A Debreceni Honvédegylet története

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV

229

A Debreceni Honvédegylet története Makuch Bertalan Bevezetés. Az első honvédegyletek 1861 márciusában Nagykanizsán és Kisvárdán alakultak.1 1861 májusában, Pozsonyban is szerették volna létre hozni, de a. Helytartótanács nem engedélyezte a honvédegylet működését azzal az indoklással, hogy igazi célja nem a segélyezés, hanem a volt honvédek számbavétele.2 Házkutatás-sorozat indult 1862 tavaszán többek között Vidats János gépgyáros lakásán, aki a szélsőbal lapjának, a Jövőnek irányításában és a feloszlatott, de illegálisan tovább élő honvédegyletek hálózatának fenntartásán tevékenykedett.3 Nézzük meg milyen időszakban is jöttek létre ezek a, hazai honvédegyletek. Február 26-án kiadják az új alkotmányt a Februári Pátens és a hozzá kapcsolódó császári rendeleteket, amelyek meghatározták a birodalmi tanács létszámát és hatáskörét, s központosítást jelentettek. Az új alkotmány még nagyobb tiltakozást váltott ki Magyarországon, különösen a kora-tavaszon lefolyt országgyűlési választások ideién.4 Az országgyűlés április 6-án nyílik meg.5 Ferenc József szabadon engedi Teleki Lászlót, aki öngyilkos lesz. Deák két feliratot intéz a Császárhoz, mely közjogi és politikai mestermű volt az 1848-as alkotmány védelmében. A második feliratot augusztus 14-én az országgyűlés két házának elnökei adják át az uralkodónak.6 Válaszul az uralko1

Magyarország történeti kronológiája III. köt. 726. 1982 Főszerkesztő: Benda Kálmán. 2 U.o. III. köt. 727 3 U.o. 729 4 Egy ezredév. Magyarország rövid története. Budapest, 1986. 215. Szerkesztő: Hanák Péter. 5 Id. mű III. köt. 726 6 Id. mű III. köt. 728

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 230 dó augusztus 22-én feloszlatja az országgyűlést és visszaállítják az abszolutisztikus kormányzást. Deákék visszatérnek a passzív ellenálláshoz.7 Ilyen politikai körülmények között működnek, már ahogy tudnak ezek az egyletek. Fellélegzést a 67-es kiegyezés és Ferenc József és Erzsébet megkoronázása hoz. Ettől kezdve már sorozatban jönnek létre a honvédegyletek országszerte. Mi is volt a céljuk ezeknek az egyleteknek? a 48-as hagyományok ápolása, a munkaképtelen öreg katonák és az elesett honvédek hozzátartozóinak segélyezése. Még ebben az évben 51 ilyen egyesület jött létre. Kezdetben önállóan működnek.8 A Béccsel való megegyezés után hátra volt még a honvédségről szóló részletes törvényjavaslat kidolgozása és elfogadtatása a magyar országgyűléssel. Itthon nagy érdeklődéssel várták a kormány honvédelmi politikájának körvonalazódását. Különösen az 1861-ben megalakult honvédegyletek voltak türelmetlenek, mint volt negyvennyolcas honvédtisztek, vagy katonák. Katonai ismereteik és a kiegyezéssel szembeni lojalitásuk, sőt aktív támogatásuk elismeréseként katonai alkalmaztatásukat remélték.9 1868 őszén már 90 szervezett honvéd-egyesület állott fenn. Ezért létrehozták az Országos Központi Honvéd-választmányt, így azután egy központi keretben fogták össze az egyleteket. 1871-72-ben felépült a Honvéd Menház, amit Vidats János 1869-ben kezdeményezett és indította el a gyűjtést, hogy felépüljön 100 férőhellyel, mely az 1848/49-es szabadságharc gyámolításra szoruló egykori honvédeink otthona. Száz öreg 48-as hadirokkantat helyeztek el benne. Piros zsinóros egyenruháikban, ősz Kossuth-szakállal minden budapesti ünnepség ismert alakjai voltak. A menház Budapesten épült fel. Kossuth maga is 100 forinttal járult a költségekhez. A Menház 1881-ben a kormány kezelésébe került. (A Révai Nagy Lexikon szerint 1882-ben.) 1883-ban újabb szervezeti változás soron megalakult az Országos Központi Honvédbizottság. A Révai Nagylexikon szerint 1894-ben jött létre a bizottság a választmány helyett. A szervezet fénykorában – 1860-as évek végén országosan – több mint 100.000 tagot tartott nyilván. Az öreg honvédek nyugdíjazását és segélyezését a miniszterelnökségen működött külön

7

Id. mű 215-216 Budapest Lexikon. Budapest, 1873. 446 9 Magyarország hadtörténete 2. köt. Liptai Ervin főszerkesztő. Budapest, 1885 8


231 vegyes-bizottság intézte. Az utolsó 48-as honvéd, Lebó István 97 éves korában hunyt el Budapesten, 1928. június 1-én.10

I. Ezek után térjünk rá a Debreceni Honvédegylet történetének ismertetésére. A város politikai közvéleményét 1867-ben a volt honvédek társadalmi megbecsülésének, szociális felkarolásának ügye is foglalkoztatta. A kormánytényezők számára a honvéd-ügy elsősorban mint politikai kérdés volt fontos. Egyrészt a volt honvédekről, illetve hozzátartozóikról való némi gondoskodással a politikai konszolidációt kívánták erősíteni, másrészt arra is ügyeltek, hogy a volt honvédeket tömörítő honvédegyletek ne szerveződhessenek az aktív politikai ellenzékiség fórumaivá. A kiegyezés halvány ellenzéke ugyanis, Debrecenben a Honvédegyletben szerveződött, amelynek 1867 májusában mindössze 27 tagja volt.11 Elnöke Patay István 48/49-es honvédezredes jeles országgyűlési képviselő. Az 1867-es koronázás alkalmából (június 8.) a király az 1848/49-es honvédeknek koronázási ajándékot, 80 ezer darab aranyat átengedett a honvédeknek, – a szabadságharc előtt a császári seregekben szolgált katonatiszteknek pedig katonai nyugdíjat engedélyezett, ezáltal a volt honvédeknek tömeges jogosultságát elismerte.12 Patay elnöksége idején veszi kezdetét a honvédeknek honvéd voltuk igazolása. Ez 1867-ben 686 nevet jelentett. 1887ben 908, 1888-ban 1992 név van feltüntetve.13 Patay István az aradi 13 emlékére 13 48/49-es honvédet öltöztetett be, akik önként jelentkeztek. Ezen 13 egyenruhás honvédnek a feladata lett minden nemzeti ünnepély alkalmával az ünnepély díszének emelésére csákóval és oldal-fegyverrel megjelenni.14 Az egylet kezdetben a rokkant honvédek illetve a honvédözvegyek és árvák segélyezésével foglalkozott. Dobossy István volt honvédezredes a debreceni egylet elnöke a „nyo10

Budapest Lexikon, id. mű Budapest 1973 446 Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és mentalitás. Honvédegylet balközép szellemben 277. Debrecen története 3. köt. Orosz István szerk. 1997 12 Irinyi Károly Id. mű 277 13 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár 209 9 k. Az 1848/49-iki Debreceni Honvédegylet Név és igazolvány Alapkönyve 1867-1888 14 HBML X 209 4 cs. 1909 11

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 232 mor és nélkülözés martalékává lett, vétkesen elmulasztott” honvédek intézményes segélyezését szorgalmazta a tanácstól. A június közepén megjelent belügyminiszteri leirat, amely a város területen lakó volt honvédek árváinak és özvegyeinek, a szabadságharc rokkantjainak részletes összeírására vonatkozott, reményteljes izgalomba hozta a város társadalmát. A közgyűlés túlbecsülte a királyi nyilatkozatot és úgy vélte, hogy Ferenc József „nemesen karolta fel a szabadságharc áldozatainak ügyét.” A közgyűlés nagylétszámú bizottságot küldött ki, amely részletes jelentést és javaslatot készített a segélyezésre vonatkozóan. A segélyezettek körét 279 főben állapította meg. A közgyűlés, illetve a kiküldött bizottság elvi álláspontja két szempontból volt jelentős. Egyrészt ugyanis egy félreérthetetlen antidemokratikus álláspontot tükrözött, amennyiben mindenek előtt a volt honvédtisztek és családjuk kiemelt segélyezését sürgette, arra hivatkozva., hogy „jövőjük rangjukhoz méltóan biztosítva legyen.”. A tanács erre, ennek megfelelően a későbbiekben is kiemelten kezelte a főként értelmiségi honvédtisztek segélyezését, ugyanakkor – bár jóval szerényebben – fontosnak tartotta az „alsóbb osztályú honvédek” támogatását is, arra hivatkozva, hogy segélyezésük netaláni elmaradása „népünk ingadozó hitét egy jobb jövőben végképp kioltaná”.15 A segélyezésre beadott kérelmek általában a szabadságharcban való jelentékeny részességre vonatkoztak, de komoly indokként szerepelt a tanács által igazolt szociális körülmény is. A városban többszöri szelektálás után végül 134 rokkant és özvegy segélyjogosultságát állapította meg egy kiküldött bizottság. Mint már a fentiekben említettük, sok honvéd és hozzátartozója nyomorgott és nélkülözött, a rokkant honvédek és családtagjaik nyomasztó helyzetben voltak, az összeg amelyet esetenként kaptak legfeljebb szimbolikus jelentőségű volt, de valójában a megélhetést nem biztosította. Az egylet későbbi elnöke és jegyzője Revell György és Wesselényi László mintegy némi túlzással hálálkodtak a tanácsnál a „haza bajnokai” iránt tanúsított kegyes adományért. Sem a város köztestülete, sem a lakosság nem mutatott kézséget, hogy anyagilag komolyan támogassák a szabadságharcban résztvetteket. A Honvédegylet által szervezett, legszélesebb körökre is kiterjedő, az aradi vértanúk emlékre állítandó emlékoszlop költségeinek fedezésére szolgáló gyűjtés eredményeként a város, mint jogi személy, 100 ft.-ot adományo15

Irinyi Id. mű 277


233 zott, gyűjtésből pedig 318 ft. jött össze. A kormány és helyi képviselete persze külön is ügyelt arra, hogy a hatósági befolyás nélkül alakult Honvédegylet működési köre legkevésbé se terjedjen ki a kifejezetten politikai jellegű cselekvés körére. A helyi Honvéd egylet nem vehetett részt az október 6-ára tervezett országos gyűlésen, csupán egy héttel később – gyászistentisztelet tartására kapott engedélyt. A volt debreceni honvédek végül is 1867-ben a kiegyezés által teremtett kedvezőbb politikai helyzetben, az l848 szept. 18-án hozott közgyűlési határozat szerint részesültek segélyezésben. Debrecen városa hazafiúi kötelességből akkor úgy határozott, hogy az önkéntes nemzetőrök megnyugtatása „biztosítása végett” 20 krajcárnyi segedelmi napidíj fizetésére vállal kötelezettséget abban az esetben „ha a harcban bénává lennének teljes korukig, özvegyeiknek pedig míg férjük nevét viselik, a fenti összeg ki fog adatni”. Dobossy – debreceni honvédegyleti elnök a fenti ígéretre hivatkozva kérte a „haza lenyűgözött állapotában nyomor és nélkülözés martalékául esett” honvédek sürgős segélyezését. Debrecen végül is a honvédek segélyezésében az országos gyakorlattól eltérően járt el. A város vállalta a segélyek és nyugdíjak folyósítását a város saját házipénztárából, – a kiküldött igazoló-bizottság a vállalt kötelezettség szerint engedélyezte a segélyek kifizetését. Nyíri István, Pöstyéni Gergely, Csonka József, Jeney Péter, Debreceni Sándor volt önkéntesek „életfogytig” havonként 5 ft. 25 krajcárt kaptak a várostól. Molnár Györgyné, Tóth Ferencné „míg férje nevét viseli” Nagy Gábor és Bodnár István pedig „18 éve betöltéséig” kapták az összeget. Kiss András és Pelbárt István veresszalagos önkéntes honvédek részére viszont 300 ft-ot a múltra nézve „a jövőre nézve pedig, holta napjáig” utólakosan fizetendő 5 ft. 25 krajcár havi segély kifizetése rendeltetett a házipénztárból. A segélyezésre kiküldött bizottság szeptemberi ülésén egy, a kiegyezéshez fűzött némi illúziók szempontjából különös és fontos kérelem is szerepelt. Kun István és hat volt veresszalagú önkéntes ugyanis azt kérték, hogy az 1849-től fennmaradt összeget fizesse ki a város, vagy „földbeli adományt” kapjanak. Az illetékes bizottság ugyan elismerte, hogy a kérelmezők „első osztályba sorozott segedelemkérők" havi 5 ft. 25 kr.-nyi is életfogytig biztosítandó számukra, de a földbeli adományra vonatkozóan még az elutasításra sem történt utalás. Ez volt az a kényes pont, amelytől leginkább igyekezett a tanács távol tartani a politikai közvéleményt. Mindenesetre ez is azt bizonyítja, hogy a 48-as alkotmány vélt visszaállítása a pa-

