-szuszpenziókkal beállított tenyészedény kísérlet eredményeiről - Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomás, 2008.aug.4, Csiha Imre állomásvezető és Keserű Zsolt tudományos munkatárs 4 Egyébként a TAKI kísérletei is ugyanúgy szennyvíziszap és hígtrágya szuszpenziókra terjedtek ki, ott azonban a kukoricatermesztésre érdekes módon a hígtrágya-lignit kombináció bizonyult hatékonyabbnak.
szolgáltatják: itt 2009-ben történt négy különböző energia fafaj csemetéjének energia-ültetvénykénti kiültetése kilenc különböző szennyvíziszapos talajkezelő anyag keverékkel kezelt talajba5. A fatömeg termelés tekintetében az 5m/m% lignittel kavitronozott iszap egyike a legjobb eredményt hozó keverékeknek (a kísérletet 2013. folyamán még fenntartják).
7. fotó Lignimix szuszpenzióval nevelt kétéves facsemeték Püspökladányban (fotó – a Szerző)
A lignit talajjavító hatása nem ismeretlen, és azt hazai jogszabály talajkondiciónáló anyagként el is ismeri. A hazai gyakorlatban ennek kiterjedt felhasználására a visontai külszíni lignitfejtés után maradó, teljes mértékben humusztartalom nélküli meddőhányókat a hetvenes évek elejétől a lignit beoltással és célzott műveléssel kialakított ú.n. kombinált rekultivációs eljárással tették termővé, egy virágzó mezőgazdasági kultúrákat felvonultató gazdaság működésével. Az eljárást Oláh János agrárgazdász és Szegi József, a TAKI kutatója dolgozta ki; évtizedekig működött sikerrel, és csak a privatizáció nyomán szüntette meg a Mátrai Erőmű vezetősége, mivel a mezőgazdasági tevékenységet nem kívánták tovább folytatni (a rekultivált területek zöld növényzettel azonban fennmaradtak). 5 „Szennyvíziszap
hatásai az energiaültetvényre és a talajra – Zöldláng kísérletek” - tájékoztatás az igazgatóság részére, Városgondozási Kft. Gyöngyös, 2011. december
26 A LIGNIMIX ELJÁRÁS EDDIGI REFERENCIÁI Az eljárást tulajdonképpen az az alapkutatás alapozta meg, amit Barna János még a hatvanas évek elején folytatott le a Bányászati Kutató Intézetben, amikor is vizes közegben erőteljes ütközéses nyíró hatásnak tett ki barnaszénport, és ezáltal sikerült homogén szuszpenziót képeznie. Az eljárást szénpeptizálásnak nevezte el. Miután kiderült, hogy ez a módszer széndúsításhoz nem használható, különböző ötletek merültek fel, közte Kazó Béla talajtani kutatóé, aki a hígtrágyával való keverést javasolta. Szennyvíziszap és lignit együttes nyírására a Fővárosi Csatornázási Művek dél-pesti telepén (l. 8. fotót) 1979-ben sor került sor, szervezésemben.
8. fotó Kísérleti berendezések az FCSM telepén (fotó – a szerző)
A hatékony aprítást és homogenizálást igazából a KAVITRON nedvesőrlő berendezés megjelenése tette lehetővé: ezt Nemes Sándor, a Tatabányai Szénbányák központi műhelyüzemének főmérnöke szerkesztette meg és kivitelezte, majd megszervezte a sorozatgyártást is, az ott licencben gyártott WARMAN bányaszivat�tyúkra adapterként történt alkalmazással. A berendezés az ütközéses nyíráshoz a szivattyúkban egyébként káros hatású kavitáció jelenségét használja ki olymódon, hogy a nagysebességű forgatás során a kavitáció hatására képződő vákuum végzi el a tulajdonképpeni aprítás döntő részét6. A KAVITRON-nal a hetvenes évek végén szervezésemben és közreműködésemmel három helyszínen történtek olyan félüzemi szintű lignites keverések (vízzel vagy hígtrágyával), amelyek célja elsősorban minél töményebb szervesanyag tartalmú talajkondiciónáló anyagok előállítása és talajba elhelyezése volt. ezek azonban különféle, elsősorban személyi okok miatt a kilencvenes évekre lecsengtek. 6 A
privatizáció során az angol licencadó megszerezte a központi műhelyüzemet, és így az ölébe hullott a Kavitron is, amit azonban jelenleg csak mellékesen, külön rendelésre gyártanak Angliában.
