GONDOLATOK A DEBRECENI MEZ~GAZDASAGI NÉPESS~G TÁRSADALMI TAGOLTSAGAR ŐL (1920-1941) Timár Lajos
Dolgozatunkban azzal próbálkozunk, hogy összekapcsoljuk egymással a történettudományi és szociológiai vizsgálatokban eddig többnyire élesen elhatárolt megközelítést a makro"- és mikroszintet". Debrecen mezőgazdasági népességének belső tagoltságát elemezhetjük átfogó statisztikai adatokra építve . Így feltárható például a birtokstruktúra . Ez azonban csak jelzi, de nem mutatja pontosan a társadalom tényleges belső tagoltságát. A mikraszíntű, azaz családi szintű vizsgálódások viszont feltárhatják az átélt" társadalmi szituációt. A gazdasági, demográfiai, társadalmi, ideológiai ero"k és hatások, a család, az egyén szintjén lépnek konkrét kölesönhatá~sba, s nem csupán az egyéni élettörténeteket formálják, hanem az egyén és a család réteg- és településspecifikus válaszaitól is befolyásolva a fő társadalmi változások irányát és jellegét is ezen a közvetítésen keresztül befolyásolják . fgy az egyéni élettörténetek (vagy családtörténetek) beépítése az objektív, funkcionális összefüggések feltárását célul tűző elemzés kereteibe nem a száraz próza" színesítését szolgálja, hanem a társadalom működésének sajátos kettősségét kívánja bemutatni . Az egyéni vagy családi életpályák nyomonkövetésében természetesen nem az egyediség megragadására törekszünk, hanem az általánosabb vonásokat kívánjuk kiemelni, melyek túlmutatnak az egyéni élet megismételhetetlen egyediségén, vagyis általánosabb társadalmi jelentést hordoznak és formálnak. I. A mezőgazdasági népesség tagoltsága a birtokstruktúra alapján A mezőgazdasági szektorhoz kapcsolódó agrártársadalom" meglehetősen heterogénné vált már a századfordulóra, még az ún. cívisgazdák esetében is. Egy lényeges mozzanat azonban összekapcsolja a fokozatosan differenciálódó rétegeket, itt tárható fel leginkább az, hogy hogyan bomladozik a hagyományos helyi társadalom öntörvény ű autonómiája . Az ellentmondásos polgárosodás, a városiasodás mint külső hatások az agrártársadalmat rétegek szerint eltérően érintették. Ugyanakkor lényeges különbséget teremtett a lakóhely is attól függően, hogy az a városközpont nagyvárosias jellegű negyedétől, vagy a várostól 20-30 km-re lévő, esőzések idején szekérrel megközelíthetetlen tanyáig terjedő civilizációs lejtő" melyik pontján helyezkedett el. 133
A népszámlálások által az őstermelők kategóriájába sorolt népesség száma az 1900. évi 21 131 főről 1920-ra 25 479 főre nőtt. A vidéki nagyvárosokban Szeged kivételével ebben az időszakban a mezőgazdasági né pesség számának csökkenése a jellemz ő. Debrecenben viszont 1920-41 között csak kismértékben csökkent a mezőgazdasági népesség aránya . Az ún. őstermelő népesség száma 25 479-ről csak 25 376 főre csökkent. Az összkeresők számának növekedéséb ől adódóan a mezőgazdasági :szektor aránya 24,9%-rál 20,4%-ra csökkent. Ugyanezen időszakban a szintén mezőgazdasági szektorhoz sorolható mezőgazdasági munkásnépesség száma folyamatosan nőtt. 1920-óan 2453, 1941-ben 5303 fő tartozik ezen sajátos agrárrétegbe. Az össznépességen belüli arányuk különösen 1930-41 között nőtt gyorsan, 2,3%-ról 4,2%-ra. Mindez tükrözi azt, hogy az önálló őstermelők közül .a nagy gazdasági válság időszakában .sokan tönkrementek . A válság a város iparát is igen súlyosan érintette, s munkaerő-felszívó képessége is csökkent, so"t 1930-41 között az ipar munkaerő-kibocsátóvá vált, hiszen általában csökkent az iparban dolgozók aránya. A mezőgazdaságban dolgozók aránya viszont nem változott, mindkét évben 24,3% volt.' A célból, hogy az agrárnépesség társadalmi tagozódását megközelítően feltárjuk, az 1935 . évi földbirtok-összeírás és az 1930. évi népszámlálás adatait használjuk fel.z Az 1935. évi birtokstatisztikai összeírás adatai szerint 8755 gazdaságnak van 1 kat. holdnál kisebb földterülete . Ezeknek mintegy 85°/ -a egyáltalán nem rendelkezett szántóval . Közülük a 200 négyszögölnél nagyobb szől őterület birtoklókat, valamint a 800 négyszögölnél nagyobb szőlo"t bérlőket inkább a félproletár rétegekhez sorolhatjuk . A 200 négyszögöl ,alatti sz őlőbirtokosakat és 800 négyszögöl alatti szőlőterület-bérlőket viszont az agrárproletariátushoz soroljuk, mivel az általuk birtokolt vagy bérelt terület megélhetésüket nem biztosította . Az 1-5 kat. hold földdel rendelkező k, illetve az 5-10 kat . hold szántót bérlők pedig a félpaletár rétegekhez osztályozhatók. Nem számítjuk ide azokat, ,akik nem rendelkeztek szántóval, s ezen belül a 800 négy szögölnél nagyobb szől ővel rendelkező ket. Továbbá az 5-10 kat. holdat bérlők közül azokat, akik 1 kat. holdnál nagyobb szőlőt is béreltek. A korrekciós számítások alapján e félproletár réteghez a városban 1705 fő tartozott. A kisparaszti kategóriába az 5-20 kat. holdat birtoklókat, illetve a 10-50 kat. hold földet bérlőket számítottuk . E kisparaszti réteg száma Debrecenben 1935-ben 1665 főre tehető. E réteg már alapvetően a föld höz kötődött ugyan, de megélhetését alkalmi bérmunkával i~s biztosította. A középparaszti réteget a 20-50 kat. hold földdel rendelkezők, illetve az 50-100 kat. holdas haszonbérlők körében határozták meg. E réteg bérmunkát nem vállalt, viszont munkacsúcsok idején munkaerőt is foglalkoztatott. Kemény küzdelmet folytatott a megélhetésért, s főképp azért, hogy néhány holdat hozzáragasszon" birtokához. Számuk 1935-ben 640 főre tehető. A gazdagparasztsághoz az 50-200 kat. holddal rendelkezőket, illetve a 100-500 kat. hold földet bérlőket soroltuk. E réteg száma az előbbiekben jelzett időszakban 293 főt tett ki. 1 A Statisztikai I;vkönyvek adataiból 2 Az 1935. évi üzemösszeírás adatai, Budapesti 1938.
