XXII. A Bolond mennyországa

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

XXII. A Bolond mennyországa

XXII. fejezet:

A Bolond mennyországa

"Halott kislányom figyeli, ahogy fehér kismacskák játszanak a szívemben." Egy fõvárosi ügyvédbõl lett paraszt-politikus, aki népvezérként csillagászati értékû úszómedencés villát építetett családjának, és aki nagyon szerette Honkongi és Csilei fegyvergyárosok társaságában fényképeztetni magát, felkavarta a magyar politikai kedélyeket, amiért a földmûvelõdési miniszteri tisztébõl le kellett váltani. Nézem az új miniszter fényképét és nézem a képaláírást. Nézem a fényképet és nézem a kép alá írt évszámadatos szöveget és nem hiszek a szememnek. Ez a csúcsra került állattenyésztõ mérnök, akinek soha eszébe nem jutott, hogy természetellenes és hosszú távon egyenesen veszélyes a teheneket lucerna, száraz széna és fiatal kukoricaszár helyett halliszttel, és csontliszttel táplálni, mivel azok nem úszkálnak sem tavakban, sem a tengerben, de még csak nem is ragadozók, szóval ez a modern tudományt, a népet és a hazát, de kiváltképp a „haszon-állat állomány növekedését” szolgáló derék úr, nem csak a statikus fényképe, de a tévé híradókban látott öreges gesztusai szerint is az apám lehetne. Ábrázata szerint, egy generáció korkülönbség kellene legyen közöttünk. A képaláírás szerint viszont nálam két évvel fiatalabb! Én nem váltam hozzá hasonlóan öreggé, mivel én nem vagyok a rendszer embere, õ viszont igen: hisz a minél nagyobb hozamú termelés boldogsághozó és végül, megváltó erejében, még akkor is, ha azt a teheneknek csontliszttel való etetése, vagy a génmanipuláció árán érhetõ el. Ezért, ennek a kopasz úrnak biztos, hogy nincsenek az enyémhez hasonló egzisztenciális gondjai, csak éppen a guta kerülgeti és a kép tanúsága szerint, és a nyolc hónapos terhes pocakjából ítélve, már feleségével sem szeretkezik. Fontos, hogy neki, aki tudományos szempontból semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy õ a többi mérnök, állatorvos és genetikus kollégájával együtt évtizedeken át, a nemzetgazdaság növekedése és a népi jólét érdekében, hal- és csontliszttel etette a teheneket. Természetes tehát, hogy adófizetési gondjai nincsenek, mert távolról látszik, hogy õ - akárcsak a vele - és a velem - egyidõs, érelmeszesedett festõk, zenészek és költõk - már rég megnyerte, az embert a természetes lét próbatételeitõl megkímélni hivatott intézmények segítségével az életet! Mindazonáltal a tévében és az újságokban gyakran beszéltetett új magyar agrár-miniszternek a tudomány által biztosított boldogságából nem kérek. Ha választanom lehetne, a Bolond sorsát választanám a nálam két évvel fiatalabb miniszter sorsa helyett. És nem csak azért mert a miniszter külszínre az apám lehetne és mérget merek arra venni, hogy a szerelmi – szexuális tevékenysége is nulla. Hogy miféle Bolond sorsra áhítozom én egy öreg korban is bõven jövedelmezõ miniszteri tárca helyett? - Errõl szól, olvasóm, a közös könyvünk utolsó fejezete: Számlálhatatlanul sok dologról, álomról és tervrõl kellett lemondanom az életem folyamán, mikor kényszerbõl, mikor tudatosan vállalva, de minden közül Eduát engedtem el a legnehezebben. Pedig tudtam, hogy a Skorpió természetû személy számára: az én számomra végzetes lehet ez az önkéntelen szellemi csökönyösség, Az el nem bocsájtás, a meg nem bocsájtás. Csak miután képessé váltam képzeletem szintjén is elengedni, akkor kezdett elmúlni minden félelmem. Rájöttem ugyanis, hogy számomra már nem elég a sorsprogramok leleplezése és az egység- és az igazság- meditáció, mert hiányzik életembõl a harmadik elem. Az Edua halála által okozott megrettenés után, a sorstól - az Istentõl - többé már semmit nem reméltem és nem is kértem. Márpedig a kérés, a pozitív sorskiteljesítéshez szükséges lehetõségek igénylése, épp a hit feltétele. Az éber vágyak megvalósulásába vetett hit a tudatosan igényelt életterv-beváltási lehetõségeknek a misztikus szubsztanciája (kauzális születési forrása) és a láthatatlan szférában álló, de már megnyilvánulásra váró dolgoknak a nyilvántartása. A hit erõsíti a személyi akaratot és az imaginációt és a pozitív képzetekkel ellenkezõ, a karmikus - félelembõl és szorongásból eredõ, zavarós és bizonytalan gond-képzeteket feloldja és szétporlasztja, mivel a hit a teremtés eredeti, pozitív céljának és rendeltetésének, vagyis az élet értelmének az életképzeletben való fenntartása és táplálása. Tudtam, hogy amennyiben nem mûvelem pozitív képzetalkotással folyamatosan a tudattalan teremtõ-erõimet, azok megvadult és szeszélyes hatalomként kezdenek uralkodni személyem és sorsom felett. Ezért, a lelki tisztulás és a képzelettisztítás érdekében, különbözõ személyi mantrákat kezdtem írni arról, hogy nem félek a gyökeres átalakulás és a személyi átvalósulás megpróbáltatásaitól és fájdalmaitól, a kiegyenlítõdés érdekében tett lelki és testi erõfeszítésektõl, az önmagammal való kegyetlen szembenézéstõl: a pokolra-szállás iszonyától és mihelyt valahol egyedül maradtam, félhangosan, vagy hangosan mondani kezdtem ezeket. Minden, olyan pozitív vágyat, amirõl addig csak naplózás közben tettem említést, jól körülírt, hangosan mondható tõmondattá írtam át, és, amikor egyedült találtam magam, például a vonatállomáson, vagy a vonaton, mormoltam azokat, mint egy bolond. Otthon viszont már hangosan mondtam magamnak, hogy nem félek az anyai õsöktõl örökölt tudattalan agresszivitásom megismerésétõl, annak a kíméletlen leleplezésétõl és beismerésétõl, a feltárások gyötrelmétõl. Hogy nem félek szembenézni és leszámolni az anyámtól örökül kapott és az általa belém nevelt gyávaságommal és annak az ellentétével, a türelmetlenséggel. Hogy nem félek szembenézni a haragra, gyûlölködésre, bosszúvágy fenntartására, az önáltatásra, az önsajnálatra, az õseimtõl örökölt agresszivitásra: a sors-neheztelésekre való hajlamaim http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 4 January, 2017, 16:57


következményeivel: a lappangó ellenséges képzetekkel, rejtett gyûlölködéseimmel és csendes nehezteléseimmel, amelyek a világi örömökrõl való lemaradás miatti szorongásaimnak és a feladat-elhárító törekvéseimnek a gyümölcsei. Hogy nem félek az anyai ági õseimnek a személyemben megtestesülõ szellemi zavarától, az igazságtól: a rejtett hiuság és a negatív becsvágy, a sóvárgásaimban és álmaimban gomolygó sóvár-félelmek, a bosszú-vágyam beismerésétõl, az irracionális, negatív-képzeteim hatalmától. Hogy nem tagadok le semmit magamból, amiként nem tagadok le semmit a teremtés egészébõl, mert tudtam, hogy egyedül a bátor és az éber felvállalása mindannak ami a negatív tulajdonságaimból pozitív képességekké alakulhat: csak annak van értelme. Hogy nem félek, mert tudom, hogy egyedül az Isten-látásnak: a kísértéssel, a krízissel és a félelmet okozó zavarral való világos, bátor szembenézésnek van értelme. Tudtam már, hogy: „Aki nem fél az ördögtõl, attól fél az ördög”, mert az ördög sem más, mint a sorsakarattal rejtetten még szembeszegülõ nyerni akarásom: a személytelenségem. Tudtam, hogy az addig makkegészséges Verácska jövendõ betegsége is ott lapul a feleségem lelki és szellemi zavaraiban, a teremtés õserejétõl - a gyermek-áldástól - való önkéntelen elzárkózási késztetéseiben, a minden konfliktustól való félelmében gyökerezõ a romboló képzeletében. Hogy segítenem kell neki az ébersége és a harmóniája megszerzésében, azok fenntartásában, azáltal, hogy minden rombolási és csalási késztetésemet feltárom elõtte, így adván számára támpontokat az õ család -és otthon rombolási késztetéseinek, a gyermek- és életellenes programjainak a felismeréséhez. Milliószor elismételtem magányomban félhangosan, hogy nem lázadok a sorsom ellen, nem ijedek meg, nem érzem magamat becsapva és nem csüggedek és nem keseredek el. Még akkor sem, ha megint, olyasmivel kell szembesülnöm, mint amit Júlia az Edua halálát követõ feltárások idején elmesélte nekem, hogy kamaszkorában arról képzelgett, hogy a vele gúnyolódó gyermekeket megcsonkítja, mielõtt azokat teljesen megölné. Tudtam, hogy minderrõl õ nem tehet, ezt a spontán gyermekellenes agresszivitást úgy hozta magával az anyja méhébõl, ahol az õ fizikai és spirituális alkata kifejlõdött, mind más a púpját, a vakságot, a süketséget, a béna lábat, a cukorbajt, vagy az AIDSZ betegséget. Tudtam, hogy akárcsak én, a fojtott és rejtett agresszivitása miatt, csecsemõ és kisgyermek korában õ is könnyen áldozatul eshetett volna egy háborús helyzetnek, mert emiatt voltunk oly gyakran és oly súlyosan betegek gyermekkorunkban mindketten. Tudtam, hogy csak, és csakis az éber figyelemmel segíthetek Júlián és rajta keresztül a háromtagúra szûkült családunkon. Csakis az õ személyére irányuló szeretõ figyelemmel segíthetek, illetve a felelõsségtudatba ágyazott feltárásaimmal, figyelmeztetéseimmel. Neki nehezebb mint nekem, és épp azért találkozott ilyen korán velem, mert megérti és elfogadja a feltárásaimat, hogy valamikor õ is képessé váljon a várandóság ideje alatt, az anyja szellemébõl felszívott rombolási programjait, illetve az agresszív és zavaros tudattalanjában rejlõ romboló késztetéseit és a korrupt neveltetése által fertõzötté vált életképzeletét az egyetemes kiegyenlítõdés: a szentszelem erejének alárendelnie. Ez újonnan szerzett és a tudattalanomba beépíteni próbált, misztikus látásom ellenére, néha nagyon elvesztettem a türelmemet Júliával szemben. Azt, hogy mennyire ki tud hozni a sodromból az édesanyja által elültetett, az õ spirituális memóriájába préselt-vésett gyermekáldástól való félelmével, akkor derült ki számomra igazán, amikor kezdtem gyanítani, hogy az Edua halála elõtt egy hónappal a méhszájába felhelyezett fogamzásgátló spirálnak - vagyis a mi teremtés-kicselezõ, teremtés-elhárító magatartásunknak, képzeletünknek - is köze lehetett a kislány azonnali és kegyelem nélküli halálához. Amikor ez a felismerés bennem felsejlett, még én sem voltam róla teljesen meggyõzõdve és csak hetek - hónapok múlva vált bennem meggyõzõdéssé. Amikor számára elõször megemlítettem, semmilyen formában nem reagálta le. Mivel még kímélni akartam Júliát a gyermek elvesztését követõ állapotában és nem akartam egybõl azzal elõállni, hogy ne védekezzünk többet és ezzel õ vállaljon egy újabb esetleges „terhességet”, ha említettem is a témát, csak nagyon késõre mondtam ki konkrétan, hogy Verácska egészségét, épségét, sõt életét is veszélyeztetve látom amiatt, hogy a Júlia képzeletvilága le van zárva a teremtés irányába a megtermékenyülés lehetõségének a kizártsága miatt. Ekkor viszont annyira elkeserített az a tény, hogy Júlia nem is egy újabb magzatkihordás nehézségétõl fél - hanem attól, hogy egy életben maradó második gyermek újból meggyûjtené az anyai gondját - baját és hogy ettõl való félelmében még a Verácska veszélyezettsége sem érdekli -, hogy húsvétkor a lelkem mélyérõl feltörõ keserûségemben a kemény gumitalpú cipõimmel szétrúgtam, majd teljesen összetapostam egy fémcsövekbõl álló, összecsukható ruhaszárító állványt. Csak harmadnap, amikor e spontán módra kirobbanó indulatos tettemnek a metafizikai okait kezdtem kutatni - értelmezni, ijedtem meg attól, hogy milyen iszonyú erõvel tört fel ez, a Júlia magzattal szembeni védekezése miatti õsi harag belõlem. Iszonyúan megijedtem, amikor megértettem, hogy ez a kauzális mélységekbõl belõlem feltörõ és a teremtés elsõ elvének (miszerint a teremtésnek mindenképp meg kell történni) és mozzanatának az érvényesülési lehetõségével való szembeszegülés miatti õsi harag, egyrészt az én gyávaságom és korrupt magatartásom ellen irányult, másrészt a Júlia önféltésbõl eredõ megátalkodottsága ellen, és mindössze a civilizált tudat-rácsomnak köszönhetõen nyilvánult meg ez az iszonyú harag az ártalmatlan szárító-rács szétzúzásában, miközben valójában magamra, helyzetemre - sorsomra és természetesen Júliára haragudtam. Sejtettem, hogy ez az irracionális kirobbanásom mindössze a jéghegynek a csúcsát képezi, és hogy alatta egy minden percben kitörni készülõ vészterhes vulkán forr, de azt is tudtam, hogy a kitörést csak akkor tudom megelõzni, hogy ha minden vetületét értelmezem és természetesen, ha lehetõséget biztosítok az igazság érvényesülésének. Ezért a következtetéseimet közöltem Júliával és ellenvetést nem tûrõ hangon igényeltem tõle az Edua halála elõtt betett spirálnak a méhszájból való kivételét. El voltam szánva, hogy amennyiben ezt nem teszi meg, elválok tõle. Ez az utóbbi fel sem merült, mert amikor megértette, hogy milyen komoly dologról van szó, pénzt kért a konzultációra és azonnal elment a nõgyógyász ismerõshöz és a spirált kivetette. A spirituális görcsöm feloldódását követõ hetekben megkaptam a munkavállalási engedélyt és a tartózkodási engedélyt is. Azt hittem, hogy újból egymásra talált sorsunkban az égi és a földi rend, de tévedtem, mert a következõ hónapban, a Júlia lelke viszont mintha megvadult volna. A következõ menstruációs idõszakban ugyanis a vérzés máris http://kozmaszilard.hu




elmaradt és õ napról napra feszültebb, irritáltabb és végül nyíltan is ideges lett. Persze, én sem számítottam arra, hogy mihelyt felszabadítottuk az utat, máris megfogan a magzat, de ugyanakkor nem is bántam, hogy így történt, mert a maradék vallásosságommal, ezt egyenes jelének vettem annak, hogy minden rendben van a spirituális törvényességünkkel, Isten elõtt nem lettünk kegyvesztettek. Az ellentétes reagálás csak néhány napig nem vezetett konfliktushoz, ahhoz, hogy a következõ hetekben kibékíthetetlen ellentétté élesedjen. A spirál kivétele utáni elsõ menstruáció, mindjárt egy hét múlva érkezett, aminek Júlia nagyon megörvendett. Én viszont éppen ettõl a kitörõ örömétõl ijedtem meg, mivel ezt észlelvén, azt képzeltem, hogy a gyermek és magzat-ellenes mentalitásával teljesen meddõvé tette magát és ezáltal áldás nélkülivé a családot. És csakugyan, hiába kaptam meg a munka és a tartózkodási engedélyt, mert a menstruáció megérkezése utáni hetekben, lassan, de biztosan, elapadtak a rendelõim. Már kezdett rendesen tavaszodni, amikor kerékpárral utazva Körvárra, arra lettem figyelmes, hogy a környék fészkeire visszajöttek a gólyák, de a mi udvarunkon álló hatalmas fészekbe nem. Ezt egyértelmû jelnek vettem, hogy az áldás tényleg elmarad a családunktól és teljesen mindegy, hogy maradunk-e tovább Magyarországon, vagy nem. Utolsó reményem még az volt, hogy amennyiben visszahoznánk magunk mellé a dúsan zöldülõ Táltoslaki udvarra Verácskát, az õ természeti életörömével, talán feloldaná Júlia lelki ellenállását és valahányszor a konyhában, vagy az udvaron jártam az üres gólyafészket lestem. Ilyen reménykedõ-kétkedõ hangulatban olvasgattam egy újságot, amikor Júlia, mint egy gyermek, berohant a szóbába és örömteljesen azt kiabálta, hogy megjöttek, megjöttek! Mik jöttek meg? A gólyák! Miféle gólyák? A mi gólyáink! Azonnal kiszaladtam az udvarra, ahol felszabadultan felsóhajtva, örvendtem a látványnak amely visszalopta szívembe az elfogyni látszó reményeimet. A gólyák nem csak a fizikai síkon érkeztek meg, hanem az ideák síkján is, mert négy hét elmúltával, a Júlia menstruációja sem jött meg, jelezvén, hogy mégis megfogant egy újabb magzat. Azt hittem, hogy a gólyák érkezése és a menstruáció elmaradása azt is jelenti, hogy õ is újjászületett e tekintetben. De a Júlia spirituális újjászületése, nem csak ezúttal, de évek múlva, az életben maradt és jó egészségû második kislányunk szép születése után, sõt: még a harmadik gyermekünk megfoganása és érlelõdése idején sem mehetett végbe. Amikor a menstruáció kimaradását követõ hét egyik napján a gólyákban gyönyörködve dúdolni kezdtem, hogy „Kilenc kis gólya, leszállt a tóra...”, Júlia világfájdalmasan felsóhajtott, hogy „Hát lesz aztán itt gyermek elég, nagy halomban.” Mint egy villám sújtott belém a felismerés, hogy õ képzeletben megint támadja az anyaságát és ettõl majdnem úgy megrettentem, mint az Edua halától. Ez újabb veszélyt jelenhetett a családra, mivel Júlia hiába értette meg az eszével, hogy mit jelent: „Ne féljetek, mert amennyiben a ti atyátok az ég madarait ellátja, titeket - És az utódaitokat! -, akik a legkedvesebbek vagytok az Õ számára, is ellát - ellátja!”. Az õ tudattalan lelki világa még nem értette meg, hogy a gyermekáldás és az anyagi áldás egy tõrõl fakad a teremtésben, és hogy az intelligenciájának és a mágikus erejû teremtõ képzeletének köszönhetõen, az embernek nem kell erõszakos módon részt vennie a létért való küzdelemben, mint a ragadozó és a dögevõ állatok különbözõ fajtáinak, mert ez csak az egyetemes-tudat és mágikus képzelet nélküli lényeknek a kényszere. Én hiába értettem már minden sejtemmel, hogy az állatoknál is alacsonyabb indulatok és ambíciók képzõdéséhez, valamint az egyoldalú és öncélú, egoista gondolkozáshoz, hamis igazságképzetek alkotásához vezet a létért való küzdelem rögeszméje, mert a Júlia lelke ezt még nem értette. Hiába, hogy amióta húsmentesen és mesterségesen elõállított cukor nélkül táplálkozott, neki is kevesebb, mint a fele táplálékra lett szüksége, mint azelõtt, és mint a többi embernek, és hiába, hogy gyógyszerre egyáltalán nem költöttünk, mert elmondása szerint, az édesanyja által belé nevelt szorongásoknak hála, a gyermekek még mindig hatalmas pénznyelõ automatákként éltek az õ képzeletében. Júlia még mindig a terhesség állapotában: az anyagi aggodalom görcseiben élt és hiába ment keresztül, az Edua halálának a traumáján, mert, akárcsak mások, még mindig nem volt képes a pozitív sorsteremtõ képzelõ erejében való hitre, és ez által az odaadásra. Az általa is felismert, de a tudatába még démonikusan kapaszkodó tudományos hiányképzeteknek a feláldozására. Eszével értette, de lelke sehogyan nem fogadta el, hogy õ nem egy, a természeti törvényeknek és a létért való küzdelem vaslogikájának kiszolgáltatott tehetetlen teremtmény. Azt, hogy a benne és általa is munkálkodik a Teremtõ és Megváltó Isten. Hogy az õ mágikus anyai képzelete az abszolútumnak az élet- és bõségszülõ forrásállapota. Hogy a teremtés az a létfolyamat, és benne az anyai áldottság az állapot, amelyben a Fekete Lyuk által okozott lét-zavart, a vészt okozó, sóvárgó káoszt, a Teremtõvé vált abszolútum, a megváltó fényével átvilágíthatja és legyõzheti. Hiába tudta az eszével, mert az életképzelete nem tudta befogadni azt, hogy a létezés elsõ törvénye a teremtés, ami alól nem vonhatja ki magát, és amivel szembe ugyan lehet szegülni, de a szembeszegülés, ha nem is azonnal, hanem évek múlva, és ha nem is rá, de az utódaira és az utódok utódaira végzetszerûen visszahat. Mert bárhogyan is szeretné elhárítani magától az egoizmus mérgétõl elkábított ember, az õ életében és sorsában is Akárcsak az egész létben! - a teremtésben való részesedés (a gyermeknemzés és gyermekszülés), az õsideákat tükrözõ életformák megismerése, és a megismerés által a kiegyenlítõdés, vagyis a megváltás újra és újra meg kell, hogy történjen! Ez a kezdet és a vég közötti, a teremtés és a megváltás között zajló földi élet rendeltetése és funkciója. Ez az alfa és az Omega közötti mûvelet sor: az egyetemes kiegyenlítõdés örök megélése. A megváltás magvalósulásának a feltétele - Mindannyiunk megváltásának a feltétele! – tehát maga a teremtés. Vagyis: a tudatos utódnemzés, a szülés és gondozás, és a felelõs utódnevelés, nem más mint a megváltást szolgálja. Ez, a teremtõ kezdet és a megváltó-megismerés boldogságkapuja. A megváltás elsõ feltétele, vagyis a Lilithtõl való megszabadulás feltétele, a teremtés maga! Az egyetemes kiegyenlítõdésbe folyó megismerést, ezt a megnyugvás ösvényeihez vezetõ másállapotot, a megváltással elérhetõ abszolút állapotot szomjazza bennünk minden atom és a teremtett világban minden porszem. De e zavartalan harmónia elérésének az elsõ feltétele a csatazajos teremtés! A Teremtõ a Teremtésben és a teremtményekben, tehát általam is és bennem, az ember életében és sorsában is, ezek által kivetíti, megismeri és megváltja önmagát, tehát az ember által és az emberben is kiegyenlíti az abszolút Fekete Lyuk által létrehozott lét-zavarát. Az ember teremtése, a gyermekek nemzése és szülése, az http://kozmaszilard.hu




