hír CSATORNA TARTALOM

hír

C S ATORN A 2006

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja

március–április

TARTALOM MASZESZ – Hírhozó ....................................................................................... 2 Somlyódy László: Víz Világnapi köszöntõ, 2006 ........................................... 3 Vermes László: Kutatások a szennyvíztisztítási melléktermékek korszerû kezelésének fejlesztésére (második rész) ........................................ 5 Dittrich Ernõ: A gyökérzónás szennyvíztisztítás hazai tapasztalatai és elterjedésének lehetõségei ............................................................................ 10 KA – Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2006/02 ............................................................................................................... 21 2006/03 ............................................................................................................... 22 FÓRUM – Felhívás állásfoglalásra ................................................................. 24 „Csatornázás és szennyvíztisztítás európai és hazai mûszaki-gazdasági kérdései” címû konferencia ............................................................................. 25 Programja .......................................................................................................... 25 Meghívó ............................................................................................................. 26

2

HÍRCSATORNA

HÍRHOZÓ évf. 2. sz. 5 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 5 1998. szeptember KEDVESI. KOLLÉGA!

Szövetségünk elnöksége 2006. március 9-én megtartotta elnökségi ülését, melynek témája az Országos Konferencia elõkészítése volt. A május 9-10-én megrendezésre kerülõ konferencia meghívóját és programját jelen számunkban közöljük. Megemlékeztünk – az elnökségi ülés keretében – a Víz Világnapjáról. Ezzel kapcsolatos köszöntõt a 3. oldalon olvashatják/olvashatod. Tagtoborzásunk a kisebb üzemeltetõknél és önkormányzatoknál a vártnál kevesebb eredményt hozott. Keressük a csekély érdeklõdés okait. Kérjük tisztelt tagjainkat, hogy személyes tapasztalataikat osszák meg elnökségünkkel, hogy újabb tagokkal bõvíthessük sorainkat. Jelen számunkból a következõ cikkeket ajánlom szíves figyelmükbe/figyelmetekbe: • Somlyódy László: Víz Világnapi köszöntõ, 2006, • Vermes László: Kutatások a szennyvíztisztítási melléktermékek korszerû kezelésének fejlesztésére (második rész), • Dittrich Ernõ: A gyökérzónás szennyvíztisztítás hazai tapasztalatai és elterjedésének lehetõségei Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, jó munkát kíván: Budapest, 2006. április 21.

Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: MaSzeSz Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt.

3

HÍRCSATORNA

VÍZ VILÁGNAPI KÖSZÖNTÕ, 2006

Megint egyszer a misztikus közeget - Leonardo de Vinci szerint a természet motorját - a vizet és a vízzel foglalkozó kiemelkedõ szakembereket ünnepeljük, a víz és a kultúra jegyében. Ez a mexikóvárosi IV. Víz Világfórum vezérgondolata is. Nem akarok ünneprontó lenni, de mégis sajnos úgy tûnik, újabb „írott malaszt” jellegû monstre rendezvényt tartanak, aminek aligha lesz szerepe a vízzel kapcsolatos súlyos bajok megoldásában: mintegy 1 milliárd ember nem részesül egészséges ivóvízellátásban, a kétszerese szennyvízelhelyezésben és az ENSz kapcsolódó millenniumi célkitûzéseinek megvalósítása komoly lemaradást mutat. További, közismert bajt jelent a szennyezések globális elterjedése és a felsorolás persze messze nem teljes. Úgy tûnik, bölcs dolog lenne a Fórum céljainak és bonyolításának újragondolása: kisebb „felhajtás”, határozott ajánlások kidolgozása a szakma részérõl és végre cselekvés orientált politikai döntések meghozatala. Az Önök mindennapjai a víz jegyében telnek el. Olyan fogalmakat használnak, mint szennyvíz minõsítés és frakcionálás, eleveniszap, fonalas baktériumok, ülepítés, biofilm, membrán, közmû, vízveszteség, rekonstrukció, nitrát, eutrofizálódás és társai. Valószínû, hogy a világról alkotott képük is nagymértékben a víz köré épül fel. A nem-szakemberek másképpen vannak ezzel. A vízzel változatos szituációkban találkoznak - a vízparton, wellness szállókban, strandolás, vitorlázás, sétálás, játék, fõzés stb. közben - és élményeik, individuális értékítéletük ezekhez kötõdnek. Leonardo de Vinci - talán az elsõ hidrológus mérnök - azt írja „A víz néha csípõs és erõs, néha savas és néha keserû, néha sûrû vagy híg, néha ártalmas vagy pusztító, néha egészséget adó, néha mérgezõ. Annyi alakba képes átmenni, ahány különbözõ helyen keresztülfolyik”. A víz sokarcú: a szubjektív megítélés szükségszerû. A víz napjainkban sokfelé ökológiai, társadalmi és gazdasági aggodalmat vált ki - legalább is mi szakemberek ezt szeretnénk hinni. De a víz a kultúránk, mûvelõdésünk, mûveltségünk szerves része is. Gyakran mondják a kultúráról, kissé Marx-ízûen, hogy az emberiség által megalkotott szellemi és gazdasági javak öszszessége, valójában azonban ennél sokkal több, a filozófia, a hit és a vallás, az emóciók, az örökség és a tradíció, a mûvészet és a szépség, az etika, az életstílus és sok minden más szövevényes rendszere, ami talán az élet eszenciája. Víz nélkül nincsen kultúra és fordítva: a kettõ kapcsolata és a vízkultúra története is a folyamatos változást szemlélteti.

Talán minden a tengerrel kezdõdött. Gilgámes eposzát felidézve, a tenger felfedezése a halál felfedezése. Ugyan a halál és az élet az antik mitológiában ellenpárokat képezett, mégis szorosan kapcsolódtak egymáshoz: a halál és a víz az élet születésének a helye is (Platón azt írja, hogy az újjászületés elõtti utolsó lépésként a halottnak az Oblivion folyó vizébõl kell innia). A tenger, a víz és a hegyek hosszú ideig a félelmet jelentették az emberiség számára, egészen a 17. - 18. századig, amikor lassan megkezdõdött a vízkultúra kialakulása. Ebben óriási volt az orvosok szerepe, akik a barokk szemléletével szemben, hogy ti. a víz és a mosakodás káros, és az etikett által lenézett, kezdték elterjeszteni a hidroterápiát. Tisztítás, higénia és tisztulás. Tobias Smollet szerint a víz az életet meghosszabbítja, Dr. Russel pedig arról számol be, hogy a tengervíz 39 betegséget gyógyít (reuma, skorbut, herpesz stb.) és ajánlja a hidegfürdõt, a tengervíz fogyasztását. De kulcsszerepet játszott a különc Goethe is, aki az akkor szokatlan hegyi és vízi kirándulásai élményeit naplójában rögzítette; ezzel késõbb sokakra nagy hatást gyakorolva. A fürdés kultúrája - gyógyítás és kikapcsolódás Angliából indult el, majd német területeken át jutott hazánkba, a Balatonra is (ahol - elõször Füreden – az akkori szemérmes emberek zárt fakabinokban mártóztak a vízbe). A tenger és a víz mítosza megjelenik a mûvészetekben, gyakran szimbolikusan, Beethoven, Mendelsohn, Debussy, Grieg, Strauss (a Duna - sok ország folyékony történelme, mondják), Smetana, Britten, Byron, Heine, Shelley, Whitman említhetõ kiragadott példaként. A felsorolást folytathatnám Leonardóval, Michelangelóval, Botticellivel és a mezopotámiai kultúra fennmaradt kancsóival, amelyeken a víz szimbóluma a cikkcakk hullámos vonal (vagy vonalak). A tudomány felé kikacsintva megemlíthetem azt, hogy az MTA elsõ mérnök tagja Beszédes József a mérnöki nyelv magyarrá tételéért kapta az elismerést, a tragikus sorsú Vásárhelyi ajánlója pedig nem más, mint Vörösmarty volt. Mindez a kultúra és a víz sokoldalú kapcsolatát mutatja. Mára tudományosan igazolt, hogy a víz az emberi szervezet szempontjából alapvetõ metabolikus, hormonális és táplálkozási szerepet tölt be (valójában a szénhidrát, zsírok, vitaminok, proteinek és ásványi anyagok mellett hat kulcsfontosságú tápanyag egyike). Azt is megtanultuk, hogy az emberi test jó hidratációja (mintegy 2 l/nap vízfogyasztás, egyre gyakrabban sulykolják az orvosok) nagyban segít a cukorbetegség, a magas és alacsony vérnyomás, a vesekõ, szívelégtelenségek és

4

HÍRCSATORNA

számos más betegség gyógyításában, a szélütések elkerülésében. A víz gyógyszer. A víz változás is. A múlt funkcióit veszített vizes ipari létesítményeinek átgondolása, megújítása és a víz élmény mindennapjainkba történõ beépítése világjelenség. Elég itt a dokkok rehabilitációjára gondolni: Hamburg jelent kézenfekvõ példát, de említhetem Szöult, Stockholmot vagy Szingapúrt is. Budapest fürdõváros hátul kullog a sorban, ugyan a Duna a város elképzelt fõutcája gyönyörû épületekkel és hidakkal rendelkezik, mégis szinte észrevétlen: a vízhez való hozzáférést gátolja az alsó rakpart, a Hajógyári sziget, Csepel északi területe, a közraktár sorsa körül sok a bizonytalanság, a vízi közlekedés lehetõségei továbbra is kihasználatlanok és a jachtok képtelenek kikötni. Nem élünk a vízzel és nem élvezzük azt. Egyre többet beszélünk gazdasági kultúráról, miközben utóbbiról hajlamosak vagyunk elfeledkezni.

A víz számos üzenetet közvetít. Az elmúlt évezredet a víztõl való félelem, majd a használat és a túl-használat jellemezte. A jövõ a fenntartható használat, ami - a gazdaság, a társadalom és az ökológia mellett - alapvetõen kulturális kérdés is: a vizet sok kulturális terv és alkotás befolyásolja. A víz értékét gyakran nem eléggé becsüljük meg: fogyasztói terméknek, semmint védendõ kincsnek tekintjük. A víz használata, értékelése és kívánatos felértékelése kulturális identitásunk szerves része. Elkerülhetetlen a víztudat elmélyítése: megállapítás, amivel ismételten visszajutunk a köznevelés kérdéséhez. Jó jel lenne, ha a víz észrevétlenül válna mindennapjaink megóvandó és sokoldalúan élvezhetõ kincsévé. „Közös dolgaink” tehát számosan vannak, „rendezésük” mindannyiunk érdeke. Budapest, 2006. március 22. Dr. Somlyódy László, akadémikus a MaSzeSz elnöke

MaSzeSz az Interneten Elkészült a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség weblapja (www.maszesz.hu). Mostantól a cím alatt friss információkhoz juthatnak kedves tagjaink. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket internetes megjelenésünk. Kérjük, hogy amennyiben rendelkezik internetes kapcsolattal, jelezze azt a emailcímen. Szeretnénk tagjaink között az információ-áramlást még naprakészebbé tenni, s ehhez nagyon jó eszköznek látszik az internet. A weblapot a Macrosolid Internet Consulting segítségével készítettük el, mely cég a MaSzeSz tagoknak, szolgáltatásai listás árából, kedvezményt nyújt. MacroSolid Internet Consulting 1024 Budapest, Kisrókus u. 3. III. 1. Hotline: 06209-980-998 T/F: 316-6129 T: 336-1267 • 336-1268 www.macrosolid.com [email protected]

5

HÍRCSATORNA

KUTATÁSOK A SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI MELLÉKTERMÉKEK KORSZERÛ KEZELÉSÉNEK FEJLESZTÉSÉRE (második rész) Dr. Vermes László egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék

III. A komposztálás egészségügyi ellenõrzõ vizsgálata félüzemi kísérletben III/1. A kísérlet célja A különféle szervesanyagokból – beleértve a növényi maradványokat és sok más szerves hulladékot, mint például a szennyvíziszapot is – komposzt készítése a hulladékok hasznosításának széleskörûen használt módszere. A jól kezelt és érett komposztban az eredeti összetevõknek mind a szerves, mind az ásványi részei átalakulnak, humuszszerû anyaggá válnak, és az érési folyamat során az alap- és adalékanyagokkal bevitt veszélyes élõ szervezetek – a patogén baktériumokkal együtt – megsemmisülnek. Minden olyan esetben, amikor patogén szervezeteket is tartalmazó hulladékok komposztálására kerül sor, fölmerül a kérdés: vajon a kész komposzt valóban veszélytelen-e, és nem tartalmaz-e semmilyen fertõzõ anyagot? – Erre a kérdésre a legjobb válasz azáltal adható, ha valamilyen bakteriális teszt segítségével kimutatható, hogy a komposztálási folyamat fertõtlenítõ hatása bekövetkezett és a kész komposzt fertõzésmentes állapotba került. Ilyen teszt számára fejlesztették ki azt a vizsgálatot, amelynek teszt-szervezete a jól ismert és nem-patogén Salmonella senftenberg nevû baktérium. A vizsgálat módszerét külföldön dolgozták ki és ajánlott módszerként ismert Európában a hulladékokból készített komposztok bakteriológiai ellenõrzésére, de szennyvíziszap komposzt esetében hazai kipróbálására még nem került sor. A szennyvíziszapok korszerû kezelésének fejlesztésére végzett kutatómunka keretében a Székesfehérváron beállított iszapkomposztálási kísérletekben próbáltuk ki elõször ezt a tesztvizsgálatot, abból a célból, hogy tapasztalatokat szerezzük annak gyakorlati alkalmazhatóságáról.

