hír
C S ATORN A 2006
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja november–december
TARTALOM MASZESZ – Hírhozó ....................................................................................... 2 Garay György: Szennyvíztisztító telepek energiakérdései, energiaellátás és automatizálás ................................................................................................ 3 Testvérszervezetünk – a Magyar Hidrológiai Társaság –Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázatának 2006. évi eredményei .................................... 7 KA – Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2006/10 ............................................................................................................... 10 2006/11 ............................................................................................................... 12 FÓRUM Csapák Alex: Lakossági csapadékvíz-gyüjtés és -felhasználás egy hazai községben (Hozzászólás a HÍRCSATORNÁBAN korábban megjelent tanulmányokhoz) .............................................................................................. 14 „A szennyvíztisztítással szemben támasztott követelmények” EMLÉKEZTETÕ a MaSzeSz 2006. november 27-én rendezett Kerekasztal-megbeszélésérõl ........................................................................... 17
2
HÍRCSATORNA
HÍRHOZÓ évf. 2. sz. 5 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 5 1998. szeptember KEDVESI. KOLLÉGA!
A HÍRCSATORNA 2006. szeptember – október-i számának megjelenésétõl Elnökségünk a MaSzeSz megalapítása tízéves évfordulójának elõkészítésével foglalkozott. Ismételten kérjük tagjainkat, hogy e kerek jubileum méltó megünneplésére vonatkozó javaslataikat/javaslataidat juttassák/juttasd el hozzánk A 2006. szeptember – október- i számunktól a 10. évforduló megünnepléséig jogi tagjaink számára lehetõvé teszszük ½ A4 formátumú hirdetés térítésnélküli megjelentetését lapunkban. Várjuk azon jogi tagjaink hirdetéseit, akik még nem éltek ezzel a lehetõséggel! Jelen számunkból • Garay György: Szennyvíztisztító telepek energiakérdései, energiaellátás és automatizálás címû cikket és Csapák Alex a FÓRUM rovatunkban megjelentetett hozzászólását a csapadékvíz gyûjtéséhez és felhasználásához, valamint „A szennyvíztisztítással szemben támasztott követelmények” címû Kerekasztal emlékeztetõjét ajánlom szíves figyelmükbe/figyelmetekbe: Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, minden kedves tagunknak, olvasónknak a munkájában eredményekben gazdag, sikeres új évet, egyénileg pedig jó egészséget és boldogságot kíván a MaSzeSz elnöksége nevében: Budapest, 2006. december 28.
Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: MaSzeSz Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt.
3
HÍRCSATORNA
SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEPEK ENERGIAKÉRDÉSEI, ENERGIAELLÁTÁS ÉS AUTOMATIZÁLÁS KAPCSOLATA* Garai György** Az energiaellátás minden területen egyre fontosabb kérdéssé válik. Az energia beszerzési költségei nõnek, az energia-felhasználás káros környezeti hatásait csökkenteni kell, növelni kell a kisebb környezeti károkkal járó energiatermelés arányát. A szennyvíztisztító telepek energiafogyasztása általában 3,0-1,5 kWh/m3 tartományba esik. Egy tisztítótelep elektromos energiafelhasználásának megoszlását mutatja az 1. ábra
1. ábra.A szennyvíztisztító telep elektromos energiafelhasználásának megoszlása
Jelentõs megtakarítás a legnagyobb fogyasztásoknál, levegõztetésnél, iszapkezelésnél, átemelésnél érhetõ el. Az eleveniszapos technológiával mûködõ szennyvíztisztító telepek elektromos energia fogyasztásának 6080%-át a levegõztetés veszi igénybe, ezért az oxigénbevitel hatékonnyá tételével sok energiát lehet megtakarítani. A felszíni levegõztetõ berendezések (vízszintes vagy függõleges tengelyû rotorok) hatásfoka és szabályozhatósága kevésbé felel meg a mai elvárásoknak. A tisztítótelepek túlnyomó többségében mélylégbefúvásos, finombuborékos levegõztetést alkalmaznak. Mélylégbefúvás esetén fontos szempont a levegõztetõ elem hatásfoka, amely széles határok között változhat. A korszerû termékek 30% feletti hatásfokúak. A légbefúvó berendezés légszállítása szabályozható az oldott oxigén-szint mérése alapján. A berendezések kapacitását
* „Kis és közepes szennyvíztisztító telepek automatizálása” címmel, a MAVÍZ által 2006. november 16.-án szervezett szakmai napon elhangzott elõadás alapján ** osztályvezetõ, Fõvárosi Csatornázási Mûvek Zrt.
és szabályozásának módját úgy kell megválasztani, hogy a szükséges tartományban fokozatmentesen lehessen a szükséges levegõmennyiséget biztosítani, ne legyenek kiesõ tartományok. A dugattyús áramlású levegõztetõ medencék oxigénigénye az áramlás irányában változik, az elején nagyobb, a végén, ahol már tisztul a szennyvíz, kisebb. Több oxigénmérõ és szabályozó szelep beépítésével a légbevitel jobban igazítható a tényleges igényhez. A levegõztetõ elemek membránjainak állapota befolyásolja a légbeviteli hatásfokot. A membránok pórusai peremén vízkõlerakódás keletkezik, ami rontja a légbeviteli teljesítményt. A lerakódás részben leválasztható a membrán lebegtetésével, vagyis a nyomás változtatásával, amit – a levegõztetõ elem típusától függõen – napiheti gyakorisággal célszerû elvégezni. Amikor ez már nem hoz kellõ eredményt, hangyasavnak a levegõelosztó csõrendszerbe történõ beporlasztásával lehet a lerakódást eltávolítani. A levegõztetõ medence mélységének növelésével javítható a beoldás hatásfoka. A mai levegõztetõk mélysége általában 5m, vagy annál nagyobb. Az oxigén oldhatósága a vízben a mélység (nyomás) növekedésével arányosan nõ a 2. ábra szerint.
2. ábra. Az oxigén oldhatósága vízben, hõmérséklet és nyomás függvényében
Nagy mélységû megoldásokat, mint tornyos vagy mélyaknás kialakítást is alkalmaznak, amikor különlegesen kis terület áll rendelkezésre. A nagy mélység igen jó hatásfokú beoldódást tesz lehetõvé. A mélyaknás technológiánál 150 m mélységû medence is létesült már. A szennyvíztisztító telep másik nagy energiafogyasztója az iszapkezelés, iszapvíztelenítés. Az iszapkezelési
4
HÍRCSATORNA
technológiát az elhelyezési technológia ismeretében kell kidolgozni, hogy az elhelyezéshez megfelelõ minõségû iszapot állítsunk elõ. A technológia kiválasztásában a költség is fontos szempont. A 3. ábrán látható iszapkezelési- elhelyezési költségek mutatják, hogy a mezõgazdasági elhelyezés gazdaságos megoldás lehet.