ember megismerése és az ember boldogsági - kiegyenlítõdési törekvése mind ezt szolgálja. A kauzális - abszolút feszültség, a zavarokat okozó belsõ idea-különbözõség viszont, oly finom, hogy a legtisztábbnak, legszebbnek, legfinomabb gondolatom is földrengés- szerû mellette. Ezért vagyunk hajlamosak a spirituális létállapotokat, folyamatokat és jelenségeket idealizálni, holott a Fekete Lyuk az ideák világában örvénylik a leginkább, és ezért ott, még a földinél is erõsebb ellentmondások és feszültségek léteznek. Ez a jelentése a Véda ama a „szentségtelen” mondatának, amit Jákob Böhmén és Hamvas Bélán kívül, az összes európai gondolkozók kikerültek, hogy a Teremtõ a világot zavarodott kábulatában hozta létre. Az ember, nem más mint, a Lilith által okozott abszolút káoszt legyõzni vágyó Isten elsõ ideája: Ádám Kadmon. Ez az elsõ teremtõi õs-idea nem azért jött létre, hogy fenntartsa a Lilith által okozott õsi kábulatot és ezáltal a végtelenségig õ is kábult legyen, hanem azért, hogy a Lilith által keltett egyetemes káoszt megfékezze, az összezavarodott erõket újra egyensúlyba hozza és kiegyenlítse és a harmonikus egység visszaállításával önmagát: a létet megmentse. Ez a teremtési - megismerési, kiegyenlítõdési folyamat a kábult Dionüszosznak az éber Apolló által történõ legyõzése. Ez az elsõ, még szeretettel áthatott Fény-õsidea, amely a paradicsomban a Lilith-kábulat legyõzése érdekében jött létre, és amit az ember ma öncélú tudományként használ és amit ezáltal ördögivé tesz. Ez az egyetemes józan Teremtõ Képzelet. Ez a Bolond-józanság mágiája: a megváltó Szent Szellem. A teremtõ fény bennünk - bennem, a személyi léttudattá (én-tudattá) változott egyetemes léttudat, az abszolútumnak a megújhodási eszköze, amelyen keresztül az abszolútum a teremtés közben változó állapotai által, fenntartja és erõsíti önmagát. És történik mindez, a teremtés feszültségének a világba: az alacsonyabb létszférákba való lövellésével (õsrobbanás) és ugyanakkor a teremtés összességében (minden létformának az összességében) potenciálisan (lehetõségi szinten) jelenlévõ, és folyamatosan - békésen vagy tragikusan és katasztrófa szerûen - megtörténõ kiegyenlítõdéssel: az Isteni Igazsággal. Ez a Bolond tudása és ereje: a Plútó által megtestesített egyetemes kiegyenlítõdés õsereje. A Bolond tudja, hogy aki a teremtést és a tapasztalást ki akarja kerülni, elveszett! Ez az élet értelme. Ez a Szent Szellem, a Logosz, a Pneuma, Isten Igéje. Ennek a teremtést átfogó, teljes áthatolási - egybeolvadási folyamatnak az õserejét: az isteni igazság erejét testesíti meg az asztrológiában a Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó. Ennek a tudását jeleníti meg a minden sorscselezést, minden korrupciót és a teremtéssel-megváltás szükségével való szembeszegülést elutasító Bolond. Ezt, az isteni Bolond-látomást szeretném megfesteni, úgy, minthogyha a Tarot Bolondja, nem az elõtte álló szakadék fölött akarna közömbös természetességgel átsétálni, hanem a Hieronymus Bochs középkori tréfás festõ Gyönyörök Kertjének a közepén. A Bolond állapot a külsõ versengéssel együtt járó, gyûlölet-állapottal ellentétes. A gyûlölet, nem más mint a megváltás elleni fenekedés, a hamis kiegyenlítõdésnek a kifejezõdése. A gyûlölet a végsõ robbanásig halmozódott kiegyenlíthetetlen és kiengesztelhetetlen sors-szembenállás és a rendeltetés-kicselezés feszültsége az emberben. Ezt, a sors- és Istenellenes magatartásból eredõ gyûlöletet kell szeretetté, a Teremtõbe és a teremtésbe való visszakapcsolódási képességgé változtatnom az öntudatom segítségével. Erre egyedül a Bolond által megvalósított belsõ magatartásban, a felszabadított Krisztusi állapotban vagyok képes. Erre az állapotra kell képessé tennem az életem és az utolsó festõi aktusom segítségével magam: mindig áramló szeretetté kell változtatnom éberségem segítségével az anyai õseimtõl örökölt gyûlölet-késztetéseket. Együgyûvé kell változtatnom magam, mint a Bolond, akinek egyetlen ügye van. Mert egész életemben csupán ez az egy ügy: a megváltás ügye lehet az én igazi ügyem, a Bolond-ügyem. A többi ügy mindössze mellékjáték és ennek a függvénye. Ha a gyûlöletet nem alakítom át az egyetlen ügy érdekében vállalt harc segítségével: a fény áramoltatás segítségével szeretetté, akkor hiába festenék meg akárhány zseniális képet, hiába hódítanám meg a világûrt, mert így egész életemben lényegében semmi fontosat nem tennék. A Bolond állapot megvalósításához az út, az érzékek által kábulatban tartott kicsi én-tudat halála és újjászületése pontján, a gyökeres irányváltást követõ megújhodás váltópontján: a Gyönyörök Kertjében tett rezzenetlen szívû sétaállapoton keresztül vezet. A halál és az újjászületés: a megrázó események hatására történõ gyökeres személyi átalakulások, és ezáltal a tragikus és a felemelõ szerelmek életköre, a nagy pálfordulások életköre, a Skorpió életköre. Számomra ezt a megújhodási állapotot jelentette az Edua halálát követõ gyászállapot: a gyökeres öntudati megújhodást. Edua halála elõtt négy nappal egy olyan rendõr, aki nem látott még engem Táltoslakán, meglátván, ahogy éjfél elõtt néhány perccel igyekszem a sötét utcán, utánam hajtott a terepjárójával és egy akciófilmbe illõ kanyar vétellel a járdára felhajtva elzárta elõttem az utat, majd kiugrott a volán mögül és agresszív hangnemben igazoltatott. Nyers hangú kérdezgetései és nyugodt válaszaim közben mellénk jött az addig az autóban ülõ fiatalabb társa, aki járt nálunk Edua születését követõen és ismerõsként rám köszönt. - Te ismered? - kérdezte útlevelemet vizsgáló kollégája. - Igen. Õ az erdélyi úr, akinek otthon szült a felesége. - Ja, értem. - Összecsukta az addig tüzetesen vizsgált útlevelemet és visszaadta. - Minden rendben van. Jó éjszakát kívánok. - És már pattant is vissza a járõrautóba. Az eset ugyan köznapi és másnak nem is mondhatott semmi különöset. Sajnos én is csak annyit szûrtem le belõle akkor, hogy nem kell több likõrt fogyasztanom - még Magyarországon gyógyszernek tartott Unikumot sem, amit az autóbuszra várva fogyasztottam el két sajtos zsemle kíséretében Körváron! -, mert az annyira megzavarja a személyi tudatomat, hogy ezt a rendõr is megérezte. Holott, amikor egy olyan metafizikusnak, akinek az Oroszlán Ascendense mellett áll a Nap és a Mars által támadott Plútó a horoszkópjában, egy rendõr autóval ered a nyomába és elvágja a továbbhaladási útját, nagyon mélyen magába kell néznie, és egy fél lépést sem szabad lépnie tovább addig, amíg az agresszívan szembeszökõ jelzést meg nem értette, helyesen nem értelmezte és a megfelelõ következtetéseket le nem vonta. Ma világos számomra, hogy az éber személyi tudatom nagy fokú és huzamos elgyengülését és összezavarodását jelentette az éjfél elõtti igazoltatás. Nem csak annyit jelzett, hogy nem tesz jót nekem az hogyha az elõadói sikereim nyomán keletkezõ „feldobott” állapotomat megtoldom egy-két kupica unikummal, hanem http://kozmaszilard.hu




amellett, hogy igencsak elhittem magam az apai büszkeségemben, azt is jelezte, hogy nem helyes az, amit a fejemben forgatok. Akkoriban ugyanis, a munkám mellett, reggeltõl estig a költõzést forgattam a fejemben. A rendõrség, mind a személyi felelõsségtudatnak az intézményekre áthárított megtestesülése, egyértelmûen a Szaturnusz uralma alatt áll és a felelõsségtudatnak és a szükséges személyi korlátozás õserejének a megtestesülése. Biztos vagyok abban, hogy amennyiben akkor észbe kapok és abbahagyom a szellemi tévelygést és jobban megvizsgálom, hogy miért is kellett nekünk (Fõként a hetente egy napra a gyermekekkel maradó Júliának!) a Táltoslaki elzártságba kerülni és leállítom a költözést, Edua, talán egy kiadós betegség után de, élne. Mert a halálát okozó: a szíve és a tüdeje lebénulását és a vérét szétbontó vírusokkal, vagy költõzés közben a vonatban, vagy az új lakásban kerülhetett kapcsolatban! Amikor ez, az egyetlen halál elõtti negatív jelzés az eszembe jutott, nagyon megfogadtam, hogy minden szimbolikus eseményre és minden apró jelre nagyon odafigyelek. Ez persze, nem vigasz, de bármennyire is kegyetlen tény, de Edua már nincs, mert az akkori éberségi szintem nem volt elegendõ ahhoz, hogy õ velem - velünk megmaradhasson. Ha hátköznapi logika szerint nem is, de spirituálisan én is tévelyegtem amikor elõadás után az unikum elfogyasztásával tompítani akartam a koncentráció miatt felgyülemlett feszültségemet. Következésképen: nem voltam még az Edua nehéz élet-programja kezeléséhez eléggé újjászületve. Nincs halál élet nélkül és nem születik élet a megváltás kényszere nélkül. Lét, élet és halál, az abszolútumban keletkezõ Fekete Lyuk által megbontott egység önmegváltásának a drámája. Mesterségesen keltett boldogság esetén, tehát a hamis kiegyenlítõdés esetében: tragikus megnyilvánulása. Ahhoz, hogy megválthassam magam, el kell engednem a véletlen halál képzetét, ami a megváltás logikája elutasításának a következménye. Tizenhárom éves koromban, amikor a nyári vakációmnak a felét a gyermekkórházban töltöttem, Dugovics doktornõ kikezelt egy olyan idegbetegségbõl amiben én soha nem szenvedtem. Õ sem tudhatta, hogy helyettem az anyámat kellett volna kezelni és, hogy, a sok belém nyomott injekcióval mindössze visszaszorították és betokosították az anyámmal való nyomasztó viszonyom feszültségeit a lényem finom rétegeibe, a gondoltat- és ideatestembe, a tudattalanom mentális és kauzális szintjére. Inkább megkeresték volna az igazi okokat a dokik, és szóltak volna az anyámnak, hogy jelenlétemben ne gyönyörködjön akkora odaadással a betegségeiben. - Jó lenne az ilyen abszurd jelenetek lehetséges hatásain harsányan és felszabadultan kacagni végre. Esetleg éppen az anyámmal együtt, aki valami által megvilágosodna. Mondjuk, megjelenne álmában Jézus és felvilágosítaná az egyértelmû tényállás felõl és ettõl végre megjönne a spirituális humorérzéke. De halála óta, Jézust elhagyta a bolondozás szelleme, és ha meg is jelenik még valakinek álmában, mind csak olyan patetikus dolgokat közöl szegényeknek, amitõl azoknak nem tud megjönni a józan esze. Ezért, valahányszor beszélnem kell anyámmal, elõzõen sokáig és mélyen át kell világítanom a tudattalanomat azért, hogy ne nehezteljek rá azért, amiért tíz éven át, megátalkodottan nem akart tõlem semmiféle, az életrendre, valamint a betegségek lelki eredetére vonatkozó információt elfogadni, miközben szemrehányó kétségbeeséssel nézett rám, valahányszor ugyanazoktól a betegségektõl szenvedett, amelyeket én is örököltem tõle, de amelyekben én nem voltam hajlandó együtt érezni vele, hanem, inkább kigyógyítottam magam. Mintha egy fekete lyuk megtestesülése lenne: mintha tudatosan szeretne vissza húzni maga mellé, egy olyan sötét világba, amelybõl én több éve, hogy óriási erõfeszítések árán kimenekültem, pontosan úgy, ahogy az anyák természete a Samkaja kárikában le van írva. Sokszor haragudtam rá amiért, ahelyett, hogy egy kis erõfeszítéssel utánam jönne és az egészséges élet irányába lépne a „Kelj fel és járj.” Szellemében, e visszahúzó-kapaszkodásával, vissza akart rántani a betegségek és a tragédiák poklába, annak érdekében, hogy azáltal, ha betegen is, de velem újra egységben lehessen. A Bolond-jelölt számára, nem létezik jó vagy rossz idõjárás, és akárcsak a reklámoknál, mindig átkapcsolok egy más adóra a tévében, valahányszor az idõjárás felõl világosítják fel a nézõket. Számomra az idõjárás jelensége a Ciklus és a Ritmus törvényének és az isteni kiegyenlítõdés elvének a földi megtestesülése, amennyiben az ember tudománya és technikája segítségével nem zavarja meg azt, nem matat bele. Számomra akkor is pontosan megfelelõ az idõjárás, ha éppen viharban ücsörgök egy szikla alatt, vagy egy sátorban egyedül és távol a civilizációtól. Anyámnál viszont a rossz idõjárás mély aggódásra ad okot és lehetõséget. A rossz idõjárás (ellenség) miatti aggódás és sopánkodás a humánus szolidaritás egyik legmagasabb megtestesülése és ezáltal a vallásos szeretetnek a jele. Amikor disznót vágtunk gyermekkoromban, anyám messzire elment hazulról, hogy ne hallja a kettõnk által gondozott disznó visítását, miközben én a véres tálat kellett fogjam. A levágott disznó perzselt fülét megettem és a mészárosoknak mindenben segítettem. Most nem tudom meggyõzni arról, hogy hiába, hogy nem õ vágja le az állatot, mert amennyiben húst eszik az állat-gyilkolásban részt vesz. Anyám nem akarja látni az értelmetlen állatölés, a lelkiismeret-elfojtás, a bûntudat, a felelõtlenség és a betegség közötti összefüggéseket. Anyám egy vallásos lélek. Akárcsak én, az õ fiaként, õ is a Lucifer fõangyalnak az emberi lélekben szenvedõ, de felébredni nem akaró õsszellemnek, az anyag határállapotába került megtestesülése. Nem érti, mert nem akarja érteni a lét-zavar és a betegség, a szellemi fény és az egészség közötti összefüggéseket. Vallásos életében nem volt képes normális helyzetként, szellemi kihívásként elfogadni a kényelmetlen állapotokat, a fájdalmat és a szellemi, vagy fizikai erõfeszítéseket igénylõ kellemetlenséget. Neki mindig a kényelem és a megjátszott ártatlanság: a magatehetetlenségi szerepkör, a kábult panaszkodás kellett, és ezért kénytelen volt saját skorpió mérgeivel kényelmetlen és fájdalmas sors-helyzetekbe és végeérhetetlen betegségekbe taszítania magát. Az anyámnak, akárcsak nekem, valamikor a skorpiók számára kötelezõ megfordulási - újjászületési ponton: az élet mélypontján és a létnek a nullapontján, a nyolcas által megtestesített és a nyolcadik létmozzanat váltópontján keresztül kell átmennie, de lehet, hogy ez a pont a halála lesz, minden ébresztési igyekezetem ellenére. Addig nem hagyják el végleg a betegségei, amíg az anyjától örökölt negatív sors-program meghaladásához szükséges erõfeszítéseket fel nem vállalja. De hogyan vállalhatná, amikor õ, a hivatalos tudomány igazában és a hivatalos Isteni kegyelemben hisz? Ha valaki a belsõ felismerések útján megszerzett szellemi világosság állapotában szeretet nélkül, odaadás és megosztás nélkül, öncélúan akarja önmagában növeszteni a fényt, visszaszédül a Lilith örvénylõ körforgásába, az örök http://kozmaszilard.hu




