hír CSATORNA TARTALOM

hír C S ATORN A 2005

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja

május-június

TARTALOM MASZESZ – Hírhozó ....................................................................................... 2 Dr. Dulovics Dezsõ: A csatornahálózat, szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata ...................................................................................... 3 Lázár László: Starnbergi szennyvíztisztító telep magyar szemmel ............. 8 Laky Dóra, Zentai Viktória: Young Scientists Programme ......................... 14 KA – Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2005/04 ............................................................................................................... 17 2005/05 ............................................................................................................... 19 FÓRUM Dr. Gayer József : Hozzászólás „Az UNESCO-Courir jelenti: A víz(ügy) privatizációja” c. ismertetéshez és ................................................ 21 Dr. Juhász Endre: Hozzászólás Dulovics Dezsõné dr. Csatornahálózatok megfelelõsége címû tanulmányához .............................. 22 TÁJÉKOZTATÓ a A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII-ik Országos Vándorgyûlésérõl ............................................................................. 23

2

HÍRCSATORNA

HÍRHOZÓ évf. 2. sz. R A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség R 1998. szeptember KEDVESI. KOLLÉGA!

A MaSzeSz elnöksége május 5-én ülésezett. Napirendjeként a májusban – immár hatodik alkalommal – megrendezésre kerülõ német-magyar elõadóülés programjának elõkészítésével foglalkozott. Ezt a „Szennyvíztisztító telepek rekonstrukciója” címû elõadóülést május 30. és 31.-én megtartottuk. Az elõadóülésen elhangzottakat – a közeljövõben – a HÍRCSATORNA külön kiadásában jelentetjük meg. Május 31.-én került sor az éves taggyûlésünk megrendezésére is. A taggyûlés elfogadta az elnökség beszámolóját a 2004. évi munkáról, valamint a Szövetség gazdálkodásáról, kitûzte a 2005. évi programot és gazdasági tervet. Elfogadtuk a 2006-tól érvényes tagsági díjakat, melyekrõl a késõbbiekben még beszámolunk. Jelen számunkból szíves figyelmükbe/figyelmetekbe ajánlom az alábbi cikkeket: • Dr. Dulovics Dezsõ: A csatornahálózat, szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata, továbbá a 2005. évi IFAT-on részt vett csoportunk beszámolóit • Lázár László: Starnbergi szennyvíztisztító telep magyar szemmel, • Laky Dóra, Zentai Viktória: Young Scientists Programme, címmel valamint a FÓRUM rovatunkban megjelenõ: • Dr. Gayer József : Hozzászólás „A víz(ügy) privatizációja” c., az UNESCO-Courir-ból átvett ismertetéshez és • Dr. Juhász Endre: Hozzászólás Dulovics D-né dr. A csatornahálózatok megfelelõsége c. tanulmányokhoz. A FÓRUM rovatba további észrevételeket és új cikkeket várunk a témák megvitatása céljából. Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, jó pihenést, jó idõt (munkát) kíván:

Budapest, 2005. június 30. Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: DPH Kft. Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt. Nyomás: Ofszet Bt.

3

HÍRCSATORNA

A CSATORNAHÁLÓZAT, SZENNYVÍZTISZTÍTÁS ÉS A BEFOGADÓ KAPCSOLATA Dr. Dulovics Dezsõ PhD., egyetemi docens

1. Bevezetés A csatornahálózat, szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata - melynek sémáját az 1. ábra szemlélteti – történelmi fejlõdés következménye. A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlõdésének elsõ szakaszában – a tizenkilencedik század negyvenes éveit követõen – a tanulmány tárgyát képviselõ, három elembõl álló rendszer nélkülözte a középsõ elemet, a szennyvíztisztítást. Az volt ugyanis az elképzelés, hogy a nagyváros sûrûn beépített központjából összegyûjtött csapadék- és szennyvizet elég bevezetni a város alatt haladó – általában bõvizû – felszíni vízbe, befogadóba, mely öntisztuló képessége következtében alkalmas – fõleg – a szerves szennyezõdések lebontására. Ebben az idõszakban kizárólag egyesített csatornahálózatok épültek, hiszen nem létezett kényszer a csapadékvíz és a szennyvíz szétválasztására. Néhány évtized alatt az iparosodás, a lakosság koncentrálódása a városokban és ennek következményeként a városfejlesztés, a civilizáció, változást hozott a szennyvizek mennyiségében és összetételében. A szenny- és csapadékvizet befogadó folyók károsodás nélkül már nem tudták elviselni a bevezetett nagyobb mennyiségû és szennyezõanyag tartalmú szennyvíz hatását. Megindult az útkeresés a szennyvizek káros hatásának csökkentése irányába. Így került sor a szennyvíz mechanikai elõtisztítására (rács és homokfogó beiktatására) és –tisztítására (ülepítõk alkalmazására), majd késõbb a biológiai tisztítására (csepegtetõtestes-, eleveniszapos tisztítás), melyhez a szennyvíz mezõgazdasági öntözését és halastavas hasznosítását is soroljuk.

1. ábra. A szennyvíztisztítás kapcsolata a csatornázással és a befogadóval

A szennyvíztisztítás beiktatása a rendszerbe azonnal megjelenítette csatornahálózat és a szennyvíztisztítás alrendszereinek kölcsönhatását. Az említett kölcsönhatáson túl az 1. ábrán feltüntettük az alrendszerek további kölcsönhatását, mint pl. az egyesített csatorna és a befogadó kölcsönhatását, mely a záporkiömlõn keresztül realizálódik, a kölcsönhatásokat a szennyvíztisztítás – vízfázis befogadó, ill. szilárdfázis (iszap) befogadó (iszapelhelyezés) között. A három alrendszer kölcsönhatására a továbbiakban részletesen kitérünk.

2. Csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kölcsönhatása A címben szereplõ kölcsönhatás (kapcsolat) esetében meg kell különböztetni a csatornahálózat szerepét, melyet annak rendszere fejezi ki. Más kölcsönhatás jelentkezik az egyesített csatornázás, és más az elválasztott csatornázás szennyvízelvezetõ hálózata esetében. Az egyesített rendszerû csatornázás esetében, amikor is a szennyvíz és a csapadékvíz egy közös vezetékrendszeren kerül elvezetésre a településrõl a szennyvíztisztító telepre, más terhelés éri a szennyvíztisztító telepet a száraz idõszakban, és más a csapadékos idõszakban. Ezért a terhelést kiváltó tényezõtõl függõen megkülönböztetünk – hozamra vonatkoztatott: • hidraulikai terhelést, - szennyezõanyagra vonatkoztatott: • szerves anyag-, • lebegõanyag-, • nitrogén-, • foszfor-, és • egyébterhelést. A elválasztott rendszerû csatornázás esetén a szennyvíztisztító telepre csak a szennyvízcsatorna szállítja az összegyûjtött szennyvizeket. A csapadék csatornából kizárólag a javított egyesített rendszerekbõl kerül – a csapadékos idõszak elsõ szakaszából származó – szennyezett csapadékvíz a szennyvíztisztító telepre. A szennyvíztisztító telep terhelésének megadása mindig is szorosan összefügg (-ött) azokkal a követelményekkel, melyek teljesítését a teleptõl elvárnak (-tak). A

4

szennyvíztisztítás korai szakaszaiban, amikor fõleg a városi szennyvíz tisztítása folyt, a telep terhelését egyértelmûen a hidraulikai terhelés jelentette. Napjainkban a tisztítással szemben támasztott követelmények növekedésével, amikor a szervesanyag eltávolítása mellett követelmény a tápanyagok eltávolítása is, a hidraulikai- és szervesanyag-terhelés mellé felsorakozott a nitrogén-, és foszforterhelés csökkentése is. (Erre a kérdésre a szennyvíztisztító telep – befogadó kapcsolatának vizsgálatakor még visszatérünk.)

HÍRCSATORNA

dukció értékeit, fõleg kisebb településeken, arra hivatkozva, hogy a hazai életstílus, étkezési szokások, életszínvonal, stb. jelentõsen eltérnek a külföldiektõl – nálunk kisebbek a fajlagos értékek. Teszik ezt a pályázatban való kedvezõbb helyezés elérése érdekében. A közelmúltban – diplomaterv keretében – végzett ilyen irányú vizsgálatok inkább a nagyobb fajlagos értékekre engednek következtetni, ami a tervezõket óvatosságra inti. A másutt bevált alapadatok módosítására csak megalapozott vizsgálatok eredményeinek birtokában szabad vállalkozni.

2.1. A terhelések meghatározása A terhelések meghatározásának legegyszerûbb módja azok méréssel történõ megállapítása, mely azonban csak üzemelõ csatornahálózat, ill. meglévõ szennyvíztisztító telep esetében lehetséges. Kisebb település meglévõ csatorna hálózatának esetén a terhelés méréssel történõ meghatározása – annak költségessége miatt – nem jöhet számításba. Marad tehát a terhelések meghatározása számítással. Új szennyvíztisztító telep létesítésekor az egyesített csatornahálózat esetében a hidraulikai terhelés meghatározására mértékadó az elvezetésre kerülõ, meghatározott gyakoriságú csapadékvíz-, és a figyelembe veendõ szennyvízhozam összege, melyek megállapítása a csatornahálózat hidrológiai–hidraulikai méretezésének feladata, tekintettel arra, hogy a csapadékvíz hozam a szárazidei szennyvíz hozamának többszöröse (akár százszorosa is) lehet. A szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését korábban a szárazidei szennyvíz két- háromszorosára korlátozták. Az MSZ EN 752 szabvány szerint a záporkiömlõkön az 5-8 hígítású víz vezethetõ ki közvetlenül a befogadóba. Ezért a két- háromszoros hígítást meghaladó terhelést, (csapadék–szennyvíz keverékét) a tehermentesítõ mûtárgy közbeiktatásával – napjainkban már egyre több helyen elõtisztítás után – vezetik a befogadóba. Elválasztott rendszerû csatornázás szennyvízelvezetõ hálózata esetén a szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését a csatornahálózatra csatlakozott lakosok vízfogyasztásának, ill. szennyvízkibocsátásának fajlagos értékei szabják meg, amelyhez hozzá kell adni az idegenvizeket is. A szennyezõanyag terhelésként – mint már említettük – megkülönböztetjük a szerves anyag-, a lebegõanyag-, a nitrogén-, és a foszforterhelést. A terhelés, számítással történõ meghatározásakor, kiindulási alapadatként, az Európában általánosan alkalmazott fajlagos szennyvíz- és szennyezõanyag-produkció adatait használjuk fel. Ezek értékeit az 1. táblázat tartalmazza. Hazai szakmai körökben gyakran kétségbe vonják az 1. táblázatban feltüntetett fajlagos szennyezõanyag-pro-

Paraméter

Dimenzió

Fajlagos szennyvízhozam q Kémiai oxigénigény KOI Biokémiai oxigénigény BOI5 Lebegõanyag LA Összes nitrogén öN Összes foszfor öP

l/fõ.d

g/fõ.d

Fajlagos érték 200* 120 60 70 12 2**

Megjegyzés: * a hazai értékek 80-300 l/fõ.d értékek között szórnak, ** a hazai értékek a mósópor használattól függõen 2–5 g/fõ.d közöttiek.

