Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII DebNeceh I
A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár 1994-es évkönyvében megjelent írásunkban törekedtünk arra, hogy Debrecen szállodáiról, kávéházairól, az étterem szintű vendéglátó vállalkozásairól, azok 1900-1910 közötti állapotáról ismertetőt adjunk. Ennek során 45 vállalkozást mutattunk be, s már akkor jeleztük; városunk vendéglátóipara koránsem ennyi vállalkozásból állt. l A bemutattak csupán a nagyobbak, a jelentősebbek, s mellettük számos vendéglő, italmérés, lacikonyha és pálinkásbutik, kávémérő és szállásadó létezett, tehát az ismertetetteken túl volt egy nagyságrendileg kisebb vállalkozásból álló csoport is. Jelen munkánkban ez utóbbiakról szeretnénk szólni. Ételt és italt kiszolgálók Bár a vendéglők és a kocsmák között lényeges különbségek voltak, másoldalról azonban mindkét ágazatnál jelentkeztek egymással egyező vonások is . Az alábbiakban mi ezekről az egybees ő jellemzők ről együttesen óhajtunk írni, anélkül, hogy külön- külön megismételnénk azokat. A század elején érvényben lévő rendeletek előírták, hogy az üzlethelyiség külső részén, a vendéglátóhely neve mellet más olyan elnevezés is használható (söröző, borozó, stb.), amely nem félrevezet ő. Csakhogy a szokás akként alakult, hogy vagy a tulajdonos nevét, vagy a cég sajátos elnevezését is kiírták a cégtáblára. A következ őkben néhány ilyen - egyébként hangulatos -, sajátos, különböző dolgokra utaló nevet szeretnénk bemutatni. A nevek egyrésze a vendéglátóvállalat sajátosságára igyekezett a figyelmet felhívni . Szeredy (Szendrey) József például a Homokkert 125 . sz. alatti vállalatának a "Zenélő órához" nevet adta. Arra utalt Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve 1994 . XXI. (Továbbiakban=HBML) (Szerk .: Radics Kálmán, D., 1994 .)
118 Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között... ezzel, hogy a vendéglő helyiségében egy hatalmas zenélő óra van, amely olyan erősen szól, hogy felér egy öttagú zenekar hangerejével .2 Később Neumayer Jánosné vette át ezt a vendéglőt, és megtartotta annak régi nevét. Csomor Gyula, az Amerikát megjárt tulajdonos pedig valószínűleg saját kedvtelésének megfelel ően (utóbb szintén a csillagvilágból vett névvel "Meteor" néven mozit alapított) Pacsirta u. 48. számnál lév ő kocsmáját "Üstökös"-nek nevezte el. Több tulajdonos azonban tözsközönségének összetételére volt tekintettel. Így, például a Baross és a Nap utcák közös sarkán fekvő vendéglőjét Röllig Ede "Vulkán"-nak, majd 1905-től "Tüzes kovács" nak keresztelte el, mert vendégei jórészt a Járműjavító dolgozói voltak. A Csapó utcai tűzoltólaktanya közelében, a Burgundia utca sarkán működött a "Tűzoltó"-hoz címzett kocsma. Debrecenben is, de országosan is divat volt, hagy a szórakozóhelyek nevében állat neveket foglaltak bele, például "Aranybika" . E szokásban a kisebb vendéglők, kocsmák is követték a náluk jelentősebb cégeket . Így azután volt a debreceni Széna téren a "Vörösökör"-höz, a Kassai úton "Három holló"-hoz, a Péterfia utca 61 . számnál "Kék macská"-hoz címzett szórakozóhely. A Nyugati u. 32. sz. alatt Varga Erzsébet "Fehér bárány" névvel üzemeltette vendéglőjét. A Nyugati u. 24 . számnál pedig az eredetileg "Egyetértés" névvel működő vendéglő, miután 1910 szeptemberében Kléin Salamon átvette "Fekete Sas" nevet kapott. Neumayer Jánosné Vígkedvű Mihály utca 67 . szám alatti vendéglátóvállalkozását "Rucza" névvel emlegették. Egyébként Neumayerné bormérőként vette át ezt az üzemet, s az ő fejlesztette vendéglővé, sőt hat vendégszobát is kialakított az épületben . A korszak kedvenc színházi művéről, a "János vitéz"-ről is neveztek el vendéglőt. Nemegyszer hangulatos nevet adtak a cégnek, például "Víg magyarhoz" (Szabó Bálintné - Kétmalom u. 16. sz.). Ha sonló célzattal kapta a Szent Anna- és Kandia utcák sarkán lévő vendéglő a "Vigadó" nevet (tulajdonosa : Vámosi Ferenc) .
z
DU, 1903 . nov . 8 .
Hajdú-Bihar Megyei Levé ltár Évkönyve XXII A "Rózsabokor" a Csapó utcán volt, több asztaltársaság is otthonra talált benne.3 De létezett "Pukkantó" nevű kocsma is a Vár utcán . Az "Aranykapta" pedig a híres-hírhedt Tizenháromváros utcában működött . A "Borostyán" a Bethlen utca kocsmája lett, az Árpád tér elhíresült kocsmája a "Csicsogó" volt, ahol napirenden voltak a lőccsel való verekedések, de késelések is. A város 1905-től nem is adta bérbe, hanem öregek otthonává nyilvánította . "Amerikai vendéglő" néven a Késes utcán volt Nánássy Lajos vállalkozása, amelyet 1909-ben özvegye vett át. A legtöbb vendéglőt, kocsmát azonban tulajdonosának nevén emlegették : Sas utca Lókodi Sándor Kossuth utca Benkő János Bocskai tér Lőrincz Boros-féle kocsmáros Boros Sándor Morgó u. 3 . Cegléd u. Lukmayer. . . Erdélyi Gábor Kassai út Nyíl u. 2. Patay telep Márton Lajos Fehér Ferenc Tímár u. 31 . Fekete Sára Kétmalom u.10. Mezey Gábor Vendég u. 3 . Fischer Salamon Salétrom kantin ifj . Nagy Pál Németh Gábor Járműj avító Fischer Simon Külsővásártér Szepességi u. Fürst Béla Erzsébet u. 111 . Papp István Galambos Sándor Péterfia u. 55 . Privitzer József Széchenyi 54. Vilmos laktanya Prunkel . . . Győri György Hajnal u. 5 . Havas Dávid Nyulasi kantin Rosenthal Mór Nyugati u. 6. Rothman Dániel Vargakert Herskovits SámuelIspotály 7. . Sárosi Járiosné Erzsébet u. 43 . Imre Nyugati u. 24 Holti Hadházi út 1 . Horváth István Rákóczi u. 16. Schaff Gyula Faragó u. 3. Suba István Huszár Sándor Homokkert Szávó Gyula Műhelytelep Nyugati u. 14. Imre Sándor Ferenc Hadházi út Péterfia u. Szilágyi Juhász Sándor Nyulasi kantin Tihanyi János Kálmán András Honvéd u. 2 . Kút utca Széchenyi u. Tóth István Kerekes István Rákóczi u. Újvárosi Márton Péterfia Király Imre Petőfi tér Nyíl u. Wieder. . . Klein Áron Homokkert Szepességi u. Zsuzsa István Krámel Emil vendéglők, kocsteljes felsorolásból látható a Mint a korántsem mák jó része magában a belvárosban helyezkedett el, pedig ugyancsak s Megjegyezzük, hogy ilyen nevű vendéglő működött a Szoboszlai út 4/b szám alatt is.