zuhanásba. A diszkrét szeretet-áramoltatás szüntelen gyakorlása nélkül, a „hozzám engedett” gyermekek által kiváltott szeretetnek az egész létezésbe való szétáramoltatása nélkül, a szellemi megvilágosodás állapotába érkezett lelket, a felemelkedés helyett, a zuhanás és a tragédia-ismétlések újabb köre fenyegeti. Aki nem képes a szeretet által újraegyesülni lényegi önmagával, vagyis az atya-anyával, azt, az ötletszerû, önkényes és szeszélyes irányváltoztatás, a monoton zûrzavar, a farkába harapó és a saját farkát fogyasztó világkígyó saját tengelye körüli végtelen forgása, az újabb és újabb szakadékba zuhanás, a természet alatti létezés: az enyészet és az enyészetben élõ nyüzsgési létállapotba: a labirintusba való vissza-szédülés fenyegeti. Jézus arra figyelmeztette az õt vádló farizeusokat, hogy joggal nevezi magát az Isten fiának, mivel a zsoltárok szerint is, mindannyian az Isten gyermekei vagyunk, tehát mindannyian a megváltás logikájának a megtestesülései vagyunk! Soha nem mondta azt, hogy õ egyedül lenne az Isten fia és mi nem lennénk azok. Az, hogy „Az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” és „Ti bennem vagytok és én bennetek vagyok”, számára sem jelentette azt, amit a kanonizálók rákentek, ti., hogy õ egyedül lenne az isten fia kivételesen és mi nem, hanem igen is azt, hogy az Atya bennünk van és mi az atyában vagyunk! Együtt, és személyesen külön - külön. Amit viszont nem mondott el Jézus Vagy ha õ el is mondta, akkor a Nagy Konstantin, vagy a Justinianus teológusai kicenzúrázták a négy „elfogadott” Evangéliumból. - az nem más mint az, hogy a Lilith hatásainak az ismerete, és a vele szemben álló teremtés okának és a szellemvilág erõinek és törvényeinek az ismerete nélkül, vallásos aszkézissel, buta ájtatossággal, öncélú böjttel és penitenciákkal nem lehet az egyetemes és személyi õssóvárgás hatásaitól, a Lilith mindent benyálazó hatásaitól megszabadulni. Sõt: amint a kereszténység története, és a keresztény kultúra tudománya által irányított világrendszer környezetszennyezése által kiváltott éghajlati változások mutatják: csak fokozni lehet azt. Fõként akkor nem, ha a teremtésben maradó Lilithnek a rendszer-szülõ természetét nem ismeri fel magában az emberiség, annak a metafizikai gyökerében és a megváltás-szüksége jelentõségében. Nem csak a kanonizált evangéliumban, hanem egyetlen más szentiratban sem esik szó róla részletesen. A Véda azt állítja, hogy Atman a Világot éberség-vesztése okán, vagyis kábulatában teremtette. Mintha erre a titokra célzott volna Jézus is, amikor azt mondta, hogy „Azért jöttem, hogy rámutassak arra, ami a teremtés kezdete óta rejtve van.”, de sajnos, az evangéliumokban sehol nincs nyoma annak, hogy Jézus szavának állt volna és e teremtés elõtti „rejtett” õsokra: a Fekete Holdra és az általa kiváltott és az anyai ági spirituális memórián át öröklõdõ, romboló és ámító spirituális programokra rámutatott volna. Vajon Jézus nem tett eleget a szavának és oly sürgõsnek találva a világból való távozást: „Kígyó fajzatok, mennyit kell még közöttetek lennem?”, a keresztre-feszülést, sõt: még a feltámadás utáni mennybemenetelt is (Mindössze 40 nap!), hogy végül elmulasztott konkrétan is rámutatni arra, „ami a világ kezdete óta rejtve van”? Vagy csupán a mester rendkívüli személyiségétõl és káprázat-keltõ csodatetteitõl meghatódott (ámuló-kábuló) tanítványok nem jegyezték le a korrupció õsi titkának a rejtélyére: a Lilithre és annak a mély-tudattalan hatásainak a feloldási - meghaladási módjára utaló tanításokat? Esetleg a kereszténységet vallásként intézményesítõ ideológusok és intézményszervezõk csonkították meg ezen a helyen is, az Evangéliumok szövegét? A gnosztikus evangéliumok vajmi kevés utalást tartalmaznak ugyan a Fekete Holdra vonatkozóan, de a megváltó életfeladatként reánk háruló, anyai ági személy-ellenes és megváltás-ellenes programokról, a sorsellenes és a kaméleon programokról semmit. Pedig metafizikai tény, hogy Jézus csak a Lilith hatásának és annak a teremtést kiváltó, kiprovokáló szerepének az ismeretében lehetett oly biztos az ítéleteiben. Így például a parázna asszony esetében: „Az vesse rá az elsõ követ, aki sohasem vétkezett”. Vagy a kénes gödör mellett gyógyulni vágyó leprás esetében: „Járj békével. Hited meggyógyított, de ne vétkezzél többet.” És metafizikai tény az is, hogy a Jézus személyében is létezett a vele született Lilith- zavar, az a kauzális kábulatból eredõ vétkezésre hajlamosító tudat-zavar, amire az evangéliumi szövegek csak részben utalnak, és aminek a részletes ismertetése hiányában, az intézményesített gazdasági-humanista életrombolás és fogyasztói képzeletszennyezés nagyban folyik a mai keresztény civilizáció táptalaján létrejött tudományok által vezérelt világban. Ez a tudományos imagináció- fertõzés, aminek a részesei és tanúi vagyunk, nem más mint az õsi bûnbe esés: a létrontás apogeuma. A zavaros másra-sóvárgás és kábulatõrület, már elsõ napos koruktól ott van a szellemünkben, még akkor is, ha több évnek, vagy kell eltelnie addig, amíg konkrétan érezni kezdjük hatását, és nagyon sok évnek kell eltelnie addig, amíg tudni is véljük azt, hogy mi is az, amire sóvárgunk. Mindenesetre, akkor kezdünk tudatosan vágyni valamire, vagy valakire, és akkor kezdünk bepörögni valamitõl, amikor azt már el is tudjuk képzelni. Akkor, amikor mindaz, amire sóvárgunk, vagy amit meglátva - érezve bepörgünk, konkrétan is megjelenik külvilágban és a képzeletünkben. A dolog viszont fordítva is igaz: csak akkor válnak tudatossá vágyaink és pörgéseink, amikor konkrét hangokat, képi és anyagi formákat öltenek és e szín-és hang-formák által, a vágyak élni kezdenek a képzeletünkben. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a megfelelõ látvánnyal való találkozás, vagy a tudatosodás elõtt a vágyak ne kapcsolódnának képzelt formákhoz. De a konkrét formákhoz, színekhez, szagokhoz és hangulatokhoz kapcsolódó vágyainknak viszont mágikus ereje: sorsidézõ: életkörülmény-idézõ hatása van. Ezekkel, a homályos vágyakhoz kapcsolódó, konkrét képekkel, az anyagi világ formavilágát utánzó reklám-és filmképekkel vagyunk a Lilith miatt fertõzhetõk képzeletünkben már gyermekkorunktól kezdve. Ezen keresztül történik a jóléti képzelet-fertõzés. A környezetünknek (a szüleinknek és a tanítóinknak) a bûnbeesettségi állapotából származó képi - képzeleti fertõzöttségünket, csak és csakis a fertõzöttség pontos tudatosításával, vagyis a bûnbeesett állapot felvállalásával és annak az egyéni tulajdonságok szerinti felkutatásával - feltérképezésével és meghatározásával tudjuk megszûntetni. Ezt a befelé nézõ: belátó fejlõdési mûveletsort viszont csak és csakis következetesen végigvitt, külsõ ellenségképek nélküli önleleplezéssel, a személyi tulajdonsággá: feltételes reflexé tett éberséggel lehet elvégezni. Az evangéliumi híradás szerint, a Golgotán így szólt valaki, miután a Jézus halálát észlelte: "Elvégeztetett". Értsd alatta, hogy a nagy mû megvalósult. Hát nem valósult meg. Az igazi megváltás, a Lilithnek a világ- és emberiség http://kozmaszilard.hu




szintû leleplezése hátra van még, és a tudományos és a vallásos tekintélyeket semmibe vevõ Bolondokra vár, ennek a titáni feladatnak az elvégzése. Nem is egy, hanem több bolond-képet kall majd festenem!

*

* *

Miután bizonyossá vált, hogy a Júlia méhében megfogant az újabb magzat, eldöntöttük, hogy Júlia haza utazik Húsvétra Istenhidegébe és elhozza Verácskát a nagyszüleitõl, hogy így, együtt folytassuk az immár törvényesé váló Magyarországi életünket. Amikor Júliát az autóbuszhoz kikísértem és egyedül maradtam Táltoslakán, nem gondolhattam arra, hogy ezzel a búcsúval számomra, a tartózkodási engedéllyel törvényesítet jóléti álomból való felébredés: öthetes böjtöléssel töltött remetéskedés idõszaka következik. És arra sem, hogy a kényszer-remeteségben ért kijózanodás a véglegesen és visszavonhatatlanul eldöntött hazaköltõzéshez fog vezetni. Verácska születésekor, az erdõszélen felütött sátortáborunkban többször beszélgettünk barátainkkal a Bolondnak a jelentésérõl és a Verácska világra jötte elõtt elhangzott elõadásomon arról beszéltem, hogy az ottlétünk alatt el szeretném érni azt, hogy családapai állapotom ne hátráltasson, hanem elõrevigyen a Bolond állapota elérésének és megvalósításának az útján. Néha az, az érzésem, hogy Edua ennek a két és fél évvel a halála elõtt kifejtett igényem feledésbe merülésének lett az áldozata. Annak, hogy leginkább õ miatta - akinek sehogy nem került egy nyugodt és meleg helye a Táltoslaki házban és hol ide, hol oda voltunk kénytelenek rakosgatni - akartunk Júliával egy több szobás, arányosan fûthetõ lakásba költözni, ahelyett, hogy valamelyik szobasarokban egy jó helyet berendezve, tovább remetéskedtünk volna néhány hónapig négyesben a mindkettõnk horoszkópja XII. házában álló Uránusz által jelzett „töprengési-kotlási” karmánknak: fejlõdési programjainknak megfelelõen. Mert, hogyha hiányzott valami a Júlia élettapasztalatából és spirituális kultúrájából, az a csendes, de nem öncélú, hanem kreatív magányban eltöltött hosszú órák és napok élménye és eredménye volt. Sok évvel a Táltoslaki tragédiánk és az azt követõ megvilágosodási – feltámadási élményeim után, miután megszületett a Verácska megváltást és boldogságot hozó negyedik testvére is, csak akkor volt hajlandó Júlia beismerni, hogy nem csak az által veszített õ nagyot, hogy minden áron el akart költözni Táltoslakról az Edua halála elõtt, hanem az által is, hogy nem tudott mellettem – És valahányszor én Körvárra mentem elõadást tartani: nélkülem és csendben maradni, az Edua halálát követõ fél évben is. Minden õskultusz ismerte a katabasis, a tudattalan alvilágába való, magányos és mély leszállás fontosságát, a hibabelátáson keresztül történõ belátási képesség, az Isten-látási képesség kialakulásának a fontosságát. A Verácska születését követõ és az Enikõ születését megelõzõ nyáron, mivel nagyon vágytam már hogy folyamatosan tiszta levegõt szívhassak és hogy naphosszakat és éjszakákat kint tölthessek a nem zakatoló, burrogó - berregõ - dudáló visítozó - szirénázó - természetben, egy héttel a társaim elõtt kitelepedtem az Istenhidegétõl tizenöt kilométerre esõ, messze a hegyek gyomrába nyúló táborhelyünkre. Júlia és Verácska sem jött akkor még velem, mert Júliának valami hivatalos elintézni valója akadt. Miután megszoktam, hogy nyugodtan végigalhatom az éjszakát, mert sem, medve sem vaddisznó nem jár a közelemben - Annak ellenére, hogy az arra járó pásztorok medve és vaddisznó sztorikkal is traktálgattak napközben. - és úgy képzeltem, hogy most már minden félelmemet legyõztem, életemben egyszer, Jézussal álmodtam. Korábban különbözõ, un. beavatási álmokról olvastam és hallottam beszámolót. A legelfogadhatóbb talán az idejekorán megsüketült egykori tanítómé, Máté mesteré volt, akinek egy meditációjában, Jézus valami gabona magokat szórt a lába elé. Mikor kétkedve, mikor irigykedve hallgattam ezeket az egyfajta „felkentség” jeleként értelmezett beszámolókat. Az egész közül legszerényebbnek látszó, de számomra a legmeredekebb „beavatási” álom a kétszeresen Baknak született Máté volt, aki semmiféle kommentárt nem fûzött az álmában megélt Jézus-jelenéshez. Az én Jézus élményem koránt sem volt ilyen szelíd, de végül is jobban örvendtem neki, mind a mások giccses Jézusélményének. Az történt a hegytetõi álmomban, hogy Jézussal kellemesen beszélgetve, déli verõfényben haladtunk egy hatalmas sziklák között, és igen magasan a vízfelszín felett vezetõ betonhídon, amely egy tengerátjáró, Balatonnagyságú kiterjedésû tó, vagy hatalmas és széles folyam, de mindenesetre a felszíni tükrével azúr-kéken ragyogó mély és széles víztömeg fölött ívelt. Jézus, mintha nálam idõsebb, de mindenesetre bölcsebb barátom lett volna. Kedélyesen és derûsen beszélgettünk, amikor váratlanul azt mondta, hogy persze, persze, mi jól érezzük most magunk és ez mind rendben is van ugyan, de neked még hátra van, hogy leugorj errõl a hídról a vízbe. Az elején még úgy képzeltem, hogy amit mond csak a korábbi anekdotázásunknak egy újabb fordulata, de láttam, vagyis: egészen pontosan éreztem, hogy õ ezt komolyan is gondolja. De hát nem gondolhatod ezt komolyan, akartam mondani, miért csinálod ezt velem, jaj ne tégy ilyet... - Amire a lelki ellenállásom és ellenkezésem, szavak szintjén is nyílt ellenvetésben elhangozhatott volna, elõbb finoman begörbült (vagy megbillent?) alattam a hídlap és én kezdtem kifelé, a korlát irányába siklani, botladozni és végül erõteljesen sodródni. Ezzel együtt az iszonyú halál-félelem is erõt vett rajtam, amitõl késõbb felébredtem. Hiába volt ott az erõs fém és beton-korlát, az is szét pattant és széttörött és én még mindig reménykedve abban, hogy Jézus mindezt mégis csak „le fogja állítani”, kapaszkodni próbáltam, amibe még tudtam, de egyszerre kiderült, hogy minden reményem és fizikai kapaszkodási törekvésem hiába való, mert zuhanni kezdtem a vízbe. A korábbi félelem határtalanná erõsödésétõl felébredtem. Az éjszakai harmat által felfrissített szénaillatú hajnal fogadott a sátramban és én megnyugodva tapasztaltam, hogy álom volt az egész, mégiscsak élek. Miután többszõr végig éltem az éles álomképeket és azt az egyedüli értelmezést találtam rá, hogy én olyan távol vagyok a Bolonddá válástól, mind Makó Jeruzsálemtõl, már csak az mérgesített, hogy szégyent vallottam, mind Jézus, mind önmagam elõtt, mert mi a francért kellett annyira félni a vízbe zuhanástól, http://kozmaszilard.hu




hogy még azt sem néztem meg, hogy hová esek? Mert egyrészt elég jól tudok úszni - még hullámzó tengerben is másrészt, tudtam és magas trambulinokról leugorva, többszõr ki is próbáltam, hogy a víztükörrel való csattanást is ki lehet bírni, ha ügyesen a lábait maga elõtt tartva csapódik be az ember. De a legkiábrándítóbb az volt számomra, hogy én mennyire féltem még mindig azt „a tyúkszaros életemet”. Fõként, ha évek óta már tudom azt is, hogy amúgy sem halok meg teljesen, mert valami a lényembõl az abszolútumba visszamegy. Amikor a társaim és Júliáék néhány nap múlva a táborba kiérkeztek, elmeséltem az álmomat, azzal a kommentárral, hogy az én horoszkópommal, illetve az engem állandóan a pályaszélre szorító, vagy a futottak még kategóriába soroló fejlõdési életprogramom által biztosított lehetõségekkel, és az ezzel meredeken szemben álló „valamivé válási” szemtelen ambícióimmal, nem is csoda, ha ilyen beavatási élmény és ilyen Jézustalálkozó jutott osztályrészemül. Most, valahányszor eszembe jut az Edua halálakor átélt borzalom, csakis ezzel, a meredek beavatási álmommal hozhatom összefüggésbe. Úgy tûnik, mintha szelíd felkészítõ lett volna a hegyek csendjében látott álom, a megértési és elengedési önmegbocsátási képességeimet végsõ próbára tevõ késõbbi eseményekre. Nem tudom, hogy ma készen állok-e mindenre, például egy magas hídról való vízbeugrásra, de azt tudom, hogy a kegyetlen próbatételeim csak akkor érnek véget, ha Júlia is képessé válik a kauzális hibabelátásra, a spirituális sorsértelmezésre és az annak megfelelõ belsõ és külsõ felelõsségviselésre. Másrészt azt is megértettem a gyászév eltelte után, hogy csak és csakis azt a jelenséget engedhetem el, amit jól megfogtam, amit teljes mértékben megértettem, átvilágítottam. És viszont: ami csakugyan és lényeg szerint nagyon fontos számomra, mint a gyermekem például, azt igen erõsen meg kell fognom, addig, amíg én felelek érte - spirituálisan is az életterembe kell vonnom - mert különben idejekorán elveszíthetem. A hatmilliárdnyi individuumra oszló és szaporodó emberiség az egyetemes törvényekben szerinti megvalósulása a Teremtõ elsõ látomásának: Adam Kadmonnak. Ez, az öröklétben élõ emberi õsidea a téridõ jelenében egyénekre atomizálódva létezik és határtalan számszerûségében materializálódva, igen lassan tudatosodik. Így vagyok önkéntelenül állandó kapcsolatban a földkerekség minden személyével és a teremtés minden lényével. Rajtam, személyes éberségemen múlik, hogy milyen szinten és milyen finoman: erõsen tudatosítom magamban ezt a tényt és rajtam múlik az is, hogy mire használom ezt a felismerést. Személyi gõgöm, a becsvágyam és a hiúságom könnyen megzavarják ezt a finom kapcsolatot, mint ahogy megzavarta évezredeken át a legjobb tanítók szellemét is. Tudatában vagyok, hogy öntudatlan és önkéntelen spirituális kapcsolatok szintjén, kölcsönös befolyásoltságban állok a gyilkosokkal, az alattomos intrikusokkal, a misztikus szélhámosokkal, a közömbösekkel, a terroristákkal, a monomániás kételkedõkkel, a hipokritákkal, a bõszült gyûlölködõkkel, az õrültekkel: a kurvákkal és a vámszedõkkel is, ebben a mentális - emberi-isteni masszában. Ez nem azt jelenti, hogy nekem is gyûlölködõvé, érzelgõs, vagy absztrakt intrikussá, misztikus szélhámossá, fanatikus vagy karrierista népvezérré, adóztató-áldoztatóvá, kegyetlen terroristává és tévelygõ áldozattá: kurvává és vámszedõvé kell lennem, mint ahogy Jézus sem lett az, miközben velük érintkezett. Csupán azt jelenti, hogy nincs helye bennem az önérzeteskedésnek, sem a vallásos képmutatásnak, sem az elitista finnyáskodásnak, ahogy nincs helye bennem az ellenség- képzeteknek sem. Az ellenség ugyanis lényeg szerint mindig én vagyok, mint ahogy gyökereim és eredetem szerint a barát, a szeretõ, a testvér, az apa és az anya is én vagyok. Az emberiség sok ezer éves kábulatából fel ébredni nem akaró szegény édesanyám is én vagyok, de az életüket huncut hazudozásokkal és szakemberi-hamisításokkal megnyerni akaró Fekete házaspár, azok ügyvédje és az általuk lefizetett törvényszéki bírónõ is én vagyok. Ez a tanítványok lába megmosásának a szimbolikus értelme. Az alázat: a beismerés - A befelé történõ megismerés: a felismerés! - a mentális csöndnek a feltétele. Ezt, a minden külsõ zaj és zavar ellenére fenntartott, a zavarmentes belsõ és külsõ információ-áramlást biztosító szellemi alázatot kell megszereznem. Ez a harag, düh, méreg, gyûlölet, és neheztelés- mentes, belsõ és külsõ béke-állapot, a természeti létemet meghaladó spirituális kommunikációnak, az egyetemes elmével való kollaborációnak az elsõdleges feltétele. Ennek az állapotnak a kifejezõje a hullámtalan tenger. Ezt a hullámtalan tenger-állapotot viszont lehetetlen elérni mindössze remetéskedve, az igazságért való nyílt és bátor harc vállalása nélkül. Ezért a keleti remeték egyben harcosi kiképzésben - harcosi beavatásban is részesülnek. Ezért a szigonyos Neptunusz a létóceán egységét biztosító éberségnek: az isteni szeretetnek a bolygója. Pál apostol Szeretet himnusza talán a legsikerültebb megfogalmazása a Szeretetnek, de ezen a helyen Pál csak a Szeretet lényegére koncentrált és annak ellenére, hogy máshol beszél a kutató értelem Isten örvényeit is átvilágító szerepérõl, elmulasztotta a Himnuszba befoglalni, hogy ember számára Fény nélkül, vagyis az értelmi tevékenység által biztosított szellemi világosság nélkül, lehetetlen megvalósítani a Szertetetet. Ennek következtében a dogmarendszerbõl és hívei gondolkozásából a gnózist kiirtani igyekvõ egyház által irányított kereszténység, a történelem folyamán a irtózatos gyûlölet-formákat élt át (vallásháborúk, nacionalizmus, világháborúk, deportálások, gázkamra lágerek, stb.) és a Fénytõl való félelmében létrehozott egy Szeretet és Fény nélküli, mindent a gyakorlati észszerûségre alapozó, technikai-tudományos civilizációt. A Fény nem az agytevékenység eredménye. Nem az intellektuális mûveletek következménye, hanem fordítva: az agy intellektuális képessége (az intelligencia) a Fénynek egy megnyilvánulása, aminek a Szeretet nélküli aktivitása szellemi elsötétedéshez, luciferi rendszerek és személyek születéséhez vezet. A Fény Szeretet nélkül sötétséggé és õrületté válik, a Szeretet Fény nélkül bomlássá, rothadássá és kábulattá: sátáni erõvé válik. Ha a Lilith befolyása alá kerülõ Fény öncélú (részleges) és nem az egész sors átvilágítására irányul, a hozzá csatolódó Szeretet is hamissá válik, aminek következtében hamis egységet hoz létre. Ennek a sátáni egységnek elõbb - utóbb meg kell bomolnia, tragikus események árán is, mivel akadályozza a valódi egység megvalósulását. Még a kegyetlenség sem képes annyira felkavarni az infernális erõket, mint a hamis egység-állapotok igazsága. Ezért a Bolond köpik a kényelem-szolgáló, érzelgõs szeretetre. A természetben a Szeretet olyan pozitív átadási - odaadási kényszer formájában ölt testet amely természetes, de természetellenes – irracionális - ragaszkodási kényszerrel is egybe szövõdik. Ez a ragaszkodás ráadásul http://kozmaszilard.hu




