Ha már az oldalaknál tartunk: mit szól a választási eredményekhez?

A TARTALOMBÓL: Kézcsók Gyurcsánynak . . . . . . . . . . . . . . 2 Isten küldötte és a horogkeresztény. . . . . 3 Még négy nehéz év. . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Az igazi gyõzelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Lemondott a MIÉP szóvivõje, lázad. . . . 10 a tagság Csurka segget csinált a szájából . . . . . . . 11 A MIÉP szerint bojkottal állítható meg. 12 a szoclib gyõzelem Hosszú bosszú Orbán ellen . . . . . . . . . . 13 Nagypéntek sötét bugyrai . . . . . . . . . . . 15 Szabad-e bíznunk az OVB-ben?. . . . . . . 16 Schmuck – Dávid kalmárkodása . . . . . . 18 Titokzatos szépkorúak Dávid Ibolya . . . 19 oldalán Hogyan fojtogatná Kuncze Gyurcsányt? 21 A szocikról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Húsvét után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Választás és stratégia . . . . . . . . . . . . . . . 24 A lehetséges megszorítások listája . . . . . 25 „A magyar média kártékony”. . . . . . . . . 27 Fidesz-vereség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 A sátán neve: Viktor . . . . . . . . . . . . . . . 28 Egy vezér felnõttkora . . . . . . . . . . . . . . . 31 Lovas István levele Orbán Viktorhoz . . 32 Térdre, imára, polgárok! . . . . . . . . . . . . 34 Újabb csapda a Fidesznek . . . . . . . . . . . 35 Gyurcsányék lépései a bolsevizmus felé! 36

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Csakhogy most nyilvánosságra került egy másik fénykép. Ez a másik fénykép az április 9-i választási forduló éjszakáján készült. Tudják, mi van rajta? Gyurcsány Ferenc, amint áthalad a Köztársaság téri tömegen, és egy férfi áhítatosan kezet csókol neki. Gyurcsány sem számít a gesztusra. Ez biztos. Miként az is, hogy nincs meg benne az az esetlen báj, ami Orbán Viktorban a négy évvel ezel?tti képen. Gyurcsány császárként halad az ?t ünnepl? tömegben, kezét egyenesen, messzire kinyújtja, ekkor kapja el, s csókolja meg egy sapkás férfi. Akir?l azóta már az is kiderült, hogy kicsoda: Arató András, a kés? Kádár-kor lemezlovasa, mellékesen besúgó. Elég beszédes kép ez, túl sokat nem kell keresgélni szimbólumokért. A kádári spicli hálásan csókol kezet a kádári KISZ-führernek az egyszázalékos „gy?zelemért”. Forrás: Bayer Zsolt, Magyar Nemzet, 2006. április 21.

Kézcsók Fletónak. A kép az 1. forduló estéjén készült. Amiért Viktornál ölni tudtak volna, az Fletónál már simán elmegy. Ráadásul egy férfi csókol neki kezet. Ez ám a megtestesült neoliberalizmus!

Budapest – Forr a levegõ Fábry Sándor (52) körül. A népszerû showmant tegnap Dávid Ibolya (51), az MDF elnöke jelentette fel az ORTT-nél egy különleges locsolóvers miatt. A humorista a Blikknek adott kétrészes interjújában erre is reagál. Zöld erdõben jártam, kék ibolyát láttam, nem akart szavazni, le kéne savazni. Kinek címezte ezt a húsvéti versikét? Dávid Ibolya magára vette… Fábry Sándor: Félreértett az elnöknõ. Ez egy régi húsvéti versike, amelyet minden gyermek ismer. Én csak átköltöttem kicsit, Dávid Ibolya pedig magára vette. Azt tudom erre mondani: akár a saját pártja, túlértékeli magát. Nem fél attól, hogy a népszerû mûsora veszélybe kerülhet a politizálás miatt? Fábry: Az egész show-t úgy próbálom kialakítani, hogy baromi kevés politika van benne, egyedül ez a Gyurcsány-kép leköpése és a Gyurcsány-könyv eldobása lett felfújva. Ezeken kívül pedig szõrmentén politizálok. Éppen azért, mert nekem mindenkit szórakoztatnom kell. Ha már az oldalaknál tartunk: mit szól a választási eredményekhez? Fábry: Egy barátom küldött nekem egy kérdést. Ha nincs az 1989-es módszerváltás, akkor ki lenne ma Magyarország miniszterelnöke? Gyurcsány Ferenc. Így tudom ezt összefoglalni. Nem történt semmi? Ugrottunk tizenhét évet? Fábry: A jelek ezt mutatják. Ez pedig nem igazán legyezi az igazságérzetemet. Többször is elmondtam már, hogy én valójában baloldali vagyok, de ezeknek a fiúknak az égegyadta világon semmi közük ahhoz, amit képviselniük kellene. Annak idején természetesen mindenki KISZ-tag volt, én is az voltam, amíg ki nem rúgtak. Itt nem errõl van szó. De azokat, akik mindezt pénzért csinálták, nem szerették. Akkor ma miért szeretnék? A múltkor lementem Szegedre. Tudom, hogy négyszer annyiba került az autópálya, mint normális esetben, hogy az unokáink is fizetni fogják, de legalább megépült. Erre mi történt? Kifogyott a benzinem. Merthogy benzinkutat elfelejtettek építeni a vadonatúj út mellé. Kecskeméttõl a szerb határig nincs kút. Miért kell ezeket a lábszagú, posztorosz, 2

ócska, potyemkin technikát csinálni? Az embert persze hogy bõszíti, mert ezt csalásnak és galádságnak gondolom. Egész Magyarország ilyen? Fábry: Távolról sem. Jártam vidéki városokban, amelyek csodásan néznek ki, pedig szocialista a vezetésük. De hogy Budapesten Demszkyt nem dobják ki az ablakon, az csak ennek a birka népnek köszönhetõ. Négy év után a bejáratát sem ásták meg a metrónak, és még mindig arra hivatkoznak, hogy Orbánék megvétózták annak idején. Négy évig rinyált Demszky, hogy Orbánék megvonják a pénzt, majd amikor eltûntek, közölte, hogy kevesebb pénzt kapunk, mint eddig bármikor. Most a választások alatt ki van táblázva, hogy itt majd csatornacsere lesz, itt meg majd utat építünk. De ami a jelen, az a lóf...sz. Forrás: Csontos Róbert

jó ha figyelünk

– avagy Széchenyi igazsága az aljas és/vagy mûveletlen nemzetrõl – „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminõt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy mûveletlen.” Széchenyi István „Nem igaz, hogy a jó nem gyõzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szervezõdniük, mint a maffiának.” Kurt Vonnegut „Egy baja van a tulipánnak, hogy szegfû szaga van az Ibolyának!” – szól a választások elsõ fordulója után a dús képzeletû nép által az urbánus frazeológiába, a ma oly divatos kör-smsként beemelt népi bölcsesség. Miközben jókat derülünk, meg élcelõdünk a Fábry Sándor által csak „kalapmûvésznõként” aposztrofált, az igazságért mindig oly bátran és vehemensen kiálló pártelnök-asszony „kilóg a lóláb” típusú, esetlen politikai hinta-palintáján, aközben szép csendesen (vagy nem is annyira csendesen?) elveszítjük a választásokat.

(Ja! És csak így halkan, zárójelesen jegyzem meg, mindjárt itt az elején, hogy csodák csodája, az ország évek óta második legnépszerûbb politikusa – tudják kirõl beszélek ugye? – az erõfelmérõn saját körzetében 5% körüli eredménnyel mindösszesen csak a harmadik helyet szerezte meg. Hogy is van ez? És akkor õt miniszterelnöknek?) Az igazság odaát van! – mondják Scully és Mulder ügynökök. És milyen igazuk van! Mert mi is zajlott le itt a szemünk elõtt? Minden szinten, szinte minden! Amirõl persze megint csak utólag értesülünk. Mint arról is, hogy a láncszavazás kiderültével a komcsik már jó elõre szárazon tartották a puskaport, már hosszú hónapokkal ezelõtt készen álltak arra, hogy megvalósítsák az új, az immáron történelmi hagyományokkal is bíró tervet, az egykori kék cédulás választások nosztalgikus remakejét, a szavazók szervezett utaztatását. „Mónikám drága Mónikám, néked szól a hermónikám!” – danolászta egykoron Solymos Tóni. Hát igen. A mi drága Mónikánk már decemberben meghozta azt a rendeletet, szépen fû alatt, amire akkor valahogy nem is figyelt fel senki, és aminek köszönhetõen technikai jó ha figyelünk

értelemben gyakorlatilag bebiztosították magukat. Sõt! A jelek szerint túlnyerték magukat, valószínûleg õk maguk sem számítottak ekkora fölényre, vagy ahogyan azt Miska kancsó megfogalmazta: a biztonságos többségre. Nem tudom, felfigyeltek-e arra az apróságra, hogy ez a rendelkezés mennyire diszkriminatív. Ahogyan arra már néhány lapszámmal ezelõtt felhívtam a figyelmet, ez a rendelkezés jogtalan elõnyhöz juttatja az átjelentkezõ szavazópolgárokat azon honfitársaikhoz képest, akik maradnak az eredeti szavazókörben, ahol talán az elsõ fordulóban már el is dõlt a mandátum sorsa. Ez akkor még csak amolyan józan paraszti ésszel való tûnõdés volt számomra, hogy hát a logika meg a józanész minimum ilyen kérdéseket vet fel az emberben, azóta azonban az idõ engem igazolt. Mint a széles publikum is megtudhatta, ellenõrizni kellene, hogy ki honnan jött a második fordulóra szavazni, és ha olyan körzetbõl jött, ahol már az elsõ fordulóban eldõlt a mandátum sorsa, az illetõ nem szavazhat. Ha mégis voksol, azzal megsérti a választási törvényt, választási bûncselekményt követ el, amely három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ. (Lefogadom, hogy senkit sem fognak elkapni!) Jó lenne egyszer már egy olyan statisztikát is olvasni – amit eddig még egyetlen egyszer sem láttam! –, hogy a rendszerváltozást követõen a választások alkalmával hogyan alakult az ún. vándor-szavazók száma. Van egy olyan gyanúm, hogy elõször 2002-ben ugrott meg a számuk, mégpedig nagyságrendekkel. Az idei választások két fordulójára mintegy 105 ezer ember – az elsõ fordulóra 60 ezer, a másodikra 45 ezer szavazópolgár – jelezte, hogy nem a lakcímének megfelelõ szavazókörben fog mozogni. Az elsõ fordulóban mintegy 58 ezren nem is ott szavaztak. Nem tudom, érzik-e a Lamperth Mónika által megalkotott rendelkezés álságosságát és diszkriminatív, megkülönböztetõ jellegét? Az elõbbiekben felvázolt, az egyes szavazópolgárok között jogtalan különbségek kialakító rendelkezés más tekintetben is hátrányos különbségtételeket tesz. Míg a külföldön szavazó honfitársaink voksai szigorúan az eredeti lakóhelyük szerinti választókerület leadott szavazatai mellé kerülhetnek csak be, addig az átjelentkezettek gyakorlatilag tetszés szerint választhatnak, hogy melyik kerületben szeretnének élni állampolgári jogukkal, ami, még egyszer mondom, már nem is biztos, hogy jár nekik (lásd, ha az eredeti körzetben már eldõlt a mandátum sorsa). De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a vörös szegfûben utazó hazai bolgárkertészek új üdvöskéjéhez, a hamar rozsdásodásnak indult honi vasladyhez. Hogy is írja Tõke Péter, a Leleplezõ címû könyvújságba szánt cikkében? „Schmuck akkor ismertette, hogy egy jelentõs, mintegy 150 ezres, de hamarosan 200 ezresre bõvülõ egységes, jól karbantartott és támogatott lakossági csoportot vezet, s ezek olcsón megnyerhetõk a választásokra is. A mibe kerülnének kérdésre Schmuck azt a választ adta, hogy nekünk baráti áron olyan 60 millió körüli összegért elintézi. Azt is kifejtette, hogy ez a bérelhetõ kör minimum 3 %-ot hozhat a listás szavazásnál. (…) Mi van akkor, ha a Schmuck-ügy csak kitaláció, rágalom, szó sincs a Tisztelet Társasága besegítésérõl? Dávid Ibolyát nem hívhattam fel, hogy „elnökasszony remek volt, hasznosnak bizonyultak a schmuckista derék öregek“. Felhívtam magát Schmuck Andort-t és gratuláltam neki a gyõzelméhez azzal a megjegyzéssel, királynõcsináló lettél pajtás. A válasz meglepett: „Látod, hogy mûködik? Ti kihagytátok a felkínált lehetõséget. Hiába kilincseltem vele más pártoknál, nem vettek komolyan, az MDF vevõ 3

volt rá. Megkérdeztem, egy késõbbi alkalommal bérelhetõ-e a választói közössége? Igen – volt a válasz – ha jól megfizetik.” Tudják, olyan ez, mint a hollywoodi eksön múvikban az ördög ügyvédje, akihez, miután megnyerte a pert, odamegy a vesztes fél és megkérdezi tõle: – Ha most felfogadnám, hogy bizonyítsa be, mégis nekem volt igazam, meg tudná csinálni? Az pedig szemrebbenés nélküli póker arccal csak ennyit válaszol: – Természetesen. Ha jól megfizeti, igen! Gondoljunk csak bele! A mai kötélen táncoló globális médiavilágban valamilyen rejtélyes okokból kifolyólag, amikbe mi sajnos nem látunk bele, hogy-hogy nem mostanság mindenhol úgy alakulnak a választások végeredményei, hogy szinte azonos százalékkal végeznek a pártok és csak egészen minimális különbség dönt az egyik vagy a másik fél javára. Sokszor ezer, tízezer szavazatokban mérhetõ csak az eltérés a nyertes és a vesztes fél között egy ország esetében. Ez azért már több mint a véletlenek különös egybeesése, de legalábbis semmiképpen sem tûnik életszerûnek. Újabban szinte mindegyik országban – beleértve a nagyságos és fényességes Amerikai Egyesült Államokat is –, szinte ki van centizve mindkét oldal voksainak a száma. Élõ ember nincs, aki ezt elhiszi. Én legalábbis egész biztosan nem. És meg ne merjen szólalni nekem bárki is, hogy ez összeesküvés-elmélet! Valaki egyszer azt találta mondani nagyon bölcsen, hogy „az összeesküvés az nem elmélet, az már maga a gyakorlat!” No, szóval visszatérve a mi kis torzonborz, de legalábbis azt leszögezhetjük, hogy borzasztó választási rendszerünkhöz, 3%-nyi bármikor, bárhova mobilizálható és fõként megvásárolható szavazótábor óriási jelentõséggel bír. Nem egy hülyegyerek ez a kis Smuck! A Xénia-lázban még Kiss Péter kifutófiújaként sertepertélt és bizony nagyon úgy tûnik, hogy a koszon kívül más egyéb is ragadt rá. Igazi kalmár lelkületû emberré vált a mi kis Andorunk. Hiszen mit is tett õ tulajdonképpen? Semmi mást, csak azt, hogy annak adta oda a portékát – jelen esetben a 3%-nyi mozgósítható, megvásárolható szavazótábort – aki egyáltalán érdeklõdést mutatott iránta. Persze nincs kizárva – ha ez a szisztéma ilyen jól és hatékonyan mûködik –, négy év múlva, vagy esetleg a legközelebbi ügydöntõ népszavazáson, ha egyáltalán ki mernek írni ilyesmit – még nagyobb keletje lesz a megvásárolható szavazótábornak, gondolom Andor akkor majd kicsikét feljebb srófolja az árat. A demokráciát meg lehúzhatjuk a fajanszon. Jó reggelt! Ébresztõ Magyarország! Itt bizony megint palira vettek bennünket. Immáron a megélhetési politikus kategóriája mellett úgy tûnik, meg kell barátkoznunk a megélhetési szavazó kategóriával is. Nincs is mit csodálkoznunk ezen, hiszen a tömegesen megvásárolható és mobilizálható szavazók tökéletesen belesimulnak haspárti Magyarország, a bután kiskorú nép koncepciójába, amit a jelek szerint az egykori gátlástalan karrieristákból verbuválódott KISZ-vezérkar (lásd Gyurcsány, Kiss) akar mindenáron megvalósítani és állandósítani hazánkban. Tudom, velünk van a baj, túl becsületesek vagyunk. A tömeges utaztatást a szavazókörökbe, a kocsmaláncként elhíresült tömeges szavazatvásárlási technikát a mi kényes ízlésû polgári gyomrunk nem veszi be. Mi annál becsületesebbek vagyunk. Pedig 3%-nyi szavazó elsõ hallásra talán nem is tûnik olyan soknak. Csak akkor, ha visszaemlékszünk a Centrum Párt kétes hírû szereplésére. Idén nem volt szükség rájuk, nem is hallottunk róluk egy árva szót sem. A voksoláskor a fasorban sem voltak. A Harmadik Út is elvitt 2%-ot a jobboldali szavazatokból, de ezek után azt kell, mondjam, hogy ha hozta volna az 5%-ot, akkor sem biztos, hogy megalakulhatott volna a polgári kormány. Ezért olyan elkeserítõ a legnagyobb ellenzéki párt négyéves teljesítménye, vagy inkább annak hiánya, és az ölebmédia figyelemelterelõ, elaltató zsongása, zsongítása. Mert ne mondja nekem senki, hogy életszerû az, hogy egy párt a ciklusnak körülbelül a háromnegyed részéig – amikor gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki áll ve4

zetésre a népszerûségi mutatókban – 10%-okkal vezet, majd ez az elõny, hipp-hopp, egyik pillanatról a másikra elolvad, mintha soha nem is lett volna. Aztán a két forduló között már eljutunk odáig, hogy az egykori rendõr-attakok helyén, a Batthyány örökmécsesnél Degesz uram vigyorog bele a kamerába és maga is csodálkozva mondja, hogy bizony, ha valaki annak idején azt mondja, hogy egy ilyen rendezvényen fog részt venni (MSZP nagygyûlés!) ilyen emberekkel, hát… És még közösen elnosztalgiázgatnak arról, hogy annak idején itt ütötték õket a rendõrök. De az is jelzésértékû, amikor az egyik szocialista szimpatizáns arról beszél, hogy Franciscót az Isten küldte, míg ellenben a cigány mini-diktátor – legalább is Hajós András szerint – egy horogkeresztény. Mit lehet ehhez még hozzáfûzni? Semmit. Körülbelül százezer embert mozgattak a választások két fordulójában! Egy egész városnyi embert! Ez igényel egyfajta professzionális szervezettséget! Ez már önmagában elgondolkodtató! Nem mintha ez most már bármit is számítana, hiszen a jelenlegi mûanyagellenzék képtelen volt gyõzelemre váltani az eddigi legpocsékabb kormányzati ciklust, mely ráadásul a maga nemében még példátlan és egyedülálló is volt, hiszen félidõben megbukott a kormányfõ. Ott ragadtunk a múltunkban. Másfél évtized nem volt elég ahhoz, hogy magunk mögött hagyjuk a kommunistáinkat. Legfeljebb arra futotta, hogy össznépi figyelem mellett izguljuk végig a posztkommunista generációváltás sajátos, vad-kapitalista változatának féktelen tobzódását, melyben a gátlástalan karrierizmus az eredeti tõkefelhalmozás egyfajta sajátos szocioneoliberális értelmezését láttatta számunkra, amely immáron mindenki számára világossá tette, hogy kinek terem itten babér, és kinek nem. Hogy kinek nem terem babér, azt valamennyien láthattuk, valamennyien hallhattuk. Természetesen Orbán Viktorról van szó. Õt az OVB, marxista vezetõjével (Szigeti Péterrel) az élen, elmarasztalta, amiért arra buzdította pártja híveit, hogy menjenek el a vízzel elárasztott tanyasiakért, hogy azok le tudjanak szavazni. Ezért megrótták a pártelnököt. Az államszocializmus idejét idézõ „szavazz a Párt (egyetlen) jelöltjére” címû, a hivatalos értesítéssel együtt, mintegy ötmillió példányban kiküldött, és természetesen csak a szocialista jelölt nevét tartalmazó „MINTA” nem számít. (Emlékeznek? Ezt annak idején még Hofi Géza is kifigurázta: „99%! Istenem, hogy jön ki nekik?”) Mint ahogy az sem számított, amikor a szocialisták autókonvojokkal szállították szavazni az embereket (felvétel készült róla!), hát az csak természetes, nem igaz? Sõt! Az ám az igazi pofátlanság és modortalanság, ha ezt valaki szóvá merte tenni! Ha pedig ne adj’ Isten, még fel is vette kamerával, na akkor aztán elszabadult a pojó ha figyelünk

kol. Arra az apróságra, hogy az intézkedõ (pontosabban a nem intézkedõ) rendõr ki sem mer szállni a rendõrautóból, most ne is pazaroljuk a drága idõt. De ne aggódjunk egy percig sem! Itt van velünk továbbra is, elmaradhatatlan emblematikus alakként jön velünk tovább a hosszú menetelésen az alkohol szörnyû démonával napi harcban álló vaskoronás kis-nagy ember, mint ahogy a csapat elmaradhatatlan tagjaként Sipánka, az egykori cenzor is, aki újabb négy esztendõre írt alá az Angol utcai megmondó mûhelyhez, ahol reggelente hetente legalább kétszer vagy háromszor láthatjuk majd ismét, amint a parlament mellett másik kedvenc helyén, az ölebmédia egyik kiemelt fõhadiszállásán jellegzetesen rikácsoló hangján az önkéntes mérvadó szerepkörében tetszeleg. Abszolút hitelesen, abszolút demokratikusan. Mindeközben a betemetetlennek tûnõ politikai lövészárok túloldalán Viktor király politikája látványosan megbukott. A mindenkit kisgömböc módjára elnyelõ, felfaló, bekebelezõ szövetség, az „egy a tábor, egy a zászló” nem mûködik. Egyetlen párt, akármilyen nagyra is pumpálják fel mesterségesen, nem elég ahhoz, hogy legyõzze az ellenfelet. Kifizetõdõbb lehetne talán választási szövetségben gondolkodni, ahol mindegyik jobboldali, polgári, nemzeti érzelmû választó megtalálja a saját pártját, jól beazonosíthatóan, tudja, hogy arra kell adnom a voksomat (lásd gazdák a kisgazda pártra), és a választások közeledtével választási szövetséget kötni, összezárni, mint a vasbeton, vagy a monolit. A Fidesz elsõ embere azonban nem így látja. Politikájának egyfajta igazolását látta a vereséggel végzõdõ választás eredményében, hiszen lám, nem tudott összefogni a jobboldal. De, vajon ki foghatott volna össze, kivel? Hiszen a most lezajlott választásokon már nem tûnt el 10–15% különbözõ kis pártok között, egyedül a Harmadik Út vitt el 2%-ot, a többivel az MDF szelelt el. A választások eredménye több tanulsággal is szolgál. Ezek rendre a következõk: – Ezt a politikát azonnal abba kell hagyni, mert láthatóan nem mûködik. Öngyilkos politika, mert a Fidesz egymagában nem elegendõ erõ egy választás megnyeréséhez Még egy ilyen pocsék négy év után sem! Minimum egy szatellit-pártra szükség van ahhoz, hogy megfelelõen lehessen taktikázni (értsd átszavazások, visszaléptetések) a második fordulóra. Pedig a párt elnöke már a vereség éjszakáján bejelentette, hogy ezen az úton kíván továbbmenni. Nagy hiba ragaszkodni egy rossz döntéshez. – A polgári, nemzeti oldal választóinak jól beazonosítható pártokkal és azok értékrendjével kell nekifutni a négy esztendõ múlva esedékes választásoknak, hogy még egyszer ne fordulhasson elõ az, ami most, nevezetesen, hogy vidék-Magyarországnak egy jelentõs része otthon marad, mert nem találja a saját pártját, azaz a kisgazda pártot. Nem is találhatta, lévén, hogy jelenleg nem létezik. A Fidesz pedig nem tudta hitelesen megjeleníteni, ha tetszik elhitetni, hogy õ a vidék pártja. Meg mellette még a városi polgároké, a kismamáké, a nagycsaládosoké, meg a jó ég tudja még kiké. – Nincs ezer arcú párt. Aki mindenkinek meg akar felelni, végül senkinek sem tud megfelelni! – Tegyük fel magunknak azt a kérdést is, és e tekintetben nem árt, ha tanulunk az ellenféltõl; nem lehet, hogy Francisco a szegfûmintás utódpárton belül végrehajtott generációváltással nyerte meg ezt a választást? Gondoljunk csak bele! Horn Gyulát és Lendvai Ildikót – az illendõség kedvéért, no meg persze az idõsebb korosztályok felé a tekintély jelzésértékû biztosításának érdekében – listán, biztos helyen befuttatják, de mindenki más, az idõsebb korosztályhoz tartozó kádert kellõ alapossággal és hatékony precizitással azonnal eltakarítottak az útból. A karizmatikusabb alkatúakat számûzték a messzi Európai Unióba, hogy a lehetõ legkevesebb vizet zavarják, a többieket pedig egyszerûen szélnek eresztették, vagy kilóra kivásárolták alóluk a pártot. A megfiatalodott, megújult, magát szoci áldemokratának hirdetõ pártra és vezetõire már nem lehet komcsizni, errõl az ölebmédia gondoskodik. És ez jó ha figyelünk

még akkor is így van, ha Pesty László filmjében körülbelül fél órán keresztül másról sem hallunk, mint arról, hogyan minõsítette a jelenlegi miniszterelnök akkori KISZ-führerként egyesek marxista öntudatát, és aztán e minõsítések következtében hogyan nem kaphattak állást ugyanezek az emberek. – Média. Az igazi neuralgikus pont. Tetszettek volna egy (vagy több) TELEVÍZIÓT venni maguknak! De nem tetszettek. Nem voltak úgy öltözve! Akkor sem, amikor még megtehették volna. Azt hiszem e tekintetben is itt lenne az ideje, tanulni egyet s mást az ellenféltõl. Például azt, hogyan kell blokkolni a számunkra nem kívánatos médiumokat, hírközlési csatornákat. Ahogyan a másik oldal teszi ezt a Vasárnapi Újsággal és a Hír Televízióval. Higgyék el, egy idõ után végtelenül unalmas lenne, hogy csak kormánypárti politikusok jelennek meg a „közszolgálati” televízió reggeli beszélgetõs mûsorában, és a végén még be kellene olvasni az ellenzék véleményét is, hogy egyáltalán lehessen mirõl beszéltetni a Nap-kelte mûsorába betérõ politikust. JOBBOLDALI MÉDIÁT EZERREL! Miért ilyen kulcsfontosságú kérdés a nemzeti értékeket magáénak érzõ média megléte és bõvítése? Mert ma Magyarországon nem a tények számítanak, hanem az, ahogyan magyarázzák azokat. Ezért hallatlanul fontos az, hogy ez ellen felvegyük a harcot! Nem szabad engednünk, hogy az õ ízlésük szerinti média és jobboldal alakuljon ki! Meg kell maradnunk, összefognunk, okosan és bölcsen szövetkeznünk! Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges egy stabil (erkölcsi, morális, etikai és természetesen nem utolsó sorban a függetlenséget garantáló anyagi) alapokon álló nemzeti értékeket a magáénak valló média megléte. A tömegkommunikáció szempontjából a televízió vezetõ szerepe megkérdõjelezhetetlen. Természetesen az elektronikus sajtó mellett nem szabad megfeledkeznünk az írott sajtóról sem. A különbözõ szellemi mûhelyek tevékenységének széleskörû megismertetéséhez és terjesztéséhez pedig hatékonyan kell alkalmaznunk az Internet által biztosított második nyilvánosságot. Ennek naprakészségével, rugalmasságával és az eseményekre való gyors reagálásának képességével valamelyest ellensúlyozható a baloldali médiatúlsúly. És ha már a médiánál tartunk! Nem is kell messzire mennünk, csak idáig az MDF fõhadiszállásáig. Az MDF elnök-asszonya a vereség éjszakáján máris hozzákezdett az új, kb. 15–20%-osra tervezett nagy és erõs konzervatív értékrenden alapuló pártja felépítéséhez. Hogyan? Hát úgy, hogy az egyetlen polgári értékrendeket valló televízió, a Hír Televízió nézõit nem óhajtotta tájékoztatni. Hajrá Magyarország, hajrá MDF! (Adtunk a szarnak egy pofont.) Vizsgáljunk meg a jelenlegi helyzetet, az ország helyzetét egy másik szemszögbõl is. Két fajta ember létezik. Eddig az érzelmi alapokon álló, döntéseit az emocionális benyomások hatására meghozó ember szemszögébõl vizsgáltuk a történéseket.