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 234 rasztság értelmezésében elválaszthatatlan volt az 1848. évi jobbágyfelszabadítás esetleges tovább fejlesztése.16 A város politikai szempontjából az volt a döntő, hogy az új kormány és az új városvezetés felkarolni látszott a honvéd-ügyet és ezzel legalább hangulatot tudott teremteni a kiegyezés mellett. Ezek a szociális morzsák természetesen korántsem voltak elégségesek ahhoz, hogy a Deák-párt politikai ellenzéke ne használja – s mintegy politikai érvekkel – akarta a kiegyezés népi-társadalmi bázisát szélesíteni. A remélt hatás minimális lehetett, s csak mérsékelhette az ellenzék népi táborát. Bizonyára országosan is érvényes megállapítást tett az a főszolgabírói jelentés, amely úgy ítélte meg, hogy „nem ez az eszköz Kegyelmes uram, mellyel az izgatásoknak eleget lehet tenni... Mindaddig, míg elégületlenek méltán állíthatják, hogy a nép sorsa az alkotmány helyre állításával semmit sem változott, terhei semmit sem könnyültek, sem hírlap, sem hivatali tekintély az izgatások hatását megsemmisíteni nem képes. A nép az alkotmány visszahelyezésében rejlő – bár óriás nagyságú – előnyöket érteni, érezni nem tudja, de ha a kormányt védő Deák párt hívei számíthatnak a nép érdekében tett, s általa érzett anyai könnyebbülésre is, akkor az izgatások ellen könnyű a győzelem”.17 Az idézett vélemény Debrecen alsóbb társadalmi rétekeire is vonatkoztatható. Az alsóbb társadalmi rétegek helyzetén a kiegyezés közvetlenül szinte semmit sem változtatott. Mindamellett tévedés volna a kiegyezést kizárólag ilyen álláspontból megítélni. A kiegyezés hétköznapjai ugyanis korántsem csak és kizárólagosan az uralkodó osztályok érdekeinek megfelelő következményekkel jártak. A város éppen 1867-ben vállalt kötelezettségeket az elszegényedett községi tagok és a vagyontalanul elhalt lakosok árváinak eltartására. Következett az a pezsdülés, amely Debrecen gazdasági életében társadalmi struktúrájában az alsóbb társadalmi rétegek számára is megteremtette a minimális, legalábbis az osztályon belüli mobilitás némi lehetőségét. A helybeli Honvédegylet politikai elveit illetően egyéb, egyébként nem a kormánypárthoz tartozó egykori honvédtábornokok, Klapka, és Türr által képviselt csoportjához, hanem a balközép párti Perczel Mór politikai álláspontját támogató egyletekhez állt közelebb. Politikai szempontból ez azt is jelentette, hogy – különösen 1867 őszétől – túllépve a segélyezési akció 16 17

HBML X 209 4cs. 1908 HBML Tanácsi iratok IV. B 1109/1 5095/867. Irinyi id. mű 277-278


235 kereteit, mintegy kifejezetten politikai jellegű programként az önálló magyar hadsereget, a honvédség újbóli felállítását követelte. A honvédség a debreceni Honvédegylet értelmezésében összetett szerepet töltene be. Nélkülözhetetlen tartozéka az államnak, mert hadsereg nélkül nincs állam. Politikailag pedig az lenne a kettős feladata, hogy egyrészt védelmet biztosítson a kívülről „ármánykodó és bennünket elnyeléssel fenyegető” titkos rendszerekkel szemben, másrészt megóvja a nemzetet „nehogy valamiképpen az ellenpontja az ellentétbe tévedjen el és anarchiának, forradalomnak martalékává váljék.”18 Ez a kétirányú, egyrészt a kormánypártiságon túllépő önálló magyar hadsereget követelő, másrészt a kormánnyal való együttműködésre, mitöbb, a „trón megoltalmazására is kész” politikai program tükrözte Debrecen társadalmának politikai magatartását. Bevallott funkcióján túl pedig azt a lényegi szerepét is betöltötte, amely az emigráns Kossuth kiegyezés-ellenes hatásának és a szabadságharc volt honvédei esetleges forradalmi erjesztő szerepe kizárásra szolgált. Simonffy Imre főkapitány – egyébként volt 48-as tiszt – ezt a kifejezetten osztályszempontú antidemokratikus szemléletet később az alakuló magyar honvédség tisztikarának kiválogatásánál is képviselte. Pleininger Ferenc, volt 48-as honvéd-tisztet, aki 1849-ben századosi rangban tette le a fegyvert Komáromban, egyszerűen azért nem találta hivatalból alkalmasnak tiszti szolgálatra, mert „mert vagyoni állására nézve szegény”, közönséges kézi munkával kereste kenyerét, s bár annak idején a legjobb harcosok egyike lehetett, már társadalmi helyzeténél fogva sem tartozik a műveltebb osztályba.19 A Honvédegylet 1867 és 1892 közötti időszakából kevés információ van, mivel az anyag nagyon hiányos. A fennmaradt név és igazolvány-alapkönyv alapján 1888-tól tartalmaz néhány adatot. Közlik a tisztikart: elnök: Csutak Kálmán nyug. Ezredes; pénztáros: Fonó Mihály; ellenőr: Bártfay János. Választmányi tagok: Németi József, Fekete István, Ujvári József, Gyöngyösi Gábor, Kuner Mihály, Léder Pál, valamennyien altisztek. 1888 márciusában rendes közgyűlést tartottak. Ezen az igazoló jegyek készítéséről tárgyaltak. Ez így szól: „Mely a folyó 1888 évi március havában tartott évi rendes közgyűlés határozatából kifolyólag ugyan ez év ápril hó 22-én tartott bizottságiülésnek az újabb igazolványok ki18

HBML Tanácsi iratok IV. B 1103/1 6507/1867 Irinyi id. mű 279 Magyar Országos Levéltár MEK 26 1868/356 A marosvásárhelyi főszolgabíró 1868 március 15-én kelt felterjesztése. Irinyi id. mű 279

19

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 236 bocsátása tárgyában hozott határozata folytán vált szükségessé. Elnök: Csutak Kálmán elnök ezredes előadja a jelzett bizottsági ülésben (valószínű, hogy ápr. elírás lehet) hogy az újabb igazolványok nyomtatása pénzbe kerül, ennél fogva de másfelől azon indoklásból is, hogy az eddig használt igazolványok amellett, hogy semmit sem jelzők, – a könnyen elveszthetés esetére is ki vannak téve, – tehát ha már a kiadás meglesz, – készíttessenek a múlthoz és az események nagyságához méltó igazoló jegyek. Ebből kiindulva a bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy az egylet és bizottsági elnöke rendelje meg az új igazolvány-jegyet, s intézkedjék az iránt, hogy azok kiállítása az 1848-49-ki honvédsereg múltjához és az akkori események nagyságához méltók legyenek, és Debrecen szab. kir. város történelmi múltjához méltó jelképezéssel láttassanak el, – akként azokat minden 48-49-s honvéd magának megszerezve, ezek ereklye gyanánt hagyassanak a jövő számára.” E határozat elfogadása után 1888. márc. 15-én állították ki az új igazolványokat.20 A Debreceni Honvédegylet 1892-ben alakul ujjá, április 5-én gyűltek össze. Hegedűs Pál ideiglenes – volt honvéd orvos – vezetésével. Vezetőségi tag még Propper Mór ideiglenes alelnök és Borzsovay József ideiglenes jegyző, még két választmányi tag Fonó Mihály és Ujvári József. Megalkották az egylet alapszabályait 1892 ápr. 18-án tartott közgyűlésen, de ezt már Zilahi Sebess György elnöklete alatt. A belügyminisztérium azon év dec. 15-én hagyta jóvá. 1.§. Az egylet címe és célja. Az egylet címe: „Debreceni 1848/49-ki Honvédegylet”. Célja: az 1848/49-iki honvédség erkölcsi elismertetésének társadalmi úton való előmozdítása, – fenntartása. Segély-nyújtás az elaggott, szegény vagy munkaképtelen bajtársak számára. Az állami nyugdíjért jogosan folyamodók kérvényeinek közvetítése és támogatása. Társadalmi úton egyleti tőke gyűjtése, a honvéd sírok és emlék-szobrok ápolása és kegyeletes ünnepélyeknél testületi működés. 2.§. Szervezet. A/. A tagok: 1. tiszteletbeliek, 2. rendesek. Rendes tagja lehet az egyletnek rangkülönbség nélkül minden Debrecenben vagy környékén lakó – igazolási jeggyel ellátott 1848/49-ik évbeli honvéd, ki ellen erkölcsi 20

Debreceni Lapok, 1867 nov. 7.: Irinyi id. mű 279-280


237 tekintetben alapos kifogás nem tehető. Tiszteletbeli tag csak oly köztiszteletben álló s társadalmilag kimagasló egyén, – igazolt 1848/49-ik honvéd – lehet, ki valamely rendes tag ajánlata folytán a közgyűlés által felkiáltás útján megválasztatik. A megválasztott tiszteletbeli taggal a vonatkozó közgyűlési határozat írásban közlendő. B/. A tagok jogai: A közgyűlésen indítványozási és szavazati jog, választani és választhatási képesség: választmányi tagságra és egyleti tisztségekre választhatási képesség, tiszteletbeli tagok ajánlása. A tiszteletbeli tagok a rendes tagok minden jogát gyakorolhatják. A tagság megszűnik: a tag halála által; kizárás által; önkéntes kilépés által; ha a tag Debrecenből vagy környékéről véglegesen elköltözik, mely körülmény a választmánynak írásban bejelentendő. Kizárásnak van helye: a.) ki valamely bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt, vagy kihágásért jogerős ítélettel elmarasztaltatott. b.) ki az egylet helyiségeiben illetőleg gyűlésein tisztességtelen magaviseletet tanúsít. c.) aki az egyleten kívül társadalmilag megbélyegződtetett. Minden esetben a választmány titkos szavazással határoz, és ezirányú határozat érvényességében szükséges, hogy a kizárás általános szótöbbséggel mondassék ki. Ily módon létrejött kizárási határozat ellen fellebbezés nincs, de minden egyes eset a közgyűlésnek az Elnökség által bejelentendő. 3.§. A közgyűlés: Rendes közgyűlés minden év első negyedében tartatik. Tárgyai: 1. a választmány évi jelentése, 2. pénztári számadás és leltár bemutatása, 3. számvizsgáló bizottság jelentése a pénztár előzetes megvizsgálásáról, 4. választmány és tisztviselők megválasztása, 5. alapszabályok esetleges módosítása, 6. választmányi határozatok elleni fellebbezések elintézése, 7. tiszteletbeli tagok megválasztása, 8. az országos honvéd-gyűlésre képviselők választása, küldése. Rendkívüli közgyűlés hívandó össze: 1. A választmány határozata folytán,

238

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története

2. 15 rendes tagnak az elnökhöz írásban beadott kívánsága folytán. Tárgyait esetről-esetre a választmány határozza meg. Érvényes határozathozatalra legalább 15 rendes tag jelenléte szükséges. Ha e szám nem jönne össze, az elnök 21 nap alatt új közgyűlést hív össze, mely az előbbi határozat felett a tagok számára való tekintett nélkül határoz. A közgyűlésre való meghívás – a fontosabb tárgyak megjelölése mellett – a helybeli lapok egyikében közzéteendő és az öszszes tagoknak kézbesítendő meghívók által eszközlendő. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítése: 3 rendes tagot küld ki, kik a jegyzőkönyvet az elnök és a jegyzőn kívül aláírják. 4.§. A választmány: A választmány a közgyűlés által választott 8 tagból és az egylet tisztviselőiből áll. Elnöke az egyleti elnök, illetve alelnök, jegyzője az egyleti jegyző. Érvényes határozat hozatalára a megjelent tisztviselőkön kívül legalább 3 választmányi tag szükséges. A választmány, valamint az egyleti tisztviselők így egy évre választatnak. A választmány rendszerint 1/4 évenként, szükség esetén bármikor összehívandó. A választmány hatáskörébe tartozik: 1. Az egylet tagjainak nyilvántartása, igazolása, tagfelvétele és kizárása, 2. az egylet vagyona és beligazgatása feletti minden intézkedés, 3. a 13 öltözködő honvéd megválasztása, akiknek ruhájuk az 1848/49-ki honvédek öltözete szerint kávészín atilla piros zsinórral, kék magyar nadrág piros zsinórral, letétszürke köpenyeg fényes gombokkal, fekete csákó, elől ország címerrel, altiszti jelvények, nemzeti-szín rózsával, felül zsinór helyett nemzeti-szín szalaggal, és bakancs. 4. ezek szakaszvezetőjének (felügyelő) megválasztása, 5. költségvetés megállapítása és jóváhagyása végett közgyűlés elé terjesztése, 6. 15 ft.-on felüli kiadások utalványozása 5.§. Tisztviselők: Az egylet tisztviselői: elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok, felügyelő (13 öltözködő honvéd szakaszvezetője) A tisztviselők – a felügyelők kivételével – a közgyűlés által választatnak. Ha időközben tisztviselői hely megüresedik, azt a legközelebbi közgyűlésig a választmány tölti be. 6.§. Az elnök:


239

1. Az egyletet hatóságok és egyesek irányban képviseli, 2. az egylet pecsétjét – felelősség mellett – őrzi és használja, 3. a közgyűlést és a választmányi gyűléseket összehívja, azokon elnököl, a szavazatok egyenlősége esetében a tárgyalás alatti ügyben dönt, 4. az iratokat átveszi, elterjeszti, a kiadottakat a jegyzővel együtt aláírja, 5. 15 ft.-ig az egyleti pénztárba folyó kiadásokat, utalványokat rendezi: az utalványozásnál azonban esetről-esetre a választmánynak jelentést tesz, mely jelentés mindig jegyzőkönyvbe teendő. 6. a pénztárt egy általa e célra felkért választmányi tag jelenlétében időszakonként véletlen vizsgálat alá veszi, s a vizsgálat eredményét a pénztárkönyvbe bejegyzi. Ily véletlen vizsgálat évenként legalább 3-szor tartandó: 7. a 13 öltözködő honvédet minden ünnepélyes kivonulás előtt felülvizsgálja és a teendők felől kitanítja. 7.§. Az alelnök: Az elnököt annak akadályoztatása esetében helyettesíti. 8.§. A jegyző: 1. a közgyűlések és választmányi gyűlések jegyzőkönyveit vezeti, 2. minden kiadandó iratot fogalmaz s az elnökkel együtt aláír, 3. a határozatok teljesítését nyilvántartja s azok elmulasztása esetén ez irányban az elnöknek jelentést tesz, 4. az elnök előre kitérendő jóváhagyása mellett az egyleti leltárkészlet elhelyezéséről gondoskodik. - Tiszteletdíját évenként a választmány szabja meg. 9.§. A pénztárnok: 1. az egylet pénztárát kezeli és azért felelős, a bevételeket és kiadásokat nyilvántartja és rendes pénztárkönyvben nyilvántartja és elkönyveli, 2. a választmány vagy elnök utalványára kifizetéseket eszközöl, 3. a pénztári okmányokat őrzi és azokat a választmány rendeletére vagy az elnök kérésére a készpénz és betéti könyvecskékkel együtt esetről-esetre felmutatni köteles.

