hír
C S ATORN A 2006
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja
január–február
TARTALOM MASZESZ – Hírhozó ....................................................................................... 2 Miklósné Nagy Andrea: A települési szennyvíztisztító telepek felülvizsgálatának országos értékelése ........................................................... 3 Vermes László: Kutatások a szennyvíztisztítási melléktermékek korszerû kezelésének fejlesztésére ................................................................... 11 Cselovszki Zoltán: Gyõr Megyei Jogú Város Szennyvíztisztító Telepének továbbépítése ................................................................................... 17 KA – Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2005/12 ............................................................................................................... 28 2006/01 ............................................................................................................... 29 FÓRUM A „megtorpanás” kihasználása az irányváltásra ........................................... 31 Dittrich Ernõ: Hozzászólás Dr. Dulovics Dezsõ „Szabad-e szennyvizet tisztítani a Margit szigeten címû írásához ..................................................... 33
2
HÍRCSATORNA
HÍRHOZÓ évf. 2. sz. 5 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 5 1998. szeptember KEDVESI. KOLLÉGA! Szövetségünk elnöksége 2006. január 12-én megtartotta ez évi elsõ elnökségi ülését, melynek témája a 2006. évi tevékenység elõkészítése volt. Programunk fõ pontjai: – Tagtoborzás folytatása a szakterületet mûvelõ természetes személyek és kisvállalatok, valamint az önkormányzatok körében. – Országos konferencia – az immár hatodik alkalommal – megrendezésre kerülõ német-magyar elõadóülés keretében, melyet májusban tartjuk Lajosmizsén „A csatornázás és szennyvíztisztítás európai és hazai mûszaki-gazdasági kérdései” címmel, 2006 V. 9–10.-én – Kerekasztal megbeszélés a szakterület alábbi aktuális kérdéseirõl: – belterületi csapadékvízelvezetés, – kistelepülések szennyvíztisztítása, – szennyvíziszap elhelyezés, – Uniós pályázati források. Jelen számunkból a következõ cikkeket ajánlom szíves figyelmükbe/figyelmetekbe: • Miklósné Nagy Andrea: A települési szennyvíztisztító telepek felülvizsgálatának országos értékelése, • Vermes László: Kutatások a szennyvíztisztítási melléktermékek korszerû kezelésének fejlesztésére I. és II. rész (a III. és IV. részt következõ számunkban tesszük közzé) • Cselovszki Zoltán: Gyõr Megyei Jogú Város Szennyvíztisztító Telepének továbbépítése. A FÓRUM rovatban: A „megtorpanás” kihasználása az irányváltásra címmel, érdekes beszámolót közlünk a „Vízszektor privatizációja Európában – szükséges reformok, vagy tõke érdekeltség?” témájú bécsi tanácskozásról., és Dittrich Ernõ kollégánk hozzászólását tesszük közzé a „Szabad-e szennyvizet tisztítani a Margit szigeten címmel. Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, jó munkát kíván: Budapest, 2006. február 21.
Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: MaSzeSz Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt.
3
HÍRCSATORNA
A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEPEK FELÜLVIZSGÁLATÁNAK ORSZÁGOS ÉRTÉKELÉSE* MIKLÓSNÉ NAGY ANDREA**
I. A feladatvégzés szükségessége Az Állami Számvevõszék által 2004. májusában „a települési önkormányzatok szennyvízközmû fejlesztési és mûködtetési feladatainak ellátása” tárgykörben részletes feltáró jelentést készített. A jelentés megállapításaira figyelemmel a KvVM (a továbbiakban Minisztérium) Vízügyi Hivatala részérõl megfogalmazott feladat alapján az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõigazgatóságon „A meglévõ települési szennyvíztisztító telepek kapacitásának felülvizsgálatára és többszempontú meghatározására, a kihasználatlan telepek kihasználtságának növelésére” címen – 2004. augusztusában – Intézkedési terv került összeállításra. Az Intézkedési tervhez kapcsolódóan továbbá a Minisztérium 2004. szeptemberében annak a kérdéskörnek a vizsgálatát is elõírta, hogy „mely szennyvíztisztító telepek és milyen feltételekkel alkalmasak települési folyékony hulladék (TFH) fogadására”.
II. Az Intézkedési terv végrehajtásának körülményei 1. A területi munka közremûködõi A feladatellátást segítõ területi munka végrehajtása a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok szakértõi tevékenységének keretében, a területi szervek operatív koordinációjában történt, beleértve az üzemeltetõ szervezetek adatszolgáltatását, annak kezelését is. (A szennyvíztisztító telepeket üzemeltetõ szervezetek kérdõívrendszerrel történõ megkeresése mellett a feladatellátás részét képezte a meglévõ dokumentumok hiányzó adatainak pontosítása érdekében elvégzett – esetenkénti helyszíni egyeztetés útján lefolytatott – sok szempontú operatív tevékenység is.) Elõbbiek mellett a környezetvédelmi felügyelõségek vizsgálati eredményeinek megismerése, a hatósági eljá-
* Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõigazgatóságon 2005. november 10-én megtartott „Országos víziközmû szakmai konzultáció”-n elhangzott elõadás összegzése ** VKK fõosztályvezetõ (a 2005. XII. 31-én megszûnt OKTV Fõigazgatóság volt fõosztályvezetõ-helyettese)
rásokat érintõ, vízjogi létesítési engedélyekkel, illetve – az EU elõírásokkal összehangolt vízvédelmi szabályozás szerinti új határértékeket kezelõ – vízjogi üzemeltetési engedélyekkel kapcsolatos kérdéskörök tisztázása a területi szervek részérõl az illetékes környezetvédelmi felügyelõségekkel/vízügyi felügyeletekkel (2005. január 1-tõl környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségekkel) történõ szükség szerinti egyeztetések elvégzését is indokolttá tette. Az országos feldolgozást a Körös-vidéki és az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság víziközmû szakembereinek összegzõ értékelése is segítette, de a feladat nagysága, az adatpontosítás, valamint a tartalmi kérdések széleskörûsége, összetettsége, egységes értelmezése miatt az országos zárójelentés Fõigazgatóság részérõl történõ kialakítása a területi szervek érintett képviselõvel történõ folyamatos fõigazgatósági kapcsolattartás, egyeztetés lefolytatását tette szükségessé. (Megjegyzés: Az Intézkedési terv területi végrehajtásával kapcsolatban a gyulai és a miskolci KÖVÍZIG víziközmû egységei által összeállított – a települési folyékony hulladékok szennyvíztisztító telepi fogadásának kérdéskörére is kitérõ – szöveges kiértékelés rövid ismertetésére a 2005. november 10-én megtartott víziközmû szakmai konzultáció keretében került sor.) 2. A feladatellátás segítése Az „Intézkedési terv” összeállításához kapcsolódóan az Intézkedési terv tervezetének kialakításában Dr. Juhász Endre professzorral, valamint a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program karbantartását végzõ Vállalkozóval lefolytatott egyeztetések eredményei, továbbá az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség, a Körös-vidéki és a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság részletes írásbeli javaslatai is szerepet játszottak. A területi munka végzésével összefüggésben, az Intézkedési terv végrehajtásával kapcsolatos helyzetelemzést, -értékelést, a problémák megvitatását az érintett idõszakban valamennyi országos víziközmû konzultáció is napirendre tûzte. A 2004. szeptember 29. és október 1. között megrendezett országos értekezleten az intézkedé-
4
si terv megvitatása mellett a területi szervek érintett szakembereit Dr. Dulovics Dezsõ PhD egyetemi docens a tárgykörrel kapcsolatos továbbképzésben részesítette és átadásra került a szennyvíztisztító telepek terhelésének meghatározását, valamint a szennyvíztisztító telepek kapacitásának és kihasználtságának értékelését segítõ összeállítás. A 2005. február 17-én megtartott évindító értekezleten pedig, a területi szervek írásban adott véleményének, illetve a véleményeket feldolgozó miskolci KÖVÍZIG elemzõ anyagának figyelembe vételével a Minisztérium képviselõje részérõl az addigi eseményeket, kérdéseket feldolgozó helyzetértékelés hangzott el. A területi feladatok elvégzését segítette az a körülmény, miszerint a 21/2002. (IV. 25.) KöViM rendeletben, továbbá a vízjogi üzemeltetési engedélyben foglaltakra is figyelemmel az üzemeltetõ – az adatszolgáltatási tevékenységen túlmenõen – a mérési körülményekrõl, az eredményekrõl, illetve a szennyvízvizsgálati elemzésekrõl részletes nyilvántartást is vezet. A mérési eredmények környezetvédelmi és vízügyi ágazat részére történõ üzemeltetõi jelentéséhez kialakításra került rendszer alapjaiban kapcsolódik az OSAP 1376. számú „A közmûves vízellátási és csatornázási tevékenységek fõbb mûszaki – gazdasági adatai, II. Szennyvízrendszerek” adatszolgáltatási kérdõívhez. Az OSAP kérdõívet kiegészítõ mérési jelentés öszszeállításához a szolgáltatók felé – a KÖR-KÖVÍZIG (Gyula), az É-KÖVÍZIG (Miskolc) és társ KÖVÍZIGek közremûködésével – Útmutató készült. A szolgáltatói jelentést az Útmutató részét képezõ két db melléklet (1. számú: „Adatlap a szennyvíztisztító telepek vizsgálati eredményeinek nyilvántartásához” megnevezésû MS Word típusú adatlap, 2. számú: „A szennyvíztisztító telepen mért vizsgálati eredmények a 2004. évrõl” elnevezésû MS Excel típusú táblázat) kitöltésével kellett határidõre a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság részére megküldeni. Az adatlap, illetve a táblázat kitöltéséhez kapcsolódóan a mérési eredmények alakulását, jellemzõségét befolyásoló, a késõbbi értékelést, összesítést segítõ körülmények, információk, tapasztalatok (tisztítási kapacitás realitása, kihasználhatósága, túlterhelések, meghibásodások, a rendszer esetleges gyenge pontjai, havária helyzetek, stb.) is az üzemeltetõktõl megkérdezésre kerültek és egyéb szolgáltatói megjegyzések közlésére is lehetõség nyílt. Az adatlap kérdései között szerepelt továbbá, hogy amennyiben a szennyvíztisztító telepen nem történik települési folyékony hulladék fogadás, milyen feltételek biztosítása mellett lenne erre esetleg lehetõség.
HÍRCSATORNA
3. A feladatvégzést segítõ dokumentumok, alapadatok A szennyvíztisztító telepi kapacitások felülvizsgálata, újraértékelése, a terhelési viszonyok, a kihasználtság/kihasználatlanság kérdéskörének Intézkedési tervre alapozott elemzését a következõ – KÖVÍZIG-ek rendelkezésére bocsátott, illetve rendelkezésére álló – dokumentumok segítették: – „A Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák katasztere” (OVF gondozásában készített felmérés: 2003.); – „A települési szennyvíztisztító telepek hatékonyságának vizsgálata” (Minisztériumi megrendelésre kimunkált felmérés: 2002-2004.); – az Országos Statisztikai Adatszolgáltatási Program keretében mûködtetett, „A közmûves vízellátási és csatornázási tevékenységek fõbb mûszaki-gazdasági adatai” címû 1376 nyilvántartási számú adatgyûjtés rendelkezésre álló adatai; – A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program 2003. évi elõrehaladási dokumentációja; – A víziközmûvek üzemeltetésérõl szóló 21/2002. (IV. 25.) KöViM rendelettel a 2000 LE teljesítõképességnél nagyobb szennyvíztisztító telepek üzemeltetõi részére elõírt, 5 napos biokémiai oxigénigény (BOI5) alapján – az intézkedési terv végrehajtásáig – elvégzett szennyvíz minõségi vizsgálatok eredményei; – Szükség, illetve lehetõség szerint vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyek adatai, esetleg KÖTE/KÖTEVIFE vizsgálati eredmények.
III. A felmérés eredményei A mérési eredmények feldolgozott adatait és értékelését tartalmazó üzemeltetõi összeállításokra alapozott környezetvédelmi és vízügyi igazgatósági területi jelentések az OKTV Fõigazgatóságra az Intézkedési terv szerinti 2005. június 24-i határidõre kerültek felterjesztésre. Az üzemelõ szennyvíztisztító telepek számának szempontjából – a környezetvédelmi és vízügyi igazgatósági összesített adatállományra is figyelemmel – öszszesen három átfogó országos adatbázist lehetett meghatározónak tekinteni. A három adatbázisban szereplõ szennyvíztisztító telepek számában azonban eltérés mutatkozik (1. táblázat). Adatbázis
Települési szennyvíztisztító telepek (db)
OSAP 1376 (2003. XII. 31.)
568
NMP (alapállapot: 2003. XII. 31.)
544
KÖVÍZIG-ek felülvizsgálati jelentése (2005. VI. 24.)
