A DEBRECENI ÉRTELMISÉG A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Tímár Lajos

A DEBRECENI ÉRTELMISÉG A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Tímár Lajos

A város értelmiségének vizsgálatában értékes módszertani kiindulópont Gramsci megállapítása .A városi értelmiség együtt nő fel az iparral . . . a vidéki típusú értelmiség jórészt hagyományos, azaz a falusi társadalom és a városi főleg kisvárosi polgárság tömegeihez köt ő dik."1 1920-ban a város értelmiségének mindössze 6,8°,/°-a dolgozott az iparban, az ipari keresők 2,5%-a számított értelmiséginek. Ezzel szemben Budapesten az értelmiségnek 15%-a dolgozot az iparban és az ipari keresők 8,7%-a volt értelmiségi. De nemcsak Budapesttel, hanem más vidéki nagyvárosokkal való összehasonlítás is Debrecen iparának alacsony értelmiségi ellátottságát mutatja. Szegeden, ahol a városfunkciók között a közigazgatási és iskolavárosi funkció Debrecenhez hasonlóan fontos volt, a város kereső népességének 23,7%-a dolgozott az iparban . Mégis Szegeden az értelmiség 7,8%-a az iparban dolgozott és az ipari keresők 2,8°/°-a volt értelmiségi. Miskolcon, ahol 1920-ban a keresők 35,6%-át foglalkoztatta az ipar, viszont itt dolgozott az értelmiség 9,3%-a és az ipari keresők 3%-a értelmiségi volt. Az újtípusú városi értelmiség alacsony arányának okait kutatva utalnunk kell arra, hogy ezen réteg kifejlődése szoros kapcsolatban állt az új középosztály jelentős számbeli bővülésével . A két réteg jelentős mértékben átfedi egymást, az új középosztály azonban egy tágabb fogalom, magában foglalja az értelmiségen kívül a szolgáltatások területén dolgozó nem-értelmiségieket is. Az új középosztály, ill. a városi típusú értelmiség a szabadversenyes kapitalizmusból az állam által irányított monopolkapitalizmus rendszerébe való átalakulás terméke . Ez az új értelmiség a gazdasági szférában a munkamegosztás újrarétegződés, s ezzel összefüggésben a vállalatokon belül a komplex adminisztratív hierarchiák kifejlődésével és a szolgáltatások kibővülésével áll kapcsolatban, valamint ezen gazdasági jelenségekkel szoros összefüggésben a felépítmény szerepének erősödésével . Nyugat-Európában a gazdasági szféra és a felépítmény átalakúlása szervesen összekapcsolódva zajlott le. A magyar gazdaság és társadalomfejlődés alapvető sajátossága volt a korszakban, hogy a gazdasági terület fent említett átalakulása csak a centrumszerepet betöltő Budapesten történt meg, itt is persze csak nagy vonásokban, a település 1 Gramsci, A.: Filozófiai írások. Budapest, 1973. 282. old.

65

hierarchia különböz ő szintjein lefelé haladva - a fél-periféria jelleg erősödésével - egyre kevésbé. Ugyanakkor a felépítmény átalakulása a gazdasági mezőnél nagyobb mértékben és szélességben történt meg a fővároson kívüli területeken is. Az állam a félperiféria jelleg ű területek gazdasági és társadalmi folyamatait is egyre er őteljesebben befolyásolta . A fentebbi sajátosságok következtében az értelmiségen belül a termelés technikai eszközeinek átalakítását és fejlesztését végz ő réteg döntően Budapestre összpontosult. A korszakban Budapest többfunkciójú központ jellege és lakosságának nagysága miatt az ország iparterületén dolgozó értelmiségének 1920-ban 59,7%-a, 1940-ben pedig már 72,6~~°-a dolgozott a fővárosban . A munkafolyamatok felügyeletét és ellenőrzését végző értelmiség az ipar arányától függően szóródott szét a településhálózat különböz ő szintjein. E réteg döntő része természetesen szintén Budapesten összpontosult.z Mivel a gazdasági szféra monopoltőkés átalakulása Budapesten történt meg a legkiterjedtebben, a finánctőke fels ő rétege innen ellenőrizte a gazdaság ütőereit. fgy az érték nyilvántartását és realizálását végz ő szakértelmiség is jórészt ide tömörült . (A bank, a pénzügy és biztosítás, a könyvelés, a kereskedelem és hirdetési szakma csúcsszakértői). 1920-40 között a hitel területén dolgozó értelmiségnek mintegy 60%-a Budapesten dolgozott. Hasonló volt Budapest aránya a kereskedelem területén dolgozó értelmiségieknél is.3 Az új típusú értelmiség negyedik rétege a t őkés társadalmi viszonyok újratermeléséhez, a felépítményhez és ezen belül az államhoz kapcsolódó csoportjai az egyes települések államigazgatási és Közigazgatási súlyának megfelel ően szóródtak térbelileg az országon belül. Természetesen Budapestnek,~ mint fővárosnak, mint az államigazgatás központjának e téren is alapvető szerepe volt . (Az értelmiség ezen rétege nagyjából azonosítható a Gramsci-féle organikus értelmiséggel) . Az értelmiség bels ő tagozódása Debrecen esetében az értelmiség fentebb említet 4 csoportja közül ez utóbbi képviselt jelentősebb arányt. Az értelmiségnek ezen ún. organikus" rétege és a hagyományos értelmiség között széles átmenet van, tehát nem húzható merev határvonal. Ebből adódóan csak hozzávet őleges statisztikai elkülönítés lehetséges . A fentebb vázolt értelmiségi csoportok közül a felépítményhez és állomhoz kapcsolódó réteg szerepét jól jelzi, hogy a debreceni értelmiségnek 1920-ban mintegy 27%-a a közigazgatás, az igazságszolgáltatás területén, ill. egyházi vonalon dolgozott. Ha ehhez hozzákapcsoljuk a véderő területén dolgozó értelmiségi réteget, akkor a tőkés termelési viszonyok fenntartásához és újratermeléséhez kapcsolódó értelmiségi réteg aránya megközelíti a 35%-ot, míg az ipar területén dolgozó értelmiség aránya csak 6,8% volt a Az ipar alacsony értelmiségi ellátottsága még világosabb, ha a kérdést részleteiben vizsgáljuk . Az iparban dolgozó 347 értelmiségi közül a malom- és sütőipar 51 főt, a dohánygyártás 2t3, a sörte bőr és tollfeldolgozás 26 értelmiségit alkalmazott. A legtöbbet az iparágak közül. Viszonylag sok értelmiségit foglalkoztatott a nyomdaipar (17) a gépgyártás (16) és az 2 Az 1920, évi népszámlálás adataiból számftva. MSK új sorozat. 71 . 72 . 76. köt. 3 Kovkcs Imre: Az értelmiség szerkezete Magyarországon a két világháború között. Egyetemi doktori értekezés . 1980. KLTE 102 . uld . 4 Uo . 110. old.