1. táblázat. Szennyvíz- és szennyezõanyag-produkció fajlagos értékei

A település csatornahálózata és a szennyvíztisztító telep kapcsolatában a terhelések meghatározásakor fontos szerepet játszik a település, pontosabban a csatornázott település- rész nagysága, terjedelme. Közismert, hogy a település nagysággal fordított arányban van az egyenlõtlenségi tényezõ értéke. A hazai tervezési gyakorlatban a szennyvíztisztító telepet • az óracsúcs hidraulikai terhelésre és • az átlagos szennyezõanyag terhelésre tervezik. A szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelésének óracsúcs-, ill. nappali óracsúcs tényezõjét a lakos-szám, ill. lakosegyenérték (LE) függvényében a 2. táblázat tünteti fel.

Lakosszám [LE], ill. [fõ] 500 - 1 000 1 000 – 2 500 2 500 – 3 000 3 000 – 10 000 10 000 – 20 000 20 000 – 80 000 80 000 – 200 000 1 000 000

Egyenlõtlenségi tényezõk Óracsúcs „z” Nappali óracsúcs „z1” 1/8 - 1/10 1/13 - 1/15 1/10 - 1/12 1/15 - 1/17 1/11 - 1/13 1/15 - 1/17 1/12 - 1/14 1/16 - 1/18 1/14 - 1/16 1/18 - 1/19 1/16 - 1/18 1/19 - 1/20 1/17 - 1/18 1/19 - 1/21 1/18 - 1/20 1/20 - 1/22

2. táblázat. Óracsúcs- és nappali óracsúcs-tényezõk értékei a lakos-szám, ill. LE függvényében

5

HÍRCSATORNA

3. A szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatása Hasonlóan, mint a csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kölcsönhatása esetén a szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatása is a fejlõdés eredménye, melynek meghatározó eleme a befogadó védelmének szükségessége. A befogadó védelmét, korábban a szennyvíztisztító telep teljesítményének – a tisztítási hatásfoknak – a meghatározásával, napjainkban az elfolyó szennyvíz minõségi paramétereinek – a bírságmentesség határértékeinek elõírásával, legújabban pedig, a környezetterhelési díjon belül a vízterhelési és a talajterhelési díj elõírásával, közvetett úton biztosítják. Hazánkban a hetvenes évek végéig a szennyvíztisztító telep teljesítményének meghatározására a tisztítási hatásfokot alkalmazták. Ezt követõen került bevezetésre – a 28/1978 M.T. sz. rendelet és a 3/1984. (II.7.) OVH számú rendelet a befogadóba bevezethetõ szennyezõanyagok határértékeirõl, mely rendeletek a múlt év végéig voltak hatályban. Az Európai Unióban 1991-tõl került bevezetésre a 91/271 EGK Irányelv, mely meghatározza a tisztított szennyvíz befogadóba való bevezetésének feltételeit. Az összehasonlítás érdekében a 3. táblázatban a hazai elõírások által támasztott követelményeket foglaljuk össze az 91/271 EGK Irányelv paraméterei szerint:

– az 5. területi kategória kivételével a hazai elõírás KOI határértékei 25-150%-kal szigorúbbak, mint az EU irányelvek követelményei, – a lebegõanyag határérték a hazai elõírás esetén nincs összhangban a szennyvíztisztás technológiai sajátosságaival, – a hazai elõírások nem különböztetik meg a szennyvíz hõmérsékletének hatását a szennyvíztisztításra, – a hazai elõírás %-os eltávolítási követelményt nem ismer, – a nitrogén és foszfor eltávolítás követelményei a két elõírás szerint jelentõs összehangolást igényeltek (komponensek, határértékek, érvényességi terület). A hazai elõírásoknak a 91/271 EGK Irányelvhez – másodszori nekifutásra – történõ harmonizációja eredményeit az 5. táblázatban mutatjuk be. A 4. és az 5. táblázatok összehasonlításból látható, hogy a hazai elõírás “többletként” alkalmazza a < 600 LE és a 601-2000 LE nagyságrendi kategóriákat. Ezek bevezetése szükséges volt a 9/2002.(III.22.) KöM – KöViM együttes rendelet hibájának korrigálására, mely nem különböztette meg a nagyságrendi kategóriákat. (Megjegyezzük, hogy az EU több országában a kisebb 2000 LE kategóriában külön rendeletek írják elõ a határértékeket.) Komponens

Paraméter

Mértékegység 1. Kémiai oxigénigény (KOI) mg/l 50 Biológiai oxigénigény (BOI5)* mg/l 10 Összes lebegõanyag (öLA) mg/l 100 Összes nitrogén ** (öN) mg/l 4,3 Összes foszfor (öP) mg/l 1,8

2. 75 15 100 16,5 2,0

Területi kategória 3. 4. 5. 100 100 150 20 20 30 200 200 500 41,7 28,4 23,4 2,0 2,0 –

6. 75 15 200 23,4 2,0

Megjegyzés: * Átszámított érték KOI/BOI5=5:1 ** Az ammónium-N és a nitrát-N értékei átszámítva összes N-re.

3. táblázat. A befogadóba bírságmentes bevezetés követelményei néhány szennyezõ esetében

A táblázat értékei, mint ahogyan az a következõ táblázat adataival történõ összehasonlításából is kiderül, – a lebegõanyag kivételével – különösen szigorúak. Tudomásul kell azonban venni, hogy a rendelet megszületésének idején a közepes és nagyobb városaink szennyvíztisztítása volt napirenden, ami a szigorúbb határértékeket részben igazolhatta. A tisztított szennyvíz kibocsátásának “uniós” követelményeit az 91/271 EGK Irányelv szerint a 4. táblázat foglalja össze: A két táblázat összehasonlításából látható, hogy: – az EU irányelvek a szennyezõ forrás nagysága szerint, míg a hazai elõírás a területi kategóriák szerint különbözteti meg a tisztítási követelményeket,

Kémiai oxigénigény (KOI) Biológiai oxigénigény 2) (BOI5) Összes lebegõanyag (öLA) Összes nitrogén 3) 4) 5) (öN) Összes foszfor 3) (öP)

Dimenzió mg/l %1) mg/l %1) mg/l %1) mg/l %1) mg/l %1)

2–10 125 75 25 70 60 70 – – – –

Település nagysága (ezer LE) 10–100 125 75 25 80 35 90 15 70 2 80

> 100 125 75 25 90 35 90 10 80 1 80

Megjegyzés: 1) Minimális eltávolítási hatásfok az érkezõ terhelés arányában. Alternatív módon alkalmazható a határkoncentrációval. 2) BOI5 más paraméterrel helyettesíthetõ: összes szerves szén (TOC), vagy teljes oxigénigény (TOD), ha összefüggés állapítható meg a BOI5 és a helyettesítõ paraméter között. 3) Csak érzékeny, eutrofizációra hajlamos területen kell elõírni 4) Összes nitrogén alatt a Kjeldahl-nitrogént (szerves N + NH3-N), a nitrátnitrogént (NO3-N) és a nitrit-nitrogént (NO2-N) kell érteni. 5) Alternatív lehetõség: a napi átlag nem haladhatja meg a 20 mg/l értéket. Az > 12 °C szennyvíz hõmérsékletre vonatkozik. elõírt határérték =

4. táblázat. A tisztított szennyvíz kibocsátásának követelményei az 91/271 EGK Irányelv szerint

A 2001 – 10 000 LE, a 10 001 – 100 000 LE és a nagyobb mint 100 000 LE kategóriákban a hazai technológiai határértékek az alábbi eltérésekkel megegyeznek a harmonizált 91/271 EGK Irányelvvel: • az öN határértékeket a 91/271 Irányelvben az érzékeny területen >12 °C reaktor hõmérséklet esetén

6

HÍRCSATORNA

kell teljesíteni, hazai elõírásunk ezt úgy írja elõ, hogy XI.16. és IV.30. között az az elfolyó szennyvíz öN koncentrációja 15 mg öN/l helyett lehet 25 mg öN/l, ill. 10 mg öN/mg/l helyett lehet 20 mg öN/l, • a 28/2004. (XII.25.) KvVM rendeletbõl az összes nitrogén oszlopokban kimaradt a 70-80%-os eltávolítási hatásfok, mint alternatíva megadása, 2001 10 000 LE nagyságrendi kategóriában az öP és öN oszlopokba (mg/l és %) belekerült a (4) megjegyzés: “A hatóság vízvédelmi érdekek alapján egyedi határértéket állapíthat meg”, ilyen megjegyzés a 91/271 Irányelvben nem szerepel, • a < 600 LE és a 601 – 2 000 LE kategóriákban is szerepel a (4) megjegyzés: „A hatóság vízvédelmi érdekek alapján egyedi határértéket állapíthat meg”, ami a fentiekre tekintettel értelmetlen, mert 10 000 LE terhelési kapacitás alatt a 240/2000. (XII.25) Korm. Rendelet és a 49/2001. (IV.3.) Korm. Rendelet szerint a szigorúbb öP és öN határértékeket csak a nitrát érzékeny területeken kell betartani 10 ezer LE terhelés felett (Lásd: Technológiai határértékek táblázat (5) megjegyzés!). Kiépített terhelési kapacitás [LE] < 600 601-2000 2001-10 000 10 001-100 000 > 100 000

Dikromátos oxigénfogyasztás (KOIk)(3) mg/l % 300 70 200 75 125 75 125 75 75

Biokémiai oxigénigény(2) (3) (BOI5) mg/l % 80 75 50 80 25 70-90 25 70-90 25 70-90

Az elfogadott 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet felsorolt eltérései az Uniós 91/271 Irányelvtõl többlet tisztítási teljesítményt igényelnek a hazai szennyvíztisztító telepektõl. Tudomásul kellene már végre venni, hogy a többletkövetelményt csak többlet beruházási és üzemeltetési források egyidejû biztosításával lehet támasztani, hogy a lakosság teherbíró képességét is figyelembe kellene venni. Azt sem ártana megfontolni, hogy a korábban megvalósult hazai szennyvíztisztító telepek – bár a hidraulikai terhelésük csökkent – nem tudják, vagy csak nagy nehézségekkel (jelentõs többletköltség) tudják teljesíteni az Únióban elõírt szigorúbb követelményeket, melyek persze ott a minimális követelményeket jelentik. Az elõzõekben közölt EU követelmények betartása a telepnagyságok szerint az alábbi szennyvíztisztítási technológiákat igényli: < 2000 LE - megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, kétszintes ülepítõ) + biológiai tisztítás (pl. stabilizációs tavak, gyökérmezõs-, csepegtetõ testes-, tárcsás merülõ testes tisztítás és az eleveniszapos tisztítás minden változata) + iszapkezelés (fûtetlen anaerob iszapstabilizálás, iszaptárolás, -elhelyezés). Csak mechanikai tisztítás nem elegendõ. Összes lebegõanyag (öLA)(3) mg/l % 100 – 75 – 35 90 35 90 35 90

