Balázs György
DEBRECENI SZÁRAZMALMOK A 18-19. SZÁZADBAN
Hazánkban a „hagyományos" mezőgazdasági ipar legjelesebb ágának, a malomiparnak számos emléke maradt fenn: vízi-, szél- és szárazmalmok, egy tipró- és egy hajómalom. A malmokról szóló szakirodalom né hány kötet, két-három tucat cikk, tanulmány. L A M B RECHT Kálmán rendszerező, történeti-technikatörté neti , s P O N G R Á C Z Pál technikatörténeti vizsgálódá sokat is tartalmazó könyvein túl elsősorban néprajzi leírások egy-egy fennmaradt konkrét épületről, szerke zetről, egy-egy történeti adat, forrás, forráscsoport le írása, értelmezése. Talán nincs az anyagi kultúrának még egy ilyen komp lex módon kutatható területe: a népi építészet, a techni katörténet, a népi táplálkozáskutatás, a népi társada lom, a jogszokás, stb. vizsgálata mind kutatási területé nek tekinti a malmokat, s a hozzájuk kapcsolódó isme retanyagot, szokásokat. A malmok technikatörténeti kutatását L A M B RECHT Kálmán nyomán P O N G R Á C Z Pál indította el hazánkban. Könyvének megjelenése óta újabb ada tok kerültek elő, amelyek néhány malomtípus pontosí tásához, kialakulásának, elterjedésének kérdéséhez nyújtanak új támpontot. A típusok pontosítása szem pontjából minden bizonnyal a mosonszentmiklósi tiprómalom „felbukkanása" volt a legfontosabb tény, erről a legutóbbi időkig nem tudott a szakmai közvélemény. Talán a szárazmalmok egységesnek hitt „osztályát" altí pusokra bontó vizsgálódásunkat vehetjük még ide: egy szintén elemeiben megmaradt, rekonstruálható, az álta lánosan ismerttől eltérő szárazmalom-típus került is mertetésre, a csapodi szárazmalom.* A kutatás szempontjából egyértelműen az a néhány, napjainkig fennmaradt, működőképes malom a legfon tosabb, amely primer vizsgálódásokat tesz lehetővé; az épület, a szerkezetek, a működés, a teljesítmény vizsgá latát. Pontosabbak, élőbbek a helyszínen ezekhez kap csolódó, gyűjthető ismeretanyagok, főként, ha helyben megőrzött épületről van szó. Önkéntelenül adódik a kérdés: vajon a fennmaradt építmények, szerkezetek típusként értelmezhetők-e? Vajon a legjellemzőbbek maradtak-e fenn? Voltak-e más, esetleg kevésbé elterjedt típusok? Ezen kérdések megválaszolásához más, írott forrásokat kell felhasznál nunk. Az írott források is többfélék: néhány szavas, rövid említések a kora-középkorból (királyi adományle velek), egyházi összírások, hagyatéki leltárak (UetC anyaga). Időben közeledve a források egyre sokrétűb bek, bővebb adatokat tartalmazók. Az írott források közül legjelentősebbek a rajzok, tervek, térképek. A legkorábbi malom-ábrázolások vá rak-erődítések rajzai, hadmérnöki, malomépítészeti, 1
2
általános technikai könyvek ábráin, térképeken fordul nak elő a 16-17. századtól. Ezek az adatok - néhány kivételtől eltekintve - csupán a típusok külső jegyeinek megállapítására valók. ( 1 . kép.) Leginkább használhatóak természetesen a léptékhe lyes tervek a kutatás számára. A szakirodalomból ismer jük a jászberényi szárazmalom tervét, melyet valószínű leg kendertörésre használtak. Két 18. századi tervet közölt E N D R E I Walter a Károlyi levéltárból. A mis kolci leváltárból B O G D Á L Ferenc ismertetett két ter vet, az egyik a váradolaszi szárazmalom terve 1777-ből, a másik egy 1799-ben rajzolt miskolci szárazmalomé. SIS A Béla ugyancsak a váradolaszi (nagyváradi) szá razmalom tervét lelte fel az Országos Levéltárban, vala mint közöl egy 18. századi, Beregszászról Gát községbe telepített szárazmalom-tervet. 6
7
8
9
10
3
5
1. kép. Nagykálló várának alaprajza 1666-ból, K O R O K N A Y Gyula 1961. 75.
A szárazmalmokról szóló rajz- és tervanyagot most a 18-19. századi debreceni malmok rajzaival, terveivel szeretném bővíteni. A debreceni malmokról Z O L T A I Lajos 1935-ben a Debreceni Képes Kalendáriumban írt ismertetést." Is meretterjesztő közlése élvezetes nyelven megírt, mind azonáltal pontos levéltári adatokon alapuló munka, a 16. századtól a 19. század végéig terjedő időszakot dol gozza fel: a városi levéltárban fellelt legkorábbi mal-
mokra vonatkozó adatoktól addig az időszakig, amikor a gőzmalom a hagyományos típusokat kiszorította. Z O L T A I Lajos munkájából megtudjuk, hogy Debre cenben - a gőzmalmok elsődleges szerepre jutásáig nagyobbrészt szárazmalmok őrölték meg a mindennapi kenyérnek valót. Bár az 1828. évi tanácsi jegyzőkönyv ben említést tesznek egy, akkor már romlásban lévő szélmalomról, majd a 18. század elején a városi tanács maga is építtetett egyet, számuk később, „virágzásuk rövid idejében sem haladta meg tizet". (Ugyanakkor Szeged környékén 1895-ben 91, 1906-ban is még 66 szél malom működött.) Említést tesz Z O L T A I Lajos idézett cikkében a város vízimalmairól is. Az első adat 1583-ból való, s minden bizonnyal az akkor még bővizű Tócón állott a malom. Később, a 18. században két vízimalom is őrölt a Tócón és a Hortobágy folyón is épített a város egyet 1743-ban, két pár kőre. „A városi tanács 1846-ban még mind a három vízimalmot bérbe adta, de 1848-ban mind a há rom hirtelen megállott és nem is őrölt többé. Ez év tava szán már vígan füstölt a Péter-fiai kapun kívül épült és István Nádorról elnevezett emeletes gőzmalom magas kéménye". Legtöbbet természetesen a szárazmalomról, Debre cen leggyakoribb malomtípusáról írt Z O L T A I Lajos. Amint általánosan ismerteti, fából épült, nád-, vagy zsindely tetős, kerek, sátor alakú, tölgyfa, ritkábban tégla lábakon álló építmény tűnik elénk, melynek nagy fogas keringő'jét a csapó gerenda, vagy váltója segítségé vel kibillentették, hogy a ló vagy az ökör beléphessen a 12
13
0.