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
2001-ben fordultam újra a téma felé és most már elsődlegesen a szennyvíziszapok kezelésére kezdeményeztem az eljárás megvalósítását. Saját szervezésemben sor került egy sikeres kipróbálás-sorozatra, szennyvíziszappal a miskolci MIVIZ-ben, hígtrágyával pedig a felsőbabádi sertéstelepen (a bevizsgálásokat a miskolci egyetemen végezték), majd 20052006-ban a COMPAT Licencia Kft. irányításával, az említett GVOP-pályázat keretében egy hatos konzorcium összmunkája keretében Miskolcon és Felsőbabádon folytak sikeres anyagelőállítási, bevizsgálási és a szuszpenziók hatásmechanizmusát feltáró talajtani vizsgálatok. Találtunk egy német együttműködő partnert is, a WARMAN szivattyúkat forgalmazó cég tulajdonosának személyében, ő azonban kizárólag a KAVITRON berendezés adaptálására és szállítására kívánt vállalkozni, holott a továbblépéshez feltétlenül szükséges lett volna folyamatos kooperációt kialakítani németországi szennyvíztisztító telepekkel is. Így az ottani piackutatás leállt. Időközben az eljárás megkapta a magyar szabadalmat és megtörtént a PCT (Patent Cooperation Treaty) szerinti európai szabadalmi bejelentés is: ott jelenleg „patent pending” fázisban van az eljárás. Sikerült termékszámot szerezni a Központi Statisztikai Hivataltól biológiai eredetű iszappal dúsított szén előállítása megjelöléssel, ami a jövőbeli felhasználónak jelentős segítséget fog nyújtani a forgalmazási engedély megszerzéséhez. Ha azt a kérdést kell megválaszolni, hogy mindezideig miért nem sikerült eljutni az üzemszerű bevezetéshez, arra az az általános válasz, hogy egyrészt minden innovációnál csak akkor történik meg az áttörés, ha az új technológiával vagy gyorsan és nagyot lehet keresni, vagy pedig komoly kár és/vagy hátrány előzhető meg általa. Tudjuk, a szennyvíziszap kezelésben egyik sem életszerű. Nem mellékes körülmény, hogy a főleg önkormányzati tulajdonban lévő tisztítóművek sorsa gyakran válik helyi csatározások tétjévé, és a felelős üzemeltetők elég óvatosan bánnak a pályázatokkal. Most némi reménykedésre adhat okot az új hulladék törvény, azonban ennek interpretációjától elég sok függ majd. Ha sikerül a szénkénti elismertetés (ehhez dokumentáció áll rendelkezésre), akkor az jelentős – és tegyük hozzá: megérdemelt – előnyhöz juttathatja a LIGNIMIX eljárást. Az igény nem megalapozatlan, hiszen kinek jutna eszébe „hulladékfeldolgozásnak” minősíteni a fáról lehullott barackokat alapanyagként felhasználó barackpálinka főzést?
FÓRUM
27
HÍRCSATORNA 2013. 1–2.