134
Az ún. középbirtokos rétegbe a 200-1000 kat. hold földtulajdonnal rendelkezők, illetve az 500-1000 holdig terjedő földterületet bérlők tartoDtak . A városi vezető rétegben jelent ős szerepet játszott e réteg, annak ellenére, hogy csak 37 birtokot tudhattak magukénak. Az 1000 holdon felüli nagybirtokosok száma összesen 8 volt . Az agrártársadalom vizsgálatában alapvető szempont az a rendkívüli súlyos megrázkódtatás, mely a mezőgazdaságot a válság alatt érte . Debrecen mezőgazdaságának egyoldalú termelési szerkezete - a növénytertermesztésben a búza, az állattenyésztésben pedig a sertés - miatt a válság különösen mély megrázkódtatást jelentett. 1929-32 között a föld ára 28%-kal, azaz a föld átlagos holdankénti értéke 785 pengőről 486 pengőre csökkent. A vagyonadó alapjául szolgáló földérték e városban az 1929 . évi 85 millió pengőről 1932-re 51 millió pengőre esett vissza . A mezőgazdasági Termékek árainak lemorzsolódása mindegyik birtokkategóriát súlyosan érintette, az agrárolló szélesre nyílása viszont elsősorban a több ipari eredetű anyagot és eszközt felhasználó gazdagparaszti gazdaságokat és középbirtokosokat sújtotta . 1932-ben a városban a mezőgazdasági ingatlanok átlagos terhe az akkori értéknek csaknem 31%-át tette ki 3 A váras mező gazdáinak legfontosabb hitelezőjénél, az Alföld Takarékpénztárnál az 1933 . évi nyilvántartás szemléletes képet nyújt a hátralékos kölcsönök birtokkategóriánkénti megoszlásáról.` Az 50-200 kat. holdas gazdaságok gyakran bérlettel egészítették ki területükek. Első sorban a várostól béreltek hosszabb időszakra földet, részben fizetendő bérleti díj ellenében . A bérleti terhek növekedésére jellemző, hogy a városi haszonbérlők a gyenge földminőség ű külső-ohati, illetve kövesdy-tanyai részen 1925-ben .a holdankénti bérleti díjat 11,6, illetve 10 kg búza árából tudták kifizetni. 1934-ben viszont ugyanezen földek bérleti díja holdanként 41,2, illetve 43,2 kg búza árának felelt meg. Birtokkategória 20 kh alatt 20 - 50 kh 50 - 100 kh 100 - 200 kh 200 - 1000 kh 1000 kh fölött
Adósok száma 222 59 14 7 7 1
CSsszeg ezer pengőben 582 739 273 160 298 95
Az adóterhek növekedését illusztrálni i~s tudjuk . 1925-ben a város határában lévő 110 kat. holdas területű 2667,32 koronakataszteri tiszta jövedelmű ingatlaxlnak az 1925 . évi adóját holdanként 48,4 kg búza árából lehetett kifizetni. 1934- .ben viszont holdanként 128,8 kg búza árát kellett az adók kiegyenlítésére fordítani.s Vásáry István : Gazdasági helyzetek ötévi polgármesterségem idejér ől (1935. nyarán készült kézirat) 51 . o. 4 HBML ..XI . 201. C. 28. A1fSld i Tkp. 5 Vasváry István fentebb idézett kézirata 63 . o. Veres Géza tulajdona. 9
BU .o .
