GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Az Úré a föld és ami betölti; a földkerekség és minden lakója. HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ - 36. SZÁM, 2010. JÚLIUS

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ Az Úré a föld és ami betölti; a földkerekség és minden lakója. A tartalomból: Idegen istenek Csalódások Közelíteni Istenhez 59. Generál Konferencia Környezettudatos életvitel Szárazság-árvíz Pénz-áldás

H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

tartalom Lelkészi köszöntés

3

Dr. Tokics Imre: Hűségesnek maradni minden körülményben Kapcsolatok

4

Rendhagyó vendégünk volt Clifford Goldstein Újjáalakult gyülekezetünk énekkara Elmélkedés Erdélyi László: Ott fenn a hegyen találkozunk

6

Keresztség

7

Generál Konferencia

8

Képes beszámoló az 59. Generál Konferenciáról Művészeti estek

10

Zenei élet

11

A léviták szolgálata - nem izlés kérdése Gyülekezet

12

Hermann László Zeneiskola dísztermében

Dr. Erdélyi László: Közelíteni Istenhez Lelki élet

14

Dr. Szigeti Jenő: Vannak-e idegen isteneink? Hit, Hűség, Sáfárság

16

Hogyan viszonyul a gyülekezet a pénzhez? Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből Aktuális kérdések

18

Tűz-víz; szárazság-árvíz Hírek Jegyzet

20 21

Mit hagyunk magunkból mások emlékezetében? Egészség

A Zsoltár-est előadása a székesfehérvári

22

Tanácsok a környezettudatos életvitelhez Szolgálati beosztás

23

Útravaló

24

A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H-1062 Budapest Székely Bertalan u. 13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 1200 példányban megjelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS

HŰSÉGESNEK MARADNI MINDEN KÖRÜLMÉNYBEN

A VALLÁSSZABADSÁG PROBLÉMÁI A MAI MAGYAR TÁRSADALOMBAN

„Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt” (Máté 10:32-33).

A vallásszabadság kérdése olyan alapjognak minősül hazánkban, amely az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkének első részére épül rá, a jogállamok feladata ezen alapjog biztosítása. Erre vonatkozóan a korábbi idők kihívásai helyett – a katonai szolgálatban a szombat megtartása, és bizonyos étkezési szokások betartása (3Móz 11. fejezete) – új problémák jelentkeznek a vallásszabadság kapcsán. 1. Az egyik ilyen nehézség a szombati nyelvvizsga rendszer, amely a Hetednapi Adventista Egyház tagjai számára sérelmes. A nyelvvizsgák szombatnapra való helyezése praktikus okból következett be, a vizsgáztató tanárok hét közbeni főállású elfoglaltsága miatt. Azonban komoly vallásszabadsági problémát vet fel a zsidó és adventista tagságban, ugyanis a szombat megünneplésébe lelkiismereti okokból nem fér bele a szombati vizsgázás. Némileg enyhült a helyzet az elmúlt években, mivel a különböző típusú akkreditált nyelvvizsga központok többnyire negyed- vagy félévente biztosítanak hét közbeni vizsga lehetőséget, bár külön eljárási díjat kell fizetni a vallásához hűséges egyénnek. 2. A szombati felvételi eljárások - néhány helyen kizárólagosan - egyre gyakrabban fordulnak elő a mai felsőoktatási rendszerben. Ezekre a helyekre lehetetlen bejutni egyházunk fiataljai közül bárkinek. Némely egyetem és főiskola úgy oldja meg ezt, hogy a felvételin meg nem jelenteket titokban egy-két héttel később felvételi eljárás alá vonja. Az idei esztendőben kiváló lehetőséget adott az országos árvíz, így kellő súlyú indokot találva lehetőséget biztosított azoknak, akik a szombati vallásszabadsági okból hűségesek maradtak belső lelkiismeretükhöz és hitükhöz. 3. A munkanap csere viszont egyre szélesebb rétegeket érint a közoktatásban, vagy a versenyszférában, esetleg kis létszámú gazdasági társaságokban. Még az idei esztendőben előfordul ilyen munkanap csere, a későbbiekben a kormány kifejezte abbéli szándékát, hogy nem fogja a munkanapokat megváltoztatni egy-egy állami ünnep miatt. Ezeknél az eseteknél

a legegyszerűbb a dolog, néhány kivételes esettől eltekintve. Ugyanis a munkavállaló az éves rendes szabadsága felével rendelkezik. Már az év elején lehet tudni, hogy mikor lesz munkanap csere, amire a munkavállaló azonnal jelzést tehet, hogy szabadságra kíván menni. A problémák akkor szoktak adódni, amikor őszre elfogynak a szabadságok, és néhány nappal korábban tudatosítja a dolgozó, hogy sem szabadsága, sem egyéb lehetősége nincs, és ilyenkor érkeznek kapkodva a helyi lelkipásztorhoz, vagy az Unió vallásszabadsági osztálytitkárához segítségért. Térjünk vissza, mit értünk a mai jogrendszerben lelkiismereti szabadság alatt. A fentebb említett európai jogszabály nem fogalmazza meg e kérdést, mindazáltal erős, személyes kívánságot értünk alatta arra, hogy valaki meggyőződésével összhangban cselekedjék az adott helyzetben. A lelkiismeret alapulhat vallásos és nem vallásos meggyőződésen. A hazai jogrendszerben a lelkiismeret fogalmát eredetileg a polgári szolgálatról szóló törvény határozta meg, amely végül átkerült a honvédelemről szóló törvénybe (1993. évi CX tv. 116§ 3. bekezdése). Eszerint lelkiismereti oknak kell tekinteni minden olyan indokot, amely összefügg a kérelmező személyiségét meghatározó valamely lényeges vallási, erkölcsi, vagy egyéb természetű meggyőződéssel. E meghatározás a 46/1994. (X. 21) Alkotmánybíróság határozatán alapul. A korábban említett Emberi Jogok Európai Egyezmény 9. cikke a vallást védelmébe veszi és védelembe kívánja részesíteni: az istentisztelet, az oktatás, a szertartások végzését, vagyis ezt nevezhetjük a vallásszabadság szűk értelemben vett fogalmának. Mint gyülekezetünk lelkésze fontosnak tartom, hogy a vallásszabadság fogalmáról minden tag és barátkozó tájékozott legyen. Ugyanakkor engedelmeskedjünk az állami törvényeknek mindaddig, amíg nem ütközik vallásszabadsági kérdésbe. Sok állami helyen, vagy felsőoktatási irodában még csak nem is értik a problémát, amikor a szombatnapon való felvételi, vagy munkavégzés alóli felmentés kérését benyújtjuk.

Befejezésül hadd említsük meg országunk Alkotmányának idevonatkozó szakaszát, az 1949. évi XX. törvény, 60. § teljes szövegét. „60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás, vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. (4) A lelkiismereti-és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” Az állam nem hozhat olyan törvényt, és nem engedhet meg olyan legális helyzetet, amelyben az egyén meghasonlásba kerülne önmagával. A vallásszabadság olyan elidegeníthetetlen része az emberi személyiségnek, hogy a szabadságunk kibontakozásának egyik legfontosabb eszközévé válik. Ahol a vallásszabadság maradéktalanul érvényesül, ott az emberi élethez, méltósághoz való jog is korlátozatlan formában valósul meg. A jog nem csupán a törvénykönyveken belül létezik, hanem akkor jelentkezik valójában, amikor a vallás kifejezett gyakorlásáról van szó. A Magyar Alkotmány a vallásszabadság elméleti keretét biztosítja, amelyet a vallásos személyek a mindennapi tevékenységükben valós tartalommal töltenek meg. Annak tudatában végezhetjük küldetésünket, az evangélium hirdetését, hogy a megfelelő állami törvények garantálják vallásszabadságunkat, még akkor is, ha vannak olyan helyek és személyek, akik a hétköznapok során nem értik a szombat fontosságát. Lehetőségeinkhez képest tegyünk vallást Istenről az emberek előtt, ne féljünk megvallani hitünket, Istenbe vetett bizodalmunkat! Dr. Tokics Imre lelkész

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

3

KAPCSOLATOK Rendhagyó vendégünk volt

CLIFFORD GOLDSTEIN Clifford Goldstein testvért az imacsoport kezdeményezésére hívta meg a gyülekezet. Az imaórákon már három könyvét olvastuk fel és beszéltük meg részletesen: A maradék, 1844 - egyszerűen, Amerika a próféciában. A két utolsót le is fordítottuk és a „Boldog Élet” Alapítvánnyal kiadtuk. Ezek a könyvek – Clifford alapelvének megfelelően – a tiszta igazságot fejtik ki mindegyik témában, alaposan megindokolva az állításokat, és a Biblia minden ide vonatkozó idézetét feltárva, megmagyarázva. Ezen könyvekből sokat tanultunk és ezért voltunk kíváncsiak a szerzőjére.

Májusban a vendégünk volt CLIFFORD GOLDSTEIN testvérünk, a szombatiskolai tanulmányok főszerkesztője, több könyv szerzője, s nem utolsó sorban egy erős hitű adventista testvérünk. Clifford egy igen határozott személyiség, aki iránt nem lehet közömbösnek maradni. Rendhagyó alkalmakat tölthettünk el társaságában azon a néhány napon, amit Budapesten töltött. A péntek esti összejövetelünkön megtérése élményét mesélte el (mintegy két órában), ami magával ragadó, nem hétköznapi történet volt. Clifford New Yorkban született, zsidó származású ateista családban nőtt fel. Nem hívő zsidóként nem szívlelte a keresztényeket, s ennek hangot is adott meghökkentő, másokat sokszor irritáló stílusában az egyetemen. A főiskola lelkészét sokszor nyilvánosan hozta kellemetlen helyzetbe társai előtt a közös összejöveteleken. Fiatal diákként nagy szabadságban, erősen liberális szemléletben élte életét. Egyszer, egy étteremben, egy pizzával való „találkozás” során ébredt rá arra, hogy ahogy ez a pizza létezik, úgy léteznie kell Istennek is. Ettől kezdve a valóság, az objektív igazság izgatta, érdekelte, ez lett élete értelme, ezért mindent hajlandó lett volna feláldozni. Író szeretett volna lenni, s még egyetemistaként elkezdte írni első könyvét, amin éveken át dolgozott. Néhány esztendeig

4

ez volt számára a legfontosabb dolog. Beutazta Európát, Izraelben kibbucokban élt, aztán végül hazament, hogy befejezze könyvét. A főiskola könyvtárába tartott, hogy egy ezoterikus könyvet vegyen ki tanulmányaihoz. Útközben betért egy bezárt élelmiszerüzletbe, munkalehetőség után érdeklődve, ahol egy magyar származású adventista ember fogadta. Ez az ember sokat beszélt neki Istenről, s miután elbúcsúztak, a kezébe nyomott egy könyvet – amely természetesen a Ellen Wtihe: „A nagy küzdelem” c. könyve volt. Clifford ezután a főiskola könyvtárába ment, ahol kivett egy New Age könyvet, s egyik kezében Ellen White könyvével, másik kezében egy ezoterikus könyvvel készült leülni tanulni. S akkor találkozott Jézussal, Aki ott személyesen megszólította őt, s azt kérte tőle, hogy égesse el a majdnem készre megírt könyvét. Ő azt felelte, hogy kész követni Őt, de ezt nem tudja megtenni, tegye meg Ő - de végül, amikor este hazament, mégis megtette, és elégette addigi élete értelmét... S ettől kezdve adventista lett. Clifford egyik hétköznapi beszélgetés során beszélt a zsidó és keresztény hagyományokról, s arról a zsidóság és a kereszténység között feszülő, valahol kiengesztelhetetlennek tűnő, és ma is meglévő ellentétről, amit ő is érzett korábban, és még ma is jól megért.

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

Egy keresztény sosem érti meg a zsidóságot, állította Cliff testvérünk, aki igazi, jó értelemben vett nacionalista érzelműnek vallja magát. A kiválasztott nép szülötteként, a mélyben azt hiszem, hogy valahol a zsidóság jogos örökösödési jussát véli elvenni a kereszténység által. Véleménye szerint a kereszténység jól megfogható, és érezhető elkülönülése valamikor az I. és II. század folyamán, fokozatosan történhetett meg. A kereszténységet kezdetben egy kis zsidó csoportként kezelte a világ, amely akkor még jelentéktelen közösségének tűnt, tűnhetett a kívülállók, s így a Római Birodalom szemében. Ahogyan növekedett a birodalmon belül elsősorban Pál apostoli munkájának eredményeként a megtért pogányok száma, úgy vált mindinkább szükségessé és elengedhetetlenné a keresztények számára a zsidóságtól való megkülönböztetésük. Jó példa erre a Néró-féle „keresztény” üldözés, amikor a zavart elméjű császár bűnbakként a zsidókat nevezte meg, mint Róma szegénynegyedének felgyújtóit, akikkel teljesen azonosították, közéjük tartozóknak vették az akkori keresztényeket is. Ez is egy sürgető ok lehetett a zsidóságtól való elkülönülésre. Clifford Goldstein szerint a zsidóságtól való legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb elkülönülésüket a kívülállók számára a vasárnap megünneplése jelenthette, mint az ősi zsidók számára adott törvénynek tartott nyugalomnaptól, a szombat megtartásától való eltérés.