120
Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között . . . ott voltak a náluk nagyobb, erősebb versenytársak, az éttermek, a kávéházak is. A két kategória vendégei azonban társadalmi helyzetüket, vagyoni állapotukat tekintve jelentősen eltért egymástól. Míg az éttermek, kávéházak közönsége katonatisztekb ől, vezető állású közigazgatásiakból, jómódú keresked őkből, gyárral, vagy nagyobb műhellyel rendelkező iparosokból teuődött össze, addig a vendéglők, kocsmák látogatói altiszti vagy legénységi állományú katonákból, a polgárság szerényebb jövedelmű rétegeiből (kiskereskedő , kishivatalnok, munkások) álltak . Megjegyzend ő, hogy a belvárosban lévő 30-40 vendégl ő, kocsma mellett - azokkal együtt - 1908-ban 93 vendéglős és 166 bormérő volt a városban . Ugyanis az ilyen típusú vendéglátó vállalkozások dönt ő része a kertségekben, az elővárosokban volt . Gyakran egy-egy utcában kettő-három is . Külön kérdés ; kil lettek vendéglősök? kocsmárosok? Vendéglős az lehetett, aki képesítést szerzett . Ezt aránylag könnyen és hamar (2 év) meg lehetett szerezni . Kocsma nyitásához azonban elegend ő volt az iparhatóságtól engedélyt kapni. Igaz megszorításként szerepelt; kocsmát templom, iskola, kórház, szanatórium, temető közelében tilos nyitni . De mivel - a kocsmák esetében - nem volt szükség a szakma elsajátítására, sűrűn el ő fordult, hogy valaki előzőleg tanult vasmunkás szakmáját otthagyva csapott fel kocsmárosnak (például Csomor Gyula). Schaff Gyula gépészként dolgozott. Szerencsétlenül járt, s jobb karját a gép leszakította . Ő kénytelenségből váltott szakmát és lett vendégl ős. Kelemen József előbb fűszeres, Klein Ignác bőrkereskedő volt . Ellenkező mozgásra is akadt példa . Olyan vendéglő s, aki nem találta meg számítását, elment fűszerkereskedőnek (Fekete János) . Az ellátás milyensége Ebben különbség mutatkozott a vendéglők és a kocsmák között . Az előzőek melegételekkel is szolgáltak, míg az utóbbiak - ha egyáltalán rendelkeztek ételkínálattal akkor - csak hideg ételekkel álltak vendégeik rendelkezésére . A vendéglők szívesen tettek közzé hirdetéseket az újságokban, vagy csak egyszerűen a bejárathoz írták ki krétával, hogy hurkaestélyt, halvacsorát rendeznek, vagy malactokányt, túrós csuszát ígértek. Csomor Gyula pedig pulykaestélyt ajánlott az
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII "Üstökös"-ben.4 A "Kék macská"-ban rendszeres volt a pénteki halvacsora, a szombati hurkaest . Fischer Simon virsli-esteket rendezett. Hogy még nagyobb legyen a vonzerő Beke Lajos 1904-ben 20 koronás arany hurkába sütését ígérte, Márton Lajos pedig 1908-ban hirdette, hogy nála 10 koronás arany lesz a hurkába sütve. Volt olyan vendéglős, aki a fánk egyikébe tett pénzt. Mindehhez elsősorban kerti és érmelléki borokat szolgáltak fel, de kedvelt borfajta volt a marunkai, a bagaméri és a létai is. A kocsmárosok törekedtek arra, hogy állandó és jó minőséggel álljanak vendégeik rendelkezésére, ezért szívesen szerezték be készletüket azonos termelőt ő l (Marunkáról Török Gábortól, Létáról Toby Józseftől, Érmellékrő l Szabó Gyulától). 5 A borok mellet természetesen sörök is kaphatók voltak, de a kocsmák és vendégl ők fogyasztói a század elején elsősorban bort igényeltek. Nem mindennapi, mondhatni fura rendezvények is előfordultak néha . Szokás volt, ha a Járműjavító főmérnöke távozott az üzemtől, a munkások meghívták őt az egyik vendégl őbe és ott búcsúztatták . 1906-ban azonban egy olyan főmérnököt helyeztek el Debrecenből, akit nem szerettek a munkások . Páratlan búcsúztatót rendeztek "tiszteletére" . El őször is nem hívták meg az illetőt az estére, másodszor az összejövetelen résztvev ő 150 munkás a Lókodi-féle vendéglőben U alakban elrendezett asztal körül foglalt helyet . Minden munkás előtt egy gyertya égett és egy pohár sör állt . A terem közepére helyezték el a söröshordót. Ha ezt cserélni kellett a társaság örömteli arccal egy-egy gyászdalt énekelt el. Ez történt akkor is, ha valamelyik jelenlévő felállt, s említést tett a távozóról. 6 Ezt az eseményt nemcsak azért írtuk le, mert az akkori Debrecenben hosszú ideig beszédtéma volt, hanem azért is, mert a helybeli vendégl ők hangulatából, az egykori szórakozási formákról igyekeztünk egy képet felvillantani . Egyébként a Lókodi vendéglőben koronként belépti díj nélküli "Nagy Cabaret" esteket is rendeztek. Az ételeken és az italokon túl vonzerőt gyakoroltak a zenekarok is. A vendéglőkben 4-5 tagú cigánybanda játszott . Debrecenben a szá° DU, 5 DU, b DU, DU,
1909 . 1902 . 1906 . 1909 .
dec. 14 febr . 16 . aug. 2. ápr. 11 .
122 Debrecen kisebb vendéglátó-vállalatai 1900-1910 között. . . zad elején zenekarokba tömörült cigányzenész kb . 200 fő volt. Rajtuk kívül magányos hegedűsök is járták a kocsmákat mulatni, nótázni vágyókat keresve . A jobb vendéglők attól sem zárkóztak el, hogy más városból (például Zombor) tambura zenekart hozassanak vendégcsalogatónak .(Röllig). 8 Ezeket a vonzó tényezőket egészítette ki a berendezés hangulatossága, nem egy esetben a kellemes kerthelyiség, így azután nemcsak egyedekb ől álló törzsközönsége alakult ki egyik-másik vendéglőnek, hanem egy-két asztaltársasága is. Például a Huszár-féle vendéglőben az "Új kerek asztaltársaság" . Ez a társaság 1904-ben szegény sorsú gyermekeket ruházott fel. 9 A vendégek érdekében divattá vált a kocsmákban és a vendéglőkben a tekepályák építése. (A nagy kávéházakban ugyanekkor a biliárd dívott .) A forgalom növelése érdekében egynémelyek vendégl ő "cselédbált" is rendezett, bár ez azzal a kockázattal járt, hogy a rendezvényen verekedés fog kitörni . A vendéglők egy része kifőzdeként is működött (de ilyen cégek külön is léteztek!). Abonenseket vállaltak agglegényekb ő l, vagy olyan személyekb ől, akik nem főztek otthon. Az abonensek a különböz ő étkezésekre (reggeli, ebéd, vacsora), vagy azok kombinált formájára fizettek elő. Az ételt azonban igen gyakran nem a vendéglőben, a kifőzdében fógyasztották el, hanem hazavitték, vagy vitették, s otthon ették meg. A vendégek kellemes szórakozását néha a sajnálatos verekedések zavarták meg. 1900 . dec. 10-én például a "Pukkantó" kocsmában Tokaji István hentes segéd és két társa hangoskodott, s mikor Földi Dánielné, a tulajdonos felesége, a többi vendég érdekében, csendre intette őket, pofonütötték, majd késsel is megszúrták. Az odasiet ő férjet pedig megverték . l ' Alig néhány nap múlva a "Csicsogó"-ban tört ki véres verekedés . lz Különös eset játszódott le az alkohol hatására a Bocskai téri Boros-féle kocsmánál . Három talyigás neki pirult arccal itta a bort, s $ DU, 1905 . jún . 16., júl . 5 . és 1906. dec . 25 DU, 1904. dec . 20 . '° D, 1910. aug . 11 . " DU, 1900 . dec . 10. 'z DU, 1900 . dec . 21 .