III/2. A kezelések A vizsgálatok elvégzésére az Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezetegészségügyi Intéze-

tének Talajhigiénés Laboratóriumát kértük föl. A laboratórium munkatársai egyrészt mintákat vettek és elõzetes bakteriológiai és parazitológiai vizsgálatokat végeztek a különbözõ adalékanyagokkal beállított komposztprizmákból, másrészt elõkészítették és elhelyezték a prizmákba a túlélési vizsgálatokhoz szükséges Salmonella senftenberg tenyészetet tartalmazó perforált mûanyag dobozokat. A vizsgálatokat arra az iszapkomposztálási kísérletre építettük, amelynek keretében a Székesfehérvári Szennyvíztisztító Telepen a víztelenített szennyvíziszaphoz egyrészt szalmát (A-kezelés), másrészt települési zöldhulladékot (B-kezelés), fûrészport (Ckezelés), illetve kukoricaszárat (D-kezelés) kevertünk. Ezekbõl a keverékekbõl 2003. októberében készített prizmákat azonos módon kezelték a szennyvíztisztító telepen, és ezekbe kerültek elhelyezésre azok a teszt-dobozok, amelyek a baktérium tenyészetet tartalmazták. Elõzõleg a laboratóriumban az eredeti módszertani leírás szerint a W775 sz. Salmonella senftenberg indikátor szervezet 37 °C-on 24 órán keresztül nutrient bouillonban inkubált tenyészetébõl egyenként 10 ml-t adtak 14x100 g elõzetesen sterilizált virágföldhöz. Az ilyen módon elõkezelt virágföld mintákat külön-külön átlyuggatott, 10x10x8 cm-es mûanyag dobozokba töltötték, majd az 1-12. számú dobozokat a kísérleti komposzt prizmákba helyezték, 3-3 dobozt egy prizmába, 30-40 cm mélyen. A 13. és a 14 számú kontroll dobozok (E- és F-kezelések) a laboratórium termosztátjába kerültek, ahol az elsõt 46, a másodikat 28 °C-on tartották. A kísérlet befejezésekor – 2004. februárjában – a kísérleti prizmákból kivett és összegyûjtött dobozokban lévõ virágföld minták 2x10 g-jait dolgozták föl a teszt-baktérium kimutatására az MSZ 21470-77:1988 számú szabvány elõírásai szerint. Az iszapkomposztálási kísérlet részleteirõl és az annak során elvégzett komposztminõségi, valamint általános mikrobiológiai vizsgálatok eredményeirõl a jelen

6

cikksorozat elõzõ, második fejezetében számoltunk be részletesen, azokra itt most nem kívánunk kitérni (lásd még: Vermes et al., 2005.).

III/3. Az eredmények és értékelésük A tesztvizsgálat eredményeit a III/1. táblázat foglalja össze. A táblázatban közölt adatok azt mutatják, hogy a komposzt prizmákból kivett minták mindegyike 100 %ban negatív volt, ami a tesz-dobozokban lévõ indikátor szervezet elpusztulását jelzi. Ugyanilyen eredményt adott a 46 °C-on a laboratóriumi termosztátban tartott kontroll minta is, míg a 28 °C-on tartott mintában 50 %os pozitivitást mutattak ki. Az elvégzett teszt szerint tehát a különbözõ adalékanyagokkal együtt készült szennyvíziszap komposzt fertõzésmentes, mikrobiológiai állapota alapján egészségügyi korlátozás nélkül fölhasználható. III/1. táblázat – A szennyvíziszap és különbözõ növényi maradékanyagok keverékébõl készített komposztok bakteriológiai ellenõrzésére végzett Salmonella senftenberg túlélési teszt vizsgálat eredményei (Székesfehérvár, 2003. október–2004. február) Kezelések A teszt dobozok vizsgálatának eredménye A: szennyvíziszap és szalma keverékébõl készített komposzt 100 %-ban negatív B: szennyvíziszap és települési zöld hulladék keverékébõl készített komposzt 100 %-ban negatív C: szennyvíziszap és fûrészpor keverékébõl készített komposzt 100 %-ban negatív D: szennyvíziszap és kukoricaszár keverékébõl készített komposzt 100 %-ban negatív E: a termosztátban 46 °C-on tartott kontroll doboz 100 %-ban negatív F: a termosztátban 28 °C-on tartott kontroll doboz 50 %-ban pozitív

III/4. Következtetés, javaslat Az elvégzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szennyvíziszap komposztálási kísérletekben kipróbált Salmonella senftenberg baktérium túlélési teszt vizsgálat jól alkalmazható a patogén baktériumokat is tartalmazó hulladékokból készített komposztok bakteriológiai ellenõrzõ vizsgálatára. Mivel ez a vizsgálat a jövõben – várhatóan a közeljövõben – kötelezõ lesz az Európai Unióban is minden olyan esetben, amikor a komposztálandó anyagok között patogén szervezeteket tartalmazó anyag is van, célszerû ennek hazai alkalmazása már most az ilyen hulladékok és melléktermékek komposztálása esetén az érett és kész komposzt fertõzésmentességének kimutatása céljából. Ez nagymértékben megnöveli az ilyen komposztok felhasználhatóságának biztonságát, szélesíti felhasználásuk körét és eloszlathatja a velük szemben a felhasználó partnerek részérõl fölmerülõ bizalmatlanságot.

HÍRCSATORNA

IV. Az iszapkezelési és -elhelyezési technológiák közgazdasági értékelése IV/1. A vizsgálatok elõzménye és célja Az NKFP Projekt keretében, az egyik részfeladatként tûztük ki célul annak vizsgálatát, hogy miként lehet objektív és összehasonlítható módon elvégezni az egyes iszapkezelési és elhelyezési technológiák közgazdasági értékelését. A gyakorlatban használt szennyvíziszap kezelési és elhelyezési módszerek adott szennyvíztisztító telepen történõ kiválasztását, adott tisztítótelepen való alkalmazásának eldöntését, majd megvalósítását, napjainkban szinte kizárólag szakmai megfontolások és technológiai ismeretek alapján végzik, legtöbbször ezen szempontokat is szubjektív megítélés alapján veszik figyelembe, s teljesen hiányzik a gazdasági megfontolás ezekbõl a döntésekbõl. Ennek alapvetõ oka az, hogy hiányoznak, vagy eleve megbízhatatlannak tûnnek az öszszehasonlításra azok a pénzügyi adatok, amelyek szükségesek lennének az objektívabb összevetéshez, az esetleg rendelkezésre álló adatok pedig rendszerint eltérõ módszerrel kialakított vagy számított értékek, amelyek nem alkalmasak ilyen értékelésre. Pedig a gazdasági értékelés és összehasonlítás fontos volna, hiszen az iszapkezelés és -elhelyezés költsége a teljes szennyvíztisztítás összköltségének tetemes része – egyes kutatók szerint 50-60 %-a is lehet, – ezért nem mindegy, hogy a növekvõ számú szennyvíztisztító telepen milyen ráfordítással sikerül megoldani ezt a társadalmi hatásában és környezeti jelentõségében egyáltalán el nem hanyagolható feladatot. Munkánk célja egyértelmûen az volt, hogy megkíséreljük összemérhetõ módon, vagyis azonos közgazdasági megítéléssel értékelni a leggyakoribb iszapkezelési és -elhelyezési technológiákat, ezáltal gazdasági szempontból különbséget tenni közöttük, kimutatva a viszonylag leggazdaságosabb és a legkevésbé gazdaságos változatokat, majd az elvégzett modellvizsgálat eredményei és tapasztalatai alapján egységes módszertani javaslatot tenni a szennyvíztisztító telepeket üzemeltetõk számára a szennyvíziszap kezelési és elhelyezési technológiák valós és összevethetõ költségadatainak gyûjtésére és értékelésére.

IV/2. A vizsgált technológiák és a vizsgálat módszere Modellvizsgálatainkban azokat az iszapkezelési és elhelyezési (hasznosítási) változatokat szerepeltettük, amelyekkel a különbözõ szennyvíztisztító telepeken a gyakorlatban találkozhatunk, s amelyek az NKFP Projekt kidolgozásában résztvevõ konzorciumi partnereknél is

7

HÍRCSATORNA

elõfordulnak. A modellek kialakítása ugyanis a kiválasztott technológiákról történõ adatgyûjtéssel kezdõdött, aminek során részint technológiai, részint költségadatokat kértünk az üzemeltetõktõl. Az adatgyûjtés kérdõíves formában történt, azonos szempontok alapján, valamint az egyes technológiákról készített vázlatos, egyszerûsített folyamatábrák figyelembe vételével. A folyamatábrák kialakításához egy közös alapsémát használtunk, amelyen az összes lehetséges technológia szerepelt, de az adott változatot kiemeléssel (vastagítással és színezéssel) jelöltük be rajta (lásd: IV/1. ábra). A kutatómunka során az alábbi fõbb technológiai változatokat vizsgáltuk: – „A” technológia (mint alapeset): folyékony iszap közvetlen injektálásos mezõgazdasági hasznosítása, – „B” technológia: víztelenített iszap végleges depóniába (hulladéklerakóba) történõ elhelyezése, – „C” technológia: víztelenített iszap mezõgazdasági hasznosítása. Az egyes technológiák reprezentánsaiként valóságos, mûködõ szennyvíztisztító telepeket választottunk ki, amelyekhez a kérdõívekkel fordultunk. Egy-egy modell-technológiát legalább két tisztítótelep képviselt, amelyeken belül csak az iszapkezelési módszer egyes részfolyamataiban lehetett eltérés (pl. abban, hogy milyen módszerrel történik az iszap víztelenítése), de a technológia egész folyamata az elkülönített három technológián belül megegyezett. Az adatokat szolgáltató tisztítótelepeket nem nevezzük meg, mert a kapott számszerû értékeket csupán a vizsgált fõ technológiai változatokra érvényes modell kialakításához használtuk föl, a számítások tehát nem egy-egy konkrét telepre vonatkoznak. A vizsgált technológiák mindegyikénél abból indultunk ki, hogy a teljes keletkezõ iszapmennyiséget az adott változatra jellemzõ módon kezelik, és annak teljes mennyiségét a változatnál megjelölt módon helyezik el, illetve hasznosítják (hiszen a mezõgazdasági hasznosítással is az iszap végleges „elhelyezése” megtörténik). Az elvégzett számításoknál az adatok egységesítése, azonos módszerrel való kezelése, valamint az volt a fõ törekvésünk, hogy a kapott eredmények alapján a vizsgált technológiák tekintetében összehasonlító gazdasági értékelést készíthessünk. A vizsgálatokba bevont közgazdasági szakértõk már a kezdet kezdetén hangsúlyozták, hogy a pénzügyi és a környezeti szakemberek közötti kommunikáció kialakulatlan volta következtében jelenleg nincs olyan általánosan elfogadott elméleti és módszertani keret, amelyben a gazdasági döntések környezeti dimenziói is megjelennek. Így egy-egy technológián vagy munkafolyamaton belül az egyes környezeti részlegek sem képesek olyan módon megjeleníteni magukat, hogy azok megtérülési

esélyei, esetleges pozitív hozamai valós súlyukkal szerepeljenek a kalkulációkban. Az elemzések elõtt ezért olyan egységes módszertani keretet kellett kialakítani, amelynek célja, hogy a különbözõ szakemberek számára érthetõen jelenítse meg az egy-egy projekt, illetve technológia során felmerülõ költségek és hasznok összességét, lehetõvé téve az egyes eljárásokhoz és technológia-részekhez kapcsolódó beruházások kibõvített költség-haszon elemzését, valamint az ennek alapján történõ összehasonlíthatóságukat. Ebben a munkában kiemelten támaszkodtak Brealey – Myers (1999) könyvére, amely a modern szemléletû költség-haszon elemzés alapjait mutatja be, valamint Csutora Mária (2000) írására, amely a környezeti dimenzió költség-haszon elemzések során való megjelenítésének lehetõségeit szemlélteti. Itt kell megemlíteni azt is, hogy vannak olyan projektek, amelyek végrehajtása – jogszabályi elõírás, vagy egyéb ok miatt – kötelezõ, és ezekben az esetekben a számítások elvégzésétõl függetlenül végre kell hajtani a beruházást. Az integrált költségszámítás azonban ezen esetekben sem haszontalan, mert egyrészt segíthet rávilágítani a projekten belüli költségviszonyokra és a megtakarítási lehetõségekre, másrészt alkalmas lehet a különféle megvalósítási alternatívák közötti választás megkönnyítésére. A vizsgálatról készült részletes tanulmányban (Marjainé Szerényi és et al. 2005) a szerzõk elõbb azzal foglalkoznak, hogy milyen csoportosításban érdemes számba venni a döntéshozatal során a felmerülõ költségeket és hasznokat, ezzel is rámutatva arra, miért is becsülik alá a hagyományos számviteli és elemzési módszerek a természeti és társadalmi környezettel kapcsolatos tételeket, majd ismertetik annak a mutatószámnak a kiválasztását, amelynek segítségével a legjobban lehet megítélni egy-egy projekt jövedelmezõségét. A gazdasági elemzésekben járatosabb szakemberek számára talán nem meglepõ módon ez a mutató a nettó jelenérték. A szóba jöhetõ egyéb mutatók (pl. a megtérülési idõ, a diszkontált megtérülés, a könyv szerinti átlagos hozam, illetve a belsõ megtérülési ráta) mellett ez az a mutató, amelynek pozitív értéke alapján gazdasági szempontból elfogadhatók az adott befektetések. Végül a kialakított elemzési struktúra alapján került sor az egyes gyakorlati alternatívák költség-haszon elemzésére és az eredmények értelmezésére.

IV/3. Az elemzések eredményei Az elemzések alapján kapott általános tapasztalatok a következõk. A tisztítómûvek jelentõs hányada nem vezeti elkülönítve a szennyvíztisztítás – beleértve a szennyvíziszapkezelés – költségeit, s ezek – bár fölmerült költségként összevontan megjelennek a számviteli kimutatásokban – valójában rejtett költségnek tekinthetõk.