3. ábra. Iszapkezelési-elhelyezési lehetõségek költségeinek összehasonlítása
A tápanyag visszaforgatásából származó elõnyei és kis költségei miatt mezõgazdasági hasznosítást kell megcéloznunk, bár várható az elvárások szigorodása, ami energiaigényesebb technológiák bevezetését fogja igényelni. Fontos területe lehet a mezõgazdasági iszaphasznosításnak az energianövények termesztése áramtermelés vagy bioüzemanyag készítése céljára, mert az egészségi kockázatok itt lényegesen kisebbek, mint emberi vagy akár állati fogyasztásra kerülõ növények esetében. A lerakás jelenleg Magyarországon még jelentõs szerepet kap, de az Uniós (és nálunk is bevezetett) szabályozásnak megfelelõen a biológiailag lebomló szerves anyagok lerakásra kerülõ mennyiségét a jövõben adott szabályok szerint 2014. június 31.-ig a kezdeti érték 35%-ára csökkenteni kell. Itt meg kell említeni, hogy a globális felmelegedés visszaszorítása szempontjából fontos, hogy a lerakógázt gyûjtsük és felhasználjuk. A fel nem használt depóniagázt el kell fáklyázni, mert a metán okozta üvegházhatás a széndioxidénak több mint húszszorosa. Sajnos, az elfáklyázásra való kötelezés a hazai szabályozásból kimaradt. A termikus eljárások (pasztõrözés, szárítás) energiaigénye nagy, ezek az eljárások ritkán kerülnek alkalmazásra. Energiaigényüket részben vagy teljesen fedezheti a biogáztermelés. Az iszapkezelési beruházások döntéselõkészítése során nemcsak a beruházási költséget, hanem az élettartam alatt felmerülõ üzemköltséget (áram, vegyszer, gáz, karbantartás) is figyelembe kell venni, mely költség vonatkozásában az egyes technológiák között jelentõs eltérések lehetnek. A rothasztás során termelt biogáz felhasználása sokféle módon történhet. Elvileg lehetséges a gázellátó hálózatra történõ táplálás, de ehhez a széndioxid-tartalom kivonása (elõírt fûtõérték elérése), kénhidrogén-mentesítés, szagosítás lenne szükséges. Másik lehetséges út a gáz elõkezelés utáni palackozása és üzemanyagként tör-
ténõ forgalmazása. Mindez technológiailag megoldható, de költséges beruházást igényel. Szokásos megoldás a gázmotorban történõ felhasználás, áramtermelés. Az áramtermelési hatásfok (a bemenõ gáz energiatartalmához viszonyítva) legfeljebb 40%, de emellett jelentõs mennyiségû hõ is jelentkezik. Egy m3 biogázból 2-2,5 kWh elektromos áram és 2,5-3 kWh hõenergia keletkezik. Nyári idõszakban a hõenergiát esetenként vészhûtõvel kell elvezetni. A termelt áram hálózatra történõ táplálása a jelenlegi garantált átvételi ár mellett csúcs- és völgyidõszakban gazdaságos lehet, bár a táplálást lehetõvé tevõ berendezések létesítése költségekkel jár. Nem célszerû a mélyvölgy-idõszakban (hajnali 3 és 6 óra között) külsõ hálózatra termelni, mert az átvételi ár ekkor igen alacsony. Ekkor belsõ használatra kell áramot termelni, vagy a biogázt kell tárolni. A termelt gáz csak fûtésre történõ felhasználása nem gazdaságos, ilyen esetben – különösen a nyári idõszakban – sok gázt kell elfáklyázni. A biogáz megújuló energiának számít, amelynek az EU energiapolitikájában kiemelt szerepe van. Jelenleg Magyarország energiafelhasználásának 3,6%-a származik megújuló forrásból. Az EU-ban ez az arány jelenleg 6%. 2010-re 12%-ra tervezik növelni. A megújuló energiaforrások használatára a szennyvíztisztításban is sok példa van már. Ezek közé tartozik a 24 000 m3/d kapacitású OROVILL szennyvíztisztító telep Kaliforniában, amelynek nappal a teljes energiaellátását napelemekkel termelt árammal biztosítják úgy, hogy 1,2 hektárnyi területen elhelyezett napelemekkel 520 kW elektromos áramot termelnek. Kaliforniában a napfénybesugárzás 5,5 kWh/m2.d. Magyarországon ez az érték 3,2 kWh/m2.d. A kaliforniai beruházás megtérülési ideje viszonylag hosszú: 9 év. Az éjszakai áramellátáshoz a hagyományos hálózati betáplálást is ki kell építeni. A napelemek árának csökkenése és hatásfokuk további javulása szükséges ahhoz, hogy ilyen rendszer a hazai éghajlati viszonyok között gazdaságos lehessen. A szennyvíz hõtartalma is energiaforrás lehet, amely hõszivattyúval kihasználható. Az ilyen módon nyert energia áramtermelésre nem, de fûtésre jól használható. Gazdaságossága a gáz és az elektromos energia beszerzési árának arányától függ. A hõszivattyú mûködéséhez ugyanis a kinyerendõ hõenergia negyed-ötöd részét be kell táplálni, általában elektromos energia formájában a hõszivattyú rendszer kompresszorának hajtására. Jelenlegi árak mellett 1 Ft értékû elektromos energia felhasználásával mintegy 2 Ft értékû hõenergia nyerhetõ. Mind a gázszolgáltatás, mind az áramszolgáltatás területén hazánkban számos tarifa van, ezért ezt az arányt mindig a konkrét esetre vonatkozóan kell kiszámítani. A csúcsidei elektromos áram ára a csúcson kívülinek – fogyasztói kategóriától függõen – 1,4-1,6 szerese. A csúcsidei fogyasztások csúcson kívülre történõ átüteme-
5
HÍRCSATORNA
zésével megtakarítás érhetõ el. Például, bizonyos iszapkezelési mûveleteket el lehet végezni csúcsidõn kívül. Az átemelõtelepek csúcsidõ elõtt kissé leszívhatják a csatornahálózatot, és csúcsban a szennyvíz részben betárolható a csatornarendszerben. Az ilyen mûveletek természetesen nem okozhatnak minõségromlást a szennyvíztisztításban, vagy nehézséget a csatornaüzemeltetésben, de ésszerû kompromisszumokat el lehet fogadni. Csúcsban és azon kívül különbözõ nagyságú energia köthetõ le, igazodva a technológiához. Csak belsõ felhasználásra történõ áramtermelés esetén az áramszolgáltató igényli a telepen kívülre történõ, véletlenszerû táplálás elleni védelem kiépítését. Ilyen esemény egy vagy több nagy teljesítményû berendezés – például a fúvók – leállásakor következhet be. A telep összes fogyasztásának a folyamatirányítási rendszerben történõ folyamatos megfigyelésével, és a gázmotor szükség szerinti visszaszabályozásával a telepen kívülre történõ véletlenszerû táplálás elkerülhetõ. A technológia áramfelhasználása nem látható pontosan elõre. Fogyasztók váratlan bekapcsolódása a lekötött teljesítmény túllépését eredményezheti. Természetesen, lehet nagyobb teljesítmény-lekötést alkalmazni, de ez (esetleg felesleges) többlet költséggel jár. Kialakítható olyan rendszer, amelyben a fogyasztásmérõtõl kapott jel felhasználásával a folyamatirányító rendszer a túllépés észlelésekor gondoskodik az erre kijelölt berendezések leállításáról, bekapcsolásának késleltetésérõl vagy visszaszabályozásáról. A lekötött teljesítményt az áramszolgáltató negyedórás átlagok mérése révén figyeli. Az egyes negyedórás ciklusok elején bekövetkezõ túllépés még kompenzálható úgy, hogy a negyedórás átlag a lekötés alatt maradjon. Ezt szemlélteti a 4. ábra. A folyamatirányítás algoritmusát úgy kell kidolgozni, hogy ha a lekötésnél nagyobb teljesítményigény tartós, és a technológia károsodásának veszélye áll fenn,
4. ábra. A negyedórás teljesítményátlagok tartása
akkor a szükséges fogyasztók még a lekötött teljesítmény túllépése ellenére is üzemelhessenek. A két oldali betáplálású telepek esetében az elõre bejelentett betápláló vezeték átállások hagyományosan „sötét” áttéréssel történnek, vagyis az üzemelõ betáplálást kikapcsolja az üzemeltetõ, ekkor a telep minden berendezése leáll. Bekapcsolják a tartalék betáplálást, és hosszadalmas munkával újraindítják a telep berendezéseit. Megfelelõ feltételek megléte esetén az elektromos szolgáltató hozzájárulásával lehet „világos áttérést” végezni, vagyis az eredeti betáplálás kikapcsolása a tartalék bekapcsolása után végezhetõ el. Ekkor a telep áramellátása folyamatos, az üzemkieséssel járó technológiai károsodások elmaradnak. 2007. július 1-jétõl teljes nyitás lesz az energiapiacon. Várható, hogy a közüzemi beszerzés lehetõsége megszûnik, vagy erõsen beszûkül, ill. gazdaságtalanná válik. Erre mûszaki oldalról is fel kell készülni. A 3x80A (más források szerint 3x100A) feletti fogyasztási helyekhez az elektromos fogyasztásmérõ távleolvasási lehetõségét az elektromos szolgáltató számára biztosítani kell.
6
HÍRCSATORNA
7
HÍRCSATORNA
TESTVÉRSZERVEZETÜNK – A MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG- LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATÁNAK 2006. ÉVI EREDMÉNYEI A bírálatra küldött 15 db. diplomamunka az egyes felsõfokú intézetek között az alábbiak szerint oszlik meg.
Konzulensek: Dr. Zellei László fõisk. docens; Sütheõ László oszt.vez. ÉDUKÖVIZIG
Az egyetemi kategóriára 8 diplomamunka érkezett be, három egyetemrõl:
A Jelölt szakdolgozatában a Mérgesi Holt-Rába vízpótlásának megoldásait elemezte, hidraulikai modellszámítások (1 dimenziós HEC-RAS modell) segítségével. A kitûzött feladat alapos mûszaki – hidraulikai felkészültséget igényelt, a megfelelõ informatikai ismeretek mellett. A dolgozat bizonyítja, hogy a pályázó ezen ismereteknek nem csak a birtokában van, hanem alkotó módon képes alkalmazni is, hiszen az eredmények alapján önálló, konkrét beavatkozási javaslatot is készített (fenékküszöb kialakítása).
Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építõmérnöki Kar Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar Pannon Egyetem, Környezettudományi Szak
3 db 3 db 2 db
A fõiskolai kategóriára 7 diplomamunka érkezett be, két fõiskoláról: Szent István Egyetem, Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolai Kar Eötvös József Fõiskola, Mûszaki Fakultás
3 db 4 db
Díjazottak: I. Fõiskolai kategória Dicséret: Barczikai Albina: Geotermális energiahasznosítás lehetõségei és perspektívái Magyarországon SZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és Mélyépítési Tanszék Konzulensek: Dr. Gombkötõ Péter fõisk. docens; Dr. Ákoshegyi György okl. gépészmérnök Kiss Botond Márton: A Csepeli szennyvíztisztító telepen keletkezõ szennyvíziszap komposztálása a XVIII. Kerületi Cséri telepen SZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és Mélyépítési Tanszék Konzulensek: Dr. Major János fõisk. tanár; Szabados Sándorné környezetvédelmi vezetõ, Fõvárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft Díjazás: III. díj Horváth Ádám: A Mérgesi Holt-Rába vízpótlásának modellezése EJF Mûszaki Fakultás, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék
II. díj Szedlák Gabriella: Nagyvízi lefolyási viszonyok javítása a Tisza mentén, Tiszakécske és Tiszaug között EJF Mûszaki Fakultás, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék Konzulensek: Dr. Zellei László fõisk. docens; Csibrán Zoltán árvízvédelmi csop.vez., KÖTI-KÖVIZIG Az elmúlt évek jelentõs tiszai árvizeinek hatására az árvizek levonulásának körülményei a szakmai figyelem középpontjába kerültek. A szakdolgozatban többek között a hullámtér vízszállító képességét, annak javítási lehetõségeit vizsgálta. A feladatot a tanultak magaszintû alkalmazásával oldotta meg, a szakirodalom, a VTT tervek gondos áttanulmányozását követõen korszerû módszerek, hidrodinamikai modellek és térinformatikai eszközök használatával. Javaslatai a gyakorlat számára is hasznosak. I. díj: Varga Endre: Tetõfelületekre hulló csapadékvizek elhelyezésének mûszaki-gazdaságossági vizsgálata SZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és Mélyépítési Tanszék Konzulensek: Dr. Dulovics Dezsõné fõisk. tanár; Rokob Ágnes okl. mérnök A dolgozat fontos, jövõbe mutató, gyakorlati szempontból is egyre aktuálisabbá váló – ugyanakkor hazánkban mindeddig nagyon háttérbe szoruló – problémakörrel, a csapadékvíz gazdálkodással foglalkozik. A Pályázó egy konkrét létesítményre (Fertõrákosi panzió) készítette el a tetõfelületeken lefolyó csapadékvizek tárolásának és hasznosításának lehetõségére vonatkozó
8
mûszaki terveket. A megoldási alternatívákat gazdasági szempontok alapján is értékelte. Az eredmények gyakorlati szempontból kiemelkedõek. II. Egyetemi kategória Dicséret: Gálffy István András: Arzén eltávolítás ivóvízbõl, koagulációs-flokkulációs technológia alkalmazásával BME Építõmérnöki Kar, Vízi Közmû és Környezetmérnöki Tanszék Konzulensek: Dr. Licskó István egy. docens, Laky Dóra egy. tanársegéd, László Balázs tud. s.mt; Rung Attila László, Békés Megyei Vízmûvek Rt. Kerék Gábor: A Lajta folyó árvízi elõrejelzési rendszere BME Építõmérnöki Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék Konzulensek: Dr. Kóris Kálmán egy. adjunktus, Sütheõ László oszt.vez., ÉDUKÖVIZIG Tanárki Karolina Éva: Csepel-halásztelek vízbázison lévõ ivóvízkutak mûködése és környezetvédelmi értékelése Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtani és Vízgazdálkodási Tanszék Konzulensek: Dr. Vermes László egy. tanár; Pintér Beatrix környezetvédelmi csop.vez., Fõvárosi Vízmûvek Rt. Díjazás: III. díj: Kovács Zsófia: A Víz Keretirányelv néhány tipológiai elemének alátámasztása a magyarországi folyóvizek fizikai-kémiai paramétereivel Pannon Egyetem, Környezettudományi Szak, Limnológia Tanszék Témavezetõ: Dr. Padisák Judit tanszékvez. egy. tanár A diplomamunka témaválasztása aktuális feladathoz, a VKI végrehajtásához kapcsolódik. A folyótipizálás gyakorlati igazolása komplex szemléletet igényelt, emellett pedig sok önálló munkával járt, figyelembe véve a mintavételre bevont vízfolyások bejárásával járó terepi munkát, a laboratóriumi vizsgálatokat és az eredmények statisztikai feldolgozását, kiértékelését. Precízen elkészített, jól felépített dolgozat és a gyakorlatban is jól hasznosítható végeredmény született.
HÍRCSATORNA
II. díj: György Ágnes Irma: Halállományok mennyiségi viszonyai, struktúrája és elterjedése sekélyvízi ökoszisztémában Pannon Egyetem, Környezettudományi Szak, Limnológia Tanszék Témavezetõk: Dr. Tátrai István tud. fõmunkatárs, Dr. Padisák Judit tanszékvez. egy. tanár A Pályázó a Kis-Balaton Vízvédelmi rendszer halállományának méretét, egyedsûrûségét, méret-megoszlását, mozaikos elhelyezkedését hidroakusztikus berendezéssel és kopoltyúhálókkal vizsgálta. Összefüggéseket mutatott ki e két módszer között. Részletesen foglalkozott az állományok dinamikájával (egyedszám, biomassza, növekedés). A munka magas szakmai színvonalat tükröz, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedõ, tudományos értékû mû. I. díj: Földvárszky Attila: Térinformatikai rendszer kidolgozása települési (vízi közmû), emissziós és felszíni vizes adatbázisok integrálásával BME Építõmérnöki Kar , Vízi Közmû és Környezetmérnöki Tanszék Konzulensek: Dr. Clement Adrienne egy. docens; Tóth Szabolcs, Fotogrammertia és Térinformatika Tanszék, Dr. Siki Zoltán Általános és Felsõ Geodézia Tanszék, Albert Kornél, MicroMap Bt. A hazai vízi-környezeti információs rendszerek legnagyobb hibája, hogy különbözõ adatok egymástól független rendszerekben gyûlnek össze, melyek egymással inkompatibilisek, az információk összekapcsolása szinte lehetetlen. A diplomamunka célja egy olyan, térinformatikai támogatású összekapcsolt és átjárható rendszer fejlesztése volt, mely mind a szakemberek, mind a nyilvánosság számára elérhetõvé és átláthatóvá teszi a hazai felszíni vizek állapotával, szennyvízterhelésével és az ezekkel szorosan összefüggõ csatornázási-szennyvíztisztítási rendszerekkel kapcsolatos információkat. A dolgozat színvonalas, gondos mérnöki munkát takar. Nagy érdeme az önállóság és az, hogy a szerzõ hiánypótló jellegû programfejlesztést végzett. Ennek eredményeként létrejött „vízügyi térinformatikai rendszer” mintája lehet a Víz Keretirányelv által is megkövetelt, a vízi környezeti információs rendszerek integrált fejlesztése szellemében, professzionálisan kidolgozandó rendszernek.
GRATULÁLUNK!
HÍRCSATORNA
9
10
HÍRCSATORNA
KA Abwasser-Abfall 10/2006 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Változnak az ipari tevékenységek ......................................................................................................................... 965
BESZÁMOLÓK Kína környezeti megoldásainak forduló- és sarokpontja A kínai IFAT Sanghajban ...................................................................................................................................... 972 Mérõ és fojtóberendezések felülvizsgálata Szakértõi DWA-megbeszélés Hennefben ............................................................................................................. 975 Christian Berger (Hennef) Szászország és Türingia vízgazdálkodása A Szászország/Türingia DWA Tartományi Szövetség gyûlése Drezdában .......................................................... 979 A 165-ös „Szennyvíztechnika” CEN-TC bizottság elsõ alkalommal ülésezik Lettországban ............................. 984 Johannes Lohaus (Hennef) Eleveniszapos berendezések üzemeltetése nehezebb körülmények között Microthrix észak-német szimpózium Kaltenkirchenben ...................................................................................... 986 Georg Thielebein (Hetlingen) A DWA jelenléte az interneten – ma és a jövõben ............................................................................................... 990 Christina Normann és Rolf Usadel (Hennef)
IPARI SZENNYVIZEK A közvetett bevezetés és a (szennyezõ) anyag-terhelés számításának kérdései ................................................... 995 Friedrich-Wilhelm Bolle és Susanne Tettinger (Aachen) Prioritással rendelkezõ anyagok .......................................................................................................................... 1002 Wolfgang Führer (Leverkusen) Benchmarking a közvetett bevezetés ellenõrzésében ......................................................................................... 1006 Filip Bertzbach és Tobias Gehle (Hamburg) Az ipari szennyvíztisztításban alkalmazott biofilm-eljárás során szerzett üzemi tapasztalatok ........................ 1010 Ulrich Hermanns, Hartmut Meyer, Frank Obenaus és Peter Jagemann (Essen) A membrán-eleveniszapos eljárás az ipari szennyvíztisztításban – tapasztalatok és példák ............................. 1018 Peter Cornel (Darmstadt) és Stefan Krause (Wiesbaden) BVT-jegyzetfüzetek BREF) az üvegipar példáján .............................................................................................. 1025 Sandra Leuthold (Dessau), Walter Schaefer-Rolffs (Essen) és Rainer Werthmann (Kassel)
11
HÍRCSATORNA
Energianyerés és nyersanyag-visszavezetés ipari szennyvízbõl a tejfeldolgozó ipar példáján .......................... 1031 Martin Lebek (Hannover), Konrad Honig (Berlin), Hans-Martin Lohmann, Max Behrndt (Altentreptow), Gerhard Simon (Dreieich) és Lars Meierling (Lünen) Wiesbaden egyik ipari szennyvíztisztító telepének bõvítése .............................................................................. 1038 Kainan Seiler (Griesheim), Armin Patzak és Christoph Kühmichel (Wiesbaden)
DWA Irányelv ................................................................................................................................................................ 1052 Szakmai grémiumok ............................................................................................................................................ 1054 Tartományi szövetségek ...................................................................................................................................... 1054 Publikációk .......................................................................................................................................................... 1055 Információs hely .................................................................................................................................................. 1055
MÉLYÉPTERV KOMPLEX ZRT. Cím: 1012 Budapest, Várfok u. 14. • Telefon:+36-1-214-0380 • Fax: +36-1-375-4616 • E-mail: komplex@ melyepterv.hu • www.melyepterv.hu Cégvezetõ: Dr. Tóth László elnök-vezérigazgató Létszám: 60 fo Nyelvismeret: angol, német, francia Üzleti kapcsolatfelvétel: Dr. Tóth László elnök-vezérigazgató Telefon: 457-8175 Boda János technológus szakági fõmérnök Telefon: 457-8174 Horváth János gépész szakági fõmérnök Telefon: 214-0380/123
Minõségi garancia: ISO 9001 minõségbiztosítási rendszer; Paksi Atomerõmû Rt.: ABOS 2, ABOS 3, ABOS 4T rendszerek tervezésére jogosító minõsítés Nagy Jenõ villamos szakági fõmérnök Telefon: 457-8173 Rokob Ágnes közmû szakági fõmérnök Telefon: 457-8171 Szabó István szerkezettervezési szakági fõmérnök Telefon: 457-8172 Vajda Andrea termelésügyvitel-pénzügyi vezetõ Telefon: 457-8170
ÁLT ÁLTALÁNOS ISMERTETÉS ISMERTETÉS A társaság fõ tevékenysége a tervezés. Elsõsorban a mélyépítési ágazat területén tevékenykedik a víziközmûvek hálózati rendszereinek, azon belül pontszerû és telepszerû létesítmények megvalósításában, a meglévõk bõvítésében, átalakításában és rekonstrukciójában. Erõssége a rendszerszemléletû tervezés és a komplexitás, mely több kapcsolódó szakágazat együttmûködésében jelenik meg, beleértve a mérnöki elõmunkálati (hidrogeológia, geodézia, talajmechanika, stb.) tevékenységeket és az üzembehelyezést is. A Társaság fejlõdését az árbevétel és a vagyon növekedése, valamint a tervezési módszerek korszerûsítése terén elért eredmények jelzik. Tevékenysége elsosorban hazai nagyobb beruházásokhoz kötõdik, sok esetben dolgozik együtt külföldi cégekkel. Megrendelõi között számos önkormányzat és több magántársaság is szerepel.