9
123 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII mindegyik saját lovát dicsérte. . . kijöttek a kocsmából és felültek talyigáikra, és lépésben a Cegléd utca végére hajtottak . A Bocskai térre kiérve megeresztették a gyeplüt, ütlegelték a gebéket és őrült vágtatással rohantak keresztül a téren. A három berúgott talyigás nem tudta kormányoznia nekivadult lovakat, s egyenesen rontottak a Dohánygyárból akkor hazatérő lányoknak . A lányok visítva, egymást felbuktatva menekültek . Szerencsére nem történt baj, s a közben megjelenő rendőrök a három részeget bekísérték a kapitányságra . l3 A "Rózsabokor"-ban két asztaltársaság mérte össze erejét 1901ben. 14 Kálmán András kocsmájában civilek iszogattak, amikor néhány részeg huszár jelent meg és követelték, hogy rajtuk kívül mindenki hagyj a el a kocsmát. ~ s Nagy verekedés robbant ki. Egyébként a vere kedések jó része más alkalommal is a katonák és a civilek között zajlott le. 1906 januárjában a "Tűzoltó"-ban mulatott több Vilmos huszár ezredbeli ő rmester és néhány iparos. Az egyik iparos rendre utasította az őrmesterek egyikét . A huszár dühbegurult, kardot rántott és a me nekülő iparos után futva berontott a szomszédos helyiségbe és ott az iparos helyett Bertók törvényszéki írnokot sújtotta fejbe kardjával . Előfordultak olyan estek is, hogy nem a vendégek verekedtek öszsze, hanem például a fizetés elmaradása miatt a méregbegurult cigányok késelték meg Nagy Gábor vendéget . Sajnálatos önbíráskodás fordult elő Lőrincz kocsmárosnál, aki Szabó Zsófiát és Szatai József iparos legényt verte össze, mert azok fizetés nélkül akartak távozni . l b A további részletezés helyett már csak felsorolás szerűen említve még néhány esetet: 1908. júl. 27-én a Neumayer-féle vendéglőben Tordai Györgyöt verték fejbe harapófogóval . A "Debreceni csárdában Batta Jánost szurkálták össze .' Az egyik cselédbálban mivel Varga Imre felkérte Orbán János hölgyét, ezért Orbán összeszurkálta Vargát .i8 Néhány nap múlva a Bagdács kocsmában volt véres verekedés. 's DU, 1901 . febr. 8. 'a DU, 1901 . aug . 7. 's DU, 1902. febr. 3. '6 DU, 1900 . febr. 10. " DU, 1908 . dec . 3. '$ DU, 1910 . máj . 24.
124
Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között .. . A Huszár-féle kocsmában Kozma Lajost vágták fejbe söröspohárral.~ 9 A sérültet kórházba kellett szállítani . Alapvetően más típusú eset volt az, amikor Gál Imre rezesbanda vezető, aki a "Vörösökör"-ben játszott, két leányt megszöktetett a Veres utcai nyilvános házból, ezek közül az egyik szökése előtt két gyűrűt ellopott főnöknőjét ő l.2° Ez a "Vörösökör" a szénapiaccal szemben, a Hatvan utca sarkán feküdt, s bizony jóformán naponta adott dolgot a rendőrségnek.2 ~ Ott verekedett össze 1901 . ápr. 24-én Kovács János és Pecze István .22 Ugyanitt fordult elő, hogy Elekes Sándor csavargó és Demeter Mihály napszámos együtt iszogattak, majd összevesztek . A kocsmáros Elekest kitette a vendéglőből, ő azonban megvárta Demetert és ismét összeverekedtek .23 A leírt események érthetővé teszik, hogy a rendő rség fokozott figyelmet igyekezett fordítani a szórakozó helyekre . A városvezetés ezt úgy ítélte meg (akkor a rend őrség nem állami, hanem városi volt!), a plusz munkát meg kell fizettetni a vállalkozókkal . Ezért évről évre külön rendőrség által végzett ellen őrzési díjat számolt fel a vendéglősöknek és kocsmárosoknak . Például 1907-ben a 83 kávéház, illetve vendéglő, valamint a 135 kisebb-nagyobb bormérő ilyen címen 5200 koronát fizetett. A következő évben ezt megemelve a 93 vendéglős és kávéházas 3720 koronát, a 166 bormérés 3320 koronát, együttesen : 7040 koronát kellet, hogy fizessen . A rend őrségi járőrök szigorúan ellenőrizték a záróra betartását is . Csakhogy ekörül állandóan folyt a vita, s egyik fellebbezés a másikat érte. Nyilvánvaló volt, hogy a vendéglősöknek és a kocsmárosoknak egyáltalán nem volt mindegy, hogy meddig tarthatnak nyitva . 1902ben még a vásár idejére az összes kávéház, vendéglő felfiíggesztette a zárórát. Éjjel-nappal nyitva voltak, a kocsmák azonban nem alkalmazhatták ezt a módszert. 1904-re megszigorították a nyitvatartást. Maga az újság szólal fel ez ellen, mert mint írták: "Helytelen a záróra kijelölés, mert így a vendégek titkos helyeken kénytelenek tovább szórakozni, a mulató mellett oda megy, ahol nyitott ajtót talál!" A cikkíró '9 DU, 1909 . okt. 8. z° D, 1909 . ápr. 28 . z' Béber László : Debreceni érdekességek (Debr., 1977 .) 161 . old zz pU, 1901 . ápr. 24 . z3 DU, 1900 . okt. 7.