8

Az egyes technológiai fázisok teljes költségigénye inkább csak becsülhetõ, vagy csupán más fázisokkal együtt kalkulált. Ez nem tartható szerencsésnek, mert nem jelenik meg egyértelmûen, mely technológiai fázis felelõs a felmerülõ – esetlegesen kiugró – költségekért, és melyek megváltoztatása lenne kívánatos a gazdaságosabb mûködés elérése érdekében. A felmérés során kapott adatokból nem állapítható meg egyértelmûen, hol, illetve mely költségokozónál lenne célszerû a technológia esetleges átalakítása, hogy a folyamatot racionalizálhassuk (vagyis, hogy költségeink csökkenjenek, hasznaink, illetve megtakarításaink növekedjenek). A környezeti számvitelben rejlõ gazdasági lehetõségeket a vállalatok a legtöbb esetben nem használják ki. A konkrét eredmények tekintetében az elemzések rámutattak arra, hogy jelentõs beruházási igényük ellenére a környezeti szempontból kedvezõ beruházások is jelenthetnek – legalábbis a meglévõ alapfolyamati technológiákhoz képest – megtérülõ alternatívát, ha kellõen hosszú távra számítjuk a költség-haszon elemzés során felmerülõ költségeket és hasznokat, illetve megtakarításokat. A vizsgálatunkban szereplõ alternatíváknak a vizsgált idõtávra vonatkozó diszkontált pénzáramainak halmozottan összegzett, kumulált értékeinek páronkénti összehasonlítása, illetve a jelzett idõszakra vonatkozó különbségei azt mutatják, hogy ha ezek a különbségek a negatív tartományba esnek, akkor ez azt jelenti, hogy a sorban elsõként szereplõ technológia kedvezõtlenebb a másikhoz képest, ha viszont a pozitív tartományba kerülnek, akkor épp ellenkezõleg, az elsõ technológia kedvezõbb a másodiknál. Az eredmények bemutatásánál mindig az alapesethez viszonyítottunk, vagyis a „folyékony iszap injektálásos mezõgazdasági hasznosítását” („A” technológia) hasonlítottuk össze valamely alternatívával. A tisztítómûvek üzemeltetõi számára a becsült költségek alapján a „víztelenített iszap mezõgazdasági hasznosítása” („C” technológia) látszik a legkedvezõbbnek, bár csupán hosszú távon (13 év) válik megtérülõvé ez a beruházás a „folyékony iszap injektálása” („A”) technológiával összehasonlítva. Az elvégzett vizsgálatokból látszik, hogy csak akkor válik nyereségessé ez az alternatíva a másikkal szemben, ha legalább 13 éves periódust veszünk alapul a számításokhoz. Rövidebb idõ vizsgálatánál kedvezõbb a „folyékony iszap injektálása”. A „víztelenített iszap deponálása („B”) technológia nem versenyképes sem a „víztelenített iszap mezõgazdasági hasznosítása”, sem a „folyékony iszap injektálása” technológiákkal, így össztársadalmilag is meg nem térülõ alternatívát jelent.

HÍRCSATORNA

IV/4. Módszertani javaslat a közgazdasági értékelés egységes metodikájára A közgazdasági értékelés egységes módszertanának egyik kulcstényezõje a figyelembe vett tényezõk köre. Ügyelni kell arra, hogy bármilyen szennyvíztisztítási, és az ehhez kapcsolódó szennyvíziszap-kezelési technológiák értékelése esetében a lehetõ legtöbb, számszerûsíthetõ tényezõt kezeljünk, vagyis az alábbi IV/1. táblázatban megadott általános sémát mindig töltsük meg tartalommal az adott technológia kívánalmai szerint. Ehhez az adott szennyvíztisztítót üzemeltetõ vállalatnál alkalmazott számviteli rendszert úgy kell átalakítani, illetve módosítani, hogy minden technológiai fázisra lehessen elkülönített költségadatokat megadni. A fajlagos, vagyis az egységnyi szennyvíz mennyiségére kiszámított nettó jelenérték (NVP) alapján megállapítható, hogy közgazdasági értelemben melyik szennyvíziszap-kezelési technológia a legjobb. Megjegyzendõ, hogy amennyiben a technológiák technikai, vagy gazdasági élettartama nem esik egybe, akkor az NVP helyett az ún. éves költségegyenértékest kell használni (Brealy – Myers, 1999). Ez olyan folyamatos évjáradék, amely a megadott technikai/gazdasági élettartam minden évére azonos NVP pénzáramot generál. Mivel a modell a költség/haszon adatok között a hasznosítási lehetõségek társadalmi hatásait is igyekszik figyelembe venni, ezért az így kapott végeredményeket inkább elfogadhatjuk reálisnak, mint a hagyományos, csak szûken vett hatásokat számszerûsítõ adatok alapján kalkuláltat. A modell alkalmat ad arra is, hogy megkeressük, hol vannak a technológián belül a gazdaságosabb üzemeltetés, illetve a kisebb üzemköltséget lehetõvé tevõ mûködtetés lehetõségei, ami kedvezõ hatással lehet a települési önkormányzatokat, illetõleg a lakosságot terhelõ, kedvezõbb szennyvíztisztítási díjtételek megállapítására és kivetésére is. IV/1. táblázat Séma a technológia költség/haszon adatainak számszerûsítéséhez a szennyvíz- szennyvíziszap kezelési technológiák közgazdasági értékeléséhez A technológia költség/haszon adatai A vállalatra vonatkozó külsõ A megfelelõ mértékegységben megadva gazdasági tényezõk (infláció, amortizáció, adókulcsok, ÁFA stb.), amelyek alapján a különbözõ vállalatok adatai fajlagosíthatók, egységesíthetõk. A technológiára vonatkozó adatok Fázis 1. Fázis 2. Fázis 3. Fázis 4. Fázis … beruházási költség karbantartási költség mûködtetési és kezelési költség anyag- és energiaigény humánerõforrás-igény … Nettó jelenérték (NPV) (t = a technológia élettartama)

9

HÍRCSATORNA

A IV/1. ábrán bemutatjuk a szennyvíz- és szennyvíziszap kezelési technológiák közös alapsémáját a közgazdasági értékeléshez

IV/1. ábra. A települési szennyvíztisztítás és iszapkezelés egyszerûsített folyamatábrája

IV/5. Köszönetnyilvánítás A kutatást végzõk ezúton is kifejezik köszönetüket az Oktatási Minisztérium Alapkezelési Igazgatóságának a 3A/0042/2002 számú NKFP projekt keretében nyújtott támogatásért, amely lehetõvé tette az ismertetett kísérletek és vizsgálatok elvégzését. Köszönet illeti a projekt vezetõjét, Dr. Jobbágy Andrea egyetemi docenst, és mindazokat, akik a részfeladatok megoldásában közremûködtek, az Országos Környezetegészségügyi Intézet munkatársait, Dr. Szabó Zoltánt és Barna Szilviát, akik a bakzteorológiai vizsgálatokat végezték, továbbá különösen a BCE Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék munkatársait, Marjainé Dr. Szerényi Zsuzsannát, Dr. Bisztriczky Józsefet és Molnár Ferencet, akik a közgazdasági elemzéseket végezték.

IV/6. Irodalom Második és harmadik közremûködõi részjelentés a Korszerû szennyvíztisztító rendszerek kialakítása az EU csatlakozás tükrében címû, 3A/0042/2002 számú NKFP

kutatási-fejlesztési projekt 16.-20. részfeladatai keretében 2003-ban és 2004-ben végzett munkákról (Szerk.: Dr. Vermes László) – BCE KerK TVT, Budapest, 2004 és 2005 – Kézirat gyanánt Vermes,L.–Barna, Sz.–Szabó, Z. (2005): Bacteorological test experiments for compost quality control – Pro. of the International Conference on „Innovation and Utility in the Visegrad Fours” Nyíregyháza, Oct. 13-15.2005. – Vol 2-3 pp.435-438. Brealey–Myers (1999): Modern vállalati pénzügyek – I/II. – PANEM, Budapest Csutora Mária (2000): Vállalati környezetvédelmi költségek számbavétele – Tisztább Termelés Kiskönyvtára, III. kötet, Budapest. Marjainé Szerényi Zsuzsanna–Molnár Ferenc–Vermes László–Bisztriczky József (2005): A szennyvíziszapkezelés és -elhelyezés közgazdasági értékelését szolgáló vizsgálatok és elemzések, módszertani javaslat kidolgozása a közgazdasági értékelés egységes metodikájára – Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest – K+F tanulmány, kézirat gyanánt.

10

HÍRCSATORNA

A GYÖKÉRZÓNÁS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS HAZAI TAPASZTALATAI ÉS ELTERJEDÉSÉNEK LEHETÕSÉGEI Dittrich Ernõ egyetemi adjunktus PTE-PMMK Környezetmérnöki Tanszék, a BME-VKKT lev. PhD-hallgatója, szennyvíztisztítás vezetõ-tervezõ

Kivonat A gyökérzónás szennyvíztisztítás hazai elterjedtsége a tõlünk nyugatabbra és északabbra lévõ országokétól elmarad. Jelen cikkben ennek a fõbb okait ismertetem. E közben vizsgálom a 2005. január 1.-én hatályba lépett 28/2004 (XII.24.) KvVM rendelet követelményeit és a gyökérzónás rendszer viszonyát, továbbá a gyökérzónás rendszerek hazai elterjedésének távlati lehetõségeit. Ismertetésre kerül ebben a cikkben az elmúlt 14 év hazai tervezési gyakorlata, és annak hiányosságai is. Bemutatásra kerülnek 7 db hazai gyökérzónás rendszer emissziós paraméterei viszonyítva az érvényes hazai határértékrendszerhez. Nemzetközi szakirodalomban és tervezési irányelvekben megadott tervezési paraméterek segítségével feltárásra kerülnek a kedvezõtlen üzemi tapasztalatok fõbb okai is.

Kulcsszavak Extenzív technológiák, gyökérzónás szennyvíztisztítás, befogadói határértékrendszer, üzemelési tapasztalatok, töltet anyag, felületi lebegõanyag terhelés, felületi szervesanyag terhelés, felületi hidraulikai terhelés, fajlagos felület.

1. Bevezetés A szennyvíztisztítási eljárások két fõ csoportra oszthatóak: – intenzív eljárások (pl. eleveniszapos, csepegtetõtestes, stb..) – extenzív eljárások (pl. tavas, nyárfás, gyökérzónás, stb..) A Nyugat-Európa- és USA-beli szakirodalmak „egyenjogú” technológiai alternatívákként kezelik mindkét fõcsoportot bizonyos terhelési tartományokon belül. Ezzel ellentétben a hazai szennyvíztisztítási szakma inkább „technokrata” szemléletû. Hazánkban a szennyvíztisztítással foglalkozó szakemberek nagyobb hányada az intenzív technológiákat részesíti elõnyben. Tervezési tapasztalataim is azt mutatják, hogy jóval könnyebb a hazai alkalmazási engedéllyel (újabban ÉME-vel) rendelkezõ intenzív (pl. eleveniszapos) technológiára vízjogi létesítési engedélyt szerezni, mint egy természet-

közeli (extenzív) technológiára. Ez szakmai „diszkriminációt” eredményez, mely sajnos úgy tûnik, nélkülözi a mûszaki objektivitást. Joggal tesszük fel a kérdést: „Ami nálunk gazdaságilag fejlettebb országokban megfelelõ színvonalú technológia, az a hazai viszonylatban miért nem elég jó?” Véleményem szerint a kérdésre úgy lehet válaszolni, ha elõször a két fõcsoport fõbb elõnyeit és hátrányait összevetjük (1. táblázat). Az 1. táblázatban olvasható összehasonlítás alapján látható, hogy az extenzív technológiák bizonyos esetekben versenyképesek az intenzív technológiákkal, melyeket az alábbi peremfeltételek határoznak meg: – kis lakosegyenérték terhelés (max. 2-5ezer LE), – a lakosság fizetõképessége alacsony (kistelepülési lakosság), – olcsón vagy ingyen áll rendelkezésre a szennyvíztisztító építésére alkalmas terület, – nem túl szigorúak a befogadói határértékrendszer szabta követelmények (3-as vagy 4-es vízminõségvédelmi kategória esetén). Abban az esetben, ha mindezek mellé jelentõs terhelésingadozás (hidraulikai- vagy szervesanyag terhelésingadozás vagy esetleg mindkettõ) társul az extenzív technológiák különös elõnyt élveznek. Tehát nem szabad egyértelmû álláspontot foglalni az egyes technológiák mellett vagy ellen, hanem meg kell vizsgálni, hogy arra a speciális esetre melyik technológia a legalkalmasabb. Németországban például olyan eljárásrend mûködik, hogy a létesítési engedélyezési tervek elkészítése elõtt a tervezõ köteles több technológiai alternatívát megvizsgálni, figyelembe véve a beruházási költséget, az élettartamot, és az élettartam alatti üzemelési költséget. Ez a vizsgálat 2-5 lépcsõs engedélyezési metódust jelent, és csak az államnak hosszútávon legolcsóbbnak bizonyuló megoldás tervezhetõ és építhetõ meg. Ennek is köszönhetõ, hogy Németországban olyan nagy számban épülnek gyökérmezõs rendszerek. Ezzel szemben a hazai tervezési gyakorlatban számos tervezõ cég „beáll” egy bizonyos technológia forgalmazására-tervezésére és minden esetben (különbözõ technológiai verziók kialakításával) azt a rendszert próbálja adaptálni. Ez a nézet sajnos messze van az objektív és hosszú távon gazdaságos beruházási szemlélettõl. Egyébként az objektív

11

HÍRCSATORNA

Intenzív technológiák

Extenzív technológiák

Gazdaságos lakos egyenérték terhelés

bármilyen

alacsony (max. 2-5 ezer fõ)

Beruházási költség

azonos vagy magasabb

azonos vagy alacsonyabb

Üzemeltetési költség

magas

alacsony

Keletkezõ iszap mennyisége

magasabb

alacsonyabb

Szag emisszió

minimális

minimális

Energia és vegyszerigény

magasabb

alacsonyabb

Kezelõszemélyzet igény



Felhasznált mesterséges anyagok mennyisége

magasabb

alacsonyabb

Zajártalom



Évszakonkénti üzembiztonság



Területigény

kicsi

nagy

Átlagos szerves anyag leválasztási hatásfokok



Átlagos növényi tápanyag anyag leválasztási hatásfokok



Hidraulikai ingadozásokra való érzékenység

nagy

kicsi

Szerves anyag terhelés ingadozásra való érzékenység

nagy

kicsi

Esztétikai szempontok

azonos vagy kedvezõtlenebb

azonos vagy kedvezõbb

Az elfolyó szennyvíz minõségi ingadozásának mértéke

azonos vagy kisebb mértékû

azonos vagy nagyobb mértékû

1. táblázat. Extenzív és intenzív technológiák összehasonlítása

szemlélet gyakran vezet a gyakorlatban olyan megoldásokra, ahol a kétféle technológiai csoportot kombinálva alkalmazzák, kihasználva és optimalizálva a kétféle fõcsoport elõnyeit.

