Hatvan. Isten éltesse a Szövetséget! Pozsony, március 5. - Pered, szeptember 19. A Csemadok Országos Tanácsának Elnöksége

CSEMADOK 60

1

2

Hatvan A második világháborút követő hontalanság évei után 1948 második felében Csehszlovákiában is fokozatosan oldódni kezdtek a megszorítások. Decemberben megjelent az Új Szó első száma, és 1949 márciusában létrehozták a Csemadokot. Bár a központi alapítók célja egyértelműen az volt, hogy betagolják a csehszlovákiai magyarságot a kommunista ideológia internacionalista szelleme mögé, a Szövetség már a kezdetektől fogva saját útját járta, saját küldetését teljesítette. Az első évben 63 helyi szervezet alakult 3 380 taggal. A vidéki közigazgatási és pártszervek rögtön a kezdet kezdetén akadályokat gördítettek az alapszervezetek megalakítása elé. Felsőbb utasításokra nem voltak hajlandók elismerni azokat az alapszervezeteket, amelyekbe reszlovakizált magyarok is beléptek. A Csemadok első évtizedére rányomta bélyegét az adott korszak, amely erős korlátok közé szorította a tevékenységét. Ezt az időszakot értékelve azonban figyelembe kell venni azt, hogy milyen időszak után került sor arra a munkára, melyben az itteni magyarok már legitim módon használhatták anyanyelvüket, eszmét cserélhettek, találkozhattak... Az ötvenes években a Csemadok egy felszabadultabb, teljesebb életnek lett a megtestesítője. A Szövetség fokozatosan létrehozza a magyar kultúra ápolásának további intézményeit. 1951-ben indul a Fáklya, amelyet 1957-től a Hét című hetilap vált fel. 1953-55 között nagy sikerrel működteti a szervezet a Népes nevű hivatásos táncegyüttest, 1953-56 között pedig a Csemadok keretein belül működött a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. Az évek múlásával a szlovákiai magyarság körében egyre nőtt a nemzetiségi politika gyakorlatával való elégedetlenség. A szövetség olyan fórummá vált, ahol lecsapódhattak a szlovákiai magyarság áldatlan helyzetét feszegető észrevételek. Az 1956-os magyarországi forradalom idején a Csemadok szerveitől és szervezeteitől elvárták, hogy nyilatkozatban ítéljék el a magyar forradalmat. Az alapszervezetek nagy része elszabotálta a nyilatkozattételt, sőt egyes tisztviselők túlbuzgó megnyilatkozásaira válaszul mintegy kétezren kiléptek a szervezetből. A hatvanas évek elejére a Csemadok tevékenysége kezd más irányba is kiteljesedni, - a szervezet egyre inkább a magyar kultúra különböző ágainak a művelésével foglalkozik. Zseliz és Gombaszög után beindulnak a seregszemlék, kialakul az ifjúsági klubmozgalom. 1968ban, a prágai tavasz idején nagyon sokan álltak a Csemadok mögött, ami arra késztette a pártvezetést, hogy tárgyalópartnerként fogadják el a Csemadokot, és komolyan vegyék a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó javaslatait. Szerepvállalásáért a Szövetséget a konszolidáció idején kizárták a Nemzeti Frontból. A nyolcvanas években a tagságban egyre erősödött az elégedetlenség a hátrányos megkülönböztetések miatt. A Csemadok központi vezetése (Központi Bizottsága) 1984-ben testületi döntéssel foglalt állást a magyar nyelvű oktatást hátrányosan érintő törvény ellen. 1989-es rendszerváltás a Csemadok tagságát is forrongó hangulatban találta. A szervezetek, a tagság aktivitása ismét kiváltotta a szlovák fél támadásait, de néhány hazai magyar politikus is a szervezet felszámolását követelte. Egyesek névváltoztatást szerettek volna. 1993-ban a szövetség felveszi a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok nevet. A Csemadok mozaikszó azért maradt meg, mert a megnevezés az évtizedek alatt beivódott a köztudatba és a szlovákiai magyar azonosságtudat szinonimájává, az itt élő magyarság összetartozásának szimbólumává volt. Bár 1995-ben teljesen megszüntették a Csemadok állami támogatását, még napjainkban is a Csemadok rendelkezik a legmegbízhatóbb országos struktúrával és mozgósító erővel. Országos irodája, művelődési intézete, 17 területi választmánya, 405 alapszervezete és 50 ezres tagsága van. Elmondhatjuk, hogy a Szövetség civil szervezetként is megtalálta helyét, képes egységesen fellépni és komoly erőt felmutatni. Példa erre az országos és területi szintű rendezvények sokasága, alapszervezeteink rendezvényeinek tömkelege, csoportjaink, az egyre színvonalasabbá váló szakmai munka és a Szövetség napjainkban is szükséges érdekvédelmi tevékenysége. A Csemadok Országos Tanácsának Elnöksége tisztelettel megköszöni minden Csemadok tagnak, minden pártoló tagnak, minden kulturális és közművelődéi közösségnek az odaadó munkát, és köszöni támogatóink segítségét. Isten éltesse a Szövetséget! Pozsony, 2009. március 5. - Pered, 2009. szeptember 19. A Csemadok Országos Tanácsának Elnöksége

3

Ünnepi beszéd a Csemadok jubileumi ülésén Tisztelt Ünnepi Közgyűlés, Tisztelt Vendégek, Kedves Barátaim! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit az itthoni szülőföldről, amaradék Magyarországról, és szerte a Kárpát haza valamennyi, általunk bejárt és szívünkhöz oly közelálló tájáról, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség- a Csemadok ünnepi közgyűlésén, mely szervezetünk megalakulásának 60. évfordulója előtt adózik nagy tisztelettel. Mielőtt e sorok írásának kezdtem dolgozószobámban, könyveket, dokumentumokat olvastam a korról, melyben a szövetség megalakult, a korban élő, alkotó emberekről, irodalmárokról, s képzeletben viszarepültem az időben, hogy ha képletesen is, de részese lehessek annak, mit egykoron csak szüleim, nagyszüleim elbeszéléseiből, történetekből, az idő múltával békés emlékezéssé oldott sorsokból ismerhetek. Évtizedek távlatából, a kor megkerülhetetlen ismerőjeként, akaratlanul is Fábry Zoltán gondolatai, sorai szólaltak meg nekem, jelentek meg elsőként előttem, aki a szlovenszkói magyarság élő lelkiismerete volt, s az a mai napig is, akinek emberi hangja a vox humana, ma is lelkünk legmélyéig hatol, legtisztább és legigazabb forrása az emberi humánumnak. A sors igazságtételeként is értékelhető az a tény, hogy pont a mai napon, amikor a Csemadokot ünnepeljük - azt a Csemadokot, melyet ő szellemi és tárygyi vagyonának egyedüli örökösévé emelt – Fábry Zoltánt, Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, Magyar Örökség Díjjal jutalmazzák életművéért. Ha lenne isteni rendezője életünknek, sem tudta volna igazabbul és szebben összehangolni e két ünnepet.1958 –ban, ,,Az idő igaza” című írásában jegyzi : ,,A szlovákiai magyar író a semmiből indult. Nem volt hagyománya, mintája és gyakorlata. A világháborúból jött: ez, ennyi volt a mestersége, ifjúsága, tapasztalata és mértéke. A világháborúból jött: sebzetten, megundorodva, elárvult magyarként, elárvult emberként.” S miből indult a szlovákiai magyar kultúra, a Csemadok 1949-ben? A háború utáni jogfosztottságból, reménytelenségből, a meghurcoltatásból, az elárvult iskolák és kultúrházak ürességéből. Mégis, egy kis közösség útnak indult. Igaz politikai egyezség nyomán keletkezett a gondolat, hogy létre kell hozni a szlovákiai magyaroknak egy szervezetet, mely majd betagolódik ideológiailag is az akkori kommunista párt mögé, s egyben mindig szeme előtt lesz a hatalomnak. ,, Felemelt fejjel... Emlékszel-e a lehetetlenre, a reményre, a kívánságra, mit titkos éji órán négy fal között, magányban, börtönben, táborban fojtott torokkal magad elé mormoltál: csak még egyszer! Csak még egyszer felemelt fejjel járni! Próbáld visszaidézni magadnak a földhöz sújtottságot és keserű megaláztatás óráit, ismeretlen kortársam... Csak még egyszer felemelt fejjel járni és nem földre sütött szemmel, félelemben és szégyenben!” – írta Fábry Zoltán 1946 májusában. Igen , a szlovákiai magyarság felemelte a fejét, s ha bátortalanul és kissé félve is, de ismét megtanult felemelt fejjel járni. A szövetség 1949. március 5-i megalakulása után a helyi szervezetek gombamód szaporodva nőttek ki a földből, a földből mely a bölcsője volt ezer éven át az itt élőknek és őseiknek. A kultúra, a nyelv, a dalok, a táncok utáni vágy úgy fakadt ki az emberek lelkéből, mint a sivatagi tájból eső után a zöld fű. Mint amikor egy palackba zárt szellem kiszabadul börtönéből, néhány hónap alatt százával alakultak meg a helyi Csemadok szervezetek. Természetesen a kezdeti ideológiai elvárásoknak megfelelően történtek az alakuló ülések, a kommunista hatalom szeme és keze ott volt beépítve és kívül is felügyelőként, mégis ez már nem tűnt nyűgnek, hiszen a szellemet nem tudták már visszazárni a palackba. A felső vezetés úgy gondolta, a Csemadok néhány év múltán majd, ha a kedélyek megnyugodnak és a társadalmi konszolidáció légköre lehetőséget teremt erre, magától megszűnik, ám politikusok még soha ilyen nagyot nem tévedtek, mint a Csemadokkal kapcsolatban. Az idő múlásával nem hogy csökkent volna az érdeklődés a szervezet munkája iránt, de folyton nőtt. Néhány év elteltével már több mint ötszáz alapszervezete, és több mint százezer tagja volt a Csemadoknak, mely egyértelműen a szlovákiai magyarság élő teste lett. Az ötvenes évek második felében elindultak a nagy fesztiváljaink, a Járási Dal- és Táncünnepélyek, népművészeti csoportok, énekkarok, tánccsoportok alakultak. Lett sajtónk,a Fáklya , a Hét, Irodalmi Szemle, mely a szellemi írott értékeink hordozója volt. A szándék ellenére, mely látszólag a Nemzeti Front keretén belül tartotta a Csemadokot, volt egy fenti Csemadok, mely a kommunista vezetés elvárásainak és határozatainak szellemében gyártotta a jelentéseket, de ezzel párhuzamosan volt egy lenti Csemadok is, mely a párt határozatairól szinte tudomást sem véve erősítette a magyar kultúrát. Megélte a hagyományokat, ösztönözte a magyar családok gyermekeit a magyar iskolákba, fellendítette a helyi táradalmi életet, egyszóval megteremtette a magyarság mindennapi szellemi létét. Később az ifjúsági táborokban, az író olvasó találkozók, beszélgetések keretén belül a nemzeti szellem erősödése, az anyanyelvhez, az irodalomhoz, a helytörténethez való kötődés újabb lökést adott a szövetségnek. Kialakult az az új generáció, mely később, az1968-as események aktív szervezője és irányítója lett, mely elvezetett minket a 68-as Nemzetiségi Alkotmánytörvény benyújtásához, melyben először fogalmaztuk meg követeléseinket, hogy egyenrangúk és egyenjogúak lelhessünk a többségi nemzetet alkotó csehekkel és a szlovákokkal. Akkori törekvéseinket a kommunista hatalom megakadályozta, a törvénytervezetetet meghamisítottan és lényegétől meg4

fosztva hozta nyilványosságra. De sem akkor, sem azóta nem mondtunk le róla, hogy ennek a népnek, melynek szülőföldje fölött rángatták a határokat egy egész évszázadon át politikai alkuszok, rendszerek, és háborúk, jogai legyenek itt, ahol él, ahol adót fizet, ahol dolgozik éjt nappallá téve. A hatvanas évek végére nő fel az az új generáció mely a 68-as események után egy időre hallgatásra ítéltetik, majd a nyolcvanas években már a kezébe veszi a Csemadok iráynyítását. Tudatommal és tevékenységemmel valamikor a hetvenes évek közepén kapcsolódom magam is e történetbe, és élem meg saját és szüleim aktív életén át a Csemadok létet. Édesanyám jó hangú énekes -szólista, női énekkar tag, édesapám színjátszó, citerás, mind a mellett, hogy reggeltől estig keményen dolgoznak, mint mindenki akkor tájt. Ebben a környzetben, a határtól néhány méterre, a lerombolt Ipoly-hidak árnyékában felnőni jellemformáló, útravaló volt egy egész életre. Első citeracsoportommal valamikor a hetvenes évek közepén Bussán, a Tavasz szél vizet áraszt járási elődöntőjében indultam útnak. Bepillantva a kor milliőjébe még emlékszem, akkor több járási elődöntőt szerveztek a peremvidéken is, hiszen annyi csoport volt, hogy a járási döntőig három-négy elődöntőn kellett túljutnia azokak, aki a járási döntőbe akartak szerepelni. Az országos döntőbe való feljutás, óriási sker volt, mégis gyakran volt ebben része néhány helyi csoportnak az Ipoly mentéről is. Csodálatos idők voltak. Nem emlékszem arra, hogy a politika valaha is szóba került volna a családban, vagy a rendezvényeken, mégis mindenki tudta egy kacsintással miről va szó. A hetvenes éve végén, a nyolcvanas évek elején az ipolysági József Attila Irodalmi Színpadban, annak a Jókai napokon való szereplésein keresztül kerültem először kapcsolatba egyfajta ellenzékiséggel, láttam meg a Csemadokban, a szó erejét megértőkben és felvállalókban, hogy van elégedetlenség a rendszerrel szemben. Majd pozsonyi diákéveim alatt, ahol is bekerültem az Ifjú Szíveken keresztül a hazai néptáncmozgalom vérkeringésébe, döbbentem rá többedmagammal a szétszakított haza erdélyi, vajdasági, kárpátaljai kincseire, valóságára, táncaira, a kondukátor embertelenségeire nemzettársaimmal szemben, a falurombolások esztelenségére. Valójában itt már a tudatos ellenállás és ellenzékiség fészkévé váltak a Csemadok rendezvények, a titkosrendőrség már céltudatosan figyeltetett meg embereket, akik a mozgalmainkba vezető szerepet játszottak, majd sokaknak közülük az emigrációt is vállalniuk kellett, hogy mentsék a bőrüket. Elkezdődtek a tudatos iskolaösszevonások, körzetesítések, hogy megszüntessék a magyar falvak kisiskoláit, mert a hatalom már nem nézte tétlenül a magyar szellem erősödését, a kultúra utánpótlását, melynek kétségtelen fészke volt a magyar iskola. Noha 1989 tavaszán már érezhető volt a változások szele, a rendszerváltás eufóriája mégis úgy tört ránk, mint forróság után egy hűsítő nyári zápor. A Csemadok már nemcsak mint kulturális szervezet lett fontos, hanem komoly politikai erőt is jelentett a közel százezres tagsága miatt. Az a politikai erő, mely a Csemadokra támaszkodott, bizton számíthatott politikai sikerekre is. A kilencvenes évek eleje mégis a kiútkereséssel és a bizonytalansággal telt el. Nagyon sok Csemadok tag erejét és energiáját a politikai munka, a politikában való részvétel foglalta le, hiszen szinte mindenki, aki valamit is számított a szlovákiai magyar közéletben a Csemadokból indult. Aki nem, azt meg is lehet nézni, ma hol van, és mit cselekszik. Megjelent a nyílt nacionalizmus, az első nyelvtörvény, majd Szlovákia önállósodása után egy évvel a hatalom megvonja a Csemadoktól az addig biztonságot jelentő állami támogatást. 1995-ben megszűnik a Hét, a Csemadok kulturális hetilapja. Sajtó nélkül marad egy közel hetvenezres tagság. A kultúra napszámosai, a járási irodák alkalmazottjai, a teljes létbizonytalanság szélére sodródtak, az addig kiépített, egész dél- szlovákiát behálózó szerkezet működése kérdésessé vált. Akik abban az időben vállaltak tisztséget, titkári beosztást, elnöki funkciót, nagy bátorságról és elszántságról tettek tanúbizonyságot. Mégis rendeztük sorainkat, és a harmadik Meciar vezette kormány korszakában meghozott iskoláink elleni támadást, az egynyelvű bizonyítványok és alternatív oktatás bevezetésének tervét már egységesen, lélekben és szellemben megerősödve vertük vissza. Így köszöntött ránk a három magyar párt egyesülése 1998ban, majd a szlovákiai magyar politika kormányzati szerepvállalása, mely egy nyugalmasabb, termékenyebb korszakot hozott ugyan ránk, ahol mind anyagi, mind szellemi építkezés folyt a szövetségen belül. Utólag már látjuk, hogy egy sor olyan dologról is lemondtunk, vagy nem tudtuk megvalósítani azt, mely most kegyetlenül hiányzik a társadalmi és kulturális életünk tovább építéséhaz, jogaink gyakorlásához.. A kulturális minisztérium által bevezetett új pályázati rendzszer olyan anyagi keretek közé szorította, és szorítja ma is a kisebbségi kultúrát, melyből építkezni szinte alig lehet, pusztán a fennmaradást biztosítja. Az, hogy a kisebbségi kutlúrák finanszírozását nem tudtuk törvényi keretekbe foglalni egyértelműen kudarcént értelmezhetjük utólag. Ugyanez mondható el egy átfogó kisebbségi törvény elfogadásáról is. Ennek hiánya ma életünk minden területét az oktatástól a kultúráig, a nyelvhasználattól az emberi és kisebbségi jogok kérdéséig befolyásolja és átszövi.. 2006-ban a magyar közösség politikai képviselete már nem került be az újonnan megalakult szlovák kormányba. Helyette ismét ránk köszöntött a kilencvenes évek magyarellenes hangulata. Ebben a helyzetben választottak elnökévé a szövetségnek. Az elmúlt három év tevékenységéről a májusban t megtartott közgyűlésünkön már számot adtam a küldötteknek. A vendégeink részére mellékeltük a közgyűlésnek szánt beszámolómat, így képet nyerhetnek arról, nem ültünk ölbe tett kézzel még ezekben az időkben sem. Röviden csak annyit, hogy lapot indítottunk, gyarapítottuk országos és regionális rendezvényeink számát és műfaját, több mint ötezer ifjúsági kártyát adtunk ki a fiatal utánpótlás számára. Életfa-Díjat alapítottunk. Legfőbb erőnk, hogy megmaradtunk, megőriztük szövetségünk működésének a folytonosságát. Új tagkönyveink nyomán tudjuk mennyien vagyunk. Együttműködési szerződéseink, és megállapodásaink révén tudjuk kikre számíthatunk, kik a szövetségeseink és tárain a Kárpát-medencében és idehaza, és kik nem. 5

Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Amikor ebbe a hirtelen ránkköszönt új szlovák reformkorban azt kérdezzük, hogy hol van az ezeréves Kárpát-medencei magyar kultúrának a helye, hol van a 60 éves Szlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetségnek, a Csemadoknak a helye, csak egy válasz lehet. Önmagukban. A lassan kilenc évtized, mit az anyaország határain kívül vagyunk kénytelenek eltölteni bebizonyította, hogy a nemzeti összetartozás, az illyési ,,haza a magasban“ szelleme nem rajtunk kívül, de bennünk, általunk működött és létezett, és csak így működhet ma is , és holnap is. A megszentelt helyek, a szülőföld egy-egy darabjának feladása ,templomaink , iskoláink, tereink üresen hagyása, főképp nem Lőcsén, Szabadkán és Kolozsváron,Pozsonyban vagy Kassán, Komáromban vagy Dunaszerdahelyen történt és történik meg, hanem magunkban.Ha pedig feladjuk spirituális tereinket és a kivonulás mellett döntünk, vagy egyszerűen csak így alakul, akkor csak magunkból vonulhatunk ki, temetőinkkel, verseinkkel,táncainkkal, énekeinkkel, zászlóinkkal,iskoláinkkal , az értünk életüket áldozókkal, a nagyapákkal és nagymamákkal és városainkkal, falvainkkal együtt végérvényesen. Ha az idén hatvan éves Csemadok kapcsán a tíz első szót kellene leírnom, ami az eszembe jut, akkor ezek a szavak a következők lennének: remény, bizalom, hit, kitartás, szándék, alázat, összetartozás, érték, önzetlenség, hajlék. A hajlék szót nem azért hagytam utoljára, mert egyik legősibb magyar szavunk, hanem mert így érzem egész lényemmel, egész eddigi életemmel, amit a közösségért áldoztam. Ez a szervezet, ez a szövetség, a felvidéki magyarság hajléka. Egy otthon, ahol mindenki azért van, mert jól érzi magát, mert talál valamit az életéből, ami máshol nincs, mert ott vannak a barátai, mert amit ott tapasztal, az az élete egy része, olyan része, amely ha kimaradna, akkor nem volna teljes az az élet. A mai közgyűlés olyan ünnep, ahol megemlékezünk, értékelünk, kitüntetünk, és jelet hagyunk. A hat évtized jelét. Mert azt hagyunk magunk mögött. A meg nem írott, de megélt szlovákiai magyarság életének egy nagyon fontos szakaszát. Az általunk lakott régiókban úgy jelenünk majd meg, mint egy remény, ami még megmaradt, ami még elérhető, mert sajnos a mostani politikai, társadalmi helyzetünk leginkább az,,ami még megmaradt” élményét erősíti bennünk. De valami mást is kínálunk. Otthont, ahol nincs nyelvtörvény, nincs megszorítás, nincs gyalázkodás, nincs gyűlölet, nincs megalkuvás. Otthont, ahol mi vagyunk, mint a mohával benőtt sziklák, mint az emberben lévő lelki béke, mint a folyó, vagy a fű és az ég. Csak vagyunk, mert ez a mi életünk. A mi akaratunk. A mi alázatunk. A mi értékünk. A nagyszüleink és a szüleink öröksége. A hagyaték, amit sem szél, sem eső, sem tenger el nem moshat. Ha mi nem hisszük el, hogy még van magyar jövő, akkor életünk utolsó morzsáit éljük fel. Mert a jövőt mi építjük magunknak. Nem a gyűlölet, nem a gőg, nem a hatalom arroganciája, hanem mi, magyar emberek, magunknak. Kevés fontos dolog maradt még az életünkben. A család, a barátok, a nyelv, a bennünk, általunk létező tájhaza. Külön-külön is értjük a jelentőségét, az ízét, a varázsát… De a Csemadok a fontos dolgok közé tartozik. Nemcsak magunk miatt, hanem a múltunk miatt is. A szlovákiai magyarság meg nem írt múltja miatt. A több mint hatvan év miatt. A kitartásunk miatt. A hűségünk miatt. Ha majd végignézik azt a kiállítást az épület előcsarnokában, s melyet ezennel hivatalosan meg is nyitok, rájönnek, hogy az a néhány mozaik, melyet látnak, az életünk egy-egy szelete, egy pillanat, melyet kiragadtunk a múló időből.. Azok a képek mi vagyunk, az örökségünk a lelkünk, a hagyományok, a múlt. Sorsok és utak, állomások és peronok, örömek és boldogság. Ez az üzenetünk a jövőnkben ma még kételkedőknek. Voltunk, vagyunk, leszünk. Leonardo da Vinci írja: „A víz, melyet a folyókban a kezeddel érintesz, az utolsó cseppje annak, ami elment, és az elsője annak, ami jön”. Ha kételyeid vannak, csak állj a víz partjára, és kérdezz. Ha Tőlem azt kérdezik mit jelent számomra ez a hatvan év, azt mondom, érintsd meg, láss bele és érezd, lásd, ez az utolsó képkocka, ami elment, ez az utolsó másodperc, ami elmúlt, de az első szívdobbanása is annak, ami jöhet még, ami jön, jönni fog. Köszönet az alapítóknak, a kitartóknak és a hűségeseknek. Köszönet a reménykedőknek és a hitben megőszülőknek. Köszönet azoknak, akik átviszik majd, magukkal, magukban, fogukban tartva, ezt a hatvan évet a túlsó partra. Hrubík Béla köszöntője 2009. szeptember 19-én, Pereden, a Csemadok megalakulása 80. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen.

6

A Csemadok Országos Tanácsának döntése értelmében az Elnökség a Szövetség ünnepi ülésén Csemadok emlékéremmel tüntet ki 64 tagot azok közül, akik az utóbbi időszakban munkájukkal jelentős mértékben hozzájárultak a vállalt feladatok teljesítéséhez. Az emlékérem elkészítésére pályázatot írt ki az elnökség. A beérkezett tervek közül a nyertes pályamunkát az alább felsorolt Csemadok tagok vehetik át a mai ülésen. A pályázat győztese a komáromi Motesiczky Virág lett. Pályázatához a következő levelet mellékelte: Motesiczky Virág, tizenkilenc éves, a gútaimagániskola diákja vagyok. Alkotásomat tűzzománc formában kiviteleztem, mivel iskolámtól lehetőséget kaptam az elészítésre. Itt végzem tanulmányaimat, felépítményi osztályban, előzőleg ugyanitt végeztem tűzzománcozó szakon és szereztem meg szaklevelem. Tervem egy stilizált ember: testre emlékeztető fát jelenít meg, háttérben nyitott könyvvel. A Csemadok 60 éves munkálkodása: csírájából induló bölcs és terebélyes fa növekedett e nyitottkönyv lapjain. Munka, erőfeszítések és tapasztalatok szimbóluma. A terv megvalósítását Kopócs Tibor festőművész, a gútai magán szakközépiskola igazgatója, Szokol Dezső és a kecskeméti Gyergyádesz László segítették.

Az ünnepi ülésén kitüntetett Csemadok tagok Pozsony Cséplő Ferenc vagy ahogy jobban ismerjük, Feri bácsi, túl a nyolcadik x-en. A CSEMADOK Érsekújvári Alapszervezetének alapító tagja, tehát már 60 éve Csemadok-tag. Mi, akik vele dolgozunk a vezetőségben már több éve, azt tapasztaljuk, hogy nagyon megbízható ember, aki betartja a szavát és ígéreteit. Annak ellenére, hogy közgazdásznak tanult és e téren is dolgozott, egy jó irodalmárt is felismerhettünk benne. Feri bácsi nem csak szervezi az irodalmi jellegű műsorokat a CSEMADOK Óvárosi Alapszervezetében már több évtizede, hanem maga is aktívan alkot, könyveket , tanulmányokat, cikkeket ír. Az “Azok a nehéz idők” című könyve, vagy a “Mátyusföldi rosszcsontok” című művei és a sok újságcikk arról tanúskodnak, hogy maga is nagy művelője az írástudománynak, ami által átadja tapasztalatait az utókornak. Feri bácsi nagy műtéten esett át, de így is nagyon sokat jön-megy. Találkozhatunk vele minden magyar jellegű rendezvényen, sok kulturális eseményen Pozsonyban és szabad idejében sokat foglalkozik családjával is. Nem hagyja ki életéből a sportot sem, a jóga az, amelyet most is művel. Feri bácsi a Szlovák-Magyar Baráti Társaságban is aktívan tevékenykedik, sőt tanulmányt is írt “A békés, baráti együttélésért” címmel. Szinte állandó tevékenységenek tartja a Magyar iskolák támogatását. Élénk érdeklődéssel figyeli a beíratkozási folyamatok előkészítését és eredményeit, főleg a fővárosban. A Csemadok Pozsonyi Város Választmánya több évtizedes aktív vezetőségi tagja.

Nagy József képzőművész Nagy József, képzőművész, grafikus, illusztrátor és plakáttervező, Pozsonypüspökin született 1926. április 2-án és azóta is itt él és alkot. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végzett 1959-ben Hložník és Dubay tanítványként. Jelentősek gobelin tervei és saját kezűleg kiszőtt faliszőnyegei, amelyeket a Csallóköz világa ihletett. A 20. század történései is alapul szolgálnak munkásságához. Rengeteg tankönyvet és egyházi kiadványt, köztük bibliákat illusztrált. Az egyházi művek rendszeres művelője, országszerte templomok őrzik az általa alkotott keresztúti állomásokat és fali- és oltárképeket, domborműveket, belső berendezéseket. A Csemadok részére százával készítette, tervezte az emléklapokat, meghívókat, jelvényeket, képeslapokat és más grafikákat. A Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének több évtizede vezetőségi tagja, krónikájának vezetője. Több csoportos és egyéni kiállítása volt országszerte és Magyarországon.

7

Szenc Časny Alajos A Csemadok Boldogfai Helyi Szervezetének elnöke. Kulturális szervezetünkbe 1973-ban lépett be, majd 1993-tól a vezetőség munkájába is aktívan bekapcsolódott. 1997-ben a tagság megválasztotta a helyi szervezet elnökének. Ebből a funkciójából eredően tagja a területi választmánynak és elnökségének. Neki köszönhetően is a Csemadok helyi szervezetében pezsgő kulturális élet folyik, és a boldogfai szervezet a Szenci járásban a legjobbak közé tartozik.

Galambos Erzsébet A Csemadok Szenci Helyi Szervezete vezetőségnek tagja. Szövetségünkhöz 1968-ban csatlakozott Jókán, ahol rögtön vezetőségi tag lett. Miután Szencre költözött, ott is aktívan bekapcsolódott a helyi szervezet munkájába, és 1980-tól a vezetőségnek is a tagja lett. A területi választmányban, illetve az elnökségben a 90-es évektől dolgozik a mai napig. Funkciójából eredő feladatain túl a területi választmány által szervezett rendezvények megvalósításából is kiveszi a részét.

Burger Ferenc A Csemadok Éberhardi Helyi Szervezetének elnöke. Szülőfalujában a helyi szervezet alapító tagja volt, ami 1964-re datálódik. Miután rövidesen a vezetőség munkájába is bekapcsolódott, 1971-ben átvette a helyi szervezet elnöki funkcióját, amelyet azóta egyfolytában betölt. Több választási időszakban a járási, illetve a területi választmánynak is tagja volt. Tevékenysége különösen meghatározó a helyi szervezet kiváló működése szempontjából, de a helyi rendezvényeken kívül kiemelkedő szerepe van az Éberhardon évek óta megrendezésre kerülő járási szabadtéri kulturális ünnepély, az immár 15 éve Éberhardi nyár néven futó rendezvény sikerében is.

Galánta Baranyay Alajos 1955. augusztus 27– én született Pozsonyban. A Csemadoknak az alapiskola elvégzése óta tagja, 1992-ben választották meg az ASZ elnökévé. 1993-tól a TV–nak valamint az elnökségének tagja. Elnöksége alatt újra alakult a hagyományőrző tánccsoport, folytatta tevékenységét az énekkar. Együttműködtek a Királyfai – és Nádszegi Csemadok csoportjaival. Közösen vettek részt erdélyi, szlovéniai és ausztriai fellépéssorozatokon. Lány táncosaink több éven szerepeltek Budán a Kárpát-medencei Napokon. Magyarországi testvérfalvaik kultúrcsoportjaival tartottak fenn kapcsolatot, kölcsönösen szerepeltek falvaik kiemelkedő ünnepségein. Mint a Zsigárdi Tájház egyik alapítója, állandó helyet biztosított ott a Csemadok ASZ anyagainak és összejöveteleinek. Minden évben sikeres pályázatokból kulturális rendezvényeket szervez. Kezdeményezésére nyolc község társulásával nagyobb szabású rendezvényeket közösen valósítanak meg.

Botló Péter A néptáncot Diószegen szerette meg, amikor is 15 évesen tagja lett az akkor kiválóan működő Új Hajtás Néptáncegyüttesnek. Egyszerre több együttesben is tevékenykedett és szerzett tapasztalatokat A Csemadokba való belépés után aktívan részt vett annak munkájában és több éven keresztül vezetőségi tag volt Dioszegen.1992-ben ujjászervezte az iskola diákjaiból az ÚJ Hajtás Néptáncegyüttest, amely nagyon sikeres csapattá fejlődött.13 év kemény munka után 2005-ben a csoport 30 éves jubileumi műsorakor vált meg az együttestől. A család Nemeskosútra költözött, ahol minden kezdődött elölről, tehát megalapította a Csemadok Kosúti Alapszervezete mellett a Berkenye NE-t majd vezetőségi tag lett. A szinte nulláról induló együttest rövid időn belül megkedvelte a közönség és így a szlovákiai magyar néptáncegyüttesek egyik legjobb csoportja közé sorolható. Péter, feleségével Ildikóval és családjával minden tőle telhetőt megtesz a magyar kultúra terjesztéséért a néptánc és hagyományaink ápolásáért. 8

Komjáti Győző 1930.7.20-án született Deákin. Az alapiskola és a polgári iskola befejezése után a mezőgazda-ságban dolgozik, 1959től a helyi EFSz-ben. Innen ment nyugdíjba. A Csemadoknak 1963-tól tagja. A Deáki alapszervezet elnöki tisztét 1983tól tölti be. Több elismeréssel és kitüntetéssel jutalmazták aktív tevékenységét. Aktívan részt vett a falu kultúrájának ápolásában és fejlesztésében. Nyílt és barátságos jellemének köszönhetően a falu magyar ajkú lakosságának 35-40 %-a a Csemadok tagja. Így az alapszervezet a Területi Választmány egyik legnagyobb alapszervezete.

Losonszky Margit 1956. március 28-án született Pozsonyban. 1974-1981 között a Feketenyéki Csemadok Alapszervezet titkára, majd 1981-től a mai napig az alapszervezet elnöke. A 80-as évek elején az országos tanács tagja. A járási területi választmány és elnökség tagja. Szervezésében a feketenyéki kultúrcsoportok számos hazai és külföldi rendezvényen vesznek részt.