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 240 10.§. A felügyelő az elnök rendeleteit teljesíti. A 13 öltöző honvéd szükségszerű összehívásáról gondoskodik, ezek ruházatára, magatartására felügyel, ünnepélyekre kivonulás alkalmával őket vezeti és vezényli. Tisztelet-díját évenként a választmány szabja meg és félévenként utólagosan utalványozza. 11.§. Az egylet feloszlása: Az egylet feloszlása csak a tényleg életben levő rendes tagok 1/3-ad részének az elnökhöz írásban beadott indokolt kérvénye folytán egy e célra összehívott rendkívüli közgyűlés által, az összes tagok legalább 2/3-ad részének egybevágó nyilatkozata alapján határozható el. E közgyűlés az egylet vagyonától is intézkedik. A jelen szabályok módosításáról az egylet feloszlását s ez esetben vagyonának hovafordítását tárgyaló közgyűlési határozatok foganatosítása előtt – a nagyméltóságú m. kir. Belügyminisztériumhoz felterjesztendők. 12.§. Ha az egylet az alapszabályokban meghatározott célt és eljárást, illetve hatáskörét meg nem tartaná, a királyi kormány által – amennyiben további működésének folytatása által az állam, vagy egyleti tagok vagyona érdekét veszélyeztetnék, haladéktalanul felfüggesztik, s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest fel is oszlattatik, vagy esetleg az alapszabályok legpontosabb megtartására – különbeni feloszlatás terhe alatt köteleztetik. Kelt: Debrecenben a „Debreczeni 1848/49-iki honvédegylet”-nek 1892 ápril 18-ik napján tartott közgyűléséből.21 Az egylet általános gyűlést tartott 1892. ápr. 13-án, mely alkalommal megválasztották a vezetőket. A választásra összejött honvédek közül Balogh Imre nyugalmazott táblabíró nyitotta meg az ülést. A következőket egyhangúlag választották meg: dr. Hegedűs Pál elnökké, Profper Mór ny. hadnagyot alelnökké, Borzsovay József ny. őrnagyot jegyzővé, Némedi Józsefet pénztárnokká és Haiman Károlyt ellenőré. Választmányi tagokká: Balogh Imre nyug. táblabíró hadnagy, Király Pál ny. ezredes, Haiman Károly honvéd, Gedor Pál honv. Boros József honv. Nagy József őrm. Ujvári József honv. Nagy Gábor nemzetőrt tiszteletbeli taggá egyhangúlag megválasztották.22 Kolozsváron az Ereklye Múzeum Egylet 1896 őszén közgyűlést tartott, mely után felszentelték a vértanuk emlékét, melyen szép számmal jelentek meg az ország több 21

HBML Tanácsi Iratok IV. 8.1109/1869: Irinyi id. mű 280 A Debreceni 1848-49-iki honvédség név és igazolvány alapkönyve 1867-1888 X 209 9 k.

22


241 városából az ott levő honvédegyletek vezetői. Debrecent Hegedűs Pál elnök és Bartha Mór jegyző, a Honvédegyletet képviselték 13. A Debreceni Honvéd Egylet nevében Nagy József őrmester tette le a koszorút a következő szavak kíséretében: „Magyarország és a magyar nemzet jogos ügyért halált szenvedett hős bajtársak emlékére a debreceni 1848-49 honvédegylet által”.23 Nagyon kevés információ maradt 1892-1901 közti időszakról, mert a jegyzőkönyv, amit kezeltek nagyon hiányos. Ebből az időből közli, mint fentebb már írtam, hogy megválasztották a vezetőket, hogy néhai Szepessy Gusztáv elnök bekövetkezett halála után nem maradt semmi pénzbeli vagyon, csak a néhai Kacskovics Iván által hagyományozott 400 korona, amely öszszeg a gazdasági bankban van, mely összegnek csakis a kamata vehető ki évenként áprilisban és a felöltözött hadfiak megvendégeltetnek a Kacskovics emlékére. Az egylet terhére maradt 150 korona váltótartozás a nagytakarék pénztárba fizetendő. Bált is tartottak ápr. 15-én, melynek tiszta jövedelme 215 kor. ezt az összeget átadták dr. Hegedüs Pál – ekkor még ideiglenes – elnöknek, mely összegből az egylet terhére maradt 15 kor. váltóból 90 kor.-t és még maradt az egylet terhére 60 kor. Vagyoni állása az egyletnek, minden kiadások után 125 kor. készpénzben és a néhai Kacskovics által adományozott 400 kor. és annak 24 K. 83 f. kamatja, mely összeg megőrzés végett átadatott Hegedüs Pálnak. A jegyzőkönyv 1901-től folytatódik. Bejegyezték, hogy az országos gyűlésre küldendők névsora ez: dr. Hegedüs Pál, elnök; Propper Mór alelnök; Borzsovay József jegyző; Horváth Pál ezredes. Felterjesztették az 1901 november hótól folyó év április haváig meghaltak névjegyzékét Mikár Zsigmond jegyzőnek. Szepessy Gusztáv tüzér-főhadnagy volt egyleti elnök tevékeny és fáradhatatlan munkálkodásáért hálás köszönetét nyilvánította s azt jegyzőkönyvileg is megörökítették. Az egylet megalakulása utáni névsort megküldték a debreceni laphoz, amely 14-én megjelent. Határozatot hoztak, hogy az elnök által utalványozott fizetéseket két választmányi tag írja alá és a jegyző láttamozza, ezután kifizeti a pénztárnak az adott összeget.24 A Veszprém vármegyei 1848-49 évi Honvédegylet kérelmet intézett az Országos Központi Honvédegylethez és társ-egyletekhez a Széll Kál23

1848-49 Történelmi Lapok V. évf. Kolozsvár, 1896 nov.15-dec. 1 22 sz. Felelős szerkesztő: Kuszkó István 189, 197 o. 24 HBML X 209 2 k. 48/49 Honvédegylet jegyzőkönyv 1892-1902 ápr. 5 1905 márc. 15

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 242 mán miniszterelnök által 1901 évi július hó 11-én kiadott rendeletében az altisztek és közvitézek részére megállapított ellátási díj felemelése tárgyában: mivel oly csekély volt az ellátási díj, hogy abból megélni nem lehetett. Az ellátási díj segély, az egyletek fennállásáig mindig megoldatlan probléma maradt. Ezt a levelet a Debreceni Honvédegylet is megkapta 1902. március 10-ki kelettel. Az április 13-án tartott gyűlésen határoztak arról, hogy az országos gyűlésen kik vesznek részt. Hegedüs Pál ny. őrmester elnök; Propper Mór ny. hadnagy alelnök; Borzsovay József őrnagy jegyző, Horváth Pál ny. m. kir. ezredes 48-as honvéd, illetve megküldik az elhunytak névsorát is.25 Az ember azt gondolná, hogy az egyletben szép nyugodtan zajlottak az események, összefogtak és nagy volt az egyetértés. Sajnos nem így volt. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Báthori Gábor, Propper Mór alelnöknek írt levelében vádat emelt két honvéd ellen, hogy nem voltak honvédek és követeli azok kitörlését a Honvédegyletből. Állítása bizonyítására megidézték 1902. június 8-ra délután 3 órára, de nem jelent meg. Mivel vádja igazságtalan, a megjelent választmányi gyűlés egyhangúlag az egyletből végleg kizárta és ezt három szerkesztősének is megküldte.26 Az elnököknek megküldött levél így hangzik: „Tekintetes Al Elnök Ur van-é tudomása arról, hogy én a tekintetes Elnök urat felkértem egy levelemben, hogy tisztítsa meg az egyenruhás honvédeket azon két ál honvédektől, akik köztök szerepelnek és bitorolják a honvéd nevet és csakis azon tiszteletbe részesülnek a közönség előtt mint mi, kik a hazáért kezdettől a végzetes szenvedtünk és épen azon nyugdíjban részesül és a közönség előtt dicsekszik azzal egy haszontalan ember, mint a vezető hogy, ő azért nyomorodott el, mert a sapkáját ellőtték a fejéről. Ugyan hol? Hiszen egy csatát sem látott és mégis az elhunyt elnök Ur felkarolta, mert segnyaló volt és mindig ara, kérte hogy csak én ne legyek köztök, mert én mindent tudok és nem engedem hogy az egylet túl menjen az alapszabályon. Nagyon sajnálom az egyletet hogy megvan terhelve és hogy azon két ál honvéd is megjelent az Országos gyűlésen, akik nem érdemesek még a honvéd névre sem és mégis bevoltak mutatva Pesten hogy ilyen honvédek vannak a Debreceni Honvéd Egyletbe. Felkérem a tekintetes alelnök urat, tisztítsa meg azon két embertől a honvédruhát mert különben én elvéte25 26

HBML X 209 4 cs 1902 ápr. 13 HBML X 209 2 k


243 tem tölök a nyugdíjat, mert méltatlanul vannak igazolva és kívánom ezt hogy ugy legyen.” A végén megjegyzi, hogy ki kell venni az egyletből, ne ámítsák a népet, hogy ők is voltak honvédek, még azt sem tudják mi volt a honvéd. Aláírás Báthori Gábor. A levél dátum nélküli. Az elnök a következő választ küldte Báthori Gábornak. „Alelnök Propper urnak irt levelében két 48-s honvédet bevádolt, hogy nem voltak honvédek és bitorolják a honvéd nevet, ennek bizonyitására folyó évi jun. hó 8-án d.u. 3 órakor tanuval együtt jelenjen meg a korona kávéház vendéglőben tartandó választmányi ülésen. Kelt Debrecen 1902 máj. 31.”27 A megtartott választmányi ülésen kizárták Báthorit. Ez az ügy természetesen a sajtón keresztül nyilvánosságot kapott. A „Debreceni Ujság” így írta: „Ál negyvennyolcas honvédek. Visszaélés a nemzeti kegyelettel. A nemzeti kegyeletet, amely különösen a 48-as nagy-idők alakjaival van összefonva, a magyar nemzet mindig híven örzött. Annál megdöbbentőbben adunk hírt egy olyan üzelemről, amely egyenesen a nemzeti érzés ellen tör és amely 48-as honvédek szerény nyugdíjával is vonatkozásban van, Báthori Gábor, egy debreceni ősz 48-as honvéd az elmult héten levelet intézett Propper Mórhoz, a debreceni Holtvédegylet alelnökéhez. A levél érdekes leleplezéseket tartalmazott. Azt írja benne Báthori Gábor, hogy a debreceni egyenruhás honvédek közül kettő, aki pedig a mostani kávébarna piroszsinóros atillán altiszti jelvényt visel – méltatlan a honvéd egyenruhára, de méltatlan az egyenruhával együtt járó nyugdíjra is. Ez a két egyén, amint azt hivatalosan egész határozottsággal meg lehet állapitani, a 48-49-es honvédség kötelékébe besorozva nem volt, csatában részt nem vett, csupán csak rossz ellenőrzésnek köszönhető, hogy évtizedek óta mint szabadságharcosok szerepelnek és ünnepeltetik magukat a nyilvánosság előtt.” Propper Mór a Honvédegylet alelnöke nagy meglepetéssel vette a leleplező levelet, s közölte annak tartalmát Hegedüs Pál a debreceni Honvédegylet elnökével. Hegedüs dr. a választmány utólagos jóváhagyásával számolva, azonnal vizsgálatot rendelt el és a vizsgálat vezetésével Propper Mór százados alelnököt bízta meg. Az alelnök a vizsgálatot azonnal megindította és annak eredményéről a választmánynak legközelebb számol be. Az eddig felmerült bizonyítékok amellett szóltak, hogy a két nyugdíjas honvéd 27