2. A gyökérzónás szennyvíztisztítás elterjedésének gátjai hazánkban A továbbiakban az extenzív technológiák közül a gyökérzónás rendszerekre szeretnék fókuszálni. Ez az eljárás az USA-ban, az EU nálunk nyugatabbra lévõ országaiban és Ausztráliában is népszerû. Az elsõk az 1970es évek elején létesültek, és a 80-as évek óta nagy számban épülnek. Például Dániában Schierup et al. (1990) 130 meglévõ hosszanti átfolyású gyökérzónás szennyvíztisztítót vizsgált. Vymazal (1999) közel 100 db mûködõ cseh hosszanti átfolyású rendszerrõl ad számot. Lengyelországban, napjainkban közel 150 db gyökérzónás szennyvíztisztító üzemel (Bergier 2005). A BME-VKKT (2002) hazai gyökérzónás szennyvíztisztító kataszterét a közelmúltban a területi KTVFekkel történt egyeztetéseim alapján frissítettem. Eszerint jelenleg hazánkban 16 db gyökérzónás szennyvíztisztító létesült, melyeket a 2. táblázat foglal össze. Ha a hazai gyökérzónás tisztítók számát viszonyítjuk a bemutatott országokéhoz (akár lakos-számra fajlagosítva), jól látható e technológia itthoni népszerûtlensége. Ennek oka, hogy a gyökérzónás rendszernek a terjedését hazánkban bizonyos gátak akadályozzák, melyek a következõk:

A. a befogadói határértékrendszer alakulása napjainkig, B. a szennyvíztisztítási – csatornázási pályázatok rendszere, C. a nem megfelelõ tervezési gyakorlat és a viszonylag kevés hazai tapasztalat, D. az eddig megépült rendszerek negatív tapasztalatai. Ad A. A befogadói határértékrendszer alakulása napjainkig Közismert, hogy a 2004 december 31-ig hatályos befogadói határértékrendszerre vonatkozó rendeleteink a 3/1984 (II.7.) OVH r., illetve a 9/2002 (III.22) KöMKöViM r. az EU-s befogadói határérték rendszernél (91/271 EGK számú irányelv) szigorúbb követelményeket hárított a hazai szennyvíz-tisztítási ágazatra (Siposné Szabó 2002), azon belül különösen a kistelepülésekre. Ezt számos szakmabeli, köztük – a MaSzeSz is – bírálta az utóbbi években (Dulovics 2001). Ezek a rendelkezések a gyökérzónás rendszerek alkalmazhatóságára is rányomták a bélyegüket, hiszen az akkori befogadói határértékrendszer betartását egy hazai gyökérzónás telep sem tudta teljesíteni (BME-VKKT 2002). Az új, 2005 január 1-tõl érvényes, 28/2004 (XII.25) KvVM r. szerinti befogadói határérték rendszer nagy elõnye, hogy a kedvezõtlenebb gazdasági helyzetben lévõ kistelepülésekre nézve könnyebben betartható határérték-rendszert biztosít. Továbbá ez a rendelet egyértelmûen, és szakmailag megalapozottan szabályozza a ter-

12

HÍRCSATORNA

Gyökérmezõs tisztító

Fogadott szennyvíz típusa

Üzemelés

Kapacitás [m3/d]

Üzemelés kezdete

Illetékes területi hatóság

1

Aparthant

szippantott

üzemel

5

2001

KDTKTVF

2

Boldog

kommunális (utótisztító)

már csak utótisztításként üzemel

200

1994

KDVKTVF

3

Kacorlak

kommunális

üzemel

45

1996

NYUDUKTVF

4

Kám

kommunális

üzemel

75

1999

NYUDUKTVF

5

Salgótarján

kommunális

üzemel

20

1992

KDVKTVF

6

Sióagárd

kommunális

megszüntetés alatt

90

2000

KDTKTVF

7

Szépalmapuszta

kommunális

megszûntetés alatt

30

1995

KDVKTVF

8

Szügy

kommunális

üzemel

200

1994

KDVKTVF

9

Tóalmás

kommunális

üzemel

40

1991

KDVKTVF

ipari (gombakonzerv)

üzemel

n.a.

2002 elõtt

ÉMKTVF

ipari (csíraüzem)

üzemel

n.a.

2002 elõtt

ÉMKTVF

kommunális (utótisztító)

üzemel

800

2005

ÉDUKTVF

10

Kerecsend

11

Demjén

12

Fertõrákos

13

Magyarbóly

14

Bakonyszombathely

15

Komlódtótfalu

16

Hódmezõvásárhely

szippantott

üzemel

76,7

2005

DDTKTVF

szippantott (utótisztító)

üzemel

n.a.

1995 elõtt

ÉDUKTVF

kommunális

üzemel

n.a.

2002

FETIKTVF

mezõgazdasági (kisérleti telep)

üzemel

n.a.

2005

–

Megjegyzés: n.a.: nincs adat 2. táblázat. Hazai gyökérzónás szennyvíz-tisztító telepek (BME-VKKT 2002)

mészet-közeli szennyvíztisztítás létjogosultságát az alábbiak szerint: „Természet-közeli szennyvíztisztító a rendelet hatálybalépése után 1. vízminõség-védelmi területi kategóriában nem telepíthetõ, 2. vízminõség-védelmi területi kategóriában, valamint külön jogszabály szerinti nitrát-érzékeny területeken csak a hatóság egyedi engedélye alapján, ha ezáltal vízvédelmi érdek nem sérül”. A rendelet bevezet egy új befogadó típust is: „3. kategória: idõszakos vízfolyás befogadó”. Tehát a tárgyi rendelet technológiai és területi határérték rendszerét összevetve, az alábbi településeken érdemes természetközeli szennyvíztisztítási alternatívát vizsgálni: – a befogadó 3. vagy 4. területi kategóriájú (amenynyiben a tervezett befogadó élõvízi befogadó),

– a befogadó nem nitrát-érzékeny vagy nem egyéb felszín alatti kiemelt védettségû területhez tartozik (amennyiben a tervezett befogadó a talajvíz), – a település lakos száma 2000 LE alatti, különösen javasolt a 600 LE-nél kisebb településeknél. Ezek a peremfeltételek szakmailag jól megalapozottak, és egyértelmûen rögzítik, hogy milyen települések esetében célszerû vizsgálni a természet-közeli eljárások alkalmazhatóságát, bár kizárólag szakmai szempontokat figyelembe véve elképzelhetõ 2000 fõ feletti agglomerációk szennyvizeinek tisztítása is természet-közeli rendszerekkel. A BME-VKKT (2002) 2500-5000 LEben adja meg a természet-közeli rendszerek létjogosultságának felsõ határát.

magyar szabályozás alakulása 3/1984 OVH *

9/2002 KöM-KöViM **

28/2004 KvVM***

91/271/EEC Direktíva ****

lengyel határérték rendszer *****

BOIs [mg/I]

–

25

50

25

40

KOI [mg/I]

75

125

200

125

150

LA [mg/I]

200

35

75

35

50

NHa-N [mg/I]

10

10

20

–

–

öN [mg/I]

–

15

55

–

20

öP [mg/I]

2

2

10

–

5

MEGJEGYZÉSEK *

3/1984 OVH rendelkezés szerinti VI-os vízminõség-védelmi kategória értékei

**

9/2002 KöM-KöViM együttes rendelet 3-as vízminõség-védelmi kategória és a technológiai határértékek szabta értékek

***

28/2004 KvVM r. szerinti 601-2000 LE közötti technológiai határérték és a 4-es vízminõség védelmi kategória szabta értékek

****

91/271/EEC Direktíva 10000 LE alatti telepkre vonatkozó határértékei

*****

lengyel befogadói határétékek 2000 LE alatti településekre 3. táblázat. A hazai, a lengyel és az EU-s befogadói határértékrendszer összehasonlítása

HÍRCSATORNA

A 3. táblázat a hazai határértékrendszer alakulását, a 91/271 EGK számú irányelvet és a jelenlegi lengyel befogadói határértékrendszert mutatja be. Nyugat Európában a gyökérzónás rendszerek azért népszerûek, mert kis üzemelési költség mellett képesek betartani a 91/271/EEC irányelv szabta emissziós követelményeket. A lengyel tapasztalatok azt mutatják, hogy megfelelõ tervezés és üzemeltetés esetén az ottani gyökérzónás rendszerek teljesíteni tudják a befogadói határértékeiket (Gajewska 2005, Bergier 2005). Ha ezeket viszonyítjuk a jelenleg érvényes hazai határértékrendszerhez, jól láthatjuk, hogy a mi határértékrendszerünk ezeknél enyhébb. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a rendszereknek itthon is mûködniük kellene. A lengyel példa azért különösen alkalmas az összehasonlításra, mert közel azonos nyersszennyvíz töménysége, szigorúbb határértékrendszer és alacsonyabb éves átlaghõmérséklet mellett képesek jól-mûködõ gyökérzónás rendszereket tervezni. Igaz hogy azért képesek erre, mert naprakészek a nyugati tapasztalatok adaptációjában és közel 150 db gyökérzónás telepükkel, jóval több tapasztalattal rendelkeznek, mint mi magyarok. Az összehasonlításból az is látszik hogy a 9/2002-es KöM-KöViM rendelet érvényességéig nemigen volt reális lehetõségük ezen rendszerek elterjedésének. Véleményem szerint megfelelõ tervezés esetén a szervesanyag és lebegõ-anyag határértékek teljesíthetõek voltak, azonban az ammónia és összes-foszforra vonatkozó határérték túl szigorú volt. A 10 mg/l-es ammónia határérték tartása a téli idõszakban nem csak az extenzív technológiáknak jelent gondot, ez egy eleve nehezen tartható határérték a hazai nyersszennyvíz töménysége ismeretében. A 2005 január 1-tõl érvényes 28/2004 (XII.25) KvVM r. szerinti befogadói határérték rendszer tehát új lehetõséget ad a természet-közeli eljárásoknak így a gyökérzónás rendszereknek is hazánkban. Persze az eddig érvényben lévõ szigorúbb határértékrendszerbõl fakadó kedvezõtlen berögzõdések lassan fognak megváltozni. Ad B. A szennyvíztisztítás – csatornázási pályázatok rendszere A gyökérzónás rendszerek elterjedésének másik fõ problémaköre a hazai vízgazdálkodás szakágazati céljaiban és az ezzel harmonizáló pályázati rendszerekben keresendõ. Az Országgyûlés az EU-hoz való csatlakozást elõkészítõ jogharmonizáció keretében számos jogszabályt módosított illetve alkotott. A szennyvíz-gazdálkodás témakörében egyik legfontosabb a 2001. évi LXXI. törvény a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról (BME-VKKT, 2002), melynek értelmében:

13

„A települési önkormányzat – a vízgazdálkodási tevékenységek, mint közfeladatok (közszolgáltatások) körében – köteles gondoskodni: b) a 2000 lakos-egyenértékkel jellemezhetõ szennyvíz kibocsátás feletti szennyvízelvezetési agglomerációt alkotó településeken a keletkezõ használt vizek (szennyvizek) szennyvíz elvezetõ mûvel való összegyûjtésérõl, tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetésérõl, illetõleg más módon összegyûjtött szennyvíz, továbbá szennyvíziszap ártalommentes elhelyezésének megszervezésérõl, c) a b) pontban meghatározott feladatok ellátásáról a lakos-egyenértéktõl függetlenül azokon a területeken, amelyek a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelmérõl, továbbá a felszín alatti vizek minõségét érintõ tevékenységekkel összefüggõ egyes feladatokról szóló jogszabályok határoznak meg”. E-szerint azon települések esetében, ahol az agglomeráció szennyvíz terhelése 2000 LE alatti, és nem érint semmilyen rendeletben rögzített kiemelt fontosságú környezetvédelmi célt (pl. védett vízbázis, kiemelt vízminõség-védelmi terület, stb..), csatornázási és szennyvíztisztítási beruházás megvalósítására csak egy-két speciális forrásból tud(ott) pályázni. Mivel a gyökérzónás rendszereket kedvezõen általános védettségû vízminõség-védelmi kategória és 2000 LE alatti agglomeráció esetén célszerû alkalmazni, ezért eddig elterjedésüknek nem volt különösebb létjogosultsága. Napjainkra hazánk a (2010-g betartandó) a korábbi 67%-os csatornázási célt többé-kevésbé elérte. A 164/2004. sz. Kormány r.-ben 2015-ig 87%-os csatornázottsági szintet írtak elõ, melyben inkább a csatornázási lobby erõssége, mintsem a szakmai megalapozottság érezhetõ. Ennek felülvizsgálatát az MHT (2005) is javasolja. Ebbõl következik, hogy az általános védettségi kategóriájú területek 2000 LE alatti települései is várhatóan egyre nagyobb számban fognak csatornázási támogatásban részesülni, mely teret enged a gyökérzónás rendszereknek. A gyökérzónás rendszerek tõlünk nyugatabbra a nem csatornázható területeken a szakszerû közmûpótlókként is népszerû helyet foglalnak el. Így a nem csatornázható területek szennyvíztisztítására egyre inkább fókuszálva szintén elõtérbe kerül ez a technológiai alternatíva. Ad C. A nem megfelelõ tervezési gyakorlat és a kevés hazai tapasztalat Tudomásom szerint a 90-es évek elsõ felében két hazai gyökérzónás rendszerekre vonatkozó szabadalom volt. Az egyik szabadalom függõleges átfolyású rendszerekre vonatkozott, melyet a 80-as években fejlesztettek ki, azonban továbbfejlesztésére nem került sor. A másik