66

építőipar (13).5 Az iparban dolgozó értelmiség túlnyomó része a munkafolyamatok felügyeletét és ellenőrzését végezte. Ugyanakkor a termelés technikai eszközeinek átalakítását és fejlesztését végző réteg szinte teljesen hiányzott . Ezt a legvilágosabban az iparban dolgozó mérnökök alacsony száma jelzi. 1928-ban az értelmiségen belül 7,2~~° a műegyetemet végzettek aránya. Viszont a mérnökök többsége a közigazgatásban dolgozott, nem az iparban . Az ipari munkaerő-állomány kedvezőtlen szakmastruktúráját jelzi, hogy az ipari keresők 92,5%-a nem rendelkezett 4 középiskolai végzettséggel sem. Az ipari szakiskolát végzettek aránya pedig csak 1,7% volt. Az új termékek és termelési eljárások kifejlesztése egyedül a Rex Gyógyszergyárban folyt olyan szinten, amely már a tudományos kutatás segítségét is igénybe vette. Az érték realizálását és nyilvántartását végz ő réteg viszonylag jelentős csoportja volt a város értelmiségének . 1920-ban a kereskedelem és hitel területén dolgozott az értelmiségiek 16,5%-a s E két ágazatban a keresők 23,3%-a értelmiségi volt és az összes keresőknek 7%-a dolgozott itt. Ezzel szemben Budapesten az értelmiség 29%-a dolgozott a kereskedelem és hitel területén és e területen a kereső k majdnem 40%-a értelmiségi volt. E két ágazat Budapesten egyébként az összes keresők 17%-át foglalkoztatta.' Az ipar területén tevékenykedő értelmiséggel kapcsolatban már utaltunk arra, hogy a mérnöki végzettségűek aránya milyen alacsony volt. Az érték realizálását és nyilvántartását végzőkkel kapcsolatban pedig feltűnő az, hogy milyen kevés közöttük az e területekhez kapcsolódó végzettséggel rendelkezők aránya. Az 1928-as szellemi munkásokra vonatkozó felvétel szerint (amely nemcsak a főiskolát végzetteket, és érettségizetteket, hanem a középiskola, 4, 6 osztályát elvégzetteket is figyelembe vette) a közgazdasági egyetemet végzettek aránya 0,7%, a kereskedelmi szakiskolát végzettek aránya csak 5,6% volta Tehát a kereskedelem és hitel területén dolgozó értelmiségnek mintegy fele nem a kereskedelemhez és hitelélethez közvetlenül kapcsolódó végzettséggel rendelkezett . 1920-ban a 843 értelmiségiből 401 a debreceni hitelintézetekben dolgozott . A többiek 47 kereskedelmi és vendéglátóipari egységben dolgoztak . A legnagyobb számban a rövidáru kereskedelem (44), a fűszerkereskedelem (68) a terménykereskedelem (28) és a vegyeskereskedések (48) foglalkoztattak értelmiségieket s Az ipar, a kereskedelem és hitelélet szakember-ellátottságának problémái nemcsak debreceni jelenségként értékelhető, hanem a magyar gazdaság térbeli relációban - Budapest, mint centrum és a vidék mint félperifária különböz ő ofkozatai szerint szervez ődő gazdasági egység - egyik alapvet ő problémáját jelzi. Mindez a gazdasági növekedés lehetőségeit is korlátozta és térbelileg differenciálttá tette. Ahogyan az anyagi gazdaság csak akkor tud tőkeként funkcionálni, ha megfelel ő apparátushoz kapcsolódik, úgy a kulturális kompetencia különböző formái is csak akkor alakulhatnak át kulturális tőkévé, ha beékelődnek a gazdasági termelés 5 6 7 8 9

Uo. 111. old. Az 1920. évi népszámlálás adataiból számítva. MSK új sorozat. 71. 72. 76. köt . Uo. HBmL . XIV. ~~b. 2. d. Az 1920. évi népszámlálás adataiból számítva .

67

rendszerébe, a termel ő ket termel ő rendszerrel összefüggő objektív viszonyokba."1° A hagyományos csoportosítás szerint vizsgálva az értelmiséget, a közszolgálati és szabadfoglalkozású értelmiség 1920-ban az összes értelmiséginek több mint felét tette ki. 1910-ben arányuk az összes keresőkből 7,1% volt, 1920-ra 9,2%-ra nőtt.ll A közszolgálati és szabadfoglalkozású értelmiség szerkezete Debrecenben 1920-ban Közigazgatás Igazságszolgáltatás Egyház Tanügy Egészségügy Egyéb Összesen :