125 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII ugyanakkor figyelmezteti is a rendőrfőkapitányt, hogy ezeket a titkos helyeket is jó lenne ellenőrizni. Különösen vásárok idejére nem helyeslik a záróra betartását, hiszen a városba jött sok idegen nem talál szállást - nincs elegendő szállodai szoba -, s valahol el kell tölteniük az éjszakát az érkezőknek . A sokféle érv és nézet összecsapása következtében végképpen nem rendez ődött a záróra kérdése. Rendszerint egy-egy ilyen vonatkozású rendelet csak két-három hónapig volt érvényben. 1904-ben a Jog- és Pénzügyi Osztály két csoportba sorolta a szórakozóhelyeket . Kinyilvánították ; az I. osztályúaknál nincs záróra, a II . csoportba soroltaknál éjjel 2 órakor kell zárni. Ez a rendelet nagy ellenkezést váltott ki, főképpen a kisebb szórakozóhelyek tulajdonosaiból, mert szerintük; a nagyok nappal is meg tudják szerezni a jövedelmet hozó forgalmat, míg ők, a kicsik erre csak a hosszú nyitvatartási idő vel tehetnének szert.24 A rendelet kiadása utáni harmadik napra, 1904. febr . 29-re gyűlést is hívtak össze a kisebb cégek tulajdonosai az "Otthon" kávéházban, s kifejtették tiltakozásukat megemlítve azt, hogy Németh András a város tulajdonát képező "Aranybika" bérl ője túlteszi magát a záróra rendeleten, ugyanakkor másokat már büntetnek. Különösen élesen szólalt fel Spornyi Gyula, aki kifogásolta, hogy az I. osztályú adót (évi 700 koronát) fizettetnek vele, de záróra szempontjából a Jogés Pénzügyi Osztály mégis a II. osztályba sorolta.Z' A kedélyek a következ ő években sem nyugodtak meg. 1905-ben minden kávéház és vendéglő 4 óráig maradhatott nyitva, de zene csak éjjel 2-ig volt lehetséges . 1906-ra újra szigorodott a nyitvatartási ren delet.26 1907-ben, az év elején megjelent egy rendelet, e szerint az a kávéház, amely 3 óra után nyitva tart óránként 4 koránt kell fizetnie . Nem telt el egy hónap, márc . 5-én már a kávéházak 5 óráig maradhattak nyitva, és a zene is 4 óráig volt engedélyezve .Z~ Alig néhány nap múlva újabb előírás történt: Eszerint a négy elsőrendű kávéház reggel öt óráig lehet nyitva . Zenélés ezekben nyitott ajtónál 2 óráig, zárt ajtónál 4 óráig. A többi tizenöt kávéház nyitva lehet reggel 5 óráig, de náluk zenélés nyitott ajtónál 12 óráig, zárt ajtónál 2-ig. Kocsmák 12 aa DU, 1904 . febr. 26 . Zs DU, 1904 . febr. 29 . z6 HBML . (D ., 1977 .) 161 . 2~ D, 1907 . márc . 5 .
126 Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között. . . óráig tarthatnak nyitva, s addig a zenélés is engedélyezve van számukra, a vendéglősök éjjel 2 óráig lehetnek nyitva, de zene csak 12 óráig van részükre engedélyezve . A vendéglősök esetenként és külön engedéllyel reggelig is nyitva tarthatnak. Még az előző évszázadok hagyatékaként, az akkori boreladási formák maradványaként léteztek Debrecenben belső csapszékek és külső (tanyavilág) csárdák is, amelyek a város tulajdonát képezték, s ezeket a közigazgatás időről-időre bérbe adta elég jelentős összegért . Forrásaink sajnálatosan nem teszik lehetővé, hogy minden év bérlőjét kimutassuk, de maguknak a létesítményeknek milyenségére, működési körülményeire adatokat meríthetünk a kútfőkbő1.28 A "Bárány csapszék"-et éveken át Bőr József bérelte.29 Ugyanezen időben a "Baromvásártér"-it Fürst Ödön működtette. A csapszékek, a csárdák egy részét az azt körülvev ő földdel együtt lehetett bérbe venni . Így volt ez a "Bégány csapszék"-kel is, amelynek bérleti összegét évi 1423 koronában állapították meg (árverés alapján!) . Árendása elő bb Makai Mihály, majd ifj . Marschalkó Mihályné lett.3° A "Csicsogó csapszék"-et Spitzer Emánuel bérelte, 1904-ben pedig Grósz Jakab évi ezer koronáért, de a csapszék annyira hírhedtté vált, hogy 1905-től már nem adták bérbe .3 Az "Epreskerti csapszék" a vámház épületében, a Falóger közelében, és éppen ezért egy nagy fuvaros stand mellett 800 koronáért került árendába 1902-ben Weisz Ferenchez, 1904-ben pedig Burger De zsőhöz.32 A "Gugyori fogadó" 98 hold földdel együtt volt bérelhető évi 3405 koronáért. Erre előbb Szolnóki Lajos, majd Hidvéger Miklós és József volt hajlandó .33 A "Ghilányi", a "Ponyvás" és a "Szeles" csárdák is bérelhetők voltak hosszú ideig, de bérbeadásukat megszüntették. A "Ghilányi"-ból lovaslaktanyát alakítottak ki. A "Ponyvás" helyén katonai kórházat létesítettek, a "Szeles" telkét a vasútállomáshoz csatolták. 3a ~
zs HBML IV .B .1405/b 130 a9 D, 1904 . szept. 7. és DKK. 1902 . évre 152. , valamint DKK. 1904 . évre 167 . so DKK. 1902 . évre 152 . és DKK. 1904 . évre 167. s' D, 1905 . szept. 29 . sz DKK. 1902 . évre 152 . és DKK. 1904 . évre 167. DKK. 1902 . évre 152 . és D, 1904 . szept. 7. 3a Zoltai Lajos : A polgári szabad bormérés Debrecenben (HBML évkönyve 1994 . évre Debr., 1994 . Sz.: Radics Kálmán)
127 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII A "Halápi csárda" a Vámospércsi út mentén földdel együtt került Győry György bérlő kezére évi 1535 korona ellenében. 35 A "Kadarcsi fogadó" 233 holddal együtt Kertész István bérlete lett évi 6850 korona fejében. 36 A városhoz aránylag közel fekv ő, a Balmazújvárosi és Hortobágyi országutak találkozásánál lévő "Látóképi csárdá"-t és a hozzátartozó földeket évi 3805 korona összegért Rosenfeld Dávid bérelte ki. Őt azonban 1901-ben, a közelben aratók a csárdába jőve olyannyira összeverték, hogy sérüléseibe a kórházban belehalt. Rosenfeldet követő en Sipos Imre vette át a csárdát, akit pedig 1906ban támadtak meg az ugyancsak a közelben dolgozó részes aratók . Sipos a támadók egyikét, Soós Jánost lelőtte . Soós meghalt, Sipost azonban szabadlábra helyezték, mert többen támadtak rá és ő önvédelemb ől cselekedett . 3 ~ A "Ludas csapszék"-et és a hozzátartozó földet 1400 koronáért Dragota Miklós, utána Burai András bérelte . 38 A "Mátai fogadó" bérletéhez 58 hold föld kapcsolódott . Bérlője Szikszai Sándor és neje, illetve Szikszai Sámuel lett. A külső csárdák közül az utolsónak a legjelentősebbet, a "Hortobágyi csárdá"-t említenénk, amelyet elő dje helyére 1781-ben építettek, majd a XIX. században bővítettek . Nyolc vendégszobával és szekérállással is rendelkezett a még ezidő ben is szekérrel utazók, vásárosok, állatkereskedők számára. A századunk első évtizedében e csárda bérlője hosszú időn át Fésüs Lajos volt évi 2700 koronáért. 1910től is ő maradt további hat évre az árendás, de már évi 3600 koronáért . 39 A belső csárdák közül az évszázados hagyományokkal rendelkező "Leveles Csárda" is a város tulajdona volt, amelyet 1901-től az "Ar,~nybiká"-val és a "Vigadó"-val (nagyerdei!) együtt adtak bérbe, de tulajdonképpen az "Aranybika" bérlői mindig albérletbe adták egy-egy vállalkozónak (Szilágyi Ferenc, Szőke Lajos, stb .) . A "Leveles" vendégkoszorúja a "népség, katonaság" volt, azaz katonai szolgálatot teljesítők, cselédek, szakácsnők, kevés pénzű diákok . A vegyes és a küDKK. 1902 . évre 152 . és DKK. 1904. évre 167 . D 1906. okt. 31 . 3~ D, 1904. szept. 7 . és Gellér Ferenc - Vadász György : Debrecen műemléki katasztere (Debr ., 1985.) 114 . 38HBML IV.B. 1403/ a 31 . 66/1910 . 39 HBML.IV.B. 1403/a 23 44/1902 . 3s
36
128
Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között . . .