14

szabadalom hosszanti átfolyású rendszerekre vonatkozott, mely alapvetõen a Kichkuth-teórián alapult, melynek létjogosultsága megkérdõjelezhetõ. A 70-es évek végén, 80-as évek elején publikált szakirodalmi értékelések (Kickuth, Beven és German, stb.) szerint a mûtárgyba telepített növényzet gyökérzete a mûtárgytöltet k-tényezõjét javítja. A talajtöltetû gyökérzónás mûtárgyakban a Kichkuth-teória szerint, a makrofitonok gyökérzete kitölti a rendelkezésére álló talajtöltetet. Azokon a helyeken, ahol a gyökérzet elpusztul, a gyökérzet helyén egy ún. makro-pórus marad. A nagy gyökér-sûrûség miatt kialakuló makro-pórus rendszer következtében 3 évvel a betelepítés után a talajtöltetû gyökérmezõk hidraulikai áteresztõképessége 10-3 m/s értéken stabilizálódik. Az újabb szakirodalmi értékelések ezt a tézist egyértelmûen elvetik. Mérési eredményeiket szintetizálva többek között Brix (1994) és Haberl et al. (1995) is ennek ellentettjét állítják. Véleményük szerint a talajtestek állandósult áteresztõ képessége nem haladja meg a 10-5 – 10-6 m/s-os tartományt. Ezért nem szabad figyelembe venni a talajtöltetû mûtárgyak tervezésnél a makrofiták gyökérzetének „állítólagos” hidraulikai áteresztõ képesség javító hatását. Schierup et al. (1990) szerint a vizsgált hosszanti átfolyású gyökérzónás szennyvíztisztítók egyik fõ mûködési problémája a rendszeres felszíni átfolyás, melynek révén az elfolyó szennyvízminõség a felszín alatti áramlás és a felszíni átfolyások keveredésébõl adódott. A rendszeres felszíni vízmozgást a talajtöltet kis ktényezõje okozta, annak ellenére, hogy a kis hidraulikai áteresztõképesség kompenzálása érdekében a mûtárgyak hosszát rövidre, szélességüket pedig nagyra választották a tervezés során. A talajtöltetbe belekevert homokfrakció arányának növelése sem jelentett megoldást a problémára. Ezek szerint talajtöltetû szennyvíztisztítóktól megfelelõ mûködést nem várhatunk el. Miközben a 70-es 80-as évek kutatási eredményeire alapozott szabadalmak szerint terveztük a 90-es években a hazai gyökérmezõs rendszereket, addig a nyugati szakirodalom e témában sokat fejlõdött. Sorra jöttek ki a gyökérzónás telepekre vonatkozó tervezési irányelvek az USA-ban (USEPA 1993), Németországban (ATV A 262), Angliában (Good Building Guide 42) illetve az Európai Unióban (EC Guide sorozat), melyekbe természetesen a legújabb szakmai tapasztalatokat adaptálták. Angliában például már a második generációs gyökérzónás tervezési irányelveket dolgozták ki az elmúlt években (Weedon 2003). Jól látható a hazai szakma lemaradása. Kevés megépült telepünk van, azok javarészt elavult szabadalmak, irányelvek szerint épültek. Ebbõl fakadóak kevés a tapasztalatunk és azok is negatívak. Egy ide vonatkozó, de más jellegû probléma az információhoz való nehéz hozzájutás. A hatóságok képviselõinek, a tervezõknek és a kivitelezõknek nincs idejük

HÍRCSATORNA

a nemzetközi szakirodalmat „bújni”. Ezért lenne fontos a hazai szakirodalomban megfelelõ számban a tervezést és a kivitelezést segítõ publikációkat napvilágra hozni. Sajnos tervezõként elmondhatom, hogy a hazai szakirodalom alapján gyökérzónás rendszert tervezni nem volt könnyû feladat még pár évvel ezelõtt sem. Ezt tovább nehezítette, hogy a 90-es években a Vízügyi Igazgatóságok érvényes szabadalomhoz kötötték a gyökérmezõs rendszerek engedélyeinek kiadását. A szakmai színvonal, és információhiánybeli ûrt próbálta némileg betölteni a MaSzeSz függõleges átfolyású rendszerekre vonatkozó MI-I-1:2003 számú irányelve. Végre megjelent egy naprakész szakirodalom e témában magyar nyelven. Ez azonban csak részleges segítség. Szükséges lenne egy prototípus telep létesítésével adaptálni az irányelvet és igazolni a megfelelõ mûködést. Célszerû lenne továbbá hazai vízszintes átfolyású rendszerekre vonatkozó mûszaki irányelv kidolgozása is, illetve annak rögzítése, hogy milyen esetekben melyik rendszer alkalmazása javasolható inkább. A nemzetközi szakirodalom fejlõdési tendenciáit tekintve célszerû lenne továbbá a kétféle fõtípus kombinációjából kialakítható ún. Multi-Stage rendszerekre is megfelelõ irányelveket kidolgozni. Ezen irányelvek segítségével a hazai tervezõk megfelelõ színvonalú gyökérzónás rendszereket tudnának tervezni, és az engedélyezõ hatóságoknak megfelelõ támpontot nyújtanának az engedélyezési eljárás lefolytatása során. A magyar nyelvû szakirodalom és irányelvek hiánya természetesen nem csak a tervezés-engedélyezés folyamatára hat ki, hanem a kivitelezésre és az üzemeltetésre is. Sajnos nincsenek hazánkban megfelelõ – ilyen irányú tapasztalattal rendelkezõ – szakcégek. Ezért hazai telepeink kedvezõtlen tapasztalataihoz a kivitelezési hibák és a helytelen üzemeltetés is hozzájárult (Szilágyi 2004). A legtöbb esetben a kivitelezõk egyszerû dolognak ítélik meg e rendszerek építését. Ezzel szemben van olyan német szak-kivitelkezõ cég, amely 6-8 éve kizárólag ilyen rendszereket épít és a cég építésvezetõje, még mindig nem érzi magát elég jónak ezeknek a telepeknek a kivitelezésében. Ad D. A hazánkban üzemelõ rendszerek negatív üzemelési tapasztalatai A 2. táblázatban bemutatott 16 db hazai gyökérzónás szennyvíztisztító telepbõl hetet választottam ki további vizsgálat céljából. A kiválasztás módja egyszerû volt. Azokat a telepeket gyûjtöttem ki, melyek csatornán szállított szennyvizet kezelnek, a telepen belül a gyökérzónás tisztító mû biológiai-tisztítóként üzemel, és 2002 elõtt épültek. Az így kiválasztott telepek: Kacorlak, Kám, Salgótarján, Sióagárd, Szépalmapuszta, Tóalmás, Szügy.

15

HÍRCSATORNA

A kiértékeléshez legtöbb adatot a BME VKKT (2002) által készített „Természet-közeli szennyvíztisztító technológiák áttekintése, útmutató elõkészítése a 2000 LE alatti települések részére. Zárójelentés” címû tanulmányból vettem, melyen túlmenõen felhasználtam további hazai cikkeket és értekezéseket (Szilágyi 1994, Jobbágy et al. 1995, Gampel 2000, Gampel 2003, Hajdú 2002, Lakosi 2003). A hazai gyökérzónás rendszerekbõl elfolyó szennyvíz minõsége Elõször tekintsük meg a hazai – múltbeli és jelenlegi – határértékrendszerekhez viszonyítva a vizsgált telepek elfolyó szennyvíz minõségét, BOI5, KOICr, LA, NH4-N és öP komponensekre. Az 1.-5. ábrák (Dittrich 2005a) komponensenként mutatják be a vizsgált telepek elfolyó szennyvízminõségét, maximum, minimum és átlag értékek segítségével. (A szépalmapusztai és a salgótarjáni telep esetében csak átlagértékek kerültek feltüntetésre). Amennyiben az 1.-5. ábrák által bemutatott elfolyó szennyvíz minõségi értékeket összehasonlítjuk a 3. táblázatban megadott határértékekkel, az alábbi következtetések vonhatóak le. A vizsgált szennyvíztisztító-telepek átlagos elfolyó BOI5 és KOICr koncentrációi túllépték a 3/1984 OVH r. szerinti és a 9/2002 KöM-KöViM r. szerinti határértékeket. A 28/2004 r. szerinti határérték azonban általában az átlagértékek felett van. Ezek szerint a vizsgált szennyvíztisztító telepek 2005. január 1.ig, szinte folyamatosan fizettek szennyvízbírságot, míg az új emissziós határérték életbe lépésétõl csak esetenkénti bírságfizetésre kell számítani BOI5 és KOI tekintetében. LA-ot illetõen a legenyhébb az 1984. évi OVH rendelkezés volt. Az elfolyó LA-koncentrációk átlagértékei szinte minden telep esetében a 9/2002 KöMKöViM rendelet szerinti határérték felett voltak, míg a 28/2004 KvVM r. szerinti határértéket minden esetben túllépik. öP vonatkozásában a BOI5 és KOICr koncentrációk esetében levont következtetések érvényesek.

2. ábra. A vizsgált telepek elfolyó KOI koncentráció értékei (maximum, minimum, átlag)

3. ábra. A vizsgált telepek elfolyó NH4 koncentráció értékei (maximum, minimum, átlag)

4. ábra. A vizsgált telepek elfolyó LA koncentráció értékei (maximum, minimum, átlag)

1. ábra. A vizsgált telepek elfolyó BOI5 koncentráció értékei (maximum, minimum, átlag)

5. ábra: A vizsgált telepek elfolyó öP koncentráció értékei (maximum, minimum, átlag)

16

HÍRCSATORNA

A legkritikusabbnak az elfolyó ammónia koncentrációk mutatkoznak különös tekintettel a téli idõszakokra. Hiába emelkedett az ammónia határérték az elõzõ kétszeresére, az elfolyó átlagértékek továbbra is a határérték felett maradnak. Ezzel összhangban áll a 28/2004 (XII.25) KvVM r. szerinti befogadói határérték rendszer, hiszen természet-közeli szennyvíztisztítás esetében a megadott nitrogén eltávolítási követelmény csupán nyári (május 1. és november. 15. közötti) idõszakra vonatkozik, az ezen-kívüli idõszakban pedig nincs rendeleti határérték. Új létesítmények esetén – téli idõszakra – a hatóság elõírhatja a keletkezõ szennyvizek tárolóban történõ gyûjtését, illetve megtilthatja a befogadóba való vezetését. A hazai gyökérzónás rendszerek eltávolítási hatásfoka A 4. táblázat a vizsgált telepek átlagos eltávolítási hatásfokait mutatja.

ni fogjuk, hogy ez a meglepõen egyszerû megközelítési mód is elegendõ a vizsgált gyökérzónás telepek hiányosságainak érzékeltetésére.

3.1. Nyers szennyvíz minõsége és az alkalmazott elõkezelési módok: Az 5. táblázat a nyugat európai kistelepülési szennyvíz minõségi paramétereit hasonlítja a hazai kistelepülési szennyvíz paramétereihez. A 6. táblázat a vizsgált telepeken alkalmazott elõkezelési módokat mutatja be. Nyugat-európai kistelepüési szennyvíz minõsége

Hazai kistelepülési szennyvíz minõsége

BOI5 [mg/l]

150–250

250–50

KOI [mg/l]

300–450

560–1100

LA [mg/l]

250–300

250–350

NH4N [mg/l]

1550

15–200

öP [mg/l]

5–20

5–40

átlagos leválasztási hatásfokok [%] 5. táblázat. A nyugat európai és a hazai kistelepülési szennyvíz minõségének összehasonlítása

BOI5

KOI

LA

NH4-N

öP

Kacorlak

92

85

77

63

50

Kám

89

41

80

66

77

Salgótarján

94

65

33

72

0

Kacoriak

oldómedence

Sióagárd

70

78

98

29

28

Kám

oldómedence

Szépalmapuszta

93

87

74

0

43

Salgótarján

kétszintes elõülepítõ

Tóalmás

31

52

56

87

0

Slóagárd


Széppalmapuszta


Szügy Tartomány Átlag

82

85

67

83

85

31–94

41–85

33–98

0–87

0–85

79

70

69

57

40

Elõkezelési mód

Tóalmás Szügy

kétszintes elõülepítõ kétszintes elõülepítõ+kémiai elõkezelés

4. táblázat: Hazai gyökérzónás rendszerek átlagos eltávolítási hatásfokai (BME-VKKT, 2002)

6. táblázat. A vizsgált gyökérzónás rendszereknél alkalmazott elõkezelési módok (BME-VKKT 2002)

A táblázat „Tartomány” sorában az átlagértékek szélsõ értékei láthatóak, míg az „Átlag” sorban a vizsgált hét telep eltávolítási hatékonyságának átlaga. Ezek az átlagértékek a Nyugat-Európában a 80-as években épült gyökérzónás telepek átlagos eltávolítási hatékonyságának felelnek meg. Ezt jól igazolja egy 92-es felmérés, mely szerint 262 db vizsgált 80-as években épült európai telep átlagos eltávolítási hatásfok értékei a következõk voltak (a táblázat szerinti sorrendben): 79,1%, 69,5%, 73,5%, 30%, 47,1% (Haberl et al. 1995). A gyökérzónás technológia azóta sokat fejlõdött. A 90-es évek tervezési irányelvei szerint épült telepek eltávolítási hatásfok értékei már nagyobbak. Így a vizsgált hazai telepek alulmaradnak a mai nyugat-európai telepek eltávolítási hatékonyságától.