KAPCSOLATOK Feltételezése szerint a korai keresztények az I.-II. században mindkét napon tarthattak összejöveteleket, istentiszteleteket. Azután a kereszténység körében egyre nagyobb számú pogányság térhódításával, s a zsidó származású keresztények értelem-szerű háttérbe szorulásával egyre jobban átcsúszott a hangsúly a vasárnap megünneplésére. Így a vasárnapünneplés kezdete és elterjedése szerinte már jóval Nagy Konstantin által kiadott ún. vasárnap-törvény, és a Milánói-ediktum (Kr. u. 311) kibocsátása előtti időre tehető.

Ez talán magyarázatul szolgál számunkra is, hogy miért olyan nyilvánvaló, és megkérdőjelezhetetlen egy hithű katolikus ember számára mind a mai napig a vasárnapünneplés. Ebben nincs, vagy nem is lenne semmi kivetni való, ez egy ősi emberi hagyomány kialakulásra lehetne nagyszerű példa. Csak az a probléma, hogy a Teremtő Isten ünnepét, a szombatot, amely a Tízparancsolatban minden embernek adatott, s amit Jézus maga is megerősített, azt közben elhagyták és a vasárnappal helyettesítették… A látogatás utolsó napjának délutánján még egy érdekes kérdést vitattunk meg.

Clifford szerint az ember számára a legfontosabb dolog az igazság megismerése és megtartása. Mások szerint viszont az igazság önmagában semmit sem ér szeretet nélkül. A közös álláspontot végül a „szeretet himnusza” idézésével alakítottuk ki: „És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vaygyok.” (1Kor 13:2) Tyentés László

AZ ÉNNEKAR KERTI PARTIJA ÉRDEN Közösség építő kerti partit rendeztünk Érden az énekkar tagjai és rokonaik, barátaik részére június végén. A próbákon, vagy a szolgálatra készülés más alkalmain nincs sok lehetőségünk kibeszélni magunkat, elmondani azokat a gondolatokat, amelyek a közös éneklés alatt fogalmazódnak meg bennünk. Márpedig igazi közösséget csak úgy lehet elérni, ha az élet minél több területéről vannak közös élményeink, emlékeink, amelyek felidézése mindig emlékeztet bennünket egymásra. Az énekkarnak pedig igazi közösségnek kell lenni, hiszen egy kórusmű előadása olyan együttműködést kíván, amelyhez nem sok minden hasonlítható. A természet adta nyugalom és a társaság által keltett jó hangulat mindenkit nyitottá tett, ezért sok fontos dolgot meg tudtunk beszélni egymással. Főleg az istentiszteleti szolgálat lényege az, amiben egységesnek kell lennünk. Közösen

elgondolkodtunk az ószövetségi rendről, amelyet a következő oldalon található cikkben fejtünk ki. A társalgás mellett kissé a szomszédok figyelmét is felkeltet-

tük, mivel egyrészt lejátszottuk a Zsoltár est kórusszámait, másrészt Oláh Gábor vezetésével örültünk néhány ének felidézésével.

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

5

ELMÉLKEDÉS Ott fenn a hegyen találkozunk „És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből” (Jel 21:10).

J

ól ismerte Dániel életét és történetét. Ismerte az általa közvetített próféciákat. Mindketten apokaliptikus próféciát hirdettek. A kettőjük közötti szolgálatban voltak párhuzamok és ellentétek. A legszembetűnőbb ellentét a két könyv záró gondolatában volt. Dánielnek azt mondta az Úr, hogy „pecsételd be a könyvet a végső időig” (Dn 12:4), neki, Jánosnak pedig azt, hogy „Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van” (Jel 22:10). Mindketten az üdvösségtörténet nagy eseményeit hirdették úgy, ahogy azt látomásban kapták az Úrtól. Dániel inkább a világtörténelmi vonalat közvetítette, míg ő, János Isten népének, az egyháznak küzdelmes útját látta a kezdettől a célba érkezésig. Mindkét próféta híven követte a reá szabott megbízatást. Úgy adták tovább az üzenetet, ahogy az Úr reájuk bízta álomban vagy akkor, amikor tollba mondta azt, ami történni fog. Személyesen nem ismerhették egymást, mert mintegy 600 év volt közöttük. Dániel nem is tudhatott Jánosról, de János jól ismerte az Ószövetség nagy látnokának történetét és az általa közölt próféciákat. Dániel jövendöléseiből tudta azonosítani Jézust, mint Messiást. Mindkét próféta által közölt kijelentésekben vannak találkozási pontok, azonos jelképek. A két könyvet csak egymással, együtt lehet megérteni. Dániel a babiloni fogság hetvenedik évében jár, és az egykori Éden harmadik folyóvizének – Hiddekelnek – a partján kapja a látomást, míg János apostol római fogságban, a bűnözők részére kijelölt Pátmosz szigetén. A két nagy, Isten ellenes hatalmat megszemélyesítő birodalomban: Babilonban és Rómában. Mégis, mindkét látomássor csodálatos panorámával zárul.

6

Dániel ezt látja: „És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped, aki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” (Dn 12:1-3). Ezután még van egy villanásnyi látás, amelyet Dániel nem ért, ezért megkérdezi az Urat: „Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége? És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig… Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napok végén” (Dn 12:8.13.). Jánosnak hasonlóan csodás látványban van része: „És jöve hozzám egy a hét anygyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár van… és elvive engem lélekben egy magas hegyre, és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.” (Jel 21:10). Majd egy nagyon komoly zárszó: „Ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének bezszédéből, az Isten annak részét kitörli az élet könyvéből és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel 22:18-19). Próbáljuk tovább vezetni képzeletbeli pályán a két történetsort! Dániel és János pontosan leírták azt, amit az Úr megmondott nekik. Dániel szeretett volna magyarázatot fűzni a látomás egy részéhez, de

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

az Úr leintette. Valószínű, számított arra, hogy sorstársai közül, akik ott voltak vele a Hiddekel partján és rémülten szaladtak szét, amikor az Úr megjelenik, szerettek volna magyarázatot kapni Dánieltől a látomás felől. Dániel, tiszta lelkiismerettel csak annyit mondhatott el, amennyit az Úr megengedett neki. Nem adhatott „saját magyarázatot” a látomáshoz. Valószínű, amikor János apostol elmondta a gyülekezeteknek a pátmoszi látomásait, hasonlóan kérdésekkel ostromolhatták, de ott csengett fülében a zárszó: „Ha valaki hozzátesz vagy elvesz ezekből…” Minden próféciamagyarázónak először a két könyv utolsó fejezetét kellene elolvasni, mielőtt elkezdené mondanivalóját, az Úr nevében. Veszélyes dolog belekapaszkodni homályos jelzőkbe vagy eseményekbe, amelyek alkalmasaknak mutatkoznak szenzációkeltésre, amelyekkel a „magyarázó” saját tekintélyét emelheti ki. Sajnos, nehezen tudjuk azt mondani valamire, hogy ezt nem értem. Igény is van bármilyen magyarázatra, ami kielégíti az ember kíváncsiságát. Így születnek azután emberek által választott, „saját kívánság szerinti” próféciamagyarázatok, amelyek miatt bekövetkezhet egy hitelvesztés. Sajnos, a csalódott ember általában nem a „saját magyarázat” alkalmazója, hanem a jóhiszemű hallgató. A „saját magyarázó” általában túléli a csalódást és keres újabb magyarázatokat. Ha az Úrra hallgatunk és alázatos szívvel figyeljük az eseményeket, az Úr megfelelő időben elegendő kijelentést, eligazítást fog adni alázatos és hűséges gyermekeinek. Ebben bizonyosak voltak azok is, akik pontosan, hűen közvetítették Istennek hozzánk intézett üzenetét. Az Úr nem fog késni azzal, hogy a látomásokból „hiányzó” részeket tökéletes

KERESZTSÉG valóságában megmutassa hűséges szolgáinak. Lesz egy különleges fejezet a megváltás történetében. Ez a fejezet rendkívüli emberek részére tartatott fenn. Közvetlenül Jézus eljövetele előtt lesz egy külön feltámadás, egy részleges feltámadás azok részére, akik nagy eszközök voltak Isten megváltási tervének képviseletében, valamint azok számára, akik Isten munkájának nagy ellenségei voltak. Ezek megelőzik az általános feltámadást. Mindkét könyvben szó van ezekről. Dániel így látta: „Sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra” (Dn 12:2). János apostolnak így mutatta be az Úr: „Ímé elő a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még akik általszegezték is, és siratja őt e föld minden nemzetsége” (Jel 1:7). Valószínű, egy népes gyülekezet lesz mindkét táborban. Ott lesz Pilátus, a Jézus halálát követelő főpapok, a Jézust keresztre feszítők. Ott lesznek azok, akik megostorozták, akik a töviskoronát a fejére tették. Ott lesznek azok a római katonák, akik tanúi voltak a megrázó jelentnek. Ott lesz Heródes és ott lesznek a hamis tanúk. Ott lesznek ennek a borzalmas, véres eseménynek szereplői és tanúi. Erre az alkalomra utalva mondta Jézus: „Mostantól fogva meglátjátok az Embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Mt 26:64.). Talán ugyanaz az angyal, aki János apostolt felvitte arra a magas hegyre, ahonnan belátta a földre szálló mennyei Jeruzsálemet ismét megjelenik, és János apostolnak bemutatja Dánielt, akivel együtt fogják megtekinteni a megváltási terv általuk közvetített, utolsó mozzanatainak megvalósulását. Micsoda élményben lesz részük! El tudsz képzelni egy ilyen ismerkedést? Az Üdvösségtörténelem két nagy emberének találkozását? Talán szívében erre is gondolhatott János apostol: Ott fenn a hegyen találkozunk! (Erdélyi László) 

Keresztségi istentiszteletet tartottunk július 10-én délután, amelyen négy fiatal testvérünk Bíró Marianna, Bordás Gabriella, dr. Ádám Endre, és ifj. Döbrei Gábor - kötött szövetséget Istennel. E fontos döntést a gyülekezet szeretettel támogatta, amely megnyilvánult a jelenlévők létszámában és a program áldásosságában is. Felemelő érzés volt látni, ahogyan a fiatalok igyekeztek minél emlékezetesebbé tenni társaik ünnepét. A keresztség életünk legfontosabb döntése, amely meghatározza jövőnket, életüket és munkánkat itt a földön, és lehetőséget ad az örökélet elnyerésére.

Ezzel a döntéssel az Úrhoz kötjük magunkat, amely itt a földön a gyülekezeti közösségben való szolgálatunkban nyilvánul meg. Aki ezt megérti, annak számára “nincs más út, mint Krisztus és az egyház, és ez a kettő ugyanaz” (Augustinus).

RICHARD ELOFER, a Hetednapi Adventista Egyház izraeli vezetője egy régi meghívásnak tett eleget, amikor ellátogatott gyülekezetünkbe. Igehirdetésében a legfontosabb protestáns tanításról, a hit általi megigazulásról prédikált, amelyet azonban az egyik igen keveset idézett ú. n. kispróféta, Habakuk írása alapján fejtett ki: „...az igaz pedig az ő hite által él.” (Hab 2:4) Ezzel is bizonyította, hogy ez az alapelv már az ószövetség idején is érvényes volt. Ezt kell képviselnie Isten mindenkori kiválasztott népének, természetesen hozzáfűzve, hogy a hitünk a cselekedeteink által válhat nyilvánvalóvá. Az igehirdetésre eljöttek a Shalom Messiási Zsidó Közösség tagjai is, akikkel együtt ebédelve nagyon komoly beszélgetést folytatott Elofer testvér, amelyet a jövőben elindítandó rendszeres közös tanulás első alkalmának tekintettünk.

Váratlanul elhunyt Bodnár Istvánné testvérnőnk. 71 éves volt, és bár sok betegséggel küzdött, mégis váratlanul szólította el az Úr. Bodnár Istvánné, Marika 1970. decemberében keresztelkedett gyülekezetünkben, azóta tagja közösségünknek. Az utóbbi időben már ritkában tudott jönni az istentiszteletekre, mert sok fizikai problémával küszködött. De amikor úrvacsora volt, mindig igyekezett közöttünk lenni. Temetéséről később adunk hírt. Családjának Isten vigasztalását kívánjuk.

