Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII
99
G~~é~Ze~ések a i-IoNtobctgY hasz~osításáNÓ~ a I<~I+t~v~w~éw~öhi hivatal iratai~ah +i;~hNébev~
(~ 898-~ 947)
A Hortobágy-puszta története szorosan kapcsolódik Debrecen városéhoz . Nem véletlen, hogy számos kutató foglalkozott már a Hortobágy történetével, hasznosításának kérdéseivel . A Hortobágy puszta életének kutatói között meg kell említenünk Ecsedi István, Gunda Béla és Béres András nevét, akik hozzájárultak a puszta életének, szokásainak jobb megismeréséhez . Jelen dolgozat egy másfajta megközelítésben, a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal iratainak tükrében, próbálja felvázolni a Hortobágy-puszta hasznosítására vonatkozó elképzeléseket az 1898tól 1947-ig terjedő időszakban. A kultúrmérnöki intézmény kialakulásának és működésének rövid ismertetése A Debreceni Királyi Kultúrmérnöki Hivatal iratai jelentős mennyiségben (89 csomó, 16 kötet, összesen 12,24 ifm.) kerültek be a Hajdú-Bihar megyei Levéltár őrizetébe. Elsőkéút~ a Levéltári Ismertetőben olvasható egy rövid áttekintés Komoróczy György tollából a hivatal iratanyagáról' . Részletesebben Újlaky Zoltán, a levéltár munkatársa foglalkozott a fond iratainak ismertetésével, az iratok forrásértékének vizsgálatával2. Meg kell említenünk még Dóka
'A helytörténetírás levéltári forrásai II . Szerk. : Komoróczy György. Debrecen, 1972 . 345-347 p. 'Újlaky Zoltán : A Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban . HBML Évkönyve XII . Szerk. : Gazdag István . Debrecen, 1985 . 121-131 p.
100
Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról ...
Klára cikkét, a mely tágabb áttekintést ad a kultúrmérnöki intézmény kialakulásáról, működésének évtizedeiről3 . Hazánkban a kultúrmérnöki szolgálat megszervezése Kvassay Jenő nevéhez fűződik, aki külföldi tanulmányútjáról hazatérve öntözési és lecsapolási munkákat végzett. Ő tesz javaslatot a kormánynak az új feladatoknak megfelelő mezőgazdasági-vízügyi szolgálat, korszerű tanácsadó szervezet, a kultúrmérnöki intézmény megszervezésére4 . 1879-ben a Földművelés- Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium keretében megalakul a kultúrmérnökség. 1881-ben ez a hivatal állandósul és az ország területén 8 kerület alakul . Feladatuk a talajjavítás tervszerű megszervezése és a munkálatok végrehajtásának felügyelete. 1886-ban a vízjogi törvény (1885 : XXIII tc.) megjelenése után a kerületek helyén kultúrmérnöki hivatalokat hoznak létre vidéki székhelyekkel. Ezek közül egyik a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal. Az új vízjogi törvény nagy jelentőséggel bír a hivatal működése szempontjából, mert részben sikerül elhárítania a vízi társulatok létrehozásának akadályait . Jogot ad az érdekeltségi területek megállapítására, a hozzájárulás mértékének meghatározására, sőt a társulatok, vagy érdekeltségek műszaki munkáinak ellátására is . Így azoknak nincs szükségük saját műszaki személyzet alkalmazására . A hivatalnak három fő feladata volt: 1 ./ Mű szaki terveket és költségvetéseket készítettek öntözési, lecsapolási, alagcsövezési munkákra, folyómedrek karbantartására . 2./ Ellen őrizték a vízhasználati társulatokat . 3 ./ Vízjogi engedélyeket véleményeztek. A kultúrmérnökök szakértő szerepét töltik be a vízügyi hatóságok mellett, mivel hatósági jogkörrel a hivatalok nincsenek felruházva . A kultúrmérnöki hivatalok száma 1909-ben már 19-re emelkedett, míg a két világháború között számuk ismét nyolcra csökkent . Egy kultúrmérnöki hivatal illetékességébe 2-3 megye talajjavítási, lecsapolási, öntözési munkálatai tartoznak. A debreceni VI. számú Kultúrmérnöki Hivatal illetékessége 1909-ben Szabolcs, Hajdú és Szilágy vármegyékre, 1931-ben pedig már Szabolcs, Ung, Szatmár, 3Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok iratainak forrásértéke . In : Levéltári Szemle, 32 . évf. 1982 2-3. 299-313 p. 4A magyar vízszabályozás története. Szerk.: Ihrig Dénes. Budapest 1973 . 134-135 p.