135
Mindeblaől nyilvánvalóan következil~ az, hogy az agrártársadalom belső tagolódásában - különösen a válság időszaka alatt - .a birtoknagyság csak hozzávet ő leges jelzőszám . A holdankénti ár- és jövedelmez őségi helyzettől függetlenül bizonyos torzító tényezőt jelentett az is, hogy Debrecen határában a gyenge minőségű hamoktalajak és az általában jobb minőségű kötáttebb fekete födek" is megtalálhatók . Bár az is igaz, hogy az 50 kat. hold feletti gazdaságok jelentős része homoki és fekete földi gazdálkodást is folytatott" .~ Tehát vizsgálatunkat lehetőség szerint ki kell egészíteni a gazdaságok tényleges jövedelmi és vagyoni helyzetének elemzésével . II. A cívisgazdák
A város társadalmi struktúrájának fontos jellemz ője az, hogy az agrártársadalom legfels ő rétege milyen vagyoni súllyal rendelkezik. A cívisgazdák társadalmi szerepét jelzi az is, hogy mennyiben érintették gazdálkodását és életmódját a két világháború között országosan is a lassú modernizációs tendenciák . A város virilisti között a földtulajdonos és földbérlő réteg részben a történelmi folytonosságot" képviselte, részben viszont a gazdag zsidó földtulajdonos és bérlő réteg réven a mezőgazdaságba betört új vállalkozó szellemet . A több száz holdas cívisgazdák súlya már a századforduló után csökkenni kezdett, majd a 30-as években gazdasági erejirk tovább süllyedt. A virilisták között ugyan továbbra is megtaláljuk őket, de rangsoruk egyre hátrányossabbá válik. Azon cíviscsaládok, amelyek a 19. század utolsó harmadában a több száz holdas birtokosok aközött szerepelnek, a 30-as években elvesztik vagy eladják földjeiket, s maradék pénzüket házingatlanokba vagy telekspekulációkba fektetik be. A 19 . század végén pl. Gyarmathy és Ungvári család a város előkelő földbirtokosai között szerepel. A 1934. évi virilista jegyzéken Gyarmathy István továbbra is az első helyen, Ungvári József pedig az előkelő 4. helyen szerepel, de már mindketten háztulajdonosként vannak megnevezve. Ungvári József egyaltalán nem fizetett földadót, míg Gyarmathy csak 150 pengő földadót fizetett a közel 6000 pengős házadójával szemben. (A földadó és házadó kulcsa majdnem azonos volt.) A földbirtok-megoszlást és a gazdálkodást tekintve Debrecen több vonatkozásban eltért az ország többi vidéki nagyvárosától . A birtokmegosztás sajátosságait a gazdag- és középparaszti birtokok és bérletek je lentős súlyával jellemezhetjük. A felső réteget a nagyparaszti cívisbirtokok képviselik, melyek közül nem egy eléri a több száz 'holdas nagyságot. Csak elvétve találkozunk olyan birtokosokkal, akik nemesi ősöktől származlak . Így pl. a Polgáry család (az 1600-as években szerezte a nemességét), vagy a Dragota, a Nyilas és a Zöld család. Az esetek többségében a gazdag cívis kereskedők vagy gazdag paraszt-polgárok több generácion át folytatott földvásárlásokkal bővítették a családi földbirtokot . fgy pl. az eredetileg kereskedő Rickl család 7 Zöld Jánossal készült interjú, 1985, december . Tímár Lajos tulajdona.
136
'oirioka az 1832-36 közötti időből származik, s a következő évszázad során érte el a 630 holdas nagyságot. A 20. század elejére azonban - mintegy kortünetként - a család mindkét ága felhagyott a kereskedéssel.e A történelmi patinájú" cívis birtokos családok harmadik vagy negyedik generációja a két világháború közötti időszakban többnyire már nem a föld és vagyon növeléséért, hanem annak megtartásáért folytatott kemény küzdelmet . A családi birtokot többé-kevésbé sikerült megőrizni, de a családi vagyon egyéb részéből jelentős mértékben veszítettek . Dr. Baltazár Dezső, a város református püspöke írta e rétegről 1933-bon :
Hol vannak a gazdag földművelő cívisek? Gazdaságilag, lelkileg letörve búsonganak régi dicső ségük romjai felett" .s A középbirtokos cívisgazdák közül Zöld János családjának életvitelébe
nyerhetünk részletesebb betekintést a fennmaradt iratok alapján. Zöld János 42 éves korában, 1918-bon kezdett el teljesen önállóan gazdálkodni .
Zöld János és neje, bry Zsuzsanna, másrészről Balogh Istvánné Zöld Mária - id. János és neje, Bányai Dóra - szüleinknek 1918. október 1-tőt 1000-1000 korona járadékkal tartozunk azért, mivel szüleink vagyonuk nagyobb részét még életükben tulajdonunkba és használatul nekünk átengedték".~° Az önálló gazdálkodást 254 kh saját és 91 kh bérelt földön folytatta Zöld János. A gazdálkodás jellege jellemző a módos cívisgazdákra . 1918
nyáron gl. Zöld Jánosnak 28 lova és 130 szarvasmarhája legelt a Hortobá gyon. Az állatállomány később sem csökkent. Ezt jelzi, hogy 131-ben 2218 pengő legelőbért fizettettek. Ráadásul 1922. januárjában =apja halála után - Zöld János örökölte a kisvárosi lakónegyed-jelleget tükröző Mester utcában lévő házat is . A család életmódja sajátosan ötvözte a középpolgári szokásokat és a tradicionális mentalitást . A 20-as évek elején Zöld János családjával évenként Ausztriá~aa vagy Olaszországba utazott nyaralni. Fiukat és lányukat a nyári hónapokra ausztriai nevelőintézetekbe küldték német szára" . Ugyanakkor Zöld Jánosné az egyik üdülésükről írt képeslapján arra kéri a velük egy háztartásban élő anyósát : még ne tessék a szappanfSzéshez fogni". A húszas évek végétől a szülék egyre ritkában engedhették meg a külföldi nyaralásokat . A Grázban nyaraló fiuktól aggódva érdeklődnek a költségekről: Kérdezd meg, hogy tanítással együtt 200 schilling vagy 2 millió magyar korona".