31,7°% 15,8% 4,1 % 27,4% 10,2% 10, 8% 100,0%

A belső tagolódásban a legszembetűnőbb, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás területén dolgozók aránya (47,5) meghaladja a tanügy és egészségügy területén dolgozókét . (37,6%) A 830 közigazgatási tisztviselő közül a legnépesebb csoportot az állami tisztvisel ők alkották. 1920-ban 325 fő dolgozott e területeken. E rétegen belül volt a legmagasabb a nemDebrecenben születettek aránya és a város erősen kálvinista jellege ellenére itt a reformátusok és katolikusok aránya közel 50-50oio volt . A vármegyei tisztviselők között a reformátusok domináltak . Viszont a vezető vármegyei tisztviselők általában kívülr ől" jöttek és többnyire katolikusok voltak . A városi tisztviselők dönt ő része debreceni születés ű volt és református . E réteg váltakozó siker ű harcot folytatott a felsőbb államhatalmak és egyúttal jobboldali felfogást is képvisel ő vármegye és állami tisztviselői karral szemben. Szomjas főispán 1920-ban, beiktatása alkalmából hangsúlyozta, A destruktív irányzat a városokból indult ki, az internacionálénak a városok voltak a melegágyai."12 Jellemző módon ezzel szemben Márk polgármester a főispán beiktatásakor mondott beszédében azt hangsúlyozta, hogy félre kell most tenni a társadalmi, faji, felekezeti jellegű megkülönböztetéseket ." Az állam szerepének kibővülése megmutatkozott abban is, hogy a helyi vezető rétegen belüli harcokat a fels ő államhatalmi szervek szabályozták, nem egy esetben felülr ől döntötték el az eredményét. (Pl. Vásáry polgármester megbuktatása .) A 20-as évek végén éppen Debrecennel l~apcsolatban jegyezte meg Haller István miniszter : a kormány tisztítómunkája ,közben be fog nézni a püspöki hivatal kapuján és a városháza dzsungeljét is át fogja vizsgálni.' m Már az 1920-as évek elejétől a miniszterelnökség sajtóosztálya állandó 10 Bourdieu, P. : Outline of a Theory of Practice. Cambridge Stuties in Social Anthropology, Cambridge, 1977. 186. old. 11 Kovács Imre idézett dolgoData . 112. old., i1L HBxnL . XIV . 4,áb. 2, d. 12 Veres Géz¢ : Politikai küzdelmek Debrecenben . 1920-29 . között . 93. old. (kézirat) . 13 Uo, 78. old. 14 Uo. 79. old.

68

pénzügyi támogatásban részesített néhány debreceni lapot, a keresztény nemzeti szellem erősítése érdekében ."~ 1940-ben a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője a főispánhoz írt bizalmas levelében közli; felhatalmazlak arra, hogy a szóbanforgó részvénytársaság (a Debreceni ÍJjságról van szó) részvénytöbbségét legjobb belátásmód szerint megszerezd, azzal a megszorítással, hogy a részvénytöbbség a mindenkori kormányzat részére biztosíttassák." A levél utal továbbá arra, hogy a kormány már a 20-as évektől támogatta a jobboldali Hajdúföld c. újságot a célból, hogy  ezen anyagi támogatással kormányt nem támogató sajtót letörje."15 A városi tisztviselő réteg haladó szárnya a 20-as évek végén Vásáry polgármester vezetésével a korszerű városigazgatás módszereit kívánta bevezetni (Vásáry a Városok Világszövetsége meghívására az Egyesült .41lamokban és Nyugat-Európában tanulmányozta az ottani városigazgatási módszereket). Vásáry bukása után az országos színtő politikai jobbratolódással összekapcsolva a liberális, modernizálásra törekvő várospolitika képviselői háttérbe szorultak. 1939-ben a főispán ,a, régi Baltazár-féle szabadk őműves irányzatból ittmaradt töredék"-ről tesz említést egy levélben. Az államhatalmi szervek egyre merevebben behatárolták a városigazgatás kereit . Jellemző, hogy a polgármesternek még kimondott gazdasági természetű kérdésekben is a belügyminiszterhez kellett fordulnia . Az 1920-41 közötti időszakban a leggyorsabban a közszolgálati és szabadfoglalkozású értelmiségiek száma n őtt. Az 1920. évit 100%-nak véve 1930-ra 119,8, 1941-re pedig már 168,6%-ra nőtt arányuk . Mivel azonban a keresők száma az értelmiségi területeken ennél jóval gyorsabban nőtt, 1941-re közel 3-szorosára, így a közszolgálati és szabadfoglalkozású területeken az értelmiség aránya csökkent az 1920. évi 68,9%-ról 1940-re 49,2%-ra. Az ipar területén dolgozó értelmiség száma 1920-hoz viszonyítva 1930-ra 171,5%-ra nőtt, majd 1941-re 142,6%-ra csökkent. Tehát a gazdasági válság hatását e területen még 1941-re sem heverte ki az ipar.l' 1928-ban 109, 1940-ben már csak 44 mérnök dolgozott a városban . 1940ben a mérnökök fórésze a közgiazgatásban dolgozott, s csupán 18 fő dolgozott az iparban.l8 A debreceni értelmiség legjellegzetesebb rétegének a jogászságot, ezen belül az ügyvédeket és ügyészeket tekinthetjük . A korszakban az értelmiségnek mintegy 40%-át tették ki. Egy szűk rétegük jelegzetes elemét alkotta a város uralkodó elitjének. A közigazgatási tisztvisel ő rétegen belül a jogászság jelentős szerepet játszott az uralkodó rétegek számára kívánatos szemléletmódok és értékelvek terjesztésében . A Debreceni Képeskalendárium - mely a város vezető rétegének volt a lapja - a következő értékelveket hangsúlyozta : nobilis egyéniség, izzó fajszeretet, keresztény nemzeti érzés és keményveretű kötelességérzet ."'s A város 1921-ben beiktatott főispánja (szintén jogi végzettségű) szerint a kívánatos értékeinek a következők : a demagógia elnémítása, a politikai és nyilvános élet hangjának és modorának tárgyilagos finomsága, a tekintélyek tisztelete 15 10 17 18 19

HBmL . IV . B. 901/x. - 1926 HBmL . IV . B. 901ti'a . - 1940 Debreceni címtár. 1940., ill. Kovács L: i . m. 114, old. Debreceni címtár. 1928 ., ill. Debreceni címtár 1940. adatai .alapján. DKK 1921 . 6. old.