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII
Bereg, Ugocsa, Hajdú és Bihar megyékre terjed ki . 1945 után 8 kultúrmérnöki hivatalt szerveznek újjá, köztük a debreceni hivatalt is . A 6060/1948 . számú FM. rendelet 1948 . július 30-án megszünteti a kultúrmérnöki hivatalokat és feladataikat 1948 és 1951 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal és területi szervei, a vízgazdálkodási körzetek vették át. A 207830/1948. sz. FM rendelet kimondja, hogy a körzetek önálló jogi személyek és vízügyi kérdésekben az első fokú közigazgatási hatóság szerepét töltik be. Ezzel a rendelkezéssel a vízjogi engedélyek kiadása kikerül a vármegyék hatásköréb ő l és ezt a feladatot ezután a vízügyi szervek látják el . 1951-t ől megszűnnek a vízgazdálkodási körzetek és helyükön Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalok alakulnak. 1959ben jönnek létre a mais működő vízügyi igazgatóságok. A Hortobágy jövedelmezőbb hasznosítására irányuló törekvések még a XIX. századra nyúlnak vissza . Ebben az időben Debrecen szabad királyi városhoz tartozó pusztarész 42 ezer kat. hold kiterjedésű. Ehhez csatlakoznak még Nádudvar, Tiszacsege, Tiszapolgár, Hajdúböszörmény és Balmazújváros községek határrészei, amelyekkel együtt a szikes terület nagysága meghaladja a 100 ezer kat. holdat . A szikes terület mezőgazdasági szempontból legfeljebb rét-legelő művelésre alkalmas . Ezért indulnak meg a Hortobágy-puszta szikes részeinek hasznosítására, jövedelmez őbb kihásználására irányuló törekvések . A Hortobágy hasznosítását illetően egyes elképzelések öntözéses legelők létrehozásában, a Hortobágy csatornázásában látják a megoldást, mások kis- és középbérletek kialakítását szorgalmazzák . Újlaky Zoltán cikkében, amelyben a Hortobágy hasznosításának problémájával foglalkoziks, ezenkívül megemlíti még a . 1936-ban az Öntözési rizstermeléssel kapcsolatos próbálkozásokat Hivatal már 300 kat. holdon foglalkozik rizstermesztéssel . A halgazdaság 1917-t ől folyamatosan üzemel és a haszonbérb ől származó bevételek jelentősen gazdagítják a város pénztárát. A működése azt bizonyítja, hogy ebben a formában még a legszikesebb területek is jövedelmezőkké válhatnak. S Újlaky Zoltán : A Hortobágy hasznosításának problémái a XIX. század végén és a XX . század első felében. Műveltség és hagyomány XV-XVI . Szerk.: Gunda Béla, Debrecen, *, 341-360 p.
102
Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról. . .
Újlaky megemlíti még a Hortobágy fásítását is, mint a hasznosítás egy lehetséges formáját, amivel már az 1880-as évektől próbálkoztak . Akkoriban 3-5 holdas erdő ket telepítettek, elsősorban abból a célból, hogy az állatokat védeni tudják vihar esetén . Újból a kérdés az első világháború után merül fel, amikor is az Állami Erdőhivatal javaslatára elsősorban az ún. "hátakat" kezdték befásítani . Voltak elképzelések, amelyek a Hortobágy iparosítását szorgalmazták. Kövendy Domokos uracsi uradalmi intéző, törvényhatósági bizottsági tag 1906-ban beterjesztett javaslatábanb ezt olvashatjuk: Ha ellenben Hortobágyon létesülne egy cukorgyár, egy bőrgyár, egy gyapjúmosó, egy posztógyár, egy serfő ző , len-, kender-, gyékény- és vesszőfonó, egy konzervgyár : mindezen gyárak ott helyben és Debrecen vidékéről szereznék be első sorban a nyersanyagot, az árakat éppen nem, vagy igen kevéssé befolyásolná a fuvar, így a nyerstermékekért sokkal magasabb árakat lehetne kapni, mint a mai viszonyok mellett, a nyerstermelés sokkal jobban kifizeti magát, az őstermelésnek minden ágában. És ez a körülmény a földnek értékét is a máig bérlet útján kezelt gazdaságoknak haszonbérét hihetetlenül emeli." Ezen magasröptű gondolatok irreálisnak bizonyultak az akkori gazdasági és infrastrukturális viszonyok között . A városi tanács konzervatív beállítottságú tagjai nem lelkesedtek különösebben ezért az ötletért. A Hortobágy-puszta célszerűbb hasznosítására tehát többféle elgondolás is létezett, de jelen cikk az öntözéses legel ő gazdálkodás feltételeinek kialakításával, illetve az erre irányuló törekvésekkel kíván elsősorban foglalkozni. A Kultúrmérnöki Hivatal képvisel ő i, Bolla Mihály, Vinnay Géza, Józsa László az 1890-es években a gazdasági egyesületben biztatják a város birtokosságát a legelőterület jobb kihasználására . A városi tanács felirata alapján gr. Festetics akkori földművelésügyi miniszter 78554/1895 . sz. rendeletével, amely 1895 . január 18-án lát napvilágot, utasítja a debreceni Kultúrmérnöki Hivatalt a Hortobágy-puszta öntözési tervezetének elkészítésére . Ez a tervezet 1898-ban el is készült és mintegy 30 ezer kat. holdra kiterjedően 2 520 ezer koronás költséget előirányozva képzeli el az öntözési kísérlet beindítását. Az alábbiakban röviden ismertetni kívánom az 1898-as elképzeléseket . 6HBML IVB 1409/e 3d . 1906 . szeptember 15 .