HBML X 209 4 cs 19 sz/901 május 31

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 244 jogtalanul vette igénybe az állami támogatást és nem tarthatnak számot a 48-as honvéd névre. A vizsgálat befejezése után, ha büntetendő cselekményről lesz szó, a honvédegylet elnöksége az iratokat a királyi törvényszékhez juttatja el.”28 Válasz a „Debreceni Ujság” 153. sz. f. évi 5-én megjelent „Ál negyvennyolcas honvédek” cikkére. „Mielőtt a fent említett cikknek elbírálásába illetve annak cáfolatába bocsátkoznám, első sorban is a legnaivabb megdöbbenésünket kell kinyilatkoztatnunk arra a téves és sérelmes közleményért, mely a debreceni ujság 153-ik számában a jelzett napon megjelent. Két 48-as honvéd van vádolva, egy harmadik honvéd által, mely minden alapot nélkülöz. A mélyen sértő cikkre azonnal azért válaszoltam, mert előbb be kell várnom e hó 8-án megtartott választmányi gyűlésünket, midőn ott a dolgot behatóan tárgyaltuk ahol általam ki lett mutatva, nemcsak az egyletünket, de általában az egész közönséget is megbotránkoztató rágalom. Ugyanis törzskönyvünkben mind két megrágalmazott 48-as honvéd neve be van írva kik ott mint honvéd közvitézek szerepelnek s mint igazolt honvédek élvezik is ama csekély nyugdíjat, melyet számukra az Országos Honvédegylet nyugdíjazó bizottsága megszavazott. Báthori Gábor, ki vádlóként szerepel, már azelőtt is régi idők óta torzsalkodott ama két bajtársa ellen, kiket méltatlanul – elvégre a hirlapok utjára terelte ama méltatlan megrágalmazását, miértis egyletünk választmánya őt alapszabályunk értelmében "Ki az egyleten kívül társadalmilag megbélyegző tettet követ el az egylet köréből kizáratik" s ezen alapszabályi határozat értelmében ő az egylet köréből az általános szótöbbség kimondásával véglegesen kizáratott.” Dr. Hegedüs Pál a honvédegylet ezidő szerinti elnöke.”29 Az egylet ezzel a maga részéről lezárta az ügyet. Ezután áttekintve az egylet jegyzőkönyveit a következő bejegyzéseket találjuk 1902-re vonatkozólag. A 21 pontban ez van bejegyezve: „Országos gyűlésen előforduló nevezetesebb esetek: 1. Az özvegyek nyugdíjára azok tarthatnak igényt, akik a koronázásig megesküdtek. 2. A tiszten alóliak nyugdíja megjövetése. 28 29

HBML X 209 2 k HBML X 209 4 cs


245 3. Temetkezési előlegek gyors megadása, illetve eljárása 22. pontban. Az országos gyűlésre felmenő követek „tisztek” költségeire egyenként 50 kor. a tiszten alóliak, „közvitézeknek” egyenként 20 kor. útiköltség határoztatott.” A Honvédegylet július 27-én délután 3 órára választmányi gyűlést tartott a Korona vendéglőben, a Szabadság szobor leendő megalapítása tárgyában. Jelen voltak: Fonó Imre, Ujvári József, Nánási Imre, Boros József, Propper Mór, Haiman Nagy József, Hegedüs Pál. Délelőtt felolvasták a városházán gyűlésük javaslatát f. év május 21-ről. A szobor egyesület 15 emberre ebédet adott és két fogatot a város.30 A Szabadság szobor felállításának eszméje a honvédegyletből indult ki, melyet aug. 2-án az Emlékkertben állítottak fel, de 1910-ben elbontották. Július 27-i dátummal ellátott levelet intéztek Bartha Mór ref. lelkészhez Gacsályra. „A mai napon tartott választmányi ülésünkben alol írott elnök által előterjesztett, miszerint egyletünk volt érdemes jegyzője, nagytiszteletű Bartha Mór lelkész ur e. f. évi aug. 2-a városunk emlék-kertjében tartandó szabadság leleplezési ünnepélyére meghivassék. Az elnöki indítvány egyhangulag s legnagyobb örömmel fogadtatván nagytiszteletü Bartha Mór nevezett papra egyletünk soraihoz való csatlakozására.”31 Bartha Mór válaszlevele nem maradt fenn eredetiben az iratok között, de megtalálható a „Debrecen” c. lapban, melyet teljes terjedelmében közöl 1902. július 31-én megjelent számában. Van előtte egy rövid bevezető, mely így szól: „Adat a debreceni Szabadság szobor történetéhez. Bartha Mór bátyánk, 48/49-es honvéd, fővadász, a debreceni honvédegylet egykori buzgó jegyzője, hosszabb ideig lapunknak a "Debrecennek" is érdemdús, hazafias jó felelős-szerkesztője, jelenleg Szatmár megyei ev. ref. lelkész levelet intézett dr. Hegedüs Pálhoz, a debreceni 1848/49-es honvédegylet elnökéhez, melyben érzékenyen mond köszönetet kedves bajtársainak a figyelmért, hogy eszükbe jutott, hogy az ünnepre meghívják, melyen a lelkében jelen is lesz, noha lelkészi elfoglaltsága miatt otthon kell maradnia. Ezen levelet közöljük, mert érdekes becses adatokat tartalmaz az aug. 2-án leleplezendő Szabadság-szobor születéséről, melyben – mint a levélből kitűnik, a 30 31

HBML X 209 44 Debreceni Újság, 1902. jún. 5 VI. évf. 153 HBML X 209 4 cs. 24 sz/1902 1902 július 27

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 246 debreceni honvédegyletének is jeles része van. Az öreg honvéd emelkedett hangú levele így hangzik: „Igen tisztelt Honvéd-egyleti Választmány, kedves bajtársaim! A tekintetes egyleti-elnökség 24/902 sz. a hozzám juttatott szíves meghívását, hogy a debreceni "Emlékkert"-ben aug. 2-án végbemenendő "Szabadságszobor" leleplezési ünnepélyen, mint a Honvédegylet volt jegyzője, a Honvédegylethez csatlakozva legyek jelen – hálával megköszönöm. Első megemlékezés ez t. választmány azóta, hogy sorsom intézője, kegyelmes Istenem rendeléséből a gyakorlati lelkészi pályára vissza hívatván,. Debrecent, s ott betöltött minden – kiváltképpen honvédegyleti jegyzői s 1848-as függetlenségi párti lapban szerkesztői szerény munkálkodási körömet elhagytam; mert bizony, mintha soha nem éltem – és nem is munkálkodtam volna Debrecenben, úgy elfelejtették nevemet is, úgy t. Honvédegyletben, mint az említett nagy politikai pártban. Annál inkább jólesik tehát most az én öreg bajtársaim megemlékezése rólam, mely éppen a "Szabadságszobor" leleplezése malasztos ünnepélyére meghívásban nyilatkozik, mert ez a tény arról győz meg, hogy azok a vén bajtársak, akikből a honvédegylet áll, agg korukkal járható gyengeségen felülemelkedve nagyon tudnak még emlékezni annak a "Szabadságszobornak" eszmélnének megvalósítását eszközli indulásra és munkálkodásra, mely a honvédegylet kebeléből indult ki akkor, amikor az "Emlékkert"-ben sok-sok, sőt minden kegyelet magakörül összpontosító "Haldokló oroszlánt", a honvédsírokra kiszállítani akarván; amelyben a "Honvédegylet" csak úgy egyezett bele, ha helyére egy – a városon belül minden kegyeletet magához vonzó másik – s kijelölve – a "Szabadságszobor", felállíttassék! amely kívánalmat nem csak méltánvolta, hanem ennek kivitele iránt kötelező ígéretét is megtette Debrecen városának nagyérdemű főjegyzője, a nemes Komlóssy Arthur nemcsak, hanem evégett egy permanens hármas – 12 tagú bizottságot is küldetett ki a "Városi Hatóság". "Csokonai kör, mint Emlékkert gondozóbizottság és az 1848/49-es Honvédegylet kebeléből, mely utóbbi által kiküldött 4. egyike az én szerény személyem is volt, aki mint Honvédegyleti jegyző az "Egylet" kebelében az indítványt tettem s mint a "Debrecen" 1848-as függetlenségi párt napilap f. szerkesztője ez ügyet hírlapilag ébren tartottam s ápoltam. Erre a történeti folyamatra élénk emlékezésnek tulajdonítom én az én szeretett öreg honvéd bajtársaim megemlékezését, becses meghívását, amikor az eszme ténnyé vált s


247 ennek fenséges ünnepét fogja tartani aug. 2-iki szomorú kimenetelű csatában elhalt névtelen hősök iránti szent kegyeletes ünnepével öszszekötötte, Debrecen városa minden érti és érző lakosa áldoz a leleplezendő szobornál a szabadság Istenének s a "Honvéd Síroknál a szabadság védelmében elhullt hősök – a mi egykori bajtársaink emlékének. Ah mily jogosult vágy vonna hát engem a kegyelet ezen dicső ünnepére Debrecenbe, amikor az elhullott Honvédekével a még élő Honvédek megdicsőítése is megtörténik! Fájdalom... már kitűzött és többé el nem halasztható nagy fontossága lelkipásztori hivatalos ténykedés – konfirmáció – nem, engedi lelkem vágyát követni, tehát csak lélekben leszek jelem s borulok le veletek öreg bajtársaim a szabadság szent oltáránál s az ezért való küzdelemben elhullott bajtársak bemohosult sírján; de azon édes reménnyel is, hogy még élünk akkor amikor a szintén Honvédegyletünk által valósítani követelt, másik, még mindig csak eszmét – a Kossuth szobor felállítását és leleplezését Debreczen városa teljesíti és ünnepli. Akkor!... akkor engedje meg Istenem, hogy éljek, s veletek időtörte bajtársaim ritkított sorokban jelen leszek a leleplezésnél s bemutathassuk hálakönnyeinkben áldozatunkat az 1848/49-es dicső múlt megteremtésére Kossuth Lajost ajándékozott Istennek, a nemzetünket ezer éven át kegyelt, megtartott s a szabadság szerelmével megdicsőített "Magyarok nagy Istenének." Azon reményben ringatva magamat, hogy ti ennek a szobor felállításának is folyton ébrenlevő és sürgető lelkes hívei lesztek – a jelen magasztos ünnephez méltó felemelkedett hangulatot kívánva – vagyok és maradok életem fogytáig szeretve tisztel öreg bajtársatok Bartha Mór 1848/49-es honvéd fővadász, ev. ref. lelkipásztor Gacsály Szatmár megyében 1902 július 29-ikén.”32 Ezek után megint a jegyzőkönyv bejegyzéseire támaszkodhatunk. A város, illetve Debrecen város tanácsa 500 k.-t adott az egyletnek a kiadásokra. Január 4-én gyűlést tartottak, megtörtént az elszámolás. Hegedüs Pál lemondott elnöki tisztéről. A Halász asztaltársaság batyusbált rendezett, a befolyt összegből 100 K.-át adott a szegény honvédeknek. A 100 K.-át takarékpénztárba tették. A vacsora az Auernél a kávéházban volt, a bál pedig az Otthon kávéházban. A Honvédegylet gyűlést tartott március 8-án, melyen kifejezést nyert az az óhaj, hogy a hadsereg önálló magyar nemzeti hadsereg legyen, ma32

HBML X 209 2 k

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 248 gyar vezénylet és szóval vezényeltessék – magyar tisztek vezetése alatt. A 48/49-es honvédek tudomásul vették és a nép-gyűlésen részt vettek márc. 15-én.33 Az egylet ápr. 19-én rendkívüli gyűlést tartott, Borzsovay József egyleti jegyző Széchenyi utcai lakásán.34 Az egylet vezetőséget választott a kiadott rendszabály 35.-ik parag.-a értelmében. Elnök: dr. Hegedüs Pál; alelnök Propper Mór, jegyző: Borzsovay József lett és a választmányi tagokat. Számvizsgálat: Váczi Muki, Kis Imre, Olényi Antal. Pénztárnok Németi József, ellenőr: Haiman Károly. Tiszteletbeli választmányi tagok: B. Nagy János, Nagy János.35 Miután vezetőséget választottak, megváltozott az Országos gyűlésre menők sorrendje éspedig Hegedüs Pál elnök, Propper Mór alelnök, Borzsovay István (?) őrmester jegyző, Horváth Pál ezr. és Nagy József lettek választva. A jelentést felküldték Mikár Zsigmond országos főjegyzőnek.36 A Honvédegyletek Országos Egyesülete 1903. május 20án közgyűlést tartott Budapesten. Melynek elnöke báró Podmaniczky Frigyes, Őfelsége a király valóságos belső titkos tanácsosa, 1848/49es honvéd huszárkapitány. (A közvélemény kockás bárónak nevezte ruházata miatt) A 134 meghívottal jelentkezett 56 honvédegyletből 39 egyletnek 82 küldöttje s az országos központi bizottságnak 36 tagból álló elnökségén kívül 16 rendes tagja. Tollvivő Mikár Zsigmond a központi bizottság jegyzője volt. Az elnök megnyitotta az ülést, utána a jegyző felolvasta a jelenlevők névsorát, a küldötteknek 2/3-a jelent meg. Felolvasták az évi jelentést. Ebben közölték, hogy Kalauszki Zsigmond elhalálozásával a Nyitra vármegyei honvédegylet megszűnt. Ez után az elnök rátért az elnökség munkájára, előadta hogy „a miniszterelnök –Széll Kálmán – 3000/901 sz. rendeletével „igen örvendetesen és örökös hálára kötelezte” nem csak ezen számot adó elnökséget, napi munkája legalábbis az eddigihez képest kétannyira szaporodott; előadja ezen elnökég, miszerint irodája munkadarabjainak száma a múlt évi szeptember hónap végével a miniszterelnökségből véleményezés végett leérkezett darabokban 1197 db-ot, s a törvényhatóságoktól honvédegyletektől és egyes folyamodó bajtársaktól 886 dbot hozzávéve összesen 2083 db-ot dolgozott fel. Főjegyző bajtársunk 33