69

oly elsőrendű követelmények, amelyek nélkül eredményes nemzeti munka el sem képzelhető."~° Az államhatalomhoz kapcsolódó jogászság magatartásformáit az úriság igénye és a fennálló jogrend védelme határozta meg. Mindezek létrehozták a jogászságnak mint végrehajtó hivatalnoknak, mint a hatalom szolgájának típusát."21 Ahogyan Kölcsey polgármester Móricz Zsigmonddal vitatkozva megfogalmazta : a közigazgatáshoz úri emberek kellenek ." z' Az ügyvédréteg részt vesz a szinte teljesen budapesti nagybankok tulajdonában levő debreceni vállalatok és bankok igazgatóságaiban is. Sőt e réteg számára ez jelenti a gazdasági életteret. Mint a nagytő ke kiszolgálója maximum 5-10 000 pengőt birtokoltak a részvénytőkéből, de jövedelmük fő forrása a felhalmazott igazgatósági tagságokból származott . A szabadfoglalkozású területen dolgozó jogászság többsége zsidó származású volt, szemben a közszolgálati jogászság magvának református vallásával és cívis származásával. A jogászság társadalmi presztízsét jelzi, hogy a város társasági életének nagy eseménye volt a jogászbál, a helyi lapok mindig a címoldalon tudósítottak erről az eseményről. Illusztrációként a Debreceni Független Újság 1929 . január 20-i tudósításából idézünk : József fő herceg és családja a főispán teadélutánján, este a jogászbálon vettek részt. Itt nagy ceremónia közben vonult be a főhercegi pár, pálcás urak és fáklyások felvonulása közben ." Az orvosok, az értelmiségnek mintegy 15%-át tették ki. A belső tagolódása ennek a rétegnek is erőteljes volt. A fels ő csoportot az egyetemeken, klinikákon tevékenykedő vezető állású orvosok és városi tisztiorvosok képezték . Az orvosoknak mintegy 40%-a izraelita volt . Az orvostársadalom is a szellemi középosztályhoz" tartozott. Az orvosok társadalmi presztízsének apró, de jellemző mozzanata, hogy a városi vezető elitet tömörítő teniszegyletben jelentős számban képviselte magát. A Debreceni Kaszinóban Dr. Kulin László egyetemi magántanár volt pénztárnok. 1940-ben á Kékek Klubjának Dr. Ruffy Vargha Kálmán volt az elnöke . Jövedelem és vagyoni különbségek az értelmiségen belül Az értelmiség magatartását jelent ősen befolyásolta a korszakban minden jelevő munkanélküliség . Az 1928-as felmérés szerint a szellemi munkások közül 3357 fő élt kizárólag szellemi munkából, 304 fő túlnyomórészt, 247 fő pedig kisebb részben. A felmérés szerint ez évben a hivatalosan munkanélküli szellemi munkások száma 68 fő volt. A munkanélküliek száma a válság időszaka alatt jelentősen nőtt. Az értelmiségi munkanélküliség az 1930-as évek végén kibontakozó konjunktúra hatására sem szűnt meg. 1940-ben a város polgármestere külön kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, hogy az ún. t~DOB kisegítő munkaerők alkalmazását a következő évre is engedélyezze, hogy  az igen nagy számban állás és al20 Uo. 21 Szabó András : A jogászság megváltozott társadalmi szerepe . Szociológia . 1975.

502-503 . old. 22 Sőregi János emlékiratának 1942. március 10-i bejegyzése. (Kézirat) . KLTE Ms 11. 23 MSK új sorozat 79. köt . Bp. 1930. 83. old.

70

kalmazás nélkül levő középiskolai és főiskolai végzettség ű egyének keresethez jussanak." Az értelmiségi keresetek szóródása jól tükrözi az értelmiség belső rétegezettségét. Az 1928. felmérés szerint a város szellemi munkásainak 32%-a (2146 fő) 6 középiskolát végzett, tehát a tulajdonképpen nem szellemi munkát végző csoportba sorolható be. E réteg jórészének keresete a város szakmunkás-rétegének keresetét nemigen haladta túl. A tényleges értelmiségen belül a legalacsonyabb képesítésű csoportok az óvónők és az elemi iskolai tanítók keresete, mintegy 1,8-2-szere volt a szakmunkásokénak és majdnem 3-szorosan meghaladta a gyáripari munkások átlagkeresetét. Az egyetemi végzettségű, közalkalmazottak igen differenciált fizetési skálán helyezkedtek el. Az 1924/7000 M. E. sz. rendelet szerint a V-XI. fizetési osztályban 3, a IV-V. osztályban 2, a többiben 1 fokozat volt. A magasabb fokozatba lépés egységesen az alacsonyabb fokozatban eltöltött 3 év után történt meg. A magasabb fizetési osztályba, státuszba kinevezés útján emelkedett a tisztviselő, de - a meghatározott létszámkeretek miatt - csak akkor, ha a magasabb fizetési osztályban nyugdíjazás, feljebblépés, vagy más ok miatt felszabadult egy hely, Ilyenkor az előre lépő személyét a rangsorozati pozíció határozta meg. Az előrelépés rendjét bonyolította, s az előrehaladást megnehezítette, hogy a meghatározott normál létszámon belüli tisztviselőket nem bocsátották el, hanem korábbi fizetési osztályukban való meghagyás mellett az ekkor létesített kisebb illetménnyel járó B" fizetési csoportba sorolták át őket. Ha a státusz valamely fizetési osztályának A" csoportjában megüresedett egy állás, akkor arra - ha volt ilyen - ugyanazon osztály B" csoportjából kellett valakit kinevezni, egészen addig,' amíg a B" csoportban levők el nem fogytak, s a normál létszámot el nem értéka Mindez úgy tűnik, mintha tudatósan azt a célt szolgálta volna, hogy az értelmiséget a rendszer iránti fokozat lojalitásra késztesse . 1929-ben az összes felsőfokú végzettségű közalkalmazott átlagkeresete 400 pengő körül mozgott. A bírók és ügyészek átlagkeresete az egyetemi tanárokéval együtt az összes állami alkalmazotta csoport közül a legmagasabb volt. Nagy többségük havi 500-800 pengőt keresett, de egy kisebb részük havi jövedelme 800-1200 pengőt is elérte. A középiskolai tanárok keresete a nem vezető beosztású bírák és ügyészek fizetési szintje körül mozgott, hasonlóan a mérnökökéhez és az orvosokéhoz . A polgári iskolai tanárok fizetése 250-450 pengő között mozgott, azaz az átlag munkásfizetés 2,6-4,8-szeresét tette ki. A magánalkalmazottak között a vezető állású banktisztviselők fizetése volt a legmagasabb . A Városi Takarék- és Hitelintézet igazgatójának ifj . Dr. Magoss Györgynek a havi fizetése 1932-ben 1240 pengő volt. Ebbő l 1000 peng ő volt a törzsfizetés, 200 pengő a lakáspénz és 40 pengő a családi pótlék. A magánalkalmazottak fizetése széles sávban váltakozott az 120Ó-1300 pengőtől a kezdő írnokok 200 pengő alatti fizetéséig. Az értelmiségen belül jelentős különbségek voltak az életvitel anyagi feltételeiben . 1931-ben az értelmiségi családok 16,5%-a lakott 1 szobás la24 HBmL, IV. B. 901/a. - 70/1940 eln. 25 Részletesebben lásd : Kovács Gábor: Az értelmiségi keresetek változás . (19201975) In : i;rtelmiségiek, diplomások, szellemi munkások (Szerk. : Huszár Tibor) $p. 1978 .