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

7

GENERÁL KONFERENCIA TÁJÉKOZTATÓ AZ 59. GENERÁL KONFERENCIA ÜLÉSÉRŐL 2010. június 23-án helyi idő szerint délután 3 órakor kezdődött meg a Generál Konferencia öt évenkénti ülése, melyen a legfontosabb döntések közé tartozott a Gyülekezeti Kézikönyv módosítása, frissítése és a Generál Konferencia tisztviselőinek megválasztása. A konferenciát Amerikában, Georgia állam fővárosában Atlantában tartották. 2400 küldött vett részt a Georgia Dómban, melyen a záró szombaton 70 ezer adventista testvér és vendég volt jelen. Ez volt 59. Generál Konferencia mottója:

„HIRDETNI ISTEN KEGYELMÉT!” A Generál Konferencia megválasztott tisztségviselői: Elnök: DR. TED WILSON (már többször járt Magyarországon). A Generál Konferencia Elnökségének beiktatása 2010. június 26-án szombaton délelőtt történt. Dr. Ted Wilson testvérrel és feleségével a Hope TV interjút készített, ahol az újonnan megválasztott elnök testvér beszélt neveltetéséről, tanulmányairól, Istenbe vetett tapasztalatairól, és elmondta, hogy hisz abban, hogy „az adventi nép Isten maradék népe”. Majd prédikációjában felszólította egyházunk tagjait, hogy tanulmányozzák buzgóbban a Szentírást és Ellen G. White írásait, amely való-

A Transz-európai Divízió további tisztségviselői:

ban óriási érték az adventisták számára. „Haladjunk előre! Emeljük magasra Jézus Krisztust és hirdessük Isten kegyelmét! Hirdessük a hármas angyali üzenetet. Megújulás és reformáció – ez az, amire népünknek szüksége van.” – hangsúlyozta többször Wilson testvér, aki most 60 éves. Édesapja Neal Wilson is Generál Konferencia elnök volt 1979-1990 között.

A Generál Konferencia titkára: G. T. Ng testvér Fülöp-szigetről származik, ő korábban altitkárként szolgált. A pénztáros testvért Robert E. Lemont újraválasztották. A Generál Konferenciának nyolc alelnöke van. Mark Finely testvér nyugdíjba ment. Érdekesség, hogy az egyik alelnöknek - Moszkvából az orosz származású - Artur Stele testvért választották meg. Ez az első alkalom, hogy orosz származású testvér kerülhetett be alelnöknek a Generál Konferenciához. Azt láthatjuk, hogy a megválasztott tisztviselők nagy tapasztalattal bíró testvérek, akik közül legtöbben betöltötték az 50. életévüket.

8

Magyarországról hat küldött vett részt a konferencián, ugyanakkor vendégként lelkészek, hozzátartozók, gyülekezeti tagok és zenei szolgálattevők, közel 30 személy. A magyar résztvevők egy kis csoportja népviseletben vonult vel a „parádén”. Gyülekezetünkből Csegedi Hunor és Mészöly Viktória a „8 in 1” dupla kvartett kiskórussal szolgáltak.

Divíziótitkár: Audrey Andersson angol származású, a Svéd Gyülekezetek Uniójában szolgált titkárként. A Divízió pénztárosát, Jóhann Jóhansson testvért is újból megbízták a pénztárosi szolgálattal, Izlandról származik. Elnökségi tag és Globális misszióvezető: Raafat Kamal Családi, sáfársági és egészségügyi: John Sanches

Nevelési: Daniel Duda ADRA igazgató: Steven Cooper Gyermekiskola és Női Szolgálatok: Claire Sanches Ifjúsági: Paul Tompkins Kommunikáció: Miroslav Pujic Lelkészegyesület, Személyes Szolgálatok és Kiadói: Kovács Bíró János Szombatiskola: Michael Hamilton

A Transz-európai Divízióból a divíziótitkár, Harald Wollan testvér is altitkár lett a Generál Konferenciánál, az ő helyét Audrey Andersson testvérnő tölti be. Dr. Bertil Wiklander testvért újraválasztották divízióelnöknek, immár 4. alkalommal, 15 éve vezeti a Divíziót, svéd származású. A Generál Konferencia záró szombatjának délutánján, július 3-án 16:30 és 17:00 óra között a Hope Channel TV műsorán az ‚Appeal and Challenge’ programot az újonnan megválasztott elnök, Ted Wilson vezette, melyben több misszionárius nevét megemlítette különböző kontinensekről, köztük név szerint gyülekezetünk, a „Budapest Central Church” lelkészét, Tokics Imrét és feleségét, akiket személyesen ismer a többi misszionáriussal együtt. Tokics testvér erre válaszul egy videó köszöntést küldött Jan Paulsen-nek és Ted Wilson-nak. Az összeállítást készítette: Dr. Tokics Imréné Forrás: www.gcsession.org - www.adventista.hu - Hope TV - ANN. Fotók: Gerry Chudleigh, Josef Kissinger, Ócsai Boldizsár

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

GENERÁL KONFERENCIA ÉRDEKES TUDNIVALÓK A KONFERENCIÁRÓL • A konferencia hivatalos nyelve az angol. • 150 fordító vett részt a különböző nyelvre való fordításban, mint pl. orosz, japán, román, olasz, koreai, portugál. • Egyházunknak jelenleg 16.3 millió tagja van. A legdinamikusabban fejlődő egyház a Hetednapi Adventista Egyház Amerikában, ahol az elmúlt évben 3800 testvérünk keresztelkedett meg. Az elmúlt hónapban a CNN televízió filmet készített az egyik keresztségről, amikor egy sorozatot követően 110-en csatlakoztak egyházunkhoz. • A legidősebb tag 107 éves. • James Standish testvért ebben a hónapban megválasztották az Egyesült Nemzetek nem-kormányzati Bizottság titkárának. • Az Andrews Egyetem különleges Bibliatanulmányozó könyvet bocsátott ki (címe: Andrews Study Bible), a 2007-ben elindított „Kövesd a Bibliát!” program keretében. Az a Szent Biblia, amelyet körbe vittek a világon, és 66 különböző nyelven íródott – Magyarországon, a gyülekezetünkben is megtekinthető volt – megérkezett Atlantába, a Generál Konferencia ülésére. Közel 130 országba vitték el testvéreink ezt a Szentírást, hogy erősítsék népünkben a Biblia naponkénti tanulmányozását. A Bibliát 20 hónapon át vitték körbe a világon. • A konferencia előtt 2010. május 4-től június 23-ig, 50 napon, 1200 órán keresztül két generál konferenciai webkoordinátor Argentínától Zambiáig imaláncot indított, melyhez több ezren csatlakoztak, hogy imádkozzanak a Generál Konferenciáért. • Azok, akik Apple Iphone készülékkel rendelkeznek, a Hope TV közvetítésével élő adásban követhették a Generál Konferencia ülését. www. itunes.com/apps/ hopechannel. • Atlanta városa a repülőtéren, az utcákon és tereken üdvözlő táblákat helyezett el, ahol köszöntötték az adventisták világkongresszusát. Testvéreink járókelőket kérdeztek meg: ismeri-e az adventistákat? Egyikük azt mondta: „Soha nem hallottam az adventistákról, de az utcai plakátokon, a forgalmi dugón keresztül,

és látom, hogy a CNN Székház közelében nagy zsúfoltság van – én is el fogok menni szombaton a rendezvényre, mert érdekel, hogy kik az adventisták.”

www.adventista.hu egyházunk honlapján is megtalálhatók rövid hírek. • A Gyülekezeti kézikönyvben kiegészítést fogadtak el a küldöttek a női diakónus felavatására vonatkozóan, továbbá az egyház szervezeti kérdéseivel kapcsolatosan, ugyanakkor a gyermekekkel és fiatalokkal csak azok foglalkozhatnak, akiknek ehhez képesítésük van.

• A nők felszentelésének kérdése nem volt napirenden a Generál Konferencia ülésén, mivel a 13 Divízióból, csupán 3 Divízió támogatta e kérdés felvetését. • Az ülésen beszámolók hangoztak el az elmúlt öt év munkájáról, köztük, misszió, adminisztratív, pénzügyi, ADRA, Média jelentései. • Az 59. Generál Konferencia ülésén bemutatták Nathan Green festőművész alkotását, egy festényt Jézus visszajöveteléről, melyen testvérünk nyolc hónapon át dolgozott e műven.

• A konferencia ülésén, minden este két különböző Divízió mutatkozott be. A Transz-európai Divízió július 1-jén, csütörtökön este kb. tíz perces filmmel számolt be Divíziónk elmúlt ö évben végzett szolgálatáról és a küldöttek népviseletben mutatkoztak be. • A fiatalok június 26-án szombaton a Renaisssance Atlanta Hotelnél zenei- és missziós előadásokat tartottak a járókelők részére. • A GK Egészségügyi Osztálya egészségügyi előadásokat tartott az érkelődőknek minden délután, úgyszintén a Női Szolgálatok, a Szombatiskolai Osztály is. • Minden Divízió és intézményei (könyvkiadó, iskolák, egészségügyi intézmények, ADRA, médiaszolgálatok, stb.) kiállítást rendezett. • A Hope TV élőadásban közvetítette a generál konferenciai eseményeket. Ugyanakkor az Adventist News Network (ANN) televíziós és elektronikus híreket közölt, melyet a www.gcsession.org honlapon naprakészen olvashattunk. Magyarul a

A konferencia záróülése július 3-án este volt, amikor 183 ország képviselője népviseletben vonult fel Atlantában, a George Dómban, a Generál Konferencia befejező alkalmán. A 2015-ös Generál Konferencia San Antonioban, Texasban kerül megrendezésre. Kívánjuk, hogy a Generál Konferencia mottója kísérje a mi gyülekezetünk életét is: HIRDESSÜK ISTEN KEGYELMÉT! Olvassuk a Szentírást és Ellen G. White könyveit, ahogy Dr. Ted Wilson, a Generál Konferencia elnöke kérte, hiszen a jelek mind azt mutatják, hogy hamarosan eljön Isten országa. Bizony, JÖVEL, URAM JÉZUS, HAMAR! Ámen.

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

9

MŰVÉSZETI ESTEK  Művészet az emberi kapcsolatokért  Ismét rendkívüli élményben volt részünk a KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK április 10-ei előadásán. Az Erkel Ferenc Vegyeskar hangversenye egy nagyon gondosan összeállított műsorral, és egy csodálatos előadással lenyűgözte a közönséget. Cseri Zsófia vezetésével az énekkar - Varga Csilla zongoraművész közreműködése mellett - szívét-lelkét beleadva közvetítette azokat az üzeneteket, amelyeket a kórusművek a teremtéstől az elmúlásig terjedően Isten gondviseléséről, vezetéséről, vigasztalásáról tartalmaztak. A hangverseny nagyon áldásos hangulatú volt, mindenki érezte azt, hogy Isten szeretete embertársainkon keresztül áramlik felénk, és mi azért vagyunk felelősek, hogy ezt a folyamatot ne akadályozzuk meg.

A Budapesten működő Erkel Ferenc Vegyeskar 1948-ban, a Magyar Ipar -szövetség (OKISZ) kórusaként alakult. Megalapítása óta lényegében szünet nélkül működik, ám jelenlegi arculata 1997-es újjáalakulásával alakult ki. Több kórusverseny győztese, és 2006 óta „Kiemelt hangversenykórus” minősítéssel rendelkező kiváló énekkar. 2002 óta karnagyuk Cseri Zsófia, aki kétszer nyerte el a kórusvezetők különdíját, a Lantos Rezső Díjat. Ezúton is köszönjük a kórus szolgálatát és a közönség lelkes támogatását.

A “Gyönyörködjél az Úrban” című zenés- irodalmi zsoltárest - egyes résztvevők véleménye szerint - a Keresztény Művészeti Estek talán eddigi legelgondolkoztatóbb előadása volt. Szinte mindenki számára meglepő volt az előadott zsoltárok szépsége és lelki benyomása. Sokan úgy gondoljuk, hogy ismerjük ezeket a csodálatos dicsőítő verseket és énekeket, sok szövegrészt kívülről is tudunk idézni. De ha elcsendesedve, minden más gondolatot félretéve végig olvassuk, vagy hallgatjuk a legszebb zsoltárokat, azok hatása szavakkal nehezen fejezhető ki. A versmondókat Nyári István, az énekkart Oláh Gábor készítette fel. A nagyon szépen összeszerkesztett műsor az előadókra is nagy hatással volt, és ez meglátszott az egész előadáson. A közönség és az előadók így valóban lelki egységben élvezték az egész estét, és ez adta az egésznek a varázsát. A gyülekezet megújult énekkara őszinte igyekezettel mutatkozott be, amit a közönség megható szeretettel fogadott. A gyülekezet zenei élete ezzel új korszakba érkezett.