Összes foszfor (öP) mg/l % – (4) – (4) – (4) – (4) – (4) – (4) 2(5) 80 1(5) 80

Összes nitrogén (öN) V. 1-tõl XI.15-ig XI. l6-tól IV.30-ig mg/l mg/l – (4) – (4) – (4) – (4) – (4) – (4) 15(5) 25(5) 10(5) 20(5)

Megjegyzések: (1) A koncentrációban megadott határérték (napi átlag érték) és az eltávolítási hatásfok alapján meghatározott határérték közül az engedélyben elõírt csak az egyik kritériumnak kell megfelelni. A százalékos csökkentést a tisztítótelepre bevezetett nyers szennyvíz koncentrációjához képest kell értelmezni. (2) A BOI5 más paraméterrel helyettesíthetõ: összes szerves szén (TOC) vagy teljes oxigénigény (TOD), ha összefüggés állapítható meg a BOI5 és a helyettesítõ paraméter között. (3) Tavas szennyvíztisztítás után vett vízmintákat – KOIk, BOI5 komponensekre – a vízminõségi vizsgálatokat megelõzõen szûrni kell, azonban a szûretlen víz összes lebegõanyag koncentrációja nem haladhatja meg a 150 mg/l-t. (4) A hatóság vízvédelmi érdekek alapján egyedi határértéket állapíthat meg. (5) A határértékeket a 240/2000. (XII.25.) Kormányrendelet szerinti érzékeny és a 49/2001. (IV.3.)Korm. rendelet szerinti nitrát érzékeny területeken kell betartani, 10 ezer LE terhelés felett.

5. táblázat. A települések szennyvízelvezetésére és –tisztítására vonatkozó technológiai határértékek a 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerint.

2001 - 10 000 LE – megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, ülepítõ medencék, kétszintes ülepítõ) + biológiai tisztítás (pl. kis- és közepes terhelésû csepegtetõ- és tárcsás merülõ test, eleveniszapos tisztítás részleges nitrifikációval) + iszapkezelés (fûtetlen anaerob iszapstabilizálás, iszaptárolás, -elhelyezés). A csak nagyterhelésû biológiai fokozat nem elegendõ. 10 001 – 25 000 LE – megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, ülepítõ medencék) + biológiai tisztítás (pl. kisterhelésû eleveniszapos tisztítás nitrifi-

kációval és részleges denitrifikációval) + iszapkezelés (pl. fûtetlen vagy fûtött anaerob iszapstabilizálás, iszaptárolás, -elhelyezés). Érzékeny területen a részleges denitrifikáció nem elegendõ, szükséges az intenzív, legalább 70%-os, nitrogén- és biológiai foszforeltávolítás. 25 001 – 100 000 LE – megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, ülepítõ medencék) + biológiai tisztítás (pl. kisterhelésû eleveniszapos tisztítás nitrifikációval és denitrifikációval, a foszfor részleges eltávolítá-

7

HÍRCSATORNA

sával) + iszapkezelés (fûtött rothasztás, iszaptárolás, -elhelyezés). > 100 000 LE – megfelelõ elsõdleges tisztítás (pl. rács, homokfogó, ülepítõ medencék) + biológiai tisztítás (pl. kisterhelésû eleveniszapos tisztítás nitrifikációval és denitrifikációval, foszfor eltávolítással) + iszapkezelés (fûtött rothasztás, iszaptárolás, -elhelyezés). Érzékeny területen nagyteljesítményû denitrifikáció kb. 80%-os hatásfokkal és kémiai-biológiai foszforeltávolítás.

4. Az iszapkezelés kölcsönhatásai A csatornázás – szennyvíztisztító telep – befogadó rendszeren belül is fellelhetõk kapcsolatok, kölcsönhatások. Elsõsorban az iszapkezelés és iszapelhelyezés közötti, majd a szennyvíztisztítás és az iszapkezelés kölcsönhatásait érdemes megemlíteni. Ezen kölcsönhatások fejlõdést megvizsgálva úgy is fogalmazhatunk, hogy ezek – a múltban – az elhanyagolt kölcsönhatások kategóriájába tartoztak. Gondoljunk csak a közelmúltban magvalósult hazai szennyvíztisztító telepekre, ahol a tervezett iszapelhelyezés széleskörû problémáját – sok esetben – “Az iszap mezõgazdasági területen kerül elhelyezésre” kijelentéssel oldotta meg a tervezõ. Az iszapkezelés és iszapelhelyezés közötti kapcsolatot – hasonlóan a szennyvíztisztítás-szennyvízelhelyezés kapcsolathoz – a befogadót jelentõ iszapelhelyezés feltételei határozzák meg. Tehát már a tervezési fázisban fel kell tárni az iszapelhelyezést hosszú távra biztosító befogadó(ka)t, hogy az ezek által megszabott követelményeket kielégítõ iszapkezelés kerüljön megvalósításra. Változó világunkban ez nem könnyû feladat. A hazai szennyvíztisztításnak ezen a területen (a tervezési gyakorlattól a szakterület országos irányításáig) sokat kell fejlõdnie. A szennyvíztisztítás és az iszapkezelés kapcsolatát a kölcsönös egymásra hatás jellemzi. A szennyvíztisztítási technológia – eleget téve a vízfázissal szemben támasztott növekvõ követelményeknek, a gazdaságosság kritériumának, stb. – feltételek teljesítését követeli meg az iszapkezeléstõl. Ugyanakkor az iszapelhelyezés által

az iszapkezeléssel szemben támasztott követelmények (pl. az iszap stabilizálása, energia visszanyerés, stb.) visszahatnak a szennyvíztisztításra (pl. a telep belsõ foszfor terhelése a rothasztásos technológiák esetében). Ezt a hatást a biológiai tisztítás tervezésének elsõ fázisában – már az alapadatok meghatározásakor – kell érvényre juttatni.

5. Környezeti hatások és kitekintés a jövõbe A csatornázás – szennyvíztisztítás – befogadó rendszer megvalósulása óta a környezeti hatások szabályozását, megfelelõ szintû mérséklését szolgálja. Természetesen ez a szolgálat sok tényezõ függvénye, mint például: a gazdasági helyzet, a technika színvonalának mindenkori állása, a tudatos környezet megóvás igénye, az alkalmazható rendszerek és a rendszervizsgálatok lehetõségeinek bõvülése (pl. szimulációs modellezés), stb. A rendszert a befogadók oldaláról vizsgálva megállapítható, hogy a környezet megóvása, a növekvõ szenynyezés hatásának csökkentése érdekében - a befogadók terhelhetõségének csökkenése miatt - a terhelés is csökkenõ tendenciát mutat. Ezért a szennyezõ anyagok emissziós határértékeiben – mint ahogyan az eddig is érvényesült – csökkenéssel kell a jövõben számolni. Ezen túlmenõen várható, hogy – a megismerés hatékonyságának növekedése következtében – az eddig „meghatározó paraméterek” köre is bõvülni fog. Mindezek következménye az eredményesebb szennyvíztisztítás igénye mind a tervezés, a megvalósítás és az üzemeltetés tekintetében.

Felhasznált szakirodalom: Dulovics, D. (1999): Új technológiai lehetõségek a hazai szennyvíztisztításban, HÍRCSATORNA, május-június, pp. 7-10. Dulovics, D. (2002): Az eleveniszapos szennyvíztisztító telepek tervezési alapadatainak meghatározása II., HÍRCSATORNA, január-február, pp. 3-7. Dulovics, D. (2005): A csatornahálózat, szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata, környezeti hatásai, jövõbe tekintés. MaVíz – SZIE YMMFK EU harmonizált csatornatervezés tanfolyam SzVP-2000-4. Szerkesztette Dávidné, Deli Matild 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet

8

HÍRCSATORNA

STARNBERGI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEP MAGYAR SZEMMEL Lázár László okl. mérnök; H.J.K. Mérnöki Iroda Kft.

Az IFAT-on részt vevõ „MaSzeSz csoport” érkezése és fogadtatása a szennyvíztisztító telepen. A Starnbergi szennyvíztisztító telep Münchentõl délre, a Starnbergi tó északi részén helyezkedik el. A tó körüli lakossági és ipari szennyvízkibocsájtók szennyvizeinek tisztítására építették. Délelõtt érkeztünk a telepre, amely Starnberg falu közelében van. A buszból kiszállva egy kb. 50 fõs tárgyalóba irányítottak minket. A tárgyaló jól felszerelt, modern, minden prezentációs feladatra alkalmas volt. A tárgyalóban megvolt az elõadásokhoz szükséges számítógép, írásvetítõ, az elektromosan mûködõ sötétítõfüggönyrõl nem is beszélve. Elõre elkészített prezentáció segítségével magyarázta el a szennyvíztisztító telep vezetõje a telep mûködését. A számítógépes elõadásra szükségük van, hiszen különbözõ szervezeteknek és intézményeknek kell tartaniuk elõadást Szíriától a helyi községi iskolákig. Az elõadás végén rövid színes ismertetõt osztottak szét a hallgatóság között. Ezzel befejezõdött az elméleti ismertetés, kimentünk a telepre. A telepet technológiai sorrendben végigjárva folyamatosan elmondták a technológia mûködését és közben kérdéseket tehettünk fel. A Starnbergi tó az Alpok lábánál fekszik Münchentõl nem messze. Az 1. ábra a Starnbergi tó elhelyezkedését mutatja be.