konkrétumokhoz: anyagi struktúrákhoz, személyekhez és állatokhoz kötõdik és ezért részleges. Olyan érzéseket hoz létre bennünk, amely a különbözõ részleges teremtési formák világához, megnyilvánulási formáihoz, valamint különbözõ személyekhez és lényekhez kapcsol minket és nem az egész teremtéshez. Ez számunkra természetes, hiszen a természetben élünk és a bennünk és általunk is megnyilvánuló Szeretet által a velünk közvetlen kapcsolatban álló anyagi struktúrákat, a hozzánk közel álló (szimpatikus) lényeket akarjuk önkéntelenül egybekapcsolni a bennünk levõ Teremtõvel, az Istennel. A Fény által részben átvilágított Szeretet részleges tehát: csonka megnyilvánulásának az intenzív átélése következményeként, rengeteget szenvedünk fölöslegesen, mivel a lelki szenvedés a részleges szeretet-érzések (folyamatos egység-kizáró élmények) erõs átérzésének és átélésének a következménye. A szenvedés tehát az egész-átélés hiányának: az egészségtelenségnek, a folyamatos részlegességnek, vagyis a fél-élet élményének, az egész szeretet hiányának a következménye. Ha nem figyelek a szeretetre, miközben értelmezek, tehát amikor a fény mûveleteit végzem, egyre távolabb kerülök tõle, mert a szeretet az éberség feltétele, folyamatos egység- érzési képesség, és nem a teremtés részleges megnyilvánulásainak az értelmezése. És viszont: a Szeretet nem valósulhat meg bennem a részek és az álegységek átvilágítása nélkül. Ahhoz, hogy boldog lehessek és egészséges még az igazságért való harc közben is, fényszeretetben kell éljek. Amit igazságharcosokként el kell érni a Bolondnak, az elsõ hallásra a legkönnyebbnek tûnik: a finom és diszkrét Szeretet áramoltatás zavartalan és folyamatos átélési képessége. De vigyázat: a megváltásért folyó külsõ és belsõ küzdelmei közben, neki is, határolt részként kell megélni az egészet. Amennyiben nem éljük meg, és nem éljük át, anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötõdõ érzésekként (Határozott, tehát elhatároló érzésként, illetve személyi kapcsolatokként) a Szeretetet, beszédülünk a fantazmagórikus gondolatrendszerek és élettelen intellektuális absztrakciók luciferi körébe. És ez nem csak a céltalan értelmezõdések körbeforgását idézi be az életünkbe, hanem az egység-tudat elérését célzó, idõnként tragikussá váló események ciklikus (és fölösleges) ismétlõdését is. És ekkor neheztelni, majd gyûlölködni kezdünk. A gyûlölet részben a szeretet ellentéte, részben a szeretet részleges és rossz (hamis) megvalósulása következtében visszaható negatív érzelem. Ezt leginkább a szerelmeseken, vagy a "nagyon szeretõ" családanyákon, vagy családapákon figyelhetjük meg, akik gyûlölni kezdik azt a szeretett személyt, akik elhárítják az õk szeretet - kinyilvánítását. Gyûlölettõl mentes, igazság-harc nélkül a szeretetnek a rész- formáiban történõ intenzív megélése ugyanolyan gyûlölködésekhez vezet, és ugyanolyan korrupt állapotokhoz, mint bármely érdek-információra alapozódó felelõtlen és ellenséges viselkedés. A valós szeretet-állapot és a szeretet élmény nem tûri meg az ellenségképzeteket. Ez az egyetemes egységállapot - tudat, a szeretet - élmény csak az anyagi létezés korlátai által létrehozott tévképzetnek a feloldásával és magatartásbeli szellemi meghaladásával jöhet létre. Az egység- átélési törekvést megbuktathatja a Szeretet- paradoxon, ha nem tudunk róla és nem vesszük figyelembe. A ragaszkodó érzés és a minden áron, akár erõszak, vagy manipuláció útján át történõ, jót-akarás, a pozitívnak képzelt érzelmes gesztusok nem egyenértékûek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnõtt mondja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejezõdési formái. A legnehezebb életfeladatok egyike, amit a Bolond-jelöltnek el kell érnie, megtanulni az álszeretet és a rész-szeretet formáitól határozottan elhatárolódni, sõt: ha kell azokkal szembe is szegülni a határok között zajló mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben és ezenközben feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értünk egyet. Amennyiben a szeretet spirituális és kauzális állapotait elérni és megélni igyekvõ Bolond-jelölt megfeledkezik az éberség céljáról: az odaadás, a visszaadás és az áldozathozási képességek gyakorlásáról, ha megszerzett tudását meg akarja tartani magának és egyedül akarja élvezni elért képességeinek az eredményit, a megszerzett tisztánlátása elsötétedik és ébersége rejtett gõggé válik. A teremtõ imagináció, ha nem tükrözõdik a megvalósulásban és az imagináció minõségét (tisztaságát), nem tudja lemérni az imagináció erejét a megvalósult következményében, nem lesz a teremtõ õserõ általa a teljes és örök teremtés valóságban beváltva. Ezért a tudását megõrzõ, azzal magára maradó bölcs, visszazuhan vagy visszakényszerül a nyolcas szintjére, esetleg még alacsonyabbra bukik és alázuhan a lét kerekén történõ ostoba körbeforgás ördögi sors-kerekére, a kettétört létegységbe, a félelem birodalmába, a mániák és a rögeszmék, a káprázat, a homály és a kábulat zavaros örvényébe. Amennyiben a Bolond-jelöltnek sikerül a lelkében megtalált fény és a szeretet egységét a közösségbe bevinnie: ott beváltania és ezáltal a személyét hitelessé tennie, ha sikerül úgy visszatérnie a közösségébe, hogy a közösség tagjai a megszerzett tudás-állapotának a gyümölcsit el fogadják tõle, de eközben ne tekintsék öt rendkívüli lénynek, vagyis úgy, hogy azok ne mondjanak le a megváltásuk érdekében tett személyi erõfeszítésekrõl és saját felelõsségtudatuk élesztésérõl, akkor a megváltói mûveletek tetõzéseképpen tovább léphet és elérhet a kiegyenlített létállapot folytonos átéléséhez. A szeretet paradoxonát, csak õ, a legéberebb személy képes feloldani és meghaladni. Õ az egyedüli, akit nem hoz zavarba sem a saját szeretet-állapota, sem az egység-tudatnak ellentmondó természeti szeretetélménye. Õ a Tarot 22-õs ikonja által megjelenített megváltotti állapotban él. A huszonkettes Bolond a kiegyenlítõdött istenembert jelöli, az Ars Magna megvalósítóját. Õ a minden káprázattól megszabadult, éber androgünosz, aki feldolgozta sorsát, és akit földi útján nem zavar meg és nem köt korrupt érdekek vagy szexuális sóvárság, és akit az útján semmiféle, a létrontás logikája szerint élõ többség által fontosnak vélt cél és játszma nem vezérel. A Bolond az, aki már az egész lényével tudja, hogy neki és általában az embernek, nincsen is semmiféle érdeke és mindaz, amirõl a többiek úgy képzelik, hogy az õ érdekük, nem más mind negatív viszonyulás a megváltás szelleméhez. A Bolond a természet rendjébe erõszakkal be nem avatkozó Krisztus-lény, akit csak a megismerés, a teremtõ szellem saját lehetõségeinek megismerése és a megismerésen keresztül elérhetõ maximális kiegyenlítõdési lehetõség megvalósítása vezérel. Ennek elérése érdekében minden körülmény között vállalja a sors-megmérettetést jelentõ harcot és a pokolra szállást, ahogy kiemelkedõ megváltói szerep-tudatában Jézus is vállalta nem csak a tanítványok http://kozmaszilard.hu




lábának a megmosását, hanem a megkínzást, a leköpést, a többi megalázást és a legfõbb áldozatot: a kereszthalált. A Bolond nem közösségkerülõ fantaszta, nem fellegekben járó költõi lélek, aki nem veszi észre, hogy szakadék állja az útját, hanem az a beavatott, aki tudatosan vállalja akár a szakadékba zuhanáson keresztüli mélység-élmény lehetõségét is, amennyiben átvilágítatlan szellemi terület, vagy lelkiismereti szakadék kerül az útjába. Ennek, a lelkiismeret-szakadékba való alászállásnak az állandó és kikerülhetetlen szükségességét voltak hivatottak megértetni az archaikus görögökkel az eleuszi misztériumok, ahol Plútó, az alvilág ura elrabolja Perszephónét: a lelket, és egy idõszakra magával viszi az alvilágba. Jézus is ilyen, egyetemes intelligenciával rendelkezõ személy volt - Még akkor is, ha a mindenkori farizeusok számára, a pragmatikus racionalisták számára botrányos bolondságokat mondott! - és nem egy elmegyógyászati eset. A mentálisan sérült személy születése is, szoros kapcsolatban áll ugyan a megváltással, de annak az ellentétét: az anya megváltás-ellenes magatartását, szélsõségesen hamis egység-állapotát testesíti meg. A monomániás életet folytató, a sorsára folytonosan neheztelõ anya, a kiegyenlítetlen (megváltatlan) szellemi és lelki állapotával, az egypólusú és egyirányú, de mélyen elrejtett és mélyen elfojtott agresszív lelkiállapottal, boldogság-káprázattal és a hamis tökéletességre törekvésével, természetes, hogy mentálisan zavart, vagyis sérült agyú struktúrát hoz létre. Azok a nõk, akik vallásos érzésbõl, vagy gazdasági megfontolások miatt, éveken keresztül, különbözõ módszerek segítségével elzárkóznak a biológiai megtermékenyülés lehetõségétõl, vagy azok, akik kizárólag az önös érdekeik által irányított józan eszükkel akarják rendezni és kezelni a sors-problémáikat és a környezetükkel való kapcsolataikat, a normálisnál sokkal erõsebben élve át a mentális káprázatnak az ésszerû változatát (a szûklátókörû pragmatizmus, az ésszerûség és az okoskodás különbözõ állapotait), olyan agyilag sérült, gyermeket „érlelnek” a világra, aki már nem képes a képzeleti agresszivitásra. A tudományos logika számára érthetetlenül, legtöbbször épp az "egészséges" életkörülmények között élõ értelmiségi - sõt: a legtöbb esetben tudós, vagy legalábbis igen képzett orvos-házaspár gyermeke születik félkegyelmûnek. Viszont azok az "egészséges és egyszerû” asszonyok is, akik a révült vallásosság bûvkörében, vagy a "száraz élettényekkel" (vagyon -és birtokszerzés, mindenáron való anyagi gyarapodás rögeszméje, stb.) való ambíciós viaskodás káprázatában élnek a gyermekük biológiai fogantatását megelõzõ idõszakban és "terhességük" idõszakában is, a „terhesség” ideje alatt fejlõdésében elakadt, vagy szülés közben agy-károsodó, alacsony szintû értelmi képességekkel rendelkezõ gyermeket szülnek. Egy Istenhidege melletti „egészségesen” vallásos parasztasszonynak hat gyermeke született. Négy lányából négy apáca lett, és az egyik fiú debilisen jött a világra. A normálisan felnõtt fiútestvér, akinek sikerült felnõtt korában családot alapítani, egyáltalán nem hitt Istenben, bár a látszat kedvéért eljárt templomba, hogy a katolikus faluközösség hagyományrendjét meg ne sértse. Az általa öröklött félkegyelmû fiútestvér kizárólag a maga feladatának tudta be és követelte ki az istállóbeli állatok ürülékének a kitakarítását és mindig tökéletes piramissá lapította két tenyerével az állatok ürülékének halmazát, az istálló melletti trágyadombon. Nem véletlenül, de mégiscsak tévedésbõl tekintik szenteknek egyes primitív népek a félkegyelmûeket! Nem arról van szó, hogy a "született" bolondok, vagyis a mentálisan sérült személyek spirituális állapota egyenértékû lenne azok állapotával, akik az életfeladataik maradéktalan felvállalása és feldolgozása árán, vagyis tudatos erõfeszítések árán, elérik a Bolond spirituális éberségét. Hogy a lükék testesítenék meg azt a megváltotti állapotot, amit az éberek a sors-megrázkódtatásaiknak és a veszteségeiknek, és élettapasztalataiknak a kauzális értelmezésével, és a kiegyenlítõdési képességük kifejlesztésével érnek el. De annyi közös vonás van e két, egymástól ellentétesen "különbözõ" bolond személy között, hogy egyikük sem stratégiázik. Egyik sem tervez és nem szervez, nem alapít bankot, nem szövetkezik és nem esküszik össze másokkal, vagy a többi bolonddal, az élet megnyerése és a természet kizsákmányolása céljából. Nem alapít céget és nem hoz létre rendszert a természet és más emberek kifosztására, kirablása és nem hoz létre más fajta szövetséget sem, más életnyerõ személyek szándékát keresztülhúzó, az egyik, vagy a másik csapat, nemzet, párt, stb., helyzetnyerési törekvése megakadályozására, az ellenségnek képzelt tábor, csoport, párt, vagy nemzet megbuktatására, annak leszerelésére, elnémítására, tönkretételére, elpusztítására és kiirtására. A különbség a spirituális bolond és az agysérült bolond között viszont az, hogy a fogyatékossággal született, vagy idõközben agy-sérült személyek azért nem avatkoznak be rombolóan az egyetemes létezésbe, mert ezt egyszerûen nem teszik lehetõvé a hiányos képességeik, miközben a másik Bolond, tudatosan nem avatkozik be semmilyen lét-folyamatba felelõtlenül, nem szövetkezik, nem kontrázik és nem stratégiázik. Az egészséges (az egészet látó és az egész létet megélõ) szellemi Bolond az egyetemes törvények és a következmények ismeretében "mond le" a hatalmi ösztöne és az életnyerés logikája csábításáról, a nyerési lehetõségekkel és kilátásokkal kecsegtetõ tudományos és szervezett beavatkozásról, miközben a tényleges bolond beavatkozna, é stratégiázna és kontrázna, és nyerészkedne, amennyiben lennének ehhez észbeli képességei. A szellemi Bolond tudatosan mond le az építve- zavarás és rombolás gyönyörérõl és a világ-boldogító technikaitudományos elméletek és ideológiák öncsalási lehetõségeirõl, és bár képességei maximálisan lehetõvé tennék ezt számára, a szellemi józansága: megszerzett tudása, spirituális belátása miatt nem akar beavatkozni a természet rendjébe. „Boldogok a szelídek, mert õk öröklik a földet.” Ennél a boldogság-tételnél Jézus nem a gyávákra és a bátortalanokra, nem a harctól és a vér látványától irtózó, de csirke, malac és borjúhúsfogyasztó béke aktivistákra gondolt. Boldogok a beavatkozni nem akarók, az irányítani és nyerni nem akaró, hatalmi és ellenõrzési késztetéseiket legyõzni képes személyek. Boldogok a be nem avatkozó - nyerni nem akaró személyek, mert tudják, hogy a kereszt-hordozás nem lemondást és nem a személyi hitetlenség által létrehozott sorsot, személytelen a intézmény-függõséget: irracionális rabigát jelent. Ezért én, bármit is fogok tenni, bármi is legyen a megváltói engedélyem intézményi alapja, attól mindig független: személyes felelõsséggel rendelkezõ, szabad és boldog bolond leszek. Már nem félek attól, hogy intézményesen bárki is, rákényszeríthetne bármire is, ami az egyetemes törvényekkel összhangba hozott spirituális élet- és létszemléletemmel nem egyezik. Nem félek, hogy bármilyen http://kozmaszilard.hu