Óvári Mária A CSEMADOK Vízkeleti alapszervezete mellett működő Harmónia női éneklőcsoport karvezetője. Diószegről származik, ahol már fiatalon bekapcsolódott a Csemadok munkába. Évekig tagja volt az Új Hajtás néptánccsoportnak, majd a mindannyiunk által tisztelt és ismert Pintér Feri bácsi kórusában énekelt. Itt szerette meg a népdalt, a közös éneklés varázsát. Elvégezte a karvezetői tanfolyamot, és 1980-tól, közel 30 éve a Vízkeleti Harmónia énekkart vezeti. Karvezetői munkáját alázattal, becsülettel, igényességgel végzi. Számos sikeres hazai és külföldi fellépés fémjelzi eddigi munkáját. Krédója: A népdal melengeti az ember szívét, átjárja az ember lelkét, és ha megszólal a nagy Harmónia, akkor mindanynyian együtt vagyunk, összetartozunk, melyre minden korban minden magyarnak nagy szüksége van.

Srejner Tibor Srejner Tibor gimnazistaként kezdett foglalkozni a kultúrával, majd népművelőként, kultúrház-igazgatóként állt helyt ezen a területen. Szervezőként, amatőr rendezőként dolgozott a Kosúti, majd a Diószegi Csemadok Alapszervezetében. 1993-ban, Zsille Bélával közösen, gazdag tapasztalataikra alapozva a HAHOTA Színjátszó Csoport megalapításával, járásunkban újraélesztették az amatőr színjátszást. Általa, azóta is évente újabb és újabb esztrádműsorok és színjátékok kerülnek bemutatásra nem csak a Területi Választmányunk szerves részét képező falvakban és városokban, de majd minden magyarlakta településen a nyugati régióban, valamint több sikeres külföldi bemutatót is maguk mögött tudhatnak. Elmondhatjuk, hogy Srejner Tibor tevékenysége, pályafutása hosszú évek óta példamutató minden kultúrát szerető, hagyományt őrző, azt a fiatal nemzedéknek továbbadó magyar ember, minden Csemadokos számára.

Szabados László Felsőszeliben született 1941. január 31-én. A középiskola és a Tanítóképző elvégzése után Hidaskürtön, majd a Felsőszeli Alapiskolában tanított. Híven a nagy pedagógus elődök Boros Béla és Balogh Géza teremtette hagyomáynyokhoz nemcsak az iskolában, de Alsószeli közéletének alakításában is nagy szerepet vállalt. 1973-tól az Alsószeli MT Alapiskola igazgatója volt nyugdíjazásáig. Jelentős kulturális tevékenységet folytatott a Csemadokban, melynek hosszú évekig elnöke is volt, és a népzenei mozgalom területén, az áltata kezdetektől irányított Alsószeli Magyar Dalkör idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját.

Szárazné Manczal Erzsébet Született 1955. január 18-án. A Csemadoknak 1970-től a tagja, 1973-tól vezetőségi tag, 2002-től a Nagyfödémesi Alapszervezet elnöke. A Csemadok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából járási kitüntetést kapott. A magyar kultúra ápolásáért 2006-ban Hiller István magyar oktatási miniszter dicsérőlevelét és 2009-ben Nagyszombat Megye elnökének emlékplakettját (Pamätná medaila predsedu Trnavského samosprávneho kraja) kapta. 9

Dunaszerdahely Bárdos Gábor 1971-től a Csemadok tagja. 1979-től a mai napig a Somorjai alapszervezet vezetőségében, hosszú ideje a Dunaszerdahelyi Területi Választmányban és annak elnökségében vállalt – vállal szerepet. Rendszeresen aktív résztvevője és szervezője a különböző szintű országos és járási rendezvényeknek. 1978-tűl 1995-ig a Csemadok országos központjában dolgozott, mint szervezési instruktor, irodavezető és a Központi Bizottság titkára. Csemadok berkekben országosan ismert és elismert egyéniség, amit segítőkészségével, szervezői képességével és szakmai tudásával vívott ki magának.

Nagy Anikó mérnök 1989-től (20 éve) irányítja a bősi helyi szervezet tevékenységét, amelynek 500 tagja van. 1994-től 15 alkalommal szervezte meg a bősi római katolikus templomban az adventi hangversenyt 5-6 énekkar közreműködésével. Minden évben szervezi és irányítja a járási dal- és táncünnepély helyi előkészítő munkálatait (színpad, díszítés pénztárak biztosítása, stb.). Az énekkar és az aktív tagok részére kirándulásokat, színházlátogatásokat szervez. 3-4 iskola tanulói részére évente nyelvi vetélkedőt biztosít. Több esetben író-olvasó találkozót, a fiatal amatőr képzőművészek festők, grafikusok, fafaragók műveiből kiállítást szervezett a helyi művelődési házban. Elnöksége óta tagja a Csemadok területi választmányának.

Németh Erzsébet Évtizedeken át elnöke volt a tonkházi alapszervezetnek. Aktívan bekapcsolódott a falu kulturális életébe. Egyik főzszervezője volt a Győri és Budapesti színházlátogatásoknak, kulturális programoknak. A Csemadokon kívül tagja más tömegszervezetnek is. Ma is aktívan részt vesz a falu kulturális életében.

Farkas Pál A Csemadok megalakulása óta tagja a szervezetnek. 1970-es évek óta tagja volt a dunaszerdahelyi alapszervezet vezetőségének, a színjátszó és esztrádcsoportnak, a Bartók Béla vegyeskarnak. Jelenleg a Szent György templomi énekkar tagja. 1970-től 1989-ig a szervezet legaktívabb tagja. A szilveszteri Csemadok bálok főszervezője, Idén töltötte 75. születésnapját.

Földes Lajos 1937. január 10-én született. 1954-től tagja a Csemadoknak. 1961-től vezetőségi tag, 1989-ig aktív tagja a helyi színjátszó csoportnak. 1963-tól a helyi hagyományőrző csoport tagja. 1992-től a helyi Kis-Dunaág vegyeskar tagja. 2007ben az 1979-2007 közötti időszakra elismerő oklevelet kapott a helyi alapszervezettől. 2007-től újra vezetőségi tag és a Vásárúti Dalárda népdalkör aktív tagja.

Rostás László 62 éves technikus, nagymegyeri lakos. 1990 óta aktív tagja a Csemadok Nagymegyeri Szervezet vezetőségének, mint az alapszervezet alelnöke. Sokrétű irányító, szervező munkájával hozzájárult a városi szervezet sikeres munkájához és a városban létrehozott történelmi emlékhelyek, szobrok, kopjafák kialakításához.

Valacsay Franciska Valacsay Franciska régi oszlopos tagja a somorjai Csemadoknak, már több éve vezetőségi tag és 26 éves vezetője a Kis Csali Gyermektánccsoportnak. Vezetése alatt a Csali szorgos, rendszeres munkával magas szakmai szintet ért el. 10

Erről tanúskodik az a sok elismerés, amelyet a csoport tevékenysége alatt elért. Legutóbb ebben az évben megnyerték a gyermektánccsoportok járási versenyét és a kerületi megmérettetésen a kitűnő aranysávos minősítést érték el a zsűri külön dicséretével. Valacsay Franciska nagyon sok fiatallal szerettette meg a magyar néptáncot Somorján, akik felnőve tovább folytatták a táncolást a felnőtt tánccsoportban. Hittel vallja Kodály Zoltán bölcs szavait: „Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

Komárom Kiss Lajos 1932. január 6-án született Ekelen. Az 1949-ben megalakult Csemadok helyi szervezetének alapító tagjaként, majd hosszú évtizedeken keresztül a szervezet elnökeként tevékenykedett szülőfalujában Ekelen. Ma is tevékenyen részt vállal a Csemadok munkájában, jelenleg a tiszteletbeli elnök tisztségét tölti be. Szívén viseli a magyar kultúra fejlődését, ápolását, amely egész életpályáját végigkíséri. Ma is állandó résztvevője a Csemadok ünnepségeknek.

Czékus Dezső A komáromi helyi alapszervezet tagja, éveken keresztül a területi választmány legaktívabb tagja volt. Egyaránt szorgoskodik a református egyháznál és a Csemadoknál.

Lajos András A dunamocsi Vadvirág Hagyományőrző Csoport vezetője valamint a helyi alapszervezet elnöke és a komáromi Területi Választmány tagja. A Vadvirág Hagyományőrző Csoporttal nagy sikerrel vitték színre a falu népszokásait régi mesterségeit, hagyományos paraszti munkáit mint a Molnárság a vízen, Dunai mosás, Szüret a Mocsolyán, Vetéstől az aratásig valamint a Kukoricafosztást. Összeállításaikkal bejárták Magyarországot és Szlovákia magyarok lakta területeit.

Dudák Ferenc 1950. július 24-én született Naszvadon. Komáromi Területi Választmány oszlopos vezetőségi tagja már több éven keresztül. Csemadok naszvadi alapszervezetének hosszú éveken át elnöki tisztségét töltötte be. A naszvadi Búzavirág éneklőcsoport és Viza citerazenekar színvonalas működésének szervezője, irányítója, melyek az országos valamint nemzetközi népzenei vetélkedőkön kimagasló, nívódíjas eredményeket értek el. Kiváló munkát végez a hagyományőrző csoportok közti kapcsolatok kialakításában az országon belül és határokon túl is.

Kicsindi Károly Több mint 10 éven át a Csemadok Gútai Alapszervezetének elnöke volt. A mai napig az alapszervezet tiszteletbeli elnöke. Mindig elkötelezett volt a magyar kultúra iránt, nagy érdemei vannak Gúta Város egyetlen néphagyományának, a Pünkösdi Sortáncjárásnak fennmaradásában és ápolásában.

Sámson Gizella Saját bevallása szerint már hat éves korában a színpadon állt izsai népviseletben, amelyet a mai napig nem hagyott el. A község, a környék kulturális életének a motorja. Éveken keresztül a Csemadok Területi Választmányának meghatározó tagja volt. Mai napig az izsai Búzavirág Hagyományőrző Csoport vezetője. 11

Érsekújvár Baráth Erzsébet Fiatalon a kamocsai alapszervezetben ismerkedett a közösségi munka szépségével, ahol kortársaival együtt énekelt és táncolt az alapszervezet mellett működő népi tánccsoportban. Majd a 90-es évektől új otthonra talált az érsekújvári alapszervezetben, ahol vezetőségi tagként látta el a rábízott feladatokat. Eddigi élete legszebb állomása az akkor még Érsekújvárott a Csemadok-székházban székelő járási iroda volt, amelyben alkalmazottként dolgozott és tanult olyan személyiségektől mint Sidó Zoltán, Őszi Irma, Dániel Erzsébet, akiknek munkássága, szerénysége, emberi tartása, elkötelezettsége megtanította arra, hogy érdemes küzdeni mindazért, amit mások felelőtlen hozzáállásukkal el akarnak venni tőlünk. Ezekben az években szerzett tapasztalatai adnak ma is erőt helytállásában, mindennapi munkájában. Az iroda leépítése után is hű maradt a területi választmányhoz, segítve a járási titkár munkáját mint vezetőségi tag, hiszen az új kihívások, az új helyzet a megmaradásért, minden tenni akarót arra sarkalt, hogy elsajátítsa az új gazdasági irányzatok ismereteit, megtanulja a pénzforrások előteremtését és a vele való gazdálkodást. Jelenleg is ennek szellemében végzi munkáját az Érsekújvári Területi Választmány gazdasági felelőseként.

Belák Ádám 1963-ban, a középiskolán, Kassán lépett be a Csemadokba. Olyan légkörben kezdte a Csemadok munkát, mint a Kassai Ipariskola, ahol a pedagógusok igazi embernevelők voltak, ahol a tanítás fontossága mellett nagy súlyt fektettek a nevelésre, a fiatalok számára keresték a helyes utat. Nem csoda, hogy az ifjúkori élmények hatására hű, tevékeny, segítőkész Csemadok taggá vált. A 80-as években a Csemadok Párkányi Alapszervezete vezetőségi taggá választotta, ahol egy időszakban az elnöki funkciót is betöltötte. Időközben tagja lett a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának, ahol 2009-ig a Területi Választmány alelnöke volt. Komolyan vette a rá bízott feladatokat, minden gyűlésen jelen volt, mindig volt építő javaslata.

Búcsi Teréz Már alapiskolás korában, Szalkán kapcsolatba került a Csemadokkal. Hál Istennek abban a közösségben már akkor is élénk kultúrmunka folyt. Legbüszkébb azokra a fényképekre, mikor édesapjával az Arany esten fellépett, aki már akkor is csak azt volt hajlandó elszavalni, hogy “Kis kacsóid összetéve szépen imádkozzál édes gyermekem”. Középiskolásként már komoly színdarabok főszereplője - Dódi, Az asszony kezében a gyeplő. Az ilyen útravaló hatására természetesnek vette, hogy fiatal tanítónőként 1971-ben Tardoskedden rábízták a vezetőségben a titkári munkát. Ezt folytatta Muzslán, ahol egy időben az elnöki funkciót is betöltötte. A 80-as évektől a Csemadok Párkányi Alapszervezete vezetőségi tagja, ahol a mai napig az alapszervezet titkára. Ugyanazon időben tagja lett a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának, ahol 2009 áprilisától az alelnöki funkciót tölti be. Komolyan vette a rá bízott feladatokat, főleg a kultúrmunkában, a regionális fesztiválok szervezésében jeleskedett.

Dániel Erzsébet Ifjú korától fogva a népi kultúra megőrzésén, a felvidéki magyarság társadalmi életének felvirágoztatásán és önazonosságának erősítésén fáradozott. A terepen végzett néprajzi gyűjtéstől kezdve az érsekújvári területi választmány elnöki tisztéig a Csemadok munka minden állomásán megállta a helyét. Hosszú éveken keresztül, a legválságosabb időszakokban, többek között az agonizáló szocializmus durvuló éveiben és a Csemadok teljes megszűnését előrevetítő mečiari időszakban is járási titkárként őrizte a lángot.

Kusy Károly Fiatal kora óta tagja a Csemadoknak. Aktívan részt vállalt az alapszervezetben kifejtett szervezőmunkában, de gyakran megfordult a színpad deszkáin is, kellemes énekhangját a mai napig ismerik a környéken. Több mint 20 éven keresztül az udvardi alapszervezet elnökeként szervezte a község kulturális életét. Rendszeresen otthont adott a Csemadok területi és országos rendezvényeinek 12

Nyitra Sándor János Önkéntes néprajzgyűjtő, helytörténész. A negyvenes években a pozsonyi magyar gimnáziumba járt, tanulmányait a háborús események szakították félbe. Később gazdálkodó, munkás, Kolon község Helyi Nemzeti Bizottságának elnöke (1954–1957), a koloni mezőgazdasági szövetkezet segédkönyvelője (1958–1960), raktáros (1960–1977), majd a Csemadok Nyitrai JB titkára (1977–1990). Szülőfalujának és szűkebb régiójának, Zoboralja néphagyományainak gyűjtésével és helytörténetével foglalkozik. Aktív énekkari tag, több színdarab szervezője és rendezője. Jelenleg a koloni múzeumba látogatók idegenvezetője. Egy kis túlzással a zoboralji régió kulturális ikonja. Kiadott könyvei: Kolon. Egy falu a Zoboralján (1996; II., bővített kiadás, 2004), Falusi huncutságok Zoboraljáról (2006).

Szomolányi Ilonka 1931-ben született, három gyermek édesanyja. 1972-ben alapító tagja a pogrányi folklórcsoportnak. Aktív népdalgyűjtő, gyűjteményeiben sok szép Zoboralji népdal és ballada van. 1973-tól a pogrányi templomban előénekes, a zoboralji búcsújárók vezetője.

Imre Lászlóné

Léva

1956-ban szerezte meg tanítói képesítését Pozsonyban. Mint pedagógusnak, meghatározó része volt a farnadi kulturális élet fellendítésében. Az ő nevéhez fűződik a színjátszó csoport megalakítása, amelynek legnagyobb sikere a Jókai – napokon elért harmadik helyezés. 1970-ben a helyi alapszervezet kulturális munkáját a népdalgyűjtésre is kiterjesztette. Imre Lászlóné munkájának eredménye a farnadi Rozmaring Asszonykórus megalakulása és napjainkig tartó sikeres szereplése, mely 2007-ben bejutott a Bíborpiros Szép Rózsa Népzenei Vetélkedő országos döntőjébe.

Bohák Csaba A kulturális életbe iskolásként kapcsolódott be. Számos színdarab szereplője volt. 1967-től napjainkig a helyi a Csemadok alapszervezet elnöke. Elsősorban neki köszönhető az érsekkétyi alapszervezet sikeres működése. 2006-ig a Lévai Területi Választmány aktív tagja volt.