A tó észak-déli irányban több mint 20 kilométer hosszú. Ezzel a mérettel a leghosszabb és a második legnagyobb tó a Chiemsee után Bajorországban. A térfogata közel 3 milliárd m3. A legmélyebb pontja 127,8 méter és az átlagos mélysége 53,2 méter. A tó a jégkorszakban alakult ki. A jégkorszak elmúltával gleccserek táplálták. A tónak 56,4 km2 a felülete. Tavat tápláló érdemleges vízfolyás nincsen; pár kisebb vízfolyás, patak táplálja. A hozzáfolyás, amit a patakok az esõ, az olvadék hó és a talajvíz jelent körülbelül 2,8 - 7,5 m3/s-ot tesz ki. A tóból való kifolyás északon van egy kisebb vízfolyás formájában (Würm), ezen kívül a párolgásnak van jelentõsége a tó vízháztartásában. A betáplálásokat, az elvételeket és a tó térfogatát figyelembe véve a víztérfogat teljes kicserélõdéséhez elméletileg 21 évre van szükség. A tó beépítése, egyre több ember jelenléte, a tó körüli ipar növekedése következtében ez az érzékeny víztestest károsodott. Az 1950 es években a tó körül építési tilalmat rendeltek el és több helyen korlátozták az építkezéseket. A tó vízminõségi problémáinak megoldásra a csatornázás és a szennyvíztisztítás kiépítése volt kézenfekvõ. A Starnbergi Szennyvízszövetség 1964-ben alakult a korábban (1958) már mûködõ, tervezésre alapított célszövetségbõl. A szövetség tagjai a következõ települések: Berg, Münsing, Seehaupt, Tutzing, Feldafing, Pöcking és Starnberg. A 2. ábra a starnbergi tó csatornahálózatát mutatja be.

1. ábra. A starnbergi tó elhelyezkedése

2. ábra. A starnbergi tó csatornázása

9

HÍRCSATORNA

Az elsõ lépés a tavat körbevevõ települések csatornázása és az összegyûjtött szennyvíz elvezetése volt a szennyvíztisztító telepre. Elõször a tó nyugati oldalán végighúzódó fõgyûjtõrendszert alakították ki. Ezzel egyidõben építették meg a Starnbergi szennyvíztisztító telepet, amely a tó északi részén helyezkedik el. A csatornahálózat és a szennyvíztisztító telep 1971-re készült el. A keleti fõgyûjtõ 21,5 km hosszú. A Seehaupt-tól induló keleti fõgyûjtõ és a csatornahálózat 1976-ra készült el. A nyugati fõgyûjtõ 25 km hosszú. A települések összlakossága a tó körül 60.000 fõ volt. A településen élõk 96%-a csatlakozott a szennyvízelvezetõ hálózathoz. Ma ez a szám 98,3%. A csatornahálózat elválasztott rendszerû. A fõgyûjtõn a szennyvíz továbbítását 10 db átemelõ biztosítja. A teljes gyûjtõhálózat hossza 450 km-t tesz ki, anyaga vasbeton, azbesztcement, mûanyag, öntött vas és kõagyag. Tízévenként a csatornahálózatot kamerával végigvizsgálják ezzel szûrve ki a nagyobb hibákat, repedéseket, töréseket. Ez az ellenõrzés szükséges, ugyanis egy részét a nyugati fõgyûjtõnek a tóban vezetik a 3. ábra szerint.

3. ábra. A csatorna fektetés tavi szakasza

A fõgyûjtõ hálózat és a csatornarendszer zömmel gravitációs. A szennyvíz utaztatási ideje közel 20 h. A nagy utazási idõ alatt a könnyen bomló szerves összetevõk bontása megindul. Kén-hidrogén problémára nem panaszkodtak, ez köszönhetõ a gravitációs rendszernek, ahol nagyobb az átlevegõzés lehetõsége. A csatornaüzemeltetés legnagyobb problémája akkoriban és ma is az összegyûjtött szennyvíz nagy idegenvíz hányada volt. A telepre beérkezõ vízmennyiség közel 40%-a az idegenvíz. Ez a probléma mai napig jelentõs. Mivel a bejutó idegenvíznek nagy része talajvíz ez fõleg télen jelent problémát, mert a csatornában utazó vizet lehûti és a szennyvíztelepre 8 °C-os, vagy annál alacsonyabb hõmérsékletû szennyvíz érkezik.

4. ábra. A szennyvíztisztító telep látképe

Amint már fentebb említettük a szennyvíztisztító telep a tó északi részén Starnberg városához közel helyezkedik el. A 4. ábrán a szennyvíztisztító telep madártávlati képe látható. A szennyvíztisztító telepre a fõként gravitációs csatornahálózaton keresztül érkezik a szennyvíz a nyugati majd a késõbb megépített keleti fõgyûjtõn keresztül. A telep befogadója a Würm folyó. A telep 1970-es évekbeni építésénél 60.000 lakos élt a tó körül, ma ez a szám 66.900 fõ. Az ipari és egyéb kibocsájtókat is figyelembe véve, 1971-ben a telepet 100.000 LE-re tervezték. A szennyvíztisztító telep fejlesztései 1971 tõl. 1984-ben elsõként a Bajor szennyvíztisztító telepek közül a foszfortalanítást építették ki. Ekkor -fõként hidraulikai szempontból- 142.000 LE-re emelték fel teljesítõképességét. 1989-ben építettek egy új utóülepítõt a meglévõ mellé, amely az üzemvitel biztonságát és az elfolyó víz minõségi javulását eredményezte. A gépi iszapsûrítést és az iszapszárító egységet a telepen 1990-ben készítették el Minden fontosabb beruházást összehasonlító tanulmány elõzött meg. A tanulmány értékelésével választották ki pályáztatással a céget, amely lebonyolítja a beruházást. A szigorodó vízminõségi feltételek mellett, a megnövekedett kezelendõ iszap jelentett problémát a 90-es években. Az iszap elõtározót újjáépítették. Új víztelenítõ gépet helyeztek üzembe, amely a rothasztott iszapot víztelenítette, gépi iszapsûrítõt állítottak üzembe. Az elfolyó vízminõségi paramétereket a 90-es években az 1. táblázat mutatja. 1997 –ben indították el a biológiai tisztítás hatásfokának növelésével foglalkozó projektet. A beruházást tanulmányok elõzték meg. A denitrifikáció javítása érdekében az egyik elõülepítõt anoxikus medencévé alakítot-

10

HÍRCSATORNA

ták. A nagyobb nitrifikáció és iszapkor elérése érdekében az oxikus medencéket mozgó ágyas biofilmes medencévé alakították (MBBR – Moving Bed Biofilm Reactor). Ezt az 5. ábrán bemutatott úgynevezett LINPOR kockákkal érték el Elfolyó víz paraméterei KOI BOI5 NH4+-N öN öP

Átépítés elõtt

Átépítés után

mg/l 75 15 42 1

mg/l 60 10 5 18 1

Eltávolítási teljesítmény % 99 85 95

1. táblázat. Az elfolyó víz minõsége a 90-es években.

A szennyvíztisztító telep jelenlegi felépítése A telepre érkezõ vízhozamok a következõk: Átlagos napi szennyvízmennyiség Qd = 23.800 m3/d Szárazideji szennyvízmennyiség Qt = 1.270 m3/h Kevert vízmennyiség Qm = 2.700 m3/h Terhelési paraméterek: BOI5 = 6000 kg/d LA = 8.650 kg/d TKN = 1.100 kg/d öP = 195 kg/d A szennyvíztisztító telepen a belsõ terhelést, amely az iszapkezelés csurgalékvizeit és a különbözõ visszavezetett technológiai vizeket jelenti - is figyelembe veszik. Víztelenítésbõl származó csurgalékvíz mennyiség 17 m3/h. Az iszapkezelés TKN terhelése 150 kg/d. A jelenlegi szennyvíztisztító telep a következõ létesítményekbõl, ill lépcsõkbõl áll: 1. Átemelõ csiga A tó körüli csatornahálózatból érkezõ vizet az átemelõ csigák emelik olyan szintre, hogy onnan gravitációsan folyjon végig a mûtárgyakon, egészen a biofilterig. Durvarács védi a csigamûvet a nagyobb darabos szennyezõdésektõl. Három csigamûbõl kettõ 500 l/s-os és egy 250 l/s kapacitású. Így maximum 750 l/s-ot tudnak szállítani. (Tõlünk nyugatabbra fekvõ országokban ez a szivattyútípus elterjedtebb, mint nálunk.)

5. ábra. A LINPOR kockák

Ezek a kockák szivacshoz hasonló anyagúak. Nagy fajlagos felületükön könnyen kialakul a biofilmréteg, és így kedvezõ környezet jön létre a tápanyaglebontást végzõ mikroorganizmusok számára. Üzemeltetés során nagyobb iszapszárazanyag mennyiséggel mûködtethetõ a telep, anélkül, hogy az terhelné az utóülepítõket. Biofiltereket helyeztek üzembe, újjáépítették a második utóülepítõt, új finomrácsot és rácsszemét víztelenítést állítottak üzembe. A jelenlegi elfolyó vízminõségi paramétereket a 2. táblázat mutatja be Az elfolyó víz paraméterei BOI5 KOI NH4-N öN öP Szûrhetõ anyag

Elõtisztításról Teleprõl elfolyó víz elfolyó víz mg/l 60 1,9 241 23 26 0,2 40 11 5 0,8 91 1

Tisztítási hatásfok % 98 94 99 76 89 –

Mechanikai tisztítás 2. Rácsok Két darab 6 mm lyukátmérõjû finomrács távolítja el a finomabb szennyezõdéseket. A rácsszemetetet préselik. A viszszamaradó részt átmossák. A víztelenített rácsszemetet komposztálóba szállítják. A rácsszemét mennyiség 180 t/a. 3. Venturi csatorna A Venturi csatorna méri a telepre érkezõ szennyvízhozamot. 4. Homok- és zsírfogó

Megengedhetõ érték mg/l 10 60 5* 18* 1 –

2. táblázat. Az elfolyó víz minõsége jelenleg *Megj: Érvényes májustól - októberig.

6. ábra. Homok és zsírfogó

HÍRCSATORNA

A hosszanti levegõztetett homok és zsírfogó együtt 250 m3 térfogatú . A levegõztetett homokfogóban (6.ábra) a finomabb részek a levegõztetés során a vízben maradnak, a durvább részek, a homok, a homokfogó aljára ülepednek le. A homokfogóba bejuttatott levegõmennyiség 295 Nm3/h. Az éves leválasztott homokmennyiség 70 t/a. A mûtárgy másik részében az olaj és zsírleválasztó mûködik. A leválasztott olajat az iszaprothasztóban kezelik. 5. Elõülepítõ (eredetileg) A szennyvíz két egymás mellett lévõ hosszanti elõülepítõbe jutott. Térfogatuk 2 x 548 m3 volt. Az elõülepítõ hidraulikailag 147.000 LE-re volt tervezve. Az egyik elõülepítõt jelenleg denitrifikációs medenceként használják. A primer iszapot az iszaprothasztóba szivattyúzzák. Biológiai tisztítás 6. Anoxikus medencék (denitrifikáció) Két medencerész szolgál a nitráteltávolításra, egy 1000 m3-es és egy 2000 m3-es medence. A második medence levegõztethetõ is. Átalakítás után lett denitrifikációs medence. A kisebbik medencében 4 keverõ, a nagyobbikban 16 keverõ mûködik.