7T

kásban, 55,5%-a 2 szobásban és 28%-a 3, vagy töbszobás lakást birtokolt. A lakások 16,6%-ónak nedves volt a padlózata. A lakáskörülmények átlagban természetesen jóval kedvezőbbek voltak a munkásokénál. Az alvásra szolgáló helyiségekben az egy személyre jutó légköbméter 15,1 volt, szemben a munkáscsaládok 8,9-es átlagával. Az összes lakások 44%-a volt elltáva angol WC-vel, 61%-a pedig vízvezetékkel. Ezek az adatok nem csupán az értelmiség differenciáltságára utalnak, hanem arra is, hogy az értelmiségnek mintegy egynegyede a mindennapi életvitelt leginkább meghatározó lakáskörülmények tekintetében a munkásosztály fels ő rétegéhez hasonló feltételek között élt. Az értelmiségi családoknak mintegy 20-30%-a élt középpolgári vagy azt megközelítő életszínvonalon . Az I. osztályos értelmiségi származású tanulóknak 1931-ben közel 30%-a 3 szobás vagy nagyobb lakásban lakott, s 37%-uk az orvosi vizsgálat szerint jól táplált volt . 1930-ban a debreceni ipari tisztvisel ők 30,5%-a, a kereskedelem és hitel tisztviselőinek 22,2%-a a közszolgálati tisztviselők 19,8%-a tartott házi cselédet . Az értelmiség ezen fels ő rétegéből került ki az a fels ő 5%, amely az iparvállalatok és bankok igazgatóságaiban ill. felügyelő bizottságaiban szerzett pozíciói révén 25 000 pengőre, néhány esetben 30-45 000 pengőre egészítette ki évi jövedelmét . A debreceni pénzintézetek igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai közül 1928-ban 69% volt az értelmiségiek aránya . Ezen belül egyedül az ügyvédek aránya 23% volta Az 1934-es évre a legtöbb adót fizetőket, a szellemi foglalkozásúakra vonatkozó kétszeres adóbeszámítás figyelembe vételével átcsoportosított virilista jegyzék alapján valóságos képet papunk az értelmiség súlyáról a legtöbb adót fizetőkön belül. Az első 400 virilista között 17,25ojó az értelmiségiek aránya, az első száz között 22% az értelmiségiek aránya, melyeknek közel 50%-a ügyvéd . Az első négyszáz virilis között 5,5°,;'o az ügyvédek, 4,75% a köztisztviselők és 4,5% az orvosok és gyógyszerészek aránya . Tehát a mintegy 600 jogász végzettség űből 22-t találunk a virilisták között a valamivel több mint 200 főnyi orvosból és gyógyszerészb ől 18 főt. A több mint ezer köztisztviselőből viszont csak 19 főt találunk e testületben. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a köztisztviselők egy jelentős része hivatalból bekerült a törvényhatósági bizottságba, így nem volt anynyira érdekelt, hogy felkerüljön a virilista jegyzékre. Az általános kereseti adó alapján néhány ügyvéd, ill. gyógyszerész keresete 20-30 00 pengő körül volt . Többségüknek a jövedelme a 30-as évek közepén 8-15 000 pengő között váltakozott. Ehhez járult esetenként a házingatlanból és földből származó jövedelem, amelyet külön adóztattak . Jellemző, hogy 1940-ben a földbirtokosok és földet bérl ők között 30 °,ó volt az ügyvédek aránya . A virilisták között a tanárok és tanítók aránya csak 1,5% volt, amely e réteg számához viszonyítva alacsonynak mondható. Az értelmiség bels ő tagoltságát a felső szinttől lefelé szemléletesen tükrözi az örökségként az 26 Edward Neuber : Die Un~tersuchung der Schül~er in Debrecen in Jahre 1931-32 . 1931-32 . Bp, 1933. Egyéni adatlapokból, 1-174, old. (saját számítás) . 27 Uo. és Mozolovszky Sándor : Kik tartam k házi cselédet. Magyar Statisztikai Szemle, 1935. II. 28 Debreceni címtár . 1928. évi adataiból számítva.