A Művészeti Estek DVD felvételei gyülekezetünkben megvásárolhatók és megrendelhetők (lásd: hátoldal). A Keresztény Művészeti Estek tavaszi utolsó előadásán RONTÓ ATTILA énekes-gitáros művész és kis együttese adott esti koncertet. A műsor címe ez volt: „Szeretettel Izraelnek”. Rontó Attila elmondta a közönségnek: úgy érzi, Istentől kapta azt a feladatot, hogy forduljon a zsidóság felé, zenéjével köszöntve és bátorítva őket. Ezért vállalták el örömmel ezt a felkérést is, hogy Istent dicsőítve egyúttal örömet szerezzenek annak a sok meghívott zsidó vendégnek, akik részben már délelőtt is részt vettek az istentiszteletünkön. A nagyon igényesen kidolgozott számai és a magas szintű előadás mindenkinek nagy élményt szerzett. A zárszóban ezt ki is fejezte Richard Elofer, nagyon hálás köszönetet mondva az előadóknak.

10

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

ZENEI ÉLET

A léviták szolgálata - nem izlés kérdése „...Mert az ő helyük az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában...”

Zene az istentiszteleten Az istentiszteleten elhangzó zenei szolgálatokról minden egyházi közösségben nagyon sok a vita. Ha úgy fognánk ezt fel, hogy ízlés dolga, mit és hogyan énekelünk, zenélünk, akkor nem sok értelme lenne vitatkozni e témáról. Az ízlés ugyanis nem megmagyarázható, és minden embernek más az ízlése. Az istentisztelet azonban nem ízlés dolga, nem az egyéni felfogásunk szerint kell azt kialakítanunk. A Biblia tanítása szerint Isten maga határozza meg népe számára az Ő tiszteletének módját, és minden közösségi szertartás során figyelembe kell venni ezeket az elvárásokat. Így volt ez Izrael életében, és ezt látta János apostol is a mennyei jelenésekben. E két korszak között lenne változás? Most nem kellene formálisan is kifejeznünk tiszteletünket Istennek? Nem, Istennél nincs változás, ezért a tiszteletet ugyanúgy elvárja, mint régen, és amint majd az újföldön is.

Isten népe vezetőinek feladata Az istentiszteleti szertartások rendjéért mindig a vezetők a felelősök. Isten Mózesnek a következő utasítást adta: „Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.” (5Móz 4:10) Mózes pedig azt parancsolta a népnek, hogy erről soha el ne feledkezzenek. A vezetők feladata a népet megszentelni és Isten elé állítani, és közvetíteni számukra az Úr üzeneteit. Sajnos ma már nem állhatunk közvetlenül az Úr elé – bár amikor Izráel ezt megtehette, akkor félelem lett rajtuk úrrá és inkább Mózes beszédét kívánták hallgatni. „Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat; És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.” (2Móz 19:10)

Ha Isten elé akarunk állni, akkor „meg kell mosni ruháinkat”, vagyis meg kell tisztulnunk, amennyire csak tőlünk telik, mert az Úr nem viseli el a bűnt. Az embert elfogadja úgy, amilyen, de a bűnét nem.

A léviták feladata A vezetők feladataikat csak segítséggel tudták ellátni. Méghozzá komolyan megszervezett szolgálatokkal. Ezt a rendet is maga Isten hozta létre. Ő jelölte ki a lévitákat a szolgálatra. A léviták szolgálatának három rendje volt: a papság, a zenélők rendje és az ajtónállók rendje. Az istentisztelet megszervezése és megtartása e három rend együttes szolgálatával történt. A léviták feladata tehát ez volt: segíteni Isten népe vezetőinek munkáját a nép megszentelésében és Isten elé állításában. Ennek részleteit maga Dávid határozta meg. „Annakokáért Dávidnak utolsó rendelése szerint megszámláltattak a Lévi fiai, húsz éves korban és azon felül. Mert az ő helyök az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában és annak pitvaraiban, kamaráiban, és mindenféle szent edények tisztítása és az Isten házának szolgálatja által. És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dícséretére, úgy reggel, mint este (éneklők rendje); És hogy áldozzanak az Úrnak minden égőáldozattal, minden szombaton, a hónapok első napjain és a szokott ünnepeken bizonyos szám szerint, amint szükség vala, szüntelen az Úr előtt (papok rendje); És hogy szorgalmasan őrizzék a gyülekezet sátorát, őrizzék a szenthelyet, és hogy vigyázzanak az ő atyjokfiainak, az Áron fiainak szolgálatjánál az Úr házában.(ajtónállók rendje)” (1Krón 23:27)

A szolgálatra Isten hív el Ezékiás király, amikor helyre akarta állítani az elfeledett istentiszteleti rendet, így bíztatta a lévitákat: „Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr választott titeket, hogy ő előtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek néki és jó illatot szerezzetek.” (2Krón 29:11) Azután elmondta a feladatot is: „Hallgassatok meg engem Léviták! Most szenteljétek meg

magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről!” (2Krón 29:5)

Az istentisztelet módja „Előállának azért a Léviták a Dávid zengő szerszámaival; a papok is a trombitákkal. És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival. És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égőáldozatnak vége lőn. És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindynyájan a vele valók leborulván arccal, imádkozának.” (2Krón 29:26) Az istentisztelet tehát nem egy előadás, amelyen az énekkar előad egy szép énekszámot, a lelkész tart egy csodálatos előadást, amelyeket a „közönség” meghallgat, és élvez, vagy ha nem tetszik, elhagyja a termet (a teremdiakónusok sajnálkozása mellett). Az istentiszteleten az énekkar nem a népnek énekelt, hanem segítette a népet megszentelődni. A papok nem prédikáltak, hanem együtt áldoztak a néppel. Az ajtónállók (teremdiakónusok) nem a különcködőkkel, rendetlenkedőkkel udvariaskodtak, hanem fenntartották a rendet.

Az istentisztelet lényege Megszentelni a népet, kivezetni és Isten elé állítani. Ez úgy kezdődik, hogy először a vezetők szentelik meg magukat, utána a szolgálattevők (énekkar, zenészek, versmondók, teremdiakónusok), majd ezek szolgálatukkal a nép elé állnak, és az egész nép együtt emeli fel tekintetét az Úrra. A megszentelődés nem más, mint bűnbánat és odaszánás, az Istenhez tartozás kimutatása. „Örvendeze azért Ezékiás és ő vele az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog.” (2Krón 29:36)

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

11

GYÜLEKEZET Dr. Erdélyi László

Kö zelíteni Istenhez

„Mert amint � a K� és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thess 4:16 ).

Előképek Jézus eljöveteléhez Ábrahám korában Isten visszavonta irgalmát Sodoma bűnös lakóitól, és Lóton, Lót feleségén és két leányán kívül mindenkit megemésztett a mennyből küldött tűz. Így volt ez Krisztus napjaiban is. Isten Fia kijelentette a hitetlen kortárs zsidóknak: „Pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (Mt 23:38). Ugyanez a Végtelen Hatalom, bepillantva az utolsó napokba, ezt mondja azokról, akik „nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre”: „Azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” (2Thessz 2:16-12). Amikor az emberek elutasítják Isten Igéjének tanításait, az Úr visszavonja Lelkét, és megengedi, hogy kívánságaik szerint tévelyegjenek. A Szentírás Noé és Lót korával szemlélteti azokat az állapotokat, amelyek Isten Fia eljövetele előtt a világban uralkodnak. A Szentírás megjövendöli, hogy abban az időben Sátán minden hatalmával és „a gonoszságnak minden csalárdságával” (2Thessz 2:910) fog dolgozni. A vesztes oldal állapotát tehát Noé és Lót korával szemlélteti Isten. De mi lesz a látszólag győztes oldallal? Arra is alkalmazhatók ezek a történetek? Netán ezek is próféciák, mint pl. a tizenegy órai munkásokról szóló példázat? Hasonlóságok Lótot arra kérték az angyalok, hogy hagyja el a várost, így mentse életét. (1Móz 19:15-26) Jézus nagyon hasonló figyelmeztetést adott Jeruzsálem pusztulása előtt: „Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit ki-

12

vigyen; És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.” (Mt 24:1618) Az utlosó időben pedig a bukott egyházakból kell kimenekülni a Jelenések könyve tanítása szerint: „És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle (Babilonból) én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból…” (Jel 18:4-5) „Amikor Lót figyelmeztette családja tagjait Sodoma pusztulására, ők nem

figyeltek szavára és úgy néztek rá, mint fanatikus rajongóra. A bekövetkező pusztulás készületlenül találta őket. Így lesz, amikor Krisztus eljön. A földművelőket, kereskedőket, jogászokat, iparosokat teljesen leköti az üzlet, és az Úr napja tőrként jön rájuk.” (Az utolsó napok eseményei 164. o.) Kérdés viszont, hogy valóban csak a vesztes oldalon voltak-e készületlenek? Sajnos ezt nem állíthatjuk, hanem éppen ellenkezőleg: Nem csak a sodomaiak, és Lót családja volt készületlen, hanem maga Lót és felesége is. Lótot és családját csaknem erőszakkal kellett kivinni, szinte ki kellett rángatni Sodomából. Amikor Jézus eljön értünk, bennünket az angyalok fognak „elragadni”, mintha nem önszántunkból mennénk: „Azután mi, akik

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe…” (1Thess 4:16) Lót történetében a legszomorúbb, és legtanulságosabb rész éppen ekkor, a kivonulás közben következett be. Már úgy tűnt, hogy megmenekültek, amikor a feleség visszanézett és sóbálvánnyá lett. Ez azonban nem egyedül az asszony hibája volt. Ellen G. White ezt írja erről a történetről: „Ha maga Lót tétovázás nélkül engedelmeskedett volna az angyalok figyelmeztetésének, és egyetlen ellenvetés vagy tiltakozó szó nélkül, határozott léptekkel a hegyek közé menekült volna, felesége is megmenekül. Példájának befolyása megóvta volna a végzetét megpecsételő bűntől. De Lót tétovázása és késlekedése miatt felesége könnyen vette a mennyei figyelmeztetést. Testileg a síkságon volt, de szíve Sodomához tapadt és vele együtt pusztult el.” (Pátriárkák és próféták 127. o.) Azt is mondhatjuk, hogy Lót megmenthette volna az egész várost (mint ahogy Jónás - duzzogva, dühöngve, kényszerből, de végrehajtva Isten utasításait - megmentette Ninivét), ha legalább a saját családja hallgatott volna rá. Lót családja több tagból állt, mint tíz fő. Ábrahám pedig tízre alkudta le a „kvótát”, amely miatt Isten nem pusztította volna el Sodomát. - Lehetséges lesz, hogy azok, akik végül eljutnak a mennybe, kritikát kapnak azért, mert kevesebb embert mentettek meg, mint tehették volna? Lót, ahelyett, hogy hallgatott volna az angyalok szavára és gondolkozás nélkül követte volna őket, elkezdett velük alkudozni, hogy hova kellene menniük. Mintha ő jobban tudta volna, hogy milyen lesz a hatása a veszedelemnek. Ez azután történt, amikor már az angyalok „elragadták”, kiragadták Sodomából. - Vajon hogyan lesz ez akkor, amikor:

GYÜLEKEZET „mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe…”? Elképzelhető-e, hogy mi is kapunk majd olyan figyelmeztetést: „hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken…”? Lehetséges lesz-e, hogy még akkor is visszanézünk és elveszünk, mint Lót felesége?

AZ, HOGY MENNYIRE KÖTŐDÜNK

A FÖLDI DOLGOKHOZ, CSAK AKKOR DERÜL MAJD KI IGAZÁN,

AMIKOR EL KELL HAGYNUNK A

FÖLDET.

Lót felesége „testileg a síkságon volt, de szíve Sodomához tapadt és vele együtt pusztult el”. Fellázadt Isten ellen, mert ítélete elpusztította javait és gyermekeit. Bár Isten megtisztelte és kihívta a gonosz városból, úgy érezte, hogy szigorúan bánt vele, mert éveken át gyűjtött vagyonát ott kellett hagynia a pusztulásnak. Ahelyett, hogy hálásan elfogadta volna a szabadítást, vakmerően visszanézett, irigyelve azok életét, akik elvetették Isten figyelmeztetését. Bűne tanúsította: nem méltó az életre, arra az oltalomra, amely iránt nem sok hálát érzett.” (Pátriárkák és próféták 127. o.) A Jézus eljövetele előtti idő a Biblia szerint tele lesz meglepetésekkel. Ezek közül az egyik legkellemetlenebb a saját igazi jellemünk felismerése lesz. Az üdvösség kérdése, vagyis az, hogy ki fog „elragadtatni a mennybe”, már itt a földön előbb el fog dőlni: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel 22:11) De mit tudhatunk azokról, akik már visszavonhatatlanul igaznak lettek minősítve? Ellen G. White-nak volt egy látomása, amelyben látta azokat, akik átélték a nagy nyomorúságot, és igaznak nyilváníttattak. Azt mondja, hogy azok „úgy mozogtak, mint egy katonacsapat…” Az angyal így szólt: “Nézd!” Figyelmem most arra a csapatra irányult, amelyet oly nagy megrázkódtatás ért. Azok állottak ismét előttem, akiket az imént sírni, és lelkük fájdalmában imádkozni láttam. Az őket oltalmazó angyalok száma megkettőződött, s láttam, hogy tetőtől-talpig erős vértezetben voltak. Úgy mozogtak, mint egy katonacsapat. Arcuk kifejezte azt a nagy küzdelmet és végtelen lelki

gyötrelmet, amelyen keresztülmentek. De vonásaikon, melyeken a kiállott lelki aggodalmak ugyan még láthatók voltak, már a dicsőségnek és világosságnak sugarai is ragyogtak. Ők már kivívták a teljes győzelmet, ami Isten iránti mélységes hálára és szent örömre hangolta őket. Ennek a csapatnak a száma megcsökkent. Egyesek kirostáltattak s elmaradtak az úton. A gondtalanok és közömbösek, akik nem csatlakoztak azokhoz, akik oly nagyra becsülték a győzelmet és lelkük üdvösségét, hogy állandóan könyörögtek és küzdöttek érte, nem nyerhették el a győzelmet, elmaradtak a többiektől s helyüket azonnal mások foglalták el, akik sorainkba jöttek, és lelkesedéssel ragadták meg az igazságot. A gonosz angyalok még mindig körülvették őket, de többé semmi hatalmuk sem volt felettük. Hallottam, hogy azok, akik vértezetten és fegyveresen álltak, nagy erővel hirdették az igazságot. Meg is volt az eredménye… Kérdeztem, hogy mi okozta ezt a nagy változást. Egy angyal felelt: „A késői eső a felüdülés az Úr színe elől, s a második angyal hangos kiáltása.” (Tapasztalatok és látomások 234. o.)