103 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII A tervezet elején földrajzilag meghatározzák a város tulajdonában levő hortobágyi részek elhelyezkedését, mivel a hivatal csak ezen terület vonatkozásában készítette el a terveket . A debreczeni 'Hortobágy' legelő Balmazújváros, Csege, Tiszafüred, Nagyivón, Nádudvar községek és az Angyalháza nevű puszta határai között terül el a Hortobágy vízfolyás völgyében; nagysága circa 40.ezer kataszteri hold, talaja többé kevésbé szikes természetű."' Ezt a területet jelen formájában a város birtokossága legel őként hasznosítja, ahol a városi tanács által szabályozott rendben folyik az állatok legeltetése. A Tisza szabályozás következtében a terület még szárazabbá vált, a legelők minősége tovább romlott, ezért egyre kisebb létszámú állatállományt képes eltartani . "Mint ezt Wolf Henrik osztrák geológus 1867-ben írt munkájában igazoltatik, mely szerint az ármentesítés óta az állatállomány előbbinek egyharmadára szállott alá, s ez azóta is folyton csökkenőben van, mit a város által évről-évre szerkesztett kimutatások bizonyítanak ."$ Az öntözővíz forrásaként a Tisza kínálkozik, ahonnan a vizet (Csege-debreceni határ) vízemeléssel juttatnák el az öntözendő területre egy 13,5 kilométer hosszú csatorna segítségével . Ez a csatorna csaknem kizárólag debreceni érdekterületen haladna és idegen érdekeket kevésbé érintene . Ez azért fontos, mert a kiadásokat jócskán lecsökkentené, ha idegen területek megvásárlására nem kell akkora összeget előirányozni . A terület geológiai viszonyai miatt a Hortobágynak kb . 30 ezer holdas területe öntözhető nyereségesen, ennél nagyobb terület öntözési hálózatának kiépítése már aránytalanul megnövelné a beruházási költségeket . Tekintettel arra, hogy a területet továbbra is legelőként kívánják hasznosítani, az öntözés "csörgedeztetéssel kapcsolatos árasztással" tervezték meg. A területet 2000 holdas nagyságú parcellákra osztották föl, mely parcellákat további két részre bontottak, úgy hogy az egyik rész magasabb fekvésű zsilipekkel ellátott legyen a másiknál . Az öntözővizet megfelelő parcellára. Az öntözőcsatornákon keresztül juttatják el a öntözővíz egy árokhálózat segítségével a fels ő parcellarész magasabb területeiről csörgedezve jut el az alacsonyabb fekvés ű területre . A parcella öntözésének befejezése után azonnal kezdetét veszi a 'HBML VI . 256/a 3. cs . xUo .
10 4
Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról . . . lecsapolás lecsapoló csatornahálózat alkalmazásával . A lecsapoló csatorna az Árkus-ér medrének felhasználásával Ágotánál torkollik a Hortobágy-Berettyó-csatornába . Az öntözés időtartamát április 1-t ő l szeptember 1-ig terjedő időszakban két alkalommal tartják célszerűnek, mivel az ennél több alkalom már a terület legelőként történő használatát akadályozná. Az elkészült költségtervezet szerint a 30 ezer holdas terület öntözése és az üzemeltetéshez szükséges egyéb felépítmények (hidak, szivattyútelep, stb.) elkészítése 1 260 ezer koronába kerülne. Az éves fenntartási költségek 56 100 koronányi összegben irányozták elő, amely költség egy részét halgazdaság kialakításából származó bevételekkel kívánták csökkenteni. "A Hortobágy legelőn az utolsó tíz év statisztikai adatai szerint átlag 20 237 számos jószág legelt és a Hortobágyot terhel ő költségekb ől a múlt évben egy számos marhára pásztorbérrel 5 frt. 48 kr ., egy számos lóra pedig 5 frt . 98 kr. esett, a gazdák állítása szerint azonban a legelő használata ezen költséget sem érte meg. . . . A Hortobágyon öntözés esetén 30 ezer számos jószág megfelelő megfelelő legeltetését feltételezhetjük . . . .öntözés esetén kerekszámban mintegy 2 millió frt. a haszon érték növekedés." 9 - írják a tervezet végén mintegy bizonyítván, hogy a viszonylag nagyösszeg ű befektetés busásan megtérülő hasznot hoz a város birtokosságának . "Ismeretes, hogy Debreczen sz. kir. város polgárai hajdani jólétüket főleg a jószágtenyésztésnek köszönték, ez jelöli meg tehát az utat, mint kell az általános jólétet előmozdítani . Azon meggyőződésben vagyunk, hogy jelen terv szerint foganatosítandó öntözés alkalmas lesz a Hortobágy legelőt kiváló mértékben javítani, s ha a törvényhatóság olyan intézkedéseket teend, melyek az öntözött Hortobágyot, mint osztatlan egészet megfelelően kihasználhatóvá teszik, nincs kétségünk aziránt, hogy az állattenyésztés nagyfokú lendületet fog nyerni ."'° Ezen gondolatok jegyében ajánlja a város figyelmébe a hivatal elképzeléseit Vinnay Géza kir. kultúrfőmérnök, a hivatal akkori vezetője . A debreceni gazdák bizalmatlansága és a nagy beruházási költségek miatt a 30 ezer holdas terület helyett a hivatal kezdetben egy kísérleti öntözőtelep kialakítására törekszik, melynek létesítéséhez az ún. Csúnya-föld nyugati részét választják ki . Ezen a 9 U0 . io
Uo .
