A DEBRECENI SÉTAKERT

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII.

191

A DEBRECENI SÉTAKERT PAPP JÓZSEF

Nagyerdő

E

gy bővizű folyóktól, hegyektől távol települt város azzal kénytelen beérni, ami környezetében elérhető. Debrecen lakosságának a városkörnyéki erdők adták az építkezések alapanyagát, az épületfát. Benne termett a tűzrevaló, sőt a sertésmakkoltatás és gubacsszedés is mérhető jövedelmet biztosított a közösségnek.1 A féltve őrzött zárt erdőkkel kapcsolatban a szabad királyi városi kiváltság 1693-beli elnyeréséig nem lehet nyomát sem lelni, hogy pihenésre használták volna. A másfél évszázados török jelenlét következtében három hatalom közé szorult Debrecen lakossága, az állandósult külső veszedelmek miatt legfeljebb rejtekül használhatta erdeit, semmint pihenőtérként. A város védőárkán 1697-ben nem is volt északi kijárat.2 A lakott települést ölelő legelő-gyűrűben csak a temetőknek és a zárt szőlős(zöldséges, gyümölcsös) kerteknek biztosítottak helyet. A sánccal, árokkal védett szőlőskertek legkorábbi darabjait a város nyugati, északnyugati, később déli és keleti peremén szakították ki. A közöttük termelés alá nem vont részek „emberemlékezet óta” terméketlen homokdombok voltak3, ezeken át vezettek az utak (gátak) az erdőkbe, szőlőskertekbe, legelőkre, távolabbi vidékek felé. 1703-ban Rákóczi Ferenc seregei is ilyen helyet, a Nagyerdő melletti gátat és környékét használták táborhelyül.4 Ekkortájt az országút az erdőn keresztül haladt Hadház felé. 1709-ben a mai BIOGAL területén még piac is működött, mert a Debrecenben dúló pestisjárvány miatt a vidéki árusok nem mehettek közelebb a városhoz. 1761-ben az országutat a mai Hadházi út nyomvonalára helyezték ki az erdőből. Ugyanekkor – a mai Nagyerdei körút nyomvonalán az erdő megóvására kiépített – védvonalon szekérrel is járható kaput nyitottak délre a város felé, és északon a pallagi puszták irányába.5 A történelmi Debrecen hatalmas erdői6 között meghatározó szerepe volt a két „tilalmas” erdőnek7. A távolabbi Apafája mindvégig zártabb maradt, mint a közelebbi 1

Balogh I.: Mezőgazdaság… 1981. 275. Komoróczy 1974. 23. 3 Balogh I.: A rendi …1981. 101. 4 Csobán 1930. 4. 5 Kováts 1762, v.ö.: Dr. Szemerédy 1996. 1356 A XVIII. sz. végén 25.157 kh 760 □-öl a város erdeinek területe. Benne a Nagyerdő 2.300 kh 910 □-öl. – Rácz I. 1981. 250. Még 1938-ban is 18.674 kh. 341 □-öl az erdők összterülete. – Papp 1997. 7. 2

Papp József: A debreceni Sétakert.

192 8

Nagyerdő. Az 1745-től széles árokkal kerített , zömmel tölgyes erdő a XVIII. század végére a városlakók kedvelt sétahelye lett. A belső város levegője a meleg nyári napokon kellemetlenül poros volt és sem víz, sem fás parkok nem enyhítették a száraz meleget. Ezzel szemben jelentett igazi felüdülést az erdő fái közötti tiszta, hűvös, erdei levegő. Bizonyára ez magyarázza, hogy a városközeli kies tölgyesbe egyre gyakrabban kirándult a város népe,9 és mind nagyobb igény mutatkozott az egyszerű erdei séta mellett másfajta szórakozásra is. A szabad királyi város építkezéseit, gazdálkodását felügyelő Geötz Ferenc királyi biztos 1794-ben hivatali erejét latba vetve kezdeményezte, hogy a lakott város utcarendezése, fásítása mellett, a Nagyerdő gyakran látogatott, városközeli részét alakíttassa a város parkerdővé és épüljön benne egy „közönséges” mulatóhely. A valódi erdőgazdálkodást is szorgalmazó comissarius javaslatát a város vezetése ekkor még visszautasította, mondván: csak a kétes elemek gyülekezőhelyét teremtenék meg odakint, a sétára így is alkalmas az erdő, de egyébként sincs igazi igény az erdőben való mulatozásra, mert a debreceniek a kerti, vagy szőlőtermelő munkával kapcsolódnak ki. „Kintlakás” Debrecen önigazgatása minden időben szigorú szabályokkal ellenőrizte és korlátozta a városba költözést. A városárkon túl – egy-két hely kivételével10 – saját polgárai részére sem engedélyezte a kintlakást, még a zárt kertekben sem. A kapukon kívül egészen a XIX. sz. végéig tiltott volt mindennemű letelepedés. Az itt-ott mégis feltűnő viskók, földbevájt lakóhelyek „elrontásáról” haladéktalanul intézkedett a város vezetése. A mindezek dacára létrejött spontán építkezések kezelésére és a városba újonnan betelepülni szándékozók képviseletében Forgách Miklós királyi biztos 1774-ben keményen lépett fel a magisztrátussal szemben. Kezdeményezésére jöttek létre a szabályozott külsőségi lakótelepek, az ún. taxás-telkek. A „típusterv” szerint épült házak11 piciny telkeit mérnöki utcarend szerint a városárok külső partján mérték ki.12 A kapukon túli kintlakási tilalom ennek ellenére sem szűnt meg. A taxás telkek lakói így még sokáig nem lettek teljes jogú polgárok. A lakott településrészeket 1815-ben, a városárok kijjebb helyezésével, a városhatár újabb rendezése során vonták be a belső város területébe13. Évszázadokon át ekkor csökkent először jelentősen a város széle és a Nagyerdő közötti a távolság, mivel a Péterfia kapuja közel fél kilométerrel északabbra, az Árok utca magasságából a mai Füredi utca torkolatába került. Ebben az időben az erdő és a sánc közé eső területen lényeges változás a Péterfia utca újabb temetőjének megnyitása14 volt. Ám sem ez, sem a kertségek sorában legutoljára – a „felsőség” engedélye nélkül – 1812-ben felosztott Sexta-kert (Sestakert) sem foglalt el területet a Nagyerdőbe vezető út két oldalából.