HBML X 209 4 cs 24 sz/1902 Debreczen. A Debreczen és Hajdú melye Függetlenségi párt Hivatalos Közlönye XXXIV évf. 147 sz. 1902 júl. 31 35 HBML X 209 2 k 36 HBML X 209 4 cs ad. 398 34


249 összesen a pár hónap óta segédező segédjegyző – Barsy József s egy délelőtti egy délutáni igen szerényen díjazott napidíjassal. /..../ Előadta az elnökség, hogy 1. A Bereg vármegyei honvédegylet indítványa értelmében a miniszterelnök 3000/901 sz. jótevő rendeletét megelőző kegyes intézkedése előtt nyugdíjazva levő bajtársak tekintettel a tényállásra, hogy a túlságosan szigorú szabályok szerint lettek nyugdíjazva, részesíttessenek valamilyen mérsékelt juttatásban, éppen azért, mert a nagy jövedelemben levő magas állású, vagy magán-vagyoni jövedelemben minden akadály nélkül élvezhetik, az erre vonatkozó kérelmezés miatt évi október hónapi 8-án napján megtétetett, de a mai napig nem érkezett válasz.” Amíg a honvédegyletek léteztek, a nyugdíjak és nyugdíjasok ügye állandó gond volt, mivel a nagyon szerény díjazás a megélhetést sem fedezte. A hódmezővásárhelyiek azt kérték, hogy a temetési segélyt gyorsabban utalják ki, kérvénnyel járuljanak a miniszterelnökhöz. Választ erre sem kaptak. Előadja az elnökség, hogy „felhívást vett a főváros polgársága részérül a központi bizottság elnöksége Kossuth Lajos 100-ik éves születése napjának évfordulója megünneplésére alakult bizottságtól, mivel múlt évi szept. hó 5-én ülést tartott s meghívta Lakatos Miklós bajtárs urat, hogy miután a fővárosi bizottság élére úgyis őt választották elnökül, s mint olyan a vidéki honvédegylettel úgy is érintkezésben áll: vállalja el a központi honvédbizottság részéről az ünnepélyben részt venni, s a bajtársak vezetését is. A bajtársakat is felkérte, hogy csatlakozzanak hozzája, központi bizottságunk elnöksége pedig díszes babérkoszorúval járult az ünnepélyhez és Lakatos Miklós bajtársnak jelentése szerint jelen volt 27 vidéki honvédegylet 55 küldöttel és 10 honvéd bajtárs egyleti meghívó nélkül és számos honvédbajtárs Budapestről.” 2. Részt vett az ünnepélyen a Honvéd Menház bizottságának elnöke dr. Csatáry Lajos, aki szintén vitt koszorút, nemkülönben ott volt Szentimrey Kálmán, a Honvéd Menház parancsnoka egy csoport menházi lakóval. 3. Csatáry Lajos jelentette, hogy a Mátyás király szobrának leleplezési ünnepélyén Kolozsváron, mint a központi bizottság alelnöke részt vett és koszorút tett a szobor talapzatára; nemkülönben a menház parancsnoka néhány menházi lakossal. Ezek után újabb indítványok következtek. Az Arad vármegyei és a városi, továbbá az Abaúj-Torna vármegyei honvédegylet tagjai az iránt, hogy az özvegyek érdeke karoltassék fel, s a Komárom vármegyei honvédegylet elnöksége in-

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 250 dítványt tett az iránt, hogy az 1867-ig történt házasságokból származó özvegyeik is nyugdíjat élvezhessenek. Az Abaúj- Torna vm.i küldöttség az igazolások ügyében tett észrevételt. Két tanú helyett az igazoláshoz, legyen elég egy tanú ahhoz, hogy nyugdíjat kapjon. Ugyancsak indítványt tett az Abaúj-Torna-Arad vármegyei és városi s a Komárom vármegyei honvédegylet, hogy az altisztek és közhonvédek nyugdíjának javítását kérelmezzék a miniszterelnöktől; indok: a nagy drágaság és hogy az öreg honvédek alig pár évet tengődhetnek.” A Temes vármegyei honvédegylet azt kérte, hogy ismételjék meg a múlt évben tett indítványt és kérelmezzék a miniszterelnöktől, hogy a temetkezési költséget gyorsabban utalják ki, ami legegyszerűbben eszközölhető, ha a pótlékok kiutalását az adóbevételre bízzák, olyan formán, hogy az elhalt öreg honvédek nyugdíj-fizetési könyvét az anyakönyvi hivatal halotti bizonylatának kimutatása mellett az adóhivatalnak, s a temetkezési költséget azonnal kifizetik. A Temes vármegyeiek utazási kedvezmény ügyében emeltek szót, és ezt kérelmezték a kereskedelmi minisztertől. Az Abaúj-Torna vármegyeiek indítványt tettek hogy Kossuth Lajosnak emeljenek szobrot. Podmaniczky Frigyes tájékoztatta a résztvevőket, hogy a fővárosnál milyen stádiumban van az ügy, melyet általános éljenzéssel fogadtak. Az Abaúj-Torna vármegyei honvédegylet kéri, hogy a Kassán rendezendő Rákóczi ereklye kiállításon vegyenek részt az öreg honvédek is. Végül előadta az elnökség, hogy az alapszabály 35. parag.-a értelmében a bizottságnak 1/3-ad része, vagyis tíz rendes és öt póttagot kisorsoltak, amiről a névjegyzéket az egyes tagoknak megküldték és felkérte a szavazatszedő bizottságot, hogy a szokásos javaslattétel végett, vonuljanak el, s annak elkészítése után azzal visszatérjenek s az elnöknek mutassák be. Szentimrey Kálmán ez ellen szót emelt és más tagok is javaslatba hozattak, hogy maradjanak meg azok, akik most vannak és a választusok megtartását elejtették. A bizottsági főjegyző indítványt tett ennek folytán, hogy az elejtett szabályszerű választás helyében bízzák meg a központi bizottságot a hiányzó bizottsági tagok pótlására. Legvégül Szirmay István köszönetét fejezte ki báró Podmaniczky Frigyesnek, és kérte, hogy maradjon meg továbbra is elnöknek. Az elnök köszönettel vette a bajtársias megnyilatkozást, hogy mindaddig míg ereje bírja az elnökségben megmarad.37 Hogy működni tudjon, az egylet, különböző 37

HBML X 209 4 cs 36 sz/1909


251 bankok, cégek adakoztak, így az Első Debreceni Takarékpénztár, a Közgazdasági Bank, az Alföldi Takarékpénztár, a helyi vasút, István malom, de adott a Petőfi dalkör és Kovács József debreceni polgármester is. Elnöki számadás végett gyűlést hívott össze Hegedüs Pál elnök jún. 21-re, amelyre az új választmányi tagokat is meghívták. Elvégezték a számadást is, amit rendben találtak. A pénztári maradvány készpénzben 709 kor. A Honvédegyletet a Petőfi Dalkör meghívta aug. 2-án a Nagyerdei Vigadóban tartott Rákóczi ünnepélyre és estélyre, ezen részt vett a 13 egyenruhás honvéd is. Aug. 18-án megünnepelték Ferenc József császár és király születésnapját. A Függetlenségi kör szeptember 19-én tartotta Kossuth Lajos 100-ik születésének évfordulóját és díszlakomát rendezett, melyen a Honvédegylet is részt vett az egyenruhás honvédekkel. Az egylet képviseltette magát Kolozsváron prof Bethlen Gerely 48/49-beli ezredes olasz tábornok síremléke felállítási ünnepélyén nov. 1-én. Komlóssy Arthur mint a Petőfi Dalkör elnöke 1904. március 15-én a Bika vendéglőben tartott ünnepi estélyre és vacsorára meghívta a Honvédegyletet és a 13 egyenruhás honvédet, de a szokásos bált nem március 15-én, hanem februárban tartották meg. Ezt egy január 12-i levélben jelezte a dalkör elnöke.38 A Szabadság c. politikai napilap szerint március 25-én tartották meg a bált. A bálon adakoztak a különböző notabilitások, így dr Wolofka Nándor, dr. Magoss György, Körper Adolf, Vecsei Imre, Csóka Sámuel, Rázsó Gyula, Ries Henrik kocsi-gyáros, Szent Királyi Tivadar, a Dankó temetkezési egylet, Rickl József, Bonkay és társa, Kontsek Géza és mások.39 Az országos gyűlésre kérvényt terjesztettek föl a nyugdíjak felemelése végett az ország minden egyesületével egyetemben.40 A kérvény elküldése előtt 1904 január 31-i dátummal, Szirmay István elnök levelet intézett a Képviselőházhoz. A levélben hivatkozik a nagy ínségekre, és kéri, hogy a 48/49-es honvédek nyugdíját emeljék fel, ugyanezt kéri májusi levelében Propper Mór. De felhívást intéztek Debrecen város közönségéhez is. „Nem veszi rossz néven Debrecen város érdemes közönsége ha a debreceni honvédegylet feltárja küzdő helyzetét. Először: ilyen terhes egylet sem Erdélyben sem Magyarországon nincsen, mert csak a honvédegylet a vértanúk emlékét a 13 öltözködő honvédekkel tartja fenn. Ezeknek minden né38

HBML X 209 2 k HBML X 209 1 cs. ad. 33 sz/1903 40 HBML X 209 2 k X 209 4 cs 39

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 252 ven nevezendő ruházatát az egylet adja, ezen kívül szabálya az egyletnek, hogy minden öreg honvéd temetésén kirukkolni tartoznak és a temetésenként 1-1 Korona jár, ezen kívül minden összeg, melynél ebéd, vacsora és évente Országos gyűlésre négy képviselőt küld, 1-1 képviselő 40 Koronát kap. A jegyzőjét fizeti és egy öreg honvédet, az eljárót. Most különösen úgy áll az egylet, hogy egy részének az öltözködő honvédeknek ruhát kell csináltatni. Erre a nagy terhes kiadásra egy árva, garas bevétel nincs; csak márciusban egy bált tart (lásd fenn) ez ha sikerül, egy évig fenntarthatja magát. Kérjük Debrecen Város lelkes közönségét, hogy a most tartandó bálunkat pártolni szíveskedjenek, az öreg öltözködő honvédek a meghívóval mindenkihez elmennek és adományaikat nálok lévő mintája ki-ki a neve után beírni szíveskedjék.”41 A Budapesten kiadott Friss Ujság-ban megjelent hír szerint, Tisza István miniszterelnök rendeletet adott ki, miszerint az 1848-49 honvéd tizedesek és közvitézek nyugdíját 1905. január 1-től felemelte, mégpedig a tizedesekét 96 K-ról 120 K.-ra, a közvitézekét 72 K.-ról 96 K.-ra. Hasonló összegekkel emelték az özvegyek nyugdíját. Az országos elnökségtől levelet kapott a Debreceni Honvédegylet elnöksége: a következő tartalommal: az 1901-ben tartott országos gyűlés határozatban mondta ki, hogy azontúl, vagyis a múlt 1902-dik évtől fogva az országgyűlést az év május 21-ik napján tartják, ekkor volt ugyanis Budavárának bevétele, továbbá, hogy az egyletek – mivel ezt a levelet a többi egylet is megkapta – 2-4 tagot bízzanak meg, akik az országgyűlésen részt vesznek és ezt április 10-ig tudassák velük, de előző napon, vagyis 20-án délelőtt elő-értekezletet tartanak, délután pedig Budán a Krisztina-városi templomban emlékeznek meg az elesettekről.42 Május 21-én tartották meg a honvédegyletek országos gyűlését. A gyűlésre 34 egyletnek 52 küldöttje jelent meg és a központi választmány 17 tagja. Dr. Balogh Sándor központi első alelnök vezette az ülést. Tudomására hozta a jelenlevőknek, hogy báró Podmaniczky Frigyes lemondott elnöki tisztéről. Az elnök felolvasta, saját szerkesztésű kimerítő jelentését, melyben megemlítette, hogy sajnálattal veszi tudomásul Podmaniczky Frigyes lemondását, és hogy a leköszönt elnök érdemeit jegyzőkönyvileg is örökítsék meg, amit a honvédség érdekei előmozdításában 1897. október 23-tól kifejtett. Az 41 42