TEVÉKENYSÉGI KÖR:
FÕ SZAKTERÜLETEK:
A Társaság felkészültsége, szakmai gyakorlata alapján magas színvonalon képes teljesíteni a megbízói igényeket: • döntést elõkészítõ megvalósíthatósági- és tanulmánytervek, koncepciótervek, ajánlati tervek, • versenytárgyaláshoz tendertervek készítése, rekonstrukciók és új létesítmények mûszaki megoldásához; • elvi engedélyezési tervek, beruházási programtervek, • építési- és vízjogi létesítési engedélyezési tervek és engedélyek, • kiviteli tervek, ideiglenes- és végleges kezelési utasítások, • környezeti hatástanulmányok, • generáltervezõi tevékenység, tervezõi mûvezetés, próbaüzemi dokumentáció és irányítás, • szakértések, szaktanácsadások ellátásával.
Vízellátás, vízgazdálkodás; Csatornázás, vízelvezetés; Víz- és szennyvíztisztítás; Energetikai célú vízellátó rendszerek; Vízszállítás-technológia, speciális szivattyútelepek; Mélyépítés, magasépítés, szerkezetépítés; Különleges mérnöki mutárgyak; Környezetvédelem, Villamosenergia ellátás, mûszer-automatika; Épületgépészet, gázellátás.
12
HÍRCSATORNA
KA Abwasser-Abfall 11/2006 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Európai keret szemben a német önálló felelõsséggel ......................................................................................... 1091
BESZÁMOLÓK DWA-biogáz- és energianapok ............................................................................................................................ 1100 Reinhard Reifenstuhl (Hennef) Minõségbiztosítás a csatorna-felújításban: kihívás? ZKS Csatorna-felújítási Fórum az Esseni Út-Mélyépítési Napok keretében ..................................................... 1102 Harald Schmautz (Schwäbisch Hall) Újdonságok a vízkémiában A Vízkémiai Társaság 2006. évi éves gyûlése Cellében .................................................................................... 1104 Ralf Klopp (Essen) Kína gazdasága rohamosan növekszik – Terítéken marad a környezetvédelem? ................................................................................................................ 1107 Martin J. Gehring (Shenyang/Kína)
EURÓPAI VÍZ KERETIRÁNYELV Városi szennyvízelvezetõ és tisztító rendszerek költséghatékony fejlesztése és optimalizálása az Európai Víz Keretirányelv átültetéséhez A CD4WC EU-projekt ......................................................................................................................................... 1110 Jens Tränckner és Peter Krebs (Drezda)
VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Szennyvízcsatornák és csapadékvíz-tároló medencék a statisztika tükrében ..................................................... 1114 Hansjörg Brombach (Bad Mergentheim) Hosszú távú szimuláció radar-adatok segítségével ............................................................................................. 1123 Juliane Ziegler, Stefan Krämer és Hans-Reinhard Verworn (Hannover)
KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Denitrifikáció kétlépcsõs eleveniszapos berendezésekben A müncheni II. sz. szennyvíztisztító telepen szerzett tapasztalatok ................................................................... 1130 Adolf Pirchner, Bernhard Böhm, Karlheinz Patek és Antje Hellie (München) Finombuborékos levegõztetés oxigén-betáplálás segítségével, „szuper-kavitáció” mellett ............................... 1139 Andreas Schmid (Schönkirch) Szennyvíztisztítás arid éghajlat-zónákban, algareaktor segítségével .................................................................. 1145 Rolf Jung, Stephan Prechtl (Sulzbach-Rosenberg) és Franz Bischof (Amberg)
13
HÍRCSATORNA
JOG A 13 mg/l öN ellenõrzési érték és a szennyvíztisztító telepek bõvítése ........................................................... 1151 Jürgen Salzwedel (Köln)
GAZDASÁG Adókötelezettség bevezetésének hatásai a szennyvízelvezetés területén érvényben lévõ díjakra ..................... 1155 Harald Breitenbach és Klemens Bellefontaine (Koblenz) Útmutató a kommunális szennyvíztisztításban alkalmazásra kerülõ termékek költségeivel kapcsolatban ....... 1158 WI-1.2 DWA-munkacsoport
DWA 25 év tagság ......................................................................................................................................................... 1098 Munkabeszámolók ..................................................................................................................................... 1158, 1163 Irányelv ................................................................................................................................................................ 1160 Szakmai grémiumok ............................................................................................................................................ 1163 Tartományi szövetségek ...................................................................................................................................... 1164 Információs hely .................................................................................................................................................. 1164
KEDVES KOLLÉGÁK! TISZTELT IGAZGATÓ ÚR/ASSZONY! A HÍRCSATORNA szerkesztõsége felhívja szíves figyelmét, hogy helyet kívánunk biztosítani az Ön hirdetéseinek.
2007. évben a színes hirdetések ára a következõ: Méret
Szöveg között
Belsõ borítón
Külsõ borítón
1/1 álló fekvõ
183×260 mm 260×183 mm
80 000
150 000
170 000
1/2 álló fekvõ
89×260 mm 183×128 mm
50 000
80 000
100 000
1/3 álló fekvõ
58×260 mm 183×89 mm
40 000
50 000
70 000
1/4 álló fekvõ
89×128 mm 183×89 mm
35 000
40 000
50 000
Az árak az ÁFÁ-t nem tartalmazzák. A hirdetéseket pdf formátumban kérjük.
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség tagjai a jubileumi 2007. évben az árlista áraiból 40%-os kedvezményt kapnak. 2007. évben másodszor megjelenõ hirdetés további 15%-os, és minden további pedig 10%-os kedvezményt kap. Információ a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Titkárságán: Fax: 463 37 53,
[email protected],
[email protected]
14
HÍRCSATORNA
FÓRUM LAKOSSÁGI CSAPADÉKVÍZ-GYÛJTÉS ÉS -FELHASZNÁLÁS EGY HAZAI KÖZSÉGBEN (Hozzászólás a HÍRCSATORNÁBAN korábban megjelent tanulmányokhoz) Csapák Alex1
Tisztelt Olvasók! A csapadékvíz és a települési vízgazdálkodás közötti kapcsolat hazánkban többnyire negatív elõjelû (pinceelöntések, belvízi problémák, pusztító patakáradások, stb). Ritkán tekintenek a csapadékvízre úgy, mint a települési vízgazdálkodás egyik legfontosabb, kiaknázatlan lehetõségére, mely megoldást kínálhat a felszíni- és felszín alatti vízkészletek elszennyezõdésébõl, illetve az éghajlatváltozásból adódó jövõbeni nehézségek mérséklésére. Az ésszerû települési és lakossági szintû csapadékvíz-gazdálkodás alkalmas lehet (aszályok idején) az idõszakos ivóvíz-ellátási problémák mérséklésére, a települések belterületérõl lefolyó csapadékvizek károkozásainak megelõzésére (települési vízerózió, szennyvíztisztító-telepek legális/illegális túlterhelése záporcsapadékok idején, a szennyezõanyagok tömeges bemosódása a befogadó vízfolyásokba, stb.). A HÍRCSATORNA szerzõi az elmúlt években sokszor foglalkoztak a települési csapadékvizekben rejlõ hazai lehetõségek vizsgálatával, elemzésével (pl.: Dulovicsné 2003, Germ 2004, Sali 2005, Gayer 2005). A tudományos együttgondolkodáshoz szeretnék hozzájárulni azzal, hogy röviden felvázolom egy általam végzett lakossági kérdõíves felmérés, csapadékvizekre vonatkozó eredményeit.