> < K
kerék küllői közé. 300-400 lélekre jutott egy-egy ma lom, s ZOLTAI-tól ismerjük a Debrecenre vonatkozó statisztikai adatokat is: 1714 kb. 30 molnár 1715 48 egyes szárazmalom 1771 39 telken 87 szárazmalom X V I I I . század végén 40 molnár 1799 102 szárazmalom 1821 81 lisztelő és kásamalom 1853 46 molnár 1882 23 telken 57 lisztelő és kásacsináló malom 14
15
A kásacsináló malmokról megjegyzi: „külső alakra nézve éppen olyanok, mint amazok, belső szerkezetük is több tekintetben hasonló." Z O L T A I Lajos a Debreceni Leváltár anyagát fel használva szól a malmok telken elfoglalt helyéről, a mal mostelkekről, melyek századokon át megtartották jelle güket: „lehetnek szegleten fekvők is, de elsősorban ház sorjában állók, malomsikátorral is megközelíthető he lyen. A malmostelkeken lakóépületnek is kellett lenni, hogy minden telken szolgáló és fizetőember lakjék. A malmok gazdái többnyire a város legvagyonosabb, leg előkelőbb családai voltak (pl. a Bujdosó család 1810-ben 10 lisztelőmalom után adózott), a molnárok csak bérel ték azokat, vagy a tulajdonos alkalmazásában állot tak." A szárazmalmok Debrecenben két foglalkozási osz tályt fejlesztettek ki - írja Z O L T A I Lajos - : a molnáro16
17
w
2. kép. Kapros Gáspár malmostelke 1772-ből, D Á L I V . A . 1011/k 4. 20/1772.
tárius, hogy „. . . a malmok körül aprótseprő épületek, tűzfészkek ne legyenek, arra vigyázzanak." Itt a sema tikus rajzon is kitűnik egy egyes és egy kettős malom. (3. kép.) A 19. századból származó rajzok jelentőségét az adja, hogy léptékhelyesek, általában ölben megadott lépték kel készültek. Ilyen az 1819-ben rajzolt, peres irathoz csatolt helyszínrajz. (4. kép.) A megadott lépték szerint a kettős malom kerengősátrainak átmérője 8-8 öl, a malomház hossza 4 öl, illetve 2,5 öl, szélessége 2 öl. Az 1832-ben Tóth Mihály hites földmérő által készí tett rajzon 3 szárazmalom szerepel, mindhárom kerengősátras, malomháza a sátorhoz csatolódik. A kerengő sátrak átmérője 8 bécsi öl, a malomház hossza 2 öl, szélessége 1,5 öl. (5. kép.) 22
23
3. kép. néhai Németi úr malmos telke, D Á L I V . a. 1011/k 33. 278/1794.
két és az őriősökét. „Minden rnalomtelekhez kellett kü lön molnár, aki állandóan felvigyázzon a malomra, az őrlésre, beszedje a vámot, elvégezze az orsózást, ko rong-karika csinálását, megigazítsa a hibás karfákat, lábfákat, sátor-,és fedélfát és megvágja a kopott követ". „Az őriősök olyan lótartó emberek, akik kenyerüket és adójokat állandóan azzal keresték meg, hogy az igavonó jószág nélkül élő lakosoktól megszabott díjazásért őrlést vállaltak. Az 1714. évi összeírás csupán egyik felében a városnak 79 őrlős embert talált". Nem hiányoztak Debrecenben az olajütő mesterek és az olajmalmok sem. Azonban tűzveszélyes voltuk miatt a város a 19. század közepén kiköltöztette azokat a sán con túlra, a ma is Olajütőnek nevezett területre. Debrecen város tanácsához benyújtott iratok mellé elsősorban különböző peres ügyek elintézéséhez a vá rosi tanács tagjai már a 18. század vége felé kezdetleges, lépték nélküli helyszínrajzot mellékeltek, amelyek né melyikén szárazmalom ábrázolás látható. így egy 1772ből való beadványhoz csatolt rajzon egy telken 3 száraz malom - 2 lisztelő és 1 kásamalom - rajzát láthatjuk. (2. kép.) A beadványból kiderül, hogy Kapros Gábor mal mosgazda malmostelkének bérlői a szomszédos örmény Werzár Márton telkéről átfolyó szennyvíz, moslék, eső víz miatt háborognak, mivel: „. . .az őrletők már kez denek elidegenedni a büdösség miatt, minthogy a 'Ma lom Házba a' fertelmes nedvességnek leve be is szivárog néhányszor, a' Malom házunkat már szintén hogy el nem süllyeszti a malom Láb fáit elrothasztotta." A malmokról erről az egyszerű rajzról csupán annyi derül ki, hogy a keringősátruk kúp alakú, a hozzáépített ma lomházban folyik a gabonaőrlés, köleshántolás. A következő, szintén a 18. század végéről való per tárgya egy malmos telken felállított „abrontsoló szín, melyben a molnár bognár munkát szokott dolgozni" - a szín közel épülvén a szomszéd házhoz, annak ereszét éri, s a ház nedvesedik. A színről a következő döntést hozzák: „. . . mivel a Molnárnak a bodnárság kedvéirt arra nagy szüksége van, nem fogja ugyan egészen cassálni, mindazonáltal, hogy a szél járhassa a szomszéd falat, attól egy öl távolságra öszvébb huzattya . . . " Felhívja ezenkívül a figyelmet az intézkedő Kaszonyi János Nó 19
4. kép. „esküdt Hain Ferentz malmos telke", 1819. DÁL I V . A . 1011/k 88. 231/819.