HÍR EK HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK • HÍR EK
„Víz és együttműködés” a mottója a 2013. március 22-én megrendezésre kerülő VÍZVILÁGNAP-nak, melyet – 1993 óta – az ENSz kezdeményezésére, minden évben a víznek szenteljük. A 2013. év különlegessége még abban is kifejeződik, hogy az egész évet a „Nemzetközi együttműködés évének a víz terűletén” nyilvánította ki az ENSZ. Az elmúlt húsz egy néhány évben rendkívül sokat tettünk a vízgazdálkodás egésze és a települési vízgazdálkodás terén, amit a közel 98 %-os vezetékes-ivóvízellátás és a 70 %-os ellátást meghaladó csatornázás ékesen bizonyít. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az említett fejlődés sem elegendő. Egyrészt be kell fejezni és a technika legjobb szintjén kell tartani az ország vízellátását és csatornázását, valamint mindent meg kell tenni a művek fenntarthatóságért a víz-, és csatornadíjak megfizethetőségért. A RIO +20-on elhatározták, hogy a világ országai globális „fenntartható fejlődési célokat” fogalmaznak meg. Ezeknek a céloknak a vízzel kapcsolatos vonatkozásaira ajánlásokat hivatott tenni a „Budapesti Víz Világtalálkozó” (Budapest Water Summit) - konferencia, melyet hazánk 2013. október 8. - 10. között rendez meg. A nagyszabású konferencián a világ vízgazdálkodásban érdekelt nemzetközi, regionális és szakmai tényezői vesznek részt 1000 főt meghaladó létszámmal. A konferencia két fő blokkból áll: „A blokk” maga a konferencia („summit”) a következő szekciókkal: (1) Vízellátás és szennyvízelhelyezés mindenkinek, (2) Integrált vízgazdálkodás a XXI. században, (3) A jó vízpolitikai irányítás kihívásai, (4) Zöld gazdaság a tiszta vízért, (5) Vízellátás és szennyvízelhelyezés fenntartható fejlesztési célok finanszírozása. „B blokk” 5 fórum: (1) tudós (2) civil (3) fiatalok (4) üzleti (5) filantróp szerveztek. A két blokk mátrixszerűen kapcsolódik, figyelemmel az egyes fórumok sajátosságaira. Sokat tettünk és teszünk a vízért. Most tegyünk meg mindent – a mottó szerint – az EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRT!
28
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
„tavaszi szél vizet áraszt...”
BESZÁMOLÓ* A MAGYAR VÍZIPAR HAGYOMÁNYTEREMTŐ ESTÉLYÉRŐL
Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke megnyitja a találkozót * Részletes beszámoló a MaSzeSz honlapján: www.maszesz.hu található
A „vezérkar”
29
HÍRCSATORNA 2013. 1–2.
ÉVI EGYMILLIÓ FORINT TÁMOGATÁS A VÍZÜGYEK IRÁNT ÉRDEKLŐDŐ FIATALOK VERSENYÉHEZ Magyar vízipari szakemberek széleskörű összefogása első, hagyományteremtő országos találkozójukon Budapest, 2013. március 6. – A vízügyi szakemberek hétvégén megrendezett országos találkozójának életre hívása a vízipari szakma egyöntetű és széleskörű összefogásának eredménye. A mintegy kétszáz szakember azzal a céllal gyűlt össze, hogy a közös munka eredményeként a „vizes szakma” visszanyerje több mint 200 éves múltjával megalapozott tekintélyét, erejét, valamint társadalmi és gazdasági elismertségét. Az este szakmai támogatói a MaVíz, az MTA, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, a GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány, a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Hidrológiai Társaság voltak. A Magyar Vízipar Országos Találkozóján támogatási megállapodást aláíró Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség és a Közművagyon-értékelési Klaszter vállalták, hogy három éven át egyenként évi 500-500 ezer forinttal támogatják a Junior Water Díj magyarországi elődöntőjét szervező GWP Magyarország Közhasznú Alapítványt, illetve a magyarországi verseny győztesének kijutását a stockholmi döntőre. „A párbeszéd és az összefogás elengedhetetlen a fenntartható fejlődés biztosításában, és a jövő generációk iránti felelősség vállalásában. Ezt a szándékot erősítette meg egy hároméves együttműködési megállapodás aláírásával szövetségünk, valamint a Közművagyon-értékelési Klaszter és a GWP (Global Water Partnership) Magyarország Alapítvány.” – nyilatkozta Kovács Károly, a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke.