72

utódokra hátrahagyott vagyonra vonatkozó adatgyűjtés, melyet az 194042 között elhunytak hagyatéki anyagaiból állítottunk össze. A felső réteg esetében a 300-500 000 pengős vagyon és a 300 000 pengő körüli tiszta hagyaték a tipikus . A 2-3 házingatlan mellett kisebb-nagyobb földbirtok is része a vagyonnak . A középpolgári életszínvonalon élő réteg hagyatékának értéke 50200 000 pengő között váltakozott. Az örökségként hátrahagyott vagyon több generáción keresztül halmozódott fel. Éppen ezért a generációk során a mobilitás iránya a családok létszáma, az anyagi szempontból sikeres vagy sikertelen házasságok, röviden a családok történelme jelentősen befolyásolta a felhalmozódott családi vagyon alakulását. Ebből adódóan az azonos foglalkozású értelmiségiek között is jelentősebb vagyoni különbségek álltak fenn. Pl. a történelmi múlttal" rendelkező családbó származó Kazinczy Gábor nyugalmazott kúriai bíró 200 000 pengő értékű ingatlant hagyott örököseire, míg a szintén nyugalmazott kúriai bíró, de nem történelmi nevet viselő Harsányi Gusztáv összesen 85 000 pengő értékű ingatlant hagyott hátra. A kispolgári szinten élő értelmiségiek vagyoni helyzetére vonatkozóan Szabó Endre tanító hagyatéki adataib ől idézünk ; A bútorzat értéke 1000 pengőt tett ki. A leltári felsorolás a ruházat és a személyes használati tárgyakl egjellemző bbjeit is felsorolja ; 4 öltöny ruha, 3 pár cipő, 1 db ezüst óra, 1 téli kabát, 2 átmeneti kabát, 125 pengő értékű könyv és 2 nagyobb és két kisebb méretű festmény . Tisztviselők és szabadfoglalkozású értelmiségiek szerepe a város gazdasági és politikai vezető rétegében

A tisztvisel ő és szabadfoglalkozású értelmiség vezető beosztású és vagyonosabb tagjai egymástól részben elkülönül ő, ugyanakkor részben összekapcsolódó csoportját alkotta a városi elitnek. A város és vármegye vezető tisztvisel ői a politikai elit magvát alkották, ugyanakkor hivatali pozíciók szinte automatikusan gazdasági pozíciók megszerzését is biztosították számukra ~° A város tulajdonában levő többtízezer hektár földterület, a bérházak és üzlethelyiségek bérlőinek kijelölési joga önmagában komoly gazdasági hatalmat teremtett . Jellemző, hogy a városi elit leghevesebb belharcai mindig ezek körül a kérdések körül bontakoztak ki s' Pl. Dr. Vásáry István polgármesten megbuktatásakor az egyik egyébként nem bizonyított vád az volt ellene, hogy testvéreit - akik aza város földjének jelentős részét bérelték - jogtalan előnyökhöz juttatta Sajátos átmeneti réteget képviselt a részvénytársasági vezérigazgató, ill. vezető tisztviselők rétege. Ezek többnyire saját életpályájuk során járták végig az önálló tőkés vállalkozóból a magántisztviselővé válás nem mindig zavartalan folyamatát. A debreceni bankokat a századforduló utáni két évtizedben jórészt beolvasztották a budapesti nagybankok. Az iparválla28 OL. Z 19. 6. doboz 7, tétel és HBmL. IV. B. 1412. 30 Tóth Gábor : Debrecen a közeled ő háború éveiben (1938-1941) D. Sz, 1983. 2. sz. 101- 114. 31 Uo. 32 Lásd Veres Géza i, m .

latoknál egy kicsit később, de annál gyorsabban játszódott le egy hasonló folyamat. A 30-as évek közepére már minden valamire való vállalat a Magyar Általános Hitelbank tulajdonában volt sa A volt magánbankáork és gyrátulajdonosok többnyire igazgatókká, vagy vezető tisztvisel őkké váltak, az Általános Hitelbank agilis ügyvezető igazgatója Dr. Mándy Lajos igyekezett minél előbb lecserléni az elavult, földhözragadt szemléletű vezetőket."~ Az egykori tőkéseknek meg kellett elégedni a magántisztviselői fizetéssel, ami vezető állások esetében középpofBári életnívót biztosított. A kétszeres adóbeszámítás alapján felkerülhettek a virilista jegyzékre is. Néhány vezető tisztvisel ő más vállalatok igazgatóságaiban szerzett pozíciói révén is kiegészíthette jövedelmét . fisak 1-2nek sikerült azonban jövedelmét olyan szintre emelni, hogy a kétszeres adóbeszámítás nélkül bekerüljön a virilista jegyzék első száz helyére. Serly Gusztáv a Debreceni Gőztéglagyár vezérigazgatója 40 000 pengő körüli évi jövedelemmel rendelkezett és 1934-ben a 47. helyet foglalta el a virilisek között . Jövedelmének döntő része az évi 14 000 pengős igazgatói fizetése mellett igazgatósági tagságokból és részvényosztalékokból származott. Igazgatósági tagja volt többek között a Hajlított Bútorgyárnak, az Egyesült Kefegyárnak és a Tiszántúli mezőgazdasági Hitelintézetnek is. 1941-ben az MNB hitelinformációs jelentése vagyonát 400 000 pengőre becsülte, azaz a város leggazdagabb magántisztvisel ője volt. A bankigazgatók közül Takaró Gyula, a Debreceni Első Takarékpénztár vezérigazgazgatója szintén több vállalat részvényese és igazgatósági tagja volt . fgy a Kuczik-féle szalámigyárnál a Debreceni Vásárpénztár RT-nél. Ungár Jenő bankigazgató szintén ehhez az igazgatósági tagságot halmozó magántisztviselői réteghez sorolható. A szabadfoglalkozású értelmiségen belül elsősorban az ügyvédek egy szűkebb 15-20 fős csoportja, amely a részvénytársaságok, intézmények és klubok ügyvédjeként jelentős jövedelemre tett szert, sorolható a város vezető rétegébe . ~k a kétszeres adóbeszámítás nélkül is a virilisek szük fels ő rétegéhez kapcsolódtak. Közülük többen jelentős házingatlannal és földdel rendelkeztek . 1934-ben az első száz virilista között 10 ügyvédet és 2 ügyészt találhatunk, a második száz között pedig 3 ügyvédet és 3 ügyészt . Dr. Varga Imre birtokos és ügyvéd 1934-ben a virilista listán a 14. helyet foglalta el, tetemes házadója alapján legalább 100 000 pengő értékű több bérházból álló házingatlannal rendelkezett . 1942-ben Dr. Hódy Béla fizette a legtöbb adót az ügyvédek közül. 1942-ben elnöke volt az Agrikultura Kereskedelmi RT-nek, ügyészként dolgozott a Magyar Bank és Kereskedelmi RT-néf, igazgatósági tag volt a Gebauer Fémáru RT, a Debreceni Közraktár és Kereskedelmi RT és az István Gőzmalom igazgatóságának . Jövedelmét a 7 bérlakása, és a telekspekulációból szerzett jövedelme is gyarapította. Jellemző, hogy 1942-ben 25 telek tulajdonosa volta A vezető állású köztisztviselőket is ott találjuk a virilisták felső gazdag csoportjában, bár nem csekély részük nexn hivatali rangjuk és fizetésük alapján, hanem más jellegű jövedelmük alapján került az els ő száz virilista közé . Önkéntelenül kínálkozik a kérdés : Vajos honnan származhatott e 33 Timár Lajos : Debrecen ipara 1929-1944 . között. In : Debrecen iparának története (Szerk . : Ránki György) Debrecen, 1976. 187-193, old. 34 Uo. 223. old. 35 Pénzügyi és TSzsdei Compass 1942-43 . és OL Z. 19. 6. doboz. 7. tétel .