20
21
Érdemes idézni a felmérés okát: „Pelbárt István uram ő kegyelme a Péterfiai Malmos telekjén az itt A-val je lelt, s eddig fa talpakon és ágasokon állott Kása szinnye hellyére, falat rakatni, és a végibe a' B alatt lévő, lakó házzal egy fojtába menő cserép fedél alá szándékozik vetetni; a C alatt lévő ócska Molnár ház meg marad, az a, b pontok közt lévő kerítetlen hellyre tapaszos palán kot akar állítani . . ," 1841-ben „polgár Nánássy Gábor" azért folyamodott a tanácshoz, hogy malmos telekjére, melyen a két szá razmalom áll, még egy szárazmalom felállítását engedé lyezzék. Indoklásul felhozza, hogy a telek az 1812. évi szabályozás (a tűzvészek utáni telekrendezés) előtt 611 • - ö l volt, s rajta 4 szárazmalom állott, most a telek 656 • - ö l lett, s a meglévő kettő mellé még egy szárazmalom „. . . elférhet és sem az Uttzára sem a szomszédokra nézve kiknek épülettyei a malmoktól távol esnek szoros ságot nem okoz . . , " A tanács a harmadik malom fel építését megengedte. (6. kép.) E malmos telek az 1882. évi részletes térképen megtalálható, a rajta lévő 3 szá razmalommal és lakóépülettel. (7. kép.) Egy 1856. évi folyamodáshoz csatolt helyszínrajzról láthatjuk, milyen is voir a malomtelek: a Kígyó utcáról nyíló telekre a Kis Közön - a per tárgyán keresztül is be lehetett jutni a Nagy Csapó utcáról. (8. kép.) Az 1882. évi térképen szerepel ez a malmos telek is, mindhárom szárazmalommal. 24
25
26
5. k é p . Pelbárt István Péterfia utcai malmos telke, D Á L I V . A . 1011/k Rel. 167/1832.
1855-től származik Kardos László beadványa a Pol gármesterhez, melyben a csatolt helyszínrajz szerinti malmos telkére az addig is fennállott 2 szárazmalom mellé egy újat kíván építeni. (9. kép.) A kérelem elbírá lására külön deputáció szállt k i , tagjai Böszörményi Ká roly helyi tanácsnok, Márton Károly városi mérnök, Komlóssy Lajos segédjegyző, s ott volt a malomtulajdo nos mellett Sáska János, mint első szomszéd is. A bizott ság jelentése alapos, körültekintő: „Folyamodóval együtt a hely színére le menvén ottan a' kérdéses telket illetőleg az újból építeni tervezett malom helyét meg
vizsgálván úgy találtuk, miként annak fölállítására ottan elegendő térség létezik, mely malomnak fölállítását azon körülmény is szükségessé teszi, miszerint a környé ken a folyamodó birtokában lévő, s már régebben fenn álló két malmokon kívül nagy távolságban több malom nem létezvén, az ez környékbeli lakosság őrletés dolgá ban gyakran szükséget szenved, s őrleni valóját nagy fáradsággal és költséggel távolabb eső malmokba kény telen el szállítani." Az 1882. évi térképen szerepel a telken mindhárom szárazmalom. A peres iratoknak csupán kiegészítője a vázlatos. 27
6. kép. ,.T. Nánásy Gábor úr Malmos telekje", D Á L I V . A . 1011/k Rel. 190/1841.
7. kép. Debrecen 1882. évi térképének részlete, szerk. Titkos Imre mérnök. In: Z E L I Z Y Dániel 1882.
8. kép. Bakos-féle malmostelek a Nagy-Csapó és a Kigyó utca között, D Á L I V . - . B. 1109/1 55.1300/856.