A feleség nemcsak a háztartást vezette - két házicseléd segítségével -, hanem a gazdálkodásban is segítette férjét. Kün~at gubbasztottam
ebben a változó időben ~ tanyán, várom a gépet. édes Apukád - írja fiá nak - szorgoskodik a munkások közt, kell a f elügyelet" . A birtok mű-
velését nyolc-kilenc konvenciós cseléd végezte, illetve munkacsúcsok idején néhány napszámost is alkalmaztak . A családi birtok területileg és jellegében is eltérő két részre oszlott. A uracsi tanyás birtokhoz jobb minőségű fekete föld tartozott, a Bánki
8 Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város története . Személyi adattár. Debrecen, 1940. 237. o. 9 Debreceni Képes Kalendárium . 1933. 34. o. 10 A család tulajdonában lévő mapánlevéltáT" adata .
137
tanya pedig homokos területen feküdt. A családi iratok nem csupán a cselédek helyzetére utalnak, hanem részben a gazdálkodás sajátosságaira is. A uracsi cselédség bére az 1930 . évre : a konvenciósoknak 9 q búza, 7 q rozs (a vám ebből megy ki), 40 kg só, 40 kg szalonna, 50 kg főzelék, ennek fele kása, fele paszuly. Pénzfizetés egy évre Iq búza értéke 1l4 évenként kiadva ; négyszögöl tengeri föld ; 1 koca és 2 süldőtartás engedélyezve a béres eleségén. A Bánki konvenciósoknak ugyanennyi a bérük, csak nekik nincs pénzfizetés, hanem tehéntartás van helyette . A tengeriföldet megszántva, bevetve kapják és lóval megkapáltatva, de a kiegyesítés és minden egyéb munkája a konvenciós családját illeti . Tengeritöréskor kapnak 2 napot, szombatot és vasárnapot, ez idő alatt tartoznak a csutkát levágni, bekötni, kis kúpba rakni és így a gazdának átadni . De ezen két nap alatt is tartoznak a jószágnak gondját viselni. Ha feleségük kacsákat tart, minden negyedik a gazdát illeti". Li A család a gazdálkodásról részletes és szakszerű nyilvántartást vezetett. A pénzbevételek alakulása hűen tükrözi a mezőgazdaság konjunkturális helyzetét. 1926-ban a jövedelem még közel 16 200aranykorona, 1929-ben 11 270 pengő, 1933-ban viszont már csak 7444 pengő. 1931-t ől a feleség a naplójába többször is ezt írja: bevételeink jóval elmaradtak a korábbi évektől". 1931-ben a család 1300 pengőt kénytelen kivenni a Debreceni Első Takarékpénztárnál elhelyezett 8000 pengős betétkönyvből. Egyre gyakrabban írja azt is, hogy Kedves Anyámtól kölcsönkértem 100 pengő t". De 1932-ben a család már ismét begengedhet magának egyhetes üdülést Ausztriában, majd lányukat t©vábbi két hétre küldik néhány héttel később Ausztriába hegyi levegőre és nyelvgyakorlásra". A családi kiadások közötti kisebb, de jellegzetes tételek a következők: 3 pengő újságra, rádió előfizetés 10 pengő, hanglemezek 5 pengő, az Egységes Párt évi tagdíja 10 pengő, 18 pengő a villany- és vízszámlára. Zöld Jánosné naplójában gondosan összeszámolja az 1932 . októberében elhunyt anyósa temetési költségeit is, amely 1610 pengőt tett ki. A végösszeg mellé csak annyit jegyez oda : igen drága temetés volt". (A városban ebben az évben az ipari munkások évi keresete 900 pengő körül volt.) A válságos évek után 1937-t ől kezdett növekedni a család pénzbevétele. 1941-ben már meghaladta a 13 000 pengőt. A gazdálkodás jövedelmezőségének változását a vagyonértékre vetített pénzbevételekkel tudjuk bemutatni. 1926-ban az egészen kedvez ő : 6,8°/°, 1929-ben 5,3%, 1933-ban viszont már csak 3 °;ó. 1941-re ellenben az arány már ismét 6,1%-ra emelkedett . 1936-ban a család életében alapvető változás történt. Apja halála miatt ifj. Zöld János vette át a gazdaság irányítását. Ó ekkor már képzett mezőgazda volt, hiszen a pallagi Mezőgazdasági Akadémián végzett. 1937-ben az addig 12 szobás lakáshoz egy újabb 3 szobás lakást épített: Így 1939-ben már öt család élt a házban. Özv. Zöld Jánosné és még nőtlen fia a 4 szobás, konyhás, fürd őszobás lakásban élt. Zöld Jánosné lánya - Torma Lajos, a Debreceni Első Takarékpénztár igazgatójának felesége - szintén 4 szobás lakásban lakott . Zöld Jánosné 1935-38 között gyű jti össze lánya kelengyéjét, melynek értéke 16 044 pengő t tett ki.