Lakossági csapadékvíz-gyûjtés a fõváros szomszédságában Az ELTE-TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékének 2005. évi nyári terepgyakorlatán lehetõségem nyílt arra, hogy nyolc geográfus hallgató segítségével részletes kérdõíves felmérést végezzek a lakosság vízhasználatával, szennyvíztisztításával kapcsolatban, a fõvárosi agglomeráció egyik településén: Nagykovácsiban. A környék természetföldrajzi adottságainak „köszönhetõen”, illetve a késlekedõ infrastruktúrafejlesztések okán, meglepõen nagy jelentõségre tett szert Nagykovácsiban a lakossági csapadékvíz-gazdálkodás. 1
Terület- és településfejlesztõ geográfus, hidrológus, okleveles földrajztanár, környezetvédelmi-gépész technikus.
A falu jelentõs része karsztos hegyoldalakon, fennsíkon fekszik – a talajvíz csak az agyagos rétegekkel vastagon feltöltõdött völgy (Nagykovácsi-medence) alján lévõ utcákban érhetõ el. Az 1970-es évek elején kimért egykori zártkertekben viszont 1995-ig nem volt vezetékes ivóvízellátás, a szükségleteket a tartálykocsikon alapuló vízkereskedelem, illetve a csapadékvízhasznosítás elégítette ki, rengeteg ciszterna épült. A csapadékvíz-gazdálkodás fejlõdését indukálta az is, hogy az öregfaluban 1993-ig nem volt közcsatorna, a szennyvizet háztartásonként gyûjtötték a lakosok, a csatornaépítés után viszont a korábbi szennyvíztárolók feleslegessé váltak, melyekbõl ma sok ciszternaként üzemel. A felmérés során – ügyelve arra, hogy a község teljes területét reprezentálja a kutatás – 458 háztartásról szereztünk részletes adatokat. Ebbõl a 458 háztartásból 213 (46%) gyûjtötte és hasznosította valamilyen formában a csapadékvizet! Válaszadóink közül 132-en rendelkeztek betonból épített ciszternával, 56-an tartályokba és hordókba, 25-en egyéb víztárolásra alkalmas „tároló eszközökbe” (kád, vödör, medence, stb.) gyûjtötték az értékes csapadékvizet. Az összes általunk dokumentált csapadékvízgyûjtõ térfogat 1258 m3 volt, ennek zöme a zártkertek területén, illetve a falu 1980-as években beépült nyugati végén található. Az összes víztároló térfogat tekintetében a ciszternáknak van komolyabb jelentõsége, e létesítmények között valóságos óriások is akadtak (24 m3), de a víztároló betonlétesítmények zöme a 3-12 m3-es tartományba esett. A Nagykovácsiban felmért ciszternák átlagos térfogata 9,51 m3 volt. A háztartási csapadékvízgyûjtõ létesítményeket a lakosság önállóan, mérnöki segítség és elõzetes vízháztartási számítások nélkül építette, a hétköznapi tapasztalat azonban – úgy tûnik – a 10 m3 körüli térfogatot tartotta a helyi viszonyok között megfelelõnek, erre utal a 9-12 m3 közötti tárolóterek (ciszternák) feltûnõen magas száma az összes tárolótér viszonylatában, melyet az 1. ábra szemléltet. A kérdõívek feldolgozása során a volt zártkertek területén, illetve a falu nyugati részén dokumentált csapa-
15
HÍRCSATORNA
1. ábra.A kérdõíves felmérés során Nagykovácsiban dokumentált csapadékvíz-tároló létesítmények térfogat szerinti megoszlása
dékvízgyûjtõ térfogatarányokat kiterjesztettem az általunk meg nem kérdezett háztartásokra is. Az adatok alapján Nagykovácsiban a kiemelt két településrészre 9063 m3, a község egészére kb. 10000 m3 tároló térfogatot számszerûsítettem. A nagykovácsi házak udvarán egy kisebb tó rejtõzködik! Alaposabban mérlegelve a számadatokat, úgy gondolom, hogy valójában az említett 10000 m3-nél kevesebb csapadékvíztároló-térfogat lehet a községben – az egykori zártkertek számos apró nyaralóháza (kis tetõfelülete) ugyanis képtelen lenne egy-egy nagy ciszternát elegendõ vízzel ellátni. Feltételezésem szerint az egész településen maximum 7000-8000 m3 csapadékvíz-tároló térfogattal számolhatunk reálisan. A felmérés során arról is igyekeztem információt szerezni, hogy a lakosság mire használja fel az összegyûjtött csapadékvizet. A válaszok alapján a locsolásnak volt meghatározó jelentõsége. A csapadékvíz gyûjtésével foglalkozó háztartások 97%-a kertöntözésre használta az összegyûjtött „égi áldást”, mindössze 12 háztartás nyilatkozott úgy, hogy a mindennapos háztartási vízhasználat (fürdõszoba, WC, konyha) során is igénybe veszi az esõvizet. Találtunk néhány olyan háztartást is, ahol kettõs vízellátási rendszert üzemeltettek, és a vezetékes vizet csupán élelmezési célra használták!
A csapadékvíz-gazdálkodás elõnyei Nagykovácsiban A csapadékvizek lakossági gyûjtése és felhasználása számos elõnyt nyújthat egy település számára. Ezek az elõnyök azonban nehezen konkretizálhatók, hiszen egy település vízgazdálkodása rendkívül sok mûszaki-gazdasági és településpolitikai tényezõbõl tevõdik össze. A felmérés során Nagykovácsiban sikerült nagy pontossággal meghatározni a csapadékvíz-gazdálkodás egyik összetevõjének – a víz- és csatornadíj megtakarításnak – a lakosság oldaláról érzékelhetõ elõnyeit. A gazdasági elõnyök leghatározottabban a volt zártkerti településrészek (Zsíros-hegy, Nagyszénásalja) állandó lakosainál
mutatkoztak meg. Az egykori zártkertekben ugyanis éves szinten átlagosan 26 m3 ivóvíz-megtakarítást dokumentálhattunk azoknál a háztartásoknál, ahol gyûjtötték a csapadékvizet. A csapadékvízzel nem gazdálkodó háztartások éves átlagos ivóvízfogyasztása 134 m3, a csapadékvizet gyûjtõ családoké csupán 108 m3 volt. A 26 m3 átlagos fogyasztás – a nagykovácsi víz- és közcsatornahasználati díjtételek tükrében (2005-ös adatok) – éves szinten átlagosan 10 010 forintos megtakarítást jelentett háztartásonként. Egy ciszterna üzemeltetési költségét – az amortizáció és a munkadíj nélkül (szûrõtisztítás) – éves szinten néhány ezer forintra becsülöm (tisztítószer, szivattyú energiaköltsége), ezért úgy vélem hét-nyolc ezer forintos megtakarítással bátran számolhatunk a vizsgált nagykovácsi családok esetében. Ez körülbelül a fele annak a megtakarításnak, melyet Germ András számított ki egy átlagos magyarországi családi ház vonatkozásában (Germ, 2004, p. 29.). A háztartási csapadékvíz-gazdálkodás Nagykovácsi belterületi vízelvezetésére is jótékony hatást gyakorol, bár az elõnyök anyagi oldalának a megállapítására e téren nem nyílt lehetõségem. A község egy meredek hegyoldalakkal keretezett, viszonylag szûk völgyben, illetve a környezõ hegyoldalakon található. A lefolyó csapadékvizek elvezetése csak egy-két utcában megoldott, a település mélyebben fekvõ agyagos részein kevéssé jellemzõ a gyors beszivárgás. Az egyre szaporodó burkolt felületekrõl gyorsan összegyülekezõ vizek azonban – szerencsére – nem okoztak eddig komolyabb problémákat a faluban. Talán nem túl merész feltételezés azt állítani, hogy a felszíni vízelvezetés hiányát, részben a lakossági csapadékvíz-gazdálkodás pótolja Nagykovácsiban, mivel a tetõvizek nem folynak az utcára, hanem szárazság idején kerülnek felhasználásra.
Záró gondolatok A lakossági tetõvíz-hasznosítás a mediterrán országokat idézõ jelentõségre tett szert az elmúlt évtizedekben Nagykovácsiban. Ez azt bizonyítja, hogy Magyarországon is van múltja, és jelene a komoly mûszaki létesítményekkel jellemezhetõ lakossági csapadékvíz-gazdálkodásnak! Azt azonban meg kell jegyezzem, hogy míg Nyugat-Európában, vagy az Egyesült Államokban gyakran a vízmegtakarításra való törekvés segítette elõ az alternatív vízgazdálkodási rendszerek fejlõdését, Nagykovácsi esete azt igazolja, hogy nálunk ennek hátterében inkább a késleltetett infrastruktúrafejlesztések állhatnak. A ciszternák és kettõs vízellátási rendszerek létesítésének költségei jelenleg túlságosan nagyok, a csapadékvíz gyûjtésébõl származó anyagi megtakarítás viszont csekély mértékû. A kezdeti nagy beruházási költség áll szemben a szinte ingyenes üzemeltetéssel és az ivóvíz-
16
HÍRCSATORNA
megtakarítással! A nálunk fejlettebb országok példái (USA, Japán) azt igazolják, hogy a háztartási csapadékvíz-gazdálkodás fejlesztése nem nélkülözheti az önkormányzati, állami szintû – anyagi, jogi – ösztönzõ intézkedéseket (Internet). Úgy gondolom, hogy Magyarországon is csak akkor nyerhet jelentõsebb teret a lakossági csapadékvíz-gyûjtés és -felhasználás, ha az önkormányzatok/állam számára megnõ az ivóvíz-takarékosság jelentõsége (pl.: a klimatikus változások miatt), és ezért valamilyen módon (pl.: adókedvezményekkel) támogatni fogják a csapadékvizekkel kapcsolatos magánjellegû beruházásokat.