5

Van aztán egy másik, a racionális típus. Õhozzá inkább az anyagelvûség áll közelebb. A kézzelfogható dolgokat kedveli, 2×2 az mindig 4. És ha az õ szemszögébõl vizsgáljuk meg, mi is történik jelenleg kis hazánkban, rájövünk arra, hogy itt már régen nem különbözõ pártpreferenciákról beszélünk, de még csak nem is holmi ideológiák vagy eszmerendszerek harcáról van itten szó, kérem szépen. Itt ugyanis jelenleg annak a sajátos folyamatnak lehetünk a csendes megfigyelõi – a koalíció szavazói ez esetben a csendes asszisztálók –, hogy az egykoron a pártállam kegyeltjeiként az állam pénzén kinevelõdött, gátlástalan karriert befutott gátlástalan karrieristákként feltûnõ KISZ-führerek és káderek záros határidõn belül ismét csõdbe viszik-e ezt a szerencsétlen sorsú kis országot. Ez most már igen könnyen megképzõdhet, és az egészben talán az a legszörnyûbb, hogy menet közben õk ezt valószínûleg észre sem fogják venni. Mi viszont annál inkább. Csak legyintenek egyet, és az egészet elintézik majd azzal, hogy Brüsszelben mindenki hülye, különben is messze vannak, mit tudják õk, hogy mi van itt? De az igazi baj nem velük, hanem velünk, a néppel van. Azzal a néppel, amelyik a jelenlegi helyzetet elnézve vagy aljas, vagy mûveletlen, ahogy Széchenyi mondta annak idején. Mert azt már megszoktuk, megszokhattuk tõlük, hogy nem veszik észre, vagy nem akarják észre venni, ha baj van. De a nagyobbik baj, hogy az ún. kisember sem veszi észre. És akkor néhány apró, jelzésértékû gyöngyszem, melyek mindent elmondanak a mi kis országunkról. A teljesség igénye nélkül szemezgessünk a sajtóban megjelent anyagok közül. Elsõként néhány cím a lapokból: – Jaksity György, volt tõzsdeelnök a közszféra teljes bérbefagyasztását javasolja – Brüsszeli elemzõk szerint Budapest elfelejtheti a 2010-es eurót – Magyarországon a legkockázatosabb befektetni – Külföldi lapok: A gyõzteseknek szembe kell nézni a költségvetés helyzetével – Financial Times: Gyurcsány akár már hétfõn bejelentheti a megszorító intézkedéseket – Csaba László: Emelni kell az áfát és a jövedéki adót – A gazdasági érdekképviseletek kiigazításért kiáltanak – Külföldi elemzõk pesszimisták a hiánycsökkentést illetõen – Bod Péter Ákos: Hamar kell dönteni a reformintézkedésekrõl A nagy nemzeti összeborulás meghirdetése a baloldal vezérétõl kissé még hiteltelen és mesterkélt, ahogyan az alábbi tudósításból is kisejlik: Ünnep nemzeti lobogó nélkül Az aktivisták tökéletesen vasalt és makulátlan tisztaságú vörös pólókban feszengtek, mindenki el volt látva MSZP-s baseball sapkákkal és hatalmas „igen”, meg „húzzunk bele” táblákkal. Kivetítõ segítségével az egész székházat vörösbe burkolták a szervezõk. Minden megvolt tehát a gyõzelem ünnepléséhez. Egy apróságot felejtettek csak el. A nemzeti lobogót. A tömegben az egyik hangoskodó fel is tette a kérdést: nincs valakinek egy magyar zászlója? A fideszeseknek van egy csomó, tette még hozzá. Hol a tábor, hol a zászló? – kérdezhetnénk joggal. Arra, hogy szoci áldemokratáéknál magnóról szólt a Himnusz, ne is pazaroljuk a drága idõt. Tévéország lakóinak látványkormányzás és bulvárkabinet dukál. Meg is fogják kapni, emiatt egy percig se aggódjon senki. De van itt más is. 6

Ma a baloldali ölebmédia mindent lenyomhat az emberek torkán. Pofátlanságból és pökhendiségbõl egészen elképesztõ magasságokig érnek el: Oszt jó napot! A jobboldalnak, ahhoz, hogy méltó vetélytársa legyen az új baloldalnak, új vezetõre lesz szüksége. Olyanra, akinek nem ilyesfajta „oszt jó napotos” a demokrácia felfogása. Olyanra, aki nem a jogszabályok szélén jár, hanem mindenkor a törvényekben hisz. A gyõztes baloldalnak most van ilyen vezetõje. Ezért is nem csaphatta be Orbán Viktor az országot. (Dési János – Németh Péter – Népszava, 2006. április 24.)

jó ha figyelünk

Bocsánatot kérek! Ki jár itten a jogszabályok szélén? Na nehogy mán a fagyi nyalja a nagymamát! Mintha nem éppen a jelenleg regnáló kormányfõ lenne az, akit kizárólag csak az elévülés és a mentelmi jog kímél meg attól, hogy bíróság elé citálják. Ó szent kettõs mérce! Ó szent és sérthetetlen média! A mi mindennapi show mûsorunkat add meg nekünk ma, és vigyél minket a kísértésbe (csak dógozni ne kejjen), de szabadíts meg minket a gonosz fideszorbánviktortól! Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de lesz ez még így se! Négy évvel ezelõtt szoros különbséget tudtak csak kiharcolni a választásokon és így is könnyedén el tudtak kormányozni, még egy kormány bukás is simán belefért, most meg kényelmes többségük van. Növelni tudták a támogatottságukat. Egy ilyen kormányzati ciklus után! Ez az, amin mindenkinek el kell gondolkodnia! Nem akarok riogatni, sem vészmadár lenni, de véleményem szerint a szabad Magyarország újkori történetének leghosszabb és kínkeservesebb négy esztendejének nézünk elébe. És senki ne reménykedjen abban, hogy idõ elõtt távozni kényszerülnek majd. Láthattuk, ilyen alkalmakra is meg van már a kidolgozott forgatókönyvük. Új mûsorhoz új férfi kell, ezt õk sosem felejtik el! Ha minden kötél szakad, legfeljebb útilaput kötnek majd Francisco talpa alá is, ha már kényelmetlenné válik, vagy nem hajt többé elég hasznot számukra.

Persze az is könnyen elõfordulhat, hogy maga Csipolla veszi át a nagy kormányos szerepét és egy államcsõd esetén, lazán megnyomja a Reset gombot, amivel aztán végleg kipaterolja majd az õskövületeket a Köztársaság térrõl. Sõt! Az utódpárt még rátesz egy lapáttal. Amit 1990-ben elkezdtek azt most már szeretnék befejezni. Az egy-párt rendszer teljes restaurációját. Ölebmédia után most már külön, saját bejáratú ellenzéket akarnak, rájuk jellemzõ módon saját anyagából megoldva. Öleb módjára kushadó, ha kell parancsszóra ugró ellenzék kell nekik. Majd õk, majd az elvtársak megmondják a tuttit. Úgy tûnik az alkalmas embert és az alkalmas pártot már meg is találták. – Legyen szíves! Kérek 3%-nyi szavazót az elsõ fordulóhoz! – Tessék parancsolni! 60 millió forint lesz, szíveskedjen a pénztárhoz fáradni! ÁFA-s számlát kér? Lehullottak az álarcok, megtudhattuk, hányadán állunk is valójában, hallhattuk vasárnap este. És valóban. Ugyanakkor ez a választás azt is megmutatta, hogy míg a baloldal hagyományosan tömbös összefogásban tud sikeres lenni, addig a jobboldalon ez nem mûködik, a Fidesz egymagában nem elegendõ a választások megnyeréséhez. Hiszen pont a gazdák, ha tetszik vidék-Magyarország nem ment el szavazni a kellõ arányban. Nem ment el, mert nem találta a pártját, a Kisgazda pártot. Azt a pártot, amirõl minden kétséget kizáróan tudhatta volna, hogy bizony, ez az õ pártja, ide kell leadnia szavazatát, mert ez a párt képviseli õt, a gazdát, vagyis vidék-Magyarországot. Láthatóan a Fidesz ennek az elvárásnak nem tudott maradéktalanul megfelelni. És nem is fog tudni a jövõben sem. Ezzel szemben a baloldalon mindenki a magáénak érzi a Maszopot, rá is szavaztak. Ezért öngyilkos politika tovább hizlalni a már eddig is óriásira felpumpált Szövetséget, további bõvíteni. Helyette sokkal célravezetõbb lenne egy választási szövetség létrehozása, melyben a Fidesz, mint vezetõ erõ, ha tetszik néppárt, kiegészülne legalább egy szatellitpárttal, akivel lehet taktikázni a második fordulóra. Láthatóan az MDF erre a feladatra teljesen alkalmatlanná vált. Talán a MIÉP-nél szalonképesebb és jobb szakmaiságot felvonultató JOBBIK lehet az a párt – ne felejtsük el, õk már nem Csurka pártja! –, ha négy esztendõ alatt sikerül megerõsödniük és a köztudatba bekerülniük, akikkel választási szövetséget kötve a nemzeti radikális szavazók is elcipelhetõk az urnákig. Az önálló kisgazda párt újbóli megjelenése úgy tûnik immáron halaszthatatlan létkérdés a nemzeti oldal számára, hiszen Butapest voksait csak vidék-Magyarország ellensúlyozhatja, az is csak akkor, ha kellõ számban elmegy szavazni. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy önálló kisgazda párt nélkül nem megy. Ne felejtsük el, nem biztos, hogy az alakíthat kormányt, aki a legtöbb szavazatot kapta – lásd 2002 Fidesz! –, hanem az, aki együtt a legtöbb voksot tudhatja a magáénak – lásd 2002 MSZP-SZDSZ! Végezetül álljon itt egy tanulságos kis történet Lukács Csabának, a Magyar Nemzet publicistájának egyik cikkébõl, mely talán recept gyanánt is használható az elkövetkezendõ négy esztendõre: Egy jó barátom mesélte, hogy a negyvenes évek második felében, a kitelepítések idõszakában a nemesi származású nagymama a herendi porcelánkészletét, néhány könyvet és a nercbundáját vitte magával az engedélyezett harminckilós csomagban. A Békés megyei tanyavilágban, a nehéz fizikai munka után délutánonként áttipegett a szomszéd viskóban lakó barátnõjéhez, és mindennap rituálisan teáztak egyet. Aztán amikor visszaköltözhetett a fõvárosba, ahol nagy nehezen neki is jutott egy szoba, a bérház szegény gyerekeit egy lehangolt zongorán zenélni tanította, majd illemtanleckéket adott nekik. Így élte túl a túlélhetetlent: tartással, belsõ derûvel, a régi értékekhez való következetes ragaszkodással. Mi sem tehetünk másként. Holnap derûsen, egyenes derékkal fogunk neki újra dolgozni, miután a nekünk fontos értékeket gondosan elrejtettük a párnánk alá. Nem dugjuk a fejünket a homokba: pontosan tudjuk, hogy most újra nehezebb idõk jönnek, ugyanakkor nem keseredhetünk el, hiszen erõsek és sokan vagyunk. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

7

Megnyerte a 2006-os választásokat az MSZP–SZDSZ-koalíció: a voksok 98,04 százalékának feldolgozása után a szocialistáknak száznyolcvanöt, a liberálisoknak tizennyolc, kettejüknek közösen hat, a Fidesznek százhatvanöt, az MDF-nek pedig tizenegy képviselõje lesz a májusban megalakuló új Országgyûlésben, ahol helyet kap egy független jelölt is. Egy székely barátom szombat este felhívott, és azt mondta jó adag fekete humorral, hogy azért jó a kétfordulós rendszer, mert így van idõnk felkészülni a keserû pirulára, ugyanis tizennégy napig harcol bennünk a realitás a reménnyel. Az eltelt két hét különben a konzervatív oldal szempontjából kísértetiesen hasonlított a négy évvel ezelõtti idõszakhoz: hátrányból fordulva egy ember a vállaira vette a kampányt, és több ezer kilométert leutazva, naponta több nagygyûlést tartva megpróbálta megvalósítani a csodát. A másik oldal most nem aludt el, mint négy esztendeje, a jelöltjük maga is végigjárta a billegõ körzeteket, idõnként gátlátogatással és látvány-homokzsákolással fûszerezve a kampányfinist. Konzervatív gondolkodású emberként nehéz keserûség nélkül írni ezekben a percekben. Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy egy olyan Magyarországon élünk, ahol nagyobb az ázsiója a bulvárnak és a látszatnak, mint a tényeknek és a valóságnak. Mégis tudomásul kell venni, hogy a huszonegyedik század elején a világnak ebben a sarkában nem a kormányzati teljesítmény számít, nem az, hogy menet közben megbukik a kormány, hanem az, hogy a kalapból elõhúzott jelölt mennyire médiaképes, és a fennálló hatalommal szervilis sajtó hogyan képes szétlõni az ellenzék vezéregyéniségeit. Úgy néz ki, hogy ma az ország olyan embert tart alkalmasnak a vezetésre, aki fél a békáktól, megtalálja az el sem veszett kisgyereket, és idõnként õrült táncot lejt a dolgozószobájában. Keresztyén ember megpróbál tanulni a nehézségekbõl, és magában keresi a hibát. A tanulságokat a konzervatív oldalnak is le kell vonnia, de mit tegyünk mi, egyszerû választópolgárok, akik álmainkat, reményeinket látjuk veszni ezekben a pillanatokban? Egy jó barátom mesélte, hogy a negyvenes évek második felében, a kitelepítések idõszakában a nemesi származású nagymama a herendi porcelánkészletét, néhány könyvet és a nercbundáját vitte magával az engedélyezett harminckilós csomagban. A Békés megyei tanyavilágban, a nehéz fizikai munka után délutánonként áttipegett a szomszéd viskóban lakó barátnõjéhez, és mindennap rituálisan teáztak egyet. Aztán amikor visszaköltözhetett a fõvárosba, ahol nagy nehezen neki is jutott egy szoba, a bérház szegény gyerekeit egy lehangolt zongorán zenélni tanította, majd illemtanleckéket adott nekik. Így élte túl a túlélhetetlent: tartással, belsõ derûvel, a régi értékekhez való következetes ragaszkodással. Mi sem tehetünk másként. Holnap derûsen, egyenes derékkal fogunk neki újra dolgozni, miután a nekünk fontos értékeket gondosan elrejtettük a párnánk alá. Nem dugjuk a fejünket a homokba: pontosan tudjuk, hogy most újra nehezebb idõk jönnek, ugyanakkor nem keseredhetünk el, hiszen erõsek és sokan vagyunk. Életbe léptetjük az „ahogy lehet” parancsát: ha a következõ négy évben megpróbálják is széthordani az értékeinket, átírni múltunkat, elvágni gyökereinket, egyszer – jobb idõk jöttén – úgyis rajtunk fog múlni, hogy össze tudjuk-e gereblyézni újra. Legyetek derûsek – mondta halála elõtt az a pápa, aki a „Ne féljetek!” biztatással erõt adott a csüggedõknek. Négy nehéz év jön, de a közös értékeink kétezer esztendõt is kibírtak.

Tegnap reggel Lengyel László baloldali politológus azt javasolta Orbán Viktornak, vonuljon emigrációba – nyilván arra utalva, hogy a magyar történelem több nagy vesztese így tett. A Gyurcsány-szektor hónapok óta követeli a Fidesz-elnök eltûnését, hiszen egy Orbán nélküli politikai terepen nagyobb biztonságban éreznék magukat. Ebbõl is látszik, még nem gyõztek. A fõ cél a Fidesz lefejezése. (A pszeudokonzervatív Dávid Ibolya elsõdleges küldetése is az ellenzéki vezetõ lejáratása volt.) Azzal, hogy Orbán kijelentette: kész visszavonulni, ismét bebizonyította alkalmasságát arra, hogy maradjon. Látszik, hogy nem személyi ambíciók hajtják, hanem az önmagán túli cél. Vélhetõleg a Fidesz-vezetõség visszautasítja a lemondását, mert a munkájára szükség van. A dzsungel és a baloldal törvénye: aki vesztett, az hibázott – tehát tûnjön el. Ki követett el hibát a mostani választások elõtt? Bizonyára sokan. Bethlen, Bocskai, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Nagy Imre, Bibó, Ravasz – tévedésekkel és hibákkal írták történelmünk legszebb szakaszait; nagy vereségeket szenvedtek, de e vereségek az életet vitték tovább. S a tévedések sorának – a történelemnek – nincs vége. Tévedtek, akik azt gondolták, hogy a határon túli magyarok fontosak az itthoni többségnek. Tévedtek, akik azt hitték: a kultúra, az oktatás, a táj, a magyar szó, történelmi felekezeteink sorsa, a gazdasági-politikai függetlenség a nép zömének szívügye. Nem, ennek a népnek az kell, aki táncol; a balvezér sunyi szövegeit „jó dumának”, csalásait „vagányságnak” tartja. Ézsaiás mondja saját nemzetérõl: megkövéredett a szíve, megvakult és megsüketült. Ez igaz ránk is. Ezt a népet kábaság, sötétség uralja, s ezért a hazugságnak akart hinni. S most újra látszik, Kölcsey gyönyörû, naiv hite is tévedés volt; van még bûnhõdni valónk. Eszemben sincs Orbánt a nemzeti panteonba emelni; nem is tehetném, mert az útja nem ért véget. A polgári oldalnak sokat kell a közeljövõben dolgoznia, ebbõl adódóan sok hibát kell elkövetnie, és sok sikert felmutatnia. A lényeg, hogy van mibõl meríteni. Mert kell és létezik egy ország, amelyben rend van; ahol a férfi férfi, a nõ nõ, a gyermek pedig végre gyermek; ahol a szabadságnak kereteket szab az igazság és méltányosság, s ahol ki lehet mondani azt a szót is, hogy szeretet. Nincs nehezebb és szebb feladat, mint ezért az országért küzdeni. Ez az egyetlen harc, amely valódi gyõzelemmel jár; ugyanis kétezer éve eldõlt. Eldõlt a kereszten, amelynek tövében ott álltak a farizeusok, valamint Rómának, a globalista hatalomnak katonái, s ott volt a csõcselék, amely korábban „Feszítsd meg!”-et ordított. Ott álltak, tapsoltak, nevettek. És azt hitték, gyõztek. Pedig õk voltak a vesztes oldalon. A baloldal most meghirdeti a megszorításokat, s tovább akarja építeni a nemzetközi tõke birodalmát. Csakhogy a történetnek nincs vége; itt vagyunk mi is, és megakadályozzuk. Ha kezet emelnek a családjainkra, elkapjuk a csuklójukat. Ha el akarják taposni az egyházainkat, odaállunk az útjukba. Össze fogjuk törni a fûrészeket, amelyekkel virágzó gyümölcsfáinkra törnek. Rajtuk lesz a szemünk, és minden lépésükben, amit a haza ellen tesznek, velünk találják szemben magukat. Végsõ soron nem az igazságot védjük; az igazság véd minket. Nem a szabadságharc bukott el, csak egy csata. Még felébredhet, kijózanodhat ez a nemzet. Egyébként pedig szép idõnk van. Forrás: Balavány György – MNO

Forrás: Lukács Csaba – MNO

8

jó ha figyelünk

Néhány napja Orbán Viktor Bod Péter Ákos volt Nemzeti Bank elnököt javasolta miniszterelnök-jelöltnek. Közben azt is közölte, hogy õ plebejus politikus, aki nem engedelmeskedik a nemzetközi nagytõkének. Belovai István szerint viszont Bod Péter sok minden, csak nem éppen népi plebejus figura. Az USA-ban élõ katonatisztet a Kádár-rezsim siralomházba csukta, majd életfogytiglanra ítélte, mert a Szovjetunió ellen kémkedett. Hasonló cipõben járó lengyel kollégáit már régen rehabilitálták, Belovait viszont sem az MDF, sem a Fidesz-kormány nem volt hajlandó felmenteni, hivatalosan áruló maradt, noha a kommunista rendszer kimúlását segítette. Bod Péter Ákos pedig 2003-ban az amerikaiaknak segített Irakot „demokratizálni“ és „privatizálni“. Bod Péterrõl más jobboldaliaknak más, sokszor pozitív véleménye van, Belovai alább közzétett álláspontja tekinthetõ szubjektívnek is. Egy azonban ténykérdés: volt pénzügyér, akinek MDF-es kormánya alatt ment végbe a posztkommunista rablóprivatizációk jó ha figyelünk

nem kis hányada, erre az idõre tehetõ a gyurcsányi elit mérhetetlen megvagyonosodása. Az egykori MNB elnök, aki 1994-után egy kis MSZP-s nyomásra azonnal felállt a Nemzeti Bank élérõl, noha kitölthette volna mandátumát, 2003-ban, amerikai kérésre a

Bagdadban berendezkedõ megszálló hatóságnak adott tanácsokat Irak „demokratizálása“ a gazdasági „reformok“ és az arab ország nemzeti vagyonának „privatizálása“ végett (lásd alább). Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett, azt szinte felesleges részletezni az iraki események fényében. De hogy BPÁ, aki a 90-es években az országok tucatjait adósságcsapdába hajszoló Világbanknak is dolgozott, nem a nemzetközi nagytõkétõl és nagyhatalmi érdekektõl mentes plebejus politikusok mintaképe, az erõsen valószínû. Bod neve mellé az Irakot kifosztó jenkik többek közt a következõt írták: szakterülete az állami vagyon privatizálása... Most pedig térjünk vissza Belovai alezredesre, aki Kuruc.info-t felhatalmazta alábbi véleménye közlésére, amelyet a „Deák Ferencz Polgári Internetes Levelezö Kör“ számára írt eredetileg. A kör tagjai többek közt: Jeszenszky Géza, Fodor András, Bulla Károly. Tavaly avval vetették észre magukat, hogy a DEPORT’ 56 és Lovas István ellen intéztek durva támadást, amiért utóbbiak egyike tiltakozott Bush Orbán Viktor általi meghívása ellen 1956 50. évfordulójára, illetve, hogy Lovas rendszeresen bírálni „merészeli“ az amerikai elnököt. Belovai abból az apropóból ragadott tollat, hogy a Deák-kör a héten BPÁ jelölése mellett állt ki: „Orbán Viktor legújabb javaslata, hogy egy MDF-hez közel álló személy legyen a miniszterelnök-jelölt, nagyvonalú és bölcs. Bod Péter Ákos Antall József minisztere volt, nemzetközileg elismert gazdasági szakember, elvei, értékrendszere és tapasztalatai alapján optimális személy lenne nemcsak a Fidesz és az MDF választói, de az egész ország számára." Könyvemben a következõket írtam - reagál Belovai: „Arra viszont nem volt dollár, hogy a haldokló magyar tudományos kutatásra is fordítsanak. A ravaszabb elvtársak a rendszerváltozás elõtt megszimatolták, hogy a kommunizmus hamarosan megbukik, így már jó elõre hatalmas dollár összegeket menekítettek ki maguknak külföldre. Ez a Gerõ-féle 120 millió, amely összeghez Németh Miklós is hozzájárult, csak egy töredéke a kisíbolt hatalmas összegeknek. Én csak akkor szabadultam ki a börtönbõl, amikor az utolsó kommunista kormány, Németh vezetésével távozott a Parlamentbõl. A választások után Németh Miklós nem sokáig maradt munkanélküli, mert vezetõ állást kapott a londoni székhelyû Közép-Európai Fejlesztési Banknál. Hát, õ már 9

csak tudja, hogy milyen információkat illik adni ennek a Banknak, hiszen az MSZMP KB Gazdasági Osztályának vezetõje volt és mint miniszterelnök, szintén ismerte az ország pénzügy-gazdasági helyzetét. Szent ég! Csak nehogy valaki ráfogja Németh Miklós volt miniszterelnökre, hogy mindazok az információk, amelyeket munkaadójának és megbízóinak elmond Magyarországról, azok kémadatoknak minõsülnek. Németh Miklósról azt is írták, hogy az USA-ban a Harvard Egyetemen végzett. Nos, az igazság az, hogy Németh, mint a kommunista párt kedvence, amerikai ösztöndíjjal vett részt 6-8 hónapos tanfolyamon a Harvardon. Egyébként Németh a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen tanult és végzett, majd ott dolgozott. Ha már a Közép-Európai Fejlesztési Banknál tartok, meg kell említenem, hogy ez a bank alkalmazta Bod Péter Ákost is, aki az Antall kormány alatt pénzügyminiszter volt. Ô volt az a miniszter, aki az 1990 õszén zajló taxis blokád idején Antall miniszterelnök távollétében a kormányt képviselte a tárgyalásokon. Egyik alkalommal, a tárgyalások legintenzívebb szakaszában, Bod Péter Ákos a tanácskozás résztvevõinek bejelentette, hogy tartsanak szünetet, mert neki elemi szükségletei is vannak. Nos, Ákost nem érdekelték az utcán sztrájkolók ezrei, hogy amíg nincs megegyezés, addig az ország béna, a normális életet minél elõbb helyre kell állítani, neki dolga volt! A sztrájkolók meg végezzék el a dolgukat az utcán. Miután az MDF csúfosan megbukott az 1994-es választáson, Bod Péter Ákos is munkanélkülivé vált, de nem sokáig, mert a fent említett bank õt is alkalmazta. Gondoljunk csak bele, Németh Miklós a kommunista párt volt gazdasági osztályvezetõje, volt kommunista miniszterelnök, Bod Péter Ákos az Antall kormány volt pénzügyminisztere, majd leváltása után bankelnök, mindketten a Közép-Európai Fejlesztési Banknál kaptak állást. Vajon olyan kiváló szakemberek õk, hogy ezért van szükség rájuk az említett

banknál? Magyarország külföldi eladósodása 1995-ben: 32 milliárd dollár! E hatalmas deficit elõidézésében az említett két személy is vastagon résztvett. Józsi bácsi viszont, a halasi pusztáról, nem vett részt a hatalmas adósságok elõidézésében. Ô csak elszenvedi a következményeket. Magam részérõl csak a legmagasabb elismeréssel tudok szólni a Közép-Európai Fejlesztési Bank személyügyi munkájáról. Jó információik, adataik voltak és vannak, jól meg tudják találni a megfelelõ személyeket. Ha én vagyok a bank elnöke, én is így tettem volna. Megjegyezem, sem Némethnek, sem Bodnak eszébe sem jutott, hogy „kiváló szaktudásukat“ Magyarországon hasznosítsák a haza javára és ne Londonból adogassák a tanácsokat az otthoniak részére. Persze, õk meg a nemzet szolgálata! Ha Magyarországon ismét kitörne valamiféle kommunizmus, Németh az utolsó kommunista miniszterelnök, Bod Péter Ákos a kriptokommunista, karöltve rohannának haza Londonból, hogy aktív szerepet vállaljanak, mindegy hol, csak vezetõ állás legyen, jó pénzért. Aztán, ha újra kellene írni az önéletrajzot (ahogy ez Magyarországon lenni szokott), akkor leírnák, hogy milyen megpróbáltatásokon és tortúrákon mentek át a klasszikus kapitalizmus hazájában. Végül tán még meg is sajnáltatnák magukat. Amikor engem letartóztattak, 1985. július 10-én, szerda délután 3 óra 30 perckor, akkor Magyarország külföldi eladósodása 22 milliárd dollár volt. Ezt az összeget a kommunista társaság Fekete János vezényletével olyan elgondolás alapján hozta össze, hogy az a jó, ha minél több és nagyobb hiteleket vesz fel Magyaroszág, hiszen a hamarosan bekövetkezõ Harmadik Világháborúban majd felszabadítjuk Németországot, Franciaországot, sõt még Japánt is és akkor a felvett kölcsönöket a proletár internacionalizmus nevében nem kell visszafizetni, talán még a „felszabadított országok“ fognak tartozni nekünk azért, mert a béketábor országai felszabadították õket. Micsoda undorító gondolkodás,

Csurka Istvánnal szembehelyezkedve, szóvivõi posztjáról lemondva a többség oldalára állt a pártban Gyõri Béla, és a Fidesz támogatására buzdított a választások második fordulójában. A Kuruc.info azonban úgy tudja: Gyõri azért távozik, mert süllyed a MIÉP hajója, és kimentik a pénzt. A szebb napokat is megélt Csurka egy hét alatt többször is homlokegyenest mást mondott a Fidesz támogatását illetõen, amiért az Index sajnos joggal . Háromféle álláspont 5 nap alatt, s bár külön-külön mindegyik mellett fel lehet hozni érveket, egymást kioltó minõségük miatt váltak teljesen, szerzõjükkel egyetemben komolytalanná. A választások elsõ fordulójának éjszakáján még azt közölte, hogy feltétel nélkül nem lépnek vissza, ha tartja magát ehhez, tiszteletre méltó alapállás lett volna. A Magyar Fórum április 13-ai számában azonban már a totális, ingyenes felajánlkozás jött, hõsies pátosszal: „Most nem a Fidesz és az MSZP–SZDSZ között kell választani, hanem a 10

de így volt! Megint az a bolsevista gondolkodás uralkodott, hogy le kell igázni más nemzeteket, azokat kirabolni, javaikat elszedni, ahogy ezt Lenin elvtárs tanította." Tudom, mennyire nyomorultak vagyunk, ki van a fenekünk, és mi megint olyan alakot támogatunk (habár, amint látom, Dr. Fodor András ás Bulla Károly, nevemet gondosan kihagyta az aláírók névsorából, amelynek örülök, már csak a fenti 1998-as írásom miatt is – így én nem írtam alá), aki nem méltó támogatásunkra. Hát, észnél vagyunk mi? Meg Orbán? Orbán harcolta ki a korábbi gyõzelmeket és akkor egy ilyen nyikhaj viszi el a pálmát, aki képtelen két mondatot KINYÖGNI folyamatosan?Ez a Dávid Ibolya akar gyõzni, akinek családi elkötelezettségei bizonyos politikai irányokba totális és nemzetellenes? Mert kiváló gazdasági szakember? A Bod? Mert el tudja mondani az egyszeregyet tanítói felügyelettel? Barátaim, Nagy fejek vagytok, az sem érdekel, ha ez a Bod hatalomba kerül és megtudja /ha eddig nem tudta volna/ mi a véleményem róla. Nem érdekel az sem, hogy ezzel a mostani kinyílvánított véleményemmel majd Bod /ha hatalomba kerül/ nem támogat rehabilitálásomban. Inkább maradjak én nem rehabilitálva, mintsem egy ilyen alak kegyelmére szoruljak. Tisztelt Barátaim, Én már álltam az akasztófa közelében, akkor sem adtam meg magam. Az igazam mellett akkor is kiálltam. Most is kiállok a becsület és igazság mellett. A TÖRTÉNELEM EDDIGI MENETE ENGEM IGAZOL. Na, erre szoktak tenni azok, aki a legnagyobb hazafias szólakmokat szokták elmondani a gyûléseken, õk az igazi hazafiak, a hõsök, meg a bátrak.... Isten Áldja Hazánkat! Üdvözlettel, Belovai István Forrás: Kurucinfo

megmaradás és a pusztulás között. (…) Ezért a küzdelem végsõ szakaszától nem maradhatunk távol még akkor sem, ha a Fidesz számos kést döfött belénk. Nem a Fideszért tesszük, amit teszünk, hanem a magyarságért. (…) Ha ehhez az szükséges, hogy a Fidesz 75 helyen gyõzzön, akkor segítsük elõ a magunk megmaradt eszközeivel azt.” Végül másnap a MIÉP elnöksége és Csurka nevében újabb közlemény jelent meg, ez immár a szavazástól való távolmaradásra szólított fel, sõt a már megválasztott fideszeseket mandátumuk visszaadására szólította fel, mely a közlemény szerint új választások kiírását eredményezné. Csurka nyilván tudja, hogy négy év múlva neki már nem osztanak szerepet, de ez az eszmefuttatása komoly szenilitásra utal, hiszen egyfelõl a második körben már csak 25%-os az érvényességi küszöb, másrészt a Fidesz-képviselõk lemondásából valószín?leg az következne, hogy a ballibek kétharmados (alkotmányozó) többségjó ha figyelünk

hez jutnának. (Új választást pedig csak a megüresedett helyekre írnának ki késõbb, melyeken ismét osztozni kellene a baloldallal.) A MIÉP határozatával ellentétes álláspontot fogalmazott meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom: fájó szívvel, de a kormányváltás érdekében a talpon maradt jobboldali jelöltek támogatását a párt, cserébe három törvényjavaslatot vár el a Fidesztõl utóbbi gyõzelme esetén, kettõt a magyar termõföld megvédése, illetve egyet elszakított nemzetrészünk állampolgárságának visszaadása érdekében. Ebben a döntõ kérdésben a MIÉP-tõl való elkülönülés elõrevetíti a Harmadik