2013 szeptemberében a Víz Világhét keretében zajló nemzetközi Stockholmi Ifjúsági Víz Díj nevű versenyen első alkalommal képviselheti az országos döntő győztese Magyarországot. A versenyre 15 és 20 év közötti fiatalok jelentkezhetnek vízügyi vonatkozású, maximum 20 oldalas angol nyelvű munkával. A pályaművek olyan helyi, regionális, országos vagy globális témával foglalkozhatnak, amelyeknek környezetvédelmi, tudományos, társadalmi vagy műszaki jelentőségük van. Nevezni egyénileg vagy maximum háromfős csapattal lehet április 15-ig. A Magyar Vízipar Országos Találkozóján támogatási megállapodást aláíró szervezetek vállalták, hogy három éven át egyenként évi 500-500 ezer forinttal támogatják a Junior Water Díj magyarországi elődöntőjét szervező GWP Magyarország Közhasznú Alapítványt, illetve az itthoni győztes csapat kijutását a stockholmi döntőre. Az aláírási ceremónián a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség nevében Kovács Károly elnök, a Közművagyon-értékelési Klaszter nevében Dr. Szabó Iván elnök, a GWP (Global Water Partnership) Magyarország Alapítvány nevében Dr. Gayer József kuratóriumi elnök látta el kézjegyével a megállapodást. Az aláírási ceremónia felvezető beszédében Dr. Somlyódy László akadémikus, az IWA volt elnöke, a VITUKI volt igazgatója elismerően nyilatkozott a vízügyi szakma utánpótlásának támogatását célzó együttműködésről. A március másodikán a New York Palotában megrendezett országos találkozót részvételével tisztelte meg a brazil, a katari, a kínai és a mongol külképviselet vezetője. A Budapest Water Summit nyitórendezvényeként megvalósuló esemény fővédnöke Dr. Szalóki Szilvia, a Magyar Energia Hivatal elnök-helyettese volt. Társszervezők: Magyar Vízipari Klaszter, Közművagyon-értékelési Klaszter.
30
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
Budapest Water Summit – Budapesti Víz Világtalálkozó 2013 Magyarország 2013 októberében az ENSZ tagállamainak, intézményeinek és valamennyi érintett gazdasági és társadalmi szereplőnek a részvételével nemzetközi víz konferenciát szervez. A Világtalálkozó célja, hogy a legfontosabb vízügyi kérdésekben – ivóvíz-szolgáltatás és szennyvízelhelyezés, integrált vízgazdálkodás, nemzetközi vízügyi együttműködés, innovatív vízügyi technológiák – hozzájáruljon a vízzel kapcsolatos fenntartható fejlődési célok kidolgozásához és konkrét iránymutatást adjon a világ 2015 utáni fejlesztéspolitikai prioritásainak meghatározásához. 2013 októberében a Budapesti Víz Világtalálkozó áttekintést ad a Rió+20 folyamat vízzel kapcsolatos konkrét célkitűzéseinek meghatározására irányuló, az ENSZ keretében és azon kívül folyó munkáról és annak eredményeiről.