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII
105
mintegy 3000 holdas területen kívánják igazolni elképzeléseik helyességét, s bebizonyítani, hogy a szikes területek hasznosításának járható útja az öntözéses gazdálkodás megteremtése. Mivel eddig még ilyen kísérlet a Hortobágyon nem volt, az öntözési munkálatok kisebb területen történ ő bemutatásával azt a célt is szeretnék elérni, hogy a gazdákban felkeltsék a most még hiányzó érdekl ődést . A kiválasztott terület alkalmasnak látszik a kísérletre amiatt is, hogy a Hortobágy szélén fekszik, így az öntözésre be nem rendezett területeken a legeltetést, illetve a használatot nem zavarja, ezenkívül közel fekszik az öntözővizet szolgáltató Tiszához is. El őször ehhez azonban meg kellett szerezni a terület használati jogát a várostól, hogy hosszútávra a szükséges intézkedéseket, berendezkedve megtehessék megteremtsék a szükséges felépítményi hátteret . A kiválasztott terület öntözésre való alkalmasságát illetően megoszlanak a vélemények . Az Országos Magyar Királyi Növénytermelési Kísérleti Állomás 1909ben készült szakvéleménye szerint, éppen a legrosszabb részt választották ki az öntözési kísérlethez. Amennyiben a talaj annyira szikes, mint a mellékelt műszaki leírásokban szerepel, értelmetlen a terület öntözött rét, vagy legelőként történ ő alkalmazása. "Ennek a rossz sziknek berendezése és kezelése oly sokba fog kerülni és a rajta elért eredmény oly gyenge, a rajta termelhető fű mennyisége oly kevés lesz, hogy az öntözéssel elért eredmény semmi arányban sem lesz költségekkel és fáradsággal és arra lesz jó, hogy a gazdákat az öntözéstől elriassza. A nagyon rossz sziket csakis halastónak érdemes berendezni ." Így összegezi szakvéleményét Gyárfás József a kísérleti állomás vezetője" . Egy későbbi, 1911-es szakvélemény hasonló megállapításra jut a Sigmond Elek terület öntözésre való alkalmasságát illet ő en . műegyetemi ny.r. tanár szerint a terület annyira szikes, hogy gazdaságosan csak halastavak alakíthatók ki rajta. A kísérletre egyedül az Árkus-patak déli és délkeleti oldala alkalmas, mert itt _ nagy valószínűséggel az öntözés harmadik évében már eredmények mutatkoznak . A vélemények tehát nem osztják a kultúrmérnöki hivatal der űlátását az öntözéses kísérlet végkimenetelét illetően . 1902 áprilisában a Debreceni Gazdasági Egyesület javasolja, hogy 300 holdat ajánljon fel a város a Hortobágyon mintaöntözésre . A gazdasági "HBML VI . 256/a 3 .cs. 1168/190 9.
106
Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról . . .
bizottság ellenzi, a jogi- és pénzügyi bizottság azonban támogatja a javaslat elfogadását, amennyiben az állam vállalja a mintatelep berendezésének költségeit, s ez nem jelent a városnak és a debreceni gazdáknak anyagi megterhelést . A város ugyanis az öntözést és a szikes területek megjavítását nagy fontosságú kérdésnek tartja . A törvényhatósági bizottság 1902 júniusában tartott közgyűlésén 300 holdat 10 évre az állam rendelkezésére bocsát amely területet a kijelölő bizottság a Hortobágy-puszta Ny-i részén, a füzesabonyi vasútvonaltól É-ra jelöl ki . Az öntözés ügye hosszú időre megtorpan, mert a Földművelésügyi Minisztérium nem fogadta el a város által felajánlott területet. A hortobágyi bizottság 1906-ban már 3000 kat.hold kijelölését tartja célszerűnek az öntözés céljaira . Ezt a javaslatot elfogadja a városi tanács is. 1912 márciusában a hortobágyi bizottság ismét tárgyal a hasznosításról. Nézetük szerint meg kell kötni az állammal az öntözésre vonatkozó szerződést . A városi tanács előterjesztése nyomán a közgyűlés még ebben a hónapban meghozza a 3000 kat. hold öntözend ő terület kijelölésére vonatkozó határozatát'Z . A közgyűlési határozatot a földművelésügyi miniszter 1913. március 14-én kelt 19347/V.A. 1913 sz . határozatával hagyja jóvá. A szerződés szerint a város átenged 3000 kat.holdnyi területet öntözési kísérlet céljából 50 évi korlátlan használatra. Ezzel egyidej űleg a szivattyús öntözési rendszer kiépítéséhez 500.000 korona összeget bocsát rendelkezésre . Amennyiben ez az összeg nem lenne elegendő a munkálatok befejezéséhez, a költségtöbbletet az állam vállalja magára. A kísérleti telep tiszta jövedelme a várost illeti meg. A területen termelt takarmány értékesítése tekintetében az állam arra vállal kötelezettséget, hogy egyenl ő vételi ajánlat mellett a debreceni gazdák élveznek elsőbbséget ill . az adott területen a megállapított legeltetési bérért a debreceni gazdák jószágai legelhetnek. A városnak jogában áll a szerződést 10 év után felbontani és a területet saját kezelésbe átvenni . Az említett 3000 holdon felül a terület szomszédságában további 3000 holdat ad át az államnak, amikor ezen terület öntözése lehetővé válik. A szerződés szövege alapján a földművelésügyi minisztériumot a kísérleti terep szervezésénél főképpen az a cél vezeti, hogy a hazai szikes területek ' Z Újlaky Zoltán :A Hortobágy hasznosításának problémái a XIX.század végén és a XX .század első felében 354.o1d .