Út szétválását. Információink szerint a jobbikosok döntõ többsége szakítana a csurkistákkal, és a jog is ezt diktálja: az önkormányzati választásokon nincs 5%-os küszöb. Szintén szembefordultak a MIÉP elnökségével a párt második fordulóba jutott képviselõjelöltjei (õk visszaléptek a Fidesz javára), több alapszervezet (ezek a Jobbikhoz csatlakozhatnak), most pedig Gyõri Béla is. A MIÉP szóvivõjének nyilatkozatát szó szerint közli a Magyar Nemzet pénteki száma: „Az elmúlt héten folyamatosan csörgött a telefonom. A Magyar Igazság és Élet Pártja általam jól ismert tagjai és barátai arra kértek, hogy mint aki a párt szóvivõi feladatait a kezdetektõl ellátom, személyesen foglaljak állást a Fidesz mostani támogatása ügyében. Az elmúlt napokban három egymásnak ellentmondó nyilatkozat látott napvilágot. A helyzet barátaim és ismerõseim számára tisztázatlan. Lelkiismeretemre hallgatva kijelentem: vasárnap elmegyek szavazni, és szavazatomat a Fidesz jelöltjére adom le, bár köztudomásúan soha nem voltam fideszes. Ebben az õrült helyzetben kérem barátaimat és ismerõseimet, hogy õk is szavazzanak a Fidesz jelöltjére! Ma a nemzetet féltõ erõkbõl – a MIÉP kiszorításával – csak a Fidesz maradt. Plebejus vagyok, tehát erre a pártra szavazok. Jól tudom: mostani döntésemmel szembekerülök a MIÉP elnökével, Csurka Istvánnal, akivel húsz esztendõn át együtt dolgoztam, együtt gondolkodtam. Most elõször másként döntöttem, mint õ. Ezúton bejelentem, hogy szóvivõi feladataimról fájó szívvel lemondok.” A párthóhér Gyõri távozását nem fogja siratni senki, hiszen Papolczy Lászlóné Balla Gizella (Csurka éllettársa, gyakorlatilag a párt vezetõje) után vélhetõen a tõle való szabadulásért imádkoztak a legtöbben a MIÉP-ben. Mindenesetre az, hogy az Antall-féle ügynöklista országos média kategóriájában elsõ helyen szerepeltetett, köztudottan rádiós expárttitkár Gyõri lelkiismereti okok miatt mond le, az persze a hónap vicce. Információink szerint valójában az áll a háttérben, hogy Papolczyné megkezdte minden pénzcsap elzárását, hiszen látja, hogy a MIÉP-be már nem éri meg befektetni. A párt így végleg halálra van ítélve, ugyanis ha lesz is valamiféle palotaforradalom, azt csírájában elfojtja Gizi. Csurka nélkül amúgy sem létezhet már a MIÉP, hiszen az utánpótlás a Jobbikban van. A kérdés csak az: a zászlólengetésen túl egyszer majd a döntéshozatalba jut-e, gyõz-e a Jobbik? Forrás: Csobay Noémi – Kuruc.info

Breaking News! Az alant olvasható sorok Csurka István csütörtök délutáni álláspontját tükrözik, a MIÉP elnöke kommentárunk megjelenése óta, csütörtök kora este ismét ellenkezõ értelmû nyilatkozatot adott az MTI-nek: az elnökség állásfoglalása értelmében a párt nem támogatja a Fidesz jelöltjeit és bojkottálja a választások második fordulóját, „a helyzet szánalmas, a felelõsség a Fideszt terheli“. A MIÉP-honlapot már meg se merjük nézni, dühödt nemzeti radikálisok veréssel fenyegetik a Pufajkás Turult. Bár a választások éjszakáján, az eredmények ismeretében tartott sajtótájékoztatóján még kizárta a bármely parlamenti párt, köztük a Fidesz javára történõ visszalépéseket, az idõs népvezér ma már „harci segítségét“ kínálja, és visszalépett a Fidesz javára a MIÉP képviselõjelöltjeit. A párt honlapján pedig ismét tudatiparról, médiamanipulációról panaszkodik, miközben hétfõ óta teljesen, a címlapról és az archívumból is eltüntette azt a választási publicisztikát, amely a zsidó betelepülés elõsegítésével, a nemzetközi szabadkõmûvességgel, cionizmussal való cinkos összejátszással vádolta a Fideszt. A jelek szerint aktualitását vesztett írásban Csurka többek között azzal vádolta Orbánt, hogy izraeli látogatása alkalmával személyesen paktált le a Likuddal, ezért pártja semmivel sem különb mint az MSZP-SZDSZ koalíció. Ha egyáltalán becsültük volna még valamire ezt a valaha kétségkívül tehetséges írót és karizmatikus politikust, most az is semmivé foszlana: vasárnapi karakán elhatározásához, miszerint nem fog olyan pártot segíteni, amelytõl csak „akadályoztatást, elhallgattatást“ kapott, három napig sem tartotta magát. Pont olyan szánalmasan lavírozik, mint a többek között éppen tõle eltulajdonított aljas eszmékkel kereskedõ Jobbik, amely rögtön jelezte kompromisszumkészségét a Fidesz felé. A hagymázas víziók, amelyekkel ezt a gyors pálfordulást is megpróbálja lenyomni a két százaléknyira olvadt miépmagyarság torkán, a realitásérzék már-már patologikus hiányáról, és valami olyasfajta romlott cinizmusról árulkodnak, hogy ilyen barátot és harcostársat jóérzésû ember még a Fidesznek sem kíván. Hacsak Csurka nem így akarja még jobban tönkretenni a nemzeti oldal júdásait. Forrás: Bodoky Tamás

jó ha figyelünk

11

A MIÉP szerint, ha a jobboldal távol marad a csaláson alapuló választás második körétõl, és a Fidesz képviselõk nem veszik át mandátumukat, Sólyom nem tudja megbízni Gyurcsányt a kormányalakítással. A MIÉP elnökségének állásfoglalása Az Európai Unióba beerõszakolt, gyarmatosított, az izraeli tõke és a zsidó betelepedés célországává tett Magyarországon a 2006-os országgyûlési választásokon a legmélyebb, a nemzet összetartó eresztékeinek végsõ szétrepedésével fenyegetõ válság alakult ki. A mindkét részrõl mocskos, lejárató, a sorskérdéseknek hátat fordító kampányok erkölcsileg és kulturálisan is romboló hatásúak voltak. A válságért nemcsak a választási gyõzelem felé menetelõ hazug, szovjet zsoldból amerikai-izraeli zsoldba szegõdött balliberális pártok és táboruk a felelõs, hanem együttes felelõsség terheli az úgynevezett középjobb, a most a Fideszben és a Fidesz körül tömörülõ „nemzeti vegyes“ politikusait is. Ezért elsõ szavunk a jószándékú, tiszta nemzeti keresztény középosztályhoz és benne az értelmiséghez szól, köztük a MIÉP-tõl elpártolt 200 ezernyi emberhez, akik hitüket, becsületes energiáikat méltatlanra pazarolták. Ezeknek most be kell látniok, hogy elveszett a szavazatuk, amelyet azért adtak oda Orbán Viktor pártjának, hogy ne vesszen el. A választás a második fordulója elõtt szánalmas kabaréba fordult. Az úgynevezett jobboldal miniszterelnök-jelöltje a Nagyhét elején irgalmas szamaritánusként elõbb lemondott, mást nevezett meg maga helyett, majd az elutasítás hatására újra folytatja miniszterelnöki kampányát, amely most már korántsem diadalút. Közben értelemszerûen megvált miniszterelnök-helyettesétõl, aki az SZDSZ programjával szemben a kórházak megõrzésének felelõse, a kórházprivatizáció visszautasítója lett volna. Mivel az MDF vezetõségével nem tud zöldágra vergõdni, elkezd „tárgyalni“ az MDF tagságával – ami nincs. Mert miközben a Fidesz tetszelgett a legnagyobb nemzeti erõ szerepében és nem vette észre, hogy a szocialisták, Rákosi méltó örököseihez méltóan egy egész pártot szerveztek ki alóla, pontosabban mellõle. A Fidesz hízott a gyönyörtõl, hogy az MDF sok képviselõje átült soraiba, s most szép választási sikereket aratott a közös bázison, s közben a jelentéktelennek tartott MDF-et megszállták a kommunisták, Dávid Ibolya az amerikai képviselõházban ülõ Tom Lantostól, a zsidó világhatalom egyik öreg exponen12

sétõl kapja utasításait. Az MDF úgy lett ötszázalékos párt, hogy az MSZP fegyelmezett szavazóinak egy elõre megszabott része listán az MDF-re szavazott. Ezeket kívánja most Orbán maga mellé állítani. Sziszifusznak ennél könnyebb feladat jutott osztályrészül. A négypárti országgyûlésben három a nemzeti érdek ellen dolgozik, s a legtöbbet a volt szövetséges árt a Fidesznek. Ugyanakkor a Fidesz vezetõi mindent elkövettek – nem kizárhatóan a Tom Lantos-körök igényeinek és tetszésének megfelelõen – az egyetlen biztos szövetséges, a nemzeti radikalizmus megsemmisítéséért, szavazóinak elszívásáért, a parlamentbe jutásának megakadályozásáért. Ebben a MIÉP-et és most már a MIÉP-Jobbikot illetõ kirekesztõ politikában mutatkozik meg legszemléletesebben a Fidesz politikájának alapvetõ hibája. A Fidesz fennállása óta a liberális játékszabályok betartásával, a politikai korrektség követelményeinek megfelelõen politizál. Elfogadja az ellenfél által rákényszerített feltételrendszert, és csak kisebb nemzeti megnyilatkozásokat tesz, engedély szerint, választási harc idején. Harcászatban, sportban alapszabály azonban, hogy az ellenfél által ránk kényszerített taktika és stratégia keretében csak veszteni lehet. Orbán nagy pártként a falig hátrált, most azonban azzal dicsekszik, hogy képes volt a falig hátrálni. Ezzel támogathatatlanná teszi magát. Ez a politika Antall József óta tart Magyarországon és Orbán Viktor Bod Péter Ákos nevének felemlítésével ehhez a hátráló politikához való teljes visszatérést, a falba belenyomódást kínálja a magyarságnak. A választás eldõlt, a „kafiol tröszt“ vezéralakja, Arturó Ui – Bertold Brecht drámájáénak hõse -, ha lebonyolítják a második fordulót, biztos gyõzelmet arat. Immár Dávid Ibolya teljes támogatásával, aki most, így adja vissza azt a támogatást, amit az öt százalékos küszöb eléréséhez és korábban az Európai Parlamenti választásokon egy kiküldött kiküldéséhez kapott. Ezért csak egyetlen megoldás lehetséges, mégpedig olyan, amilyet az MSZP-SZDSZ már alkalmazott, mégpedig sikerrel. Távolmaradással érvényteleníteni kell a választás második fordulóját, lehetetlenné kell tenni az új Országgyûlés megalakulását, és a kormány hatalomra lépését. Az MSZP-SZDSZ gátlástalanul tette ezt a kettõs népszavazás alkalmával, amikor a távolmaradással tartotta mindkét kérdésben az érvényesség szintje alatt a népszavazást. Ugyanezzel a módszerrel, az SZDSZ-nek a szavazástól távolmaradásával választotta

meg az Országgyûlés Sólyom Lászlót köztársasági elnöknek. Ha a Fidesz minden már megválasztott képviselõje lemond mandátumáról, és mindannyian abbahagyják a kampányt, és a második fordulóban egyedül az MSZP-SZDSZ jelöltjei vesznek részt, az OVB nem hirdetheti ki a választás végeredményét, be kell ismernie, hogy a választás, csaláson – médiumok több évtizedes félrevezetésén, egyre kifinomultabb manipulációin és azonfelül is választási csalásokon – alapult. Az egységes távolmaradás után létrejövõ ellenzék nélküli, lényegében egypárti Országgyûlésnek a köztársasági elnök nem adhat kormányalakítási megbízást. A két-, vagy négypárti parlament lényegileg úgy is egypárti lenne, a teljesen egypárt, nélkülözve a demokrácia látszatát, megfõne saját zsírjában. Mert ellenfél nélkül nemcsak, hogy gyõztes sem lesz, de bolsevizmus létalapja, a legyõzött ellenfél állandóan felmutatható, majd rugdosható teteme sem fekszik a porondon. Ez kétségtelenül rendkívüli, veszélyekkel is terhes megoldás, amely az azonnali államcsõd bekövetkezésével is fenyeget. Az államcsõd azonban, ha lassabban is, de bekövetkezik. Ha a Fidesz engedelmesen beül az ellenzéki padsorokba és kockázató lépésével nem teremti meg a rendszerváltás lehetõségét, a magyarság egy elhúzódó süllyedés folyamatának néz elébe, amelynek a végén ott áll a megszállás, a föld elvesztése, a kórházak eladása és a kettészakadva haldokló magyar társadalom. Gyurcsány és Kóka még gazdagabb lesz, a szegények még kiszolgáltatottabbakká válnak, ez értékes elmék kivándorolnak az országból. Ez nem választás volt, hanem kutyakomédia. Semmi sem indokolja, hogy a magyarság kárvallott tömegei befejezzék. A balliberális médiumok által irányított tömegemberek százezrei is csak így józaníthatók ki, csak így döbbenthetõk rá kiszolgáltatottságukra és becsapottságukra. Alkotmányozó nemzetgyûlést kell összehívni, új médiatörvényt kell meghozni, a földet meg kell tartani magyar kézben, lehetetlenné kell tenni az egészségügy privatizálását, a privatizációt felül kell vizsgálni, a bankokat meg kell adóztatni, a bankközi forgalomra adót kell kivetni. A magyarságnak csak a saját megmaradásával kell törõdnie, és minden ezt gátló erõt, pártot, médiacézárságot el kell távolítani útjából. Ez veszélyes megoldás, de az egyetlen megoldás. Mondjuk együtt: eddig, s ne tovább! MIÉP elnöksége, Csurka István elnök

jó ha figyelünk

A nemtelen támadások politikai természetrajza

Ahhoz, hogy megértsük az Orbán Viktor, illetve a polgári oldal elleni gyûlölethadjárat részleges sikerét, tisztában kell lennünk a honi médiaviszonyokkal. A posztkommunista politikával összefonódott sajtó szolgáltatja a muníciót a vádaskodáshoz. A Fidesz elnökével szembeni dühöt az váltja ki, hogy a diktatúra felszámolásának szimbólumává vált, és azóta is ellenáll mindenfajta visszarendezési kísérletnek. Nálunk a nyugat-európai értelemben még ma sem alakult ki pártatlan sajtó, így az emberek a mibenlétét sem tudják definiálni. Egy mondás szerint a bolsevizmus akkor bukott meg a Szovjetunióban, amikor Moszkvába bevitték az elsõ kiló banánt. Innentõl ugyanis volt az embereknek összehasonlítási alapjuk, s nem voltak fogékonyak az „imperialista” luxuscikk elleni propagandára. Nálunk viszont a Kádár-rendszer pártirányítás alatt lévõ sajtója után felüdülést jelentett még az is, ha a valóságos hírek legalább részlegesen megjelentek a nyomtatott és elektronikus médiában. A legjobb szakács az éhség. Így a lakosság abban a hiszemben van mind a mai napig, hogy valódi banánt eszik, silány déligyümölcspótlék helyett. Ha tehát egy kiemelkedõ politikai személyiség, mint Orbán Viktor, nemtelen támadások kereszttüzébe kerül, a populáció jelentõs része nem lát ebben kivetnivalót, mivel az eljárás semmi lényegesben nem különbözik attól, amelyet naponta tapasztalt a pártállam idején, amikor az emberek megmaradt vagyonát elkobozták, a másként gondolkodókat üldözték. 1956-ban a Magyar Rádióban bûnbánóan bemondták: hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal…, hogy a dicsõséges forradalom napjai után a szovjet fegyverek árnyékában ugyanúgy folytatódjon a metódus. Ma a több évtizedes domesztikáció és társadalmi fárasztás következtében, ha valakit támadnak éjjel, támadnak nappal, semmi szokatlant nem jelent a bevett vegzatúrában. Ilyen alaptalan vádak Orbán jó ha figyelünk

Viktorral szemben a diktatórikus hajlam, a befolyással való üzérkedés, az antiszemitizmus, a nem létezõ szélsõjobbal való kokettálás, az utcai politizálás s legújabban az alvilági kapcsolatok összezagyvált sejtetése. A rendszerváltás után egy ideig az volt a legenda, hogy a sajtó csak azért támadja a polgári oldalt, mert éppen kormányon van, s ezzel bizonyítja függetlenségét. Aztán hamar kiderült, hogy a Horn-kormánnyal szemben már sokkal megértõbb húrokat pengettek a médiamunkások, hogy aztán ismét érvényesítsék kikiáltott pártatlanságukat az Orbán-kabinet megalakulása után. 2002-ben, a második MSZP–SZDSZ-koalíció hatalomra kerülésével azonban ismét új helyzet állt elõ: a parányi kormánytöbbség miatt elementáris erõvel vádolták az ellenzéket és annak vezetõjét, Orbán Viktort vezérelvûséggel, politikai szalámizással, sötétre festett õsrégi cégügyekkel. Az ok nyilvánvaló: csak erõteljes médiatámogatással lehetett késleltetni a halovány, erõtlen Medgyessy-kormány bukását. Felismerték, hogy a volt miniszterelnök az, aki integrálni képes a kormányképességét végig megõrzõ jobboldalt, ezért elsõsorban õt kell diszkvalifikálni, eltakarítani az útból. Azért kellett létrehozni a Keller László-féle leszámolási államtitkárságot, hogy mindenkiben félelmet gerjesszenek, hiszen ha egy volt miniszterelnök tevékenységét kriminalizálhatják, mit várhat a hatalomtól a kisember. Ezt támasztotta alá az is, hogy a Széchenyi-tervet nem csupán megfojtották, de bosszút is álltak mindenkin, aki részese volt a fejlesztéseknek.

A tömegek egy történelmileg hiszékennyé formált szegmense sajnos vevõ a tényekkel alá nem támasztott permanens vádaskodásokra, hiszen sem ideje, sem energiája nincsen a média közvetítette álvalóság ellenõrzésére. Elég, ha az olyan hívószavakat rögzítik a megdolgozandó publikum agyába, mint bánya, Fidesz-cégügyek, szõlõ, hatalmi arrogancia, kirekesztés, s a kódolás bármikor elõhívható. Ezek a rétegek, amelyeket szokás a rendszerváltás veszteseiként aposztrofálni, az információhiányból és a kiszolgáltatottságból fakadóan fogékonyabbak a hazugságáriák hamis dallamaira, úgy mint megosztó személyiség, szélkakas, múltat akarja visszahozni, nulla kilométer átadott autópálya. Életviszonyaik fokozatos lerontása miatt nehéz olyan absztrakt fogalmakat hibáztatniuk, mint a rendszer- és gazdasági szerkezetváltás, így egyszerûbb, ha elégedetlenségüket konkrét személyiségek felé irányítják. Ezt az intenzív rosszkedvet kanalizálja az álbaloldali lakájsajtó „Orbán és csapata”, mint a korrupció és pokol földi helytartói felé. Minden hivatalos fórumon és médiacsatornán éreztetik az emberekkel, hogy maradék egzisztenciájuk érdekében jobban teszik, ha a Fidesz tájékán, nem pedig a kormányzó baloldalon keresik haragjuk levezetésének tárgyát. Tekintettel arra, hogy mindenki alapvetõen szeret jó viszonyban lenni saját lelkiismeretével, egy idõ után a beléjük plántált gyûlöletpotenciál öngerjesztéssel saját magát termeli újjá. Látni kell, hogy az Orbán Viktor elleni – rendre a független bíróság által is kimondottan – alaptalan vádak nélkülöznek mindenfajta racionalitást. Elég, ha megnézzük, miként vélekednek az MSZP-rendezvények résztvevõi a Fidesz elnökérõl. A Hír TV-nek nyilatkozó egyik Gyurcsány-fan még az akasztást sem tartotta elvadult ötletnek az Orbán elleni szitokkönyvek alapján. Visszatérõ motívum, hogy ha a tényekrõl kellene beszélniük a legtöbbször tájékozatlan embereknek, csak a homályos, a média által mûgonddal beléjük ültetett szavakat képesek kibökni Orbán Viktor mefisztói legendáriumának integráns részeként, úgymint Sárazsadány, szõlõ, villa, bánya. Hovatovább olyan érzésünk lehet, hogy a baloldal ad absurdum az Orbán család elemi lakhatási jogát is képes lenne megvonni, s egy másik földrészre, egy viskóba küldeni õket a szocialista közerkölcs védelmének humánus jegyében. De hát miért is kellene kárhoztatnunk a megtévesztett embereket, ha nem csupán a média, hanem 13

egyenesen a politikai riválisok gerjesztik bennük a gyûlöletet, azt sugallva: Orbánnal szemben szabad a gazda, minden megengedett. Ezért is fordulhatott elõ a rendszerváltás óta példátlan módon, hogy ismeretlenek levélben gyermekeiknek kutyatáp céljára történõ ledarálásával fenyegették meg az Orbán házaspárt. Gyûlölködésbõl ötös – jellemezhetjük Kuncze Gábornak, a tévesen liberálisnak tartott szélsõbaloldali párt elnökének kirohanását. Õ is, Kóka János gazdasági miniszter is kifejtette: Orbánnak el kell tûnnie a közéletbõl. Ugyanõ a közszolgálati (?) televízió tegnap reggeli adásában már azt feltételezte, hogy a Dávid Ibolya MDF-pártelnököt, illetve az OTP-t lejáratni akaró sms-ek mögött a Fidesz áll. Amikor egy baloldali hetilap munkatársa visszakérdezett: csak nem gondolja, hogy Orbán Viktor irányítja a háttérbõl ezeket az akciókat, Kuncze becsmérlõen azzal tromfolta le a gyûlöletkórusból kilógó újságírót: „Akkor én önnek jobbulást kívánok.” Lehetetlenség számba venni a politikai gyûlöletmarketing egész eszköztárát, amit a polgári kormány miniszterelnöke ellen felvonultatott a hatalma elvesztésétõl rettegõ nómenklatúra-utódgarnitúra. A közös vonás az, hogy elõbb a médiában napvilágot lát egy légbõl kapott fantazmagória, azt ismételgetve a súlyos gyanú látszatát keltik, míg a harmadik fázisban már elég mint köztudomású tényre visszautalni. Európai demokratikus országban ezek az ordenáré inszinuációk csupán bulvárkacsának minõsülnének. Nálunk azonban lehet méricskélni az ifjú Orbán házaspár egykori budapesti lakásának alapterületét, hátha letagadtak a spájzból pár négyzetcentimétert. S az MSZP-s vállalkozások, illetve alapítványok által mûködtetett napilapok nem félnek a nevetségessé válástól, mikor helikopterrõl készítenek kukkoló felvételeket az Orbán család házáról, azt vizslatva, vajon nem nagyobb-e a mérete az általuk megengedhetõnek tartottnál. De vizsgálnak õk mindent, a felcsúti és hegyaljai földektõl, árkoktól kezdve a kapubejárókon keresztül a vagyonbevallások minden betûjéig, és nem érdekli õket, hogy a tisztázó bizottsági szereplések és a jogerõs bírósági döntések után már komikussá válnak az újabb és újabb fiaskókkal. Nyilvánvaló, hogy a pártállamból átvett fárasztási technika erejében bíznak, amit Kádár János úgy fogalmazott meg az ÁVH-sok számára: minden eszközzel kell tudni ütni. Forrás: Megyeri Dávid – MNO

„egy görög bölcselõt” idézve azt mondta: ha becsületes és tisztességes polgárok nem vesznek részt a köz ügyeiben, azzal büntetik magukat, hogy ostobák és gazemberek uralkodnak fölöttük Húzzunk bele, hogy húzzanak el!” Forrás: Kövér László

14

A nemzetbiztonságiak védelme alatt találtuk meg a dávidcsillagost, aki március 15-én a Múzeumkertnél megpróbálta letépni a kokárdáját egy 13 éves kislánynak, majd megütötte. Alább olvasható az antimagyar neve, címe; olvasóinknak mégsem kell félniük, hogy órákon belül elsötétül portálunk, mivel külföldi doménnéven és szerveren üzemel. Miként az alapügyrõl, arról is elsõként számoltunk be, hogy a Fradi szurkolói az április 2-ai Ferencváros-MTK derbin felismerték ugyan a kokárdafóbiást, ám a szélsõséges azonnal a rendõrökhöz szaladt félelmében, akik bevitték a IX. kerületi kapitányságra, így neve és lakcíme továbbra is rejtve maradt. A Jobbik ismeretlen tettes ellen még márciusban tett feljelentése nyomán, a sértett Könnyû Alexandra családjának hozzájárulásával eljárás indult könnyû testi sértés ügyében, de garázdaság ügyében a rendõrség nem hajlandó nyomozni, pedig a Btk. 271. §-a szerint büntetendõ, „aki olyan kihívóan közös- Fok Balázs ségellenes, erõszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen“. Ráadásul a rendõrség a tettes adatait a feljelentõnek sem volt hajlandó kiadni, így a kibontakozó nemzeti összefogás jegyében nyomoztunk mi és a jobb érzésû civilek. Tomcat, hírportálunk és olvasóink felajánlása nyomán 360 ezer forintos jutalmat ígértünk a nyomravezetõnek. Számos bejelentést kellett ellenõriznünk, melyek zöme téves volt, ám érdekes dolgokra bukkantunk. A gyûlöletbûn ügyében az elkövetõ oldalán való NBH-s fellépést megerõsíti Tomcat minapi blogja is. Amennyiben attól kell tartani, hogy egy – akár aljas bûncselekményt elkövetõ – állampolgárt esetleg meglincselnek, logikus, ha a szervek megpróbálják megvédeni. A bibi azonban az, hogy nem tudunk olyan esetekrõl, amikor például kisebbségi elkövetõk által terrorizált, megszúrt, kirabolt magyarok sokaságának biztonsága érdekében mozdult meg a rendõrség vagy a titkosszolgálat, most viszont az expresszvonat sebességével léptek fel zsidó honfitársunk (?) oldalán. Mi több, Tomcat ellen indítottak – hivatalból! – közösség elleni izgatás miatt bûnvádi eljárást. Ezek után nem is csoda, ha vicc születik a zsidóbérenc rendõrökrõl. (Hogy hívják a zsarut Franciaországban? A rend éber õre. Tel-Avivban? A rend héber õre. Budapesten? A héber rend õre.) Régóta jellemzõ egyfajta faji megkülönböztetés bizonyos privilegizált kisebbségek elõnyére, ennek mindennapos megnyilvánulása, hogy a sajtó elkövetõi helyzetben soha, áldozatokként viszont mindig megemlékezik származásukról. Az is tünetértékû, hogy a politikai elit azonnali, hisztérikus tiltakozásba kezd a kisebbségiek vélt vagy valós sérelmei miatt (lásd Ártatlan Józsika sztori, vagy a tavalyi, náci erõszaknak beállított, valójában sírkõpiaci szereplõk közti leszámolás), de mélyen hallgat, ha magyarokat ér hátrányos megkülönböztetés vagy fizikai erõszak meggyõzõdésük, hitük miatt. Sõt, akár el is határolódnak – a magyar áldozatoktól. Teljesen abszurd demokráciáról hablatyolni ott, ahol az igazságot bizonyos tabukérdésekkel kapcsolatban megíró szerkesztõségek, honlapok bírósági ítélet nélküli bezáratással számolhatnak. Igaz, ehhez szükséges egyfajta kollektív gyávaság és öncenzúra is, amely a jobboldali sajtó zömének sajátja. Korábbi szidalmaink azért nem voltak teljesen hatástalanok. Ha késve is, de a Magyar Nemzet beszámolt az alapügyrõl. Még dicséret is kijárna neki, ha nem ez volna a minimum, amennyiben sajtószabadságban gondolkodunk. Azoknak, akik szerint „túlzás“, amit csinálunk, hiába igaz: emlékeznek a meghurcolt palesztin fogorvos esetére? Elsõ naptól nyomatták a nevét, arcképét, ahogy a csövön kifért, és, minõ csoda, a karhatalom sem sietett segítségére. A kislányverõ zsidó kilétét elsõként pontosan megfejtõ személy a 360 ezer forintos jutalmat felajánlotta a kislány apjának. Mint beszámoltunk róla, a nemzeti elkötelezettsége miatt többször meghurcolt Könnyû Károly idõközben infarktust kapott; jelenleg munkaképtelen, felesége ápolja otthon, ahol tartozásaik miatt már az áramot is kikapcsolták. Robi fiuk egyébként serdülõ magyar boxbajnok, válogatott kerettag ökölvívó. De térjünk a lényegre! A kokárdafóbiás szélsõséges neve: Fok Balázs, lakcíme: 2083 Solymár, Kökörcsin u. 27., telefonszáma: +36-26-362-504. A telefont mostanság csak édesanyja veszi fel (F. Balázs állítólag szombatig külföldön van, talán jobb volna, ha ez az állapot örök idõkig szólna), aki szerint fia nem hajlandó bocsánatot kérni, hiszen „nem õ ütött, hanem õt rugdosták“ (sic!) Várjuk a Józsika-ügyben lelkesen fröcsögõ, helyenként a magyarságot is közvetve megrágalmazó parlamenti pártoknak a fizikai magyargyûlöletet elítélõ nyilatkozatait. Aki pedig kapcsolatba lép a zsidó „úriemberrel“, kívánjon jobbulást neki! Focimeccsre egy ideig biztos nem megy.. jó ha figyelünk

Egészséges lelkületû országban Gyurcsány soha nem lehetne miniszterelnök, emberi és erkölcsi tulajdonságai ezt nem tennék lehetõvé. Az álbaloldali MSZP is megrekedne 10-15% támogatottság körül, miközben a szélsõséges és marginális SZDSZ földalatti, városi gerillaként harcolhatna a politikai, etnikai és szexuális másság extrém jogaiért. A teljes mértékben globalizált magyar lakosságban azonban nincs semmiféle veszélyérzet. Vígan és dalolva megy a vágóhídra!