540
1. táblázat. Települési szennyvíztisztító telepek számának alakulása a különbözõ adatbázisokban
5
HÍRCSATORNA
Az üzemeltetõi adatszolgáltatásokra alapozott környezetvédelmi és vízügyi igazgatósági jelentések összesítõ táblázatában 540 db megvizsgált települési szennyvíztisztító telep szerepel. Az OSAP 1376. ny. számú ún. közmûstatisztikai adatbázisa szerint 2003. december 31én Magyarországon 568 db szennyvíztisztító telep üzemelt. A 2003. december 31-i alapállapotra felülvizsgált Nemzeti települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Programban (NMP) a szennyvíztisztító telepek száma 544 db (455 db>2000 LE, 89 db<2000 LE szennyvíz-terhelésû), ezen belül azonos jellemzõk alapján a megfelelõnek tartott telepek száma 390 db. A három adatbázis egymáshoz viszonyított eltérései számos egyedi körülményre, aktuális változásra, újszerû helyzetre vezethetõk vissza. Ilyenek lehetnek pl. a nem mûködõ, vagy társulás révén megszûnt szennyvíztisztító telepek, illetve az üzemi, esetleg üdülõterületi kis szennyvíztisztító telepek helyzetének, továbbá a csak TFH-t kezelõ telepek szerepének eltérõ megítélése, a 2003. december 31-ét követõen átadott szennyvíztisztító telepek esetleges számbavétele, stb. Ezeknek eredményeképpen létezik néhány olyan OSAP 1376-ban szereplõ szennyvíztisztító telep, amelynek adatait a nemzeti szennyvízprogramban – szakértõi indoklásnak megfelelõen – nem dolgozták fel, és mûködnek olyan szennyvíztisztító telepek is, amelyekkel viszont a közmûstatisztika nem számolt. Elõbbiekre figyelemmel, és a KÖVÍZIG-ek rendelkezésére bocsátott, illetve a rendelkezésére álló dokumentumokra is tekintettel, valamint az Intézkedési tervvel kapcsolatos üzemeltetõi adatszolgáltatásra alapozottan – a környezetvédelmi és vízügyi igazgatósági összesített adatbázis szerint – az igazgatóságokon összesen 540 db szennyvíztisztító telep kapacitás-értékelése történt meg. Az 540 db szennyvíztisztító telep felülvizsgálatát nagymértékben befolyásolta a rendelkezésre álló információk minõsége amellett, hogy a mûszaki-szakmai kérdések, a tényleges mennyiségi és minõségi eredmények tisztázása, a kapacitások megállapítása érdekében az igazgatóságok komoly erõfeszítéseket tettek és a Fõigazgatóság szakembereivel történt igazgatósági egyeztetések nyomán még további adatpontosítások történtek. A feladatvégzésre rendelkezésre álló idõ során az igyekezetek ellenére esetleg fennmaradtak nem kezelhetõ egyedi sajátosságok, eseti pontatlanságok az ilyen jellegû adatok az összegzõ megállapítások, a statisztikai következtetések levonása során szûrésre kerültek. A kapacitás/kapacitás-kihasználtsági jellemzõket a 2. táblázat tartalmazza. Az 2. számú táblázat szerint a magyarországi szennyvíztisztító telepek engedélyezett (tervezett) hidraulikai tisztítási kapacitása 1.886.541 m3/d, a tényleges átlagos hidraulikai kapacitáskihasználtsága: 56,8%, a lakosegyenértékben (BOI5) kifejezett engedélyezett (tervezett) tisztítási kapacitás
10.454.390 LE, a tényleges átlagos BOI5 kapacitáskihasználtság: 68,2%. Engedélyezett (tervezett) tisztítási kapacitás Tényleges átlagos kapacitáskihasználtság [%] hidraulikai
m3/d
1.886.541
56,8
BOI5
LE
10.454.390
68,2
2. táblázat. Kapacitás, ill. annak kihasználtságának alakulása az 540 db megvizsgált szennyvíztisztító telepen
Szükséges megjegyezni, hogy a szennyvíztisztító telepek kapacitás-kihasználtsági, alulterheltségi mutatóinak megállapítása átlagos szennyvízterhelések figyelembevételével történt, a települési szennyvíztisztításról szóló 91/271 EGK Irányelvben foglaltakra is tekintettel a maximális heti terhelés alapján megállapítható átlagos szennyvízmennyiségekre történõ vizsgálat esetén a szennyvíztisztító telepek kihasználtsága a jelen értékelésben foglaltaknál kedvezõbb mutatókat eredményezne. A Balaton térségi, valamint az egyéb üdülõkörzetben elhelyezkedõ szennyvíztisztító telepek esetében pedig, az üdülési szezonban megnövekedõ szennyvízmenynyiségek fogadására, tisztítására történõ felkészülés az üdülõszezonon kívüli idõszakban „fölösleges” kapacitások rendelkezésre állását eredményezheti. (További gondot jelenthet bizonyos – elválasztott rendszerû közcsatorna terhelések fogadására kialakított – szennyvíztisztító telepeknél az esetenként nem kívánatos többletterhelést jelentõ csapadékvizek kapacitás-kihasználtsági ingadozást okozó jelenléte.) A vizsgált szennyvíztisztító telepek kapacitásának értékelése során – eddigi szakmai tapasztalatokra, ismeretekre alapozottan – azokat a szennyvíztisztító telepeket tekintettük alulterheltnek, amelyeknek mind az átlagos hidraulikai, mind az átlagos szerves anyag (BOI5) kapacitáskihasználtsága a 60% alatti értékre adódik, megfelelõen terhelt, ahol a kapacitás-kihasználtság legalább egyik értéke: 60-100% közötti, túlterhelt, ahol ez az érték >100%-nál. Ennek alapján a 3. táblázatának megfelelõen az 540 db szennyvíztisztító telep közül 183 db (34,0%) szennyvíztisztító telep Magyarországon alulterheltnek minõsíthetõ, megfelelõen terhelt 287 db (53,1%), a túlterhelt szennyvíztisztító telepek száma pedig 70 db (12,9%). Szennyvíztisztító telepek Kategóriái (kk: átlagos kapacitáskihasználtság)
Száma (db)
Aránya az összeshez (%)
Alulterhelt: „A” (kkhidraul. és kkBOI5< 60%)
183
34,0
Megfelelõen terhelt: „M” (60% < kkhidraul.; kkBOI5 < 100%)
287
53,1
Túlterhelt: „T” (kkhidraul.; kkBOI5 > 100%)
70
12,9
3. táblázat. Kapacitás kihasználtsági kategóriák az 540 megvizsgált szennyvíztisztító telepen
6
HÍRCSATORNA
A feldolgozás szempontjából további szûkítést alkalmaztunk, arra a körülményre is figyelemmel, hogy a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a 15.000 LE terhelést meghaladó szennyvízkibocsátású szennyvízelvezetési agglomerációk területén elvégzendõ szennyvízelvezetési, -tisztítási feladatokat a 2010. december 31-i teljesítési határidõ megjelölésével kiemelten kezeli. Ennek alapján a fenti szempontok szerint alulterheltnek minõsített szennyvíztisztító telepeken belül 36 db (19,7%) szennyvíztisztító telep található, amelynek lakosegyenértékben kifejezett átlagos tisztítási kapacitása 15 000 LE feletti. Az alulterhelt 15.000 LE tisztítási kapacitás feletti szennyvíztisztító telepek környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok mûködési területe szerinti megoszlását a 4. táblázat tartalmazza. Az alulterhelt szennyvíztisztító telepek közül ezen 15.000 LE terhelést meghaladó tisztítási kapacitású szennyvíztisztító telepekkel érintett önkormányzatoknak kell elsõsorban törekedniük arra – a szennyvízbírságos kérdések rendezése mellett és az elõírt határidõt is szem elõtt tartva – hogy a szennyvíztisztító telepekhez kapcsolódó közcsatorna beruházásokat – a lehetséges támogatási konstrukciók igény szerinti hasznosítása útján – a vonatkozó tervek szerint megvalósítsák. (Elõbbiekre tekintettel ezen 36 db szennyvíztisztító telep véleményezésére az országos összegzõ fõigazgatósági zárójelentés készítésénél külön figyelmet fordítottunk, ennek megfelelõen a kihasználatlanság körülményeinek – területi jelentésekre alapozott – elemzésére, a javaslatok megfogalmazására egyenkénti szöveges értékelések kerültek összeállításra.) Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság
Szennyvíztisztító telepek száma (db)
01
GYÕR
2
02
BUDAPEST
4
03
BAJA
2
04
SZÉKESFEHÉRVÁR
4
05
PÉCS
6
06
SZOMBATHELY
0
07
NYÍREGYHÁZA
3
08
MISKOLC
8
09
DEBRECEN
1
10
SZOLNOK
3
11
SZEGED
2
12
GYULA
1
ÖSSZESEN:
36
4. táblázat. Az alulterhelt, nagyobb mint 15 000 LE tisztítási kapacitású szennyvíztisztító telepek területi megoszlása
A részletes elemzésekben szereplõ adatok rávilágítanak arra, hogy számos esetben az adatok megbízható-
sága megkérdõjelezhetõ, ezért egyes szennyvíztisztító telepek adatait utóellenõrzés során pontosítani szükséges. Ebben a munkában segítséget jelenthet „A 15 000 lakosegyenérték feletti agglomerációk felmérése csatornázottság és szennyvíztisztítás szempontjából Magyarországon, valamint EU támogatásra alkalmas projektjavaslatok kidolgozása” tárgyú közbeszerzés 2006. évben lezáruló végrehajtása. Az országos összegzõ fõigazgatósági zárójelentés kapacitás-kihasználtsági jellemzõket és a települési folyékony hulladékok fogadására vonatkozó üzemeltetõi adatszolgáltatást is bemutató MS Excel típusú táblázatrendszerében a táblázati oszlopok között az intézkedési javaslatok kialakításában is szerepet játszó bekötött és nem bekötött lakások arányára, valamint az esetleges szennyvízbírságolásra vonatkozó információk is szerepelnek. A „Megjegyzés, intézkedési javaslat” rovatban található „Rákötés, jegyzõi feladat” megfogalmazás arra utal, hogy a szennyvíztisztító telep alulterhelt és a közcsatornával ellátott területen lévõ bekötetlen lakások aránya nagyobb az – esetleg területi sajátosságokra viszszavezethetõ – elfogadhatónál. Szennyvízcsatorna építés („Szcsat. építés”) intézkedési javaslat esetén a szennyvíztisztító telep alulterhelt, továbbá a bekötött lakások aránya – a még csatornázatlan területek miatt – elmarad a tervezettõl és viszonylag alacsonynak tekinthetõ a közcsatornával ellátott területen lévõ bekötetlen lakások aránya. „Szennyvíztelep bõvítés” javaslat pedig, ott szerepel, ahol a szennyvíztisztító telep túlterhelt. Ezek a szennyvíztisztító telepek – különösen a szervesanyag kapacitáskihasználtság szempontjából túlterheltek – zömében mind szennyvízbírságos telepek, amelyeknél – az egyedi sajátosságoknak megfelelõen – „szennyvíztisztító telep intenzifikálás” vagy „szennyvíztisztító telep bõvítés” szerepel intézkedési javaslatként. (Ez a probléma számos esetben az adott területen szükség szerint esetleg jelentkezõ szennyvízcsatorna hálózat bõvítését is gátolhatja.) A fentiekre figyelemmel az alulterhelt szennyvíztisztító telepek – kiemelést érdemlõ – jellemzõit, a kihasználatlan telepek kihasználtságának növelésére irányuló intézkedési javaslatok elemzését – az összefüggéseket látványosan prezentáló – 5-9. táblázatok adataira alapozva részletezzük. A táblázatok struktúráját tekintve a tisztítási kapacitás kategóriákat a nemzeti szennyvízprogram hatályos jogszabályában [25/2002. (II.27.)] a szennyvízelvezetési, -tisztítási feladatok rendezése tekintetében elõírt teljesítési határidõkre figyelemmel alakítottuk ki. Megjegyezzük egyúttal, hogy az országos teljes körû kiértékelésen belül a hazánk településstruktúrája szempontjából domináns 2.000 LE alatti szennyvízterhelési
7
HÍRCSATORNA
kategória megjelenítése abból a szempontból is indokolt, mivel a Vízgazdálkodási törvény (Vgtv.) – szennyvíztisztítási irányelv jogharmonizációját megalapozó – módosítása – ebben a körben (a hazai sajátosságokra figyelemmel) bizonyos vízföldtani, vízbázis-védelmi indokoltság esetén kötelezõ önkormányzati feladatként nevesíti a szennyvízelvezetési, -tisztítási feladatok megoldását. (Ebben a csoportban feladat-teljesítési határidõt jogszabály ugyan nem határoz meg, de a Víz Keretirányelv vizek jó állapotának elérését megcélzó 2015. december 22-i elõírása e tekintetben is iránymutatást jelent.)
(LE)
(db)
Ebbõl a bekötetlen lakások aránya > 20% (db)
(%)
tk.> 15.000
36
11
30,6
tk. < 15.000
147 (3 TFH)
72
50,0
Összesen
183 (3 TFH)
83
46,1
2.000 < tk. < 15.000
97 (1 TFH)
45
46,8
tk. < 2000
50 (2 TFH)
27
56,3
5. táblázat. A nem bekötött lakások helyzete az alulterhelt szennyvíztisztító telepek körében
Az 5. táblázati adatokat vizsgálva a tisztítási kapacitás (tk.) kategóriákon belül az alulterhelt szennyvíztisztító telepek (összesen 183 db) között magasnak tekinthetõ a 15.000 LE terhelést meg nem haladó tisztítási kapacitású telepek száma (147 db), ezek túlnyomó része (97 db) pedig a 2.000 és 15.000 LE közötti csoportban található. A 15.000 LE tisztítási kapacitást meg nem haladó körben olyan szennyvíztisztító telepek is elõfordulnak, amelyeken kizárólag csak települési folyékony hulladék (TFH) fogadás történik. Miután a bekötetlen lakások aránya ezen eseteknél nem értelmezhetõ, ezért a százalékos adatok ilyen értelmû korrekciókkal kerültek kiszámításra. A 147 db 15.000 LE tisztítási kapacitást meg nem haladó alulterhelt szennyvíztisztító telep közül 65 db fogad TFH-t, ezen belül pedig 3 db a kizárólag TFH-t fogadó telepek száma. A szennyvízbírságos kérdések alakulását és a „ténylegesen „alulterhelt” szennyvíztisztító telepek adatait a 6. táblázat mutatja be. A 183 db alulterhelt szennyvíztisztító telephez kapcsolódóan a 20%-nál nagyobb arányú bekötetlen lakások százalékos aránya (46,1%) szempontjából levonható az a következtetés, miszerint a 15.000 LE tisztítási kapacitás felett kisebb százalékban (30,6%) fordulnak elõ ilyen körben bekötetlen lakások, mint a hivatkozott tisztítási kapacitást meg nem haladók esetében (50,0%). E kategórián belül pedig a „kicsiknél” (tk.<2.000 LE) mutatkozik bekötés szempontjából a – szennyvíztisztító
Alulterhelt szennyvíztisztító telepek
Tisztítási kapacitás (tk.)
Száma
(LE)
(db)
(db)
(db)
(%)
(db)
(%)
tk.> 15.000
36
1
15
41,7
20
55,6
tk. < 15.000
147 (3 TFH)
12
83
56,4
52
35,4
Összesen
183 (3 TFH)
13
98
53,6
72
39,3
2.000 < tk. < 15.000 97 (1 TFH)
5
53
54,6
39
40,2
50 (2 TFH)
7
30
60,0
13
26,0
tk. < 2000
Alulterhelt szennyvíztisztító telepek Tisztítási kapacitás (tk.) Összesen
telepek terhelésének javítását is szolgáló – legtöbb elvégzendõ feladat (a 20%-nál nagyobb bekötetlen lakásarány: 56,3%). KÖTEVIFE Szennyvízbírságos által nem problémákkal vizsgált terhelt
„Ténylegesen” alulterhelt
6. táblázat. A szennyvízbírságos kérdések alakulása és a „ténylegesen” alulterhelt szennyvíztisztító telepek
(Az elõbbieket azonban az érintett lakosok oldaláról tekintve megállapítható, hogy a kisebb százalékot mutató adatok – a nagyobb lakosságszámú területek érintettségével – az ország elõtt álló feladatok szempontjából összességében nagyobb bekötetlen lakásszámot jelentenek.) A táblázat adatai szerint a 183 db alulterhelt szennyvíztisztító telep között 98 db (53,6%) szennyvízbírságos telep szerepel. Ezeket a szennyvíztisztító telepeket azonban még alacsony kapacitás-kihasználtsági mutatók mellett sem lehet valójában alulterheltnek értékelni, ezért a zárójelentés táblázatrendszerének intézkedési javaslatában szereplõ megjegyzések (rákötés jegyzõi feladat/szvcsat. építés) csakis a bírságolással összefüggõ – a befogadó vízvédelmi elõírásainak megfelelõ határértékekre történõ tisztítást szolgáló – technológiai kérdések rendezése után értelmezhetõk. Elõbbiekre figyelemmel – bevezetve a „ténylegesen” alulterhelt kategóriát – a 183 db szennyvíztisztító telep közül 72 db (39,3%) tekinthetõ „ténylegesen” alulterheltnek. (A szennyvízbírságos kérdések vizsgálatánál a jellemzõk megállapítása szempontjából – az érintett táblázatokban megadott – KÖTEVIFE által nem vizsgált szennyvíztisztító telepek szûrésre kerültek.) A részletes adatokat tekintve megállapítható, hogy a 15.000 LE tisztítási kapacitást meg nem haladó körben nagyobb százalékban (56,4%) szerepelnek szennyvízbírságos és kisebb százalékban (35,4%) „ténylegesen” alulterhelt szennyvíztisztító telepek, mint a 15.000 LE fölötti kategóriában, ahol ezek az eredmények 41,7%ra, illetve 55,6%-ra adódnak. Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy a 2.000 LE tisztítási kapacitás alatti körben találhatók a legnagyobb arányban (60,0%) szennyvízbírságos és a legkisebb arányban (26,0%) „ténylegesen” alulterhelt szennyvíztisztító telepek. Az alulterhelt szennyvíztisztító telepek közül pedig a 15.000 LE fölötti kategóriában fordul elõ
8
HÍRCSATORNA
A 7. táblázatban bemutatott, az alulterhelt szennyvíztisztító telepeket jellemzõen érintõ kétféle intézkedési javaslat adatai – a fentiekben említett komplex szemléletû megközelítésnek megfelelõen – további két (8. és 9.) táblázatban részletezésre kerülnek. A szennyvízbírságos kérdések bemutatása nélküli táblázatban a kétféle intézkedési javaslat egymáshoz viszonyított adatai alapján jól látható, hogy az alulterhelt 15.000 LE tisztítási kapacitás feletti szennyvíztisztító telepek esetében nagyobb százalékban (55,6%) okoz problémát a szennyvízcsatorna kiépítésének a hiánya, mint a közcsatornával ellátott területeken lévõ lakások bekötésének megoldatlansága (33,3%). A 15.000 LE tisztítási kapacitást meg nem haladó kategóriában ezek az arányok éppen fordítva mutatkoznak (közcsatorna kiépítésének hiánya: 38,9%, bekötések megoldatlansága: 50,7%). A szennyvízbírságos kérdéseket is ábrázoló 8. és 9. táblázatok adatai szerint azonban mindkét esetben a tk.<=15.000 LE kategóriában erõteljesebben jelentkeznek a szennyvízbírságos problémák, mint a tk.>15.0000 LE kategóriában. Elõbbi körülmény ismét megerõsíti már az elõzõ pontban is rögzített azon megállapítást, miszerint a „ténylegesen” alulterhelt szennyvíztisztító telepek legnagyobb arányban a – tisztítási technológia, vízvédelmi elõírások szempontjából legjobb eredményeket mutató – 15.000 LE fölötti csoportban találhatók. A „nagyok” leginkább a „szennyvízcsatorna építés” intézkedési javaslattal érintettek és ez esetben meghatározóbban jelentkeznek szennyvízbírságos problémák is,
legkisebb arányban (41,7%) szennyvízbírságos és a legnagyobb arányban (55,6%) „ténylegesen” alulterhelt szennyvíztisztító telep. Az elõbbiek szerint kiemelt mutatók amellett, hogy rávilágítanak a kérdéskör – ezen pont bevezetõjében említett – komplex szemléletû megközelítésének fontosságára, látványosan prezentálják azt a szakemberek számára ismert körülményt, miszerint – az adott kategóriákat tekintve – a tisztítási technológia, vízvédelmi elõírások szempontjából a „legjobb” eredmények a 15.000 LE fölötti szennyvíztisztító telepeknél, a legrosszabbak pedig a 2.000 LE alattiaknál mutatkoznak. Elõbbi körülmény azt eredményezi, hogy a „ténylegesen” alulterhelt szennyvíztisztító telepek szempontjából szükséges intézkedések (rákötés jegyzõi feladat/szvcsat. építés) meghozatala a – szennyvízbírságos problémákkal legkevésbé terhelt – 15.000 LE fölötti kört érinti leginkább, a szennyvízbírságos kérdések tekintetében problémásabb 2.000 LE alattiakat, pedig a legkevésbé. Tisztítási kapacitás (tk.) (LE)
Intézkedési javaslat Alulterhelt szvt. telepek „rákötés jegyzõi feladat” „szennyvízcsatorna építés” (db)
(db)
(%)
(db)
(%)
tk.> 15.000
36
12
33,3
20
55,6
tk. < 15.000
147 (3 TFH)
73
50,7
56
38,9
Összesen
183 (3 TFH)
85
47,2
76
42,2
2.000 < tk. < 15.000
97 (1 TFH)
49
1,0
38
39,6
tk. < 2000
50 (2 TFH)
24
50,0
18
37,5
7. táblázat. Domináns intézkedési javaslatok az alulterhelt szennyvíztisztító telepek körében
A „rákötés jegyzõi feladat” intézkedési javaslat
Tisztítási kapacitás (tk.)