HBML X 209 4 cs. 1904 január 31. Simay István levele a képviselőházhoz HBML X 209 2 k


253 ő nevéhez fűződik a Széll Kálmán volt miniszterelnök 1901. július 17én kelt 3000 sz. rendeletének megjelentetése, mely szerint minden igazolt 48/49-es honvéd vagyoni állapotra tekintett nélkül nyugdíjra jogosult. E nagy vívmány – mint írja – azért is nevezetes, mert ezzel igazolást nyert a 48/49-es honvéd név hivatalos elismerése is; épp ezért a lelépő elnök mindnyájuk hálás szívébe mindenkorra bevésve marad. Az elnökkel együtt az első alelnök is lemondott, de míg a bizottság erkölcsi kényszer nyomása alatt az első lemondást elfogadta, a másikat nem. Ezután rátér a honvéd-ügyre. Mint mondja, eddig mozgalmasan folyt le közgyűlési tevékenység, – szemben ugyanis bizonyos meddő, hogy ne mondjuk tespedő helyzet állt elő, amelyre a múlt 1903-ik évi képviselőházi – soha nem tapasztalt tétlenség, s ennek folytán gyors egymás-utánban beállott kormányválság is nagy befolyással volt, már azon szempontból nézve is, hogy a mindent személyesen intéző elnök időhiány miatt bizottsági ülést nem tudott tartani; a bizottság főjegyzője pedig egész évben beteg volt. A munka is megcsappant. Az 1903-as kormányválság miatt nem volt lehetőség a múlt évi közgyűléstől nyert megbízatásainak sikeres elintézésére, ilyenek voltak: a közhonvéd s altisztek csekély havi vagy évi nyugdíjának és az 1901 előtt nyugdíjazott szegényebb sorsú főtisztjeink nyugdíjának felemelése, vagy évnegyedes segélyezése iránti kérvényezések; – az 1867-ik évig férjhez ment özvegyek nyugdíjaztatása iránti lépések, melyek érdemleges elintézést nem nyertek. A kereskedelmi miniszter határozatilag kimondta, hogy a 48/49-es honvédek akadálytalanul megkapják kedvezményes vasúti jegyeiket. Remélik azt is, hogy az egymásközti levelezésben is könnyebbség áll be. A képviselőházi ülésen mit 1904. május 10-én tartottak, elhangzott, hogy a honvéd nyugdíjára előirányzott 800000 K.-át másfél-millióra kell emelni. Megemlíti, hogy tisztelgő látogatást tettek Podmaniczky elnöksége idején Tisza Istvánnál, ezt megelőzően Mikár Zsigmond főjegyző több bizottsági taggal Khuen-Héderváry Sándor miniszterelnöknél. Ezen az ülésen a Debreceni Honvédegylet indítványt tett, mely szerint a miniszterelnökségi honvéd-nyugdíjazó bizottságot a 48/49-es előkelőségekből kellene megalkotni, az öreg honvédek nyugdíjai úgy szabályoztassanak, mint a kir. honvédségé. A nyugdíjakat általában emeljék fel és a veres-sipkásokat is érdemjelesnek tekintsék. A debreceniekhez hasonlóan a nemzetiek is nyugdíjemelést kértek. Mindezekre az elnöknek az a véleménye, „hogy a történt évben a törvényhozó testületben

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 254 lefolyt visszásságok minden irányban kihatván az öreg honvédek előbbi évbeli kérvényei is elintézés nélkül pihenőre jutottak. Remény lehet azonban, hogy hazafiasan jóindulata kormányunk a kellő időben elintézés tárgyává fogja tenni. Ezt az ülésen résztvevők megnyugvással vették tudomásul.”43 Július 17-én választmányi ülést tartott az egylet, melyen jelen volt Propper Mór elnök, Simonffy Imre dísz-elnök, Borzsavay József jegyző, és a választmányi tagok: Balogh Imre, Weszprémi László és Nagy József. Ezen az ülésen az elnök előadta, hogy huzamosabb idő óta a legnagyobb viszály dúl az egyletben, nevezetesen Nánási Mihály és Bundi Károly egyenruhás - és Némethi József pénztáros miatt, kik megtagadták a kiadott rend fenntartását és folyton lázadoztak, a pénztáros Némethi József, az utalványozott pénz kiadását megtagadta és sértően nyilatkozott az elnökség ellen. Ennek folytán a következő határozatot mondták ki: 1-ör Nánási Mihályt és Bundi Károlyt egyenruhájuktól megfosztották. 2-or Némethi Józsefet elszámolták és tőle a takarékpénztári könyvet elvették, ezen kívül mind a hármukat örökre kizárták az egyletből. De később, szept. 25-én ezt a határozatot vissza vonták, a gyűlésen sem olvasták fel, és az újságokban sem közöltették le.44 Onody András, a Hajdúnánási 48-as honvédegylet elnöke meghívta a Debreceni Honvédegyletet és a 13 egyenruhás honvédet az október 2-án tartott Kossuth szobor leleplezésére. Szeptember 25-én választmányi ülést tartottak ezen Simonffy Imre kir. tanácsost elnöknek, Balogh Imrét pénztárosnak, Borzsovay Károlyt jegyzőnek választották. Időközben kirobbant a Mikár Zsigmond botrány Budapesten. Ezzel kapcsolatban a jegyzőkönyvben a következőket találjuk: Egy öreg honvéd nyilatkozta, hogy Mikár Zsigmond országos főjegyzővel szemben elkövetett ellenséges eljárása és intézkedéseivel az újságok útján nyilvánosság elé hozatala következtében a jászberényi honvéd egylettel a központi bizottság eljárását helytelennek nyilvánítják. Mikár Zsigmond óvással élt az újságokban elkövetett eljárás és a 16-ik sz. körözvényre.45 Sérelmezte, hogy felmentették, de elismerte, hogy sokat betegeskedett. Hamisnak tartotta azt a vádat, hogy a jegyzőkönyvet sem olvasni sem szerkeszteni nem tudta, hamis az is hogy már kegydíjért folyamodott, mert csak ezután fog, hogy éjt nappallá téve minden díjazás nélkül dolgozott, hogy lánya Széll Kál43

HBML X 209 1 cs. 11/1904 1904. július 17 HBML X 209 4 cs 45 HBML X 209 1 cs 44


255 mán miniszterelnök jóvoltából szerény díjazásban részesült, de Balogh Sándor október 1-vel ezen díjazástól megfosztotta, meg egész idő alatt kopott bútorok között dolgozott mivel az egyletnek irodai berendezése nincs. Ünnepélyesen óvást emelt a felmentése ellen, mivel 1900-ban az országos gyűlésen örök főjegyzővé kiáltották ki, és szavazás nem történt. A sajtóban megjelenteket durva valótlanságnak tartja, s hogy ő szedte volna fel az állami költség támogatást és belátása szerint használta volna. Hivatkozott a pénztári nyugtára, melyet október 21-én mutatott be. De főleg dr. Balogh Sándor, ki vele néhány év óta kötekedik és tudja igen jól hogy ez nem válik javára és a kir. tanácsos másod-elnök és helyettes jegyző Bellaagh Imre, ki már az 1899-ki országos gyűlésen a debrecenieknek elmondta előbb élőszóval, aztán levélben is, „hogy bizony ő a helyemre aspirál, mit szerinte a tények bizonyítanak: meggondolhatná, hogy a tisztesség más szerepet vár a nyilvános szerepekben vállalkozó emberektől, mint aminőket ők ezáltal produkálnak. Gondoljátok meg, nincs semmi szükségünk a Bach-korszak embereinek feltámadására.” Ezt november 3-án írta. Nyílt levélben reagált Szájbely Dénes cs. és kir. főhadnagy, ki 1901től dolgozott Mikár mellett. A levélben kiállt Mikár mellett és támadta az elnököt.46 Babos Károly ny. honvéd tüzér-hadnagy, Szabolcs megyei küldött, elég útszéli hangon támadt Mikárra. Báránybőrbe bujtatott farkasnak nevezi. Mikár (igazi neve Mikás) erőszakoskodó, ő ajánlotta az elnököket. Felhozta, hogy Balogh Sándor a számonkérő bizottság elnöke a jegyző számadásának jogtalan tételeit kifogásolta, az állampénztártól az évi rendes dotátióval a kénye-kedve szerint számolt. Az elnökök tétlenül nézték Mikár basáskodását, jóformán ő döntött mindenről. A hivatalos iratokba még az elnök sem nézhetett bele. A választmány adminisztrációját megbénította. A miniszterelnök kérte a számadásokat 1903 és 1904 évről, és az 1905-ös költségvetést. Mikár megtagadta az adatok kiszolgáltatását és a fölvilágosítást. Vizsgálóbizottságot hoztak létre, hogy kivizsgálják a dolgokat; ennek tagja volt Bakos Károly Szabolcs megyei küldött is. Mikárnak, mint jegyzőnek az előbbi ülés jegyzőkönyvét kellett volna hitelesítés végett felolvasnia; csinált is egy jegyzőkönyvet, valami obscurus fércelményt, melyet azonban képtelen volt felolvasni, úgy hogy arra egy másik bajtársa vállalkozott, de ez a jegyzőkönyv nem a tényeket és 46

HBML X 209 4 cs

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 256 határozatokat tartalmazta, hanem otromba és sértő polémia volt az elnök és a választmány ellen. Azt hangoztatta, hogy az elnöknek semmi köze a jegyzőkönyv szerkesztéséhez. Az országos jegyző csak a saját önző érdekét nézte, ebben támogatta Borsi segédjegyző. Mikért egyik leghívebb embere, Maár István arra kérte, ismerje be, hogy a jegyzői teendők végzésére már alkalmatlan, mert erejében meg van törve. Ezek után az elnök ideiglenesen a jegyzőt hivatalos állásából felfüggesztette, és még a levélben azt is felhozta Bakos, hogy Mikár sohasem volt honvédtiszt, mivel ő akkor Bécsben bálozott és akikkel nem rokonszenvezett azokat feljelentette.47 Így tehát jogtalanul élvezi a honvéd nyugdíjat és más kedvezményt. Ezek a polémiák egyáltalán nem kedveztek, nem használtak a 48-as eszmének, de megjegyezni kívánom azt, hogy Mikár kezében igen nagy hatalom összpontosult az országos vezetőségben. Ez az elnökök és a választmányok hibája is volt. Sokkal határozottabban és keményebben, felelősségteljesebben kellett volna Mikárt ellenőrizni és akkor mindezek nem történtek volna meg. Az országos elnökség nem egy levélben sürgette, hogy a 48/49-es honvédséget ismerjék el. Ebben az ügyben levelet intézett a miniszterelnökhöz. Hogy elismerjék őket az gyakorlatilag kudarcba fulladt, mert sem a miniszterelnök, sem a képviselőház nem adott helyt a kérésnek.48 A miniszterelnök csak abba ment bele, hogy a nyugdíjat 1905. január 1-től emeljék. A tisztekét évi 96 K.-ról 120 kor.-ra, az emelés vonatkozott a honvédtizedesekre és közvitézek özvegyi nyugdíjára is, bár kisebb összegű az emelés.49 A debreceni honvédegylet felhívást tett közzé 1905. március elején melyben kérték a város közönségét, hogy az egyletet támogassák, mivel a kiadások nagyok. Március 15-én bált rendeztek és ebből a bevételből csordogált némi pénz az egylet kasszájába.50 A Petőfi Dalkör Komlóssy Arthur vezetésével mindig részt vett a megemlékezéseken. A Zombori Sweidel szobor bizottság 1905. május 16-án meghívta a honvédegyletet a leleplezési ünnepsége. A kassai honvédegylet átírt, hogy Rákóczi Ferenc születésnapja 1676. március 27-e nemzeti ünnep legyen. A május 21-én tartott országos gyűlésen részt vettek a debreceniek is, mégpedig Horváth Pál elnök, Borzsovay József, és Nagy József őr47

HBML X 209 2 k. 20 sz/1904 1904. nov. 14 HBML X 209 4 cs ad. 19/1905 49 HBML X 209 u.o. 19/1904 Friss újság 1904 december 50 HBML X 209 u.o. ad.27/1905 március 8 48