7. Levegõzetetõ medencék( nitrifikáció)

7. ábra. Levegõztetõ medencék

A levegõztetõ medencében (lásd 7.ábra) a szénformák bontása és az ammóniaformák oxidálása történik 16 db elkülönített levegõztetõ medence részt építettek. A nitrifikáció 100.000 LE-re tervezett. A levegõmennyiség 18.572 m3/h , de a légbevitel körülményeit a teleprõl szóló ismertetõk nem tartalmazzák. A levegõmennyiséget hat fúvó biztosítja. Az 1.632 db membráncsõ levegõztetõ 3,5 m mélyen van a vízszint alatt. A levegõztetõ medence végén egy úgynevezett szitafalat helyeztek el. Ezzel a fallal a LINPOR kockákat tartják vissza a levegõzetetõ medencében. Mindkét levegõztetõ medencébõl az utóülepítõkbe jut a víz.

11

8. Utóülepítõk A régebbi utóülepítõ 48 m átmérõjû és 4.950 m3 térfogatú. A felületi terhelése 0,86 m/h. Az iszapot tölcsér alakú zsompba kotorja a kotró. Az újabb ülepítõ 46 m átmérõjû és 4.980 m3 térfogatú. A felületi terhelése 0,94 m/h. Az iszapot nem kotorják, hanem szívókotrók porszívószerûen gyûjtik össze. Ennek a hátránya, hogy több vizet szív az iszappal, mint az elõzõ rendszerû. Ottjártunkkor a régebbi építésû tölcséres-kotrós ülepítõ vize volt tisztább. A másik ülepítõ vize opálosabb, zavarosabb volt. Mindkét ülepítõben az ülepítõ hídjával együtt forgó uszóiszapleszedõ van. A kezelõ a leszedõt a hídról tetszõlegesen indítja vagy állítja le. Az elfolyó víz körvályúját és a fogazott bukókat folyamatosan mûködõ motoros kefe takarítja le a keletkezett algáktól. Utókezelés 9. Biofilter A Würmbe való bevezetés elõtt az utóülepítõkbõl kikerülõ vizet biofiltereken vezetik keresztül. A tisztított vizet egy homokkal töltött biofilteren vezetik át, amely a legfinomabb lebegõanyagokat is eltávolítja a vízbõl. A biofilter szûrõanyagának alkalmazott szemcsemérete 1-2 mm. A biofilter alkalmas utódenitrifikációra, a maradék nitrát eltávolítására. A befolyó vízhez szénforrást, metanolt kell adagolni ha a megelõzõ technológiai folyamatok során a tápanyagul szolgáló szénformák mennyisége lecsökken. A metanolszükséglet évi 40-50 tonna. A telep üzemeltetésekor arra törekednek, hogy minél kevesebb metanolt kelljen a biofilterbe adagolni, mert az üzemköltséget növel. A biofilterbe lehetõség van Vas III só adagolására, amellyel utó-foszforkicsapatás végezhetõ. Az elfolyó vízmennyiséget ismét mérik, induktív mennyiségmérõvel. A mérés pontossága fontos, hiszen a települések és az egyéb szennyvíz kibocsátók ez alapján fizetnek díjat a Starnbergi Szennyvízszövetségnek. Az elfolyó szennyvízminõséget és a minõségváltozást online, folyamatos mintavevõvel vizsgálják. A fõbb vízminõségi paramétereket mérik: TOC, NH4-N, öP. 10. UV-fertõtlenítõ A szigorodó közegészségügyi elõírások betartása miatt a Starnbergi szennyvíztelepen a víz UV fertõtlenítését építették ki 2005-ben. A beruházás 1,35 millió €volt. Az UV fertõtlenítõ kiépítése elõtt a tisztított szennyvíz utótisztító tórendszeren keresztül folyt a Würmbe. Jelenleg az UV kezelés után közvetlenül folyhat a víz a folyóba. Az UV megkerülésére is lehetõség van, ezzel a lehetõséggel télen élnek.

12

HÍRCSATORNA

iszapot 5-7% szárazanyagúra sûrítik. A csurgalékvizet ismét a telep elejére vezetik. 12. Iszaprothasztó A sûrített iszapot az elõülepítõbõl elvett nyers iszappal, a kifogott zsírral együtt a rothasztótorony I. –be szivatytyúzzák. Ez a torony 2500 m3 –es. Itt, a levegõtõl elzárva 20 napos tartózkodási ideje van az iszapnak, a hõmérséklete 35,5 oC. Az iszapot hõcserélõn vezetik keresztül. A melléktermékként keletkezett metángázból (amely nem tiszta metán) energiát nyernek.

8. ábra. UV fertõtlenítés a szennyvíztisztító telepen

A 256 UV csõ szolgál a fertõtlenítésre. A csatornában 1 m körüli a vízmélység. Az állandó vízszintet egy automatikus szintmérõvel összekapcsolt motoros zsiliptábla biztosítja. Az UV fertõtlenítés éves üzemköltsége 30.000 €. Iszapkezelés a Starnbergi szennyvíztisztító telepen. 11. Iszapsûrítõ Az átépítés után szalagos BELLMER iszapsûrítõket helyeztek üzembe, amelyek a kb 0,8%- os biológiai fölös-

13. Iszapvíztelenítõk A stabilizált kirothasztott iszapot centrifugával víztelenítik. A víztelenítéshez flokkulációs anyagot használnak. Körülbelül 28%-os iszapszárazanyagot tudnak elérni. Évente 3.000 – 3.500 tonna iszap keletkezik. A víztelenített iszapot silóban tárolják, ahol 14 nap az elméleti tartózkodási idõ. A telep informatikai rendszere A telep informatikai rendszere Windows NT alatt fut. A teleppel kapcsolatos fõbb üzemadatokat, a szivattyúk állapotát, a hibajelentéseket a számítógép bejelzi a PLCre. Ezeket az adatokat a vízminõségi mérésekkel együtt két szerveren tárolják. Az adatok késõbb visszakereshe-

9. ábra

13

HÍRCSATORNA

tõek, az üzemadatokról, vízhozam mérésekrõl késõbb grafikonok statisztikák készíthetõek. Hiba esetén a számítógép figyelmezteti az üzemeltetõt. Ha este történik a hibaeset, akkor a számítógép SMS-t küld az üzemeltetõ szolgálati mobiltelefonjára. Összefoglalva Technológiailag és gépészetileg jól mûködõ szennyvíztisztító telepet láttunk, melynek mûködési hosszelvényét a 9. ábra mutatja be. A fejlesztések bemutatása során kiderült számunkra, hogy nem egyszerre akartak minden problémát megoldani, hanem lépésrõl lépésre a lehetõ legkisebb beruházási költséggel, inkább ötletességgel oldották

meg a felmerülõ gondokat. A telep elrendezése helytakarékos volt. A fejlesztések során törekedtek arra, hogy minél kevesebb új területet használjanak fel. Többek között ezt a célt szolgálta az oxikus medence iszaptömegének növelése a LINPOR kockákkal és az elõülepítõ átalakítása anoxikus medencévé. Az átépítésekkor és a bõvítésekkor a legjobb minõségre törekedtek. Nem egyszeri „nagy beruházást” céloztak meg, hanem a lehetõ legkisebb ráfordítással, energiatakarékosan oldották meg a feladatokat.

Irodalom: 1. Internet: www.av-starnberger-see.de 2. A szennyvíztisztító telepen kapott ismertetõ

„PANNON-VÍZ” Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566

SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése,

CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése

14

HÍRCSATORNA

YOUNG SCIENTISTS’ PROGRAMME (2005. április 24. – május 4.) Laky Dóra (Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Építõmérnöki Kar) Zentai Viktória Virág (Szent István Egyetem – Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolai Kar)

A MaSzeSz támogatása révén Magyarországot ketten képviselhettük a „Young Scientists’ Programme”-on, amelynek húsz országból, több mint hatvan résztvevõje volt. Hét csoportra osztottak bennünket, és a miénk igazán „nemzetközire” sikeredett, hiszen rajtunk kívül kubai, kínai, indonéz, palesztin és libanoni kollegák kerültek ide. Négy napot Münchenben töltöttünk, ahol az IFAT szakkiállítást néztük meg, illetve elõadásokat hallgattunk, majd ezt követõen gyárakat, egyetemeket és cégeket látogattunk meg Németországban. Ebben a kis beszámolóban röviden összefoglaljuk, hogy hol jártunk és mit láttunk ebben az egy hétben. Április 28-án, csütörtökön hagytuk el Münchent, ahonnan Berchingbe mentünk a Hans Huber vállalathoz. Az elsõ érdekes megoldás már az iroda mosdójában feltûnt mindenkinek: különleges kialakítású WC csészék, és a mosdó falán felirat: „Nem szennyvíz, hanem értékes tápanyag!”. Az irodákban keletkezõ szennyvizet (mintegy 200 fõ) jelleg szerint külön választva vezetik el, majd tisztítását is elkülönítve végzik a DESAR Research Center (Decentralized Sanitation and Reuse) technológiája szerint: • Vizelet Mivel a tápanyagok jelentõs része a vizeletben található, ezért abból trágyát állítanak elõ. A vizelet kezelése a következõ lépésekbõl áll: kicsapatás, illetve ammóniasztrippelés. A HUBER cég által kifejlesztett automatizált folyamat révén végeredményként jó minõségû magnézium-ammónium-foszfátot nyernek. • Fekáliás szennyvíz A fekáliából energiát, illetve tápanyagot nyernek ki. A HUBER technológiája révén a kórokozók eltávolítása után biogázt állítanak elõ a szennyvízbõl, majd a fermentációs maradékot tovább kezelve értékes komposztot kapnak. • Szürke szennyvíz A szürke szennyvizet membrán technológiával tisztítják. Az így visszanyert víz azután WC öblítésre, mosásra, öntözésre használható. • Esõvíz Az esõvíz fém-tartalmát adszorbeálják, majd a kezelt víz ezt követõen a talajba táplálható. Ezután a HUBER cég gyárát látogattuk meg. A vállalat az ivóvíz-, szennyvíz- és iszapkezelés területén kínálja rozsdamentes acélból készült termékeit. Részleteseb-

ben a mechanikai szennyvíztisztításra alkalmas berendezések gyártását tanulmányoztuk, majd ellátogattunk a helyi szennyvíztisztító telepre is, ahol a HUBER vállalat számos berendezését alkalmazzák. A telep a szervesanyag eltávolítás mellett nitrifikációt és denitrifikációt is alkalmaz. A rácsszûrést, majd a homok/olajfogót követõen a szennyvíz az elõülepítõ/denitrifikáló egységre jut. Ezután az eleveniszapos medence, majd az utóülepítõ következik. A tisztítástechnológia iszapjából kinyerhetõ biogázok a telep energiaellátásának jelentõs részét fedezik. Az érdekes szakmai programok után kultúrprogram következett: városnézés Nürnbergben, majd Hof felé vettük az irányt, ahol az elkövetkezendõ három nap szálláshelye volt.