Alulterhelt szvt. telepek
(LE)
(db)
(db)
(%)
(db)
(db)
(%)
(db)
(%)
tk.> 15.000
36
12
33,3
1
4
33,3
7
58,3
tk. < 15.000
147 (3 TFH)
73
50,7
5
43
58,9
25
34,2
Összesen
183 (3 TFH)
85
47,2
6
47
55,3
32
37,6
2.000 < tk. < 15.000
97 (1 TFH)
49
51,0
1
29
59,2
19
38,8
tk. < 2000
50 (2 TFH)
24
50,0
4
14
58,3
6
25,0
Szvt. telepek összesen
KÖTEVIFE által nem vizsgált szennyvízbírságos problémákkal terhelt
„ténylegesen” alulterhelt
8. táblázat. A „rákötés jegyzõi feladat” intézkedési javaslat A „rákötés jegyzõi feladat” intézkedési javaslat
Tisztítási kapacitás (tk.)
Alulterhelt szvt. telepek
(LE)
(db)
(db)
(%)
(db)
(db)
(%)
(db)
(%)
tk.> 15.000
36
20
55,6
0
9
45,0
11
55,0
tk. < 15.000
147 (3 TFH)
56
38,9
5
28
50,0
23
41,1
Összesen
183 (3 TFH)
76
42,2
5
37
48,7
34
44,7
2.000 < tk. < 15.000
97 (1 TFH)
38
39,6
3
17
44,7
18
47,4
tk. < 2000
50 (2 TFH)
18
37,5
2
11
61,1
5
27,8
Szvt. telepek összesen
KÖTEVIFE által nem vizsgált szennyvízbírságos problémákkal terhelt
9. táblázat. A „szennyvízcsatorna építés” intézkedési javaslat
„ténylegesen” alulterhelt
9
HÍRCSATORNA
mint a „rákötés jegyzõi feladat” intézkedési javaslat esetében, amely körülmény ez utóbbi körben nagyobb „ténylegesen” alulterhelt adatokat eredményez. Jelezni szükséges, hogy a táblázatok vizsgálata során további hasznos következtetések is levonhatók az alulterhelt szennyvíztisztító telepek száma, illetve – a mögöttes adatként kezelhetõ – érintett lakosságszám, valamint az ország elõtt álló megoldatlan feladatok tekintetében. (Alacsony százalékos jellemzõhöz pl. egy adott esetben – kategóriától függõen – magas alulterhelt szennyvíztisztító telepszám és magas lakosságszám is tartozhat és fordítva.) Ismételten kiemelni érdemes azonban, hogy a ténylegesen alulterhelt viszonyokat – a korábbiakban már részletett módon – csakis a befogadó vízvédelmi elõírásainak megfelelõ határértékekre történõ tisztítást szolgáló technológiai kérdések rendezését követõen lehet majd szakszerûen értékelni. A táblázatokban szereplõ „rákötés jegyzõi feladat” intézkedési javaslattal kapcsolatban rögzíteni szükséges, hogy a közcsatornával ellátott területeken lévõ bekötetlen lakások közcsatornára történõ rákötését – a túlnyomórészt központi támogatások útján megvalósult önkormányzati közcsatornák cél szerinti alapfunkcióját is tekintve – a hatályos jogszabályokra alapozott jelenlegi jogi környezet nem ösztönzi hatékonyan. (Az építési és használatbavételi eljárás során a helyi önkormányzat az engedélyek kiadásánál – a jelenleg érvényben lévõ 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet alapján – már nem írhatja elõ (mint régebben az ÉVM rendeletre alapozott OÉSZ-re hivatkozva) a késõbb megvalósításra kerülõ közcsatornára való csatlakozás egy éven belüli szükségességét. A jogszabály az építmény elhelyezésével összefüggésben a rákötés elõírásáról csak a közcsatorna megléte esetén rendelkezik. A közcsatornára való rákötés jegyzõi elrendelésére, a kötelezésre pedig jelenleg csak a közegészségügyi, a környezetvédelmi és a vízgazdálkodási jogszabályok megsértése esetén kerülhet sor [38/1995. (IV. 5.) Korm.r.].) Jellemzõen azok az önkormányzatok, amelyek vízföldtani és/vagy egyéb sajátos indokok alapján a kötelezés eszközével is élhetnének, helyi önkormányzati rendelet megalkotása útján gondoskodnak a közcsatornával ellátott területeken élõk rákötési hajlandóságának fokozásáról. Az egyértelmû megoldást azonban a vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkezõ szennyvízelvezetõ mûre történõ csatlakozási kötelezettség törvényben történõ elõírása jelentené. A kötelezettség elõírását korábban a Vízgazdálkodási törvény (Vgtv.) módosítás-tervezetével és a tervezett új víziközmû szolgáltatási szabályozás elõkészítésével összefüggésben, továbbá egyéb fõigazgatósági szakmai véleményekben is számos esetben javasoltuk. Az elõírás bevezetésének szükségességét az a
tény is megalapozza, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást elõkészítõ jogharmonizáció keretében módosított Vgtv. – meghatározott körben – a települési önkormányzat kötelezõ feladataként nevesíti a szennyvízelvezetésrõl, -tisztításról való gondoskodást. Megjegyezzük továbbá, hogy a bekötések kötelezõ megvalósítása – a csatornázott területek jelenlegi, az ország összes lakásszámára vetített kb. 10%-os bekötetlen lakás-arányának csökkenésével és az ország csatornázottsági mutatóinak emelkedésével – Magyarország csatornázási helyzetén is pozitív értelmû, markáns változást eredményezne. 4. A települési folyékony hulladék fogadás A TFH fogadásával kapcsolatos kérdések elemzésénél a környezetvédelmi és vízügyi igazgatósági megállapítások alapján, valamint az összegzõ gyulai és miskolci véleményekre figyelemmel megállapítható, hogy az Intézkedési terv végrehajtásához kapcsolódó TFH adatszolgáltatások olyan mértékben hiányosak, illetve hiányoznak, hogy ezekre alapozottan jelenleg nem lehet megbízható országos kiértékelést adni a tekintetben, hogy mely szennyvíztisztító telepek és milyen feltételekkel alkalmasak TFH fogadására. Azoknál az alulterhelt szennyvíztisztító telepeknél, amelyek nem szennyvízbírságosak, az üzemeltetõi adatszolgáltatások, nyilatkozatok segíthették volna – a megfelelõ TFH elõkezelõ létesítésének függvényében – az elõbbi kérdéskör megítélését. Az ilyen jellegû adatok pontosítására – a konkrét esetekben az üzemeltetõkkel történõ igény szerinti többszöri helyszíni egyeztetések mellett – vélhetõen a szennyvíztisztító telepek kapacitásának már éveken át mûködõ felülvizsgálati gyakorlata, a mennyiségi és minõségi eredmények – lehetõség szerint – számítógéppel segített üzemszimulációs feldolgozása nyújthat majd megfelelõ lehetõséget.
IV. Következtetések Az Intézkedési terv végrehajtásának tapasztalatai alapján megerõsíthetõ az a már korábban is megfogalmazott vélemény, miszerint a települési szennyvíztisztító telepek kapacitásának szennyvíz mennyiségi és minõségi adatokra alapozott felülvizsgálata – figyelemmel egyúttal Magyarország európai uniós tagságával összefüggésben a települési szennyvíztisztításról szóló 91/271 EGK Irányelv végrehajtásából fakadó jelentéstételi, adatszolgáltatási feladatokra – rendszeres karbantartást igényel. Elõbbiekre, valamint az eredmények – nemzeti szennyvízprogrammal összefüggõ – hasznosíthatóságra is tekintettel megállapítható, hogy az üzemeltetõi mérési eredmények feldolgozott adatainak és értékelésének évenkénti sok-szempontú összegzését folytatni szükséges.
10
HÍRCSATORNA
A hivatkozott Irányelv 15. cikkébõl eredõ folyamatos tagállami adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése érdekében a települési szennyvíz információs rendszer átalakítás elõtt áll. Az átalakításra kerülõ települési szennyvíz információs rendszer KÖVÍZIG-ek adatgyûjtésére, adatellenõrzésére, információértékelésére alapozott mûködtetése, a megbízható, pontos adatok rendelkezésre állása szempontjából is alapvetõ fontosságú a területi szervek szennyvíztisztító telepek kapacitás-kihasználtsági felülvizsgálatával összefüggõ folyamatos karbantartó tevékenységének biztosítása, a mérési eredmények információs rendszerhez kapcsolódó hasznosítása. (Ennek megfelelõen a szennyvíz mérési eredmények adatainak nyilvántartásához és feldolgozásához kiadott Útmutatónak és azok mellékleteinek – a folyamatosan keletkezõ tapasztalatok, észrevételek alapján történõ – felülvizsgálatáról, korszerûsítésérõl, karbantartásáról az éves adatszolgáltatási határidõt megelõzõ idõszakban gondoskodni szükséges.)
V. A jövõ feladatai A területi szervek operatív tevékenysége szerepet játszhat abban is, hogy az önkormányzati tulajdonú szennyvíztisztító telepeket – önkormányzati többségi részesedéssel – üzemeltetõ gazdálkodó szervezetek felismerjék a kapacitás-kihasználtság biztosításának szükségességét. A kapacitás-kihasználtság rendbetétele csakis úgy értelmezhetõ, amennyiben a meglévõ rendszer elõírásoknak megfelelõen beszabályozott
mûködtetése mellett a még csatornával, bekötésekkel csatlakozni szándékozók (lakosság, üdülõk, intézmények, ipar, stb.) számbavétele és – lehetõség szerint – az esetleges igényeknek megfelelõ TFH fogadására történõ feltételek (TFH elõkezelõ, stb.) biztosítása is megtörténik. Ezeknek a kérdéseknek a rendezését, a kapacitáskihasználtsággal, szennyvízbírsággal összefüggõ problémák megoldását nagymértékben segítheti a területi szervek koordinációs munkája, operatív tevékenysége, ideértve különösen a kapcsolattartást, az együttmûködést a tárgykörben érintett szervezetekkel, üzemeltetõkkel, önkormányzatokkal és felügyelõségekkel. Az Útmutatónak és azok mellékleteinek – fentiekben részletezett – folyamatos karbantartási, évenkénti felülvizsgálati, korszerûsítési feladatellátása mellett szükségesnek mutatkozik továbbá, a LE-ben kifejezett kapacitás széleskörû bevezetésének megoldása, az 1 LE lakossági szennyvízkibocsátás g BOI5/fõ/d-ban kifejezett értékének – esetleg munkacsoport tevékenység keretében, tervezési útmutató összeállítása útján történõ – pontosítása. Összegzésképpen megállapítható, hogy a fentiekben részletezett feladatellátás végrehajtásának segítésében, a tárgykörrel kapcsolatosan esetleg aktuálisan felmerülõ problémák, újszerû helyzetek kezelésében, a vitatott kérdések tisztázásában a – 2005. november 10-én megtartott – víziközmû szakmai konzultációhoz hasonló országos értekezleteknek a jövõben is meghatározó szerepe lehet.
MaSzeSz az Interneten Elkészült a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség weblapja (www.maszesz.hu). Mostantól a cím alatt friss információkhoz juthatnak kedves tagjaink. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket internetes megjelenésünk. Kérjük, hogy amennyiben rendelkezik internetes kapcsolattal, jelezze azt a emailcímen. Szeretnénk tagjaink között az információ-áramlást még naprakészebbé tenni, s ehhez nagyon jó eszköznek látszik az internet. A weblapot a Macrosolid Internet Consulting segítségével készítettük el, mely cég a MaSzeSz tagoknak, szolgáltatásai listás árából, kedvezményt nyújt. MacroSolid Internet Consulting 1024 Budapest, Kisrókus u. 3. III. 1. Hotline: 06209-980-998 T/F: 316-6129 T: 336-1267 • 336-1268 www.macrosolid.com
[email protected]
11
HÍRCSATORNA
KUTATÁSOK A SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI MELLÉKTERMÉKEK KORSZERÛ KEZELÉSÉNEK FEJLESZTÉSÉRE DR. VERMES LÁSZLÓ egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék
I. A csatornaiszappal és a rácsszeméttel végzett tenyészedény kísérletek I./1. Bevezetés A Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Program (NKFP) keretében 2002-ben, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezõgazdasági Kémia Technológia Tanszékének vezetésével megalakult konzorcium sikeres pályázata alapján K+F támogatást nyert el a Korszerû szennyvíztisztító rendszerek kialakítása az EU csatlakozás tükrében, címû projekt kidolgozására. A kutatás fõ feladatai és részfeladatai túlnyomórészt magának a szennyvíztisztítási technológiának egyes kérdéseit és részfolyamatait vették vizsgálat alá, de helyet kapott a programban a szennyvíztisztítási melléktermékek kezelési és elhelyezési, illetve hasznosítási lehetõségeinek vizsgálata is, hiszen ezek nélkül nem lehet teljes a szennyvizek tisztítása, a tisztítási folyamat egészének fejlesztése. A jóváhagyott kutatási programban öt részfeladat foglalkozott ezzel a területtel, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Talajtani és Vízgazdálkodási Tanszéke koordinálásában, több konzorciumi partner és más intézmények szakértõinek bevonásával. A mostani cikksorozatban a kutatás során elért legfontosabb eredmények rövid ismertetésével arra törekszünk, hogy a települési szennyvíztisztításban érintettek minél szélesebb köre megismerje és a napi gyakorlatban alkalmazza is ezeket az eredményeket, az egyre hatékonyabb szennyvíztisztítás érdekében. I./2. A kísérlet célja A szennyvíztisztítási technológiák gyakorlati alkalmazása során jelentõs gondot okoz a víz fázis eredményes tisztítása közben kiküszöbölhetetlenül keletkezõ melléktermékek – pl. a csatornaiszap, a rácsszemét, a szennyvíziszap – kezelése és ártalommentes, a környezeti követelményeknek megfelelõ elhelyezése, illetve hasznosítása. Utóbbi feladatok nem csupán mûszakilag, hanem gazdaságilag is a nagyobb részét teszik ki a tisztítástechnológia egészének, ezért racionális megoldásuk lehetõségeinek keresése a fejlesztési célkitûzések között elõke-
lõ helyen szerepel. Sok szennyvíztisztító telepünkön ma még általános az a gyakorlat, hogy ezeket a melléktermékeket – rendszerint elfogadható mértékû víztelenítés után – a települési hulladékok számára létesített hulladéklerakókba szállítják, és ott nyernek végleges elhelyezést, függetlenül attól, hogy más elhelyezésük vagy hasznosításuk megvalósítható-e, vagy sem. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény azonban elõírja, hogy a kommunális lerakókban csökkenteni kell a szerves eredetû és összetételû hulladékok arányát, ami közvetlenül érinti ezeket a hulladékféleségeket, ezért keresni kell azokat a módszereket, amelyek segítségével kiváltható a hulladéklerakókba történõ elhelyezésük. Ennek megfelelõen fordult ismételten a figyelem a szennyvíztisztítási melléktermékek hasznosítással egybekötött elhelyezésének megoldása felé, amihez azonban – éppen a hasznosíthatóság kimutatására – újabb kísérletek végzése vált szükségessé, különösen a csatornaiszap és a rácsszemét esetében, hiszen ezekrõl nem álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyek a szennyvíziszap hasznosíthatóságáról már korábbi kutatások eredményeképpen ismertek voltak (Vermes, 2003). Az NKFP projekt keretében beállított tenyészedény kísérletek célja tehát az volt, hogy megtudjuk, mezõgazdaságilag hasznosíthatóak-e egyáltalán, s ha igen, milyen mértékben a települési szennyvíztisztító telepeken keletkezõ csatornaiszapok és a rácsszemét? I./3. A kezelések A kísérleteket a Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt. Délpesti Szennyvíztisztító Telepén, zárt, de természetes fénnyel kellõen megvilágított helyen állítottuk be 2003. szeptemberében. Gyakorlatilag három párhuzamos kísérletsorozatra került sor, amelyben a kérdéses melléktermékek különbözõ adagjainak és talajos keverékeinek a hatását vizsgáltuk a választott jelzõnövény (árpa) növekedésére: az A-jelû kísérletben a rácsszemét és talaj keverékei, a B-jelûben a csatornaiszap és talaj keverékei, a C-jelûben pedig a két melléktermék együttesen és talajjal különbözõ arányokban keverve szerepeltek, minden kísérletben öt-öt kezelésben és kezelésenként négy-négy ismétlésben. Az egyes kezeléseket részletesen az I/1. táblázat foglalja össze.