257 mester. Az 1905. május 21-én tartott országos gyűlésen ismételten terítékre került a honvéd nyugdíj ügy. Az öreg honvédek és özvegyek helyzete nem nagyon változott az idők folyamán, hiába emelték a nyugdíjak és segélyek összegét. Ismét szóba került Mikár Zsigmond is. Balogh elnök bebizonyította, hogy a volt jegyző mennyire nem volt ártatlan.52 A debreceni honvédegylet 1906. január 20-án a városháza kis tanácstermében választmányi ülést tartottak. Az elnök szólt a 13 egyenruhásnak való pénz beszerzéséről a városnál. A polgármesterhez folyamodtak 500 kor. megadásáért, továbbá, az egylet fenntartásához. A nagy városokban úgymint Arad, Temes, Kolozsvár stb. egyleteket kerestek meg, hogy a nyugdíjas honvédeket mennyivel és hogy segélyezik, a városok.53 Simonffy Imre elnök tájékoztatást kért a fent megnevezett városoktól, illetve más városoktól. Pozsony 80 ft.-ba, Győr, azon a címen hogy honvéd nem ad segélyt, azonban ha a hatóságoktól kér, kap. Pécs sem részesíti rendszeres segélyben őket. 4 öreg honvéd kap 1. kor. segélyt mivel felügyelőként alkalmazzák őket. Hódmezővásárhely: 1-2-t kor. segélyt ad, ha megszorulnak. Szeged nem segélyez. Kassa, pénzbelileg nem segélyezi közvetlenül őket, munka erejükhöz képest bizonyos szolgáltatásokra (ny. múzeum őr) alkalmazzák. Kolozsvár: nem segélyezik őket és nem is kértek ilyet soha. Vannak városok ahol az úgynevezett (nem elhelyezett) szegényeink, havi 6, 4, 2 K-ás segélyben részesednek. Ebből a segélyből kapnának esetleg az arra szorult munkaképtelen honvédek. Szathmár városa nem ad az állami ny-hoz segélyt. Teljes vagyontalanoknak időnként 3 esetbeli segélyt.54 Május 20-án a Debreceni Honvédegylet részt vett az országos gyűlésen. Ezen az elnök megemlítette, hogy báró Fejérváry Géza miniszterelnök 50 %-al emeli a főtisztek csekély nyugdíját, amit 1905. szeptember 1-től kezdtek folyósítani. Régi óhaja a honvédeknek hogy levelezéseik portómentesek legyenek és a vasúton kedvezményt kapjanak. Annyit értek el, hogy postai kedvezményben részesültek, míg a vasútiban reménykedhettek. Továbbra is napirenden maradta nyugdíjak ügye. A különböző honvédegyletek jelentéseket tettek nyugdíj és 51

51

HBML X 209 u.o. május 14 HBML X 209 u.o. 53 HBML X 209 4 cs. 1906 február 8. 54 HBML X 209 1 cs 52

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 258 55 segély dolgában. A debreceni rendőrkapitány 1907-ben jelentést tett a városban levő 1948/49-es honvédek családi és vagyon körülményeiről. A városi tanács úgy határozott, hogy az altiszteket és közembereket életük fogytáig segélyben részesíti, kik segélyre vannak utalva.56 A honvédegylet tagjai részt vettek a debreceni rom. kat. gimnázium zászlószentelési ünnepélyén, az országos gyűlésen.57 Május 22-én megtartották az országos gyűlést, ezen felolvasták a szokásos évi elnöki jelentést. Megemlékeztek arról, hogy 1906-ban Nagybecskereken leleplezték Kiss Ernő vértanú honvéd tábornok díszes emlékszobrát, Kecskeméten pedig Kossuth szobrának leleplezésén voltak. A budapesti Rákóczi ünnepélyen az országos bizottság megfelelő „helyt rontani nem tudott vagy nem akart?”. A kassai Rákóczi ünnepélyen a „elvonuláson már ott voltak és koporsójára koszorút tettek. Felolvasták azt a feliratot melyet a képviselőháznak címeztek a honvéd név elismerése és érdemeinek törvénybe iktatása tárgyában.58 Ebben az ügyben érdemi haladás nem történt. Horváth Pál elnök nyitotta meg a június 18-i választmányi ülést – ő is hívta egybe – mivel téves hírek terjedtek el az alkotmányvédő bizottság részéről adományozott 840 K. 60 fil. hova-fordításáról. A választmányi ülésen kellően cáfolták. E célból felolvasták a debreceni közgyűlés 15/1439 sz. a kelt végzését, melyben világosan kimondják, hogy az összeg az egylet pénztára javára s nem az egyes honvéd részére ajándékozták. Felemlíti, hogy az öreg honvédek között „bujtogatás kezd lábra kapni”, mely szerint a városi közgyűlés által hozzá ismét beadott kérelem folytán négy évre 400 kor.-ban megállapított s abból az első évi illetmények hovafordítására vonatkozólag, többen névtelen levélben az elnökség, sőt az egész választmány meggyanúsítására vetemedtek alaptalan követeléssel léptek föl.59 Természetesen tisztázták az alaptalan gyanúsítást. A debreceni honvédegylet folyamodványt intézett a városi tanácshoz, melyben a használhatatlanná vált egyenruhák felújítására kértek segélyt. Ez ügyben már 1906. március 8-án adtak be folyamodványt. Az új egyenruhákat megkapták, a király megkoronázásának 40-ik évfor55

HBML X 209 3 cs. Debreceni Honvéd Egylet választmányi jegyzőkönyve 1906 január 20. - 1911 május 5 56 HBML X 209 1 cs 57 HBML X 209 1 cs 188 sz. jkv/1906 58 HBML X 209 4 cs 59 HBML X 209 3 cs. választmányi ülés 1907. április 28-án.


259 dulóján 200 koronát osztottak ki 20 öreg honvédnek. A város múzeumi bizottsága intézkedett afelől hogy hetenként kétszer szombaton és vasárnap 3-3 egyenruhás öreg honvédet alkalmaz felügyeletre és ezt a szolgáltatást fejenként 2-2 K.-val fizeti. Megemlékeztek Lefkovics Arthur jótékonyságáról, pénzintézetről, és egyesületekről, egyénekről kik adományokat gyűjtenek a honvédegylet részére, hogy minél tovább fenn maradjanak, bár taglétszámuk évről évre fogy. A honvédegylet tudomása szerint a 8 tiszten kívül 40 tag van, ebből őrmester 4, tüzérmester 2, tizedes 7, közember 27.60 A debreceni 1848/49-es honvédegylet kérvényt nyújtott be a még élő öreg honvédek segélyezése iránt, (Nagy József és társai egyenruhát viselő 48/49-es honvédek és végül Dankó Imre ez iránya kérvénye a városi tanácshoz). A tanács a következő határozatot hozta, csak azok kapnak segélyt akik valóban rászorulnak, mert az egylet által beadott listán olyan nevek is vannak, akiknek vagyoni helyzetüknél foga nem jár. Felhívták a rendőrfőkapitányt, hogy december 24-ig vizsgálja meg az öreg honvédek családi és vagyoni viszonyait. Amíg a jelentés beérkezik, a rászorultakat 20 és 10 K.-val segélyezik. A rendőr-főkapitányság jelentésére a városi tanács a következő határozatot hozta: (...) „elhatározta, hogy mindazon 48/49-es honvéd altiszt és közvitéz élete fogytáig havi segélyt kap, kik ily segélyre utalva vannak. Ehhez képest a jelentkező és igazolt szükség mérve arányában az alább nevezett 1848/49-es honvédek a lentebb kitett havi segélyt szavazza meg a szegényalap terhére a következő módozatok mellett úgymint: 1 A havi segélyeket f. jan. hóban a nyugták beadása után a következő hónapban pedig mindig az illető hónap 3 napján előre lesznek folyósítandók. 2. A városi bejelentési hivatal a segélyezett életben létét a vonatkozó nyugtán igazolni köteles s e tekintetben gondos utána járásra utasíttatik. 3 Rendőrkapitányság felhívatik, hogy a segélyezett 48/49 honvédeket tartsa nyilván s elhalálozásukat esetenként a számvevőségnél jelentse be. 4. Főszámvevő pedig arra hívatik fel, hogy a segélyt összegének a fenti módon leendő folyósítását mindaddig eszközölje míg az illetők életben léte igazoltatik. Megjegyzésével annak, hogy Czégény Mihály és G. Tóth János öreg honvédek hollétét sem a honvédegylet sem a rendőrség kipuhatolni nem tudta. Haiman Károly, Némethy József és Papp Ferenc honvédek pedig igen kedvező anyagi viszonyok között élnek és így se60

HBML X 209 1 cs 180/1907

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 260 kélyre nem szorultak, az illetők anyagi helyzetére tekintettel a következő segélyek állapíttatnak meg: 35 öreg honvéd 6 és 20 korona közötti sekélyt kapnak.”61 E határozatot 1908. január 19-én hozták meg. Február 14-én választmányi ülést tartottak, melyen beszámoltak az elmúlt év munkájáról, eredményeiről.62 Április 21-én választmányi ülést tartottak, melyen felvették tagjaik sorába Czében János hadnagyot és Petróczi Ferenc kapitányt. Részt vettek a május 21-én tartott országos gyűlésen. Indítványt tettek arra vonatkozólag, hogy a tervbe vett s felemelni célzott nyugdíjakat nem mint a miniszterelnöki kijelentésben volt 1908. május 1-től hanem 1908. január 1-től utalják ki. Az elnök felmutatta az országgyűlési tárgyalások folyamán a miniszterelnök által kelt azon nyilatkozatokat, mely szerint május 1-től minden 1848/49 öreg honvéd közvitéz 120 a tizedes 144, az őrmester 216 K. nyugdíjat kap. A tiszt nyugdíja általában 15 %-al emelkedett hasonlóképpen az özvegyek nyugdíja is kedvezőbb, mely szerint a közvitézek özvegye nem 50 %-át hanem 75 %-át kapják férjük nyugdíjának. Csak az az özvegy kaphat nyugdíjat aki 1848-ik év végéig már felesége volt valamelyik honvédnek. (...) Ez a nyugdíjemelés 7619 főt érintett országosan, kik összesen 1,351.184 kor. nyugdíjat vettek igénybe.63 Mivel az öreg honvédek száma egyre csökkent nem volt mindegy, hogy meddig élvezik csekély nyugthiukat. A május 22-én Budapesten megtartott országos gyűlésen, az elnök bejelentette, hogy a nyugdíjakat tetemesen felemelték, miértis a miniszterelnöknek hálájukat fejezik ki. Bejelentette többek között, hogy Illyés Bálint, mint egyleti tag és képviselő – az általa felterjesztett szerkesztést átadta a kormánynak és a képviselőház elnökének (a honvéd név elismertetéséről volt szó). A szokásoknak megfelelően a házelnöktől ígéretet kapott, hogy elintéződik az ügy.64 A Debreceni Honvédegylet 1905. február 22-én választmányi ülést tartott. Simonffy elnök bemutatta az adóhivataltól kapott hiteles kimutatást, mely szerint igazolt s nyugdíjazott tagul elismert, összesen 8 tiszt, 3 őrmester, 1 tüzérmester, 8 tizedes és 22 közvitéz együtt 42-en voltak még életben 1909. január 161

HBML X 209 4 cs. 20070/1907 1908 Rendőrkapitányság jelentése a városban levő 1848/49-es honvédek családi és vagyoni körülményeiről. 62 HBML X 209 4 cs. Folyamodvány a városi tanácshoz 1907 nov. 12. 63 HBML X 209 4 cs. 20070/1907 1908 sz. határozat. 64 HBML X 209 1 cs. 168/1908 sz. Honvéd Egyletek Országos gyűlése 1808 május 22.


261 én. Az elnök előterjesztette, hogy Kocsis Mihály közvitéz ellen, az egylet vezetőségével szemben tanúsított eljárása miatt panaszt emeltek. Utasította Nagy Józsefet, hogy miután az eddik általa tett megintések célhoz nem vezettek ragaszkodott ahhoz, hogy Kocsis Mihályt vezesse elébe és a szükséges intézkedés figyelmeztetés mellett oktassa ki, hogy ismételt izgágáskodása esetében az egylet pártfogására többé nem számíthat. Az országos gyűlésre Horváth Pált, Haiman Károlyt és Nagy Józsefet küldték ki.65 A május 22-én tartott országos gyűlésen elhangzottakból két dolgot lehet ismételten kiemelni amelyek nem nyertek végleges elintézést, ez a nyugdíjügy és a honvéd név elismertetése.66 Az egylet 1910. február 13-án és 14-én tartotta meg választmányi ülését. Ezen bejelentette az elnök, hogy néhai Simonffy Imre volt egyleti elnök kétezer K.-át hagyományozott. Előre határozatba hozták, hogy a kétezer K.-át a Simonffy alapba teszik. Elhatározták, hogy választmányi üléseiket a jövőben, március, június, szeptember és december elején tartják. Elnöki indítványt tettek arra, hogy 22 honvédnek 10-10 korona adassék, mivel köztudott róluk, hogy segélyre szorulnak. Elnöki jelentés adtak arról, hogy a február 2-án elhunyt alelnöktől milyen tárgyakat vesznek át. Ugyan ezen jelentés, hogy folyó év február 6-án elhunyt Simonffy Imre kir. tanácsos, Debrecen nyugalmazott polgármestere és egyleti elnöknél maradt irományokat átvették. El is ment Haiman Károly és Nagy József választmányi tag, hogy kérje az iratokat átadásra. Özv. Simonffy Béláné, mint általános örökös gyenge állapota miatt nem adhatta át a könyveket és irományokat, de később átvették. 14-én új vezetőséget választottak. Elnök Horváth Pál és alelnök Czében János adótárnok lett.67 Választmányi gyűlést tartottak március 16-án. A közgyűlés azt határozta, hogy özv. Simonffy Bélánét és Sepsy Dezsőnét díszokmánnyal tüntetik ki. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a 22 szegény sorsú honvédnek 10 kor.-át adnak fejenként. Az országos gyűlésre Haiman Károly pénztárost és Nagy Józsefet küldték.68 Április 30-án rendkívüli közgyűlést tartottak. Azon indítvány pedig, hogy „a m. kir. miniszterelnökség megkérettessen miszerint az átíratott választmányi határozatban fel65

HBML X 209 3 cs. jegyzőkönyv az 1848/49 Honvéd Egylet 1909 február 22-én tartott üléséről. 66 HBML X 209 1 cs. 168/1908 sz. jegyzőkönyv 67 HBML X 209 4 cs 68 HBML X 209 1 cs. 126/1909 sz. jegyzőkönyv.