a közös megoldások és a szinergiák kihasználása lehetőséget nyújtanak erre. A Magyar Vízipari Klaszter előnye, hogy olyan tudás-csomaggal rendelkezik, amely felöleli a vízgazdálkodás összes szegmensét, úgymint a vízi közmű (víz- és csatornahálózatok) területe, ivóvíztisztítás, vízkezelés, kommunális és ipari szennyvízkezelés, szennyvíztisztítás, valamint árvízvédelemmel kapcsolatos tervezési és megvalósítási feladatok. Tagjai együttműködnek a külpiacokon és a külföldi kiállításokon történő megjelenésben, a közös külpiaci kapcsolatok kiépítésében, valamint a közös export értékesítés megszervezésében (export-import, tenderek) is. http://www.vizipariklaszter.hu
A MASZESZ-ről Hazánkban immár tizenhét éve, civil szervezetként működődik a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz), amelybe tervezők, üzemeltetők, oktatók, szakértők, államigazgatási szakemberek tömörültek, hogy együttműködésükkel segítsék elő – az Európai Uniós elvekkel és szabályozásokkal összhangban – a hazai csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztését. A Szövetség kitűzött céljait a külföldi és hazai információk és ismeretek átadásával és tapasztalatcserékkel, a műszaki irányelvek, szabványok készítésében való közreműködéssel, konferenciák, konzultációk és szakmai utak szervezésével éri el. http://www.maszesz.hu/
A Közművagyon-értékelési Klaszterről (KÉK) A KÉK 17 tagvállalata a közművagyon-értékelési tevékenység teljes vertikumában kiemelkedő színvonalú és hatékony szolgáltatást nyújt az objektumszintű nyilvántartások felépítésén és a vagyonértékelésen át, a vagyongazdálkodási és díjgazdálkodási tanácsadásig. Küldetése a hosszútávon fenntartható közüzemi szolgáltatás támogatása, a hatékony közművagyon gazdálkodást és értékmegőrzést megalapozó Több szempontú Integrált Közművagyon-értékelési Adatbázis (TIKA), valamint a kapcsolódó módszertan és szolgáltatási háttér fejlesztése és terjesztése. Fontos feladata a közműnyilvántartást és értékelést támogató szolgáltatói háttér szervezése, a kutatás-fejlesztés összehangolása, a közművagyon értékelés szakképzési, továbbképzési és szakmérnök-képzési hátterének fejlesztése, valamint a tagvállalkozások magas szintű szakirányú tevékenységének, teljesítőképessé gének fejlesztése és piaci versenyképességének biztosítása. http://www.kozmuvagyon.hu/
A Magyar Vízipari Klaszterről A 2008-ban alapított Klaszter a magyar vízipar különböző szegmenseiben működő és kiemelkedő szakmai tudással rendelkező vállalkozásokat fogja össze. A Magyar Vízipari Klaszter tagjai összehangolják és erősítik innovációs és marketing tevékenységüket, felhalmozott tudásukat együttműködve ajánlják fel a külpiacoknak, ugyanakkor céljuk kiadásaik csökkentése is azokon a területeken, ahol
További sajtóinformáció: E-mail:
[email protected]
31
HÍRCSATORNA 2013. 1–2.
GRATULÁLUNK! – GRATULÁLUNK! – GRATULÁLUNK! A Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozata 2013. február 28-én díjátadó taggyűlést rendezett az országos kamara Angyal utcai székhelyén. A környezetvédelem különböző területén kimagasló eredményeket elért szakembereknek; egyetemi oktatóknak és diplomázóknak nyújtott át elismeréseket Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, Gilyén Elemér, a MMK Környezetvédelmi Tagozatának elnöke és Dr. Fekete Jenő György, a tagozat alelnöke. Ez alkalommal a MaSzeSz elnökségének két tagját: Dr. Juhász Endre CSc-t és Dr. Kárpáti Árpád PhD-t a „Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért Díj 2012” kitüntetésben részesítették. GRATULÁLUNK! – GRATULÁLUNK! – GRATULÁLUNK!
A MaSzeSz OKTATÁSI PROGRAMJA 2013. I. félév KURZUSOK
KURZUSVEZETŐK
IDŐPONT
1. Ivóvíztisztítási technológiák
Dr. Licskó István, CSc. Dr. Laky Dóra, PhD.
2013. április 10.
2. Csatornázás és csapadékvíz-gazdálkodás I. II. Szennyvíztisztító kisberendezések, Kis szennyvíztisztító telepek
Prof. Emerita Dulovics Dezsőné dr., Dr. Bardóczyné Dr. Székely Emőke, PhD. Dr. Jobbágy Andrea, PhD, Dr. Dulovics Dezső, PhD.
2013. április 17.
3. A szennyvíztisztítás időszerű technológiai kérdései a Víz Keretirányelvből adódó szigorodó követelmények (befogadó határértékek) tükrében
Dr. Clement Adrienne, PhD. Dr. Jobbágy Andrea, PhD. Dr. Licskó István, CSc Dr. Patziger Miklós, PhD.
2013. május 8.