Hivatkozások Dulovics, D-né (2003): Csapadékvíz-gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze, In: HÍRCSATORNA, 2003/nov.-dec., pp. 15-22. Gayer. J. (2005): A propos tetõvizek, In: HÍRCSATORNA, 2005/márc.-ápr., pp. 25-26. Germ, A. (2004): Gondolatok, In: HÍRCSATORNA, 2004/nov.-dec., pp. 22-31. Internet: Sali, E. (2005): Gondolatok (Levél), In: HÍRCSATORNA, 2005/jan.-febr., pp. 22-23.
„PANNON-VÍZ” Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566
SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése,
CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése
17
HÍRCSATORNA
„A SZENNYVÍZTISZTÍTÁSSAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK” EMLÉKEZTETÕ a MaSzeSz 2006. november 27-én rendezett Kerekasztal-megbeszélésrõl Helyszín: BME K épület, I/65. oktatói klub Idõpont: 2006. november 27. 10:00 Jelenlévõk: − Bernáth Zoltán (BÁCSVÍZ Zrt.) − Botond György (KvVM) − Dulovics Dezsõ (MaSzeSz) − Juhász Endre (MaSzeSz) − Kovács Károly (MaSzeSz) − Nagy István (ÖKO Rt.) − Rémai János (MaSzeSz)
– Boda János (MaSzeSz) – Buzás Kálmán (BME) – Homolya Anett (BÁCSVÍZ Zrt.) – Kárpáti Árpád (MaSzeSz) – Murányiné Krempels Gabriella (KvVM) – Oláh József (FCSM) – Simonffy Zoltán (BME)
Kimentette magát: − Ányos József, Filotás Ildikó, Garai György, Somlyódy László és Varga Pál A megbeszélést Juhász Endre moderátorként vezette. A téma felvezetése során kifejtette, hogy a szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatos rendeletek pillanatnyilag nincsenek összhangban az ország – benne a lakosság – gazdasági teherbíró képességével. Elfogadható, hogy ne az „EU minimum” legyen mindenhol a cél, ám a túlzó szigorításokat követelõk kezét le kell fogni. Mind a rendeletek elõkészítõinek, mind a területi „engedélyezõknek” kötelessége a gazdaságos megoldásokra – azaz a befektetés és az abból származó eredmény arányára (költség-haszon elv) – való törekvés. Megfontolandó azoknak bármi módon történõ figyelmeztetése, akik azt az elvet követik, hogy mivel a rendeletek nem tartalmaznak olyan kitételt, mely számukra a költségkímélés figyelembevételét is elõírják, ezért a szélsõségesen szigorúbb elõírásokat foganatosítják kompromisszum nélkül. A Víz Keretirányelv szellemében a gazdaságosságra való optimális törekvést már a rendeletekben (szövegben kihangsúlyozva) is érvényesíteni szükséges. A Nemzeti Program 2015-ig történõ teljesítése a szakemberek elõtt nem tûnik biztosíthatónak, ezért menetközben, azaz a célidõszakig, bármilyen további megszorító intézkedésnek még a felvetését is vissza kell utasítani, – annál is inkább – mivel minden ilyen intézkedés állampolgári, sõt „gazdasági tehetetlenségbõl” fakadóan intézményi engedetlenséghez vezet. (Példa lesz erre a 2007-ig elrendelt szippantott-iszap tárolók bezáratása).
A nagyobbak elsõbbséget élvezve elvonják a támogatást a kisebbektõl, mely tovább szélesítheti az életminõség aránytalanságait. Ilyen igen hátrányos és felesleges, és fõleg veszélyes intézkedési körbe kell sorolni a 2015. évi határidõ elõtt az „érzékenység” általános kiterjesztését, ami jelen helyzetben – minden látszat és pozitívként hangoztatott érv ellenére – társadalomellenes. Az összehívott megbeszélés célja, hogy segítséget nyújtson a rendelet-alkotóknak a túlzott követelményeket szorgalmazókkal szemben és „muníciót” szolgáltasson a nemzetgazdaság teherviselõ-képességét szûklátókörûen figyelmen kívül hagyók ellenében. A MaSzeSz a területi engedélyezõk számára ismereteik bõvítéséhez és az egységes elbírálási elvek kialakításához felajánlja, hogy kész – akár több helyen is – felkészítõ elõadásokon közremûködni. A „Kerekasztal” bevezetõ elõadását Dulovics Dezsõ tartotta. Bevezetõje kezdetén hangsúlyozta, hogy a megbeszélésnek nem célja bûnbakok keresése a rendszerváltás utáni idõszakban elkövetett hibákért. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség rendezvényein, a HÍRCSATORNA periodikájában, hivatalos és magán beszélgetésekben, számtalanszor felhívta a figyelmet a problémákra, melyek végül oda vezettek, hogy most, amikor az uniós támogatások az elkövetkezõ hét évre megnyílnak, fennáll a veszélye annak, hogy az önrész-hiány miatt nem jutunk hozzá azokhoz.
18
A hibákra azonban rá kell mutatni, már csak azért is, hogy a jövõben ne ismétlõdjenek meg. Megemlít tehát néhányat a legnagyobb problémákból. Természetesen sarkítva, hiszen a részletes boncolgatásra nincs idõ és a „Kerekasztal”-nak ez nem is a feladata. A rendszerváltáskor a vízellátási és csatornázási közmû létesítmények köztulajdonban maradtak. Egyszerûsítve úgy szoktuk ezt emlegetni, hogy a vagyon köztulajdonba került, vele az ellátás felelõssége is. Ez helyes! Azt azonban nem rendeztük (a mai napig is csak részben), hogy a tulajdonos tudja, mi ezzel a teendõ. És jött a pályázati rendszer (címzett és céltámogatás), nagy beruházási pénzekhez juthattak és jutottak az Önkormányzatok. A „pénzszerzés” lehetõsége – alapjában véve – a vízjogi engedélyezési terv meglétére lett alapozva, amelyrõl bebizonyosodott, hogy nem tudott garanciája lenni a gazdaságosan megvalósítható és üzemeltethetõ mûveknek. A pályázati rendszer egyik lényeges ellentmondása az, hogy lehetõvé tette a szennyvíztisztítás szempontjából kedvezõtlen, igen jelentõs üzemeltetési igényû ún. regionális rendszerek kialakulását. Ebben több tényezõ is szerepet játszott. Az egyik talán az, hogy az Unió sem volt tisztában az agglomeráció fogalmával, csak 2005-ben kerültek kidolgozásra a „részletesen átrágott”, de a mai napig sem jóváhagyott irányelvek. A másik, „általunk produkált” tényezõ tipikus példa arra, hogy lehetséges a következõ két helyes – pozitív – intézkedésnek negatív eredménye. • Helyes a döntés, hogy nagyobb a támogatás, ha a települések közös szennyvíztisztító telepet létesítenének. • Amikor aztán elfogyott a pénz, és megszületett egy másik, ismét helyes döntés: az a pályázat részesül elõnyben, ahol a környezetszennyezése nagyobb veszélyt jelent. Következmény: azok a települések, melyek csak késõbb jutnának támogatáshoz, összeállnak azokkal, melyek elõnyben részesülhetnek. Így alakultak ki az indokolatlan „kis regionális” rendszerek, melyekben a települések nagyobb része egyenként nem éri el a 2000 LE-et. Ideje lenne felismerni, hogy a kis lakosszámú települések ilyen összekapcsolása nem elõnyt a tisztítandó szennyvíz vonatkozásában. Hiába nõ meg a telepre érkezõ szennyvízmennyiség, annak a szennyezettsége és hõmérséklete nem lesz olyan, mint az összlakosságban ugyanilyen méretû városé. A vidéki lakosság szennyvíztõl, illetõleg tisztításától való megszabadulása a tisztítás oldalán fokozott nehézségeket eredményez. További problémát jelentett és jelent az eltúlzott követelmények megállapítása az elfolyó tisztított szennyvíz minõségével szemben. Ennek legfontosabb okát abban látjuk,
HÍRCSATORNA
– hogy az uniós elõírások átvételére – megjelenésük után – több mint tíz évvel késõbb került sor, – hogy a korábban érvényes (3/1984. (II.7.) OVH számú rendelkezés) hazai elõírás: = megjelenésekor a nagyobb városok követelményeit jelentette, majd ezek kerültek alkalmazásra (a rendszerváltás után) a kisebb települések esetén is, = hogy nem vette figyelembe a szennyezõforrás (szennyvíztisztító telep) nagyságát, – hogy az érzékeny területek, valamint az idõszakos vízfolyások meghatározásakor nem készültek elõzetes mûszaki és gazdaságossági vizsgálatok, – hogy a korábban megépült szennyvíztisztító telepek, még a tervezettnél kisebb terhelések esetén sem képesek teljesíteni a megemelt tisztítási követelményeket. A MaSzeSz megítélése szerint a túlzott követelmények alkalmazására azért kerülhetett sor, mert a mûvek megvalósításával egy idõben nem készülnek korrekt gazdasági vizsgálatok – költség-haszon elemzések. A következõkben bemutatásra kerültek a „28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet”, valamint „A Tanács a települési szennyvíz tisztításáról szóló 91/271/EGK irányelve”. Felhívva a figyelmet a gazdaságosság fontosságára, bemutatásra kerültek a szennyezõanyag-eltávolítás Korrespondenz Abwasser 2006. 11. számában közölt fajlagos költségei: Fajlagos költség