Török Alfréd A Csemadokba Kassán az Ipari tanulójaként 1969-ben lépett be. Egyetemi évei alatt aktív tagja volt a Fábry Zoltán Ifjúsági Klubnak. 1982-ben újraszervezte a Csemadok Mecenzéfi Alapszervezetét, melynek 1988-ig az elnöke volt. 1988 őszétől a Csemadok Lévai Alapszervezetének tagja, majd 1989-től a vezetőség tagja, ahol feladata színházlátogatással egybekötött kirándulások szervezése volt. 1992-től napjainkig a CSEMADOK Lévai Alapszervezete elnöke. A munkáját az akkori vezetőséggel együtt a Csemadok Lévai Alapszervezete Székházának létrehozására összpontosította, mely a mai napig betölti funkcióját és a lévai alapszervezet önerőből tartja fenn. Érdemei vannak a Garam Menti Népi Együttes, a Bárka Színpad és a Juhász Gyula Irodalmi Színpad sikeres működésében. A 90-es évek végétől a Lévai Területi Választmány tagja. 2004 szeptemberétől a Lévai Területi Választmány megbízott elnöke lett, majd a 2005-ben a tisztújító konferencián megválasztották az LTV élére. 2006-tól a CSEMADOK OT és az OTE tagja. Tevékenységének alapja a tisztességes munka és az egyenrangú együttműködés, mellyel pozitív kihatással van a lévai járás alapszervezeteinek munkájára.

Kajtár Éva 1974-től a Csemadok Sárói Alapszervezetének tagja, 1984- től a mai napig az alapszervezet elnöke. Elnöksége alatt az alapszervezet aktív tevékenységet fejt ki. 1974-től a Csemadok Lévai Területi Választmánya tagja, a választmány üléseinek jegyzőkönyv-vezetője. 13

Nagykürtös Gyurász Gábor Gyurász Gábor 1945. június 12-én született Ipolynyéken. A Csemadok munkájába szinte már gyermekkorától bekapcsolódott, aktív tagja volt a tánccsoportnak, és színjátszással is próbálkozott. A Csemadok tagjává 1967-ben vált. 1978-tól 1988-ig a helyi szervezet elnöke, majd 1988-tól 1998-ig alelnök volt az első időszakában, majd másodszorra 2003-ban vált ismét elnökké 2009-ig. 1980-tól a Nagykürtösi Járási Ellenőrző Bizottság elnöke 1983-ig. 1984-től 1990ig a járási vezetőség tagja, majd 1986-tól 1990-ig a Csemadok KB tagja. Jelenleg a helyi szervezet vezetőségébe fejt ki aktív tevékenységet. Kitüntetésével a Csemadokban kifejtett áldozatos és tevékeny munkája előtt tisztelgünk.

Filip József 1962-ben született, a Szécsénykovácsi Alapszervezet elnöke, 7. éve a község polgármestere. 1981-től tagja a Csemadoknak, 2002-től 2009-ig a Nagykürtösi Területi Választmány Ellenőrző Bizottságának elnöke, majd a területi választmány idei konferenciáján a területi választmány elnökségének tagjává választották. Nagyrészt vállalt mindig a TV és az ASZ által szervezett rendezvények lebonyolításában. A községben tevékenyen vett részt a kulturális élet fellendítésében, történelmének emléket állító jelhagyásaiban, Krúdy Gyula szellemi hagyatékának ápolásában és terjesztésében, mint a nemzetközi Krúdy - napok fő szervezője.

Losonc Gaál Ildikó Matematika – zene szakos tanárnő a losonci Szociális és Pedagógiai Szakközépiskolában, ahol az 1980-as évektől énekkart és hagyományőrző csoportot vezet. Rendszeresen szerepelt csoporttal és szólistákkal a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyen, ahol többször országos első helyezést értek el.. Az iskola énekkara a melyet vezet, a balassagyarmati diákénekkarral tart fenn kapcsolatot. Diákjaival rendszeresen részt vállalt és vállal ma is a Csemadok rendezvényein a Losonci járásban. 2000-től Csemadok Losonci Alapszervezete mellett működő Serly női kamarakórus karnagya. Önzetlenül és fáradtságot nem ismerve dolgozik a magyar énekkari kultúra érdekében.

Tari Béla Iskolái elvégzése után lépett be a Csemadokba és aktív tagja lett a füleki Palóc tánccsoportnak és a színjátszó csoportnak. Sok sikeres rendezvény főszervezője volt, és jelenleg is aktív Csemadok tag, a füleki alapszervezet pénztárosa.

Teleki Béla 1946. augusztus 8-án született Fülekpüspökiben. Az alapiskolát, gimnáziumot füleken végezte. 1968-ban Nyitrán földrajz-természetrajz szakon végzett, azóta pedagógusként dolgozik. A Csemadokban 1970-től aktívan tevékenykedik, majd egy év múlva a Losonci Területi Választmány tagja lett a mai napig. Több mint 10 évig volt a helyi Csemadok Alapszervezet elnöke, ahol hosszú évekig volt a Palóc és Apró Palóc néptánccsoport vezetője, irányítója, akik szép eredményeket értek el járási, kerületi és országos szinten is. Jelenleg az alapszervezet gazdasági vezetője és tehetségéhez mérten aktívan támogatja a Csemadok Fülekpüspöki Alapszervezet munkáját, kulturális életét.

14

Rimaszombat Albert Éva 1975-ben , 16 évesen lépett be a Csemadok-ba, amelynek azóta is aktív tagja, s ahol mindig örömmel és szívesen tevékenykedik akár színjátszócsoport, akár éneklőcsoport tagjaként. 1999-től a Gesztetei Csemadok Alapszervezet elnöke, amatőr színjátszócsoport vezetője,a Barko Menyecskék asszonykórus oszlopos tagja és menedzsere. Kiváló szervezői képességét számos sikeres rendezvény bizonyítja a községükben, de pl. a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny megrendezése is elképzelhetetlen nélküle. 2000-től tagja a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának, ahol 2006-tól alelnöki tisztséget tölt be.

Szamos Zsuzsa 1990-től áll a Csemadok Ajnácskői Alapszervezetének élén. Kitartása, csapatépítő munkája, fáradhatatlan, a vezetőség tagjait állandóan biztató és ösztönző tevékenysége jól működő, tevékeny alapszervezet létezését eredményezi. 2001-ben a vezetőség tagjai együtt határozták el, hogy életre keltenek egy fesztivált, melyet évente megrendeznek, s amelynek hagyománya lesz a községben. Így született a Váraljai Népművészeti Fesztivál, melyet idén már kilencedik alkalommal rendezett a Csemadok Ajnácskőn. Szamos Zsuzsa fáradhatatlan munkájának érdeme, hogy olyan előadók, csoportok és társulatok szerepeltek a községben, mint a Szőttes, az Ifjú Szívek, a Thália Színház, Écsi Gyöngyi, a Szevasz Vándorszínház, Agócs Gergely, az Epopteia Társulás Műhely, a Sorsvirág, valamint a környék és a régió minden népművészeti csoportja és szólistája. A Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának 1990 óta tagja, ahol több mint tíz évig az alelnöki tisztséget töltötte be, valamint a Csemadok Országos Tanácsának tagja.

Polgári László 1992 és 2002 között látta el a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöki tisztségét – korábban vezetőségi tag volt. Számos regionális rendezvénynek volt elindítója és eszmei irányítója, szervezője, s két évig a havi rendszerességgel megjelenő Csemadok Hírharang szerkesztője és terjesztője. Polgári László a határon átnyúló baráti kapcsolatok hű ápolója. Több településsel (Ózd, Kelemér, Putnok, Gömörszőlős, Domaháza) neki köszönhetően alakult ki és a mai napig is baráti kapcsolat működik. Ezen tevékenysége elismeréseként 2002-ben Pro Gömör díjat kapott. A jelenben a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny és a Czinka Panna Prímásverseny szervezésében segít és több település kulturális rendezvényeinek, falunapjainak szervezésében is részt vállal. A Gömöri Futár regionális lap főszerkesztője.

Tornalja Kurali Ágnes Nevezett 2001 óta a Csemadok Tornaljai Alapszervezete ANDANTE vegyeskarának karnagya. Vezetése alatt a kórus heti rendszerességgel próbál, évente 8-10 alkalommal szerepel Tornalján és a környéken különféle rendezvényeken, továbbá visszajáró résztvevői a füleki, tiszolci, recski (Magyarország) és nyárádszeredai (Erdély) kórustalálkozóknak is. Tornalján kétévente szervez kórusfesztivált, a legközelebbire 2009. október 3-án kerül sor.

Cseszkó Lívia Cseszkó Lívia 1996 óta a tornaljai alapszervezet választmányi tagja (pénztáros), 1999 óta a tornaljai TV tikára. Mindkét tisztségéből adódó feladatait lelkiismeretesen és megbízhatóan végzi. Ezen kívül mint az MKP járási titkára és a Rákóczi Szövetség helyi vezetőségi tagja is aktívan részt vállal a közösségi és kulturális munkából. Fiatal kora ellenére Tornalja és vidéke magyar közösségének ismert és elismert tagja.

15

Rozsnyó Kardos Ferenc mérnök A Csemadok indulása óta tevékenyen bekapcsolódott a szervezett munkájába. Több éven keresztül a Rozsnyói Alapzszervezet vezetőségi tagja s elnöke is volt. A rendszerváltás után a Város első embereként mindig is odafigyelt a Csemadok munkájára, segítette, támogatta szervezetünk fejlődését. Jelenleg ismét vezetőségi tagja a Rozsnyói Alapszervezetnek.

Dókus Valéria A Csemadok Berzétei Alapszervezetének elnöke. Vezetése alatt alakult a Berkő népdalkör és a Berkőce gyermektánccsoport. Tevékenyen bekapcsolódik a falu kulturális életébe, s vezetése alatt több sikeres rendezvényt szervezett.

Tóth Sándor 1965 óta Csemadok tag. Több éven keresztül a Kassa-vidéki, majd a Rozsnyói Területi Választmány vezetéségében dolgozott. Két választási időszakban a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának elnökeként is tevékenykedett. Rozsnyón immár 15 éve egyedüli pedagógusként vesz részt a Csemadok munkájában és jelenleg is segíti a Csemadok munkáját, segíti a környék és Rozsnyó Város kulturális életét.

Füzék Erzsébet 1987-től vezetőségi tagja a Rozsnyói Csemadok Alapszervezetnek, 1992-től a Területi Választmány elnökségének tagja. 2000-ben, amikor a legnagyobb gondokkal küzdött a Területi Választmány, akkor választotta meg a közgyűlés a Területi Választmány titkárává. Azóta tölti be ezt a tisztséget. Irányítása alatt fellendült a vidék kulturális élete, hisz olyan rendezvények szervezését vezette be, melyek a mai napig meghatározzák a vidék magyar kulturális életét. A Területi Választmány titkári teendői mellett 2009. márciusától a Csemadok Rozsnyói Alapszervezet elnöki teendőit is ellátja.

Szepsi Horkay Andor Született: 1936. április 9. (Gálszécs). 8- évig volt elnök, több mint 20 év a tisztségviselője a Csemadok TV-nek és az alapszervezetnek. Jelenleg is aktívan dolgozik.

Horváth Sándor Született: 1939. június 1. (Tornaújfalu) . Húsz évig volt elnöke az alapszervezetnek és tagja a területi választmánynak. Hosszú éveken keresztül tagja a férfi kórusnak és 1989-től 2009-ig vezetője is volt a csoportnak. Jelenleg is tanácsaival segíti az alapszervezet munkáját.

Erőss Attila Született: 1947. március 26. (Kassa). 1989-től elnöke az alapszervezetnek. Közel 20 évig volt tagja a járási elnökségnek. Jelenleg a területi választmány tagja.

Egri Mária Született: 1936. december 27. (Makranc). Aktív tagja a Csemadoknak. Rendezvényeken segít a rendezésben. Sok éven keresztül tagja az alapszervezet vezetőségének. 16

Kassa Dudás Katalin A Csemadok kassai VV több éven keresztül tagja, kis ideig titkára és a mai napig aktív Csemadok tag. 14 évig a Csemadok nyugdíjas ASZ elnöke és megalapítója a Magyar Nők ASZ-nek. Augusztusban töltötte be 80. életévét.

Kolár Péter 15 évesen 1962-ben lett tagja a Csemadoknak. Kassai iparista diákként tovább aktívan részt vett a kassai VV életében, esztrád programokat szervezett, hegedült. 1990-től, tehát lassan már 20 éve, rövid megszakítással a kassai VV elnöke. A megszakítások is összefüggnek a Csemadokkal, hiszen főtitkárként és országos elnökként mindig jelen volt.

Királyhelmec Gál Ilona Nyugalmazott pedagógus. Korai ifjúságától kezdve mindig tevékenyen részt vett a Csemadok szervezet keretein belül különböző rendezvényeken. Énekelt szólistaként és énekkari tagként az egykori kiskövesdi leányénekkarban, ugyanott- szülőfalujában- színdarabokban, esztrádműsorokban szerepelt, népitáncokban táncolt. Harmincöt éves tanítói páylyafutása alatt szinte állandóan vezetett népdalkört az iskolában, olykor a községben is. Jelenleg kilencedik éve – mióta nyugdíjas lett- vezeti a bodrogszerdahelyi Csemadok mellett működő női népdalkört nagy-nagy élvezettel és örömmel.

Mgr. Csonka László Nyugalmazott pedagógus. Nyugalmazott pedagógus, aki munkája mellett 20 éve vezeti a nagytárkányi Tisza énekkart, mely hazai és külföldi rendezvényeken szerepelt sikerrel. A Csemadoknak jelenleg is aktív tagja.

Nádasdi János Nyugalmazott pedagógus. Kora ifjúsága óta szívén viseli magyarságunk jelenét és jövőjét. Bodrogközbe kerülése óta lelkes művelője az irodalomnak, a népdalnak, így lett az Apró Bodrogközi Néptánccsoport vezetője.

PhDr. Paholics Ildikó A kisgéresi Csemadok alapszervezet elnöknője, hagyományaink lelkes őrzője és továbbadója. A Csemadok Területi Választmányának aktív tagja, valamint a kisgéresi éneklőcsoport lelkes vezetője is,aki szívén viseli a kisgéresi hagyományok továbbadását az utókor számára.

Nagykapos Horkay László Született 1946. március 9-én Zemplénben. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte, a Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskolában érettségizett. A vajáni villanytelep technikusaként ment nyugdíjba. A magyar kultúra iránti szeretetet a szülői házból vitte magával, ami egész életét meghatározta. 1960-tól tagja a Csemadoknak, 1975-től foylyamatosan tagja a Csemadok járási vezetőségének, a nyolcvanas években nyolc éven keresztül a Csemadok Központi Bizottságának tagja volt. 17

1970-től a Csemadok Kisráskai Alapszervezetének elnöke. Pedagógus feleségével közösen több színdarabot tanítottak be a faluközösség fiataljaival, irodalmi és történelmi vetélkedőkön vettek részt eljutva az országos döntőbe. Vezetésével 1981-től évi rendszerességgel szervezik meg a Kisráskai Tasnády Folklórfesztivált. 1984-ben irányítása alatt tájházat hoztak létre, ahol összegyűjtötték a falu és környékének jellegzetes lakberendezéseit, a falusi élet egykori munkaeszközeit. 2001-ben a Horkay család a hazai magyar nemzeti közösség érdekében kifejtett munkájáért megkapta a Csemadok Központi Bizottságának kitüntetését, a Fábry díjat.

Miczák Bertalan Született 1943. október 21-én Battyánban. A kassai Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskolában érettségizett 1962-ben. Nyugdíjba vonulásáig a vajáni hőerőmű technikusaként dolgozott. 1968-tól tagja a Csemadoknak, több alkalommal töltötte be a Csemadok Nagykaposi Alapszervezetének elnöki tisztségét. 1976 és 1992 között a járási vezetőség tagja. Tisztességes munkájával megbecsülést szerzett az alapszervezetnek. Főleg a szervezési munkákból vette ki részét. Elnökségi ideje alatt létesült az Erdélyi János Emlékszoba, mely máig jelentős szerepet tölt be az Erdélyi János hagyományok ápolásában és életben tartásában. Az Erdélyi János Vegyeskar oszlopos tagja, és mint elnöki teendőkkel megbízott intézi az énekkar szervezési dolgait.

Üveges János Született 1934. január 7-én Kaposkelecsényben. Harminchat éven keresztül mozdonyvezetőként dolgozott a Csehzszlovák Államvasútnál. A Csemadok Kaposkelecsényi Alapszervezetének alapító tagja, jelen volt az alakuló közgyűlésen. Kezdetektől, 1950-től máig tagja a szervezetnek. Tizenkét évig pénztárnokként dolgozott. Hosszú éveken keresztül tevékenyen részt vett a műkedvelő színjátszó csoport munkájában, sok színjátéknak volt a főszereplője. Több éven keresztül volt a Daloló Ung-vidék elnevezésű járási fesztivál szervezője.

Csemadok Művelődési Intézete Ágh Erzsébet A pozsonyperjesi Ugri-Bugri bábos csapat Böbe nénije. A kezdetektől, 1976-tól nem múlt el egyetlen egy év sem, hogy a Duna Menti Tavasz gyermek báb- és színjátszó fesztivál országos döntőjén ne szerepeltek volna. A helyi művelődési ház mindeneseként, a Csemadok szervezet vezetőségi tagjaként, a helyi kórus énekeseként, bábos darabok rendezőjeként, a szakmai képzések résztvevőjeként, kézművesként mindenütt találkozhatunk vele. Sosem törekedett az első sorba, szerénysége nem engedte, de nélküle sivár lenne akár a pozsonyeperjesi, a csallóközi kulturális színtér.

Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága Duka-Zólyomi Emese Duka-Zólyomi Emese a Csemadok zenei tevékenységébe a 80-as évek elején kapcsolódott be. A nagy versenyek előtt a válogatásban és különböző zsűrik munkájában vett részt Írásaival is hozzájárult a hazai magyar kórusmozgalom népszerűsítéséhez. A rendszerváltás után 1990- ben megalakulta Csemadok mellet a Szlovákiai Magyar Zenebrátok Társasága, amelynek napjainkig az elnöke. A Társaság főbb rendezvényei: Kadosa Pál Zongoraverseny (1993-tól kétévente, Léva), a Bartók Béla Zenei Találkozó (1991-től 5 évfolyam, helyszín különböző). A Csengő Énekszó rendezését is a Társaság irányítja, a Kodály Napok esetében pedig besegít a szervezésbe.

18

A CSEMADOK a szlovákiai magyarság megmentője volt Hatvanéves a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, közismert nevén a Csemadok. Mozaikszó neve a Szövetség eredeti elnevezéséből ered: „Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete – CSEMADOK”. 1949. március 5-én volt az alakuló gyűlés Pozsonyban, amelyen az ország különböző vidékeiről 127-en gyűltek öszsze. Akkor kevesen tudták – és ma sem sok az ilyeneknek a száma -, hogy Szövetségünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Elnökségének a kezdeményezésére jött létre azzal a céllal, hogy segítse a magyar-szlovák közeledést, népszerűsítse a párt politikáját, mozgósítsa a magyar dolgozókat a szocializmus építésére, terjessze a szocialista kultúrát és ápolja a haladó hagyományokat. A kormány nevében Pavlík megbízott kijelentette: „Nagy hiba lenne, ha valaki azt gondolná, hogy ez a kultúregyesület a csehszlovákiai magyar lakosság érdekeinek valamilyen védelmezője lesz”. A számunkra legfontosabb feladatokat – a hagyományőrzést, a népművészeti ha-gyományok ápolását, a nemzeti tudat, az anyanyelvünkhöz való ragaszkodás erő-sítését az első alapszabály nem tartalmazta. Azonban mégis ezek váltak a Csemadok legfontosabb feladataivá. Szlovákia magyarsága lelkesen fogadta a Csemadok megalakulását. Az 1945-48 közötti években az állampolgári jogaitól megfosztott, embertelenül üldözött magyarok felismerték, hogy az egyesület lehetőséget nyújt számukra, hogy kulturális életüket anyanyelvükön kibontakoztathassák. Meg is ragadták az alkalmat. 1949 tavaszán megkezdődött a Csemadok helyi szervezeteinek a megalakulása Dél-Szlovákia városaiban és falvaiban. Az első alapszervezet Érsekújvárott jött létre márciusban, majd ezt követően a következő Muzslán. Az év végén már 63 szervezet működött az országban. Az 1960-as évek közepén a Szlovákiában lévő mintegy 500 alapszervezetben közel százezer magyar tömörült. Én húszéves koromban, 1956-ban kezdő pedagógusként lettem tagja a Csemadoknak, tehát ötvenhárom éve veszek részt annak a munkájában. Ez alatt az idő alatt különféle tisztségeket töltöttem és töltök be mindmáig az alapszervezetektől kezdve a legfelsőbb vezető testületig bezárólag. Három és fél évtizedig voltam a Csemadok Galántai Területi Választmányának elnöke. Sok száz rendezvényen vettem részt a Galántai és a Vágsellyei járás jelenleg működő 31 alapszervezeténél. Mint az Országos Tanács tagjának van némi áttekintésem az ország más részein folyó munkáról is. Saját tapasztalataim és ismereteim alapján mondhatom, hogy Szövetségünk az elmúlt hat évtized alapján pótolhatatlan, semmi és senki által nem helyettesíthető munkát végzett a szlovákiai magyarság nemzeti identitásának és megmaradásának érdekében mind a nemzetiségi iskolaügy, mind a kulturális élet területén. Az ötvenes évek elején nagyon fontos volt a retorziók (deportálás Csehországba, kitelepítés Magyarországra, erőszakos szlovákosítás – reszlovakizálás -, vagyis teljes jogfosztottság) által megfélemlítettek felrázása mély letargiájukból; rá kellett ébreszteni őket arra, hogy 1948-1949 után éljenek a fokozatosan vissza-nyert jogaikkal és a lehetőségekkel. A kényszer hatása alatt magukat szlováknak valló magyarok közül sokan még sokáig nem merték magukat magyarnak vallani. Többen még a Csemadoktól is távol maradtak. Oroszlánrészt vállalt magára Szövetségünk a magyar tanítási nyelvű iskolák szervezésében, hiszen 1945-ben az öszszes magyar iskolát bezárták, a magyar gyerekeket szlovák iskolába kényszerítették. 1948 őszén kezdett újjászerveződni a magyar nyelvű tanítás, de ebben a tanévben önálló magyar iskolák még nem nyíltak, csupán 5 400 tanulóval 154 magyar osztály a szlovák iskolák mellett. 1949-ben alakultak az első magyar iskolák. Az igazi áttörés éve viszont az 1950/1951-es tanév volt, amikor a 609 általános magyar tanítási nyelvű iskolába már több mint 50 000 tanuló járt. Nagyban köszönhető ez annak is, hogy a Csemadok tagjai és a magyar pedagógusok házról házra járva látogatták meg (és sok helyen mind-máig teszik ezt!) az anyanyelven történő oktatás előnyeit fel nem ismerő szülőket és győzték meg őket, hogy gyermekeiket magyar iskolába írassák. Sajnos, tájainkon ez még ma is fájó kérdés, hiszen a magyar gyerekek mintegy 20 %-a ma is szlovák iskolába jár. (Ez is hozzájárul a rohamos asszimilációhoz, hiszen 1990-2000 között a szlovákiai magyarság száma ötvenezerrel csökkent.) Ha jól emlék-szem, Illyés Gyula mondta, hogy aki hazát cserél, szívet cseréljen. Úgy gondolom, kisebb módosítással érvényes ez arra is, aki anyanyelvet cserél: az anya-nyelvét idegen nyelvre felcserélő is szívet és lelket cserél – feladja önmagát, emberi méltóságát, énjének jobbik felét! Iskolapolitikai kérdésekben mindig azt a pedagógiai-pszichológiai szempontból is helyes elvet vallottuk, hogy a maygyar gyereknek magyar iskolában a helye. De hogy ennek a lehetősége meg is legyen teremtve, több alkalommal köve-teltük a magyar nyelvű szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézmények hálózatának kibővítését. Pl. 1967-ben és 1968-ban követeltük magyar osztályok létesítését a galántai ipari szakmunkásképző iskolában, ahol a diákok mintegy 40-50 %-át magyar tannyelvű általános iskolát végzett magyar anyanyelvű tanulók képezték, s az ott tanított mintegy 20-25 szakma közül mindössze két szakmában – géplakatos és kőműves – nyitottak magyar osztályokat is. 19

Járásunkban – de elmondható ez országos méretben is – a Csemadok mindig sarkalatos kérdésnek tartotta az iskolákkal való szoros és eredményes együttműködést a magyar fiatalok nemzeti öntudatra és anyanyelvük szeretetére történő nevelése terén. Éppen ezért a tanulók számára számos rendezvényt szervez, ill. szervezésébe kapcsolódik be. Megemlíteném itt a próza- és versmondó versenyeket (Tompa Mihály Napok), az Anyanyelvi Napokat, az anyanyelvi vetélkedőket, az iskolai színjátszó csoportok vetélkedőjét, amikbe a pedagógusok (nagyrészük tagja a Csemadoknak is) vezetésével évente sok száz, sőt több ezer tanuló kapcsolódik be országos méretben. Galántán és a környező falvakban az utóbbi években szinte általánossá vált, hogy Szövetségünk alapszervezetei, közösen az óvodákkal és az iskolákkal, éven-te Mikulás napi ünnepséget szerveznek a gyermekek számára, s az ezzel járó anyagi kiadások fedezésében a helyi önkormányzatok is hozzájárulnak. Nagyon fontosnak tartottuk és tartjuk ma is, hogy diákjaink részére történelmi vetélkedőket szervezzünk, hiszen a magyar iskolákban nem tanulják a magyar nép történelmét, s az érvényes tanterv és a tankönyvek kevés lehetőséget nyújtanak arra, hogy a magyar tanulók megismerjék nemzeti történelmüket, márpedig múltunk ismerete nélkül nehéz elképzelni a nemzeti identitás kialakulását. Szerencsé-re az utóbb időkben már megjelentek hiánypótló segédkönyvek, amelyek megkönnyítik a történelmet tanító pedagógusaink munkáját ezen a téren. Amint már szó volt róla, az ötvenes évek elején egymás után alakultak meg városainkban és falvainkban alapszervezeteink, amelyekben a kultúrát szerető és szervező tagok ezrei kezdtek hozzá nagy lelkesedéssel a magyar kulturális és művelődési élet újraélesztéséhez, megteremtéséhez. Kezdetben az amatőr színjátszás fellendülése került az érdeklődés előterébe. A Galántai járásban, de másutt is, szinte nem volt olyan magyar vagy vegyes lakosságú község, ahol a Csemadok alapszervezete keretében ne alakult volna színjátszó- vagy esztrádcsoport. A mű-kedvelő színjátszás iránt tanúsított érdeklődésen kívül ennek egyik oka az volt, hogy ez már hagyományokra épült, és az adott körülmények között ennek lehetett a feltételeit a legkönnyebben megteremteni a falvakon. De rövidesen megkezdődött a néptáncmozgalom is, ami főleg a fiatalok körében váltott ki nagy érdeklődést és lelkesedést. Ez ahhoz is hozzájárult, hogy a táncos fiúk és lányok is tömegesen váltak a Csemadok tagjává. Tájainkon jelentős hagyománya volt a kórusmozgalomnak. 1945 után a ma-gyar énekkarokat is megszűntették nálunk. A Csemadok égisze alatt megkezdődött ezek életre keltése, ill. számos amatőr énekkar és éneklő csoport alakult. Falvainkban tehát újra szólt a magyar dal, ropták a magyar táncot, műkedvelő szín-játszóink pedig ismét magyar nyelven szóltak a nézők tízezreihez országszerte. A hagyományőrzést szolgálják az alakuló citerazenekarok. Járásunkban mindmáig nagyszerű citerazenekar van pl. Diószegen, Pereden, Deákiban, Jókán, Vízkeleten. Pezsgő magyar kulturális élet alakult ki fokozatosan a Felvidéken. Lehetővé és szükségessé vált műkedvelő együtteseink számára járási és országos sereg-szemlék megszervezése. Minden járásban járási dalos és táncos találkozókat kezdtünk szervezni, ahol csoportjaink kölcsönösen megismerték egymást, tanultak egymástól. Ezt követően a Csemadok országos vezetése megszervezte Gomba-szögön (Rozsnyó mellett) az országos dal- és táncünnepélyt, Zselízen pedig az országos népművészeti fesztivált, amik aztán hosszú évtizedekig tartó nagy érdeklődéssel várt hagyománnyá váltak. (Sajnos, anyagi nehézségek miatt az utóbbi évtizedben ezek megrendezése nagy nehézségbe ütközik). Komáromban műkedvelő színjátszó csoportjaink vetélkedője zajlik évente, Dunaszerdahelyen pedig az iskolák színjátszói mutatkoznak be szintén minden évben egész Szlovákiából. A kulturális munkában egyre nagyobb szerepet kezdtek játszani az énekkarok, egyre növekvő érdeklődés nyilvánult meg irántuk. Galántán 1956-ban alakult meg, ill. alakult újjá a háború után megszűnt ma-gyar énekkar, a ma már európai viszonylatban is figyelemre méltó sikereket elérő énekkar. A kórus a világhírű magyar zeneszerző, zenepedagógus, Kodály Zoltán nevét vette fel. Kodály saját vallomása szerint gyermekkorának legszebb hét esztendejét töltötte Mátyusföld központjában. A Mester halála után a galántaiak kezdeményezésére a Csemadok Központi Bizottsága úgy döntött, hogy Galántán háromévenként megrendezi a szlovákiai magyar amatőr énekkarok országos seregszemléjét minősítési jelleggel. Az első Kodály Napokat 1969-ben tartottuk. Ezen rendezvényünkön nemcsak a legszínvonalasabb szlovákiai maygyar énekkar-ok mutatkoznak be minden harmadik év májusában, hanem meghívott vendégként kiváló magyarországi kórusok is. Az első Kodály Napok ahhoz is hozzájárult, hogy utána Szlovákia területén fellendült a magyar énekkari kultúra. Hadd említsem itt meg, hogy városunkban minden ötödik évben sor kerül a Kodály nevét viselő énekkarok nemzetközi találkozójára is számos magyarországi kórus részvételével. A hagyomány ápolásán és a művészeti tevékenységen kívül a Csemadok kezdettől fogva nagyon fontosnak tartja a közművelődés kérdését. Számos művelődési klubunk működik napjainkban is. Az országos jellegű művelődési rendezvények közül ki kell emelni a Kassán évente sorra kerülő Kazinczy Ferenc Nyelvművelő Napokat és a Fábry Zoltán Napokat, amelyeken fel-készült hazai és magyarországi előadókat hallgat az egész ország területéről összesereglő közönség és színvonalas eszmecserét folytat a számunkra nagyon idő-szerű nyelvészeti, irodalmi, történelmi és kisebbségpolitikai kérdésekről. 20

A Galántai járásban már az ötvenes évektől kezdve rendszeressé váltak az író-olvasó találkozók hazai és külföldi írókkal (pl. Czine Mihállyal, Lőrincze Lajossal, Cseres Tiborral, Pomogáts Bélával, Beder Tiborral stb.). A jelentős hazai íróink közül nagyon kevés az, aki ne találkozott volna az olvasóival. Több szár irodalmi, történelmi, jogi, néprajzi előadás hangzott el alapszervezeteinkben, amelyeket nagyon sokszor hasznos eszmecsere követett. Magyarországra és Erdélybe alapszervezeteink rendszeresen szerveznek ki-rándulásokat, kultúrcsoportjaink partnerei kapcsolatot tartanak fenn számos magyarországi együttessel, kölcsönösen meglátogatják egymást, ami erősíti a tagok nemzeti tudatát, ápolja az együvétartozás tudatát. A külföldi rendezvényeken való részvételbe – együttműködve az iskolákkal – a kilencvenes évektől kezdve a Csemadok Galántai Területi Választmánya bekapcsolja a tanulókat. A Határtalan Tantárgyverseny elnevezésű vetélkedőn több iskolánk sok száz tanulója vett részt mintegy tíz éven keresztül (amíg e nemes és hasznos vetélkedő meg nem szűnt) nem is kis sikereket elérve. Néhány alkalommal járásunk iskolái voltak e nemzetközi verseny megszervezői. Versenyző tanulóinknak lehetőségük volt ellátogatni a verseny színhelyére Magyarországra és Erdélybe, megismerkedni és tudásukat összemérni a Romániából, a hajdani Jugoszláviából, Kárpátaljáról és magyarországi iskolákból érkező társaikkal, szoros barátságot kötniük egymással, és szüleik is mindmáig fennálló kapcsolatot terem-tettek. Egyben tudatosították, hogy a Kárpát-medence számos országában élnek néha és néhol nem irigylésre méltóan sorstársaik. A másik nagy nemzetközi gyermektalálkozó, amelyen szintén már közel két évtizede több száz tanulónk részt vesz rendszeresen a kecskeméti Európa Jövője Egyesület által elindított „Csiperó”, amelyre Európa, Észak-Amerika, Ázsia mint-egy 40 országából érkeznek rendszeresen gyerekek, mintegy szimbolizálva a különböző nyelven beszélő népek összefogásának, összetartozásának a szükségességét Európa és a világ népei között. Joggal nevezhetjük ezt a rendezvényt a gyermekek világtalálkozójának. Felejthetetlen élményt jelent ez minden résztvevőnek, gyermeknek és kísérő pedagógusnak egyaránt. A nemzettudat erősítését igyekszik elősegíteni a Csemadok többek között azzal is, hogy március 15-én minden alapzszervezetünk emlékünnepséget szervez a negyvennyolcas forradalom és szabadságharc évfordulóján. Számos helyen (pl. Pereden) emlékművet állítottak a múlt század két világháborújában elesett magyar honvédek, ill. az 1946-1948-ban Magyarországra kitelepítettek vagy Csehországba deportáltak emlékére. Egyre gyakoribb, hogy az erőszakkal áttelepítettek és azok utódjai vissza-visszalátogatnak egykori szülőfalujukba, ahol nagy szeretettel fogadják őket. Kimondhatatlanul meghatóak az ilyen találkozások, hiszen vannak közöttük olyan régi ismerősök, barátok, rokonok, akik évtizedek óta nem látták egymást. A Csemadok Galántai Területi Választmánya rendszeresen szervez szemináriumokat tagjai számára hazai és külföldi előadók részvételével, ami szintén hozzájárul, hogy jobban megismerjük az immár közel egy évszázada szétszaggatottságban élő nemzettársaink életét, problémáit, és tudatosítsuk egymásra utaltságunk fontosságát. A párt- és az állami szervek mindig figyelemmel kísérték Szövetségünk tevékenységét. Jól látták, hogy munkánkat nem éppen az ő elvárásaiknak megfelelően végezzük, és nem nagyon tetszett nekik, hogy törekvéseink középpontjában a nemzetiségünk nemzeti identitásának erősítése, a nyelvünkben való megmaradásunkra irányuló törekvésünk áll. Nem is maradtak el a figyelmeztetések, kisebb-nagyobb retorziók, hogy alapszervezeteink egyre inkább eltérnek a szervezet megalakulásakor meghatározott céloktól és az akkor elfogadott alapszabálytól. Annak sem nagyon örültek, hogy egyre gyakrabban hívunk meg magyarországi előadókat, közöttük olyanokat is, akik az általuk nem kívánatos dolgokról is beszéltek. Látták, hogy a Csemadok nemzetiségi politikát is folytat. Szabó Rezső, a Csemadok egykori főtitkára „A Csemadok és a prágai tavasz” c. könyvében (meg-jelent a Kalligram kiadásában, Pozsonyban, 2004-ben) felsorolja és közli Csehszlovákia Kommunista Pártjának, Szlovákia Kommunista Pártjának és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak 1952 és 1965 között elfogadott fontosabb határozatait, amelyek a nemzetiségi kérdéssel és a Csemadok tevékenységével foglalkoznak. 1989 után (főleg a kilencvenes években) szlovákiai magyar tollforgatók részéről a Csemadokot többször érték olyan bírálatok, hogy nem eléggé határozottan lépett fel a felvidéki magyarság védelmezőjeként. Ezek az emberek megfeledkeztek róla, hogy Szövetségünk nem volt politikai párt, tehát a szó szoros értelmében ilyen értelemben nem politizálhatott. Az „amit lehet, ahogy lehet” elv alapján azonban az érdekvédelmi tevékenységtől sem zárkózott el. Szabó Rezsőnek a fentebb említett könyvében megtalálhatjuk, hogy a Csemadok Központi Bizottsága 1955-től 1968-ig mikor és milyen beadványokkal fordult a legfelsőbb párt- és állami szervekhez, rámutatva a nemzetiségi kérdés hiányosságaira, megoldatlan problémáira, javasolva ill. követelve azok orvoslását. Szövetségünk 1968-as állásfoglalását kivéve javaslataink, követeléseink azonban mindig süket fülekre találtak. Lent, járási szinten is számtalan beadvánnyal fordultak a Csemadok járási bizottságai, vezetőségei a párt- és állami szervekhez, azonban itt is hasonló fogadtatásban részesültünk. Amint már említettem, mi galántaiak főleg a magyar középfokú iskolahálózat kiépítését követeltük. Beadványaink közül a legnagyobb visszhangot az 1968 márciusában a nemzetiségi kérdésben hozott „Állásfoglalásunk” váltotta ki, amelyben a regionális helyzetet érintő problémákon kívül követeltük az 1946-1948-as években hozott magyarellenes intézkedések revízióját, a reszlovakizálás, a deportálás, a Magyarországra történő erőszakos áttelepítés átértékelését, az 21