A MESTERCUKRÁSZ CÉLBA LÕ Április 7-én éjszaka, tíz perccel a kampánycsend beállta elõtt arra lett figyelmes a kiskõrösi SZDSZ-es jelölt, Kudron Nándor Csaba, hogy két férfi vérvörös festékpatronnal lövöldöz a plakátjaira. Társával üldözõbe vették az autón menekülõ embereket. A paintballos merénylõk Kiskõrösrõl Kecel felé menekültek. Az üldözõk riasztották a rendõrséget, a plakátok elcsúfítóit utolérték, és õrizetbe vették. A legjobban az üldözõ képviselõjelölt lepõdött meg, amikor felismerte a festékpatronos lövöldözõt. Kudron Nándor Csaba egy héttel korábban még az õ soltvadkerti üzletében, a Szent Korona cukrászdában fényképezkedett a kampánykörúton arra járó Kóka Jánossal, két héttel elõbb pedig Kuncze Gáborral. Az egyik garázdálkodó ugyanis a köztiszteletben álló hatvanas cukrász, a Fehér Asztal Lovagja, a helyi borlovagrend tagja, nemzetközi cukrászolimpiák dobogós helyezettje, Habsburg György barátja, a szegedi Virág cukrászda Fidesz-idõkben elüldözött vevõje, Szervánszky László volt. A másik plakátrongáló a veje. Másnap kiengedték õket a rendõrségrõl, kinéz majd nekik valamilyen enyhe büntetés. Forrás: Népszabadság

jó ha figyelünk

A húsvéti választási tûzszünet alatt érdemes ismételt politikai számvetéseket és elemzéseket készíteni. Egyre jobban látható, hogy a polgári jobboldal sokkal jelentõsebb arányú vereséget fog elszenvedni annál, mint amit az elemzõk elõre megjósoltak. A kapkodás és fejetlenség, a megegyezés készségének hiánya, az MDF iránti mérhetetlen gyûlölet. Orbán lassú, de megállíthatatlan politikai agóniája és széthullása, illetve az egyház elhibázott politikai szerepvállalása egyre csak növeli a kétkedõ és apatikus választók létszámát. Egészséges lelkületû országban Gyurcsány soha nem lehetne miniszterelnök, emberi és erkölcsi tulajdonságai ezt nem tennék lehetõvé. Az álbaloldali MSZP is megrekedne 10-15% támogatottság körül, miközben a szélsõséges és marginális SZDSZ földalatti, városi gerillaként harcolhatna a politikai, etnikai és szexuális másság extrém jogaiért. A teljes mértékben globalizált magyar lakosságban azonban nincs semmiféle veszélyérzet. Vígan és dalolva megy a vágóhídra! Mindent képes befogadni, amit a pénz és a média diktál számára. Ebben nyilván szerepet játszik a mesterségesen, tervezõasztalon létrehozott, kontraszelektált jobboldal kifulladása. Az Orbán körül kialakított, szinte már vallási magaslatokat áthágó kultikus fanatizmus. A jobboldali értelmiség konformista árulása és saját szemellenzõs írástudóink felelõssége. A Trianon óta lelkileg meggyötört, közös sikerek és valódi példaképek nélküli társadalomnak beteg, súlyosan beteg a politikai jobboldala is! Egy pillanatra még a választások elõtt úgy tûnt, hogy a szétrohadt parlamenti pártokkal szemben megjelenhetnek más letisztult alternatívák, más irányzatok. Az MSZP mellett elindult a kétarcúvá szétszabott Munkáspárt. Az SZDSZ mellett az etnikai alapon szervezõdõ nagyhangú Cigánypárt. A Fidesz mellett a Harmadik Út kérdéses kísérlete. Az MDF mellett pedig csatasorba állt a Centrum Párt állami támogatásra szervezõdõ törekvése. A kicsinyke pártocskák mögött még egyszer utoljára felütötte fejét a kisgazda feleszmélés az összetöpörödött Vidék Pártja képében, és megmutatkozott az elhalásra ítéltetett civil kurázsi is az Élõlánc ökológiai tudatossága révén. Az áttörés, a kiugrás, új irányzatok megjelenése azonban nem sikerülhetett. A szétesett Harmadik Köztársaság posztkádári paktumpártjai erõsebbnek bizonyultak. Megint maguk között osztották fel a terepet, rendezték el a végjátékot. A legfõbb vesztes Orbán lett, aki csak Nagypéntek elõ-

estéjén döbbent rá az ellene irányuló összeesküvés tényére. Összefogott ellene a pénzvilág, összefogtak ellene a strómanok! Az MSZP újgazdag, posztkommunista tõkései és az SZDSZ Soros-féle internacionalista befektetõi mellett koncentráltan megjelent a magyar „konzervatív” tõke az MDF háta mögött. Ez a kegyetlen hármas prés fogta satuba Orbán saját, csalóka álomvilágát. Az MDF hátsóudvarában, teljes díszben felsorakozott a média szocialista apparátusa, a kádári kisnyugdíjasok lelkes szervezettsége, és az orbáni-populizmusban veszedelmet látó „nemzeti tõke” Demján, Csányi és Leisztinger képében. Az MDF hatalomra segítésének érdekében tökéletes harmóniába fonódott össze látható és láthatatlan: Avar, Mester, Mészáros, Debreczeni, Tölgyessy, Schmuck Andor és Korda György. Meg a többi kiérdemesült rózsadombi zombi. A szocialisták nem csak a médiát és a szervezett szavazókat adták ebbe az érdekházasságba, hanem még a képviselõk egy jelentõs részét is! (Tiszakécske mostani MDF-es képviselõjelöltje például az a Csernus Tibor lett, aki az elmúlt idõszakban vérbõ MSZP-s képviselõ volt!) Orbán lakájlelkû holdudvarának és személyes politikai vakságának köszönhetõ, hogy nem látta elõre az ellene irányuló tökéletes szervezettséget és összefonódást! Az MDF két dolgot vitathatatlanul kõbe vésett ezzel a váratlan eredménnyel. A legfontosabb az, hogy elindított egy jelenleg beláthatatlan folyamatot, melynek során talán jobb és egészségesebb irányba mozdulhat el a politikai jobboldal egész beteg struktúrája és ideológiája. Kialakulhat egy hatékonyabb, életképesebb, több lábon álló, alulról szervezõdõ pártszerkezet. Egy igazi, többrétegû nemzeti érdekképviselet. A másik fontos dolog az, hogy a Fidesz életében elõször megtanult alázatosan kérni! Most, hogy bajba került, megtanulta azt, hogy a hatalom-technokrácia felsõbbrendû arroganciáján túl is van élet. Van segítség, szolidaritás és egymás iránti nemzeti összetartozás. Orbán a szétomló plebejus felkiáltójel, a napfény íze mellett, most harmadszor ismerheti meg az alázat ízét. A vereséget. Talán most tanul belõle. Reménykedjünk! Még nem tudni hová viszi õt kézen fogva az átkos antalli örökség. Lehet, hogy végleg lenyomja. Lehet, hogy végre kilép belõle. Lehet, hogy követi az egykori államfõ gyakorlatát és a radikálisok után eltávolítja pártjából a hangadó liberálisokat. A kirúgottak listáján Kerényit, Semjént, Mikolát követi majd Deutsch, Pokorni és 15

Rogán? Ez valószínûtlen! Nehéz lesz majd egyben tartani a polgári liberális vezetést a radikalizálódó tagsággal! Nehéz lesz majd összeegyeztetni a csalódott apátiát a felfokozott dühös indulattal. Nehéz lesz majd ismét a szõnyeg alá rugdosni mindent. Nehéz lesz majd elkerülni a felelõsség vállalását. A személyre szabott konzekvenciát. Nyilván segít majd ebben az Orbánt imádó fanatikus fanklub hite és a Fideszes Atyaszentegyház összetartó melege. Nyilván. De most talán mindenki felfogja, hogy nem a földre szállt Orbánt kell sajnálni és félteni, hanem a nemzetet. Ez a rémtörténet ugyanis már régen nem a fideszes fiúk szeplõtlen fogantatásáról szól, hanem rólunk, cserbenhagyott, becsapott, tönkre tett jobboldali választókról! Végül szólni illik még a másik két vesztesrõl. Dávid Ibolya a Fidesznek írt ominózus levelében elhatárolódást kért a szélsõségesektõl. Arra kérte Orbánt, hogy szakítsa meg (Nem létezõ!) kapcsolatait a Munkáspárttal és a MIÉP-JOBBIK szervezeteivel. A Fórum elnöke magabiztossága teljes tudatában gyorsan elfelejtette, hogy a választások elõtt még õ is hõn óhajtotta a széles bázisú többpártrendszer kialakulását. Azt kívánta, hogy kétpárti törvényhozás helyett kapjon mandátumot a parlamentben az említett két, most kiebrudalt szervezet is. Dávid Ibolya beleitta-

sodott saját gyõzelmébe és most hülyének tetteti magát. Nem tudja, mit beszél! Nem tudja vagy akarja megkülönböztetni a kommunistát az antikommunistától, az internacionalistát a hazafitól, a szélsõségest a radikálistól! Különös, hogy hirtelen neki is szélsõséges lett a hazáját kiemelten szeretõ állampolgárok tömegesen megjelenõ akarata. Dávid Ibolya megfogadta szívbéli barátja Tom Lantos tanácsát. Már nem csak a hosszú távú gazdasági programban, de a hazafiak megítélésében is egy követ fúj a nemzetellenes SZDSZ-szel! Teljesen feleslegesen, mert ha van még vesztese ennek a mostani választási színjátéknak, akkor az Thürmer Gyula és Csurka István pártja és személye! (Pedig az õ közéleti szereplésük és jelenlétük mindössze apró szálka a gyurcsányi gerendához képest!) Az már csak a sors fura fintora, hogy az a közel 150 ezer radikális szavazó, akit a szétomló MIÉP-tõl gátlástalanul elcsábított Orbán, nos, ez a bázis buktatta meg most áttételesen a Fideszt! Ha ez a tömeg az elsõ fordulóban tudatosan visszaszavaz a Harmadik Út szövetségére, és a nemzeti radikalizmus pártjait beviszi a parlamentbe, akkor ma ismét Orbán Viktor lehetne a miniszterelnök! A vereségért tehát – Orbán hataloméhes és kórosan centralizált stratégiája mellett -, nem Dávid Ibolyát terheli egyedül

Az ember mindig jobbat vár. A Ficzere Lajos vezette Országos Választási Bizottságról (OVB) ma már senki sem gondolhatja, hogy a helyzet magaslatán állt, különösen azután, hogy több, mint egy évig elfelejtették nyilvánosságra hozatni a saját határozatukat. Való igaz, abban ludas volt a bizottság végrehajtó szervezete, az Országos Választási Iroda (OVI) is, és ezért a fél ország szemében Rytkó Emília teljességgel alkalmatlan a posztjára. Szóval azt hittük, hogy az új OVB alkalmasabb lesz elõdjénél, de mostanra kiderült: nincs olyan, hogy nincs rosszabb. Sajnos van. Az új OVB hovatovább gyalázatosan mûködik. 16

a felelõsség, hanem a Csurkából kiábrándult, Fideszbe öntudatlanul belebódult radikálisokat is! Nem vették észre a csapdát. Nem vették észre az új irányt, az új generációt! Nem vették észre a Jobbik Magyarország felkínálkozó életképes mozgalmát! Nem vették számításba a korszerûbb nemzeti érdekvédelem lehetõségét! Az egyetlen kitörést. Most Húsvét van. A hús elleni vétkezés magányos ideje. A böjt kiteljesedése és végsõ értelme. Virágvasárnap, kereszthalál, reménykedés és feltámadás. Bûn, bûnhõdés, fájdalom és feloldozás. A nagy örök körmenetben ismétli magát minden! Itt van velünk Heródes, Poncius Pilátus, és a hatalmas rabbik serege. Itt az önmagát megtagadó Péter, a hitetlen Tamás. Két Barabás között itt van Júdás és Lator. Itt a pénz bûvölete. Itt a világi hatalomért felbõszült nép. Itt a nyers uralom, az üldöztetés és az ellenállás. A zelóták maroknyi köve. Odaát a kereszten túl a békés jászol. A végsõ befogadó szeretet. Egyetemes és végtelen történet ez. Nem szól másról csak önmagunkról. A bennünk lévõ jó és gonosz idõtlen küzdelmérõl. A létezés tükrérõl és a fájdalmas felismerésrõl. Értelmet és szabad akaratot kaptunk. Döntenünk kell! Vállalnunk kell sorsunkat! Az újrakezdés reménységét és magányosságát. A feltámadást! Molnár Tamás

Mivel a nyájas olvasó valószínûleg ritkán megy OVB-ülésre, elmeséljük, hogy például az április 13-ai ülésen távollétében minõsíthetetlen hangvételben tárgyalták meg Zlinszky János professzor, volt alkotmánybíró beadványát. A testület tagjai érdemi megítélés helyett olyas kijelentésekkel múlatták az idõt, hogy Zlinszky János nem ért a választási joghoz, meg hogy öreg már stb. A csekély számú hallgatóság elhûlve figyelte a történteket. Persze ha csupán ez lenne a baj, akkor mondhatnánk, magánsérelmeken rágódunk. Azonban sokkal nagyobb baj, hogy az ügyek megtárgyalásakor és az OVB döntéseiben ordítóan erõs a pártosjó ha figyelünk

ság. Az egyes beadványok már abban a pillanatban „eldõlnek“, amint a tagok felfogják, hogy kit vagy melyik szervezetet kell elmarasztalni. Az MSZP teljes védettséget élvez a tisztelt bizottságban. Igaz ez annak ellenére, hogy a Legfelsõbb Bíróság (LB) megalázóan gyors és világos ítéletben bírálta felül április 14-én az OVB április 9-ei határozatát. Az ítélet lenullázta az OVB érvelését, kimondta ugyanis, hogy az OVB részrehajlóan értelmezi a választási törvényt. Az OVB ugyanis azzal a törvényesen értelmezhetetlen indokkal utasította el a beadványt, hogy aki az MSZP-tõl kér tájékoztatást, azt nem lehet befolyásolni, elvégre a priori õ kérte. Az LB emlékeztette az OVB-t, hogy a törvény betûje és szelleme egyaránt kizárja a választói akarat befolyásolását kampánycsend idején, függetlenül attól, hogy kérte-e az illetõ a befolyásolást. Ez akkora jogászi bukás, hogy a tekintetes OVB összes jogvégzett tagjának azonnali hatállyal le kellene mondania. Ugyenezek a derék jogászok szóban (tehát számon kérhetõ jegyzõkönyv nélkül!) gúnyolják a távollévõ Zlinszky Jánost, ami egyfelõl emberileg minõsíthetetlen, másfelõl jogászilag gyáva magatartás. Az OVB azon tagjainak, akik Zlinszky Jánost élõszóban, gyáván gúnyolták, illetve az LB által elmeszelt határozatot támogatták, ha maradt bennük szikrányi önbecsülés, azonnal le kellene mondaniuk. Természetesen nem fogják megtenni. Sajnos nincs okunk hinni sem az OVB szaktudásában, sem a tisztességében. Ez azonban vajmi kevéssé fogja érdekelni a magas grémiumot, ezért hát menjünk tovább. A következõ – talán az egész választást döntõen befolyásoló – probléma, hogy az OVB idén április 6-ai állásfoglalása tarthatatlan, különösen az azóta érkezett beadványok ismeretében. Az OVB a 12/2006. (IV. 6.) számú állásfoglalásában nem kevesebbet tett, mint megerõsítette a szervezett választási csalás lehetõségét, megerõsítve annak törvényes voltát. Lássuk a részleteket. Mint tudjuk, a szavazás napján állandó lakóhelyüktõl távol tartózkodók igazolással szavazhatnak ott, ahol éppen vannak. Az OVB a szóban forgó határozatot azért hozta, mert érzékelte a dolog alkotmányellenes, választásitörvény-ellenes és mélyen erkölcstelen dimenzióit. És ez nem vicc, nem elírás. Az OVB immár több beadványban is szembesült azzal, hogy az igazolásos szavazás óriási manipulációs lehetõség annak a kezében, aki csalni akar. Történelmileg, tudjuk, van erre egy nagy példa a távolabbi múltból: az 1947. évi választáson a kék cédulás csalás. Az OVB tisztában van a tényekkel, és mégsem tesz a potenciális csalás ellen semmit sem. Sõt az említett határozat úgy is olvasható, mint elõzetes jóváhagyása annak, ha valaki ilyent szervezett. Ugyanis az igazoláskérés határnapja április 7-e volt, tehát az a nap, amikor az OVB határozata megjelent. Erre mondják a játszótéren: aki bújt, aki nem... Lássunk néhány példát. Az OVB – gyönge menekülési kísérletképpen – közzétette, hol hány igazolást kértek ki. Az átlagos választókerületben 200-350 között van az igazolást kérõk száma, és a második fordulóra ez a szám mindenütt kb 50-100-zal csökken. Tudományos érdeklõdésû ember elmélázhat rajta: vajon miért utaznak el 20 százalékkal kevesebben a lakhelyükrõl április 23-án, mint április 9-én? Igazi szociológiai probléma...

Tudunk még érdekes kérdéseket feltenni. Miért van az, hogy a Balaton partján különösen nyughatatlan emberek élnek? Az abszolút bajnok a balatonfüredi választókerület (Veszprém megyei 4-es), amelybõl az elsõ fordulóra 890-en, a másodikra 807-en kértek „eltávozást“. Amúgy a kerületet vastagon nyerte a fideszes Bóka István, elsõ körben. A Balaton déli partja szintén az igazolási rangsor élén található. Bogláron 763-an kértek igazolást 9-ére, Siófokon 662-en. Érdekes viszont, hogy a siófokiak a második fordulóra a lista másik végére helyezkedtek, mindösszesen 64 szavazónak lesz másutt dolga 23-án. A második fordulós negatív rekordot azonban Gyõr városa tartja. Errõl a településrõl nulla fõ kért igazolást a második fordulóra, azaz senki sem kíván másutt szavazni. Gyõrrõl egyébként érdemes megemlítenünk, hogy a 3-as számú választókerületben 2002-ben Balogh József MSZP-s polgármester aratott elsõ körös gyõzelmet úgy, hogy 19.466 szavazat kellett a többséghez, és neki lett 19.540 – a vendégszavazók száma 250 volt. (Arról már ne is szóljunk, hogy 63 szavazólap hiányzott az urnákból a kerületben...) Mindenesetre szögezzük le: az OVB asszisztál ahhoz, hogy ha a választásokra valaki elõre átgondoltan szervezett igazolásos szavaztatást, azaz mozgatott párthíveket, akkor lényegesen, azaz döntõen tudja befolyásolni az eredményt. Erre a legfõbb módok: 1. Aki kiváltotta az igazolást a második fordulóra, az az elsõ forduló eredményének ismeretében választhat: vagy az állandó lakhelyén szavaz vagy ott, ahová az igazolása szól. Ez alkotmány- és demokráciaellenes, és ennek az eltûrése az OVB részérõl megbocsáthatatlan. 2. Aki Budapestre kért igazolást, az eleve 32 választókerület között választhatott. Ez oly mértékben demokráciaellenes, hogy az elsõ forduló napján délben változtatta meg az OVB a saját döntését, illetve igyekezett valamelyest javítani a renomén, de a problémát nem oldotta meg. Az április 9-én, a szavazás félidejében hozott határozat, túl azon, hogy demokratikus jogelvet sértõ döntés volt, a problémát nem oldotta meg. Ugyanis aki olyan településre kér igazolást, amelyen több választókerület is található (ilyen például Pécs, Debrecen, Gyõr, Miskolc, és persze Budapest), az még mindig választhat. Budapesten sem old meg a kerület kötelezõ bejegyeztetése semmit, hiszen a kerületek nagy hányadában több választókerület van. 3. Maga az igazolási okmány nevetséges, játszva hamisítható, ráadásul ha egy jegyzõ úgy gondolja, kockázat nélkül kiad akár kettõt vagy tízet is egy embernek. A lebukás veszélye gyakorlatilag nulla, mert a lista és az ellenõrzés is titkos, senki emberfia meg nem tudhatja az OVB-n kívül... 4. Maga az OVB legalább a névsorok nyílttá tételét elrendelhette volna, ugyanis semmilyen személyiségi jogi sérelem sem érheti azt, aki valahol vendégként szavazott attól a ténytõl, hogy nyilvános a voksolásának a helyszíne. De az OVB még ezt is megakadályozta. Így horribile dictu az is megeshet, hogy valaki egy település több szavazókörében is szavaz, mindenütt eredeti igazolással, és csak a két jegyzõ (a kibocsátó és a szavazás helyén a választási irodát vezetõ) tudja az igazságot, és ezzel a kör bezárult. Ma úgy fest, a jelen összetételû OVB maga a legnagyobb akadálya annak, hogy bízhassunk a választás tisztaságában. Forrás: Nyiri János – Gondola

GYURCSÁNY ÚR TETSZETT VOLNA MAGYARNAK LENNI Ha Gyurcsány Ferenc Nagy Imreként felnõ a feladathoz, és azt mondja: gyerekek, magyarok vagyunk, akkor azt mondtam volna, elkezdõdött a Magyar Szociáldemokrata Párt története; és a magyar rémtörténet, ha nem is fukuyamai jelleggel, de befejezõdött. Utódpártok nincsenek többé, csak pártok. A ballib gyõzelem végképp lehetetlenné tenné, hogy a baloldal felismerje: kétezernégy december ötödikével nemcsak a külhoni magyarság reintegrációja hiúsult meg, hanem a baloldal reintegrációja is. Mivel Gyurcsány Ferenc elvileg megtagadta a magyarságot azoktól, akik magyarok, nincs nemzeti minimum, aminek alapján politikai egésznek volna tekinthetõ a haza – és ez tragédia. Gyurcsány Ferencnek módjában állt volna felszabadítani 2004 decemberében a magyar közéletet az õsi átok alól. Ha nem tetszik a stílus, tetszett volna magyarnak lenni, mondhatom ezúttal Antall József után szabadon. Sebeõk János jó ha figyelünk

17

(Részletek a Leleplezõ nyári számára készülõ, az idei választások furcsaságait kutató Tõke Péter írásából) Õszintén szólva nem értettem, hogy érhette el az 5 %-ot egy olyan párt, mint az MDF, amelyet a politológusok és a közvéleménykutatók is leírtak. Bármilyen jól szerepelt is Dávid Ibolya a négypárti tévévitán, az legfeljebb csak egy százalék pluszt hozhatott. Addig lehetett nekik másfél százalék. Így együtt is csak két és fél. Hm. Vannak még csodák. Ebben maradtam önmagammal. Az április 9-e utáni héten beindult az Orbán Viktor elleni MDF szurka-piszka. Viktor visszalépett, az MDF számára is elfogadhatónak hitt új, közös miniszterelnök-jelöltet állítottak Bod Péter Ákos személyében, aki 5-6 órán át minden idõk legrövidebb miniszterelnök-jelöltje volt. Az MDF nem egyezkedett, nem engedett, ragaszkodott a 8 pontjához, vagyis a Fidesz vonja vissza programjának a velejét. Épeszu ember tudja, ilyen kérés teljesíthetetlen. Megint csak nem értettem, miért csinálja ezt az MDF és Dávid Ibolya? Honnan ez az elszántság, csökönyös kitartás? Nem fogják fel, hogy a 8 pont nagy része a magyar nemzet érdeke? Aztán, miféle konzervatívizmust emlegetnek? Elõzõ számunkban már utaltam rá, ez nem konzervatívizmus, ez legfeljebb antallizmus, de még az sem, mert abban is elõfordultak magyar nemzeti érdekek. Aztán hol az Aranybulla, a történelmi alkotmány és mindaz a sok jó, ami hajdanán ebben az országban történt? Sehol. A rendszerváltáskor elsikkasztották Tölgyessy, Antall és a társaik. Megdöbbentett az a sok levél, amit Dávid Ibolyának írtak, belföldrõl, és határon túlról. Semmi foganatja. Mintha Dávid Ibolyának egy fõnöke lenne, aki jóindulatúan ugyan, de állandóan jobbra-balra hintáztatja a fejét. Megint csak feltettem magamnak a kérdést: ki segíthetett az MDF-nek, hogy elérje az 5 %-os parlamenti küszöböt? Ki adott nekik legalább 2 és felet, vagy talán többet is? Péntek este a Hír Tévében Bayer Zsolt musorában láthattam és hallhattam az MDF volt elnökeit. Bíró Zoltánt, Für lajost és Lezsák Sándor. Nem akárkik, ugye? Nekik lehet hinni! Egyszercsak mit hallok. Schmuck Andor és az õ általa menedzselt Tisztelet Társasága segített be az MDF-nek a választásokon. A derék MDF exelnökökök kimondták azt is, hogy e párt országos listáján Dávid Ibolya után a második helyen Schmuck Andor lesz, valamint további 5 schmuckista. Nyomban leesett a tantusz. Most tessék jól figyelni. Másfél éve egy USA-beli, jobboldalt támogató szponzori csoport megbizásából megkíséreltem a szétesett, egymással acsarkodó, pereskedõ 18

A kis Smcuk. A megvásárolható szavazótábor menedzselésébõl jól eléldegélõ egykori szocialista aranyifjú FKGP szárnyakat kibékíteni, egy asztalhoz leültetni. Akiket kérdeztem szinte mind azzal kezdték, mennyi lesz a dohány? 2005 telén sikerült minden oldallal tárgyalni, majd összehozni egy találkozót, amelyen a Deák-Bélafi féle leváltott, Dávid Ibolyának elkötelezett vezetés, a Kovács István József nevével fémjelzett jogilag aktuális irányító csoport, a Molnár-Cseh Sanyi-Atyánszky, aztán Lengyel Zsolt, Balogh Károly és a többi szárny is eljött. Hegedus Péter, akit mindenki támadott személyemben képviseltette magát. Hogy mirõl volt szó, most nem érdekes, de közösen eldöntötték, hogy alakuljon egy Szövetségi Kisgazda Tanács, s az elnöke legyen Szeremley Huba, aki milliárdos. Az amerikai szponzorokat akkoriban hoztam össze Schmuck Andorral, hogy adjon tippet arra vonatkozóan, hogyan lehetne az FKGP táborát erõsíteni, választási szavazó bázisát növelni. Schmuck akkor ismertette, hogy egy jelentõs, mintegy 150 ezres, de hamarosan 200 ezresre bõvülõ egységes, jól karbantartott és támogatott lakossági csoportot vezet, s ezek olcsón megnyerhetõk a választásokra is. Ezeket persze támogatni kell, mûsorokkal, kisebb ajándékokkal, ehetõ finomságokkal. A mibe kerülnének kérdésre Schmuck azt a választ adta, hogy nekünk baráti áron olyan 60 millió körüli összegért elintézi. Azt is kifejtette, hogy ez a bérelhetõ kör minimum 3 %-ot hozhat a listás szavazásnál. Abban maradtunk, hogy a kisgaz-

dák kibékülése és a választásokon való együtt indulása esetén komolyan foglalkozunk az ajánlattal. Nem sikerült megteremteni a kisgazda egységet, így a Schmuck-féle ajánlat is talomba került. Teljesen meg is feledkeztem róla április 14.-ig. Ekkor azonban nem csak a Schmuck-féle ajánlat jutott eszembe, hanem még egy fontos momentum. Dávid Ibolya az utolsó parlamenti ülések egyikén sugárzó arccal érkezett valahonnan. Odasietett néhány folyosón ácsorgó MDF -es képviselõhöz, – én néhány méterre álltam tõlük – és jól hallottam, ahogy örömmel olyasmit mond: meg vagyunk mentve, sikerült, Meg lesz az öt százalék! Ôk elvonultak valahová és meg értetlenül utánuk bámultam, miféle öt százalékról beszélhetnek februárban? Március elején azzal zártam az újságom, hogy nagy valószínûséggel kétpárti parlamentünk lesz, az SZDSZ az akkori közvéleménykutatások szerint nehezen érheti el az öt százalékot, de még van rá esélye, az MDF pedig a 2-3 százalékával sehol sincs. A magam részérõl, nagyon sajnáltam Dávid Ibolyát. Elképzeltem, ahogy szép csendben, feltunés nélkül visszavonul, eltûnik. Márciusban döbbenten hallottam, hogy õ is miniszterelnök-jelölt lett, aztán jót nevettem: önbizalom aztán van. Még Kuncze sem vetemedett ilyen határtalan ..-ra, pedig õ többször is farok csóválta a kutyát. Nincs a nagyasszonynak semmi relalitás érzéke? Összekeveri az álmokat a valósággal? Hihejó ha figyelünk

tetlennek tunt. Itt jegyzem meg, hogy megvédtem azon újságírók elõtt, akik úgy vélekedtek, elment az esze. Ezt követõen kezdtem töprengeni azon, hogy az okos, ügyes exminiszterpártelnöknõ miért bátorodott fel ennyire? Önmagától nem tette volna. hiszen tudhatta milyen gyengék a kilátásai. Valakik lovat adtak alája? Netán pénzzel is támogatták? Született egy összeesküvéselmélet sok bizonyíthatatlan elemmel így ezzel nem is foglalkozom, Kizárólag csak azzal, ami saját élményeimmel, információimmal is alátámasztható. Mi van akkor, ha a Schmuck-ügy csak kitaláció, rágalom, szó sincs a Tisztelet Társasága besegítésérõl? Dávid Ibolyát nem hívhattam fel, hogy „elnökasszony remek volt, hasznosnak bizonyultak a schmuckista derék öregek“. Felhívtam magát Schmuck Andort-t és gratuláltam neki a gyõzelméhez azzal a megjegyzéssel, királynõcsináló lettél pajtás. A válasz meglepett: „Látod, hogy mûködik? Ti kihagytátok a felkínált lehetõséget. Hiába kilincseltem vele más pártoknál, nem vettek komolyan, az MDF vevõ volt rá. Megkérdeztem, egy késõbbi alkalommal bérelhetõ-e a választói közössége? Igen – volt a válasz – ha jól megfizetik. Abban maradtunk, hogy néhány hét múlva összehozom újra az amerikaiakkal, tapasztalatokat értékelni, a távolabbi jövõrõl diskurálni, egyúttal felvetettem, hogy nyáron a választások intimitásait és furcsaságait értékelõ cikkemben Schmuck mozgalmát és besegítését is megírom, természetesen elõtte a cikket lektorálhatja. Nem volt ellenére. A tisztelt olvasó dolga, hogy összerakja a mozaikokat: 1. Schmuck-ajánlat a kisgazdáknak, 2. Dávid Ibolya parlamenti folyosdói öröme, a megmenekültünkkel, megvannal. 3. Schmuck megerõsítése. 4. Bíró-Für-Lezsák-Bayer Zsolt információi az MDF országos listájának 2. helyén szereplõ Schmuckkal. Fölöttébb érdekes, ugye? A kérdés csak az mennyit kaptak a derék nyugdíjas szavazók és ki fizette ezt? Vannak, akik már nyomozzák. Ki fog derülni. A nyugdíjasok nem hisznek a blablának, nekik kézzel fogható, tapintható, vagy megehetõ kell. Schmuckot úgy ismerem, aki ki is harcolja ezt nekik. Ami pedig az MDF-et illeti, s ha az olvasók is arra következtetnek, amire én gondolok, akkor a fentiek szellemében az állítólagos 5 %-os választói kör fele nem is MDF-es, hanem Tisztelet Társaságos. Ôket pedig szíveskedjenek ne molesztálni, a dolgukat már elvégezték. Ma még csak április 18.-a van. Már ennyi kiderült. Ugye, nem lesz több meglepetés, Ibolya? Tõke Péter, a Leleplezõ fõszerkesztõje

jó ha figyelünk

Az MDF képviselõi egyáltalán nem látták azokat a befutó helyre – az országos lista 9., 10., 11., 13. és 14. helyére – sorolt jelölteket, akik a párttal választási szövetséget kötött Schmuck Andor-féle Tisztelet Társasága soraiból kerültek közéjük. Orbán Viktor már a múlt héten jelezte, sokat tud a Tisztelet Társasága delegáltjairól, és most, néhány nap múlva meg is jelent a Heti Válasz tényfeltáró cikke, amely szerint a nyugdíjas érdekképviselet leendõ országgyûlési képviselõi Leisztinger Tamás MSZP-közeli milliárdos emberei. A Tisztelet Társasága nem reagál, az elnökség megtiltotta magának, hogy kommunikáljon a sajtóval.