avagy léptékhelyes helyszínrajz. Ezeken túl találunk építési engedélyért beadott rajzokat is. Ilyen az 1807ben készült rajz, mely egy Kádas utcai malmos telket ábrázol lakóházzal, új toldalékkal, s két szárazmalmot - egy lisztelőt, s egy kásacsináló malmot - , valamint egy kása rostáló kamrát, s egy istállót. A régi épület tégla falazatú, a malomházat a lakóházzal boltozatos tornác köti össze. (10. kép.) A levéltári rajzok kétségtelenül legértékesebb részét képezik ezek az Építészeti Bizottsághoz benyújtott en gedélyezési tervek. Debrecenben ugyanis a 18—19. szá 28
zad fordulói nagy tűzvészek miatt az építkezést kordá ban tartandó, 1804-ben a város tanácsa Építészeti Bizott ságot hozott létre, melynek feladatát a következőkép pen határozták meg: „Valaki a' városon kisebb vagy nagyobb akárminemű új épületet akar tétetni, vagy a'már meglévő épülettyét megnagyobittatni, tartozik azt a Magistratusnak előre idejében bejelenteni, hogy azt a'Magistratus az Építésre vigyázó Deputatió által meg vizsgáltathassa. A k i pedig nevezetesebb új épületet akar tétetni, tartozik annak Rajzolattyát is a'fellyebb ki tett végre jó előre a'Magistratusnak bemutatni." 29
fekvőtengely segítségével adja át a forgómozgást a két őrlőszerkezetnek. (12. k é p . ) Ilyen típusú malomról is többről tudunk, SISA Béla, K O M Á R O M Y József, B O D G Á L Ferenc közöl ilyen terveket, valamint G I LYÉN N á n d o r - M E N D E L E Ferenc-TÓTH János em lített könyvében is találunk egy hasonló szerkezetű ma lomrajzot. Ezek közül a SISA Béla és a B O D G Á L Ferenc által közöltekről kiderül, hogy ugyanannak a tervnek változatai, a jászberényi malom pedig nem lisz telő. Ilyen rendszerű viszont egy napjainkig megmaradt szárazmalom, melyet 1964-ben D O M O N K O S Ottó Csapod községből vásárolt meg a soproni Liszt Ferenc Múzeum számára. Az előbbi sörházbeli malom után lássunk egy olaj ütő malmot is. Telegdi Kovács László maga tervezte olajmalmát, melyet a malmos telkére felépíteni szándé kozott. A helyszínrajzon túl (13. kép.) fennmaradt ezen épületnek az alaprajza is, a gépészeti berendezések alaprajzával együtt, melyen a hajoló, zúzó, pörkölő és a prés, valamint a kőpad metszete, áttételi megoldások is feltűnnek, s az épület részletes ácsszerkezetének raj za. (14. kép.) Az Építészeti Bizottság - az olajütő céh sugallatára, s kifogásaira tekintettel - több oldalról meg kívánta vizsgálni az újonnan építendő épületet: „1° Az olajütő malomnak alkotását, szerkezetét és gé pezetét ha nem gyári természetű-e? 2° Kivántaték-e nagy tüzelés az olaj ki állításához? Mivel történik a tüzelés, és hogy az nem okoz-é elszenvedhetetlen kellemetlen kigőzölést? 3° Saját maga részére ütteti-e az olajat? vagy azzal üzér kedni kivan? 4° Az engedélyezett olaj ütő malom nem ütközik-e öszve az olajütő czéh szabályaival, vagy az 1832 évben no vember 10 hozott Tanácsi tiltó határozattal, mi szerént az olajütés a város kebeléből ki tiltatott?" A Bizottság kivizsgálván a malmot, következőket írja: „A kérdéses malom belső alkotása, és egyszerű gépezete azonban mégis nagy szerűségénél fogva, mennyiben napjában 2 ló erejével 400 iczényi olaj termeltetik gyári természetűnek mutatkozik. A malom ház szilárd anya gokból épült, és cseréppel van fedve-, belső szerkezete egy malom sátor, melly mellé egy fent álló, és könnyen forgásba hozható kerék segedelmével az erő annyira ki fejtetik, hogy ez által mind a Garatba őrlés végett be rakott olaj magok, csendesen a hajaló kövek alá szabá lyosan lefolynak, mind pedig a daráló kő folytonos egyenlő forgása által az olaj magvak megdaráltatván, az arra vasból készült edényekbe a nagy szerű Cylinder formájú sajtó nyomása által az olaj részek az alája helye zett edényekbe minden emberi kéz segedelme nélkül lefolynak - s ebből áll, és illyen mind a Gépezet, mind pedig az olaj ütés processusa." Telegdi Kovács László folyamodásában többek között a következőket írja: „Az épület - mint bármelly rendes épület - szilárd és rendes téglafallal, és cseréptetővel fedve lesz építve, melly tég laépületnek hossza 13 öl, szélessége 8 öl lesz, ahhoz mért magasságú tégla fallal és cseréptetővel. A malom olajra csak a téli hónapokban működik, minthogy csak akkor van napraforgó, kender és egyéb olajmagvak ideje, s találkozik ki olajat kíván készíteni, a többi hónapokban mint liszt malom lesz használható. . . . Ha a szappanfő zés, gyertyamártás, tímárság sat. űzhetése ki nincs a város kebeléből zárva, - pedig ezen mesterségek ugyan érezhető szaggal járnak, s az udvaron, s holmi rosz épü letekben űzetnek - akkor az olaj készítés, melly semmi 33
34
9. kép. Kardos László malmos telke a Kétmalom utcában, D Á L Dvt ir. 8848/1855.
k
k
Ezen rajzok egy része megmaradt, a hozzájuk csatolt iratanyaggal együtt, ebből mutatok most be néhány ma lomrajzot. Elsőként Povolny Ferenc által 1813-ban „Az újonnan Épülendő Tóczói hármas járó Pitle malom, az ahhoz szükséges Szárazmalommal együtt" feliratú ter vét. Nem tudni, megépült-e a Povolny Ferenc által javasolt terv alapján a malom, midenesetre érdekes a szárazmalomszerű meghajtószerkezet, mely a vízima lom kerekei meghajtásához szükséges vizet húzta fel egy kútból. (11. kép.) Érdekessége, hogy nem az eddig is mert, ún. „alföldi típus"; rokonságot a mekényesi szá razmalom, illetve a rónaszéki sóőrlő malom alulhajtós meghajtószerkezetével mutat. 1840-ből egy másik típusú szárazmalom terve maradt ránk, melyet Gram Sylvester ur, a „Nagy Péter-fiai Ser ház árendátora" építtetett az elavult szárazmalom he lyébe, mint írja: „egy uj Pitle és Daráló malmot", kerék házzal. Érdemes idézni a tervezés körülményeit: „Építő mester Povolny Ferencz, és erőművész Öhlacher urakat fel szollitván, hogy az én kölcségemen felmenvén Pest re, az ottani serfőzőkben található s e különös mester séggel készült malmokat vizsgálnák meg, s ahhoz képest mint Művészek egyetértőleg itt helyben az én részemre is egy olyan alakítású malmot mentül elébb készítené nek . . . " A malom rajzáról kitűnik, hogy ez sem a közvetlen áttétellel hajtott alföldi típus: a meghajtószerkezet két 30
31
32
10. kép. Csapó István malmos telke a Kádas utcában, D Á L I V . A . 1011/k 54. Rel. 79/1807.