Ahhoz, hogy túl tudjuk élni azt a nagy küzdelmet és végtelen lelki gyötrelmet, amelyen keresztül megyünk, és úgy tudjunk mozogni, mint egy katonacsapat nagyon fel kell készülnünk. E. G. White nem azt írja, hogy ez a katonacsapat harcolt, vagyis támadott, vagy védekezett, hanem elviselte a szenvedéseket, vértezetten és fegyveresen állt, és nagy erővel hirdette az igazságot. De ha nem harcoltak mások ellen, akkor miért hasonlítjuk őket a katonákhoz, miért nem a prédikátorokhoz? Azért, mert a katonacsapat, amelyik éppen nem harcol, egységes, egyszerre lép, és egy irányba néz. Ha mi valóban találkozni akarunk Istennel, akkor arra nekünk is úgy kell felkészülnünk, mint ahogyan egy katonacsapatot kiképeznek az egységre, a tiszteletre, az odaadásra. És kikhez kellene tehát csatlakoznunk?

Azokhoz, akik állandóan könyörögtek, vagyis közösen imádkoztak, akik küzdöttek a győzelemért, és lelkük üdvösségéért, és akik imádkoztak a késői esőért. Ezt a felkészülést nem lehet az utolsó pillanatban megtenni. Ez már kétezer éve tart, és még mindig nem vagyunk sehol, sőt a laodiceai üzenet szerint rosszabb állapotban vagyunk, mint bármely korszak előttünk.

A MENNYBE TARTÓ ÚT NEM AKKOR

KEZDŐDIK, AMIKOR FELEMELKEDÜNK, AZ CSAK AZ UTOLSÓ MILLIMÉTERE ENNEK AZ ÚTNAK.

A felkészülés már Jézus mennybemenetele után elkezdődött. Azóta sok igazságra rájöttek Isten gyermekei, de még sincsenek felkészülve. Mit kell tehát tennünk? Gyakorolnunk kell azt, hogy nehogy vissza akarjunk tekinteni akkor, amikor csak előre, Jézusra kell majd figyeljünk. Jézus azt mondta, hogy azt szeretné, ha munkában találna minket. De amikor megjelenik, fel kell legyünk készülve a vele való örökös együttlétre, és arra, hogy csak reá nézzünk. Mindezek fényében, tehát: Ha elhatározzuk, hogy hetenként egy órát Isten tiszteletére szentelünk – az ő nyugalomnapján – de ezt nem tudjuk megtenni, anélkül, hogy „hátra”, „oldalra” vagy bármerre néznénk, akkor hogyan képzeljük a felkészülést? Ha úgy döntöttünk, hogy negyedévente egy-másfél órát az úrvacsorának szentelünk – Krisztus emlékezetére -, de ezt nem tudjuk megtenni anélkül, hogy közben mással is ne foglalkoznánk, ne beszélgetnénk oda nem illő dolgokról…? Ha Istent tisztelve nem tudunk úgy mozogni, mint egy katonacsapat, hanem mindenki csak a saját elképzelése szerint, „ahogyan ő jónak látja” jár el…? Ha nem tudunk állandóan együtt könyörögni a késői esőért, és küzdeni lelkünk üdvösségéért…? ... akkor hogyan képzeljük a felkészülést? Pontosan azt tesszük, amit Lót, és a felesége tett. Mindig és mindig visszanézünk. Ahogyan Lót felesége tette: a vagyonára gondolt, a gyermekeire, a város többi lakosára, és még ki tudja, hogy mire, amikor pedig éppen azon az úton haladt előre, amelyre Isten „ragadta el”.

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

13

LELKI ÉLET Dr. Szigeti Jenő:

V

ANNAK-E IDEGEN ISTENEINK?

A mai korunk emberisége szeretne egy törvény nélküli világban élni. Olyan társadalmat szeretne, ahol minden szabály és parancsolat a fogyasztó minden vágyát kielégítené. Szeretnénk ebből az álomból palotát építeni. Ezért a törvény, a parancsolat megvetett, alsóbbrendű fogalommá lett szótárunkban. Mindenki „törvényen kívüli lovaggá” szeretne lenni. Ma már kevesen hiszik el a zsoltárosnak, hogy Isten törvénye gyönyörűség (Zsolt 1,2). Mi, keresztények – lelkiismeretünk megnyugtatására – szoktuk még a Tízparancsolatot idézni. De inkább másokkal szeretnénk megtartatni ezeket az igéket, hogy körülöttünk minden rendben legyen és így legyen biztonságos, boldog és szép a világ. De a Tízparancsolat erre alkalmatlan. Nem közöl szankciókat, elrettentő büntetésekről sem beszél, csak elveket állapít meg.

védelme alatt élhetünk szabadon Krisztusban. A törvény csak azért gátol, hogy védjen a jóban, azért kér tőlem engedelmességet, hogy megtanuljak szeretni. Elméletileg ezt nagyon könnyű elfogadni a Tízparancsolatról. Könnyű a másiktól megkövetelni az egyes parancsolatok betartását, de nehéz a szeretet kerítésén belül maradni. Sok, komolyan hívő keresztény szeretne saját erejéből a kerítésen belülre kerülni, feledve azt, hogy egyedül Krisztusért, hit által van üdvösségünk. Egyik énekünkben ezért énekeljük: „Bűnös ember nem tehet Törvényednek eleget, Buzgóságom égne bár, Könnyem folyna, mint az ár, El nem törli bűnömet Semmi más, csak kegyelmed” (221. ének 2. versszak)

A törvény csak azért gátol, hogy védjen a jóban; azért kér tőlem engedelmességet, hogy megtanuljak szeretni. Ha a Bibliát mélyebben megismerjük, rájövünk, hogy a törvény nem üdvözít, hiszen a tükör sem tisztítja le az arcomról a piszkot, ha meglátom benne, és a lázmérő sem szünteti meg a betegséget, csak a jelét, tünetét mutatja meg. Igaz, attól sem lesz tiszta az arcom, ha a tükröt összetöröm, vagy ha földhöz vágom a lázmérőt. A tükör is, a lázmérő is tenni késztet: Indulni kell mosakodni, el kell menni az orvoshoz, - így a törvény sem más, mint Krisztushoz vezérlő mester. Bod Péter, a 18. század jeles református prédikátora szerint olyan a törvény, mint a kerítés. De vajon jó e a kerítés? Ezt a kérdést az dönti el, hogy hol vagyok: kívül-e vagy belül? Jézus arra tanított, hogy a törvény betöltése a szeretet. Nem Isten önkényét, hanem a szeretetét védi. Nem rabbá, fogollyá tesz, hanem szabaddá a szeretetre. Csak a törvény kőfalainak

14

Ki cselekszik a Tízparancsolatban? Erre felel a Tíz ige bevezetője. „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem! (2Móz 20, 2-3).

A Tízparancsolat nem vallásos törvény. Nem kötődik egyik valláshoz, vagy felekezethez, hanem csak az emberhez, ezért egyetemes. Cselekvésről van benne szó, de nem az emberéről, hanem Isten értünk való tetteiről. Ez az ember erkölcsi lényének tervrajza. Ha bármelyik törvény ellen vétünk, emberségünk sérül. Az első parancsolat is egyetemes, vallás feletti ige. Nem parancsolat olyan értelemben, ahogyan mi a törvényekről beszélünk, hanem inkább vigasztaló ige, híradás az értünk cselekvő Istenről. Benne Isten szólal meg és önmagára mutat: én az Úr vagyok, a te Istened. Itt nem az ember tesz valamit, hanem az Úr emlékezteti övéit szabadító cselekedeteire. Ez a Tízparancsolat megértésének a kulcsa. Istent csak abból a cselekvéssorból

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

lehet megismerni, mellyel bennünket is kihozott Egyiptom földjéről, a szolgálat házából. A Tízparancsolat megértésének kulcsa az, ha észreveszem, hogy Isten előbb cselekedett értem, mint ahogyan én engedelmeskedni akarok. A szabadítás nem csupán a zsidók tapasztalata volt. Mindnyájunknak van Egyiptoma, ahol az idegen istenek rabságában élünk. Lehet, hogy a rabság nem ország, hanem csak egy uralom, aminek földi előnyökért alávetem magamat. Lehet, hogy nem szobrokat, vagy képeket bálványozunk, csak valamilyen ember alkotta idegen istenségnek leszünk a rabjai. Lehet hogy ez nem is isten, csak egy filozófiai eszme, valamilyen ember alkotta elmélet, amiről azt gondoljuk, hogy ez fontosabb, mint Isten, Bálvány lehet a siker, meg a pénz is - minden, ami kizárja életünkből a szabadító Jézus Krisztus jelenlétét. Különös fogalom a szabadság. Csak akkor értem meg igazi értékét, ha azt is megkérdezem: mitől vagyok szabad, és mire szabadult fel az életem? A törvény két kőtáblája erre a szabadságra vezet el. Az első kőtábla, mely az Istennel való kapcsolatomat rendezi, emberségem igazi alapjaihoz vezet el, hiszen mi Isten képére és hasonlatosságára teremtett lények vagyunk. A bűnben éppen az a szörnyű, hogy miközben az életet akarjuk megnyerni, önmagunkat veszítjük el. A második kőtábla, ami azt mutatja, hogy milyen kapcsolatban kell lennem a másik emberrel, azt tárja fel előttünk, hogy miben mutatkozik meg önmagunk elvesztése, mi töri össze bennünk a teremtéskor kapott istenképűségünket?

A törvény az ember erkölcsi lényének tervrajza. Ha bármelyik törvény ellen vétünk, emberségünk sérül.

LELKI ÉLET Így lesz a Tízparancsolat szabadságunkat védő kerítés. A kerítésen kívül, mit sem törődve a Tíz parancsolat-igével a halálra vagy szabad. Belülről, Jézus Krisztusban ismét felszabadulhatsz az életre. A magad választotta Egyiptomból eljuthatsz az örök életre, de nem azért, mert a magad erejéből átmásztad a kerítést, hanem azért, mert az az Isten, aki kihozott onnan, biztosan elvezet egészen a célig. A Tízparancsolat megtartására nem Istennek van szüksége, hanem nekem, hogy megtaláljam újra a mindennapok értelmét. Mi is sokszor beleesünk abba a hibába, hogy visszasírjuk Egyiptom húsos fazekát, mint ahogyan azt a zsidók tették. Hiába táplálta Isten mannával, mennyei kenyérrel a népet, hiába vezette csodás győzelmeken át, ők lázadoztak.

A törvény betöltése a szeretet, és a szeretet jele nem a szó, hanem a cselekedet a másik emberért. Nem az út hossza miatt tartott negyven esztendeig a pusztai vándorlás, hanem csak azért, hogy a törvény lényegét, az engedelmes szeretet - ami az Istennel és a másik emberrel való közösségünk alapja - megtanulják.