74

rétegnek a meglehetősen jelent ő s vagyona? Hiszen egy-egy tisztviselői fizetés még a főispán és a polgármester esetében is csak szerényebb helyet biztosított volna a nagyobb jövedelemmel rendelkezők között . A jövedelmi forrásokat kutatva kiderül, hogy tisztviselői fizetésük mellett számtalan egyéb jövedelmi forással is rendelkeztek (föld- és házbirtok, részvények, magánügyvédi iroda stb .) Hivataluk, vagy betöltött funkciójuk által szentesített társadalmi-közéleti rangjuknak az esetek többségében sokoldalú vagyoni és pénzügyi tevékenységüknek adott nyomatékot. A 40-es évek elején a zsidó ügyvédeket kiszorították a részvénytársasági igazgatóságokból és a jól jövedelmez ő állásokból . Az őrségváltás során került egyre jobban előtérbe a már korábban említett Dr. Hódy Béla. 1934ben még csak 372 . volt a virilista jegyzéken, 1942-ben a leggazdagabb városi ügyvéd. Az értelmiségi virilistákon belül jól elkülöníthet ő csoportot alktottak a többnyire jogászi végzettséggel rendelkező tisztviselők, állami és vármegyei funkcionáriusok és a városi vállalatok vezetői. A város elitjén belül a köztisztviselő rétegnek volt a legjelentősebb a politikai szerepe és erőteljesen befolyá$olta a városi elit egészének magatartásformáját . A következőkben a köztisztviselő és magántisztvisel ői réteget átfogóbb statisztikai adatokból kiindulva vizsgáljuk. A virilis köztisztvisel ő és szabadfoglalkozásúak 3~ száma 1917 I. Köz- és magántisztviselők, közalkalmazottak ;stb.

Tisztviselő Tanár Katonatiszt gyárigazgató ref. lelkész (püspök) Összesen :

$ 10 1 1

II. Szabadfoglalkozású értelmiség

1 21

ügyvéd orvos

10 6

Összesen

16

1929 I. Köz- és magántisztvisel ők, közalkalmazottak stb.

Tisztviselő Katonatiszt ref. lelkész (egyik püspök) vá11. igazg. Bizt. főnök Összesen

3 2 2 1 1 9

II. Szabadfoglalkozású értelmiség ügyvéd orvos mérnök

Összesen

7 7 3 17

36 Az 1917, 1929-es adatokat Baranyi Béla : Az elit Debrecenben 1870-1930 . között (Kézinat) Az 1934-es év saját adatgyűjtés alapján .