lönböző, egymástól távoli vidékekről származóknak különböző felfogása volt a szerelem és az udvarlás kérdésében, s ez gyakran torkollott összeütközésbe . Ezért a rend őrség, valamint az egyes laktanyák őrjáratai sűrűn megfordultak ebben a nagyerdei csárdában . Ugyanakkor a verekedések miatt utasításba adták a bérl őnek, hogy égetett szeszesitalokat és nehéz borokat nem, csupán könnyű borokat és sört szolgálhat ki . 4o Az italárusok közé tartoztak a pálinkásbutikok, vagy pálinkamérők. Ezek égetett szeszesitalokat árusítottak. Létüket sem a hatóságok, sem a versenytársak, a vendéglősök és a kocsmárosok sem kívánták .4t Ezért az utóbbiak gyakran éltek olyan javaslatokkal az I. fokú iparhatóság felé (rendőrség), hogy a butikok számát ne engedjék gyarapodni, vagy ha mégis adnának ki valaki számára engedélyt, annak személyével kapcsolatban a hatóság előbb kérdezze meg az Ipartársulat véleményét.42 Hangsúlyozták az ellenző k, hogy ráadásul ezek a butikok olyan helyen is létesültek, ahová tilos lett volna települniük (templom közelébe, stb.), és ezekbe a butikokba nagyon lecsúszott emberek járnak.43 A Heves megyeiek, majd a Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek is javasolták, és ezt itt Debrecenben is többen támogatták, hogy a kocsmák, de különösen a pálinkamérések vasár- és ünnepnapokon ne nyit hassanak ki.44 Rövidesen meg is jelent egy olyan rendelet, hogy : " .. .italmérések, amelyek csak égetett szeszesitalra kaptak árusítási engedélyt, azok munkaszüneti napokon csak reggel 6 órától 10 óráig legyenek nyitva ." Olyanok, amelyek bort, sört is mérhetnek 10 után is nyitva tarthatnak, de égetett szeszesitalt 10 után nem adhatnak e1. 4s Kis létszámú csoport volt az italárusok azon része, akik a laktanyákban lévő kantinokat kezelték . Ilyen vállalkozás működött a Vilmos huszárezred (Kassai út), a 2-es honvéd huszárezred laktanyájában (Külsővásártér), valamint a Pavilon (Hajnal utca), a Salétrom (Salétrom utca), a nyulasi barakkoknál, és a 3-as honvédezred laktanyájában (Magoss György tér, ma Bem tér) . A Vilmos huszárok kana° " az as aa as
Balassa Sándor : A debreceni Aranybika Szálló története (Debr. 1959 .) 92-93 HBML .IV .B . 1403/a 22 . 185/1901 . D, 1904 . febr. 10 . D, 1903 . szept. 7. HBML .IV.B . 1403/a 27 . 247/1906 és HBML .IV .B . 1403/a 31 . 432/1910 D, 1908 . aug. 2.
129 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII tinját Prunkel, a Salétrom laktanyáét Fischer Salamon, a nyulasi kantint előbb Tihanyi János, majd Havas Dávid bérelte . 46 Az Ipartársulat működésének néhány jellemző vonása Az ipartársulat az iparosok sajátos érdekeinek előmozdítására hivatott, de kizárólag az érdekeltek önkéntes csatlakozásán alapuló társadalmi szervezet minden hatósági jogkör nélkül . Az ipartársulatot az 1872 . évi első ipartörvény a megsz űnt céhek pótlására hozta létre . Különbözik a kötelez ő tagságú és hatósági jogkörrel is rendelkező ipartestülettől. A debreceni vendéglősök, kocsmák legtöbbje a család munkaerejére épült. A kiszolgálásban részt vett a házastárs (sok esetben a nő volt a tulajdonos!), valamint a felnő tt gyerek is . A korabeli reagálá sokból azonban az is kiderült, ahogy ezt az Ipartársulatban megtárgyalták, hogy a ". . .kisebb vendéglősök szolgálóleánynak felvett személyekkel szolgáltatják ki vendégeiket . . ." A testület kérte az I. fokú iparhatóságot, hogy ezt szüntesse meg.4~ De panasz volt Hermel Frigyes vendéglős ellen is, aki kisegít ő pincérként dohánygyári munkásnőket alkalmazott, holott sok pincér van állás nélkül a városban . Meg is bízták Rosenberg Simon ipartársulati tagot, hogy az ügyet vizsgálja ki. 48 Ezekből az esetekb ől is kitűnik; a vendéglátóiparban a verseny igen éles volt, s versenytársak ténykedését erőteljesen szeihmel tartották. Egyébként is sok volt a személyeskedés, kenyéririgység a szak mán belül.49 Törekedtek arra, hogy lehetőleg ne engedjék a versenytársak számának gyarapodását . Ezért például többször kérték a hatóságot, hogy miel őtt újabb engedélyt adnának ki az ipar folytatására, kérdezzék meg a társulat tagságát, hogy alkalmasnak tartja-e erre a kérelmezőt.5° Hasonló célzatú volt az a javaslat is, hogy kötelezzék a kifőzőnőket iparigazolvány váltására .
a~
DKK. 1902 . évre 152. és DKK 1904 . évre 167 . , valamint DU, 1907 . márt . 10 . °~ DU, 1904 . jan. 5 . as DU, 1905 . máj. 30 . 49 DF, 1910 . szept. 18 . so DU, 1904 . jan. 15 .
Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között. . . Az Ipartársulat az orfeumok kérdésében a kávéházakkal, a nagyobb éttermekkel szemben is felvette a küzdelmet. Állandóan tiltakoztak az orfeumok működésére kiadott engedélyek ellen. E társulatok fellépte elvonta az ő közönségüket, s a kisebb vendéglátó vállalatoknak sem helye, sem tőkéje nem volt ilyen társulatok szerződtetésére . Az orfeumok színes, könnyed, szórakoztató műsorai pedig elszívó hatással voltak a vendégekrea~ A kárt szenvedett vállalkozók több alkalommal is összegyűltek és testületileg protestáltak az orfeumok ellen. Tiltakozásuk során hol azt kérték, hogy ilyen engedélyt egyáltalán ne adjon ki a rendőrfőkapitány, hol pedig azt szerették volna elérni, hogy csupán néhány hétig, maximum két hónapig tartózkodhassanak ezek a társulatok Debrecenben.sz Hasonló mód tiltakoztak az ellen is, hogy a kávéházakban a kaszírnők együtt igyanak a vendégekkel, mert ezáltal nagyobb fogyasztásra ösztönzik a szórakozni vágyókat . Ez a fellépésük hozott is eredményt, legalábbis tiltó rendeletek jelentek meg az ügyben. 53 Az Ipartársulat azonban korántsem csak a szakmán belüli ellentétekkel foglalkozott, hanem a szakmát ért külső hatások elleni védelemmel is. 1901-ben például megállapították a vendéglősök és a kocsmárosok, hogy a nem rég alapított városi tulajdonú, Vágóhíd utcai jéggyár naponta 60 mázsa jeget tud termelni, holott 120 mázsa kellene. Ígéret volt ugyan a fejlesztésre, de mint kiderült, az új kapacitás sem volt kellő mértékű, ráadásul drágán is adták a vendéglátóknak a jeget.54 Ezért az Ipartársulat összefogva a hentesekkel, saját műjéggyárat létesített 100 ezer korona alaptőkével a Salétrom utca 30. szám alatt . Érdekessége a dolognak, hogy az alaptőkéhez pesti cégek is, például Törley, Dreher, Francois is hozzájárultak. Az így létrehozott gyár házhoz szállítva 26 fillérért adott egy tábla jeget. Lényegében hasonló probléma miatt - drágán szállították a szikvízüzemek -, ugyancsak a Salétrom utcai telepen saját szikvízgyárat is létesítettek a debreceni vendéglátók . ss 130
s' HBML .IV.B . 1403/a 22 . 136/1901 . sa D, 1904 . júl. 21 . s3 D, 1906 . júl. 14 . sa HBML .IV.B . 1403/a 25 . 132/1904 és HBML .IV.B . 1403/a 28 . 277/1907 . ss DU, 1904 . febr . 19 .