Az 5. táblázatból látható, hogy a hazai szennyvíz jóval töményebb, mint a nyugat-európai kistelepülések szennyvize. Ezt figyelembe szükséges venni a gyökérzónás technológia hazai adaptációja során is. A nagy hazai szennyvíztöménység ellenére az alkalmazott elõkezelési módok hagyományosnak mondhatóak. Egyedül a szügyi telepen próbálkoztak kiegészítõ kémiai elõkezeléssel, mellyel javítani tudták a foszforformák eltávolítási hatékonyságát. Mivel nem várható, hogy a nyugateurópai telepeknél jobb hatásfokú gyökérmezõs mûtárgyakat tudunk kialakítani, ezért célszerûnek tûnik a hagyományosan alkalmazott elõkezelési eljárásoknál (kétszintes elõülepítõ vagy oldómedence) nagyobb eltávolítási hatékonyságú elõkezelési módok alkalmazása. Azaz a hagyományos mechanikai elõkezelési módok és a gyökérmezõs mûtárgyak közé további elõkezelési lépcsõ(ke)t szükséges beépíteni. A szóba jöhetõ eljárások lehetnek: kavicsszûrõk, felszíni átfolyású wetlandek, recirkuláció alkalmazása, mesterséges elõlevegõztetés, anaerob fixfilmes reaktorok, kémiai elõkezelés, stb. Az

3. A kedvezõtlen hazai tapasztalatok fõbb okai Ebben a fejezetben egyszerû tervezési ökölszámok segítségével vizsgálom meg a kiválasztott hét telepet. Lát-

17

HÍRCSATORNA

optimális elõkezelési láncolat kidolgozása természetesen nem a tervezõk feladata, erre célirányos kutatási projektek elvégzésével kellene megadni a választ. Amennyiben olyan elõkezelési technológiai sort tudunk kidolgozni, mely azonos szennyvízminõséget produkál a gyökérzónás mûtárgy befolyási szelvényéig, mint a nyugat-európai kistelepülések mechanikailag elõtisztított szennyvízé, akkor valószínûsíthetõ, hogy mi is képesek leszünk betartani a befogadói határértékeinket. Itt szükséges még megemlíteni, hogy egyes hazai gyökérmezõs telepek elõülepítõi az elvárható mértékû mechanikai elõtisztítást sem végzik el (Szilágyi 1994). Így a mechanikai elõtisztítás tervezésénél és kivitelezésénél is szükséges körültekintõbben eljárni.

3.2. Fajlagos felület és fajlagos hidraulikai terhelés: Vizsgáljuk meg a tárgyi gyökérzónás rendszerek fajlagos felületét és hidraulikai terhelését. A 7. táblázat a tárgyi telepek üzemi adataiból számított fajlagos felület illetve felületi hidraulikai terhelési értékeket mutatja. A német hosszanti-átfolyású rendszerekre vonatkozó tervezési irányelv minimum 5 m2/LE felületet javasol (BME VKKT 2002). A lengyel tapasztatok szerint a szükséges mezõfelület hosszanti átfolyású rendszerekre 5-12 m2/LE. Függõleges átfolyású rendszerek esetén a német tervezési irányelv minimálisan 2,5 m2/LE értéket javasol (BME-VKKT, 2002), míg a MaSzeSz MI-I1:2003 irányelv 5 – 8 m2/LE-t. Cooper 1990-es publikációja szerint a szükséges fajlagos felület 2–5 m2/LE (Szilágyi 1994). A hazai hosszanti átfolyású telepeink 6,2–7,9 m2/LE fajlagos felületûek, ami megfelelõnek tekinthetõ. A függõleges átfolyású rendszereink esetében azonban 0,8–2,2 m2/LE fajlagos felület tartomány adódik, mely igencsak elmarad a nyugat-európai tapasztalatok szerinti minimális értékektõl is. Itt még szükséges figyelembe venni, hogy a hazai szennyvíz töményebb, és hogy hagyományos elõkezelési módot alkalmaztak ezeknél a telepeknél. Ebben az esetben javasolt a minimális fajlagos felületnél nagyobb felületek alkalmazása a tervezésnél. Konstrukciós változat Hosszanti átfolyású

Függõleges átfolyású

Település

Fajlagos felület Hidraulikai felületi [m2/LE] terhelés [cm/d]

Kacorlak

7,9

3

Kám

6,2

1

Salgótarján

1

10

Sióagárd

0,8

9,8

Szépalmapuszta

1,35

7,4

Tóalmás

1

10

Szügy

2,2

7,3

7. táblázat. A vizsgált telepek számított fajlagos felület és hidraulikai felületi terhelés értékei (Dittrich 2005,b)

Dulovics (2002) valamint a MaSzeSz MI-I-1:2003 a maximális felületi hidraulikai terhelésre 60 mm/d értéket javasol függõleges átfolyású rendszerek esetén. Dulovics (2002) 40 mm/d értéket javasol hosszanti átfolyású rendszereknél. Ezek az értékek összhangban állnak a német tervezési irányelvekkel. A felületi hidraulikai terhelés a vizsgált hosszanti átfolyású rendszerek esetében megfelelõ: 10-30 mm/d. Ehhez hozzájárult, hogy a tényleges hidraulikai terhelésük jóval a tervezett alatt maradt (Gampel 2003). A függõleges átfolyású rendszerek esetében a vizsgált telepeink jelentõsen túlterheltek 73–100 mm/d-s hidraulikai terhelési tartományukkal. Az összehasonlítás eredménye még kedvezõtlenebb, ha figyelembe vesszük hogy az általam számított értékek átlagértékek.

3.3. Fajlagos szervesanyag és fajlagos LA-terhelés: A szervesanyag terhelés és lebegõanyag-terhelés tekintetében az eltömõdési folyamatok káros hatásainak minimalizálása a cél. Annak ellenére, hogy a nemzetközi szakirodalomban számos kutató vizsgálta ezt a kérdéskört, elég eltérõek a szakmai vélemények a folyamatok részleteit illetõen. Az mindenesetre bizonyos, hogy a gyökérzónás szûrõmezõk LA-terhelését a lehetõ legkisebb mértékûre kell csökkenteni, illetve a szervesanyag terhelést összhangba kell hozni a mûtárgyak lebontási teljesítményével. Ennek érdekében több szakirodalomban megadták a maximális LA-, illetve szervesanyag terhelési értékeket. Az alábbiakban közlöm a nemzetközi szakirodalomban publikált értékeket, melyet kiegészítettem a MaSzeSz MI-I-1:2003 által megszabott tervezési értékekbõl számított értékekkel (kistelepülésekre jellemzõ 90 l/fõ.d vízfogyasztással kalkulálva). A maximális LA-terhelésre megadott értékek különbözõ forrásokból: 5 g/m2.d (Winter és Goetz 2003), 7 g/m2.d (Laber et al. 2000), 1,5 g/m2.nap (MaSzeSz MI-I1:2003 /max. rávezetési koncentrációból számított érték/) A maximális szervesanyag terhelésre megadott értékek különbözõ forrásokból: 20 gKOI/m2.d (Winter és Goetz 2003), 25 gKOI/m2.d (Weedon 2003), 5 gTOC/m2.nap (Laber et al. 2000), 11 gKOI/m2.d [MaSzeSz MI-I-1:2003 (max. rávezetési koncentrációból számított érték)]. A hazai hosszanti átfolyású rendszereink fajlagos LA- illetve KOI-terhelése megfelelõnek mondható. A függõleges átfolyású rendszerek esetében azonban a salgótarjáni, a sióagárdi, és a szügyi telepek túlterheltek LA- és KOI-terhelés, míg a szépalmapusztai telep csak KOI-terhelés tekintetében. A tóalmási telep megfelelõ terhelése azzal magyarázható, hogy egy tábor szennyvizét tisztítja így a nyers szennyvíz koncentrációi a hagyományos települési szennyvíz koncentrációinál alacsonyabbak.

18

HÍRCSATORNA

A vizsgált telepek üzemelési adataiból számított fajlagos terhelés értékeket a 8. táblázat foglalja össze. A nemzetközi értékkel történõ összehasonlítás alapján az alábbi észrevételek tehetõek: Konstrukciós változat Hosszanti átfolyású

Függõleges átfolyású

Fajlagos LAterhelés [g/m2.d]

Fajlagos szerves anyag terhelés [gKOI/m2.d]

Kacorlak

0,45

5,1

Kám

0,44

3,3

Salgótarján

6,6

8,8

Sióagárd

9,8

43,3

Szépalmapuszta

4

35,5

Tóalmás

2,8

5,1

Szügy

17,4

23,7

Település

8. táblázat: A vizsgált telepek számított fajlagos LA- illetve szerves anyag terhelés értékei

3.4. Alkalmazott töltetanyag: A vizsgált hosszanti átfolyású rendszerek talajtöltetûek. Jelen cikk elején már írtam a Kichkuth-teórián alapuló hosszanti átfolyású rendszerek nem megfelelõ mûködésérõl. A fõ problémát a hazai hosszanti átfolyású telepeken a töltettípus jelenti, amit az is igazol, hogy a kedvezõtlen elfolyó szennyvíz minõség ellenére ezeknél a telepeknél a többi tervezési paraméter megfelelõ. A kámi és kacorlaki telepek esetében a nemzetközi szakirodalommal egyezõek az üzemelési tapasztalatok, melyek szerint a szennyvíz legnagyobb része a nádágyak felszínén folyik el tisztítatlanul (BME VKKT 2002, Lakosi 2003). Az eltömõdési folyamatok kedvezõtlen hatásainak csökkentése érdekében a nemzetközi szakirodalom kizárólag frakcionált kavics alkalmazását javasolja hoszszanti átfolyású rendszerek tölteteként. Bár a pontos frakciótartományok megadását illetõen megoszlóak a vélemények, a legkisebb frakcióméret 3-5 mm-nél kisebb semmiképpen ne legyen (EC-Guide 2002, Crites 1994, Magmedov et al. 1996). A hazai függõleges átfolyású rendszerek szûrõrétegének töltetanyaga a vizsgált telepek esetében természetes szemeloszlású homok. E mûtárgytípusnál az alkalmazott töltetanyag megválasztása sokkal nehezebb feladat, mint a vízszintes átfolyásúaknál. Amennyiben túl kis pórustérfogatú töltetet választunk, akkor az hamar eltömõdik. Ha túl nagy pórustérfogatú töltetet alkalmazunk, akkor a szennyvíz túl gyorsan folyik át a szûrõ rétegen és a megfelelõ mértékû lebomlási folyamatok nem tudnak lezajlani. A szakírók általában 60 cm homok vagy homokos kavics töltetet javasolnak szûrõrétegként, azonban más-más frakció tartományt. Langergraber et al. (2003) illetve Laber et al. (2000) 0.06-4 mm szemcsetartományú vagy 1-4 mm-es frakciótartományú

homokos kavics szûrõréteg kialakítását javasolja, mely összhangban van a német tervezési irányelvvel is. Kutatási eredményeik szerint az 1-4 mm-es frakciótartományú töltet eltömõdési hajlandósága töredéke 0.06-4 mm szemcse-tartományúénak. Dulovics (2002) szerint a talajtest anyagának áteresztõ képességi együtthatója 10–3–10–4 m/s-os tartományba essen. Az esetleges kötött frakció kevesebb legyen, mint 5%. A szemszerkezet feleljen meg az alábbi követelményeknek: d10>0,2 mm, egyenlõtlenségi együttható: U=d60/d10<5. A többféle szakirodalmi javaslatból látható, hogy célszerûnek tûnik a homok, vagy a homokos-kavics töltetbõl a finom-frakciók eltávolítása. Olyan alapanyagot szükséges választani, amelynek az agyag-iszap tartalma a lehetõ legkevesebb. Sajnos azonban saját tervezési tapasztalataim azt mutatják, hogy a legfontosabb meghatározó tényezõ a töltet beszerzési ára, hiszen a gyökérzónás rendszerek kivitelezésénél ez a legnagyobb költségtényezõ, ezen belül is a szállítási távolság a leginkább meghatározó. A függõleges átfolyású rendszerek kedvezõtlen eltömõdési folyamataival kapcsolatban van már elég hazai tapasztalat. Szilágyi (1994) szerint a múltban épült hazai gyökérzónás szennyvíztisztítók esetében gyakori tervezési hiba volt a túl finom szemszerkezetû töltetanyag megválasztás. Szügy esetében a szûrõmezõ eltömõdött, melyet a nyers szennyvíz nagy szerves anyag tartalma, az elõülepítõ rossz hatásfoka, valamint a szûrõmezõ anaerobitása miatt képzõdõ fém-szulfid csapadékok okoztak. A nádágyak töltetét évente kétszer lazítják az eltömõdés elkerülése miatt (BME VKKT 2002). A KDKTVF képviselõjének szóbeli közlése alapján a sióagárdi telep már nagymértékben eltömõdött, mely alapvetõen gátolja a megfelelõ mûködést, és a telepen rendszeresen nagyon nagy elfolyó koncentrációkat mérnek mind ammónia, mind KOICr tekintetében.