7

Balogh I.: Mezőgazdaság… 1981. 283Dr. Szemerédy 1996. 136. 9 Csokonairól is tudjuk, hogy diákjaival gyakran járt ki a Nagyerdőre. – Csobán 1930. 4. 10 Ilyen volt pl.: a külső ispotály telepe. 11 Balogh I.: A rendi …1981. 169-, Komoróczy 1981. 232. 12 Komoróczy 1974. 26. o., Sápi L. 1972. 27. o. 13 Komoróczy 1974. 53.; DVT 222 14 Kováts 1812. 8


193

Simonyi-gát – közsétány A XIX. század elején a mind terebélyesebb város önigazgatása az északi határ és a Nagyerdő között nem engedett taxás-telkeket kiszakítani, mivel az erdő iránti fokozódó érdeklődést kihasználva, az odavezető gáton „közsétányt”15 akart létesíteni. A telekalakítások első lépéseként a Péterfia kapuján túl, a Ferencz-piactól a Nagyerdő kapujáig nyílegyenes, széles utat rajzolt 1815-ben a tervet készítő mérnök.16 A tízes évek végén az erdőre vezető új út teljes hosszának mindkét oldalát, kb. 100-100 méter mélységben, értékesítési célból, gyümölcs-, dísz- és konyhakertekként elhatárolták. Ekkorra (1819) a város tanácsa a Nagyerdő déli részét már „díszkert”-nek nevezte17 és benne a kialakított sétányok mellett, pl. fenyőfákat is ültettek.18 A város polgárai mellett gyakori vendég volt az ősi erdőben, a csapatával Debrecenben állomásozó báró Simonyi József ezredes. A bohémségéről (is) híres huszártiszt sem csupán katonai gyakorlatozásra használta a Nagyerdőt, hanem a város népéhez hasonlóan mulatságokat rendezett benne a Péterfia kapujához közelebb eső részén. A városból kivezető tervezett sétány (korabeli néven „gát”) oldalait akkoriban semmi nem védte a belső legelőkön nyargaló szelektől, így száraz meleg időben hatalmas porfelhővel járt minden kivonulás. A gáláns tiszt éppen ezért fasorok telepítését javasolta a város vezetésének a Ferencz-piac (kb. a mai Bem téri kórház) és a Nagyerdő közötti út mentén. Kérése alátámasztására pénzt is ajánlott, amit a város vezetése megköszönt, de el nem fogadott, mivel saját feladatának tekintette az ügyet. Ennek dacára 1820-22 között mégis az óbester ültette ki huszárjaival a facsemetéket. Debrecen hálás közönsége ezért adta a sétáló útnak a „Simonyi-gát” nevet, amit átvett a hivatalos szóhasználat is. A századvégi utcanévadások során végül „Simonyi út” formában örökítették az utókorra a huszártiszt emlékét. A sétány mentén mintegy 500 méter hosszon alakultak ki a fasorok19. A négy sorba kiültetett 600 db jegenye nehezen tűrte a talajt és a szárazságot, közülük igen sok hamarosan ki is pusztult. Hiányukat akácokkal pótolta a város, így hamarosan akácfasorok között vezetett az út az erdőre. A sokat látott, kiöregedett akácokat végül 1931-ben vágták ki, és előnevelt hársfákkal ültették végig a Simonyi utat.20 A Nagyerdőben, a déli kaputól nem messze, az udvari kamara mérnökei által 1824-ben elkészített tervek szerint 1826 őszére építette fel a Nagyerdei Fürdőházat Povolny Ferenc építőmester. A mai is álló, sokszor átalakított, bővített épületet nagyrészt Bek Pál királyi biztos állhatatosságának köszönheti Debrecen. Az elkészült vigadó és fürdő vízszükségletét a Nagyerdő kapujánál létesített bővizű artézi kút biztosította. Az intézményt egészen a XX. század közepéig bérbe adás útján hasznosította Debrecen szabad királyi város „közönsége”. A város az anyagi érde-