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII Az évtized közepén (1905-ben) a vendéglátók közössége azt tette megfontolás tárgyává, hogy ipartársulatuknak a műjég- és szikvízgyár mellé saját pékséget is kellene létesíteni. E gondolat kiváltó oka az volt, hogy a pékek addig 20 fillérért 7 darab süteményt adtak és a szárazaktit visszavették prézlinek . 1905 augusztusától 20 fillérért csak 6 süteményt akartak adni, s nem szándékoztak visszavenni a szárazaktit . Végül is sikerült a két félnek egymással megállapodnia, így nem hozták létre az ipartársulati pékséget .s6 Egy másik közös sérelme volt a vendéglősöknek és a kocsmárosoknak, hogy tőkeszegénységük miatt gyakran kényszerültek hitelbe vásárolnia borkeresked őktől, akik ezzel visszaélve kölcsönre sokszor hamisított bort adtak. Ekkor javasolták többen - bár ez sem került megvalósításra -, hogy ajánlatos lenne szövetkezni és közös pincészetet létesíteni .5 ~ Az Ipartársulatnak azonban nem csupán a tagságon belüli harcai, vagy a szakma érdekei ellen tevőkkel szembeni megnyilvánulásai, hanem közös szórakozásai is voltak. 1902. márc. 20-án például tánc estélyt rendeztek az "Angol Királynő"-ben, de tartottak ilyet az "Otthon kávéház"-ban is. 58 Az előző rendezvényre 2 korona volt a belépődíj, vacsorával együtt 6 korona . s9 Farsangi közös mulatságukat 1900-ban és 1907-ben is az "Angol Királynő"-ben tartották.6° A társulat tagsága kötelez ően tudomásul vette, hogy 15 éven aluli gyermekek kocsmát nem látogathatnak .61 Ugyancsak tudomásul kellett venni, hogy létrehoztak egy Borellenőrző Bizottságot, amelyet azután három évenként újra választott a városi közgyűlés. A hét tagú bizottság feladata az volt, hogy ellenőrizze a vendéglátó vállalkozásokban kiszolgáltatott borok, italok minőségét. Az els ő ilyen nemű bizottság elnöke Nemes Kálmán, tagjai : L. Nagy Bálint, Pálfi Gábor, Váczi János, Szabó Lajos, Bíró Géza, K. Kiss József lett.6a sb
DU, 1905 . aug. 4. s~ D, 1901 . febr. 19 . sa D, 1902 . márc . 15 . s9 DU, 1902 . márc . 19 . 6o D, 1907 . febr. 20 . és DU, 1900 . febr. 24 . 6' HBML .IV.B . 1403/a 24 . 132/1903 . 62 HBML .IV .B . 1403/a 24 . 44/1903, HBML .IV.B . 1403/a 27 352/1906 valamint HBML .IV.B . 1403/a 30 . 47/1909.
132
Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között. . .
Ételárusok Főfészkük a Dégenfeld téri vassátrak voltak. Törzsközönségük - a kávésokhoz hasonlóan - piaci árusok, kofák, piaci rakodók, hordárok és egyéb kispénzű emberek voltak. Az ételárusok között több alcso portot különböztethetünk meg. Léteztek hentesek, hurkások, főzelékesek, ebédfő z ők, stb. A hentesek, akiknek egyébként a város bizonyos pontjain saját üzleteik is voltak, a vassátrak első sorában helyezkedtek el. Friss húst itt tilos volt árulniuk, így kínálatuk zsírból, tepertőbő l, száraz-, főtt- és sültkolbászból állt. Az árusítást ez esetben a hentesféleségek végezték . Az ételárusok másik nagy csoportját azok az ebédfőzők alkották, akik egy-két fogásos ebédet készítettek a 6-8 négyzetméternyi árusítóhelyük egyik felében, míg a tálalást az árusítóhely másik felében oldották meg, az ott elhelyezett egyetlen asztalon. Volt olyan közöttük, akit "főzelékes"-nek neveztek, mert ő csak főzeléket készített, s a rátétet a vendég hozta magával, ha arra is jutott pénze. További csoportot képeztek a "hurkások", akik a kolbásznál jóval olcsóbb, szinte népélelmezési célt szolgáló hurkákat (véres-, májas-, tüdős-) töltötték, sütötték, árulták .63 Béber László igen hangulatosan ír Debrecen század eleji éjszakai életének egy sajátos figurájáról, a virslis emberről. Őt idézzük: "Kis pléhkatlanának tűzszeme messzire világított a téli éjszakában, ahogy a kezében lóbálva vándorolt vele a mellékutcákon ; a virslis üzleti területe ugyanis főképpen a kiskocsmák vidéke volt. A nagy számuk miatt versenyben lévő kocsmárosok kénytelenek voltak jó bort mérni, meleg ételt azonban nem szolgáltak ki. Ezért volt szívesen látott a virslis a hangulatos kiskocsmák vendégeinél, mert csak belenyúlt a katlanába, s a friss kenyéren máris ott párolgott a forró virsli, az olcsó és ízletes borkorcsolya; ha pedig utánpótlásra volt szükség, ott helyben percek alatt megfőtt a zubogó vízben. Igaz, a virslis nemcsak itt aratott: záróra körül szívesen cirkált az előkelő éttermek környékén, hiszen biztosra vehette, hogy akad egy vidám társaság, amely bőkezű fogyasztóként 63
Béber László : Lm 155.