Amikor Jézus a földön járt, egyszer egy gazdag, jó hívő fiatalember ment hozzá. Büszke volt a hitére, úgy érezte, hogy a törvény minden parancsolatát teljesíti és ezért elismerésre vágyott. Bizonyára hallott Jézusról és azt várta, hogy a jeles tanító, a Mester elismerje fáradozásait. Ezért ezt kérdezte: „Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?” (Mk 10, 17, Lk 18,17 Mt 19,16). Ez az ifjú cselekedni akart az üdvösségért. Eddigi fáradozásainak elismerését várta Jézustól. Úgy érezte, nincs szüksége Isten szabadítására, hiszen ő már teljesített. Ő már megtanulta tenni a jót. Ezért nem akárki ő. Jézus érdekes választ adott erre a komoly hívő emberhez illő kérdésre. Nem kezdett hosszas teológiai fejtegetésekbe, nem magyarázta el az ifjúnak a hit általi megigazulás fontos bibliai alapelvét. Nem követelt újabb teljesítendő feladatokat, csak visszakérdezett. A kérdés első pillanatra nagyon könnyűnek tűnt: „tartsd meg a parancsolatokat.” Az ifjú egy kicsit csalódottan kérdezte: melyeket? Jézus pedig válaszát a második kőtábla parancsolatainak felsorolásával kezdte, amit minden hithű zsidó gyermekségétől fogva kívülről tudott. Ezek a parancsolatok felebaráti kapcsolatainkat rendezték és nincs bennük semmi titokzatosan vallásos. A fiatalember meglepődve válaszolta Jézusnak: „Jó Mester, ezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.” Igazat mondott-e ez a törvénytisztelő ifjú? Erre nem lehet egyértelmű igennel, vagy nemmel válaszolni. A farizeusi törvényértelmezés szerint bizonyára igaz volt ez az állítás. De Jézus másként látta a törvényt. Nem kívülről, az emberi teljesítmények oldaláról, hanem belülről, szívünk indítékai felől. Mindketten egyforma törvényről, a Sínai hegyen adott Tízparancsolatról beszéltek, de a törvényt másként látták. Az ifjú azt gondolta, hogy sikeresen átmászta a törvény kerítését, Jézus pe-

dig Isten bennünk munkálkodó szeretetére gondolt. A fiatalember számára tanácsolt próba egyszerű volt: „eredj, add el a vagyonodat és oszt ki a szegényeknek”. A törvény betöltése a szeretet, és a szeretet jele nem a szó, hanem a cselekedet a másik emberért. A törvény alanya Isten, aki megítéli önzésünket, mert ez rontja meg az ember-és-ember közösségét. Az önzés állít szembe Istennel és a felebaráttal. De Isten nem követeli a szeretetet, hanem adja. Ő a szabadító, aki kihozott minket a szolgaság házából. Akkor vannak idegen isteneim, ha az Istenre utaltságomat megtagadom. A gazdag ifjú példájából is ez derült ki. Ő kész volt vallásos kötelezettségeinek maximálisan eleget tenni, csak az Isten és az ember iránti önzetlen szeretet hiányzott a szívéből. Az üdvösség, a megmenekülés biztosítékait kereste épp úgy, mint az ősi babiloniak, akik tornyot építettek, mert nem volt elég nékik Isten ígérete: nem lesz többé vízözön. Nem volt bizonyíték számukra a szivárvány jele. Isten nélkül akarták elérni az eget. A következmény csak annyi lett, hogy a nyelvük zavarodott össze: ember emberrel nem értett szót. A mai Babilonban is igaz: ha Isten helyett mi akarunk cselekedni, ha a sárból, szurokkal épített „Bábel tornyainkban” jobban bízunk, mint Isten szavában, az idegen istenek rabságába kerülünk. Lehet, hogy dogmatikailag kifogástalan lesz a hitünk, de az értünk cselekvő Isten szabadítását nem értjük többé. Cselekedeteinkből lesz a bálvány. Saját jóságunk illúziói takarják el előlünk Istent, és kapcsolataink mennek tönkre. Nem értjük Őt, aki naponta szól igéjén keresztül, és nem értjük egymást. Így lehetünk újra „rabszolgák Babilonban”.

Akkor vannak idegen isteneim, ha az Istenre utaltságomat megtagadom.

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

15

HIT, HŰSÉG, SÁFÁRSÁG Sokan még nem fedezték fel

Hogyan

az Isten iránti

viszonyul a gyülekezet

Különböző gyülekezeteknek más és más a hozzáállása a pénzügyi kérdésekhez. Bizonyos értelemben a gyülekezet általában a vezetés magatartását tükrözi vissza. Nagyon sok esetben a vezetői tulajdonságok határozzák meg azt is, hogy mennyire egészséges pénzügyileg a gyülekezet. Jómagam nem hiszek a jóléti teológiában, de örömmel látom az anyagiakban megáldott keresztényeket; bár nem hiszek abban, hogy Isten gazdagságot ígér azoknak, akik hűségesek őhozzá. A kereszténység történetében számos példát találunk arra, hogy Isten hűséges gyermekeit anyagi javaiktól megfosztották, de ez egy másik téma. A te gyülekezetednek van pénze? A te gyülekezeted pénzügyileg „egészséges”? Rendelkezésre állnak a szükséges források a gyülekezet pénzügyi terveihez?

anyagi áldásait

a

pénzhez?

Amikor a gyülekezet nem rendelkezik azokkal a dolgokkal, amikkel kellene, a tagok gondolkodásában kialakul a szegényesség mentalitása és kultúrája. A szegényesség megközelítése Ha a gyülekezeti pénztárosa folyton azt mondja, hogy „nincs pénz”, amikor kérelmek érkeznek, akkor a csalódottság és az elkedvetlenedés légkörét alakítja ki. Lehet egy gyülekezet kicsi és tagjai egyszerűek, Isten akkor is megadja a számukra fennmaradáshoz szükséges forrásokat. Amikor viszont egy közösségben a pénz hiánya folyamatos problémaként jelentkezik, ez felfedi a vezetés morális gyengeségét, hogy az Úr munkájához szükséges forrásokról gondoskodjanak. A bőkezűség megközelítése

Utazásaim során világszerte megfigyeltem, hogy a gyülekezetek és vezetőik különféle módon viszonyulnak a pénzhez. Ez természetes, hiszen minden gyülekezetnek megvan a saját egyedülálló története és sajátos hozzáállása a pénzügyekhez. Milyen a te gyülekezeted viszonya az anyagiakhoz?

A nagylelkűség egy jó hozzáállás, bár a nagylelkű gyülekezet nem feltétlen jelenti azt, hogy gazdag is. Bár az ellenkezője is igaz lehet. A tagok bőkezűsége több mint kötelesség, ez egy szemlélet, életstílus. Minden kereszténynek nagylelkűnek kellene lennie. E. G. White a Tanácsok a sáfárságra című könyvében írja: „A nagylelkűség szelleme, a mennyország szelleme.” Csodálatos látni, hogyan munkálkodik Isten egy olyan gyülekezettel, amely birtokolja a nagylelkűség szellemét.

A közgazdasági megközelítés A gyülekezet forrásainak közgazdasági megközelítése jó, de csak egy pontig. A probléma az, hogy néhány gyülekezet a lényeges dolgok felmerülő költségein próbál meg spórolni. Amikor a takarékosságot nagy erénynek látjuk, akkor mindig fennáll a veszélye, hogy túlértékeljük. Lelki értelemben, a takarékosság eltúlzott értelmezése a zsugoriság egy szimbóluma lehet, vagy az Isten iránti bizalom hiánya.

A félelem megközelítése Néhány gyülekezeti tag azért adakozik és fizeti meg az Úrnak a tizedet, mert fél Isten büntetésétől. Ugyanakkor említhetnénk olyan vezetőket is, akik az egyház pénzügyeit félve kezelik, és nem akarnak pénzt kiadni felújításra, vagy építkezésre, mivel attól tartanak, hogy nem lesz rá elegendő pénz. Ismersz olyan gyülekezetet, amelyet a pénztárban elfekvő többletpénzből építettek fel?

16

hűség

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

A rosszindulatú megközelítés Mindent, amit az Úrért teszünk jó szívvel és jóakarattal kell tennünk. Néhány gyülekezeti tag még nem fedezte fel a hűség örömeit és áldásait. Ehelyett, adakoznak ugyan, de elkötelezettség nélkül. Ellen White ezt mondja: „Jobb lenne, ha egyáltalán nem adnál, mintha vonakodva teszed azt.” A hit megközelítése Lelkesítenek azok a gyülekezetek, melyek nagy hittel rendelkeznek. Ezek a gyülekezetek általában kisebb és nemrég alapított közösségek. Néha nincs elég pénzük, hogy mindent megvalósítsanak, amiről álmodnak, de nem állnak meg a fejlődésben. Bár nem tudhatják, hogy honnan érkezik majd a pénz, mégis nyomulnak előre missziós erőfeszítéseikkel és programjaikkal. Semmi sem állítja meg őket. Mindig egységesek abban, hogy a tőlük telhető legtöbbet megtegyék, és Isten munkája úgy növekszik, mint mag a termékeny földben. A hála megközelítése Ennek a gyülekezetnek a tagjai felismerték, hogy minden jó ajándék Istentől van. Mindig találnak okot arra, hogy a legjavát adják az Úrnak, amijük csak van. Az a gyülekezet, amelynek tagjai és vezetői kiválóak a hálaadásban, hitben és a nagylelkűségben, az egy boldog és áldott lelki közösség. A te gyülekezetedre melyik megközelítés jellemző? Mely hozzáállás kell jellemezzen, mint gyülekezeti vezetőt? Egy dolog biztos: mint lelki vezető, nagy hatásod lehet a gyülekezetedre, és a gyülekezeti tagok jellemének fejlődésére. A jó hír az, hogy a helyes hozzáállást foyamatosan fejlesztheted, és ez egyetlen fillérbe sem kerül. Jonas Arrais főszerkesztő Elder’s Digest

HIT, HŰSÉG, SÁFÁRSÁG A Budapest Terézvárosi Gyülekezetben a következő

Mutasd meg nékem

időszakban sokat fogunk foglalkozni a hit, a hűség, és a sáfárság kérdéseivel. Ennek több oka is van. Sok dol-

a te hitedet

got kérünk Istentől. Anyagiakat, áldásokat, segítséget.

a te cselekedeteidből…

Mielőtt azonban kérünk, átgondoljuk-e rendszeresen, hogy mit kaptunk már eddig, és amit kaptunk, abból visszaadtuk-e azt, ami az Úré?

A kik nem fizetnek tizedet, nem adnak adományokat, azok elhiszik-e valójában, amit Isten ajánl nekünk: „HOZZÁTOK

BE A TIZEDET MIND AZ ÉN

TÁRHÁZAMBA, HOGY LEGYEN ENNIVALÓ AZ ÉN HÁZAMBAN, ÉS EZZEL PRÓBÁLJATOK MEG ENGEM, AZT MONDJA A

SEREGEKNEK URA, HA

NEM NYITOM MEG NÉKTEK AZ EGEK CSATORNÁIT, ÉS HA NEM ÁRASZTOK REÁTOK ÁLDÁST BŐSÉGESEN.”

(MAL 3:10)

Aki ezt nem hiszi el, az nem hisz Istenben. Az üdvösség pedig csak hit által lehetséges. Hitünknek ez egy olyan különleges próbája, amelynek eredményét kivételesen számokkal tudjuk igazolni. A TIZED SZABÁLYAI AZ ÓSZÖVETSÉGBEN „A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak. És ha valaki meg akar valamit váltani az ő tizedéből: adja hozzá annak ötödrészét. És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vessző alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.” (3Móz 27:30-32) „A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet.” (4Móz 18:26) A TIZED HÁROMÉVENKÉNTI SZÉTOSZTÁSA Az első tized a földnélküli leviták életfenntartására szolgált: „Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, amit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldo-

zatot az Úrnak; a tizedből tizedet. És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérűről való gabona és mint a sajtóból kiömlő bor. Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekből, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak. Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak, mindenből a kövérjét, a mi abból szentelni való. Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanul tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérűről és sajtóból adnák. Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért. És nem lesztek bűnösök amiatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és Izráel fiainak szent dolgait sem fertőztetitek meg, és meg sem haltok.” (4Móz 18:21–32). A második tizedet tulajdonosa elvitte Jeruzsálembe, ahol ő és családjának tagjai elfogyasztották vagy megváltották pénzzel: „Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, a mely a te meződön terem. És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben.” (5Móz 14:22-23) A harmadik évben ezt a második tizedet teljes egészében a szegényeknek és a nincsteleneknek kellett juttatni, akiknek szenvedései oly gyakran felkeltették a próféták és a zsoltáros részvétét és méltatlankodását. Később ezt a szegénytizednek nevezték. „A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba. És eljön a lévita (akinek nincsen része és

öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belől vannak, és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzesz.” (5Móz 14:28-29) A harmadik évet így is nevezték: „a kitakarítás éve”. Ekkor a földbirtokosnak minden tizedét ki kellett vinni a házból, azaz megfizetni minden hátralékát. Ez a „kitakarítás” ünnepélyes nyilatkozat és Isten áldásáért mondott imádság mellett történt.