Berching – a város és a szennyvíztisztító telep egy részlete

Nürnberg

Másnap, pénteken az Alkalmazott Tudományok Egyetemét (University of Applied Sciences) látogattuk meg Hofban. Itt több elõadást hallgattunk: Bajorország vízgazdálkodásáról, az egyetemen folyó nemzetközi oktatásról, a két éves informatikai képzésrõl, illetve a posztgraduális menedzsment képzésrõl, amelyet az intézmény kínál. Ezután Moedlareuthba mentünk, amit Kis-Berlinként is emlegetnek, hiszen annak idején a keleti és nyugati országrész közötti fal átszelte a falut. A következõ állomás Rehau volt, ahol egy hulladék újrahasznosító telep mûködik (Böhme). Itt az újrahasznosítás elsõ lépését végzik: a hulladék anyag szerinti

15

HÍRCSATORNA

szétválogatását. A szétválogatás egy része automatizáltan történik (pl. a fém hulladék elválasztása elektromágneses elven mûködik, a mûanyagé infravörös érzékelõ segítségével), majd ezután a további osztályozás manuális történik. A folyamat végén a szétválogatott hulladékot újrahasznosításra elszállítják. A nap végén Fichtelbe mentünk, ahol gyalogtúrára indultunk a szikla-labirintusban. A két órás túra alatt gyönyörû helyeken jártunk, bár néha valóban meg kellett küzdenünk az átjutásért, hiszen a sziklák között nem mindig volt könnyû az áthaladás.

A következõ nap egy részét Weimarban, a híres Bauhaus egyetemen töltöttük. 1919-ben Walter Gropius alapította Weimarban a Bauhaus néven ismertté vált képzõmûvészeti csoportot, iskolát. Gropius az építészek, festõk, szobrászok közös munkája révén, az emberhez méltó környezet megformálást tûzte ki célul. Olyan mûvészek mûködtek a weimari iskolában, mint Kandinszkij, Klee, és a magyar Moholy-Nagy László. A Bauhaus egyetem épületében mûködik a „Knoten Weimar” csoport, amely speciális nemzetközi együttmûködés keretén belül környezeti technológiával foglalkozik. Fõ mûködési területük a hulladékkezelés, vízgazdálkodás, levegõtisztaság védelem és infrastruktúra. Egy rövid elõadásban megismerkedtünk a továbbtanulási lehetõségekkel az egyetemen, illetve a jelenleg futó projektekkel. Az egyetemi látogatás után sétára indultunk a városban, megnéztük a város nevezetességeit (a Német Nemzeti Színházat, a városházát, Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolát, Schiller házát).

Rehau – A Böhme cég telepe

A szombati napon a Mauthaus víztározót tekintettük meg, majd Rieblichbe mentünk, ahol a tározó vizét tisztítják. A víztisztítási technológia szóda (pH emelés céljából), alumínium-szulfát, kálium-permanganát adagolásával kezdõdik, majd ezt követi a szûrés és az aktív szén adszorpció. Ezután a vizet kálcium-karbonátos szûrõn vezetik keresztül, melynek célja keményítés, majd következik a fenntartó fertõtlenítés (klórozás). Ez a tisztítástechnológiai sor fõként biztonsági okokból került kialakításra, hiszen a tározó vízminõsége az év 95%ában tisztítás nélkül is megfelelõ. A tisztítótelep látogatása után kultúrprogram következett: a launsteini kastélyt látogattuk meg, majd a festõi Kronachban álltunk meg egy kis idõre. Az esti program pedig április búcsúztatása volt igazi bajor zenével, tánccal, hússal és az elmaradhatatlan sörrel! Hazafelé menet a buszon a hangulat tovább fokozódott, hiszen az utat végigénekeltük, mindenki egy-egy dalt a saját hazájából.

Mathaus víztározó és a kezelõtelep szûrõberendezései, vegyszerbekeverõje és az iszapprés

Goethe és Schiller szobra a Német Nemzeti Színház elõtt Weimarban

Az újabb napot a WEDECO cég látogatásával kezdtük. Elõször elõadást hallgattunk a cég fõ mûködési területérõl, az ózon, illetve az ultraibolya sugárzás felhasználásáról az ivóvíz és szennyvíztisztítás területén. Ezt követõen meglátogattuk a gyárat, majd a kész termékeket bemutató helységben közelrõl tanulmányoztuk az ultraibolya-fertõtlenítést végzõ tisztítóegységeket. A laboratóriumban félüzemi kísérletet tekintettünk meg, amelynek során ipari szennyvíz ózonos kezelését vizsgálták.

Nyílt csatornás UV fertõtlenítõ egység, az UV lámpákat tisztító berendezés részletével (WEDECO)

16

HÍRCSATORNA

A következõ napot a Westfalia Separator látogatásával kezdtük. A céget 1893-ban alapították, és az elsõ – kézzel mûködtetett – berendezésektõl jutottak el a nagy sebességû centrifugák elõállításáig. A Társaság az említett termékek gyártásában-forgalmazásában piacvezetõ pozícióra tett szert, évente mintegy 3000 berendezést állítanak elõ. Mottójuk: „Take the Best – Separate the Rest”. Mûködési területük rendkívül tág, a tejipartól, a gyógyszeriparon át, egészen a hajóiparig terjed. A legkülönfélébb méretben és alakban elõállított centrifugákról, és azok mûködési elvérõl hallgattunk elõadást, majd a munkalehetõségekrõl kaptunk tájékoztatást. Ezután az ATB-hez látogattunk el, ahol házi szennyvíztisztító berendezéseket tekintettünk meg. A gyárlátogatás után elõadás következett a berendezések mûködési elvérõl, illetve a legújabb termékekrõl. A berendezések 4-2000 fõ szennyvizének tisztítására alkalmasak. Biológiai tisztítás történik, amely az SBR (Sequencing Batch Reactor) elven alapul, melynek lényege, hogy a biológiai folyamatok és az ülepedés ugyanabban a reaktortérben játszódik le, azonban idõben eltolva. A szennyvizet a szivattyú az 1. tartályból a 2. tartályba táplálja. A 2. tartályban történik meg a biológiai tisztítás folyamata: elõször keverés történik (denitrifikáció), majd levegõztetés (szervesanyag eltávolítás és nitrifikáció), ezt követõen ülepítés. A tisztítás után nyert vizet a talajba táplálják. A cég egyik legújabb termékét is bemutatták, amely az SBR és membrán bioreaktor eljárás kombinációján alapul (SMBR rendszer – Sequencing Membrane Bio Reactor).

A tisztítási folyamat SBR rendszerben (forrás: ATB Umwelttechnologien GmbH)

Az utolsó napon Osnabrückbe mentünk, ahol a program fõ szponzorának, a DBU (German Environmental Foundation)-nak központjában a hét csoport megtartotta elõadásait. Az elõadások egyrészt az elmúlt tíz nap eseményeirõl szóltak, továbbá lehetõség adódott arra, hogy a résztvevõk saját országaik vízellátási helyzetét, problémáit ismertessék. Ezután köszönetet mondtunk a DWA szervezõknek, támogatóknak, majd elkövetkezett a búcsú pillanata.

MaSzeSz az Interneten Elkészült a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség weblapja (www.maszesz.hu). Mostantól a cím alatt friss információkhoz juthatnak kedves tagjaink. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket internetes megjelenésünk. Kérjük, hogy amennyiben rendelkezik internetes kapcsolattal, jelezze azt a emailcímen. Szeretnénk tagjaink között az információ-áramlást még naprakészebbé tenni, s ehhez nagyon jó eszköznek látszik az internet. A weblapot a Macrosolid Internet Consulting segítségével készítettük el, mely cég a MaSzeSz tagoknak, szolgáltatásai listás árából, kedvezményt nyújt. MacroSolid Internet Consulting 1024 Budapest, Kisrókus u. 3. III. 1. Hotline: 06209-980-998 T/F: 316-6129 T: 336-1267 • 336-1268 www.macrosolid.com [email protected]

HÍRCSATORNA

17

KA Abwasser-Abfall 04/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Újdonságok a DWA szövetségi központjában és máshol ..................................................................................... 361

BESZÁMOLÓK Decentralizált szennyvízelvezetés 5. Rostocki Szennyvíz-ülés ................................................................................................................................... 368 Matthias Barjenbruch és Manja Steinke (Rostock) Szennyvíztisztító telepek szagkibocsátása ............................................................................................................ 372 Franz-Bernd Frechen és Michaela Frey (Kassel) DWA-Ipari szennyvíz-napok Interdiszciplináris tapasztalatcsere az ipari szennyvíztisztítás innovatív technológiáiról .................................... 374 Ami az unalmat illeti – Így tegyük élvezetessé a továbbképzéseket .......................................................................................................... 378 Sven Siebert (Oststeinbek)

EURÓPAI VÍZ KERETIRÁNYELV Az IKSR és a Víz Keretirányelv átültetése a Rajna vízgyûjtõ-egységében (FGE) .............................................. 379 Anne Schulte-Wülwer-Leidig (Koblenz)

INTERNET Minisztériumok és tartományi hivatalok online Témakör: szennyvíz (1. rész) ................................................................................................................................ 383 Dieter Maass (Hamburg)

VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Nem vízzáró csatornahálózatokból származó exfiltráció mennyiségének megállapítása a szennyvíz és a talajvíz karbamacepin-koncentrációinak elemzése segítségével ...................................................................... .388 Robert Fenz, Alfred Paul Blaschke, Manfred Clara, Helmut Kroiß, Matthias Zessner (Bécs/Ausztria) és Daniel Gerhard Mascher (Baden/Ausztria) Beszámoló egy, a szennyvíz szageltávolítására használt hidrogén-peroxid-adagoló berendezés üzemeltetése során szerzett tapasztalatokról kommunális szennyvízgyûjtõ területen ......................................... 399 Rainer Meyer és Harald Krebs (Hamburg) Zsíros szennyvíz-bevezetések viselkedése a szennyvízelvezetõ- és tisztító berendezésekben ............................ 405 Günter Sbieschni (Ebersbach)

18

HÍRCSATORNA

KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Szerves szennyezõanyagok lebontási módszere szennyvíztisztító berendezésekben ........................................... 415 Frank Braunisch, Volker Friehmelt, Wolfgang Schneider-Fresenius (Eschborn) és Evangelos Gidarakos (Chania/Görögország) Oxigénmérés: optikai vagy elektrokémiai módszerrel? ........................................................................................ 427 Klaus Rommel (Wessobrunn)

HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP Vizsgálatok a szennyvíziszapból történõ foszforkinyeréssel kapcsolatban ................................................................. 431 Markus Gieske, Gabriele Becker, Thomas Böning és Manfred Lohse (Ahlen)

GAZDASÁG Árvíz és biztonsági védelem A biztonsági védelem lehetõségei és feltételei árvizeknél .................................................................................... 437 Klaus Blumensaat (Essen) és Karl-Heinz Seidel (Meckenheim)