intézmény is, bármilyen törvény nevében (Pl. a hazavédelmi törvény nevében) rávehetne bármire is, ami az öntudatommal ellenkezik, mert tudom, hogy az intézmények elemei és tagjai is pontosan úgy mûködnek, mint az õserdõk lényei és elemei: Õk is az egyetemes törvényekkel közvetlen kapcsolatban álló személyi felelõsségtudatomnak, a Szaturnusz-erõknek vannak alárendelve. Sõt: a Szaturnuszi intézmények is a bolond bolygójának, Plútónak, az isteni igazság õserejének vannak alárendelve. Márpedig ezentúl mindenben a megváltás szellemében járok el. Olyan személyként, akinek az anyja és nagyanyja - A férfiasan ambíciós dédnagyanyával, Viktóriával ellentétben (Aki még nyílt és becsületes erõszakossággal avatkozott be a környezetébe). - vallásos és humanista szemforgatással leplezték a férfias viselkedéssel szembeni ellenszenvüket, a rejtett versengési és hatalmi ambíciójukat, és a beavatkozási vágyukat, a még teljesen át nem látott sors-programom különbözõ buktatóira figyelve, mikor a külsõ és belsõ létrontás szellemével szemben állva, mikor a negatív Szaturnuszomat megtestesítõ, különbözõ intézmények jóindulatú csapdái közt lavírozva, magamat kiválasztottam és, magamat a Bolond-alapállás elérési lehetõségét tanítani szándékozó, együgyû Bolond-jelöltté kineveztem. Együgyû vagyok, mert a hátra levõ életemben ez az egy ügyem maradt. Tudom, hogy vannak olyan Bolondok is, akiknek már nem kell harcolniuk vagy tanítaniuk és valamikor én is ilyen, egészen kiegyenlítõdött Bolonddá kell válljak. Eddigi sorsomban is, mindig csak az elém állott harci helyzetek nyílt felvállalása után - És csak a sebesüléseim és veszteségeim utáni pokolra szállásaim: az én -nek nevezett kisördöggel való kemény szembenézés után. - érhettem el a viszonylagos nyugalom és az egészség állapotát, miközben a megismert princípiumokkal kapcsolatban álló, sebesült testrészeim és rongált szerveim újabb és újabb sárkány- feszültségeket jelezetek. Tudom, hogy egyszer elérem azt a sors-állapotot, amikor sem a nyugalmam, sem az egészségem nem lesz viszonylagos. De addig is, amíg belülrõl ezt elérem, a bennem élõ Bolond képét megfestem. Érdekes kép. Még nem bölcs de már nem is harcos ara. Még nem Brahman, de már nem is ksatryja. Hogy meg tudjam festeni, az apák által, vagyis a dédnagyapám, a nagyapám és az apám által meg nem érintett szellemû õsanyáim által: a dédnagyanyám, nagyanyám és édesanyám által létrehozott sötét szellem-anyag legtitkosabb rétegeibõl kell felhoznom az el-elbukó lelkemet a szellem világosságába. Tudom, hogy minden látszat ellenére, Erdélyben nagy szükség van rám és a Bolond-képeimre, mert a teremtés és az élet eredeti értelmérõl, az azt elfödni és elfojtani látszó Rendszerrõl, valamint a rendszert megsemmisíteni képes Bolond útjának a természetérõl eddig én tanultam meg az erdélyi magyarok közül a legtöbbet. Nem félek immár az erdélyi tradíciókkal szemben álló Bolondéletúttól, mert tudom, hogy ez, a tudattalan sorsomból induló és a tudatos belsõ világomban folytatott út, a Magyarországi tévelygéseimen és tapasztalataimon keresztül, a Jézus által is ismertetett helyes alapállás maradéktalan felvételéhez és azt követõ megváltás eléréséhez vezet. Jézus megváltás-tanait és megváltónak szánt szimbolikus tettét, nem csak a kinyilatkoztatásaiból vallási dogmákat gyártó õskeresztény közösségek létrehozó pátriárkái és nem csak a szekularizált kereszténység elsõ vezérei magyarázták félre, hanem a megtévesztéshez hozzájárultak a zavaros gnosztikusok és hozzájárulnak a modern misztikusok is. Sajnos, az egzisztenciális helyzete miatt, senki nem emel szót azért, hogy eloszlassa azt a tévképzetet, miszerint, a Jézus tudatosan vállalt küldetésének és évezredeken átsugárzó személyisége hatásának nem a csoda-gyógyításokban van a jelentõsége. Hanem miben? Az olyan, tudósok és filozófusok vastag kötetekbe gyûjtött életmûveit lemosolygó, „nem-pragmatikus” tanításában mint: „Akinek van annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik., Az elsõkbõl lesznek utolsók és az utolsókból lesznek elsõk., Csak aki meggyûlöli az apját és az anyját, az lehet az én tanítványom., Azt hiszitek, hogy békét hozok? Tévedtek mert én tüzet hozok. Miattam összevész a fiú az apával, a leány az anyával..., Amikor a teve átbújik a tû fokán, akkor jut be a gazdag a mennyek országába. Nem lehetsz egyszerre két úrnak szolgája, nem szolgálhatod egyszerre Istent és Mamnont is., és ”A te szavad legyen Igen, Igen, vagy Nem, Nem.”. Jézus tanításainak ereje a bután jóságos és huncutul spekuláns köznapi értelmen túli, a tudományos és a vallásos értelmen túli logikában: az evangéliumnak a Lilith hatásait feloldani képes Bolond-magatartás mágikus hatásában van. Ha a példabeszédeit újra olvasod, világossá válik, hogy végig a Lilith hatásait egyedül meghaladni képes, kényelmes-humánus és pragmatikus magatartással ellentétes gondolkozást és alapállást tanította azzal a sajnálatos hibával, hogy a Lilith pontos megnevezését és meghatározását nem adta meg és nem fejtette ki. Az apokaliptikus János már hiába ír az õs bestiáról, mert az avatatlanok számára nehéz az õ látomásszerû szimbolikáját a Jézus parabolikus példázataival egyenes és logikus összefüggésekbe hozni. „Boldogok a tiszta szívûek, mert megláthatják Istent.” – Amikor, két éves naiv reménykedés után, be kellett látnom, hogy nem tehetek mást és el kell hagynom Tündét, vagyis, amikor Tünde kifejtette világosan, hogy õ nem akar sem családot sem gyermeket mindaddig, amíg a megnyugtató választ meg nem találja arra a kérdésére, hogy õ miért született, és én nem tudtam még akkor ezt a fontos kérdését megválaszolni, nem ismertem a Lilith metafizikai jelentését, csak az asztrológiai meghatározását. A Lilith metafizikai jelentése és a vele szemben álló megváltás logikája felõl csak az Edua halála után világosodtam meg teljesen és így, nem lehettem a válasz birtokában, amikor Tünde közölte, hogy amíg az élete értelmét és célját meg nem tudhatja, nem akar gyermeket szülni és családot alapítani, hát nagyon beteg lettem. Mivel támadtam a kettõnk szerelmét nem csak az intrika és a bomlasztó korrupció, hanem a fekete mágia eszközeivel is szétzúzni igyekvõ édesanyját, és támadtam mindezzel együtt az egyre sterilebb és kilátástalanabb Bagolyvári helyzetemet is, hûléssel kezdõdött a betegség, de végül a tüdõmben és a szívem tájékán kötött ki. Volt úgy, hogy órákig azt éreztem: meghasad a szívem a hónapokon keresztül rárakodott asztrális szurok fojtásában. Mintha tényleg az ördög ült volna a mellkasomon, és az fojtogatott volna. Félre tettem minden más érzést és gondolatot és a köhögési rohamok szüneteiben intenzív szeretet-meditációba fogtam. Másnapra nem csak a szurok szorítása enyhült, hanem a Jézusi kinyilatkoztatást is megértettem. Megértettem, hogy nem külsõ istent lát meg a tiszta szívû ember, hanem a megtisztított szívén keresztül válik képessé a saját isteni származása felfedezésére, a teremtõ létforrással való azonossága belsõ érzékelésére. Ez nem jelenti azt, hogy akkor azt képzeltem volna, hogy megláttam az Istent, illetve azt, hogy a lényegi azonosságot megéreztem, hanem mindössze http://kozmaszilard.hu




annyit, hogy megtörtént a lényeg intellektuális megértése. A sokkal késõbb beinduló, feltétel nélküli boldogsági állapot elérési lehetõségére viszont, akkor éreztem rá elõször az életemben. Akkor kezdõdött el az a spirituális folyamat, aminek a hatására mára a megváltás lovagja, vagyis vallástalan hívõ, Bolond-jelölt és Bolond-festõ lettem. Még kezdõ asztrológusként tapasztaltam, hogy az emberek azt kérik tõlem, hogy jósoljak és mondjak nekik szépeket és ne fárasszam õket a betegségeik és a sorsproblémáik igazi okainak a feltárásával. Még nagyobb volt a döbbenetem, amikor azt kellett észlelnem, hogy akik a leginkább elvárják tõlem, hogy jóslásokkal becsapjam õket, ha nem is rendszeresen gyakorló, de mégis templomba járó és sok esetben szinte a buzgóságig menõen vallásos keresztények. Nyilvánvaló lett, hogy nem csak a száraz-materialisták azok, akik meg akarják nyerni az életüket. Persze, nem csak a hivatalos keresztények szeretik becsapni és becsapatni magukat, hanem azok is, akik az akadémikus gyógyításból és az egyházi kereszténységbõl kiábrándulva, a misztikus iskolák elkötelezettei lesznek. A beteg személy életfeladat-elhárítási törekvéseit és felelõtlenségét figyelmen kívül hagyó, misztikus gyógyítási módszerek gyakorlása a szellemi éberség teljes elzüllését eredményezi. Ezek az egzotikusan misztikus ügyeskedések, csakúgy, mint a védelmi és biztosítási rendszerek, az igazság-igény, valamint az életfeladatok kikerülési és elhárítási lehetõségébe vetett hit miatt maradtak fenn. De az Evangélium értelmének a szembeköpésében: a humánus aggodalmaskodás szellemében gyökerezik a csõlátó hivatalos orvoslás is. A szellemi zavarból eredõ, a környezettel szembeni alakoskodásból és rejtett agresszivitásából eredõ belsõ haragnak és a gyûlölködések, csendes neheztelések és kegyes önámítások következményének a gyógyítási vágyából. Az egyik kézrátételes gyógyítói mozgalmat alapító, híres keresztény-szerzetes, aki állítólag zavarba jött amikor tanítványai (hívei?) megkérdezték, hogy õ miért nem tud mágikus módszerekkel gyógyítani amennyiben hisz abban, hogy Jézus tudott kézrátétellel gyógyítani, a legtévesebb keresztényi beavatást kapta. Mintha Jézus tanításának a lényege a táltosi képességek kifejlesztésének trükkjeibõl és nem az apostolok lába megmosásából és végül a kereszt-áldozatból állna! Mintha nem a folyamatosan tisztított úton-járás, a lábfejjel és a lábtalppal analógiában álló Halak által jelképezett éberség felkeltésének és erõsítésének a szükségességérõl beszélt volna a példázataiban, hanem mágikus terápiákról, misztikus gyógyászati technikák hatékonyságáról és egyéb megváltás-szolgáló életfeladatoknak az elhárítási trükkjeirõl! A csaknem két évezrede tartó Jézus-per lényege nem az, hogy igaza volt-e Jézusnak a megváltódás lehetõségét illetõen, vagy nem, mert az összes beavatási rendszerek, valamint az összes ókori népek és kultúrák vallásai, a korábbi civilizációk összes szentkönyvei és metafizikái, a Védától a különféle Joga rendszerekig, az õsmagyar spiritualitásig és az Egyiptomi halottak könyvéig, mind õt igazolják. És õt igazolja a XX század tudományos „eredményeiként” a nyakunkban hordott új évezred tudományos boldogság-receptjeinek a teljes csõdje is. Hiába tudomány által biztosított technikai és gazdasági csoda: mindössze növeli az egoizmust hizlaló, mesterséges élvezet-növelés és a kábítószerezés igényét. Hiába a genetika és az orvostudomány csodái: mindössze növelik meddõsséget és a nemzési képtelenséget eredményezõ vitamin- és gyógyszerfüggõséget. –Hogy a természetszennyezés áldott állapotához vezetõ magatartás erõsödésérõl, illetve annak következményérõl: a megzavarodott klímáról ne is beszéljünk. Külsõ és belsõ szennyezõdés következményei az egész vonalon és ami azokat a felszínen elfödi: a színes-tv képernyõjén jól mutató reklám-boldogság. A Jézus per lényege abban áll, hogy Jézus tényleg engedett-e a korrupciónak és végrehajtotta-e azokat a törvényellenes csodagyógyításokat és csodatetteket, amelyeket az õ egyszeri, rendkívüli és kivételes Istenfiúi léte bizonyítékául a kanonizált Evangéliumi szövegek "rákentek"? Mert hogyha végrehajtotta volna, a szükséges személyi értelmezések nélküli csoda-gyógyításokat, a vihar lecsendesítését, a vízen járást és a négy napos halott feltámasztását, akkor õ maga tette hiábavalóvá a keresztáldozatát. Akkor, õ maga tette lehetetlenné - Amiként késõbb, a vallásos mesék mákonyában ez lehetetlenné is vált! - a kereszt-áldozata értelmének: az egyéni megváltódásnak a megvalósítását. Megváltói tevékenysége megkezdésekor Jézus vonakodik mind a csodatételek végrehajtásától, mind a gyógyításoktól. Ha nem tudta volna már azelõtt, akkor a keresztelkedését követõ negyven napos böjt alatti meditációja közben végérvényesen megszilárdult benne az a tudat, hogy a csodatételek végrehajtása, törvényellenes és megváltás-ellenes, mivel nem más int külsõ beavatkozás a sors logikájába és ezáltal, a csodálkozó ember spirituális fejlõdésének a rendjébe. Az ördög háromszori kísértésének való ellenállás a negyven napos pusztai böjt után, éppen arról szól, hogy a személyi képességek gyakorlása révén végrehajtott csodatétel erõszakos tett a sors-törvények ellen, és ezt még inkább tudnia kell annak, aki eljutott annak a felismerésig, hogy „Mielõtt Ábrahám volt, Én vagyok”. Arról nem is beszélve, hogy a szellemi kábultak, az öncélú élvezet-sóvárgók és a kényelem szerelmesei, akárcsak ezeknek az ellentétei: a spirituális és kauzális felelõsségvállalást a külsõ tevékenységgel, aggódó nyüzsgéssel pótolni akaró személyek, évtizedekkel és évszázadokkal zuhannak vissza az emberiség spirituális fejlõdésének, az útján. A csodalátók és a csoda-várók semmit nem fejlõdnek szellemileg: Sõt: visszafejlõdnek, mivel visszaélnek: vissza felé élnek. Az anyai ágon örökölt negatív késztetések, illetve a feloldandó és kiegyenlítendõ karmikus programok felfedezésekor, sokat kísértett az a „tisztelettelen” gondolat, hogy Jézusnak a különleges képességek közösségi gyakorlására vonatkozó elsõ kísértése, aminek õ, az elején még ellenállt, és amin elsõ hallásra még felháborodott, egyenesen az édesanyjától: Szûz Máriától érkezet a Kánai mennyegzõ mulatós hangulatában. Le is gorombította a különleges fiatalember nyomban szegény édesanyját, az anyai hiusággal keveredõ humanista jóakaratban gyökerezõ ötlete miatt, de késõbb meg gondolta magát, és eleget tett ennek az egyszerû jó-akartból eredõ anyai felkérésnek. Még a kanonizált evangéliumi szövegek tanúsága szerint is, ugyanez a kezdeti vonakodás, elhárítási szándék jelentkezik Jézusban majdnem minden csoda gyógyítását megelõzõen, ahhoz, hogy utána mégis bele menjen a csoda-gyógyítás szentségtelen aktusába és ezáltal a maga ellen fordítsa a könyörtelen sors-erõket. Hát volt is szegénynek, amiért a rejtett becsvágyból eredõ, hiuság-szilárdító varázslói tettei és halott-feltámasztó cselekedetei után, véres vezeklésképpen, a kiengesztelõ kiegyenlítõdés reményében, Júdással elárultassa és a templomi katonákkal elfogassa magát, hogy királyi köpenyt és töviskoronát szerezve, megkorbácsoltassa, majd a tömeggel leköpesse http://kozmaszilard.hu




magát a Golgota felé vezetõ útján. A kereszthalált vállaló Jézus rendkívüli (Bolond-) bátorsága éppen abban áll, hogy miután belátta, hogy a kikerülhetetlen következménye van annak, hogy a negyven napos meditációban eldöntött szándéka ellenére is hagyta magát belesodorni a természetellenes csodatett-mûvelés és a sorsellenes mágikus gyógyítások felelõsség-fosztó örvényélésébe (Türelmetlensége miatt? Engedékenysége miatt? Egyéni gõgje miatt? - „Kígyófajzatok, meddig kell még közöttetek az idõmet töltenem?”) és felismerve azt, hogy a hatás visszahatás (a Karma!) törvényének („Az Atya akaratának!”) - menthetetlenül alá kell vetnie magát, ezt a spirituális csõdjét sikerült dicsõséggé váltóztatnia. Felmérhetetlen bátorság kellett ahhoz, hogy ahelyett, hogy a tanítást abba hagyva, a várt visszahatások elszenvedésének az idõszakára a nyilvános szereplésektõl visszahúzódva, újra elmenjen magányos remetének. Ahhoz, hogy ahelyett, hogy kacifántos elméleteket és hamis magyarázatokat gyártott volna a rázúduló szerencsétlenségek magyarázatára, a megváltás elõfeltételének a szimbólumává: az önfeláldozás szabad tettévé változtassa a kikerülhetetlen sors-következményeket és egyenesen szembe merjen fordulni a csodatettek következményével. Nem rejtõzködött és nem bujdosott el a felelõtlen tettei tragikus végzetének: a csoda mûvelés által, a csodalátványban részesített személyek öntudata kifejlõdése meggátlása miatti következmények elõl, hanem a vezeklés és a kiengesztelõdés legkegyetlenebb formáját vállalta. Vállalta - Mert tudta, hogy miért, miféle kozmikus tettel egybe kötött személyi megtisztulás céljából kell a megalázatást vállalnia! - a bódulat-növelõ táltosi személyének a nyilvános meggyalázását, a kicsúfolást, a megkorbácsoltatást, a szembe köpését, megszégyenítését. Ha tévedett - És a történések arra utaltak, hogy nagyot tévedett! -, ezt nyíltan felvállalta és nem rejtõzött el. Legjobb bizonyíték, hogy miután az éberségvesztésben elkövetett csodatettek miatti bûnhõdést felvállalta, a mágikus képességeit és misztikus ismereteit nem használta fel arra, hogy a visszahatás tõrvénye erejét hatástalanítsa, vagy legalább tompítsa, sõt: e végzetes vissza-hatásoknak a Sanhedrin, majd Pilátus provokálása által, tudatosan és bátor alázattal elébe ment. Ezzel Jézus minden hiuságból eredõ vétkéért felvállalta a felelõsséget és semmit nem hagyott kiegyenlítetlenül. Kereszthalálával sikerült a személyi gyengeségei által okozott sors-csõdjét, az emberi felelõsségvállalási szükségének az örök figyelmeztetõ jelévé: isteni diadallá változtatnia. Ilyet csak az a Bolond tehet, aki tudja, nem csak azt, hogy általában nem lehet megnyerni az életet, de azt is, hogy a különleges képességek gyakorlása által megnyerhetõ élet lehetõségével másokat ámítani, még az övéhez hasonló küldetésvállalásból származó gyógyítói - csodatevõi képességek birtokában is törvénytelen. Az evangéliumi szimbólumokat szó szerint venni, ugyanannyit tesz mint Noét elképzelni, amint, ahelyett, hogy spirituális tanítóként, az égbolton álló állatöv metafizikai szimbólumainak a tudományát mentené meg az emberiség számára, okulárés tudósként, párosával, hatalmas ketrecekbe, dobozokba és egy-egy gyufás skatulyába, orvosság-tégelybe és befõttes üvegekbe gyûjtögeti a déli és az északi féltekén élõ ragadozókat és növényevõket, a bacilusokat és a vírusokat. – Mivelhogy az utóbbiak is hozza tartoznak a teremtés rendjéhez és a megváltás megvalósulásához. Számos olyan hiteles személy által írt tanulmány és könyv jelent és jelenik meg, amely a Jézusnak a fizikai értelemben vett feltámadását fölöslegesen megkérdõjelezi. De legalábbis azt vallja, hogy a fizikai feltámadás mellett szóló racionális érvek és „misztikus bizonyítékok” száma és hitelessége - Például a kanonizált Evangéliumi szövegnek az egymásnak és önmaguknak is ellentmondó bizonyítékai. - nem haladják meg a testi feltámadás lehetõségét és teológiai értelmét cáfoló, azt megkérdõjelezõ természet-tudományos és teológiai(!) ellenérvek számát. Holott, a fizikai feltámadására való bizonyítékok teljesen feleslegesek, miután hiteles szerzõk által leírt könyvek jelennek meg és dokumentum-filmek készülnek azon személyek sokaságáról, akik hosszas klinikai halálból feltámadtak és azt követõen évekig, sõt, évtizedekig éltek. Igen ám, de az õk feltámadása nem egyenértékû a Jézus feltámadásával, mondják a teológusok, mivel az õ feltámadása teljesen más volt, nem ilyen, bárki által véletlenszerûen elérhetõ módon „közönséges” feltámadás. Nocsak! Akkor milyen? Hát annál sokkal kacifántosabb… Az, hogy bizonyos, az õt ismerõ és a tragikus eseményt látó, vagy arról halló személyek annyira kívánták meg nem történtnek és visszafordíthatónak tudni a golgotai aktust és õt életben látni, hogy vágytestükkel Lelki szemeikkel! - a Jézus személyére ráhangolódva, a még fel nem oszlott étertestében, majd a pszichikus- és a mentális testében is láthatták még a személyét, még nem bizonyíték arra, hogy a halála után Jézus fizikai személyként visszatért volna (reinkarnálódott) a természeti világba, mint ahogy az egyházatyák és misztikus szektavezérek igyekeznek elhitetni ma is a híveikkel. Másfelõl, minden õskultúrában tudták és Tibetben ma is tudják még, hogy négy nap az éter testnek és negyven nap az individuális tudattal impregnált mentális- testet és az ideatestet kehelyként magában tartó pszichikai testnek a feloszlási ideje és ebben az idõszakban a halott lelke megidézhetõ. A szellem-látás ugyanis, az energetikai információkat hordozó mágneses mezõkkel egybefonódó tárgyak világában támolygó vallásos híveknek és médiumoknak, a meggyõzõdésük erõsítését, mikor tudományos bizonyítékokkal, mikor csodákkal és véletlenekkel alátámasztó idézõ-erejû képzeletének a következménye. És ezzel még nem is lenne semmi baj. A baj azzal van, hogy ami ennyire érdekes, az metafizikailag egyáltalán nem lényeges. A lényeges ugyanis az egyetemes megváltásnak a Jézus által tanított és ez egyes emberre vonatkoztatott egyszerû és világos tana, és nem a tanító halál utáni, mindössze negyven napig tartó feltámadásnak, az éberség-veszejtõ vallásos mitológiája, blikkfangos hókuszpókusza! Ezzel, a misztikus mesének az elhitetésével és fenntartásával, az egyház nagyobb vétket követett el az emberiséggel szemben, mint az inkvizíciója, a boszorkányés tudóségetéseivel. Emiatt a misztifikáció miatt, nem értette senki a megváltás lényegét, és emiatt van még ma is tele a világ mindenféle csoda-gyógyítói és más, életnyerést biztosító rendkívüli képességek kifejlesztési lehetõségét hirdetõ iskolával és csodabogárral, akiknek a szájtátik számára izgalmas, a szabad- gondolkozók számára nevetséges tevékenysége, ellehetetlenít minden olyan kísérletet, amely a megváltás tökegyszerû logikáját kísérli meg megértetni az emberekkel. A testi szenvedés által okozott több órás halotti állapotból való szilárd (konkrét) testi feltámadása (figyelem: nem a http://kozmaszilard.hu