A hűséges tizedfizetők imádsága „Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és odaadtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, amelyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem! Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; aszerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, amelyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.” (5Móz 26:12-15)

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

17

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

Tűz-víz; szárazság-árvíz Az ember úgy él, mintha semmi köze sem volna az őt körülvevő világhoz, és ahhoz, ami a természet világában történik. Általában külön jelentkező fogalmak, egyik a másiknak „ellensége” vagy „mérsékeltebben”: ellentéte. Ritkán fordul elő, hogy egyszerre kell küzdeni mindegyik elem ellen. Mégis, amikor a tűzoltó autó szirénázva száguld, ma már nem tudni, tűz van-e, vagy árvízi helyzet, netán valamilyen súlyos karambolhoz hívták őket. A minap Felsőzsolcán a várost elöntő tengert mutatták a képek. Emberek százait kellett kitelepíteni az összeomlott házakból, ugyanakkor jelentették, hogy Békésen már locsolni kellett a szárazság miatt. Tudjuk, hogy nem Brazília északi és déli része közötti távolságról van szó, hanem mindössze kétszáz kilométerről. Mi van ebben rendkívüli? - hangzik ilyenkor a kérdés. Árvizek, tüzek, katasztrófák mindig voltak. És ez így igaz. Mégis, mintha ugyanazt tapasztalnánk mint a sportban, hogy a teljesítmények határai egyre félelmetesebb mértékben kitolódnak. Újabb „leg”-ek szorulnak háttérbe. Újabb vízmagasság, szélerősség, hideg- és meleg-rekordok születnek. A tornádók és hurrikánok ereje fokozódik és gyakoribbá válik. A földrengések gyakorisága és azok erőssége is növekszik. A világ egyik részén a hatalmas tűzvész, másik részén az árvíz ellen küzdenek. Újabb rekordokat mérnek az időjárási „frontok” roha-

18

mos változásában, amelyek megviselik az emberi szervezeteket, sok rosszullétet okoznak a szívbetegeknek. Nem akarunk az időjárási viszonyok és természeti katasztrófák tudományos magyarázatába bocsátkozni, mert ez nem a mi dolgunk, nem is értünk hozzá. Amikor Jézus szavait, vagy az utolsó napokra vonatkozó egyéb jövendöléseket olvassuk, ezekben sem találunk tudományos fejtegetéseket. Csupán a várható tényeket mondják el, amelyek fokozódó erősséggel jelentkeznek. Sőt, a jövendölésekben olyan természeti jelenségek is szerepelnek, amelyeket még nem is ismerünk. Egyiptomot a tíz csapás olyan természetű jelenségsorozata érte, amilyent elképzelni sem tudtak. Jézus eljövetele előtt, a kegyelmi idő lezáródása után olyan természeti csapások lesznek, amelyeket a legfantáziadúsabb elme sem tud kigondolni. Ilyenek pl. a vizek vérré válása, a soha nem tapasztalt mértékű, iszonyatos hőség, a talentum (kb 60 kg) nagyságú jégverés. Az Úr nem akarja az embert ijeszteni sem. A Szentírást tanulmányozva, felismerhetjük, hogy az ember, a természet világával való kapcsolatának megromlása következtében, a természet rendjének finom „műszerezettségét” is megrontotta. Társul adta magát ahhoz a hatalomhoz, amely a Mennyből hozott bölcsességét és tapasztalatát felhasználva igyekszik összekuszálni csodálatos bolygónk működési rendjét. Ennek egyenes következményeit nem kerülheti el az ember. Hol vannak ma már Éden tiszta vizű folyói, üde forrásai? Emlékeztet-e még valami az embernek és a természetnek a teremtés utáni csodás kapcsolatára? A rendkívüli természeti jelenségek nehezen magyarázható tulajdonságai

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

Isten kijelentése egyértelmű: az embernek a természet elleni vétségei visszahárulnak magára az emberre. mellett talán az ember magatartása még megmagyarázhatatlanabb, ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban. Az ember úgy él, mintha semmi köze sem volna az őt körülvevő világhoz, és ahhoz, ami a természet világában történik. Pedig Isten kijelentése egyértelmű: az embernek a természet elleni vétségei visszahárulnak magára az emberre. Ez egy folyamat, amelynek a vége: „elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják”. (Jel 11:18) Hazánkban nem kellett keresni az elmúlt hetekben a víz nyomait, ahogyan a tudósok keresik azt más bolygókon, mert az élet egyik feltétele a víz jelenléte. Volt és van elég vizünk, ugyanakkor földünkön kevesen gondolnak arra, hogy a víz ellen elkövetett visszaélések következtében ez a nélkülözhetetlen elem sok helyen a halált hordozza magában, és emberek millióit öli meg. Fájó paradoxon, hogy miközben a víz mindent elárasztó erejével és szennyével küzdöttek szegény embertársaink - közöttük hittestvéreink -, az egyik nagy probléma az ivóvíz hiánya volt. Tanítás ez talán abban a vonatkozásban is, hogy nem elégséges, ha rendelkezünk az alapvető életszükségleti dolgokkal. Ügyelni kell azok tisztaságára, fogyasztásra alkalmas voltára is. Mellékesen megjegyezve, ez vonatkozik a szellemi és lelki értékekre is. Ma nem mondjuk, hogy ezek hiányában vagyunk. Sokszor ezektől fuldokolnak a tömegek, fizikai és erkölcsi szenynyezettségük miatt.

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK Jean Ziegler, az ENSZ külön tudósítója megrázó képekben mutatja be az ember és a természet kapcsolatában történt súlyos visszaélések megrázó következményeit. Földünkön a fogyasztásra alkalmas ivóvíz állomány nagyon szűkös. A WHO szerint minden harmadik ember szenynyes vizet fogyaszt. Naponta 9 000 tíz éven aluli gyermek hal meg a fogyasztásra alkalmatlan víztől. Afrikában, a Szaharától délre 285 millió, Dél-Ázsiában 248 millió, Kelet-Ázsiában 398 millió, Latin Amerikában 92 millió, az arab országokban 67 millió ember nem jut hozzá rendszeresen tiszta, iható vízhez.

lenség miatt. A természet még küzd az emberi gyarlóság által okozott rontás ellen. Földünkön az életnek csodálatos regeneráló képessége van. De Isten valahol határt szab. János apostol már átlátott ezen a határvonalon. Ha elfogadjuk a Teremtő ajánlatát, nemsokára átléphetünk ezen a határvonalon. János apostol látja az üvegtengert az újjáteremtett földön. Milyen lesz ez?

Nem olyan, mint ami a Mexikói öbölben van, és nem hasonlítható a „szent” Gangeszhez. Nem kell többé sem az árvíz sem a szárazság miatt szenvedni. „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jövén ki.” (Jel 22:1.) Erdélyi László

Az évi négy milliárd hasmenéses, tífuszos, kolerás megbetegedések közül 2,2 millió halálos. Ez a szennyezett ivóvíz fogyasztásának a következménye. Indiában, a szegény háztartásokban jövedelmük 25%-át költik az ivóvízre. Peruban, Lima szegény negyedében három dollárt is fizetnek egy köbméter vízért, míg a gazdagabb településeken 30 centet. Anélkül, hogy Ziegler tájékoztatójához kommentárt fűznénk, elgondolkodhatunk azon, hogy mi várható, ha az ember nem fordít azon az irányvonalon, amelyen halad. Ez természetesen fiktív feltételezés, mert a rombolás sebessége már annyira felgyorsult, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan. Úgy tűnik, sem a lelki és szellemi sötétség, sem a kapzsiság bűne nem akar visszavonulni, sőt egyre jobban ránehezedik világunkra, ami szabad folyást biztosít a sok nyomorúságnak. Szinte érthetetlen, hogyan képes a tudatlanság százmilliókat abban a hitben tartani, hogy a testük mocskával és a beledobált szemét és dögök által beszenynyezett Gangesz vize szent, és ha abban megmártóznak, megtisztulnak. Ebben az évben is már több mint negyven millió ember ment el, hogy megfürödjön a hitük szerint „mennyből leesett” folyóban. A kapzsiság bűne következtében egyre növekszik a Mexikói öböl olajjal történő szennyezettsége. Hatalmas területen tengeri állatok és madarak tetemei fertőzik a tengert, tönkre téve sok ezer halász kenyérkereseti lehetőségét. Néhány évvel ezelőtt a mi folyónk, a Tisza élővilága is majdnem meghalt az emberi kapzsiság és felelőt-

Hindu zarándokok milliói mártóztak meg a Gangesz vizében

A Mexikói-öböl katasztrófája az emberiség egyik legsúlyosabb története lehet Tiszta olaj a Mexikói-öböl, és indul Európa felé A környezetszennyezés drámai példája mellbevágó látvány: az olajfolt a Mexikói-öböl igen nagy területét elborította már a legutóbbi műholdképek alapján. A vízbe került olaj mennyisége valahol 160 millió és 380 millió liter között van - közölték a becslések. Legsúlyosabb esetben ez 6,36 millió liter naponta. A számítógépes szimulációk szerint az olaj rövidesen Európa felé indulhat az áramlatokkal, akár napi 200 kilométert megtéve. Igaz, hogy közben hígul és részben le is bomlik, de így is veszélyt jelenthet. Miért ne lehetne inkább atombombával véget vetni a katasztrófának? – vetette fel az orosz napilap. Moszkva a szovjet időkben többször is föld alatt felrobbantott atombombával hárította el a természeti katasztrófával fenyegető olajszivárgást, a detonáció nyomán elmozduló kőzetrétegre bízva, hogy elzárja a feltörő olaj útját a külvilág elől. Ekkor azonban a tengerfenék rezgése újabb, minden eddiginél erősebb cunamik bekövetkezését idézné elő az amerikai partokon.(origo.hu)

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

19

HÍREK Az ÖRÖM ISKOLÁJÁT nyitjuk meg dr. Szigeti Jenő vezetésével 2010. július 31-től kezdve három szombaton este 18 órakor. Az örömöt is tanulni kell, hiszen miután megszülettünk állni, menni, beszélni, viselkedni is tanultunk. Örülni az élet iskolájában lehet megtanulni. Amikor világra jöttünk – örömre születtünk, és emberré válásunk akkor fejeződik be, amikor megtanuljuk azt, amit Pál köt a lelkünkre: „Mindenkor örüljetek” Hogyan lehet ez? Erről beszélgetünk nyolc témakör alapján. A tanulmányokat egy munkafüzet tartalmazza, amelyet mindenki résztvevő megkap. Szeretettel várunk mindenkit ezekre a nagyon különleges beszélgetésekre.

MENTŐ

Megjelent Erdélyi László: Egyetemes adventtörténet c. könyve. A Hetednapi Adventista Egyház íróit kezdettől fogva az a szándék vezette, hogy valósághű leírásokban örökítsék meg az adventi üzenettel kapcsolatos történelmi eseményeket, és összegezzék elődeink Biblia-magyarázatait. Azzal, hogy nem rejtjük el a tévedéseket és a csalódásokat sem, csak azt kívánjuk bizonyítani, hogy atyáink küzdelmei és felismerései nagy segítséget jelentettek az utánuk következő nemzedéknek Isten vezetésének megláttatásában.

MENTÁLIRODA nyílt Budapesten

A belváros szívében egy irodát nyitott egyházunk azért, hogy segíthessünk a lelki egészség problémáival küszködőknek. Mindenki került már nehéz élethelyzetbe, és tudjuk, hogy ilyenkor milyen jól esik

az, ha valakinek elmondhatjuk, hogy mi történt velünk, ha valakit magunk mellett tudhatunk, és van, aki segítséget nyújt ebben az élethelyzetben. Munkatársaik a keresztény értékek szerint végzik szolgá-

latukat, és mindannyian rendelkeznek a szükséges szakmai végzettséggel (orvos, mentálhigiénés szakember, lelkigondozó, pszichológus, coach, pasztorál-pszichológus). Szeretettel várnak mindenkit, hogy segíthessenek! Az iroda elérhetőségei: Budapest, V. ker. Kígyó u. 4–6. I/20. E-mail: [email protected] Telefonon, illetve személyesen a következő időpontokban érhetőek el: Hétfő, kedd, szerda, csütörtök: 14.00–19.00. Bejelentkezés: +36–30/220–5050 Előzetes bejelentkezés szükséges! További részletes információ:

www.mentomental.hu

Kitüntetés Röszkén Örömmel tudatjuk a Híradó olvasóival, hogy Trényi Pálné testvérnőt a Röszkei Katolikus Plébánia Emlékérem kitüntetésben részesítette „a röszkei római katolikus egyházközség érdekében végzett kiemelkedően értékes munkájáért”. Egyik nap meglátogatta Annus nénit a plébános és személyesen meghívta a következő misére, de nem említett akkor, hogy miért. Annus néni elfogadta a meghívást, de azzal, hogy szeretne ő is szolgálni egy verssel a misén. Így vasárnap kocsit is küldtek a plébániáról érte, és elment. Majd a mise végén elmondta

20

Túrmezei Erzsébet: „A harmadik” című versét, amely a legfontosabb keresztény erényről, a szeretetről, szól, majd pár szóban szólt Krisztusról, aki ennek a szeretetnek legnagyobb példáját adta számunkra. Ezután meglepetésére a plébános egy oklevelet és egy Szent Antal emlékérmet nyújtott át Annus néninek, méltató szavak kíséretében, melyet elismerő taps fogadott a hívek részéről. Ezúton kívánunk Trényi Pálné testvérnőnek sok erőt és hitet további munkájához a Röszkén élő emberek és gyülekezetek szolgálatában.