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII
107
jobb hasznosítására egy nagyszabású -3000 holdas - példát mutasson. A tervek alapján 1913 novemberében megindulnak a munkálatok, de a háborús viszonyok közepette nincs elegendő munkaer ő a földmunkák elvégzéséhez, ezért hadifoglyokat is alkalmaznak . 1913-ban öntözőtelepi bizottság alakul", melynek feladata a munkálatok figyelemmel kísérése és egy hosszú távú gazdasági program kidolgozása. Ennek elnöke : Lisznyay Damó Tihamér miniszteri tanácsos, tagjai az állam részéről: Vinnay Géza min. osztálytanácsos, kerületi felügyel ő , Sz. Jármy Tamás kir. főmérnök, a debreceni kultúrmérnöki hivatal főnöke, Ormándy János debreceni gazdasági akadémiai tanár, a város részér ől; Magoss György városi tiszti főügyész; Medgyaszay Miklós gazdasági tanácsos és Polgári József törvényhatósági bizottsági tag. 1914 áprilisára elkészül a program . Eszerint 3000 holdból 1000 holdat mező gazdasági, 2000 holdat pedig halgazdasági célra használnának fel. A városi tanács ezt a tervet elfogadja és ezzel egyidejűleg előnyös ajánlatot kap a halastavak bérletére vonatkozóan. A földművelésügyi minisztérium álláspontja szerint a halastavakat csak a kilúgozás idejére tervezték és nem az ebből származó jövedelem a mérvadó számukra . De ha a városnak rendszeres nagy jövedelmet biztosítana a halastavak bérbeadása, akkor magának a városnak kellene értékesítenie. Ebben az esetben a szerződés értelmét veszti, mert maga a város is képes a fennmaradó területeket a halastavakkal együtt kezelni . A szerző dést ezért felbontják és a törvényhatósági bizottság 1915 márciusában elfogadja a Haltenyésztő Rt. bérleti ajánlatát. A feltételek szerint 2000 hold halastavat és 50 hold üzemi telep- és illetményföldet ad bérbe a város 10 évre . A közgyűlés feltételként szabja, hogy a nyolc halastóból mezőgazdasági kísérletre elvonhat annyit, amennyit jónak lát, ha az így megszűnő tavak helyett újakat rendez be a város . A közgyűlés bérleti díjként 10 ezer koronát, haszonbér címén legalább 25 ezer koronát állapít meg. A közgyűlés 1915 . október 18-án jóváhagyja a haszonbérleti szerződést . A háború után 1921-ben merül fel ismét a Hortobágy hasznosításának kérdése, amikoris Vadász Emil, debreceni gazdasági felügyel ő készít egy javaslatot'4. Elképzelése szerint mivel a Hortobágy alapvetően legel ő, ezt a funkcióját célszerű továbbra is ' 3 HBML Vl . 256/a 3 .cs. 42803/191 3 . 'a HBML IV .B 1409/e 14 .cs . Vadász Emil véleményes javaslata 1921 . nov. 20 .
108
Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról . . . megőrizni, de egy fejlettebb legelőgazdálkodást kell megvalósítani . Több ezer holdas állattenyésztő gazdaság létrehozását javasolja, mert szerinte a nagy költségek miatt az öntözés és a haltenyésztés csak kis területeken valósítható meg. Javaslatában szerepel még 800-1000 holdas haszonbérlet kialakítása is, ahol szántóföldi művelést folytatnának . Ezután hosszú ideig nem történik semmi érdemleges a kérdéssel kapcsolatban . 1926-ban Bíró János készít egy másik javaslatot`5. Az ő terveiben is a legelőgazdálkodás áll a fő helyen . 2-3000 ezer holdas legelőgazdaságokra osztaná fel a területet, s e gazdaságokat legeltetési társulatokba tömörülő gazdáknak adnák ki 24 évi bérletre . S ezután következhet majd az öntözés is . A gazdasági viszonyok miatt ez a terv sem valósulhat meg, mert évről évre kevesebb állatot hajtanak ki a közlegel őre, s kedvező tlenül alakul a jószágra a piaci kereslet is. A törvényhatósági bizottság pénz hiányában Bíró tervének megvalósításához kormánysegélyt igényel, amit azonban nem kap meg. Újabb reménysugár csillan föl, amikor az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesít ő és Belvízszabályozó Társulat a belvizek összegyűjtésére egy víztározót akar létesíteni a Hortobágyon. A város is támogatja a tároló megépítésének gondolatát, mert úgy vélik, hogy a vízzel a legelők egy részét is meg lehetne javítani . A későbbiekben azonban mégsem a társulat valósítja meg a beruházást, ehelyett a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezi a hortobágyi csapadékvíz-tározó megépítését. 1934 októberében Debrecenben tartanak értekezletet, ahol a következ ő elgondolás születik : A Hortobágy-folyón egy duzzasztóművet létesítenek, s a víztározó megépítésére a Nagy-Borsós réten kb. 1000-1200 kat. holdat jelölnek ki. A felduzzasztott Hortobágy vizét más terület öntözésére is fel lehet használni. A városi közgyűlés elfogadja a minisztérium elgondolásait és 20 ezer pengő hozzájárulást is megszavaz. A tervek szerint a Hortobágy csárdától 1 km-re délre épül a duzzasztó, és a 300 kat. holdas víztározóból 900 kat. holdat lehet majd öntözni a Borsóalaposon. Emellett a minisztérium Máta-pusztán 100 holdon kísérleti szikes öntözőtelep berendezését is engedélyezi . Földmű velésügyi miniszteri rendelet alapján 1935-ben üzemi bizottság alakul, mely az öntözéssel kapcsolatos teendőkre tesz javaslatot, illetve ezek ügyében 's
Bíró János: A Hortobágy-puszta jobb hasznosítása . Debrecen, 1926 . 1 8-22 p.