lehetõsége!) azoknak a vallás gyártó manipulátoroknak a találmánya, akik jól tudják, hogy a spirituális ismeretekkel nem rendelkezõ személyeknek azt is elhiszik, hogy az ember esetében is lehetséges a szûznemzés, mint az egyes hüllõk: a kígyók és a gyíkok esetében. Õk nem hiszik, de állítják és bizonyítgatják, hogy a Názáreti Jézus, mástól eltérõen, a békegalamb-szentlélektõl fogant, holott a szent spiritus nem egy „isteni személy” hanem a teremtés és a megváltás õslogikája, és azt, hogy hiába volt Jézusnak számtalan testvére, Szûz Mária nem csak Jézus születése elõtt, de azután sem szeretkezett a hivatalos férjével, Józseffel. Nem tudják, hogy a Szûz megnevezésnek teljesen más, a biológia törvényeknek nem ellentmondó, de az így misztifikáló egyház dogmáit cáfoló, spirituális jelentése van. Szûz Mária nem csak hogy a Szûz jegyében született (A föld precessziós mozgása következében, augusztus közepe, a Mária születésnapja, a Szûz jegyébe esett.), hanem, a veleszületett zavarhatatlan természetének és fõpapi beavatottságának köszönhetõen, megtestesítette a Szûz csillagkép spirituális õsideáját. A Mária- motívum tehát, a kultusz szellemét, vagyis az emberi õsképet: a rendeltetés-tudatot hivatott éleszteni és fenntartani. A Szûz eredetileg nem a munka, a robot és a gyógyítás napjegye volt, ahogy a klasszikus asztrológia ma tartja, hanem kultuszé. Azé, a gazdasági céloktól független, tudatosan átélt cselekvésekké, amelyet azzal a céllal fejt ki az ember, hogy e tette ne csak intellektusán, hanem érzelmi és az éter-testén keresztül is emlékeztesse õt az isteni származására és küldetésére: a teremtõi és a megváltás-végrehajtói minõségére és rendeltetésére. Ez az érdek nélküli cselevés, az élet megnyerésének a káprázatát nélkülözõ munkálkodás, a Szûz spirituális értelme és jelentése. Ez a keresztény Mária-mítosz lényege. Semmi köze nincs a spirituális Szûz-õsideának tehát a biológiai szüzességhez! A feltámadás motívuma nem csak a Jézus tevékenységéhez alapul szolgáló, kabbalista beavatási rendszerekben szerepel, hanem minden archaikus kultusz (vallás, misztikus tudomány, vagy más, a közösségi és az egyéni életformákat a természeti világfolyamatokkal egybekapcsolni hivatott) beavatási rendszerben. Csak azok gyúrhattak ilyen történetet, akik gazdasági-hatalmi törekvéseik érdekében el akarták kábítani, és be akarták ugratni a felelõsség nélküli és a fejlõdés érdekében tett erõfeszítések nélküli megváltás lehetõségének a mitikus képzeletvilágába az alattvalóikat. Különbséget kell tenni Jézusnak a megváltásra vonatkozó tanításai között és Tarzusi Pálnak a tanítás-értelmezései között. Pál mindössze belátta, hogy Jézus tanítása logikusabb a jeruzsálemi papok és a farizeusok ködös dogmarendszerénél. De maga is rendszer-hívõ lévén, a Damaszkuszi pálfordulása után, a világos jézusi tanokat a vallásos doktrínák szintjére züllesztve, még fanatikusabban szervezte meg az õskeresztény közösségeket, mint amilyen hévvel üldözte és hurcoltatta a megvilágosodása elõtt a Jézus - tanítványokat. Annak ellenére, hogy õ írta meg a Szeretet-himnuszát, mivel a karma meghaladáshoz sem az intellektuális megismerés, sem a mûvészi kifejezés nem elég, Pál nem tudta meghaladni a vallásos, tudományos, vagy filozófiai rendszerekben való hitet eredményezõ mentális erõszakoskodás programját, és a visszahatás törvénye hatására, Rómában lefejezték. Hit-axiómaként elfogadni Pálnak a Jézus fizikai feltámadására vonatkozó kijelentését, miszerint, ha Jézus nem támadt fel, semmit nem ér a hitünk, annyit jelent, mint elhinni azt a képtelenséget, hogy Noé tényleg minden vízben élni képtelen állatot és mikroorganizmust egymástól jól elszigetelt ketrecekben és terráriumokban, dobozokban, tégelyekben, begyûjtött a bárkájába. Hogy Szûz Mária úgy foganta meg Jézust, hogy megfürdött a Józsefnek, vagy más férfinak a fürdõ vizébe. De ami ezeknél ezerszer fontosabb: az a „keresztény” tétel, hogy Jézus megváltott minket a bûneinktõl azáltal, hogy helyettünk szenvedett - holott saját gyengeségei miatt szenvedett – egyenesen az emberiséggel szemben elkövetett, megváltás-ellenes merénylet. Lehetséges ugyan, hogy a mi apokaliptikus megvilágosodásunk érdekében is szenvedett, de helyettünk semmiképpen nem. Nem lehet mások helyett szenvedni, ugyanúgy, ahogy nem lehet átvenni másoktól a személyi fejlõdésért tett erõfeszítéseket és az egyetemes kiegyenlítõdést szolgáló személyi sorsfeladatokat sem. Átvenni valakinek a személyis sorsfeladatát átvenni az õ szüleitõl örökölt spirituális megismerési, fejlõdési és kiegyenlítõdési életprogramját - annyit jelentene, mind megfosztani azt a személyt az õ szellemi fejlõdése feltételétõl és lehetõségétõl. Ez, a személyi tapasztalástól való megfosztás sokkal károsabb lenne, mint elszívni elõle azt a levegõt, ami a fizikai élethez: a tapasztalási lehetõségéhez szükséges. Lehetni lehetséges ugyan, de az én fejlõdésem szempontjából teljesen értelmetlen az, hogy egy Jézus nevû spirituális erõ-központ az én anyámtól örökölt, rejtett szexuális sóvárgásokból és azok elfojtásából eredõ agresszivitásomtól és az abból származó hólyag-érzékenységemtõl megszabadítson, csak azért mert hozzá imádkozok ennek érdekében. De az igenis lehetséges, hogy miután ezt a szexuális gyökerû agresszivitást magamban felfedezzem és a tudatosítás segítségével feloldva - más veszélyes tulajdonságom feloldásával és meghaladásával együtt – a spontán agresszív késtetésektõl megszabaduljak és ilyen módón újjászületve, valamikor a hólyag-irritációktól is megszabaduljak. Lehetséges tehát a testi feltámadás, vagyis az, hogy a belsõ törekvéseim révén, nem csak lelkemben, hanem testemben is megújhodva feltámadjak. – Ez az egyéni keresztvállalás szükségére való Jézusi figyelmeztetés jelentése. Mi, az anyáinknak a fogantatásunk elõtti, lelki és spirituális állapotának megfelelõen könnyebb, vagy nehezebb kiegyenlítõdési - megváltási szellemi hagyatékával születünk a világra, amit nem is lenne olyan nehéz végrehajtani, ha pontosan tudhatnánk, hogy mi is ez a feladat. De mivel a nagy többség nem tudja, még rá tesz tíz, tizenöt – húsz lapáttal és nyög a terhétõl élete végére. Aki felébred, az felvállalja életfeladatait és elszántan fejlõdik, lehet, hogy boldog lesz már életében. Akik kényelmes életet biztosító jó képességekkel születtek a világra és jó családi körülményeket, soha nem ébred fel, és élete végére az utolsók között végzi. Jézus nem rántott, nem fõtt, vagy nyers halat, nem is sóban pácolt heringet osztott ki az ötezer lelket számláló „éhezõ” tömegnek, hanem a Neptunusz által uralt Halak korszakának a jelentésérõl beszélt. Csodatettei és csoda-gyógyításai miatt ámuldozni, vagy a kereszthalála miatt érzelegni és továbbra is e hõstettei miatt imádni õt, nem jelent mást, mint továbbra is érintetlenül hagyni a Jézus tanának a lényegét: az egyetemes léttudat és az éberség kialakulásához elengedhetetlenül szükséges, személyi felelõsség vállalásának az igényét. Attól a tudattól, hogy minden egyes ember személyesen és http://kozmaszilard.hu




közvetlenül, vagyis másokra és másra (élettársára, szüleire, államára, és a tükörkép-ellenségekre) átháríthatatlanul és végzetesen-személyesen felelõs, nem csak a természeti környezete épségéért, vagyis a szavaiért és a tetteiért, hanem a saját egészségéért és saját sorsáért is. Mindenki felelõs tehát azokért az öncélú élvezet-és kényelemvágyakban és a sors-hárítási reflexekben gyökerezõ, zavaros sors-képzetekért, amelyekkel szennyezi a saját életét és a környezete szellem-világát, mint ahogy felelõtlen gazdaságtudományos kábulatában rombolja és irgalmatlanul zavarja-szennyezi a természetet. „Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert kielégítetnek.” - Jézus nem holmi politikai, vagy vallásos üldöztetésre, vagy pláne politikai és gazdasági kielégítetés, esetleg vallásos vigasztalódás következtében létrejövõ boldogságra gondolt. Nem, szó sem lehet, holmi elszenvedett veszteségek utáni keserû beletörõdésrõl, hiszen õ a legfõbb kiegyenlítõdés logikája szerint boldogság elérési lehetõségérõl tanított. A kiegyenlítõdési és az újrateremtõdési képesség elérésibe lehetõségének a jó hírét hirdette. Annak a kiegyenlítõdési és újra teremtõdési - feltámadási képességnek az elérési lehetõségét, amely belülrõl biztosítja az egészséget, nem a természet kizsákmányolásából származó biztosítási összegekkel. - Én vagyok a Bolond-jelölt, aki szamárságnak, sõt: az egyéni jogaim megsértésének tartom a kötelezõ állami betegségbiztosítást. Néhány napos böjt után, negyvennyolc évesen, felültem a sebváltós kerékpáromra, amellyel a szenvedélyes lelkemnek megfelelõ sebességgel hajtottam a hetvenöt kilométerre fekvõ Körvárra és anélkül, hogy út közben, vagy a megérkezéskor táplálkoztam volna, racionális elõadást tartottam a hallgatóimnak arról, hogy „Sok a meghívott és kevés a kiválasztott” és arról, hogy „Aki feláldozza életét, megnyeri azt.” Hét évre rá olyan négy gyermekes apa és aktív karate mester voltam, aki a székelyföldi hideg tavakban úszkált egyik parttól a másikig, keresztben és átlósan, miközben megszabadult egy kilenc milliméteres vesekõtõl. És mivel Istenhidegében nem volt igény a metafizikai – asztrológiai elõadásokra, és a Bolond-képekkel sem volt nagy sikerem, könyvekben is megírtam, hogy „A keressétek az igazságot és az igazság fel fog szabadítani.” és, azt, hogy „Keressétek Isten országát és a többit megkapjátok ráadásként.” A kereszt és a Jézus tudatosan kiprovokált személyi meggyaláztatás nem más, mint a csodatevõi képességnek a tudatos kerékbetörése, eldobása, elengedése. Sõt: Jézus a „Minden másképp van, mind ahogy az okos fõpapok, a vámszedõk képzelik és ahogy ti hiszitek és gondoljátok, mivel az életnek teljesen más a célja és értelme mind hogy tömegtermeléssel és nyereséges üzletekkel megnyerjük azt.” - szerû bolond-tanításainak érvényesítése érdekében elsõsorban, az ego-védelmére alkalmas racionális logikából ûzött gúnyt azáltal, hogy a szabadulás érdekében nem használta a sors-kivédõ tudását, a csodatevõ mágikus képességeit. Pliátus épp, hogy a szájába nem rágja a felmentést jelentõ válaszokat a Jézushoz intézett kérdéseiben. Jézus nem csak, hogy kitér a felmentést adó logikus válaszadás elõl, hanem még személyében is megsérti a karma tõrvényérõl nem tudó helytartót és a halálos ítélet-hozatalra provokálja. És Pilátus még ezután is reménykedik a felmentése lehetõségében. Jézus, vagy Barnabás? Jézus élete fölött végül nem a fõpapok, nem Heródes és nem Pilátus ítélkezett, hanem a személytelen sorsot képviselõ nép, tehát nem a politikai, vagy a vallásos hatalom képviselõi. Jézust végül a mindenkori papi és a politikai vezetõk irányításával mûködtetett világi törvények alapján, az örök sors-védelmi apparátus által biztosított langyos, de kegyetlen korrupcióban tévelyegõ „népi akarat” ítélte el, aki a felelõsség-megosztó tömegbe verõdve, nem akarja meghallani a lelkiismerete hangját és ezért nem is képes a helyes ítéletre. Jézus tisztában volt a tömeg-ember természetével és erre alapozta az önmegváltási terve keresztülvitelét. A tömegember ma sem érti és nem is akarja érteni, hogy miféle „értelemre” akarta õt megtanítani a kegyelem-kérés helyett a keresztre feszülést választó Jézus. Pilátus nem hipokrita módon mosta meg a kezeit az ítélet után. Pilátus tudott valamit a megváltásról és kézmosásának a mindenkori nép okulását szolgáló teológiai értelme van, amit azóta sem értettek meg, sem a zsidók, sem az öngyilkos merénylõket nevelõ palesztinek. Messze elvetettem hát, az olyan család-kerülõ „istenfiúk” tanításait, mint az állítólag Buddhává lett Gautama, jól tudván, hogy amennyiben családtalan lett volna, a harminc éves Jézust nem engedték volna még csak be sem lépni a zsinagógába, nem, hogy ott szent szövegeket értelmezni. A Jézus szüzességérõl és bûntelenségérõl szóló mese éppen akkora egyházi hazugság, mint a szûznemzéssel való fogantatása. Az Izsákot meggyilkolni szándékozó Ábrahám vallásos fanatizmusán, fenn sem akadtam már, jól tudván, hogy nem létezik egy olyan kívülálló és „objektív” Isten, aki azt kérné bárkitõl is, ti., hogy az õ szeszélyes kívánságára gyilkolja le a gyermekét. Sõt: az életünk egyik legfõbb értelme a teremtésben való közvetlen és feltétlen részvétel és azért van annyi rákos betegség és azért van annyi virágpor- és fûpor allergia, mert a lelkiismeretünk hangja ellenére, a tudattalanunkban székelõ felelõsségtudat ellenére, fizikailag, lelkileg, mentálisan és ideálisan is szembeszegülünk a teremtéssel. Egy egész évszázada már, hogy a tudományos ideológia áldásával és intézményesen az anyaméhben gyilkolják a magzataikat a templomokban ájtatoskodó keresztény nõk, és mivel a nyugati civilizációban az isteni áldással spórolgató anyák tudattalanja telve van gyermek- és életellenes romboló programokkal (gyilkossági és öngyilkossági késztetéseket adó spirituális karmával), tudatosan, vagy öntudatlanul az erõs mágikus erõvel rendelkezõ anyák öntudatlanul a túlvilágra küldik a nehezen fogant magzataikat „spontán vetélés” formájában a védõoltásokkal szorgoskodó gyermekgyógyászok minden igyekezete ellenére. Magyarországon annyira nyíltan dühöng az általános gyermekellenes agresszivitás szelleme, hogy miután a spirált kivettettük a Júlia méhszájából, õ is bizonytalan lévén a kérdésben, az elõadásainkat hallgató személyek körén kívül esõ ismerõsöknek nem merte szóba hozni, hogy az Edua halála ellenére, mi várjuk az újabb gyermek megfoganását, mert egy jóakaró hölgyismerõsünk lehülyézett mindkettõnket, amikor Júlia megmondta ezt neki. Jézus áldozatát akkor értettem meg, amikor megértettem és elfogadtam a Bolond sors-tervemre vonatkozó áldozat koncepcióját. Akkor el tudtam fogadni végre azt a tényt is, hogy Edua is, akárcsak Jézus, elrendelten, csakis áldozat lehetet az egyetemes kiegyenlítõdési törvény logikája szerint. Hiába, hogy az egyik úgymond ártatlanul halt meg hirtelen, miközben a másiknak tudatosan és lépésrõl – lépésre kellett felvállalnia az áldozat szerepét. Edua az édesanyja és az édesapja családjában generációról - generációra felhalmozódott Isten- és sorsellenes http://kozmaszilard.hu




programokkal keveredõ, személyiség- és férfiasságellenes programoknak, valamint magzat és családellenes programokkal vegyülõ kaméleon programoknak volt a vészkiegyenlítõ, egyensúly- visszaállító áldozata. Olyan programoknak tehát, amilyenek az én sorsképletemben is jelen vannak több – kevesebb intenzitással. Jézus viszont a merkantil mediterrán hitrendszer és az egész emberiség vallásos, filozófiai és gazdasági korrupciója, a létrontás logikája szerint élõ emberiség tévképzet-rendszere ellenében hozott tudatos áldozatot. Amikor erre rájöttem, újból el tudtam fogadni a szeretetemet és ekkor vállaltam fel azt, hogy bármi történjék is, nekem, a családapai feladatköröm betöltésén kívül, semmi más dolgom nem lesz ezután, mint hogy azokkal az ébredni vágyó személyekkel való találkozást lehetõvé tegyem, akik a bennem felgyülemlett tudás megszabadító – oldó erejére várnak, hogy számukra az ébresztõ-megváltó horoszkópokat a legjobb tudásom szerint elkészítsem. Így semmiféle ellenállást nem váltott ki belõlem a gondolat, hogy haza kell költõzzek. Sõt: amint elfogadtam, egy belsõ, szabadulási érzés kezdett úrrá lenni rajtam. *