13 8
A részletes felsorolás képet ad az élemód alapvető tárgyi kereteit biztosító 4 szobás lakás bels ő berendezéséről. A kőrisfából készült biedermayer stílusú ebédlő bútor 1650 pengő, a diófából készült hálószoba és az úri szoba bútorai 2540, az ezüst étkészlet 954 pengő. A szobákba három nagy, két kicsi szőnyeget és hat csipkefüggönyt vásárolt a gondos anya. Emellett 201epedő, 3 monogramos paplan, 2 gobelin ágyterítő, négy cselédpárna, két cselédpaplan és két tucat cselédtörülköző emelhető ki a stafirung" jellegzetes darabjai közül. A Zöld család tagjai összesen két négyszobás lakrésat laktak . A ház többi részét bérbe ,adták ki. A három szobás lakrészben egy nyugalmazott közjegyző, az egyszobás lakásban pedig egy kistisztviselő özvegye lakott. E két bérl ő évi 660, illetve 360 pengő lakbért fizetett. Az egy pinceszobából és fáskamrából álló lakásért" a házmester nem fizetett lakbért, hanem ellenszolgáltatásként a ház körüli teendőket kellett elvégezni.'Z A gazdagparasztságban az egykori viszonylag egységes cívis társadalom szemléletmódja sajátos módon maradt fenn, illetve alakult át. A nagyobb gazdák - a vagyoni határ úgy 50-60 kat. hold körül van, de főleg a I00 Izoldon felüliek tartoznak ide - az évek folyamát teljesen átvették a polgári életformát. Ez alatt azt kell érteni, hogy a haszonelv lett a kizárólagos vezető mitívum gazdálkodásunkban".'" A pallagi Gazdasági Akadémia Számtartásstatisztikai Tanszékének adatgyűjtései alapján módunk van arra, hogy e réteg gazdálkodásának jellemzőit pontosabban feltárjuk. A statisztikai felmérés az 50-200 ka tasztrális holdas, Debrecen környéki gazdaságokat, azon belül is főképp a gazdagparaszti gazdaságokat foglalja magában. E gazdaságokra a válság időszaka alatt a meglévő vagyon felélése volt a jellemző. Ezt igazolja, hogy az 1 katasztrális holdra jutó tiszta vagyon 1932-ben 38,8 pengő volt, amely 1933-ra közel 10 pengővel, 1934-re pedig kereken 10 pengővel csökkent . (1936-bari pedig a készpénzbevételek az 1931 . évinek csupán 60%-át tették ki.) A bérmunkára fordított kiadásoknak csupán egynegyedét fizették ki a gazdaságok készpénzben. 1931-33 között az 1 katasztrális holdra jutó munkabérekre kifizetett készpénzkiadás 10 pengő volt. Ez 1934-39 között 7 pengőre csökkent. Ugyanakkor az összes élo"munkaköltség növekedett, tehát a gazdaságok tulajdonosai egyre inkább maguk és családjuk munkaerejét voltak kénytelenek felhasználni . A realizált tiszta jövedelem rátája mindig alatta maradt a gazdaságok tőkeértéke 4°%-áriak. Mindez azt mutatja, hogy a felvett hitelek révén eszközölt tőkebefektetések nem biztosítattak olyan jövedelemrátát, amely lehetővé tette volna a hitelek visszafizetését . Sőt, 1931-36 között nagyjából csak a gazdálkodói munkabérigényt biztosította . A rendkívül szűk hitellehetőségek igénybevétele a gazdagparaszti gazdaságok esetében a tönkremenés elodázását szolgálta. Ezt biztosi-tja az is, hogy 1932-36 között az 1 katasztrális holdra jutó forgót őke és a bruttó termelési érték között gyenge negatív (-0,33) korreláció mutatkozott, ugyanakkor az üzemtőke és a bruttó termelési érték között erős pozitív (-=}-0,61) összefüggés volt .t' 12 U. o. 13 Balogh István : Cívisek társadalma . Debrecen, 1946 . 89 . o. 14 Timár Lajos: Az Alföld mezőgazdasága a két világháború Egyetemi doktori értekezés. 246. o.