133 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII veszi körül a kiskatlant . Juxból, ahogyan akkoriban bécsiesen mondták. De mégiscsak a külvárosban volt otthon, az állomások vidékén, a Nyugati utcán, a Külsővásártéren, a Csapó utca végén és a "Csicsogón", hiszen itt sűrűn sorjáztak a kocsmák, a liter bor mellett megülő kisemberekkel .64 A virslisek sorába tartozott az a Csajka János Tizenháromváros utca 47 . szám alatti lakos, akit "Kövér virslis"-nek neveztek . Ővele esett meg, hogy 1909. ápr. 13-án szokásos éjszakai útját végezte, ami kor a Nyugati soron egy ember neki rontott, kikapta kezéből a kosarakat, melyben 24 pár virsli, 5 tányér, 2 kés, szóval majdnem összes vagyona volt, azután a támadó elfutott és nem is sikerült utolérni. 6s Az ételárusoknál kell említést tennünk a "lacikonyhások"-ról . Ők friss sertés szeletekb ől állítottak elő hirtelen sültet. Ez volt a legnemesebb - például a hurkával összevetve - alkalmi, népkonyhai készít mény. Sátraikat azonban alkalomszerűen, sokadalmak idején (vásárok, majálisok) verték fel az italárusok közelében, mintegy borkorcsolyával szolgálva a vendégeknek . Nevüket a hagyomány szerint a gyakran pénztelen II. Ulászló királyról kapták.66 Kávémérők Az egykori magyar iparjog szerint alig volt különbség téve a kávéházak és a kávémérő k között. A kávéházakra vonatkoztatva például a meghatározás a következ őképpen szólt: " . . .olyan iparüzlet, amelyben kávét, tejet, tejterméket, tejes italokat és ételeket, hideg és meleg húsárut, hideg húsételeket, stb. szolgáltatnak ki és amelyben legalább egy tekeasztal állandóan a közönség rendelkezésére áll.. ." A kávémérésekkel kapcsolatban pedig a következ ők voltak olvashatók : ". ..ugyanazon ételeket és italokat szolgálják ki, de nincs tekeasztal . . ." Ezek szerint látszólag a tekeasztal létén, vagy nem létén múlott volna a fokozati differencia . Az igaz, az előírás még egy különbséget említ, nevezetesen a kávéház vezetéséhez, létesítéséhez képesítésre is, a kávémérés működtetéséhez csak engedély szükséges .6~ ~ Béber László : Lm . 80-81. 6s D, 1909 . ápr. 14 . 66 Idők Lexikona 16 . kötet 4085 . Új b~ DF, 1910 . aug. 18 . és DU, 1905 . nov. 9.
134
Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között. . . A gyakorlatban ez azonban egészen másképpen volt. A kávéházak döntően fényes berendezéssel rendelkeztek . Általában 20-40 márványlapos asztallal, plüsshuzatú székekkel, kanapékkal lettek bebúto rozva. Bennük a vendégek nemcsak a fogyasztás kedvéért jöttek össze, hanem a társalgás, üzletkötés, kártyázás, újságolvasás miatt is, mert a kávéházak sok lapot járattak . A kávémérések, még a legnagyobbak is, 5-6 deszkaasztallal, faszékekkel, az egyszerűbbek (a vassátrakban lév ők) egy asztallal, s lócával rendelkeztek, s ezekb ő l a vendégek fogyasztás után hamarosan távoztak. A kávésok száma évenként változva 40-65 között mozgott . Vendégseregük els ő sorban a piacolásra vidékről bejött árusokból, a piac körül őgyelgő rakodókból, hordárokból állt. A legtöbb kávémérő ezért a Dégenfeld téren (ma Dósa nádor tér) felépített ún. "vassátrak"-ban tevékenykedett . A század elején ugyanis volt piac az Attila téren és a Méliusz téren is, de az árusok döntő többsége a Rákóczi, a Csapó, a Piac és a Kossuth utcán rakodott ki, így ezek között központi helyen volt a Dégenfeld tér. Néhány kávémérő pedig a Simonffy utcai piac (tejtermékek és hal) közelében telepedett le. A "vassátrak" a városi tanács által létesített és bérbe adott elárusítóhelyek voltak. Feketére festett vasváz közé sötétbarna színű deszkafalakkal épültek fel a "sátrak". Méghozzá öt sorban 119 elárusító hellyel, de a sorokat két keskenyebb átjáró keresztezte . A bérelhető helyiségekben hentesek, ételárusok, perecesek, házi tészta készítők, paprika árusok, kávémér ők voltak találhatók. A kávémérők táborát nők, köztük sok özvegyasszony alkotta. Szerepel ugyan a kávésok között két férfi neve is, mégpedig Augurt Antalé és Benkő Jánosé . Ez azonban csak a források bizonyos pontatlan ságával magyarázható, mert bár Benkőt kávémérőnek is írják, Augurt Antalt azonban csak "kávés"-nak, tehát se, nem kávéháztulajdonosnak, se nem kávémérőnek emlegetik, de ők mindketten saját kávéházzal rendelkeztek . Benkő 1905-től az "Iparkávéház", Augurt 1908-tól a "Fiume" kávéház tulajdonosa. Kávémérők: 68 Név: Telephely : Évek: Augurt Antal Sas u. 4. Benkő János Sas utca ba
DKK. 1902 ., 1903 . és 1904 . évekre .
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII Bőhm Ferencné Csapó u. 37 . Dégenfeld tér 4. sátor Csermák Istvánné Erdődi Lajosné Bádogos u. Erdős Jánosné Dégenfeld tér 3 . sátor Érsek Jánosné Dégenfeld tér 6 . sátor Kossuth u. 15 . Farkas Ferencné Fórizs Imréné Dégenfeld tér l0.sátor Földi Dánielné Bádogos u. 4. Simonffy utca Galgóczy Jánosné özv. Hankos Károlyné Kossuth u. 27. Dégenfeld tér 19.sátor Hajnal Lajosné Dégenfeld tér 2 . sátor Hajós Istvánné Dégenfeld tér 3 . sátor özv. Iván Lajosné özv. Karakas Istvánné Dégenfeld tér 17 .sátor özv . Kardos Istvánné Dégenfeld tér 17 .sátor ö.Kerékgyártó JózsefnéDégenfeld tér 1 O.sátor Dégenfeld tér l0.sátor Kesz Katalin Dégenfeld tér l0.sátor Király Béláné özv. Koncz Jánosné Dégenfeld tér 18 .sátor Kovács Sándorné Dégenfeld tér 7. sátor özv. Kövér Sándorné Dégenfeld tér 5. sátor Kun Sándorné Sas u. 3 . Nagy Ferencné Dégenfeld tér 16 .sátor özv. Nagy Ferencné Dégenfeld tér 14 .sátor Nagy Sára Dégenfeld tér 1 l .sátor Novák Józsefné Dégenfeld tér 7 .sátor Ferencné Halköz 4.sz . Nyilas Pataki Zseni Simonffy u. 1 . Dégenfeld tér 19.sátor özv. Pethő Józsefné Rázsó Lajosné Dégenfeld tér 13 .sátor Dégenfeld tér 4. sátor Révész Bálintné Kossuth u . 14. Sipos Bálintné Sipos Jánosné Dégenfeld tér 6 . sátor Dégenfeld tér 8 . sátor Szabó Józsefné özv. Szász Istvánné Sas u. 12. Szőke Istvánné Dégenfeld tér 17 .sátor Tóth Ferencné Dégenfeld tér 12 .sátor
1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902 1902
135 1903 1904 1903 1904 1903 2 .sátor 1904 1903 1904 1903 1904 1904 1903 1903 1904 1903 1903 1903 1903 1903 1903 1903 1903 özv. 1903 özv.