*

* Elõször akkor ébredtem rá a földi rációt meghaladó megváltói igazság létezésére, amikor az Edua halála utáni második hónapban Júlia, Verácskával haza utazott és én egyedül maradtam a Táltoslaki házban a halott gyermekünk szellemével. Júlia telefonon elmondta, hogy nem mehet el anyám helyett a Táblabírósági tárgyalásra. Ekkor, amikor már nem csak elméletben, hanem a szívem szerint is úgy kezdtem elfogadni Edua halálát is mind az isteni igazságnak a részét, és amikor ezzel együtt már semmi reményem nem maradt a földpernek a befolyásolására, akkor tehát, amikor rájöttem, hogy egy olyan magas logika szerint történnek az események, amit én egyelõre nem érthetek meg, és amit én nem befolyásolhatok, meditációban eltöltötte szívemet a boldog nyugalom érzése. Misztikusan fogalmazva: elöntött a Bolond nyugalma. Ekkor értettem meg, hogy létezik egy végsõ, minden földi és égi eseményt összegezõ és azokat egymással kiegyenlítõ egyetemes erõ és törekvés, és egyedül ez, az Isteni Igazság. És, hogy soha, semmi nem történik igazságtalanul, mert bármi is történik, bárhol a világon és az életben, ennek a mindenek fölött létezõ, összegezõ igazság-állapot megvalósulásának van alárendelve. Következésképp, ha ezt valaki megérti és elfogadja, mindennek a lényegi okát és célját megértheti. Így például, annak is célja és értelme kellett legyen, hogy Júlia nem beszélhetett a románul nem tudó, gyáva édesanyám helyett Erdélyben a táblabíróságon. Ettõl a felismeréstõl, egy olyan mennyei boldogságérzet költözött a szívembe és a tudatomba, amit azelõtt csak egyszer éreztem, amikor kezdõ koromban, az elsõ meditációk egyikében, véletlenül, az abszolút lét- és tudatállapotba kerültem. A különbség a kettõ között csak annyi volt, hogy az elsõ alkalommal egy automatikusan bekövetkezett misztikus élményben volt részem, ami csak arra volt jó, hogy bizalmat nyerjek a spirituális úton való továbbhaladáshoz, és arra, hogy ismert lévén már az állapot, másodszorra teljes tudatossággal és éberséggel a megváltotti igazság-állapotot átélhessem. Ez viszont még mindig csak érzés volt és nem a mindennapi tapasztalatban visszaigazolódott igazság, de a hitnek nevezett õstudás szerinti alapállás megtartásához elégségesnek bizonyult. Ezt követõen, csaknem öt hónapot kellett várnom, hogy az isteni igazságra vonatkozó sejtéseim a sorsom alakulásában is visszaigazolódjanak és így, a tisztuló személyi tudaton keresztül, az egyes ember számára is hozzáférhetõ, de mindenek fölött kiegyenlítõdõ isteni igazság erejében való hitet, újra és immár teljesen a magaménak tudjam. Az elsõ halvány jelre, hogy a mi életünkben, majdhogynem kézzelfoghatóan valami furcsa, kiegyenlítõdési játszma folyik, akkor lettem figyelmes, amikor Júlia visszajött és többek között elújságolta, hogy a Magyar nagykövetségen új szabályt vezettek be, és máról - holnapra nem dollárban kérték a vízum-pénzt, nem német márkában, mint azelõtt. Mivel nemsokára indult a vonatja Budapestre és nem volt sem ideje sem lelki ereje a Bukaresti valutásoknál a dollárt márkára váltani, személyes kihallgatást kért a Nagykövettõl, amit meg is kapott és annak elmagyarázta szorult helyzetét. A nagykövet azonnal intézkedett: az ablakos kisasszonyt utasította, hogy Júliának ellenérték nélkül, üssék be a vízumot az útlevelébe, azt töltsék ki és vigyék be hozzá aláírásra. - Jó, és mit írtak a befizetett pénzösszeghez? - Kérdem én hitetlenkedve. - Semmit. Pontosabban a semminek a jelét írtak a pénzösszeghez, tessék, nézd meg. - És csakugyan, a pénzösszeg ablakában egy olyan jel állt, amilyennel az üres halmazt ábrázolják a matematikában és amilyennek a Lilithet szokták ábrázolni egyes számítógépes asztrológiai programokban. - De ne izgulj, nincs semmi baj, amikor a hivatalnok nõ hisztizett, hogy nem bocsáthatnak ki így vízumot, a nagykövet azt mondta, hogy ezt bízza rá, nyomják be az útlevélbe a vízumot az õ felelõsségére. És biztos, hogy ez így jól van, mert a határon, amikor bejegyezték a vízummal járó határ-belépõ cédulámat, nem kötött belé a hivatalnok. Amint késõbb kiderült, az isteni igazság nem ebben az ingyen-vízumban nyilvánult meg. A igazság - a kiegyenlítõdés elve - úgy érvényesült, hogy a késõbbi hazaköltözésünk miatt, a vízumnak semmi hasznát nem vettük, tehát „normális” volt, hogy nem kellett érte fizetni. Ráadásul pontosan akkor érkezett meg a fõbérlõnkhöz, Johannához az elsõ hat hónapos villanyszámlánk, amely a téli rezsós melegítések fogyasztási számláját is tartalmazta. És az összeg éppen akkora volt, mind amekkora összeget "nyertünk" azáltal, hogy hirtelenül valutaváltást vezettek be a nagykövetségen. Ettõl a családi számla egyenlegtõl kezdve, azt kellett észlelnem, hogy bármennyi rendelésünk is jön össze egy adott idõben, a felgyûlt néhány tízezer forintot mindig oda kell adnom, valamilyen újabb felmerülõ számla kifizetésére és fordítva: hiába, hogy a postai megérkezésekor soha nem volt a családban tízezer forint a telefonszámlára - Hiszen sokat telefonálgatunk haza! - a határidõ napján, mindig sikerül kifizetni. A munkavállalási és a tartózkodás- hosszabbítási engedélyekhez szükséges újabb okmányok és illetékek kifizetése mellett, mindig csak annyi pénzünk volt, amennyi éppen elég volt néhány napra, de igazából nem szûkölködünk semmiben, és ha néha több gyûlt össze, azt nagyon hamar ki kell fizetnünk valami elõreláthatatlan hivatalos okmányra, fedezeti bankszámlára, vagy adóra. http://kozmaszilard.hu




Amikor intézkedni kezdtem afelõl, hogy a Magyarországi tartózkodásunkat törvényesítõ betéti társaság mûködését stagnáltassam addig, amíg a sorsunk jobbra fordul, illetve addig, amíg egy más, gazdaságilag kevésbé igényes tartózkodási fedezetet találunk mint a Betéti Társaság - Mert közben eldöntöttem, hogy a munkavállalási engedélyhez szükséges újabb román nyelvû hivatalos okiratokat nem fordítatok és nem hitelesíttetek. -, és elõkészületeket kezdtem tenni a hazaköltözés érdekében (Többek között, az otthoni lakásunkban lakó barátaimat is megkértem nagy bocsánatkérések közepette, hogy amennyiben lehetõségeik engedi, keressenek egy más albérletet a maguk számára.), megérkezett postán a több intézményi pecséttel és aláírással ellátott munkavállalási engedélyem. Hát ki érti ezt? Csakis a nyugodt Bolond-jelölt! Mert az a józan ember, akinek minden korábban beadott, különbözõ képesítéseirõl és az adott tevékenységre vonatkozó képességérõl szóló okiratát visszaadták azon a címen, hogy azok helyett hozzon egy olyat, amely a félhivatalos, régebbi elõadói kinevezését igazolja, ezt a csodát nem értheti meg. Én viszont értettem, hogy mindez azért történik így, mert az isteni igazság szellemét meglátva, és elfogadva, többé olyat nem leszek kénytelen megtenni, ami ellenkezik a lelkiismeretemmel, kauzális logikámmal. Másrészt azért, mert idõközben eldöntöttem, hogy sem az ambíciómmal, sem az ellenállásommal nem etetem többé a Világrendszer nevû Leviathánt. Amíg reményt, majd ambíciót fûztem hozza, nem engedett. Mihelyt felismertem az uraborosz jellegét és azt, hogy az egyetlen út, amely a sorsörvénybõl kivezet az, az, hogy magamért és családomért felelõs Bolondként, lehetõleg minél kevesebb érintkezési felületet tartsak fenn a pénzfaló rendszerrel, az automatikus módon, kiköpte az engedélyt. Amikor haza telefonáltam a barátomnak, hogy megkaptam a munkavállalási engedélyt, tehát ne izgassák magukat, amennyiben nem kaptak más albérletet, mert nem sürgõs a haza költõzésünk, kiderült, hogy már találtak egy albérletet, ráadásul a mi lakásunkhoz nagyon közel és a következõ hónap elsejére kiköltõznek. – Egyszerre mindkét irányba szabaddá vált tehát az út. Zavartalanul haza költõzhetnénk tehát, amennyiben ez valamilyen okból annyira szükséges és sürgõs lenne, de ugyanakkor, Júlia nélkül, ott is maradhatok… Mindkét irányba szabaddá váltam: szabaddá váltam a hazaköltözésre, illetve a Magyarországon maradásra vonatkozó döntés irányába is. Elértem a szabad választási lehetõséget, mivel megfogadtam, hogy többet nem fog érdekelni, hogy mennyi pénzt keresek, és ebben nem fogom hagyni megzavarni magam még a család miatti aggodalmaim által sem. Mert, bármi történjék is, bárhogy döntenék is, ezentúl az életem az értelmes sors-áldozat és a metafizikai felelõsségtudat szellemében, az isteni igazság szellemében folyik tovább. Ezért, úgy gondoltam, hogy egy jó-bolond rögeszmére is szükségem lesz. Eldöntöttem, hogy az a rögeszme lesz az én bolondságom, hogy mindenkivel nyíltan beszélek, hogy arról, amit tudok, minden teketória nélkül, bárki is kezdeményezne velem beszélgetést. Az általam tudott kauzális igazságot mondom, minden teketória nélkül, a népi rögeszmékre és a babonákra való tekintet nélkül, és minden óvatoskodás és kímélet nélkül. A másik rögeszmém az lesz, hogy én készítem a legjobb megváltó és persze: a legjobb „gyermekcsináló” horoszkópokat magyar nyelvterületen. Napok alatt egészen biztos lettem abban, hogy az isteni igazságot szolgáló bolond-boldogságom ereje minden hatósági, illetve gazdasági galibából kisegít engem. És ha nem segít ki egyszer, majd kisegít másodszor és ha nem segít ki másodszor, harmadszor egészen biztos, hogy kisegít. Erre a megváltotti állapotra, erre a logikus kölcsönhatások által irányított energia-térre kellett gondolnia Mózesnek és Jézusnak, amikor arra szólították fel az embert, hogy „Teljes szívével, teljes lelkével és teljes elméjével” bízzon a sorsa abszolút értelmében. Ez a gondolat határtalan nyugalommal töltötte el a szívemet és az elmémet. Ekkor gondoltam elõször arra is, hogy meg kell festenem ezt a belsõ biztonságot sugárzó Bolond képet. Az üdvözült, nyugodt állapotomat elõrevetítõ képemet. Mielõtt Júlia Verácskáért haza utazott volna és ezzel együtt én az öt hetes re metei magányba kerültem volna Táltoslakán, a gólya-váró beszélgetéseink alatt kiderült, hogy valójában nem azért kellett a szüleinktõl, egészen pontosan: az aggódó édesanyáinktól távol kerülnünk, mert a jósoló asztrológia gyakorlásának az elutasítása miatt vált gazdaságilag lehetetlenné az otthoni életünk, ahogy akkor hittem. Azért szûkültek be otthon az anyagi források, mert a Júlia édesanyjának, Mártának, a Júlia tudattalanjában a gonosz félelem csirákat elültetõ anyai aggódásai, sokkal mélyebbre hatóbbnak és ezért sokkal veszélyesebbnek bizonyultak, mind amennyire én képzeltem, olyannyira, hogy ezek képezték az Edua halálának egyik okát is. Kiderült, hogy a lánya boldogságáért aggódó anyai szív, azzal a szent jóslattal indította a házasság útjára gyermekét, amikor látta, hogy nem tudja azt meggyõzni arról, hogy vétesse el az elsõ magzatát (A ma tízedik éves nagyszerû Verácskánkat!), hogy „Meg fogod majd látni, ketté töröd az életedet, ha ezt most nem teszed meg.” A húsvét elõtti beszélgetések alatt, kiderült az is, hogy miután Verácska megszületett, anyósom gyõzködni kezdte Júliát, hogy az én tudtom nélkül tetessen egy spirált a méhébe. „Nehogy nekem (!) terhes maradj újból!” Júlia persze, nem tetetett az én tudtom nélkül spirált a méhébe. De, e mélyre ható démonikus anyai szavak olyan, évek múlva is vészesen ható, és éppen az anyjától örökölt magzatellenes és gyermekellenes programot aktiváltak a Júlia képlékeny tudattalanjában, hogy valahányszor Júlia, a Rákban a negatív Jupiterrel együtt álló, családi csalásra való önkéntelen késztetései hatására, más férfiak társaságába, esetleg karjaiba - ágyába vágyakozott, automatikusan és önkéntelenül támadni kezdte gondolatban az otthon, a család, illetve a tõlem született és a jövõben még születendõ gyermekeinek a képzeteit. Márpedig, amennyiben az anya, folyamatosan támadja képzeletben az anyaság és a gyermekek ideáját a család által kizárt kalandos élvezeti lehetõségek elvesztése miatti aggodalmában, annak nem csak az a következménye, hogy a gyermekei betegek lesznek, hogy olyan magzatot fogan, amelyet elvetél, vagy amely meg marad, de beteges lesz, vagy sérülten születik, hogy esetleg a létezõ gyermeke is meghal, hanem az is, hogy a család anyagi jövedelme (az anyagi áldás), lassan apadni kezd. Majd, ha nem hagyja abba az ellenkezést, egészen elapad, esetleg elvész valamilyen „szerencsétlen” körülmény hatására. Semmi baj, mondják a rendszer-mûködtetõ technokraták: az orvostudomány segítségével a megfogant magzatokat életben lehet tartani, az anyjukból kioperálni és inkubátorban felerõsíteni, az anyai mentális támadás miatt beálló szegénységet szociális hálókkal kivédeni, betegségeket gyógyítani. De én nem vagyok süket technokrata és nem akarok reggeltõl estig pénzt keresni és a nagy kereset után adózni, hanem kauzális szinten akarom megoldani a sorsproblémáimat! Nem azért támadtak tehát a http://kozmaszilard.hu




tûrési határt érintõ anyagi megélhetési gondjaink otthon, mert a székely értelmiségiek nem akartak spirituálisan felébredni és nem rendeltek horoszkópot, hanem azért mert az édesanyja által befolyásolt Júlia, a Verácska megszületése után, egyre agresszívebben szorongva az újabb magzatfoganás gondolatától, a családon kívüli szexuális vágy-képzeteivel keveredõ, magzat ellenes érzelmeivel és képzeteivel, mentálisan elzárta a megélhetést biztosító áldás-energiák áramlását a családba. Mihelyt megtudta, hogy Edua rosszul fogant, és ezért, ha õ nem fogadja úgy a magzatot mind áldást, akkor az életével játszik, azonnal abba hagyta az ellenállást, és én a következõ a napokban, máris huszonötezer forintot kaptam két horoszkópért elõlegbe. Amint változtatott Júlia az állapotához való negatív viszonyulásán, majdhogynem egyik napról a másikra kaptam a horoszkóp-rendeléseket és megszûntek az anyagi gondjaink, olyannyira, hogy végre pénzt küldhettem haza, majd sikerült egy új számítógépet is vásárolnom. Másfél hónap múlva már érte is haza tudtam utazni Istenhidegébe, hogy magammal vigyem Magyarországra. És azt követõen is volt pénzünk betéti társaság alapításra, albérletfizetésekre, telefonszerelésre, magas telefonszámlára és az én munkavállalási vízumom kifizetésére, sõt: a vízumért való Bukaresti utazásra, majd egy újabb hazautazásra Verácskáért. Másfél hónapra viszont, hogy Edua megszületett, vagyis, amint a közvetlen életveszélyen túl volt, a fiatal anyósom jól elültetett szavai újból kicsiráztak, és Júlia megint aggódni, sõt: titokban rettegni kezdett egy újabb magzatfoganás miatt, aminek a következménye nem csak az lett, hogy Edua meghalt. Ezt követõen az ott maradáshoz szükséges társadalmi jogosítványok megszerzése is egyre kilátástalanabbá vált és jövedelmembõl is csak a számlák kifizetésére futotta, amíg Júliában az újabb magzat meg nem fogant. Ahogy ez megtörtént, helyre billent az anyagi állapotunk is. De hiába fogant meg húsvét elõtt a magzat, mert az anyja által jól beoltott Júlia tudattalan érzés-és képzeletvilága annyira begörcsölt, hogy nem volt képes áldott állapotban maradni és, amint az anyja által elültetett démonok sugallatára megint aggódni kezdett a jövõ miatt, néhány héttel a haza érkezése után, vagyis, miután az anyjával itthon találkozott, elvetélte a magzatot. Ugyanabban az idõben azt kellett tapasztalnom Táltoslakán, hogy amint számlákat kifizettem, nem napokig, hanem hetekig nem volt, amibõl akárcsak ételt is vásároljak. Ezek a párhuzamos energia-apadási jelenség több alkalommal ismétlõdött meg késõbb, azt követõen is, hogy a második és a harmadik, szintén könnyen született és életben maradt gyermekeink a családba kerültek, azzal a különbséggel, hogy az anyagiak elapadását már nem a gyermekek halála elõzte meg, hanem azoknak - És rendszerint mindegyiknek! -, a figyelmeztetõ jellegû, veszedelmesen gyors és magas fokú lázasodása. A helyzet, egy - egy alkalommal annyira veszélyessé vált, hogy annak ellenére, hogy nem születtek korházban, a második, majd a harmadik lánykát is be kellett vinnem az Istenhidegei korház sürgõsségére. Semmi kétség nem maradt: amikor Annácskát vittem a korházba, Júlia, elengedte mentális görcseit a vészhelyzet hatására és azonnal meggyógyult a szintén lázas Verácska is. És, miután Orsolyát kényszerültem felvinni taxival a korházba és kétségbeesetten otthagytam, a vele egyszerre meghûlt nõvérei is felépültek a betegségbõl, és persze, a horoszkóprendelések is elindultak és a honoráriumok is rendre megérkeztek. Kétségbeejtõ volt látni, hogy az anyja aggodalmai által mindig felkavart lelkû Júlia nem képes kijózanodni, és az által lebetegíti a gyermekeinket és ugyanakkor le szegényíti a családot is és éppen azt idézi be, amit el szeretne kerülni az által, hogy rettegni kezd az anyja által kilátásba helyezett sötét jövõtõl: a több gyermek miatti szegénységtõl. Végül, amikor egy újabb aggódó anyai tanácsáradat következtében, a biciklizni tanuló Verácska felhasadt bokája sehogy sem akart begyógyulni és az anyai sorsát támadó Júlia is annyira elveszítette az életerejét, hogy éppen össze nem omlott, amikor a nyári táborunkba megérkezett. Nem volt mit tennem, kiutasítottam az anyósomat a lakásunkból és teljesen eltiltottam a családtól. Ezt követõen született meg a negyedik kislányunk és egy évvel a Júlia boldogságát féltõ, anyai befolyás nyomásától való megszabadulás után, megszûntek a családban a betegségek és végleg eltûnt a pénzhiány is. Sõt: rá egy évre, egy nem is a közvetlen baráti társaságunkhoz tartozó házaspártól, ajándékba kaptunk egy jól mûködõ családi-autót. Pontosan hét nyolc évvel az Edua halála után… Ki érti ezt? – Én, a nyugodt Bolond értem… Azt, hogy a Táltoslakán fogant magzatunk Istenhidegében elhalt és Júlia elvetélte, nem tudtam meg, csak az után, hogy a rám szakadt szegénységet égi irányításnak vélvén, haza költõztem. Lehet, ha a Táltoslaki koplaló magányomban tudom ezt meg, kétségbe estem volna. Így viszont az elsõ heti kényszer-böjtöm után, egészen jól viseltem az újabb, teljes böjttel egybekötött magyarországi remeteséget. Az is igaz viszont, hogy ismervén a foganás spirituális hátterét, vagyis azt, hogy Júlia be volt pániklova, amikor a magzat fogant, mivel a bevallása szerint „Pénznyelõ automatának látok minden gyermeket”, részben örültem, hogy nem egy Eduához hasonlóan, rosszul fogant magzat érlelõdik újra a méhében. És azt sem bántam már, hogy a másodszor is gyilkosnak bizonyuló magzat-ellenes anya-képzeleti támadások miatt, éppen olyan szegényen, mint egy évvel korábban, otthon találtam magam, mint hogyha semmi sem történt volna, azon kívül, hogy egy évvel korábban elutaztunk oda, ahol megszületett és meg is halt egy gyermekünk. De szerencsére más is történt, és én, a lét és az élet értelmét minden sejtemben felfogva, bizakodva néztem az otthoni jövõ elé és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy az asztrológusi tudásom hirdetése mellett, megtermékenyítsem Júliát, amely teremtõi-megváltói aktus megvalósulása nem is késlekedett. Annácska megfoganásával folytatódott és megerõsödött a tényleges spirituális megújhodásom, és ez, még úgy is karma-oldó, életadó erõnek bizonyult, ha a Júlia hasonló újjászületése még hét évig váratott magára. Õ ugyanis, csak akkor vált hajlandóvá felvállalni a horoszkópja X. házában található negatív Marsa által is jelzett, és a közösségi életterületeken tõle félelem nélküli viselkedést igénylõ harcos-anyai életfeladatit, amikor az akkor tíz hónapos, addig makkegészséges kislányunk is meghûlt és belázasodott a másik három után. És ezt, annak következtében, hogy Júlia képes volt kilenc hónapon át kerülni egy egyszerû sorsfeladatnak számító kis konfliktust, és támadni gondolatban egy hanyag hivatalnokot, ahelyett, hogy végre becsületesen ordítozott volna azzal, aki miatt, a Verácska után kapott pici állami segélyhez sem juthattunk hozza, majdhogynem egy évig. De amíg ide eljutottunk, ti., hogy Júlia bátorságot vegyen és a hanyag hivatalnok íróasztalára vágja a legmosolygósabb gyermekünknek: Napéknek a kakás pelenkáit, és ezt követõen végre eljuthassunk oda, amit Jézus úgy fejez ki a Tamás evangéliumában, hogy http://kozmaszilard.hu