JOG Hibák a KA 12/2004-ben ....................................................................................................................................... 442

IFAT IFAT 2005 – Elõzetes mûszaki beszámoló ........................................................................................................... 442

DWA Munkabeszámolók ................................................................................................................................................ 453 Irányelv ....................................................................................................................................................... 454 Szakmai grémiumok ................................................................................................................................... 456 Tartományi szövetségek .............................................................................................................................. 456 Hidrológiai Tudományok Szakmai Szervezete ........................................................................................... 458 Információs helyek ..................................................................................................................................... 458

HÍRCSATORNA

19

KA Abwasser-Abfall 05/2005 Tartalomjegyzék ÜDVÖZLET IFAT 2005 – Tudomány és gyakorlat .................................................................................................................... 491 Hermann H. Hahn Az IFAT nemzetközibb, mint valaha ..................................................................................................................... 493 Detlev R. Gantenberg

BESZÁMOLÓK Szennyvíztisztítás – A jövõ foszforforrása? Az AK-1.1-es DWA-munkacsoport „Foszforvisszanyerés” workshopja ............................................................. 500 Katrin Gethke, Heinrich Herbst, David Montag (Aachen) és Jana Köster (Weimar) Csapadékvíz-tisztítás – Tervezési, építési és üzemeltetési követelmények 22. Bochumi Települési Vízgazdálkodási Workshop ............................................................................................ 506 Stefan Grube és Sven Meßmann (Bochum) Az IWA „Stabilizációs tavak” és a „Wetland-rendszerek” szakértõi csoportjainak közös konferenciája „To plant or not to plant” („Telepre vagy ne telepre?”) ....................................................................................... 510 Matthias Barjenbruch (Rostock), Gunar Gutzeit (Hamburg) és Heribert Rustige (Biesenthal) 2. Nemzetközi Vízgazdálkodási, Szennyvíz és Hulladék Fórum ......................................................................... 517

INTERNET Minisztériumok és tartományi hivatalok online Témakör: szennyvíz (2. rész) ................................................................................................................................ 522 Dieter Maass (Hamburg)

VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK A csatornázás állapota A 2004-es DWA-körkérdés eredményei ............................................................................................................... 528 Christian Berger és Johannes Lohaus (Hennef) Szennyvíztechnikai segédletek – A Szövetség ingatlanjain található szennyvíztechnikai berendezések tervezése, építése és üzemeltetése ......................................................................................................................... 540 Jochem Lehne és Klaus Scholz (Hannover) Szivárgó árkok meglévõ vízelvezetõ rendszerbe történõ integrációja – Az elvezetendõ csapadékvíz-mennyiség csökkentése a dingolfingi BMW-üzem példáján ................................. 548 Georg Kessler (Eggenfelden) Kevert-szennyvízszûrés – Gyakorlat-közeli szemlélet a vízminõség szempontjából .......................................... 552 Frank R. Kolb (Taunusstein)

20

HÍRCSATORNA

KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Antibiotikumok környezetünkben ......................................................................................................................... 563 Radka Alexy és Klaus Kümmerer (Freiburg i. Br.) Küzdelem a habképzõdés ellen az eleveniszapos medencékben: a lipáz-aktivitás monitoringja az eredményesség ellenõrzéséhez ......................................................................................................................... 572 Margit Schade és Hilde Lemmer (München) Lebegõágyas bioszûrés a dinamikus denitrifikációban Öt év üzemeltetési tapasztalat Hollandiában ........................................................................................................ 579 Hans Wouters (Balk/Hollandia), Peter de Been (Vlaardingen/Hollandia) és Hans Janus (Amersfoort/Hollandia)

HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP Az alsószászországi szennyvíziszapok táp- és szervesanyag-tartalmának, valamint talajjavító összetevõinek statisztikai kiértékelése .................................................................................................................. 586 Andrea Bertsche (Langen), Susanne Klages, Christian Schaum, Ute Schultheiß, Helmut Döhler és Peter Cornel (Darmstadt)

IPARI SZENNYVIZEK Vizsgálatok az indol aerob, a Rhodocyclus gelatinosus segítségével történõ lebontásával kapcsolatban ........... 595 Jianmin Tian, Xiulan Song (Taiyuan/Kína) és Pingze Wang (Siegen)

GAZDASÁG A zágrábi BOT-modell üzemeltetésének elsõ éve ................................................................................................ 600 Reinhard Schröder (Essen) és Thomas Wolf (Zágráb/Horvátország) A Kölni Csatornázási Mûvek alkalmazottai között végzett közvélemény-kutatás – A saját helyzet felismerése ................................................................................................................................. 604 Nina Lüth, Thomas Kleine (Hamburg) és Otto Schaaf (Köln)

IFAT IFAT 2005 – Elõzetes mûszaki beszámoló ........................................................................................................... 608

DWA Irányelv .................................................................................................................................................................. 621 Szakmai grémiumok .............................................................................................................................................. 623 Információs helyek ................................................................................................................................................ 624

21

HÍRCSATORNA

FÓRUM A VÍZSZOLGÁLTATÁSOK PRIVATIZÁCIÓJÁRÓL Hozzászólás „Az UNESCO-Courir jelenti: A víz(ügy) privatizációja” c. ismertetéshez (MaSzeSz Hírcsatorna, 2005. március-április) A vízellátás-csatornázás (V-Cs) kétségkívül az infrastruktúra leginkább létfontosságú eleme. Hiánya súlyos közegészségügyi problémák forrása lehet, ezért a megfelelõ szolgáltatás biztosítása a kormányok felelõssége. Ugyanakkor a V-Cs szolgáltatás rendkívül tõkeigényes. A hálózat, víztornyok, tárolók, tisztítótelepek és a vizes infrastruktúra egyéb elemeinek a kiépítése rendkívül komoly beruházást igényel, melyek azután sok-sok évtizedig kell, hogy mûködjenek. A nagy beruházási összegekbõl fakadóan a költségek jelentõs része fix és csak kisebb része kötõdik a ténylegesen szolgáltatott víz, illetve az elvezetett szennyvíz mennyiségéhez. Ennek ellenére a szolgáltatók bevétele többnyire csak ez utóbbival arányos. Ugyanakkor a vízellátás-csatornázás szolgáltatása természetes monopólium és a készletek illetve az infrastruktúra tulajdonához kapcsolódik (Hukka és Katko 2003). Ezeknek a javaknak a tulajdonosa akár közösség, akár magánszemély, monopolisztikus helyzetben van. Emiatt, valamint az egészségi, környezeti- és társadalmi vonatkozások miatt, a V-Cs szolgáltatás szabályozása és ellenõrzése feltétlenül szükséges. A szabályozás általában kiterjed a szolgáltatott és az elfolyó víz minõségére, a vízkészletekkel való gazdálkodásra, környezetvédelemre, fogyasztói jogokra, földhasználati kérdésekre. A megfelelõ intézményi rendszer feltétele, hogy az ellenõrzési és szolgáltatási funkció szétváljon egymástól. A települési vízellátás-csatornázás különleges helyzete miatt sokat vitatott kérdés a privatizáció. Támogatói szerint a közszférában nincs verseny, így nincs ösztönzés a takarékos gazdálkodásra sem, ezért az árak irreálisan magasak. A mûvek privatizációjára az angol modell a legismertebb példa 1989 óta, Margaret Thatcher akkori miniszterelnökhöz kötõdõen. Tény, hogy a privatizációt követõen javult a szolgáltatások színvonala, azonban ez csak az 1989-et közvetlenül megelõzõ idõszakkal összehasonlítva igaz. Korábban, mielõtt a kormány szándékosan nehezítette a gazdálkodási feltételeket, a köztulajdonban lévõ mûvek kielégítõ színvonalon dolgoztak (Hukka és Katko 2003). A privatizáció kritizálói szerint a versenyhelyzet csak a koncesszió megszerzéséig tart, majd ezt követõen a magánvállalatok fõ célja a profit növelése, a tulajdonosok érdekében. Ha a célokat világosan meghatározzák, egy köz-monopólium hatéko-

nyabban mûködik, mint egy szabályozott magán-monopólium. A V-Cs szolgáltatások biztosítására egy másik megoldás a köz- és a magánszféra partnerkapcsolata (az angol elnevezés szerint Public Private Partnership, PPP). Erre a példa Franciaország, ahol ezt a gyakorlatot a XIX. század közepe óta követik, és amely hazánkban is teret nyert a rendszerváltást követõen. Lényegi különbség a privatizációval szemben, hogy a PPP esetén a vagyon (nagyobb része) köztulajdonban van. A partnerség egy hosszú távú együttmûködést feltételez a város és a magánvállalat között, kölcsönös elõnyök és bizalom alapján. A rendszer elõnyei az alábbiak szerint foglalhatók össze (Letondot 2002): – kisebb kockázatokkal járó, magasabb szolgáltatási színvonal, a magáncég globális méreténél fogva elérhetõ know-how, – világos felelõsség- és feladatmegosztás, (a szerzõdéses kapcsolat egyszerûsíti a problémákat és az elszámolás ellenõrzését), – kötelezõ fenntartási és hatékonysági program, – a tervezett rekonstrukció lehetõsége, új beruházás finanszírozása, a legalacsonyabb vízdíjak elérése. Franciaországon kívül Spanyolországban az 1990-es évek elejétõl hódít teret fokozatosan a PPP, Németországban is vannak rá példák, Olaszországban pedig a közelmúltban történt váltás és gyors PPP fejlõdés várható. Magyarországon hat PPP mûködik a piac több mint 40%-át lefedve. A számos kritika, mely a hazai tevékenységüket illeti, felhívja a figyelmet a szerzõdéskötéssel kapcsolatos hibákra. A harmadik ismert modell a finn (vagy finn-skandináv-holland), melyben a tulajdon az önkormányzaté, az üzemeltetést önkormányzati tulajdonú vállalat végzi, és csak az ú.n. nem törzstevékenységet bízzák magáncégekre. Ez megteremti a versenyt a szolgáltatók és beszállítók között és ezáltal kedvezõ hatással van az árakra. Valójában ez mutatkozik a leginkább versenyorientált megoldásnak a privatizáció látszatversenyével szemben (Hukka és Katko 2003). Megjegyzendõ, hogy a modell sikeréhez valószínûen a finn társadalom kulturális, történeti hagyományai is hozzájárultak, hiszen Finnországot

22

HÍRCSATORNA

tartják a legkevésbé korrupt országnak (Transparency International 2001). Bíztatónak tûnik, hogy a négy Visegrádi ország fõvárosa közül Budapest harcol a leghatékonyabban a korrupció ellen – egy nemzetközi felmérés megállapítása szerint, amelyet a cseh GfK és a Transparency International közvélemény-kutató intézetek készítettek közösen (Népszabadság on line 2004). Ma már hazánkban is több éves tapasztalat áll rendelkezésre magáncégeknek a V-Cs szolgáltatásokba történõ bevonásának terén. Célszerû lenne összevetni a korábbi célokat és ígéreteket a mai helyzettel. Dr. Gayer József VITUKI Kht. tudományos fõmunkatárs