között . 1973 . (KLTE) 139
Tágabban a Tiszántúlnak a gyenge konjunkturális helyzetét az 1930-as évek átlagában jól jellemzi az, hogy a kataszteri holdankénti üzemköltség és a halmozott bruttó termelési érték alakulása ,között az 1931-39. év átlagban csak rendkívül gyenge -x-0,19 korreláció mutatkozik. Az üzemköltség a Tiszántúlon az 1932-es évtől kezdve egészen 1936-ig fokozatosan apadt, olyannyira, hogy az üzemköltség nagy ofo -át kitevő adó mellett az üzemek kénytelenek voltak elhanyagolni a tőkefenntartást és anyagbeszerzést, vagyis a tiszántúli 20-50, 50-100 kataszteri holdas gazdaságok egyre külterjesebbekké váltak. Hogy a válság időszaka alatt nem az új beruházásoknak volt szerepe, hanem a meglévő vagyon felélésének, ezt legszemléletesebben az bizonyítja, hogy 1932-36 . között az egy kataszteri holdra jutó forgótőke és a halmozatlan bruttó termelési érték között gyenge negatív (-0,33) korreláció mutatkozott, ugyanakkor az üzemtőke és a halmazatban bruttó termelési érték alakulása között közepes pozitív (-{-0,61) összefüggés mutatkozott. A Dunántúl mezőgazdaságának eltérő, kedvez őbb helyzetét jól mutatja, hogy 1931-38 között a forgótők~e és a halmozatlan bruttó termelési érték között közepes pozitív (~-0,66) összefüggés mutakozott, szemben az Alfölddel, ahol -0,33 volt ez a mutató . A Tiszántúlon az árutermelés, a készpénzbevétel csökkenésének okát az árak általános esése mellett abban kereshetjük, hogy a közép- és gazdagpara~szti gazdaságokban az üzemstruktúra egyre külterjesebbé vált. Ezt jól mutatja, hogy még 1932-36. között is közepes összefüggés mutatkozik az egy kataszteri holdra jutó üzemköltség és készpénzbevétel között (-~-0,56) . A készpénzkiadás és készpénzbevétel között ((1931-39) a Tiszántúlon (-}-0,57) közepes pozitív összefüggés mutatkozott, dunántúli gazdaságoknál ennél erősebb (-~-0,68) korreláció mutatkozott . Másrészt míg a Tiszántúlon a készpénzkiadások 1 P-nyi növelése a készpénzbevételeket csak 1,2 P-vel növelte, addig a Dunántúlon 2 P-nyi készpénzbevétel növekedést okozott . (Regressziós b"-tényezők) A dunántúli gazdaságoknál a szarvasmarhatenyésztés kiemelkedő szerepét jól mutatja az, hogy a szavasmarhatartás bruttó termelési értéke és az összz készpénzbevételeik között is (-~-0,59) közepes összefüggés mutakozott (193138). A Tiszántúli közép- és gazdagparaszti birtokok üzemstruktúrájának ellentmondását jól mutatják a következő számítások. Az 1 kataszteri hold-
ra jutó ipari eredetű anyagfelhasználás és a halmozatlan bruttó termelési érték között negatív összefüggés volt (-0,33), viszont az ipari eredetű anyagfelhasználás és a készpénzbevétel között közepes pozitív összefüggés mutatkozott (~-0,48). Tehát az ipari eredet ű anyagfelhasználás_csökkenése (az egy katasz-
teri holdra jutó ipari anyagfelhasználás 18,4 pengő volt, 1935-re 6,5 pengőre csökkent) szükségszerűen a készpénzbevételek csökkenését jelentette . A csökkenő készpénzbevételek miatt csökkentek a gazdasági készpéna-
kiadások is. Viszont a készpénzkiadás és készpénzbevétel között majdnem erős, pozitív összefüggés mutatkozott (-x-0,6 1931-39 között). Tehát itt egy önmagát erő sítő negatív ellentmondást tárnak fel a korrelációs számítások. Ennek az ellentmondásnak lényeges szerepe volt a tiszántúli, s így a debreceni közép-gazdagparaszti birtokok fokozódó külterjesedésében . 14 0
A Tiszántúl egészére jellemző volt a 100 kataszteri hold alatti birtokkategóriánál, hogy a búza, kwkorica termesztés és a sertés és baromfitartás szerepe növekedett jelentős a 30-as években. Ezen ágazatok szerepének növekedését nem lehet csupán az árak alakulásával megmagyarázni . Hiszen a bruttó termelési érték és az üzemköltség között esa~k egészen gyenge pozitív korreláció volt (-~-0,19), gazdasági szükségszer űség volt tehát olyan ágazatok szerepének növekedése, amelyek viszonylagosad a legkisebb üzemköltség ráfordítást igényelték. Hogy a fentebb emutett ágazatok valóban ilyenek voltak, azt bizonyítja .az is, hogy bár e négy ágazat a bruttó termelési érték 70-80%-át adta, mégis 1931-38 között csak gyenge pozitív összefüggés mutatkozik (-~-0,34) e négy ágazatnál a bruttó termelési érték és az üzemköltség alakulása között. Azt, hogy ezen ágazatokra még az 50-100 kat. holdas birtokuknál sem jellemz ő az intenzív gazdálkodás, szemlélteti az, hogy 1932-36 között az ipari eredetű anyagfelhasználás és a gabona, kapásnövények, valamint a sertés baromfitartásból származó bruttó termelési érték között csak közepes (-~-§,49) összefüggés mutatkozik. A debreceni közép- és gazdagparaszti gazdaságok üzemstruktúrájának ellentmondását jól tükrözik a következő számítások : az 1 katasztrális holdra jutó ipari eredetű anyagfelhasználás és a bruttó termelési érték között negatív összefüggés volt (-0,33), viszont az ipari eredetű anyagfelhasználás és a készpénzbevételek között közepes pozitív összefüggés mutatkozott (-f-0,48) . Tehát az ipari eredetű anyagfelhasználás csökkenése szükségszerűen a készpénzbevételek csökkenését jelentette. A csökkenő készpénzbevételek miatt természetesen csökkentek a készpénzkiadásuk is. Viszont a készpénzkiadás és készpénzbevétel között majdnem erős, pozitív összefüggés mutatkozott 1931-39 között (-~-0,6) . Azaz itt egy önmagát erősítő ellentmondást tárna~k fel a korrelációs számítások. Egy korabeli megfigyelő a következ őképpen írta le ennek a hatását a gazdaságokra : a termelési mód vált intenzívebbé, ellenben a
haszon elérésére a munkabérek csökkentésével törekedtek ."ss A basaparasztok" egyre inkább elhagyják a századfordulóra oly jellemz ő patri-
archális kötelékeket, minden évben új, olcsóbb munkerőt választanak . A közép- és gazdagparasztok gazdálkodásában fentebb vázolt változások kihatottak az életmódra is. A polgárosodás olyan irányt vett, hogy
menekültek a tanyáról, a városszéli háztól gazdálkodtak. Igazi deklasszált réteg ez . . . ahol a vagyon megmaradt, ott a házasság tartotta össze, vagy pedig az erősen érezhető születési korlátozás. A nagygazdák lányai ritka esetben mentek hasonló nagygazda fiúkhoz férjhez, ideáljuk postás, vasutas, hivatalnok, vagy legfelsőbb rétegekben a katonatiszt lett".~
A 100 katasztrális hold feletti nagyparaszti-cívis birtokokra egyre jellemzőbbé vált, hogy városi tulajdonosaik nem gazdálkodtak saját maguk, inkább bérbe,adták a földet, feles vagy harmadas természetbeni bérlet formájában. A harmi-ncas években a haszonbérletek több mint 50%-a hishaszonbérlet volt. A 100-500 katasztrális Holdas birtokok haszonbérbe adott területének 59%-a 100 katasztrális holdnál kisebb bérletekre esik." 15 Uo. 247. o. 16 Balogh István : Cívisek társadalma. Debrecen, 1948. 89. o. 17 Kerék Mihály : A haszonbérletek Magyarországon; tekintettel a kishaszonbérletekre . M. Stat. Szemle . 1938. 5-8 . sz.