„Csak amikor a kettõt egyé teszitek, akkor léphettek be a mennyek országába.”, még nagyon sok, újabb és újabb metafizikai felismerést hozó, családi, egyéni és közösségi örömet és szorongató érzést hozó, sikerben és kudarcban kellett részesülnöm az idõnként - Az anyai jó tanácsok hatására. -, a gyermekek és család nélküli boldogságról álmodozó Júliám mellett. Ezért, a legfontosabb felismerésem az egész asztrológusi munkámban éppen az, ami a Jézusi idézethez kötõdik és annak az ellentéte. Az ugyanis, hogy egy házastárs, bármennyire is ügyes, pénzkeresõ, vagy önmegváltó képességgel is rendelkezne, majdhogynem semmit nem ér vele, mert õ sem lehet boldog és egészséges mindaddig, amíg az élettársa nem válik éberré az által, hogy felismeri magában a Lilith hatásait és erõteljesen nem veszi fel azt az alapállást, amit Jézus óta úgy neveznek, hogy megváltás. *

*

* - Hozza édesanyja. – Bólogatott teljes meggyõzõdéssel Verácska a Táltoslaki tütü-bilikéjén ülve, valahányszor én valamiért beléptem a szobába, ahol õ rajzolt, énekelt, vagy a ceruzáival dobolt trónolása közben. - Tényleg hozza? Hát ez remek. És mit hoz neked édesanyja szívem? - Krumplikát, vajacskát, kenyérkét, tojáskát, hagymát és uborkát.” - Ez az õ ételslágere, mindig a krumplival az élen! -, ezek a Verácska igényei és ezek a mi gyermekeink rendkívüli igényei. Persze, nem mindig ezt a menüt hozta az édesanyja, nem is azonnal és nem is mindig az édesanyja, hanem én vittem be neki a sárgarépával, vagy céklával kevert reszelt almát a kenyérke, a tejecske és a tojáska helyett. De nem is ez a lényeg, hanem a Verácska meg nem rendíthetõ hite abban, hogy azt, amire neki szüksége van, megkapja, persze, többnyire az édesanyjától. És ez a hite nem azért erõs, mert bemagyaráztuk neki, mert elhitettük volna vele, mert erre rávezettük volna, vagy mert magától rájött, hogy ez mindig így történik. Másfél éves korában, volt úgy, hogy napokig csak fõtt krumplit és reszelt almát tudtunk adni neki, vajacska, tejecske, kenyérke és tojáska és mézecske helyett. És biztos vagyok abban, hogy most sem esne kétségbe, ha ahelyett, hogy enni adnánk, azt mondanánk neki, hogy most öltözzön fel mert el kell mennünk valahova és, majd csak azt követõen ehet. Kiskorában sem zsémbelt, ha éhes volt, hanem amikor a Táltoslaki udvarról behoztuk, az õ nyugodt módórában sorolni kezdte az általa ismert ételeket. A hit nem vallásos neveltetés, hanem létbizalom kérdése. Verácska, aki a félelmetesen ugató kutyákra is jókedvûen ránevetett két évesen, az isteni õsforrással tiszta kapcsolatban áll, onnan fakad a rendíthetetlen hite az egészségében és a normálisan folyó életben. „Bizony, mondom néktek, hogy addig, amíg olyanná nem váltok, mind ezek a kicsinyek, nem juttok be a mennyek országába.” A szüléstõl rettegõ, a növekvõ gyermekek jövõbeni anyagi ellátásától szorongó és ezért az isteni teremtõerõvel fogamzásgátló tablettákkal és más technikai eszközökkel tíz éven át szembeszegülõ, harminc éves kismamák gyermekei már csecsemõkoruktól türelmetlenek, hisztisek, depressziósak, és agresszívek. Nem olyan egészségesek és nem olyan természetesek mint amilyen egészségesek voltak a szabadon szült gyermekek Jézus korában. A gyermek-spóroló civilizációban és rend szerint már harminc éven felüli anyák által szült gyermekek, már nem lehetnének példák a létbizalomra, mivel az életnyerésben tíz évig szorgoskodó édesanyjuk tudattalan, vagy tudatos lét-görcsei hatására szorongnak, és emiatt nem tudnak bejutni a lelki szegények országába. A Bolond országába. Nekem viszont elérkezett az ideje annak, hogy a nyílt színen, vagy a lelki és szellemi világ rétegeiben folyó apokaliptikus világháborúból – Abból, amelyben mindenki a saját sorsa ellen és ez által mindenki mindenkiellen harcol. – kiléphessek. És ez részben meg is történt, mihelyt bizonyossá vált, hogy Júlia méhében a haza jövetelem után megfogant az újabb magzat, amelynek az elfogadására Júliát elõzetes veszekedések és elválással való fenyegetõzések árán rávettem. (A gyermekek vészes lázasodása után, amikor még ez sem volt elég számára ébresztõ jelzésnek, sajnos ez bizonyult a késõbbiek folyamán is a sors elleni támadásba lendült Júlia lelkét leállító eszköznek. Vészhelyzetben mindig kigyúlt és egy jó darabon világított a kauzális asztrológia logikáját lassan - lassan alkalmazni kezdõ Júlia ébersége is. Persze, ahhoz, hogy az elválás gondolatát a magam és az õ számára is reális lehetõségként két, vagy három évenként egyszer megemlítsem, igen nehéz és igen keserû élményeket, és igen sokáig kellett idéznie a családba. Igen sokáig és igen mélyen kellett szembeszegülnie a számára kényelmetlen és tõle erõfeszítést igénylõ sorshelyzetekkel szemben, igen rejtetten és sokáig kellett azokat és a sorsát támadnia. Hiszen ennek, a második élõ és egészséges gyermeknek a megszületése, amiben én már egészen biztos voltam, Júliának a spirituális elbizonytalanodását és ellenállását kellett volna megszüntetnie és az anyai önbizalmát helyreállítania. De, amint késõbb kiderült, még Annácska sem volt elég az anyai démonok elûzésére: az egoista boldogságféltési képzetei megszüntetésére. Az általa leginkább megkedvelt negyedik gyermeknek, Napéknek is be kellett erõsen lázasodnia, a többi után ahhoz, hogy teljesen észrevegye magát és az éberségvesztés luxusát magának többé meg ne engedje. Csak ekkor kezdett el vezekelni, holott éveken át, valósággal könyörögtem azért, hogy ezt megtegye. A tudattalan legmélyebb rétegeiben véghez vitt megbocsátás elõtt elkövetett vétkekért való feloldás-kérés: a spirituális és kauzális bûnbánat, a legelsõ és legfontosabb feltétele a személyi fejlõdésnek, a kiegyenlítõdési képességek elérésének. A bûnbánaton, vagyis a vétek belátásán és az önbocsánaton: a kauzális teremtés legfõbb igazságával és mindenek fölötti értelmével, a teremtés logikája szerinti sors-rendezéssel szembeni ellenszegülés megszüntetésén alapszik a boldog és egészséges élet. De csak, és csakis azután bocsáthatok meg magamnak bármit is, amit elkövettem, és ami az ellenszegülési késztetést kiváltotta, miután a hozzá kapcsolódó jelenségek ok-okozati rendszerét megértettem. Nem jelentett vigaszt, de tudomásul vettem, hogy az Edua halála nélkül, én sem kényszerültem volna a tudattalan szellemvilág legmélyebb rétegeiben rejlõ, Bolond-igazságnak a fanatikus keresésére, annak a csillapíthatatlan szomjazására és megismerésére. Az Edua halála után, kijózanodhattam a misztikus illúziókból és felfedezhettem a megváltás egyszerû, nyugalom-logikáját. A Táltoslaki böjtös magányomban mérföldes lépéseket kezdtem tenni http://kozmaszilard.hu




abba az irányba, amit a Verácska születésekor az életem céljául magamnak kitûztem: elérni a Bolonddá válást, vagyis a menyek országa nevû lét-állapotot úgy, hogy a legfontosabb életfeladatomat: a szülõi felelõsségemet fokozzam és növeljem, ahelyett, hogy elvetném azt, mint az üdvösség-mániájuk görcseitõl hibbant állapotba került, és korán elhalt szentek. Megértettem, hogy a Bolond sokkal hitelesebb személy mint a szent, és ugyanakkor egészen másképp józan mint a tudományosan gondolkozó ember. Õ egyszerre befelé és kifelé néz, és ezáltal mindent egybelátva, egylényegûnek tudja a lényét a teremtõvel és a képzeletét a Lilith által az abszolút állapotából kimozdított Atya-anya teremtõ és megváltó akaratával, az állandósult belsõ derûjében egyesíti. Ezért a Bolond semmire és senkire nem néz le, és senkire és semmire nem néz fel, semminek és senkinek nem hódol, semmit nem tisztel és semmit nem romból, semmiért nem aggódik, semmit nem bán meg és semmin sem sajnálkozik, hanem befelé is pajkosan kacsintgatva, a saját éberségén is jóízûen nevet. A józan gondolkozás ugyanis, megszûri a látott, hallott, szagolt, ízlelt és tapintott valóság-elemekre vonatkozó képzeteket, és csak akkor engedi be a tudatba, ha azt, amit észlel, a korább rögzített ismeretekkel összefüggésbe hozva értelmezhetõnek, a korább ismeret valóság-elemekkel egybekapcsolhatónak találja. Amennyiben nem ismeri fel az új információ személyi értékét, félredobja, és nem ereszti be a mélytudatba. Egy Amerikai legenda szerint, a bennszülöttek sokáig nem látták meg az óceáni láthatár felöl érkezõ Columbus hajóit, mivel azoknak a léte meghaladta a valóságról alkotott képzeteiket. Persze, ez csak metaforikus kifejezése annak, hogy az elméjük sokáig nem fogta fel, mi történik, és ezért, semmiféle válaszreakciót nem produkált. Az elme ugyanis, állandóan újra és újra felülvizsgálja és megerõsíti a már létrejött racionális összefüggéseket, a logikus kapcsolatokat, a korábban beépült információ-elemek között. Amennyiben egy új probléma megoldásához nem talál elég elemet a memória-raktáron és a személyes mûvelet-végrehajtási képességek között, végül is, a már létezõ elemekbõl konstruál egy pótrendszert, egy absztrakt konstrukciót, vagy felhagy a probléma megoldásának érdekében tett fáradozással és átadja azt az érzelmi szférának, vagy a fantáziának, az ébrenléti állapotban történõ ködös álmodozásnak. Mivel érzi-tudja, hogy ezáltal valamit kihagyott az egységes egészbõl és ezért nem tudja megoldani a problémát, a rutinos logikai mûveletvégzése zaklatottá (irritálttá) válik és téves (irracionális) kapcsolatokat hoz létre. Így hozza létre e fényt szolgáló képességünk a valós fény helyett a hamis információkból álló, szellemi sötétséget. Ekkor válik absztrakttá, sterillé, rombolóvá, irracionálissá, irreálissá, fantasztává, bõszültté, egzaltálttá, szeszélyessé, ellenségessé az ember. Ekkor kezd a külsõ, protekciózó, büntetõ és megbocsátó Atyában, és az annak megfelelõ ellentétekben: a külsõ ellenségekben képzelegni és ez által válik luciferi erõvé személyében az abszolút fény. Így keletkeznek az aurája legfinomabb rétegeiben, az utódoknak tovább örökített és azokban önkéntelen Isten- és sorsellenes késztetéseket szülõ szellemi programok. A megváltás-tudat, nem a zsenik fényvillogása és nem a mûvészek kozmikus geometria- és örvényélménye. Nem az érzelmektõl lobogtatott lelkek égetõ szeretete és nem is az objektív sors-elemek rendszer-logikája: nem az örvény és nem a tõrvény, és nem csak az õserõk és az õstörvények összhatása együttvéve, hanem ennél sokkal több! A Bolondébersége tehát, nem azonos az absztinens-józansággal, de az õ ébersége a pragmatikus józanságnak is ellentéte. A józanság mindössze a kábulat és a káprázat utáni kétségbeesett egyensúlykeresés erõltetett feszültsége. A józan tudatállapot mindössze a szédület ellentétes véglete és ezért még az uroborosz köréhez tartozik, vagyis az élet megnyerési lehetõségébe vetett tévképzetek rendszer-köréhez. Az éberség a teremtõi és a megváltói azonosságtudatból eredõ, külsõ és belsõ kiegyenlítési képességek tudatállapota, amely a lehetõ legtöbb felelõsséggel járó életfeladat felvállalása és elvégzése után jöhet létre a meditációt gyakorló személy lelkében. Az éberség csak és csakis a külsõ istenfüggõségbõl, illetve a Jézus-függõségbõl, a Jahve, Buddha, Krihsna és az Allah függõségbõl kijózanodott Bolondnak az egy-egész öntudati állapota. Az éberség a megváltó imagináció-tisztulás következménye, aminek a teljes gyógyulás: a test feltámadása a legbiztosabb külsõ jele. Az éberség a vallásos elemektõl megszabadult hitnek következménye. A Bolond az, akiben az abszolútum világ-szülõ mágikus szeretet-ereje végérvényesen kinyílt. Õ az, akinek a görcsmentessé vált lelkében, a Szeretetben oldott, minden káprázattól és kábulattól mentes - A kivételezettség, vagyis a szentség kábulatától is mentes! - isteni igazság szelleme gyökeret eresztett. Mint felelõsen teremtõ lény, részt vesz az élet-játszmákban, de a hosszú beavatás évei alatt szerzett öntudata érinthetetlenné érlelõdik az õssóvárgás és a hiú becsvágy befolyásával szemben. Õ az, aki tudja, hogy a Fekete Örvény általi befolyásolhatatlanság tudatállapota a mennyországba való bejutás elsõ feltétele. Hogy a mennyország nem hely, hanem állapot és következménye annak, amit a Lilith-mentes létezésre való sok éves törekvéssel, a görcsmentes éberséggel mindenki, aki nem agysérült, és az életfeladatait is maradéktalanul teljesíti, elérhet. Mert a Bolond végül, az a bolond ember, aki nem a földi feladatait, hanem az égi csábításait tagadja meg, anélkül, hogy a földi feladataiban elsüllyedne, mivel megértette, hogy miért boldogok a bátor szembenézõk, és miért az övék a mennyek országa. Olyan finom többlet-állapot jelenik meg a nyugodt Bolond személyében, ami egyesíti is, de ugyanakkor meghaladja a mágikus zsenialitást. Valami, ami egyszerre sejtelem és bizonyosság. Sejtelem arról, hogy lehetséges az a mindenek fölötti léterõ, aminek a hátterében mindaz a vétek, amit az ember a külsõ és a belsõ világában elkövet, megtörténhet. Valami, amitõl mindaz a borzalom, amit a világ rendszere õröl, minden vallásos áhítat és tudományos okoskodás ellenére, sõt, azok hatására, megtörténhet. Valami, ami nem robban fel még attól sem, hogy a tudós és a vallásos embernek még most, a végsõ idõkben sem bénul le az öncélú élvezet-vágya, az anyagi kényelem- és biztonságvágya: a megváltás elleni berendezkedési vágya. Valami, ami nagyvonalúan eltûrheti, hogy miután az élvezeti, a kényelmi és a biztonsági vágya kielégítése következtében, a komolykodó buta tudós megbetegszik, impotenssé és meddõvé válik, drága orvosságok és okos berendezések segítségével meggyógyíthassa magát és folytathassa a nyilvános létrontó tevékenységét. Létezik egy abszolút értelem, egy olyan spirituális erõ-tartalék, aminek a fedezetében végbemehetett az ózón-réteg kilyukasztása, aminek az alapján naponta megtörténhetnek a civilizáció bölcsõjében az öngyilkos merényletek, és szerte a világon a gyermek-rontások, miközben folyik az iparosok és a kereskedõk érdek-harca a teremtés rendeltetése ellen. Valami, aminek a hátterében folytathatják az ostoba és http://kozmaszilard.hu




kegyetlen állatkísérleteiket a tudósok, és tovább vallathatják a gének rejtélyét az egyetemes gyógyszer, az elixir megtalálása reményében, vagyis az isteni törvényeknek a kijátszási és legyõzési lehetõségének a reményében. Létezik a hetedik, vagy a tízedik mennyországban egy isteni tartalék, aminek az alapján a földön, ezen a picinyke létékszeren tovább folyhat boldogság-vágy erõszaka a sors-törvényekkel szemben és a teremtõi erõk hatásmechanizmusával szemben. Valami, aminek az aranyfedezete alatt zavartalanul folytatódhat a lélek-instruáló vírusokat és a belsõ halál-betegségeket legyõzni igyekvõ, tudományos csoda-terápiák elõállítása, a megváltás kényszerétõl való védekezési lehetõség reményében. Valami, amit a legnagyobb bolondság a földön, mivel ésszel indokolatlan öröm-érzet, abszolút létboldogság. Ebbõl a titkos erõforrásból táplálkozik a Bolond, ez a titkos erõforrás biztosítja számára, a mániáktól és minden lelki függõségtõl való mentességet. Ez, a nyugalom- és örömforrás biztosítja számára a Bábeltorony építések tragikus eredményein még csak el sem szomorodó, mágikus derût, a beavatkozási vágytól mentes nyugalmat, az ambíció- és közömbösségmentes szeretet másállapotát. Másfél ével azután, hogy a bumfordi Annácska, mint egy pezsgõsdugó, a reflexbõl a Júlia hasa alá nyomott tenyeremben landolt, kétségtelen jelét adva annak, hogy épen és egészségben megszületett, sikerült megfestenem az elsõ Bolond-képet. A majdnem hasonlóan született Orsolya születése után is készítettem egy olyan nõnemû Bolondot, aki Júliához volt hasonlatos és a szemfenekén csillogtak a pénzfogyasztó automata gépek. Mivel a harmadik az Isten igaza, nagy gonddal készítem a vázlatokat azt a babaarcú harmadik Bolond-képhez, amely immár a Júlia és az én arcvonásaim együttesét fogja viselni földi üdvözültségében. - Igen barátom, joggal élsz a gyanúperrel: egy kissé csúszott eszû személy által írt könyvnek a végére jutottál. De afelõl is biztosítlak, hogy senki nem lehet boldogabb nálam, mint amikor a homlokával máris a szívemig felérõ, csacsogó Verácskával és az ambíciós Annácskával Istenhidege fõterén vonulunk haza karate edzés után, és nincs nálam boldogabb férfi, mint amikor a két középsõ gyermek után iparkodó Napék is betör a szobámba valahányszor nyitva találja az ajtót, és elmondja fontosabbnál fontosabb lét-híreket. És lehet kacsalábon forgó palotád és lehetnek milliárdot érõ kötvényeid, betéteid, csilloghatnak hatalmad jeléül a vállapodon ezüst, arany, vagy akár gyémántcsillagok is, nem hiszem, boldogabb lehetnél mint én, amikor leülök közéjük valamelyik útba-esõ székre és örömükben átölelik a karomat, a derekamat, vagy ahol éppen érnek. Vagy amikor tévénézés közben „felmásznak rám” és huzigálják a hajamat, az orromat és a fülemet a szent megismerés szellemében. De fõként akkor, amikor a másfél éves Napék elcsórja az asztalra tett almámat és harci zsákmányával diadalittasan visítozva fut végig az elõszoba-folyosón. Hát ez a Mózes által megsejtett ígéret földje és ez Jézus által megálmodott királyság barátom, és ez a mennyek országa, amiért az ember fia vállalta a kereszthalált. Ez az Isten igéje. Istennek és Eduának legyen hála! Vége.

http://kozmaszilard.hu



XXII. A Bolond mennyországa

Recommend Documents