109 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII intézkedik . Mánt a bizottság 1935 október 21-én készült jegyzőkönyvébpl kiderül a munkálatok megkezdése előtt a terület botanikai felmérését is elvégezték'6. Eszerint a terület vegetációjának nagy része egy középszikes legelő képét mutatja, amely öntözés és trágyázás mellett kaszálóvá átalakíthatónak ígérkezik. Ez lehetővé teszi a malomzugi gulya és ménes téli jobb eltartását. Problémaként mutatkozik azonban, hogy a rendszertelen legeltetés párosulva a talajerózióval a talajfelszínt tönkretette és zsombékszerű, padkás sziklegelő képét alakította ki. Így egyes helyeken a terület növényzettel való fedettsége már az 50 %-ot sem éri el. Ezért javasolják a terület ekével való feltörését és a talajnak megfelelő fű és herefélék elvetését, vagyis egy új gyepszőnyeg kialakítását . Ezen a területen a legeltetés csak korlátozott formában történhetne a későbbiekben (nyárvégi és őszi legeltetés, kizárólag száraz időben) . A terület másik részén nem szükséges új gyepszőnyeg kialakítása, itt öntözéssel feljavítható a meglev ő növényzet. A mátai pusztarész I. osztályú magasabb fekvés ű löszhát, amely igen alkalmas szántóföldi művelésre és kísérleti öntözőgazdaság berendezésére. A Vegykísérleti Állomás vizsgálatai szerint azonban a mátai 100 holdas területnek is csak mintegy 25-30 holdja alkalmas szántóföldi művelésre, a többi részét pedig rét- illetve öntözött legelőkísérletekre lehetne felhasználni . Ők egy háromirányú kísérlet beindítását javasolják": 1 . Öntözéstechnikai kísérletek ; az öntözés módjának, az öntöző víz mennyiségének és a víz talajra gyakorolt hatásának megállapítása céljából. 2 . Növénytermesztési kísérletek ; a szikes talajra alkalmas növényféleségek megállapítása céljából. 3 . Szikjavítási és trágyázási összehasonlító kísérletek öntözött és nem öntözött területen . A bizottság a kísérletek beindítását engedélyezi . A kísérleték végkimenetelét illetően nincsenek adatok a birtokunkban . A mátai öntözőtelep tervének műszaki leírása'$ szerint a telep létrehozásának célja az, hogy tervszerű vízgazdálkodás és üzem mellett kísérleteket folytassanak, adatokat gyűjtsenek, melyek HBML VI . 256/a 7.cs . 3/24. Kivonat a hármas öntözőbizottság jegyz ő könyvéből. '~ HBML VI . 256/a 7.cs . 3/24. Jegyzőkönyv . 's HBML . VI . 256/a 7.cs. 160/1936 . Műszaki leírás a mátai kísérleti öntöző tervéhez . '6
11 0
Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról. . .
segítségével meg lehet állapítani azt az irányt, amelyet a Hortobágy jobb kihasználása érdekében követni kell . A terület Máta-tanyától északra fekszik. Elhelyezkedésének előnye az, hogy lakott terület közelében fekszik, így a szükséges trágyamennyiség könnyen beszerezhető. A terület geomorfológiailag sík, talaja szikes, melynek felső 10-20 cm-es rétege kilúgozott öntéstalaj . Ezért a talaj javítását meszezéssel javasolják (holdanként 50 q szénsavas mész) megoldani . A feljavított talajon lucerna, búza, répa, borsó és ő szi takarmány termesztését javasolják. Az öntözésre berendezett terület nagysága 95 kat. hold, amely szükség esetén 250 kat . hold nagyságúra fejleszthető . Az öntözés vízszükséglete 225 ezer m3 , amit a Hortobágy-folyó felduzzasztott vizébő l szivattyú segítségével emelnének ki. Az öntözend ő területet 22 táblára osztják, ezeket a terep esésének megfelelően alakítják ki, úgy, hogy 15 tábla árasztással, 7 pedig csörgedezve öntözhető. Összesen 2415 fm öntöz őcsatornát terveznek , az öntöző- és lecsapoló csatornák között az egyes táblákat töltések határolják . Az előirányzott költség 15 ezer pengő. Ha összehasonlítjuk az 1898-as öntözési terv elgondolásaival, sok hasonlóságot találhatunk a két műszaki leírás között . Bár kisebb területen, de hasonló műszaki megoldással (csörgedeztetéses öntözés, lecsapolás, a terület parcellákra osztása, stb .) képzelik el az öntözés gyakorlati megvalósítását . A Borsősi-víztározó elkészülte után a város megállapítja, hogy nem képes fedezni a kísérleti gazdálkodás költségeit, ezért 1938-ban az Országos Öntözésügyi Hivatalnak 12 évre bérbe adja az "Összesen 1233 kat. hold 367 m2 kiterjedés ű, a Hortobágyon, a Borsós-laposban fekv ő ingatlanokat, az azokon létesített, illetőleg kis részben még létesítés alatt álló csapadékvíztározási és öntözési mű veket, úgymint a Hortobágy-folyó medrében épített duzzasztó és vízkivételi művet, tápcsatornát, tározómedencét, az öntözőcsatornákat, a lecsapolócsatornát és az ezekhez tartozó mű tárgyakat . . .illetve a 110 kat. holdas mátai kísérleti öntözőtelepet"' 9. Az öntözési hivatal a szerződés hetedik évétől köteles haszonbért fizetni, cserében a területről származó minden jövedelem őt illeti meg. Az ezen a területen gyakorolható vadászati jogot a város magának tartja fenn . '9
Uo . Haszonbérleti szerződés.