Rózsa István György, Szabó Katalin, Gosztonyi János „Tanulmányozták már az MDF országos listájának az elejét? Hogy kik jutottak be a parlamentbe? A frakciójuk felét a Tisztelet Társasága, konkrétan Schmuck Andor, még konkrétabban az MSZP delegálta“ – vetett fel egy új témát Csermely Péter, a Magyar Nemzet fõszerkesztõ-helyettese a lap szombaton megjelentetett interjújában Orbán Viktornak, aki elõször csak annyit válaszolt: „Ismerjük a neveket.“ „Ennyi?“ – feszegette tovább a témát Csermely. A célzott kérdésre a Fidesz elnöke végül felfedett néhány lapot a politikai pókerbõl: „A politika olyan világ, amelyben semmilyen összefüggés nem marad rejtve. Idõ kérdése, de végül minden a felszínre kerül. Nem vagyok tényfeltáró újságíró, hogy nyomozzak, abból kell fûzzek, amit kapok. Ezek a képviselõk vannak az MDF frakciójában, és csak velük együttmûködve tudjuk leváltani a kormányt. Persze látjuk, amit látnunk kell, de engedje meg, hogy errõl többet ne mondjak.“ Keddre meglett a tényfeltárás: a Heti Válasz csütörtöki számában megjelenõ cikkét emailben publikálták „Leisztinger emberei az MDF-listáján?“ címmel. AUSZTRÁLIÁBÓL A SZÉPKORÚAK KÖZÉ Az MDF Ausztráliából több heti távollét után hazatérõ elnöke február 14-én a Parlament Caféban együttmûködési szerzõdést írt alá a Tisztelet Társasága (TT) elnökével, Gosztonyi Jánossal. Az addig csak Korda György koncertjeirõl és Schmuck Andor szervezetépítésérõl ismert nyugdíjas érdekképviseleti szervezet nem váltott ki különösebb érdeklõdést, miután akkor az MDF-et a jobboldali rivális is esélytelennek tartotta a parlamenti bejutásra. A TT megjelenése akkor még csak a 13. és 14. havi nyugdíjjal kampányoló nagypártokat kiegyensúlyozó húzásnak látszott a „szépkorúak“ támogatásáért folyó küzdelemben. (A „szépkorúak“ szó a Tisztelet Társasága találmánya, sõt állítólag egyenesen Schmuck Andor vezette be.) Dávid Ibolya és az MDF választmánya azonban a március 18-i ülés után az párt országos listája 9., 10., 11., 13. és 14. helyét adományozta a „nyugdíjasok érdekeiért kiálló“, de addig dalolgatós, virágcsokros hakniszervezetként számon tartott TT-nek. Az elõkelõ pozíciókba Vas János, Rózsa István György, Szabó Katalin, Jagarics Ferenc és Gosztonyi János került, megelõzve többek között Viniczai Tibor alelnököt vagy Pusztai Erzsébetet, az MDNP egykori elnökét. Az Index információi szerint az öt kitüntetett listás helyrõl úgy hozott döntést a választmány, hogy testület tagjai a jelöltek színét sem látták, az MDF-központban ma sincs kontaktus a párt következõ ciklusban mûködõ frakciójának leendõ tagjaival, és egy ideje már a TT honlapja sem mûködik. EGY MILLIÁRDOS KAPCSOLATAI A Heti Válasz cikke szerint a TT delegáltjai viszont nem rejtélyeskedõ nyugdíjasok, hanem – legalábbis közülük hárman – „az MSZP-közeli milliárdoshoz, Leisztinger Tamáshoz kötõdõ“ 19

üzletemberek. A lap szerint Rózsa István György, Vas János és Szabó Katalin dolgoztak olyan cégeknél vezetõ beosztásban, amelyek üzletileg kötõdtek Leisztinger bizniszeihez. (Leisztingert rendre MSZP-közeli milliárdosként emlegeti a sajtó, pedig a párt és az agresszív befektetési akcióiról ismert üzletember között nincsen dokumentálható kapcsolat. Az elméleti fizikus végzettségû Leisztinger viszont valóban baloldalinak vallja magát, és barátnõje a szocialisták egyik ifjúsági vezetõje. Leisztinger vagyonának legnagyobb részét kárpótlásijegy-tranzakciókon szerezte, két legvitatottabb üzlete a szakszervezeti üdülõvagyon megszerzése – Hunguest Rt. – és a Pick fölvásárlása volt. Legutóbb a Budapesti Értéktõzsde felvásárlása illetve a XI. kerületi sokmilliárdos érték? Kopaszi-gát megszerzése, az oda tervezett ingatlanfejlesztések miatt került újra reflektorfénybe, és sokan õt sejtették az MSZP vidéki szervezeteinek „felvásárlása“ mögött. Az üzletember és az MDF közötti háttér együttmûködésrõl sem elõször kapnak lábra hírek. Dávid Ibolya többször is cáfolta, a pártjából kizártak pedig többször is állították, hogy a korábbi kampányok költségeihez komoly hozzájárulás érkezett a milliárdostól.) ÜZLETILEG AKTÍV ÉRDEKVÉDÕK Rózsát, az 53 éves vállalkozót gyanította a gazdasági szaksajtó a milliárdos strómanjának, állítja a hetilap. Kétségtelen, hogy Rózsa cége az Econorg – új nevén Moons – Kft. 2004 májusáig kistulajdonos volt az akkor Leisztinger által ellenõrzött Budapesti Értéktõzsde Rt.-ben, valamint a Budapesti Árutõzsde Rt.-ben. Két éve, az egyesülés idején az Econorg Ingatlan Kft. 22,46 százalékos hányaddal bírt a BÁT-ban, és 5,64 százalékkal a BÉT-ben. A lap szerint Rózsa késõbb papíron kiszállt a cégbõl, de az ügyvezetõi posztot idén év elejéig megtartotta. A 36 éves Vas János a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vagyonkezelési fõosztályvezetõjérõl nem talált Leisztingerig vezetõ szálat a Heti Válasz, de azt állítja, hogy pozíciójánál fogva rálátása volt a Rózsa-féle Moons Kft. tavalyi nagy ügyletére, amikor a cég négymilliárd forintért megvásárolta a KVI-tõl a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium két épületét. Az MDF listáján 11. helyezett Szabó Katalinról a Heti Válasz viszont talált kapcsolódási pontot a milliárdos vállalkozásaihoz, azt állítva, Szabó évekig a budapesti Hotel Platánust igazgatta; ez a szálloda a Leisztinger Tamás tulajdonában lévõ Hunguest láncolat egyik tagja. Rózsa lánya, Rózsa Regina Ágnes ráadásul még egy olyan vagyonkezelõ cégben is tulajdonos és vezetõ lett, amelyet korábban mind a milliárdos egyik nagy érdekeltsége, a Forrás Rt. is tulajdonolt. SZABÁLYZATBA FOGLALTÁK Az Index megpróbálta megtudni, mi a véleménye a leendõ országgyûlési képviselõknek az õket hírbehozó írásról. Kiderült azonban, hogy a Tisztelet Társasága jelöltjeivel nem lehet „csak úgy“ kapcsolatba lépni. Schmuck Andor arra hivatkozva hárította kérdéseinket, hogy õ már semmilyen pozíciót nem tölt be a TT-nél, ezért nincs nyilatkozati joga sem. A szervezet sajtókapcsolatait bonyolító Horváth Éva szerint viszont egy pár hetes elnökségi határozat megtiltotta, hogy a vezetés bármelyik tagjának telefonszámát kiadják a sajtónak. Horváth Éva ezt azzal magyarázta, hogy a szervezet egyelõre nem készült fel a politikára és az onnan induló támadásokra, az elnökség tagjai pedig továbbra is szeretnék megõrizni „integritásukat“, és azt, hogy ne csak a folytonos védekezésre, hanem a szervezetben végzett érdekképviseleti tevékenységre is jusson idejük.

A sajtós szerint a kérdéseket csak emailen lehet feltenni, amit a szervezet csütörtöki elnökségi ülésén vitatnának meg, és akkor eldõlne az is, mi legyen a válasz. Horváth szerint a telefonos kérdezgetés továbbá azért sem lehetséges, mert ha valamelyik elnökségi tagot mégis szóra bírnánk, az szabályzatot sértene. Az év elején elfogadott szabályzat szerint ugyanis „minden központilag megy ki a sajtóhoz“. HÁZALTAK A PONTJAIKKAL A TT-rõl végül egy neve elhallgatását kérõ informátor adott némi felvilágosítást. A januárig Schmuck Andor elnöklete alatt mûködõ szervezetet – saját adatok szerint – több mint száz üzletember hozta létre. A társaság a nyugdíjasok érdekképviseletével foglalkozik, de már a 2004 december 5-i népszavazással kapcsolatban is kiadott saját, úgynevezett sávos állampolgárság-adási javaslatot. Az MSZPbõl kizárt Schmuck vezetése alatt mûködõ szervezet 2004 augusztusában fizetett hirdetésben búcsúztatta Medgyessy Pétert lemondása után. Szintén Schmuck vezetése alatt kezdtek állítólag minden párttal tárgyalásba tavaly októberben, hogy megszondázzák, melyik parlamenti erõ hajlandó a TT nagyobb programpontjainak képviseletére. A kegyeleti járandóság, az öregek érdekében végzett közmunkák kreditrendszere és a 3 százalékos nyugdíjemelés ügyét azonban állítólag még a szocialisták sem vállalták be megbízhatóan. A január közepén tartott közgyûlésen, ahol Schmuck megvált elnöki posztjától, és helyébe Gosztonyi lépett, a beszámolók alapján 111:0 arányban egyhangúlag megszavazták, hogy a szervezet az MDF mellé áll a választási küzdelemben, mert a Fórum vállalta a program támogatását. Gosztonyi egy hónappal késõbb alá is írta a megállapodást Dávid Ibolyával, és õ szólalt fel a párt Tháliában tartott kampánynyitóján is, Dávid Ibolya pedig ezután részt vett a TT rendezvényein. Az informátorunk szerint korábban senki nem hitt a szervezet képviselõinek, és a Schmuck vezette tárgyalódelegációt gyakorlatilag megmosolyogták, most azonban bebizonyosodott, hogy tud támogatókat szerezni egy pártnak, ezért indultak meg a támadások. HÚSZ FELLÉPÉS IBOLYÁVAL „Azt se tudom, ki az a Leisztinger Tamás“ – nyilatkozta az Indexnek Korda György táncdalénekes, a Tisztelet Társasága rendezvényeinek állandó meghívottja. „Én egyetlen személlyel álltam kapcsolatban a Tisztelet Társaságából, Schmuck Andorral“ – mondta az elõadómûvész, akit Schmuck kért fel két, egyenként húsz fellépésbõl álló koncertsorozatra. „Az elsõ húsz elõadás január 13-án lezárult, és én már Las Vegas-ban gyakoroltam a pókert, amikor újabb húsz elõadásra kért fel Schmuck, örömmel mondtam akkor is igent“. Korda György és felesége, Balázs Klári a szokásos mûsor második felét adták elõ, az elsõ részben többször is szerepelt Dávid Ibolya, emlékezett Korda György, leszögezve, az õ mûsoridejükben nem léphetett színpadra politikus, igaz a színpadon lévõ demokrata fórumos díszítõelemeket, például lufikat és lógókat nem szedték le miattuk. Arra a kérdésünkre, ismeri-e a szervezet új vezetõjét, Gosztonyi Jánost, megismételte, õ csak Schmuck Andort ismeri, de tudja még régebbrõl, hogy Gosztonyi színész-rendezõ, személyes kapcsolatuk azonban sosem volt. Az MDF-ben is igyekeztünk választ kapni arra, hogyan zajlott a TT-képviselõk kiválasztása, de a pártban egyelõre nem reagáltak kérdéseinkre. Forrás: Bogád Zoltán, Bohus Péter, Spirk József – Index

AZ ÖRDÖG ÉS A TÖMJÉNFÜST, AVAGY MIT KERÜLGET GYURCSÁNY? De ma ez már a múlt, mától a magyar gazdaság rendbetételének kell jönnie. Vagyis a neheze. A stílus, a meggyõzõ erõ továbbra is fontos lesz, de könnyebb napi hat kampánygyûlésen újra meg újra elmondani, hogy építsünk egy jobb Magyarországot, igazságosabbat, sikeresebbet, mint egy minisztériumot vagy akár annnak egy háttérintézményét megszüntetni. Gyurcsány Ferenc – bár a megszorítás szót kerülte, mint ördög a tömjénfüstöt – már a kampányban világossá tette, hogy elképzelései készen vannak, a tervezetek pedig készülnek, s ezek kisebb államról, kevesebb minisztériumról, még kevesebb miniszterrõl szólnak. Mindez ellentmond annak a régi szocialista – és nem szocialista – szokásnak, hogy a segítõket és a rajongó híveket most jutalmazni kell állással, stallummal. Magyar Hírlap, 2006. április 24. 20

jó ha figyelünk

Gyurcsány Ferenc teljes erejével a szabad demokrata szavazók mozgósításának szentelte az elmúlt hetét, miután a két koalíciós párt feltûnõen gyorsan, már a választások másnapján megkötötte a második fordulós visszaléptetési megállapodást. A miniszterelnök esztergomi beszédének legalább a harmada szólt az SZDSZ dicsõítésére, még a helyi liberális jelöltet is meghívták a rendezvényre, akinek ugyan szót nem adtak, de Gyurcsány több száz ember elõtt rámutathatott: lám, ilyen egy igazi liberális, nem áll az ország fejlõdésének útjába a maga 6,31 százalékával. Szavazói – kétezer-százhuszonkilenc ember – eldönthetik a választást a szocialista Tittmann József javára. A fõváros XVII. kerületében a húsvéti ünnepek alatt állítólag nem kampányoló MSZP nemcsak pirostojásos hirdetésekkel szórta tele a postaládákat, hanem az elsõ helyen forduló MSZP Alexa György és a harmadik helyrõl visszalépõ SZDSZ-es, Barna Andor kézfogós fotóival is. Barna Andor 1988-ban lett a Demokratikus Ellenzék tagja, amikor Alexa György a barikád másik oldalán, az „ifjúsági mozgalomban“ dolgozott. Nem is rosszul, hiszen a rendszerváltáskor segítõ kezet nyújtott neki a párt, és a Csillebérci Gyermek és Ifjúsági Központ igazgatói székébe helyezte a mozgalmárt. Tizenhat év elmosta az ideológiai különbségeket, az SZDSZ-nek ma már Orbán háza jobban fáj a volt MSZMP-sek átalakulásánál. El tudják képzelni, hogyha a nyolcvanas évek második felében váratlanul a Szovjetunió nyeri a lottóötöst, és Gorbacsov nincs rákényszerítve a változásra, akkor a mai MSZP-s jelöltek zöme átállt volna a demokratikus erõk oldalára? Vagy csak megfeleltek az „új kor kihívásainak“? (Vagyis ott a kihívás, ahol a lóvé.) És mi lenne a szocialistákkal most kezet fogó szabad demokratákkal? Állambiztonságiak kergetnék õket március 15-éken, a féllegalitás határán vegetálnának, nyugatra vándorolnának? Ilyenkor bánni lehet azt, hogy még egy nyavalyás bársonyos forradalmunk sem volt, mint a cseheknek, akik egy szûz szociáldemokrata párttal – értsd: az 1989 elõtti levitézlett, hatalom- és vagyonátmentõ politikusok nélkül – futhattak neki az elsõ szabad választásnak. A kommunistáknak pedig magadatott, hogy kommunista párt néven induljanak és – szemben Thürmerékkel, akik elõl az MSZP szívta el a levegõt – általában tíz százalék fölötti eredménnyel legyenek a parlament tagjai. (Az MSZP-nek több százezer olyan szavazója van, akik Csehországban a kommunistájó ha figyelünk

Kuncze Gábor, a legszélsõségesebb parlamenti párt, a Szabad Demokraták Szövetségének mára kissé megkopott humorú elnöke, akit a dúsképzeletû nép a Miska Kancsó epitethon ornansszal ruházott fel kat választanák, elég belehallgatni Bolgár György betelefonálós mûsorába, ahol Gyurcsányt éltetõ nénik és bácsik követelnek kemény – értsd pártállami – fellépést a Fidesszel szemben.) Ha végignézünk az 1990-ben parlamentbe került pártokon, akkor az SZDSZ-é sikertörténet is lehet. Hol van már a Független Kisgazdapárt, vagy a Kereszténydemokrata Néppárt (nem Orbán pajtásának, Semjénnek a nem létezõ csoportosulására gondolok)? És hol lenne akkor, ha a Demokratikus Chartával (szóvivõ: Farkasházy Tivadar) nem köti össze sorsát az MSZP-vel? Az akkor valósnak hitt náciveszély ürügyén a régi cenzorokkal sétáltak együtt a cenzúrázottak, egymás kezébe adták a gyertyát az állambiztonság által megfigyeltek és a jelentéseket párnázott ajtók mögött olvasók. Emlékeznek még, mekkora patália volt egy-két Árpád-sávos zászlóból? Ma egy közepes Fidesz-gyûlésen van tízszer annyi, mégsem fáj senkinek, az MSZP még egy valamirevaló Nyakó-közleményt sem küld rájuk. Nem csoda, hogy 1994-re a húszszázaléknyi SZDSZ-szavazó többsége is koalíciót akart, pedig az MSZP-nek megvolt a kor-

mányzáshoz szükséges abszolút többsége. Ezzel alá is írták örök kispártiságukat. Más lett volna a helyzet a charta nélkül; a szocialistákat gettóba zárják, mint Csehországban a kommunistákat, és négy év (vagy kevesebb) Horn-kormányzás után az óhatatlanul jobbra tolódó Fidesszel kényelmes többséget szerezve átveszik a hatalmat. Orbánt megkímélik attól, hogy egy leányfalui házban alkudozzon Torgyánnal, és nem engednek olyan baromságokat, mint például a koronaúsztatást a Dunán vagy az értelmetlen országimázs központot. Amikor Demszky az Orbán-kormány idején megkapta az SZDSZ elnöki székét, már késõ volt meghirdetni a Fidesz és az MSZP közötti egyenlõ távolság elvét. Bele is bukott, a balliberális oldalon Orbán már ördögi figurává nõtte ki magát, az egykori rendszerváltók talán még Biszku Bélát is szívesebben látták volna egy koalíciós kormány élén, mint az egykori liberális pártvezért. A róla kialakult kedvezõtlen képért persze Orbán is mindent elkövetett, ezért is volt hiteltelen, amikor a 2006-os választás elsõ fordulója elõtti roadshow-in a szabad demokrata szavazókat is, mint rendszerváltókat, a maga oldalára akart állítani. Tette ezt egy Torgyánnal kötött koalíció, egy szélsõjobbal szemben megengedõ kormányzás, egy liberalizmust szitokszóvá tévõ politikai fordulat után. Orbán megérezhette, hogy most sincsenek elegen. Az SZDSZ mára nagyjából olyan közel került az MSZP-hez, mint a Szentkirályi utcából vezetett KDNP a Fideszhez. Az elsõ forduló elõtt szó nélkül lenyelték, hogy Gyurcsány szocialista oktatási minisztert akar látni a jövõben, a választás utáni nagygyûlésen MSZP-s pulpitus mögött szónokolt Kuncze Gábor (Demszky diszkréten félreállt), a listájuk második helyén a Gyurcsány Ferenc cilinderébõl elõhúzott Kóka János áll. Az SZDSZ 2006-ban ott tart, ahol 1994-ben. Ha az MSZP kiütéses gyõzelmet aratna a második fordulóban és egyedül is kormányt tudna alakítani, akkor a liberálisok megint nem mondhatnak nemet. A két forduló közötti nagy szabaddemokrata-szocialista összeborulás után hogyan fojtogatná Kuncze napirend elõtt a Gyurcsánykormányt? Hogyan festene sötét képet a gazdaság állapotáról Kóka János? Kiket venne meg kormányzati állásokkal Gyurcsány Ferenc? És négy év múlva lesz-e akkor szerencséjük a liberálisoknak, mint most, amikor a semmibõl jövõ Mikola István és Semjén Zsolt egyedül többet tett a liberális szavazók mozgósításért, mint a fél ügyvivõ testület együttvéve? Forrás: Tóth-Szenesi Attila

21

JOGERÕS: SZEKERES EGY GYILKOS SEGÍTÕJE VOLT Jogerõsen elvesztette Szekeres Imre, az MSZP elnökhelyettese azt a sajtóhelyreigazítási pert, amelyet a Magyar Rádió Rt. ellen indított – közölte internetes honlapján az intézmény. A politikus azt kifogásolta, hogy az alperes a rádió egyik mûsorában azt állította róla: a Brusznyai Árpádot kivégeztetõ Pap János volt Veszprém megyei kommunista párttitkárnak volt a jobbkeze. Szekeres Imre elvesztette azt a sajtó-helyreigazítási pert, amelyben a Magyar Rádió Rt. elmarasztalását kérte a személyével kapcsolatban a Kossuth rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában elhangzottak miatt. A szocialista politikus keresete szerint az alperes valótlanul állította, hogy Szekeres Imre a Brusznyai Árpádot kivégeztetõ Pap János volt Veszprém megyei kommunista párttitkárnak volt a segítõje, a jobbkeze. A Fõvárosi Ítélõtábla kedden hozott jogerõs határozata szerint sem valótlan tényállítást, sem valós tény hamis színben történõ feltüntetését nem valósította meg a mûsorban elhangzott azon riport, amelyben Tóth Gy. László a politikus demokráciához való viszonyáról úgy fogalmazott: „Szekeres Imrével kapcsolatban annyit mondjunk el, hogy õ már akkor megsértette nagyon súlyosan a demokráciát, amikor annak a Pap Jánosnak volt segítõje, aki Brusznyai Árpádot kivégeztette”. A Fõvárosi Bíróság elsõ fokon részben elmarasztalta az intézményt, a Fõvárosi Ítélõtábla azonban helyt adott fellebbezésüknek, amelyben Szekeres Imre és Pap János életrajzára, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) alapokmányára hivatkoztak. Utóbbi dokumentum többek között kimondja: az ifjúsági szövetséget az illetékes pártszervek és szervezetek közvetlenül, politikai eszközökkel irányítják. A párthatározatok a KISZ szervei és szervezetei számára kötelezõk. Szekeres Imre 1977-tõl nyolc éven át a KISZ Veszprém Megyei Bizottságának titkári, majd elsõ titkári beosztásában Pap János jóváhagyásával tevékenykedett. Pap az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni leszámolások idején külön levélben fordult Kádár Jánoshoz, hogy a veszprémi kommunisták úgy gondolják: a Brusznyai Árpád tanár esetében hozott, életfogytiglani börtönbüntetésrõl szóló ítélet nem elég komoly. A levél hatására Brusznyai Árpádot, a forradalmárok veszprémi vezetõjét kivégezték. Forrás: Magyar Nemzet

Modern magyar szociáldemokrácia nincs. Lila otthonkás nénik vannak, szedált tömbbizalmik, frusztrált ötvenesek, apparatcsikból lett cinikus bizniszmenek. És hát persze lehet, hogy léteznek szívük mélyén az elesettekkel érzõ entellektüellek, a redisztribúciós rátán komolyan gondolkodó garbós ködevõk, olyanok, akik õszintén szeretik Károlyi Mihályt, de az elõbbiek az utóbbiakat bármilyen körülmények között (focimeccs, lakossági fórum, örsi riadóverseny) lenyomják. Talán csak a swinger-klubban nem. Egyénileg mi is láttunk már rokonszenves szocit (avagy a fenét cizellálunk: komcsit), akivel igen jól lehetett nótázni, aki megsemmisítõ félmondatokat tudott odabökni a mûnercbundás helyettesállamtitkár-asszonynak, olyanokat, amelyek a nemzetközi MP (Monthy-Piton)-skálán kiakasztották a mutatót. Csoportban a szoci azonban alapvetõen elviselhetetlen: hihetetlen tudáskincs birtokosának hiszi magát, és tesz arra, hogy amit õ hatvankettõben megtanult az államigazgatásról, társadalomról, életrõl és irodalomról, mára egy lyukas bébikötvényt sem ér. Nézeteinek létjogosultsága pusztán abban áll, hogy hatalmi pozíció tulajdonosaként és egy uralkodó viselkedésmód letéteményeseként nyilvánul meg. Éppen ezért a szoci nem modern. Szocinak lenni ugyanis viselkedésforma, mondanánk, hogy szubkultúra, de hát éppenséggel felül vannak, és igen sokan. A szoci szemében gyanús a fiatal, a gyerekes, a szemüveges, a roma, az erdélyi (e kettõ nála gyakran egy), aki virágot ültet a gangra, aki sokáig égeti a villanyt, aki hülye törvényekhez igazodik és nem a való élethez. A szoci ilyenképpen az eszdéeszest is utálja, annyival megbocsátóbb vele, hogy a Cigányorbánt amaz is rühelli. A szoci nem szereti a vitát, ha „a politikusok veszekednek”, de a beszólás, majd a gyors eliszkolás lételeme. „Hallottam ám magukat tegnap éjjel is” – mondja, és már dzsal is kifelé, nem kíváncsi kérdésünkre, hogy mire gondol, mert otthon sem voltunk az éjjel. Csak ottmaradunk a hentesbolt közepén a szatyrainkkal és a vevõk vigyorgása közepette gondolkodhatunk azon, hogy vajon ki dugott a házban. A szoci nem szereti a túlkomplikált dolgokat: leggyakrabban a „nekem ne magyarázza, én mûszaki ember vagyok” morfémával vágja ki magát a szorult helyzetekbõl, ez üt mindent, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy ugyan miért is olyan nagyszerû ember Keller László. Egy szinttel feljebb (kerületi pártaktíva, mondjuk) a helyzet annyival rosszabb, hogy a szoci nem gondol semmit: alapvetõen a szegények sem érdeklik, a harmadik világ, a bálnák és az esélyegyenlõség sem. (Bibó, Mónus Illés, Szakasits vagy Szalai Erzsébet: most viccelsz? Kik azok?) A mitikus „rend”, az alapszoci központi kategóriája sem foglalkoztatja, mert azt azért tudja, hogy az nem jogállami, abból úgyis rendõri túlkapás lesz a végén. Mer’ a rohadt Antallék úgy megszerelték a törvényeket kilencven után, hogy azóta a kis gyökereknek is akkora pofájuk van, mint a Bécsi kapu. Hágjuk meg a helyi Fideszt, az egy nemes cél. Ragasszuk õket felül. Hívjuk meg Vitányi Ivánt elõadni, és akkor adtunk az értelmiségnek is; ültessünk fát május elsején, az meg olyan zöld. Följebb még ott van Speibl és Hurvinek, akik kézhez vettek minket, meg is érdemeljük. Meg Fresh Andi a csegevarás pólóban a Millenárison és VV Szabi: ez sokat elmond a szocik jövõképérõl. Lehet, hogy Eperjes Károly néha sületlenségeket mond, de senki nem vitatta, hogy nagy színész, Usztics Mátyás Hunyadi õrmestere is formátum a maga nemében, és ki ne lassúzott volna már Szikora Robira? Tud valaki valamit a Freshrõl? (Azon a képen kívül, amelyen Andin állítólag nem volt alsónemû az egyik zenetévé mûsorában – aztán arról is kiderült, hogy fake, ez a formája szegénynek). Ki a franc az a Mészáros Szabolcs? Srácok, ez minden? Ezt tudjátok üzenni azzal a szegény droiddal, aki eddig Medgyessy Péter határidõnaplóját cipelte? Ez kevés lesz. Ettõl még gyõzhetnek, világvége sem lesz, a nap följön és lemegy 2006 nyarán is, a Gellérthegyet sem gyalulják le. Csak éppen abban az országban végtelenül szar lesz élni. Ahogy most, nagyjából. Forrás: Tviszt Olivér

22

jó ha figyelünk

Orbán Viktor megbukott – harsogja az úgynevezett közvélemény-formáló baloldali újságírók hada. Tûnjön el a közéletbõl – követeli egy magát liberálisnak nevezõ, hatszázalékosra hitelesített párt vezére. Kétszázhetvenezren szavaztak ránk, a célunk az, hogy megakadályozzuk Orbán Viktor hatalomra jutását – mondja a Gyurcsány-kormány leváltásának ígéretével szavazatokat szerzõ MDF elnöke. Dávid Ibolya nem tudja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy kétszer a vállán cipelte be – a választóinak bizalmát elveszítõ – pártját a parlamentbe. Az MDF elnöke a rájuk adott szavazatok realitása helyett a szelencébe zárt ereklyéi természetfeletti erejének, csodának tulajdonítja, hogy elérte a bûvös öt százalékot. Ezzel pedig igencsak elgondolkodtatja a keresztyén, de még a keresztény embereket is. Az MDF elnöke az irracionalitás határát súrolva feledni látszik a Gyurcsány-kormány leváltásának rövid távú eredeti célját, most hosszú távú álmokat dédelget: az MDF majd megint szép, és fõleg nagy párt lesz, csak Orbánnak kell eltûnnie ehhez. Miközben az ereklyének tulajdonított csodáról beszél, a kommunista ideológián nevelkedett Schmuck vállára és a százmilliókból finanszírozott kampányra támaszkodik. És minden erejével azon van, hogy megakadályozza a nemzet javát szolgáló kormány megalakulását. Ezt kõbe is vésték, pontosabban festékszóróval falra festették. Világos, mint a nap: aki nem akarja a második Orbán-kormányt, az a második Gyurcsány-kormányt akarja. Aki nem akarja az MDF-es Bod Péter Ákost miniszterelnöknek, az még inkább Gyurcsányt akarja, bármi áron. Akkor is, ha nyilvánvaló a jobboldal esélye a gyõzelemre, az MDF szûk vezetése akkor is a remény elvesztésének érzését akarja beleplántálni az emberekbe. És ezért nagyon hálás tud lenni a baloldali liberális média, a tenyerükön hordják, az egekig magasztalják Dávid Ibolyát. Mert szemmel láthatóan mégiscsak aggasztja Gyurcsány híveit, az MDF Schmuck-szövetséggel való gúzsba kötése ellenére is a választás második fordulójának eredménye, hiszen a húsvéti ünnepeket sem tisztelték meg a csenddel. Jól látják, nem dõlt még el semmi. A vesztesnek kikiáltott jobboldal gyõzelmet arathat. Korán ittak a medve bõrére. De az már felettébb furcsa, hogy az MSZP-sek és az SZDSZ-esek mellett most már az MDF vezetõi is el akarják dönteni a jobboldal legitim, 42 százalékos támogatásjó ha figyelünk

Hát, ez kétségkívül igaz. Csak nehogy aztán most meg õk zavarjanak el téged!