érintettek rehabilitását és anyagi kárpótlását. Hasonló szellemben fogalmazta meg követeléseit a Csemadok többi járási vezetősége is. Erre a válasz a velünk szemben hozott megtorlás, elhallgattatás, a szervezetből való eltávolítás lett több helyen és sok esetben. De a nemzetiségi kérdésben tapasztalt hiányosságok feltárásában, bírálatában, azok megszüntetésének követelése terén nem maradt néma a Csemadok képes hetilapja, a „Hét” sem (sajnos, anyagiak hiányában ez a tagjaink körében oly köz-kedvelt lapunk 1989 után rövidesen megszűnt). Sorolhatnám még, mi mindent tesz a Csemadok országos méretben és a Galántai járásban a magyarság jelene, jövője, megmaradása érdekében. Arra buzdít mindnyájunkat, hogy maradjunk hűek önmagunkhoz, anyanyelvünkhöz, nemzetünkhöz, őrizzük meg gerincességünket. Meggyőződésem, hogy Szövetségünk nemzetmentő fáradozása nélkül a Felvidéken ma már ritkábban lehetne hallani a magyar szót, halkabban zengene a magyar dal, foghíjasabbak lennének a magyar iskolák. Én úgy gondolom, mert az általam látott és megéltek alapján az a meggyőződésem, hogy a Csemadok tájainkon a magyarság megmaradására, továbbélése érdekében döntő szerepet játszik már hat évtizede. A szlovákiai magyarságnak Szövetségünkre ma is nagy szüksége van! Sipos Béla, Galánta

Hatvan éves a Csemadok Ötven éve vagyok tagja a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének, s ebből negyven évig tagja a vezetőségnek. A Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola elvégzése után családommal hazajöttünk Püspökire a szüleimhez és azóta is itt lakunk. Ez történt 1959-ben, és még ebben az évben Wurster Ilona, aki akkor a helyi szervezet elnöke volt, rögtön beszervezett a Csemadokba, melynek tagja vagyok azóta is, és szívesen dolgozok a közös ügyért. A Csemadok munkásságát már előbb is ismertem, mert még főiskolás koromban készítettem illusztrációkat a HÉT, a Csemadok hetilapja számára. Ekkor megismerkedtem a szerkesztőkkel, írókkal, költőkkel, újságírókkal. Ilyenformán már kialakult egy kép bennem a Csemadok munkájáról is. De még nem ismertem gondjait, bajait, mert nem volt lehetőségem belülről megismerni a szervezetet. Hisz tanulmáynyaim lefoglalták minden időmet. Püspökin a helyzet más volt, már több szabadidőm volt és hamarosan a vezetőség tagja lettem és megismerhettem minden baját, nehézségeit, segíthettem a szervezetnek az eredményes munkájában. Eljártunk a Pozsonyi Városi Szervezet gyűléseire és egyre jobban megértettem a szervezet létfontosságát. A püspöki szervezetben átvettem a krónika írását, meghívókat készítettem és így kicsit a képzőművészet is jelen lett a szervezet munkájában. Majd később országosan is, mert plakátokat és díszokleveleket készítettem a Csemadok számára. Örömmel mondhatom, munkáimat megbecsülték és a másik oldalon szélesebb, mondhatnám országosan is megismert az itteni magyarság. Persze ebben még szerepe volt az akkori magyar sajtónak is. Egyik kollégám egyszer azt vetette a szememre, hogy mint Csemadok—tagnak szóvá tehetném a járási választmányi vezetőknek, hogy a Csemadok szervezete miért nem veszi kézbe a szlovákiai magyar képzőművészet sorsát, nyithatnának galériát, ahol kiállításokat lehetne tartani és árusítani stb. Az ötlet nem rossz, de hogy miért nem lehet, azt most itt nem részletezem. Ám megkérdeztem tőle, hogy tagja-e a Csemadoknak? Azt felelte: „Nekem arra nincs időm!” Megdöbbentett. Hát sok időm nekem sincs, és nem tudom hány magyar képzőművész dolgozik a Csemadokban, vagy egyáltalában tagja-e. De a képzőművészet legalább olyan különálló tevékenység, mint az íróké. És annak ellenére, hogy sok író tevékenykedik a Csemadokban a gondjaikat az Írószövetség keretein belül intézik és nem a Csemadokban. Főként ha tudjuk, hogy a képzőművészetről való gondoskodás nagyobb gazdasági és szervezési problémával járna, mint a Csemadok által fölvállalt többi tevékenységi terület egybevéve. Megjegyzem: helyi Csemadok szervezetek így is nagyon sokat tettek és tesznek a képzőművészeti kiállítások megrendezése terén. Az ötvenes-hatvanas években vagy még inkább a hetvenes éveket számítva egy generáció nőtt fel a Csemadokban, melyek közül sokan megismerve a szervezeti munkát, ma további értékes munkát tudnak végezni a társadalom politikai és gazdasági életében. Ugyanis szervezni is meg kell tanulni. Soha nem éreztem, hogy a szervezeti munka a terhemre lett volna, ám nem vagyok vezető típusú ember. Nem tudok sem kérni, sem parancsolni. Pedig egy jó vezetőnek tudnia kell, Inkább voltam a szervezet „szürke katonája”, aki szívesen vesz részt a közös munkában. 22

Csemadok-beli munkám megerősítette bennem azt a tudatot, hogy a művészetet, kultúrát terjeszteni kell, hogy mindenhova eljusson, hogy kultúránk, művészetünk a maga sajátos eszközeivel, ösztönző világával kihat az érzékekre és az értelemre egyaránt, ha benne él az ember, s igyekezni kell, hogy minél többen ismerjék meg ezt a csodálatos világot, hogy általa föltudjanak emelkedni. Gazdag, aki terjeszti, de gazdagodik az is, aki csak átveszi, és ha valaki csak hallgatója egy jó előadásnak, csak nézője egy jó színdarabnak, népi táncnak, kiállításnak, — már több mint az-az ember, aki csak magának él, csak a saját ügyei érdeklik. Milyen ember az, akit még a saját népcsoportja, annak gondjai, örömei nem jutnak el hozzá? Az embert a saját léte és mivolta arra kötelezi, hogy szépet és jót tegyen, vagy legalább hasznosat. Örültem, hogy a Csemadok bátorította a fiatalokat, és önképzőkörökben segítette munkálkodásunkat, hogy kibontakozhassanak a bennük rejlő adottságok, tehetségek. Egyre jobban meggyőződtem arról, hogy a Csemadok létrejöttével egy olyan szervezetté vált, melynek erős háttere minőségi változást hozhat. Hogy a puszta nemzetiségi létünk ne legyen csupán melldöngetés, hanem érték, tagjai gazdagsága folytán tanít, utat mutat, tanúságot és erőt adhat. Mindezt összegezve a Csemadok szervezetében való munkám visszahatott az egyéniségemre, megerősítette hovatartozásomat és egyben fölhívta a figyelmemet a körülöttem történő eseményekre, észrevétette velem az elveszőben lévő népi kultúrát, a magyar történelem gazdagságát, valamint honfitársaim minden bajait, búját. Mindez megjelenik ma munkáimon, és vissza akarom közölni a látottakat, tanultakat, - Ezer év Európában; Elveszett kultúra; Emberi színjáték és más sorozatokban. Értéket alkotni mindig célirányúnak kell lennie, szerintem - népemet akarom több önbizalommal, hittel ellátni. Készítettem egy előadássorozatot is a képzőművészetről, a stílusok alakulásáról, a modern művészetről, a helyi szervezet ifjúsági klubjának szántam a rövid előadásokat. Nem valósulhatott meg kívülálló okok miatt - háromszor szűnt meg csoportunk, pedig egy időben 50 tagja is volt a klubnak. Így értékesebb tevékenységem talán csak a kisebb-naygyobb kiállításokban mutatkozott meg. Ez rosszul esett. De úgy gondolom, hogy a Csemadok majdnem ugyanazt a munkát végzi, és végezte, amit a megalakulása után - szizszifuszi munkát, mert mindig kedvezőtlen politikai helyzetben dolgozott, és a politikai jóakarat szerintem még ma is hiányzik a kedvező állami támogatás és a jóakarat a magyar adófizetők számára. Csemadok csak nem önmagára szorítkozik - ha lesznek áldozatkész, önfeláldozó, a magyarságért valamit tenni akaró szakavatott tagjai, ha sikerül a fiatalságot is megnyernie, hacsak tagságnak is, akkor még megmentheti népünket az elsorvadástól, az asszimilálódástól. A globalizáció nem tréfál, nem törődik az egyén és az egyes kistérségek helyi vagy regionális közösségek érdekeivel, hanem mindenen átgázol. És főleg most, mert a pénz irányít mindent. Ha van szervezet, amely a társadalom számára hasznos munkát végez, együtt tud működni a társadalom minden rétegével és működése célirányú: a hagyományok és a kultúra terjesztése, akkor ez a Csemadok!. A gondok, panaszok ugyanazok mint húsz-harminc évvel ezelőtt. S e mellett nem mindig ismerjük jogainkat. A többségi nemzetnek kellene hangsúlyoznia a jogainkat, de már a hazánk megyei felosztása is ellent mond a jognak, s talán jobb volna a kultúr-autonómia. A másság történelmi valóság és ezek a nemzeti, nemzetiségi sajátosságok. A természetes emberi jogok tárgykörébe tartoznak. Ezen nem szabadna vitatkozni. A hontalanságunk következményeként mutatkozik most azzal, hogy egyre kevesebb a gyermek a magyar iskolában. Több, azelőtt többségben magyar lakta faluban, városokban már nincs magyar, de még kettős nyelvű felirat sem. Poszonypüspökin ez már szintén megtörtént. Az állam csak akkor biztosíthatja a kettős egyenjogúságot, ha megadja számunkra a minden állampolgárt megillető státuszt, valamint a kisebbségi sajátosságok megőrzését, szavatoló, dokumentatív, azon különleges megkülönböztető jogokat, melyhez a kétnyelvűség gyakorlati megvalósítása csak egy a sok fontos közül. A népek jól megférnek egymás mellett, barátságban. Legyen bármilyen a nyelve vagy a bőr színe, de mindig vannak olyanok, akik valamilyen célból a gyűlölet tablettáit szórják a nép közé. Apám arra tanított, hogy a másét el ne vedd, a magadét ne hagyd! S elmondhatom, hogy a Csemadok sohasem valakik ellen, hanem mindig valakikért dolgozott és dolgozik ma is! Sokat köszönhetek a Csemadok egész szervezetének kezdetektől a mai napig. Hálás köszönet!

Nagy József festőművész

23

adalékok * adalékok * adalékok * adalékok Beszámoló a Csemadok Országos Közgyűlésén, 2009. május 8-án, Dunaszerdahelyen.