A 100 katasztrális hold alatti birtokok 45,8~/o-át adták ki tulajdonosai haszonbérletbe . !$ Debrecen esetében hasonló jelenséggel találkozhatunk, mint amit Gramsci figyelt meg délolasz városfejlődéssel kapcsoladban az 1920-as években . A közepes és kis földbirtok nem a termelő parasztság kezében vannak, hanem a városkörnyék és az előváros polgárainak tulajdonában, s hogy ezt a földet primitív felesbérbe (tehát természetben és szolgálatokkal fizetett bérletbe) vagy örökhaszonbérbe adják; így a 'nyugdíjas' és 'járadékos' kis- és középpolgárságnak egy (a bruttó jövedelemhez viszonyítva) hatalmas tömege létezik, amely . . . megalkotta az ún. 'takaréktermelő' szörnyűséges alakját, vagyis a lakosságnak azt a passzív rétegét, amely a parasztság meghatározott hányadának közvetlen munkájából nemcsak létfenntartását biztosítja, hanem megtakarítani is képes; a tőkefelhalmozás egyik legszörnyűbb és legegészségtelenebb módja ez, . . , minthogy a csekély megtakarított tőkének a másik oldalon roppant költség felel meg. . ." .'9 III A középparasztság - egy család életpályája tükrében
A kisbirtokos parasztságot a polgárosodás alig érintette, a létfenntartás szigorú feltételei a paraszti munkához és életmódhoz kapcsolták őket. Az 5-20 katasztrális hold föld kevés volt a megélhetéshez, s vi gyázni kellett, nehogy még tovább aprózódjon. Az 1940-42 . évekre vonatkozó hagyatéki leltárak szerint a 20 katasztrális holdat megközelítő gazdaságok értéke elérte a 60-80 ezer pengőt is. Az 5-6 katasztrális holdas gazdaságok értéke viszont csak 10-12 ezer pengő körül volt. Az értékkülönbség az eltérő földméretből és állatlétszámból adódott, viszont a gazdasági felszerelés értéke alig különbözött az 5-6 holdas és a 20 hold körüli gazdaságok között~° A 20-50 katasztrális holdas középparaszti réteg sajátos átmenetet képezett a földet túró kisparasztság és a gazdagparasztság között. A polgárosodás szele már megérintette e réteget. Egy részük a városban települ le, de nem tud stabil kispolgári életnívót teremteni. Példaként V. J. 36 katasztrális földön gazdálkodó 1941 . évi hagyatéki leltárát idézhetjük . Az ő esetében a tiszta hagyaték értéke 108 ezer pengő volt, melynek döntő részét a föld tette ki. A bútorok értéke 150 pengő, az ágynemű és ruhanemű értéke pedig csak 144 pengő volt. Ahogyan a hagyatéki leltár megfogalmazta : Csekély bútor, csekély alsó és fels ő testi ruha és ágynemű"?1 Az 1940-42 közötti elhunytak végrendeleteit feldolgozva az tűnik ki, hogy e réteg fiai jórészt megmaradnak cívisgazdának . Szembetu"nő az is, hogy e rétegnél a bútorok és háztartási felszerelések, valamint a ruházat értéke alig több, mint a kisparaszti rétegnél. Tehát a ruházkodásban takarékoskodtak, de még a lakásberendezésben is, hogy fő céljukat, a családi földbirtok gyarapítását elérhessék . E réteget Balogh 18 Konkoly-Tege Gyula : A földhaszonbérletek elterjedése Magyarországon . M. Stat. Szemle. 1940. 4, sz. 19 Antonio Gramsci : Filozófiai írások. Bp. 1973. 351 . o. 2 0 O. L. Z. 19. 17. doboz . 6. tétel . 21 HBML. IV. B. 1412. Az 1940-42 között elhunytak hagyatékai.