4. Iszapkezelés, szennyvíztisztító telepek energetikai kérdései, biogázhasznosítás, co-rothasztás
Boda János, okl. mérnök Dr. Dulovics Dezső, PhD. Dr. Juhász Endre, CSc. Dr. Jobbágy Andrea, PhD. Dr. Kárpáti Árpád, PhD. Dr. Patziger Miklós, PhD.
2013. április 24
5. Víziközmű fenntartás és fejlesztés aktuális kérdései, vagyonértékelés, dinamikus költségelemzés, gördülő fejlesztési terv
Kovács Károly, okl. mérnök, Czeglédi Ildikó, Füstös András,
2013. május 15.
Helyszín: Fővárosi Vízművek Irodaház Információ: www.maszesz.hu,
[email protected]
32
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
JELENTKEZÉSI LAP Jelentkezem a „Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 2013 évi oktatási program” című képzésének alábbi kurzusára/kurzusaira*: 1. Ivóvíztisztítási technológiák
igen
2. Csatornázás és csapadékvíz-gazdálkodás I. II. Szennyvíztisztító kisberendezések, Kis szennyvíztisztító telepek
igen
3. A szennyvíztisztítás időszerű technológiai kérdései a Víz Keretirányelvből adódó szigorodó követelmények (befogadó határértékek) tükrében
igen
4. Iszapkezelés, szennyvíztisztító telepek energetikai kérdései, biogázhasznosítás, co-rothasztás
igen
5. Víziközmű fenntartás és fejlesztés aktuális kérdései, vagyon-értékelés, dinamikus költségelemzés, gördülő fejlesztési terv
igen
* A választott kurzus „igen” jelölését kérjük bekarikázni! A jelentkező neve: ......................................................................................................................................... Munkahelye: . ................................................................................................................................................. Születési helye, és ideje: ................................................................................................................................ Anyja születési neve: ..................................................................................................................................... Lakcíme: ......................................................................................................................................................... Tel. száma: ....................... E-mail címe: ..................................................................................................... Magyar Mérnöki Kamarai regisztrációs száma: ........................................................................................ Számlázási név: .............................................................................................................................................. Számlázási cím: . ............................................................................................................................................
Kelt: ....................................................
.............................................................................
Aláírás
33
HÍRCSATORNA 2013. 1–2.
MEGHÍVÓ A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség tisztelettel meghívja Önt és munkatársait a MaSzeSz XIV. konferenciájára, melyet 2012. május 28-29-én tartunk Lajosmizsén A Konferencia tervezett programja két fő területet ölel fel:
A) B)
Szakterületünk aktuális műszaki fejlesztési kérdéseit A 2014-2021 tervidőszak víziközmű-fejlesztéseit I. 2007-2013 tervidőszak zárását, II. 2014-2021 tervidőszak célkitűzéseit.
Részletes információk és a jelentkezési lap 2012. március 20-tól a Szövetség honlapján (www.maszesz.hu) elérhetőek lesznek. SZERETETTEL VÁRJUK ÖNÖKET LAJOSMIZSÉN!
Kovács Károly s.k. MaSzeSz elnök
Dulovics Dezső PhD. s.k. MaSzeSz ügyvezető igazgató
ADATVÁLTOZÁSOK BEJELENTÉSE Kérjük kedves Tagtársainkat, ha adataikban (lakcímük, munkahelyük, vagy képzettségük) változás történt kérjük azt ezen a lapon Titkárságunkon (MeSzeSz, 1111 Budapest, Műegyetem rkp.4, VKKT) bejelenteni szíveskedjenek, hogy nyilvántartásunk pontos legyen, és küldeményeinket a megfelelő helyre küldhessük. Köszönjük! Név:. .................................................................................................................................. Születési hely és év:
..................................................................................................................................
Lakcím változás:
régi: .................................................................................................................................
új: .................................................................................................................................
Telefonszám változás: E-mail cím:
régi: ...................................................... új: . ................................................................ . .................................................................................................................................
Munkahely-változás: régi név: . ................................................................................................................................
új név: .................................................................................................................................
új cím: .................................................................................................................................
új telefon: .................................................................................................................................
új beosztás: .................................................................................................................................