Tisztelt Közgyűlés, Tisztelt Csemadok Tagok, Barátaim! Nem mindenkinek adatik meg az életében, hogy kerek évfordulók okán szólhat, meszólalhat, egy olyan közösség előtt, mely életének része, sorsának alakítója, mindennapjainak meghatározója. Nekem a mai napon ez megadatott, megadatik, és ezért hálás vagyok a sorsnak, hogy a kisebbségi létem, küzdelmeim, gyötrelmeim hosszú évei után, egy 60 éves kulturális szövetség, a mi szövetségünk a Csemadok XXII.Országos Közgyűlése előtt vallhatok arról, kik-mik voltunk, és kikké-mikké lettünk. Nem tagadjuk, sose tagadtuk: volt egy illúziónk, hittünk, álmunk: mi leszünk azok, akik a számkivetettségből, hontalanságból, nincstelenségből, az újra és újra fejünk fölött elhúzott határok hálójából kikászálódva új életetet, tisztességes emberi sorsot teremhetünk önmagunk számára.Mára ezaz illúzió valósággá érett hat évtized tüzének melegében, fényében. Melegítsen és fűtsön ez a tűz minket ezen a mai napon is, szüleink, nagyszüleink, a sorstalanságot megélő és túlélő nemzettársaink emlékének tisztelegve, hogy ne feledjük, egykor Európa volt és mára újra európa lett a hazánk, szegény nemzet a szerelmünk, a tisztesség a mértékünk és emberség a magyarságunk. Amikor három évvel ezelőtt, szinte majdnem napra pontosan bizalmat kaptam a Csemadok országos elnöki posztjának betöltésére, magam sem gondoltam, hogy ez a három év, ilyen gyorsan elszalad. Akkori jegyzeteimbe böngészve, s a kongresszusi beszédem utolsó sorait olvasva arra gondoltam, nem árt, ha beszámolóm elején e néhányt sort, mintegy biztosítva egyfajta folytonosságot, újra felidézek. ,,Hiszem, hogy a sorsunk ugyan nagyobb hatalmak kezében van, de a jellemünk mindig a magunkéban. Személyes mindnyájunk szerepe és felelőssége, mert igenis minden magyar felelős minden magyarért.” Azért éreztem fontosnak, hogy ez a néhány szó elhangozzék, mert csak remélni tudiom, hogy az elmúlt három év mely jellemformáló volt, nemcsak az én, de mindnyájunk életében is, nem torzította el sem a jellemünket, sem a a magyarságért érzett felelősségtudatunkat , s ennek a jegyében éltünk,cselekedtünk mindannyian. Endgedjék meg, hogy e gondolatok jegyében,az elnök szemszögéből vázoljam fel a három év tevékenységét, melynek kereteit az általam vállalt tervek, a Területi Választmányaink munkája, társadalmi helyzetünk, kapcsolatrendszerünk a Kárpát-medencei és a magyarországi szervezetekkel és intézményekkel adják Kapcsolatok és társadalmi szerepünk Megbízatásom elején fontosnak tartottam, hogy sorra látogassam az új területi választmányok, elnökségek üléseit, a regionális rendezvényeket, és elsősorban azokba a régiókba jussak el, ahol talán az elmúlt években kicsit elhanyagolták a látogatásokat. Ennek az elképzelésemnek, szinte maradék nélkül eleget tettem, és eljutottam a legkeletibb régióinkba is, ahol bizony gyakran elmondták, hogy hosszú évek óta nem láttak errefelé Csemadok elnököt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nyugati régió területi választmányainál nem tettem volna látogatást. A Csemadok országos szinten tovább erősítette kapcsolatait a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferenciával, a pécsi székheylyű Határokon Túli Magyarságért Alapítvánnyal, a Rákóczi Szövetséggel ,a 2006-2007-es évben pedig együttműködési szerződéseket kötött a határ menti magyarországi megyék Megyei Közgyűléseivel, számszerint hattal,: Győr-Moson–Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Nógrág, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyékkel. Fentartottuk és sok esetben új tartalommal töltöttük meg az együttműködést az ausztriai, szlovéniai, horvátországi, vajdasági, erdélyi, kárpátaljai valamint a cseh- és morvaországi társszervezeteinkkel. Idehaza pedig munkakapcsolatot tartottunk fenn, a szlovákiai magyarság, illetve a magyarság kulturális felemelkedését szolgáló szervezettel és politikai képviseletünkkel a Magyar Koalíció Pártjával. A magyarországi megyei közgyűlésekkel való együttműködés területén, mint jó példát kiemelném a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlést, akik a Besztercebányai partner megyével való együttműködés megkötésének feltételeként szabták a szlovákiai megyének a Csemadok szervezetek és tevékenység támogatását a régióban. Ennek látható és érezhető hozadéka volt a besztercebányai kerület Csemadok Területi Választmányai által szervezett rendezvényein, melyeket a BB megyei közgyűlés anyagilag és egyéb módon is támogatott. Ez a példa lehetőséget ad a többi megyei közgyűlésünk számára is, hogy hasonló feltételeket szabjanak egy –egy ilyen határon átnyúló együttműködési szerződés megkötésénél a jövőben. Itt főleg azokra a megyékre gondolok ahol az MKP a megyei koalíció része, tehát Kassa, és Nagyszombat megye. Folytatódott a hagyományosan jó együttműködés Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének munkatársaival, és mindenkori nagyköveteivel és mindenféleképpen új színnek tekinthető a Csemadok Művelődési Intézetének és Országos irodának együttműködési szerződése a Nemzeti Művelődési Központtal (Národné Osvetové Centrum) valamint a hasonló tevékenységet folytató Kárpát-medencei művelődési intézetekkel való folyamatos szakmai kapcsolattartás és munka. Kapcsolatainkat a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetével, a Fórum Intézettel, a Bibliotéka Hungaricával valamint a Szlovákiai Magyar Irók Társaságával elfogadhatónak ítélem. Ami a Csemadok társadalmunkban betöltöt szerepét érinti, határozottan állíthatom, hogy az elmúlt időszakban ennek a megítélése határozottan javult. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a Szlovák Kormány Kisebbségi Tanácsában, melyet a kormány kisebbségekért felelős alelnöke vezet, engem bíztak meg a szlovákiai magyarság képviseletével, én képviselhetem a felidéki magyarságot szavazati joggal. Az csak a jelenlegi politikai állapotok hű tükre, hogy az általam képviselt félmilliónyi magyar egyetlen szavazata ugyanannyit ér e tanácsban, mint az ide betelepült pár száz bolgárkertészé. Ettől függetlenül a Tanács minden ülésén részt vettem, ott érdemben felszólaltam a szlovákiai magyarságot érintő minden kérdésben kivétel nélkül annak szakmai vagy politikai mivoltára. Itt elsősorban a nyelvi jogaink, a közszolgálati rádiónk valamint a kisebbségi helyzetünk és oktatásunk kérdései voltak napirenden, de foglalkozni kellett a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikációjával, átültetésével a hazai jogrendbe, valamint az Európai Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményével is. Ezen intézmények raportőreivel, jelentéstévőivel történő találkozások megszervezésével, a jelentéstévők informálásával is megbíztak sok esetben. Az első olvasatban már elfogadott új szlovák nyelvtörvény kapcsán, mintegy 12 oldalon nyújtottunk be módosító javaslatot a Kulturális minisztérium és a kormány kisebbségi tanácsához. Jóformán egyetlen javaslatunkat vették csak részben figyelembe, a sajtóba pedig azt hazudták, hogy érdemben nem is szóltunk hozzá e témához. A fent említett témák hatékony képviseletéhez sok segítséget kaptam az MKP, a Pedagógusszövetség és a Gramma Nyelvi Iroda rézszéről, valamint több magánszemélytől is, akiknek a szakmai munkáját nagyra becsülöm. Küzdelmeink a Pátria Rádió magyar adásának megmaradásáért külön fejezetet érdemelnek, hiszen 2007-ben mintegy 14000 aláírást gyűjtöttünk össze a rádió műsorszórásának megőrzése érdekében indított petícióban. Ez, akkor eredményhez is vezetett, de említhetem a idei, márciusi aláírásgyűjtési akciónkat is, melyben a rádió mellett,már a nyelvi és egyéb jogaink megőrzése és megtartása érdekében is szót emeltünk társszervezeteinkkel közösen. Ehhez a petícióhoz már több,mint

24

30 ezren csatlakoztak,miközben a nyomásgyakorlásunk következtében megindították,mintegy háromhónapnyi szünet után ismét a Pátria Rádió magyar nyelvű adását a Csallóközben, és hamarosan elindulhat az ígéretek szerint a kassai régióban is.Ez egy közös összefogás eredménye, mely figyelmeztet mindnyájunkat, hogy csak egységben tudunk fellépni a jogaikért hatékonyan. A megosztottság, a belső széthúzás sehová sem vezet. Úgy értékelem és érzem, hogy Csemadok határozottabb és karakteresebb arcot kapott köszönhetően a társadalmi szerepvállalásunknak. Lehet ezt, persze pozitívan és negatívan is értékelni, viszont ténykényt kell elkönyvelni, hogy szövetségünk véleménye meghatározó és megkerülhetetlen a szlovákiai magyar társadalmat érintő minden fontos kérdében Támogatási rendszerek és lehetőségek Egy közel hatvanezres szövetség munkájához, mindennapjaihoz, tevékenységéhez, irodahálózatának intézményeinek fenntartásához, programjainak, országos rendezvényeinek megszervezéséhez elengedhetetlen a stabil anyagi háttér. Az elmúlt három évet egy olyan időszakban kellet átvészelnünk, amikor politikai képviseletünk nem tud kormányzati pozícióból segíteni nekünk, önkormányzataink lehetőségei is egyre jobban beszűkülnek, világgazdasági recesszió van, és az anyanemzetünk gazdasága padlón van, mellesleg a meglévő állami és egyéb támogatásokért is öldöklő versenyhelyzetben kell megharcolnunk, szó szerint a civil társadalom összes többi képviselőjével. A rendelkezésre álló magyarországi alapok a Szülőföld Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási és Kulturális minisztérium valamint egyéb, kisebb alapítványok alkotják az anyaorzszági kereteket, érthetően egyre szűkösebben. Idehaza a Kulturális Minisztérium pályázati rendszere, a Szlovák Kormányhivatal, a Visegrádi Alap , a Közép-európai Alapítvány, a Megyei Önkormányzatok valamint néhány hellyel-közzel hozzáférhető minisztériumi alap és kisebb-nagyobb alapítvány és bank ad lehetőséget az anyagi források megszerzésére. A harmadik pillért, ami kézenfekvően mindig kéznél van és legelérhetőbb a saját forrásaink, amit a saját tevékenységünkből, tagdíjakból, szponzoroktól, vállalkozóktól, önkrományzatoktól valamint az adóink 2%-ból származó bevételek adják. Első ránézésre tehát úgy tűnhet, hogy a helyzet korántsem rossz, azonban ez csak a felszín, hiszen a komolyabb szakmai és minőségi munka megteremtéséhez, további fejlődéséhez ezek a források már nem elegendőek. Ez csak az eddigi muka szinten tartására elegendő. A Szülőföld Alap rendszere azzal együtt, hogy a Csemadokot, mint nemzeti fontosságú kiemelt intézményt tartja számon, évente kb. 4 milló koronához juttat bennünket. Ezt a pénz kell elosztanunk a 17 területi iroda, a művelődési intézet és a központ részbeni működési költségeinek fedezésére, hiszen a szlovák kormánytól 1994 óta nem kapunk működési költségre pénzt. A forint gyengülése következtében ez a támogatás is egyre kevesebbet ér, az utóbbi időszakban a pénzromlás üteme kb. 20 % -ot tett ki.. Ez átlagban Területi Választmányonként éves szinten kb 200 000 korát tesz ki, kisebb járásoknál kevesebbet nagyobbaknál némivel többet. A SZA tovább-pályáztatásos rendszerén belül évente még két fordulóban hirdetjük meg az ún kispályázatokat, ami alig valamivel több, mint egymillió korona szétosztására ad lehetőséget, ebben azonban nemcsak Csemadok szervezetek, hanem más civil szervezetek is részt vesznek a kiírás szerint. Az arány nagyjából ezek között fele-fele. Az Oktatási és Kulturális minsztérium részére is lebonyílító szervezet vagyunk. Az itt megpályázható összeg nagyjából az előbbinek a fele, és nagyon hosszú a kifutási határideje. A Nemzeti Kulturális Alap vagy a Nemzeti Cicil Alaprogram csak az igazán bátrak, vagy közeli barátok révén elérhető a közönséges halandók számára. A hazai legnagyobb forrás, a kulturális minizstérium által meghirdetett pályázati rendszeren keresztül érhető el. A sikeresség kulcsa itt a pénzosztó bizottság összetételének és minőségének a matematikai függvénye. Sajnos, amíg a bizottságokban olyan emberek is helyet kapnak, akik a saját helyi közösségükön kívül szinte semmilyen ismeretekkel nem rendelkeznek az ország többi régiójában tevékenykedő szervezetek munkájáról, addig a bizottság nem teljesítheti a küldetését. Az utóbbi idóben egyre jobban úgy tűnik, hogy a bizottság felállítása szándékosan ebbe az irányba tolódik. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért és kinek , kiknek a jóvoltából történik mindez. A támogatási rendszer pénzügyi kereteit mindnyájan ismerjük, ezt nem részletezem, és azt sem, hogy az élő kultúrára valamint a sajtóra és a könyvkiadásra szánt elosztás miért olyan amilyen. Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, mennyire igazságtalan az anyagi források elosztása a tételeken belül, különösen érvényes ez a sajtóra. Néhány példa az idei elosztások nagyságáról a teljesség igénye nélkül euróban. Újszó, Vasárnap 77 000, paraméter 23 000, Kalligram 37 000, Új Nő 27 000, Fórum 20 000. És a másik oldalon a nemzeti beállítottságú lapok, Itthon 6700, Szabad Újság 7500, Kassai Figyelő 6500, Régió 3000, Pedagógusfórum 3400, Gömörország kivételesen idén 18000. Elképesztő, hogy a bizottság tagjai a Szabad Újságnak annyi támogatást ítáltek meg, mint a Barátnő internetes változatának. Ez is jelzi, hogy a média szerepe meghatározó, mondhatni harmadik erővé, párttá lépett elő a hazai politikai közéletünkben. Nem véletlenül történnek hát a dolgok úgy, ahogyan történnek. Mindez a mi adónkból. Ez a valódi társadalmi igazságosság. Javaslom mindenkinek, hogy nézze meg a bizottság összetételét. Állítólag ugyanazon a nyelven beszélnek, mint mi. Az élő kultúrában a Csemadok országos rendezvéynyeinek költségeiből évről-évre többet faragnak le a bizottságok, ezzel arányosan nő azon rendezvények támogatása, ahol a bizottság egyes tagjai szervezőként vagy rendezőként jelennek meg. Erre mondja a közmondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. A többi, már említett hazai pályázati forrásokhoz részben szerencse, nagyobb részben pedig személyes ismerettség vagy baráti kör szükséges. Ebből talán csak a megyei önkormányzatok kivételek, ahol jobb esetben a saját politikusaink, megyei képviselőink döntenek, többnyire reálisan vagy a lehetőségek alapján. A harmadik pillér támogatásai, többnyire helyi , jobb esetben regionális szinten jelennek meg, de ezek nagyon hasznosak, mert azt a munkát erősítik, mely a túlélésünket biztosítja. Amíg ez működni fog, lesznek csoportjaink, lesz helyi kultúra, lesz hagyományőrzés. Nem szóltam az Európai Uniós forrásokról, mely számunkra sok esetben szinte elérhetetlen, mivel többnyire előfinanszírzási rendszerben működik, ami eleve kizárja, hogy nagyobb pénzeket mi megelőlegezzünk, persze végül is ez sem lehetetlen, csak nagyon jó szervezés kell hozzá. A pályázatok egyébként ezekben az estekben bonyolultak a megpályázható témakörök pedig sokszor szinte az érthetetlenségbe csomagoltak. De ha ez a jövő, ezt is meg fogjuk tanulni. Mi a tudás népe vagyunk, ezt már sokszor bebizonyítottuk. Néhány évvel ezelőtt még reménykedtem, hogy ingatlanjaink, mint a Szenci üdülő, a dunaszerdahelyi Csemadok ház, a kassai Csemadok ház, vagy a sztószi Fábry –ház felújítására is tudunk némi anyagaikat szerezni,mára azonban jóval szkeptikusabb lettem ennek megítélésében. Körvonalazódik ugyan a Fábry ház, vagy a Kassai Csemadok ház részleges felújításának lehetősége a Kassa megyei önkormányzatban ülő MKP-s képviselőink jóvoltából, de a többi ingatlan esetében nincs túl sok remény. Pedig a magyarországi Pilisszentkereszti ügy kapcsán, valamint a békéscsabai szlovák alapikola többszázmilliós támogatása árnyékában megszólítottuk a magyar kormány, a köztársasági elnöki hivatal és parlamnet illetékeseit, hogy kérjék számon a szlovák kormányon , támogassa ugyanannyival az itteni legnagyobb civil szervezet ingatlanberuházásait is, mint amennyivel a magyar kormány az ottani szlovák kisebbség ingatlanfelújításait. Sajnos ez a kérelmünk süket fülekre talált. Ugyanerre hivatkozva kértük a szlovák fél illetékeseit is. Hiába. Tanulságképpen azonban elmondom, míg a szlovák fél – a parlament elnöke, kormányhivatal, köztársasági elnöki hivatal- legalább választ adott, addig az anyaországi fél egy része válaszra sem méltatott, másik része pedig meg sem értette a kérést. Állítólag egy az anyanyelvünk és egy nemzet vagyunk. Pedig nem pénzt kértem, csak érdekképviseletet az ügyünkben. Mert a jó édesanya a szeretetet szívből kapja, a mostoha meg megpróbálja azt megvenni. Nem véletlenül jut ez az eszembe egy e heti esemény kapcsán, hogy néha egy igaz szó vagy ölelés is többet érhet, mint egy helyi választási kampányban elsütött csillogó aranyérem.