12
HÍRCSATORNA
I/1. táblázat – A csatornaiszap és a rácsszemét hasznosíthatóságának vizsgálatára beállított tenyészedény kísérlet kezelései (FCSM Délpesti Szennyvíztisztító Telep, 2003) Kezelés jele A/I A/II A/III A/IV A/V
Kezelés megnevezése termõtalaj (kontroll) termõtalaj:rácsszemét termõtalaj:rácsszemét termõtalaj:rácsszemét rácsszemét önmagában
Keverési arány 100% 75:25% 50:50% 25:75% 100%
B/I B/II B/III B/IV B/V
termõtalaj (kontroll) termõtalaj:csatornaiszap termõtalaj:csatornaiszap termõtalaj:csatornaiszap csatornaiszap önmagában
100% 75:25% 50:50% 25:75% 100%
C/I C/II C/III C/IV C/V
termõtalaj (kontroll) termõtalaj:rácsszemét+csatornaiszap termõtalaj:rácsszemét+csatornaiszap termõtalaj:rácsszemét+csatornaiszap rácsszemét+csatornaiszap önmagában
100% 75:25% 50:50% 25:75% 100%
A kísérletekhez a termõtalajt az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének nagyhörcsöki kísérleti telepérõl hoztuk, ahol már eddig is számos kisparcellás és félüzemi kísérletet végeztek különféle anyagok, leginkább nehézfémek talajra és növényekre gyakorolt hatásainak vizsgálatára. Az innen hozott eredeti (tehát nem kezelt, kontrollként szereplõ terület legfelsõ rétegébõl származó) termõtalaj löszön kialakult mészlepedékes csernozjom talaj, amelynek részletes leírását és összetételét a kutatásokról szóló második részjelentésünk ismerteti (Második és …, 2004). A kísérletben alkalmazott csatornaiszap és rácsszemét kémiai vizsgálatai kitértek mindazon komponensek meghatározására, amelyeket a szennyvíziszapok mezõgazdasági felhasználását szabályozó 50/2001. (IV.3.) számú kormányrendelet elõír. Az eredmények alapján mindkét melléktermék megfelel a mezõgazdasági hasznosításra elõírt követelményeknek. A kísérletek beállítására 2003. szeptember 25-én került sor, amikor a kísérleti tervben szereplõ keverékekkel a tenyészedények betöltése, majd a jelzõnövényként választott õszi árpa magok (edényenként 20-20 szem) beültetése megtörtént. A Karola fajtájú árpa magokat ugyancsak a TAKI kísérleti telepétõl kaptuk. Az edények aljára kavicsos mosott sóderréteget helyeztünk, amely a belenyúló mûanyag csövön keresztül a betöltött közeg levegõztetését, illetve az esetleges többletvíz felfogását volt hivatva ellátni. Az edényeket egységesen a talaj szántóföldi vízkapacitásának 75%-a mértékéig csapvízzel nedvesítettük. I./4. Az eredmények és értékelésük A tenyészedényeken ezt követõen rendszeres észleléseket végeztünk, ami kiterjedt a talaj és a növények állapotának megszemlélésére és különösen a jelzõnövénye-
ken végzett csíraszámlálásra, valamint edényenként a legmagasabb hajtások hosszának többszöri mérésére. Az elvégzett mérések részletes eredményeit a már említett második részjelentésünk tartalmazza. A tenyészedény kísérletek befejezése és a kísérlet lebontása 2003. október 29-én történt, amikor edényenként sor került a jelzõnövények föld feletti részeinek levágására, majd a levágott növényi szár és levél zöld- és száraz súlyának lemérésére. A kezelésenként kapott légszáraz termésekbõl a beltartalmi értékek meghatározása, különösen az elemfelvétel kimutatása céljából laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk, amelyeknek eredményeit ugyancsak második részjelentésünk foglalja össze. Az eredmények részletes elemzése során elvégeztük a tenyészedényenként kapott zöld-, illetve száraz növénysúlyok statisztikai értékelését (I/2. táblázat), valamint elkészítettük a jelzõnövények növekedés-menetét mutató grafikonokat, amelyek – a HÍRCSATORNA következõ számában közlésre kerülõ – harmadik részjelentésben találhatók. Ezek vizsgálata nyomán megállapítható, hogy a rácsszemét esetében az A/V. és az A/II. kezelések meghaladták a kontroll terméseredményét, bár a különbségek nem szignifikánsak. A másik két kezelés eredménye a kontrollé alatt maradt. A növekedésmenetek is azt jelzik, hogy az egyes kezelések alig térnek el a kontrollétól, vagyis gátló hatás nem jelentkezett, a két legjobb kezelésnél viszont enyhe trágyázó hatás érvényesül. A csatornaiszappal végzett kísérletben a kezelések mindegyikének terméseredménye meghaladta a kontrollét, és a különbségek minden kezelésnél szignifikánsak SzD (5%) szignifikancia szinten. A növekedésmeneteket mutató grafikonok is alátámasztják, hogy a kezelések jobbak voltak a kontrollnál, törés bennük nem tapasztalható, ami egyértelmû trágyázó hatásra utal, ugyanakkor semmilyen gátló hatás egyik kezelésnél sem jelentkezik. A csatornaiszap és rácsszemét keverékével beállított kísérlet minden kezelésének terméseredménye nagyobb mint a kontrollé, a C/II. és a C/III. kezelések esetében a különbségek szignifikánsak, a másik kettõnél azonban nem. A növekedésmenetek egyenletes és a kontrollét meghaladó volta itt is az egyértelmû trágyahatást mutatja, a növények növekedésére gátló hatást nem jelez. A kezelésenként kapott légszáraz termésekbõl végzett beltartalmi – elsõsorban elemfelvételi – vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált elemek közül az összehasonlítási alapul vett kontroll talajos kezelések jelzõnövényeihez viszonyítva, a melléktermékes kezelésekben csak a Cu, a Zn, valamint a Pb és az Se értékeinél tapasztalható kismértékû túllépés, a többi elem koncentrációja a kimutathatósági érték alatt vagy annak közelében van, és nem haladja meg a kontroll növényekben mért értéket. A kismértékû, a megengedhetõ értéke-
13
HÍRCSATORNA
ken belül jelentkezõ túllépések az A-jelû kísérletben a Cu és a Zn esetében három kezelésben, a Pb esetében egy kezelésben mutatkoztak; a B-jelû kísérletben a Cu és a Zn esetében négy, az Se esetében kettõ kezelésben voltak tapasztalhatók; a C-jelû kísérletben a Cu, az Se és a Zn esetében egyaránt két-két kezelésben voltak kimutathatók. I/2. táblázat – A csatornaiszap és a rácsszemét hasznosíthatóságára beállított tenyészedény kísérlet eredményei (zöldtömeg, g) és statisztikai értékelésük (FCSM Délpesti Szennyvíztisztító Telep, 2003) Kezelés jele A/I A/II A/III A/IV A/V
2.
10,586 10,55 9,22 6,83 8,66
9,943 10,60 11,80 6,83 11,58
Variancia táblázat: Tényezõ: SQ Összes: Kezelés: Hiba:
FG
387,358 23 372,699 5 14,659 18
Összes: Kezelés: Hiba:
10,586 13,596 12,105 12,442 12,093
9,943 13,416 11,085 12,313 11,651
Összes: Kezelés: Hiba:
1.
2.
10,586 12,942 11,924 11,655 10,786
9,943 12,828 11,595 10,510 10,552 FG
437,184 23 429,830 5 7,354 18
10,517 10,937 10,005 6,830 11,017
4,25
2,77 2,20 1,3406 CV% = 11,0 Átlag 4. 11,07 13,023 13,460 12,191 10,750
10,517 13,087 12,382 12,356 11,651
MQ F-arány F-0.1% F-1% F-5% F-10% SZD(5%) 99,003 294,48 0,336
Variancia táblázat: Tényezõ: SQ
6,81
10,47 12,312 12,879 12,478 12,109
501,066 23 495,015 5 6,051 18
Kezelés jele C/I C/II C/III C/IV C/V
11,07 11,66 10,08 6,33 12,25
Ismétlések 3.
2.
FG
10,47 10,94 8,92 7,33 11,58
74,539 91,53 0,814
1.
Variancia táblázat: Tényezõ: SQ
Átlag 4.
MQ F-arány F-0.1% F-1% F-5% F-10% SZD(5%)
Kezelés jele B/I B/II B/III B/IV B/V
Ismétlések 3.
1.
6,81
4,25
Ismétlések 3.
2,77
Átlag 11,07 12,461 11,085 10,606 11,576
MQ F-arány F-0.1%F-1% F-5% 6,81
II. Félüzemi iszapkomposztálási kísérletek különbözõ adalékanyagokkal II./1. A kísérlet célja
4.
10,47 10,392 12,178 11,529 10,586
85,966 210,41 0,408
2,20 0,8613 CV% = 5,8
iszap, de különösen a rácsszemét esetében fontos követelmény azonban, hogy ezeket a melléktermékeket az iszappal való keverés elõtt kellõ mértékben aprítsák, vagyis eredetileg heterogén, darabos szemcseösszetételüket egyöntetûen kisméretûvé alakítsák. Ehhez olyan aprító célgépre van szükség, amely ezt a mûveletet biztonságosan és hatékonyan elvégzi, s amelynek prototípusára a második részjelentésünk tartalmaz mûszaki tervet és leírást. A vizsgált melléktermékek – megfelelõ feldolgozás, elsõsorban aprítás után – a víztelenített szennyvíziszaphoz olyan mértékben keverhetõk, hogy a keverék minden szempontból megfeleljen a mezõgazdasági hasznosítás követelményeinek. Általában a 2/3 iszap:1/3 melléktermék arány javasolható, majd az így kialakult keverék minõségi értékeit figyelembe véve lehet meghatározni az adott területre kiadagolható fajlagos terhelés értékeit és az iszaptrágyázás egyéb feltételeit, a vonatkozó szabályozásokban szereplõ elõírások szerint. A szennyvíztisztítás ezen melléktermékeinek mezõgazdasági hasznosításával kiváltható az az eddigi gyakorlat, amely szerint ezeket a települési hulladék lerakókban helyezték el, és ezáltal eleget lehet tenni a szemétdepóniákban lerakott települési hulladék szervesanyag tartalmának csökkentésére vonatkozó törvényi követelményeknek.
4,25
2,77
10,517 12,156 11,696 11,075 10,874 F-10% SZD(5%) 2,20 0,9495 CV% = 6,8
I./5. Következtetés, javaslat Mindezek alapján levonható az a következtetés, hogy a jellemzõen háztartási szennyvizekbõl álló települési szennyvizekkel a tisztítótelepre érkezõ azon csatornaiszap és kifogott rácsszemét, amelynek minõsége megfelel a szennyvíziszapok mezõgazdasági hasznosítására vonatkozó elõírásoknak, mezõgazdasági hasznosításra alkalmassá tehetõ, és ugyanazon a telepen keletkezõ szennyvíziszappal együtt mezõgazdaságilag mûvelt területen elhelyezhetõ és felhasználható. Mind a csatorna-
A komposztálás az arra alkalmas minõségû víztelenített szennyvíziszap kezelésének és hasznosításának egyik legjobb és legígéretesebb módja. A szabályosan végzett komposztálás zömében aerob folyamatai során a komposztálandó szervesanyag olyan átalakuláson megy keresztül, amely révén a talajalkotó humuszhoz hasonlóvá válik, ugyanakkor a benne lévõ kórokozó szervezetek a folyamat során – a képzõdõ magas hõ következtében – elpusztulnak. A jó minõségû komposzt a környezetre veszélytelen, ugyanakkor értékeinél fogva sokoldalúan felhasználható a talajok termékenységének fokozására, szerkezetük javítására. A minõségi komposzt elõállítás egyik alapszabálya az, hogy a komposztálandó alapanyagban a szén/nitrogén arány meghatározott értékû legyen. Ez a szennyvíziszapok esetében rendszerint csak akkor elégíthetõ ki, ha az eredetileg általában szûk C:N arányú iszaphoz szénforrásként egyéb adalékanyagot keverünk a megfelelõ mértékben. Adalékanyagként a gyakorlatban üzemelõ iszapkomposztáló telepeken a leggyakrabban szal-
14
mát használnak, de szóba kerülhetnek más, természetes eredetû melléktermékek és hulladék anyagok is. Ezeknek a felhasználása szerencsésen bõvítheti az iszaphoz keverendõ adalékanyagok körét, hiszen a szalma beszerzése sokszor ütközhet akadályokba, akár a felhasználható mennyiség korlátozott volta, akár a túlságosan magas beszerzési ár miatt. Ugyanakkor lehetõvé teheti azt, hogy a településeken keletkezõ egyéb zöldhulladékkal, fahulladékkal, vagy háztartási szerves hulladékkal együttesen történjék ezeknek a hulladékanyagoknak a feldolgozása és komposztként történõ hasznosítása. Ez annál is inkább fontos, mert a korszerû hulladékgazdálkodás egyik határozott célja és prioritása a településeken keletkezõ összes szerves hulladék és melléktermék lehetõleg együttes kezelése, valamint hasznosítása (a lerakással történõ ártalmatlanítás helyett). A szalmán kívül az egyéb adalékanyagokkal történõ szennyvíziszap komposztálással kapcsolatban kevés tapasztalat áll rendelkezésre (Vermes, 2003), azért határoztuk el félüzemi kísérletek beállítását különbözõ adalékanyagokkal, amelyek alkalmasnak látszanak a szalma kiváltására és lehetõvé teszik a települési szerves hulladékok együttes komposztálását. Eleinte a projektben résztvevõ partner szervezetnél, a DRV Rt-nél terveztük beállítani ezeket a kísérleteket, de végül a Fejérvíz Rt. vállalta azok kivitelezését. II./2. A kezelések A Székesfehérvári Szennyvíztisztító Telepen üzemszerûen végzett iszapkomposztálás szalmás technológiája mint kontroll kezelés mellett három különbözõ adalékanyaggal: • települési zöldhulladékkal (falevél, ághulladék, faapríték), • fûrészporral és • kukoricaszárral kevert iszappal készítettek el a kísérlet számára az üzemi méretû prizmákat. A kísérleti prizmák keresztmetszete azonos volt: talpszélességük 4 m, magasságuk 1,7 m. Ezt a méretet minden keverés során megtartották, a bekövetkezõ térfogat csökkenés csak a prizmák hosszának változását eredményezte. A kísérletként beállított komposztprizmák kezelése (szükség szerinti forgatás, vagy átrakás) és észlelése (a hõmérséklet és a nedvességtartalom rendszeres ellenõrzése) azonos módon történt, az észlelt és mért adatokat a helyszínen vezetett kísérleti naplóban rögzítették. A 2003. októberében beállított kísérlet a teljes komposztálódás befejezõdéséig tartott, ezért a végleges kiértékelésre és a beállított kezelések közötti érdemi összehasonlításra 2004-ben került sor.
HÍRCSATORNA
II./3. Az eredmények és értékelésük A kísérlet idõtartama alatt összesen hét prizmát vizsgáltak: két szalmás (1. és 7. számú prizma), három zöldhulladékos (2., 4. és 5. számú prizma), továbbá egy-egy kukoricaszáras (3. számú) és fûrészporos (6. számú) prizmát. A prizmakeverékek térfogati arányát a közel 40%os szárazanyag tartalom beállítása határozta meg. Az egyes kezelésekkel nyert üzemeltetõi tapasztalatokat a következõkben foglaljuk össze. SZALMÁS KOMPOSZTPRIZMÁK Az 1. számú prizmában 1000 kg víztelenített (préselt) szennyvíziszapra 65 kg szalmát adagoltak. A térfogati arány 1:0,7 volt, az össztérfogat 110 m3, a megfigyelés idõtartama: 2003.09.23 – 2003.09.30. A prizma a kísérlet elején megázott, a kis adalékanyag tartalommal készített keverék átnedvesedett, kenõcsös lett. A keverés után kialakult 38 oC-os hõmérséklet gyorsan visszaesett és többé már nem is emelkedett meg, ami miatt a kísérlet ennél a prizmánál befejezõdött. A 7. számú prizmánál 1000 kg iszaphoz 160 kg szalmát kevertek. A térfogati arány 1:1,6 volt, az össztérfogat kb. 200 m3, a megfigyelés idõtartama: 2003.10.10 – 2004.02.16. A prizma megfelelõen levegõzött, jól melegedett, a keverés után néhány napon belül elérte az 55-60 oC hõmérsékletet, amit – gyakori forgatás mellett – mintegy kilenc hétig tartott is. Ezután viszonylag gyorsan lehûlt, ami a komposztálódási folyamat befejezõdését mutatta. A január-februári tartósan hideg idõjárás alatt a hõmérséklete még 1 m mélyen is alig érte el a 10 oC-ot. ZÖLDHULLADÉKOS KOMPOSZTPRIZMÁK A 2. számú prizma 1000 kg szennyvíziszapra 500 kg zöldhulladékot tartalmazott. A térfogati arány 1:1 volt, a prizma össztérfogata 110 m3, a megfigyelési idõtartam: 2003.09.24 – 2003.10.07. A zöldhulladék depóniába rakva önmagában is melegszik, a fenti arányú zöldhulladékos iszapprizma már a kihelyezést követõ napon 50-61 oC-ra melegedett. A további napokban a hõmérséklet 60-70 oC nõtt és ezt a kísérlet végéig megtartotta. Az elsõ hét végén esett csapadék a prizma hõmérsékletének alakulását nem befolyásolta. Az iszap a megfigyelési idõ végére szinte eltûnt, „elégett” belõle, aminek oka az adalékanyag túlzottan nagy mennyiségében keresendõ. A 4. számú prizma 1000 kg iszapot és 350 kg zöldhulladékot tartalmazott. Térfogati aránya 1:0,7 volt, az összes térfogat 130 m3-t tett ki. A megfigyelés idõtartama: 2003.09.29 – 2004.02.16.