1904
6.sát. 1904 1904 1904 1904 1904 18 .sát 1904 1904 1904 1904
1903 1903 1903
1904
1903
1904 1904
136
Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között.. . Érdemes a kávémérők soraiban az 1902-1904 közötti három év változásait megfigyelni . E rövid időn belül is többen felhagytak kávémérői tevékenységükkel, mások csak a kimutatásban szerepl ő második (1903 .), vagy csupán a harmadik (1904 .) évben lettek kávémérők. Mindezt az évszámokkal, vagy annak hiányával jeleztük. Megállapítható volt az is, hogy bár legtöbbjük nem változtatta helyét, de egyesek időmúltával másik sátort béreltek. Azt is jelezni tudtuk, hogy az illető kávémérő közben özveggyé vált. Végül arra is utalnunk kell, hogy a szakmához tartozók koránsem csak a piac közelében telepedtek le, hanem a város más nagy forgalmú helyein is, például Külsővásártéren, Vasútállomások közelében, bár ez utóbbi vállalkozók nem szerepelnek táblázatunkban . Szállásadók A korabeli felfogás szerint a vendéglátó vállalatok fogadóipar ágazatához tartoztak a szállásadók . Csakhogy míg az említett ágazat esetében : "... embereknek berendezett szobába keresetszerű elhelye zésnek és kiszolgálásnak . . ." kellett volna történnie, addig egy 1908ból származó leírás szerint egy-egy szállásadónál 20-30 rothadó szalmazsák van a földre letéve és más berendezés nincs is a helységben, s ezeken 25-30 személy fekszik nők, férfiak, gyerekek vegyesen . Fejenként és naponként 20 fillért fizetnek (egy szállodai szoba ára ezidőben 1 koronától 3 koronáig terjedt!", ezzel nem kis jövedelmet szereznek a bérbe adónak. A leírás szerint még lámpa sincs ezekben az odúkban, s a vendégek jórészt letört egyénekből tevő dnek össze.69 A rendőrség igyekezett ezeket az intézményeket rendszeresen szemmeltartani . A sűrűn alkalmazott razziák során itt sokszor fogtak el a városban elkövetett bűnök tetteseit . Jellemz ő az is, hogy a nagyvásárokat megelőzően a rendőrség nagy razziákat szervezett, hogy a kétes elemeket kiszűrjék . 1902-ben például - de máskor is ezt a módszert alkalmazva -, a város széléről indulva a központ felé haladva elsősorban a szállásadó helyeket átfésülve, egyetlen éjjel 40 csavargót emeltek ki, akiknek nagyobb része már többször ki lett tiltva Debrecenb ől.° Ezeket a razziákat évente D 1908 . jan . 31 . '° DU, 1902 . jan . 8 . 69
137 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII többször is megismételte a rendő rség. 1909-ben az szerepel a jelentésben; gombamód szaporodtak a szállásadók . Itt notórius tolvajok, betörők érhetők utol. Ez év augusztusában 37 Debrecenb ől többször kitiltott csavargót fogtak el az állomás környéki szállásokon, de begyűjtöttek 12 bűnözőt a közelben fekvő Ispotály-lapos bokrai közül is .~ l Iparuk folytatásához a szállásadóknak képesítésre nem, csupán engedélyre volt szükségük . Italárut csak külön engedéllyel tarthattak volna, de az I. fokú iparhatóság éppen az elő z ő ekben leírtak miatt, nem igen adta ezt meg számukra . Ezek a szállásadó helyek már csak azért is virágozhattak, mert a városban nem volt elég szállodai férőhely. Az idegenforgalom még egyszer ű hétköznapokon is szinte 100%-ig igénybevette a szállodák berendezett szobáit, s a férőhely hiány kivált nagyvásárok idején volt tapasztalható . A szállásadók elsősorban a Nagyállomás közelében (Erzsébet-, Késés utcákban) helyezkedtek el, de megtalálhatók voltak a nagyobb üzemek közelében, tulajdonképpen a város egész területén . Nem egy szer bűntanyaként is működtek . 1900-ban Csép Mária tulajdonosnőnél, aki névleg szállásadó volt, az Agárdi utcában lepleztek le egy titkos nyilvánosházat, amelybe nagyobbrészt családos emberek jártak . Néhány évvel később, Szemán Margit, Székely Paula, Székely züllött nők katonák és iparosok körében dőzsöltek a Csillag utca 58 . szám alatti szálláson .~2 Az igazat megvallva ismertetésünk során erőteljesen dominált az a vonás, hogy a szállásadó helyek jórész bűntanyák is voltak. Ha az említett esetek valóban meg is történtek és a rendőrség sem hiába for dított fokozott figyelmet ezekre a helyekre, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a kisebb pénzű városunkba érkezőknek, vendégeknek ez volt a megfizethető, a drága szállodai szobákkal szemben és sok szállásadóhely közül nem is mindegyik eshetett kifogás alá, akár berendezését (ágyak is voltak), akár bérlőit és tulajdonosát tekintve.
~' D, 1909 . aug. 3 I . és D, 1910 . okt 21 . ~z D, 1909 . ápr. 22 .
Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között. . . Írásunkban "kis egzisztenciák" vállalkozását vettük sorra. Elsőnek a vendégl ő sökről és a kocsmárosokról szóltunk. Tevékenységük folyamán a kispolgárság szórakozási igényét igyekeztek kielégíteni, mi közben a hatósági követelményeknek is eleget tettek és a versenytársak legyőzése érdekében is sok mindent el kellett követniük. Ügyeltek kiszolgált áruig minőségére (például érmelléki borok), konyhai készítményeik ízletességére, a jó zenekarok és kellemes környezet biztosítására . Közben nem feledkeztek meg olyan vendégcsalogató fogásokról sem, mint a hurkába sütött tíz, vagy húsz koronás aranyakról. Utaltunk arra is; ahhoz, hogy vállalkozásukat rentábilisan végezhessék a velük kapcsolatba került szakmákkal (műjeges, szikvizes, pékek, stb.) harcot kellett folytatniuk. E küzdelem eredménye lett a vendéglátók ipartársulata által létrehozott műjég-, és szikvízgyár . Mellettük a szakmában dolgoztak még az étel-, a virsli- és hurkaárusok, lacikonyhások, de a pálinkamérők csoportja is . Igyekeztünk arra is rámutatni, mindezeknek mely társadalmi rétegekből tevődött össze fogyasztó táboruk. Írásunk külön részben mutattuk be a kávéfőzők sajátos foglalkozását. Velük kapcsolatban röviden azt is vizsgálat alá vettük, hogy miért ott alakultak ki telephelyeik, mint ahol azok létrejöttek . Az ő esetükben is szóltunk vendégkörük összetételéről (kofák, hordárok). Nem hangsúlyoztuk ki, de a leírtakból véljük kiviláglik; tevékenységük éppen csak a szűkös megélhetésük tette lehetővé. Közleményünk utolsó részében írtunk a szállásadókról, akik aránylag olcsó alvóhelyeket biztosítottak a Debrecenbe érkező vidékieknek. E szálláshelyek - bár nem csekély jövedelmet hoztak tulajdono saiknak -, azonban sok kívánni valót hagytak maguk után. Gyakran ezeket a helyeket a rendő rség által már jól ismert egyének vették igénybe, így a hatóságok sűrűn ellenőrizték a szálláshelyeket . Egymást követő két dolgozatunkban foglalkoztunk Debrecen 1900-1910 közötti vendéglátó vállalataival . Az előkelő éttermek mellett bemutattuk a vendéglőket és a kocsmákat, de a különböz ő étel- és italárusokat is. A luxus kivitelű kávéházakon túl szóltunk az ugyancsak szerény kávémérésekről, a bennük töltött idő másságáról . Míg a kávéházakba szórakozni, addig a kávémérésekbe az olcsó fogyasztás érdekében jártak a vendégek . 138