75

A táblázatból a szabadfoglalkozású értelmiség néhány alapvet ő jellemzője teljesen egyértelmű. Szembetűnő az ügyvédek és orvosok jelentős szerepe, valamint a mérnökök csekély aránya . Úgy tűnik, hogy a szabadfoglalkozású rétegnek nem volt nagyobb a gazdasági súlya, a köztisztviselőknél. A korszakban a szabadfoglalkozású értelmiség - különösen az ügyvédek - növelték gazdasági erejüket erősítették pozíciójukat, nem szabad lebecsülni azonban azt a történelmi örökséget, amellyel a cívis származású köztisztviselői réteg rendelkezett . A hatalomgyakorlás `és pozíciószerzés több generációs tapasztalatait, a családi kötelékkel megerősített érdekcsoportok biztos hátterét az előző generációk által felhalmozott vagyon, földbirtok és házingatlan támasztotta alá. Az kétségtelen, hogy a tisztviselő i réteg fő utánpótlását a valamelyest megcsappant vagyonú birtokos, vagy keresked ő cívis családok jelentették . A vezető tisztviselő k az adatok szerint szintén számíthattak egyéb jövedelemforrásokra, pl. részvénytársaságok igazgatósági tagsága, ügyvédi iroda stb. amelyek révén jelentősen bővíthették jövedelmüket. A köztisztviselők és szabadfoglalkozású értelmiség arányának vizsgálatánál figyelembe kell venni azt is, hogy a tisztviselők közül sokan hivataluknál fogva automatikusan bekerülhettek a törvényhatósági bizottságba. A törvények mintegy 30-40 helyet biztosítottak hivatalból az állami tisztviselőknek és a végrehajtó hatalom helyi képviselőnek. Ezek közül a vagyonosabbak presztízsokok miatt nem az automatikus utat választották, hanem mint legtöbb adófizető kerültek be a hatalmi pozíciót jelentő törvényhatósági bizottságba. A fenti módon újabb tisztviselők, városi hivatalnokok kerülhettek be a törvényhatóságba . Ez a taktika a törvényhatósági bizottságon belül jelentősen növelte a köztisztviselői réteg részarányát . A hatalmi pozíciókat pedig különböző közvetítésekkel ugyan, de át lehetett váltani gazdasági pozíciókra is. A város törvényhatósági bizottságán belül az értelmiség aránya 18731929 között csaknem megkétszereződött.3' Ez a szám még nagyobb is lehetett, mivel több esetben a felsőiskolai végzettség nem volt egyértelműen megállapítható . fgy pl. a katonatisztek, a részvénytársasági és bankigazgatók, valamint kereskedők között szintén lehettek olyanok, akik valamilyen fels őiskolai végzettséggel rendelkeztek . Hozzávetőleges számítások szerint a törvényhatósági bizottságban 1929-ben 40 főnél lényegesen többre tehető a felsőfokú végzettségűek száma. A képzettségnek és az ehhez kapcsolódó műveltségbeli, pszichikai tényezőknek alapvet ő szerepe volt az összetartozás", az érdekcsoportok kikristályosodása szempontjából . A Református Kollégium volt diákjainak szövetsége, pl. a városi elit cívis származású magjának egyik fontos fóruma volt. Nem véletlen, hogy e testület elnökei sorra a város polgármesterei közül kerültek ki. Ugyanakkor a vármegye, a főispán is igyekezett különböz ő testületekben pozíciókat szerezni . A vármegye tisztviselői, s főképpen a főispán, mint a felsőbb államhatalmi szervek által kinevezettek többnyire nem a cívis családokból kerültek ki . A város politikai elitjének belső csatározásai éppen ezért többnyire a polgármester és a főispán összeütközésében jelentkeztek . Pp. a 30-as évek 37 Baranyi B. : i . m . 105 . old .

76

elején Dr. Vásáry István polgármester - báró Vay László főispán, a 40-es évek elején pedig dr. Kölcsey Sándor polgármester és dr . Bessenyei Lajos főispán összeütközései. A főispánok és a vármegye a fels ő államhatalmat képviselték, míg a polgármesterek és a városi tisztvisel ők a város cívis hagyományokra épülő önkormányzatát . A cívis-polgári hagyományok őrzésében jelentős szerepe volt a református egyháznak, a református kollégiumnak. A város polgármesterei az ABC-től a jogászévekig a Református Kollégium növendékei" voltak . Baltazár püspök ezekre a hagyományokra hivatkozva írta a 20-as évek elején : A régi erények, amelyek történelmi tények még a jelen sűrű sötétségét is túl tudja sugározni, Debrecen őspolgársága által vannak képviselve. Vigyázza tehát ez a polgárság! Ébredjen történelmi felelősségének tudatára . Az ősök erényeit élessze fel!"~ Meg kell jegyezni, hogy erre az időszakra a korábbi hagyományok tartalma jelent ősen módosult, többek között a cívis kifejezés jelentése is. Erre utal egy korabeli megjegyzés is : Ha a megyei urak körében kerese ma cívis fogalmának mását, nem a nemes megjelölésben találom, inkább a dzsentriben."~° A polgármesteri hivatal és a főispánok közötti hatalmi harc a 40-es évek elejére egyértelműen a vármegye győzelmével végződött . Ezt a legszemléletesebben Vitéz dr. Bessenyei Lajos főispánnak dr . Kölcsey Sándor polgármerterhez írt levele tükrözi : e hó 15-ig felterjesztést kell tennem a kapott rendelkezés szerint a város tisztviselő karában szükségesnek mutatkozó változásokra nézve . . . Közlöm -tehát most Veled, hogy polgármesteri tisztséged is a tervbe vett változások közé tartozik. Szeretném, ha a kezdeményezés e tekintetben részedről indulna ki és nem felülről kapnál ilyen rendelkezést ."``` A város polgármesterei közül dr. Vásáry István volt a legkarakteresebb várospolitikus . Vásárynak saját ingatlana, földje, háza nem volt, az apósa Jóna János házában lakott . (Jóna János 230 kat. hold földön gazdálkodott.) 1934-ben a virilista listán 18 . helyet foglalta el). Vásáry magatartásmódját a cívis puritanizmus határozta meg. Kínosan ügyel elfogulatlanságának megőrzésére. Jellemző, hogy,a Gömbös miniszterelnök által szorgalmazott fegyelmi vizsgálat során (1932-1935) az ellene felhozott 26 vádpont egyikében sem tudták elmarasztalni . Példa nélkül álló eset volt ez akkoriban, az országosan jellemző korrupció és protekconizmus gyakorlata idején . Vásáry a polgármesteri hivatalból való menesztése után egyre jobban felismerte a városi elit dekadenciáját, s ezen túl az ország gazdasági társadalmi rendszerének ellentmondásait : Ehhez a rendszerhez soha nem tudtam bizalommal lenni . . . lehet, hogy kommunistának mondanak mindaddig amíg Magyarországon a földműves nép le van taposva, gazdaságilag le van rongyolódva . . . nincs létjogosultsága senkinek arra, hogy 24 000 pengő nél több jövedelme legyen .""2

38 39 40 41 42

DKK 1930 . 12 . old. Uo . 1923 . 18 . old. Sz. Kun Béla: Debrecen társadalma (Kézirat) KLTE Ms 51/368. HBmL IV . 901~~b .-59/1944 . HBmL IV . 901/b-111/1939

77