Anyagfajta
Tartomány =C/kg
Kémiai oxigénigény
KOI
0,4
0,1 – 1,0
Összes nitrogén
öN
5,0
2,0 – 30,0
Összes foszfor
öP
10,0
3,0 – 40,0
A fajlagos értékekbõl számítható fajlagos éves költségek 90%-os eltávolítás esetén a következõk: Fajlagos éves költségek
Anyagfajta
=C/LE.a
Ft/LE.a
3,94 – 39,42
982,8 – 10 643,4
Kémiai oxigénigény
KOI
Összes nitrogén
ö N 7,24 – 108,54 1 954,8 – 29 305,8
Összes foszfor
öP
1,97 – 26,28
531,9 – 7 095,6
=C
13,15 – 174,24
–
Ft
–
3 550,5 – 47 044,8
Összesen: Összesen (270 Ft/C= ):
Dulovics Dezsõ bevezetõ elõadása után következtek a hozzászólások:
HÍRCSATORNA
– Krempels Gabriella (KvVM) hozzászólásában megerõsítette a gazdasági felelõsség fontosságát, ill. felvetette a 12°C-os szennyvíz-hõmérséklet kérdését. – Botond György (KvVM) megerõsíti Krempels Gabriella hozzászólását. Megköszönve a MaSzeSz eddigi segítségét a rendelet kidolgozása során, további szakmai segítséget kért a továbbfejlesztéshez, illetve a módosításhoz. A további együttmûködéshez alapvetõen fontosnak tartotta néhány félreértés tisztázását. Ezek között említette a • területi határértékek és az immissziós határértékek különbözõségének figyelembevételét (az elõbbi az emissziós, azaz kibocsátási határértékek egyik fajtája, míg utóbbi a befogadókban mért szennyezõanyagmennyiségekre vonatkozik). A szennyvíz-hõmérséklet jogszabályi figyelembevételével kapcsolatos problémákat (nem a hõmérséklet mérése, hanem a mért hõmérséklet-értékek jogalkalmazásban történõ figyelembevétele a probléma); • az egyedi, nem tipikusan elõforduló kérdések (pl. különleges idõjárási körülmények által elõidézett helyzetek) hatósági kezelésével kapcsolatos problémákat; a hatósági döntési önállóság szabályozását; stb. – Hangsúlyozta, hogy az EU-irányelvek csupán a minimális követelményeket határozzák meg (mind a paraméterek számát, mind azok számszerû értékeit illetõen). A részletes szabályozást minden tagállamnak magának kell kidolgoznia az ország környezeti állapotának, célkitûzéseinek és gazdasági lehetõségeinek függvényében. – Kovács Károly megemlíti a 91/271-es EU-irányelvet, ill. a teljesíthetõség elvét (szenzitív területi határértékek), fontosnak tartja Magyarország területi érzékenységének felülvizsgálatát 2015-ig. A résztvevõk között vita alakult ki az Irányelv érzékenységre vonatkozó hatálya tárgyában. (Idõközben megvizsgálva az Irányelv hatályos angol szövegezését, egyértelmû hogy a Table 1-nél a 4. és 5. cikkelyt hivatkozza, míg a Table 2-nél csak az érzékeny területeket, vagyis tápanyageltávolítást csak itt ír elõ.) – Krempels Gabriella az érzékenység témaköréhez kapcsolódva kifejtette, hogy a 240/2000. (XI. 23. ) Korm. rendelet felülvizsgálatakor az érzékenységi kijelölések során a gazdasági és finanszírozási realitásokat is figyelembe kell venni. Az EU felõl érkezõ presszió ellenére is csak nagyon felelõs vizsgálat és a magyar érdekek szem elõtt tartása alapján lehet változtatni a jogszabályt, hiszen a Szennyvízprogram teljesítésének elmaradása birságot von maga után. – Simonffy Zoltán felhívta a figyelmet, hogy a Víz Keretirányelvnek (VKI) megfelelõ tartalmú kormányrendeletek érvénybe léptek, tehát betartásuk kötelezõ. A VKI immissziós oldalról szabályoz. Amennyiben a szennyvíz rendelet emissziós határértékeivel ez nem
19
biztosítható, akkor szigorúbb emissziós értékekre van szükség.. – Juhász Endre, mint moderátor rámutat, hogy lényeges összehasonlítási alap Magyarország GDP-jének összevetése az Európai Unió mostani, ill. jövõbeni tagállamainak GDP-jével. 2015-ig kell megvalósítani a szennyvízprogramot Magyarországon. Eldöntendõ kérdés: melyik a megfelelõbb, a drágább vagy a szigorúbb technológia? Az emissziós és immissziós határértékek taglalásán túlmenõen általánosságban hibás és szakmailag elfogadhatatlan a térségi rendszerek, valamint az iszapelhelyezés kérdéskörének eddigi kezelése. A hatóság szerveinek kötelessége ellenállni a politikai lobbyval szemben. – Homolya Anett, a Bácsvíz Zrt. képviselõje hozzászólt a témához: a Bácsvíz Zrt.-hez hét szennyvíztisztító telep tartozik, melybõl kettõ kivételével (Kecskemét, Kiskunfélegyháza) gondot jelent a téli üzemeltetés során a nitrogénvegyületekre elõírt határértékek betartása, mivel a szennyvíz hõmérséklete jóval 12 °C alá csökken, viszont a települések 2000 LE-nél nagyobbak. Az ezzel kapcsolatos üzemeltetés összes gondja és költsége a Bácsvíz Zrt.-t terheli. – Juhász Endre hangsúlyozta, hogy a szennyvíztisztítás kérdéseinek megválaszolása során a szennyvíz menynyiségét is figyelembe kell venni a minõségen kívül. Ennek hiánya egyébként mérnökhöz méltatlan és súlyos etikai vétség. – Kárpáti Árpád a 28/2004 (XII. 25.) rendelet értelmezését értékelve az együttes teljesülést emelte ki, ami azt jelenti, hogy a két verzióból mindig a szigorúbb lesz érvényben. Ez akkor baj, ha teljesíthetetlen. Márpedig a 2 000–10 000 LE közötti kapacitású telepek 12 °C vízhõmérséklet alatt semmiképpen nem tudják az elfolyó víz 20 mg/l-es ammónium határértékét biztosítani. Tíz fokos vízhõmérséklet esetén ez már a 2050 ezer LE közötti terhelésû szennyvíztisztító telepekre is igaz. Márpedig az országban a szennyvíztisztítók döntõ része az említett két kategóriába tartozik. A rendelet befogadó határérték-táblázatának ez a pontja tehát, a teljesíthetetlensége miatt, javításra szorulna. Az adott sor elsõ oszlopában levõ megjegyzést – kivéve 2000 LE alatt – kellene csupán – kivéve 12 °C alatt – kitételre változtatni. – Oláh József hozzászólásában az ideiglenes kis-vízfolyások háttérszennyezõdésével kapcsolatosan kifejtette, hogy számos olyan vízfolyás van, amelyekben természetes viszonyok (csapadékvíz idõszakossága, állandó vízforrás hiánya) miatt nincs állandó vízelvezetés. Bizonyos esetekben a szennyvíztisztító telepek elfolyó, tisztított szennyvizét ezekben az idõszakos vízfolyásokban vezetik el a befogadóba. Jelenleg a Hatóság nem veszi figyelembe, hogy a környezet háttérszennyezõdése (mezõgazdaság, szemétlerakók, a víz-
20