15
HÍRCSATORNA
A prizmát gyors felmelegedés, jó hõtartás és jó átlevegõzés jellemezte, a hõmérséklet végig magas fokú volt. A kísérlet idõtartama alatt ennél a prizmánál volt legjobban megfigyelhetõ az ideális komposztálódás folyamata. Az 5. számú prizmában 1000 kg szennyvíziszapra 400 kg zöldhulladékot adagoltak. A térfogati arány 1:0,8 volt, az egész prizma térfogata 130 m3. A megfigyelési idõtartam: 2003.10.14 – 2004.02.16. Ebben a prizmában is jó volt a felmelegedés, a hõtartás és az átlevegõzés, viselkedése és a komposztálási folyamat lezajlása az elõzõéhez hasonló volt. KUKORICASZÁRAS PRIZMA A 3. számú prizma összetételében 1000 kg víztelenített iszapra 182 kg aprított kukoricaszár jutott. A térfogati arány 1:1, az össztérfogat 140 m3 volt. A megfigyelési idõszak: 2003.09.26 – 2004.02.16. A prizma kialakítását követõen a felmelegedés gyors volt, rövid idõ alatt elérte a 40-50 oC-ot, majd ezt november közepéig (vagyis két és fél héten keresztül) tartotta, ezután hûlni kezdett. Ez alatt az idõtartam alatt a kukoricaszár szemmel láthatóan szétfoszlott, csak a rostjai maradtak meg. A közben lehullott csapadék hatására elveszítette tartását, kenõcsössé vált. Ekkor újabb kukoricaszár adagot kevertek hozzá, aminek következtében ismét melegedni kezdett, majd december közepe után gyorsan kihûlt. FÛRÉSZPOROS PRIZMA A 6. számú prizmában 1000 kg iszaphoz 320 kg fûrészport kevertek. A térfogati arány 1:2,3 volt, a prizma össztérfogata 130 m3. A megfigyelési idõtartam: 2003.10.03 – 2004.02.16. Ez a prizma volt a leginkább formatartó, az idõjárási körülmények (csapadék, hõmérsékletváltozás) az alakját nem befolyásolták. A prizma eleinte jól melegedett, késõbb lehûlt 25-30 oC-ra, ezt a hõfokot azonban a kísérlet végéig tartotta. A fûrészpor a prizmában végig jól látható volt, jellege inkább „iszapos fûrészpornak” volt nevezhetõ mint fordítva. A kísérlet végéig a fûrészpor túlnyomó része megmaradt a komposztban, nem bomlott le. A kísérleti komposztprizmákból 2003. 10.01 és 11.14 között vett minták laboratóriumi vizsgálatának adatai alapján az egyes kezelések minõségének fontosabb mutatóit a II/1. táblázat foglalja össze. A kísérlet során a komposztprizmák ellenõrzõ egészségügyi vizsgálata is megtörtént, amit az Országos Környezetegészségügyi Intézet munkatársai végeztek el, egyrészt a kísérlet beállításakor, másrészt annak lezárásakor vett minták alapján. A vizsgálatok részletes eredményeit a kutatásról készített második és harmadik részjelentésünk tartalmazza.
II/1. táblázat – Különbözõ adalékanyagokkal készített iszapkomposztok beltartalmának laboratóriumi vizsgálati adatai (Székesfehérvár, 2003) Paraméter
Szalmás keverék
Zöldhulladékos keverék
Kukoricaszáras keverék
Fûrészporos keverék
pH
7,5 – 8,2
7,8 – 8,3
8,1 – 8,4
7,1 – 7,8
Szárazanyag, g/kg
255-519
285-364
230-249
321-328
Szervesanyag, g/kg
168-331
198-258
145-155
275-277
Összes P, g/kg sza
5,2 – 22,0
2,5 – 34,0
2,3 – 22,0
1,8 – 36,0
Összes N, g/kg sza
18,5 – 22,0
10,0 – 29,0
7,2 – 28,0
6,4 – 17,0
A 2003. október 28-án, majd 2004. március 16-án (tehát 5 hónap múlva) vett minták adatainak összevetése nyomán az látható, hogy a vizsgált paraméterek közül az egyértelmûen humán kórokozóknak számító Salmonellát és parazita bélféregpetét egyik analizált mintából sem lehetett kimutatni, ami kifejezetten jó eredmény, mert azt jelzi, hogy a vizsgált komposztok ebbõl a szempontból veszélytelenek, fertõzésmentesek. A Pseudomonas aeruginosa esetében az öt hónap elteltével vett mintákban változás nem történt, a késõbbi minták is pozitívak voltak, kivéve a fûrészporos prizmát (6. sz. prizma), ahol ez a mutató negatív volt. A Clostridium szám a zöldhulladékos (5. sz.) prizmában egy alkalommal volt alacsonyabb (a 2004. márciusi mintában), az összes többi esetben kisebb vagy nagyobb mértékben meghaladta a kezdeti értéket. A fekál coliform szám a zöldhulladékos (5. sz.) és a fûrészporos (6. sz.) prizmában csökkent minden mintában jelentõsen, valamint a szalmás (7. sz.) prizmában két esetben elfogadható mértékben, míg a fekál streptococcus szám csak a zöldhulladékos (5. sz.) komposztban csökkent jelentõs mértékben, a fûrészporos (6. sz.) kezelésben kissé, a többiben nagyobb mértékben nõtt ugyan, de mértéke így is a normál, szennyezetlen talajban kimutatható szintnek felel meg. II./4. Következtetés, javaslat A különbözõ kezelésû komposztprizmák minõségére vonatkozó eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált paraméterek mért tartományai a szalmás iszapkomposzthoz mint kontrollhoz viszonyítva valamivel alacsonyabb értékekkel szerepelnek, de az értéktartományok az elfogadható, illetve jó minõségû komposztra jellemzõek. Az alkalmazott melléktermékek közül különösen a települési zöldhulladék helyettesítheti jól a szalmát, de megfelelõ arányú keverés esetén a kukoricaszár és a fûrészpor is elfogadható adalékanyag lehet. A keverési arány megállapításakor azonban a kívánatos szárazanyag tartalom elérése mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a kialakítandó keverék optimális szén:nitrogén arányára is.
16
HÍRCSATORNA
A szennyvizek és szennyvíziszapok jellemzésére szokásos mikrobiológiai vizsgálatok szerint a legjobb eredményeket a zöldhulladékos iszapkomposzt, valamint a fûrészporos iszapkomposzt esetében kapták, ahol a vizsgált paraméterek legtöbbjében (kivéve a Clostridium számot) jelentõsen kedvezõbbek voltak az öt hónappal késõbbi vizsgálati adatok mint a kezdetiek. A kukoricaszáras és a szalmás iszapprizmákban a fekál coliform, a fekál streptococcus és a Clostridium szám a komposztálási folyamat során kisebb vagy nagyobb mértékben emelkedett ugyan a kezdeti értékhez képest, de az adatok a normál, szennyezetlennek minõsülõ talajokra jellemzõ értékek szintjén mozognak, messze elmaradnak a friss szennyvíziszapra jellemzõ szenynyezettségi, ill. fertõzöttségi szinttõl. Az eredmények nyomán megállapítható, hogy a települési szennyvízbõl származó szennyvíziszap nem csak a szalmával, hanem más, nagy szervesanyag tartalmú adalékanyaggal, nevezetesen települési zöldhulladékkal, kukoricaszárral, vagy fûrészporral is jól komposztálható, vagyis az esetenként nehezen, illetve drágán beszerezhetõ szalma az említett anyagokkal eredményesen kiváltható. Ennek különösen a települési zöldhulladék esetében van nagy jelentõsége, mert ezáltal sikeresen összekapcsolható, vagyis egyetlen folyamatban feldolgozható és hasznosítható az adott településen keletkezõ szennyvíziszap és zöldhulladék.
II./5. Köszönetnyilvánítás A kutatást végzõk ezúton is kifejezik köszönetüket az Oktatási Minisztérium Alapkezelési Igazgatóságának a 3A/0042/2002 számú NKFP projekt keretében nyújtott támogatásért, amely lehetõvé tette az ismertetett kísérletek és vizsgálatok elvégzését. Köszönet illeti a projekt vezetõjét, Dr. Jobbágy Andrea egyetemi docenst, és mindazokat, akik a részfeladatok megoldásában közremûködtek, különösen a Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt. Délpesti Szennyvíztisztító Telepének vezetõit és munkatársait, továbbá a FEJÉRVÍZ Rt. Székesfehérvári Szennyvíztisztító Telepének vezetõit és munkatársait, ahol a kísérletek sorra kerültek, valamint az Országos Környezetegészségügyi Intézet munkatársait, akik a mikrobiológiai ellenõrzõ vizsgálatokat végezték. II./6. Irodalom Második és harmadik közremûködõi részjelentés a Korszerû szennyvíztisztító rendszerek kialakítása az EU csatlakozás tükrében címû, 3A/0042/2002 számú NKFP kutatási-fejlesztési projekt 16.-20. részfeladatai keretében 2003-ban és 2004-ben végzett munkákról (Szerk.: Dr. Vermes László) – BCE KerK TVT, Budapest, 2004 és 2005 – Kézirat gyanánt Vermes L. (2003): Szakirodalmi áttekintés a szennyvíziszapok elhelyezésével és hasznosításával foglalkozó publikációkról – BKÁE Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék, Budapest
(A III. és IV. részt következõ számunkban közöljük.)
„PANNON-VÍZ” Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566
SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése,
CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése
17
HÍRCSATORNA
GYÕR MEGYEI JOGÚ VÁROS SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEPÉNEK TOVÁBBÉPÍTÉSE CSELOVSZKI ZOLTÁN*
1. Bevezetés – a szennyvíztisztítás kezdetei Gyõrben Gyõr Megyei Jogú Város szennyvizének tisztítását az elmúlt 20 évben nagy változások, technológiai újítások jellemezték. A jelenleg mûködõ szennyvíztisztító telep területén a ’80-as évek végén épült meg a rács- homokfogó mûtárgy. A szennyvíztisztítást 20 évvel ezelõtt a mechanikai tisztítási folyamat jelentette. Gyõr MJV és a környezõ települések szennyvizét a Dél-nádorvárosi Átemelõ továbbította a szennyvíztisztító telepre a most is üzemelõ 4,7 km hosszú 1400-as ROCLA vezetéken. A szennyvíztisztító telepre érkezve a szennyvíz három részre oszlott a három párhuzamos vonalon. Mindegyik vonalon egy 20 mm-es Geiger fésûs rács (1. ábra), utána egy homok- és zsírfogó mûtárgy található (2. ábra). A rács a vízbõl a 20 mm-nél nagyobb méretû szennyezõdéseket szûri ki. A homok- és zsírfogó mûtárgy szerepe a csökkentett áramlású szennyvízbõl kivonni azokat az anyagokat amelyek gyorsan leülepednek a mûtárgy aljára, vagy felúsznak a felszínére.
1. ábra. 20 mm-es Geiger típusú fésûs rácsok
2. Az 1995-re befejezõdõ beruházás eredménye Az 1995-re befejezõdött technológiai korszerûsítésben az elõzõ fejezetben leírt mechanikai tisztítás változatlan maradt, a beruházás csak az utána sorra kerülõ tisztítási folyamatot valósította meg a következõ technológiával.
2. ábra. Három sor homok- és zsírfogó mûtárgy
A Gyõri Szennyvíztisztító Telepet a németországi Böhmke professzor nevéhez fûzõdõ „A-B” technológia szerint tervezték. A technológia lényege a két lépcsõs („A”; „B” ) tisztítás. A módszer elve, hogy az „A” lépcsõben a szennyvíz egy elõlevegõztetés után elõülepítésen keresztül jut rá a „B” lépcsõre. Az „A” fokozat tisztítási hatásfoka 50% körül mozog, amit a primer iszap szennyvízbõl való eltávolítása eredményez. A „B” lépcsõben kapja meg a szennyvíz a tényleges levegõztetést, ami elegendõ oxigént juttat a vízbe az oxigénigényes lebontási folyamatokhoz, majd végül az utóülepítõn keresztül az így keletkezett szekunder iszapot is kivonják a szennyvízbõl. Németországban több mint húsz telep épült e tisztítási rendszer szerint. A biológiai tisztítási folyamatok fejlõdése bebizonyította, hogy az eleveniszapos tisztítás jobb hatásfokú az „A-B” módszernél. Ennek következménye, hogy a németországi telepek nagy részét átépítették eleveniszapos tisztításra. A Gyõri Szennyvíztisztító Telep több lépcsõben épült. A mechanikai fokozatot, ami a rácsgépházból és a levegõzetett homokfogó medencébõl áll, 1989-ben adták át. Ez csak a könnyen ülepedõ részeket (homok) és a darabos szennyezõdéseket vonta ki a szennyvízbõl. A következõ lépcsõt, melyben a biológiai résztisztítás létesítményei voltak, 1995-ben adtak át. Ez a fokozat két levegõztetõ medencét, és két Dorr- típusú ülepítõt tartalmaz a szennyvíztisztítási vonalon. Ez lett volna a „A-B” technológia „A” lépcsõje. Az ülepítõkben vi-
18
HÍRCSATORNA
szonylag sok, lassú ülepedésre képes anyagot primer, vagy nyers iszapot ki lehetett venni a szennyvízbõl. Ezt iszapnak, nevezzük. Ezért amikor ez elkészült, az iszapkezelést is meg kellett valósítani. Az iszap feldolgozása keretében építettek két darab pálcás sûrítõmedencét, homogenizáló tartályt és egy iszapszárító berendezést. Az iszapvonal kiválóan mûködött leszámítva a szárítót, ami számos sikertelen próbaüzem után jelen pillanatban sem mûködik. A „B” lépcsõ pénzügyi okokból nem valósult meg. A telep építése a Bõs-Nagymarosi Vízlépcsõnek párhuzamos beruházása volt. Amikor a vízlépcsõ építését leállították, akkor a szennyvíztisztító telep építésére szánt források is elapadtak és a 3. ábra szerinti tisztítási technológia valósult csak meg. A következõkben az egyes mûtárgyakat ismertetjük.
3. ábra. A vízvonal technológiai vázlata
2.1. Elõlevegõztetõ medencék Az osztómûtárgyon kétfelé osztott szennyvíz egy-egy 1200 mm átmérõjû csövön keresztül az elõlevegõztetõ mûtárgysorba folyik. A 2 db 1200 mm átmérõjû acélcsõbe a bevezetés elõtt 600 mm átmérõjû nyomócsonkon keresztül vezetjük be a recirkulációs iszapot. A csõben keveredett szennyvíz-, eleveniszap elegy a kényszeráramoltatott elõlevegõztetõ mûtárgyba folyik. A medencében az áramlást hídra szerelt 1 db Flygt áramláskeltõ biztosítja. A 4. ábrán bemutatott egyenként 5,5 m mély 2×5 m széles, 27 m hosszú, 1330 m3 hasznos térfogatú csatorna medencében folyik a biológiai lebontás, az adszorpció. A szervesanyag lebontáshoz szükséges oxigénbevitelt a medence fenéken elhelyezett 2×1064 db KKI 215 típusú (Nopol) membrános levegõztetõ. elemek végzik. Az elõlevegõztetõ medencékbõl a szennyvíz a tolózár aknán keresztül fázisszétválasztásra a Dorr rendszerû közbensõ ülepítõkbe folyik. Az elvezetõ aknában a két elõlevegõztetõrõl elfolyó szennyvíz össze van kötve két-két szerelvényen és Tidomokon keresztül úgy, hogy szükség esetén bármelyik mûtárgy kiiktatható legyen.
2.2. Ülepítõk A két sugárirányú átfolyású ülepítõ 40 m átmérõjû, 1130 m2 felületû, egyenkénti térfogata 3160 m3.
4. ábra. Elõlevegõztetõ medence
Az 5. ábra által szemléltetett közbensõ ülepítõkbe a középen levõ csillapító hengeren keresztül érkezik a szennyvíz-iszap elegy. A víz lebegõanyag tartalmának fokozatos kiülepedése mellett a biológiailag részlegesen tisztított szennyvíz a körbefutó bukóvályú kétoldali bukóélein átbukva távozik egy aknába, onnan a gyûjtõ vályúba A vályúból a biológiailag részlegesen tisztított szennyvíz vagy a Parshall I. csatornán és a nyomóaknán keresztül a befogadóba, vagy zsilip állítással a Parshall II. csatornán a fertõtlenítõ mûtárgyakba folyik. Az ülepítõ fenekén kiülepedett iszapot két oldalon meghajtott, sínen mozgó acélkerekekre támaszkodó, osztott logaritmikus kotrólapátú kotró juttatja az iszapzsompba. Az iszapzsompból gravitációsan 600 mm átmérõjû csövön keresztül a recirkulációs átemelõbe folyik az iszap.
5. ábra. Közbensõ ülepítõ medence
2.3. Fúvógépház Az elõlevegõztetõk légellátását 2 db AERZENER GM150S gyártmányú fúvó biztosítja. A gépházban 4 db HV TURBO fúvó berendezés üzemen kívül van, mûködtetésükre csak a II. biológiai lépcsõ üzembe helyezésekor kerül sor.
19
HÍRCSATORNA
Az üzembe helyezett AERZENER fúvók külön-külön légcsatornán keresztül a szabadból szívnak. A komprimált levegõt tüzihorganyzott acél, majd saválló vezeték szállítja az elõlevegõztetõkbe.
2.4. Fertõtlenítõ medence Fertõtlenítés esetén a II. sz. Parshall csatornán keresztül nyitott vályún érkezik a biológiai résztisztítási fokozatról a szennyvíz a vegyszerbekeverõ medence fogadó aknájába. A fogadó aknába perforált csõvezetéken keresztül vezetik be a klóros vizet. A vegyszerbekeverõ medencében mechanikai gyors keverõvel biztosítják a fertõtlenítõ oldat jó elkeveredését. A vegyszerbekeverõ medencébõl csõvezetéken folyik át a szennyvíz a 27 méter átmérõjû, kör alaprajzú fertõtlenítõ medencébe, ahol biztosítják a behatási idõhöz szükséges hatékony térfogatot. A víz spirális áramlását a medence peremére épített áramláskeltõ biztosítja. A klórozó épületben helyezték el a 4 db vákuumos ADVANCE típusú 10 kg Cl2/h teljesítményû, kézi szabályozású, távszabályozós klórgázadagoló berendezést. A fertõtlenítõ medencébõl gyûjtõ és bukóaknán át folyik a szennyvíz a nyomóaknába, azon keresztül a Mosoni-Dunába. Az összes behatási tér: V=3509 m3, amely a vegyszerbekeverõ medence, a fertõtlenítõ medence, a bukó és gyûjtõakna és a Mosoni-Dunába vezetõ nyomócsõ térfogatát foglalja magába.