Képzettségi változások: iskolai végzettség: ..............................................................................................................
tudományos fokozat: .................................................................................................................................
nyelvtudás: .................................................................................................................................
..................................................................... dátum
........................................................................ aláírás
34
2013. 1–2.
HÍRCSATORNA
MÉLYÉPTERV KOMPLEX MÉRNÖKI ZÁRTKÖRŰEN MŰKÖDŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Címe: 1012 Budapest, Várfok u. 14. Telefon:+36-1-214-0380 Fax:+36-1-375-4616 E-mail: komplex@ melyepterv.hu www.melyepterv.hu A MÉLYÉPTERV Komplex Zrt. fő tevékenysége a műszaki tervezés. Elsősorban a mélyépítési ágazat területén tevékenykedik a víziközművek hálózati rendszereinek, azon belül pontszerű és telepszerű létesítmények megvalósításában, a meglévők bővítésében, átalakításában és rekonstrukciójában. Erőssége a rendszerszemléletű tervezés és a komplexitás, mely több kapcsolódó szakágazat együttműködésében jelenik meg, beleértve a mérnöki előmunkálati (hidrogeológia, geodézia, talajmechanika, stb.) tevékenységeket és az üzembehelyezést is. Tevékenységi kör A Társaság felkészültsége, szakmai gyakorlata alapján magas színvonalon képes teljesíteni a megbízói igényeket: • • • • •
Döntést előkészítő tanulmánytervek, koncepciótervek, ajánlati tervek, tendertervek készítésével, Európai Uniós és egyéb pályázatokhoz megvalósíthatósági tanulmányok összeállításával, Rekonstrukciós és új létesítményekhez elvi építési és vízjogi engedélyezési, építési és vízjogi létesítési engedélyezési tervek, környezetvédelmi hatástanulmányok kidolgozásával, engedélyek beszerzésével, Kiviteli tervek, próbaüzemi tervek, ideiglenes-, és végleges kezelési utasítások, megvalósulási tervek szolgáltatásával, Szakértésekkel, szaktanácsadásokkal, tervezői művezetéssel, próbaüzem irányításával.
Fő szakterületek: • • • • • • • • • •
Vízellátás, vízgazdálkodás; Csatornázás, vízelvezetés; Víz- és szennyvíztisztítás; Energetikai célú vízellátó rendszerek; Vízszállítás-technológia, speciális szivattyútelepek; Mélyépítés, magasépítés, szerkezetépítés; Különleges mérnöki műtárgyak; Környezetvédelem, Villamosenergia ellátás, műszer-automatika; Épületgépészet, gázellátás.
Speciális szakterület: •
Szennyvíziszap energetikai hasznosítása
MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS A SZENNYVÍZISZAP Az Európai Uniós követelményeknek megfelelő szennyvíztisztító és iszapkezelő berendezések működtetése egyre több energiát igényel. Az üzemeltetési költségek csak a rothasztás melléktermékének, a biogáznak a hasznosításá-val csökkenthetők. A biogáz teljeskörű hasznosításának egyik lehetséges módja a gázmotoros hasznosítás. A biogázt gázmotorban elégetve mechanikai munka nyerhető és a motor hűtővizében, kenőolajában és a kipufogógázában lévő hőenergia is hasznosítható. A mechanikai munka generátorok közbeiktatásával villamosenergia előállítására, a hulladékhő pedig fűtési célokra használható fel.
A biogáz teljeskörű hasznosítására a tervezési közreműködésünkkel kivitelezett dél-pesti, debreceni, kecskeméti és a Tierney Clark díjatt kapott nyíregyházi, valamint a győri, soproni és szombathelyi szennyvíztisztító telepen találunk példát. Ezeken a telepeken a generátorral egybeépített gázmotorokkal villamos energiát állítanak elő, a motorok hulladékhőjét pedig fűtési célokra használják fel. Az így előállított villamos energiával a vásárolt energia mennyiségét felére-harmadára csökkentik.
A MÉLYÉPTERV KOMPLEX ZRT. a Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetségének tagja