15

Komoróczy 1974. 56. Csapó és Péterfia utcák …1815. 17 Dr. Szemerédy 1996. 138. 18 Néhány példányuk még ma is díszíti a szoborsétányt. 19 Szűcs 1822. III. k. 850., Calamus 1914. 114-118. 20 Sápi 1972. 43. 16

194


keltségének megfelelően mind több borméréses, táncos, zenés mulatságot engedélyezett, sőt szorgalmazott is benne és körötte az erdei sétányokon.21 Sétakert – Parkerdő A Simonyi-gát melletti, 1844-től Sétakertnek nevezett, továbbra is külsőségi településrész22 meglehetősen drágán kínált üdülőtelkei iránt 1830 után nőtt meg az érdeklődés. 1834-ben már kúriaszerűen beépült telkeket is ábrázol itt a korabeli térkép23. 1843-ra 41 ingatlan eladásáról tudunk. Az üdülőtelkek új birtokosai között gazdag kereskedők, elöljárók, de kollégiumi tanárok is voltak. (Közülük néhány ismertebb név: Simonffy Gábor, Budai Ferenc, Poroszlay Fridrik, dr. Zsebők József.) Az értékesített telkek nagysága zömmel 600–1200 □-öl között volt.24 A szabadságharc debreceni eseményei idejében a Nagyerdő parkerdei része, a fürdő és vigadó környéke divatos szórakozóhellyé vált. Az 1849-ben Debrecenbe menekült fővárosi és máshonnan érkezett jövevények is hamar felfedezték, itt pihenték ki fáradalmaikat. A nehéz viszonyok dacára egymást érték a vidám mulatságok.25 A fürdő előtti téren, pl. nemegyszer a Zanini-zenekar szórakoztatta a kivonult közönséget.26 Debrecen északi külsőségében a Sétakert nyaralótelkei, valamint a Nagyerdő kapuján belül a pihenést, szórakozást szolgáló sétányok mind szervesebben kapcsolódtak a város mindennapi életéhez. A kikapcsolódáson túlmenően az oktatás színterévé 1857-től számíthatók e területek. Ferenc József debreceni látogatása során az országban felállítani szándékozott „gazdászati és erdőszeti” országos oktatási hálózat keretei között, a Debrecenben felállítandó felsőbb tanintézet ügye is napirendre került. A debreceni agrár-felsőoktatás elődjeként létesített „Felsőbb Oskola” 1866. október 22-én nyílt meg. Az egyemeletes új „belső” iskola a Sétakert kapujával szemben, a Péterfia utca végén, a Ferencz-piacon létesült27. Az iskolai gyakorlógazdaság területét, benne a bentlakásos alsófokú földműves iskola területét a Nagyerdőn túl, a pallagi puszták nyugati oldalából szakították ki. A tanárok és diákok a tangazdaságot a Simonyi-gáton érték el, sőt számukra a Nagyerdő bemutató terület is lett, mivel azt a város teljes egészében átengedte oktatási célra.28 Az erdei park, a fürdő és vigadó szolgáltatásai iránt megnőtt érdeklődés a Simonyi-gát forgalmában is megmutatkozott. Nem csodálkozhatunk, hogy a szokásos közlekedési formák mellett, 1863-ban már omnibuszt is megérte üzemeltetni a kivezető sétányon.29 A kátyús úton alapzatos makadám burkolatot 1876-ban készítettek.30 A személyforgalom, és az 1847-től üzemelő István Gőzmalom teherforgal21

Komoróczy 1974. 32-33. Nábrádi 1984. 39. Simonyi 1997. 158. (DVT 1106) 24 Komoróczy 1974. 26. 25 Juhász 1948. 284. 26 Kónya 1948. 495. 27 Az épület kétemeletesre bővítve, egyszerűsített homlokzattal ma is áll a Bem téri kórház térre néző épületeként. 28 Papp 1997. 229. 29 Sápi 1972. 67. 30 Simonyi 1997. 169. 22 23