25

Számadás az elmúlt három évről Minden terv annyit ér, amenyit megvalósítanak belőle. Ezt három évvel ezelőtt mondtam, amikor felvázoltam, mit szeretnék elnökként megvalósítnai, nem a közösség ellenében, de vele egyetértésben. Amit vállaltam, részben sikerült valóra váltani. Sokszor ellenszélben, sokszor türelemmel és csendes várakozással. Az Országos Elnökség határozata alapján új tagkönyveket adtunk ki, hogy megtudjuk, azok a becsült adatok a tagságunk létszámáról valósak-e. Örömmel mondhatjuk igen. Közel hatvanezren vagyunk és erősödni fogunk, ha elhisszük, ha van hitünk erősödni. Ifjúsági kártyát adtunk ki, több, mint 5000 példányban, de szerintem,még közel sem éltek annyian ezzel a lehetőséggel,mint amennyien ezt megtehetnék. Jó dolognak tartom és örülök, hogy sokan közülünk felismerték ennek a jelentőségét. A fiatalokat gyermekkorban kell kötni a szövetséghez, mert csak így maradunk meg. Nagy nehézségek árán indítottam útnak az ITTHON nemzeti kulturális havilapot 2006 decemberében. Mára már több, mint száz önkormányzat, nagyon sok alapszervezet, és még több tag olvassa. Aki megismerte és megszerette, aki nemcsak nézi de látja is azt, ami benne és mögötte van, az további megrendelőket szerez és kitart a lap mellett. Az hogy az 1995-ben megszűnt HÉT hetilap óta gyakorlatilag nem volt sajtónk látszik a sorainkban is. Az ITTHON semmilyen tekintetben, sem lehetőségeiben, sem más módon nem veheti fel a versenyt a Héttel, de értéket közvetít, tisztességesen és csendesen. Egy ilyen helyzetben, amelyben élünk, már ez sem kevés. Innen is kérek mindenkit, segítsük a lapot, tegyük közösen még jobbá, tartalmasabbá, hogy egy igaz, tiszta emberi hangon adhassunk számot munkánkról, tevékenységünkről. Országos rendezvényeink sora az elmúlt három évben újabb két rendezvénnyel bővült. Az egyik ilyen a Magyar Kultúra Napja lett, ahol az országos elnökség javaslata és az OT határozata alapján ezen a napon, a Himnusz születésnapján Csemadok Életmű Díjjal jutalmazzuk azokat, akik a szövetségben kiemelkedő életutat jártak be, méltó példaképeink. Ebben az évben, ebben a kitüntetésben öt tagunk részesült. Takács András néptánckutató, Ág Tibor népezenekutató, Őszi Irma nyugalmazott Csemadok titkár, Újvári László tanár, és Gál Sándor író.Az ünnepség méltó módon értékelte e Csemadok tagok életművét, és a Magyar Kultúra Napjának rangjára emelte az életműveket. Másik országos rendezvényünk a Zenés Színpadok országos fesztiválja, mely érsekújváron zajlott magas szakmai színvonalon rengeteg fiatal részvételével és lelkesedésével. Öröm látni, hogyan nőnek ki szinte szemlátomást a fiatal tehetségeink ezekből as társulatokból, s hogy ez a műfaj mennyire közkedvelt lett nemcsak a fiatalok körében. Támogatni, erősíteni kell ezt a mozgalmat, nemcsak szavakban, de tettekkel és anyagiakban is. Külön öröm számomra, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok alapszervezetben felújították a tevékenységet a tetszhalott állapotból, sőt 15-20 éve megszűnt szervezetek keltek új életre fóleg a veszélyeztetett peremvidékeken. Az ő példájuk is igazolja, hogy azok a közösségek, ahol a Csemadok alapszervezet, tevékenysége megszűnt, ott a társadalmi, kulturális élet szinte teljesen ellaposodik. Tegyünk közösen azért, hogy a kis falvakban, de a nagyobb közösségekben is, a Csemadok munka újra indulhasson, mert ez ösztönzőleg hathat további alapszervezetek megalapításához, szövetségünk további megerősödéséhez vezethet. A kerek évfordulónk kapcsán az Országos Elnökség megbízásából a szepsi Regfilm stúdió munkatársainak Bartók Csabának és Bodnár Ottónak köszönhetően, a Kulturális Minisztérium és a Szülőföld Alap anyagi támogatásával elkészült az a dokumentumfilm, mely a Csemadok 60 évét próbálja bemutatni a kezdetektől, napjainkig a teljesség igénye nélkül. Tisztában vagyok vele, hogy nincs olyan film, amely minden igénynek megfelelően tudná bemutatni az elmúlt 60 évet, mert ahány Csemadok tag, annyi film készülhetne, de örülök, hogy 60 év után, végre egy dokumentumfilm is készülhetett a szövetség életéről. A filmet, melynek hossza 100 perc, eljuttattuk minden területi választmánynak, akik a saját belátásuk szerint készíthetnek az alapszervezetek részére ebből másolatokat. Kérek mindenkit, hogy az év folyamán ünnepi üléseken, és egyéb más eseményeken találjanak módot arra, hogy ezt a filmet levetítsék a helyi közösségeink előtt, ezáltal is népszerűsítve a Csemadokot, tisztelegve az akori alapítók emléke , fejet hajtva a még ma is élő szemtanúk példája előtt. Számos helyen, területi és alapszervezeti szinten is megemlékeztek már a kerek 60. évről, kiállítással, emlékjellel, ünnepi üléssel, emléklapok átadásával. Szeretném, ha ez töretlenül folytatódna, és a szeptemberre tervezett ünnepi közgyűlés időszakában, az őszi hónapok folamán, minden alapszervezetben és területi választmányban megtörténne. Fontosnak tartom, hogy az általam felvetett Szülőföld kártya ötlete melyet a szórványban, a többségi környezetben élő magyarok részére akartam bevezetni, ne veszzen feledésbe. Különösen fontosnak tartom ezt akkor, amikor a tavalyi esztendőben megalakult az MKP mellett a szórványtanács, egy sikeres Kárpát-medencei szórványkonferencia után. Ennek a felvidéki szülőatyja Duray Miklós és Ladányi Lajos, s jómagam is bizottsági tagja vagyok a tanácsnak. Szükségesnek és elkerülhetetlennek tartom, hogy az egyre fogyó és szűkülő szülőföld, az egyre fogyó magyarság kérdésével együttesen foglalkozzunk, a további lemorzsolódás megakadályozása érdekében együtt tegyünk, keressük meg ennek a programnak európai forrásait, és fordítsuk azt közösen mindnyájunk javára. Az, hogy az elmúlt három évben közel 200 000 kilométert tettem meg a szolgálai autómmal jelzi, nem vagyok túlzottan hivatali dolgozószobában elméleteket gyártó ember. Amikor hívtak, és ahová hívtak, sokszor ugyanazon helyre egyzszerre többen is, ott megpróbáltam megjelenni. Örömmel fogadtam a szeretetet és tiszteletet amitkaptam ,apró csodákat láttam kis magyar falvak közösségeiben, naponta én is újra töltődtem erővel és hittel ezáltal, mert láttam,megéltem hogy e közösség, a szövetség ereje a kisemberek hitében és kitartásában van. A Csemadok a szlovákiai magyar közösség varázsszava és valósága forrásvize és igazolása. Fábry Zoltán írta egykoron: ,,Az emberi hang népe lettünk, voltunk és vagyunk , és így nem csoda, hogy e maroknyi magyarság minden megrázkódtatás nélkül állta ki az emberség próbáját a szervezett embertelenségben”. Akár ma is írhatta volna ezeket a gondolatokat. Fábry Zolán a szlovenszkói magyarság ma is élő lelkiismerete. Forrásvizünk ő, melyből újra és újra merítenünk kell, tanítanunk kell őt az iskoláinkban, idézni kell őt az ünnepi beszédeinkben, mert ő a hajszálgyökér a szövetségi munkánkban és a kisebbségi létünkben, melyből táplálkozhatunk. Jelszavunkká is lehetne tenni azt a mondatát: ,,A kisebbségi sors-, ha az nem eszközzé aljasított sovinizmus – a valóság legjobb iskolája. A Csemadok Életmű Díj kapcsán már említést tettem új országos rendezvényeinkről. Természetesen az értékelések sorából nem maradhatnak ki a több évtizede töretlen lelkesedéssel szervezett, de sokszor komoly problémákkal is küszködő országos rendezvényeink, melyek mindegyikére eljutottam, azok szervezésében sok esetben aktívan részt is vállaltam. Az újabb kori országos rendezvényeink közül tizedik évébe lépett a népszerű Őszirózsa magyarnóta énekesek országos minősítő versenye, a Csemadok nagykürtösi területi Választmánya szervezésében, 10 éves lett az Orzszágos Citeratalálkozó a Művelődési Intézet rendezése alatt, egyre jobban tágítva a hazai citeratársadalom, mozgalom határait,minőségi fejlődését, de nagykorú lett a legtöbb iskolást megmozgató Tompa Mihály Vers –és Prózamondó verseny is rimaszombatiak jóvoltából, egyre jobb és egyre tartalmasabb programokkal. A Fábry, Kazinczy és Szenczi Molnár Albert napok hagyományosan teljesítik a küldetésüket. Itt is van lehetőség a fejlődésre, Fábry Zoltán szellemi örökségének ápolására, Kazinczy nyelvmegújító szándékán keresztül a fiatalok bevonására új pályaművek megírása kapcsán. Az Országos Népművészeti Fesztivál és az Országos Kulturális Ünnepség kapcsán feltétlen szükséges egy hosszab lélegzetvételű számvetés és újraggondolás, nem letérve az útról, melyet egykoron kijelöltek, de érezhető, hogy a több tízezres tömegek mozgósítása egyer kevésbé lehetséges az elkövetkezőkben, viszont egy ütősebb, akár időtartamában, programban is rövidebb választékosabb, tartalmasabb fesztivál akár szemléletváltozást is hozhat. A Jászói nyári egyetem a az Egressy Béni Országos Színjátszó fesztivál a Kassa-vidéki Területi Választmány jóvoltából egyértelmű hozadéka a szövetségnek. Egyre jobb színvonalon, az értékek megőrzése mentén halad a maga útján. A Duna Menti Tavasz nagy ünnepe a bábosoknak és a gyermekszínjátszóknak, nagy népszerűségnek örvend. A mozgalom erős, jó szakmai színvonalon működik köszönhetően az évről-évre megtartott képzéseknek. Néhány régióban még erősödhetne, főleg a peremvidéken, . A Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő folytatja a egykori nagy nevű Tavaszi szél eszméit. Anyagi lehetőségei beszűkülése miatt azonban nagyon nehéz ezt a mozgalmat is fejleszteni, ami az utóbbi időben egyre több kérdést is felvet, főleg a válogatások kapcsán. Legnagyobb kórusfesztiválunk a Kodály

26

napok, magas szakmai színvonalon valósultak meg az elmúlt években. A kórusmozgalmunk fejlődése töretlen, és egyik legstabilabb pillérévé vált a kultúránknak. Igaz ünnepévé váltak a Kodályi, zenébe, énekbe szőtt gondolatnak szerte a Kárpát-medencében. Üde színfoltja az országos rendezvényeinknek a Kadosa Pál zongoraverseny, az énekelt versek országos fesztiválja, valamint az egyik legfiatalabb rendezvényünk a Generációk Találkozásaa zoboralján. Remélheőleg a Csemadok 60. évfordulója kapcsán, az érsekújvári területi választmány javaslatára kiírt vetélkedőbe is nagyon sok alapszervezet kapcsolódik majd be az ősz folyamán. Ha csak e több mint húsz országos rendezvény alapján szeretnénk megítélni a Csemadok tevékenységét, már akkor is egy átfogó képet kapnánk. Az országos elnökség, valamint az én megítélésem szerint is fel kell vállanunk továbbra is ezeket a rendezvényeket, még ha foggal-körömel is kell sokszor ezt megvédenünk, mert nem vonulhatunk ki egyetlen olyan területről sem, ahol megvetettük az elmúlt évtizedekben a lábunkat. Amiről önként lemondunk, az a tapasztalaink szerint, már nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet visszaszerezni. Ezért ha szerényebb körülmények között is, ha gyérebb látogatottságnál is, de ki kell tartanunk, mert az idő minket fog igazolni. Nagyra értékelem az elmúlt időszakban a Területi Választmányaink által végzett munkát. Azt kell, hogy mondjam, a peremvidék egyre joban felnő a nagyobb régióinkhoz. A kezükben lévő beszámolókból egyértelműen kiderül, milyen óriási munkát végeznek ezekben a régiókban a választmányok, az alapszervezetekről nem is beszélve. Ott ahol az elmúlt években gondok jelentkeztek, Rozsnyón, az Ung vidéken gyakrabban megfordultam magam is és a titkárság dolgozói is. Az Ung vidéken látható az előrelépés. Remélem, hogy további ösztönzést adhat számukra az odafigyelésünk. Rozsnyó kezd kilábalni a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetből, de nem lehet mindent egyetlen ember vállára helyezni, ezért jó lenne a nagyobb együttgondolkodás, a jobb munkamegosztás. Remélem az új területi választmány ebben is tovább lép. El kell mondanom, hogy a gömöri régióban nagyon sok, szép és kellemes élményben volt részem. A kultúránk egyik gyöngyszeme ez a vidék. Nem szabad őket magukra hagyni a gondjaikban. Remélem, érzik, hogy részemről mindent elkövetek, hogy segjtsek. Szeretném megköszönni régiómnak a nagykürtös teróleti Választmánynak, hogy jó példával jártak elül az elmúlt három évben. Gyarapodott az alapszervezeteink száma, rendezványeink minősége, és köszönet az önzetlen embereknek a Kürös járási havilapunk melyet a Csemdok TV ad ki, most már saját nyomdájával is szolgálja a régiót és önkormányzatokat. Hagyományosan erős választmányaink a dunaszerdahelyi a galántai az érsekújvári, a Kassa -vidéki a lévai, a bodrodközi, a komáromi, támaszai a szövetségnek, tagbázisunk nagy része itt összpontosul, de vannak még itt is nagy tartalékok.Nem kell hogy mondjam, ti tudjátok legjobban ,hol és miben lehet és kell előrelépnetek a következőkben. A peremvidék választmányai Zoboralja, Nógrád Szenc, Tornalja, a ktét nagyvárosunk Kassa és Pozsony a speciális helyzetükkel valamint rimaszombat a küzdelmes hétköznapokban bizonyít, végvári vitézként küzd a kultúra fegyverével. Erről a helyről kell megköszönnöm azoknak az elnököknek, akik tisztújítás és egyéb más okok kapcsán,már nem vállalták az elnöki poszt betöltését. Reményeim szerint az őszi ünnepi ülésen, egyéb módon is kifejezhetem majd ezt a hálát irányukba. A helyükbe lépőknek tapasztaltaknak és kevésbé tapasztaltaknak pedig kitartást és türelmet kívánok. Számíthatnak ránk az elkövetkezőkben, mint ahogyan mi is számítunk rájuk a hétköznapokban. Terveink a következő időszakra Az elkövetkező időszak feladatait , terveit valószínűleg két fontos tényező határolja be.Az egyik a világgazdasági válság következtében bekövetkezett gazgasági visszaesés, a másik pedig az egyre erősödő, irányunkban táplált nacionalizmus.Ettől függetlenül nekünk tennünk kell a dolgunkat, és tesszük is, hiszen a tétlenségnél nincs nagyobb veszély. Mi dolgozni akarunk és fogunk is. A ma elfogadásra kerülő programban, mely magába foglalja többek között az elmúlt hatvan év tapasztalatait is, felhatalmazást kérünk az országos közgyűléstől egy olyan ún. Csemadok törvény kidolgozására, mely elfogadása esetén garantálná a szövetség anyagi helyzetének megoldását, tisztességes rendezését. Tovább kell erősíteni a szakmai munkát, főleg a közép és kelet szlovákiai régiókban, ahol a Művelődési Intézet regionális központjai kaphatnának helyet. Az új Országos Tanácsnak fel kell vállania egy olyan működési és szervezési szabályzat kidolgozását, amely rendezheti, pontosíthatja az alapzszabályunk által külön nem részletezett kérdéseket. Igy elkerülhetőek lennének olyan vitás kérdések, melyek érzékenyen értintettek az elmúlt időben néhány alapszervezetet, és TV-t, és a mai napig érdemben nem rendeződtek, mert alapvetően emberi viszonyokat szabályokkal nem lehet rendezni. Fontosnak tartjuk, hogy az alapszabályunk egy ilyen politikai helyzetben nem kerüljön módođításra, mert nem kockáztathatjuk meg, hogy esetleg egy politikadöntés, befolyásolás, meggátolja annak bejegyzését mondvacsinált indokok alapján. A technikai fejlődést természetesen a szövetségen belül is követni kell, ezért megpróbálunk majd európai forrásokat igénybe véve technikai korszerűsítést kieszközölni az irodáinkban, honlapunk ennek szellemében már folyamatosan bővül, de lehetőséget látok a technika fejlődésével akár egy belső, Csemadok internetes TV elindítására. Ez egyébként teljes mértékben a készülő új nyelvtörvény hatályain kívül biztosíthatná a tájékoztatást, akár élő műsorok keretén belül is. Embertpróbáló idők lesznek, de ha erősek és egységesek maradunk, ha hűséggel és önzetlenül ragaszkodunk ahhoz, ami a miénk, akkor talpon maradunk, kis lépésekkel előre is mehetünk. Kedves Barátaim, Tisztelt Közgyűlés! A közgyűlés feladata, hogy megítélje a három év tevékenységét. Csak remélni tudom, hogy amit vállaltam három évvel ezelőtt, és azok , akiktől akkor bizalmat kaptam, s azok is akiktől nem, vállalhatónak tartják ezt az időszakot. Remélem,nem hoztam szégyent a szövetség nevére, jelenére és múltjára sem. Köszönöm, hogy szolgálhattam, dolgozhattam. Akinek joga van megítélni minket, majd az tegye meg. Sütő Andrást idézem, aki így ír: ,,Ha igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim írott gyötrelmeinek csak oly zsenge nyoma, emléke marad bár,mint friss havon a felszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam veletek, sorstársaimmal együtt egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megalaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán”. Nagy veszély idején a nemzet mindig összetartóbb kell, hogy legyen. Lám a Csemadokon belül , ahol megannyi irányzat, izmus, és politikai beállítottság fér meg egy felyen, a kultúra , a nyelv, a hagyományok tisztelete és ápolása összekovácsol minket. Talán azért, mert itt nem osztogatnak élet és halál urai posztokat, bársonyszékeket, talmi hatalmat. Itt csak küzdés van, önzetlenség, munka, néha köszönet nélkül. Mi azért tudjuk, ezt elsősorban önmagunk miatt tesszük, mert ez életünk fontos része. Hány indulást éltünk már meg. Hányszor torpantunk és álltunk meg. De mingig továbbmentünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke

27

jegyzetek * jegyzetek * jegyzetek * jegyzetek

28

jegyzetek * jegyzetek * jegyzetek * jegyzetek

29

jegyzetek * jegyzetek * jegyzetek * jegyzetek

30

31

Kiadta a Csemadok Országos Tanácsa * Felelős: Hrubík Béla * Összeállítás és nyomdai előkészítés: Görföl Jenő, Huszár László, Karika Anikó * Készült 350 példányban, Dunaszerdahelyen

32