. kép. Vízimalom-szárazmalom együttes terve a Tócón, tervezte Povolny Ferenc, 1813. H B m L I V . A . 101 l/m 530/1813
12. kép. A Nagy Péterfia utcai serház malma, tervezte Povolny Ferenc, 1840. D Á L I V . A . 1011/kk 180. Rel. 547/1840.
13. kép. Telegdi Kovács László malmostelke a Hatvan utcán, D Á L D v T ir. I V . B. 1109/1 1803/1854.
14. kép. Telegdi Kovács László olajütőmalma a Hatvan utcában, D Á L D v T ir. I V . B. 1109/1 1803/1854.
15. kép. A város ún. kokaslói cserépvetőjének sárgyúró malma, D Á L I V . B. 1109/1 2549/1854.
•
'
'
1
16. kép. Cserépvető asztal terve a kokaslói malomhoz, D Á L I V . B. 1109/1 119. 1310/1861.
. kep. B. Szombati István Cegléd utcai hármas malma, DÁL I V . B. 1109/1 119. 1310/1861.
I
18. kép. Vecsey Imre kettősmalma a Nagy Csapó utcában, D Á L I V . B. 1109/1 124. 1949/862.
szagot sem ad, kivált zárt épületben egészségi tekintet ben épen semmi kifogás alá sem jöhet." Számos munkást foglalkoztatott az ún. kokaslói cse rép- és téglagyár, melynek sárgyúró malmát egy német építész (Karl Freyler) tervezte 1854-ben. Meghajtó szerkezetét lóval működtették, egy tengelyen, áttétel nélkül hajtotta a sárgyúró gépet. (15. kép.) A z ácsmun kákjegyzékében 10 db cserépvetőasztal is szerepel. (16. kép.) A 19. század második felében még sorra épülnek ló erőt használó szárazmalmok, dacára a gőzmalmok tér hódításának - a gabonakonjunktúra érezhetően bele szólt a versengésbe. Az 1860-as évekből származó né hány részletes szárazmalomrajzról látható, hogy való színűleg egy tervről készült adatpációk. Az 1861-ből való hármas szárazmalom, (17. kép.) az 1822. évi tér képben beazonosítható, addigra már 4 szárazmalom ál lott a telken. Az előzővel mutat hasonlóságot a Vecsey Imre építész által saját maga számára tervezett száraz malom terve, (18. kép.) valamint a Veres István mol nár mester által 1862-ben készített terv is. Még ez utóbbi a legrészletesebb, az alaprajzok, tetőalaprajz mellett a malom metszetét is megtervezte. (19. kép.) A rajz kivitele gyakorlott kezű mesterre vall, s ez nem véletlen: „a molnár céhet illető Rendtartások" már 1820-ban megfogalmazták az „Inasokról": „. . . a Mesternek is kötelessége az inasokkal jól bán ni . . . a Felsőbb rendelkezésekhez képest Vasárnapon 35
36
37
38
39
ként a Rajz Oskolába, a Rajzolás Mestersége tanulása végett, az felküldeni . . . és a rajzolás mestersége meg tanulásával a rajz Professzorától nyert Bizonyság levelet elő mutatván . . . " Később ezt olvashatjuk ugyanott: „Egy Malomnak felállítására pedig mint hogy a Mérték szerént való rajzolás mestersége értésén kívül múlhatat lanul megkívánatik az is, hogy a fúrásban, s faragásban és a Fák öszve állításában gyakorlót légyen a Mester, tehát szükséges, hogy az ilyen munkában magokat gya korolják, Inasaikat, s legényeiket szoktassák . . ." " Olajmalmot tervezett 1867-ben Csapó utcai szélmal mos telkére a már említett Vecsey Imre, ki debreceni születésű, s ott is tanult, inaséveit Berlinben és Bécsben töltötte, majd hazaérkezvén mint építőmester műkö dött: mintegy 50 lakóházat, raktárát, kisdedóvót, lakta nyát, sörcsarnokot, kórházat, iskolát tervezett, épített, kivitelezője volt a debreceni Csokonai Színház, a mis kolci zsinagóga épületének. Az elkészült olajmalom felülvizsgálói jelentésükben ezt írták: „. . . Az 1866-ik év 3981 hiv szám alatt, folyamodó Vecsey Imre építész engedélyezett olaj ütő malom elkészülvén, és ennek fe lülvizsgálata eránt a helyszínére kimenvén - az elkészült épületet, és annak gépezetét tökélletesen a terv szerént készültnek találván - és mint olyant, mely is a kitűzött czélnak telyesen meg felel, a kért használatra át adhatónak találtuk. Ugy is mint igen jól felszerelt, inkább mondhatni olajgyárat, mindenkinek ajánlandónak találuk." (20. kép.) 4
41
42
19. kép. Veres István molnár mester kettősmalom terve a „Mester utcai kapus ház helyére" 1862-ből DÁL IV. B. 1109/1 135. 6268/1867.
20. kép. Vecsey Imre Csapó utcai olajmalmának terve, 1867. D Á L I V . B. 1109/1 156. 8415/1867.