4. Összefoglalás, javaslatok A hazai meglévõ gyökérzónás rendszerek száma jóval alulmarad számos európai országétól. Ez jól mutatja ennek a technológiának a hazai népszerûtlenségét. A népszerûtlenségnek egyik oka az hogy 2005 január 1-ig érvényes befogadói határértékrendszerek jóval szigorúbb követelményeket róttak a kistelepülési szennyvíztisztítókra, mint a 91/271 EGK irányelv. A 28/2004 KvVM rendelet hatályba lépésével a határértékek olyan irányba mozdultak el, melyeket ezek a rendszerek megfelelõ tervezés, kivitelezés és üzemeltetés esetén tartani képesek kis üzemelési költségek mellett. A 28/2004 KvVM r. szerinti határértékrendszert és a gyökérzónás rendszerek teljesítõ képességét, elõnyeithátrányait vizsgálva elmondható, hogy a gyökérzónás szennyvíztisztítási eljárás az alábbi adottságok fennállása esetén lehet versenyképes alternatívája az intenzív technológiáknak:

19

HÍRCSATORNA

– a település lakos száma 2000 LE alatti, különösen javasolt vizsgálni a létjogosultságát a 600 LE alatti településeknél, – a befogadó 3-as vagy 4-es vízminõség-védelmi kategóriájú (amennyiben a befogadó élõvíz), – a befogadó nem nitrát-érzékeny terület vagy nem vízbázis-védelmi terület (amennyiben a befogadó a talaj és talajvíz), – olcsón vagy ingyen áll rendelkezésre, a szennyíztisztító építésére alkalmas terület. Az új határértékrendszer életbe lépése lehetõséget ad e rendszerek elterjedésének hazánkban. A csatornázás jelenlegi szintje és a 164/2004. sz. Kormány r. szintén lehetõséget teremt a jövõben az ilyen típusú szennyvíztisztítók tervezésére és megvalósítására, hiszen várhatóan a jövõben egyre több nem érzékeny befogadóval rendelkezõ kistelepülés kaphat pénzt csatornaépítésre. Ugyanakkor az elvárt csatornázási szint teljesítéséhez ilyen közeli szinten egyre fontosabbá válik a szakszerû közmûpótlók kiépítése a gazdaságosan nem csatornázható területeken. A gyökérzónás rendszerek közmûpótlókként való alkalmazása közkedvelt megoldás a tõlünk nyugatabbra lévõ országokban. A meglévõ hazai gyökérzónás telepekkel kapcsolatos negatív tapasztalatokat részben az elavult szabadalmak, és alkalmazási engedélyek alapján történõ tervezés okozta. Sajnos az 1990-es években épült telepeink az 1980-as évek nyugat-európai tervezési gyakorlatának szintjén vannak. Ezért nagyon fontos lenne hazai modern tervezési irányelvek kidolgozása melyek megfelelõ támpontot nyújtanak a hazai tervezõknek, kivitelezõknek, üzemeltetõknek és az engedélyezési hatóság képviselõinek. Ebbõl a szempontból az elsõ nagyon jó kezdeményezést a MaSzeSz MI-I-1:2003 számú irányelvének megjelenése jelentette. Azonban szükséges lenne további irányelvek kidolgozása. Jelen cikkben bemutatott hét hazai gyökérzónás szennyvíztisztító telep vizsgálata alapján az alábbi következtetések vonhatóak le: ¾ Az 28/2004 KvVM r. szerinti határérték rendszer mellett a meglévõ telepeink várható bírságolásának mértéke csökken, de nem szûnik meg. ¾ Az emissziós adatok alapján továbbra is a legkritikusabb komponens az ammónia, különösen a téli idõszakban. Ezzel összhangban természet-közeli telepek esetén a nitrogén határértékeket téli idõszakra a 28/2004 KvVM r. eltörölte. ¾ A hazai gyökérzónás rendszerek átlagos eltávolítási hatásfokai a 80-as évekbeli nyugat-európai telepek üzemi tapasztalataival egyeznek meg. Ezzel is jól érzékeltethetõ a vizsgált hazai telepek elavultsága. ¾ A hazai kistelepülési nyers szennyvíz töménysége a hagyományos elõtisztítási eljárásoknál nagyobb

hatékonyságú elõtisztítási eljárások igénybevételét teszi szükségessé. ¾ A vizsgált függõleges átfolyású rendszereink fajlagos felülete kicsi, hidraulikailag túlterheltek. Nagyrészüknél a felületi LA-terhelés illetve felületi szervesanyag terhelés is túl nagy. ¾ A vizsgált hosszanti átfolyású rendszereknél – a Kichkuth-teórián alapulóan – talaj töltetet alkalmaztak. Ez a teória nem mûködik települési szennyvíz tisztítása esetén, ezért a kedvezõtlen üzemi tapasztalatokat, legfõképp a nem megfelelõ töltetválasztás okozza. A hosszanti átfolyású rendszerek esetében 3-5 mm-es minimális szemcseméretû kavicstöltet alkalmazása szükséges.

IRODALOMJEGYZÉK Bergier T. (2005): Experiences with performance of constructed wetlands in Poland. „Constructed Wetlands for Wastewater Treatment, Wetlands Conservation és Recycling” Konferencia Krakkó, 25-27, Október 2005. BME VKKT (2002): BME Vízi-közmû és Környezetmérnöki Tanszék: Természet-közeli szennyvíztisztító technológiák áttekintése, útmutató elõkészítése a 2000 LE alatti települések részére. Zárójelentés. 2002. Brix H. (1994): Functions of Macrophites in Constructed Wetlands. Water Sci.and Techn., 29(4): pp. 71-78, 1994. Crites R. W. (1994): Design Criteria and Practice for Constructed Wetlands. Water Sci. and Techn. 29(4): pp. 1- 6. 1994 Dittrich E. (a) (2005): Subsurface flow constructed wetlands in Hungary.. „Constructed Wetlands for Wastewater Treatment, Wetlands Conservation and Recycling” Konferencia Krakkó, 25-27 Október 2005. Dittrich E. (b) (2005): Experiences on hydraulic performance of sub-surface flow constructed wetlands. Elsõ Nemzetközi PhD-szimpózium. PTE-PMMK 2005. Október 20-21. Dulovics D. (2001): Miért ragaszkodik a MaSzeSz a 91/271 EGK irányelvhez. MaSzeSz HÍRCSATORNA, 2001. május-június, pp. 3-6. Dulovics D. (2002): Kistelepülések és csatornával gazdaságosan nem ellátható területek szennyvíztisztítása II. MaSzeSz HÍRCSATORNA pp. 3-14, 2002, november–december. European Comission – Guide (2002): Extensive Wastewater Treatment Processes. Adapted to small and medium Communities. 2002. Gajewska M. (2005): Application and operation of constructed wetlands in Gdansk region, Poland.

20

„Constructed Wetlands for Wastewater Treatment, Wetlands Conservation and Recycling” Konferencia Krakkó, pp. 25-27. Október, 2005. Gampel T. (2003): Kistelepülések szennyvíztisztítása vízinövényes talajszûrõvel. Mûszaki Kiadványok: Vízellátás-Csatornázás VI. évfolyam, pp.70-72 2003. Gampel T. (2000): Gyökértéri szennyvíztisztítók hazai üzemeltetési tapasztalatai. MHT XVIII. Országos Vándorgyûlés I. kötet. Veszprém 2000. Július 5-6. Hajdú Sz. (2002): Környezetkímélõ szennyvíztisztítás gyökérmezõs és élõgépes technológiával. Szakdolgozat. PTE-PMMK Környezetmérnöki Szak 2002. Haberl R. et al. (1995): Constructed Wetlands in Europe. Water Sci. and Techn. 32(3): 305-315, 1995. Jobbágy S. et al (1995): Környezetkímélõ és természet-közeli szennyvíz-tisztítási eljárások alkalmazásainak, elterjedésének lehetõségei Magyarországon. Környezetfejlesztési és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest 1995. Laber J. et al. (2000): Influence of substrate clogging on the treatment capacity of vertical-flow constructed wetland system. In: 7th International Conference on Wetland Systems for Pollution Controll II.: 937945., 2000. Lakosi I.: Természet-közeli szennyvíztisztítás tapasztalatai a Nyugat Dunántúlon. MaSzeSz HÍRCSATORNA 2003. március-április, pp. 8-14. Langergraber G. et al. (2003): Evaulation of substrate clogging processes in vertical flow constructed wetlands. Water Sci. and Techn. 48(05): pp. 25-34, 2003. Magmedov V. G. et al. (1996): The use of constructed wetlands for the treatment of run-off and drainage waters: the UK and Ukraina experience. Water Sci. and Techn.. 33(4-5): pp. 315-323, 1996.

HÍRCSATORNA

MaSzeSz MI-I-1:2003 Természet-közeli szennyvíztisztítás. Gyökérmezõs szennyvíz tisztító kialakítása és üzemelése. Függõleges átfolyás. MASZESZ mûszaki irányelv, 2003. MHT (2005): A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyûlésének ajánlásai. Hidrológiai Tájékoztató 2005. Schierup H.-H. et al. (1990): Wastewater Treatment in Constructed Reed Beds in Denmark – State of the Art. In: P.F.Cooper and B.C. Findlater: Constructed Wetlands in Water Pollution Control. pp. 24-28 September 1990. Pregamon Press. Siposné Szabó M. (2002): Gondolatok az Európai Uniós és a hazai szennyvíztisztítási követelményekrõl. Mûszaki Kiadványok sorozat, Vízellátás-Csatornázás V. évfolyam, 2002 Szilágyi F.(2004): A természet-közeli szennyvíztisztítás: áldás vagy átok? Vízmû Panoráma, XII.: pp. 9-15, 2004. Szilágyi F. (2004): A szügyi gyökérzónás szennyvíztisztító próbaüzemének értékelése és a telep végeleges üzemelési utasítása. Vituki Consult Rt., Budapest 1994. USEPA: A handbook of constructed wetlands for wastewater treatment. Washington DC. 1993 http://www.epa.gov/owow/wetlands/pdf/hand.pdf Vymazal J. (1999): Removal of BOD5 in constructed wetlands with horizontal sub-surface flow Czech experience. Water Sci. and Techn.. 40(3): pp. 133138, 1999. Weedon C.M. (2003): Compact vertical flow contructed wetland systems – first two years’ performance. Water Sci. and Techn. 48(05) 18-23, 2003. Winter K.J. and Goetz D. (2003): The impact of sewage composition on the soil clogging phenomena of vertical flow contsructed wetlands. Water Sci. and Techn. 48(05): pp. 9-14, 2003.

HÍRCSATORNA

21

KA Abwasser-Abfall 02/2006 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Hány higgadt német ember viseli el az Európai Víz Keretirányelvet? .................................................................. 97

BESZÁMOLÓK Gyakorlati csatornázástechnika – Csatornarendszerek karbantartása 18. lindaui szeminárium ........................................................................................................................................ 104 Rudolf Köberle (Ravensburg) Bevezetés a vízgazdálkodásba nemzetközi elõkészítéssel A DWA-kompakt program résztvevõivel készített interjú .................................................................................... 109 2. Ivóvíz-Szennyvíz-Nap 2005-ben, Kelet-Németországban ................................................................................ 110 Hans-Werner Pohlmann (Kesselsdorf) 90 bajor szennyvíztisztító-kezelõ találkozott Adlersberg-ben .............................................................................. 111 Mario Hübner (Hof) Vízgyûjtõ-menedzsment – A vízgazdálkodás jelenével és jövõjével kapcsolatos hatodik workshop .................. 112 Michael Weyand (Essen)

INTERNET Kis szennyvíztisztító telepek – Kiegészítés és támogatás, a termékek a piacon .................................................. 121 Dieter Maass (Hamburg)

EURÓPAI VÍZ KERETIRÁNYELV Az Európai Víz Keretirányelv, a vízvédelem-igény és a valóság európai összhangjának alapja ........................ 124 Wilfried Manheller (Viersen) A Víz Keretirányelv bevezetése Franciaországban ............................................................................................... 129 Eric Muller (Párizs/Franciaország) A minõségrontás tilalma az Európai Víz Keretirányelv szerint ........................................................................... 134 Till Elgeti (Hamm), Rudolf Hurck és Susanne Fries (Essen) Keretfeltételek és szempontok a vízgyûjtõ-egységre vonatkozó intézkedés-program összeállítása során .......... 140 Simon Christian Henneberg (Hildesheim) A városi hatásra módosult folyóvizek ökológiai fejlõdésének lehetõségei és határai .......................................... 146 Michael Weyand, Rudolf Hurck (Essen) és Dietmar Schitthelm (Haan) A költségfedezet elve – és a megválaszolatlan kérdés a helyes módszertan szerint ............................................ 154 Susanne Fries és Issa I. Nafo (Essen)

22

HÍRCSATORNA

A vizek fejlõdésének lehetõségei és határai jogi szempontból ............................................................................. 160 Klaus-D. Fröhlich (Bad Honnef) Az Európai Talajvíz-irányelv változása ................................................................................................................ 167 Martin Böhme (Berlin)

DWA Irányelv .................................................................................................................................................................. 172 Munkabeszámolók közös-erjedés kommunális szennyvíztisztító berendezésekben ................................................................. 173 Szakmai grémiumok .............................................................................................................................................. 173 Tartományi szövetségek ........................................................................................................................................ 175 Képzés ................................................................................................................................................................... 176

KA Abwasser-Abfall 03/2006 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Újdonságok a DWA-nál, a településeken, a Szövetségben, a tartományokban, az Európai Unióban és az Egyesült Nemzetek Szervezeténél ............................................................................................................... 213

BESZÁMOLÓK A bajor vízgazdálkodási szakemberek találkozója A bajorországi DWA-Tartományi Szövetség gyûlése Neu-Ulm városban ........................................................... 220 Ultrahang a környezettechnikában A Hamburg-Harburg Mûszaki Egyetem 3. szimpóziuma ..................................................................................... 222 Constance Riedel (Hamburg-Harburg) A kutatási területrõl egyenesen a gyakorlati életbe A kommunális vízgazdálkodás 1. Innovációs Fóruma ......................................................................................... 225 Harmadik IWA-Leading-Edge-Technology- (Vezetõ technológia-) Konferencia Sapporo városban (Japán) ................................................................................................................ 228 Norbert Jardin (Essen) és Rolf Gimbel (Duisburg)