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

JEGYZET

Mit hagyunk magunkból mások emlékezetében?

P

ál apostol őszinte nyíltsággal fogalmazza meg belső szorongását, amikor felveti annak lehetőségét, hogy meglátogatja a korinthusi gyülekezetet: félek, ha elmegyek hozzátok, kölcsönösen csalódást fogunk okozni egymásnak. Nyilván, egy ilyen aggodalomnak előzményei vannak: vagy korábbi személyes tapasztalat, esetleg másoktól származó, nem egézszen kellemes információk terjesztése. Ismerjük bizonyára mindnyájan azt a helyzetet, amikor bele vagyunk kényszerítve egy kötelező udvariassági pózba, amelyből legszívesebben mielőbb menekülnénk. Amikor el kell játszani egy szerepet, amely olyan, mint egy nem ránk való ruha. De Pál apostol gondolatai azt is kifejezik, hogy nem közömbös számunkra, milyen nyomok maradnak utánunk emberek lelkében, emlékezetében. A közelmúltban egy jó 50 évvel ezelőtt, tőlem kapott ajándék Bibliába történt bejegyzésemre hivatkozott egy kedves testvérnő. Temetésen találkoztunk, s miután hazaért, azonnal felhívott. A Biblia dedikálásakor még kis gyermek volt. Jóllehet, életútja nem volt zökkenőmentes, a Biblia belső oldalára írt gondolatot megőrizte egy életen át, sőt, azok értéke, élete nehézségei által még növekedtek is. Gondolunk-e arra, hogy egy-egy kimondott szavunkat, vagy egy mondatot fél évszázad múlva is idézni fogja valaki? Pedig mennyire más volna nagyon sokszor beszélgetésünk témája! Itt még nem is tettünk említést arról, hogy minden hivalkodó szóért számot kell adnunk az ítélet napján! Végeredményben, ha az a nap tisztán állna előttünk, másképpen élnénk jelenünket is; nagyobb értéket és jelentőséget kapna minden az életünkben. Sajnálatos, ha bármilyen ok miatt egy fájó, vagy értékünket egyáltalán nem emelő emlék marad velünk kapcsolatban, amelynek tisztázására nem volt lehetőség egy életen át. Emlékszem egy lelkész gyermekre, aki a hozzájuk gyakran ellátogató idősebb testvért úgy tudta előttem azonosítani, hogy „az a vicces bácsi”, mivel a nevét nem tudta megjegyezni. Kedves ugye? De miféle értéket sikerült a gyermekért és szavaiért felelős idősebb

„Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, amilyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek. (2Kor 12:20)

embernek elplántálni egy fogékony gyermeklélekbe? Szoktunk-e arra gondolni, hogy egyegy látogatás, egy beszélgetés, egy ügyintézés, egy kézfogás után kitörölhetetlen benyomás marad rólunk abban, akivel beszélgetünk? Lehet, hogy csupán egyetlen szó, vagy mondat marad, amely 50 év múlva is prédikálni fog! Micsoda felelősség! Még vagyunk néhányan kortársak, akikkel vissza tudunk gondolni 50-60 évvel ezelőtti beszélgetéseink témájára. Vannak, még ma is élő, csodálatos gondolatok. És vannak olyanok, amelyek a Pál apostol által mondott gondolatot ébresztenék fel bennünk: Félek, hogyha oda mennék, valami zavarná közérzetünket. Milyen jó, ha még mindig adatik alkalom, ezeknek tisztázására! Vannak olyan élethelyzetek, amelyek kitörölhetetlen nyomokat hagynak két ember kapcsolatában. Néha csak egyetlen pillanatról, egyetlen apró cselekedetről, mozzanatról van szó, egy nézésről, amelynek hatása, emléke megmarad egy életen át, amely a másik számára az életben fontos irányelvvé, vagy kapaszkodóvá vált. Ezekről emlékezünk így: „sohasem felejtem el!” És ha ezután valamilyen pozitív gondolat jön, ennek óriási értéke lehet két ember számára. Nem kevesebb az értéke annak a negatív mozzanatnak sem, amelyet Isten kegyelme által sikerült megfordítani és győzelemmé kovácsolni. Ráadásul, ezek az apróságnak tűnő gesztusok nem is kerülnek az embernek semmibe, de aki sok ilyen emléket gyűjtött élete során, az gazdag embernek mondhatja magát. Ezekből tud az ember „élni”, lelkileg, szellemileg erősödni a lelkileg sivárabb napokban, és ezekből tud másoknak is adni. Amikor bátyám a második világháború idején a Keletifronton volt, többször észrevettem, hogy Édesanyánk a lakás valamelyik elzárt részében térden állva imádkozik. Tudtam, hogy fiáért, testvéremért

könyörög az Úrhoz. Amikor a háború vége előtti utolsó hónapokban én is távol kerültem az otthonunktól, hasonló helyzetben hatalmas erőt jelentett számomra az a meggyőződés, hogy odahaza érettem is ostromolják az eget. Ez teljes biztonságérzetet adott. Lélekben magam előtt láttam azt az Édesanyát, akinek szilárd hite volt Istenben. Még ma is őrzöm Bajor László testvérnek, a Lelkészképző Szeminárium egykori igazgatójának és a Lelkészi Osztály titkárának 1956-ban írt levelét, amelyben egyik dolgozatom elbírálásában arra bátorít, hogy írjak és olvassak sokat „jó tollú” íróktól. Szavainak mély hatása volt rám. Valószínű, e másfél sor nélkül nem lett volna bátorságom vállalni az életben mindenütt jelenlevő kritikusok támadásait. Ugyanez érvényes arra a helyzetre is, amikor az a belső hajtóerő fogytán van, és az Úr küld egy-egy erősítést néhány őszinte, testvéri szóban. Megdöbbentő képet kaphatnánk egy olyan felmérés segítségével, amelyben megkérdeznénk azokat a fiatalokat, felnőtteket, időseket, akik itt nőttek fel közöttünk, környezetünkben, akikkel valamikor közös programjaink voltak, akikért Krisztus ugyanúgy meghalt mint érettünk, de nem lettek az egyház tagjai. Sokan közülük csupán egy-egy negatív élményhez vagy egy várt, de elmaradt bátorításhoz kötnék válaszukat. És ezekben a válaszokban talán a saját magunk nevével is találkoznánk. Egy-egy válaszban talán benne volna a páli gondolat is, hogy nem találtak bennünket olyanoknak, amilyennek szerettek volna, amilyeneknek talán lennünk is kellett volna. Körülöttünk nagyon sok alkotó gondolat, képesség szunnyad fiatal testvéreinkben, gyermekeinkben, ami csak arra vár, hogy kapjon egy bátorító, őszinte szót, meggyőző példát, ami egész életére egy „találkozó hellyé”, kútforrássá válik, ahova visszatekinthet, amelyre emlékezhet és ahonnan erőt meríthet. Közös gazdagodásunknak is lehetne ez az egyik útja. Erdélyi László

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július

21

EGÉSZÉSÉG minden egyes ember hatással van az éghajlatváltozásra

A

bibliai felfogás szerint az ember ugyan uralkodik a világ teremtményei felett, de „arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki.” Tehát a teremtett világot csak annyira szabad használnia, amennyire az ebben a céljában segíti. A környezettudatosság egyfelől keresztény erkölcsi magatartás, felelősségteljes figyelem, mely a személyes környezettől a kollektív élettérig terjed, másfelől olyan emberi magatartás és Földközpontú attitűd, amely a világot szerves egységként éli meg, és az egyén ismeri benne önmaga helyét. A környezet-minőség alakulásához mi magunk is hozzájárulunk, és minden egyes ember hatással van az éghajlatváltozásra. Egyéni döntéseinkkel, hétköznapi szokásaink némi megváltoztatásával egészséges- és környezetbarát életvitelt és környezetet alakíthatnánk ki úgy, hogy még a megszokott ké-nyelmünkről sem kell lemondanunk. Mi is „hétköznapi halandóként” valójában igen sok mindent tehetünk, „csak” éppen a jól megrögzött, rutin cselekvéseinket kellene átgondolnunk: Mit tehetek én az éghajlatváltozás ellen? Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mintegy 16 százalékáért a háztartások tehetők felelőssé. Ennek legnagyobb részét az energiafogyasztás adja. Egy átlagos lakásban is kis változtatással és odafigyeléssel sokat tehetünk a víz- és energiatakarékosság érdekében, miközben költségeinket jelentősen csökkenthetjük. A háztartásokban felhasznált energia több, mint felét a fűtés viszi el. Gyakori jelenség a lakóhelyiségek túlfűtése; ha egy fokkal lejjebb vesszük a hőmérsékletet, mintegy 10 százalékkal csökkenthető az energiaigény, és a fűtésszámla is. Az ideális szobahőmérséklet 21 fok, ha fázunk, inkább öltözzünk fel jobban. Az energiatakarékos izzó kevesebb áramot fogyaszt és tartósabb is. Vásároljunk energiatakarékos háztartási gépeket, és ügyeljünk azok helyes üzemeltetésére is. Pl. a hűtőszekrényt ne tegyük meleg helyre - fűtőtest, tűzhely mellé -, mert ezzel növeljük az energiafogyasztását. A lakásban lévő elektomos készülékeket ha nem használjuk, kapcsoljuk ki! A készenléti állapotban tartott eszközök energiafogyasztása az USA-ban évente 50 millió tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelős. A víz drága természeti kincs! Hetente akár egy kádnyi vizet is megtakaríthatunk, ha megjavíttatjuk a csöpögő csapot, keverőfejes vízcsapot használunk és nem kell túl sok vizet kiengedni feleslegesen, ahhoz, hogy a kívánt hőmérsékletű vizet kapjuk. Csökkentés, újrafelhasználás, újrafeldolgozás = a 3R program (reduce, reuse, recycle) közül a legfontosabb a csökkentés. Már önmagában rengeteg felesleges tárgyat veszünk a reklámok hatására, és egyre több csomagolóanyagot, reklámszemetet dobunk ki. Újra felhasználni természetesen nem lehet mindent, de például a műanyag szatyrok többszöri használatával rengeteget le-

22

het spórolni. Ha Nagy-Britanniában mindenki kétszer használja a műanyag szatyrot, akkor évente 4 millió szatyor gyártása válik feleslegessé. Használjunk rendszeresen saját bevásárlókosarat! Évente saját súlyunk tízszeresének megfelelő tömegű szemetet dobunk el. Az elszállított szemét 60%-a lerakóba kerül, ahol a baktériumok metánt fejlesztenek, ami szintén erősen üvegházhatású gáz. Egyre több helyen van lehetőség szelektív hulladékgyűjtésre, feltétlenül használjuk ki ezt a lehetőséget, és már otthon így gyűjtsük és kezeljük a szemetet (pl. pet palack, reklámújságok stb.). A szelektíven gyűjtött hulladékot rendszeresen vigyük el a legközelebbi hulladék-szigetre. Az élelmiszerhulladék kétharmada komposztálható, így csökken a káros gázkibocsátás, és a komposztból táplálékhoz jutnak növényeink. Akinek van saját kertje, érdemes a konyhai (biológiailag lebomló) hulladékot komposztálni. Zöldség, gyümölcs esetében vásároljunk hazai, illetve helyi termelőtől, a szezonális helyi termékek kevesebb tartósítószert, csomagolást és szállítást igényelnek. Az élelmiszertermelés és szállítás évente és fejenként kb. 4 tonna üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. A globális felmelegedés elleni harc az otthonokban kezdődik, de a munkahelyeken is folytatni kell. Ha energiatakarékos eszközökkel szerelik fel az irodát, ha lekapcsoljuk a felesleges világítást, ha gondoskodunk arról, hogy a kidobott papírlapokat újra feldolgozzák, akkor jelentősen hozzájárulunk a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez. A számítógép alkalmazásával lehetőség van arra, hogy megszabaduljunk a felesleges papírhegyektől. Ha mégis szükség van néhány dokumentum nyomatására, mielőtt rákattintunk a Print gombra, ellenőrizzük, hogy újrahasznosítható papírt van-e a nyomtatóban, és ne feledjük, hogy egy papírlapnak két oldala van, használjuk mindkettőt! A munkán és háztartáson kívüli tevékenységekből eredő üvegházhatású gázkibocsátás 40%-a az autózásból származik. Becslések szerint a környezettudatos vezetés akár 10%-kal is csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást és ennek következtében az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Vezessünk mindig a forgalom ritmusában, a felesleges gázadásfékezés helyett tartsuk a lehetőség szerinti állandó sebességet, így spórolunk az üzemanyagon is! A környezettudatos vezetés a közúti biztonságot is javítja. Ha mindezeket betartanánk, annak köszönhetően a széndioxid-kibocsátás Európában 500 000 tonnával csökkenne.

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. július