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 262 emelt indító okok alapján az öreg- honvédek addig engedélyezett járandósága 25 %-al emeltessen fel”, mint helyes, helyben is hagyták. Nagy József ajánlkozott arra, hogy egy bábút készít és azt egy egész öltözékkel és szerelékkel látja el, amit a Debreceni Városi Múzeum számára készít el örök emlékül hogy egy 1848/49 honvéd emléke a nép szeme előtt legyen, lebegjen. A közgyűlés megvizsgálta az ajánlatot és Nagy Józsefnek jóindulatáért elismerését nyilvánította.69 A május 13-án tartott közgyűlés alkalmával az elnök előadta, hogy Simonffy volt elnök által a segélyre utalt bajtársak részére készletben hagyott összeg egy részét a közeledő pünkösdi ünnepre való tekintettel kiosztják. 22 fő kap 10-10 korona segélyt – a 22 főben 4 özvegy is van.70 Május 20-án tartotta évi gyűlését a Honvédegyletek Országos Egyesülete. A gyűlésen megemlékeztek azon államférfiakról, akik támogatták az öreg honvédeket és a menházat. Többek között Széll Kálmán, Wekerle Sándor báró Fejérváry Géza kormány-elnökökről. Jékelfalussy Lajos honvédelmi miniszterről, nem különben Bolgár Ferenc honvédelmi államtitkárról, kiknek jóakaró, nemes lelkű gondoskodása a honvéd főtiszti silány nyugdíjat kedvezőbb mértékre emelte és a „közhonvédi nyugdíjat is fokonként emelni törekedett, az időből azonban kifogytak, másrészről olyan állapotra segítette az agg honvédek menedékházát, mely a kényelemnek és a rendnek minden megkívánható kellékeivel rendelkezik...” Jelentette továbbá a jegyző, hogy a „temetkezési járadékokra nézve az országos nyugdíjazó bizottság egyhangú támogatása és előterjesztése alapján a miniszterelnök úr előzékenyen méltóztatott a bizottság azon óhaját teljesíteni, miszerint a közhonvéd 30 kor. a főtiszti 50 kor. s a törzstiszti 90 kor. temetkezési járulék megszavazása s kiutalása az eddigi korlátozás beszüntetése mellett, mindenkinek javára, ki arra mint az elhunyt igazolt nyugdíjas eltemetése költségeinek előlegezője igényt tarthat, feltétlenül elrendelhető.” Ezzel végre teljesítették a 48/49-es honvédek több évtizedes óhaját, és ezért elismerését fejezte ki a miniszterelnöknek és az országos nyugdíjazó bizottságnak. A legfontosabb ezidő szerinti honvéd kérdések egyike a 48/49-es honvéd név s érdemeinek törvénybe iktatása. Sajnos e kérdés megoldása tán még az altiszti s közhonvéd nyugdíj felemelése kérdésénél is még nehezebbnek több politikai aka69

HBML X 209 3 cs HBMZ X 209 3 cs. 1910 április 30 Debrecen Honvéd Egylet közgyűlési jegyzőkönyve.

70


263 dályba ütközőnek tűnt fel! Sajnálatos az egészben az, hogy az öreg honvédek illúzióban ringatták magukat, mert ezügyben a hatalom egy lépést sem tett, de azt elvárták, hogy ők kormánypártiak legyenek... A jegyző felolvasta Wekerle Sándor miniszterelnöknek az évi dotációt 4200 koronában engedélyező leiratát, melyet köszönettel vettek tudomásul. Az elnök bemutatta gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök 1910. április 13-án kelt 645 M. E. H. sz. leiratát, melyben tudatta, hogy jövőre az agg honvédek temetési járuléka az elhunyt és családja vagyoni viszonyára való tekintet nélkül feltétlenül utaltassék ki, annak javára, ki a temetési költségeket fedezte. Ez után a vidéki honvédegyletek következtek, mely egyletek írásbeli jelentésben több oldalról tudatták az illető vidéki városoknak az agg, hazafias honvédeket támogató gondoskodását. Temesvár városa, ahol szüksége mutatkozik a támogatásnak, nyomban segítségére siet a szükséget szenvedő 48/49es honvédnek és rendszeres járadékot állapít meg teljes ellátásra. Debrecen szintén így jár el. Összegről azonban egyik jelentés sem emlékezett meg.71 A debreceni honvédegylet június 11-én ülésezett. Horváth Pál elnöklete alatt. Az elnök bejelentette hogy miután Haiman Károlyt szerencsétlenség érte, sem írni, sem olvasni nem képes, állásáról lemondott, helyette talált egy fiatal munkaerőt, a Debrecen Első Takarékpénztár egyik tisztviselőjét Kapros Sándor pénztári vezérigazgatót, a pénztári és jegyzői állásra. A honvédegylet szeptember végén közgyűlést tartott. Ezen többek között, Kapros Gábor helyettes elnök bejelentette, hogy a Simonffy féle 2000 koronát a végrendelet végrehajtótól átvette, – most az a kérdés kinek a kezénél álljon az egylet ezen pénze? A közgyűlés határozatkánt kimondta, hogy a „betéti könyvecske, mint a többi régebbi betéti könyvecskék is a pénztárnok őrizete alatt tartassanak, az alapszabályok ide vonatkozó rendelete értelmében”. Kérdésként merült fel, hogy Simonffy féle 2000 koronával mi történjék. Az elnök kivételével a közgyűlés úgy döntött, hogy oszszák ki a tagok között, és pedig ez a felosztás rangkülönbség nélkül egyformán történjék azon 25 tag között, kik a hagyaték meglétekor életben voltak és vannak s azon két özvegynek adassék szintén egyegy rész kiknek férjei a hagyaték megnyílta után haltak meg. E két özvegy Szodorai Sándorné és Kenyeres Mihályné volt. Ezen a köz71

HBML X 209 1 cs. 104/1910 jegyzőkönyv, mely felvétetett a Honvédek Országos Gyűléséről 1910 május 20-án Budapesten.

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története 264 gyűlésen jelentették be, Horváth Pál elnöki tisztéről lemond, amit tudomásul vettek, és elnöknek Kapros Gábort választották meg.72 A december 23-i közgyűlésen Nagy József felügyelő bizottsági tag bejelentette, hogy Kapros Gábor elnöki tisztéről lemondott. Másodszor bejelentette, hogy Kapros Gábor a pénztárnoki tisztéről is lemondott. A lemondásokat tudomásul vették és elnöknek Nagy Józsefet, pénztárnoknak Báthori Gábort választották meg. Az elnök előadta, hogy tudomása szerint a pénztárban 1000 koronán felüli összeg van, és már évek óta azt a szokást követik, hogy a karácsonyi ünnepek előtt fejenként 10-10 koronát utalnak ki a honvédegylet tagjainak segélyezése címén. A közgyűlés Horváth Pál, Kapros Gábor és Papp Ferenc kivételével, a többi tagoknak fejenként 10-10 korona segélyt fizetett ki. Horváth Pál indítványozta, hogy a honvéd özvegyek részére fejenként 5 korona segély adassék. Az indítványt elfogadták. Horváth Pál bejelentette, hogy felügyelő-bizottsági tagságáról lemond. Az elnök javaslatára Horváth Pál elnöklete alatt Olényi Antalt és Szücs Bálintot felügyelő bizottsági tagoknak megválasztották.73 Az egylet 1911. május 5-én a városházán közgyűlést tartott. A közgyűlésen Báthori Gábor pénztári számadását felülvizsgálták és rendben találták. Nagy József elnök javasolta, hogy az eddigi szokás szerint, Budapestre, az országos gyűlésre melyet május 21-én tartanak néhány tagot küldjenek fel. A választmány Haiman Károlyt, Nagy Józsefet és Báthori Gábort küldte. Az elnök bejelentette hogy a raktárban 6 db. öltöny, cipő és csákó, kard van, melyek gondozását tovább nem vállalja. A ruhák vásári árusításra alkalmatlanok és eladhatatlanok. Nagy József bemutatta a helyi rendeletet, mely szerint az 1867-i férjhez ment 1848/49-ik honvédek özvegyei segélyben részesülnek. A választmány megnyugvással vette tudomásul s felkérte az elnököt, hogy saját hatáskörében a rendeletnek megfelelően a szükséges instrukciókat azokat akiket illet adja meg.74 A Honvédegyletek Országos Egyesületének gyűlését május 22-én tartották. Itt megemlítették hogy a közgyűlés elnökét dr. Balogh Sándort a király a miniszterelnök – Khuen-Hédervári Károly február 13-án kelt előterjesztésére a m. kir. udvari tanácsosi címmel 72

HBML X 209 3 cs. Jegyzőkönyv a Debreceni Honvéd Egylet 1910 szeptember 9-i közgyűléséről. 73 HBML X 209 1 cs. 104/1910 sz. jegyzőkönyv. 74 HBML X 209 3 cs. jegyzőkönyv a Debreceni Honvéd Egylet 1911 május 5-én tartott gyűléséről.


265 adományozta meg. Ezt a gyűlés örömmel vette tudomásul. Kléger József másodelnök egy újabb kitüntetésre utalt, midőn leleplezését kérte Balogh Sándor arcképének. Ezen a gyűlésen is szorgalmazták a nyugdíjak emelését, rendezését. Engedélyezni kérték, hogy az 1867-évig férjhez ment honvéd-özvegyeknek, mindezek előtt pedig elsősorban a koldusbotra kényszerített közhonvéd társaiknak és altisztjeiknek csekély nyugdíját, emeljék fel. Hivatkoztak az 1910 évi december 26-án kelt 3244 száma miniszterelnöki leiratra, mit január 4-én küldtek el. A leirat szerint az 1867 évvégéig férjhezment özvegyek igényeiket érvényesíthetik. Ám az is benne volt, hogy a közhonvéd és altisztek nyugdíját nem emelik. A sajtó nagyméretű mozgalmat fejtett ki az 1848/49-es közhonvédség érdekében. Megoldatlan problémaként merült fel, hogy a honvéd név még mindig nincs jogilag elismerve. A honvédek száma jelentően megcsappant, mert míg 1910-ben 464 nyugdíjas főtiszt 5146 közvitéz, összesen 5620 fő volt, ez 1911-re 309 főtisztre és 4110 közvitézre, összesen 4415 nyugdíjas honvédre csökkent, de nem fogadják el ezt a számot valónak mert az elhunytak utódai, a nyugdíjkönyvet az illetékes adóhivatalnak nem adták le; a miniszterelnökség az elhunytak pontos számát , pontos jegyzékét nem képes megállapítani. Utána pedig a honvédegyletek tették meg jelentésüket, hogyan segélyeznek. 1912. április 5-i keltezéssel az országos elnök Balogh Sándor levelet intézett az egyletekhez, köztük a debrecenihez is. Ebben a szokásos dolgok, a nyugdíjügy, a honvédnév el nem ismerése szerepelt, s az is, hogy már csak 3100 fő 48/49-es honvéd él. A végén pedig meghívó állt a május 20-án tartandó országos gyűlésre.75 A debreceni honvédegylet működése 1912-ben megszűnt, s így a tagság elfogyott. Az 1913. augusztus 3-án megjelent „Debrecen” c. újság írta, hogy az augusztus 2-áról való megemlékezésre már csak négy öreg honvéd maradt életben. Báthori Gábor tizedes, Nánási Mihály huszár, Horváth Gábor gyalogos vitéz és Nagy József főágyúmester, mind a négyen már 80 éven túl voltak. Báthori Gábor mondott emlékbeszédet. Az ünnepség után Debrecen városa a Lokodi féle vendéglőben vacsorát adott a nagy idők nagy öregjei részére.76

75 76

HBML X 209 4 cs. Balogh Sándor országos elnök levele 1912 április 5. Debreczen, független és 48-as napilap 1913 augusztus 3. 63.

266

Makuch Bertalan: A Debreceni Honvédegylet története

History of the Debrecen Branch of the Veterans of the War of Independence Bertalan Makuch As everywhere in Hungary, the Veteran’s Society was founded in Debrecen, too, first in 1867. The first chairman was István Pataki, colonel in 1848/49. In the beginning the society vas active in supporting the widows and orphans of the fallen soldiers of the War of Independence. From the period 1867-1892 we have very few documents at our disposal concerning the operation of the Society. It was re-founded in 1892, with Dr Pál Hegedűs, veteran officer, as chairman. The objective was to promote and maintain the moral recognition of the soldiers of the War of Independence by the Hungarian society. That also meant supporting the aged, poor or disabled comrades, mediation and support for the justified applications for state pensions, collection of funds for the Society with the citizens’ contribution, the care of the soldiers’ tombs and the war memorials, cooperation in the memorial celebrations. They participated in the life of the national Veterans’ Society, too. In the course of the years, however, the members of the Society became older and older, due to the deaths their numbers declined, there was no replacement from the younger generations, so the Society ceased to exist in 1912.

A Debreceni Honvédegylet története

Recommend Documents