195

ma miatt 1884. október 2-án Magyarország első gőzvontatású közúti vasútja éppen itt, a vasútállomás és a Nagyerdei Vigadó közötti szakaszon indulhatott meg. A vasút engedélyokiratában az esti közlekedés feltételeként előírták a közút kivilágítását31 is, így 1885-től gázlámpák égtek a Sétakert kúria-szerű villái közötti nyílegyenes sétányon. Itt a civilek mellett gyakori volt a katonák kivonulása az erdei gyakorlóterekre, a katonai hosszú-lőtérre.32 Ünnepnapokon a nagyerdei fürdő, a vendéglő, a polgári lövőházak, a kávéház, télen a jégpálya kínált külön szórakozást az erdőbe látogatóknak.33 A pihentetés, szórakoztatás nem csak a város költségvetése szempontjából volt üzleti kérdés, így szinte természetes, hogy egy gazdag polgár 1888-ban versenytársat teremtett azzal, hogy a Simonyi út elején, az István Gőzmalom Simonyi út felőli oldalán felépítette a Margit Gőz- és Kádfürdőt34. Az új intézmény kínálatában a fürdő mellett, az erdei szórakozóhelyekhez hasonlóan üzemelt, pl. korcsolyapálya is. A Simonyi gát kiindulásánál egyre szebb épületek létesültek. A volt Ferencz piacon kiépült a városi kórház és vele átellenben, a „Margit” mellett, az Országos Tanítói Árvaház impozáns épülete (ATOMKI). A Simonyi-gát villatelkein, az országos divat szerint, az ingatlan utcai részére ekkor még nem került épület. A nyári lakokat kúria-szerűen helyezték el. 1896-ban, amikor a millenniumi ünnepségek egyik fontos helyi eseményét, a május 16-ai nagyszabású népünnepélyt a Nagyerdőben megrendezték, a sokaság már rendezett, kies kertek között sétálhatott ki a parkerdőbe. Népünnepélyek, virágkarnevál A mind gyakoribb, többnyire jótékony célú, bevételt is eredményező népünnepélyek sorában, 1901-ben jelent meg a mai virágkarnevál őse, a Jótékony Nőegylet által rendezett „cseresznyeünnep”.35 A különböző felekezetek egyletei által kezdeményezett, az erdő és a sétány lezárhatóságát kihasználó vigalmak felvonulási útvonala a mellékutcák nélküli Simonyi út volt a Margit fürdőtől a Nagyerdő kapujáig. Az eseményt a város vezetése is magáévá tette, és 1905-től kezdődően Debrecen város díszes négyesfogatát, virágokkal feldíszítve kirendelték a felvonulásokra.36 „A virág-kocsi korzót rendelező bizottság” kezdeményezésére Kovács József polgármester felkérte a Simonyi úti kertek tulajdonosait, hogy virágozzák fel kerítéseiket.37 Ekkorra az út nyugati oldalán 24, keleti oldalán 16 telek alakult ki. Tulajdonosaik között 1910-ben nagyon sok ismert családnevet találunk. (Fabricius, Rickl, Vecsey, Kardos, Sesztina, Kaszanyiczky, Ungár, Veszprémy, Stegmüller, Simonffy, Bay, Komlóssy, Áron, Fürst, stb.)38 Az 1912-ben készült kataszteri térképen a villatelkek utca felőli részén kivétel nélkül „d.k.” (díszkert) megjelölést alkalmaztak.39

31

Szabó D. 1984. 11, Sápi 1972. 68. Az erdei katonai lőterek használatát a város és a katonaság között szerződések szabályozták. – IV. B. 1405/b. VII. 10/1898. sz. 33 Pallas Nagylexikon Debrecen térképe, V.ö: Szűcs 1990. 23-25. 34 Bényei 1986. 96. 35 IV. B. 1405/b. 182. d. III.B 25/1900. 711/1901, 7735/1901. sz. 36 156/1991-1905 bkgy. sz. 37 uo. 2189/1905. eln. sz. 38 Házjegyzék 1910. 39 189 I., 189 III. sz. (1:1440) térképszelvények 32