Hivatkozások Hukka, J.J és Katko, T.S. (2003) Water Privatisation Revisited, IRC International Water and Sanitation Centre, Delft, The Netherlands Letondot, J. (2002) ’PPP’; Water tariffing & water quality. In: Gayer, J. (szerk.) Summary Report of the EU Hitachi Science & Technology Forum 25-26 May 2002 Budapest, „Water Issues and their Impact on European Society” Transparency International (2001) Year 2000 Corruption Perceptions Index Népszabadság on line (2004) V4: Budapest az élen a korrupció leküzdésében (június 30. 17:07) www.nepszabadsag.hu

FÓRUM Hozzászólás

DULOVICS DEZSÕNÉ DR. CSATORNAHÁLÓZATOK MEGFELELÕSÉGE c. tanulmányához. Elöljáróban megjegyzem, hogy igen nagyra értékelem a szerzõ körültekintõ, jól felépített összeállítását, megállapításait és értelmezéseit. Szabad legyen néhány további magyarázattal kiegészítést tennem. A „szennyvízelvezetõ rendszer” kifejezés magába foglalja a gyûjtést (csatornahálózat valamennyi elemével), a tisztítást (együtt az iszap kezeléssel), valamint a folyadék (tisztított szennyvíz) és a szilárd(iszap) fázis „elhelyezését”. Figyelemmel az EU részérõl elõírt kétévenkénti jelentés kötelezettségre, a teljes rendszert - megfelelõségi elbírálás szempontjából - két alrendszerre kell bontani, nevezetesen a gyûjtõ hálózatra és a tisztító telepre. A 91/271 EU Direktíva külön –külön megadja a bírálati kritériumokat. A tisztítás esetében akkor tekinthetõ – minimális követelményként - megfelelõen üzemelõnek a telep, ha annak nagyságához rendelt mintaszámhoz képest meghatározott darabszámban a minõségi elõírásokat maradéktalanul kielégíti. (Az iszappal kapcsolatban a rendelet „megfelelõségi” kitételt nem tartalmaz). Egészen más a helyzet a nagyobb kiterjedésû gyûjtõ hálózat esetében. A személyes megítélésem szerint három – több összetevõt tartalmazó – alap kritériumot kell figyelembe venni. A hálózat

– a helyesen tervezett szállítandó szennyvíz mennyiséget zavartalanul vezesse le (ne legyen elöntés, szaghatás, stb.) – a külsõ és belsõ hatásokkal szemben legyen állékony, – ne legyen ex- és infiltráció. A cikk a részfeltételeket áttekinthetõen és részletesen mutatja be. Lehet-e, kell-e, szabad-e a kritériumokat súlyozni vagy közöttük rangsort állítani? Szeretném a szerzõt abban a nézetében megerõsíteni, hogy az általa is felsorolt alapkritériumok természetesen azonos súlyúak, azaz ha közülük bármelyik is sérül, a hálózat elvben nem tekinthetõ megfelelõnek. Célszerû azonban figyelembe venni a hálózat kiterjedését, ill. azt, hogy a hiba hol és milyen „funkciót betöltõ” helyen keletkezik. Tegyük fel a hálózat felsõ végén egyik vezeték infiltrál. Igaz, hogy ez terheli pl. az átemelõkkel együtt a telepet , ám ez nem jelentheti a teljes hálózat negatív megítélését. Mi adódik viszont, ha a fõgyûjtõ alsó szakasza – élettartamon belüli idõben – „szétmállik”? Ez az eset viszont már visszahat az egész hálózatra. Példaként a fõgyûjtõ utolsó 2,0 km szakaszának a tönkre menetele miatt szintén szabad-e, kell-e - tegyük fel - egy 150 km-es hálózatot nem „megfelelõnek” minõsíteni. Ennek eldöntése azonban már szakma-poli-

23

HÍRCSATORNA

tikai döntés körébe tartozik, míg az EU jelentés kötelezettség terén több hasonló eset egybeesése már egyenesen húsba vágó is lehet. (Szintén kérdésként lehet feltenni : kell egy hazai és egy 93/ 481 EU jelentés kötelezettség szerinti megfelelõség?) A továbbiakban nézzük az üzemeltetés szerepét. Ezt nem javaslom az elsõdleges kritériumok közé sorolni. A nyomvonal kijelölése, a lejtések, a keresztmetszetek -, a csõ anyag-, a szivattyú rendszerek és berendezéseinek kiválasztása, nemkülönben a rendszer karbantarthatóságának figyelembe vétele a tervezõ hatáskörében dõl el. A vezetékek és mûtárgyak – beleértve az ex- és infiltrációt is - megfelelõsége a kivitelezõk minõségi munkájának a függvénye. Az elõzõk kifogástalan megléte esetén az üzemeltetés szakszerû munkájával csupán a hibák idõ elõtti bekövetkezését tudja „késleltetni” attól függõen, hogy a rendszer használatba vétele óta – élettartam függvényében –

A Magyar Hidrológiai Társaság 2005. július 6-7-én, mintegy 200 résztvevõvel, Nyíregyházán, tartotta XXIII. Országos Vándorgyûlését. A szakterületünket érintõ 1. Települési Vízgazdálkodási Szekció szakmai ajánlásai a következõk voltak: • Javasoljuk a 2004-ben megtorpant, kormánykötelezettséggel vállalt, vízbázisvédelmi program diagnosztikai fázisának folytatását legalább azoknak a vízbázisoknak az esetében, ahol ez a fázis már megkezdõdött. A folyamat pénzügyi problémák miatt szakadt félbe, tehát szükséges egyéb más források bevonását megvizsgálni. Ugyanakkor szükséges a jogszabályi felülvizsgálat a földhivatali bejegyzés tekintetében. A vízminõség javítással összefüggésben az ammónium mentesítés megoldásaira mûszaki fejlesztési feladat fogalmazható meg. • Célszerûnek látszik a 164/2004-es Kormányrendeletben foglalt 2015-ig tervezett 87%-os csatornázási ellátottsági szintet felülvizsgálni, a szakmai indokoltsággal és a gazdasági teljesítõképességgel összhangban (B program). Ugyanakkor a nem csatornázott területek szennyvízelhelyezésének megoldása szükséges a kort kielégítõ mûszaki lehetõségek és szervezeti feltételek megteremtésével, a Debreceni Vízmû tapasztalatait hasznosítva. • A szennyvíziszap kezelésben és elhelyezésben számos módszer ismert. A gazdaságos iszap kezelés és elhelyezés érdekében országos koncepció és stratégia kidolgozása vált aktuálissá. Javasoljuk országos iszapkezelési koncepció kidolgozását, mely kiterjed a mezõgazdasági elhelyezéstõl, a komposztáláson át az iszapégetésig, és a hasznosítás különbözõ módozataiig, beleértve a különbözõ támogatási rendszerek kidolgozását is. • A fenntartható települési vízgazdálkodás érdekében: • a települési csapadékvíz gazdálkodás és kezelés kérdés-

mennyi idõ telt el. Szintén az õ feladata – számos egyéb mellett – a hibaelhárítás, a felújítás. Az üzemeltetõ kénytelen felvállalni egy mások által megálmodott és megvalósított rendszerrel, egy településrõl származó heterogén „hozott” anyagot megfelelõ minõségû „szalonképes” anyaggá alakítani úgy, hogy közben el kell viselnie a hatóságok különbözõ szankcionálásait és a társadalom mindennemû kritikáit. Nem véletlen a mondás: a tervezõ fél év alatt megtervezi, a kivitelezõ 1-2 év alatt megépíti, az üzemeltetõ pedig negyven évig „nyögi” az elõzõk által létrehozott rendszereket, s próbálja azok „megfelelõségét” biztosítani. Végezetül ajánlom, hogy a MaSzeSz ezt a kiválóan összeállított anyagot küldje meg az illetékes tárcának, hogy ebbõl akár mint ÚTMUTATÓT, akár mint szakmai követelményrendszert, minõsítõ rendszerrel kiegészítve – arra alkalmas formában – hivatalosan is adja közre. Dr. Juhász Endre

köre, mely jelentõségének megfelelõen az iparilag fejlett országokban több évtizede elõtérbe került, a jelenleginél lényegesen több hazai döntéshozói és szakmai figyelmet érdemel, mivel a problémakör mind mennyiségi, mind minõségi szempontból fennáll; • a települési csapadékvíz gazdálkodás a vízgazdálkodás integrált része és egyben a település gazdálkodás egyik olyan eleme, mely a település szerkezetét, az ott lakók életminõségét és a mindennapi életvitelt is érinti, ily módon a település tervezés és –üzemeltetés fontos tényezõjévé kell váljon Magyarországon is; • szükséges a fenntartható csapadék- és használtvíz elhelyezés technikájának elterjesztése, az ezzel kapcsolatos rendszerelvû gondolkodás és szemléletváltás. A városi vízhasználatok részére rendelkezésre álló készletek fogalmát át kell értékelni, a csapadékvizet és esetenként a szennyvizet is be kell vonni a hasznosítás-újrahasznosítás folyamatába, mely lehetõséget teremt a vízhez kötõdõ anyagforgalom zártabbá tételére. • Támogatjuk • a víziközmû törvény mielõbbi kidolgozását; • és a 2. Területi Vízgazdálkodási Szekció harmadik ajánlását. Miszerint: „A településrendezés és területi, valamint települési vízgazdálkodás és infrastruktúrák összehangolása érdekében a településrendezési tervben legyen kötelezõ a vízgazdálkodási fejezet vízgazdálkodási szakvélemény alapján történõ elkészítése, és javasoljuk az összehangolt településfejlesztés érdekében a fõépítésszel azonos rangú fõmérnöki hálózat kiépítését.” Nyíregyháza, 2005. július 07. Lejegyezte: Dulovics Dezsõné dr.

24

HÍRCSATORNA

Harmóniában a mázas kõanyag csövek

természettel: a csatornaépítésben!

Termékprogram: • Keramo csövek és idomok DN 250–DN 1400 • CreaDig sajtolható csövek DN 250–DN 1000 • CreaCop aknaprogram • KreaLine kerámiaburkolatok • FlexoSet kötõelemek

Elõnyök: • Környezetbarát alapanyag • Kopásállóság • Vegyszerállóság • Nagy statikus és dinamikus terhelhetõség • Vízzáróság • Egyszerû és gyors beépítés

Tel.: (36-1) 4647-200 • Fax: (36-1) 4647-201 • E-mail: [email protected] • www.purator.hu H–1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 7–17.