2.5. Recirkulációs és fölösiszap átemelõ Az elõlevegõztetõ medencékben a biológiai folyamat fenntartásához a közbensõ ülepítõk iszapzsompjából vissza kell juttatni az eleveniszapot és a keletkezett fölösiszapot át kell nyomni az iszapsûrítõkbe. Biztosítani lehet az eleveniszap kb. 25%-ának visszatáplálását a szennyvíztisztító telep elejére is. A két közbensõ ülepítõbõl 600 mm átmérõjû csövön érkezik az iszap a recirkulációs átemelõ szárazterû bevezetõ tolózáraknájába. A beépített tolózárakkal bármelyik közbensõ ülepítõ kiiktatható. A szivattyúház bevezetõ aknájából az iszap a nedves térbe jut. Itt találhatók a fölösiszap és recirkulációs búvárszivattyúk. Egy-egy szivattyú nyomja a recirkulációs iszapot az elõlevegõztetõk szennyvízbevezetõ csövébe. Külön biztosítja a homokfogó elé való visszavezetés lehetõségét. Az elvezetett iszap mennyiségét indukciós mennyiségmérõvel mérik. A recirkulációs nyomócsõ 600 mm átmérõjû, a homokfogó elé kötött nyomócsõ 400 mm átmérõjû, a fölösiszap nyomócsõ 300 mm átmérõjû.
iszap a „T1” és a „T2” tolózáraknán keresztül jut a 16 m átmérõjû, 3,5 m mély, 700 m3 térfogatú pálcás iszapsûrítõbe. A két iszapsûrítõ felváltva tölthetõ, illetve üríthetõ, az egyik folyamatosan mûködik, a másik tartalék. A sûrítõt és az iszapvíztelenítõ vonalat úgy üzemeltetik, hogy a sûrítõben a tartózkodási idõ lehetõleg ne haladja meg a nyolc órát. A T2 tolózáraknában történik a mésztej beinjektálása a sûrítendõ iszapvezetékbe. A sûrítõkbõl elfolyó iszapvíz az iszapvízátemelõbe kerül. A sûrítõkbe 1,2% szárazanyag tartalommal érkezõ iszap kb. 4,5%-ra sûrûsödik, így mennyisége kb. 324 m3/d-ra csökken.
2.7. Iszapszûrõ-, mésztejkészítõ gépház és homogenizáló medence A recirkulációs aknából idõprogram szerint – illetve oxigénszintrõl vezérelt – fölösiszapszivattyú emeli a fölösiszapot a sûrítõbe (csak az egyik üzemel). A sûrítõbe való betáplálásnál mésztejet injektálnak az iszap nyomóvezetékbe, így a sûrítõben már mésztejjel kevert iszap sûrítése folyik. A sûrített iszap átemelése idõprogram szerint történik, az iszapszûrõn keresztül a homogenizáló kiegyenlítõ medencébe (V=250 m3), egyidejû pH és sûrûségmérés mellett. Az iszap szûrõberendezésen való átáramoltatása egyúttal a szálasanyagok eltávolítását oldja meg.
2.8. Iszapvíztelenítés A sûrítõkbõl az iszapszûrõ és homogenizáló medencén át érkezõ iszapot MACERATOR õrlõdaraboló aprította, ami azonban a szûrõ üzembe helyezése óta nem mûködik. Az emeleten elhelyezett 4 db CP 3-01 típusú KHD gyártmányú Centripress centrifugára (Q=10-18 m3/h/db) egy-egy variátoros csigaszivattyú szállítja a víztelenítendõ iszapot. A szivattyúk szállítását induktív mennyiségmérõ méri. A centrifugákról távozó iszapvíz a csurgalékvíz csatornán keresztül a csurgalékvíz átemelõbe, majd a telep elejére kerül. A 28-32% szárazanyag tartalomra víztelenített iszapot 2-2 db centrifugáról, egy-egy csiga szállítja a víztelenítõ egység és a szárító egység közötti átadó csigára. Az állandó szárazanyag tartalom elérése érdekében a centrifuga dobjának és forgó csigájának fordulatszám különbségét hidraulikus tengelykapcsoló segítségével szabályozzák. A sûrített iszap centrifugálás után víztelenített iszapként kerül szárításra, a szárító berendezés 3000 kg/h vízelpárologtató teljesítményû TCW berendezés.
2.9. Iszapszárító berendezés 2.6. Sûrítõ medencék és tolózáraknák Az elõlevegõztetõkhöz tartozó közbensõ ülepítõkbõl a recirkulációs és fölösiszap átemelõ által elvett fölös-
Az iszapvíztelenítõ centrifugák átadó szállító csigájáról a víztelenített iszap egy tároló tartályba hull. A tartályból szállító csigán, és bekeverõ csigán keresztül a ned-
20
ves iszaphoz szárított iszap, mint hordozóanyag kerül hozzákeverésre. Az így elõálló mintegy 60%-os szárazanyagtartalmú iszap kerül a szárítódobba. A szárítódob három koncentrikus hengerbõl és köztük elhelyezett terelõlapokból áll. Az iszap a hengerekben egyre elõrébb haladva és a forró, száraz levegõvel érintkezve víztartalmát fokozatosan elgõzölögteti, amit a forró levegõ magával ragad. A szárító levegõt földgáz tüzelésû léghevítõ állítja elõ. A forró levegõ a megszárított iszapszemcséket magával ragadja, amiket a policiklonban választanak le. A leválasztott iszaprészek forgócellás adagolón keresztül a rezgõ szitára kerülnek, amely az iszapot három frakcióra választja szét. Az 3-5 mm szemcseméretûek mint késztermék kerülnek a késztermék silóba. Az 3 mm-nél kisebb szemcsék közvetlenül, az 5 mm-nél nagyobb szemcsék õrlõn keresztül a közbensõ tárolótartályba jutnak, ahonnan az adagoló csiga segítségével az érkezõ nedves anyaghoz keverednek. A porleválasztókat elhagyó levegõ az ellenáramú gázmosón keresztül szabadul meg nedvességtartalmától, és a maradék portartalmától, majd részben a léghevítõhöz visszakeverésre, részben a légfeleslegként a hõszigetelt kéményen át a szabadba kerül. A berendezés késztermék tároló tartálya kb. két napi mennyiséget képes tárolni. A késztermék siló ürítése elevátor segítségével történik, ömlesztve rakodó, vagy zsákoló berendezésbe. Az elevátor a granulátumot felsõ szállító csigára emeli, amelybõl a granulátum vagy a teherautó platója fölé nyúló flexibilis tömlõcsõre, vagy a csarnok fala mellé telepített félautomata zsákoló fogadó garatjába kerül.
3. A 2004. évben megkezdett építkezés A szennyvíztisztító továbbépítése a 2004. 09. 27-én a munkaterület átadásával kezdõdött. A beruházásnak a fõ céljai a következõk: – az összegyûjtött szennyvizek szaghatásának mérséklése, – a szennyvíztisztítás korszerûsítése, kibocsátási határértékek betartása, – a keletkezõ iszap anaerob kezelése, biogáz hasznosítása, – a szennyvíziszap komposztálása mezõgazdasági termékké. A Tervezõ e célok figyelembe vételével tervezett meg egy két telephelybõl álló komplexumot, amely a bejövõ szennyvizet és az abból kivont iszapot képes jelentõs szaghatás nélkül feldolgozni. A szennyvíztisztító telep terhelési adatai Hidraulikai terhelések: Szárazidei idõszak Napi terhelés: 60.000 m3/d
HÍRCSATORNA
Átlagos órai terhelés: Nappali átlag terhelés: Óracsúcs terhelés: Éjszakai terhelés:
2.500 m3/h 2.800 m3/h 3.400 m3/h 1.700 m3/h
Csapadékos idõszak Óracsúcs terhelés: Biológiai fokozat max. terhelése:
6.000 m3/h 5.000 m3/h
A szennyezõanyag koncentrációkat és napi szennyezõanyag terheléseket az 1. táblázat foglalja össze.
Paraméter
Átlagos koncentráció
Átlagos terhelés
g/m3
kg/d
Kémiai oxigénigény KOI
726,67
43.600
Biokémiai oxigénigény BOI5
360,00
21.600
Ammónium NH4+-N
26,67
1.600
Összes Kjeldahl nitrogén TKN
36,67
2.200
Lebegõanyag LA
319,16
19.150
Összes foszfor öP
7,50
450
1. táblázat. Szennyezõanyag koncentrációk és napi terhelések
A következõkben az átépített technológia mûtárgyait mutatjuk be.
3.1. A Dél-nádorvárosi Átemelõ és a 800 mm átmérõjû visszakeringetõ vezeték A technológia átépítése a Dél-nádorvárosi Átemelõben a szivattyúcserékkel kezdõdött. A két kisebb szivattyút kicserélték modernebb frekvenciaváltós szivattyúkra, melyekkel éppen annyi szennyvizet lehet továbbítani, mint amennyi képzõdik a fokozatmentes állítási lehetõség miatt. Mindegyik beépített Hidrostal szivattyú 5001500 m3/h szállítási kapacitású. Mivel a szivattyúk kis mennyiséget is tudnak szállítani ezért a telepre jövõ nyomócsõben sosem áll a víz. A nyomócsõbe pangó szennyvíz megszüntetésére másik lehetõséget is beterveztek. A szennyvíztisztító telepen egy szivattyúállomás tisztított szennyvizet nyom vissza az újonnan kiépített DN 800-as vezetéken egészen a Dél-nádorvárosi Átemelõ után lévõ második aknához. Ez a megoldás több szempontból elõnyös. Száraz idõszakban a nyomócsõben a szennyvíz tartózkodási ideje 8-10 órát is elérhette, ha a csõ üzemel a tartózkodási idõ 2-3 órára rövidül le. Ennyi idõ alatt jóval kevesebb anaerob folyamat indul be a csõben, kisebb lesz a szaghatás a beérkezõ szennyvízben. A visszakeringetett szennyvíz az egyik korábban elõlevegõztetõ medencének használt mûtárgyban kerül gyûjtésre, ahol folyamatos levegõztetés által biztosítva van a visszake-
21
HÍRCSATORNA
ringetett víz magas oldott O2 és NO3 tartalma. Az így visszaküldött O2 és NO3 tovább gátolja a szennyvíztisztítás számára kedvezõtlen anaerob folyamatok beindulását. A telep építésének legjobban elhúzódó része volt a csõ építése és a DN 800-as csõ DN 1400-asra történõ rákötése, részben késõi kezdés, részben az idõjárás és a hatósági hozzáállás kedvezõtlen volta miatt.
3.2. Rács- homokfogó mûtárgy A telepre beérkezõ szennyvíz vas(III)szulfát adagolása után kisebb szaghatású és jobbak az ülepedési tulajdonságai. A telepen az adagolás már több éve megoldott volt, de a 28 m3-es tartálynak fedett kármentõt építettek és az adagolás gépészetét is lecserélték. A vas(III)szulfát adagolás után a szennyvíz három párhuzamos ágra oszlik a telep legelsõként épült rácshomokfogó mûtárgyában. A rácsokat a beruházás elején szinte az elsõ gépészeti munkák között cserélték le lépcsõs rendszerû 6 mm pálcaközû HUBER rácsokra (6. ábra). A rácsot úgy méretezték, hogy két rács is megfelel a telepre érkezõ legnagyobb terheléseknek. A rács gépházon egyéb építési munkákat is elvégeztek a beruházás keretében. A épületet határoló két homlokzatot, ami acélszerkezetû és erõsen korrodált volt téglafalra és mûanyag nyílászárókra cserélték le. A befolyó vályút és a rácsoknál lévõ nyílásokat mind lefedték a szaghatás csökkentése érdekében. A „Pannon-Víz” Rt. saját költségén szintén sok építészeti munkát végzett el a viszonylag idõs mûtárgyon. Így végeredményben esztétikus, jól mûködõ rácsház áll a szennyvíztisztítás szolgálatában.
kotróból áll, melybõl az alsó a homokot hordja ki a medence rácsház felõli oldalára, a felsõ pedig a zsírt (7. ábra). A homok medencébõl történõ elvétele mamutszivattyúval történik. A kiszívott víz-homok szuszpenzió két darab víztelenítõ berendezésbe kerül, ahonnan a homokot csigával konténerbe továbbítják. A víz a telepi csurgalékvíz rendszerbe kerül. A zsírfogást szintén láncos kotró végzi, ami a zsíraknába üríti a zsír és víz elegyét. A zsíraknából a felúszó zsírt a rothasztótoronyba fogjuk táplálni. A próbaüzem alatt mind a homok láncos kotrója, mind a mamutszivattyú gyakran meghibásodott a telepre érkezõ sok homok és az építõk által használt építési anyagok miatt. A homokfogó levegõzetett ezért a szaganyagok intenzíven válnak ki a szennyvízbõl. A szaghatást megelõzendõen a Tervezõ polikarbonátos lefedést adott a homokfogónak is. Az egész mûtárgy a befolyó aknától egészen a homokfogó után lévõ osztóaknáig le van fedve. A megszívásról 2 db 2000 m3/h teljesítményû, újonnan telepített biofilter gondoskodik.
7. ábra.Homok és zsírkotró lánc
3.3. Elõülepítõ medencék
6. ábra. Lépcsõs rendszerû 6 mm pálcaközû HUBER rácsok
A homok- és zsírfogó mûtárgy gépészeti átalakítása csak két soron történt meg a háromból a próbaüzem indítására, mivel az átalakított két sor nem mûködött megbízhatóan. A homok- és zsírfogó mûtárgy gépészeti átalakítása a régi kotrórendszer teljes selejtezésével valósult meg. Az új rendszer két egymástól független láncos
A rács-homokfogó mûtárgy után az osztómûbõl közvetlenül a két Dorr típusú ülepítõ medencébe folyik a mechanikailag megtisztított szennyvíz. Az elõlevegõztetõ medencéket kivették a rendszerbõl, azok más funkciót látnak el. A víz közvetlen átáramlását egy-egy 1200-mmes rövidzárral oldotta meg a kivitelezõ. A medence bejövõ és kimenõ nyílása közé betonba ágyazott acélcsövet hegesztettek. Az elõülepítõkön festési munkálatokat végzett a „Pannon-Víz” Rt. A kivitelezõ az iszapelvételi rendszert
22
HÍRCSATORNA
alakította át, megemelte a medencék szintjét és megszüntette az úszóiszap elvételt. Az iszapelvételi DN 600-as csövekbe egy-egy DN 200-as korrózióálló csövet húztak be, ami közvetlenül az iszapelvételi szivattyúkra továbbítja a nyersiszapot. Három szivattyút telepítettek, amibõl medencénként egy üzemelõ szivattyú és összesen egy melegtartalék. A tartalék szivattyú csövezése lehetõvé teszi, hogy bármelyik elõülepítõrõl vegyünk el vele iszapot, ha meghibásodik az egyik szivattyú. A medencék szintjének emelésre a további biológiai mûtárgyak miatt volt szükség, hogy a szennyvíz gravitációsan ki tudjon folyni a teleprõl a befogadó magas vízállása esetén is. A magasítást korrózióálló lemezbõl készítették, ami 25 cm-rel emelte meg a víz szintjét (8. ábra). A bukóél megemelése 3377 m3-re növelte a medence térfogatát. Az úszóiszap elvétel megszüntetésére azért volt lehetõség, mert arra a technológia végsõ lépésében került sor. Ha elõbb veszik el ugyanis az úszóiszapot, akkor a technológia folyamán ismételten jelentkezhet.
8. ábra. Az elõülepítõk megemelt bukóéle
3.4. Biológiai tisztítás Az elõülepített szennyvíz az osztómûbe kerül, ami a négy párhuzamos medencesor közt választja szét a szennyvizet négy részre. A szennyvíztisztítás következõ mûtárgyai már teljesen új vasbeton mûtárgyak (9. ábra). A beruházás építési folyamata a biológiai tisztító mûtárgyak földmunkáival kezdõdött. A mûtárgyak teljes befejezése építési és gépészeti szempontból másfél évbe telt. Természetesen az építés a két párhuzamos mûtárgysorból a nyugati sor elõbb kész lett, ahhoz kevesebb mint egy évre volt szükség. A mûtárgysor 2005. 04. 11.én indult. Ettõl a dátumtól kezdve beszélhetünk Gyõr kapcsán biológiai szennyvíztisztításról. A tisztított szennyvíz jellemzõi szinte azonnal javultak, kivéve a
NH4 eltávolítást, mert a nitrifikáció beindulása idõigényes mikrobiológiai folyamat. A biológiai egység két párhuzamos sorból áll. Mindegyik sorban található két anoxikus (1600 m3), két levegõztetõ (4400 m3) és négy utóülepítõ medence (2250 m3).