196


Nyári villák a Sétakertben A Nagyerdő déli határával szemben, a Sétakert északnyugati részén felépült villák gazdáinak sürgetésére a századforduló táján kiépítik a Sétakert északi határát jelentő utat az erdő betömött árkán.40 (A mai Nagyerdei körút Simonyi út és Egyetem tér közé eső szakasza.) A nyaralótelkek a Simonyi út nyugati oldalán a mai Bessenyei utcáig, illetve a Sestakert szélét határoló mai Komlóssy útig értek. A XX. század húszas éveiig a teljes Sétakertre jellemzően, többnyire a telkek közepén települtek a villák.41 A házépítési tempó a századforduló táján felgyorsult. A felértékelődött ingatlanok Simonyi útra merőlegesen megosztása révén egyre több házhely alakult ki. Rajtuk még sokáig konyhák nélküli, földszintes, vagy egyemeletes üdülők készültek. Ezek sorában éppen száz esztendeje épült Shoen Zsigmondé a Simonyi út 38. sz. alatt. A következő évben Tamássy Béla építtette fel a mai 25. sz. villát. 1904ben a 7/a sz. alatt Kovács Gyula vaskereskedő építkezett. 1906-ban Hochfelder Jakab részére Stegmüller Árpád tervezte a 16. sz. alatti nyaralót. 1909-ben özv. Kaszanyiczky Endréné már bővíttette a család 31. sz. alatti, 1875 körül épült nyári lakját. Szomszédjában, a 33. sz. alatt is ebben az évben bővítették Győrffy Aladár nyaralóját. A Simonyi út 1. sz. alatti mai tüdőgondozó épülete 1911-ben, Szilágyi János tervei alapján, Dr. Fráter Imre részére készült. Szintén ebben az évben, ugyancsak Szilágyi tervezte Dr. Varga Elemér részére a 23. sz. alatti emeletes villát. A 4. sz. alá Erdődi Lajos saját magának tervezett és épített házat. Az 1912. évben Stegmüller Árpád is saját magának tervezett és épített nyári lakot az általa tervezett Hochfelder-villa szomszédságába. A mai 40. számú telekre „Pavlovics építész” dr. Kún Béla számára tervezett házat. 1913-ban a 27. szám alatti villa tulajdonosa, Sesztina Jenő csatlakoztatja kész nyaralóját a városi közműhálózatra.42 A házépítésekkel arányosan a közút igénybevétele is mind nagyobb lett. A Debrecen észak–déli tengelyében közlekedő, igen nagy forgalmat lebonyolító közúti gőzvasutat, amelyet Ferencz József is kipróbált, 1911-ben villamos vontatással váltották fel.43 Fejlesztésének lényeges állomása volt, amikor 1927. december 15-én megnyitották a Nagyerdei körúton körbefutó hurokvágányt, amellyel a villamos a teljes vonalhosszon kétvágányúvá vált.44 Szabályozások Debrecen város történetében az első tudatos, teljes belsőséget érintő városrendezési tervet 1802-ben, az egyik legnagyobb tűzvész nyomán alkották. A tíz évvel későbbi városégést követően már ezeket az elképzeléseket dolgozták át. A tervek – érthetően – leginkább a lakott város tűzvédelemére voltak „kihegyezve”. A külsőségekre vonatkozó szabályokat hosszú ideig nem is az építési, hanem a közrend védelmében tett intézkedésekben kell keresni. Akkor is így van ez, ha pl. a temetők, vagy szőlőskertek rendezésére hozott intézkedéseket nézzük, mivel azok, bár igen nagy területekre vonatkoztak, mégis lehatárolt egységeket céloztak meg. Az ezek 40

A kérelmezők óhaját Dr. Tüdős Kálmán ügyvéd, villatulajdonos fogalmazza meg 1902-ben. – IV. B. 1405/b. 182. III. B 25/1900. sz. 41 Katonai térkép (1884-1894) és idézett kataszteri térképszelvények. 42 Mikrofilmtár 43 Szabó D. 1984. 25. 44 Szabó D. 1984. 39.