Utolsóként még egy, a város tulajdonában lévő, Hajdúszováton felépült szárazmalom felmérési rajzát mu tatjuk be 1872-ből: ez a levéltár legkésőbbi szárazmalom terve. Neve - „Csörgő malom" - talán szitaszerkezetre utal. (21. kép.) Az itt ismertetett tervek az alföldi szárazmalmok ta nulmányozásához fontos adatokkal szolgálhatnak. A város térképén a településszerkezetben elfoglalt helyük, a részletesebb telekrajzokon a malmostelek elrendezé se, s végül a malomterveken a 18-19. századi alföldi szárazmalmok főbb szerkezeti elemei tűnnek elő, s ad nak pontos képet vizsgálódásunk tárgyáról. A z Alföld szerte általánosan ismert és leírt kerengősátras, kúp alakú szárazmalmok (középenhajtó típus) itt is legna gyobb számban szerepelnek. Feltűnnek kettes-, hármas malmok is. A malmok számának egy telken belüli szapo rodása, illetve eleve nagy száma értelmezést nyerhet a városi szenátusnak a királyi vizsgálóbizottság előterjesz tésére adott válaszából: ,,A' M/é/l/tósá/gos Kir. Comissiónak azon Projectumára, hogy egy-egy Malmos Teleken ne lehessen több egy Malomnál, a Magistratus és Communitás consideratioja ez, hogy annak az idevaló környülálásokkal nehéz lenne megállani, mert egy az, hogy egy Malomhoz a' Malmos Gazda Molnárt sem kapna, más az, hogy e' képpen a Malmok száma nagyon meg kevesedne, mellynek máris igen nagy rövidségét tapasz talja az idevaló Publicum. Azért igy vélekedik hogy ket tő, leg fellyebb három lehet kivált a' nagy telekeken, de ennél több sehol se engedődjön." A múlt század második felében egyre-másra épülnek még a szárazmalmok, feleletül a gabonakonjunktúra 43
44
mennyiségi fejlődést indukáló hatására (a mennyiségi s természetesen a minőségi - fejlődést a gőzmalmok bír ták volna a legjobban, de a tőkeszegénység egy ideig hátráltatta szélesebb körű elterjedésüket, majd a gőz malmok hengerszékkel való felszerelése hozta meg a nagy „áttörést" a hagyományos típusok rovására). A szárazmalmok némelyike eladásra, piacra termelt, ipar szerű termelést folytatott. A középenhajtó, legáltaláno sabb szárazmalmok mellett feltűnik más típus is, a szak irodalomból kevéssé ismert alul- és felülhajtós malom. A kor vállalkozó szellemű polgárát számunkra talán leginkább Vecsey Imre építőmester jeleníti meg a 19. század végi Debrecenben: 1862-ben szárazmalmot, 1864-ben szélmalmot, 1867-ben olajütő szárazmalmot tervezett és épített, 1879-től említik saját gőzmalmát (8 LE-s, két pár köves), s ugyanakkor 1876-tól 1883-ban bekövetkezett haláláig az István gőzmalom felügyelő bi zottságának tagja. 45
Összegzésül elmondhatjuk, hogy a debreceni száraz malmok a lisztőrlés, olajütés terén a 19. század második felére iparszerű termelés szintjére értek el. Ehhez a ma nufaktúrák szintjén m ű k ö d ő , élő erővel hajtott malmok a malomgépészeti ipar termékeit használták fel: a lisz telő malmok hengerszékeket, szitákat, az olajmalmok öntöttvas préseket, pörkölőket, hajalógépeket, stb. al kalmaztak. A hagyományos malomipar - amely céhes keretek között, manufakturális szinten termelt még a céhek felszámolását követően is - , a gabonakonjunk túra hatására még fellendült: a műmalmok létesí tésének korában a régi szerkezeteknek néhány évtizedig
kép. Debrecen város Hajdúszováton lévő ún. „Csörgőmalma", D Á L I V . A . 1021/I/f 18. Szepes stb. iratok
még mutatkozik ugrásszerű fejlődése, a műmalmok be rendezéséből egyes gépeket átvesznek, de nem bírva a kapitalizmus technikai fölényével, előbb-utóbb másod lagos fontosságú t e r m é k e k előállítására szorulnak viszsza, majd sorra pusztulásnak indulnak" - írta TÁLASI István 1955-ben. A hagyományos malmok számának 46
növekedését ebben az időben az is elősegíthette, hogy építésükhöz nem kellett olyan jelentős tőkebefektetés (még ha a kor színvonalának megfelelő gépekkel szerel ték is fel azokat), mint a kétségkívül termelékenyebb, valóban fejlődést hozó, gépi meghajtású malmok alapí tásához.
JEGYZETEK
1. LAMBRECHT Kálmán 1915. 2. P O N G R Á C Z Pál 1967. 3. BALÁZS György 1987.; Vö. B A R A B Á S Jenő-SZOLN O K Y Lajos a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos tevének vázlatában (kézirat) már 1967-ben említi moson magyaróvári taposómalomként a mosonszentmiklósi tiprómalmot. 4. BALÁZS György 1984-85. 5. pl. NAGY Gyula 1956.; NAGY Gyula 1966.; P O M O Z I István 1982.; M E N D E L E F e r e n c - N É M E T H B. Ferenc 1962. 6. K O R O K N A Y Gyula 1961. 7. KOMÁROMI József 1943. 8. ENDREI Walter 1964. 9. B O D G Á L Ferenc 1956. 10. SISA Béla 1973-74. 11. Z O L T A I Lajos 1935. Külön kis irodalma van az 1843-ban alapított, s 1848-ban beindított „István gőzmalom"-nak, pl. MAYER E m i l - K O N C Z Ákos 1898.; SZŰCS E r n ő 1978. 12. Z O L T A I lajos 1935. 77. 13. Z O L T A I Lajos 1935. 79. 14. Z O L T A I lajos 1935. 72. 15. D Á L IV. A . 1012. 2. 1799. „. . . 102 szárazmalom vagyon, mely mind náddal van fedve. Ezek közzül némelyek magá nosak többnyire pedig egy rakásban kettő, három sőt öt is van szorítva". 16. Z O L T A I Lajos 1935. 72. 17. Z O L T A I Lajos 1935. 72. 18. Z O L T A I Lajos 1935. 72. 19. Z O L T A I Lajos 1935. 74. 20. Z O L T A I Lajos 1935. 77. 21. D Á L IV. A . 1011/k 4. 20/1772. 22. D Á L IV. A . 1011/k 33. 278/1974. 23. D Á L IV. A - . 1011/k 88. 231/819. Hain Ferenc, a malmos telek tulajdonosa Nagy Andrásné telkének rovására akarta sajátját megnagyobbítani, ezért a kerítést elbontotta „. . . pedig mind a Commissionalis Rendelések, mind a T. N . Tanáts Házanként meghirdetett parantsolatjához képest kerítetlen udvart nem lehet tartani . . . " 24. D Á L IV. A . 1011/k Rel. 167/1832. 25. Hivatkozik ugyanott egy másik esetre: „Varga Uttzában Esküdt Jenéi Istvánné asszonynak is a regulatio előtt ugyan
26. 27. 28. 29. 30.