1-42
István így jellemezte : . . . erősen pusztulóban van, részben azért, mert
lassan szaporodik, az egyke-kettő ke miatt, részben mert vagyoni állománya romlik';2z
A különböző források arra utalnak, hogy a 30-as évek második felétől a középparasztságnak egy egészen szűk felső csoportja nemcsak vagyonfelh.almozódásra volt képes - közeledve a gazdagparasztsághoz hanem életformájában is egyre inkább vállalkozóvá" vált. Molnár Andrásnak egy egész élet munkájára" volt szükség ahhoz, hogy a megállapodott gazdák" közé emelkedjen. A 20-as évek közepén még 17 hold saját és 16 hold bérelt földön gazdálkodik. A gazdasági vál ság a Molnár család gazdaságát is megrendítette . 1935. augusztusában Molnár András a büszke polgár" alázatos hangú levelekben kéri a hatóságokat és bankokat : az 1935. évi adómat függessze fel, az ellenem fo-
lyamatban lévő eljárásokat szűntessék be . Indokaim úgy nekem, mint másoknak, a málság . Az idő súlyos elemi károkat okozott, a kenyérnek valóm és a vető magom sem teljesen elegendő, a kapás növény pedig teljesen elment . Azonkívül van 600 pengőnyi banktartozás".
Az adósságokra sikerült halasztást kapnia és a családi gazdaságnak önpusztító munkával és takarékos beosztással" sikerült egyenesbe hoznia a dolgokat". A gazda tintaceruzával vezebett piraskockás füzete be tekintést nyújt a gazdálkodás és a családi háztartás, másszóval az életfenntartás és vagyongyarapítás titkaiba. A bevételes könyv szerint a Molnár család 1938-bon 6947 pengő jövedelemre tett szert. A vagyongyarapítás titka" az, hogy a család kenyérszükségletén túl, főleg takarmánynövényeket termesztett, ezt azonban jórészt a saját jószágállománynyal etette fel. A gazda gondosan figyelte a piaci árakat és elsősorban a baromfifélékből igyekezett pénzt csinálni . Késő ősztől kora tavaszig a fej őstehenet nem a Debrecentől távolabb fekvő tanyán tartotta, hanem a városban, a Vígkedv ű Mihály utcai házuknál. Innen hordta a feleség reggelente a friss tejet az úri családflkhoz". A baromfitartást is a módosabb családok igényei szerint alakították . 1938 decemberében pl. 44 kövér pulykát és 17 kövér libát adtak el. A családi gazdálkodás ritmusát és jellegét a piac hullámzásai mellett az évszakok változása is snegha~tározta. A gazdálkodást nyomon követő feljegyzésekben mindig szerepelt : mikor mentek ki a birkák, a szarvasmarhák és a lovak a Hortobágyra. Ugyanakkor a háztartásra vonatkozó adatok is világosan jelzik, hogy az 1930-as évek végére a család életmódja már elszakadt a hagyományos életforma normáitól és szokásaitól, a ne költsünk semmire ha nem muszáj" elvt ől. A család ugyan továbbra is a feleség által saját lisztből sütött kenyeret ette, azonban a boltban a szappan és a keményítő mellett rendszeresen mosóport, sőt fogkrémet is vásárolt. A konyhát sem az egyhangú zsíros ételek jellemzik már. A gazdaasszony egyre gyakrabban főzőolajjal főz. Sőt, a feleség néha már a dauerra" sem sajnálja a pénzt. Az 1938. évi családi feljegyzések szerint a tiszta pénzmegtakarítás 2000 pengőnyi. (Azonb a ebben az évben a család 1000 pengőt nyert sorsjegygyel!) A következ ő években is folytatódott a vagyonfelhalmozódós, s 22 Balogh István : Cívisek társadalma. Debrecen, 1948. 81. o. 23 A család tulajdonában lévő rnagánievéltár" adatai alapján. 14$°
ennek az eredménye, hogy 1942-ben már 42 kh saját földje van Molnár Andrásnak. Vagyis módosgazda" lett szép tanyabirtokkal, két szép pár lóval és illő fogattál, a városban pedig takaros házzal . Az 50. évét betöltő Molnár András - annak ellenére, hogy egyik fiát hentesnek tanította ki", a másik pedig készen állt a gazdálkodás továbbvitelére - mégsem elégedett ember . Boldogság csakha meghalok
- írta - az égben lesz meg. Az-az egy volt, tűrni-szenvedni tudtam egész életemet';za
THOUGHTS ABOUT AN ES5AY ENTITLED SOCIAL DISTRIBUTION OF THE AGRICULTURAL POPULATION IN DEBRECEN (1920-1941) Lajos T4máT: In our dissertation we try to connect the ,macro-" and microlevels" separated sharply until now in the historical and sociological researches. We can analyse the inner distribution of the agricultural population of Debrecen on the basis of overall statistical data. Thus for example the structure of lands can be explored . Nevertheless this only sings but doesn't show the inner distribution of the society. However the inquiries performed on micro levels, namely on the levels of familiés can explore the experienced" social situation. The dissertation falls into three parts. The first part investigates the distribution of the agricultural population according to the .structure of lands on tie basis of land registration carried out in 1935. The second and third part inves tigates the living conditions of the so called >,cívis" farmers and the midle peasantry respectively through the examples of some families and relying on the strenght of private archives" and document collection of peasants . We connect the individual data with correlation examinations of data collected by Numberholding Statistical Institute Centre of Debrecen and regarding farms of Debrecen.