197

közötti területeken többnyire a közlekedési utakkal kapcsolatban léptettek életbe előírásokat, vagy a földhasználat rendjét, és a „kintlakást” szabályozták. A Nagyerdőre kivezető út mentén az 1810-es években kimért teleksor, amely az út mindkét oldalán, mintegy 100-100 méteres mélységű villatelkeket eredményezett, előzmény nélküli a város addigi történetében. A belsőség határát is jelző városárok északi irányú kihelyezésével ugyan ebben az irányban is bővült a lakott város, de a hatalmas villatelkeket nem kapcsolták a városmaghoz, azokat nem lakások céljára szánták. A város árkának 1862-beli megszüntetése45mérföldkő volt a lakott városrészek és az övező területek rendezésében. Általa nem csak a belsőség fizikai bezártsága szűnt meg egy csapásra, de nyomvonala egy természetes körút helyét is kijelölte. A változásokat élénk figyelemmel kísérte Debrecen lakossága, a döntések nem váltak a város vezetésének magánügyévé. Akkoriban a város széles közönségének fórumai és a hivatali vezetés sok-sok városrendezési elképzelést vitatott meg. Belterületi nyaralók (Aczél Géza) Debrecen város és a körötte lévő külsőségét is magába foglaló átfogó rendezési tervet először a XIX. század végén, Aczél Géza városi főmérnök tett le a város vezetésének asztalára.46 „Vonalzóval szerkesztett” tervében a szőlőskerteket, a kerti utak kiegyenesítésével laza beépítésű kertvárosként rajzolta meg, de a volt Simonyi-gát két oldalán kialakult telekrendszer és utcavonal megváltoztatásával nem foglalkozik, azt eredeti szerkezetében, nagykertes villáknak hagyta meg. Javaslatai alapján 1897ben került belterületbe a lakott város és a Nagyerdő közötti terület a városkörüli szőlőskertekkel együtt. Ekkortól az északi (belterületi) határ a Nagyerdő lett.47 Aczél 1907-ben átdolgozott terveit 1908-ban fogadta el a korabeli közgyűlés.48 A szabályozási térképen jól érzékelhető a különbség a kis házakkal spontán betelepült szőlőskertek49 és a szintén külsőségi, de eredetileg is (majd kilenc évtizeddel azelőtt!) már mérnöki tervezéssel nyári lakok részére kimért Sétakert szerkezete között. A Nagyerdőn belüli gazdálkodás szabályozására már korábban, 1885-ben elkészítette Török Gábor városi erdőmester a „fürdőkert” rendezésének tervezetét, amelyen villákkal övezett parkerdőt rajzolt. A terv – többek között – bérelhető nyári lakok részére jelölt ki telepítési helyeket.50 Beépítési elképzeléséből a mai Medgyessy sétány nyugati oldalán, a város felőli 3 városi nyaraló megvalósult. A negyedik épület a Régi Vigadó felőli régi erdészházból átalakított üdülőház. A parkerdőre készült rendezési javaslattal egyidejűen alkotott erdészeti szakmai rendezés fontos célja volt, hogy szétválassza a nagyközönség által látogatott erdőt a „vaderdőtől”. Valamiféle rendezés és elhatárolás nagyon időszerű volt, mert ekkorra a volt üzemi területből mind több kikerült az gazdasági célú erdőművelésből.51 Az elkép45

Sápi 1972. 70. Filippinyi – Papp 1997. 85, 86. 47 A belterület ezzel közel hatszorosára növekedett. – HBML–IV.B 1406/j 24. d. 48/1898. 48 59/4837-1908. bkgy. sz. hat. 49 Csapókert, Homokkert, Boldogfalvai kert, Tégláskert, Postakert, Széchenyi kert, Tócóskert, Hatvan utcai kert, Túráskert, Csigekert, Vénkert, Libakert, Újkert, Sestakert. 50 DVT 855., v.ö.: Dr. Szemerédy 1996. 137-138. 51 Ilyen volt pl. a keleti oldalon állami bérletben üzemeltetett hosszú távú katonai lőtér. Lődombja a mai Köztemetőben, a krematórium épületén túl ma is látható. 46

198


zelések alapján, sok-sok vita eredményeként végül 1911-ben nyilvánította a város törvényhatósági bizottsága hivatalosan is parkerdővé a városhoz legközelebb eső erdőrészt.52 Az első világháborút követő nehéz gazdasági helyzetben át kellett gondolnia a város vezető testületeinek a belsőségbe vont városrészekkel kapcsolatos korábbi terveket. Ennek a Nagyerdőt és környékét leginkább érintő vonatkozása, hogy az 1916-ban sikeres pályáztatás útján a Kincseshegy homokdombjaira tervezett új köztemető területét lakótelkekre osztva értékesítésre jelölték ki. A így befolyó bevételt az új területen, a Nagyerdő keleti részeiben elképzelt köztemető kialakítására kívánták fordítani. Az új elgondolások végrehajthatósága érdekében egységes rendet kellett teremteni a Nagyerdő teljes déli oldalán. Megoldásra várt az időközben felépült egyetemi klinikák és az épülőfélben lévő egyetemi központi épület elhelyezése miatt a nyugati erdőrész rendezése, városhoz illesztése is. Családi villanegyed (Borsos József) Az 1923-ban, Borsos József főmérnök és a város kertészeti felügyelője, Pohl Ferenc által elkészített erdőrendezési terven a Nagyerdő déli, gazdasági művelésre régóta alig használt részét egy új körúttal (Móricz Zsigmond körút) teljesen kiszakították. Benne középen egy kisebb körút, a mai Nagyerdei körút veszi körül a régi fürdőkertet és a kelet felőli jégpálya, lőterek, játszóterek területét. A belső körút nyugati és részben északi peremével szemben helyezkedik el az egyetemi és klinikai övezet. A körúton belül fennmaradó részen erdei sétányok kialakítását tűzték ki célul. Kelet felé ezen keresztül vezet széles sugárút az új, erdei temetőbe. Az elképzelések zöme valóra vált. A parkerdei rendezés gondolatvilágát híven tükrözi a Borsos József nevével fémjelzett, 1930-ban keltezett szabályozás.53 A terv – amely egyebek mellett az impozáns egyetem előtti tér és a Déri Múzeum épületét új, széles sugárúttal köti össze – a Sétakertben kijelölte a Simonyi út nyugati oldalán, a hosszú telkek „lábjában” a Bessenyei, a keleti oldalon a Géresy és Weszprémy utcát. Emiatt mindkét oldalon új telkek alakultak ki. A harmincas években e rendezésnek megfelelően épültek a – többnyire ma is álló – villaszerű családi lakóházak a megnyitott utcák mentén.54 Bár a későbbiekben a belterület csökkentésére is születtek elképzelések, ám ezekben sem akarták megváltoztani a Nagyerdő déli szomszédságában kialakult rendet.55 Az ekkortájt fellelt gyógyvíz miatt tovább bővült a fürdő területe, felépült Magyarország első stadionja. Ezzel egy időben ültették el a ma is látható hársfasort a Simonyi úton. 56 Kertes fürdőváros (Kalenda Lóránd) A második világháborút lezáró bombázások nem kímélték a Simonyi út környékét sem. A háborús károk helyreállítását még többnyire a villatulajdonosok végezték el, bár az épületeket többnyire már nem ők lakták. A Borsos-féle szabályozást köve52