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII
"Mivel a haszonbérlet területe a Hortobágy vadvédelmi, különösen vízi-vadvédelmi területként, mintegy vadkamrául jelöltetett ki, haszonbérlő által ellenő rizendő, hogy a fentebbi korlátozással folytatható vadászaton kívül a vízivariak semmiképpen ne legyenek háborgatva, különösen nem a fészekrakásban és költésben ."'- ° Ezzel a rendelkezéssel a város már természetvédelmi szempontokat is igyekezett érvényesíteni . A kb. 300 holdas tározómedencében gyakorolható halászati jog az öntözési hivatalt illeti meg. Ennek fejében az első hat évben a halászatból eredő tiszta jövedelem fele, a hetedik évtől kezdve pedig negyede Debrecent illeti meg. A hivatal engedélyezi, hogy a Borsós-lapos területén, mintegy 500 holdon továbbra is legeltethessenek azok a gazdák, akik "az Ökörföldre, Bikagulyajárásra, vagy a Fekete-réti, illetve Malomzugi tinógulyajárásra, bikák, ökrök vagy tinók legeltetésére a várostól hajtócédulát váltottak."'- ' A bérbeadás ellen a Gazdasági Egyesület és a Hortobágyi Intéz őbizottság élénken tiltakozik, de a Törvényhatósági Bizottság a 109/1938. Bkgy . határozatával jóváhagyja azt. A II. világháború következtében ismét háttérbe szorulnak ezek a kérdések . A kultúrmérnöki hivatal iratanyagában 1947-től kezdődően bukkannak fel ismét erre a témára vonatkozó adatok . A debreceni városházán 1947 május 16-17-én értekezlet zajlik a Hortobágy hasznosításával kapcsolatban, ahová igyekeznek minden érintettet meghívni . Debrecen elvben hajlandó a minisztériummal újabb bérleti szerződést kötni, de előbb a Jóvátételi Hivatal helyzetét kell rendezni, mivel a puszta 2/3 részét ezidő szerint ők birtokolják. A város részéről Markó Iván, műszaki tanácsos a következő álláspontot ismerteti. A Hortobágyon alapvető kérdésnek tartja a vízgazdálkodás feltételeinek megteremtését. Ez két fő feladatból tevődik össze, egyrészről a vizek kártételei elleni védelmet, másrészről a vizek hasznosítását jelenti . A debreceni Hortobágy-puszta az Alsószabolcsi Ármentesít ő Társulat érdekeltségébe tartozik . A társulat a puszta lecsapolása érdekében csak a két főcsatornát építette meg. A belvízelvezetés kérdését feltétlenül rendezni kell, mert az öntözéses gazdálkodás bevezetésének alapvető feltétele, hogy gondoskodjanak a '° Uo. z v Uo .
11 2
Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról. . .
csurgalékvíz elvezetéséről. Ellenkező esetben az öntözés többet árt, mint használ. A Hortobágy öntözésének alapját az 1937-ben készült terv, illetve az ennek végrehajtása érdekében kiadott 1937 . évi 20 . tv. képezi . Eszerint Tiszalöknél a Tiszán egy duzzasztó létesülne, illetve Tiszalöktől a Berettyóig egy 102 km hosszú hajózó és öntöző főcsatorna létesülne. Ez biztosítani tudná a Tiszántúl, és ezen belül a Hortobágy vízellátását is . Ennek a csatornának 1947-ig egy 25 km-es szakasza épül meg, a háborús események és megfelelő anyagi fedezet hiányában a munkálatok azóta szünetelnek. Az értekezleten egy javaslattal állnak elő, ami olcsóbbá és gyorsabbá tenné az előbb felvázolt elgondolásokat . Mivel valószínűleg nem elegendő fedezet a Tiszálöki duzzasztó megépítéséhez, ehelyett egy szivattyútelep létesítését javasolják Tiszapolgár és Tiszacsege között . A szivattyútelep megépítésének költsége 7 millió forintra, a szükséges összeköt ő csatornáké pedig 1 millió forintra tehető. Amennyiben tízezer kat. hold öntözését veszik alapul, az összes költség hozzávető legesen 40 millió forintra becsülhető. Ezen költségeket azonban a kormányzat nem vállalja magára, de a társulat sem rendelkezik ekkora összeggel. Felvető dik, hogy a Földm űvelésügyi Minisztérium esetleg segély, vagy kölcsön formájában hozzájárul a költségekhez . Molnár Endre, miniszteri osztálytanácsos véleménye szerint a Hortobágyot halgazdáságok létesítésével kellene jövedelmez őbbé tenni . A már meglevő halgazdaság működése bizonyítja, hogy ebben a formában még a legrosszabb minőségű szikes területek is nagy hasznot hajtanak . Arany Sándor, egyetemi tanár szerint a szikjavítást vízrendezésnek kell megelőznie. Rámutat, hogy a jelen gazdálkodási mód mellett a Hortobágyon évenként 2,5 hónapi legeltetésre lehet számítani, míg öntözés esetén a puszta egész évben tudna gondoskodni a jószágállomány ellátásáról. Vallja, hogy belterjes állattenyésztést vízgazdálkodás nélkül megvalósítani nem lehet. A földművelésügyi miniszter 113755/1947 sz. rendeletében feladatul tűzi ki, hogy a hároméves terv keretén belül a debreceni Hortobágypusztán tízezer kat. hold területen rét- és takarmánytermesztés váljon lehetővé. Utasítja a kultúrmérnöki hivatalt, hogy az értekezleten elhangzott javaslatok figyelembevételével készítsék el a terveket . A hároméves terv ezekre a munkálatokra a kővetkez ő összegeket irányozza el ő :