folyás medrében pangó falevél és egyéb szervesanyag bomlása) miatt, e vízfolyásokból származó lefolyó vizek eleve tekintélyes háttérszennyezõdésûek. Egyszerûen a befogadóra vonatkozó határértékkel számolnak. A háttérszennyezõdés nem idõszakos, hanem állandó jellegû. Az említett vízfolyásokba, illetve ezekbõl befolyó vizek határérték-megállapításánál egy átlagos háttérszennyezõdést figyelembe kellene venni. Ha csak tisztított szennyvizet vezetünk a vízfolyásba, a háttérszennyezõdés vízminõség-rontó hatása akkor is érvényesül. A háttérszennyezõdésre átlagos értéket célszerû figyelembe venni (pl. KOI: 50 – 70 mg/l; ammónia-N: 5 – 10 mg/l; öP: 1 – 2 mg/l). Természetesen a háttérszenynyezõdés területenként eltérõ lehet, de egy elfogadható értékkel mindenütt korrigálni lehetne. A nitrifikáció hatásfokával és a határérték kérdésével kapcsolatban megjegyezte; átmeneti idõszakokban minden évben október 15. – december 15. és március 15. – április 30. közti idõszakokban a hõmérsékletcsökkenés miatt a nitrifikáció sebessége is lecsökken. Sok esetben nem szûnik meg a nitrifikáció, csak az oxidáció sebessége 20 – 80%-kal csökken. A hatóság azonban az elfolyó víz minõségénél a hõmérsékletcsökkenésbõl eredõ, a teljes nitrifikációra jellemzõ határértéket veszi figyelembe. A jelzett átmeneti idõszakon túlmenõen a téli idõszakban december 15. – március 15. között gyakorlatilag a nitrifikációval nem igen számolhatunk. Pontosabban még télen is van olyan periódus (idõjárás függvénye), hogy a rész-nitrifikáció végbemegy. Az egyszerûség miatt a téli idõszakban nem kell a nitrifikációt figyelembe venni, vagy az alábbiakban az átmeneti idõszakra vonatkozó módon kellene a határértéket télen módosítani. Javasolja, hogy a levegõztetõ reaktorban fenntartható hõmérséklet alapján nagyon egyszerû összefüggés – Arrhenius egyenlet – szerint korrigálják az átmeneti idõszakban (esetleg télen is figyelembe véve) a kifolyó ammónia határértékét. Egyszerûen arról van szó, hogy minden 20 °C alatti hõmérséklethez ki tudjuk számítani a mindenkori nitrifikációs sebességet és természetesen ez kisebb, mint a 20 °C-hoz (100%-os állapot) tartozó érték. Amilyen arányban csökkent a nitrifikáció sebessége, olyan arányban romlik az elfolyó víz minõsége (nõ az ammónia-N koncentrációja), és ennek megfelelõen kell korrigálni a határértéket, azaz ebben az arányban kell növelni azt. Általában egyhetes válaszidõvel lehet számolni a nitrifikációnál a hõmérsékletcsökkenésre. Ez azt jelenti, hogy kb. egyhetes üzemi idõszakra (vagy esetleg nagyobbra: 2 hét, 1 hónap), kellene bontani az elfolyó vízhatárérték vonatkoztatását. A szennyvíztisztító telepen
HÍRCSATORNA
csak a levegõztetõ medencében kellene mérni a hõmérsékletet és ennek alapján számolható a ténylegesen elérhetõ lebontási sebesség. A lebontási sebesség romlásából számolható az elfolyó ammónia-N, amely azonos a reális, és méltányos határértékkel. Talán még a telep 20 °C körüli nitrifikációs sebességét érdemes tudni, mint vonatkoztatási alapot. Ez nem változik, évente csak egyszer kell kimérni. Ezt az értéket számolni lehet a befolyó és az elfolyó ammóniából és a levegõztetõben lévõ iszapmennyiségbõl. Nem nagyot tévedünk akkor sem, ha a 0,3 kgN/kg szervesiszap ⋅ d értéket vesszük alapul. Természetesen az aktuális nitrifikáció sebessége meghatározható a nitrifikáció-sebesség- és a hõmérséklet-görbébõl is, mert ebbõl mindig le lehetne olvasni az aktuális hõmérséklethez tartozó nitrifikációs sebességet ha a 20 °C értékhez tartozó sebességet 100%-nak veszszük. A fentiek alapján egyszerû hõmérséklet-méréssel esetleg heti átlagolással megbízhatóan korrigálni lehet az elfolyó víz határértékét az átmeneti vagy a téli hónapokban. Miután zömmel önkontrollban üzemelnek a tápanyag eltávolító szennyvíztisztító telepek, a határérték nyomon követése nem lenne nagy gond. Kétségtelen, hogy a Hatóságnak ez több munkát jelentene, de a bírságolás ésszerûbb és igazságosabb lenne. – Botond György felvetette, hogy a Dulovics Dezsõ által háttér-információ gyanánt felelevenített szélsõséges esetben, amikor az érkezõ szennyvíz hõmérséklete 0,4 °C volt, a hatóságoknak szabad kezet kellene adni az ehhez hasonló szélsõséges esetekben hozható/hozandó döntések tekintetében. A mérlegelési jog lehetõségének megadása is fontos tényezõ. – Simonffy Zoltán szerint a VKI-ban meghatározott okológiai követelmények részletesebb elemzése esetleg lehetõvé teszi külön immissziós határértékek megállapítását a téli, ill. nyári félévre. Ez lehetõséget adna a téli emissziós határérték-túllépések enyhébb megítélésére. A vízfolyások egyéb forrásból származó tápanyagtartalma ugyancsak figyelembe veendõ szempont. A vizsgálatok költsége a várhatóan kisebb beruházási és üzemeltetési ráfordítások miatt biztosan megtérül. – Boda János szerint az ország teherbíró képességét is meg kell vizsgálni (az eddigi EU-támogatások 60%-ra csökkennek a jövõben). – Botond György megemlítette a 28/2004-es rendelet módosításának kérdését, kéri, hogy a javaslatok legyenek beépíthetõk és végrehajthatók. Egyúttal kérte, hogy a javaslatok kidolgozásánál ne csak a tudományos megalapozottságot, hanem a jogalkalmazás során történõ végrehajthatóságot is vegyék tekintetbe. – Dulovics Dezsõ záró hozzászólásként hangsúlyozta, hogy a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség a csatornázás és szennyvíztisztítás jövõbeni harmonikus fejlõdése érdekében, tekintettel az ország gazdasági
21
HÍRCSATORNA
helyzetére, a mûvek gazdaságosságára, az elviselhetõ díjköltségekre, javasolja: maradéktalanul betartani a csatornázás és szennyvíztisztítás területén a 91/271/EGK irányelvet, melyek a minimális követelményt jelentik. Ennél szigorúbb követelményt csak abban az esetben kell elõírni, ha a befogadó vízminõségének védelme – a Víz Keretirányelv által elõírt követelményeket figyelembe véve – ezt indokolja.
Összegzõ megállapítások, javaslatok: • A résztvevõk egyetértettek abban, hogy a jelenlegi emissziós szabályozást felül kell vizsgálni. A 91/271/EGK irányelv betartása minimális követelményt jelent, tehát ennek betartása kötelezõ. • Emellett új szempontként jelenik meg a VKI (2000/60/EK), azáltal, hogy ökológiai alapokon álló immissziós szabályozást ír elõ, és megköveteli az emissziós és immissziós határértékek összehangolását. Ennek megfelelõen, a szennyvízkibocsátásra vonatkozó hazai elõírásokat (28/2004 (XII.25.) KvVM rendelet) módosítani kell: a terhelhetõséget a befogadóra elõírt immissziós határértékeket figyelembe véve kell megállapítani.
• A területi hatóságoknak – rendeleti szabályozással – segítséget kell nyújtani az egyedi határértékek megállapításához, ugyanis jelenleg ezek túl széles határok között mozoghatnak és ezeken belüli megválasztásuk nincs szabályozva (sem a 91/271/EGK irányelv, sem a 2000/60/EK irányelv szerint). Ehhez javasoljuk figyelembe venni a telep nagyságát, a szennyvíz mennyisége és a befogadó hozamának arányát, a terhelés jellegét, a vízminõségi hatások szempontjából meghatározó idõszakokat (pl. télen a követelmények enyhíthetõk). A minimális követelményekhez képest szigorúbb emissziós határértéket csak megfelelõ indoklással lehessen elõírni. • Az ún. ideiglenes vízfolyásokba történõ szennyvízkibocsátás esetén az emissziós határértékek a talajvíz, mint befogadó oldaláról, a felszín alatti vizek védelmével foglalkozó, novemberben elfogadott EU-leányirányelv alapján felülvizsgálandók. • A fentiek figyelembevételével, valamint a kivitelezésben tapasztalt nem kívánatos jelenségek miatt a Szennyvízelhelyezési Program végrehajtása felülvizsgálandó, amely azonban várhatóan nem jelenti a program globális költségeinek növekedését, csak területi átrendezõdést.
FELHÍVÁS Jogi tagjainkat – akik a májusi konferenciára kiállítással szeretnének szerepelni – kérjük, hogy elõzetes jelentkezésüket adják le a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Titkárságán. Fax: 463 37 53,
[email protected],
[email protected]
22
HÍRCSATORNA
CSATORNATISZTÍTÓ GÉP SZERVIZ
Csatornatisztító gépek javítása, alkatrészellátás. Mosófejek gyártása, mosótömlõk és egyéb tartozékok forgalmazása. Zasztó Kft. 6000 Kecskemét, Búzavirág u. 63. Tel.: 06 30 / 279 6466 Fax: 06 78 / 462 214
ÚJ ÉS HASZNÁLT CSATORNATISZTÍTÓ GÉPEK FORGALMAZÁSA
Kisfoktõ 2002 Kft. 6300 Kalocsa, Körte u.17.
[email protected] Tel.: 06 30 / 269 2027 Fax: 06 78 / 462 214
TELEPHELYÜNK: 6331 FOKTÕ-KISFOKTÕ 19. (51. SZ. FÕÚT 112 KM)