9. ábra. Biológiai tisztító mûtárgyak
A szennyvíz az osztómûbõl az anoxikus medencékbe folyik. Az anoxikus medencék célja az elõdenitrifikáció, a NO3- eltávolítása a szennyvízbõl. A folyamat azért játszódik oldott oxigén mentes környezetben, mert a baktériumok az oxigént mindenképpen felveszik a lebontó folyamataikhoz, és ha nem találnak oldott oxigént, akkor a vízben lévõ egyéb vegyületekben található oxingénhez fordulnak. A reakció végterméke N2 gáz, ami légtérbe kerül. Az anoxikus medencék a befolyásnál össze vannak kötve a levegõztetõ medencékkel. Szintén az anoxikus medencébõl nyomják a szennyvizet a levegõztetõ medencébe a kiskörös recirkulációs szivattyúk. A levegõztetõ medencékben a medence aljára telepített membrán diffúzorok segítségével oldjuk be a levegõ oxigéntartalmát a szennyvízbe. A szennyvíz levegõzetésére azért van szükség, mert a mikroorganizmusok a lebontó folyamataikhoz oxigént használnak fel. Ezért a medencében az oldott oxigén koncentrációt 1,5-2 mg/l között célszerû tartani. A levegõztetõ medencében történik a KOI, BOI lebontása, átalakítása és a NH4+ oxidálása, mely során NO3- képzõdik. A mikroorganizmusok oxigénigényét környezeti levegõvel biztosítjuk. A levegõt 4 db HV Turbo kompresszor nyomja. A befújt levegõ mennyiségét szabályozni kell, mert ha az oldott oxigén értéke 1 mg/l alá csökken, már a biológiai folyamatok nem játszódnak le a kívánt szinten, ha pedig 2 mg/l fölé emelkedik azzal gyakorlatilag csak energiát pazarolunk. A szabályzás elsõ szereplõje a mindegyik medencében megtalálható oxigénmérõ szonda. Ez a szonda vezérel egy szelepet, ami a levegõ nyomóvezetéken található szintén mindegyik medencénél. Ha sok az oxigén, akkor
23
HÍRCSATORNA
záródnak a szelepek. Záródó szelepeknél a fúvók érzékelik, hogy a rendszerben nõ a nyomás és a vezérlésük csökkenti a teljesítményt, vagy ki is kapcsolhat a fúvók közül annyit, amennyit a nyomás indokol. Kevesebb oldott oxigén esetében a folyamat fordítva játszódik le. A levegõztetõ medencék végén találhatóak a recirkulációs aknák. Mindegyik levegõztetõhöz egy kis körös és egy nagykörös recirkulációs akna található. A kiskörös recirkulációs akna az anoxikus medencébõl két csõszivattyú (egy üzemel és egy tartalék) segítségével továbbítja a szennyvizet és az iszapot a levegõztetõ medencébe. A nagykörös recirkuláció az utóülepítõ medencékben elvett iszapot juttatja vissza a levegõztetõ medencébe. A recirkulációkra azért van szükség, hogy a folyamatok szinte teljes mértékben lejátszódjanak, ennek eredményeképp minél tisztább vizet tudunk a befogadóba bocsátani (10. ábra). A levegõztetõ medencékbõl folyik tovább az iszap víz elegy az utóülepítõ mûtárgyakba.
majd visszafelé a felszínen leülepedett iszapot behúzza a zsompba, melybõl a nagykörös recirkuláció visszatáplálja a levegõztetõ medencébe (12. ábra). Az összes iszapot nem lehet recirkuláltatni, mert az iszap felhalmozódáshoz vezetne, ami jelentõs szaghatással járna. Minden nap az elõre meghatározott mennyiségû fölösiszapot ki kell venni a rendszerbõl, hogy fenn lehessen tartani az egyensúlyt. A felúszó iszapot is naponta el kell venni a medencék felszínérõl, nehogy üzemzavart okozzon a felhalmozódott mennyiség. Az úszóiszap elvételét a víz felszínén lévõ vályúk vízbe történõ buktatásával lehet megoldani. A víz és a felszinén lévõ iszap belefolyik a vályúba, onnan egy gyûjtõ aknába, majd szivattyúval a telep elejére nyomjuk az elegyet, így azt a rácsok ki tudják szûrni a vízbõl.
11. ábra. Utóülepítõ A-A metszet
10. ábra.Levegõztetõ medence
Mindegyik biológiai tisztító sor végén négy utóülepítõ medence található. Az utóülepítõ medencékben történik a víz és iszap elegy szétválasztása, minek eredménye képpen a medencébõl a határértékeket nem meghaladó szennyezettségû víz folyik el. A szétválasztás az ülepedésen alapszik. A víz csillapító elemeken keresztül jut a medencébe, melyeknek az a feladatuk, hogy az áramlási sebességet lecsökkentsék. Nagy áramlási sebesség mellett nem ülepszik ki a vízbõl a fölösiszap. A víz lelassításával megteremtettük a lehetõséget a kiülepedésre. A kiülepedett iszapot össze kell gyûjteni, nehogy kedvezõtlen folyamatok induljanak meg és gázosodás miatt ismét felússzon a szennyvízbe, vagy annak felszínére. Az iszap gyûjtését láncos kotrók végzik, amiknek kettõs feladatuk van (11. ábra). A lánc a vízszinten van elvezetve a medence kifolyása felé, majd a fenéken jön vissza. A kifolyás felé a víz felszínérõl a felúszó iszapot elvezeti az úszóiszap vályúkig,
12. ábra. Láncos kotró az utóülepítõ medencében
3.5. Nyersiszap elvétel berendezései Három szivattyú került telepítésre a volt recirkulációs aknába, amibõl medencénként egy üzemelõ szivattyú és egy melegtartalék. A tartalék szivattyú csövezése lehetõvé teszi, hogy bármelyik elõülepítõrõl vegyünk el vele iszapot, ha meghibásodik az egyik szivattyú. A szivattyúk tudnak párhuzamosan mûködni, azaz mindkét medencérõl egyszerre, vagy automata által váltva, azaz egyszerre egy medencébõl vehetünk el iszapot. Ennek változó idõjárási körülmények között van szerepe. Nagy mennyiségû csapadék után több az iszap a telepen, mert kimosódik a csatornarendszerbõl, ilyen esetben célszerû
24
HÍRCSATORNA
két szivattyúval egyszerre elvenni az iszapot mindkét medencébõl. A nyersiszapot a szivattyúk az egyik pálcás sûrítõbe nyomják, ami a beruházás keretében került lefedésre, amely két vasbetongerendán nyugszik, amik a pálcás hidat tartják (13. ábra). A lefedés fenyõbõl készült és bitumenzsindely védi a csapadéktól. A nyers iszap a pálcás sûrítõben 3-5% szárazanyagtartalmúra sûrûsödik. Sûrítés után a homogenizáló medencébe szivattyúval adjuk fel az iszapot.
14. ábra. Iszapdekantáló medence
függõleges henger alakú tartály,az iszap lassan keverve van, szintén a pelyhesedés megkönnyítése miatt. A reaktorból kerül az iszap a sûrítõbe. A sûrítõ egy ferde henger, melyben csiga nyomja elõre az iszapot, közben a perforált paláston kicsorog az iszapból a víz (15. ábra). A sûrített iszapot két Seepex szivattyú nyomja a homogenizáló medencébe, ahol összekeveredik a nyers iszappal. 13. ábra. Pálcás sûrítõ leürített állapotban
3.6. A fölösiszap elvétel berendezései A biológiai tisztítás ismertetése során leírtak alapján a négy soron képzõdõ iszapot nem lehet teljes mértékben visszatáplálni a levegõztetõ medencékbe. Mindegyik tisztítósornál a recirkulációs csõvezetékbõl lehet elvenni fölösiszapot, amit egy DN 200-as csövön keresztül vezetünk az egyik régi elõlevegõztetõ, most már iszapdekantáló medencébe (14. ábra). A medencét átalakították, az iszap be- és kivezetéseit megtoldották, a tányérok benne maradtak, hogy havária esetén levegõztetni lehessen a rendszert a nem kívánt folyamatok elkerülése érdekében. A medencébe telepítettek egy szivattyút, ami az elõlevegõztetõbe nyom. Ennek a szivattyúnak az a feladata, hogy ha túl híg iszapot veszünk el a biológiai tisztító mûtárgyakból, akkor ülepedés után a vizet le tudjuk szívatni, ezáltal be tudjuk sûríteni az iszapot a kívánt szintig. A medencébõl az iszap a régi recirkulációs aknába folyik zárt vezetéken közvetlenül két Seepex szivattyúra, amik egy-egy Huber dobsûrítõre adják fel az iszapot. A dobsûrítõ 35-40 m3/h 1% szárazanyag tartalmú iszapot tud besûríteni 5% szárazanyag tartalmúra. A beépített gépi sûrítés lényege a gravitációsan nem ülepíthetõ fölösiszap mesterséges sûrítése. A berendezések elõtt polielektrolit oldatot keverünk az iszaphoz, ami makromolekulákból álló vegyszer és nagymértékben megkönnyíti az iszap vízteleníthetõségét és pelyhesedését. A reaktorban, ami egy
15. ábra. Fölösiszap gépi sûrítõ berendezése
3.7. Iszaprothasztás és létesítményei A homogenizáló medencébe adtuk mind a nyers iszapot, mind a fölösiszapot. Mindkét iszap átesett sûrítési folyamaton, minek következtében a szárazanyag tartalmuk 5% körül van. A homogenizáló medence régi létesítmény. Két levegõztetõ szivattyú keveri benne az iszapot. Az iszaphoz ezen a ponton keverjük hozzá a zsírt, szintén egy keverõ szivattyú segítségével, ami szívja a medencébõl az iszapot és nyomja vissza, közben kell hozzáadni a zsírt. A homogenizáló medence tartalmát adjuk fel a rothasztó tornyokba. A rothasztó tornyok egyenként 3800 m3-esek, 25 m magasra emelkednek a telep fölé (16. ábra).
25
HÍRCSATORNA
16. ábra. Rothasztó tornyok
Az iszapkezelés legfontosabb létesítménye a két rothasztó torony. Az iszap rothasztása anaerob folyamat, mely során az iszap veszít mennyiségébõl, intenzív szaghatásából és patogenitásából. A rothasztást baktériumok végzik, amik 36 °C körüli hõmérsékleten és semleges vagy kissé lúgos környezetben a legaktívabbak. A folyamat azért értékes számunkra, mert az iszap nehezen kezelhetõ részei (zsírok, fehérjék) átalakulnak és a baktériumoknak köszönhetõen értékes termék válik belõlük: a biogáz. A biogáz nagy CH4 tartalmú gáz. A metán mellett tartalmaz még CO2-t és H2S-t is. Látható, hogy a folyamatnak számos elõnye van mind iszapkezelési, mind az üzemeltetés anyagi vonzatában. A rothasztó magassága és az ebbõl következõ nyomás miatt a homogenizáló medencébõl az iszapot három darab Seepex szivattyúval adjuk fel a toronyba. Mind a három szivattyú tud a két torony bármelyikébe iszapot nyomni. Üzemszerû állapotban mindegyik toronyhoz egy szivattyú van rendelve, egy szivattyú pedig melegtartalék. A toronyból az iszap az egyik volt pálcás sûrítõbe folyik, ahol a maradék gáztartalma távozik, nehogy robbanásveszély alakuljon ki az iszapkezelés további folyamatában. A tornyokban keletkezõ biogáz felhasználásának több módja van. A legfontosabb az újonnan kiépített gázmotor gépházban található két gázmotor (17. ábra). A gázmotor számos elõnyt ötvöz. Ha a biogáz termelõdése eléri a kívánt szintet, akkor mindkét gázmotornak lesz elég üzemanyaga. A két gázmotor összesen 500 KW energiát termel, ami a telep elektromos energiaigényének a fele. Ez az energia a karbantartási és beruházási költségeket is számítva nem költséges. A másik nagy elõnye a gázmotornak, hogy a torony által igényelt hõt is megtermeli a hûtõvize által, ami 90°C-os. Ha a toronynak nincs szüksége hõre, a hõfelesleget a telep fûtési hálózatába tudjuk táplálni.
A biogáz másik felhasználási módja a kazánban történõ elégetés. A telep épületeit három kazán fûti. A beruházás elõtt ezek a kazánok csak földgázzal üzemeltek. A vállalkozó a projekt keretében a kazánok gázégõit kicserélte kombi üzemû gázégõkre. A kombi üzemû égõ nagy elõnye, hogy nemcsak fölgázzal, hanem biogázzal is tud üzemelni. A biogázt a toronyból egy 1000 m3-es gáztartályban gyûjtjük (18. ábra). A tartályban és a tornyokban is 30 mbar nyomás van. Ez nyomás nem elegendõ a gázmotoroknak, így a rendszerbe be van építve egy nyomásfokozó egység, ami 100 mbar nyomást tud elõállítani. Ha bármilyen üzemzavar esetén nem tudnánk a gázt hasznosítani, akkor a veszélyhelyzet elkerülésének érdekében fáklya is be lett építve a rendszerbe, ami a tartályban lévõ gáz egy részét elégeti, ha mennyiség meghaladja a tartály térfogatának 90%-át.
17. ábra. Gázmotor
18. ábra. Gáztartály
3.8. Iszapvíztelenítés és szárítás Az iszapvíztelenítõ és iszapszárító gépház az 1995-re befejezõdõ beruházás keretében épült. A berendezések változatlanok maradtak, leszámítva néhány gépészeti módosítást. A tender nem tartalmazta egyértelmûen a víztelenítõ berendezések sorsát, kivéve a négybõl az egyikét, amelyet a likócsi komposztáló mûbe kell átszállítani.
26
HÍRCSATORNA
A szennyvíztisztító telepen maradt három Centripress centrifuga túl volt már a 20000 – 20000 üzemórán. A „Pannon-Víz” Rt. az üzembiztonság érdekében beszereltetett három új Hiller DP 45-422 iszapcentrifugát. Az épület technológiai csõhálózata az agresszív közeg hatására erõsen korrodált állapotban volt, ezért a csõhálózat cseréjét és a szociális létesítmények felújítását is elvégezte a „Pannon-Víz” Rt. (19. ábra). A vállalkozó az iszapszárító berendezés felújítását vállalta, ami a legtöbb rész kitakarítást jelentette, illetve az irányítástechnika és az érzékelõk felülvizsgálatát és cseréjét.
hasztott iszapot szállítják a komposztáló telepre, de lehetséges a stabilizálatlan iszapnak (sûrített iszap) a komposztáló telepre szállítása is a szennyvíztisztító telep üzemzavara esetén.
20. ábra. Iszapszárító gépház
19. ábra. Iszapszárító technológiai csõhálózatának cseréje
A tender szerint a fél év iszapszárítást fél év komposztálás követi. Az iszapszárítás végtermékeként kapott háromhónapnyi granulátumot a komposztálóban használják fel, mint segédanyagot, ami a komposzt szárazanyag tartalmát növeli. Az összes többi keletkezõ granulátum mezõgazdasági kihelyezésre kerül. A szennyvíztisztító teleprõl az iszapot csõvezetéken keresztül továbbítjuk a likócsi komposztáló telepre. A komposztálás során keletkezett csurgalékvizet szintén csõvezetéken közvetlenül a szennyvíztisztító telepre a tisztítási folyamat elejére nyomják vissza.
3.9. Iszapkomposztáló mû A projekt célkitûzése volt, hogy mindennek legyen tartaléka, még az iszapszárításnak is. Erre a célra egy komposztáló telep kialakítása volt a legkedvezõbb megoldás. A szennyvíz iszap Gyõrben megvalósított komposztálási módszere zárt cellás rendszer (21. ábra). A cellákban komposztálásnak alapelve az, hogy kiküszöböli a kórokozó baktériumok zömét. Az eljárás során keletkezõ és a komposzt alapanyagának fertõtlenítésére használt meleg levegõ bioszûrõn át hagyja el a rendszert. A komposztált iszap a vegetációs idõszakon kívül a mezõgazdaságban deponálható. Normális esetben a rot-
A komposztot elõállítás után válogatják. A válogatás eredményeként három féle komposztot fognak a teleprõl elszállítani. A legfinomabb minõségû komposztot virágföldként értékesítik, a közepes minõségû komposztot a közterületeken fa és növényültetésnél használják fel, majd a leggyengébb minõségû komposzttal a kommunális hulladéklerakó takarását végzik.
4. Próbaüzem A szennyvíztisztító telep vízvonalának próbaüzeme 2005.10. 20.-án kezdetét vette. A DN 800-as csõ teljes mértékben 2005.12.12.-ére készült el. A késedelem oka részben a csapadékos idõjárás, részben a hatósági engedélyre való várakozás volt. A DN 800-as tisztított víz recirkuláltató vezeték még nem teljes mértékben van üzembe helyezve. A próbaüzemre a vízvonal létesítményei elkészültek, kivéve a homok- és zsírfogó mûtárgy 1. sorának gépészeti átalakítását. Az átszerelés elmaradásának a fõ oka az volt, hogy a másik két sor nem bizonyította a stabil üzemet. A vas-só adagoló berendezést üzembe helyezte a vállalkozó. Heti egy-két alkalommal az átfolyásmérõ letiltja a berendezést. Miután az utóülepítõk kotrójának láncait lejjebb helyezték, az utóülepítõk is megbízhatóan üzemelnek. A biológiai tisztító mûtárgyak határérték alatt tartják az elfolyó víz paramétereit. A 2006. január eleji nagy hóolvadás lehûtötte a befolyó vizet, ami meg is látszott a nitrifikáción. Az elfolyó víz ammóniatartalma nõtt. Az úszóiszap aknából az úszóiszapot nem tudjuk a beépített rendszerrel maradéktalanul kezelni. A vállalkozó gépészeti módosításokat fog végrehajtani.
27
HÍRCSATORNA
Az iszapkezelés létesítményei szintén üzembe lettek helyezve. A fölös iszap sûrítõ berendezések fúvókái gyakran eltömõdnek iszappal. A megfelelõ polielektrolitot ez alatt a két hónap alatt még nem találta meg a
beszállító. A kísérletek folynak. A próbaüzem második hónapjának végén csak fele mennyiségû iszapot ud kezelni a berendezés, mint amennyi a gépkönyvben meg adva.
21. ábra. Zárt cellás komposztáló rendszer
Egy hónapos csúszás volt a rothasztó torony töltésénél, mert az 1-es torony szigetelése nem volt megfelelõ. A vállalkozó a hibát kijavította. A próbaüzem januárig eltelt idõszaka alatt a kiszállított iszap mennyisége majdnem kétszerese volt a biológiai tisztítás elõtt menynyiségnek, mert sem a rothasztó torony, sem a torony után következõ technológiai berendezések nem üzemeltek teljes kapacitással.