A Nagyerdőből 1782 kh. lett „vaderdő”, míg 574 kh. parkerdő minősítést nyert. – Dr. Szemerédy 1996. 139. 53 Borsos 1930. 54 Mikrofilmtár 55 Dr. Vásáry 1932. 56 Sápi 1972. 81.


199

tő, 1947-ből származó, Kalenda Lóránd-féle rendezési terv a Simonyi út körzetét a város „kertes fürdővárosi” területbe vonta.57 A terv szabályozási elveit, bár jóváhagyást sohasem nyertek, még az ötvenes évek fejlesztéseiben is figyelembe vették. 1949-ben, a kormányzat döntése alapján, egyebek mellett az intézményi és üdülési célú negyedeket is a belterülethez kellett csatolni. A város északi részén bevonásra került a külső és belső körút által közrefogott parkerdő, sőt a tüdőszanatórium és a Köztemető területe is.58 Már ebben az időszakban megkezdődött a mély telkek feldarabolása, építési célú „juttatása”. Társasházak (Kalata Gyula) A folyamat az 1953-58 között készített, 1961-ben jóváhagyott Kalata Gyula-féle városrendezési terv alapján gyorsult fel. A szabályozás a Nagyerdő és a városközpont közötti területre társasházas övezetet írt elő.59 A régi villák egy részét méretük, vagy elhagyottságuk miatt állami tulajdonba vették. Bővítésük során a volt nyaralókra emeletet építettek, toldalékokkal látták el. A munkálatokkal az épületek díszítéseit többnyire eltávolították, vagy nem állították helyre. Volt olyan intézménnyé átalakítás, amellyel két, egymástól viszonylag távol eső villát épületfolyosóval kötöttek össze, majd a bővítés miatt bekövetkezett statikai problémák kezelésére az egyik épületet lapos tetővel látták el.60 A nagy villatelkek utcai részén társasházi lakótelkeket alakítottak ki. Az új építkezésekkel a kordivatnak és aktuális építési technológiának megfelelő, különösebb díszítés nélküli társasházak épültek. Az új épületek magassága miatt tökéletes takarásba kerültek a tömbbelső nyeles telkein még fennálló, múltidéző, régi nyaralók. Irodalom BALOGH István: A rendi állam várospolitikája = Debrecen története 2. (Szerk.: Rácz István) – Debrecen, 1981. BALOGH István: A város és népe = A szabadságharc fővárosa Debrecen (Szerk.: SZABÓ István) Debrecen, 1948. BALOGH István: Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom = Debrecen története 2. (Szerk.: Rácz István) – Debrecen, 1981. BÉNYEI Miklós: A „Margit” = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XIII. Debrecen, 1986. BORSOS József: Debrecen szabad királyi város szabályozási térképe – Debrecen, 1930. CALAMUS (BOLDISÁR Kálmán): Simonyi Óbester = Debreczeni Képes Kalendáriom 1914. 114-118. CSOBÁN Endre: A debreceni Nagyerdő története (kézirat, ~1930) HBML – XXI. 505/a 113. d.

57

Sápi 1972. 87. Filippinyi – Papp 1997. 87. Filippinyi – Papp 1997. 92. v.ö.: Kalata – Koren 1963. 60 Simonyi út 31. és 33. sz. 58 59