INTERNET Patkányok a csatornahálózatban Mire kell gondolni és ki fog segíteni .................................................................................................................... 234 Dieter Maass (Hamburg)

VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK A hidraulikai állapot osztályozása a kockázatok megfigyelése segítségével ....................................................... 237 Klaus Scholz (Hannover) Burkolt utcafelületek lekapcsolásának potenciál meghatározása ......................................................................... 244 Richard W. Harms, Frank Schneider (Hannover), Brigitte Spengler és Silke Geisler (Essen)

KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Az épített szennyvíztisztító telepek fedett vasbeton-tartályainak tartóssága ........................................................ 253 Lasse Petersen és Ludger Lohaus (Hannover)

23

HÍRCSATORNA

A részecskék méretének mérése és azok alkalmazása pelyhesítési és ülepítési folyamatokban .......................... 260 Jo e Panjan (Ljubljana/Szlovénia)

HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP A takarmányok állati eredetû összetevõivel kapcsolatos „nulla-tolerancia” A cukorrépa-termesztésben használt komposzt alkalmazására vonatkozó tilalom kockázatának vizsgálata ...... 265 Rainer Kluge, Friedel Timmermann és Brigitte Roth (Karlsruhe) Biztosított minõségû másodlagos nyersanyag-trágyák alkalmazása a cukorrépa-termesztésben ........................ 271

IPARI SZENNYVIZEK A furnérgyártás során keletkezõ szennyvizek elõkészítése a termelési folyamatban történõ ismételt felhasználásra ........................................................................................................................................................ 272 Ingo Mayer (Hamburg) és Joachim M. Marzinkowski (Wuppertal)

GAZDASÁG A rügeni Vízellátás és Szennyvíztisztítás céltársulat korszerûsítése beépített menedzsmentrendszer segítségével ........................................................................................................................................................... 280 Cornelia Libera, Axel Rödiger (Bergen auf Rügen) és Jürg Wiesmann (Zürich/Svájc)

DWA Irányelv .................................................................................................................................................................. 286 Szakmai grémiumok .............................................................................................................................................. 287 Tartományi szövetségek ........................................................................................................................................ 289

„PANNON-VÍZ” Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566

SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése,

CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése

24

HÍRCSATORNA

FÓRUM FELHÍVÁS ÁLLÁSFOGLALÁSRA HÍRCSATORNA periodikánk 2005. szeptember-október-i számában, a FÓRUM rovatban, fordításban közöltük a Német Vízgazdálkodási, Szennyvíz- és Hulladékszövetség (DWA) a 16. német képviselõtestületi választás alkalmával nyilvánosságra hozott állásfoglalását, mely a DWA 2005-ös politikai memoranduma a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodásról címet viseli. Tettük ezt azzal a szándékkal, hogy a magyarországi választások után – függetlenül azok eredményeitõl – a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség is foglaljon állást a hazai csatornázás és szennyvíztisztítás Szövetségünket is érintõ kérdéseiben. Folyamatban van állásfoglalásunk készítése, mely az alábbi témákat öleli fel: • Nagyobb részvétel biztosítása a vonatkozó Európai Uniós irányelvek, elsõsorban az EU Víz Keretirányelv magyar jogrendbe illesztése területén, a civilszervezetek részvételén belül. • Korszerû csatorna-, szennyvízgazdálkodás kialakítása, karöltve a csatornázás – szennyvíztisztítás témakörében tevékenykedõ civil szervezetekkel. • Az Európai Uniós kötelezettségeink teljesítésének elõsegítése, különös tekintettel arra a tényre, hogy az elmúlt idõszak pályázati rendszere által felhalmozott (tervezési, engedélyezési, pályáztatási, kivitelezési, stb.) hibák ne ismétlõdjenek meg. • Hazai – szakterületünket érintõ – szabványosítás felzárkóztatása az Európai Uniós szabványosításhoz és az ezekhez igazodó Mûszaki Irányelvek kidolgozása. • Szennyvíziszap hasznosítás hazai rendszerének kidolgozása, szem elõtt tartva a több célú hasznosítást (energetikai, mezõgazdasági, stb.). • Üzemeltetés színvonalának növelése, fõleg a kisebb kapacitású létesítmények vonatkozásában, mely téma keretében az üzemeltetés gazdaságossága és az üzemeltetõk továbbképzése jelentik a súlypontot. Tisztelettel kérjük kedves Tagtársainkat, hogy fókuszálással a problémákra, észrevételeikkel, javaslataikkal, ötleteikkel támogassák állásfoglalásunk kiteljesítését, hogy az elõsegítse szakterületünk fejlõdését. Dr. Dulovics Dezsõ PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag

Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag

Az észrevételeket, javaslatokat (elsõsorban E-mailon) kérjük a következõ címekre: – MaSzeSz (Vajda Katalin) BME Vízi Közmû és Környezetmérnöki Tanszék, 1111 Budapest, Mûegyetem rkp. 3, Fax: 463 37 53 – [email protected] – [email protected]

HÍRCSATORNA

25

„CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS EURÓPAI ÉS HAZAI MÛSZAKI-GAZDASÁGI KÉRDÉSEI” CÍMÛ KONFERENCIA PROGRAMJA 2006. május 09. Lajosmizse, Gerébi Kúria Megnyitás: Dr. Somlyódy László, akadémikus, a MaSzeSz elnöke (1000–1010) Bevezetõ elõadás: M. Krempels Gabriella KvVM: Merre tart a hazai csatornázás és szennyvíztisztítás (1010–1040) 1. Csapadékvíz gazdálkodás a Víz Keretirányelv tükrében (1040–1340) Levezetõ elnök: Dr. Horváth Lászlóné, KvVM • Dr. Gayer József KvVM: A Víz Keretirányelv és a csapadékvíz gazdálkodás, bevezetõ, összefoglaló elõadás (Klímaváltozás, modellcsapadékok) Kávészünet: 20 min. • Dulovics Dezsõné dr. SziE YMMFK: Csapadékvíz-gazdálkodás a környezet terhelés csökkentésének egyik mûszaki-gazdasági eszköze • Sali Emil FÖMTERV Rt.: Csapadékvíz-elvezetés egyesített rendszerû hálózattal • Dr. Buzás Kálmán BME, Vízi Közmû és Környezetmérnöki Tanszék: Az utakról lefolyó csapadékvizek vizsgálatának eredményei • Kovács Károly MaSzeSz: Nagyfelületrõl összegyûjtött csapadékvíz tisztítása és újrahasznosítása • Kérdések, hozzászólások, vita elõadásonként, összesen cca 50 min Ebéd: 1330–1500 2. A szennyvíz minõségének változása a csatornahálózatban (1500–1800) Levezetõ elnök: Dr. Juhász Endre, MaSzeSz • Dr. Jobbágy Andrea BME Mezõgazdasági Kémiai Technológia Tanszék: Spontán és irányított biodegradáció a szennyvízelvezetõ rendszerekben, bevezetõ, összefoglaló elõadás • Dulovics Dezsõ MaSzeSz: Szag és korróziós problémák a csatornákban • Rokob Ágnes Mélyépterv Komplex Kft.: Vákuumos rendszerû csatornázás hatásainak elemzése • Váci László, FCSM: Szagképzõdés csökkentése tiszta oxigén adagolással • Spissich Ákos, Pannon-víz Rt., Gyõr: Szennyvíz nyomóvezetékekben lévõ szennyvíz berothadásának megakadályozása a vezeték lefuvatásával • Kérdések, hozzászólások, vita elõadásonként, összesen cca 50 min.

2006. május 10 MaSzeSz taggyûlés (900–1000) 3. Szennyvíztisztító telepek üzem szimulációja (1000–1330) Levezetõ elnök: Dr. Jobbágy Andrea, BME Mezõgazdasági Kémiai Technológia Tanszék • Dr. Kárpáti Árpád, Pannónia Egyetem, Veszprém: A szennyvíztisztítás szimulációja, és hasznosítása a hazai gyakorlatban, bevezetõ, összefoglaló elõadás Kávészünet 20 min • Literáti Bálint BME Mezõgazdasági Kémiai Technológia Tanszék: A szennyvíz hõmérséklet hatása a nitrifikációra és ennek modellezése • Nagy Róbert Pannon-víz Rt., Gyõr: Meglévõ szennyvíztisztító telepek üzemének szimulációja • Patziger Miklós TU Graz: Utóülepítõ medencék üzemének optimálása • Melicz Zoltán, BME, Vízi Közmû és Környezetmérnöki Tanszék: A nitrogéneltávolítás növelése beoltással, nagyterhelésû eleveniszapos rendszerekben • Kérdések, hozzászólások, vita elõadásonként összesen cca 50 min.

26

HÍRCSATORNA

MEGHÍVÓ „Csatornázás és szennyvíztisztítás európai és hazai mûszaki-gazdasági kérdései” címû konferencián való részvételre A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség és a német DWA immár hat alkalommal rendezte meg – nagysikerû – német-magyar elõadóülését. Ebben az évben május 9-10.-én 10 órakor önállóan rendezzük meg a VII. ilyen elõadó ülést Lajosmizsén, a Gerébi kúriában. A konferencia hivatott áttekinteni a csatornázás és szennyvíztisztítás néhány európai és hazai mûszaki-gazdasági kérdését – a csapadékvíz okozta problémákat, a szennyvíz csatornahálózatbeli minõség változásának égetõ kérdéseit, a szennyvíztisztító telepek hatékonyabb üzemeltetését elõsegítõ üzem szimulációt – és ezzel elõsegíteni az Unióhoz való csatlakozáskor vállalt kötelezettségek teljesítését. „Csatornázás és szennyvíztisztítás európai és hazai mûszaki-gazdasági kérdései”, címû konferencia az alábbi három témát öleli fel: • a csapadékvíz gazdálkodás a Víz Keretirányelv tükrében, • a szennyvíz minõségének változása a csatornahálózatban, • a szennyvíztisztító telepek üzem szimulációja, melyeket „Merre tart a hazai csatornázás és szennyvíztisztítás” c. összefoglaló elõadás egészíti ki. Az egyes elõadókhoz rövid kérdéseket lehet feltenni ill. hozzászólni. A második napi program elõtt a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség megtartja éves taggyûlését.

Részvételi díj Részvételi díj: 35.000 Ft. + ÁFA , tagok részére 33.000 Ft + ÁFA A részvételi díj a szállás költséget nem tartalmazza.

Szállásköltség: Hotelben: egyágyas szoba: 15.000 Ft. + ÁFA, kétágyas szoba: 17.000 Ft. +ÁFA Bungalóban: egyágyas szoba: 10.000 Ft. + ÁFA, kétágyas szoba: 11.000 Ft. +ÁFA a szobaárak tartalmazzák a büfés reggelit, illetve a pezsgõfürdõ, a finn szauna, az infraszauna, a kondicionáló terem, a nyitott úszómedence, a sport- és teniszpályák, a szauna, az értékmegõrzõ és a parkoló használatát.

Kiállítási díj: 18 000 Ft/m2 Helyszín A konferencia Lajosmizsén, a Gerébi Kúria Hotelben (Lajosmizse, Alsólajos 224) kerül megrendezésre. A háromcsillagos szálloda festõi környezetben, wellness-szolgáltatásokkal, kitûnõ étteremmel, jól felszerelt különtermeivel, nyitott úszómedencével, tenisz- és sportpályákkal várja kedves vendégeit Budapesttõl mindössze 70 km-re délre, az M5-ös autópályától alig 4 km távolságra.

27

HÍRCSATORNA

JELENTKEZÉSI LAP a

„Csatornázás és szennyvíztisztítás európai és hazai mûszaki-gazdasági kérdései” címû konferencián való részvételre A VII. elõadóülésen résztvevõk száma:

fõ

Résztvevõ(k) neve: ....................................................................................................................................................................................... ....................................................................................................................................................................................... Részvételi díj (a megfelelõt kérem aláhúzni): 36.000 + ÁFA (nem tag) 33.000 + ÁFA (tag) ebédet, vacsorát kérek (a megfelelõt kérem aláhúzni) : május 9-én május 10-én

ebéd ebéd

vacsora

a következõ típusú szállást kérem (a megfelelõt kérem aláhúzni): Hotelben: egyágyas szoba: Bungalóban: egyágyas szoba:

16.000 Ft. + ÁFA, kétágyas szoba: 11.000 Ft. + ÁFA, kétágyas szoba:

Busszal érkezem (Budapest Népliget-Lajosmizse kultúrház )*: igen Javasolt idõpont: indulás 8.30 érkezés: 9.39

18.000 Ft. +ÁFA 12.000 Ft. +ÁFA nem

Más érkezési idõpont: *Busszal

érkezõk elé kimegyünk a lajosmizsei megállóhoz

Kiállítási terület igénye:………………………m2 A számlát a következõ címre kérem kiállítani: ...................................................................................................................................................................... ....................................................................................................................................................................................... ....................................................................................................................................................................................... tel.: ....................................... e-mail: ..........................................................................................................................

Kérjük a jelentkezést 2006. május 2-ig az alábbi címre elküldeni: MaSzeSz (Vajda Katalin) Fax: 463 37 53 e-mail: [email protected]

28

HÍRCSATORNA

Harmóniában a természettel: mázas kõanyag csövek a csatornaépítésben! Termékprogram: • Keramo csövek és idomok DN 250–DN 1400 • CreaDig sajtolható csövek DN 250–DN 1000 • CreaCop aknaprogram • KreaLine kerámiaburkolatok • FlexoSet kötõelemek

Elõnyök: • Környezetbarát alapanyag • Kopásállóság • Vegyszerállóság • Nagy statikus és dinamikus terhelhetõség • Vízzáróság • Egyszerû és gyors beépítés

Tel.: (36-1) 4647-200 • Fax: (36-1) 4647-201 • E-mail: [email protected] • www.purator.hu H–1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 7–17.

hír CSATORNA TARTALOM

Recommend Documents