Torkos Matild, a Magyar Nemzet publicistája sal rendelkezõ vezetõjének sorsát, bár semmi közük hozzá. A baloldali koalíció eldönthette, hogy a pufajkás Horn Gyula után a D–209-es, szigorúan titkos állományú Medgyessy Péter, majd az elévült bûncselekménygyanús ügyekkel terhes KISZ KB-s Gyurcsány Ferencet emelik maguk fölé kormányfõnek. A jobboldali többségnek is joga van ahhoz, hogy eldöntse,

Orbán Viktort tekinti a nemzet felemelkedésének programját megvalósító politika végrehajtójának. Mondjuk ki: amikor Orbán Viktornak a közéletbõl való kiebrudalását szeretnék elérni, akkor valójában a Fidesz politikai programjának bukását, megsemmisítését akarják véghezvinni. A százezer forintos minimálbérnek, a közbeszerzéseken a magyar cégek elõnyhöz juttatásának, a stratégiai fontosságú vállalataink és az egészségügyi intézményrendszerünk állami kézben tartásának a célja hat rájuk úgy, mint az ördögre a tömjénfüst. Mert a bérbõl és fizetésbõl élõ emberekkel akarják megfizettetni az árát annak, hogy holdudvari klientúráik érdekében kirámolták az állami kasszát. Hogy adósságot adósságra halmoztak, a csõd szélére sodorták az országot, és most õk akarnák a saját maguk által elõidézett válságot is kezelni. Erre egyébként már láttunk példát tõlük a Bokros-csomag bevezetése idején. Jól tudják, hogy ezt csak úgy tudják megismételni tiltakozó utcai tüntetések veszélye nélkül, ha a nekik nem tetszõ sajtót is eltakarítják a föld színérõl. Mert nekik ez a kis nemzeti oldali sajtó is túl sok, mert kívül esik az ellenõrzési körükön. Az elmúlt héten ezért intéztek támadást a nyílt hangú, politikai befolyásuk nélkül szerkesztett Magyar Nemzet ellen szinte minden baloldali liberális sajtófronton. Forrás: Torkos Matild – MNO

23

Senki ne áltassa magát avval, hogy a magyar parlamenti választások csupán magyar belügy. Így kellene lenni, de távolról sem az – valójában középeurópai és világpolitikai ügy. Mindez Trianon miatt, ahol a régen volt gyõztesek szenvtelenül és meggondolatlanul 3.9. millió magyart hajtottak idegen és ellenséges országok karámjába s juttatták kezükre földjeinket, falvainkat és városainkat. Mára számuk 3 millióra csökkent, míg a felettük uralkodóké több mint kvadruplájára nõtt. Trianont kõbe vésték, mint Hamurabbi, vagy Mózeses törvényeit, azonban alig húsz év után ez már repedezni kezdett, mert velejéig gonosz, igazságtalan és életellenes volt. Azóta csak néhány demokrácia-bajnok nagyhatalom nyomása tartja kívülrõl össze, s rossz lelkiismerete miatt minduntalan attól fél minden – ennek fentartásában érdekelt – hatalom, nehogy valahogy szétessék. A szétesésre pedig alkalom kínálkozott a kelet-európai földrengés idején 1990-ben, amikor a monolitikus szovjet imperializmus felbomlott és új államok sokasága jött létre. Ezzel együtt esély nyílott a trianoni igazságtalanság valamilyen enyhitésére, arra, hogy miért kell magyarok millióinak szenvedni idegen nyelvû, idegen kultúrájú és ellenséges érzületû népek elnyomó uralma alatt? Semmi nem történt, mert a nyugati demokrácia bajnokai – a szabadság, egyenlõség és testvériség zászlaja alatt minden – a magyarokkal szemben elkövetett – bûn felett egyszerõen szemet húnytak és szemet húnynak. Reánk, magyarokra külön törvényt szabtak: elszakitott nemzetrészeinkre nem érvényes az önrendelkezés, az autonómia vagy éppen rossz békediktátumok esetleges felülvizsgálata. Amikor mindezt halkan szóvá merték tenni magyarhonban a trianoni tragédiából hasznot húzó szomszédok, a zsákmány elvesztése feletti rémületükben kórusban kezdték világgá kürtölni a magyar irredentizmus feltámadását, a közép-európai béke felborulásának veszélyét és ennek beláthatatlan következményeit. Némely nyugati fõvárosban erre rögvest stratégiát dolgoztak ki a közép-euópai béke, azaz a status quo-nak a magyaroktól való veszélyeztetettsége ellen. õk nem a 86 éve megoldatlan kérdéseinek megoldására törekedtek most sem, hanem a konflikusokat teremtõ helyzet véglegesitésére. Ennek a stratégiának az elsõ fázisa volt az új magyar kormány leszerelése avval, hogy majd az Európai Únióba való lépéssel minden magától meg fog oldódni. Mára derült ki, hogy az õshonos nemzeti kisebbségek áldatlan és akút helyzetének megoldására az Úniónak nincs mandátuma. Ennek ellenére vannak olyan politikusok, akik ma is ezt hajtogaják unos- untalan, mint egy mantrát. 24

A másik fázisa az volt ennek a stratégiának, hogy rávették a jelentõs magyar kisebbséggel rendelkezõ szomszédos országok kormányait: vegyenek be egy-egy erre alkalmas és vállalkozó magyar pártot az ország kormányzásába, s ennek révén letudnak szerelni minden magyar autonóm törekvést. Jelenleg ez a helyzet Erdélyben (RMDSZ), a Felvidéken (MKP), ez van alakulóban Délvidéken (VMSZ) és Kárpátalján is (UMDSZ). A jelenleg folyó magyar parlamenti választások elsõ fordulójának eredménye és a körülötte kibontakozó vita bepillantást enged a következõ fázis természetébe. Itt most arról van szó, hogy a legnagyobb magyar ellenzéki pártot ellehetetlenitsék, háttérbe szoritsák és a megszûnés lejtõjére taszitsák. Egyszerüen azért, mert attól tartanak a világpolitika nyugati stratégiájánk tervezõi, hogy e párt retorikája egymagában is veszélyes, mivel a határok felett akarja egyesiteni a hétfelé szaggatott magyarságot, ami szöges ellentétben áll a szomszédok érdekeivel. Továbbá mert ellene van az állami vagyon utolsó morzsái privatizációjának. Meg akarja szüntetni a munkanélküliséget s fel akarja lenditeni a 10 milliós országot – s ez szemben áll a magyarság 5 millióra való zsugoritásának nyugati tervével, ugyanis ennyi már nem jelenthet semmiféle veszélyt senkire. Kedvenc pártjaik az MSZPSZDP duó, amely minden skrupulózus nélkül hajtja végre a nyugati parancs! okat. Igaz, hogy ezek vezetõinek jó részét nem is olyan régen Keleten nevelték fel erre – s most Nyugat húz eme szakértõkbõl hasznot. Ezek e munkára való alkalmasságukat bebizonyították december 5-ödike elõtt, amikot vezetõi aljasul, töménytelen hazugsággal és egyértelmûen kitagadták a nemzet testébõl a határokon kívülrekedt magyar testrészeket. Ezzel bizonyitották, hogy egyedül õk alkalmasak a

nyugaton kieszelt magyarellenes startégia végrahajtására. Erre tette rá a pecsétet Tony Blair angol miniszterelnök a kapány-idényben tett villámlátogatásakor Budapesten. Ezzel kinyilvánította ország-világ elõtt, hogy az MSZP-SZDP duó a nyugat kedvence. Annak a nyugatnak, amely ránk erõszakolta Trianont 1920-ban, ránk zúditotta a kommunizmust 1945-ben, megismételte Trianont 1947-ben Párizsban és közrejátszott az 1956-os dicsõséges forradalmunk és szabadságharcunk vérbefojtásában november 4-én. Ezek után van-e épeszû magyar ember, aki valami jót várhat ezektõl? Ennek felismeréséhez bizonyos fokú történelemismeret lenne szükséges. A Fideszt kihalásra itélték. Ám, hogy a demokrácia játékszabályainak formálisan eleget tegyenek, azaz, hogy legyen valamilyen ellenzék is a Fidesz helyébe konszenzussal – egy a nyugati politikai szakértõk zseniális terve szerint – felépitik a már-már megszünõ MDF-et, amelynek a mindenkori lojális „udvari mû-ellenzék“ szerepét szánták. Amolyan fogatlan oroszlánnak, amely félelmetes kinézetû – de senkink nem árthat. Vajon milyen lehet egy olyan ellenzéki párt, amely a neokommunisták jóvoltából átszavazással kerülhetett csak be a parlamentbe? Amely már most ellenfelei járszallagán van? Mindez megtörténhetett a Fidesz szalámipolitikája, túlzott önbizhalma, oda-nem-figyelése és egy büszkeségében mélyen megsértett, revansra vágyó nõ miatt. Ha ez a terv sikerre jut a választás második fordulójában, alighanem ott leszünk, ahol 1956. november 4-én voltunk, azaz hosszú idõre búcsút mondhatunk mindannak, amit úgy ismerünk, mint nemzeti, keresztény és szenistváni Magyarország. Engedhetjük-e ezt? Edmonton, 2006 Nagyszombat Dr. Pungur József

jó ha figyelünk

Bár a politikusok jótékonyan hallgatnak róla, szakemberek már dolgoznak a költségvetés konszolidálásához szükséges intézkedések számbavételén. A Reuters hírügynökség – magyar bankok segítségével – összeállította a lehetséges megszorítások listáját. Az idén a költségvetési deficit a GDP 8 százalékára* szökkenhet, hacsak az új kormány nem hoz takarékossági intézkedéseket. Az országnak szeptemberig hiteles konszolidációs tervet kell elõterjesztenie Brüsszelben, vázolnia, miként faraghatja le az ország a hiányt a GDP 3 százalékára – ez ugyanis maastrichti követelmény, az euró bevezetésének elõfeltétele. Ha elmaradnak a megszorító intézkedések, megrendülhet a forint, és Magyarország adósbesorolása még kedvezõtlenebbé fordulhat, annak minden következményével együtt. Az alábbiakban azokat a lehetséges intézkedéseket (helyenként azok hátulütõjét) ismertetjük, amelyek növelhetik a bevételeket, csökkenthetik a kiadásokat. A bevételi oldalon: – Az eddigi 15 százalékos ÁFA kulcs emelése 20 százalékra. Ez a GDP fél százalékának megfelelõ mértékben növelné a bevételeket, de súlyosan érintené az alacsony jövedelmû családokat, mivel a legtöbb élelmiszer és a gáz után jelenleg 15 százalék az ÁFA. – A cigaretta, benzin, ital jövedéki adójának emelése (a fekete gazdaságnak is lökést adna). – A személyi jövedelemadó kedvezmények eltörlése és a minimálbér újbóli megadóztatása – ez is a GDP fél százalékának megfelelõ összeggel növelné a bevételeket. Politikailag nehezen eladható. – Kamat-és osztalékadó bevezetése bizonyos bevételhatár fölött. – A TB járulékot fizetõk körének kiterjesztése, a járulékfizetési hányad fokozatos mérséklése, és egyéni számlák nyitása, a befizetések átláthatóvá tételére és nyomon követésére. – A beruházási- és egyéb adókedvezményeket élvezõ vállalati kör szûkítése. A 16 százalékos nyereségadó egyike a legalacsonyabbaknak ma Európában. – A lakossági ingatlanok adóztatása (politikailag nehéz kivitelezni). A kiadási oldalon:

– Az államigazgatás mûködési költségeinek lefaragása. A hatékonyság növelésével, a minisztériumok számának csökkentésével, tevékenységek összevonásával a GDP 0,5-0,6 százalékának megfelelõ összeg lenne megtakarítható. – A közszférában dolgozók bérének befagyasztása, illetve béremelésük mértékének korlátozása – politikailag nehéz döntés, de ez is hozhat a konyhára a GDP 0,6 százalékának megfelelõ megtakarítást. – A központi állami nagyberuházások visszafogása. – A szociális kiadások csökkentése – a családi pótlék jogosultságának korlátozása azokra a családokra, amelyeknél ezt a szociális helyzet indokolja. – Az általános, ingyenes állami egészségügyi ellátás alapellátásra való korlátozása, a jogosultság hozzákapcsolása a TB fizetéshez. – A gyógyszerek ártámogatási rendszerének átalakítása – nagyobb támogatás a márka nélküli, kisebb a márkás gyógyszereknek. – Az állami lakástámogatás csökkentése. – A önkormányzatok számának (3200) csökkentése a kisebb önkormányzatok összevonásával. A megyékre épült közigazgatás felváltása régiók szerintivel. Mindez jelentõs megtakarításokat hozna, de csak a parlament kétharmados többségével lehetséges. A fontosabb bevételi és kiadási tételek a 2006-os magyar költségvetésben (milliárd forint): Összbevétel: 5966 Ebbõl: – ÁFA: 1791 – Jövedéki adó: 687 jó ha figyelünk

– Személyi jövedelem adó: 1095 – Nyereségadó: 456 Összkiadás: 7497

– – – – – – – – –

Ebbõl: minisztériumok, ktsgvetési szervek: 3184 lakástámogatás: 216 családi pótlék, szociális támogatás: 649.4 önkormányzatok támogatása: 815.6 adósságtörlesztés: 835.3 Társadalombiztosítási alapok Bevétel TB hozzájárulásokból: 2,637 Nyugdíjak: 2,242 Gyógyszertámogatás: 298 Egészségügyi kiadások: 661 * Egy százalék GDP mintegy 230 milliárd forintnak felel meg.

Figyelmeztetés a Fitch-tõl: hagyjunk fel az eddigi trükkökkel Rendkívül fájdalmas évek jönnek A legnagyobb európai hitelminosítõ intéze, a Fitch olyan reformokot vár az új kormánytól, amelyek hatással vannak a költségvetési hiányra. A Fitch szerint is 8 százalék körüli költségvetési hiány várható, s ezzel kapcsolatban arra figyelmezteti a kormányt, hogy hagyjon fel az eddigi trükkökkel. „Amit látni szeretnénk, azok olyan reformok, melyek folyamatos hatással vannak a költségvetési hiányra” – nyilatkozta a második fordulós választási eredményeket követõen Ed Parker, a Fitch szuverén adósbesorolásokért felelõs igazgatója a Reutersnak. A legnagyobb európai hitelminõsítõ illetékese szerint idén a GDP arányában 8 százalék körüli lehet az államháztartási hiány, és arra figyelmeztetett, hogy hagyjunk fel az elmúlt négy évre jellemzõ költségvetési könyvelési trükkökkel, melyek az alacsonyabb kimutatott hiányszámot segítették elõ. Ed Parker szerint a szükséges reformok végrehajtásához idõ kell, és azoknak a költségvetési (politikailag érzékeny) szociális jellegû kiadási oldalát kell érintenie adóemelések helyett, mivel a magyar adóterhelés már így is viszonylag magas a gazdaság méretéhez képest. Az illetékes megjegyezte: a magyar deficit olyan nagy, hogy annak csökkentése rendkívül fájdalmas lesz, és nehéz elképzelni, hogy a parlamenti ciklus 4 éve alatt meg lehetne valósítani. (portfolio.hu) Ez fájni fog: négyszáz milliárd forint megszorítás Adóbevételek növelése – Fizetõs egészségügy Anélkül, hogy morális pánikot keltenénk, az ICEG kutatói szerint a költségvetési kiigazítás nélkül a GDP-arányos államháztartási hiány elérheti a 9 százalékot az idén. Szerintük a deficitet 400 milliárd forinttal a tavalyi szintre kellene csökkenteni, alapvetõen a kiadások lefaragásával, adóemelésre ugyanis nincs tér. Ha a kormányzat késlekedik, a piac kényszerítheti ki a változtatásokat, ami forintárfolyam-sokkot eredményezhet. Mindenképpen kiigazítás kell a költségvetésben, ráadásul minél elõbb – vélik az ICEG Európai Központ kutatói. Gáspár Pál, a régiónk gazdaságával foglalkozó intézet igazgatója elmondta: elégséges volna a tavalyival megegyezõ szintre leszorítani az idei hiányt, ez már megnyugtatná a piacokat is. 400 milliárd forint Mindez 1,6-1,8 százalékpontos GDP-arányos deficitcsökkentésnek felel meg, azaz mintegy 400 milliárd forinttal kellene mérsékelni a 25

hiányt. Ez komoly tétel, amit három fõ forrásból lehetne összehozni. Az állam intézményrendszerének racionalizálásából, létszámcsökkentésébõl, a nagy elosztórendszerekben elért megtakarításból, illetve a bevételek növelésébõl. Adóbevételek növelése Ez utóbbival kapcsolatban Gáspár Pál megjegyezte: az adóbevételek növelésére – részben a régiós adóverseny miatt – nincs tér, vagyis alapvetõen kiadáscsökkentésre van szükség. Elkerülhetetlen, hogy ezt a lakosság is megérezze – fogalmazott. A szakember nem látná jó megoldásnak a kedvezményes, 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra történõ emelését, és úgy vélte, nem biztos, hogy az egykulcsos rendszer felé kellene elmozdulni. Az igazgató szerint egyébként elhibázott lépés volt a felsõ áfakulcs csökkentése, ugyanis miközben a versenyképességen nem javított érzékelhetõen, több száz milliárd forinttal csökkentette a költségvetés bevételeit. Arra talán volna lehetõség, hogy e kulcs esetében visszalépjen a kormányzat – tette hozzá.Aláhúzta: az adók terén az egész adórendszer átalakításával összhangban kellene lépnie a kormánynak. Fizetõs egészségügy Ami a nagy elosztórendszereket – egészségügy, oktatás, szociális ellátások – illeti, a szakember kijelentette: valamilyen formában növelni kell a lakosság közvetlen hozzájárulását. Ez lehet egyrészt a közvetlen lakossági finanszírozás, azaz a szolgáltatások valamilyen mértékben történõ fizetõssé tétele, másrészt az állami juttatások csökkentése. Tekintettel az õszi, önkormányzati választásokra valószínûsíthetõ, hogy az elsõ kiigazító lépések a választók meghatározó rétegeit kevésbé érintik majd – vélekedett Gáspár Pál. Nincs más választás Az eddigi, verbális kiigazítások után valós lépések kellenek, ellenkezõ esetben a piac fogja kikényszeríteni a reformokat – hangsúlyozta Gáspár. Hozzátette: a kormánynak immár nincs más választása, halogatás esetén ugyanis még kedvezõtlenebbé válhatnak a feltételek, azaz egy negatív sokk következtében volatilisabbá válhat a forint árfolyama, meglódulhat az infláció. Ha egy ilyen válság még az önkormányzati választások elõtt beüt, az igencsak megnehezítené a kormány helyzetét – vélekedett. A háromfejû sárkány A kutatók három jelentõs gazdaságpolitikai kihívással számolnak 2006-ra. Az elsõ, rövidtávú kihívás, hogy a kormánynak hozzá kell látnia a makrogazdasági stabilizációhoz és a fiskális kiigazításhoz, mielõtt azt a piac kényszerítené ki. A második, hogy ezeket a lépéseket összehangolják az államháztartási reformmal, míg a harmadik kihívást a hiteles konvergenciaprogram és euró-céldátum meghatározása jelenti. Az ICEG igazgatója egyébként nem adott becslést az eurózóna csatlakozás idõpontjára vonatkozóan, ugyanis az elõfeltételek – vagyis a kiigazítás és a konvergenciaprogram – terén rendkívül sok a bizonytalanság. Azt azonban megjegyezte, hogy a piaci realitások alapján egy 2010 utáni céldátumra nagyobb az esély, hiszen túl nagy megszorításokkal járna az eredeti menetrend tartása.

26

Elszaladhat a hiány Az államháztartásban az év elsõ negyedében folytatódtak a kedvezõtlen folyamatok – a hiány meghaladta az éves terv felét, alapvetõen a kiadások megszaladása miatt. Amennyiben nem változik a fiskális politika, azaz elmarad a kiigazítás, az éves GDP-arányos hiány messze meghaladhatja a kormányzati, 6,1 százalékos tervet, és elérheti a 9 százalékot (nyugdíjreform-korrekcióval 7,8 százalékot). A magas deficit és a várhatóan emelkedõ kamatlábak az államadósság gyarapodását eredményezik, a GDP-arányos mutató a tavalyi, 61 százalékról 63,5 százalékra nõhet. Gyorsulhat a növekedés Az idén kissé gyorsulhat a gazdasági növekedés, a GDP-bõvülés tempója elérheti a 4,5 százalékot. Ez részben a német gazdaság kedvezõ kilátásainak köszönhetõ külsõ konjunkturális feltételekkel, részben a lakossági fogyasztás gyorsuló bõvülésével (a tavalyi 3,5 százalék után 3,7 százalék várható), a feldolgozóipari ágazatok termelékenység-növekedésével, illetve az infrastrukturális beruházások kedvezõ hatásával magyarázható. A lakossági fogyasztás növekedése mögött a reálbér-emelkedés mellett a hitelállomány gyarapodása áll. Ha a kormány megteszi a szükséges kiigazító intézkedéseket, az némileg visszafoghatja a növekedés ütemét. A foglalkoztatottság terén ugyanakkor nem várható jelentõs változás, míg a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya a tavalyi 7,4 százalék után az idén 7,8 százalék lehet. Inflációs kockázatok Az infláció eddig ugyan kedvezõen alakult, de számolni kell bizonyos kockázatokkal. Az olajár-növekedés generálta külsõ nyomás, a forint esetleges gyengülése, illetve a fiskális kiigazítás hatásai az év végére meglódíthatják a pénzromlási ütemet. Az ICEG kutatói decemberre 2,1 százalékos inflációt várnak, ami meghaladja az év egészére prognosztizált 1,5 százalékos mértéket. Gyengülhet a forint Ami a forint kurzusát illeti, jelentõs kockázatokat és bizonytalanságokat látnak az ICEG kutatói. Várakozásaik szerint rövidtávon gyengülés várható, ám ha lesz fiskális korrekció és ezzel párhuzamosan az MNB is kamatot emel, az év végére visszaerõsödhet a hazai deviza. Mindez azt jelenti, hogy az év végén 265 forint körüli euróárfolyammal számolnak a szakértõk, vagyis a hazai fizetõeszköz gyengébb lesz, mint egy évvel korábban. Az biztos, hogy a jegyzés nem tér vissza a 250-255-ös sávba. A hazai faktorokon kívül további kockázati tényezõt jelent a feltörekvõ piacok iránti befektetõi érdeklõdés csökkenése, a dollár- és eurókamatok alakulása, illetve a nemzetközi inflációs kilátások. Könnyû nyári kamatemelés A kutatók várakozásai szerint a forint várható gyengülése felerõsítheti a monetáris tanácsban a kamatemelés-pártiak hangját. Ha elindul a fiskális konszolidáció, a jegybank már június közepén léphet, 50 bázisponttal 6,50 százalékra emelheti az alaprátát, ami kitarthat az év végéig. Forrás: hirszerzo.hu

jó ha figyelünk

Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselõ Ilyen médiaviszonyok között az a meglepõ, hogy az MSZP csak ekkora fölénnyel nyerte meg a választásokat – vélekedett a Hírszerzõnek Schöpflin György politológus professzor, a Fidesz európai parlamenti képviselõje. – A rendszerváltást követõen nem fordult még elõ, hogy egy kormányzó párt megõrizhette a hatalmat. Ezért különös, hogy a Fidesz ellenzékbõl nem volt képes növelni a mandátumai számát. Mi lehet ennek az oka? – Nyilván a társadalom nagyobbik része azt gondolja, hogy amit ettõl a kormánytól az elmúlt négy évben kapott, az folytatódni fog. Én egyébként ebben nem hiszek, de a többség így gondolja, és demokratikus keretek között ez azt jelenti, hogy Gyurcsányék folytathatják a kormányzást. Persze, az már más kérdés, hogy ez a bizalom hogyan fog kinézni hat hónap múlva, mikor a hatványozott Bokros-csomagot megismerik az emberek. Tudjuk, hogy a magyar közszféra és az államháztartás válságos állapotban van, dél-amerikai helyzet küszöbén állunk. A kilábalás politológiailag rendkívül izgalmas kérdés. Sajnálom azt a sok szegény embert, akik a „küszöbön állnak”; akik rettenetesen félnek attól, hogy elindulnak lefelé. Veszélyes állapot alakulhat ki, hogy kibírja-e ezt a társadalom, és ha kialakul az elkeseredett emberekben egy olyan hiedelem, hogy ezért a kormány a felelõs, akkor ennek komoly következményei lehetnek. – Az államháztartás állapota nagyjából ismert, mégis egy volt KISZ- vezetõ – mondhatni simán – legyõzött egy nagy múltú egykori rendszerváltó ellenzékit.

– Tessék a médiának tükörbe nézni! A médiaegyensúly teljesen felbillent, nem nevezhetõ a magyar sajtó demokratikusnak. Torzít. A baloldali média – a kognitív rendszerekre jellemzõen – fontos témákat egyszerûen kizár a közbeszédbõl. A magyar újságírótársadalom felelõtlen, miképpen a baloldali véleményformáló értelmiség is az. Mennyit tud a magyar mûvelt értelmiség az Európai Unióról? Sokkal kevesebbet, mint a brit közvélemény, pedig az angolok köztudomásúan szkeptikusak az integrációval kapcsolatban. A magyar médiának szembe kell néznie a saját kártékony szerepével, mivel átvette a nyugati bulvársajtó és tévécsatornák legrosszabb szokásait. Azt mondják, hogy nem játszunk szerepet, nem alakítjuk a közvéleményt, csak a társadalom elvárásait tükrözzük. Ez nem igaz. Aki tanult kommunikációelméletet, az jól tudja, hogy a média minden körülmények között formálja a közvélekedést. A magyar sajtó ezt a feladatát rosszul végzi, nem adja meg azokat az információkat, amelyeken keresztül a társadalom összességében informálódhatna. Például az államháztartás pontos állapotáról.