200


Debrecen M.J. Város Polgármesteri Hivatal Mikrofilmes adattára – Simonyi út, Lisznyay utca, Bessenyei utca (mikrofilm) Debreczen város belsőségének házjegyzéke. (Magyar kir. országos kataszteri felmérése Hajdú vármegye) – Debrecen, 1910. FILIPPINYI Gábor – PAPP József: A városépítés története 1944–1990. = Debrecen Története 5. k. (Szerk.: VERESS Géza) – Debrecen, 1997. GAZDAG István: Debrecen város történeti kronológiája VI. 1850–1880. = HajdúBihar Megyei Levéltár Évkönyve XVI. Debrecen, 1989. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár gyűjteményei: XXI. 505/a; IV.B. 1405/b; JUHÁSZ Géza: Az írók szerepe = A szabadságharc fővárosa Debrecen (Szerk: SZABÓ István) Debrecen, 1948. KALATA Gyula – KOREN Pál: (ÉM. Városépítési Tervező Vállalat) Debreceni Nagyerdő Részletes Rendezési Terve – Budapest, 1963. KOMORÓCZY György: A reformkori Debrecen = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 6. sz. – Debrecen, 1974. KOMORÓCZY György: A városigazgatás = Debrecen története 2. (Szerk.: Rácz István) – Debrecen, 1981. KÓNYA József: Kossuth és Debrecen = A szabadságharc fővárosa Debrecen (Szerk: SZABÓ István) Debrecen, 1948. KOVÁTS György: Geometrica Delineatio Sylvae Debrecinensis – 1762 (DVT 17) KOVÁTS György: N. sz. k. Debrecen városának az 1811–12-ik esztendőben tétetett reguláztatásáról való rajzolat (DVT 264) Nábrádi Mihály: Várostörténet és utcarendszer = Debrecen utcanevei Debrecen, 1984. PAPP József: 1849 debreceni helyszínei = A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve. (Szerk.: Radics Kálmán) – Debrecen, 1998. PAPP József: Debrecen város birtokkatasztere 1924–1950. – A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 23. (Szerk.: Radics Kálmán) Debrecen, 1997. RÁCZ István: A városgazdálkodás = Debrecen története 2. (Szerk.: Rácz István) – Debrecen, 1981. SÁPI Lajos: Debrecen település- és építéstörténete – Debrecen, 1972. SIMONYI Alfonz: A közlekedés és kőutak Debrecenben a XIX. század végéig Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV. Debrecen, 1997. SZABÓ Dezső: Debreceni helyi vasút 100 éve – Debrecen, 1984. Dr. SZEMERÉDY Miklós: Szemelvények Debrecen város erdőtörténetéből = Erdészettörténeti közlemények XXV. (Szerk.: Dr. Oroszi Sándor – Budapest 1996. SZŰCS István: Debreczen város történelme – Debrecen, 1871. SZŰCS Ernő: A Simonffy család és Debrecen = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XVII. Debrecen, 1990. Dr. Vásáry István: Előterjesztés a belterület rendezésére – Debrecen, 1932.


201

Mellékletek (1. ábra) Debreczen szabad királyi város térképe – Aczél Géza, Hathy Kálmán, 1898. (részlet)

202


(2. ábra) DVT 17. KOVÁTS György: Geometrica Delineatio Sylvae Debrecinensis – 1762 (részlet)


203

(3. ábra) DVT 346 – Csapó és Péterfia utszák regulázatlan részeinek rajzolatban való előadása – 1815. (részlet)

204 (4. ábra) Katonai térkép ~1890. (részlet)



205

(5. ábra) Debrecen szabad királyi város szabályozási térképe – Borsos József, 1930. (részlet)

206


THE SÉTAKERT (WALKING GARDEN) OF DEBRECEN József Papp The Nagyerdő (Great Forest) played a very significant role in the medieval and modern history of Debrecen. Its public opening was prohibited for a long time by local rules. The increasing demand for a place of resting and entertainment was eventually embraced in the late 18th century by the royal commissioner ordered in the town. He urged the establishment of a spa and place of entertainment in the part of the fenced up Nagyerdő closer to the town. The spa building of Nagyerdő (today called “Régi Vigadó”) was completed in the 1820s. In the almost desert-like area between the town centre and the entertainment area of growing popularity a straight “public promenade” was staked out in the place of the dirt road. On either side of the promenade plots of some 100 metres depth each were offered for sale to the well-off citizens as orchards, horticultural or vegetable gardens, or the construction of summer homes. By 1843, 41 plots had been sold in the Sétakert, the most recent part of the town. In 1863, an omnimus was travelling on its main street, which had no side streets. It was paved in 1867, and in 1884 Hungary’s first machine traction public road railway was travelling on the gas-lit streets. Simonyi Street, as it was later called, became an inner-city area by the end of the 19th century and was the scene of public festivals. In 1901, the predecessor of today’s Carnival of Flowers was held here by the Women’s Charitable Association. This “cherry festival”, the forerunner of the Carnival of Flowers, was supported by the city as its own from 1905, when the city’s chariot decorated with flowers was also sent as part of the procession. In the Sétakert area, in the new streets opened in the 1930s, as well as in the back parts of the old plots, well-off citizens were still constructing their homes in this period. The first villas appeared in the Simonyi Street side of the ornamental gardens in the second half of the 20th century.

A DEBRECENI SÉTAKERT

Recommend Documents