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII El őirányzott összegek (Ft) Öntözésre Talajjavításra Ár- és belvíz-mentesítésre
Országos 76 millió 33 millió 22 millió
Hajdú-megye 13 millió
Molnár Endre a kultúrmérnöki hivatal vezetője, ez ellen hevesen tiltakozik a következ ő indokok alapján . "Az öntözéses gazdálkodás gerincét képező öntöző- és hajózó főcsatorna építése Hajdú-megye területén indult meg, s ezideig mintegy 25 km-es szakasza ugyanitt el is készült. Ennek a munkának a folytatása, külön tekintettel a Hortobágy-puszta hasznosítására, mezőgazdaságunk fejlesztése szempontjából elengedhetetlenül szükséges. Rá kell itt mutatnom, hogy a hároméves tervben. . .előirányzott összegek alacsonyan vannak megállapítva . Hajdú-megyében és Debrecen város határában az országos átlagot jóval meghaladó arányban találunk szikes területeket, s erre tekintettel nem volna méltányos, ha Hajdú-megye a hároméves terv során az ilyen irányú támogatásból kimaradna ." 22 Belvízmentesítésre sem kap állami támogatást a megye, illetve a város, holott feladatul kapják a hortobágyi öntözéses gazdálkodás feltételeinek megteremtését. A szakértői vélemények pedig egyértelműen azt támasztják alá, hogy belvízmentesítés nélkül nem lehet öntözéses gazdálkodást megvalósítani . 1947 augusztusára a kultúrmérnöki hivatal elkészíti a terveket, melynek fő feladatait így lehetne összefoglalni: 1 . A káros belvizek levezetése, s ennek érdekében lecsapoló csatornahálózat építése . A tervet az Alsószabolcsi Ármentesít ő Társulat készíti . 2 . Csapadékpótlás biztosítására öntöző csatorna hálózat építése. Ennek terveit az Öntözésügyi Hivatal fogja elkészíteni. 3 . Halastavak bővítése . 4. Fűzvessz ő és gyékénytelepek létesítése . Bár végleges megállapodás nem születik az érintett területek bérbevételérő l a város és a minisztérium között, a miniszter 1947 szeptemberében utasítja a hivatalt az építkezés megindítására. A hivatal iratanyagában a témára vonatkozóan több adat nem fordul elő . zZ
HBML. VI . 256/a l .cs. 471/1947.
Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról., . . A Hortobágy-puszta hasznosítása akkor vesz nagyobb lendületet, amikor megalakul a Hortobágyi Állami Gazdaság, s nagyüzemi kereteken belül indul meg a gazdálkodás, els ő sorban az állattenyésztés . Röviden összefoglalva a Hortobágy hasznosítására vonatkozó elképzeléseket vissza-visszatérő motívum, hogy egy belterjes állattenyésztést, öntözéses gazdálkodást kell kialakítani a többezer holdas. pusztán. A Tisza-szabályozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a várt javulás helyett a legelők minősége és eltartóképessége még rosszabb lett. A debreceni gazdák zúgolódása, és az a tény, hogy a város szeretne nagyobb bevételekre szert tenni vezet oda, hogy egyre inkább központi kérdéssé válik a Hortobágy-puszta jövedelmezőbb hasznosítása . A megvalósítás mikéntjére számtalan javaslat születik, de végül minden elképzelés meghiúsul a pénzhiány, illetve a városi gazdák bizalmatlansága miatt, akik ragaszkodnak a Hortobágyhoz, mint osztatlan közlegelőhöz. Érdekes az a tény is, hogy a természet rendjébe való beavatkozás a Tisza szabályozásával a Hortobágy-puszta esetében igen sok kárt okoz, mert alapvet ően felborítja a puszta vízháztartását . "Midőn a Hortobágyon a Tisza-folyó árvizeinek szabad levonulása volt, az itteni állattenyésztéssel az állattartó közösség teljesen meg volt elégedve, az ármentesítés óta azonban nagyfokú szárazság vált uralkodóvá, s azóta úgy a legeltetésnél, mint az itatásnál nehézségek mutatkoztak, különösen pedig az 1863-iki aszályos évben jelentkezett a baj legnagyobb mérvel ." 23 Az ezt követő évtizedek azokról a próbálkozásokról szólnak, hogy miként próbálják mesterséges úton (csatornázással, öntözéssel) pótolni azt a vízmennyiséget, amit~~korábban a Tisza áradásai biztosítottak . 114
zs Uo. 87 . cs. 928 . Műszaki leírás a "debreczeni Hortobágy" öntözési tervéhez.