Kazánok, gázmotorok beszabályozása megtörtént. Udvartéren a gázvezetékek hibái ki lettek javítva. A próbaüzem jelen pillanatban (2006. január 11.) még nem tart az összes berendezés mûködésénél, ezért az iszapkezelésrõl nem tudunk nyilatkozni.
28
HÍRCSATORNA
KA Abwasser-Abfall 12/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Új indulás – Környezeti politika az új törvényhozási idõszakban .......................................................................................... 1303
DWA-SZÖVETSÉGI ÜLÉS A világ változásban – A vízgazdálkodás változásban DWA-szövetségi ülés és az Észak-Keleti DWA-tartományi szövetség ülése ..................................................... 1311 Az 57. DWA-taggyûlés jegyzõkönyve ................................................................................................................ 1316
BESZÁMOLÓK A DWA éves sajtókonferenciája .......................................................................................................................... 1322 „Szükséges a szemmérték és a pragmatizmus” „Veszélyes anyagok, új paraméterek” szakmai ülés Oberhausenben ................................................................. 1323 Peter Jagemann és Patricia Bender (Essen) DWA-minõsítési intézkedés az igazolt csatorna-felújítási tanácsadóhoz ........................................................... 1326 Volker Tewes (Faßberg) és Norbert Schydlo (Lübeck) Kommunális városi vízelvezetés saját üzemben A Stuttgarti Városi Csatornamû szakmai kollokviuma ....................................................................................... 1328 Wolfgang Schanz és Heribert Meyer (Stuttgart)
DWA-POLITIKAI BESZÁMOLÓ A DWA 2005-ös politikai memoranduma a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodással kapcsolatban ........... 1330
INTERNET Kicsi, könnyû, teljesítõképes – Gázmérés a hordozható eszközökkel .................................................................................................................. 1333 Dieter Maass (Hamburg)
VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK A KOSTRA 5- és 10- perces értékeire vonatkozó új számítási módszer ........................................................... 1335 Hans-Reinhard Verwora és Jens Assheuer (Hannover) Ipari bevezetések nyilvántartásba vétele a csatornarendszerben a bevezetett terhelések meghatározása segítségével ......................................................................................................................................................... 1344 Michael Teufel, Karin Prescha és Bernd Hoffmann (Eppingen)
HÍRCSATORNA
29
KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A nitrogén-eltávolítás vezérlése a redoxpotenciál alapján .................................................................................. 1352 Peter Baumann (Pforzheim), Joachim Hansen (Kaiserslautern) és Joachim Reichert (Viersen)
HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP A talaj nehézfém-mennyiségén feldúsulásának elõrejelzése a szennyvíziszappal történõ trágyázás esetén ..... 1359 Detlef Merkel (Hameln)
GAZDASÁG A benchmarking tíz éve – sikertörténet a belsõ folyamat benchmarkingjától és a szakma megítéléséig .......... 1364 Jochen Stemplewski és Randolf Coburg (Essen)
KÉPZÉS/NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS Mûszaki együttmûködés Jordániával: A „Reclaimed Water Projekt” („Lecsapolt víz-projekt”) .................................................................................... 1368 Thomas Ziegelmayer (Wiesbaden)
DWA A DWA 2005-ös politikai memoranduma a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodással kapcsolatban ........... 1330 Irányelv ................................................................................................................................................................ 1372 Szakmai grémiumok ............................................................................................................................................ 1373 Tartományi szövetségek ...................................................................................................................................... 1374
KA Abwasser-Abfall 01/2006 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Pillantsunk elõre – a kiváló 2006-os évre ................................................................................................................. 5
BESZÁMOLÓK Az északnémet vízgazdálkodási szakemberek találkozója Az Északi DWA-Tartományi Szövetség gyûlése Cuxhavenben ............................................................................. 12 A vízgazdálkodás jövõje A Baden-Württemberg tartományi DWA-Tartományi Szövetség háromnemzetes találkozója a VSA és az ÖWAV szövetségekkel együtt ............................................................................................................................ 14 A nagy szennyvíz-üzemek kereskedelmi vezetõinek tárgyalóköre ........................................................................ 18 Hans-Rainer Krizak (Hamburg) és Michael Willms (Hennef)
INTERNET A BAT, a BREF, a BVT és a BVT-jelentések – Alaposan tájékoztatnak ........................................................................................................................................... 20 Dieter Maass (Hamburg)
VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Telek-vízelvezetõ berendezések tömörségi vizsgálata – kiegészítõ vizsgálati feltételek ................................................................................................................................ 23 Michael Scheffler (Kassel)
30
HÍRCSATORNA
KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Kotró görgõpályájának lefedései ............................................................................................................................. 27 Friedrich Wilhelm (Moosinning) Gazdasági forrás ösztönzések a kommunális szennyvízgazdálkodás jövõben is fenntartható anyagáram-menedzsmentjéhez ................................................................................................................................ 35 Thomas Dockhorn (Braunschweig) Sûrített levegõvel üzemelõ emelõszerkezetek méretezése és optimalizálása ......................................................... 42 Kurt Ingerle (Innsbruck/Ausztria)
HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP Hulladéklerakókban keletkezõ csekély fûtõértékû gázok alkalmazása a szennyvíztisztító mûben ....................... 48 Jürgen Machnow és Jörg Schleifer (Baden-Baden)
GAZDASÁG Kommunális szennyvíztisztító berendezés sikeres pályáztatása a VOB/A kizárásával A nyilvános pályáztatási jog rugalmassá tételéhez ..................................................................................................51 Hans Schneider, Friedrich Dornauer, Holger Brüssow (Gemünden a. Main), Roland Ruscheweyh és Gabriele Walenzik (Lünen)
DWA Irányelv .................................................................................................................................................................... 60 Szakmai grémiumok ................................................................................................................................................ 60 Tartományi szövetségek .......................................................................................................................................... 62 Információs hely ...................................................................................................................................................... 62 Munkabeszámolók Ipari szennyvíz és technológiai szennyvíz tisztítása membrán-eljárás és membrán eleveniszapos technológia eljárás segítségével 3. és 4. rész: Membrán-eljárásra és membrántechnológiás eleveniszapos eljárásra vonatkozó gyakorlati példák, üzemeltetési tapasztalatok és méretezési útmutató .................................................................................... 62 Publikációk .............................................................................................................................................................. 63
31
HÍRCSATORNA
FÓRUM A „MEGTORPANÁS” KIHASZNÁLÁSA AZ IRÁNYVÁLTÁSRA A magántulajdonú vízszolgáltatás feletti kételkedés uralkodott a Munkás Kamara által márciusban rendezett tanácskozáson, ahol Ausztria és a szomszédos országok „piaci helyzetét” elemezték
A vízellátás – és különösen a szennyvíztisztítás – területén Kelet-Európában még mindig sok helyen kritikus helyzet rendezése Brüsszel folyamatos támogatása nélkül aligha lehetséges. Számos Kelet-Európai országban az Európai Unió még mindig a legfõbb befektetõ. Jóllehet a vízellátás és a szennyvíztisztítás fejlesztését fõként közpénzekbõl valósítják meg, mégis a magán társaságok egyre inkább uralják a vízgazdálkodási infrastruktúrát. Ezt az üzenetet közvetítették a Szlovéniából, a Cseh Köztársaságból, Magyarországról és Szlovákiából érkezett szakértõk a „Víz-szektor privatizációja Európában – szükséges reformok vagy tõke érdekeltség?” címû tanácskozáson. Az eseményt 2005. március 9-én szervezte a bécsi Munkás Kamara (AK Wien) és az Osztrák Nagyvárosok és Városok Szövetsége. Az AK Wien elnöke, Herbert Tumpel nyitotta meg a szimpóziumot, rámutatva arra az esetre, amikor Ausztria lakossága „egyértelmûen a víz privatizáció ellen szavazott” a vonatkozó közvéleménykutatás szerint. Erich Pramböck, az Osztrák Nagyvárosok és Városok Szövetségének fõtitkára is hivatkozott megnyitó beszédében az esetre, és felhívta a figyelmet arra, hogy az osztrák önkormányzatok mozgásszabadságát alááshatja az EU Bizottság szervei által gyakorolt tendereztetési kényszer. Pramböck sajnálta, hogy a Bizottság egyáltalán még beszélni sem volt hajlandó az önkormányzati autonómia aláásásáról a helyhatóság képviselõivel. Pramböck továbbá kritizálta a nemzeti kormányok brüsszeli áramlatokhoz alkalmazkodó magatartását. Brüsszel részérõl súlyos támadás fenyegeti az osztrák helyhatóságok által az utóbbi 15 évben végrehajtott milliárdos nemzeti beruházásokat, amelyekkel a hazai települési vízgazdálkodást napjaink csúcsszínvonalára juttatták. Karl Georg Doutlik, az EU Bizottság Ausztriába delegált képviselõje, már az elõadása elején elismerte,
hogy „forró vizes megbeszélés” volt Ausztria vizeinek kiárusításától való alaptalan félelem miatt. Meg kell érteni azonban, hogy a Bizottság gondolkodik azon, hogyan lehet a nagy forgalmú víziközmû szektort a verseny számára az eddigieknél jobban megnyitni. Már a 15 tagállamú „öreg EU”-ban is több mint 80 milliárd Eurót forgalmaztak évenként a víz és szennyvíz szektorban. Tekintettel a nagyságrendre indokolt a Bizottság azon igyekezete, hogy a vízügyi szektorban is egy „átlátható és diszkriminációtól mentes szolgáltatás-vállalkozásba-adást” biztosítson. Doutlik nem látott ellentmondást a verseny és a szigorú környezetvédelmi elõírások között. Az EU képviselõ azt tanácsolta a többségében kritikus gondolkodású hallgatóságnak, hogy ne csak az Ausztriában jól rendezett viszonyokból induljanak ki, hanem azokat az országokat is vegyék figyelembe, ahol közismerten jelentõs intézkedések szükségesek. Összefoglalva, az elõadások – utalva a Kelet-Európai vízgazdálkodásra – jelzik, hogy a veszteségnek van egy közös nevezõje: a vízellátást még mindig a magas vízveszteségi arány jellemzi. A szennyvízcsatorna-hálózat – ha egyáltalán létezik – gyakran mindennemû szennyvíztisztítás nélkül végzõdik a közeli befogadó vízfolyásban. A nagy magántulajdonú konszernek formájában közelítõ „megmentés” a képviselõk elmondása szerint Kelet-Európában is egyre kevésbé eufórikusan jelentkezik. Például a Cseh Köztársaságban , a kommunista rezsim összeomlása után a vízügyi szektor privatizációját még a szakszervezetek is támogatták, mert „a privát társaságok az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól alacsony kamatra kapható hitellel érkeztek”, mondta Pavel Ruzicka, aki röviden ismertette a cseh tárgyalási álláspontot. Ma, annak ellenére, hogy az emberek kiábrándultak a privatizációból, elmondható: „a privatizáció jelentõs elõnye a barátságos fogyasztói központok (ügy-
32
félszolgálati irodák) kialakítása, ahol reklamálni és panaszt tenni lehet”. Az érem másik oldala, hogy nemcsak a létszám csökkent mintegy felére, de a kutatási és fejlesztési tevékenység is jelentõsen visszaesett. A szimpózium zárásaként Simona Wolesa, aki az Osztrák Nagyvárosok és Városok Szövetségét képviseli Brüsszelben, kiváló elõadást tartott. Elmondta, hogy tevékenysége során a Bizottsággal szembeni hiszékenysége csökkent és kijózanodása fokozódott, mert a Bizottság a szubszidiaritás elvét a versenyjoggal szemben fokozatosan elhanyagolta. Míg Jacques Delors az EU-Belpiacprojektet még a globalizációval szemben álló modellként jelenítette meg, addig az egységes Belpiac kiteljesedése a Lisszaboni Folyamat keretében a neo-liberális angolszász modell szerint történt.
HÍRCSATORNA
Wolesa felszólította a hallgatóságot, hogy használják ki Brüsszelben a jelenlegi „megtorpanást” arra, hogy kivívják a „tendencia megváltoztatását” az EU vízgazdálkodási politikájában, dacolva az ott jelenlevõ „liberális angolszász” szakértõi befolyással. A dereguláció, piacbõvítés, verseny és liberalizáció hangzatos kifejezéseket egy felelõsségteljes és településekre szabott vízgazdálkodásnak kell a „szolidaritás, szociális kohézió és közösség” követelményeivel szembe állítania.
(Az AquaPress International 2005/2. számából fordította: Rémai János és Hajnal Péter)
33
HÍRCSATORNA
FÓRUM HOZZÁSZÓLÁS DR. DULOVICS DEZSÕ: „SZABAD-E SZENNYVIZET TISZTÍTANI A MARGIT-SZIGETEN?” CÍMÛ ÍRÁSÁHOZ. Dittrich Ernõ okl. építõmérnök, vezetõ tervezõ* Amikor elõször hallottam errõl a hírrõl azt hittem, hogy valami vicc fog kikerekedni a dologból. Azután kiderült, hogy egyesek tényleg elképzelhetõnek, sõt szakszerûnek és gazdaságosnak tartják azt az elképzelést, hogy a Margit-sziget szennyvizeit helyben tisztítsák. A választott technológia az Élõgépes-technológia lenne. Egy ilyen teleprõl elmondható, hogy esztétikai szempontból az átlag technológiákhoz képest tényleg „tetszetõs” és képes tartani a befogadói határértékeket megfelelõ tervezés és kivitelezés esetén. Ennek ellenére a címben idézett kérdésre egyértelmû válaszom: NEM. Az indokok röviden és tömören az alábbiak: Vannak olyan területek, ahol semmilyen körülmények között nem fogadható el szennyvíztisztító telep építése. Ez minden olyan helyre elmondható, mely vagy kiemelt természeti vagy kulturális értékekben gazdag. Mint tudjuk a Margit-szigetrõl mindkettõ elmondható. Mivel mindannyian ismerjük és (úgy gondolom nagyra becsüljük) a Margit-sziget szépségeit és értékeit, ezért csak egy-két idézetet gyûjtöttem össze az Internet-rõl a Margit-szigettel kapcsolatban: „A fõváros legszebb, védett parkjában sétálhatunk itt, megcsodálva számos ritka, értékes és egyúttal szemet gyönyörködtetõ növényt; emellett mûemlékeket, sportpályákat, strandokat is találni a szigeten…” „A sétálók hangulatos építményeket (az UNESCO által védettnek nyilvánított Víztornyot, zenélõ kutat, Szabadtéri Színházat, a Szent Mihály-templomot) és több száz éves romokat (a zárdát, ahol IV. Béla király lánya, Margit élt és két szerzetesrendi templom maradványait) látogathatnak meg. A hídról levezetõ út tengelyében áll a szökõkút és a Centenáriumi emlékmû, ami Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulójára készült.” (http://www.vendegvaro.hu/34-774) „Mint drágagyöngy a víz színén úszva, úgy tûnik föl a Duna közepén a Szt. Margit sziget, József fõherczeg e híres paradicsoma, fürdõ, üdülõ és kiránduló helye a bu-
* A szerzõ a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Mûszaki Kar oktatója.
dapestieknek, csodás látnivalója mindazoknak, akiket a magyar fõváros most már világraszóló nagy híre a körébe vonz. Betegek gyógyulást találtak itt, költõk megénekelték, sõt Arany János is megörökítette dalaiban.” (http://www.idg.hu/expo/milkonyv) „Talán nincs is még egy olyan ismert pontja fõvárosunknak, mint a Duna ékessége: a Margit-sziget” (http://mek.oszk.hu) Hogy miért nem építhetõ egy ilyen értékes helyen szennyvíztisztító telep, arra egyszerû a válasz: mert ezeken a helyeken még a kockázat lehetõségét sem akarjuk meghagyni. Minden technológiai létesítmény hord magában üzemi kockázatot, és egy szennyvíztisztító telep esetében ez fokozottan fenn áll. Sûrû beépítésû agglomerációkban nem gazdaságos egy kis telep létesítése. Véleményem szerint csak nagyméretû központi telepek építése támogatható közpénzeken. Van kockázatmentesebb alternatíva. A keletkezõ szennyvizek elvezetése valamelyik központi szennyvíztisztítóba egyszerûen és önálló telep építésénél kisebb beruházási költséggel megoldható. Üzemzavar, szerelés vagy iszapelvétel idõszakaiban fellépõ szaghatások, negatív esztétikai tényezõk minimalizálása érdekében befektetett többlet intézkedések költsége miatt a beruházás az átlagos élõgépes szennyvíztisztító telepeknél is többe kerülne. Figyelembe veendõ körülmény az építési és a felhagyási (vagy 20-30 éves távlatban az átépítési) idõszakok, okozta kockázat és kellemetlenség is. Véleményem szerint a tárgyi telep ügyében tett lépéseket, nem a szakmai megalapozottság, hanem a technológia eladhatóságának fokozása érdekében tett „kiváló referencia hely” megszerzésének vágya inspirálta. Pécs, 2006 február 22.
34
HÍRCSATORNA
Harmóniában a mázas kõanyag csövek
természettel: a csatornaépítésben!
Termékprogram: • Keramo csövek és idomok DN 250–DN 1400 • CreaDig sajtolható csövek DN 250–DN 1000 • CreaCop aknaprogram • KreaLine kerámiaburkolatok • FlexoSet kötõelemek
Elõnyök: • Környezetbarát alapanyag • Kopásállóság • Vegyszerállóság • Nagy statikus és dinamikus terhelhetõség • Vízzáróság • Egyszerû és gyors beépítés
Tel.: (36-1) 4647-200 • Fax: (36-1) 4647-201 • E-mail:
[email protected] • www.purator.hu H–1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 7–17.