31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.
38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46.
tsak 4 malmos de az enyémnél sokkal kisebb telekjénn az azonn feküt 3 Malmokhoz közelebb egy negyedik építése is meg engedtetett s' már fel is építtetett . . ." D Á L I V . a. 1011/k Rel. 190/1841. DÁL I V . B 1109/1 55. 1300/856. DÁL I V . B. 1109/1 44. 7220/855. DÁL I V . A . 1011/k Rel. 79/1807. Az 1882. évi térképen a Kádas utcában már nincs malmos telek. D Á L I V . A . 1012. 2. 47. 1804. Aug. 9. Vö. SÁPI Lajos 1984. 369-383. DÁL I V . A . 101 l/m 530/1813. A nikolsburgi építészcsa ládból származó Povolny Ferenc Debrecenben a nagyerdei fürdőházat (1820), a r. k. teplom tornyait és a városházát tervezte, Debrecenben több háza és kúriája ismert ( V O I T Pál: Povolny címszó a Művészeti Lexikonban, szerk. Z Á DOR Anna-GENTHON István 1967. I I I . k.) NAGY Gyula 1966.; S Z I L Á G Y I Benő 1954. DÁL I V . A . 1011/k 180. Rel. 547/1840. ld. 10. jegyzetpont; és G I L Y É N N á n d o r - M E N D E L E Fe renc-TÓTH János 1981. 108. és 188. á. Leírását ld. B A L Á Z S György 1984.-85. 444-457. DÁL D v T ír. I V . B. 1109/1 1803/1854. Az 1882. évi térké pen a jelzett telken nincsenek jelölve a malomépületek. D Á L I V . B . 1109/1 2549/854. DÁL I V . B . 1109/1 119. 1310/1861. Leírása: „A mellékelt terv szerint épülendő 3 malom tégla oszlopzatra cserép fedélzettel az építészeti szabályok szerint fog készülni . . . Mennyiben az építendő 3 szárazmalom a most is még fenn álló s működő 3 malom helyén fog épülni, nem szaporod ván a malmok száma a molnár czéh sem tehet az építkezés ellen kifogást." D Á L I V . B . 1109/1 124. 1949/862. D Á L I V . B . 1109/1 135. 6268/1862. D Á L I X . 22. A debreceni molnár céh iratai 1786-1872. SISA József 1982. 259. DÁL I V . B . 1109/156. 8451/1867. D Á L I V . A. 1021/I/f 18. Szepesstb. iratok3475/3072/1872. D Á L I V . A . 1012. 1. 1811. ápr. 29. M A Y E R Emil-KONCZ Ákos 1898. TÁLASI István 1955.
Rövidítés: D Á L - Debreceni Állami Levéltár
IRODALOM
B A L Á Z S György 1985 A csapodi szárazmalom. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-85. 437-464. 1987 Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében. I . Tiprómalmok. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-87. 405^146. B O D G Á L Ferenc 1956 Miskolci szárazmalom terve a XVIII. század végéről. Herman Ottó Múzeum Közleményei 1956. dec. 5355. E N D R E I Walter 1964 Két XVIII. századi tervrajz a Károlyi Levéltárban. Technikatörténeti Szemle 269-272. G I L Y É N N á n d o r - M E N D E L E Ferenc-TÓTH János 1981 A Felső-Tisza vidék népi építészete. Budapest K O M Á R O M I József 1943 Szárazmalmok helye régi jászberényi térképeken. A jászberényi Jászmúzeum Évkönyve I I . 143-151. Bu dapest K O R O K N A Y Gyula 1961 A nagykállói vár. Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 1959. Nyíregyháza L A M B R E C H T Kálmán 1915 A magyar malmok könyve. Iparosok Olvasótára X X I . Budapest M A Y E R Emil-KONCZ Ákos 1898 A debreceni István gőzmalom története 1843-tól 1896 végéig. Debrecen M E N D E L E F e r e n c - N É M E T H B. Ferenc helyreállítása. 1967 A kiskunhalasi műemlék-szélmalom Technikatörténeti Szemle. 209-230. Z Á D O R Anna-GENTHON István (szerk.) 1967 Művészeti Lexikon. I V . 2. Budapest
N A G Y Gyula 1956 Az utolsó működő szárazmalom. Néprajzi Értesítő X X X V I I I . 83-118. 1966 A népi olajütő technika Baranya megyében. Ethnog raphia L X X V I I . 266-293. POMOZI István 1982 Tarpai szárazmalom helyreállítása. Műemlékvéde lem. 176-281. P O N G R Á C Z Pál 1967 Régi malomépítészet. Budapest SISA Béla 1973-74 A szárazmalmok utolsó emlékei. Technikatörté neti Szemle. 101-116. SISA József 1982 A Kazinczy utcai zsinagóga Miskolcon és az evangé likus tepmlom tornya Sopronban Ludwig Förster al kotásai. Műemlékvédelem. 257-262. SZILÁGYI Benő 1854 A rónaszéki sóörlő malom. In: K U B I N Y I S á n d o r V A H O T Imre: Magyarország és Erdély írásban és képekben. Pest, 37-39. SZŰCS Ernő 1978 A debreceni István gőzmalom története. Debrecen TÁLASI István 1955 Az anyagi kultúra néprajzi vizsgálatának tíz éve. (1945-55.). Ethnographia L X V I . 5-56. Z E L I Z Y Dániel (szerk.) 1882 Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása. Debrecen Z O L T A I Lajos szélmalmok, vízimalmok a régi 1935 Szárazmalmok, Debrecenben. Debreceni Képes Kalendárium. 7 1 79.