Ez egy belterjes ország. A médiának és az értelmiségnek lenne az a feladata, hogy átadja azokat a tudásformákat, amelyek a demokratikus országokban elérhetõek. – De George Bush a többségi liberális média „ellenében” gyõzött az Egyesült Államokban. Magyarországon a jobboldal kétszer is képes volt gyõzni ilyen médiaviszonyok közepette. – ‘90-ben ez nem egészen így volt, de ‘98-ban valóban. Ez nem jelenti azt, hogy arányosan fog részesülni a hatalomból, ami szintén megkérdõjelezi a demokrácia elméletét. Mindenesetre az eltorzult média ellenében is lehet szavazatokat szerezni, de akik bizonytalonok és ingadoznak, azok elsõsorban a médián keresztül próbálnak informálódni, és nem kapnak tárgyilagos és objektív tájékoztatást. A magyar média szerepe káros. Nem azért, mert baloldali, hanem mert rosszul informálja a társadalmat. Hiányzik a mindenkori hatalom mindenkori kritikája. – Ha jól értem a véleményét, akkor – ellentétben a jobboldali közvélekedéssel – nem az MDF-en múlott a Fidesz gyõzelme. – Á, dehogy. Ha nagyon rövidtávon gondolkodunk, akkor elmondhatjuk e szabványokat, de ezek banális dolgok. Megpróbálok távlatokban gondolkodni, és nem akarom azt mondani, hogy mindezért csak a média a felelõs. Az MDF csak egy a sok közül, nem akarom rájuk kenni az egészet, mert ez nagy tévedés lenne. Már csak azért is, mert akkor nem vagyunk képesek szembe nézni az egész valósággal. A megoldás: új diskurzusokat kell kialakítani. – Képes erre a feladatra Orbán Viktor, a Fidesz mostani elnöke? – Képes. És ehhez a legitimitása és támogatottsága is megvan. Elvesztettük a választásokat, de azért a kétosztatú Magyarország megmaradt. Igazi kérdés az, hogy miért nem sikerült a baloldalnak jobban szerepelni, miért csak éppen hogy nyerte meg a választásokat. Ha tényleg ilyen katasztrófális és végzetes, gátlástalan tolvajokból áll a Fidesz, ahogy ezt négy éven keresztül kommunikálták a baloldalon, akkor miért csak ilyen kis fölénnyel nyert az MSZP? A baloldal képtelen egy demokratikus társadalomban odafigyelni arra, hogy a társadalom nem egészen fele nem akarja a baloldalt. Ezen nekik el kellene gondolkodniuk. Forrás: Hazafi Zsolt – hirszerzo.hu

jó ha figyelünk

27

az ország tényleg a változásra szavazott Péntek éjjel, már a kampánycsend beállta után megnéztem felvételrõl azt a beszélgetést, amelyet nem sokkal elõbb folytattak Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével a Hír Tv stúdiójában. Rokonszenvesnek és igaznak tûnt, amit mondott: Horn Gyula még adott a demokratikus játékszabályokra, de mára ennek vége. A baloldal mozgósította régi hálózatát, kapcsolatrendszerét, s bármilyen csalásra, bármilyen törvénytelenségre hajlandó a gyõzelem érdekében. Az Országos Választási Bizottság pedig, lám, segédkezik ehhez. Éppen elég bizonyítékát láthattuk-tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban-napokban annak, hogy valóban így fest a dolog. Orbán Viktor válaszút elõtt állt: õ is nyakig beszáll e törvénytelen, mocskos politizálásba, vagy hagyja gyõzni a baloldalt. „A gyõztesnek mindig igaza van.” Ha Gyurcsányék gyõznek, senki nem fogja – mert nem tudja – számon kérni rajtuk, milyen piszkos eszközöket, módszereket vetettek be. Ám ha õk, Orbán Viktorék nyernek, akkor sem. A Fidesz elnökének lépése logikusnak látszott: utánuk! Ha csalnak, mi is csaljunk! Ha törvényt sértenek, mi is sértsünk törvényt! Utat tévesztettél, Viktor. * Nem tudom, hogy lesz-e Dávid Ibolya óhajának megfelelõen földcsuszamlásszerû újrarendezõdés a magyar jobboldalon, de neked, Viktor, újra kell rendezned politikai felfogásodat.

Az a szomorú igazság, hogy ezt a választást nem a szavazók döntik el. A választási törvényünk ugyanis összeomlott. Azért omlott össze, mert megsemmisült az egyik alapelv, amelyre épült: a jóhiszemû joggyakorlás elve. Jóhiszemû joggyakorlásról ugyanis csak akkor beszélhetnénk, ha az MSZP 2002. évi kampánya és választásnapi ténykedése nem húzta volna ki a szõnyeget minden „régimódi” kampányolás és politikai tisztesség alól. A kormányerõk április 9-én éjjel elkövettek egy nagy hibát: a szolgalelkû sajtó túllihegte az eredményüket. Mivel van köztük is higgadt elemzõ, már 10-én hajnalban rádöbbentek, hogy nem gyõztek. Azt is felismerték, hogy a tényleges gyõzelemhez össze kell kovácsoni az MSZP és az SZDSZ szavazóbázisát. Ez pedig kemény dió. A liberális szavazótábor szereti ugyan a Kuncze-brigádot, de még inkább egy eszmét: a szabadelvûséget. 28

Ha létezik különbség értékelvû és érdekelvû politika között, akkor ezt a különbséget semmilyen körülmények között nem szabad elmosni. Nem lehet a szeretetet, a tisztességet, a becsületességet, a keresztényi és polgári erényeket hirdetni magunkról, másfelõl meg a gátlástalan csalók szintjére süllyedni. Nem lehet, mert elvész a hiteled, s nem csak a tiéd, de követõidé, egész táborodéi is. S nem csak hogy nem lehet, de nem is érdemes. Több okból sem. A magad táborának még az az öröme sem maradhatott meg, hogy „bár vesztettünk, de legalább” becsületesek maradtunk. Törvénytisztelõk. Lám, nekünk többet ért a tisztesség, mint a gyõzelem bármi áron való megszerzése. Az idõ elõrehaladtával demokráciánk – ahelyett, hogy fejlõdne, javulna – tartalmilag egyre jobban kiüresedik, egyre több a színjáték, a valóságos, érdemi és hatékony mûködéséhez egyre kevesebb a törvényi, jogállami garancia. Ezt a folyamatot egy valóban polgári erényeket csillogtató ellenzék még fékezhette, megállíthatta, talán még meg is fordíthatta volna. Egy olyannak, amelyik lemegy a másik mellé kutyába, semmi esélye sincs erre. Egy hiteles pártnak (jobboldalnak), elõbb vagy utóbb, de lenne esélye a baloldali szavazók megszólítására. Sokszor elmondtam, sokszor elmondom még: az Emberben jellemzõen minden érték iránti vonzalom ott van, csak különbözõ arányokban. Hányszor >>

Mivel az eszme szép, nagy hagyománnyal, sok ember hisz azoknak, akik fennhangon hirdetik; még azt is megbocsátják, hogyha antiliberálisan cselekszenek is a pártvezetõk. Legfeljebb elkönyvelik a körülmények összejátszásának. Az elmúlt két hétben az SZDSZ vezérkara arra akarta rábírni a szavazókat, hogy voksoljanak a szocialistákra. Már látható, mennyire bizonyult sikeresnek a kísérlet. Miközben az MDF szavazóbázisáról folyt a szöveg, akik idõközben alaposan megfogytak, aközben valójában az SZDSZ-es bázist kellett meggyúrni. A fõsodratú sajtó pedig oly erõsen tematizálja a közvéleményt, hogy ez a lényeges szempont kimaradt a közfigyelembõl. Ami a választás egészét illeti, az idei eredmények végül is nem másról szólnak, mint Orbán Viktorról. Százalékos arányban tudjuk meg, mennyire sikerült meggyûlöltetni õt a lakossággal. Annyit tudunk már, hogy valahol az ötven-ötvenegy percent körül van ez az arány.

Afféle posztmodern Jeremiásként ülhetünk a romokon, amelyeket az internacionalista erõk „teremtettek” körülöttünk, és tudomásul vehetjük, hogy 16 évi demokrácia egyetlen érdemleges eredménye, hogy a többség gyûlöli Orbánt, akiben a rendszerváltozás emblematikus figuráját utálják. Történelmi „sikere” a magyar baloldalnak, hogy azt az embert festi a retrográd folyamatok ördögi alakjának, akit azért gyûlöl, mert kimondta róla a történelmi ítéletet. Igaz viszont, hogy a magyarság nem söpörte ki magából az 1945 után hatalomra került elitet, röviden szólva elmaradt a forradalom. Az is igaz, a rendszerváltás nem maradt el. Új rendszer, régi haszonélvezõk. Csak az a baj, hogy egy negatívumra (gyûlöljük Orbán Viktort) nem lehet felépíteni a jövendõ Magyarországát. Meglehet persze, hogy nem is igen akarjuk. Forrás: Nyiri János – gondola

jó ha figyelünk

csodálkoztunk már el azon, hogy valakirõl, aki pedig nekünk annyira rokonszenves volt, kiderült, hogy „a másik” pártra szavazott? A hitelesség, az elfogadtatás szempontjából kulcskérdés, hogy ne szabadítsam rá az aktivistáimat a habozókra, bizonytalanokra, hát még az engem már eleve elutasítókra, hanem engedjem bennük, saját magukban megerõsödni az én erényeim s az én általam kínáltak iránti vonzalmukat. A legnagyobb tévedésed az volt, Viktor, hogy ebben a kampányban nem visszafogtad, hanem inkább megtetézted a korábbi mozgósítási jelszavakat és módszereket. Sem Kádár itt maradt népe, sem a rendszerváltás új generációja nem szereti, ha akár jelképesen, akár ténylegesen megjelenik nála két elszánt ember, hogy magával cipelje szavazni. Persze, elszánt híveid megértik, pontosabban elhiszik és elfogadják, hogy a haza, a nemzet, a demokrácia minden elõtt, de rajtuk kívül mindenki mást nyugtalanít, Na most mi lesz, kedves barátaim? mindenki csak az erõszakosságot látja benTalán ha a leginkább elkötelezett, Fideszhez közeli sajtóban is ne. S ez a fajta erõszakosság sokkal jobban fogja zavarni, nyugtalanítani, mint a gyurcsányi halalom egyre riasztóbb, egyre gátlástala- hangot kaphatott volna ez a vélemény, másképp alakulhattak volnabb törvénytelenségei, hisz’ ezeket a táncos kedvû kormányfõ na a dolgok. Csakhogy erre a sajtóra egyáltalán nem jellemzõ, hogy kiapadhatatlan mosolygásai még sokáig jótékonyan el fogják Orbán Viktor s általában a Fideszes vezérkar álláspontját, törekvését megkérdõjeleznék, megkritizálnák. Ellenkezõleg. Az egyik lap takarni, el fogják feledtetni. Nem lehet az ideákat odáig kergetni, hogy nem vetek számot a va- szerkesztõsége, újságírói mintha négyévenként ellenállhatatlan válósággal. Ma Magyarországon többen vannak, akik elõbb hiszik és gyat éreznének arra, hogy választások elõtt, lepedõnyi újságoldalaakik elõbb hitetik el, hogy ennek a kampánynak, ennek a választás- kon világgá hirdessék, õk bizony a Fideszre szavaznak. Márpedig ha nak a fõ csalója a Fidesz volt, sõt, maga Orbán Viktor, mint azt, hogy az egy a tábor, egy a zászló felfogás idáig fajul, végképp semmi gaa régi-új elvtársak elõvették a régi embereket és régi módszereket A rancia nem lesz arra, hogy okos, hiteles véleményekkel bármikor is tegnap estének, de az egész hosszú kampányidõszaknak is az erkölcsi- kibillentsék a párt elnökét megrögzött elképzeléseibõl. Fontos leg – és „igazságilag” – legmélyebb pillanata az volt, amikor Gál J. Zol- dolog a hûség, de legalább ilyen fontos a gondolkodás. * tán hulla nyugodtan belemondta a világ képébe, hogy itt aztán minEzt a választást, nem kétséges, Gyurcsány Ferenc nyerte meg a den törvényes volt, tehát törvényes a gyõzelmük, itt egyedül a Fidesz és elnöke csalt. De „szerencsére” akadnak a Fideszben, akiknek fon- baloldalnak. Az azonban talán még nem világos, hogy éppen azzal tosabb a demokrácia, egyedül ennek köszönhetõ – állította a szocia- nyerte meg, amit pedig a Fidesz hirdetett magáról: a változás ígéretével, pontosabban ígéretességével. Mert nem igaz az, hogy az orlisták szóvivõje –, hogy az MSZP hozzájutott a belsõ információkhoz. szág népe most, 2006-ban a változatlanság mellett döntött volna. * Intõ példa lehet Kóka Jánosé is. Demokráciánk népe olyan, ami- Helyesebbnek tûnik az a megállapítás, hogy többen voltak, akik lyen, de mindenkit óvnék attól, hogy a vereség felett érzett fájdalmá- úgy vélték, úgy érezték, hogy Gyurcsány lendülete, ereje, kifogyhaban csürhének, ostobának tekintse. Kóka aztán minden lehetõséget tatlan változékonysága több kedvezõ változással kecsegtet az ormegkapott a politikától és a médiától, hogy a fejlõdés, a haladás, a si- szág jövõjére nézve, mint a megújulni már (vagy legalábbis most) ker megtestesítõjének szerepében tündököljön. Mégsem nyert. Mert kevésbé tudó Orbán Viktor. * nála mûködésbe lépett, ami Gyurcsány Ferenccel szemben nem, vagy Mindezt annak tudatában is igaznak érzem, hogy az elsõ forducsak jóval kevésbé: az erõszaktól való ösztönös félelem. Nincs korlát, amit Gyurcsány Ferenc, ha szándékainak, törekvéseinek útjában áll, lót csak egy vastag paraszthajszállal veszítette el a Fidesz; ha akkor le ne rombolna. Csak ezt, mint mondám, mosolya, közvetlensége, a gyõz, alighanem a második forduló is az övé, hisz’ az emberek zöme néphez való könnyed leereszkedése – azaz színjátszása, képmutatása eleve erõsebb vonzódást érez a nyertesek, mint a vesztesek iránt. – hamar feledteti. Kóka erre nem képes. Kóka emberei a választóke- Ám ha gyõzött volna, Orbán Viktor és pártja akkor sem odázhatta rületben terjesztett egyik szórólapon horogkeresztet ikszeltek vetély- volna el a szellemi megújulást: az erõltetett táborképzésnek csak ideig-óráig lehet haszna és értelme egy polgári demokráciában. társa neve mellé. Nagy hiba volt. Meg kell kezdeni a táborok, a törzsek közötti átjárás szorgalmazá* Orbán Viktor az eredményhirdetéskor lényegében egy dolognak sát, meg kell kezdeni a civil világ erõsítését. A pártoknak maguktudta be a vereséget: a kormánypártok összefogtak, tehát gyõztek, a nak is gyengíteniük kell a nyílt pártoskodást. S nem csak a jobboldal nem fogott össze, tehát veszített. Akármennyire is ellen- baloldalon, de a jobboldalon is. szenves Dávid Ibolya baloldalt segítõ politikája, az vitathatatlan, Orbán Viktornak és a Fidesznek, ha akarja, ha nem, nincs és hogy a Fidesz megpróbálta lenyelni az MDF-et. Orbán Viktor nem lesz más választása. Ugyanis nem akármivel kell versenyre 1998-ban a „nemzeti oldal” megmentõje, bizonyos értelemben meg- kellnie: Gyurcsány Ferenc és az MSZP hihetetlen elvi képlékenyséteremtõje, összekovácsolója volt. Akkor még volt létjogosultsága az gével és hatalmi pragmatizmusával. Tessék észrevenni, hogy az egy a tábor, egy a zászló felfogásnak, törekvésnek. 2002-ben már nem MSZMP utódpártja gyõzelme estéjén már nem a Fel, fel, ti rabjai a volt; ezt nem most állapítom meg, már legalább két-három éve, hogy Földnek mozgalmi nótát énekelte. Hanem a Himnuszt… Forrás: Varga Domokos György a Kereszttûzben néhány Fideszes politikusnak felvetettem. jó ha figyelünk

29

Orbán Viktor értékelése szerint azért szenvedtek vereséget, mert aki összefog - MSZP és SZDSZ - az gyõz, aki nem, az veszít. A Fidesz elnöke nem felelõs, s megint a radikálisokra mutogat. Kuruc.info vélemény: a bûnbakképzés folyamatában hamarosan ismét sorra kerül Mikola, s tán a Jóisten is, de A VIKTOR soha. Igazsággal kezdte, hazugságokkal folytatta a választásokat magabiztosan elveszítõ Orbán Viktor a Fidesz kampányközpontjában tartott értékelõ beszédét. Hiszen, valóban: akik nem tudnak összefogni, vereségre ítéltetnek. Ebben igaza volt, csak abban hazudott, hogy ki is volt (nem számítva Dávidékat persze) a legfõbb gátja az összefogásnak jobboldalon 2002 óta. Az MSZP ugyanis tudatos támogatással és átszavazással bejuttatta a 3%-os SZDSZ-t, Orbán és pártja ellenben az elmúlt négy-öt évet a kisgazdák, a nemzeti radikálisok, a jobboldal maradékainak szétzilálásával töltötte egy elsõ blikkre hihetõnek tûnõ, de teljesen hamis elmélet megteremtésével: az elveszett szavazat legendájával. Az eredmény: Orbán negyven akárhány százaléka is kuka. Ellenzékben ugyanis szinte édesmindegy, mennyi a hátrány. Külön disznósága a Szövetségnek, hogy a ballib pártokkal közösen vett részt abban a megbélyegzõkampányban, amely a nemzeti radikalizmus kiszorítására irányult. Míg az MSZP boldogan felvállalta az antimagyar értékromboló pártot, a Fidesz az egyedüli potenciális szövetségest, a balra hermetikusan záró radikálisokat rendszeresen leszélsõségesezte (az SZDSZ-t természetesen soha), s az évekig adagolt pszichikai nyomással többségüket elcsábította vagy passzivitásba kényszerítette. Azonban ahogy az MSZP rájött, hogy a szadi keménymag nem szívható fel, ezért inkább kisegítette bajbajutott szövetségesét, a Fidesz e törvényszerûséget nem ismerte fel, vagy szándékosan vágta gallyra a jobboldali töredékeket. Berlusconival ellentében Orbán egy szóval sem említette a kampány egészét végig kísérõ csalássorozatot, és szintén Berlusconi-val ellentében gratulált ellenfelének. Ismét nem jutott eszébe, hogy egy jogerõsen elévült bûncselekményt elkövetõ, lopott villában éldegélõ személynek ad majd kormányalakítási megbízást Sólyom László, „sikeresen“ találta meg ellenben a buktához vezetõ külsõ okokat. A híveit a két forduló között kemény harcra kérõ Orbán nyilván nem fog számot vetni azzal sem, hogy az úgynevezett vitában miért nem harcolt inaszakadtáig Gyurcsány ellen. Az MDF és Dávid lebarmolása az egyetlen valós elem, de látni kell, hogy a Fidesz többnyire ott is simán kikapott, ahol az MDF-es versenyzõ visszalépett. Ergó, ahogy sejtettük, a mai MDF szavazóbázisa az orbanofóbiásoktól a pillanatnyi médiabenyomások alapján döntõ plázapéldányokon át vezet régi MDF-es töredékekig és ex-szoci szimpatizánsokig. Ilyeténképpen az is kijelenthetõ, hogy az MDF szavazók jelentõs része nem sorolható a betonbiztos jobboldaliak közé, vagyis a Fidesz egypártrendszere, bár a voksok nagy részét egy zsákba tömte, végsõ soron csökkentette a jobboldal össz-szavazatmennyiségét. Orbán Viktor képtelen volt megállni, hogy bele ne rúgjon a 2,2 százaléknyi radikális szavazóba, õket téve meg a vereség egyik felelõsének. Talán lelki nyugalma érdekében tényleg törvényt kellene hozni, amely kimondja, hogy jobboldalon csak egy párt lehet, amelynek neve: Fidesz. Az olasz miniszterelnök már két választás nyert meg úgy, hogy választási szövetséget (nem beolvasztással!) kötött az ultrajobbal, küztük az 1%-os Mussolini párttal. Most ugyan az olasz jobboldal is kikapott, de vitatható körülmények között, és 0,1%-al. Silvio tényleg oroszlánként harcolt az elsõtõl az utolsó percig, soha nem engedett semmiféle balliberális elhatárolódási zsarolásnak, tegnap pedig közölte, hogy idõ elõtt meg fogja buktatni a baloldali Prodi-kormányt és blokkolja minden kezdeményezésüket. A Fidesz ellenben a legminimálisabb politikai bölcsességet félretéve, az ellenség elvárásainak megfelelõen határolódott el nem csak a tõle jobbra állóktól, de saját második emberétõl is. Ilyet sem tisztességes ember, sem politikus nem tesz soha, pláne nem kampány közben. És a szoclib oldalon nem is fordult elõ soha, legszélsõségesebb embereikkel kapcsolatban sem. Sok milliárdjából sok forintot, szórólapok százezreit pazarolta arra a legnagyobb ellenzéki párt, hogy lebeszélje a szavazókat a jobboldali kispártokról, noha a ballib sikerének kulcsa éppen a több lábon állásban volt, négy éve, és most is. Szinte hihetetlen, hogy miközben a jobboldal 1990 óta csak többosztatú felállásban tudott nyerni, a 2002 elõtt indult az egy tábor egy zászló politika második, 30

súlyos kudarcát követõen a minimális jelét sem tapasztaljuk az önkritikának, sõt, a volt miniszterelnök a tömbösítés folytatását ígérte! Kérdés persze, ezek után lesz-e foganatja a hamis prófétáknak és próféciáknak, mert aki mindenkinek meg akar felelni, az végül senkinek sem tud megfelelni. Nincs igazi arca, nem lehet tudni, hogy egy-egy kérdésben képvisel-e markáns álláspontot, és hogy van-e bármirõl is valódi álláspontja. Örülnek viszont fideszék, hogy a frakciójuk ugyanakkora lesz, mint 2002-ben, gratulálunk Viktor, ez tényleg csodás! A dumaellenzéknek, a tettekben harmatgyenge operett-nemzetieskedés korszakának, és a demokrácia valamint jobboldal-ellenes Fidesz-egypártrendszernek vége. A bûnös, megalkuvó politika végeredménye a cionista diktatúra immár nyíltabb formájának megjelenése lesz, ne legyenek illúzióink Gyurcsánnyal és a szadival kapcsolatban. MSZP-Moszad koala alakul. Viszont eljött az esélye egy megalkuvást nem tûrõ, lengyel típusú, valódi jobboldal létrejöttének, ha lesz, aki felemelje a zászlót és meghirdess a nyílt nacionalizmus és önvédelem programját. A következõ években a nemzeti oldal radikalizálódása várható, hiszen mégegyszer hiba volna azokat támogatni, akik beszélni nagyon meggyõzõen tudnak, de az elsõ nagyhatalmi nyomásra azonnal meghátrálnak. S a legtöbb lényeges kérdésben évek óta a szoclib rezsimmel szavaznak együtt az Országgyûlésben, amit házimédiájuk sikeresen agyonhallgat. (Tényleg mi lesz a holnapi Fidesz pártsajtóban, folytatódik a Vezénylõ Tábornok ellentmondást nem tûrõ kultusza?) Végképp világossá vált, hogy az a jobboldalinak mutatkozó erõ, amelyik folyamatosan a globalizmus és a cionizmus játékszabályainak engedelmeskedik, nem lehet hiteles, és nem tudja vagy akarja megvédeni a magyar nemzeti érdekeket. Földvédelemrõl papolni, miközben a Fidesz-kormány állapodott meg a termõföld kiárusíthatóságáról az Unióval 2001-ben, gazemberség. Azt hirdetni úton-útfélen, hogy a magyarok a legfontosabbak és mi megvédjük õket, miközben egy 13 éves kislánytól és társaitól elhatárolódnak, miután egy zsidó szélsõséges megüti a kokárdája miatt, aljasság. Orbán Viktor és frakciója (3 fõ kivételével) 2005. május 30-án nem támogatta az Országgyûlésben a délvidéki magyarság állampolgárságának újra elismertetését, és saját szavait meghazudtolva a székely autonómia feltétele nélkül engedte be Romániát az Unióba. A határon túli polgári ellenzék helyett Viktor személyesen állt ki az õsbolsi Markó és Kasza mellett. A kettõs állampolgársági kampányra néhány tízmillió forintot is csak nehezen adtak ki, a rosszul tervezett jelenlegire több milliárdot. Mindezek tetejébe Orbánnak volt képe magát az elcsatoltak védõszentjének beállítani, s az általa is kirekesztett, szavazati jog nélküli magyaroknak szavazásra szólító lapokat küldözgetni a kampányban! Gyomorforgató. A jobboldal megújulásához két ember távozása szükséges: Orbán Viktoré, és a radikális jobboldalt hiteltelenítõ, családi korrupcióba fojtó Csurka Istváné. Dávid Ibolyával nem kell túl sokat törõdni, bár látszólagos kettõs szembenállása miatt be tudott kerülni, Gyurcsányék passzív támogatásával nincs esélye arra, hogy tömegvonzása jelentõsen nõjön 2010-ig. Meg kell jelennie egy normális tagoltságnak, ahol világosan elválik a középjobb és a nemzeti radikalizmus, és ahol fel sem merülhet, hogy minden konzervatív szavazat egyetlen szervezet magántulajdona. A Szövetség liberálisai lehetnének az egyik, a Fidesz jobboldala és a Harmadik Út a másik póluson. Meglátjuk. Forrás: kurucinfo: -mb-

jó ha figyelünk

SZOCLIB GYÕZELEM Hát megtörtént, ami még sohasem. A mitikus újrázás. Ami soha még senkinek sem sikerült. Nem jött össze Antallnak (igazolt hiányzás), Hornnak, Orbánnak, sõt Medgyessynek még egy fél ciklus sem. Gyurcsány Ferenc az elsõ, aki igen, belehúzott, jött bátran, megcsinálta. Na nézzük akkor, ki is ez a csodálatos mandarin. Miniszterelnökké válása, vagy ahogy szakaszolni szokták, útja a hatalomba, nos, már az is igen izgalmas, csak még nem kellõen dokumentált; azt lehet csak biztosan tudni, hogy voltak érdekes tagmozgások, amerre járt, és akkoriban is sokat emlegettek egy bizonyos Leisztinger nevû politikai vállalkozót. Mindegy ez már, inter faeces et urinam, ugyebár, a lényeg, hogy a recept mûködött. Gyurcsány üstökösként huss, elõbújt gombamód, az SZDSZ segítségével fürgén megpuccsolta a lomha Medgyessy Pétert – csaó, Darwin! –, és azzal meg is miniszterelnökösödött menten. vajon megõrül-e Gyurcsány Ferenc, és mikor Miniszterelnökként azt csinálta, hogy nemigen csinált semmit, de nagyon sokszor mondta viszont, hogy csinál, illetve csinálni fog. Cselekvõ miniszterelnöknek akart látszani, ám õ maga vallotta be, hogy direkt hozzá se kezdett egy csomó mindenhez, mert akkor elbukja a választást. Azt pedig nagyon is meg akarta nyerni, bizony olyannyira, hogy inkább addig nem bolygatta a dolgokat, nem törekedett másra, mint hogy egyenesben tartsa az országot, ha kell, hitelbõl. Ahelyett, hogy elkezdte volna az annyit emlegetett nagy reformokat, arra fordította ezt a két évet, hogy meggyõzze a választókat: el fogja kezdeni, ha megválasztják. Már ez sem olyan fontos; ami volt, elmúlt, a többség megvette ezt a halasztott programot, legalábbis inkább, mint Orbán tejjel-mézzel-mannával folyó népmeséjét. A kormányváltás nem vált sürgõssé, hiszen az MSZP elintézte házon belül. Igen, a Medgyessy egy tehetetlen tökfej volt, de leváltottuk, most éppen gyürkõzünk nekifelé, és mindjárt majd kormányozni fogunk. A négyévenkénti váltáshoz szokott választó ebbe kellõképp bele is zavarodott. A lényeg, hogy mostantól újabb négy, vagy ha sikerül a brüsszeli milliárdokat leszívni, nyolc-tizenkét évig Gyurcsány Ferenc kormányozza Magyarországot. A párton belül már végképp jól fekszik, õ a szocialisták Viktora, aki legyõzte az igazi Viktort is. Biztos a háttere, és maga is szemérmetlen elégtétellel csodálkozik rá, hogy ha elpöttyinti a blogjában, hogy „húzzunk bele”, akkor egyes emberek ezt pójó ha figyelünk

lóra kasíroztatják és viselik büszkén. Jó érzés, aszongya. Gyurcsány kétségtelenül vezéralak, de még nem vezénylõ tábornok A következõ évek legizgalmasabb kérdése – Orbán bukásával – immár az, vajon megõrül-e Gyurcsány Ferenc, és mikor. Be-e csavarodik. Mert ne legyenek illúzióink, választást nyerni – a lehetõ legnehezebb feltételekkel, kormányról, gátlástalanul ígérgetõ ellenféllel szemben – eszméletlen nagy fíling. Hiszen már egy megnyert sakk-, Capitaly- vagy Quake-partiból is úgy áll fel az ember, a levegõbe öklözve, hogy jessz, mekkora király vagyok. Így repes most Gyurcsány is, a kicsi szívét majd szétveti az öröm, a sikerélmény. A választást, tudja jól, õ nyerte meg elsõsorban. Medgyessy nem nyerte volna meg. Orbán meg elvesztette. Õ a legjobb. A krém krémje, minden idõk legnagyobb szociáldemokratája. Nem volna meglepõ, ha fejébe szállna a dicsõség, furcsa dolgokat építtetne városszerte, elkezdene mindenhez érteni, és azonosítani magát Magyarországgal. A köztársasággal. Akivel nincs vita. Most még messze nem ilyen. Gyurcsány kétségtelenül vezéralakja a „baloldalnak”, már az SZDSZ-nek is sokkal inkább, mint bárki más – de még nem vezénylõ tábornok, még nem próféta. Már élvezi a tömegek imádatát, már fürdõzik a rajongók testnedveiben, de még kilát a gõzbõl. Még inkább arra tart igényt, hogy megértsék, mint hogy megértés nélkül, puszta tiszteletbõl elfogadják, amit mond. De itt van neki ez a rettentõ teher, a siker rémületes terhe. Mint amikor a lottóötös rázuhan a kisnyugdíjasra, és belebolondul a bõségbe: Feri és az édes élet. A fogadókészség, a csápolási vágy megvan a baloldalon is, és a tömeg ölelése bizony olyan, mint amikor a nyolcadik utas, ugye, fuj, hát elég undorító, de arcon ragadja és beköpi az áldozatát. A végjátéka épp folyik egy ilyen eseménysornak, az a jelenet, ahol szétpukkasztja a gazdatestet a benne tenyészõ romlottság, és félrebillent fejû hulla lesz belõle. Üres kitinpáncél, amit csak a szél zörget. Na ott az elrettentõ példa, úgyhogy tessék bizalommal igénybe venni egy jó pszichológus segítségét. Nem kell azt gondolni, hogy egyedül is menni fog. Pont ez az elsõ lépés.