György Balázs
ROßMÜHLEN IN DEBRECEN I M 18-19. JAHRHUNDERT
In Ungarn haben sich zahlreiche Denkmäler des wich tigsten Zweiges der „traditionellen" Agrarindustrie, der Mühlenindustrie erhalten: Wasser-, Wind- und Roß mühlen, eine Tret- und eine Schiffsmühle (letztere ist in zerlegtem und rekonstruierbarem Zustand im Ethnog raphischen Freilichtmuseum von Szentendre aufbe wahrt). Neben diesen bis unseren Tagen übriggebliebenen Denkmälern erhalten wir mehr oder weniger genaue Hinweise zur früheren Geschichte der Mühlen aus zahl
reichen historischen Dokumenten und aus der Litera tur. Diese Daten sind vielseitig: aus einigen Worten be stehende Erwähnungen in den königlichen Donationsbriefen des frühen Mittelalters, Angaben in den kirchli chen Registrierungen und städtischen Protokollen des späten Mittelalters, danach in den Vermögens- und Nachlaßinventaren. Unter den schriftlichen Quellen haben die Zeichnun gen, Pläne, Landkarten zweifellos die größte Bedeu tung. Die frühesten Darstellungen von Mühlen kommen
seit dem 16-17. Jahrhundert an auf den Zeichnungen über Burgen, Befestigungen, sowie auf den Abbildun gen, Stichen in Büchern über Strategie, Mühlenbau, Bergbaumaschinen vor. Für die Forschung liefern die maßstäblichen Landkarten die meisten Informationen, da aufgrund dieser kann man nicht nur einen Typ ab grenzen, sondern auch die genauen Abmessungen und Konstruktionen kennenlernen. Die meisten Pläne in den Archiven Ungarns stammen vom Ende des 18. Jahrhunderts und aus dem 19. Jahr hundert. Dementsprechend ist die Plänensammlung der Kammer und des Satthalterrates im Staatsarchiv sehr bedeutend, die die Pläne von zahlreichen Wasser- und Roßmühlen - entweder auf selbständigem Planblatt oder als Bestandteil von Burgen, Brauereien - enthält. Die Pläne im Stadtarchiv von Debrecen entstanden nach den großen zerstörenden Bränden um die Wende vom 18. zum 19. Jahrhundert. Zwecks Vorgenehmigung sollten nämlich die Pläne aller Gebäude an der 1804
aufgestellten Baukomission eingereicht werden. Die Pläne sind in verschiedenem Grad detailliert, sie enthal ten meistens Grundrisse, seltener auch Details der Konstruktion. Darüber hinaus, daß sie meistens maß stabgerecht sind, besteht ihre Bedeutung noch darin, daß sie einen Anhaltspunkt zu weiterer Gliederung, zur Abgrenzung von drei Haupttypen der Roßmühlen bie ten, deren Klasse bisher als einheitlich betrachtet wor den ist. Auf den Plänen ist zu sehen, daß neben dem allge meinsten System,, wo die Mühle in der Mitte angetrie ben wurde, man in Debrecen auch unten (siehe Abbil dung Nr. 11.) bzw. oben (siehe Abbildung Nr. 12.) an getriebene Roßmühlen baute. Beide Typen sind von Projektanten fremder Abstammung (Ferenc Povolny, der aus Mähren umgesiedelt ist, gewisser „Akrobat", d. h. Mechaniker Namens Öhlacher) entworfen, während die mehr allgemeinen, in der Mitte angetriebenen Roß mühlen mit Drehzelt Pläne und Werke ungarischer Architekte, Zimmermänner sind.
György Balázs
ANIMAL-POWERED „DRY MILLS" IN DEBRECEN IN THE 18TH-19TH CENTURIES
Several relics remain in Hungary of the best known branch of agricultural industry, that of milling: water-, wind-, and dry-mills, a treadmill and a boatmill (the last one taken to pieces for reerection in the Szentendre Open A i r Museum). Besides these relics, lots of historical data and refer ences in literature supply us with more or less reliable evidences to go by when attempting to draw up the his tory of present-day mills. The sources of data are vari ous: a few words here and there in royal deeds of gift from the early Middle Ages, church registers, municipal records from the late Middle Ages, then conscriptions of property and inventories of estate. From the written sources, drawings, plans and maps are obviously the most important. The earliest represen tations of mills appear in drawings of forts and strong holds, in the figures illustrating books on strategy, the millwirgth's art and mining machines published from the 16th—17th centuries on. For the research worker scales maps are the most useful as by examining them not only the type of the mill can be defined but also its exact sizes and structures can be identified. The majority of the plans available in the archives of Hungary date from the late 18th and the 19th centuries. Very important are the collections of plans that had
belonged to the treasury, and the Council of Lieute nancy (Consilium Locumentenentiale) which are now in the Hungarian National Archives, where today many plans of water- and dry-mills can be found either on separate sheets or as part of a fort or a brewery. The plans in the Municipal Archives of Debrecen were made after the devastating conflagrations on the turn of the 18th and 19th centuries. In 1804 an Építészeti Bizottság (Committee of Architecture) was set up whose previous approval was necessary for the erection of every new building. The plans presented for approval are different in respect of minuteness of detail. Most of them consist of a groundplan, others also show details of the machinery. Their significance lays, besides being scaled, in the fact that they offer data to go by when splitting the class of dry-mills, earlier considered fairly uniform, into sub-classes, defining the criteria for the three main types. Among others, we can see in these plans that besides the most general middle-drive dry mills, they erected in Debrecen, too, dry-mills driven from below (Figure 11) and from above (Figure 12) respectively. Both of the latter types were designed by planners of foreign origin: Ferenc Povolni and a mechanic, named Öhlacher. The more general dry-mills of middle-drive are the works of Hungarian architects and carpenters.