MSZP: 190 mandátum, Fidesz: 164, SZDSZ: 20, MDF: 11, Független: 1. Ahogy sajnálatos módon jósoltuk. A részvétel 64 százalék körül volt. Sem újraszámlálás nem lesz, sem érdemi tömegmozgalom - legalábbis Fidesz támogatással - a csaláson alapuló rendszer ellen. Bár a második forduló elõtt Orbán Viktor még éppen a csalások nyilvánosságra hozását ígérte, vasárnap este gratulált Gyurcsány Ferencnek a gyõzelemhez. Orbán az eredmények ismeretében mondott beszédében védelmet ígért a jobboldali, nemzeti érzelmû embereknek, valamint összefogásra szólított. Orbán a választások fõ tanulságának azt nevezte, hogy a baloldalon volt összefogás, a jobboldalon nem. Arról nem tett említést, hogy a baloldalon a kispártok tudatos kiszorítása, és felszalámizása nem volt jellemzõ, a Fidesz térfelén viszont igen. A Köztársaság téren megjelenõ Gyurcsány örömét fejezte ki, mert Magyarország a „jövõre szavazott“. Hogy milyen jövõre is gondolt, arról az elmúlt másfél év ismeretében lehet némi elképzelésünk... Leszögezte: Nem a piros, a zöld, a kék, vagy a narancssárga az igazán fontos, hanem a piros-fehér-zöld trikolór. Hogy e három színnek valójában mennyi jelentõséget tulajdonít a kormányfõ, arra éles fényt vet a 2004. december 5-i népszavazással kapcsolatos szélsõséges álláspontja. Ezzel a szavakban kemény, tettekben harmatgyenge operett-ellenzéki korszaknak, és a demokrácia valamint jobboldal-ellenes Fidesz-egypártrendszernek vége. Viszont eljött az esélye egy megalkuvást nem tûrõ, lengyel típusú, valódi jobboldal létrejöttének. Mégegyszer hiba volna azokat támogatni, akik a legtöbb lényeges kérdésben következetesen a szoclib rezsimmel szavaznak együtt az Országgyûlésben, és a balliberálisokkal közösen vettek részt a nemzeti radikalizmus éveken át tartó megbélyegzésében. A jobboldal megújulásához két ember távozása szükséges: Orbán Viktoré, és a radikális jobboldalt hiteltelenítõ Csurka Istváné. Meg kell jelennie a tagoltságnak, ahol világosan elválik a középjobb és a nemzeti radikalizmus. Minden valószínûség szerint ismét négy év balliberális kormányzás vár Magyarországra, a szélsõséges magyar-és keresztényellenes SZDSZ biztosította kormánytöbbségel, amely nem sok jót ígér. A Gyurcsány-kabinet ugyanakkor illegitimnek tekinthetõ a választási kampány kezdete óta megjelenõ tömeges visszaélések miatt. Forrás: Kuruc.info

Forrás: Tóta W. Árpád – Index

31

ORBÁN VIKTOR Elnök FIDESZ Tisztelt Elnök Úr! Vannak a jobboldalon, akik szerint hibáink elemzése nem tanulás, hanem „támadás“ saját magunk ellen, és a bírálat soha nem jön jó idõben. Vagy azért, „mert nem a múltba, hanem elõre kell nézni“, vagy azért, mert „jön a soron következõ választás“, vagy azért, mert az „viszályt és széthúzást kelt“, vagy... Mivel itt és most nem akarom megbántani a jobboldal tanulni és hatékonyabbá válni nem kívánó részét, bevezetésként szeretném hangsúlyozni, ez a levél sokkal inkább egyfajta mikro-magyarázat arra, hogy egyesek miért nem mentek el szavazni sem az elsõ, sem a második fordulóban, holott eredetileg önökre adták volna voksukat. Mivel tapasztalatom elsõ kézbõl való, és a történetnek oly sok szereplõje van, nem hinném, hogy az itt olvashatók cáfolhatóak lennének. Kérdés persze, hogy lesz-e ideje elolvasni, hiszen, mint tudjuk, a jobboldali közélet vezetõinek egyik jellemzõ tulajdonsága az, hogy állandóan rohannak, de mindenrõl lekésnek, még a gyõzelemrõl is. Közben pedig tervezés helyet tûzet oltanak. Ez a történet egyébiránt egy olyan rejtélyrõl is szól, amelyet meg szerettem volna oldani. Úgy érzem, találtam is egyfajta megoldást. És úgy érzem, hogy tanmesének sem túl rossz. Önnek, Elnök úr, miniszterelnöksége idején volt egy fõtanácsadója. Nem egy volt fõtanácsadójától és tanácsadójától õ abban különbözik, hogy nem szúrta Önt hátba, és nem is alkot élõ hidat a jobboldal, valamint az SZDSZ-es illetõleg MSZP-s érdekek között, ha ma már egyáltalán érdemes e két utóbbi formációt külön halmazként kezelni. E volt fõtanácsadója mondogatta nekem, hogy egykor íróasztalán garmadában álltak diplomás, több nyelvet beszélõ fiatalok jelentkezései. De - nem az õ hibájából - egyikük sem kellett. Négy év nyilván túlságosan rövid idõ volt erre. Így azután nem tisztultak meg a minisztériumok és egyéb közintézmények a hajdani egypártrendszert hûen szolgálóktól. A „vérfrissítés“ tehát nem sikerült. Miközben - hallottuk ezt oly annyiszor - minden olyan javaslatra, amely arról szólt, hogy egy árulót (a másik oldallal mutyizót vagy üzletelõt) ki kellene posztján cserélni, az az elhárító válasz érkezett, hogy „nevezz meg egy megfelelõ embert a helyére“. Értsd: „nincs ember“ és maradjon az, aki jóvátehetetlen károkat okoz. Nos én arra gondoltam, hogy teszek egy kísérletet. Amelynek az is lett volna a célja, hogy nagyon értelmes, teljes mértékben 32

megbízható, saját területükön sikerrel magukról már bizonyítványt kiállító emberekkel ismertessem meg Önt, akik hajlandóak ingyen, csupán az „ügy“ érdekében dolgozni. Arra gondoltam, hogy ha õk a választásokig beválnak, talán már elhárítható a „nem tudom“ válasz arra a kérdésre hogy „de akkor kit tegyünk a helyére?“ Gondolatomat tett követte. Olyanokból, akiket évek óta jól ismertem, kiválogattam azokat, akik egymást nem átfedõ területeken tudnának az Ön pártja munkájában és kampányában segíteni, valamint akikrõl tudtam, hogy önkéntes munkájukat rendszeresen tudnák elvégezni, vagyis nem szólítja õket feladatuk gyakran külföldre vagy egyéb okok nem gátolják õket a segítésben. Szerencsére a bõség zavarával küzdöttem inkább, és így azután mintegy három tucat barátomat illetve jó ismerõsömet kérdeztem meg, hajlandóak lennének-e két megbeszélésre. Az elsõn összejõve megismernék egymást, megbeszélnék azt, hogy ki mit tud segítségként Önöknek felajánlani, majd egy pár hónap múlva - amikor már a feladatra vállalkozók részletesen kidolgozzák tervüket - Önnek egy közeli munkatársát meghíva, mindenki két percben összefoglalva elmondja, hogy miben tudna segíteni. Az Ön munkatársa pedig elmondaná, hogy kiknek a segítségére van szükségük. Az elsõ találkozóra tavaly január 22-én került sor. Egy véletlen folytán éppen aznap délelõtt beszéltem az Ön egyik „jobbkezével“ és megkérdeztem, mit szól az ötlethez és eljönne-e a néhány hónappal késõbb tartandó második találkozóra? Az illetõ javaslatomat nagyon jónak találta és megígérte, hogy ott lesz a második találkozón. Egyébként én e találkozó miatt utaztam haza Brüsszelbõl a hét végére, de messze távolabbról is jöttek olyanok, akik úgy érezték, nem kímélnek idõt és költséget, hogy ott legyenek az elsõ megbeszélésen, amely

egyébként kitûnõ hangulatban és rendkívül eredményesen ért véget. A második találkozóra május 7-én, szintén a hét végén került sor. Azon már kész tervvel érkeztek azok, akik Önnek és pártjának fel akarták kínálni segítségüket. Az Ön „jobbkeze“ (az idézõjel itt nem annak szól, hogy valójában nem jobbkeze Önnek az illetõ, csupán azt, hogy nem kívánom õt megnevezni) a fideszesek gyakori szokásától eltérõ módon csak néhány percet késett. Mintegy két tucatnyian lehettünk. A jelen lévõk az elõre megtervezettek szerint adták elõ kidolgozott terveiket az Ön emberének. Ott volt az ország egyik legjobb DJ-je, a Magyar Tudományos Akadémia egyik tagja, oktatási szakértõ, gyereksebész, rendkívül kiterjedt kapcsolatokkal, multinacionális cég kampánymenedzsere, szakjogászok és többen olyanok Nyugat-Európából, sõt a tengeren túlról is, akik közül nem egynek rendkívül jó kapcsolatuk van az ottani jobboldali pártokkal, pontosabban azok vezetõivel is. A találkozó elején szükségesnek tartottam elmondani, hogy az ott egybegyûltek közül sokan a Fideszt - annak szemükben negatívnak ítélt magatartása miatt - nem szeretik, de ennek ellenére hajlandóak bármit megtenni az Önök választási gyõzelméért. Én pedig - bemutatva a jelenlévõket megjegyeztem, saját magam semmiféle segítséget nem vállalok, nehogy azt higgyék, hogy magamnak szeretnék mindebbõl késõbb bármiféle elõnyt kovácsolni. A jelenlévõk közül többen írásban is átadták tervüket. Egy hölgy pedig jegyzõkönyvet készített az elhangzottakról, ami késõbb az Ön emberéhez került. Az Ön „jobbkeze“ mintegy két és fél óra után ment el és ígéretet tett arra, hogy három héten belül a javaslatokat kiértékelteti és mindenki választ kap. Mi azután kiértékeltük a találkozót. Meglehetõsen vegyes eredménnyel. Voltak, akik szerint pozitív lesz a „projekt“ eredménye. Voltak, akik egyáltalán nem bíztak abban, hogy bármi is történjék, és voltak, akik vegyes érzéseiknek adtak hangot. Az például nem talált különösen jó visszhangra, hogy az egyik jelenlévõ jogász, aki a Magyarok Világszövetségének vezetésétõl azzal a meghatalmazással érkezett, hogy felajánlja: hagyja abba a Fidesz és a világszövetség vitáját és e helyett kezdjék meg a békítõ tárgyalásokat, azonnal elutasításban részesült. Annyit zárójelben érdemes megjegyezni a jelenlévõk megbízhatóságának jellemzésére, hogy e találkozó ténye nem szivárgott ki a balliberális sajtóba, ellentétben olyannyi bizalmas Fidesz-információval. jó ha figyelünk

De ugorjunk. Eltelt három hét, majd egy hónap. Utána még egy, de válasz nem érkezett. A kör tagjai - azok is, akik nem tudtak eljönni - egymással a világhálón keresztül tartották a kapcsolatot. Augusztus 19-én azután egy e-mail érkezett, amelyben az Ön „jobbkeze“ azt írta, hogy noha a találkozó utáni hétfõn már odaadta az anyagot a kampánnyal, a kampánycsapattal és a kommunikációval foglalkozó embereknek, nekik azóta még nem volt idejük elolvasni a javaslatokat. „Jobbkeze“ azt írta, õ is „kínosnak és elkeserítõnek“ tartja a dolgot, mert, mint írta, a találkozó egyik célja az volt, hogy „a Fidesszel szembeni ilyen jellegû sztereotípiákkal leszámoljunk“. Miután kerülõ úton megtudtam, hogy az Ön mely két, központi emberének a döntésétõl függ az egész projekt, elõre sejtettem annak kimenetelét. Tisztában voltam azzal, hogy õk mennyivel másként gondolkodnak, mint a munkájukat felajánlók. Egyrészt tudtam azt, hogy ennyi projekt átolvasása munkát igényel, ami... és hadd fejezzem be itt ezt a mondatot egyeseknek a munkához való viszonya jellemzése helyett. Azt is tudtam, hogy megfordulhat az eszükben, vajon nem kerülnének-e be olyan emberek, akikrõl kiderül, hogy briliánsak, tehetségesek és rendkívüli munkabírásúak, ami netán számukra elõnytelen kontrasztot teremt. Harmadrészt netán

jó ha figyelünk

még attól is tarthattak, hogy ha tehetséges, valóban életképes projektet benyújtó emberek kezdenek dolgozni kezük alatt, és a választás megnyerése esetén ezen hölgyek és urak netán komolyabb pozíciókat foglalnának el, az én befolyásom is növekedne, vagyis annak a tábornak az ereje, amelyik szerint a pártpolitika nem „népfront politika“ és hogy a Fidesznek a saját táborát kellene „símogatnia“. Így azután túlzottan nem lepett meg, amikor egy további hónappal késõbb, 2005. szeptember 19-én azt a rövid e-mailt kaptam, amelyben az Ön „jobbkeze“ arról értesített az augusztusi levéllel némi ellentmondásban -, hogy „most értem el a kampányon dolgozó embereket. Azt mondták, hogy mondjam meg, hogy köszönik a felajánlott segítséget, de egyelõre nincsen rá szükség. Sajnálom.“ Azt talán mondanom sem kell, hogy az „egyelõre“ „egyelõre“ maradt egészen most vasárnapig, a Fidesz csúnya vereségéig. Pedig az „egyelõre“ levelet követte nemzeti konzultáció, levélírás vagy kapcsolatfelvétel 3,2 millió emberrel, mint Elnök úr említette egy tévéadásban. A visszautasítást követõen Elnök úrnak írtam a történtekrõl egy tömör levelet, és megkértem Önnek két munkatársát, hogy azt adják át Önnek. Mivel biztos szerettem volna lenni abban, hogy a találkozóról valóban értesül, megkértem még a székházukban dolgozó egyik hölgyet, akiben száz szá-

zalékosan megbízom, hogy három mondatban írja le a történteket és adja át Önnek személyesen a három mondatot. Az átadás legalább is e három mondaté - megtörtént. Azt mondanom sem kell, hogy a két találkozóra eljöttek egy része a sértõ és ostoba bánásmód miatt olyannyira csalódottnak és szomorúnak érezte magát, hogy szavazni sem mentek el. Úgy érezték, hogy egy ilyen párt gyõzelme esetén nem valósulnának meg azok a változások, amelyekre kétszer négy év alatt két jobboldali kormány sajnos szintén nem volt képes. Pedig egyetlen gesztus elég lett volna. Ha Elnök úr valamelyik sietõs brüsszeli látogatásán annyit mondott volna nekem, hogy „köszönöm a nálad összejötteknek segíteni akarásukat és sajnálom, hogy ilyen hiba történt“, nagyon valószínû, még õk is elmentek volna szavazni. Nem sokkal azután, hogy az Ön kampányfõnökének kudarccal fenyegetõ kampánystratégiáját bíráló nyílt levelem tavaly itt megjelent, Vaszil becenevû fõrendezvényszervezõ hölgyük a Szentkirályi utcai székházukban sokak füle hallatára kijelentette, hogyha lenne egy géppuskája, lelõne. A mostani választásokon ennek ellenére természetesen Önökre szavaztam, de nem hinném, hogy az itt leírt magatartásformák ne csökkentették volna a két vasárnap a szavazástól távolmaradó jobboldaliak számát. Lovas István

33

A dráma, amit évek óta jósoltunk, most bekövetkezett. A választások éjszakáján, a Kossuth téren felállított hatalmas narancssárga kukába nyugodtan belegyömöszölhetõ lenne közel kétmillió háromszázezer odaveszett szavazat. Ismét kidobhatóvá vált a nemzeti kormány megalakulásának régen várt gondolata. Megint elveszett a Fideszre leadott összes szavazat! Pedig a vereség elõre kódolva volt! Azt csak a Magyar Nemzeten, Demokratán és Hír TV-n szocializálódott, fanatizált orbáni tömegek nem láthatták elõre! Az elvakult rajongók hadát meglepte az újabb hidegzuhany. A gyurcsányi földindulás. Most aztán belehúzhatnak. A nadrágszíjba! Vége van! Egy csalfa reményekkel és illúziókkal teli mesének ismét vége szakadt. A Fidesz látványosan, több sebbõl és több szinten elvérzett! Megbukott az orbáni stratégia! Az utolsó körben nem szavaztak rá a cserbenhagyott budapestiek, a becsapott vidékiek, az elárvult radikálisok, az antiglobalista és antiliberális fiatalok, az elégedetlen kisnyugdíjasok és a kiátkozott MDF-es szimpatizánsok. Közösen protestáltak Orbán ellen! A második fordulóban szétfoszlott a fideszes összefogás és mozgósítás erejének mindenható mítosza. Csodafegyver hiányában a „kétharmados”, kormányváltó harci kedv elapadt, nem maradt átütõ erõ. Gyorsan elfogyott a feltételezett tartalék. Megbicsaklott a partraszálló villámháború hadmérnöki gondolata. A kampány üzenetei és maga a miniszterelnök-jelölt személye is teljesen szétforgácsolódott az MDF elleni értelmetlen küzdelemben. A betegesen eltorzult, arrogáns hatalomi ambíciók, a túlfûtött visszacsapási vágyakozás, a szekértáborok kirekesztõ gyûlölete és ellenségképe sok tízezer aktív szavazót eltántorított. A tervezõasztalon megkonstruált (öszvér)társadalom-, és jövõkép szépen kifundált álma elillant! A Fidesz elképesztõ következetességgel rombolt le magáról minden szerethetõ, közösségépítõ, emberi üzenetet. A hibás kampány agresszív pesszimizmusával, depressziójával és múltidézõ köldöknézésével demoralizálta és depolitizálta a fáradt közvéleményt. (Aktivitás helyett megnövelve a közügyek iránti csökönyös közönyösséget!) A könyörtelenül vezérelvû, végsõkig monolitikus és centralizált stratégia csõdöt mondott. A kiüresedett, pénzéhes vazallusok elértéktelenedtek. Mind a pártsoviniszta vezetés, mind a megélhetési apparátus, mind a felhergelt, szemellenzõs tagság politikai beltenyészetté változott. Nem volt kifelé igazi összhangzattan és csapatjáték. (Ha ennek az ellenkezõje volt igaz, úgy még nagyobb a baj!) A narancssárga õrület, mindent letaglózó mennyisége mellett nem jött le a választók irányába a nemzeti minõség és felelõsség, a nemzeti tradíció vállalása és akarása. A jövõt felépítõ egységes nemzeti közösség pozitív üzenete. Nem volt jelen a nemzeti jelképek és szimbólumok hatékony rendszere sem! A hosszú évtizedek óta bebetonozott, kontraszelektált pártvezetés elképesztõ nagyságú szarvashibái végül megbosszulták magukat. Elveszett a realitásérzék, kicsúszott a talaj! A posztkádári, szocialista harsány IGEN, legyõzte a nyárspolgári NEM nyamvadt üzenetét! A támadásba lendült vörös dinamizmus kiütötte, padlóra küldte az enervált, feketeszínû meghátrálást. A másoknak felállított fondorlatos (?) polgári csapda bezárult. Rákattant a Fidesz konstruktõrének agyára! A személyi felelõsség kérdése most nem megkerülhetõ. Három vereség, három hatalmas ruha után a király meztelen! Amíg Orbán nem gyógyul ki önmaga tévedhetetlennek hitt hadvezéri szerepé34

bõl, amíg a jobboldal nem gyógyul ki a messianisztikus Orbán iránti imádatból és a betegesen tekintélyelvû személyi kultuszból, addig nincs menekvés! Realitásérzék és alázat, vezéráldozat és több lábon álló, hatékony pártstruktúra nélkül nincs nemzeti feltámadás. Amíg fent vagy lent minden változatlan, addig életben marad a következmények nélküli ország. Addig Orbán mindössze egy rögeszmés politikai öngyilkos lehet, aki pártjával együtt mélybe rántja a nemzeti jobboldal jövõjét. Ha nincs szellemi és strukturális stratégiai fordulat, ha a vidéki néppárt két oldalán nem épül fel tudatosan egy korszerû (polgári) keresztény-szociális és (nemzeti) érdekvédõ, radikális csoportosulás – a galambok és héják jól elkülönült mozgalma –, addig soha nem lesz átütõ gyõzelem. A nemzeti egységhez és a széles összefogáshoz, elõbb látványosan külön kell válni, önálló identitást kell felépíteni! Õszintén és hitelesen, de más és más szólamokon megszólítva a rokonszenvezõ választókat. Késõbb, a döntõ pillanatban összefogva, több rétegû, színes alakzatban továbbfejlõdve, a jobboldali gondolat gyõzelemre vihetõ! Nagyobb hatékonysággal, mint ezen az elrontott választáson megtörtént! Most így érezzük… Ám nincsenek már illúzióink, annyit kaptunk a Fideszes „péklapáttal”! Várhatóan minden úgy történik majd, mint 2002 tavaszán. A bebukott párton belül senki sem lesz felelõs. Nem lesz személyi konzekvencia, nyilvános bocsánatkérés az elrontott stratégia és kampányhibák miatt. Inkább marad a szépen relativizált gyõzelem mámora. A megtervezett – álságosan lemondok, de mégis maradok –, „demokratikus” színjátéka! A másokra mutogatás! Marad a megszállott fõvezér Orbán, marad a hátrébb csúszott, szürke zoknis Pokorni, marad a Petõ Iván által megalázott Rogán, és a hercig fõkommunikátor Deutsch-Für. Velük marad a táskahordó Hende és Turi, az amerikai kapcsolat Martonyi, az európai házibarát Schmidt, az izraeli rokon Fónagy. Marad minden megszámozott, szavazatmaximáló (?) díszvezér! A vereség valódi okairól és felelõseirõl nem fog megjelenni egy mélyreható elemzés sem, az elhallgatásra szakosodott szabotõr sajtóban. Dávid Ibolya, az MDF és a Harmadik Út nyilván fõbûnös lesz, az „elveszett szavazatok” által és okán. (Azért, mert nem alázatos csinovnyikként, hanem „indulatból” szavaztunk!) Dühöng és szidalmaz majd bennünket a vezénylõ Bencsik. Ellenforradalmárként átkoz Kerényi! Az ÖSSZEFOGÁS isteni parancsolata mellett az elcsépelt „egy a tábor, egy a zászló” lejárt dallamától lesz hangos a kézi vezérelt polgári média. Aztán Mikola legfeljebb csendben eltûnik, Áder esetleg felmond, aztán minden marad a régiben. Mindenki kussol, lapul, elüldögél a pénztárcák és pártalapítványok csendes szélárnyékában. Ha elcsitul a felkavarodott mûvihar, Orbán majd szétküldi minden irányba bizalmas belsõ követeit. Vigyék szét a pestist, rohadjon szét minél hamarabb az a Fideszen kívüli 7,2%. A nagy taktikus Orbán majd felülrõl megbízza Semjént, legyen olyan szíves, alakítsa már meg a szalonképes nemzeti radikalizmust. Aztán halkan, hogy mindenki megértse felkéri az antalli örökség közismert tagjait, hogy legyenek szívesek, alakítsák már meg a valódi Nemzeti Demokrata Fórumot. Aztán szépen lassan kialakul az „új”, felülrõl mozgatott, mesterséges pártszerkezet. Aztán megint veszíteni fogunk. Aztán megint semmi sem változik. Aztán elkezd forogni velünk megint a mókuskerék. Forogni addig, amíg végleg beleszédülünk. Mi, örök vesztesek. Forrás: Molnár Tamás

jó ha figyelünk

Gyurcsány Ferenc nagyívû és részletes reformprogramot tár az új országgyûlés elé, és ezzel a legnagyobb változtatásokat akarja átvinni az 1990-es rendszerváltoztatás óta. Azt is mondta, hogy a kormányzat már másfél éve készíti elõ a reformot. A bejelentés legfontosabb részlete az volt, hogy errõl tárgyalni akar az ellenzékkel. ÚJABB CSAPDA A FIDESZNEK Nem kevesebbet állított tegnap a leendõ miniszterelnök, mint azt, hogy mint leköszönõ miniszterelnök már másfél éve készíti elõ a reformot. Azt is mondta, hogy az ellenzékkel akar errõl tárgyalni. Nehéz ügy. Ugyanis a helyzet a következõ: Gyurcsány Ferenc mint sportminiszter nem csinált semmit sem, amikor miniszterelnök lett, rögtön felszámolta saját tárcáját, és mint miniszterelnök másfél éve egész egyszerûen nem tett le semmit sem az asztalra. Valójában Szilvássy György a miniszterelnök, legalábbis ami a tényleges igazgatást jelenti. A Fidesz egyik hibája, hogy erre nem mutatott rá a kampányban. Mit csinált az elmúlt idõszakban Gyurcsány Ferenc? A válasz egyszerû: kommunikált. Folyamatosan a Fideszt és Orbán Viktort kritizálta, nem ritkán kifejezetten gyalázta. Ennek a gyalázkodó kommunikációnak volt a csúcspontja az április 5-ei kétszemélyes vita. A vitában Gyurcsány alpári volt, egyszersmind folyamatosan azt állította, hogy a számok mutatják: az ország rendben van. Az MSZP és szavazói bizalmat szavaztak Gyurcsány Ferencnek, aki elmondta: látja a jövõt, hallja az ország hangját. Most, a szavazás után az egész országgal akarja eljátszani azt, amit a parlamenti többséggel eljátszott 2004. szeptemberben, amely hajlandó volt kormány nélkül megválasztani. Aki azt állította még húsz napja is, hogy az ország rendben van, aki azt állította, hogy látja a jövõt, és aki ehhez bizalmat kapott a la-

kosság többségétõl, annak most nincsen joga az ellenzéket bevonni a következõ megszorító politikába. Ha Gyurcsánynak reformja van, akkor azt hajtsa végre õ, a saját legitimációjának a birtokában. A Fidesz legitimációja a Fidesz programjára szól. Akik a Szövetségre voksoltak, nem arra szavaztak, hogy Gyurcsány Ferenc sose látott reformterveit hajtsák végre. Mindezt tetézi a miniszterelnök elfogadhatatlan, sõt elviselhetetlen személyisége. Rögtön szögezzük le azt is, hogy Gyurcsány semmiféle reformterveket sem készíttetett elõ a kormányapparátussal az elmúlt másfél évben. Ez szimpla blöff. Ha vannak ilyen tervek, azok nem a magyar államigazgatásban készültek, és ez egyenesen ijesztõ perspektíva. Ha vannak ilyen tervek, álljanak mögé azok a szakemberek, tudósok, akik írták, úgy, mint például a Szent István-terv mögé. Ez a minimum. Lehetséges persze mélyreható, nagy döntéseket hozni másfél évnyi elõmunkálatok nélkül is, amúgy hirtelen módra. Ismerve Gyurcsány személyiségét, ez sokkal valószínûbb, mint a kiérlelt, strukturált átalakítás. Ha a Fidesz vezetése leül ezekrõl a tervekrõl egyezkedni, akkor azt a bázist veszíti el, amelyik nem egyszerûen szimpatizáns, hanem azt a bázist, amelyik elvi megfontolásból áll a Gyurcsányokkal ellentétes oldalon. Az érzelmi alapon döntõk visszaszerezhetõk, aki elvi alapon szakítanak a Fidesszel, azok örökre fognak elmenni. Elfogadhatatlan ember, elfogadhatatlan elvek, elfogadhatatlan tettek – ez Gyurcsány Ferenc. Lehet, hogy most népszerû, de akik elvi alapot adnak föl, azok kockára teszik egy jövõbeni korrekciónak a lehetõségét is. Forrás: Nyíri János – gondola

Van, akinek ez mindent megmagyaráz jó ha figyelünk

35

Egzakt módon kimutatható, hogy a Gyurcsány kormány kísérteties módon követi a letûnt szocialista táborban alkalmazott módszereket (eljárásokat, megoldásokat). és egyre nagyobb ütemben hajszolja hazánkat a bolsevizmus felé. A Gyurcsány kormány részben lopakodó, részben pedig „dübörögõ“ lépésekkel hátrál Lenin, Sztalin, Brezsnyev, Kun, Rákosi és Kádár elvtársak által kitaposott úton, az erkölcsi és gazdasági csõd irányába. Ennek a meghatározásnak a korrekt igazolását szolgálja az a közvetlen és közvetett bizonyítékokat tartalmazó – alábbi – összeállítás, amely minden józan gondolkodású ember által ellenõrizhetõ. I. Bolsevik tipusú kádermozgatások a/ Medgyessy Péter kiebrudalása; b/ Medgyessy Péter holdudvarának azonnali átállása Gyurcsány Ferenc oldalára; c/ Gyurcsány nimbuszának megteremtése; d/ Kovács László eltávolítása; e/ Politikai értelemben megbízhatatlannak vélt szakemberek menesztése; f/ Dilettáns személyek kinevezése szakismereteket igénylõ intézmények vezetésére; g/ A Kádár-rendszer egyes fõguruinak besompolygása (bevonása) a hatalomba.

36

II. Bolsevik tipusú választások a/ Kék-cédulás csalások; b/ Lánc-cédulás csalások; c/ Szervezett tömeges átjelentkezési csalások; d/ Választási mintalapokkal manipulált csalások; e/ Voksok megszerzése pénzzel, lakomával, fenyegetéssel és ígéret-halmazokkal. III. Sztalini propaganda módszerek a/ Gigantikus plakátok kihelyezése az adófizetõk pénzén, a választok befolyásolására; b/ Valós gazdasági és pénzügyi helyzet elhallgatása vagy meghamisítása (feltupírozása); c/ Külföldi politikusok és lapok bevonása a kormány-propaganda terjesztésébe; e/ Gyurcsány szüntelen ajnározása és mutogatása a propaganda minden eszközével. IV. ÁVH-s jellegû rendõrségi módszerek a/ Ellenzéki megmozdulások akadályozása, meghiúsítása és/vagy szétverése;

b/ Törvénytelen letartóztatások alkalmazása; c/ Törvénytelen házkutatások és lefoglalások végrehajtása; d/ Törvénytelen lehallhatások alkalmazása; e/ Kommandósok szükségtelen (indokolatlan) alkalmazása. V. Bírósági módszerek a/ Kormánypárti személyek bírósági ügyeinek elfektetése vagy eltussolása.; b/ Nagy összegû korrupciós, sikkasztási és hûtlen kezelési ügyek elfektetése. VI. Anyagi természetû kérdések a/ A kormány és a kormánypártok holdudvarába tartozók jogtalan anyagi dotálása; b/ A privatizációból és a külföldi kölcsönökbõl kapott pénzek felhasználásának titkolása. Összeállította: Prof. Dr. Bokor Imre

jó ha figyelünk